FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 5.6
A fokozott hőterhelés veszélyei Tárgyszavak: káros hatás; hőterhelés; egészségvédelem; fizikai terhelés; veszélyelhárítás; mérés; munkabiztonság.
A hőterhelés helye a kockázati tényezők között Bár a hőség okozta fokozott munkahelyi megterhelés veszélyei, kockázatai jól ismertek, gyakran mégis figyelmen kívül hagyják azokat. A munkáltatók ugyanis – miközben tudatában vannak annak, hogy az emberi szervezetnek a hőség miatti fokozott igénybevétele dolgozóik számára súlyos egészségi kockázatot jelent – nem ismerik fel, hogy a túlságosan magas hőmérsékletű környezetben végzett munka egyúttal a munkabiztonsági kockázatokat is növeli. Az USA Országos Foglalkozás-egészségügyi és Munkabiztonsági Intézete (NIOSH) által irányított kutatás kimutatta: a magas hőmérsékletű munkahelyi környezetben végzett munka a szellemi éberség alacsonyabb szintjével, csökkenő mértékű elővigyázatossággal és fizikai teljesítőképességgel jár együtt. Mindennek következtében több munkahelyi sérülés, baleset történik. A megemelkedett testhőmérséklet és a rossz fizikai közérzet miatt könnyen elterelődik a dolgozók figyelme a veszélyes feladatok végzésekor a biztonsági kockázatot jelentő tényezőkről, és ilyenkor kevésbé vannak tekintettel az általános biztonsági előírásokra, illetve eljárásokra is. Gyakran tapasztalható, hogy a hőséget mint csak nyáron fellépő vagy a déli területeken jelentkező problémát kezelik, pedig sok munkáltató kényszerül arra, hogy telephelye földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül az év egészében elővigyázatossági intézkedéseket alkalmazzon a magas hőmérsékletű speciális munkahelyi környezetre tekintettel. A hőség okozta fokozott igénybevétel forrása lehet pl. az emberi test által termelt hő is, amely a katasztrófa-elhárítók által kötelezően viselt védőruhán belül képződik.
A balesetek mögöttes oka A hőség okozta fokozott megterhelés munkabiztonsági kockázatát részben azért hagyják figyelmen kívül, mert a miatta keletkező baleseteket gyakran az ilyenkor kötelezően felvett jegyzőkönyvekben nem rögzítik pontosan – vélekedett egy ipari higiéniai és biztonsági eszközöket gyártó cég alelnöke. Kijelentésének alátámasztására felidézett egy, a hőség okozta fokozott megterhelés témakörében tartott kaliforniai értekezleten megtörtént esetet, amelynek szem- és fültanúja volt. Felállt egy fiatalember, és azzal büszkélkedett a hallgatóság előtt, hogy az alatt a 9 év alatt, amíg az építőiparban dolgozott, egyetlen egy haláleset sem fordult elő ott a hőség okozta fokozott megterhelés miatt. A hallgatóságból ekkor valaki rákérdezett arra: hány olyan elcsúszás és leesés történt a vállalatnál, amelyeket nem a hőség okozta balesetekként vettek nyilvántartásba. Az illető ekkor szó nélkül leült és a későbbiekben sem volt már mondanivalója. A NIOSH egyik orvos tisztségviselője egyetértett ezzel. Ha valaki a munkahelyén megbotlik vagy eltöri a bokáját, akkor többnyire nem szorgalmazzák annak kivizsgálását: vajon az illető a hőség miatti fokozott megterhelés hatására szenvedte-e el a balesetet. Nagy szükség van tehát arra, hogy a hőség mint munkabiztonsági kockázat az eddigieknél jobban tudatosuljon a szakértőkben és a fizikai dolgozókban egyaránt. Ugyanakkor mindkét említett szakértő egybehangzóan állította, hogy az emberi szervezet hőség okozta megterhelésének tudatosulása napjainkban már növekvő mérvű. Az említett iparvállalat elnökhelyettese szerint náluk e tendencia valóban megfigyelhető. Az orvos szakértő szerint azonban még abban az esetben is, ha a problémát valóban felismerik, sok cégnek hosszú utat kell megtennie addig, amíg eljut alkalmazottainak a hőség körülményei közötti munkavégzésre való felkészítéséig, folyamatos felügyeletéig és rendszeres orvosi ellenőrzéséig. Az utóbbi módszerrel kiszűrhetőek azok a dolgozók, aki a hőség okozta túlterhelésre érzékenyebbek, azaz elsősorban az idősebbek, a túlsúlyosak, illetve azok, akik olyan gyógyszeres kezelésben részesülnek, amely kihat munkavégző képességükre hőségben.
A hőterhelés mérése Az orvos szakértő azt ajánlja a munkáltatóknak, hogy a magas hőmérsékletű munkakörnyezet folyamatos megfigyelésére olyan mérőeszközt használjanak, amely mutatja az ún. WBGT-t (wet bulb globe
temperature = a hőmérsékletből, a páratartalomból, a napsugárzás erősségéből és a szél sebességéből számított standard). Ez a négy tényező alapvető fontosságú a hőség okozta fokozott megterhelésből fakadó kockázat(ok) reális meghatározásához. Kutatások igazolták, hogy a WBGT jól modellezi a hőmérséklet emberi szervezetre gyakorolt hatásait, és ma már hivatalosan a WBGT-t használják a hőségnek kitettség küszöbértékének (threshold limit value =TLV) megállapításakor. A kutatók ugyanakkor figyelmeztettek arra, hogy az említett mérési módszernél kritikus hiányzó elem, hogy nem számol azzal: a mért személy milyen intenzíven dolgozik. Ahhoz, hogy el lehessen dönteni, vajon az emberi szervezetnek a hőség okozta fokozott igénybevétele egészségi problémák forrásává válhat-e, ismerni kell az anyagcserefolyamatok idővel súlyozott átlagát és a WBGT idővel súlyozott átlagát, majd össze kell hasonlítani azokat a hőmérsékleti küszöbértékeket tartalmazó táblázat értékeivel. A munkavégzési tevékenység szintje, intenzitása, a ruházat jellege és a munkavállaló mentális és fizikai állapota további olyan faktorok, amelyeket számításba kell venni. Sokan, akik az északi területeken élnek, úgy gondolják, a probléma őket nem érinti, pedig adott személy hőségtűrő képességét befolyásolja az is, vajon akklimatizálódott-e a magas hőmérsékleti viszonyokhoz. Ez az oka annak, hogy a hirtelen fellépő és rövid ideig tartó ún. hőségnapok a hagyományosan hűvösebb időjárással jellemezhető vidékeken akutabb kockázatokat vetnek fel, mint az a fajta hőség, amely délebbi klímaviszonyok között tapasztalható. Ráadásul sokan zárt helyen kialakuló magas hőmérsékletű környezetben kényszerülnek megbirkózni a munkavégzés közben elviselendő hőség jelentette fokozott megterheléssel, és az északi körzetekben egyszerűen hiányoznak a szellőzőberendezések vagy a légkondicionálók, mivel ilyen védelmi berendezésekre e térségekben normális esetben nincsen szükség. E jelenség példájaként érdemes emlékeztetni a Franciaországban 2003 nyarán tapasztalt hőséghullám idején elhunytak magas számára. Az USA északi államaiban is sokan vannak olyanok, akik nem hiszik el, hogy a hőség okozta kimerültség vagy a hőguta általános probléma lenne, pedig évente 10–15 embertársuk emiatt veszíti életét. Ilyen tragikus eset tehát gyakrabban fordul elő, mint gondolnák.
Tanácsok a hőterhelés kivédésére A Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Hivatal (OSHA) tanácsokkal is szolgál arra nézve, miként óvhatók meg a dolgozók a hő-
ségtől. Egyszerű elővigyázatossági intézkedéseket tartalmaz pl. az OSHA „Hőterhelési Kártyája” (Heat Stress Card), ezek betartásával a hőséggel összefüggésbe hozható halálesetek és sérülések jelentős hányadát lehetne megelőzni. Ezeket az angol és spanyol nyelven készült, laminált papírra nyomtatott és leporellószerűen összehajtogatott formában hozzáférhető kártyákat ingyen kínálják fel a munkaadóknak azzal a céllal, hogy osszák szét azokat érintett alkalmazottaik körében. Az OSHA kártyákon szereplő javaslatok, ötletek között a következő ajánlások szerepelnek: • Ösztönözni kell a dolgozókat arra, hogy sok vizet fogyasszanak – kb. 15-20 percenként egy pohárnyi hideg vizet akkor is, ha nem érzik szomjasnak magukat – és kerüljék az alkohol, a kávé, a tea és a koffeintartalmú üdítőitalok fogyasztását, amelyek dehidratálják a szervezetet, azaz kiszárítják, csökkentik folyadékmegtartó képességét. • Segíteni kell a dolgozókat abban, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a hőséghez: az intenzív hőség első 5-7 napjában rövidebb munkaperiódusokat és hosszabb munkaközi szüneteket tegyenek számukra lehetővé. Ezt a folyamatot ismételten elölről kell kezdeni, ha adott dolgozó szabadságról tér vissza vagy a munkából egyéb okból maradt hosszabb-rövidebb ideig távol. • Arra kell késztetni a dolgozókat, hogy könnyű, világos színű és lazán viselhető ruházatban végezzék feladataikat. A munkásoknak öltözéket kell cserélniük, valahányszor ruházatukat teljesen átizzadták. • Általános szellőztetést kell alkalmazni, és a munkahelynek azokon a pontjain, ahol a magas hőmérséklet kialakul, külön helyi hűtést is működtetni kell. A kellő hatásfokú légmozgás növeli a bőr kipárolgását és az izzadásnak az emberi szervezetet hűtő hatását. • Fel kell készíteni az elsősegélynyújtó dolgozókat arra is, hogy felismerjék és kezelni tudják a hőség okozta túlzott igénybevétel, a hőguta tüneteit. Gondoskodni kell arról, hogy valamennyi munkás tudja, közülük ki az, akit szakszerűen felkészítettek arra, hogy szükség esetén egészségügyi segítséget nyújtson. A munkafelügyelőket is oktatni kell arra, hogy felismerjék a hőséggel öszszefüggő betegségek korai tüneteit, és engedélyezni kell, hogy a dolgozók megszakítsák tevékenységüket, ha különösen rosszul érzik magukat.
• Tekintettel kell lenni az adott munkás fizikai erőnlétére akkor, amikor hőségben végzett munka esetén munkaalkalmasságáról döntenek. Az elhízás, az edzettség hiánya, a terhesség és az elégtelen pihenés növelheti a hőguta bekövetkezésének valószínűségét. • Indokolt váltogatni a munkával töltött és a pihenési időszakokat, s utóbbiakra hűvösebb környezetben kell sort keríteni. A legjobb az, ha rövidebb és gyakrabban változó munkavégzési és pihenőidőszakok követik egymást. Úgy kell ütemezni a munkát, hogy a nagyobb fizikai megterheléssel járó fázisokra hűvösebb napszakokban kerüljön sor, és ajánlatos a megfelelő védőruházat használata is. • Folyamatosan, azaz legalább óránként figyelemmel kell kísérni a munkahelyi hőmérsékletet, a levegő páratartalmát és a munkások hőségre adott válaszreakcióinak alakulását. Összeállította: Nagy Károlyné Nash, J. L.: Don’t overlook the hazards of heat stress. = Occupational Hazards, 66. k. 5. sz. 2004. p. 53–55. Dennis, K.; Bishop P.: Garment comfort: Inside the micro-environment. = Occupational Hazards, 65. k. 6. sz. 2003. p. 57–60.
