Levélváltások a hermelin fokozott védelmének ügyében

Levélváltások a hermelin fokozott védelmének ügyében Összeállította Gera Pál E-mail: [email protected] Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: + 36 30 258 3637 Honlap: http:// www. otter.econservation.eu Dokumentum lezárva: 2013. május 12-én Mottó (…). A hermelin oly kártékony…, hogy oly helyeken, hol gondos irtása által fölszaporodása elé gát nem vettetik, a hasznos vadállomány elkerülhetetlenül a legnagyobb mérvű csökkenésnek, sőt esetleg végpusztulásnak néz elébe – ami hihetetlenül hangzik –, nemcsak hogy az apróvad-félék, hanem még az őzállomány is veszélyeztetve van általa (…). Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve (Erdélyi Imre Könyvkereskedése, Szeged, 1903) TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés – 2. oldal I. Fejezet: a 2012. július 11-én kezdeményezett javaslatomat megelőző levelek – 3. oldal II. Fejezet: ismertetem a minisztériumba küldött levelemet, majd a tárca államtitkára által írt válaszlevelet. Mindezek után azok a hozzászólások következnek, amelyek a válaszlevél ismertté válása után keletkeztek – 6. oldal III. Fejezet: azokból a levelekből citálok, amelyeket az újabb, idén februári kezdeményezésem előtt váltottam a Kollégákkal – 14. oldal IV. Fejezet: ismertetem az idén februárban írt újabb kezdeményező-levelem szövegét, majd pedig az ismételt levélváltásokat – 20. oldal V. Közel két hónap elteltével írt érdeklődő levelem az államtitkárhoz, és az azt követő levelezés – 26. oldal Értékelés – 29. oldal A szakmai honlapomról letölthető e dolgozatban tárgyalt témakörhöz kapcsolódó tanulmányok és könyv – 30. oldal A szerző rövid életrajza – 31. oldal

Bevezető Évek óta rendszerezem és közzéteszem azokat a hozzám érkező adatokat, adatsorokat és információkat, amelyek a hermelin és a vidra hazai elterjedéséről adnak az érdeklődőknek számot. A hermelin esetében 2010-ben egy külön kiskönyvet is megjelentettem Hermelinnyomon Magyarországon címmel, remélve, hogy sikerül az érintett szakemberek, szakterületek, az államigazgatásban döntési jogkörrel rendelkező Kollégák figyelmét felhívnom arra, hogy e menyétfélénkről a tudásunk bizony igencsak hiányos és ellenmondásos, kutatottsága esetleges. Ennek ellenére a rendelkezésemre álló ismeretek alapján jeleztem, hogy ajánlatos lenne elrendelni a fokozott jogi védelmét – jelenleg védett és természetvédelmi értéke 10 000 forint. • Az ez ügyben publikált tanulmányokat, az azokban olvasható következtetéseket és javaslatokat részletesen lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában. Végül is 2012 nyarán kezdeményeztem a Vidékfejlesztési Minisztériumánál a faj fokozott védelmének elrendelését. Nem jártam eredménnyel, ami bizony elkedvetlenített. Azonban a hozzám beérkező előfordulási adatokat továbbra is összegeztem és publikáltam: • Összehasonlító adatok a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) és a hermelin (Mustela Erminea Linneaus, 1758) magyarországi elterjedéséről a 2012. augusztus 20a és a 2013. február 1.-e közötti időszak alatt címmel. Az adatok kiértékelése során olyan újabb információk jutottak el hozzám, amelyek birtokában idén februárban elkerülhetetlennek tartottam, hogy ismét megtegyem a javaslatomat az érintett tárca felé. Mivel erre két hónapig nem érkezett válasz, ezért áprilisban egy érdeklődő levelet küldtem az államtitkárnak. Ugyanakkor a köztem és a minisztérium közötti levélváltás előtt, majd azt követően mind a Kollégákkal, mind e párbeszédbe bekapcsolódó, alkalmasint nevüket fel sem fedő hozzászólókkal is rendre kicseréltük gondolatainkat – már ha erre lehetőség adódott – a hermelin védelmének helyzetéről, valamint ügyködésemről a faj fokozott védelemének elrendelése mellett. Alább e levelezésekből nyújtok át egy csokorra valót. Miért teszem ezt? Azért, mert a véleményem szerint igen tanulságos, gondolkodásra késztető olvasmányok, mindenféleképpen érdemes egy kis időt az olvasásukra, áttanulmányozásukra fordítani. Hű keresztmetszetei mindazon nézeteknek és értékrendeknek, amelyek meghatározzák hazánk állatvilágának, most e tanulmányban elsősorban a hermelin – részint azonban, mint majd kiderül, hazánk menyétféléinek – a megítélését. De mindemellett azt is hűen tükrözik, hogy az eltérő irányzatú szakterületeken dolgozók, illetve azokhoz valamilyen módon kapcsolódók között milyen mély szakmai, morális és erkölcsi árkok húzódnak. Vajon miért? Talán egyikmásik levélrészlet erre adhat, ha nem is teljes körű, de valósághű részválaszt. A gyűjteményben idézett leveleket szöveghűen adom közre, azokat nem stilizáltam, csak ott javítottam bele a tartalmukba, ahol a levélíró nem megengedett – mondhatni illetlen – szavakat, fogalmakat alkalmazott. Ugyanakkor a levelek íróinak a vezetéknevét csak kezdőbetűvel tüntetem fel, de van, ahol a keresztnevét is, és van, ahol a teljes nevet is el kellett hagynom (vagyis még a kezdőbetűket is), sőt azon helyiséget és intézményt sem nevezhettem meg, ahol a levélíró dolgozik, tanul vagy lakik. Bizony így van ez, napjaink idegen és ideges, bizonytalansággal és aggodalommal teli elidegenkedő világában odáig jutottunk, hogy a félelem olyannyira nagy, fenyegető úrrá nőtte ki magát, hogy sokakat névtelenségre késztet, még egy a politikától teljesen mentes (legalábbis józan megfontolásból annak tűnő) szakmai párbeszéd során is. Kérem, fogadják barátsággal!

I. Fejezet: A 2012. július 11-én kezdeményezett javaslatomat megelőző levelek Tisztelt Gera Úr! Egyetértek azzal, hogy át kell gondolni a hazai menyétfélék jogi védelmét. Ön ezt már számos alkalommal, több fórumon is kezdeményezte. Sajnos nem talált meghallgatásra, annyira nem, hogy az idén tavasszal aláírt megállapodás a vadászok és a természetvédők között arra sem ad lehetőséget Önnek és persze másoknak sem, hogy részt vegyen e fajok jövőbeni kutatásában. (2012 tavaszán egy hosszas egyeztető szakmai megbeszélés után született meg az említett megállapodás, amelynek az Országos Magyar Vadászati Védegylet /OMVV/ elnökének 2011. januári keltezésű levele adta az apropóját. Az OMVV elnöke ugyanis tárgyalások nélkül tett javaslatot a regnáló vidékfejlesztési miniszternek arra, hogy mely védett madár- és emlősfajok kerüljenek fel a vadászható fajok listájára. Ezt a levelet, miután eljutott hozzám, 2011. áprilisában nyilvánosságra hoztam, ami hatalmas társadalmi és szakmai felháborodás váltott ki és tárgyalásra kényszerítette a vadászokat. Az egyeztető megbeszélések menete azonban érezhetően már jó előre „leosztott lapokkal történt” a bevont szakértők, szakértői közösségek között, ezért 2011. novemberében a Népszabadság című napilap Fórum rovatában is megjelentettem erről egy cikket, ami szintén komoly vihart kavart – GP megjegyzése). Csodálom a kitartását, hiszen a nyilvánvaló mellőzés ellenére folyamatosan azon dolgozik, hogy sikerüljön a terveit megvalósítania. (…) Így ha úgy látja érdemes megpróbálnia, hogy magánemberként kezdeményezi a hermelin fokozott jogi védelmét, tegye meg. Én azon kívül, hogy egyetértek Önnel, mást nem tehetek. (…) Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy ismerve az előzményeket, az is meglepő lenne, ha válaszra méltatnák a minisztériumban, abban az esetben is, ha elutasítják a kezdeményezését. Márpedig nagyon nagy meglepetés lenne, ha egyetértenének Önnel, már csak azért is, mert a vadászok részéről olyan ellenszenv van Ön iránt, hogy az eleve borítékolja a sikertelenségét. És a vadászokkal napjainkban bajuszt akasztani nem érdemes! Tudjuk jól, hogy a jelenlegi hatalomra nagyon nagy a politikai és gazdasági befolyásuk, olyannyira, amire a rendszerváltozás óta nem volt példa. Ezért nincs olyan követelésük, elvárásuk, amit nem tudnának elérni. Nem átvitt, hanem szó szoros értelemben: állam lettek az államban! És ezt a minisztériumban is nagyon jól tudják. (…) Tisztelettel: G. Péter (Kelt: Debrecenben, 2012. június 2-án) Szervusz Pál! (…) Hát komám, nem tudom megéri-e a fáradozást abbéli igyekezeted, hogy a hermelin legyen fokozottan védett. (…) Az a baj, hogy egyedül vagy, nincsen olyan szakértői bázis mögötted, ami felkarolna és vállalná a felvetéseidet. Viszont az ellenségeid, már csak juszt is keresztbe tesznek, mert annyira utálnak és – szerintem főleg! – irigyelnek is egyben, hogy már a neved elhangzásakor görcsbe szorul a gyomruk. (…) De mégse add fel! Írd meg Illés Zoltán államtitkárnak a levelet. (…) Ügyelj azonban arra, hogy úgy állítsd össze, hogy rövid legyen, és minél több szakmai érvet hozzál fel. Ámbár biztosan nem értenek majd egyet veled, hiszen napjainkban inkább a vadászok befolyása érvényesül mindenhol, de ezt Te magad is jól tudod. De talán, ha mást nem is tesznek, elgondolkodnak majd. És már az is eredmény lenne a maga nemében. (…) Üdvözöl: P. Lajos (Kelt Biharnagybajomban, 2012. június 12-én) Tisztelt Gera Úr! (…) Tudnia kell azonban, ahhoz, hogy változtassanak egy már eleve védett állatfaj jogi besorolásán, sokkal több kell annál, minthogy elszánt és ügybuzgó magánemberként ezt Ön kezdeményezi. Tudom jól, sok-sok adattal, megfigyeléssel rendelkezik! Csakhogy!

Csakhogy azok – és kérem, ne sértődjön meg – önmagukban nem elégségesek. Ugyanis nem egy kidolgozott több éves kutatómunka eredménye alapján fogja megírni a levelét. Nem! Hanem Önhöz rendszertelenül beérkező közlésekből és kizárólag abból az Ön által kiolvasott, levont következtetések alapján. Márpedig fontos az, hogy egy olyan jelentős lépés mögött, amit Ön akar, tudományosan alátámasztott, bizonyított érvrendszer és egyfajta szakmai konszenzus és akarat (!) is meghúzódjon. (…) Dicséretes, hogy Önhöz mind a mai napig sok bejelentés érkezik, és az is eleve nagyszerű, hogy Ön ezeket egyfolytában rendszerezi, feldolgozza és publikálja. Sok érdekes adatot szolgáltat, ami az érdeklődők számára bizony tanulságos lehet. De ennyi! Csak ennyi! Szakmailag érdemben, értékességüket nem tagadva mégis elégtelenek arra, hogy rájuk támaszkodva a minisztériumban rábólintsanak az Ön javaslatára. (…) Ha mégis megírja a levelét, érdeklődve várom a fejleményeket. Barátként írom, nem bántó szándékkal: sok jóra azért ne számítson, legfeljebb arra, hogy kap majd egy udvarias hangú válaszlevelet, amelyben közlik majd, hogy ugyan egyetértenek Önnel, de a javaslatát mégsem tudják elfogadni. Az érveik azonban majd nagyon érdekelnek. (…) Barátsággal üdvözli: G. Gábor (Kelt: Berettyóújfaluban 2012. június 22-én) Pali barátom! Tökéletesen igazad van! (…) Bár én leginkább itt a megyében vagyok járatos, országosan nemigen, azt azonban az itteni, helyi megfigyeléseimből tudom, hogy a vizes élőhelyek az utóbbi hosszú évek során nagyon drasztikus változáson estek át. (…) Ha más nem, akkor már csak ez is elégséges indoknak kellene, hogy legyen arra, hogy elfogadják a javaslatodat. (…) Azonban ne legyenek ábrándjaid! Az általad kért változtatás, még ha szakmailag jogos is, hosszas és bonyolult államigazgatási eljárást jelent, és közel sem biztos, hogy a jelen helyzetben időt és energiát fordítanának rá a minisztériumban. Van azoknak sok egyéb más dolguk is, és már csak ezért is egyszerűbb lesz figyelembe se venni az Illés államtitkárnak írt leveledet. (…) Szeretettel üdvözöl: S. Pista (Kelt: Veszprémben, 2012. június 25-én) Cimborám! Elkapkodott ötletnek tartom azt, hogy a hermelin egyszeriben legyen fokozottan védett. Lehet, hogy Te úgy véled, megérett rá az idő, én azonban mégis türelemre és megfontoltságra intenélek. (…) Tehát az én javaslatom az: írj a minisztériumba levelet hermelin-ügyben, de ne a fokozott védelmét javasold, hanem a nálad lévő adatbázisra hivatkozva azt kezdeményezd, hogy a minisztérium támogasson egy legalább három éves, az egész országot lefedő folyamatos kutatási programot. (…) Az előző tanulmányaidban nagyon szépen kidolgoztad azokat az országrészeket, ahol kivitelezhető lenne az állománykutatás, tehát már ez is meglenne, bár megtörténhet, hogy egyik-másik általad javasolt területtel nem értenek majd egyet. Akkor majd javasolnak egy másik területet. De ha így lesz, vigyázz, ne kapd fel a vizet! Próbálj érvelni a magad igaza mellett, és ha úgy látod, nem érdemes már tovább, akkor maradj csendben. Légy megfontolt és leginkább kompromisszumra kész! (…) A sikeredben bízva, üdvözöl: T. Zoltán (Kelt: Sopronban, 2012. június 27-én) Szia Pali! Nagyon egyetértek veled, és szurkolok, hogy sikerrel járj. (…) Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az általad ez idáig összeállított tanulmányok után még kérdéses lehet a javaslatod elfogadása. (…)

Igaz, lehet, sőt, szinte biztos, hogy bonyolultabb egy állatfaj védelmi helyzetének az átértékelése annál, mintsem hogy egy állampolgári kezdeményezés elégséges legyen. (…) Nem tudom, hogy a minisztériumban hogyan működnek ezek a dolgok. (…) Barátod: K. Zsolt (Kelt: Szekszárdon, 2012. július 2-án). Kedves Pál Barátom! (…) Örülök hát annak, hogy ennyire kitartóan küzdesz az igazadért. Nálunk a Nemzeti Park területén is sok változás történt az utóbbi időben a vizes élőhelyeknél, és nagyon jó, hogy a kezdeményezéseddel ismét rámutatsz erre a jelentős problémára. Különösen jónak tartom, hogy magánemberként teszed ezt. (…) Arra azonban számíts, hogy ha megkapják a minisztériumban a leveledet, akkor – ha eleve nem vetik el a javaslatodat – hosszú időbe telik majd, míg érdemben lépni fognak. Ennek számos oka van, hiszen az államigazgatásban igencsak lassan folynak a folyamatok. Ezért akár hónapokba is beletelhet, amíg érdemi lépés történik. (…) Az is nehezíti a gyors eljárást, hogy idén februárban (vagy márciusban?) a FEHOVÁN aláírtak a vadászok és a természetvédők egy megállapodást, és az már eleve 2017-ig megszabja a kutatásokat és azokat a szervezeteket, egyetemeket, akik azokat tevőlegesen elvégzik majd. Ezért benne van a pakliban, hogy láttamozzák majd az indítványodat, de azt akár évekig is talonba tehetik. Ebben az esetben csak akkor lehetnél eredményes, ha az elkövetkező időkben bizonyítottan további olyan kedvezőtlen folyamatok lesznek tapasztalhatók a vizes élőhelyek állapotában és az ott élő élővilág állományaiban, amelyek mielőbbi intézkedésre késztetik a minisztériumot. (…) Ölel: (Kelt: 2012. július 5-én. A levél írójának nevét és települését kérésének megfelelően nem tüntetem fel) Kedves Pál! (…) Tehát én csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy egy-egy fajnak a védelmi megítélését összetettebb szempontok alapján kell mérlegelni. Nem csak azt kell figyelni – amint Ön írja érvelésében –, hogy vélhetően a faj ismert állományai visszaszorulóban vannak, és ennek legfőbb okaként a kedvezőtlen élőhelyi átalakulásokat nevezi meg. Ön ezzel felhívta valamire a figyelmet, ez azonban mégsem elég arra, hogy megváltoztassák a hermelin védelmi jogi helyzetét. (…) Az sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy adott faj – esetünkben a hermelin – ismert vagy vélt hazai populációi milyen kölcsönhatással vannak az általuk lakott élőhelyek életközösségeire. Lehet, hogy ez a kölcsönhatás semmi problémát nem jelent, de az is elképzelhető, hogy olyan természeti értékek is adottak egy-egy élőhelyen, ahol valamilyen oknál fogva nem szerencsés, ha a hermelinállomány növekszik. (…) Vagyis, olyan szempontrendszerek egész sorát kell összevegyíteni, ami egy hosszas, bonyolult folyamatot feltételez. (…) Szeretettel üdvözli: B. Katalin (Kel: Miskolcon, 2012. július 6-án)

II.

Fejezet: ismertetem a minisztériumba küldött levelemet, majd a tárca államtitkára által írt válaszlevelet. Mindezek után azok a hozzászólások következnek, amelyek a válaszlevél ismertté válása után keletkeztek Az általam írt levél

Dr. Illés Zoltán Államtitkár Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Államtitkárság Budapest Fő utca 44-50 1011 Tárgy: Javaslat a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) fokozott védetté nyilvánítására Tisztelt Államtitkár Úr! Állampolgári kezdeményezéssel fordulok Önhöz, mint a témakörben illetékes államtitkárhoz. Talán Ön és munkatársai előtt is ismert, hogy a magyarországi hermelinállomány kutatásában hosszú évekig magam is részt vettem – akárcsak a vidravédelemben –, de inaktívvá válásom óta is rendre foglalkoztat e kisragadozónk helyzete. Ennek során két állomány-elterjedési összefoglaló dolgozatot publikáltam, amelyeket mind Önnek, mind a munkatársainak megküldtem, de a fejlécen található szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában is megtalálhatók, letölthetők. A két nevezett dolgozatot a: • Hermelin és vidraadatok 2011 címmel a 2005. január 1.-e és 2010. március 15-e, valamint • Hermelin és vidra adatok 1 címmel a 2010. március 15-e és 2011 március 15.-e közötti időszak alatt hozzám beérkezett és feldolgozott jelzések alapján állítottam össze. Ezek az adatok, adatsorok nem eltervezett kutatási programok eredményeit tükrözik, mert ilyen jellegű kutatómunka megszervezésére nem volt sem mód, sem lehetőség. Elsősorban annak köszönhető, hogy az “Alapítvány a vidrákért” szervezet 1995 és 2007 közötti működése során sikerült tevőleges kapcsolatokat kialakítani szakmai közösségekkel, amelyek az óta is „élnek”. Ezért az utolsó ilyen jellegű összefoglaló óta is érkeznek jelzések, igaz azok egyelőre még feldolgozásra várnak – úgy vélem, a nyári időszak után készítek egy újabb összegzést. Ami azonban egyértelműen kiviláglik, hogy a fent jelzett tanulmányokban, és az általam 2010-ben Hermelinnyomon Magyarországon címmel kiadott ismeretterjesztő könyvben megfogalmazott aggodalmak mind kézzelfoghatóbbnak tűnnek. Magyarán: a hazai hermelinállomány visszaszorulása, és talán létszámcsökkentése is mind bizonyosabbnak tűnik. (Nevezett könyv szintén elérhető a szakmai honlapomon). Ennek okai sokrétűek, függetlenek és mégis összefüggenek egymással. Ezeket a már említett ismeretterjesztő könyvemben részletesen összefoglaltam, adatokkal, tényekkel bizonyítottam. Tapasztalva azonban az újabb és mind gyakoribb „baljóslatú” bejelentéseket (elsősorban a már hosszú évtizede óta nyarankénti aszályos időszakot, amely a vizes élőhelytípusaink esetében kedvezőtlen változásokat mutatnak), úgy vélem kezdeményezem Önnél az alábbiakat: I. Szükség lenne egy olyan több évre szóló hermelinvédelmi programtervre, ami

kellő módon és mértékben biztosíthatná a faj sikeres magyarországi megóvását. Vagyis egy hosszú távú fajmegőrzési-tervet kellene készíteni és a témában jártas szakértőket, szakértői közösségeket felkérni annak lebonyolítására, koordinálására. II. Ennek elsődleges célja: az élőhelyeken megőrizni a hermelinállomány(oka)t, valamint ott, ahol esetleg megjelenhet a faj, azt élőhely-kezeléssel, élőhelymegőrzéssel elősegíteni. III. Lehetővé kell tenni, hogy az egymástól elválasztott populációk érintkezni tudjanak egymással, minek során azt is fel kell mérni, hogy az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozása mellet milyen más tényezők okozzák/okozhatják a faj állományának tapasztalható visszaszorulását. Ezek a legfontosabbak, amelyeket a megítélésem szerint minél előbb el kell kezdeni, végre kell hajtani. Addig is azonban kezdeményezem, hogy a hermelint a Vidékfejlesztési Minisztérium erre illetékes szakhatósága nyilvánítsa fokozottan védettnek, természetvédelmi értékét 250 000 forintban szabja meg. Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom abban, hogy a kezdeményezésemet mind Ön, mind a munkatársai elfogadják, ezáltal megvalósulhat egyfelől a fokozott védelem kihirdetése, másfelől a felvetett országos hermelinvédelmi program is. Kelt: Budapesten, 2012. július 11-én Barátsággal üdvözli: Gera Pál s.k.

A Vidékfejlesztési Minisztérium válaszlevele Vidékfejlesztési Minisztérium Dr. Illés Zoltán Környezetügyért felelős államtitkár Tárgy: Válasz a hermelin fokozottan védetté nyilvánítására tett javaslatról Tisztelt Gera Úr! A hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) hazai állományainak természetvédelmi értékelését célzó és a faj fokozottan védetté nyilvánítására tett javaslatát köszönettel megkaptam. Nagyon fontosnak tartom a hermelin védelmét, azonban tárcánknak az összes hazánkban őshonos állat- és növényfaj természetvédelmi, jogi védettségét össze kell hangolnia, azokat egy egységes rendszerbe kell kezelnie. Minden esetben mérlegelnünk kell, hogy pusztán a jogi védettségi szint emelése valóban segít-e az adott faj megőrzésében (gyűjtéssel, egyéb hasznosítással, esetleg kártevőként való gyérítésével veszélyeztetett-e a kérdéses faj stb.). Egyetértve az Ön értékelésével, a hermelint elsősorban élőhelyének visszaszorulása, állapotának romlása veszélyezteti. A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a hermelin fokozott jogi védelme önmagában nem segítené a faj hazai állományainak hosszú távú fennmaradását. Sokkal inkább táplálékbázisainak, élőhelyeinek biztosítása szolgálja a hermelin populációk megtartását. Javaslatában szereplő további felvetéseit a hosszú távú program elkészítéséről és annak körültekintő megvalósításáról, az élőhelyvédelmi és rekonstrukciós beavatkozásokról, valamint az izolált állományok ökológiai folyosóval való összekötéséről, szakmai szempontból támogatom, és ehhez kötődően az uniós források is biztosíthatnak majd lehetőséget. Javaslom, hogy a hermelin természetvédelmi helyzetének javítása érdekében keressenek olyan pályázati lehetőségeket majd, melyek lehetővé teszik a felvázolt program teljes vagy részbeni finanszírozását. További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok! Kelt: Budapest, 2012. július 21. Üdvözlettel: Dr. Illés Zoltán

A levélváltása utáni újabb levelek Szia komám! Sajnálom, hogy így történt. Furcsának is találom, mert igen hamar válaszolt az államtitkár, és ez bizony különös. Vajon miért sietett ennyire? De spongya rá! Megtetted, amit meg kellett tenned. (…) Kérlek, ne add fel! Dolgozz tovább, még akkor is, ha most úgy érzed, hogy semmi értelme. (…) Ha továbbra is lesznek adataid, akkor valamikor később – mondjuk jó egy év múlva – talán érdemes lesz újra nekifutni a dolognak. (…) Vadászcimborád: S. Jóska (Kelt: Olaszliszkán, 2012. augusztus 1-én) Cimborám! Látod, én figyelmeztettelek. Ajtóstul rontottál a házba. (…) Remélem, alaposan elolvastad a válaszlevelet és elgondolkodtál azon, hogy milyen érvekre hivatkozva hárították el a kezdeményezésedet. Meglepő azonban, hogy sok mindenben egyetértenek Veled, igazán barátságos hangú választ küldtek. De mégis kiérezhető a levélből, hogy lesajnálnak, hiszen mi másért biggyesztették volna oda, hogy „A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a hermelin fokozott jogi védelme önmagában nem segítené a faj hazai állományainak hosszú távú fennmaradását.” (…) Ez a könnyen belátható kitétel, véleményem szerint leckéztetőnek tűnik, hiszen mindazok alapján, amit írtak, semmi sem könnyen belátható. (…) Dolgozd fel a történteket, gondolkodjál azon, hogy hogyan tovább. Idővel aztán, ha nem keseredtél el nagyon, tovább léphetsz, bár hogy mikor és hogyan, azt most én sem tudom. A fontos az, hogy ne add fel, és ha az erőd és az egészséged engedi, dolgozz tovább! Baráti üdvözlettel: T. Zoltán (Kelt: Sopronban, 2012. augusztus 1-én) Szia Pali! Számíthattál rá, hogy így lesz! Sajnos nagyon nehéz egyedül kiállni valamiért, érvelni valami jó mellett, és meggyőzni a minisztériumi hivatalnokokat, hogy meghallgassanak. Külön világban élnek, zárt kasztban, kizárólag a maguk vélt vagy valós igazát hallják meg. (…) Látva a válaszlevél dátumát, élek a gyanúperrel, hogy igazából el sem olvasták a Te leveledet, nemhogy elgondolkodtak volna az Általad írottakon. Üres lózungokat puffogtatnak! Igyekeznek meggyőzni arról, hogy mennyire egyetértenek Veled, és mégis szánják, bánják, ezért és azért nem fogadhatják el a javaslatodat. Blődi duma ez barátom, amit néhány perc alatt megírtak, majd a Te leveledet ad acta tették. Kipipáltak és elfelejtettek, közben meg minden bizonnyal jókat nevettek Rajtad. (…) Minden jót neked: T. Miklós (Kelt: Nagybaracskán, 2012. augusztus 1--én) Tisztelt Gera Úr! Meglepett, hogy egyáltalán válaszoltak, istenuccse meggyőződésem volt, hogy nem törődnek majd a levelével. (…) Hiábavaló küzdelem ez, Gera Úr! Ön, még ha mindenben igaza is van (amit én magam szakmai hiányosságok miatt nem tudok megítélni), nem lehet sikeres, tegyen bármit. Emlékszik még, júniusban megírtam Önnek, hogy a vadászok miatt semmi esélye sincs. (…) Gyanítom az történhetett, hogy meglátva az Ön nevét, azonnal elkapta őket az Ön iránt érzett fékezhetetlen utálkozás, még akkor is, ha nem vadászok fogalmazták meg a választ. Bár ki tudhatja ezt? (…) De akkor is, Ön olyan vörös posztó most a minisztériumban (ahol, tudjuk jól, milyen erős mostanság a vadászok befolyása), hogy tökéletes kiközösítésre van ítélve. (…) Tisztelettel: G. Péter (Kelt: Debrecenben, 2012. augusztus 2-án)

Gera Úr! Nem ismer engem, én azonban nagyon jól ismerem az Ön munkáját, rendszeres látogatója vagyok a honlapjának. Csodálom az elkötelezettségét, kitartását, nem kevés erő kell mindehhez. (…) Itt nálunk az egyetemen az Ön neve szitokszó. Amikor valamiért szóba kerül, olyan sok képtelen vádat, intrikát mondanak Önről, hogy alig lehet szó nélkül eltűrni. De nem lehet szólni, mert ki tudja, mivel járna az, ha valaki kiállna Ön mellett. Főleg azóta gyűlölik Önt, miután még tavaly ősszel megjelent a Népszabadságban a „Levadászták a természetvédelmet” című cikke. Annyira „berágtak”, hogy (…) válaszcikket is írtak, amit aztán kiraktak az egyetem honlapjára. És ez mind a mai napig kint van! (…) A hermelin fokozott védelme kapcsán is beszéltek Önről, nevették és mocskolták, önjelölt sötétzöldnek nevezték, tanulatlan és dilettáns senkiházinak. Még azt is emlegették, hogy a menyét és a nyuszt Ön miatt nem lehet vadászható faj, pedig ők biztosra vették, hogy a javaslatukra azok lesznek. Piszokul berágtak Önre! Azt hangoztatják, hogy ezt Ön intézte el, amikor tavaly tavasszal nyilvánosságra hozta az OMVV elnökének, S. Zsoltnak azt az ominózus levelét, amelyben azt akarták elérni a vadászok, hogy többek között ez a két ragadozó is kerüljön ki a védett fajok listájáról. (A nyuszt védett maradt, a menyét, ami addig sem védett, sem vadászható nem volt, védett lett, mindkét faj természetvédelmi értéke 10 000 forint – GP megjegyzése). Ha látta volna, hogyan dühöngtek, főleg…tanár urak! (…) Ezért nem lepődtem meg azon, hogy a kezdeményezése kudarcot vallott. Már hetekkel ezelőtt ismert volt, hogy elbukik! Valahonnét megtudták, hogy levelet írt a minisztériumba, önhitten és magabiztosan beszéltek róla itt a tanszéken, és igen jókat mulattak azon, hogy milyen képet vág majd, amikor megkapja a választ a minisztériumból. (…) Tisztelettel üdvözli: (Kelt: 2012. augusztus 10-én. A levél írójának a kezdőbetűit sem tüntethetem fel, lévén az egyik agráregyetemünkön tanul, mégpedig vadgazdálkodástant) Szervusz Pál! Látod, jó jós vagyok! Győzött a megvetés, a gyűlölet, a kivagyiság és a semmibevevés. Olyan terebélyes szálka vagy Te a vadászok és kiszolgálói holdudvaruk szemében, amit nem tudnak kigyomlálni. Túlságosan nagyot és fájdalmasat rúgtál beléjük! Előbb tavaly áprilisban, amikor nyilvánosságra hoztad S. Zsolt OMVV elnök titkolt levelét, majd később szintén a tavaly novemberi Népszabadságos cikkeddel, amiben rámutattál arra, hogy az úgynevezett szakértői egyeztetések előre lezsírozottak! No meg az Általad olyan sokszor kritizált ragadozó-gazdálkodási modell miatt is személyes ellenségnek tartanak, hiszen nyíltan vallod, hogy az nem más, mint, ahogy azt mondani, írni szoktad: szakmai szélhámosság, megélhetési álprogram. Elbuktattak, mert biztosra veszem, hogy ők vannak a háttérben. Az elutasítás mögött más magyarázat egyszerűen nem lehet. (…) A minisztériumban magukat természetvédőknek tartó hivatali szakik ijedten berosáltak, féltik a kis egzisztenciájukat. És nem is alaptalanul! Nem fogják, hanem átölelik az íróasztalaikat, sőt hozzászíjazzák magukat, a hátukra veszik, és szolgalelkűen azt teszik, amit parancsolnak nekik, amit elvárnak tőlük. (…) És hogyan tovább? Gondolom, most bosszús vagy, letört. Én az lennék. De tudod, az idő halad tovább, szedd össze magad. Bár tanácsot adni nem tudok, mégis arra bíztatlak: folytasd tovább, mintha mi sem történt volna. Üdvözöl: P. Lajos (Kelt Biharnagybajomban, 2012. augusztus 12-én) Gera „úr”! (…) Maga úgymond elkötelezett természetvédő. Igaz, személyesen nem ismerem, de szerintem ez nem igaz. A zavaros munkáit, vádaskodásait, kicsinyes hazárdjátékait, és leginkább vadászatgyűlöletét azonban igen jól ismerem. (…) Maga minden követ megmozgat azért, hogy ne lehessen menyétfélékre vadászni, holott tudvalévő mennyire elszaporodtak. Közönséges kártevők! (…)

Hallom, most azon mesterkedik, hogy a hermelin legyen fokozottan védett. Mit képzel maga? (…) Felszólítom, hogy azonnal hagyja abba azt a lejárató kampányát, amelyben bennünket, vadászokat mocskol, hagyjon fel nemtelen és szakmaiatlan írásaival. Tűnjön el a szakmai közéletből! Mégpedig mielőbb! (Kelt: 2012. augusztus 12-én. Az e-mali ismeretlen címről érkezett) Szia! (…) Érdemes sorról-sorra kielemezni az államtitkár úr válaszát. Láthatod, egyetért Veled, de olyan más szempontokat tart elsődlegesnek – pl.. élőhelyvédelem vagy a zsákmányfajok biztos jelenléte –, amelyek valóban cáfolhatatlanul fontosabbak. Ezt Neked is be kell látnod! Ezért az elutasítást ne úgy tekintsd, hogy ellened irányul, hanem úgy, hogy megértésre találtál. Látnod kell, hogy a fokozott védelem jogi kihirdetése önmagában semmivel nem vinne bennünket közelebb ahhoz, hogy megóvjuk a hermelinállományokat. Igaz, a szimbolikus üzenetértéke lehetséges, hogy sokat jelentene, amint azt érvként írod. (…) Éppen ezért dolgozz tovább. Remélem, érkeznek majd újabb és újabb bejelentések a hermelinről és a vidráról, azokat ugyanúgy, ahogy eddig tetted rendszeresítsd, és idővel publikáld a honlapodon. Hidd el, van értelme a munkádnak, figyelnek rád, még akkor is, ha esetleg most úgy érzed, ez nem így van. (…) Sokszor ölel: K. Béla (Kelt Gyöngyösön, 2012. augusztus 18-án) Tisztelt Gera Úr! (…) Látja, nemrégiben már megírtam, hogy az indítványára legfeljebb kap majd egy udvarias hangú válaszlevelet, amelyben azt közlik, hogy ugyan egyetértenek Önnel, de a javaslatát mégsem tudják elfogadni. Ez történt. (…) Lehet Ön fáradhatatlan, kitartó természetvédő, de higgye el, mindaddig, amíg nincs Ön mögött olyan szakmai grémium, amelyik felkarolná a nézeteit, hiábavaló küzdelmet folytat. (…) Olvasom a honlapján a tanulmányokat. Ön valóban felkészült, tapasztalt szakember, de ez önmagában nagyon kevés. Szerezzen társakat! Olyan szakmabelieket, akik vállalják az Ön támogatását, és akkor a mostanihoz hasonló kezdeményezése minden bizonnyal több eredménnyel jár majd. A kérdés csak az: akad-e bárki is, aki Ön mellé merne állni? (…) Barátsággal üdvözli: G. Gábor (Kelt: Berettyóújfaluban, 2012. augusztus 22-én) Szia „sötétzöld” Pál! Személyesen nem ismerjük egymást, de értesültem arról, hogy azt szeretnéd, hogy a hermelin legyen fokozott védett. Tudom azt is, hogy ez ügyben írtál a minisztériumba, és onnan elutasító levelet kaptál. Ezen nem lepődöm meg. Nem tudom, mire alapozod a véleményedet, de nekem egészen más tapasztalataim vannak. Ugyanis szerintem a hermelin nem érdemes a védelemre, ezért ugyanúgy, mint a nyestet mielőbb egész évben vadászhatóvá kell tenni. És a menyétet is. (…) Ismert előttem a menyétfélék iránti elkötelezettséged. Azt beszélik, hogy miattad nem lehetett vadászhatóvá tenni a menyétet és a nyusztot, pedig nagyon is megérdemelnék! Sőt, ügybuzgóságod miatt a menyét még védett is lett. Hihetetlen, nagy-nagy szégyen, hogy ezt el tudtad intézni. Ezzel sok gazdának okoztál károkat. De ez téged nyilván nem érdekel! (…) Ott Budapesten könnyen elvagy, írogathatsz, játszhatod a tévedhetetlen szakértőt, de attól még itt kint a határban, faluhelyen másképpen áll a helyzet. (…) Örülök annak, hogy felsültél. Ez azt mutatja, hogy a minisztériumban nálad jobban felkészült, tapasztaltabb szakemberek ülnek. Most már csak azt kell elérni, hogy az illetékesek belássák, hogy eddig alaposan megvezetted őket, mert a menyétféléket ma már nem óvni, hanem lőni és lőni, csapdázni és mérgezni kell. (…) (Névtelen e-mail, érkezett 2012.augusztus 25-én)

Kedves Pál! () Tudja az egy dolog, hogy egy állatfajt természetvédelmi oltalom alá helyezünk. Ez rendjén való, csakhogy ennek megvannak a kötelezően előírt szakmai és jogi lépcsőfokai, amit úgy látom, hogy Ön elegánsan átlépett. (…) A hermelin esetében is úgy vélem elkerülhetetlen a mérlegelés. Hiszen vannak, akik úgy látják, megfelelő a jelenlegi védelmi szint, de akadnak, akik amondók, hogy vadászni kell rá. Ők is nyilván adatok és talán személyes tapasztalatok alapján érzik így. Vagyis nem a levegőbe beszélnek, meggondolatlanul. Tisztelettel kérdem Önt: mielőtt megtette a javaslatát kereste-e a kapcsolatot azokkal, akik Öntől eltérően látják-e faj helyzetét? (…) Még egy dolog. Tudom, hogy Ön a vadászat iránt dacos idegenkedést érez. Ettől azonban még nem süthet bélyeget e szakterültre, mert ha tetszik Önnek, ha nem, a vadászok is értéket teremtettek és teremtenek, ők is a természetben dolgoznak, természeti erőforrásokkal. Ezért azt kérem, fogadja meg a tanácsomat: keresse a szakmai kapcsolatot mindazon szakemberrel, akik Öntől eltérően vélekednek és egyeztessen velük. (…) Üdvözlettel: Dr. B. Zs. (Kelt: Budapesten, 2012. szeptember 6-án) Szia! Kicsit elkésve reagálok a minisztérium válaszlevelére, amit köszönöm, hogy elküldtél. Várható volt, hogy ez lesz, de ne vereségként éld meg a kialakult helyzetet. Elindítottál valamit, amit idővel folytatnod kell. Még akkor is, ha nem látod az értelmét. (…) De jó lenne, ha támogatókat találnál, hiszen biztos vannak olyanok, akik szívesen kiállnának melletted. Én is megtenném, csakhogy ezt itt a Nemzeti Parknál vagy akár a minisztériumban nem vennék jó néven. (…) Itt az Igazgatóságon, éppen a mai napon emlegettünk a többiekkel. Hidd el, mindaz, amit teszel, nálunk, és abban is biztos vagyok, hogy a legtöbb Nemzeti Parkban nagyon sokak számára rokonszenves. Kérlek, ha van még erőd, akkor folytasd, mert közel sem biztos, hogy ez a „meccs” már lefutott. (Kelt: 2012. szeptember 21-én. A levél írójának nevét nem tüntethetem fel) Tisztelt Gera Pál Úr! G. Gábor berettyóújfalui ismerősöm adta meg az Ön e-mail címét. Gábort már gyerekkorom óta ismerem, sokat tanultam tőle. Jelenleg posztgraduális képzésen veszek részt (…), szeretném megszerezni a vadgazda mérnöki diplomát. (…) Az egyetemen az Ön neve mind a mai napig sokakból indulatot vált ki. Néhány napja került ismét szóba, de azt már nem tudom, hogy milyen apropó kapcsán. Csak annyit tudok, hogy valaki megemlítette, hogy Ön néhány hónapja azt kezdeményezte, hogy a hermelin legyen fokozottan védett. (…) Az oktatóink azt mondják, hogy ez óriási baromság, mert a fajról kevés adattal rendelkezünk, és azok az adatok, amikre Ön hivatkozik (láttam a tanulmányait a honlapján) nem elfogadhatóak, ellenmondásosak, értelmezhetetlenek. Azt mondják, hogy az Ön írásai szakmai és tudományos szempontból silány írásművek, sőt egyikük azt is megemlítette, hogy a véleménye szerint a valóságtartalmuk is kétséges. (…) Ezért meglepődve láttam, hogy mindennek ellenére nem egy alkalomból az Ön honlapján található tanulmányokból vesznek át részleteket, azokra hivatkoznak. Persze azt nem nevezik meg, hogy honnét vannak az adatok, ennek ellenére nem nehéz kitalálni. Csak el kell olvasni, mondjuk a hermelines könyvét, majd meg kell nézni, hogy ők, pl. a hermelin párzási idejéről, szaporodásbiológiájáról, territoriális viselkedéséről és elterjedéséről mit mondanak és írnak. Vagy azt kell megnézni, hogy Ön milyen területeket nevez meg kutatási célokra, és össze kell vetni a tanáraink által javasoltakkal. Szó szerint egyeznek azzal, amit Ön írt ezekben a témakörökben! Pedig előtte mindenről más volt a véleményük!(…)

De a nekünk az egyetemen szakirodalomként ajánlott „Emlős ragadozók Magyarországon” című könyvben is sok hasonlatosságot lehet felfedezni, főképpen a „Lutra és társai” meg egyéb más menyétfélés tanulmányaiból. Szó szerinti átvételeket, mondatokat, bekezdéseket. Persze hivatkozás nélkül! (…) Én nem vagyok a menyétfélék nagy ismerőse, ezért számomra az Ön írásai jelentős útmutatók. De nem csak nekem, hanem több társamnak is, mondjanak Önről bármit is az egyetemi tanáraink. Sajnálom azonban, hogy ennyire kivetik és lenézik Önt. Az okát pontosan nem tudom, csak azt, hogy nagyon mély megvetést és irigységet éreznek Ön iránt. (….) (Kelt: 2012. október 30-án. A levél írójának nevét nem tüntethetem fel) Kedves barátom! Kérlek, nézd el nekem e baráti megszólítást annak ellenére, hogy nem ismerjük egymást. K. Zsolt nagyon jó szekszárdi komám adta meg a címedet, akivel te magad is barátságban állsz. Ő mesélte tegnap, hogy volt egy elvetélt kísérleted arra, hogy legyen fokozottan védett a hermelin. Egyetértek veled! (…) Mifelénk is szép számmal él hermelin, de az is bizonyos, hogy mostanság sokkal ritkábban látni, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Én már több évtizede járom a határt, sok megfigyeléssel rendelkezem, persze nem csak a hermelinről. Zsolt megmutatta azt a levelet, amit megküldtél a minisztériumba és az államtitkár válaszát is. Tökéletesen egyetértek azokkal az érvekkel, amiket összefoglaltál, de megértem az államtitkárt is. Mindkettőtöknek igaza van, és ezért kellene tovább ütni a vasat. Hiszen, gondolj csak bele: nem egyértelműen elutasították a javaslatodat, hanem olyan érveket hoztak fel, amiket tovább gondolva, a tiéddel összevetve el lehetne érni, hogy mégis meghallgassanak. A csatolt fájlban küldöm az én hermelines és vidrás megfigyeléseimet. Remélem, a hasznodra lesznek, és ez úton is arra bíztatlak, hogy töretlenül folytasd tovább a munkádat. Isten megáldjon: K. Béla (Kelt: Pécsett, 2012. november 30-án) Szervusz! (…) Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e most vagy várjak még vele. Aztán mégis rászántam magam. (…) Tél van, most lehet igazán eredményesen kutatni. Amikor az időm engedi, megteszem. Azt tapasztalom, hogy „beérni” látszik az igazad. Vagyis az, hogy baj van az élőhelyeken, amit eddig bizony tamáskodva fogadtam. Most azonban egyik kudarc a másik után ér! Több helyen, ahol évek óta mindig megtaláltam a hermelin valamilyen nyomát, most egyszerűen nincs. Pedig, ha nem is rendszeresen, de gyakorta fordulok azokra a helyekre, ahol eddig „biztosra mentem”. (…) Remélem, másoktól is kapsz majd újabb adatokat. Kíváncsi lennék arra, hogy az ország más területein milyen lehet a hermelinállomány. (…) Bár még csak december van, tehát másfél-két hónapig remélni lehet, hogy havas lesz a határ, így addig nagyobb eredménnyel lehet kutatni. És az is megtörténhet, hogy újra megtalálom a hermelineket ott, ahol eddig mindig, csak most nem. De ha így is lesz, akkor vajon mi lehet az oka annak, hogy egyszeriben több területről egyszerre tűntek el? (…) Ha úgy alakul, hogy a tél végéig csak a kedvezőtlen változásokat észlelem, és esetleg mások is az országban, akkor megpróbálod-e ismét felhívni erre a minisztérium figyelmét, és ismét kezdeményezni azt, hogy legyen a hermelin fokozottan védett? (…) Barátsággal üdvözöl: Gy. Gábor (Kelt: Tiszafüreden 2012. december 15-én)

III. Fejezet: azokból a levelekből citálok, amelyeket az újabb, idén februári kezdeményezésem előtt váltottam a Kollégákkal Tisztelt Gera Úr! (…) Tehát nincs nyugta, ismét belevág. Emlékszik még, hogy mit írtam Önnek tavaly augusztusban? „Lehet Ön fáradhatatlan, kitartó természetvédő, de higgye el, mindaddig, amíg nincs Ön mögött olyan szakmai grémium, amelyik felkarolná a nézeteit, hiábavaló küzdelmet folytat.” Ezt ma is így látom, és biztos vagyok abban, hogy egyedüli versenyzőként ismét vakvágányra szalad. Holott a célja nemes és minden bizonnyal sokan akadnának, akik szívesen bekapcsolódnának. (…) Bocsásson meg nekem, de én nem vagyok képzett szakember, csupán műkedvelő laikus, ezért semmi értelmét nem látom annak, hogy aláíróként csatlakozzak a leendő leveléhez. Olyan szakembereket keressen meg, akik „számítanak”, akiknek nevük és legfőképpen tekintélyük van! Miért nem keresi meg őket? (…) Barátsággal üdvözli: G. Gábor (Kelt: Berettyóújfaluban, 2013. január 12-én) Palikám! Nagyon örülök a levelednek, annak különösen, hogy megismétled a kezdeményezésedet. Bátor tett, és remélem, most majd másképpen látják a minisztériumban, mint tavaly. (…) Küldök újabb adatokat, és igyekszem másokat is bevonni a kutatásba. (…) Én járatlan vagyok az ilyenféle hivatalos levelek írásában, nem tudok tanácsot adni. Csak azt, hogy nagyon alaposan mérlegelj mindent, amit leírsz. Legyen előtted a tavalyi leveled és az államtitkár válasza is. Olvasd őket, keresd a közös pontokat, azokra helyezd a hangsúlyt. (…) Elég az, ha csak Te írod alá a levelet, hiszen az egész inditványosdi a Te nevedhez kapcsolódik. Az csak összegubancolná a szálakat, ha másokat is bevonnál, bár lehet, hogy mégsem. De ismersz egyáltalán befolyásos szakembereket? Attól tartok, ha igen, azok most nem adnák a nevüket együtt a Tiéddel. Ne feledd, hogy sokan leplezetlen gyűlölettel tekintenek Rád, és ez mások számára riasztó lehet! (…) Nem, hidd el nekem, nincs semmi értelme másokat is bevonni. Tisztelettel üdvözöl: K. Béla (Kelt: Pécsett, 2013. január 12-én) Tisztelt Gera Úr! Köszönöm a levelét, amivel bizony alaposan meglepett. Szó se róla, Önnek aztán van akarata és kitartása. (…) Abban én tanácsot adni nem tudok, hogy van-e értelme ismét levelet küldenie a minisztériumba, ezt egyes egyedül Önnek kell mérlegelnie és eldöntenie. Nem hiszem, hogy bármilyen jelentősége lenne annak, hogy Ön mellett mások is aláírják a legújabb levelét. Én biztosan nem fogom aláírni. (…) Nem akarom eleve elkedvetleníteni, de mégsem hallgathatom el, hogy újabb pofonért rohan, hiszen mint azt tavaly nyáron már megírtam Önnek, a minisztériumban nagyon befolyásos a vadászlobbi, és ők Önt elsőszámú ellenségüknek tartják. Éppen ezért szemernyi esélye sincs, sem egymagában, sem másokkal karöltve. Tisztelettel: G. Péter (Kelt: Debrecenben, 2013. január 12-én) Kedves Pál! () Kérem, ne sértődjön meg rám, de én az újabb leveléhez aláíróként nem adom a nevem. Már írtam Önnek, hogy olyan szakembereket keressen, akik érintettek az adott témakörben, őket győzze meg az igazáról. (…) Azt azonban szívesen megteszem, hogy ha megírja a levéltervezetét, elolvasom, és tanácsokkal igyekszem majd segíteni. (…) Üdvözlettel: Dr. B. Zs. (Kelt: Budapesten, 2013. január 16-án)

Tisztelt Gera Pál Úr! Megint írok Önnek. Mégpedig azért, mert ma hallottam az egyetemen, hogy ismét levelet akar írni a minisztériumba azért, hogy mégis legyen a hermelin fokozottan védett. (…) Dühösek magára, azt mondják, hogy semmi mást sem csinál, mint ül otthon a budapesti lakásában és onnét „ossza az észt”. Azt híresztelik, hogy Ön már évek óta nem is járt kint terepen… () Azt állítják, semmi mást nem tesz, mint kavarja azt a bizonyosat, és ezzel sokat árt. Ezért örülnek annak, hogy már egy ideje nem tagja az emlős levelezőlistának, amit saját magának köszönhet a vadászokat sértő levelei miatt. Úgymond a szakma ezért kiközösítette. (…) De nevetnek is, mert biztosra veszik a kudarcát. És állítólag nem csak itt nálunk gondolják ezt, hanem más egyetemek vadászati tanszékein és a vadászszövetségekben is. Abban is biztosak, hogy a minisztériumban sem veszik komolyan, sőt még azt is mondják, hogy a levelére most már választ sem fog kapni. Ezzel akarják majd a tudtára adni, hogy elegük van Önből. (…) (Kelt: 2013. január 20-án. A levél írójának nevét nem tüntethetem fel) Palikám! S Jóska mesélte, hogy ismét levelet írsz az államtitkárnak hermelinügyben és csatlakozókat, társakat keresel. Csodálom a kitartásodat. (…) Abban szívesen segítek, hogy az új leveledet átolvasom, és ha úgy gondolom, hasznos tanácsot tudok adni, megteszem. Azt azonban nem vállalom, hogy a nevem adjam hozzá. És ezért ne sértődj meg rám, kérlek! De tudod, manapság az embernek óvatosnak kell lennie, alaposan át kell gondolnia, hogy mikor, mihez csatlakozik. Őszintén bevallom Neked: azzal, hogy anno két évvel ezelőtt nyilvánosságra hoztad S. Zsolt napjaink „fővadászának” elhíresült levelét, nem csak szakmai körökben szereztél ellenségeket, hanem a politikusok és az államigazgatásban dolgozók körében is. Mégpedig nagyon sokat! És ettől kezdve bizony ingoványos a talaj, az embernek ügyelnie kell a munkahelyére és az egzisztenciájára is. (…) Barátsággal üdvözöl: S. L. (Kelt: Debrecenben, 2013. január 20-án) Komám! (…) Én nem értek a hivatalos levelek írásához, ahhoz nagyon tudatlan vagyok. Segítelek téged, ugyanúgy, mint eddig. Rendszeresen küldök adatokat a vidráról és a hermelinről, mást azonban nem vállalok. (…) Telefonon beszéltem S. L.-val, aki elmondta, hogy írt Neked, és elmondta azt is, hogy ő miért nem vállalja azt, hogy aláírja a leveledet. Nos hát, én is attól tartok, amit ő írt. És ezt nem szégyellem bevallani. (…) Tudod ma nagyon is igaz a mondás: jobb félni, mint megijedni! Ölel: S. Jóska (Kelt: Olaszliszkán, 2013. január 24-én) Szia Gerappa! (…) Örülök, hogy ismét megpróbálod a lehetetlent. Szorítok a sikeredért, de tudnod kell, hogy annak halvány kicsi az esélye. (…) Ne sértődj meg, de tudod, ha én, mint nemzeti parki alkalmazott aláírnám a levelet, azzal őrületesen nagy bajt hoznék a fejemre. Pedig szívesen megtenném, és nem csak én, mások is. És senki nem fogja megtenni, mindenki örül, hogy van állása. (…) Ölel: A levél írójának nevét és települését kérésének megfelelően nem tüntetem fel (Kelt: 2013. január 25-én)

Tisztelt Gera Úr! Bizonyára tudja, hogy rohamosan közeledik az idei FEHOVA kiállítás ideje. Gőzerővel megy a szervezés, hiszen mindenki, aki kiállít, alaposan ki akar tenni magáért. (…) Hallottam hát, ismét azon erősködik, hogy legyen a hermelin fokozottan védett. Vadászemberként ezzel nem értek egyet. És nem csak én, hanem sokan közülünk. Meggyőződésem, hogy azoknak a menyétféléknek a védelmi megítélését változtatni szükséges, amelyek még nem vadászhatóak. Mégpedig mielőbb! (…) Higgye el a tervszerű vadgazdálkodás bizonyos esetekben, többet segíthet egy-egy faj megóvásában, mint a kizárólagos védelem. Biztosra veszem, hogy a hermelin és a menyét esetében ez igaz, sőt, még ezt is leírom magának: a vidra fokozott védelmének a fenntartása is értelmetlen. Maga persze másképpen látja, körünkben jól ismert a véleménye. (…) Fogadjon el egy jó tanácsot: próbáljon felülemelkedni a csökönyös és megosztó magatartásán, legyen nyitottabb és türelmesebb. (…) Ha csak a védelemben látja a megoldások megoldását, és eleve elveti a vadászatot, mint ördögtől való gonoszt, akkor örökre parkolópályára teszi saját magát! Hiszen éreznie, tudnia kell, hogy a vadászok szemében maga már manapság is nagyon nemkívánatos bajkeverőnek számít. (…) Üdvözlettel: T. Balázs (Kelt: Keszthelyen, 2013. február 1-én) Pali barátom! (…) Illúziókat kergetsz! Küzdesz fáradhatatlanul, nem fogadod el a vereséget. (…) Írd meg hát az újabb levelet, és reménykedj, mást egyébként sem tehetsz. (…) Azt írod, szeretnéd, ha minél többen aláírnák az új leveledet. Borítékolom, hogy alig akad majd valaki, aki ezt vállalná. És ez talán jobb is! Miért? Gondolj bele: összeállítasz egy tervezetfélét, megküldöd azoknak, akik csatlakoznának, aztán csak jönnének az ellenérvek, vita kerekedne, talán veszekedés is, és az ügy elhalna. (…) Ne ragaszkodj hát a csapatmunkához, különben is magányos farkasként ismer mindenki. (…) Szeretettel üdvözöl: S. Pista (Kelt: Veszprémben, 2013. február 5-én) Kedves Pál! Köszönettel megkaptam levelének a tervezetét, el is olvastam, alaposan el is gondolkodtam rajta. Bevallom, semmi nem jut az eszembe, amivel kiegészíthetném, és arra sem tudok mit írni, hogy ki kellene-e venni belőle mondatokat, bekezdéseket. (…) Alapos munkát végzett, és számomra különösen rokonszenves, hogy még mellékletet is csatolt. Hatásosan, sok érvet felsorolva írja az igazát. Küldje el, és valóban kíváncsi vagyok, hogy milyen választ fog kapni. Egyébként sikerült támogatókat szereznie? Üdvözlettel: Dr. B. Zs. (Kelt: Budapesten, 2013. február 10-én) Palikám! (…) A leveledet – utólagos engedelmeddel – megmutattam két kollégámnak is, mindketten az egyetemen oktatnak… (…) Az a közös véleményünk, hogy a levélből sem elvenni, sem mást hozzáadni nem kell. A kollégák szerint tartalmas, jó és ütős érvekkel felvértezett, bár azt is meg kell jegyeznem: mindennek ellenére a véleményünk szerint nem számíthatsz sikerre. (…) Nem tudom, mennyien csatlakoztak hozzád, csak gyanítom, hogy vajmi kevesen. Lehet, hogy ez neked rosszul esik, de ne sértődj meg senkire. Tudod, ma veled egy lapon szerepelni, nem igazán jó ajánlólevél! Sajnos, ilyen világban élünk. (…) Ezért talán jobb lenne, ha a tervezetben olvasottal ellentétben, nem többes szám első személyben írnád tovább, hanem mint tavaly tetted, egyedül Te magad jegyeznéd. Barátsággal üdvözöl: S. L. (Kelt: Debrecenben, 2013. február 10-én)

„Tisztelt” ” uram”! Személyesen nem ismerjük egymást, ennek ellenére én jól ismerem a „munkásságát”. Igen a „munkásságát”! (…) Beszélik, hogy tovább erőlködik azért, hogy a hermelin legyen fokozottan védett. Sosem adja fel? Egyáltalán belegondolt már abba, hogy akaratosságával milyen szánalmas, utálatot és megvető képet fest magáról? (…) Biztos vagyok abban, hogy tudja, hogy sokan: vadászok, de természetvédők (!!!) és kutatók, tudósok is (!!!) gyűlölettel viseltetnek maga iránt. Mert a maga „szakmai munkája” nívótlan, összevissza zagyvaság. Egyáltalán miért van magának annyi ideje, hogy sok olyan komolytalan valamit firkantson, ami a honlapján olvasható? (…) Ami a hermelint illeti, egyáltalán nincs igaza. Általánosan elterjedt, közönséges dúvad, semmi sem indokolja a védelmét. Ezt minden igazi magyar szakember tudja, igen: igazi magyar szakember, csak egyedül maga nem. Igaz, maga nem magyar szakember, csak egy okvetetlenkedő, gáncsoskodó, nagyvárosi sötétzöld! (Az aláhúzások a levél írójától származnak – GP megjegyzése) (Postai úton érkezett 2013. február 11-én, nem volt aláírva) Kedves Pál! Jól teszed, hogy ismét levelet írsz. Ne add fel, küzdj, amíg csak lehet! (…) Talán jó tanács! Nem tudom, milyen kapcsolatod van a sajtóval, de ha van, akkor esetleg egy-két újságírót rá tudnál venni arra, hogy miután megküldöd az újabb leveledet, írjanak róla. Igen, kapjon nyilvánosságot! Ismerjék meg az emberek az indítványodat, de arra is jó lenne, hogy a minisztérium nem hallgathatná el, mondjuk, ha az lenne a szándékuk, hogy ne válaszoljanak. Barátsággal: S. Péter (Kelt: Kaposvárott, 2013. február 11-én) Tisztelt Gera Úr! A FEHOVA rendezvényen hallottam arról, hogy azt szeretné elérni, hogy a hermelin legyen fokozottan védett. Azt beszéli, hogy volt már hasonló próbálkozása, de sikertelen maradt. És most újra megpróbálja. (…) Én nem tudom, milyen szakmai érvei vannak, bár sikerült megszereznem a honlapja címét és nemrég bele is olvastam az ott található dokumentumokba. Igaz, hogy egyelőre csak szőrmentén. Őszintén mondom: van magában kurázsi és akaraterő, ehhez csak gratulálni lehet. (…) Vadászként sokszor találkoztam már a hermelinnel, és bevallom, soha semmikor eszembe sem jutott, hogy rálőjek. De ugyanígy vagyok a menyéttel is, ezért örültem annak, hogy tavaly végre védett lett, amihez úgy tudom, hogy az Ön munkájának is sok köze van. (…) Tudja, engem bosszant, hogy köztünk, vadászok közt még manapság is sokan megbélyegzik a ragadozókat. Ma is sok cifraságot hallottam, és egyszerűen nem értem miért ez a fékezhetetlen ellenszenv, sőt, gyűlölet irántuk? Ennek kapcsán hallottam a maga nevét, és hadd ne írjam le, hogy a „művelt” vadászurak, tudományos munkatársak, egyetemi oktatók milyen jelzőkkel illették. (…) Dolgozzon tovább, és őszintén kívánom, járjon eredménnyel! Tiszteletteljes üdvözlettel: A levélíró nem engedte, hogy a neve kezdőbetűit feltüntessem (Kelt: Vecsésen, 2013. február 15-én) Tisztelt Gera Pál! Kézen-közön keresztül sikerült megszereznem az e-mail címét. Sokat hallottam már önről. (…) Mostanság is, legutóbb annak kapcsán, hogy szeretné fokozottan védetté tenni a hermelint.

Ezzel maximálisan egyetértek, magam is sokszor megfigyeltem már és úgy látom, hasznos, kedves jószág. Csakhogy tudnia kell, sokan mások egészen más szemüvegen keresztül látják és nézik a világot, mint ön vagy én. (…) Tudja, minden évben kilátogatok a Vásárvárosba a FEHOVÁRA. Így tettem most is. Itt az egyik pultnál ütötte meg a fülemet, hogy többen a hazai ragadozókról beszéltek. (…) Általános volt az egyetértés abban, hogy nem jó az úgy, ahogyan az most van. Nem, mert szerintük túl sok ragadozó indokolatlanul védett, legyen az madár vagy emlős. És tudja, nem egyszeri talpasvadászok zúgolódtak, nem, hanem vadászvezetők, ismert kutatók, oktatók. Nem értem őket. (…) Az ismert előttem, hogy önt vadászati berkekben nem nagyon kedvelik. Sőt! Tudom is, hogy miért. Arra azonban nem gondoltam volna, hogy ennyire lebecsülik és lesajnálják. De, remélem, hogy ilyesmivel nem törődik. Nem szabad felvennie a kesztyűt! (…) Itt a végén meg kell azonban jegyeznem, hogy a hermelines javaslata nem fog megvalósulni. Nem, mert jelenleg a megítélésem szerint ez sem a természetvédőknek, sem a vadászoknak most nem érdeke. Tavaly elfogadtak egy megállapodásfélét, ami ahhoz elég, hogy akár évekig is jegeltessék a témát. Különben is most mindenki, akit érint, vagy érdekel a vadászat, az új törvénytervezeten dolgozik. Az most mindennél fontosabb! Állítólag idén ősszel kerül a Parlament elé. (Egyébként tudja, hogy a madarászok körében sem igen népszerűek a menyétféléink? Érdekes ellenmondás, hogy a természetvédők között is akadnak olyanok, akik megbélyegeznek egyes állatfajokat!). (…) Tisztelettel üdvözli: T. Balázs (Kelt: Budapesten, 2013. február 15-én) Kedves Pál! Hosszú ideig külföldön voltam, alig három napja vagyok megint itthon. Igyekszem utolérni magam a munkában. (…) Olvastam azt az e-mailjét, amiben jelezte, hogy hermelinügyben újabb levelet szándékozik küldeni Illés Zoltán államtitkárnak. Lehet azonban, hogy már el is küldte? (…) Kitartása dicséretre méltó, de ne számítson nagy eredményre. Egyszer már nagyon udvarias formában, de a tudtára adták, hogy nem értenek egyet Önnel. Persze, ismertek előttem az érveik, nem is olyan rég még leveleztünk a kérdés kapcsán. Véleményem szerint ugyanez várható, de lehet, hogy kicsit keményebb hangú, mondhatni elmarasztaló választ fog kapni. Ha ugyan! Ha ugyan ismét válaszra érdemesnek tartják majd. (…) Azt is látnia kell, hogy ha valami csoda okán meghallgatják Önt, akkor sem egyik percről a másikra fogják fokozott jogi védett státuszba helyezni a hermelint. Mindennek megvan a maga kijelölt útja, és az államigazgatásban ezek a kijelölt utak bizony az esetek többségében nagyon cammogósak. (…) Meg hát itt van a vadászok és a természetvédők között tavaly megkötött egyezség, ami lehet, hogy eleve jó ellenérv lehet az Ön kezdeményezésére, hiszen abban deklarálták, hogy 2013 és 2017 között kutatóprogramokat végeznek a felek közötti vitás fajok körében – bár ismereteim szerint a hermelin nem szerepel ezek között. Igaz, remélhetően nem kőbe vésett iromány ez a megállapodás, de hogy annak lejárta előtt esetleg a minisztérium változtasson egy faj jogi státuszán – még ha nem is „érintett” a vadászok és a természetvédők közötti vitában –, erősen kétséges. (…) Baráti üdvözlettel: J. László (Kelt: Szegeden, 2013. február 15-én) Kedves Pál! (…) Tegnap a FEHOVÁN hallottam magáról, és arról, hogy miben mesterkedik. Vagyis azt szeretné, hogy a hermelin szigorúbb védelmet kapjon, mint amiben most részesül. (…) Nem könnyű kérdés, mert sok érv szólhat a maga igaza mellett, de sok azoké mellett

is, akik inkább vadászni szeretnének rá. De ezen nincs mit csodálkozni! A ragadozók megítélése mindig is érzékeny pontja volt a vadászok és a természetvédők közötti vitáknak. (…) A vadászok eddig nem törődtek a hermelinnel, de most, mint hallottam, sokan felkapták a fejüket a maga igyekezete miatt. Mert azzal, amit maga szeretne, sokan csak azért sem értenek egyet! És nem azért, mert talán nem úgy látják, hogy helyes a maga igyekezete, hanem a maga személye miatt. (…) De tudnia kell azt is, hogy a józanabb vadászok csak legyintenek a maga akaratára, egyáltalán nem foglalkoztatja őket most a hermelin. Sokkal inkább az ősszel várható új vadászati törvény. (…) Mégis vannak, akik nem nyughatnak, azt akarják, hogy maga felsüljön a nagy igyekezetével. Csak a bosszú és a gyűlölet vezeti őket. (…) Mindezt csak azért írtam meg magának, hogy tudjon róla. Akarata ellenére is sokan figyelemmel vannak maga iránt, csak nem baráti szándékkal. (…) Tisztelettel: B. István (Kelt: Dunaújvárosban, 2013. február 16-án) Gera Úr! Kitartó igyekezete a hazai kisragadozók védelme ügyében dicséretes. (…) Nálunk itt Csongrád-megyében a tapasztalatom szerint nem olyan rossz a helyzet. És nem csak én látom így, hanem a vadásztársaim is. Beszéltünk ugyanis magáról. Mégpedig tegnap, a FEHOVÁN. (…) Úgy látjuk, hogy nincs olyan vészhelyzet, amit maga hangoztat, de azt elismerjük, hogy leginkább a már-már elviselhetetlen aszályos és belvizes hónapok okán, ez megtörténhet. Hiszen az aszály és a belvíz már évek óta egyre több kárt okoz. (…) Valaki említette, hogy továbbra is azon dolgozik, hogy a hermelin legyen fokozottan védett. Ehhez támogatókat keres. Olyanokat, akik aláírnának erről egy olyan levelet, amit megküldene a minisztériumba. Szerintem ennek nincs itt az ideje! Talán majd évek múlva, főképpen akkor, ha az aszály és a belvíz még több kárt okoz. Ezért úgy gondolom, feleslegesen fáradozik, nem lesz eredményes. (…) Azt mondom magának, hogy ha adottak a lehetőségei, kísérje tovább is figyelemmel a hermelint. És ha valóban olyanná válik a helyzet, hogy lépni kell, akkor tegye meg. Sőt! Ha így alakul, akkor biztosan mások is maga mellé állnak. De csak akkor, mert most még biztosan nem talál támogatókat! (…) Üdvözlettel: K. Pál (Kelt: Csongrádon, 2013. február 16-án) Szia Pali! Bocs, hogy eddig nem válaszoltam a leveledre, de nagyon összesűrűsödött az életem. (…) Nem tudom, hogy mennyien csatlakoztak hozzád, én nem szeretnék. Tudod, nem jó az, ha az ember nyíltan kiáll melletted, mert így könnyen mély gödörbe léphet. Te nem adod fel, és ezért nagyra becsüllek. (…) A FEHOVÁN beszéltünk rólad. (…) Úgy látjuk, hogy egyedül kell folytatnod. Hiszen a „hermelinügy” egyedül a te nevedhez kapcsolódik, te kezdeményezted, te irogatsz róla. (…) Kérlek, távolmaradásomat ne sértésként éld meg! És másokét se! Ilyen világban élünk! (…) Folytasd Pali, és tudd közben, hogy sokan vagyunk mögötted, sokan szurkolunk neked! (…) Szia: V. Lajos (Kelt: Kaposvárott, 2013. február 16-án)

IV. Fejezet: ismertetem az idén februárban írt újabb kezdeményező-levelem szövegét, majd pedig az ismételt levélváltásokat A levélváltások után az alábbi levelet küldtem meg a minisztériumba Dr. Illés Zoltán Államtitkár Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Államtitkárság Budapest Fő utca 44-50 1011 Tárgy: Megismételt javaslat a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) fokozott védetté nyilvánítására Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, nézze el nekem, hogy ismételten megkeresem. Megint egy állampolgári kezdeményezéssel fordulok Önhöz, mint a témakörben illetékes államtitkárhoz. Azért írom, hogy megint, mert 2012. július 11-én már kezdeményeztem Önnél a hermelin fokozott védelmének elrendelését hazánkban, és amelyre Ön már 2012. július 21-én megküldte a válaszlevelét. Sajnos a javaslatfelvetésem nem járt eredménnyel. Az elmúlt évek során több általam összeállított tanulmányt megküldtem Önnek és Kollégáinak, amelyekben a vidra és a hermelin, rendelkezésemre álló előfordulási adatait összegeztem, majd azokból igyekeztem megfelelő következtetéseket levonni és javaslatokat megfogalmazni e két menyétfélénk jövőbeni kutatási programjaira és védelmére. Legutóbb ez év február 10-én juttattam el Önökhöz a legújabb összefoglaló dolgozatot, amely a 2012. augusztus 20-a és 2013. február 1.-e közötti időszak adatait foglaltam össze. Bízvást remélhetem, hogy az Önökhöz és szakmai közösségekhez eljuttatott, valamint az érdeklődők számára a szakmai honlapomról letölthető tanulmányok, megfelelő érvalapot adnak ahhoz – tekintettel a már említett legutolsó dolgozatra is –, hogy újfent kezdeményezzem a hermelin fokozott védelmének elrendelését és természetvédelmi értékének 250 000 forintban történő meghatározását. Talán Ön és munkatársai előtt is ismert, hogy a magyarországi hermelinállomány kutatásában hosszú évekig magam is tevőlegesen részt vettem – legfőképpen azonban a vidravédelemben –, de inaktívvá válásom óta is rendre foglalkoztat e kisragadozónk helyzete. Emiatt érzem kötelességemnek, hogy rendre összeállítsak olyan publikációkat, amelyek összefoglalják e menyétfélénkről a rendelkezésemre álló adatokat és információkat. Fontos megjegyeznem: ezek az adatok, adatsorok, információk nem egy előre eltervezett kutatási programok eredményeit tükrözik, mert ilyen jellegű kutatómunka megszervezésére nem volt sem mód, sem lehetőség. Meglétük elsősorban annak köszönhető, hogy az “Alapítvány a vidrákért” szervezet 1995 és 2007 közötti működése során sikerült tevőleges kapcsolatokat kialakítani szakemberekkel és szakmai közösségekkel, amelyek jó része mindmáig „él”. Számomra egyértelműen kiviláglik, hogy a fent jelzett tanulmányokban, és az általam

2010-ben Hermelinnyomon Magyarországon címmel kiadott ismeretterjesztő kiskönyvben megfogalmazott aggodalmak az évek haladtával mind kézzelfoghatóbbnak tűnnek. Magyarán: a hazai hermelinállomány visszaszorulása, és vélelmezett létszámcsökkentése is mind bizonyosabbnak tűnik. (A fent nevezett kiskönyv elérhető a szakmai honlapomon). Ennek okai sokrétűek, függetlenek és mégis összefüggenek egymással; ezeket e levélhez csatolt mellékletben röviden összefoglalom – a teljesség igénye nélkül. Tapasztalva azonban az újabb és mind gyakoribb „baljóslatú” bejelentéseket: • elsősorban a már hosszú évtizede óta nyarankénti aszályos időszakot – lásd a 2012-es évet –, amely a vizes élőhely-típusaink esetében kedvezőtlen változásokat mutatnak, • az országosan mind több régiót, kisrégiót veszélyeztető belvizeket, • valamint a tavasszal-nyáron várható kiszámíthatatlan hatással járó árhullámokat • és az ezektől független, az élőhelyekre kedvezőtlen befolyással bíró, zömében antropogén hatásokat úgy vélem ismét kezdeményezem Önnél az alábbiakat: II. Szükség lenne egy olyan több évre szóló hermelinvédelmi programra, ami kellő módon és mértékben biztosíthatná a faj sikeres magyarországi megóvását. Vagyis egy hosszú távú fajmegőrzési-terv is szükségszerűvé válhat, amit a témában jártas szakértők, szakértői közösségek dolgoznának ki és valósítanának meg. III. De ha egy országos fajmegőrzési-terv nem lenne megoldható, az elmúlt évek tapasztalataira, szakemberekkel konzultálva már több publikációban is nevesítettem azokat a régiókat/kisrégiókat, ahol megvalósulhatna a hermelinállományok kutatása; ezeket lásd a szakmai honlapomon. IV. Ennek elsődleges célja: az élőhelyeken megőrizni a hermelinállomány(oka)t, valamint ott, ahol esetleg megjelenhet a faj, azt élőhely-kezeléssel, élőhelymegőrzéssel elősegíteni. V. Lehetővé kell tenni, hogy az egymástól elválasztott populációk érintkezni tudjanak egymással, minek során azt is fel kell mérni, hogy az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozása mellet milyen más tényezők okozzák/okozhatják a faj állományának vélelmezett visszaszorulását. Ezek a legfontosabbak, amelyeket a megítélésem szerint minél előbb el kell kezdeni, végre kell hajtani. Addig is azonban ismét kezdeményezem, hogy a hermelint a Vidékfejlesztési Minisztérium nyilvánítsa fokozottan védettnek és a természetvédelmi értékét 250 000 forintban szabja meg. Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom abban, hogy az ismételt kezdeményezésemet mind Ön, mind a munkatársai ezennel most elfogadják, ezáltal valóban megvalósulhat egyfelől a fokozott védelem kihirdetése, másfelől a felvetett országos hermelinvédelmi program kidolgozása és megvalósulása is. Kelt: Budapesten, 2013. február 17-én Barátsággal üdvözli: Gera Pál s.k.

Melléklet A már rendelkezésre álló adatok és az azokból leszűrhető információk alapján egyvalami bátran kijelenthető: mégpedig az, hogy napjaikban valóban nem beszélhetünk egységes, összefüggő magyarországi hermelinpopulációról. Országrészek között is nagyon nagy eltérés tapasztalható és nem feltétlenül azon régiók, kisrégiók esetében, amelyek környezeti állapota merőben eltér egymástól (pl. vizes élőhely-típusokban szegény tájegységek), hanem azok esetében is, amelyeknél jelenlegi ismereteink szerint megfelelőek a környezeti feltételek, értsd alatta: vizes élőhely-típusokban „gazdag” térségek. De még egyegy kisrégióban, régióban is nagyon nagy eltéréseket tapasztalhatunk, amelyeknek az okaira egyelőre csak elméleteket fogalmazhatunk meg. Ennek ellenére a rendelkezésemre álló adatok és információk alapján mégis kijelentem, hogy a molnárgörény mellett a legkevésbé elterjedt és ismert kisragadozónknak mondhatjuk a hermelint. De vajon mi okozhatja, hogy a hermelin nem terjedt és terjed el, mint pl. az eurázsiai menyét, a nyest vagy a közönséges görény, sőt, ezekhez képest valóban kicsinek mondható a feltételezett hazai állománya? Valószínűleg ezek az alábbi okok lehetnek – a teljesség igénye nélkül: • Vélhetően az emberi tevékenységből származó hatásokat nehezebben viseli, mint a többi menyétféle. De vajon melyek lehetnek ezek a kedvezőtlen antropogén hatások: • Kisvízfolyások, csatornák rendszeres karbantartó munkái, mint pl. a növényzet gyérítése és/vagy irtása, a pocoklyukak betömése stb. (A csatornák elsősorban műszaki létesítmények, így a vegetáció gyérítését/irtását több-kevesebb időközönként megismételik. Ellenben kívánatos lenne, ha a jövőben az ilyen munkálatoknál létjogosultságot kapnának ökológiai és természetvédelmi elvárások is.) • A mezőgazdasági, lakossági és ipari szennyvizek nem megfelelő tisztítás utáni élővizekbe történő beleengedése, magyarán a vízszennyezés. • Kisvízfolyások természetes partvonulatának megszüntetése és medrük betonteknőbe terelése. • Csatornák és csatornahálózatok felszámolása és/vagy beszántása. • Halas- és horgásztavaknál a növényzet gyérítése, irtása. • A rágcsálók ellen mérgezéses védekezés egyre gyakoribbá válása. • Erdőritkítás és erdőirtás. • Élőhelyek átalakulása, megszűnése, pl. autópályák, bevásárlóközpontok, lakótelepek építése miatt, stb. • Kisvízfolyásoknál, csatornáknál fontos szempont azok kiszámíthatatlan vízszintingadozása is, ezért ezeken az élőhelyeken akarva-akaratlan “lakcímváltásra is kényszerülhet”, pl. nagyobb esők multával, áradások miatt. • Az aszály is rendkívüli kihívás a hermelin számára, tekintve, hogy életmódjából adódóan vélhetően vagy kitartóan ragaszkodik a vízközelséghez. • Vélelmezhetően a tartós belvízelöntések is kedvezőtlen kihatással járhatnak. • Szintúgy sok válaszra váró kérdést tartogat még számunkra a téli időszak, annak kemény fagyos és főleg vastag hótakaróval jellemezhető több hetes periódusa. A hermelin, amint a vidra vizes élőhely-típusaink csúcsragadozója, és akárcsak nagyobb termetű rokona, nagyon – de lehet, hogy még inkább – érzékeny a környezeti változásokra. A vidra fokozott védelmét elsősorban e sebezhetősége miatt látják szakemberek, szakértői közösségek fenntartandónak. Éppen ezért a hermelint is fokozottabb odafigyelés, törődés „illeti meg”, már csak azért is, mert e két faj előfordulása – amint az a szakmai honlapomon elérhető tanulmányokból is kiolvasható – nagyon nagymértékben fedi egymást.

A kezdeményezésem utáni újabb levélváltások Tisztelt Gera Úr! (…) Több, mint egy hónapja elküldte újabb levelét a minisztériumba. Eddig nem kapott választ. Bízik még ebben? Már az is meglepő volt a számomra, hogy az első kezdeményezésére válaszoltak, pedig én biztosra vettem, hogy nem teszik meg. És szerintem ez most még biztosabbra vehető. (…) Egyedül van, támogatókat nem sikerült találnia, és ezen nem csodálkozom. Írtam már, hogy Ön az ismert tette miatt, a vadászok erős befolyása okán bukásra van ítélve. Nem gondolja, hogy fel kellene adnia? (…) Tisztelettel: G. Péter (Kelt: Debrecenben, 2013. március 20-án) Szia! Reméltem, hogy a minisztérium ismét válaszolni fog Neked. Ezt tavaly napokon belül megtették, most pedig már azért eltelt az idő. Bár ki tudja? Lehet, hogy azért nem írtak még, mert most alaposabban elgondolkodnak azon, amit írtál? Te, hogy gondolod? (…) Azért még ne add fel, mert nem tudható, hogy miért is halogatják a választ. Próbáld meg úgy nézni a dolgot, hogy „nyerésre állsz”, és akár már napokon belül is megkapod az államtitkár levelét, amiben azt írja majd, hogy elrendelik a hermelin fokozott védetté nyilvánítását. (…) Sokszor ölel: K. Béla (Kelt Gyöngyösön, 2013. március 20-án) Palikám! (…) Ennyit a márciusi télről. Azonban jut eszembe: mi van a hermelines javaslatoddal? Nem akarlak elkeseríteni, de ahogy múlik az idő, annál kisebb az esély arra, hogy válaszolnak. Ha így van, mit tudsz még tenni? Abbahagyod, beletörődve a kudarcba? Vagy esetleg megint írsz nekik? Lenne hozzá bátorságod? Ha igen, akkor mit írnál? (…) Tisztelettel üdvözöl: K. Béla (Kelt: Pécsett, 2013. március 24-én) Kedves Pál! Csupán azért írok, hogy érdeklődjem: kapott-e már választ a minisztériumtól? Bár én úgy vélem, hogy hallgatása ez ügyben nagyon beszédes, mert ha lett is volna bármiféle reflexió, azt Ön már régen megírta volna. (…) Ha most is eredménytelen marad, és még továbbra is kitart a célja mellett, talán más utat kellene választania. Arra gondolok, hogy Ön a leveléhez nem tudott társakat szerezni, aminek az okát már alaposan kitárgyaltuk. Azonban lenne egy ötletem: valamivel később, mondjuk egy év múlva, nem Önnek kellene megismételnie a javaslatát, hanem olyan szakembereknek, akik egyetértenek a törekvésével, de nem vállalták, hogy a nevük Önnel együtt szerepeljen. Azt azonban megtehetnék – ha erről meg tudja győzni őket –, hogy akár együttesen is, de Önt meg sem említve tennének egy újabb javaslatot. Ön szerint ez elképzelhető? (…) Üdvözlettel: Dr. B. Zs. (Kelt: Budapesten, 2013. március 26-án) Szervusz! Hát ilyen márciusra sem emlékszem, mint amilyen az idei. (…) Sokáig ne tudtam kimenni terepre, de tegnapelőtt és tegnap igen. Semmit nem találtam, és azon okoskodom, hogy ennek most a rendkívüli időjárás lehet-e az oka? (…) A hermelines kezdeményezésed végképp kudarcba fullad. Legalábbis én így látom. Te erről mit gondolsz? (…) Ennek ellenére, ha megint lesz annyi hermelines adatod, amit már érdemesnek vélsz közölni, akkor megteszed-e, vagy annyira elvesztetted a kedved, hogy hagyod az egészet a francba? (…) Barátsággal üdvözöl: Gy. Gábor (Kelt: Tiszafüreden 2013. március 27-én)

Tisztelt Gera Pál Úr! (…) Igazuk lesz hát az egyetemi oktatóinknak, Ön most még csak választ sem kap a minisztériumból. Elégedettek lesznek önmagukkal, talán még büszkék is, hiszen ők már ezt jó előre megmondták. Már akkor, amikor még csak azt lehetett hallani, hogy másodszor is javasolni fogja a hermelin fokozott védelmének az elrendelését. Egyre biztosabbra veszem, hogy már ekkor tudtak arról, hogy eredménytelen lesz. De vajon honnan, kitől? Talán a minisztériumban vannak olyan bizalmas barátaik, akik ezt elárulták nekik? (…) Azon gondolkodom, hogy miért jó az bárkinek is, hogy elkaszáljon egy olyan javaslatot, ami az Ön nevéhez kötődik? Tudom, hogy Önt nagyon megvetik és baromiul lenézik, de ennyire eluralkodna rajtuk a szánalmas és kicsinyes gyűlölet, hogy még erre is képesek? (…) (Kelt: 2013. április 2-án. A levél írójának nevét nem tüntethetem fel) Szervusz Pál! (…) Hidd el, hogy nincs tovább. Fel kell adnod, lemondani mindenről. Amíg nincs változás a minisztériumban, addig nem állnak szóba veled. A vadászok és a körülöttük hajbókoló udvaroncaik nem engedik, hogy eredményes legyél. Márpedig úgy néz ki, hogy a mostani vezetést hamarosan nem váltja fel újabb. Ezt érezni is lehet a pökhendi, kioktató magabiztosságukon. (…) Üdvözöl: P. Lajos (Kelt Biharnagybajomban, 2013. április 4-én) Cimborám! (…) Pedig óvtalak a meggondolatlanságtól, mégpedig már nem is egyszer. De csökönyösségedben nem hallgattál rám. És most hogyan tovább? Megérted-e az üzenetet? Mert hidd el, a minisztérium eddigi hallgatása a februári leveled óta, egyértelmű üzenet. Fel tudod ezt fogni? És ha igen, akkor mihez kezdesz? Egyáltalán van még mihez kezdened? (…) Baráti üdvözlettel: T. Zoltán (Kelt: Sopronban, 2013. április 4-én) Pali barátom! (…) Te mindent megtettél, amit csak lehetett. Pedig megírtam neked, hogy illúziókat kergetsz. (…) Ennek ellenére a kudarcod azonban nem a te kudarcod! Azok szegénységi bizonyítványa, ocsmány hozzáállása, akik elbuktattak, akik nem a célodat nézték, hanem téged. A munkádat, az elért eredményeidet, és akik emiatt is féltékenyek, irigyek rád. És ezt ne felejtsd el! (…) Szeretettel üdvözöl: S. Pista (Kelt: Veszprémben, 2013. április 5-én) Szia! (…) Reméltem, hogy az újabb kezdeményezésedet a hermelin fokozott védelmére a minisztériumban megértéssel fogadják. De már majdnem két hónapja, hogy nem válaszoltak. Ez persze még semmit nem jelent, mert nem köti őket határidő, mégis elgondolkodtató. Emlékezz csak arra, hogy az első leveledre napokon belül válaszoltak. (…) A Nemzeti Parknál nem tudunk semmit, és bevallom, nem szívesen kérdezek rá akkor, amikor találkozom a minisztériumban dolgozókkal, vagy telefonon beszélek velük, vagy emailt váltunk. Hiszen az tudott, hogy az ottaniak közül melyik témakörnek ki a felelőse. Csakhogy, ha megkérdezném tőlük, hogy mi van a javaslatoddal, nem biztos, hogy azt jó néven vennék. És nem szeretnék emiatt bajba kerülni. Ugye megértesz? (…) (Kelt: 2013. április 6-án. A levél írójának nevét nem tüntethetem fel)

Szia! (…) Most már biztosra veheted, hogy a minisztériumban valóban ejtettek. Már a legutóbbi levelemben is (március 27-én) megírtam ezt neked. Kérdeztem is, hogy hogyan képzeled tovább, de eddig még nem válaszoltál. (…) Azt hiszem, hogy egyszerűen nem tudsz mit kitalálni. Mindent, amit lehetett, megtettél már, most már csak egyetlen valamit tehetsz: bele kell törődnöd a kudarcba. (…) Barátsággal üdvözöl: Gy. Gábor (Kelt: Tiszafüreden 2013. április 11-én) Kedves Pál! (…) Legutóbb tavaly júliusban írtam, talán emlékszik még rá. Felhívtam a figyelmét arra, hogy egy állatfaj védelmi helyzetének átértékelése sokkal összetettebb szempontrendszer alapján lehetséges csak, mint ahogyan azt Ön gondolta. Igaz, felhívta a figyelmet egy lehetséges problémakörre, bár azt nem tudni, hogy a minisztériumban vagy a nemzeti parkoknál erre mennyi időt fordítanak. Attól tartok, egyáltalán nem törődnek vele, mert nem érzik úgy, hogy a probléma különösebb odafigyelést érdemelne. (…) Azt javaslom, hogy ne erősködjön tovább. Amit eddig tett, dicséretre méltó, de önállóan továbblépni nem fog tudni, és hát a második leveléhez sem sikerült támogatókat találnia. És ez nagyon elgondolkodtató! Ha esetleg mégis tovább erősködik, még nagyobb elhallgatásba és szakértők részéről elzárkózásra számíthat. Most még, ha feladja, akár emelt fővel is távozhat, de ha továbbra is makacskodik, könnyen nevetségessé válhat. (…) Szeretettel üdvözli: B. Katalin (Kel: Miskolcon, 2013. április 13-án) Tisztelt Gera Úr! Személyesen nem ismerjük egymást. Én azonban már többször is megnéztem a honlapját. (…) A napokban hallottam, hogy azt szeretné, ha a hermelin szigorúbb védelmet kapjon. Azt is hallottam, hogy ez a javaslata nem talált megértésre a minisztériumban, de azt is tudom, hogy a vadászok és a természetvédők körében sem népszerű ez az elképzelése. (…) Érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy leginkább a madarászok körében miért is gondolják sokan úgy, hogy a menyétféléink védelme – legalábbis nagyrészüké – teljesen indokolatlan. A vadászok részéről még érteni vélném azt, hogy egyik-másik még védett menyétféle vadászható legyen – menyét, nyuszt –, de azt végképp értetlenkedve látom, hogy a madarászok – legalábbis az ismeretségi körömben – még a vadászoknál is „radikálisabb” megoldást látnának szívesen – no persze, tisztelet a kivételnek. (…) Magának van kapcsolata madarászokkal? Ha igen, beszélt-e már velük arról, hogy sokan közülük miért tekintenek a menyétfélékre ilyen haragosan? Mert én attól tartok, hogy a maga javaslata kizárólag az ő lobbijuk miatt lett sikertelen. Ön ezt hogyan látja? (…) Tisztelettel üdvözli: T. Tibor (Kelt: Szombathelyen, 2013. április 13-án) Palikám! (…) Ami pedig a hermelines dolgodat illeti, már eddig is szkeptikus voltam, most azonban már biztosan tudom, hogy elbuktad. Attól tartok, nincs tovább. Pedig szép elképzelés volt. Hogyan éled meg a kudarcot? Vagy esetleg még mindig van benned egy kis remény? Ha igen, akkor miben hiszel még? (…) Valóban komolyan gondolod, amint azt a tegnapi leveledben megírtad, hogy ha ismét írsz az államtitkárnak, akkor mégis válaszolnak majd? Írhatsz persze, szíved joga, de kérlek, értsd már meg, hogy téged a minisztériumban leírtak, számukra nem létezel. Tudnod kell azt is, hogy miért! És mégis önfejűen csak azért is folytatni akarod? (…) Tisztelettel üdvözöl: K. Béla (Kelt: Pécsett, 2013. április 14-én)

V. Közel két hónap elteltével írt érdeklődő levelem az államtitkárhoz, és az azt követő levelezés Dr. Illés Zoltán Államtitkár Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Államtitkárság Budapest Fő utca 44-50 1011 Tárgy: fontos kérés-kérdés hermelinügyben Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem Önt, nézze el nekem, hogy ismételten levél útján keresem meg, és ezért ne tartson tolakodónak. Tisztában vagyok vele, hogy mind az Ön, mind a minisztériumi Kollégái elfoglaltsága, leterheltsége nehézzé teszi/teheti egy állampolgári kezdeményezés elbírálását, főleg akkor – vagy talán éppen ezért –, ha nem fontosnak tűnő és gyors intézkedést kívánó ügyről van szó. (Pedig, higgye el, kérem: fontos ügyben fordultam Önökhöz!) Mindezidáig két alkalommal kezdeményeztem, hogy az általam Önökhöz is eljuttatott adatok-adatsorok és információk alapján rendeljék el a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) fokozott védetté nyilvánítását. • Az első kezdeményező levelem 2012. július 11-én kelt, amelyre meglepően gyorsan: 2012. július 21-én válaszoltak. Megértették a javaslatomat, de nem fogadták el az indítványomat, amit tudomásul vettem, hiszen az Önök által írt szakmai érvelés számomra is meggyőző volt. Mindazonáltal továbbra is folyamatosan kapok adatokat és információkat a hermelinről (és a vidráról), minek során 2013. február 10-én egy összehasonlító tanulmányt küldtem meg Önöknek tájékoztatás céljából e két kisragadozónk hazai előfordulásáról. • Ezt követően ez év február 17-én ismét eljuttattam Önhöz egy újabb kezdeményező levelet, amelyben megismételtem a még tavaly írt javaslatomat, kértem a hermelin védelmi megítélésének az átértékelését; ti: legyen fokozottan védett. Jelen levelemben az iránt érdeklődnék, hogy a tárcánál elbírálták-e már ezt az újabb – adatokkal és észrevételekkel is alátámasztott – javaslatomat? Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom abban, hogy az indítványomat a tárcánál megértéssel fogadják és egyetértenek velem, ezáltal valóban megvalósulhat a fokozott védelem kihirdetése – és talán a mindkét kezdeményező levelemben felvetett országos hermelinvédelmi program is. Kelt: Budapesten, 2013. április 14-én A válaszát várva, barátsággal üdvözli: Gera Pál s.k.

Szia! Pali, hát te aztán igen makacs egy ember vagy. Komolyan gondolod, hogy ez az újabb leveled segíteni fog bármiben is? (…) Mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket, de szerintem egy tízfokozatú skálán maximum a nulla és az első lépcsőfok közöttire tehető, hogy eredményes legyél. (…) Barátsággal üdvözöl: Gy. Gábor (Kelt: Tiszafüreden 2013. április 15-én) Pali barátom! Szorítok neked, bár súlyos kételyeim vannak. Nagyon meglepődnék, ha az államtitkár válaszolna. Ugyanakkor becsüllek is, hogy ennyire elszántan küzdesz. Úgy vélem, hogy ezzel az új levéllel végképpen elérkeztél a falig. Ennél többet már nem tehetsz. Most megint csak várnod kell, és szerintem hiába. Kérlek, hogy emiatt a véleményem miatt, ne sértődj meg. Látnod kellene, hogy nem foglakoznak sem veled, sem az általad szajkózott hermelinüggyel. Úgy vélem, valóban elérkezett az ideje annak, hogy végleg beismerd magadnak, hogy vesztettél. (…) Szeretettel üdvözöl: S. Pista (Kelt: Veszprémben, 2013. április 15-én) Kedves Pál! Köszönöm a tájékoztatóját arról, hogy ismét írt Illés államtitkárnak azért, hogy rendeljék el a hermelin fokozott védelmét. Reménykedhet, de azért, ha unalmas perceiben elgondolkodik mindazon, ami ez idáig történt a tavalyi első kezdeményezése óta, látnia, és legfőképpen beismernie kellene, hogy hiábavaló a bizakodása. Egyedül nem tud eredményes lenni. A szakmai közélet, mint ismert, nem állt ki Ön mellett a második kezdeményező-levele megírásakor. Igazából, és ez erős meggyőződésem, akkor dőlt el minden. Pál, önmagában csak üres és megfoghatatlan ábrándokat kerget. (…) Ha elfogad egy baráti jó tanácsot: a jövőben hagyja ezt a hermelines történetet, ne feszítse tovább a húrt, ne írjon újabb leveleket, ne akarjon személyesen találkozni és beszélni sem az államtitkárral, sem másokkal a minisztériumban. Lássa be végre, hogy Önt nem ismerik el hiteles szakembernek, legyen bármennyi tanulmánya is fellelhető a honlapján. Átérzem, hogy milyen nehéz lehet a kitaszítottság érzete, de nincs más, mint beismernie, hogy végleg alulmaradt. (…) Üdvözlettel: Dr. B. Zs. (Kelt: Budapesten, 2013. április 15-én) Kedves Pál! (…) Felvetettem már, hogy próbálj meg újságírókat megkeresni. Talán akad olyan, akit személyesen ismersz, és ha rá tudnád venni arra, hogy akárcsak egy rövid cikket is írjon arról, hogy mit szeretnél elérni, az talán sokat lendíthetne az ügyön. Máskülönben borítékolható a kudarc. (…) Barátsággal: S. Péter (Kelt: Kaposvárott, 2013. április 15-én) Szervusz Pál! (…) Van kitartásod, ez kétségtelen. Ennek ellenére én azt tanácsolom, hogy igyekezz megbarátkozni a kudarc gondolatával. Egy percig se hidd, hogy Illés válaszolni fog. Ha akart volna, akkor már a második leveled után megtette volna. De nem tette meg. És ez olyan jelzés, amit csak egyféleképpen lehet értelmezni: a minisztériumban egyáltalán nem vesznek komolyan. (…) Egyébként meddig vársz Illés válaszára? Mi az a határidő, amikor belátod, hogy eddig tartott és nincs tovább? (…) Üdvözöl: P. Lajos (Kelt Biharnagybajomban, 2013. április 15-én)

Tisztelt Gera Pál Úr! (…) Az egyetemen megint beszélnek Önről. Nem értik, hogy miért erőlködik és miért írt még egy levelet az államtitkárnak. Úgy gondolják, hogy be kellene már végre látnia, hogy elbukott, azt mondják, hogy már az, hogy a második levelére nem kapott választ, világos elutasítás. Ezt a tanáraink már előre tudták, nevettek is azon, hogy felsül a javaslatával. (…) Azt is tudják, hogy most sem kap választ, mert a minisztériumban már nagyon unják a folytonos leveleit. Egyszerűen elegük van Önből! (…) (Kelt: 2013. április 22-én. A levél írójának nevét nem tüntethetem fel) Tisztelt Gera Úr! B. Péternek hívnak, és ismeretlenül keresem meg. (…) Azért írok önnek, mert hallottam, hogy sokat tesz a hermelin védelme érdekében. Igaz, úgy tűnik legalábbis, hogy nem fogadják meg a javaslatát, és nem lesz a hermelin fokozottan védett. (…) Ismerőseimtől hallottam, hogy ebben az ügyben már három levelet írt a minisztériumba. Én szívesen segítenék önnek, de még csak középiskolás vagyok, így nem hiszem, hogy ez sokat jelentene. De van egy ötletem, hátha jónak találja. Arra gondoltam, hogy aláírást lehetne gyűjteni. Biztos vagyok abban, hogy sokan aláírnák, és ez meggyőzné a minisztériumot, hogy ön mögött sokan állnak. Én a középiskolában tudnék aláírásokat gyűjteni, talán ismerősöket is sikerülne bevonnom, hogy ők máshol gyűjtsenek aláírásokat. Mit gondol erről? (…) A válaszát várva, üdvözlettel: B. Péter (Kelt: Győrött, 2013. április 22-én) Tisztelt Gera Úr! (…) Mindezek után szeretnék javasolni valamit, hátha jónak találja. Kezdeményezzen egy szakmai fórumot, hiszen a múltban számos ilyen rendezvény kötődik az Ön nevéhez. Hívja egybe az érintett szakterületek szakembereit, a minisztérium képviselőit, és ekkor tárgyalják ki alaposan nem csak a hermelin helyzetét, hanem a hazai menyétféléink valós vagy vélt helyzetének a problémáit. Ha ezt sikerülne keresztülvinnie, minden bizonnyal eredményesebben tudna fellépni a hermelin ügyében, de azt is bizonyítani tudná, hogy Ön a menyétféléink komoly, felkészült szakembere, sőt: szaktekintélye. (…) Isten megáldja: H. László (Kelt: Szombathelyen, 2013. április 26-án) Tisztelt Uram! (…) Sokáig gondolkodtam azon, egyáltalán szóba álljak e magával, de most, hogy olvastam a bennünket (vadászokat) mocskoló írásművét a kommunista szennylapban, elhatározásra jutottam. (Május 4-én „Veszélyes ragadozók?” címmel publikáltam a Népszabadságban egy cikket, a levélíró erre utalt – GP megjegyzése). (…) Végül még egyvalami! Maga sokat ügyeskedik azért, hogy a hermelin legyen fokozottan védett. Közlöm magával, hogy nem lesz az. Nem, mert már az is nonszensz, hogy egyáltalán védett. Sőt, az is elképesztő, hogy vannak egyáltalán védett ragadozók hazánkban. (…) Nem baráti üdvözlettel: G. G. (Kelt: Budapesten, 2013. május 5-én ) Szia Pali! (…) A kudarcod elkeserítő, de talán a valódi okán érdemes elgondolkodnod. Tudnod kell, hogy a javaslataidat egyáltalán nem szakmai szempontok alapján bírálták el, hanem a politikai hovatartozásod miatt. Te nem soroltál be a fülkeforradalmárok táborába, sőt (!), szocialista, jelenleg ellenzéki napilapban írogatsz olyan cikkeket, amelyekben bírálod a regnáló, gyomorforgatóan undorító keresztény fasiszta rezsimet. (…) Hagyd hát az egészet, és bízzál abban, hogy egy év múlva változás lesz. És akkor ismét nekidurálhatod magad. (…) Barátod: T. Károly (Kelt: Budapesten, 2013. május 11-én)

Értékelés Kell-e, lehet-e, egyáltalán érdemes-e értékelni, elemezni mindazt, amit fentebb olvashattak? Eltelt közel egy hónap a harmadik, áprilisi levelem óta, válasz e mostani kézirat lezárultáig nem érkezett a minisztériumból. Felvetődik a kérdés: vajon miért? De talány az is: talán azért húzódik a dolog, mert a második (februári) és a harmadik (áprilisi) levelemben írtakat áttekintőbben olvassák és bírálják el? Idő multával – és ezt bizony bevallom: elkedvetlenedve teszem szóvá – ez utóbbiban mind kevésbé hiszek, bár meglehet alaptalanul; ismert a régi közhelyszólás: a remény hal meg utoljára. Csakugyan túlságosan és sértően rátarti lettem volna, hogy nyolc hónappal az első levelem után – amelyre meglepően gyors válasz érkezett a tárcától – megismételtem a javaslatomat, majd azt követően alig két hónappal ismét levélben kerestem meg az államtitkárt? Vagy talán valójában a vadászati és természetvédelmi, sokak által sarkosan megfogalmazott szakmai megítélésem okozta a kudarcot? Lehet, azzal is tetéztem a „bűneimet”, hogy ez év május 4-én írtam egy újabb cikket a Népszabadság című újságban „Veszélyes ragadozók?” címmel, amelyben bíráltam azt, hogy az akkoriban Budapesten tartott nemzetközi vadászati konferencián a jelenlévők kijelentették: a vadászat kizárólagos eszköze a fenntartható természetvédelemnek? Nem tudom a választ. Sajnálatos és bizony nagyon elkeserítő, hogy mindazok az adatok, adatsorok, információk, amelyekre alapozva elszántam magam a levelek megírására, és amelyeket minden bizonnyal a minisztériumban és a szakmai közvéleményben is ismernek, nem talált meghallgatásra. Legyen bármi is az oka, még mindig meggyőződéssel vallom, hogy a hermelin fokozott védetté nyilvánítása elkerülhetetlen. Vajon mi kell ahhoz, hogy egy hozzám hasonló állampolgári javaslat megértésre találjon? Valójában jelent-e valamit, ha valaki csupán önmagában ténykedik azon, hogy meggyőző érvekkel alátámasztottan sikerrel javasolja egy állatfaj jogi védelmének átgondolását? Vagy ennek tényleg nincs semmi értelme? Ezek megválaszolatlan kérdések, nincs is értelme rágódni rajtuk. Hanem! Úgy vélem, hogy az ebben a mostani összeállításban ismertetett levélrészletek nagyon is elgondolkodtatóak, sokszínűek, magukért beszélők. Mert lám, hányféle megközelítésben lehet egy – igazából alig-alig ismert és kutatott – állatfajt megítélni, hányféle vélt vagy valós szakmai értékrend, ok- és tárgyszerű érvelés, lekezelően céltudatos, személyeskedéstől sem mentes hozzászólás, de egymás megértését is segíteni akaró indulat és akarat árnyékolja be a képet. Ezek pedig mind mi vagyunk. És ilyenek vagyunk. De ennek változnia kell, mégpedig hamarosan, akkor is, ha sok-sok felgyülemlett és kibeszéletlen vagy talán félremagyarázott és túlfűtött érzelem legyőzhetetlen gátként tornyosul előttünk, gáncsolva az elkerülhetetlen közös cselekvést. Vadászoknak, természetvédőknek, államigazgatási szakembereknek és egyszeri embereknek, érdeklődőknek nem lehet más útja, mint megtalálni a közös hangot. Akkor is, ha ez az óhaj napjainkra már nagyon elcsépelt, unalomig ismertetett és hangoztatott közhely. De éppen azért mert ósdi banalitás, valamikor érvényre kell jutnia, hiszen kifejezi az együvé tartozást, az összekapcsolódó közös létezést, valljuk magunkat bármely szakmai csoportba tartozónak is. Sapienti sat!

A szakmai honlapomról letölthető e dolgozatban tárgyalt témakörhöz kapcsolódó tanulmányok és könyv Kérem, fogadják barátsággal az alább felsorolt, szakmai honlapomon található, az ebben a dolgozatban tárgyalt, valamint ehhez szorosan kapcsolódó tanulmányaimat és könyvet. Remélem, ha megtisztelnek azzal, hogy ellátogatnak a honlapra, valóban értékelhető, szakmai paraméterek alapján elfogadható „írásműveket” olvashatnak. A honlap elérhetősége: www.otter.econservation.eu A tanulmányok menüpontból az alábbiakat ajánlom: • A hazánkban élő emlősfajok védelme autóútjaink mentén • Megfigyelések a hazánkban élő menyétfélékről • Összehasonlító adatok: vidra-hermelin 2012 • Hermelin elterjedési adatok 2012-ig • Összefoglaló adatok a hermelin és a közönséges vidra magyarországi elterjedéséről • Hermelin és vidra előfordulási adatok 2012 • Újabb levelek hermelin és vidra megfigyelésekről • Hozzászólások a ragadozó-gazdálkodási modell helyett című dolgozathoz • Lutra és társai (átdolgozott, bővített kiadás) • Menyétféléinkről őszintén, konkrét javaslatok • Menyétféléinkről őszintén • Hermelin és vidra adatok • Vidra fajmegőrzési terv • Ragadozók • Menyétfélék • Hermelin könyv • Lutra és társai • Utolsó jelentés • Vidra etológia • Vidra 2010-1 Könyv • Vidranyomon országszerte: emberek és vidrák

A szerző rövid életrajza 1963-ban születtem Budapesten. Szakmai végzettségem: vadgazdálkodási szaktechnikus, az ez irányú szakiskolát a csongrádi Bársony István szakközépiskolában végeztem. 1986 és 2009 között a Fővárosi Állat- és Növénykertben dolgoztam állatápolóként. Itt kezdeményezője voltam a vidra zárttéri szaporításának, amit 1993 és 1999 között sikeresen megvalósítottunk. Szintén az én kezdeményezésemre alakult meg előbb 1998-ban a somogy-megyei LábodPetesmalmi Vidrapark, majd 2004-ben a szegedi Vidramenhely. A vidravédelem területén végzett tevékenységemért több díjat és kitüntetést kaptam: 1998-ban Pro Natura emlékplakettet; 2000-ben Ford Díjat; 2001-ben a Sasakawa Alapítvány Közép-kelet európai természetvédelmi Díjat. 1999 és 2002 között az amerikai Ashoka Alapítvány jóvoltából ösztöndíjban részesültem, mialatt a magyarországi vidravédelem szervezeti alapjait sikerült egységes egésszé alakítanom. Ez idő alatt szerveztem meg és irányítottam a 2000. január végi ciánbalesetet követően a megmérgeződött folyóinknál (a Szamosnál és a Tiszánál) végzett vidravédelmi munkákat. Számos szakmai fórumot szerveztem országszerte, valamint tanulmányokat, ismeretterjesztő-füzeteket és könyveket is publikáltam. 2001-ben a rangos Nimród Irodalmi Díjat is nekem ítélték. 2007-ben a munkámról, valamint a magyarországi vidravédelemről német-francia koprodukcióban egy közel ötvenperces dokumentumfilmet készítettek “Vidrasors” címmel. A film, amit már több országban is bemutattak, számos hazai és nemzetközi fesztiváldíjat nyert.