MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
34.
B. LŐRINCZY ÉVA
ELTE Fonetikai Tanszék 1998
1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Markó Alexandra Pávics Krisztina
ISBN 963 463 192 4
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett’98 Nyomdaipari Kft. Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.
2
B. LŐRINCZY ÉVA
3
4
B. LŐRINCZY ÉVA VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL 1926. december 24-én születtem Debrecenben. Apám Lőrinczy Mihály hites könyvvizsgáló, igazságügyi szakértő. Anyám Széll Ilona. Testvérem nincsen. Egész gyermek- és ifjúkoromat Debrecenben töltöttem. Iskoláimat a Dóczi Leánynevelő Intézetben, illetőleg a debreceni egyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem. Egyetemi tanulmányaim során kerültem kapcsolatba Bárczi Géza akadémikussal, aki abban az időben a Magyar Nyelvészeti Tanszék professzora volt. Ő keltette fel érdeklődésemet a nyelvtudományi stúdiumok iránt, úgyhogy szinte már másodéves egyetemi hallgató koromtól kezdve legközvetlenebb tanítványai közé tartoztam. 1950-ben magyar–latin szakos középiskolai tanári oklevelet szereztem. Alig másfél éves tanári működés után, 1953 márciusában mint gyakorlótanárjelölt-vezető tanár távoztam a Kossuth Lajos Gyakorló Leánygimnáziumból, és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa lettem. Ekkor már készen állt első könyvméretű munkám, amely a Königsbergi töredék és szalagjai mint nyelvi emlék címmel 1953-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Belépésem, tehát 1953. március 16. óta megszakítás nélkül az MTA Nyelvtudományi Intézetben dolgozom. Tudományos segédmunkatársból munkatárs, majd főmunkatárs, később csoportvezető lettem. Ebben a beosztásban dolgozom ma is az Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályán mint az Új Magyar Tájszótárt készítő munkaközösség vezetője, illetőleg a szótár főszerkesztője. Ezt megelőzően 1953 és 1960 között a leíró nyelvtani munkaközösség tagja, s mint ilyen a Mai magyar nyelv rendszere című akadémiai nyelvtan körülbelül 10 ívnyi terjedelmű részének szerzője voltam. Kutatásaim irányát neveltetésem és intézeti feladataim nagymértékben befolyásolták. Bárczi Géza hatására pályám kezdetén főként a nyelvtörténet iránt érdeklődtem. Ennek megfelelt kandidátusi dolgozatom arculata is. Ez volt a címe: Képző- és névrendszertani vizsgálódások.
5
Az -s ~ -cs képzővel alakult névanyag az ómagyarban. Ezzel 1957 novemberében szereztem fokozatot, s vele együtt bölcsészdoktori címet. Az Intézetben töltött első évtizedben magyar grammatikával foglalkoztam leginkább. Az Új Magyar Tájszótár szerkesztésével kapcsolatos feladatok pedig a dialektológia és a lexikográfia problematikája felé tereltek. A nyelvjárási kérdések és a szótár hatalmas lexikai anyaga viszont bizonyos hangrendszertani kérdések iránt keltettek bennem érdeklődést, úgyhogy most már évek óta ilyenekkel is behatóbban foglalkozom. Doktori dolgozatomat is, amelyet éppen néhány héttel ezelőtt nyújtottam be a Tudományos Minősítő Bizottsághoz, ezek köréből készítettem, A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere és törvényszerűségei címmel. Eddig összesen mintegy 80 publikációm jelent meg, amelyből kettő önálló tudományos könyv, körülbelül 40 tudományos cikk, egy az egyik alapvetően fontos XX. századi francia nyelvű általános nyelvészeti munka, nevezetesen: Saussure: Cours de linguistique générale című művének magyar fordítása, továbbá körülbelül 20 tudományos mű ismertetése. 1949 óta férjnél vagyok. Férjem dr. Bokor Imre, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár gazdasági igazgatója, okleveles könyvvizsgáló, igazságügyi szakértő. Gyermekünk nincsen. A tudománypolitikai munkába nagyobb mértékben néhány évvel ezelőtt kapcsolódtam be. 1973 júliusa óta a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvtudományi Munkabizottságának titkára és Nyelvtudományi Bizottságának tagja vagyok. Bár az egyetemi oktatómunkába sohasem kapcsolódtam bele, az utóbbi tíz évben szívesen és örömmel foglalkozom az Intézet adta keretek között fiatalokkal. Ezek jó része a szótári munkában is társam, közülük nem egy már önálló tudományos munkaerővé nőtte ki magát. Velük együtt lenni és dolgozni, emberségben, és tudományban való szép fejlődésüket, gyarapodásukat látni: életem legtisztább örömei közé tartozik. Magam egy nagy és kiváló mester kezét fogva tettem első lépéseimet a szakmában, s ezért mindig úgy érzem, hogy az a csekély segítség, amit az utánunk jövőknek nyújtani igyekszem, egyúttal egy nagy, teljes mértékben sohasem rendezhető adósság szerény törlesztése is.
6
Azt, hogy az értelmes, mert tevékeny élet meddig adatik meg nekem, persze, közös emberi sors, én sem tudhatom. Ha rajtam állna, addig szeretnék még dolgozni, amíg a lassan megvalósulásához közeledő Új Magyar Tájszótárt munkatársaimmal tető alá nem hozom, vagy legalábbis addig, amíg a körülöttem levő fiatal kutatók nem önállósulnak annyira, hogy nyugodt lehessek felőle: annak, ami még a munkából hátra van, maguk is a végére járnak. S emellett, saját egyéni munkámban szeretnék még azokból a magyar mássalhangzórendszerre vonatkozó kutatásokból minél többet elvégezni, amelyekre a tájszótári anyagból merített gyűjtésem, úgy látom, a már eddig elvégzetteken túl is gazdag lehetőségeket kínál. A felvétel 1975. december 10-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.
B. LŐRINCZY ÉVA ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA R ö v i d í t é s e k : ALinguH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. Folyóirat. – ÉS = Élet és Irodalom. Irodalmi és politikai hetilap. – MH = Magyar Hírlap. Napilap. – MN = Magyar Nemzet. Napilap. – MNy = Magyar Nyelv. Folyóirat. – MNyj = Magyar Nyelvjárások. Évkönyv. (Debrecen, KLTE) – MTud: Magyar Tudomány. Folyóirat. – NyK = Nyelvtudományi Közlemények. Folyóirat. – Nyr = Magyar Nyelvőr. Folyóirat. – NytudÉrt. = Nyelvtudományi Értekezések. Sorozat. – I. OK = A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei. 1951. Köznyelv és népnyelv találkozása néhány Mátra-bükk vidéki községben. MNy 47. 102–10. Palatális magánhangzók labializációja a Königsbergi Töredékben és Szalagjaiban. MNyj 1. 136–42. Az új Magyar tájszótár. MNyj 1. 156–64.
7
1953. A Königsbergi Töredék és Szalagjai mint nyelvi emlék. Nyelvészeti Tanulmányok 3. Budapest. Az emfázis kiejtésmódosító szerepének kérdéséhez. MNy 49. 524–5. A moldvai csángó nyelvjárás variánsai. MNyj 2. 107–19. Hozzászólás Sulán Béla Egyetemi nyelvészeti oktatásunk helyzetéről és feladatairól c. előadásához. I. OK. 4. 409–10. 1954. Hasonlítást kifejező szerkezeteink mondattani osztályozása. MNy 50. 50–60. G.V. Sztepanov: A művészi és a tudományos nyelvi stílusról (Voproszü Jazükoznanija 1954/4. 93–100). (Ism.) A Nyelvtudományi Intézet Közleményei (1950–1955) 5/4. 452–4. Hasonlító határozó – hasonlító mellékmondat. Anyanyelvünk az iskolában 1. 126. p. Szabó Pál: Nyugtalan élet. (Gyermekkor). Nyr 78. 429–33. (Ism.) 1955. Garszon vagy garzon, perron vagy peron és a többiek. MN január, 26. p. Mondatelemzés. Anyanyelvünk az iskolában 3. 30–1. Az -ént, -ként, -nként határozóragok eredetének kérdéséhez. MNy 51. 169–76. 1956. A mellérendelő összetételek osztályozásának kérdéséhez. In: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára 151–4. Hozzászólás Balázs János A stílus kérdései c. előadásához. In: Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. (A III. Országos Nyelvészkongresszus előadásai.). Budapest, 266–8. A határozói igenevek használata. In: Nyelvművelő. (Gyűjteményes kötet). Budapest, 231–6. A határozók és határozói mellékmondatok rendszere a készülő leíró nyelvtanban. Nyr 80. 446–53. Árpád-kori Gugus, Gegus személyneveink és a gége, gőgös, gőgicsél stb. szócsalád. MNy 52. 167–73. Megengedő szerkezeteink helye a határozók és a határozói mellékmondatok rend- szerében. NyK 57. 269–81. Gugus, Gegus. MNy 52. 473. p. Az idei akadémiai nagygyűlés nyelvtudományi eseményeiről. Nyr 80. 507–9. Hozzászólás Tompa József Készülő leíró nyelvtanunk vitás kérdéseiről c. előadásához. I. OK 9. 357–60.
8
1957. Jégbe hűtött. Nyr 81. 140. p. Ország- és népnevek. Nyr 81. 503. p. Mészöly Gedeon: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. NyK 59. 269–72. (Ism.) Még egyszer a határozók osztályozásáról. Nyr 81. 468–73. Az ómagyar kori személynevek - s ~ - cs képzői és a velük alakult képzőbokrok nyelvjárástörténeti szempontból. MNy 53. 87–97. 1958. Bonyolultan vagy egyszerűen? A munka 1958/január. Szinte–szintén. Nyr 82. 513. p. Berrár Jolán: Fejezetek határozóragjaink élettörténetéből. Nyr 82. 390–3. (Ism.) Chopos, Phitoch, Thopus ~ Thopos, ϕαλιτξιν[ s]. MNy 54. 524–7. KTSz.: tiStusIIt [m]uncallec. MNy 54. 111–2. 1959. A határozói igenevek használata. In: Iskolai nyelvművelő. (Gyűjteményes kötet). Budapest, 269–73. Vértes Edit: A keleti-osztják névmásragozás c. kandidátusi disszertációjának vitája. NyK 61. 153–7. 1960. Irányába vagy irányában. Nyr 84. 403. p. Papp László: XVI. század végi nyelvjárásaink tanulmányozása. – Deme László: A XVI. század végi nyelvi norma kérdéséhez. Nyr 84. 380–8. (Ism.) – Francia nyelven: ALinguH 11. 1961/1962, 419–30. A nyelvjárási szókincs gyűjtése. In: A nyelvjárási és néprajzi gyűjtés összekapcsolása. Budapest, 42–51. Képzőtörténet és névkutatás. In: Névtudomány és stilisztika. (A névtudományi konferencia előadásai). Budapest, 140–3. Szintaktikailag pontosan nem elemezhető összetett szavainkról. MNy 56. 63–75. 1961. A szóösszetétel és az összetett szavak leíró vizsgálatának néhány kérdése. In: Nyelvtani tanulmányok. (Gyűjteményes kötet). Budapest, 117–42. A szóösszetétel. In: A mai magyar nyelv rendszere. 1. (Akadémiai leíró nyelvtan). Budapest, 421–58. Elemzési és helyesírási kérdések. Nyr 85. 448–51.
9
Hozzászólás a Vita a nyelvtudomány elvi kérdéseiről c. ülésen. I. OK 18. 140– 2. Grétsy László: A szóhasadás c. kandidátusi disszertációjának vitája. I. OK 18. 318–22. 1962. Képző- és névrendszertani vizsgálódások. Az -s ~ -cs képzővel alakult névanyag az ómagyarban. NytudÉrt 33. Budapest. A határozó. In: A mai magyar nyelv rendszere 2. (Akadémiai leíró nyelvtan). Budapest, 162–259. A határozói mellékmondat. Uo. 365–92. Mondatelemzések. Nyr 86. 418–9. Társszerző: Tompa József. 1963. Az Új Magyar Tájszótár. MNy 59. 125–43. – Német nyelven: ALingu 14. 1964, 139–59. Rácz Endre: A magyar nyelv következményes mondatai. Nyr 87. 371–5. (Ism.) – Francia nyelven: ALinguH 14. 1964, 397–400. Mutatvány az Új Magyar Tájszótárból. MNy 59. 365–80. Ruzsiczky Éva: A szókincs különféle rétegeinek szerepe Kazinczy nyelvés stí- lusújításában c. kandidátusi értekezésének vitája. I. OK 20. 361–6. 1964. A tájszók közös, illetőleg külön szócikkbe sorolásának néhány kérdése. In: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből. NytudÉrt 40. 244–8. Az Új Magyar Tájszótár az előszerkesztés stádiumában. Nyr 88. 302–5. Boltos. – Férfiing–női ing. In: Nyelvművelő levelek. (Gyűjteményes kötet). 89. p. és 315–6. Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből. NytudÉrt 40. Nyr 88. 478–80. (Ism.) 1965. Az Új Magyar Tájszótár. Ismertetések finn, lengyel, szerb és svéd folyóiratokban. 1966. A II. Nemzetközi Finnugor Kongresszus. MNy 72. 112–6. Az Új Magyar Tájszótár. (A II. Nemzetközi Finnugor Kongresszuson zott előadás.) I. OK 23. 239–42. Saussure magyar fordítása elé. MNy 62. 279–85. 10
elhang-
1967. Ferdinand de Saussure: Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest. (Fordítás) A hangalaki szembenállások néhány problémája tájszavaink szótározása kapcsán. (A magyar nyelvészek I. nemzetközi kongresszusán elhangzott előadás.) NytudÉrt 58. 369–73. 1968. Charakter des Neuen Ungarischen Dialektwörterbuches und gegenwärtiger Stand der Arbeiten. (A II. Nemzetközi Dialektológiai Kongresszuson elhangzott előadás.) Zeitschrift für Mundartforschung 2. 538–42. Einige Probleme der Einordnung der Dialektwörter in gemeinsame beziehungsweise besondere Wortartikel. Slavica 8. 151–3. 1969. A nyelvtudomány: a nyelv és a beszéd tudománya. Deme László könyvéről. Valóság 1969/7. 107–9. (Ism.) Módszertani kísérlet a magyar mássalhangzórendszer hangalakpárjainak a nyelvjárási szókincsben való vizsgálatához. In: Dolgozatok a hangtan köréből. NytudÉrt 67. 117–33. 1970. Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár. NyK 72. 245–9. (Ism.) – Német nyel- ven: ALinguH 22. 1972/1973, 432–6. 1971. J.D. Apreszjan: A modern strukturális nyelvészet elmélete és módszerei. Valóság 1971/8. 100–1. (Ism.) A fiatalok aktái. MNy 67. 249–55. (Ism.) Suomen murteiden sanakirja. Koevihko. NyK 73. 259–61. (Ism.) 1972. Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből. NyK 74. 71–89. (Ismertette: A. Sauvageot, Bulletin de la Société Linguistique de Paris 68. 350–1.) 1973. Nyelvtudományi Dolgozatok. MNy 69. 121–6. (Ism.) A hangkörnyezet elemzésének tanulságai a magyar mássalhangzó-torlódások vizsgálatában. In: Nyelvtudományi Dolgozatok 14. 99–107. 11
A két mássalhangzóból álló torlódások bizonyos típusai a magyar nyelvjárási szókincsből vett adatokban. MNy. 69. 428–43. 1974. Bárczi Géza nyolcvanéves. Nyr 97. 506–8. Az alak, a jelentés és a mondatkörnyezet együttes hatása a népetimológiák kialakulásában. (A magyar nyelvészek II. nemzetközi kongresszusán elhangzott előadás). NytudÉrt 83. 355–9. Imre Samu: Felsőőri tájszótár. NyK 76. 456–9. (Ism.) – Német nyelven: ALinguH 27. 1977/1979, 207–11. Az Új Magyar Tájszótár munkálatainak állása és a készülő szótár várható arculata. MNyj 20. 15–28. 1976. Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról? Az új magyar bibliafordítások margójára. ÉS 20/6. 4. p. Halló! Itt Kemény beszélek! MH május 22. 6. p. (Ugyanez: a Nyelvünk világa c. gyűjteményes kötetben. 1978, 205–7.) Az etimológia mint a hangtani kutatások egyik bázisa. (Az etimológia elmélete és módszere c. nemzetközi konferencián elhangzott előadás). NytudÉrt 89. 204–8. A magyar protestánsok új bibliafordítása. Nyelvünk és Kultúránk 24. 32– 4. (Egy részlete megjelent még: a Magyar Hírek 30/6.1977. szá- mában.) A TESz. (A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára). ÉS 20/51.11. p. (Ism.) 1977. Hozzászólás a nyelvtudomány jövőjéről 1972-ben tartott vitához. Nyelvtudományi Dolgozatok 21. 73–5. Az l, r és j hangok azonos magatartásformái a magyar nyelv bizonyos kételemű mássalhangzó-kapcsolódásaiban. MNy 73. 20–30. – Angol nyelven: ALinguH 27. 1977/1979, 247–59. 1978. Barangolás a nyilak mentén. (O. Nagy Gábor–Ruzsiczky Éva: Magyar Szinonimaszótár). ÉS 22/21. 12. p. (Ism.) A Basahalmán túl. (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára). ÉS 22/26. 10. p. (Ism.) Sorró. Rádió- és Televízióújság 23/32. 6. p. Három malomkő között. (III. Anyanyelvi Konferencia, Budapest.) ÉS 22/36. 1. p
12
Az új magyar bibliafordítás néhány nyelvi–stilisztikai problémája. MNy 74. 390–8. 1979. A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere és törvényszerűségei. Nyelvészeti Tanulmányok 19. Budapest. Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány. Nyr 103. 232–3. (Ism.) Éder Zoltán: Benkő József nyelvészeti munkássága és az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság. Nyr 103. 237–40. (Ism.) Új Magyar Tájszótár 1. (A–D) kötet. Budapest. (Főszerkesztés) 1980. Délignyitó. MH január 5. 6. p. Tájszók a televízióban. MN január 13. 13. p. Tanulmányok a regionális köznyelviség köréből. Édes Anyanyelvünk 2/2. 15. p. Lerokkant. Népszabadság július 13. 14. p. (Ugyanez: a Mondd és írd! c. gyűjteményes kötetben. 1992, 105–6.) Teltávolító? MH július 26.6. p. Bömböl-e a bölömbika? MN augusztus 10. 13. p. Meddig még? Dokumentumregény. Budapest. A magyar nyelvjárási szókincs új szótára. Nyelvünk és Kultúránk 41. 89–91. 1981. Grammatikai szempontok a fonológiai kutatások hátterében. (A magyar nyelvészek III. nemzetközi kongresszusán elhangzott előadás). NytudÉrt 104. 535–8. Ami egy előszóból kimaradt. MNy 77. 117–8. Hol dolgozik a dolgozó? Népszabadság június 21. 16. p. (Ugyanez: a Mondd és írd! c. gyűjteményes kötetben. 1992, 106–9.) Szóalaki motivációk lexikológiai tanulságai. (Csipetke). MNy 77. 168–76. Kelvirág és habos torta avagy a stílus kötelmei. MN szeptember 13. 13. p. Robert Godel: Les sources manuscrites du Cours de linguistique générale de F. de Saussure. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 13. 323–9. (Ism.) 1982. Ha ,,csevely", akkor ,,kacaly"? Népszabadság június 19. 16. p. (Ugyanez: az Auktor Könyvkiadó Válogatott nyelvművelő cikkek c. kötetében. Budapest, 1992, 40–41.)
13
A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszichofiziológiai hátteréről. NyK 84. 244–57. Társszerző: Kassai Ilona. Levél Szántó Piroskához hagyományőrzés dolgában. Kortárs 1982/10.1670–2. 1983. Kabaré – nyelvészfüllel. Rádió- és Televízióújság 28/8. 3. p. Bárczi Géza: A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése. Kortárs 1983/7. 1163– 5. (Ism.) Folyamatjelenségek a nyelvjárásban. Magyar Fonetikai Füzetek 12. 38–53. Társ- szerző: Kassai Ilona. 1984. A magyar hangátvetés értelmezéséhez és tipológiájához. I. közlemény. NyK 86. 47–61. Társszerző: Kassai Ilona. 1985. D. Bartha Katalin hetvenéves. MNy 81. 120–1. 1986. Új Magyar Tájszótár. Készül a harmadik kötet. Kisalföld július 5. 8. p. – Somogyi Néplap július 12. 8. p. A magyar hangátvetés értelmezéséhez és tipológiájához. II. közlemény. NyK 87. 89–107. Társszerző: Kassai Ilona. Megvannak azok a szavak Hajdú-Bihari Napló november 7. 7. p. Az akadémiai könyvkiadás a kutatás és a kutató szemszögéből. MTud 86/12. 999–1000. 1988. Miért késik? Visszhang (bor) glosszájára az Új Magyar Tájszótár 2. vel kapcsolatban. ÉS 32/24. 2. p. Új Magyar Tájszótár 2. (E–J) kötet. Budapest. (Főszerkesztés)
köteté-
1990. Egy grammatikus halálára. Meghalt Tompa József. ÉS 34/20. 4. p. 1991. Rendhagyó köszöntés. In: Studia in honorem Andreae O. Vértes. Magyar Fonetikai Füzetek 23. 7–11. Szubjektív pályakép objektív elemekkel. In: A nyelvészetről – egyes szám első személyben. Budapest, 163–70.
14
Jancsi és Juliska. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Budapest, 423–6. Homonimák és megkülönböztető szándék egy nyelvjárási szócsaládban. (Műhelytanulmány tudománytörténeti háttérrel). [A magyar nyelvészek V. nemzetközi kongresszusán elhangzott előadás]. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Budapest, 450–5. 1992. R. Lovas Gizella. Nyr 116. 125–6. (Nekrológ) Új Magyar Tájszótár 3. (K–M) kötet. Budapest. (Főszerkesztés) 1993. Kirúg – avagy a durvaság pszichózisa. Édes Anyanyelvünk 15/1. 7. p. Családneveink szép históriája. (Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII. század). ÉS 37/48. 10. p. 1994. Szókincs – fráziskincs. (Műhelytanulmány). In: Bárczi Géza emlékkönyv születésének 100. évfordulója alkalmából. MNyTK 200. 121–6. Fantasztikus ez a fantasztikus! Édes Anyanyelvünk 16/1. 7. p. Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. (XIV–XVII. század). MTud 94/4. 506–7. (Ism.) Honnan van az ellovan? Lyukasóra 94/9. 26. p. Címek és címkék. (A rang- és címkórság tünetei.) Édes Anyanyelvünk 16/4. 6. p. Patak. (Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI.–XX. században). ÉS 38/47. 12. p. (Ism.) Szikszainé Nagy Irma: Az ikerítés helye, szerepe, szabályszerűségei a magyar nyelvben. Nyr 118. 451–4. (Ism.) 1995. Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI.–XX. században. MTud 95/3. 353–4. Az antropomorf szemlélet megvalósulása a magyar nyelvjárási szókincsben. (Lapocka). In: Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Budapest, 277–81. Munkatársak – a címlap belső oldalán. Völgyi Piroska kilencvenedik születésnapjára. Édes Anyanyelvünk 17/2. 15. p. Kutatásfinanszírozás – alulnézetből. Az Új Magyar Tájszótár a szakadék szélén. MTud 95/5. 585–9. 15
Elekfi László: Magyar ragozási szótár. Nyr 119. 348–52. (Ism.) 1996. Ember és nyelv – gyökerek nélkül. (Túl a Kecegárdán. Calumet-vidéki amerikai magyar szótár.) ÉS 40/26. 12. p. Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról? Publicisztikák és más effélék. Budapest. Gondolkodás – közlés – nyelvi/beszédbeli tények. (Az Új Magyar Tájszótár üzenete.) MNy 92. 296–302.
16
TANÍTVÁNY ÉS PÁLYATÁRS B. LŐRINCZY ÉVÁRÓL "Kertünket kell megművelnünk!" A tanítvány szemével B. Lőrinczy Éváról Ötödéves egyetemistaként ismertem meg B. Lőrinczy Évát, 1985 februárjában, amikor Abaffy Erzsébet tanárnő tanácsára felkerestem a Nyelvtudományi Intézet akkori, Szentháromság téri épületében. A Tájszótár munkaközössége munkatársakat keresett az utolsó két kötet megírásához. Diákként már forgattam a Tájszótár első kötetét, most kíváncsian és nem kis szorongással léptem be egy "igazi tudományos műhelybe". A kívülről gyerekkorom óta áhítattal csodált szép épületben éppen tatarozás folyt, meszes vödrök között, potyogó vakolatban egyensúlyoztam a földre helyezett keskeny deszkákon, s magamban arra gondoltam: hogy tudnak itt precíz kutatómunkát végezni az itt dolgozók? És hogy meglepődtem, amikor az ádáz folyosói állapotok után belépve a zaklatott, szigorú "főnökasszony" helyett, akire számítottam, a cédulákkal teli dobozok és fiókok között egy elmélyült, csöndben dolgozó, diszkréten elegáns idős hölgyet találtam, aki nyugodtan mosolyogva, kedvesen fogadott. El is felejtettem azonnal az előre begyakorolt szabványmondatokat. Éppen az ellenkezőjét mondtam el mindannak, ami "célszerű" lett volna, vagyis hogy valójában még három komoly érdeklődési terület között ingadozom: a lexikográfia mellett az éppen akkor zajló gyakorlótanítás sikerein felbuzdulva szívesen maradnék a nagyhírű gimnáziumban, de éppen annyira vonz a régi magyar irodalom kutatása is. A jó félórás "fejtapogatás" után (ahogy később ő mesélte: Bárczi Géza módszerével) a Tanárnő nem tanácsolt el bizonytalanságomat látva. Felajánlotta, hogy próbálkozzam meg az utolsó egyetemi hónapok alatt a szótár cédulaanyagának filológiai ellenőrzésével, és az államvizsga után kölcsönösen döntsük el, hogy folytassam-e a munkát szócikkíróként. A próbaidő elteltével, 1985 júliusában a k-betűs anyagnál kapcsolódtam be a szótár írásába, s most a zsi-kezdetű részben dolgozom. Tizenkét év telt el azóta. Közvetlen munkatársaként megértettem, hogy a pályaválasztás kezdeti bizonytalansága, az irodalomtörténeti érdeklődés miért nem volt rossz ajánlás a Tanárnőnél. Az ő életében is hosszú út vezetett a Tájszótár szerkesztéséig. A debreceni Dóczi Leánynevelőintézetből kilépve irodalmárnak készült, elsősorban kiváló tanára, Juhász Géza hatására. Majd a debreceni egyetemen a másik mester, Bárczi Géza tanszékén a nyelvtörténet vonzotta. Nem csoda, hiszen az 1940-es évek végén Bárczi Géza műhelye emberi és szellemi oázist
17
jelentett. A szép, kölcsönös megbecsülésen alapuló tanár-diák kapcsolatnak ma már tudománytörténeti értékű emlékei azok a levelek, amelyeket Bárczi Géza Lőrinczy Évához írt . (Lásd pl.: Emlékkönyv B. Lőrinczy Éva hetvenedik születésnapjára. 1996/97. 211–3.) A nyelvtörténészként írt első kötet (A Königsbergi Töredék és Szalagjai mint nyelvi emlék. Akadémiai Kiadó,1953.) után a Nyelvtudományi Intézet munkatársaként mint leíró nyelvész is helytállt. A mai magyar nyelv rendszere című akadémiai nyelvtanban ő dolgozta ki a szóösszetételről, a határozókról és a határozói mellékmondatokról szóló fejezeteket. Kandidátusi dolgozatát azért mégis nyelvtörténeti témából, az ómagyarkori személynevek képzéséről írta (1957), de közben felhasználta a deskriptív stúdiumok során szerzett tapasztalatait is. Az irodalmári ambíciók, majd a nyelvtörténet és a leíró nyelvészet aktív művelése után egy negyedik út lett a végleges (a többit nem kizáró, hanem magába olvasztó) hivatás. 1959-től az Új Magyar Tájszótár főszerkesztője az Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályán. Egyszerre két új terület felfedezése és meghódítása: a dialektológiáé és a lexikográfiáé. Kb. 600 ezer cédula halmazából kellett filológiailag pontos, korszerű szótárt készítenie, kezdetben csak két-három munkatárs segítségével. Hogy milyen eredménnyel, azt bizonyítja a már megjelent három vaskos kötet (Akadémiai Kiadó, I. A–D, 1979, II. E–J, 1988, III. K–M, 1992) és a közvetlenül a befejezés előtt álló utolsó kötet kézirata. És mennyi mindenre jutott ideje és ereje a tájszótári munka mellett! A szótári munkálat finanszírozása sokszor szinte szélmalomharcra kényszerítette, mégis heroikus küzdelmet folytatott a munkacsoport fennmaradásáért, s így a szótár befejezéséért. Nem tántorította el még súlyos sokízületi gyulladása sem, amely másokat testileg-lelkileg megnyomorít. Ő ebből is erőt merített, soha nem hallottam egyetlen szóval sem panaszkodni. Micsoda elégtételt vesz a betegségen az, aki bebizonyítja: korlátozhatja a mozgásban a testet, de a szellemet nem! A Tájszótár szerkesztése mellett lefordította Saussure Bevezetés az általános nyelvészetbe című munkáját (Gondolat Kiadó, 1967). Lektorként részt vett az új protestáns bibliafordításban. Dokumentumregénye (Meddig még? Magvető Kiadó, 1980) és publicisztikai írásai (Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról? MTA NyI, 1996) azt bizonyítják, hogy akkor se lett volna eredménytelen a pályája, ha a legelső, literátori utat választja. A magyar mássalhangzókapcsolódások rendszeréről szóló könyve (akadémiai doktori diszertáció, Nyelvészeti Tanulmányok 19. Akadémiai Kiadó, 1979) nyelvtörténészek, leíró nyelvészek, fonetikusok és lexikológusok számára – tartozzanak bármilyen iskola és irányzat hívei közé – egyaránt nélkülözhetetlen szakirodalom. Miközben írta, szerkesztette és menedzselte a Tájszótárt (ez utóbbi egyre több időt rabol el az első kettőtől), arra is jutott – jut – ideje, hogy számunk18
ra, közvetlen munkatársai számára "a Tanárnő" lehessen. Minden intézeti napon munkáját félretéve vagy az ebéd utáni kávézásunk közben meghallgatja szakmai problémáinkat. Legyen az egy eldöntendő címszó, egy szócikk jelentéseinek sorrendje, egy alkalmi szóhasználat kiszűrése vagy csak egy bizonytalan olvasat, kibetűzhetetlen példamondat. Minden kérdésre egyforma türelemmel válaszol. És a szakmai megbeszélés után még "fogadott unokáiról" se feledkezik meg. "Meggyógyult-e Jankó?" "Hogy sikerült Máté latin dolgozata?" "Szorong-e még az első osztályos Eszter iskolába menet?" Vagy egyéni munkánk után kérdezősködik: "Hogy sikerült a legutóbbi vizsga, elfogadták-e a leadott tanulmányt?" Bevezetett bennünket a szakma ismeretébe, de eközben egy még fontosabb dologra hívta fel a figyelmünket: hogy a sok nehézség (a sokszor értetlen külvilág, betegség, családi- és egzisztenciális problémák) ellenére csak teljes erővel és hivatásként érdemes végezni a munkánkat. Szubjektív pályakép objektív elemekkel című önvallomásában Voltaire Candide-ját idézi: "kertünket kell megművelnünk. (...) mert az Úr az embert az Éden kertjébe helyezte, avégből, ut operaretur eum, hogy megmunkálja azt." Lőrinczy Éva tájszótári műhelyében úgy érezzük: nem csak hogy "meg kell művelnünk kertünket", de "Tempus in agrorum cultu consumere dulce est", azaz "Édes időtöltés, amikor műveljük a földünk" (Ovidius, Pontusi levelek, II, 7, 69). Bánki Judit
Születésnapi levél Kutyafejtől Bogárnak Kedves Bogár/Bogárcsa/Babuci/Rontó Paula! Mert mindez voltál abban az időben, ott Debrecenben, a Bárczi családban, ahol életünk legszebb éveit éltük, akkor is, ha egyénileg mindannyiónknak megvoltak az akkori időknek megfelelő személyes gondjaink. Talán a latin órákon láttalak először, ahol négy évfolyam együtt hallgatta az irodalom-előadást latin nyelven, s én – kis elsőéves – ámulva láttam, milyen szorgalommal, értelemmel jegyzeteltek ti, "nagyok" (kellett is, hiszen sem tankönyv, sem sokszorosított jegyzet nem volt az anyagból), s máig alig hiszem, hogy félév végén magam is folyékonyan kollokváltam latinul jelesre, automatikusan gyártva az accusativus cum infinitivokat, az ablativus absolutusokat, s használva a consecutio temporum szabályait.
19
Ragyogó fekete szemeid azonnal érthetővé tették, miért hívnak a Bárczi-tanszéken Bogárnak, Bogárkának, s mikor első szemináriumi dolgozatom megírása után másodéves koromban Bárczi professzor úr akadémiai ösztöndíjat szerzett számomra (melyet igazságosan megfeleztem Karácson Sándorral = Bütyökkel, a könyvtár másik hű őrével), s állandó tagja lettem én is a tanszéknek, akkor értettem meg a Rontó Paula és a "jókislány" (= "rosszkislány") nevet is. Mint a testvérek, úgy éltünk ott: (Papp) Lacika, a tanársegéd, akitől mindannyian tartottunk (jobban, mint Professzor úrtól!); ha ő bent ült a könyvtárban, megszűnt a csivitelés, meg sem mertünk nyikkanni. És (Szathmári) Pityuka, akire én már csak úgy emlékszem, hogy végzett tanárként járt vissza egy-egy jó beszélgetésre. És (Papp Laciné Hídvégi) Andika = Madárka, aki a legtöbb szenvedést viselte el életében (Laci elítélése, a börtönlátogatások pici Andival, '56 után a tanszékről való elkerülése: csoda-e, ha ő halt meg közülünk először? S csoda-e, ha másodikként Laci követte?). S mégis, Andi volt az, akinél kollégái és hallgatói minden lelki problémájukra vigaszt találtak, aki mindent meg tudott tenni másokért. S ugyanakkor a Bárczi-tanszékhez illően igényes és szigorú volt, őróla mondták diákjai, hogy az elégtelent is olyan kedvesen adja, hogy nála még megbukni is érdemes. És Te, Bogár, aki Andi egyetlen igazi barátnője és támogatója voltál, igazi testvére, a Tanszéknek pedig derűt hozó, játékos, mindig nevetésre kész napsugara. S ott volt (Bartha) Katika, a mindent megbocsátó, mindenkit megértő jószívűségével. Ez volt a mi családunk. De a tanszék családias, meghitt légkörét Bárczi professzor úrnak köszönhetjük. Emlékszel a késő estékbe nyúló beszélgetésekre? Amikor nyelvészeti kérdésekről éppúgy vitatkoztunk (mindegyikünket egyenértékű vitapartnernek tekintett), mint morális, erkölcsi problémákról? Pedig szigorú is tudott lenni. Én a hívatlanul és váratlanul hozzánk került "kolléganő", K. M. miatt nemegyszer "kikaptam" tőle, s bár védekeztem, hogy én nem veszekszem soha az illetővel, Bárczitól tanultam, hogy "nemcsak az a gorombaság, ha tintatartókat vágunk egymás fejéhez, hanem az is, ha levegőnek nézzük a másikat". (De, valljuk be, volt okom e magatartásra: K. M. Andikát akarta eltávolítani a tanszékről Lacika lefogása után.) Ilyenkor, amikor szerdán megérkezett Budapestről Professzor úr, s K. M. azonnal lecsapott rá, s utána Bárczi tanár úr nem úgy szólított, hogy Kutyafej (ezt a nevet is tőled kaptam), hanem, hogy Erzsike, vagy pláne Abaffy kisasszony, jöjjön be, akkor már tudtam, hogy "letolás" lesz a beszélgetés vége. A Bárczi-tanszéken szoktuk meg, hogy a tanszék az otthonunk, hogy reggeltől késő estig ott vagyunk, gyakran 9-10 óra körül indultunk "haza". Sem Bárczi, sem én nem voltunk debreceniek, én a Dócziban laktam, ő albérletben, de Andi is az egyetemen érezte jól magát; egyedül neked kellett "jókislányként" időben hazamenned. Azóta is úgy érzem, ha valahol "kötelező" 10-től 3-ig a 20
bentlétel, alig bírom elviselni, az Egyetemen viszont ma is este 6-7 óra tájban veszem észre, hogy haza kellene már menni. Mindezt csak azért mondtam el, hogy érthető legyen, mennyire igazi testvérek voltunk mi ott, s testvéreknek érezzük magunkat mindmáig. Még meg kell írnom, miért voltál Rontó Paula, szerinted "jókislány", szerintem "rosszkislány". Még Lacikával is meg merted tenni, hogy például kicserélted a gemkapcsos dobozt, s a rajzszegeket tetted bele; s ha bejöttél a tanszékre, Professzor úrral együtt mindenki riadozva figyelt, mit fogsz "elkövetni". Emlékszel a "szülőszobára", ahol Andival a szakdolgozatotokat írtátok? ő Anonymusról, Te a Königsbergi Töredékről, melyet csak Prézlinek (= morzsa, töredék) becéztünk? S emlékszel arra a karácsony előtti hétre 1950-ben, amikor éppen nálatok, otthon, Katika, Andi, Te, Bütyök és én a "Kisded szófejtő szótár"-t írtuk, hogy szépen bekötve karácsonyi ajándékként adjuk Professzor úrnak és Renée néninek? Emlékszel a diótortákra, amiket Renée néni küldött Professzor úr januári születésnapjára, s szűk családi körben fogyasztottuk el a Bárczi-szobában? *** A fenti szöveget Éva 70. születésnapjára készült emlékkönyv számára írtam. E sorozat szerkesztőjének kérésére szívesen hozzájárultam, hogy itt is megjelenjék.
21
22
23
24
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán
25
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 17., 19., 24., 28., 33., 34., 35., 39., 40., 43., 48., 49., 55. 26
27
