Újabb levelek hermelin- és vidramegfigyelésekről

Gera Pál E-mail: [email protected] Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. 7/29. Telefon: + 36 30 258 3637 Szakmai honlap: http://www.otter.econservation.eu

Újabb levelek hermelin- és vidramegfigyelésekről TARTALOMJEGYZÉK: • • • •

Bevezető Levelek a hermelinről Levelek a vidráról Mellékletek: • I. Melléklet: Hermelin és vidra felmérőívek • II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány felmérése során BEVEZETŐ

Az elmúlt két év során többek között megjelentek olyan tájékoztató jellegű publikációim is, amelyekben összefoglaltam azokat az e-mailben és/vagy hagyományos postai úton nekem címzett leveleket, amelyekben a Kollégák általuk vagy ismerőseik által tapasztalt megfigyelésekről tájékoztattak. Ezek vagy a hermelinről vagy a vidráról szóltak – lásd őket a szakmai honlapomon a tanulmányok és/vagy a könyvek menüpont alatt: http://www.otter.econservation.eu. Ebben a mostani összegzésben az eltelt időszak alatt érkezett újabb észrevételeket, javaslatokat, valamint elmarasztaló kritikákat és támogató bírálatokat gyűjtöttem csokorba. Vagyis a 2010. december közepétől 2011. december végéig terjedő időskála során hozzám eljuttatott hozzászólásokat: a hermelin esetében 26, míg a vidra esetében 21 levelet. (Magánemberként még 2011 őszén kezdeményeztem mind a két kisragadozóra spontán, kérdőíves országos állományfelmérést. Ha nehézkes zökkenőkkel is, ez folyamatban van és előreláthatóan 2012. április második és/vagy május első felére készül el majd a kapott adatokat kiértékelő dolgozat.) De visszatérve a mostani ismertetőhöz! A levelek zöme csak egyszerű megfigyelés, mindemellett talán még elgondolkodtató érdekesség, valamint értékadó tájékoztatás is. Ennyi és semmi több! Így hát ez a dolgozat, mint az eddigiek is csak és kizárólag az egyszerű ismeretterjesztést, tudatformálást, tájékoztatást kívánja szolgálni. No és azt, hogy lehetőleg eltűnődjünk azon: mennyire is sokszínűek e kisragadozóink, annak ellenére, hogy úgy véljük, ismerjük már az életük akár minden apró rezdülését is. Hiszen, ne felejtsük, vannak, akik ezt meggyőződve vallják! Holott mennyi titkot, rejtélyt tartogatnak még számunkra! Mindezt bizonyíthatják az alábbi levelek is, amelyek persze lehetnek, tévedéstől vezettetett vagy félreismert etológiai, ökológiai, szaporodásbiológiai megfigyelések, illetve azokra alapozott okfejtések.

Ennek ellenére úgy vélem, érdemes elolvasni őket, kielemezni és értékelni a tartalmukat és a jövőbeli kutatások vagy bármelyikükre kiötölt vadgazdálkodásivadászati és/vagy természetvédelmi-ökológiai intézkedés során figyelemmel lenni rájuk (is). És egy kérésem is van: Segítsenek abban, hogy minél több információhoz juthassak a két fajról! Ezért a dolgozat mellékleteiben küldött felmérőíveket és az azokhoz kapcsolódó segédanyagot juttassák el az Önök által ismert szakértőkhöz, szakértői közösségekhez. Köszönöm! Az ismertetett levelek mondatainak szerkezetét és kifejezésmódját változatlanul hagytam, csupán ott javítottam, ahol azt a helyesírási szabályok elkerülhetetlenné tették. Kérem, fogadják barátsággal! Kelt: Budapesten, 2012. január 2.

LEVELEK A HERMELINRŐL –

Gera Pál s.k.

Mustela erminea Linnaeus, 1758

Tisztelt Gera Úr! Nagy érdeklődéssel olvastam el a honlapjáról letölthető hermelinkönyvét. (...) Bevallom, számomra sok újat mondott, holott magam is már több mint négy évtizede igen szorgalmasan járom a határt. És ennek során csupán egyszer sikerült megfigyelnem hermelineket. (...) Ez a találkozásunk a naplóbeli bejegyzésem szerint 2010. április 22-én történt. Tehát nem is olyan régen! Hát nem érdekes! (...) A balatonszabadi-siójut közötti Sió-csatorna szakaszról haladtam a Kis-Koppány-patak irányába. (...) Arra egészen jól emlékszem, hogy alig múlt még hajnal. Tán olyan hat óra körül járhatott az idő. (...) A hangoskodásukra figyeltem fel! Ott pancsoltak alig néhány lépésnyire tőlem. Előbb csak kettő, akiknek a bundája bugacsos, tarka színű volt. Gondolom a tavaszi váltás miatt lehetett ez így! (...) Alig engedték el egymást, közben pedig visongva forogtak a vízben. Tényleg csak pillanatokra váltak szét, de aztán azonnal ismét folytatták a játékot. (...) Teljesen váratlanul ért, hogy egyszer csak a kopottas csatornapartot borító gizgazból újabb két hermelin csapódott be a vízbe, mégpedig alig néhány méternyire a másik kettőtől. Szó szerint becsapódtak, majd a már bent lévő kettő felé kalimpálták a testecskéjüket, ami viszont azokat lepte meg. De alaposan ám! (...) Abbahagyták a játékot, és a sietősen érkezettek felé úsztak. De hogy baj lesz, sejtette az a sok rikácsolás-féleszerű hang, amit az újak hallattak. Elérték egymást és se szó, se beszéd összegabalyodtak. Előbb azt hittem, hogy ismét játszanak. De nem! Igazolódott a balsejtelmem! Úgy verték egymást, olyan elszánt indulattal, mintha halálos ellenségei lennének egymásnak! (...) Aztán, amilyen gyorsan történt mindez, olyan gyorsan véget is ért. Megfáradtak talán a verekedésben, de tény, szétváltak és ellenkező irányban, hangos vinnyogó sipítások közepette elúsztak egymástól. (...) Ja, majd elfelejtettem: az újabb hermelinek testnagyságra közel azonosak lehettek a másik kettővel, és a bundájuk foltozottsága sem igen tért el azokétól! (...) Kelt: Balatonszabadin, 2010. december 12-én. Munkájához sok kitartást és sikert kívánva, tisztelettel: T. Péter Kedves Gera Úr!

(...) Azt írja hát, bizonytalan meghatározni a hermelin párzásának az idejét. Ezt persze én sem tudom, mikor van. (...) Mindent egybevetve bevallom, a könyvében ennek kapcsán írtak keltették fel igazán a figyelmemet. (...) Mindezek után János is elolvasta a könyvét. Ő, mint írtam, nálam sokkal de sokkal nagyobb gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, nem olyan koca természetbúvár, mint én. Igaz, ma már nyugdíjas, de ennek előtte aktív életében több helyen is szolgált az országban csőszként és erdőkerülőként is. Tehát az alábbi esetet ő mesélte el nekem, és mivel érdekesnek találom – természetesen János tudtával – megírom magának. (...) A pontos időpontra János már nem emlékezett, de úgy véli, valamikor az ezredforduló idején volt ez. (...) Tél vége-tavasz eleje lehetett, de a határt még hótakaró fedte, jeges, hideg idő volt. (...). A Határőri-főcsatornánál járta a határt, amikor meghallotta a hangokat. Azt mondja, egyszerre volt sikolyra emlékeztető, fület bántó visítás, másrészt pedig valamifajta kerregésre, hangos búgásra emlékeztette. (...) A csatornát befagyott jég fedte, csak imitt-amott voltak vékonyabb rétegek, amelyeket nyilván állatok ütöttek. Mondjuk a vidra, ami János szerint ezt telenként rendszeresen megteszi. A vidra ezt azért teszi állítólag, hogy ezeken keresztül jusson be a vízbe és szerezzen magának halat. (...) János emléke szerint mindenről és mindenkiről elfeledkezve forogtak a jégen. Úgy tűnt, mintha az alul levő szabadulni akarna, de a hátára felkapaszkodó és a tarkójánál a fogával azt megfogó másik nem engedte. Ide-oda hánykódtak, aztán hirtelen az alul lévő kiugrott a másik alól! (Megjegyzés, mert majdnem elfelejtettem: az alul lévő hermelin sokkal kisebb testű volt a másiknál!) Nem kellett volna, mert az erre utána kapott, mire a “kiszabadult” mérgesen nekiszaladt és a pofájába beleharapott. Erre a nagyobb testű vinnyogva elfeküdt, és úgy tett, mintha a fájdalmát csillapítaná. A jégen fel és alá csúszkált! De közben a megharapott fejét folytonosan a jéghez szorította. (...) Később János közelebb ment, és megállapította azt, hogy a harapás erős lehetett, mert észrevehetően vérzett a megsebzett hermelin. (...) A kisebbik testű azonban nem szaladt el! Látta, hogy a másik, a nagyobbik ott hempereg előtte, így ő maga is ide-oda forgolódott. János szerint ekkor már nyoma sem volt annak, hogy mérges lenne. (...) Amikor aztán mindketten abbahagyták a jégen való hancúrozást, a nagyobbik a kisebbhez szaladt, aki megvárta. Összeszagoltak, elfeküdtek, és egymás bundáját kezdték tisztogatni. Közben hangosan visongtak. (...) Egyszer csak felugrottak, és elszaladtak. János csak azt látta, hogy az egyik közeli léken át a vízbe ugrottak. (...) Hát, ennyi a történet. Remélem, a segítségére lehettem! Kelt: Vésztőn, 2010. december 15-én. Tisztelettel: Cs. Zsuzsanna Tisztelt Gera Úr! (...) Ezért a hermelin életéről szóló könyve is megérdemelné, hogy nagyobb nyilvánosságot és szakmai körökben vitafórumot kapjon! Annak ellenére, hogy nem egy állítását magam is “óvatos távolságtartással” fogadom! Akárcsak tettem ezt már másféle javaslataival. Azokról, amelyekben a menyétfélék védelméről írt! Azokról is megírtam a véleményemet. (...) De igazán jó lenne olyan szakmai fórum, ahol ütköztetni és egyeztetni lehetne az eltérő elgondolást. (...) Ez hát nem messzire történt a Kísérleti-halastavaktól, az egyik Körösbe folyó csatornától. (...) Május 2-a volt, már sötétedett, bár még jól lehetett látni. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy abbahagyjuk a túrát és visszamegyünk Gyomaendrődbe a szállásunkra. (...) A csatornák kereszteznek egy forgalmasnak mondható autóutat, ami Gyomát köti össze Szarvassal. Nekünk is át kellett haladnunk ezen az úton. Így amikor kiértünk, megálltunk,

hogy kivárjuk, mikor csökken le annyira a forgalom, hogy minden további nélkül átmehessünk. Ekkor az egyik társunk, Z. Péter felkapta a fejét, és annyit mondott nekünk: figyeljetek csak, itt a közelben, az út menti árokban valami mintha fájdalmasan visítana. (...) És csakugyan, meghallottuk mi is. (...) Elindultunk és minden gyökér, bokor, kóró, nagyobb kő alá benéztünk. (...) Csupa vér volt a teste, és még meleg, ami bizonyította nekünk, hogy nem sokkal az odaérkezésünk előtt ütötték el. Bizonyára ennek a következtében pördült bele az árokba. De már nem élt: a háta halványbarna színű volt, a nyaka és a hasa fehérebb barnás, nagyonnagyon apróka, a farka vége koromfekete (lásd a csatolt fájlban küldött fényképet róla). Átvizsgáltuk és sikerült megállapítanunk, hogy nőstény, és hogy szoptatott. (...) És ekkor, teljesen váratlanul az egyik árokbeli bokrosból – alig egy-két lépésnyire tőlünk – ismét meghallottunk egy nagyon halk sivítást. (...) Két kölyök volt, termetre sokkal kisebbek az anyjuknál. Alig nagyobbak egy felnőtt férfi hüvelykujjánál! Az egyikük már nem élt, de azt nem tudtuk megállapítani, hogy őt is autó ütötte-e el, mert semmi ilyen sérülést nem láttunk rajta. A másikuk teste, aki ekkor még élt véres volt, és amikor felemeltük a földről hangosabban sikított és a fájdalmában vergődött. (...) Aztán, egyszer csak egy remegésféle szaladt át a testén, és ő is kimúlt. (...) Ha nem tévedtünk, a kölykök neme egy nőstény és egy hím volt. (...) Az elpusztul nőstényt, ahogy tudtuk lemértük. Eszerint a feje búbjától a farka legvégéig 26 centiméter volt, amiből a farka 7 centimétert tett ki. A súlyát nem tudtuk lemérni. (...) Kelt: Budapesten, 2011. január 3-án Tisztelettel üdvözli: K. Balázs Tisztelt Gera Pál Úr! Kézen-közön értesültünk a szakmai honlapjáról és az ott található tanulmányokról, könyvekről. Gratulálunk hozzájuk! (...) Nekünk is van egy hermelines történetünk, igaz egyfelől szomorkás, másfelől reményt adó, de talán ennek ellenére is érdekesnek találja. (...) Tehát tavaly május derekán történt. (...) A kirándulás végeztével Pándról tartottunk Tápióbicske irányába. Ekkor bukkantunk a csatornafalba rejtett fészkére, ami csupán egy nagyon-nagyon apró nyílás volt. (...) Az elpusztult hermelin teste már merev és kissé szagos is volt, így feltételeztük, hogy talán két-három napjai is van már annak, hogy valami a tragédiáját okozta. (Mindez nem messze a Tápiócsécskétől történt, azon a szakaszon, ahol az Úri-patak az Alsó-Tápióba torkollik – GP megjegyzése). Mielőtt folytatnánk a történetet, közbevetőleg kikívánkozik belőlünk egy megjegyzés: a hermelinről eddig úgy tudtuk, hogy kerüli az emberi településeket és nagyon érzékeny a vizek szennyezettségére, szemetességére. Nos, az említett patakszakaszok sok mindennek elmondhatók, de olyannak nem, amit bárki olyan élőhelynek tudna leírni, ahol hermelin – és sok más vadon élő jószág – előfordulása várható lenne. A patkányt és az egeret kivéve! (...) Nem messzire az elpusztult anyától találtuk meg a vak, magatehetetlen kölyköket. Testecskéjüket alig-alig észrevehető barnás, szőkés, de selymesen puha szőrzet borította. Azonban a farkuk vége már “árulkodóan” fekete volt. Ott feküdtek egy göcsörtös gyökér mellett, alig néhány centiméterre a fészektől. Vajon miért voltak itt, és miért voltak kint a fészekből? (...) Sírtak, visítottak hajszálvékony hangjukon, és a testük érezhetően hideg volt. Nem tudtunk mást tenni, minthogy magunkhoz vettük és hazahoztuk őket. (...) Az állatorvos adott nekik injekciót, igaz, megjegyezte, hogy nagyon nehéz lesz életben tartanunk őket, mert már nagyon legyengültek. Félő, hogy át is fáztak, mert kettőjük orrából furcsa nyálka folyt ki és lélegzésükkor hallani lehetett, hogy sípolnak. (...)

Két leányka és egy fiúcska volt. Egy kis kartondobozba ágyaztunk meg nekik, ami fölé az ismerős csirketenyésztőtől kaptunk egy infralámpát. (...) A laktózmentes macskatápszert az állatorvos ajánlotta, könnyű volt beszerezni és az sem okozott gondot, hogy elkészítsük a kívánt adagokat. (...) Amennyire elesettek voltak, az első etetési idő alatt mégis valamennyien szépen ettek. Igaz, előbb kiköpték a cuclisüveg gumi-szopókáját, de kitartással sikerült rávennünk őket arra, hogy szopjanak. És szoptak! Másodjára, harmadjára is – háromóránként etettük őket –, így hát megfogott bennünket a remény, hogy sikerül felnevelnünk őket. (...) De a következő napon, hajnalban az egyik kislány, míg ugyanaznap délután a fiúcska is kimúlt. Ők voltak azok, akikről azt feltételezte az állatorvos, hogy átfáztak. (...) A megmaradt kislány azonban, Zsóka – az öt éves kislányunk nevezte el így – láthatóan mindinkább elfogadta a helyzetét. Az etetése semmi gonddal nem járt, majd amikor, talán három héttel azt követően, hogy hozzánk került kinyílt a szeme, az elválasztása is könnyen ment. (...) És hát felvetődött a kérdés: mi legyen vele? (...) Átutaztunk hát vele a fél országon. Az erdész kint lakott egy tanyán, messzire a falutól. Örömmel fogadta a látogatásunkat és átvette tőlünk Zsókát. Megállapodtunk abban, hogy a gondját viseli és nyár végén vagy ősz elején, szabadon engedi. Igaz, megjegyezte, jobb lenne erről szólni a nemzeti parkosoknak, de azonnal hozzátette, hogy lehet, ezzel csak bajt hoznánk a fejünkre. Ugyanis: engedély nélkül neveltünk az otthonunkban védett állatot! Ezért bármikor megbüntethetnek bennünket! Ez hihetetlen! (...) Zsóka hát szabad hermelinlány lett (csatolva küldünk róla fényképeket és az elengedéséről készült filmfelvételt). (...) Kelt: G-n, 2011. január 10-én. Minden jót kívánva Önnek, barátsággal: dr. S-né Zsóka és dr. S. Ferenc Kedves Palikám, barátom! Tavaly nyár derekán írtam már Neked egy hermelines megfigyelésemről, amit voltál szíves a hermelines könyvedben is részleteiben ismertetni. Nos, ismét “szerencsém” volt, újra találkoztam őkelmével. Jobban mondva vele is! Olyat éltem át, amiről ha más számol be, hát, legkevesebb is az, hogy kételkedem! (...) Erikával az elmúlt év végét és az újév elejét a Tisza-tónál töltöttük. (...) Délelőtt kilenc óra felé járt és mi a korai reggeli után Sarud határában jártunk. A tó mentén haladtunk éppen a Laskó-patak irányába. Tudtam, hogy ezt a szakaszt vidra járja, ezt akartam leellenőrizni. (...) Ekkor Erika megfogta a karomat, majd a kezét a szájához emelte, ezzel jelezve, hogy ne hangoskodjak. Egyben azt is jelezte, hogy füleljek. Így tettem! És csakugyan: a tó felől a patak irányába mozgást vettünk észre és azonmód megismertük őket: két hermelin masírozott a gáton a patak felé. (...) Olyan gyorsan történt, hogy alig lehetett követni. A hermelinek a sáros, jeges, iszamós töltésfalon ügyeskedtek a patakhoz, amikor egy csupasz, kiszáradt kóróra emlékeztető bokrosból egyszer csak eléjük ugrott a görény. Gondolom közönséges görény lehetett, nem molnárgörény vagy nem elvadult vadászgörény. Igaz, ezt csak feltételezem, de hogy görény volt, az hétszentség! (...) A hermelinek megrémültek. Annyira, hogy bár mi elég messze álltunk tőlük – olyan tíz-tizenöt méterre –, hallottuk riadt sikolyukat, és a rájuk támadó görény fület bántó rikácsolását. A hermelinek igyekeztek a vízbe menekülni, de egyiküket a görény elkapta a faránál, megfogta és visszadobta a partra. Ezután ráugrott és ismét ráugrott. (...) Kísérteties sikolyok voltak, a hangzavarban nem lehetett kivenni, melyik melyiküktől származik. (...) Közben a szerencsésen patakba jutott hermelin eliszkolt. De a társa odaveszett, alig néhány percre azt követően, hogy a görény elérte és visszapenderítette a partra, élettelenül csüngött a gyilkosa szájában. A görény ide-oda cibálta, tépte és szaggatta! Hamarosan a környékükön

minden vérmocskos lett. (...) Aztán a görény egyszer csak fogta magát és a töltésen olyan gyorsan eliramodott, mint akit kergetnek. Sikerült, igaz kissé homályos felvételeket készítenem a mobillommal minderről, ezt megküldöm neked. (...) Kelt: Veszprémben, 2011. január 15-én Barátsággal üdvözöl: Pista Kedves Pál! Alig egy éve írtam, hogy egy öttagú hermelincsaládot figyeltünk meg a Marcali-víztározótól nem messzire található Nyugati-főcsatornánál. Nos, a történelem ismétli magát! (...) A tavalyihoz képest az idei tél tagadhatatlanul enyhébb volt (legalábbis eddig), kevesebb hó, fagy és jég. Most is a csatornamelléken talpaltunk, amikor majdnem szinte ugyanazon a szakaszon, ahol tavaly felbukkant négy hófehérbundás, fekete farokvégű hermelin. Fel és alá rohangáltak a töltés oldalán. Úgy tűnt számunkra, zavarban vannak. Sőt, egy alkalommal össze is akaszkodtak, mind a négyen gyepülték egymást! Igazi nagy, valódi verekedés volt! (...) Nos, mindez mit jelenthet? Tavaly öt hermelin, idén négy, mégpedig januárban ugyanott, majdhogynem egyazon helyen? Igaz, tavaly, a testméreteikből kiindulva egyértelmű volt, hogy akiket láttunk, az csak család lehetett. De ezek a mostaniak azonos testméretűek voltak, ismereteim szerint kifejlettek. Talán valamennyi hím volt! Miért lehettek zavarban? Miért verekedtek össze? (...) Kelt: Kéthelyen, 2011. január 22-én Örök barátsággal: Z. Róbert Tisztelt Gera úr! (...) Egy még tavaly őszi – jobban mondva október 15-én korra reggeli – megfigyelésemet osztanám meg önnel. (..) A Tokaj és Rakamaz közötti Morotváknál túráztunk, szép napos, kellemesen meleg kora őszi idő volt. (...) Itt a töltésen vettük észre a hermelint! Alig néhány lépésnyire tőlünk szaladt, velünk szemben, és a szájában tartott valamit (gondolom: egeret vagy pockot). Ő is észrevett bennünket, megállt. De nem ijedt meg, sőt, inkább elcsodálkozott! A hátsó lábaira állt és a fejét ide-oda forgatva a száját kitátva nézett ránk. Erre mi hangosan elnevettük magunkat. Lehet, hogy ez hiba volt, de annyira mókás látványt nyújtott, hogy nem lehetett megállni nevetés nélkül! (...) De nem sokáig nézett velünk farkasszemet, mert visszahuppant a hátsójára, felvette azt a valamit a földről és egy-két ugrással eltűnt a szemünk elől. (...) A fészek a töltés legalján volt egy termetesebb gyökér fedezéke alatt. Alig lehetett megtalálni! A fészek nyílása épphogy nagyobb kabátgomb méretű volt, de közel hajolva bizony érezni lehetett azt, hogy a tulajdonosok odahaza tartózkodnak! No és a környék! Mármint a fészek közvetlen környéke! Telis-tele régebbi és friss hullatékkal, és nem kevés hátrahagyott zsákmánymaradékkal. És hát a ki és bevezető kitaposott utak is árulkodóak voltak. (...) Kelt: Miskolcon, 2011. február 1-én. Tisztelettel: Zs. Bálint Kedves Pál! Eddig is többször írtam már neked, tudod jól. Vitában is állunk egymással a menyétféléinket

és a vadászat-természetvédelem problémakörét illetően. De ez nem baj! Úgy jó az, ha mindazok, akik másképpen vélekednek valamiről, igyekeznek kultúráltan megtalálni a közös hangot. (...) Most azt a hermelines megfigyelésemet osztom meg veled, amit alig néhány napja a Bujáki-pataknál észleltem (a Kisbágy és Buják közötti szakaszról van szó – GP megjegyzése). (...) Hajnal volt, olyan hat óra körül és én visszatérőben a vadászházhoz. Szinte semmit sem láttam, a köd és a nyálkás idő, no és a koromsötét nem sok eredménnyel kecsegtetett. (...) A patak egyébként nagyon keskeny, sok szennyezéssel, szeméttel. Nyáron, az aszály idején nem egyszer szinte teljesen kiszárad. (...) A töltésen talpaltam, amikor váratlanul mozgásra figyeltem fel. Sötét volt, nem tudtam, hogy mi lehet. Ezért megálltam és vártam. Nem kellett sokáig így tennem! Szó szerint a bakancsom előtti kisálló kődarabnak rohant egy ismeretlen valami! Miután felbucskázott, átesett rajta egy ugyancsak sietősen a lábait kapkodó másik szőrmók! Felhenteregtek, ijedten sipítottak egyet, aztán alig egy-két ugrásnyira tőlem eltűntek a szemem elől. (...) Déllőtt tértem vissza egy nagyon kedves ismerősömmel. Csúszva-kúszva kutattuk át a területet, és őt illeti a dicséret: ő találta meg a töltésen kivájt fészket. Egyetlen furcsasága volt! Szabadon volt! Sem bokor, sem gyökér, sem semmi más nem védte. Apróka, leheletnyien finom földkaparás, de a körülötte látható “útvonalak”, bélsár- és zsákmánymaradékok félreérthetetlenné tették, kik is a házigazdák. (...) De, Pali barátom! Február legelején miért él párban a hermelin? Tán ilyenkor kezdődik náluk a pacsmagolás? Vagy ha nem pár volt, akkor kik lehettek? Talán tavaly született fivérek? Ha igen, akkor miért vannak még együtt? (...) Kelt: Bujákon, 2011. február 12-én. Várom a válaszodat: F. Dénes Szia Pali! A napokban (február 11-én) kint jártam bátmonostori határában, többek között a Ferenccsatornánál is. (...) Sötétedet ezért már visszafelé tartottam. (...) A csatornaparton bukkantak fel. Hárman voltak. Fehér bundájuk volt, még a szürkületben is jól kivehető fekete végű farokkal. Amint azt megállapíthattam, több-kevésbé azonos testnagyságúak. Gondolom, együtt maradó tavalyi kölykök lehettek, akik talán egész tavaszig így tesznek. Szerinted? (...) Az volt a furcsa, hogy az elől szaladót a másik kettő mintha üldözte volna! Amikor csak harapásnyira is beérték, szó szerint belemartak a lábába vagy a fenekébe. Erre az torka szakadtából sikított! De futott, ahogy tudott! És a másik kettő pedig a nyomában! (...) Mi lehetett ez? Testvérháború? Rangsorharc? Esetleg területért vagy a környékbeli nőstényekért folytatott küzdelem? (...) Kelt: Nagybaracskán, 2011. február 14-én Minden jót neked: T. Miklós Gera úr! Pécsi lakos vagyok, de rendszeresen túrázom a környéken. Legutóbb Magyarhertelendnél jártam (...),így többek között a Baranya-csatorna mentét is érintettem. (...) A csatorna alacsony vízállású, nem kizárt, hogy szennyezett is, de hogy az egyes részein erősen szemetes, az egészen biztos. (...) Esteledett már, de a látásviszonyok még úgy-ahogy jók voltak. Az idő: nyulamlós, ködös, szürke és szomorú. De nem téli, talán hajnalban és este vannak még kisebb fagyok, egyébként fagypont feletti hőmérséklet járja. Olyan se nem téli, se nem tavaszi időjárás ez.

(...) Vidranyomot akartam látni. Már csak azért is, mert a közeli horgásztavaknál az elmúlt napokban állítólag nagy pusztítást végzett a telelő halállományban. Emiatt ott most szinte “forradalmi” a hangulat a bosszúért! De hogy mi az igazság, nem tudom, csak a panaszokat és fogadkozásokat hallom. (...) Találtam is vidranyomot. Mondhatni szépszámmal. (...) Visszafelé tartottam, amikor zaj ütötte meg a fülemet. Alig hallható, apró kis neszezés. Megálltam, vártam. (...) Két hermelin volt és igencsak kapkodták a lábukat! Közben, amikor egyszer egészen közel értek egymáshoz, még pillanatokra össze is marakodtak. De csak nagyon rövid, villanásnyi időre, mert szinte azonnal abbahagyták és szaladtak tovább. (...) Úgy gondoltam, láttam mindent, amikor újabb zajra lettem figyelmes. Ugyanonnét jött, mint a nem régi és újra csak két hermelint láttam meg. Ők is a tőlük telhető leggyorsabb módon a víz felé szaladtak! És ismét csak az történt, ami nem sokkal előbb: amikor a hátsó beérte az előtte haladót, összeverekedtek. De ők szinte azonnal abbahagyták. Hamarosan már sem nem láttam, sem nem hallottam őket. (...) Kelt: Pécsett, 2011. február 25-én Tisztelettel: K. Zsolt Tisztelt Gera úr! A napokban Borsodszirákról tartottuk visszafelé Boldva felé, miközben elértük és végigkutattuk a patakot is (A Bódva-patakot – GP megjegyzése). (...) Igazából semmi érdekeset nem láttunk, nem hallottunk. Hanem egyszer csak az egyik turistatársunk észrevett valamit. (...) Kellemes, tavasz eleji idő volt, olyan, amely kicsalja a négy fal közül az embert. Ráérősen haladtunk, igaz, semmi sem siettetett bennünket. (...) Nos, az említett túratárs, amint haladtunk a töltésen egyszer csak megbicsaklott, és csak úgy tudott megállni, hogy a keze ügyébe kerülő bokrost erőteljesen megfogta, és a lábait ott sikeresen ki tudta támasztani. Valamennyien a segítségére siettünk, de ő megkönnyebbülve és nevetve mondta, hogy “túlélte” a kalandot. Visszalépett a töltésre, amikor egyszer csak abból a bokorból, amely segített neki, kiviharzott néhány aprótestű teremtmény. Hogy mennyi? Nem tudom. Van, aki azt állítja négyen voltak, van, aki a hatra esküszik. (...) Mind megijedtünk. Mégpedig alaposan! De lehet, e kis lények még jobban, mert igencsak szorgalmasan kapartak a kurta lábaikkal, egészen addig, amíg el nem érték a patak vizét, ahol aztán, még szaporábban elúsztak tőlünk. (...) A bundájuk csupa lucsok volt a testükön: hol fehéres, hol barna, hol feketés, a fülük apró, alig látszott ki a szőrükből és az arcukon sok hosszú szőr volt látható! Az egyik társunk azt is megfigyelte – bár ebben bizonytalan volt, mégis elmondta –, hogy a farkuk legvége fekete volt. (...) Kelt: Sajószentpéteren, 2011. március 10-én A válaszát várva üdvözli: Gy. Imre Tisztelt Gera Úr! (...) Tehát éppen a Háromhuta és Tolcsva közötti úton haladtam, amikor nem sokkal erdőhorváti előtt az előttem haladó szlovák rendszámú autó hirtelen félrekapta a kormányát és lefékezett (a Tolcsva-patak egyik szakaszáról van szó – GP megjegyzése). Persze magam is így tettem, de nem sok híja volt annak, hogy összeütközzünk. Szitkozódva is szálltam ki, de az akkor már szintén az úttesten álló, közel velem egyidős férfi, töretlen magyarsággal azt mondta: kiugrott elé valami, ezért kapta félre a kormányt majd fékezett. Ez engem kevésbé sem érdekelt, mert nagyon mérges voltam. (...)

Végül is ráálltam arra, hogy a mellettünk húzódó vízelvezető árkot átnézzük. Csatlakozott hozzánk az ismeretlen felesége, leánya és kisfia, akik vele voltak az autóban. (...) A leány sikított fel, hogy lát valamit. Odasiettünk és az árok alján egy még vergődő állatott láttunk. De hamarosan abbahagyta és mozdulatlanul feküdt (lefényképeztem, amit most meg is küldök magának. Talán a hasznát veszi!). Odamentünk hozzá. Felemeltük, de egyikünk sem tudta, mi lehet. Ekkor újabb fényképeket készítettünk róla (azok is csatolva). De ekkor már azon voltunk, hogy ott hagyjuk, amikor egy újabb autó érkezett. Egy terepjáró. Mint kiderült, környékbeli vadászok voltak. Feltűnt nekik a mi árokparti tevésünk-vevésünk, és úgy gondolták, utánanéznek annak, hogy mi ennek az oka. (...) Nem kellett sok idő ahhoz, hogy ráismerjenek: hermelin volt, piszkos, büdös bundájú kis állat. De lemérték: a testének hossza 42 centiméter volt, ebből a farka, amit valami miatt külön is lemértek: 12 centiméter. De ekkor az egyik vadász talált egy másik hermelint is, amit mi nem fedeztünk fel. (...) Kisebb volt emennél, de szintén döglött. A testhossza 34 centiméter, a farka 10 centiméter. (...) Ketten voltak hát. Az őket elütő autós – egyébként szlovákiai magyar ember – csak annyit tudott mondani, hogy valami kiugrott elébe, ezért fékezett és kapta félre a kormányt. De ő csak egy állatra emlékezett. (...) Kelt: Olaszliszkán, 2011. március 21-én. Minden jót kívánva, üdvözli: P. István Tisztelt Gera Pál! Láttam a honlapját, és megmondom őszintén, tetszett. Ezért is írok most magának. Jobban mondva a hermelinek miatt. (...) Alig két hete Makkoshotyka és Nagyhuta között vezettem a turistacsoportot és ennek során érintettük a Hotyka-patakot is. Ez igazából az év nagy részében kiszámíthatatlan vízállású patak, van, amikor szinte teljesen száraz, máskor meg folyóként zubog benne a víz. De igazán arra jó, hogy felhőszakadások idején vízelvezető árokként hasznosuljon, valójában ez a rá osztott szerep. Már ha jól tudom! (...) Nem messzire voltunk a patak által érintett vadászháztól, amikor az egyik kiránduló férfi felfigyelt valamire. (...) A Zemplén, de ezt maga is nyilván jól tudja, középhegység, így a területen – legalábbis a nagy részén, már ahol hagyják – mindent különböző életkorú fákból álló elegyes erdő ölel körül. A patakot is, és ezt a szakaszt különösen, ahol a történtek lejátszódtak. (...) Nos, a férfi megállt, visszafojtott hangon ránkszólt, hogy legyünk csendesen, mert azt látja, hogy valami mozog előttünk. Egyébként sem voltunk nagy hangon, de ekkor óvatosabbakká váltunk. Megálltunk hát és megnémultunk valamennyien. (...) És csakugyan! Hamarosan mi is megláttuk az állatokat: apró jószágok voltak! Görénymód felpúposított háttal, és szökellve futkostak a patak partján, és mókásan hancúroztak a patak medrében. Négyen voltak. Az egyikük ugyan felfigyelt ránk, de nem lehettünk olyan riasztóak, mert azon kívül, hogy szemrevételezett bennünket, tovább nem foglalkozott velünk. (...) Hancúroztak hát, közben visongtak, sikítottak, nyögdécseltek és nem tudom még, miféle hangokat adtak. De szó szerint zengett tőlük az erdőrész! Ekkor váratlanul újabb két hasonló kinézetű állat érkezett, akik a patakon felúszva értek ide és itt valami miatt kijöttek a töltésre. Látniuk kellett bennünket, mégis úgy tettek, mintha a világon sem lennénk. Szaladva haladtak a többiek felé. Eközben szerencsére többen fényképeket készítettek róluk, főleg a mobiljukkal és ezek egy részét most meg is küldöm magának. (...) Amikor a hancúrozók meglátták ezeket az újakat, megszeppentek. Az érkezők, mindketten végigmasíroztak közöttük, miközben valamennyiüket megszaglászták, meghemperegtették. Az érkezők, lehet, hogy ez fontos hír magának, valamivel nagyobbak

voltak, mint a játszadozók. És talán az is fontos lehet, hogy ez utóbbiak úgy fogadták őket, mintha ez lenne a kötelességük! (...) Végül az egyik turistatárs nem bírta tovább, megmozdult és ezzel a kelleténél nagyobb zajt csapott. Erre a hermelinek, annak ellenére, ismétlem, hogy tudtak a jelenlétünkről, elszeleltek. (...) Remélem, nem tévedek, ha hermelinekről írok, de a maga könyve alapján feltételezem azt, hogy csak azok lehettek. Mindenesetre küldök pár fotót és kérem, értesítsen, helyesen gondolkodok-e vagy netalán teljes tévedésben vagyok? (...) Kelt: Sárospatakon, 2011. március 30-án. A válaszát várva, üdvözli: G. Balázs Szervusz! Rég nem írtam, de most megint megteszem, mert érdekes megfigyelésben volt részem. A főszereplők: hermelinek. (...) Írtam már neked, hogy többnyire itt mifelénk merrefelé szoktam kirándulni és vidra-, vagy hermelin után kutatni. Tegnap kora délelőtt is (nem volt még nyolc óra) az egyik megszokott útvonalomon haladtam. Vagyis a lakhelyemtől könnyen és gyorsan megközelíthető Mérges-, Hajta- és Nagy-völgyi-patakot jártam körbe (a Tura, Vácszentlászló, Valkó, Dány, Kóka, Tóalmás, Zsámbok települések által határolt szakaszról van szó – GP megjegyzése). És persze, ha már ott voltam, nem hagytam ki a vácszentlászlói víztározót sem, amiről te is tudod, hogy kedvelt horgászvíz. (...) Nos, közvetlenül Tóalmás előtt, ott, ahol a Hajta-, és a Nagy-völgyi-patak találkoznak egymással tapasztaltam a következőket. Tudnod kell – de már ezt is megírtam nem egyszer –, hogy ezek nem éppen ideális “vizes élőhelyek”, sokkal inkább kikotort és szabályozott medrű, lecsupaszított és kiegyenesített partfalú csatornák, de legfőképpen a környék (illegális) szemetes- és hulladéktelepei. De ennek ellenére bennük és a környékükön mégis van élet. Még vidra is, ami persze elsősorban a halasított víztározónak és a közeli – nem egy helyen szintén halasított – Zagyva-folyónak köszönhető. (....) A töltés tetején sétáltam, amikor észrevettem, hogy valami szembe jön velem. Megálltam. Ő azonban közeledett. Nyilván nem vett észre. (...) Felismertem! Hermelin volt, de olyan furán viselkedett! Eleinte nem tudtam rájönni, hogy mi is a szokatlan a magatartásában, de aztán hirtelen megvilágosodott minden. (...) Egész végig volt a szájában valami! Amikor meglátott, azt nem eldobta, hanem óvatosan letette a földre, majd láthatóan felindultan, mondhatni szeretettel megnyalogatta. Ekkor közelebb rohant felém, felállt a hátsó két lábára és úgy bámult. De hamarosan megfordult és ismét a letett valaminél volt. Az orrával beletúrt, nyalogatta, forgatta, és csak ekkor tudtam kivenni, hogy legfeljebb kettő, nagyon apró testről van szó ott előttem, amelyek, legyenek bármik is, élettelenek. Szó szerint gyűszűnyi valamikről írok, alig látható testekről! (...) Amikor elindultam feléjük, igaz, lépésről-lépésre, szó szerint csoszogva, a hermelin felkapta a fejét, majd látva, hogy egyre közelebb jutok hozzá, kivágott felém. Képzeld el! Nekem támadt! De nem ért hozzám, nem ám, hanem felém szaladt és megállva előttem erősködött. (...) Én azonban haladtam a földre tett testek felé. Ez viszont már sok volt szegénynek, mert villámgyorsan megpördült és elszaladt. Nem láttam többé. (...) Két hermelinkölyök volt. Talán még egy napja sem lehetett annak, hogy világra jöttek. Leírhatatlanul aprókák és törékeny testűek. Nem tudom, mi okozhatta az elmúlásukat, de amikor kézbe vettem őket, rossz érzés kerített hatalmába. (...) Kelt: Gyöngyösön, 2011. április 7-én.

Őszinte barátod: K. Béla Kedves Gera Pál! (...) Amit láttunk, az a Kisvásárhely és a Sümegprgága közötti Meleg-víz-patak és Marcalfolyó összefolyásánál történt. (...) Épphogy hajnali öt óra múlhatott. Bár lehet, hogy még ennél is valamivel korábban történt. (...) Ami a lényeg, hogy alig lehetett látni valamit. Inkább csak sejteni lehetett mindent, de megfigyelni bármit is, ahhoz elég jó idő volt. Főleg a remélhető ködmentes hajnal miatt! Igazából ezért voltunk kint. (...) Két hermelint vettünk észre a patak töltésén. Mindketten nagyon gyorsan futottak, és mondhatni, komikusan hatott a kapkodásuk. (...) De a feltűnő az volt, hogy a hátul haladó szájában volt valami kivehetetlen. Lehet, hogy kölyök, lehet, hogy zsákmány? Az elől haladó, ha egyszer-egyszer meg is állt és odafordult hozzá, megszagolta a pofájában tartott valamit. Majd ismét futottak a Marcal felé! (...) A hátul haladó sokkal kisebb volt, de amikor az elől lévő megállt és feléje fordult, azonnal engedte, hogy a szájában tartott kivehetetlen valamit megszagolja. De nekünk úgy tűnt, nem csak szaglássza, hanem alaposan nyalogatja, tisztogatja is! (...) Utána aztán, amikor pedig megint rohanni kezdett, rögtön követte. (...) Ön szerint, mi lehetett ez az egész? (...) Kelt: Sümegen, 2011. április 7-én. A válaszát nagyon várva, tisztelettel: V. László Kedves Pali! Hát te aztán a nyilvánosságra hozott Semjén-féle levéllel alaposan belepancsoltál a lecsóba. Igaz, amit a vadászok nagy titkolódzások mellett terveznek, az maga az agyrém! Ez a huszonegyedik század elején, Európa közepén elképzelhetetlen! És hát mégsem! (...) Remélem, azért nem ütöd meg nagyon a bokád. Azt azonban bizonyára tudod, hogy a vadászok körében az életed végéig elástad magad, az emberi méltóságod, a szakmai hiteled az ő szemükben végleg elveszett, náluk kivetett és lesajnált szakmai földönfutó lettél. Bármikor megalázható kis senki! (...) De nem emiatt írok. Hermelint láttam, jobban mondva hermelineket. (...) Tudod jól, hogy a Lenti határában lévő horgásztavat nagyrészt a Kerka-patak táplálja. Nos, ez utóbbinál láttam a hermelineket, nem messzire a horgásztótól, amely felé igyekeztek. (...) Délelőtt volt, olyan tíz felé járt az idő. Napsütéses, igazi, hamísítatlan kora tavaszi időjárás. (...) A patakparton rohantak, de olyan fejetlenül, mint akiket kergetnek! Én már láttam hermelint, hermelineket, nem is egyszer, de ilyen sebtében-futtában még sosem! (...) Mindkettőjük cipelt valamit a szájában. (...) Egyszer csak a hátul haladó kiejtette, de azonnal megállt. És ekkor láttam, hogy két magatehetetlen kölyköt ejtett el! De azonnal újra a pofájába fogta őket és a meg sem álló párja után iramodott. (...) Palikám! Tudod, ez számomra egyre inkább azt bizonyítja, hogy a hermelinek családban nevelik a kicsinyeiket, és nem egyedül a nőstény, amint azt sokáig magam is hittem. Vagy tán a “nagynéni” segíthet be az anyának? (...). Kelt: Lentiben, 2011. április 19-én. Szeretettel ölel: B. Zsiga Palikám! A közelmúltban nyilvánosságra hozott élpolitikus-vadászvezető “Uram-bátyám” stílusban írt

leveléhez, gratulálok. Többnyire egyet is értek azzal, hogy így kell velük eljárni! Csakhogy! Élek a gyanúperrel, hogy talán mégsem ez volt a legszerencsésebb módja annak, hogy az ÜGY érdekében valami hasznosat tégy. (...) Tudod jól, hogy rendszeresen bejárom a Sárvár és Körmend közötti folyószakaszt (a Rábáról van szó – GP megjegyzése), valamint a Csörnöc-Herpenyő-patakot is és más kisebb patakokat, csatornákat. No és persze a horgásztavakat. (...) Te tettél engem szenvedélyes hermelin- és vidrakutatóvá! Ezt sose felejtsd el! (...) Nos, május elseje kora reggelén a Sótony, Nyögér és Bejcertyános szakasznál kutakodtam. Szép, igazi túraidő idő volt. Vidranyomokat, rengeteget találtam, hermelint azonban nemigen. Pedig tudtam arról, mégpedig az eddigi felméréseim és a te tájékoztatásaid alapján, hogy élnek errefelé. De most hiába kerestem őket, szó szerint felsültem. (...) Visszatértem Sótonyba, és a kis közúti hídon caplattam a Rába felé, de hirtelen gondoltam egy merészet és lementem az út alatti kis áteresz alá. Igaz, néhány órával ezelőtt már jártam ott, mégis úgy véltem, talán lehet valami újdonság a számomra. (...) A már látott vidranyomokat ismét megvizsgáltam, de ezek most különösen nem érdekeltek. (...) És mintha a kimondatlan kívánságom teljesülne, meseszerű “látomásként” megjelent egy hermelin! (....) Ott úszott a patakban, és itt a kishíd alatt úgy döntött, kiszáll és körbenéz. Olyan mereven és meredten álltam, ami csak tőlem telt! (...) A bundája csapzottnak tűnt, ami meglepett, mert már mégis május van, és ekkorra már a vedlésüknek meg kell történnie. Ez ennél a jószágnál nem történt meg, a bundája gubancos, csapzott volt, ő maga pedig – függetlenül az apró termetétől – feltűnően roppant sovány. Mondhatni: betegesen sovány. (...) Észrevett és egy dühös prüszköléssel a vízben termett, majd eltűnt a szemem elől. (...) A mai nap kora reggelén ikervári cimboráktól kaptam a hírt, hogy egy nagyon kis testű valamit találtak elütve a kisvárost Sótonnyal összekötő kisúton. Azonnal kimentem. Hermelin volt az áldozat! Akár esküdni is mernék rá, hogy az általam látott volt! Megvizsgáltam és nagyon soványnak találtam. A bordái szinte átütötték a bőrét, és a végbelét rettenetes módon kikezdte a hasmenés. (....) Hím volt, fiatalka, talán három, de legföljebb négy éves lehetett, vagy tán még ennél is fiatalabb! Ki tudja azt ilyenkor megállapítani? A kedvedért azonban levettem az adatait: a testhossza 43 centiméter volt, ebből a farka 9 centiméter, a súlya pedig – ezt csak “sacc per kábé” tudom megmondani – nem lehetett több negyed kilónál. (...). Kelt: Sárvárott, 2011. május. 3-án. Sok-sok barátsággal üdvözöl: S. Tihamér Gera úr! Ismét ellátogattam a honlapjára és letöltöttem, majd elolvastam Hermelinkönyv című legújabb tanulmányát. Szorgalmas, kitartó ember Ön! És bár sok mindenben most sem értek egyet Magával, az alábbiakról úgy vélem, feltétlenül tájékoztatnom kell. (...) Ami a hermelint illeti, annak a következő a lényege: Taktaszadánál, nem messzire onnét, ahol a Takta-csatorna elhagyja a kisvárost Taktaharkány felé, a Szerencset Prügyell összekötő közúti útnál a napokban találtunk négy halálra gázolt hermelint (lásd a mellékelt fényképeket). Valószínűleg kamionok okozták a tragédiát. A kisállatok közül kettő nagyobb volt a másik kettőnél és ők voltak az igazán súlyosan sérültek. Velük ellentétben a sokkal kisebbeken nemigen lehetett fellelni külsősérelmi nyomokat, de a termetükből arra következtettünk, hogy családról lehetett szó. (...) Kelt: Taktaszadán, 2011. május 20-án.

Őszinte barátsággal: V. Róbert Tisztelt Gera Pál! (...) Mindezek miatt vadászemberként nem szívesen állok magával szóba. Nagyon, elmondhatatlanul haragszom magára! De láttam az internetes portálját, olvasom a menyétfélékre vonatkozó leveleit, javaslatait, és úgy döntöttem, hogy ezt a napokban látott hermelines megfigyelésemet mégis megírom. Már csak azért is, mert szeretném, ha felvilágosítással szolgálna. (...) A környékünkön (Mocsa, Kocs, Tata, Tatabánya, Környe, Kecskéd, Oroszlány – GP megjegyzése) se szeri, se száma a horgász- és halastavaknak. Ezeknek az egyik fontos, sőt legfőbb táplálóforrása az Által-ér. (...) A Környe és a tatabányai úgynevezett Bánhida-rész közötti Által-ér szakaszon tartottunk visszafelé. Már felkelt a Nap, hamísítatlan június eleji idő volt. Érezni lehetett, hogy napközben igen meleg, esőmentes nap lesz. (...) A hangjukkal hívták fel magukra a figyelmet. (...) Egyértelmű volt, hogy párzanak. Nem egyszer láttam már hasonlót görénynél, menyétnél, nyestnél. Eddig azonban – pedig több évtizede vadászom már! – nyáron sosem láttam ilyesmit, de nem is hallottam senkitől, hogy látott volna. (...) A hermelinek összeakaszkodva, rikácsolva fel és lebuktak a víz alá, majd körbe s körbe úsztak, közben mind a ketten hangosan rikácsoltak. A felül lévő, vagyis a hím, teljesen hozzátapadt az alul lévő nőstényhez, közben a fogaival fogta annak a nyakán a bőrét, és a mellső és a hátsó lábaival is körülölelte a testét. (...) Amikor a nőstény kiszabadult – cca. 15 percre rá, hogy felhívták magukra a figyelmünket –, azonnal elúszott. A hím ott maradt, belevetette magát a vízbe és láthatóan nyugodtan úszkált. (...) Aztán ráérősen elúszott arra, amerre a nőstény elmenekült. (...) Gera úr, valóban lehetséges, hogy júniusban pározzanak a hermelinek és ne tavasszal, amikor a többi hozzájuk hasonló ragadozó teszi? (...) Kelt: Tatabányán, 2011. június 22-én. A válaszát várva, üdvözlettel: S. Géza Tisztelt Gera Pál Úr! (...) Így hát alkalmanként kijárok a Pátkai-víztározóhoz, jobban mondva, már ahogyan mi magunk között nevezzük: horgásztóhoz. (...) E fölött, alig néhány kilométernyire található egy másik víztározó is: a zámolyi. De ott nem horgászhatunk, mert nem engedik a természetvédők. Mindkét tározó frissítő vízfolyása a Császár-víz és a Kis-Császár-víz patakok. (...) Elhagytam a horgásztavat, és elindultam felfelé, a két tározót összekötő patakfolyás mentén. Tíz óra felé járt az idő, cudar meleg volt. Mégis vágytam arra, hogy sétáljak egyet. Hátha látok valami érdekeset! (...) Sebesen forogtak előttem az alig folydogáló patak vizében. Összeragadtak, úgy, mint a kutyák szoktak. A kisebbik, aki alul volt, rettenetesen hangosan rikácsolt, de az őrá tapadó másik is kárált valamit a maga érthetetlen nyelvén. (...) Tán tíz, tizenöt percig tartott ez. Akkor a nagyobbik lefordult a kisebbről, mire az rögtön feléje fordult és beleharapott! Majd sietősen elúszott. A nagyobb, amikor megharapták felvisított a fájdalmában, de nem bántotta a másikat. Ott maradt. Fel és alábucskázott a vízben és egy kis idő múlva már nem is sikítozott. Aztán tán tíz-tizenöt perc múlva a másik után úszott. (...) Nem tudom, milyen állatok lehettek, a szőrük barnás volt és a hasuk fehérkés, sárgás, és a farkuk vége egyértelműen fekete. Gera úr! Mik lehettek ezek? (...)

Kelt: Székesfehérvárott, 2011. június 30-án. Baráti üdvözlettel: Cs. Gábor Tisztelt Gera Úr! (...) Tehát Lábod felé haladtunk, célunk a túrázáson kívül a közeli Vidrapark meglátogatása volt (a Rinyaszentkirály és Lábod közötti Rinya-patakról van szó – GP megjegyzése). (...) Alig láttunk valamit, igaz, nagy hanggal is voltunk. Valóban a délelőtti napsütésben, csendben lopódzkodni, madarak után leselkedni most egyikünknek sem volt sok kedve. Nevetgéltünk, beszélgettünk, de ahogyan csak lehetett, mégis követtük a patak folyását. (...) Azon a részen jártunk, ahol az autóút keresztezi a patakot. Itt található egy híd. Megálltunk és többen lementek a híd alá, megnézni, találnak e valamilyen állatnyomot. És ha igen, akkor igyekeznek meghatározni, kik, mik lehetnek. (...) Belemelegedtünk a meghatározásba, a vitába, amikor furcsa hang ütötte meg a fülünket. Ott álltunk a hídfal melletti keskeny homokos-köves csúszós padkán, és vártuk, hogy megjelenjenek a furcsa hang gazdái. (...) Elég jól el lehetett különíteni legalább két hangot, egy hangosabbat és élesebbet, és egy ércesebbet, mégis mélyebbet. (...) A patakban nem volt sok víz, éppen csak az alján csordogált valami. Nyár közepe van, nagy az aszály! (...) És ekkor láttuk meg őket! Lábod felől bukkantak fel. A patak alján haladtak. Néha belemártóztak a vízbe, máskor pedig csak szaladtak, de olyankor elelbotlottak. De nem csak akkor, hanem amikor a hátul lévő igyekezett ráugrani az előtte haladóra. Ez nem sikerült neki, mert az lehemperedett és lerázta magáról. De mindhiába! Újra és újra megpróbált ráugrani a másikra, és ekkor hangoskodtak is. (...) Nem tudom, észrevettek-e bennünket, de olyan közel szaladtak el mellettünk, hogy feltétlenül látniuk kellett. De nem foglalkoztak velünk! A kisebbik, amilyen gyorsan csak tehette szaladt vagy úszott az őt üldöző elől. Az viszont fáradhatatlanul igyekezett őt elkapni és rácsimpaszkodni. (...) Lehet, hogy párzani akaró hím üldözte az erre most nem fogékony nőstényt? (...) Kelt: Marcaliban, 2011. augusztus 9-én. A válaszát várva: B. Mariann (egyetemista) Kedves Pali barátom! (...) No, de ami a lényeg, és Számodra minden bizonnyal a legfontosabb, feledve vadászokat és szégyenteljes politikai barátaikat!(...) Valahol félúton a Baja és Bátmonostor közötti 51-es autóúton történt. Este tíz óra negyven perc volt (ezt azért tudom, mert megnéztem az órámat, és le is írtam, nehogy elfelejtsem), és mielőbb oda akartunk már érni az aznap esti szállásunkra, Hercegszántóba. (...) Kipördült elénk egy ismeretlen apró valami. Mind én, mind a velem szemben haladó másik két autó hirtelen fékezett, közülük az elől haladó is azért mert én: egyszerűen megijedt. (...) Körbenéztünk. Szerettük volna megtudni, hogy mitől riadtunk meg. Ekkor az út melletti árokból hangos visítás, sikoly hangzott fel! Ott a sötétben az autóúton állva mindez kísérteties volt! (...) És kiszaladt egy ismeretlen valami az autóútra, amit egy másik is követett. Üldözte! Utolérte, és ott az úton osztották egymást emberesen. Mi meg csak álltunk és néztük őket báván, bután és tanácstalanul! (...) Végül az egyikük visszaugrott az árokba. A másik ott maradt, nehezen, szuszogva vette a levegőt, a teste véres volt (remélem a mobillal készített képet, használhatónak találod). Tanakodtunk, mi legyen, de egyszer csak lábra állt, és ha dülöngélve is, de szintén az árok felé tartott, ahol aztán szem elől tévesztettük. (...)

Kelt: Pécsett, 2011. augusztus 22-én. Üdv Néked Harcostárs: P. Sándor Kedves Pali! (...) Azt hiszem, azon kevesek közé tartozhatok mostantól, akik életükben kétszer is átélték ugyanazt a kalandot. (...). Tehát mivel már majdnem kivilágosodott, úgy döntöttem, felhagyok a cserkeléssel és visszamegyek az autóhoz. (A Sárréti-főcsatornáról van szó – GP megjegyzése). Mégpedig azon a szakaszon, ahol 2008 áprilisában egy termetes haltetemmel birkózó hermelint láttam, és amiről Téged is tájékoztattalak. Nos, szinte méterre pontosan ugyanazon a helyen megint csak megláttam egy hermelint! Ez is belemerült egy termetre és súlyra nála nagyobb kárász falatozásába, de akárcsak a jó-múltkori, ez is éktelen dühvel és leírhatatlan elszántsággal tépte-mardosta. Szó szerint szétszaggatta, miközben néha-néha megállt és evett belőle. De utána ismét cibálta, mintha gyűlölt ellensége lenne! (...) Pali! Másodszorra figyeltem meg ugyanazt a viselkedést hermelinnél. 2008-ban még különleges, kirívó esetnek is tarthattuk az egészet, de hogy újra szinte ugyanazt kelljen látnom, az nem lehet egyszerű véletlen! Szakkönyvekben még csak utalást sem találok erre a viselkedésére! A legtöbbjükben az olvasható, hogy csak egeret és pockot eszik. Meg néha bogarakat. Ennyi és semmi több! Túlságosan egyszerű, lecsupaszított vélemény ez szerintem. (...) Szerinted mi a csuda lehet ez? Miért és mindig így viselkedik a hermelin, amikor valami módon hal kerül elé? (...) Kelt: Biharnagybajomban, 2011. október 2-án. Barátsággal üdvözöl: P. Lajos Szia Vidrapali! (...) Ami a legfontosabb hír lehet Számodra: Szilaspogony és az országhatár között túráztunk. Igazából cél nélkül mentünk ide-oda, csakhogy múljon az idő. Ekkor érintettük a patakot (később utána érdeklődtem: Szilas-patak). (...) Nagyon keskeny medrű kis vízfolyás! Gondolom, sőt, ez a látottak alapján, a “tuti” biztos véleményem, hogy valamikor a múltban szabályozták, és talán az esős időkben lehet valamiféle neki szánt funkciója. Egyébként jelentéktelen parányi “vízelvezető árok”, magyarul: csatorna csak. (...) A medre egyébként változatosnak tűnt: kisebb és nagyobb kövek, gyökerek, apró kavicsok stb. alkotják. Legalábbis most, amikor néhány napja ott jártam a többiekkel, ezt láttam. (...) A lényeg, hogy a patak mentén viccelődtünk egymással. Leginkább a lányokat ijesztgettük azzal, hogy beledobjuk őket a vízbe. (...) Magyarán: nagy hanggal voltunk, nem akartunk mi semmit sem látni, csak magunkat jól érezni, mielőtt visszatérünk Zabarba, majd onnan busszal Salgótarjánba és onnét vonattal Budapestre. (...) Nem tudom, hogy a két férfi vadász vagy erdész volt-e, pedig bemutatkoztak. (...) Egyikük talán harminc, a másikuk olyan hatvan körüli lehetett. Őket is váratlanul érhette a felbukkanásunk, akárcsak bennünket az ő jelenlétük. (...) A fiatalabb feszültnek, nyugtalannak tűnt. Nem kellett hozzá sok idő, hogy kiderüljön miért: a patak medréhez vették az irányt – bár az elmondásuk szerint, csak találomra. Eredetileg, állították eszük ágában sem volt errefelé eljönni. (...). De találtak egy tetemet, egy elpusztult kis állatkát, ami felzaklatta őket. (...) Jobban mondva, nem is a hermelin kimúlása

volt számukra a “gond”, hanem leginkább az, hogy a testén és a hátsó bal lábán nem kevés horgászzsineget találtak. Ezek régebben kerülhettek rá, de egyikük-másikuk már a csontig hatolt. (...). Az elmondásuk szerint fiatal hím volt, nem lehetett még két éves. A horgászzsineg valamikor régen kerültetett a lábára. Gyaníthatóan nem rapsicok tették le, hanem nemtörődöm pecások hagyhatták hátra. (....) De hogy a hermelin mikor és miért jött el errefelé, örök talány marad számunkra! (...) Kelt: Budapesten, 2011. november 15-én. Sok jót kívánva Neked: P. Sándor Tisztelt Gera Úr! (...) Így hát valóban szorítok magának azért, hogy ez a kitartó küzdelme az elvakult hazai vadászlobby ellen valamilyen eredményt hozzon. Engem nagyon felháborított az agráregyetemek vadászati tanszékének arrogáns reagálása az ön korrekt újságcikkére. (...) Hát ma a huszonegyedik szászadban igaz lehet ez a korlátolt gondolkodás? És ezek az emberek, akik a nyilatkozathoz a nevüket adták, tanítják a gyerekeinket? Felháborító! De ne adja fel, még gondolatban sem! Igaz, nehéz lesz kitartania vagy eredményt elérnie, mert amint látom, nagyon egyedül van, hiszen nem nagyon látni, érezni, hogy mondjuk a máskor olyan harcias zöldek, pártfogolnák. (...) Az én hermelines megfigyelésem még a nyár folyamán történt. Augusztus 19-én, amikor a nejemmel néhány napot a Túr-folyócska menti Sonkádon töltöttünk. (...) A folyócska medrében alig csordogált valami kis víz, nem is nézett ki folyónak, hanem inkább kiszáradóban lévő pataknak. Délelőtt fél tízre járt az idő. Ott tébláboltam a gáton, távcsővel kerestem-kutattam valami érdekességet, amit jó lenne megfigyelni. (...) Amint így álltam és keresgéltem, felfigyeltem arra, hogy a folyómederben, tőlem kb. 25-30 méterre mozog valami. Mégpedig felém tart! Mozdulatlanul álltam, és vártam, hogy közelebb érjen. (...) Úgy szaladt, olyan gyorsan, mintha kergetnék! Holott senki nem üldözte. Egyedül volt: a bundája barnásvöröses színű volt, a torka és a hasa koszos-fehér, vagy inkább sárgásfehér, és amikor megállt, láthattam azt is, hogy a farkának legvége fekete. (...) A vízben szaladt, de többször megállt, igaz csak szusszantani egyet. Ilyenkor igencsak szaporán kapkodta a levegőt. Néha hasra vetette magát és úszott, de az a mozdulat, amivel így bevetette a kis testét a vízbe, életem végéig feledhetetlen marad. Nehéz volt csendben, mozdulatlanul maradni. (...) De csak néhány “karcsapásnyit” úszott, mert megint felpattant és futva-ugorva haladt tovább. (...) Teljesen váratlanul bukkant fel több tucat apró madár. Talán verebek lehettek? Bevallom, nem tudom, de gyaníthatóan mezei verebek voltak. (...) Ami a lényeg: sebesen szálltak fel és alá, mígnem egy helyen, ahol éppen a hermelin is haladt, megint leereszkedtek. A hermelin erre felszökkent és a szájával és a mancsaival is igyekezett legalább egyet elfogni közülük. De pórul járt! A madarak időben észrevették és kicselezték őt. Ráadásul visszaestében olyan hasra esést produkált, ami még nekem is fájt! (...) Így hát szaladt tovább. Kelt: Fehérgyarmaton, 2011. december 14-én Tisztelettel: S. Zoltán Szervusz Pál! (...) Tehát Orfű környéke bátran nevezhető a pecások álmának. Horgásztó és horgásztó egymás hátán (Kovácsszénája-víztározó, Herman Ottó-tó, Pécsi-tó stb.), és a Baranya-

csatornát még nem is említettem. Amint azt te mondanád: a környék igazi vidraparadicsom. És amire én meg azt válaszolnám, amit te nagyon nem szeretsz hallani: ez a horgászoknak, vagyis nekünk köszönhető természetvédő barátom! (...) Az idei tél bár errefelé hozott már havat és fagyot is, igazából enyhének mondható. Legalábbis eddig. (...) Kora reggel volt, hét óra felé járt az idő, épphogy világosodott. Elhagytuk Magyarszéket és Magyarhertelend felé tartottunk a srácokkal. Reméltem valamelyikünknek sikerül megfognia a karácsonyi ünnepi vacsorát – jut eszembe: még mindig utálod a halat? (...) Elhagytuk hát Magyarszéket, amikor a Zsoltit (ő a kisebbik fiam) váratlanul hascsikarás fogta el. Meg kellett állnunk, és amíg ő a csatornaparton szaporán fedett helyet keresett magának a megkönnyebbüléshez, mi addig Tiborral (a nagyobbik srácommal) céltalanul fel és alá sétálgattunk. (...) Tibor vette észre a hermelineket. Rám sziszegett, hogy maradjak csendben és mozdulatlan. (...) Érdekes, hogy nem a csatornában, a vízben szaladtak, hanem a töltés tetején. De milyen szaporán és egymáshoz bújva! Hatan voltak! Ha jól láttam, akkor valamennyien fehér bundájú, testre azonos nagyságúak. Talán család volt? Vagy idei kölykök tartanak össze a téli idő alatt (a hermelinkönyvedben azt írod, hogy ez elég gyakori)? Esetleg csak hímek voltak és/vagy csak nőstények? (...) Bármennyire is mozdulatlanul álltunk, mégis csak szabadon voltunk, és ezért az egyik hermelin hamarosan észre is vett bennünket. Fütyült egy éleset, mire a csapat széjjelugrott! Valamennyiük leereszkedett a csatornaparton és pillanatokon belül végleg eltűntek a szemünk elől. (...) Kelt: Komlón, 2011. december 21-én Kellemes karácsonyi ünnepeket és BUÉK: Sz. Attila

LEVELEK A VIDRÁRÓL –

Lutra Lutra Linnaeus, 1758

Palikám! (...) A bonyhádi horgásztó, a tőzegbánya-tavak és a Völgységi-csatorna, no és a környéken szép számmal található többi halas- és horgásztó, valamint ezek jórészt összekapcsolódó csatorna-rendszere, a vidra számára ideális környezeti feltételeket teremtenek. De ezt te magad is tudod, hiszen nem egyszer jártál már mifelénk a múltban. (...) Az egyik eset november 30-án este történt a Bonyhád és Aparhant közötti autóúton. (...) Este tíz óra felé járt. Nyálkás, csuszamlós idő volt, ezért óvatosan is vezettem. Ahol az út eléri a halastavakat, észrevettem, hogy ott fekszik valami. Kutyára, macskára, rókára gondoltam. Azokat elég gyakran elcsapják errefelé az autók. (...) Megálltam, hogy jobban szemügyre vegyem. (...) Vidra volt, tán három-négy éves nőstény. És vemhes! Talán napjai lehettek csak annak, hogy világra hozza a fiait. Hazahoztam, levettem a testméreteit: a testhossza 95 centiméter, amiből a farka 28 centiméter, a testsúlya 10,5 kilogramm volt.(...) A másik, hasonlóan szomorú eset ma hajnalban történt. Öt óra tájt járt az idő. A változatosság kedvéért Aparhant és Mucsfa között. Ez ugyanannak az útnak a folytatása, ami Bonyhádról Aparhantra tart, és ahol az előbbi esetet tapasztaltam. (...) Nem cifrázom: a véleményem szerint ez az elgázolt vidra is három, maximum négy éves lehetett. Hím volt, szép nagy termetű. Az adatai: testhossza 120 centiméter, amiből a farka 40 centiméter. A testsúlya pediglen 18,5 kilogramm. (...) Kelt: Bonyhádon, 2010. december 28-án

Öreg barátod: F. Misi Tisztelt Gera Úr! (...) Amikor világosodni kezdett, kimentünk, hogy császkáljunk egyet a Medina és Kölesd közötti területen. Mégpedig ott, ahol egymással párhuzamosan folyik a Sió-csatorna és a Sárvíz-csatorna. Reméltük, hogy találunk vidranyomot! (...) Katalin vette észre őket. A Sióban bukkantak fel, és éppen felénk úsztak. Hárman voltak. (...) A kölykök nagyon esetlenek voltak és borzasztó hangosak. Látszott, hogy még a víz és az úszás nagyon új és idegen számukra. (...) Az anyjuk ennek ellenére továbbúszott. Csak néha fordult hátra! Olyankor viszont megnyalogatta valamelyik kölykét, de közben ő maga is igen nagy hangon volt. Olyan visongás-félét hallatott, míg a kicsik torkuk szakadtából “sírtak”. (...) Végül a nőstény kiszállt a vízből. A kölykök követték, és ő segített nekik. Visszanyúlt, megfogta a grabancukat és kiemelte őket a vízből. A parton valamennyien meghemperegtek a jeges-sáros földön. De nem sokáig, mert a nőstény hamarosan felkelt és elindult a Sárvízcsatorna felé, ahol aztán maga után csalva a botladozó kicsinyeit, belement a vízbe és Medina irányába elúszott. A kölykök, még ha óbégatva is, de követték. (...) Kelt: Dombóvárott, 2010. december 30-án Remélem, a segítségére lehettem: Sz. János Palikám! (...) Ezért elindultunk vissza Kalocsára. A Hajósról a Miske irányába haladó autóúton haladtunk. Látod, ezt majdnem elfelejtettem megírni! Te is tudod, hogy ez a szakasz is telistele van kisebb nagyobb csatornákkal. (...) Nos, Miske előtt a “hivatalosan” Sárközi-II-es csatornához értünk, amikor úgy döntöttünk, megállunk egy kicsit. Szürkült már, hideg is volt, ködös, kellemetlen idő. Magyarán: vidrakutatásra ideális idő! (...) Már menni készültünk, amikor Tamás kollégánk mozgást vett észre a csatornában. Mind megálltunk, és vártuk, hogy mi is meglássunk valamit. (...) Az elől haladó vidra termetre sokkal kisebb volt, mint az őt követő. Néha megállt, bevárta. Olyankor összeakaszkodtak és pörögtek-forogtak a jégkásás, de alacsony vízben. Alig lepte el őket! Aztán elengedték egymást, tovább úsztak, de hamarosan megint megálltak. Olyan gyorsan pörögtek-forogtak, amit látni kell, mert leírni azt nem lehet. (...) És közben olyan hanggal voltak, amit éppen a vidrától vártunk volna el a legkevésbé. (...) Szerinted párzó vidrákat láttunk? (...) Kelt: Kalocsán, 2011. február 2-án Cimborád: Bandi Tisztelt Gera Úr! Maga, úgymond a vidrák nagy barátja, védője. Ezt mondják magáról, és látva a honlapját, ez talán még igaz is lehet. (...) Tehát Hajdúszoboszlóra tartottunk. Elhagytuk Balmazújvárost és elértük a Keletifőcsatornát. Itt megálltunk. Szép, koradélutáni idő volt (fél kettő körül lehetett) Ráadásul sietnünk sem kellett, mert csak háromtól volt programunk Hajdúszoboszlón. (...) A csatorna szépen karbantartott, nagyon fontos vízi útvonal és nem egy környékbeli

halas- és horgásztónak a táplálója. De, amint látom a honlapjára feltett dokumentumokból, ezt maga is tudja. (...) A híd alatt találtunk cickány-, egér- és patkánynyomot, kutyát és macskát is, meg azonosíthatatlan nyomokat is. Sőt, igen sok friss és régebbi vidrahullaték egyértelművé tette számunkra, hogy a csatorna a vidra számára is nagyon fontos. (...) Fel és alá sétáltunk, nézelődtünk. Ekkor vettem észre a fészket! Ott volt a csatorna partjának oldalában, egy bokor takarásában. És a környékén kitaposott útvonal: ezt hívják ugye csapának? Félreismerhetetlen hullatékkupacok mindenfelé és nagyon sok szétszórt haltetem. Amikor pedig a szinte szabályos kör alakú kotorékhoz hajoltunk, megcsapta az orrunkat a vidra jellegzetes édeskés, pézsmás illata. (...) Kelt: Debrecenben, 2011. február 21-én. Tisztelettel: B. Mónika Tisztelt Gera Úr! Mindaz, amiről tájékoztatom, tegnap történt, reggel hét óra után néhány perccel a Dombrád és Beszterec közötti autóút azon szakaszánál, ahol az áthalad a csatornán.(A Belsőcsatornáról van szó – GP megjegyzése). Nagyhalásziba igyekeztünk. (....) Nem volt nagy forgalom. Alig néhány autó. De szemben láttam, hogy igencsak nagy sebességgel jön egy Opel. Lelassítottam, mert nem szeretem az ilyen száguldozókat. (...) Talán húsz méterre lehetett tőlem, amikor a csatornán átvezető út alatti hídról az úttesten termett egy állat. Egyszer csak ott volt! Az Opel fékezett és oldalra kicsapódott. Nem sok híja volt annak, hogy az árokba boruljon. Persze én is, a mögöttem haladó autók is fékeztek és megálltak. Négy autó volt összesen, mert az Opelt nem követte másik autó. (...) Nem láttam, hogy az Opel elérte volna a vidrát. De az Opel fiatal sofőrje sem érezte az ütközést. Ennek ellenére, ott volt az árokparton a vidra. (...) Egykorvolt hivatásos vadász mivoltomat nem tudtam levetkőzni. Ezért lemértem: a testhossza 124 centiméter volt, amelyből a farkára 42 centiméter esett. Délután pedig, amikor hazaértem, a súlyát is lemértem: 19 kilogramm volt. A fogai alapján fiatal hím, talán három vagy talán négy éves lehetett. (...) Sajnálom szegényt, de a megtörténteket visszafordítani nem lehet. A tetemet megnyúztam, kikészíttetem, aztán neki ajándékozom az iskolának. (...) Kelt: Dombrádon, 2011. március 2-án Tisztelettel: L. Gábor Tisztelt Gera Úr! Alig néhány napja, egészen pontosan 10-én írtam Önnek hermelin ügyben. Most pedig a vidra miatt keresem meg. (...) Március 15-én túráztunk a Bükkben és jó nagy területet bejártunk. Még alig világosodott, amikor elindultunk és jócskán besötétedett már, amikor visszaérkeztünk Sajószentpéterre. (...) Nem messzire jártunk Mályinkától, amikor elértük a Harica-patakot. Ez egy kiszámíthatatlan folyású patak, akár a legtöbb középhegységi. De ha már ott voltunk, gondoltam, hogy leereszkedem a mederhez és széjjelnézek. (...) Nem tudom, a vidra lepődött-e meg jobban vagy én! A kövecses mederben egyszer csak szemben találtuk magunkat! Sok víz nem volt a meder alján, így a vidra is szuszogva, erőlködve haladt, mert úszni, ha akart volna is, nem tudott. Láthatóan nem volt kedvére a túra. (...) De nem menekült el! Lehasalt és szipogva, sípolva engem figyelt. Leguggoltam, közben a

többiek is utolértek és a hátam mögött csendesen meghúzódtak. Aztán gondoltam egyet! Felemeltem a földről egy kb. méteres nedves faágat, amivel a vidra felé nyúltam. Erre sem ijedt meg! De semmit sem tett. Csak feküdt, igaz a légzése időközben sokat csillapodott. (...) Aztán váratlanul felpattant és dühösen rikácsolva kiverte a kezemből a faágat. Erre megijedtem. Attól féltem, hogy nekem támad! Ezért felugrottam. Erre a vidra is megrémült és amilyen gyorsan csak tellett tőle, tőlünk ellenkező irányba elszaladt. Közben nem egyszer fel is bukott, sőt, amint azt később megállapítottuk, még fel is sebezte magát, mert egy idő után erősen vérzett. (...) Tisztelt Gera Úr! Mit keresett vajon itt fent egy vidra? És miért viselkedett ilyen furcsán? (...). Kelt: Sajószentpéteren, 2011. március 17-én A válaszát várva üdvözli: Gy. Imre Gera Úr! (...) Remélem, valóban alaposan meggondolta mit tesz akkor, amikor egy vezető kormánypárti politikus, nevezetesen Semjén úr levelét nyilvánosságra hozza annak kapcsán, amit nevezett úr egy levelében az érintett minisztertől kért vadászat tárgyában. (...) Ami miatt azonban én megkeresem, az egy furcsa dolog. És erről mindenféleképpen tájékoztatni akartam. Fülkeháza és Füzér között folyik a Bisó-patak. (...) Tegnap hajnalban Sátoraljaújhely felé haladtam az autómmal, amikor észrevettem a tetemet, talán egy-két órája üthették el. (...) Amikor áradt a Bodrog előfordult már nem egyszer, hogy feljöttek ide a vidrák is, amiről már maga is nem egy alkalommal írt. De most nincs áradás, ezért furcsa a megjelenése. (...) Fiatal hím volt, a fogai alapján talán két-három éves lehetett. A testhossza 115 centiméter volt, ebből 34 centiméter esett a farkára. A testsúlya 17 kilogramm volt. (...) Kelt: Hollóházán, 2011. április 12-én Tisztelettel üdvözli: P. Imre Tisztelt Gera Úr! (...) Kimentem hát pecázni a Kis-Sajóra. Nagyon szép idő volt. Rajtam kívül is voltak még kint horgászok, ami persze nem csoda, mert valóban igazi, kellemes tavaszi idő volt. (...) Egyszerre figyeltünk fel a furcsa hangokra. Sípolásnak, szuszogásnak, sírásnak tűnt. Nem is tudtuk mi lehet. De ekkor megláttuk azt a kis állatot, amiről még ekkor sem tudtuk mi lehet. Csak annyit tudtunk, hogy bizonyosan nem patkány. (...) Ott úszkált előttünk. Fel és alá, összevissza. Néha kiszaladt a partra, de azonnal visszaugrott a vízbe. Közben egyfolytában kornyikált! (...) Úgy gondoltuk, hogy valami miatt elhagyhatta az anyja. (...) Ekkor ismerte fel egyikünk: vidra. De most mit tegyünk? Megfogni nem lenne nagyon nehéz, de ha megtesszük, mi legyen vele? Valaki azt mondta, hogy ott kell tartanunk, de közben fel kell hívnunk a miskolci állatkertet. (...) A lényeg a lényeg: amíg ott töketlenkedtünk, a vidrácska megunt bennünket. Mire felocsúdtunk a csuda sok okoskodásból, eltűnt. Még a hangját sem hallottuk. (...) Egyébként a vidra testnagyságra nagyon közel járt a süldő tacskóhoz. (...) Kelt: Sajóecsegen, 2011. április 28-án Minden jót: Z. Mihály Kedves Gera Pál! (...) Nem szaporítom hát a szót, nagyon szeretem a Szigetközt. (...) Doborgazban szálltunk

meg, és még alig kelt fel a nap, amikor már kint voltunk az ártérben a holtágaknál. (...) Zoli vette észre a hódot. Ott volt előttünk, egy a holtágból kiemelkedő iszapszőnyegen. Éppen azon igyekezett, hogy a sártengert elhagyva a vízbe jusson, amikor váratlanul ott termett az iszappadon egy vidra. A hód ettől megrettent. De csak egy pillanatra. Igaz, a vidra is megmerevedett, kukává vált, amikor kiszállva a vízből észrevette a hódot. (...) Közben a hód mind erőteljesebben csattogtatta a fogait, a vidra pedig már fülsüketítő módon sikoltozott! Körbe és körbe forogtak, közben nem egyszer mind a ketten elhasaltak a sárban, de arra nagyon ügyeltek, hogy ne közelítsenek egymáshoz. Végül aztán a hód támadott: behúzta a nyakát és váratlanul a vidra felé ugrott. Fel akarta dönteni! Az erre félreugrott, és – bár ez nem biztos – közben beleharaphatott a hód jobb hátsó combjába. A hód erre megpördült és a fogait csattogtatva kereste az ellenségét, de a vidra ezalatt beugrott a vízbe és hangos fütty kíséretében elszelelt. (...) Gera úr! Vajon a hód és a vidra miért verekednek össze? Kelt: Mosonmagyaróváron, 2011. május 17-én A válaszát várva üdvözli: B. Tímea Cimborám! Ismeretlenül kereslek meg, de ennek ellenére én ismerem a munkádat. Tisztellek érte! (...) Tehát Zsolt idegesen telefonált, hogy ott áll az úton. Előtte az elütött vidra, mellette pedig két pöttömnyi vidrakölyök. Mit csináljon? Kérdezte! (...) A két kisvidrát betettük a pajtába, az anyjukat pedig elástuk. A kicsikről láthatsz fényképeket. De hogyan tovább? Állatkertbe nem szeretnénk adni őket, mert rohadt egy élet lehet az a fogság egy egész életen keresztül! De nekünk nincs tapasztalatunk! Ezért keresünk meg tégedet. (...) Úgy gondoljuk, nálunk van alkalom arra, hogy békén felnőjenek, aztán amikor elérkezik az ideje, szabadon élhessenek. De ehhez a te segítségedre van szükség! (...) Kelt: M-ben, 2011. június 2-án A válaszodat nagyon várva üdvözöl: P.S. (A vidrácskákat, két hímet, sikeresen felnevelték, és november 16-án, szabadon engedték – GP megjegyzése) Tisztelt Gera úr! (...) Fogalmam sem volt arról, hogy errefelé élnek vidrák. De tegnap kora reggel magam is láttam őket és mi tagadás, nem akartam hinni a szememnek. (...) Kint voltam pecázni, és velem együtt persze mások is. (...) A hangos sipításra figyeltünk fel. El nem tudtuk képzelni, mi lehet. Akkor megláttuk őket. (...) A nőstény a tarkójánál fogta a hisztériás kicsinyét és így vezette. Nem volt nehéz rájönni: most tanítja úszni. Hanem a kicsi! Az csak “parádézott”! Eszében nem volt kalimpálni a lábaival, ahogy azt az anyja akarta volna. Csak visongott, sírt. (...) Furcsa azért, hogy a vidranőstény fényes nappal hozza elő a kölykét, és ekkor tanítsa úszni! Úgy hogy közben azt is lássa, hogy mi is ott vagyunk. Úgy tudtam, hogy a vidra óvatos, emberkerülő! Főleg, ha kölyke van! Nemdebár? Vagy netán rosszul tudtam volna? (...) Cirka húsz percen keresztül úszott előttünk fel- és alá a kölykével, amikor megunta. Igaz, a kölyök is mindinkább mérgesebben siránkozott. Zengett tőle a környék! Így hát hamarosan eltűntek előlünk. (...)

Kelt: Kocson, 2011. június 7-én Tisztelettel: R. Sándor Kedves Gera Úr! (...) A horgásztó nem messzire tőlünk található. Egy kisebb autóút vezet arrafelé a 67-es főútra. (...). Július 9-én kora reggel (alig múlhatott fél hét), kifelé menet a víztározóhoz itt a két út találkozásánál, Szentlászlónál találtuk meg a vidra tetemét. (...) Valószínű, hogy valamikor este, esetleg éjszaka üthették el. (...) Csupa vér volt, borzasztó látvány! (...) Végül Tibor határozott kérésére levettük az adatait. Azt mondta ugyanis, hogy azok fontosak, nagyon fontosak. Azt is mondta, hogy maga is ezt kérte tőle. Még évekkel ezelőtt, amikor itt járt. (...) Tehát, a súlya 19 kilogramm volt, a testhossza a farkával együtt 122 centiméter (ebből a farka 37 centiméter). Öreg hím vidra volt! A fogai nagyon sötét-sárgák és kopottak voltak. Tibor szerint furcsa, hogy az idős kora ellenére ennyire” jó bőrben volt. Erről mi a maga véleménye? (...) Kelt: Almamelléken, 20111. július 12-én. Tisztelettel: Gy. János Tisztelt Gera Pál! (...) Tehát itt a horgásztónál (az úgynevezett Malom-tónál), de az azt érintő Concó-pataknál is többször láttunk már vidrát. Nem egyszer sajnos elütve is. (...) Nem beszélve a néhány kilométerre innen lévő nagyigmándi halas- és horgásztavakról, ahol még gyakoribb, mint mifelénk! (...) Alig múlt reggel kilenc óra. Szép, napsütéses idő volt. Érezni lehetett, hogy napközben ismét igazi kánikula lesz. (...) Ketten voltak. Termetre csaknem azonosak, bár az egyikük mintha nagyobb lett volna. Egymás mögött úsztak, közben olyan furcsaféle hangokat hallattak, amit én nem tudok magának leírni. Ami a lényeg: az elől haladó (ő volt a valamivel kisebb termetű) igencsak szaporázta az úszást, de a másik sem lustálkodott ám! Olyannak tűnt, mintha a másik el akarta volna érni az elől haladót. (...) Biztosan észrevettek bennünket, hiszen minket is váratlanul ért a felbukkanásuk és bizony nagy hanggal voltunk a meglepetésünkben. (...) De nem foglalkoztak velünk. Csak úsztak, aztán eltűntek a szemünk elől. Tehát fényes nappal, ráadásul két vidra is megmutatta magát! Mondja csak, Gera úr, rendjén van ez így? (...) Kelt: Ácson, 2011. július 13-án Tisztelettel és barátsággal: K. István Szia Gerappa! (...) Magyarán a Karád és Andocs között, nevét nem tudom patakon áthaladó úton találtuk őket (lásd a fotókat). (...) Süldők, szerintem nem idősebbek hat hónaposnál. Mindketten hímek. Egyébként “jó bőrben” vannak, vagyis igencsak bőségben élhettek. Az anyjukról semmit nem tudok írni. Kerestük őt is, mert úgy hittük, ha a kölyköket elmeszelte egy autó, akkor az anyjuk sem úszhatta meg. De nem találtuk meg. (...) Furcsa volt, hogy semmi félelmet nem mutattak. Bátran megvártak bennünket, és még azt is tűrték, hogy felemeljük őket. (...) A két kölyök méretei: az egyikük testhossza 81 centi, ebből a farka 19 centi, a testsúlya 7,2 kilogramm. A másikuk testhossza 83 centi, ebből a farokhossza 20 centi, a

testsúlya pedig 7,6 kilogramm. (...) Fogságba nem adjuk, még a Vidraparkba sem, ezért a természetvédőknek sem szólunk. Félő, ha megtennénk, még zaklatnának bennünket, amennyire szeretnek fontoskodni. (...) Helyünk van ahhoz, hogy vidramód élhessenek. De ehhez a te szakmai segítségedre nagy szükség lenne! (...) Kelt: B-n, 2011.július 17-én Üdvözlettel: S. S. (A kölyköket felnevelték és karácsony másnapján, vagyis december 26-án szabadon engedték – GP megjegyzése) Szia Pali! (...) Törökszentmiklósról Mezőtúr felé haladtunk a 46-os autóúton. Ekkor érintettük a Nagykunsági-főcsatornát és azonnal Rád gondoltunk. Ezért megálltunk. (...) Amint az várható is volt, az út menti kishíd alatt nagyon sok vidranyomot találtunk: bélsarat, lábnyomot, kitaposott csapát. És sajnos nem csak ezt! (...) A szerencsének köszönhető, hogy észrevettük őket. Tulajdonképpen Józsi “esett fogságba”, vagyis ő lépett bele az egyik hurokba. (...) Biztos, hogy a vidra miatt tették ki, mert mind a hat hurkot, amit megtaláltunk az átkutatott mintegy nyolcszáz-ezer méteres szakaszon, vidracsapáról szedtük fel. (...) Errefelé még nem hallottam arról, hogy orvvadásznának a vidrára, de vagy süket és vak voltam, vagy történhetett valami, ami ezt kiváltotta. De mi? A hurkokat persze felszedtük – készítettem néhány fényképet is róluk, ezek egyikét-másikát megküldöm Neked –, de hogyan tovább? Szóljunk a nemzeti parkosoknak, vagy a zöldhatóságiaknak? Egyáltalán van értelme? (...) Kelt: Törökszentmiklóson, 2011. augusztus 21-én Őszinte barátsággal: T. János Kedves Gera Pál! (...) A patak (a Kerka – GP megjegyzése) szinte a falu közepén folyik keresztül. (...) És mégis, világos nappal vidrát, jobban mondva vidrákat láttunk! (...) A patakban alig volt valamicske víz, mégis megjelent a vidra. Igaz a patakban, a múltban is felbukkant már, még ha nem is ezen a részen, hanem ettől távolabb. (...) Végtére is sok minden nem történt. Csak annyi, hogy egyszer csak kimászott az út alól előbb egy soványka vidra, aztán kicsit később két kisebb. Azok azonnal odaszaladtak hozzá. Hozzádörgölőztek, mire az felhetnetgette és alaposan megnyalogatta, megszaglászta őket. (...) Nyilván anya volt a kicsinyeivel! A kisvidrák nagyon hangosak voltak. Igaz, az anyjuk is egész végig visongott. (...) Aztán az anyavidra megint leszaladt a híd alá. A kölykei persze követték. (...) Hamarosan eltűntek a szemünk elől, csak az biztos, hogy a Mura felé úsztak el. (...) Kelt: Kerkaszentmihályon, 2011. szeptember 1-én Munkájához kitartást és sok sikert kíván: P-né G. Katalin Palikám! (...) Tudod hát, hogy nem messzire van tőlünk a két patak, a Bársonyos és a Vadász, no és maga a Hernád-folyó. No meg a horgásztavak! Mindettől függetlenül a vidra felbukkanása ritkának mondható. Annak ellenére, hogy mondjuk az elmúlt tizenöt-húsz évben gyakrabban

lehetett tapasztalni, mint annak előtte. És ez minden bizonnyal jó, kedvező jelnek is tekinthető akár (Te legalábbis ezzel áltatsz bennünket!). (...) Gesztelyre kellett átmennünk. Még a Hernád innenső oldalán vettük észre a vidrát. (...) Talán hajnalban üthették el. Vemhes nőstény volt. A fialáshoz talán csak napok voltak/lehettek hátra. A kedvedért lemértük: a súlya 7 kilogramm volt, a testhossza a feje búbjától a farka végéig 87 centi. Egészen apró testű nőstény volt, és a vemhessége ellenére – legalábbis szerintem – túlságosan is sovány! (...) Kelt: Ongán, 2011. szeptember 7-én Barátsággal üdvözöl: Jani Tisztelt Gera úr! (...) Mentünk hát a víztározóhoz horgászni. (...) Eközben át kellett mennünk a Tarnán (Terpes és Szajla között – GP megjegyzése). (...) Igazán csak a kíváncsiság miatt álltunk meg. A maga régebbi előadásainak és mostanában a szakmai honlapjáról letölthető különböző cikkek hatására. (...) Már jó párszor kutattunk itt, de még soha nem találtunk vidranyomokat. (...) A sok-sok koszon és a leírhatatlan mocskon kívül először szinte semmi mást nem láttunk most sem. (...) De aztán észrevettük a vidra nyomait is: a semmivel össze nem téveszthető kerek lábnyomait és a hullatékát! Először amióta vidra után kutatunk a környéken! És minden nyoma friss volt! Lehet, legalábbis erre gondoltunk, hogy most hajnalban járt errefelé. Talán a horgásztóról jött. Vagy éppen oda tartott. Ki tudja ezt? (...) Már cuccoltunk össze, amikor hallottuk, hogy nem messzire a horgásztótól a délután halálra gázoltak egy vidrát. Délután? Nappal? Lehetséges ez? Részleteket nem tudtunk meg. Állítólag kiugrott az autó elé és ezért nem lehetett elkerülni a balesetet. (...) Lehet, hogy az a vidra volt, akinek a nyomait észrevettük a Tarnán? (...) Kelt: Pétervásárán, 2011. október 2-án Tisztelettel: V. Géza Tisztelt Gera Pál úr! (...) Mindent összefoglalva, kár, hogy ma már nem látogat erre mifelénk. Jókat beszélgettünk és jókat kirándultunk együtt. Még ha nemegyszer össze is különböztünk egymással!(...) Ismeri maga is a Holt-Szamost. A vidrának ideális élőhelye. Ma hajnalban is kimentem, csak azért, hogy múljon az idő. (...) Már nem egyszer láttam itt vidrákat, de ez a nőstény és a kölykei mindenen túltettek. (...) Elől, hangosan fütyülve úszott a nőstény, mögötte sírva, nyüszítve a két apróság. De az anyjuk nem törődött velük, csak úszott fel és alá, aztán lebukott a víz alá, aztán visszaemelkedett, a hátára fordult. És úgy, onnét nézve a kicsinyeit úszott előttük. (...) Mások is láttak mindent. Persze horgászok. De azon kívül, hogy mindenkit jókedvre derítettek a vidrák, nem hiszem, hogy bármiféle ártó gondolat is megfordult volna bárki fejében. (...) Csodálatos élmény volt! (...) Kelt: Tunyogmatolcson, 2011. november 15-én Barátsággal: N. Bálint Gera Úr! (...) Még soha nem hallottam arról, hogy errefelé előfordult volna vidra. De tegnap este

magam is láttam. Többek társaságában. (...) Itt a határban folyik a Szentgyörgyvölgyi-patak. (...) Csesztregtől tartottunk hazafelé, és ennek során Nemesnépnél értük el a hidat, ami átvezet a patakon. És ekkor vettük észre mi is a vidrát. És mint említettem mások is. (...) Olyan természetességgel úszott – az egyébként nem éppen ideális feltételeket biztosító vízben –, mintha ez magától értetődő lenne. Miért és honnét keveredhetett erre? A környéken egyetlen horgászvíz sincs! (...) Voltak, akik tapsoltak neki, mások fütyültek vagy éppen kiabáltak. De semmivel nem foglalkozott. Úszott, forgolódott. Sőt, tán, már ha jól emlékszem, kétszer ki is jött a partra, ahol szaglászott és tántalán könnyített is magán? Erre nem emlékszem határozottan. (...) Kelt: Szentgyörgyvölgyön, 2011. december 2-án Őszinte tisztelettel: Ö. Béla Kedves Gera úr! A patak, vagyis a Fekete-víz nálunk hallal telepített horgászvíz. (...) Arról már mi magunk is hallottunk, nem is egyszer, hogy a Drávánál alkalmanként komoly gondokat okoz a vidra, ami a természetvédők és a horgászok között már nem egyszer vitákat váltott ki. (...) Nem tudom, hogy mi lehet az igazság. Csak remélni tudom, hogy ez a napokig a pataknál látható vidra csak rendkívüli esemény volt az életünkben. (...) Mindenesetre elmondható, hogy már volt itt vidra is: öt napig mutogatta magát. Szó szerint! Igaz, a három lépés távolságot tartotta, de ezen kívül sem tartózkodásnak, sem félelemnek nem volt nyoma a viselkedésében. Nagyon úgy tűnt, hogy az ember közelsége nem idegen számára. Ezért többen is úgy vélték, hogy nem vad vidra volt. Hanem valaki felnevelhette, aztán elengedte a napokban, vagy elszökött. Egy biztos, egyáltalán nem viselkedett “vadállat” módjára. (...) Kelt: Kálicson, 2011. december 11-én A legőszintébb barátsággal: T. Péter Szia Vidrapali! (...) A vidrácska talán olyan másfél hónapos lehet. Plusz mínusz egy-két hét. (...) Nevelgetjük, és ez piszok jó dolog! Igazából most értelek meg és azt is, mit jelent valójában kölyökvidrát gondozni. (...) Látod, van összekötő kapocs közöttünk, annak ellenére, hogy a vadászattermészetvédelem kérdésében egyáltalán nem értünk egyet. (...) De erről most csak ennyit. “Postafordultával” írd meg a titkaidat, a tudományodat, ami segíthet nekünk felnevelni a vidrát! (...) Eszünk ágában nincs szólni a természetvédőknek, és állatkertbe is csak erőszakkal vihetik el tőlem! Ez a vidra jövő tavasszal visszakapja a szabadságát, és nem érdekel, hogy fontoskodó hivatalnokok vagy okoskodó tudományos népek erről mit tartanak! Ők még az életükben nem tartottak a kezükben élő kölyökvidrát! (...) Kelt: H-ban, 2011. december 29-én Örök vitapartnered és őszinte barátod: Tibi

I. Melléklet: Hermelin- és vidra felmérőívek Gera Pál Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: (06) 30-258-3637 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.econservation.eu Tisztelt Felmérő! Kérem, hogy csak azokra a kérdésekre válaszoljon, amelyekre biztos választ tud adni. Nem zavaró, ha rubrikákat kitöltetlenül hagy. Kérem, hogy a felmérőívet legkésőbb 2012. március 31.-ig szíveskedjen a fentebb feltüntetett címek egyikére visszajuttatni. Köszönöm!

I. Hermelin Felmérőív a hermelin 2011 októbere és 2012 márciusa közötti magyarországi állományfelméréséhez Megye, ahol a felmérés történt Legközelebbi települések, ahol a felmérés történt A terület neve, ahol az észlelés történt A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből becsült vízfelület A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, patak, víztározó, egyéb A parti és vízi vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb A felmérés eredménye: van hermelin – nincs hermelin Állandónak mondható-e a hermelin a területen: igen – nem Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb A helyiek mit mondanak a hermelinről, valamint egyéb említésre méltó információ. A felmérő neve, elérhetőségei Megjegyzés

Gera Pál Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: (06) 30-258-3637 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.econservation.eu Tisztelt Felmérő! Kérem, hogy csak azokra a kérdésekre válaszoljon, amelyekre biztos választ tud adni. Nem zavaró, ha rubrikákat kitöltetlenül hagy. Kérem, hogy a felmérőívet legkésőbb 2012. március 31.-ig szíveskedjen a fentebb feltüntetett címek egyikére visszajuttatni. Köszönöm!

II. VIDRA Felmérőív a vidra 2011 októbere és 2012 márciusa közötti magyarországi állományfelméréséhez Megye, ahol a felmérés történt Legközelebbi települések, ahol a felmérés történt A terület neve, ahol az észlelés történt A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből becsült vízfelület A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, patak, víztározó, egyéb A parti és vízi vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb A felmérés eredménye: van vidra – nincs vidra Állandónak mondható-e a vidra a területen: igen – nem Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb A helyiek mit mondanak a vidráról, valamint egyéb említésre méltó információ. A felmérő neve, elérhetőségei Megjegyzés

II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány-felmérés során Alább azokat az általam fontosnak vélt szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek akár fontos szakmai sorvezetők is lehetnek a hermelin- és/vagy vidraállomány felmérésekor. Kérem, fogadják barátsággal!

Kelt: Budapesten, 2011. október 18-án

Gera Pál s.k.

A felmérésekkor az alábbi legfontosabb ismérvek figyelembe vétele fontos •

•

• •

Vizes élőhelyeknél, azok a kisvízfolyás-, csatorna- és folyó-szakaszok (a továbbiakban vízfolyások) mindenféleképpen megvizsgálandók, ahol az autóutak keresztezik ezeket, és ahol az átvezetést híddal oldották meg. Ezeken a hídalj-szakaszokon, ha a területen élnek vidrák, akkor rendszerint jelölnek, többnyire bélsárral. Ha a hídalj olyan, hogy ott nem található köves, kavicsos, homokpados kiszálló, mert mondjuk, csupáncsak átereszként funkcionál, akkor fontos, hogy a vízfolyás mentén, annak vidrafelmérés esetén legalább 500-600 méteres szakaszát megvizsgáljuk, hermelin esetében elégséges 100-2000 méter is. Főleg a víz fölé benyúló ágak fontosak, illetve kiálló kövek, mert ezeket a vidra többnyire bélsárral megjelölik. Vízfolyások találkozásánál azok csatlakozási helye (torkolata), valamint az onnét számított 100-200 méteres szakasz a jó helyszín, főleg ahol benyúló ágak, kiálló kövek, alámosott gyökeres partrész található. Halas- és horgásztavaknál a műtárgyak környéke, és a tavak be-, ill. kifolyó csatornaszája a “biztos” helyszín, mert ezeket is előszeretettel használják a hermelinek és a vidrák területjelölésre, és/vagy “üzenethagyásra” a többi hermelin és vidra számára.

A felmérés során leginkább a hermelin és a vidra bélsarát találjuk meg – ami • •

Vidra esetében, ha friss nyálkás, zöldszínű, erősen pézsmaillatú, míg a régebbiek sötétzöldek, zöldes-barnák. Ami feltűnő bennük, hogy jól kivehetők a halszálkák és a pikkelyek. A hermelin esetében hengeres, hosszúkás és mindkét vége hegyes, többnyire sötét barna színezetű, bár pl. béka vagy hal elfogyasztása után sötétzöld is lehet, akárcsak a vidráé.

Zsákmánymaradvánnyal is találkozhatunk •

•

A vidra – akárcsak a többi menyétféle ragadozó – az áldozatát (vagyis legtöbbször a halat) mindig a fejénél fogja meg, és ott vagy a kopoltyújánál bontja meg. Ha olyan haltetemet találunk, aminek a hasfala, vagyis a lágyékrésze van kikezdve, az szinte sohasem vidra, hanem más emlős: patkány, esetleg macska A hermelin által hátrahagyott zsákmánymaradványból akkor következtethetünk arra, hogy talán hermelin zsákmányára bukkantunk, ha: • Elsősorban a koponya és/vagy a toroktájék van összeharapdálva – nem egyszer lefejezi áldozatát, ami szintén menyétféle sajátosság, mert így tesz a menyét és a görény is, de amikor az állatkertben európai nyérceket tartottunk, náluk is

• •

•

•

megfigyelhettük ezt. A beleket kiszakítja, és úgy eszik belőlük, vagyis nem csak felbontja a hasfalat, majd úgy nyúl a belekhez, hanem szó szerint kitépi az üregből a belső szerveket. Jobbára a megrágott fejet, a végtagokat, a farkat és (ha madár szerepelt az étlapon) a tollakat, valamint a bőrt visszahagyja. A békát szabályosan és szó szerint megnyúzza, kifordítja a bőréből és a hasát, valamint a végtagok húsosabb felületét eszi meg, akárcsak a vidra vagy a patkány. A madarakat pedig alaposan megszabadítja tollruhájuktól, és szintén az “ízletesebb” falatokat falja be. Előfordulhat, hogy az áldozat szinte sértetlenül marad hátra, mert annak csak “meglékelt” koponyájából ivott (jobban mondva: evett, mégpedig az agyvelőt); ez nem csak a hermelin, hanem a menyét – és talán a görény? – jellegzetes viselkedése is. Ez számukra, mint volt már róla szó állítólag szükségszerű, hiszen az anyagcseréjük rendkívül élénk, és az agyvelő, valamint az azzal együtt elfogyasztott vér olyan, tömény koncentrátum, ami számukra akár életszükségletnek is mondható; lásd erről az idézett dr. Anghi Csaba könyvrészletet. És nagyon jellegzetes az, ahogyan kiszívja a tojást. Mert nem feltöri, és úgy nyalja fel a tartalmát, mint, pl. a róka, hanem valamelyik végénél kis lyukat harap a tojáshéjba, és azon keresztül szürcsöli ki a tartalmát.

Lábnyomok • •

• •

•

A vidra lábnyoma nagyon jellegzetes: keres, és jól kivehetők a karmok lenyomatai is, valamint hóban és puha iszapban a láb-közötti részeken a farkának a lenyomata. Az úszóhártyák csak nagyon ritkán rajzolódnak ki, főleg nagyon friss porhóban. A hermelin esetében viszont könnyű összetéveszteni a menyétével. Tapasztalatom szerint a cirka 15-20 mm feletti nyomhossz az, ami támpontot adhat, az ennél kisebb talpnyomok olyannyira elmosódnak, hogy azokból semmit nem lehet kiolvasni. Nyomszélessége többnyire 10-15 mm, lépés, illetve ugrótávolsága: 30-75 cm. A lábnyom alakja ovális; mind az öt ujjpárna, valamint valamennyi karom lenyomata kirajzolódik az iszapban, vagy a puha porhóban. Fontos ismérv: a két középső lábujja azonos hosszúságú, vagyis nem olyan, mint pl. görényé, amelyiknek középső lábujja jól kivehetően hosszabb a többinél! A kisujja lenyomata sem vehető ki minden alkalommal; ilyenkor csak négy ujjlenyomat marad hátra. Többnyire rövid ugrásokkal halad, ilyenkor előbb három, majd kettő, azt követően szintén három talplenyomat található az útvonalán, mintha egyszer három lábon ugrált volna, majd pedig kettőn. Amennyiben fut, a nyomképe ettől eltér: csupán egymástól távolabb eső páros nyomok vehetők ki, vagyis egymás mellett hagyja hátra lábnyomait; de az is megtörténhet, hogy olyan szaporán rakja a lábait, hogy azok egymás előtt szinte katonás – bár meg kell hagyni: kissé dülöngélős – sorrendben sorakoznak. Télen, friss hóban, azokon a vízfolyás-szakaszokon, ahol a vidra békében érzi magát, és a partfal meredek, előszeretettel szánkózik, ilyenkor a csúszásnyomok és a lábnyomatok, valamint a bélsár is nagyon könnyen észrevehetők. Télen – leginkább novembertől március elejéig – van a vidra legfőbb nászidőszaka. Ilyenkor kimondottan hangosak, és ekkor a hangjukat is meghallhatjuk: ez egy rozsdás ajtó nyekergésére emlékeztető, de ütemesen ismétlődő hang, az úgynevezett: vidrafütty. Ha a hímek összeakaszkodnak, akkor a verekedés során rikácsolnak és vinnyognak. Erős fagyok idején, mindkét faj előszeretettel keresi fel azokat a vízfolyás-, és/vagy tószakaszokat, ahol többnyire gyengébb a jég (pl. a nádasok mentén), és azt be tudja törni, vagy a horgászok által vágott lékeket használja.