t
mi
ţl'f
IMRE SÂNDOR.
Iflfeaâil-, I
MRE Sândor eletrajza a hatâsos kiilso koriilme•x^fe^' nyekben epen nem gazdag. — Biharmegyeben, • Hegykozpâlya nevii falui° ban sziiletett 1 8 2 0 . aug. 6-ân, h o l apja reformatus pap volt. Apja eveken ât volt klilfoldi akademiâkon, megismerkedett a kiilfbld theologiai irpdalmâval, a bolcselmi nevezetesebb rendszerekkel, e mellett a gorog-romai irokat ism e r o es s z e r e t o ,
humanus
mivelt-
segii ferfiu v o l t s termeszeteSj h o g y
ezen ismereteket oltotta fiâba is, kinek f o g e k o n y l e l k e b e n u g y a n e clas-
sicus-humanus miveltseg oly nemeş eszmeket termett, mint ez muveibol lâthato. Az elemi iskolâkat HajduHadhazon, az alsobb gymn. osztâlyokat N.-Vâradon gyorsan es sikerrel vegezte, s a mi akkor nem volt szokatlan, mar 14 eves korâban Debreczenben, mint subscribens a VII. osztâlyba, a bblcseszeti tanfolyamra lepett. E subscriptio azt jelentette, hogy az ifju mar deâk, s az iskola torvenyeivel szemben 6nâll6 ifjukent felelos. Egy osztâlyban jart itt a nâla 3 evvel idosb Arany Jânossal es Szilagyi Istvânnal, kikkel utobb is iolyton baraţi
viszonyban elt. Alig 20 eves korâra a ket bolcseszeti evet, az osszesen negy evi jogot es theologiât vegezven, szokâs szerint rektoriâra ment Mezo-Keresztesre, hol hârom evet toltott tanitva gyermekeket s tanulva folyton kedvelt classicusai mellett a modern nyelveket is. Idokozben atyja meghalt s 6 maga pap akart lenni, bar nem epen kedvbol, kivâlt a papi hivatâs szonoki resze. miatt. Midon azonban mar epen ecclesiât akart volna foglalni, meghivtâk Holdmezo-Vâsârhelyre tanârnak a ref. gymnasiumhoz, mit brommel el is fogadott. Osszesen negy evet toltott itt 1 8 4 3 . oszetol 1 8 4 7 ig teljes megelegedesre; de ujra pappâ ohajtvân lenni, Gyomâra ment seged-lelkesznek, hol ket evet tol tott; de ekkor a holdmezo-vâsârhelyi gymnasiumnâl az igazgatoi al ias megiirulven, ujra meghivtâk e diszesebb âllâsra s elfogadvân, viszszatert a tanâri palyâra, mit tobb^ el sem hagyott maig. Elso czikkei Kossuth hirlapjâban jelentek meg a forradalom alatt s ez volt elso irodalmi fellepese. Utobb szokâsba joven iskolai ertesitok kiadâsa, mint igazgato maga is adott ki ilyeneket, melyekben
2
tobb eVen ât szokâsos programmertekezşseket irt, igy „A gymnasiumi nyelvtanitâsrol" 1854/5-ikiben, mely âltalânosan figyelmet keltett. Az ertekezes nem csupân a classicuş, hanem a modern nyelvek tanitâsâra is kiterjeszkedik s eleadja ebbeli hâtramaradâsunkat. Tapasztalni lehetett iskolâkban, igy szol, hogy 1 7 — 1 8 eves ifjak csak azon ismerettel birtak az anyanyelvben, mit a sziilei hâztol hoztak magokkal s hogy azok, kik a poetika es rhetorika szabâlyaival bajlodtak, a nyelvtan elemeit nem ismertek. Termeszetesen az anyanyelv bntudatos ismeretere alapitanâ a tobbi nyelvek tanitâsât s aztân „ennek mintâjâra, ezzel pârhuzamban, ennek modszeren s miiszavai âltal tanulni meg lassan es egyenkent a tobbi idegen nyelveket" — volna a helyes eljârâs. A modszerre nezve a gondolkozâsi nyelvtanulâs modszeret ajânlanâ, melyet Becker F. 1 ) kezdemenyezett s Wurst 2 ) a nepoktatâsban is alkalmazott, t. i. a m o n d a t t a n i m o d s z e r t , mely ujabban a nyelvtanitâsban âltalânos ^rvenyii lett. Mert a mondat az, a melyben egy gondolat s egyszersmind az egyes szok valodi ertemenye is kifejezest nyer s melyen kiviil a szo jelentmenynyel is alig bir.
E nyelvtortenelmi ertekezes is szokatlan meltanylâst nyert! Maga a nyelvtortenelem fontossâga alig fejezheto ki jobban, mint e sorokban: „A nyelv alkotmânyat vagy azon ezernyi ezer alakzatokat vizsgâlvân, melyek âltal az emberi elme fogalmait, a fogalmak viszony-, latait, az indulatokat es azoknak szâmtalan-fele ârnyalatait kifejezi, megtestesiti: lehetetlenne vâlik ezen alakok kifejtesenek torteneteire nem menni vissza elmdnkkel. Mert valoban csak ezen fejlodesi folyamatnak vizsgâlâsa âd tiszta ismeretet a nyelvalakok termeszeterol, hatâsârol s az emberi esz es nyelvoszton munkâjârol, mely ezekben oly sokkepen nyilatkozik." Az 1857/8-diki „ertesitveny"ben pedig „A g & r o g es l a t i n nyelv viszonya, szârmazâs es rokonsâg t e k i n t e t e b e n " cz. ertekezese jelent meg, melyben az ujabb vizsgâlatok eredmenyeit mutatja be, mely szerint a latin nem a gorogbol lett; hanem mindk^t nyelv ugyanazon fajta ârja nyelvek csoportjâban egyenlo rangot foglal el. Az ertekezest Renan Erno ama kivâldan. jellemzo soraival vezeti be: „E szâzad legnagyobb kutatâsi feladata az emberiseg. Az emberiseg valddi tudomânyai: a tortenet es nyelvtudomâny."
A z 1 8 5 5 / 6 . evi „ertesitveny"Mindez ertekezesek bo meltânyben jelent meg egy mâsik erteke- lâsban rdszesliltek tobb helyt, de zese „A hatârozatlan igerul es ige- kivâlt Hunfalvy Pal „Magyar nyelf nevekrul." veszet"-eben, mely 1856'ban indult meg s 1 8 6 1 -ig fdlyt s osszesen 6 ') Organismus der Sprache. Schulgramkotet jelent meg belâle. matik. Leitfaden sat. muveibeu. E folyoirat munkatarsâul fel) Sprachdenklehre sat. 3
3
sz61ittatott Imre Sândor is. Megjegyzendo, hogy e lolyoirat legkivâlt azon szândekbol indult meg, hogy a magyar osszehasonlito nyelveszettel s nyelvtortenelemmel foglalkozva, voltakepen ott vegye fel a magyar nyelveszet lonalât, a hol Revay Miklos halhatatlan erdemii „Antiquitates"-evel es „Elaboratior grammatica"-jâval megszakadt. Termeszetesen a fo irâny a finn-ugor nyelveszet Ion ez uj folyoiratban s Imre Sândor is dolgozott ez irânyban; de kedves târgyai folyton a nyelvtdrtenelem s a classicus nyelvek es irodalom maradtak.Tobb konyvbirâlaton kiviil,itt jelentek meg: „A m a g y a r i g e alakok e g y b e v e t v e a g o r o g es l a t i n i g e a l a k o k k a 1," (III. 1 8 5 8 . ) A z eraber n e v e ne m e l y â r j a n y e l v e k b e n / ' (III. 1 8 5 8 . ) „Meg egyszeramagyarigek i d o a l a k j a i r 61," (IV. 1 8 5 9 . ) s „Az 6-gorog n y e l v fontossâga iskolâinkra es i r o d a l m u n k r a n e z v e " (VI. 1 8 6 1 . ) cz. ertekezesei. Ez utobbi kivâloan jellemzo amaz elragadtatâsert, melylyel Imre Sândor a gorog irodalmat magasztalja s Platonrol idezi Emerson szavaibol a tobbek kozt ezt is: „A legnagyobb emberek idonkent Platonistâk voltak... Calvinismus van Phaedonâban, keresztyenseg mindeniitt. A mohametismus erkolcsi kezikonyve innen meriţi elveit. A mysticismus szent konyveiil tekintheti. E mellett a vilâg minden nepenek szol. Az angol olvassa es J^^Xt: mily angol beszed! A german es itâliai hason-
loul. Mint az argosi Helena szepsege oly âltalânos vala, hogy min den mâs s z e p viszonylotthozzâcsupân; akkep Platon bblcsesege." De hât nincs sziiksege ez idegen szokra. Maga igy szol: „Mino nemzet lehet az, mely enekkel kiseri bajnokai vivâsât az olympiai pâlyateren, hosei mennydbrgeset a szinpadon; enekben teremti meg maga a nep szelleme, osi tortenetet, az eposz szârnyas szavainak roppant sorât, s az eposz sorainak tizezreit emlekezeteben szâzadrol-szâzadra orzi; mely drâmai es lanti koltemenyek versenyet rendezi s iinnepli, mely fuvolaszdnâl harczol, koltojet hadvezerul kiildi; koltoje sziiletesnapjât fegyvernyugvâssal iinnepli, — melynel a vallâs egybeesik a miiveszettel, a kolto a prophetâval, a szep az igazzal, az eletben es az elmeletben. Ily koltoi volt a hellennek jelleme, sot mondhatni, egy kolteszet volt az." Azonban eleg az idezetekbol. Az ertekezes eredmenyei eleg vilâgosan tiinnek ki ebbol, csak azt jegyzem meg( hogy ez ertekezes nemikep vedirat a gorog nyelv mel lett, melyet nemelyek a latin elonyere, ki akartak szoritni a gymnasiumbol s e târgyhoz Imre S. a Sârospataki ftizetek VI. koteteben is hozzâszolt. Ugyancsak ez evek alatt a Ballagi-fele „Protestans egyhâzi es iskolai lap"-ba is dolgozott, irt konyvismerteteseket, birâlatokat; ismerteteseket adott az angol es amerikai egyhâzi eletrol, mely irânt va it
4
16 rokonszenvet maig is megorizte, a hitben 6s erkolcsben egyirânt pu ritan es nemesen humanisztikus elveket vallo ferfiu. Ugyane lapban adta az angol pap Caird Jânos hires egyhâzi szonoklatăt „A vallâs a munkâs eletben"—eroteljes raagyar forditâsban. Ez ertekezesek szolgâltak alapul, hogy Imre Sândort az ujonnan szervezkedett akademia, nyelveszeti munkâssâgâert 1 8 5 8 . decz. 15-en a nyelv- es szeptudomânyi osztâlyba levelezo tagul vâlasztotta meg, hol szeket i 8 5 9 - b e n „ A magyar szogyok mivolta—es nemely sajâtsâgairol" cz. ertekezesevel foglalta el, melyrol Csengery Antal a „Budapesti Szemld"-ben bo ismertetestkozolt s nagy dicseretekkel meltatta. Igy tor tent, hogy 18 6 o-ban egyszerre ket hires reformatus foiskolâtol nyert meghivâst. Ugyanis Sârospatak theologiai es a clebreczeni foiskola a classicus nyelvek tanszekere hivta meg. Imre Sândor ez utobbit fogadta el, klilonben is a tanuloi pâlya emlekei idevonzvân; de meg tanulmânyainak is megfeIelobb volt e ter. 1 8 6 0 . âprilis 29en foglalta el tanâri szeket „A n y el ves c l a s si cai i r o d a l m i tanulm â n y o k f o n t o s s â g a k o r u nkban e s t a n i n t e z e t e i n k b e n " cz. ertekezesevel, melynek egy resze a foiskola 1 8 5 9 — 6 0 - i k i ertesitojeben jelent meg s melynek irânya mar elebbi ertekezeseibol is ismeretes s benne a tobbek kbzt igy szol: „megismeresre meltobb nemzet nincs, mint ama ketto, melyet mi'velodese vezereve maga vâlasz-
tott az emberiseg: a hellen es romai." A debreczeni toiskolânâl miikodese kiterjedtebb s nemileg mas irânyu lett. Szorosabban a magyar tortenelmi nyelveszethez fordult s meg inkâbb tette ezt, midon Lugossy Jozsef lemondâsa utân 1 8 6 2 ben a magyar nyelv es irodalom tanszekere ment ât. Igy jârult elobbi gorog es latin irodalmi tanulmânyaihoz a magyar irodalome. E munkâlkodâsânak lett eredmenye „A n e k tulajdonito rag eredete es erteke" (Nyelvtud. kozl. II. k.) cz. ertekezese, tovâbbâ „ M a g y a r mond a t t a n " ( 1 8 6 1 . s azota bsszesen 5 kiadâsban) „A magyar irodalom es nyelv rovid tortenete iskolai hasznâlatra" (I865,uj kiadâsai 1 S 6 9 . 1 8 7 2 . , 1877-ben), melyben az iro dalom tortenelmevel egyiitt a nyelv torteneti fejlodese is rendszercsen van feldolgozva. Azt tartja, hogy a gymnasiumi nyelv es irodalmi tanulmânyokat a nyelv torteneti ismerete tetozi be kelloen; mert a modern kultura es sok idegen nyelv, (nâlunk tobb, mint mas helyt) sokkepen zavarjâk nemzeties beszedszokâsunkat s megronthatjâk (es rontjâk is) nyelviinknek jellemehez hiv fejlodeset. „Ennelfogva csak a mult kor nyelve sajâtsâgainak ismerete, a jelennek a multhoz hasonlitâsa, a valoban nemzetiesnek ekkep megvâlasztâsa es megtartâsa ohat meg a m a k a c s es s i m u l n i nem a k a r o conservâlâstol, s z i n t u g y m i n t a z e r o t l e n enged^kenys^gtol" Ugyancsak ezidobol valo „For-
5 ditâsi feladatok a latin nyelv es helyes magyarsâg elvei") ket birâirâly gyakorlati tanulâsâra" cz. tan- 16 itelete szerint, mig Szâsz Kâroly konyve (I—II. kiadâs). a maga kiilonvelemenyeben ennek Igy tortent, hogy 1 8 7 2 ' b e n pâ- itelte. lyâzat nelkiilfelszolittatvân a miniszSem terlink, sem czelunk beter Pauler âltal, elfogadta a kolozs- Ieelegyedni e kerdesbe. A teny az, vâri tud. egyetemnel a magyar nyelv hogy mivel akkor mâr meg leven es irodalom tanszeket, mely az 6 indulva a Magyar Nyelvor ( 1 8 7 2 kezeben egyesitve van maig is. Ez- tol) s az Akademiâban teljesen naota nyelvtortenelmi es irodalomtor- gyobb siilyt nyertek az orthologutenelmi munkâssâga meg kiterjed- sok, a Thewrewk muve jobban tettebb Ion. Igy adta ki mâr elobb el- szett az orthologusoknak, mint az kesziilt „ R o v i d m a g y a r n y e l v - Imrde; de az csak vâzlat ehhez ketan"-ât, mely a Mondattant kiege- pest, mint munka. sziti s igy e ket mii tankonyve Meg tovâbb az tortent, hogy a gymn. I—III. osztâlyânak. ( 1 8 7 3 . ) Imrenek ugy e, mint mas nyelvdUgyancsak meg elebb dolgoz- szeti mîiveit, nyelvtanait a Nyelvor ta, de csak 1873-ban jelent meg eles es kicsinyes birâlat alâ vette egy mâsik nevezetes dolgozata „A s ellentetes idezetek osszeâllitâsâm a g y a r n y e l v u j i t â s o t a d i- val kovetkezetlensegeket mutatott v a t b a j o t t i d e g e n e s h i b â s ki bennok, a mi pedig csak lâtszos z o l â s o k b i r â l a t a , t e k i n t e t - lagos es a terjedtseg miatt van; t e l a z u j i t â s h e l y e s m o d j a i - mert amaz idezetek a maguk hera." E muve tulajdonkepen aka lyen joi âllanak. Mert Imre, ha epen demiai pâlyamunka. Tudniillik a ma- a jelszok szerint, kell beszelniink, gyar nyelv romlâsa a neologia, de valojâban sem nem orthologus, sem meg inkâbb egyeb okok miatt, mâr nem neologus. Mi ugy lâtjuk, hogy a 60-as evekben felkoltotte a fi- hii maradt amaz elvhez, mit meg gyelmet es mivel e nyelvromlâs a „a hatârozatlan igeriil es igeneveknyelvujitâs hagyomânya, tehât egy riil" szolo ertekezeseben mondott:' pâlyakerdest tlizott ki az akademia „a nyelvujitâsban ket korlâtozo 1870-ben, melyre kivâlt az idegen irânyado van: a nepnyelv es nyelvszolâsmodok miatt, oly muvet ki- tortenet." vânt, melyben ki legyenek fejtve Ugyane kerdesrol irta 1 8 7 6 azon elvek, „melyek uj szolâsmo- ban „ N y e l v t o r t e n e l m i tanuldok alkotâsânâl szem elott tartan- s â g o k a n y e l v u j i t â s r a n e z v e " dok" s egyszersmind azt, hogy ez cz. akad. ertekezeset. Ebben meg elvek kâros elhanyagolâsa mino ba- igy nyilatkozik: „Ama hârom tejokat idezett elo a nyelvujitâs dia- nyezo koziil, mely felfogâsom szedala ota. Megjegyzendo, hogy e mii- rint, a nyelv formâlâsâban, miivel szemben Ponori Thewrewk Emil veldseben es igy az ujito szoalmiive nyerte el az elso dijt („A kotâsban is vezerul szolgâlhat, egyik
6 sem lehet magâban kizâroan vezer. I utobb a Budapesti Szemleben. Ez Ezek: a nep mai nyelve, a regi ertekezesek ugy a nyelv ^s gonirodalmi nyelv es a nemzet legmii- dolatok tbmottsege, mint jellemzo veltebbjeinek aeszthezise vagy izle- erejbknel fogva a legtanulsâgosabse es erzelme. Ezeknek egymâssal bak kbze tartoznak irodalmunkban. meg kell egyesiilni, megalkudni es Ilyenek „ J â s z b e r e n y i P â l e l e bsszhangzani, kolcsonos modosulâs te" (Figyelb 1 8 7 6 . I ) , „ Z r i n y i vagy engedes âltal." M i k l o s a kblto eletehez", (Budap. Szemle X I ) , „ N e m 7 . e t i n e v e 1 esIme ez az Imre Sândor felfooŢâsa rbl" (U.-ott 1 8 7 5 ) , melynel jobbat a nyelvmiivelesrol. Lâthato tehât, e târgyban nâlunk nem irtak es hogy Imre Sândor amaz aeszthezismelyben a nemzeti kultura szivbeben talâlja a nyelvujitâs igazolâli es lelki alkatressze teveset kivânsât, a mennyiben jot tett, melyet ja a nemzeti irodalom, nyelv es tbr6 Kazinczyban s âltalân a nagy tenelem âltal. Tovâbbâ„Az o l a s z kollok erzo lelkeben sejt s meg is k b l t e s z e t h a t â s a a magyarvan. Ennyiben neologus; de mâsra" (U. o. X V I . 1878.) az osszeha r^szt hatârozottsâggal orthologus sonlito irodalomtbrtenethez kitunb abban, a mi a nyelvtorteneti tudâst adalek s melyet azota tbbben tos a nyelv bolcselmi es szervezetvâbb fejtettek epen az olasz kblte beli ismeretet illeti. A nyelvujitâs szet hatâsâra nezve; „ W a l t W i t l i felszeg hibâit senki jobban el nem man n, Amerika egy uj koltoje (U. iteli nâla s a nyelvet sohasem teo. 1 8 7 9 . ) , mely angolok utân van kintette eszkoznek vagy intezmenydolgozva stb. nek, mely tehât onkenyesen vâlMint egyetemi tanârt tanitvâtoztathato, mint valamely muszer; hanem e l b es hato szervezetnek, nyai, a tanâri kar es târsulatok remely kolcsonhatâsban âll a nem- szerol tbbb kitlintetes erte. Mindzeti mivelodes, erzes, kepesseg es jârt kezdeten, 1873-ban a bblcs. jellem nyilatkozatainak osszegevel. kar elso dekânja lett, majd 1 8 7 8 / 9 ben az egyetem rektorânak vâlaszAzonban eleg errol. tatott, mely alkalommal helyet „A Ugyancsak az akademiâban je- hazai k b z o k t a t â s m u l t j â r b l s lentek meg: „ G e l e i K a t o n a Ist- a j e l e n k o r n e m e l y f e l t e t e l e i " vân foleg mint nyelvesz" ( 1 8 6 9 ) s cz. ertekezesevel foglalta el. T o „A nevek uk es lik szemelyragai- vâbbâ a Kisfaludy-târsasâg tagjârol" ( 1 8 7 9 ) , „ B e r e g s z â s z i N a g y vâ vâlasztotta, hol 1 8 8 0 mâjus 2 6 P â l elete es munkâi"(i880) cz. erte ân „A dai n y e l v e r o l " cz. erte kezesei. kezesevel foglalta el szeket. (Bu Ezek mellett folyton irodalom- dap. Szemle X X I V . 1880.). Ugyan tortenelmi ertekezeseket adott mar csak 1 8 7 9 . mâjus 22-en az akadeAranyJânosKoszorujâban,hol Kazin- mia is rendes tagsâggal tisztelte czy kolteszeterol ertekezett ( 1 8 6 3 ) , meg, hol azota , , B e n i c z k y es a
1
m a g y a r k o z m o n d â s o k " ) s legujabban „ A r a n y j â n o s - e s A r i s t o p h a n e s e " ) cz. ertekezeseivel lepett fel. Midon pedig akademiai rendes taggâ vâlasztatott, tanitvânyai egy sajât alâirâsukkal ellâtott iidvozlo iratot nyujtottak ât, melyet brbmmel fogadott. 2
E kitiintetesek mellett nagy es siilyos vesztesegek ertek. Egymâsutân vesztette el ket leânyât Kolozsvârt lakâsa alatt s a sulyos banat es nagy veszteseg egeszsegere is rossz hatâsu volt, habar Imre Sândor 65 • eve daczâra a legjobban magabiro emberek koze tartozik. E vesztesegekre vonatkozva, midon nemregiben, tbrekedven teljesebbet adni, pâr eletrajzi adatert hozzâ mentem, igy szolt: '• ») Szegedi Ârvizkony. 1880. ) B. Szemle X L I . 1885.
2
— Nincs nekem eletrajzom tobb, mint a mi megjelent ) s az is sok. Mit lehetne rolam tobbet mondani? Sziilettem, kiizdottem s most ven vagyok. Azonban kârpotlâsa van, ha ez egyâltalân lehetseges, ket derek fiâban, kik kbziil Jozsef orvos es Lajos irodalomtortenelmi pâlyân van. Hozzâjo'k megy el iidulni Kolozsvârrol nejevel egyiitt s ismetelve is egy-egy felevet szabadsâgon toltott, hogy egeszseget megszilârditsa. Most arra gondol, hogy megerdemlett nyugalomba vonuljon idosebb fia korebe s rendezze egynemely kesz, de be nem fejezett munkâjât, melyre, hogy az isten leheto legteljesebb erot adjon, melegen kivânjuk. 1
*) Vasârnapi Djsâgban 1874. Az eletrajcot nagyon rokonszenvezo hangon Szâsz Kâroly irta azon alkalombâl, hogy a nyelvujitâsrol szolo pâlyamuve megjelent. FERENCZI ZOLTÂN.
NEPKOLTES. NEPDAL.*) (Toredekek.)
„Let me make the songs of a peoplo. I care not who makes its laws" C o n t e m p . H e v . 1884. a p r i l . 541. 1.
If^lf * ^ ° ^ rendkiviili i'kwgil sikerrel is keresgeti m
n
gonrldal es ossze es adja J A ^ . kozre a nep elmemiiveit: a nepda^j^lokat, kozmondâsokat, meseket, ) mondâkat stb. Uy munkâlkodâsra nemcsak szâmos egyletek vannak (Folkloristâk egylete a legujabb s nagy erelylyel miikodo!) hanem ilyenben toltik el eletoket a nemet Liebrecht es angol Ralston-felek. Az ilyek csatlakoznak olykor a regisegbuvârlokkal, az osirâsok stb. ny'omozoival s egy sokfelol osszeâgazo es sok irânybol osszefolyo os-nemzeties, 6semberies tortenelmi tudomânykodâs alapult meg, melynek ep oly nagy a kedvessege, mint a becse es komoly hatâsa. De csak a nepdalok s kozelebb ily felek gyujtoi is bâmulatos szâmmal tunnek fel a miivelt nemzeteknel. A nepkoltes, kivalt nepdalok nagy kedvelojetol, Herdertol kezdve oly sok es nagy gyujtemenyei vannak a nemeteknek, milyek talan egynek sem. Pedig az olaszok sem igen maradtak hâtra. Csak maga R u b i e r i E r m o l a o a z o l a s z nepk o l t e s 16 r t e n e l m e b e n 102 nep*) Egy nagyobb dolgozatbol.
dai- es kozmondâs-gyiijtest szâmlâl el. K e vesebb az erre valo hajlandosâg a francziâknâl; de azert van eleg videki dalok stb.. gyiijtemenye legujabb idokben ott is. De a forradalom s a demokratia vezernepe valoban nem is regen eszmel komolyan erre a dologra. A târsalgâs finomsâga s az udvari elet nagy hatâsa a koznep embereire is, a vârosokban elkenyesitettek izlesoket. S c h u r e , a nemet nepdal franczia iroja s utâna Theuriet lehetonek tartjâk, hogy egy nemely pârisi poeta ha a'nepdalra figyeltetik, azt felelheti râ, a mit du Bellay mârjo regen mondott: „Laisse moi toute cette vieille poesîe francaise, chansons et autres telles epiceries qui corrompent le gout de notrelangue."(Hagyj beket mind ezen regi franczia kolteszetnek es daloknak, a melyek a fuszer gyanânt elrontjâk nyelv-izlesunket.) Oly elfinomodâs, oly termeszetellenes finom elet s vârosi es iiveghâzi tenyeszese mellett az izles dolgainak, nem csodâlhatni, hogy a nepisegkicsisegge lett s a „vârosiasulus" termeszetlenne es nepietlenne. De ujabb idiîben ott is felebred-
A
;
9 tek sokan es gondot kezdtek a nepkol- szen egyet es mâst, mi nem az volna;tetesre forditni. S a n d G . e s N e r v a l hât tevedesbe vezet a dolgok lenyegere ily elmemuvek tanulâsât. nezve. Olyformân teved, mint a ki egy Majd Ville-marque Puismaigre grof stb. kolto, peldâul P e t r a r c a muveit betagyiijtogettek karoltve a regi franczia es nult, vagy felvett elvek szerint fejteget-
javasoltâk az
român nepek maradvânyainak gyujtoivel, ne, a psychologia vagy mubolcselet megkik mâr igen szâmosak. Aztân C h a m - âîlapitott tantetelei szerint bonczolnâ, teN i s a r d , T h e u r i e t irtak hât holttâ tenne az elot, nem elon harolok, kivâlt Nisard nagy terjedtsegben tovâ, — anatommâ lenne, nem physioes kello kesziilettel. Irtak philologok is. loggâ, nem kozelrol nezne termeszetes
pfleury,
De ezek munkâjâban, mint Theuriet mond- szemekkel es jozan elmevel, hanem tâja, nem szokott koszonet lenni. Igy szol volbol, a tudomâny szemiivegen. t. i . : „En matiere de poesie je me defie Valoban a X V I . es X V I I . szâzak un peu de tout philologue, qui n'est pas nagy tudosai sokat ismertek a nep eldouble d'un poete. Le travail de ces ter- memuveibol, dalaibol, de csak az elobribles grammairieus me cause le ;
meme binek volt hozzâjok nemi vonzalma s v e ar- lek congenialitâsa. Az utobbinak semmi;
effroi, que celui d un entomologiste rachant Ies ailes d'un papillon
pour en a X V I I I , pedig ellensege volt.
analyser Ies ecailles chatoyantes. IIs trai-
De a francziâknak ez iigyben valo tent comme une chose morte cette de- dicseretes munkâlkodâsârol meg egy adalicate fleur ailee qu'il ne faudrait tou- tot kell ide igtatnunk: I I I . Napoleon egy cher que du regard." (A mi a koltesze- ide tartozo intezkedeset. Ez t. i. 1852. bizom egy nyelveszben szept. 13-ân kiadott egy rendeleteben,
tet illeti, nem sem,
kolto. melynek a csâszâr irt alâ, meghagyta az munkâja egyes nyomtatvânyokban szerteszet megugyanazon borzadalmat okozza nekem, lelheto dalok, tovâbbâ a konyvtârak kezEfftîle
a
ki
szâraz
egyszersmind nem grammatikusok
mint az oly termeszettudose, ki egy pil- irataiban ievo koltemenyek, sot a n^p annak csil- szâjân forgo es emlekezetben meglevo
lango szârnyât kitepi, hogy
lâmlo himporât megvizsgâlja. Ezen gyon- ily nemuek osszegyiijteset. E dolgot a ged szârnyas viraggal, melyet csak pil- „Francziaorszâg nyelve, tortenelme, mulantâssal ke'.i erinteni, ugy bânnak el, veszetei iigyeben kikiildott bizottsâg" mint valami hoit târgygyal.) kotelessegeve tette. Megrendelte a koltValoban olyan dolog sok is van, a segeket, meg az emlekermet azok szâmelylyel csak a rokonszenv vagy von- mâra, kik ez iigyben kivâloan erdemezalom foglalkozhatik czelszeruen. Ilye- siilnek. A dolog szepen kezdodott meg, nek kivâlt a muveszethez tartozok, vagy de sikere nem lett. Mint Theuriet egy a szep târgyak, vagy elmesziilemenyek szep ertekezeseben megjegyzi: az ugy elmelete s elemzese, birâlata vagy melta- tortenettudosok s effelek kezebe jutott, tâsa. Ez, ha elvezes, erzeles nelkul foly- s a mi osszegyult, valamelyik tudomâtatodik, nem vezethet czelra s nem sziil- nyos testiilet leveltârâban rothad." (Schefhet melto, megfelelo kepzetet, es terme- fler Franzosiches Volkshed I. 27.) szetellenesse lesz.
Ertelem dolgâvâ te-
Az ily munkâban mi sem marad-
10 s dalkolto. A miiveletlen nep tagja, ki kolmaig is cselekszik. Itt is el van ismerve toi errel birva, magâtol megszolalna s a nepkoltes becse, habar nem âltalâno- dalt koltene. Meg kevesebb, ki tortenelsan is. De meg.olyak is dicserik, kik mi vagy târgyias dalt alkotna. Igy vall-
tunk el
egeszen. Itt is gyujtogettek
nem ismerik, s nem is szeretik ; bâr ele- ja peldâul Z i m m e r (Zur Characteristik gen vannak, a kik se nem dicserik, se derdeutschen Volksliedes 13. 1.) Nem nem ismerik. De a hatast megtette nâ- csekely ertekîieknek tartjuk az 1870— lunk i s ; talan itt meg inkâbb, mint 71. jevi franczia-nemet hâborubol valomâsutt. Kolteszetiinket megujitotta. K o l - kat. Kivâlt becsiilheto — a mennyire istoinket visszaadta a nemzetnek, a nep- merhetem ezek koziil — a K u t s c h k e nek, s a nepet felemelte a valodi koltes fele nepkoltemeny a nagy hâboru folyâmegismeresers-, a muvelt kojtes megsze- sârol, mely alatt s melynek kozepette jott retesere. A nemzetnek sajât geniusa sze- letre. (az Ulustr. Zeitug 1879-ik folyamârint valo koltest adott, s a magyar kol- ban.) Kivesz a nepdal, kivâlt a mondai toi lelket megismertette a kiilfolddel is. vagy tortenelmi târgyu. Leginkâbb ezota foglaltunk vilâg-irodal-
Meg igazabb lehet a francziâkrol, mi. gyujtemenyekben helyet, legalâbb az a mit Theuriet i. h. mond: alsobb mfiveltsegu nepek mellett. H e l a s ! la centralisation arrive !
r
Megis lehetnek a nepkoltesnek es comme une maree montante et en France ilyek gyiijtesenek kicsinyloi, kik az effe- surtout elle pousse de tous cotes dans lekkel foglalkozâst ertektelen i r o d a 1 mi Ies provinces des flots ternes et limoujabb neux de ses grandes eaux. Meme quand idok tudomânyos fenyiizesenek, vagy a ce flot banal ne sejourne pas, apres 1' kielt lelek kenytelen kedvtoltesenek, gyar- inondation le sol reste ensable et a la
j â t e k n a k tekintik, — vagy az
place ou s'epanouissait l'originale florai-
16 emberek iparlâsânak tartjâk.
A nepkoltes fontossâgârol azonban son des coutumes de la langue rustiannyit irtak s mi is annyit fogunk mon- que on ne retronve plus qu'une couche dani, hogy rea itt tiizetesen ki nem ter- uniforme de gravier grisâtre. De jour en jeszkedhetem. Akârmi csekely becsettu- jour Ies costumes provinciaux disparaislajdonitnak is neki, a kik a „ b o l h a - sent, leurs usages se perdent; Ies enfants megmerik" s a le- d'âpresent ne savent plus parler le pavego porânak parânyait vizsgâljâk, a szel- tois de leurs peres. L'antique province lem ilyen sziilotteit pedig nem tudjâk avec sa physionomie si personnelle et n y o m o t tigyesen
meltatni: de megengedik, ha akolteszet si variee de couleur n'existe deja plus fejlodeserol van nemi ismeretok, meg kell que comme une a'ieule agonisante. Elle engedniok, hogy valami kis ertekok megis rie se rapelle plus le langue duutrefois van. Most mar ehhez azt mondjuk, hogy ou elle n'en rapelle plus que quelles lammost beaux incohereuts. Encore un peu de kell es minei elobb osszegyiijteni, mert tems et elle sera tout-â-fait morte; alors ide s tova kienyesznek a nep tudatâbol on s'apercevra qu elle avait du bon, et OQ se disputera ses reliques." (A kozes osszegyiijthetok nem lesznek. ezeket a kicsiny erteku dolgokat
A nemeteknel mâr alig
van
nep-
pontositâs terjed, mint emelkedo ârviz,
11 kivâlt
Franeziaorszâgban
minden
tâjra hoz hasonlit, kinek egeszseget elrontot-
elterjeszti a bo viznek csiif es iszapos ta a nagyvilâgi sok mulatâs, habjait. Es meg ha meg nem
sok izga-
iilepedik tottsâg. Ideges es izgekony boru(„Elle a Ies
is ez âr, az elterjedes utân befovenyez- nerfs et fleur de peau") es gyomra szeve marad a lold, az eredeti
virâny he- szelyes; neha csak idegen fuszer es eros
lyebe, hol a falusi nyelv virâgai diszlet- szerek kellenek neki, hogy hanyatlo ettek, nem lesz egyeb, mint'sztirke foveny vâgya felizgattassek; disztelen
retege.
neha kemeny et-
Naprol-napra
inkâbb keket faldosna, s paraszt eleseggel ven-
enyesznek a videki viseletek; a
szokâ- degelheto. Megerthetetlen kenyeskedesei
sok eltiinnek; a jelenkor gyermekei nem vannak, egeszsegtelen kivânsâgai; elâjul, tudnak
tobbe
atyâik
tâjszolâsaival
be- konyekre vagy kaczajra fakad — ok nel-
szelni. Az egykori videki elet, sajâtsâgos kiil. Talan mert vertelen vagy ideg-beteg; es vâltozatos szinu arczâval nem letezik vagy egyszeruen a
kinos magzathordâs
tobbe, csak mint egy haldoklo 6'sanya. jelei ezek! Ily korokban az orvos azt Nem birja az egykori nyelvet, legfolebb rendeli, hogy vâltoztassâk
eletrendoket:
(isszefuggetlen rongyait tudja emlekeze- mezon, szabadban eljenek, istâllokban hâltebe visszaidezni. Meg egy keves i d o t e - janak, erdei vagy tengeri levegot szija- • lik e l : es a videki elet halott lesz tel- nak. Tanâcsado nem vagyok, de
en is
jesen, s majd akkor veszsziik csak esz- azt javasolnâm koltoinknek, hogy vâltozre, mily sok jo volt benne, s akkor fog- tassâk levegojoket es elelmoket. Ne zârjuk osszeszedni maradvânyait es vitâzni kozzanak be a pârisi korokbe, erettok.) Ezt mozditja elo az iskolâzâs, kivâlt pedig a elassikus kolteszetbe valo olyan elmerules is, milyet a mult szâzadokban tapasztalânk. De az ujabb koltes is
szegeny,
a csinâlt
eletviszonyok k o z e ; sot inkâbb utazza-
ha tâplâlekât
elemileg
nem a nep lelkebol veszi. Szepen es joi mondja az elobb emlitett frânezi a iro es kolto: „A elassikus idok koltoi a goroglatin tanulmânybol minden nedvet es velot kiszîttak, a mit
csak
tak. A romantismus buvos
felhasznâlhatelofâja
mar
reg elhaladta azt az idot, melyben nagyobb mennyiseget teremthetett; ott fent zold lombot ereszt, de goresos karjait fagyongy lepte be; csak idonkint ad keson ero, sanyaru, fanyar izâ gyiimolcsoket. Irigyeink s a rosz nyelvek azt mondjâk, hogy a mi (francziâke!) szepirodalmunk is beteges. Annyi igaz, hogy vâlsâgon megyen ât. Olyan elokelo holgy-
nak videkre, szemleljek a mi szep es vâltozatos tâjainkat, szijâk tele magokat a mezo illatâval, szfjâk be a kolteszet lehet ott, a hol az vadul es egeszsegesen terem, mint vadvirâg. A videki mondâk, elbeszelesek, szokâsok, tâjszolâsok ep oly gazdag
hajtâsuak,
mint
elhanyagoltak:
ezeket szedjek Fel. Ez volna siirgetos sziikseg, hogy felturkâlnok foldiinket jo melyen, meglelnok ott a valodi nemzeties koltes bânyâjât. Igy hatna be
a
nepies
koltes, mint hathatos elem a szellemi uj eletbe, tehât a koltoi irodalomba. A koltok meglâtogatvân a videkeket, oly
le-
vegot szfnânak be, mely meg a mi nepdalainkat alkotott — nekiink ma mâr ismeretlen — hangzatoktol
rezeg. Csaknem
ontudatlanul sajâtitnâk el
a nepkoltes
egyszeru menetelet, naivsâgât, gyors es vonzo erejet, frisseseget, egesz termesze-
12 tes mivoltât. Igy
felhasznâlva bâr
elo- nel a nepelet
erdekes alakjai
teljes es
deik tapasztalatait, az elobbi iskolak fel- vonzo alakjokban kidolgozva, a nep behalmozott segedeit, talan anyagot lelne- szede erejenek sok sajâtsâga kituntetve nek eredeti
es
alapjâban
igaz
franczia olvashato.
muveszethez, s enekelhetnenk, mint Heine mondja: u j e s j o b b e n e k e t . "
Nâlunk pedig ez a nepiesseg (Volks thiimliches) meggyengulese vagy kiveszese
Egy franczia gyujto (Scheffler I. 41.) erzeleseink korebol, erzelmi eletiinkbol, fomeg ehez azt mondja : „Ha videken a lyamatban van. Mi is felthetjuk azt, mint reg elfeledett dalok es balladâk felol ker- T h e u r i e t , a nagy mîîveltsegtol, smint tanito S c h u r e Parisrol. Nepdalainkkutfejebetanitokepezde dugiil, erzekiink hozzâ eltomptil, mint eltakevely fia, ki ugy veli, hogy az emberi- jultak, elmiivelodtek dallamaink elobb a seg jovojet togâjâban (igy) hordozza, îly X V I I I , szâznak vegen, ugy most kozelebb szokkal fordul el az irodalom eme neme- a 60-as evek ota . . . Az â r ragad mindezoskodunk . .. az
ifju,
biiszke
(tanâr?!) a pârisi felsobb
nem ismer- ket is, eliszapolja nepiessegiinket, eltejiikaz affeîet; nem torodilnk a multfal."" meti nemzeti voltunkat, melyben poesiCsak az oreg iskolamester szol igy szo- sunk gyokeredzett, mely volt alapja regi moruan : Dalokat kerestek ? Nem dalol- magyar jellemiink emberiesen nemesebb t o l : „ „ m i , a jovo emberei,
jâk 1830 ota.—Korrânczot szeretnetek vonâsainak. Ez a nepiesseg s a mi rajta epiilt, reânk nezve azert fontosabb, mint lâtni? Nem tânczoljâk 1848 ota, — szokâsokat, unnepelyek alkalmaihoz ? El- mas nemzetekre nezve, mert mi midon nyomjâk! — „Hozzâ teszi Theuriet, hogy azt elvesztjuk, elvesztjiik nemzeti leteasszonyok, kiktol videki utjai kozben da- liink eletgyokereit. Egyuttal kivesz a nepiesseggel, kolteszetunkbol az elet. Az lokat kerdezett, szemebe kinevettek. Csak onâllâs, kulon dllâs, kiilonbozo hajlamok a kâvehâzi („cafe concert") dalok refes hivatâs tudatâval az onâllâsra valo rainjeit s effele românczokat ismernek . . . " jogosultsâg. Ez a tudat adta a lelket, Hogyan van mâsutt, peldâul az anelesztette fel a tevekenyseget a X V I . , goloknâl, nem tudom megmondani; es majd a X V I I . szâzadban, a X I X . elejen. talan nem volna nagyon hasznos tanul•—• Ez adott nekunk idonkent erot es mânyozni. De annyit tudok, hogy az irk a r d o t. . . landiak, walesiek jobbjai panaszkodnak, A sok-nyelvuseg, sokfele nemzetihogy nepok nem irlandi, vagy walesi, tehât kelta nyelvu, hanem angol nepda- seg, a beolvadni vagy nem tndo, vagy lokat enekel es kolt, mâr pedig ezek valo- csak kâros elemet szaporitva beolvadhato ban makacs onfentartok s nem oly utânzok idegen elem, — a zavargo, kiilon kozepes hajlekonyak, mint mi. A z t is tudom, ponthoz futo tenyezok, — a kihasznâloi Dickens megfevtozteto, evkolcsi eronket pusztito es Tennyson, nagyon kedvellik a nepiest, uzer nep ellen sokszorozott ero kellene, az utobbi meg a regiest is, — hogy va- s mi a legbensobb eroket engedjtik elloban lelkes es ugyes fentartoi a nepies- tespedni, vagy rozsda âltal elpusztulni... hogy legnagyobb koltoik, mint
nek, mint a poezis vagy kedelyelet igazi A mely irânyt nâlunk a muvelodes vett: eros alapjânak. Tennysonnâl es Dickens- vallâstalant az eszmei dolgokban valo
13 tudatlansâggal,
fenyuzest
szegenyseggel, lene vâltoztatnunk vagy torzîtanunk. A politikai eretlenseggel, mely nemzetekben van igazi ero, nagy vilâgpolgârit idegenek koze szorult hely- sikerrel âllnak ellen az egyenlosodesnek ; vad demokratait
zettel szemben : mindez nem ad remenyt, — ezt a szot az angol sohasem szerette, hogy boldog egyszem nepies magyarsâ- s jelszoul nem fogadta e l . . . Egyik nemgunkban maradhassunk, — hogy a ne- zedek elmegy, a mâsik elojon, de a nempiesseg tenyezo
maradjon a felsobb es zetnek âllandoul, meg kell maradni; nem ertelmesebb korok eleteben is, hogy egy sziikseg, hogy egyik nemzedek feldulja lelek vezesse mindezeket, s egy azon dai azt, a mit a mâsik alapitott es birt; es zengjen a nep es felsobbek ajakân,
egy az egymâs utân jovoknek orokolni kell utemre lepjen akaratuk,egyenlo Utemre do- a nemzet lenyeges tulajdonait. A tortenelbogjon szivok. Nem lehetunk magyarok, mi tudatnak, vagyis az evvel birni tartozo mint voltunk, a mellett olyan uzerek,keres- nemzet kepviseloknek az a kotelessegok, kedok, finomak, mint a francziâk, nemetek hogy fentartsâk a nemzedekek kozt az stb. Nem maradhatunk meg osi telkein- oszszefuggest, az egyiittesseget. Az osi ken, osi szokâsaink mellett, osi dalaink- szep tulajdonok, mint az osi arcz es testkal. — A virâg elhull, a gyiimolcs csak alkat, megmaradandok, mig az oszszes ugy erhetik meg. A virâg nem czel, a nemzet el. Egyben-mâsban vâltozhatnak, gyiimolcs meg magva a czel. Minden nem- de higyetek meg, nem mellozhetlenul zet elvesztette nepkolteset, egyszeriisege sziikseges egeszben megvâltoznunk. A paradicsomât. Mi sem kivânhatunk egye- korcsosodâs nem mellozhetetlen kovetbet: a boldogsâg ârân a szellemi maga- kezese a leszârmazâsnak, kivâlt a szelsabb âllapotot (melyet az emberek mâr lemi korcsosodâs vagy lenyeges szellemi is unni kezdenek !) De
a hasonlat
vâltozâs, mely nincs is termeszeti valonktokeletlen, a kep
hoz kotve.
nem felel meg. Nem ismerhetjiik el, hogy
Ez a meggyozodes osztonzott, hogy a nepiesseget nem tarthatnok fenn a mu- itt elmondjak egyet mâst. Nem a magas velodes mellett is. Nem azt, hogy az uj tudomânykodâs; hanem az erkolcsi irâidoknek mindenestol meg kellene magun- nyu eszmecsereles kedveert. A nemzeti kat adnunk ; tehât hogy korszervien sze- erok âpolâsa, a nepelet gyokerei tenyeszto pek legyiink, minden vonâsunkat el kel- erejenek elomozditâsa vegett.
IMRE SÂNDOR.
OSZI NAPSUGfÂR. 1* s
| 0 AGY lettel Mâria — mondja Iamit feleletul. Aztân locsogni kezdenek r£|!> felenken egy koppadt, magos, s huss ! — tovabillennek a napfenyben.
\
Lenn
lomha ferfi a borjut 6'rzo parasztleânynak.
St*
— Hol jar az urfi ? Nem — Szep is lettel Mâ-
ria ; hirtelen lettel szep. De nem szeretnel topânkât a lâbadra ? Felszurja a tovis. — Dehogy sziirja, — mondja kaczagva s talpât jâtszva vegighuzza az ugaron. Gombolyii bokâit, melyek kibukkannak a vastag szottes kontos
aloi, a
kezeben levo szâraz koroval vigan csapkodja. „Mit csinâlnek en a topânkâval?" — En adnek, — ejti
ki
va az urfi, — nâlam kapnâl
akadozMâria. ..
— zavartan nez szet a tâjon. — Tietek kerdi
lik a bârna vizbol s ing a fenyes fodrok felett. A mohos ringy-rongy fiizfâk hon-
hodra megy ?
ez a borju ? —
az aljban a mocsarak szelei
zoldiilnek. A sâs keskeny nyelve kinyu-
aztân.
— Szep
joszâg!
nan, honnan nem, eletet lopnak s madarat csâbitanak sârgâszold âgaikra. Mint annyi halvâny rozsaszin fâtyol, olyan pârâzat vâlik el a szeles viztiikorrol, s omlik a fiizesre, hogy ott rongygyâ szakadjon. Nagy, titokteljes,
mely csendesseg
ovja funek, fânak, szerelmes madâr szivenek kifakadâsât. •— A vizre megyek, — dadugja az nrfi. — Isten neveben! Baktat barâzdârol-barâzdâra lefele. Hâtban egeszen fiatal embernek lâtszik; nyulânk, karcsu.
A puska log a vâllân
s egy lombos, sârga vizsla kering elotte.
A leâny vegig doi a zoldiilo gye— Azt, topânkât — mondja halpen, mereszen szeme koze nez az urfi- kan a leâny — es avanyos szoknyât. Tetnak, s aztân csengve kaczag. Felîer fo- szik neki ez a gondolat. A tiikros hâzgai kivillannak s fenyes fekete szeme ra- ban tâncz lenne s „csokolom a kezedet gyog. „Ugyan menjen az urfi!"
Mâria, inslâllak!" ezt mondanâk.
Nem messze onnan az omlâsos ol-
Keblen osszefogja a varratos, dur-
dalon, a Iombtalan kokenybokor-âgon a va len-inget, mosolyog es tiinodik. Hdtleânykamadâr ugrâl reng, dereka hajlong.
ringva, A
kis
begye rafekszik, karjait felnyujtja az
egnek, s
kakasmandiko felsohajt. A nap beragyogja arczât s for-
lilaszin csnngettyiii mellol, az omlâs al- mâs testet.
„Szep lettel Mâria! — sug-
jân visszapipeg egy parânyi joszâg va- ja. — Szegeny urfi!"
15 A borju odalepked a feje râfu szeles
melle s portrol s az urfi belep. Mâria felfogja szok-
orrân ât. — Buczi, ne pisz- nyâjât s âtfut a sâs k o z o t t . — H o p p ! —
kos — kiâltja — s âtfogja nyakât. Az- kiâlja beugorva s kezebe
kapja a hosz-
tân himbâl a karjânâl fogva, a mint rân- szu rudat. A csonak orra csikot hasit a vizen, a mint megtaszitja. Az aczelbarna
gatja az âllat. Felig gyermek mint az uj
meg s olyan
riigy a gyertyânbokron.
friss, tiikron ât a leveles, bogos hinâr lâtszik I z - a sâros fenekrol. Gyenge fodrok usznak
mos karjai vannak s bârna bore. A ver a sikon. A nâd toven recze csusszan vegig atlehell sârgâs kezen s szemei fenylok,
elevenek, mint a harmatcsepp. A virâ- s âtlâtszo szârnyu lepke siklik el, meggos fekete keszkeno lecsuszik gombolyii erintveu a viz feluletet. Vakkanâs hallnyakâra s fekete, eros haja lâtszik, mak- szik messzirol. A hoda szalad ât egyik kisse nâdcsomobol hajlott, szâraz orrânak czimpâi billegnek, Glu, Glu . . .
ranczos, gondor szâlaival.
a
Ideges,
a mint lelegzel.
mâsikba.
A sâs suhog.
— Pedig en nem oknelkiil mond-
— Huj je ! — kiâltja t-alpraszokve tam, Mâria, a topânkât. En nem is tus megiramlik. Az âllat nevetseges ugrâ- dom, hogy jutott az eszembe, de soksok kozt koveti. — Huj j e ! ki tud job- szor lâtlak, s ma valahogy megmondtam. ban ? — s fel a hegyen, le a volgybe, âr- Egyediil, egyes-egyediil abban a nagy hâzban; tudod. Hiszen jo az ugy, mâr kon, barâzdân ât. Az urfl kutyâja ugatva szalad fel es nekem ugy jo, de ott ketto is joi elferne. Rosz az a hâz, rosz, — de jo leheta leâny pihegve dll meg. ne, a regi lehetne, tudod . . . Csakhogy — Nem maga utân jottem urfi — mondja csengve — csak a buczi kerget. te nem jtinnel hozzâm, ugy-e Mâria? Milyen jo igy futni. N a !
tudna igy ur
— Miket beszel az urfi. Ugyeljen, ne
fi, mi ?
mozogjon,
mert
belefordulunk, na!
— Nem Măria, — felele halkan — Beszelje az effelet mâsnak, magânak valonak. mâr en nem tudok. —• Hât miert ?
A nekem
valonak! — mondja
• — Miert? — es elfordul. — Akar- lassan s inf, mintlia mondanâ: — Ki nâl-e a tora jonni, Măria ? Tudsz a rud- valo mâr nekem ? — Aztân kezeit czondra
kaputjâba melyeszti s râbâmul a fodrok-
dal ugy-e ?
„De mi ra, melyek hogy valami kelnek.
A leâny vontatva felel. lenne
a boczival ?"
Erzi,
kellemetlent mondott, s szeretne megengesztelni az urfit.
a
csobogo
riid
nyomâban
Nagy csizmâi, abba poszto nadrâgja van, mint a parasztlegenyeknek. Ugy
— Megkotjuk. Akarj Mâria. Behaj- meggornyedve
vennek
lâtszik.
Arczâm
tunk a toba, en nem tudok egyediil . . . durva, lomha a bor s gyer bajusza Na, felsz tolem ? — En felnek? Miert?
netlen ajaka fele sziik a vâlla, a
A hitvdny csolnakot betaszitjâk az gyenge,
ritka
hajlik. melle.
a
haj.
szi-
Telt a kepe s Homloka Olyan
—
felett ugy
16 szegeny em- va inget s sietve, szotlanul haladt, lopber buzâja. A szeme koriil szeles bârna va vetve egy-egy kerdo, felig mosolygo karika, de eg a tekintete, a mint a leânyt tekintetet az urfira. Valami gyenge kaczersâg is volt ebben a pillantâsban. A nezi. Az a ket szem flatai, csak rajta. mondjâk felenk — mint a
Csufolkodva fordult a leâny fele. jo, biztos foldon bâtrabbnak erezte ma— Te kineztel mâr valakit magad- gât. Mitol se felt, mert mindenesetre o az nak, ugy-e Mâria!
Ne tagadd no,
nagy szegyen. Aztân
nem erosebb.
szereted is, neha
Laba egy rogbe iitodott, s felszisz-
meg is csalod — s megeltek. O is meg- szent. Az a topânka! csal,
de gyermeketek lesz s
Addig
eszre se
koldusok vett volna egy kis gorongyot.
lesztek. Mindegy. Egy nyiivel t6bb, vagy
*
kevesebb, ki veszi azt eszre ? A bornyu-
Ez a vad urfi mit is akar ? Miota tok majd bennlakik a liâzba veletek s a a fiistos teii lyukbol kibujtak a paraszlibâk is bennlaknak, — hat meg egy tok, s hogy a mezorol leolvadt a ho, s gyermekbogâr is elfer,
m i ? J6 n a . . . az aszott szâlak aloi felenken dugta ki felejtsd el mindjârt. sârgâs fejet az uj fii, untalanul azon a A topânkât, tudod. Mire i d e topânka ? kornyeken lopja a napot, a hol Mâria a miket beszeltem,
Es olyan meroen nezte meg a Mâ- csavarog a borjuval. Vesztegetett râ teria lâbfejet, a bokâjât, hogy a leâny 6n- kintetet s szot. Kâromkodâsnâl egyebet kenyteleniil eldugta kontosevel. Miert ? nem igen' hallott pedig mâs tole. Eszebe se otlott
addig, hogy
valo az. Az arczân se takarja ime!
— Ne —mondta egy rongyos feszekre dugdosni el a bort mutatva megvetoleg — ne! ott laksz s oda bemegysz, ugy-e ? Abba a mocsokba, nyo-
a mint a morusâgba, ugy-e ? Az ablakotokrol lâszel iizte. A partrol integettek be a ko- tom az egyik tabla papirost levertetek. korcsin feher csengettyiii, s a szentgyorgy s rosz szoknyâval dugtâk be. Szivârog ki A sâs ingott,
sohajtott,
szemeivel benezett, A a fiist mellette, s te ott megelsz? A pemely csendben a bogarak zummogese hall- neszes foldon fekszel, mint egy kutya s szott s alant a to vegeben zuhogott a az apâd megrug, ha utjâba âllsz? A leâny lesutotte a szemeit. malom. — Kifele hajtom ! — mondta Mâria. — Lâtod az en hâzamat ? . . Ga virâg sârga kis
— — egyediil —
Miert? zos, gazos, de fa eg a kemenczeben s A borjuert. Nem szeretek itt meleg van. Puha âgyban fekszem s a lenni az urfival. nap arczomra siit reggel. Tiikrom van, Mâr nagy lettel igazân Mâria. tudod. s szep regi selyem kendoim. A Tudsz felni, lâtod? tehen az istâlloban lakik s a tyukok a A leâny elfordult. kamarâban ... A kutya szîikolt, ugatott a parton, — „Hej, Mâria, hej! — kiâltotta râugi ott a csolnak orrâra, mikor az a -
Eloldta Mâria a bornyut s egy hang, hol jârsz? — Egy legeny szolott a nâd-korelindult a to menten az osvenyen. lât mogiil. Egy tomzsi, vâllas, hosszu— Vârj meg! Menjiink egyiitt!
parthoz ert.
A leâny osszehuzta nyakân
a dur- haju, kiesi szemli, veres kepli legeny.
17 — Gyorgy az ott — mondâ hal- az a hâz. Neked engedelmeskednek. Tied kan az urfinak a leâny — Gyorgy, ki f e - a mi benne van s a kert is s az almâl e s e g i i l a k a r v e n n i . Aztân kedvet- riomok. A pinczeben meg van bor, de a leniil kiiszimt a legenynek. — Jo dolgu s az
kamara szegeny. Te majd megtoltod s a
ove az
a hâz. gyepes
Apâm is akarja.
uton osvenyt
versz a
hârsfâk
alatt. Ott uri delnok jârtak hajdanâban.
— Hât t e ?
A borostyânost mintha szerelmes madâr
A leâny felhuzta a vâllât s elfor- rakta volna feszkeiil. Tied lesz a selyem, dult. Atfogta a borju nyakât,
veregette a tiikrok, 'minden . . . Hât te mit adsz
s a domboldalra nezett, hol az urfi ko- nekem erte ? hâza feketellett.
A tomzsi legeny kozeledett. A leEsteledett. A kod felkuszott a to- âny ego tekintettel nezett az urfira s bol a tetore. Az oldalokat mintha fiist sebesen felelte: este volna meg.
Tehenboges hallszott
— Mit adhatnek?
s a torol valami vizi madâr elnyujtott
— Szerethetnel ?
biigo hangja. A csupasz hegyek a tâvol-
Mâria felhuzta a vâllât mintha azt
ban egymâsutân takaroztak be
az
este mondta volna: Tudom is en?
koiitosebe.
*
— Aztân en mit csinâlnek ott ? — kerdezte Mâria az urfi hâzâra mutatva s
*
*
Az urfi haladt fel az osvenyen. A
megâllott,
kutya ott baktatott lustân a laba melAz uton egy eket vonszolva lep- lett s lecsiingo kezeihez ertette olykor a kedett ket sovâny tehen. Az emberek fejet. kozlil az egyik, kik mellette jottek, valami notat fiityolt. Elmentek az urfi mellett s megbolintottâk a fejiiket.
Mâria utâna nezett gondolkozva. — Mit mondott
neked? — ker-
dezte a torpe legeny, kit urâul
szemel— He paraszt — rivalt râjuk hir- tek ki — mivel toltotte meg a fejedet ? telen s kiegyenesedett — odanott az a H e ! Hiszen kinezed a szemed mindjârt. kalap a fejedhez? — Ne szoritsd ugy a karomat. A fiatalabbik visszafordult s vegig— Az ! hât fâj mâr neked ha hoz^nezte az urfit a szemevel. Aztân nyug- zâ erek? ton haladt tovâbb. Az urfi megkapta a Mâria haragosan rântotta ki magât puskâja szijjât. Mâria ijedten lepett felre. a legeny kezebol s szaporân indult meg, — Ne felj — mondta s bâgyadtan eldobva mergesen a borju istrangjât. eresztette le a kezet — mâr elmult. . .
A legeny megfogta az âllatot s a
Kerdeztel valamit?
leâny utân
Hirtelen az urfi fele fordult.
elott a czovekhez.
ment. Oreg ember âllott a A leâny nyugtalanul nezett a domb- hitvâny feszek ajtajâban. A leâny mintoldalra. Gyorgy, az a tcimzsi veres legenj ha nem is lâtnâ, ugy ment be mellette. lassan jott lefele, szemevel ot ugyelve. Gyorgy azutân odakototte a borjut a hâz — Cselednek ? Ugy-e nem cselednek ?
— Jo dolga van a n n a k — mond— Akârmikor jossz, megvered az ta — csavarog a mezon ki tudja hol s aklakot s beeresztlek s akkor a tied lesz 2
18 kitudja mit csinâl. K e d tudja? Mer en ka, hât hâtat vetsz nekem? — es belevak vagyok ugy-e ? Meg se lat ugy sug- kapaszkodott a leâny hajâba s felrântotbug a v v a l . Az isten nem tudom hogy ta. — Talpon âllj, te rongy elottem ide forraszsza ossze a csontjât ha
en
szet- nezz, ide beszelj. — Megtaszitotta, hogy
verem . .
az ajtora
esett
s visszarântotta
ismet.
— Megbolondultatok ? — morogta — Ki ez a fiu he! ki vagyok en he! az oreg.
— Hât mit tettem? — kerdezte
— Kerdezze meg, mit mondott ne- sirva a leâny. — Ne bântsa
ki az urfi ? Mit pussogott a fiilebe. Hiv-
ked — morogta a
ja ki, hogy nezzek a szemebe, kerdezze, legeny es elfordult. Az âreget ingerelte hogy hol jârtak? Kellek-e, azt akarom a esendesites. Oda verte a falhoz leânyt tudni ? Csdfra, kaczagâsra, mire tartanak s kiâltotta: „Itt âllj, ide nezz, ide beszelj. engem ? — Szolj neki na, Mâria.
Egy venasszony ott ment el az uton.
A leâny gyiiloletes tekintetet ve-
— Mit csinâl kend ?
mondta —
tett râ s matatott a nagy, fiistos tiizhe- nem hagyom ezt a szegenyt. — Az oreg lyen. Szep fejet durezâsan megszegte s fele iitott nehânyszor, aztân bement mergesen a vaczokba.
felrântotta a vâllât. — Hât szolj he! — rivallt râ
az
— Te szegeny — mondta a venasszony — lâtszik, hogy nincs
oreg.
anyâd;
— Mit szolj on? — mondta kese- miert bântott? riien Gyorgy. — Mit beszeljen o a paraszttal, mikor urfival olelkezhetik.
Mâria leiilt a vâlyogolt pârkânyra, fejet tenyerebe fektette es zokogott. A
— Az nem igaz, hallod — riadt mint ott elorehajolt, haja lehullott az olebe s eltakarta arczât, kezeit. A legeny
fel a leâny.
— Nem igaz, na lâtod Gyorgy.
megkeriilte a hâzat s a domboldalra he-
— A ton voltatok egyiitt.
veredett. A sotet egrol mint annyi
ap-
A leâny leiilt az ajtokuszobre, hât- ro szikra, ugy bukkannak ki a csillagok. tal fordulva a legenynek. A sârfal s a Egy himes takaro lesz, mely a mezosegi nâdfedel fenyesfekete volt, mint az iiveg magas, szakadâsos hegyek eleire van mega fiisttol es minden o, minden avatag s erositve. Kutyâk ugatnak a falucskâban szennyes. A rothadâson nott az a gyongy- szerte-szet, felelgetve egymâsnak. virâg. A kemenczen csillâmpolt kekesen
— Tiirj, tiirj kutya — zokogja a
a tormelek s keserii fiistje uszkâlt a szo- leâny — nema sziirkulet a tettem ?
rugd, iisd, kergesd. Hât mit
bâban szerte. Nagy volgyon.
Almos a hegy, a
levelezo fa;
nyugalomra kesziil. Csillagok iilnek ki. Az oreg indulatosan szorongatta az okleit.
— Menj be Mâria — mondja az oreg asszony. — Nem en, nem, hogy veijen, rângasson. Nem megyek tobbet. Inkâbb kop-
— Szolj, szolj — rivallt râ. Mer- jek el a kezem idegenek kilincsen, de nem nyitom e z t ki . . Lâtja, hogy tesz-
gesitette a hallgatâs.
— Te szegyen, te kuvasz, te macs- nek velem. Elmegyek magâhoz, Zsuzsa
19 neni, elhâlok a kiiszobe elott, de ide nem., hitvâny faggyugyertya. Az ablak mellett nem megyek. a foldon viseltes ruhâk, a zab elszorva. — Oh bârânykâm, nem ugy van az. Az uram a korcsmâban; utâna indultam. Veszett, mikor ittas, csak en tudom s az isten. Hogy jonnel te oda. Hiszen csak apâd megis, vagy mi ?
A szegletben nagy pipatarto nehâny csutorâtlan szârra]. Kepek a orczâju ferfîakat
falon
szigoru
kik
gyiiriis
âbrâzolok,
kezeiket a kard markolatân tartjâk. Egyiknek az aljâra nagy betiikkel irva: „LAD.
Mâria felugrik, szetveti homlokârol BOOR ANN. 1702." Puskâk egyfiilkeben s mindenfele ringy-rongy vasak, iivegek. A a hajat. — Akkor mâshova megyek, mâs- virâgos divânyon kosarak s zsâkok; nehâny rosz lâbu szek megtâmasztva a fa-
hova tudom . . azert is . . .
lak melle s az ajto
* — Itt vagyok — mondja s veri a kohâz vilâgos asszony, ki
meg-
viaskodik
kutyâval.
a ra zekejet s kilep a tornâcz ingo kâira.
desz-
— Nos — mormogja kezevel ve«-
Az ajto kinyilik, az urfi kilep. be
megbarnult
Az urfi magâra rântja durva czond-
ablakât. Az oreg
odâig kiserte,
megett
vizhordo legely.
— Itt vagy Mâria? — A kerdes- gigsimitva nagy homlokât s kopaszodo nemi ârnya vegyiil. fejboret •— nos most mi lesz?
az ijedsegnek
Lemegy a kolepcsokon az udvarra.
— Itt vagy, hât lepj be. Ki jott veled?
— Asszony, nâlam, e hâzban asz-
az is lepjen be. Nezd, itt lakom. Miert
szony. Ez a gaz, ez a pusztulâs asszony
jottel?
miatt van. Az âtkot, a romlâst az hoz-
— Miert?
— Jo, de mi lesz ? Itt elfersz Mâ- ta fâra, kore, az en fejemre . . Asszony ria. A szemed ki van sirva; bântottak ott benn. Kinyitja az istâlo ajtajât
ugye ? En nem bântlak. Ne felj, megve-
s
benez
delmezlek . . . Mitol tartsz, te leâny? Ide az uressegbe. — E r t e iires. A negy aljottel, most tolem felsz, lepj be bâtran .. mâssziirke ott Mit is csinâljak? de
ne
huzodj
âllott,
a hâmok
itt.
A
Mâria, nyergesek a tulso oldalon. Az almâssziir-
mintha pestises volnek. Semmi veszede- kek voltak itt az utolsok. A kocsi helye lem nincs e szobâban. Ez a ven asszony is iires. (a rudnak vâgott lyuk, mint egy orkiidni fog feletted.
szem
ugy nez.) Azon vittek az
urfit.
— En csak idâig nagysâs urfi . . . Szep delczes gyerek volt, karcsu, biisz— Ne gagyogj — riadt râ — lâtod, ke, mint egy tiinderkirâlyfiu. A gazos, csiiros kert fele fordul. A hogy a leânyka fel. Bementek, benn iiltek. Nem szeretem a parasztot,ha felesel. Itt nem szamârtovisi megszâradt koro feketellbânt senki. En a kertben leszek, aztân nek ott. Az asztagok, a szenarakâsok heelhuzodom valamerre, ne gondolj v e l e m . . lyen fu. A cseplo csîîr ajtaja nyitva, mint A szobâban draga kemencze mellett egy rongyos, avatag szuszek. Roz- egy oriâsi iires szâj. Ott a k k o r rakva zant nagy âgy s elotte piszkos tartoban volt minden. Az oriig Mihâly kajibâjâ2*
20 nak egyik oldala a foldre roskadt. A ven falunak, a kitol a kutyâk is
felnek.
A
hârsak bogzanak csak vidâman a korlât ki ha szegeny is, de a kodbe veszo idokmellett. A kasokrol leszakgattâk a lecze- ben lett s ivadekrol-ivadekra nemesbedett ket. Azon ât lehet a kertbe jutni.
ur. A kinek
bolcsojenel
is
kalapleveve
Boor Gergely, az urfi apja, ott ros âllott a paraszt, mint a hogy kadt le a hajdan iiveges
verenda
az
oltâr
elott. elott.
A harangozora, ki a licitâlâsra verte a do-
Az a kialuclt ver s azokban a rosz
bot, râlott s lâm a ven ember csak meg- csontokban a velo megmozdult meg egytel. Egy kisse sântit s megerzi
az ido- szer egy perczre. Bânja.
jârâst, hanem Boor Gyergelyt az egi golyo eltalâîta joi.
Es e paraszt leânyka!
im
elmert
jonni. Ott van. A ven Boor kepe Mindezt miert? Egy asszonyert, a pihen. . . kit Boor urfi szeretett a nagy vârosban * s a kiert elverte az apja vagyonât. A h ! szep volt
A
szinhâzat
*
majd
alatt
•••
A hold feljott. Az ej tele volt min-
szetrepesztettek a tapsok, mikor o kile- denfele hangokkal. A bokrok kozott ha pett. Sugar magos, mint az a jegenye vegig futott a kutya, madarak rebbentek ott, szeme mely, mint a feneketlen to es fel s vakon verodtek a lombtalan âgokra. epen olyan kitanulhatatlan. gott, megvilâgosodott
Ha mosoly- A kuvaszok vakkantak fel a faluban. A a hely korcsmâbol muzsikaszo hangzott ki. A
koriilotte
szobâban egett a gyertya.
s neveteset hallja, hallja most is. . .
Boor urfi az
Megâll s a nema ejbe nez. Szeme, ablakhoz ment s megkoczczantotta. ajka nyitva egy
perczig.
Figyel.
Aztăn
—
Add ki, Mâria, a puskâmat. Azt
lankadtan, lustân tortet tovâbb az osve- ott a farkasra valot, ott
a
fal
mellett.
nyen. A szobâbol a homâlyos iivegen ât- Vigyâzz râ. Ne felj, pihenj le, zârd be sziirodik a gyertya hitvâny vilâga s tân- az ajtot. Mitol tarthatsz te nâlam ? czol a bârna oszlopokon,
Hiszen o hivta.
Az a leâny
ott:
Irigyeltek tole. Minden foldi kirdly e l v e s z e t t Nincsena faluban legeny, a irigyelhette. A h !
mindenet
odaadta
az ki tobbet rânezzen. Idegen hajlekba szo-
ârâban. Fiatalsâgât, vagyonât, erejet, jo- kott, segy ejszakat toltott ott. Hivta, fsâbitotta ot, szerencsetlenne tette . . .
vojet. Draga volt-e ?
Vâllâra vetette
Es apjât is e r t e . . .
a puskât
s
vegig
Oregen jott haza. Tud-e. 6 gondol- ment a regi uton. A hegyhât nagy diokozni is ? Utâlni tud csak — vezekelni. fâi s aztân az elvadult fedetlen szolotoMindeniitt fâj, a husa, a esontja, a feje, kek kozott,
a birsalma
bokrok mellett
a szive. . . Bun, kârhozat az asszony . . . felert az oromra. A hold halvâny kekes szinre festett egy-egy foltot.
az asszony . . . az asszony. . . Es ott benn van egy. Valami
pa-
—
Kikeriilte.
Hej, te urfi, hova lettel ? — szo-
raszt kolyok. Egy czeda, czafrang leâny, lott egyszer alant egy rekedt, ordito hang, a kinek egy
felszo
kellett
csak
s
ott
- hej, te leânybolondito, âllj ele, kelj
hagyta a szeretojet. De Boor hogy mond ki az âgyadbol, mert fedeledre kiildom a ta ki azt a felszot ? Boor: a ki reme a veres kakast!
21 Boor urfi megâllott.
A tomzsi le is megvilâgitotta, egyik. Ugy âllt ott, mint-
geny kiabâlt. Gyorgy, kit a Mâria urâul ha uriszeken birâskodnek egy nemeş eleszemeltek ki.
tere toro jobbâgy felett.
Puskâjât a fâ-
— Hej, czudar, az vagy, nem fe- hoz tâmasztotta. A kutya melleje fekiidt. lek se a szemedtol,
se
sziiletesedtol, A mi ero aludt benne, megebredt mind,
a
elcsaltad, elloptad. Te rothadâs, te nya- mind visszatert petyhiidt beteges tagjaivalya. Az a leâny az en gyuriisom. Szej- ba, hitvâny csontjaiba. jel teplek erte elobb, kiszedem
a cson-
todat a husodbol.
— Beszelj, —• mondâ, — hallani
Lassan, okosan szolj, Gyorgy. s Ugy kivânom. oklevel fenyegette a nagy hâzat. Arcza — A leâny az en jegyesem, nagyki volt gyulva, szemei kikelve a helyiiksâs urfi, — mondta alâzatosan a legeny — bol. Keszeg volt. egyiitt nottiink fel s orokke ugy tud— Mit fogsz tenni Kis Gyorgy ? — tam, hogy senkie mase. O is ugy tudta. A
legeny
akarlak.
kifeszitette
a
mellet
szolalt meg az urfi hangja a hâta mo- Es en dolgoztam az anyjânak is, neki is. gott s vâllâra egy kez nehezedett. A le Az ugy van, hogy szeretett engem s a geny megkapta a kezet, aztân vissza- hâzam is keszen van. Az apja vett egy fordult.
lâdât virâgvasârnapkor a vâsâron, azt — Mit fogsz tenni ? — kerdezte las- mâr hozzâm is hoztâk. Meg a fazekakat san. — Eleresztette Gyorgy a kezet s o vâlasztotta ki s az anyja osztovâtâjât
szemet a foldre szegezte.
az en ereszemben âllitottâk fel. En is Gyorgy, ârva vagyok s joi osszetalâltunk. Mâiiât tele van. Farkasra toltottem. Meghiizom a nagysâgos asszony — âldott legyen a — Lâtod ezt
a
puskât,
a ravaszt,
lâtod, s azzal ugy elmulsz, pora is — tanittatta olvasni s o mindent mint egy kimondott hang. Hât mire or- is tud. En megbecsultem volna; a vilâditsz, Gyorgy. A kalap a fejeden. Nem gon csak 6 van nekem e g y e d i i l . . egyes szeretem.
Csuiolkodva
vontatva
legeny levette a kalapjât.
beszelt.
A
Feje felig ki-
jozanodott. — Ne felj. A leâny ott alszik benn. Ha ttvoltsz, felvered. Menj odebb. Ott a
egyediil... Boor
urfi levette szemet a legeny
arczârol s a gyepen tânczolo holdfenyre vetette. —
Soha
meg
koczodâsunk
sem
nyârfâk alatt elmondod, mi a bajod. Ne volt, mert a lelkemet kivânhatta volna felj. Gazember vagy, kâromkodtâl. Ha s azt is odaadom. A z t senki se tudja, bot volna a kezemben, vegig huznek raj- milyen o, mikor vfg, csak en. Mert az tad. A bot valo a paraszt hâtâra, a pus- apja durva ember, de en csak ma bântottam meg, a mert, a m e r t . . . De ugy kâmtol ne felj. volt nagysâs urfi, hogy mâr most piin— Hât mi kell ? — mondta mikosdkor lesz. A tiszteletes ur tud rola. kor a padnâl voltak. — Leânyt jottel Megoktatott s ki is kerdezett. S akkor kerni. Igy kerik azt he ? egyszerre valami kicsi szoert ott hagy A hold apro darabokra szakadva, engemet. Hât mert? Hât akkor vegyek esett a kicsi terre. A Boor urfi arczât
22 el az eletemet is.
Hogy lennek en nâla I d e e s a l t a m . Kezedben a puska.
nelkiil ?
Hât
mi lesz Gyorgy ?
—
Mi van meg, Gyorgy ?
—
Joi van, el fogok en is veszni, tâmasztotta a puskât az oszloplioz s felre
A
mert mit csinâljak ? Ejszaka van, de hât
legeny
lesiitotte
a
fejet;
oda
lepett.
az isten mindegyikiinket l a t . . . Nem fe-
— Igaz, Gyorgy, tomloczbe keriilurfi, nel . . . Hadd el, — kezevel intett — nem bântok en senkit, de koldus oltoz- hadd el, mâskep. lesz. tessen fel irgalombol a koporsomban, ha — Itt a gyufa Gyorgy, âllj melelni hagyom a z t ott gyalâzatban. lem es vilâgits.
lek
en
attol
a
Boor urfi
golyotol,
nagysâs
vegig torolte megizzadt
kopasz homlokât. Szel surrant vegig
Aztân
âgak kozott.
lobbantak
ki
a
irt se-
besen.
— Lepj utânnam, Gyorgy, — mondta lialkan, — lepj
bâtran.
Lassan elore ment. verenda
egyenkent
az fâcskâk s Boor urfi a fenyiiknel „Hagyom lan
minden ingo
(is ingat-
tulajdonomat, a mezoboori osi
hâ-
A regi iiveges zamat, a hozzâtartozo kerttel s minden
lepcsojeben megbottlott s elore felszerelesevel
esett.
egyetemben; a pulykavâ-
ron levo ot magyar holdnyi foldemet, to—
Fogd ezt a puskât, Gyorgy, — reszemet, annak
minden jârulekâval Bab
mondta s âtnyujtotta. — Vigyâzz, kemeny Mâriâra, Bab Gyorgy leânyâra orok tulaj a toltes benne. Tartsd meg.
donul es irom es alâirom e vegrendele-
Erosen a szeme kozze nezett, az temet tulajdon kezemmel . . . ." tân a puskaeso iiregere.
Aztân nyugodtan
Az asztal melle huzta a fiokbol papirost vett ki.
a
behajtotta a la-
szeket s pot s felkelt. Puskâjât a vâllâra
vetette
Fejet lehaj- s a kerti utra szâllott.
totta az asztalra s nehezen lelegzett.
— Te nem tudsz irâst, ugy-e Gyorgy?
„Kezedben a puska, Gyorgy, mond Nem baj. A z t ott elviszed a birohoz holta
lustân
tottam
a
nyujtva
a
szeretodet.
szokat, Annyi
elcsâbi- nap. az
Gyorgy!
Nemeşi
szavamra
egesz, dom neked, hogy Mâria ârtatlan
montolem.
hogy meghuzod a ravaszt. Nem jârtâl e Nem illettem ot egy rosz kezfogâssal sem. puskâval soha? Czelzol ide a homlokom- Az isten ugy bocsâsson meg nekem. ra, lâtod, s annyi makranczos
erovel, a mennyi egy
szarvasbogâr
elmozditâ^âra
Aztân sietve ment az uton. — Ne
merj
kovetni! — mondta
kell, en senki vagyok immâr. Az oszto- szigoruan, mikor hâtrafordulva lâtta, hogy vâta a hâzadban s a tulipântes lada is. a legeny tâvolrol kiseri. Az
âgy megvetve vâr.
szekered, szântanâl,
Lenne
vetnel.
tehened,
Az
Lehaladt
a gazos
er mellett,
hol
asszony az ut fut el, s megkeralte a tot. A cso-
etelt vinne a mezore, megolelne. Gyer- nak ott âllott, a mint elhagytâk. A bomekeid lennenek szep szemliek, mint az czi ahoz a t("inkli("iz volt kotve. A csaanyjuk,
megcsokolgatnâd.
mondana nekik az
Telen
meset pâson,
mely az enloeskebolhozzale a vi-
asszony s fonna ve- zet a toba, ovatosan kapaszkodottfel. Egy-
kony lenet... Mâria az en hâzamban van. egy ko megindindult a laba aloi s nagy
23 zorgessel rohant vegig.
Aztân locscsant mat, olyan friss s a kit
a hallgato, fekete nagy tiikorben.
keblere
olel,
ah! . . . Es szemeiben boldogsâg volt,
A szembe levo kopasz hegy mo- mikor mentek amott az uton es hallgiil valami halvâny, rozsaszin ârnyek kelt gatta, a mit neki Boor urfi mondott es sziki s az ormokrol pârâzatok vâltak el. Boor urfi visszafordult. Az osi hâz ktirvonalai
veben bizalom. Hozzâ menekedett. Boor felsohajtott, melyen. Szemeit
lâtszottak, a nagy kert es a nem birta levenni
arrol
a csuf fekete
ven hârsak. Azok alatt pihennek a Boo- hâzrol, hol annyit szenvedett. rok. . . . Mind derek lovagok. Egy se volt hitvâny.
vebol fakadt hang
A kis paraszt leânyka mâr ebred bizonyosan. Milyen
Panaszos, ketsegbeesett szegeny szihagyta
el az ajakât.
Aztân az oromrol lefele ereszke-
szep. Mint a har- dett az aljba. Mezo-bo r eltunt elole . . .
PETELBI ISTVÂN.
j
kritikânkrOl. —
Nagysâgos
IMRE
SANDOB
urnak
tisztelet-
is
hâla-erzhsd
ajunlva.
Nehez itelni, melyik vet nagyobbat: A rosz iro, vagy a rosz mubirâlo; De roegsem oly yeszclyes a tiirelmet Gyotbrni, mint az i z l e s t r o n t a n i . Abban keves, de eb b e n s o k h i b ă z ; Egy
rosz
irora
jat tiz
rosz
hirălo.
Hajdan csupân magât nevettete ki A balga kolto, am most versben egy Bolond prozăban tobbeket teremt.*)
I. A G Y szellemek tulajdona: orokys igazsâgokat orok-szep formâban fejezni ki. ^ |
Kozel 200 eve, hogy Pope a fentebbi sorokat îrta, az 6 hason-
h'thatatlan verses prozâjâbai), peldanyszerii tankoltemenyenek bevezetesetil, — s alig hiszem, hogy valaki elavultnak vagy megczâfoltnak mondanâ az ott kifejezett tapasztalati igazsâgot. Sot ellenkezoleg. Ha valaha igazak s talâlok voltak ama sorok, bizonyâra ma leginkâbb, — kivâlt reânk, magyarokra nezve. S ha egy mâsik nagy szellem, Taine, Angol Irodalom Tdrteneteben(lY.k. 103.1.) az o sajâtsâgos csipos irmodorâval azt mondja, hogy e tankoltemeny jo es bolcs szabâlyainak csak az ahibâjok, hogy na gyon is i g a z a k : hât eme hibâval (?) bizonyâra epen nem vâdolhatja senki sem a mai magyar kritikât, a melynek elvei, szabâlyai — ha ugyan vannak neki ilyenek, mik e nevet megerdemlik — a Popeeival ellenkezoleg, egy kisse h a m i s a k, szesz^lyesek s ingadozok, hogy nemond j a m : hazngok, onkenyesek es m e g v e s ztegethetok...
De ha meg egeszen igaza volna is a geniâlis franczia kritikusnak abban, hogy e kritikai szabâlyok nagyon is igazak (a mi pedig egy kisse ketseges, mert hisz az is koztok van, mely a j o z a n poetika licenţiat nemcsak megengedi, hanem epen megkivânja, midon igy szol: Ne csak valo s igaz legyen tanâcsod, B o t o r valonâl jobb elmes hazudsâg) : bizonyâra vannak (meg), kik az i l y e n igazsâgot nem is merik el hibânak, azt tartvân Carlyle-lal, hogy a legkoklusabb igazsâg is tobbet er a legkirâlyibb hazudsâgnâl. Tobbet,nem csak az exact tudomânyokban s a tortenelemben, a vallâs-erkolcsi elvekben s a gyakorlati eletben, hanem meg az eszthetikâban is; tobbet ott is, hol tudomânyos elvekrol es helyes modszerrol, rnuerzekrol s jo izlesrol, alapos vizsgâlodâsrol es lelkiismeretes iteletrol, szoval: kritikărol van szo, a mire, Pope szerint, ep ugy sztiletni kell, mint a poetikâra. N o , a mi a sziiletest illeti, hât hiszen csak nem sziilethetik tân egy nem • zet mindenre. S igy nem a mi hibânk, ha mi veletleni.il nem epen a kritikâra s z ii 1 e 11 ti n k, hanem — de kell e monMâricz.
Pope:
A
mubirdlatrol.
Ford. Lukâcs
25 danom, a mit minden magyar t u d es e r e z — a politikâra . . . (Hogy ez nem szojâtek, de nagyon is, de f â j d a l m a s a n is i d e v â g o dolog: alâbb megbizonyosodik). E szerint az a fentebbi vâdforma âllitâs tân nem is oly nagy sere-
lem — de talan nem is hizelges? —
reânk, illetoleg a mi mai krit'kânk elveire, vagyis elutelensegeire nezve. Legyen akâr siilyos, akâr csak konynyii vad — a mint veszsziik ! — az bizonyos, hogy egeszen i g a z ; bizonyos, hogy mai kritikânk elvei epen nem „na gyon igazak", desot nagyon is hamisak : zavarosak, ingadozok es amolyan „ha akarom vemhes"-felek; hogy, mint sok egyebben, ugy ebben is fo elviink az elvtelenseg, foszabâlyunk a szabâlytalansâg es rendszerLink a rendszertelenseg ; hogy ebbeli eljârâsaink is magokon viselik nagyreszben az Qssze-vissza kip-kapkodâs es a szolgai utânzâs, a ieha feliiletesseg es a lelkiismeretlen konnyelmiiseg, a part- es klikk-szellem elfoguîtsâgânak es onzesenek buneit, szegyen-belyeget. Ezt illustrâlja Imre Sândornak egy epen ehhez hasonlo târgyrol szoltâban kimondott eme nyomos âllitâsa i s : „A bîrâlat k o n n y ii, kivâlt m a, midon a sok m i n d o n f e l e eszme, otlet, elv, okos es ohtalan szofia beszed a demokrâczia es szabad-sajto c z e g e r e alatt egymâst uzi a lapokban, ropiratokban, a hazâban es a mostanâhan sokszor lâtogatott kiilfoldân, — igy a sophistikănak aranykorât eljtik, mint egykor Gorogorszâg Marathon es Salamis utân, Cheronea elott." (Budapesti Szemle X X X V I I , kot. 469. lap.)
kânyrol szo se legyen, — mert o l y a n n i n c s . . . Es aztân egy „fiat applicatio"-val szepen be is vegezni az egesz hangzatos czimii, de t â r g y t a l a n târgyu czikket . . . Igy, a konnyebb veget fogni a dolognak — persze egy kis okvetetlen szellemeskedessel, vagy meresz nagykepiiskodessel — hât ez epen modern magyar kritikai, vagy zsurnalistai eljârâs lenne ugyan ; csak az a baj, hogy a sok mindenfele utânzâs (ugyan kit es mit n e m utânozunk mi ? âmde vajon k i utânoz minket valamiben ? !) tehât ez a sok utân zâs ugy elkoptatta mâr ezt az iigyes f og â s t is, hogy ma mâr az ilyesmivel nem hogy nagy nevet (!) es felelmes tekintelyt ( ! ! ) , de meg csak egy kis hatâst is alig csinâlhat az ember a „ t . cz. kozonsegnel", melynek nagy tobbsege bâr meg mindig eleg „jâmbor" ugyan, âmde az tân az oly sokban korlâtoltsâg mellett kârpotlâsul annâl korlâtlanabb egyben, t. i. az — ujsâg-vâgyâsban, — meg az tân a botrâny-hajhâszâsban.
Es ez elvhajhâszat igen „termeszetes" (!) dolog, mert hisz epen erre nevelik vagyis dressirozzâk ma kolcsonosen egymâst kozonseg es hirlapirok. Valoban alig vethet egyik is valamit a mâsiknak szemere (oh, ezt nem is igen teszi!), es mindenik ugyanazon vedo okkal âllhat ele a mâsikkal — azaz hogy csak egyegy osdi es udvariatlan morâlistâval szemben. A jâmbor kozonseg egesz gyermeki ârtatlansâggal mondja, hogy hiszen azt k e l l o l v a s n o m , a mit a z ujsâgok irnak (ekes magyaros imîszoval: hoznak); az elelmes zsurnalista pedig ep oly naivDe ugyan mit is mondjon az em- ârtatlanul mondja, hogy hisz azt k e l l ber az i 1 y e n kritikârol, a mi mai kri- î r n o m, a mit a kozonseg olvas (helyetikânkrol ? De vajjon egyâltalâban van-e sebben: mohon faldos). nekiink ma kritikânk, mely e nevetmegIgy aztân e pâratlanul kenyelmes erdemelne, — es vajon lehet-e komolyan h e l y z e t b e n , e k o l c s o n o s e n b o l d o g i t o viszo errol? Nem nehez-e „satyrât nem szonyban (kinek râgalmazo nyelve merirni", ha rola szolni akarunk ? Avagy nem ne azt mondani, hogy e viszony — nem jobb lett volna-e egyenest azzal kezdeni t o r v e n y e s ? . . .) mindenik fel egyfora g y a n u s czîm utân, hogy . . . bolcs mân ârtatlan, egyformân megelegedett s Konyves Kâlmân kirâlyunk reges-regen egyarânt nem gondol a boldog viszony megmondotta, hogy semmifele boszor- — felbontâsara, vagy legkisebb vâltozta-
26 tâsâra, s mâr is lâthato es mind rohamosabban pusztito kovetkezmenyeire. . . Igy lehet mâr aztân egesz „termeszetes" az is, hogy a magyar kozonseg nagy tobbsege sokkal tobbet a k a r es b i r olvasni es tudni pl. Pessek Veronârol, egy meggyilkolt oromleâny eleterol s halâlârol (bocsânat, mert hiszen ma fodolog a kor- es alkalomszeriiseg . . .) meg mas ilyesmikrol, mint p!. Zrinyi Uonârol vagy Lorântffy Zsuzsânnârol s a hozzâjok hasonlokrol; sokkal tobbet — hogy ne mondjam: mindent es semmit — pl. Schenk Hugorol, a hirhedt nocsâbito es passionâtus gyilkos viselt dolgairol, mint pl. Victor Hugorol vagy Szechenyirol, a Hunyadiak- vagy Râkocziakrol s a hoz zâjok hasonlokrol. Igy nyomja el a sok giz-gaz — kivâlt ha meg ily gondosan i i l t e t i k es â p o l j â k is — a keves virâgot nemcsak a termeszetben s az eletben, hanem meg az i r o d a 1 o m kertjeben is, hol csak virâgokat, tidulest es javulâst keresnenk; igy aljasul az irodalom szentelt berke szentsegtelen biinbarlanggâ, undok szemetdombbâ es kloâkâvâ, igy temploma — bordelyhâzzâ. . . .
meg oket: az elfeledessel, az o r o k h al â l l a l . — M i t ! feledes, i'irok halal a biinosnek ? s orok emlekezet, halhatatlansâg a jonak, a dicsonek ? Oh nem! ezt a mai d i v a t kezdi megcserelni. Dolgozzâl becsiiletesen, zajtalanul, onfelâldozâssal 40—50 evig; vegezd bâr a legnemesebb munkât, tanits, novelj embert, hordjad a homokszemeket a nemzeti es emberi mlivelodes kozepiiletehez; s halj meg tiszta ontudattal, nyugodt lelkiismerettel valahol egy ismeretlen zugban : es jeltelen sirod felett hâlâsan togja lengetni a kobor szello a feledes tiiskebokrait. . .. Hanem — csapj nagy szelet, csinâlj „erdekes" es „pikâns" dolgokat, csinâlj botrânyt es biint; csâbits noket es olj, tarts szeretot es olj, lopj es rabolj es o l j : igy — bâr meghalsz ugyan a hoher keze âltal — âmde feltâmadsz az ujsâgirok keze âltal s a „muvelt kozonseg" nemeş erdeklodese es emlegetese folytân; mert hiszen az a k a s z t o f a eleg b i z t o s ii t lett arra, hogy a herostrâtusi dicsoseget s halhatatlansâgot megkeritsd es biztositsd rajta magadnak. . .
Igy, mert ma a legtobb hirlapiro (sot nemely regenyiro is) kotelessegenek tartja kozonsegevel es onmagâval szemben: csak olyat irni, a mit — m e g f i z e t n e k ; a kozonseg pedig csak jogâval akar elni, midon azt olvassa, a mit — megfizetett. Igy epitik aztân egyesiilt erovel a b i i n p a n t h e o n â t , mind leirva s lepingâlva a rablogyilkosok es mas e r d e m e s biinosok viselt dolgait, a nagy, a „muvelt" kozonseg testi-lelki epiilesere. A mely hâlâs munkât folytatjâk azutân mâs elelmes emberek is, midon pl. a dicsotriumvirâtust: Spanga-Berecz-Pitelit egesz e 1 e t n ag y s â g b a n (!) viaszba ontve s divatos-gavallerosan feloltoztetve mutogatjâk orszâgszerte panorâmabodekban (sot meg panoptikumban is),
Vagy talan nem igy van ? Talan
— mi pedig, mig igazi nagyjainkat naprol-napra felejtgetjuk, buzgon olvassuk es beszeljiik es nezegetjiik es bâmuljuk a gaz biinosoket, a helyett, hogy a 1 e gmeltobb biintetessel btintetnok
Szegyen es gyalâzat! ez tulsetet festes vagy elfogult tulzâs, midon âltalâban a hirlapok es a kozon seg tobbsege ily sulyos es szegyenito vâddal illetik? Am, ha ugy tetszik, hât reszletezzuk kisse, bâr akadoz a toii az ember kezeben az ilyes undoksâgoknak meg csak erintesenel is. Avagy mi sziikseg van arra, hogy az o s s z e s napilapok (egyetlenegy k i v e h e t o t sem ismerek) oly irigyen versenyezve sietnek „hozni" a legvâlogatottabb, vagyis legvâlogatatlanabb undoksâgokat is tudositâsaikban, a helyett, hogy jog- es kotelessegszeriileg csak a s z ii k s e g e s es m e g e n g e dh e t o dolgokra szoritkoznânak? Avagy miert kell a m ii v e 11 magyar kozonsegnek tovirol hegyire m i n d e n t, meg oly reszleteket is tudnia, melyek meg a h iv a t a l o s v i z s g â l a t lenyegere sem igen tartoznak, nem hogy m a g â n e m b e r e k r e, nohre, gyermehekre tartoznânak ? Avagy pl. mert k e l l nekiink tudnunk,
27 hogy a Pessek Verona gyilkosânak micsoda „utolso kivânsâga" volt e kejholgygyel szemben . . . hogy ez akkor epen ,.inget vâltott" ; hogy vere a „szennyes ingre" is rea folyt; hogy a gyilkos az âldozatnak „âgyekâtol egeszen a koldokeig metszette fel a hasât"; hogy belei hogyan fordultak ki, stb. stb. Kerdem, vajjon mert k e l l mindezt es szâz meg szâz ilyes undoksâgokat olvasni es tudni es elkepzelni es ismetelgetni, egyszoval — „e'/uezn/" ( ! ! ! ) a mtiuelt magyar kozonsegnek, noknek, gyermekeknek ? Kerdem, vajjon nem f o l o s s z â m u peldânyokat nyomatnak-e a szerkeszto es kiaclo urak minden ilyen nagy „esemeny" szep es hu es legsiirgosebb es legreszletesebb es leglelhiismeretesebb leirâsa- s kinyomatâsakor ? S kerdem, vajjon volt-e arra csak egyetlenegy eset is, hogy valamely irodalmi vagy âltalân a nemzeti muvelodes erdekeben tortent esemeny alkalmâval hasonlo e l o z e k e n y e s 1 e 1k i i s m e r e t e s es k o z h a s z n u gondoskodâs lett volna sziikseges? . . . Vaj jon vonz es hodit ma ugy a szep, a jo, az igazi ereny, mint a rut, mint a rosz, mint az „erdekes" bun ? S vajjon kinek erdeme es dicsosege ez a szep haladâs, ez a felseges âtalakulâs, ha n e m : elso sorban es mindenekfelett — hirlapiroke es oluasdke, kik bâmulatos egyetertessel (csodâk-csodâja! tehât csak megis van egy dolog,melyben a m a g y a r — e g y e t e r t . . .) igen, bâmulatos egyetertessel dolgoznak ket kezzel egymâs boldogitâsân! Valoban, meltân egyenloen osztozhatnak a modern divatos kulturânak e gyozelmi baberain!! Biiszkek lehetnek rea es egymâsra !! . . . Ime, milyen egeszen onkenteleniil jutottunk e szomoru tenyek konstatâlâsâval egyik fookâhoz m a i k r i t i k â n k b ii n e i n e k, vagyis csaknem teljes h i ân y â n a k, s jutottunk ezzel târgyunknak kellos ki'izepebe. Ime meggyozo bizonyiteka azon sajnos koriilmenynek, hogy irak es oluasok egyformân uetkesek a nemzeti nyelu es irodalom, a kozszellem es kozerkolcs romldsăban, megdobbento
es rohamos hanyatlasâban. Ime, hogy nem lâthatjuk, vagy nem elvezhetjiik mi a sok idegen es merges gyomtol nemzeti irodalmunk szep kertjenek legszebb virâgait; hogy nem lâtjuk s nem kovetjuk mi a sok bun es mind csupa bun nyilvânos es tolakodo felmutogatâsa s folj'tonos megbâmulâsa kozben a magânyba rejtozo vagy szerenyen fellepo erenyt; hogyan burjânzik fel irodalmunk es târsadalmunk,szellemiink s erkolcsiink : mivel n i n e s e n i r t o k e z a giz-gaz ellen, vagy a mi van, az is csupân lanyha es ketes sikerii munkât tesz-vesz: mert m e g v a n k o t v e a sajât onzese s a kozonseg tobbsegenek romlott izlese, leha erkolcse es megvesztegetett itelete âltal; mert meg van benitva a ragâlyos divatkorsâg, a szellemi es erkolcsi dogvesz undok fekelyei âltal. Igen. Az irodalom es târsadalom âldâsos kolcsonhatâsa, nâlunk mâr jo ido ota valoban âtokkâ, csalâdi es nemzeti csapâssâ, testi-lelki k 61 c s 6 n-r o n t â ss â vâltozott minden tekintetben. Iroda lom s târsadalom jog- es kotelessegszeriileg nem ore egymâsnak, nem âpoloja a nemzeti kozerziiletnek, nem fejlesztoje az egyeni es nemzeti jellemnek. Ha az irodalom âltalâban hâ ciikre a târsadalmi eletnek, akkor a mi mai irodalmunk nem a fenyes aczellap vagy a tiszta forrâs tiikrehez hasonlo, hanem valami homâlyos, b i z o n y t a l a n k e v e r e k n e k , vagy egy poshadt tocsânak tisztâtalan tiikrehez, a melybol a csalâdi es nem zeti erenyek hanyatlâsânak, a szeperzek es jo izles megromlâBânak, a testi es szellemi elkorcsosulâsnak, szoval: a b i î n n e k torzkepe vigyorog felenk utâlatosan es megdobbentoen. Oh, mino mâsforma kepet mutatott egykor ez a tiikor, nemzeti irodalmunk. Hol vannak azok az egykori nemeş vonâsok, hol a nemzeti ontudat es onerzet hu kifejezese, hol az egyeni es nemzeti jelleg tiszta kinyomata es a jellem eros kidomborulâsa: hol vannak mindazon nemeş es dicso vonâ sok, melyeket a regi kronikâsok es hegedosok, a kolto Zrinyi es Berzsenyi, V o -
28 rosmarty es Petofi felmagasztosult lelekkel emlegettek, profetai ihlettel dicsoitettek isteni lantjokon, nemzetiink dicso multjârol ?! Mive lett az a nemzedek, melynek elodei — hogy messze ne menjiink — meg csak alig 11/2 szâzaddal is ezelott a Mâria Therezia konyeire a „ v i tam et sangvinem . . . " lângszavaival s aztân a haza megmentesenek nagy t e r ţe v e 1 feleltek ; mely meg csak evtizedekkel is ezelott a gyâva tetlenseg utjârol egyszerre a derek munka mezejere lepett, Szechenyinek hatalmas szavâtol es meg hatalmasabb p e l d â j â t o l vezerelv e ; mely a Kossuth szavaira, hogy „a haza veszelyben van", e g y szâjjal „megadta" s egy akarattal es egyesult erovel eloteremtette a 200,000-et; s mely P e tofi „Talpra magyar !"-jâval ver nelkiil kivivta a sajtoszabadsâgot, s verevel pecsetelte meg szent hitet es hazaszeretetet a csatâk tiizebon, hova rohant mint egy gyermek, harczolt mint egy ferfi es gyozott vagy meghalt, mint egy mythosi hos, mint egy felisten !! . . .
idegenbol azt, a mi rosz ? Kot-e e g y e n i vagy h a z a f i a s s z e r e t e t a ? edes mienkhez, a magyarhoz, mint koti az angolt, francziât, nemetet s minden miivelt nemzetet mindenben a magâehoz? Vonz-e valami magasabb eszme, nemesebb erzes, javulâsi s javitâsi szent czel az irodalomhoz, vagy csak konnyii szorakozâs, unalom-eliizes, avagy leha fitogtatâs es divat-majmolâs kenyszerit-e neha hozzâ fanyalodni, minden nemesebb czel es nemesebb haszon nelkiil ? Vagy talan meg valami rosszabb is ? . . .
Nagy es eletbevâgo kerdesek. S fâjdalom, hogy mint mâr jeleztiik is, a felelet bizony legk'evesbe sem lehet megnyugtato egyikre sem. A z i r o d a l m i k o r t i i n e t e k a m a g y a r târsada lom betegseget konstatâljâk, mely ragâlyos betegsege rohamosan no es terjecl. — Ha vizsgâljuk e kortiinetek melyebb okaits gondolkozunk a sziikseges gyogyszerekrol, ezek kozott, mint mâr a mondottakbol is konnyen kivehet o : elso sorban es mindenekfelett kell keresniink, ohajtanunk az irodalmi kritikăt, — kritikât e szonak igazi es teljes Ah ! vajon hova lett e dicso nem ertelmeben. zedek, bol van kozvetlen utodja s hogyan folytatja munkâjât ? Mive lett az a II. mindenhato akarat, az a torhetetlen kitartâs, az az elrabolhatatlan hit, mely csoHogy messze ne menjiink, vessiink dâkat mivelt ? Hova lett a termeszetes egy futo pillantâst csak az 50-es evekig kapocs elodok es utodok kozt, mult es irodalmi s târsadalmi viszonyainkra. A jelen kozott, a nemzeti hagyomânyok es nemzeti elnyomatâs emo korszakâban, nemzetihaladâskozt, i r o d a l o m s t â r - mikor kozeletiink nem volt, mikor a pos a d a 1 o m kozott ? litikât mâsok csinâltâk minekiink, nelVizsgâljuk itt szorosan csak ez utol- kiilunk, s igy a nemzeti kozeletnek egyeso kerdest, mint folvett târgyunkat. Va diili tenyezoje az irodalom v o l t : ez eljon meg van-e ma az a termeszetes vi- vezte a kozonseg osztatlan erdeklodeset szony irodalom s târsadalom kozott, a es tâmogatâsât. S elvezhette azert, mert melynek kolcsonhatâsa mindenikre nez- legalâbb egy bizonyos hatârozott czellal, ve âldâsos lenne? Vajon meg van-e a ke- osszes szellemi es erkolcsi eszkozeivel a gyeletes emlekezet meghalt jeles iroink, n e m z e t i t o r e k v e s e k szolgâlatâban s a kello tisztelet es elismeres az elok âlloit. Ezert reszesiilhettek meg a gyenirânt ? Vajon remek imîveiket ismerjuk-e, gebb irok is a kozonseg tiszteleteben, elvezziik, tanulmânyozzuk es terjesztjiik-e sot dedelgeteseben, szemelyes gyijngeseugy, mint azok becse s a magunk sziik- geik s munkâik hiânyainak elnezeseben. sege megkoveteli? Vajon megbecsuljiik s Volt legalâbb valami (elfogadhato) oka felhasznâljuk-e a magunkebol azt, a mi es nemi mentsege mindket reszrol meg jo, es megvetjuk s visszautasitjuk-e az a tulzâsnak is, volt bizonyos e r e j e meg
29 a g y o n g e s e g n e k i s ; volt egy termeszetes es eros kapocs irodalom s târsadalom kcizott: a h a z a f i s â g s o l i da r i t â s a ; a nemzeti fâjdalomnak, az onerzette nemesiilt biiszkesegnek, ajobb jovo remenyenek, a letjogosultsâg es eletkepesseg hitenek — egyszoval: a hazaszeretetnek koziis erzese, melynek nyilatkozâsai meg tulzâsukban is tiszteletre, vagy legalâbb kimeletre meltok. Leg alâbb magyar volt irodalom es kozonseg, magyar volt gondolatban es erzesben; legalâbb a k a r t e s m e r t : magyarul gondolkozni es erezni, akart es mert hinni es remelni, habar a cselekves tererol leeroszakoltatott. . . Megertette, âterezte helyzetet es hivatâsât, jogait es kotelessegeit irodalom es kozonseg ; a jobbak munkâltak hiven, mindket reszrol, a j o voert s a nemeş keblek igaz hangjai nem maradtak (mint maradnak ma legtobbszor) kiâlto szok a pusztdban. — Legrovidebben s legtalâlobban fejezte ki e kor hangulatât es egesz lenyeget Kemeny Zsigmond e sorokban: „ A kerdes egyszerii" — irja Kemeny 1853-ban. „Kell-e nektek nemzetiseg ? Ha n e m kell: forditsâtok el figyelmeteket azon irodalomrol, mely a legmostohâbb korszakban, Kazinczy âltal meg mente n e m z e t i s e g i i n k e t a vegsiilyedestol, s mely most is — legyen bar eros vagy gyonge — tiu maradt magăhoz.a
De mindez csak volt, mult. Fâjdalom, ma mâr alig van mindebbol valami. Irodalom es kozonseg hutlen lett onmagâhoz es egymâshoz. Ma mâr nincs meg ez a kozos gondolkozâs, ez az egyiitterzes irok es olvasok kozott s egyâltalân alig van koztok valami solidaritâs — hanem ha a nemtelen szenvedely es onzes, a frivolitâs es cynizmus kolcsonos dedelgetese, vagy a cosmopolitismus indifferentismusa, sot nihilismusa*): a b u n s o l i d a r i t â s a , a melyben az ember csak magâert, magânak el es e z e n c z e l r a segiti kolcso nosen egymâst, kolcsonosen eszkoztil engedven ât magât mâs ^knak . . . . Haza ? nemzet? kozjo ? — E h ! mit? Dbi bene, ibi patria! A magyarnak ma legalâbb is — k e t h a z â j a van, mint a golya-madârnak . . . S a k o z o s h a z â v a l egyiitt jar a k o z o s vagy k e t t o s n y e l v is, vagy legalâbb is az e r o s e b b sajâtsâgaihoz k e l l idomulnia, a 1 k a 1 m a zk o d n i a a g y e n g e b b n e k . . . Igen, es mindez joi van igy, sot igy van joi mâr meg azon, egyik legmagyarabb szellemii es nyelvii ironk szemeben (nem mondom: s z i v e b e n . . . .) is, a ki meg az 50-es evek vegen azt irta (hiszem, hogy: s z i v e b o l s komolyan, bar csak — Kakas Mârton nev alatt. . .) „ K a zinczy Szellemehez", hogy ez mondja meg ott, az egben, a mi fenyes oseinknek: n e p i r u l j a n a k m i a t t u n k ; mert a magyar nemzet solise volt o l y hu m a g â h o z , mint most; s mondja meg azt is, hogy az angyalok is tanuljâk meg a mi dallamos nyelviinket, mert mi oda fenn sem beszeliink m â s n y e 1v e n .. . . N o , hogy oda fenn hogy' fo gunk beszelni: azt nem tudom, hât nem is vitatom, —• de mâr hogy itt alant hogy' es mit beszeliink (s tesziink) mi âllhatatos e s o s s z e t a r t o magyarok: ebben mâr valoban gyonyorkodhetik meg az is, kinek idezett szavai
Hii maradt magâhoz! Valoban e hârom kis szo mindent kifejez, mit a n e m z e t i i r o d a l o m magasztos hiva tâsârol gondolhatunk, erezhetiink, a mit attol ohajthatunk es —- k o v e t e 1 h et ii n k. . . (S e teny constatâlâsakor ne feledjiik legalâbb mellekesen megjegyezni — egyebeket mellozve — azt a fontos koriilmenyt is, hogy prozânk a jelzett irodalmi korszakban oly szep fejlodesnek indult, oly nagy h a l a d â s t t e t t ugy az eszmei tartalom, mint a styl tekinteteben, minot csak ritkân mutathat *) Az olvaso bizonyâra nem fogja felrofel irodalomtortenetiink — kivâlt vâlsâni az i d e g e n szok e szokatlan (?) : de itten gos vagy âtmeneti korszakokban.) czelzatos osszehalmozâsât.
30 ugy o rea, mint mi reânk nezve — szaMar a kolto Zrinyi, ugy az 6 fotirâvâ vâltak . . . îgen, mert hisz ma mâr: miiveben, a mi legremekebb eposzunkban, mint prozai miiveiben is a leghatâDas Vaterland? was Vaterland? rozottabban kifejezte nemzetiink hivatâDer Topf, der Topf ist Vaterland, Das iibrige sind Fratzen — sdt, midon amannak vezereszmejei-il az 6nâllo hadszervezet ditai biztositott ma mondja es cselekszi ez a modem szag y a r â l l a m i s d g o t s az o s i s z e r badelves nemzedek, mely oly bolcsen elz e m e n y e k m e g o r z e s e t tette; cserelte a regit az lijert, a nemzetit az emezekben pedig a magyar ifjusdgot s idegenert; mely alig ismer valami nanemesseget e r t e 1 mi es e r k o l c s i m a gyobbat es szentebbet ecles onmagândl, gasabb niveaura jutni osztonzi es dldoalig tobb idot a mă-nai, alig nemesebb zatokra lelkesiti. — De hât vajon hâny eletczelt a czeltalan kalandozâsnâl vagy „milvelt" magyar ember avagy no ismeedes semmittevesnel; mely az i d e a l ri mâr (vagy m e g ) Zrinyi miiveit, ki szent nevet „i d e â l 1" es „o d a âl 1" sz6naponta legalâbb is egy napilapot (egyeb jâtekkâ (a mi Hugo V. szerint: a szelr e n d e s — mâr t. i. pikâns — olvaslem szemete), gunytârgygyâ aljasîtotta mânyai mellett) husegesen, robotban elszoval es tettel egyarânt. olvasni kotelessegenek tartja? Igy ezek a ma, vagy 6 szerintok Hâny „miiveit" magyar csalâd ol„jovo emberei", kiket mi magunk âllitunk elo (s nagy szâmmal), hogy elokeszit- vasta meg, vagy olvassa mâr Berzsenyit sek a jovot, t. i. a magyar âllamisâg es vagy Kolcseyt, kik szinten hathatosan kultura ut an eljovendo (?) n e m - m a buzditnak az osi nemzeti orokseg megg y a r dllamisâg es kultura orszâgât. Jo orzesere es gyarapitâsâra? Vagy csak gr. zan, simulo, szâmito es eszelyes ferfiakat; Miko magvas „Irânyeszmeit" hânyan islegfolebb a nemzeti hiânyok, gyongesegek merik, s szivleltek meg pl. a „torteneti irânt tiirelmetleneket; lelkes vilâgpolgâro- alapok megorzese"-ro], a nyelv- es irokat, kik vâlsâgos idoben nem fogndk ter- dalomrol s a magyar ifjusdghoz es nokhelni magokat hazafias eloiteletekkel es el- hoz irt meggyozo intelmeit ? S emlitsem-e meg legujabb nagy fogultsâggal. s kik bizonynyal nem fognânak ott, hol a nemzet verben âll, annak koltoinket is ? Vajon ismerjuk-e s kosirja felett bojtolni es zsâkba Oltozni." vetjiik-o ezeket is ugy, a mint ok megerdemelnek es nekimk sziikseges volna? (Imre Sdndor: Nemzetiseg es neveles.) Igen, mert az egyen elott nincs tobbe e g y e n i, a nemzet elott nincs n e m z e t i ideal; az emberbol kezd hiueszni az ember es a hazafi. — Maddch szerint: az ebnek is eb a legfobb idealja. — Fdjdalom, ugy lâtszik, az embevnek kezd n e m az e m b e r lenni legfobb ideâlja; kezdi az emberi, a nemesebb resz helyett az dilaţi, a nemtelenebb resz magdhoz ragadni es vinni az idedl szerepet. Ugy ldtszik, sem mint hazafiak, sem mint emberek nem tartjuk sziiksegesnek hiven kovetni a nagy es nemeş szellemeknek, az emberisc'g joltevoinek tandcsait es tetteit. Feledti'ik, vagy kezdjtik feleclni kivdlt a m i e i n k hatalmas intelmeit, dicso peldait. (Vagy tdn — meg meg sem ismertiik? . .)
Minden ember legyen ember es magyar! mondâ a mi Vorosmartynk, ki csak 30 eve halt meg, s ime măr alig ismerjiik. Ki hallgat mar ma Vorosmartyra ? Ki olvassa az o (elavult!) eposzait ? Hdny magyar csalâd olvassa, ha megveszi is — divatbol, a szalonasztal diszeiil — az 6 miiveit, a melyeknek dfszes fiizeteit talan megveteti veliink a hâzalo zsido, hevvel magyarâzgatva azon vâllalat fontossâgât es az elonyos felteteleket, •— de nem a magyar haza fias erzes. Legnagyobb czel a foldon: emberneh lenni minden koriilmenyben — tanit a mi Aranyunk, ki csak alig 3 eve halt meg s igy nem csoda, ha meg — nem ismerjiik vagy nem ertji'ik otkelloen.
31
Szegyenlenem kell, hogy magyar vagyok, de azert meg gyalâzatâban is szeretem, imâdom hazâmat, nemzetemet! mondâ a mi Petofmk, a kivel szemben mi n e m szegyeljiik, ha — n e m vagynnk magyarok, s a ki reânk nezve szinten kezd (minden kesocske szobrok es megczenzurâzott odâk daczâva is) meghalni: mert miiveinek csak b e t ii i, a papiron szaporodnak, de azoknak s z e 11 eme mindinkâbb fogy a mi kebliinkbol es tetteinkbol. . . „Szechenyit nem ismerjiik, miiveibol csak annyit tudunk: Magyarorszâg nem volt, hanem lesz — t. i. ăltalunk"... Altalunk, kik az uj Magyarorszâg mâsik nagy munkâsât, Kossuthot ismerjiik ugyan — nevleg, de miiveit, into szozatait, ha elolvassuk is, szepen elfeledjuk es mellozztik a tobbivel; vagy azok âltal, kik otexpâtriâljâk es becsmerelik — mig mâst e r o s z a k k a l (akarata ellenere) rehabilitâlnak es . . . — A harmadik szellemoriâsnak, Deâk Ferencznek ismerjiik es olvasgatjuk • — adomâit. — Eotvos remekmiiveit meg sohase is ismertiik es becsiiltiik kellokep (mindig a jogosan veheto es vâdolhato nagy tobbseget ertem): ugyan miert veszoclnenk hât velok most? — Kemeny Zs. mely, hatalmas szellemenek m a g v a s , erett termekei szinten k e m e n y eledelek meg minekiink, mint Toth Kâlmân talâloan mondâ. Hât a tobbiekrol ugyan mi j6t mondhatnânk? A jo, egyszerii Josikât jo regecsken sutba dobtuk az 6 primi tiv regenyeivel. — Vas Gereben testi maradvânyait nemreg felâstuk es hazahoztuk az idegen foldbol, de igaz ma gyar s z e l l e m e t regen eltemettiik, elfeledtiik, nem igyeksziink azt a hazai foldben, nepiinkben meghonositani: tosgyokeres es zamatos nepies miiveinek (melyek regesreg elfogytak) minei nagyobb es olcsobb mertekben elterjesztese âltal.
mondani a magyarnak, — Jokai szinten nem reszesiil most oly figyelemben, mint elobb es mint kellene.*) fliszen epen 6 maga is panaszkoclott mâr evekkel ezelott egy irodalmi târsasâgban, hogy a m a g y a r regeny e s novella i d e g e n es mostoha lett sajât hazâjâban. — S hogy Jokai meg a j o b b a k reszerol sem reszesiil kivânt figyelemben, ennek oka, fâjdalom! reszben o maga is. Hadd szoljon itt erre nezve egy olyan itelet, melynek — illetekessege mellett — elfogulatlansâgât s megbizhatosâgât senki sem vonja ketsegbe: „. . . Sokat hasznâlna a regenyirodalom is, ha târgyait a nemzeti eletbol venne, h a a n e m z e t i s a j â t s â g o k a t , nemesb vonâsokat tortenelmi gonddal, koltoi erovel s nyomosan tiintetne elo. Tudom egy kitiino ironk ebbeli erdemet; de talan az ido szellemenek enged, midon a magyaros jellemek festesetol elter s vilâgpolgârias irânyba csapva ât, egy ido ota nem armyira a mi eletiink es tortenelmiink folden jar, mint a v i l â g p o l g â r i s â g leghajojân szâguldoz es csapong, magyar hoseit olyakkâ fejlesztven, milyeket a k o r s z e n v e d e l y e i , a vilâg legzajosabb terein, lâzas târsadalmi eletben, i i z l e t i k o r o k ben mostanâban teremtenek, milyeket csak a legszilajabb franczia kepzelodes tuci alkotni. Igy a helyett, hogy torte nelmi nagy jellemeinket tukrozne elenk, vagy a nemzeties hajlamoknak adna onerzetet, erosodest s emberiesen nemeş irânyt, a hor nyavalyăinak koranyagăt oltja ifjaink uerebe. Tudom mâs ily szakbeli iroink erdemeit, nemeş torekveset, joakaratât; de ezek miiveinek kozepsze-
* Tapasztalatok. adatok alapjân âllitom, hogy Jukait felannyira sem olvassa ma a m ag y a r kozonseg nagy tobbsege, mint a divatos f r a n c z i a iro'kat, kivâlt — kell-e mondanom ? — a „naturalista" Zolât es târsait, sot meg az eszeveszett, vocambole-os Ponsont, az oriiletes, ordongos Montepint es compânistâikat. „Jokai mellett Paul de Kocknak t o b b olvasoja van, mig Arany es Kemeny miiveinek keves kiadâVegre •— hogy tobbet ne emlit- sa jo letro", mondja Imre S. epen e kerdest sek fel — Jokai, kinek nevet az orom târgyalo îniivecskcm (Miket ne olvassunk ?) bies fâjdalom vâltozo erzetevel kell ki- râlatâban.
32 rusege nem birja elvonni kozonsegiink figyelmet a kiilfold ingerlo miiveitol s nem birja azok hatâsât gâtolni. (Imre Sândor: i. h.) Ez itelet — mely megnevezes nelkiil ugyan, de felreismerhetlenul Jokaira czeloz es t a l â l — igazsâgban es eroben meg nagy mertekben novekedett, s i i l y o s b o d o t t 10 ev ota Jokaival szemben, s lenyegeben ismetlodott is e 10 ev utân a fentebb ideztem birâlatban. S ha meg egy Jokai lângszelleme is ennyire engedett az idegen befolyâsoknak, mit mondjunk a tobbiekrol, a tobbsegrol, kik ot vagy mâsokat, nagyreszt az idegeneket jol-roszul utânozzâk, mâsoljâk, ebben keresve az erdemet es — eredetiseget. Valoban mintha keresve-keresnok mindenben a tâvolit, az idegent, a vadonatujat, a kozelfekvo hazai, a kiprobâlt 6s-nemzeti, a magyar helyett. Nem jo, vagy nem eleg nekiink a magunke semmiben ; ero'nek-erejevel akarunk âtalakulni (de nem jobbâ), egyenlosodni (de nem a kotelessegekben,) es akarunk kozosekke lenni, (de nem szellem- es erkolcsben. . . ) . Valoban rânk, magyarokra is nagyon talâlnak Pope szavai, hogy talan a kisebb egitestek a nap koriili forgâsukban elfeledtek s aj ât k oz e p p o n t j u k koriil forogni. Mintha a magyar nemzeti elet kozeppontja nem a csalâdban s e hazâban volna, hanem valami idegen es tâvoli vilâgban. Nemzeti nevelesiink, irodalmi s târsadalmi iatezmenyeink (helyesebben csak: intezeteink), ertelmi es erkolcsi torekveseink elvesztettek a sulypontot, az egyensulyt, melyen a magyar âllamisâg es nemzetiseg nyugodott evszâzak ota, az idok es elemek minden viharaiban is. Elvesztettiik vagy eldobtuk az alapot: a nemzeties ontudatot, emberies egyiitterzest, 6nczelias hivatâsunk felfogâsât; el a tiszteletet a mult, a hitet a jovo irânt s a joravalo akaratot es erot a jelen kovetelmenyeivel szemben. Uszunk az ârral, vagy inkâbb vakon es gyâvân engedjiik magunkat sodomi âltala, elvegyiilni a nagy neptengerben. Szuk minekiink e
kis haza foldje, korlâtozo hegye-bercze, veges ronâja, — a vegtelensegbe vâgyunk. Keskeny a nemzeti eletfolyam medre, — himbâlozni akarunk a vilâgpolgârsâg hatârtalan ('?)*) oczeânjân — valami kegyelmes, jo szelekre bizott kozos hajon, irdnytu, vitorla es evezo nelkiil. Roviden — a hogy nepdalunkban mondjuk — : kicsi nekiink ez a hâz!. . Es — folytatva meg nehâny v o nâssal az 50-es eveknel megkezdett irodalmi s târsadalmi âllapotok rajzât — az elnyomâs korât felvâlto 67-ki alkotmânyos aera jelolheto meg biztosan azon idopontul, melyben ez a vâzolt, termeszetellenes es ferde âllapot kezdodott s azota mind rohamosabb es megdiibbentobb modon fokozodik. Ugyanis akkor, midon elnyomott kozeletiink egyszerre es arânytalanul kitâgult, epen mint a politikai, ugy az irodalmi tert is rendkiviil tulnyomo szâmu koznapi szellem lepte meg es foglalta e l ; s a feliil keriilt politika es hirlapirodalom magâba nyelven mondhatni minden irodalmi tehetseget, mivel a sok, a minden sem volt neki eleg : valosâgos gomba-modra novele, ugyszolvân a semmibol teremte a maga embereit, a „fiatal oriâsokat", az „universal geniket", a jovo embereit, kik keptelenek leven irnoksâgra — felcsaptak iroknak. Igy vâltozott — egy nemzetgazdâszati kifejezest ide alkalmazva — az elobb sziik terlileten, b e l t e r j i i l e g folytatott szellemi gazdâlkodâs egyszerre k i i l t e r j i i l e g îîzotte (vagyis nagyreszt iizelemme), mivel a nemzet egy fordulatra visszakapott politikai oroksegenek belterjes miivelesere nem birt eleg befektetesi tokevel. Igy aztân a gyorsan felvirâgzott, jobban mondva: felburjânzott hirlapirodalom mig elnyelte az irodalom szine-javât, felszinre vetette a salakot; es — a mi ezzel egyiitt jâr — a p â r t *) „Van egy pont, melyen tul a vilâgpolgâriaskodâs n e m tisztesseges", mondâ egy angol. . . „Mihelyt el akarom rejteni a nemzetisegemet. azonnal le a l a c s o n y i t va erzem magamat. S ha tân az elrejtes sikeriilne is : mit nyertem vele ? Oly nagy szerencse — iclegennek tartatni ?*
33 s z e n v e d e l y e k kiizdotereve aljasitotta az irodalom csondes ligeteit is; a Miizsâk templomât politikai korteskedesek, versengesek, sot verengzesek undoksâgaival fertoztette meg. . . Igy sziiletett a pârt-eszthetika es pârt-kritika, igy csinâlodott a klikk-erdem es klikk-diesoseg (es no es virâgzik gyonyoriisegesen hovatovâbb Kjîiig is), a melynek es a melyre fc^&feniil jo, vagy feltetleniil rosz volt minden szellemi mu a szerint, a mint iroja egyik vagy mâsik politikai pârthoz, avagy — a mi szint' azt teszi •— iro dalmi klikkhez tartozott. Igy sziiletett egymâstol es nott nagygyâ egymâs karjân a politikai es irodalmi demorâlisatio, s halt meg — vagy legalâbb dermedt es buta âlomba meriilt — a polyâjâban volt kritika; s igy lett sura erdonk, de nem lettek derek szâlfâink, vagy az ismert monclâst megforditva, nem lâthatjuk az e r d o t o l a f â t — : lettek es vannak kritikusaink (sokkal tobb is, mint kellene, ugy, hogy mottom szerint: egy rosz irora jut tiz rosz birâlo), de k r i t ik â n k ? olyan kritikânk, mely e nevet valoban megerdemelne, ilyen mâr — vagy inkâbb : m e g — nincs ! Igen,mondjuk inkâbb: m e g n i n c s . Mert a mily bizonyos, hogy nincs, ep oly bizonyos, hogy n e m i s v o l t kriti kânk, sajât m a g y a r kritikânk e szonak tulajdonkepeni ertelmeben. Hiâba emlegetik nemelyek e reszben is a „regi jo idoket", kivâlt az Athenaeum korszakât. (Mert tân messzebb, azaz legfolebb az Elet es Literatura korân tul, nincs mert itt fâradnunk.) Ketsegtelen, hogy Bajzâek nagy hatâst tettek ugy az irokra, mint az olvasokra. Eros logikâval, szigoru kovetkezetesseggel, rendszeres 6szszefiiggessel dolgoztak ; a kontâr scriblereket visszarettentek, a nyelv- es irâlyhibâkat, a pongyolasâgot es poriassâgot halâlra iildoztek (hiszen tudjuk, hogy nemcsak a prozaibb es sokban elfogult Toldy, de meg B a j z a sem akarta elobb buzditni meg P e t o f i t s e m ) ; a kozonseget pedig legalâbb gondolkozâsra es — pro vagy contra — iteletre osztonoztek,
nem engedve azt vak hodolatra, vagy gyalâzâsra vetemedni kegyelt, vagy nem kegyelţ iroival szemben. A m mindez, ha akkor talan sok, vagy epen m i n d e n volt is, de meg nem eleg. Sot igen keves arra nezve, a mit sajâtkepen m a g y a r k r i t i k â n a k szeretnenk nevezni, s a mit ettol joggal kivânhatnânk. — Amaz elhirhedt birâlok, meg a Kritikai Lapok munkâsai sem emelkedtek azon magaslatra, melyen kritikâjokat rânk nezve hivatâsât kelloen teljesitonek lehetett volna vagy lehetne mondani. Mert az nem volt tulajdonkep ma gyar, hanem joformân csak — n e m e t kritika, foleg a Lessing es Schlegel tekintelyenek befolyâsa, sot sokszor nyomâsa alatt. (Tudjuk, hogy meg oly eros magyar szellem is, mint Kolcsey, szinten a nemet kritika hatâsa alatt âllott s innen folytak ebbeli tevedesei.) Ezektol kolcsonozte az egesz akkori kritika elmeleteit; ezektol vett idezetekkel dontott a ketseges esetekben, midon sajât ârgumentumaibol kifogyott, vagy egyâltalân sziikolkodott azok nelkul, — s az inkâbb â t v e t t , b e t a n u i t , mintsem feltalâlt, âtgondolt kiindulo pontoknâl ezeknek tobbe-kevesbbeodatalâlo szabâlyait alkalmazta, vagy epen dogmâit eroszakolta a fenforgo vitâs kerdesekre, mintha csak —• Corpus Juris szal lett volna dolguk.*) Nemi onâllosâg, sajâtosabb magyar felfogâs inkâbb csak a d r a m a t u r g i a ban, a szin-eloadâsok birâlataiban ervenyesiilt Bajza- es Vorosmartynâl, — mely hajlam — ugy lâtszik — egesz mâig leginkâbb meg volna nâlunk, kivâlt a — m e g b u k o t t darabok irânt. . . Mâr pedig bârmily nagy tisztelettel viseltessiink is a nagy nemet kritikusok — vagy âltalân az idegen hasonlo szellemek — irânt, azok doctrinâi, dogmai epen nem kepesek s nem elegsegesek az (ohajtando) sajâtkepen magyar kritikâval szemben tâplâlt jogos vârakozâsunknak es a mi speciâlis sziiksegle-
114. 1.
*) L. Kemeny Z s . :
Elet es Irodalom, 3
34 teinknek megfelelni. Nekiink van magyar nemzeti irodalmunk. N e m egeszen termeszetes-e hât, ha ennek megfelelo, ebbol, illetoleg a m i n e m z e t i v i s z o n y a i n k b o l k i i n d u l o , onmagât tovâbbfejleszto. szoval: nekiink sziikseges es nelkiilozhetetlen onăllo magyar kritikăt ohajtunk'? A mely kritikânak nem valamely idegen — bârmi nagy — nemzet, nem valamely elmult — bârmi dicso — korszak viszonyaihoz kell alkalmazkodnia: hanem legfokepen, sot egyediil a mi nemzetiinkeihez, a mi j e l e n i i n k es j 6 v o n k kovetelmenyeihez. Ilyen kritikâra volt, van es lesz mindig legnagyobb szuksegiink. Mert esakis annak lehet rânk nezve igazi erteke, teljes sikere es biztos fennmaradâsa, a mit nemzeti alapon, eredeti forrâsbol, o n m a g u n k b o l k e z diink, sajât eronkbol fejleszt ii n k, es sajât czelunkra a sajât eszkozeinkkel igyeksziink tokeletesiteni es hasznositani. Az idegen tollak kihullanak, a kiilsomâz lekopik, a koicsonzott ero elapad: nekiink magunknak kell szârn y a k a t n e v e l n i i n k e s sajât k i s z a bott pâlyânkat megfutnunk; sajât n e m z e t i z o m â n c z c z a l koriilvenni magunkat a ragados es felolvaszto idegen elemek ellen ; sajât lâbunkon oneronkbol megâllani, a koicsonzott tâmasz draga es megis mindig ketes segeiye nelkiil. . . Roviden : ha nemzetul es emberiil elni akarunk, magyaroknak kell lenniink, nemcsak nevleg, hanem gondolatban es erzesben, egyeni es nemzeti jellem- es jellegben, nyelvben es irodalomban, miiveszetben es mîîiparban — egyszoval: mindenekelott es mindenekfelett magyaroknak kell lenniink e g e s z l e n y i i n k b e n . — Vizsgâljuk most kozelrol es lehetoleg behatoan: vajjon menynyire segit erre benniinket jelenlegi iro dalmunk, illetoleg ennek ore : k r i t ik â n k ; mennyiben felel ez meg nevenek s hivatâsânak ; s mit vârunk es koveteliink ettol nemzetiink ertelmi es erkolcsi haladâsa erdekeben, a melynek szolgâlatâban nemzeti irodalmunknak s ebben 16'leg az ohajtott onâllo magyar
kritikânak, a mondottak szerint, oly nagy fontossâgot kell tulajdonitanunk. III. Czikkem megelozo reszet azon korszakbeli kritikânkra tett reflexiokkal zârtam be, a melyet nemelyek maig is kritikânk aranykorânak tartanak es hirdetnek. Hogy pedig az ily âllitâsokat, kello megfontolâs utân, ama korszak kritikai munkâlkodâsânak teljes elismeresevel, de tiilbecsiilese nelkiil epen nem fogadhatjuk el, ez, azt hiszem, elegge kitiinik mâr csak a fentebbi rovid s csak igen hezagos megjegyzesekbol is. Ezekhez itt potlolag csatoljunk meg annyit, hogy az Aurora-kor kritikasainak sok es sokszor veget erni nem akaro polemiâitol eltekintve (pl. a Csatoval es mâsokkal folytatottaktol, a melyekben gyakran egeszen szemelyes vagy csak igen alârendelt kerdesek is szerepeltek a „triumvirâtus" vagy, mint elleneik gunyoltâk, a „Cerberus" hatalmi erdeke ben), kiilon felemlitesre es elismeresre meltonak kell tartanunk abbeli erdemeikel, hogy a n e m z e t i 6 n e r z e t es az irodalom valodi hivatâsa erdekeben hatârozott es ellenzeki âllâspontot foglaltak el, pl. meg Kazinczyval szemben is, ennek foleg Pyrker-forditâsa s „patriarchalis" modora es — leveleiben gyakorolt —• olykor egyoldalu s lanyha kritikâja ellen, mely minden irodalmi kezdot „lelkes istenfi"-nek nevezett es lelkesitett az irodalmi pâlyâra lepni, meg keves vagy legkevesebb tehetseggel is.*) *) Kazinczynak ismert Pyrker-forditâsi eseto eszembo juttat egy ilyenforma, sot furcsa esetet, mely Jokaival esett meg akkor,
mikor
„Die Kunst Arm zu werden* eloljb jelent mint — A szegenyseg utja.
T.
i.
hogy
mefr. elobb
jelent meg a n e m e t f o r d i t â s , mint a m a g y a r e r e d e t i ; s igy Agai megtehette azt a trefât, hogy egyszeriien lefordittatta azt magyarra s kiadta mint f o r d i t d s t , mielott gyar eredeti megjelent volna.
a
ma
35 Es most folytatva rovid szemlenket, visszapillantva az Athenaeum, illetoleg a Figyetmezd-et (1837—41.) koveto korszakokra, egyâltalân lehetetlen akârmelyikber, is amolyan velt aranykort lâtmink s bârmit is feladnunk a mondottakbol, melyek szerint nekiink valoban magyar kritikânk, mely oly modon es oly hatâssal miikodotc volna, mint ezt szLiksegesnek tartjuk: nem volt. Az Athe naeum utân nehâny evvel megindult Szepirodalmi Szemle (1847-ig) tobbektol, de legkivâlt szerkesztojeto), Erdelyi Jânos161 ketsegkiviil sok olyat adott, a mik ugy alapos.Jîolcseleti felfogâs, behato es vonzo târgyalâs, mint elfogulatlan es magas âllâspont tekinteteben a legjobbak, a legmaradandobb becsiiek es hatâsuak mindazok kozt, a miket irodalmunk e nemben addig •—• es reszben maig is — felmutathat. — Tovâbb menve : az 50es evekben leginkabb a Peşti Naplo-han s a Budapesti Szemle-ben mukodtek a kivâlobb kritikai erok; mig a 60-as evek elejen Arany Szepirodalmi Figyelo-]p, miivelte rendszeresen a szepirodalmi kritikât; de az ezt koveto Koszoru (1863—65.) mâr sokkal sziikebb terre szoritkozott s rovid ( 2 1 / 2 evi) fennâllâs utân megsziint. Igy hât kimondhatjuk, hogy eme korszakok kritikai kozlonyeinek tobbe-kevesbe, d e mind r o v i d p â l y a f u t â s a nem tette lehetove az oly mertekben valo kitarto miikodest, melytol meltân nagyobb sikereket vârhattunk volna. Ugy lâtszik, mint mindeniitt, e teren is szomoru bizonysâgât adtuk azon nemzeti hibânknak, hogy mi, ha kezdemenyezni (s neha nagyon is Hubele Balâzskent) akarunk es tudunk is valamit, nem tudjuk azt tiirelemmel, kitartâssal folytatni es kello sikeriive fejleszteni. A „ s o k a t ni a r k o 1, k e v e s e t s z o r i t" kozmondâs tân egyetlen nemzetnel sem oly kifejezo es talâloan jellemzo, mint reânk nezve. A 67-es alkotmânyos korszak viszonyait s kovetkezmenyeit mâr fentebb vazoltuk ; es ezt nehâny, sajât kozeli tapasztalatunkbol is joi ismert vonâssal ki-
egeszitve egesz napjainkig, dttekintettiik e teren tett eddigi miikodesunket. Es ime, e visszapillantâs utân ma ott talâljuk magunkat, hogy — bârmi paradoxnak lâttassek is — ma is csak ott vagyunk e teren — ha ugyan meg nem hâtrâbb sok tekintetben — a hol voltunk utolso kritikai lapunk idejeben. Ott vagyunk, hogy ma mâr meg e g y e t l e n k r i t i k a i k o z l o n y i i n k sincs. Ki tagadnâ, hogy irodalmi viszonyaink azota sok tekintetben vâltoztak, egyben-mâsban javultak is ; irodalmunk szinvonala âltalâban emelkedett, kiilso terben is szelesb'ult, intensive is gyarapult. Irodalmi es irodalomtorteneti tanulmânyaink eleg szepen szaporodnak, — bar ezeknel is gyakran a mennyiseg mellett a m i n o s e g fontosabb kerdese csak mâsodrangunak marad s konnyen melloztetik. Egyes, nemesebb ambitioju vâllalkozok es onzetlen miikodesu târsulatok (kir. m. terni. tud. târsulat. es az akademia konyvkiado vâllalatai, Kisfaludy-Târsasâg pârtoloi illetmenyei) oly tudomânyos es szepirodalmi muvekkel gazdagitjâk irodalmunkat, melyek — bâr nagyreszt csak f o r d i t â s o k — mint a tudomâny es vilâgirodalom szinvonalân âllo miivek, a korâbbiakehoz alig hasonlithato emeleset s termekenyiteset eszkozlik irodalmunknak es kozeletiinknek. Mindezek tagadhatatlan es orvendetes tenyek. Amde irodalmunk, illetoleg tisztân s z e p i r o d a l m u n k n a k gyors, bizonyos tekintetben mondhatni felelmesen rohamos haladâsâval epen nincs arânyban (szepirodalmi) kritikânk lassu, hogy ne mondjuk re tr o g r a d haladâsa, mely egyfelol vontatott vagy stagnâlo, mâsfelol meg ingadozva, avagy rosz irânyban haladâsnak constatâlhato. E vad elso reszere nezve kell-e szembeszokobb bizonyitek annâl, mit mâr elore jeleztem, hogy ma egyetlen kritikai kozlonyiink sincs. Azaz hogy — legyiink igazsâgosak es mondjuk, hogy — van ketto is. Az egyik, ha joi emlekszem, Ellenor czimmel, talan Reviczky Gyula s meg nehâny flatai iro szerkeszteseben meg van mâr 3*
36 — t e r v b e n . Regota halljuk a szelet, de a szinet meg nem lâttuk. Errol tehât — a mai irodalmi divattal ellenkezoleg — a legjobb akarattal sem itelhetiink addig, mig meg nem ismerjuk. A mâsik, Harmonia (kritikai heti szemle) czimmel, Keszler Jozsef es ket târsa szerkeszteseben mâr valoban megvan 1883 vege ota — n e v 1 e g. Mert hogy csakis nevleg, legalâbb az i r o d a l m i s kivâlt m a g y a r irodalmi reszet illetoleg, errol rogton meggyozodhetiink. Figyeleramel kiserve eddigi pâlyafutâsât (csakis kritikai kozlonynye vâltozâsâtol fogvabeszelek), epen nem hitethetjiik el magunkkal, hogy van mâr nekiink (megfelelo) kritikai kozlonytink. Nezziik meg csak kozelebbrol, mert hiszen tân megerdemli ezt a mi egyetlen, kritikai (nak nevezett) heti szemlenk. 1
Eloszor is alig / -6de a tisztân irodalmi kritikânak nevezheto resz (a tobbi es ardnylag tartalmasabb resz zenei es kepzomiiveszeti s neha szinhâzi târgyak koriil f o r o g ) ; ennek pedig ismet legalâbb is fele i d e g e n irodalmi dolgokrol beszel. S meg ez igen csekely reszben is sajnâlnunk kell az alapos, kovetkezetes es osszhangzo miikodes gyakori hiânyât. Egyik szâma vagy munkatârsa nehol kirivo ellenkezesbe jo a mâsikkal. Hogy ne maradjunk csak âltalânossâgban, szolgâlunk peldâkkal is. Pl. Vajda Jânosrol f e l t e t l e n d i c s e r e t e t hangoztat egy helyt (1884. 1. sz.), mâshelyt pedig f e l t e t l e n e l i t e l e s t (1885. 1. sz.). Vagy meg kozelebbrol: Vajda Dai es beszely cz. koteterol ir Irmei Ferencz, a mivel, azt hiszem, eleget mondtam, s igy nem tartom sziiksegesnek reszletesen idezgetni, csakis osszegezni iteletet. E szerint Vajda e muVevel elore l e f e g y v e r e z t e a kritikât s minden kifogâsnak elejet vette, es ezâltal a birâlo csak e r o s e b b l e t t azon meggyozodeseben, hogy — roviden : Vajda nagy kolto, kinek multja is nagy, de jovoje meg nagyobb. — Aztân ugyanez ironak ugyanezen munkâjârol ir dr. Berenyi Pâl (Reflexiok) s kurtân-furcsân azt mondja: 6
e mu is csak i g a z o l â s â r a szolgâlt mindazon kritikâknak, melyek evek ota tâmadnak szerzoje e 11 e n, kinek vilâgnezete hamis, hangja affektâlt, ideges; gondolataiban es kepeiben alig van egy kis melegseg elrejtve. Ep ily ellenkezo iteletet mond o ket birâlo Kiss Jozsefnek Mese a uarrogeprol cz. muverol, melyet az egyik oly fontosnak tart, hogy birâlatâban a kolteszet actualitâsânak kerdeset veti fel; a mâsik meg nagy kegyesen csakis verses formâjâert emliti fel, azt mondva rola, hogy csakis nyelvenek kosztinheti, hogy a mult evvel a feledes sirjâba nem meriilt. Meg kirivobb ellentetes iteleteket mond — hogy meg csak ez egyet emlitsem fol — Mikszâthrol. Egy helyt (1884. 31. sz.) osszehasonlitva ez irot Roseggerrel (akit Mikszâth egyâltalân nem is ismer), azt âllitja, hogy Mikszâthban n i n c s p o e z i s . Mâshelyt pedig (1884. 50. sz.) Mikszâth miiveit „ v a l o b a n k o l t o i " e s „ k o l t o i e r t e k i i " jelzokkel illeti, a mi biz egy kisse ellenkezo ket âllitâs, s nem epen mellekes kerdes. De hât meg az, hogy az egyik szerkeszto, Keszler birâlata szerint (1883. 34. s z . ) : Mikszâth Ielkebe a kolteszet csak ugy jâr, mint a lepke a bortonbe ; ha nehanapjân veletleniil le-leteved a sotet oduba, ott reked es meghal. A z t â n : hogy az ember roszul lesz Mikszâth poezisâtol; hogy 6 az undoritoban es verlâzitoban tetszeleg magânak ; hogy birâlt konyveben (Az apro gentry es a nep) a legbântobb sivârsâg, kedelytelenseg es izetlcRgeg van, sot epen a parasztsâg, miiveletlenst!g, durvasâg iilik benne szabadon es cynizmussal orgiâikat, stb. stb. Ime egy kis mutato egy kritikai lap kritikâibol. Nincs helye itt pro vagy contra reflexiokba bocsâtkozni ; iteljen o kritikâkrol az olvaso, tetszese szerint. Itt csak annyit lehet es kell constatâlnunk, hogy mâr csak e pâr peldâval is teljesen igazolva van fentebb kimondott meggyozodesiink, mely szerint a Harmon/a-ban nincs harmonia; nincs kovetke-
37 zetes itelete es igy nem is lchet megbizliato es sikeres (irodalmi) kritikai miikodese. S ha mâr egy kritikainak nevezett lap is ily megbîzhatatlan, vajjon mi jot vârhatunk akkor kivâlt napilapjainktol, melyeknel a sokfele es lâzas sietsegii napi munka, vagyis napszâmosi robot mâr magâban is lehetetlenne teszi az alaposan megfontolt es megokolt iteletet, a kivânt magaslatra emelkedett kritikai mttkodest, — nem is szâmitva a mâr erintett part- es klikk-erdekek kenyszeriisegeit, eroszakoskodâsait. Es ez annyira ment, hogy valoban mâr egesz kozmondâsossâ vâlt a napilapok birâlatainak, ismerteteseinek feliiletes, igazsâgtalan es lelkiismeretlen, szoval megbizhatlan vol ta. S bâr e tekintetben csaknem mind egy huron pencliilnek, ugy, hogy koztok valami lenyeges kiilonbseget, vagy szâmbaveheto kivetelt tenni alig lehet: megkozelitoleg 3 osztâlyba lehetne oket sorozni.
a Turgenyev âltal mesterileg lefestett bolond*), a ki ugy probâlt szerencset a mellozes utân, hogy mindenkit es mindent epen elenkezoleg itelt meg, mint mâsok (termeszetesen legtobbszor „ l e r â n t v a " ) , vakmeroen mondva mindenkinek: „ D e k e r e m ! ugyan hogy, mondhat on i l y e t ? Ejnye, be elmaradt a v i lâgtol." S erre mindenki megremiilt es igazat adott a bolondnak, a fcit vegre is egy szerkeszto megbizott -— a k r i t i k a i r o v a t vezetesevel. Es o most t ek i n t e 1 y, itel mindenki es minden felett, s pompâsan megy neki dolga — a g y â v â k k o z t . . . Ugy lâtszik, mintha a mi szerkesztoink is versenyeznenek egymâssal egy-egy e fajta kritikust megkaparintani s velok szerencset probâlni...
Vegre a harmadik s tân legnagyobb resz itel joi vagy roszul, legtobbszor csak a pillanat szeszelyei, a veletlen vagy inkâbb a sziikseg, a pârt- vagy onerdek (tân egyre megy) befolyâsa alatt; nem a mu v e t , a melyet legtobbszor egyâlAz egyik resz nem igen mer ma- talân nem is ismer, hanem az i ro t magâtol itelni, tehât bevârja vagy kilesi a gasztalva avagy ocsârolva. N e m vizsgâltekintelyesebbek iteletet s a z o k vagy a ja, sot tudva sem igen veszi szâmba a hangzatosabb n e v e k utân indul, mond- szerzo czeljât, torekveset, hanem dicseri va jut vagy roszat, es termeszetesen leg vagy eliteli (ha mâr igen târgyias — ha tobbszor ferdet, vagy keptelent, a mit ugy tetszik : târgyilagos — akar lenni) nem o gondolt ki. Ez osztâlyba tartoz- a miivet, a nelkiil, hogy annak szellemet nak: a fovârosi kisebb lapok egy resze s jelentoseget felfognâ es meltânyolnâ. s a videki lapok tulnyomolag, melyek Gâncsol avagy dicser, de nem birâl. S legtobbszor a kerdeses mii ismerete nel mi termeszetesebb, mint hogy a nagy kiil vakon s megnevezes nelkiil âtveszik kozonseg is szintigy tesz — ha es a vagy nemileg âtalakitjâk a tekintelyesebb mennyiben o'vassa meg az effeleket — ; fovârosi lapok chablonszerii ismertete- mert hisz eleg kinek-kinek a maga ujsâga, s nem igen van sem ideje, sem tiiscit vagy folemliteseit. relme az ellenvelemeny szâmbavetelere A mâsik resz, amazzal ellenkezos osszehasonlitâs es a săjât felfogâsa alapleg, csak a z e r t i s m â s t m o n d, mint jân alkotando iteletre. Igy aztân lâbra a tobbi, csupân hogy mâst mondjon es , kap egy-egy ferde itelet s meggyokerehogy eredetinek lâtszassek. Ha amaz jobbsedik ugy, hogy kesobb emberfeletti, sot ra megy, ez csak azert is balra ter (kihiâbavalo erolkodes azt kiirtani, vagy veve termeszetesen, ha e r d e k e i paranmegvâltoztatni akarni, vagy pedig eligacsoljâk a huseges megegyezest vagy leg zodni az ellentetek tomkelegeben. alâbb a bolcs hallgatâst); igy aztân vajmi sokszor idetalâl ebben is, mint sok *) L. Turgenyev : Koltemenyek prozdban, mâsban a Goethe mondâsa, hogy az ilyen ( Csopey forditâsâban. (Zempleni forditdsâban : mindenâron-eredeti — b o 1 o n d a ma A z i i r e s f e j u ; Latk6czieban: A t o k f e j czimga szakâllâra. Valoban olyanok ezek, mint mel.)
38
Hogy itt se maradjunk csupân az âltalânossâgoknâl, ime a sok koziil egyket legkozelebb eso pelda. A Budapesti Szemle kozol egy terjedelmes tanulmânyt Ballagi Aladârtol, I. Frigyes Vilmos porosz kirâlyrol, kinek jelleme es miikodese oly kiilonbozo megiteles ala esett s a kirol, valamint âltalân az egesz porosz tortenetrol a magyar olvaso eddig csak igen egyoldalu vagy 'hiânyos dolgokat olvashatott, — es igy melto erdeklodessel nezhet egy ily munka ele (mely csakugyan egeszen mas szinben tiinieti fel a nagy uralkodot). Egyik lap (nevezziik pl. Fouărosi Lapok-nak) a legnagyobb elismeressel ir a tanulmânyrol, ugy a târgy megvâlasztâsa, mint alapos es vonzo feldolgozâsa felol. Egy mâsik lap pedig (ne vezziik pl. Peşti Naplo-n&k) egy egesz târczâban irva âltalân a B. Szemle silânysâgârol, erre kirivo p e 1 d â ul hozza fel az idezett tanulmânyt, ilyformân beszelve errol: valoban koszonettel tartozunk Ballagi A. urnak, hogy iskolai stylus-gyakorlatait most elo'szedte es szives azokkal minket mulattatni a B. Szemleben. — Tessek ! Tessek eligazodni. Tes sek fogalmat alkotni egy eredeti tanulmăny es azt kozlo legtekintelyesebb folyoiratunk becserol. — Egyetîen biztos ut lenne ily esetben az olvasonak magât a kerdeses muvet elolvasni s igy itelni errol es a kritikâkrol. De vajjon hâny teheti ezt; hâny juthat hozzâ, hânynak lehet erre modja vagy alkalma? Bizonyâra csak igen kevesnek, s a nagy tobbseg marad bizonytalansâgban, vagy a pro vagy contra olvasott s legtobbszor egy oldalu es megbizhatlan itelettel.
a mi ellen ok magok is — u g y t es z i k m a g o k a t, mintha kiizdenenek... Mert ezt talan igy kivânja a divat, vagy a kiilsoseg, a lâtszat, vagy nem tudom mi. Tehât beszeltek eleget, sot nagyon is sokat, kivâlt ket evvel ezelott, mikor Kossuth is felszolalt e târgyban, szepirodalmunkrol irott leveleber, melyben eros es igaz szavakkal figyelmeztetett a tengernyi i d e g e n e s s e l e j t e s (foleg regeny-) olvasmânyok kiszâmithatatlan veszelyeire, melyek nemzetiirodalmunkat.erziiletiinket, kozerkolcsiinket, szoval egesz nemzeti eletiinket fenyegetik. Es e „n e mz e t i e l e t k e r d e s b e n " adott becses tanâcsai kozott 6hajtand6nak mondta a mozesi eljârâst, hogy t. i. a kârhoztatando, metelyes olvasmânyok kijelolve megbelyegeztessenek, hogy azoktol mindenki ovakodhassek, — es a cervantesi eljâ râst is, a guny fegyverevel orvoslâst.
Itt egy mâs, meg erdekesebb es fontosabb eset. Gyarmathy Zsigâne ir egy regenyt (Regenyes fe/esg), mely egeszen a mai regenyolvasâsi divatkorsâg ellen van irânyozva. A târgy rendkiviil fontos es ac'ualis erdekii. Evek ota beszel rola az egesz sajto. Es beszel hiâba, minden eredm^ny nelkiil, mert csakis — b e s z e l , mert epen 6 maga sem azt t es z i, a mit beszel. Mert mâr nâlunk nemcsak titkon, de meg nyilvân is u'zik azt,
Amaz, tortenelmi es tapasztalati igazsâgok, tenyek- es adatokbol âllo meggyozo bizonyitekok felsorolâsâval feltetleniil s z i i k s e g e s n e k es hasznosnak itelte a miivet, irodalmunk s a kozerkolcsiseg erdekeben. Emez pedig — elferditve a regeny ezeljât es tartalmânak egy reszet — ellenkezoleg ugy itelt, hogy a mu czelja târgytalan e s s z i i k s e g t e 1 e n, mert a regenyolvasâs nâlunk meg epen nem ragâly es nem baj, sot ellen-
Ez utobbi feladatra vâllalkozott — magyar Cervantes hijâban — a nevezett iro (no) idezett regenyeben. S vajjon mit tett e muvel a magyar kritika 9 Hât epen azt — a mit a t o bb i v el szokott ten ni. Szokott frâzis, szokott chablon, szo kott feliiletesseg, szokott lelkiismeretlenseg! Sehol a dolog melyebb es alaposabb felfogâsa, magasabb es sziikseges âllâspont, komoly es lelkiismeretes elbirâlâs a nemzeti eletkerdest kepezo ugy erde keben. Sehol, csupân legutobb a Buda pesti Szemle ben (mâjusi fiizet). A mi, terjedelmere es felfogâsâra nezve ezenkiviil meg emlitest erdemel — de kii lonbozo okokbol — az egy videki es egy fovârosi lap birâlata. Megerdemlenek itt egy rovid osszehasonlitâst.
39 kezoleg; aztân meg, mivel a koltoi mu anyagjânak egeszen egeszsegesnek kell lennie ( ! ! ) : nem is lehet solia koltoi, iroi czel az ily betegsegbol kigyogyitâs, es ez egyâltalân lehetetlen is. (E szerint Cervantes is h i b a z o t t s nem tett s e m m i h a s z n o t Don Quijote-ykvdl, mely a hobortos regenyolvasokat betegsegokbol kigyogyitotta; es hibâztak Shakspere, M o liere es mâs nagy irok, kiknek miiveiben valodi es kepzelt b e t e g e k szerepelnek. . .) Igy itelt a fo'vârosi lap, melynek mâr fentebb bemutatva egy târcza-birâlatât, nem ismetlem a nevet. Igy itelt akkor, mikor — epen e kerdest târgya16 felszolalâsomnak onâlloan is megjelenese alkalmâval — az egesz magyar sajto, valoban kiveteles megegyezessel es feltetlen helyeslessel fogadta e torekvest, e g y h a n g u l a g e l i s m e r v e a baj l e t e l e t e s v e s z e l y e t ; mikor a ma gyar orszâggyiiles is (1884. mârcz. 5) szintoly igazat adott az Eotvos Kâroly es Ugron Gâbor ebbeli felszolalâsânak, mint a kormânyelnok azon megdobbento nyilatkozatânak, melyet vâlaszul adott Irânyinak a szinhâzi erkolcstelensegek târgyâban tett interpellatiojâra, (1884. jan. 1G.) s mely az idegen es selejtes regenyek rendkiviil kâros hatâsât consta tâlta irodalmunkat s a kozerkolcstit illetoleg. De hât mit tesz mindez arra, hogy egy hamis, felrevezeto es kâros hatâsu itelet szârnyra ne keljen (es a sajto âltal szepen ugy ne hagyassek) meg azutân is, miutân elobb meg maga a Peşti Naplo is, sot epen ama birâloja (Tolnai L.) is elisroertek az ellenkezot — ha a szeszely, a bizarrsâg, vagy az erdek ugy kivânja ? ! . . . Igy lesz aztân fo'vârosi eszthetika es videki eszthetika, budapesti igazsâg es kolozsvâri igazsâg, Peşti Naplo szerinti es Ellenzek szerinti nemzeti eletkerdes, — szoval: egymâst teljesen kizâro es leronto kritika. Hanem — nune venio . . . Itt egy mâsnemii eset, melynel az egesz mngyar kritika nagy es vetkes mulasztâst kovetett el. — Megjelen egy Âltalănos es
hazai miiuelddestdrtenet dr. Biliari Petertol. Rendkiviil fontos târgy, melyben ket kis, igen gyarlo, vâzlatos muvon kiviil eredeti munkânk nincs, s igy •— eltekintve nehâny becses forditâstol —• irodalmunk e nemben a legszegenyebb es sziiksegiink a legegeto'bb. Ilyen muvel szemben a kritikânak sokszorozott figyelemmel s vigyâzattal, a legmagasabb foku szigorral es lelkiismeretesseggel kell resen alinia. Ilyen mîînek irânya, szelleme, kidolgozâsa, minden tekintetben a legnagyobb megfontolâst koveteli. S mi tortenik ? A lapok, folyoiratok felemlitik a konyvet; rovidebb vagy hosszabb dicseretekkel halmozzak e l ; csak ugy kong a rendes frâzis, csakugy zeng a szokott chablon: „ hezagpotlo " stb, „melegen ajânl". . .. stb. Megdicserik es ajânljâk, a nelkiil, hogy elolvastâk volna, a mi, kivâlt 2 ily nagykotetnel (mintegy 1300 lap) biz egy kis fâradsâg lenne, es ilyet kivânni a legtobbel szemben — embertelenseg volna .. . Birâlatnak nevezhetot — tudtommal, ki a leheto' figyelemmel kisertem — egyediil a Budapesti Szemle adott rola, de sok olyannak elhallgatâsâval, miket vetek elhallgatni. Nem terjeszkedhetiink itt ki a mu roppant hiânyaira es buneire; talan lesz alkalmunk erre mâskor, halommal âllvân keszen az anyag. Itt csak tisztân a hazânkat erdeklo' es legkirîvobb hibâkbol kell tâjekoztatâsul nehânyat felemliteniink.*) *) Mielott tovdbb mennek, meg kell jegyeznem legalâbb mellekesen, hogy nem tartom helyesnek a miî czimeben az „ â l t a l â n o s (helyesebben: egyetemes) es h a z a i " megkiilonboztetest. Jlert az olyanformân hangzik, mint pl. egyetemes es magyar tortenet (egyugyanazon mu czimeben), vagy Europa es Magyarorszag foldrajza, vagy az ember-fajok es a magyarok termeszetrajza stb. Itt mindeniitt beleertetodik a r e s z az e g e s z b e . Hogy aztân egy vilâgtortenet- vagy foldrajziro. avagy egy anthropologus egyik vagy mâsik orszâgot vagy nepet kisebb vagy nagyobb terjedelemben târgyalja-e: az az o dolga ; de nincs joga egy reszt az egeszbol kiszakitani, mintha az nem is tartoznek oda. Es ez kiilonosen nâlunk nem epen mellekes kerdes. Mert az ilyen oknelkiili megkulonboztetesekkel magunk adunk j o g o t a k i i l -
40 Itt van mindjârt egy szep mondat; tessek csak joi megfigyelni, annâl inkâbb, mert mindossze ennyi beszel e konyvben egy Kossuth cultur-tortenelmi szereperSl es fontossâgârol: „Szechenyi Kossuth irânyâban veszelyt lâtvân, sokszor kimeletlen volt. Leghatârozottabban s kimeletlenebbul birâlja, csufolja Kossuthnak meg szemelyet is a „Programmt6redekek a -ben, megjosolvân mâr itt, hogy Kossuth az orszâgot veszelybe donti." Tetszik erteni? Milyen termeszetes, joi eso orommel — bâr kisse gyarlo stylussal — mondja Bihari ur: csufolja meg szemelyet is; es: megjosolvân stb., mintha amaz egeszen termeszetes es he1 y e s , e z pedig m e g t o r t e n t t e n y volna. A mi azt a csufolkodâst illeti, arrol reg tisztâban vagyunk. Maga Szeche nyi (naploiban, illetoleg volt titkârâhoz, Tasnerhez irt leveleiben) adţa meg a kulcsot azok megertesehez. O m a g a i t e l t e e l m a g â t azokert a nemcsak Kossuthtal, de sokakkal szemben elkovetett csufolkodâsokert.*) Es aztân ez a Szechenyi jellemehez tartozik. Az pedig a Kossuthehoz, hogy o e csufolkodâsok u t â n is a l e g n a g y o b b m a g y a r n a k nevezte Szechenyit. . . Vegye tudâsul ezt Bihari ur azokra a kârorommel emlegetett „leghatârozottabb ( ! ! ) s kimeletlenebb" csvifolkodâsokra nezve. A mi pedig azt a valoban vastag t u d a t l a n s â g g a l vagy lelkiismeretfoldnek s kivâlt elleneinknek, a kisebbitesre. Hiszen talan mi is a foldgombon es Europâban lakunk s minket sem a golya koltott . . . *) „Nevezetesek (Szechenyinek) azon enunciâtioi, melyekkel K o s s u t h Lajost emliti leveleinek tobb helyen, s a j n â l k o z v a a felett, hogy e 11 e n s e g e s k e de tt vele, opponâlt neki . . . ; m e g b â n j a, hogy Kossuthot, ugy mint minden forradalmat, Zrinyit, Râkoczit k i c s i i f o i t a ; felemliti, hogy Kossuth mino egyszeriien, mino emberien e l t ; mindig v e l e , sot a 1 a 11 a is akart dolgozni, de 6 visszautasitotta magâtol." (Hazdnk. I I . 115. Majlâth Bela: Szechenyi Istvân 1850-ben). V. 6. Kossuthnak Szechenyirol irt czikkeivel, a Peşti Naplo f. evi 96. 97. szâmaiban.)
len k 6 n n y e 1 m ii s e g g e 1 odavetett „wegjosolta" szot illeti, hât erre minden hosszas bizonyitgatâs helyeit egyszeriien idezem Gyulai Pâl e szavait, Vorosmarty eletrajzanak 1 e g u j a b b âtdolgozâsâbol: „Szechenyinek Kossuth ellen emelt vâdjât, hogy f o r r a d a l o m r a k e s z i t i e 16 n e m z e t e t , 6 (Vorosmarty) sem t a l â l t a a l a p o s n a k , mint Magyarorszâg majd minden politihai tekintelye.'1 (l/drosmarty dsszea munkăi, teljes kiadâs, 1884. I. k. L X V I I I , lap.) Ha e z t erti Bihari ur e kerdesben, hât ime itt a felelet egy oly irotol, a kit bizonyâra nem vâdolhat B. ur sem — Kossuth-rajongâssal... Ha pedig n e m e z t erti, sziveskedjek nekiink megmondani: vajjon m i t josolt meg (tehât a mi b e t e l j e s u l t ) Szechenyi Kossuthrol ? s vajjon m i v e l dontotte ez ve szelybe az orszâgot?? Eleg tisztân lâtszik mâr csak ez egy idezetbol is, melyre roviden reflektâlni sziiksegesnek lâttam (nem ugyan a dolog lenyegere nezve, mert hiszen a tâjekozottaknak erre semmi sziiksegok, ha nem csak a Bihari ur kedveert), hogy ez a miivelodestortenet mino al ap os es i g a z s â g o s t o r t e n e l m i felfogâssal c s i n â l o d o t t . A tobbi — ismetlem — egesz halommal elo'ttem âllo anyagbol s ennek is tisztân csak irodalmunkat ercleklo reszebol legyen eleg most meg csupân a kovetkezoket bemutatni: Hogy Kemeny Zsigmondbol „hidnyzik a m a g y a r o s s â g" ( ! ) es o megis „regenyirodalmunkat sem a z e 1 o 11 ( ! ! ) , sem azota el n e m e r t magaslatra emelte" ; hogy „Arany v o l t h i v a t v a a magyar kolteszetet az e l e r h e t o (! !) legnagyobb magaslatra emelni"; ugyano „ v o l t h i v a t v a a kisebb elbeszelo kol teszetet is vilâgirodalmi szinvonalra emel ni" (stylus! varietas d e l e c t a t ! . . . ) ; es ugyancsak o „ v o l t h i v a t v a a l i r â b a n i s mintaszerii tokelyest adni" ( ! ! ! ) ; hogy Aranynak a forradalom utân „Kri tikai l a p j a " - i (sic! ket szoban ket hi ba!) voltak (talan a Brassai-fele Criticai Lapok-at akarnâ mondani); hogy Petofi
41 „kesobbi forradalmi eneke/tf a gyulolet inkâbb âtkozodâsokkâ, mint lelkesito szozatră teszi. (Es erre bizonyitekul — Gregusst majmolva — szuzies szemeremmel idezi, liogy „oroszlânokkal vivtunk hajdanâban, es most e t. . . . k egyenek-e meg?" — De a Biliari ur szemermetesseget — a melynek e modjât mâr n e m Gregusstol tanulta — ennel szebben es legszebben illustrâlja e muvenek es Eszthetikâjânak eloszava . . , .) •— Lâm csak, mi minden, amolyan Goethe szerinti „mindenâron-eredeti" csodadolgot tanit nekiink B. ur, a miket nem tanit se Toldy, se Beothy, se Gyulai (se senki), a kiket o v a k o n m â s o 1, vagyis igy e 1 f e r d i t ezekben es egyebekben is. Meg csak egy pâr c u r i o z u m o t : Evekkel ezelott hallhatott valamit B. ur arrol, hogy az akademia konyvkiado vâllalatâba (tervben) fel volt veve egy mii, Gyulai P â l : Petofi elete es munkâi. Nagyon vârtuk ezt, mert reg6ta fâjlaljuk mâr egy Petofihez es irodalmunkhoz melto eletrajz hiânyât. De fâjdalom, meg ma is csak vârjuk. Ha nem szerencsere megvan mâr — a B. ur konyveben, (mint a râk a levelben a czigâny szerint), a mely Katona es Bânkbânjâval es Vorosmarty eletrajzâval egyiitt emliti „ P e t o f i e l _ e t r a j z â " - t is, mint tenyleg meglevot. (O ebben es sok mâsban is hallott harangozni, de nem tudja, hogy hol ?. . .) — Valoban sajnâljuk, hogy — ismerve a B. u r t u l s z e r e n y s e g e t — e fontos folfedezeset eleg dicserettel nem jutalmazhatjuk. Valamint azt sem, hogy mig pl. Zsasskovszky Endrerol s a josâgos eg tudnâ meg hâny es hânyadrendii irodalmi vagy muveszeti nagysâgrol 15—20 sorban beszel: csupdn csak annyit tud pl. Toth Ederol, hogy kivâlt a nepszinmuirâsban es korân elhalt; Szemere Miklosrol, hogy legsikeriiltebbek trefâs versei; VajdaJânosrol, hogy gondolatmelysegre t o r e k s z i k ( ! ) , de a formară nem sokat iigyel. — S mig pl. Kerenyi Frigyesnek (kinek legnagyobb erdeme az, hogy — Petofi hozzâ irta feledhetlen utileveleit) es a hoz-
zâ hasonloknak is jut hely Magyaror szâg culturtorteneteben: pl. Imre Sândorrol egyetlen egy szo sincs, nyelv- es irodalom-torteneti s taniigyi munkâssâgârol nem tud semmit (pedig pl. a Beothy Irodalomtortenetebol is, honnan annyi apro-csepro dolgot vakon lemâsolt, kiirhatott volna annyit, hogy „a nyelv- es irodalomtortenet teren egyirânt erdeme s dolgozatokat irt" — mâr t. i. Imre S. es nem B. u r ) ; es semmit se tud pl. Felmeri Lajosrol, kinek ismert nevelestani nagy miivet meg az akademia is kenyszeriilt meglâtni, s mely mîi a 60as evek ota megjelent jelesebb nevelestani miivek kozt n e m szerepel a B. ur muvelodestorteneteben, a szinten apxocşepro forditâsok es compilâtiok mellett. (Es a Bud. Szemle megis megdicseri a paedagogia tortenetenek târgyalâsât). Veg re a curiozumok kozt emlitheto B. ur azon naiv bokja is, hogy Brassai „mindenhez hozzâ szol, de erti is." No hât en merem âllitni, hogy a Bihari ur konyvet meg Brassai sem erti. . . Ime csak nehâny es talâlomra k i kapott mutato, tisztân a hazânkat illeto reszbol. S ha meg itt is ilyesek lehetnek, mik vannak meg az idegen dolgok târgyalâsâban. Mik vannak itt kiilonosen: Shakspererol, Cervantesrol, Rabelaisrol, Diderotrol, Hugo Viktorrol, SainteBeuverol, Moliererol, Goetherol, Schillerrol, Klopstockrol, Herderrol es szâmtalan mâsokrol? Alaptalan es nevetseges âllitâsok, valosâgos c s o d a b o g a r a k , zagyvalekok, megerthetetlen s megemeszthetetlen dolgok. Egyâltalân az egesz konyv alig egyeb szâraz lexiconnâl, puszta nevsornâl, eszmek es jellemzesek, biztos irâny s osszhang nelkiil; hibâs es megbizhatatlan adatokkal, laponkent szâzâval felsorolt nevekkel, megolo szâmokkal s râadâsul — ketsegbeejto es botrânyos sajtohibâkkal, melyek magokban is e 1 v e zh e t e t l e n n e tennek az egesz miivet. S ha az egyetlen szâmbaveheto birâlat, a Budapesti Szemle birâlata sze rint is (melyre Bihari ur jonak lâtta — meg pedig egy u l t r a m o n t â n szelle-
42 mii lapban — holmi czâfolgatâs-formât tenni) olyan e mu, h o g y : „ellene s o k e s i g e n k o m o l y kifogâs emelheto; h a stilusâban afogyatkozâsok m i n d e n f a j t â j â r a s z e m s z i i r o peldâk akadnak ; ha a sajtohibâk (B. ur szerint: javitâsi hibâk ( ! ) mind s z â m r a, mind m i n osegre nezve t o m e r d e k e k s bâmulatba ejtok; ha neha z a v a r o s forrâsbol merit es a legjobbakbol oly sokat nem ismer (pl. az okori, a gorog es romai tortenet târgyalâsânâl Duncker, Lenormant, Curtius es Mommsen miiveit, s nâlunk Hunfalvi Pal, Szilâdy Aron es Fraknoi nemely kutatâsait), neha meg a helyes adatokat is e l c s a v a r j a ; h a adataine ha oly megbizhatlanok, hogy az olvaso nem egyszer m e g h o k k e n azok helytelensegen ; ha âllitâsai e l h a m a r k o d o t t a k es nem mindig megbizhatok, sot neha a l e g f u r c s â b b t e v e d e s e k eredmenyei; ha a legerosebb e l l e n mondâsokba bonyolodik ; ha az e rs z âm o k 1 / 4 - e d e h i b â s (biztositom a Bud. Sz. birâlojât, hogy e szâmitâssal n ag y o n k e d v e z e t t B . urnak); h a âlta lân a munka el van hamarkodva" : ker dem : hogy lehet azt megis „ertelmes, komoly es szorgalmas munka eredmenyenek es tanulsâgosnak" nevezni ? ! (Tanulsâgos, igen, a Macaulay ertelmezese szerint, hogy t. i. a r o s z konyvbol legtobbet tanulunk, mert gondolkozâsra es utânjârâsra kenyszerit). Hol maradt ez iteletnei a jozan logika, a szigoru kovetkezetesseg; mire valo az a „mindazâltal, azonban, de megis "-fele kovetkeztetes, melyszerint r o s z ugyan, de m e g is j 6 ? . . . Valoban, ezt olvasva, igazat kell adnunk Pulszky azon âllitâsânak, hogy Momus, a kritika istene, nâlunk kiejtette ostorât elveniilt k e z e b o l ; csak idonkint kapja fel azt a Budapesti Szem le, de ez is nagyobbakat c s a t t a n t , mint a mino'ket s i i j t * ) . Igen, mert ha
*) L. Harmonia 1883. 32. sz. (Gyulaivâlasza: Budapesti Szemle L X X X V I . sz.: Pulszky Ferencz es a kritika. Pulszky viszonvâlasza: Harmonia 1884. 6. sz. : Gyulai Pal es amostani kritika.)
meg ily lelkiismeretlenseget, ily charlataneriât, ily botrânyos iizelmet sem tud vagy nem akar s uj t a n i: rnire valo ak< kor a kritika ? ? Hârom kemeny szot mondek ki, melyekhez csak ennyit kell tennem roviden: Hogy l e l k i i s m e r e t l e n s e g : arrol mâr csak a kozlottekbol is meggyozodhetett az olvaso — mert lelkii smeretes iro ily botrânyos, ily temerdek hibâkkal telt mii vet n e m ad k i , vagy v i s s z a v o n kijavitâsra. Hogy c h a r 1 at a n e r i a : arrol meggyozo'dhetik mindenki, ha elolvassa — a muvel egyiitt — az e 1 o s z 61, mely nagy hangon egetfoldet iger e munkâban, a mely „ e g y k ' s miivelodestorteneti konyvtâr (!) akar lenni, lehetoleg mindenkinek lelki sziiksegeirol gondoskodni ( ! ! ) , a kozepiskolai oktatâst potolni es kiegesziteni", stb. stb. s az egesz vilâgra vagy legalâbb az egesz Magyarorszâgra „van szâmitva" (mert vegre kisiil, hogy semmifele osztâly es egyen sincs, a kinek e mure nem volna sziiksege). S vegre b o t r â n y o s i i z e 1 em n e k nevezheto bâtran azon eljârâs, melylyel e konyv forgalomba hozatott; hogy elofizetest vagy e l o r e megrendelest siirgetett râ szerzoje ; hogy meg a Neptanitok Lapjă-han is (oreg cicero betiikkel) verte a reklâm nagy dobjât, mely szerint o nagy kegyesen csupân csak (!) 6 frt kedvezmeny-ârban vesztegeti konyvet (kerem ! 8 helyett) a neptanitoknak, — s igy azzal sok tanintezet, testiilet es egyesek felrevezettettek, megcsalodtak, megkârosultak. Meg, mert a mi âhalâban hibâs es felrevezeto, roviden r o s z : nem er az, uram, nem hogy G frtot, de meg G piczulât sem. Azok a kritikâk, vagyis n e m-k r it i k â k pedig, melyek e miivet — olvas va vagy olvasatlan —• eleg tudatlanok vagy lelkiismeretlenek voltak a rendes chablonnal forgalomba segiteni: azok va loban meg a s e m m i n e 1 is kevesebbet ernek, mert annâl is r o s z a b b a k, mivel haszon helyett csak kârt tettek. S ha B. ur, konyve vegen, irodalmi kritikânkrol irott — kisse szinten zagyvale-
43 kos — soraiban „kritikai areopâg"-ot omlit, nagyon teved ebben is. Mert a bizony nem annyira areopag, mint inkâbb — s t a t â r i u m, vagy pedig valami felkegyelmii k e g y e l m i t a n â c s , vagy nem is tudom mi, a mely neha eliteli a jot es megkegyelmez a rosznak — uti figu ra docet. . . Mert legtobbszor nem itel, nem birâl, nem gondolkodik, nem erez, csupân jelentest tesz, lajstromoz, rubrikâz es mâsolgat vakon, lelketlenul, vagy legfolebb ismertet nemileg ; es Goethevel szolva, ha neha elkezd itelni, ember nem tudja mire velni. S ha meg aztân ezt az egy-egy iteletet is m e g f e l e b b e z i az elitelt — 6 n m a g â h o z, mint B. ur is t e t t e : ugyan ki hallgasson arra az iteletre, s hogy' igazodjek el valaki az ily labyrinthusban ? Vajjon kinek irjâk a kritikât, ha meg a szerzo urak sem akarnak arrol tuclni, s magokat es miiveiket csalhatatlanoknak, kritikân felul âlloknak kepzelik ? . . . Ezek a kerdesek epen a B. ur konyvenek mottoja, Szechenyinek e szavai folytân jutottak eszembe : „Csakmindenoldalu vizsgâlat âltal lelhetni fel az igazsâgot, s az csak a g o n d o l a t o k l e g s z a b a d a b b k o z l e s e â l t a l valosulhat." Ez igazsâg keresese adta kezembe a tollat es osztonzott meggyozodesem kimondâsâra sokakkal szemben; s ha ez kârhoztato a B. ur konyvere nezve: egyszerii oka az, hogy en konyvet e 1 o 1v a s t a m es hogy meggyozodesemet „a gondolatok legszabadabb kozlese âltal" k i i s m e r t e m m o n d a n i ; azt teve, a mivel B. ur vegzi konyvet: F i a t a pp1icati o ! . . . IV. E peldâkban, hogy ne maradjak az âltalânossâg vagy a puszta vâdolâs es negatio kenyelmes teren, felmutatek mai kritikânk szâmos hiânyai, mulasztâsai, vetkei koziil egy pârt, — onkent ertetodven, hogy az ilyeneket halommal lehetne meg felsorolni sok oldalrol. Es hogy kritikânk e hibâinak, lanyhasâgânak es
lelkiismeretlensegenek, mulasztâsainak s visszaeleseinek mily rendkiviil kâros kovetkezmenyei vannak nemzeti irodalmunkra es eletiinkre, a kozszellem- es kozerkolcsre: azt mâr fentebb bovebben târgyaltam. Hogy kivâlt napilapjaink szel lemi es erkolcsi szinvonala mennyire lesiilyedt a sok idegen es selejtes regenykozlesekkel; a sok charlatân es szennyes, sot undorito târgyu es hangu hirdetesekk e l ; a tengernyi ongyilkossâgok es mindenfele gyilkossâgok, meg âltalân a botrânyos dolgok reszletes es kiszinezett, vonzo es megmergezo leirâsaival: szinten vâzoltam. Most valamit meg ezekhez befejezesiil es osszefoglalâsul. Egy jeles angol (Bagehot) mondja, hogy a festo, az igazi miivesz, szâz meg szâz tâjat bejâr, megvizsgâl, mig egy ecsetjere valo târgyat talâlhat. Vaj jon nem illik-e ez a muveszet pinden âgâra, tehât az irodalomra is ? Amde a mai divatos- es foleg a hirlapirodalom megveti ez eljârâst. Dton-iitfelen, szemetdombon, mindeniitt keresi, vagy ha nem is, de a hol mit talâl, felszedi es feldolgozza vâlogatâs nelkiil, s feltâlalja publikuma szâja ize szerint. Nem a „ j o t es j o i " elvet koveti, hanem csak a s z e n v e d e l y es a z s e b szavât; nem szel lemi es erkolcsi hasznot akar a d n i, csak az anyagit e 1 v e n n i; csakis olyasmit tesz, a mi „kifizeti magât". . . Es hogy ezekben meg mind „haladunk", hogy mâr meg az eddig kivetelesek is kezdenek iiszni az ârral: erre eleg szomoru pelda a Peşti Naplo es a Nemzet vs, melyek mâr szinten traktâljâk olvasoikat a Zola-regenyek gyonyoriisegeivel. Csodâlkozunk kivâlt azutobbin ; valoban csodâljuk, hogy' tiirheti ezt meg a foszerkesztonek, egy Jokainak ismert i d e a l i s m u s a . Ugy lâtszik, itt mâr hiâbavalo minden jozan intes, minden nemeş felszolalâs, mert a neki vadult szenvedely, a divat es az onzes elott nincs semmi szent, nincs semmi kimelni valo. Meg csak egy evvel ezelott ez âllt a Budapeşti Szemle egy idezett birâlatâban: „En azt hiszem, nem sziikseges,
44 hogy a Peşti Naplo, az Egyetertes, sot a Fouărosi Lapok is n e m i g e n v â I og a t o t t franczia regenyekkel legyenek megtomve. Az sem, hogy a kozonseg r o s z izlesenek hodoljanak a j e 11 e m e s kiadok es szerkesztok is. Csak nem akarnak csupa — iizerek lenni P"1 — Es ime, ma mâr a megnevezett lapok sorâban tisztelhetjiik meg a m a g y a r k o r m â n y h o z kgkozelebb âllo Nemzet et is; mâr ez is r â s z o r u 11 egy Jokai regenyei mellett — — Zola ureira. Valoban, ez is szep h a l a d â s a Hon-nak Nemzet-te âtvâltozâsâban. . . De hiâba! Ki âllhat ellen a mindenhato divatnak, a kielegithetetlen szeszelynek, a hatârt nem ismero elvezetvâgynak a kozonseggel'szemben ? Ki lenne oly bolond, hogy uszszek az ar el len? . . . Kemeny Zsigmond emlit egy not, ki gyakran olvasott tortenehni miiveket, de igen sajâtsâgos modon. 0 t. i. csak — a hite szerint •— s z e p es r e g e n y e s dolgokat szerette, s ha konyveiben ellenkezokre talâlt, azon helyeket mellozte. Az egyik lapot elolvasta, a mâsikat, ha gyanus volt, olvasatlan hagyta. Igy ment vegig a vilâg esemenyein. Gyonyorkodott a paradicsomban, hol Adâm es E v a laktak; de a tiltott gyumolcs tortenetet tân maig sem ismeri, s bizonyosan fel nem tudja fogni, miert kellett rogton az embereknek veres veritekkel szerezni meg kenyeroket ? Kezebol, szeszelye miatt, kihullott az esemenyek fonala. Ertetlen dolgokat lâtott, ertelmes irânyokat nem. S joi telhetett ideje a tortenelem-olvasâsban; de semmi tortenelmet nem tudott, s egy teny felol sem mondhatott jozan iteletet. Ilyen ma a magyar kozonsegnek tulnyomo tobbsege. Ilyen szeszelyes es egyoldalu olvaso. Csakhogy epen megforditva: ez a borzalmast, a hajmeresztot, az idegrâzot, a bunt, a pikânst vâlogat ja ki mindenbol. Neki cz a szep es elvezetes. N e m is ujsâg, ha nincs benne gyilkossâg vagy botrâny. N e m isregeny, ha nincs benne hâzassâgtores, csâbitâs,
norablâs es tobb effele. Es az njsâgiro urak ? Oh azok igen udvariasak es elozekenyek : gondoskodnak folytonosan, hogy kimerithetetlen mennyisegben s vâltozatossâggal legyen mindig minden feltâlalva olvasoik szâja ize szerint. Mert ez a szolgâlatra-keszseg foszabâlya. Meg aztân a „leben und leben lassen" torvenye. Kez kezet mos. . . Valoban regenyes, csupa r e g e n yv i l â g b a n el ma a magyar olvaso ko zonseg. Az ujsâg mellett alig olvas egyebet, mint regenyt es csak regeoyt. Egy geniâlis no, Stael mondâ, hogy a nemzetek irodalmi eletoket versen kczdik es regenyen vegzik. Nem akarjuk ugyan ezt ugy erteni, hogy a regeny kezdetevel megsziinik a kolteszet; de azt igaznak tartjuk, hogy a miiveltsegnek magasabb foka sziikseges egy nemzetnel a regenyirodalom kifejlfîdesere. S hogy mi mâr e fokot elertiik volna : kerdeses ; de hogy mar is uszunk, vagyis fuldoklunk az (i d e g e n) regenytengerâramlatban: az a mily bizonyos, ep oly szomoru teny. Hât vegyek ezt fontolora azok, a kiket illet. A kozmondâs szerint: a jobol is m e g â r t a sok. De hât meg a r o s z b o l ? ! . . . Kritikusaink pedig vegre-valahâra fâradsâgot vehetnenek magoknak a r e g e n y t o r v e n y e i t tisztâzni e s kifejteni, ha mâr ennyire benne vagyunk e regenyvilâgban. Es most, mivel fentebb egy âtvâltozott laprol volt szo, emlitsiik fel meg roviden a Figyeldt is, a mely reszben kritikai, s jobb sorsot erdemelt hetilapbol vâltozott ât irodalomtorteneti haviszemleve. Tortent egyszer (1884. februârjâban), hogy a Figyelo „elhatârozta" v o l t : „a lapok lelkiismeretlen konyvbirâlatai e l l e n e b e n a jelentosebb magyar mtivekrol lehetoleg kimerito, de mindenesetre l e l k i i s m e r e t e s ismerteteseket adni, melyeknek iroja torekedni fog megkozeliteni a z i r o d a l o m t o r t e n e t legszigorubb, de szemelyeskedesektol ment nyugodt hangjât." Es meg is kezdte a szep igeret teljesiteset az „Uj lapok" iamertetesevel, melyek kozt csak egyet ta-
45 Mit j 6t, azt, a melyet veletlenul epen az inditott meg, a ki — a Figyeldt is szerkeszti. Es a tâbbiekkel egyiitt r o s z nak itelte, egyetlenegy szoval valo bizonyttâs nelkiil, az Elet es l.odalmat is, s a nelkiil, hogy bar egyetlen szâmât e 1 o Iv a s t a , vagy bar csak a lapnak es szerkesztojenek n e v e t is biztosan tudta volna. Egyik kolozsvâri napilap*) felszolalt e konnyelmii, igaztalan es lelkiismeretlen elbânâs ellen, t i s z t e s s e g t e l e n n e k belyegezve azt, s felhiva a Figyeldt, hogy bizonyitsa meg, vagy igazitsa helyre alaptalan, lelkiismeretlen iteletet. I!y ertelmii volt a megtâmadott lap figyelmeztetese is. Ezekhez jârult a Nemzet is egy helyreigazito megjegyzessel. De mindez csak hiâbavalo volt. A Figye16 egyszeriien zsebrerakta a megbelyegzeseket, de tisztessegtelen eljârâsât semmivel sem tette jovâ. Hanem annyi elegtetelt megis a d o t t a felszolaloknak, hogy a pokdosodest (mâr t. i. a megkezdett kritikâkat) szepen a b b a h a g y t a ; es azutân v e 11 magânak annyi elegtetelt az elso felszolaloval szemben, hogy ennek egy fiizeterol az e g e s z s a j t o e va 1 e l l e n k e z o , kisebbitni erolkodoiteletet mondott, s nemely czikket, mely pedig oda tartoznek, csak a z e r t s e m v e s z i f o l az o „irodalomtorteneti repertorium"-âba ( ! ! ! ) — Ime târtenete roviden, de hiven, a Figyelo nagy „ e l h a t â r oz âs"-ânak : l e l k i i s m e r e t e s e s irodalomtorteneti magaslaton â 11 6 k r i t i k â k adâsâra nezve; ime e nagy „elhatârozâs" foganatositâsa es — oly hamar elpârolgâsa. . . Igy nem adott a Figyelo (sem) kritikânknak uj fordulatot es igeii lendiiletet, a mit pedig egy irodalomtorteneti kozlonytol tân jogosan vârhatnânk.
fogalma volna a kozonsegnek?" Es âlljon itt e kerdesre e felelet: „Kritikânk, mely a figyelmet foglalkoztassa, az izlest tisztâzza, erdeket vonjon magâra, tanokat terjeszszen vâdak helyett, — kritikânk, mely gâncsait es dicsereteit egy ismert kiindulo pont, egy âltala kovetkezetesen hasznâlt, s mâsok âltal vedett vagy tagadott, de mindenesetre mysteriumnak nem lâtszo elmelet szerint osztogassa, -- ah! ily kritikânk most nincs, vagy legalâbb sokkal kevesbe van, mint egykor." * ) Tudjuk, hogy ez 3 evtizeddel ezelott mondatott. De hogy sulyban, i g a zs â g b a n nem veszitett, sot meg n y e r t azota: ki merne tagadni ? Avagy nem u g y a n a z o n viszonyok es koriilmenyek jellemzik-e m a i irodalmunkat eskozonsegiinket is, mint a melyek kozott ez mondatott ? Avagy nem igaz-e, hogy kozonsegiink sohasem tudta k e v e s b e v e gighordani tekintetet irodalmunkon, mint most; hogy n e m s e j ti a sajtomunkâssâgânak szetâgazâsait, nem az egyes konyvek fontossâgât, becset, s az egeszszel osszefiiggeset; hogy korântsem leven eleg becsmerteke torekveseinkrol, azon k6nyvet veszi meg, a melylyel legiigyesebben kinâlgatjâk; es igy a r o s z konyvnek mintegy annyi (sot meg tobb) vevoje akad, mint a jonak ; hogy a magyar olvaso-vilâg e g e s z e a m a g â r a h a g y v a, legkevesebb hatârozott nezettel sem bir irodalmunk felol ? — Vajjon mikor voltak ezek igazabbak, mint epen ma ? Vajjon nem n o v e k e d e t t - e evrol-evre maig e vâdak siilya es erejo, s vajjon nem no-e mind hovatovâbb ? — Vajjon volt-e valaha irodalom es kozonseg egymâssal t e r m e s z e t e l l e n e s e b b , szegyenletesebb es kârhoztatandobb viszonyban, mint kritikânk- van ma, egymâsnak szellemi es erkolcsi rontâsâra ?!
Hogy âllunk tehât ma kal ? Es mit vârunk attol ? Az elso kerdest legyen szabad isHa tehât — vegzi Kemeny fentebmetelnem Kemeny Zsigmonddal: „Legyen bi sorait — ohajtunk irodalmunk âltal szabad kerdenem: vannak-e most kriti- nemzeti p o l g â r o s o d â s u n k r a âllankusaink. kiknek szepmutani irânyairol doan hatni, ne hagyjuk ki szâmitâsaink*) Ellenzeh, 1884. 50. sz.: Az irodalmi *) Kemeny Zsigmond : Elet es Irodalom, tisztesseg erdekeben. 118. 1.
46 * bol a kritika emeleset. Az irodalom terjesztesere sikeresen foly be nemcsak a buzditâs, de a v i s s z a r e t t e n t e s is, mert a sok haszontalan konyu oluasdsa egyenesen a nem-oluasâsra uezet. Ezt a gondolatot fejezi ki Kossuth is — idezett leveleben —, midon azt mondja, hogy most az olvasâsi kedvnek nemcsak fokozâsa, hanem t i s z t â z â s a is kivânatos. Nemcsak sarkantyura van sziikseg, hanem f e k r e is. Mert kiilonbseg van a mai kor feladata s azon kore kozott, mely a magyar szepirodalom hajnala volt. Akor csak az volt a feladat, hogy a mit a magyar irodalom nyujt, o l v a s t a s s e k ; de most az is, hogy a mi metelyes, ne oluastassek, ha meg oly szepen magyarul szol is. A n n a l v e s z e l y e s e b b , m i n e i szebben szol.
des szerint kimondhatjuk, hogy a vâzolt megdobbento viszonyok vâltoztatâsa: irodalmunknak n e m z e t i e s e s e m b e r i e s alapon emelese es ezâltal nemzeti eletiink tisztulâsa es erosbodese erdekeben — itt ki nem fejtheto egyeb tenyezok mellett — kivâloan sziiksegesnek tartjuk es sur getjiik ezt a 3 dolgot: l-6r. A mi sajât n e m z e t i i r o d a l m u n k b o l kiindulo s azt a meglevo alapon tovâbb fejleszto, a mi s p e c i â l i s s z i i k s e g e i n k k e l szâmot ve to s azokat kielegito s z e l e s k o r i i es m e l y r e h a t 6 , a l a p o s e s rendszeres kritikât! 2-or. Ugy a n e m z e t i (irodalmi) k i n o v e s e k e t , mint a z i d e g e n h a j t â s o k a t (a vad- es tulhajtâsokat) nyirbâlo es irto, a leha f e l i i l e t e s s e g e t es konnyelmii l e l k i i s m e r e t l e n s e g e t ostorozo, a nyegle vagy szennyes î i z e r k e d e s t sujto, s ugy a f i n o m , mint a z a l j a s e r k o l c s t e l e n s e g e t (Voltaire ide alkalmazott jelszavâval: e crasson l'infame!) halâlra iildozo, i g a z s â g o s e s s z i g o r u , lelkiismeretes es kerlelhetetlen kritikât! 1
Ime, miert tulajdonitunk mi a kri tikânak oly nagy fontossâgot nemzeti irodalmunk es nemzeti haladâsunk tenyezoi k o z o t t ; ime, miert tulajdonitjuk a mai megdobbento viszonyokat — egyebek mellett — n a g y r e s z b e n a kri tika lanyhasâgânak, niânyainak es mulasztâsainak, s mert siirgetjiik ezek jovâtetelet. 3-szor. Egyszoval: g y o k e r e s es Osszegezve tehât vizsgâlodâsunk eredmenyet, mindennapi tapasztalatokon, k i t a r t o , hiuatott es dnăllo magyar tenyeken es adatokon alapulo meggyozo- kritikât!!! SzEKELY JÂNOS.
KET ISMERETLEN DAL. i c v forangu erdelyi hblgy *;&ssssl^ irâsait lâtni szerencsemul 1 8 4 8 . kozepen, fer jevel volt viszonyomnâl fogva . . . Beteg volt, halâlât sejtette, a mi be is ' kovetkezett. Ferje utâni bujâban halt el. Nezze on ât a papirokat — monda egy alkalommal — s ha talâl valamit, a mi megtartâsra melto, tegye felre. Egyebet semmisitsen meg. En sorsomert aggodom, rendbe akarok hozni mindent, mig nem keso. Itt vannak draga ferjem levelei, ezeket mind eltessziik, ezek az en kincseim; ezek magânjegyzetei kiilonbozo iroktol, amott a virâgtenyesztest illetok, emitt erde lyi holgyek s ferfiak koltemenyei, a melyek kbzi.il sokat, a mi erzeseimmel osszhangban volt, en irtam le toluk kapott eredetiekbol. Vâlogassa ki on. Aztân en is âtnezem. Ingerlo gondossâggal, edes figyelemmel szcdtem rendbe a becses anyagot s nehânybol mâsolatot vehetni engedelyt nyertem. Sok erdekes jegyzet, sok szep koltemeny volt ismeretlen szerzoktol. Kettot kbzlnni erdekesnek lâtom. Egyiket egy hblgy, mâsikat ferfi
^^Jp^juta
irta. Nem tudom megnevezni. Azt sem: vajjon nem kiirâs valahonnan. De oly eredeti, oly sajâtsâgos es nemeş mindketto, hogy meg vagyok gyozodve koltoi miibecserol. A ki elott ismeretesek, vilâgositson fel. E szâzad elejerol valok. Azon idobol, melyet az erdelyi aristocratiânak a magyar irodalom es nem zeti nyelv irânti tiszteletremelto ragaszkodâsa tesz emlekezetessd En meg ismertem azokat aforanguakat — holgyeket es urakat — a kiknek ajkân es salonaiban elsoben szolalt meg a nemzeti nyelv, edesen, mint a zene, csâbosan, mint a Syren-dal, elandalitolag, mint az erdok visszhangja s a madârvilâg tavaszi eneke. En Istenem! s a magyar kirâlyi Opera-hâzban ma is nemetul târsalog a magyarorszâgi fonemesseg elite-je. Magyarorszâgi mikor lesznek immâr a te fouraid magyarok ? Oh Erdely! edes, kedves sziikebb hazâm! Mennyire mâsok a te magyaraid, mennyivel nemzetiebbek a te forangu holgyeid most is, akkor is, brokke! Ez a hblgy, a kit51 valok e dalok, nagy szUletesii, hosszu sorra
48
megy fol nemzetsegi torzse-âgazata; dus kincsekben, s a legfobb âllâsok egyiken ragyogott nepszerii ferje. De ajkairdl mas, mint a hazai nyelv soha nem hangzott, bâr beszelte a nagy nepek nyelvet. A magyar koltâk s regenyir6k, jeles szinjâtszok es festomiiveszek kedves beszedtârgyai voltak. Minden izeben magyar. Szive egesz szerelme târsâe" s a hazâe. Finom es nyâjas mindenkihez. Fennkolt szellemii s erzese mely, mint a tenger. Szereto, tiirelmes, hitbuzgo. Azt
hiszem, a vers, a mit papirjai ko zott talâltaih, szivdben egesz tartalma szerint azon alakban elt, a mint iroja kotott beszedbe foglalta. Nem tudom, ha nem tette-e meg maga is ferje irânyâban epen azt, epen ugy, a kiben biiszkeseget le le s a ki ot vegtelenlil boldoggâ tette. En soha odaadobb, szeretobb noszivet, mint e forangu holgy^, nem lâttam. E dai az 6 szivebol volt kiszakitva, e dai az 6 szive, elete volt.
* II.
I.
A
KESZKENYO.
1
BARÂTOMHOZ.
Az igaz szeretet emlekezetere Vedd ezt! barâtodnak ismert elmejebol, Bânatim kozt otem 8 keszkenyod szelere. Kesziilt az erzesek csavargo melyebol. Fogadd el hât, kerlek, szived szerelmere! Az erzesek nagyok, E keszkenyot annak emlekezetere. De erom hozzâjuk Nincsen, ez ok hât barâtom! S valahânyszor erre veted szemeidet, Ha meg meg nem bântad edes szeHogy ily csekely vagyok. [relmidet: Ujuljon meg mindeg a barâtsâg koztiink, Melyert titkon annyi konnyeket 6n De megis! Van bennem egy ero [toztiink. [kepzete, [Ismeretlentol.J Mely a tiltottakbol belem osztont vete.
A mâsik egy hasonlo erdekes philosophiai irânyu dai, melyben a kolto a barâtsâgot dicsoiti. A verseles nehezkes, de a gondo latok melysege s a kifejezesi ero erdekes olvasmânynyâ teszi. 1 s
Ez az, mely kozottunk E l ! s âmbâr vetettiink Ezzel mi egy uj eletre Barâtom! szert tettunk [Ismeretientol.]
Erdelyben az, a minek neve M.-orszâgon : ralia, kendo, zsebkendo. Oteni, a tovel v ă m i i , beszegni
Kozli:
JAKAB
ELEK,
A BOLDOG IRNOK. +
*
!• mily igaz, liogy Korpa Demetern e -PITTTTTI^ ^ hivnak, annyira bizonyos, hogy atyâm Korpa Sâmuel egyiyT, îf ke vala kis vârosunk elsorangu i-o^oJ iparosainak; a mi onnan is kitii•4nik, hogy a vârosi notarius ur gyakran volt vendegiink, sot ketszer, Jânos ocsem keresztelojen es meg egyszer — de errol kesobb fogok beszelni — maga a szolgabiro ur is szerencseltette hâzunkat. Egyebirânt edes anyâm nemeş sziiloktol szârmazott s egyik testverocscse megyei irnoksâgig vitte fol. E csalâdi osszekottetes orokos biiszkesege is volt. Gyakran hozâ fel nekem, mint kovetendo peldât nagybâtyâm eletet; ki gyonyorii irâsa miatt nagy becsben âll az alispân elott is. — Oh kedves Demeterem, — mondâ olykor — mily boldoggâ tenned anyai szivemet, ha te is egykor, mikent 6, irnokkâ lehetnel. Atyâm mint nem nemeş, s igy kozonsegesebb gondolkozâsu egyeniseg, nem ertett egyet e tekintetben anyâmmal. 0 iparosnak szânt engem. E kerdes felett aztân gyakran voltak heves osszeszolalkozâsaik.
$¥g p jp$;
— Soha sem fogom engedni — tort ki anyâm -—, hogy az en kis Demeterembol mesterember legyen. Nem akarom, hogy egykor neje ugy szegyelje ferje âllâsât, mint nekem kell a tiedet nem egyszer szegyenleni. Familiâmban soha mesterember nem volt. Szegenyek voltak bâr; de mindig megtartot-
tâk rangjuk meltosâgât. Nagyatyâm kozsegi notârius volt, atyâm kântor, ocsem megyei irnok. Mutass az egesz Korpâs familiâba egy ily uri rendhez tartozo egyeniseget, s en egy tâl korpât kesz vagyok vacsorâra megenni. — Nem akarom — szolt atyâm mogorvân, hogy fiambol is oly koldustarisnya legyen, mint nagy familiâd majdnem minden tagja. Anyâm elerzekenyiilve olelt ekkor keblere s fuldoklo hangon mondâ: — Nem, nem es soha nem! Inkâbb most facsarom ki nyakât, mintsem e kedves kis kezeket is a gyalu kergesse tegye. Mi volt termeszetesebb, mint hogy azon pârthoz szegodjem, mely urrâ, bol doggâ akart tenni. Gyiiloletet ereztem atyâm osszes mîîszerei ellen, s e gyulolet tettekben is nyilvânult. A fiireszek fogait titokkan letordelem, a baltâkat egymâshoz utem elokkel, a vesok finom elet a legkemenyebb koveken tevem probară, — a gyaluk nyelvet pedig rendesen kiloptam. Nem mondom, hogy e tettemnek komolyabb kovetkezmenyei ne lettek vol na olykor; de az atyâm kerges kezenek nyakam hâtso reszevel valo erintkezesebol eredt s kellemesnek nem igen mondhato erzeseket mindannyiszor megtorlâm Joska inasunkon, kinel ha nem is voltam idosebb, de mindenesette erosebb valek; mert neki bizony gyenge kosztjârt ki, mig engem anyâm ugyancsak joi tartott.
54 Nyolcz eves koromban — hogy otthon ne lâbatlankocljam es hogy tanuljak valamit — sziileim kozos megegyezessel a helybeli kântor-tanitohoz adtak, ki egy atyâmtol meg korâbban kolcsonzott penzosszeg kamatâban, belolem egesz tudost igert faragni. Anyâm kiilonosen az irâs tanitâsât kote komâjânak szivere, melynek nagyobb sikeret egy-egy sonka, pâr veka htivelyes vetemeny s mâs ily aprosâgokkal velte biztosithatni. A kântor pedig, ki tobbet nezett a kancso fenekere, mint tanitvânyaira, e kiildemenyeket azzal hâlâlta meg, hogy a pap es notarius fiâval egyiitt a „belso" szobâban tartott, s csak a ko zos lapdâzâsnâl erintkeztiink a „paraszt" fiukkal. Negy evig jârtam mâr az iskolâba, joformân osszes tudomânyom az ol vasâs es irâsbol âllott es azon versbe szedett illem- es erkolcsi szabâlyok kony vnelkiili tudâsâban, mely igy kezdo'dik : i „Jokor kelj fol, oltozz, mosdjâl, s azistenhez fohâszkodjâl." Mâr e bolcs intes elso sorât sem igen tartâm m e g ; mert en voltam, a ki a hâznâl legkesobbre hagyâm el anyâm âltal mindig oly puhâra vetett âgyamat; miert is atyâm nem egyszer mergesen huzta le rolam a takarot. Termeszete sen a gyalu durva emberenek tâvozta ntân anyâm râmbornlt, csokjaival halmozott el, s oly helyesen fejtegete, hogy nekem, m i n t ă j o v o i r n o k â n a k n e m is sziikseges magamat a korânkeleshez szoktatni. Atyâm nem volt a tanulâsban tett elomenetelemmel sem megelegedve s ezert folytonos szemrehânyâssal illetett. S hiâban vetem ellen, hogy i r â s o m mondhatni a legszebb ; mert meg csak Kajsza Miska ir nâlam szebben, — ez 6t nem sokat vigasztalâ. Mâr-mâr tenynye lett atyâm azon ohaja, hogy az iskolâbol kivesz, es a mirhelybe foglalkoztat, midon szerencsemre megerkezik nagybâtyâm a megyei irnok es neje. Csalâdunk oromtinnepet iilt. Mind-
nyâjan biiszkek voltunk e szerencsere. Legkevesbe ugyan atyâm ; de hisz 6 mint fentebb is emlitem, nagyon kozonseges gondolkozâsu ember volt, — egyebirânt o is igen szivesen fogadâ rokonainkat. Anyâm nem tudott eltelni a dicserettel, — s kiilonosen sokszor folhozâ azon koriilmenyt is, hogy nagybâtyâm felesege mily valodi uri csalâdbol valo t. i. a megyei kiado leânya, — kinek atyai hâzânâl egy anyai âgrol maradt regi zongora is volt, — s edes anyja leâny korâban talan meg jâtszodt is rajta. Aztân hogy a kedves Lidi hârom egesz evig egy nevelo intezetben is tanult, a szolgabironeval egyiitt, es hogy azzal t e g e z 6 b ar â t n e . Ez alig hiheto dologrol meg is gyozodtem aztân nem sokâra. Anyâm egy nagy estelyt rendezett, melyre a szbiroek is hivatalosak voltak. Az asztalfon termeszetesen a szolgabirone iilt Lidinenemmel, s gyakran lopodztam hâtuk moge, hogy sajât fiileimmel halljam a csalâdunkra_ nezve oly hizelgo bizalmas pârbeszedet. Es valoban tegeztek egymâst! Kifutottam azonnal a miihelybe, hol az osszes legenyek es mâsok elott kerkedve beszeltem el a tortenteket. Sot meg annyival meg is toldâm, hogy lâttam, midon megerkezesiinkkor a szolgabirone Lidinenit tobbszor megcsokolâ; holott ugy tortent, hogy midon Lidi neni nagyot sikoltva megcsokolni akarâ, a szolgabirone egyik kezet feleje nyujtâ, mig a mâsikkal a zsebkendot tarta szâjâhoz es erosen elkezdett kohogni. A mire Lidi neni nagyon elszomorodott, — termeszetesen sajnâlva kedves barâtnejât. Nagy megbotrânkozâssal tapasztalâm, hogy eloadâsom a miiheljben nem teve meg a kepzelt hatâst. Sot elso legenyiink azt a szemtelen megjegyzest te ve, hogy a szaironet utoljâra akkor lâtta, midon mâg mint leânytol atyja kereskedeseben âcsplajbâszt vâsârolt. Ez a nyilatkozat szerfelett diihbe hozott s megvetessel hagyâm oda amiihelyt. Ezutân meg kozelebb huzodtam a
55 szolgabirone es Lidineni hâtamoge. Egyszer a szolgabirone hâtra fordulva megsimogatâ arczomat, s anyâmtol leereszkedo nyâjassâggal kerde, hogy „a kis Demetert mino mestersegre szânta?" — Semmi mestersegre — szolt anyâm sertett onerzettel, — tanittatni fogjuk, s ha isten megsegiti, hivatalnokkâ lesz. Atyâm egyet kohtigott, de semmi ellenvetest nem tett. E percztol kezdve el Ion vetve a koczka. Anyâm es Lidineni szepen kifoztek mindent. Meghatâroztâk, hogy a kovetkezo oszszel a kollegiumba visznek. L i dineninel leszek egesz ellâtâson, s meg 16'n hatârozva az ezert jâro dij is, mely tett havonkent bizonyos buza es hiivelyes vetemeny-szolgâlmânyokon kiviil 4 forintot. Egyebirânt mint Lidineni mondâ, 6 annyira kedvel engem, hogy akâr ingyen is szivesen elfogadna, •— ha ez âltal nem sertene meg sziileimet. Gyorsabban, mint gondolâm, kovetkezett el a rettegve vârt szeptember honap, melyben nekem meg kelle kezdenem valodi tanuloi pâlyâmat. Lidineniekhez szâltunk. S valoban igen szivesen fogadtak, kiilonosen midon szekeriink tartalmâval teljesen megismerkedtek. Szegeny anyâm a kiszabottakon kiviil annyi mindent folrakott, hogy hârom eros lovunk alig vala kepes behozni. A megvâlâs percze sztileimtol, s kiilonosen anyâmtol fâjdalmas vala. De bâtoritott a czel, az anyâm âltal annyira magasztalt irnoksâg kepe. Most is emlekszem szegeny jo anyâmnak elvâlâsunkkor hozzâm intezett szavaira: •—• Kiilonosen a szepirâst ajânlom kedves kis Demeterem figyelmedbe. Az fog teged âllâsba helyezni. Mily lâtnoki szavak valânakezek! Valoban ennekkoszonhetemjelenlegi boldog, megelegedett helyzetemet. Tanuloi pâlyâm elso idejet egy reâm nezve igen fontos koriilmeny teve kelle-
metlenne. Mint mâr mondâm is, igen jo etvâgygyal dicsekedtem, a miert is — negyszemkozt megvallva — „Nagybendoju"-nek csufoltak. De hât tehettem en arrol, sot tehetek-e most is arrol, hogy jo etvâgyam van? Hisz ha nem szegyen szomjasnak lenni, miert lenne az az etvâgy ? Szoval Lidineninek kifogâsai voltak, mikent 6 lyfejeze magât „a szent termeszet eme eroteljes nyilatkozmânyai" ellen. Oly sziiken merte ki szâmomra az eteladagokat, hogy az asztaltol folkelve, rendesen meg ehesebb voltam. A kenyer elzârva volt s meg azon sem tolthetem ki melto bpsznmat. En tehât eheztem szornyen. Eheztem reggeltol-estig, hetfotol-vasârnapig. Hogy ketsegbe nem estem, egyediil azon remenynek kSszonhetem, mely a karâcsonyi sziinnapok kepeben tiindokolt felem. Oh dicso keresztyen vallâs, mely egy ily napot teremtel, mint karâcsony, melyen joi lehet lakni. Az ehseg vallâsossâ tett. Ha templom elott mentem el, mindig âhitattal nezem azt es vettem le ajtaja elott sipkâmat. Nagybâtyâm naptâra gyakran Ion tanulmânyaim târgya. Ez osszes tanulmâny csak egy lapra irânyult ngyan, a dicso deczember honapera, azon honapra, melyben a veressel nyomott karâcsony napja, oly boldog remenyekkel kecsegtette kiehezett gyomromat. Vegre megerkezett a vârva-vârt nap es vele sziiloim ernyos szekere.
Talan eletem legboldogabb percze volt ez. Szo a mi szo, edes anyâmat is kivântam lâtni. De midon gyermeki szeretetemet a rendes kezcsokokkal lerottam, azonnal szekerunkbe temetkezem, s felora mulva a jollakâs kellemes erzetevel szâltam abbol le. Mâsnap mâr otthon valek, a legenyek, inasok es a gj aluk târsasâgâban, hol most mâr eszrevehetoleg jobban valek respectâlva. A legenyek most mâr nem tegeztek le, az inasok keszseggel engedelmeskedtek nekem, — szoval irânyomban mindenki megvâltozott. Meg a r
56 szerszâmok is. Legalâbb a sziinido vege fele ugy vettem eszre, mintha azok barâtsâgosan marasztottak volna. Megvalva az igazat, en szivesen is engedtem volna e marasztâsnak, hogy ne lâssam soha tobbe az iskolât es bâtyâmat az irnokot, a szâmomra oly boszantolag kicsiny eteladagokat mero felesegevel egyiitt. Termaszetes ekkor igen egytigyii fiucska valek. De mennem kellett. Igy telt aztân ev ev utân, Mivel anyâm meghagyâsa szerint minden eromet a szepirâs elsajâtitâsâra forditottam, s mivel mâsfelol — mint anyâm nem egyszer megjegyze — esztehetsegemet illetoleg egeszen atyâmhoz titottem — kiissajât vallomâsa szerint „soh'sem hasogatta az eget", bizony szerfelett gyenge tanulo valek, nem egy osztâly padjât kelle ket evig is faragnom, mig vegre egyikben ugy megtalâltam ragadni, hogy az iskolai torvenyek ertelmeben tanulmânyaimat ott tovâbb nem folytathattam, vagy mint 6k eleg goromba nyelven magukat kifejeztek: „kicsaptak".
ne hazamenned. Apâd elnadrâgol, anyâdnak csak szomorusâgâra lennel. Maradj nâlam. En ezutân ingyen adok neked ellâtâst. Holnap bemutatlak a fonotarius urnak; meg lesz engedve, hogy munkâdat az irodâba vegezd. Egy kis mellekes jovedelem — mely ha nem csorog is, de bizonyâra cseppenni fog — a dohânyt es apro koltsegeidet fedezni fogja; aztân idovel egy dijnoksâg, sot esetleg meg egy irnoksâg is elotted âll. Az eszme tetszett. Majdnem konyezve koszonem meg bâtyâm ajânlatât. Tehât holnap belepek a szent helyre, hova âbrândaimnak îegtulzobb kepei vittek mâr gyermekkorom ota. Mâsnap reggel bâtyâmmal felmentem a megyehâzâhoz. Nagy ketemeletes odonszerii epiilet ez, melynek utczai szep vilâgos szobâit az alispân, fojegyzo es mâs fobb tisztviselok lakâsai foglalâk el, — a mâsolâssal foglalkozo irnokok, a folyoso kevesbe vilâgos, de telen igen jo meleg szobâiban voltak elhelyezve. Itt kaptam en most mâr egesz kiilon asztalt, mely kozvetlen a bâtyâme mellett volt. Bar tetszett volna az egnek, hogy asztalaink sokâig egymâsmellett legyenek. Oh, mintha csak ma tortent volna !
Ekkor mâr felnott legenyke voltam. Kortârsaim a miihelyben mint segedek tisztesseges fizetest kaptak, — s en meg semmisem valek. Bizony sokszor vetemedtem azon balga gondolatra, hogy jobb lett volna Egy delutân bâtyâm igy szolott hoznekem atyâm tanâcsâra hallgatni. Kiilo- zâm : nosen j eleniegi helyzetemben azt sem — Demeter ocsem, valami iratot tudtam mitevo legyek. Haza a vilâg csiif- az iiveges szekreny tetejen feledtem, sziikjânak csak nem mehettem. segem van râ, hozd fel. A veletlen megis vegre segitsegemSietve mentem lakâsunkra. Az ajre jott. tot bezârva talâltam. Bâtyâmnak, a megyei irnoknak, szeA konyhâban filo szolgâlotol kermei naponkent gyengiiltek, ugy hogy az dezoskodtem a kulcs irânt. u tobbi idoben lemâsolando darabjainak Az rohogve mondâ — hogy a tenslegnagyobb reszet hazahozvân, âltalam asszony benn van a fonotarius urral. iratta le. Meg most sem ertem, mit tudott Irâsom oly szep volt s kiilonben azon rohogni, hogy asszonyânak fontos is a hivatali formalitâsokat annyira el- megbeszelni valoja volt a fonotarius ursajâtitottam, hogy bâtyâmnak valodi jobb- ral, hisz az csak dicsosegere vâlhatik a keze lettem. hâznak. S azt csak nem kivânhatja sen(.) tehât midon iskolai szerencset- ki, s legkevesbe egy buta cseled, hogy asszonya alkalmat adjon a ki s bejârâs Iensegemrol ertesiilt, igy szolott: — Demeter ocsem! Neked kâr len- âltal a folytonos megzavarâsnak.
57 Csendesen mentem vissza, folyton azt hânyva fejemben, hogy megis boldog ember ez az en bâtyâm, a kinek muvelt felesegevel meg a fonotarius ur is oly szivesen elbeszelget. Dicsekedve adtam is elo bâtyâmnak, hogy az iratokat miert nemhozhatâm el. Az irnokok nagy hahotâja kiserte beszedemet; de bâtyâm hihetoleg az irnokokra megharagudvân, kalapjât veve s azonnal eltâvozott. Szomoru este volt. Sogorasszonyomat kisirt szemmel talâltam. Koszontesemet alig fogadta. Fel nem tudâm fogni, hogy miert haragudhatik reâm. Jobb lesz nekem — gondolâm — szobâmba vonulni, hol nemsokâra nyugalomra is hajtâm fejemet. Elso âlmombol zorej ebreszte fol, — s bâtyâmat lâttam gyertyâval kezeben bejonni. Lâbujhegyen ment a szoba kozepeig s ott a gyertyât egy asztalra leteve. Lâtva, hogy alunni kepzel, s hogy felebreszteni nem akar, en is alvâst szinlelve, figyeltem mozdulataira.
tyâm, egy rendes fizeteses i r n o k , magât agyonlqjje? Csak kesobb a temetes utân tudâm meg az ozvegytol, hogy ongyilkossâgât a teljes megvakulâstol valo felelme idezte elo. Nehâny nap mulva a fonotarius ur igy szolt hozzâm: Demeter! Az a szegeny asszony minden vagyon nelkiil marad el ferjetol, maga segithetne rajta. En kineveztetem bâtyja helyere irnoknak azon feltetel alatt, hogy fizeteset pontosan mindig âtadja az ozvegynek; a ki viszont rokonilag gondoskodni fog a maga teljes ellâtâsârol. Bâtyâm halâla utân az elsojoperczem vala ez. Tehât elerem vâgyaim netovâbbjât, rendes irnokkâ leszek, s ezenkiviil alkalmam nyilik szeretett bâtyâm ozvegyen is segiteni. A kinevezesi okmânyt hamarmegkapâm. Hivatali eskiit soha senki sem tett le boldogabban, mikent en.
Boldogsâgomat meg az is nevelte^ hogy sogorasszonyom naponkint szivesebb es szivesebb lett irântam. Egyszer Leiilt egy szekre s csiiggedten eresz- midon ketten estelizenk, azt mondâ: te le fejet. Te Demeter! Ne hivjâl tobbet neAztân irni kezdett. ninek. Egeszen megvenitesz. Hisz nincs Levelet irt, melyet czimezve es leis koztiink oly nagy korkiilonbseg. zârva, maga melle az asztalra helyezett. Szemebe — szep szemeibe nezve, Ismet gondolkozni lâtszott. Vegre valoban meggyozodtem, hogy sokkal fiazsebebol egy pisztolyt veve elo, azt gontalabb, mint eddig hivem. dosan megvizsgâlta. Nehâny honap mulva mâr felkert, Egy durranâs — es az en kedves hogy tegezzem en is, s hogy rokoni erjo bâtyâm eletteleniil rogyott a foldre. Eszeveszetten ugrottam fol âgyam- zetet kimutassa, szeretettel megcsokolt. bol, felesege is azon perczben rohant a Naprol-napra tobb-tobb rokonszenszobâba s ketsegbeesetten borult râ. vet ereztem irânta, s ezt 6 is eszrevetAz elso szo, mit sirâsa kozben mon- te, mert bâtyâm halâla utân ugy mâsfel evre igy szolt: dott, ez v o l t : — Demeter, ezt neked
koszonhe-
tem! Ereztem hibâmat, Igaza volt. Miert nem akadâlyoztam meg e szornyii 6ngyilkossâgot. De mikent gondolhattam en arra, hogy egy oly szereneses ember. mint bâ-
Edes Demeter ! En azt hiszem, hogy te a rokoni szeretetnel tobbel viseltetsz irântam. Mint a csinyen kapott gyermek, pirul tam el. Ne szegyeld magad. Nem haragszom erte. Hisz ez erzelmet en is v i -
58 szonzbm. En szeretlek teged kedves Demeterem! E szavaknâl hevesen olelt ât es csokolt meg. Demeterem, kedves angyalom, mi boldogok lehetiink egylitt, — enhozzâd megyek noiil. Ugy is tortent. E napok boldogsâgât csak egy levei zavarâ, apâm levele. Nemcsak hogy menyegzonkre nem akart eljonni, de meg ossze is szidott leveleben, hogy nagybâtyâm feleseget, ki „majdnem anyâm lehetne" veszem el.
lett, ki szinten megtisztelte hâzunkat ; s ki azota is folyton megmaradt legjobb akaromnak. Mily megelegedett eletet elek! Nom a legkedvesebb asszony a vilâgon, s ha szegeny atyâm elne, bizony visszavonnâ szavât, mert felesegem naprol-napra fiatalodik es szepill, mig en irnoksâgom tizenotoiik eveben mâr itt-ott 6'sziilni is kezdek. De ez illik is azon tisztesseghez, mely kivâlo kepessegem folytânkoriilvesz, — hisz az osszes megyei irnokok kozt en vagyok a legszebb iro. A Nagymeltosâgu magyar kirâlyi Miniszter urakhoz a felterjeszteseket csak en mâsolom. Mily valodi onerzettel tolt ez el engem.
Termeszetesen az oregnek nem volt igaza. Felesegem napnâl vilâgosabban bebizonyitâ, hogy koztiink alig van nehâny ev kiilonbseg. Nem is hiszem, hogy az egesz orDe anyâm ott volt menyegzonkon, szâgban nâlam boldogabb irnok az elso helyen uit, a fonotarius ur mel- legyen. HORY BELA.
MUFORDITÂSOK. i. Elâtkozott
hely
(Angolbol.) Lelkem orszâga most mâr a tied,
E l â t k o z o t t hely ez, szep kedvesem.
Szivem szerelme. elfoglalhatod.
A tobbi reszen urno vagy magad;
Vedd hât uralmad ală lelkemet,
Orokre zârtam ezt el, jobb nekem,
Szivem' kirâlykent te kormânyozod.
Belepnem hogyha tobbe nem szabad.
Egy gondolat marad csupân enyem,
Tobbe soha! Ott laknak szellemek,
Es ez orokre fuggetlen marad,
Kiket ha meglâtsz, szived megriad,
Egy kamra lesz csak szivem rejteken.
S kedves mosolyod eluzik ezek . . .
Hova bemenned neked sem szabad.
Igy jobb, belepned hogy ha nem szabad.
E l â t k o z o t t hely az regata mâr,
Ha hât szeretsz, ne bântson tegedet,
Bezârtam en is. kulcsât elvetem,
E gondolat hogy csupân az enyem.
Hol keserii. hol mely viz folydogâl
Mosolygj hât edes, elvezz es feledd
Sotet tengernek ârnyas feneken.
Ez a t k o z o t t helyet szum rejteken.
II. E l v â l â s
es
halal
Lenau koltemenye. Ha kesziiliink a vegso harczra.
Jaj! jaj! a kik meg a halâlnak
Isten kegyelme joi akarta,
Âgyânâl is kony nelkiil âllnak!
Hogy szerettink ha koriil âllnak,
Mert egesz eltiikon keresztiil
Nem âllnak ellen a konyârnak.
E titkos borzadâly âtrezdiil.
Igy râ borul a konyek fâtyla
De nem oly szornyii a halal sem,
A remito, a zord lâtvânyra,
Ugy nem rettegnok iszonyât sem,
Mint hagyja el burkât a lelek,
Mintha szemiink vegig nezhetne,
A vegtusa mikent er veget.
Ket szîv mint vâlik, szakad kette. HEGEDCS ISTVÂN.
ERDO-VÂGÂS. Egy jimker elbeszMese. Ii'TA:
C^-ROF
Ş T O L S T O J
85*-ik ev telenek kozepen a l?f mi utegiink a Kaukâzusban, Ba^ Ţ l p ? - ^ lysoj-Csecsenben tâborozott. Fob'? T ^ r u â r 14-en este megtudva, hogy ^ J a szakasz, melyet tiszt nem le+ teben en vezenyeltem, ki van ren? delve a holnap erdovâgâsra indulo zâszloalj melle, s meg este megkapva es kiadva a sziikseges parancsokat, a rendesnel hamarâbb tertem sâtramba, s nem leven meg az a rosz szokâsom, hogy izzo szennel melegitsem fel sâtramat, levetkezetleniil fekiidtem le a czolopokre csinâlt âgyra, s szememre huzva a eserkesz kucsmât, begongyolkozve kopenyegembe, elaludtam azzal a kulonos mely es nehez âlommal, a mely az embert a nagy siirgesforgâs es nyugtalansâg pillanatâban, a veszely elott szokta meglepni. A holnapi iitkozetre valo kilâtâs hozott engem ez âllapotba. Reggel hârom orakor, mikor meg egeszen sotet volt, valaki lehuzta rolam a meleg bundât, s egy gyertya voros lângja kellemetleniil erinte âlmos szemeimet.
J ^ E O .
pohâr teât es megmosdottam jcges vizben, kibujtam a sâtorbol s az âgyukhoz mentem. Sotet volt, s kodos es hideg ido. Az ejjeli tuzek, melyek itt-ott lobogtak a tâborban, megvilâgitva az âlmos katonâk alakjât, kik koriilottiik helyezkedtek eî, meg noveltek a sotetseget homâlyos, voroses fenyiikkel. A kozelben egyhangu, nyugodt horkolâs hallatszott, tâvolabbrol beszed es a gyalogsâg fegyvereinek csorgese, kik kiindulâsra kesziiltek ; fiist, ganej, kanocz es kddszag erzett; az ember hâtân reggeli borzongâs futott vegig s a fogai onkenyteleniil osszeszorultak. Csak a lovak topogâsârol lehetett sejteni ebben az âthatolhatlan sotetsegbcn, hogy hol vannak a felhâmozott fogatok es a csillâmlo pontokrol, hogy hol âllanak az âgyuk. E szoval : „Isten neveben", înegzorrent az elso âgyu, utâna a toltenyes szeker, s az egesz menet megindult. Mindnyâjan levettiik sapkânkat es keresztet vetettiink magunkra. A mint szakaszunk a gyalogsâg âltal kepezett kozbe jutott, me.gâllott s negyedorâig vârt az egesz hadoszlop megalakulâsâra s a parancsnok megerkeztere.
„Kerem felkelni" — mondâ egy hang. Felneztem s ontudatlanul visszahuztam ma— Egy emberiink nincs sehol, Petgamra a bundât s ismet aludni kezdtem. rovics Miklos! mondâ, hozzâm jove egy „Kerem felkelni", ismetle Demeter, kerlelfekete alak, kit csak hangjârol ismertem hetleniil râzva engein vâllamnâl fogva. „A gyalogsâg kimegy." En hirtelen ontudatra meg, hogy a tiizmester Makszimoff. — Kicsoda ? ebredtem, kinyujtoztam es felugrottam fektembol. Miutân hamarosan megittam egy — Velencsuk nincs sehol. Mikor be-
61 fogtak, ott volt, en magam is lâttam, most egy tatâr temetâ' magas sirfâi; balra es pedig eltiint. elo're a kodon keresztiil valami fekete szaMivel valosziniitlen volt, hogy a zâsz- lag tiint elo'. Az âgyukat felâllitottuk. A loalj azonnal induljon, elhatâroztuk, hogy nyolczadik szakasz, melyet fedezesiinkre elkuldjiik a Velencsuk keresesere Antonof- rendeltek ki, gulâkba rakta fegyvereit; es fot a gefreitert. Nemsokâra ezutân elottiink egy zâszloalj gyalogsâg, puskâkkal es feja sbtetsegben toporzekolt nehâny 16: a szekkel elment az erdo'be. Nem telt bele 6t percz, minden olparancsnok erkezett meg kiseretevel; ez utân megmozdult es elindult az oszlop fe- dalrol mâglyâk kezdtek ropogni es fiistolje, vegre mi is, — de Antonoff es Velen ni, a katonâk elszeledtek, fujva a tiizet es csuk meg nem keru.lt elo'. Azonban alig igazitvakezzel-lâbbal, az âgakat es torzseket mentiink szâz lepesnyire, mindketten utol- czipelve ; az erdoben szakadatlanul hangzott szâz meg szâz fejszecsapâs es a leertek benniinket. — Hol volt ? kerdeztem Antonofftol. esett fâk zuhanâsa. A tiizerek, nemi versengessel a gya— Az âgyuk helyen aludt. logsâggal, helyeztek el mâglyâjokat es no— Talan reszeg, vagy mi ? ha mâr ugy egett, hogy ket lepesnyire le —• Egy cseppet sem. hetetlen volt hozzâ kozeledni s a suni fe — Akkor hât hogyan aludt el ? kete fiist vastagon gomolygott ki a zuzma— Nem tudhatom. râs âgak kiizt, melyekrfîl a cseppek sustoMintegy hârom orâig lassan haladrogva hullottak a tiizbe, a katonâk meg tunk elo're valami felszântatlan, hoval nem folyton raktâk. S mindez meg keves volt takart, torpe bokrokkal fedett foldon, me nekik, vastag fatorzseket vetettek a tetejebe lyek recsegtek az âgyuk kerekei alatt s alâja giz-gazt gyomoszolva, fuvâssal elesza hangtalan sotetsegben. —• Vegre mitettek a tiizet. utân âtgâzoltunk egy nem mely, de rend Mikor a mâglyâhoz mentem, hogy kiviil sebeş folyon, megâllitottak benniin ket. Az elo'seregben egyes karabelylove- egy szivarkâra gyujtsak, Velencsuk, a ki sek hallatszottak. Ezek a hangok, mint anelktil is sohse iilhetett nyugton, most rendesen, kiilonos elenkitoleg hatottak rânk. legnagyobb buzgalommal forgolodott a mâgAz egesz hadtest mintha felebredt volna: lya koriil, s tulsâgos szolgâlatkeszseggel .1 sorokban beszelgetes, mozgolodâs es ne- a mâglya legkozepeb6'l vett ki kezevel egy vetes hallatszott. A katonâk: ki czivodott szenet, —• s miutân vagy ketszer âtvea târsâval, ki ugrâlt egyik lâbâiol a mâ- tette egyik kezebol a mâsikba, ledobta a sikra, ki egy darab szâraz kenyeret râg- foldre. — Te, gyujtsd meg a kanoczot. csâlt. Azalatt a kod lâthatoan fehercdni kezdett keleten, a nedvesseg erezhetove es add oda — szolt egyik. A kanoczot vâlt s a koriilfekvo' târgyak lassankent ki- adjâtok ide, he, mondâ a mâsik. keltek a sotetsegbol. En mâr megkiilonMikor vegre a Velencsuk segitsege boztettem a zold âgyutalpakat, atoltenyes nelkiil, ki ismet a kezevel akart kivenni szekereket es az âgyuk kodos nyirkossâg- egy szenet, meggyujtottam a szivart, meggal boritott erczet, az elo'ttem ismeretes, egetett kezet kopenye hâtuljâhoz torolve, akaratlanul is a legkisebb reszletekig ki- ugy kell lenni, csak azert, hogy csinâltanult katonâk es lovak atakjât, a gya- jon valamit, megfogott egy nagy juhartuslogsâg sorait fenylo' szuronyokkal, — ke- kot es himbâlva vetette a tiizbe. Mikor nyeres tarisnyâkkal es ev6'edenyekkel hâ- vegre ugy tetszett neki, hogy mâr pihentukon. het, oda ment a tiiz legkozelebe s kigomCsakhamar ismet meginditottak ben niinket s nehâny szâz lepest teve, kijeloltek helyunket. Jobbrol lâtszott a kanyargos folyam meredek partjdval es lâtszottak
bolva kopenyenek hâtulso gombjait, a lâbait szetvetve es nagy fekete kezeit elo' re nyujtva s szâjât kisse felrebigygyesztve, dormoge:
62 — Ejnye! a pipâmat elvesztettem. Ez mâr baj, halljâtok ! mondâ kis hallgatâs utân, nem intezve senkihez szavait kiilonosen. II.
kezdenek szaporodni. A ravasz henczego rendesen ekesszolo es olvasott, rozsaszin ingben jâr, nem eszik a koziis szilkebol, magât osszehasonlithatlanul fennebbâllonak tartja a kozkatonânâl es ritkân szokott oly jo katona lenni, mint az elso alosztâlyba sorozott henczego.
Oroszorszâgban fokent hârom katonatipus van, mely illik az egesz hadseregre: a kaukâzusiakra, az ormenyekre, a testorokre, a gyalogsâgra, a lovassâgra, a tiizersegre stb.
Az elszântak tipusâbol, valamint a henczegok tipusâbol is az elso alosztâly, a jokedvii elszântak osztâlya, az erdekesebb, fojellemvonâsa az elpusztithatatlan jokedv, kitiino kepesseg mindenhez, gazdag Ezek a fobb tipusok szâmtalan al- termeszet es bâtorsâg; mig a mâsodik alosztâly, a ketsegbeesett elszântak tipusa, osztâlylyal birnak s a kovetkezok: szintoly hasznavehetetlen, ilyenek azonban, 1. Engedelmesek. az orosz hadsereg becsiiletere legyen mond2. Henczegok es va, meglehetos kis szâmmal fordulnak elo, 3. Elszântak. es ha fordul is elo ilyen, a vele valo pajAz engedelmesek felosztatnak a) hitâskodâstol magok a katonâk huzodnak degveriiekre es b) szeleskedokre. vissza. Vallâstalansâg s bizonyos bâtorsâg A henczegok felosztatnak a) gorom- a bunben — fojellemvonâsa ez osztâlynak. ba es b) ravasz henczegokre. Velencsuk a szeleskedo engedelmesek Az elszântak felosztatnak a) jokedvii osztâlyâhoz tartozott. Kis-orosz sziiletesii elszântakra es b) ketsegbeesett elszântakra. volt, mâr 15 eve âllott szolgâlatban, s ha A legnagyobb niervben elofordulo ti- nem is kitiino es nagyon iigyes katona, pus — a legkellemesebb, legrokonszenve- de jo, egyszerii, szerfelett buzgo, ha nem sebb s âltalâban keresztenyi erenyekkel, is mindig akkor, mikor kellett volna — mint szelidseg, istenfeles, turelem es az Is- es rendkivul becsiiletes volt. Mondom : ten akaratâban valo megnyugvâs, leginkâbb rendkiviil becsiiletes, mert a mult evellâtott tipus az engedelmeseke. A hideg- ben egy eset adta ele magât, a mikor naverii engedelmes jellemzo vonâsa a semmi gyon is szemniel lâthatolag kitiintette ezt âltal meg nem zavarhato nyugodtsâg es a tulajdonât. Megjegyzendo, hogy majd megvetese a sors minden vâltozâsainak, mindegyik katonânak van valami mestermely 6't erheti. Az iszâkos engedelmes fo sege. Leginkâbb elterjedt mesterseg a szajellemvonâsa a csendes koltoi hajlam es bosâg es a csizmadiasâg. Velencsuk az elerzekenyseg ; a szeleskedo engedelmes jel- sohoz ertett, meg pedig — legalâbb ablemvonâsa korlâtolt szellemi tehetseg, czel- bol itelve, hogy maga Dorofeics Mihâly, talan kapkodâssal es szolgâlatkeszseggel a feldwebel is adott neki munkât — a pârosulva. tokeletessegnek meglehetos magas fokâra vitte fel. A mult esztendoben Velencsuk A henczegok tipusa leggyakrabban a felsobb katonai sferâkban talâlhato fel: felvâllalta, hogy varr egy extra kopenyt a gefreiterek, unterofizirok es feldwebelek Dorofeics Mihâlynak; de azon ejszaka, stb. sorâban, s az elsoalosztâly, a goromba mikor kiszabta a posztot, s osszegongyijlhenczegok osztâlya, igen kitiino, erelyes, ka- ve a sâtorban a feje alâ tette, szerentonâs tipus, mely nincs cgeszen megfoszt- csetlenseg tortent: a poszto, mely he.t ruva a magasabb koltoi kedelytol sem (ehez belbe keriilt, reggelre nem volt sehol. Vi>a tipushoz tartozott a gefreiter Antonoff, lencsuk konyes szemniel, halavâny, reszkea kivel szândekom megismertetni az olva- to ajakkal es visszatartott zokogâssal ers6t). A mâsodik alosztâlyt a ravasz hen- tesitette a feldwebelt az esctrol. Dorofeics czeg6'k teszik, kik egy ido ota nagyon el Mihâlyt duh fogta el. A harag elso pillaJ
63
natâban fenyegette Velencsukot, hogy igy meg ugy, de azuiân, mint vagyonos es nem rosz ember, legyintett a kezevel es nem kovetelt Velencsukon semmit. Bârmenynyit fâradozott is benne a fâradhatatlan Velenesuk, akâvhogy sirt is, elmondva szerencsetlenseget funek-fânak — a tolvaj nem keriilt ki. Bârha eros gyanu is volt egy ketsegbeesett elszântra, Csernoffra, ki egy sâtorban halt vele, de bizonyitekok hiânyzottak. A ravasz-henczego' Dorofeics Mihâly, mint modos ember, ki sok egyebbel is el volt foglalva, csakhamar egeszen elfelejtkezett az extra-kopenyegrol; Velencsuknak ellenben sohasem ment ki a szerencsetlen eset a fejebol. A katonâk beszeltek, hogy akkoriban feltettek Velencsukot, hogy valami bolondot tesz magâval, vagy elfut a hegyek koze, oly melyen lesujtotta ez a csapâs. Nem evett, nem ivott, sot dolgozni se tudott, csak sirdogâlt. Hâî'om nap mulva Dorofeics Mihâly ele âllott es sâppadtan, reszketo kezzel kivett a zsebebol egy aranyat s odaadta neki. „Az Isten lâtja, ennel nincs tobb, Dorofeics Mihâly — ezt is Zsdanofftol kertem kolcson", mondâ, ismet elerzekenyiilve, „azt a ket rubelt is, Isten ugy âldjon meg, megadom a mint kidolgozom. 6 miatta (ki volt ez az „ o " , maga sem tudta) gazember lettem az on szemeiben. O — az alâvalo, roszlelkii, bajtârsât îiieglopja." Becsiiletere vâljek Dorofeics Mihâlynak, a meg fenmarado ket rubelt nem vette el Velencsuktol, noha Velenesuk hârom honap mulva megkinâlta vele. III. Velencsukon kiviil meg 6t katona siitkerezett a mâglya koriil az en szakaszombol. A legjobb helyen, hâttal a szelnek, a vizes legejen iilt szakasz-feuerwerker Makszimoff es pipâzott. Magatartâsâbol, — tekintetebol, — minden mozdulatâbol lâtni lehetett a paranesolâs megszokâsât es sajât meltosâgânak tudatât, — nem is emlitve a legejt, melyen iilt, mely hatalma jelvenyet kepezte es finom szovetu ktipenyeget.
Mikor oda mentem, felem forditotta a fejet; de szemei a tiizre szegezve maradtak es tekintetet csak sokkal keso'bb, fejenek elfordulâsa utân irânyozta felem. Makszimoff az ugynevezett egytelkes, •— vagyis szabadon engedett jobbâgy-csalâdhoz tartozott, volt penze s a brigâd-iskolâban osztâlyzatot kapott es nagyra volt tudomânyâval.Borzaszto gazdag esborzaszto tudomânyos volt, mint a katonâk mondtâk. Emlekszem egyszer a gyakorlati ivlovesen a kvadrânssal, azt magyarâzta a korulotte sereglo katonâknak, hogy „a vizmertek nem mâs, mint a mi azt eredmenyezi, hogy a legkori higanynak megvan a maga mozgâsa". Alapjâban veve Maximoff korânt sem volt ostoba es kituno'en ertette a dolgât; de az a szerencsetlen termeszete volt, hogy neha szândekosan ugy beszelt, hogy keptelenseg volt megerteni es bizonyos, hogy maga sem ertette magât. Kulonosen szerette az „eredmenyezni" es „folytatni" szavakat, s mikor peldâul azt mondta, hogy eredmenyezi vagy folytatja, en mâr elore tudtam, hogy mindabbol, a mi kovetkezni fog, nem lehet erteni semmit. A katonâk azonban, a mennyire eszrevehettem, szerettek hallgatni az o „eredmenyezi"-jet es mely ertelmet tulajdonitottak neki, noha epugy, mint en, nem ertettek meg egy szot sem. De ezt az ertetlenseget 6k a sajât tudatlansâguknak rottâk fel s csak annâl inkâbb tiszteltek MaximorTot. Egyszoval Maximoff ravaszhenezego volt. A mâsodik katona, ki a tiiz koriil melengette izmos, voros lâbait, Antonoff volt, — ugyanaz a bombaveto Antonoff, a ki meg harminczhetben harmadmagâval, fedezet nelkiil maradvân egy âgyu mellett, melyre a tulnyomo ellenseg kemenyen tiizelt, hârom golyoval a czombjâban, jârkâlt az âgyu koriil es toltott. „Mâr regota tuzmester volna, •—• ha nem lenne az a rosz termeszete ", mondogattâk egymâskozt a katonâk. Es csakugyan kulonos egy termeszete volt: jozan âllapotban nem volt nyugodtabb, bekesebb es hasznavehetobb ember nâlânâl; mikor azonban ivott, egeszen mâs emberre lett: tekintelyt nem is-
64 merve garabonczâskodott, megferhetetlen volt es nem lehetett hasznâlni semmire. Nemreg, csak ezelott egy hettel is, a nagy bojt elo'tti heten leitta magât es daczâra minden fenyegetesnek, dorbezolt es rakonczâtlankodott egesz a bojt elso' napjâig. Azutân az egesz bojton, daczâra, hogy meg volt parancsolva, hogy minden katona a hâboru alatt hust egyek, szâraz kenyerrel elt s az elsfi heten meg a kiszabott kis iiveg pâlinkât is visszautasitotta. Kiilonben lâtni kellett ezt a nem magas, vaskemenysegii alakot, rovid kifele hajlo lâbaival, nagy bajuszos, fenylo' arczâval, mikor peldâul kisse ittas âllapotban, eres kezebe veszi a balalajkât es hanyagul oldalt tekintve, pengeti; vagy panyokâra vetve a kabâtjât, melyen az erdenrjelek tânczolnak, s kezeit nadrâgzsebebe melyesztve, elindul az utczân, — lâtni kell kifejezeseben ekkor a katonai buszkeseget es megvetest mindaz irânt, a mi nem katonai, a vegre, hogy az ember megertse, hogy az, hogy ossze ne tiizzon a durva paraszttal, kozâkkal, vagy bekoltozott idegennel, egyszoval minden nemtiizer emberrel, mily lehetetlenseg râ nezve. S a mi a verekedest es dobzodâst illette, nem annyira a maga kedvteleseert tette, mint fegyverneme hirenek fentartâsa vegett, melynek 6' kepviselo'jenek tekintette magât. A harmadik katona fiilbevaloval, serteszerii kis bajuszszal s porczellân-pipâval a szâjâban, sarkain ulve a ttiz mellett, Csikin volt, a kocsis. A szivem Csikin, mint ot a legenyek hivtâk, „jokedvii" volt. Terdig ero sârban, vagy dermeszto hidegben, ket nap nem eve, menetkozben, a szemlen, vagy az iskolâban a szivem Csikin mindig es mindeniitt torz-kepeket vâgott, kezevellâbâval olyan dolgot muvelt, hogy az egesz szakasz dolt el nevetteben. Utkbzben apihenokon vagy a tâborban Csikin koriil mindig egesz raj flatai katona volt, a kikkel o „filkot" jâtszott, vagy meselt el bizonyos tortenetet az angol milordrol es a furfangos katonârol, vagy adta a tatârt, a nemetet, vagy pedig egyszeriien megtette a maga megjegyzeseit, a miktol halâlra kaczagta magât az ember. Igaz, hogy a
reputâczidja, mint mokâs embere, annyira meg volt mâr szilârdulva az utegnel, hogy csak ki kellett nyitni a szâjât s egyet hunyoritani, hogy âltalânos hahotât idezzen elo ; kiilonben, valosâggal sok igazi komikum es vâratlan volt benne. Mindenen lâtott valami sajâtsâgost, valami olyat, a mi a tobbinek nem tiint fel, — s a mi fo, mindennek a komikus oldalât pillantotta meg. A negyedik katona egy flatai, kellemetlen suhancz volt, meg rekruta es elso izben volt meneten. Egeszen a fiistben âllott es oly kozel a tiizhoz, hogy ugy lâtszott, megviselt kopenye mindjârt tiizet fog ; de mindezek daczâra nyugodt, onelegiilt âllâsâbol kidiilledt ikrâibol lehetett lâtni, hogy nagyon joi erzi magât. Es vegre, az otodik katona, ki kis se, tâvolabb iilt a tiiztol es valami kis nyârsat hegyezett, Zsdanoff bâcsi volt. Zsdanoff a legregibb katona volt mindnyâja kozt az utegnel, mindeniket meg ujoncznak ismerte, s mindnyâjan, regi szokâs szerint, bâcsinak szolitottâk ot. Mint mondtâk, sohasem ivott, nem pipâzott, nem kârtyâzott, (meg liâtbautesbe sem) es nem kâromkodott. — A szolgâlatbol fennmaradt min den idejet a csizinadia mestersegnek szentelte, iinnepnapokon eljârt a templomba, a hol meggyujtott a szentkep elj'tt egy kopekes gyertyât s felnyitotta a zsoltâi't, az egyetlen konyvet, — melybol olvasni tudott. A legenyekkel keveset erintkezett, — a magasabb ranguakkal szemben, kik korra fiatalabbak voltak nâlânâl, hidegen engedelmes volt, az egyenranguakkal, mi vel 6' nem ivott, keves alkalma volt egyiitt lenni; de kulonosen szerette az ujonczokat es a flatai katonâkat: pârtfogâsâba vette 6'ket, olvasta nekik a katonai szabâlyzatot es segitett rajtok. Az utegnel tokepenzesnek tartottăk, mivel volt 25 rubelje, melybol szivesen adott annak, a ki komolyan megszorult. Epen az a Maximoff, a ki most tiizmester volt, beszelte nekem, hogy mikor tiz evvel ezelott, ujoncz koiâban az oreg katonâkkal megitta minden penzet a mi volt, Zsdanoff a mint eszrevette szerencsetlen helyzetet, niagâhoz hiv-
65 ta, joi lehordta tetteert, s6't meg is verte, felolvasta elotte a szabâlyzatot, hogy hogy kell .a katonânak elni es elbocsâtotta, adva neki inget, a mi mâr nem volt Maximoffnak, s egy fel rubelt. „0 csinâlt be16'lem embert" szokta mondani hâlâfal es tisztelettel Maximoff. (3 segitett Velencsukon is, a kit kiilonben mindig pârtfogolt ujonczsâga ota, a kopenyeg poszto eltiinesenek szerencsetlen idejeben — es sok ma son huszonotevi szolgâlala alatt.
nyerebe. Hât hol vesztetted el ? he, Velen csuk ? Velencsuk felig feleje fordult, kezet tetovâzva a sapkâjâhoz akarta emelni, de megint leeresztette. — Lâtszik, hogy tegnap ota nem aludtâl, hogy mâr âlltodban is elalszol. Ezert a pajtâsod nem nyer koszonetet. — Het darabra szakitson, Maximoff Fedor, ha egy csepp is volt a szâmban, de en magam sem tudhatom, mi tortent velem, felelt Velencsuk. Milyen orommel ittam le magam! mormogta. — Ugy, ugy; a pajtâsodert majd felelni fogsz a felso'seg el6'tt; ha pedig igy folytatod — ez egeszen peldâtlan, fejeze be az ekesszavu Maximoff, mâr tobb nyugodtsâggal hangjâban. — De igazân csudâlatos az, halljâ tok, folytatâ Velencsuk, egy pillanatnyi hallgatâs utân, a tarkojât megvakarva es nem intezve tulajdonkepen senkihez a szavait: — igazân, csudâlatos, halljâtok ! T i zenhat esztendeje szolgâlok, de ilyesmi meg nem tortent velem. Mikor mondtâk, hogy keszuljiink, en neki fogtam — nem volt semmi, de egyszer csak ott a parkban „ a z " megfogott engem . . . megfogott, joi, joi, s lenyomott a foldre — azutân mâr nem tudok semmirol. . . . Hogy aludtam el, ma gam sem tudom, halljâtok !
A szolgâlatban kivânni sem lehetett nălânâl dologhozerto'bb, bâtrabb es megbizhatobb katonât; de sokkal jâmborabb es igenytelcnebb volt, mint sem felvigye tiizmestersegig, noha mâr 15 esztendo'ota volt bonibaveto'. Egyetlen elvezete, sot szenvediilye Zsdanoffnak az enek volt. Kiilono sen volt egynehâny kedvencz dala, s min dig egy kis csapat joenekes katonât gyiijtott maga kore a fiatalabbjâbol, s âmbâr o nem tudott enekelni, kozejok âllott, a kabât zsebbe teve kezeit es szemeit felig lehunyva, fejenek es pofacsontjânak mozgatâsâval fejezte ki azt az elvezetet, a mit erez. Nem tudom, hogy a pofacsontnak ebben az egyforma mozgatâsâban, melyet en csak nâla lâttam, mert talâltam oly rend kiviil sok kifejezest. Hofeher feje, festett fekete bajsza es napsiitott rânczos arcza elsfî tekintetre valami szigoru es mogorva kifejezest mutattak, de kozelebbrol megnez— Alig tudtalak felkolteni, mondâ ve nagy bârna szemeit, kiilonosen mikor Antonoff, a csizmâjât huzva, — râztalak, mosolyogtak (az ajkâval Zsdanoff sohasem râztalak . . . nem mozdultâl, mint a fa. mosolygott) valami kimondhatatlan, szinte — Igy volt egyszer nâlunk egy aszgyermekes szelidseg tiint egyszerre az em szony, kezde Csikin: — ket egesz esztenber szemebe. deig nem jott le a kemenczerol. Kolteni kezdtek, azt hittek, alszik — d e nem mozIV. dult, mint egy halott. Ugy bizony, lelkem ! •— Ejnye ! a pipâmat ott felejtettem. Ez mâr baj, halljâtok ! ismetle Velencsuk. — Akkor pipâlj bagot, kedvesem! mondâ Csikin, hunyoritva a szemevel es fintoritva a szâjât. Otthon en is mindig bagot pipâzom : jo âm. Termeszetesen volt kaczagâs, — Tehât a pipâdat elvesztetted, avatkozott kozbe Maximoff, nem forditva figyelmet az âltalânos derultsegre es hetyken, biiszken verve ki pipâjât a bal te-
— Hât az hogy volt, Csikin, beszeld el csak, mikor szabadsâgon voltâl, hogy adtad meg a hangot, mondâ Maximoff, mosolyogva es râm tekintve, mintha azt akarta volna mondani: „nem volna-e kedve bnnek is egy ostoba embert meghallgatni ?" —• Mifele hangot, Maximics Fedor ! mondâ Csikin, futo tekintetet vetve râm ; — ugy . . . igaz, elbeszeltem, hogy hogy megy az elet a Kaukâzusban.
66 — Nos, hogy ? Ne sokat teketoriâzz . . . beszeld el, hogy „târtad ki elottok ?" — Hogy târtam ki elo'ttok, — kerdeztek, hogyan eliink ott, kezde Csikin gyorsbeszeddel, oly ember kinezesevel, ki mâr tobbszor beszelte el ugyanazt a dolgot; mondtam, hogy joi eliink, egesz kosztot kapunk, reggel-este egy csesze „csikolâde" jâr minden embernek, delben pedig uras ebed, gyongykâsa levessel, s pâlinka helyett „moderat" kapunk.
azok a mumrok kezzel osszefogozva sziiletnek, mondâ, a muzsikot utânozni probâlva vastag torokhangon Csikin. Hja, lel kem, mondom, mâr az ugy van a termeszettol. Ha elszakitod a kezet, ver foly utâna, epen mint a khinainâl: vedd le a sapkâjât s a ver kijon. Hât aztân, hallod, hogy verekednek azok a csatâban ? azt kerdi. Hât ugy, mondom, hogy megfognak teged, a hasad felbontjâk es a beledet gyorsan-gyorsan a kezokre motolâljâk, te csak nevetsz, addig nevetsz, mig a lelek kiszâll — Nagyszerii moderat! az âltalânos beloled. . . — Na, es hitelt adtak neked Csi nevetesbol kiriva, kiâltâ bele Velencsuk : — kin? kerde Maximoff mersekelten nevetve, meg mino' moderat! — Hât az âzsiait hogy adtad elo ? mig a tobbiek majd megpukkadtak a nefolytatta a kerdezest Maximoff, mikor az vetestol. âltalânos nevetes kisse csillapult. — Hiszen olyan csudâlatos a nep, Csikin a tiizhoz hajlott, egy vesszS- Maximics Fedor, hogy — igazân — elvel szenet kapart ki, a pipâjâba tette es hisz mident. Azutân a Kazbek-hegyrol kezdhallgatva, mintha eszre sem venne a hall- tem nekik beszelni, hogy egesz nyâron nem gatokban felkoltott fesziilt kivâncsisâgot, olvad el rajta a ho, — ezen mâr nagyot sokâig szipâkolt. Mikor vegre eleg fiist- nevettek. „ K i lâtott ilyet: egy nagy hogy, hoz jutott, ledobta a szenet, meg hâtrâbb a melyiken nem olvad el a ho. Nâlunk, taszitotta a sapkâjât es gyengen mosolyog- azt mondja, olvadâskor ugy van, hogy a va, folytatta : azt is kerdeztek, hogy, azt dombos helyrol megy ol eloszor a Ini, a mondja, milyen az a cserkesz. Cserkesz volgyben pedig meg egy kicsit marad, — nâlunk, mondom lelkem, nem egy van, ha eredj mâr", fejeze be Csikin, egyet kanem tobbfele. Vannak olyanok, a tablin- csintva. czok, a kik a hegyek kozt elnek es keV. nyer helyett kovet esznek. A nagyja, mon dom, olyan, mint egy jo nagy faderek, egy A nap karikâja, mely a tejfeher koszemok van a homlokukon, s piros sapkâdon keresztiil vilâgitott, măr eleg magasjok, a mely ime ugy eg, mint a tied lel ra emelkedett ; a lilâs-sziirke lâthatâr fokem, tette hozzâ, egy flatai ujonczhoz forkonkent szelesedett es noha sokkal tâvodulva, a kinek csakugyan egy ektelen pi labb, de szintoly elesen hatârolta a csaloros tetejii sapka volt a fejeben. ka feher kodfal. A figyelem ilyeten vâratlan râforduElottiink, a levâgott lakon tul, meg lâsâra az ujoncz leiilt a foldre, râcsapott lehetos nagy tisztâs teriilt el. A tisztâson a terdere es hahotâzott s dolingezett any- minden oldalrol hol fekete, hol tejfeher, nyira, hogy alig tudta fuldokolva kimon- hol lilâsba jâtszo fiist emelkedett a mâgdani: „ilyenek hât a tablinczok !" lyâkrol es kiilonos alakokkâ vegyiilt a fe Azonkiviil meg, mondom, ott vannak her kodretegekkel. Messze elottiink neha a mumrok, folytatâ Csikin, egy forântâs- lovas tatârok kis csapatja tiint fel es a sal a homlokâra hozva sapkâjât: — azok mi resziinkrol neha puska- es âgyulovesek mind ikrek, csak egy cseppsegek, ime ilye hallatszottak. nek. Mind pâronkent, kezzel osszefogozva „Ez meg nem iitkozet, csak trefa", vannak es ugy futnak, mondom, hogy 16- a mint a derek Klopoff kapitâny mondta. val sem erned utol. Hogy lehet az, azt A 9-ik vadâsz-szâzad parancsnoka, mOndja egy, hallod, hogy lehet az, hogy mely szâzad a mi fedezetiinkre volt adva,
67 odaj ott az âgyuhoz es liârom lovas tatârra mutatva, kik az erdo' alatt mentek el, valami negyszâz olnyire to'liink, kert, a gyalogsâgi tiszteknek âltalâban az âgyu minţi kivâncsisâgânâl fogva, kert, hogy ereszszek râjok egy golyot vagy egy grâ nâtot. — Lâtja, mondâ josâgos es râbesze16' mosolylyal, kinyujtva kaijât a vâllam mellol: a hol az a ket nagy fa van, ott elo'l megy egy feher lovon es fekete eserkeszkâban, s utâna meg ketto'. Lâtja, — nem lehetne-e 6"ket, kerem. . , — Amott is hârom, az erdo'aljâban, szolt kozbe Antonoff, ki bâmulatos lâtâsâval tiint ki, hozzânk jove es a hâtamoge rejtve pipâjât, melybo'l pipâzott — n i meg az elso kivette a puskăjât a tokjâbol. —• Lâm, lo tt! ime a fiist feherlik, mondâ Velencsuk egy kis csoportban, mely a hâtunk megett âllott. —• Bizonyosan a mi lânczunkra, a kutyafejii! jegyezte meg egy mâsik. — Ni, mennyien kiszâllingoztak az erdo'bo'l, bizonyosan a helyet vizsgâljâk, — âgyut akarnak felâllitani, tette hozzâ a harmadik. Ej ha egy grânâtot kiildenenk oda kozejok, tudom, hogy prtlszkolnenek,.. — Es mit gondolsz, mennyire van az innet lelkem ? kerde Csikin. -— Haromszâzctven, hâromszâzhatvan olnyire, meszszebb nem, szolt Maximoff hidegverrel, mintegy magâban beszelve, noha lehetett lâtni, hogy o is csak ugy, mint a (obbiek, rettenetesen szeretett volna Io ni — ha a 45. fokra vennek, akkor epen kozejok menne, meglehet, azaz bizonyos. — Tudja, ha arra a csoportra czeloz, valamelyik bizonyosan elesik. Nini, most hogy osszegyiiltek; kerem, hamar parancsolja, hogy 16'jjenek, — kerlelt tovâbb a vadâsz-szâzados. — Parancsolja beâllitani az âgyut ? szakadozott, baszus hangon kerdi Antonoff haragos kifejezessel.
porozva es Antonoff, a râmâhoz lapulva, mâr vezenyelt, a cso't jobbra es balra. — Egy kicsit balra . . . nagyon kicsit jobbra . . . na meg, na meg . . . j61 van, mondâ biiszken es eltâvozott az âgyutol. A gyalogos tiszt, en, Maximoff egyik a mâsik utân hozzâjârultunk a czelzâshoz es mindnyâjan kifejeztiik kiilonbozâ' velemenyiinket. — Isten bizony, tul megy, jegyezte meg Velencsuk, csettintve a nyelvevel, daczâra annak, hogy 6' csak az Antonoff vâllân keresztiil nezett es igy nem volt sem mi alapja az iteletenek. Isten bizony, tul megy, egyenesen ahoz a fâhoz megyen, meglâtjâtok ! — Mâsodik ! vezenyeltem. A szemelyzet elo'lepett, Antonoff oldalt szaladt, hogy lâssa a golyo repiileset — a tolcser fellobbant s az âgyu eldordiilt. Abban a pillanatban pârds fiist lepett el benniinket es az âgyu megcsapo durranâsâbol kivâlt golyo sivi'6, villâmgyorsan halado es az âltalânos csendben tâvol elhalo hangja. A lovasok miigott nem meszsze fe her fiistbodor tiint fel, a tatârok hirtelen szetugrottak, s egesz hozzânk elhallatszott a robbanâs zaja. „Ahâ! Hogy szetugrottak! Lâm, az ordogfajzatnak nem tetszik!" hallatszott a megelegedes es nevetes a tiizer es gyalog katonâk soraiban. Ha egy cseppet lejebb veszsziik, epen râjok esett volna, jegyze meg Velencsuk, — mondtam, hogy a fâhoz megyen: ugy is volt, jobbra huzott. VI.
Otthagyva a katonâkat, kik a felett tanakodtak, hogy mikent ugrottak szet a tatârok, mikor eszrevettek a grânâtot, s minek mentek 6'k oda es ha vajjon sokan vannak-e meg az erdoben, odebb mentem nehâny lepessel a szâzad-parancsnokkal s leiiltem egy fa alâ, vârva a suit hust, meMegvallom, nekem is nagy kedvem lyet 6' felajânlott nekem. A szâzad-parancsvolt 16'ni es rendeletot adtam, hogy âllit- nok Bolchoff egyike volt azon tiszteknek, a kiket „bonzsuroliâknak" neveztek. — sâk be a 2-ik âgyut. Alig mondtaiu ki, a grânât fel volt Volt vagyona, elo'bb a testo'rsegnel szolgâlt 6*
68 es beszelt francziâul. De, mindezek daczâra, tiszttârsai szerettek 6't. Eleg okos volt es eleg tapintattal birt arra, hogy petervâri kabâtot viseljen, jo ebedet egyek es annyit beszeljen francziâul, hogy ne sertse meg nagyon a tisztek târsasâgât. Beszelve az idojârâsrol, a hadi dolgokrol, a kozos tiszt ismerosokro'l s meggyozodve a kerdesekbo'l es feleletekbol, s ez es amaz târgy feloii nezeteinkbol arrol, hogy teljesen meg tudjuk erteni egymâst, akaratlanul is bizalmasabb beszelgetesbe mentiink ât. Kiilonben is a Kaukâzusban dsszetalâlkozo egy korbe tartozo emberek kozt, ha nyiltan ki nem is mondatik, de termeszetesen elotiinik a kerdes : miert van on itt ? es erre a hallgatag kerdesemre, ugy tetszett nekem, akart feleletet adni az en târsam.
festoi oltozettel, cserkesznokkel, — mindez valami rendkiviili, de alapjâban nincs benne semmi erdekes. Ha legalâbb azt tudnâk, hogy az orokos jeghegyeken sohasem voltunk, s ott lenni nem is lenne valami jo, s hogy a Kaukâzus is kormânyzosâgokra oszlik fel: Sztavropoli, Tiflisi stb. . . — Igazân — szoltam nevetve — mi Oroszorszâgban egeszen mâskent lâtjuk a Kaukâzust, mint itt. Tapasztalta-e on ezt valamikor ? Ha olyan nyelven olvas az ember, a melyet roszul tud, sokkal jobbnak kepzeli az olvasmânjt, mint a mino valosâggal ? . . . — Nem tudom, igazân, de nagyon nem tetszik nekem ez a Kaukâzus, vâgott szavaimba a szâzados. — Bocsânat, a Kaukâzus elottem most is szep, csakhogy mâskepen. . .
— Mikor lesz vege ennek a csetepatenak ? mondâ lomhân — unalmas. — Nekem nem unalmas, mondâm, hisz a torzsnel meg unalmasabb. — Oh, a torzsnel tizezerszerte roszabb, mondâ ingeriilten. De igazân, mikor lesz mâr ennek egyszer vege ? — Minek akarja, hogy vege legyen ? kerdeztem. — Mindennek egyâltalâban . . . Nos, megsiilt a pecsenye, Nikolajeff? kerdezte.
— Meglehet, hogy csakugyan szep, folytatta bizonyos ingeriiltseggel, de azt az egyet tudom, hogy en nem talâlom magamat joi benne. — Es miert ? kerdeztem, hogy mondjak valamit, Azert, hogy eloszor a Kaukâzus megcsalt engem. Mindaz, a mibol a Kaukâzusba kigyogyulni jottem, eljott ide velem, -~ csak azzal a kiilonbseggel, hogy ezelott mindez a nagy lepcson volt, mig most a kicsinyen, a piszkoson, a melynek minden fokân millio apro kellemetlenseget, undoksâgot, sertest talâlok; mâsodszor azert, mivel erzem, mint esem mindennap erkolcsileg alâbb-alâbb — es a mi fo, alkahnatlannak erzem magam az itteni szolgâlatra: nem birom elviselni a veszelyt . . . szoval nem vagyok bâtor. . . Megâllott es komolyan nezett râm.
— Tulajdonkepen minek jott on a Kaukâzusba, mondâm, ha a Kaukâzus anynyira nem tetszik onnek ? — Tudja miert, felelelt o hatârozott oszinteseggel: vonzalombol. Mert Oroszorszâgban rendkiviil nagy vonzereje van a Kaukâzusnak, ez mintegy igeretfoldje mindennemii szerencsetlen embernek. — Igaz, ez csakugyan ugy van, mondâm, koziiliink a legtobben. . . •—• De a mi a Iegjobb, szakitott kozbe, mi mindnyâjan, a kik vonzalombol joviink a Kaukâzusba, rettenetesen csalodtunk — s en hatârozottan nem lâtom ât, hogy szerencsetlen szerelem, vagy zavart viszonyok kovetkezteben minek j onnek inkâbb a Kaukâzusba, mint Kazanba vagy Kalugâba. Oroszorszâgban a Kaukâzust valami nagyszeriinek kepzelik, orokos jeghegyekkel, zuhogo patakokkal, handzsârokkal,
Noha ez a nem kiero'szakolt beismeres rendkiviil bâmulatba ejtett engem, nem mondtam client, a mint târsam lâthatolag szerette volna, de to'le magâtol vârtam szavainak kiigazitâsât, mint ez mindig tortenik hasonlo esetekben. —• Tudja, en most vagyok eloszor hâboruban — folytatâ — es on nem kepzeli, mi ment veghez bennem az este. Mikor a Feldwebel meghozta a parancsot, hogy az en szâzadom van kijelolve âgyufedezet-
69 re, elfeheredtem, mint a vâszon es nem tudtam beszelni a felindulâstol. Es hogy toltottem az ejszakât, ha 6n azt tudnâ! Ha igaz, hogy meg lehet 6'sziilni a felelemtol, akkor nekem teljesen 6'sznek kell ma lennem, mivel valoban egy halâlra itelt sem szenvedhetett annyit egy ejjel, mint en; s6't meg most is, bârha most egy kisse konyebben erzem magam, mint az ejjel, de most is ime mi megy vegbe bennem, — mondâ, oklet melle elott forgatva. S az a nevetseges — folytatâ —• hogy itt a legborzasztobb drama jâtszodik, az ember megis pecsenyet eszik hagymâval es vâltig erositgeti, hogy vigan talâlja magât. Bor van, Nikolajeff? tette hozzâ âsitva. — Ez o, fmk! hallszoft ezidoben egyik katona izgatott hangja, — es minden szem a messze erdo szele fele fordult,
— On ha fel is irja, a kritikus szempontjâbol teszi, —• tette hozzâ mosolyogva. — Tyhii a ki âldoja van ! mondâ a hâtunk mogott Antonoff, •— szinte a lâbamat talâlta. Nekem minden igyekezetem, hogy hidegvert mutassak, s osszes tetteto mondâsaink kiâllhatatlanul ostobâknak tetszettek elottem e pillanatban ez oszinte, termeszetes kifakadâssal szemben. VII. Az ellenseg valoban ket âgyut âllitott fel arra a helyre, a hol a tatârok jârkâltak. Az en szakaszom elorelepett a tisztâsra es feladata volt felelni nekik. Az erdo szelen mindegyre fiist lâtszott, loves es sivitâs hallatszott s az âgyugolyo elenk, vagy a hâtunk moge esett. Az ellenseg âgyui jo helyt voltak, ârtani nem lehetett nekik. A tiizerseg, mint mindig, kitiinoen viselte magât, a tiizerek gyorsan toltottek, gondosan a mutatkozo fiistgomolyra czeloztak es nyugodtan trefâltak egymâskozt. A fedezo gyalogsâg hallgatag tetlensegben fekiidt kiirulottunk, vârva, mikor kerul râ a sor. Az erdo'vâgok vegeztek a maguk dolgât, a fejszek az erdoben gyorsabban es siirubben hangzottak, csak mikor a golyo suvoltese hallszott, hallgattak el mind egyszerre, s a halotti csondben nem epen nyugodt hangok mondâk: „felreâlljatok!" s minden szem az âgyugolyora irânyult, mely a mâglyâkban, vagy a felhalmozott faâgak kozt robbant szet.
A tâvolban a szel âltal megragadva, kekes fiistfelleg emelkedett fel. Mikor râjottem, hogy ez az ellenseg rânk irânyzott lovese volt, mindaz, a mi a szemeim elott volt akkor, minden egyszerre valami magasztos szinben tunt fel. A mâglyâk fiistje, a kek eg, a zold âgyutalpak es a Nikolajeff napsiitott, bajuszos arcza — minden azt beszelte nekem, hogy a golyo, mely mâr kirepult a fiistbo'l s e pillanatban a legiirben repiil, egyenesen az en mellemnek lehet irânyozva. — Hol kapta a bort ? kerdem lomhân Bolchofftol, mialatt lelkem melyen egyforma hatârozottsâggal ket hang beszelt: az egyik — Uram, kezeidbe ajânlom lelkemet; a mâsik — igyekszem le nem hajolni es mosolyogni, mikor az âgyugolyo leesik, s abban a pillanatban a fejem foA kod mâr teljesen felemelkedett es lott rettenetes kellemetlenul siyitott valami felhok alakjât oltve magâra, lassankent eles ket lepesnyire toliink lecsapott a bomba. tiint a sotetkek egen ; a kibontakozo nap — Ha most Napoleon vagy Fridrik deriilten vilâgitott es vidam sugarakat vevolnek, — mondâ Bolchoff, tokeletes hi- tett az âgyuk erczere, a szuronyokra, a degverrel fordulva hozzâm — mondanek nedves foldre s a zuzmarâra. A levegoben a reggeli hiivosseg frissesege erzett a tavalami szeretetremelto elmesseget. — ()n mâr is mondott, — feleltem vaszi nap melegevel egyiitt; ezer kiilonfeen, alig birva elrejteni felindulâsomat, me- le ârny es szin vegyiilt el az erdo szâraz lyet a kikeriilt veszely ebresztett fel ben- leveleiben, s a megtiprott fenylo' uton tisztân lâtszott a kerekvâgâs s a patkok nyoma. nem. A csatârozok kozt elenkebb es fel— De hât minek: senki sem irja fel. tiinobb mozgâs tâmadt. Minden oldalrol •— Felirom en.
70 gyakrabban tiintek fel a lovesek fiistjei. A dragonyosok, lengo zâszlocskâkkal lândzsâikon, el6're mentek; a gyalogos sorokban enekles hallatszolt, s a torlaszfâkbol kesziilni kezdett az utocsapatban. A mi szakaszunkhoz jott a tâbornok es megparancsolta, hogy kesziiljunk a visszavonulâsra. Az ellenseg egy bokros helybe vette be magât a mi balszârnyunkkal szemben s erosen kezdett nyugtalanitani puskatiizevel. Balrol az erdobol sivitott egy golyo s az âgyu fâjâba iitodott, azutân mâsodik, harmadik. . . A fedezo gyalogsâg, mely mogottiink fekiidt a foldon, lârmâsan folkelt, fegyverhez nyult es lânczba fejlodott. A puskatiizeles megerosodott s a golyok siiriibben es stiriibben kezdtek repiilni. Megkezdodott a visszavonulâs es ezzel egyiitt a valodi iitkozet, a mint ez rendesen tortenik a Kaukâzusban.
ran a legnagyobb fiistben oda menvc az âgyuseprovel az alig kisiitott âgyuhoz. E perczben, nem meszsze a hâtam mogott, szâraz koppano esessel megszakitott golyosivitâst hallottam. A szivem elszorult. „Valakit a mieink kiiziil elialâlt", gondoltam magamban s nem mertem hâtra nezni a rosz sejtelem nyomâsa alatt. Va loban e koppanâs utân emberi test nehez esese hallatszott es „o-o-oj" — a sebeş iilt szivetmetszo jajgatâsa. „Meg vagyok 16've, fiuk" mondâ akadozva egy hang, melyet megismertem. Velencsuk volt. Hanyatt fekudt az elso kerek es az âgyu kozt. A toltenyes zsâk, melyet vitt, felre volt dobva. A homloka csupa ver volt, s a jobb szemen es orrân le siirii piros patak folyt. Sebe a gyomrân volt, a mely alig hogy verzett; ellenben a homlokât eses kozlten iitotte meg egy fatuskoban.
Lâtni lehetett, hogy a tiizereknek nem tetszett a puskagolyo, mint elobb az âgyugolyo a gyalogosoknak. Antonoff sziinet nelkiil pislogott. Csikin kicsnfolta a golyo kat es trefâlt felettok; de lâthato volt, hogy nem tetszettek neki. Az egyikre azt mond ta: „hogy siet", a mâsikat „mehecskenek" nevezte el, a harmadikat, mely valahogy nyujtva es panaszosan sivitva repiilt el felettiink, „ârvânak" mondta, a mi âltalâ nos nevetest idezett elo.
Mindezt en csak kesobb gondoltam igy el; az elso pillanatban nem lâttam mâst, csak valami homâlyos tomeget, s a mint akkor tetszett elottem, borzaszto sok vert. A katonâk koziil, kik az âgyu koriil forgolodtak, egyik sem ejtett ki egy szot sem, csak az ujoncz mormogott vala mi effelet: „ni, milyen veres !" es Anto noff, osszerânczolva szemoldoket, kopott haragosan; de mindegyikon eszre lehetett venni, hogy a halal gondolata âtfutott lelkiikon. Mindnyâjan nagyobb hevvel lâttak munkâjukhoz. Az âgyu egy pillanat alatt meg volt toltve es a toltenyhordozo, a kar tâcsot hozva, ket lepesnyire elkeriilte azt a helyet, a hol — f oly ton jajgatva •— a sebesiilt fekiidt.
A szegeny szokatlan ujoncz minden golyonâl felrekapta a fejet es kinyujtotta a nyakât, a mi szinten nevetesre inditotta a • legenyeket, „mi az, ismerost lâtsz, vagy mi, hogy koszonsz?" kerdeztek to'le. Es Velencsuk, a ki mindig rendkiviil nyugodt volt a veszedelemben, most izgatott volt: lâthatoan boszantotta, hogy nem loviink kartâcscsal abba az irânyba, a honnan a golyok jottek. Nehânyszor elegedetleniil mondogatta: „De hât nyugodtan bânthatnak azok minket ? Ha oda forditanok az âgyut, s bele egy kis kartâcsot, tudom hogy elhallgatna az istentelen!"
VIII.
Mindenki, a ki volt iitkozetben, bizonyosan tapasztalta azt a, ha nem is eszszerii, de eros erzest, az undort attol a helyto'l, a hol elesett vagy megsebesiilt valaki. Ez az erzes lâthatolag uralta katonâimat az elso pillanatban, mikor fel kelVal6ban ideje volt ezt tenni: rende- lett emelni Velencsukot s a hordâgyra tenletet adtam, hogy engedjek ki az utolso ni. Zsdanoff mergesen a sebesiilthoz ment grânâtot s kartâcscsal toltsenek. es szâmba sein veve meg fâjdalmasabb jaj— Kartâcs ! kiâltott Antonoff, bât- gatâsait, megfogta a hona alatt es felemel-
71 te. „Mit âllasz ! fogd meg !" kiâltott, s a sebesiiltet tiistent vagy tiz ember vette koriil, a mennyinek sziikseg sem volt a segitsegere. De alig mozditottâk meg helyero'l, Velencsuk elkezdett rettenetesen orditani es rângatozni.
A hordâgygyal el akartak indulni, de o megâllitotta. — Szulimovszki hadnagy urtol kabâtvarrâst vâllaltam. Adott nekem 2 rubelt. Egy fel rubelen gombot vettem; fel rubel pedig a tarisznyâmban van a gom— Mit orditasz ! szolt Antonoff, dur- bok mellett. Kerem, adja ât. — Joi van joi — mondâm — meg vân tartva 6t lâbânâl fogva, •— mindjârt fogsz gyogyulni barâtom! lolokiink. S a sebesiilt valoban elcsendesiilt, csak ritkân nyoge: „oh, meghalok! o-oh, fiuk !" Mikor a hordâgyra tettek, meg a jajgatâssal is felhagyott, s hallottam a mint valamit beszelt târsaival — bizonyosan biicsuzott toliik — gyenge, de ertheto hangon. Utkdzetben senki sem szereti a sebesiiltet lâtni, s en osztonszeriileg eltâvozni igyekezven e lâtvânytol, parancsoltam, hogy vigyek minei hamarâbb a bekotdzo âllomâsra es az âgyukhoz mentem; de nehâny percz mulva hozzâm jottek mondani, hogy Velencsuk hiv, s en a hordâgyhoz siettem. Ennek feneken, mindket kezevel szeleibe fogozva, fekiidt a sebesiilt. Szeles, egeszseges arcza nehâny percz alatt teljesen megvâltozott: mintegy lesovânyodott es oregebb lett nehâny esztendovel; ajkai keskenyek, halvânyak voltak es lâthato erofeszitt'ssel voltak osszeszoritva ; tekintetenek orokke sietseget es tudatlansâgot mutato kifejezeset valami vilâgos es nyugodt feny vâltotta fel es veres homlokân s . orrân mâr ott voltak a halal elojelei.
Velencsuk nem felelt, a hordâgy megindult es 6 ismet elkezdett nyogni es jajgatni a legborzasztobb szivetszaggato hangon. Mintegy elvegezve e vilâgon dolgait, nem tartotta tobbe sziiksegesnek tartoztatni magât, s most megengedhetonek velte magânak ezt az egyetlen konnyebbiilest. IX. — Te hova megysz ? vissza ! kiâltottam az ujonczra, ki honaalâ teve a kanoczot, valami pâlczâval kezeben, egesz hidegverrel indult a hordâgy utân, melyben a sebesiiltet vittek. De az ujoncz csak hanyagul tekintett râm, diinnyogott valamit es tovâbb ment, ugy hogy egy embert kellett utâna kiildenem, hogy hozza vissza. Levette piros sapkâjât es bambân mosolyogva nezett râm. — Hova akartâl menni ? kerdeztem. •—• A tâborba. — Miert? — Hât csak . . . Velencsukot tân megsebesitettek, — mondâ, ismet mosolyogva.
— S mi bajod azzal? neked helyt kell maradnod. Daczâra, hogy a legkisebb mozdulat Csodâlkozva nezett râm, azutân hielviselhetetlen fâjdalmat okozott neki, kerdegverrel megfordult, feltette a sapkâjât es te, hogy bal lâbârol vegyek le a csereszhelyere ment. kât, melyben penze volt. (Csereszka egy * kis bo'rov, melyet a katonâk a terden aiul Az iitkozet âltalâban szerencses volt: viselnek.) a kozâkok, mint hallatszott, nagyszerii ataBorzaszto lesujto erzest keltett fel kot csinâltak es hârom tatâr-csapatot elbennem egeszseges feher meztelen lâbânak fogtak; a gyalogsâg a levâgott fâk mogiil lâtâsa, mikor lehuztâk rola a csizmât es mukodott es osszes vesztesege hat sebesiilt leoldtâk a cseresjkât. volt; a tiizerek sorâbol egyediil Velencsu— Ott van hârom es fel rubel, — kot dontottek ki es ket lovat. mondâ nekem, mialatt kezembe vettem a Kivâgtâk az erdot valami hârom verstcsereszkât — vegye magâhoz. nyire es megtisztitottâk a helyet ugy, hogy
72 alig lehetett megismerni: az elobbi erdo helyen egy roppant nagy tisztâs fekiidt, mely boritva volt fiistolgo mâglyâkkal es a tâbor fele huzodo lovassâggal es gyalog katonâkkal. Daczâra, hogy az ellenseg nem sziint meg benniinket kovetni âgyu- es puskatiizzel egesz a folyoig, melyen reggel keresztiiljottiink, a visszavonulâs szerencsesen ment vegbe. Mâr en kâposztalevesrol es juhhusos kâsârol kezdtem âbrândozni, mely a tâborban vârt reâm, mikor hiriil hoztâk, hogy a tâbornok azt rendeli, hogy a folyonâl eroditest kell rogtonozni, s ott kell maradnia a 3-ik batalionnal a 4-ik tiizeruteggel reggelig. A szekerek fâval es sebesiiltekkel, a kozâkok, tiizerek, gyalogosok puskâval es fâval a vâllukon lârmâzva es danolva mentek elottiink. Minden arczon lehetett lâtni a kedvet es a megelegedest, melyet az elmult veszely tudata es a pihenesre valo kilâtâs keltett fel. Csak nekiink a 3-ik batalionnal kellett vârnunk holnap reggelig erre a kellemes erzesre.
sem amaz egyugyii hit egy jovendo, tulvilâgi eletben megingathatott volna benne a vâlsâgos pillanatban. — Jo egeszseget, — mondâ nekem, hozzâm jove Nikolajeff — a kapitâny ur szivesen lâtja teâra. Ugygyel-bajjal âthatolva a mâglyatiizek es czolopok kozt, Nikolajeffet nyomon kovetve, elertem Bolchoffhoz, elvezettel âbrândozva egy pohâr meleg teârol es vig beszelgetesrol, mely elîizendi majd szomoru gondolataimat. „Nos, megtalâltad ?" hallszott a Bolchoff hangja a kukoriczaszâr sâtorbol, melyben tiiz lobogott. —• Elhoztam, kapitâny ur ! felelt Nikolajeff mely hangon.
A kunyhoban a viztarto legejen iilt Bolchoff, kigombolkozva es kucsma nelkiil. Mellette forrt a szamovâr s âllott a dob, ennivaloval megrakva. A foldbe egy szurony volt iitve gyertyâval. „Nos, mit szol ehhez ?" kerdezte biiszken Bolchoff, kenyelmes hajlekâban vegighordozva szemeit. Valoban a kunyho oly kellemes volt, hogy a tea utân egeszen elfeledkeztem a nedvesX. segrol, a sotetsegrol s a Yelencsuk sebeMig mi tiizerek az âgyuval bajlod- rol. Beszelgettiink Moszkvârol s olyan târtunk : lekapcsoltuk az eloreszeket, lâdâkat, gyakrol, melyek semmi osszefiiggesben sem kibontottuk a kotofekeket, a gyalogsâg mâr voltak a hâboruval es a Kaukâzussal. gulâba rakta fegyvereit. tiizeket gyujtott, Egyike utân azon pillanatnyi hallgaâgakbol es kukoriczaszârbol sâtrat csinâlt tâsoknak, melyek a legelenkebb beszelgees fozte a kâsât. tes kozben is felmerulnek, Bolchoff mosoAlkonyodni kezdett. Az egen kekes- lyogva nezett râm, s mondâ: feher fellegek csusztak. A kod leereszked— Azt hiszem, onnek nagyon kiive, megnedvesitette a foldet s a katonâk lonosnek tiinhetett fel a mi reggeli beszelkopenyeget; a lâthatâr osszeszorult es az egesz kornyek komor ârnyalatot vett fel. getesiink ! — Nem. Ugyan minek ? Csak azt A nedvesseg, melyet esizmâimban es a nyajegyeztem meg magamnak, hogy on tulsâkamon ereztem, a meg nem sziino mozgolodâs es beszelgees, melyben nem vettem gos nyilt; mert vannak dolgok, melyeket reszl, a hig sâr, melyben lubiczkoltam es mindnyâjan ismeriink ugyan, de a melyekaz tires gyomor, a testi es lelki elfâradâs rol sohasem sziikseges beszelni. — Miert nem ? hagyja el, ha volna e napja utân a legnyomasztobb es kellemetlenebb hangnlatba hozott engem. Ve- mod felcserelni ezt az eletet, ha mindjârt lencsuk nem ment ki a fejembol. Katonâs- a legnyomorultabb es nelkulozobb elettel kodâsânak egyszerii tortenete foglalkoztat- is, csakhoz az ment legyen a veszelyekto'l es a katonai szolgâlatto^ en egy perczig ta kepzeletemet. Utolso perczei is oly deriiltek es nyu- se gondolkoznâni. godtak voltak, mint egesz elete. Sokkal — Miert nem megy vissza Oroszorbecsiiletesebben es jâmborabbul elt, hogy- szâgba ? kerdem.
73 — Miert ? ismetelte o. Oh, reg gondoltam en mâr erre. Nem mehetek vissza Oroszorszâgba addig, mig nem kapom meg az Anna- es a Wladimir-rendet, az Annarendet a nyakamba s a majori rangot, a mint feltettem magamban, a mikor ide jottem. — De ugyan minek, ha 6n, mint mondja, keptelennek erzi magât az itteni szolgâlatra ? — De mikor meg keptelenebbnek erzem magam arra, hogy Oroszorszâgba visszaterjek ugy, a mint idejottem. Ez is egyike az uralkodo szokâsoknak Oroszorszâgban, hogy a Kaukâzusba azert erdemes menni az embernek, hogy teleaggassa a mellet rendjelekkel. S toliink megvârjâk es megkovetelik ezt; s lâm en mâr ket eve, hogy itt vagyok, ket hadmiiveletben vettem reszt es meg nem kaptam semmit. Mindazonâltal annyi hiusâg van bennem, hogy a vilâgert sem mennek el, mig ma jor nem leszek, s a Vladimir- es Annarend nem lesz nâlam. Mâr annyira belelovaltam magam ebbe, hogy kimondhatatlanul bânt, mikor lâtom, hogy Gnilokiskinnak adnak erdemjelt s nekem nem. F> azutân — hogy âlljak a szeme ele Oroszorszâgban az ispânomnak, Kotelynikoff gabnakereskedonek, kinek a gabonât eladom, moszkvai nagynenemnek es osszes ismeroseimnek, ket esztendei kaukâzusi szolgâlat utân, minden rendjel nelkiil ? Igaz, hogy en ezeket az urakat nem nagyon akarom ismerni es valoszinii, hogy ok szintoly keveset toro'dnek velem; de mâr ugy van teremtve az ember, hogy en 6'ket nem akarom ismerni, megis ertok elpazarlom legjobb eveimet, egesz eletboldogsâgomat; egesz jovomet tonkreteszem ertok. XI. E perczben kiviilrol a zâszloalj-parancsnok hangja hallatszott: „Kivel van on, Fedorovics Miklos ?" Bolchoff megnevezett engem, s ezutân a kunyhoba hârom tiszt jdtt be: Kirszanoff major, a hadsegedje s meg egy mâs tiszt, Troszenko kapitâny. Kirszanoff nem volt nagy ember, de
jo telt ferfî, kis fekete bajuszszal, piros orczâval es csillogo szemekkel. Szemei a legfelttinobbb vonâsât kepeztek arezânak. Mi kor nevetett, csak ket parânyi csillagocska maradt e szemekbol, de ezek a csillagocskâk, a kifeszitett ajkakkal s kinyujtott nyakkal egyiitt neha kiilonos modon a tebolyodottsâg kifejezeset oltottek magukra. Kirszanoff a szâzadnâl jobban viselte es tartotta magât mindenkinel: alantasai nem szidtâk, folebbvaloi pedig becsiiltek, daczâ ra, hogy az âltalânosan elterjedt velemeny felole az volt. hogy kepessegeivel nem na gyon verdesi az egeket. De ismerte a szolgâlatot, igazsâgos es buzgo volt, mindig volt penze, tartott kocsit s szakâcsot es nagyon termeszetesen, tudta adni az urat. — Mirol ertekeznek, Fedorovics Mik los ? mondâ, a mint belepett. — Hât ni, az itteni szolgâlat gyonyoreiro'l. Ezalatt Kirszanoff eszrevett engem -- tiszthelyettest — s hogy ereztesse ve lem felsobbseget, ugy teve, mintha nem is figyelt volna a Bolchoff vâlaszâra, a dobra tekintve kerde : — Nos, elfâradt-e Fedorovics Miklos ? —• Nem, — lâm mi i t t . . . kezdte volna Bolchoff, — de a szâzadparancsnok tekintelye, ugy kell lenni, ismet megkovetelte, hogy kozbevâgjon s uj kerdest tegyen : —• Nemde nagyszerii volt a mai ? A parancsnok hadsegede egy natal hadnagy volt, ki nemreg keru.lt ki a tiszti iskolâbol, szereny es csendes fiu, szegyenl6's es szivelyes barâtsâgos arczczal. Mâr el6'bb lâttam volt Bolehoffnâl. A fiatal hadnagy gyakran eljott hozzâ, rendesen koszont, leiilt egy szegletbe es tobb orân keresztiil hallgatott, sodort magânak szivarkâkat, elszivta, azutân felkelt, ismet ko szont es elment. Tipusa volt a szegeny orosz nemeş fiunak, ki a katonai pâlyât vâlasztotta eletpâlyâul, mint egyediil lehetsegest kepzettsege mellett, s mindennel magasabbra helyezte a vilâgon az 6' katonai hivatottsâgât, -— egyiigyu es rokonszenves tipus, eltekintve elvâlhatlan nevetseges jârandosâgaitol: milyenek a dohânyszelencze, hâlokabât, gitâr es bajuszkefe, a melyek
74 nelkiil kepzelni sem tudjuk 6'ket. A szâzadnâl beszeltek rola, mintha dicsekedett volna azzal, hogy szolgâja irânt o meltânyos es azt mondta volna: „en ritkân biintetek, de ha egyszer annyira megharagitanak, akkor jaj" es hogy mikor reszeg szolgâja illetlen volt vele szemben, sot szidalmazta is urât, ez elvitte a szolgât a fovârdâra, parancsolta, hogy keszitsenek elo mindent a biintetes vegrehajtâsâra, de a kesziiletek megtetelenek lâttâra annyira zavarba jott, hogy csak ennyit birt mondan i : „na lâtod . . . lâtod, ha akarom . . . " es teljesen elvesztette a fejet, haza futott, attol az ido'to'l kezdve nem mert Csernoffnak, szolgâjânak a szemebe nezni. Târsai nem hagytak neki beket, boszantottâk ezekkel es en hallottam nehânyszor, a mint a szegeny kis hadnagy szabadkozott es fiilig elpirulva erositette, hogy mindez nem igaz, sot epen ellenkezoleg tortent. A harmadik egyen, Troszenko kapitâny, regi kaukâzusi ember volt, a szo teljes ertelmeben, azaz oly ember, kire nezve a szâzad, melyet vezenyelt, a csalâd volt, az erod, a hol a torzs fekiidt: haza, s az enekesek eletenek egyediili gyonyorusegei, — oly ember, kire nezve a Kaukâzuson kiviil minden egyeb megvetesre melto volt; a Kaukâzus ellenben ket reszre oszlott: a mienk es a nem mienk; az elsot szerette, a mâsodikat gyulolte lelkenek minden erejebo'l, s a mi fo, rettenthetlen, nyugodt bâtorsâgu ember volt, ritka josâgu târsaihoz es alattaâlloihoz, s egyenes, s6't dur va az elotte ki tudja miert kiâllhatatlan hadsegedek es piperkocz tisztek irânt. A mint a sâtorba belepett, szinte kiiitotte fejevel a tetot, azutân hirtelen leiilt a foldre.
— Onkent ertetodik, Fedorovies Miklos ki akarja itt magât tiintetni, s azutân ove a vilâg. — De on, Ilics Abrahâm, miert szolgâl on a Kaukâzusban ? — En azert, tudja, mivel eloszor mindnyâjan kotelesek vagyunk a magunk reszet leszolgâlni. Mit ? tette hozzâ, noha mindnyâjan hallgattak. A tegnap levelet kaptam Oroszorszâgbol, Fedorovies Miklos. — folytatâ, lâthatolag egyebre akarva terelni a beszed târgyât — azt irjâk, hogy . . . oly kiilonos kerdeseket tesznek. — Mino kerdeseket ? szolt Bolchoff. A paranesnok elnevette magât. — Igazân kiilonos kerdesek . . . azt irjâk, hogy lehetseges-e szerelem feltekenyseg nelkiil. . . . Nos ? kerde, vegigtekintve mindnyâjunkon. — Na tessek! mondâ mosolyogva Bolchoff. •— Igen, tudja, Oroszorszâgban nagyszeru az elet, — folytatta a paranesnok, mintha koznapias mondâsai nagyon termeszetesen folynânak egymâsbol. Mikor en 52-ben Tambovban voltam, mindeniive hivtak, mint szârnysegedet. Hiszi-e, a balon a kormânyzonâl, mikor beleptem, tudja . . . nagyon joi fogadtak. Maga a kormânyzone, tudja, beszelgetett velem es kerdezoskodott a Kaukâzusrol, s minden . . . ugy, hogy nem tudtam. . . Aranyozott cserkeszkavdomat neztek, mint valami ritkasâgot, kerdeztek: mert kaptam a kardot, mert az Anna-rendet, mert a Vladimir-rendet, — na es en elbeszeltem. . . Mit ? Ime, ezekert szep a Kaukâzus, Fedorovies Miklos ! folytatta, nem vârva feleletet — ott a mi kaukâzusi testvereinkre igen jo szemmel neznek. Fiatal ember, tudja, torzstisztnek lenni az Annâval, meg a Vladimirral — ez sokat tesz Oroszorszâgban. . . Mit?
— Nos hât? mondâ, de egyszerre eszreveve az en, elâ'tte ismeretlen szemelyemet, megâllott, zavaros, âthato tekintet•— On nagyra is volt velok, gondotel nezve râm. lom, Ilics Abrahâm ? mondâ Bolchoff. — Hihi ! nevetett a paranesnok az —• Mirol is beszelgettek tehât ? kerdezte, kiveve orâjât es megnezve, noha — o sajâtos ostoba nevetesevel. Tudja, az meg vagyok gyozodve — semmi sziiksege sziikseges. Hanem kitunoen is eltem azalatt a ket honap alatt! sem volt ezt tenni. — Hât aztân jo vilâg van ott Orosz— Hât ime o kerdezett engem, hogy orszâgban? mondâ Troszenko, ugy kerdeminek szolgâlok itt.
75 zo'skodve Oroszorszâgrol, mint Khinârol vagy Japânrol. — Meghiszem azt, a mi pezsgotmi ott megittunk ket honap alatt, az rettenetes ! — Ah on ! On bizonyosan mind limonâdet ivott. En mutatnâm meg ott, hogy hogy isznak a kaukâzusiak. Nem hiâban ment el a hirok. En mutatnâm meg, hogy isznak . . . he, Bolchoff? tette hozzâ. — Hisz te, bâtya, mâr tiz esztendeje vagy a Kaukâzusban, — mondâ Bolchoff — Ilics Abrahâm pedig csak hat. . . — Mifele tiz ! mindjârt tizenhat. — Parancsold Bolchoff, hogy pâlinkât hozzanak. Milyen nedves a levego, brr! . . . nos, nem igaz ? tette hozzâ mosolyogva — iszunk, parancsnok ! — De a parancsnok sertve erezte magât az oreg kapitâny modora âltal, eszrevehetoleg osszehuzodott es a sajât felsobbsegeben koresett menedeket. Dudolni kezdett valamit es ismet az orâjâra nezett. —• Igy hât nem is megyek en oda soha, — folytatta Troszenko, figyelemre sem meltatva a parancsnok elkomolyodâsât — sem elni, sem beszelni nem tudok mâr oroszul. Mondanâk: mifele csodaâllat jott ide. Lâtszik, hogy âzsiai. Igaz-e Fedorovics Miklos ? De mit is keresnek en Oroszorszâgban ! Mindegy, itt is meglonek valamikor. Kerdezni fogjâk: hova lett Troszenko ? Elesett. Mit fog akkor a nyolczadik szâzaddal csinâlni . . . mi ? tette hozzâ, a parancsnokhoz fordulva. — Kiildjetek ide a napost! kiâltott a parancsnok, nem vâlaszolva a kapitânynak, noha — ismet meg vagyok gyozo'dve •—• semmifele parancs kiadâsa nem volt sziikseges. — Es on most, gondolom, fiatal ember, 6'riil a dupla zsoldnak ? szolt nehâny percznyi hallgatâs utân adjutânsâhoz. — Hogyne, igen is. . . — En ugy talâlom, hogy a mi fizetesiink most igen nagy, Fedorovics Miklos, — folytatta — a fiatal ember nagyon tisztessegesen megelhet, sot meg nemi fenyiizest is megengedhet magânak. — Ah, Ilics Abrahâm — szolt fe-
lenken az adjutâns — ha dupla is a fizetes, megis cs csak oda megy . . . lâm 16 is kell. .. — Mit beszel maga nekem, fiatal ember! en is voltam hadnagy es tudom. Higyje meg, szâmitâssal nagyon joi ki lehet jonni. Es igenis, tessek szâmitani, — tette hozzâ, behuzva kisujjât a balkezen. — Mind kivessziik elo're a fizetesiinket . . . ez a szâmitâs, mondâ Troszenko, felhajtva egy pohâr pâlinkât. E perczben a sâtor nyilâsân egy feher fo nyult be, lapos orral, s egy eles hang — nemetes kiejtessel — mondâ: — On itt, Ilics Abrahâm ? a naposok keresik. — Jojjon be Kraft, — szolt Bolchoff. Egy hosszu alak, torzskari kopenyeggel, lepett be a sâtorba es nagy gondatlansâggal kezdett rendre mindenkivel ke» zet szoritani. — Ah, kedves kapitâny, on itt ? mondâ, Troszenkohoz fordulva. Az uj vendeg, a sotetseg daczâra, hozzâ botorkâlt es a kapitânynak — mint nekem tetszett •— nagy bâmulatâra es kedve ellenere megcsokolta a szâjât. „Ez nemet, a ki jo pajtâsnak akar mutatkozni" gondoltam magamban. XII. Foltevesem nemsokâra megero'sitest is nyert. Kraft kapitâny pâlinkât kert es rettenetesen tikâcsolt utâna s râzta a fejet. — Nos urak, ma megriasztottuk a tatârokat — kezdte, de meglâtva a szolgâlattevo' tisztet, tiistent elhallgatott, hogy a parancsnok adj a ki rendeleteit. — Nos, koriiljârta a lânczot? kerde a parancsnok. — Koriil. — A kemek ki vannak kiildve? — Ki vannak kiildve. — Ugy hât adj a ât a parancsot a szâzadparancsnokoknak, hogy leheto'leg elo'vigyâzatosak legyenek. — Igenis. A parancsnok osszehunyirotta a szemet es melysegesen elgondolkozott.
76 — Mondja meg, hogy a legenyek fozhetik a kâsât. — Mâr fozik. — Joi van. Elmehet. — Nos tehât, szâmlâljuk elo, hogy mi szukseges egy tisztnek, — folytatta leereszkedo mosolylyal, hozzânk fordulva. Szukseges onnek egyenruha . . . igaz-e ? — Igaz. — Ez, tegyiik fel, igenyel otven rubelt ket esztendore, azaz huszonot rubel egy esztendore a ruhâzatra; azutân negyven kopek kosztra . . . igaz-e? — Igaz; sot ez meg sok. — Na de tegyiik. Azutân 16 es nyereg 30 rubel — ime ez az egesz. Lesz osszesen 25, meg 120. meg 3 0 = 1 7 5 . S marad meg onnek luxusra, teâra, czukorra, dohânyra — husz rubel. Tetszik lâtni ? . . . Igaz-e Fedorovics Miklos ? — Nem epen. Bocsânat, Ilics Abrahâm, — mondâ felenken az adjutâns — teâra es czukorra semmi sem marad. On egy rendbeli ruhât szâmitott ket esztendo re, âmde itt a tâborozâsban a pantalon nem nagyon javul; hât a csizma ? en szinte minden honapban elszakgatok egy pârt; hât a fehernemu es a sok aprosâg ? Bi zony, ha joi felszâmitja az ember, semmi sem marad. Igy van ez, Istenemre, Ilics Abrahâm. — En csak azt jegyzem meg onoknek, — vete kozbe Troszenko — hogy akârhogy szâmitsâk is, az jon ki, hogy a mi barâtunk felteheti a fogât a polczra; tenyleg azonban megis eliink, teâzunk, do hânyozunk s iszunk. Hallgasson râm — fordult a hadnagyhoz megtanul elni. Mert hât tudjâk urak, hogyan volt o a szolgâjâval. Es Troszenko, majd kipukkadva nevetteben, elbeszelte nekiink a hadnagy osetet szolgâjâval, noha mâr legalâbb is szâzszor hallottuk. A szegeny kis hadnagy pirult, izzadt, mosolygott, ugy hogy szânalom volt rea nezni. •—• Nem tesz semmit, testver — biztatta Troszenko — en is olyan voltam, mint te es most, lâtod, helyre legeny let-
tem. Kiildjenek csak ide valami finnyâs urfit Oroszorszâgbol — mâr lâttuk 6'ket — mindjârt koszvenyt es reumât kapnak; en pedig ime itt iiltem — itt a hâzam is, az âgyam is, minden. Lâtod. Felhajtott meg egy pohâr pâlinkât. — Igaz-e? tette hozzâ, elesenaszemebe nezve Kraftnak. — Ime, ezt becsiilom en! ime, ez a valodi oreg kaukâzusi ! Adja a kezet. Es Kraft felretaszigâlt mindnyâjunkat es Troszenkohoz botorkâlva, megfogta a kezet es kiilonos erzessel râzta meg. — Igen, mi elmondhatjuk, hogy itt mindent megprobâltunk — folytatta Kraft — negyvenkettoben . . . ugy tetszik 6n itt volt akkor, kapitâny ? Emlekszik a 12-rol 13-âra meno ejszakâra, mikor terdig ero sârban aludtunk es mâsnag mentiink iitkozetbe. En akkor a fovezenyletnel voltam es 15 eroditest vettunk be egy nap. Em lekszik kapitâny ? Troszenko igent intett a fejevel es also ajakât kibigyesztve, elkomorult. — Tessek csak ide hallgatni . . . . kezde Kraft, rendkiviili hevvel es okadatolatlan kezmozdulatokkal fordulva a parancsnokhoz. De a parancsnok, bizonyosan miufân mâr nem egyszer hallotta ezt a historiăt, egyszerre oly zavaros, kozonyos szemeket vetett a beszelore, hogy Kraft elfordult tole es hozzâm s Bolcho»hoz fordult, felvâltva majd egyikre, majd a mâsikra nezve, Troszenkorra azonban egyszer sem tekintett egesz elbeszelese alatt. — Tessek, hogy jottiink mi ki reggel, a foparancsnok azt mondja nekem : „Kraft, vedd be ezeket az eroditeseket." Tudja a mi hadi szolgâlatunk rendszer nelkiil megyen — „ertem exczellencziâd!" es elindultam. A hogy elerjiik az elso eroditett helyet, hâtrafordulok es mondom a katonâknak: „Fiuk, nem kell felni! A ki megâll, sajât kezemmel szurom ât." Az orosz katonâval, tetszik tudni, kurtân kell bânni. Egyszerre egy grânât . . . nezem, egy katona, mâsik katona, harmadik katona, azutân a puskagolyok ozsin ! ozsin ! ozsin ! . . En elkiâltom magam: „Elore fiuk, utâ-
77 u
nam l A hogy oda megyunk, tudja, lâtom, hogy is . . . tudja . .. hogy is mondjâk azt ? es az elbeszelS csapkodni kezdett a kezevel a szo kereseseben. — Kirohanâs, — szolt kozbe Bolchoff. — Dehogy. . . Ah, mâr hogy volna ? En istenem ! na, hogy volna ? . . . kirohanâs, — mondâ Kraft gyors beszeddel. A fegyvert egyszerre „sulyba !" . . . hurrah ! ta-ra-ta-ta-ta ! Az ellenseg fejet veszti. Tudja, csak bâmul. Sebaj: mi megyiink tovâbb — a mâsodik er6'd. Ez mâr egeszen mâs. Mâr a veriink csak ugy buzgott A mint oda eriink, nezziik, lâtom a mâsodik erod — nem lehet kozeledni. O t t . . . hogy is van na, hogy nevezik azt a . . . eh! hogy van ez. . . — Ismet kirohanâs, — szoltam kozbe. — Ah, dehogy — folytatta o elenkseggel — nem kirohanâs, hanem . . . na, hogy nevezik azt — es a kezevel valami esetlen mozdulatokat csinâlt. Ah Istenem, hogy mondjâk mâr na. . . . Annyira zavarba jott, hogy az embernek onkenyteleniil is jott, hogy menjen segitsegere a szoval. — Talan a folyo, — mondâ Bolchoff. — Nem egyszerii kirohanâs, hanem mi ott, elhinne-e, olyan tiiz. . . E perczben a sâtor ajtajâbol valaki szolitott engem. Makszimoff volt. S mivel a ket eroditmeny bevetelenek megannyi kiilonfele historiâja utân meg tizenhârmat kellett volna vegighallgatnom, orvendeftem ennek az alkalomnak, hogy szakaszomhoz mehetek. Troszenko velem egyiitt kijott a sâtorbol. „Hogy hazudik" mondâ nekem, mikor nehâny lepesnyire eltâvoztunk a sâtortol, „egyâtalâban nem is volt ott az erodoknel" — es olyan joiziien felkaczagott, hogy en is elnevettem magam. XIII. Mâr sotet ejszaka volt es csak a tâborra, mikor szakaszomhoz mentem. Egy nagy tusko senyvedve fekiidt a szenen. Koriildtte csak hârman iiltek: Antonoff, a cseszejet forgatva a titzon, melyben „rjabko" fot (katonaetel, kenyerbo'l es zsirbol), Zsdanoff, ki elgondolkozva, egy âggal szân-
totta a hamut; es Csikin az 8 elvâlhatatlan pipâjâval. A tobbiek mâr lefekiidtek, ki az âgyu alâ, ki a sâtorba, ki a tiiz kore. A szen gyenge vilâgânâl megismertem az elottem ismeretes hâtakat, Iâbakat es fejeket: ez utobbiak sorâban volt az ujoncz is, ki szinte a tiizbe bujva, ugy lâtszott, mâr alszik. Antonoff helyet adott nekem. Melle ultem es czigarettâra gyujtottam. A nyirkos fa fiistje, szetterjedve az egesz levegoben, râgta a szemet, s ugyanoly nyirkos kod boritotta a komor eget. Mellettiink egyhangu lelekzes, az âgak ropogâsa a tiizben, csendes beszelgetes es neha a gyalogsâg fegyverenek koczczanâsa hallatszott. Koroskoriil mindeniitt tiizek pislogtak, kis korben megvilâgitva maguk korul a katonâk sotet alakjât. A legkozelebbi tiiznel a megvilâgitott helyen meztelen katonâkat pillantottam meg, kik a lângok felett szâritottâk ingoket. Meg sokan nem aludtak, mozgolodtak es beszelgettek egy pâr negyszogol teriileten; de a komor, nema ejszaka mind e mozgolodâsokat elârasztotta a sajât titokzatossâgâval; mintha mindenki erezte volna e komor csondet es felt volna megzavarni annak nyugodt osszhangjât. Mikor beszelni kezdtem, ereztem, hogy hangom mâskent hangzik, mint rendesen ; s a katonâk arczârol, kik a tiiz koriil iiltek, mind ugyanazt a hangulatot olvastam le. Azt hittem, hogy odaerkezesem elott megsebesiilt târsaikrol beszelgettek, de semmi affele nem volt: Csikin beszelt a tiflisi eletr6'l. En mindig es mindeniitt, de kiilonosen a Kaukâzusban tapasztaltam, hogy az orosz katonâk a veszely idejeben el szeretik keriilni es hallgatni azokat a târgyakat, melyek nem jo hatâssal lennenek târsaikra. Az orosz katona bâtorsâga nem azon alapul, a min a deli nepek bâtorsâga, hirtelen fellângolo es kihiilo lelkesedesen: epen oly bajos feleleszteni, mint kenyszeriteni, hogy lecsillapuljon. Nâla nincs sziikseg hatâsos beszedekre, harczi kurjantâsokra, enekre es dobszora: ellenkezâ'Ieg nâla sziikseges a nyugodtsâg, rend es tâvollete mindennemu izgatottsâgnak. Az orosz, az igazi orosz katonâban sohasem
78
talâltok hivalkodâst, kerkedest, elkâbulâs vagy felheviiles sziikseget a csatâban: el lenkezoleg jâmborsâg, termeszetesseg es azon kepesseg, melynel fogva a veszedelemben egeszen mâst lât, mint veszedelmet, kepezik jellemenek feltiino vonâsait. Lâttam katonât a lâbân megsebesiilve, ki az elso' pillanatban csak âtlyukasztott uj kbpenyeget sajnâlta; lovast, a ki kieviczkelve a meglo'tt 16 aloi, . kicsatolta a hevedert, hogy levegye a nyerget. Ismeretes az eset Gergebil megszâllâsânâl, mikor a laboratoriumban meggyult a kesziilo' bomba es a tiizmester parancsolta ket katonânak, hogy fogjâk meg es lokjek ki, s a ket katona nem lokte el a bombat a parancsnok sâtra kozeleben, hanem elvittek messzebb, nehogy a sâtorban alvo urak felebredjenek es a bomba mind a kettfijoket darabokra szakgatta. Emlekszem egy 1852-ki tâborozâs alkalmâval, mikor egy fiatal katona az iitkozet alatt azt mondta, ugy lâtszik, a szakasz nem megyen ki innet: hogy tâmadt râ az egesz szakasz olyan szavakkal, a melyeket azutân ismetelni sem akartak. Ime most is, mikor mindegyiknek a lelkeben Velencsuk kellett hogy legyen, mikor minden pillanatban rânk iithetnek a tatârok, mindnyâjan a Csikin boho elbeszeleset hallgattâk es senki sem emlegette sem a mai utkozetet, sem a fenyegeto' veszelyt, sem a sebesiiltet, mintha ez isten tudja milyen re.g, vagy âltalâban sohasem tortent volna. De nekem megis ugy tetszett, hogy arczuk komolyabb, mint rendesen ; nem nagyon figyelmesen hallgattâk a Csikin elbeszeleset, so't Csikin is erezte, hogy nem hallgatjâk, de mâr csak beszelt. A tiizhoz odajott MakszimofT es leiilt mellem. Csikin helyet csinâlt neki, elhallgatott es ismet szivni kezdte a pipâjât. •— A bakâk pâlinkâert kiildtek -— szolalt meg Makszimoff hosszu hallgatâs utân — az iment jottek vissza. A tiizbe kopott. Az altiszt mondta, hogy a mienket lâttâk. — Nos, el-e meg ? kerdezte Anto noff, megforditva fazakât. — Nem, meghalt. Az ujoncz a tiiz mellett felemelte fe
jet a piros sapkâval, mero'n nezett Makszimoffra es râm, azutân gyorsan lehajtotta es râhuzta a kopenyeget. — Lâm a HALAL nem hiâban jart nâla a reggel, mikor felkoltottem a parkban, — mondâ Antonoff. — Bolondsâg ! mondâ Zsdanoff, meg forditva a senyvedb tuskot — es mind nyâjan elhallgattak. Az âltalânos csend kozepett, a hâtunk mogott a tâborban loves hallatszott. Dobosaink meghallottâk a jelt es verni kezdtek a takarodot. Mikor az utolso dobperges is elhangzott, Zsdanoff felâllott es levette a sepkâjât. Mi mindnyâjan kovettiik peldâjât. Az ej csendjeben egesz kar szolalt meg ero'teljes ferfihangokbol: „Mi atyânk, ki vagy a menyekben. . ." — Ezen a helyen esett el egy koziiliink 45-ben, — szolt Antonoff, mikor ismet feltettuk sapkâinkat es visszaiiltunk a tiiz melle — ket napig hordoztuk az âgyun . . . emlekszel Sevcsenkora, Zsdanoff ? . . . aztân oda tetttik az alâ a fa alâ. Ekkor egy gyalogos katona, rengeteg pofaszakâllal es bajuszszal, fegyvere-. sen es bornyusan odajott a mi tiiziinkh6z. — Adjatok foldiek egy kis tiizet, hadd gyujtsak pipăra, — mondâ. — Ott van, szen van eleg, — felelt Antonoff. A gyalogos megcsovâlta a fejet, hunyoritott a szemevel es leiilt kozenk. — De hât minek hagytâtok el ? kerdem Antonofftol. — A gyomra ero'sen kinozta. Ha megâllottunk, nem volt semmi baj, de a mint mogmozdultunk, orditott, mint a fâba szoritott fereg. Az istcnre kert, hogy hagyjuk ott, de hât sajnâltuk. No de az ellenseg nagyon kbzeledett hozzânk, hârom embert levett az âgyunk mello'l, a tisztet meglottek, s mi is hogy, hogy nem eltevedtiink az âgyunktol. Sajnos ! de esziinkbe sem jutott az âgyukkal elsietni. Sâr is volt. Gondoltuk mi Anosenkoval — oreg tiizmester volt — hogy elo ember mâr ugy sem lesz belo'Ie, s mâsfelo'l o is kert az istenre, liogy hagyjuk ott. Ugy is ha-
79 târoztuk. Egy fuzfa volt ott. Megnedvesi— Es regen irtâl ? tett ketszerstiltet hagytunk mellette — — Akkor a hâboru utân, 45-ben Zsdanoffnak volt — a fânak tâmasztottuk, kiildtem az utolso levelet. tiszta inget adtunk râ, elbiicsuztunk tole — Enekelned el a „Nyirfaerdot..." rendesen es aztân otthagytuk. mondâ Zsdanoff Antonoffnak, ki ez idoben a terdeire konyokolve, valami dalt dudo— Es jo katona volt ? •— Nem semmi, csak olyan katona, râszott. Antonoff elenekelte a Nyirfaerdot. — mondâ Zsdanoff. — Ez a legkedvesebk notâja Zsda•—• S hogy mi lett tovâbb vele, az Isten tudja, — folytatta Antonoff elbesze- noff bâcsinak, — sugta nekem Csikin, kaleset. Hej sokan maradtak akkor oft ko- bâtom meghuzva — mikor ezt jâtszodja Antonics Filep, mindig sir. ziiliink. Zsdanoff kezdetben teljesen mozdu•— Sok olyan katona van meg a mi latlanul iilt, szemei a senyvedfi tiizre voliitegiinknel, — kerdeztem — a ki abban tak szegezve, s arcza, melyet voroses feny az titkozetben ott volt ? — Hât ime Zsdanoff, en, Pâczân, a vilâgitott meg, rendkiviil mogorvânak lâtki most szabadsâgon van, s meg valami szott: azutân pofacsontjai a fiile alatt elkezdtek mozogni mind gyorsabban es gyorhat ember. Tobb nehezen lesz. sabban, vegre felkelt es kopenyet kigom— Mit, hât a mi Pâczânunk szabolva, az ârnyekba fekiidt a tiiz moge. badsâgon setâl ? szolt Csikin, kinyujtva a Vagy csak mozgolodott es sohajtozott, vagy lâbait es fejevel egy fâhoz tâmaszkodva. engem a Velencsuk halâla s ez a szomoTessek, nemsokâra esztendeje lesz, hogy ru ido annyira eikâbitott, de nekem valonincs itt. sâggal ugy tetszett, hogy sir. — Hât te kivetted a te esztendei A parâzs neha fellobbanva, megvilâszabadsâgidodet'? kerdeztem Zsdanofftol. gitotta az Antonoff alakjât sziirke baju— Nem, nem vettem, — felelt Zsda- szâval, piros arczâval, rendjeleivel, mâsvanoff kelletleniil. lakinek a csizmâjât, a fejet vagy a hâtât. — Pedig lâm, jo haza menni — Folottuk szomoru kod teriilt el, a levegomondâ Antonoff — jomodu hâzhoz, vagy ben nyirkossâg es fiistszag erzett, mindenha magad is munkabiro âllapotban vagy, felol kialvofelben levo tiizek pislogtak es ugy menni orom, nekep is oriiinek otthon. az âltalânos csondben az Antonoff bus ene— Hogy menjek, mikor meg ket ke hallatszott; mikor pedig elhallgatott testver van ! folytatta Zsdanoff. Csak nekik egy pillanatra, a tâbor gyenge ejjeli molegyen mit enni, nem hogy a katona-bâty- raja, alvok szuszogâsa s az orok fegyvereijokat is tartsâk. Meg aztân valjon elnek-e nek csorrenese s halk beszelgetes hangja lepett eloterbe. — ki tudja. — Nem irtâl nekik levelot ? kerdem. Mâsodik felvâltâs ! Makatjuk es — Hogyne irtam volna ! ket levelet Zsdanoff! kiâltott Makszimoff. kiildtem, egyikre se jcitt vâlasz. Vagy megAntonoff elhallgatott az enekkel, Zsdahaltak, vagy nem kiildenek, mert magok noff felkelt, sohajtott, âtlepett a fatorzsok is szegenysegben elnek. kozt es az âgyukhoz ment. Orosz eredetibol ford : HELMECZY JOZSEF.
KOMOLY TERVEK. Edes kicsi felesegesm, Konnyii volt eddig az elet,: Almodoztâl te is velem, Almodoztara en is veled. Hanem a sok hiu âlmot Tegyiik felre most, a kobe! Ideje, hogy jozan eszszel Tekintsiink a jovo'be. Hogy is lesz hât? Megvesziink majd
CsurOskertunk tomve leszen
Talan egy szep uri telket,
Mindenfele foldi joval;
Kozepen kis udvarhâzzal,
Evekig âll a sok asztag,
Melyet a fâk lombja elfed.
Avas, bârna takaroval.
Koroskoriil virâgos kei't
Boglyateton, hâzfedelen
Fog nyitni negy vilâgtâjra,
Jâmbor golyâk feszket vernek,
Jovedelmes
S kis fiacskânk oromere
mehesunknek
Keso oszig kelepelnek.
Het orszâgra sem lesz pârja.
Az lesz âm a boldog elet. Meses, gazdag kenyelemmel! Irigyelni fogja tâ'liink Halâlâig minden ember. Csak hogy mikor jutunk addig, Isten a megmondhatoja, Mert egyeb meg nincs meg hozzâ, Legfolebb mi es a — gi'tlya. JAKAIÎ
"*^^> 4»
OOOX.
E. KOVÂCS GYULA. <sit>
tlj
II
§ ^ ILYEN konnyii a mai
miive- keresz, a mely csillog, tetszeleg, hodit szeknek ! Felnovelik oket a egy pâr orâig — s azutân elmulvân az ^'XS?ÂE)C kepezdeben; azutânmintosz- elet: orok sîrba viszi pompâjât, fenyet, tondijas „gyakornokok" el- s rovid eletenek egesz ragyogo dicsosetoltenek egy pâr evet Buda- get. . . A koltok, tudosok s a tobbi muvi I A) pestei!, Kolozsvârt — vagy veszek fennmaradnak muveikben; s ha I epen a kiilfoldon, — s ha az koruk mindjârt nem ertene is oket: jonigazi tehetsegnek csak nemi nek „vilâgosabban lato szâzadok" es megjeleit is mutatjâk: riivid pâr ev alatt hozzâk magokkal az elismeres koszoruott lehetnek, hovâ a regi garda tagjai jât. A szinesz azonban hiâba revedez egy mas vilâg âbrândjai kozott; hiâba tâpegy elet kiizdelmei ârân juthattak el. Mennyi rajongâsra, mennyi valodi lâlkozik nagy szellemek eszmeivel; s idealismusra volt sziiksege ezelott meg hiâba mâmoritjâk lângolo szenvedelyek: nem sokkal is annak, a ki szinesz akart a fiigyony legordiil s alakitâsai legfolebb lenni! Ma pâlya ez is, mint a tcibbi; de egy nehâny kortârs hamarfeledo lelkeakkor a „kârhozat utja" volt. A csalâd ben maradnak meg. . . (
meggyâszolta es elfeledte szineszsze lett tagjât, mintha meghalt volna, — a târsadalom pedig megtiirte, a mig mulathatott rajta, de kebelebe fogadni nem akarâ. Otthon nelkiil, sziikseget szenvedve, megalâztatâst tiirve bolyongott egyik helyrol a mâsikra; s a „nagyerdemu." kozonsegnek, vagy a „kegyes" pârtfogonak tâvolrol sem jutott eszebe, hogy a kopott ruha egy minden szepert ego romlatlan szivet is takarhat, s hogy a — rendesen — halvâny arczot nemcsak a hideg teheti pirossâ. . . S azert megis kiizdott es haladt tovâbb mindenik a bizonytalan jovo fele. Pedig ugyan mit remelhetett a sorstol ? . . Legjobb esetben is egy pâr tapsot es egy nehâny hervado koszorut, a miket majd koporsojâba tetethessen. Hisz a szinesz olyan, mint a ragyogo szârnyu
S mi tarta a regi nagyokat megis e pâlyân, holott anyagi siker nem csâbitotta ; lenyes jovo nem kecsegtette, s melto elismeres nem vârta oket ? . . Mi mâs, mint a rajongo lelkesedes, hogy a kolto tolmâcsai s az e m b e r representansai lehessenek; s hogy megjelenithessek a multat, feltâmasztvân annak dicso alakjait ? Lelkokben egett az isteni szikra, mint a szentfold egykori harczosaiban, kik ott hagytâk a sziilot es a szereto testvert, hogy messze foldon, idegenben boruljon râjok a halal orok ejszakâja, a mely azert nem volt felelmes, mert bevilâgitâ a h i t s egy boldogabb elet remenye. Egy ily hit sugarozta be nâlok is a jovo bizonytalan homâlyât. A „nemzet napszâmosai" eszmeket hintenek, mikor meg gondolkozni bun v o l t ; vâgyakat gerjesztenek, midon a lelek szârnyai meg voltak nyirbâlva, s a multat varâzsoltâk elo, midon
82 a jelenre gondolni fâjt es szegyenitett. Osztonszeriien elt bennok a meggyzodes, hogy ezâltal haszndlnak hazâjoknak; s mâr akkor zengett ajkaikon a magyar szo, midon a nemzet szine-java meg szegyennek tarta elni vele. E . K o v â c s G y u l a i s azok koze tartozik, kik râleptek a pâlyâra a nelkiil, hogy h i v a t a l n a k neztek vol na. Megbiivolte ez a „ketszeres elet", melynek ketszeres szenvedesei is vannak, s bele vete magât csupa rajongâsbol, csupa onzetlen lelkesedesbol. Hogyne, mikor âldott edes anyja — Kereszturi Juliânna — mâr kora gyermeksegeben tele zengte lelket az akkori koltok legszebb dalaival ? . . Csobâncz, Tâtika es Somlo melabiis regei elso" tâpul szolgâltak fejlodo kepzelmenek. A „Sziilofoldem szep hatâra" s „Râkos, Râkos hova lettel" eloszor eszmeltettek a multra — mig a „Hymnus" es „Szozat" elo szor ebresztek fel benne a nemzeti 6nerzetet. Igy fejlodott tizenket eves korâig (1839—1851), anyja szărnyai alatt an.dobosi szereny parochiân, mert atyja, a szigoru Kovâcs Mihâly kevesbe elegyedett dolgaiba. î m i es olvasni is az idevalo mestertol tanult meg, s kesobb hâ zi tanitoja is volt Ferenczi Gedeon pataki diâk es jelenlegi aradi pap szemelyeben.
mâr a hires debreczeni collegium rhetorikai (IV. gymn.) osztâlyâban talâljuk, melynek tanitoja Ladânyi Gedeon, jelen legi egyetemi tanâr volt. Az elso evben harmadik lesz, s szorgalmât es jo magaviseletet ezutân is megtartja. Legeloszor a poetikâban (V-ik oszt.) tiinik ki egy balladâval, melyert pâlyadijul nyeri Petofî miiveit. Ezentul az 6nkepzo-kor legmunkâsabb tagjaihoz tar tozik es kiilonosen gyakran szaval. Szegedi tanâr egy alkalommal kemenyen megroja a „Vezer biicsuja" modoroseloadâsâert. Nagyon lelkere veszi s felfogadja, hogy tobbe sohasem szerepel nyilvânosan. A csorbât azonban Petofi „Vaj da Peter halâlâra" irott gyonyorii elegiâjânak es „Pâl mestere"-nek elszavalâsâval annyira helyre iiti, hogy a szo szoros ertelmeben hiresse lesz. A szineszet irânti hajlam ujbol feleled benne, de nem szol rola senkinek. Ekkor tortenik, hogy Egressy — a ki rokona is volt — korutat tesz, s igy ci is lâthatja tole Othellot, Grittit, a Pârisi adost stb. A vagy most meg ertisebben kapja meg. s oly bâtorsâgot is kolcsonoz neki, hogy meg atyja elott is elelejt egy szot vagy tâvoli czelzâst a szini pâlyât illetoleg. Ennel azonban szigo ru ellenzesre talâl, s anyja sem tehet egyebet, mint hogy szemeit torulgeti.
Szomorân megy hât vissza ismet Debreczenbe, de a tanulâs — kivâlt nemely târgyakbol —• sehogy sem akar meniii. Szemei elott folytonosan a szinpad lebeg, s egy tavaszi sziinidon (185G) elindul egy ex-szinesz pajtâsâval Lâng Boldizsârhoz s keri, hogy vegye fel târsulatâba. Ez azonban sziiloi engedely nel kiil vonakodik. Ekozben vegzi a VH-ik osztâlyt, s ismet tobb alkalommal sze repel nyilvânosan. Egyszer Lâng is hall ja es annyira megtetszik neki, hogy most mâr 6 hivja magâhoz, s szerepet is ad Boldog lelkesedeseben elhatârozza, a „Pâl fordulâsâ"-ban. hogy szinesz lesz es a sors csakugyan Orommel kap rajta, de eloszor megis ugy hozta magâval, hogy hat evvel ke tanâcsot ker Lengyel Jozseftol, ki tanâsobb epen e târsulatnâl jâtszâ a csikost. ra, s egyszersmind atyjânak regi jobaA kovetkezo (1852-ik) ev oszen râtja volt. Ez haza kiildi, hogy atyjânak Atyja 1851. tavaszân dobrai pap lesz, s ot meg ugyanezen ev szeptembereben a szathmâri ref. algymnasiumba adjâk, hol nemsokâra mint elso eminens tiindoklik. Kovâcs Istvân tanârnâl lakik es itt lât legeloszor egy mukedveloi eloadâst(Bânom, hogy meghâzasodtam), mely mâr homâlyos vâgyakat ebreszt lelkeben. Ugyanitt lâtja, vagyis inkâbb: h a l l j a Szigligeti „Csikos"-ât is a Gâzmân târsulatâtol, mert egy ajto mege rejtozve szorong egesz eloadâs alatt.
83 mindent felfedve: kerje ki beleegyezeset. Igen âm, ha ez olyan konnyen ment volna! Haza meg csak elert valahogy gyalogosan, de a mi a szolâst illeti, abbol ugyan semmi semmi sem lett. Szokesre gondolt tehât, de elso izben a sors ebben is meggâtolta, mivel kalapja veletleniil az atyja szobâjâban maradt. Râkovetkezo ejjel azonban megis megtette es 1856. april 17-en mâr „Pâl fordulâsâ"-t jâtszta Debreczenben. Ettol kezdve aztân neki is kijut a barangolâsbol. Hârom ev alatt osszejârja N.-Kârolyt, Mâte-Szalkât, Szigetet, Munkâcsot stb., szoval: keserves tandijt fîzet a mfiveszet elsajâtitâsâert. Csak Aradon, Budainâl kezdodik emelkedese, hol „Dozsa Gyorgy "-ben mint Barnabâs nagyon megtetszett. Innen Latabârhoz megy nepszinmuenekesnek es drâmâban is jâtszik. Itt kapja a budapesti nemzeti szinhâz felhivâsât, hogy szerzodjek kardalnoknak, de nem fogadja el. Egressy kozbenjârâsâra aztân 1862-ben szerzo'dtetik, s „Konyves Kâlmân"-ban Almost jâtsza. A sajto nagyon magasztalja es o azt hiszi, hogy hajoja biztos revbe jutott, holott a dicsoseg mâmorâban elfelede szâmolni a koriilmenyekkel es emberekkel.
re jutni nem kis dolog volt Kovâcs Gyulânak sem. Lelkeben tehetseget es oszinte lelkesedest erzett, s hozzâ meg a v i dek is elkenyeztete egy kisse. Furcsân esett hât, midon tapasztalni kezde, hogy Feleki, Szerdahelyi, Toth Jozsef, Egressy es Lendvai Mârton mennyivel nagyobbak, mennyivel tapasztaltabbak, mint o ! . . Ezenkiviil tere sem igen jutott, hogy kitiintethesse magât. A kivâlobb szerepeket bevegzett miiveszek kapâk es a kezdonek jo volt, ha neha-napjân szohoz juthatott. Ily koriilmenyek kozt nem csoda, ha Kovâcs is onmagâba melyedt, s birâlni kezde kepessegeit. Igazi lelkesedes munkâl-e benne, vagy csak hamar elmu16 lâng, melyet a hiusâg eleszt ? . . K e pes-e o teremteni, alakitani, mint ama nagyok teszikj^vagy csak ntânoz, mint az ârnyek ? . . Erdemes-e itt hervasztani az ifjusâg virâgât, — vagy jobb lesz visszaterni a csondes papi hâzba, hol meg mindig târt karok vârnak râ, s alkalom van jovâ tenni, a mit a maga idejeben elmulasztott ? . .
Hârom es fel evig vivodik Pesten e kerdesekkel, mig vegre is mâr-mâr a szakitâsra hatârozza magât. Ekkor tortenik, hogy Szerdahelyi Kolozsvârt jârvân, Follinusnak ajânlja. Ettol meghivâst is kap, melynek A mig az ember âbrândjai vilâgâban e l : hajlando magât mindenben koz- kovetkezteben 1865. 6'szen Kolozsvârra pontnak tekinteni. Az alanyisâg sziik ko- jon es okt. 27-en Bânkbânban lepik fol. reben elveszve csak a sajât szemelyiseg: Kolozsvârt ekkor epen orszâggyiia mindenekfolott kedves e n nyomul elo- les van, s az elokelo kozonseg nagy ovâterbe, s mellette eltorpiil minden, a mi tiokkal fogadja. Mint Essex hasonlo sinem kozvetlentil reâ vonatkozik. Midon kert arat, minek kovetkezteben mâr-mâr azonban lassankent a kulvilâgra is reflek- kiveszo onbizalma ujbol visszater. Ekkor tâlva : râjoviink, hogy rajtunk kiviil meg veszi noul Pataki Rozât is, s hova-tovâbb szâmtalan hasonlo individuumok is le- elvonulva a nyilvânos elettol, komolyan teznek, melyek koziil nemelyik epen ab- kezd tanulni. Pest fogalmat nyujtott neban halad tul, a melyben a legtokelete- ki a valodi miiveszetrol es egesz erejesebbnek hivok magunkat, felebred lel- vel ennek elerhetesen munkâl. kiinkben a ketely, s onmagunk irânt is Kolozsvârrol egyideig Vâradra es bizalmatlankodni kezdiink. Aradra megy, de 1868-ban ujbol visszaA haladâs teren ez az elso lepes, ter s Kean Edmunddal ragadja el a k o s nincs kivâlobb ember, a ki ne ezen zonseget. kezdte volna. Ugy lâtszik, hogy a vegzet KolozsHuszonhârom ev âbrândjaival Pest- vârt jeloie ki munkâlkodâsa helyeul, mert 6*
84 noha 1869. tavaszân ujbol Pestre menve : Othellot, az ifj. Lendvai hires szerepet jâtsza, a kovetkezo evben megis Kolozsvârra jon es itt is marad 1878-ig. Ez evben Szigligeti ismet Budapestre hivja, hol 1881-ig a kozonseg es sajto egyhangu elismerese kozt szerepel. Ekkor azonban megint Kolozsvârra ter meg, hol a mai napig is buszkesege a nemzeti szinhâznak. Magyarorszâgon cenki sem commentâlja Shaksperet ugy, mint o, s Othello, Hamlet, Lear kirâly, III. Riehard stb. legjobb szerepei koze tartoznak. De ezenkivul van neki meg egy olyan erdeme is, mely azonnal elârulja benne a multert lelkesedo s az elodok munkâssâgât megbecsulni tudo embert, muveszt es koltot. Felkutatja es szinre hozza a mult jeleseinek mâr-mâr feledesbe veszo darabjait, s ezâltal a benne elo kegyeletben es nemeş lelkesedesben a kozooseget is reszelteti. Kisfaludy K. n Irene"-je ; Czako „Jânos lovag"-ja; Vorosmarty „Vernâsz"-a, Petofi „Tigris es Hiena a -ja stb. ujbol eietre kelnek,—sot, mint az utobbi: tisztân csak âltala elnek, mert o volt az, ki legeloszor szinpadra hozâ.
benne Telegdit, mely azota legjobb alakitâsainak egyike. Annyi tanulmânyt forditott râ, mint bârmely shaksperei darabra s a romantikus irâny valosziniitlensegeit jâteka âltal igyekezett hihetokke tenni. S valoban ez annyira is sikeriilt, hogy peldâul a legkozelebbi alkalommal a szo szoros ertelmeben megrâzo hatâst tett a kozonsegre. Mint muvezeto mindig azt tarta szem elott, hogy a masor a valodi muveszet niveaujân âlljon. Kiilonos sulyt tett a magyar darabokra, s a nagy nem zeti alakokat most is eloszeretettel jâtsza.
Ez idok szerint o az orszâg elso tragikusa es Shakspere szemelyesitoje. Jâtekât melyseg es âtgondoltsâg jellemzik. Egy-egy soron vagy eszmen napokig eltepelodik es soha kesziiletlenul szinpadra nem âll. Mint o maga is kiilto : sokkal kozelebb âll az irohoz es inkâbb bele tudja elni magât gondolataiba es erzeseibe. Innen van, hogy a melyik nap jâtszik: keriili az emberekkel valo erintkezest, nehogy kizavarjâk hangulatâbol. Nagyobb szerepeknel heve elragadjaugyan, de tulzâsba sohasem megy. Minden tekintetben Egressy tanitvânyânak vallja magât, s ezert nem is elegszik meg a Azt a nemeş idealismust, a mi egy- dolog praktikumâval, hanem az elmeletkor a poeta debreczeni diâk keblet el- tel is tiizetesen foglalkozik. tolte: maig is megorizte. Bizalmas korMindig kesz esztetikai kerdesekrol ben mondâ el egyszer, hogy mi inditâ a vitatkozni es ilyenkor szeleskorii olva„Vernâsz" szinrehozatalâra. Lelkeben minsottsâgot arul el. Jâtekâban, hanghordodig visszacsengtek Vorosmarty zengzetes zâsaiban es mozdulataiban egyarânt ke sorai, s megemlekezett a gyonyorrol, a riili a modorossâgot, s oltozete mindig mit miivei olvasâsa kozben erzett. Kiilokorhu es gondos. nosen a „Vernâsz" utolso jelenete kapA magâneletben szereny es visszata meg, a mint regen-regen a collegiuvonulo. Ha szerepei nem foglaljâk el: mi olvaso-terem elott fel- es lejârva olirodalmi tanulmânyokba meriil, vagy kolvasâ. teszettel foglalkozik. Dalai koziil a „Ket„Ha râm hatni tndott, miert ne szer is nyilt az âkâczfa virâga" kezdetii hatna a kozonsegre is ?" gondola, s uj orszâgszerte nepszeriive Ion. Ezenkivul bol olvasni kezde a szinpadokon ismeleforditâ Schiller „Don Carlos"-ât s igen retlen miivet. A kolto ragyogo kepzelme sok regibb miivet szinre alkalmazott. Igy es a nyelv ellenâllhatatlan bâja ismet Goethe „Faust"-jât is 6 scenirozta leg vonzani kezdek, s elhatârozâ, hogy a Vo eloszor es o volt az elso, ki az „Ember rosmarty sziileteşe napjân a szokâsos tragoediâja" szinrehozatalât megpendite. Marot bân vagy Aldozat helyett ezt fogja adatni. Ugy 16'n. Scenirozta es eljâtszâ Rendezonek kivâloan iigyes, s arâny-
85 lag csekely eszkozokkel nagy sikert tiid felmutatni. Szerepei koziil az emlitettek mellett kivâlobbak meg: Bânk-bân, Coriolan, Beldi Pâl, Dozsa Gyorgy, I V . Lâszlo (Dobzsa), Tronkereso, Marot-bân, Faust, Kean, Fiilop es Posa (Don Carlos), Gritti, Szâsz Moricz, Uriel Acosta, Risler, Nyârai Bela (Feny ârnyai), I I . Râkoczi F., Fiesco, Wallenstein, Betyârkendoje, Pârisi ados, Rantzauk, stb. stb.
niseg hova-tovâbb eltiinik a szemelyesitendo alak mogott. Midon lelkiink a multon tevelyeg: egy edes-bus erzes rezgi ât egesz valonkat. Az edes azon orombol szârmazik, hogy a mi egykor fâjt, mâr elmult; a bus pedig onnan, hogy a vidâman toltott orâk sohase jonnek tobbe vissza... Bolcsen intezte hât a termeszet, hogy eletiinkben tobb legyen a fâjo, mint az edes; hogy multunkra visszanezve tobE. Kovâcs Gyula noha mâr jubilâlt, bet oriiljiink a mâr âtszenvedett fâjdalmakon, mint busuljunk az oromok viszmeg folytonosan fejlodik. Legutolso Hamletje pl. ugy a fel- sza nem bâjolhato perczein. fogâst, mint a kivitelt illetoleg sokban Tudvân, hogy E. Kovâcs Gyula is felulmulja az elobbieket. Ez annak a j e - tobbet szenvedett az elten ât, mint a le, hogy meg ezutân vârhatjuk tole az mennyit oriilt: biztosan remelheto, hogy igazi nagy alakitdsokat, midon a tulâra- ezutân mâr megforditva lesz. S egy pâr do hevet s a lângolo szenvedelyt onmer- zavartalan ol'omben âtelt pillanathoz j o seklet es tanulmâny korlâtozza, s az egye- ga is van a kiizdes oly sok eve utân.
CSERNÂTONI GYULA.
A GEZENGrUZ •—• ElbeszeUs. — Irta:
5 k b o n y i S^rpâd.
EHĂNY rongyos alak gubbasztott egy garamparti tot falu korcsmâjâban. A madzagra akasztott olajmecses gyongefenyt szort szelyel a dohânyfiistos sziîk butikban, melynek fala mindenfele szenytol tarkâllott. Itt-ott feherebb volt a fal. Valamikor kepek voltak oda akasztva. Egy szentkep most is ott logbtt, de nem lehetett râismerni, hogy kit âbrâzol. Olyan igen piszkos volt mâr. Benn a sontesben osszetoporodott emberke iilt. Savoszinii szemeit hol a foldre, hol vendegeire meresztette. Csupa âlmossâg volt. Logatta a lâbait, nagyokat âsitott s a fejet vakarta. Az asztal koriil kârtyâztak. — Tartom a hârmat, — mondta egy rezesorru. — Negy. — Tartom a negyet. A rezesorru rohogott es az asztal ra csapott. — Tolem telik, o h ! akârmennyi; s a kârtyâin keresztiil csufolkodva ne zett ellenfelere. — Feladom a jâtekot; hâny vitei ? — H e t ! kiâltotta diadalmasan a rezesorru. Kartyâit az asztalra csapta es kiszâmitotta a het vitelt. — Ha ezt a kirâlyt is beleszâmitom, nyolcz biztos. Nolcz vitei, he ? hahaho . . . fucs!
Kaczagva seperte be a garasokat s târsaihoz fordult. — H e ! igy kell azt. Okulj Miso ; velem ne kârtyâzz, mert lenyerem a kobakodat. Nono, ne diihodj! Keveset er az iires kobakod Miso. Nem jâtszom râ; czinkehâz. . . Nevettek. Egy reszeg tutajos motyogva ismetelgette a szomszedjânak. — A Jano azt mondta a Misonak, hogy czinkehâz, azt mondta czin-kohâz, Jano — mondta — Leejtette a fejet s elaludt. A szo'mszed kivette szâjâbol a pipat s tovâbb szivta. — No ! mi lesz, — kezdte a rezes orru — sohase nem iszunk ? Izsâk! N e ked mindig ketszer kell mondjam a szomjusâgomat. A szomjusâgunkat. A nyolcz krajczârosbol; hamar! A kis emberke morogva toltott tele egy csorbafiilii kancsot. — Itt van. — I g j Izsâk, i g y ! Fizetem. En mindig fizetek. Nesze ! Menj aludni. Mit ? Te azt mondod, hogy nem alszol ? N e z zetek râ, hât . . . Nagyot ivott a kancsobol s tovâbb adta. •— Igyatok. Hât nem alszol, mi ? he? Bolondot beszelek en ? Ti mondjât o k : nem. U g y ! Habarka Jano sohasem mondott bolondot. Habarka Jano nem ven asszony, hogy bolondot mondjon.
87 I g y â l ! kezdte az ajtot. A korcsmâros hiâba kiabâlt rea. — Betorom . . . nyisd ki . . . ordog! Ivott es csettintett a nyelvevel. orditotta s fejehez kapott, melyhez ke— Ez joi esik. Mindig szeretem a menyen hozzâiitodott az ajto. pâlinkât. Tegnap egy ur meretett az alUj vendeg nyitotta ki. Eroteljes so râvnei. Meszelynyit. bârna ifju, magas lovagcsizmâban, feher — Csak? mellenyel. De az foltos es pecsetes yolt. — Biz' csak, de az finom volt. Jaj — K i van itt ? milyen finom v o l t ! A harminezkrajczâ— Verje meg a frânya, — kiabâlrosbol merette es mondta, hogy tobbet ta a tutajos — berontotta a fejemet.. . is adna, de nincs a korcsmâban tobb. megolt . . . tolvaj ! Es mondta: majd, majd! En mondtam, — Ne ordits paraszt. . . koszonom josâgât. Hâlâlkodtam es elmen— Orditok! tem tutajjal, a kin deszkât vittem. — Hât ordits. — Igaz, — mondta egyik. — Iszom.
Bolingatott a fejevel s pipăra gyujtott. — A deszkât elvittem Esztergomig. Nagy ut. Bucsuztam is a Marinâmtol. Marina az en szeretom. Akkor szerettem meg, mikor tânczban voltam a fuzek alatt. Akkora fuzek vannak a fa lunkban, mint a Krivân. Meg annâl is nagyobbak, mert a Krivân nem mindeniltt magas. Jârtam ott zsindelyert, hât tudom. Sokat tudok. Tudom, hogy nem magasabb a Krivân, mint azok a fuzfâk, a kiknek hajâbol furulyât vertem a kaczrommal. A kaczromat vettem — n o ! hol is vettem . . . h o l . . . igen! egy taliântol vettem tiz garason. Dohânyra adtâk nekem a tiz garast, de en nem nagyon sokat dohânyozok, mert regi a pipam es bedugul, meg btidos mâr. Pedig eleget tisztitom, eleget gondozom a pipâmat. Motyogott. Foveget kenyszeredve huzogatta szemebe. —• Meleg van itt. . . — Dehogy van Jano, igyâl. — Meggyulok, meg . . . kancsot. . .
— Nem, most nem, — kâromkodott az ember es hozzârugott egy utjâba eso szekhez. Azert s e ! mert parancsoljâk. Nekem ne parancsolgasselî! N e kem ne parancsoljon senki, mert en nem vagyok kutya, hogy nekem parancsoljon, hallja ! A joveveny szivarra gyujtott. — Csitt. — Kutyânak mondjâk csitt, e n . . . — Hallgass! —• Kutya hallgasson. — Korcsmâros, — mondta boszankodva a joveveny — dobja ki ezt a barmot. — Mi, m i t ! hobogott a tutajos. K i dobni, engem kidobni. Halljâtok bratyi, engem kidobni! Mellem bratyi, ki vele . .. tolvaj . . . ki v e l e ! A hangja iivoltes volt. Felgyiirte az ingujjait s râiitott dolyfosen a szeles mellere. — Ide hozzâm! K e t tutajos csatlakozott melle, a tobbi reszegen hevert. — N o , kidobsz meg ? ki ? Az ifju csendesen szivta a szivarjât.
Nyujtottâk. Utânna kapott es feldtintotte. — Korcsmâros —• szolt — ismet— Isten . . . verje . . . dadogta. A z lem vesse ki ezt a barmot. tân belekonyokolt a pâlinkâba, râejtette — Nem birok vele uram, — sutfejet az asztalra es horkolni kezdett. togta a kis ember, s gyorsan visszaug— Reszeg ez a diszno, — mondta rott a sontesbe. a szomszedja, s felkelt az asztal mellol. — Majd birok en. Eltâmolygott az ajtoig, de a kilincset Megsuhogtatta kezeben a lovagkornem tudta megkapni. Akkor rugdosni bâcsot.
88 — Ki innen! Csengett a szoba a hangjâtol. — Te menj ki, tolvaj, •— feleselt a tutajos — te menj ki. . .
—• Megfojt a budosseg, — mormogta. Tapogatozva halaclt az ajto fele. Az egyik tutajos utjâban fekiidt. Hozzâ rugott. — Aliat Vegre elerte az ajtot, kiment rajta, s oly erovel vâgta be maga utân, csak ugy rengett bele a rozoga hâziko.
Mondta volna, de nem volt râ ido. A joveveny villâmgyorsan ragadta mellen es a foldhoz iitotte. Ott maradt. Oszszenyekkenve, mint egy darab korhadt tusko. A târsai ezalatt megugrottak a Szep csillagos ej volt. A Garam nyitott ajton. Egy ideig meg hallszott, mikent szaladnak vegig a szâraz kuko- hullâmfodrain a holdnak feheres, âlomszerii fenye tânczolt, ide-oda libbenve. riczakorek kozott. Azutân csend lett. Mintha sziirkes kodfâtyol szotte volna •— Micsoda nepseg ez itt ? Egy meât a volgyet, ugy nezett ki benne minszely bort. den. A szeles levelii lapuk feheren ing— Tutajosok uram, — felelte hajtak a harmattol, mig a fuzek âgai meglongva a torpe korcsmâros, — sokszor eziistozve a holdfenyben, csillogtak. Foljonnek ide es isznak, a mig reszegek seges ej ! A nyugalom, az orok beke lesznek. szâllt alâ. Nesz nem zavarja, emberzajAz asztal ala mutatott. Negyen horgâs el nem îîzi. tyogtak alatta. Legfeliil a megvert emA joveveny hosszasan âllt a gyober horkolt. nyorii folyam partjân, melynek feher sze— Nem epen kellemes târsasâg. gelyii habfodrai ringva suhantak tova. Van itt kiilon szoba? Egy-egy helyen hozzâiitodtek a parthoz. — Nincs uram. Van egy kicsiny Zajlâs hallszott, majd ismet semmi. Folszobâcska, de ott Regina alszik, a feleseges ej ! . . . segem. — Ha eltemetjlik a halottakat, — Baj. Szeretnek itt aludni regnincs isten âldâs, mely eletre hivnâ . . . gelig, de ezt a fojto buzt nehez âllani. Rettenve kapta fol a fejet. Mintha Btidos ez az ostoba paraszt nep. csobbanâst hallott volna. Nem, nem .. . Râsuhintott az egyikre. semmi. A z t mondjâk, hogy ejfel tâjon a — Meg a korbâcsot sem eizi. HoltBogmilla tiinder jâr alâ a Hâgo hegy reszeg a czudar. De hât — folytatta komagas ormârol. Leszâll a Garam fiives riilnezve — hol a pokolban alszom en ? partjâra, aztân beleroppen a habok koze — Nem tudom uram, — felelt vâll- fiirodni es enekel halk, panaszos hangon, vonogatva a kis ember. Nincs mâs hely. epedve, sokâig . . . Vilii sereg szâll utâna ; Talan — egy loczân? hallatszik a lenge szârnyak lebbenese. — Menykot! Elvisz rajta reggelig Megsiratjâk a szegeny Bogmillât, a kit az ordog. gonosz nenje a krivâni tiinder tart fog— Mâs nincs. va szerelemfeltesbol. Szegeny lânykât a — Huzza hât az ablak melle. fiizek is, virâgok is megsiratjâk. Kony A joveveny vegig heveredett a lo- rezeg a kelyheikben minden reggel. czân. Csend lett. A korcsmâros elment. Igy eneklik ezt a tot leânyok. Csak a tutajosok horkoltak. Az a horA jovevenynek eszebe jutott ez a kolâs nem hagyta aludni az ifjut. Bo- regi mese. Megrâzta a fejet. szusan fordult egyik oldalârol a mâsikra, — Bolondsâg, —• mormogta. mikozben minden reszeg tot parasztota Vegig haladt a kukoriczafoldek kopokolba kivânt. A terjengo pâlinkabuz zott, egeszen az erdoig, mely nehâny is csavarta az orrât. szâz lepesre sotetlett a Garamtol. Ott Hirtelen feliilt.
leheveredett egy tolgyfa alâ, s elaludt.
89 Kora hajnal volt, mire folebredt. Csak a Hâgo legmagasabb csucsa volt meg vilâgos. A kopâr sziklaorom i'igy nezett ki, mint egy vorosses kiip. Az alatta elteriilo rengeteg erdoseg felhomâlyba volt burkolva, mely a folyam fele siiriibb kodre verodve szâllt a fenyvesek folebe. — A hatalmas leveltenger mozdulatlan volt. Mintha a vâltozatlan orok beket mutatnâ. De a szel ha megindul fiini a Garam felso vege felol, vege a nyugalomnak. Az a leveltenger meging, mozdul, hullâmzik, mint az Ocean, s olyankor sziszeges, suttogâs hallszik a melyebol. Meg-megroppan egy-egy fenyo; a szel jajgatva zirren keresztiil a reczes âgak kozott, s a tâvolbol mintha tompa dorrenesek kozelegnenek, meg-megsziinve, majd ujra feltâmadva, ujra koriil kalandozva az erdoseget. Fât vâgnak ott. A Hâgo aljân titkos susogâssal ingnak a venseges tolgyek, s a felette messze tâvolba veszo fenyves megzvÂg, mintha a Krivân meses tiinderkeinek zavaros dallama bongna ât a tos leveleken. Itt-ott harkâly kopâcsolja a fa oldalât.
otven evevel, s a cselednep azt beszelte rola, hogy rosszabb mint egy boszorkâny. Ha râjon az orâja, kikel a kepebol, fe kete, szuros szeme villâmokat szor. Egesz teste reszket s ordit mint a fenevad.
Egy tejarczu lovâsz gyerek remiilve hebegte egyszer a cseledszobâban, hogy a lohalâlon lâtta lovagolni az oreg nagysâgos urat. Fellegekbe volt burkol va, nyârsat tartott a kezeben, mig alatta priiszkolt, dobogott a rettenetes lohalâl, s zsarâtnokot lovelt ki az orrlyukain . . . A nagysâgos asszony korbâcscsal futott utânna. A kulcsâr megfenyegette a hadaţ beszedjeert, hanem reszketett a keze. 0 is csak kânnyen hivo tot ember volt, mint a tobbi. Az elhanyagolt parkban senki sem jart. Gyârfâs Peter nem szenvedhette, mert eppen oda lâtott. Azert iigyeltek. Feltek tole, minden semmiert haragra lobbant, s olyankor neki pirult arczczal hânykolodott a szeles zsolye szekeben. Felszisszent ha a laba hozzâ ert, s a fogait csikorgatta. Gonosz âllapota volt, ezKekes felhomâly terjeng alâbb, min ert volt mindig komor. dig alâbb a volgy fele. Pirkad. A Hâgo A kastelyt lassankent egeszen b e vorosses szine rozsasziniive vâltozik. Az vilâgitotta a kelo nap. Az erdo aljât is is egyre jobban gyengiil. Sziirkes pâra a hol a joveveny âlli, neki tâmasztva hâszâll fol, mely lassan-lassan az egesz tât a tolgyfa oldalânak. Fiityoreszett, s hegyoldait âtfogja. Mikor a kelo' nap el a csizsmaszârât csapkodta a lovagkorbâso sugarait loveli szet a Hâgo mogiil, a csâval. Koronkent gunyosmosoly jâtszosziirkes pâra gyorsan szetfoszlik a leve- dozott ajkain, mikor a Gyârfâs kastelygoben. ra nezett. Megvirradt.
— Ideje; menjiink, mondta. Az ifju âsitozva emelkedett fel a Ismet vegig ment a kukoricza foltolgyfa mellol. Ember nem volt meg a deken, s csakhamar a parkba ert. Lassan kozelben; a falut sem erte meg a nap, haladt felfele az elvadult uton. csak a Gyârfâs-kastelyt. — Minden megvâltozott itt. Ot ev Odonszerii epiilet volt az egy nagy ota; e h ! joi van — megvetoleg intett a park kozepen, mely a Garamig rugott. kezevel. Mohos fedelevel, iclorongâlta bârna, ittA kastely fobejâratânâl egy szolga ott peneszes falaival nem rett barâtsâ- âllt. Gyanusan vizsgâlta a jovevenyt. Sâgos benyomâst. ros csizsmâju, kopott felsojii embert nem Koriilotte mindig csend volt. Lâb- tart urnak. Ez rîtt le a borostâs arczârol. ujjhegyen jârt-kelt a cseledne.p, kivâlt ha — Felkelt az urad? borongos volt az eg. Mert borus idcben — Fel âm ha akart. kiâllhatlan koszyeny kinozta az oreg Gyârfâs Petert.
Osz ember volt mâr az
— Hol van?
90 — 6 tudja. A joveveny csendesen felemelte a korbâcsât, s hirtelen râcsapott vele a szolga vâllâra. — E b ! ne trefâlj! — Uram, jaj — nem tudtam, — hebegte az ember, — nem hittem, csokolom k e z e t . . . S erovel el akarta fogni az ifju kezet.. . — Ne bântsd. Hol az urad ? — Az ebedloben van, konyorgom alâssan. A joveveny vegig ment a kastely tâgas folyosojân, s egyenesen az ebedlobe nyitott. Gyârfâs Peter kâvejât sziircsolgette. Az ajto nyitâsra viszszaforditotta a fejet, s szemeit kerekre nyitva bâmult. — Ivân . . . — Ugy van kedves bâtyâm, az elveszett, az elsiratott, az elfelejtett Ivân. Testestol, lelkestol 6! Az ifju konnyeden, mosolyogva hajtotta meg magât. — Kellek? Gyârfâs Peter .egy szekre mutatott. — Ulj le. — Szivesen. Nos, hazajottem. Felhagyok a csavargo elettel, s hâtra levo napjaimat neked szentelem kedves bâtyâm. Gyârfâs Peter fanyarul intett, hogy joi van, szentelje neki a hâtralevo napjait, de ne remeljen jutalmat erte. 0 ugyan, — mondta nyersen — egy fikarcznyit sem fog râ hagyni a vagyonâbol. Kastelyât, foldjeit, erdeit mind mâsfele hagyja. Râ semmi se jut. — T e ! igy fogadod egyetlen testveredet, kaczagott az ifju, szep! A z t hittem, hogy a nyakamba borulsz, s zokogva sirod a forro oromkonnyeket a lâtâsomra. Na ugyan ! meg a kezedet sem nyujtod te hâlâtlan! — Megmondtam a magamet. — Hât ugy is joi van, felelte az ifju, te nem adsz semmit. Jo. En nem is kertem. — Fiityolni kezdett. Gyârfâs Peter bosszusan nezett râ, de az ifju nem nezte vissza. 0
— T e ! el meg Vera ? — Miert kerded ? — Tehât el. Meg mindig igy eltek ? Az ifju mosolyogva intett a b a l kezevel. Gyârfâs Peter komoran vonta ossze a szemoldoket, s ugy a fogain keresztiil sziirte a szavakat. •— Megtiltom, hogy Yerârol tiszteletleniil nyilatkozzâl. O torvenyes nom. Jegyezd meg joi. Az ifju szemeiben sotet lâng villant fel. Aztân ismet felkaczagott. — Csak nem vesziink ossze egy — Vera miatt? Eppen akkor lepett a terembe Vera asszony. Suhogo selyem ruha folyt aiâ a termeterol; ujjain gyuriik villogtak, tomott aranyhajâban diadem csillogott. Gyonyorii arczâval olyan volt mint egy istenno. Halk kiâltâs rebbent el ajkairol, mikor az ifjut megpillantotta. Az gunyoros pillantâssal meregette. Attol a nezestol kipirult, majd elhalvânyodott a Vera szep arcza, s nehâny pillanatig gyâmoltalanul, mint egy megijedt gyermek, âllt. Gyârfâs Peter kedvetlentil mutatott az ifjura. — Az ocsem, Ivân. — Gyârfâs Ivân, — toldotta meg az ifju; âllando kegyebe ajânlom magam nagysâgos asszonyom. —- Isten hozta . . . Vera asszony kezet nyujtotta, de az ifju nem vette eszre. A foldre nezett. Nem fogadta el a feher kezecsket. Hanyagul egy szekre iilt, a mâsikra feltette a ket lâbât, s szivart sodort. — Kerem ne szolj anak. meg — mondta. A magam fajta csavargo, a ki 6t evig lopta hiâba az Isten napjât sok mindent eltanul. Alini mindig igy szoktam. K i s se sâros a csizmâm, de az nem baj. Vera asszony osszeharapta az ajkât s nem szolt. Egy kerevetre iilt az ablak melle, s onnan nezett fiirkeszo tekintettel az ifjura. Gyârfâs Peter eszrevette a Vera izgatottsâgât, de nem segithetett. Ivân pedig nem szândekozott eszre venni sem ot, sem Vera asszonyt.
Nagy nyugalommal sodorta a szivarjât, s panaszkodott, hogy Izsâk a zsido csaplâros ot ev ota nagyon megvâltozott. Minden megvâltozott. Ot ev elott becsiiletes zsido volt Izsâk, nem csalt annyit. Most erosen csal. Rossz bort liferâl. A merteke is rossz. Minden rossz. Ot ev ota minden rossz itt. A falu, a nep, a kutyâk, meg a Garam is. Mikor âtjott rajta a tegnap, majd elvitte a hidat. A Hâgo hegy is meggonoszodott. Akkora kodarab rohant le rola, mint egy malom kerek, s eppen akkor, mikor ott jott el. Gyârfâs Peter mormogott valamit.. Âz ifju azt sem vette eszre. Fecsegett tovâbb, s veghi nagyot âsitott. — Rosszul aludtam. Ma ejjel az erdoben aludtam, mint egy vadâllat. Kerlek oreg, nyittass szobât a szâmomra. Pihenni akarok egy kicsinyt. Vera asszony felâllt. — Magam megyek. •— Oh kerem nagysâgos asszonyom, - - pattant fol iilltebol az ifju, — kerem maradjon. Uyen cseledi szolgâlatokhoz soha sem volt szokva maga; ne szokja meg ertem. Egy csavargo nem erdemes râ. Mentsen Isten! A Vera arcza vervoros lett mialatt az ifju beszelt. Izgatottsâgâban a csipkekendojet tepte. — Majd egy cseled jon. — Nem jon — en — — Hât az sem baj. Râtalâlok en meg arra a kek szobâcskâra ott a balszârnyon. Sokâig laktam ott ot ev el6'tt. Mindig is szerettem. Belâtni onnan a parkot, az erdoşeget, a Hâgot, a Garamot, mindent! Edes volt nekem ez a kep e g y k o r . . . A viszontlâtâsra! Elment.
A
fejet
sem
biczentette
meg. Gyârfâs Peter szikrâzo szemekkel nezett utâna. — Hitvâny . .. sziszegte. —• Nagyon megvâltozott, — mond ta Vera — Nem ilyen volt regen. Te hivtad ide ? —• Badar beszed! Ugy jott magâ-
toi. Azt mondta, hogy nekem fogja szentelni a hâtralevo napjait. Igazabban a penzemert jott. Tudom, ne râzd a fejedet. A magâet elverte, most az enyemet lesi. Csak lesse! A holtom utân — oh — ordog! Sziszegve szoritotta ossze a fogait. Laba veletlenul az asztalhoz ert. — A poklot erzem — ugy — szakgat. — Vera mâskor megsimogatta a homlokât gyongeden. Most nem tette. A panaszkodâs idegesse teve. Dobbantott a kis lâbâval, mire Gyârfâs Peter nagyot kiâltott. — Ne iiss lârmât! Nem lâtod, hogy majd megdiihodok a kinomban; verje meg az Isten! Recsegett a hangja, elesen mint egy fiireszreszelo. — Te sem kimelsz mâr! Hât azt akarjâtok, hogy meg elve elkârhozzam! — Csendesedj, a panasz ingerel. Csak magadnak ârtasz a haszontalan obegatâsaiddal. A h ! mi ez? Tâvoli fuvolahangok sziirodtek a terembe. Szomoru dallam. Keserves ba nat sirt ki belole lâgyan. Falevel hullaskor egy-egy elkesett csalogâny enekel — Meg ez i s ! Gyârfâs Peter nagyot csapott a szek karfâjâra. — Az a csavargo megol! Eredj, Vera, eredj, — mond —• parancsold meg neki, ne nyomorgassa azt a csimpolyât, mert a fejen torom ossze — a fejen! — eredj . . . — Ne kiabâlj, kerlek, ugy is halI6m. Majd figyelmeztetni fogom, hogy ârt neked a zene. — Most, hamar! — Jo jo, megyek mâr. Ment. A kek szoba a kastely balszârnyân volt. Hosszu folyoso vezetett odâig. Vera gondolkozva haladt ât rajta, aztân megâllt a kek szoba ajtajânâl. Hallgatodzott. Mintha elfojtott zokogâst hallott volna. .. Reszketni kezdett, maga sem
92 tudta miert. Gyorsan eltâvozott az ajtotol s szobâjâba sietett, a honnan estig nem jott elo. Gyârfâs Peter egyedul diihoskodott az ebed alatt, mert az ocs sem mutatta magât estig. Hârom tânyert zuzott. ossze, a mig megebedelt. Estefele a verendâra tolatta ki a zsolyeszeket. — Megârt a hiivos levego, mondta Vera. — Ugy-e? Azt hiszed, hogy mâr haldoklom? Meg jo eroben vagyok,csak ezzel a kutya lâbbal van bajom. Ne felts te engem. Hol van Ivân? Verra vâllat vont. — Nem lesek utânna. — Te is milyen hamar duzod fel az orrodat! Mintha bizony — no! nem szolok semmit. — Jobb is. Gyârfâs Peter gyanakvo pillantâst vetett a Vera arczâra. Mormogott valamit, s a fejet râzta. Csakhamar az ifju is jott. — Aludtam mint egy bunda. Joi esett. Ugy erzem magam, mintha ujjâ szulettem volna. Verâhoz fordult. — Bocsânat, hogy mindjârt az elso nap alvâssal kezdem, de lâssa a csavargo elet sok rosz szokâst olt az ember verebe. •— Termeszetesnek talâlom. Fâradt volt. — Az. De szep dolgot varr. Vera egy nagy virâgcsokrot himzett. — Regen babrâlok mâr vele, de mindig abba-abba hagyom. Neha napokig elfog a tunyasâg, s olyankor sehogy sem megy a munka.
— Tudom. — Mikor innen elmentem egy nagy joszâgot vettem Csornavârân. A keleti Kârpâtok aljâban. Hanem ott felsiiltem. Jegeso, colorado bogâr, tiiz, der, isten haragja, minden ellenem eskiidt. A buzâm besiilt, a szolom elfagyott, az erdom leegett, szenât, kukoriczât, repczet, mindent elvitt az ordog. Az ifju nevetett, aztân feltartotta az ujjât. — Igy maradtam. Egy evre râ katona tiszt lettem. Ket het alatt oszsze vesztem egy târsammal, a miert a kapi tânyom kemenyen megdorgâlt. S mert en is vissza dorgâltam, elcsuktak. Mikor kieresztettek, foldhoz csaptam a kardomat. Innen kezdodik az igazi csavargâsom. Jârtam Schveitzban, Olasz, Franczia, Spanyolorszâgban. Aludtam selyem âgyon s rothad szalmân a spanyol koldusok kozott, a kiknel egy melyseges szemii czigânyleânyba szerettem bele. Megcsalt, ott hagytam. Jârtam a Mont-Blancon, jârtam a fald alatt nyolczszâz olre, biizhodt, nehez levegoben. Jârtam a del Vagos sziklân, a mely ketszâz olnyi magasra nyulik a tenger fele. Alatta forrong, habzik a mindig zajlo tenger. Farkas szemet neztem le onnan.
Gyârfâs Peter megloditotta a kezet. — Nem szediiltem be. Be sem is dobott senki. Jârtam a tengeren tul is, Ott bekalandoztam a videkeket vasuton, lovan, szekeren es gyalog, a hogy jott. Aludtam millio szunyog kozott, posvânyos, biizos zsombek szelen, es nem lett semmi bajom. Volt egy utitârsam, az sârga lâzat kapott, s ott pusztult a nyavalyâs. Barangoltam olyan isten verte videken, a hol minden bokor mogiil egy-egy eles nyilhegy leskelodik. Csak egyszer talâlt el egy vorosborii tolvaj. Az ifju egy szekre uit. Az ifju feltiirte a kabâtja ujjât. — Ne erj a lâbamhoz! — Lâtod? — Ne felj oreg, iigyelek a podagGyârfâs Peter vâllait vonogatta. râdra. Hol kaptad? Bizonyosan valami — Nem parancsolta senki, hogy ott csavargâson ? jârj. Bolond a ki olyan helyre megy. —• Nem szoktam csavarogni. — Hât en olyan bolond voltam. — Szent ember vagy. Lâsd en 6t Valami âzott-hajtott tovâbb, mindig toevig csavarogtam.
93 vâbb es nem tudtam megnyugodni sehol. Jârtam a vadak kozott is; ettem kokuszdiot reggelire, nyershust vacsorâra, mig aztân engem is megakartak enni. Akkor szoktem. Aszâjam felcserepesedettaszomjusâgtol, a nyelvem feldagadt, s szederjes kek lett mint a kokeny-szilva. Sokat nyomorogtam ott. Neha nagyon elbusultam magam. Szerencse hogy jo kedvem olyan volt mint a hold, — szilârd. A busulâsom csak am olyan elvonulo felho volt. Ha a felho elmegy, a hold ismet fenyes lesz. Veszed eszre micsoda poetai hajîam van bennem ? Gyârfâs Peter kedvetleniil intett a fejevel. — Hallom. — Hja! ez a gyonyorii videk — az ifju a volgyre mutatott, — ez a csend, ez a fiiszeres vetes-illat koltove tesz. Te persze nem szereted a koltoket. — Nem. — Hât az âbrândokat? — Gyiiloiom. — Jo. Menjiink enni. Vera meglepetve nezett az ifju arczâra. Konnyelmii volt az es gondtalan. Nem lehetett rola semmit leolvasni. — Menjiink, — mondta Gyârfâs Peter — segits. Az ifju keszsegesen nyujtotta karjât. A vacsora alatt egy szot sem szolt. Hallgatva iilt helyen, s fejet karjâra nyugtatva szivarozott. Majd hirtelen felkelt s elhagyta a termet. — Micsoda paraszt lett ebbol! — mormogta Gyârfâs Peter mergelodve. —• Sokat szenvedett szegeny Ivân, — jegyezte meg Vera. — Sajnâlod ugy-e? Eredj, vigasztald meg szegenyket. A no hâtat forditott ferjenek, s ott hagyta. — Gyere vissza Vera! Vera! parancsolom! Messziro'l egy ajto csapodott be. Gyârfâs Peter diihosen râzta az asztalt. — Vesszetek meg!
Botjâra tâmaszkodva biczegett az ajtoig Kinyitotta, ugy iivoltott ki rajta tele torokkal. — Hej! kutyâk! ide! Hogy az isten nyila csapjon a fejetekbe, hât azt akarjâtok — S hozzâ csapott az inashoz. — Azt akarjâtok, hogy a tiidomet kiorditsam ti szalmân hizott okrok! Aludni megyek hej! ide! Az inasok reszketve segitettek a hâloszobâjâba. Egesz ejjel nem aludt. Nyugtalanul hânykolodott âgyâban. Hol kifele, hol befele a falhoz fordult, de sehogy se tetszett. Fâradtan kelt fol reggel. Csengetett. — Eredj, mondta a lâbujjhegyen belepo inasnak, jelentsd az ocsemnek, hogy beszelni akarok vele. — A nagysâgos ur meg hajnalkor elment. — Hovâ? — Nem tudom. Lovat nyergeltetett s az erdok fele lovagolt. Talan vadâszni ment, mert puskât is vitt. Az ifju keso estig nem keriilt viszsza. Gyârfâs Peter ismet a verendâra iilt ki, s hol a volgyet vizsgâlta, hol a Vera arczât. Vera rosszkedvu volt. Szorakozottan lapozott egy konyvet, de az esze mâshol jart. — Jon! Vera felrezzent. — Ugy lâtom, az ember nehezen tudja feleclni a regit, dormogte Gyârfâs Peter a fogai kozt, eles pillantâst vetve Verâra. Nemde? —• Nem ertelek. — Nehezen ertjiik egymâst ket nap ota. Az ifju e perczben lovagolt folfele a parkon. Lova is, o is csupa^sâr volt. A kantârt egy lovâszgyereknek adta ât, s a verendâra sietett. — Hol jârtâl? — Mindeniitt. A ket napnyi nyugalom terhemre volt mâr, azert csavarogni indultam. A veremben van. Bejâr^ tam a reteket, az erdot, a Csillagvolgyet ott a Hâgo aljâban. Teremto Isten! be
94 gyonyora volgy az most is. Egyediil az nem vâltozott meg ot ev ota. Szolgâlhatok egy szivarral? — Nem kell. — Akkor en is kioltom. — Hozzâdorzsolte a szivarveget a gerenda oldalâhoz, s a feher mellenye zsebebe dugta. Gyârfâs Peter fanyarul vonta meg ajkait. — Furcsa szokâsod van. — Ugy e? gavaller nem teszi, tudom. De mâr en igy szoktam. A nyomor tanitott meg erre is, fejezte be hevesen. A mâsik pillanatban ismet mosolygott. — Gezenguz tempo, hiâba. Ez is a veremben van. Bemegyunk innen? —• Ne meg, mondta Vera, nagyon szep az este. — I g a z ; ez a szep park, a holdvilâg es — hâny ora most? — Tiz. Kâr, hogy nincs ejfel. A regenyesseget emelte volna. Hanem a gyermekkoromban olvasott remes lovagregenyek hatalmas, eroslelkii lovagjai igy is eszembe jutnak. Feliilt a verenda karfâjâra s tovâbb folytatâ. — Meset mondok. — Nincs szuksegem a meseidre, — szolt Gyârfâs Peter — benott toliik a fejem lâgya. Az ifju hevesen szoritotta ossze a karfât. Lesiitotte a fejet. Gyorsan szakgatottan lelegzett. Azutân megtapogatta az oldalzsebet es kaczagni kezdetthoszszas, ideges nevetessel. — De ostoba az ember! mekkora sirt âs egy-egy gonosz emleknek, eveken keresztul, nagy fâradsâggal, kinlodva, gyotrodve — hiâba. Egy pillanat eleg, hogy az az emlek feltâmadjon onnan. — Mi l e i t ? — Şemmi. Nem kellett. a mesem ? Jo. Valot mondok. A hold epen arczâra siitott. Lâzas pir derengett azon, mig szemei csillogva tapadtak a Vera halvâny arczâra. Vera
erezte azt a delejes nezest es nem mert felnezni. Ujjai remegve babrâltak a kerevet csipkein. — Magamrol beszelek. Râerek, nincs egyeb dolgom, s most epen jo kedvem ben vagyok. Bolond jo kedvem van ! K e z dem, hailgass ide. Valamikor szeretetremelto, jo fiu voltam. Akkor hâszonnegy eves voltam, most harmincz vagyok. Sze rettem a jo konyveket, a szabad levegot, a virâgos mezoket, melyeken orâkhosszat elbolyongtam. Szerettem a Hâ got, az alatta elterulo vegtelen erdoşe get, azt a folseges vizesest, mely hârom csapodâssal zuhan alâ a meredekrol, egy szeles sziklatombre, melyen megtorve, millio cseppben szokken fiii ket olnyi magasba. Ha râsiit a nap, ugy nez ki, mintha gyemânt szemerfelho tiindokolne a sugarakban. Oh, sokszor elneztem azt a pompat es olyankor elvâgyodtam a foldrol; nem tudom hovâ, de ereztem, hogy szâllni, repiilni szeretnek a foldrol el-ei a vegtelen magasba, a felhok fole, a semmisiilesbe. . . . Aztân egyszer egy kis hâzikot pillantottam meg az erdoseg szelen. Egy leânyka lakott benne az edes anyjâval. Megszerettem azt a leânyt. Na gyon tudtam szeretni egykor! Hanem a titkomnak valahogy nyomâra jott az az ember, a kivel egyiitt laktam egy odon kastelyban, a mely ketto'nke volt. Gyârfâs Peter mellebol ero'szakos kiâltâs tort ki. •— Halgass ! eleg —• — Az ifju kaczagott ott a verenda karfâjân, s a bâtyjâra nezett. Olyan tekintettel, a melyik megveri az embert. — Regi tortenet ez mâr, s nagyon mulatsâgos. Azert mondom. Nos aztân az tortent, hogy az az ember folyton a nyomomban volt a gunyolodâsaival. Ez bântott. Elhatâroztam, hogy kijâtszom az eberseget. A veletlen is segelyemre jott. A leâny anyja hirtelen elhalt, s 6 szegeny ârvân maradt. Az az ember — tanâcsomra — hâzunkhoz vette, s jo ideig mint szobaleâny szolgâlt ott, Nem tudta szegeny hogy szeretem, soha sem mondtam neki. Pedig sokszor akartam. De
95 olyankor mindig erot vett rajtam valami hitvâny s gyâvasâg, a melyet nem tudtam lekuzdeni. Mindig eszembe jutott: a vallomâs gyalâzatba, szegyenbe fcergetve engem is, ot is. Ot, a kitaz ârnyektol is 6vni akartam ! Hallgattam, s ez alatt az a nyomorult ember megcsalt, kijâtszott a hâtam megett. Mit tudta az a boldogtalan teremtes! Az arany szedit, felebreszti a szivben a poklot es az kârhozatot terem, es arrol az utrol nem le het visszalepni tobbe. Mire megtudtam, keso volt mâr. Az a boldogtalan is csak akkor e s z m e l t . . . Gyârfâs Peter felkelt a szekerol. Reszketett. — A mesed — szep, mondta elfulladva — majd mâskor — hallgatom. Boţjâra tâmaszkodva hagyta el a verendât. Vera mozdulatlanul iAlt helyen. Ugy nezett ki mint egy feher szobor. Az ifju leszâllt a veranda karfâjârol, s a kerevetre telepedve kezebe vette a Vera forro kis kezet. — Tudja mi tortent aztân ? Elmentem ahhoz az emberhez, arczâba vâgtam a hitvânysâgât, s a reszemet koveteltem. Kiadta. K e t nap mulva rohantam onnan, mint egy âzott fenevad. Utkozben egy lovâsz legeny ert utol s egy le velet adott ât. Nem olvastam el. Sirtam mint egy gyermek, de nem fordultam vissza. Vâgtattam tovâbb a Csillag volgy fele, ahhoz a szeles tolgyfâhoz, mely alatt annyiszor iiltem, gyonyorkodve a vizeses pompâjâban. Becsavartam egy csomo papirosba azt a levelet, s bedugtam a tolgy egyik mely odvâba, hold orizzeaz emlekemet. Nem akartam magammal vinni, hiszen kiegette volna a lelkemet, pedig hidegverre volt sziiksegem. Feledni akar tam. Bejârtam sok orszâgot, dorbezoltam, keresve-kerestem az izgalmat, a szorakozâst, a mâmqrt es az a level megis min dig gyOtprt. Es meg sem terhettem viszsza. Atkozott az a sziv, a melyben sertett biiszkeseg v a n ! S az enyemben az volt. Aztân evek multak. Viszszatertem mint egy csavargo. Elso gondom az a level volt. Felkerestem a tolgyet, s do-
bogo szivvel nyultam az odvâba. A le vel ott volt, epen, bântatlanul. Elolvastam. Tegnap ismet utânna mentem, es elhoztam, hiszen az enyem — enyem ! . . Az ifju felâllt. Kivette zsebebol a levelet s a Vera kezebe nyomta. — Nezze, olvassa, ez az — ez hozott vissza . . . e z e r t voltam fcildonfuto! E z e r t szenvedtem, e z e r t nyomorogtam. erti, e z e r t . . . Hozzâ kapott a fejehez, mintha megpattanni akart volna. Homlokerei kidagadtak. Elrohant onnan. Vera tâmolyogva emelkedett fol a kerevetrol. Szetnyitotta a levelet. A hold râsiitâtt, olvashatta. Nehâny szo volt benne. „Ivân, szeretlek, ne menj el. Vera." — Igen, igaz, e n - - i r t a m , rebegte lehajtott fejjel, en — irtam . .. en — Osszeesett egy hang nelkiil, mint ha halâlos seb erte volna a szivet. Aranyhaja kibomolva hevert a veranda foldjen. Gyârfâs Peter ekkor tert vissza. Rettenve terdelt le Verâhoz. Mikor megpillantotta, s âtfutotta az osszegyiirt levelet, rekedt kaczaj lebbent el ajkairol. — Ez a te munkâd Ivân fiam! S oklevel nemân megfenyegette a kek szoba ablakait, melyekbol feny vilâgolt ki. Cseledeket szolitott elo. Azon ejjel hârom ember virasztott âlmatlanul a Gyârfâs kastelyban. Ejfei utân egy alak sietett vegig a park foutjân, Ivân. Ugy erezte, meg kell fulladnia a szobâban, azert hagyta el. Lement a park vegebe a Garamhoz. Annak a fiives partjân iilt reggelig. Tervek zsibongtak a fejeben. Egyik badarabb a mâsiknâl. A nap mâr reg kibujt a Hâgo rn6giil, mire a kastelyba visszatert. Egyenesen szobâja fele tartott. — A nagysâgos ur kereti, •— âllitotta meg egy szolga. — Ugy ? Mond, hogy mindjârt me gyek. — Igenis. Gyârfâs Peter a kemencze mellett
96 iilt, Junius kozepe v o l t , — befiittette. A nyugati lâthatârrol felhok tolultak az egre, s olyankor mindig ketszeresen erezte a sajgâst. Kinyitotta a kemencze ajtot, ugy melengette a koszvenyes lâbât, mely vattâba volt esavarva. Arcza komor es halvâny volt. A hâta mogott komornoka âllt. — Most eJmehetsz. Ugyelet! — Meglesz, nagysâgos ur. A komornok kisietett. Nemsokâra lepesek hangzottak. Az ifju râcsapott a kilincsre, ugy nyitotta ki. -- Hivattâl? Fâj az a lâb, persze. Sajnâllak oreg, de nem segithetek, — mondta. Gyârfâs Peter osszeszoritott ajkakkal meresztette szemeit az ifjura. Komediâs . . . Csak nezte mikent tollja melleje a szeket es iii râ hanyag kenyelemmel. Ivân fiityolt s szivart sodort. A terdere nehâny dohânyszâl hullott. Azokat gondosan felszedegette onnan. Aztân râgyujtott es a korbâcsa eziistgombjât csavargatta. — Nos? 9
Gyârfâs Peter kivette zsebebol azt az osszegyiirt levelet, s a szeme ele tar totta. — Ismered ? — Nagyon joi. Magyarâzat kell hozzâ ? Adok azt is, ha kell. — Nem kell. — Hât akkor mi kell ? Ingerulten suhintott egyet a korbâcscsal, s szemeit a szoba falân jârtatta. Csalâdi kepek voltak ott. Komoly, hideg arezu osok. — Oreg! dobasd ki azt acsufven embert amott a szegletfalon. A melyik reâm nez. Ne nezz ven csont! Gyârfâs Peter osszehajtogatta a levelet. — Az a ven ember — szolt tompa, mely hangon — Gyârfâs Mihâly volt. Becsiiletben osziilt meg. A Gyârfâs-csalâdban csak egy gazember van. Az a gazember : te vagy! Ivân elsâpadt. — Vigyâzz a nyelvedre!
A Gyârfâs-csalâdban csak egy becstelen ember van. Te vagy az ! Hât azt hitted, te hitvâny, hogy nyugodtan tiirom az alâvalosâgodat ? El a szememb o l ! Gezenguz! Felkelt a szekrol es az asztalhoz fogodzott. Osz hajâval, szikrâzo szemeivel felelmesen nezett ki. Felemelte a karjât es az ajtora mutatott. — Ki innen! Az ifju hirtelen felkapta a fejet, s bânto dolyffel meregette a bâtyjât. Ugy felvâllrol vetette oda. — Majd ha tetszeni fog. Gj ârfâs Peter rekedten kiâltott cseledei utân. — Ide! h o j ! . . Negy markos cseled sietett be. A komornok legelol. — Vessetek ki ezt az embert! — Csak nem jutott eszedbe — — Vessetek ki a hitvânyt, akarom! Az mâr nem volt emberi hang tcibbe. Mintha egy bomlott lelek kialtâsa lett volna. Az arcza kekes szint jâtszott. — Parancsolom! — Ne nyiilj hozzâm eb! Kiâltotta az ifju, s diihosen hozzâ vâgott a cseled arczâhoz. Azt ellepte a ver. — Ki vele, a karjait — lârmâzott a komornok. Megrohantâk. Diilnisen vedte magât. A komornok kirântotta a korbâcsot, a tobbiek lefogtâk. Az elso mennydorges e perczben gordiilt vegig a mennybolton. Vegiil haragos csattanâs hangzott. — Verjen meg az Isten! — Dobjâtok k i ! Kihurczoltâk, s a veranda aljân letaszitottâk a lepcsokim. Gyârfâs Peter felszakitotta az ab lakot. — Ha meg egyszer visszajiisz, le16'lek mint egy kutyât! Ivân feloriilten rohant alâ a parkon. A zâpor zuhogva omlott mâr akkor. Villâmfeny czikâzott vegig a mennybolton, tiizes barâzdât vâgva a siitf't felhotomegek kozott.
97 Ivân a Garamparti fuzekig rohant. ramhoz, s mikor âtment rajta, ismet megOtt elszedlilt s hanyat vâgodott egy ki- fenyegette oklevel a kastelyt. âllo torzsbe. Homloka verzeni kezdett. — Vârj t e ! meggyalâztâl. Ott boszulom meg, a hol legjobban fâj. — Kidobva, lealâzva, o is — reLehajtott fejjel ment. begte szakgatottan. — Elviszem magammal, koldussâ Homlokâhoz nyult. A keze veres tett, koldussâ teszem, meggyalâzott, meglett. gyalâzom. . . . Hah, gezengiîz ugye ? Te — Ver.. . . Osszeszoritott okollel fenyegetodzott mondâd! .. . Az eso meg mindig omlott. A Hâgo a kastely fele. Aztân lemosta a homlokât, kiszakitott egy darabot a kabâtja kupja felett nehez felhotomeg uszott, mely hol sziirkes, hol fekete szint vâlbellesebol s bekotozte vele a sebet. A zapor folyton zuhogott. Nem erez- tott. A szel is futt. Mint a hâborgo Ocean te. Lassankent nyugalom toltotte el a ingott az evdoseg vegtelen zoldje. lelket, s az joi esett neki. Gondolkozni is kezdett mâr. Felkelt a fubol es a park szelen, a surii cserjek kozott indult vissza a kastely fele. A cserje egeszen a kastely hâtulso reszehez vezetett. Ovatosan haladt. Senki sem latta. A cseledseg mind a tulso szârnyban volt, a honnankaczaj hangzott. — Engem kaczag . . . rongy —• Gyorsan felfutott a lepcso'kon es lâbujhegyen ment vegig a folyoson. Nem feit. Az a bâtorsâg volt a sziveben, a mi a halâlraiteltnel van meg. Szembe nez a râszegzett puskacsovekkel. Felig ontudatlanul. Ajto nyillott. Vera indult az ebedlo fele. — Vera, — susogta es hozzâsietett. Megragadta a kezet, s meron a szemebe nezett. — Vera, taldlkoznom kell veled, este a parkban. Szeretlek. Eljosz ? Vera remegve, ijedten nezett koriil. — Istenem! ne, ne — —• Eljosz ? kell! igerd meg. .. . Valahol erosen becsaptak egy ajtot. Vera megszoritotta az ifju kezet. — Itt lepnek, hamar! — Eljosz ? . . . siirgette tiirelmetleniil. Vera konyorogve emelte râ szemeit. Egy intes . . . . — Vârni foglak, — suttogtalvân
Ivân egyenesen a vizparti korcsmânak tartott. Senki sem volt benne. Izsâk hajlongva jârult eleje es siirogve torolt le egy szeket. — Meltoztassek leiilni nagysâgos ur. Jârni tetszik erre, jârni. Bizony rut egy ido van. Szolgâlhatok valamivel? — Bort, — Azonnal! Regina, abbol a legjobbikbol, a kiilon borbol. Ott van a padkân, de vigyâzz, ossze ne tevezd.
Ivân nem ugyelt a torpe emberke fecsegesere. Lehajtotta a fejet s ivott. Sokat ivott. Koronkent egy-egy gonosz gondolat villant meg a fejeben. Nem jon el, felni fog, aztân — ? — Toltsek meg nagysâgod ? — Tolts. Rosz ez a te borod Izsâk. Az ajkam gyul meg tole. — Szomjazni tetszik. — Az ajkam eg, zsido! A csaplâros visszahuzodott. Ivân le-lehunyta a szemeit es hâtratolta a kalapjât. Majd a koteleket huzta alâbb a homlokâra. — Vigyazz Regina, — suttogta titkolodzva a torpe csaplâros — onagysâ» ga mâr . . . igy. . . Gorbe vonalat irt le a kezevel es a fejere mutatott. — Olyankor hirtelen kezti. Jozsot, tudod azt a reszeg tutajost 6 iitotte foldhoz a multkor. Ivân nem hallotta a suttogâst. Hol Aztân kisietett a kastelybol. Nem lehajtotta a fejet, hol felemelte. Kâbult lâtta senki. Eszrevetlen erkezett a Ga- volt. Revedezve nezett koriil, aztân felâllt.
7
98 — Megyek . . . hamar, — dadogta. Tâmolygott. Hozzâ-hozzâiitodott a szekekhez, a mig kiment a korcsmaajton. Izsâk kezeit dorzsolgetve duplân irta fol a kontojât. Ur az. Majd kifizeti, ha erre jon. — Dolingezik onagysâga — mondta nevetve, s kinezett. Ivân tântorogva haladt keresztul a kukoriczafoldeken a Garamig. Apro szitaeso permetelt mâr csak. Leiilt a nedves fube. — Vâr, — motyogta — reâm vâr, — oh ! becstelenseg. . . . Hât nem egy Gyârfâs felesege o is. . . Fejet terdere hajtotta. A kotelek lecsuszott homlokârol, melyet ver lepett el. Cseppekben gordiilt alâ az arczân. Jot teszek-e ? Meggyalâzott. . . nyomorultâ tett. Veremert vere . . . de a becsiilete hât nem az enyem is. . . Gyalâzat, gyalâzat. . . Hât mit tegyen Gyârfâs a gezenguz! Hirtelen otlott valami az eszebe. Vegig torolte a homlokât s felkelt. Elore lepett. A Garam folyt csendesen. Felszine ringott lâgyan, âlmosan. Mâsfelol a viz ott mindeniitt. Ivân a partra lepett. . .
Este megnepesiilt a korcsma; a tutajosok erkeztek meg. Habarka Jano, a rezes orru, mâr messzirol kiabâlta, hogy be fogja rugni a korcsmaajtot. Megtette. Aztân koriil iiltek az asztalt es pâlinkât ittak. A rezesorru hadonâszott a kezeivel es veressel fenyegette a torpekorcsmârost, ha jo italt nem hoz. Mert o is, a Jozso is boszuâllok. — Ugye Jozso? — Biz! — Hât ugyelj borodre Izsâk. Izsâk! A Jozso hoit embert huzott ki az also revnel. Reszketsz Izsâk? Lâtom vaczognak rosz fogaid. Ne f e l j ; nem hozzuk. Jozso kihuzta csâklyâval, megnezte es visszalokte. Uszik, ott — messze! A szomszed nagyot iitott oklevel az asztalra. — Beloktem; 6 vert meg. — A Jozso belokte urât, — mondta a rezesorru. A torpe korcsmâros remiilten kapkodta magâra a kabâtjât, s mire felkesziilt, rohant egyenesen a Gyârfâs-kastely fele. A kastely sotet volt. Csak egyik ablakâbol sugârzott alâ lâmpafeny. Azon az ablakon Vera nezett ki ovatosan a parkba. Kalap volt a fejen, rajta surii fâtyol. . . .
EGY BETAMJLT SZEREPEM, MELYET SOHASE JÂTSZTAM. jEj. . K o v â c s 0 - y u l â t o l .
I
I
f
) [ IKOB en 1862-ben a budapesti nem"X^f" zeti szmhâzhoz keriiltem, ugy pâr ho mulva E g r e s s y Gâbor K r i s"'jr p u s t , a „ V i l â g urâ"-nak N a g y j K o n s t a n t i n n a k fiât nekem betanulâs vegett azon megjegyzessel jelolte ki, hogy: „Erre kesziilj el minei elobb, mert S z i g l i g e t i n e k ez nagyon kedves darabja; ez leghamarâbb szinrekeriil azon darabok ktiziil, melyekben j e lentekeny szerephez juthatsz. En is ujbol keszen vagyok vele. Reg nem adtuk. Ha betanultad, gyere hozzâm, mondd el, — a tobbit aztân, hogy a szerepet csakugyan neked oszszâk, Szigligetivel majd elvegzem en. Moho vâgygyal rohantam a konyvtârba, kivettem a darabot, alig vârtam, hogy hazaerjek, hogy menten neki essem es azon egy iilo helyemben bemagoljam. Az ugyan nem sikeriilt oly rogton, mint ohajtottam, de nehâny nap mulva tudtam es egy szep reggelen felenk szorongâsok kozt csakugyan folmentem imâdott mesteremnek, bâlvânyomnak jelenteni, hogy tudom, s bevallani roppant aggodalmamat, mely e szereptanulâs ejei es napjai alatt folyvâst kinzott. Reggelizni egy evig hâzâhoz jârtam. O mâr megitta eznap kâvejât es szobâjâba vonult. Aldott jo neje elem tette az en reszemet is es leiilt szemkozt, beszelgetni c
f)
velem. De a mâskor oly edes idotoltes most csak zavaromat, nyugtalansâgomat novelte, heviiltem, fâztam. — Roszul vagy? Mi bajod? — Nem ! Dehogy ! Gâbor bâesi vajjon tanul ? Be lehet-e hozzâ menni ? Vele lenne egy kis dolgom . . . valami mondanivalom.. . Ez a szerep . . . de elobb neki, majd azutân mondom meg Z s uz s i k a neninek, csak most elobb legyen szives megkerdeni, bemehetek-e ? Pâr percz mulva ott âllottam a halhatatlan miivesz elott; izzasztobb tremâk kozt, mint hajdan a planimetria, trigonometria, felsobbrendii egyenletek, logarithmusok s tobbeffele rettenetes dolgok tanârainak rigorosumân D e b r eczenben. — No hât mi ujsâg ? Mi van a kezedben ? — Ez . . . ez — dadogtam — K r i sp u s. — Tudod? — Hisz a mi a tudâst illeti kedves bâtyâm, tudom szohiba nelkiil. A miatt nem lesz baj .. . de van egy pâr instructioja ennek a K r i s p u s n a k , azt semmikepen nem birom megcsinâlni. Csak instructiok ne lennenek a szerepben. En nem tudom, hogy van . . . de mihelyt egy bekeritett, alâhuzott sort lâtok, mindjârt elont a hoseg, a szivem megmelegszik, zavarba jovok, s addig nezem, gondol7*
100 gatom, probâlgatom, mig vegre valosâg- kezdo evei kiizkodeseire emlekezett-e ? gal ketsegbeesem es ugy erzem, hogy nem Ki tudja ? î Vegre megszolalt. tudok semmit, hogy csak azt sohajto— H m ! Mutasd! Szemliveget folz o m : miert is lettem en szinesz ? teve, vegig pergetve a szerep leveleit. Bizony nehez ez kedves ocsem. Hât ezt — Ah, ah! leejti mosolyogva szemnem tudod megcsinâlni ? De lâdd e z t ; iiveget. Lâssuk csak, mi lehet es hol van es eppenseggel ezt kell âm amugy istenaz a veszedelmes instructio ? igazâban megcsinâlnod. Mert ha ilyen hâ— Itt az otodik felvonâsban, mi- rom vagy negy lelkiâllapotot hiven ki tudsz kor L u k a s z parancsnok âtadja az apâm fejezni: akkor k e s z e n v a g y . Ilyen fel. .. akarom mondani a K o n s t a n t i n adatok megoldâsâban, hu âbrâzolâsâban verparancsât, mikor azt olvasom, hogy nyilatkozik a valodi miiveszet. Beszelni l e f e j e z n e k , mikor a parancs vegso- vegre mindenki tud, a ki szerepet joi berairajutok,hoi e z âll: P o l â b a m e g e r tanulta. A szep dikcziok tartalmuknâl k e z v e n , k e s e d e l e m n e l k i i l b â r d - fogva, gyarlon declamâlva is hatnak vadal k i v e g e z t e t i . lamennyire. De sziveket azok is csak ak— Nos ? Mi az instructio ? kor inditanak, ha kello erzessel, ertelemmel, szoval igazsâggal advâk elo. Mâr pe— Kihull kezebol, mozdulatlanul, dig ez se oly konnyu, mint gondolni lâtiszonyodva nez maga ele es igy szol: szol. S mig ez instructiokat vegrehajtaNem, ezt atyâm nem irhatâ! Aztân az ni nem birod — szoval hanggal, lârmâiratot felragadja, nezi s ujbol beszel: Az val, hadonâval iitheted, vetheted a dol6 keze, atyâm k e z e ! Aztân reszketni got, az igazsâg hiânyât palâstolhatod vakezd, az iratot iszonyodva nezi es hârit lamikep magad elott, de a helyes, a vaja magâtol, rebeg: Vedd, vedd! K i g y o lo, az igaz beszedben orokke gyengelkedfullânkok e betiik! Szemeimet vonjâk ki ni fogsz. godreikbol! stb. Beszelt aztân miiveszi nyugalomrol, Az utolsct csak megcsinâlrâm valelekjelenletrol, routinrol, melyek nelkill lahogy ( e z : kepemet elfodve, szekrekell jelentekenyebb momentumokat miiveszihanyatlanom), ez nem lenne oly nehez, leg âbrâzolni lehetetlen, s sok mindende a mâsik kettot soha, mig elek meg rol, a mik nâlam mind hiânyoztak; es nem birom csinâlni. en hallgattam, ittam beszedet, sz o m j u Probâltam mâr szâzszor s szâzfe- f ti 1 e k k e 1, mint D e s cl e m o n a az lekeppen, de se iszonyodni, se reszketni O t h e l l o e t , vagy mint Macbeth ajosnem tudok. S hogyan hâritsam magam- banya buvos jovendoleseit es emlekezni tol a levelet ? Csak a vegen szabad el- fogok râ meg siromban is. . . ejteni; en pedig a hâritâs probâlgatâsâHogy ekkor miattam maradt e el nâl mindjârt elejtem. Szoval, kedves bâaztân a ,Vilâg ura" eloadâsa: nem tutyâm, en e szerepet keptelen vagyok eldom ; de nem hih etern, mert ifj. L e n d • jâtszani. v a y Mârton jelen volt. O jâtszta az elElhallgattam, s megizzadva, neki- so eloadâskor is. Annyi bizonyos, hogy pirosodva râneztem, mint az oraeulumot en se akkor, se kesobb, se soha Krispust leso a Pythiâra. . . . el nem jâtsztam es a „Vilâg ura" 185GMosolygott, vizsgâlt, hallgatott. A tol 1879-ig, a mikor mâr a vilâg urât, sugaras oromrul, a meredek aljban ka- Nagy Konstantint en jâtsztam — Budapaszkodo ifju vergodeseiben nem sajât pesten szinre nem keriilt. r
EMLEKKONYVBE. |Mirol szoljak? . . . Gondrol, a gondtalansâgnak ? Burol panaszoljak, gyermek-boldogsâgnak ? Sebekrol, a mikben megtort sziviink verzik? Erthetik-e mindezt azok, kik nem erzik! Hinned-e, hogy lelkiink, szârnyain talâlva, Egebol leszedvil majd a fold porâba, Oda azok koze, kik az elet utjât Sebzo tovisek kozt, meggyotrotten futjâk. Hinned-e, hogy remeny, âbrând, nemeş vâgyak, Hitegeto âlmok . . . csalodâssâ vâlnak! Hinned-e, most, mikor nem ismersz mâs konnyet, Mint a virâgszirmon rezgo harmatesoppet! Hinned-e . . . mert mondjam! Tavaszi egednek Kekjet mert zavarnâ viharteli felleg! Vajha mindig lenge, kodbefoszlo ârnyak, Tiino bârdnyfelhok szomoritanânak. HEGYESI VILMOS.
A HANGULAT. Im tiefen Walde der Betrach*ung Die ferne Seele nun verweilt, In jener heiligen Umnachtung Wo jede Sehnsucht wird geheilt. Laszt euch den heil'gen Wald umranken! O schweiget, sohweiget, das kein Wort Dia fliicht'gen Rehe, die Gedanken, Vom Qulle Gottes scheuche fort! . . Lenau (Savonarola).
X> FENNBBBI sorok, melyeket a kulvilâg szemleletebol tâmado benyomâs j|j valodi ihlet sugalt szerzojiik- meg akkor is elevenen ei lelkiinkben, ha nek, tulajdonkepen
azon
le- az azt eloidezo târgy vagy tiinemeny mâr vâzolni, reg nincs is elottunk. A mâsodik eseta melyet kozonsegesen h a n- ben oszhangnak nevezhetnok, mely a ku-
lekâllapotot akarjâk
g u 1 a t-nak neveziink. Fontos lonbozo benyomâsok egyensulyâbol szârlelkiâllapot ez, mi vel oromeink es fâjdal- mazvân, teljesen megtolti a lelket, s ez maink kulonbozo fokai ettol fiiggenek, s âltal kepesiti, hogy minden kiilso benyoaz emberiseg es a nagy szellemek kivâ- mâst mellozni tudva, onmagâba vonul16 productumainak, a melyeket Taine egy hasson, s bizonyos ideig csak sajât subszoval t e t t - e k n e k fo-fo rugoja.
mond: szinten ez a jectumânak eihessen. A kettot âthidalja a kepzelem (phantasia), mely a ktilvilâ-
A hangulat alapjâban veve szinten gon alapulo benyomâsokat idealizâlni, a csak benyomâs, de sokkal erosebb, s epen tisztân subjectiveket pedig realisalni toezert maradandobb is a tobbieknei. L e l - rekszik. kiinkben vagy a kulvilâg târgyainak es A leleknek bizonyos „arravalosâg"tiinemenyeinek szemlelete (objectiv be- ra van sziiksege, hogy hangulata keletnyomâsok); vagy sajât benso felindulâ- kezhessek. Az u. n. feluietes embereknel sunk s a leleknek a kiilvilâgtol fiigget- (sanguinikus vermerseklet) csak elvetve len miikodese (subjectiv benyomâs) idez- talâlunk valodi hangulatot, mivel szâzhetik elo. Az elso esetben hiîrhoz hason- fele is kapkodvân, minden dologert halithatnok, a melyet ha megpattint az mar lelkesednek, de rendszerint epoly ember, hangja az inger megszunese utân hamar is lehillnek — s igy nincs benis to îâbb zeneg; vagyis mâs szokkal: a nok eleg âllandosdg a hangulathoz sziik-
103 seges elmelyedesre. A nagy szellemek lel- A munkâk josâga s a ket ellenben epen azon
fogekonysâg
erzekenyseg jellemzi, a
mely
tettek
nagysâga
es kozt levo fokozati kulonbseg legtobb eset-
szerint
a ben
a
hangulat
valodisâgâval,
kozet-
termeszetnek sokszor a legkisebb, sot a lensegevel es melysegevel arânyos.
Ez-
kozonseges ember elott jelentektelennek zel kapcsolatosan j onnek letre a gondo be- latok, meg a compositio, — sot a phan-
tetszo tiinemenye is m a r a d a n d o nyomâst kepes tenni rea. Egy-egy
nagy tasia legragyogobb kepei is.
Ez
utdbbi
kolto lelke pl. valosâgos aeolhârfa, a mely tultengese nagyban csokkenti a tetterot, a legfinomabb ingerre is hangot ad. Ha s az mâr most e fogekonysâg pesseggel părosul:
refleetâlo
neha
keptelehsegekre
ra-
ke- gadja.
es Eleg lesz folhozni az elobbire a felfedezesek nâpolyiak „edes semmitteves"-ben eltolsziilojeve vâlhatik. Avagy hânyan elme- tott orâit es a keleti nepek hallgatag hettek azon szamâr-âllkapocs mellett, a szemlelodeset, — az utobbira pedig az az emberiseget
nagy
embert
elobb
gondolatok
vivo
mely Goethet egy boncztani felfedezesre ifju kor legvârait, meg a rajongo lelkek vezete, a nelkiil, hogy egyâltalâban gon- vilâgot felforgato terveit. doltak volna valamit, — ş hânyan meg Ugyancsak a lelek onmagâba valo
hânyan lâttak meg Newtonon kiviil fold- elmelyedesebol raagyarâzhato ki a v i s zcsak fî- s z a e m l e k e z e s nyomânfolebredohan
re hullo almât, a nelkiil, hogy gyelemre is meltattâk
volna ? .. . Ezek- gulat is. A mult ktizdelmei lassankent nel a benyomâst azonnal hasonlo mely- feledesbe vesznek es a sziv legsajgobb segii reflexio kovete, ep mint Shakspere- sebet sem hagyja gyogyir nelkiil az ido. nel vagy Petofinel, kiknek nagy es igen Azon tudat ugyan, hogy az elroppeno
sokszor joslatszerii
gondolatai
ugyanily percz soha vissza nem ter, s hogy a gyer-
modon keletkeztek.
mekkor jâtekos ideje
az
ifjusâg
feselo
A reflexio val egyiitt jar az onma- remenyeivel egyiitt orokre elveszett, igaz, gâba valo elmelyedes; a valodi philoso- hogy mely bânattal tolti el kebliinket; phusok, valodi koltok es valodi tudosok. de mâsfelol nem jutnak-e esziinkbe ugyanjellemzci sajâtsâga. A metafisikusok sze ekkor az eltiint gyermekkor boldog orâi rint ilyenkor „egy bizonyos eromennyi- s a tiindervilâg, melyet a fejlodo lelek seg a tudalmatlanbol az esz tudalmâba naiv onzese alkot magânak, midon azt jut" (Dumont), s az egesz lelket eltolt- hiszi, hogy minden az ove, s minden csak ven, lassankent hangulatba ringatja. Az erte van ? . . Nem vonulnak-e ât lelkiinember
eleinte
valamit kon ujra az elmult evek vâgyai es reelhatârozni, menyei, — s nem ttinik-e elenk olykor
zsibongani erez
kebleben, a melyrol
nehez hogy kellemes-e inkâbb, vagy kellemet- egy-egy draga arcz is, a mely kedves len ? . . Ezert mondjâk a koltok ez er- dariijevel hajdan egesz kis vilâgunkat bezest „edes-fâjo"-nak. Nemsokâra a kep- sugârozâ? .. S midon igy az erzesek es zelem is segitsegiil jon, a mikor is az gondolatok szakadatlan lânczolata folytân tân az egyenisegtol fiigg, hogy az illeto a mult bânata osszefoly emlekezetiinkben hangulat: munkâban, tettekben vagy czel- annak oromeivel: nem tâmad-e lelkiinktalan âbrândozâsban
nyerjen
kifejezest. ben valami fâjo es megis oly edes osz-
104 hang ? .. „ Joi esik arra visszaemlekezni, tâk homokja, vagy a korulropkedo maa minek tiirese egykor mondâ Seneca*);
fâjdalmas
s Tompânak
volt" darak pompâs tollzata. Ellenben e
sorai:
szep ki tenger orokkodii folden" haragosan zug ât a szelvesz, s mikozben vegig siivolt a kopâr volgyeken: csodâs alakokkâ
Hervadâsbol s fenybol tâmad Lelkemen e kedves banat
formâlja a gomolygo pârât, s ugy tetszik, mintha sejtelmes ârnyak oriâs alakjai v o -
szinten e hangulatra vonatkoznak.
nulnânak el a nezo
Termeszetes, hogy a hangulat milyensege es merteke is elsosorban az egyenisegtol fiigg; de annyi megkiilonboztetes bizton teheto, hogy nemelyeknel kulonosen az i d o b e n jelentkezo
dolgok
(esemenyek es tenyek), mâsoknâl pedig a terben
megjelenok,
g y a k koltik fel a
vagyis
lelek
a
târ-
ez âllapotât.
Nagyreszben kiilso, de azert az egyenisegre is melyen hato koriilmenyek dontik el aztân, hogy a deriis, vagy a komor szinezetii vonâsok bilincselik-e âllandobban a lelket. Az eghajlat
le
befo-
lyâsa pl. mind az irodalmon, mind a kepzomiiveszeteken meglâtszik. Kelet mosolygo ege, ragyogo napja es pompâs novenyzete mindenekfolott elvezni hivjaaz embert. A foldnek keves munka kell, mert amugy is keveset terem ; a uap meg oly hevet siit, hogy el kell vonulni elole — s igy eleg ido jut az
âbrândozâsra. De
kelet lakoja nem ugy teszi ezt, mint az eszaki, kinek felhos egen s kodos levegojen alig-alig tor
ât
a
haragos-voros
nap egy-egy sugara. Az o lelke ep oly deriis, mint a feje folott neveto e g ; ep oly szabad es korlâtlan, mint Arâbia es Afrika vegetlen sivatagjai; s
az âlmok
koze, a melyek âbrândjai kozben
elott.
A
hâtterbol
soteten emelkednek ki a fenyvek;
s a
hegyek mogiil a hold verpiros arcza bukkan ele, hideg, kozonyos tekintetevel meg sivârabbâ, meg remesebbe teven mindent. A fold
sem hâlâlja meg
a
râforditott
munkât, s a lakosok nehez kiizdelemmel keresik elelmoket meszszi vagy
a
tenger
orszâgokban,
bizonytalan
hullâmain.
Mindezek melyen hatnak a kedelyre, e hatâs kovetkezteben
s
a hangulat is
olyannâ alakul, hogy inkâbb a titokszeaii es homâlyos irânt bir fogekonysâggal. Az âbrândok vilâgât itt is benepesiti a kepzelet, kolti fel,
de
alakjait
s visszajâratja
a
sirokbol
oket az
elok
gyotrelmere. Az erdok, hegyek, vârak es templomok egyarânt tele vannak ily borzalmas lenyekkel, kik rendszerint a mig eltek is iszonyu dolgokat vittek vegbe. E sotet hangulat meg a szerelemben is nyilvânul, mert mig a keleti kolto erzekiesebb vonâsokkal ruhâzza
fol
kedve-
set, az eszaki ennek tulajdonai koze
is
be belop egy-egy titokszerii vonâst, s inkâbb egy felsobb lenynek, vagy
tiine-
menyhez hasonlo jelensegnek szereti rajzolni, mint husbol es verbol âllo valdsâgnak.
elbii-
volik: ep oly ragyogo kepeket szo a kep-
A festo hangulata leginkâbb a szi-
zelet, mint a mily ragyogo a nap, a pusz- nek hasznâlatâban nyilvânul. Arra nezve, hogy az eghajlat befolyâsa itt is ervenyesiil, folotte erdekes vonâs, hogy pl. *) Quae fuit duium pati, a velenczei iskola festoi —• keleti hatâs Meminisse dulce est. (Herc. furens III. kovetkezteben — csak a deriilt szineket 656.]
105 alkalmazzâk minden
finomabb
ârnyala- folnyiilo, s âgaikat kiserletkarjaikent szet-
tok nelkiil. A keket a pirossal, zolddel, târo fâi hasonloul jellemzok lehetnekaz vagy aranyszinnel vegyitik; a fehert pe illetok hangulatâra nezve. dig feketevel, eziistszinnel stb. Ezzel szem-
A legegyhangubb foglalkozâs koz-
ben a flamandi iskola egy-egy fenysugâr- ben is keletkezhetik hangulat, ha
a
fi-
ban a legkiilonfelebb szinpompât, a meg- gyelem folebred s a fantasia is kozremiitort szineket es az ârnyalatokat is fedezi. A
fenysugâr
âtdereng
az
fol- kodik, Erre igen szep peidât nyujt
Go-
egesz golnak a „Kopenyeg" czimix hires besze-
festmenyen, s bevilâgitvân a târgyak min lye, hol az Akakievics Akaki
alakjâban
den kiâllo reszet: szabălyosan torik meg egy oly leny van rajzolva, a kit a ismet s lassan-lassan enyeszik
el,
hovatovâbb elhalvânyulo visszfeuy. Most tott. Ez azonban korântsem emitt ragyog az
sors
mint egy egesz eleten ât mâsolâsra kârhoztaokoz
neki
egyik alak homlokân, keseriiseget, sot rideg eletenek egesz gyo-
majd egy szoke no fiirteit aranyozza meg, nyoriisege e foglalkozâs koriil innen egy mâsik
alak
kardmarkolatâra tosul.
osszpon-
„Szâmâra a mâsolâsban egy sajât,
vagy az asztalon âllo serleg oldalâra szok- vâltozatos, kellemes vilâg nyilt meg. Gyoken, s el-elvesz a ruha tiiremleseben, az nyor tiikrozodott arczân. arcz rânczaiban, a hogy ujbol
szonyegek
gyozelmesen
Nemely betuk
redoiben, kedvenczei valânak; ha ezekhez ert, ege
bukkanjon
ele szen oda I o n : mosolygott, kacsintott, se-
a mâsik oldalon, mignem a hâtter sotet- gitett a szâjâval, ugy, hogy arczvonâsaije vegkep elnyeli szemeink elol. S z o v a l : bol ki lehetett volna olvasni minden bemig kelet es del a s z i n e k ben a hatâst, eszak festoi
az
kerese tut, melyet tolla vete." Ugyancsak G o -
â r n y a k-ban gol âllit elenk „Meghalt lelkek"
igyekeztek azt foltalâlni.
czimii
regenyeben is egy ehhez hasonlo alakot
minden valodi a Petruska szemeiyeben, a ki mindent koltonek megvan a sajât hangulata, ugy elolvas a vilâgon, a mi csak elebe kea nagy festonek is megvannak a maga riil; anelkiil azonban, hogy ertene valaValamint azonban
sajât szinei,
a
melyekben
aztân
egyenisege kifejezest
egesz mit belolok. Mindket alaknâl nem az erRubens telem az, a mi lelkoket foglalkoztatja es
nyer. Igy eleven-hiis szineiben erzekisc'gre hajlo lel- figyelmoket lekoti, hanem Akakievics kiiletet, a Rembrandt komor, sotet szi- Akakit a betuk csodâlatos alakja biîvoli
ugyan- el, a melyek oly sokfeiekepen vekonyitilyen alaphangulât lâtjuk visszatiikrozod- hatok, hajlithatok, vastagitbatok, meg ni. Aztân ki tudja mino tiiz lakhatott duthetok; Petruskât pedig azon koriila „pokoli" Brueghel kebleben, a ki oly meny, hogy a betiikbol mindig szok kenezetii kepeiben pedig
lelkenek
gyakran vâlasztja kepei hâttereiil a fol- letkeznek, bârhogy kovetkezzenek is egycsapkodo lângok biborvoros szinet, s oly mâsutân. Deşire az „Ifj. Fromont es id.
eloszeretettel ter vissza mindegyre az ily- Risler"-ben sajât âbrândjait es âlomkeszerii themâkhoz, mint: az alvilâg, So- peit szovi be egyhangu foglalkozâsa ke-
doma es Gomora egese, a pokol stb ? . . retebe. A szerint ugyanis, a mint remeWouverman orokke felhos ege, ugyszin- nyei inkâbb teljesiilhetnek vagy n e m : a ten Salvator 'Rosa-nak a hâtter kodebol kolibri madârkâk is, a melyeket a kala-
106 pok diszitesere hasznâl, jobban kiterjesz- a foltunot es kirivot. Poesisere jellemzo osszehuzzâk ragyogo az idyll a maga hajporos es czifrân beszâmyacskâikat. Epen igy a gyermek is szelo pâsztoraival; epiteszetere nezve a
tik, vagy jobban
olvasmânyait, âbrândjait
es
hallomâsait tulterhelt diszitmenyek; szobrâszatâra a a dud- folfujt arczu Amorok, festeszetere pedig
kepzeli be jâtekaiba, midon pl.
vât ellenseg gyanânt kaszabolja, a ho- a pastell kepek. Talan sehol sem foghato mokban vârosokat epit, s egy deszkada- fol oly tisztân e kor hangulata, mint a rabon Robinson kalandjait jâtszodja el. drezdai keptâr u. n. pastell-termeben. Az Valamely hangulat ugy az ironâl, „eros" Agost. korabeli Drezda minden mint a kepzomiivesznel âllandosulhat, s kivâlobb alakja ott pompâzik elottlink a ilyenkor aztân bizonyos m o d or-ban nyil- falon. Herczegek es herczegnok pâsztorvânul. Azonban ez korântsem szoritkozik costume-okben; tânezosnok,vilâghiruenecsak az egyenekre, hanem minden egyes kesek- es enekesnok, udvarholgyek, abkorszaknak is meg van a maga âllando- bek, foltiino szepsegek, katonatisztek stb. sult hangulata, vagy modora. Ez aztân mindannyian csiilogo szemekkel, vidam productumain egy- mosolylyal, kaczer oltozetben — espasarânt meglâtszik, mivel mâs stylt es mâs tell-rajzokban. Mint valami lepkek, ugy vilâgnezletet hoz letre. Mily ellentet van roppentek ât az eleten, s ezert illik is ugy szokâsain, mint
pld. a kozepkor es a rococo szâzada k o - hozzâjok a himporhoz hasonlo pastell.. zott ! Amabban a test a lelek bortone, a
Erdekes megfigyelni a hangulat nyilmelyet sanyargatni es gyotorni kell. Az vânulâsât a nagy koltoknel es tudosokelvezetek igen sziikkorre vannak szorit- nâl. Mert e tekintetben nincs kiilonb-
va, mert e siralom volgye ugy is csak seg; s hangulat nelkiil bârmely teren, âtmenet egy jobb hazâba, hol a lelek vagy szakban sem lehet olyat produkâlmegszabadul a porhiivelytol s tisztultabb ni, a mi ezt elobb vigye, vagy a kozepeletet el. Az epiteszeti styl is alkalmaz- szeriisegnel magasabb fokra emelje. A kodik a korszellemhez, s a lakhâz sotet legkivâlobb szellemek peldâja is errol taes rideg, mint egy kripta, a melybe a nuskodik, s Goethevel igen sokszor megtest mâr elve eltemetkezik. Az emberi esett, hogy honapokig sem irt, mivel nelalak a fonmaradt kepeken vagy initiale- kiilozte a kello hangulatot. Ha lelket kon szikâr, vezna es szânando, mivel fes- megkapta valami, azt addig hoidozta toje nem a „teremtes koronâjâ"-t, hanem benne, a mig alakot oltott, hogy az iha megvetett es csak kinoztatâsra melto let valamely szent perczeben mint teljes testet lâtâ benne. Ugyane folfogâs meg egeszet hozhassa vilâgra. Petofi szinten a kesobbi Cranach kepein is eszlelheto. igy cselekedett. Rendszerint orâkig eljârt A rococo ellenben epp a mâsik vegletbe egyediil, midon valamelyik dala zsongott megy ât A test a fo ; a lelek iidve csak lelkeben, s igen haragudott, ha valaki mâsodrangu dolog. A czel: menttol tob- ilyenkor hâborgatâ. Fol van jegyezve robet elvezni. A kedelybol hiânyzik a mely- la, hogy mielott Jânos vitez-hez kezdett seg, de annâl tobb benne a feluletes v i - volna sok ideig setâlt szobâjâban ; s nodâmsâg es konnyelmtiseg. ruhâzatban es stylben
Szokâsokban, ha a gyermekeket nagyon szerete, megis egyarânt kedveli bosszusan rivalt râ a Vachott Imre gyer-
107 mekeire, a kik szokâs szerint ezuttal is
A megszokâs es gyakorlat kovet-
bejottek hozzâ. Vorosmartyrol Gyulai era- kezteben a hangulat egy bizonyos fokât liti,
hogy Szep Ilonkânak igen sokâig konnyen elo lehet idezni. Walter Scott
csak e sora elt lelkeben: Hervadâsa li- pld. a reggeli orâkban egyszer mint mâsliom kullâs v o l t . . . Ehhez
gyult aztân szor regenyein dolgozott. Ugyanezt irja
lassankent a tobbi. Van râ eset azonban, magârol Josika Miklos is emlekirataiban. hogy a kozetlen benyomâsbol tâmado, O az utobbi liangulatot meg a legnagyobb irok is mes- teve,
hogy
idokben meg azt is megnaponkent
egy
nyomtatott
terkelt uton igyekeztek magasabb fokra ivre menot irt oszsze. Mihelyt azonban emelni. Igy pld. Schillerrol irjâk, hogy a valamely mu elkesziilt, a hangulat is csokrothadt alma szag
izgato
reâ, s iroasztalâban
hatâssal volt ken,
mindig tartott
mivel
egy munkâban,
a tulajdonkepeni varâzs a kutatâsban
es
compositio-
nehânyat. Az azonban, hogy Stuart Mâ- ban rejlik. ria irâsa kozben a hangulat emelese czeljâbol fekete vel vonatta volna be szobâjât, mig csalâdja mely gyâszba oltozott: ugy hiszem a regek
koze tartozik. N e -
melyeknel, mint pld. a hogy Karr Alfonsrol âllitjâk — meg oly kicsiseg is, mint a papir szine es minosege befolyâssal volt a hangulatra; mâsok pedig, mint Byron es Kemeny Zs., nagy mennyisegu izgato sze-
Vegtil a munkakedvhez sziikseges hangulat eloâllâsât a kedelyre hato kiilso okok vagy anyagi bajok nagyban gâtolhatjâk.
Ha
azonban
egyszer meg v a n :
elkerulhetleniil sziikseges a csend, hogy a lelekben tâmadt oszhang ne zavartassek. Neha egy ajtonyitâs is eleg, hogy hangulatunk
elroppenjen; s aztân
szor napok es
sok-
hetek mulnak el, a mig
rekkel szoktâk azt fontartani es novelni.
ismet oly mertekben ter vissza. Csak a De legtobben vannak az olyanok, ritkasâgok kozze tartozik a H e s s e, kiknel a hangulat nem kozetlen benyo- elobb heidelbergi, kesobb miincheni polymâsbol jon letre, hanem valamely nagy technikumi tanâr peldâja, a ki a legnaszellem miiveinek olvasâsa, vagy szem- gyobb zajban tudott a legjobb hangulatlelete kozben. tal dolgozni; s „Analitysche Geometrie nem des Raumes" czimii hires munkâjât is alapulvân, logice egy etteremben nevjegyek hâtâra irta.
E k o l c s o n z o t t hangulat kozetlen benyomâson
tehât csak a valoszinii igazsâg ertekevel bir; s igy nincs is benne annyi ero, hogy mâsokat is
meggyozhessen es
ragadhasson.
Az
utânzok
nagy
magâval szâmât
minden teren e korulmeny jellemzi, s az u. n. affectatio sem egyeb, mint az eredetiben meglevo, de valosâggal nem erzett hangulat
majmolâsa, a melyet
az-
tân, hogy megis igaznak tessek: tulzott arânyokban reprodukâl az illeto
egyen.
Az igazi
hangulat
minden koriil-
menyek kozt a lelek draga kincse, — a melynek segitsegevel a dolgokat naponta mâs vilâgitâsban lâtjuk, s a dolataink
mely gon-
egyhangusâgât is mersekli. A
meddig tart: uj meg uj szepsegeket nyer a szâzszor ismert tâj i s ; s az onmagâba meriilo lelek gyongyoknel drâgâbb eszmeket terem hatâsa alatt. CSERNÂTONI
GvULA.
RICHTHOFEN ESZAKI CHINÂROL.
J4- OGY a fold nem elettelen hoit (ţ tomeg, hanem mint Eitter Kâ¥îK roly szepen kifejte: folytonos es kp> A <^ fokozatos fejlodessel biro szervejT J zet, mely letoralhetetlen belyeget -jnyom a rajta elo nepek szellemi es physicai arczulatâra: azt China nepelete es termeszeti viszonyai egyarânt szembetiinoleg igazoljâk. Nem csoda tehât, ha e zârkozottsâgânâl, 6'sregi culturâjânâl fogva mâr magâban nagy erdekkel biro orszâgot, a miota csak sorompâi az idegenek elott is megnyiltak, a legkitiinSbb tudosok teszik tanulmânyuk târgyâvâ s a konyvpiaczon nehâny komolyabb igenyii mu mâr a rejtelyes belvidek fel6'l is tâjekoztatni kezdi az erdeklodoket.
lami intezmenyek fejlâ'desere, a nepek mivoltâra elhatârozo geologiai viszonyok kutatâsât magyar nemzeti muzeumunk egyik szep keszultsegii, munkâs hivatalnoka: Locry Lajos teljesite, a ki a magyar termăszettudomânyi târsulat konyvkiado vâllalatâban fogja kozelebbrfîl kibocsâtani a bejârt teriilet physiographiai es ethnologiai leirâsât; mig Kreitner Gusztâv kozoshadseregbeli fohadnagy mindjârt a hazaerkezesiikre kovetkezett esztendoben (1881) kibocsâtâ eredetileg nemetul megirt, de utobb magyarra is leforditott uti elmenyeit.*) Grof Szechenyi expeditiojânak sok tekintetben kiegeszitesere szolgâlt br. Richthofen Ferdinândnak 1868—1872-ig het nagyobb koruton vegrehajtott utazâsa s annak fo'leg Ejszaki Chinâra vonatkozo resze, honnan a gr. Szechenyi târsasâga epen a Kichthofen âltal be nem jart ejszaknyugati videket erintette. Bâro Richthofen miiveinek tehât ez a resze, eltekintve a tudos szerzS s az osszehasonlito foldrajz es geologia nemely vitâs kerdeseit megvilâgito fejtegeteseitâ'l, nâlunk magyaroknâl is a szokottnâl tobb figyelemre szâmithat; epen azert ezt a reszt ( I I . kotet) nem tar tom feleslegesnek e folyoirat olvasoi elott bemutatni. Bâro Richthofen egyebkent hazânk kikutatâsâban is erdemeket szerzett, s Erdely eszaki harmadânak es a Hargitâ-' nak a becsi geologiai intezet reszere esz-
Es orommel jegyezhetjuk meg, hogy a kozenk eso nagy tâvolsâg daczâra, hazânk is kepviselve van a felfedezo'k kozott. Ott lâtjuk mindjârt az europai vâmhivatalnokok sorâban kituntetessel szolgâl6 Farago Odon hazânkfiât, ki tobb erdekes kozlemenyet a foldrajzi târsulat novemberi iilesen egy felolvasâssal tetezte. Pâr ev elott aristocratiânk egyik torekvo tagja: grof Zichy Agost erkezett haza chinai utjâbol, a Budapesti Szemle es Foldrajzi Kozlemenyek hasâbjain ertekesitve tapasztalatait, s a kit legelol kell vala emlitenunk: Szechenyi Bela grof, a nagy Szechenyi melto fia, egesz expeditiot vezetett China belsejebe, melynek nemely videkein 6 es bâtor kis csapatja vittek legmesszibbre idâig a *) Grof Szechenyi Bela Keleti Dtazâsa felfedezes zâszlajât. Es ep oly nagy âldoza- India, Japân, China, Tibet es Birma orszâgaitokkal, mint behato tudomânyossâggal veg- ban. Irta Kreitner Gusztâv. Szerzo âltal jogositott magyar kiadâs. Budapest Revai-testverek rehajtott utazâs alatt a târsadalmi es âl1882.
109 kozolt felvetelen kiviil trachytjaink osztâlyozâsâban is megorbkite nevet. Epen toliink hivta meg a porosz kormâny 1860ban, hogy a gr. Eulenburg Frigyes vezetese alatt kereskedelmi es vâmiigyi kiildetesben Siam, Japân es China fele inditott expeditioval utra keljen. Japân belsejebe akkoriban europai tudos nem hatolhatott, jollehet Jedo, Yokahama «s Nayrsati kikotok megnyitâsât az europai âllamok kieroszakoltâk volt; China belsejeben a taipany mozgalom melle idokozben meg a mohamedânok lâzadâsa jârult. Egyik helyen se akadvân tehât Richthofennek nyugodt munkater: a diplomatiai târgyalâsok kesedelmes lefolyâsa alatt kenytelen vala Forrhoza, Celebes, Javes es a Philippi szigetek meglâtogatâsâval hasznositni idejet. Innen Siamba vitorlâzott, majd Hâtso Indiât kereste fel s az indiai alkirâlylyal (Lorn Elgin) epen kiterveltek a Kasmirboi Kozep-Azsiâba teendo vâllalatot, midon Jakub bey (de nem az afganistani, ki kesobb jutott nevhez) Karkariaban (Keleti Turkesztan) fellâzitâ a lakossâgot. Most az Amur mellol szândekozott Kozep-Azsia szivebe hatolni, hanem a Nikolajewsk fele az evben kibocsâtott utolso hajorol pârorâval elkesve, nem maradt egyeb hâtra, mint EszakAmerika felkeresese, hol az Aleutak es Korili szigetek vulkânjai epen neki valo munkakorrel biztattâk, sot az a remeny is kecsegtette, hogy Kamcsatkân ât az Amurt es a tovâbbi videket felkeresheti. Elebb Californiâban, Nevadâban kezdte meg az eruptiv ko'zetek vizsgâlatât. Mâr jo ideig fâradozott ott, mikor ertesere esett, hogy az Unio kormânya koltsegen egy szakferfiakbol miikodo bizottsâg az âltala megkezdett feladatot befejezte, s minthogy egyeni ereje e nagy erkolcsi es anyagi segelyforrâsokkal rendelkezâ' comissioval szemben ugyis elegtelen lett volna: kutatâsait felbeszakitâ. Ekkor Withney J. D. tanâr es bizottsâgi elnokkel revisio alâ vettek a vilâg ismert es hozzâferheto reszeit s hoszszu latolgatâs utân China felveteleben âllapodtak meg, mint a melynek belsejerol positiv ismeretekkel akkoriban nem igen rendelkezttink s a melynek helyrendszere
hivatva volt a Klaproth nyelveszeti miiveben felvetett s Humboldt*) âltal rendszerbe foglalt magas âzsiai hegysegek mivoltâra is utbaigazitâssal szolgâlni. Sok toprenges es elotanulmâny utân tehât 1868. nyarân mâsodszor vitorlâzott Chinâba s a Shanghaiban szekelo' europai consulok es gyarmatosok keszseges tâmogatâsâval elobb a partvideken, utobb Mandzsuorszeybo'l befele haladolag megkezde nagy korutjait. 1872. mârcziusâban Yiinnan hatârân (hol Birmâba akart ereszkedni) volt kenytelen utazâsât megszakitni es ugyanazon ev deczembereben erkezett vissza Europâba. Itt a bonni egyetem foldrajzi tanszekebe helyezte a nemet kormâny s ebbeli minosegeben kezde meg jegyzeteinek, eszleleseinek irodalmi ertekesiteset. Richthofen e miiveiben nem szoritkozik kizârolag sajât szakmâju korere; eles megfigyelo' kepessegeit nem keriiltek el a nepelet, kereskedelem, ipar jelensegei; alkalmat tudott venni China tortenelmenek âttekintesere s mindezt a geologia es physika-geographia szâmos problemâjâval egyiitt az exact tudomânyok miveloinel ritka kivetelkent eszlelheto finom izlessel es teljesen kozerthetoleg adja elo. Muve tehât a kozonseges utleirâsok rnegszokott szinvonalât formâban es tartalomban egyarânt elonyosen feliilhaladja s nem is kesziilt a touristâk gyorsasâgâval, mert az elso kotet hazaerkezese utân csupân negy evvel jelent meg es a mâsodik ismet anynyi ideig vâratott magâra. Mindket kotet pârjât ritkito diszes kiâllitâsban lâtott napvilâgot, mi Nemetorszâgban is egyediil a kormâny nagylelkii pârtfogâsâval eshetett meg. Az elso kotet czime : C h i n a E rg e b n i s s e e i g e n e r R e n e n u n d darauf g e g r i i n d e t e n Studien von F e r d i n a n d T r e i h e r r n v. Richth o f e n . Mit X X I X Holzschnitten und XI Karten. Berlin, Verlag von Ditrich Reiner. 1877. X L I V : 757 1. — E tulajdonkepeni bevezeto' reszben alapot akart vetni China foldrajzi sajâtsâgainak megertesehez ; a he*) L'Asie Central par A. Humboldt,
110 gyek csapâsâban, a folyamrendszerek irânyâban, a China elosztâsâban uralkodo torvenyeket szândekozott kifiirkeszni. De hogy felderithesse azon okokat, melyek Chinât egyfelol a lefolyâs nelkiili sivatagvidekkel, valamint Magas-Azsiâval viszonyba hozzâk: ki kelle terjeszkedni az osszehasonlito geologia vezerfonalân mâs vilâgreszek analog elejovetelere is s reflectâlnia kelle a tortenelem szinpadân kiilonbozo' idokben feltiint nepek culturalis es politikai institutiora, mint a melyek a foldfeliilet termeszeti sajâtsâgait hiven visszatiikrozik. Igy terjeszkedik ki Kozep-Azsia leirâsa utân China loszteriiletere ; helyszini tanulmânyok alapjân fejtegeti a sivatagok keletkezeset es pârhuzamba teszi Azsia ilynemii videkeit a tobbi foldreszek hasonszerii alakzataival. Egy ujabb fejezetcsopcrt vâzolja China multjât, az itt jart europai utazok, kovetsegek utjât, a nyugati es deli szomszedokkal folytatott kereskedelmi viszonyt s vegul az osszehasonlito foldrajz feladatât korvonalozza. Mielâ'tt tehât a mâsodik kotetre ternenk, vegyttk fel ebbol legalâbb a loszelmeletet, mert. China es Kozep-Azsia politikai s miivelodesi szerepenek es kiilonosen China nagy nepessegenek kulcsât az ehhez fiizodo magyarâzatokban talâljuk meg.
sultnak nem tekinthetjiik. A legutobbi mohamedan lâzadâsok, Oroszorszâg hatalmi aspiratioi sokkepen modositâk a nyugati hatârokat, ugy, hogy szigoru ertelemben a historiai Chinân tul terjeszkedni nem lehet. Ezt pedig Hiibner bâr6 hozzâveto'leg 73,093 | | mfoldre, vagyis koriilbelul akkorâra becsiili, mekkora Europa volna Oroszorszâg nelktil. A valosâg mindenesetre megkozeliti a 100,000 • mfoldet.*) Es ennek a teriiletnek nepessegerol megkozelitoleg biztos adataink sincsenek. A chinai mandarinok meltosâgukon alulinak tekintik alattvaloik hâzi iigyeinek, kovetkezoleg a csalâdtagok szâmânak is kutatâsât; a valosâgban pedig tisztân onerdekbol titkoljâk el a nepessegi adatokat, hogy szennyes iizelmeiknek es zsarolâsaiknak ne jbhessen nyomâra a kormâny. Az utazok, mint gr. Szechenyi es târsai tevek, âtlagos szâmitâsokra vannak utalva es biztosabb adatokkal csupân a keleti partvidekekro'l rendelkeziink, mert az angol admiralitâs azt szorgalmasan terkepezteti es observâltatja. Ily konilmenyek kbzt nagy fentartâssal kell venniink Richthofen szâmadatait is, melyek szerint 430 millio lakossâg hodol a pekingi udvarnak. A tenyleges nepesseg ennel is tobb lehet ; de ezzel a szâmmal szemben is osszevissza 309 milliot âllit ki Europa. Ha tehât egyesI. egyediil a nepesseg sokasâga s nem inkâbb kultura, kereskedelem es politikai befolyâs Az europaiak elott kisse furcsân hangdontenek el a nepek es orszâgok sorrendzik: hogy a nâlunk kozkeletii China nejet, China vinne szeles e vilâgon a vezeri vezet helyett ott hivatalosan Ta-csing-huok szerepet. (nagy tiszta kirâlysâg), Crung-kuoh (kozep De bar nem âll is ez az eset, mâr kirâlysâg) vagy koltoi nyelvben Crung-humagâban az a koriilmeny, hogy a fcild fekuoh (a vilâg kozepenek kirâlysâga) jârja. A birodalom neve tulajdonkepen az ural- liiletenek 33-ad reszet kepezo teriileten az kodok szeszelye szerint modosul; igy a emberisegnek egyharmada kepes megtalâlChina nevezet is existâlt Khangsi csâszâr ni eletsziiksegleteit, nem kozonseges szelidejeben, s a jezsuitâk irataiban jutott lemi tulajdonsâgok feltetelezesere jogosit s kozforgalomba. Olykor Shi-pa-sang, a ti- a keleti kikotokben szemlâtomâst hâtrâzennyolcz tartomânynevvel is elnek, mert nyunkra folyo verseny analogiâjân minden a consolidalt birodalom ennyire terjed, mi- gondolkozo europai aggodalommal veheti hez meg Mandzsuorszâg, valamint Iii, Dzsun- szâmitâsba annak az esheto'segnek kimegaria, Mongolia, Keleti Turkesztan (Kas- netelet, mikor e nepfaj bâmulatos szivosgaria), Kukunor es Tibet gyarmatok jâ*) Farago Odon hazânkfia szerint a turulnak. Epen utobbiak laza fiiggesi viszolajdonkepeni China teriilete 1.297,990 angol M nya miatt a birodalom hatârait âllando- mertfold.
111 sâgât, alkalmazkodâsi kepesseget kozvetlenul ereztetni fogja a venhedt Europânak turesben, nelkulozesben gyarlo elo'menetelt tanusito fiaival. Chinânak rendkiviil kedvez6' nepessegi arânya azonban sohase johetett volna letre fiildjenek megfelelo phisicai tulajdonsâgai nelkiil, s Richthofennek nem utolso erdeme, hogy Kozep-Azsia sajâtos domborzati alakzatânak szerves viszonyât a rajta elo aliat-, novenyvilâg es nepelet mino'segevel, valamint az itt ervenyre jutott âllamszervezettel s miivelodesi irânyzatokkal, finom elmeellel, az igazsâg meggyo'zo erejevel kimagyarâzta. Kozep- es Keleti-Azsia nepelete semmi egyeb, mint hu kinyomata az ellentetes domborzati viszonyoknak. — Amott nyugaton nagy homoksivatagok, egyes medenczekbe zârt tavak iszszâk fel a legkori csapadekokat; a tengerig egy csepp se juthat e l : mig Keleti-Azsia es Azsia tobbi periphericus tartomânyaibol hatalmas vizerek zudulnak alâ. A „KozepAzsia" nevezet tehât, melylyel legelo'szor Humboldt Sândor elt „L'Asie Central" czimii miiveben, nem pusztân geographiai fogalom, hanem geologiailag igazolt onâllo typus, s ezt Richthofen constatâlja legeloszor. A modern geographus ugyanis mindenekelott a fold geologiai szerkezetebol magyarâzza ki a felszin arczulatât s csak ha meggyozo'leg sikeriilt ebbeli munkâja: vonhat elfogadhatc iteletet a tenyeszet es nepesseg âllapotâra, s6't az ott vegbement âllamalakulâsokra is. A geologiailag is megâllapithato Kozep-Azsia tehât ama lefolyâs nelkiili teriilet, mely egyfelfîl Tibettol fel az Altai hegyseg, mâsfelol Pamire egbenyulo vizvâlasztojâtol China oriâs folyamainak forrâsvidekeig terjed, s melynek jârulekât a Hindukush s az excentricusan elhelyezkedett erani fensik kepezik. Az itt korvonalzott teriileten belol a legutobbi geologiai korszakban a folyok vegybontâsa, vagy mechanikai hatâsa âltal letrejott mindennemii termeny bennrekedt s az egyenetlensegek, melyedesek kito 1tesere szolgâlvân, rendkiviil egyhangu, alig hullâmzo feliiletet ideztek eld'. Minthogy
azonban mâsfelol oly rohamos pârolgâs uralkodik ezeken a videkeken: hogy nagyobb vizfeliiletek, sot âllando folyok se mindig keletkezhetnek: a talajkepzo'desnek a f o 1 y 6 v i z emlitett ketirânyu miikodesenel hatekonyabb tenyezoje az id6'nkint m e g u j u l o z â p o r o k , a t e i i fagy e s hohullâs s a nyaranta diihongo szelrohamok, mert ezek nem csak a finomabb tormeleket, hanem a tomegesebb k&ettuskdkat es hulladekokat is kepesek tovâbbitni es aprozni. Richthofen az ily kepzo'dvenyeket miivenek e 1 s 8 koteteben Griesebach utân s u b a â r i c u s legbeli tenyez8k neve alatt târgyalja; mig csak iment megjelent mâsodik koteteben az a e o 1 i nevezethez pârtol, melyet Clarence K i g amerikai geologus vett fel a hasonlo kepzâ'dvenyekre. Egeszen mâskep fogad a periphericus videkeken, hol, mint erinto'k, a nagy folyok teljes erovel ragadjâk a belejok jutott hompolyoket s azokat szetbontva, eromuvileg elaprozva, koptatva, kulonbozo alakban alkalmazzâk medriik, âradvânyi teriik, zâtonyaik, deltâik feltoltesere. Mig felso folyâsukat mely csatornâkba vesik, az innen lemosott tormelekkel alvidek egyenetlensegeit igyekeznek elsimitni s iszapretegiikben, a kozlekedes eszkozeiil kinâlkozo ârjukban ezernyi eletfeltetelt biztositnak nemiinknek. Egyszerre elteto'nk es vedonk az ilyen videk s a legelsfî âllamok keletkezesi szinterei ezek, holott a lefolyâsnelkiili sos pusztâk egynemu, gyer tenyeszete szervezettebb târsadalom otthonâul mâr azert sem szolgâlhatott, mert sivâr egyformasâgâval kiilonben se bilincseli egy helyhez a rajta tengodo torzseket s azok nomad eletmodjuknâl fogva âllando kereskedelmi es mivel6'desi kapcsolatba alig johetnek. Hyen teriileten nem erte volna el China nepessege se a rendkiviil kedvezo' szâmarânyt, se magasfoku ipari es szellemi fejlodeset. De China tagosultsâgâban szerenesesen vegyiil a hegyvidek vâltozatossâga az alfold sikjâval. Mig nyugaton szeditâ'leg kimagaslo hegyvidekre tâmaszkodik: kelet fele fokozatosan lejtâ feliilete
112 gyonyorii ronâba simul ki, csakhogy a Khuen-luen lânczolata âltal megosztott ket medenczeben eri el a tengert. Mindketto' egy egy hatalmas folyam (a Hoangho es Jangere) gyiijto csatornâja, melyek a roppant kiterjedesii hegyvidek csapadekai âl tal kiapadhatatlan forrâsavâ tett gazdag vizhâlozatot egyesitik s egyuttal a legtâvolabbi volgyzugokat is szoros osszefiiggesben tartjâk s a vâltozatos foldfelulet soknemii âllat-hovenytermekeinek kicsereleset biztositjâk. Tudvalev6'leg Europa civilisatioja is a gazdag parttagozaton alapszik, mely nelkiil a nepek surii erintkezese igen kesore johetett volna letre. Hellas es Italia 6'si culturâja, âllami felvirâgzâsa abban az irânyban vette kezdetet, merre partszegely es szigetlânczolat az elso' hajozâsi kiserletekre bâtoritâ a lakossâgot s a foldkozi tenger partvideke szinten ily okokbol vâlhatott a hajdankori cultura szinhelyeve. Es sehol nagyobb foldteriilet az egesz foldkereksegen nincs jobban kozpontositva a folyamhâlozat âltal, mint Chinâban; kovetkezoleg sehol teljesebben biztositva nincs a kiilonfele vizerek âltal erintett hegysegek, fennsikok, lejtok es alfoldek egymâsmelletti es egymâsfoloti regiok tenyeszvilâgânak s mindenekfelett nepelemeinek iisszekeveredese. S"ha ide vessziik meg - hogy a taiphon rettenetes diihongesei âltal veszelyesse lett tenger a kiilvilâggal valo erintkezest igen megnehezitette es szuk korlâtok k6ze szoritâ: teljesen erthetove vâlik elot tiink e szâz meg szâzfelol kozpontosulo viziutak menten letelepiilt nepessegnek nagymervii amalgamisatioja, a politikâban es miveltsegben ervenyesiilo teljes egyformasâg, valamint az a szigoru zârkozottsâg, mely a chinai nepnek felreismerhetetlen jellemvonâsâvâ notte ki magât. Richthofen geologiai kutatâsai''azon ban bebizonyitâk, hogy eszaki Chinânak khanaani b6'seggel termo ronâja a negyedkorban csak olyan l e f o l y â s n e l k i i l i puszta volt, minolc kozep Azsia hatâros reszei mai napsâg. Csak hosszu idosoron ât keszitek ele az emlitett legkori hatâBok azt a talajt, melybol a chinaiak utob-
bi nagysâga, vilâgtortenelmi jelentosege felvirâgzott s a surii nepsegnek eltetojet, nagyranevelojet abban a sârgâs, laza agyagmârgâban kell keresniink, melyet a rajnavolgyi tâjszolâs l o s z nevevel kiilcinboztet meg az egesz iro-vilâg, Chinâban pe dig hung-tu-nak neveznek. A touristâk figyelmet azonban annyifele sajâtossâg igenyli Chinâban: hogy miiveikben a loszrol ritkân tesznek emlitest, megfelelo' foldtani ismeretek hijâban alig is sejtik egyebkent : hogy abban epenseggel az elottiik kitâru16 vagyonossâg legfo'bb emeltyiijet mello'zik. Pumpelly Raphael amerikai geologus adott erro'l 1864-ben Mongoliaba tettutazâsa leirâsâban legelo'szor tudositâst; de a genesis kerdeset Richthofen tette tiizetes tanulmâny târgyâvâ*) s bâr hazai viszo ny aink alapjân elmeletet igazolni nem le het, so't a Budapesti egyetem nagytudomânyu tanâra, dr. Szabo Jozsef csupân a foly6k âltal tovaszâllitott es idegen helyen lerakott kepzo'dmenynekMeclarâlja a loszt; e folyoirat kitiizott feladatânâl fogva, mely szerint hivatva van a vilâgszerte felmeru.lt, az elmeket foglalkoztato eszmek terjesztesere, jonak lâtjuk roviden bemutatni azt. Mindnyâjunk elo'tt ismeretes (hisz a dunamenti partokon Alfoldiink s Felso'-Magyarorszâg sok partjain, valamint az erdelyi felfoldon s Dunântul nagy teriileteket borit nâlunk is a losz), hogy i szapolâs alatt szogletes homokszemek vâlnak el a losznek csekely vastartalom âltal sârgâsra festett agyagjâtol s szabad szemniel is felismerheto mesztol. Ezt az iszapolâst vegzik nagyban epen a folyok, koztiik a Sârga folyo (Hoangho), mely epen gazdag agyagoldatâtol nyerte nevet, minthogy ez cse kely fajsulya miatt nem iilepedik le oly hamar, mint a gyakori zâtonyosodâst okozo homokszemek. Egy resze az oldatnak az emlitett alkotoreszek mindenikeve.l a *) Az elso kotetnek ide vonatkozo fejezetet Hunfalvy Jânos egyetemi tânăr annak idejen a Termeszettudomânyi Kozlony 1877. evfolyamânak 99. es 100-ik fuzeteibeti 410—423. es 444—451. lapjain csaknem teljesen kozreadta volt. E helyen csak kivonatât kozoljiik az erdekes s a nepmozgalomra nezve sok igazolo adatot nyujto fejezetnek. T. G.
113 tengerbe keriil csak âradâsok idejen vonja be termekeny iszap alakjâban a partvideket. A losz tomegeben hatârozott retegzodest nem vehetiink eszre, mindazonâltal olykor tobb szâz ol meredek falazatban szakad meg s ezeken finom csorendszer mutatkozik. Ebben rejlik epen a losz nagy gazdasâgi jelentosegenek egyik tenyezoje. A vizet szivacs modjâra beszivja, feluleten kâtyuk, tocsâk nem kepzodhetnek, de forrâsokat se mutat, csupân ott, hol szilârd ko'zetre rakodott. Annâl kârosabbâ vâlik ezâltal a kozlekedesre, mert a kerekek tiprâsa az eredeti likacsossâgot felforgatja s vizelnyelokepesseget annyira elvesziti, hogy egeszen meszgazdag agyag modjâra viselkedik. A kett6' kozt a megkulonbozteto' jelt pedig epen a hajcsovesseg jelenlete, vagy kimaradâsa kepezi s bârmily cse kelynek tiinjek fel e kiilombseg: a termeszethâztartâsâban s nevezetesen a mezei gazdasâgban kiszâmithatatlan jelento'seget nyer. Jellemzo'k tovâbbâ a loszben kivâlo mesz-concretiok. Loszkindchennek nevezik a rajna menten, Chinâban meg loszgyomber a neviik. Olykor boven, mâskor csak szorvânyosan, neha meg teljesseggel nem talâljuk. Ezek mellett talâlni neha szogletes, koptatâsra nem utalo kozetdarabokat, szârazfbldi csigâkat, (Helix hispida, H. striata, Succinia oblinga, Pupa muscorum stb. es emlosoktol szârmazo csontokat is.
mi 160 mfdnyi szelessegben egy folytâban teriil el. E hegyseg âltal kepezett 6 0 0 — 1000 magas fensikra kapaszkodva, a melyedesek kitolto anyagâban ismet loszt talâlâlunk. Arrol ujra egy losztakarta 5 0 0 — 1800 m. magas fensikra jutunk, melynek nyugati szelen fellepo medencze-volgyekben szinten ismetlodik s igy elkiser a Hoangho legvegsS forrâsvidekeig, vagyis a lefolyâs nelkiili videkig valami 840 mfdnyi tâvolsâgra. Eszakon a Mongolia fele emelkedă vizvâlaszto kepezi hatârât; delre a vizvâlaszton tul is kitolt egyes medenczeket; de Szecsuen tartomânyban vege szakad ott, hol a Kuen-lun legszelsfî keleti âgazata eltorpiil: a deli oldalokra is âthatol a losz. A keletre eso San-tung tartomâny elo'hegyeit szinten ez leplezi. A Jang-cze-giangtol delre Nan-King kozeleben Pojang es Tung-ling tavaknâl eri veget, A losz elterjedese nincs bizonyos magassâgi szintâjhoz kotve es ugy lâtszik kepzo'dese ota csak annyit vâltozott az orszâg feliileti alakzata, hogy akkoriban az âltalânos niveau valamivel magasabbra emelkedhetett, minek folytân a tengerpart is tâvolabb esett. Mâr e koriilmenybfîl gyanitanunk lehet, hogy ily kiilonbozS magassâgokba nem rakodhatott le oly modon, mint az iiledekes kozetek.
Tâvolrol tekintve egeszen simânak lâtszik a loszvidek, pedig valosâggal egymâssal hegyes szoget kepezî 40—50 lâb mely, olykor 4 — 6 ' szeles vizcsatornâk ezrei vesfidnek bele. Ezek madârtâvlatbol szetâgazo fa, vagy gyoker alakjâban tiinnenek fel es hadâszatilag azert vâlnak fontosakkâ, mert a ki ftfbejâratok birtokâba j u t : nagy teriiletek urâvâ vâlhatik. A csomopontokon oszlopzatos elkiiloniilesek, obelisk-, bâstyaalakzatok is szoktak jelentkezni. Ha a losz egeszben is olyan egynemii szerkezettel birna, minfît egyes padjain lâtunk, tobb ezer lâbnyi fiiggoleges szakadekaival minden kozlekedesnek utjât szegne. Szerencsere az emlitett mârgakivâlâsok âl A chinai loszteriilet a chilii tenger- tal eloidezett lepcso'zeteken elhelyezkedhetoboltol a ronât nyugatrol falszeriileg be- nek az utak es a muvelt teriiletek egyszego Taj-haug-san nevii hegysegig vala arânt, s6't a gazdâk mestersegesen utânoz-
A loszemberkek vizszintes elhelyezkedese olykor a hajcsovesseg folytonossâgât eszaki China 1500—2000 lâb magas partfalazataiban megszakitja s ily uton a padszerii elvâlâsnak bizonyos nemet hoz zâ letre, a mi vilâgert se tevesztendo' oszsze a homok es agyagfelek palâssâgâval. Utobbiaknâl a hossztengelyek szerint elhelyezkedett hompolyok, csillâmlemezek, egesz szabâlyossâggal szembetiinove teszik az idoszerii lerakodâsokat; de a losz ben, ha jelentkeznek is a csillâmlemezek, azok nem rendezkednek el ily pontosan s csupân a loszgumokat talâljuk hossztengelyuk irânyâban egymâs melle sorakozva.
8
114 e nagy magassâgokban a negyedkor alatt tenger hullâmzott: sehol se talâljuk annak âllatvilâgât s egyeb iiledekeit. Gletscherkepzâ'desnek azert nem minositheti, mert Chinâban ilynemii nyomokat kimutatni nem jeiket. Es valoban, a losz idezi ele a China sikeriilt meg. Azzal a kijelentessel lepte eszaki es deli tartomânyai kozt olyannyi- meg tehât a geologusokat: hogy a l o s z ra szembeotlo' tenyeszesi kiilonbsegeket. De- t i s z t â n l e g k o r i k e p z o ' d v e n y . li Chinâban a kedvezo egalj, b6' esozes daElmeletet nem alapitja pusztân neczâra a foldmuveles 600 meternel maga- gativ bizonyitekokra, hanem a mellett egy sabbra ritka helyen hatol es ugyancsak csomo positiv argumentumot is felsorol, megkivânjâk a foldek a trâgyâzâst. Pedig ilyen mindjârt a szârazfoldi csigâk hejaiott termekeny lapâlyokon. dombos felfol- nak siiriibben vagy gyerebben, de rendedeken ketszer, sot hâromszor arat a gazda. sen tortenS jelenlete. Igaz, hogy telre kelEszakon joval hidegebb van, az egalj es ve a csigâk tobb meternyire leâssâk maes6'zes kedvezStlen elosztâsa miatt egysze- gukat es e kozben sokan pusztulnak el; de ri aratâsnâl tobbre szert nem tehet a la- 68—$0 m. melysegre ily uton le nem keriilkossâg; de 2000—2400 meter magassâg- nekshogy megis'elofordulnakott,az epen azt ban trâgya nelkiil, vagy igen ritka trâ- bizonyitja: hogy a loszlerakodâs lassangyâzâssal gabonavetesek diszlenek megis, kent ment vegbe es egymâsutân temetkezmert a foldmuveles addig terjed, meddig tek el a bennok talâlhato csigâknak es a losz er es sokkal melyebb helyeken is azok eledeleul szolgâlt novenyek szinhelyeiil elmaradnak a gabonafelek aneikiil. Epen szolgâlt feluletek, ez egalj pedig sokkal azert kezdodik regibb idokben eszakon a szârazabb volt, semhogy a meszvârak es foldmiveles, mint delen s az Uej volgyeben emlfisâllatcsontok elpusztulhattak volna. Az negy ezer eves gazdâlkodâs utân se me- egykor itt diszlett novenyek nyomait periilt ki meg a fold termO-kepessege, mert dig ezek a finom csoves iiregecskek 6'riza losznek ontrâgyâzo kepessege van, a mi- tek meg, melyek egeszen hasonlitnak a felvel deli Chinâban a kover talaj s eszakon sobb szintâjban mostansâg elo novenyek az alluvialis teriiletek se birnak. E kepes- gyokerzeteto'l hâtramarado iiregekhez. Biseget pedig emlitett hajcsovessegenek ko- zonyos tehât, hogy minden legkisebb reteg szoni a losz, az okozza, hogy a gâznemii valamikor novenytakaroval ekitett feliiletet lâpanyagokat (szensav, ammoniak) minden kepezett. mâs talajnemnel konnyebken veheti fel, s Erre a kovetkeztetesre Richthofent azâltal vâlik lehetSve: hogy a felhasznâlt leginkâbb a Mongolorszâgba tett kirânduâsvânyos anyagok alulrol felfele sziintelen lâsa idejen szerzett tapasztalatai vezettek. ujabbakkal potoltatnak. Nem kis âmulattal vette eszre, hogy az De a losz nemcsak tâplâloja az em- eszaki China loszterlileten talâlt feliileti bernek, hanem azon tulajdonsâgânâl fog- alakzatok: mint koroskoriil elzârt, vagy va, hogy barlangos iiregeket lehet bele vâj- utolagos kimosâs âltal a negyedik oldalon ni, egyuttal sokaknak hajlekul is szolgâl. megnyitott lapos medenczek uralkodnak ott Mongolorszâg hatârân Csi-li-San-szi, Sen- is, valamint egesz Kozep-Azsiâban. Es az szi tartomânyok szâmos videkein napokig itt vegbemeno geologiai folyamatban ismernem talâlunk formaszerii lakohâzat, hanem te fel sajât elmeletenek megfelelo illustraa volgyek oldalât szegelyzo loszfalak aljâ- tiojât. Az ilyen medenczek szelen ugyanis ra vâjt iiregekbol todulnak ki az emberek. szabâly szerint felmeredo kopâr sziklageA keletkezes kerdesere terve, Richt- rinczek nyâron a meleg, nedvesseg es gyer hofen mindjârt els6' utja alkalmâval âtlât- novenyzet, telen a jegkepzodes hatâsa alatt ta, hogy itt nem tengeri kepzodvenynyel mâllâsnak indulnak. Tormelekiiket az esovan dolga, mert ha felteteleznok is, hogy viz a lejtosebb irânyban elkezdi oblogetni zâk a termeszet ebbeli munkâjât s egyattal gyakorlatilag beigazoljâk a losz termekeny voltât, miutân evrol-evre lenyesett retegekkel hintik be trâgya gyanânt fold-
115 s e kozben a finomabb reszek lejutnak egeszen a medencze aljâra, a nagyobb tuskok es kozethulladekfelek pedig sulyok es terfogatukhoz merten visszamaradoznak, s minthogy tartos szârazsâg idejen jelentekeny porreteg rakodik râjuk, az emlitett pados elvâlâssal analag szerkezetet eredmenyeznek. Ide jârulnak a talajvizbol felszinre juto s o k i v i r â g z â s o k es az ido'nkent nekivadulo porfergetegek, melyek szâzadok es evezredek lefolyâsa alatt egy es ugyanazon helyen nem epen megvetendo factorai a fold feltoltesenek. Mas orszâgokban ugyan a por nagy reszet ismet tovasopri a szel, de a lefolyâstalan medenczekben a vegetatio legnagyobbreszben a helyszinen lekoti. Ez eszleleteket a lSszteriilet jelensegeivel osszevetve, kideriil: hogy a mongol p u s z t a m e d e n c z e j e H a n k a i kivetelevel, melynek alja legalâbb ketsegteleniil tengeri szârmazâsu, lenyegileg loszszel vannak kitoltve, s mâsodszor minden loszteriilet egyidoben lefolyâsnelkuli sosto medret kepezte. Es valoban minden loszteruleten ott talâljuk a sostavak egykori letezesenek elofelteteleit. Tegyiik fel, hogy valamely medencze legmelyebb pontjât lefolyâsnelkuli to foglalja el, az esetben a besoport âsvânyos tormelek egy resze a to feneken vizszintesen leiilepedik, a nehezebb darabok pedig a lejt6'k retegzetlen losztakarojât gyarapitjâk. A reteges lerakodâs azonban szelesebb vagy keskenyebb emeletekben, de mindenesetre benyomul a retegzetlen lejtoi lerakodâsba; s e viszonyt a to lecsapodâsa alkalmâval keletkezo kifolyâsi csatorna szepen feltârja, de kesobb a kifolyâs ezt a kozponti reteges iiledeket szetrombolja. Richthofen e ketfele kepzo'dveny jelzesere „ t a v i losz" es „ s z â r a z f o l d i losz" nevet alkalmaz, s minthogy a tavi losz viz alatt jott letre, a retegresen felul meg a novenygyokerzetnek tulajdonitott capillaritas kimaradâsa s sotartalma âltal is meg van kiilonboztetve. A hol tehât nem mosatott el utolagosan, ott elmaradhatatlan kiseroi (mint deli Sauzi volgypârkânyain) a tisztâtalan konyhaso- es sziksokivirâgzâsok. Ide vonatkozolag a legtanulsâgosabb
peldât az Uej volgyeben Szinguan-fu vâros kornyeken lâtni. Itt az egykori sostâ a Hu-asan (szent hegyseg) lâbâig terjedt, hol a Hu-angho eszaki irânyâbol keletibe hajlik. A kanyarulat belso szogleteben emelkedik a Fung-yun-san hegye s ezt a hagyomâny szerint foldrenges kiilonite el az elo'bbitol. Mindket hegyrfîl nagymennyisegii tormeleket, hompolyt sepertek le a hevesebb zâporeso'k s ez alant a finom losziszappal osszevegyiilt, annak retegzodeset meg kitetszobbe teve. Minthogy pedig mâr a szârazfoldi losz 20—30°/ meszsot tartalmaz, felteheto es kiserletileg is igazolva van, miszerint a tavi losz meg nagyobb arânyban birja azt. A dus mesztartalom azutân nemcsak a vilâgosabb szinârnyalat felidezeseben miikodik kozre, hanem borso, dio, sot tusko nagysâgu es egeszen mesztiiffora emlekezteto concretiokat is kepez, mennyiben a homokot, kavicsot osszeforrasztja. 0
A loszmedenczek emlitett sostavi lerakodâsâbol kovetkezik tehât, hogy eszaki China, akkor, midon a Sârga-folyo se jott volt letre, Kozep-Azsia sivatagjaihoz liasonloan lefolyâsnelkuli medenczekbol âllott s akkori folyoi sostavakba gyiiltek, ezek pedig nagy pârolgâsnak voltak alâvetve. Az elpârolgâs olykor feliil is multa a csapadekok mennyiseget, vagy legalâbb azzal egyenlS vala, szoval c o n t i n e n t a l i s c l i m a uralkodott. Del fele e teriilettol a Kuen-luen egyes lânczolatai, mint a Czing-ling-san elesebben elkiilonithettek e teruletet, mint a mennyire Kozep-Azsia bârmely sivatagvideke ma elzârva van. Ez okbol nem talâlunk a vizvâlasztotol delre loszkepzodvenyekre. Az egalji viszonyok ekkora âtalakulâsât, ha biztosan kimagyarâzni nem is sikeriil, legalâbb gyanithatjuk. Ilyen gyanitâs, hogy Azsia keleti partja a mainâl magasabban âllott s a tenger tâvolabb esven, annak pâradus legkore csak ugy nem juthatott el, mint a delfele eso tengereke, melyek legâramlatait a falszeriileg kimagaslo hatârhegyseg (Kuen-luen) pârhuzamos sorozatân fosztottâk meg viztartal8*
116 muktol. De egy keletroT nyugat fele feltetelezett fokozatos sulyed.es kovetkezteben eloTjb egymâstol elszigetelt kisebb, ut6bb egymâssal kozlekedesbe jott medenczek jottek letre, melyek vizfolyâsaikat rendre egyesitve eloTceszitek a folyamrendszereket. Az els6' levezeto" csatoma valosziniileg a Sârga-folyame vala s a siilyedesnek a sivatag fele valo lassu fokozatos elo'haladâsa azt mind tâvolabb videkekre terjeszti ki vagyis a sostavak lefolyâsait mâig egyesitgeti magâban. A sos pusztâk ilyeten âtalakulâsa veghetetlen âldâsos volt, mert a folyok niveauja fole keriilt loszbSl a sofelek kilugoztatvân, az a terulet, mely korâbban nehâny gyer oazis leszâmitâsâval sivatag volt s egyediil nomad eletet biztosithatott, egyszerre termekenynye es ştirii nepesseg elteto elemeive alakult. Richthofen miiveinek mâsodik kotete*) epen az itt vâsârolt loszteriilet reszletes ismertetesevel foglalkozik. Mâr ez okbol se veltem mellozendonek tehât a fennebbieket, minthogy kulonben a gyakori hivatkozâsok az olvaso elott erthetetlenekke vâlnânak s az elszortan beekelt megjegyzesek helyett czelszeriibb vala ez osszefiiggS târgyalâssal tenni erthetSve eszaki China nepessegi, culturalis âllapotâban felotlo sajâtossâgokat. II. Richthofen E. China alatt a tulajdonkepi loszteriiletet erti, vagyis a Kuenluen keleti âgazatâtol a Czinling-santol eszakra minden teriiletet idefoglal. Voltakepen a Huangho folyamvideke esik ide, mert a Kuen-luen kiiloniti el China leghatalmasabb folyamvideket egymâstol. Eszaki Chinât ugyan, mint geographiai egyedet fogja fel Richthofen, mindazonâltal târgyalâsi sorrendjeben a politi kai beosztâstol nem fiiggetlenitheti magât s egyes teriiletcompletumok bemutatâsa utân mintegy pihenoiil âtnezetet adj a a reszletekb&l levonhato geologiai es geogra*) China stb. II-er Band. Das nordliche China. Mit 126 Holzschnitten, einerforbigen Aussicht, 2 Karten und 5 geologischen Proflltafeln. Berlin, XXIV. 792 oldal.
phiai kovetkezteteseknek. Târgyalâsi sorrendjet a partvidekkel nyitja meg, onnan kicsap a nagy falon kiviil es6' Mongoliâba s azutân Hauan, Sauri, Seuri kovetkeznek, mert Kauruba, az akkor javâban folyt belforradalom miatt nem juthatott be. Kiindulâsât a birodalom legeszakkeletibb tartomânya: Maudzsuria kepezi, mely csak huberi âllam ugyan s a hatârfalon is kiviil esik, de tagoltsâgânâl es neprajzi viszonyainâl fogva rendkiviil b6' tanulmânyi anyagot szolgâltat. A tartomâny, koztudomâs szerint a Koreai felsziget tovenel teriil el s felette vâltozatos configuraczioval bir. Egy jokora folyo: a Lin, ket ellentetes teriiletre kiiloniti. Eszaknyugaton egyhangu legeloTi; sotra utân kopâr hegyvonalak kovetkeznek. Itt-ott lefolyâsnelkiili tavak tiikre csillan meg, alig nehânynak sikeriil a Sira-muren csatoma hâlozatân „tengerbe" sziirodni. Ezzel ellentetben talâljuk delkeleten a vizgazdag koreai hegyvideket rengeteg erdeivel, mig eszakon a lapos Tungur fensik veszi kezdetet. A ket ellentetes tâjkep hatârât kepezâ Linvolgy egy DDNy.-rol EEK. fele irânyulo eruptionalis vonallal esik egybe, mely meg a santungi felszigetr&'l veszi szârmazâsât Tong-csu-fu bazaltjaiban s a M-au-tau szigeteken ât ide s innone fel Ujon-Kholdanig terjed. A neprajzi hatârvonal is koriilbe161 ebbe az irânyba esik, mert a legutobbi ido'kben elâ'renyomulo chinai colonisatiot megelozSleg a mongol-csalâd nem hatolt ezen tul. Eszakon o'sido'k 6ta tungur torzsek iizik halâsz-vadâszfoglalkozâsukat; keleten egy anthropologiailag kevert, de egeszben a japânihoz kozelitd' idomot beszelfi nepelem: a koreai uralkodik napjainkban a feltartozhatatlanul tovâbb ârado chinai faj a volgyek mentet tulnyomolag hatalmâba ejte s nevezetesen a vârosi elem, a foldmivelo osztâly bel&le telik s a kikotoket Sk birjâk. Rendesen fiatalon vândorolnak be s mândsu nokkel hâzasodnak ossze, sajât nyelvuket uralomra juttatva az igy alapitott csalâdban. A fiu teljesen apjâra ut s attol viseletben se ter el; de a lânyok anyâik szokâsaihoz ragas'zkodnak, lâbaikat nem nyomoritjâk el, osztoznak a
117 bol âllo hegyek, melyeknek anyagât sotet quarczit, amphibolrak, szorvânyosan elo'fordulo kristâlyos mesz, granit (orthoclas ikreirfll kreai granit), gneisgranitnak tobbszorosen egymâsba szovâ'dott vâltozatai kepezik. A gneisgranitra az amphibol kimaradâsa jellemzo, olykor turmalin, pegmatittellerek hatjâk ât. A csillâmgneis sziirke, feher es voros ârnyalatokat s ortho Az epitkezes modjât sehol se birta clas, olygoclas, quarcz elegyebol kepzodott, âtalakitni a chinai invasio. Chinâban tud- melyeket tompakbarna, vagy fekete csilvalevoleg a legutolso vâlyog-vityillo fe- lâmlemezek kulonitik el. delerol se marad el a felkunkorodo ormoMindezek meredeken feltolultak, hozat. Jobb moduaknâl mâr a szarufâkkal lott a râjuk telepiilo s 12—20 ezer memegadjâk ezt a format s mindenfele czif- ter vastag reteg-completumot vizszintes, râzattal, cserepdiszitessel teszik azt meg tâblâzatos elhelyezkedese tiinteti ki epen. szembetiinobbe, sot templomokon, szeren- Petrographiailag is elter6' szerkezetu., mert csekapukon tobb sor teto'zet jo egymâsra. vorosses szinii quarczitos homokkfire, vo Ez az architectura a Lin-torkolatân tul ros vagy zoldes mârgafelek, homokkfipacsupân nyilvânos âllami epiileteken erve- dok âltal elkulonitett globulites, vagy k6'nyesiil, de a hâzakra henger-alaku fede- szenmesz rakodott le s az egeszet zbldko'lek jonek s a vâlyogbol kesziilt torpe al- tellerek hatjâk ât. A'globulites, vagy koszenepitmeny arânytalanul hosszu. Ki- es be- mesz rakodott le s az egeszet zoldkotelillesztheto' ablakait papirral ragasztjâk be lerek hatjâk ât. A globulites-meszben s hasonlo ellenzfîkkel zârjâk el a szellos Dames amerikai geologus trilobiteseket is tornâczok râcsozatât is. Legtypicusabb epit- talâlt s az egesz kepletet az âmerikâban menyek a fogadok. E16'ttiik magas poznâ- felvett potsdami faunâhoz legkozelebb âlra tuzott hal kepezi a hivogato czeget. 16nak declarâlja. Also tagja a cambri emeRendesen oldalrol esik a bejâro s a ket letnel regibb, mig felsS tagja az als6 siszoba elseje a mellett, hogy konyha, meg lurig hatol. Mâr Pumpellynek annyira felaz egyszeriibb utazo kozonseg ejjeli tanyâ- tiint e kepzodveny s az âltala ajânlott ja [is. A mâsodik szoba a jobbmoduak „ s i n a i f o r m a ţ i o " nevet Richthofen szâmâra van fentartva, de azert a mi ut- is magâevâ teve, ezzel vezeti be az irodaszelî csârdâink „belso szobâjâval" se ver- lomba. Erre carbonformatio (kSszen) kosenyezhet. Nehâny jol-rosszul osszerott vetkezik, kituno' minfisegii anthracit es deszka kepezi valami rozzant kecskelâbon szentelepekkel, csakhogy a felturâsi viszoa pricsforma âgyat, hol egyvegtiben lehe- nyok a mivelesre nem epen kedvezok. Veg vereszve, kiki ugy vegzi ejjeli nyugodal- re porphyrok, bazaltok, a. Lin-volgyben mât, a hogy csak egy effele alkotmânyon losz es âradvânyi hordalek egeszitik ki e teriis a parasitâk kinzo tâmadâsa mellett ki- let foldtanât. A lakossâg a domborzati es tatelhetik. A modosabb utazâk siito-kemen- lajviszonyokhoz mertenmajdkerteszetet,foldczere emlekeztetâ kiilon iivegeket kapnak, muvelest, majd csak marhatenyesztest folymeg pedig a szukseghez kepest alulrol be- tat. A gazdasâgok csekely terjedelmiiek. A fiitott âllapotban ; de annak sanyarusâgai 6—-10 mou (1 mou = 6.75 ar, vagy 16 es kiilonleges atmosphaerâja az europai mou = 1 hectar) terjedelmti birtokok legutazo aestheticai erzeket meg az elobbinel gyakoribbak. Hegyvideken az âllam tulajis pogânyabbul megviselik. donât kepezi minden muveles alâ fogott nehezebb munkâkban s a ferfi-târsasâgtol, idegenekt6'l nem zârkoznak el ugy, mint China belsejeben, hol ajto-repedeseken, kulcslyukon ât bâmulhatjâk meg a tisztesseges n6'k a jovevenyeket. A hegysegben azonban nem hatalmasodik el ily gyorsan a chinai nep s a sivatag mongoljai is meg tudjâk meg 6'rizni 6'si hagyomânyaikat, nepjellemuket.
teriilet. Magânbirtokok csupân a volgyekA Lin-volgy tulajdonkepen vet6'desi ben talâlhatok es ott a birtokos a tâvolvolgy, melytol nyugatra NyDNy, keletre sâg kisebb vagy nagyobb arânyâhoz kepedig KNyK csapâst vesznek az 6'spalâk-
118 pest a termesnek harmadât, vagy hetedet inak az utak menten a helysegek s azok szedi berlo'itol. imindenikeben fogado boven kinâlkozik: Buza, rizs, mâi, gyapot, bab, borso, :megesik megis, liogy a megrekedt utazo kukoricza, arpa, indigo, sesamin, dohâny, •valami kâtyu felett gubbasztja ât kenyelkâposzta a kedveltebb es gyakoribb ter- :metlen jârmiiven az ejszakât. menyek. Az aratâs mârcziusban es âprilisA vârosi elet illustrâlâsâra tekintsiik ben er veget s ezutân hiivelyesekkel hasz- meg a fo'vârost: Mukdent (6'si neven Sonnnositjâk meg foldjeiket. A hol szemes ga- yang), mely a tartomânynak legrendezetbona nem terem, ott babon kiviil mâk es tebb vârosa. Az el6'vâros kapujân belepve dohâny jo miveles alâ. Ferfi, n6', gyerme- hosszu utczân haladunk, melynek ket olkek es felnottek sziinet-sziintelen fustolnek dalât fekete homokko'bol epiilt csinos lak— kiveve a mikor opiumszivâs nem fog- hâzak es kereskedesek szegik be. Egyszerlalkoztatja szâjukat. A babot konyhai cze- re lovas fullajtârok robognak szembe es lokon kivul olajszuksăgletiik fedezesere is iitânuk valamelyik mandarint emelik dihasznâljâk. A sajtolâs zsâkokban egyszerii szes hordszekeben. A belvârost negyszogbe fasajtokkal tortenik es a chinaiak makacs epiilt fal zârja be s abba minden oldalrol conservatismusa ebben se tagadja meg ma 2—2 âtellenes kapu vezet. Az innen begât, mert nehâny ev elo'tt egy angol târ- vezeto' egyenes utczâk egymâst keresztezsulat sajât go'zgepeito'l kenytelen volt a ve a vâros teruletet 9 negyzetre osztjâk primitiv eljârâshoz pârtolni, kiilonben gyârt- fel. A kozepso csâszâri tulajdon s itt somânyât nem birta ertekesitni sehogysem. rakoznak a provincialis vârosok nagyszâNem csekely nemzetgazdasâgi to'ket mu raandarinjai. A tobbi utczâkat kereskepviselnek idevalo erdok, mert egyebiitt kedo'k es polgârok birjâk. kegyetleniil letaroltâk az erdo'segeket. Deli Mandsuriâban az erdo'k vadakban (czoboly, menyet, vadmacska, hermelin, medve stb.) is bo'velkednek. A hâziâllatok kozt a diszn6 van elterjedve legjobban, mint egyebiitt is chinaszerte. Egy vaddisznoforma nagyobb es egy torpelâbu fajt tenyesztnek s Peking fele elenk kereskedest folytatnak velbk. A forgalmat oszver vagy 16 âltal vont talyigâk kozvetitik. Nagyobb tâvolsâgra lovat se hasznâlnak; a teve meg egeszen ismeretlen s az embereket teriihordâsra nem alkalmazzâk. Teres helyeken az utak 150— 200 lâbnyira kiszelesednek, csakhogy jo chinai szokâs szerint mindenki ugyanabba a kerekvâgâsba hajt, a mig csak tengelye forogni bir benne. Hegyhez erve keskenyiilni kezd az ut s a tetâ'n mâr alig fer el egy kerek rajta. Kovezesrol, kavicsozâsrol termeszetesen szo sincs es eso's idoTien elkepzelhetjiik az utazâs gyotrelmeit. A sze geny mula hasig dagaszt a melyre âsott ' sârban, a talyigât csak magas kerekei mentik meg az elmeriilesto'l. Egy-egy napi ut ' alig visz pâr orânyi tâvolsâgra, s bârjobbra-baha alig 10 li*) tâvolsâgban sorakoz-
III. Chinânak egyetlen âllama se esik a jofevenynek annyira kezeiigyebe, mint Şan tung. Nyugatra erintik a Pekingnek vozeto' fo'ut es a csâszârcsatorna, epen azert Marco Palotol elkezdve, ki szinten innen merite tapasztalatait, minden europai uta zo megemlekezik felo'le ; so't az arabok mâr a IX-ik szâzadbol emlegetik. Ujabb ido'ben a tenger felo'l lâtogattâk meg tobben es ott Csifu kikoto egy ideig az europai âruk es kereskedo'k elsorangu kiszâllojât kepeze.
A tartomâny nyugati fele a ronâhoz tartozik s gazdag âradvânyi talajât teljesen a Sârga-folyonak koszoni, minthogy a hatalmas folyo majd eszakkeletre, mint most, majd meg delkeletre kereste fel meltosâ gosan hompolygo' ârjâval a tengert, mikozben teljesen szigetszerii helyzetbe juttatâk deltaâgazatai a santungi felszigetet kepezo' (Taisan) hegyvideket s ennek folytatâsâbol a Laibol âllo felfoldet. E hegyvidek biztos menedeket kepeze evezredekto'l fogva a gyakori âradâsok âltal zaklatott alfoldi lakossâgnak s kiilonosen az eloTiegysegen rend*) 1 li koriilbelSl fel kilometerrel egyenlo., kiviil siirii teleptilesek letesiiltek.
119 Alkoto kozetei tulnyomolag granit, kristâlyos palâk es sinai-formatio iiledekes kepzo'dvenyei. Alârendelt szerepben ott ta lâljuk a ko'szen es permikeplet ko'zetein kiviil a fennebb mâr erintett harmadkori eruptiv termekeit (trachyt, bazalt, dolert.) A nyugati tersegen losz es âradvânyi tormelek uralkodnak. A regibb kepzo'dvenyeket gyiirodesek, vetodesek hâborgattâk; a gneis azonban nagyobb tomegekben nem szenvedett s csu pân szegelyzeteben jelentkeznek zavarodâs nyomai, s ott egyuttal pegmatittelerek, quarczmeneteket kereszteznek. Kiilonosen nyugati Santungban szenvedett sokat a carbonformatio meszkepzo'dvenye es az itt mutatkozo vetodesek, siilyedesek csak Honan tartomânyban vesznek meg ekkora arânyokat. Az idevalo koszenkepletben negy na gyobb terjedelmu telep vârja az ertekesitest, de egyik se fekszik valami kedvezoleg. 1868-ban egyszerre csâbito hirek jutottak vilâggâ Şantung aranymezoinek gazdagsâga felol. Egy ujabb californiai Eldoradot igertek maguknak az aranykeresok s Europâbol is sok kincssovâr kalandor sereglett oda, hanem az eredmeny meg a legszerenyebb vârakozâsnak se felelt meg es a napi keresmeny alig rugott 2—3 centimre. Magâtol erthetoleg senki se maradhatott ott sokâig s a consulatusoknak ugyan meggyiilt a bajuk a sok visszatolonczozâssal. A remenyiikben megcsalodottak egy resze azonban âllhatatosan meg val a gyozo'dve akkor is arrol, hogy egyedul a mandarinok roszakaratân szenvedett vâllalatuk hajotorest es azutân is terjesztettek a mesesnel-mesesebb hireket a tartomâny arany-, eziist- es rezgazdagsâgârol. A szigoru vizsgâlat pedig egyesegyediil a vastelepeknek (magnetit es limonit, Csinan-fonal, haematit, Irtcsu-fonal). A lakossâg vâllalkozo szellemii, tanulekony, kikb6'l sok hivatalnok es kereskedo vâlik be, kik a kikotoket teljesen dominâljâk. Egykor Kian-csu birt e kikotok koziil legnagyobb fontossâggal es a csâszârcsatorna megnyitâsa elott ezen ât cserelodott ki a tengeri es szârazfoldi for-
galom. Szâmos âllami epiilet s kiterjedt kereskedo'i lakâs maradt fenn meg a regi jo id6'kb6'l. Ha azonban a vasutepites va laha nagyobb merveket talâlna venni: e kikot6' vâlik bizonyâra az egyik kiindulâsi ponttâ. Erre nemcsak kedvezo' geographiai helyzete teszi alkalmassâ, hanem a kozelebe eso vas- es szentelepek kiilono sen, melyek egymagukban âllando fbrgalmat biztositnak. Az innen Pekingbe, Honanba irânyitando sinhâlozat pedig a surii nepessegnel fogva is jelentekeny iizletet szerezne idSvel bizonyâra. Santungtol eszakra a pecseli obol menten a Huangho âradvânyi sikjân tul a Peihoba szakado siirii vizhâlozattal veszi kezdetet C s i 1 i tartomâny s folytatâsât a mongol-sivatag felol csoportosulo hegysegen talâlja. Itt a birodalom eszaki hatârâtol alig egy, delitol pedig husz foknyira egy felkoralakban sorakozo hegykoszoru lâbânâl talâljuk a roppant kiterjedesii szekvârost: Pekinget. Termetes (40' magas, alapjâban 62', koronâjân 34' szeles) falazat zârja koriil a mandsu 6-vârost s e falazat egyvegtiben 24 kilometert futna be. Ettol delre nyugat-keleti hossznegyszoget formal az uj vâros. Minden kapu vedelmere emeletes toronybâstyâk szolgâlnak, nemi vâltozatossâgot vegyitve a falazatnak egyformasâgâba. Egeszben azonban a mertani kimertseg ma is eszreveteti veliink, hogy a hatalmas khân parancsâra az elfire kitervezett kozokben epitkeztek az elso telepiildk es az egyeni izlesnek, felfogâsnak nyilvânulâsa tiltva volt. A ket vârosresz kozott emelkedâ' magaslatrol elvezhetjiik a legnagyobb korii panoramat. Egesz hâztenger fejlik ki jobbra, balra, de az egyforma epiilethalmaz csakhamar osszefoly a kertek fâinak duzzadozo lombozatâval s csupân a mandsu vârosreszben felmagaslo csâszâri palota s a sok kiilonbnel kiilonb templom, igy a sudar minaretes, mahomedan mosek, a nap es hold phantasticus stylii szentelyei stb. vâlnak ki e tomkelegbo'l, megannyi nyugpontot szolgâltatva kifâradt tekintetunknek. Meg megkapobb kep fogad a Confucsetemplom tetejerol, vagy a gazdag palo-
120 tâk oszlopos esarnokait elenkbe vezet6' mârvânyhidrol. Csakhogy aprojâra veve a tetszetos osszkepnek igen lehangolo reszleteit kepezik az elnepteleniilt vârosnegyedek, iiresen Jtongo palotâk, a rondasâg uralmâba jutott, egykori kovezetiiknek, csatornâzatuknak romjaival disztelenked6' utczâk, melyeken felmezteleniil ogyelgo' koldusok appellalnak minden lepten-nyomon konyoruletessegiinkre. Az angol es franczia egyestilt hadak 1860-ki pusztito ostromânak nyomai se enyesztek meg teljesen el s China ekkor âbrândult ki igazâban naiv onteltsegbol, midon az Ssi szokâs szerint kiâllitott sârkânyalakzatok se rettentek el a tâmadokat. Mindezek daczâra nem emancipâlhatjuk magunkat az odon vâros varâzslo hatâsa al61 s bâmulattal kell adoznunk a dicsS mult emlekei irânt. LegelSszor a Liandynastia tette ât ide szekhelyet Nankingbol (deli f&vâros). Peldâjât a Kin-dynastia is kovete, csakhogy uralmuk eszaki Chinânak igen csekely teriiletere terjeszte ki, mig a tobbi Hang-csu-fubol kormânyoztâk. A Kin-esalâd utolso şarja Dsingizkhan keze alatt verzett el (1234.) s utodja Kublai khan (kit nagy channak kiâltottak ki), Birmâig terjesztve uralmât, korâbbi szek helyet Karakorumot mâssal volt kenytelen felcserelni. Neki is mindjârt ez a kis helyseg tiint fel a Mongoliâba vezeto utszoros torkolatâban, melyet csung-tunak- neveztek akkor. A nyomorusâgos viskoktol hamarosan megtisztitatâ a kornyeket s parancsszavâra vârfalak, fenyes palotâk nepesitek be a megszabott irânyban es stylasban azon helyet. E Nagy Peter-fele epitkezessel egyidejiileg Kublai khan nem feledkezett meg arrol se, hogy a forgalom es kereskedelem kozpontositâsâra a hatalmiszozat nem elegseges es organisatori tehetseget epen a birodalom legtâvolabbi reszeig elvezetett meşteri utak bizonyitjâk kiilonosen, melyeken kiviil a tengeri oszszekottetes czeljâbol a regebbi idokben megkezdett csatornâzâst kiepittete egeszen Cson-kiangfuig.
1275—1292 kozt a pompa es feny virâgkorâban toltotte el. Nem iitkozhetiink meg tehât âradozo magasztalâsain, melyek elkepzelheto kivâncsisâgot keltettek honfitârsainâl, kik elott valoban meseszeriileg hangozhatott, hogy olyan vâros is existai meg, mely a mârvânypalotâk vârosânak fiât is kepes elkâprâztatni. Es itt akkoriban utazok es kovetek fordultak meg, a missionariusokat kiilon piispok igazgatta, mignem 1846-ban mindennek vege szakadt. A Ming-dynastia egy ideig visszatert Nankinghoz, hanem 1409-ben mâr visszatert s ma is itt van a birodalom politikai sulypontja, honnan nemcsak a belfold, hanem egyuttal a KozepAzsiâba vezeto utvonal s annak irânyâban a sivatag lakoi, valamint keleten Mandsura,'befolyâsolhatok, mig a deli hatârral szomszedos apro âllamocskâk ellensulyozâsâra a tartomânyi helytartâk is ellensegesek. Es va loban Peking a termeszet âltal kijelolt 6rhely, honnan legkonnyebben meglehet akadâlyozni a sivatag nomâdjainak egyesiileset, kik valamely nepszerii jelige, vagy eroskaru vezer alatt egyesitve, konnyen vegzetesse vâlhatnânak a birodalomra.
Es Peking tâjkepi szepseg dolgâban is kiâlţja a versenyt sok vilâgvârossal. Epen hatârâban olelkezik a hegyseg az alfolddel s a vegtelen rona egy alig ] 800 lâb magassâgu elohegysegen (templomhegyseg) torlodik meg. A mogott azonban „Vutaj-san magaslatai fejlCdnek ki s a terseg keskeny oblei, rovid pâlyafutâs utân szorosok alakjâban enyesznek el. Ilyen epen a Ku-pei-ker, melytol keletre isolalt kuphegy (Pemsan) konyokol ki a siksâgra, nig festo'i redo'kbe szedett hegysor kanyarodik a tenger fele, hogy epen koszoru alakuvâ igazitsa a lâthatâr delnyugati pontjârol megindult lânczolatot A hosszu hegyvonal vâltozatos alakjaibol jo messzire kivâlnak a s i n a i f o r m a t i o p a d o s kepletei, jollehet azok mâr messze-messze Mongolorszâg hatârân a Nanku-hegyseghez tartoznak. S ha e hegyvidek puszta configuratiojâval kepes lekotni erdeklodesiinket, Marco Polo epen az epitkezes utân meg nagyobb jelentoseget nyer a termeerkezett az udvarhoz s 18 evi szolgâlatât szettudos szemeiben gazdag kâszentelepei
121 âltal. A chinaiakat pazar erdo'gazdasâguk meg a keresztenyseg el6'tt joval megtanitâk a koszen hasznâlatâra. Marco Polo elo'tt melto feltiinest kelthetett a futesre hasznâlt „f e k e t e k 6'" s utazâsi miivenek egyik fejezete csak azzal foglalkozik. Hogyne erdeklodnek tehât az irânt korunk, melynek nagyszerii alkotâsai a ko'szen es vastelepek gazdagsâga nelkul alig johetett volna letre. Pumpelly Rafael 1864-ben utba ejte e telepeket s meghatârozâsa szerint azok reszben tiszta carbon, reszben rhâti-kepzodvenyek legbecsesebb Ping-lingesu authracitja, holott Kai-ping hegyeiben bitunenes-szen uralkodik : A chinaiak folyvâst aknâzgatjâk mindezeket, de teljes ertekesitesiik egyesegyediil vasutak segelyevel volna eszkozolheto.
dus alatt s 282-ig a felett âll, csakhogy 0 gradusnâl nagyobb tempereturâval oszszesen 218 n a p p a l marad s annâl lejebb 147 e j s z a k a siilyed. Az evi âtlagos legnyomâs 759'38 mm. (legnagyobb januârban 768 25, deczemberbe 767.21; legcsekelyebb juliusban 748 98, juniusban 750"31 mm.); az evi esomennyiseg âtlaga 651 "9 mm. es pedig januârba 2 8 mm., deczemberbe 2 9 mm., februârba 5 3 mm., mârcziusba 7 mm., novemberbe 8'7 mm., juliusba 237'2 mm., augustusba 152 mm., juniusba 89"4 mm., szeptemberbe 73 mm., april 14 mm., mâjus 42 mm. A legnagyobb es&'hullâs juliusban 497 2 mm., a legcsekelyebb deszemberben 19"8 mm.
Miutân itt a kormâny meteorologiai megfigyeleseket is eszkozoltet, nem lesz erdektelen nehâny tâjekoztato adatot kiragadnunk Tritsche jelenteseb6'l. Elore lâthatolag e videken, melyet egyfelâ'l alig keskeny terseg vâlaszt el a tengertol, hâttereben pedig magas hegysegekre tâmaszkodik, egesz even ât elenk hâborgattatâsoknak van a legkor kiteve. Epen emiatt szabâlyszerii szeljârâsrol alig lehet beszelni, mindazonâltal telen ât tulnyomolag Ny, ENy, EEK s nyaranta KDK, D, DN irânyban jelentkezik a legâraraok korforgâsa, csakhogy a szabâlyellenes âtmenetek is felette gyakoriak. A leghidegebb napok januâr derekâra esnek, mikor — 5 6 ° szâll a h^merseklet. EttSl kezdve folytonos emelkedes mutatkozik, mignem februar 21-en eleri a 0 fokot. A legnagyobb homerseklet julius 21-en rendesen i26'8°-al jelentkezik. A forro es nedves idffszak alacsony barometer âllâssal juniustol augusztusig tart s ennek elleneben novembertol marcziusig szâraz hideg ido szokott uralkodni; âtlag igen csekely, koriilbelol 11 napi hohullâssal. Âprilis es mâjus a tavaszi, szeptember oktober az oszi kozepho'merseket kepviselik, meg pedig az elso medium april 9-diken 11'8°, a mâsodik oktober 18-ân âll be ugyanolyan homerseklettel s mâsodszor novemberben aiilyed 0 fokra a homero. E szerint osszesen 83 napon ât niarad 0 gra-
A Pekingnel kinâlkozo panorama vâzolâsâban a Nanku magas gerinczerol is megemlekeztiink. Most hozzâtehetjiik, hogy annak eszaknyugati nyulvânyai a Ta-tungfu es Ji-csu kapcsoljâk ossze a lefolyâsnelkiili sivatagvideket a loszterulettel, mert a losz a hegyseg belsejeig elhatol, hogy annak egyenetlensegeit kisimitsa. Es ha ezt a leplet valami termeszeti hatâs eltâvolitanâ: egy DDNy-EEK-nek irânyulo meredek hegyvâr maradna helyen, mint a keletre vonulo alfold hatârfala. A pekingi kristâlyos vonulathoz jurakepzodesii lânczolat csatlakozik s ezt s in a i pados kepzodvenyek vâltjâk. fel, mig Mongolia fele vulcani-hegysor eszkozli az âtmenetet. E hatârhegysegbfîl delnyugatra a Man-tu-san es Vutai-san, majd meg Sansi lapos fensikja ereszkedik le fokozatosan az alfold sikjâba. A hegyseg alkoto k6zeteiben tehât kepviselve vannak a tengerparttol kezdo'do' kristâlyos palâk is annyi kiilonbseggel, hogy az ospalâknak inkâbb chloritas, amphibol vâltozatai fejlSdtek ki, a csillamgneis pedig majd sziirke vekony palâs szerkezettel bir, majd meg voroses es vastag tâblâkban jelentkezik. A csapâsirâny ENy-DK es a retegek szelid hajlâsa Mongolia hatârân 45—-50°-ra emelkedik. A gneisgranit kimarad, a gneisban csekelyfoku zavarodâsok mutatkoznak s mert kristâlyos meszszel se pârosul, mint a' s a n -
-
-
-
-
-
-
IV.
122 t u n g i: attol a hasonnevii f olyotol S a n gk a n-gneis neven kiilonbozteti meg Richthofen. Richthofen itt meg egy ujabb kepletet vezet be az irodalomba : a V u t a is a n t. Ez a nev 6t esucsra vonatkozik eredetileg, melyek mindeniken egy-egy bucsujâro templom âll. Az „6t oltâr-hegy" nevet azonban egesz hegysor viseli, mely Eszak-Chinâban a legnagyobb magassâgot (10,000 lâb) eri el. Ebben a hegysegben egy kis patak nienten foldpâtkristâlyoktol âthatott quarczitos homokko, quarczconglomeratummal vâltakozik s mindket kozetcsoport felttino'leg zold szinnel bir. A v u t a is a n kepletet ebben âllitâ fel Richthofen s az korra nezve a sinainâl id6'sebb, a hârom emeletn61 azonban fiatalabb, mert abbol legfennebb kezdetet vehette. Az azoicus keplet tomeges ko'zeteibo'l a granit sincs elterjedve s a syenittel egyiitt tellerekkent jelentkeznek. A mâr erintett sinai, eorbin es koszenet tartalmazo liasz (also jura) kepletek mellett a Kalgurban fellepo' trachytok, ryolitok ezek mâsodlagos kepzo'dvenyei, valamint a mongol-sivatag szelen eszlelt bazalt es doleri erdemelnek megemlitest. Tobb koriilmeny, de kiilonosen a sinai formatio mesz es homokkoveben 5000—2000' kozt vâltakozo szintâji kiilonbsegek utalnak foleg a Nanku-hegysegben E-Nyrol DK fele fokozatos torpiilessel vegbement vetâ'desekre. A longitudinalis vetodeseket harânt repedesek keresztezik. Igy keletkezett pl. a Yang-ho es Saling-potol egeszen a hurilai medenczeig terjedo volgy, min6'k a Nanku-hegysegen kivtil a Peking mogiil megemlitett templomhegysegben is lâthatok, s nevezetesen ennek tulajdonitando az abban mutatkoz6 kettos: t. i. egy nyugati magasabb es keleti torpebb âgazat. E ket irânyu vetodesi sikok keresztezodeseit nagy depressiok jelolik, de ezeket fiatalabb sedimentumok es tobbnyire epen losz âltal vannak kitoltve. Rendkiviil sokat koszonhet e vetodeseknek a videk kozlekedese. Ha a sinai pados formatio eredeti, plastikâjâban megorokosodik: ma meredek szakadekokban vegzo'do lapos felfold terulne ki elottiink,
s ha egyfesegyediil hosszusâgi vetodesek barâzdâlnâk: a pârhuzamos volgy ek erintkezeset, a minduntalan elonkbe âllo hâgok kimondhatatlanul megnehezitenek. Csakis e ketirânyu repedesek nyomâban tâmadt volgyek hozhatâk Kalgaut s a tobbi emperiumokat Pekinggel szoros viszonyba s azok nelkiil Kublai khân ero's akarata es nagy hatalma se lett volna kepes a forgalmat szekvârosa fele terelni. A birodalom eszaki vedelmere a termeszet nem annyira a Nankut, mint a tole nyugatra eso Man-tu-san hegyseget jelo • le ki. De a kiilonben is tulszapora chinai faj eszaknak tulâradva, a Ta-tung-fu lejtojeig terjedt es oda epite hires vedfalât, melylyel egykoziileg a Vutai-san (delnyugatrol) gerinczerâ'l a Peking moge hajlo Nan-kun vegig meg egy belsfi falazat huzodik, meger6'sitett kapujâval orizve pâr mertfoldnyire eszakra Pekingtâ'l a Hunho volgyen Mongoliâbol idevezeto utat. E belso falbol delre Kuang-csan-santol a mai Honan hatârâig meg egy harmadik fal vedte a Taihang-san-fu sikjât a rona felol. Es e kettos erodites daczâra csak a legutobbi szâzadokban vâltak biztossâ China eszaki hatârai. Kiilonosen a nyugat-keleti irânyt koveto Sang-kan-ho volgyet hasznâltâk fel gyakori tâmadâsaikra a pusztâk fiai. Legutoljâra epen a mostani uralkodohâz el6'dje T a i - c s u n g fejedelem vezete itt be a tronkovetelesi igenyeinek ervenyesitesere megnyert mongolokat; de az emlitett nankui kaput nem vehettek be s Peking megmenekedett. Hanem a termeszet es emberi kez âltal egyarânt gondosan vedett politikai Chinâval errefele a chinai resze meg nem sziinik meg, s minthogy a kiilso vedfalon tobb vizer hatol be: azok szorosain (mino a Nan-Yanghoe) apro rajokban folyvâst kijebb terjed s eloorsei mâr a lefolyâsnelkuli sivatagvidek szelen, vagy a Richthofen âltal felvett âtmeneti viiekek egyiken âllnak. E ponton kicsinyitett mâsât lâtjuk Kozep- es Kelet-âzsia domborzati alakjânak s egymâsmelle âllitott nepelet illustrâlja a ket videk termeszeti es miivelo'-
123 desi ellentetesseget. A Tung-niu-kuani volgyteknot pedig egy dolerit-gerincz vâlasztja el a lefolyâsnelkuli videktfil. A gerincztol delre rainden talpalatnyi tert hasznosit a munkâs keze; dus vetesek zoldelnek mindenfele s a vâlyogkunyhok koral siirgesforgâs fogad mindenfele. Tul a hegyen mâr csak nehâny marhatenyeszto' nomadtorzszsel talâlkozunk, foldmivelesnek, rendes telepeknek hire-hamva sincs s mindezt az a kis elteres okozza: hogy a szivârgo vizerek a tenger fele nem nyernek lefolyâst s a szâraz clima alig tur meg nehâny novenyfajt, hogy azokon a marhaâllomâny legelhe-ssen. Igaz, hogy nehâny ev elott a chinaiak virâgzo telepe helyen is. egy pâr nomâd-esalâd tengette eletet s a vasszorgalom, a fold productivitâsânak vegletekig meno kisajtolâsi ugyessege varâzsolâ ât azt a tâjat; de az is igaz, hogy az erintett physikai tenyezo'k nelkiil a legnagyobb ero'feszitessel se jutottak volna a mai kedvezo eredmenyhez s tul a hegyen a termeszet sziikmarkusâga âldâstalannâ tenne peldâs szorgalmunkat. Termeszet es ember egyarânt merev ellentetbe jutottak itt s a chinaiak alattomos, gyâva, megbizhatlan onzo jellemet a mongolfaj szabadsâgszereto volta, lovagiassâga, nyilt egyenessege, vitezsege ketszeresen szembetiinfive teszik s bâr elismeressel hajlunk meg az elobbiek onmegtagadâsa s pârjât ritkito munkaszeretete elott: minden ketsegen kiviil utobbiak reszen âll rokonszenviink. V. Az iment ismertetett felfold deli folytatâsa S a n z i âllamba nyulik be s helyrajzilag ez a tartomâny is hârom reszre: egy eszaki, kozepso es delire kiilonul. Az eszaki reszt a CsilibSl benyulo Vu-tai-san es Man-tu-san lânczolatai âgazzâk be; a kozepso koszenkeplethez tartozo kepzSdmenyekbol alakult fensik s csupân egy szigetszerii kristâlyos tomeg fordul benne ele, megjelolve azt az irânyt, melyben a fensik egy keleti, ketezer lâbbal torpebb, es egy nyugati szârnyra kiiloniilt el. Mindkettoben ujabb vetodesek jottek letre, meg pedig a keletiben jelentekeny lânczolodâsok-
kal. A tartomâny legjelentekenyebb foly6ja: a Formho is a foveto'desi irânyt kovetve jut el a Hu-anghoig, csakhogy nyugati hajlâsa a deli szakaszt elkulonitff volgyrepedesben alakult ki. Maga a Hu-angho a nyugati veto'desek egyikeben talâlt lefolyâst s keletre fordultâban is hasonlo termeszetii nyilaton jut a siksâgig. Az itt szoban forgo fensik rejti China legkiterjedtebb koszentelepeit. Sehol a fbldkereken egy csomoban ennyi es feltârâsra ily kedvezo'leg elhelyezett szentelep nincs tobb. A fennebb erintett kristâlyos hegyseg (Ho-San) a szen minfîsegeben is hatârvonalat kepez, s mert keleten sokszorosan osszegyiirt es vetodesekkel zavart anthracit vârja az ertekesitest, meg pedig kitiino vas- es kaolintelepek kisereteben; nyugaton pedig bitumenes szen fekszik. Egyesegyediil az anthracit 34,870 kilometert (634 • n e m e t mfd) foglal el s 20— 30' vastagsâg kozt variâlo telepei legkevesebb 630.000,000 metertonnâra becsiilhetols. Az osszes koszenterulet kifutja az 1750 • mfdet (96,250 • kilometer) s valami 1 trilli 260 billio metertonnât tartalmaz csak az eddig ismert retegekhez. A lakossâg joi ismeri fekete koveinek erteket s szorgalmasan aknâzza, hanem a miivelet muszaki kepzettseg nelkiil folyvân, nagyobb dimmensiokat nem vehet s a nehez kozlekedes miatt epen a fâban nagy hiânyt lato siksâgra jut legkevesebb e szengazdagsâgbol. A vasut es ismet csak a vasut juttathatnâ e telepeket megerdemelt virâgzâshoz, meg pedig elegseges volna a fensik lâbâig vezetni egyelo're a sinpârt, mert onnan hajozhato folyok âllanak a szâllitâs rendelkezesere. De ott, hol iigyes es olcso munkâskezek akkora bo'segben kinâlkoznak, az anthracit elejovetel a szomszedos vastelepek jovojere is veghetetlen fontossâgu. A fekvesek hiven kovetik ugyan a koszenmedenczeket, megis alig nehâny helyen orvendnek hasznâlatnak. Nan-csu, Tai-yang Lopesig folytatnak terjedtebb vasbânyâszatot. Innen lâtjâk el emberemlekezet ota vasnemiikkel egesz Chinât; de azert alig vâltozott a kohâszati technica, mely a Bel-Afrikâban talâlhato-
124 nâl legfennebb kiterjedtsegeben ter el. A tartomâny evi termelese 160 ezer mmâzsâra rughat s a lakossâgnak eszeâgâban sincs a regi bânyâk melle ujabbakat nyitni. Rez, arany, eziist szârvânyosan szinten talâltatik, bâr nagyobb mervekben sehol se jelentkezik s csupân a K 6' s 6 johet meg emlites alâ, minthogy egesz Chinâban itt fordul elfi s egyebiitt legfennebb kivirâgzâst kepez, mint a soda es saletrom. Foldmuvelesre hegyes volta miatt nem igen alkalmas Sanzi s csupân a folyok âradvânyi teren s a volgyeket kisero loszterrasokon lâtunk kiterjedtebb gabonafoldeket. Ezek is silânyul tenyesznek az esShiâny miatt, a mit ismet az erdo'k oktalan pazaxlâsâban talâljuk. A novenytakarojâtol megfosztott talajba mely vizmosâsok kepzo'dtek s hirtelen tâmado zâporok idejen egesz oldalak lemosulnak. Pedig szep erdoToltok tanusitjâk, hogy mindez nem volt orokke igy s regebben a lakossâg is nagyobb jolletnek orvendhetett, mig ma a mâsutt elmaradhatatlan thea, rizs es hal se âll rendelkezesere. Halat csak a tâvoli Huanghobol nyernek telen âltal; rizs egyediil a gazdagok asztalân lâthato s a theât ârpadarâval helyettesitik. Annâl tobbet âldoznak az opium elvezetere; keszebbek nejiiktol, gyermekeiktol megvâlni es epen azert sokakat juttat ez az âtkos szenvedely koldusbotra. Pedig ezekben a volgyzugokban egykor a jollet mellett magas miveltseg is uralkodott. A civilisatio elso* uttoro'inek ivadekai szolgâljâk a volgymenti 6s nagyobb vârosi nepseget, mig az 6'slakok a fensikokra szorultak s lomhasâgukat csupân a ko'szen es vasbânyâk koriil szoktâk le, hol a szâzados iskolâzâs a bânyâszat mestereive avatta âicet. Az ejszaki egyenletes fensik mâr nem kiilonite el annyira az ujabban bevândorlott mongolokat az 6's culturnep ivadekaitol, kovetkezoleg ott a verkeveres gyorsabban halad; minden egyebiitt kitiinteti e fajt vâllalkozâsi szelleme es szâmolâsi iigyessege, mibâ'l meg az opium butito gyakorlata se tudta 6'ket kiforgatni. Egyebiitt is koztapasztalat mâr, hogy a hatalom egykori tulajdonosai, vagy
a miveltseg elterjesztoi kesobbi alârendelt helyzetiikben is szellemi folenyt gyakorolnak elnyomoik felett. A zsidok, persâk, ormenyek, arabok kereskedelmi tevekenysege, magas ertelmisege szellemi teren biztositja azt, mit egykor a politikâban elveztek. A maroknyi parszok delkeleti Âzsiâban, a tadjikok Turkesztanban a legnagyobb versenyt is diadalmasan kiâllo elelmes iizerek.'Epen ilyen szellemii nep az idevalo s a kit csak roghoz nem kot a nyomor: az szerteszejjel mind jo modu iizletemberre vâlik. 5k kozvetitik a kereskedelmet kiilonosen eszak fele s a nagyobb vârosok iigyes iizletvezet&'i (compradore) bel6'liik telnek ki leginkâbb. A compradorekat egy târsulat szerzâdteti, mely egyuttal szavatol is ajânlottjaiert. Igy kerulnek be meg az europai kereskedo hâzakba, bankokba is, hol lassacskân ellesik a mufogâsokat s megkuporgatott tokejiikkel kes&'bb epen olyanszerii iizletet nyitnak, sima modorukkal magukhoz edesgetve honfitârsaikat, ugy, hogy a hol versenyre keriil a dolog, el6're bizonyos, hogy europai huzza a rovidebbet. A kereskedelem târgyât leginkâbb dohâny, so, pamut-âruk kepezik; olykor europai keszitmenyek is megfordulnak az idevalo raktârakban. A szâllitâs oszvereken, teveken tortenik a delrol eszakra vivo hosszvolgyeken. Han-sin-ling szorosa a legjârtabb ut s ott 1871 decz 21-en Richthofen l / 6ra alatt 520 megterhelt mulat szâmlâlt meg s egy mâsik karavân 95 tevevel szâllitott papirt, dohânyt es ruhanemiit. Ugyanazon ilfîtâjt reggel 4 orâtol esti 7 orâig egymâst ertek ez irânyban a szâllitmânyok, melyek osszeget 200 metermâzsâra becsiilte. A fennemlitett szoroson felette nagy mennyisegii liszt is megy ât; mig eszakrol visszafele olajon kiviil leginkâbb vâgomarhât szâllitnak, meg pedig a mahumedânusok reszere birkât, iiriit, a chinaiaknak szarvasmarhât es disznot. 1
2
Rendkiviil erdekes feladat volna kideritni, mivel jârult a Magas-Azsiâbol bevândorolt culturnep az 6'slakok miveltsegenek fokozâsâhoz s mino kepzettseggel talâltâk azokat? Erre vonatkozolag azonban edeskeves tâjekoztato emleket talâlna
a buvâr, mert szilârdabb imahâzakat is csak a budhaizmus leptetett eletbe, azelâtt pedig minden epitmenyuk a leheto' legromlandobb anyagbol kesziilt s az idevalohomokkofeleseg nagy mâllekonysâgânâl fogva amugy sem orizte volna meg sokâig a netân letezett sculptorokat. A mi fenmaradt, az egyedul a losz conservâlo tulajdonsâgânak koszonheti a tartotnâny; igy talâlnak bronzkori edenyeket, kiilonfele bronzkeszitmenyeket s ezek meglehetos miiveszeti gyakorlatot tiintetnek fel. A tortenelemi korban a Csu-uralkodohâz alatt letezhetett nemi muipar, de utobb ismet az oroklott mintâk szolgai utânzâsâra szoritkoztak s legfennebb a nagyobb jolettel birt anthracit videkcn tartotta magât meg egy ideig a jobb izles, mert onnan ujabb eredetii s joi stylisalt hal- es sârkânyfigurâk kerulnek forgalomba. VI. Honan tartomâny szabâlytalansâga els6' tekintetre ezembeotlik. China legtobb âllama-tobbe kevesbe kikerekitett geographiai egeszet kepez, mig ez Tung-kuen ero'dtfîl kezdve egy darabig a folyo balpartjât koveti, azutân felkap a Tai-hangsan hegysegre s arr61 ismet keletnek az Alfoldre fordul, honnan a Hoangho âtlepese utân a jobbparti hegysegre kanyarodik vissza. Keleten tehât tulnyomolag sikfold s nyugaton hegyek. Sajâtsâgos alakjânak tortenelmi okai vannak, mert San csâszâr idejeben a tulajdonkepi birodalom magvât ez a videk kepeze a Huangho menten fel Seuri es Kauruig s annak szekhelyeiil, majd Singanfu (Csaugugan) majd az idâbb es6' Honanfu szolgâlt. Mindkett6' a loszteriilet kulcsânak vehet6', mert a loszszakadekok labyrintjai egyfel6'l biztos vedelmet nyujtottak a KozepÂzsiâbol tâmadhato betoresek ellen, mâsfel6'l pedig az alfoldi surii telepek leigâzâsa es fekentartâsa szinten az idevalo erossegekbSl tortent meg legkonnyebben. Mikor vegre Csing-si-huang-tinak a birodalom consolidaticga sikeriilt s az uj arrendierozâs vegbement: ez a kerulet ugyan
elveszite elsoTbbseget, de jelentâ'segenek kifejezeseiil Czung-ku (kozeporszâg) ne ven kezdett szerepelni, mely nev utobb az egesz birodalomra âtragadt. A jelenlegi elnevezes hasznâlatba vetelenek korulmenyei es ideje ismeretlenek. A ki a Hoanglio menten kozeledik erre fele : azt a T a i h a n g s a n tarajos homlokzata iidvozli mâr j6 messzirol, melyegyszerre feltiinik a nyugati hatâron. Delre tekintve nagy messzisegben elkiserhetjiik meg a ronât, mert a Jangczekiang lapâlya is olelkezik az eszaki ronâval s csupân torpe hegysor (min8 az Uej nevii is) szakitja meg egy darabban az osszekottetest. Majd a Khuen-luen legkeletibb lânezolatai kezdnek kifejlodni s a Huanghot az âtellenes Taihangsannal el6T)b jo teres, utobb keskenyu!6' volgybe szoritjâk. A torkolat loszfokozataival âtellenben rendesen homokos szegelyzet helyezkedik el s az innen es tul feltârulo gazdag iiltetvenyek, virulo ligetek parkszerii panoramâja kellemesen erinti a letarolt kopârsâgokhoz szoktatott utazo szemeit. Minden irânybol elenk forgalmu utak vezetik a karavânok hosszu sorât erre, mert a folyoban elo'fordulo veszelyes sellok es gyakori zâtonyok, valamint a hajovontatâst akadâlyozo meredek loszpartok miatt a vizi kozlekedes kifejl6'dese korlâtolva van. Melyebb jâratu hajokkal innen kezdve nyugatnak a folyo nem jârhato s pl. Mong-csin-sienig is csupân lapos dereglyek kozlekedhetnek; a San-csu kozeleben emelked6' hârmas kapuzat azonban a mi Vaskapunkhoz hasonl6an elmosott sziklâk lappango tarajzataival meg a sajkâsokat is visszariasztja. A Huangho hegyvideki szakasza a Loho nevii mellekfolyoval kezdfîdik, mert azon aiul a Sinon kezdi meg kanyargâsait s annak âldâsa es reme egyszerre ez a foly6. Jotekonysâga gazdag loszoldatâban rejlik, mivel szeles ârteret eliszapolva, kimerithetetlen bfîsegii termS talajt szolgâltat; de mâsfelol a nagyszerti szabâlyozâsok es mindeniitt lâthato vedgâtak daczâra epen ez a szepen cultivâlt dusgazdag videk iszonyu sokat szenved az elemek veszes erejettfl. Evezredek ota nehez harezot viv itt
126 az ember a termeszet csapâsai ellen, s az ismet es ismet megujult rombolâsok daczâra a csiiggedes erot nem vett e nepen, hanem a bajok lekiizdeset ujult erovel es torhetetlen bizalommal mindig ujra kezdi. is a chinai historiânak negy ezredevet felolel6' lapjain, a Hoanghonak megszâmlâlhatatlan âradâsain kiviil tobbrendbeli medervâltoztatâsokrol is emlites van teve. Csak legutobb is 1852-ben egesz vâratlanul a kiilso Sârga-tengerbo'l a peczeli obolbe csapott ât s neki boszult ârjai osidokto'l fogva biztonsâgban virâgzott vârosok, faluk utczâira tortek be, emberben, lâbas joszâgban es mâs egyeb javakban minden kepzeletet fehilhalado rombolâst mtivelve. E rettenetes catastropha irânyât diiledezo romok jelzik meg mindig es bâr medret 8—10 mertfoidnyire emelt vedgâtakkal sietett a lakossâg kozrefogni: az6ta mâr ismetelten âtszenvedte ez a vid6k is az ârvizveszelyek mindennemu borzalmait. Az 1852-kihez hasonlo medervâltozâst jegyeztek fel a kronikâk Kr. e. 2000 evrol. Akkor a mai irânytol valamivel nyugatabbra kozel a Tai-hang san lâbânâl tort utat s korulbeliil Csong-t&'-fuig (Peking mogott) hatolt fel, de Mongolia hatârhegysegetol 9 âgban a pecseli obolnek fordult s azt Yong-ping-fonâl ismet egyesiilten erte el. Ebben az irânyban maradt egeszen 602ig (Kr. e.) s akkor annyi vâltozâst szenvedett, hogy mindjârt Uej-Uej-funâl neki vâgott a tersegnek s azon hompolygott ki a tengerig. Kr. e. a I I I . szâzadban K i fong-fu vârosnâl delkeletre vette folyâsât, honnan 132-ben nagy erofeszitesekkel teritek vissza; de azert Kr. u. 1194-ben ismet a Jang-czekiang videkehez pârtolt s egyideig a kuls6' es belso Sârga-tenger kozt osztâ meg vizet. A mongol dynastia uralkodâsa kezdeten az eszakkeleti âg annyira elzâtonyosodott, hogy rendes lefolyâs csupân delkelet fele tortenhetett s igy is maradt 1852-ig, mikor az emlitett irânyba csapott ismet vissza, hogy ki tudja mikor ujra kezdje e korulbelul 225 mertfoldnyi torkolati korben vegrehajtott borzalmas rakonczâtlansâgait. Nem epen indo-
kolatlan tehât, ha errefele a Huangho nev helyett inkâbb China remenek nevezik. E nagyszerii s iszonyatossâgban az europai folyok âltal — ide ertve meg a mi szilaj Tiszânkat is — meg se kozelitett ârvizveszelyekre elso sorban a losz rendkiviili oldhatosâga szolgâltat impulsust, s minthogy a vilâgon egy folyo se szâllit tobb oldatot, nem csoda, ha a kiilonben is meglassult also szakaszon a meder elzâtonyositâsa nagy gyorsasâggal es rendkiviili arânyokban foly. Nem kell tehât valami tartos eso'zes ahhoz, hogy a folyâsâban minduntalan akadâlyozott viztomeg lankâs partjain tullepve: laza homokos anyagbol emelt tolteseit âtszakitsa, vagy szeles ârteret is nagy hirtelen eliszapolva, azokon tulduzzadjon. Az iszap- es homokoldat bosege pedig konnyii magyarâzatât talâlja az erdo'k szertelen letaroltsâgâban. A keresztenyseg elso idoszakâban Europâban is vallâsi kotelessegnek ismertek a vadonok irtâsât; de ebben Confucius hivei egesz fanatismussal jârtak el, miutân hitiik szerint a gonosz erdei szellemeknek tanyâit semmisitettek meg az erdo'segekben. A szâzados vakhit balgasâgait vezekli tehât a mai nemzedek s a chinai siksâg gyakori veszedelme valoban elrettento peldâul szolgâlhat mindazoknak, kik vonakodnak az erdo'k jotekony termeszeti szerepet meg elismerni. De Honan-tartomânybol nagyon is el talâlunk tevelyedni. Terjiink tehât viszsza a Tai-hangsan hegyseghez, hol kitiino szenfekvesek vârjâk a megemlitest. A bânyâszat meglehetâ's fejlettseget mutat, noha a szâllitâs csupân oszverekkel es hordârokkal tortenik es a fogyasztâs a legkozelebbi videken tul nem terjed. Meg coaksolathoz is ertenek itt es a bânyâk kozeleben alig negy lâb meretii torpe kemenczek fiistolognek mindeniitt,melyekbe agyagcsoveken fujtatjâk be a hevitett legâramlatot. Kedvezobb kozlekedesi viszonyok kozt a Jang-czekiang fele nagy lendiiletet vehetne a szenkivitel is. Kiilonben a jelenlegi viszonyokhoz merten Honan mostani transitiv kereskedese is jelentekenynek
127 mondhato. A domborzati viszonyoknâl fogva Kas-fong-funâl egyesiilnek a nyugatnak irânyulo szârazi es vizi utak. Egykor a Hoangho nagy meder-esesei is innen indultak ki. A mâsodik emporium H o n a nf u, hol az eszakrol delnek tarto kereskedelem âllomâsoz s hol csupân gyapottârukban egyetlen karavânnal 60 ezer mârka erteket lâtott Richthofen. Az Indiâbol jovo Opium, gyarmatâru, ruhâzkodâsi czikk itt vonul ât. A fo'ut Tung-Kuen ero'dnel (hol a Hoangho eszakdeli irânyât keletibe forditja) kettevâlik; az egyik a folyohoz szegodik, a mâsik keletnek tart az U e j mellekfolyo volgyeben es abbol a P a m i r szorosaiba vezet. Kelet es nyugat nepeit lâtja tehât ez ut, s China negyezer eves torteneteben is ez a vâros szerepei legtobbet. Singanfu a Ptolomemeus S e r a metropolisa, ezt emlegettek K h u b d en vagy K h u m d e n neven Kr. u. a VI. szâzadban a nestorianus hitteritok, arabok, persâk s utânuk Theophylactus Simocotta; ez Marco Pol Q u e n g i a n b u s a . Ujabb idoben a Chinai hatâr kiilso szelehez kozelebb L a n c s o nf u b a helyeztek ugyan a kormânyzosâgot, de azert a termeszetes centrum Singangu es ha valaha a transcontinentalis vasut letrejo: annak elâgazâsi csomopontja is idejut, honnan eszakra, delre es keletre âgazhatnak el a sinpârok. China 6'slakos Chotan oisisair61 Yiincon kapujânkeresztiil itt ereszkedtek alâ, magukkal hozva a csillagâszat elemeit, a hold jârâsânak, az evszakoknak ismeretet, a kepirâs elso kezdetet, a hâzi âllatokat es foldmuvelest. Az elso telepiiles epen itt az Uej menten keletkezett s innen terjedt ât keletnek a tersegre. Ezen o'stelepiilo'k az âllami es târsadalmi institutiok meghonositoi. Ok hoztâk gyakorlatba a foldontozest, mire a sok nedvesseget igenylo loszvideken vajmi nagy sziikseg van. Az elso telepulo'k utân uj meg uj rajok leptek ât a szorosokat, mert a termekeny foldon letesiilt jolet utobb meg inkâbb elesztette a bevândorlâsi kedvet. De a tulârado nepesedes vegre fenyegettf veszellye no'tte ki magât s a szelid gyar-
matosok helyett fegyveres tâmadokat vonzott ide a volgylejt6k6'n fellendtilt jollet hire s a meg-megujulo invasiok ellen eber gonddal es nagy âldozatokkal kelle vedelmezni a virâgzâsnak indult helyseget. A hadviseles vâltozo szerencsejehez kepest igen viszontagsâgteljes evek koszontottek itt be s a zaklatott felsovideki lakosok lassankent tovâbb kenyszeriiltek koltozni, erovel kiszoritva a sikfoldieket hajlekaikbol es igy nagy ideig tarto hullâmzâsban tartâk e betoresek egesz eszaki Chinât. Foleg Kauru es eszaki Seuri volt ez orokos hullâmzâsnak szinhelye, mignem nagy vedfal egy ido're a kulso tâmadâsoknak veget vetett, a midon a kapui eMtt megtorlodott nephullâmok visszaiizetve, Dsunguriân ât a turani alfold fele kezdettek lesziirodni. Csakhogy az âlland6 beke azert nem vala meg biztositva, mert az apro chinai âllamok fonokei kozt gyakran megujult versengesek alkalomszeruseget a sivatag harczedzett fiai es elhatalmasodott torzsfoi sokszor fel tudtâk hasznâlni. A mongol dynastia tronraleptevel osszefortak vegre a versengo fejedelemsegek; de a birodalom tâvol szekhelyerol ethnologiailag kellokepen befolyâsolni a hatâros lakossâgot sokâig nem sikeriilt, s meg miota Kaurubol kormânyozzâk ezt a partiumot, azota is veres villongâsok tortek itt ki. Igy a mohamedânok szivossâgân teljesen megtorik a chinaiak rendkiviil nagy beolvaszto ereje s ketto'jiik kozt a vallâs âthidalhatatlan vâlaszfalat kepez. Mig a regibb betelepiilâ'k nehezseg nelkiil beolvadtak a chinai uralkodo nepelembe: a V I I I . szâzadtol kezdve feltiino mohamedânok at szigoru felekezeti kiilonâllâsuk megoltalmazta az elkorcsosulâstol. Eleinte Kauruba behivott vendeg gyanânt erkeztek; kesobb onkent vândoroltak be s minthogy az anyagi elet kiilon âgait, nevezetesen a kereskedelmet, ipart miveltek: epen joi odaillettek a tulnyomolag foldmives chinaiak melle. Vagyonossâgban, letszâmban egykepen hamar gyarapodâsnak indultak s kulonosen E. Sauriben 6'k ragadtâk magukhoz az 6ssSes âruforgalmat. Idevalo kereskedokkel talâlkozhatott Balducci Pe-
128 golotti velenczei kereskedS 1840-ben a keletchinai selyempiaczokon s egy szâzaddal kesobb oket lâtta Samarkandban Josafat Barbare utazo.
se tett s Singanfunâl igyekezett csupân a lâzadâs terjedeset feltartoztatni. Szerencsejere a lâzadok nem voltak ostromlo âgyukkal ellâtva, kiilonben meg roszabb forduA ket nepelem tehât sokâig bekesen latot vesz a mozgalom. megfert egymâs mellett, s6't eltero foglalCzo-czung-tang To utodja se igen kozâsok âltal egymâsra hasznosak tudtak boldogult s 1870-ben Ki-ung-csang tâborlenni. A chinaiak szivesen lâtott foldmi- nok vette kezebe 40 joi begyakorolt s vesei voltak nyugatnak egeszen aTorym- egyenkint 500 fo'nyi ezred elen a vezermedenezeig; a mahomedan iizerek, keres- letet s miutân a T i e n-c s i n b a n az kedfik pedig lassankint tekintelyes negye- europaiak lemeszârlâsâra szervezett tumuldeket foglaltak el a kozpontibb vârosok- tust elfojtotta egyszerre, helyreâllitâ a chiban. A mint azonban erejiiket erezni kez- naiak megcsorbult hirnevet. Ezalatt Czodettek, mind leplezetlenebb kifejezest kezd- czung-tung Kauruban operâlt s szâzezer tek adni a disznohus elvezete felett ed- emberevel Kinkiput, a lâzadok egyik fodig titokkan tartott utâlatuknak s amost feszket, 1871. âpriljeben hatalmâba kerite. foly6 szâzad megnyiltâval megindultak koz- Hasonlo sors erte H o c s u t, a hasonnevii tuk a czivodâsok. A chinaiak politikai eI6'- szorost dominâlo sziklavârat, honnan 200 jogaik tudatâban hivatalos tulkapâsokkal ev ota annyiszor rohantak Chinâra. Most toroltâk vissza az aprobb boszantâsokat, a sivatagba vonult a hadsereg es a Tienugy, hogy a fesziiltseg n6'tton-nott es te- san deli oldala Antifan Harin Torfân fele topontra hâgott 1860-ban, mido'n uton-ut- vette utjât. felen hirdetni kezdettek: hogy a Seuribe Richthofen Honan felol a hadseregbetort taipaug rablokkal mohamedân szomgel egyidejiileg erkezett Singanfuba s szedaik titkos egyetertesben âllnak. E taKansa fel6 visszafele akarta megtenni a pintatlan es igaztalan vadra a vegsflig keMarco Polo es Goes Benedek utjât. Bennseritett mohamedanok Uacsu vârosâban sziilott missionariusok szerint rendes viverfiirdo'vel feleltek s ezzel megvolt adva szonyok kozt alig 80 nap alatt Kaskarba, a j e l az âltalânos felkelesre. Csakis a bevagy Hibe jutni s osszevissza Ngan-gikeritett es nagyobb helyorseggel megszâlcsu es Hami kozt okoz valami hâromnapi lott vârosok keraltek ki a felperzseltetest, jârâs nagyobb nehezseget, a futo homok s minthogy azok nem toro'dtek a kisebb es forrâstalansâgert. Czo-czung-tang genehelysegekkel, rajtuk kivul minden chinai ralis minden kitelheto szivesseggel hivoki volt szolgâltatva a tuzzel-vassal puszgatta Richthofent, ki azonban a hadvisetito lâzadoknak. les soknemu viszontagsâgaival szâmot vetCsupân a Torym chinai lakossâga ve. Czelszerubbnek lâtta a Kuen-luen legszabadult meg a lemeszâroltatâstol; de keletibb nyulvânyât kepezo C z i n-1 i n g eletet vallâsâval fizette meg s az izlamra hegysegben, vagyis deli Seuriben folytatni tanulmânyait, ugyanis az Uej mely volkelle âtternie. A katonai hatosâg kesedelmei, kap- gye elesen elkuloniti a Kauru melle eso kodo magatartâsa nagyban kedvezett a eszaki reszt a Czin ling-hegyseg volgyeilâzadâs terjedesenek. A lâzadâs feszkenek bol âllo deli feltol. A ketfele oszlottsâg a szetrobbantâsa helyett biztos vâraiban vâr- domborzati alakzatbol kovetkezik s mig a ta a tertalekcsapatoknak tomerdek nehez- deli videk e hancsungfui kis medeneze fele seggel vegbement mozgositâsât. A lâzado- gravitai, eszakon Singanfu a geographiai kat ez az eljârâs meg jobban felbâtoritâ kozpont, ugy, hogy kozbeszedben is sziiks a helyi eleguletlensegbSl 1865-re orga- seges mindig felemlitni a ket emporium nisalt felkeles notte ki magât. Mahumed nevet s innen oda, vagy megforditva ritJakub (Clokandbol) vezetese alatt. Ennyi kân erintkeznek. Oly nagy a kiilonvâltsâg, id6' alatt To chinai tâbornok egy lepest hogy pl. a mohamedân belviszâly annyi
129 even keresztiil se terjedt a Czin-ling gerinczen tul s viszont a delen elhatalmasodott taipang rablok csak evek mulva, midon mâr a pusztitnivalobol kifogytak, csaptak ât eszakra, Egykor egymâssal versenyzo ket âllam âllott itt szembe, s azok lakoi a termeszeti nehezsegekben talâltâk meg legbiztosabb vedelmiiket. Az elso kozlekedesi utvonal is ezek osszetiizesenek koszoni letrejottet, mido'n Kr. u. 221-ben Liu-pi Hang-csun-fubol 100 ezer emberrel felkerekedve, az Uej volgyebe rontott. De egesz Chinâra nezve hatârveto szerepet jâtszik a Czin-ling-hegyseg s itt vâlik el tulajdonkepen a birodalom eszaki es deli fele egymâstol. Aliat* es novenyvilâg egyszerre megvâltozik, a deli subtropicus fâk es cserjek ârnyekâbol a vizvâlaszto hâtrahagyâsâval — a loszlejto'k gabonafelei, gyapotiiltetvenyei kozt talâljuk magunkat. A rizst csakis a siksâg loszmentes allivumân tenyesztik, a thea es selyemhernyo-termeles jelentekenyen esokken, de megjelenik a teve, oszver, melyek delen ismeretlenek, s emberek helyett a fuvarozâs vagy teriihordo âllatok teljesitik az âruforgalmat. Mâr valamivel keletebbre az U e j h e g y s e g torpe elszigetelt helyzeteben kevesbe alkalmas hatârvonal s a kiilobsegek a ronân ât Yang-csu-futol delre huzâdo es a csâszâr-csatorna âltal keresztiilszelt loszlânczolatnâl meg inkâbb elenyesznek, mig a tengerbol csak a legutobbi geologiai korszakban kiemelkeiett ingovânyos partszegely mer6'ben egynemii arczulattal bir. A Czinling hegyseget 6'sgranit, gneis, vutai formatio, silurkeplet s a carbonrendszernek helylyel-kozzel jelentkezo indimentjei kepezik. Orographiailag ket csoportra kulSnfil el s eszak es del fele egyarânt meredek volgyszakadekok jellemzik, csakhogy a deliek jâval melyebbek s valamint a Sierra-Nevadâban a Colorado âltal kepezett lefolyâsi lepcso'zetek es Scandinavia fijordjai: ezek is a hegyseg lassu emelkedesevel versenyt tarto erosionak koszonik leteluket. A hegyseg eme feleben a silurretegeket egy granitâttores gneis-szâ alakitotta. Technicailag kivâloan emlitesremelto
korulmeny, hogy a sinai rendszer pârhuzamos redâzeteinek a Kuen-Luenhez valo csatlakozâsa itt vâlik legszembetunobbe s a petrographiai hatârpontot epen az emlitett granittellerek kepezik, mert attol eszakra a Kuen-Luenben uralkodo Ny 12° EK 12° D irânyban csapnak a hegysorok ; delre pedig a sinai rendszer Ny-DNy-ENy csapâsirânya lep elfîterbe. VII. E hegyseget Richthofen az egesz Kuen-Luen rendszerben ervenyesulo plasticitas kicsinyitett niâsât âllitja elenk. A Kuen-Luent 6' het eszak fele arânyosan rovidiilo' merev lânczolatnak irja le, mely a s i n a i korszaktol kezdve birja szilârd szerkezetet. Kozvetlenul ez ido'szakra siilyedes âllott be a hegysegtSl eszakra es delre egyarânt, csakhogy ez irânyban a silur es devontenger kozepes melysege a szerves eletnek s abbol keletkezett sedimentumoknak rendkiviil kedvezett; holott eszakon oly tulsâgos melyre siilyedt a tengerfenek, hogy azon tul szegenyes fauna es nemi kezdetleges novenyvilâg talâlhatott eletet, minek termeszetes kovetkezmenye az e nemii uledekek jelentektelensege vala. Annâl jelentekenyebb vetâdesek, szakadekok tâmadtak ebben az irânyban, s jollehet delen a sânczolodâsok se hiânyoznak: Richthofen megse tekinti mindezt a Suess âltal az Alpok es Kârpâtok rendszereben s a vilâg legtobb hegysegeiben kimutatott elmelet szerint megfejthetonek. Mielott azonban e hegyseg tectonicâjânak alapvonalaival megismerkednenk, lâssuk roviden a geologusok kozt a hegyek keletkezesere nezve fenforgo theoriâkat.*) A nemet geologusoknak tankonyveinkben is eloszeretettel terjesztett nezete szerint valamely hevenfoly6, vagy merev kozetanyagnak egy vonal irânyâban keletkezo kitorese a felsffbb râtegeket jobbra-balra tolja s igy hozza letre a hegyeket. Buch Leopoldnak 1827-ben kifejtett velemenye a perphyros kozeteknek tulajdonitja a he*) Die Entstehung der Alpen von Eduard Suess. Wien 1875, 9
130 gyek szârmazâsât; mig Hopkins angol geologus t61e csak annyiban ter el, hogy a go'zok rugalmassâgâval csereli fel a porphyrokat. Elie de Beumont franczia geologus es hazânk trachytos kozeteinek egyik leir6ja hozta legeloszor, minden — tovâbbi magyarâzat nelkul — javaslatba: hogy a felemeles (elevation) helyett gyiirodes (ridement) kifejezes alkalmaztassek. Ellenfele Prevost a kozponti kiemelo erS elutasitâsâval a siilyedezo foldkereg visszamaradt reszeit lâtta a hegyekben; de azert Francziaorszâgban a hetvenes evekig tarrtotta magât E. Beumont nezete, mignem Lory a nyugati Alpesekben es Magnan a Pyrenekben tett tanulmânyaik renden egeszen hasonl6 veto'deseket talâlva, ki nem mondtâk: hogy a hegysegeket nem valamely felemelo ero hozta letre, hanem azok sokkal inkâbb a kihiilo' foldtest osszehuzodâsa folytân tâmadt redozetek. Ettol lenyegesen eltero a Babbage es Herschel nezete Angliâban, kikhez az uj vilâg geologusai is csatlakoznak. Szerintuk a fold feliiletet borito iiledekekletrejottet nagyszerii siilyedesek elo'ztek meg, mikozben egyes retegek rendkivul lemelyedve akkora hosegnek voltak kiteve, hogy osszefiiggesuket annak kovetkezteben elveszitettek s jelentekeny zavarok, toresek keletkezhettek benniik. Amerika geologusait kivâlokepen foglalkoztatja ez a kerdes es onnan Leconte (1872) es Dana (1873 es 75) tanulmânyai kiilonosen irânyadokkâ vâltak. Leconte e hegylânczokban azon vonalokat lâtja, melyek irânyâban foldiink feliilete az osszehuzodâsbol tâmadt vizszintes nyomâs kovetkezteben rânczokat vetett. Szerinte azonban tengermedenczek szelen tâmadnak a hegyek s ilyenkor a legkiilsâ' redo kor szerint is legutolso. A vulcani jelensegek szârmazâsât o is repedesek eloâllâsâtol feltetelezi, mely szakadekokban idonkent vâltozo erelylyel es gyorsasâggal ment vegbe az eruptio.
okât s mint Leconte az ocfeanok terbeli minoseget a redfizet kiemelkedesere nezve jelentekeny tenyezokent szâmitâsba veszi. A hegyalakulâs elso phasisât egy obol (geosynclinal) fellepeseben âllapitja meg. Az ebbe lerakodott iiledekek melyebb reszei a Babbage es Herschel âltal is fejtegetett modon nagy hâ'segnek kitetetve oszszefiiggesukben meglazulnak, torest szenvednek es a toresi vonal irânyâba elobb tolatva redfizottseget nyernek es kisebb terre sajtoltatva egyuttal kiemeltetnek. Az igy keletkezett hegyseget Dana synclinoriumnak nevezi s ugyanazon hegyrendszerben kiilonbozo korbeli synclinoriumokat feltetelez anticlinoriumokkal egyiitt. Szerinte a foldkereg fokozatos megmereviilesevel a repedeseken eletoro vulkânok is gyarapodnak. Ime ez elmeletek osszehasonlitâsâbol kideriil, hogy csupân Buch es Hopkins lâttak symetricus kepzodest a hegyrendszerekben ; ellenben Prevosttol kezdve az egyoldalu elrendezodes theoriâja jutott tulsulyra s a mellett Dana a Rabbage es Her schel nezeteit a Leconteval egyeztetve, az ocean es foldsegek elosztâsânak esetleg befolyâsat se hagyta figyelmen kiviil. A geologusok tehât ez ido szerint a hegyek letrejottet mindinkâbb a kihiilo foldkereg oszszehuzodâsâbol szârmazo oldal- vagy vizszintes eronek tulajdonitjâk, sot Mallet R. angol tudos a siilyedo foldkeregben tâmado fesziiltseg munkâjât megfelelo hore âtszâmitva, az igy nyert ho'mennyisegbol magyarâzza ki az osszes tîîzhânyok mukodeset. 6 ugyan ket tangentialis eronek vizszintes eredmenyekent meg egy mâs esetet is felveszi a hegyalakulâsnak; de minden esetben egyoldalusâgot feltetelez azoknâl, csakhogy a lânczolatok nyugati lejtojen mutatkozo meredekebb fejlodest: bolygonk korforgâsânak kovetkezmenyeul âlliţja elenk. A vulcani kitoreseket o is a hegyek toresi pontjain tâmado mellekjelensegeknek minositi.
Ez elmelet alapjân is tobb modon Dana theoriâjânak kiindulâsa megegyezik az elobbiekkel, mert o szinten az emelkedhetnek ki a hegyvonalak. Igy a egesz fold feliileten mukodfi osszehuzodâs- legegyszeriibb esetben egy repedes tâmad ban keresi a hegyek szârmazâsânak alap- kiindulâsi pontul, s minthogy az elszakadt
131 resz az osszehuzodâs irânyâban elo'retolatik, a hasadekon vulcan keletkezhetik. Hyetenkepen keletkezhetett az Erczhegyseg es a Balkânhegyseg. Valamivel complikâltabb hegyalakulâsi eset volna az, melyben minden redo egyenloen kidomborult, fo'redo nem mutatkozik s a legbelso redo szele egyszerre meredeken megszakad, mint azt a Jura szemlelhetfive teszi. A harmadik m6d szerint az ossze huzodâs irânyâra fuggolegesen egy fo'redo tâmadt, mely a fesziiltseg tetopontjât kepezo helyen kettevâlvân, az elszakadt resz az osszehuzodâs fele eltolatik, mi kozben mâsodlagos redo'kbe gyur&'dik, mig a viszszamarado resz lesulyed s a tâtongo hezagbol eruptio tor ele, mint az az Appennineknel maig is lâthoto s az Alpokon es Kârpâtokban tortent a mâsod- s harmadkorban. Ha az elore mozgatott fo'redo' utkozben regibb hegytomegbe iitkozik: eredeti irânyâbol eltereltetve, belso oldalân meg egy redo't kap s az osszeutkozes kozeleben pedig eros gyiiro'deseket tiintet fel. A keleti Alpoknak ffîredoi ily modon szenvedtek tor!6dâst a cseh hegyseg deli szogleteben; de e mozgâsi akadâlyon tul a bel so redok legyezo'keplette terjednek, a kiilso redo pedig a nagy savonal-lapâly zavavtalan tomegetol kenyszeritve, szabâlyos ivben fejti ki a Kârpâtok koszorujât. Hasonlokepen akadâlyoztâk meg a nyugati es kozep Alpok hegytomegenek eloretolatâsât kozep-francziaorszâgi platean, a Vogesek es a Feketeerdo tâblâs hegysege Suess elmeletenek legfobb argumentumât epen e regibb hegycsoportok âltal felidezett torlodâsok es az Alpok deli oldalât koveto' iiledekes 6v kepezik, mert ezek jelenlete vilâgosan ellene bizonyit Dana abbeli nezetenek: mintha a foldkozi tenger medenczejenek lesiilyedesebol szârmazott volna az az oldalnyomâs, mely itt, egy nagy continens szelen, az Alpokat kiemelte. Az Alpok rendszeret Studer Bernhard svâjczi geologus utân egy kozepponti 6stomegboT âllo es ket kiilsâ' ovre (eszaki es deli) szokâs felosztani. A ket szelso civ ko-
zeteiben lâthato gyiirâ'desek jelenlete felette kedvezni lâtszik a Buch-fele iskola tanânak, melyszerint a kozponti tomeg kitodulâsâban nyilvânulo plutoi eroknek volnânak tulajdonitandok e rânczvetesek. Csakhogy mig a kozepponti tomegek kitorese nem vetheto egyugyanazon geologiai korszakra vissza es egymâstol jo tâvol vannak szakadozva: addig az eszaki 6v sedimentumai pl. — eltekintve attol, hogy a f6'vonalnâl joval fiatalabb szârmazâsuak — Selevetol Bajororszâgig tâg rânczolatban haladnak s mâr ezâltal vilâgosan ellenmondanak annak a feltevesnek, mely szârmazâsuk activ forrâsât vulcani kitoresekben s azoktol szârmazo fesziiltsegben keresi. Nem tagadta mâsfelo'l, hogy a keleti Alpesekben oly gyakori mely tengeri iiledekek (mino a rhăti emelet), a Dana âltal felvett synclinalet lâtszanak kepviselni; de a reszletes vizsgâlat renden felmutatott ellenkezo peldâk, hogy t. i. tobb hegylâncz nem helyezkedett ily geosynclinaleban s epen eme csoport lânczolatainak elterjedeseben es irâ nyâban felotlo nagy szabâlyszeruseg ismet megdontik azt a nezetet, mintha a triastdl sulyedesnek indult tenger fenekromjait szemlelnâ'k e lânczolatokban. Az eszaki es elo-Alpok gylirSdeseiben jelentkezo dynamicai tiinemenyek legtermeszetszerubb magyarâzatât tehât azon elmelet nyujtja, melyszerint e lânczolatok a foldfeliilet megmerevedesi folyamatânak eredmenyekent tornyosultak fel eleinte, de tovamozgâsukban az eszaknyugaton, eszakon es eszakkelet fele es6' regibb eredetii hegytomegek elott megtorJodva ivalakot 61tottek fel. Az eszaki domboru oldalon hoszszura nynlt s a kozeplânczolattol tâvozolag mind jobban elsimulo redozetek sorakoznak s ezt Suess positio oldalnak nevezi, melylyel ellentetben a toresek es vetodesek âltal megszaggatott es epen azert eruptio kozetektol ât meg âthatott deli homoru oldal n e g a t i o n a k volna tekintendo. Az itt kifejtett configurationalis typust nemcsak a Kârpâtok rendszereben talâljuk fel, mely hegyseg kifejlo'deseben az Alpesek ivhajlâsa tudvalevoleg meg szembeot16'bben ismetlodik es melynek negativ ol9*
132 dalân szinten mâsod- es harmadkoru kitoresi kdzetek, ho'forrâsok hatoltak el6'; hanem ez alapterv meg az Appenninek merev lânczolatâhan es az ezekre nagyban emlekezteto Uralban is felismerheto'. Utobbi hegyseg meredek oldalâval Azsiânak fordul, nyugati lejtojen pedig Hochstetter becsi tanâr trachyt eruptiokat talâlt. Eszak-Amerikâban az Alleghan, Pocky Morintaius, Sierra-Nevada delnyugati es delkeleti irânyt koveto egyoldalu iânczok. Azsiâban a V6r6s tenger hasadeka s fennebb a hasonlo irânyban mutatkozo jor dânvolgyi es holttengeri repedes megannyi veto'desi sik. Indiâban a G h a t a n lâtni az Alpesekre emlekezteto gyiirodeseket s itt a meredek oldal nyugatnak fordul. Csak a Kuen-Luenben nem talâljuk e typust meg. Annak nyugati, kozep es keleti csoportjâban mereven keletre huzodo lânczolatok uralkodnak es a mennyire csak Richthofen a hegyrendszer eszaki szegelyet ismeri, a Tarym-medenczetol keletre tâg bblosodesekes talâlt fiatal, legfennebb a kretakorszakig visszavezetheto horisontalis tengeri iiledekkel, vagy legkori kepzodvenynyel kitoltve. Az alapko'zetet kozvetleniil nem lâtta feltorve s igy csupân gyanitja, hogy az also cambriformatio kepletei egesz idâig ernek es hogy tehât ez idoto'l fogva csupân nemi verticalis mozgâsoknak volt e videk kiteve, de nagyobb terjedelmii gyuro'deseket es redo'zeteket nem szenvedett s annak peldâit csupân deli oldalân talâlni meg, hol a vilâg legnagyobbszerii hegyrendszere fejlodott ki. Ott lâtjuk a Himalayat, mely domboru ivevel India felfoldjenek regibb eredetii elofokaiba iitkozve, a partrol visszaver6'd6' hullâmok koviilt alakzatât vette fel s az Alpok forditott mâsânak tekinthetS. Meg retegei is analog kepz6'desiiek, mert Medlicott es Blanford a deli lejtfîk harmadkoru iiledekeben egeszen olyan telepedest mutattak ki, minovel a svâjczi Alpesek eszaki lâbâhoz helyezkedett molasz bir s a giganticus meretix csucsokban Stolitzka es Waagen az Alpok mozozoi retegeit s az azokat kisero telepedest talâltâk meg.
kâban szinten letezhetett ilyen iitkozofele abban a deli hegysegben, mely a silur, devon es koszenkorszakon ât megorizte szilârdsâgât, erintetleniil maradt a carbonformatiot megelozoleg vegbement nagy grânitkitores hatâsâtol es csupân postcarbonicus rânczolodâsokat szenvedett. — E redozetek azonban Richthofen szerint nem âllnak szoros viszonyban Kuen-Luennel es az Alpokat eszakrol kovetS gyiiro'desi ovnek se felelnek meg, mert jollehet a ket szârnyon ellentetes csapâsi irânyt kovetve, egy szetomlott iv tagjainak volnânak tekintendok : kozepen a Khor nevii neutralis teriilet vâlasztja el azokat. Az eszakon mintegy elszakadt mâsodlagos redâ'nek minositheto Tapaisanban emlitett nagyszerii eruptiok es vetodesek azonban tartozkodo âllâsra intenek s e kerdes felfogâsunk szerint eldontottnek nem tekintheto meg. VIII. Minthogy a mahumedân belviszâly miatt Richthofen eszaki Senzit es Kaurut nem lâtogathatta meg, s mint emlitok eszaki Chinânak ezt a szogletet mellozve, del fele fordult: nem lesz tân erdektelen, ha rovid vâzlatât adjuk gr. Szechenyi Bela es târsai idevonatkozo utjânak") addig is, mig Loczy Lajos tollâbol a magyar kozonseg az egesz vâllalatnak megfelelo' leirâsât veheti. Gr. Szechenyiek Shaingaibol a Jangczianon kezdtek China belsejebe evezni s Hankovnâl a Han mellekfolyora szâlltak ât, melyet Tineze-kuanig kovettek. Ott oszverekre kelve a Czin-ling hegyseget mâsztâk meg s az Uej volgyeben Singanfunal kereszteztek Richthofen utjât. Innen kezdve a mahumedân lâzadâstol pusztitott videken jârtak, mely europai embert csak kis reszeben lâtott. Singanfubol Kanzu fovâro-
*) i. Grof Szechenyi Bela expeditioja Chinâban es a tibet-chinai hatâron. Termeszettudomânyi târsulat estelyen 1880. mâjus 14. tartott eloadâs, Budapest 1880. Loczy Lajostol. 2. Gr. Szechenyi Bela keleti utazâsa, irta Kreitner Gusztâv fohadnagy. Magyar kiadâs A Kuen-Luen elso kepzo'desi idosza- Budapest 1882. Revai-testvfirek.
133 sâba: Lancsou-fuba utaztukban a fennebb emlitett Cro-czung-tang tâbornok kezenek rendezo es szervezo nyomai otlottek utonutfelen szemiikbe, bâr a pusztulâs romjai nem enyesztek meg el teljesen. Lancsoufuban âgyuonto'de mukbdik es mindenfele jo karban tartott utak konnyitik a kozlekedest s egy ujabb mozgalom nem talâlnâ oly keszuletleniil a chinai hatosâgot. Lancsou-fubol mâr a Gobi-sivatagot delrol beszego' 10 ezer lâb magassâgu nyergen : a Nanszan kellett âthatolniok. A hegyseg egyes csuesai 15—18 ezer lâbig emelkednek fel s attol eszakra alacsony szetszort dombok kozt egy NyENy. tâgas loszvblgy depressiojât kovette utjok. Most le folyâsnelkuli videken jârtak, mert a deli hegyekro'l lefuto vizereket reszben a homok issza be, reszint mocsarak es sostavak nyelik el s tovâbbfolyâssal egyik se bir. A losz, mely E.-Senziben es Kanzuban is uralkodott, itt mâr csak szorvânyosan, ugy mondhatnok keletkezesi phasisâban jelentkezik s oazisszerii telepeket letesit, melyeken emberi hajlekok, sot faiiltetvenyek (mint fiiz-nyârfafelek) fogadjâk a tikkadt vândort, Szucson-fuban nagy iinnepelyessegekkel fogadta honfitârsainkat az alkirâly, de elozekenysege daczâra csak nehezen egyezett bele, hogy a nagy falon kiviil 12 na pi jâro foldre es6' Tu n g-hu an-s i en b e ellâtogathassanak. A sivatag egyik kellemes oazisa ez, hol facsoportok es joi mivelt foldek lepik meg egyszerre a futo homokon ât erkezS jovevenyt. A sivatag vilâga teljesen feltârult itt; az uttol pâr ezer lepesre felremaradt jelzotornyok, 6'rhâzak s helyenkint betemetett ârkok megannyi magyarâzoi ott a homokbuczkâkon vegig
sivito fergetek borzalmas jâtekânak. Egesz vârosokat temetett el mâr a futo homok. Igy a Marco Palo âltal emlitett Csorcsun nevii vârosnak nyoma sincs, mâsoknak vi ze apad el es ismet mâsokat a Nausan hegysegben tanyâzo t a n g u t o k rabolnak ki. Ezek a rablok is hâtrâltatjâk az oazisok fejlodeset, mert sajât marhatenyesztesiikkel be nem erve, karvalykent csapnak ki fbleg aratâs idejen a bekes sivatagtelepekre. Az elo'hegysegbeli f a u r o k joval szelidebkek, evente ellâtogatnak a szucsonfui vâsârokra es ott nyers âllati termekeken szerzik meg elelmi czikkeiket, ruhâzkodâsi kellekeiket. A sivatagra koltozott chinait rogton meg lehet kiilonboztetni a mongoloktol a gondos csatornâzâsrol, mâskiilonben nincs valami irigylesremelto eletiik es eledeluket egy kis fâ'tt dara, buzaliszt kepezi csupân, melyhez fiiszeriil a soval es vajjal izetlenne fozott theafozet jarul. Lakâsukat a le heto legnyomorusâgosabb agyagputri kepe zi s a fedelzetet a nyilt tuz âltal ât meg âtlyuggatott rongyos gyekeny van hivatva potolni. A negy fal egyetlen nyilata ajto es ablak is egyszerre es hogy az athmosphaera meg annâl elviselhetetlenebb legyen: kozepen egy teveganejjal fiitott edeny terjeszti infernalis illatât. Meg a piszokhoz edzo'dott hâziak is keriilik a hâz belsejet es telen-nyâron a falakon kiviil heveresznek, s ott theâzgatâssal, pipaszoval olik agyon az idot, vagy vitatjâk az elet hetkoznapi kerdeseit. Mâr beszedtârgyukkal elâruljâk magukat, mert a mongol nyâjain tul eszmekorevel nem igen terjed, holott a chinai a foldmiveles es kereskedelemb&'l veszi inkâbb themâit.
TEGLÂS GĂBOR.
EELSULT DON JUAN. Vigjătek
egy
feluonăsban.
JErta: , K o r b u l y ţJozsef.
Szemelyek : Dr. Vârnai Albert, Olga, neje.
orvos.
$ 1
Terez, Lizett,
hajadon, Olga rokona. szobaleâny.
Tortinik Vârnai îakăsân. l-so jelenet.
nem hivatnak olyan sokan. Aztân ha leg
Lizett.
alâbb a nagysâgos asszony lenne
nyug-
ălmosan ton; de nem, ha az urât ejjel hivatjâk, torillve szemeit, heresztulmegy a szinen s o is fel kel es megvârja, mig visszajon; az egyik ajtân kopogtat.) Nagysâgos ur! nekem pedig itt kell âsitanom mellette. Lizett.
(Gyertyăval jon ;
Az igaz, hogy
. . . nagysâgos u r ! . . "Vârnai.
(Kimlrol;
âlmos
szolva.) N o ! Ki az ?
sokszor felfogadtam,
de
hangon most igazân mondom: akârmi legyen velem, ha meg csak egyszer is orvoshoz
L i z e t t . En vagyok ; beteghez hi- âllok be szobaleânynak. vatjâk a nagysâgos urat. V â r n a i . Az ordogbe . . . hâthovâ hivatnak ? L i z e t t . Sz.-Alajoster 37. sz. I I .
2-ik jelenet.
Elobbi, Vârnai, Olga. (Vârnai jovet
kabâtjât olti fel;
Ol
ga felsojet liozza, mit kesobb felsegit.)
emelet, 17-ik ajto V â r n a i . Joi van n o L . v â r j csak,
O l g a . De ugyan edes ferjem, miert nem izened meg, hogy te sem erzed ege
mindjârt megyek.
L i z e t t . Igenis. (Asit.) Edes iste- szen joi magad es elmegysz majd regnem, az ember meg ejjel sem alhatik, g e l ; hisz ugy sincs mar olyan nagyon pedig ez minden â l d o t t . . . de minden sok addig. âldott ejszaka igy van; sot meg jo,
ha
V â r n a i . Nehogy azt hidd,
hogy
ejjelenkent csak egyszer zavarnak fel ezek valami nagy kedvem telik ebbe az ejjeli a betegek. En nem is tndom, hogy a botorkâlâsba . . . hanem elso a kotelesseg. nagysâgos ur miert nem kiild egy nehânyat a mâsvilâgra,
akkor
tudom,
O l g a . Mindeg csak azzal a kotehogy lessegel âllsz elo; magad irânt is vannak
135 kotelessegeid: vigyâznod kell egeszsegedV â r n a i. Remelem csak addig, mig re, mert ha meghulsz es beteg leszel, visszaterek. (Mosolyogva kezet csokol.) bizony a kotelesseg nem gyogyit meg. O l g a . Ne maradj sokâig edes. V â r n a i . Majd meggyogyit az en V â r n a i . Sietni fogok. kicsi, aranyos felesegem. Hanem azert O l g a . Lizett vilâgits a lepeson. nem szabad duzzogni, ne legy tiirelmetV â r n a i. Sziiksegtelen, hisz mâr len; itt leszek en nemsokâra. hajnalodik. (El.) 01 g a. Joi van, j o i . . . . de azert megis haragszom, V â r n a i . Haragszik? Pedig erre nekem tobb okom .. . illetoleg esakis nekem van erre okom. Mert lâtod, annak meg kell tortenni, hogy ha ejszaka is hivnak beteghez, hât menjek; hanem hogy te ezert minek kelsz fel mindeg es minek vârsz meg, ennek mâr igazân nincs semmi ertelme. O l g a . Tehetek en rola, hogy nem tudok aladni a mig tâvol vagy. V â r n a i . Nem az a baj edesem, hogy nem tudsz aludni, hanem makranczos egy gyermek vagy es ebbol a betegsegbol, hiâba vagyok orvos, ugy lâtszik en se tudlak kigyogyitani.
3-ik jelenet.
Olga, Lizett. O l g a . Lâtod Lizett, milyen szerencsetlen asszony vagyok; se nappalom, se ejjelem, mit ferjem mellett nyugodtan tolthetnek. L i z e t t . (Felre.) Bizony sincs egy nyugodt perczera se.
nekem
O l g a . Tanulj ebbol (nevetve) s ne menj orvoshoz felesegul. L i z e t t . (Fâlre.) Felesegul meg csak elmennek, de szobaleânynak, mâr meg is eskiidtem, hogy nem.
O l g a . Mit mondasz? L i z e t t . Sajnâlom a nagysâgos asszonyt. Mert nem is keri meg a nagyO l g a . Nincs igazad edes Albert, sâgos urat, hogy hagyja annyiba az egesz doktorsâgot s csapjon fel iigyvednek, azomert lâtod. .. kat legalâbb ejjel nem hâborgatjâk. V â r n a i . (Kozbeszol.) Lâtni ugyan nem lâtom, hanem megengedsz, beteg O l g a . (Nevetve.) Oh te iigyetlen, utân kell lâtnom. hât azt hiszed, hogy az olyan konnyen O l g a . Meg ki sem hallgatod az megy. embert; most mâr komblyan haragszom L i z e t t . En bizony nem tudom, — csunya vagy. hogy konnyen megy-e? hanem, hogy ez V â r n a i. Annâl szebb vagy te ede- most igy rosszul megy, az mâr szent sem. igaz.
O l g a . Hiâba hizelkedel, megis haO l g a . Lâtod Lizett, te segithetnel ragszom, ezen leginkâbb. L i z e t t . Segitenek en szivesen, V â r n a i . Pedig mint orvos mondhatom, hogy a harag ârt a szep asszo- csak tudnâm hogyan. nyok egeszsegenek. De ne fecsegjiik el O l g a . Ha eszaka keresik az uraaz idot, mert beteget nem szabad vâra- mat, mond meg, hogy nincs ittkon. koztatni. L i z e t t . De ettol nem gyogyulna meg a beteg es mas nap is elhinâk a O l g a . Haragszom.
136 nagysâgos urat s akkor
râjonne
a
ha- itt kenyelmes karosszekben is tiirelmet-
zugsâgra.
lenkedem, 6 pedig szegeny f u t . . . fârad
01 g a. Persze . . . persze.. . Igazad . . . sziintelenul dolgozik . . . s voltakepvan. Nem lehet ezen bizony segiteni; ha pen csak miattam, hogy minden kivâncsak (nevetve) az emberek nem vâltoznak sâgomat teljesithesse. Es meg es ejszakâra nem lesznek L i z e 11. Vagy legalâbb az ember ejjel âlmos,
mert
betegek. en
es
megis
mi
mindig
panaszkodom . . .
lenne csunyasâg bizony ez tollem,
ne igy
durezâskodom
de igazân,
is de igazân, egeszen komolyan mondom,
konyebben elviselhetnenk ezt a sok ejsza- megvâltoztatom magam.. . kâzâst.
(Kiviilrol
czigânyzene hallsziJc,
Olga
01 g a. Âlmos vagy Lizett ? Lâtod egy nehâny pillanatig a zenire figyel.) en mâr nem vagyok; hisz joformân megvirradt. Oltsd is el azt a
gyertyât,
Zenelnek. . . Bizonyosan valami Don
mi- Juan zeneszoval akarja felebreszteni ideâl-
nek eg itt hiâba.
jât. De vajjon
ki
es
vajjon
kit?
Ah!
L i z e t t . (Asit egyet s a meg min- mit torodom vele. — Emlekszem, mikor Albertem udvarolt nekem . . . oh o ege dig kezeben levo gyertyât eloltja.) 01 g a. N e m is erdemes ujbol lefe- szen mas volt, mint a tobbi fiatal em
kiidni. Menj ki csak a konyhâra es me- berek; nem bizta o czigânyokra szerellegitsetek meg a kâvet, mert mire fer- mi vallomâsât, elmondta o maga, de szi-
vesebben hallgattam, mint a vilâg min
jem hazajon, reggeliziink.
L i z e t t . Igenis! (Felre.) Lassan fog den zenejet.
az a kâve melegedni, mert en isten ugyse
5-ik jelenet.
alszom meg egyet. (El.)
Elobbi, Terez.
4-ik jelenet.
T e r e z . (OltdzSJce egy fiatal leăny
Olga.
reggeli pongyolâjdnak
01 g a. (Egy karszekbe illve.) Be ne- răban az affektâlt
majmolâsa.
Modo-
naivitâs părosul
egy
hezen telnek a perczek. . . Albert bizony agg szuz sentimentalismussâval. Az ablakmeggondolhatnâ, hogy nem valami kel- hoz megy s a filggony mellol âvatosan kilemes egyediil, vagy legfeljebb egy osto- kinez es olykor a zene iitemei szerint egyenba
szobaleâny târsasâgâban vârakozni. — geti magât.) ,Vajjon ki
6,
s
merre
van
Bosszanto... Nem is tudom, hol kesik hazâja' ki engem edes zene btfbâjos hangoly sokâig, hisz eddig mâr itthon lehet- jai mellett akar kiragadni az âlmok tiinn e ; nincsen olyan messze az
a
Szent- derreges birodalmâbol a valo eletre, mely
Alajos-ter, csak itt van . . . azaz hogy . . a mai prozai iizervilâgban jaj bizony
az
nagyon
messze
v a n . . . kent ritka onzetlen
feher
hollo-
szerelemmel moso-
szegeny Albert, hogy elfâradhatott odâig lyog felem. es vissza .. . es
en meg azt mondtam O l g a . (Felre.) Mit beszel ez itt oszneki, hogy sisssen; most bizonyosan ugy sze-vissza. (Terezhez.) Nem ertem edes fog szaladni, hogy meg beteg lesz.. . Az Terez, mit mondtâl. igaz, hogy gondatlan, — sot meg ennel
T e r e z . Te is itt Olga neni! Lâsd is tobb — hâlâtlan asszony vagyok; en ez valoban szep tolled, hogy be sem vâr-
137 va a hajnal
pirkadâsât,
elszakitâd
ma-
T e r e z . En nem gyerekeskedem.
gad a csndes nyughelyrol, hovâ az edes Ez fellâzadt szivemnek hangja, mely megâlom âltal valâl csak azert, kebelbol
lelânczolva,
hogy
s
osztozkodhass
fakado joindulatu
csupân sokalta mâr a rabsâgot rokoni vâgyik . . De
es
szabadsâgra
persze te mindig
utom-
erzelemmel ba âllsz. Hanem most hiâbavalo lesz min-
zsenge szivem ârtatlan oromeben, mely den zsamokoskodâsod, mert — (diihdsen oromre gerjedt,
mivel
bârna muveszek az ablakhoz megy, hogy azt kinyissa.)
hegediiszoban zsongjâk felem egyik imâdom szerelmi vallomâsât. 01 g a.
(Rosszul paldstolt gunynyal.)
Ugyan hadd el edes Terez ezt a szep beszeMet; tudod, hogy en sokkal koznapiasabb lelek vagyok, minthogy megertsem azt. T e r e z . I g a z ! Elfelejtem mindig Jelked szegenyseget,
mely
fold porâhoz
kotve, keptelen kiserni koltoi szivem csapongo szârnyalâsât. Sajnâllak kedves nenem.
O l g a . Az akarsz tenni.
hogy en is megerthessem, s mond meg, hogy voltakeppen minek
is
oriilsz
oly
nagyon ?
mit
hogy
meghallgatta-
tasra talâlt vallomâsa. Olga.
(Filrevonja az ablaktol.) Sze-
rencsetlen, ha te bolond vagy, arrol nem tehetek, de engem ne kompromittâlj. T e r e z . M i t ? e n bolond vagyok? Ha a leâny szive szerelemre dobban, az bolondsâg! oh en
szerencsetlen. . . (Egy
karoşszekbe veţi magât sirâst eroltetve)
01 g a. Fogadd koszonetem reszveszavaidat,
szerelmere
T e r e z . Kinyitom az ablakot, hadd lâssa meg imâdom,
6-ik jelenet.
tedert, de hogy meg nagyobb hâlârakotelezz, magyarâzd meg szep
isten
Elobbiek, Lizett. Li z e 11. (Egy nagy bokretăval jon.) Nagysâgos asszony, azaz ur, ki olyan szepen muzsikâltatott, ezt a szep
bokretât
nyomta a kezembe s azt mondta,
hogy T e r e z . Hât teged nem hevit bol- adjam ât onagysâgânak. dogsâgra az a tudat, hogy engem, kis O l g a . Micsoda? Hisz ez szemtehugodat hajnali-zenevel tisztelnek meg. lenseg! O l g a . De edes Istenem, honnan
T e r e z . Bukettot nekem ? (Kikap-
gondolod azt, hogy neked zenelnek. Sok ja Lizett kezeibol.) Mond meg ismeretlen lakoja van ennek a hâznak, ki tudja, me- lovagomnak, hogy hâlâs s z i w e l fogadom. lyiknek szol az.
O l g a . (Megvetoleg lenezi Terezt es T e r e z . Csak nem akarod ezt is elveszi tole a bokretât.) Ostoba! Legalâbb elvitatni tollem. . . No persze a szegeny ne folytatnâd helytelen magadviseletedet ârva
gyermek
szivenek
dobognia
sem a cseled elott. (Lizetthez.) Te pedig ne szabad, s ârtatlan szive dobogâsâra meg mereszelj mâskor ismeretlentol a szâmomsem hallgathatja a vâlaszt, mely most ra valamit elfogadni. edes zene gyanânt a hajnali szello szârnyain reptil felem. O l g a . (Kdzbeszol.) De gyerekeskedj!
L i z e t t . Hât kerem szepen... (Văllat von.)
ugyan
ne
Olga.
Hallgass ! (Mergesm kinyitja
az ablakot s kidobja a virâgokat.)
138 T e r e z . Jaj! a bokretâm .. . szet- Hât adtam en csak egy
csepp
okot
is
romboltad boldogsâgomat.. . (Az ablakhoz arra, hogy velem igy merjenek bânni. . akar futni,
Olga visszatartoztatja,
Ter4z es ilyenkor nines itthon A l b e r t . . . azaz
Olga văttain keresztiil az ăblakfeU kiâH) megis jobb igy; Dram! N e m en dobtam ki
ki
tudja,
hogy
ossze-
a virâgokat vesztek volna ; meg pârbaj lett volna be-
. . . en meghallgattam az 6n vallomâsait, lole, ettol pedig orizzen meg az eg. (Eszen elfogadtam az
6n
virâgait. .. Lizett, revesz a foldon egy levilkit, mi a bokre-
fuss le, mond meg annak az urnak, hogy tăbol esett ki.) Hât ez itt mifele level ? (Felveszi.) Csak nem a bukettbol hullott
veletlenseg volt.
O l g a . Ugyan hallgass mâr. Lizett ki. (Olvassa, folyton nagyobbodo izgatottsăggal.) „Nagysâd ! Az orvos urat ezelott egy tapodtat sem megysz! egy nehâny perczel beteghez hivtâk; a L i z e t t . (Felre.) Ha tudtam volna, beteg itt âll ablaka alatt s csak 6n gyohogy annyi bajt csinâlnak ezek a vira gyithatja meg. E kis turpissâgot csakis gok, inkâbb megtartottam volna oket. azert kovettem el, hogy felszabaditsam, T e r e z . Vege . . . vege mindennek habar keves idore is, az orvos ur Argus. . . oh en szerencsetlen; imâdom meg azt szemei elol es igy alkalmam lehessen zafogja hinni, hogy visszautasitottam s ketrartalanul tiszteletemet tehetni. Ha kosegbeeseseben meg a Dunâba oii magât. nyorgesem meghallgattatâsra talâl, ke(Olgâhoz.) Gyilkos! a lelkeden fog szârem ugy adni tudtomra, hogy e buketradni minden csepp vere . . . oh en boltot dobja ki az ablakon, hogy majd szedogtalan . . . nem . . . ezt tovâbb ki nem melyesen adhassam ât, mint mely hodoâllom, meg ma, ebben a szent perczben latom csekely zâlogât. Az ne nyugtala itt hagyom ezt az âtkozott hâzat. (El.) nitsa, hogy ily szokatlan idoben teszem lâtogatâsomat, hisz egy orvos lakâsân a
7-ik jelenet.
nap bârmely
O l g a . Szerencsetlen teremtes! Ha nem volna olyan nevetseges, bizony Isten sajnâlni is tudnâm. (Lizetthez.) Mire vârsz meg? Takarodj; ha majd Lizett.
Igenis!
(Felre.)
kezdodik ez a mai nap. (El.) 8-ik jelenet.
Olga.
valo
megjelene-
sem sem tesz feltiinest. Hodolo tisztelet-
Olga, Lizett.
gem lesz reâd, hivlak.
szakâban
sziikse-
tel egy ismeretlen imâdoja." —
Hiszen
ez rettenetes . . . ez a szemtelen most a level ertelmeben azt
fogja
hinni,
hogy
elfogadtam szerelmî ajânlatât. .. Hogy is tudtam kidobni azokat a virâgokat; tep-
tem volna inkâbb s z e t . . . vagy hagytam Rosszul volna, hogy Terez vigye el, ugyis magâenak vallotta azokat az ostoba burjânokat kiildojevel e g y i i t t . . . Szivesen
ât-
engednem neki ezt a tolakodo lovagot, csak
lehetne.
(Hirtelen
megâll,
mintha
O l g a . Egeszen felizgatott ez a vcdami eszebe jutna) De hât miert ne le szemtelen tolakodâs . . . bizony Isten resz- hetne ; tegyiink ugy, mintha az egeszrol ketek bele. . . Meg fel merte tenni rolam, nem tudnânk semmit s hâritsuk az egeszet Terezre. .. hogy en elfogadom ostoba virâgait. . .
139 9-ik jelenet.
Olga, Lizett.
O l g a . Edes Terez, egy felvilâgositâssal tartozom neked; az elobb. ..
T e r e z . N e szolj! o h hallgass! L i z e 11. (Tartâzkodva szol.) Bocsânatot kerek nagysâgos asszonyom .. . azt Hiâba tartoztatsz. Szândekom szilârd. En tâvozom. sem tudom, szoljak-e vagy ne. Olga.
O l g a . Mâr micsoda iigyetlen be-
De
edesem, mondom, az
elobb tevedtem.. .
szed ez.
Terez.
L i z e t t . Hât igen, az az ur, ki az elobb azt a zflrzavart
csinâlta. ..
Hiâba
Ne
mentegeted
szolj! magad.
oh
hallgass!
Szândekom
O l g a . N o s ? Mit akarsz mondani szilârd. En tâvozom. O l g a . De ugyan hallgass mâr ki. arrol az urrol? L i z e t t . Itt van kerem az eloszo- Az elobb tevedtem; a zene is, a buket
eroszakoskodik, is neked volt adva. T e r e z . (Siro hangon.) I g e n ! . . . hogy jelentsera be . . . eleget mondtam, nekem volt adva . . . de mit erek most hogy a nagysâgos asszony nem fogadja mâr vele . . . te elijesztetted imâdomat el, de nem akar tâgitani. bâban es
mindenkepen
O l g a . Vezesd be a kis szalonba. L i z e t t . (Csudâlkozva.) A kis sza-
. . . megolted j o v o boldogsâgomat. . .
O l g a . Mindent helyrehoztam . . .
lanba ? (Felre) Ezert ugyan kâr volt olyan a buketbol egy kis level hullott k i ; az elobb kaptam meg. Olvasd. nagyon erenyeskedni. T e r e z . (Hirtelen a level utân hap, O l g a . De ne szolj neki egy szot sem arrol, mi itt az elobb tortent. L i z e t t . Igenis. (FMre.) Most bizonyosan vissza fogja kerni a kidobott virâgokat. (El.)
mikdzben az egyik tâskât elejti. Izgatottan olvassa a levelet, mig vegre orommel fel-
kiălt.) Hiszen e szerint mindjârt itt lesz! . . O l g a . Sot mâr itt is van. Terez.
(Fokozott
orommel.)
Itt!
10-ik jelenet.
Hol ?! Merre ? ! (A levelet
megcsokolja s
Olga.
mindket kezevel a szivehez
nyomja,
mi
O l g a . Most vegezziink hamar T e - kdzben a mâsik tâskât is elejti.) O l g a . I t t van a kis salonban, birezzel; nagy bunbânolag elmondom ne ki, hogy az elobb tevedtem . . . kepzelem, zonyâra turelmetleniil vâr reâd . . . hogy mikent fog orvendeni szegeny; csakhogy is hivjâk (a levelet kiveszi kezibol es ol boldogsâgât, felek, hamar fogja gyâsz ko- vassa) „egy ismeretlen imâdod". Mond vetni, de ez nem lesz mâr az en hibâm. meg neki, hogy — a levelet en adtam Eppen kapora jon. Il-ik jeienet.
Olga, Terez.
ât neked s
megengedtem e talâlkozâst.
Hanem most menj. T e r e z . Megyek — megyek — mert
hogy azokat, kiknek T e r e z . (Uti ruhâban, kezi tdstuk- sziveben a szerelem hajnala dereng, kekal) Vege . . . mindennek vege van . . . gyetlenseg sokâig vârakoztatni. Te pedig itt hagyom ez ismeros falakat, itt liagyom edes Olga, bocsâss meg hâlâtlansâgomert. orokre s kimegyek a nagy vilâgba.
tudom magamrol,
hogy itt akartalak
hagyni. .. nem,
so-
140 a s eszeâgâban sem volt, hogy engem hia no vasson, 6 pedig megtudta, hogy orvos sorsa, hogy koveti ferjet. De isten veled, vagyok, pedig az isten tudja mi mindennek nem gondolt, csak annak nem. engem hi a szerelem. (El.) O l g a . (Nevetve) No edes Alber12-ik jelenet. tem, ez ugyan kedves mulatsâg lehetett. V â r n a i . Nevess csak egesz nyuOlga. godtan, hisz eleinte en is azt tettem . . . O l g a . (Nevetve nez Terez utân) de most mâr boszankodom s ki is kell „A lâny sorsa, hogy ferjhez menjen; a no sorsa, hogy koveti ferjet". Szegeny hogy toltsem boszusâgomat azon az osteremtes; nehezen hiszcm, hogy egyha- toba Lizetten.
h a ! . . azaz (affektâlt
szemermesseggel)
lâny sorsa, hogy ferjhez
menjen;
O l g a . Lizett nem oka semminek. marjâba akadj valakire, kit kflvetned a Kiilonben is kerlek, hadd el ne szidd sors parancsol. Fâjni fog a leczke, de ossze, m e r t . . . ârtani nem fog. V â r n a i . Na csak ne mentegesd. 13-ik jelenet. O l g a . Nem akarom en mentegetOlga, Vârnai. ni, hanem nem szeretnem, hogy felingeV â r n a i . (Kissi ingeriilteti.) Lizett! reld magad, mert hât (hizelkedve) nekem is volna valami nagyon, de nagyon fonHol van az az ostoba leâny? O l g a . Elfâradtâl nagyon edes Albert. tos mondani valom. V â r n a i . (Csoddlkozva) Neked ? ! V â r n a i . Dehogy fâradtam, hanem O l g a . (Ferjet nyâjasan leiiltetl) boszankodom. (Olga segitsegevel levetifelHallod kicsikem, a mig te tâvol voltâl, oltojet) egyik ismeretlen imâdom serenâddal tiszO l g a . Boszankodol es miert? V â r n a i . Elmegyek nagy sietve, hovâ az az ostoba leâny mondta, Szt.Alajos-ter 37. sz. I I . emelet 17-ik ajto. Megmâszom a ket emeletet, benyitok a 17-ik ajtân . . . ott horkol, mint egy lokomotiv az en . betegem. Megtapogatom a pulsussât, konstatâlom, hogy eleg nagy foku lâza van; ekkor kinyitja a szemeit, meglât engem s felugrik, en persze viszszanyomom az âgyba, s mondom neki nyujtsa ki a nyelvet. . . nem lehetett v e le birni, kiugrik az âgybol, ossze-vissza kiabâl mindenfelet, felorditja a hâzat; egy szoval tisztesseges botrâny volt, mig vegre râjottiink erre a nevetseges ostoba tevedesre, hogy az en emberemnek egyâtalâban semmi kedve betegnek lenni, nincs is lâza, hanem reszeg a gazember
telt meg. V â r n a i . (Gunyosan) Ismeretlen imâdo . . . serenâd . . . hât ez az a fontos mondanivalo. O l g a . Terez azt gondolta, hogy neki szol es ki akarta nyitni az ablakot. V â r n a i . (Hirtelen mergesen.) Mâr mitele iigyetlenseg. O l g a . Kepzelheted, hogy nem engedtem meg. Vârnai.
(Hidegen)
Csuda.
O l g a . (Kedvetleniil) Be rosz kedve van ma az orvos urnak. V â r n a i . Bocsâss meg. Az az ostoba Sz.-Alajos-ter 37. sz. az oka. O l g a . (Ismet nyâjasan is hizelkedve) De meg nem mondtam el mindent, Bukettot is kaptam.
141 V â r n a i . Azt is az ismeretlen imâdotol?
O l g a . Legfeljebb velem egyutt nevetsz egyet a felsiilt Don Juânon.
01 ga. Igen. Terez azt hitte, hogy ilyen leha neki szol s el akarta fogadni.
emberek
nem
hogy az ember komoly
Az
meltok
szâmba
arra,
vegye;
(Vârnai mergesen szolni akar, Olga ki kell kaczagni oket. Hanem en jo va szâjâra teszi a Jcezet)
gyok es megprobâltam ki is
gyogyitani
O l g a . Ne szolj! . . hanem en ki- ezt a bolond szerelmest egy mâsik bodobtam az ahlakon. Vârnai.
lond szerelmessel: Terezzel.
{Olga
hezeit megcsâkolva)
Koszonom! Olga.
Most
halld
(Pajzânnl ferje fillebe
szerelmessel
a
folytatâsât.
O l g a . En nem tudom, hogy mite le cura, hanem azt hiszem, hasznâlni fog.
V â r n a i . Nem hallom.
A mi D o n Juânunknak, lâtva hogy fel
kaptam . . . nana
ne
ijedj
a
vere
meg . . . . . . aztân majd, ha kidadog valami mentferjem- seget es szokesre veszi a dolgot, ez mâr
hogy
nek, (mosolyoyva, nyomatekkal) adjam ât.
levelet siilt, majd csak lehiil egy kisse
Szerelmes
csakis azert fogadtam el,
uramnak a Terez minden perczben megujulo sze-
(Olga az egyik asztalrol elhoz- relmeskedesere lesz valosâgos zuhany.
za s âtadja a levelet) V â r n a i . Edes mindenem.
V â r n a i . (Nevetve)
Zuhany?
Lâ-
(Kezet tod ez mâr vizkura.
csokol; magăban oltassa a leveletfokozo-
O l g a . (Nevetve) Meglehet.
do izgatottsâggal, mialatt Olga fiyyelmesen
Szerelmest
sur/va.)
O l g a . (Suyva) is
Vârnai.
. . . hisz ez valosâgos homeopaticus kura.
14-ik jelenet.
nezi)
Elobbiek, Terez.
V â r n a i . (Diihosen.) Hisz e szerint mindjârt itt lesz ?
(Terez
O l g a . Mâr itt is van.
sirva
szonilkiil
dtmegy a szi-
nen, az iment elejtett ket kezitdskât mer-
V â r n a i . Itt ? A nyomorult! Hol ? gesen felkapja s becsapja maga utân O l g a . A kis szalonban — Terezzel. ajtot.) V â r n a i . (Csudâlkozva.) Terezzel ?
V â r n a i . Hasznâlt a cura!
O l g a . Râfogtam az egeszetTerez-
O l g a . Ugy lâtszik.
re. Tereznek megmondtam, hogy mondja
az
V â r n a i . Hisz te valosâgos doktor
meg neki, hogy en kiildtem hozâ, olvas- vagy. tam is a levelet s megengedtem e lâlkozâst.
ta-
O l g a . Csakhogy honorarium nelkiil. Vârnai.
Hisz
ha
csak
V â r n a i . (Nevetve) Hisz akkor ne megadom en. (Meycsokoljâk egymăst) kem ebben mâr semmi dolgom sincs. A fiiggony legordiil.
ez
kell,
es meyolelik
GERO LINA. I'' zv tartjâk, hogy egy jo hirlapironak inindenrol kell tudni irni; nos fjfc^ hât en nagyon rosz hirlapiro lehei tek, mert nagyon is meg vagyok akadva Gerb Lina k. a., a mi kis naivânk, eletrajzânak megirâsâval. Hisz eddigi elete ugyszolvân nem sokban kiilonbozik egy gyermek eletetol, ki mâst nem tesz, mint sir, nevet es jâtszik; a kiilbnbseg legfeljebb csak annyi, hogy Gero Lina nagyon sokszor akkor is sir, mikor j â t s z i k . Bocsânat e gyenge szojâtekert, de helyrehozzuk — egy meg gyengebbel. A kozonseg elott legelso felleptet c s 6 k k a 1 kezdte, s legutobbi kivâlobb sikeret c s 6 k k a 1 vegezte. Ne tessek felreerteni Csakis annyit akarunk mondani, hogy els6' fellepte Nagyvâradon tortent, Doczi „Cs6k"-jâban szemelyesitve Marittât. Ez alkalommal a nagyvâradi „ S z a b a d s â g " szinireferense azt hozta fel jâtekâra megrovâskepen, hogy igen sokat veszi igenybe a naivâk megszokott chablonszerii gesztusât. t. i. hogy tapsol kezeivel. Gerb Lina hallgatott a figyelmeztet6' szora, nemsokâra leszokott errol, nem is volt râ tbbbe sziikseg, tapsolt helyette eleget a kozonseg, s teszi ezt folytonosan meg most is. Eleinte csak a buzdito, lelkesit6', — de most mâr a teljes muveszi siker megerdemlett tapsai hangzanak feleje. Az 6 muveszi pâlyâjân csak rozsâk termettek — tovisek nelkiil. Ki nem maga nyul a rozsa utân, hanem megvârja, hogy mint a kivivott erdem elismereset mâsok nyujtsâk feleje, annak nem jutnak a tbvisekbol. 6 megvârta, hisz ugy se kellett sovârnia râ. Hanem azert, ha pâlyâjân tovisek 1
nem is, g b r o n g y b k voltak, de ezek elhâritâsâra csak tanulni kellett, s ez pedig reâ nezve brom volt. Az 6' ambiczioja nem arra vâgyik, hogy koszorut dobjanak feleje; sot a tapsot se veszi mindig k e s z p e n z gyanânt; 6' sziveben leginkâbb akkor kaczag, midon szinpadi kbnyei a nezok szemeibol igaz kbnyeket fakasztanak. A nezok szemeibo'l kicsalt kony, ajkaikra varâzsolt mosoly az 6 jâtekânak igaz kritikâja; e kritikâbol olvassa o le, hogy joi jâtszott-e ? No de terjiink ât mâr a mâsodik csokra, a mit legutobbi kivâlo sikerevel hoztunk kapcsolatba. Ez a mâsodik csok nem mâs, mint a negyedik „ T e " , illetoleg a n eg y e d i k c s o k ; ennek egesz tortenete van, mit Kolozsvârtt mindenki ismer. Mikor Jokai Mor Kolozsvârra jbtt, hogy nâlunk is lâssa meg az „Arany Emberi", nem gondolta, hogy milyen gyonyoriiseg vâr itt reâ. Itt talâlkozott az i g az i Noemivel; râismert rbgtbn s le is ment, hogy lidvozolje a kedves ismerost. De nem akarta magât azonnal elârulni. — Edes gyermekem, Noemit mâshol jobban jâtszodtâk. — Igazân ? pityeregte Gerb Lina es sirâsra fanyarodott a szâja. Hanem ez bizony Jokait nem inditotta meg, az 6' szâja csokra csucsorodott s aztân mosolyogva folytatta: „Mert mâshol a negyedik „Te" engem illetett". Aztân neki is jutott a negyedik „ T e " egy csok alakjâban, s e csok csattanâsât hallotta az egesz kozonseg, egyik bizonysâgâul annak, hogy a mi kis naivânk meltân megerdemli azt a szeretetet, mivel a kolozsvâri kozonseg elhahnozza.
HÂROM KOZUL A LEGBOLDOGABB. i.
CrY tetszik nem joi lâttad, Gabriella? : Ezota visszajott volna! — Bizonyosan tudom, hogy 6 volt. Vârjunk meg egy kisse Magas, karcsu alak volt a kerdezo, telt, szobrâszati termettel, s a mint kivâncsian elorehajolva kinezett az ablakon, a nap sugarai epen râestek tomott, aranyszinii hajâra, mely gondoron hullott le egeszen szemoldokeig. Finom feher arezân es cseresnyepiros ajkain valami szilârd, parancsolo kifejezes van, mint azen, ki szokva van hozzâ, hogy minden akarata teljesuljon. Kezet erny6' gyanânt tartotta szemei ele, s vârakozâsteljesen nezett vegig az e perczben egeszen iires utczân. A mâsik leâny termetre ep oly magas, de sokkal sovânyabb. Gesztenyebarna haja simân ki van fesulve homlokârol, szemei aprok es fenytelenek. Arcza elegge csinos, de a mâsik ragyogo szepsege mellett egeszen elenyeszik. Mozdulatai szogletesek, felenkek. Lâtszik, hogy nincs benne semmi onâllosâg, hanem olyan, mint a repkeny, melynek tâmaszra van sziiksege, hogy megelhessen. — Tegnap hâromszor ment erre, Iren — meg azutân, hogy teged mama kihivott. — Es nezett fel? — Ugy •— egy kisse. De persze nem lâtott senkit, mert elrejtoztem a fuggony moge. Megis kiilonos igazân! . . Hârom nap ota .. . Vajjon ki lehet, es miert jâr anynyit erre? . . . — Miert? — ismetle Iren magâban es mosolygott. 0 szep volt, tudta azt joi es hozzâ volt szokva a ferfiak hodolatâhoz.
— C s i t t . . . most jon, most jon . .. kiâltott e perczben Gabriella ; s a ket leâny gyorsan leiilt az ablak melle, himzesoket kezokbe vettek, s csak ugy lopva felszemmel tekintettek az erdekes ferfire, ki lassii leptekkel haladt el az ablak alatt, hosszan, melyen feledve szemeit Iren bâjos arezân. — Mino szepseg! •— gondola magâban — es hogy ismerkedhetnek meg vele?.. Iren eszrevette az egeto pillantâst s nem tudott elrejteni egy elegedett mosolyt. Nem volt kaczerabb, mint minden mâs leâny, ki tudja magârol, hogy szep, s hiusâgânak hizelgett es joi esett e nema hodolat. Gabriella felugrott, s meggondolatlanul hajolt ki az ablakon. — Az Istenert! mit csinâlsz ? Csak nem nezel utâna ? — kiâltott Iren s visszahuzta a szekre noveret, ki egeszen elpirulva s zavartan iilt le. — Lâtod Iren . . . en igazân nem tudom, nem akartam ! . . De lâtod ugy-e, niilyen szep ember? — Azert meg sem illik utâna nezni. Mit fog gondolni, ha meglâtott ? Menjiink is ki a mâsik szobâba. Gabriella vonakodva âllt fol, de lâtva, hogy Iren nyugodtan szedi Ossze munkâjât s kifele indul, nem akart egyedul bent maradni. — Tulajdonkepen neked igazad van, Iren — szolt kimenet — Nem is illenek az ablaknâl maradni, de megis szeretnem lâtni, vajjon visszajon-e? — Ugyan hagyd el. Nem erdemes rola meg csak beszelni sem. Az idegen meg nehânyszor alâ s fel setâlt a hâz elo'tt, de miutân csak nem je-
144 szerre csak az a bizonyos idegen ferii halad el a kapu elo'tt, s udvariasan koszon Dorânak, ki legnyâjasabb mosolyât eloveve, viszonozza iidvozletet. Gabriella a meglepe— Nagyszeriien fogunk mulatni, meg- testfîl pillanatig szolani sem tud. — Osmered ? — kerde vegre, visszalâssâtok! Edes neni, ugyebâr elengedi a leânyokat? . . Tudjâtok, soha olyan boldog szii- tartva Dorât, ki mâr tâvozni akart. •—• Hogyne, Kâlmânnak jo barâtja. letesnapom nem volt, mint a holnaputâni lesz! Csak ne esnek az es6'!.. Emlekeztek, Egyiitt vegeztek a jogot Pesten. Valami doaz iskolâban is az volt mindig a vâgyam, logban jott le ide pâr napra. Tegnap delmiota a nagy kertet megvettiik, bâr csak elâ'tt lâtogatâst is tett nâlunk. — Hogy hivjâk? en is rendezhetnek egy olyan nagyszerii — Meri Gusztâvnak. Bemutatom majd kerti mulatsâgot, milyenekrol annyiszor olvastam a regenyekben ? De a papa soha vasârnap. O is ott lesz. Meglâtod majd misem engedte ! Azonban most vegre megis lyen iigyes ember! beleegyezett! Viktor es Milike mâr tegnap — Oh, hiszen az lâtszik is rajta. ota keszitik szines papirosbol a lampiono•— Micsoda? Mâr eszrevetted? No, kat, s kiilonosen Milike nagyon iigyesen. no Gabriella, ez gyanus, nagyon gyanus! Minden ut ki lesz vilâgitva. Es a tâncz- Es ni, hogy elpirultâl! hely is mâr keszen van! — De ugyan Dora, kerlek — szol — Es sokan lesznek, Dora? Kiket Gabriella, most mâr csakugyan zavarba jove. D6ra nevetve fenyegeti meg ujjâval s hivtâl meg? - Mind a barâtneimat. A fiatalem- vigan tâvozik. A ket leâny a legnagyobb izgatottbereket Kâlmân bâtyâm hivja. Lesziink kosâgban vârta a vasârnapot. Csondes, egyriilbelol otvenen. A mama aggodalmasan csovâlja fejet. hangu eletokben egesz esemenyt kepezett •— De edeseim, en igazân nem is tu- egy mulatsâg, s kiilonosen az a koriilmeny, dom, hogy is menjetek ti olyan nagy târ- hogy az idegen is ott lesz, csak novelte a vârva-vârt napnak erdeket. sasâgba ? Mivel ruhâtok sincs! Gabriella, ki rendesen nem szokott A ket leâny a legnagyobb megutkooltozkodesere annyi idot es figyelmet forzessel tekint egymâsra. — De mama, a rozsaszin ruhânkat ditani, mint Iren, most epen egy âllo orâig talan meglehetne igazitani ? — szol Iren, siitogette hajât a tukor elo'tt. — Mert tudod Iren — mondâ mintmig Gabriella nema ijedtseggel futja ât kepegy igazolva magât — en lâttam joi, hogy zeleteben szereny ruhatârok keszletet. — Oh edes neni, nem kell semmi akkor reâm nezett, âmbâr Dârânak koszont. nagy toilette. Csak egesz hâziasan. Szo sincs Szeretnem, ha csinosan meg tudnek fesiilrola, Iren es Gabriella el fognak jonni, hi- kodni ma. Segithetnel is nekem, Iren!. . . szen nâlok nelkiil nem lenne teljes a mu- De kerlek, ne nevess k i . .. Dorânak is, es kiilonosen neked, annyi udvarlotok van, es latsâg. — Engedj el edes mama — esengnek nekem egy sincs, mert ti igazân annyival a leânyok, s vegre is a mama mosolyogva szebbek vagytok mint en, hogy igazân csoda, ha egyszer rajtam is megakad valakiegyezik bele. — Meg sok fele kell elmennem — nek a szeme. De kerlek ne nevess hât. szol Dora s bucsuzodni kezd. Iren meg se •—• Milyen gyermekes vagy — mondâ vârja, hogy kimenjen az ajton, hanem gyor- Iren nevetve. san elszalad a rozsaszin ruhâkat elâ'szedni, III. hogy alapos vizsgâlat alâ vegyek oket. — Dora kiasszony kiilonos kegyencze a Gabriella kikiseri Dorât a kapuig, s epen sorsnak. Azon nevezetes nap oly deralt, veharmadszor bucsuzodnak mâr el, mido'n egy- rofenyes volt az ido, mintha ezâltal is csak
lent meg neki az ablaknâl, tovâbb ment, magâval vive ket fekete szem csillag-ragyogâsât. II.
145 az akart volna bebizonyulni, hogy igy telt el eddigi elete is mosolygo napfenyben s igy fog telni ezutân is, A csinosan feldiszitett, nagy kiterjedesu kertben vigan setâlgatnak a vendegek, hangosan dicserve az iigyes hâzi kisasszonyt, ki egeszen elemeben erzi magât. Gabriella igen izgatott, s ide-oda tekintget. Mind egyutt vannak mâr, csupân Meri Gusztâv hiânyzik meg. — Nem fog eljonni mâr, ugy-e ? — sugja egy tânczsziinet kozben Gabriella Dorânak. Kicsoda, edesem? — 5, tudod, a kirol beszeltel a tegnapelott. Gondolom Meri Gusztâvnak hivjâk. — Ah, ah ! No ne busulj, eljon. Csak kesobben, mert dolga van. — No bizony, hiszen nem busulok! En nem vârom! Csak ugy kerdeztem, mert tortenetesen eszembe jutott. Iren egeszen megfeledkezett rola, hogy Meri nincs itt. Annyira koriil volt rajongva a fiatal emberektol, hogy ideje sem maradt eszrevenni, valaki hiânyât. Gabriella hozzâ volt mâr szokva, hogy mindeniitt Iren legyen az els6', s szepsegenel es kedvessegenel fogva minden târsasâgnak kozpontjât kepezze, mig 6' csaknem egeszen el lett hanyagolva. De eszebe nem jutott ezert valakire neheztelni. Teljesen rendjen valo dolognak talâlta, s cseppet sem volt emiatt soha elkeseredve; ellenkezoleg, rendesen igen joi mulatott a leânyokkal, kik termeszetesen jobban szerettek 6't, mint Irent, ki minden udvarlojukat elhoditotta. Alkonyodni kezdett mâr, s alombos fâk kozott lassankent szâllt alâ az esti ârny. Dora elindult, hogy a lâmpâk es fâklyâk meggyujtâsât elrendelje, s Gabriella melleje csatlakozott. Tiz lepest sem tettek, s egy fordulonâl elottok âllt Meri Gusztâv. — Bocsânat — szol, iidvozolve a leânyokat. — Igazân, mâr nem is illik, hogy ily kesSn jovok!
nak. Meri nehâny szoval târsalgâst igyekszik kezdeni, de szegeny Gabriella oly zavart es elfogult lett, meg inkâbb mint rendesen, hogy szâlani nem tudott. Csak nemân nezegette a piros geraniumokat az ut melletti virâgâgyâsokban, s szilânkkâ tepegetett egy orgona levelet, mi kezeibe akadt. — Miert is nem vagyok oly iigyes mint Iren! — kesereg magâban, s nem tud mit szolani. Vegre Dora visszater, s kimenti oket a kellemetlen helyzetbol. Meri Gusztâv igen iigyes ember volt, azt mindenkinek el kellett osmernie. Szereny, de a mellett udvarias es elSzekeny modora, sokoldalu miiveltsege es szelleme, kedvenczeve tettek no'knek es ferfiaknak egyarânt. Minden târsasâgban, a hol megjelent, a kozpontot kepezte, s lehetetlen volt meg nem kedvelni 6't. , Dora bemutatta 6't Irennek is, de ez anynyira el volt foglalva egy fiatal hadnagygyal, hogy joformân râ sem nezett. Meri kedvetleniil fordult el; Gabriellâhoz ment, egy negyest kert t6'le, s egesz este vele foglalkozott. Csak neha tekintett Irenre, ki rozsaszin ruhâjâban, kipirult arczâval s tiindoklo' szemeivel oly szep volt, mint egy virâg. Egyszerre egy pillanatra talâlkoztak szemeik. Gusztâv epen Gabriellâval tânczolt, elvetette a lepest, Iren pedig, hogy, hogy nem, elpirult: de aztân pajkosan mosolygott, s valamit gondolt magâban. — Menjiink setâlni, — inditvânyozta egy tâncz-sziinet kozben, s a târsasâg nagyobb resze nemsokâra fel s alâ setâlt a kert porondos utain. Gyonyorii egy ej volt. Az enyhe levego' tele illatârral. A surii lombok kozott a szines lampionok, mint megannyi fenylo' tiinder-gyiimolcs ragyogtak, mi az ej sotetjevel ellentetben valami titokzatos varâzsszeriiseget kolcsonzott mindennek. Iren veletleniil Meri melle keriilt 9 vidâman szolitâ meg: t
— Csak a maga kâra — nevet Dora, — Talan nem is akar beszelni velem, bemutatja Gabriellânak, s aztân elszalad, hogy egesz este felem se nez ? intezkedni a lâmpâk vegett, ketto'jokre biz— Talan nagysâd nem akar ? . . Hiva, hogy azalatt mulassanak, a hogy tud- szen ugy el volt foglalva, hogy nem mertem. 10
146 — Bolondsâg, untam magam, ennyi az egesz. — Hogy lehet magadat unui, Iren — szol kozbe Gabriella — en felsegesen mulatok'! — Dora pajkosan szoritja meg karjât, s halkan sugja fiilebe : Meghiszem azt! Vettem eszre, kivel tânczoltâl legtobbet! Iren es Gusztâv pâr lepest elorehaladnak. Mindketten elhallgattak. Valami kiilonos erzes vesz rajtok erot. Iren azon szândekkal inditvânyozta e setat, hogy azalatt Gusztâvval beszelgetve, elhoditsa ot Gabriellâtol, mert rendkiviil sertette volna hiusâgât, hogy kettojok koziil ne 6 legyen — mint rendesen — a hodolat târgya, holott joi vette eszre, hogy azelo'tt Gusztâv irânta erdeklo'dott. Nem gondolt hibât elkovetni ezâltal Gabriella ellen, csupân fiatal leânyos hiusâgbol akart kisse kaczerkodni; ârtatlan trefâb^l, melynek semmi komoly kovetkezmenye nincs. De vajjon a nyâri ej orok szepsege okozta-e, mely ellenâllhatatlanul ragad magâval minden fiatal, romlatlan lelket, vagy pedig valamely mâs kimagyarâzhatlan erzes kesztette reâ, szotlanul lehajtani fejet, s figyelni a halk zsongâsra, mely az egesz levego't eltoltote . . . Bârmerre forditotta szemeit, folyvâst erezte Gusztâv egeto tekintetet magân, e ragyogo, lelkes szemeket, melyekto'l csak az iment is a ver arczâba s z â l l t . . . Onkenteleniil erezte kozelletet, s egesz valojât valami kiilonos remeges toltotte e l . . . Es Gusztâv is, mintegy delejes âlomtoi erezte magât elringatva. Valoban az-e az a leâny itt oldala mellett, ki oly ontudatlanul lopta be magât lelkebe ? Ki miatt, komoly ferii letere, orâkig kepes volt elsetâlni az ablak alatt, csakhogy egy pillanatra Iâthassa, mint valami sohajtozo, szerelmes diâkocska! Valoban o az, ki ma egesz este nem is lâtszott vele torodni, s ki most egyszerre itt âll mellette, szemeit lesiiti elo'tte s oly elfogultnak lâtszik epen mint 6 ? — Menjiinkvissza—-szoltlren halkan. — Nem, ne meg — kere Gâsztâv, s tovâbb haladtak, csendesen. Nehâny lepesnyire hâtuk mogott a vidam, zajos târsa-
sâg, elottok a feher, felhomâlyos utak, s fejok felett az osszeborulâ âgak, melyeken keresztiil ragyogtak a csillagok . . . . Ugy tetszett, mintha a surii bokrok az ut ket oldalân mindegyre el akarnâk zârni az utat elottok, de minden lepesnel szet nyilt e mozgo fal s tovâbb bocsâtâ 6'ket. — Lâssa, — szolt Gusztâv halk, âlmodozo hangon-— lâssa, en nem tudom, hogy van az, de nekem ugy tetszik, mintha mâr reg osmernem, mintha mindig osmertem volna . . . vagy mintha mâr egyszer regen, regen jârtunk volna igy egyutt egy kert* ben, ilyen csillagos, nyâri ejszakân. Iren nem felelt semmit. Igen, neki is ugy tetszett, mintha mindezt mâr âlmâban âtelte volna egyszer. Nem tudott magânak szâmot adni, hogy mi tortent vele. Oly zavart, oly kâbult volt, szive a-nnyira tiil volt telve, hogy szeretett volna Langosan felkiâltani, s mintegy magâba zârni az egesz ej varâzsszepseget. Ott âllottak meg e perczben a to mellett. Tâvolabb a kert nem volt kivilâgitva es titokzatosan vesztek el az utak a sotet lombok alatt. Az egesz levegobodito illatârral volt tele. Atrohano szello le-lerâzta a hârsfa nyilo virâgait, melyek nehâny pillanatig mint valami kis pillâk libegtek a viz felszinen, mintha szetterjesztett sziromszârnyaikkal el akartak volna szâllani egy osmeretlen orszâgba. A mozdulatlan levegoben valami folyvâst tarto, halk rczges hallszott, mint a viz rezgese, midon azt a hullo âg eleri. Hangosan es vigan beszelgetve, nevetve âllta koriil a târsasâg a kis tavat, melynek sima tiikoreben csillogva tort meg a lobogo fâklyâk fenye. — De kâr, hogy ninrs itt egy csolnak, —• kiâltâk tobben — niilyen regenyes csolnakâzâst lehetne rendezni holdvilâgnâl es fâklyafenynel! — Es milyen regenyes nâthât lehetne kapni holdvilâgnâl meg fâklyafenynel! — szolalt meg egy cseppet sem regenyes mama, titokban szornyen oriilve, hogy nincs csolnak, mert tudta, hogy keptelenseg lenne akkor a fiatalsâgot visszatartani. — Nezze csak, milyen szep ez —
147 szolt Iren, Gusztâvhoz fordulva ; letort egy lehajlo fiizfaâgat s a viztiikret megerintve vele, messze felverte a vizcseppeket, melyek mint valosâgos gyemânt-eso hullottak ala. E perczben ugy nezett ki Iren, mint egy tiinderkirâlyno'. Mintha egyenesen egy vizirozsa kelyhebol szâllt volna oda a topartjâra. Kisse elorehajolva fblemelt kezevel, mint egy varâzsvesszot tarta a nedves, fenyes fiizfagalyat, s ragyogo, fekete szemeiben fenyesen tiikrozodtek vissza az eg csillagai, s a fâklya fenyenel alâhullo gyemânteso. Gabriella, Dora, s a tobbi leânyok ott âllottak koriilotte, de egeszen elenyeszni lâtsztak mellette. A fiatal hadnagy elragadtatva csapta ossze kezeit, s Gusztâv kisse tâvolabb huzodva, visszafojtott lelekzettel nezett reâ, felve, nehogy az egesz tiinemeny mint egy kâprâzat elenyesszen szemei elott. Sokszor, nagyon sokszor lâtta 6't meg aztân igy âlmaiban, mosolygo, szep arczâval a viz fole hajolva, s fâjon gondolt reâ, hogy soha oly kozel nem âllott szivehez, mit azon este, midon vidam târsasâggal setâltak egyiitt a kertben es a to partjânâl, csak kbzdnyos, mindennapi târgyakrol beszelgetve, de lelkokben mindketten egy ujon foltârult menyorszâggal. IV. Egy hettel volt a Dora kerti estelye utân. A lampa meg egett a ket leâny hâloszobâjâban. Gabriella nem birt elaludni, oda iilt Iren âgya szelere s beszelgettek. — Mert lâsd Iren ~— folytatâ Gabriella — te talan kiilonosnek fogod ta'âlni, de hât igy van es en igazân nem tehetek rola. Magam sem tudom, hogy tortent es, hogy lehetett olyan hamar. Elhallgatott s a szobâban pillanatnyi csend âllott be. Csak az ora ketyegett halkan, egyenletesen, s valami beszorult legy, vagy szunyog mozgott es zugott egy helyen. — Hât aztân? Mondd csak tovâbb Gabriella ? — Igen, hât hol is hagytam csak el ? . . Igen, ugye emlekszel, en mindig nevettem, ha a regenyekben olvastuk, hogy valaki egy pillanat alatt beleszeretett vala-
kibe, akit azelott soha sem lâtott, soha sem ismert. De most Iren, most mâr ertem, hogy lehet az. Valami titkos er6' mintha elbiivolne az embert, abban a pillanatban ugy erzi, mintha egesz elete boldogsâgât talâlta volna fel. Iren feliilt âgyâban s bnkenyteleniil ismetelte : Ugy erzi, igen. Oh Gabriella, en is mondok aztân neked valamit. Reg kellett volna mâr, hogy mi igy beszelgessiink egyiitt. Miert is nem mondtâl nekem mindent mâr hamarâbb el ? — En csak most tudom azt, Iren! Csak egy het ota. Es te is Iren! Oh mily boldog vagyok. Ket karjâval koriilolelte no vere nyakât, s râhajtotta arczât puha, gombolyii vâllâra. Oly tiszta volt szive, lelke mindkettojoknek e perczben es oly gyanutlanul tartottâk egymâst âtolelve. — Hogy hivjâk ot ? Mondd meg a nevet ? Nem is kepzelem, melyik lehet a sok koziil — mondâ Iren, gyongeden vegig simitva Gabriella hajât. — De sejtem mâr ! Ugyebâr Kâlmân — a Dora bâtyja ? — Oh neni Iren, dehogy ! Nem talâlod ki ? Igazân meginondjam ? Oh Iren, hiszen tudhatnâd! No vârj, fiiledbe sugom. Foleje hajolt, s egy nevet sugott fiilebe. Nem tekintett reâ, s nem vette eszre, mily rângâs futott vegig elhalvânyulo arczân. Visszahanyatlott pârnâira, s reszketve nezett Gabriellâra, ki szemeit lesiitve, halkan beszelt tovâbb. — Valamire akarlak kerni, Iren. De ne haragudj es ne magyarâzd felre. Lâsd, te oly szep vagy, minden fiatal ember udvarol neked, engem pedig majdnem szâmba sem vesznek. De en soha sem bântam ezt, nem is busulok erte most sem, de te neked az tetszik ha neha 6'ket elbolondithatod. Es a kire csak rânezel, mindenki beled kell, hogy szeressen, mert oly szep es kedves vagy. Es . . . nem ertesz engemet, Iren? Lâsd, arra akarlak kerni — nekihagyj beket! En ot oly igazân, egesz lelkembol szeretem, hogy nagyon fâjna, ha lâtnâm, hogy vele is ligy akarsz jâtszani, mint a tobbivel. Nem haragszol, Iren ? Megigered, hogy meghagyod ot nekem ? 10*
148 Iren a fal fele fordult s kezevel elutasitolag intett. — Almos vagyok. Hagyj aludni. — Nem Iren, nem. Felelj elobb. Haragszol talan? — Nem haragszom. — Akkor mi bajod lett? Iren, iilj fel kerlek s beszelgessunk meg. Iren fâradtan emelte fel fejet. — Mondd csak, Gabriella, beszelt o veled csak egyszer is arrol? — Nem Iren, soha! — De gondolod, hogy . . . hogy .. . szeret ? — Hiszem! — Hat akkor este, ott Dorânâl ? Akkor sem? — Nem. A kepes arnokrol beszelt es a kepekrol, meg utazâsairol, mert nagyon sokat utazott, es arrol, hogy me'nnyivel jobb szeretne itt lakni, mint Pesten. Es ha akkor nem jossz oda, meg annyit beszeltunk volna. Mikor ide jon, akkor is csak olyan âltalânos târgyakrol beszelunk, hiszen tvidod, te is ott vagy mindig es mama is . . . De nekem oly joi esik, ha csak hangjât hallom es a mint neha-neha reâm tekint! . . Oh, eletemet tudnâm erte adni!..
— Mit tegyek . . . mit tegyek! . . — tordele halkan s a kisiratlan konyek kovekkent nehezedtek szivere . . . V. Meg valaki felett vonult âlmatlanul el az ej. Kezeben levelet tartva setâlt Meri Gusztâv fel s alâ szobâjâban, hatârozatot s megâllapodâst keresve egy oly egyszerii dologban, mely csak azelâ'tt tiinik fel bonyolultnak s neheznek, a ki epen benne van. Majd ismet letilt s kiterjesztve a levelet maga elott, figyelmesen kezde olvasni, bar szinte konyv nelkiil tudta annak tartalmât. Egy hivatalos irat volt az, mely siirgosen hivta haza, mivel jelenlete okvetleniil sziikseges volt egy iigyben.
— Igen, igen, haza kell mennem — mormogâ magâban. — Szegyen, hogy e figyelmeztetest vârtam, holott joi tudtam, mi dolgom van otthon. De hât mit tegyek? Elobb meg kell bizonyosodnom, addig nem mehetek. Csak alkalom volna reâ, alkaIom! . . Holnap delutân ismet oda megyek es alkahnat kell talâlnom es megkerdem tole egyszeriien es komolyan . . . Aztân . . . Iren mondhatatlan fâjdalommal szoritâ aztân . . . este utazom. Boldogan, vagy reujjait ajkâra. Ugy erezte, szivenek meg kell menyvesztve, mindegy . . . a kotelesseg az szakadnia, ha Gabrielle meg tovâbb beszel. elso ! — Eredj fekiidni, — szol halkan — Meri Gusztâv becsiiletes, jellemes fermajd holnap folytatjuk. •— Majd holnap — ismetle Gabriel- fi volt s tudta, hogy csak akkor nyilatla, megcsokolva ot. Aztân eloltja a lâm- kozhatik Irennek, ha onmagâval szâmot pât s lefekszik. O" sajât magât âmitva s vetve, komolyan elhatârozta magât az eletedes remenyekben ringatva, veghetetlen bol- bevâgo lepesre. dog volt. A boldogsâgtol es remenytol nem Volt annyi onbizalma, hogy tudta azt, tudott elaludni. Nyugtalanul forgolodott miszerent mint teljesen fiiggetlen es vagyoâgyâban, majd felterdelve halkan imâdko- nos ember, ki natal kora daczâra mâr onzott, sajât szavaival imâdkozott s megeso- âllo s a fovâros egyik legkeresettebb iigykolta a feje folott fiiggo szentkepet. Ugy vede volt, az anya elott szivesen lâtott keerezte, mintha gondolatai es imâdsâga ott ro lesz, de hogy vajjon ama nyâri ej eleg lebegnenek koriilotte a sotetben s megvi- volt-e Iren lelkeben is felgyujtani a sziklâgitanâk a szobât es jovo eletenek kepet. rât, mint az ijveben, ezt nem tudta, s erEs szembe vele, a mâsik âgyban csen- rol akart megbizonyosodni. Bârmennyire is desen fekiidt Iren, oly csendesen es moz- kereste, azota nem volt alkalma vele negy dulatîanul, mintha a fâjdalom sulya, mely szemkozt beszelhetni, hisz egy het olyan egyszerre reâ szakadt, teljesen megbenitot- rovid ido! De holnap — szolt o is magâban — majd holnap! ta volna.
149 VI.
Hâta mogott egyszerre ismeros leptek hallatszottak s Iren visszaforditâ fejet.
Nagy târsasâgot talâlt mâsnap egyiitt — Bocsâsson meg, ha hâborgatom — Ireneknel, mido'n a szokott orâban elment szolt Meri esendesen —• megengedi, hogy hozzâjok. Dora csengo nevetese mâr az el6'- egy-ket komoly szot szoljak? szobâba kihallszott, s Gabriella ma szokatIrent oly heves reszketes fogta el, lanul joi nezett ki. Ugyetlen, szogletes ino- hogy a szek karjâba kellett fogodznia. De dora mintha egeszen eltiint volna; vigan pillanat alatt erot vett magân s nyugodcsevegve uit Dorâval s meg ket mâs leâny- tan felelt: •— Nem hagyhatom vendegeinnyal egy kis asztal koriil, mig Irent, Gusz- ket magukra. Halassza holnapra a mit montâv legnagyobb bosszusâgâra, Kâlmân, Do- dani akar. ra bâtyja, s az a multkori fiatal hadnagy — Mindnyâjan kimentek a terracera, teljesen elfoglaltâk. es en ma este utazom haza. Iren arezân az ejjeli lelki kiizdelem— Dtazik? — ismetle Iren. oly halnek semmi nyoma sem lâtszott, meg szebb kan, hogy maga is alig hallâ. Onkenytees elbâjolobb volt, mint valaha. Meri belep- leniil feltekintett, s szemei talâlkoztak Gusztevel egy vonâsa sem mozdult meg. Ren- tâv szemeivel. Nema kerelmet, vâgyat es des nyugodt modorâval iidvozolte 6t, s sze- remenyt fejeztek ki e szemek, Irennek felre meivel kiserte, midon leiilt a leânyok mel- kellett fordulnia. hogy ellent tudjon âllani le. De a mint eszrevette, mint lângolnak tekintetenek. Egy volt elo'tte vilâgos. Nem fel egyszerre Gabriella szemei, s mint te- szabad meghallgatnia Gusztâvot, mert tudkint rea a vegtelen boldogsâg kifejezesevel, ta, hogy ha a szo ki lesz mondva kozvalami keserii erzes fogta el. tbk, nem lesz tobbe ereje lemondani. HirFeje zugni kezdett a zajtol es beszed- telen elhatârozâssal odalepett hozzâ. tol. oly vegtelen iiresnek lâtta a vilâgot ma— Hallgasson meg — szolt elfojtott ga koriil, s e perczben oly semmisnek, oly hangon — onnek nem szabad beszelnie. En rosznak, oly hitvânynak tiint fel elotte min- sejtem, tudom, mit akar mondani, de nem den, sajât maga oly rossznak, oly vetkes- fogom meghallgatni, nem szabad. nek, s az emberek oly kegyetleneknek, hogy —• De hât miert ? — kiâltâ Gusztâv tovâbb nem birva kiâllani, felugrott s be- csodâlkozva — Nem ertem ont. Magyarâzza rnent a mâsik szobâba. Azt hitte a fiiledt meg szavait! levego nehezedik oly nyomasztoan mellere, — Nem lehet, nem tehetem. Kerem s kitârta a kertbe nyilo ablakot. Kiinn eson- ne kerdezzen. Ha kedves on elott nyugaldesen permetezett a meleg nyâri eso, a eson- mam, ne kerdezzen. Hagyjuk e târgyat, des idoben egyetlen level, egyetlen fiiszâl menjiik ki, es feledje el, a mit mondani sem mozdult. A nyilo akâcz-virâg illata akart. eltoltotte az egesz kertet, s oly bo'segben — Iren, Iren, most nincs helye a jââradt be a szobâba, mintha az egesz leg teknak. Eletem boldogsâgât, mindketto'nk virâgoznek. boldogsâgât tartja kezeben es azzal nem Iren râkbnyokolt az ablakra, mind- szabad ily konnyelinii jâtekot iiznie. Feket kezevel elfodte arezât, melyen elgondol- leljen Iren, miert nem enged beszelni ? kozott. Nem szabad, nem szabad — szolt Iren mondhatatlan gyotrelemmel szomagâban — vetek es ârulâs volna testve- ritâ kezet arezâra, s nem tudott mit ferem ellen. Soha sem nezhetnek szemebe es lelni. Hiszen csak nem mondhatta azt neo soha sem bocsâtana meg nekem! Vagy ki : Testverem is szereti ont! ha elmondanek mindent nekie ? Nem, nem, Kiinn a mindinkâbb er6'sbiilo es6' egyo lemondana es en meg sem tudnek bol- hangu kopogâssal verte a kert kaviesos utdog lenni soha. Oh Istenem, — sohajtâ osz- jait, a levelek meg-megesorrentek, s a szoszekulcsolva kezeit •— tanits meg, hogy mit bâban beâllt pillanatnyi esondet mi sem tegyek, tanits meg, hogy mit tegyek! zavarta meg.
150 ra a gondolatra, hogy meg belepte elo'tt volt ereje szetszakitani a buvkort, mely mârmâr elnyomta lelkiismerete szavât. — Edes Gabriella, — szolt nyugodtan — Meri ur bucsuzni kivân. Ma este utazik haza. — Haza? . . . — ismetle Gabriella. — De visszajon ugy-e, nemsokâra ? . . . Egyik sem felelt. •—• Visszajon ugy-e ?• — kerde ismet Gabriella. •— Nem tudom! — vâlaszolt Meri tetovâzva, s Irenre tekintett, ki visszauta sito hidegseggel forditâ el fejet. — Nem hiszem, nem johetek vissza! — teve hozVege . . . vege . . . Ki volt mondva a zâ szilârdabban es e perczben mindent tiszszo, s Iren egyszerre eltiinni erze egesz ere- tân lâtni velt. jet. Pillanat alatt âtfutott lelkeben elhatâ— Csak jâtszani akart — gondola rozâsa s majdnem nevetseges szinben tiint magâban — es most megijedt a komoly fel sajât maga elo'tt hosies onfelâldozâsa. szerelemtSl! 6 nem tud igazân szeretni, Ki koveteli tole, hogy lemondjon szerelme- vagy nem akar . . . . De kâr, de kâr . . . . rol? Miert akar szenvedo regenyho'sno't jât- ily flatai, ily szep es ilyen kaczer ! ? szani, mikor boldog is lehet? Becsiiletes, nemeş szive fâjt a csalo— Iren, edes Iren — szolt Gusztâv, dâstol, de sokkal biiszkebb volt, semhogy megfogva a leâny erotleniil lecsiingâ' kezet, azt elârulja. Nezzen reâm, feleljen 6'szinten, igazân. Miert -—• Isten onokkel! — szolt hidegen, tesz igy? igyekezve lehetoleg kozonyosen elbucsuzni Iren egyszerre foleszmelt. Gabriellât a leânyoktol, s a nelkiil, hogy Irenre tekin lâtta maga elo'tt, a mint az ejjeli lampa hal- tett volna, eltâvozott, fâjdalmat vive mavâny vilâgânâl, ket karjât nyaka kore fon- gâval s fâjdalmat hagyva maga utân va, bizalommal sugja fiilebe szive titkât. . . — Oii Gabriella, edes Gabriella! — Hirtelen kiragadta kezet, s visszale- kiâltott Iren, kitoi'6' zokogâssal karolva ât pett. — Tâvozzek uram — szolt szilârd han- noveret. •—• Ne sirj edes, ne sirj ertem; lâsd gon, vagy en megyek ki innen ! E pillanatban kinyilt az ajto s Gab- en ero's vagyok! — szolt Gabriella, mit riella belepett. Ijedten tekintett reâjok, s sem sejtve a viharrol, mely Iren sziveben arcza elfeheredett. A hirtelen felvillant gya- dult.' — Hiszen vissza fog terni, meglâsd! nu ârnyâval s oly vegtelen fâjdalommal, En tudom ! Hiszem! szemrehânyâssal nezett Irenre, hogy annak S remelo' pillantâssal tekintett az aj szivebe egyszerre edes nyugalom vonult ar- to fele, melyen ât Gusztâv eltâvozott.
— Nem felel ? Nem akar felelni ? — kerde ismet Gusztâv, ki elo'tt teljesen erthetetlen volt Iren magaviselete. — Majd elfelejtjiik egymâst — gon dola Iren, s visszautasito hidegseggel akart rea tekinteni, de szemei nem azt fejeztek ki. — 5 szeret, szeret! — ujjongott magâban Gusztâv, — bârmily kiilonos is viselete, szemeibol azt lâtom, hogy szeret. — Iren, — szolt hangosan, — en nem ertem ont, de mondjon bârmit, azt az egyet lâtom, hogy szeret, szemeibol lâtom. Es ha csak felannyira is, mint en szeretem, nem lephet semmi kozenk, a mi elvâlaszthatna !
TUTSEK AXNA.
KUZDOTTEM EN IS Kuzdbttem en is . . . Ah eleg v o l t ! Tovâbb kibirni nincs erb'm ! Villâmokat szort râm az egbolt, Hogy belevâgytam vakmeron. S az eg magâbol fenn kizârvân, Itt lenn is minden elhagyott — Magamba' bolygok biisan, ârvân, Ah, s olyan nyomorult vagyok!
V e g e ! A foldi let malasztja Nekem mâr tobbe ugy se' k e l l ; : Keblem' egyetlen vâgy dagasztja Hogy minei elobb vesszek el! Vagy elni, elni es heviilni Orokre tehetetleniil ? Szâzszor inkâbb megsemmisiiini Elhagyva, szeretetlenul!
Kinek kiâltsam? Az egeknek? Az embereknek: irgalom! Az eg siiket s az embereknek Szivebe' nincsen szânalom. Ha lelkem meg eletbe' lenne Bâr osszeziizva, mint elobb : Akârmilyen kicsit, de benne Talâlnek hitet es erb't.
Hallgassatok! Albolcsesegtek Szavâra en nem hallgatok! El nem kovettem semmi vetket, Engem ne vigasztaljatok! Vagy mi biinom van! Hogy heviiltem Mindenert a mi tiszta, szent ? Meglakolâm ezt! Im kihiiltem, A dore âlom fiistbe ment!
Olyan vagyok, mint a koporso A kripta remes csendiben, A mely iiressen s az utolso Szogletbe dobva ott pihen. Oh j a j ! Ha mâr a sors jovomnek Elzârta minden sugarât S a siri fereg igy orol meg : H a l o t t a m volna legalâbb ! DENGI JÂNOS.
PAR FORCE. (Beszely.) JLRTA :
^ALONYAY
ŞDEZSO.
I.
Igy mult el egy fel ora. Megâllo kocsi zoreje tereli mâs irâny-
Meet.
ba a târsalgâst, s hârom
' j 'G-YAN kerlek, keverd mâr ossze tisz
j
vilâgfâjdalmas
„servus" fogadja a belepo Nikit, a ki elvi-
"tsfsf'tessegesebben,
mert ha meg tovâbb tâzhatlanul hoz egy kis elenkseget mais ilyen czudarul jâr, a komornyi- gâval, mert Berczi ismet megtorli mo
|
komat is elnyeritek.
I
noklijât, Laczi egy mâs czigarettre gyujt,
— No azt csak tartsd meg ma- Aurel zsebre dugja koromtisztogatojât.
gadnak Berczi. En legalâbb nem kivânom naponkint lâtni
phlegmaticus
barkoit s
hallani diihbehozoan monoton „yes!"-et. En szoknem tole. Hât te Aurel? —
N i k i megkerdi toliik: — Hogy vagytok? Berczi âsitâssal
felel,
Laczi
meg
jobban fiistol, s Aurel azt mondjarâ: —
Nincs szerencsem hozzâ. De ha Milyen pleonasmus!
annyira irtozol tole Laczi, inkâbb nem
— Frippon! Ugyancsak unalmas osztom tovâbb. Mit szolsz hozzâ Berczi ? firmâk vagytok, — s ezzel ott hagyta — Kaptok egy iiveg mummot, ha oket. Az ablakhoz ment, s annak iiveg-
abbahagyjuk. S mentek pletykâzni terembe. Br. Nâdassy Berczi
a
szomszed
egy amerikai
hintaszekbe helyezte el magât; egyet igazitva szepen fodoritott hajân, megtoriilve monoklijât, — egy kifogâstalan
âsi-
tâssal megkezdte a târsalgâst. Gr. Andahâzy Laczi egy kenyelmes
lapjân dobolgatva
futyoreszget.
Egyszer
csak megfordul, — Berczi! — gyere csak hamar! De siess hât! — N o , mi az ? — s ugyancsak iparkodott az ablakhoz. — Lâtod azt a holgyet ott, azzal az idosebb asszonynyal ? —
Csinos! — es kesziilt vissza a
zsolyet gorditve maga alâ, czigarettre hintaszekre. — De nezd meg kerlek becsiiletegyujt, s iparkodik mentol nagyobb fiistfelleget fujni a kormeit piszkâlo Favel- sebben! lott Aurel orra alâ, a mi tiJtukozni.
ellen az lusta
— Ha epen akarod! — s hogy tokeletesen
eleget
tegyen e kivânsâgnak,
153 meg monoklijât is feltette, s ugy
mor- hâromfele lâtogatoi vannak. Reggel 1I210 mogta fogai k o z t : — Ejnye, de kovetelo fele jonnek az oreg urak, s ezek rakategy ember vagy! jâk le a szolgâkkal a seproket, s kerge— Eredj az ordogbe! Mit akarsz? tik oket a reggeliert, a lapokert, a csiEnnel szebb m e n y a s s z o n y meg nem bukert, — s ott iilnek politizâlva, anecvolt a vârosban! dotâzva egymâs kozt kettoig, hâromig, s Mintha tuvel szurtâk volna meg, azutân ki a konyvtârba, ki meg setâlni olyan gyorsan rântotta fel Berczi az ab- ebedig. Ezutân jonnek a fiatal ferjek, lakot e szora s hajolt ki az utczâra, nez- ebed elott egy pârthie carambolet csini az elhalado szep leâny utân. Monok- nâlni. Ezeket ott talâlja az ebedre j o v o lija csorompolve csapodott az ablak pâr- fiatalsâg, s egyiitt hatârozzâk meg a ma kânyâhoz, eszre se vette. esti programmot. Ezek azutân vagy ott — M e n y a s s z o n y ! . . . . a m â s maradnak szinhâzig, vagy a szinhâz, esetm e n y a s s z o n y a ! . . . ejnye t e Niki, leg soire utân jonnek fel theâzni, kârde pompâs orrod van! Ezt a folfedezest tyâzni. Ilyenkor azutân van ott mind a irigylem t o i . . . — s hâtra fordult. — Ugyan hârom fajtâbol reggelig. mitele impertinentia ez megint. Hât ezek hova tiintek?
Negy-6t ora lehetett, midon Berczi bâro a casinoba ert.
Hât azok bizony siettek a szep leâny vele, hogy utân. Hja! a parforce vadâszaiok saison- vârjâk. mâs
uri
sport
tudatta mâr
nezni. hozzdjuk.
utân
— Itt egy iires teritek
Ilyen koronâs nemeş vad, szep es m â t-
k a, ritkân akad, s ha akad, hamar sza- Iparkodj lad. Megerdemli, hogy az ember ne saj- az nâlja elhajitani a felig szitt
portâs
ebedlâben
•— Ejnye, de hamar! — es sietett
ja lejârt, s az ember unatkozik. Kenytelen valami
A
az urak az
utolerni
bennunket.
etlapot! — fogadtâk
szâmodra. Georges!
Laczi
grof
s
czigarettet. Aurel.
Azok, a mint hallottâk mirol
van szo,
siettek az utczâra, s hajrâ! utânna!
—
Hât N i k i ?
— Az is itt lesz nemsokâra. Mad.
— Megeloztek a kotni valok! — s Gar9andhoz kiserte Tibay Bellât. — Hât az k i ? kesziilt utolerni oket Berczi, szitkozod— "Vagy u g y ? ! Az a szep lâny, a va a tudtân kivuli handicappolâs ellen. Ment egy jo darabig, hasztalan, nyomot ki elszoktetett toled bennunket, N i k i csatlakozott, s a mint hallottuk, elhivvesztett. — Infamia; — mormogta diihosen, tâk megsiirgetni egy bâli toilettet. s elindult a casino fele, ugy okoskodva,
— Szerencses k o p e ! jegyezte meg
hogy ott majd csak talâlkozik a tobbiek- Berczi. . kel. Megnyugodva ebben, a Lili-indulot fiityoreszget.ve, setâlt tovâbb. A casinonak,
mely a nok
arra valo talâlmâny, hogy
—
Meghiszem azt. Barâtom, ha
lâttad volna!
Azok a bodito
tuzii sze-
szerint mek, az a rozsâs creol arczbor, azok a
legyen
mire kejtol duzzado ajkak, az a fenseges homrâfogni a ferjeknek ebedroli elkesesoket, lok . . . .
154 •— M e l y r e r a g y o g o arany Tanâcsos is, szolt Laczi grof. A mint b e t i i k k e l v a n f e l i r v a , h o g y m e n y - Berczelit, a volegenyt ismerem, o mega s s z o n y — fejezte be a leirâst tiirel- keresne az osztriga hejjât. metlen hangon Berczi.
Az osztriga-kagylo igen alkalmas
— I g e n ! De a mase.
festekkeveresre, — felelt ajkbigyesztve
— Hahaha! — kaczagott ezen a Berczi. — Arra is, de lopor adagolâsra is n a i v s â g o n Berczi. Aurel! Te talan a pezsgot is melegitve szereted?
alkalmas.
— A z t nem. Hanem engedd meg
— Nem divat ma mâr lakadalmak-
kedves Berczi, hogy figyelmeztesselek va- kor a tiizijâtek. Szureten meg megjârja a bekaerftsztes, de .. . lamire. — Sziiret, fiuk! sziiret! — lepett
— Parancsolj velem.
— Arra, hogy nem Bengaliâban va- be Niki. Ott lesz a casino -bdlban. Bemutatlak neki Berczi. gyunk. Olvastad Magyar Lâszlot? No csak vigyâzz pajtâs, hogy el — Oh igen, remekiil rajzolja a kane vâssek a czitromletol a fogad. ravânok demi-mondejât. Practicus a ben—• Treu-Nuglisch fogport hasznâsziilottek vâmrendszere, ajânlani merspenot-huszârjainknak is, fe- lok, Laczi. — Nem szeretem a szagâl. Jobb a jedelmi lâtogatâsok alkalmâval boros horhârsfa-szen. Nem csinâlnânk egy pâr pardok a visitkârtyâk. Csak azt szeretnem nem a mi
thiet, itt vagyunk mind a negyen ? Aurel
tudni, hogy iszszâk az absinthot ?
— Nem szolgâlhatok vele — felelt râ inditvânyât elfogadtâk. Berczi osszes nâAurel. — De te, azt positive tudom, hogy la levo penzet elvesztette. Aurel egy megitt nâlunk nem divat a v o n g o l o k me- forditott kozmondâssal vigasztalta: Heute todt, morgen roth! nete. •— No ugy nem, mint o t t ! — felelt osztrigâjâra nehâny csepp czitromle-
II.
Start.
vet facsarva Berczi, s a kifacsart czitUgy irigylem azokat az ugynevezett romot tânyerjâra dobta. De nezd! Ennek musikalis embereket, a kik egy egyszerii a czitromnak a hejât, ugy lehet, meg kis românczban olyan sok mindenfelet hasznâlni fogjâk. Pedig Bengaliâban.
nem vagyunk
Csak a forma mas kedves
pajtâs, csak a kotes modernebb.
Talan
epen mi kapjuk meg mâsodszoris vala-
kepesek hallani. Halljâk a buvârok kesziilodeset, a habok locscsanâsât, a megerkezest a fenekre, a setat ott keresest, a râtalâlâst es meg
lent, a
sok min-
mi mârtâsfeleben.
denfelet, a mit mi tobbiek eleg szeren— Nem tudom, mit szolna a mâ- csetlenek vagyunk nem hallani. sodik tâlalâshoz a bengâliai volegeny, — Ok egy kedves kis sârga, ragyogo jegyezte meg Laczi grof. feketeszemu kanâri madâr csicsergeset is — Biztositalak, — szolt Berczi — kepesek analyzâlni, s igy talan azt is az europai nem fogja tudni, hogy en fa- megtudnâk mondani, mit csicsereg most Tibay Bella kis kanârija, elhelyezkedve csartam osztrigâmra a czitromlevet.
155 a kakadu cseszejenek pârkânyân, gatva jobbra-balra
apro kis fejet,
hajto- kalappal koldulo porczellân Amort. B e rmeg- c z e l i a j â n d e k a .
megrebbentve szâmyait, elhallgatva, meg
De a kis kanâri nem nyugszik. E16harsâny- bujik s oda reppen az ocska kalap szehangon, majd meg alâszâllva arra a mela lere, s kerdoleg forditja fejet Bella fele. rezgesii panaszos kerdo hangra, a mirol Nos ? Bella elkaczagja magât s lehuzza ujra kezdve vig, gyors iitemii,
onkeny tel emil eszebe jut az embernek ujjârol a karika gyuriit, felhuzza a makis rozsaleveleket tepo kacso, s dâr nyakâra. B e r c z e l i g y l i r i i j e . ket eperajk, a mint suttogja melle imaAnnak sehogy sem tetszik ez a keldando egyiigyuseggel: szeret ? . . . nem lemetlen teher, addig borzong, hajlong szeret ? . . . szeret ? . . . ket
A komoly magatartâsu, piros bobitâs kakadu
egy darabig
csak
hallgatja
nagy egykedvuseggel, helybenhagyolag bolintgatva kis collegâja akkordjaira. Egy szer csak mintha a mit olyan
megiitkozne
valamin,
panaszosan mondott a kis
aprosâg, felkapja fejet s aprehensiv hangon kiâltja: „Ta schau!", nyomatekosan szotagolva nezetet a hallottakrol.
Meg-
ijed ezen vegteleniil a kis kanâri s csicseregve repiil a dolgozo asztalânâl tilo Bellâhoz, mintha annak csipkefodrai kozt keresne menekulest az elol a nagy âllhatatlan elol.
ki-
jobbra, balra, elore,
hâtra, mig
egyszer
szerencsesen beleesik a gyiiru a kalapba s ott is marad. J6 helyen is van az ott. Teher volt az mâr az ujjon. De Bella azert csak viselte b e c s i i l e t b o l , v a g y t a l â n
hu
se g b o 1. Hisz olyan nagyon nehez, pla ne
egy
holgynek,
megbarâtkozni
egy
olyan gondolattel, mely egy harmadiknak, a kinek jo barâtja s talan tobbje is voltunk, bânatot, lajdalmat okozhat.
Bella
szerette Berczelit, de miota Berczeli odajâr — elhalt atyjaiigyeitrendezi s mâr ket honapja, — Bella
megtanulta,
hogy
a
szerelmet coniugâlni is lehet. 36 meşte
Bella kezebe fogja a remego, do- re volt. Bâro Nâdassy. Arrol pedig o bogo szivii kis âllatot, biztatja ne fel- nem tehet, hogy most a hânyszor csak jen, csokolja s igeri neki erosen, hogy Berczeli eszebe jut, a jelento modban minmajd kap ezert Tutu, a rossz kakadu, s dig csak a perfectumot tudja. Milyen vegre, hogy tokeletesen megnyugodjek, gyenge a no ! Ennek is a mama az oka. elbujtatja pongyolâjânak igezo mellfod- Alig hogy kihoztâk a zârdâbol, mâr menyrai koze.
asszonynyâ tettek. Az a Berczeli nagyon
Tutu pedig csoribe kapva egy szem komoly ember. Meg csak egyszer se mondkukoriczât, onelegiilten ropogtatja s szin- ta neki, hogy szep. Nem mintha o ezt nem te mondani lâtszik: „En mâr az âbrân- tudnâ, de hât megis. — „Szeredokrol reg letettem ! Nem er az egesz t e m ! Boldoggâ akarom ternii!" — ennyi egy szem kukoriczât!" volt az egesz. A ki ezt eloszor hallja, Bella elfeledi felvenni a letett him- hogy ne mondana râ igent ?! Igaz ugyan, zo tîit, s merengve nezi a dolgozo asz- hogy nem ilyen ideâlokrol âlmadoztak 6k fatorzshoz tâmaszkodo, a zârdâban, nem ilyen ferjet kivânt 6 lyukas tarisznyâju, kezebe tartott ocska magânak, mikor osszeiilve lent a kertben talon âllo, ven
156 elmondtâk egymâsnak ohajaikat. De mi- ves bâro, hogy mâr a multkor elmondkor olyan irigyelt dolog az a tobbi târs- tam nezetemet a R o m e o k r o l . n o elott, e l s o n e k m e n n i f e r j h e z . — Oh, bâr csak tudnek en is olyan — Milyen szâraz ember ez a Berczeli! szemiiveges, plaides, theakatlanos, prakIme az utolso levele is milyen : tikus angol phlegmâval szeretni, mint a Kedves Bella!
milyen migraines, elvekkel biro czvikkec s a k res, szoke miss-szeriien hiszi maga bei l y e n r i t k â n i r o k , d e e l f o g l a l t - trainnirozhatni a szerelmet. Megbocsâsson,
sâgom
hogy
kotelez. Ismerem
ont
s
m e g v a g y o k g y o z o d v e , hogyorok-
— Ma mâr nem hissziik
Amort,
kedves bâro. A lopor kiszoritotta a nyilat.
ke h i v e m marad. — Ezt ne mondja. Amor ma is
L a j os. Nem ilyen leveleket szoktak irni a szerelmesek. Oh, be mâs ember a bâro! Milyen szellem. Mennyivel kellemesebb târsalgo! Mindig a legutolso divat
sze-
rint oltozve. Hat meg ha a huszâr hadnagyi egyenruhât veszi fel!
Oh! ha . . .
De epen itt jon o. Minden bejelentes nelkul. iidvozli,
Bella angolos kezszoritâssal
de a bâro
ajkâhoz
szoritja a
csak
olyan
a ki volt pedig
s a
olyan,
ga akarja
az,
mint
Capulettik mint
a
a milyen
s
idejeben,
nem
milyennek
ma-
elhitetni velem, — pincscsel
a fejen, bârna pâpaszemmel, koczkds pantalonnal, sârga kamâsokkal, skot
plaid-
del, rot barkokkal s nyil helyett ugyebâr egy kilencz millimeteres Bull-dogg revolverrel. helyett
ugyan
ora elott mondta valahol, hogy o meny- mit akasztana a nyakâba ? — Egy utazo tâskât, tele nyire ferfiatlan dolognak tartja a kezcso-
orvosi
nyujtott kezet. Igaz ugyan, alig egy fel
— Sa nyil
tarto
kot, de ki venne rossz neven, az elvek- szerekkel s Forti tapaszszal, hogy a kit meglo, •— let us shake hauds, — azt kel manapsâg csak dicsekedni szokâs. — Foglaljon helyet kedves Nem talâlkozott
mamâval.
bâro. midjârt udvariasan be is kotnzhesse. Kâr ho^y az en Amorom nincs ilyesmivel fel-
— O k i i l d o t t b e a s z a l o n b o l , szerelve, s igy ezt velem nem teheti. — Sajnâlom, nagyon sajnâlom ked— szolt a bâro, mikozben helyet foglalt. — On ma nagyon pontos volt, — ves bâro! szolt a nagy svâjczi orara tekintve Bella.
— Csak sajnâl ? — szolt, nagy kek
— Nem csoda. Multkori lâtogatâ- szemeit kerdoleg szegezve Bellâra a bâro. som ota csak orârol-orâra elek, szâmit-
Bella elpirult, de volt eleg iigyes, mely mai vâla- vagy eleg kaczer, — a hogy tetszik, — szâtol, engedje mondanom, boldogsâgom- kiterni. — Ugyan mit is tehetnek mâst. tol elvâlaszt. Ezt tole kitelhetoleg âb- Azok az Amorok mâr nem a mai vilâgva lâzasan a perczeket,
rândos
hangon iparkodott
elmondani a ba valok, ma mâr meg nem ertik oket.
bâro.
Ugy jârnak, mint ez itt ni, — s a dolNem is tevesztette ez hatâsâtBel- gozo asztalkân âllo koldulo kis Amorra lâra, bâr kaczagva adta tudtâra, hogy mutatott, — koldusbotra jutnak. ne untassa mâr tovâbb. — On feledi ked-
En ugy tudom, hogy a missek nem-
157 csak konyoraletes sziviiek. Nemcsak saj- egy kaczaj mindenen segit, s e melle senaljâk, de adnak is a koldusnak. gitsegere jott a kis kanâri is. Nagy biBellânak eszebe jutott a gyiirii. El zalmasan csiripelgetni kezdett a kalap is indult, hogy kiveve a kalapbol, ujjâ- szelen. A bâro felkelt s az asztalka fele ra huzza, de csak megis megâllt, s hi- indult, hogy kezebe vegye a kis madadegen jegyezte meg a bâro szavaira: — rat. Bella is felugrott, de mâr keso. A A koldulâs szerintem szegyen s az ala- bâro megsimogatta a kis ârulot. mizsna serto! Lâm, lâm! Ez a kis madâr oszinA bâro erre nem volt elkesziilve, tebb urnojenel. zavartan forgatta monoklijât s a gyakor-
S megfogta Bella kezeit, — s 6 lott vilâgfi, a magât minden helyzetben nem huzta azt vissza, s egy csokot nyofeltalâlo udvaroncz gondolkozni volt keny- mott a gyiirii helyere, — s o nem hatelen az adando vâlaszon, s csupân any- ragudott meg erte. nyit volt kepes dadogni, hogy: —• Igaza van, de ha râ van s z o r i t . . . . Bel!a
a
kakadu-âllvânyhoz
III. ment,
Kill.
hogy elrejtse mosolyât. Oh! a noi jellem kifiirkeszhetlen, s az
Ezelott egy honappal epen ugy iii—
ember csakugyan nem tudja Schopenhauer, vagy Michelet- tek egyutt mind a hârman, csakhogy most nek adjon-e igazat. Ezalatt a bâro lekiizd- Andahâzy komornyikja forgott veszelyben ve zavarât, megigazgatta kezelojet s foly- s o szidta a keverest. — Lâtott mâr valaki ilyet! B e r tatta, a sziv gyakorlott diplomatâjânak bâmulatos iigyessegevel terve ki az ellen c z i , i r i g y l e m a s z e r e n c s e d e t . iiteg okvetlen megsemmisito tâmadâsa Megengeditek, de csinâljunk valami okoelol. Nem ripostirozta, hanem forhiebel- sabbat. S mentek
te a vâgâst.
a târsalgoba
okosabbat
— Irigylem is en az angolt. Az el- esinâlni. A nagyterem majdnem egeszen mondja, hogy: I louve . . . ! S azutân meg- tele volt, s a nagy dohânyfuston keresztiil mel- nezve a szanaszet hevero, iilve, âllva târfelmâ- salgo csoportokat, onkenyteleniil eszebe szik a Mont-Blancra s lefagynak a fiilei. jut az embernek Arany Jânos „Csalâdi Ha meg ez sem inditja meg holgyet, k6r"-enek hatodik sora. Niki negyedmagâval vitatta a v o theât fb'z, megberetvâlkozik, frakkot huz,
torhetlen plegmâval lesi râ theâja lett a yest.
Ha elunja a dolgot,
megtorli a szemiiveget, s —• tobe lovi ros frakk elokeloseget s josolt neki nagy magât. Ezek a boldog emberek es en jovot, mit a tobbiek is helyben hagytak, irigylem oket nagyon. Miert, hogy a mi csak a hozzâ valo melleny szinet illetomisseink a fagyott, osszetoit sziveket in- leg voltak nemi veiemenykiilonbsegek. kâbb kedvelik ? Vagy a ki eleg iigyetlen
Egy a hârom incroyable koziil a fe-
olyan s z â n a l o m r a m e l t o a n na- heret talâlta volna a piros mellett elleng y o n s z e r e t n i , m i n t en, meger- âllhatlannak, ezen azonban, — a mâsik ketto szerint — mertfoldnyirol erzik a demli, hogy megmaradjanak a fiilei ? Bellân volt a sor zavarba jonni, de bourgeois szag.
158 — Hât te Aurel mire szavâzol ?
bâroi
koronâval
—• En — szolt kis arany burnot- m o n o g r a m m
sokkal
keszitheto
szebb a
ke-
szelenczejet forgatva Aurel, — tudjâtok, le n g y e r e , m i n t a s i m p l a BB-b o 1. hogy imâdom a rococot.
Olyan joiziien
kaczagtak ezen a
Mindnyâjan olyan arczczal neztek beavatottak, mig a tobbiek kivâncsian Aurelre, mint a midon egy meg mindig kerdezgettek Berezitol, hogy — mi az ? szep asszonynak a leânya szepsegetma- kirol van szo ? valami pikâns tortenet ? mert semmi sem
gasztaljuk.
nagyobb
keletli a ca-
— Te talan az allonge parokât is sinoban, mint a cronique scandaleuse. szeretned salonmăssige tenni, — gunyolodott Andahâzy.
Valaki, a ki hâttal uit nekik, zsolyejet
kozelebb
gorditette
hozzâjuk, s
•—• Ah, fidonc! Abban is
csak a ugyancsak nyomkodta a havannâjât. Varococot. Az valami pompâs ! Tudjâtok... Idszinuleg nem szelelt. N o , nem ? Olyan valami egyforma elokeBerczi bizony nem sokat kerette loseget kolcsonoz az arcznak. N y i l t ma magât, fâd hangon, mintha valami varad a homlok. Azaz pardon! No ezt epen dâszkalandot meselne el, a melyben 6 nem minden ember, akarom mondani nem jart porul, adta elo az egesz — szerinte minden ferj szeretne! Ugy-e Berczi? — komediât. A hârom beavatott elmosolyodott, Annak az tirnak ott a mâsik zsocsak Nâdassy bard arcza nem akart se- lyen sehogysem akart szelelni a havanhogysem mosolyra vonodni. nâja. — Berczi! — szolt Andahâzy — lâtva most teged, ket kep jut
No j a ! Hât hogy az ordogbe ne
eszembe. boszantanâ az embert! — folytatta Nâ
Ott van minden mukereskedes kirakatâ- dassy bâro. — Ilyen meg nem esett veban. Ket barat guârdiân, azaz
egy,
de lem. Yoltam mâr rokavadâszaton, a hol
ket positurâban. Az egyik elvezettel ra ledobott a 16, kihevertem, de a hol en gyogo arczczal, csillogo szemekkel, mo gem fogott volna meg a roka?! Becsiino vâgygyal az ajkakon f a c s a r j a trigâjâra
a
o s z - letemre, ilyen meg nem esett meg raj-
czitromot.
Bânom, tam. Hogy belem bolondult, — ezt akar hogy egy honappal ezelott, mikor bemu- tam. Hisz ugy is halâlra unja magât az tattalak annak a szep leânynak, meg ember. Premier nincs, az opera unalmas, nem vettem a szâmodra.
Milyen
ido- a balett sovâny, meg csak korcsolyâzni szerii ajândek volna most szâmodra a se lehet. Muss man nach schaun, hogy az mâsik, ki a villâjâra szurt salâtân her- ember splent ne kapjon. De hogy ajegynyot talâl. Oh, ha lâtnâd! De nâlad Au gyiiriijet letegye . . . Ez mâr nagyon temrel szokott lenni zsebtiikor. Add csak plomszagu. oda Berczinek.
Annak az urnak ott ugyancsak pech-
—
Ne boszants, L a c z i !
—
De hât mi bajod ? A h â ! sejtem veget nyomta ossze.
je van a szivarjâval, most
mâr. V a l o s z i n i i l e g r â j o t t a m â s menyasszonya, h o g y a z
mâr a tiizes
— Famoz ! Most irigyeld a szeren-
N B-bol csemet Laczi. Szivesen âtadom Bellât...
159 Az az ur ott gorcsosen szoritotta
Bâro Nâdassy elohuzta selyem ken-
markâba havannâjât s ugy lâtszik, nem dojet s azzal megtorolve monoklijât, A n erzi, liogy megegette a kezet, hanem dahâzyhoz fordult: — Ugyan kerlek, kinâlj meg egy czigarettel! . . . gyiiri csomovâ az egeszet. — De mit szoT majd a volegeny? — Azt, hogy
onalâvaloan
h a z u d o t t ! — szolt dorgo hangon, kirugva maga aloi a szeket az az ur.
IV.
Hallali.
Milyen csend lett egyszerre. A terBâro Nâdassynak a segedei g>-6f men ât pezsgos iivegekkel sieto szolga Andahâzy s Favellott voltak. Pisztoly is megâllt erre a nem salonmâssig hangra. es a legsulyosabb feltetelek. — Ah, c'estpiquant! E z m i n t -
— Jobb szerettem volna a kardot, — for- meg nâthât kapok odakint, — szolt a dult feleje bâro Nâdassy. Arczszine nem kocsiban Nâdassy. Kitiino lovo volt. —
ha n e k e m
szolt
volna?!
vâltozott, — megszokott helyzet ez mâr Azutân fiuk estere nâlam lesztek. Mega societâsban, nyugodtan kereste elo mo- nezziik, mit kiildott Palugyai! Svâjczba noklijât, s verig serto arczkifejezessel ugyis csak reggel indul a vonat. Hât Belmerto vegig Berczelit, fitymâlolag szota- la ? Nem tudsz rola semmit Laczi ? golva: p e 1 e, m e l e ! — De igen. Mennek Itâliâba. Berczeli dilhtol reszketve lepett a — Nem mesz utânnuk ? bâro ele: — E n B e r c z e l i v a g y o k !
— Meglehet. Hâtha en i s !
S annak a vekony, czingâr piperMegerkeztek. Hâromszori golyovâlkoeznek volt bâtorsâga e nyomaszto pil- tâs, tiz-tiz mâsodpercz lefolyâsa alatt. lanatban a legkonyelmiibb hangon azt Huszonot lepes, 6t-6t lepes avance. mondani erre: — O r v e n d e k s elkaKiâlltak. Mind a ketto olyan volt, czagta magât.
mintha verebeszni kesziiltek volna. EloBerczeli felemelte oklet — sa cso- szor a formasâgok, s azutân:
movâ
gyurt
vâgta.
Monoklija
havannât
a bâro
csorompolve
arczâba
— Egy, ketto, hârom — rajta ! — iitddott hangzott a vezenyszo.
oralânczân fiiggo jou-jouihoz.
Nâdassy szetvetett kabâttal,
telje-
Ez tobb volt, mint a meddig az sen kiadott mellel czelzott. Berczeli megaffectâlt hidegver hatâra terjed, de a bâ- tette az 6t lepest, czelzott. ro megmutatta, mire kepes egy joi traiOt mâsodperez! — szolt a vezeto nirozott
vilâgfi. Felemelte kezet nagy seged. Nâdassy egyet lepett s leeresztette a dolgot, ismet leeresztette. B e r c z e l i - pisztolyât. Berczeli szinten. Ez mâr kin e k j o i m e g t e r m e t t a l a k j a v o l t . hozta a phlegmâjâbol, sietve tette meg
hirtelen, s mintegy meggondolni lâtszva
Berczeli hidegen csak annyit szolt: a hâtralevo negy lepest, s olyan szepet —- Hotel Imperial! — s tâvozott. Nema 16'tt, mint a milyenre a lovoldeben azt szoktâk mondani, hogy m e l y loves.Biz csend.
160 az eleg mely volt,
Berczelinek
a jobb
vâllât zuzta szet. De az oda sieto
segedek
vâllaira
tâmaszkodva, balkezbe fogott pisztolylyal o meg szebb lovest csinâlt.
A lovolde-
ben azt mondtâk volna râ, hogy Monoklijân
keresztiil
mellebe golyoja.
Andahâzy s az egyik orvos siettek felfogni Berczit.
furodott
szeg. Nâdassy
— Ejnye a monoklim! Nezd csak Laczi, a keretinek semmi baja . . . tetetek bele . . . mâs . . . S az orvos constatâlta a halâlt.
E R D E L Y I
G Y O P A R .
A kozmiivelodesi egyesiilet virâga.
•^an egy virâgunk, fonn terem
Es a mi rosszabb, mint a der,
Kbves, magânos berczeken ;
Tovissel, gyommal harczban el,
Hol mâs tenyeszet mâr szunik,
De jot tesz kuzdye is velbk,
Eroben 6 fel ott tiinik.
Aszâlytol vedi gyokerok.
Esotelen nap egeti,
Melledre ttizve hii marad,
Pusztito vihar ţepi ki:
Mem hullat soha szirmokat,
De minei zordabb vegzete,
Allando, mint a szeretet,
Annâl szivosabb elete.
A sifba is leviheted.
Bimboja zold, itt-ott piros
A nep tân ezert tiszteli,
S hogy ott a szelben ingadoz,
Szentkepe koriil tiizdeli,
Feher kelyhevel mint a ho,
Vele disziti a fiât
Egesz egy csata-lobogo.
Olelve tarto Mâriât.
Tiizd fol leâny es a legeny Hordozza biiszken siivegen; Hogy merre Isten jar veliink, Mutassa harczunk, jellemiink!.. SÂNDOR JOZSKF.
11
Tartalom-j egyzek. Lap Imre Sândor. (Keppel.) Dr. Ferenczi Zoltân Nepkoltes. Nepdal. I m i e Sândor , Oszi napsugâr. Petelei Istvân , . , Kritikânkrol. Szekely Jânos Ket ismeretlen dai. Jakab Elek Gyarmathy Zsigâne. (Keppel.) — s A boldog irnok. Hori B61a Muforditâsok. Hegediis Istvân Erd8-vâgâs. Gr. T o l s t o j L e 6 . Orosz eredetibol Helmeczy Jozsef Komoly tervek. Jakab Odon E. Kovâcs Gyula. (Keppel.) Cs. Gy A gezenguz. Abonyi Ârpâd Egy betanult szerepem, melyei sohasem jâtsztam. E. Kovâcs Gyula Emlekkonyvbe. Hegyesi Vilmos A hangulat. Dr. Csernâtoni Gyula Richthofen eszaki Chinârol. Teglâs Gâbor A felsiilt Don Juan. Korbuly Jdzsef Gero Lina. (Keppel.) Hârom kbziil a legboldogabb. Tutsek Anna Kuzdottem en is. . . Dengi Jânos Pâr Force. Malonyay Dezso Erdelyi gyopâr. Sândor Jozsef
,
.
.
1. 8. 14. 24. 47. 49. 53. 59. 60. 80, 81. 86. 99. . 101. 102. 108. 134. 142. _ 143. i 151. 152. 161.
»
,ELET ES IRODALOM" 1885.
;
ELET ts IRODALOM
II.
Nyomatott
a
E V F O L Y A M .
„IHagyat
Polgăr"
konyunyomddjdban
Kolozsoărt;
Tudomâsul. A z „Elet 6s Irodalom" hetilap 1884-ik evi legutolso szâmâban emlitve volt, hogy az „Elet es Irodalom" jovore pâlyafutâsât, mint folyoirat fogja folytatni. Ez ig^retnek teszunk jelen kotettel eleget. Joi tudjuk mi azt, hogy mult evi nuikodesUnkhoz kepest, jelenleg, mint folyoirat, sokkal kevesbe lehetunk a szepirodalomnak szolgâlatâban; de mi erot a munkâlkodâsra a kbzonseg pârtfogâsâbol merithetlink, s e pârtfogâsnak arânytalanul csekely volta hozott minket azon kenyszerhelyzetbe, hogy inkâbb adjunk keveset, mint semmit. E „keues" gyanânt bocsâtjuk kozre az elsâ kotetet. Elsorendii iroi nevekkel talâlkozhatik benne az olvaso; de egyuttal nem zârtuk el a tert az ifju iroi nemzedek elol sem. Kolozsvâr, 1 8 8 5 . augusztus ho.
Teljes tisztelettel
A Z
„ | l L E T
E S
| r < 3 D A L 0 M
szerkesztosege.
U
