Jojó és gyengeáram Páros interjú Egyikük szerint a jojózás lehet művészet – a másikuk szerint is. Szabó György, a Trafó Kortárs Művészetek Háza vezetője és Szulák Andrea énekesnő, színész, televíziós műsorvezető sem szereti a megaságot, viszont mindketten állítják: mielőtt lepottyan a labda, körül kell nézni. Trencsényi Zoltán| Népszabadság| 2011. május 27.
Szulák Andrea Fotó: Móricz Simon Magazin: Gondolom, amikor a tavalyi focivébé döntőjét vívták, mindketten a hollandoknak drukkoltak. Szabó György: Miért kellett volna a hollandoknak drukkolnunk? Magazin: Mert mindketten nagyon sokat köszönhetnek nekik. Szabó György: Ez igaz, a Trafó történetét a hollandok anyagi támogatásával indítottuk be 1991-ben. Fontosnak tartották, hogy Magyarországon is legyen egy kortárs művészeti hely.
Szabó György Fotó: Móricz Simon Szulák Andrea: Én pedig tizenkilenc éves voltam, amikor kikerültem Hollandiába énekesnőként, és ennek a pályakezdésnek nagyon sokat köszönhetek. Annál nyitottabb közeg ugyanis kevés van a világban. A nyitottság és az elfogadás a felnőtté válás idején ott ivódott a bőrömbe. Hollandiában úton-útfélen szembejött a sokszínű kultúra, kikerülni sem lehetett. Szabó György: Nyitottságra szükség van a Trafóban is. És most mindegy, hogy a Hotel Modern nevű társulat terepasztalszínházát említem Pere Übü punksanzonjait, vagy a bolond robotok versenyét, esetleg Lakner Antal installációját, ahol a látogatók vízben lebegve próbálhatták ki a súlytalanság állapotát, és ami mellesleg olyan nagy siker volt, hogy az akkori őrök még éjszaka, titokban, saját zsebükre is engedtek be látogatókat. Reményeink szerint rövidesen egy kreatív jojóbajnokságnak is helyet adunk. Szulák Andrea: Ez jó. Egyébként a kreativitás minden művészi produkció alapja. Attól, hogy valaki valamit nagyon megtanult, begyakorolt, még lehet rossz vagy átlagos. A művészi többlet a kreativitás. Aztán még mindig mondhatja a közönség, hogy ez neki nem tetszik. Magazin: Mint néhány hete Wolf Kati esetében. Szulák Andrea: Úgy gondolom, nagy lehet a baj, ha már ezekbe a dolgokba is ilyen erősen belekapaszkodunk. A nagy, közös vágy szép volt, de én már a Kati egészségét féltettem, hát nem lehet ilyen terhet a vállára tenni valakinek, aki ráadásul amúgy is végtelenül tisztességes, profi módon teszi a dolgát. Szabó György: Ez már inkább háború volt, a nemzeti identitások nagy csatája. Én jobban szeretem a kisebb előadásokat, ahol nem a pénz vagy a nemzeti büszkeség diktál. Jobban szeretem a nézőközeli dolgokat, ahol a teljesítmény működik, nem a technika vagy a pénz. Egy koncert esetében például nem azt kell néznem az óriáskivetítőn, hogy az előadónak szőrös-e a füle vagy mennyire van kirúzsozva. Szulák Andrea: Így van. Én is a Komédium zsebkendőnyi színpadán éreztem magam a legjobban, ahol tíz éven keresztül ment az én kis önáltató estem. Ott pontosan láttam, ki sóhajt, ki könnyezik, kimosolyog, és olyan közelségbe kerültünk a nézőkkel, hogy némelyikükkel később össze is barátkoztam. Egyébként a látszat ellenére nem vagyok egy Tank Aranka, aki nagy lendülettel nekimegy a nagy feladatoknak. Ellenben, ha úgy érzem, hogy megtalált egy számomra fontos és értékes munka, akkor azt nagyon komolyan veszem.
A Funny Girl című musical kedvéért megtanultam görkorcsolyázni, később, közel negyvenévesen újra elkezdtem énekelni tanulni. És igen... volt olyan feladat, amit visszautasítottam. Magazin: A Trafó viszont befogadó hely. Mindent befogad? Szabó György: Szó sincs róla. Sokkal több produkcióra mondunk nemet, mint amennyit befogadunk. De ezzel nagyon kell vigyáznunk, mert a művészek érzékenyek, könnyen megsértődnek. Egyszer egy japán társulat szeretett volna fellépni nálunk, mi viszont nem szerettük volna, mert az előadásuk zavaros volt, elképzelés és nyelvezet nélküli. Rettenetesen megbántódtak, nem értették meg, hogy a Trafóban nem az a koncepció, hogy mindegy, mit lát a néző, csak furcsa legyen. Oda nemzetközileg is jegyzett kortárs produkciókat hívunk, sőt ahogy egyszer megfogalmaztam: a nálunk fellépők többsége a kortárs művészet remetéje. De azért nyitottak vagyunk. Magazin: Már amíg nyitva vannak... Szabó György: Bár a sajtóban cikkek tucatjai jelennek meg arról, hogy a Trafót másnak kívánja odaadni és részben más célra kívánja hasznosítani a kulturális kormányzat, mi, hivatalosan semmiféle értesítést nem kaptunk erről. A jövő évi tervek készen vannak, a szerződéseket már régen megkötöttük, úgyhogy egy évig még biztosan leszünk, aztán ki tudja. Szulák Andrea: Amikor egy kis recesszió van, azonnal a kultúrán verik el a port, azon kezd spórolni mindenki. Amikor a politika kerül nehéz helyzetbe, akkor meg a populista, kommersz kultúrát nyomja, mert abból van a népszerűség. Pedig hosszú távon éppen egy kulturált nemzet tehetné rendbe a dolgokat. Ráadásul a kultúra kitűnő exportcikk. Magazin: Marad idejük a kultúra egyéb területeire is elkalandozni? Szabó György: Mindig időzavarban vagyok, de azért a kortárs művészetet illetően naprakésznek kell lennem, úgyhogy járok előadásokra, és az olvasásra is marad egy kevés időm. Igaz, mostanában főként olyan könyvekre, amelyek segítenek ezt a rohamtempóban változó világot megérteni. Most fejeztem be Chris Anderson Ingyen című könyvét, amely az üzleti világ jövőjét vetíti elénk, megmutatva, mit tartogat az online-alapú jövő. S, hogy ez mennyire időszerű, arra egy saját példa: többször járt nálunk a Cirkus Cirkör nevű svéd kortárs cirkusz, amely legújabb előadását úgy szervezi, hogy egy-egy faluban, városban egyszerre tizenhárom helyen lép fel, az egyiken élőben, a többi helyszínen kivetítőről nézhetik az előadást az érdeklődők. De ma már a Metropolitan koncertjei is élőben láthatók a világhálón keresztül a MüPában. Szulák Andrea: Színházba akkor jutok el, ha játszom, moziba nem sűrűn megyek, mert azokat a filmeket, amelyek engem érdekelnek, ritkán vetítik és egyre kevesebb helyen. Olvasni azért nekem is marad időm. Szabó Magda mindig megnyugtat, most fejeztem be Esterházy Péter Harmonia Caelestis-ét, Dragomán György Fehér királyát... És persze néha egy-egy koncertre is eljutok. Magazin: Énekesnőként ez kötelező is. Szulák Andrea: Nem tudom, mi vagyok. Néha mintha énekesnő lennék, néha, mintha színész, máskor televíziós műsorvezető. Tizennyolc évesen jelentkeztem például a Színművészeti
Főiskolára, miközben nem akartam oda járni. Pimasz módon egyetlen verssel és egyetlen népdallal készültem, ennek ellenére Ádám Ottó azt kérdezte: maga tényleg akar a főiskolára járni? Mert ha igen, akkor jövőre lenne helye az osztályomban. Annyira elszégyelltem magam, hogy többet a főiskola közelébe sem mentem. Elmentem viszont felvételizni a konzervatóriumba, mondván, tudok énekelni, majd énekesnő leszek. Ott meg a Sík Olga hozott zavarba, aztmondta, akinek ilyen jó, szőrös hangja van, az menjen táncdalénekesnek, és ez számomra felért egy sértéssel, úgyhogy sírva elrohantam, később sírva visszarohantam a stúdiójába, ahol táncdalénekeseket tanított, úgyhogy az egész életem ilyen konfúz sodródás volt. Aztán kisodródtam külföldre, visszasodródtam a hazai színházakba, televíziókba. Jövőre megint színházba sodródom: két bemutató már biztos, ezeken kívül formálódik egy televíziós beszélgető műsor is. Magazin: Szóval már nem énekesnő. Szulák Andrea: Ezt nem mondtam, de ebben az országban most mindenki énekel, és amikor mindenki énekel, akkor én szeretek egy kicsit csöndben maradni. A megaság nem érdekel, miközben most a megaságról szól minden. A múltkor hallottam egy beszélgetést a rádióban Molnár Piroskával annak kapcsán, hogy megválasztották a nemzet színészének. Abban a beszélgetésben azt is elmondta, hogy nyilvánosan soha nem beszélt a magánéletéről. És tényleg: neki erre nem volt szüksége. Az ő generációja még a művészetén keresztül volt jelen a köztudatban. Az én generációm tagjait viszont rendszeresen figyelmeztetik: ha a bulvársajtóban nem beszél arról, hogy hord-e push-up melltartót vagy lúdtalpbetétet, akkor ő nem számít, és nem érdekel senkit. De én ebből szeretnék kimaradni, már nem vágyom arra a disztribúcióra, aminek a tárgya én magam vagyok. Nem kell, hogy egy fogyókúra kapcsán azt írják megint, hogy „Gyengeáramot vezettek Szulák Andreába.” Magazin: Azért a bizonytalanság nem tesz jót a léleknek. Szabó György: Hamár focival kezdtük: többszörös bajnok serdülőcsapatban fociztam, és már azt hittem, mindent tudok a labdarúgásról, amikor az edző azt mondta, most egy nagyon fontos dolgot tanít meg. Fel kellett rúgnunk a labdát olyan magasra, amilyen magasra csak tudtuk, és mielőtt lekezeltük, gyorsan körül kellett néznünk. Addig csak felrúgtuk és lekezeltük. De akkor megtanultam, hogy az ember a következő lépése előtt mindig nézzen körbe, és akkor nagy bajba nem kerülhet. Szulák Andrea: Így igaz, mert sodródhat az ember, de csak akkor tud megkapaszkodni valamibe, ha alaposan körbenéz. Különben elnyeli a nagy semmi.
Szabó György Született: 1959-ben Budapesten. Foglalkozása: a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatója. A Marx Károly Közgazdasági Egyetemen szigorlatozott angol nyelvből, 1983-ban diplomázott közlekedés szakon. Az egyetemi évek során bekapcsolódott az akkoriban legendásnak tartott Közgáz Klub munkájába, Később az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán megszerezte a felsőfokú kulturális menedzser szakképesítést. Dolgozott a Magyar Televízió Híradójánál, vezette a Közgáz Klubot.1985-től a Petőfi Csarnok művészeti programjának szervezője.1992-ben megalapította a Műhely Alapítványt, elsődlegesen a a hazai kortárs tánc megsegítése érdekében.1997-ben lett az Fiatal Művészek Klubja igazgatója, 1998-tól a Trafó ügyvezető igazgatója.
SZABÓ GYÖRGY AJÁNLJA FILM - CATFISH. Egy Facebook barátságból online-szerelem fakad. De utána jön a meglepetés. Doku krimi, sorsokról, megrendítő befejezéssel! KÖNYV - TÓTH KRISZTA: MAGAS LABDA. Tóth Kriszta költészete életünket egyszerűen festi meg, sokszor meglepően személyes, mintha az olvasó életét élné meg. ZENE - COCOROSIE Egy testvérpár külön életet élt, aztán a zenében egymásra találtak. Lehengerlő, a végletek és meglepetések zenéje.
Szulák Andrea Született: 1964. február 8. Foglalkozása: énekesnő, színész, televíziós műsorvezető. Sokáig külföldön dolgozott tánczenészként, énekelt Hollandiában, Németországban és Angliában, majd a Neoton zenekar egyik énekesnője lett. 1991-ben Moszkvában megnyerte az OIRTfesztivál nagydíját, 1992-ben a hazai táncdalfesztivált, 1994-ben az év énekesnőjévé választották. Dolgozott a Rapülők zenekarral, játszott filmekben, színpadi darabokban, zenés játékokban, musicalekben. Később televíziós műsorvezetőként vezette egyebek mellett az Activity című népszerű vetélkedőműsort később készített beszélgetős műsorokat is.
SZULÁK ANDREA AJÁNLJA FILM - BAKANCSLISTA Az élet végtelen szabadsága az egyetlen válasz a hétköznapokra. KÖNYV - DEEPAK CHOPRA: AZ ÉLET HÉT TÖRVÉNYE. Nehéz időszakaimban első számú segítség ez a keleti filozófiákon alapuló, ám abszolút gyakorlatias könyv, melyet egy indiai orvos írt. ZENE - BALÁZS ELEMÉR GROUP: ALWAYS THAT MOMENTS 2. Nagyon nekem való zene! Lehet, hogy egyszer összetalálkozunk?
