Magyar IpanaGvcattt.
1
H a g y - pèqi
i c f ő p ő f - e m l é k e m moc/tan:
páfpőf-nagy-pcqi
k
i d ő b e n t : UaüomA^é
: höj'őpeor *
Vit Uipit-j^tia,-.
fapâlnofc-: :J&íúa, * kp
t*
&
Mért "pm^oxám
* kt > tekfc" \\olö"
íkt'Éí&e'-fioííó'' tíöfnaí"madara: Róná~ö.yogyfcv fiodö; belátón
fiában :
Moná'awásfchoíló: Iki "finft weg^kâ^an fret *
-ferfefcete'hoffô "
fe^e^oífó^afdín^/vac^Lró-^ ate-upcd* Heltweg:
Kond'o wà^(î "fioKô: ate-uraef-fiait tmq: Kanyar)
- nsgyQSo:
krà(né -
/vényen-arwàhoï * ci.fra* palotába", a(rö "pafotdnöí- - pdnf^4apujoLa[ árhezöbön'áfíás" (eçymp&f *^teáxa-* Jô reçoit "jô'raç^Vé^^pâloe^ont JôreçQÂ'joreQQÂ"
JXifinaset -megfogja* kapáját"megrázat Ú(ra"poíotánaí1 "hpujásbetö'ma", ^apuja^áma* fanyitmr oLiokx" oçôk -
krdfá^on^khnyő^pojta*
Jíbíndz * a*fonéfná" nagy Réf&hneÍnéz Udvarra- bejönnek - îét * kréfurfidk : Jöjjetek*jöjjetek
kt^'ràurÇak*
cifra- páfotának^apaja * bezórizá" ctők-fapdöetyon" íibnyőhírajtcx JUjlak" áíd^mennek^
*kréfur(tö^:
JóyeQQeit " jÔTeQçât-őjte^péíáeJ^on: JôreQçJt" jôroQQeft" tu "kpdfuníía^: NÂoç "rneQhrcíezi" bcvebb - krdfúrfc Ffôfmagyar fióf" moyon *ai "m -éda/apám:
iter) ángyon- aie" édeeföfLád" " ÓQyacrfy dïâùa" laítodöímad'-áQyín-' jWop'wecMof(itd"nöQycblj "fanéíupfc fíyidcíáá- k varajtót *arfë * kpóio^on erec/c%
^epe^^oí^e^opámfior
hádd'/VQárarnweQ veléíb"li(:om"orcamat" ^ÚQfdjem" rncQ ~áá& 'öPäny®rhöjorwf" Ä%m$opweomo/à liliom -opcdjdt* ffihp-fálüerúltewép^ űíkw~meQént'mondják * bet- fapolupliäk Nto/acf kw "űjTórőj "Qpno% "â^ocr ]fópjötok Mogotoktü "kpóíc\plí^ ofelyern íe^ópavny^ünnepívúnyóni^
oreíyzmfcútrincambatyép "fLip&wqmárbör örmejjpetedómöt- ttmem&rnajjempe; a: (ejpe^óíömöt" teqyenro: fejemre " íx>Q(áp&wentémet~köPCc/u' termetemreJ^hp&Mzéíveíyembe*
bdwonyba"
cráyerrhe, 'báwonybö 'únneprQúnyékx únnepi^únyd^á^mröPöny^o^nyá^á'' erdyem^pincábördzép ~pipor Ernába * örme)jpe\^öíójöt" rnejjire'üe&te" hoQÍá^'menf^ét^^ö^a^tmvetá'e'', (up(ÍÖh TtfyMfad*fa-a}*;öjtót "öj "te "qyií"ómon ;
VUgTU IparmCvéutt.
2
Wtee&ett* akóGJCcJCímzQy íénebmni" Vapraknem ~ny(totfà:(e(tôpéÎ~âï "ajtót: B enn ^ùrÔQyôJnàhôn-(aíbda(rnö
lûfoJaimôcr"éçY^an^yf)âlottöcr'dQyban* (efûcfikâ"fa'páf
•
m ejjmréomíií "nöQyf\oj%ú "ckckAla: ÏJJawenym^aJla^nâ^v^é^kpâinè ~ "rneQ~
f{âjQy'Âhla"kpô[u(me*m<&nno \iépe^nieQ(nc{(Âa^iidtéhd^ôl Maiai
2•
-mm* m^meQôhènQemet^emûon^â^on"
csm^rneo&n^t'âw
c/ofiâ többet*meQ vern icrv&ldh- kpdlnè *
keteéfë^
ktídteter
betiefé^a- tóáoe* (őcf~ rir knetete" be\ê&éï'ôrtû&er a^túrmeQeQeie: 'Tú?
^erná^ti^tá^éík^tÉpriá^
1[íté^vitétJp-^ép "áairwté^ íIzbiérháju^ének- tű*öefyonycfev Qyá^ba-őtöváe^ (ejémépebu kjnnye^W^et-dPâ^a^ Vjne^onáóvenáe^reQŐcfe^^wo^ mon4ato^uá)eht:reQ&^peQé(jetB^ naayTieÇidï wâtà^pô^a^dàQ^apâpôi" Xûftm "ortopàpôilLdâ " k'mfpôi"
aíudjék&kpóí
-Qbete"
-
nycÁQoájé^a^pd "nQQy*nyÙQaMonr!bôn\ ^ák^okt^ok^taiétó^ének [JooQonôÀônQjor ftícftöíjön'ófácrfje'' E&MőpfQrriíhcfennáp um(ná^eQ^\iiíáQu â^vpàtcrcpâcm" a~fordt''(oro(j& Hét"nâp(Qmhdmnônvœ&ef^
Magyar Iparművészet,
3
héh/napígyr?^
[éooQó iânQ"éQjen -naQy^beoye^Jkopmon • Aki* dvhacJenYoíipt" crrpjon "ö^i^rmorton " Âc^àpaJo^em-Ê^àJjonrveQ-ufrcr* Jönneíwór •jónneb-már "PeQQeftőíecrtwéfiQ" (Mtvétöl1-ej(e(tö(reQQe((Q"
3
ffamnofor" fiőjn aíba/roda yónne&váa" nyőPQ&íton lieWéQ&s "időben0 Qnyw diódák eri" od&jömekvda- ön/^onyo^Qyeerne^: oJL'jônné^o^^kêpfiajœkàieh ïfét"nâpfQ-ni(nciennâp - e^a) "eQ^Viíép tyUPâtwPôtà" ö-(OPaf"topolé:
E é t ' n ú p í Q - m / n c í e r i n a p ^ p e a a á ^ Q M é i i Q ~
(^ery-fp^polá'a^u^a^atöjdr^ î t é t ' n a p i Q - m i n d ^ n ö p - < M \ 2 é ( ö { * p e m á í Q -
Udoqó " ( a n a ~ájet-nöQy"heQyebe^órmán r
Q m e r ( I e ^ p a p - á l ( á ~ né?
t
" t o l a c o ^ ~ne}ó
-
Q/fióa/ont-monJ" \1A0r naQytiék&'jömdötí )2ó\i
&
nyilőrnyilat^Qja" ver
a - t á j é t -
*
vért (síiével
^IdpnyaQOcíoc^íó^náQy'' náptdmóJöt^ú^nöp ~töíbet~nem"tdmöA''
'(ekre-bihâ!' fUAtfa-fivpotvôjàtVeiewmyenx^kypj^^atmajd,'\bporcfájá"rneQat"menyen "^èrvàp\zàjau menyen -diôtte -
menyen -aténa*
o^eQânyc^éMynëpe -ameááéa t ^ a m ^ r cfipw&néfatína: winteavé? "utána"" * "
fóvcU^ecst-1909*
32Í
KÜLÖNFÉLÉK
32Í
ATILA K1RÁLRÓL ÉNEK. Kós Károly, a? építész, pihenésképpen elővette pennáját és vastag, iromba vonalakkal rajzot írt és szöveget rajzolt a mondabeli hűn király haláláról ezen a címen. Valamikor a székely hegyek között járkált az építész és öreg templomokat, meg mohostetejű düledező parasztházakat nézegetett, rajzolgatott. Közbe-közbe szóba állott az emberekkel is, beszédüket meghallgatta, együgyű nótáikat eltanulta. Munkaközben és pihenéskor figyelgette őket és rajzolta is : az embereket, a lovakat, a bivalyokat. Ott a székely hegyek között pedig Atíla népe lakik ma is és kegyelettel emlegetik a hún királyt ma is. Pedig közel másfélezer esztendeje, hogy eltemették . . . Ott, ott születhetett meg ez a ballada. Talán egy szomorú, esős, ködös estén, amikor ott ült a nagy, zöld cserepes padkáján. Kinn szitált az őszelejí permeteg és dudált halkan a szél is, talán az esőmadár is közbe-közbesíkoltott. Bent meg, a cserepes körül csend volt és homály; a tüz is talán inkább hamvadt már, mint éledt. Ott, akkor láthatta ezeket a képeket s a táltost, a regöst, a kürtöst, a királynékat, a fiukat, a temetést. Az egészet. Azután már csak le kellett rajzolnia.. . És megrajzolta. Ahogyan a nép lelkén keresztül látta és megírta, ahogyan a nép szívén át hallotta. És ahogyan tudta : iromba, vastag, durva vonalakkal, szinte véste, mint ahogyan egy-egy régi parajdi kapuzábén látta az írást. Rótta, rajzolta, magyar szívvel, magyar lélekkel. Ahogyan ezt a vílágtragédíát csak magyar ember álmodhatta meg. A Magyar Iparművészet olvasóínak akart kedveskedni a szerkesztőség, amikor elkérte közlésre Kós Károlytól művészi ihlettel megrajzolt képeit, a hozzátartozó szöveggel együtt.
strasse egyik IV. emeletén találtam meg azt a helyet, ahonnan ezek a bábúk örömöt hozó útjukra indulnak. Műhellyé átalakított atelíerben fogadott egy nagy kötős, szőke kisasszony, ennek a sok szőke, barna, vöröshajú gyereknek mamája. A kisasszonyt Kaulitz Marionnak hívják, amit voltaképen Maríon-nek kellene írnom, mert a kisasszony anyai ágon angol származású, amire alkalmasint büszke, mert nevét angolosan ejti. A kisasszony festőnek készült, arcképfestőnek, de hogyan, hogyan nem, az atelierből műhelyt csinált, s portrék helyett bábufejeket kezdett festeni s báburuhákat tervezni. Művészetét eleinte a müncheni Tietz cég szolgálatába állította, mely cég a kisasszony kezébe adta a bábuosztály művészi vezetését. A művésznő maga köré gyűjtötte München legnevesebb iparművészeit, kik vezetése alatt, a Tietz cég financírozásával vitték keresztül a játékbábúk terén azt a reformot, melyre a gyermekjáték oly régen vár s melyre oly igen rá van szorulva. A régi, örökké mosolygó, örökké ugyanegy bamba, kifejezés nélküli tekintettel maga elé bámuló, örökké rózsaszínű, selyemruhás divatbáb nem felelt meg rendeltetése céljának. Annyira k é s z volt, hogy a gyermek fantáziájának semmi munkát sem hagyott. Valamennyien, akiknek valaha gyermekkel dolgunk volt, tudjuk, mennyire örül a gyermek minden játékszernek, ami szellemét foglalkoztatja : katonának, építőkőnek, rakó kockának, vagy akár egy darab fának, amit fölöltöztet, aminek tetszése szerint nevet ád, ami az ő kreatúrája s amin kedve szerint játszathatja utánzó ösztönét. Gyerekkoromban egy új, nagy, selyemruhás, kalapos bábút a kertben elástam, mert a ruha rá volt varrva, nem lehetett másikba öltöztetni s mert így untam nézni. A régi, semmitmondó bábu helyett olyat kellett tehát a leánygyermek kezébe adni, mely fantáziáját primitívségével, változatosságával foglalkoztatja, ízlését művészi kivitelével s formájával, színeivel szolgálja s a játszókedvet sem csökkenti azzal, hogy minduntalan eltörik.
Azért a reformbábút művésznek kellett terveznie, a fejet művésznek modelliroznía s festeni, a ruhát művész tervei után kellett készíteni. Minderre München legnevesebb iparművészei vállalkoztak, mint Joseph Wackerle, a nymphenburgi kir. porcellán-manufaktura tervező művésze, Paul Vogelsanger, Marie Marc-Schnür, Alice Hegemann és Frobeníus. Együttesen oldották meg a kérdést i hogy hogyan, az az 1908-ikí müncheni kiállításon látható volt. Képeink közül az elsőn egy Wackerle-modell látható, kék ruhás lányka. A másodikon Vogelsangernek egy kék-fehér ruhás, bájos gyermeke, a harmadikon TC 7TÛVÉSZI BÁBUK. Ezen a nyáron Zürich utcáin Marc-Schnürnek egy kiválóan sikerült »Gänse-Siesel«-je. •*•"•"• csatangolva, egy játékbolt kirakatában különösen Nem tudom, lehetne-e francia bábuval egyhamar olyan örömöt szerezni a gyermekszobában, mint ezzel a kis szép bábukat láttam. Székekben, párnákon ültek, esetlenül szétterülő pamutszoknyákban s nagy, ostoba gyerekszem- kancsal parasztlánnyal. Sajnálom, hogy nem mutathatom be egy igen eremel bámultak vissza a reájuk bámulóra. Meg volt bennük a gyerek minden esetlen bája, s hiányzott belőlük a sablonos deti bábutervező művésznőnek, Wanda von Cranachnak bábuk valahogyan franciának nevezett „chic"-je. Érdek- egy modelljét sem. A Cranach-bábúk viaszkból készülnek, a fej modellirozása rendkívül finom, az arc színei szinte lődtem e bábúk eredete után, s hallottam, hogy az Münchenben keresendő. Mivel utam amúgy ís arra vitt, kimen- lehelletszerűek, a haj csak oda van festve, a kosztüm tem Schwabíngba, a „Hinter dem Siegestor" atelierdús válogatott ízléssel s nagy fantáziával kigondolva, — csak művész- s díáknegyedébe. A cseppet sem poétikus Ungerer- egy a hibájuk: oly finomult ízlésre tartanak igényt, Magyar Iparművész
4
322
KÜLÖNFÉLÉK
amilyennel a gyermek nem rendelkezik s attól tartok, hngy ezek a bábák inkább felnőttnek okoznak élvezetet, mint gyermekeknek. Ez általában olyan veszedelem, melynek a művészi bábu könnyen ki van téve s ez a veszedelem nagyon sok esetben nem is volt elkerülhető. A Tietz cég raktárán láttam olyan bábukat, melyek kosztümjeik korhű s népraj zilag pontos összeállításával inkább szolgálják a művészettörténetet s az etnográfiát, mint a gyermekszobát. Egy másik veszedelem is fenyegetett : az t. í., hogy egy nagy árúház kezelésében a művészi bábúk előállítása gyárszerű iparrá fog lenni, ami bizonyos mértékben be is következett. Ez a kettős ok késztette Kaulitz k. a.-t arra, hogy a cég munkatársai közül kilépvén, a tradíciót megőrizze s gondoskodjék arról, hogy a művészi bábu rendeltetése céljához hű maradjon. Eleinte Vogelsanger tanárral, aki a fejeket modellírozta, később egyedül, mert a modellírozást is maga végzi. A modell után gyárban készítteti a fejet és tagokat, kréta- és papirlemez-anyagnak szinte törhetetlen keverékéből. A törhetetlenség fokára jellemző, hogy Kaulitz k. a. tréfa közben kétszer földhöz vágott egy bábufejet s annak semmi baja sem esett. — Egy modell után hat fej készül. A kész fejet és tagokat ügyes kis leányok fűzik egybe, a fejet a kisasszony maga festi. A szem is festve van, nem üvegszem. A kész bábu parókát kap, szép, fésülhető mohair-hajat ; valódi haj alkalmazását a stilizált bábún a k. a. művészietlennek tartja. A kedves, bolondos gyermekfrízurával ellátott bábu ruhát is kap, s e ruhák tervezésében nagy ízlést s fantáziát fejt ki a művésznő. Elve, hogy a ruha egyszerű legyen. Leginkább a kis német városkák félig paraszt gyermekeinek megfelelően stilizált ruháit kedveli. Ezeket a lehető legegyszerűbb, legkevésbbé összetett vagy raffínált színekben tartja : sárga, kék, vörös, lila, zöld, fekete. Ilyen választásával kettős célt óhajt szolgálni ; mindenekelőtt művészi célt, másodsorban pedagógiait : hogy a gyermeket egyszerűséggel örvendeztesse s színfelfogó képességét korának megfelelően foglalkoztassa, egyben ízlését ís helyes irányba terelve. A ruhák varrását a művésznő felügyelete alatt hat varrólány végzi, a lehető legnagyobb gonddal s pontossággal : a szoknyák, kis öltönyök durva és parasztos, de művészi szempontból kifogástalan szövetből készülnek, egytől-egyíg dúsan bélelve, a gombok és gomblyukak tisztán s pontosan fel- és kivarrva, a harisnya, sipka kézi kötés, a cipő cipész munkája, vagy ugyancsak kézzel kötött pamutbocskor. Hogy ez így történik, az is az elébb említett kettős célt szolgálja : a bőven varrt s bélelt ruha, a pamutbocskor adja az utánozhatatlanul kedves, o! ómba bájt a Kaulitz-bábu szétterülő szoknyáinak, ostoba kis lábainak, a fülre húzott kötött sapka a gamínszerű kedvességet. A pontos és tiszta varrás pedig ismét pedagógiai célt szolgál! fontos, hogy a leánygyermek sehol, még játékbábuján se lásson „slampet"-séget. Kaulitz k. a. bábui a megérdemelt elismerésben ís részesülnek. Az elberfeldí kiállításon díjat nyert velük, a negyedik számú képünkön látható bábúk közül pedig
322
egyet a német császárné vett meg kis unokája számára, egy másikat meg a badeni nagyhercegné. Sokat szállít a művésznő Amerikába. Sőt Budapesten ís van belőlük, dicsekedett a kisasszony, s egy ismert építőművészünk nevét említette, aki vásárolt nála. A képünkön látható gyermekcsoportok Kaulitz k. a. műhelyéből valók. Szolgáljanak az elmondottak igazolására. •
DR. BÁLINT
ARANKA. •
Az e cikkben ismertetett bábukon kívül néhány érdekes mexikói bábút ábrázoló képet ís mutathatunk be, amelyet Komlóssy Miklós úr, a debreceni iparkamara fogalmazója, bocsátott rendelkezésünkre. Komlóssy úr ez alkalommal azt a helyes eszmét veti fel, hogy jó volna, ha egyes magyar vidékeken igyekeznének a bemutatott mexikói bábúk módjára, ruhahulladékokból jellemző magyar népies alakokat feltüntető bábukat készíteni s ezzel a nép bizonyos rétegeinek jövedelmező keresetet nyújtani. A GÖDÖLLŐIEK KIÁLLÍTÁSA. Körösfői Aladár és Nagy Sándor köré csoportosuló művészek együttesen állítottak ki a Nemzeti Szalonban. Alkotásaiknak jelentős része iparművészeti vonatkozású. Azoknak a szőnyegeknek, amelyek a gödöllői szövőískolában készülnek, megvan a maguk határozott művészi jellegük. Sokkal inkább egységes törekvéseknek kifejezői, mint akár a norvég tanítónők révén mesterségesen betelepített scherrebeckí szőttesek, akár bármilyen más modern szőnyegszövő-telep munkái. A gödöllőiek főereje a színben rejtőzik. A színük époly becsületes, mint az anyaguk és a technikájuk. Ezek a ható tényezők mérhetetlenül megbővítík a művészi finomságoknak örvendező lélek számára a szőnyeg szépségét. A közönség ís kezdi méltányolni újabban, úgy hogy mind több és több vásárló kopogtat be a gödöllői telepre. Rendkívüli érdeklődésre találtak Körösfőí mozaik-kartonjai, Nagy Sándor grafikus munkái, Nagy Sándorné meseillusztrációi és Raab Ervin, Zichy István gróf, Undí Karla, Sídlo Ferenc és Juhász Árpád kiállított dolgai ís. jyrŰVÉSZTELEP KECSKEMÉTEN. AkikKecskemét•*-VJL nek, a magyar Alföld „hírős" városának fejlődését figyelemmel kísérik, megállapíthatják, hogy az utolsó három lustrum alatt nemcsak gazdagsága mutat számottevő emelkedést, hanem a közmívelődés terén ís első sorba került a magyar vidéki városok között. Hogy ezt az örvendetes fejlődést állandósítsa s a művészet és ipar terére ís átvigye, a város közönsége, lelkes polgármesterének Kada Eleknek, előterjesztésére elhatározta, hogy művészkolóniát alapít s nemcsak állandó otthont ajánl föl néhány hívatott magyar művésznek, hanem bizonyos tekintetben megélhetésöket ís bíztosítja azzal,hogy őket munkával, megbízásokkal ellátja és őket mint művészeti és ipari oktatókat foglalkoztatja. Egyelőre egy festő, egy szobrász, egy iparművész és két építésznek Kecskeméten való megtelepedéséről van szó, akik a jövő nyár folyamán már elfoglalhatják a részökre épülő művész-hajlékokat és műtermeket. Melegen üdvözöljük Kecskemét városát e határozata alkalmából,
323
PÁLYÁZATOK
323
amellyel megszívlelni való példát adott a többi vidéki városoknak s kívánjuk, hogy a tervezett művész-kolónia a magyar művészeti kultúra erős bástyája legyen. í y r É G EGYSZER A DREZDAI FÉNYKÉPÉSZETI JVA KIÁLLÍTÁS. A Magyar Iparművészet folyó évi VI—VII. számában megírtuk, hogy a kiállításon valamennyi kultúrnemzet vett részt, csak a magyar nem. Ezzel szemben a Photo-Club elnöksége arra figyelmeztet bennünket, hogy 19 magyar amateur fotográfus összesen 35 fényképpel szerepelt a kiállításon. Szívesen elismerjük a közölt adat helyességét. De ezzel egyúttal megerősítve látjuk közleményünket. Mert a Photo-Club csak töredékét képviselte a magyar amateur fotográfusoknak, hisz maga írja levelében, hogy bár mindent elkövetett a magyar kollekció teljessége érdekében, egyes társegyesületek nem honorálták e törekvését. Úgyszintén elismeri azt is a Photo-Club, hogy a magyar tudományos és egyéb közintézelek alig szerepeltek a kiállításon, a szakbeli fényképészek és a magyar sokszorosító intézetek pedig egészen távolmaradtak. Ennélfogva most is csak ismételhetjük abbeli meggyőződésünket, hogy Magyarország a drezdai kiállításon való szereplésének előkészítése körül súlyos hibák történtek és teljesen egyetértünk a Photo-Club ama kijelentésével, mely szerint nálunk — fájdalom — személyi tekintetek dominálnak még oly esetekben is, amidőn nagy célok várnak megvalósításra és ebben vállvetett együttműködésre volna szükség. •pAJZTANITÓNŐJELÖLTEK AZ ÁLL. NŐIPARISKOLÁBAN. A folyó tanévtől kezdve az orsz. képzőművészeti főiskola igazgatósága nagyon üdvösnek ígérkező intézkedést léptetett életbe. Módját ejtette ugyanis annak, hogy a rajztanítónőjelöltek a képzőművészeti főiskolai tanulmányaik mellett az áll. nőiparískolákban a kézimunka-kurzust is végezhessék s azáltal a rajztanítónői képesítéssel egyídőben a kézimunka tanítására való jogosítást is megszerezhessék. Ezzel a célszerű intézkedéssel — reméljük — nagyot lendül majd a leányiskolák kézímunkatanítása s megszűnnek azok a visszásságok, amelyeket ma még — amikor a kézímunkatanításnál az esztétikai szempontok kellő figyelemben nem részesülnek — sokfelé láthatunk. T P A R M Ű V É S Z E T Ü N K TUNISZBAN. A tuniszi piaccal való kereskedelmi összeköttetéseink fejlesztése végett a kereskedelemügyi miniszter hivatalos jellegű magyar mintatárnak Tuniszban való felállítása iránt intézkedett s egyben felhívta az Orsz. M. Iparművészeti Társulatot, hogy Tunisz nagy idegenforgalmára való tekintettel kisebb tétfogatú és tömegesebben előállítható olcsóbb iparművészeti tárgyakból gyűjteményt állítson egybe és azt a mintatárnak engedje át. A társulat ezért felhívja mindazokat a művészi iparosokat, akik kivitelre alkalmas iparművészeti tárgyakat készítenek, hogy azokat megfelelő jegyzékkel együtt november hó 20-ig a Társulathoz beküldjék. • • Amit adsz, a maga nemében a legjobb legyen. (RUSKJN.)
A
RÁKÓCZI-EM LÉK PÁLYÁZAT. Igen problematíkus és nehéz dolog volt ez a pályázat. Már a feladat maga, minden pályázótól és minden beérkezett pályaműtől eltekintve, eleve majdnem megoldhatatlan nehézségeket prezentált. Az emlékműnek a pályázatban meghatározott helye volt az első nehézség. Ajtó fölé síremléket állítani igen nehéz feladat. Nem éppen azért, mintha az, hogy a síremléken keresztüljárnak, zavaró hatással lenne a síremlék hangulatára nézve, hanem mert az építész, akinek olyan építményt kell építenie, amelyen keresztüljárnak, igen nagy kísértésbe jut és, anélkül hogy tudna róla, ösztönszerűen kaput épít. És ez már hiba. Különben is az a passzus, mely a pályázatból az akkori körülményeknél fogva kitörülhető nem igen volt, hogy a pályamű „Rákóczi idejének szellemében készüljön", mely tulajdonképpen semmi pozitivet nem mond és mégis a pályázók nagy részét a barokk stílus felé terelte, volt a második nehézség. Nem akarom itt bőven fejtegetni minden „történeti" stílusnak a művészietlenségét akkor, ha szellem és meggyőződés nélküli utánzás csupán, mert annak az időnek, amelyben készült, saját művészete van. A kor művészetének — bárminő legyen is az — van annyi létjogosultsága, hogy mindenre kiterjeszkedjék és a kor egész életét általhassa. A lelkünket is. És a síremléket nem a XVIII. század állította Rákóczinak, de mi állítjuk és ha nekünk van saját művészeti hitvallásunk, miért forduljunk egy régi nyelvhez, ha saját nyelvünkön esetleg jobban tudjuk magunkat megértetni. A harmadik nehézség, amit a hely és a hely építészeti konstruáltságánál fogva kikerülhetetlenül megadott méretek támogatnak, az, hogy a megoldásnál felmerülő két elem : építészet és szobrászat nehezen egyeztethető össze olyképpen, hogy az összhang a kettő közt teljes legyen s az egyik magához ne ragadja a hegemóniát. Az"-építészet a méreteknél és a megadott körülményeknél fogv előnyben látszik lenni, mert a kettős ajtó, mely elé a síremlék jön, megkövetel egy kapukíépítést s ez mint eléggé nagyarányú archítektóníkus alap a felső rész nagyarányúságát önként magával hozza, mert dominálnia nem szabad. Ez a nagyarányúság kedvez a monumentális építészetnek, de nem a szobrászatnak. Mert az építészet az emberi alaktól méretekben teljesen különvált. A szobrászat ezt nem teheti, mert nemcsak hogy az emberi test visszaadása, de a szobrok valóságos emberi lények, emberi
4»
324
PÁLYÁZATOK
arányokban s így az emberi méreteket végletekig fokozniok nem lehet. A nagyméretű architektúra tehát vagy túlnagy méretű szobrokat kíván, vagy több csoportban elosztott sok alakot ; s ez az egyszerűség és nyugalom rovására megy s a síremlék-hangulatnak nem kedvez. A síremlék-szobrászatnak ugyanis múltja van. S ez a mult nem küszöbölhető ki teljesen, mert valahogyan a lelkünkbe vésett követelményeket, amelyekről lemondani nem tudunk. Talán a kereszténység halál-felfogása, vagy talán egyszerűen maga a halál-érzés volt az oka annak, hogy a síremlék-szobrászatban oly erős a hangulati elem. Volt benne mindig valami megrendítően komoly, mozdulatlan állapotszerű. Valami befejezett ünnepélyes, semmi folyamatban levő, semmi cselekvés. Mert a cselekvés már mozgás, már élet és a haláltól minden élet idegen. És ezért hangulatzavaró némely pályaműn a cselekményábrázolás még akkor is, ha siratás vagy temetés a tárgya. Mert annak a változatlan, örök nyugalmú ténynek, aminek a halált kell hogy érezzem, ellene dolgozik. Valami genreszerüséget, pillanatnyit, jelentéktelent hoz bele az érzésünkbe ; mert tudjuk, hogy mindez elmúlik, hogy csak átmenet és egy rövid pillanat a nagy időkhöz képest. És még egyet. Mivelhogy a síremlék-épületnek az épületben a legszigorúbb mértéktartásra van szüksége, hogy túl ne tengjen, hogy ne ugorjék el túlságosan a faltól, ne legyen építészetileg tömeges, mert akkor előtérbe vonul a tér gondolata s akkor a kapu egy veszedelmes útmutatás befelé s nem tudjuk a szemet elszoktatní attól, hogy rajta túl belső tért ne keressen s a síremlékben nem a szobrászat kedveért, de a téralkotás kedveért készült épületet lásson. Ez volt a feladat. Lássuk a megoldásokat. Úgy hiszem, a jury döntése mindezeket a szempontokat tudomásul vette, midőn határozott. Első helyre került a Holló Barnabás és Györgyi Géza pályaterve. Egységesség és emlékszerűség szempontjából az első valamennyi között. Architektúrája nyugodt, nagyvonalú, impozáns s amellett a dóm építészetével szemben sem hivalkodó. Nagy síkokban, nagy felületekkel dolgozik, felfelé enyhén egybehajló kontúrja van és szigorúan szimmetrikus. A kapu teljesen párkánytalan, hangsúlytalan és mégis a sarkok tompítottsága legömbölyítettsége erősen érezteti a befeléfordulást. A szoborcsoportok a felfelé építés három szakaszát éreztetik s az építészet nyugalmát nem zavarják. Első a kapu, tőle jobbról, balról alakok. Nem tudom az építészeti nagy nyugalom érdekében nem lehetnének-e kevesebben. A középső részben sima nagy felület előtt van a főcsoport. Rákóczi lovas alakja stilizálva, egyszerűsítve, mozdulatlanul. Komoly, ünnepélyes alak, minden esetlegesség nélkül. A mellette két oldalt elhelyezett ember-csoport kevésbé nyugodt ; az a merev stílízáltság, mely Rákóczi alakjában jut kifejezésre, megkívánná, hogy ezek az alakok ís tartózkodóbbak, mozdulatlanabbak legyenek. Talán el is maradhatnának, mert ahhoz, amit a főalak kifejez, úgysem adnak hozzá semmit. A felső szoborcsoport már majdnem teljesen arhitekturává merevedik. Középütt mozdulatlan szimmetrikus Madonna s kétoldalt
324
két támasztó kerub, nyugodtan, archítektoníkusan ; semmi sem zavarja sem a sík, sem a profil nyugodtságát. Körösfői - Füredi - Lechner pályaműve nyerte a második díjat. Az építészet talán egyszerűbb lehetne. Szép a magasba helyezett architektúrába olvasztott bekoronázó Sarkophag. A nagy gúlaoldal nyugodt síkja előtt vannak a szobordíszek, amelyeken kevés alak, három csoportban elhelyezve. Kríesch festménye talán nincsen a kompozitióval egységbe olvasztva, de nagyon hangulatos, nemesen egyszerű és igen stilizált. Lovasok szomorú, csendes bujdosása s a hazátlanság, elhagyatottság van az alakokban kifejezően éreztetve. Körösfőí Aladár második pályaműve, melyet Füredi Ríkárddal együtt készített, s melyet a bízottság megvételre ajánlott, egységesebb hatásúnak mutatkozik mint az első. Szobrász-, festő- és építészmunka közvetlen kapcsolatba lép rajta s így a tervezet legnehezebb részét, az egységesség kezdetét oldja meg. Van benne valami a nápolyi és salernói királysírok hangulatából. Lehet, hogy a részletek nem nyugtatnak meg, de a tiszta stílusra való törekvés érdekessé teszi a művet. Vaunak még többé-kevésbbé szép és többé-kevésbbé érdekes részletek, de már csak részletek. Tóth Zoltánnál jó a sirató csoport és a két monumentálisán nyugodt kuruc vitéz-Kotál, Révész ésTóthnál az építészet érdekes zömök, egyíptomias oszlopokkal. Nagyon szép részletei vannak Beck 0 . Fülöp és Híkísch Rezső pályaművének. Érdekes próbálkozás Juhász Gyula és Sárkány tervei. Mindent összevéve, a pályázat nem mondható sikertelennek. Mert, ha talán közvetlen kivitelre alkalmas pályamű nem is érkezett be, mindenesetre vannak komoly, számbavehető megoldások, melyek bizonyos módosítással a kivitelt részben eszméikkel, részben formáikkal szolgálják. D r . E. O. TEJÁRÓ PÁLYÁZAT. Folyó évi december hó 7-én, déli 12 órakor jár le a munkáslakások berendezéseire kiírt két pályázat, december hó 9-én, déli J2 órakor pedig a kézimunkák tervrajzaira hirdetett pályázat. Az idevonatkozó pályázati felhívásokat lapunk folyó évi VIII. számában közöltük. p Á L Y Á Z A T I KÜLÖNÖS EREDMÉNYEK. Hogy pályázatok néha milyen váratlan eredményfíek s a művészi viszonyok jellemzésére is szolgálnak, azt legutóbbi néhány német példa mutatja. Az ismert festékgyár — G. Wagner, Hannover és Bécs — az ő színes tusait hirdető plakátja rajzára kiírt pályázatra nem kevesebb mint 2535 pályamunka érkezett be ; és ezek között egy tervezet sem akadt, amelyet az I-ső díjjal való kitüntetésre érdemesnek tartottak volna ! — Egy másik hasonló plakátpályázatra (Ötker sütőpor-ra vonatkozó) pedig 656 pályamunkát küldöttek be. E néma számok sokatmondók. Ugyanis t Németországban vagy nagyon sok a művésztervező, vagy a művészi tervezésről egészen félszeg felfogás van elterjedve. Az ilyen és hasonló pályázatok pályadíjaí meglehetősen nagyok szoktak lenni s lehetséges, hogy ez szintén buzdítólag hat a versenyre. A többi közül
325
SZAKIRODALOM
felemlítjük, hogy p. a Waldof-Astoria Company cigarettagyár pályázatán három Í800 koronás, egy 1200 koronás és egy 600 koronás pályadíj került kiosztásra. És meg kell jegyezni, hogy e nyilvános nagyobb pályázatok pályabírói az ország első művészeinek köréből kerültek kí ; tehát a pályázatok komoly jellegűek. S mégis a tolongás a pályázat körül túlságosan nagy. Nem-e rossz jel ez ? MA...
i:\i:\
r m
m
SZAKIRODALOM.
T Y K A KÁROLY KÖNYVE A MŰVÉSZETRŐL. Ha minálunk nem is, külföldön a műtörténetírás egyre szédítőbb arányokban fejlődik s hódít a művészeteknek közönséget. A régibb mesterek között a legígénytelenebbnek is akad monografusa. Összefoglaló nagy munkák is sűrűn jelennek meg, amelyek mesteri ügyességgel dolgozzák föl a részletkutatók által föltárt s napról-napra óriási mértékben növekedő anyagot. A műtörténelem első mestereinek krónikás módszere helyébe a művészet egyes korszakainak, kiválóbb képviselőinek ösmertetésénél magasabb szempontok érvényesülnek. Kí széles kultúrhístóríai háttér festésével, kí az egyes korszakokat és mestereket mozgató lelki rugók föltárásával igyekszik a művészet fejlődésének rajzában elevenségre és nagyobb összefoglalásra. A száraz leltározás, a mesterek rubrikákba való sorozása, egyes korok és képviselőiknek mások rovására való túl- vagy lebecsülése idejét multa. Nem omlunk többé föltétlenül porba az antik művészet ránk maradt emlékei előtt. Nem zárjuk le többé a festészet aranykorát Ráfaellel, Bramantét sem tartjuk többé az építészet utolsó nagy mesterének. Amint hogy a barokk művészet ünnepélyes exkommunikácíója szintén idejét multa. A művészet történetében, mint egységes egészben, elsősorban maga a fejlődés, ennek útja és módja s az a körülmény érdekel, hogy miként juttatják ebben kifejezésre egyes korok, népek és mesterek szívük érzéseit s az eszméket, amelyek cselekedeteiket irányították. Ilyen minden ízében modern és sok tekintetben eredeti művészettörténelmi könyv Lyka Károly műve : „A Művészet Könyve", az Athenaeum kiadásában megjelenő s a Műveltség Könyvtára című vállalat legújabb kötete. Külföldön sem igen találunk munkát, amely a műtörténetírás modern elveinek szuverén érvényesítésével kapcsolatban a nagyközönség igényeinek ís oly pompásan felelne meg, mint Lyka legújabb nagyszabású munkája. Jól tudom, hogy a közönség számára írott könyvek tudományos értékét nálunk bizonyos körökben a priori kétségbe szokták
325
vonni. Ám úgy írták bár össze száz könyvből is, nincs a nálunk közkeletű értelemben úgynevezett tudományos könyv, melynek írója több tudással, nagyobb biztonsággal uralkodnék anyagán, mint legújabb könyvében Lyka Károly. Elsősorban az látszik meg könyvén, hogy írójának hivatása talán már több mint két évtizede szinte kizárólag a művészet kultuszában merül kí. Ebben és ennek él. Elsősorban mint a modern művészet szószólóját ösmertük. Ám jól tudtuk, hogy sohasem szegődött szolgaílag egyes műhelyek fölfogása szócsövének, mint a divatos áramlatokkal úszó kritikusok közül sokan. Ez a körülmény emelte ki már régen az utóbbiak sorából. S hogy esztendőkig külföldön eltöltött ídőzése közben nemcsak a modern művészet törekvéseit figyelte meg, ezt legújabb könyve ís bizonyítja. A régi mesterek szeretettel való tanulmányozása, melyet nem egy modern műkrítíkus merő haszontalanságnak tart, csak elősegítette a modern művészet törekvéseinek megértésében. Az a körülmény, hogy a művészet régi emlékeinek javát nemcsak nézte, de tiszta látásával lényegükbe ís behatolt, tette képessé a művészettörténelemnek szinte egész körét felölelő művében, hogy anyagán korlátlanul uralkodjék s hogy ezt, könyve sajátos céljának megfelelően, minden ízében eredeti módon csoportosítsa. Aszerint, amint egyes korszakainak fejlődésében különböző tényezők voltak döntő befolyással, Lyka Károly művészettörténetét a következő fejezetekre osztja i a szükség, amelyben az őskori művészetről esik szó, az anyag, amely az ókor keleti népeinek irányát szabta meg, a stílus, a mely az antik világ művészetét jellemzi, a mecenás, a középkori művészet irányítója, a művész, az egyéniségnek a renaíssance-szal kezdődő felszabadulásának tényezője s végül a művészet, amely fejezetben a modern mesterek napjainkig találnak beható méltatásra. Az esztétika és művészettörténelem szinte meglepően szerves módon s elragadó harmóniában olvad össze Lyka könyvében. Sok név, még több évszám maradt ki innen, amely sablonos műtörténelmi munkákban ezek főrészét teszi. De nincs a művészettörténelemben jelentősebb, a művészet fejlődésének irányításában fontos mozzanat, amely itt beható méltatásra ne találna. S ennek a méltatásnak a módja szinte elragadó. Kevés szépírónk van, akinek stílusa szerzőnkével frísseség, színess ég, elevenség és fordulatosság tekintetében vetekednék. Kerüli a nagyhangú frázisokat s az útszéli kifejezéseket, amelyeknek ma impresszionista nyelvű íróink stíljében oly nagy a keletük. Egyszerűen, természetesen beszél, mindent megmagyaráz s oly érthető módon, hogy a legelemibb műveltséggel rendelkező ember ís megérti minden sorát, A Művészet Könyvét 55í szövegkép és l í színes műmelléklet díszíti, amely gondos megválogatásával igen szerencsésen magyarázza a szerző fejtegetéseit s kitűnő reprodukciójánál fogva külső kiállításával ís mintaszerűvé teszi Lyka remekbe írt művét. A nagy nyolcadrét alakú könyv, amelynek függeléke Kacsóh Pongrác értekezése a zene fejlődéstörténetéről, 688 oldalra terjed s tartalmasságánál, szerencsés hangjánál s fölösleges pazarlás híján is pompás kiállításánál fogva irodalmunkban vajmi ritka örvendetes jelenség. —X.
326
SZAKIRODALOM
p i Z E L L A KIRÁLYNÉ HÍMZŐ ISKOLÁJA. Ipar^ művészeti tanulmány. Irta : Szmífc Antal okleveles mérnök. Budapest, J909. 8°, 70 oldal. Szmík Antal, az ösmert gyűjtő, akt főleg régi hímzésekből és csipkékből tett szert múzeumok ilynemű anyagaival vetekedő tekintélyes kollekcióra, a fenti címen a gyűjtéssel kapcsolatos elméleti tanulmányai eredményeként hasznos kis füzetet írt, amely jórészt Gizella királynénak, Szent István királyunk nejének a textil művészet terén betöltött szerepét méltatja. Bevezetésül a középkori hímzés történetét vázolja s ennek keretébe állítja be első szent királyunk nejét, aki udvarhölgyei élén szabad ideje javát egyházi fölszerelések készítésével és díszítésével töltötte el. Ezek egyetlen ránk maradt emlékének a magyar királyok koronázási palástjának leírásával és tüzetes méltatásával foglalkozik Szmík füzetének legterjedelmesebb fejezetében. Tudjuk, hogy a palást eredetileg miseruha volt, amelyet Gizella királyné a székesfehérvári templomnak ajándékozott. Egy másik ilynemű munkája XVIII. János pápa míseruhája néven vált ösmeretessé s idővel a metzi szent Arnult apátság birtokába került. Szmik megkísértette ennek az Í792. óta eltűnt míseruhának fölkutatását, ám eredménytelenül. A füzet utolsó fejezete a magyar öltésről, a point de Hongríe-ről szól, amelynek föltalálását szerzőnk Lefebure nyomán Gizella királynénak tulajdonítja. Lefebure állításának semmiféle történelmi alapja nincs s ha az erre épített fejtegetéseket nem is tehetjük magunkévá, Szmík füzetét általában dicséretes vállalkozásnak tartjuk, mert kiválóan alkalmas arra, hogy majdan virágzó textilművészetünk iránt az eddiginél behatóbb érdeklődést keltsen.
325
a technikai és konstruktív átváltozásra nézve. Meurer meggyőzően bizonyítja sok műformának a természeti formától való eredetét és függését, a technikának, a műveltségnek és más tényezőknek befolyását a műformák fejlődésére. Különös figyelmet érdemel az a mélyreható, alapos módszer, mellyel a növényt, mely minden népnél minden időben ornamentikái elemül szolgált, tanulmányozza. A növényt egészében és részeiben veszi bonckés alá. Tudományosan, anatómiaílag vizsgálja a növény keresztmetszetét, bordázatát, felosztását, levelét, indáit stb. Nem mélyed csupán a növény természeti tanulmányozásába, hanem ezt a művészetivel párosítja s ebben rejlik művének becse.1 Huszonnégy fejezetben, melyből nyolc a növényi, tizenhat az ornamentikái alaktannal foglalkozik, vizsgálódásainak eredményét világosan és értelmesen tárja elénk. A szöveget kísérő illusztrációk három csoportja (I. geometriai elemek; 2. az emberi kéz művei; 3. állatés növényalakok) közül a harmadik adja a legbecsesebb anyagot, meri ezekben érvényesülnek legjobban a stilisztikai törvények. Meurer munkája iparművészeti és építőískolák részére készült, de nagy szolgálatokat tesz a tervező művésznek, építésznek, műíparosnak, iparművészeti rajzolónak. Sz. L.
AIGLON : O p i u m - á l m o k címmel művészi ízléssel megszerkesztett füzet jelent meg mindössze 300 példányban. Van benne egynehány sornyi szöveg Rónai Míhálytól és Aiglonnak Í0 tollrajza. Ezeken meglátszik, hogy Beardsley, a korán elhúnyt angol grafikus erős hatással van Aiglon művészetére. Vonalait ugyanaz.a kéjes, ideges, érzéki rezgés hatja át, mint azt Beardsley sok művén láttuk. Az Opium-álmok képei egy érzéki gyöTC Jí E U R ER M. Vergleichende Formenlehre des Orna- nyörért sóvárgó léleknek artísztíkus vonalakban megnyilatments und der Pflanze, mit besonderer Berückkozó sóhajai. A füzetben közölt rajzok nem csupán sichtigung der Entwicklungsgeschichte der architektonischen a művészi alkotásokat élvezni tudóknak, hanem a pszichiáteKunstformen. 600 old., kb. 2000 illusztráció. Dresden, rek érdeklődését is leköthetik. Mert kétségtelen, hogy nem G. Kühtmann. Ára 60 márka. normális lelkiállapotnak szülöttei ezek a reális világon Meurer több jeles, szakkörökben általánosan elismert kívül eső, buja víziókat feltüntető rajzok. munkával („Pflanzenformen", „Pflanzenbilder" etc.) gazR T E T INDUSTRIE" a címe egy a francia dagította már az ornamentikái szakirodalmat. Most meg,, Nancy-ban megjelenő új művészeti folyóiratnak, jelent munkája nem foglalja magában az ornamentika amely a művészi ipart szolgálni volna hivatva. Tudomást történeti stílusainak mintagyüjteményét, hanem a mult jellegzetes ornamentika! typusainak összehasonlítása által veszünk róla azért, mert a művészeti folyóíratirodaloma technikai műformák fejlődéstörténetébe vezet. Kimutatja, ban a francia ilyen lapoknak meglehetősen híján vagyunk és vannak odahaza, Franciaországban is. Jó lesz, ha a sok milyen ősformákból s milyen módon keletkeztek ezek a típusok, milyen változásoknak voltak kitéve s milyen német és angol lapon és közleményen kívül a francia fejlődési processzusokon mentek keresztül a különféle művészi iparról szóló eredeti közléseket is olvashatunk. célszerűségi, szerkezeti és technikai törvények következtében ANS KAMPFMEYER, D i e G a r t e n s t a d t és végül miképen váltak irányadókká az ornamentikái műformákra nézve a növények. Példáit az ó- és középB e w e g u n g . 8° 40 képpel. Leipzig, Taubner korból veszi, mert ezekben jutnak bizonyos szerkezeti kiadása ; ára kötve 1 kor. 50 fill. elvek legtökéletesebb kifejezésre. A műformák fejlődésének A kertváros eszméjét szolgálandó, szerző e kis könyillusztrálására egyiptomi és ázsiai mintaképeket választ vecskében az eddigi törekvéseket foglalja össze, melyeket s rámutat arra, hogy mennyiben használhatók ezek észa kertnek a város keretébe való illesztése és a városi jelszerűen modern feladatok megfejtésére is. Az ornamentika történetét tárgyaló művek rendesen az egyes országok, 1 A n ö v é n y m ű v é s z i d i s z í t m é n y k é n t való szereplését b e m u t a t j a időszakok történeti formafejlődésére szorítkoznak csupán a z e g y i p t o m i , g ö r ö g , r ó m a i , j ó n , k o r í n t h u s i , k ö z é p k o r i , renaissance és ritkán adnak magyarázatot az eredetre, alkalmazásra, oszlopfó'kön, k a n d e l á b e r e k e n és m á s h a s z n á l a t i t á r g y a k o n .
A
H
292
KIÁLLÍTÁSOK
legnek a növényzet által való lakályosabbá és megnyerőbbé tétele terén észlelt. Mint a német kertváros-társaságnak titkára alaposan ismeri a mozgalom minden fázisát és így tájékoztató áttekintést nyújtó kis munkája figyelmet érdemel. Tárgyalja természetesen a társadalmi, a gazdasági és gyakorlati viszonyokat, amelyek lehetővé teszik a kertváros kialakulását. Érinti a német és angol idevágó törekvéseket, a már létesített és még csak tervbe vett munkát. A tárgy iránt érdeklődő szívesen elolvassa majd a kis munkát ; ajánljuk ís ezért az olvasók figyelmébe.
327
A kiállításon való részvétel bejelentésére szolgáló bejelentőívek a társulat igazgatóságától kaphatók. A karácsonyi kiállításon nagyobb összegű vételek várhatók, többek közt a Társulat ís itt szerzi be rendes évi sorsjátékának nyereményeit. Budapest, Í909 október hó II-én. AZ O R S Z . MAGY. IPARMŰVÉSZETI T Á R S U L A T ELNÖKSÉGE.
A SVÉD IPARMŰVÉSZETI ÉS HÁZIIPARI KI• r v ÁLLÍTÁSRA szánt munkák november hó 8-án érkeztek Budapestre. Eszerint remélhető, hogy a kiállítás még november hó folyamán megnyílik. Ugyanakkor nyitják meg az Országos Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi vásárját. A
TJELHÍVÁS. Az Orsz. M. Iparművészeti Társulat az idén karácsonyi vásárt rendez, amelyen karácsonyi ajándéknak való műiparí tárgyakat, úgymint bronzokat, fa-, fém-, bőr-, üveg- és agyagdísztárgyakat, ékszer- és ötvösmunkákat, csipkéket, hímzéseket, háziipari cikkeket, esetleg egyes bútordarabokat stb. kíván kiállítani és eladni. Felhívja tehát a Társulat azokat a hazai művészeket és művészi iparosokat, akik ilyen tárgyakat terveznek, illetőleg készítenek, hogy ezen a karácsonyi vásáron vegyenek részt. A Társulat a nagyközönség szükségletére való tekintettel különösen fontosnak tartja, hogy a kiállításra kerülő munkák javarésze lehetőleg olcsó legyen. Feltétlen kellék, hogy azok eredeti, jó tervek után készüljenek, a jogosult művészi igényeknek megfeleljenek és technikailag is kifogástalanok legyenek. Sablonos munkák, vagy meglevő dolgoknak egyszerű utánzatai feltétlenül ki vannak zárva. A kiállítás november hó második felében nyílík meg. Ezért a kiállítók érdeke, hogy részvételüket í r á s b a n mielőbb bejelentsék, a kész tárgyakat pedig legkésőbben november hó JO-íg a Társulat címére (Budapest, IX., Üllőí-út 33—37.) beküldjék. A kiállításra beérkezett összes tárgyak elfogadása felett a kiállítás bíráló-bizottsága határoz. A bejelentő kiállító köteles megnevezni, hogy kinek a tervrajza vagy mintája után készítette a kiállításra szánt tárgyat, ha pedig a tervező szerepel kiállítóként, meg kell neveznie az illető tárgy készítőjét is. A tárgyakat k é t p é l d á n y b a n k i á l l í t o t t és az egyes tárgyak árát tartalmazó jegyzék kíséretében naponkínt délelőtt 9—1 óra közt kell beküldeni; megjelölendő továbbá az az összeg is, a melyre a kiállító tárgyait tűzkár ellen biztosítani kívánja. Egyebekben a Társulat kiállítási szabályzata irányadó, amelynek rendelkezései minden kiállítóra kötelezők.
TORINÓI JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS. 1911-ben ünnepli az olasz nemzet az egységes olasz királyság ötvenéves fennállását s ez alkalommal Rómában művészeti és műtörténelmí, Torinóban pedig ipari és mezőgazdasági kiállítást rendez, amelyre meghívta az összes kulturnemzeteket. Magyarországnak e kiállításon való szereplése jóformán biztosítva van, amennyiben a kereskedelemügyi m. kír. miniszter kijelentette, hogy egy magyar osztály szervezését erkölcsileg és anyagilag támogatni fogja. A Magyar Gyáriparosok Országos Szöveíségének kezdésére a különböző érdekeltségek képviselőiből bizottság alakult, amelyben az Orsz. M. Iparművészeti Társulatot Györgyi Kálmán igazgató képviseli. Ez a bízottság mintegy 8000 négyzetméternyi előnyös fekvésű területnek a magyar osztály részére való biztosítása érdekében lépéseket tett s elkészíti a kiállítás költségvetését és részletes programmját. A DEUTSCHER WERKBUND, melynek működéséről már többszörösen megemlékeztünk, második közgyűlését szeptember 30-án tartotta meg Majna-Frankfurtban. Az egyesület, mely Muthesiusnak két évvel ezelőtt elmondott programmbeszédében kifejtett elvei alapján az ipar és művészet szorosabb egybekapcsolását tűzte kí feladatául, ezen közgyűlés alkalmával a „mintaszerű gyárépületek kiállítását" rendezte. Főbb tárgyai a kiállításnak egy mechanikai szövőgyár, egy turbínagyár, egy nagy vasmű, a berchtesgadení sörfőzde. Mindezeket a tisztaság mellett a harmonikus és célszerű beosztás, az erőteljes világítás s a műépítészetí szépség jellemzi. A kiállítás e nemben az első s mutatja, hogy a Ruskíní eszméknek különösebb áldozat nélkül a gyáriparban is teret lehet nyújtani. A kiállítást a jövő évben bemutatják Brüsszelben, azután pedig Németország nagyobb gyárvárosaiban, melyek eziránt már sorra megkeresték a szövetséget. A Werkbund különben rövid fennállása óta nagy hatást gyakorol a gyáripar és kereskedelem ízlésének fejlesztésére. Ezt a legutóbb rendezett berlini kirakatverseny bizonyítja, melynek a berlini kereskedők saját bevallásuk szerint a szokásos karácsonyi forgalmat jóval meghaladó jövedelmet köszönhetnek. Ez a tapasztalat mindenesetre hozzájárul majd ahhoz, hogy a kereskedők,
292
328
KIÁLLÍTÁSOK
gyárosok a verseny számottevő tényezőjéül ismerjék el az ízlést, az esztetíkai szempontból nem kifogásolható árúkat. A Werkbund működésének másik fontos eredménye az, hogy a brüsszeli világkiállítás német bizottsága megkereste aziránt, hogy e kiállítás német osztályában bemutassa az ipar és a művészet szoros kapcsolatát. A szövetség ezen feladatnak oly módon kíván megfelelni, hogy az osztályt elsőrendű művészekkel és
iparosokkal rendezteti be ; ezzel a szokásos sablonos elrendezéstől eltérően művészi keretet ád a kiállított ipari termékeknek, melyeknek kelendőségét, versenyképességét ez csak emelheti. A VENEZIAI NEMZETKÖZI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁST november hó 8-án zárják. A magyar osztály iparművészeti csoportjában levő tárgyak nagy része elkelt és több kiállító számottevő megrendeléseket kapott. A kiállításon érmeket vagy elismerő okleveleket nem adnak. BÉCSI IPARMŰVÉSZETI TÁRSUL A T ebben az esztendőben nem rendez karácsonyi kiállítást, mert bérelt helyiségeit novemberben elhagyja. Jövő nyáron pedig hozzáfog saját házának felépítéséhez, melyben azután végleges otthonát találja meg.
a 337.
A
HOHENZOLLERN-KUNSTGEW E R B E H A U S Berlinben legközelebb kiállítást rendez magyar háziipari termékekből. Túlnyomó részben a pozsonyi Izabella háziiparegylet hímzéseit állítják ki. TIPCSE. Az egyetem ötszázéves jubileuma alkalmából a helyreállított városházában egyetemi kiállítás lesz, ahol egyrészt az egyetem birtokában lévő kultúr- és művészettörténeti tárgyak, másrészt Göthenek Lipcsében való tartózkodása emlékét felidéző, a többi között Göthenek kétszáz kézrajza s több az ő művészeti fejlődését magyarázó tárgy kerül bemutatásra. 1WTÜNCHEN. I9I0-re Münchenben újra kíállítás lesz, amelynek középpontját a keleti művészet bemutatása fogja képezni. A kiállítás a városi kiállítási területen, a Teresíenhöhe-n lesz. "DÉCS. A bécsi osztrák múzeumban (k. k. österr. Museum für Kunst und Industrie) októbertől az év végéig tartandó és a modern osztrák művészípart bemutató kiállítás látható. • • A hazugság teljes elvetése első lépés a művészi nagyság felé, s ez hatalmunkban áll. Jó, szép, vagy jól kigondolt művet nem rendelhetünk, de teljesen őszintét igen. (RUSKIN.)
337. N A G Y S Á N D O R ! A VESZPRÉMI DALEGYESÜLET ZÁSZLAJÁNAK EZÜSTÖZÖTT SÁRGARÉZ VERETEI. K É S Z Í T E T T E IMREGH P Á L .
BOUT DE LANCED'ÉTENDARD APPLICATIONS EN CUIVRE J A U N E .
Inkább bevégezetlen maradjon a munka, semhogy egészben rossz legyen, (RUSKIN.) A tökéletesedés és a folytonos haladás útja az állandó önbírálat. (BOCKLIN.)
MAGYAR
IPARMŰVÉSZET
VII,
1909.
MELLÉKLET.
pÉSZPRÈMI «EGYESÜLET
NAGY SÁNDOR : A VESZPRÉMI DALEGYESÜLET ZÁSZLAJA.
BANNIÈRE DE LA SOCIÉTÉ CHORALE DE VESZPRÉM
Háromszínű klisé. Készítette : i f j . W e i n w u r m A n t a l és T s a B u d a p e s t , V I . , Ó - u t c a 6. s z .
Athenaeum
r.-társ.
nyomása.
329
338. N A G Y S Á N D O R : A VESZPRÉMI DALEGYESÜLET ZÁSZLAJÁNAK HÁTSÓ RÉSZE. K É S Z Í T E T T É K : NAGY S Á N D O R N É ÉS B O É R L E N K E .
Magyar Iparművészet.
BANNIÈRE DE LA SOCIÉTÉ CHORALE DE V E S Z P R É M (REVERS).
5
330
339.
339. HOLLÓ B A R N A B Á S ÉS GYÖRGYI G É Z A I. DÍJJAL J U T A L M A Z O T T P Á L Y A M Ű V E .
CONCOURS D'UN MONUMENT COMMÉMORATIF DE FRANÇOIS RÁKÓCZI D A N S L A C A T H É D R A L E D E K A S S A . I. P R I X .
A RÁKÓCZI-SÍREMLÉK
PÁLYÁZAT.
II. P R I X .
PROJET
ACHETÉ.
fœmÊEffijmmÊmmmma 341.
m mm
f j w ä j
CO OJ 340. F Ü R E D I R I K A R D , KÖRÖSFOI A L A D A R É S L E C H N E R J E N O . II. DÍJJAL J U T A L M A Z O T T P Á L Y A M Ű V E .
341. F Ü R E D I R I K A R D ES KÓRÖSFOI A L A D A R MEGVÉTELRE AJÁNLOTT PÁLYAMÜVE.
A RAKOCZI-SIREMLEK P A L Y A Z A T . CONCOURS D'UN MONUMENT COMMÉMORATIF DE F R A N Ç O I S RÁKÓCZI DANS LA C A T H É D R A L E DE KASSA.
332
342. MŰVÉSZI J Á T É K B Á B U K . K É S Z Í T E T T E K A U L I T Z MARION.
POUPÉES ARTISTIQUES.
(^É ' S-TÁRSA ) ; 343. MEXIKÓI J Á T É K B Á B U K . KOMLÓSSY MIKLÓS ÚR G Y Ű J T E M É N Y É B Ő L .
POUPÉES DU MEXIQUE.
333
KÜLFÖLD — MUZEÁLIS ÜGYEK
© KÜLFÖLD,
o X J E W Y O R K . Az új amerikai vámtörvény értelmében keramíkaí, mint egyáltalában a műértékkel bíró vagy oktatás céljára való tárgyak bevitele, ha száz évnél régebben készültek, vámmentesek. Kivételt csak a kárpitfélék képeznek, ezeket meg vámolják bármikor készültek. Festmények, rajzok és szoborművek, ha húsz évnél idősebbek, de máskülömben ís most kevesebbet fizetnek mfnt azelőtt 5 de ez csak a kézzel készült tárgyakat illeti ; mert a gépi vagy gyári úton készült sokszorosítások most fs nagyobb díjtételt fizetnek. DRÜSSZEL. A jövő évben Brüsszelben tartják meg a nyilvános művészetek harmadik kongresszusát. A kongresszus három osztályban fog működni ; az elsőben a nagy városok nyilvános művészetével, különösen pedig a régi emlékek és városrészek fenntartásának kérdésével foglalkoznak ; itt tárgyalják majd a modern és eszthetikaí városrendezés és az idetartozó művészi díszítés kérdéseit, tehát t várostervek, utcák, sétaterek, szökőkutak, emlékszobrok stb. ügyét. A második osztályban a természeti szépségek fenntartását elősegítő eszközökről és módokról és a tájképnek a reklám által való elcsúfítása, meggátlásának lehetőségeiről tanácskoznak. A harmadik osztály az eszthetíkaí kultura minden egyéb kérdéseivel foglalkozik, amilyen pl. a művészet az iskolában, a felnőttek ízlésének fejlesztése stb. Egy a brüsszeli vílágkíállítás keretébe illeszkedő állandó kiállítással a munkálatok érdekes kiegészítését tervezik. D Á R I S . A párisi Guímet-múzeumban, a keleti művészet e kiváló gyűjteményében, jelenleg egy a hamisítványok számára fenntartott terem berendezésével foglalkoznak. Keleten, ahol a műtárgyak hamisítását régen üzletszerűen és nagyban űzik már sokan — még szakemberek is megjárták, s így jó gondolat, ilyen hamisítványoknak bemutatása, ilyen múzeum becses gyűjteménye mellett. T 7"ELENCZE. Sokat emlegetett és messze földön isme™ retes név tulajdonosa halt meg a nyáron Trevíso mellett s M. Jesurum. Nemcsak társadalmi téren volt kiváló egyéniség, hanem ipari, nevezetesen pedig a csipkeipari téren. Az olasz-velenczeí csipkének régi a híre s voltak idők, mikor a drága csipkét arannyal mérték j a köztársaság fénykorában egyaránt az egyházi és világi előkelőségek kedvelt fényűzési cikke volt és tulajdonképpen ma is az. A mult században ez a híres csipkeMagyar Iparművészet»
333
ipar majdnem teljesen lehanyatlott, míg J 870-ben Jesurum régi csipkék utánzásával és csípkeiskolák felállításával a csipkeípart újra életre keltette ; azóta régi hírnevét a velenczeí csipke napjainkig megtartotta. D Á R I S . A francia fővárosban meghalt I. C. Chaplain, a híres érem- és plakett-művész életének 70-ík évében, egyike volt a francia enemű művészet legkiválóbbjainak. Számos kiállítási érem, emlék- és arckép-érem való tőle ; néhányat a Magyar Iparművészet is közölt.
MUZEÁLIS ÜGYEK,
A Z ORSZ. M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM gyűj. teménye a legutóbbi időben két értékes és hézagpótló ajándékkal gyarapodott. Hatvany Józsefné báróné a múzeumnak ajándékozta a tulajdonában volt, ezideig egyedül álló, a holícsí gyárból származó képes fajanszlapot, mely angyalkák által tartott baldachin alatt a „Pietá"-t tünteti fel ügyes festőre valló ábrázolásban. Az értékes ajándék a holícsi gyűjtemény egyik üvegszekrényében van kiállítva. Herzog Mór báró legutóbbi külföldi utazása alkalmával, Svájcban két olasz eredetű, koldust és koldusnőt ábrázoló művészi, színezett agyagszobrot vásárolt. Ezeket a múzeumnak engedte át. Az egyiken levő kisebb sérülés kijavítása után a gyűjteményben helyeztetnek el. A múzeum újabb szerzeményeiből két nagyértékű és főleg magyar vonatkozásánál fogva érdekes, nagyméretű gobelint állított kí. A XVI—XVII. századi flandriai falíszőnyeg művészi és történeti szempontból általános érdeklődésre tarthat számot. Megjegyezzük még e helyen, hogy a nagyközönség kényelmére az üvegszekrényeket magyarázó táblácskákkal látták el, miáltal régen érzett hiányt pótolt az igazgatóság. A BESZTERCEBÁNYAI M Ú Z E U M . Nemes egyszerűségű és lélekemelő ünnepség keretében október J7-én nyitotta meg a Besztercebányai, történelmi és régészeti társulat az ország legújabb, a vidéki múzeumok közt kimagasló, különösen iparművészeti anyagánál fogva e folyóirat olvasóit ís közelebbről érdeklő városi múzeumot. Besztercebánya, a bányavárosok egykori főhelye, gazdag történelmi múltra tekinthet vissza és ipara s kereskedelme Felső-Magyarországon a legelsők közé tartozott. A város története IV. Béla király idejéig nyúlik vissza. E nagy mult emlékei tekintélyes számban láthatók az új
6
334
MUZEÁLIS ÜGYEK
múzeumban, melynek magva a városi levéltárban felhalmozódott művelődéstörténelmi és hadi emlékekből került ki. A husz éves múlttal dicsekvő múzeum J893-ban a várkapu tornyához épített első- és második emeleti négy szobába, a régi toronyőri szobába került. De ekkor még vajmi szerény gyűjtemény volt, mert a város régi fegyvertárából kikerült pallosok, sisakok, zászlók és néhány kitömött állat voltak a legfőbb látnivalók. De a helybeli intelligencia néhány lelkes tagjának buzgólkodása folytán annyira gyarapodott a múzeum anyaga, hogy kinőtt a szűkös keretből. Az új múzeum-épület, melyet a város engedett át a múzeum gyűjteményeinek méltó elhelyezésére, az úgynevezett Mátyás-ház. Ez 1479-ben épült és homlokzatát Mátyás király és neje Beatrix kőbe faragott, páros címere díszíti. A négyemeletes toronyszerű épületet a Műemlékek Országos Bizottsága állította helyre, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének és a város költségén, a berendezést pedig az említett Főfelügyelőség nagy áldozatkészséggel végezte. A Mátyás-ház első emeletén van a múzeum néprajzi gyűjteménye : gazdag népies hímzések, csipkék, juhász-faragások, szerszámok, magyarosdíszű falusi cserépedények, bútorok, szép zöld mázas kályha, két érdekes világító tűzhely. Mindezt a legutóbbi két év alatt a Főfelügyelőség gyűjtötte Zólyom vármegye különböző vidékein. Ehhez csatlakozik az ásvány-, érem- és pénzgyűjtemény. A második emeleten a múzeum képző- és iparművészeti anyagát és a város történelmi emlékeit helyezték el. Ezek közt elsősorban hét darab zöld mázas kályhafiók érdemel különösebb figyelmet. E XV. század végéről származó kályha-részleteket a beszterczebányaí Ebnerház átalakítása alkalmával 1908-ban, egy dongaboltozat boltfészkében a törmelék közt huszonnégy más fiókkal együtt találták. Ez utóbbiakat az Iparművészeti Múzeum szerezte meg gyűjteménye részére. A porcellán, fajansz és majolika tárgyak közt feltűnik gazdag arany és kobaltkék díszítésével a murányi keménycserépgyár két kiválószép alkotása : két XIX. századi tányér. Az Iparművészeti Múzeum látogatói által is ismert Libay Samu besztercebányai ötvösmester nem egy alkotással van képviselve. A mester jegyét láthatjuk a selmeczbányaí bányásziskola hallgatóinak jutalmazására szánt ezüst érmen, egy vert és vésett díszítésű fedeles, ezüst serlegen, melyet a kovácsok céhe J 838-ban ajándékozott az egyháznak, Glabíts József besztercebányai főbíró aranyozott ezüst emlékserlegén (1835.), két ezüst fílígrános díszítésű, ékköves csatton. Ugyancsak kiváló darab az agyagiparí gyűjteményben a bécsi porcellángyár működésének kezdő korában, 1730 táján készült levesestál, jellegzetes barokk-díszítésével. Az ugyanitt látható harminc modern olajfestmény, metszet és rajz az állam letéte, a többi Beszterczebánya városáé. Libay Lajos itteni születésű festő húsz munkával szerepel. Huszár Adolf jakabfalví (Zólyom megye) születésű jeles szobrász ifjúkori munkáit a művész nővére letétbe adta át a múzeumnak. Az ötvösművészeti és agyagípari gyűjtemény mellett az üvegipari arról tanúskodik, hogy a felvidéki üvegipar a XVII—XVIII.
294
században nem volt alacsony fokon és a velencei üveg formáihoz hasonló, de nehézkesebb formákkal dolgozott. A Mátyás-ház harmadik emeletén találjuk a művelődéstörténeti és hadi emlékeket. A pilléres teremben a fegyvergyűjtemény és a céhek emlékeinek gazdag sorozatával ismerkedünk meg. Kétélű pallosok, kardok, kovás lőfegyverek — köztük úgynevezett szakállas puskák és más védelmi eszközök különböző példányokban vannak képviselve. Egy XVI. századi gyógyszertári mozsár és egy domborított vörösréz ládika (J 687-ből) iparművészeti szempontból is kiváló. A negyedik emeleti oszlopos teremben az egyházművészeti emlékek jeles példáit láthatjuk. Ezek sorában néhány nagyértékű középkori ötvösmű, miseruha és fafaragvánnyal együtt a besztercebányai káptalan XVII—XVIII. századi műkincseinek gazdag példái érdekelnek bennünket. A miseruhák közt a felsőmicsinyeí plébániatemplom píros selymű és aranyfonalas hímzésű és a dobronyai plébániatemplom XVIII. századi Point de Hongríe-val ékes kék selyem ruháján akad meg szemünk. A terem közepén hordozható mennyezet áll, zöld selyem alapon, arannyal és színes selyemmel, művészi hímzéssel ékesen. Az ötvösművek közül Szílassy János lőcsei mester jeltelen műve válik ki ! a besztercebányai plébániatemplom kelyhe ez, melyen a mesterre jellemző, festett zománc képekben Szent János életének hat mozzanatát látjuk megörökítve. A fafaragványok legjelesebb darabja Keresztelő Szent János feje, színezett fafaragvány a XV—XVI. századból, Veit Stoss művészetét meghaladó tökélyben, mely a tájóí plébániatemplomból került ki. A kiállított tárgyak száma meghaladja a harmadfél ezeret. Ezeket a Főfelügyelőség megbízásából D í v á i d Kornél kiváló szakértelemmel és szorgalommal leltározta, elrendezte rövid negyedfél hónap alatt és a megnyitásra e tárgyakról minden tekintetben megbízható és kimerítő „Kalauzt" is írt. Azzal a kívánsággal zárjuk ismertetésünket, hogy az új múzeum Besztercebánya város lakóínak a művelődés újabb és állandó kútforrása legyen. A RTUR VON SC ALA f . Részvéttel értesülünk arról, hogy a bécsi iparművészeti múzeumnak nemrég nyugalomba vonult igazgatója Artúr von Scala Lanaban elhúnyt. J897-ben lépett Eitelberger, Falke és Bucher örökébe. Nemes ízlése, nagy tudása képesítették e kiváló állásra. Az osztrák iparművészet nagyon sokat köszönhet e kiváló férfiúnak. Ő alapította a „Kunst u. Kunsthandwerk" című folyóiratot, mely ma XII. évfolyamával a művészi folyóiratok legelsői közt foglal helyet. Szeptember hó 28-án temették el Meránban. • • A régi munka mindig igazi munka volt, olykor gyerekek, bagy barbárok kemény munkája, de a legjobb, ami erejükből tellett. A miénken mindig meglátszik, hogy csak pénzért végezzük, hogy könnyítünk rajta, ahol lehet, hogy soha sem erőnk nemes kifejtése. (ruskin.)
