Reformáció a hódolt Magyarországon A törökök és a vallási sokszínûség agyarország a török hódítás idõpontjában fél évezredes nyugati keresztény örökséggel bíró középhatalomnak számított. A 16. század második felében területén jelen volt valamennyi európai vallási és szellemi áramlat. A központosított monarchiák korában Nyugat-Európában az új felekezetek kialakulását a keresztény államapparátus szorította keretek közé. Ilyen hatalom a hódolt Magyarországon a 16. században nem mûködött. Az oszmánok sajátos valláspolitikája kezdetben egyáltalán nem szabályozta a reformáció által megindított folyamatokat, de nem üldözte a régi egyház híveit sem. A megszállt területekre ér-
M
kezõ balkáni bevándorlók (katolikus bosnyákok és ortodox szerbek) magukkal hozták saját, az oszmánokkal való együttélésben már tapasztalatokkal rendelkezõ egyházi intézményeiket. A keresztény államokban bizonytalan helyzetben élõ zsidó kereskedõk szintén akadálytalanul letelepedhettek a hódoltság városaiban. Mindemellett az államhatalom által támogatott muszlim vallás is jelen volt: a szunnita iszlám intézményei és a misztikus irányzatokat képviselõ dervisrendek kolostorai tovább színesítik a tarka képet. A hódolt Magyarország tehát Európában párját ritkító vallási sokszínûségben élt, ennek részleteirõl a korabeli utazók, diplomaták és misszionáriusok tudósítanak.
1514 X. Leó pápa (1513–1521) elrendeli a bûnbocsátó búcsúcédulák németországi árusítását. Az egyháznak nyújtott alamizsna fejében a cédula tulajdonosa bármely gyóntatótól feloldozást nyerhet. 1517. október 31. Luther Márton Wittenbergben nyilvánosságra hozza 95 tételét, amelyben fellép a búcsúcédulák árusítása ellen és összefoglalja a valódi bûnbánatról és isteni kegyelemrõl szóló nézeteit. Rómába rendelik, hogy eretnekként perbe fogják, de Bölcs Frigyes szász választófejedelem (1468–1525) védelmébe veszi. 1520 Thomas Münzer német teológus radikális prédikációkat tart Zwickauban. Nagyobb jelentõséget tulajdonít a Szentlélek általi megvilágosulásnak, mint a Szentírásnak. Szembefordul a „megigazulás csak a hit által” (sola fide) tanával. 1522-ben radikális nézetei (vagyonközösség, a világi és egyházi hatalom teljes elutasítása) miatt szembekerül Lutherrel. 1521. január 3. X. Leó pápa eretnekként kiközösíti Luthert, akit V. Károly német-római császár birodalmi átokkal sújt. Luther Bölcs Frigyes wartburgi várában kap menedéket.
5
1521 Melanchthon megjelenteti a reformáció elsõ rendszerezõ dogmatikai munkáját (Loci communes rerum theologicarum). – A hagyomány szerint ekkor tûnnek fel a lutheri reformáció elsõ hívei Magyarországon, mindenekelõtt a német polgárság soraiban és a királyi udvarban. (Fõként az erasmusi keresztény humanizmus jelenik meg.) 1522 A wittenbergi egyetemre beiratkoznak az elsõ magyarországi diákok. – Megjelenik a Luther által németre fordított, értelmezõ és magyarázó szövegekkel ellátott Újszövetség. 1523. január 29. Zürichben Zwingli összehívja az elsõ zürichi disputát, amelyre 67 tételben foglalja össze tanítását: elveti a pápaságot, a szentmisét, a böjtöt, a papi cölibátust. Októberben a második zürichi dispután tagadja az átlényegülés tanát. 1523 A reformáció elsõ vértanúi: Brüsszelben elégetnek két ágostonos szerzetest. 1524. június–1525. május A Német-római Birodalom délnyugati részén parasztfelkelés robban ki, amely a középnémet államokra is átterjed. A korai reformáció radikális tanainak hirdetõi (pl. Münzer) lesznek a vezetõk, de birodalmi lovagok is csatlakoznak. A felkelt felsõ-svábországi parasztok 12 cikkelyben foglalják össze követeléseiket. Luther írásaiban lép fel ellenük. A parasztok fõ hadseregét a szászországi Frankenhausennél legyõzik (május 15.). Münzert Mühlhausenben kivégzik (május 27.).
Iszlám és kereszténység az Oszmán Birodalomban A közhiedelemmel ellentétben az oszmánok nem támogatták egyik vallási irányzatot sem, magatartásukat mindig pragmatikus szempontok, a hódítás konszolidációjának szándéka vezérelte. Döntéseik mögött hiábavaló eszmei és fõleg teológiai szimpátiákat keresni. Az iszlám vallásjog elõírásai szerint az Oszmán Birodalomban a zsidók és a keresztények fejadó fizetése ellenében élet- és vagyonbiztonságot élveztek, megtarthatták vallásukat és helyi intézményeiket. Természetesen több tekintetben alárendelt helyzetben voltak a muszlimokhoz képest, számos öltözködési és viselkedési korlátozással kellett magukat az igazhitûektõl megkülönböztetniük, és a vallásgyakorlatban is több megszorítással kellett számolniuk. De az oszmán törvények nem lehetetlenítették el a keresztény egyházak életét a megszállt országokban, a gyakorlatban a politikai helyzet, illetve a helyi tisztviselõk indulatai és erõviszonyai befolyásolták a bánásmódot. A magyarországi oszmán valláspolitikát a balkánihoz hasonló esetlegességek – a zavarba ejtõ jóindulat és a vérlázító önkényeskedések – közötti skála valamennyi fokozata jellemezte. Az oszmán
6
A katolikus egyház pusztulása A katolikus egyház helyzete szempontjából a török hódítás a legrosszabb idõpontban következett be: az intézményrendszer több évtizedes válsága és az új vallási irányzatok, majd az ezekre épülõ új intézmények megjelenése súlyos kihívás elé állította a régi egyházat. A teljes magyar intézményrendszert szétzúzó török hadjáratok az egyházi struktúrákat sem kímélték. A pusztulás azonban korántsem volt annyira gyors és végzetes, mint azt koráb-
sziós állomásokat. Legjelentõsebb hódoltsági rendházuk 1633-ban alakult Gyöngyösön, ahol egy 300 diákot oktató gimnáziumot mûködtettek. 1622-ben Rómában megalakult a Hitterjesztés Szent Kongregációja, amely az oszmánok által megszállt Magyarországot is missziós területnek tekintette, és 1624-ben Belgrád székhellyel missziós püspökséget szervezett a Szávától és az Al-Dunától északra fekvõ területek számára. A hódoltsági püspöki székekre kinevezett magyar püspökök az 1620-as évektõl kezdve egyre nagyobb érdeklõdést mutattak a megszállt területen fekvõ püspökségük iránt. Megszervezték egyházmegyéjük adóztatását, és általános helynökeik révén biztosították jogi és lelkipásztori képviseletüket is. A katolikus egyház hódoltsági térfoglalásának alapvetõ különbsége a protestáns egyházak jelenlététõl mindenekelõtt a két intézményrendszer eltérõ jogi helyzetében rejlik. Míg a protestáns intézményrendszer nem része a magyar rendiségnek, addig a katolikus püspökök és képviselõik tevékenységükkel egyúttal a Magyar Királyság jogigényét is biztosították az oszmánok által megszállt területeken.
hódolt Magyarországon a protestantizmus különbözõ áramlatai mellett a kereszténység ortodox (görögkeleti) és katolikus változata is mûködött. A szerb ortodox egyház már a középkorban is jelen volt a Magyar Királyság területén. A 16. században a megszállt országrészben, elsõsorban a déli végeken számos új szerb kolostor alakult. A szerbek a 17. században teljesen kiépült egyházszervezettel rendelkeztek, ennek mûködésérõl azonban források híján alig tudunk valamit. A katolikus bosnyákokat a bosnyák ferencesek gondozták; a 16. század második felében a boszniai ferences püspökök számos barátot küldtek a Dráva–Száva közébe, a Bácskába és a Temesközbe. A 17. században a Dunántúlon és Buda környékén is a bosnyák ferencesek pasztorálták a Kelet-Dalmáciából, Boszniából és Hercegovinából érkezõ katolikusokat. A 17. század elején a jezsuita rend is missziót alapított a hódoltságban: a páterek 1612-tõl Belgrádban és Pécsett, késõbb Andocson és Temesvárott vezettek miszFerences barát a 17. században
A
valláspolitika másik fontos jellemzõje az „oszd meg és uralkodj” elve. A protestáns és katolikus közösségek viszályait a megszálló hatóságok ügyesen használták ki a felek megszorongatására és a pénzszerzésre, egyúttal a megosztottság fenntartására is. A hódítók hajlandóak voltak együttmûködni bármelyik egyházzal: a szerb ortodoxszal éppen úgy, mint valamelyik protestáns vagy éppen a katolikus felekezettel. A választás alapvetõen az adott közösségek belsõ erõviszonyaitól és anyagi teherbíró képességétõl függött – ebben a tekintetben pedig a katolikusok kisebbségi helyzetükbõl adódóan csak néhány településen vehették fel a versenyt a protestánsok képviselõivel.
M. A.
élése szempontjából a legsúlyosabb problémát az utánpótlás hiánya jelentette: a régi egyház a török területen „ragadt” papok kihalása után új erõket csak a 17. század elsõ felétõl kezdve tudott biztosítani. Addig viszont a megürült helyekre már az új tanok képviselõi érkeztek. A legjelentõsebb fegyverténynek az obszerváns ferencesek helytállása bizonyult: Szegeden, Gyöngyösön és a 16. század végéig Jászberényben a Ferenc-rendi barátok az alföldi magyar katolikusság legfontosabb lelki-szellemi támaszai maradtak, a kolostorok vonzáskörzetében a katolikus egyház a reformáció egyenrangú versenytársa tudott lenni.
Luther nyomában: a reformátorok elsõ nemzedéke Csanád várának feladása, 1551. Török miniatúra részlete, 1558
ban gondoltuk. A stratégiai szempontból fontos, azonnal szandzsákszékhellyé vagy török végvárrá váló egyházmegyei és társaskáptalani központok, kolostorok rögtön megszûntek mûködni: Esztergomból, Pécsrõl, Székesfehérvárról vagy Csanádról sokszor már a hódítást megelõzõen elmenekültek a püspökök és kanonokok. A plébániákon szolgáló papok jelentõs része azonban helyben maradt. A szultán Székesfehérvár és Esztergom bevétele után katolikus papokat rendelt a keresztények szolgálatára, és jövedelmet is biztosított nekik. Beszédes példa István „koppányi püspök” esete. István pap valószínûleg Koppányban volt plébános, és a vár 1555-ben történt elfoglalása után Naszuf koppányi bég parancsára és a szultán kegyelmébõl elnyert „püspöki címe” birtokában írt hódoltató levelet a somogyi falvak lakóihoz. Az oszmán hatóságok által készített adóösszeírások, az úgynevezett tahrír defterek számos faluban közlik az ott szolgáló papok nevét, akik egy része – különösen a korai defterekben – még bizonyosan a régi egyház szolgája volt. Baranyában a katolikus papok hatékonyan szálltak szembe a reformáció elsõ képviselõivel, Tolnában pedig több, olykor akár 8-10 fõt is elszállásoló kolostor õrizte néhány évtizedig a katolikus vallás emlékét. A katolicizmus túl-
Az egyházi reformok elsõ szószólói a török hódítással egy idõben, az 1540-es években jelentek meg a megszállt országrészben. A szervezetileg légüres térben a fiatal és dinamikus prédikátorok munkáját semmilyen felsõbb hatalom nem akadályozta, sõt kezdetben bírták a török hatóságok támogatását is. Lelkipásztori munkájukra, egy személyesebb és emberközelibb vallásosság hirdetésére a megszállt területeken komoly igény volt. A késõ középkorban megerõsödött, anyagilag tehetõs, vallási és szellemi értékekre igényes mezõvárosi parasztpolgárság örömmel fogadta a külföldi, leginkább padovai és wittenbergi tanulmányokból hazatérõ ifjakat, akik átvették a hódoltsági települések megürült plébániáit. Tanításaik sokban emlékeztettek az elõzõ évtizedek ferences prédikációira, különösen a korabeli világi és egyházi vezetõkkel szemben megfogalmazott éles kritikájukban. Az újabb kutatások nyilvánvalóvá tették, hogy a ferences és a korai reformációs eszmevilág között valóban számos érintkezési pont található. Az elsõ reformátornemzedék feladatának az úttörést, a hagyományos egyházi intézmények és vallási eszmények felszámolását tekintette. Ehhez minden eszközt bevetettek: hitvitáztak, prédikáltak, tanítottak, zsoltárokat fordítottak és drámákat írtak, közben pedig igazi vándorprédikátor módjára egész országrészeket bejártak.
1525. május 7–22. A rákosi országgyûlés 4. tc.-e elrendeli a lutheránusok megégetését. A végzéseket a király nem erõsíti meg. 1525 A Német Lovagrend nagymestere, Brandenburgi Albert áttér az evangélikus hitre és a lovagrend területét a lengyel király hûbéreseként világi fejedelemséggé alakítja át (Porosz Hercegség). 1527 Svédországban I. (Vasa) Gusztáv (1523–1560) uralkodói hatalma erõsítése érdekében bevezeti az evangélikus vallást. A katolikus szertartás egy része megmarad, az államegyházat a királynak rendelik alá. 1529. április 19. A második speyeri birodalmi gyûlésen öt evangélikus fejedelem és 14 város képviselõje nyilatkozatban tiltakozik (protestál) a reformáció terjesztését tiltó határozat ellen. Innen ered a protestáns elnevezés. 1529. október Luther és Zwingli disputája Marburgban a német és a svájci reformáció közötti dogmatikai ellentétrõl, mindenekelõtt az úrvacsoratanról. A megegyezés nem jön létre, a reformáció két irányzatának szakadása véglegessé válik. 1530. június 20. Az augsburgi német birodalmi gyûlésen – a török elleni támadás megvitatása helyett – a vallásügy lesz a központi téma. Felolvassák a Melanchthon által összeállított, az evangélikus (lutheránus) vallás alapelveit rögzítõ augsburgi (ágostai) hitvallást (Confessio Augustana). V. Károly utasítására katolikus teológusok elkészítik a hitvallás cáfolatát (Confutatio). 1531. október 11. Svájcban a katolikus kantonok ellen vívott kappeli csatában elesik Zwingli. A vallásháborút (1529– 1531) lezáró kappeli béke (november 20.) nyomán minden kanton megválaszthatja vallását (Zürich, Bern, Bázel és Schaffhausen református lesz, Luzern, Uri, Schwyz, Unterwalden, Zug, Fribourg, illetve Solothurn katolikus marad, Glaurus és Appenzell lakossága megoszlik). 1531 Dévai Bíró Mátyás hazatérve a wittenbergi egyetemrõl Budán, majd Kassán tevékenykedik. A lutheri reformáció elsõ nagy hatású terjesztõje lesz Magyarországon. Megfordul Nádasdy Tamás, Perényi Péter, Serédi Gáspár és Drágffy Gáspár udvarában. Tartja a kapcsolatot a reformáció külföldi központjaival: Krakkóval, Wittenberggel és Bázellel. 1532. július 23. A háborúi miatt lekötött V. Károly császár a nürnbergi egyezményben a következõ zsinatig vagy birodalmi gyûlésig engedélyezi az evangélikus vallás szabad gyakorlását. 1533 Johann Honterus krakkói, bécsi és bázeli tanulmányait befejezve hazatér Brassóba, ahol hozzálát a Szászföld kulturális és egyházi életének megújításához.
7
1534 VIII. Henrik angol király (1509– 1547), miután házassága felbontása miatt VII. Kelemen pápa (1523–1534) kiátkozza, szakít a szentszékkel. A parlament által elfogadott Act of Supremacy az uralkodót teszi meg az anglikán egyház legfelsõbb irányítójává (november 3.). A szerzetesrendeket feloszlatják (1535–1539), terjedni kezdenek a protestáns eszmék. – Erasmus görög szövegébõl Luther németre fordítja az Ószövetséget. 1535 A krakkói Vietor nyomdánál megjelenik Ozorai Imre Krisztus és az Antikrisztus egyházáról írott lutheri szellemiségû vitairata. Ez az elsõ (csonkán) fennmaradt magyar nyelvû protestáns hitvitázó mû. Ugyanekkor látott napvilágot Szegedi Gergely ferences szerzetes latin nyelvû munkája Dévai Bíró Mátyás ellen, amely a magyarországi katolikus hitvita-irodalom elsõ darabja. 1536. október III. Keresztély dán és norvég király (1534–1559) az evangélikus hitet teszi meg államvallássá. A kolostorokat feloszlatja, a katolikus egyház vagyonát elkobozza. 1536 Bázelben Heinrich Bullinger svájci reformátor megfogalmazza az ún. I. Helvét Hitvallást (Confessio Helvetica Prior), amelyet valamennyi svájci egyház képviselõje aláír. A hitvallásban megfogalmazott úrvacsoratan Martin Buzer strassburgi reformátor közvetítõ álláspontját tükrözi. – Nyomtatásban megjelenik Kálvin fõ mûve, az Institutio Christianae religionis, amely szerint a keresztény ember hitének egyedüli zsinórmértéke a Szentírás. – Bázelben meghal Erasmus. 1537 Kálvint Genf lelkészévé választják. 21 cikkelybõl álló hitvallást készít, amelyre minden polgárnak esküt kell tennie. – Luther kiadja az ún. schmalkaldeni cikkeket. Ebben végleg elveti a katolikus egyházzal való megegyezés lehetõségét, s rögzíti az egyházat, a hitet és az egyházkormányzatot érintõ elveit. 1538. november Fráter György váradi, Statileo János erdélyi és Frangepán Ferenc egri püspökök felszólítására Szapolyai János király hitvitát rendez Segesváron. A lutheránus álláspontot Szántai István kassai prédikátor és Rezenei János orvos, a katolikus felet Szegedi Gergely váradi ferences képviseli. A vita döntnökei, Kálmáncsehi Sánta Márton és Enyedi Adorján gyulafehérvári kanonokok felmentést kérnek az ítélkezés alól lutheránus szimpátiáik miatt. Kálmáncsehi rövidesen a tiszántúli reformáció fontos korai képviselõje lesz. 1540 Fischer András anabaptista prédikátort Bebek Ferenc gömöri fõispán kivégezteti. 1541 A sárvár-újszigeti nyomdában megjelenik Sylvester János Újszövetség-
8
Munkájuk kezdetben sokszor kudarccal végzõdött. Eszéki Szigeti Imrét a régi vallásukhoz ragaszkodó tolnai polgárok 1545 nyarán néhány hét után távozásra kényszerítették – utódjának viszont sikerült elérni, hogy az immár lutheri tanokat valló hívek három év múlva visszahívták Szigetit a városba. Baranyában a lutheri eszméket valló prédikátorok eleinte szintén a helyi török hatóságok segítségével terjesztették tanaikat. Az elsõ évtized kemény munkája az 1550–1560-as évekre meghozta gyümölcseit. A ferences kolostoroknak otthont adó mezõvárosokon kívül valamennyi fontos hódoltsági magyar település a reformáció követõjévé vált. Sztárai Mihály – e nemzedék legnagyobb formátumú képviselõje, aki Padovából tért vissza a Dél-Dunántúlra – saját bevallása szerint 120 egyházközséget szervezett Baranyában és Szlavóniában. Az eredményekrõl küldött híradások itthon és külföldön még egy évtizedig táplálták azt a reményt, hogy a reformáció tanait Magyarországról kiindulva sikeresen lehet hirdetni a balkáni népek, sõt késõbb a törökök irányába is.
A svájci reformáció jegyében: az egyházszervezés A megreformált tanok hirdetését a következõ nemzedék az egyházszervezet létrehozásával teljesítette ki. A szervezõmunka kulcsfigurája Szegedi Kis István volt. Ezt a nem mindennapi tehetséggel és munkabírással megáldott, még a kor viszonyaihoz mérten is rend-
„Világlátott” kálvinista prédikátor egy 17. századi viseletkódexbõl
kívül hányatott sorsú prédikátort túlzás nélkül tarthatjuk a magyarországi reformáció egyik legnagyobb formátumú személyiségének. Szegedi 1552-tõl Tolnán mûködött, 1554-ben Laskón lelkipásztor és a baranyai egyházkerület elsõ püspöke lett. Késõbb Kálmáncsehibe került, innen hurcolták fogságba a törökök, kémkedés vádjával, de leginkább a busás váltságdíj reményében. Szabadulása után, 1563-tól 1572-ben bekövetkezett haláláig ráckevei lelkipásztorként mûködött, kiterjesztve ezzel püspöki joghatóságát a hódoltság északi és alföldi területeire is. Szegedi Kis, akárcsak elõdei, tanulmányait Bécsben, Krakkóban és Wit-
(Sztára?, 16. sz. eleje – Pápa, 1575) vangélikus lelkész, prédikátor, elsõ ismert magyar nyelvû drámaírónk. Padovában tanult. 1526 után Perényi Péter szolgálatában csatlakozott a reformációhoz. Tolnán, Laskón, Gyulán és Sárospatakon lelkészként szervezte a reformációt. Pápán prédikátorként mûködött. Sokrétû irodalmi munkásságot – zsoltárokat fordított, epikus verseket, hitvitázó drámákat írt – és nagyarányú egyházszervezõ tevékenységet folytatott. 1543-ban megírta a „História Perényi Ferenc kiszabadulásáról” címû mûvét, amelyet negyedszázada fedeztek fel a kutatók. Vele kezdõdik a magyar reformáció zsoltárkultusza.
E
Prédikátor és falusi bíró hitvitája. Német röpirat fametszete, 1521
F. I.
(Szeged, 1505 – Ráckeve, 1572) reformáció helvét irányát képviselõ teológus és egyházszervezõ. A bécsi, a krakkói és a wittenbergi egyetemen tanult, ez utóbbin doktorátust szerzett 1543-ban. 1544-tõl fõleg a török hódoltsági területen mûködött mint rektor és prédikátor (Csanád, Gyula, Cegléd, Temesvár, Mezõtúr). 1552-ben Tolnán Sztárai Mihály lelkésszé szentelte. Tanításai kezdetben megmaradtak a lutheri tanok keretei között, 1552-tõl azonban a svájci reformáció tanai mellett állt ki. Megindította azt a folyamatot, amely a református egyház szervezeti önállóságához vezetett. 1563-tól Ráckevén volt lelkész haláláig. Teológiai munkái Genfben és Bázelben jelentek meg, tanítványa, Skaricza Máté gondozásában, aki életrajzát is megírta. Négy éneke maradt fenn. F. I.
tenbergben folytatta, eredetileg a lutheri reformáció híve volt. Az 1550-es években csatlakozott a hitújítás helvét irányához, amelynek alapjain alakult meg a református egyház. Az õ hatását kereshetjük tanítványa, Méliusz Juhász Péter hasonló választása mögött. Ez a váltás döntõ jelentõségûnek bizonyult a magyarországi reformáció történetében: az egyházi intézményeket a hódoltságban és a Tiszántúlon olyan vezetõk szervezték meg, akik a reformáció svájci ágához tartoztak. A lutheri–melanchthoni szellemû úttörést követõen a konszolidáció már a Kálvin, pontosabban a második generáció (Théodor de Bèze, Heinrich Bullinger és társaik) által vallott tanítást képviselõ prédikátorok munkája nyomán valósul meg. Ez a szervezõmunka csak akkor lehetett sikeres, ha az új egyház képviselõinek tanítása találkozott a mezõvárosok és falvak parasztpolgárságának igényeivel, de az egyház doktrinális alapvetése kizárólag a prédikátorok munkája volt. A mezõvárosi reformáció jelensége mellett az egész országban, így a hódoltságban is számolnunk kell a prédikátori reformáció fogalmával. A második nagy nemzedék a megváltozott feladatokhoz más eszköztárat használt, mint elõdei. A hitviták továbbra sem szûntek meg, de ekkor már elsõsorban nem a katolikusokkal szem-
OSZK
A
Szegedi Kis István portréja Skaricza Máté: Theologiae sincerae loci communes c. mûvében, 1558
ben, hanem az új irányzat, a Szentháromság-tagadó (antitrinitárius) eszme követõi ellen hadakoztak. Szegedi nem drámákat és énekeket írt, hanem hatalmas teológiai szintézist szerkesztett és kánonos könyveket állított össze. Skaricza Mátétól tudjuk: a tolnaiak a század derekán már jobban szerették az õ „mérsékeltebb és érthetõbb” prédikációját, mint Sztárai vagdalkozását. Errõl így emlékezett meg Skaricza Máté Szegedi Kis Istvánról írott életrajzában: „Szokása volt Sztárainak az ugyanazon templomban prédikáló József barátból csúfot ûzni úgy, hogy egy kirendelt ifjúval a szónoknak minden szavát nyomban leíratta, azután õ maga a következõ beszédben inkább szenvedélyes, mint éleselméjû szemrehányásban becsmérelte és cáfolta azt. De ez a tevékenység bizony akkor már nem szolgált Sztárainak nagy dicséretére, miért csendesen mindenben engedve a nép kívánságának, õ meg is kérte Szegedit, hogy Isten egyházának érdekében e kívánságnak [ti. a prédikáció tartásának] ne mondjon ellent.”
Az utolsó kísérlet: az antitrinitáriusok A 16. század utolsó harmadára megszilárdult a református egyház a hódoltságban: a Duna két partján a dunamelléki, a Tiszától keletre a tiszántúli, Somogy-
fordítása, a magyar erazmista Bibliafordítások legkiemelkedõbb darabja. – Kálvin egyházi alkotmánya mintájára Genfben lelkipásztorokból és vénekbõl (presbiterek) álló konzisztóriumot állítanak fel. 1542. július 21. III. Pál pápa létrehozza a római inkvizíciót (Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis), amely a katolikus egyház központi bíróságaként mûködött az eretnekségek ellen. 1543–1546 A protestáns iskoláztatás kezdetei Sárospatakon Ormosdi Székely Klára és Perényi Gábor patronátusa alatt. A plébános és a ferencesek elûzése után a pataki prédikátor az iskolarektori teendõket is ellátta. 1544 Kolozsvár plébánossá választja a wittenbergi egyetemen tanult Caspar Helth (Heltai Gáspár) szász papot, aki Franz Hertellel (Dávid Ferenccel) együtt lutheri, helvét, majd antitrinitárius elveket vall, és 1550-ben nyomdát alapít a városban. – Sztárai Mihály padovai egyetemi tanulmányai után hazatérve Dél-Baranyában és Szlavóniában, majd Tolnában térítést folytat a lutheri reformáció jegyében. 1546 Megalakítják elsõ hitközségüket a franciaországi Meaux-ban a hugenották, a kálvinizmus francia követõi. Támogatóik a Bourbonok, a Colignyak, és Lajos Condé hercege. – Eislebenben meghal Luther. 1547 Megjelenik Johann Honterusnak az egész Szászföld számára kiadott egyházi rendtartása, a Reformatio Saxonica. A különbözõ elvek és gyakorlat miatt különösen nagy a Nagyszeben és Brassó közötti ellentét. 1550-tõl Honterus rendtartása válik kötelezõvé. – Petrovics Péter udvarába érkezik Francesco Stancaro orvos, antitrinitárius teológus, a bécsi egyetem korábbi héber nyelvtanára. Tanításai ellen a számos reformátor és zsinat is állást foglal. – A tridenti zsinat eltörli a búcsúcédulák árusítását. 1549. szeptember A felsõ-magyarországi városszövetség (Kassa, Bártfa, Lõcse, Eperjes és Kisszeben) I. Ferdinánd küldöttei számára benyújtja a Stöckel Lénárt által az augsburgi hitvallás alapján összeállított Ötvárosi Hitvallást (Confessio Pentapolitana). 1549 A protestáns iskola kezdetei Debrecenben. 1550. április 20. Hitvita Vaskaszentmártonban a katolikus és a lutheri reformáció képviselõi között, elsõsorban egyházfegyelmi kérdésekrõl (papok házasságáról, böjtrõl). Az oszmán hatóságok a protestánsok pártjára álltak, emiatt a katolikus papok egy része áttér. 1551 Kálmáncsehi Sánta Márton elfoglalja a debreceni plébániát, és helvét szellemben prédikál. 1552-ben a lutheránus lelkészek a körösladányi zsinaton kiközösítik, így Debrecenbõl Munkácsra távozik.
9
10
OSZK
1552. december 1. A beregi egyházmegye lelkészei Beregszászon zsinatot tartottak, amelyen Kálmáncsehi hatására helvét szellemû tételeket fogadtak el. Ez az elsõ ismert „református” zsinat Magyarországon. 1552 I. Ferdinánd magyar és cseh király, bátyja, V. Károly helytartójaként megköti az evangélikus rendekkel a passaui szerzõdést. Ez a kérdés végleges rendezéséig engedélyezi vallásuk szabad gyakorlását. 1553 Szervét Mihály spanyol származású antitrinitárius teológus, orvos titokban kiadja Christianismi Restitutio címû értekezésgyûjteményét, amelyben Kálvin tanait cáfolva tagadja a Szentháromság tanát. Kálvin kezdeményezésére letartóztatják és Genfben mint eretneket megégetik. 1554. március 13. A Szatmár megyei Óváriban a környékbeli lutheránus lelkészek zsinatot tartanak. Elhatározzák a püspöki és esperesi hivatal felállítását, és a zsinaton elnöklõ Tordai Demetert püspökükké választják. Ez az elsõ biztosan ismert püspökválasztó zsinat. 1554 Angliában I. Mária királynõ (1553– 1558) visszavonatja a parlamenttel a szerzetesrendek feloszlatásán kívül az angol reformáció valamennyi törvényét és eretneküldözésbe kezd. Uralkodása alatt az angol reformáció mintegy 300 hívét égetik meg. 1555. szeptember 25. I. Ferdinánd magyar és cseh király mint birodalmi helytartó a német evangélikus rendekkel megköti az augsburgi vallásbékét. A Német-római Birodalomban az evangélikus vallás egyenrangú lesz a katolikussal, a tartományurak és a városok választhatnak a két vallás között, alattvalóiknak pedig uruk hitét kell követniük (cuius regio eius religio = akié a föld, azé a vallás). 1556 John Knox skót reformátor (1505–1572), a reformáció kálvini irányú képviselõje lefordítja angolra a Bibliát. 1557. február Az erdélyi három protestáns püspökség (az erdélyi szászok, erdélyi magyarok és partiumi magyarok püspöksége) megalakulása, az erdélyi magyarok püspöke a lutheri elveket követõ Dávid Ferenc lesz. 1557. szeptember A váradi és az erdélyi egyházkerület szatmári részének helvét hitelveket követõ lelkészei Kálmáncsehit fogadták el püspöküknek, ezzel megalakult a tiszántúli református egyházkerület elõzménye. 1558 I. Mária halála után utóda, féltestvére, I. Erzsébet (1558–1603) leállítja az elõdje által megindított eretneküldözéseket és 1559-ben újjáéleszti az Act of Supremacyt (1534). 1559 Az elsõ francia nemzeti zsinaton, Párizsban a protestánsok közzéteszik hitvallásukat és egyházuk szabályzatát. A Bourbon és Châtillon családok át-
Szolnok mezõváros látképe. Színezett rézkarc, 1617
ban pedig részben a dunántúli egyházkerület püspöke gyakorolt joghatóságot. A református egyházszervezet püspökei a katolikus egyház hagyományát folytatva rendes püspöki joghatóságot gyakoroltak az egyházkerületük felett: látogatták az egyházközségeket, zsinatra hívták a lelkészeket, a zsinat határozatai mindenkire kötelezõek voltak, õrködtek a fegyelmi és tanbeli tisztaságon. A magyar evangélikusok a török területekrõl szinte teljesen kiszorultak, kevés képviselõjükkel a dunántúli, illetve az észak-alföldi peremvidékeken találkozunk. A református egyházszervezet megszilárdulását 1569-tõl kezdve új ellenfelek, az antitrinitáriusok (a késõbbi unitáriusok) zavarták meg. (Az antitrinitárius eszmék Itáliában és Lengyel-
országban jelentek meg elõször, hirdetõi nem fogadták el Jézus Krisztus isteni mivoltát, ezért tagadták a Szentháromságot. Legismertebb képviselõjük Szervét Mihály.*) Az Erdélyben komoly fejedelmi támogatással mûködõ irányzat képviselõi sikereik hatására, különösen az 1569ben lezajlott váradi hitvita után megcélozták a hódoltsági magyarság áttérítését, és Basilius István vezetésével 1569 õszén a Partium és a Dél-Alföld mezõvárosaiba indultak. Az elkötelezett missziós küldetéstudattal és kiváló vitakészséggel rendelkezõ antitrinitárius prédikátorok komoly veszélyt jelentettek a református egyháznak. Meggyõzõ, sokszor provokatív fellépésüknek köszönhetõen sok hívet szereztek maguknak. A legerõsebb közösségeik a
Felnõttkeresztelés egy antitrinitárius közösségben. Német kézirat-illusztráció, 1600 körül
Maros mentén jöttek létre. Karádi Pál antitrinitárius prédikátor az 1570-es években még nyomdát is mûködtetett a Zaránd megyei Simándon. 1572-tõl dolgoztak folyamatosan Baranyában, 1574–1575 táján térítették át Pécs magyar polgárságát. Ez a város vált a legjelentõsebb hódoltsági unitárius központtá a következõ évtizedekben. Legészakibb gyülekezeteik Székesfehérvárott és Nagymaroson ismertek. Míg az alföldi gyülekezeteket a 16. század végén a hosszú török háború viharai pusztították el, addig a dunántúli püspökség egészen a török kiûzéséig fennmaradt.
A stagnálás évszázada Az elõzõ század európai léptékû szellemi és egyházszervezõ vívmányaihoz képest a 17. században sokkal szerényebb eredmények születtek. Ennek számos oka van. A protestáns egyházak sokat vesztettek lendületükbõl, és néhány kivételt leszámítva inkább az intézmények megbízható mûködtetése, mint a kiemelkedõ teljesítmények jellemzik ezt az idõszakot. A 17. század magyarországi mûvelõdéstörténetében hangsúlyosabb a katolikus felekezet, mindenekelõtt a jezsuiták expanziója, amellyel szemben a protestáns prédikátorok és iskolák sokszor alulmaradtak. Végül, a hosszú török háború kataklizmája olyan mértékû * Vö. Balázs Mihály írásával e számunkban!
pusztítást eredményezett, amelyet a magyar mezõvárosok parasztpolgársága, az egyházi és oktatási intézményeik nem tudtak kiheverni. Ezek ellenére a 17. században a hódoltsági református egyház – egyes peremterületeket leszámítva – jól kiépített egyházszervezettel mûködött. A dunamelléki püspökök rendszeresen látogatták egyházközségeiket, zsinatokat tartottak, amelyekrõl részletes jegyzõkönyvek maradtak ránk. A hódoltsági mezõvárosok és falvak iskolamestereit és lelkészeit a debreceni, pataki és pápai kollégiumok, illetve azok partikulái bocsátották ki, sõt több fiatal a külföldi tanulmányok után tért vissza a megszállt országrész valamely tehetõsebb egyházközségébe. Az 1600-as évek elejétõl a hódoltságban megjelenõ katolikus misszionáriusok érezhetõen növelték a katolikus vallás és mûvelõdés súlyát a török területeken. Szintén a katolikus pozíciókat erõsítette a Habsburg-párti magyar rendi és egyházi intézmények jelenléte. A katolizált földesurak képviselõi és a királyi országrészben tartózkodó püspökök hódoltsági helynökei a török uralom védett viszonyai között is éreztették a protestánsokkal: uralomváltás esetén – a Habsburg-hatalom visszatérésekor – semmi jóra nem számíthatnak. A változás Buda visszafoglalása (1686), és különösen a Rákóczi-szabadságharc bukása (1711) után be is következett. MOLNÁR ANTAL
térése után a hugenották politikai párttá alakulnak át. 1560 Skóciában a reformáció hívei angol katonai segítséggel kiûzik a francia csapatokat. Knox vezetésével a skót parlament felszámolja a pápai hatalmat és egy kálvinista presbiteriánus egyházat hoz létre. – Meghal Melanchthon. 1561 Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában kiadja az általa kezdeményezett Biblia-fordítás elkészült részét, a magyar nyelvû Újszövetséget. 1562. március 1. Guise herceg (FranHois de Lorraine) csapatai Vassyban vérfürdõt rendeznek egy protestáns (hugenotta) istentisztelet résztvevõi között. Ez a francia vallásháborúk kezdete. 1562 Blandrata György itáliai orvos, az unitarizmus mérsékeltebb ágához tartozó úgynevezett socinianus eszmék híve a lengyel unitárius egyház alapítására tesz kísérletet. – Nyomtatásban megjelenik a debrecen-egervölgyi hitvallás, amelyet Méliusz Juhász Péter és Szegedi Gergely debreceni, illetve Czeglédi György váradi lelkészek állítottak össze, és a debreceni és váradi zsinatok fogadtak el. Megírására részben az egri vár katonái kérték fel a lelkészeket, hogy ezzel kivédjék Verancsics Antal egri püspök ellenreformációs törekvéseit. 1563 Szegedi Kis István, a baranyai egyházkerület püspöke elfoglalja a ráckevei lelkészi állást, így egyházkerülete kiterjed a Felsõ-Dunamellékre is. Megalakul a dunamelléki református egyházkerület. – Blandrata György svájci és lengyelországi tartózkodása után Erdélyben telepedik le, János Zsigmond erdélyi fejedelem szolgálatában. Negyedszázad alatt megteremti ott az antitrinitárius elveken szervezõdõ egyházat. – Megjelenik a Heidelbergi Káté, a reformáció lutheri és kálvini irányzatának közös hitvallási irata. – Az elsõ francia vallásháborút lezáró amboise-i ediktum azokon a helyeken, ahol eddig is tartottak istentiszteleteket, és minden megye egy városában (Párizs kivételével) engedélyezi a hugenották szabad vallásgyakorlatát. 1564. április 9–12. A nagyenyedi protestáns zsinaton véglegessé válik az erdélyi lutheránus és helvét hitvallást követõ lelkészek szakadása. A zsinat az erdélyi magyarok püspökévé az ekkor már a helvét irányt követõ Dávid Ferencet választja meg. 1564. május 27. Kálvin halála Genfben. (Elsõ életrajzát Théodor de Bèze svájci református teológus készíti el.) 1566. április 5. Németalföldön a protestánsüldözések és II. Fülöp spanyol király (1556–1598) központosító intézkedései miatt a nemesi ellenzék egy ún. Kompromisszumot dolgoz ki (tartományi kiváltságok és vallásszabadság biztosítása stb.) és nyújt át Pármai folytatás a 14. oldalon
11
