Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. XII. évf. 8. szám augusztus

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége XII. évf. 8. szám 2013. augusztus

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége

Missziós nyilatkozat A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1991-ben a gyógyszerészek civil szerveződése során jött létre a gyógyszerészet új ars poeticajának megfogalmazása, a gyógyszerészi hivatás fejlesztése és társadalmi megbecsülése előmozdítása érdekében.

Érdekérvényesítő tevékenységünket a nemzetközi szakmai folyamatokra is figyelemmel tényszerű adatokra, elemzésekre és következtetésekre támaszkodva, a gyógyszerészet stratégiai érdekeit szem előtt tartva végezzük.

Kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki és tartunk fenn a mindenkori állami-, szakmai irányítás vezetőivel, egészségügyi- és civil szervezetekkel egyaránt.

Filozófiánk homlokterébe tartozik a magángyógyszertárak működési feltételeinek javítása, a kiszámítható szakmai-, gazdasági- és jogi környezet megteremtése.

Kiemelkedően fontosnak tartjuk a gyógyszerpiac szereplőivel, a gyógyszergyártók és nagykereskedők szervezeteivel való érdekazonosság hangsúlyozását, a harmonikus szakmai és gazdasági együttműködést.

Tudatosan törekszünk a gyógyszerészi érdekek megfogalmazására, tagságunk tájékozottságának növelésére, felkészültségének javítására.

Célkitűzésünk a gyógyszertárak szakmai-, gazdasági-, jogi- érdekérvényesítésének és az egyéni érdekérvényesítésnek magas szintre való fejlesztése.

Törekszünk a gyógyszerészet társadalmi presztizse növelésére, a szakmai szolgáltatások színvonala emelésére.

Fontosnak tartjuk a betegek életminősége javítását, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelését, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztését.

Elősegítjük a gyógyszerészeti szakterületek érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, felvállalva a gyógyszertárak és azok működtetésével összefüggő kérdések képviseletét.

SZÖVETSÉG A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZETÉRT

Tartalom

Beszélgetés Mikola Bálinttal a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnökével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Aktuális Quo vadis magi? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Prof. Dr. Zelkó Romána A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar új dékánja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Látlelet 2013 – az egészségügyi ellátórendszer helyzetéről, a betegellátás színvonaláról és biztonságáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Bezárt a Telki magánkórház . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Ellehetetlenül a háziorvoslás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 A rezidensek álma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Bemutatkozik a Budapest Premium Medical Port (BPMP) Klaszter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 „Klinikum és farmakoterápia időskorban” – Geriátria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Történelmi sarok Reflexió

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

In Memoria: Moratórium

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Pihenő Kikapcs

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

A kozmetikus tanácsolja Jó reggelt napfény...! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Továbbképzés Gyógyszertári Menedzsment4

Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelős kiadó: dr. Mikola Bálint

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

Szerkeszti a szerkesztő bizottság: dr. Herczeg János, Mátyásné dr. Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, dr. Sándor ˘rpád, dr. Schlégelné dr. Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor, dr. Varga Imre A MOSZ címe: 1135 Budapest, Kerekes u. 9. V. em. 6. Telefon/fax: 236-0974 E-mail: [email protected]

ISSN 1588-8231 Nyomdai előkészítés: Recsi István Telefon: 06 30 950-6866 E-mail: [email protected] Nyomda: Innova 2000 – Innovariant Nyomda Hirdetés felvétel: [email protected] ˘ra: 1000 Ft + 5% ˘FA

Gyógyszertár XII. évf. 8. szám 1

Beszélgetés Dr. Mikola Bálinttal a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnökével – Rögtön kényes kérdéssel kezdem. Utóbbi hetekben megint reflektorfénybe került a gyógyszerügy. Milyen ma a gyógyszerésztársadalom hangulata? – Frusztrált. – Bővebben? – A „Gyógyszertár” című magazinunk előző havi számának címlapja a horizontot fürkésző sast mutatja. Bízom abban, hogy sokan értették a mondanivalót, amit kifejezni akartam vele. Nem a ragadozót, hanem a távolt éberen, teljes figyelemmel, éles, fürkésző szemmel vizslatót jelképezi. Saját fotóm és saját magatartásom. – És látja a jövőt? – Hát éppen itt a gond. Látjuk is meg nem is. Évek, sőt évtizedek óta foglalkozom a gyógyszerellátás helyzetének elemzésével. Fantasztikus szeleket, fényes száguldást és sok vihart megértem, megértünk már. Néhány éve azt hittük, hogy révben vagyunk, és most megint gyülekeznek a felhők. Nagy nehézségek árán, temérdek, helyrehozhatatlan sérüléssel és önfeláldozással átvészeltük a liberalizációs időszakot. Éppen csak elkezdtünk újra építkezni, szakmai programokat, hivatást fejleszteni, amikor ránk zúdult a nemzetközi pénzügyi válságból eredeztethető, immáron több hullámot megért gazdasági válság. A Széll Kálmán 1.0 és 2.0 a legnagyobb megtakarítást sikeresen a gyógyszerpiaci ágazatban realizálta. – És ez ennyire közvetlen hatással van a gyógyszerészekre? – Jelentősen. Ebben a rendszerben a gyártók, a nagykereskedők és a patikák teljes mértékben egymásra vannak utalva. A legnehezebb helyzet viszont a patikáké. Két tűz között vannak. A gyártó és a nagykereskedő mozgásterét szűkítő valamennyi gazdasági intézkedés kisugárzik rájuk, másik oldalról a lakossági „vásárlóerő” is jelentősen csökkent, miközben a feladatok szaporodnak, az igények és a működési költségek egyre növekednek. Azok a készítménycsoportok pedig, amelyek nem a vényköteles gyógyszerek körébe tartoznak, s amelyek valamelyest javítani tudnák gazdasági eredményeinket, a piaci verseny következtében kikerültek a patikákból. 2 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

– Ez elég drámaian hangzik! – Valójában az is. Figyelemreméltó, hogy míg korábban a liberalizációs környezet lehetetlenítette el gazdaságilag a patikákat, most a forráshiány. Bár a szándék és a környezet egészen más, következményeit tekintve viszont sajnálatos módon sok a hasonlóság. A gazdasági stabilitásra törekvő kényszer, akadályozza a szakmai munkát. Alapvető különbség, hogy a korábbi időszakkal ellentétben a szakpolitika ma elismeri és támogatja a szakmai prioritást. Tudjuk, hogy a gyógyszerellátás elismert, meghatározó része az alapellátásnak. Tudjuk, hogy a gyógyszeralkalmazás menedzselésével a gyógyítás hatékonysága jelentős mértékben fokozható. Tudjuk, hogy a hamisítások előtérbe kerülésével felértékelődik a patikai gyógyszerbiztonság. Tudjuk, hogy a rendkívül magas számú gyógyszertári kontaktus, jelentős népegészségügyi beavatkozás lehetőségét hordozza. És azt is tudjuk, hogy minderre a gyógyszerészi kar alkalmas. Ezt építjük lassan két évtizede. De a gazdaság nagy úr. – Van megoldás? – Úgy gondolom, a politikai rendszerváltás szándékaihoz kell visszalépnünk. Akkor azért bontottuk le az állami gyógyszerellátást, mert úgy ítéltük meg, hogy a szakma annak hatékony működtetésére sokkal alkalmasabb. (Másfelől, bár nem elhanyagolható módon, egy stabil, erős középosztály felépítését terveztük.) A szakma megkapta a lehetőséget. A gyógyszerészi hivatást elismerték a gazdasági feltételeket biztosították. Sokan emlékeznek még a 28%-os lineáris árrésre, az árréspótló árkiegészítés rendszerére, az induló-, és a humán-egészségügyi vállalkozás adókedvezményeire, az előfinanszírozásra és még sok másra. Úgy gondolom jól sáfárkodtunk. Felépítettük a közvetlen lakossági gyógyszerellátás biztonságos és színvonalas rendszerét Magyarországon. Hiszen ezért kaptuk a személyi jogot. – Miért is? – Azért, hogy a ránk bízott populáció biztonságos gyógyszerellátásáról felelősen gondoskodjunk. Azért, hogy a gyógyszeralkalmazás hatékonyságáért tegyünk. Megszámlálhatatlan tanfolyamot, továbbképzést szerveztünk annak érdekében,

hogy ennek a feladatnak eleget tudjunk tenni. A működést biztosító gazdasági feltételek most elvékonyodtak. Drámai lenne, ha gazdasági kényszerből felülírnánk ezt a ma is támogatott, korábban jól működő, nemzetközi szinten is gyakorolt, jövőbe mutató szempontrendszert.

lenne, ha felül kellene írnunk a politikai rendszerváltáskor kiérlelt, és működő elképzelést. Ennek veszélyét látjuk ebben a joghelyben.

– Hiszen éppen mostanában hagyta jóvá a parlament a patika alapról szóló előterjesztést. Azzal nem éppen azt akarja kifejezésre juttatni, hogy mennyire fontosak számára a gyógyszerészek?

– Valóban. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége – ahogyan a neve is jelzi – 23 éve a személyi jogos, nemzeti tulajdonos gyógyszerészek civil szerveződése. Szinte valamennyi, ebbe a körbe tartozó gyógyszerész a tagunk. Sajnos már nem érjük el összesen sem az ezer főt, pedig a liberalizációs időszak előtt még 1268 tagunk volt. Nem a szimpátia hiánya, hanem a gazdasági változások okán tartunk most nyilván 872 gyógyszerészt. Számunkra teljesen egyértelmű, hogy már a megalakulásunkkor rögzített módon, a működtetésben csak a gyógyszerészi tulajdont támogatjuk. Nyilvánvalóan, lehetőség szerint a többségi tulajdont.

– Valóban. A kormányzat értékeli erőfeszítéseinket. Megkezdődött különböző csatornákon az összességében több mint 30 Mrd-ra becsült patikai forráshiány pótlása. Ezek részben a liberalizációs időszak, részben a Széll Kálmán tervek következményei. Jó kezdeményezés volt a generikus helyettesítési díj, a szolgáltatási díj és a finanszírozási előleg. Mindössze a mértékükkel van a baj. Mintegy negyedét teszik ki a hiánynak. A patika alapról szóló, a gyógyszerészet egyfajta rehabilitációját célzó kormányzati törekvés egyértelműen pozitív. Bár – sokszor kifejtettem már – a MOSZ álláspontja a kormányra lépést követő azonnali megoldás lett volna a 2014 és 2017 ütemezés helyett. De ez már a múlt. A gondot ott látjuk, hogy a törvény lehetségesnek tartja az állami tulajdonosi szerepvállalást és ezt fontosnak tartotta beépíteni a törvénybe. Ezzel implicite elismeri, hogy lehetséges, hogy érdeklődés, vagy forrás hiányában – és ez a kettő igen szorosan korrelál – nem lesz gyógyszerészi befektetői szándék. Nem azt deklarálja, hogy ahol nem sikerül megteremteni határidőre a többségi gyógyszerészi tulajdont a gyógyszertárat működtető vállalkozásban, attól megvonja a működési engedélyt, hanem belépteti az államot tulajdonosként. Mi úgy látjuk, hogy az államnak biztosítani kell az eredményes szakmai és a gazdasági működéshez szükséges feltételeket. Akkor egészen bizonyos, hogy meg lesz az érdeklődés, sőt, a generációváltást is preferálni tudjuk. Ismét csak azt mondom, drámai

– Ha jól emlékszem ezt állásfoglalásban is deklarálta a MOSZ.

– Miért? Nem minden gyógyszerész így látja? Nem egységes ebben a gyógyszerész társadalom? – Szeretném azt hinni, hogy igen. Bár vannak érdekes, figyelemre méltó jelzések. – Mire gondol? – A patika alapot rögzítő törvény elfogadását követően a MOSZ – a tagok egy részének kérésére – rendkívüli Országos Választmányi ülést hívott össze. Ezen az ülésen megtárgyaltuk a kialakult helyzetet és véleményünket az előbb már említett és publikált állásfoglalásban rögzítettük. Ezt követő pár napon belül a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke – nemtetszését kifejezendő – személyes „baráti” levélben kereste meg a MOSZ Választmány tagjait. Számomra amellett, hogy ez a gyakorlat érthetetlen, egyben elfogadhatatlan. A módszer egyben további következtetésekhez vezet. Mi indítja a MGYK elnökét arra, hogy véleménye kinyilvánítására nem a társszervezet elnökével veszi fel a kapcsolatot, hanem a MOSZ Országos Választmánya kérdéses ülésen résztvevő tagjaival? Figyelemre méltó. Számomra elképzelhetetlen, hogy a kamara döntésével


nyez –, mi növeljük a létszámnormát. Ahelyett, hogy csökkentenénk az adminisztrációt, egyre csak növeljük. Ahelyett, hogy a jövedelmezőséget javító profilbővítés érdekében tennénk erőfeszítéseket, tisztítjuk a gyógyszerészetet. Ahelyett, hogy folyamatos jelzéseket adnánk a kormányzatnak arról, hogy milyen tartós veszélyeket okoz a forráshiány, büszkén hirdetjük, hogy egyre jobb évet zárunk, halad a stabilizáció. A csúcs viszont a legutóbbi, a patika alappal összefüggő kamarai magatartás. Elnök úr országos roadshow-n készül elmagyarázni a gyógyszerészeknek, hogy miért jó ez nekünk. Elmagyarázni, hogy az állami tulajdonosi szerepvállalás lehetősége törvényben rögzítve, semmilyen aggályt nem indokol. Úgy tűnik, nem látja, miről szól ez a történet. Vagy éppen látja? összefüggő ügyekben magánlevéllel keressem meg az MGYK elnöksége tagjait, kifogásaimat előadandó. Ezt hívják ugyanis szándékos megosztásnak. Sajnos korosztályomnak volt néhány évtizede megismerni ezt a munkamódszert. – Húha! Érzékeny húrokat pengetek? Vannak disszonanciák az együttműködésben? – Egy választott tisztségviselő nem engedhet meg magának érzékenységet. Az előbb említett kérdésben a MOSZ álláspont kőkemény. Hogy vannak-e disszonanciák? Inkább érdekes tények vannak. A MOSZ mindkettő, hangsúlyosan tradicionális országos rendezvényére meghívta a kamara elnökét. Elnök úr – személyes felkérésemre – előadója volt az elmúlt évben a Gyógyszertárműködtetés konferencián szervezett ülésünknek és plenáris előadást tartott a Gyógyszerészek Országos Kongresszusa Szakmapolitikai Napján. Elnök úr, aki korábban több mint évtizeden át vezető tisztséget töltött be Szövetségünkben, eddigi regnálása alatt – miközben kisajátította a kormányzati érdekérvényesítést –, a MOSZ egyetlen tisztségviselője sem kapott a kamara egyetlen rendezvényére még csak meghívást sem. Így még sohasem adott alkalmat a Szövetség szakmai-, szakmapolitikai kérdésekben kialakított álláspontjának kifejtésére. A 2013. évi Patika Napok megnyitó rendezvényére, előadás megtartására, már tavaly novemberben megkaptam a személyes megkeresést. Több alkalommal egyeztettük a szervezővel a hét hónap alatt az előadás tematikáját és időzítését. A júniusi rendezvény előtt néhány nappal értesített a szervező, hogy a kamara elnöke személyes és nyomatékos kérésére visszavonja meghívásomat. Ugyanis a MOSZ tisztségviselője nemkívánatos személy a kamara rendezvényén. De nem is sorolom tovább. Tény, hogy nem szerencsés, ha sorsfordító időkben a gyógyszerészek két legnagyobb, szakmapolitikai kérdésekben autentikus képviselete közötti véleménykülönbségek ajtón kívülre kerülnek. – Ezek szerint vannak véleménykülönbségek? – Vannak. Miközben a jelenlegi gazdasági környezetben a gyógyszerpiac szereplőinek mindegyike a működési költségeit csökkenti – hiszen ez valahol forrásnövekedést eredmé4 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

Had kanyarodjak vissza a horizontot kémlelő sasmadárra. Távolba kell látni és a hivatást fejlesztő stratégiát építeni. Csak a stratégiai cél folyamatos szem előtt tartása mellett elképzelhető a taktikázás. Nem hiszem, hogy bárki is megengedheti magának – főleg hivatásrendi választott tisztségviselőként –, hogy a 23 éve működő MOSZ testületeinek, vezetőinek, a gyógyszertár-működtetésben és a hivatást fejlesztő tapasztalatokban szerzett jártasságát, a gyógyszerellátás alakítása során, ma nélkülözze. Ha mégis, felelőssége óriási. – Elnök Úr! Köszönöm a beszélgetést! I. L.

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Hazánkban a gyógyszerellátás ismét ıátalakulóban‰ van, s ez a folyamat a szektor valamennyi szereplőjét érinti. Már-már kozmikus erők léptek működésbe, készül a Nagy Mű, bár hogy milyen is lesz a végeredmény, azt jelenleg ember még nem tudja megmondani. Mindenesetre a gyártók, nagykereskedők, patikák keresve kutatják – jogi-, gazdálkodási-, szakmai-, humán- és marketing területen egyaránt – azon ıracionalizálási‰ lehetőségeket, amelyek némi reményt nyújthatnak a jövőbeli megmaradásra és a további boldogulásra. Ideges a légkör a szaksajtóban is, eltérő álláspontok, eltérő vélemények ütköznek napról-napra, egyik szervezetünk így gondolja, a másik meg amúgy. A vitás kérdések élén a leendő patika-tulajdonlás áll: Hogyan is érvényesüljenek a tulajdonosok érdekei? Szindikáljunk-e vagy sem, s ha igen, hogyan? Jó-e az állami szerepvállalás, vagy kezdjen-e el mindenki félni? Vannak-e, lesznek-e kellő garanciák arra, hogy a gyógyszerészek végül nem vesztik el teljesen tulajdonosi pozíciójukat? Súlyos dilemmák ezek, s így érthető, hogy szinte teljesen eluralják a szakmai diskurzust.

Quo vadis magi?

határozó, és némileg talán elbizonytalanító tényeket olvashattunk e két írásban. Gondolataimat „Sine ira et studio (Tacitus: Annales: I.1.), azaz Harag és elfogultság nélkül”, pártatlanul és tényszerűen írom le, szándékom az, hogy kicsit álljunk már meg és gondolkodjunk el azon, hogy vajon valóban jó irányba tartunk-e? Európai irányvonalak

Pedig – gyakorló gyógyszerészként legalább is így gondolom – másról is érdemes beszélnünk, ami összefügg szakmánkkal és hivatásunkkal. Például a gyógyszertári magisztrális gyógyszerkészítés komplex problematikájáról, melyben – meggyőződésem szerint – mint cseppben a tenger, visszatükröződik gyakran ambivalens gondolkodásunk a gyógyszerészet mibenlétével, céljával, jövőjével kapcsolatban. A tárgyban két fontos cikk is megjelent a közelmúltban, az egyik a Pharmaonline honlapján volt olvasható Vida Róbert György kolléga úrtól „A magisztrális gyógyszerkészítés helye és létjogosultsága” címmel, a másik pedig egy interjú a Horizont magazinban a GYEMSZIOGYI főigazgató-helyettesével dr. Kőszeginé dr Szalai Hildával „A magisztrális gyógyszerkészítés tendenciái Európában” címmel. A jövőnkre nézve meg-

Olvashattuk, hogy „az Európai Tanács (ET) irányelve szerint nem támogatható olyan gyógyszertári magisztrális gyógyszerkészítés, melynek megfelelő, terápiásan ekvivalens gyógyszer forgalomba hozatala már engedélyezett”. Ugyanakkor tudjuk jól, hogy a hazai szabályozás kötelezően előírja a gyógyszertári magisztrális készítést, és az Európai Unióban érvényes Európai Gyógyszerkódex is engedélyezi azt. A helyzet abszurd és komikumba illő. Az Unióban – melynek mi is tagjai vagyunk – nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? Ma az uniós tag Magyarországon kötelező minden patikának rendelkeznie laboratóriummal és a hozzá tartozó eszközökkel, slussz-passz. Akár van rá igény, akár nincs, nem mérlegelhető annak létrehozása és üzemeltetése. Ám ha az EUban mégis teret nyer az a szemlélet, melyet az ET irányelv tartalmaz, akkor ugyebár bekövetkezhet az az eset, hogy az ÁNTSZ egy körlevéllel értesíti valamennyi hazai patikát, hogy „a FoNo VII. forgalomból kivonásra került, kérünk minden kedves gyógyszertárat, hogy tegye meg a szükséges intézkedést”… Küldje vissza a feladónak, selejtezze le, tegye el emlékbe, mindegy mit csinál vele, de abból a továbbiakban nem készíthet gyógyszert, ajánlja helyette a megfelelő specit. Nyilván ez az eset a legdurvább

forgatókönyv, de kérem szépen az európai gondolatrendszerben 2013-ra eljutottunk oda, hogy ilyen alternatív álláspontok hivatalos szinten megjelennek és hangot kapnak/kaphatnak. S ha győzedelmeskednek, akkor ismét nagy átalakulásnak lehetünk a tanúi: át kell, hogy alakuljon az oktatás, a képzés és szakképzés, a jogi környezet, a finanszírozás, egyszóval minden. Velejében csonkulhat tanult hivatásunk. Akarjuk-e ezt? S ha nem, van-e elképzelése, képessége a hazai érdekképviseleteknek európai színtéren is kiállni szakmánk védelmében? A hazai jogi környezet Ahogyan fent említettem, ma minden hazai gyógyszertárnak rendelkeznie kell a magisztrális gyógyszerkészítés valamennyi feltételével, ez alól nincs kivétel. E tekintetben a szabadságfok nulla, függetlenül attól, hogy az ellátott körzetben magisztrális gyógyszerekre van-e igény. Azt is leszögezhetjük, hogy ez a helyzet sok nehéz gazdasági helyzetben lévő, „nadrágszíjat meghúzni kényszerülő” kollégánk ellenszenvét korbácsolja fel a magizással szemben, s per pillanat sok kollégánk „szenved” a teljes magizási portfólió fenntartási kényszere miatt, ami ellen nem tehet semmit. Számomra szimpatikus és életszerű lenne az a jogi megoldás, amely engedélyezné a magizás szerződéses rendszerben történő kiszervezését más gyógyszertárba, például úgy, hogy egy közforgalmú gyógyszertár maximum 3 másik közforgalmú gyógyszertárral köthet ilyen szerződést. Sokunknak hasznos, életszerű megoldást nyújtana, ugyanakkor a betegellátás egységessége sem csorbulna. Indokolatlannak tartom azt a közel 20 éves hazai rendelkezést is, miszerint az intézeti gyógyszertárak magisztrális kapacitásuknak Gyógyszertár XII. évf. 8. szám 5

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális maximum 10%-át adhatják át más intézményeknek. Miközben tudjuk, hogy az intézeti gyógyszertárak működési engedélye „diverzifikálható” azaz létezhet gyógyszertár magizási feltételek biztosításának hiányában is, s ilyenkor a közeli közforgalmú patikából vesz akár egy dózis terpén-hidrátos köptetőt is, kiskereskedelmi áron. Na kérem szépen, így mulat a magyar (gyógyszerellátó rendszer)! Pedig igen életszerű lenne itt is, hogy a magisztrális készítést allokáljuk a nagyobb intézeti gyógyszertárakba, és így 2-3 közeli kisebb intézmény magisztrális ellátása is gazdaságosan megoldott lenne. Alapanyag ellátottság Hűha, na itt aztán tényleg kapkodhatjuk a fejünket! Vida kolléga úr nagyon jól kiemelte a 2 alapanyagot, ami gyakorlatilag a FoNo VII. megjelenése óta elérhetetlen, tehát igazából a hozzá tartozó készítmények hatályos előiratban való szerepeltetése okafogyott. De én ugyanebbe a problémakörbe sorolom azon eseteket is, amikor az alapanyagok közvetlenül nem érhetők el a gyógyszer nagykereskedőkön keresztül, hanem csak más, alternatív csatornákon át szerezhetők be. Nézzük például a gyógynövényeket. Mondjuk meg őszintén, az orvosi kamillán kívül évek óta mást igazából nem tudunk beszerezni biztonságos csatornán keresztül. Ezzel nem a nagykereskedőket bántom, érthető a szempontjuk, hogy nem tartanak szélesebb gyógynövény palettát, mert hamar lejár, kis értékű, stb. A hatályos FoNo-nk meg ugyanakkor tele van teakeverékekkel. A patikus pedig eldöntheti, hogy interneten vagy postán át megrendeli és megveszi-e az alapanyagokat, vagy

6 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

egyáltalán nem foglalkozik ezekkel a készítményekkel. Mindkét hozzáállást el kell fogadnunk egyedi gyógyszerészi döntésként, de testületileg nem hinném, hogy örökre annyiba kellene hagynunk ezt a beszerzési mizériát a hivatalos manuálisunk alapanyagainak tekintetében. Magyarország elvégre „Gyógynövény nagyhatalom”, és szomorú, hogy a tradicionális gyógynövények gyógyszertárak részére történő biztosítása egyáltalán nem megoldott. Mit is jelent ez tulajdonképpen? Azt hogy így a species előirataink szintén a „halott és inaktív” kategóriába sorolandóak, pedig a FoNo-ban több mint 50 ilyen előirat van! Tessék mondani, tényleg ennyire komolytalan szakma ez a gyógyszerészet?

De vigyázat, itt jön a csavar: a jelenlegi „jogi környezetünk” alapján nem tudjuk gyógyszerként törzskönyvezni, mert nem áll rendelkezésre elég bizonyíték (irodalmi, experimentális) arra, hogy ezt megtegyük. (Nincs az a törzskönyvezési szakértő, aki egy FoNo-s gyógyszer irodalmi adatok alapján történő törzskönyvezésére vállalkozna. Ha tévedek, várom a jelentkezését…) Akkor viszont a FoNos gyógyszer nem gyógyszer. Vagy csak „egy kicsit gyógyszer”, azaz patikai környezetben elkészítve – meg a korábbi jogi normarendszer alapján törzskönyvezett 33 készítmény esetében – gyógyszer, de úgy általánosságban meg nem gyógyszer, mert most nem tudom törzskönyvezni (sic!, tudom, hogy nem használhatom ezt a kifejezést, hanem a helyes az lenne, hogy „forgalomba hozatalra engedélyeztetni”). Szóval véleményem szerint e kontextusban a gyógyszer igencsak relatív fogalommá válik, ami megint elgondolkodtató. Milyen szakmai kompetencia követeli meg, hogy így hagyjuk ezt a szabályozást, ahogyan most van?

Törzskönyvezés Számomra itt tényleg a „fából csinált vaskarika” klasszikus este állt elő. Kérem szépen, ugyebár úgy tudjuk, hogy a FoNo előiratokban lévő készítmények gyógyszerek, az elkészítésükhöz alkalmazandó alapanyagok pedig gyógyszer alapanyagok. Eddig oké. Kimondtuk, hogy gyógyszer, tehát a klasszikus 3-as peremfeltétel, mint a „hatásosság”, a „biztonságosság” és a „relatív ártalmatlanság” adottnak tekinthető.

Reklámozás és lakossági tájékoztatás Fontos dolognak tartom, hogy erről is szóljak és a jelenlegi öszvérmegoldást kihangsúlyozzam. Mert per pillanat a magisztrális készítmények jelentős része (a vény nélkül is kiadható készítmények) a fajfeljődés „kétéltű” fázisában megrekedtek. Miért is? Azért, mert ha a magisztrális készítmény fel van írva receptre, az állam 50%-al támogatja, s így a receptköteles gyógyszerek reklámozásával kapcsolatos tiltások vonatkoznak rá. Ha viszont a beteg vény nélkül kéri – mert vény nélkül is kiadható –, nos akkor meg…szintén receptköteles gyógyszerként kezelendő, mert ugyan egy ilyen vásárlásnál nincs rajta állami támogatás, de éppen lehetne…Vagyis a „támogatással is adható” a tájékoztatás szempontjából egyenlő a „receptkötelessel”. A támogatott gyógyszer meg ugyebár nem reklámozható, de a nem támogatott meg igen… a lakossági tájékoztatás

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális meg a reklám ettől kezdve e termékkörre vonatkoztatva nézőpont kérdése lesz. Vagy van rajta sapka, vagy nincs rajta sapka, a beteg meg vegye tudomásul, hogy a vény nélkül is kapható magisztrális készítmények olyan „gyógyszerészi titkot” képeznek, aminek mibenlétét nem kötjük az orrára… Miért is? A készítmények létjogosultsága és a gyógyszerészi hozzáállás kontextusa Tény, hogy a hazai lakosságból 3-4 millió ember szegénységben él, és az is tény, hogy a hazai lakosság közel fele az európai létminimum alatt él. Finoman szólva „anyagilag nem vagyunk jól eleresztve”. Azt ugyanakkor tudjuk, hogy a magisztrális készítmények egyértelműen az olcsóbb kategóriába tartoznak, tehát igenis passzolnának a hazai pénztárcák nagy átlagához. Mégis, sajnos egyéb érdekek miatt, ez az irányvonal nem erősödik, hanem gyengül. Macera az orvosnak felírni, macera a patikusnak megcsinálni, kicsi pénz van benne, tudjuk ezeket nagyon jól… de akkor meg minek is vannak? Mélységesen korrekt és követendő dolognak tartom ma, 2013-ban is, hogy minket az egyetemen arra készítettek fel, hogy minden beteggel egyformán kell foglalkozni, akármilyen betegsége van, akármilyen drága, avagy olcsó terméket, gyógyszert vásárol. Beteg, problémája

van, ezért jön a patikába, nekem ezt kell megoldanom, ebben kell segítenem a számára elfogadható és megfizethető alternatívák felvázolásával. Ennek kell lennie az elsődleges „drivemnak”, hajtóerőmnek. Ha nem ez az, akkor nem vagyok igazi gyógyszerész, mert nem a hivatásom érvényesül elsősorban, hanem az árrés, árréstömeg racionalizálási hajtóerőm. Márpedig nem arra tettünk esküt, hogy azzal nem foglalkozunk, ami nem éri meg, hanem arra, hogy segítünk a rászorulókon és e választott hivatás immanens része, hogy ha kell, akkor az olcsóbb és „macerásabb” készítménnyel teszem azt. Ha valaki nem így tesz, jelenleg persze annak sincs sem jogi-, sem szakmai szankciója csupán marad a lelkiismeret- és a tradíció követésének hiánya. Meg persze az erkölcsi alapé is kritizálni a „merkantil” modellt az „etikus” ellenében… Minőségbiztosítás Nagyon fontosnak tartom, hogy e téren határozott és egységes lépések történjenek. Horror kategóriába sorolható eseteket lehet hallani ez ügyben. Igenis kell a szakfelügyeletet „mozdítani” ilyen irányba, hogy csak és kizárólag minőségi, kontrollált és valid magisztrális gyógyszerek hagyhassák el a gyógyszertárakat. Kevés a készítmények ellenőrzése, nincs rá pénz, paripa, fegyver… sajnos. De mint tudjuk, amit nem ellenőriznek,

ott nagyobb a valószínűsége, hogy a hanyagság előbb-utóbb felüti/felütheti a fejét. Nem akarom bántani a kollégákat, ezt, mint szektorsemleges axióma közlöm. Így van ez minden részterületen. Közös érdekünk, hogy rendszeresen ellenőrizzék a napi rutin tevékenységünket, mert ugyebár csak az nem hibázik, aki nem dolgozik... Hivatásunk gyakorlásakor viszont ezt minimalizálnunk kell, s ezt nagyban segítené a kiterjesztettebb minőség ellenőrzés. Egyetértünk? Bízom benne, és remélem, hogy nem sértettem meg senkit fenti írásommal, de úgy véltem, itt az ideje feltenni a kérdést: „Quo vadis?”, azaz „Merre tartasz?” magisztrális gyógyszerkészítés? Nehogy olyan irányba mozduljon el ez a tevékenység, olyan történelmi sorsra jusson, mint Néró császár Rómája. A császár gyönyörködött Róma lángolásában. Mi ne éljük meg azt, hogy közönyösen, esetleg kimondottan örömmel lássuk a hivatásunk gerincét adó tevékenységünk eljelentéktelenedését, megszűnését/megszüntetését. Tanuljunk a történelemből, tanuljunk hibáinkból, és vigyük tovább bátran a tradíciót!

Vésztő, 2013. július

Dr. Mike László szakgyógyszerész-jogász

Évfolyam találkozó Kedves volt Évfolyamtársaim! 40 éves évfolyam találkozóra hívom az 1973-ban a budapesti Semmelweis Egyetemen végzett évfolyamtársaimat! Találkozó időpontja: 2013. 09. 07., szeptember első szombatja, este 6 órától. A találkozó a szelestei Festetich Kastélyszállóban kerül megrendezésre. Szállás szeptember 6-tól (péntek) elfoglalható 2–3–4 ágyas szobákban. Jelentkezés és részletes tájékoztató: Dr. Halász György Tel.: +36 30 969 6463 E-mail: [email protected]


Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális

Sokoldalú képzést nyújtó kar élére kerültem A Gyógyszerésztudományi Kar új dékánja Dr. Zelkó Romána 2003 óta az egyetemi tanács és a szenátus tagja, vagyis tíz éve lát el közéleti feladatokat, 2003-2009 között pedig dékánhelyettesként dolgozott a leköszönő dékán, Dr. Noszál Béla mellett – írja a Semmelweis Egyetem Ðjság. A kar dékánja szerint új pozíciója annyiban lesz más, hogy eddig a döntések előkészítésében vett részt, míg kinevezésével döntéshozóvá vált. ıEz egy másfajta felelősség, de ebben kiváló csapattal dolgozhatom együtt. Szerencsém van, hogy olyan helyzetben veszem át ezt a pozíciót, amikor erős a Gyógyszerésztudományi Kar‰ – hangsúlyozta. A dékán fontosnak tartja, hogy erősítse a kari együttműködéseket, álláspontja szerint ebben a kar vezetőjének jelentős szerepe van. Hozzátette: olyan gyógyszerészeket kell képezniük, akik az őket foglalkoztató két legnagyobb munkaerőpiaci ágazatban, mind az egészségügyben, mind a gyógyszeriparban megállják a helyüket. „A magyar gyógyszeripar hagyományai és nagy szellemi tőkeigénye miatt az ország stratégiai fontosságú iparága, Magyarország csekély számú kitörési pontjainak egyik legfontosabbika. Megfelelően képzett munkaerővel való ellátásához elengedhetetlen – a meglévő értékek megőrzése mellett – a curriculum reformja, korszerűsítése, amelyhez szintén összefogás és konszenzus kell” – vélekedett. Mint mondta, az oktatásban a tematikai korszerűsítés mellett szükség van új, a jelenlegi rendszerben nem megfelelő súlyt kapó, eleinte szabadon választható tárgyak, mint például a nanotechnológia, a biotechnológia vagy a farmakovigilancia oktatására. Úgy látja, aktuális feladat lesz az oktatott tárgyak tematikájának szisztematikus áttekintése és szükség szerinti megújítása. Az oktatott tárgyak reformján túl lényeges teendő a szakképzési rendszer felépítése a megváltozott jogszabályi háttér alapján, együttműködésben a társképző intézményekkel – tette hozzá. Dr. Zelkó Romána a kutatás terén is az együttműködések fontosságára hívta fel a figyelmet. „Magyarország egy kis ország, a kutatóhelyek száma igen kicsi, a közöttük lévő földrajzi távolságok könynyen leküzdhetőek, így a nemzetközi viszonylatban is jónak mondható felszereltségű, képzett kutatókat foglalkoztató kutatóbázisok közötti kapcsolatok meg8 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

erősítésével, az eszközpark és az erőforrások megosztásával, jobb kihasználásával javítható lenne a kutatások eredményessége” – mondta. A dékán külön kiemelte, hogy szeretné az egyetemi életpályát vonzóbbá tenni a pályakezdő fiatalok, frissen doktorált kutatók számára. „A fiatalok megnyeréséhez és megtartásukhoz olyan anyagi és erkölcsi megbecsülésre van szükség, amely méltó a szakmai teljesítményükhöz” – szögezte le. Programjának fontos pontja az az intézeti és kari cél, hogy a klinikákon dolgozó kórházi-klinikai gyógyszerészek munkáját szoros szakmai kapcsolatok fenntartásával segítsék elő, emelve ezzel a klinikai gyógyszerellátás színvonalát. Dr. Zelkó Romána egyetemi hallgatóként több helyen TDK-zott, de alapvetően a kémiai jellegű tárgyak érdekelték. A Dr. Rácz István vezette Gyógyszerészeti Intézetben írta PhD értekezését, amelyet 1996-ban védett meg. 2008-ban gyógyszertechnológiai témában akadémiai doktori címet szerzett, 2009-től egyetemi tanárként dolgozik az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetben, amelyet 2005 óta igazgatóként vezet. Szakmai pályafutása meghatározó élményének tartja külföldi ösztöndíjait, amelyeken láthatta, hogyan működik egy Európában vezető szerepű, gyógyszertechnológiai intézet. „Nekünk ekkor még szokatlanul, a PhD hallgatók külföldön már akkoriban is, gyógyszeripari együttműködések keretein belül, ipari témákon dolgoztak. Örülök, hogy lassan 10 éve már a karon is jelen van ez a gyakorlat, ezt támogatni, erősíteni kell” – közölte.

A dékán számára a kutatócsoportjával való közös gondolkodás és problémamegoldás a legkedvesebb, de tanítani is nagyon szeret. „Nagy élmény, különösen akkor, ha érdeklődő, tehetséges hallgatókkal dolgozhatok együtt. Számomra talán ez a legnagyobb öröm. A legközvetlenebb ilyen jellegű kapcsolatom a doktori képzésnél, a PhD hallgatóimmal van, külön öröm számomra, hogy nem csak gyógyszerészekkel, hanem vegyészekkel is együtt dolgozom, ez nagyon változatos és inspiráló” – fogalmazott. Dr. Zelkó Romána édesapja a dél-amerikai Nazca-vonalakkal foglalkozó kutató térképész volt, édesanyja pedig remek matematikai érzékkel bíró közgazdászként dolgozott. A családi háttér meghatározó volt számára, szüleitől rugalmasan gondolkodó szemléletet tanult el. „Ezt láttam otthon. Sajnos édesapámat korán elveszítettem, édesanyám pedig idén hunyt el, de a kreatív gondolkodást és a művészetek szeretetét ebben a szeretetteljes, biztonságot nyújtó környezetben megtapasztalhattam” – idézte fel a dékán. (Semmelweis Egyetem Újság T-Sz.Sz.) MOSZinfo


Látlelet 2013

ıMagyarországon az egészségügyi ellátórendszer helyzetét, a betegellátás színvonalát és biztonságát alapvetően az elmúlt évtizedek szinte folyamatos belpolitikai mellőzöttsége, alulfinanszírozottsága határozza meg. A szakmai és tudományos szervezetek – így a Magyar Orvosi Kamara is – mindhiába fogalmazták meg tényeken alapuló kifogásaikat és aggodalmaikat, tettek sorozatos javaslatokat, azok érdemben hatástalanok, az ágazat pedig háttérbeszorított maradt.‰ A Magyar Orvosi Kamara közleménye

2010-től több kormányzati intézkedés is e helyzet megváltoztatását célozta, célozza. A fiatal orvos-generáció, a rezidensek jövedelmi helyzetét hivatott jelentősen javítani az az ösztöndíj rendszer, amely a szakorvossá válásig kíséri és támogatja a szerződéses feltételeket vállalókat. 2012-ben és az idei évben is béremelésre kerül sor, minek következtében számos területen lényegesen javul a gyógyítók bérpozíciója, a járó- és fekvőbeteg ellátásban dolgozó szakorvosok bére ezen intézkedések következtében közel bruttó 110 000,- Ft-tal emelkedik, ami átlagosan 30%-os növekedést jelent. Ugyanakkor a továbbiakban ígért és várt egzisztenciát javító intézkedések, a komplett életpálya terv bevezetése, és ekképpen a munkavállalók sorsának kiszámíthatóvá tétele még mindig váratnak magukra. Az ország számos helyén önkormányzati tulajdonban, gazdasági társaságként működtetett járóbeteg szakellátó intézmények dolgozói pedig – minden korábbi érvelés és tiltakozás dacára – ismét kimaradnak a béremelésből csakúgy, mint a teljes alapellátás. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a praxisoknak juttatott átlag 70 000,Forintból nemhogy béremelésre nem futja, de sok helyütt még a praxisok gazdasági egyensúlyának megteremtésére sem elegendő. A Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezeteinek Tanácsa részletesen elemezte a gyógyítás, és a benne dolgozók helyzetét, kilátásait az ország különböző területein, illetve az egyes szakmákban és munkaterületeken. Ennek nyomán megállapítható, hogy az orvoshiány jelentős, minek következtében: Számos helyen továbbra sem tudják megoldani a szabályos munkaszervezést, a kötelező pihenőidők kiadását; Az orvosok kifejezetten negatív diszkriminációként élik meg, hogy az ügyeleti, túlmunkájuk díjazását továbbra sem a munka törvénykönyve szerint biztosított munkavállalói jogok szerint, hanem egy lényegesen alacsonyabb szinten befagyasztott bérből számítják, ami havi szinten több tízezer forintos nettó keresetveszteséget jelent; Jelentős a ki nem vett szabadságok aránya, egyes helyeken meghaladja a 30%-ot. Ennek oka a helyettesítés megoldatlansága; Az adminisztrációs terhek folyamatos és sokszor értelmetlennek, feleslegesnek tűnő növekedése a betegellátásra fordítható időt tovább csökkenti; Mindez együttesen folyamatosan növekvő túlterhelést eredményez, ami a munka minőségének rovására mehet, a betegellátás biztonságát veszélyezteti, megkérdőjelezve a pihent orvoshoz való alapjogot. Mindennek következtében általános jelenségként szembesülünk a deprimáltsággal, apátiával, a kiégettséggel. A rossz munkakörülmények a jövedelmi differenciák mellett, sőt lassan azt meghaladva járulnak hozzá az egyes orvosok pályaelhagyási, illetve emigrációs szándékához.

A Magyar Orvosi Kamara részletesen elemezte az utolsó három év azonos időszakának migrációs tendenciáit. Az adatok alapján minden területen – így a szakképzetlenek, a szakorvosok, és külön vizsgáltan az adott évben friss diplomások között is – lassú, de továbbra is folyamatos növekedés érzékelhető. A kamara folyamatosan hangsúlyozza, hogy a jól képzett szakorvosi középgenerációt érő veszteségek, illetve az átgondolatlan nyugdíjrendelet okozta bizonytalanság következtében a gyógyító és oktató munkával felhagyó nagytapasztalatú, idősebb orvosok nélkülözése komoly minőségromlással fenyeget az orvos-, és különösen a szakorvosképzés területén. Az érintettek ezzel kapcsolatos véleményüket a következőképpen fogalmazzák: „Az oktatók terheinek folyamatos növekedése, a kutatási lehetőségek szűkülése, a nagy pályázatokból eddig elérhető források drasztikus csökkenése, a kritikus bérhelyzet szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az egyetemek vezetését. Az oktatói, kutatói utánpótlás egyre nehezebben biztosítható. Az a kormányzati szándék, mely szerint a hazai felsőoktatást Európa egyik legversenyképesebb szegmensévé kívánja fejleszteni, az ehhez szükséges feltételek biztosítása nélkül nehezen képzelhető el. A rektori konferencia menetrend szerint megfogalmazza kéréseit. Jelenleg segélykiáltásként hangzott el, hogy a 2012-es évi kötelező ígérvények sem teljesültek, és „a felsőoktatási intézmények jó, ha a nyári vizsgaidőszak befejezéséig megőrzik működőképességüket”. Az állami egyetemek versenyhelyzetbe szorítása és a saját bevétel növekedése iránti presszionált ösztönzés egyre fokozódó ellentmondást szül és szemben áll a költségvetési források folyamatos szűkülésével.” Gyógyszertár XII. évf. 8. szám 9

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális A nagy tapasztalattal bíró, jól képzett szakorvosok egyre növekvő hiánya az orvosvezetői karban is komoly gondokat okoz. Egy-egy szakterület, kórházi osztály vezetése nagy felelősséget, komoly szakmai gyakorlatot igénylő összetett feladat. Az utóbbi években egyre inkább megfigyelhető, hogy megfelelő jelöltek hiányában, a korábbiakban természetes elvárásként megfogalmazott kvalitásokkal és szakmai gyakorlati idővel nem rendelkezők kerülnek osztályvezető főorvosi pozícióba, ami szintén hozzájárulhat beosztottaik képzésbeli előmenetelének meggyengüléséhez. Ebből a szempontból is különösen nehéz a helyzet a sürgősségi betegellátó osztályokon, ahol még a speciális jártasságot és látásmódot igénylő szakképesítéssel bíró orvosok léte is ritkaság, magyarán a sürgősségi szakorvosok száma még messziről sem közelíti meg az elvárható minimumot. Következésképpen az első lépcsős, sürgősségi betegfogadás területén kényszerűségből szakképzetlen, illetve a területbe egyáltalán nem vágó szakképesítéssel rendelkező orvosok nagy tömege dolgozik. Így az ilyen egységektől szakmailag elvárt, felgyorsuló betegellátás helyett sok esetben éppen a sürgős ellátásra szorulók időfaktorának veszélyes mértékű növekedése figyelhető meg. „Üdvözlendő és támogatandó az egészségügyi kormányzat által ismételten fókuszba helyezett népegészségügyi megközelítés, a felvázolt népegészségügyi programok. Ennek jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ugyanakkor kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy a betegségmegelőzés és a betegség-felderítés területén eredményes munka kizárólag jól, anyagilag biztonságos körülmények között működő, motivált alapellátással képzelhető el. Ez pedig jelenleg sajnos messze nem biztosított!” – áll a közleményben. A háziorvosi, házi-gyermekorvosi, alapellátó fogorvosi kar mintegy tízezer főre tehető közösségében mára olyan mértékű az elöregedés, illetve a hiány, hogy még a mindennapok feladatait is alig képes ellátni. Ráadásul a praxisok gazdasági szempontból egyértelműen veszteségesek, azok gazdasági egyensúlyát a vállalkozó orvosok egyéb területen végzett túlmunkával kénytelenek biztosítani, és ilyen módon a közfinanszírozott közellátást saját magánbevételükből támogatni. A szakellátásban sajnálatos módon mára megváltoztathatatlan tényként elkönyvelt várólisták nemcsak a kellő időben történő diagnosztizálás és gyógyítás lehetőségét veszélyeztetik, de következményes módon „visszatorlódást” okozva továbbnövelik az alapellátásra háruló terhet. Egyre jellemzőbb, hogy a betegek a szükségesnél később, és súlyosabb állapotban kerülnek kórházi kezelésre, ahonnan viszont a szakmailag indokoltnál korábban bocsátják el őket, ezzel nem egyszer megoldhatatlan feladat elé állítva a háziorvost. Jól látható hogy a mintegy 1500-ra tehető nyugdíj koron túl dolgozó háziorvos utánpótlását az évi 80 rezidens még akkor is képtelen lenne megoldani, ha az egyéb feltételek maradéktalanul vonzóvá tennék e pályát. Sajnálatos, de teljesen érthető módon ezt az érintettek is érzékelik, és közülük egyre többen „eveznek csendesebb vizekre” egy-egy külhoni praxis ellátására váltva, ami természetesen tovább fokozza a hiányt és a maradók terheit. A német szövetségi egészségügyi miniszter minap a Német Orvosi Kamara éves nagygyűlésén elmondott hosszú, elemző beszédében (kiemelt belpolitikai esemény!) hangsúlyosan két problémára fókuszált, az ún. ageing-re, azaz az idősödésre és az abból következő növekvő egészségügyi ellátási igényre, valamint az egyre fenyegetőbb mértékű orvoshiányra. E kihívásokkal hazánk is szembesül, és a döntéshozók felelőssége mindent elkövetni azért, hogy a magyar orvoskar ne a gazdagabb, nagyobb országok azonos gondjainak megoldását szolgálja, hanem az itthoniakét. 10 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

Fentiekre tekintettel, és azokból következően a Magyar Orvosi Kamara a következőket kívánja leszögezni: Az egészségügy nem pénztemető, hanem gazdaságilag is – korábban szakértői szinten kimutatott mértékű – hasznot hozó, nemzetstratégiai jelentőségű ágazat. Haladéktalan döntéshozói, politikai és következményes gazdasági paradigmaváltásra van szükség ennek elismerése érdekében. E paradigmaváltás jegyében be kell látni és vezérgondolattá kell tenni, hogy a gyógyítás alapvetően és elsősorban emberközpontú, nem pedig gazdasági érdekektől vezérelt megközelítést és döntéshozatalt igényel. Magyarország közismerten nem magas nemzeti össztermékének (GDP) alig több mint 4%-a – melyet jelenleg az egészségügyi közfinanszírozásra fordítanak – eleve lehetetlenné teszi a jelen írásban megfogalmazott gondok orvoslását, stabil, biztonságos és korszerű gyógyító rendszer működtetését. Európai átlagban kétszer ennyit, de még a V4 átlagában is másfélszer ennyit fordítanak erre éves viszonylatban. Örvendetes, hogy Magyarország kilábalni látszik válságos gazdasági helyzetéből, és ezen felbátorodva a kamara szorgalmazza, hogy a Kormány az 1. pontban hangsúlyozott gondolati paradigmaváltás jegyében haladéktalan gazdasági lépéseket tegyen aŔ biztonságos gyógyítás alapvető feltételeinek biztosítása érdekében. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Programban leírtaknak megfelelően a pedagógusok és a kormánytisztviselők, rendőrök, katonák életpálya tervének megalkotása és bevezetése mellett az egészségügyben, a már 11 éve kidolgozott, orvosi életpálya bevezetése is halaszthatatlan!


A Magyar Orvosi Kamara közleménye „A 2013-ra bejelentett egészségügyi béremelés, illetően napvilágot látott sajtóhírek és nyilatkozatok kapcsán a Magyar Orvosi Kamara ezúton hívja fel a közvélemény figyelmét arra, hogy: 1.) Az egészségügyi alapellátásban dolgozó mintegy 30 ezer ember (háziorvos, házi gyermekorvos, alapellátó fogorvos és a praxisaikban tevékenykedő szakdolgozói kar) sem 2012-ben, sem pedig – az eddig megismerhető tervezetek alapján – 2013-ben nem részesült, és nem részesül béremelésben! 2.) 2012. november 1-től a háziorvosi praxisok átlagosan 70.000,- Ft-os bevételnövekményt kaptak kártyapénz-emelés formájában, a fogorvosi praxisok pedig ennek a felét sem. Sokadszor, de – úgy látszik – még mindig nem elégszer szögezzük le, hogy ez nem béremelés! Ezt az összeget elsősorban és túlnyomórészt a hosszú évek óta folyamatosan veszteségesre finanszírozott, az egészségügyi közellátás frontvonalában nélkülözhetetlen munkát végző praxisok szükségszerű gazdasági egyensúlyba hozására fordítódik, béremelésre nem, vagy csak alig-alig jut belőle. 3.) Ha és amennyiben az említett havi 70.000,- Ft bevétel teljes egészében béremelésre fordítható lenne, úgy az a kötelezően levonandó közterhek után egy alapellátó szakorvos számára ideális esetben sem nyújthatna havi 25.000,- Ft bruttó béremelésnél többet, a szakdolgozóknak pedig alig bruttó 10.000,Ft-t. Összevetésül csak annyit, hogy ugyanezen időszakban a járó- és fekvőbeteg ellátásban dolgozó szakorvosok jelentős része összesen közel bruttó 110.000,- Ft garantált béremelésben részesül.” Budapest, 2013. június 20.


Bezárt a Telki magánkórház Magyarország első magánkórházát 1998-ban nyitották meg. Az intézmény alapítója Kovács Gábor volt. Az ˘llami Egészségügyi Központon kívül ez volt a rendszerváltás óta az egyedüli olyan intézmény Magyarországon, amelyet a modern kórházépítészet normái szerint alakítottak ki. Az intézmény mátrix kórházként működött: nem a beteg járt osztályról osztályra, hanem a különféle specialisták mentek a beteg ágyához. Alapítása óta 50 ezer beteg fordult meg az intézményben, 180 orvossal álltak kapcsolatban és 3000 gyermek született ott. 2008-ban bővítették az itnézményt. Akkor nyitották meg a Budakeszi úton az új, 28 szakma működését integráló járóbeteg szakrendelőt.

Több oka volt annak, hogy Telkiben be kellett zárni a veszteséges magánkórházat. A hálapénzes rendszer mellett a magánbiztosítóknak is jobban megérte a betegeket az állami egészségügy kórházaiba irányítani, ahol az ellátásokat ugyan olcsóbban, de nem valós költségen végezték. Azt sem tették lehetővé számukra, hogy a nyugat-európai árak harmadáért nagyobb számban fogadjanak külföldi betegeket. Kovács Gábor tulajdonos szerint 15 éve késik a reform az egészségügyben, az orvos nem pénzért mosolyog, de egy jó szakember egymilliós fizetést érdemel. Tizenöt éve csináltam meg a Telki Kórház Kft.-t, ami három üzleti tevékenységgel foglalkozik: járóbeteg-ellátással, foglalkozás-egyészségüggyel és fekvőbeteg-ellátással. Ezekből az első kettő nyereséges, a harmadik nem. A kórházunkat sem hirtelen akartuk bezárni. Körülbelül két éve dolgozom azon, hogy ezt a teljes egészségügyi vertikumot eladjam, de nem találtam olyan vevőt, aki mind a három tevékenységet egyben megvette volna. Olyat viszont most találtam, akinek a Telki Kórház ingatlana, felszerelései, gépei és egyebei érdekesek, de nem szeretné folytatni a fekvőbeteg-ellátást. Annyi történt, hogy eladtam az ingatlant és bezártam ezt a tevékenységet. Mi lesz most a kórházból? Ezt majd az új tulajdonos eldönti, akinek a kilétét nincs felhatalmazásom elmondani. Egészségügyi jellegű intézmény lesz, de ennél sokkal pontosabban én sem tudom. Annyi biztos, hogy nem szálloda lesz. Miért gondolta annak idején, hogy igazi magánkórházat hoz létre? Tudható, hogy a fekvőbeteg-ellátás sokkal költségesebb mint a járóbeteg-ellátás. Ha az ember logikusan gondolkozik magán egészségügyben, akkor hamar kirajzolódik előtte ennek a speciális struktúrája. Egy magán járóbeteg-rendelő páciensei fekvőbetegként sem szeretnének visszakerülni a magyar állami egészségügybe. Emellé az volt a várakozásom, hogy a magyar egészségügyben le fog zajlani egy olyan reformfolyamat, ahol mindegy, 12 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

hogy állami vagy magánkórháznak fizetnek-e azonos tevékenységért azonos összeget, és beteg vagy biztosítója fizethet az állami kórházaknál jobb körülményekért. Nos, ez elmaradt. Sőt könnyen ki lehet mondani, hogy az elmúlt 15 évben a magyar egészségügyben semmiféle érdemi reform nem történt. Így a magán-egészségügyi kezdeményezések környezete is úgy alakult, hogy kénytelen voltam levonni a következtetéseket. Pontosabban milyen okok miatt nem jött be ez a kísérlet? Ez leginkább három dologra vezethető vissza. Először is nagyon örültünk, amikor pár éve megjelentek a magán egészségbiztosítási kötvények. Abban bíztunk, hogy ezen ügyfeleknek egy része biztosan a Telki Kórházban fog kikötni. Teljesen más történt. A biztosítók ugyanis begyűjtik a pénzt a betegektől, járóbeteg ellátásra normálisan le is szerződnek a magánszolgáltatókkal, de amint műtétre van szüksége a páciensnek, visszaviszik őt az állami egészségügybe. Miért? Mert a biztosító nagyon olcsó megállapodást tud kötni egy állami kórházzal. Ez a betegnek így is jelent valamiféle soron kívüliséget, a kórházakat pedig senki nem ellenőrzi, hogy valós áron kötik-e meg ezt a szerződést. Hogyan is tudnák, hiszen az állami egészségügyben nem is tudják, vagy nem akarják tudni az egyes beavatkozások valós árait egész onnantól kezdve, hogy az állami egészségbiztosító konkrét szám és pénz helyett HBCS-pontokkal honorálja a különböző tevékenységeket. Külön komoly probléma, hogy ha egy magánbiztosító bevisz egy beteget egy állami kórházba, annak a páciensnek mindenféleképp van állami biztosítása is az OEP-nél. Azt pedig ki ellenőrzi, hogy a kórház nem számlázza-e ki a kezelést mindkét irányba? És önök tudják a valós árakat? Mondhatjuk azt, hogyha valaki tudja a szolgáltatások tényleges árát, akkor az a Telki Kórház. A telki árszint egyébként valahol a nyugat-európai harmadának felel meg.

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Ha üzleti alapon nézzük, akkor ez a biztosítók szempontjából ésszerű döntés, nem? Persze, amíg találnak egy nem piaci szereplőt, aki olcsóbban ellátja az ügyfeleiket, és az ügyfél nem tiltakozik túl hevesen, addig ez Kánaán nekik. Mennyire játszott szerepet a kudarcban a mindenhol jelen lévő hálapénz? Ez a második és messze a legsúlyosabb ok. Amikor a magyar állam legalizálta a hálapénzt az egészségügyben, az teljesen megváltoztatta az orvosok motivációit. Korábban, amikor az orvosok féltek egy vagyonosodási vizsgálattól, akkor könynyebben jöttek, akartak Telkiben dolgozni, és hozták a betegeiket is. Tőlünk ugyanis egy legális és átlátható pluszjövedelmet kaphattak, ami után adóztak. Valószínűleg megvolt a hálapénz is mellette, de így több lábon álltak. És a betegek döntő többségét az orvos „viszi”. Az, hogy az orvos hozzánk irányítja-e a betegét, vagy egy állami kórházba, csak a szabályozási ösztönzőktől függ. Hogyan változtatta ezt meg a legális hálapénz? Innentől kezdve újra minden szereplőnek az az érdeke, hogy mutyi legyen. Ha az orvos tőlem kaphat 100 ezer forintot számlára, vagy ugyanezt adómentesen hálapénzként, akkor az utóbbit fogja választani. De a betegnek is kevesebbe kerül, hiszen az OEP ugyanúgy fizet utána. Ezek után pedig csak az fogja a magánkórházat választani, akinek abszolút elege van az állami egészségügyből. Nekünk ettől romlott a kapacitáskihasználtságunk, ami pedig veszteséges működéshez vezetett.

den erejével a tökéletes szolgáltatásunkért dolgozott. Hálapénzzel az orvos a hakniban érdekelt. Abban, hogy legyen egy főállása egy állami kórházban, emellett netán egy másikban is rendeljen, és még magánrendelései is legyenek. Mi volt a harmadik nyomós ok, ami miatt ellehetetlenült a Telki Kórház? Ez az uniós szabályok változásához kapcsolódik. Sorban álló betegekről van szó, és ha hat hónapnál tovább kell várni egy kezelésre, akkor el lehet menni egy másik uniós országba kezeltetni magunkat. De csak olyan intézménybe, amellyel az adott állami egészségbiztosító erre szerződést köt. Az a helyzet, hogy ha mondjuk egy magyar betegnek hat hónapnál tovább kell várakoznia egy gerincműtétre, akkor elmehet Franciaországba kezeltetni magát, és az OEP kifizeti az ottani árakat, mint a katonatiszt. Telkibe nem jöhetett el, mert velünk nem kötöttek szerződést. És fordítva, mi sem tudtunk nyugat-európai betegeket fogadni. Miért akadályozzák ezt, amikor annyit hallani a magyar egészségturizmus fejlesztéséről? Elvileg ez arra van, hogy kizárják az őrült drága topklinikákat, ami egy logikus dolog. Telki azonban messze nem ez a kategória, mégis 15 év alatt nem tudtam elérni, hogy akár csak komolyan foglalkozzanak ezzel. Mindig az a válasz jött az OEP-től, hogy „értjük, majd még megvizsgáljuk”. Tehát nem hagyták, hogy egy magánkórház profitáljon a külföldiek ellátásából, és ezt a lehetőséget szeretnék fenntartani az állami ellátórendszernek. Ön szerint a közkórházak ezt jól fogják csinálni?

Mit tapasztalt? Ha egy orvost jól megfizet, akkor az kedvesebb a beteggel? Reggel az állami kórházban gyorsan és ridegen lezavarja a pácienseit, aztán elmegy Telkibe és ott mosolyog? Nem gondolom. Eleve csak olyan orvosokkal dolgoztunk, akik nem pénzért mosolyognak, hanem mert eleve lelkiismeretesek és figyelnek a betegre.

Persze, de az majd elválik, hogy hány nyugat-európai beteg szeretne a magyar állami egészségügy keretein belül meggyógyulni. Magyarországon szakmailag tényleg világszínvonalúak az orvosok és ápolók is. De azzal mintha nem akarnánk szembenézni, hogy az intézmények fizikai állapota rettenetesen rossz, nem is beszélve az ott uralkodó morálról. Még ha újra is festik a VIP-szobákat, szörnyű állapotokkal találkozna egy külföldi beteg, ha lesétálna egy emelettel lejjebb.

Ön szerint mennyit kéne keresnie egy orvosnak, ha nincs hálapénz?

Egy rövid ideig mégiscsak volt önöknek is OEP-es szerződésük. Az mennyire volt vonzó az átlag betegnek?

Ez megint strukturálási kérdés. Mi főként főállású orvosokat foglalkoztattunk, akik csak náluk dolgoztak. Ha a mi kórházunkban egy tapasztalt, jó orvos megkeresett egy hónapban egymillió forintot, akkor elég boldog volt, megbízhatóan, min-

Volt egy rövid időszakra OEP-finanszírozásunk egynapos sebészeti beavatkozásra (amikor műtét után még aznap hazamehet a beteg – a szerk.), és kiugróan sikeres is volt. Főleg szemműtéteket végeztünk. Az ország minden tájáról özönGyógyszertár XII. évf. 8. szám 13

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális löttek, hétvégén buszok indultak a hályogműtétek miatt. Aztán az OEP ezt látva gyorsan megváltoztatta a játékszabályokat. Veszteségessé tette a szemműtétekre felépített struktúránkat, és akkor kiszálltunk. Ezt egyébként úgy kell elképzelni, hogy egy 105 ezer forintos szemműtéten ötezer forint volt a kórház haszna.

Az előbb három okot sorolt fel, de mi van, ha egyszerűen túl magasak voltak az áraik és a hazai fizetőképes kereslet egyszerűen nem tud eltartani egy ilyen kórházat? A Telki Kórházba például milyen arányban jártak külföldiek? A betegeinknek nagyjából a 40 százaléka volt itt élő külföldi, akiknek döntően a biztosítójuk fizette az ellátást.

Miért jöhetett az ellenszél? Jó példa lehet talán az, hogy az Egyesült Államokban a gerincsebészeti eljárások döntő többsége már az egynapos kategóriában van. Mi Telkiben a gerincsebészeti műtéteink után a következő nap már hazaengedtük a betegeinket, de az egynapos kategória is elérhető lett volna. Mivel nálunk naponta fizeti a beteg a szobát, az az érdeke, hogy a lehető leggyorsabban hazamenjen. Az állami HBCS-rendszerben viszont abban érdekelt egy kórház, hogy egy beteg legalább 5 napig benn feküdjön. Ez csalások és a felesleges ágyfoglalások tömkelegéhez vezet. Elképesztő ellenállással találkoztunk aztán, amikor felvetettük, hogy akár a gerincsebészetet is az egynapos kategória felé kéne vinni, hiszen nagyon nagy összegeket buktak volna az állami kórházak.

A magánkórházaktól gyakran azért tartanak a betegek, mert attól tartanak, hogy az üzleti érdekek biztosan felülírják majd az orvosi szempontokat. Például olyan ellátásokat is kifizettetnek, amelyek nem lennének indokoltak. A tisztességtelenség egy etikai kérdés. Ha egy intézmény feleslegesen csináltat pluszvizsgálatokat, hogy több pénzhez jusson, annak előbb-utóbb híre megy és lehúzhatják a rolót. Érdekes módon Telkinek az elmúlt 15 évben egyetlen ilyen problémája sem volt, hiszen nekünk is éppenséggel pont az az érdekünk, hogy az ügyfelek valóban elégedettek legyenek.

Közben meg egyre hosszabbak a várólisták. A várólista egy mesterséges dolog, és finanszírozási okai vannak, nemcsak nálunk, Angliában vagy Franciaországban is. Sorba állítják a betegeket, hátha elmúlik addig a betegség, hátha meghal az illető, hogy csak akkor kelljen kifizetni az ellátást, ha rákerül a sor. Az, hogy melyik országban mekkora sort vállal az állami egészségfinanszírozás, ízlés kérdése. Kapacitás nálunk is lenne még bőven. Az OEP mondja meg azt, hogy mondjuk egy hónapban csak 500 gerincműtétre adok pénzt. De ha egynapos műtétek lennének, akkor gyorsabban rotálnának a betegek, és kevesebbet kellene várni. Igen, ebben az esetben havi ezer műtétre lenne elég ugyanaz a pénz. Csak ehhez többet kellene dolgozni az állami kórházakban és az egész működésüket ésszerűbben kellene szervezni. És ez a változás miért nem történik meg? Mert itt mindennemű változásban ellenérdekeltek az iparági szereplők: ellenérdekelt az orvostársadalom és ellenérdekelt a mindenkori kormány is, mert nem meri felvállalni a változtatás politikai kockázatát. Erős a passzív ellenállás. Egy magánkórházra könnyű volt azt mondani, hogy nem fontos. A felsőbb helyekről jött folyamatos elutasítások ellenére azért biztos előszeretettel feküdtek a Telki Kórházban politikusok vagy kormányzati szereplők. Természetesen, de alapvetően nem politikai okai vannak az ellehetetlenülésnek, inkább az érdekeltségek a meghatározók. Inkább elszenvedjük azt, hogy azt se tudjuk, mi mennyibe kerül és minden évben több tízmilliárdos nagyságrendben segítjük ki a becsődölt állami kórházakat úgy, hogy nincs felelős, nincs gazdája semminek. Senki nem vizsgálja, mekkora egy adott kórház műtőjének kapacitáskihasználtsága. Minden orvosnak, szent tehénnek és részlegnek megvan a maga harca, hogy a legmodernebb technológiával legyenek felszerelve, de közben lehet, hogy csak napi 4 órát dolgoznak a műtőben. Egy műtő ugyanis semmiben sem különbözik egy autógyár présgépétől: ha egy műszakban dolgoznak benne, akkor rossz a megtérülése, ha háromban, akkor jó és alacsonyabb lesz a szolgáltatás ára. 14 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

A Telki Kórház rendelései a Budakeszi úton alapított magánrendelőjükben mennek tovább. Miből gondolja, hogy az fenntartható? A járóbeteg-ellátás olcsóbb és ezen a területen rendes verseny van, rengeteg ilyen szolgáltató működik. Többen megengedhetik maguknak, hogy kifizessenek 10 -20 ezer forintot egy gyors, időpontra szóló, minőségi ellátásért, ahelyett, hogy az állami kórház viszonyai közt töltsenek el ugyanezért egy egész napot. Onnantól egyébként, hogy a kórházat eladtam, sorban állnak a vevők a kft. másik két ágazatáért. Egy jó, országos egészségügyi reformnak ön szerint mik lennének az alapjai? Három dolgon kéne alapulnia. Először jó lenne tudni, hogy az OEP pontosan mit finanszíroz és mennyiért. Ehhez először kötelezővé tenném a balesetbiztosítást, így a magánbiztosító fizetné a balesetek utáni ellátást, ők tartanák fenn a költséges traumatológiákat. A baleset ugyanis egy egyéni kockázat, nem az ország egészségi állapotához köthető dolog, és tud önállóan működni. Leválasztanám még a szociális ellátórendszert is, hiszen az megint más kategória. Ezt már a költségvetésnek kell állnia, de nem a normális biztosítóközösség terhére, mert ez szociális kérdéskör, ami a szociális minisztériumhoz tartozik. Ami a kettő között marad, az az egészségügy.

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális És az hogy nézne ki? Ahogy mondtam, muszáj tudni, hogy milyen beavatkozást, milyen színvonalon milyen költségekkel vállal az állam. Ha megvan, hogy egy vakbélműtétre mondjuk százezret adnak, akkor ezért azt vállalhatja az állam, hogy a műtétet elvégzik a betegen, és utána egy négy- vagy hatágyas szobában helyezik el. Az összes többi pluszért, mint az egyágyas szoba, már külön lehet fizetni, amit a beteg biztosítója fedez vagy kifizeti a saját zsebéből, ez a co-payment. Fontos, hogy ez szektorsemleges legyen, tehát mindegy, hogy milyen tulajdonú kórház végzi ezt el. Aki azonos feltételekkel jobb szolgáltatást tud biztosítani, majd ahhoz mennek a betegek. Sehol a világon nem tudja az állam finanszírozni, hogy minden kórházában egy-két ágyas szobák legyenek. Hamar bezárna így jó néhány kórház. Abszolút így van, bezárna néhány kórház, osztály vagy műtő, de újra megkérdezem: ezek milyen hatékonysággal akartak dolgozni akkor? Egy műtét ráadásul kockázatos dolog. Hogyha valamelyik kórházban egy bizonyos esetből kevés fordul elő, akkor kockázatosabb lesz odamenni, mert arra a problémára ott nincsenek edzésben az orvosok. Az sem állapot, hogy egy tervezhető műtéti beavatkozásnál ne utazzon a beteg akár 100 kilométert. Ez ma már nem távolság. Amíg a kórházak önkormányzati tulajdonban voltak, a négyévente tartott választások lehetetlenné tettek minden ilyen változtatást. Az, hogy most állami tulajdonba kerültek, talán ad valamilyen esélyt az egész rendszer racionális átszervezésére. Mennyi idő lenne újra létrehozni egy a Telki Kórházzal öszszemérhető színvonalú magánintézményt?

Kovács Gábor és a Telki Kórház Kovács Gábor a 15. leggazdagabb magyar, vagyona becslések szerint 40 milliárd forint. Az alföldi tanyavilágban, Kakasszéken született 1957-ben. A moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Főiskoláján szerzett diplomát. Pályáját a Magyar Nemzeti Bank deviza főosztályán kezdte. 1985-ben az amerikai Citibank budapesti leányvállalatához igazolt át, a kilencvenes évektől pedig Londonban a bank kelet-európai befektetéseivel foglalkozott. 1989-ben alapította meg a Bankár Holdingot, 1991-ben tért haza Magyarországra. A holding csőd szélén álló vállalatokat vásárolt meg, javított fel, majd adott el. A cégügyek mellett műkincskereskedelemmel is foglalkozik. 2003-ban alapította a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt, 2004-ben pedig megnyitotta a Kogart Házat az Andrássy úton. 2004-ben megvásárolta a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostort, amely a teljes rekonstrukció után 2010-ben oktatási és meditációs központként nyílt meg. 1998-ban Ungár László és Csermely Gyula szülésznőgyógyász szakmai elképzeléseire alapozva, Kovács Gábor finanszírozásával alapították az egyedüli magyar magánkórházként működő Telki Kórházat, amit önálló menedzsment vitt. A térségből és Budapestről is jártak oda dolgozni, összesen 63 munkahely szűnik meg a kórház leállásával. A kórházban csak tervezett műtéteket végeztek el. Szülészet-nőgyógyászat és sebészet volt a leginkább meghatározó terület.

Az épületeteket meg lehetne csinálni másfél év alatt. De ez nem egy közért, itt bonyolultabb folyamatokat kell megoldani. Ezért 7-8 évbe telt, amíg szakmailag sikerült elfogadtatni, hogy ez egy magas színvonalú kórház. Ha minden oldalról hátrányosan megkülönböztetnek minket, akkor én sem tudok mást mondani, mint hogy köszönjük szépen, ennyi volt. Ebbe bele lehet fáradni. Joób Sándor és Szalai Bálint



Ellehetetlenül a háziorvoslás Korosodó doktorok, a szakma iránt érdektelen vagy külföldre távozó fiatalok, betöltetlen praxisok jellemzik ma a háziorvoslást Magyarországon.

szer annyi, mint amennyibe a második helyezett Békés megyében várnak orvost. Ezeken a helyeken, helyettesítéssel oldják meg a betegellátást.

Magyarországon jelenleg 218 olyan háziorvosi praxis van, amelybe rövidebb vagy hosszabb ideje nem találnak doktort. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint ezek közül 132 tartósan betöltetlen. Ez ugyan nem magas szám ahhoz képest, hogy nagyjából 6800 háziorvosi praxis van az országban, csakhogy vannak olyan települések, amelyekbe hosszú évek óta nem találnak háziorvost.

Közben a mintegy négy és félezer aktív háziorvos közül 1500 már betöltötte a nyugdíjkorhatárt, átlagéletkoruk jelen pillanatban 54 év. A legtöbb idős doktor Budapesten, Pest és Csongrád megyében, valamint az ország északkeleti részén dolgozik. A fiatal orvosoknak viszont egyre kevésbé vonzó a sok munkával és felelősséggel, de egyre kisebb bevétellel kecsegtető háziorvoslás. A négy hazai orvosegyetemen jelenleg mindöszsze 68-an választották a háziorvosi szakképzést. A végzett háziorvosnak pedig – immár évtizedekre visszamenőleges adatok szerint – csak a 25 százaléka áll munkába a végzést követően, de 5-6 év múlva sem sokkal jobb, mindössze 55-60 százalékos ez az arány. „Az évi nyolcvan háziorvos-szakorvosjelölt így akkor is képtelen lenne megoldani az utánpótlásproblémát, ha az egyéb feltételek maradéktalanul vonzóvá tennék ezt a szakmát” – fogalmazott a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István.

Különösen a hátrányos helyzetű és/vagy kisebb települések nem vonzóak a doktorok számára, bár Pest megyében és Budapesten is akadnak üres állások, az egyik XVIII. kerületi például majdnem három éve. Tiszafüreden és Barcson 2004 ősze óta keresnek gyermek-, Tiszabőn, Mezősason, Nagylakon, Cserépváralján, Putnokon, Somogyapátiban gyerek- és felnőtt háziorvost is. A legtöbb, 41 praxis Borsodban áll üresen, ez majdnem két-

Márpedig a helyzet az, hogy még az ombudsman is azt állapította meg az év elején, hogy az egészségügyi alapellátó szolgálatokat évek óta nem a valós ráfordítások és szükséges összegek figyelembevételével finanszírozzák. A FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége szerint évente 25 százalékkal kellene növelni a háziorvosi praxisok finanszírozását egészen addig, amíg az havonta és praxisonként el nem éri

– egy orvossal és két szakdolgozóval számolva – a 2 millió forintot. Az egy praxisra jutó éves finanszírozás jelenleg nem éri el a 13 millió forintot, vagyis alig fele az elvártnak. A háziorvosok emellett a közalkalmazotti orvosi bérek emelésével megegyező mértékű fizetésemelésre is igényt tartanak – mondta elnökük, Selmeczi Kamill. Hozzátette: a felnőtt háziorvosi pálya vonzerejének növelése érdekében hasonló lépést várnak a kormánytól, mint amit a gyermekorvosi területen történt, ahol havi kétszázezer forintos támogatást adnak a gyermek háziorvosi praxist választó pályakezdő orvosoknak. Három és félmilliárdos modellkísérlet 24 észak-magyarországi, illetve északalföldi háziorvosi praxis vesz részt abban a Svájci Alap mintegy 3,6 milliárd forintos támogatásával megvalósuló modellkísérletben. Ennek egyik célja, hogy egészségügyi szakdolgozók bevonásával segítse a hátrányos településeken a háziorvosok munkáját. Selmeczi Kamill FAKOOSZ-elnök szerint előremutató a kezdeményezés, de a szakdolgozók is egyre kevesebben vannak, és az ő munkájuk is pénzbe kerül, tehát a modellkísérletet kiterjesztése nem úszható meg az egészségügy finanszírozásának növelése nélkül. Haiman Éva

Indul a svájci projekt az alapellátás megújításáért Négy hátrányos helyzetű kistérségben, 3,7 milliárd forintos támogatással szerdán indul útjára a svájci projektként emlegetett népegészségügyi modellprogram. Papp Magor, a program szakmai vezetője szerint a praxisközösségek létrehozásával főként a megelőzés lehetőségei bővülnek, javul az esélyegyenlőség, s mindez alapja lehet majdan a teljes alapellátás megújításának. A négy évre tervezett, népegészségügyi fókuszú modellprogramra huszonnégy észak- és kelet-magyarországi házior16 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

vosi praxist választottak ki. A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) által koordinált projekt keretében a berettyóújfalui, a hevesi, a jászapáti és a borsodnádasdi kistérség területén az emberek számára is kézzel foghatóan várhatóan az ősszel jelenik meg a Svájci Hozzájárulás által 85 százalékban finanszírozott projekt. Az új szakembereket már kiválasztották, és július elsején az Országos Alapellátási Intézet (OALI) alkalmazásába is kerültek – mondta el Papp Magor, a modellprogram szakmai

vezetője. A rezidens szövetség korábbi elnöke közölte: egy-egy praxisközösségben átlagosan bruttó 300 ezer forint többletfinanszírozáshoz jutnak az új szakemberek „csapatba léptetésére”, a népegészségügyi többletfeladatok ellátására és a szűrőprogramok megszervezésére, továbbképzésre, eszközbeszerzésre, informatikai fejlesztésre, valamint speciális roma programokra. A részletekről szólva korábban Csizmadia István, a GYEMSZI stratégiai főosztályvezetője azt mondta: minden praxis

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális új számítógépet, táblagépet, okostelefont, a praxisközösségek további laptopokat, a képzésekhez projektort, vetítővásznat kapnak, és várható, hogy benzinszámlát is elszámolhatnak. Minderre azért van szükség, mert a program keretében olyan működési modellt dolgoznak ki, amelyben az alapellátás gyógyító tevékenysége mellett több szinten is megjelennek a megelőző szolgáltatások. A kijelölt körzetek egy részében korábban háziorvos és védőnő sem volt, most viszont gyógytornász, dietetikus, egészségpszichológus és a szervezésben segítő segéd-egészségőr is rendelkezésre áll majd. Bár ez eltérő lehet, Papp Magor szerint közösségenként általában 6 háziorvost, 6 asszisztenst, 12 segéd-egészségőrt és átlag 8 védőnőt alkalmaznak. – Nem elég a szolgáltatásokat fejleszteni, azt is el kell érnünk, hogy a lakosság igénybe is vegye azokat. Az érintett településeken a következő években népegészségügyi programok sora valósul meg: betegklubok szerveződnek, az intézményekben, közterületen és a családok otthonaiban folyamatos ismeretterjesztő, felvilágosító, toborzó kampány zajlik majd, hogy az embereket aktív részvételre ösztönözzük. Azt szeretnénk, hogy ezeken a lakóhelyeken egészségtudatos légkör alakulhasson ki – jelentette ki Csizmadia István. A svájci parlament 2007-ben hagyta jóvá, hogy a kibővített Európai Unióban a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében 130 millió svájci frank vissza nem térítendő hozzájárulást biztosít Magyarországnak. Ehhez a jóváhagyásától számítva öt év kötelezettségvállalási és tíz év kifizetési idő áll rendelkezésre. A program a tervek szerint 2016 júniusáig befejeződik, ám mint Papp Magor vallja: nem céljuk, hogy addig csak a modellprogram mű-

ködjék. Ha kellő mennyiségű információ áll rendelkezésükre, megteszik javaslataikat az egészségügyért felelős államtitkárságnak, annak érdekében, hogy a lényegében pilotként működő svájci projekt tapasztalatai alapján újíthassák meg a teljes alapellátást.

Mindezt egyebek mellett az is indokolná, hogy bár a jelenlegi egészségügyi kormányzat kezdetektől prioritásként beszél az alapellátásról, egy az uniós egészségügyi források felhasználásáról a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség számára készített elemzés megállapításai szerint „meg kell majd határozni ennek a területnek a jövőbeni szerepét.” Kiss Norbert vezető elemző egy interjúban egyebek között úgy nyilatkozott: „a források akkor tudnak hozzájárulni a rendszer jobbításához, ha a szakpolitikának van határozott elképzelése arról, milyen ellátórendszert szeretne: tudja, mit kell tennie, és tud ehhez forrást is rendelni. A ciklus során hangsúlyos cél volt, hogy erősítsék az alacsonyabb progresszivitású szintek szerepét. Ez azonban nem mindig látszik a források eloszlásában: annak vannak látványos jelei, hogy a kórházi szektor felől a járóbeteg-ellátás felé tereljék az igénybevételt, az ugyanakkor nem látható, miként tennék ugyanezt a járóbeteg-szektorból az alapellátás felé. A normál finanszírozásban mintegy 17 százalékot tesz ki az alapellátás, a fejlesztési forrásokból azonban öt százalék alatt részesedett.”

A népegészségügyi fókuszú alapellátási modellprogram megvalósítására létrejött konzorcium tagja a GYEMSZI, az OEP, az OALI, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete, a Magyar Védőnők Egyesülete, a kutatásokhoz kapcsolódva pedig a debreceni, a pécsi, a szegedi és a fővárosi Semmelweis Egyetem. Miután a praxisok kiválasztási szempontjai között a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális elmaradottság, valamint a magas munkanélküliség mellett nagy súllyal esett a latba a cigány lakosság magas részaránya is, külön alprogramokat dolgoztak ki a romák bevonására. A roma lakosság egészségi állapotára vonatkozó felmérések ugyanis azt igazolják, hogy a jelentősebb nem-fertőző megbetegedések esetében a romák betegebbek, erre pedig éppúgy hatással vannak a jövedelmi viszonyok, mint a lakhatási körülmények, a munkanélküliség, továbbá az egészségkárosító életmódbeli tényezők. Mindez tehát jelentősen más lesz, mint ami ma egy-egy háziorvosi körzetben zajlik. A szolgáltatások minden korábbinál szélesebb körűek és könnyebben hozzáférhetőek lesznek a kistelepülésen élők számára. S hogy mikor tekintik majd sikeresnek a programot? A felkészülés idején, tavaly év végén felmérték a helyben lakók egészségi állapotát, vizsgálták orvoshoz fordulási szokásaikat. A felmérést a program zárásakor megismétlik. A tervezett programból teljes egészében kimaradtak a gyógyszertárak, ahol elismerten a legmagasabb a paciens kontakt, amelyek alapszintű egészségügyi szolgáltatók, deklarált népegészségügyi platformok, és a kormányzat által is elismert terápiamenedzsment és gondozási programokat végeznek. (szerk.) MOSZinfo



A rezidensek álma: szűnjön meg a hálapénz „Ha itt akarok maradni Magyarországon, tennem kell azért, hogy megszűnjön a hálapénz” – foglalta össze egy mondatban hitvallását dr. Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) frissen megválasztott elnöke. Elmondta azt is, az elkövetkezendő években mindent el fognak követni azért, hogy felszámolják a hazai egészségügyben a paraszolvenciát, s elérjék egy olyan bértábla kialakítását, ami a gyakorlatban is lehetővé teszi a rendszer kifehérítésétírja az eLitMed.hu. Budapesti sajtóbeszélgetésükön dr. Papp Magor leköszönő elnök az elmúlt öt év eredményeit foglalta össze, s hozzátette azt is, nem tervezi, hogy beszáll a nagypolitikába.

dr. Papp Magor

„Mintha az én gyerekem is lenne a Szövetség” – ezzel a mondattal nyitotta az elmúlt évek áttekintését Papp Magor, aki a széles nyilvánosság előtt érett szakorvossá és egyben vérbeli érdekképviselővé, igaz, az elmúlt évek reformtörekvései miatt jó terepet kínálkozott a fejlődéshez. Molnár Lajos, ex-egészségügyi miniszter ötlete, a fizetős szakorvosképzés tervei verték ki elsőként a biztosítékot a fiatal orvosoknál, ami addig példátlan összefogásra ösztönözte a medikusokat 2007-ben. Az akkori fellépés sikere döbbentette rá őket, hogy mégiscsak van befolyásuk az eseményekre, így amikor dr. Székely Tamás tárcavezetőként előállt a röghöz kötés ötletével 2009-ben, meg18 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

szervezték az emlékezetes, kétezer fős fehérköpenyes demonstrációt, majd a szigorló medikusok felmondási akcióját. Ebben az időszakban készítették első reprezentatív felmérésüket az orvostanhallgatók, szakorvosjelöltek körében, amit azóta évente ismételnek meg, kikérve a fiatalok véleményét migrációról, a képzés minőségéről, vagy a korai kiégésről. Az idei felmérés szokásos kérdései mellett célzottan csoportosulnak a hálapénz köré is, az eredményeket várhatóan az év második felében hozzák nyilvánosságra, ígéreteik szerint a betegek nézeteit is megismerhetjük a paraszolvenciáról. A következő markáns fellépés ideje 2011ben érkezett el, folytatta az értékelést Papp Magor. Akkor a béremelés érdekében a Szövetség felhívására több ezer orvos helyezte ügyvédi letétbe felmondólevelét, ma pedig már a kormány hitelességét meghatározó kérdés, hogy folytatódjon a bérek növelése az ágazatban – vélekedett a leköszönő elnök. Míg a rezidensek megélhetését a fizetésemeléssel, valamint a Markusovszky-ösztöndíjjal, és a hiányszakmában biztosított kiegészítésekkel érdemben sikerült javítani, eközben a szakorvosoknál komoly elmaradás tapasztalható a bérekben, amit szintén korrigálni kell, hogy a szakvizsga után se csökkenjen a havi jövedelem. A felmondólevelek ügyvédi letétbe helyezésének fontosságáról győzködte kollégáit két évvel ezelőtt Dénes Tamás a veszprémi kórházban, ahol korábban sebészeti, most pedig érsebészeti szakvizsgára készül. Bár saját bevallása szerint akkoriban még bírálta a Rezidens Szövetség ténykedését, ma már úgy látja, bölcs megállapodás született a béremelésről. Elnöksége alatt a hálapénz megszüntetése lesz tevékenységük fókuszában. Az új elnök szerint csupán a béremeléssel nem védhető ki a korrupció, amire a fiatal orvosok még sokkal érzékenyebbek. Hozzátette azt is, a már említett, új felmérésük szerint sokkal kisebb mértékű az a bértöbblet, amiért

cserébe az orvosok már lemondanának a paraszolvenciáról, mint amennyit a politikusok, vagy a közvélemény gondol. Van még javítanivaló a szakképzésben A hálapénz a szakképzést is megfertőzi, igaz, utóbbira nagy veszélyt jelent a szakorvosok elvándorlása is, lassan nem lesz, aki a felnövekvő rezidensgenerációkat oktassa – vélekedett Dénes Tamás, hozzátéve, hogy a szakképzés – ahogy korábban is – továbbra is slágertéma marad a Szövetségben. Erről bővebben a Szövetség budapesti, képzésért felelős elnöke, dr. Kárpáti Keve belgyógyász szakorvosjelölt beszélt. Bár az oktatás színvonalának javításában ez elmúlt három évben több eredményt is elért a MRSZ, a szakmai fejlődés biztosításában, a szakorvosképzés minőségének javításában továbbra is vannak tennivalók. Szeretnék elérni, hogy valamennyi szakorvos, aki részt vesz az oktatásban, legyen osztályozható, a tanítványok által személyesen véleményez-

dr. Dénes Tamás

hető, és legyen mód tutort, mentort váltani a szakképzés ideje alatt. Törekvésük az, hogy a véleményezhetőség lehetősége a tanító szakorvosok szerződésébe is kerüljön bele. A tutorok és mentorok díjazása az utóbbi időben jelentősen emelkedett, ma már közel hatvanezer forintot kapnak az oktatók havonta, rezidensenként. Azonban Kárpáti Keve azt is elmondta, több intézményben ezek a honoráriumok annak ellenére sem jutnak el a címzettekhez, hogy az összeget az oktatóhelyek megkapják a költségvetésből. (eLitMed.hu) MOSZinfo


Budapest Premium Medical Port (BPMP) Klaszter 2010-ben a Kormány által bemutatott Ðj Széchenyi Terv középpontjában a foglalkoztatás dinamikus bővítése, a pénzügyi stabilitás fenntartása, a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, valamint hazánk versenyképességének javítása áll. Ennek egyik vezető rész-programja a Gyógyító Magyarország Egészségipari Program. Az egészségipar magában foglalja hazánk kivételesen gazdag termál- és gyógyvízkészletének, geotermikus adottságainak hatékony, sokrétű kiaknázását és hasznosítását, másrészt – ezzel összefüggésben – az egészség megőrzését és helyreállítását, az egészségtudatos életmódot szolgáló termelő és szolgáltató iparágakat harmonikus rendszerbe kapcsolja össze. Jelentőségét meghatározzák kapcsolódásai a gazdaság szinte minden területéhez, a kedvező természeti adottságok, a felhalmozott szellemi tőke és az egyre nyitottabbá váló nemzetközi piac. A gyógy- és termálturizmus fejlesztése már az első Széchenyi Terv turizmusfejlesztési programjának is egyik legsikeresebb része volt. Az egészségipar valamennyi nemzetgazdasági prioritásnak megfelel, mivel rendkívül innovatív és kutatásigényes területei vannak, jelentős, még részben kihasználatlan külpiaci lehetőségekkel, és igen komoly, tovább bővíthető munkaerőbázissal rendelkezik. Az egészségipar fejlődése és kiemelt kezelése kedvezően befolyásolhatja a számos gonddal terhelt egészségügy ellátó- és finanszírozási rendszerének elengedhetetlen reformjához szükséges széles körű konszenzus megteremtését. Az egészségipar akkor lehet valóban kitörési pont, ha megfelelő, fizetőképes kereslet lesz termékei és szolgáltatásai iránt. A külföldi és a hazai keresletre egyaránt számítani és építeni kell, mint ahogyan ez bebizonyosodott a korábbi egészségturisztikai fejlesztések esetében is. (Forrás: Új Széchenyi Terv)

Öregedő Európa

XXI. század technológiai-gazdasági húzóágazata az egészségipar lett, mert az egészség fontos értékké vált. A tehetősebb európai lakosság számára egyre jobban felértékelődik az egészség, a fiatalosság, a betegségek gyors és hatékony gyógykezelése, miközben a civilizációs betegségek is egyre terjednek a rossz életmód, rossz táplálkozás és a testmozgás hiánya miatt. Emiatt az európai populációban egyre nő az elhízás, a szív és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, a depresszió, az autoimmun betegségek, a mozgásszervi megbetegedések és a rák. Európában egyre növekszik a gyógyszer, a gyógyászati segédeszköz és táplálék kiegészítő termékek forgalma és az esztétikai valamint a kuratív gyógykezelések száma és értéke is. Az USA és az EU kormányai a GDP-jük már 7-8%-át költik a lakosság egészségügyi ellátására. Az egészségipar részesedése is dinamikusan nő a többi gazdasági szektorokhoz képest. Mindezek alapján az egészségipar ideális pozicionálási alap Magyarország számára, mert:

Megfelelő adottságokkal, létező és ismert hagyományokkal rendelkezik;

Tartósan növekvő, a világban is folyamatosan felértékelődő ez a piac; A növekvő emberi élettartam egyre szélesebb igényt teremt a meg-

élt évek minőségének javítása iránt, amihez várhatóan egyre bővülő fizetőképes kereslet társul; Pozitív képpel, pozitív attitűddel pozícionálja az országot; A tudásalapú társadalomban felértékelődik a tudás hordozója és alkalmazója, a munkát végző, értékteremtő ember; Az egészségipar eredményei jótékonyan hatnak a lakosság egészségi állapotára, ezzel az ország egyik legfontosabb problémájára ad választ és növeli a gazdaság teljesítőképességét. (Forrás: Új Széchenyi Terv)

Húzóágazat a gyógyturizmus

Globálisan az egyik legdinamikusabban fejlődő üzletág az orvosi szolgáltatásokra épülő gyógyturizmus. A teljes piacot 2006-ban 60 milliárd dollárra becsülte a McKinsey and Co., s prognózisa alapján 2012-re már 100 milliárd dollár lett ez az érték. E terület fő motivációját elsősorban a szolgáltatások kedvező ár-érték arányai adják, de fontos szempont a hozzáférhetőség. A gyógyturisták 57%-nak a minőségi szolgáltatás fontos, amely alapvetően high-tech Gyógyszertár XII. évf. 8. szám 19

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális eszközparkot, a megalapozott szakmai reputációt és az egészségügyi eljárás kimagasló sikerességét jelenti. A felmérések alapján a potenciális ügyfél a betegsége kapcsán először arról dönt, hogy utazzon-e vagy se a gyógyulása érdekében. Második döntési lépése az, hogy hova utazzon, amit a szükséges orvosi ellátás jellege, a célország eléréséhez kapcsolódó útiterv és a saját pénztárcájának vastagsága is befolyásol. Az Internet a fenti döntési folyamatban kulcsszerepet játszik. Az érdeklődők 73%-a a világhálón keres adatokat és információkat ez ügyben. Gyors, attraktív és informatív honlapokat keresik. Az érdeklődők 3 másodpercen belül elhagyják a számukra nem vonzó web-oldalakat (Forrás: http://www.imjt.com) A felmérések szerint az egészségturisták 83% kísérővel utazik, aki részt is vesz valamilyen kapcsolódó turisztikai programon pl. városnézés stb., (Forrás: http://www.medicaltourismmag.com) Nálunk az esetek 80 százalékát és a nagyjából a bevétel felét az osztrák határ menti fogászati turizmus hozza. De komoly bevételt hoznak az utazásszervezők közreműködésével érkező, brit, ír, francia, dán, német és svájci páciensek is, akik a fogászat mellett más esztétikai beavatkozásokra is befizetik magukat. A magyarországi magánintézmények fogászati szolgáltatásai piacvezetők Európában. Dinamikusan fejlődő, nagy potenciált hordozó terület az úgynevezett egynapos sebészet is. Érdekes ugyanakkor, hogy a hazai gyógy- és wellness szállók bevételei nagyobb része a belföldi vendégek után keletkezik. Két évvel ezelőtt például 900 ezer hazai vendégre jutott közel 450 ezer külföldi gyógyturista, s a bevételek megoszlása 16 milliárd, illetve 13,5 milliárd forint volt, azaz a külföldiek azért fajlagosan többet költöttek a hazai gyógyszállókban, mint a belföldi vendégek. (Forrás: http://www.webdoki.hu)

Változó magyar egészségügy

Alacsony eredményességű működését az alulfinanszírozott, rossz szakmai struktúra és folyamatok, a forráshiány, közgazdaságilag irracionális árképzés, hatósági árak, kaotikus érdekeltségi- valamint dominánsan állami-önkormányzati tulajdonviszonyok jellemezték eddig. A közalkalmazott orvosok és szakdolgozók megalázóan alacsony fizetése (400-600 EUR /hó) miatt tömegessé vált a nyugat-európai munkavállalás. A magyar egészségügyi intézmények súlyos HR gondokkal küzdenek mindenhol az országban. 2011-ben a Semmelweis Terv keretében Dr. Szócska Miklós egészségügyi Államtitkár vezetésével megkezdődött a magyar egészségügy teljes körű átalakítása. Ez több évet is igénybe vesz. Ugyancsak 2011.-ben az Orbán Kormány által meghirdetett Új Széchenyi Terv az egyik fő gazdasági húzómotornak a gyógyturizmus fejlesztését jelölte ki.

Piac a magyar egészségügyben

Az állami egészségügyi rendszer átalakítása a magyar betegek számára sok bizonytalansággal és hozzáférési nehézséggel jár. Az orvoshiány, az egészségügyi intézmények funkcionális és tulajdonosi átalakítása országszerte nagy kihívást jelent mind a Kormányzat, mind a betegek számára. Ennek során felértékelődött a jó orvos, a megbízhatóan magas szakmai színvonal, a szakmai hiányterületek azonnali hozzáférhetősége, a 3*- 5*-os hotelkomfort, az időpontra való bejelentkezés, a várólisták elkerülésének lehetőségei. A fenti elvárásoknak, követelményeknek jórészt ma már csak a magyar privát egészségügyi szolgáltatók, magánorvosok tudnak megfelelni, akiket azonban a társadalombiztosítás (az OEP) nem finanszíroz, ezért itt a betegeknek fizetniük kell: vagy a saját zsebükből, vagy kiegészítő egészségpénztári számlájukról. 2012 januárjától egy új pénzügyi forrás is megjelent a magyar magán-egészségügyi piacon. Ennek keretében – törvényi felhatalmazással – a dolgozók munkáltatója „cafeteria” keretében minőségi egészségügyi szolgáltatásokat vásárolhat kiegészítő – szolgáltatásfinanszírozó – egészségbiztosítás formájában, amit Magyarországon a Generali, az Uniqa és számos más nemzetközi biztosító is árul már a magyar piacon. Egyes számítások szerint ez az új vásárlóerő kb. 400-500 Milliárd Forintos új piacot jelent majd az egészségügyi szolgáltatóknak. (Forrás: http://www.biztositasiszemle.hu http://www.generaliegeszsegprogram.hu) OECD legfrissebb adatai szerint Magyarországon az egészségügyre költött magánforrások aránya 35 százalékra emelkedett. A Gfk. Egészségmonitor jó két héttel ezelőtti közlése szerint tavalyhoz képest 20 százalékkal többet költ a hazai lakosság az egészségére, amely összeg így elérte a 2900 milliárdot. Csak összehasonlításul: az Egészségbiztosítási Alap éves költségvetése 1500-2000 milliárd forint. (Forrás: http://medicalonline.hu) 20 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Aktuális Bemutatkozó Az Új Széchenyi Terv „induló klaszter” pályázatán nyertes Hyppokrates Consulting Kft. manager cég által indított és szervezett, 2012. Íóta működő Budapest Premium Medical Port Klaszter tagvállalatai az Új Széchenyi Terv fenti egészségipari és gyógyturisztikai célkitűzéseinek gyakorlati megvalósításában érdekeltek. BPMP segíti, támogatja és kapcsolt klaszterek formájában katalizálni tervezi Magyarország kiemelten fejleszthető és fejlesztendő térségeiben további „gyógyhely” klaszterek létrejöttét is. BPMP elsősorban a főváros és környéke kiemelt minőségű kuratív egészségügyi szolgáltatásainak – orvosi-gyógyturisztikai célúszervezése, fejlesztése és működtetése területén tevékenykedő szervezetek, intézmények közötti horizontális és vertikális együttműködések felerősítését szorgalmazza. A helyi tudásbázisokra építkezve és a jó helyi adottságokat kihasználva a kereslet és kínálat csatornáit összehangolva szélesíteni kívánja a nemzetközileg is piacképes minőségi egészségügyi szolgáltatások palettáját. BPMP Klaszterünk elő kívánja segíteni a minőségi egészségügyi szolgáltatások iránti, egyre növekvő igények kielégítését a nemzetközileg is versenyképes ár/érték arány mentén a kiemelt szakmai minőség és a hiánypótló kuratív egészségügyi szolgáltatások kitörési pontjain. „Budapest Premium Medical Port” klaszternek a határozott célcsoport kiválasztás és a tematizált alapú termékfejlesztés keretében a pozícionálás erősítésével és az egyediséget tükröző profilok kifejlesztésével „saját arculattal” rendelkező regionális gyógyhelyek kialakítását is ösztönöznie kell, mivel a jelenlegi közlekedési adottságokat figyelembe véve főleg Budapesten keresztül érkeztethető jelentős idegenforgalom az ország más részeibe. Így adható megfelelő válasz a közép-európai térség gazdasági és versenypiaci kihívásaira, növelve ezzel is Magyarország versenyképességét ezen a speciális nemzetközi piacon. BPMP kiemelten foglalkozik a magas szintű orvosi szaktudásra épülő orvosi-gyógyturizmus fejlesztésével, ezen belül is a magánorvosi és kiegészítő magán-egészségügyi vállalkozások szervezése, fejlesztése és a nemzetközi egészségügyi szolgáltatói piacra történő felkészítése területeivel. A jelenleg 31 tagvállalatot és magánszemélyt tömörítő BPMP Klaszterünk az elmúlt 1,5 éves működése során számos NFÜ-s pályázati vállalást teljesített és kilenc nagy projectet generált. BPMP klaszterünk a közelmúltban stratégiai együttműködést kötött a Magánorvosok Országos Szövetségével és 2013 júniusában a MagángyógyszeréÍszek Országos Szövetségével, amit a felek részéről Dr. Mikola Bálint elnök úr és Dr. Uhrik Tibor a BPMP Klaszter managere ünnepélyes keretek között írtak alá, a Klaszter új, induló „zászlóshajó” projectje a Szent Lukács Klinika nagytermében. E stratégiai együttműködés keretében a felek vállalják az Új Széchenyi célkitűzéseinek együttes és konkrét projectekben történő megvalósítását az alábbi módon, és formában: A felek szorgalmazzák, hogy tagjaik kölcsönös tagsági jogviszonyt létesítenek egymás szervezeteiben és tagjaikat is ösztönzik a másik fél szervezetébe való önálló tagi belépésre. Szerződő felek segítik, aktívan támogatják és koordinálják a szerveztük és a tagjaik közötti rendszeres, tematikus szakmai-üzleti információk cseréjét, üzleti fórumok, közös rendezvények megszervezését valamint különböző üzleti és szakmai szolgáltatások nyújtását a másik fél tagjai számára. A felek elősegítik új – közös – projectek generálását. E konkrét szakmai-üzleti együttműködés során a Felek támogatják a tagjaik között új gyógyturisztikai, egészségipari üzleti vállalkozások létrehozását, ezen új egészségügyi vállalkozások K+F tevékenységének fejlődését, egészségügyi szolgáltatásaik és kereskedelmi tevékenységeik megszervezését, elindítását majd üzemeltetését, továbbá egy aktív piacszervezői tevékenység keretében elősegítik e hazai egészségipari projectek magyarországi gyógyturisztikai hálózatba való szerveződését. Összeállította:

Dr. Uhrik Tibor BPMP Klaszter managere



ıKlinikum és farmakoterápia időskorban‰ – Geriátria A nemzetközi tapasztalatokra is figyelemmel a magyar gyógyszerésztársadalom évtizede felismerte a gyógyszeres terápia menedzselésének jelentőségét. A gyógyszerész az utolsó láncszem, aki a gyógyító orvosi team szakmai megfontolását követően a beteg kezébe adja a medicinát. Ezzel összefüggésben meghatározó fontosságú az egyes megbetegedések etiológiájának, patológiájának és terápiájának ismerete a legtöbb gyógyszerkészítmény alkalmazását igénylő morbiditási-, társadalmi- és korcsoportok esetében. Célkitűzésünk szerint olyan szakmai praktikumsorozat megalkotásán fáradozunk, ami az alapellátás orvosának és gyógyszerészének egyaránt muníciót ad a helyes gyógyszeres terápia felépítésében, nyomon követésében és ellenőrzésében. Elsőként az idős betegek ellátását összefoglaló kötet jelenik meg, mely a betegellátás geriátriai és gerontológiai vonatkozásait tárgyalja. Fokozottabb gyógyszerfelhasználás jellemzi ezt a korcsoportot. Az időskorúak gyógyszerfo-

gyasztása jelentősen eltérő és speciális kérdéseket érint. Ennek értelmében elengedhetetlen fontosságú az idős szervezet sajátosságainak ismerete a házi- és szakorvosok, valamint a gyógyszerészek számára. A kiadvány szerzői az egyes szakterületek klinikai és farmakoterápiás lehetőségeit dolgozzák fel. Az általános gerontológia és geriátria, a klinikum, a gyógyszerészi gondozás és gyógyszeres terápia menedzsment, valamint a gyógyászati segédeszközök használatának körültekintő bemutatása meggyőződésünk szerint hatékony eszköze lesz az adekvát és betegkövető terápiák alkalmazásának, nyomon követésének, az orvosok és a gyógyszerészek számára egyaránt. Szeretnénk azt elérni, hogy minden, a gyógyításban résztvevő szakember polcán munkaeszköz legyen ez a kiadvány. Dr. Mikola Bálint

A ıKlinikum és farmakoterápia időskorban‰ című kötet – hiánypótló, egyetemes, ugyanakkor gyakorlati kézikönyv – a klinikumra épülve a terápiás lehetőségeket, a gyógyszeres terápia menedzselését, a gyógyszerészi gondozás lehetőségeit, fontosságát helyezi előtérbe. A Boga Bálint és Samu Antal szerkesztésében, Mikola Bálint bevezető ajánlásával klinikusok és gyógyszerészek tollából 2012 tavaszán megjelent könyv segít eligazodni az idősödés és időskor tudományos és tapasztalati ismeretei között. Segít az életfolyamatok időbeni változásaival gyakoribbá váló normál és kóros jellemzők felismerésében, az esélyek és kockázatok értelmezésében és személyre szabhatóságában, a hosszabban fenntartható testilelki egészség érdekében. Kiadványunk összefoglalja az egészségtámogatás, az életviteli tanácsadás és a gyógyszerészi kognitív szolgáltatások programjait, az időskorban előforduló gyógyszermellékhatások, kölcsönhatások és interakciók területeit egyaránt. Módszereket mutat be a betegek együttműködésének fejlesztése és a nemkívánatos gyógyszeres események elkerülésének gyakorlatára. A könyv előjegyzésre, kedvezményes áron megrendelhető, illetve megvásárolható a MOSZ irodában! MOSZinfo


Történelmi sarok Történelmi sarok Történelmi sarok Történelmi sarok

Reflexió az ıUniós elégtétel a gyógyszerészeknek és a szakmának‰ reflexióira Kedves Bálint! Örömmel és ürömmel olvastam cikkedet és a Versenyhivatal valamint a Te reagálásodat melyek sok tekintetben gondolatébresztők. Örömmel – mert mindig reménykedem, hogy a látszat ellenére a gyógyszerész szakma mégis előre megy és nem hátra, ürömmel, mert a Hivatal önnön nagyságának tehetetlenségénél fogva láthatólag most is csak hátráltatna, akadályozna. Normális kapitalista viszonyok között nem lenne ellenemre egy Gazdasági Versenyhivatal működése, hiszen tevékenysége indokolt. Nálunk azonban nem kapitalizmus van, sajnos. Nem tudom néven nevezni ezt a sajátos képződményt, de hogy a kapitalizmushoz semmi köze az biztos. A Versenyhivatalt érezhetően még mindig belengi a liberalizáció kártékony szelleme. Igen a liberalizáció – ki kell mondani végre –, csak rossz dolgokat eredményezett a gyógyszerész szakma számára: versenyezzünk, mindegy milyen eszközökkel, akár egymást eltaposva, a betegek kárára, csak egy a lényeg: az öncélú verseny! Épp csak arra vonatkozóan, milyen eszközökkel, milyen keretek között folyhat ez a verseny, nem készültek szabályok. Pedig készülhettek volna! Némi környezettanulmány után mindjárt látszott volna, ez a terep, versenyezésre alkalmatlan, és nem csak a tereppel van baj, hanem a versenyzőkkel is! Milyen verseny az mikor a lónak a négy lábát megkötik, és azt mondják, fussál! Persze volt néhány ló, akinek a lábát kioldották. Ők aztán versenyezhettek a megkötött lábúakkal. Hogy ki győzött, gondolom nem kétséges. Szeretném leszögezni, a verseny bizony nem rossz dolog, kreativítást igényel, sok jó dolgot képes felszínre hozni, jól működő demokráciákban nem az ördögtől való, DE! Mindezt csak akkor, ha megvannak a szabályai. Nézzük meg tehát miért tartom én kifejezetten károsnak a liberalizáció által az egészségügy gyógyszertári szegmensében bevezetett versenyt. A gyógyszerészi tevékenység nyomokban sem hasonlítható általában a kereskedelemhez. Egyetlen kereskedelmi ágat sem tudok, amely államilag ilyen végletekig leszabályozott lenne, tehát a gyógyszerész nincs versenyhelyzetben. Versenyezzünk egymással a betegek kegyeiért, ki tud több szolgáltatást adni ez lenne a cél. Nem jobbat, csak többfélét. A minőség elvész a menynyiségben, és ez baj. Azt nem értem – én a balga –, hogy a gyógyszerész, aki elvégezte az egyetemet, maximálisan kiszolgálja a beteget, épp, hogy csak már esztrádműsort nem ad, de még ez sem elég! E nagy versengés közben elsikkad a gyógyszerészi tevékenység, a beteg és a gyógyszerész kapcsolata. Ez már nem lényeges. Ami viszont lényeges: a sajtóban ahányszor szóba kerül a gyógyszerész tevékenysége – olybá tűnik, mintha karitatív

tevékenység lenne. Anyagi vonzatairól senki nem beszél, érdekes módon ilyenkor hirtelen eltűnik a kereskedelmi jelleg. Milyen kereskedelmi ág az, ahol meghatározott időnként leértékelik az árut, hogy amit a kereskedő-gyógyszerész megvesz drágán, kifizet drágán, azt eladja olcsón, vagy el sem adja többé, lenyeli a kárt. Viseli az állandó veszteséget, eladósítják és ezt köteles tűrni? Hol van még ilyen? Milyen kereskedelmi ág az, ahol úgy leszorítják az árrést, hogy a „kereskedő” gyógyszerész semmiképp ne tudja kitermelni még költségeit sem, és nemhogy extraprofitot, de profitot se legyen képes termelni? Mintha a gyógyszerészi tevékenység nem lenne más, mint pár ezer erre felesküdött ember ingyenes, önkéntes szolgálata. Elgondolkodtam: tudja azt valaki, hogy a gyógyszerész is él, eszi, iszik, emberből van ő is, családja van (el kell őket tartani), vállalkozást vezet (megélhetést biztosít a munkatársainak, ha vállalkozó), ha nem vállalkozó, akkor is naponta sok órában segít az embereken (akik ezt nem mindig hagyják, a máshol szerzett feszültséget rajtuk vezetik le). Ez mind a gyógyszerész. Vele ki törődik? Érdekel az egyáltalán valakit, hogy a gyógyszerész miből él? Azt írod, a gyógyszerészek tűrnek és várják a jobb jövőt. Én meg azt mondom, elkeseredettek, egymástól elszakadtak és nagyon sokan elvesztették a jobb jövőbe vetett hitüket, de dolgoznak tovább, mert nemigen tehetnek mást. A fásultság úrrá lett rajtuk. Erre a szakmára ráengedni a „versenyt” alapvető hiba volt, hiszen a versenyzéshez nálunk szükséges eszközökkel ezek a családi vállalkozások nem rendelkeztek. A versenynek a gyógyszertár nem lehet alanya, mert nincs versenyhelyzetben. A versenynek kifejezetten fogyasztás-ösztönző hatása van, pedig állítólag pont ez ellen zajlik a küzdelem. Az egészség nem játék, nem lehet csak pénz illetve bevétel-centrikusan rátekinteni, a gyógyszerészi munkához szakmai elkötelezettség, humánum, szociális érzékenység és tolerancia kell. Kell mindez, szükség van mindezekre például egy cipőboltban (a cipőboltot nem lebecsülve)? Ugye nem? Ezt a Versenyhivatal is tudja, és ő a fent említett erényeknek abszolute híján van. Számára a megszűnő gyógyszertárak száma csak statisztikai adat, nem pedig családok pszichés és anyagi tönkremenetele, összetört emberi életek sora. A gyógyszerész-beteg kapcsolatának fontossága számukra nem értelmezhető kategória. A Versenyhivatal szóvivőjének válaszából kiviláglik, hogy a hivatalok emberei, a döntéshozók, mindazok, akik meghatározzák életünket elzárkóznak a gyakorlattól, nem ereszkednek le közénk, soha patikában nem dolgoztak és csak az elmélet síkjáról, valamint a nem is tudom, hol s mi módon megszerzett ismeretek birtokában nyilatkoznak az általuk vélt valóságról – ezért tartunk ott ahol tartunk.


Történelmi sarok Történelmi sarok Történelmi sarok Történelmi sarok Mai bajainkat úgy vélem egy tudná orvosolni: az összefogás. Sajnos ez hiányzik. A gyógyszerész nem politikus alkat – mondhatnánk, de ez nem mentség. Ahogy beférkőzött a tára mögé a verseny, úgy most bejuthatna az érdekérvényesítés is! A privatizáció hajnalán ez már megtörtént egyszer, tehát nem lehetetlen. Hogy ezt fel tudják-e végre ismerni a gyógyszerészek, hiszen ettől függ a jövőjük? Meg tudják-e határozni a prioritásokat, miért kell most összefogni? Mert tudniuk kell, csak saját magukra számíthatnak!

anyagi eszközök biztosítására van szükség. Ezek biztosítása nem a Kormányzat feladata, ezt a gyógyszerészek magukra vállalják, ennek feltétele viszont – és ennek megteremtése már a kormányzat feladata – A TISZTESSÉGES KERESKEDELMI ÁRRÉS! Amíg ez nincs, senki ne beszéljen versenyről! Dr. Fodor Alexandra egy „kívülálló“ belül álló (a szerző a gyógyszertárat működtető vállalkozást segítő jogász családtag [szerk.])

Úgy vélem, ki kell mondani: a gyógyszerészek a betegek ellátására tettek esküt, ez a feladatuk, melyhez megfelelő

Mint ismeretes a közelmúltban a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége nyílt levélben fordult a kormányfőhöz a gyógyszerellátás liberalizációja és a gyógyszer-gazdaságossági törvény egyes kérdéseinek vizsgálatát kérve.

gyógyszerellátás és a hivatásrendi köztestületek jogosítványainak negligálása együttes, kumulált negatív hatásait. A parlamenti képviselők elismerve a kedvezőtlen helyzetet bejelentették, hogy az őszi törvénykezési ciklusban előterjesztik a gyógyszer-gazdaságossági törvény szakmával egyeztetett módosításait, felülvizsgálják a liberalizációs programot, s a törvénymódosításig javasolják felfüggeszteni az új gyógyszertárak létesítését.

Ezzel összefüggésben Dr. Mikola Bálint a szövetség elnöke megbeszélésre invitálta az egerszalóki gyógyszerész-szakmapolitikai fórumon is részt vevő parlamenti képviselőket Dr. Schvarcz Tibor és Dr. Mikola István honatyákat, a Magyar Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága kormánypárti és ellenzéki alelnökeit.

Egyetértés született abban, hogy az európai gyakorlatnak megfelelően – magas szintű szakmai felkészültségükre is figyelemmel –, valamint a naponként hatszázezer gyógyszertárba betérő látogató okán a gyógyszerészekre komoly szerep vár a népegészségügyi programban.

Augusztus 29-én csütörtökön a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége irodájában folytatott megbeszélésen –amelyet a Hálózat TV kamerája is megörökített- ismételten áttekintették a 2006. év decemberi törvények hatásait. Rögzítették, hogy az egészségügyi ellátó rendszer elsőként privatizált szegmense, a korábban sikerágazatként deklarált közvetlen lakossági gyógyszerellátás komoly válságban van. A szövetség elnöke a megbeszélésen bemutatta a gyógyszer-gazdaságossági törvény, a piaci versenykörnyezetbe erőltetett

A beszélgetés részleteit nyomon követhetik a Hálózat Televízió (öt alkalommal megismételt) ıRecept‰ című műsorában, majd a sugárzást követően a www.moszinfo.eu video-honlapon.

Megkezdődött a moratórium érdemi tárgyalása

Ðgy tűnik ehhez is új parlament és kormányváltás kellett, hogy a most már nemzetközi szinten is alátámasztott korábbi érveink meghallgatásra találjanak. Heroikus munka fekszik ebben az időszakban. Nagy megkönnyebbülés számunkra, hogy mégiscsak sikerült érveinket megértetni, elfogadtatni. Nagy megnyugvás számunkra, hogy újra van értő intellektus a döntéshozatalban, akik hajlandóak tenni a téves irányok felszámolásáért, a szubjektív megoldások megszüntetéséért, a józan és alátámasztott érvelés befogadásáért. Jóllehet az eredeti állapotot helyreállítani már nem lehet, akkor is ez maga a siker. Megkezdődtek és folyamatban vannak az érdemi egyeztetések, s a területért felelős miniszter törvényt módosító előterjesztése, annak általános és részletes indoklása azokat az érveket alkalmazza, amelyek feltárásában, megformálásában és dokumentálásában éveken át dolgoztunk. Az áttörés tehát megkezdődött. Ðjra hivatás lesz az erőszakkal kereskedelmi irányba eltolt és versenyhelyzetbe kényszerített gyógyszerészet. Tovább tudjuk építeni megkezdett szakmai programjainkat.

MOSZ – Moratórium

A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, mint a gyógyszertárak működtetéséért felelősséget érző civil szerveződés, folyamatosan monitorozta a 2006. évi gyógyszer-gazdaságossági törvény gyógyszerellátásra, a gyógyszertárak helyzetére és a gyógyszerészetre vonatkozó hatásait. Látva a kedvezőtlen tendenciákat és a visszafordíthatatlan következményeket 2007 tavaszán a jelenségeket dokumentálva, törvénymódosító kezdeményezéssel fordult a szaktárcához. Ennek eredménytelensége okán is a MOSZ 2007. augusztus 20-án a gyógyszertár-létesítések felfüggesztését célzó moratórium azonnali bevezetésének kérelmével fordult az államfőhöz, az Országgyűlés elnökéhez, az Egészségügyi Bizottság elnökéhez, a kormányfőhöz, és a szaktárca vezetőjéhez. A beadvány lényege amellett, hogy feltárta a gyógyszerellátó rendszer torzulásait, egyben dokumentálta a gyógyszerbiztonságot veszélyeztető tendenciákat. Kértük, hogy az azonnali moratóriumot követően készüljön hatástanulmány, majd kezdődjenek szakértői tárgyalások a törvény érdemi módosításainak előterjesztésére. A döntéshozatal részéről megfogalmazott válaszok a megértés mellett figyelemről tanúskodtak és rendre államigazgatási hatáskörben látták a megoldást, míg az államigazgatás időt kért és egyeztetést ígért. Ezt követően immár a gyógyszerészi érdekképviseletek összefogása mellett született 2007. őszi, a 2008. és a 2009. évi módosítási kísérletek bár részeredményeket hoztak, de – még amellett is, hogy közben egész Európa mellénk állt – érdemben kudarcot vallottak. 24 Gyógyszertár XII. évf. 8. szám

2008. 08.29. MOSZinfo

Várjuk a végszavazást. Ne dőljünk hátra, hiszen az érdemi munka csak most kezdődik. A sorompót felhúzták, kapcsoljunk sebességbe! 2010. 07.09. Dr. Mikola Bálint a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnöke

Pihenő Pihenő Pihenő Pihenő

Kikapcs Hírek: Tegnap éjjel helyi hőerőmű kéményénél lezuhant egy rendőrségi helikopter. Az ok: várta, hogy zöldre váltson a lámpa. Kisebbségi gyerek iszonyú koszosan érkezik haza a játszótérről. A szülők meglátják, összenéznek. A papa megszólal: – Most megfürdessük, vagy csináljunk másikat? – Miért alszik a gyereked a szekrény tetején? – A múltkor leesett az ágyról és nem hallottam. Hajópincér a tengeribeteghez: – Az ebédjét a kabinba kéri, vagy egyből hajítsam át a korláton? Ha a cápa a tenyeredből eszik, a lábadból is fog. Szabályzat nők részére, a férfiak kezeléséhez: Azt kérd, amit akarsz. Tisztázzuk: a finom utalások nem működnek! A nyomatékosított utalások nem működnek! Az egyértelmű utalások sem működnek! Csak mondjad! Az IGEN és NEM tökéletesen megfelelő válaszok szinte minden kérdésre. Csak olyan problémával gyertek hozzánk, aminek megoldásában a segítségünket kéritek. Erre vagyunk valók. Szimpátiáért ott vannak a barátnőitek. Bármi, amit 6 hónapnál régebben mondtunk nem felhasználható vita közben. Igazából minden megjegyzésünk érvényét veszti 7 nap után. Ha nem úgy öltözködtök, mint egy sorozatszereplő, akkor ne várjátok el, hogy úgy viselkedjünk, mint a szappanopera-szereplők. Ha azt gondolod, hogy kövér vagy, valószínűleg úgy is van. Ne kérdezz minket! Ha az, amit mondunk, kétféleképpen érthető és az egyik megsért, elszomorít vagy feldühít, akkor mi a másikra gondoltunk. Megkérhettek, hogy csináljunk meg valamit, vagy megmondhatjátok, hogy milyen legyen. De azt ne, hogyan. Ha már tudod, hogyan lehet a legjobban megcsinálni, tedd meg magad! Amikor csak lehet, a feltétlen szükséges mondanivalódat a reklámok alatt mondjad el! Ha viszket, megvakarjuk. Így szoktuk. Ha azt kérdezzük, mi baj, és azt mondjátok „semmi”, akkor úgy viselkedünk, mintha semmi baj se lenne. Tudjuk, hogy hazudtatok, de nem éri meg a zűrt. Ha valahova el kell mennünk, bármit is viselsz, az nagyszerű. De tényleg. Ne kérdezd meg, hogy min gondolkodunk, kivéve ha felkészülten tudsz beszélgetni olyan témákról, mint a futball, lőfegyverek vagy versenyautók. Elég ruhád van. Túl sok cipőd van. Formában vagyok. A kerek is egy forma. Kösz, hogy elolvastad ezt. Igen, tudom, ma a kanapén kell aludnom. De tudod, ezt a férfiak egyáltalán nem bánják, olyan, mint a kempingezés.

2013-ban, a tavalyi elsöprő sikerre való tekintettel a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége – a Roche Magyarország Kft. támogatásával – ismét kampány felhívást tesz közzé a ıKedvenc Patikám‰ cím elnyerésére. A KAMPÁNY CÉLJA A kampány legfontosabb célja a betegek patikai szolgáltatásokkal való elégedettségének felmérése. Ismételten a patikai munkára és a szolgáltatást igénybe vevő betegek érdekeire kívánjuk felhívni a figyelmet, illetve a feleket egymáshoz közelebb hozni minőségi fejlesztések által, mely azonban az elégedettséget befolyásoló tényezők ismerete nélkül nem lehetséges. A KAMPÁNY FELTÉTELEI A szavazatokért versenybe szállhat az ország bármely területéről minden aktív gyógyszertár, melyekre szavazni a www.kedvencpatikam.hu weboldalon – (a Szavazás oldalon), illetve a médiában található kérdőívek kitöltésével, és beküldésével lehet. A kampány 2013. szeptember 30-ig tart, a szavazatokat ezen a napon még le lehet adni. A KAMPÁNY TARTALMI ELEMEI Általános adatok: a szavazatok leadása teljesen anonim módon történik, így a résztvevőknek nem kell személyes adatot közölniük új patika adatbázisban történő rögzítésére lehetőség van a www.kedvencpatikam.hu oldalon keresztül a szavazatokat a médiában, illetve a patikákban is megtalálható szórólapokon keresztül, postai úton is leadhatják az érdeklődők A résztvevő patikák saját népszerűsítési kampányokat folytathatnak személyes megkeresések és közösségi lehetőség felhasználásával egyaránt a lehető legnagyobb ismertség elérése érdekében. A kampány időtartama, a szavazatok leadási ideje 2013. szeptember 30-ig lehetséges. A Kedvenc Patikám cím díjátadójára a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége XXIII. kongresszusa Október 12-i Szakmapolitikai Napján kerül sor.


Jó reggelt napfény...! Sokszor sokan leírták már a napfény bőrre gyakorolt hatását és a fényvédelem fontosságát, de tapasztalataim szerint nem vesszük komolyan a tanácsokat. A napfény gyógyító hatása évtizedek óta ismert. Pozitív hatás, hogy az ergoszterinből D-vitamin képződik a bőrben, fokozódik a vérképzőszervek működése, javul a szervezet általános állapota, növekszik immunitása. Ám a napfényt alkotó különböző sugaraknak más-más hatása van a szervezetre. A fényvédelemmel kapcsolatosan az ultraviola (UV) sugárzás emelhető ki, mert biológiai hatása a legintenzívebb. Az ózonréteg csökkenésével egyre több károsító sugárzás éri el a Földet. Az UV B tartomány sugarainak nagyenergiájú fo-

tonjai a bőrben elnyelődnek, eközben reaktív szabadgyökök, gyulladáskeltő fehérjék keletkeznek. A szabadgyökök hatására a bőrben a sejtek genetikai anyagát (DNS) károsodás éri. Ezt a károsító hatást a bőrben egy háromszintű védekezési rendszer hivatott megakadályozni. Az első szint a bőr melanin képző képessége, a második a DNS-ben keletkező károsodást kijavító enzimrendszer, a harmadik szint pedig a bőr megvastagodási képessége. Ha valakit az élete során sok fénykárosodás ér, a sok leégés miatt egy idő után kimerül a bőr védekezőképessége és a DNS károsodás hatására először elszarusodási zavarok keletkeznek a hámban, majd ennek következtében később bőrrák alakul ki. A bőr összegzi az élete során elszenvedett fénykárosodásokat és nem felejt. Az UV A tartományról eddig azt hittük veszélytelen, de tudásunk lassan új ismeretekkel bővül. Az UV A tartomány sugarai mélyebbre hatolnak, a károsító hatás nem a hámban, hanem az irhában nyilvánul meg. A kötőszöveti rostok – főleg az elasztikus rostok – feltöredeznek, rendezetlenné válnak és elpusztulnak. Ennek hatására a bőr ráncos lesz. Mindemellett az UV A sugarak az UV B sugarak hatását felerősítik. Ezek ismeretében érthető mennyire fontos a fényvédelmet mind az UV B, mind az UV A sugarak ellen minél fiatalabb korban elkezdeni. Emellett mindenkinek ismernie kell a napozás alapvető szabályait. A bőrtípusból adódó egyéni fényérzékenységet, az UV fény által legjobban veszélyeztetett bőrterületeket és azokat az időpontokat, amikor a legveszélyesebb a napozás. Legyünk körültekintőek a napozószer vásárlásakor is. Ne vásároljunk kőolajszármazékokat tartalmazó naptejeket. Ügyeljünk arra is, hogy a napozószer tartalmazzon egyéb hidratáló komponenseket, melyek megvédik a bőrt a vízvesztéstől. Magas faktorszámú naptejet használjunk az első napfürdőzéskor, majd fokozatosan csökkenthetjük a faktorszámot. A szem védelme is nagyon fontos, ezért viseljünk biztonságos napszemüveget! A napokban nagyon sok vendégem keresett fel a kozmetikában allergiás bőrkiütésekkel, melyeket a nap, illetve a hőség okozott. Mindig azt szoktam tanácsolni, hogy a nyári hőségben ne hordjanak műszálas ruhaneműt, ne használjanak magas illóolaj tartalmú kozmetikumokat, igyanak sok ásványvizet és táplálkozzanak az évszaknak megfelelően. Együnk keveset, de fogyasszunk sok zöldséget és gyümölcsöt! Minden Kedves Olvasónak kellemes nyarat és jó pihenést kívánok! Barabás Éva


Rejtvény Rejtvény Rejtvény Rejtvény Rejtvény Rejtvény Rejtvény SZÍNÉSZÓRIÁSOK Ascher Oszkár és Gáti József Színészóriások című sorozatunk utolsó rejtvényéhez értünk. Bár a hazai szín- és filmművészet jó néhány kiválósága még nem kapott helyet sorozatunkban, de egy időre most elbúcsúzunk tőlük. Két olyan művésszel zárjuk most sorozatunkat, akiket nem elsősorban színdarabokból, vagy a filmvászonról ismerünk, bár ott is alkottak maradandót. Őket inkább, mint előadóművészeket, a versek csodálatos tolmácsolóit őrizzük emlékezetünkben. Ascher Oszkár Budapesten született, 1897. augusztus 20-án, és ugyanitt halt meg 1965. október 25-én. Színész, előadóművész, színészpedagógus, színházigazgató volt. Műszaki pályára készült, a Műszaki Egyetem elvégzése után, 1923-tól mérnökként dolgozott az egyik budapesti gépgyárban. Azonban már az egyetem idején színészetet tanult Ódry Árpádnál. 1921-től tartott önálló esteket, 1926–28-ban a Teréz körúti Színpadon, Nagy Endre kabaréjában, 1931-ben pedig a vízszintes 1. sorban leírt helyen lépett színpadra versmondással. 1927-ben átvette a nyomdai- és építőmunkások szavalókórusának igazgatását is. 1933–1939 között az Országos Színészegyesület színészképző iskolájának tanára, közben 1938-ban fellépett a Városi Színházban is. 1944-ben munkaszolgálatos lett, majd szabadulása után, 1945-ben a belépett a Pódium Kabaré tagjai közé, majd 1947–1949 között a társulat igazgatója volt. Közben a Magyar Rádió rendezője is volt. 1946–47-ben a Művészben, 1949-ben a Belvárosi Színházban is kapott szerepeket. 1950–51-ben az Úttörő, 1951ben az Állami Faluszínházhoz szerződött, amelynek 1957-től haláláig igazgatója is volt. 1957–59 között az Irodalmi Színpadon önálló esteket tartott, 1959-ben a Bartók Teremben is játszott. 1946–1950 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított beszédművelést. Színészként elsősorban groteszk karaktereivel aratott sikert, míg önálló estjeivel és irodalmi műsoraival, versértelmezéseivel a patetikusságtól és deklamálástól mentes színészi stílus megteremtésében játszott fontos szerepet. Egy érdekes történet Ascher és József Attila találkozásáról. Egy lilafüredi nap, amikor József Attilában megfogamzódik, és összeáll az Óda című vers, élénken él Ascher Oszkárban, mert nem sokkal utána találkoznak Budapesten, a Rákóczi út és a Károly király utca sarkán. József Attila belekarol, s elmondja új költeményét, a másik karjával élén gesztusokkal kíséri a vers ritmusát. Lesi Ascher arcát, fürkészi és kikéri véleményét a költő, örül a bíztató szavaknak és így vállnak el: – Ugye elmondja majd Oszkár? Hosszú éveken, évtizedeken keresztül szaval József Attila verseket, egyebek mellett az Ódát is. Halála évében került képernyőre az a tévéfilm, melyben utolsó filmszerepét játszotta. Címét a függőleges 16. sorban találják. Gáti József Budapesten, 1915. május 24én született és ugyanitt, 1998. április 21-én hunyt el. 1934-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Kezdetben a Royal Színház, majd a Bethlen téri Színház, 1936 –1937ben a Pécsi Nemzeti Színház, 1938–1940 között a Thália Kamaraszínház tagja. 1945től a Vígszínházban, 1949-től a Magyar Rádió színtársulatában, 1950-től az Úttörő Színházban, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházában, 1957-től a Petőfi és a Jókai Színházban, 1959-től a Nemzeti Színházban, 1984–1985-ben ismét a Vígszínházban szerepelt. 1950-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszéd- és színészmesterség tanára lett. Letisztult stílus jellemezte előadó művészetét. Rendkívül sokat foglalkozott a versmondásnak nemcsak gyakorlatával, hanem elméletével is. A függőleges 26. sorban található című könyve 1965-ben jelent meg és több kiadást ért meg, elsők között volt, aki hanglemezt mellékelt az elméleti tudnivalók mellé. Tanárként színész nemzedékek kerültek ki keze alól. És milyen is volt Gáti a tanár? Sajátos orgánumához, „sajátos” természet párosult. Tanítványai a megismerkedést követő egy-két évben rettegték a rabiátus természete miatt, majd tisztelték hallatlan tárgyi ismeretei miatt, majd rajongtak Érte, amikor a pályára kerülve hasznosították a Tőle tanultakat. Nincs nap, hogy az ország valamelyik színházának társalgójában ne hangzana el egy-egy „Gátitanárúr” sztori, vagy intelem. (forrás: Wikipédia, Színészkönyvtár, Terasz.hu, Mennyei páholy)

Vízszintes 1. Megfejtés 14. Habos, erjesztett italaink 15. A sör egyik elnevezése 17. Nem magáz! 19. Vagyok, olaszul 20. Amennyiben 22. Német névelő 23. Nem kevés! 25. Keret 27. Népszerű angol együttes 29. Betétre adják a bankban 31. Tűzhányóból folyó anyag 33. Bírói viselet 34. Kicsinyítő képző 35. Órahang fele 37. Kopasz 38. Sajt lengyelül 39. SA 40. Nagyon gyorsan 42. A kínaiak étrendjében nélkülözhetetlen 43. Kutya jelzője lehet 44. Szél 45. Gépkocsi 47. Egymás után mond 49. Vízpart épített része 50. Hímkecske 52. Sav teszi 53. A család idegen rövidítése 55. Sulfur 56. Amerikai kozmetikai cég 58. Összezárt tenyér 60. Ilyen kártya is van 61. Otthon 63. Szemrevaló népies nyelven 65. Áll az esőn 66. Idegen női név 67. Segélykérés szava 69. Oldalán függő fegyvere Függőleges 2. Kötőszó 3. Ilyen palack is van 4. Származik 5. Steven …, ismert amerikai akcióhős 6. Szép táj jelzője 7. ÖNZ 8. Ismeretlen rövidítése angolul (not know) 9. Vasútállomás 10. Keres páratlan betűi 11. Régi férfinév 12. Déligyümölcs 13. Fészekalja 16. Megfejtés 18. Gépi mosogatószer márka 21. Lentebb 23. Műholdas antenna rövidítése 24. Fejfedő 26. Megfejtés 28. Ab …, eredendően – latin mondás 30. Ebben vannak a golyók 32. Abbahagyja az iskolát 34. Pl. az orvosi beavatkozás is lehet ez 35. Román légitársaság 36. Fűszernövény 38. Bükk és a Mátra határán található község 40. Testrész 41. -ről párja 42. Népszerű angol együttes 46. Tűz csiholására alkalmas kőzet 48. Északi germán eredetű férfinév 51. Délszláv népcsoport 53. Bírja a fájdalmat 54. Távoli zúgás 57. Téli közlekedési eszköz visszafelé! 58. Édesanya 59. Kiütés jele 62. SIA 64. Azonos betűk 68. Rendben! A helyes megfejtést beküldők között a Gyógyszerészek XXIII. Országos Kongresszusa rendezvényre 1 fő regisztráció sorsolunk ki. Beküldési cím: MOSZ (1135 Budapest, Keresek u. 9.) Az előző havi keresztrejtvényünk nyertese: Dr. Horváth Györgyné – Szent Damján Patika – 6600 Szentes, Sima u. 38. Gyógyszertár XII. évf. 8. szám 27

Az ország gazdasági helyzete – és benne a gyógyszerellátásunk – nem ad okot az optimizmusra. Ennek ellenére töretlen lendülettel kell keresnünk a kilábalási lehetőségeket.

G YŁ G YS ZERT ˘ RI MENEDZSMENT4

Válságmenedzsment (előadó: Dr. Simon Kis Gábor) Stagfláció: a gazdaság teljesítménye stagnál, az árak pedig emelkednek. Ez a gazdaságok egyik legrosszabb állapota, amiből igen nehéz kikecmeregni, pedig meg kell oldani ha Magyarország talpon akar maradni. Ez a tény fokozott mértékben igaz a gyógyszerellátás területére is. Egészségi állapot és ellátórendszer (előadó: Dr. Mikola Bálint) A születéskor várható élettartam növekedése, a reprodukciós ráta stagnálása a magyar társadalomban együtt létezik az egészségben eltöltött életévek nemzetközileg is alacsony szintjével. A szűkülő gazdasági környezetben óriási kihívást jelent mindez az egészség megőrzése/fenntartása, a betegellátás számára, különösen a legmagasabb kontaktot realizáló alapellátás, így a gyógyszerészi szolgáltatás területén is.

Helyszínek Budapest II.

szeptember

21–22.

(szombat-vasárnap)

Nyíregyháza

szeptember

28–29.

(szombat-vasárnap)

Szombathely

október

05–06.

(szombat-vasárnap)

Szolnok

október

19–20.

(szombat-vasárnap)

Veszprém

november

16–17.

(szombat-vasárnap)

Budapest III.

november

23–24.

(szombat-vasárnap)

A továbbképző tanfolyam – az akkreditációs bizottság döntése alapján – részvétel esetén 15 kreditpont értékű, sikeres tesztvizsgával együttesen 30 kreditpont értékű. A képzés bonyolításával a Simon Patika Kft. (Nyilvántartási szám: 01-0434-04) foglalkozik (1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 158.) Részvételi díj: 9 750,- Ft tanfolyamdíj + az egyetemi elektronikus pontelszámolási költség: 500,- Ft. A továbbképzés pontos helyszínéről, kezdési időpontjáról, aktualitás előtt 8 nappal adunk tájékoztatást. A számlát a tanfolyam végén kapják meg a hallgatók.

Szervezeti kultúra (előadó: Prof. Dr. Vincze Zoltán) Gyógyszerészet előtt tornyosuló változási kényszerek indokolják a szervezeti kultúrák ismeretét, hogy melyek azok amelyek elősegítik a közforgalmú gyógyszerellátás megújulását. Más szervezeti kultúrát igényel, ha a kiskereskedelem irányába mozdul el a gyógyszerészet, és mást, ha egészségügyi ellátó szervezetbe épül be a közforgalom. Vevői magatartásformák (Kognitív gyógyszerészet) (előadó: Dr. Samu Antal) Paradigmaváltás előtt áll a magyar gyógyszerészet (is). Kiskereskedelem irányába megyünk-e, amire a gazdasági kényszer hajt, akkor forgalomnövelő módszereket kell alkalmazni – vagy tudatos beépülés az egészségügyi ellátó rendszerbe. Ehhez viszont kognitív hozzáállás és hosszú távú építkezés kell, amit el kell fogadtatni az orvostársadalommal is. Munkaügyi változások (előadó: Dr. Sándor István) Nem elég a szinte követhetetlen munkaügyiés adó jogszabályok naprakész ismerete, hanem össze is kell fésülni ezeket továbbélésünk érdekében.

Információ: Bihari Erzsébet, tel/fax: 06 1 252-4948, 06 30 662-8102, illetve Takács Gézáné dr., telefon: 06 30 955-8125

JELENTKEZÉSI LAP Gyógyszertári menedzsment4 2013. év A továbbképzés választott helyszíne: Jelentkező neve: . . . . . . . . . . . . . . Előző név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . Működési nyilvántartási száma: . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

. . . .

Levelezési cím Címzés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irányítószám, város, utca: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Telefon: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . E-mail: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Számlázási adatok Számla címzés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irányítószám, város, utca: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Átutalás

Fizetési mód:

❏

Készpénz

❏

A részvételi feltételeket elfogadom, magamra nézve kötelezőnek tartom, a tandíj határidőre való befizetéséről gondoskodom. Hozzájárulok, hogy a fentiekben közölt adataimat tanfolyamszervezéssel és kreditpont nyilvántartással kapcsolatos teendők ügyében felhasználják. Kelt: 2013. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ...........................................

Kérjük, hogy a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével és visszaküldésével jelezze részvételi szándékát. Tisztelettel:

Dr. Simon Kis Gábor s.k. egyetemi docens

aláírás Beküldési cím: Simon Patika Kft., 1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 158. Tel./fax: 06 1 252-4948 A jelentkezési lap szabadon sokszorosítható!

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. XII. évf. 8. szám augusztus

Recommend Documents