5. A vállalkozások makro- és mikrokörnyezete. A porteri öttényezős modell. A vállalatok gazdasági tevékenységének környezeti hatásai: pozitív és negatív externális hatások. A környezet megóvása érdekében leggyakrabban használt gazdasági eszközök. A fenntartható fejlődés. A társadalmi és környezeti felelősségvállalás (CSR).
A vállalat , olyan gazdasági, szervezeti egység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közvetítésével kapcsolódik a gazdasági szereplőkhöz és a pénzjövedelem megszerzésére törekszik. A vállalat meghatározott közegben működik, amit összefoglaló néven környezetnek nevezünk.
Makrokörnyezet:
gazdasági fejlődés iránya (jövedelem változása, konjunktúra alakulása) demográfiai helyzet (Lakosság létszáma és korösszetétele) technikai és technológiai fejlődés trendje társadalmi és kulturális környezet változásai (társadalmi elvárások, szokások, hagyományok) ipari és politikai környezet változásai természeti környezet változásai.
Mikrokörnyezet: fogyasztói szokások vevői jellemzők konkurencia piaci részesedése és kapacitása konkurencia erős és gyenge pontjai szállítók lehetséges köre, megbízhatósága, magatartása helyettesítő terméket gyártó vállalat versenytársak. A külső környezet összetett és állandóan változó kapcsolatok rendszere. A külső környezet meghatározza a jövőbeli lehetőségeket és fenyegetések forrása is lehet. Azonban a ennek az elemzése együttesen a lehetőségek hatékonyabb kiaknázást és a kockázatok hatékonyabb kivédését szolgálja.
A külső környezet elemzési modelljei: Közvetlen versenykörnyezet: stratégiai csoport, versenytárs Iparági környezet: öttényezősmodell, iparági versenyciklus Makrokörnyezet: PESTEL elemzés, gyémánt modell.
Iparágnak nevezzük az azonos vagy egymással közvetlenül helyettesíthető termékeket (szolgáltatásokat) előállító vállaltok csoportját. (Porter , 1980). Iparági elemzés lépései: a vállalat számára releváns iparág határainak feltérképezése az iparági struktúra elemzése a vállalat közvetlen iparági versenykörnyezetének elemzése. A Porteri öttényezős modell már a szűkebb iparági környezetben gondolkodik és az iparági specifikus tényezők feltárásában segít, de figyelni kell az iparági konvergenciára. Az iparági konvergencia : a korábban külön álló iparágak egyre több átfedést mutatnak az alkalmazott technológiák, tevékenységek, vevők és termékek viszonylatában.
komplementer üzletágak
A vállalat akkor lesz sikeres, ha az iparági struktúrához illeszkedő belső erőforrásokat alakít ki.
Új belépők előtt álló akadályok:
nehéz elérni a gazdaságos méretnagyságot nehezen behozható költség előnyök nehezen megszerezhető ismeret (know-how) nem elérhető olcsó nyersanyag nehezen felépíthető disztribúciós hálózat márkahű fogyasztók termékváltást megnehezítő platform hálózati externáliák bennlévők tartalékai nemzeti stratégiai védelem.
Szállítók alkuereje:
beszállítói koncentráltság inputok differentáltsága inputok hatása a költségekre beszállító váltás költségei inputok helyettesíthetősége a kiadások aránya a teljes iparági vásárláshoz viszonyítva.
Vevők alkuereje:
alkupozíció, vásárlói volumen vásárlói tájékozottság márkahűség árérzékenység termékdifferenciálás vásárlói koncentráltság (monopszónia!) helyettesítők elérhetősége vásárlóösztönzés.
Az értékláncban a szereplők különbözőképpen tudják befolyásolni a tranzakció feltételeit, így az árat, a minőséget, a szállítási feltételeket és a termékek (szolgáltatások) paramétereit is. Minél nagyobb a szállítók és/vagy vevők alkuereje , annál kisebb az iparágban elérhető nyereség. Az alkuerőt befolyásolja: 1. a beszállítók/vevők koncentráltsága 2. a váltás költsége 3. az értéklánc mentén az integráció esélye (előre, hátra).
Helyettesítő termékek fenyegetése: Váltási költségek vásárlók helyettesítési hajlandósága helyettesítők ár-teljesítmény mutatói. Helyettesítő termék az a produktum, amely másik iparágból származik, de ugyanazt a vevői igényt elégíti ki. Minél nagyobb a helyettesítés lehetősége, annál kisebb az iparágban elérhető nyereség. Komplementer iparágak: amelyek közvetlenül hozzájárulnak egy másik iparág eredményességéhez. Erre épülnek a stratégiai szövetségek.
Pozitív és negatív externális hatások Az externália külső gazdasági hatás, amelyről akkor beszélünk, ha egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik szereplő helyzetét. Külső hatás: egy személy vagy vállalat törvényes tevékenységeinek véletlen mellék hatása egy másik személy vagy vállalat profitjára illetve jóléti szintjére. Jellemzői: a tevékenység valamely 3. személynek a jóléti függvényét módosítja ( pozitív externália növeli, a negatív csökkenti azt) a jólét növekedéséért vagy csökkenésért a 3. felet nem kötelezi, a haszon ellenértékének a megfizetése vagy a kárért nem kompenzálják a 3. fél részére előidézett hatás létrehozása nem szándékolt. Típusai: 1. Hatása alapján: - Pozitív, ha külső szereplő számára kedvező: - járulékos hasznokat okoz másoknak, amelyeket nem térítenek meg - amennyiben gazdálkodót érint, akkor a profitját, ha fogyasztót, akkor a jóléti szintjét növeli. - Negatív, külső szereplő számára kedvezőtlen: - költségeket okoz másoknak, melyeket azok nem önként vállalnak - az érintett fél kárt szenved a külső hatás következtében - ez lehet monetárisan meghatározható vagy pénzben nem mérhető - Fajtái: technológiai és pénzügyi (bevásárlóközpontok). 2. Forrása alapján: - Termelői - termelői tevékenységből fakad - akkor jelentkezik, ha egy vállalat termelési lehetőségeire befolyást gyakorolnak egy másik termelő vagy fogyasztó döntései - lehet pozitív és negatív is. Fogyasztói - fogyasztási tevékenységből fakad - akkor jelentkezik, ha a fogyasztási tevékenység következtében alakul ki külső gazdasági hatás - lehet pozitív s negatív is. Internalizálás -
külső hatás belsővé tétele a cél az, hogy a kívülálló szereplő se kért ne szenvedjen, sem pedig jogosulatlan hasznot ne élvezzen módjai: 1. felek közötti szerződéses megállapodás 2. törvényi kártalanítás: adók, támogatások rendszere 3. adminisztratív előírások.
A környezet megóvása érdekében leggyakrabban használt eszközök A környezetszennyezés a negatív externáliák egy speciális területe, amely a szabad természeti javak (víz, talaj, levegő) minőségét rontja és a környezet megóvása érdekében használt eszközök. 1. Direkt vagy közvetlen szabályozó eszközök: Olyan intézményi rendelkezés, amely közvetlenül hat a környezetet szennyezőre: - a szennyező tevékenységek és a felhasznált anyagok, termékek szabályozásával - bizonyos szennyező anyag kibocsájtás korlátozásával, ill. betiltásával. - a tevékenységek egy bizonyos területen, bizonyos időszakra történő korlátozásával. A szabályozás legfőbb jellemzője: a szennyezés egyedi szintjének előírása nem hagynak választási lehetőséget – a szennyezőnek teljesíteni kell az előírást különben büntetik ez az ún. „utasítás és ellenőrzés” megközelítés, amely szabályok, engedélyeztetés, szabályozási eszközök felhasználásával működik. 2. Közgazdasági vagy piaci eszközök: Arra a motivációra épül, hogy ha az érintett szereplők szemében a környezet szempontjából kedvezőbb viselkedésmód nagyobb értékkel bír, akkor szokásaik és viselkedéseik ezek felé a társadalmilag kívánatosabb alternatívák felé fognak elmozdulni. A lehetőségek többé-kevésbé vonzóvá tehetők: díjakat, adókat vetnek ki – adódifferenciálást hajtanak végre – anyagi támogatást garantálnak. 3. Egyéb: a meggyőzés eszközei: - gyakran a direkt vagy a gazdasági eszközökkel együtt alkalmazzák - ide tartoznak a környezeti tudatosság és a felelősség beépítésének módjai, az egyéni döntés hozatal - közvetett vagy közvetlen meggyőzés és/vagy nyomás alkalmazása.
Közgazdasági eszközök alkalmazása: 1. környezetvédelmi díjak, adók a szennyezésért fizetendő ár gazdaságpolitikai szempontból 2 fontos hatása van: - ösztönző hatás: a költség és az ár változásától függ, amit a díj idéz elő, a díjak az érintett gazdálkodóknál, ill. fogyasztóknál, mint költség jelennek meg és hatásuk attól függ, hogy milyen mértékben befolyásolják a jövedelmezőségi és jóléti szintet. - újraelosztó hatás: általában ez a hatás érvényesül, mert a díjak túl alacsonyak ahhoz, hogy az előbbi kibontakozzon. 2. Piaci engedélyek (szennyezési jogok) rendszere: cél a mesterséges piacok létrehozása, amelyek keretében a szereplők „jogokat” vásárolhatnak valós és potenciális szennyeződésekre, vagy ahol eladhatják a „szennyezési jogaikat”. 3. Végrehajtási ösztönzők: Inkább jog, mint gazdasági eszköz. A hatóságok a nem teljesítést büntetik: vagy előzetesen megkövetelve egy befizetést vagy utólag bírság behajtásával. Típusai: 1. teljesítési óvadék 2. nem teljesítési illeték. 4. Támogatások: ösztönzőként működnek a vállalatok számára, hogy az előírt normákat tartsák be
típusai: - juttatások: nem visszatérítendő forma, általában a jövőbeni szennyeződés csökkentése érdekében nyújtanak - kedvezményes, puha kölcsönök: a kamatláb alacsonyabb a piacinál – a szennyező akkor kapja, ha megtesz bizonyos szennyezés csökkentő intézkedéseket. 5. Önkéntes megegyezések: fejlett iparági országok környezetvédelmi gyakorlatára jellemző. A környezetvédelmi célok elérése érdekében önkéntes szerződéseket kötnek a vállalatok az állammal. 6. Környezeti felelősségbiztosítás: kötelező: célja, hogy kártalanítsa az olyan károsultakat, akiknek kártérítés ugyan járna, de nincs kitől behajtani a követelésüket. Megkötésére kell kötelezni minden olyan gazdálkodót, akinek tevékenysége a környezetre mérve veszélyesnek minősül. környezeti kockázati biztosítás: önkéntes, a veszélyes tevékenységet folytatók azért kötik, hogy tevékenységük káros környezeti kockázatainak anyagi következményeit elhárítsák, ill. a káros következményeket csökkentsék.
Fenntartható fejlődés: Olyan fejlődés, amely biztosítja a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy lehetetlenné tenné a következő generáció szükségleteinek kielégítését. De jelenti a fenntartható gazdaság, ökológiai és társadalmi fejlődést is. A természeti erőforrások 3 csoportja a fenntartható fejlődés szempontjából: 1. megújuló természetű erőforrások (víz, biomassza) 2. nem megújuló erőforrások (ásványok) 3. részben megújuló erőforrások (talajtermékenység). A fenntartható fejlődés általános követelményei: a megújuló természeti erőforrások felhasználásának mértéke kisebb vagy megegyező legyen a természetes vagy irányított regeneráló képességük mértékével a hulladék keletkezésének mértéke, üteme kisebb vagy megegyező legyen a környezet szennyezés befogadó képességének mértékével a kimerülő erőforrások ésszerű felhasználásának üteme. A fenntartható fejlődés 9 alapelve: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
figyelem és gondoskodás az életközösségekről az ember életminősségének a javítása a Föld életképességének és diverzitásának a megőrzése a meg nem újuló erőforrások használatának minimalizálása a Föld eltartó képessége által meghatározott kereteken belül kell maradni meg kell változtatni az emberek attitűdjét és magatartását lehetővé kell tenni, hogy a közösség gondoskodjanak saját környezetükről biztosítani kell az integrált fejlődés természetvédelem nemzeti kereteit globális szövetséget kell létrehozni.
A fenntarthatóság lokális programja: Local Agenda 21 A Rióban elfogadott „Agenda 21” 28. fejezete a „helyi hatóságok kezdeményezése az Agenda 21 támogatására” címmel a foglalkozik a fenntartható fejlődés helyi programjával és ezen belül az önkormányzatok meghatározó szerepével. A Local Agenda 21 egy komplex rendszerépítő és működtető program, amely a fenntartható fejlődésnek arra a szigorú értelmezésére épül, amely a természeti tőke átváltását gazdasági tőkére csak a bioszféra követelményeit betartva, szigorú határok között tartja megvalósíthatónak. Az is fontos, hogy az externáliák gazdaságilag optimális szintjének megteremtésére törekedjünk. Nem azonos a környezetvédelmi programokkal. A program a természet-gazdaság- társadalom hármas egységének harmonikus fejlesztését jelenti. A fenntartható fejlődés céljai 2015-ig:
az üvegház hatások kibocsájtásának csökkentése meg kell akadályozni, hogy a természetes erdők összetétele tovább zsugorodjon a talaj eróziójának mértékét felére kell csökkenteni véget kell vetni a vízkészlet túlzott kimerítésének.
A társadalmi és környezeti felelősségvállalás (CSR) “A vállalatok társadalmi felelősségvállalása egy olyan fogalom, mely szerint a vállalatok a társadalmi és környezeti megfontolásokat önkéntes alapon beépítik üzleti tevékenységükbe és a tevékenységükben érdekeltekkel fenntartott kapcsolataikba.” (Az Európai Bizottság szerint) A fenntarthatóság miatt fontos, hogy ne csak egy akció, hanem egy tudatos tervezett tevékenység legyen a CSR. Célja, a hatékony együttműködés a társadalomkülönböző szektorai, a helyi közösségek más-más lehetőséggel rendelkező szereplői között. Minél több vállalat életében meg kell jelennie a felelős társadalmi szerepvállalás gondolatának, és ez szervesen be kell, hogy építse a vállalat tevékenységeibe. Mindenki értéket adhat hozzá vállalkozásához, ha tevékenységének egyes szociális és környezeti szempontjait jobban figyelembe veszi. Sok vállalat már végez CSR tevékenységet anélkül, hogy stratégiába illesztené, hogy tudatosan tervezné ezeket, a folyamatokat, pedig közvetlen haszonra tehet szert, ha összehangolja ez irányú tevékenységeit. A CSR önkéntes eszköz, mindazonáltal megbízhatóan kell alkalmazni annak érdekében, hogy elősegítse az érdekeltek közötti bizalmat. A CSR lehetővé teszi a belső és külső kockázatok stratégiai kezelését a társadalmi és a környezetvédelemmel kapcsolatos területeken. A már meglévő, társadalmilag felelősségteljes cselekvések láthatóbbá és ismertebbé válnak. A társadalmi és környezetvédelmi felelősség bizonyítottan csökkenti a működési költségeket.
