9. évf. 2013/9-10. szeptember-október 9.-évf. - 2009/10. október
http://www.fao.org/news/story/en/item/35686/icode 2009. szeptember 25.
2050: Létfontosságú a mezőgazdasági kutatómunkába történő fokozott befektetés Az élelmiszertermelés fokozása főleg a terméshozam, nem pedig a megművelt földterület növelésén fog múlni
című rendezvényének bizottsági üléseire. Ez a fórum készíti elő a talajt a globális élelmiszer-biztonsági csúcstalálkozó számára, amelyre 2009. november 16. és 18. között kerül sor. A FAO legújabb előrejelzései szerint a globális mezőgazdasági termelésnek 2050-re 70%-kal kell emelkednie ahhoz, hogy további 2,3 milliárd ember élelmezése megoldható legyen. A becslések azt mutatják, hogy a termelés legjobban a terméshozamnak és a termesztési intenzitásnak a már megművelt területeken való növelésével emelhető, nem pedig új földterületek mezőgazdasági termelésbe vonásával.
Búza betakarítása egy afganisztáni mezőgazdasági kutatóállomáson 2009. szeptember 25., Róma - A FAO ma nyilvánosságra hozott, új vitaindító irata szerint ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést a világ egyre növekvő népessége élelmezéséhez szükséges szintre lehessen emelni, a K+F célú állami beruházások erőteljes növelésére, valamint új technológiák, gazdálkodási módszerek és növényfajták széles körű bevezetésére lesz szükség.
A prognózisok szerint a szükséges globális termelésnövekedés 90%-a fog a hozamok és a termesztési intenzitás emeléséből származni, és csak 10%-a alapul a művelhető földterület növelésén. A FAO becslése szerint ez az arány a fejlődő országoknál 80/20% lehet. A művelhető földben szegény országoknál azonban szinte az összes emelkedést a hozamok javításával kell majd elérni.
A dolgozat, melynek címe „A technológiai kihívás”, egyike az ENSZ élelmezésügyi szervezete által megrendelt számos munkának, amelyeket vitaindítónak szánnak a FAO római központjában október 1213-án tartandó „Magas szintű szakértői fórum arról, hogyan lehet élelmezni a világot 2050-ben”
A dolgozat szerint ehhez számos fronton „ki kell tolni a mezőgazdasági technológia határait”.
1
Magas szintű szakértői fórum Róma, 2009. október 12-13. http://www.fao.org/fileadmin/templates/wsfs/docs/Issues_papers/HLEF2050_Technology.pdf
Hogyan lehet élelmezni a világot 2050-ben? A technológiai kihívás
A KIHÍVÁS
lesz a mezőgazdasági termelésre. Az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Bizottsága (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) szerint 2 Cº-nál nagyobb hőmérsékletemelkedés esetén a globális élelmiszer-termelés teljesítőképessége várhatóan erősen lecsökken és a fő termények, pl. a kukorica hozama világszerte zuhanni fog. A csökkenés különösen jelentős lesz az alacsony fekvésű vidékeken. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában például 2040%-kal is csökkenhetnek a hozamok, ha nem történnek hatékony adaptációs intézkedések. Ráadásul valószínűleg gyakoribbá válnak és a növény- és állatállományban nagyobb kárt okoznak a szélsőséges időjárási események, pl. a szárazság és az árvíz. A bioüzemanyag előállításához szükséges nyersanyag iránti növekvő igény is egyre inkább megterheli a mezőgazdaságot. Új technológiákra lesz szükség a gyorsan fokozódó vízhiány problémájának megoldásához, valamint a betakarítás utáni veszteségek csökkentéséhez. Ahhoz, hogy ezekre a kihívásokra választ lehessen adni, ki kell tolni a technológia határait a marginális területeken is. Ez új technológiák és növénytermesztési módszerek kifejlesztésével és elterjesztésével érhető el. A modern technológiák széleskörű bevezetésének érdekében gondoskodni kell arról, hogy a forrásszegény kisbirtokosok ne maradjanak ki a technológiai haladásból.
A globális mezőgazdasági termelésnek 2050-re 70%-kal kell emelkednie ahhoz, hogy további 2,3 milliárd ember élelmezése megoldható legyen. A népesség növekedési ütemének lelassulása folytán a termelésnek nem kell olyan gyorsan emelkednie, mint az elmúlt évtizedekben, ám a jövedelmek emelkednek, és a szükséges mennyiség így is jelentős: 2050-re a jelenleg megtermelt mennyiségen felül évente egymilliárd tonna gabonát és 200 millió tonna húst kell előállítani. Az előrejelzések szerint a fejlődő országokban a termelésnövekedés 80%-a a hozamok és a gazdálkodási intenzitás emeléséből fog származni, és csak 20%-a alapul a megművelt földterület növelésén. A művelhető földben szegény országoknál szinte kizárólag a hozamok javításával lehet a termelést növelni. Tény azonban, hogy a fő gabonafélék hozamnövekedésének üteme világszerte csökkenőben van: például 1960-ban globális szinten évente 3,2%-kal, míg 2000-ben csak évi 1,5%-kal emelkedett a gabonahozam. A technológiai kihívás ennek a csökkenésnek a megállítása, mivel a hozamoknak az utóbbi öt évtizedben kialakult, globális szinten folyamatos és lineáris emelkedése nem elegendő az élelmiszerigény kielégítéséhez. Ezt a kihívást még sürgetőbbé teszi az éghajlatváltozás, amelynek előreláthatólag jelentős hatása
A PROBLÉMÁK A HOZAMKÜLÖNBÖZET CSÖKKENTÉSE A hozamkülönbözet létező dolog, mivel a helyi kísérleti állomáson alkalmazható, ismert technológiákat a gazdák később nem ugyanolyan természeti adottságokkal rendelkező szántóföldeken alkalmazzák. A hozamkülönbözet létezésének egyik fő oka az, hogy nincs elegendő gazdasági ösztönző, amely a gazdálkodókat nagyobb hozamú vetőmag vásárlására és jobb növénytermesztési módszerek bevezetésére sarkallná.
2
Ez számos tényező hatásának, többek között az információhoz, a továbbképzéshez és a technikai szakértelemhez való hozzáférés hiányának tulajdonítható. A szegényes infrastruktúra, a gyenge intézményrendszer és a rossz mezőgazdasági politika szintén óriási akadályokat gördíthet a tökéletesített technológiák farmgazdaság-szintű bevezetése elé. További gátló tényező lehet az, ha a rendelkezésre álló technológia nincs a helyi körülményekhez illesztve. E problémák úgy oldhatók meg, hogy az állami szektor infrastrukturális és intézményi beruházásokat kezdeményez, és értelmes politikával elősegíti a költségkímélő és a termelékenységet növelő technológiák bevezetését, ezáltal emelve a mezőgazdaság jövedelmezőségét. A növénytermesztési módszerek megváltoztatása is hozzájárulhat a hozamkülönbözet csökkentéséhez. A növénynemesítés fontos szerepet játszik a hozamkülönbözet csökkentésében azáltal, hogy a fajtákat a helyi körülményekhez alkalmazkodóvá és a biotikus (pl. rovarkártevők, betegségek, vírusok) és abiotikus (pl. szárazság, árvíz) stresszel szemben ellenállóbbá teszi. A jelenlegi becslések szerint a biotikus stressz miatti globális hozamveszteség a fontos gabonaféléknél a becsült elérhető terméshozamnak átlagosan több mint 23%-ára rúg.
Talajvédő földművelés. A szántás nélküli földművelés alkalmazása fontos lehetőség a mezőgazdasági üzemanyag-felhasználás átlagosan 66-75%-os csökkentésére, valamint a talaj széndioxidtartalmának megőrzésére. A talajvédő földművelés emeli a hozamokat és a gazdaságok nyereségességét, javítja a talaj termékenységét és fenntarthatóbbá teszi a mezőgazdaságot, mivel fokozza a szárazsággal és egyéb stresszhatásokkal szembeni ellenálló képességet. A hozamok évről évre kevésbé ingadoznak, miközben csökken a szükséges munkamenynyiség és az üzemanyagköltség. A talajvédő földművelés azonban tudásigényes és helyfüggő, és alkalmazásához jelentős befektetésekre lesz szükség az alkalmas fajták és termesztési módszerek, a megfelelő gépek stb. kutatásához. Talajvédő földművelés jelenleg a globális szántóföldterület kb. 10%-án folyik, főként Latin-Amerikában. A talaj széndioxid-tartalmának megőrzéséért kapható fizetséggel ösztönözni lehetne a talajvédő földművelés bevezetését.
A RÁFORDÍTÁSOK HATÉKONYSÁGÁNAK FOKOZÁSA Mivel a természeti erőforrások egyre fogynak és a nem megújítható erőforrások, pl. az ásványi tüzelőanyagok, a nitrogén és a foszfor ára a következő évtizedekben várhatóan emelkedni fog, alapvető fontosságú a ráfordítások hatékonyságának fokozása.
A műtrágya-felhasználás a fejlődő országokban várhatóan emelkedni fog. A felhasznált műtrágya 90%-a nitrogénműtrágya. A nitrogénműtrágyák gyártási költségének 70-80%-át az ásványi energiahordozók teszik ki. Mivel a nitrogénműtrágya-gyártás hatékonyságát már eddig is nagymértékben sikerült növelni, a műtrágyák ára a jövőben valószínűleg az energiaárakkal párhuzamosan fog emelkedni. A műtrágyázás hatékonyabbá tételére jó módszer a nitrogénműtrágyák felhasználásának növelése a gazdaságokban és a biológiai úton megkötött nitrogén fokozott alkalmazása. A hatékonyság további fokozásához a precíziós mezőgazdaság és az integrált növényi tápanyaghasznosítási rendszerek kínálnak új módszereket.
3
lül egyre rosszabbra fordul. Részben a népességrobbanás következményeként 2025-re a fenti szám 1,8 milliárdra emelkedik. Az öntözés jótékony hatása mégis óriási: az öntözött és nem öntözött területek termőképessége között kb. 130%-os különbség van. Az elmúlt évtizedben a gabonaféléknél elért évi 1,1%os hozamnövekedés kb. 0,2%-a egyedül az öntözésnek tulajdonítható. A szakértők becslése szerint jelenleg a fejlődő országokban a megművelhető földterület kb. egyötödén végzett öntözéses gazdálkodás adja a növényi össztermés 47%-át és a gabonatermés közel 60%át. A hozamnövelés problémájának megoldásához szükség lehet egyrészt az öntözés további területekre való kiterjesztésére, másrészt a vízhasználat hatékonyságát növelő módszerek szélesebb körű alkalmazására (pl. csapadékvízgyűjtő módszerek; a talaj víztartalmának megőrzése).
Az integrált növényvédelem célja a rovarés féregirtó szerek használatának minimális szinten tartása a gazdaságokban, más növényvédő módszerek hatékonyabb alkalmazása révén. Az ilyen gazdaságokban figyelemmel kísérik a kártevők előfordulását, és csak akkor lendülnek akcióba, amikor a növénykárosodás mértéke meghalad egy ésszerű határt. Az integrált növényvédelmet számos országban bevezették (pl. Nigériában, Maliban, Jordániában, Indiában, Bangladesben és Vietnamban), és alacsonyabb pénzügyi, környezeti és egészségügyi költségek mellett nagyobb termést sikerült elérniük. Öntözővíz. A FAO becslése szerint körülbelül 1,2 milliárd ember él vízben szegény országokban és vidékeken, és várható, hogy ez a helyzet rövid időn be-
NÉHÁNY ALAPTÉNY forrásszegény kisgazdálkodók fő terményei, a köles, a cirok és a hüvelyesek hozama csak lassan emelkedett.
A zöld forradalom kulcsszerepet játszott a mezőgazdasági termelés utóbbi 40 év alatti növelésében. A fő gabonafélék (búza, rizs, kukorica) hozama az ezerkilencszázhatvanas évek végéhez képest 100-200 százalékkal emelkedett. A hozamnövekedés üteme azonban a különféle növényeknél és vidékeken eltérő volt: a gabonaféléknél elért sikerek ellenére a
Sok helyen, főleg a fejlődő világban és leginkább a Szaharától délre fekvő afrikai országokban nagy és gazdaságilag kiaknázható hozamkülönbözet létezik (ld. a kukoricahozamokat az 1. ábrán).
4
belül is nagy különbségek voltak: míg az ázsiai-csendes óceáni régióban (elsősorban Kínában és Indiában) az állami befektetések összege több mint kétszeresére nőtt, addig a Szaharától délre fekvő afrikai országokban a befektetések összege 1981 és 2000 között évente átlagosan 0,6%-kal emelkedett, sőt a kilencvenes években visszaesett (ld. a 2. ábrát). A mezőgazdasági célú K+F befektetések mindegyik régióban egyre inkább néhány vezető országban koncentrálódnak.
Az információhoz való fokozott és gyorsabb hozzáférés, a vidéki infrastruktúra fejlesztése, illetve a hitelpiac könnyebb elérhetősége megkönnyítené a gazdálkodóknak a hozamkülönbözet kiaknázását. 2000-ben a mezőgazdasági K+F célú beruházások összege globális szinten 41 milliárd USD volt. Ennek 59%-át az állami szektor, 41%-át pedig a magánszektor állta. A magánszektor finanszírozta kutatás nagyrészt az iparilag fejlett országokban zajlott és a magasan fejlett régiók eladásra termelő gazdálkodóinak az igényeihez igazodott. A fejlődő országokban még az állami K+F beruházások vannak túlsúlyban, és az így finanszírozott kutatás inkább az alapkutatásra, valamint a fő és kevésbé fontos élelmiszernövények feljavítására összpontosít.
2008-ban 25 országban (15 fejlődő és 10 fejlett országban) 800 millió hektáron termesztettek genetikailag módosított növényeket. A legfontosabb genetikailag módosított haszonnövény a herbicidtoleráns szója, amelyet a genetikailag módosított növényekkel bevetett terület 53%-án termesztenek; ezt követi a kukorica (30%), a gyapot (12%) és az olajrepce (5%).
A mezőgazdasági K+F célú állami befektetések összege globális szinten az 1981. évi 16 milliárd USD-ről 2000-re 23 milliárd USD-re emelkedett. Az egyes régiók között és azokon
5
NÖVÉNYNEMESÍTÉS A növénynemesítési módszerek, különösen pedig a modern biotechnológia alkalmazásai az elmúlt évtizedben komoly vitákat váltottak ki. A modern biotechnológia képes felgyorsítani a feljavított tulajdonságokkal rendelkező növények kifejlesztését, amelyek segítségével fokozható a hozam és/vagy csökkenthető a terméskárosodás. A markereken alapuló szelekció például növeli a hagyományos növénynemesítés hatékonyságát azáltal, hogy lehetővé teszi sok ezer csíranövény gyors laboratóriumi átvizsgálását anélkül, hogy a növényeket szántóföldön fel kellene nevelni. Vegetatív úton szaporítható fajoknál a szövettenyésztési módszerek megoldást kínálnak a vírusmentes szaporítóanyag gyors előállítására, amely közvetlenül továbbadható a termesztőknek. A génsebészeti eljárások segítségével a kívánt tulajdonságok gyorsabban és pontosabban átvihetők egyik növényfajból a másikba, mint hagyományos nemesítéssel. A biotikus és abiotikus stresszel és a növényvédő szerekkel szemben ellenálló növények génsebészeti úton való előállítása már sikerrel járt: lehetővé tette a növényvédő szerek használatának csökkentését és fokozta a rovarok támadásának kitett növények terméshozamát.
a genetikailag módosított technológiák olcsóbbak és sokkal szélesebb körben elérhetők lesznek, és a termesztők sokkal nagyobb mértékben fogják ezeket alkalmazni a legfontosabb élelmiszernövények termőképességének és termésbiztonságának javítására. Mindazonáltal el kell ismerni, hogy a genetikailag módosított növények, különösen pedig a transzgenikus módosítás sok országban széles körű aggodalmakat váltott ki: etikai kételyeket, valamint az emberi és állati egészségre gyakorolt lehetséges káros hatások, az esetleges környezeti hatások és a biológiai sokféleség veszélyeztetése miatti aggodalmat. Nyugtalanságot kelt az is, hogy néhány nagy nemzetközi cég kezében óriási gazdasági hatalom koncentrálódik, és ezáltal technológiai függés alakul ki ezektől a cégektől.
A szója, a kukorica és az olajrepce génsebészeti módszerekkel létrehozott herbicidtoleranciája megkönnyíti a talajvédő földművelést és alkalmasabb időben történő vetést tesz lehetővé, szerény hozamemelkedéssel. A szakértők szerint a genetikailag módosított stressztűrő növényfajok alkalmazása jó lehetőséget ad a hozamkülönbözet további csökkentésére. Az előrejelzések azt mutatják, hogy 2050-re
MEZŐGAZDASÁGI K+F BERUHÁZÁSOK Az alacsony nemzeti jövedelemmel rendelkező országokban továbbra is a mezőgazdasági K+F beruházások számítanak a mezőgazdasági ágazatot támogató leghatékonyabb befektetésnek, és csak ezek után következnek az oktatásra és az infrastruktúrára fordított beruházások és a beruházási hitelek. A K+F befektetéseknek igen magas a megtérülési mutatója (30-75%) és a hosszú távú haszna. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság a jövőben élvezhesse a hatékony technológiák hasznát, óriási állami és magánberuházásokra van szükség ma, mivel a mezőgazdasági kutatómunkából származó haszon csak jókora időeltolódással képes megvalósulni. 2002-ben a FAO úgy becsülte, hogy az éhezés elleni hatékony fellépéshez (2002. évi árakon) évente
6
plusz 1,1 milliárd USD befektetésére lenne szükség új tudás létrehozásába és terjesztésébe. A mezőgazdasági K+F tevékenységbe való befektetések növelésének szükségességét tovább fokozza az, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a vízhiány problémája is megoldást sürget. Ahhoz, hogy képes legyen megbirkózni a mezőgazdasági kutatások egyre halmozódó tennivalóival, számos országnak először emberi és intézményi kapacitásába is be kell fektetnie: ide tartozik a hatékonyabb állami mezőgazdasági kutatóhálózat kifejlesztése, a hatékonyabb finanszírozási mechanizmusok kialakítása és a mezőgazdasági oktatásba való fokozott befektetés.
között a kedvező üzleti környezet és a működőképes vidéki infrastruktúra, illetve hitelpiac meglététől függ. TERJESZTÉS A tudás, a szakértelem és a technológia terjesztése igen fontos kihívás. Számos országban a továbbképzési szolgáltatás megszűnt, máshol a tudásbázisra és a továbbképzési szolgáltatásokra a HIVAIDS terjedése mért súlyos csapást. A mezőgazdasági továbbképző programoknak az a célja, hogy eljuttassa az új technológiákra, növényfajtákra és termesztési eljárásokra vonatkozó információt a gazdálkodókhoz. A fejlődő világ számos vidékén a gazdálkodás többnyire a nők feladata, ami azt jelenti, hogy a nők igényeit is be kell építeni a tájékoztató és kapacitásnövelő programokba. A fejlődő világban azonban az általános gyakorlat az, hogy a továbbképző és oktatási szolgáltatások a férfiakat veszik célba. A FAO egy nemrég készült felmérése szerint a női gazdálkodókhoz az összes elérhető mezőgazdasági továbbképző szolgáltatásnak mindössze öt százaléka jut el, és a világ összes, továbbképzésben dolgozó ügynökének csak 15 százaléka nő. Ez a gyakorlat azon a helytelennek bizonyult - feltételezésen alapul, hogy a családfőnek átadott információt ő továbbadja a család nőtagjainak. A továbbképzési szolgáltatásokon kívül a vidéki gazdálkodói iskolák szolgálnak még hatékony tudásközvetítő helyszínként, és az információs-kommunikációs technológiák is ígéretes információterjesztő eszközök.
Jelenleg a fejlődő országok mezőgazdasági K+F tevékenységében - amely a mezőgazdaságon alapuló gazdaságokban nélkülözhetetlen az alacsony jövedelmű gazdálkodók szükségleteinek kielégítéséhez az állami szektor az uralkodó, és ez mindaddig így marad, ameddig a magánszektor azt érzékeli, hogy alacsony a lehetséges megtérülés. A magánszektor mezőgazdasági K+F tevékenységhez való hozzájárulása ösztönzéséhez a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdések tisztázására is szükség van, és biztosítani kell egy olyan egyensúlyt, amely nem akadályozza a szegény farmerek hozzáférését az új technológiákhoz. A magánszektor befektetési kedvének ösztönzéséhez elengedhetetlen az ország szükségleteihez igazított, megfelelő szabályozási rendszerek létrehozása és a szellemi tulajdonjog hatékony érvényesítése. A befektetések tényleges összege egyebek
VITAPONTOK Hogyan biztosítható, hogy a lényeges módszerek és az alkalmazásukra vonatkozó információ eljusson a női gazdálkodókhoz, akik a fejlődő országokban a farmerek többségét alkotják?
Rendelkezünk-e a megfelelő technológiával ahhoz, hogy fenntartható módon és igazságosan növeljük a mezőgazdasági termelést? Milyen ösztönző megoldásokra van szükség annak elősegítéséhez, hogy minden gazdálkodó - a legszegényebbek is - átvehessék a modern technológiákat és az új növénytermesztési módszereket?
Hogyan mozgósítható a mezőgazdasági K+F célú támogatás annak biztosítására, hogy a megfelelő technológiák eljussanak a megfelelő helyre a jövő kihívásainak kezelé-
7
sére, különösképpen annak érdekében, hogy segítsék a mezőgazdaság felkészülését az éghajlatváltozás lehetséges hatásaira és alkalmazkodását azokhoz? Mi lesz a CGIARrendszer (Consultative Group on International Agricultural Research, Nemzetközi Mezőgazdasági Kutatási Konzultációs Csoport) szerepe ezeknek a jövendő kihívásoknak a kezelésében?
Hogyan ösztönözhető a modern növénynemesítő módszerek kutatása? Milyen szabályozó és jóváhagyási rendszerekre van szükség annak biztosítására, hogy teljesen ki legyen használva az a bevezetés korai stádiumaiban lévő sokféle technológia, amelyektől egyidejűleg várható a termelékenység fokozása és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás? Milyen szerepet játszik ebben a köz- és magánszféra együttműködése?
További információ: Magas szintű szakértői fórum: Hogyan lehet élelmezni a világot 2050-ben Igazgatói Iroda, Mezőgazdasági Fejlesztések Gazdaságtana Főosztály, Gazdasági és Szociális Fejlesztési Osztály) Viale delle Terme di Caracalla, 00153 Róma, Olaszország Tel. 39-06-57053354; Fax 39-06-570-53056172; E-mail
[email protected]
***
Tudósítás a 2009. október 20-án a Parlament Caféban tartott könyvbemutatóról
Zöld géntechnológia és agrárinnováció Tanulmánykötet a GMO-król Chikán Ágnes Rendhagyó könyvbemutatón vehettek részt a napokban azok a meghívott újságírók, agrárszakemberek, akik évek óta figyelemmel kísérik a genetikailag módosított szervezetekkel, a GMO-kal kapcsolatos, nyilvánosság előtt zajló hazai vitákat. A Zöld géntechnológia és agrárinnováció címmel megjelent kötet a 2008-ban, a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett gazdafórumon elhangzott előadásokat tartalmazza. A szerkesztő, Dudits Dénes akadémikus elmondta: a szervezők - a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), az MTA Agrártudományok Osztályának Mezőgazdasági Biotechnológiai Bizottsága és a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület - az előadássorozat után kibontakozó véleménykülönbségek és információhiány láttán tartották szükségesnek, hogy tanulmánykötetben is összefoglalják a témával kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket, a világtendenciákat és az Európai Unió kockázatértékelési rendszerét. A tudományos eredmények iránt érdeklődő laikus is csak kapkodja a fejét, ha egymásnak ellentmondó véleményeket hall vagy olvas a génmódosított növények hasznáról, előnyeiről, illetve veszé-
8
lyeiről. De hogyan igazodjon el a gazda a különböző információk tengerében? Hogyan döntsön, kinek higgyen, hiszen számára nem babra megy a játék: miközben az egyik oldalon a gazdaságossági szempontokat ecsetelik, a kártevőknek, a szárazságnak ellenálló GMO vetőmagok fölhasználására csinálnak neki kedvet, a másik oldalon az egészséget, a biológiai sokféleséget károsító, genetikailag módosított termények eladhatatlanságával riogatják. A hazai növénytermesztők bizonytalanságát csak erősíti az EU ezzel kapcsolatos vacilláló álláspontja, miközben látják: másfél évtizede évente 7-8 százalékkal nő világszerte az USÁban, Kínában, Argentínában - a GMO-k termőterülete.
„A génmódosított növények hazai termesztésének lehetőségei és kockázata” című fórum előadói mint a kötet szerzői is szót kaptak a könyvbemutatón. Vértes Csabáné, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai tanácsadója hangsúlyozta: fontos, hogy a jogszabályok megalkotása előtt a tudósok, a gazdák, a közvélemény szempontjai is nyilvánosságra kerüljenek, s az ezek ismeretében kialakított magyar álláspontot képviselje hazánk Brüsszelben. Rodics Katalin, a minisztérium főosztályvezetője hozzászólásában leszögezte: a minisztérium és a kormány nem biotechnológia ellenes. A moratórium oka az, mondotta, hogy a hatásvizsgálatok nem voltak kielégítőek. Popp József, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgató helyettese arra az EU-ban tapasztalható ellentmondásra hívta föl a figyelmet, hogy az állati termékeknél nem kell jelölni, milyen takarmánnyal etették az állatot. Szerinte ez a joghézag nem lehet véletlen, hiszen a világpiacon kapható GM szója olcsóbb, mintha magyar takarmányt vásárolnánk. Így aztán a takarmány 80-95 százalékát importáljuk, s mindössze 5 százalék GMO-mentes eledellel tápláljuk a jószágokat. Pájtli József Tolna megyei gazdálkodó USA-beli tapasztalataira hivatkozva fogalmazta meg véleményét: a jövedelmezőség nem megfelelő Magyarországon. „A GMOval profitot lehetne elérni, de csökkenteni kellene a kockázatot. Oda jutottam: nem látom a jövőt, azt, hogy egyáltalán életben marad a mezőgazdaság.” Roszik Péter, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft ügyvezetője, a Magyar Biokultúra Szövetség alelnöke, a GyőrMoson-Sopron Megyei Agrárkamara elnöke GMO propaganda könyvként minősítette a kötetet. Szerinte Magyarország stratégiai érdeke, hogy GMO-mentes maradjon. Dudits Dénesnek viszont meggyőződése, hogy hazánk ezt a technológiát nem tudja nélkülözni. ”Azáltal, hogy félrevittük a politikát, a társadalmat, a gazdák szemléletében okoztunk kárt. Kísért a párhuzam - mondotta. A múlt század közepén államhatalmi, adminisztratív eszközök biztosították a micsurini-liszenkoi tanok jegyében bizonyos genetikai célú beavatkozások alkalmazását. Manapság, míg a tudományos kutatás állandóan bővülő lehetőségeket nyit a géntechnológia mint nemesítési eljárás használatára, addig törvényalkotásunk, a félretájékoztató médiakampányok, a pártérdekek gátolják a versenyképes növények termesztését. Míg mi vitatkozunk, a kínai tudományos publikációk száma rohamosan nő, fantasztikus tudományos potenciál épül ki, ami óriási hatással lesz a növénynemesítésre, az egész gazdasági életre.”
Maguk a gazdák igényelték, hogy ne hitbéli kérdésként, hanem tudományos érvek alapján tájékozódhassanak a növénynemesítés új technológiájáról. Ezért kérték, hogy a szakemberek az MTA keretein belül szervezett tanácskozáson ismerhessék meg a GM növények előnyeit, hátrányait, segítsék őket, hogy eligazodjanak a gazdasági és jogi kérdésekben. A most megjelent kötetben számos kérdésre választ kapnak az érdeklődők, miközben a bizonytalanságot növelő tényezőkre is rávilágítanak a szerzők. A MOSZ titkára, Tóth István ajánló szavaiból kiderült: a gazdák nehezményezik, hogy a GMO-kal kapcsolatban „…az EUban zavaros állapot uralkodik. Ha egyértelműen kimondják: előállításukat meg kell tiltani, mert kockázatos, az világos álláspont. A hátrányokat, előnyöket időben ki kellene mutatni. Az EU öntsön tiszta vizet a pohárba, hogy a termelők számára kiszámítható legyen döntésük következménye.”
GM-búza kísérlet Szegeden (Kertész Zoltán, fotó: Dudits Dénes)
9
Dánia, Élelmezési Minisztérium, 2009. szeptember 18. http://www.fvm.dk/Default.aspx?ID=18488&PID=168823&NewsID=5754
A dán Élelmezési Minisztérium egy új jelentése szerint a GM növények felhasználhatók az éghajlati és környezeti problémák megoldásában
Jelenleg a világ mezőgazdasági művelés alatt álló területeinek 8%-án termesztenek GM-növényeket, és a genetikailag módosított organizmusok (GMO-k) felhasználhatók az éghajlati és környezeti problémák megoldásában. Ezt a következtetést vonták le a dán Élelmezési Minisztérium egy új jelentésének szerzői. A dán Élelmezési, Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium jelentést tett közzé a GMO-król, amely kimutatta, hogy a genetikailag módosított (GM) növények termesztése lehetőséget nyújt egyes üvegházi gázok, pl. a CO2 kibocsátásának csökkentésére. A jelentés arra is rámutat, hogy a genetikai módosítás ígéretes módszer olyan növények előállítására, amelyek jobban elviselik az éghajlati viszonyok változásait.
A jelentés egyik célja az, hogy alapul szolgáljon egy későbbi vitához arról, miért hasznos a GM növények termesztése a társadalom számára. A jelentés szerint az EU népei közül a dánok érzik magukat a legtájékozottabbnak a GM élelmiszerekkel kapcsolatban, és fogyasztóként ők érzik legkevésbé veszélyesnek a genetikai módszereket. Másrészt viszont a jelentés szerint a dán fogyasztók igen kevéssé bíznak abban, hogy a hatóságok képesek megvédeni a környezetet és az emberi egészséget a GMO-k esetleges káros hatásaitól. „Az európaiak 20%-a abban a tévhitben él, hogy ha az ember GM élelmiszert eszik, saját génjei módosulni fognak” - mondja Eva Kjer Hansen élelmezési miniszter. „A modern biotechnológiában nehéz megkülönböztetni az igazságot a képzelgéstől, és azért rendeltem meg ezt a jelentést, hogy értékelje a mai tudást ebben a témában. A GMO-kat számos mítosz veszi körül, és azt remélem, hogy naprakész tudással és viták segítségével ezek közül jó néhányat sikerül majd kiirtani.”
Dán vizsgálatok azt mutatják, hogy a GM növények termesztése azonos terméshozam elérését teszi lehetővé kevesebb rovarirtó szer felhasználásával. Ennek megállapítását követően a jelentés rámutat arra, hogy a GMO-k lehetőségeivel és veszélyeivel kapcsolatban még sok mindent meg kell vizsgálni, és az Élelmezési Minisztérium ezért 65 millió dán koronát különített el a biotechnológia mezőgazdasági és élelmiszeripari felhasználásának kutatására. „Jelenleg a világ mezőgazdasági művelés alatt álló területeinek 8%-án termesztenek GM növényeket, és a GMO-k olyan pozitív lehetőséget jelentenek, amelyet komolyan mérlegelnünk kell” - mondta a dán élelmezési, mezőgazdasági és halászati miniszter, Eva Kjer Hansen. „Ostobaság volna a részünkről csak azért elzárkózni a géntechnológiától, mert nincs elegendő információnk - ezekben a technológiákban megvan a lehetősége annak, hogy hozzájáruljanak az előttünk álló kihívások megoldásában, legyen szó akár az éghajlatváltozásról, akár a környezetvédelemről, vagy arról, hogyan lehet elegendő élelmet termelni.”
Eva Kjer Hansen dán miniszter
Főszerkesztő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczánné Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db/hó Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja az GBE és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület
10
Főszerkesztő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczán Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db két havonta Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja a GBE támogatásával a Green Biotechnology Barabás Zoltán BiotechnológiaiEurope Egyesület (GBE)
