M (;i I KS EPERJES KÁROLLYAL

Hl S/.M ( ;i I KS EPERJES KÁROLLYAL

mindiga tenyerén hordozott. Négyszervagy ötször m kerültem olyan helyzetbe, hogy * szinte már éreztem a le- Wk lieletét". Már a születésemnél is J i f | nagyon meredek dolgok történ- fp | | teli. Hideg vízből meleg vízbe báliak, mert nem mű vem. Öt éves lehettem, gladiátor ósdit játszottunk,s az egyik gyerek belevágta a lábamba a J | § ganajosvasvillát, a tetanusz bizony alaposan próbára tette d l szervezetemet. Később leestem e g y « traktorról, csúnyán megütöttem a ' lábam, a seb elgennyesedett, úgy volt, levágják miatta a lábam, megúsztam. Tüdőembóliám volt, naná, hogy túléltem... ” “ /Ír. / a/ <’//

PN É1M J

Egy szerencsés véletlen folytán jött össze ez az interjú. Sokakkal együtt én is kíváncsi voltam “Szamócára” — egyik kedvenc színészemre — élőben , s erre október elején alkalmam is nyílott. De ez a prágai színész-közönség találkozó még nem lett volna elég ahhoz. hogy ezt a cikket megírjam. Viszont a találkozó másnapján volt szerencsém “Szarni b á ”-val (meg Virággal és B. Csábival) bebarangolni Prágában azt, amit ugye illik is bebarangolni úgy vasárnap délelőtt, s közben elbeszélgetni vele erről-arról Elismerem, pár órás ismeretség nagyon gyenge alap ahhoz, hogy va­ lakiről elmondhassuk, ismerjük őt.

Viszont az első benyomások alapján is — mégha enyhe elfogultság is vegyül a dologba — kialakít­ hatunk egy képet. Es én ennek a képnek az alapján már nemcsak, mint színészt kedvelem Eperjes Károlyt, hanem, mint embert is Az tény, hogy rengeteget tud beszélni, ám ezt a tulajdonságát akár foglalkozásbeli ártalomként is felfoghatjuk De — és ez a ritka kivételek egyike — híres színész létére ez a tulajdonsága nem nagyképűséggel párosul, hanem közvetlenséggel és jólelküséggeL És itt kár is tovább folytatni a bevezető szószt, hisz mindezek, és még más egyéb is, kiderülnek majd a beszélgetésből is. -

— Sopron környéki peda­ gógusszülők elsőszülötí gyermeke vagyok. Sopron­ ban végeztem az általános iskolát, majd később a gim­ náziumot is. Tegyük hozzá, kisebb-nagyobb problémák­ kal. A főiskola alatt meg­ nősültem, elvettem a gim­ náziumi szerelmemet. Rá egy évre megszületett első gyermekünk, Krisztián Már­ ton, majd 12 évvel később a kislányunk is, Borbála.

A gimnáziumban nagyon rosszul tanultam. Apám, anyám szegények ezt elég nehezen viselték. Nem vol­ tam rossz fejű, egyszerűen csak nem láttam értelmét.; Körülnéztem, s azt láttam, hogy mindenki, aki szak­ mát tanult, jobban él, mint a szüleim, akiknek diplomá­ juk van. A kommunizmus egy ilyen beteg értékrendet állított fel. S apám hiába mondta, “Fiam tanulj", nem

Í ÍN Í1 M J hallgattam rá. Meg is lett az eredménye, biológiából az érettségin elhúztak. Pedig érdekes módon ebből a tantárgyból viszonylag jó voltam, csakhát — diákki­ fogás — véletlenül bele­ húztam egy olyan tételbe, amiről halvány fogalmam nem volt. Biokémia! RNSDNS? Semmit nem tudtam. Maximum annyit, hogy spi­ rál, rajta bogyók, kész. Ké­ miából — tök hülye voltam. Bár az az igazság, hogy a

kedvem az egés*ztől. Egyébként pedig mindeköz­ ben egy paródiával beke­ rültem a “Ki mit tud?" dön­ tőjébe. Végülis mindig az osztály bohóca voltam . Utánoztam, paródiáztam, volt hozzá tehetségem. A mai napig sok magyar hí­ rességet tudok utánozni. S mégis, mindezek ellenére mégcsak meg sem fordult a fejemben, hogy színész legyek. Sokan ajánlották, de hát én, á, én falusi gye­

kémia tanárunk év közben sem követelt túl sokat. Sze­ gényt abban az időben “va­ lamiért” Sopronba helyez­ ték Pestről, s nem is csoda, hogy úgy állt a dolgokhoz, ahogy. Aki nála a M engyelejev táblázatot leraj­ zolta, az kapott egy ötöst, aki szépen lerajzolta, az kettőt, aki szépen és színe­ sen, az hármat. Na most, aki ezután akármennyi egyest is beszedett, már nem bukott meg. így aztán senki nem tanult kémiát, és hát ő is azt mondta, hogy aki a suli után nem konkrétan kémiát akar tanulni, azt ő nem fogja nyaggatni, csak maradjon csendben, raj­ zoljon vagy valami hasonló. Ezek után csak azok jártak rosszul, akik kémiából kap­ tak ill. húztak kérdést az érettségin. Én sajnos — amint azt már említettem — ezek közé tartoztam, és hát el is húztak rendesen. Szegény apámat ez rette­ netesen bántotta, mint ta­ nárt, és mint szülőt is per­ sze, s azt mondta, akkor szakm át fogok tanulni. Ö ss zekö tte tése i révén Fehérvárra kerültem, ahol általános m űszerész és számítástechnikusi képzés folyt. Itt gyerekkori szen­ vedélyemet, a focit is foly­ tathattam. A műszerészi is­ kolát el is végeztem , de még ekkor is jobban érde­ kelt a foci mindennél. Pró­ bálkoztam is, tekintve, hogy nem is játszottam rosszul, de egy csúnya sé­ rülés alaposan elvette a

rek, mit keresnék én azok között. Csak olimpiai baj­ nok akartam lenni. Ám a már em lített sérülésem miatti szünetben kénytelen voltam valami más szóra­ kozás után nézni, és akkor a fülem be jutott, hogy am atőr szín játszó ta n ­ folyam indul. Jelentkeztem, és annyira m egtetszett, hogy teljes erőbedobással, od aadással csináltam tovább. Szabad stílusú volt a tanítási rendszer. Egy bizonyos számú vizsgát kellett letenni két év alatt. Olyan sorrendben, ahogy neked jól esett. Év végén volt Zalában egy kéthetes tábor, ahol összejött a m agyarországi am atőr színjátszás krémje, akik egym ást rend ezték, darabokat játszottak, és aztán mindebből vizsgázni kellett. Ott találkoztam elő­ ször Montágh Imrével, aki mesterem lett, majd ké­ sőbb jó barátom, s aki ott, a vizsga után azt mondta nekem: “Szamócám, na­ gyon jó készséged van, jelentkezz a főiskolára!" Ő annyira erős személyiség volt, hogy az ő szavára hall­ gattam. Azt már akkor tud­ tam róla, hogy logopédus. Nekem eszembe sem ju­ tott, hogy ő színművészetit ajánlja, és ennek megfele­ lően beadtam a jelentke­ zést a Gyógypedagógiai Főiskolára. Fölvételi tan­ tárgyak: magyar, biológia. Magyarból nem volt külö­ nösebb probléma, és érde­ kes módon biológiából

sem. (Azt azért meg kell jegyeznem, hogy közben átmentem a pótérettségin. De ott sem ám akárhogy, hiszen ugyanazta tételt húztam, mint a bukásom alkalmával. És mivel már az első alkalommal sem voltam túl fényes, ráadásul okoztam némi zűrt a Bunsen-égők körül, a vizs­ gáztatóm csak annyit mon­ dott, ne akarja megint bemutatni, és beírta a ket­ test.) Szóval a felvételim egészen jól sikerült, és mi­ vel a rengeteg jelentkező közül alig tízen voltunk fiúk, szinte harcoltak értem a tanárok, de mindeneset­ re biztosítottak, jövőre is próbáljam meg, biztosan felvesznek. Sőt — mond­ ták — a pontjaim alapján egy kis szorgalommal akár az orvosira is bekerülhe­ tek! Teljesen beleéltem magam abba, hogy Pesten leszek egyetemista. Gyakra jártam a fővárosban, nézegettem , hol fogok majd lakni, még diákren­

dezvényekre is eljártam, merthogy én legkésőbb egy év múlva itt leszek kol­ légista! Mindenesetre visszamen­ tem az amatőr színjátszók közé, ahol is Montágh Imre elém állt: — Szamócám, nem voltál a felvételin!? — Én voltam, tanár úr, maga nem volt! — Hát nem voltál sem az első, sem a második, sem pedig a harmadik rostán!? — Neee, tanár úr, ott nem volt semmiféle rosta, volt szóbeli meg írásbeli! — Hová mentél...!!!??? — A Gyógypedagógiai fő­ iskolára... — mondtam a futbalista agyammal. — Nem oda küldtelek! Ez a mondat ébresztett rá, hogy nekem küldetésem van — jelentem — és min­ dez hirtelen átszáguldott a futbalista agyam on, és neki elhittem. Hazam en­ tem, s közöltem a szüleim­ mel — ha felvesznek a Színművészeti Főiskolára,

i

IÍN ís d ij ha nem, bármi van, papír, vagy papír nélkül, én SZÍ­ NÉSZ leszek! Szóval akkor, abban az egy másodperc­ ben lényegileg megválto­ zott, értelm et nyert az életem. Montághnak elhit­ tem, és még mielőtt behív­ tak volna katonának, bead­ tam a jelentkezésem az SZMF-re. Valójában ebben is szerencsém volt, mert így a katonák kénytelenek voltak elengedni a felvéte­ lire, annak ellenére, hogy

akkor még nem tettem le az esküt. Ám mindezek te­ tejébe a felvételi előtti na­ pon volt lövészetünk. Ne­ kem kerek perec megmond­ ták: “Eperjes elvtárs, ha nem lő kiválót a szakaszszal együtt, nem engedjük el!!!” Ezt persze a többiek is hallották. Tovább bonyo­ lította a helyzetet, hogy én a jobb szememet le tudom hunyni, függetlenül a bal­ tól, ám fordítva e z m ár nem megy. Apám ugyan­ így, ez egy születési rend­ ellenesség. Mindenesetre ez még nem is lenne baj, de én jobb kezes vagyok. És mivel csukott szemmel semmi esélyem nem lett volna, kénytelen voltam bal kézzel lőni. Lelőttük, ki­ m entünk m egnézni az ered m én yt, és m int a mákostészta, olyan volt az én tárcsám, a többiekében nem volt egy találat sem. Kedveltek a “bajtársaim”, és mind az én tárcsámra lőtt. “Kirrrúgomazegéssszfeggyelm ihadbí...” — süvöltötte a szakaszvezető, persze, újra kellett lőnünk. Most már én külön. Lőt­ tem, 27 volt a minimum, nekem 17 sikerült. Egy lövés 10-es, egy 7-es, egy a francba. Már messziről láttam, hogy a felvételiből nem lesz semmi, de ekkor valaki elordította magát: “Százados elvtársi" — erre a tiszt hátranézett, s eza­ latt a másik barátom az ujjával belenyomott a tízes­ be, mintha két tízest lőttem volna. Erre a százados:

“Ekéjt tízes, m ehéjt...no jó." Ezek után mindenféle szedett-vedett kölcsön gú­ nyában, egy katona kísé­ retében mentem a felvé­ telire. De, ha nem Budán vagyok katona, nem is me­ hettem volna egyáltalán..

* — Hát, valahogy így kerül­ tem a főiskolára. Amint azt már em lítettem , közben

megnősültem. Az anyagi függetlenség miatt is ren­ geteg darabban játszo t­ tam. Előfordult, hogy több pénzt vettem fel hónap végén, mint a Kállai vagy a Sinkovits Imre. Tulajdon­ képpen harm adéves ko­ romtól önellátó valtam. Et­ től kezdve a szüleimnek egy fillérébe nem került a taníttatásom. Sőt, eltartot­ tam a feleségemet, a gye­ rekemet, és még félre is tudtam tenni. P ersze, amikor megszületett a gyer­ mekünk, mintha elvágták volna addigi életem. Egy felelőtlen kalandorból az egyik napról a másikra egy tudatos, felelősségteljes ember lett. Az például le­ hetetlen volt, hogy valamit elm ulasszak, rosszul csináljak, hogy felkészü­ letlenül, vagy urambocsá’ részegen menjek a szín­ padra. Ez kizárt dolog volt. — Ez utóbbi előfordul egyébként? — Sokakkal igen. V a la ­ miféle belső félelem miatt, nem hisznek m agukban. Támasztékot keresnek, s úgy látszik, az alkoholban

m egtalálják ezt. Velem még nem fordult elő, hogy ittasan léptem volna szín­ padra, de az már megtör­ tént, hogy forgatáson ré­ szeget kellett játszanom, és akkor ennek érdekében bizony berúgtam. Annyira megtanultam a szöveget, hogy már tökrészegen is képes voltam elmondani. De most már ezt sem csi­ nálom. — Visszatérve még a fő­ iskolára, miután elvégez-

ted, hová kerültél? — Több helyre is hívtak, én a kaposvári Csíki Ger­ gely színházhoz szerződ­ tem. Már diákként is já t­ szottam itt, és ennél a színháznál is diplomáztam. Kaposvárról Budapestre kerültem a Nemzeti Szín­ házba, majd rövid idő után a Katona József színház­ ba, ala p ító tagként. Itt majd’ négy évig szerepel­ tem, aztán kis ideig szabad úszó voltam , és tavaly kerültem a m ostani he­ lyemre, a budapesti M ű­ vész S zínházba, szintén alapító tagként. — M e n n y ire vagy m eg­ eléged ve a m unkáddal, ö rö m ö d e t le le d benne, azt csinálod, am it szeret­ nél? — Abszolút azt csinálom, amit szeretnék. Bizonyos mértékben szerencsés va­ gyok, de ón inkább azt mon­ dom, hogy minden másod­ percben hálát kell adjak az Istennek azért, hogy ilyen szép és nehéz utat adott, és mindig adott erőt is hoz­ zá, hogy a nehézségeket leküzdjem. És ez már nem

is szerencse, ez áldás. Úgy érzem, nagyon szeret, és én ezt próbálom viszo­ nozni, moghálálni. — Mivel, hogyan viszonzod, és egyáltalán lehet ezt a szeretetet viszonoz­ ni? — Hogyne lehetne. Mind­ azzal, amit csinálok. Igaz, sokszor hibát követek el, de hát én is, mint minden ember, gyarló vagyok. De ha már megtörténik a hiba, akkor azt bevallom m a­

gamnak, Neki, tisztázom — amikor egyedül vagyok, Vele — és ő megbocsájt. Én pedig ezzel nem élek vissza. Fiatal koromban előfordult velem, hogy ki­ használtam a szeretetét, de akkor Ő mindig a fejem­ re koppintott. Azt mondta, ha te ennyire öntörvényű vagy, akkor menj, és ele­ resztette a kezem. így a legkönnyebb eltévedni. — E zek s z e rin t ke llett, hogy történjen valami az életedben, ami ráébresz­ tett arra, hogy az öntör­ vényű gondolkodás hely­ telen. — Valóban így történt. Egészen sokáig hittem , hogy elég, ha Istennek tet­ sző dolgokat csinálunk. Hívő családból szárm a­ zom, és ez a felfogás már gyermekkorom tól fogva bennem élt. Ám közel egy éve egy színpadi munka kapcsán valami mély dolog érintett meg. Egy Dosz­ tojevszkij műt vittünk szín­ padra egy orosz rendező — Vaszijev — rendezé­ sében. Ráadásul ebben a darabban a negatívot, az ördögöt alakítom. E munka során valam i m egfogalmazhatatlan dolog történt velem, amitől gyökeresen megváltozott az életem. Rájöttem, hogy nem elég az, ha Istennek tetsző dol­ gokat csinálsz, de mindent az ő dicsőségére kell ten­ ned, mert akkor az embe­ rek dicsőségére is teszed. Egy ember az egyéniségét akkor tudja kiterjeszteni,

)ÍN É » H ha nem ő a fontos, hanem az Egész. És ő abban az Egészben egy parányi, de pótolhatatlan elem. — Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni a színé­ szettel, am i egy alapve­ tően egoista műfaj, ahol állandóan a figyelem kö­ zéppontjában van a szí­ nész, és ah ol úgyneve­ zett erkölcstelen dolgok is előfordulnak, ahol az ember gyakran a lég mez­ telenebb gyarlóságában

mutatkozik meg? — Ez tényleg nehéz fela­ dat, de én szeretem a ne­ héz feladatokat. Nem ked­ velem a sematikus, pozitív szerepeket. Lehet bármi­ lyen munka, feladat, s le­ gyen benne az én szere­ pem nagyon negatív, na­ gyon nehéz, de az egész kicsengése használjon az em beriségnek. Ez a lé­ nyeg. Én szívesen megmu­ tatom a rossz hibáit, ha az egész kicsengése azután po zitív. Az Eldorádó c. film ben az autogon, az öntörvényű (Monori) és a teogon, az isten törvényei szerinti gondolkodás, élet párharca folyik végig. Csak miután ezt tudatosítottam, csak akkor voltam képes megcsinálni azokat a je ­ leneteket, ahol én, mint az autogon felfogás megtes­ tesítője káromlom az Istent. Pedig sokáig tiltakoztam a jelenet miatt, de közben rá­ jöttem, hogy minél durváb­ ban veszem a számra Is­ ten nevét, annál jobban ki­ domborodik a másik fősze­ replő, a nagymama teogon élete. És így az egésznek már pozitív a kicsengése, hisz egyértelművé válik, hogy a nagymama csinálja helyesen, nem pedig én. — Negyven éven keresz­ tül elfogadott és felfogott autogon gondolkodásmód után nem nehéz most ezen hirtelen változtatni? — A szokásaimban bizo­ nyos fokig igen. Épp ezért nem is lehet mérföides lép­ tekkel haladni, hanem fo­

kozatosan kel ebben előrehaladni. Én úgy érzem, jó ütemben haladok. Majd minden kikopik belőlem, ami rossz volt, szép las­ san, idővel. És mire “lehúz­ zák a rolót”, ill. lehúzza (ezt majd Ő eldönti, hogy mikor), — remélem leszek olyan szellemi, fizikai és

lelki állapotban, hogy nem nekem kell ezt eldönteni — akkor, abban a pillanatban majd kegyesen meglegyint és azt mondja, “Na jól van, nem volt hiába". — A z Is te n tö rv é n y e i s z e rin ti é le t n a g y h á t­ ránya szerintem az, hogy az em ber jó h is z e m ű s é ­

I gét, jó in d u la tá t gyakran \ m egpróbálják kihasznál­ j ni. A Te jólelkűségeddel i nem élnek vissza? j — A családom szerint igen. De azt tapasztaltam, hogyha nem hagyom, ha ellenszegülök, akkor az csorbítja a személyisége­ met. M ásrészt az ellen-

(tN É lu j szegülést utólag mindig bántam. — De ha az em ber m in­ den cselekedetét utólag újra alaposan átgondol­ ná, azt hiszem túl gyak­ ran érez ne lelkiism eretfurdalást. Nem jo bb a pil­ lan atn yi helyzet alapján cselekedni, s később is azt tartani helyesnek? — Igen, jó, én is term é­ sze tese n vállalom m in­ denért a felelőséget. Ám bizonyos esetekben való-

bán türelm etlen voltam . Egy hülyeség miatt, vagy mások haszon érdekében tett cselekvésük láttán én bekeményedtem. Nem sze­ retem, ha másokat átvág­ nak, megaláznak, vagy ha az üzlet lép előtérbe a mű­ vészetben az odaadás és az alázat háttérbe szorítá­ sával. Ilyenek láttán nagyon parlagi módon tudtam vi­ selkedni. Durván viselked­ tem - jó szándékkal. Olyan voltam, mint Péter, amikor Jézust elárulták. Kardot rántott. Pozitív irányba ne­ gatív cselek ed e t. Én is fegyvert rántottam a szere­ tet jegyében, csakhogy ezt nem szabad. Ezt szeret­ ném az életemben elkerül­ ni ezután. — É rdekelne az, hogy a színészet, az állandó j á ­ ték mennyire van jelen a h é tk ö z n a p ja id b a n . Tud eg y s z ín é s z nem s z í­ nészként viselkedni? — H át azt nem tudom , hogy tud-e. Én mindig meg­ próbálok az adott helyzet­ nek megfelelően viselkedni. Bár azt azért tapasztaltam, hogy baráti beszélgetések során is tudok hatni a hall­ g a tó d r a , azon kívül na­ gyon jól bírom a közönség­ gel való kontaktust is. Egyébként értem a kérdé­ sedben rejlő vádat, de én nem érzem, hogy játszanék az emberek előtt, én ilyen vagyok, hisz magad is lát­ hatod. — Szeretsz a középpont­ ban lenni, vagy ha kicsit durvább akarok lenni, el-

v is e le d , ha nem v a g y ott? — Hát hogyne viselném el. Legyen ennél valaki jobb, erősebb. Győzzön le érvek­ kel, filozófiával, lélekkel. Miért ne. De ha nem... Én nem szeretem az üres lilát hallgatni. Olyankor inkább szóval tartom a társaságot, vagy hagyjuk abba. — R e n g e te g e m b e rre l vagy körülvéve, sok az is m e rő s ö d , g o n d o lo m nagyon oda ke ll fig yel-

aki ilyeneket játszik, hisz ez defektes, valami baja van...". Én?! Hát hogy vol­ nék én emiatt defektes. Az a defektes, aki az orrát fönn hordja. Nekem nem a bankárok meg a pénzem­ berek a barátaim, hisz azok más szférában mozog­ nak a lelkűkkel. Sokkal jobb leülni egy őszinte em­ berrel egy ital mellett. El­ beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Hisz itt, Prágá­ ban is így volt. Rettenete­

sen örültem, hogy annyi magyar fiatal volt tegnap a beszélgetésen. Csak meg­ rém ített, hogy annyian vannak — s ezt őszintén mondom — , és nem igény­ lik a lelki támaszt. Szó rintem a kevés közül talán a legfontosabb kötődés « / otthonnal a lelki kötődén És én, ha nem is üzenom, de kérem azoktól, akik ol vassák ezt a lapot, csak gondolják át. A lelkiséget egy ilyen gyönyörű, furcsa

városban nem ápolni, nem azt mondom, hogy több mint bűn, de nagy hiba. Én bízom benne, hogy mind­ nyájan elgondolkodtok majd ezen. — K öszönöm a beszél­ getést! (beláka)

BESZÉLGETÉS EPERJES KÁROLLYAL

ned, kit fogadsz el bará­ todnak és kit nem. Külön tu d o d v á la s z ta n i a z őszinteséget az érdektől? — Nem az agyammal, ha­ nem a szívemmel váloga­ tom az embereket. Az agyam be tud csapni, az té­ vedhet, a szívem még so­ sem csapott be. Tőlem le­ het bárki bármilyen okos, intellektuális, gazdag. S bár nem akarom rád tuk­ málni, de a bibliában pon­ tosan benne van: “Tudá­ sunk töredékes". Úgyhogy a tudás alapján nem szok­ tam válogatni, mindig a szív hangjára figyelek. — Lehet, hogy a közvet­ len viselkedésed is en­ nek tudható be. — Persze, egyértelmű. És sokan azt hiszik, hogy ez egy fajta modor; nem igaz. Ha még harminc embert megkérdeznél, akivel elő­ ször találkoztam, ugyanazt mondanák, amit most te. Azok nem barátkoznak meg ezzel a viselkedéssel, azok döbbennek le a közvetlen­ ségen, akik mást várnak. Azt mondják: “Egy színész,

(A fotókat Bélák Csaba készítette)

Nem garantáljuk, hogy az alábbi történetek valóban így estek meg. Igen tanulságosak viszont, és lehet valami való­ ságalapjuk is, hiszen mesélik őket... Kassán vagyunk, talán a műszaki főiskolán, de lényeg, hogy matekvizsgán. Hősünk - nevezzük Jánosnak - az in kóla legnagyobb előadótermében áll magára hagyatva, túl a sokadik mentőkérdésen, szemben a végzetével, aki szellemeskedő kedvében van: - Kap még egy utolsó lehetőséget Ha megmondja, hány villanykörte van ebben a teremben, átengedem János mobilizálja az összes megmaradt agysejtjét, láza­ san, és főleg nagyon pontosan számol: - Hetvenhárom! - Nem! Hetvennégy! - János arca némileg megnyúlik. Ugyanis nálam is van egy! - veszi elő a huncut vizsgáztató az izzót a táskájából, és bájosan mosolyogva, nincs mit tenni-arckifejezéssel elbúcsúzik megszégyenített hősünkMit tesz isten, János a javítóvizsgán is villanykörte­ számlálással próbálja menteni a menthetőt. Tanult viszont a múltkori esetből: - Hetvennégy. - Csak hetvenhárom! M a nem hoztam magammal! bájos mosoly stb. - Én viszont igen! Matematikusok előszeretettel használják előadásaikon általában persze indokoltan - a dükaz je triviálni, ma-

Oké! Okéi Nagyon fasza! Vagy valami ilyesmit mutogatok a mellet­ tem elszáguldó gépjármüveknek. Pe­ dig az a Volvo megállhatott volna ne­ kem. M indig az volt a vágyam, hogy ilyennel utazzak. Hogyan tudnak azok a szőke svédek ilyen kocsit gyártani... Szóval ott állok, ahol ilyenkor il­ lik, a benzinkútnál és várom a hazafelé vivő "szerelvényemet". Talán - szept. 30 ide vagy okt. 1 oda - nem is men­ nék haza itt. Pozsonyba, hiszen majd' egy hete jöttem fel Prágába, ha nem anyukám jönne több hónapos németországi tartózkodásából. Bizony, ő is brigádmunkát vállalt a családért. A zt szeretném valahogy elérni, hogy ilyen — egy hónapi munka ott = négy hó­ napi kereset itt — kiruccanások nákül tisztességesen (család, lakás, kénye­ lem, sonka, banán) élhessek. Sajnos, nekünk ez jutott életcélként (?)... De ha már arra járok, kivettem különigazolványom és élek állampol­ gári lehetőségemmel és elhelyezem cet­ lim az urnában. A nyugati régióba megyek, hiszen úgy érzem, o tt még valamit befolyásolhatok. (Bárcsak így

tették volna ezt többen is - pozsonyiak, figyelem l - lehet, még jobb lenne a helyzet.) Egy igazi faluban tesznek ki jótevőim. Pozsony és Malacky között, még a "Hegyekmögöttividéken", de már szinte városi buszjárattal. Sötét van már, a választási helyiség szépen

HA NEM M EGY A BÚZA A H EG Y R E... kivilágítva, ahogy kell, fehér, kék, pi­ ros lobog. Valami természetvédők a Dunát emlegetik, hallom messziről, és az a mögötti területet. Ahogy belépek, egy jó gazdasszony azt rója a biztosnő

fejére, hogy ő nem karikázhatja Iste nét, a Bunkófönököt. M ert, ha már Vivátl, akkor iegyen Vivátl... Visszafelé már vonaton zötykölődöm. A z eredmény tudatában. Egy­ re gyakrabban ju t eszembe, milyen na­ iv voltam, mikor pár évvel ezelőtt elő­ ször tettem meg ezt az utat. Akkor úgy gondoltam, egy ideig eltanulgatok itt s majd, ki a dolgát végezte, húzok haza. Ez a naivitás kezd lassú, de biz­ tosan hömpölygő hullámok mintájára átcsapni realitásba. Nem is olyan biz­ tos, hogy a legjobb megoldás odaát kezdeni, mert "a hegyekben nem te­ rem meg a búza", említette volt egy h elyzetértékelésb en S tic h y Ödön (hogy egy kis kultúrát is említsek). S hogy még tovább növeljem eme iromány irodalmi értékét, egy újabb idézet - mely a szülőhazám határaitól tova száguldó vonat ablakán kitek­ intve forgolódik fejemben - "Nem oly biztos, hogy minél messzebb él az ember honától, annál jobban v á ­ g yik haza." (eská)

- Nem lehetne mégis bebizonyítani azt a segédtételt? - a kérdés ezúttal még az előadáson hangzott el egy előrelátó hall­ gató szájából. -Hogyne! Nézze.,. Ám a bizonyítás sehogy sem akar összejönni. - Egy pillanat! - ezzel Cech kisiet az előadóteremből, majd néhány perc múlva egy másfélkilós könyvvel tér vissza, amit ő maga írt. Tartalomjegyzék, lapozás, megvan a segédtétel, és Cech hangosan fölolvassa; - Dükaz je triviální!

gyárul: a bizonyítás magától értetődő kifejezést. Ez alól Eduard Cech, a cseh matematika egyik legnagyobb alakja sem volt kivétel. Diákok különös előszeretettel használnák vizsgáikon a dukaz je triviální kifejezést, viszont ez - általában indo­ koltan - további kellemetlen kérdéseket von maga után.

- Egy orvosnak nem csak jó megfigyelőnek kell lennie, az undorát is le kell tudja győzni A színhely Budapest. A professzor folytatja: -A tálban itt előttem emberi vizelet van Megmártja benne az ujját, majd a megkövült hallgatók felé fordulva látványosan végignyalja. - Ezt most csinálják utánam! És a falfehér orvostanhallgatók, tanáruk figyelő szeme előtt sorban megjelennek a tálnál, mártanak, nyalnak, küszködve a reggeli fel-feltörő roncsaival, a vizelet émelyítő aromájával, és azzal a bizonyos belső hanggal, ami analóg helyzetekben azt mondja: NEM! - Kitűnő. Önök mindannyian képesek legyőzni természetes undorukat. Viszont, mint mondtam, egy orvosnak jó megfigye­ lőnek kelt lennie. Én a mutatóujjamat mártottam a vizeletbe, és a középső ujjamat nyaltam meg! (pöce)

7

I

-------------- ---------- -------- ----

Még el sem ült a gólyabál utáni csatazaj a Tróján, és a tízfős AED-csapat már útnak is indult, két póttaggal — a létszám teljessége kedvéért. A csapat (Nyifi, Füles, Samu - a Strahovról, Sanyika - a papoktól, Zsanett - a Vétrákról, Tomicse, öcsém , Silány, Morgoncos meg én a Trójáról) kissé megfáradtán, de bizalommal kapott fel a Balt-Orient nemzetközi gyorsvonatra, hogy hat óra után pár perccel már óránként 100 kilométeres sebességgel száguldjunk a számunkra is sok meglepetést hozó hét­ vége felé. Hivatalos uticélunk a szombat délutáni ‘56-os megem­ lékezés a BME aulájában, majd az azt követő koszorúzás a Bem-szobornál, és az esti fáklyásmenet volt. Az út nem hivatalos részét pedig a vasárnap esti MACA gólyabál jelentette. 2. Prága - Budapest Mint az várható volt az út első óráit öntudatlan alvással töltöttük, az esti party jótékony utóhatásaként. Ebből az állapotból csak a kalauz zökkentett ki minket barátságos: “Jízdenky prosím..."-ébresztővel. Elő is kerültek a kilo­ méterbankok, melyeken nem túl ősi diákszokás szerint a sok 60 km-es út után hirtelen egy 327 km-es szerepelt

(aki nem érti, hogy ez miért s miként van, az tanulmá­ nyozza a töltőtoll, “zmizík", golyóstoll hármas kapcso­ latát). A probléma akkor kezdett kifejlődni, amikor a kalauz után megjelent az ellenőr is. A szóban forgó utiokmányokon neki is megakadt a szeme — sőt! — felszólí­ totta a tulajdonosokat és utastársaikat a 100 Kó-s pótdíj és a 97 Kó-s menetjegy kifizetésére. Ezt az érintett hét ember némi egyezkedés és vita után kénytelen volt megtenni. A smasszer ezenfelül biztos-ami-biztos alapon elkobozta a kilométerbankokat, és esetleges későbbi ismerkedés céljából Morgoncossal címet is cserélt. (Itt kell megemlítenünk a trójás Nagy Norbi segítségét, aki a néhány megszorult em bernek helyben átnyújtott egy hitelcsomagot.) És ekkor még csak Brünn előtt jártunk! Amint a vonat befutott a brünni pályaudvarra, Norbi szólt, hogy lemegy a peronra ételt s italt vételezni. Ez okból fel is vette a többiektől a rendelést. Mivel elég sok kívánság volt, kis idő elteltével Öcsém úgy döntött, szin­ tén leszáll segédkezni. A bevásárlás megtörtént, s éppen át akartuk a vonatablakból venni a reggelit, amikor a vonat könnyed döccenéssel elindult. Norbi még fel tudott ugrani a mozgó járműre, ám öcsémnek ez a gyakorlat már nem jött össze,és ottmaradt a brünni peronon, kezé­ ben 14 kiflivel, széttárt karral, mint Jézus a pékség rek lámján. A vonatban az első eszmélők a kalauz után futottak, de az sajnos semmit sem tehetett, s közölte: a vészfékot ugyan meghúzhatjuk, de az nem lesz túl olcsó játék. Az ezt követő hosszas tanakodás után Tomicse úgy határo zott, Kúty-ban leszáll, és felhívja a brünni állomást, hogy öcsém jelentkezett-e. A telefonálás sikerült (Brünnben a hangosbemondó már nekünk dolgozott), és Tomicso megígérte, Pozsonyból újra hív. Ezt meg is tette, de a vonatra már ő se szállt vissza. Mi azért reménykedtünk, sikerül neki kapcsolatot teremteni, és visszamegy öcsé­ mért iratokkal, kabáttal. Az út szlovákiai részét ismét alvással töltöttük. Pár­ kány után azonban ismét feszült várakozás lett úrrá a csapaton, ugyanis jegyünk csak idáig volt, s a magyar-

P N É IM J

w A v /? /

'

*

Gy. 104-2/596/1994.Szefu. C.

M A G Y A R V I L L A M O S M Ü V E K R t,

Dr. R a d e n k o v i ts

Péter úr

is e L /n

sz e m é ly ü g y i o sztály-vezető

1011

O E M 02

LP.

- ^

'

B U D A P E S T

m u l a

f-A- íju ,4

V á m u . 5 -7. ss .

Tiszteli R adcnkovits Űr!

l dcfom m c^bta^lésünkre hivatkozva íájéknztaguk önt, hu&y c közölt di&kctoportolc utazásának elszámolását a jegyvizsgálók hitelezetten végzik (75%-oS mérséklésű díjtétel I . ■•

; ’’ felszámítása mellett). • l l l f

A k é ju ta z á s országi szakaszra csak ígéretünk, hogy tudni fog rólunk a kalauz. Jött is Szob után, és kérte a menetjegyeket. Nyrfi, mint a csapat vezetője komoly arcot vágott, és így szólt: “Khm... Mi prágai magyar diákok vagyunk, és Budapestre igyekszünk az '56-os megemlékezésre.” Majd ecsetelte, milyen Ígéreteket kaptunk. A kalauz erre aztán hívta a főnökét (sapkáján piros csík van - megkülönböztetésül), aki nem úgy nézett ki, mint aki túlzottan szervezve van, de ránkhagyott mindent, és így békésen utazhattunk tovább Pestig. 3.

Budapest I.

"Megfogyva bár, de törve nem... “ érkeztünk meg a Keletibe, ahol már várt minket a Fővárosi Gázművek két mikrobusza, s vitt egyenesen a Műegyetem elé. Ott éppen elkezdődött a műsor, de ez minket nem zavart túl­ zottan. A szervező-irodába mentünk, ahol megtudtuk a szállásunk címét, és azt, hogy éppen lekéstük az ebédet. Ezekután átvettük a visszaútra szóló vonatjegyeinket (Budapest-Rajka útvonalra szólt), és este fél nyolcig szabad programot csináltunk. Ki-ki meglátogatta rokonait, ismerőseit, üzletfeleit vagy jobb híján a Borpatikát. Estére aztán Nyifi megszerezte a szlovákiai útiköltségünket (780 Ft/fő), és úgy döntöttünk most már nézzük meg a szállá­ sunkat. A Váci Mihály Kollégium a Mogyoródi út 128 alatt talál­

e g y ik fo n to s k e llé k e |

ható; nem okozhatott gondot megtalálni, miután térképet is kaptunk a környékről. Ezen aztán már láthattuk az utca legalább 2 km hosszú, még szerencse, hogy Samu emlé­ kezett a szervezők tanácsára: a Népstadionnál szálljunk le a metróról. Rosszul emlékezett... Az utca túlsó végén — fél óra gyaloglás után — megtaláltuk a koleszt. Be­ mentünk hát, s mondtuk kik és miért vagyunk. A portás­ néni üdvözölt, és közölte: ez itt a lány szakasz, a fiúk a szomszéd bejáratban vannak elszállásolva. M eglepe­ tésünknek hangot adva átvonultunk a megfelelő bejá­ rathoz, ahol már se perc alatt megkaptuk a szobánkat, és vacsoránkat szintén. Választhattunk hidegvacsora és hideg vacsora közt, mi ez utóbbi mellett — kihűlt brassói aprópecsenye, csalamádéval, kenyérrel — döntöttünk. A vacsorához kitűnő “ivólever fogyaszthattunk, melyből két tálcányi volt az ebédlőben. Miután hatan megittunk egy tálcányit (kb. 1,5 l/fő), jöttek meg a kassaiak, akiktől meg­ tudtuk, hogy ami oda volt készítve, az nagyjából 100 ember adagja volt. Mivel már benne voltunk az éjszakában, ideje volt szó­ rakozni is egy keveset. Elmenőben még közölte velünk a portásnéni, hogy tizenegykor kapuzárás. Határozott egyet nem értésünk láttán ezt fél tizenkettőre módosítot­ ta. Néhány ismerős még délután közölte velünk, este a Közgáz pincében lesz találkozás meg buli. Oda is men­ tünk hát, de két pozsonyi cicán kívül senkit nem találtunk ott. Éreztük, itt hirtelen improvizálni kell, ha jót akarunk

9

magunknak. Be is jártuk a környéket, ám a szombat esté­ re való tekintettel minden italmérés tele volt szomjas emberekkel. Ezen a problémán még a helyi teológus-hall­ gatók sem tudtak segíteni, így hát felkaptunk egy éjsza­ kai buszra, s haza hajtattunk. A szállásunk közelében sem jártunk nagyobb sikerrel, ezért aztán egy éjjel-nap­ pali közértben vételeztünk 5 liter bort, és hazamentünk. A portásnéni módfelett örült nekünk (hajnali két óra volt), és próbált minket nevelni: Portásnéni: Mit mondtam, hánykor zárunk? M i: Tizenegy, legkésőbb fél tizenkettő. Pn.: Hány óra van most ? M i: Két óra múlt. Na, jó éjszakát! Ezekután még a folyosón kialakított kis társalgóban elfogyasztottuk a bort, s figyeltük a félóránként csengető későnjövőket, míg szépen sorban ki nem dőltünk min­ dannyian. 4.

Budapest II.

Vasárnap reggel a Strahov volt az ügyeletes éber, ők keltek fel nyolckor, hogy lemenjenek reggelizni. Állítólag hallották, amint a hangszóróban megkérnek minden ven­ déget, hogy kilencig hagyjuk el a szállást. Hárman le­ mentek hát, és kértek tíz adag reggelit, mondván a töb­ biek csomagolnak. Aztán feljöttek, bezárták az ajtót, és ők is aludtak tovább. Vasárnap lévén, délben keltünk, ahogy illik. Nekem még sikerült átsurrannom a zuhanyo­ zóba, de Samu és Morgoncos már kénytelen volt meg­ küzdeni az időközben helyszínre siető takarítónővel, akit nyomdatechnikai okokból most nem idézek. Morgoncos azonban ártatlan arccal annyit szólt: “Ajaj, azt hiszem elaludtunk!" - majd úgy tett, mint aki nagyon aggódik. Ilyen előzmények után már egykor elhagytuk a koleszt, kedvenc portásnénink sűrű fenyegetései közepette. Ebéd után (alföldi jellegű ételek, csapolt Dreherrel rontva) ismét szabad program (rokonok, barátok, Bor­ patika, stb.) következett az esti buliig. A gólyabálon aztán ismét összefutott a csapat (megintcsak) a Közgáz pin­ cében. Ennek örömére szilvapálinkát fogyasztottunk, va­ lamint paprikáskrumplit, a MACA “nemzeti” eledelét. Pesten is vetélkedő volt hivatott színesíteni az estet, de ott szigorúan történelmi kérdésekre várták a válaszokat az elsősöktől (pl. Kik voltak a MACA alapítói?, Mi Cselák p o lg á ri neve?, M e ly ik M A C A -tag o t gyűjtötték be a re n d ő rö k eg y d ió s je n ő i kirán d u láso n ? és e h h e z hasonlók). Ezek után felavatták a kb. 50 gólyát, és megkezdődött az e tájon is jól ismert igény. A hagyo­ mányos laza-váltón, éjfélkor, két AED-csapat is indult, ám sajnos egy selejtező csoportban, ami meglehetősen rontotta esályeinket. Hiába voltunk jók, a célfotó meg­ hibásodása miatt meg kellett ismételni a futamot, amely­ ből végül is a tiszteletbeli MACA csapat jutott tovább. Pedig... A party aztán tovább folytatódott a szokásos szellem­ ben. Különítményünk egy része két óra körül megfáradt, és távozott új szálláshelyünkre, a Vízművek munkásszál­ lójára. A maradékok aztán zárásig nyomultak, majd elpu­ coltak a szélrózsa minden irányába, megegyezvén, hogy

10

másnap a Keletiben találkozunk 13.10-kor a vonatnál, melyre az ingyenjegyünk szólt. 5.

Budapest-Prága

A találkozás meg is történt úgy, ahogy megbeszéltük. Öcsém már tíz perccel a vonat indulása előtt felszállt, és nem is volt hajlandó leszállni, az ablakból sürgetett és ag­ gódott. Úgy terveztük, a legegyszerűbb úton: BudapestKomárom-Ujvár-Prága fogunk utazni. Ennek megfelelően Komárom előtt odasorakoztunk az ajtóhoz, kiszállás végett, ám a vonat erről tudomást sem véve robogott át az állomáson. Ahogy ballagtunk vissza a fülkébe, egy kedves hölgy szólt utánunk: “Kedveskéim ez a vonat nem áll meg Komáromban, csak Győrben!". így aztán akarvaakaratlanul tovább utaztunk Rajkáig, hogy majd megküzdjünk a szlovák kalauzzal, s ez nem is maradt el. Még bent állt a vonat Rajkán, amikor megjelent a kék smasszer. Az első menetben próbáltunk jegyet venni, ám ez az ötletünk nem volt túlzottan sikeres, mivel egy jegy Pozsonyig 131 Sk-ba került, és egyhangúlag úgy szavaz­ tunk, hogy ez sok. A második menetben emberi érzések re és némi készpénzre hivatkozva próbáltuk meggyőzni a kalauzt, utazhassunk tovább. Ő erre begurult,és felszólí­ tott, hogy vagy jegyet veszünk, vagy leszóltunk, ö t perc múlva már kint álltunk a határállomás felé vezető úton, Zsanett kivételével, aki ingyenjeggyel bír a szlovák és cseh vasutakon. Öcsémet és Tomicsét fel is vették, ám mi (Samu, Füles, Silány meg én) gyalog és teljesen eláz­ va értük el a határt. Továbbgyalogolni semmi kedvünk sem volt, így hát a határőrök közé beépülve kérdezgettük a sofőröket. Nagy sokára aztán két román elvitt minket, s nem sokkal később Fülesék is útra kelhettek. Annak ellenére, hogy úgy vettek fel minket, mint Pozsonyba utazókat, este fél tízkor tettek minket ki Prágában román testvéreink. Ennek örömére megvártuk Zsanettet, aki a vonattal jött Prágáig, majd a megérkezés örömére megit tünk egy üveg Napóleon-konyakot. Át voltunk fagyva. 6.

Figyelmeztetés III

Az írásban szereplő személyek, helyszínek, esem é­ nyek és tárgyak valódiak, bármilyen egybeesés a képze­ let szülötteivel kizárólag a véletlen műve lehet.

Á O K .-Tehát kezdjünk bele fiatalok! Utunk. első állomása az állatkert. Ugye m in d an n yian tudjuk mit ta k a r ez az in tézm ény. Nos, többnyire két, négy vagy több végtagú élőlények korlátozott területen való bemutatása a feladata. P ersze ez csak am olyan népm űvelő közbeszólás. A fontos az, ha Prágáról van szó, tud­ juk hol is található az á.kert. Hogy mi­ ért? Hát mert egyszer egy az egy és kü­ lönben is minden értelmes ember tudja. Tudod mi az a Trója? Ej de naiv kér­ K O L dés. Városrész! Igen, és mellesleg itt van az á.kert. Tudod mi az a Holešovice? Persze, nemzetközi vo­ natok prágai megállója. (Ha mindezt tudtad, kijár a di­ cséret: okos, ügyes a ...) K. olvasó ha, tart még a tü­ relmed, centiken belül meglátod ezeknek a hasznos in­ formációknak az értelmét. Tehát induljunk... Egy átla­ gos prágai lakos szép napsütéses vasárnap elindul az állatkertbe, (ugye,ugye! ) Holes-re még könnyen kijut (m etró,stb), na de itt — póri e s z k ö z b e n kell bíznia. Régóta lé­ te z ik a z a u t ó b u s z , ^ sokfelé használják, itt j legyen 112-es szám­ m a l. T e h á t s z é p e n süt a N a p , g y e re k rángatja figuránk ke­ zét, asszony mellette úszik a spray-felhőben.az ismerős kiabál a másik megállóból, közben meg befordu l a vágyaik villam osa. O p pá, m iket írok a vágyaik autóbusza, (jól hangzik, nem?) A kis család most felpakol, utánnuk a tömeg — inkább lenne az özönvíz — és elindul a csapat. Át a Moldván (ne, nem Mózes-ként, csak a liben-i hídon), egy-két kanyar, majd megállás. A megálló maga jelentéktelen a férfi, az aszszony, és a gyerek számára; ugyan leszáll pár fiatal, de hát egye fene. A jármű közben újra lendületben van, kiáll a megállóból, majd folytatja útját a cél felé. No de, alig elindulunk a tömeg mozgolódni kezd. Fur­ csamód mindenki egy dolgot bámul, egyesek csak nák, — a szomszéd ingujja, háta, feje, esetleg melle, — nadehát ilyen az élet. Kis hőseinknél is előjön ez a jelenség, férfi bámul, asszony sóhajt, gyerek pedig kajabál — tatyi, tatyi — holott senki sem bővelkedik levegőben, és nem is süket. Nos, kérem ezt a csodát úgy hívják Svatava, (kis kéjlak, de semmi extra) Vi­ szont itt érkezett el az a pont ahol elhadjuk hőseinket, és elbámulunk Svatava felé. Természetesen nem ez a kis kastély az erre legjelentősebbb. Van itt domb, rajta házak, sőt egész lakótelep, no meg a tövében még valami. Talán furcsa de ez is épület, vagy inkább több, pontosan három. Kérem, lehet, hogy a nagyközönség nem tudja mi ez, és mennyit ér, de a prágai diákok úgy érzem igen. Küldetését tekintve semmi jelentős; egye-

é

¥

G

i

térni kollégium. Csak a többihez viszo­ nyítva női meg az értéke, bár néha minden alap nélkül.... (tál) A városban sok, sok diák szeretne ide kerülni, per­ sze a z ilyesm i v a lah o l korlátozó dik. N a.de mi ennek a töm egrángásnak a lényege? Gondolom, a betonfalak mö­ gött rejlő gyorsliftek, ké nyelm es kis szobák, párosával, kis zuhannyal, mos­ dóval, konyhával és wc-vel ellátva. Ja, kérem ez már a huszonegyedik század­ nak készült. Ilyet kell adni a diákságnak! Z O K Hadd legyen nyugodt helye tanulni, el­ mélkedj, meg miegymás.... Persze, az effajta kényel­ mes kis lakosztályok eléggé benntarják az embert. A diákság behúzódik a maga 35 négyzetméternyi terü­ letére, felnőttesdit játszik, csendesen elvan magának.A többség még a szomszédját sem ismeri, de ez a mai világban nem is baj. (Ugye? ) No persze azt is bele kell venni a játékba kik laknak itt javarészt. Matfyzák — ahogy ez a nép között terjed — valóban nem az a nagyhangú e m b e r­ k e ..., na de a z é rt kérem . Furcsamód, ha jól számolom hat év k e lle tt a h h o z, hogy megnyissanak egy c s a p s zé k e t az a la g s o rb a n . N a, most legalább ötle­ te s s e n c s in á ltá k . Nem holmi “U kach­ ny”, vagy “U zlatého klíče", egyszerűen csak Pumpa. Rövid, frappáns, pontos. Tényleg szimpatikus, lehet szolidan hepajozni, szórakozni, beszélgetni, dohá­ nyozni, szóval igényesen mindet. Tehát — vélemény a szűkös hely ellenére jó. A másik értelmes ötlet cseh barátainktól, a filmklubb beindítása. Remélem ezek a lehetőségek felnyomják egy kicsit a “matfyzák" vér­ szintjét. Egyébként, az előbb em lített e.tipus szim ­ patikus az anyáknak, rendes, tudalákos, igyekvő, tisz­ taság ugyan nem feltétel, de mindent ugye nem lehet... Különben jó fickók, csak a szakterületükbe ne köss, előfordulhat, hogy értenek hozzá. Persze a legtöbb­ jüket messziről megismerni, valami apróság álltaiéban nem ül rajtuk. Lehet hogy csak a zokni felemás, de ugyanígy hiányozhat a kabát is. Ej, de legyen már eb­ ből elég! Száz szónak is egy a veleje: kolesznak úgy érzem lassan jó lesz, szórakozni menj máshová, egyébként pedig nyugodtan nézz el erre. Ja, mint A ED-ost — téged — a város érdekességei tanulmányozása mellet most már ideköt a könyvtár. Tudod! No, de ha még­ sem, hát keresd a B 914,915 szobákon. Ok, remélem most elégedetten dőlsz hátra ültödben, vagy nézel körül álltodban — ez a Trója? (m orgoncos)

& 11

m itö M

A vonzó f // zsűri végigülte a vetélkedőt. m

Köcsögök, talárok, krónika miegymás...

f*

Díjak átadás előtt

Ezt is megértük! A vaskalapos hagyományokat a sarokba dobva, de a jelleget valamelyest megőrizve zajlott le az idei gó­ lyabál. Pedig egy viszonytag kellemetlen esemény nélkül valószínűleg az idei is csak egy lett volna az eddigi harmincegynéhány közül De hát, Kovácspatak “megtörtént”, úgy történt, ahogy, és épp emiatt az “ahogy” miatt (hál’ isten) pár ember egészen másként kezdett nézni a dolgokra, mint eddig. Sőt, és sajnos ez a ritkább dolog, nemcsak néztek, beszéltek, hanem cselekedtek is. így történt meg az, ami miatt most nem tudom, hogy szégyélném keltene magamat, lelkiismeretfurdalásomnak kellene-e lenni, netán büszkének kéne lennemjbíindenesetre a gólyabál szervezéséhez annyi közöm volt, mint amennyit ott

De ehhez minek a mikrofon...? 4

lehetett is látni. Ezen felül a dátum kijelölésénél és a talárbesz­ erzésnél volt némi szerepem. Ha volna arcom, azt mondanám, megvalósult a tervem, és több olyan embert is sikerült bevon­ nom az érdemi munkába, akik bár eddig is alkalmasak voltak erre, csak éppen nem voltak megszólítva. De mivel ekkora arcom még nekem sincs (...) kénytelen vagyok beismerni, hogy ezen egyének nem (közvetlenül) részemről szólittattak meg. Mindezek ellenére azt javallom, ne a módozatot vizsgáljuk, hanem a végeredményt, s az pedig több, mint biztató. Rendkixiil örömteli, hogy a Tróján egy kitűnő, összetartó csapat alakult ki, akik kezdik szívükön viselni az AED dolgait. Teszik mindezt Szkiláccsi gyengéd erőszakával, Öcsém diszkrét dekadenciájával,

erősen pesszimista jóslatok, kilátások úgy látszik, mégsem jön­ nek be. S mégha fizetni is kell — ami előbb, vagy utóbb a szlovákiai főiskolákon is érvénybe lép, legyen szó fekete “cudzinyec”-rŐl, vagy' honi legényekről — maradnak még józanul mérlegelő emberek Ők csináljákjól. S a végére mindenképpen kikívánkozik belőlem, hogy ez a 13 ember, ami a két évvel ezelőtti 70-hez képest'ijesztően kevés, ám a semminél végtelenszer, az egynél pedig .13-szór több, valamint az őszi reményteljes AED-iáénykezdés teljesen helyreállította bennem az apró roggyanásokkal kicsit meg­ gyengített hitemet ebben a kis közösségben.

Sternó szolid határozottságával, Morgoncos enyhén elszlovákosodott tettrekészségével, Lei la vonzó cinizmusával, és a !< és a többi (-ek)... Saját véleményemet mondom: a gólyák vetélkedője — úgy érzem — az utóbbi évek "nagyonjópofiközönségkérdések” hatását illetve érdekességét kategóriáival felülmúlta, és a jövőre vonatkozóan nagyon biztató lehet. Egv valamit elfelejtettem megjegyezni a gólyaavatás során. Mégpedig azt, hogy 13 azaz tizenhárom teljesen reguláris és szakszerű elsőst üthettünk fel. Talán nem tudja minderűd, hogy a tizenháromból tizenkettő önköltséges alapon iskoláztatja magát: (Csak az összehasonlítás kedvéért, Brünnben — tudomá­ som szerint — 4 darab elsős van..) Tehát a két évvel ezelőtti

(beláka)

Most még nagy az arcuk...

A krónika több, mint 5 kg!!! 12

13,

IiiV fc M J

K ristó f már reggel óta várt. Egy emberre. M ivel az illető késett, olvasni kezdett, m ert o lvasás közben repül az idő, ugye. M intán már több, m int egy órája olvasott, rájött, hogy nem is olvas, csak ü g y tesz, mintha. A tényleges olvasás helyett azt kezdte el la­ tolgatni, miért érzi úgy, mintha magáról olvasna, mintha ö len­ n e a fő h ő s . M e g á lla p íto tta , hogy szinte elvesztette a kap­ ’ 4 1 csolatot a testével, hogy az éle­ ' V ■' • te odatapadt a papírra. Rajtakapta az írót, hogy birtokba vette az ö (jelen esetben az olvasó) életét. Ügyesen csinálod barátom — gondolta, de aztán rájött, hogy mégis övé a győzelem, mert olvasás közben egy idő után márcsak automatikusan végigfuttatta a szemét a sorokon, anélkül, hogy megértett volna egyet is m ögöttük m egbújt gondolatokból. A z érzés misztikus mellékízt adott a délutánnak; egy időre megfosztották a teste és a szellem e közti kapcsolattól. Beleborzongott; ezentúl ezért nem olbvas majd..., vagy éppen ezért igen. A k i so k a t b á m u lja a TV-t, az f é l é le té t m ásokon keresztül éli le — gondolta — majd bekapcsolta a rádiót. Valam i zene ment. Gyorsan kikapcsolta. Ha ő is írna egy Jó könyvet, egy jó film et rendezne, egy jő kantátát sze­

rezne, vagy, ha festene valamit, ő is birtokba venné mások éle­ tét, s így elégtételt nyerne saját elvesztegetett napjaiért, évei­ ért. Két teljesen ellentétes élet­ fo rm a . A z egyik életet elp a ­ zaroljuk, szétszórjuk, a másikat másoktól lopjuk el, ha akarjuk, de főleg, ha tudjuk, mert ki ne akarná, A hatalom, ügyel Aztán evett, s jólesően vette ♦ V tudomásul, hogy nem más rág­ ja szájába az ételt, az étel ízét, k ' s hogy ő sem adja más szájába. ' JT Egyél fiam erővel is, h a jó i esik — ju to tt eszébe nagyanyja mondása. Nem másé az étel, amit megeszik, hanem az övé. Gyorsan, nagyokat nyelt. A z ablakhoz ugrott, kitárta, nézte az őszi fá k színeit, hab­ zsolta a párás levegőt, a fehér zajokat, amik langyosan folytak el az utcán, a ház előtt, de még mielőtt teljesen betelt volna ezekkel, és elszállt volna, torkán ragadta egy gondolat. Valakire várt! E ste volt. E gy karosszékben ült, és várt. M ár nem tudta, kire, vagy m ire vár, minden esetre nem nézett TV-t, nem írt levelet, és nem evett. Főleg nem evett. Csak várt., nagyon sokáig, tekintetét a fehér falba fúrta. (mazs)

14

p N É » q ; Gyerekkorom­ ban kim on do t­ tan szerettem a té v é r e k lá m o ­ kat. N in c s k i­ zárva, hogy ez beteges lelkivi­ lá g ra u ta l, de volt életem nek olyan időszaka, m ikor a B O N ­ T O T T C S IR K E nyújtotta élmény még az Esti me­ sét is h á ttérb e szo rította, a Z s e b té v é s ta ­ tiszta szerep érői már nem is be­ szélve.

A m ai g y e r­ m eknem zedék­ nek mindez nem adatik meg. A té­ véreklámok szín­ vonala ugyanis n é h án y éve z u ­ hanni kezdett, és mikor azt hinnénk, reklám ennél butább és erő l­ tet e tte bb m ár nem lehet, mindig jön egy fogorvos, és m eggyőző te k in te tte l m eg­ k o c o g ta t eg y fehér tárgyat. Ne cs o d á lk o zzu n k , hogy az ezen felnö­ vekvő nemzedéknek a s ze lle m i és lelki nyomor lesz a saját­ ja. Napjaink tévéreklám ainak jellem ző ­ je, hogy nem part­ nernek, hanem egy­ szerűen csak hülyé­ nek tekintik a nézőt, aki p e d ig reakc ió ­ k é p p e n e g y re in ­ kább beleéli m agát ebbe a szerepbe. A m acskám eg yik fe lé t W H IS K A S szál etettem, a má­ sik fe lét hagyom á­ n y o s m o s ó p o rra l

gépet figyel nagy odaadással. Köz­ ben szöveg: Mosi, mosi. Is m é t vágás: cs alád i idill, fe ­ le s é g a férjh ez simul, a kamera a fejekre közelít, az asszony egy pu­ szit ad hitvesének, és torzított, gyor­ sított hangon ezt mondja: — M ajom pará­ dé! — Felhördü­ lök ekkor és kü­ lönböző betűket kiáltok én is, p e­ dig a kegyelem ­ döfés csak ezu­ tán k ö v e tk e zik : rokonaink eltűn­ nek, a képernyő kö zepén m eg je­ lenik az inkriminált mosóporosdoboz, fönt, külön sávban jó l látható felirat, amit egy férfihang a m osópor neve u tán e l is olvas, im ig y e n : M E G A RAM BÓ, SZUPER M O S II

m ostam , és azóta mintha több vitamin lenne benne, m ert háromszor van meg­ hajlítva. Az öngyil­ kosságok és a válá­ sok száma természe­ tesen tovább fog nőni.

A legutóbb ism ét úgy g o n d o lta m , nincs lejjeb b , túl­ vagyunk a n e h e­ zén, esetleg lassú ja v u lá s is várható. Derűsen, szinte in­ dulatok nélkül ültem

m ár p e rc e k óta a té vé elő tt, m ég a b a b le v e s t fe h é r in g é v e l fe ltö rlő m osolygós h ü ly e ­ gyerek, mosolygós m am ájának mosó­ p o rá v a l k a rö ltv e sem tudott kihozni a sodromból. Ekkor viszont a követke­ zőket láttam a kép­ ernyőn: Majomcsalád; ha­ zajön a férj (goril­ la). A feleség, egy csinos, fiatal csim­ pánz k ü lö n b ö z ő nyelveken, részben magyarul rimánkod-

n i k e z d a ko szo s m u n k aru h a m iatt. (A rimánkodást fél­ sza vak összeviszszaságának képzel­ jük.) Világos, mosó­ po rt fo gn ak r e k lá ­ mozni; gyorsul a pul­ zusom. Nem is cáfol­ nak rám: a takaros menyecske kerít va­ lahonnan egy doboz m osóport, ezután m ind kettejü k s z á ­ jából mosással kap­ c s o la to s s z a v a k hangzanak el. Vált a kép: a h á­ za s p á r eg y m űkö­ désben lévő mosó­

M i a kü lö n b sé g az optimista és a p e s s zim is ta k ö ­ zött? — olvasom a m inap a szakállas kérdést a DOM INO e fe k t cím ű kitűnő sajtó termékben: — A p e s s zim is ta azt mondja: — Ennél rosszabb m ár nem lehet. Az optimista: — De le h e t! (pöce)

a

_____ 15_____ ■

jtfíÉ w q

gSgssg

A legutóbbi szlovákiai parlamenti választások hatását mi — Prágában ta­ nuló magyar diákok — is élénken ta­ pasztalhatjuk. Sokan közülünk egyér­ telmű nem tetszésünket hangoztatjuk. Továbbra is mindnyájan aggodalom­ mal telve figyeljük az exexminiszterelnök diadalmas visszatérését. Az utóbbi napokban m ár csak a “h á zédéeszesek éjszakája”-ként emlegetett, pár héttel ezelőtti tisztogatás bizony nem sok jóval kecsegtet a jövőt ille­ tően. Zsenge vigasz, hogy m indezt (egyelőre) külföldről szemlélhetjük. .Ám, ahogy az már lenni szokott, a vélem ények ebben az esetben sem egyeznek teljesen. Nyílt titok, hogy köztünk is ak ad n ak egyének, akik szim patizálnak a “boxolóval”. Ezt a nézetét Leila az utóbbi időben nem is rejti véka alá. “Határozottan ezt az irányvonalat támogatom. Ebben a helyzetben ener­ giadús, nagy emberekre van szükség. Tarthatatlannak érzem a tandíjak és a sör árszintjét. Tudom a megoldást, ám

azt most nem mondom el. A d e m o k r á c iá ró l p e d ig nekem ne fe c s e g je n e k , re n d n e k k e ll len n i, és kész. ” A nem rég m egalapí­ tott “N agy test, nagy él­ ve ze t” klub alapító elnö­ keként L eila levélben aján lo tta fel M eciarnak a tis z te le tb e li ta g sá g o t, melyet egy apró feltételhez kötött, mégpedig, hogy a p ártv ezér v iss z a h íz z a a leadott kampánykilókat. Itt érdem es m eg jeg y ezn i, hogy a sz ín té re n egyre szürkébben botorkáló Beláka több hónapos intenzív h ízó k ú ra u tán is csak remélheti, hogy egyszer a p ó tta g je lö lte k lis tá já ra kerülhet. “Khm, ...én, ...megér­ tem Leilát” — kommentál­ ta az eseményeket a higgadt pragmatikus Nyárfás Karcsi — “egyszerűen ő is érzi, hogy itt a nagy emberek... ” M ondatát már nem tudta befejezni, ugyanis a New Kids on the Blokk rajongók csütörtök esti szem inári­ umára kellett sietnie.

A szélsőségesen magyarérzelm ű teológus leányegylet tagjai valam int Böszörményi Péter közös dekrétumot fogadtak el, melyben leszögezik, hogy luca napján az addigra 1,4 cm-re nőtt bal kisujjkörm ükkel kivájják L eila mindkét szemét. “Nem engedem őt bántani, Szent ember, öt nem övezi skandál, homály. M indig is közel álltak hozzám Leila eszméi" — jegyezte meg Horkay Ny. László, aki azóta Leila szobatársa. A tróján enyhe meglepetéshullám söpört végig a hír hallatán, ám úgy néz ki, a helyzet konszolidálódik. Anita már megkötötte Leila új, magas nyakú pulóverének a hátát, egy ism eretlen pedig visszavitte Leilának az eltűntnek hitt “Ájtítí” hifitornyot. A napokban csak Öcsém v ise l­ kedése keltett némi feltűnést, aki nyílt színen egymás után többször lebuzizta L eilát Hozzá kell azonban tenni, hogy Öcsémnek ez a megnyilvánulása tulaj­ d onképpen nem m in ő síth ető sem ­ m inek, te k in te tte l arra , ho g y ez a viselkedés nála nem fejez ki egyértel-

_____________ 1G----------------------

mű álláspontot. Sokan figyeltek Mazsolára, akinek m éla gondolatai sokakra im m áron művészi módon hatnak. “H ogy lát­ tam-e azóta Leilát, természetesen lát­ tam, sőt, váltottunk is pár szót. Ö azt mondta, szeretne basszusgitározni, én p ed ig erre azt m ondtam, jó , akkor cseréljünk hangszert!"

LEILA A VISSZA­ RENDEZŐ­ DÉS HÍVE Belákát azóta sokan látták az “U prdele zpocenyho” kocsmában. Nem tudni, honnan van pénze sörre. Ö azt állítja, a tavalyi ösztöndíjából maradt valamennyi, ám ez enyhén szólva is megmosolyogtató kijelentés. Feltűnő volt, hogy az üres székek ellenére nem ülve fogyasztotta italát Ernő tudta a magyarázatot: “A z utolsó klubtor nászversenyen kiröhög­ ték, hogy nagy a segge. Ezért nem ül le soha, nem akarja szétülni. ” A végére két ékes bizonyíték a címben foglaltak alátámasztására. Az alig több, mint egy hónapja lezajlott Gólyabálon Leila éjfélkor elhúzatta a HZDS indulót. Döbbenten tapasztal­ tuk, hogy a tömeg vele együtt tombolt. Úgy látszik, már félnek. Közben Sülye Karcsi azt állítja, hogy ő már nyáron sejtett valamit. Akkor készült ugyanis a fenti fotó is, melyrő később kiderült, hogy Leilát ábrázolja, amint modellt áll egy sz o b rá sz n a k , az “E lv társ, mutasd az utat, hej rakétával mutasd az u tat..” szoborhoz. (beláka)

Éppen 14 kiflit nyújtok be Lei Iának az ablakon, amikor furcsamód valami megmozdul. Az is lehet, hogy a vonat. Norbi még a büfénél vásárol és 76 szá­ zalék, hogy nem éri el. Ek­ kor döntök úgy, hogy ket­ tőn könnyebb, és ezért én is lent maradok. Lehet, hogy hiba volt, mert Norbi még idejében észreveszi a vonatomat és felugrik rá, amit én már nem merek megtenni.

lelkű" vámosok helyben, a terepen lekezelték úti ok­ mányainkat. Nagy volt az öröm(végre utazunk), amíg meg nem jött a ka­ lauz.

Jegyet kértünk, mire ő egy furcsa számot mon­ dott - 1900Ft és valami apró. Miután kihevertük a közlése okozta fáradalma­ kat rutinosan rákérdeztünk a Rákóczi szövetségre. Számára kérdésünk eléggé semmitmondó volt, és úgy látta jobbnak, ha nem uta­ zunk ingyen, de hajlott a megegyezésre. Ajánlata 300-300Ft volt jegy nél­ kül. Nekünk viszont papír­ ra volt szükségünk erről az útról. így hát kompro­ m isszum ot kötöttün — szétírja a jegyünket:

Első ötletem : inkább még a határ előtt elérni a vonatot egy gyors stoppal. Az akadály csak az, hogy egy vonzó ember rossz villamosra szállít fel. így kerül kb. háromnegyed órámba míg villamossal ill. futva a Pozsony felé ve-

zető autópályára jutok. Si­ került is egy kamiont meg­ állítanom. Talán még be is jött volna a tervem ha nem 70 km/órás sebességgel haladunk előre. Végül a kamionsofőr közölte ve­ lem a megoldást. Szálljak ki Protivínben és az ottani állom ásról telefonáljak Pozsonyba, hogy szállít­ sák le Tomicsét a vona­ tról, és jöjjön értem Breclavba. A sofőr rendes em­ ber lévén felajánlott ne­ kem 140Kc-t, legyen mi­ ből vonatjegyet vennem Prágába, ha a hívás nem sikerülne. Aránylag hideg volt egy szál ingben. Mi­ vel szerény ember vagyok, csak egy húszast fogad­

hattam el (telefonra). Kis rohanás után sikerült tele­ fonon elérnem Tomicsét Pozsonyban, aki közben Brünnbe tárcsázott. *

Tomicsém kicsit lebuzizott találkozásunkkor, de sebaj. Felültünk a párká­ nyi vonatra. A határon a kalauz megjátszotta, hogy nem ronda (százkoronás büntetéssel fenyegetőzött), viszont mi ezt idejében észrevettük. A szerelvé­ nyünk előn ye az volt, hogy mindössze másfél órát állt útközben fö lö s­ legesen. Mindennek elle­ nére eljutottunk Párkány­ ba, ahol Budapest felé ve­

zető vonatra jegyet nem kaphattunk, m ivel alig rendeltük meg. Számunkra ez akkor még aránylag új volt, de a pénztáros néni azzal vígasztalt, hogy ve­ hetünk a vonaton forintért. Ez egy remek ötlet volt, mivel forintunk akkoriban még nem volt és szombat este nyolckor Párkányban csak azt lehet kapni. Né­ hány egyént megkérdez­ tünk, míg ráakadtunk a mi emberünkre. Ez a katona srác vitt minket a vasuta­ sokhoz, akiknél 1:3 arány­ ban szereztünk be forintot. Hogy ne legyen túl gör­ dülékeny az utunk a vona­ tra sem akartak fölengedni, mivel még nem jártunk a vámházban. Végül a "nagy-

17

Párkánytól Szobig és Szobtól Pestig + kap egy százast, amit végül Tomicse elfelejtett átadni. *

Eljutottunk tehát Pestre, összefutottunk a prágaiak­ kal. Remélem, lesz még legalább egy ilyen utam életemben, ha lehet tartós sérüléseket is szerezzek közben! Aki nem hiszi vájjon rubáska.

(girhes)

0©©0 © 0 ® ®

líiV É D I J .■£$

BIMET^KIIPA A E D -

F O C I B A J N O K S Á G

Az idei focibajnokságot kellő te­ hetséggel akár rémregény formájá­ ban is fel Ihetne eleveníteni. De az idei fotbal-világbajnoksággal sem volna ne h éz párhuzam ba hozni. Hat csapatból öt szinte teljesen azonos játékerőt képviselt. Esélyes­ ről — a mérkőzések előtt — nehéz lett volna beszélni. Maga a lebo­ nyolítási rendszer is kedvezett a bajnokságnak. Az utolsó mérkőzés utolsó percéig, sőt ez esetben még to váb b is teljesen nyitott volt, ki szerzi meg a bajnoki címet. Végülis elm arad t az újoncok diadala, és nem kis m eglepetésre a P o d o líS traho v ( “p o h o v ”) műszaki brigád szerezte meg a trófeát. Tehát bejött — még ha nem is az arra legesé­ lyesebb csapatnál — a feltételezett d u p lá z á s . T a lá n ille n é k m e g je ­ gyezni, hogy a Podolí (mint az első, újkori duplázó) ebben az esetben is más kolesz segítségével szerezte meg a Rimet-kupát. Míg a tavalyi, első alkalomm al a Délvárosiakkal osztoztak a sikerben, ezúttal a már e m líte tt S t r a h o v i g á rd a vo lt a bajnokcsapat másik fele. A “pohov” csapata amolyan o­

1 9 9 4

Ő S Z I

I D É N Y

lasz v á lo g a to tt-s ze rű e n ju to tt a döntőbe, a zza l a külön bséggel, hogy míg az olaszok mindig esé­ lyesnek számítanak, addig a "po­ hov” majdhogynem outsider-ként kezdte a küzdelmeket. Ezt az előre­ jelzést azonban már az első mér­ kőzésen alaposan megcáfolta, és ahhoz sem hiányzott sok, hogy az egyszeres bajnok, és a “pohov”-nál jóval nagyobb játékerőt képviselő Trója “1” skalpját is megszerezze. A sokak által kritizált tizenegy­ esrúgások — akár a VB-n — itt is többször szóhoz jutottak. Mindkét elődöntő, és a döntő is — döntetlen révén — büntetőkkel fejeződött be. Rengeteg múlott a szerencsén, a higgadtságon, és nem utolsó sor­ ban a kapusok teljesítményén. Akik ott voltak, talán igazat adnak ne­ kem abban, hogy a győztes csapat­ nak S ülye K arcsi (a kapus) sze­ rezte meg a Rimet-kupát. Sajnos az egyik csoport e s e ­ tében még a tizeneg yesekn él is jobban gyűlölt sorsolásnak kellett dönteni. A módszer kegyetlenségét bizonyítja, hogy annak a csapatnak vágta el az útját, mely bár addig

IÍN É D I4

Dél város - Trój a "NY” 1 : 1

5. helyért:

Végeredmény:

Papok - CSMMSZ CSMMSZ - "Pohov"

2:1

0:7

1. ‘'Pohov"

Elődöntők: Délváros-Papok

2:2

Trója "NY"-Trója "1 " 1:1 3:3 "Pohov" - Dél város

"Pohov" - Trója "1"

2:3

3. helyért:

Papok - Trója "NY"

1:1

Trója "1" - CSMMSZ

5:0

Trója "1" - Dél város

9:3

Döntő”

2. Trója "NY" 3. Trója "1" 4. Délváros 5. Papok 6. CSMMSZ

Gólkirály:

"Pohov"- Trója "NY" 0:0

Szabó Szili (Trója "1")

(A mérkőzések eredményeinek hiányos közlése az én hibám. A dokumentum el lett vesztve.)

ií)

egy mérkőzést sem nyert, mégis a legtetszetősebb focit játszotta, (a nyeretlenséget nem kis mértékben F ü les n ek is kö szö n h e tik, aki — akkor még a Délváros színeiben — a R im e t-tö r té n e le m e g yik le g parádésabb gólját lőtte a teológu­ sok kapujába) A Papok csapata végülis az ötödik helyet szerezte meg. Ám, ha az előzőekben mondottak után eg y m ásik sze m szö g b ő l is m e g n é zzü k a te lje s ítm é n y ü k e t, akkor azt kell mondanunk, hogy a későbbi bajnokkal ellentétben a Pa­ pok egyszer sem hagyták el vesz­ tesen a pályát... Az elődöntőbe jutott négy csa­ pat közül addigra eg yértelm ű vé vált, ki az esélyes a bajnoki címre. A Trója “1” profi futballt játszott, fölénye olykor már nyomasztó volt. N ag yon k e v e s e n h itte k a b b a n , hogy valaki még az útjukba állhat. A Teológusok kiesésével úgy tűnt, már az a csapat sincs játékban, amely egyetlenként méltó ellenfele lehetne a Trója "1"-nek. Törvényszerű volt, ami ezután következett. A Trója “NY” (a rendes játékidőben elért 1:1-es döntetlen után) tize n e g y e s rú g á so k kal ki­ ütötte a Trója “1”-et. Csöndé hig­ gadtan értékesített büntetője után ők ünnepelhették a sajátos “dejóugráju n k ö rb e" módszerrel döntőbe­ jutásukat. A másik ágon a már em­ lített “pohov” és az egyre erősödő Délváros mérkőzött. A műszaki bri­ gád 3 :1 -e s v e z e té s é n é l lefu to tt játszmának tűnt a dolog. A lefutott játszmák azonban legjobb esetben döntetlenül vé g ző d n e k, akárcsak itt, úgyhogy a m ásik elődöntőt is tizineg yesekkel ke llett eldönteni. Sülye Karcsi, a “pohov" kapusa itt cs illan to tt e lő s z ö r. A bajnokság végkifejlete némileg furcsán hatott; D ön tő: “p o h o v ” - Trója “N Y " (hidrogénbom ba). A döntő “globálnye" olyan volt, mint a Brazil - Olasz a VB-n. Mindenki nagyon büszke volt, mindenki na­ gyon izgatott volt, mindenki nagyon vigyázott, nehogy mán gólt kapjon, és mindezen dolgok közepette vala­ hogy senki sem rúgott gólt. A figyelmes olvasóban rögtön m egfogalm azódik a kérdés: Csak nem, hogy biz' gól nélküli döntetlen lett a vége? De igen. Jött a nagykönyv, jöttek a tizenegyesek, szép sorban (majd­ nem)... mindenki kihagyta. S mikor az első öt delikvens lerúgta a magájét, és még mindig nem volt eldöntve az eldöntenivaló, jöttek a többiek, egyesével. A “pohov"nak nem lévén cs eré je, a kapus ment rúgni. Sülye berúgta, majd az ellenfél büntetőjét meg megfogta. Nyert a Podofi-Straho v ( “poho V) műszaki brigád. Itt a vége. A zaz, hogy akár vége is lehetne, de ne feledkez-

.20

zünk meg a töltelékről sem, amelyet ezúttal Leila és Lidérc produkált. A gulyás kitűnő volt, csakúgy, mint a poharas fo rralt b o r és az üveges hideg sö r is. Attól nem félek, hogy tavasszal nem lesz Rimet-kupa... (beláka) u.i.: Vajon mi okozhatja azt, hogy a Rim et-kupa m ár évek óta pontosan, a meghatározott időben, de m a x im á lis a n 10 p e rc késéssel k e zd ő d ik . Nagytalálkozón, okoskodón vagy egyéb akción a fél órában is örömmel kiegyeznék. (az eredmények, a végső sorrend valamint a baj­ nokcsapatról készült exkluzív fotó a következő oldalon található)

J ÍN É IH J

24.Adott két bibliai alak létező szemé­ ly (négy szó). 2 6 .Azonos hangok. 27.Romániai megyeszékhely; magya­ rul Jászvásár. 28.Földnélküli János angol király által kibocsátott szabad­ ságlevél (MAGNA CHARTA). 29.ShaVízszintes 1. + függőleges 1. kespeare elődjeként számontartott — Vízsz. 31. + vízsz. 76. angol drám aíró (Thom as). (KYD) — Függ. 42.? 32.Indiában használatos, vajból ké­ — Nem tudom. szült zsirad ékra (G H IR E ). 3 3 .Ameddig. 37.Észérvek logikus ütköz­ Vízszintes: tetésének sorozata, amit konklúzió 1.A vic c els ő m o n d a ta , I. rész. követ. 3 8 .Az egyik aradi vértanú 15.Óegyiptomi uralkodó. 16.Névelő. (Arisztid), vezetéknevének utolsó 1 7 . Azon szem ély tulajdonában. betűje nélkül. 39.Vízözn. 40.Becézett 18. Állóvíz. 1 9 .Üvegablak, belseje férfinév. 42.A vicc harmadik monda­ nélkül! 2 0 .Megnyugvást kifejező, Függőleges: ta. 44.Azonos magánhangzók. 46.Ki­ ismert szócska. (EPTA) 22.A pincébe. 1 . A vicc első m ondata, II: rész. ejtett nazális. 4 8 .Ferdévé. 50. ... 2 3 .H ibáztat. 2 5 .Hevesen mozgat. 2 . Zárszerkezet. 3.Tiszteletteljesen kezekkel! 51.Túlzásba vitt szeretés. 26.Róbert Merle regénye. 30.Ellenérszólítá meg. 4.Tibeti szarvasmarha­ 53.Kebel. 55.Horgászkellék, névelőv­ tók. 31 .A vicc második mondata, I. féle. 5.Szolmizációs hang. 6 .Sem ­ el. 59.Vajon adott színestén? 62.Fran­ rész. 3 4 .Szem élyét. 3 5 .Pápanév, mittevő. 7.Vodkafajta. 8 .Paci. 9 .El­ cia divattervező (Christian). 6 5 .Pá­ névelővel. Szereplő a Frédi és Béni­ sődleges gondolat. lO.Magam. 11.Fe­ rosán brekeg! 67.À távolabbit. 68.Vérben. 37.Híres a nyája. 39.Szlovák ijem re hamvad. 12 .Részben kajla! csatornája. 70.Jód és Ittrium vegyjele. genlés. 41.Kiejtett betű. 43.Bizonyos 13.Csak elejinte kaotikus! ^ .R e n ­ 71.Határrag. 72.Kettőzve: szülő meg­ afrikai országot (ragozás ékezet nél­ delés visszavonása. 20.Más elől dur­ szólítása. 73.Kettős betű. 75.Lám. kül). 45.Azonos betűk. 46.A szerelmi ván megszerzett. 21.Baromfikaka, né­ költészet múzsája. 4 7 ....-fi; tudo­ velővel. 22.Az indukált feszültség lét­ A helyes megfejtőknek jó utat mányos-fantasztikus. 49.Öngyilkos­ rehozta áram irányára vonatkozó tör­ kíván az Olga & Munka jelölteket, kiskorú bűnözőket hiteles vényről elnevezett német fizikus.

A poén kivételével egy tel­ jes viccet elrejtettünk a rejtvényben. íme, Petrik Szilárd vicce:

pontossággal ábrázoló amerikai írónő (Joyce Carol). (OATES) 50.Biokémiai folyamatok katalizátora. 52.Kettőzve: jelentése megegyezik a függ. 53. alat­ tival. 53.Nem a miénk. 54.Dar es ... ; Tanzánia fővárosa. 56.Bosszús szóc­ ska. 57.Két kötőszó 58.Cipészszer­ szám. 60.A verseny végén jobb telje­ sítményt nyújtva megelőz. 61.Aján­ dékoz. 63.Talált. 64.Fizetés. 66.Volfrám és áfium vegyjele. 67.Bizonyos mosóporrá. 69.A nagy varázsló pék­ sütemény (két szó). 72.A nyáj őrzője. 74.Esztendeji. 76.A vicc második mondata, II. rész.

__________ 21__________

kisszövetkezet!

J ÍN É » I4 KNÉDLI Rentábilis Diákperiodika Szerkesztették: Bélák Attila - beláka Böszörményi Péter - pöce Gál Attila - mazs Marosi Gábor - morgoncos Nyárfás Károly - eská Pásztó Gábor - leila Puhalla Gábor - girhes Fotók: Bélák Csaba, Sülye Karcsi, Virág, Sternó, ... Rajzok: Mazsola Grafika és tördelés: Beláka A Megjelenés dátuma: 1994 december. 17. nyugalom

22

P2VÉ1H 4

címszavakban foglalhatjuk össze: — Silány sáros — V érfertőzés­ gyanús — Silány sértőd — "...még utoljára lejátszom nekik a Vivát Szlovákiát."