Magyarország Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes Államtitkárság
TÁJÉKOZTATÓ Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és –tisztítási helyzetéről, a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási Programjáról Időszak: 2011. január 01. – 2012. december 31. 2014. június hó
1
Tartalom
Bevezetés ............................................................................................................... 3 Magyarország vizeinek védelme ....................................................................... 3 A Program kialakulásának története és jogszabályi háttere .................................. 3 A Program általános ismertetése ........................................................................... 5 Magyarország településszerkezete..................................................................... 5 Szennyvízelvezetési agglomerációk .................................................................. 6 Az agglomerációk névleges terhelésének meghatározása ................................. 7 A Programba foglalt feladatok, szükséges fejlesztések ........................................ 7 Magyarország szennyvízelvezetési -és tisztítási helyzete ..................................... 7 Általános helyzet ................................................................................................ 7 A szennyvízgyűjtő csatornahálózatok helyzete ............................................... 14 A szennyvíztisztítás helyzete ........................................................................... 17 A szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése ................................................... 18 A Program megvalósításához szükséges beruházások........................................ 19 Összefoglalás ........................................................................................................................20
2
Bevezetés Magyarország vizeinek védelme Magyarország felszíni vizeinek 96 %-a az ország határain kívülről érkezik. Ennek következtében a vízkészlet mennyisége és minősége döntő mértékben függ a felvízi országokban végrehajtott beavatkozástól. Élővizeink szennyezettségéhez azonban jelentős mértékben hozzájárulnak a hazai ipari, mezőgazdasági és háztartási szennyező források is. A felszíni vizek terhelésében jelentős hányadot képvisel a tisztított kommunális szennyvíz. Felszín alatti vízkészleteink védelme hasonlóképpen stratégiai feladat, mivel az ivóvízellátás több mint 90%-a a felszín alatti vízkészletre támaszkodik. Ezek minőségét leginkább a mezőgazdasági (növényvédőszer-felhasználás), valamint a kommunális eredetű szennyező források veszélyeztetik. A csatornázatlan lakóterületeken az egyedi szennyvízelhelyezés hagyományos, elszikkasztásos módja jelentős terhelést okozhat a felszín alatti vizekben, talajokban. Összhangban a Víz Keretirányelvvel, az elkövetkező évek fontos feladata a települések csatornázási, szennyvíztisztítási fejlesztéseinek folytatása, a szennyezések megállítása és megelőzése és a talajok fokozott védelme.
A Program kialakulásának története és jogszabályi háttere Magyarország európai uniós tagságával összefüggő feladatai közül a legjelentősebb fejlesztési igény a szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósításával kapcsolatos. Az Európai Közösség a települési szennyvizek kezelését a 91/271/EGK irányelvben (a továbbiakban: Irányelv) szabályozza, hogy megóvja a környezetet a települési és egyes ipari szennyvízkibocsátások káros hatásaitól. Az Irányelv 2.000 lakosegyenérték (LE)1 szennyezőanyag-terhelés felett kötelező feladatként írja elő a tagállamok részére a települések szennyvizeinek gyűjtését és tisztítását és az egységes végrehajtás érdekében meghatározza az alkalmazandó fogalmakat is. Az Irányelv a követelményeket a szennyvízelvezetési agglomerációk szennyezőanyagkibocsátásának és a befogadó érzékenységének függvényében határozza meg. Előírásai szerint a teljesítendő feladatok és azok határidői Magyarországra vonatkozóan a Csatlakozási Szerződésben kapott átmeneti mentességre tekintettel a következők: - legkésőbb 2008. december 31-éig az érzékeny területeken fekvő 10.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti szennyvízelvezetési agglomerációkban biztosítani kellett a szennyvízgyűjtő rendszer kiépítését és a biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztítás mellett a III. fokozatú tisztítást, azaz a tápanyag-eltávolítást (nitrogén és foszfor), - legkésőbb 2010. december 31-éig minden 15.000 LE szennyezőanyag-terhelésnél nagyobb szennyvízelvezetési agglomerációt el kellett látni szennyvízgyűjtő rendszerrel és legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztító teleppel, - legkésőbb 2015. december 31-éig minden 2.000 és 15.000 LE szennyezőanyagterhelés közötti szennyvízelvezetési agglomerációban meg kell oldani a 1
A lakosegyenérték (LE) azt a szerves eredetű, biológiailag lebomló terhelést jelenti, melynek 5 napos biokémiai oxigén igénye (BOI5) 60 g oxigén/nap.
3
-
szennyvízgyűjtő rendszer kiépítését és a legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztítást, amennyiben 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés alatti település, vagy szennyvízelvezetési agglomeráció is rendelkezik közműves szennyvízelvezetéssel és a befogadó felszíni víz, akkor a befogadónak megfelelő szennyvíztisztításra megállapított határidő 2005. december 31. volt. (Ez esetben az Irányelvben szereplő határidő a mérvadó.)
Az Irányelvben előírt kötelezettségek végrehajtására elkészült a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Program). A Program az Irányelvnek megfelelően a 2.000 LE szennyezőanyag-terhelést meghaladó szennyvízelvezetési agglomerációkat foglalja magába. Magyarországon a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről szóló 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet rendelkezik a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületek kijelöléséről. E rendelet fő célja a felszíni vizek eutrofizációja elleni védelem. A tápanyagok (különösen a foszfor- és nitrogénvegyületek) vízben való feldúsulása (az algák és a magasabb rendű növényi életformák növekedésének felgyorsulása miatt) eutrofizációt eredményez. Ez előnytelenül befolyásolja a vízben lévő organizmusok egyensúlyi helyzetét, valamint a vizek minőségét. E kormányrendelet 1. sz. mellékletében az érzékeny felszíni vizeket (Balaton, Velencei-tó, Fertő tó), a 2. sz. mellékletében pedig az érzékeny felszíni vizek vízgyűjtő területén elhelyezkedő településeket sorolja fel. A Fekete-tenger érzékeny területté való kijelölésének következményeként az Irányelv 5. cikk (5) bekezdése, valamint 9. cikke alapján Magyarország 2008 októberétől 2009 februárig kétoldalú tárgyalást folytatott az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága bevonásával Romániával a Fekete-tenger eutrofizációval szembeni védelme kapcsán. 2009. március 26-án miniszteri levélben értesítettük Romániát és erről tájékoztattuk az Európai Bizottságot az Irányelv 5. cikk (4) bekezdésére történő átállásról, amire kifogás nem érkezett a román féltől, illetve az Európai Bizottságtól. 2013 szeptemberében a Víz Keretirányelv végrehajtásával kapcsolatos kétoldalú tárgyalást követően az Európai Bizottság kérésére Magyarország korrigált tápanyageltávolítási adatokkal számolja ki a teljes országra vonatkozóan. Az összegyűjtött szennyvízmennyiségekre vonatkozóan elkészült a szennyvíztisztító telepek N- és P-eltávolításának (tápanyageltávolítás) vizsgálata. 2012. december 31-i állapot szerint az alábbi N- és P-eltávolítási hatásfokot értük el országosan Neltávolítás: 73,1%, P-eltávolítás: 74,4 %. A Program első hazai változata 2000. december 31-i induló állapottal készült el. Az Irányelv 17. cikkében foglaltakkal összhangban a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény előírja, hogy a Programot a Kormány kétévente felülvizsgálja. Ennek megfelelően a Program felülvizsgálatára eddig összesen hat alkalommal került sor, amelynek keretében Magyarország Európai Uniós tagságának kezdeti időpontjára vonatkozó tagállami Program is kidolgozásra került. A jelenlegi, 2012. december 31-i alapállapot szerint kidolgozott Program már a negyedik olyan aktualizált változat, amelynél a Program felülvizsgálata az Irányelvhez kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettségekre kialakított Települési Szennyvíz Információs Rendszer (a továbbiakban: TESZIR) adatbázisára alapozottan történt. Ez a kiadvány ezen felülvizsgált változat adatainak figyelembe vételével készült. 4
A Program általános ismertetése Magyarország településszerkezete Magyarország településszerkezetéről elmondható, hogy magas (76,1 %) a 2.000 fő alatti lakosszámú települések aránya, ezekben azonban a lakosságnak csak 17,0 %-a koncentrálódik. Kevés nagyobb lakosszámú városunk van, Budapesten kívül mindössze 3 településünk (Szeged, Miskolc, Debrecen) népessége haladja meg a 150.000 főt. Összességében ez a helyzet a települési szennyvizek összegyűjtése és tisztítása szempontjából nem kedvező, hiszen a térben koncentráltabban elhelyezkedő lakosság közművel történő ellátása hatékonyabb és kisebb költséggel jár. Magyarország településszerkezete településcsoportok mérete szerint 2012. december 31. 3 500 000
3000
3 000 000
2500
Lakosszám [fő]
2000 2 000 000 1500 1 500 000 1000
Településszám [db]
2 500 000
1 000 000 500
500 000 0
0 2.000 fő alatt
2.000-10.000 fő
10.000-15.000 fő
Lakosszám [fő]
Településcsoport 2.000 fő alatt 2.000-10.000 fő 10.000-15.000 fő 15.000-150.000 fő 150.000 fő felett Összesen:
Településszám [db]
15.000-150.000 fő
150.000 fő fölött
Településszám [db]
Települések aránya [%]
2399 613 51 87
76,1 19,4 1,6 2,8
4
0,1
3 154
100
5
Lakosszám [fő]
1.682.134 2.356.675 614.800 2.990.403 2.264.786 9.908.798
Lakosok aránya [%]
17,0 23,8 6,2 30,2 22,8 100
Szennyvízelvezetési agglomerációk A szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósítása sokszor gazdaságosabb, ha több település összefog, és közös rendszert valósít meg. Ez az elv az Irányelvben is érvényesül, amennyiben az abban foglalt kötelezettségek nem egyes településekre, hanem úgynevezett „szennyvízelvezetési agglomerációkra” vonatkoznak. A szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásával kapcsolatos előírásokat a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet tartalmazza. A szennyvízelvezetési agglomeráció „olyan területet jelent, ahol a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy végső kibocsátási pontra vezessék”. A szennyvízelvezetési agglomeráció állhat egy, vagy több közigazgatásilag önálló településből. Ez utóbbinál a szennyvíztisztító teleppel rendelkező települést az agglomeráció központjának nevezzük. Ilyen rendszer például a veszprémi szennyvízelvezetési agglomeráció, amely a következő térképvázlaton látható.
Előfordulhat, hogy egyes településrészek elkülönülve oldják meg a szennyvízelvezetést és -tisztítást. Paksnak például önálló szennyvíztisztító telepe van, de a város Paks-Dunakömlőd nevű része mégis a Madocsa központú szennyvízelvezetési agglomerációhoz tartozik. Az agglomeráció tehát tartalmazhat közigazgatásilag nem önálló településrészt is (lásd a fenti ábrát). Egy adott szennyvízelvezetési agglomeráció szennyvíztisztítási előírásai az általánosnál szigorúbbak, ha a tisztított szennyvíz befogadója eutrofizációra érzékeny. Vannak olyan szennyvízelvezetési agglomerációk is, amelyek ugyan érzékeny befogadó vízgyűjtőterületén találhatók, de tisztított szennyvizeiket az érzékeny vízgyűjtőterületről normál befogadóba vezetik ki. Számos ilyen agglomeráció található a Balaton vízgyűjtő területén. 6
Az agglomerációk névleges terhelésének meghatározása Az Irányelv az agglomerációkat a lakosegyenértékben kifejezett összes névleges szennyezőanyag-terhelésük alapján osztályozza, ez alapján rögzíti a követelményeket. A lakosegyenérték (LE) a szennyvíz szennyezőanyag-tartalmának nemzetközileg elfogadott mértékegysége, 1 LE azt a szennyvízben lévő, szerves, biológiailag lebontható szennyezőanyag-mennyiséget jelenti, amelynek ötnapos biokémiai oxigén igénye 60 g BOI5 naponta. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy egy lakos egy nap alatt kibocsátott szennyvizében lévő szerves szennyezőanyag-terhelése 60 g BOI5-nek felel meg. A számításoknál figyelembe vettük, hogy Magyarországon az egy főre jutó szennyezőanyagterhelés a tapasztalatok szerint még nem éri el ezt az értéket, a vizsgált referencia időpontban átlagosan ennél kevesebb. A Program a tervezett célállapoti fejlesztési szükségletek megállapítása során az 1 fő = 1 LE adattal számol, ezért a szennyvízelvezetési agglomerációk agglomerációs osztályonkénti besorolása különbözhet alap-, ill. célállapotban. A szennyvízelvezetési agglomerációk névleges szennyezőanyag-terhelése a területükön képződő összes biológiailag lebontható kommunális szennyvíz szennyezőanyag-terhelésének összege, a következők szerint: Az agglomeráció összes névleges szennyezőanyag-terhelése (LE) = A szennyvízelvezetési agglomeráció állandó lakosszáma + Minden egyéb szennyezőanyag-terhelés (közcsatornába vezetett ipar + közintézmények + turizmus + szezonális ingadozásokból származó terhelés)
A Programba foglalt feladatok, szükséges fejlesztések A Program áttekinti az ország 2.000 LE-nél nagyobb szennyezőanyag-terheléssel jellemezhető szennyvízelvezetési agglomerációit, és felsorolja a teendőket a csatornázás és szennyvíztisztítás kapcsán 2012. december 31-én. A Program meghatározza szennyvízelvezetési agglomerációnként a kitűzött célok eléréséhez szükséges fejlesztéseket, hogy mit kell teljesítenie hazánknak az Irányelvben foglalt feladatok teljesítése érdekében. A Program a Csatlakozási Szerződésben szereplő határidőknek megfelelően rögzíti az Irányelv által előírt feladatokat, bemutatja az agglomeráció névleges terhelésétől és érzékenységétől függően a 2012. december 31-i állapot szerinti és a 2015. év végére elérni kívánt megfelelő gyűjtőrendszer-ellátottsági és szennyvíztisztítási szintet, valamint a becsült beruházási költségeket.
Magyarország szennyvízelvezetési - és tisztítási helyzete Általános helyzet Magyarországon a települési szennyvizek közcsatornán történő elvezetése az 1990-es évek elejére jelentősen elmaradt a fejlett európai országokétól. Az ellátottság a bekötött lakások tekintetében alig haladta meg a 40 %-ot, az elvezetett szennyvizeknek pedig több mint a fele gyakorlatilag tisztítás nélkül került a befogadókba. 7
A települési szennyvízelvezetés és -tisztítás intenzív fejlesztése 1993-ban kezdődött el, amikortól a települési csatornázási és szennyvíztisztítási fejlesztések támogatása nagyobb lendületet vett a címzett- és céltámogatási rendszer keretében. A Program első, 2000. évi változatáig jelentős fejlesztések valósultak meg, sokat javult az ország csatornázottsága. Az önkormányzati törekvések és az állami támogatások eredményeként 2000 óta a Program folyamatosan bővült. Az önkormányzatok kezdeményezései számos esetben vezettek új szennyvízelvezetési agglomeráció létrehozásához, illetve a meglévő agglomerációk bővítéséhez. Az Irányelv követelményeinek teljesítésére figyelemmel a Programhoz kapcsolódó jelenleg is hatályos agglomerációs szabályozás a további 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés alatti települések Programba kerülését 2006 februárjától 2015. év végéig felfüggesztette, ezért a határidős kötelezettségek teljesítése során a Program bővülésére már nem kerülhet sor. A feladatok Csatlakozási Szerződés szerinti végrehajtása érdekében tett további intézkedés eredményeként az Irányelv hatálya alá nem tartozó, regionális rendszerkapcsolattal nem rendelkező 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés alatti kistelepülések 2009 áprilisától a Programban már nem szerepelnek. A jelenleg is hatályos agglomerációs szabályozás értelmében ugyanakkor az érintett szennyvízelvezetési agglomerációs településkör módosítása nélkül - műszakilag indokolt esetben és a meglévő szennyvíztisztító telepek kapacitáskihasználása érdekében - az agglomeráción kívűli kistelepülések csatlakozhatnak. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 55. § (1) és (2) bekezdése alapján rákötési kötelezettség áll fenn annál az ingatlantulajdonosnál, akinél az ingatlan használata rendszeres emberi tartózkodáshoz kötődik és a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás biztosításához szükséges víziközmű-rendszer a közterületen az ingatlanról műszakilag elérhető módon kiépült és műszakilag rendelkezésre áll. A környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény 11. § (1) bekezdése alapján talajterhelési díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó szennyvízelhelyezést - ideértve az egyedi zárt szennyvíztározót is alkalmaz. Növekedni fog a rákötések aránya, a talajterhelési díj hatása 2013-tól érvényesült, ez azonban a következő felülvizsgálatnál lesz érzékelhető.
8
A szennyvízelvezetési agglomerációk száma és lakosegyenértékben kifejezett szennyvízterhelése, agglomerációs csoportonként 2012. december 31. 5000,0
1400 1200
4000,0 1000
3500,0 3000,0
800
2500,0 600
2000,0 1500,0
400
1000,0 200
500,0 0,0
0 2.000 LE alattiak EU kötelezettség nélkül
2.000-10.000 LE
10.000-15.000 LE
15.000-150.000 LE
Agglomerációk összes terhelése [ezer LE]
Agglomeráció csoport 2.000 LE alattiak EU kötelezettség nélkül 2.000-10.000 LE 10.000-15.000 LE 15.000-150.000 LE 150.000 LE felett Összesen:
150.000 LE fölött
Agglomerációk száma [db]
Agglomerációk Agglomerációk száma [db] aránya [%]
Összes szennyvíz terhelés [ezer LE]
Összes szennyvíz terhelés aránya [%]
1273
69,2
935,8
8,0
386 60
21,0 3,3
1594,1 729,0
13,6 6,2
110 10 1839
6,0 0,5 100,0
4153,3 4291,3 11703,5
35,5 36,7 100,0
9
Agglomerációk száma [db]
Agglomerációk összes terhelése [ezer LE]
4500,0
Összes szennyvízterhelés [LE]
Agglomerációk 150 000 LE-nél nagyobb szennyvízterheléssel -kiépítési határidő 2010. 12. 31. 2012. december 31. 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0
A következő térképeken a Program szerinti szennyvízelvezetési agglomerációkat tüntettük fel, agglomerációs csoportonként, az érzékeny területek jelölésével.
10
11
Az alábbi térkép az ország szennyvízelvezetési agglomerációit mutatja be LE besorolás szerint.
12
Az alábbi térkép az ország szennyvízgyűjtő hálózattal való ellátottságát mutatja be.
A magyarországi szennyvízgyűjtő hálózatok teljes hosszát 2012. december 31-i állapot szerint, a Programban tervezett fejlesztéseket 2015. december 31-ig a következő ábra szemlélteti. Szennyvízgyűjtő hálózat hossza 1990 - 2015 [ezer km]
75,4
80 70 60
50,1
54,9
59,3
50 35
40
29,9
30 20
15,7 18,2 11,7 13,8
22,4
10
0 1990 1993 1995 1998 2000 2004 2006 2008 2010 2012 2015
13
Az alábbi diagram Magyarország szennyvízelvezetési és tisztítási helyzetéről ad átfogó képet 2012. december 31-én.
A szennyvízelvezetés és tisztítás helyzete 2012. december 31. [ezer LE] 16 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0
2012. dec. 31.
Magyarország települési szennyvízterhelése összesen
Szennyvízelvezetési agglomerációk terhelése
Megfelelő gyűjtőrendszerek kapacitása
Megfelelő szenyvíztisztító kapacitások
11 703,544
10 976,584
9 978,473
13 460,028
A szennyvízgyűjtő csatornahálózatok helyzete A települések, illetve a szennyvízelvezetési agglomerációk szennyvízgyűjtő csatornahálózattal történő ellátottságának értékelésekor mindig jól meg kell különböztetni két alapvető mérőszámot: 1. A szennyvízelvezetési agglomeráció csatornahálózattal kiszolgált terhelése (LE) Azt a szennyezőanyag-terhelést jelenti, mely az agglomerációban már kiépített meglévő gyűjtőrendszer által ellátott területen keletkezik összesen. Beleértendő az a terhelés is, amely ráköthető lenne a gyűjtőrendszerre, de a rákötés még nem történt meg. 2. A szennyvízelvezetési agglomeráció csatornahálózatra rákapcsolt terhelése (LE) Azt a szennyezőanyag-terhelést jelenti, melyet ténylegesen összegyűjt a meglévő gyűjtőrendszer, és amely így eljut a szennyvíztisztító telepre. Az összes kiszolgált terhelés és az összes rákapcsolt terhelés között a különbség az a terhelés, amely azért nem jut el a tisztítótelepre, mert nincs bekötve a gyűjtőhálózatba. A következő ábrák Magyarország különböző település-típusainak szennyvízgyűjtő hálózattal való ellátottságát mutatják be egyrészt 2004., 2006., 2008., 2010. és 2012. év végén, másrészt a Program megvalósulása esetén, 2015. év végén, külön megjelenítve a csatornahálózatra rákapcsolt (bekötött) lakások és a csatornahálózattal kiszolgált lakások közül azokat, amelyek nincsenek bekötve a gyűjtőhálózatba: 14
Közigazgatásilag önálló települések ellátottsági adatai településtípusonként Csatornába bekötött és beköthető lakások aránya [%] Beköthető lakás [%] Csatornába bekötött lakás [%] 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Csatornázottság Magyarországon 2012. december 31.
18,3% 6,9%
74,8%
Csatornabekötéssel rendelkező lakások aránya [%] Csatornára nem bekötött lakások aránya az ellátott területen [%] Csatornázatlan területen lévő lakások aránya [%]
15
A gyűjtőrendszerek kiépítésének - a Csatlakozási Szerződésben előírt határidőkig - be kell fejeződnie minden 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti szennyvízelvezetési agglomerációban. Tervezett csatornázottság a Programban foglalt fejlesztések befejezésekor 2015. december 31-én
3,3%
7,5%
89,2%
Csatornabekötéssel rendelkező lakások aránya [%] Csatornára nem bekötött lakások aránya az ellátott területen [%] Csatornázatlan területen lévő lakások aránya [%]
Az alábbi táblázat régiók szerint mutatja be az országban a települési szennyvízcsatornázottság helyzetét 2004. december 31-től 2012. december 31-ig a kétévenkénti előrehaladásnak megfelelően, valamint a 2015-ig előírt célokat. 2004. december 31én Régió neve
Lakásszám
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
2006. december 31én Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
2008. december 31-én
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
2010. december 31-én
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
2012. december 31-én
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
Terv: 2015. december 31én Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
Dél-Alföldi
600 422
241 362
40,8
260 188
44,0
311 392
52,4
328 728
55,0
343 044
56,9
504 934
83,0
Dél-Dunántúli
405 632
213 983
53,7
232 814
58,4
252 016
62,9
268 115
66,4
275 574
66,7
351 492
86,5
Észak-Alföldi ÉszakMagyarországi KözépDunántúli KözépMagyarországi NyugatDunántúli
619 071
274 937
45,5
299 131
49,5
359 812
58,4
376 997
60,9
399 331
63,9
535 080
86,5
504 498
275 165
54,2
296 628
58,5
327 199
64,1
337 611
65,9
358 609
70,2
418 610
79,8
446 261
293 122
66,9
315 986
72,2
342 416
77,6
350 629
78,9
366 027
80,5
398 682
90,5
1 377 689
1 013 255
78,7
1 098 547
85,3
1 136 834
85,8
1 187 902
88,0
1223 131
87,6
1 289 009
96,4
425 498
273 343
66,6
297 397
72,5
314 975
75,8
328 986
78,2
342 525
80,4
381 876
90,9
4 402 008
2 585 167
61,0
2 800 691
66,1
3 044 644
70,8
3 178 968
72,5
3 308 241
74,8
3 879 683
89,2
Összesen:
16
A szennyvíztisztítás helyzete
Magyarországon korábban a szennyvíztisztítás tekintetében még a csatornázottságnál is nagyobb volt az elmaradás. 2012. december 31-én azonban a csatornán összegyűjtött szennyvizeknek már csak 1,8 %-a került csak mechanikai tisztítást követően a befogadókba.
Összegyűjtött szennyvizek tisztítási aránya Magyarországon [%] 2012. december 31. 2,6%
97,4% Tisztított szennyvizek
Nem, vagy csak mechanikailag tisztított szennyvizek
17
A szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése A szennyvizek megfelelő tisztításának természetes mellékterméke a szennyvíziszap. Amennyiben a csatornába vezetett szennyvizek jogszabályoknak megfelelő minőségűek és a mai kor követelményeinek megfelelő tisztítás-technológiákat alkalmaznak, a keletkező iszap mezőgazdasági szempontból értékes szerves tápanyag, amelyet célszerűen vissza kell forgatni a termőtalajba. Az EU vonatkozó irányelvével harmonizáló hazai szabályozásnak megfelelően fokozatosan csökkenteni kell a biológiailag lebomló szerves anyag tartalmú hulladékok lerakókon történő elhelyezését. A szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének előírásait a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendeletnek megfelelően a mezőgazdaságban csak megfelelően kezelt, a határértéknek megfelelő szennyvíziszap helyezhető el. A mezőgazdasági hasznosítás engedélyhez kötött tevékenység. Az engedély megszerzéséhez talajvédelmi tervet kell készíteni, amelynek alapján az engedélyt talajvédelmi hatósági jogkörben a megyei kormányhivatal növény és talajvédelmi igazgatósága adja ki. A Program a tápanyagok természeti körfolyamatba való visszaforgatását, a szennyvíziszapok mezőgazdasági területen történő elhelyezését támogatja, de szigorú feltételekhez köti a talajok fokozott védelme és a környezetbiztonság fokozása érdekében. A jövőre nézve fontos az egészségre ártalmatlan szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának további ösztönzése, tekintettel arra, hogy a felhasználás e formája komoly szerepet kaphat a talajok tápanyagpótlásán kívül a klímaváltozás hatásainak enyhítésében, az iszapok víztartalmának helyszínen tartásával. A TESZIR keretében 2009-től részletes adatgyűjtés indult, mind a keletkező szennyvíziszap adatok, mind a megújuló energiatermelés és energetikai hasznosítás vonatkozásában. A 2012. évi összesített kinyert megújuló energia-adatok a szennyvíztisztító telepeken: biogáz helyben felhasználása 616.538.610 MJ/év, biogáz energia 199.153.730 MJ/év, villamos energia 17.937.410 MWh/év. Az energetikai hasznosítás a 2010. évhez képest nőtt. A települési szennyvíztisztításból keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása [tonna szárazanyag] 2012. december 31. 300 000 250 000 200 000 150 000 100 000 50 000 0 -50 000 Elhelyezés - egyéb
2004.12.31
2006.12.31
2008.12.31
2010.12.31
2012.12.31
2015.12.31
0
26 148
23 849
9 241
35 810
9 197
Elhelyezés - égetés
0
0
3 873
2 837
6 699
0
Elhelyezés - lerakók
67 085
50 479
69 134
35 294
23 893
31 172
Hasznosítás - egyéb Hasznosítás - talaj és mg.
0
6 385
11 136
16 553
6 891
12 903
50 608
133 416
158 666
172 118
89 720
80 281
18
A települési szennyvíztisztításból keletkezett iszapelhelyezés és hasznosítás arányának tervezett változása a Program megvalósítása során 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2004.12.31
2006.12.31
Hasznosítás - egyéb
2008.12.31
Hasznosítás - talaj és mg.
2010.12.31
Elhelyezés - lerakók
2012.12.31 Elhelyezés - égetés
2015.12.31 Elhelyezés - egyéb
A Program megvalósításához szükséges beruházások Az Irányelv követelményeinek a teljesítéséhez, azaz a Programba tartozó szennyvízelvezetési agglomerációk megfelelő csatornázottságának eléréséhez, valamint a hiányzó szennyvíztisztítási kapacitások kiépítéséhez, a nem megfelelő szennyvíztisztítás és iszapkezelés előírásoknak megfelelő szintre történő fejlesztéséhez Magyarország jelentős fejlesztési program végrehajtásában érintett, amelynek összes költségigénye 2012. évi árakon nettó 714,1 milliárd Ft ( 2405,3M EUR). A fejlesztések ütemezése a Programban a Csatlakozási Szerződésben rögzített határidők figyelembe vételével történt. A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztéséhez már eddig is jelentős európai uniós forrásokhoz jutottunk, ehhez a Programhoz azonban hazánk a 2014-től kezdődő költségvetési időszakban is számít az EU pénzügyi támogatására. Az alábbi táblázat a Programban szereplő szennyvíztisztítás- és gyűjtőrendszer-fejlesztési beruházások költségtervét mutatja be:
Időszak 20011. január 1.-2012. december végéig* 2013. január 1-ől- 2015. december végéig** Összesen
1 EUR = 296,9 Ft Települési Gyűjtőrendszerek szennyvíztisztító és és szállítóművek iszapkezelő telepek Mrd Ft M EUR Mrd Ft M EUR 189,4 638,0 114,1 384,2 324,5 513,9
1093,0 1731,0
86,1 200,2
290,1 674,3
*: a 2008. 12. 31. és a 2010. 12. 31. határidős agglomerációk még hátralevő, határidőre nem teljesült fejlesztéseinek költségigénye összesen: 303,5 Mrd Ft (1022,2 M EUR). **: a 2015. 12. 31. határidős agglomerációk fejlesztési költségigénye 410,6 Mrd Ft (1383,1 M EUR)
19
A normál területeken a 15.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti agglomerációk esetében 2010. december 31-én lejárt a kötelezettségek teljesítésére előírt határidő. A 130 db érintett agglomerációról megállapítható, hogy 16 db agglomeráció megfelelő, a fejlesztéssel érintett agglomerációk száma: 87 db, további lakossági fejlesztési igény 27 db agglomeráció esetében jelentkezik, amelyeknél az agglomerációk egyes településeinél a rákötési arány nem megfelelő. A 87 db fejlesztéssel érintett agglomeráció közül 2014-ig pályázat keretében fejlesztéssel érintett 41 db agglomerációnál fejeződik be beruházás. Az EU szabályozás szerint határidős teljesítési kötelezettséggel nem terhelt 2.000 LE alatti szennyezőanyag-terheléssel jellemezhető települések, illetve szennyvízelvezetési agglomerációk gyűjtőrendszereinek és tisztítótelepeinek indokolt fejlesztése várhatóan a 2015-ös időhorizonton túlmutat, illetve a megalapozott önkormányzati igényekre figyelemmel a hazai prioritásoknak megfelelően alakulhat.
Összefoglalás A Program az Irányelv követelményeinek teljesítését szolgálja, magába foglalja Magyarország összes 2.000 LE feletti szennyezőanyag-kibocsátású szennyvízelvezetési agglomerációjának közműves szennyvízelvezetését és II. fokozatú biológiai tisztítását, a 10.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti, szennyvíz befogadásra érzékeny területeken pedig a III. tisztítási fokozatot is. A Program végrehajtása komoly erőfeszítést kíván az országtól, de a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztése, valamint a tisztítás során keletkezett szennyvíziszap egyre nagyobb mértékben történő hasznosítása javítja életminőségünket és a környezet állapotát, hozzájárul az ország jobb nemzetközi megítéléséhez, és komoly részét képezi a fenntartható fejlődés feltételei teljesítésének. Budapest, 2014. június
20
