LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, szeptember október 2. Poszter előadások kivonatai

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2009. szeptember 30. - október 2. Poszter előadások kivonatai A DUNA BEVONATLAKÓ KOVAALGÁINAK DIVERZITÁSA 2006-BAN KLASSZIKUS ÉS MOLEKULÁRIS MÓDSZEREKKEL 1

Ács, Éva1, Szabó Katalin Éva2, Kiss Keve Tihamér 1 MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Magyar Dunakutató Állomás, 2 Peninsula Medical School, Universities of Exeter and Plymouth

A folyóvizek mikroeukarióta közösségeinek diverzitása még mindig kevéssé ismert. Előadásunkban olyan dunai kutatásaink eredményéről számolunk be, ahol a bentonikus mikroeukarióta közösségek, elsősorban algák diverzitását vizsgáltuk klasszikus és molekuláris módszerekkel. A fény és elektronmikroszkópos vizsgálatokkal nyert adatokat összehasonlítottuk a 18S rDNS-alapú terminális restrikciós fragment hossz polimorfizmus szekvencia vizsgálatok eredményeivel. A molekuláris ujjlenyomat módszereket elsősorban diverz közösségek vizsgálatára használják. Az algák közül a legtöbb szekvencia a Bacillariophyceae, Synurophyceae és Chlorophyceae fajokról ismert. Vizsgálataink során összesen 145 terminális restrikciós fragmentet (T-RF) találtunk, melyek több mint a fele vagy planktonikus vagy bentonikus életmódú mikroeukariótáé volt. Ez azt sugallja, hogy a két különböző életmódot folytató közösségben különböző molekuláris származási vonalak fordulnak elő. Eredményeink is alátámasztják azt a tényt, hogy a molekuláris módszerek fontos kiegészítései az édesvízi mikroeukarióta közösségek diverzitása és a közösség szerkezeti változásának megismerésének. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az új molekuláris módszerek alkalmazása, s főleg az eredmények értelmezése szempontjából fontos, hogy velük párhuzamosan klasszikus (fény- és elektronmikroszkópos) vizsgálatokra is sor kerüljön.

NATURA2000-ES HALFAJOK ÁLLOMÁNYFELMÉRÉSE A FELSŐ-TISZÁN Antal László1, Csipkés Roland2 1

Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 2 2BioAqua Pro Kft, 4032 Debrecen, Soó Rezső u. 21.

A 2008-as évben a BioAqua Pro Kft. a KvVM „A madárvédelmi (79/409/EGK) és az élőhelyvédelmi (92/43/EGK) irányelveknek megfelelő monitorozás előkészítése” témájában (projektszáma: 2006/018176-02-01) halfauna felmérést végzett a Felső-Tisza vidéken. A mintavételek elsődleges célja az EU Élőhelyvédelmi Irányelvének mellékleteiben található halfajok (Natura2000-es fajok) előfordulásának feltérképezésére volt. Vizsgálatainkat 2008.07.20 és 2008.09.15 között 11 helyszínen végeztük Tiszabecstől Prügyig. A nappali mintavételek során kis teljesítményű akkumulátoros és nagy teljesítményű aggregátoros gépeket használtunk. Mintavételi egységeinket a NBmR alapján jelöltük ki, valamint EOV koordináta-rendszerben rögzítettük. Összesen 40 faj 12435 egyedét gyűjtöttük. A Natura2000-es halfajok száma 15 volt (900 egyed = 100%). Közülük 5 faj (G. kessleri, B. barbus, Z. zingel, R. pigus virgo, G. albipinnatus) gyakoribb (10-19%), további 5 faj (S. aurata, A. aspius, B. peloponnesius petenyi, G. schraetser, C. elongatoides) ritkább (1-10%), a fennmaradó 5 faj (G. uranoscopus, R. sericeus, Z. streber, G. baloni, L. souffia agassizi) ritka volt (1% alatt). A Natura 2000es fajok többsége viszonylag ritka volt a területeken, amelyek állománydinamikájának térbeli és időbeli nyomon követéséhez további mintavételekre van szükség.

1

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2009. szeptember 30. - október 2. A SZITAKÖTŐ KÖZÖSSÉGEK TÉRBELI ELŐFORDULÁSI SAJÁTOSSÁGAINAK VIZSGÁLATA A BALATON VÍZGYŰJTŐJÉN Boda Réka1, Jakab Tibor3, Kovács Tamás Zoltán1, Szivák Ildikó 1, Móra Arnold2, Sály Péter2, Takács Péter2, Csabai Zoltán 1 , Erős Tibor2, Bíró Péter2 1

PTE TTK Környezettudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Ökológia Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. 2 MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno út 3. 3 Kossuth Lajos Gimnázium, 5350 Tiszafüred, Baross Gábor út 36.

A szitakötő együttesek fontos szerepet töltenek be a vízi ökoszisztémákban, minőségi és mennyiségi előfordulási viszonyaik jól jellemzik az adott élőhely ökológiai állapotát. A Balaton környéki kisvízfolyások szitakötő közösségeiről viszonylag kevés adattal rendelkezünk, ezért egyik fontos feladatunk mielőbbi megismerésük. A mintavételezést 2008 nyarán a Balaton vízgyűjtőjén végeztük AQEM protokoll alapján („multihabitat mintavétel”). Emellett a mintavételi szakaszokat jellemző közvetlen élőhelyi változókat is felmértük. A környezeti faktorok és a közösségek térbeli eloszlása közötti összefüggések feltárása érdekében többváltozós statisztikai adatelemzéseket végeztünk. A gyűjtések során 22 szitakötő taxon (1835 egyed) előfordulását regisztráltuk. Vizsgálataink során éles elkülönülést találtunk az áramlóvízi és az állóvízi jellegű élőhelyek között. A gyors áramlású vízfolyásokat a Calopteryx splendens és a Calopteryx virgo, míg a lassabban áramló vizeket az Erythromma najas és az Ischnura elegans pontica dominanciája jellemezte. A környezeti változók közül a hőmérséklet, az oldott oxigén, az összes só tartalom, a parti vegetáció és az aljzat minősége jelentős hatást gyakorolt a szitakötő együttesek eloszlására.

SZÜKSÉGES-E MESTERSÉGES ALJZAT HASZNÁLATA A BALATON ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOTÁNAK MEGÍTÉLÉSÉHEZ A BEVONATLAKÓ KOVAALGÁK ALAPJÁN? Bolla, Beáta.1, Kiss, Keve.Tihamér.1, Reskóné, Nagy Mária.2, Várbíró, Gábor.3, Ács, Éva.1 1

MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, Göd, 2Közép Dunántúli Környezet és Természetvédelmi Felügyelőség, Székesfehérvár, 3Tiszántúli Környezet és Természetvédelmi Felügyelőség, Debrecen

2008 júniusában és augusztusában a Balaton litorális régiójában, az északi és déli parton 6 mintavételi pontról, valamint a tó pelágikus régiójában 3 mintavételi pontról gyűjtöttünk bevonatmintákat üledékfelszínről, kőről, nádról és mesterséges aljzatról. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a mesterséges aljzatok bevonatának kovaalga összetétele eltér-e a Balatonban található természetes aljzatok bevonatától. A mintákat standard metodikák szerint feldolgoztuk, majd fény- és elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. A különböző aljzatok közösségeit klaszteranalízissel, főkoordinátaelemzéssel (PCoA), és önszervező térkép módszerrel (SOM) hasonlítottuk össze. Eredményeink alapján a természetes aljzatok bevonata egyértelműen különbözött egymástól. A mesterséges aljzaton kialakult flóra nagyfokú hasonlóságot mutatott a nádbevonattal. A kémiai változókkal mind a epifiton, mind a mesterséges aljzat perifitonja jól korrelált, az epiliton és epipelon azonban nem. Eredményeink azt mutatták, hogy a természetes aljzatok közül a tó litorálisában található nád önmagában a legalkalmasabb a Balaton ökológiai állapotának becslésére a bentonikus kovaalga vizsgálatok alapján. A mesterséges aljzaton kialakult bevonat kovaalga összetétele a nádéhoz hasonló volt, ezért a tavi monitorozó vizsgálatokban a nádról való gyűjtés a legegyszerűbb eljárás.

2

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2009. szeptember 30. - október 2. A FOKOZOTTAN VÉDETT RITKA HEGYI SZITAKÖTŐ (CORDULEGASTER HEROS THEISCHINGER, 1979) ÉLŐHELYEINEK VIZSGÁLATA Csordás Lilla1 – Ferincz Árpád2 – Lőkkös Andor3 – Rozner György4 1 2

: Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 4. : Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest 3

Pázmány Péter Sétány 1/c : Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék, 8360 Keszthely, Deák F. u. 16. 4 : Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, 8229 Csopak, Kossuth u. 16.

A ritka hegyi szitakötő (Cordulegaster heros) az egyetlen fokozottan védett Odonata faj hazánkban. Elterjedési területe szűk, taxonómiai viszonyai kevéssé tisztázottak, ökológiája szinte egyáltalán nem ismert. A közelmúltban fajnak több új hazai élőhelyét és ezeken a helyeken többnyire stabilnak tekinthető állományukat fedeztük fel, ezáltal lehetőség nyílt vizsgálni a lárvák élőhely preferenciáját. Mintavételeket végeztünk a Zselic és a Soproni hegység több patakján, melyek során egységnyi, 10m-es szakaszokon vizsgáltuk a lárvák előfordulását, koreloszlásuk megállapításához mértük testhosszukat, ezen kívül regisztráltuk az aljzattípusok megoszlását a szakaszokon belül. Vizsgálatunk kimutatta, hogy az aljzattípusok aránya nincs statisztikával igazolható hatással sem a lárvák előfordulási viszonyaira, sem hosszméret eloszlásukra, így elmondhatjuk a faj élőhely-választásában egyéb háttérváltozók játszanak szerepet.

AZ EZÜSTKÁRÁSZ (CARASSIUS GIBELIO BLOCH, 1782) NÖVEKEDÉSÉNEK KAPCSOLATA A HALFAUNA ÖSSZETÉTELÉVEL A BALATON-VÍZGYŰJTŐ NÉGY KIVÁLASZTOTT ÉLŐHELYE ALAPJÁN Ferincz Árpád1 - Weiperth András2 – Staszny Ádám3, 4 – Paulovits Gábor3 1

Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest Pázmány Péter Sétány 1/c 2 MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. 3 MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237 Tihany, Klebelsberg Kúnó u. 3 4 SZIE MKK KTI Halgazdálkodási Tanszék, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.

Az agresszíven terjeszkedő ezüstkárászt (Carassius gibelio) az őshonos halközösségekre legveszélyesebb fajok között tartja számon a tudomány. A faj a Balaton környékén is problémákat okoz, ezért vizsgáltuk populációit a vízgyűjtő négy különböző jellegű élőhelyén: A Kis-Balaton VízminőségVédelmi Rendszer I. és II. ütemén, a Nagyberekben és a Balaton nyugati medencéjében. A víztestekben elektromos és hálós (paneles kopoltyúháló, ill. húzóháló a Balatonon) halászatok során képet kaptunk a halfauna összetételéről, a mintából a fogott ezüstkárászokat laborba szállítottuk és mértük alapvető testparamétereiket, meghatároztuk ivarukat valamint pikkelymintát vettünk a növekedésvizsgálathoz, amelyet Bertalanffy-egyenlet alapján végeztünk el. Vizsgálatunk kimutatta a négy víztér eltérő abundancia-dominancia viszonyait: ebben szélsőségként jelentkezik a szinte 100%-ban ezüstkárász dominálta Nagyberek. Megállapítottuk az állományok gonochorisztikus szaporodásmódra való áttérését és a növekedés kismértékű függését a halállomány-szerkezettől.

3

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2009. szeptember 30. - október 2.

A VÁROSLIGETI-TÓ RÁKFAUNÁJÁNAK ÉS KISRÁK EGYÜTTESEINEK VIZSGÁLATA Horváth Zsófia, Vad Csaba Ferenc ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C

2008-ban és 2009-ben öt helyszínen vettünk zooplankton mintákat a Városligeti-tóból. A mintavételt 100 μm lyukbőségű planktonhálóval végeztük, az állatokat 70%-os etanolban tartósítottuk. Emellett alapvető vízkémiai változók felvételét is elvégeztük. A feldolgozás során megszámoltuk az egyes mintákban található Copepodákat, Cladocerákat és Ostracodákat, és az előbbi két csoport egyedeit, valamint a Spinicaudatákat és Isopodákat faj szinten is meghatároztuk. Munkánk során 3 Copepoda, 10 Cladocera, 1 Spinicaudata és 1 Isopoda fajt mutattunk ki a területről. A Copepoda és Cladocera fajlista erős hasonlóságot mutatott a száz évvel korábbról ismert városligeti adatokkal. Az egyes helyek kisrák együtteseinek relatív abundancia-viszonyai valószínűsíthetően a biotikus faktorok befolyására (így többek közt a Daphnia fajok közti kompetícióra) utalhatnak.

VÍZIBOGÁR ÉS POLOSKA FAUNISZTIKAI VIZSGÁLATOK MECSEKI PATAKOKBAN Kálmán Zoltán, Soós Nándor, Kovács Tamás Zoltán, Szappanos Dániel, Horváth Orsolya, Szivák Ildikó, Csabai Zoltán PTE TTK Környezettudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Ökológia Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.

A Mecsek-hegység kisvízfolyásai hazai viszonylatban a kevéssé kutatott területek közé tartozik, így vízbogár és poloska faunája alig ismert. E hiányosságokat pótolandó 2008-2009-ben a mecseki patakok 35 mintavételi helyén végeztünk faunisztikai vizsgálatokat. Az állatok gyűjtése kéziháló segítségével és egyeléssel történt. A vizsgálatok során 17 Heteroptera és 55 Coleoptera taxon előfordulását mutattuk ki. Munkánk eredményeként számos fajt első alkalommal regisztráltunk a területről, és több kisvízfolyásból első ízben szolgáltattunk faunisztikai adatokat.

4


AZ IGRICE MOCSÁR ÁTFOLYÓ VIZÉNEK BIOINDIKÁCÓS ÉS KÉMIAI VIZSGÁLATA János István 1*, Hörcsik Zsolt1, Kotroczó Zsolt1, Vincze György1, Szabó Sándor1, Csatlós Zsolt1, Parais Sándor1 1

Nyíregyházi Főiskola Biológia Intézet H4401 Nyíregyháza, PF: 166,

Jelen tanulmányban Nyíregyháza külterületén elhelyezkedő védett Igrice-mocsár bioindikációs és kémiai vizsgálatát tűztük ki célul. A biofiltráció ismert jelenség: a különböző wetland-ek, speciális növénytársulásaik (elsősorban nádasok, magassásosok és zsombékosok) segítségével képesek megszűrni, pufferelni a rajtuk átfolyó, szennyezőanyagokkal terhelt vizet. Ennek ismeretében az volt a kérdésfelvetésünk, hogy hogyan változik a mocsáron átfolyó víz minősége, ill. ez hogyan mutatkozik meg a makroinvertebrata közösségek jelenlétében vagy éppen hiányában, ill. a kémiai összetételben. A víz minősítését a makrogerinctelen taxonok előfordulási gyakoriságán alapuló Belga Biotikus Index (BBI) segítségével, valamint kémiai paraméterek (vezetőképesség, oldott oxigén, BOI5, pH, NO2-, NO3-, NH4-, Cl-, Fe2+, ortofoszfát, Ca2+, Mg2+) alapján végeztük el. Az eredmények a vártnak megfelelően azt jelezték, hogy a mocsár tisztító, szűrő hatása révén az átfolyó víz minősége jelentősen javult. Ez egyaránt megmutatkozott a befolyó vízhez képest a kifolyó víz jobb vízminőséget jelző gerinctelen taxonjainak meglétében, valamint a kémiai paraméterek pozitív változásában is. Konklúzióként megállapítható, hogy a mocsár növénytársulásai révén hatékonyan képes az átfolyó vizet tisztítani, viszont tartósan ilyen jellegű alkalmazhatósága a terület védettsége miatt nem lehetséges, valamint nem ismert ezen élőhely tényleges pufferkapacitása sem, ez a jövőben további kutatás tárgyát fogja képezni.

FOSZFORELTÁVOLÍTÁS EGY HALAS ELFOLYÓVÍZ KEZELÉSÉRE SZOLGÁLÓ VIZES ÉLŐHELYI RENDSZERBEN Kerepeczki Éva, Gál Dénes, Kosáros Tünde és Pekár Ferenc Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 5540 Szarvas, Anna-liget 8.

Egy intenzív, afrikai harcsát termelő telep elfolyóvizének kezelésére szolgáló nyílt vízfelszínű (tavas) vizes élőhelyi rendszer működését és tápanyag-eltávolítási hatékonyságát vizsgáltuk 2001-2008 között. Előadásunkban a mért foszforformák mennyiségei alapján a rendszer becsült foszforeltávolítását mutatjuk be. A kísérleti vízkezelő rendszer egy stabilizációs tóból, egy halastóból, egy nádas és egy gyékényes tóból állt. A harcsatelepen használt termálvizet közvetlenül a stabilizációs tóra vezettük, majd a víz gravitációsan folyt a halastóra, innen a nádas és a gyékényes egységekbe. Az elfolyóvízből, valamint a tavakból vett vízmintákban mértük a jellemző fizikai, kémiai és tápanyagtartalmi paramétereket, ezen belül az ortofoszfát-foszfor és az összes foszfor koncentrációját. Az üledék-, hal- és növénymintákban meghatároztuk az összesfoszfor-tartalmat. A rendszerben az összesfoszfor-eltávolítás 53 és 87% között változott a kísérleti években, a halbiomasszába a tavakba bejutatott összes foszfor 0,53,4%-a, a növényekbe átlagosan 2,4% épült be. A létesített vizes élőhelyekből álló rendszer átlagosan 1,1 kg/nap/ha foszfor kezelésére volt képes a működési időszakok alatt (április-október).

5

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2009. szeptember 30. - október 2. HETEROTRÓF OSTOROSOK SEJTSZERKEZETÉNEK TÉRBELI REKONSTRUKCIÓJA ÁTESŐ MEGVILÁGÍTÁSÚ FÉNYMIKROSZKÓPOS OPTIKAI SZELETEKBŐL. Kiss Áron Keve, Ács Éva, Kiss Keve Tihamér MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131, Göd, Jávorka S. u. 14.

Kidolgoztunk egy új módszert, amellyel az egysejtűek sejtszerkezete térben rekonstruálható áteső megvilágítású DIC kontrasztosítású fénymikroszkópos felvételek segítségével. A térbeli rekonstrukciót egy új heterotróf ostoros fajnál végeztük el (Protaspis sp.). Az optikai szeleteket nagy apertúrájú objektívvel (1,3 NA HI) vettük fel, erőteljes Nomarski-DIC kontrasztosítást alkalmazva. A szeleteket a mikrocsavar z irányú mozgatása közben egy analóg 3CCD kamerával készített digitalizált videofelvételen rögzítettük. A képkockákat utólag vágtuk ki a videókból. Az áteső fényben készített, DIC-el kontrasztosított képekből a sejtstruktúrák térbeli rekonstrukcióhoz szükséges felerősítés, az ImageJ, az Olympus Cell-D és a Zeiss AxioVision képelemző programokkal történt. A térben rekonstruált képek alkalmasak a sejt felületének térbeli ábrázolására, a citoplazmában található granulumok térbeli helyzetének feltárására, az ostorok eredési helyének és szögének, ill. az alapi testeknek a térbeli ábrázolására és a sejtmag szerkezetének, a nukleoplazmatikus granulumok alakjának feltárására. Időben eltolt képsorok elemzésével pedig a citoplazma áramlása és az állábak képződése vizsgálható. A kidolgozott eljárás fontos és alapvető, más módszerekkel nehezen vagy nem kimutatható új információkat szolgáltat a szervezetek sejtszerkezetének, sejtmozgásainak, taxonómiájának és viselkedésökológiájának vizsgálatában. (megvalósult a GVOP-3.2.1.-2004-04-0151/3.0 pályázat támogatásával)

A TISZA ÉS MELLÉKVIZEI CENTRALES KOVAALGÁINAK DIVERZITÁSA ÉS ELTERJEDÉSE Kiss Keve Tihamér1, Ács Éva1, Bolla Bea1, Tóth Adrienn1, Grigorszky István2 1

MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, Göd, 2 Debreceni Egyetem, Hidrobiológiai Tanszék, Debrecen

Magyarország folyóvizeinek Centrales fajairól szerzett pontos ismereteink jóval szegényebbek, mint azt gondolnánk. A régi adatok jelentős része revízióra szorul az újabb elektronmikroszkópos morfológiai megközelítés eredményeképp. A fenti hiány pótlása érdekében indított kutatások eredményeiből most a Tiszára és mellékvizeire vonatkozó legújabb eredményeket összegezzük. A Tisza vízrendszerében (mellékfolyók, azok patakjai, kapcsolódó csatornák, mellék- és holtágak) több mint 50 vízből gyűjtöttünk, a mintákból hidrogénperoxidos roncsolással készítettük preparátumainkat. A SEM vizsgálatokat HITACHI mikroszkóppal végeztük és digitálisan rögzített felvételeket készítettünk. Voltak olyan vizek, ahol csak 1-3 Centrales fajt találtunk, de nagyon sok víznél számos faj előfordult. Az eddigi adatokat, elterjedési térképen ESRI ArcInfo 9.3 térinformatikai program felhasználásával mutatjuk be: Acanthoceras zachariasii, Aulacoseira ambigua A. granulata., A. granulata var. angustissima, A. islandica A. subarctica, A. subborealis, Cyclostephanos dubius, Cyclotella atomus, C. atomus var. gracilis, C. meduanae, C. meneghiniana C. ocellata Discostella glomerata, D. pseudostelligera, D. stelligera D. woltereckii, Melosira varians, Rhizosolenia eriensis, Puncticulata comta, Skeletonema potamos, Stephanodiscus delicatus, S. hantzschii f. hantzschii, S. hantzschii f. tenuis, S. invisitatus, S. minutulus, S. neoastraea, S. vestibulis, Thalassiosira duostra, T. guillardii, T. lacustris, T. pseudonana, T. weissflogii (megvalósult az OTKA 68327 sz. pályázat támogatásával).

6


AZ ÜLEDÉKBEN LÉVŐ CLADOCERA MARADVÁNYOK ALKALMASAK-E A VÍZTÉR CLADOCERA KÖZÖSSÉG DIVERZITÁS VISZONYAINAK JELLEMZÉSÉRE? Korponai János1, Braun Mihály2, Gyulai István3, Forró László4, Nédli Judit4 és Papp István5 1Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság,8360 Keszthely, Csik F. sétány. 1, Kémia és Környezettudományi Tanszék, Nyugatmagyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely 2Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010 Debrecen 3Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010 Debrecen 4Természettudományi Múzeum, Állatár, H-1088, Budapest 5Ásvány és Földtani Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010 Debrecen

A organizmusok reprezentáltsága az üledékben és a vízben nagyon hasonló. Ezt a hasonlóságot módosítják az üledékben lejátszódó lebontó folyamatok. Az erősebben kitinizált, a chydoridae fajok reprezentáltsága nagyobb az üledékben, mint a víztestben. Az intenzív gyűjtési program ellenére a recens mintából hiányozhatnak bizonyos Cladocera fajok. Két víztér (timári Morotva-tó és a Marótzugi Holt-Tisza) recens, és az üledékből rekonstruált Cladocera állományát hasonlítottuk össze. A Marótzugi Holt-Tisza nyíltvíz dominanciájú, míg a timári Morotvató növényzettel gazdagon benőtt víztér. A recens állomány fajszáma mindkét holtág esetében magasabb (30, ill. 29), mint az üledékből rekonstruált állomány (14; 20). Vannak fajok (Bunops serricaudatus, Diaphanosoma brachyurum, Moina micrura, Simocephalus sp.) amik maradványai az üledékben nem voltak megtalálhatók. Az üledék diverzitása azonban magasabb (Shannon: 0,09 és. 2,11; Simpson: 1,17 és 5,65) mivel a recens mintában néhány faj (Bosminus longirostris, Chydorus sphaericus) nagy abundanciával fordult elő. Vannak fajok pl. Camptocercus rectirostris, Monospilus dispar, Oyurella tenuicaudis, Leydigia leydigii, L. acanthocercoides amelyek csak maradványaikból mutathatók ki. Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy a pontosabb diverzitási viszonyok megállapításához mindenképpen javasoljuk az üledék vizsgálatát.

A NAGY-VÁJÁS ÉS A KELETI-ÖVCSATORNA MAKROGERINCTELEN- ÉS VÍZKÉMIAI VIZSGÁLATÁN ALAPULÓ MINŐSÍTÉSE Kotroczó Zsolt1, János István1, Hörcsik Zsolt1, Szabó Sándor1, Vincze György1, Török Tamás1 1

Nyíregyházi Főiskola Biológia Intézet H4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31./B.

A Szatmári-síkságon fekvő Győrtelek község területén a két csatornarendszer biológiai és kémiai vízminősítési vizsgálatát 2008 óta végezzük. A kitűzött cél, makrogerinctelen taxonok, valamint összehasonlító vízanalitikai vizsgálatok a két csatornán, közvetlen összefolyásuknál és az összefolyás után 2 km-rel. A kijelölt négy vízmintavételi pontból, havonta vett vízminták vizsgálata a biológiai és a kémiai vízminőség meghatározására koncentrálódott. Mivel a Nagy-vájás kijelölt mintavételi pontjánál a vízben vegyszer-maradványokat tartalmazó flakonokat találtunk (lakott területek közvetlen közelsége miatt), erősebb szennyezést feltételeztünk. További feltevéseink: a Keleti-övcsatorna Románia felől esetlegesen szennyező anyagokat hoz, és a környező mezőgazdasági területek diffúz módon szennyezhetik a vizet. A kapott eredmények nem felelnek meg az előzetes várakozásoknak. Bebizonyosodott, hogy a Keleti-övcsatorna vízminőségét nem befolyásolja sem a határon túli vízminőségi állapot, sem a már magyar területén lévő Porcsalmai szennyvíztisztító telep tisztított szennyvizének, és a Tyukodi Konzervgyár vizének a csatornába vezetése sem. Megállapítottuk, hogy a víz a kiváló vízminőségi osztályba tartozik az alkalmazott módszerek és mért kémiai paraméterek (pH, NO2-, NO3-, NH4-, Cl-, PO43-) szerint. A makrogerinctelenek alapján a vízminőség mérsékelten szennyezettnek tekinthető. A leggyakrabban előforduló taxonok az Asellus sp., Plea sp., Chironomidae, Ilyochoris sp. és Caenis sp. taxonok közül kerültek 7

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2009. szeptember 30. - október 2. MIKROCISZTIN CIANOTOXIN TERMELÉSRE KÉPES GENOTÍPUSOK KIMUTATÁSA MOLEKULÁRIS MÓDSZEREKKEL 1

Kovács Attila, 2Felföldy Tamás, 1Farkas Anna, , 3Ács András, 1Győri János, 1Vehovszky Ágnes, 4Szalontai Krisztina 1

MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany Pf.:35. Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c. 3 Veszprémi Egyetem, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. 4 Tihanyi Belső-tó Kht. 8237 Tihany Kossuth Lajos út 12.

2

A cianobaktériumok folyamatos térhódítása, terjeszkedése kiemelt helyet foglal el az algológiai kutatások területén világszerte. Ismert tény, hogy a cianobaktériumok számos törzse képes különböző cianotoxinokat termelni. Közöttük a leggyakrabban előforduló toxinok a hepatoxinok családjába tartozó mikrocisztinek, melyek jelenlétét legelterjedtebben Mirocystis sp., Anabaena sp., Oscillatoria sp. fajokban mutatták ki. Ezen adaptív szervezetek toxikus válfajainak detektálása igen fontos gyakorlati jelentőséggel bír, hiszen tömeges elszaporodásuk nemcsak a természetes vizeink esztétikai és turisztikai megítélése szempontjából fontos gazdasági érdek, hanem komoly közegészségügyi probléma is, ahol az ivóvízellátás a felszíni vízkivétellel működő vízművek által biztosított. A természetes alga populációkban a toxintermelő és a nem termelő változatok egyidejű jelenléte megnehezíti a potenciális veszély előrejelzését. A morfológián alapuló mikroszkópi eljárások nem alkalmasak az elkülönítésre, az eddig alkalmazott kémiai technikák (HPLC, CE, ELISA) pedig a már megtermelt toxin kimutatásán alapulnak. A hazai felszíni vizek cianobaktérium populációiban a mikrocisztin termelésére képes változatok jelenlétének kimutatására, illetve megjelenésének nyomon követésére, élővízben való nagy mennyiségű megjelenésük előtti detektálásban molekuláris megközelítést alkalmaztunk. A toxint termelő genotípusok jelenlétének meghatározása, genus specifikus azonosítása az algamintából kivont DNS állományban kódolt mikrocisztin szintézisért felelős gének (mcy) meglétének kimutatásán alapul, melyeket génspecifikus primereket alkalmazva a megfelelő pozitív kontrollokkal polimeráz láncreakcióval (PCR) detektálunk. A beállított módszerek segítségével megkezdtük a természetes vizek fitoplanktonjának átvilágítását, a mikrocisztin termelő genotípusok azonosítását.

ÚJABB ADATOK A FOLYAMI SZITAKÖTŐK (ODONATA: GOMPHIDAE) ÉSZAKNYUGATMAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSÁHOZ Kovács Krisztián1 – Ambrus András2 – Robotka Ákos Gábor1 1

Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 9028 Győr, Török Ignác u. 68. 2 Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Sarród, Rév-Kócsagvár, Pf.:4.

A fajok élőhelyeinek minél pontosabb megismerése a természetvédelem (fajok és élőhelyek védelme), a környezetvédelem (vízminőség, emberi terhelések vizsgálata) és a VKI bevezetése óta a vízügyi ágazat (vízgyűjtő gazdálkodás) számára is fontos. A vízgazdálkodásnak ökológiai állapot értékelésen kell alapulnia, melynek egyik biológiai eleme a vízi makrogerinctelenek. Ezen belül a magyar állapot-értékelési eljárásban a folyami szitakötők mint típus specifikus karakterfajok szerepelnek. A különböző élőlénycsoportok élőhely térképeinek elkészítése és folyamatos frissítése hozzájárul az ökológiai állapot-értékelő rendszer fejlődéséhez a vízterek tipológiai besorolásának pontosítása (a tipológia biológiai validációja), a minősítésben szereplő karakterfajok típus specifikusságának jelzése által, ezért célunk a lelőhely ismeretek bővítése új adatok közreadásával. Jelen munkában az ÉDU KTVF makrogerinctelen vizsgálatai során 2002 és 2009 között előkerült folyami szitakötő lárvák előfordulási adatait dolgoztuk fel. Az eredményeket összevetettük Jakab és Dévai (2008) munkájában korábbi közleményekből összegyűjtött lelőhely adatokkal. Mind a 4 hazai faj lárvája előkerült még nem publikált lelőhelyekről. 27 helyről 32 előfordulási adatot közlünk. 3 vízfolyás teljesen új, innen korábban egyik fajt sem jelezték. A lelőhelyeket térképen ábrázoltuk. 8


FITOPLANKTON VERTIKÁLIS MINTÁZATA EGY SEKÉLY HOLTÁG ESETÉBEN Krasznai Enikő1,2, Borics Gábor1, Várbíró Gábor1, Deák Csaba1, Abonyi András3, Tóthmérész Béla2, Padisák Judit3 1

Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. 2 Debreceni Egyetem, TTK, Ökológia Tanszék, 4032, Debrecen, Egyetem tér 1. 3 PE, MK, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200, Veszprém, Egyetem u. 10.

Tisza menti sekély holtág esetében vizsgáltuk a hőrétegződés stabilitását és ennek hatását a fitoplankton vertikális eloszlására 2007-ben. A holtágat stabil hőrétegződés jellemezte májustól késő augusztusig. A hőmérséklet különbség a felszín és a fenék között júliusban jelentős volt (17oC). Késő tavasszal X1/X3/J kodonok, míg júniusban már az X1/S1 kodonok domináltak a vízoszlopban. Júliusban, augusztusban és októberben az S1/S2 kodonok dominanciája volt jellemző. Júliusra az epilimnionban jelentős cianobaktériumok okozta vízvirágzás fejlődött ki a Limnothrix redekei-nek köszönhetően, míg a hipolimnion összetételét a Thiopedia roseana vasbaktérium határozta meg. Szeptemberben, mikor a felkeveredés elkezdődött, az S1/MP kodonok voltak meghatározók. Decemberben a holtág teljesen felkevert állapotban volt, ekkor már az A/X2 kodonba tartozó fajok voltak a legjelentősebbek. Vizsgálataink igazolták, hogy a holtág típusú állóvizek stabilan rétegződhetnek. A hőrétegződés jelentős különbségeket eredményezett az algák vertikális eloszlásában is. Annak megállapításához, hogy mely faktorok okozzák a vertikális eloszlásban tapasztalt különbségeket (pl. epilimnion illetve az eufotikus zóna mélysége, kémiai paraméterek) további vizsgálatok szükségesek.

A FÉNY MINŐSÉGÉNEK HATÁSA CIANOBAKTÉRIUMOK ÉS ZÖLDALGÁK SZAPORODÁSÁRA ÉS FOTOSZINTÉZISÉRE Kürthy Anett 2

Debreceni Egyetem, Debrecen

Egy Duna-Tisza közi szikes tóból (Böddi-szék) izolált fikocianin pigment dominanciájú pikocianobaktérium (ACT0616) és egy pikoeukarióta (ACT0608) algatörzs szaporodását vizsgáltuk kék, zöld és vörös fényben, kontrollként fehér fényt használva. A fényforrás Tungsram F33 fénycső volt, a színes inkubáció kék, zöld és vörös színszűrőkkel történt, a fényintenzitás minden megvilágításnál 37 μmol foton m-2 sec-1 volt. Az algákat Erlenmeyer lombikban tenyésztettük 26°C-on, folyamatos levegő buborékoltatás mellett. A szaporodást az optikai denzitás mérésével követtük, a kísérlet elején és végén epifluoreszcens mikroszkóppal meghatároztuk a sejtsűrűséget, a sejtek összkarotinoid és a-klorofill tartalmát. Azonos körülmények között meghatároztuk a két törzs fotoszintézisének intenzitását 14C módszerrel. A kapott eredmények szerint a pikocianobaktériumok a vörös fényben szaporodtak a legintenzívebben, kevésbé a zöldben és legkevésbé a kék fényen. A pikoeukarióták ezzel szemben egyenlő mértékben hasznosították a kék és a vörös fényt, legkevésbé pedig a zöldet. A fotoszintézis mérések megerősítették a szaporodás vizsgálatok eredményeit. Tekintettel arra, hogy a különböző mértékben zavaros és oldott szerves anyagoktól színezett vizek fényklímája eltérő, az algák pigment összetétele és eltérő fényhasznosítási képessége a természetben való megjelenésüket és szaporodásukat jelentős mértékben befolyásolja.

9


EGYENSÚLYI ÁLLAPOT ÉS DISZTURBANCIA VIZSGÁLATOK A TORNA-PATAK KOVAALGA KÖZÖSSÉGEIBEN Lengyel Edina, Stenger-Kovács Csilla és Padisák Judit Pannon Egyetem, Analitikai-, Környezettudományi- és Limnológiai Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék, Veszprém

A kutatás elsődleges célja az equilibrium állapot és a kovaalga közösség bolygatásra adott válaszának vizsgálata volt. 2008. áprilisa és 2008. augusztusa között a vizsgálatok első hónapjában 3 naponta, ezt követően hetente előzőleg sterilizált és kihelyezett mészkő szubsztrátumot gyűjtöttünk be illetve helyszíni méréseket (oldott oxigén, hőmérséklet, vezetőképesség, pH) és vízkémiai analíziseket (főionok, tápanyagformák) végeztünk. A primer szukcesszió kezdet fázisában elsőként telepedtek meg a Fragilaria capucina var. vaucheriae, a Gomphonema olivaceum és a Navicula lanceolata fajok egyedei. A domináns fajok (pl. Planothidium frequentissimum, Achnanthidium minutissimum, Cocconeis placentula, Cyclotella ocellata, Fragilaria capucina, Gomphonema olivaceum, Navicula gregaria) relatív gyakoriságát DO tartalom, a DO%, a hőmérséklet, a nitrit- és a szulfátion mennyisége befolyásolta a leginkább. Az egyensúlyi állapot, melynek feltétele, hogy nem több, mint 5 faj alkossa a közösség 80%-át, csak hat alkalommal volt megfigyelhető. Ezen alkalmak leszűkíthetők a biomassza állandóságát (a- klorofill tartalom) is figyelembe véve egy tavaszi (április) 12 napig tartó időszakra. Mivel az egyensúlyi állapotnak hosszabb időintervallumon (min. 4-5 hét) keresztül kell fennállnia, az a vizsgálat során nem állt fenn, valószínűleg a kisvízfolyásban tapasztalható folyamatos bolygatásoknak köszönhetően.

KESZTHELYI SZENNYVÍZTELEP HATÁSA A KIS-BALATON ÉS A BALATON VÍZRENDSZERÉRE (2005-2007) Lőke Zsuzsanna1, Sáringer-Kenyeres Dóra1, Korponai János2, Bencsik Péter3 1

Pannon Egyetem Georgikon Kar, Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszék, 8360 Keszthely, Festetics u. 7. Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Kis-Balaton Üzemmérnökség, 8360 Keszthely, Csík F. sétány 4. 3 Dunántúli Regionális Vízmű Zrt., Keszthelyi Szennyvíz Üzemvezetőség, 8360 Keszthely Vaszary K. u. 13.

2

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszert (KBVR) a Balaton vízminőség védelme érdekében hozták létre. A Rendszer tápanyagforgalmáról jól működő modelleket ismerünk, azonban a szervesanyag forgalommal kapcsolatosan ismereteink hiányosak. További jellemző, hogy a vízben jelentős a huminsavak aránya, amely a II. ütem területén növekszik. A szervesanyag forgalmi mutatók tekintetében vizsgáltuk, hogy a hagyományos módon (KOI) ill. a korszerűbb (TOC) módszerek közötti különbség milyen rejtett információkat hordozhat. Az eredmények azt mutatták, hogy a melegvizes időszakban (nyár-ősz), a KOI-val roncsolható szervesanyag aránya magasabb, ellentétben a téli időszakkal, amikor a huminanyagok dominálnak, így a KOI alapján alábecsülhető. A mintavételi helyek közötti különbségek is kimutathatóak a KOI/TOC regresszió alapján. Az Egyesített-övcsatorna vizének szervesanyag tartalma télen alacsonyabb, nyáron magasabb, mint a KBVR területén. Végső konklúzióként, arra a következtetésre jutottunk, hogy a Keszthelyi Szennyvíztisztító Telepről származó szervesanyag terhelés az Egyesített-övcsatornában felhígul, s a Kis-Balaton vízrendszerében eliminálódik. 10


A BALATONI HÍNÁRBOGÁR (MACROPLEA MUTICA SSP. BALATONICA SZÉKESSY, 1941) ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA Lőkkös Andor¹, Fábics Anita2, Kondorosy Előd 3, Ferincz Árpád4, Vári Ágnes5, Rozner György6 ¹, 2, 3 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék, 8340, Keszthely, Deák F. u. 16. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. stny 1/c 5 MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. 6 Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, 8229 Csopak, Kossuth u. 16.

4

A Macroplea mutica ssp. balatonica előfordulását a Balatonban Székessy közlése után sokáig rejtély övezte, a Vörös Könyvben is mint eltűnt fajt említik. Ezidáig csupán a Balaton keleti medencéjéből került elő néhány példánya. Legutolsó publikált adata 1969-ból Zamárdiból származik. A faj vizsgálatára sohasem került sor, biológiájáról korábban semmilyen információval nem rendelkeztünk. Az elmúlt néhány évben több példánya is előkerült, ezen adatok birtokában megkezdhettük a faj részletesebb vizsgálatát. Az igazi áttörést az jelentette, hogy nyilvánvalóvá vált, a korábban kizárólagosnak gondolt tápnövénye mellett (füzéres süllőhínár – Myriophyllum spicatum) a békaszőlő (Potamogeton sp.) fajokon is előfordul, ez jelentősen könnyítette a faj gyűjtését. Kutatásaink első lépéseként a faj elterjedési viszonyait és a potenciális kérdéseket kívántuk tisztázni. Igazoltuk a faj általános elterjedését a Balatonban és első ízben került elő a Balaton nyugati medencéjéből is, valamint több vizsgált helyen is erős állományt találtunk. Bár további hínárfajokon is fogtuk, jelenleg az eredmények alapján a fésűs- (P. pectinatus) és a hínáros békaszőlő (P. perfoliatus) is a balatoni hínárbogár tápnövényének tekinthető.

KÉRÉSZ, ÁLKÉRÉSZ, TEGZES FAUNISZTIKAI VIZSGÁLATOK MECSEKI PATAKOKBAN Mauchart Péter1, Méhes Nikoletta1, Deák Csaba3, Móra Arnold2, Szivák Ildikó1, Csabai Zoltán1 1

PTE TTK Környezettudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Ökológia Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno út 3. 3 Tiszántúli KTVF Mérőállomása, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. Míg a Mecsek-hegység kisvízfolyásainak kérész (Ephemeroptera) és álkérész (Plecoptera) faunája alig ismert, addig tegzes (Trichoptera) faunájáról számos információval rendelkezünk a több évtizedes múltra visszatekintő faunisztikai vizsgálatoknak köszönhetően. A terület faunájának megismerése céljából 2008-2009-ben a mecseki kisvízfolyások 35 mintavételi helyén végeztünk kérész-, álkérész- és tegzeslárvákra irányuló faunisztikai felméréseket. Az állatok gyűjtése „kick and sweep” módszerrel, kéziháló segítségével és egyeléssel történt. A vizsgálatok során 10 Ephemeroptera, 8 Plecoptera és 21 Trichoptera taxon előfordulását regisztráltuk. Munkánk eredményeként számos fajt első ízben mutattunk ki a területről. A Metreletus balcanicus, Isoperla tripartita, Nemoura sciurus kérész és álkérész fajok előfordulása faunisztikai szempontból érdekesnek bizonyult. 11


AZ AVARLEBONTÁSBAN RÉSZTVEVŐ VÍZI SZERVEZETEK VIZSGÁLATA LITTER BAG TECHNIKÁVAL Németh Ildikó1, Várbíró Gábor2, Borics Gábor2, Deák Csaba2, Nagy Sándor Alex1 1

2

Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16.

A fehér fűz (Salix alba L.) leveleinek lebontását vizsgáltuk három, Debrecen közelében található, különböző tápanyagterhelésnek kitett vízfolyásban. A folyamatban résztvevő szervezeteket két különböző szemméretű hálóból készült avar tasak (litter bag) segítségével tanulmányoztuk (4 mm és 100 µm). A kisebb szemméretű háló szerepe, hogy kizárja a lebontásból a makroszkopikus gerincteleneket, kimutatva ezzel azok jelentőségét a mikroorganizmusokkal szemben. Az expozíció hat hetes időtartama alatt három alkalommal a 2. 4. 6. héten mértük a levelek tömegcsökkenését és vizsgáltuk a rajtuk megtelepedett szervezetek. A lebontás mértéke már a kihelyezést követő második héten jelentős volt, jelentős különbségek mutatkoztak az eltérő szemmérető avar tasakok között. A lebontó közösségek összetétele nagyban befolyásolta a lebontás sebességét, ezáltal következtetni lehet az adott víztest ökológiai állapotára is.

A TÁJI KÖRNYEZET ÉS A VÍZI ÉLETKÖZÖSSÉGEK TERMÉSZETESSÉGÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI VEGETÁCIÓS ÉS MAKROGERINCTELEN MUTATÓK ALAPJÁN Ortmann-né Ajkai Adrienne1 -- Czirok Attila2– Horvai Valér2 1

PTE TTK Környezettudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Ökológia Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. 2 Dél-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Mérőközpont, 7621 Pécs, Papnövelde u.13.

Egy táj és a benne előforduló életközösségek természetessége nem független egymástól. A fenti, első ránézésre magától értetődő összefüggés tudományos vizsgálata több okból is nehéz. A tájökológia a táj természetességének/antropogén befolyásoltságának értékelésére számos (földrajzi és ökológia szemléletű) mutatót használ, míg az egyes életközösségek értékelésére is sok különböző mutató (pl. fajszám, diverzitás mutatók, természetességi pontrendszerek) használatos. Jelen munka a táj a vegetáció (mint alapvető táji elem) alapján meghatározott természetességét veti össze egy vízfolyás makrogerinctelen közösségének természetességével 3-3 vegetációs és makrogerinctelen mutató alapján: a mintavételi hely 100m-es környékén előforduló élőhelyek, azok természetessége a MÉTA értékelése alapján, és a mintavételi hely környékén előforduló természetes/gyomfaj arány; QBAP index, MMCSP taxononkénti átlagpontszám és összpontszám. A vizsgált vízfolyás a Baranya és Tolna megyékben található Völgységi-patak. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy egy természetközeli tájban a növény- és állatvilág egyaránt magas természetességű; a táj degradációja párhuzamos a vizes élőhelyek degradációjával; degradált tájban a vizes élőhelyek is degradáltak, bár többet őriznek természetességükből, mint a növényzet; a vízfolyás menti terület lokálisan jobb állapota nem feltétlenül hozza magával a vízi életközösség javulását.

12

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2009. szeptember 30. - október 2. A TIHANYI BELSŐ-TÓ MEDERMORFOLÓGIÁJA ÉS FIZIKO-KÉMIAI PARAMÉTEREINEK VIZSGÁLATA Pintér Balázs1 – Takács Péter2 – Mozsár Attila3 –Zlinszky András2 – Boros Gergely2 1

Pannon Egyetem, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno út 3. 3 Debreceni Egyetem, Hidrobiológiai Tanszék 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

2

A Tihanyi-félsziget egyik legfontosabb tájképi értéke a Belső-tó. A félsziget szívében egy kialudt vulkán kalderájában létrejött körülbelül 28 hektáros kiterjedésű tavat csak a csapadék és rétegvizek táplálják. A tó vízminősége teljesen eltér a Balatonétól. A vulkanikus alapkőzet miatt vizének vezetőképessége többszöröse a Balatonénak. Jelentős a faluból és a környező mezőgazdasági területekről a csapadékvízzel bekerülő növényi tápanyagok mennyisége is, így a tó vize hipertróf jelleget mutat (az utóbbi években a tavon rendszeres a vízvirágzás). Jelen munkánk célja, hogy bemutassuk a tó aktuális mederviszonyait, illetve a 2009 júliusában végzett 24 órás pH, hőmérséklet, oldott oxigén és vezetőképesség mérések eredményeit. A radarral végzett mélységmérések szerint a legmélyebb 2,5–2,6 méteres területek a tó délnyugati részén találhatóak. A tó négy, különböző mélységű területén végzett 24 órás méréseink eredményei rámutatnak arra, hogy a tó legmélyebb részein a nap nagy részében oxigénhiányos állapotok uralkodnak, de még a sekélyebb területeken is jelentősen ingadozik az oldott oxigén koncentrációja. Véleményünk szerint a labilis oxigénviszonyokért a nagymértékű tápanyagterhelés, illetve az emiatt elszaporodó és a nyár végére rendszeresen vízvirágzást okozó cianobaktériumok lehetnek felelősek.

MODERN TÖMEGSPEKTROMETRIAI MÓDSZEREK (MALDI TOF ÉS LC-ESI) ALKALMAZÁSA A VIZEK HORMONTARTALMÁNAK KIMUTATÁSÁRA Pirger Zsolt1, Váczy Alexandra2, László Zita1, Kiss Tibor1, Márk László2 1

- MTA BLKI, Összehasonlító Állattani Osztály, Tihany; 2- PTE ÁOK, Orvosi Vegytani és Biokémiai Intézet, Pécs

A civilizáció fejlődésével együtt jár a fokozott vízhasználat, ugyanakkor a természetes vízkészletek megóvása érdekében a szennyvizek újrahasznosítása elkerülhetetlen. A modern szennyvíztisztítási technológiák jó minőségű tisztított szennyvizet állítanak elő, de számos természetes és mesterséges xenobiotikumot, beleértve a gyógyszermaradványokat (hormonok, antibiotikumok, fájdalomcsillapítók, stb.) nem tudnak eltávolítani a szennyvízből. A xenobiotikumokkal terhelt tisztított szennyvizek általában visszajutnak a természetes vizeinkbe. A felszíni vizekben 26, talajvizekben 15, míg ivóvizekben 8 gyógyszermaradványt detektáltak Európa számos országában. Magyarország vízkészletében ez idáig természetes (ösztrogének, progeszteron, tesztoszteron) és szintetikus (etinilösztradiol, a fogamzásgátlók fő hatóanyaga) hormonok mennyiségi analízisét nem vizsgálták. Azonban ezek bioakkumulációja az élettérben, vagy az ivóvízben az állati szervezetek meddőségét okozhatja, befolyásolva egyes fajok populáció dinamikáját.. Így munkánk célja az volt, hogy a nagy érzékenységű mátrixdeszorpciós lézer ionizációs repülési idő analizátor (MALDI TOF) és a folyadék kromatográfiás elektroporlasztásos (LC-ESI) tömegspektrométereket optimalizálva és alkalmazva meghatározzuk vizeink hormontelítettségét. A tömegspektrométerek femtomól (10-15 M) kimutatási határral mérnek, így alkalmasak voltak a tervezett feladatok elvégzésére. Humán hormon standardokra optimalizálva a Balaton, Velencei tó, Duna, egy balatonfüredi fúrt kút és a tihanyi csapvíz hormon szennyezettségét mutattuk ki eltérő mennyiségben. Kontrollként gleccservizet (3000m, Kaprun, Ausztria) használtunk vizsgálatainkban, amely hormonmentesnek bizonyult.

13

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2009. szeptember 30. - október 2. A BÓDVA FOLYÓ VÍZMINŐSÉG-VIZSGÁLATA MAKROGERINCTELEN TAXONOK ALAPJÁN Rácz Barbara 1*, Kotroczó Zsolt2, Vallner Judit1 Dobi László3, 1

Nyíregyházi Főiskola Környezettudományi Intézet 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31./B.; 2Nyíregyházi Főiskola Biológia Intézet 4400 Nyíregyháza Sóstói út 31./B.; 3Izsó Miklós Gimnázium, Edelény Borsodi út 36./B

A Bódva folyó edelényi szakaszának vízminősítése 2002 óta a Belga Biotikus Index segítségével történik. Az Edelényi szakaszon jelenleg is nyolc mintavételi helyen folynak a kutatások, ahol a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak változásait követjük nyomon. A vizsgálat célja, hogy felmérjük, milyen mértékben befolyásolják a városban lévő lokális tevékenységek a víz minőségét. A felszíni vizek szennyezettségének bioindikátorok alkalmazásával történő vizsgálata azzal a felismeréssel kezdődött, hogy a szennyezett vízben eltérő fajok fordulnak elő a tiszta vízben élőktől. Feltevéseink szerint a városban lévő illegális hulladéklerakók és mezőgazdasági területek negatív irányban befolyásolják a víz minőségét (I., VI. mintavételi hely), amit vizsgálatainkkal is alátámasztottunk. Ezen feltevés csak egyes mintavételi pontjainkra igazak, összességében elmondhatjuk, hogy a Bódva vize a várost elhagyva felhígul így a víz minősége a jó vízminőségi kategóriába lép. A vizsgált szakaszon a leggyakrabban talált taxonok a következők: Asellus sp., Plea sp., Chironomidae és., Caenis sp. Az eredményeinket a makrogerinctelenek vizsgálata mellett a mért kémiai paraméterek (pH, NO2-, NO3-, NH4-) is alátámasztják. Az aszályos hónapokban, de a fajösszetétel a kevésbé érzékenyek felé tolódik, nő az egyedszám. A tavaszi áradások idején fordított a helyzet, kisebb az index, kevesebb az egyedszám, több az érzékenyebb faj. Eredményeink alapján azt mondhatjuk el, inkább helyi jellegű szennyezések figyelhetők meg, amire az elkövetkezendő időszakban a szennyeződést okozóknak figyelniük kell.

MAGYARORSZÁGI FOLYÓVIZEK RENDŰSÉGI TÉRKÉPE Rostetter Magdolna1.2, Padisák Judit2, Zentai László1 1

ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, 1117 Bp, Pázmány Péter sétány 1/A 2 Pannon Egyetem Limnológia Intézeti Tanszék, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10

Az Európai Unió új víz- és vízi környezetgazdálkodási politikájának végrehajtásához 2000-ben lépett hatályba a Víz Keretirányelv (VKI), amelynek célja, hogy 2015 végéig „jó” minőségi kategóriába kerüljön minden olyan felszíni és felszín alatti víz, melyek esetében ez egyáltalán lehetséges, és ez a jó ökológiai és kémiai állapot fenntartható is maradjon. A modern limnológia a folyóvízben zajló biológiai folyamatokat a folyóvizek rendűségéhez viszonyítja, a biológiai adatok tudományos felhasználhatóságát azonban jelentős mértékben korlátozza, hogy azok alapvetően VKI-típusonként rendezettek, s rendűség nincs az adatokhoz rendelve. Célom ezért a magyarországi folyóvizek rendűség szerinti besorolása volt, ezáltal a biológiai állapotminősítés térképi megjelenítésének és tudományos igényű adatelemzéseknek a lehetővé tétele. Az eredmény ennek megfelelően egy olyan térinformatikai adatbázis, amely tartalmazza Magyarország felszíni vizeit a hozzájuk rendelt fizikai, kémiai, biológiai jellemzőkkel és a folyóvizekhez rendelt rendűségi besorolással együtt. Az adatbázisból különféle elemzéshez készíthető tematikus térkép, az adatbázis emellett tovább bővíthető, alakítható, így mindenkor alkalmas az aktuális kérdések megválaszolásának elősegítésére. 14


PIKKELY-MORFOMETRIAI VIZSGÁLATOK EZÜSTKÁRÁSZON Staszny Ádám1,4, Weiperth András2, Ferincz Árpád2, Paulovits Gábor1 1

MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237 Tihany Klebelsberg Kunó út 3. 2 MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. 3 ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/c 4 SZIE MKK KTI Halgazdálkodási Tanszék, 2103 Gödöllő Páter Károly út 1.

A halpopulációk elkülönítésére hazánkban eddig két módszercsoportot használtak. Az egyik lehetőség a hagyományos morfometriai vizsgálatok alkalmazása, mely során testparaméterek összehasonlításával próbálják a különbségeket felderíteni. A másik megoldás a genetikai markerek alkalmazása, ami azonban drága és bonyolult eljárás. A 2008-ban elkezdett pikkely-morfológián alapuló vizsgálatainkat folytatva 4 mintavételi helyről származó ezüstkárász (Carassius gibelio Bloch) pikkelyeit dolgoztuk fel. A négy mintavételi hely az isaszegi tórendszer I-es tava, a Nagyberek, a Kis-Balaton I. üteme és a KisBalaton II. üteme. A vizsgálatok alapján 3 jól elkülönült csoportba tudtuk sorolni az egyedeket. A KisBalaton I. és II. ütemében élő ezüstkárászok nem voltak elkülöníthetőek, egy csoportot alkottak. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a leírt módszer alkalmas a populációs szintű elkülönítésre. Így egy könnyen, olcsón és a vizsgált halfajra nézve kíméletesen elvégezhető módszert fejlesztettünk ki.

MAKROSZKOPIKUS VÍZI GERINCTELEN SZERVEZETEK TÉRBELI ELŐFORDULÁSI SAJÁTOSSÁGAIT BEFOLYÁSOLÓ KÖZVETLEN ÉLŐHELYI VÁLTOZÓK VIZSGÁLATA A BALATON VÍZGYŰJTŐJÉN Szivák Ildikó1, Móra Arnold 2, Deák Csaba3, Kálmán Zoltán1, Soós Nándor1, Boda Réka1, Kovács Tamás Zoltán1 , Sály Péter 2 , Takács Péter 2, Csabai Zoltán1, Erős Tibor2, Bíró Péter2 1

PTE TTK Környezettudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Ökológia Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. 2 MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno út 3. 3 Tiszántúli KTVF Mérőállomása, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16.

A balatoni befolyók igen sebezhető élőhelyeknek tekinthetőek a területen folyó intenzív humán tevékenységek hatására. Ugyanakkor e vízfolyások ökológiai állapota és vízi makrogerinctelen közösségei kevéssé ismertek. 2008 nyarán vizsgáltuk a makrogerinctelen közösségek eloszlási mintázatait és ezek kapcsolatát a patakok mintavételi szakaszát jellemző közvetlen élőhelyi változókkal (pl.: fizikai kémiai paraméterek). A mintavételezés AQEM protokoll alapján „multihabitat sampling” eljárással történt. A környezeti faktorok és a közösségek eloszlása közötti összefüggések feltárása érdekében kanonikus korreszpondencia elemzést végeztünk. A Coleoptera, Heteroptera, Ephemeroptera, Plecoptera és a Tichoptera csoportokból 167 fajt azonosítottunk, melyek összegyedszáma 12570 volt. Kimutattuk, hogy a mért közvetlen élőhelyi változók közül a víz vezetőképessége, a mintavételi szakaszt jellemző partmenti vegetáció, az aljzat minősége és néhány hidromorfológiai paraméter (pl.: áramlás sebessége, mederszélesség) jelentős hatást gyakorolt az makrogerinctelen együttesek térbeli eloszlására.

15


BAKTÉRIUMSZÁMOLÁS BEVEZETÉSÉNEK TAPASZTALATAI, ÖSSZEHASONLÍTÁS MÁS MÉRT PARAMÉTEREKKEL A DEBRECENI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEPEN Tarr Éva1, Ditrói János2 1

Log-Aqua Bt. 4031 Debrecen Gyolcsos u. 5., 2Debreceni Vízmű Zrt. 4025 Debrecen Hatvan u. 12-14.

Abstract: A debreceni szennyvíztisztító telepen 2009. évben bevezettük a szennyvíz átlagmintából történő baktériumszámolást. A célunk az volt, hogy megtudjuk, mennyi szabadúszó baktériumot tartalmaznak az egyes szennyvíztípusok és a baktériumszámnak milyen kapcsolata lehet a telepen mért más paraméterekkel. A tapasztalatunk az, hogy a befolyó és az előülepítő utáni szennyvíz baktériumszámai 107-108 ind/ml nagyságrendűek, az elfolyó tisztított szennyvízé 105-106 ind/ml; általában kicsi – közepes terhelésre utalnak. A baktériumeltávolítás hatásfoka kedvező. A baktériumszámnak a kémiai oxigénigénnyel és a szennyvíztisztító telepre beérkező szennyvíz mennyiségével történő összehasonlítása elég változatos eredményeket adott. Az előbbivel bizonyos esetekben némi egyenes arányosságot véltünk találni, az utóbbival, a vízmennyiséggel szinte semmilyen összefüggés nem fedezhető fel.

A LEBEGŐ PARTIKULÁLT SZERVESANYAG, VALAMINT A FITO-ÉS ZOOPLANKTON MENNYISÉGÉNEK VÁLTOZÁSA A DUNÁBAN GÖDNÉL, 2008-BAN Tóth Adrienn1, Tóth Bence1, Kiss Keve Tihamér1, 1

MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd, Jávorka S. u. 14.

2008-ban összesen 24 alkalommal, Gödnél (1668 fkm) vett vízmintákból a lebegőanyag koncentráció, kémiai oxigénigénnyel (KOI) kifejezett szervesanyag-tartalom, valamint a fito- és zooplankton biomassza adatok értékelése során a következő megállapításokat tehetjük: A fitoplankton biomassza adatok a tavaszi és nyári hónapokban fordított kapcsolatot mutattak a lebegőanyag koncentrációjával, az őszi hónapokban azonban mindkettő értékei jelentősen lecsökkentek. A zooplankton biomassza adatok jól követték a fitoplankton adatokat (az őszi hónapoktól eltekintve), azonban hozzájárulásuk az összlebegőanyaghoz ill. biomasszához csekély. Áradások alkalmával a lebegőanyag koncentrációja megnőtt, a lebegő, partikulált szervesanyag mennyisége a vízben nőtt, azonban a lebegőanyag fajlagos szervesanyag-tartalma csökkent. A koncentráció és a szervesanyag-tartalom közötti – a korábbi évek tapasztalatainak megfelelő – fordított összefüggés a 2008-as évben is megfigyelhető volt. Nagyobb áradásokkor a fito- és zooplankton biomassza hozzájárulása a folyó lebegő partikulált szervesanyagtartalmához kicsi, az év többi szakában azonban a partikulált szervesanyag-tartalom értéke jól követi a biomassza adatokat.

16


A GÖDI MELLÉKÁG ÉS FŐÁGI DUNA SZAKASZ ZOOPLANKTON EGYÜTTESEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Tóth Adrienn1, Tóth Bence1, Kiss Keve Tihamér1 1

MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131, Göd, Jávorka S. u. 14.

A folyók zooplankton közösségének kialakulásában fontos szerepe van a lassan áramló vízesteknek, a parti régiónak, illetve a mellékágaknak. Az itt kialakuló zooplankton közösség – az áradások után visszahúzódó vízzel – bekerülve a főágba nagy egyedszám növekedést okoznak. Vizsgálataink során a gödi mellékágban tanulmányoztuk a lefűződést követően a populációdinamikai folyamatokat, heti, illetve a lefűződést követően párhuzamos (főági és mellékági) napi mintavételekkel (háttérváltozóként a lebegőanyag koncentrációt, szervesanyag-tartalmat és klorofill-a méréseket végeztünk).A főágra jellemző alacsony egyedszámokkal összevetve a mellékágban nagyságrenddel nagyobb egyedszámokat tapasztaltunk. A kialakuló közösséget a főágban is gyakran előforduló, nagyfolyókra jellemző planktonikus fajok (Keratella spp., Synchaeta spp., Polyarthra spp, Bosmina longirostris) dominanciájával jellemezhetjük.

A MEDERANYAG BENTIKUS SZERVESANYAG-TARTALOM VÁLTOZÁSA EGY PATAKKISFOLYÓ-FOLYAM KONTINUUM MENTÉN Tóth Bence, Bódis Erika, Nosek János, Oertel Nándor MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd, Jávorka S. u. 14.

Korábbi, kis és közepes térléptékű (partszakasz, folyószakasz) vizsgálataink után a patak-kisfolyófolyam kontinuum mentén kívántuk meghatározni egy másod- (Hosszúvölgyi-patak) és harmadrendű patak (Börzsönyi-patak), egy kisfolyó (Ipoly) és a Duna, mint folyam, mederanyagának szervesanyagtartalmát. 2007-2008 években összesen 7 alkalommal 12 helyen történt mintavétel. A felső 5 cm-es rétegből származó mintákat négy méret szerinti frakcióra választottuk szét: m-710 m (durva), 710 m -250 m (finom), 250 m -63 m (nagyon finom), <63 m (ultrafinom), a szervesanyagtartalmat izzítási veszteséggel határoztuk meg. A vizsgált időszakban az össz bentikus szervesanyag átlaga értékei: a patakok esetén 1973±651, az Ipoly esetén 2087±700, a dunai helyeken 1480±1082 g (hamumentes szárazanyag) m-2. Korábbi vizsgálatainkhoz hasonlóan a legalacsonyabb értékeket a folyam kemény alzatú, erős áramlású partjainál (Gödi sziget ill. Ercsi), legmagasabb értékeket depozíciós, agyagos-iszapos részeken (Paks) mértük. A patakoktól a folyam vizsgált középszakaszáig az összes bentikus szervesanyag mennyiség időbeli változékonysága (relatív szórás) nőtt, az esetek közel 90%-ában döntő hányadát (>50%) az ultrafinom és a nagyon finom frakció alkotta. A kontinuum mentén a durva szervesanyag mennyisége csökkenő tendenciát mutatott. 17


KOVAALGA FAJSZÁM ÉS DIVERZITÁS VIZSGÁLATOK ELTÉRŐ RENDŰSÉGŰ VÍZFOLYÁSOKON Tóth Lívia és Stenger-Kovács Csilla Pannon Egyetem, Analitikai-, Környezettudományi- és Limnológiai Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék

A kovaalgákhoz tartozó fajok indikátor szervezetek és a biológiai vízminősítésben fontos szerepük van. A belőlük származtatott információk alapjaik lehetnek az ökológiai állapotbecslésnek, ezért a Víz Keretirányelv (VKI) egyik indikátorcsoportját képezik. Hazai vízfolyások kovaalga adatait gyűjtöttük össze. Összesen 683 mintavételi pontról rendelkezünk kovaalga fajszám és relatív gyakoriság adatokkal, melyekből Shannon-diverzitást és egyenletességet számoltunk. A vízfolyások rendűségét ArcView GIS 3.2 térinformatikai rendszer segítségével határoztuk meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a fajszám és Shannon-diverzitás értékek erős pozitív (fajszám esetében r = 0,426; diverzitás esetében r = 0,231) szignifikáns (p < 0,001) korrelációt mutatnak a rendűséggel. Az egyenletesség értékek és a rendűség kapcsolatában nem találtunk összefüggést. A VKI szerinti referencia helynek javasolt fajszám és diverzitás értékek alkalmazásánál ezért mindenképpen figyelembe kell venni a vízfolyások rendűségét is. A jelenlegi hazai tipológia közvetlenül nem veszi figyelembe a vízfolyások rendűségét, a vízgyűjtő mérete azonban szerepel a kategorizálásban. A vízfolyás vízgyűjtő területének nagysága azonban összefügg a folyók rendűségével, egymásnak megfeleltethetők – követve a modern limnológia felfogását – így a tipológia biológiai validálásánál ez is figyelembe vehető.

ÚJABB ADATOK AZ ÓCSAI TÁJVÉDELMI KÖRZET KISRÁK FAUNÁJÁHOZ: A NAGYERDŐ KISRÁK (CLADOCERA, COPEPODA) EGYÜTTESEINEK VIZSGÁLATA Vad Csaba Ferenc, Horváth Zsófia ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C

A 2008-as évben az Öregturján területén végzett kutatások után a 2009. év során tovább folytattuk az Ócsai Tájvédelmi Körzet kisrák faunájának felmérését. A mintavételezés öt ponton történt a Nagyerdő nevű égeres láperdőben. Vizsgálatainkat alapvető vízkémiai paraméterek felvételével egészítettük ki. A Tájvédelmi Körzet faunájára egy-egy Calanoida, Cyclopoida, Cladocera és Harpacticoida faj mutatkozott újnak. A kisrák együttesek vizsgálatához sokváltozós statisztikai módszereket alkalmaztunk. Ennek eredményeképpen a két kavicsos medrű, áramló vizű csatorna fajegyüttesei a többi helyszínétől lényegesen eltérőnek mutatkoztak.

18


VÍZMINŐSÉG VIZSGÁLATOK A LÓNYAI-FŐCSATORNA LEVELEKI VÍZTÁROZÓ ELŐTTI ÉS UTÁNI SZAKASZÁN Vincze György1, Szabó Sándor1, János István1, Kotroczó Zsolt1, Hörcsik Zsolt1 Csatlós Zsolt1 1

Nyíregyházi Főiskola Biológia Intézet H4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31./ B.

Mint a Nyírség sok víztározója, az 1976-ban létrehozott Leveleki víztározó tó is elsősorban belvízvédelmi feladatok ellátására született. Vizét a Lónyai-főcsatornából kapja, amely a tározó medrében is tovább folyik. A Lónyai-főcsatorna a Sz-Sz-B Megyei Berkesz községből kiindulva a Nyírség vizeit gyűjti össze, és Gávavencsellő alatt vezeti a Tisza folyóba. Kitűzött célunk az volt, hogy a Lónyai-főcsatorna Leveleki víztározóba bevezető és kivezető szakaszát összehasonlítsuk vízminősítési szempontból meghatározott vízkémiai paraméterek és makrogerinctelen fajok (Belga Biotikus Index) alapján. Azt vizsgáltuk, hogy a befolyó víz minősége hogyan változott meg a tározón való áthaladás következtében. A víz minőségi állapota a fontosabb kémiai jellemzők alapján kielégítőnek tekinthető. A makrogerinctelen taxonokon elemzésén alapuló Belga Biotikus Index a csatorna víztározó előtti szakaszán némileg nagyobb értékeket mutatott (BI: 7 ill. 6, II. és III. osztály) a tározó utáni szakaszhoz képest (BI: 5 ill. 4, III. és IV. osztály). A gyengébb vízminőség magyarázható a kifolyó szakasz kicsi és erősen változó vízhozamával (zsilip), valamint az ide beömlő vízelvezető szennyező hatásával. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a Lónyay-főcsatorna és a Levelki víztározó ezen szakaszai civilizációs hatásoktól ma még viszonylag kevéssé befolyásolt területek, azonban a tározó strandjának növekvő idegenforgalma, hosszú távon kedvezőtlen irányba befolyásolhatja a víz minőségét és makrogerinctelen életközösségeit.

AZ IPOLY HALFAUNISZTIKAI KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Weiperth András1 – Gaebele Tibor1 – Guti Gábor1 1

MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14.

Az Ipoly halfaunisztikai kutatásának gyökerei a XIX. századig nyúlnak vissza. Az Ipoly halfaunájáról HERMAN közölt először adatokat saját megfigyelései alapján. Az azóta eltelt időszakban több összegző munka született. Vizsgálatunk során összegyűjtöttük és összegeztük az Ipoly halfaunáját értékelő eddig megjelent munkákat és elemeztük a folyó halfaunájában bekövetkezett változásokról. Az első közleményekben összes 17 halfaj előfordulását írták le. A későbbi leírt fajok közül figyelemre méltó a kecsege (Acipenser rutheus), a bucófajok (Zingel sp.) és a kölöntefajok (Cottus sp.) jelenléte. A kimutatott fajok száma az idő folyamán fokozatosan nőtt. Napjainkra összesen 57 halfaj előfordulása igazolt. Az egyes fajlisták áttanulmányozása után megállapítható, hogy időben a folyó halfaunája jelentősen megváltozott. Az emberi beavatkozások hatásra eltűntek, vagy nagymértékben csökkent a Dunából az Ipolyba felúszó fajok száma. 1990-es évektől a folyó középső szakaszáról eltűnt a kecsege, valamint a két bucófaj állománya is nagymértékben lecsökkent a folyó egész hosszában. Ezzel párhuzamosan limnofil fajok (dévérkeszeg, ezüstkárász, csuka) térnyerése figyelhető meg, melyek duzzasztók feletti lassúbb áramlású élőhelyeken uralkodó fajokká váltak.

19

LI. Hidrobiológus Napok, Tihany, szeptember október 2. Poszter előadások kivonatai

Recommend Documents