LEVELEK ÉS VITAIRATOK

LEVELEK ÉS VITAIRATOK Ycrtcghj Ferene é» kortarral a Kaldl-féle bibliafordítás 6J, jaTitott kladararól

SZOLNOK MCMLXXXVII

LEVELEK ÉS VITAIRATOK Verseghy Ferenc és kortársai a Káldi-féle bibliafordítás új, javított kiadásáról

SZOLNOK MCMLXXXVII

Az anyagot gyűjtötte: SZÖRÉNYI LÁSZLÓ Fordította: BOROK IMRE GYŐRI GYULA IMRE ISTVÁN Lektorálta: SZÖRÉNYI LÁSZLÓ Az előszót írta: HORVÁTH KÁROLY Szerkesztette és bevezette: SZURMAY ERNŐ

A SZOLNOK MEGYEI TUDOMÁNYOS-KOORDINÁCIÓS BIZOTTSÁG TÁMOGATÁSÁVAL KIADJA A VERSEGHY FERENC MEGYEI KÖNYVTÁR

Feleifis kiadó: DR. HORVÁTH KAROLY Készült a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár sokszorosító műhelyében A/5-ös nagyságban, 300 példányban Szolnok, 1987. november hó ISBN: 963-7612 89 0

I

ELŐSZŐ

A Verseghy Könyvtár hosszú évek óta teljesíti vállalt kötelességét: sorra jelenteti meg névadója alkotásait. E megtisztelő feladat

az első ízben és az újólag kiadott jelen-

tős Verseghy-alkotásokon túl ma már a "háttér"-anyagok felkutatását, összegyűjtését is jelenti. Verseghy nagyon sokoldalú, rendkívül termékeny alkotó volt. Érdeklődési körébe tartozott az irodalmon túl a filozófia, a történelem, a zene, a matematika, az orvostudomány stb. Igazi polihisztorként vette ki részét a magyar felvilágosodás küzdelmeiből. ". több nyelven író, több nyelvből fordító költő éppen a magyar nyelv rendszerbe foglalása terén alkotott jelentőset. Kutatta nyelvünk eredetét és gyakorló tanárként magyar nyelvkönyveket írt. Érthető, hogy szenvedélyesen érdekelte a zsinati és prímási döntés, amely a Káldi-féle bibliafordítás egyfajta átdolgozását, majd a módosított szent szöveg újra történő kiadását tűzte ki célul. A várható szép feladat: az átdolgozói meg* bízás elnyeréséért kialakult versengés ugyanakkor meglehetős vihart kavart egyházi körökben. Verseghy méltó feladatnak érezte a kapott megbízatást, s elismerést érdemlően irta

Tieg tanulmányát. Az 1G22-ben kiadott Értekezés

a Szentírás magyar fordításáról c. müvet a Megyei Könyvtár 1987 tavaszán újból megjelentette. A jelenleg közreadott gyűjteményes kötet a fent

említett, a

Káldi-féle fordítás körül kialakult vihar dokumentumait tartalmazza.

_

*

Anyagának feltárása és az esztergomi primási levéltárból való összegyűjtése Szörényi László érdeme. Ű, aki másfél évtizede lektorálja Verseghy-kiadványainkat, készséggel, bocsátotta ezeket rendelkezésünkre. Köszönet érte. A nehezen olvasható latin nyelvű kéziratok magyar fordítását a Verseghy Ferenc Hegyei Könyvtár körül létrejött fordítói közösség végezte a kitűnő lektor irányításával - kifogástalanul. Nekik mindnyájuknak, s külön a szerkesztőnek elismeréssel adózik: a kiadó

III

R EVE7ET ö

Aligha lehetne megkerülni annak az olvasóban nyilván felmerülő indokolt kérdésnek a megválaszolását,

m

i tette szükségessé e kiadvány meg-

jelentetését. A válaszban hivatkozhatunk arra, hogy a szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár immár második évtizede tudatosan törekszik arra, hogy névadója eddig ismeretlen vagy magyar nyelven meg nem jelent munkáit feltárja, és a kutatás számára hozzáférhetővé tegye. E dokumentumkötet gerincét - s teqyük hozzá legértékesebb részét - is Verseghy írásai alkotják. Közelebbről azoknak a Verseghy által írt leveleknek magyar fordításai találhatók e kötet lapjain, amelyeket az esztergomi hercegprímáshoz intézett Káldi György elavult bibliafordításának javítása ügyében. A dokumentumok másik, legterjedelmesebb részét a Kassai József szerencsi plébános hasonló tartalmú levelezése alkotja. Kassai József maga is szerette volna a bibliafordítás

általa történő javítására vonatkozó pri-

mási beleegyezést megszerezni. A dolog természetéből fakad, hoay mindketten igyekeztek a primási ítélőszék előtt saját nyelvészeti felfogásuk helyességét, a javításra vonatkozó elképzeléseik legüdvözitöbb voltát igazolni, s ugyanakkor a rivális nézeteinek tarthatatlanságát bizonyítani. E levelek lapjain

tehát két jellegzetes nyelvészeti és stilisztikai

felfogás ütközésének lehetünk tanúi. Egyszersmind a levelek közvetlenebb, szenvedélyesebb hangneméből eredően még inkább érzékelhetjük a két vitapartner felkészültségét s azt a fölényes biztonságot, amellyel Verseghy győzelemre tudja vinni a maga elképzeléseit,nyelvészeti felfogását. Az anyag kisebbik, mintegy kiegészítő részét képezik azok a hercegprímáshoz intézett levelek, amelyek részint Sághy Ferencnek, a pesti egyetemi nyomda gondnokának a Verseghy által elkészített bibliafordítás-minta nyomdai munkáival illetve a kész anyag megküldésével kapcsolatos sorait,, részint világi és egyházi személyeknek az új / teljes fordítás megjelentetését sürgető gondolatait tartalmazzák.

IV

Ugy véljük, hogy az e kötet lapjain sorjázó dokumentumok kor-, művelődés- és nyelvészettörténeti adatai kellő választ adnak a bevezetőben feltett kérdésre. Az 1820. július 16-a és 1831. január 7-e közötti időszak levélanyagát szoros időrendben közöljük. Egyetlen kivételt Szabó András kassai püspöknek 1809. április 29-i keltezés* levelével tettünk. Ezt az írást ugyanis Kassai József - nint mondandója alátámasztását szolgáló bizonyítékot 1821. március 19-én kelt leveléhez csatolta. Az iratokat tizenkét, egymástól választólappal elkülönített fejezetben tesszük közzé. A fejezetek szerzőség és - mint jeleztem - időrend szempontjából válnak el egymástól. Mivel valamennyi levél címzettje a hercegprímás, a legtöbb iraton megtalálható a titkári feljegyzés az ügyirat tárgyának tömöntvényével illetve az irattári számozással. Ezeket általában záradékként az ügyirattal azonos lapon,csupán bekezdéssel elválasztva közöljük. Kivételt a 10. fejezetben tettünk. Itt ugyanis - a tartalmak szoros összefüggése miatt - egy fejezetben hozzuk Kassai József levelét.nagyobb terjedelmű értekezését és Korondi József primási titkárnak Kassai értekezésére írt véleményét és javaslatát. Az eredetileg latin nyelvű ügyiratok magyar fordításában megőriztük 3Z eredeti központozását, kiemeléseit és helyesírási sajátosságait. A választólapok sorszámozásával illetve az azokon szerepeltetett tárgymegjelöléssel az eligazodást kívánta segíteni a szerkesztő:

Szurmay Ernő

1.

Verseghy

Ferenc

a hercegprímáshoz intézett levelében feltárja a Káldi-féle bibliafordítás hibáinak okait, és Értekezését elfogadásra ajánlja

- 3 -

Kegyelmes,

Méltóságos és Fötisztelendő Uram, j Prímás és Érsek Legkegyelmesebb Főpap

Másfél éve annak, hogy a Kegyelmes Egri Érsek Ur kifejezett rendelkezését megkapva hozzáfogtam a Káldi-féle bibliafordításban lévő, elsősorban helyesírás_i, azután még az értelemzavaró hibák megkereséséhez is, és mivel teljesen nyilvánvaló volt, hogy ilyenaV bőven vannak, és nagyrészt súlyosak, végül is nem annyira új, fordítást készítettem a Genezis első húsz fejezetéről, mint inkább kijavítottam az előzőt, minden fejezethez hozzáfűzve - szükség szerint - azokat az indítékokat, amelyek alátámasztják a Káldi-forditás javításait. Miután teljesen átadtam magamat e munkának, önként kínálkozott, hogy mindjárt dolgozataimnak a Kegyelmes Érsek úr kezéhez az előző ősszel történt átadása után még több, éspedig fontos, e tárgyhoz tartozó, elsősorban történeti hiteles adatot tárjak föl, vagy legalább különféle feltevésekre jussak, amelyek ugyan valószinuek, de amelyeket részben források,részben idő hiányában - létfenntartásom végett vállalt munkáknak sohasem voltam híjával - a hitelesség kívánatos fokára eljuttatnom döntő bizonyítékok segítségével nem sikerült. Miután vállalkozásomban eddig a fokig^eljutottam, mivel hitelt érdemlően megtudtam, hogy szó van a Káldi-féle fordítás negyedik kiadásáról, nem tudtam ellenállni annak a belső ösztönzésnek, hogy mindazt, amit ebben az ügyben véleményem szerint feltártam, vagy amire helyesen következtettem, a legalázatosabb szerénységgel és a legteljesebb nyugalommal Fenséged bölcs ítélete elé tárjam. Tehát megújult igyekezettel kidolgoztam ezt a kis Értekezést, amelyet ^ lagalázatosabban bemutstni bátorkodom, hogy részben nyomós, részben valószínűsítő indokokkal kimutassam: 1./ A Katolikus Egyház által mindig és ma is használt latin nyelv iránti gyűlöletükben a reformátusok voltak az elsők, akik dicsőségüknek tartották, hogy a hitre és tudományára vonatkozó mélyebb értelmű gondolatokat az akkor még minden csiszoltságnak, sőt elemi rendszerességnek is híjával lévő honi nyelven összetákolt és kiadott írásaikban megtámadják.

2./ A mieink, akik kénytelenek voltak ugyanazon a nyelven válaszolni, alaposabb vizsgálat nélkül a nyelvnek a reformátusok által ejtett összes hibáit, sőt a hitre és tudományra vonatkozó kifejezéseket is átvették, és mivel csak az általuk tárgyalt témákra összpontosították figyelmüket, az anyanyelv tisztaságára, - akár világi, akár vallási megjelenésében -, kevéssé ügyeltek. 3./ Káldi, akinek éppen ez jutott osztályrészül, minden igyekezetét arra fordította, hogy a Szentírás vitás helyeit megszabadítsa a protestánsok ferdítéseitől, különben pedig, ami a fordítás többi részét illeti, gazdaságosságból a protestánsok által már kitaposott nyomokat követte, és ezért roppant nagy számban nemcsak nyelvészeti, hanem olyan fordítási hibák is Temzsegnek benne, amelyek a Vulgata mondanivalóját éppen nem érthetően és világosan adják vissza, sőt azt inkább nem kis mértékben elhomályosítják, 5s gyakran még ki is forgatják.

- 4 4./ Ugyancsak Káldi a párhuzamos helyek idézésében a Vulgatától elég gyakran e]Jtért;a második kiadásban hozzáadott Összefoglalások pedig, amelyek közül a IV. fejezeté különös figyelmet és kritikát érdemel, ugyancsak telje,sen elütnek a Vulgatától. 5./ Végül, ami az akkor még a maga darabosságában a katolikusok és a protestánsok számára közös honi nyelvet illeti, Káldi fordítása, különösen az első két kiadásban, mentes volt azoktól a rút nyelvi hibáktól, amelyekkel Tsétsi nyomán az előző század elején a? anyanyelvet a kálvinisták, nagyon szerencsétlenül, elárasztották, és ma sem szűnnek meg elbontani. E kis értekezés kidolgozásával éppen azokat az indítékokat, amelyeken a Káldi-féle fordítás javításai alapulnak, sok nyelvészeti és exegétikai észrevétel hozzáfuzése révén igyekeztem úgy megvilágítani és igazolni, hogy azok nyomán ne legyen nehéz a helyeset a hibástól elválasztani. Másrészt a hibák, amelyek nemcsak a nyelvet, hanem még az értelmet is érintik, Káldinál is, meg még a hazai katolikus iskolák számára előírt és a Tsétsi-kálvinista nyelven szánalmasan fordított katekizmusban is, olyan tömegesen fordulnak elő, hogy nagyon is rászorulnak a kijavításra, amelyet csak Fenséged atyai kezéből várhatnak. Patzko, pesti nyomdász tanúsága szerint a magyar katekizmust hajdan, amikor annak kinyomtatása bármely nyomdász számára szabad volt,Landerernek, a mostani pozsonyi nyomdásznak a nagyapja valamelyik könnyen elérhető fordítóval készíttette el, ezt azután, hogy a tankönyveket kizárólagos jog folytán a Dudái Királyi Nyomda hatáskörébe utalták, mint az említett Patzko állitja, minden javítás nélkül elfogadták. Főméltóságú Herceg! Ahogyan minden egyházi és irodalmi dolgozatomat, amelyekre szabadságomnak Legszentebb őfelsége kegyelméből történt visszanyerésétől fogva minden munkálkodásomat fordítottam, a legmélyebb alázattal ISTENNEK, az irgalmasság kimeríthetetlen forrásának ajánlottam föl, hogy jóvátegyem mindannak egy részét, amit, ifjúi szenvedélyektől elragadtatva, a jóság látszatát keltő gonosz emberek által félrevezetve, balgán vétettem az Egyház, a papi rend és hazám ellen: úgy a legalázatosabban kérve-kérem Fenségedet, hogy ne vonakodjék ugyanezen munkáimat némi elégtételként tekinteni és atyailag elfogadni mindazért, amit oktalanul elkövettem. Ha ebben a müvecskében akad majd valami, ami Isten dicsőségének hirdetésére vagy szolgálatára, a Katolikus Egyház méltóságára és a papi rend tiszteletére fordítható bármilyen csekély mértékben is, akkor azok között, akik visszatérnek a helyes útra, a legboldogabbnak fogom magamat tartani. Ha másképpen lesz, a legalázatosabban kérem Fenségedet, hogy legalább jó szándékomat és őszinte igyekezetemet kegyesen méltányolni szíveskedjék. Ezekkel magamat a legszerényebben Magas Fenséged kegyeibe és atyai pártfogásába ajánlom, és a legalázatosabban kérve pásztnri áldását tiszteletem szüntelen kinyilvánításával maradok holtig Fenségednek

Budán, 1820.július 16.napján legalázatosabb szolgája Verseghy Ferenc

2.

Kassai

József

a Káldi fordítás javításának szükségesséqéről, Verseghy átdolgozói alkalmatlanságáról, a H é r u s hibáiról, a saját maga kiemelkedő nyelvészeti munkásságáról és a szepsi narckia elnyerése iránti kérelme támogatásáról. /Mellékletben Szabó András egykori kassai püspök hozzá intézett levele./

- 7 -

Főméltóságu Herceg, Érsek és Prímás

legkényelmesebb uram és

pártfogóm!

Hírét vettem,hogy Pozsonyban, az ezévi urnapi körmenet után tartományi zsinat lesz. Itt többek között mérlegre kerül KáJdi bibliafordítása, /amelyből már minden példány elfogyott/, hogy vajon nem kellene-e az uj kiadásban több szempontból a magyar stílusnak megfelelőbb változtatásokat tenni. Ha egy ilyennagy jelentőségű dologban tetszést nyerne Méltóságod előtt az én hitvány kis írásom, /a zöldséges kofa is mondott olykor okosat/, a következőket merészelném méltóságod elé terjeszteni:

I. Káldi bibliafordítását mind helyesírási, mind nyelvhelyességi szempontból ki kell javítani. Sajnálatos lenne 1./ ennek a fordításnak elavult helyesírását, amely már a műveltek egyöntetű véleménye szerint is téves, az új kiadásban megtartani. Ugyanis Káldi a magyar helyesírás tekintetében, ahogy mondani szokás, nem iottista: napjaink elve szerint pedig a jottisták diadalmaskodnak; a művelt magyar írók általában jottisták. Megállapítható ez a Tudományos Gyűjteményből és az én Kritikai nyelvtanom 37-45.lapjaiból. Sajnálatos lenne 2./ ha Káldi fordítása stílus szempontjából is kijav/tatlan maradna, minthogy a./ az én megítélésem szerint ebben a fordításban gyakran fordul elő vétség a közös nyelvhasználat ellen, ilyen a többes szám jelének az elhanyagolása; ugyanis sohasem különbözteti meg a többes számot az egyes számtól, hanem rendszeresen egyes számot használ ott is, ahol többes szám kell, és szükséges is lenne a latin nyelvű Vulqata értelmének pontos kifejezésére. Ezerféle példa található erre a Grammatikámban, a 302. lapon. Ilyenek: Van Mosesek, és Prófétájok. Prófétájok csak egyetlen prófétát jelent, ugy kellett volna írni: Prófétájik, vagy teljesebb alakban: Prófétájaik, az ő tetteik elkísérik őket,/ /Opera illorum sequuntur illfs, Jel.14.rész 13.vers, ezt Káldi így fordítja: az ő tselekedetek, tselekedeteik helyett; tselekedetek, vagy helyesebben tselekedetök egyes számot fejez ki: opus illorum; Quorum ngmina sünt scripta in libro vitae, Fil.4.r.3.v. ezt Káldi hibásan így fordítja: kiknek nevők, neveik helyett; kiknek nevök, ez annyi, mint: quorum nomen. Ilyen tévedések vannak még a következő helyeken: Zsolt.85.8.vers, Jób1.r.22.v.,I.Makkabeusok 15.r.9. v.; Máté 6.r.14.v.; Ozeás 6.r.2.v..ugyanott 5.r.6.v.; Máté 7.r.16.v.; Máté 22.r.15.és 16.v.; Máté 17.r.8.v.; Máté 2O.r.34.v.;János 12.r.40.v.;Ap.csel. 1.r.8.v.;stb.stb. b./ Stílusa nem ismeri azt a nyelvi szabályt, amelyet kifejtettem Grammatikám II. szabályában /II. Szabás/ a 303. és 304. lapon. És ismételten a. 306. lap jegyzeteiben, és máshol is. Ezek szerint a Oominus exercituum-ot így fordítja: Seregeknek Ura, ahelyett hogy Seregeknek Urok vagy rövidítéssel: Seregek' Ura; némelykor mégis helyesen fordltja: Seregek' Ura. így Zak.l.r.3.v.; és egyebütt is. Lukács 21. részében a helyes kifejezésmód ellenére így fordít: Haboknak felháborodása azoknak félelme és várakozása, e helyett: Haboknak fel-háborodások, azoknak félelmök és várakozások; vagy rövidítéssel: Habok' háborodása, azok' félelme és" várakozása, stb. stb. A Jelenések 17.r.14. versében tévesen mondja: Uraknak Ura, kirá-

Theophoria ünnepe után Maqyar nyelvtanító-könyv, 1817.

- 8 lyoknak királya, e helyett: Uraknak Urok, királyoknak királyjok; de az előbbieket a továbbiak révén kijavítja: Jel.19.r.16.v.: Királyok'királya, Uralkodók' ura, stb. Nem ismeri a visszaható névmás nyelvi szabályát: magam, magad, maga stb. ahogy azt kifejtem a Grammaticám 345. és a további . lapjain. Ezért Jób 19. részében hibásan mondja: magam szája. Nem ismeri a mindnyájunk, mindnyájatok névmás használatát, ahogy azt bemutatom a Grammatikám 338. lapján. Ezért tévesen mondia a Malakiás 2.r.1O.v.-ben Mindnyájunknak atyja, atyáik helyett; de kijavítja magát a II. Kor.5.r.10.v.-ben, ahol ezt írja: Mindnyájunknak meg kell jelennünk a' Krisztus ítélő székeeJ.őtt. Ha következetes lenne önmagához, az előbbi szerkesztésmód szerint így kellett volna mondania: mindnyájunknak meg-kell jelennie, mint ahogy azt mondta: mindnyáiunknak atyja, ugyanis amint az atyja, úgy a jelennie ~ is harmadik szernélyu. /Ahogy azt kifejtem a Grammatikám 155. lapján./

r./ A/ok mellett a hibák mellett, amelyeket a./ alatt mint állandókat és b./ alatt mint gyakoriakat felsoroltam, van Káldinál több szórványos tévedés. Ilyen: Minthogy a latin nyelvben nincs gyakoritó és muveltető ige, hanem azt többféleképpen körülírják, a magyar azonban egy igével fejezi ki, hibázik Káldi a Luk. 18. r.-ben: Jézus maqáhozz haqyá hozatni a'vak koldust; helyesebben fordítaná: maqáhozz hozatá, ahogy kifejtem a Grammatikám 178. lapján. Mivel a latinban hiányzik a visszaható ige, ezt szenvedővel fejezik ki, kevésbé tökéletesen, mint a magyar, ezért Káldi Jézus mennybemenetelet így irja le az Ap. csel. 1. részében: Felemeltetek, helyesebben írta volna visszahatóan: felemelkedék, ugyanis saját akarata emelte fel, tehát felemelkedett, és nem mások emelték fel őt, ahogyan azt a szenvedő ige értelmezi. Az Evangéliumban százszor is előfordul ez a mondás: Regnum Caelorum, és Káldi így fordítja: Menyeknek országa a b./ alatt már elmondott szabály és a honi nyelv analógiája ellenére, ahogy azt a Gram.-m 433. lapján összefoglaltam. Máté 21-ben a Montem olivarum fordítása: Olaj fák'hegye nyelvünk analógiája ellenére; ahogy ugyanis senki sem mondja: Szőlők'hegye Szőlős almás, szilvás hegye és igy tovább helyett, épp ugy senki sem mondotta: Olajfák' hegye. János ev.I. részében Eliast Illyésnek fordltja Illés helyett az általános nyelvhasználat ellenére. Luk. 3. részében mondja: Jőve a Jordánnak minden tartományába, helyesebben fordította volna: minden vidékére, vagy mellékére, mert ügy mondjuk: Duna' melléke, Tisza'melléke, nem pedig: Duna tartománya. Zsidókhoz írt levél 1. r. 7.v.-t Káldi így fordítja: Ki az ö Angyalait lelkekké teszi, és az ő szolqájit tűznek lángjává, helyesebben fordította volna a kaldeus szövegnek megfelelően: A'ki a'maga Angyalait serényekké teszi, mint" a'lélek, és a'maga szolgójit erősökké, mint a' tuz. János 1. rész így van nála: Az Ige testté lön, és bennünk lakék, helyesebben fordította volna: Közöttünk lakék; ugyanis a latin szöveg in nobis-t ír, nem pedig inter nos-t. Lukács 2. Ünnepnapot fordít, helyesebben Udnepnek szokása szerént, ugyanis Ünnepnap battológia /rátoldás/, mint ahogy a műveletlenek Ungvárvármeqyét mondanak Ung-vármegye helyett. Máté 13. A Zizaniát konkolynak fordltja tévesen,ugyanis a Zizania, latin nevén Lolium temulentum, magyarul vadótz. a7 Agresterium Githago jelentése: konkoly. Máté 20. Quod tuum est, így fordítja: a'mi a'tied. helyesebben az erdélyiek beszédmódján: teéd, a t£ gyökérből, ugyanis a tiéd a ti szóból helytelen származtatás. EphI5. és másutt is: paráznaság, paráználkodik,szláv kifejezések, magyarul helyesen: fajtalankodik. Máté 21-ben: Menjetek a' kastélyba - Sión'leányának -ruhájit helyesebb fordítása lett volna: Menjetek a'faluba, Sion'leánya, ahogy azt Erdélyben mondják, vagy rövidítéssel:lyánya; öltözetet, mert a ruha szláv szó. Márk 16. szombatnak első napján helyesebben fordítaná: A'Hétnek első napjánn, mint ahogy azt: In Sabbato bis jejuno, nem dgy fordítja: Szombaton kétsrer böjtölök, hanem: minden hétenn

- 9 kétszer böjtölök. Péter I. levele 2. r.: Krisztus adja-vala magát az őt hamiaann ^teleinek, a forrás szerint helyesen: iqazánn ítélőnek, ugyanis annak, akiffílfaLaJf/görögül: igazságosan/ ítél, vagyis az Istennek. János 10. Esmérnek engem az enyimek, helyesebb magyarsággal fordította volna: az enyéim, az enyimek épp olyan műveletlen kifejezés, mint Erdélyben a miénkek a magyaros mieink helyett. /Gramm.-ám 145./ János I.lev.3.r.13.v.: Akinek ez világ'marhája vagyon, helyesebben fordította volna: világ' java vagy jószága, ugyanis ma már marhán szarvasmarhát értünk. Ebben az értelemben fordítja az Egerben 1776-ban nyomtatott Evangéliumos könyv a 112. lapon:A'kinek ez világ java vagyon. Luk. 15.: Örvendjetek nékem, a fprrás alapján helyesebben fordította volna: örvendjetek velem. /QUf~fiA£iTt/uűL/ Ugyanitt: Kik nem szűkölködnek penitentzia nélkül, helyesebben fordította volna: Kiknek nintsen szükségük penitentziára.— Máté 18. Hasonlittatott eqyqy ember királyhozz, jobb lenne: királyi emberhezz. Az 1732-es II. kiadásban a II. Kor. levél 5.r.6.v.-ben a peregrinamur sző tévedésből kimaradt. Máté 5.r.13.v. Mivel sózzanak? Helyesebben: mivel fog meg sőzatni az? Amint azt Márk 9. rész utolsó versében fordította: Mivel fogtok ízt adni annak? János 1. Én a' pusztábaTT kiáltónak szava vagyok; jobban fordította volna: a pusztában kiáltó szó vagyok. Több más tévedés fellelhető a Grammaticám 220,327, 328, 330, 334, 335. lapján. Mindezekre záró díszül teszem a II. Salamon 13.r.4. versét: Monda. Amnon: a bátyám-AbsoIon' húgát /azaz Támárt/ szeretem, ezt helytelenül fordítja, Absolont neveznénk az idősebb fiútestvérnek, magyarosan: bátyámnak ugyanis Amnonnak AbsoIon fiatalabb testvére volt, ezt magyarul: Ötse; Ugyanitt az 5. versben^azt mondja: Feküdj az ágyadra; helyesebben mondta volna: Feküdjél; mivel azokat a szavakat, amelyek-ik végzödésuek, amilyen a Feküszik is, az imperativus egyes szám második személyében - ^1_, ^1_ raggal kell ellátni,mint: egyél, igyál, és nem: égy, így. Gram.-ám 209, 218, 248. 1-ján. Egyébként Káldi az igéket helyesen ragozza, kivéve a toldalék nélküli többes szám harmadik személyu szavakat, amelyeket következetesen megrövidít: menttek, állottak, stb. helyes menttenek, állottanak helyett. Gram.-m 198. lapján mondottak szarint ezt is ki kellene javítani az új kiadásban. Olvasható ez a felelet a' Szem ügyre c. írás 59. lapján is. Végül Luk. 16.: Hamisság sáfára helyett előnyösebb lenne: Hamis Tiszt-tartó, vagy Szám-tartó.

II. Az eljövendő tartományi zsinatnak, véleményem szerint mérlegelnie kell mind a világi, mint a S7er7etes papság fegyelmét./Bárcsak a görögkatolikusokkal is valamiféle megállapodásra juthatnánk az ünnepek rendjének dolgában, köztudott ugyanis, hogy a sok eltérés miatt szertartás szempontjából vegyesen lakott helységekben igen sok zűrzavar keletkezik./A szerzetes papságról npm kívánok szőlani. Ami a világi papságot illeti, kívánnám, 1./ hogy a kispapság - II. József rendelete szerint - központi szemináriumokban nevelkedjék, és nem oly sok különböző partikuláris szemináriumban, a./ az egységes képzettség miatt; b/ a doktorok és professzorok megválasztásának tágabb lehetősége miatt; c./ a szélesebb körű versengés miatt; d./ a gazdaságosság miatt, ugyanis minél több a szeminárium, annál több elöljárót, professzort és szolgát kell fizetni.

a szerk. megjegyzése: itt a Vulgata a hibás, ahol iniuste /igazságtalanul/ olvasható. A"forrás" itt tehát a Biblia görög szövegét jelenti.

- 10 -

2.1 Bárcsak föltétlenül legsúlyosabb büntetésekkel tiltanák el a káplánokat attól a világi viselettől, amelyet hordani szoktak nyilvános helyeken és a templomban is, úgymint: kiviaszolt csizma, csatos térdnadrág, frakk; csuklyás köpeny és talár viselésére, papi gallérra, torizurára szorítanák őket. Hogy pedig ne kerüljenek ellenséges viszonyba a plébánosok káplánjaikkal, ha a mondottakra kényszeríti őket; az illetékes esperesek örködjenek efelett, és jelentsenek róla a püspököknek. Bárcsak ne maradhatnának a fiatal káplánok egy évnél hosszabb ideig ugyanazon a helyen, /az enyém már nyolcadik éve a nyakamon maradt/, mivel a./legtöbben hosszabb idő alatt bizalmas viszonyba keverednek a gyengébb nemmel, amelyből szükségképpen igen sok botrány keletkezik; b./ unalmat váltanak ki akár önmaguk, akár feletteseik részéről. 3./ Bárcsak ne alkalmaznának a plébánosok 40 évnél fiatalabb szakácsnőket. Bárcsak a plébánosok az ifjakat először szerényebb jövedelmű munkára irányítanák, hogy a jövedelmezőbbekben ellustulva, elterpeszkedve, elnehezülve ne maradnának el fejlődésben, majd fokozatosan, előhaladásuk érdeme szerint, /és nem majdani érdemeik fejében/lépnének elő zsírosabb parókiák felé igazságos szétosztás alapján, Bárcsak szigorúan szem előtt tartanák az előléptetés alkalmával a tridenti zsinat 24-ik ülésének a reformról határozott 14. és 19. fejezetét: az egyházi javadalmat az kapja, aki koránál, erkölcseinél, tudásánál és az egyház kormányzásához szükséges más tulajdonságainál fogva a többieknél alkalmasabb, mégpedig halálos bún terhe alatt Antoine: Theol. Mor. T. rész, a javadalmak tárgyalása. 6. kérdés. /Ami az életkorra vonatkozik: a./ Ne legyen elaggott,és szolgálatra képtelen tehetetlen öreg, hanem ép.legyen, élénk, és ilyennek is mutatkozzék az ifjak előtt. b./A képzettségnél előbbvaló legyen az erkölcsi, a szerint, ahogy Jézus cselekedni és tanítani kezdett, ennek megfelelően előbb cselekedni kell, mint tanítani, c./ A tudást és a megalapozott műveltséget meg kell vizsgálni, d./ Az egyház kormányzásához alkalmassá tévő dolgok: c< ./annak a nyelvnek a szabatos ismerete, amelyen a népet tanítania kell; /b ./szónoki ügyesség és képesség f ./vendégszeretet c ./szorgalom a gazdálkodásban, mert különben a könnyelmű plébános, aki hanyag,-játékos, fecsérlő, elprédálja javadalomét és ártani fog az egyházmegyének. Nem sokat fog használni egyházmegyéjének a testvérekkel, rokonokkal bővelkedő pap sem, az ilyen jövedelme jórészét a rokonaira hagyja, akárhogy is az egyházi emherek javainak a szegények az örökösei. 4./ Bárcsak a prelátusok a titkárokat, akik legtöbbnyire irányítják őket, ne. a legifjabbak közül válogatnák ki, hanem^az érettebb férfiak közül, akik a parókiákban már jól megálltak a helyüket. így cselekedett az angyali erdélyi püspök, aki a nálam eqy évvel idősebb,az egri egyházmegyéből való Jakobi Ferenc szomolyai plébánost tette meg titkárának. Ezzel szemben a megboldoqult kassai püspöknek olyan titkára volt, aki alig négy évig volt áldozópaD és aki é tében sohasem volt lelkipásztor; és ezt a hiányosságot az idős oldalkanonok sem pótolhatta. Az ifjak tanácsadásra rendszerint nem eléggé megfontoltak, de arra sem, hogy az idősebbek tanácsát megfogadják. /Ész,értelem,megfontoltság az idősekben van. /íme, Roboám a vének tanácsát semmibe véve az ifjak javallatára azt felelte: Az én apám korbáccsal fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket. Ez a válasz annyira sértette a népet, hogy tíz törzs elpártolt Roboámtól, és királyukká választották Jeroboámot, aki azelőtt Salamon ellen fellázadva Egyiptom királyához, Sésákhoz menekült, majd visszatért, és tíz törzs által felajánlott királyságot elfogadta. A megmaradt két törzs: Juda és Benjámin kitartott Roboám mellett. 3. Kir. 12., és Péld.2.r.1O. — / Mivel a büntetés elmaradása gyakran válik az egyházban bajok okozójává,

- 11 -

a fényűzésre, ünnepszegésekre, bojtok megsértésére gondolok, annyira, hogy az ispánocskáknak, tiszttartócskáknak, a megyék legalsó tisztviselőinek már semmibe sem veszik a böjt megszegését/felmentés nélkül élnek hússal böjtnapokon, és egyre többen követik példájukat az alacsonyabb sorú tömegből is. Bárcsak a főpapok közbelépésére Ű Szent Felsége a plébánosoknak visszaadná a vesszőt és a korbácsot; ahogyan hajdan a Megváltó megkorbácsolta a zsidókat, lígy a plébánosok is megbüntethetnék azokat, akik három figyelmeztetés után sem hajlandók észre térni!!!

III. Azoknak a bizonyságára, amelyeket megelőzően az I. pont alatt előadtam, küldök Méltóságodnak egy nyomtatott példányt a grammatikámból és kettőt a védelemből, melyet a miskolci Zoilus, Hertzer Jób minorita atya ellen írtam/ kétlem ugyanis, hoqy a grammatikám a csatolt levéllel, amelyet postán küldtem Főméltóságodnak Erdélybe, biztonságosan eljutott Főméltőságod kezr'hez. A nevezett Hertzer Jóbon kívül támadta a grammatikát a Tudományos Gyűjteményben a névtelen T.J., vele szemben védelmeztem a Tudományos Gyűjteményben Tudományos Torl.Ss címen /azaz Vindiciae literariae/ 1820. II.kötet,102. Ez időtől fogva mostanig senki sem szállt velem porondra. A hallei Literatur Zeitung 1820. áprilisi számában a 793. lapon ezt írja a grammatikámról; és az első Védelemről: "Barátságos és ügyes felelet azon barátságos Szem-ugyre, melylyet Miskoltzonn ezen esztendőnek 2-dik havában, Szerentsi Plébános Kassai Jósef Magyar nyelv-tanító könyve-ellen nyomtatánck - Kaschau gedruckt b. Stephan Ellinger 1818.8.Polemische InhaltsDer Verfasser» hat meinstens Recht.-Die sehr Schátzbare Maqyarische Sprachlehre: Magyar nyelv tanító Könyv, Der Joseph Kassai erschien noch im Jahre 1817 zu Sáros-patak in der Nádaskaischen Buchdruckerey. 8. Preis 3 f 45 kr. auf Kosten den des Erlauer Domherrn, Freyherrn Ignatz Szepesy von Négyes, eines zumlich bekannten magyarischen Maecenas." — Mindezt nem hiábavaló dicsekvésből sorolom fel, hanem a jó közügy kedvéért, attól félve, hogy miként Káldi bibliafordításának helyesírási és stílusbeli kijavítását kegyelmes egri érsek lír Vérségi i/r ex-pálos szerzetesre bízta, Méltóságod is méltónak tartja, hogy átengedje neki, minthogy ő a nádor őfensége pártfogását is bírja, és az ő grammatikája előirt tankönyv az iskolák számára is. De Vérségi lír magyarságát a jó emlékezetű Révai Miklós hírneves pesti professzor hárem tanítványa: Vig László, Kardos Adorján és Miklősfi János álneve alatt Pesten 1806-ban Trattnernél kinyomatott három könyvben ünnepélyesen elutasította, anélkül, hogy Vérségi megvédelmezte volna magát. Fellelhetők ezek a nevek a grammatikám 103. és 106. lapján. Én magam is megemlékeztem a Versegi-féle tévedésekről a grammatikám 70. 85., 158. lapján, a többi, különösen a magyar igeragozással kapcsolatos sok tévedését a Kritikai nyelvtanomban rendre kellőképpen megcáfoltam. Kétlem ezért, hogy Vérségi u'r képes volna kijavítani Káldi Bibliájának helyesírását és stílusát. Attól félek, hogy talán ügy javítja ki, ahogyan az Egri szertartáskönyv líj kiadását^ kijavította, ahol a honi nyelv mindenkori általános használata ellenére és a képzett grammatikusok közös megeoyezésével ellen- * tétben a szent keresztség formulájában a credisne igét így fordítja: hiszel-é, hiszsz-é vagy hiszesz-é helyett. Az egész Káldiban és Pázmány Péternél, a magyar Cicerónál sehol sem található, hogy azok az igék, amelyeknek gyökere nem -ikre végződik, az indicativus jelen ideje egyes szám második személyében -1 személ^ragot kapnának. Látható ez Káldinál a Jób 39.12.v.-ben, János 1.r.50.v. Mózes V. k. 28. r. 66. v.; Makkab. 7. r. 4. v.; János 9. r. 35. v. Csel. 8. r. 37. v. Csel 26. r. 24. v.-ben, És fellelhető Kritikai nyelvtanomban a 187, 203, 204. lapon.

IV.

Az említett grammatikán és annak kettős védelmén kívül más művek is jelentek meg a Tudományos Gyűjteményben: 1./ gr.Galánthai Eszterházi Károly egri püspök életrajza, 1819. V. kötet. 2./Szerents mezőváros leírása. 1820.VII. kötet. Sajtóra várnak még Pesten a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjénél, Thaisz Andrásnál a következő müveim: 1./Bírálat Beregszászi Nany Pál: , Dissertatio philologica de vocabulum derivatione, compositione in lingua Magyarica ci'mu müvéről; 2./ Történeti időrendi értekezés az emberek életkoráról a százas évekről tízesekre, 70-80 évre átértékelve. 3./Nyelvtudományi értekezés arról, hogy a latin £ betűt ki kell küszöbölni a magyar helyesírásból. A./ Nyelvészeti értekezés a neológusok ellen, hogy milyen új szavakat fogadhatnak el a magyarok, és melyeket kellene elutasítaniuk. 5./ János Zsigmond erdélyi nagyfejedelem ünnepélyes látogatásának a leírása, amelyet Szolimánnál, a török szultánnál tett. 6./ A parókiámban és az egri püspöki liceum könyvtárában sajtóra vár nagyszabású müvem, amelyen már 30 éve dolgozom: Lexicon etymologicum Hungarico-Latinum, et Latino Hungaricum Grammatico Criticum, amely több mint ötszáz ív terjedelmű, és amelynek közzététe- • lét báró Szepesi Ignác, az én mecénásom kevéssel erdélyi utazása előtt legkegyelmesebb bizalmára méltatva erősen megígérte. Ezeken kívül az egyházi szolgák használatára kidolgoztam számos ünnepi, gyász- és vasárnapi beszédet, amelyek kinyomathatók. Mivel félek, hogy javadalmamból,amely a szerény Szerents mezővárosból valóflehetetlenné válik,hogy Írásaimat a köz javára kinyomassam,s most éppen megürült egy hasonló javadalom a kassai egyházmegye területén,Abauj vármegyében, Szepsi városában az ottani plébános elhalálozása folytán,hogy ennek a jövedelme bői munkácskáimat közzé tudnántenni és az egyházmegyének is javára lehetne;ezéi kitartóan és alázatosan könyörgök Főméltóságodnak,azt a rendkívüli kegyet kérve hogy engemet dj püspökömnek a kegyelmes és méltőságos Csech Istvánnak ajánlani méltónak tartsoTT, hogy így elnyerhessem a szabad püspöki adományozás jogkörébe tartozó Szepsi javadalmát, ugyanis a mai világban patronusck ajánlása nélkül nagyon nehéz valamit in elérni; igen kevés példa van arra, hogy nem előre kiszemelt nyeri el. Én már teljes harminc éve végzem a terhes munkát az Ur szőlőskertjében, fényes nappal és hőségben, négy évig a kamarához tartozó Tartzal városban teljesítettem szolgálatot, mint Káplán, Szerehts mezővárosban pedig már huszonhetedik éve viselem panasz nélkül a parochusi terheket, ?nélkül, hogy itt csak egy lépést is haladtam volna előre a ranglétrán. Első püspököm, Eszterházi Károly idejében sohasem törekedtem más javadalom után, akkor még mint ifjtí plébános, méltatlannak véltem magam más javadalomra. Második püspököm, Szabó András az első Kassai püspök idején, aki már az öregségtől megtört, megpályáztam az üresen álló toltsvai másodosztályú javadalmat, a tartzali szintén másodosztályút^ az öregkora miatt megfáradt Kovalik Domokos ottani plébános kikért engem helyettesnek /adminisztrátor/ Sáros-Patakra; ez az idős püspök észrevette érdemeimet és jutalomra méltónak találta, amint az az ide mellékelt kéziratából is kiviláglik. Mindazonáltal megfeledkezve szavairól, a saját titkára, az ifjú Molnár András kedvéért és az ő általa fölvonultatott pártfogók kedvéért őt neveztette ki Toltsvára, mellőzve engem, az idősebbet. Ettől az időtől fogva, az ő püspöksége alatt terjedt el ebben az egyházmegyében az a szokás, hogy a jőve' delmezőbb állásokba kizárólag a püspöki udvar ifjú papjait^ titkárokat (levéltárosokat jegyzőket helyeztek. Az ő püspöksége alatt lett 1./ titkárból plébános Tállyán,de ez elsőrendű ember;

*ti. Esterházy egri püspök volt, utána hasították ki az egri érsekség területéből a kassai püspökséget.

- 13 2.1 a toltsvai plébános hasonlóképp titkárból lett. 3./ levéltárosból plébános Szikszón; 4./ a nagytárkányi plébános szintén levéltárosból; 5./ a bodó-kó'vári plébános jegyzőből; 6./ a mádi plébános jegyzőből; 1.1 az erdő-bényei plébános jegyzőből, 8./ jegyzőből sőt Írnokból tartzali plébános. Midőn a püspök emlékezetébe idéztem a tridenti zsinat 24. ülésének a reformról hozott kánonjának 14. és 18. szóikaszát, az igazság olyan gyűlöletet váltott ki benne, hogy az ő püspöksége alatt az óhajtásom sohasem teljesülhetett. Csak most, a harmadik püspököm, méltóságos Csech István úr alatt, a jobb parókiák közül megüresedett egy, f. év jan 15-én az ottani plébános elhalálozása folytán a Nemes Abauj vármegyéhez tartozó Szepsi mezővárosban. Az elhunyt püspök példáján felindulva fábri Ignác, a mostani titkár, egy ifjú' ember, alig négy éve áldozópap, aki sohasem foglalkozott lelkek gondozásával, tüstént elkezdett zörgetni ezért az első osztályú javadalomért a tiszteletre méltó káptalannál és az új püspöknél. A kassai káptalan három vénséges vén tagja, 1./ a nagyprépost és Káptalanbeli főhelytartó, 2.1 Páldián kanonok. 3-ik főtisztelendő Lábasi kanonok, ugyanis a negyedik/Joob Mátyás akkor még nem kötött ki Kassán a parőkiájából,/két kanonoki szék pedig üresen á l l / egyetértenek a titkár ur személyében, s mielőtt tudomást szereztem volna a szepsi megüresedésről, a három öreg ajánlásával a titkár ur Szepesváraljára utazik az dj főpaphoz, hogy ott a szepsi parókiába azon melegében kinevezzék. De öméltósága emlékezve az osztó igazságra és a szent kánonokra - lassan járj, tovább érsz - őt kinevezés nélkül visszaküldte Kassára, hogy ott várja meg húsvét eltelte után a kinevezését, miután más pályázók érdemeit is mérlegre teszik. Én már megírtam Szepesváraljára őméltóságának mindazon érdemeimet, amelyeket mind egyházi,mind a világi ügyek területén szereztem; hogy már harmincadik éve dolgozom szorgosan az Ur szőlőskertjében, hogy minden évfolyamban eminens voltam erkölcsben, fegyelemben és tudásban, hogyan állítottam helyre nyomorult szerentsi javadalmamat, hogyan javítottam meg /helyeztem jobb karba/ elidegenített javaity-hogyan szereztem vissza, milyen újszerű dolgokkal foglalkoztam, stb, és még a mai napig sem voltam képes elérni egyetlen előléptetést sem. Ezért ugy vélem, nincs más lehetőségem, mint hogy Oméltóságához intézett kéréseimet kisérje Kegyes Főméltóságod ajánlólevele. Erősen és hűségesen bízom benne, hogy kérésemet Főméltóságod nem fogja megvetni. Főméltóságod kegyeit ismét és ismét legodaadóbban óhajtva szentséges kezeit legalázatosabb csókkal illetve maradok Főméitóságodnak legkisebb pártfogoltja:

Szerents,1821.márc.9.

Kassai József s.k. Szerents mezőváros plébánosa a Kassai egyházmegyében,Zemplén megyében,az alsó hegyaljai járásban

Szerents utolsó postája: Tállya Érkezett március 20-án. Kassai József Szerents mezőváros plébánosa stb.folyó év március 9-én a Káldi magyar nyelvű' Bibliája ügyében annak a megakadályozására, hogy a megnyitandó nemzeti zsinat azt újra kiadassa, mivel helyesírási és stílus szempontjából ki kell javítani; és úgy véli hogy ennek a felülvizsgálatát legkevésbé sem lehet Verseghyre bízni; ehhez hozzákapcsolja a klérus fegyelme rendezésének szükségességet, megírja, hogy kiadott egy magyar grammatikát, felsorolja az általa alkotott,kiadott vagy kiadásra váró müveket, végül a szepsi parókia elnyeréséhez a kassai püspökhöz ajánlást kér. A felzetei raz itélőszék elé vinni

7 f. I--II

Ritter N ^ - ^

- 14 Tisztelendő Kassai József szerentsi Plébános Úrnak Szerents

Tisztelendő Uram, kedves Fiam ! Mindama törekvése és munkája Uraságodnak, amelyekkel az Ur szőlőskertjében foglalkozik, méltó a dicséretre és viszonzásra. De ügy vélem: hogy ezt nem valamely zsírosabb javadalom elnyerésében reméli, hanem inkább abban a jutalomban, amelyet Isten ígért a parancsolatait megtartó tanítványainak és azoknak, akik szeretik őt. Ezért családik, mikor azt véli, hogy a pi'ispök megveti, vagy érdemeit semmibe sem veszi miközben egy üresedésben lévő javadalomra, amelyre vágyakozott, másvalakit szemelt ki. Higgye el magának a püspöknek, hogy ez igazságos és ésszerű okokból történt, és így félretévén, a gyanakvást, lelkében nyugodjék meg. Ami a Tolcsvára adminisztrátorként való átmenetelének ujkeletü szándékát illeti, arról Lamtól / a jelenlegi esperestől kaptam értesítést. Miután öt is, valamint a helyi plébános urat is meghallgatom, és egyúttal ezen adminisztrátori állás alapításának módjáról megállapodtunk, akkor Uraságod döntésére bízom, hogy elfogadja-e, vagy sem /ha nem jön közbe valami akadály/. Egyébként püspöki áldásomat adom és maradok Kassán, 1809. április 29-én jóakaró atyja Szabó András

talán: egyházkerületi kormányzóként

3.

Verseghy

Ferenc

felterjesztésében idézi a már bemutatott Értekezésének vázlatát, és primási hozzájárulást kér a? átdolgozás mintájául szolgáló Genezis első 20 fejezete mellett újszövetségi részletek feldolgozásához is

- 17 -

FSméltöságú divékújfalusi Rudnai Sándor herceg, az Esztergomi Érsekség érseke, az Apostoli Szentszék született követe, a dicső Magyar Királyság prímása, fö és titkos kancellár, Szent István A/postoli/ K/irály/ Kivált Rendjének prelátusa és a Nagy Kereszt lovagja, a Szent Császári-Királyi és Apostoli Felség valóságos titkom tanácsosa és a Nagyméltóságú M/ágyar/ K/irályi/ H/elytartó/tanács melletti tanácsos, az Egyházi Bizottság elnöke, n/emes/ Esztergom vármegye örökös főispánja, a Nagyméltóságú Hétszemélyes Tábla társbírája,-legkegyesebb Urunk elé

legalázatosabb felterjesztése

a Biblia magyar fordításáról szóló Értekezésének és a Genezis első 20 fejezete javított fordításának, a bennfoglaltak szerint kidolgozva.

Vagy egyházmegye

- 18 A Szentírásból magyarra fordítandó néhány-Mintáról készített, 1821. július 6-án bemutatott és ugyanazon év és hónap 11. napján kegyesen jóváhagyott Tervezet foglalata

1./ Mivel itt a régi fordításnak olyan, főleg nyelvészeti hibáiról és azok javításáró.l van elsősorban szó, amelyek gyakran a szent szövegnek még az értelmét is aláássák, úgy vélem, hogy általában az egész fordítás előtt szükséges közölni azt a kis értekezésemet, amelyet múlt év /1820/ augusztusában Fenségednek a legalázatosabban bemutattam. Abban az alábbiakról van I. A már régebben készült magyar bibliafordításokról II. A Káldi-féle fordításról III. Az új kiadásban követendő helyesírásról IV. A Káldi-féle fordítás három kiadásáról. Ez az Értekezés bővelkedik nyelvészeti észrevételekben és szabályokban. Ezekre a rövidség kedvéért igen gyakran csak hivatkozom azokban a Jegyzetekben, amelyeket a Genezis fejezeteihez fűztem, és hivatkozni fogok azokban is, amelyeket még ezután fogok kidolgozni. 2./ Mivel a Szent könyvek különféle egységekre tagolódnak, az egyes egységekben uralkodó eltérő stílusnak a fordításban is eltérő jelleget kell era0ményeznie. Az a buzgalom tehát, amely e feladat hu teljesítésére lelkesített, azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy a Genezisen, .16b könyvén, a Bölcsesség könyvén és az egyik kisebb prófétán kívül az az Üj-testamentumból is lefordítsam Máté evangéliumát, az Apostolok Cselekedeteit és a Rómaiakhoz írt levelet. De figyelembe véve, hogy ha ilyen sokat akarok, még ha minden más, előzőleg vállalt munkámat félretenném is, a hozzáfűzendő Jegyzetek sokasága miatt aligha lenne elegendő egy teljes esztendő, ezért - ha egyébként Fenséged kegyes jóváhagyása és atyai áldása meglesz hozzá - olyan korlátozásra gondolok, hogy a Genezis húsz fejezetéhez ugyanezen Könyv további harminc fejezete helyett inkább az imént említett Könyvek valamelyikéből teszek hozzá néhány fejezetet és végül néhány Zsoltárt. 3./ Ahogyan a Genezis első húsz fejezetét, úgy a többi fordítást is össze fogom kapcsolni a Káldi-féle fordítással, hogy a különbség első tekintetre jól látható legyen, és azt, amit az utóbbiból kijavítok, ahol szükséges lesz, exegétikai jegyzetekkel fogom kísérni, a nyelvészetiek esetében - ha nem érintik a szent szöveg értelmét - a bevezető kis értekezésre hivatkozva. 4./ Miután Fenséged kegyes atyai szándéka az, hogy ezt az új fordítási kísérletet a Szent Zsinat ítélete elé kell tárni, viszont mindaz, ami a nyelvészetre, azaz a magyar nyelv grammatikájára és mondattanára tartozik, különleges szaktudás nélkül nem egykönnyen érthető, ezért a legalázatosabban úgy ítélem, hogy nagyon ésszerű lenne, hogy az egész dolgozatot, amelyhez örömmel fogok hozz*, előzetesen csak annyi példányban nyomtassák ki az én ellenőrzésem alatt, ahány olyan beavatott személy lesz, akiknek Fenséged azt kiadni kegyesen elhatározza. Mihelyt Fenségednek Tervre vonatkozó kegyes elhatározása tudomásomra fog jutni, nagy lelkesedéssel látok majd munkához, és új dolgozataimat kellően elrendezve a legodaadóbb alázattal fenséged bölcs ítélete elé fogom tárni. A Szentírásból magyarra fordítandó néhány Mintáról készített Terv foglalata 1822. A 294. számhoz.

4.

Kassai

József

példázatai a Káldi-forditás hibáiról, önmaga ajánlása az átdolgozásra Verseghy e munkára való alkalmatlanságának indoklásával

- 21 -

Kassai József

Szerents mezőváros plébánosának véleménye és munkája a Szent Biblia Káldi fordításának új, egyben átdolgozandó és átjavítandó kiadásáról. Kassai egyházmegye, Zemplén vármegye, Alsó-hegyaljai esperesi kerület. 1821. L.9.CH!

Bevezetés Fenséges Herceg, Magyarország prímása, Legkegyesebb Pártfogóm! Igen t i s z t e l t püspököm a részemre csak uktóber 26-án kézbesítette a folyó év szeptember 23-án í r t alábbi tartalmú l e v e l e t :

"Tisztelt Plébános Ur, Kedves Fiam!

Mival azok.a tárgyak, amelyeket először Isten segítségével még ebben az évben áltálam összehívandó és megtartandó egyházmegyei zsinaton megvitatásra fognak k e r ü l n i , ezután pedig az Országos Zsinaton, amelyet az o r szág prímása elnökletével, a következő évben körülbelül május hónapban fognak megtartani" miután így óhajtja ö Szent Felsége - kerülnek eldöntésre, az az óhajom, hogy e7eket előzőleg és egyenként az egész egyházmegyéből kiválasztott külön bizottságok vizsgálják meg, és a zsinat e l ő t t való könnyebb megvitatás érdekében dolgozzák k i : annak a bizottságnak, amely a Szent B i b l i a Káldi-féle magyar fordításának felülvizsgálását és annak ú j , átdolgozott kiadását i s majd megvitatja s véleményét és munkáját nekem folyó év November 20-ával elő fogja t e r j e s z t e n i , elnökévé Joob Mátyás kanonokot Uraságodat pedig mások m e l l e t t tagjává és az annyira fontos nunka részesévé kineveztem, mivel Uraságodnak a közüdv i r á n t ismert szeretete és az elvégzendő dolgokban való jártassága folytán biztosan elvárható lesz; hogy a bizottság előre k i j e l ö l t elnökével a legszorosabb megértést á p o l j a , az á l t a l a k i e j e l ö l t határidőt be fogja t a r t a n i ; és a k i t ű zött célban a leghűségesebben együtt fog működni Urasáqod. A továbbiakban maradok atyai és püspöki áldásommal Uraságod szerető a t y j a , István püspök. Kassa 1821. szeptember 23.-"

- 22 -

Ebből a bizottságból semmi sem l e t t /minthoqy eddiq az egyházmegyei zsinatot sem t a r t o t t á k meg/. Hogy a fötisztelendő püspök úr majd mit tesz, előttem r e j t é l y . A bizottság t a g j a i l e t t e k volna: először én, másodszor Molnár András t o l t s v a i plébános és felsőhegyaljai esperes e két tag közül az első az elmúlt szeptember hó elején Hercegségedet személyesen i s f e l keresni merészelte, harmadszor Szepesi Alajos Tartzal mezőváros plébánosa ezek ketten, ahogy az utóbbi nekem elmondta, semmit sem csináltak. Én november 8 -án a fent említett esperes közreműködésével véleményemet és mívemet püspökömnek megküldtem. - Midőn továbbá előttem nem ismeretes: vajon ez ideig e m i i t e t t müvem Hercegségteknek megküldték-e, kedvező alkalom l é vén, szerény véleményemet és müvemet a Pesten lakó tekintetes Kendelényi Ferenc úr közvetítésével a Szent B i b l i a fordításának a Káldi-féle u'j , j a vítással és helyreigazítással ellátandó kiadásáról alázatosan merészelem átnyújtani . /Egyet s mást erről a fontos tárgyról és érdemben f. év március 5-én AC Hercegségteknek már írtam./ Tárgyalás és részletezés. Szent és üdvös dolog a Szent B i b l i a Káldi féle fordításának már az t u j , átdolgozandó kiadásáról való gondoskodás, m^vel a régi példányok e l fogytak, az u j kiadást pedig úgy ítélem meg az Úrban, hogy 1-ször mind a külső formában, 2-szor mind a stílusban 3-szor mind a helyesírásban, végül 4-szer némely helyeken a héberhez és a göröghöz híven k e l l visszaadni; úgy gondolom, hogy a dogma és az erkölcsi törvények hitelességében, miként a l a t i n Vulgátában sem, amelyen a fordítás alapszik, semmiféle v á l toztatást nem k e l l eszközölni, de javaslom, hogy bizonyos héber és görög kifejezéseket és mondatokat az új kiadásban a magyar nyelvhasználat természetéhez k e l l a l a k í t a n i . Alakítás.

I.

§.

Míg a Káldi-féle régi ívrétu kiadás hordozásra és olvasásra nézve nehézkes, úgy óhajtanám, hog^y az u j kiadást több kötetre osszák, úgynevezett nagyobb nyolcadrét alakban, és mivel nem mindenki hiuzszemu, nagyobbacska betútipussal nyomtassák k i . Az 1-ső kötetben legyen elég a Mózes 5 könyve, a 2.-ban a Józsué, a BÍrák könyve, a Ruth, a Királyok könyve, a Krónikák könyve. A 3.-ban Ezdrás, a Tóbiás, a J u d i t , az Eszter. és a Jób könyve, a Zsoltárok, a Példabeszédek, a Prédikátor, az Énekek éneke,a Bölcsesség könyve, és Jézus, Sirák fiának könyve. A 4.-ben a Próféták és a Makkabeusok könyvei, az 5.-ben végül az Újszövetség könyvei.-

II. a/ A mindenféle jelentkező

§. hibák

1 . / Káldi állandó és legfőbb tévedése: hogy az általános nyelvhaszn á l a t t a l szemben sohasem különbözteti meg a többes számot az egyestől, hanem mindig egyes értelmezést használ, ahol a Vulgata szerint többest k e l lene j e l ö l n i . Az ezernyi példából néhány található Nyelvtanomban a 302. lapon. P l . Habent Mosem, et prophetas /Van Mózesük és Prófétáik/ Lukács 16. r. 29. v. így f o r d l t j a : Vagyon Mózesek, és Prófétájuk. Nyelvtanilag

- 23 így k e l l e t t volna f o r d í t a n i : Vagyon Mózesok és Prőfétá.jik. /Károlyi Gáspárn á l : Prófétáik/ Ugyanis a Mózeseit a Mózes többese, a Prófétajok pedig egy Prófétát j e l e n t . Opera, eorum segOuntur /azok cselekedetét követik/ Jelenések. 14. r. 13. v. így f o r d l t j a : Az ő tselekedetek a tselekedeteik he" l y e t t . Az 5 tselekedetek, vagy helyesebben az ő tselekedetök, azoknak a cselekedetét j e l e n t i ; Quorum, nomina sünt s c r i p t a i n l i b r o v i t a e / F i l i p p i e k hez í r t levél 4. r. 3. v./ így adja vissza: Kiknek nevök neveik / K á r o l y i n á l : Neveik/ h e l y e t t , ugyanis a,kiknek nevök': akiknek a neve. Hasonló tévedések találhatok az 58. Z s o l t . 8. v; Jób 1. r. 22. v; I . Maccab. 15. r.19.v; Ozeás 6. r. 9. v. ugyanott 7 .r.2.v .ugyanott 10.v; Máté 6. r. 14. v .ugyanott 7.r.16.v .ugyanott a 22 r.15. és 16. vers, ugyanott a 17.r. 8. v. ugyanott a 20.r.34 v . ; János 12.r.40.v. Apostolok cselekedetei 1.r. 8.v. Jelenések 5.Szenteknek imádságok, imádságaik h e l y e t t . Az egész K á l d i féle fordításban nem t a l á l h a t ó az - i k végződés, amíg több birtokos van és több b i r t o k o l t dolgot kellene j e l ö l n i e . 2./ Az egész K á l d i - f é l e fordításban állandó hiba. hogy az i l l u m , i l l á m eum, eam / a z t , ő t / harmadik személyú személyes névmást őib h e l y e t t ö t e t - t e l f o r d í t j a . L. Nyelvtanomat 149., 138. l a p . 3./ Állandó hiba, hogy a mei, meae, mea névmást /enyéim/ enyimek-kel 1. János 1 0 . r . , a tuus, t u a , tuum / t i e d / névmást Tiéd-del f o r d í t j a teéd h e l y e t t , amit a székelyek helyesen mondanak Teéd-nek, Ld. Nyelvtanom 144, 145, 140, 147. l a p j á t . 4./ Állandó hiba Káldiban: Azzal , Azzá, az Avval, Avvá h e l y e t t Ld. Nyelvtanom 154. l a p j á t . 9

5./ Állandó hiba Káldiban, hogy az Én magam, t e magad visszaható névmást használata során a harmadik személlyel együtt s z e r k e s z t i , l d . Jób 19.r.16.v. Magam szája én magam szájam, összevonva magam szám /os meum/ h e l y e t t . Ld. Nyelvtanom 346, 347, 348, 349. l a p j a i t . I l y módon téved, mikor azt mondja M a l a c h . 2 . r . m . v . : Mindnvájunknak atyja a mü mindnvájunk atyánk h e l v f t t , miként helytelen a mü a t y j a , így helytelen a mü mindnyájunk a t y j a , vaqy a mü_ kiegészítő mellőzésével mondani: Mindnyájunk' Atyja v. Mindnyájunknak a t y j a . Ld. Nyelvtanom 339. l a p j á n . Helyesen mondja Kár o l y i : Mindnyájunknak atyánk. 6./ Nem következetes, hanem állandóan tétovázik és bizonytalankodik a végződések használatában: ha csak egy b i r t o k van és több b i r t o k o s . Megtalálható a szabály a Nyelvtanomban a 303. lapon és annak k i f e j t é s e a 314. és 315. lapon. Például Káldi bizonytalankodása nyilvánvaló a' j e lenések 14. r. 14. verséből, ahol azt í r j a : Uraknak Ura, Királyoknak k i r á l y a , de az előbbieket az utóbbiakkal k i j a v í t j a a jelenések 19.r.16.versében í r v a : Királyok' Királya és Uralkodók 'ura. L. Nyelvtanom 316. l a p i á n . Ilyen Káldi-féle tévedés Lukács 2 1 . r. Haboknak fel-háborodása miatt a haboknak fel-háborodások miatt vagy habok'fel-háborodása-miatt h e l y e t t . Ugyanabban a versben magát k i i g a z í t j a , azt írván : f A'Népek szoronaatása és nem tévesen í r j a : a' Népeknek szorongatása. így j ó l i^rja: Énekek 'éneke, Apostolok 'tselekedetei , nem pedig Énekeknek éneke, Apostoloknak t s e lekedetei; de egy másik helyen ingadozik, és azt í r j a : Menyeknek orszáoa: elméteknek lelke. Éphez . 4 . r . 2 3 . v . ; más helyeken pedig a'.hasonlókat helyesen fejezi k i így: írások 'vígasztalása Róm. 15.r. Zsidók'serege, Máté 2 3 . r . Emberek' nyelve I . Kor. 1 3 . r . l . v .

- 24 1.1 Állandóan bizonytalankodik a számnevek után a főneveknek majd egyes majd többes számban való # szerk észté seben, amikor mindig egyest használ az általános nyelvszpkás. így j ó l í r j a a Lukács 14-ben: Tíz poklos: Máté 18-ban Tíz ezer fr.ale'ntom; Lukács 18. Két ember méné f e l a templomba; Lukács 16. Száz köböl búza; Márk 8. Hét kenyér; Lukács S.Két haiótska: de mégsem következetesen,más helyen azt í r j a Jelenések 5. Négy lelkes á l l a t o k , huszon-néqy vének, négy l e l k e s á l l a t huszon-néqy vén h e l y e t t . L.Nyelvtanom 336. l a p j á t . 8./ Az evangéliumban folytonosan így í r j a : menyeknek Országa menyország h e l y e t t , amely annyira rossz hangzású beszédmód, mint Magyaroknak Országa Magyar Ország h e l y e t t , Németek'Országa Német Ország helyett .Olaszok Országa Olasz Ország h e l y e t t s t b . 9./ Keveri a l_ennének-et a voinánk-kal , mikor a lennének a jelenben essent-tet /lennének/ j e l e n t , és a volnának fuissent /volnának/ a múltban. P l . Mikor o t t volnának Luk. 2. az o t t lennének h e l y e t t . Ha I s t e n ' f i a v o l n á l , a lennél h e l y e t t . 10./ Hasonlóak: Tanítványai, Seregei, K i r á l y a i állandóan tévesen az általános nyelvhasználattal szemben. így í r j a : Tanitványi, Seregi K i r á l y i . P l . Máté 14. F ö l d ' K i r á l y i K i r á l y a i h e l y e t t . Más a Királyi,más a K i r á l y a i , ugyanis a k i r á l y i , regius / k i r á l y i / P l . k i r á l y i ember; K i r á l y a i pedig reges ejus /az ő k i r á l y a i / . 1 1 . / Helyenként a visszaható igéket szenvedővel f e j e z i k i , ami nagy tévedés; ugyanis a visszahatok a saját maga, a szenvedők pedig egy másik á l t a l végzett cselekvést j e l ö l n e k . így az Apóst. Cselekedetei I . részében a l a t i n o k után, akiknél hiányzik a visszaható i g e , Káldi Krisztus menybemeneteléről í r j a : Krisztus f e l emeltetek az égbe, helyebben magyarul viszszahatő igével í r t a volna: Fel-emelkedék,mivel saját i s t e n i erejéből emelkedett az égbe. 12./ Mivel a l a t i n nem rendelkezik muveltető i g é v e l , Káldi k ö r ü l í r á s t használ, tehát a fordításban nem k e l l e t t volna a Vulgátát nyomon követnie, ezért Lukács 18. Jézus magához haqyá hozatni a' vak koldust helyett Jézus magához hozatá a' vak koldust. így Márk 8. Elejékbe haqyá t e n n i - t helyesebben f o r d í t o t t a volna az: Elejökbe t é t e t é . Ld. Nyelvtanom 178. l a p j á t . 13./ Általában az a Vulgátában: In i l l ő tempore /abban az időben/ Máté 1 2 . r . 5 . v . Káldi így f o r d í t j a : Az üdőben; ezt az alakzatot az evangéliumos könyvben sok helyen szokásosan a prédikáció e l ő t t alkalmazzák. Helyesebben f o r d í t o t t a volna:-Azon üdőbenn-nel,ugyanis az üdőbenn csupán azt j e l e n t i , hogy i n tempore, aoban az időben, amikor/ ahol az JJZ^ névelő, a latinoknak nincs névelőjük, tehát amit a l a t i n névelő nélkül mond: i n tempore, i n domo, homo est mortalis /az időben, a házban, az ember halandőA azt a magyar névelővel mondja: az üdőben, a' házban, az ember halandó. Ld. Nyelvtanom 164. l a p j á t . Ha pedig azt mondom Azon időben, azon házbann, azon ember, mutató névmást használok és azt jelölöm: i l l ő temore /abban az időben/ vagy barbár l a t i n s á g g a l : i n i l l ő tempore, in domo, i l l e homo.

- 25 b./ Jónéhányszor előforduld hibák 1./ Gyakran használ idegen szavakat a megszokott magyarok helyett 1. a szláv ruhá-t öltözet helyett, jóllehet az öltözet szót is alkalmazza néhányszor. Máté 6. A görög Tetrárka szót Lukács 3. Negyedes helyett, Károlyiban: Negyedes fejedelem, a német Sold szót pl. Bűnek zsoldja Rom. 6. a fizetése helyett a szláv parantsolat szót törvény helyett, így a I. Thessz. 4. Parantsolatokat adék, törvényeket helyett; a Szolga szót a szláv Szluge vagy Szluha-ból, amely beosztottat jelent, aki tartozik Urát hallgatni, a Tseléd helyett, aki mindent megcsinál a házban /Tselekedik mindeneket/; Szorgalmatost a német Sorg /gond/-ből, a gondos helyett: Pásztorokat legeJtetők: Abrázatot a szláv Obráz /ábra/-ból a kép szó helyett: Isten' képes hasonlatossága; Malasztot a szláv Milos--zt-ból, Kegyelem helyett; a Konkolyt zizania /Lolium temulentum/, helyesebben magyarul ez vadóc, ugyanis a Konkoly: agrostemma Githagc; Prófétát Jövendölő helyett; a Plántál szót ültet helyett; a Kostol szót ízlel helyett; a Paráználkodik visszaható ige a szláv vi prazniti se-ből a magyaroknál: üritkezik, fajtalankodik: Máriának rokona szlávosam áll nénje helyett; Kastélyba méné a'faluba: Talentom gira helyett, Makula nélkül való kifejezést használ a szeplőtelen helyett; Publikánust a vámos helyett, Sáfárt a német Schaffer /intézőből a Tisztviseldj helyett; Trnitentziát Szánalom, Töredelmesség helyett; Mestert Oktató, Tanító helyett: Dézmát Tized helyett: Mágust a Táltos helyett, ahogy a Biblia régi fordításában olvasható, stb. stb. 2./ Gyakran él általánosságban nem használt elavult kifejezésekkel. Pl. Ina-szakadtt /paralyticus/ a szél-ütött helyett, Világ marhája I. János 3. r. 14. v. vagy János I. levele, 3. r. 14. v. a Világ javai, világi jószágok helyett; Szőlő-Mívesek, Munkások helyett; Tik-mony Lukács 11. amely prédikációban mosolyt kelt és csak dunántúli műveletlen köznép használja azt a szokásosabb tojás helyett; Ilylvés János 1. á'használatos Illés helyett; Teremtsétek a' penitentziának gyümölcsét, Máté 3. r. 8. Lukács 3 r. 8. v. Teremjétek helyett; ugyanis a Teremtsétek a Teremtcreatigéből származik; Olaj fák helye Olaj-fás hegy helyett, amint összefüggéstelen volna a Szőlők hegye, a Szőlő hegy vaqy szőlős hegy helyett, így nem összefüggő az olaj-fák hegye sem; A qyak igét a szúr helyett a tömeg botrányos és ocsmárly értelemben használja, innen a XXI. Zsoltár 4. v.: Tövis gyakdosna helyesebben foyrditva:tüske szurdálna; Tüzes szenet gyujteni-t helyesebben hangzik a Rom. 12-ben: Tüzes szenet szítani, mert azt mondják: Kiki'a'maga fazeka mellé szítja a'tüzet, és nem mondják gyűjti, hanem a szénáról mondják, hogy szénát gyújt. Ld. Nyelvtanom 462. 1. 3./ Néhányszor használja a beszédben a szószapontást pl. János 6. Zsidók'ünnepe napja, Zsidók ün-nepe helyett. Károlyinál helyesebben: János 6. 4. o. Zsidóknak ünnepek. Megkettőzni a napot olyan szőszapontás, mint műveletlenek effé.le beszédében: Ung-vár vár-megye, Ung-vár-megye helyett. Káldinál a számtalan vala és volna miatt a magyar stilus túlságosan eltorzul. Ezek rnelléknévi igenevekkel elkerülhetők, pl. Mikor Jézus Jeruzsálemhez közelqetett-volna, Máté 21.r.1.v. elegánsabban és rövidebben így lehet mondani: Jézus Jerusálemhezz közelgetvénn. Ahelyett: mikor Jézus ott valaha, így lehetne mondani: Jézus ott lévénn. 5./ Minthogy a magyar nyelvnek az a sajátossága, hogy az alap és származék szavakban sohasem egyezhet a kemény hang a gyengével; vagy az a,o,u, magánhangzó sohasem egyezik a rövid e-vel, minthogy az ö,ü, és ö ü-vel sem

- 26 -

-

csupán az i_ és a hosszú é_ kétváltozatú, ennek folytán írja tévesen Káldi: Leány, Liány helyett, ahogy a székelyek ejtik vagy Lyány helyett, ahogy Magyarországon szerte e j t i a nép. így Káldinál tévesen van irva Gyertya Gvortya helyett, amit csak a székelyek ejtenek helyesen, így téves a Polyva helyett Pelyva.. Ld. a Nyelvtanom 29.70,328,433,436,461. lapját. 6./ A Királyok könyve I I . 1 3 . r . 4 . versében vét a magyarosság ellen Káld i , aki azt í r j a : A Bátyám Absolom'húgát vaqy Bátyámnak Absolonnak húgát, pedig íqy k e l l e t t volna fordítani: Az Otsém-Absolon' húgát, vagy az Ötsénnek Absolonnak a'hugát-Támárt Absolon ötsémnek húgát igen szeretem /ahogy Károlj^i £ás£ár fordítja jól a Sámuel I I . könyve 13. rész 4. versében / . Ugyanis Amnonnál fiatalabb volt Absolon a fivérek közül, mivel Amnon volt Dávid első szülötte, ahogy az idézett helyből, a 21. versből kiderül. Már pedig az idősebb fivér szokta a fiatalabb fivért ötsé-nek hívni. 1.1 Az Ur színe elől menekül Jónás 1.r. 3. v. Futna az Ür színe előtt fordítja Káldi, de íqy k e l l e t t volna fordítani: Az Ur színe elől; ugyanis az előtt az eqyhelyben levő nyugalmat, az elől az egyhelyrö'l való mozgást j e l e n t i , a futni pedig mozgást, nem nyugalmat j e l e n t . Ezért fordítja helyesebben Károlyi Gáspár: Szaladna az lir eláfi. 8./ Máté 18.r.23.v. Hasonlítatott eqyqy ember Királyhozz, helytelen változat Királvi emberhezz h e l y e t t . Éppígy helytelen, ha valaki azt mondaná: Ember mester a Mester-ember helyett, így Káldi az Ember-király-t helytelenül mondta. 9./ Mát;é 5. rétz 1.3. vers Mivel sózzanak? Fordítja Káldi; de helyesebben fordította volna: Mivel foqják azt meo-sózjii? Vagy szenvedőben: Mivel fog meg-sózatni az? Mert Márk 9. rész utolsó versében azt mondja: In quo jllud condietur? Mivel fogtok ízt adni annak? Mivel sózjátok azt meg? /Ahogy Károlyi fordltja/. 10./ János 1O.r.3O.v. F_qo et Páter unum sumus. Káldi és Károlyi Gáspár rossz magyarsággal. rossz szerkezettel így fordltja: f_n és az Atya eqyqy vagyunk, Az Egygy egyes, a vagyunk többes szám. Jó magyarsággal így kellett volna fordítani: Én az Atvával egygy vaqyok, vagy Én én az Atya eqygyek vaqvunk: ugyanis a magyarban az eqyqynek van többese: egyqyek p l . Az én atyám, és az 6 atyja egygyek valának, azaz test-vérek valának: Ok ketten egy gyek , ők ketten egyek; l d . Szabó Dávid Szótára 37. 1. Eqygyek mondható a magyar beszédmód s z e r i n t . Ezt a beszédmódot ő r i z t e meg Káldi a Galatabeliekhez 3. r . 28. versében írva: Kik eqyqyek vagytok a' Jézus Krisztusban. Miért nem őrzi meg tehát a János IO.r.30. versében?~Talán félelemből, hogy megsérti a Szentháromságra vonatkozó katolikus dogmát? Pedig semmi sérelmet nem követünk a Katolikus dogmával szemben, ha így mondja: Az Atya Fiu és js Szent Lélek eqyqyek ;uqyanis ennek a mondatnak az az értelme: azok a személyek tekintetében hárman vannak vagy személyükben ,de ez a három személy természetében, lényegében, valóságában egy. Mi, magyar katolikusok a Szentháromságról ezt az igen régi éneket használjuk: Atya, Fiu, Szent Lélek, mindenben tsak egygyek?Aldassál Szent Háromság, örökké egygv valóság. - Káldi s t í l u s b e l i többi tévedése l d . Nyelvtanom 178, 220, 3?7, 328, 330, 334, 335, 339, 376, 296. l a p j á t .

- 27 -

I I I . §. 1 . / Káldi nem j o t t i s t a , ezért i s í r j a így: Hallya, Mondgya, Adgya, nem pedig: H a l l j a , Mondja, Adja; a mai k r i t i k u s korban pedig a j o t t i s t á k vannak fölényben, és általában a magyar írók j o t t i s t á k . Látható a Tudományos Gyűjteményben és a Nyelvtanomban a 34. l a p t ó l a 4 5 - i g , továbbá a 419. l a p t ó l a 422-ig. Károlyi Gáspár i s j o t t i s t a , p l . a Genezis 3 . r . 5 . v . 2.1 Káldi a £s helyett az s-el összetett l a t i n £ betűt használja, p l . Genezis 3 . r . 3 . v . Gyümölcs. Ezt Károlyi Gáspár a Genezis 3 . r . 1,2,3, versében gyümöltts-nek í r j a . Ma már minden, a magyar helyesírásban j á r t a s e l hagyja a l a t i n £ b e t ű t , így az összetett t£,£z_ betűket használják. Ugyanezt vélem én i s k r i t i k a i nyelvtanomban a 46.és 47.lapokon.Ezt ugyanitt nyolc szóelemző bizonyítékkal mutatom k i , Quintilianus I n s t i t u t i o n e s Oratoriae o. könyvének 47. és 52. lapjának alapján.Az analógia a szószármaztatás és a szokás a nyelv kiművelésének fő eszközei. Ezzel az én nyolc b i zonyítékommal szemben kevésbé szellemes értekezést adott k i a Tudományos Gyűjtemény 1820. évi 5. számában Kováts Ferenc ú r , amelynek a végén Y és D. Trattner János Tamás úr csatlakozott a 33. lapon. Ezt az értekezést én nyomban megcáfoltam a l a t i n c betűnek a magyar helyesírásból való elhagyásáról szóló ellentétes nyelvi értekezésemmel három íven. De mivel Trattner az előbbit a l á í r t a , szégyenében vonakodott az ellentétes értekezésemet k i adni; mikor csaknem harminc szóelemző érvvel erősítem meg véleményem. Ezt az értekezésemet, mihelyt módomban fog á l l n i , közzé fogom t e n n i . Értekezésem második részében egy ivén a magyar helyesírásról tárgyalok, és nyolc f i l o z ó f i a i elvet fogok e m l í t e n i , amelyekre a magyar helyesírást építem. Előadok példának egyet: Bármelyik magyar í r ó így í r j a : Én bennem / i n me/ Benn vagyon. Az előbbi példában a benn névutó, az utóbbiban a Benn határozó. Az előbbi példában az -em az első személy végződése / ahogy mondják: Késem, Késed, Kése; így Én bennem, Te benned, ő benne/. A második példában szereplő sző: Benn, ugyanis határozó, nem vesz f e l végződéseket, amint a Kinn-bői sem mondják Kinnem, Kinned, Kinne, így nem mondják Bennem s t b . Ezért t a n l t j a az értelmes f i l o z ó f i a , hogy így k e l l í r n i : , Egerbenn " /Agriae/ névutó ugyanaz az énbennem szóban, ami az Egerbenn szóban.így k e l l beszélni a mélyhangú-bann-ról i s , p l . falbann, abbann, s t b . Ebből tüstént k i t ű n i k , hogy Káldi első szava a Kezdetben hibás. IV. § . Minden egyes nyelvnek megvan a maga sajátos nyelvszokása és k i f e j e zései vagy a beszédnak bizonyos és sajátos a l a k z a t a i , amelyeket ha s z ő r u l szóra más nyelvre fordítanának, nem lehetne megérteni. A hazai k e l e t i és szűz nyelvünkből egy példát hozok e l ő , amit ha valaki beturől-beture l e f o r d í t a na, valóban nevetségessé tenné magát, és azt, aki így nevetségessé v á l t , nem értenék meg. Például: "Ez a musika ember kapatos lévénn, igen pökte a markát, és azt tudtta.hogy azt a' h i v a t a l t meg-kapja, de már a r r ó l hegedült Szent Dávid, e l - i s énekelte, s nem i s lenne ő kelme annak embere, nem j ó l járna vele az Ura, mertt az Urának sohase-tn állana a'szavára; sokszor e l vetné a' sulykot; tsak mindég a'magáét vinné; ezen iszkoráló mindég j ó l

- 28 akarna lakni; ezen garázda minden emberbe belé akarna fogni, és bojtorkodni, semmit semmitől jó néven nem venne, akar mint szemmel tartaná is őt az Ura, azt luddá tenné; végre jégre vinné mindenéből ki-forgatná; s azt hajtaná: hip.hop! Ilylyeneknek áll most a'világ." - Hasonlóan, a héber beszédmóddal és kifejezésekkel bővelkednek Salamonnak a Prédikátor könyve 12. fejezet 3. 4.5. részből való ezen vers sorai, a Vulgata fordítója által betűről betűre latinra téve: Quando comcnovebuntur custodes domus; et nutabunt viri fortissimi; et otiosae erunt molentes in minuto numero; et tenebrascent videntes per foramina; et caludent ostia in piatea, in humilitate vocis molentis; et consurgent ad vocem volucris; et obsuadescent omnes filiae carminis; excelsa guoque timebunt, et formidabunt in via; florebit amygdalus; inpinguabitur locusta; et dissipabitur capparis,quoniam ibit homo in domum aeternitatis suae. - ...amikor megremegnek a ház őrzői és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok már nem dolgoznak, mert az ablakokban elhomályosodik a nappal; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa viráazik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér... /"Midőnn meg-mozdulnak a'ház'őrzöji: és dülöngélnek az igen erős férj-fiak; és hivalkodókká lesznek a'kevés számú őrlők; és meghomályosodnak a lyukakonn ki-nézők; és bé zárják az ajtókat az útszánn, az őrlő szavának meqkissehbedéséértt, és fel-kelnek a'madár szavára: és meg-siketülnek mind az éneknek liányai; a' magasságtól-is félnek, és rettegnek az útonn; meg-viráazik a mandulafa; meg hízik a sáska; és a kaporna elmúlik; mertt elmégyen az ember az örökké való házban./ így a 67. zsoltár 14. verse: Si dormiatis inter medios cleros, pennae^columbae deargentatae, et posteriora dorsi ejus in pallore auri stb. beturől-betűre fordítottakat ki érti meg? - Ha a sorsok között alusztok; a galamb ezüstös tollai; és a háta vége arany szinú sárga." /"Amikor ott táboroztak a karámok között, 3 galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldell" arany csillogott szárnyain."/ - A fordítás szabályai szerint a hasonló kifeiezéseket és mondatokat vagy nem szükséges, ahogy mondják, szórul-szóra fordítani, vagy a fordítás szélén megjegyzésekben röviden ki kell fejteni. Látható a Zázj.ó András Hermeneutica Veteris Testamenti "Az Ószövetség értelniezéstana" müvének I. részében, Pest 1796. /Patzkó betűivel/, a héber beszédmódról 122-168. lapon, továbbá a héber kifejezésekről 89-112. lapon. Végül ugyanaz a Zázió a Hermeneutica Növi foederis "Az Újszövetség értelmezéstana" c. müvének II. kötet /Vác, Gottlieb betűivel, 1802/ a görög beszédmódról és kifejezésekről 89-174. lapon. Ezekből az alapvetések szerény megítélésem szerint az átdolgozandó Káldi-forditásban kijavítandó* lennének: 1./ A Vulgata a Genesis 10. részének 11.'versében Nemródról mondja: De terra illa agressus est Assur, et aedificavit Ninivep, et plateas civitatis et Chale, Résen quoque. A Vulgata szerint Káldi így fordltja: Arról alföldről jőve ki Assur, és épité Ninivét, és a varas útszáit és Kálét, Rezent is"; Helyesebben fordította volna a forrás szerint: Arról a' földről iöve ki Assiriába. és épité Ninivét.; és Pláteás várassát, és Kálét, Kezent-is? Mert Nemród Ninus atyja épitette Ninivét és Piateás városát. Ez a Plateas a város tulajdonneve, amit midőn eqy könvvmásoló köznévnek vélt. hogy a nyelvtani hibát elkerülje a Civitatem /állam/ helyett a Civitatis-t /államnak a.../ használta, és míg orvosolni akarta, annak a nyilvánvaló ártalmára volt, uqyanis valamennyi kódex, mellettük a latinok is, Plateas városát Ninivétöl különbözőnek adják elő, amelyek egyértelmű bizonyítására a Vulgata tekintélyét itt nem kell felhozni:; egyébként a Plateas városnév a földrajzi írók előtt sem ismeretlen. A "Város utcái" /Plateae Civitatis/ városnév héberi pontosan így van /Rechobor-^»/ sz. Ninive egy külvárosa volt./A szerk.megj./ * /Biblia./Ford.Gál Ferenc, Gál József stb./ Bp.1976,Szt.István Társ.1455 p./ 723.1. **/Biblia./Ford.Gál Ferenc, Gál József stb./ Bp.1976.Szt.István Társ.1455 p./ 647.1.

- 29 2.1 A 88. Zsoltár 36. versében olvasható: Semel juravi in Sancto, si Dávid mentiar Káldi így fordítja : Eqyqyszer meq-esküttem QT_ ér^ szentségemre, ha hazudok Dávidnak. Mivel a 5emel-t a forrásban nyakran olyan szócska helyett használják, midőn valamit határozottsággal állítanak; / mint a szlávok hasonló kifejezésében: To ráz dobri szőrűi-szóra: Hoc semel bonum est / Ez valóban jó /, amit s magyar alkalmatlanul fordítana így: Ez egyg^yszer jó ahelyett, hogy: Ez ugyan jó /. Ezt az említett szöveget Káldi megitélésem szerint helyesen így fordithattavolna Én ugyan meg-esküvé" az én szentségembe, hogy nem hazudok Dávidnak. /Ahogyan szent vagyok s ahogy megesküdtem, Dávidnak hazudni biztosan nem fogok."/ 3./ A Máté 9. r. 8. versében így olvasható a Kandinál: A' seregek meqfélemlének, a qörögben pedig eu olvasható: í$~«. Í/Jlftl \> ,ez annyi mint: elcsodálkoztak, ennek következtében Tsodálkozának-kal kell fordítani. 4./ Máté 2k. r. 61. versében olvasható a Vulgátában: Sedentes contra sepulcrum. A Káldiban így olvasható: V koporsó ellenébenn ülvénn. Itt a contr.a 7~~szemben/ ugyanaz,mint a e regioné /irányában/.Ezért helyesebben fordította volna Káldi:A'koporső irányában,vagy A'koporsóval általellenbenn. 5./ Lukács 7. r. hl, verse a Vulqatában így van: Quoniam dilexit multum / minthogy nagyon szerette /Káldi ^lasonlóan múlt idejű igét használ, a forrásban pedig így van: szereti /n f^frtS'í. /kedveli/. Ezért az új kiadási/ Káldiban ki kellene javítani.6./ A Lukács 15.r.6. és 9. versében mondja: Örvendjetek nékem, a forrásban pedig: Örvendjetek velem van /tf*Jjfj(<\^.'>f(£ íiot/ ezért fordítja helyesebben Károlyi Gáspár: Örvendezzetek énvelem. 7./ János 1. r. 4. versében olvasható a Vulgátában: Verbum caro factum est, jrt habitavit _in_ nobis. Bennünk lakék fordítja Káldi, helyesebben fordította volna: Közöttünk lakék, mint jól fordítja ezt a Lukács I.r.28. versében: Benedicta tu in muljeribus /Áldott vagy te az asszonyok között/ Áldott vagy te a/ asszony-állatok-között, és nem az asszony állatokbann. Ezért fordltja íqy Károlyi Gáspár: Lakozott mi közöttünk. 8./ János 4. r. 6. versében a Vulgátában: Sedebat supra fontem /Ült a forrás felett / Ül_ £' kút felett fordítja Káldi, helyesebben ^' kút mellett. Hasonló a Lukács 2 r. 0. versében azt mondják, hogy a pásztorok éjszaka virrasztással őrködnek super qreqem suum, nyájuk felett, az az ?i nyájuk mellett, amit Káldi helyesen fordít: Nlyájoknál, nem pedig Nyájok felett. 9./ János 8. r. 56. versében: Ábrahám exultavit, u_t videret diem meum. Káldi így fordítja : Ábrahám örvendezett, hogy látná az én napomat. Az arab fordításban értelmesebben olvasható: Desideravit videre diem meum. Tehát Káldiban így javítható: Ábrahám kívánta látni az én napomat. A Károlyiban is ezen a módon olvasható. 10./ János 10. r. 15. versében olvasható a Vulgátában: Animam meam pono pro ovibus meis Káldi ennek megfelelően így fordítja: Az én lelkemet le teszem az én juhaitnértt. A c;örögben névmás nélkül olvasható, ezért így keLlett volna~fordítani: Lelkemet Íj; teszem a' juhokért. Annál -inkább kellett volna, hogy Káldi fordítása a görögöt hűségesen adj3 vissza, nert a kálvinista Peraeus Krisztus Animam meam pono pro ovibus meis /Lelkemet adom juhairrért / szavaiból azt vonjp le, hogy nem pusztulhatnak el azok, akikért Krisztus meghalt, azért, mert Krisztus bárányait senki sem rabolja el Krisztus kezeiből. János 10.r. 2B. vers. Azokért tehát, akik elpusztulnak, vagy a gonoszokért Krisztus nem halt meg. Ez rundig téves,

*** /Biblia./Ford.Gál Ferenc, Gál József stb./ Bp.1976,Szt.István Társ.1455 p./ 659. 1.

- 30 ugyanis csak de^ ovibus suis /juhairől/, azaz a kiválasztottakról mondja az Üdvözítő, hog~senki sem rabolhatja el azokat a kezeiből, és nem kell összetéveszteni a kiválasztást Electio és a megváltást /redemtio/. Helyesen mondja Károlyi: a' juhokértt. 11./ János 14. r. 28. verse a jövőre nézve szól: Quaecurque dixero vobis • Káldi is a Vulgata szerint fordltja: Eszetekbe juttat mindeneket, valamiket nektek mondandók. A forrásban pedig /mondottam/ múltban olvasható, ezért helyesebben így kellett volna visszaadni: Eszetekbe juttat mindent, valamit nektek mondok. Ezért olvasható helyesen Károlyi Gáspárnál: a' melylyeket mondottam nektek. 12./ János 16. r.20. verse: Tristitia vestra vertetur in gaudiim /Szomoruságtok örömre fordul/ A forrásban jelenben van, ezért magyarra jelenidővel kell fnrditani, és Károlyi így is fordítja. 13./ János 16. rész 25. verse; Mikor születte a'gyermeket a forrás szerint Káldinak így kellett volna fordítania: Mikor sziiltte a' fiút, akár hlmnemú az utód, mert általában nagyobb öröm fiút szülni, mint lányt. 14./ János 20. r. 19. versében írja Káldi: Mikor es.te lenne a'szombatnak első napjánn el-jőve Jézus. Helyesebb lenne a fordítás: A'hétnek első napjánn^ miként ugyanezt Káldi a Lukács 18. részében a Bis jejuno in Sabbato fordítása kapcsán így mondja: Kétszer böjtölök egygy hétbenn. 15./ A Vulgatában a Korinthusiakhoz írott levél 1.15.r.54. versében olvasható: Absorpta est mors in victoria. Káldiban: El-nyeletett a'halál a' győzedelemtől. Visszatérvén a forráshoz, minthogy a d P ^ héber szó /Netsach/ éppúgy örökkévalóságot, mint győzelmet is jelent', értelmesebben így fordítható Absorpta est mors perpetuo: El nyeletek a' halál örökre. És Károlyinál: Szinte a' diadalomig. 16./ A Péter 2. r. 23. v. a Vulgatában így olvasható: Tradebat se judicanti se injuste. Ennek megfelelően Káldi: Adja vala magát az őt hamisann itélőnek .A forrás szerint így kellene kijavítani: Igazánn itélőnek Ezért Károlyi így fordítja: a'ki igazánn ítél. 17./ 1 Péter 5.r.1fl. versében olvasható Káldinál: Titeket, a kik egygy kevéssé szenvedtek, tökéletessé teszem, meg erősít és meg vastagit; A forrás szerint így kellett volna fordítani: tökéletesekké tegyen, erősítsen, és vastagitson. Ilyen értelemben fordítja Károlyi is felszólító módban. 18./ Jakab 1. r. 19. v. Sit autem omnis homo stb. Az autem a forrásban nem található, ezért a Káldi fordításban sem kell kitenni a pedig-et• 19./ Lukács 16. r. A villicus iniquitatis, a Mammona iniquitatis görögös kifejezés, a villicus iniquus, mammona iniqua helyett. Káldi a latin szerint fordltja: Hamisságnak sáfára, hamisságnak mammonja. Helyesebben fordította volna: Hamis sáfár v. Hamis tisztviselő. Károlyinál Hamis sáfár, hamis gazdagság van. 20./ János 1 . r. 23. versében: Eqo vox clamentis _iri Deserto görögös kifejezés. Káldi a Vulgata szerint fordltja: Cn a' pusztábann kiáltónak szava vagyok. Helyesebben fordította volna Károlyi szerint: Én kiáltó

- 31 szó vagyok a' pusztábann, mivel valaki azt gondolhatná, hogy Keresztelő János egy más valakinek, aki kiáltott a pusztában, a hangját és kiáltását hirdette.

Befejezés észrevétellel Mindezt alaposabban megfontolva Szent Biblia Káldi-féle fordításának új, javított és hibátlanabb kiadásának elkészítésére és felszerelésére szerény megítélésem szerint legkevesebb három férfi szükséges, ezek közül a három férfiú közül ketten a magyarázatban jártasak, akik ízent Jeromos presbiter példájára kijavíthatnák a közömbös dolgokban a még ki nem igazított helyeket, nem érintve a hit és az erkölcs tételeit hasonlókat azokhoz, mint amelyekről a IV. §.-ban említést tettem, mint ahogyan képzett magyarázók, mint Estius, Bellarminus, Cornelius a Lapide stb. a Vulgata hasonló hibáit kijavították. Mert az első szélsőség az lenne, ha a teljes bibliát a forrásból újra magyar nyelvre fordítsák le, a második szélsőség lenne, véleményem szerint,'hogy a forrás szerint semmit se igazítanánk ki, medio tutissimus ibis /Középen jársz a legbiztosabban/* Káldit stílusában és helyesírásában a II. és III. §. szerint kell kijavítani, és néhány szükséges pontban a héberhez és göröghöz híven a IV. §. szerint kell fordítani. A bevezetésben említett bizottság tagjai közül egyik nekem előadta, hogy a magyar Bibliában ssmmit sem kell javítani, nehogy okot adjunk az eretnekeknek a kötekedésre, hogy lám a római katolikusok is a Szent írást, a saját Bibliájukat megváltoztatták, ezért a hitet is meg akarják változtatni. De hiábavalók az ilyen csácsogások, ugyanis nem a nyelvtől függ a hit és nem is a hit és erkölcs tekintetében akarjuk a Káldi-féle magyar Bibliát kijavítani. Maga Kálfii is stílusában és közömbös dolgokban a régibb magyar bibliafordítást kijavította. A máshitóeknek is van több magyar bibliafordításuk. A harmadik, magyar nyelvtanban járatos férfira azért lenne szükség,hogy a stílus és helyesírás hibáit javítsa ki. Ezek mellé néhány írnokot kellene adni. - Ha úgy tűnnék Hercegségteknek,nyelvészként én magamat ajánlom, a közjóért adom, áldozom és szentelem magam. Ajánlanak engem ^ magyar irodalomban harminc év alatt alkotott muveim._Bos lassus fortius fjgit pedem. /A fáradt ökör szilárdabban veti meg lábát/ Vérségi urat azonban erre a munkakörre meggyőződéssel nem ajánlhatom, ezen érvek alapján: Mivel 1./ a Tiszta Magyarság című munkájában a magyarságot rútul elcsúfította; ugyanis azt tanitja, hogy a semleges szenvedő igéket, amelyeknek az -^J< akár az alapszemélyben, akár az egyes szám kijelentő mód jelenideju 3. személyben van, mint pl.: Hízik, Bízik, Alszik, Lakik stb. a cselekvő módján k végződéssel az első személyben, és mégis a második személyben _1 végződéssel szenvedő módjára kell ragozni, így Hízok, Hízol, Hízik stb. és nem így Hízom, Hízol, Hízik, ami ellentmondásban áll minden idők egész magyar nemzetének szabályával és szokásával, amint azt Révai az Elaboratio Grammatica-jában kimutatta^én pedig kritikai nyelvtanomban. Valóban az egész Káldi-fordltásban ilyen hibákat nem lehet találni, sem Pázmánynál sem más jó hírű íróknál, és az egész Káldi-forditásban nincs egy tévedés sem a magyar igeragozás szabályával szemben: 2,/ Mivel már Vérségi ismeretes az egri Szertartáskönyv legújabb kiadásának megrontott magyarosságáról, ahol a keresztelési szertartás kifejezésében ezt a kifejezést: Gredisne? /Hiszed-é?/ ilyen hibával javí*

Ovidius: Metamarphoses, 2, 137, Devecseri Gábor ford.

** Szt. Jeromos. Epist. 102,2.

- 32 t o t t a : Hiszel-é? nem tudván hogy a ^ s z e n nem semleges szenvedő ige és az i j ^ végződést e l v e t i , és ahogy cselekvőén nem szenvedőben k e l l ragozni, rfgy a^kijelentö mód j e l e n idő egyes szám 2. személyben jsz_-re k e l l végződn i e , így Hisz esz vagy rövidítve Hiszsz , amint Káldi helyesen í r j a a Jó"b. 3 9 . r . 1 2 . v . , János 1 . r.50.v, Mózes V.28.T.66 v . . Makkabeus 7. r. 7. v..János 9.r.39.verse,Apostolok cselekedete 8. r . 3 8 . v . , és 26.r. 27.v.stb. Ld. Nyelvtanom 187. l a p j á n . Nem védhető meg Verseginek a saját maga á l t a l kiadott két nyelvtani könyve; ugyanis Tiszta Magyarsága miatt az áldott emlékű Révai Miklós a magyar nyelv és irodalom igen kiváló pesti tanára, Víg László, Kardos Adorján és M i k l ó s f i János tanítványainak képzelt nevei a l a t t Trattner pesti nyomdájában 1806-ban kiadott három könyvével alaposan megbírálta, anélkül, hogy Verseqi valaha i s megvédte volna magát. 2-szor nem támogatja, hogy Nyelvtanát a Nagyméltóságü Magyar K i r á l y i Helytartótanács az iskolák számára e l ő í r j a , ugyanis egyedül a rendszere m i a t t , és hogy elutasitassék, í r t á k e l ő , ahogyan az én időmben a pesti Központi Papneveldében előírták Schröck Márton luteránus egyháztörténetét, de csak a rendszere miatt s azért, hogy megcáfoljuk, mint ahogyan meg i s cáfoltuk. Verseqi tévedéseit és h i b á i t én i s Nyelvtanom során több helyen vizsgálom. Lásd 70,85,103,106, 118,158 s t b . lapokat. Egy szóval az egész k r i t i k a i Nyelvtanom a Verseghy nyelvtanának és magyarossártínak a c á f o l a t a , ahoqy ez nyilvánvaló annak, aki fellapozza. Tehát nehogy súlyosan tévedjen az, aki Vérségit a Káldi féle B i b l i a javítására alkalmazza, és a maga nevét meg ne bélyegezze. .. , - • • • Ezen őszinte nyilatkozatommal, ezen tisztességes dolgozatommal magam Herceqséqtek kegyeibe ajánlva, kezét a legalázatosabb csókkal csókolva maradok

Sierents.1B21.dec.24.

?f ? .

h

. . .

legalázatosabb szolgája Kassai József Szerents mezőváros plébánosa, Kassai egyházmegye,Zemplén vármegye, Alsó hegyaljai esperesi k e r ü l e t , áldozópap, haszontalan szolga, amit meg k e l l e t t tennem, megtettem.

/Az i r a t hátán: A 293. sz.-hoz

1822./

5.

Verseghy

Ferenc

megküldi - cenzori átnézésre - az Értekezést, a Genezis húsz könyve, Máté evangéliuma négy fejezetének és huszonegy zsoltárnak általa javított szövegét. Utal a munkáját nehezítő megromlott egészségi állapotára és ajánlása elfogadását kéri.

- 35 -

Főméltóságú Herceg és Országunk Prímása! Kegyelmes Főpap! Nagyobbik részét mindannak, amit Fenségednek 1021. j ú l i u s 6-án alázatosan bemutatott, majd pedig j ú l i u s 11-én atyai j ó i n d u l a t t a l jóváhagyott és i t t ./. a l a t t másolatban mellékelt tervezetben megigértem, alázatosan Fenséged bölcs í t é l e t e elé tárom, hogy, mivel az előbb e m i i t e t t Tervezet szerint ez a Müvecske kinyomtatásra vár, annak e l e j é t , - amely a Szentírás magyar fordításáról szóló Értekezésen k í v ü l a Generis húsz és Máté evangéliuma négy fejezetét tartalmazza, továbbá huszonegy z s o l t á r t - , a Fenséged á l t a l kegyesen kiválasztandó cenzor kényelmesen átnézhesse, és ha szükséges l e s z , k i j a v í t h a s s a , és végül idejében s a j t ó alá bocsáthassa. £n közben k i fogok dolgozni néhány fejezetet az Apostolok cselekedeteiből, amibe már belekezdtem, azután Jób könyvéből, a Bölcsesség könyvéből, a Rómaiakhoz í r t l e v é l b ő l , a fentebb e m l í t e t t Tervezet s z e r i n t ; hacsak nem a l a kul k i olyan vélemény, hogy esetleg a j a v í t o t t fordításból kevesebb Minta i s elegendő lesz a célhoz. így a nyomdásznak nem lesz nehéz az egész muvecskét a Szent Nemzeti Zsinat á l t a l megállapított határidőre kinyomtatni. Főméltrtságu Herceg! Én mostanáig a j a v í t o t t fordításból több Mintát i s kidolgoztam volna, ha november közepétől kezdve kedvezőtlen egészségi állapotom és az ebből következő álmatlan éjszakák és a vérnyomás miatt i s métlődő f e j f á j á s o k , - bár Isten segítségével nem tudtak ágyhoz szegezni, - nem tettek volna gyengévé i l y e n komolyabb munkálkodás folytatásához. A Szentírás magyar f o r d í t á s á r ó l í r t Értekezés elé alázatosan egy Fenségedhez szóló k i s Ajánlást bátorkodtam i l l e s z t e n i , és a legalázatosabban kérem, hogy azt atyai j ó i n d u l a t t a l elfogadni méltóztassék. Fenséged kegyelmébe és pártfogásába buzgón ajánlkozva a legalázatosabban kérem atyai áldását, és kezeit csókolva a legmélyebb t i s z t e l e t t e l és f i ú i hódolattal maradok halálomig Fenségednek Budán, 1822. január S. napján

Krisztusban legalázatosabb f i a és legengedelmesebb káplánja Verseghy Ferenc

- 36 /Más kézzel í r t sorok:/ 294.

•' beterj/esztve/ január 15-én

1822.

Verseghy Ferenc, az Esztergomi Főegyházmegye papja, a Sz/abad/ M/uvészetek/ és a f i l o z ó f i a doktora f e l t e r j e s z t i Főméltóságának a Szentírás magyar fordításáról í r t Értekezését, amelyhez a j a v í t o t t és a Vulgata szerint elkészít e t t fordítás Mintái kapcsolódnak a Káldi-féle fordításban alkalmazandó j a vítások exegé'tikai-nyelvészeti indokaival együtt. /Ismét más kézzel írt sorok:/ Amennyi a Műből már elkészült, cenzúrázásra átadandó Korondi /?/ titkárnak, a többi pedig kidolgozásra r/övid/ ú/ton/ a szerzőnek kiadva.

6.

Verseghy

Ferenc

észrevételei Kassai Józsefnek az új bibliafordítás elkészítéséről kidolgozott véleményéről

Észrevételek Nagyontisztelendfi Kassai József úr Véleményéhez és Dolgozatához arról, hogyan kell elkészíteni és kijavítani a Káldi-féle Szent Biblia-fordítás új kiadását

- 41 Verseghy Ferenc Észrevételei tisztelendő Kassai József Urnák, a Kassai Püspökséghez tartozó Zemplén vármegyei Szerencs város plébánosának, az alsó hegyaljai kerület esperesének Véleményéhez és Dolgozatához arról, hogyan kell elkészíteni és kijavítani A Káldi-féle Szent Biblia-fordítás új kiadását

A vélekedéseknek és törekvéseknek, meg az ezekből származó szétdaraboltságnak a zűrzavarában, amely a magyar grammatikusok és más Írók körében Luther és Kálvin reformációjának kezdetétől fogva uralkodik a magyar nyelv körül, és amely a Tsétsiek - apa és fia - hangadói közreműködésével a 18. század elején fokozódva egymással szánalmasan és egyben nevetségesen marakodó szektákká fajult, a Nagymélt6«ágú M/agyar/ K/irályi/ H/elytartótanács/ szükségesnek tartotta, hogy az iskoláink használatára szánt Magyar Nyelvtan a célnak megfelelő elvekre épüljön, és egy ilyen Nyelvtan kidolgozásával 1814. december 31-én 25342 sz. alatt kiadott kegyes rendeletével engem méltóztatott megbízni. Én tehát a Magyar Nyelv Hrammatikai Szabályainak Foglalatában az al- és felgimnáziumok számára, azután a Magyar Grammatika, avvagy Nyelvtudományban és az Ungarische Sprachlehreben /Magyar Nyelvtan/ a nemzeti iskolák számára, és végül bővebben az Analytica Institutionum Linguae Hunqaricae-ban /A magyar nyelv törvényeinek elemzése/ az oktatók számára a kegyesen megkívánt elveket erómhöz képest ki is fejtettem és igazoltam. Mivel pedig a Nemzeti Múzeum az 1815., 1&16. és 1817. £vre jutalmazásra kitűzött Témáiban azoktól,^akik ezeknek a magyar nyelv kiművelése előmozdítására törekvő kérdéseknek kívánatos megoldásait szándékozni, kifejezetten magából a filozófiából levezetett Elveket követelte meg, végül is összeállítottam és nyomtatásban kiadtam az A' Filozófiának T.alpigazságira épített Felejet cimu muvecskét, amelyben gondodosan összegyűjtöttem a filozófia ide vonatkozó tanításait, és amennyire lehetett, rendszerezve előadtam. Ezeket a könyveket, amelyeket legutóbb irtamjFőtisztelendő Kassai esperes úr vagy nem olvasta, vagy - futólag olvasva .- nem értette meg, vagy szándékosan elhallgatja. Illesse a neki kijáró dicséret Révait, akinek fáradhatatlan munkásságát én is becsülöm, anélkül hogy hibáit tisztelném; emlittessék akár dicsérettel is - azok által, akik jobban szeretnek a maró gúnyhoz folyamodni, mint az emberiességhez - az ö két tanítványa, akik álneveken, ami nyilvánvaló jele a rosszhiszeműségnek és elvejtelmultségnek, Tiszta Magyarság című, Révai támadásai ellenében kiadott muvecskémet csupán alantas szidalmakkal illették - amelyeket mesterük mondott nekik tollba,-, anélkül hogy megcáfolták volna. Nekem és jbbbérzésu olvasóimnak elegendő az, hogy Révai és tanítványai még csak nem is álmodtak a legtöbb - akár nyelvészeti, akár filozófiai - elvről, amelyek imént idézett munkáimban szembeötlenek.

- 42 -

Ezek közül az első az, amely Feleletemben a 4 . - t ő l a 14. lapig terjedően alapelvként épül be, amelyre a többi elvnek támaszkodnia k e l l . Mindenesetre abból a különbségből , amely az emberi nyelv és az állatok nyelve között van, mely utóbbi a r t i k u l á t l a n hangokból á l l , és egyedül az egyed fenntartását és a f a j továbbélését s z o l g á l j a , azután abból a rendből, amelyet a természet szab meg, _ miközben minden á l l a t f a j b a annál erősebb és biztonságosabb ösztönt o l t b e l e , minél kisebb az adott f a j sajátos t e vékenységi köre - , nyilvánvalóan következik, hogy az ember, akinek a t e vékenysége az egész Mindenségre k i t e r j e d , úgyszólván h í j á v a l van az ösztönnek, és h e l y e t t e szabad a k a r a t t a l rendelkezik. Ám mivel a szabad akar a t folytán és az ösztön hiányában még az á l l a t o k n á l i s hátrányosabb helyzetbe kerülne, az értelem képességével van felruházva, amelyhez szükségszerűen a tanulékonyság, a tökéletesedés lehetősége és a romlékonysáq kapcsolódnak, mint csakis az emberre jellemző tulajdonságok. Továbbá abból, hogy az értelem a saját tapasztalatából és a másoktól kapott képzettségből tevődik össze, v i l á g o s , hogy az emberi nyelv olyan hordozóeszköz, amellyel tapasztalatainkat és másoktól kapott képz^-ettségünket ismét másoknak köz- v e t í t j ü k , vagy a hozzánk k ö z v e t í t e t t e t felfogjuk és megértjük. Kétségtelen t e h á t , hogy az emberi nyelv c é l j a egyedül abban á l l , hogy előmozdítsa annak az emberi nemnek a k u l t ú r á j á t , amely emitt a vadságnak egy rosszabb fokozatából jobb sorsra emelkedik, egyebütt annyira megromlik, hogy ismét visszajut a vadságba. Továbbá a filozófusok közül senki sem tagadja, hogy a k u l t J r a nemcsak az észnek a tudományok á l t a l való megvilágosodásából, hanem j ó l kiművelt l e l k i nemességből i s á l l , és e két kiváló tulajdonságból s z ü l e t i k meg szerencsésen az igazi műveltség, amelyet a megtisztult v a l l á s magának az istenségnek a hasonlatosságáig emel f ö l . Mindebből már nyilvánvalóan következik az az alapelv, amelynek alá k e l l vetni a t ö b b i t , amelyek bármely emheri nyelv művelésére vonatkoznak. Persze, ahhoz, hogy az emberi nyelv a k u l t ú r a előmozdításának a l kalmas hordozója lehessen, mindenképpen szükséges, hogy először é r t h e t ő , azután hogy egyszersmind vonzó i s legyen. Érthetőség hiányában a hallgat ó vagy az olvasó értelmét nem v i l á g o s í t j a f ö l ; vonzerő n é l k ü l , - amely belsőleg különböző e s z t é t i k a i hatásokból, külsőleg pedig a hangok harmonikus megoszlásából keletkezik - , a szivet nem bűvöli el hangzásával, a rossztól nem r i a s z t e l . Továbbá az emberi nyelv e két sajátosságát legjobban és legbiztosabban az analógia, az etimológia és a jóhangzás segítségével teremtjük e l ő : az analógiáéval a z é r t , m e r t az a hasonló szavakat mindig hasonló szótagokkal ragozza és képezi: / F e l e l e t , 37.§. 100. és köv. 1 . / és a hasonló gondolatokat mindig a szavak hasonló összefuzéseivel /syntaxisokkal/ f e j e z i k i ; az etimológiáéval a z é r t , mert az a szavak képzésében és ragozásában a legnagyobb hűséggel alkalmazkodik az analógiához, végül a jóhangzáséval azért, mert a szótagok külső hangzásán kivüJ , a magyar ragokban és képzőkben magukat a képző és ragozó szótagokat i s vonzóan, rendezi e l . íme, ez az az alapelv, amelyre minden nyelvészeti művecském épül, miközben a számtalan és egymással különféleképpen vitatkozó tekintélyek vagy h e l y i szokások közül mindig ahhoz csatlakozom, amely összhangban van az analógiában elképzeifietően benne r e j l ő általános szokással, és éppen azért á l t a l a a nyelv érthetőbben és kellemesebben szólal meg. így, mivel a szó-

- 43 n y u j t ó - i k - r e végződő igék ragozásának harmadik formája mind a r é g i , mind az újabb könyvekben, sőt ma i s az ország több részében ingadozást mutat, a székelyek pedig és Magyarország némely vármegyéjében lakók ezeket az igéket szabályosan ragozzák, inkább ez utóbbiak szokására hagyatkozom, és k i á l l ó k a m e l l e t t , hogy a maga természetes módján, egyébként i s á l t a lánosan elfogadott rend szerint kidolgozott nyelv érthetőbb i s , k e l l e mesebb i s lesz. Már maga a szabályosság, a kellemesség első fokozata, amely nélkül magasabb rendű szépségek semmiféle művészi erővel nem rendelkezhetnek úgyhogy nyilvánvalóvá v á l i k bármely mondatból, amely ha a legmngasztosabb^gondolatokkal és a leggyengédebb érzésekkel van i s t e l í t v e , minden meggyőző és mozgósító hatás nélkül marad, ha a grammatika és a mondattan szabályait megsértve hemzseg a durva nyelvtani hibáktól és barbarizmusoktól . Miután mindezeket, bár általános j e l l e g i e k , azért bocsátottam e l ő r e , hogy az alább következő nyelvészeti észrevételekben a rövidség ne menjen a világosság rovására, áttérek magát a Fötisztelendő Kassai esperes Dolgozatát é r i n t ő észrevételekre. A 2. laphoz Az Előterjesztés és a 4. sz . Felosztás cím a l a t t e r r ő l esik szó: egyes dolgokba-: a héber és a görög hitelének k e l l alávetni a Szentírás új f o r d í t á s á t , kivéve a h i t és erkölcs dogmáit. Ez a megszorítás t e hát f e l v e t i , hogy Káldi és a Vulgata, amelyet szóról szóra f o r d í t , az eredeti szövegektől a h i t és erkölcs dogmáit i l l e t ő e n olykor eltérnek; de ezekben nem k e l l j a v í t a n i . Egyébként a Vulgatának a héber vagy a gö-rög alapján'való helyesbitésenem a f o r d í t ó r a , hanem az Egyházra, vagy legföljebb az frásmagyarázókra t R r t o z i k . A Vulgata i g a z i értelmét csak akkor k e l l az eredeti szövegből kihámozni és anyanyelvünkre áttenni , ha a Vulgata egy-egy kifejezésének vagy valamelyik szavának többféle jelentése van, ami a jellegzetes fordulatokban és majdnem minden ige esetén előfordulhat. De kívánatosnak tartom, hogy a zsoltárok fordítása a Szentírás magyar fordításáról szóló Értekpzésemhen e m l í t e t t okokból héberből t ö r t é n j é k . A Bizonyítás cím a l a t t az I . §-ban Fötisztelendő Kassai úr azt kívánj a , hogy az ú j kiadás nagy nyolcadrétben készüljön, és több részre tagol ó d j é k . A tanács nagyon üdvös, kivéve a z t , hogy a kötetek számát és a szent könyveknek ezekre a kötetekre való szétosztását a nyomdász megkérdezése nélkül aligha lehet eléggé alkalmas módon megállapítani. Az (X.

Elszórtan előforduló hibák cím a l a t t

Az 1. sz. a l a t t i megjegyzés helyes: a Vulgata többes számát ugyanis meg k e l l t a r t a n i , ha anyanyelvünk sajátos kifejezésmódja nem követel mást: ugyanis a tőszámnevek vagy gyűjtőnevek után egyes számot k e l l használni, úgymint: öt kenyér, bár a latinban többes szám olvasható: quinque panes /öt kenyerek"/. A Habent Moysen et Prophetas, Luk. 1 * . 29,-y.a habeo / b i r t o k o l o k / ' cselekvő személyes ige hiánya miatt szabatosan nem f o r d í t h a t ó másképpen, mint úgy, hogy a van személytelen i g é t többes számban megismételj ü k : Van Moyzessek, vannak Prophétáik. Az _ö betű a Mózesok, tselekedetök szavakban és számtalan hasonlóban Révai nyomán egyrészt szokatlanul, másrészt fölöslegesen különbözteti meg az egyes számú b i r t o k o t a közös többes

- 44 szánutói: szokatlanul, mert beszédben sohasem használatos; fölöslegesen, mert az igéből az i l y e n főnevek egyes száma nyilvánvalóan fölismerhető, mint ebben a példában: követököt, cselekedetek. Azonkivül a Moyzesben az u t o l s ó betűt kettőzni k e l l ; ami az egyes szám másik j e l e .

A Quorum nomina sünt s c r i p t a mind Káldinál: kiknek nevök, mind Károl y i n á l : kiknek neveik - tévedés a kiknek nevei h e l y e t t : ezért helytelen k i f o g á s o l n i , hogy Káldinál nincs o t t az i j ^ r a g , amikor mind a birtokosoknak, mind a birtokoknak a többes számát k e l l k i f e j e z n i . Mindenesetre Magyar Hrammafi k.-imhan /132. l a p . 8, sz. 137. l a p i g / részletesebben kimutatom, hogy a birtokoknál a birtokos személyek többes számát a szokásos J<-val, a b i r t o k o l t dolgok többesét pedig az i inagánhanqzóval j e l ö l j ü k : Tagom, tagod, t a g j a . Mind a birtokosok, mind a birtokok egyes számúak. Tagunk, tagotok, tagjok. Többes számú birtokosok és egyes számú b i r t o k o k . Tagjaim, t a g j a i d , t a g j a i . Többes számú birtokok és egyes számú birtokosok. Tagjaink, t a g j a i t o k , t a g j a i k . Mind a birtokosok, mind a birtokok többes számúak • Amíg tehát a mai ú j í t ó k , némely r é g i , a nyelvészetben j á r a t l a n írók h i b á i t ó l félrevezetve, a' Szenteknek imádságok-at mondanak és írnak r és többes számban a' Szenteknek imádságaik-at, a U_ b e t ű t , mint a birtokosok többes számának a j e l é t , ami a S2en,tek-ben már benne van, az imádság b i r t o k nevében i s megismételve, szószaporítást / t a u t o l ó q i á t / idéznek e l ő , amelyet l a t i n u l így kellene visszaadni: sanctorum o r a t i o eorum /a szenteknek az ö imádságuk/, és a többes számban sanctorum orationes eorum /a szenteknek az ö imádságaik/. Mivel a szólásforma így k í v á n j a , csakis az ja vagy £ és a többes számban az jii_ vagy ei^ birtoköookiakvan olyan hntása,amely a magyar r é szeshatározőt birtokossá a l a k í t j a á t : a' Szenteknek imádsága / o r a t i o / , imádságai / o r a t i o n e s / . Az imént e m l í t e t t Magyar Grammatikában mindezt több új érv b i z o n y l t j a be, amelyeket azoknak, akik szívesen u t a s í t j á k el a nyelvtahi előírásokat, gondosabban kellene tanulmányozniuk, mielőtt a küzdőtérre lépnek. 2. sz. a l a t t . A dolgozatíró azt á l l í t j a , hogy a Káldi használta ötét őt h e l y e t t h i b a . Am ha a szónyujtás alakzata bármely nyelvben, a legmúveltebbekben i s , általánosan elfogadott jelenség, és gyakran szolgál a kellem eszközeként aj^eszéd dallamának kibontásához, milyen jogon í t é l j ü k el azt az őtet-ben? í t é l j ü k el hát az az t a t és eztet alakokat i s az a z t , ezt hel y e t t , vagy az o t t a n - t , majdan-t, akkoron-t az o t t , majd, akkor h e l y e t t , vagy a h i s z e n - t , veszent-t a hisz , vesz h e l y e t t , vagy végül a l a k i k - o t , eszik-et a l a k , esz h e l y e t t és számtalan mást. 3. sz. a l a t t . Az az enyimek és a' t i é d t e l j e s birtokos névmást e l v e t i ; talán a z é r t , mert annak a palócok szckása szerint é_-vel való írását és e j tését k í v á n j a : az enyémek, amint a székelyek teéd-jének használatát ajánlja t i é d h e l y e t t . Ezek apróságok, amelyek a nyelvjárások vagy inkább az éghajlat viszonyok befolyási körébe esnek, amelyek a beszédszerveket eltérő módon a l a k í t j á k , és amelyeket a nemzet többsége és elsősorban a művelt nyelv érint e t l e n ü l hagy, anélkül hogy utánozná. A jóhangzás minden emberi nyelvben, a legműveltebbekben i s , számtalan hangot szokott megváltoztatni, hogy a k i e j tést könnyebbé vagy kellemesebbé tegye. A 3. laphoz 4. sz. a l a t t . Ha a t e k i n t é l y e k e t követjük, különösen az ingadozókat, l e h e t e t l e n , hogy ne kerüljünk összeütközésbe. Vannak, akik a v v a l - t , avvá-t

- 45 mondanak, és vannak, akik azzal-t, azzá-t ejtenek és írnak. Mármost fölmerül a kérdés hogy az előbbiek vagy az utóbbiak tekintélye érdemel-e tőlünk nagyobb t i s z t e l e t e t . És a megannyi helyeslrásbeli változat közepette végül is csak örökké vitatko7ni fogunk az egyes tekintélyek nagyobb vagy kisebb súlyáról, anélkül, hogy szakadatlanul ingadozó nyelvünket B művelt nyelvek közösségébe emelnénk. Az analógia arra t a n í t , hogy az eszközhatározói jjl_ vagy el_ rag e l ő t t és az á_ vagy é_ határozószói képző e l ő t t a szó utolsó mássalhangzóját meg kell kettőzni, magánhangzóját pedig ezeknek a szótagoknak első magánhangzójától egy betoldásos v-vel elválasztani,úgymint: a' házzal együtt; borrá változott a' víz; katonává akart lenni, és papoá l e t t . Továbbá, mivel az analógia képletesen az általános szokást, és így az egész nemzet tekint.élyét foqlalja magában, világos, hogy művelt nyelvben ezt kell bármely szűkebb körű szokás és tekintély elé helyezni,és inkább az7al-, azzá-t kell mordani, mint avval-t, avvá-t. 5. sz. a l a t t . Amikor Káldi Jób könyve 19. 16. v.-ben a Vulgata szavait: ore proprio deprecabar illum így fordítja: Magam szájával könyörgöttem neki , a népnyelvben általánosan elfogadott gyakorlatot követi, és a magam-at birtokosnak veszi, mint ahogy azt szoktuk mondani: az atyám'kardgyával. Művelt nyelv inkább mellékneveket használ: saját számmal vagy tulajdon számmal, vagy önnön számmal i s . A Kassai-féle én magam szájam vagy szám azt j e l e n t i , hogy ego ipse os meum /én magam szájam/: mert i t t a magam visszaható személyes névmás. Malách. 2. 10. v. A Numquid non páter unus omnium nostrum-ot Káldi így fordítja: Vallyon nem eqgy-e mindnyájunknak az attya?, ahol az JJZ_ névelőt, amely í l a t i n szöveg értelmének szabatos kifejezéséhez szükséges, Főtisztelendő Kassai úr ennek a Káldi-fordításnak az idézésében elhanyagolja, és a Káldi-féle attya helyett a Tsétsi-követők szokása szerint atyja-t í r , és hozzáteszi, hogy így kell mondani: mü mindnyájunk atyja, vagy mindnyájunk' atyja, vagy végül, mivel érezte, hogy a toldalék nélküli birtokosok nem mindig világosak, mindnyájunknak atyja, mint Káldi, de a mindenképpen szükséges névelő elhagyásával. Hiába igyekeznek az újítók a nak vagy nek rag elhagyásával a birtokosi részeshatározókat gyengíteni, és ezá l t a l mivel így az alanyesetekhez válnak hasonlóakká, gyakran a mondat értelmét i s aláásni! Az analógiában benne rejlő általános gyakorlat erőfeszítéseik ellenére nyilvánvalóan visszaköveteli jogait. Mindezekhez végül Dolgozatírónk megjegyzi: Helyesen mondja Károlyi: mindnyájunknak atyánk! , ami latinul ugyanaz, mint omnium nostrum páter noster. De melyik magyar é r t i meg akár ezt a mondatot: vallyon nem eqy-e mindnyájunknak atyánk? Ezt a fordítást még a héber szöveg sem támasztja alá, amelyhez a protestánsok dicsekedve ragaszkodnak; ez ugyanis így szól: annon páter unus omnibus nobis? /vajon nem egy atyánk van-e mindnyájunknak?/ 6. sz. a l a t t . Mindarról, ami idetartozik, a 2. lap 3. sz.-nálw/ Elszórtan előforduló hibák cím a l a t t már szó e s e t t . E szám másik részét a birtokosi részeshatározók végződésének elhagyásáról az 5. sz. rész az imént tárgyalta. Egyébként,mivel ezek a részeshatározók az általánosan elfogadott gyakorlat szerint hol elvesztik végződésüket, hol teljes alakban használa- tosak, úgy gondolom, hogy sem az egyiket, sem a másikat nem lehet kifogásoln i . Vannak esetek, amelyekben a végződés elhagyása az általános gyakorlat hatására szükségképpen kívánatos, úgymint: varas' háza, Duna' vize; és vannak viszont olyanok, amelyekben gyakoribb a toldalékolt birtokosjelzők ú t ján való beszédmód. Mégis: azt, hogy a végződés elhagyása könnyen a világosság rovására mehet, senki sem fogja tagadni, ha pártatlan.

- 46 7. sz• a l a t t , joggal panaszkodik a Dolgozat szerzője amiatt, hogy a többes szám igen gyakran fordul elő o t t , ahol az általános nyelvgyakorlat mindig egyes számot kíván, mint: négy lelkes állatok - á l l a t helyett. 8. sz. a l a t t . Vannak olyan főnevek, amelyek összetett szóvá válhatnak vagy birtokosi részeshatározóvá bonthatók, úgy hogy a gyakorlat mindkettőt s z e n t e s í t i . Ilyen a menyország vagy menyeknek országa, mely utóbbi a vallásos könyvekben már régóta megkapta a maga szerepét. Ezért az a grammatikus, aki azt a helytelen szólásokhoz kívánná sorolni, bizonyára semmire sem fog menni. De az ilyen apróságok sem P. nyelv kiművelését, sem a Szentírás szabatos fordítását tulajdonképpen nem i s é r i n t i k . 9. sz • a l a t t . A van hiányos ige, amelynek kijelentő módú jövő idejét az ugyanolyan módú lessz ige jelen ideje pótolja. Ugyanez történik a jelen idejű parancsoló módban: hogy legyek, legyél és a többi, és a lenni , lennem lenned kell és a többi főnévi igenévben és a lévén határozói igenévben. DJ a jelen és a múlt idejű kijelentő és óhajtó módban nincs szükség pótlásokra. Ezért ahogyan a leszek, fio a vagyok, sum helyett, ugy a lennének, fierent a volnának, essent helyett az értelem súlyos sérelme nélkül nem használhat ó . A vagyok és leszek létigék ragozása és jelentése körüli ilyen badarságokat egy grammatikusnál ki hagyná észrevétlenül? A fuissent /voltak volna/ jelentése a tudatlanság bélyege nélkül nem azonosítható a volnának igével, amely nem minősíthető múlt idejűnek. A volnának az óhajtó módú esseot /volnának/ jelen ideje, amelyet tr,a a l a t i n iskolákban nem éppen találóan imper- . fectum conjunctivi-nek/kötömód félmúltja/ mondanak; a voltak volna a fyisgejit ugyanolyan módú múltja. Ha Isten' fia volnál azt j e l e n t i , hogy si f i l i us Dei esses; viszont: ha I s t e n ' fia lennél ugyanaz, mint si filius~T)ei fieres. 10. sz. a l a t t . Hiába küzdünk az egész nemzet á l t a l bevett gyakorlat ellen, amely a többszótagú főnevek birtokragos alakjait hangkivetés útján megr ö v i d í t i , hogy azok a magánhangzóra végződő egyszót^gú birtokragos alakjaihoz hasonlóak legyenek. Az a grammatikus, aki a beszéd szépségét szolgáló nyelvtani alakzatokat a hibák, mégpedig a vaskos hibák közé számítja, az emberi nyelv grammatikáját távolról sem ismeri. A királyi melléknevet - reqius, a, um - k i r á l y i - t ó i , amikor az a királlyai-ból van összevonva, helyzeténél fogva olyan könnyen meg lehet különböztetni, hogy hasonló esetekben csak az emberi beszéd különálló és elvont szavakból áll , nem pedig a szavak egyetlen egységet képező összekapcsolódásából. A királyi melléknév mindig a főnév elé kerül, úgymint: királyi ember, vagy ha a szerkezetben állitmányként szerepel, és főnevétől elszakad, úgymint: ha ezen ember királyi nem volna, az egyes számú igéből /volna/ kitűnik, hogy az melléknév. Viszont a királlyai értelmében használt királyi mindig többes számú igével szerkesztődik, lígy — mint: hallyátok ezeket széles e' földnek k i r á l y i !

11 • sz. a l a t t . A visszaható igék az emberi nyelvek grammatikájában azok, amelyekben a cselekvő cselekvése önmagára irányul, úgymint: amat se /szereti magát/; laedes t e /meg fogod magad sérteni/; devoveo me /feláldozom magam/. A felemelkedik ige a cselekvést jelentő középrenduekhez számít. A Káldi-féle szenvedő felemeltetek /helyesebben felemeltetett/ helyébe a középrendu felemelkedék-et /helyesebben felemelkedett-et/ nem merném tenni: mert ez ugyanaz lenne, mint 3 Vulgatát, sőt magát a nörög szöveget i s helyesbíteni akarni. ( Amaz az a s sum tus est /felemeltetett/ igét használja, emez pedig az •H,^f^rj i g é t : sursum recipio, assumo /fölveszek/. Ahogyan t e hát ezekben a propria v i r t u t e /saját erőből/, Jqy a magyarban is sajit ereje á l t a l csak odaértendő, de nem kell kifejezetten kitenni. Ugyanez történik a 9. versben az elevatus est-tel /felemelkedett/. Mind a l a t i n , mind a görög

- 47 szqveg tulajdonképpen használhatta volna a se l e v a v i t /felemelte maqát/ visszaható i g é t , ha a szent í r ó nem másképpen akarta volna.

A A. laphoz 12. sz. a l a t t . Az i t t idézett példákban a Vulgata a jubeo /parancsolok/ igét használja: j u s s i t i l l u m adduci ad se. /Luk. 18.40.V./ Et j u s s i t apponi • Márk. 8.7.v. Viszont dgy gondolom, hogy ezt az i g é t a magyar muveltető ige nem adja szabatosan vissza. így k e l l tehát mondani: Megparancsolta, hogy hozzák hozzá; - meghagyta, hogy elejékbe tegyék. Mindenesetre az u_^, hogy kötőszó elhagyásának, amely a latinban megszokott dolog, a magyarban nincs mindiq helye. /Analyt.. I I . Rész 237. §., 295. és köv. l a p . / Káldi ezeken a helyeken a jubere /parancsolni/ helyett a hagyni inét alkalmazta: ezért nem érdemel megrovást .A Magához hozatta a' koldust ezt jelentené: adduci curavit vagy f e c i t , ami kevesebb, mint a j u s s i t /parancsolta./ 13.sz. a l a t t . Egy grammatikusnak tudnia k e l l , hogy az jsz_ és ez^ szócskák tulajdonképpen mutató névmások, és egyszersmind a névelők szerepét i s b e t ö l t i k . A németek der, d i e , das mutató névmása éppúgy t ö l t be névelői szerepet, mint a magyar jiz_ és ez. Tehá_t ebben a kifejezésben: az üdóhen az jsz_ szócska mutató névmás, és a kifejezés ugyanazt j e l e n t i , mint az i n i l lő tempore /abban az időben/. A Kassai-féle azon üdöben a szóhosszabbitó on szótag miatt ugyanaz , mint az i n i l l ő ipso tempore /éppen abban az idő8en77 Az a szabály, - hogy amit a l a t i n névelő nélkül mond: i n tempore, i n domo, homo est m o r t a l i s , azt a magyar névelővel f e j e z i k i : az üdoben, a' házban, az ember halandó, - nem mindig érvényesül. Például: A pueri ludunt i n monte-t a magyar i s névelő nélkül f e j e z i k i : gyermekek j á t szanak a' hegyenn. A magyar névelő használatát meghatározó általános t ö r vény az, hogy határozatlan szólásban sohasem, viszont határozott szólásban mindig alkalmazni k e l l , ha nincs o t t valami más, ami a megnyilatkozás határozottságát j e l z i , mint p l . tulajdonnevek vagy birtokos személyragos szavak. Lásd a dolgot részletesebben: Analyt. I I . Rész I . f e j , a névelők mondattanáról. A ) Néha előforduló hibák 1. sz. a l a t t . I t t összegyűjtve olvashatók azok az idegen sz = vak^melyeket a magyar nyelvben általánosan használunk, és amelyeket Főtisztelendő Kassai úr szeretne kiküszöbölni. Feleletemben a AO. és köv. lapokon kimutattam, hogy a Természetanyának, amikor a népeket fészkeikből, - ahol a gyermekihez hasonló korukat t ö l t ö t t é k - , kivezetve sokféleképpen összekeverte a szomszédos népekkel, az v o l t a c é l j a , hogy ebből a nagyszámú egyedből lassanként kialakuljon az az egész, amelyet emberi nemnek mondunk. Ezt a c é l t követ i a keresztény v a l l á s is,amely az emberi nemet egy mennyei Atya családjának módjára a t e s t v é r i szeretet kötelékeivel kívánja összefu'zni. A népek összekeveredése a nyelvek összekeveredését eredményezte, miközben a népek mindazt, amit a kultúra kölcsönös előmozdítására fészkeikben, azaz előző lakhelyeiken megtanultak és fölfedeztek, megosztották a velük összekeveredett népekkel. Az akkor még vad magyarok, amikor ezeket a földeket elözönl ö t t é k , kultúrájuk egész fölviránzácát elsősorban a szlávoknak, azután az

- 48 -

olaszoknak köszönhetik, akiktől a l a t i n nyelvet tanulták meg, most pedig végül még a németeknek i s . A nekik korábban ismeretlen fogalmak elnevezéseit tehát, amelyeket ezektől a népektől kölcsönöztek, miután azokat több évszázadon át az általános használat folytán saját nyelvükbe ültették át, és így neghonositották, most aztán kénytelen-kelletlen tessékeljék l
Az 5. laphoz 3. sz. a l a t t . Az ünnep az ülő nap-bál van összevonva; ezért egészen helytelen üdnep-et í r n i . Ahogyan helyes 2 továbbiakban az üdnepe napjá-ról t e t t észrevétel, lígy nem tudok eléggé csodálkozni a c s i l l a g alatt hozzáfííz ö t t , rövidségében még lelkesebbnek ható, bőven áradó dicséreten Károlyi javára. Jobb, mondja Fötisztelendő Kassai esperes úr, jobb Károlyinál - Jénos 6. 4. v. - Zsidóknak innepek! Én bizony ebben a két szócskában három szarvashibát találok: elsősorban az a^_ névelő hiányát a Zsidóknak e l ő t t ; azután a többes birtokos fölösleges ]<-ját az innepek-ben; végül a cigányos i_-t az ü_ h e l y e t t i ünnep h e l y e t t i innep-ben • Lásd FeTelet 210.o. 1 . / , ahol a cigányos k i e j t é s jellemző mintája olvasható. 4. sz . a l a t t . A vala és a volna egyes-egyedül elhagyásukkal kerülhető e^. Ebben a mondatban: mikor Jeruzalemhez közelgetett volna, a segédigeszeru volna nyilvánvaló szőszaporltás. 5. sz. a l a t t . Nem gondolom, hogy az i t t említett szabályt a tőszavakra általában k i lehet t e r j e s z t e n i . Annak meghatározása, hogy leányt-t, l i ány-t vagy lyány-t helyesebb-e mondani, gyertyá-t-e vagy gyortyá-t, végül pelyvá-t-e vagy polyvá-t, egyáltalán nem tartozik a Szentírás f o r d í t ó j á r a . Az ilyen apróságokat az, aki a helyes fordítás komolyabb nehézségeivel vesződik szívesen, érintetlenül hagyja, ugy,ahogy Káldinál vannak, akit nagyon méltatlan lenne megfosztani úgyszólván minden, a régi íróknak k i j á r ó t e k i n t é l y t ő l , különösen az újabbkori kálvinista Károlyi és hódolói kedvéért

- 49 A 6. és 7. sz. a l a t t i észrevételek jogosak. 8. sz. a l a t t . A Máté 18. 23. v.: Assimilatum est regnum coelorum homini regi visszaadása nagyon j ó így: a' menyország hasonló valamelly, vagy ollyan, vagy ama' királyhoz, a'ki.Hert a görög oCy hvíüTcC ftvt4lklZ szólásforma, amely azt j e l e n t i , hogy: regi cuidam /valamely királyhoz/. Kiviláglik mindez, ha megfontoljuk, hogy a németeknél a man. a franciáknál az on /a homme, homo-ből/, az olaszodnál a 1 'uomo, a magyaroknál az ember határozatlan személyes névmás. Han weiss n i c h t , und man thun s o l l . Qn_ ne sait pas que f a i r é . L 'uomo non sa che faccia. Nem tudgya az ember, mit csinállyon. 9. sz • a l a t t . A l a t i n nyelvű személytelen in guo salietur?-t - Máté 5. 13. v. - a magyar vagy az ige többes első vagy harmadik személyével adja vissza: mivel sózzunk? vagy mivel sózzanak?, hozzáértve az emberek határozatlan személyes névmást. Káldi , nem helytelenül, az utóbbihoz csatlakozik. A Kassai-féle mivel fogják azt megsózni? vagy mivel fog meg-sózatni az? körülhatárolt, azaz határozott szólásformák az azt és &z^ mutató névmás miatt, amelynek alkalmazása i t t helytelen. Márk 9. utolsó versében a Vulgata i s körülhatárol tan szól: in quo i l l u d sa^ietur? /miben fog az megsózatni?/ - A Károlyi-féle sóz játok igében a j betű darabos kiejtést eredményez. A 6. laphoz A 10. sz. a l a t t i észrevétel jogos. I I I . §. 1. és 2.'sz. a l a t t . Az i t t harsogó kürtölések: a mai k r i t i k u s korban a j o t t i s t á k diadalmaskodnak! és a magyar írók általában j o t t i s t á k ! Immár a magyar helyesírás összes ismerői kiküszöbölik a l a t i n c betűt, de a t s , tz összetett betűket használják! - ezek a, mondom, kürtölések, attól tartok, koraiak. Néhány éve már annak, hogy a katolikus iskolákban nem képeznek j o t t i s t á k a t . A Veszprémi Értekezések í r ó i ne-m j o t t i s t á k , amint azon kevesek sem, akik megérdemlik, hogy színvonalas íróknak mondják őket. De éppen kürtösünk keserűen panaszkodik a r r ó l , hogy helyesírása ellen Kovács Ferenc úr k i k e l t , és Trattner nyomdász öt p á r t o l j a . - Azzal az elsöprő erővel előadott érvvel szemben, hogy Károlyi Gáspár szintén j o t t i s t a ! semmi mást nem kellene szembeszegeznem, mint azt, hogy Káldi nem j o t t i s t a , ha ezekben a dolgokban egyáltalán tekintélyre hivatkoznék. Egyébként Főtisztelendő Kassai esperes úr, bár teljesen aláveti magát a tekintélyeknek, és Révait cáfolhatatlan szerzőként á l l í t j a velem szembe, ebben a tekintetben annyira nem bírik benne, hogy elfogadja a Tsétsi-kövctök J^s-jét és ^ z - j é t , elvetve a Révai-féle £s_ és cz^ betűket. Lám, azok közül a tekintélyek közül, akiknek a követését másokra rátukmáljuk, magunk i s csak azokat követjük, akik tetszenek nekünk!!! Hajdan, amikor a reformáció mérge kezdett hazánkban e l t e r j e d n i , a nyo dákban a magyar könyvek kiadásához a l a t i n ábécét használták, ennek megfel lően kevés ^ - t , és mivel a j _ helyett az i^ magánhangzót t e t t é k , a j^-ből i s keveset szoktak volt önteni. Akkor tehát a magyar könyvekben, valahányszor ^ - t vagy a j o t t i s t á k szerint j_-t k e l l e t t volna tenni, i_ betút olvashattak; ezt az idő múltával a latinban elterjedő j_ bet fi egyre gyakrabban kezdte helyettesíteni. Az első időkben tehát, el kell ismerni, minden magyar í r ó i t i s t a és j o t t i s t a v o l t , de szükségből. Ám mihelyt a magyar betűsort ékezetekkel és elegendő ^-nal kezdték önteni, mind a katolikusok, mind a protestánsok magyar könyveiben v_ betűket lehetett olvasni; a legkétségtele-

- 50 -

nebb bizonyságául annak, hogy a korábbi i_-k és j - k a jJ, r^, 1^, ^ foghangok lágyitásának csak olyan j e l e i voltak, amilyen most az y_ a p a l a t á l i s /íny-/gy /dy helyett/, rw-, ly-, ty_-ben, és természetes hangzásukat azokban az esetekben, amelyekben az ^ betű helyett á l l t a k , sohasem tartották meg. Szóvá]: a magyar helyesírás, bár számos és súlyos hibától és félreértéstől hemzseg - a nyelvészet ugyanis akkor még elhanyagolt állapotban volt mindkét fél számára közös volt - mint ez nyilvánvaló a régi könyvekbe beletekintő számára - egészen Tsétsi koráig, aki miután az á l t a l a korrigált Pari Pápai-féle szótár révén e l t e r j e s z t e t t e a j _ , t£ és _tz_ betűket, 1708-ban megh a l t . Lásd a nyomdász Előszavát ehhez az 1762 évi nagyszombati kiadású Szótárhoz. Ez a j o t t i s t á k első jelentkezése, akiknek atyja, az imént említett Tsétsei / s i c ! / , ezt az új írásrendet nem az írók tekintélye nyomán, nem i s nyelvészeti inditékok hatására fogadta e l , hanem tulajdonképpen ő t a l á l t a k i . Ugyanis fia az imént említett nyomdászi Előszóban így nyilatkozik: "a szerző akaratából a Pápai-féle Szótárt szóról szóra haladva korrigálta, mégpedig az á l t a l a f e l t a l á l t helyesírás normája s z e r i n t . "

De Főtisztelendö Kassai úr azzal dicsekszik, hogy nyolc etimológiai érvvel igazolta a maga helyesírását; mindezekkel szemben azonban, mint maga panaszolja a Tudományos Gyűjteményben, Kováts Ferenc úr egy nem valami tapintatos értekezést adott k i . Azzal fenyegetőzik azután, hogy egy új Értekezést fog kiadni, amelyben véleményét majdnem harminc etimológiai érvvel fogja igazolni. Egyben hivatkozik Quintilisnus megállapítására, mint a maga helyesírásának alapjára, hogy t u d n i i l l i k az analógia, az etimológia és a szokás a nyelv kiművelésének fő eszközei. Én viszont ugy ítélem, hogy ezek megcáfolására elegendő l e s z , ha Quintilianus fejtegetését elörebocsátva egyetlen^ a józan észtől származó érvet hozok fel.

Amikor az analógia bármely, a gondolatok, í t é l e t e k , tanok és érzések közlésére hívatott emberi nyelvben megkívánja, hogy a hasonló szavak mindig hasonló és általánosan elfogadott szótagokból vagy betűkből á l l ó képzőket, j e leket vagy ragokat kapianak, és hogy a hasonló gondolatok úgyszintén hasonló szófüzések formájában fogalmazódjanak meg, az egész nemzet szokását, mint az érthetőség egyetlen alapját hirdeti és védelmezi. Amikor tehát Quintilianus a szokást a nyelv kiművelésének legfőbb eszközei közé számítja, az csaki s az általános szokásra é r t h e t ő . Ha ugyanis bármely helyi szokás törvényerőt követelhetne magának,a magát ennek alávető emberi nyelv inkább lenne káosz, mint a gondolatok közlésének érthető hordozója. Ezért olyan esetekben, amikor egymásnak ellentmondó helyi szokások fordulnak elő, egy művelt nyelv mindig ahhoz csatlakozik, amelyről fölismerhető, hogy az analógia nyomán egybeesik az általános szokással. Még a minden nyelv gyermekkorától kezdve elfogadott rendhagyóságok i s egy másik általános szokás hatására térnek el az általános szabálytól. Amint tehát az általános szokás értelmében minden l a t i n igét az amo, /szeretek/, doceo /tanítok/, leqo /olvasok/, audio /haj lok/ mintái szerint ragozunk, úgy ettől a ragozási rendszertől a fio /leszek/ volo /akarok/, eo^ /megyek/ igék egy másik ,ugyancsak általános szokás é r t e l mében térnek e l . Az etimológia és a jóhangzás, bár a nyelvészeti kérdések eldöntésében hűen szolgálják az analógiát, mégis annak törvényei alá esnek. Ezek előrebocsátása után lássuk azt az egyetlen, józan megfontoláshói származó érvet, amely a kifogástalan helyesírás sajátosságainak megállapításához vezethet bennünket. Az í r o t t nyelv érthetősége nyilvánvalóan csak olyan helyesírásból állhat elő, amely aláveti magát az alábbi szabályoknak. 1./ Ahány tagolt hang fordul elő egy nyelvben, szükségképpen ugyanannyi megkülönböztethető betije legyen, hogy azokkal ezeket a hangokat meg lehessen j e l ö l n i .

- 51 2./ Minden betű mindig egy és ugyanazon hangit j e l ö l j e . 3./ Olyan szabatosan k e l l Í r n i , amilyen művelten beszélünk. Az első szabály ereje akkora, hogy azt minden európai nemzet, amely n y e l vét l a t i n betűkkel kezdte l e í r n i , úgyszólván csak ösztönétől vezettetve f i gyelembe v e t t e , míg azokat a nemzeti h a n g j a i t , amelyek a latinban hiányoznak több betű összetételével vagy az egyes betűknél alkalmazott valamilyen j e l l e l ábrázolta. Jeleket használnck a szlávok a d , 1 , n, t nyelvhangoknál , a spanyol az n-nél , amelyre vonalacskát tesz; a magyarok az o_ és ii esetében. A betu'összetétel , amely az imént e m l í t e t t jeleknél bajosabb, ezeknek a nyelveknek a helyesírásában nagy zavarokat okozott, amelyek p l . az angol, a francia és gyakran a német nyelv olvasását i s nagyon nehézkessé t e s z i k , aminek az okát leginkább abban k e l l keresni, hogy a latinban nem l é t e z ő , egyszerű nemzeti hangok j e l ö l é s é r e olyan betűket k e l l e t t alkalmazni, amelyek kölceönösen elválaszthatók egymástól. Ilyenkor ugyanis az olvasó áJlandóan és joggal kétségben van, hogy ezeknek a betűknek olyan hangértéket t u l a j d o n í t son-e, amellyel külön-külön rendelkeznek, vagy nemzeti hang j e l ö l é s é r e szükséges az összetételük. A magyarban nyolc olyan sajátos hang van, amely a l a t i n b ó l hiányzik: t e hát kénytelen két-két betűt összetenni, hogy ezeket az önmagukban egyszerű hangokat j e l ö l n i t u d j a , f s egveriül erre a betuösszetételre vonatkozik az az egész v i t a , amely a magyar helyesírók között olyan elkeseredetten dúl.A Tsétsi-követök a nyolc összetett betűt így í r j á k : t s , t z , g j , Í j , n j , t j , sz, zs. Tehát a Tsétsi-féle helyesírás szerint í r t átsok, atzél , nádja, " é l j e , szánja, t a n l t j a , vászon, darázsok szavakat - a t_, j ^ s , z betűknek a mellettük levőktől való elválasithatósága m i a t t , mivel így kívánja az olvasási szabály, amely e l ő í r j a , hogy szótaqoláskor, amikor két mássalhangzó* t a l á l k o z i k , az első az előző, a másik a rákövetkező magánhangzóhoz t a r t o z i k , úgymint: tan-go, - szóval a<: így í r t szsvakat így k e l l elválasztani: át-sok ,at-zél , nád-ja, v é l - j e , szán-ja, t a n i t - j a , vás-zon , daráz-sok ; ami, mivel minden elválasztott mássalhangzóhoz a maga tulajdonképpeni hangzását kellene k ö t n i , egyáltalán nem igazán magyaros, sőt é r t h e t e t l e n k i e j t é s t eredményezne. A j o t t i s t á k , hogy ennek az igazán perdöntő érvnek elébe vágjanak, olyan feltevést agyaltak k i , amely azt á l l í t j a , hogy a j o t a a birtokszavak és JJZ_ igeragozás tárgyas formájának jellegzetes betűje. De ezt a f e l t e vést a Magyar Grammatikában a 160. lapon levő Jegyzés alapjaiban megdönti. Én viszont, látva a z t , hogy a legrégibb i t i s t á k és j o t t i s t á k - a nyomdászok l a t i n betűrendjében igen r i t k á n előforduló y_ betÓnek a hiánya miqtt a könyveikben bőven előforduló helyesírási hibákat, mint fentebb rámutattam, szükségből kénytelenek voltak észrevétlenül hagyni; látva azonkívül azt, hogy mind a katolikusoknak, mind a protestánsoknak a legrégebbieket közvetlenül követő könyvei az y b e t ű t , amelyet a magyar betűkészlet számára nagyobb számban kezdtek ö n t e n i , az i_ és j _ helyett a foghangnk minden lágyításánál a l kalmazták; látva azt Í D , hogy Tsétsi a maga helyesírását csak k i t a l á l t a , és hogy mai csatlósai az ő ö t l e t é t k e l l ő ok nélkül f e l k a r o l Ják; ' végül mérlegelve azt, hogy a £ , j3 és y_ betűk a magyar nyelvben önmagukban sohasem fordulnak e l ő , ezért nincs saját hangzásuk, és éppen ezért a velük szomszédos b e t ű k t ő l , amelyekkel összetételt clkotnak , sohasem választhatók e l : ^ azt gondoltam, hogy a nyolc összetett betűt úgy k e l l í r n i , ahogyan azok az első i t i s t á k és j o t t i s t á k után kiadott régi könyvekben több évszázadon át egészen Tsétsi koráig nyomtatva olvashatók: ez, cs, gy, l y , ny, ty , sz , zs.

- 52 Márpedig a nyelvészetben ez az az én eljárási módszerem, amelyet a kálvinisták, legújabban Főtisztelendő Kassai esperes úr harsonázása mellett i s , nem mulasztanak el szidalmaikkal i l l e t n i ; de amelyet a gimnáziumi testül e t i ülések tankönyveimben nem haboztak jóváhagyni, a Veszprémi Értekezések írói pedig, most előadott egyetlen érvem á l t a l meggyőzve, nem kételkedtek elfogadni . A 7 . laphoz

Ennek a lapnak az elején Főtisztelendő Kassai úr nyolc érve közül idéz egyet, de az sem a j_-t, sem a _ts-t és ^z_-t még távolról sem é r i n t i . Tudniill i k be akarja bizonyítani, hogy ezeket: Eqerbenn, falbann a végén két n-nel kell i r n i , ezért Káldinál az első szó , a kezdetben hibás. Ezt azután ~ úgy gondolja - így lehet igazolni: "Én be-nnem, mondja, /in me/; Benn vagyon /intus est/. Az előbbi példában a benn névutő, az utóbbiban a benn határozósző." De én úgy tudom, hogy az előbbiben a benn nem névutó, hanem a ben rag, amelynek utolsó betűje a hozzáfűzött birtokképzők miatt kettöződik meg; ami a többi hasonló ragok esetében i s megtörténik, úgymint: hozzám a hoz ragból, tői lem a tőiből; nállam a nál-ból . érvelését azután így folytatja: "Az első példában sz ^m az első személy ragja /képzőt k e l l e t t volna mondania/, mint a kés-em-ben; az utóbbiban a benn, mivel határozószó, nem kap ragokat." Megengedem mindkettőt. De mire lehet mindebből következtetni? "Ebből kiindulva a józan meggondolás arra t a n í t , hogy így kell í r n i : Eqerbenn, falbann." Tehát ezekben a szavakban a benn és a benn szótagok eqyaránt névutók? Ám minden nyelvész ragoknak ismeri őket. Méq ha tehát megengednénk i s , hogy a benn az énbennem-ben névutó az érvbeli következtetés a névutótól a ragig szofisztikus lenne, és semmit sem bizonyítana. A IV. §• a l a t t . Tulajdonképpeni nyelvi fordulatnak az olyan szólásformát értjük, amely a nyelvnek csak egy nyelvjárásában fordul elő, és amelyet ezért művelt nyelvben a mondattan általános szabályaihoz kell igazítani. A tágabb értelemben vett nyelvi fordulat /idiomatizmus/ olyan szólásmódot j e l e n t , amely eltér a külföldi nyelvekben elfogadott beszédmódtól. Minden megnyilatkozást, ha a hazai mondattan figyelmen kivül hagyásával valamelyik idegen mondattan szabályaihoz igazodik, barbarizmusnak mondunk, vagy arról a nyelvről , amelynek mondattanát követi , latinizmusnak , qermanizmusnak , hunqarizmusnak , qallicizmusnak , szlávizmusnak , qraecizmusnak stb . Lásd Analyt. 11. Rész. 269. §. 365. és köv. l a p . És ezekre vonatkozóan áll az az aranyszabály, amelyet a Szentírás fordításánál i s figyelembe kell venni: az idegen nyelvi fordulatot hazai nyelvi fordulattal kell visszaadni. De ami az aenigmatikus, szimbolikus, allegorikus és más ehhez hasonló fordulatokat i l l e t i , amilyeneket Főtisztelendő Kassai úr a Prédikátor könyve 12. fej. 3 . , 4 . , 5. verseiből és a Zsolt. 67. 14. verséből idéz, ezeket a fordításban hűen meg kell t a r t a n i : a fordítónak ugyanis nem szabad a t o l mács szerepét játszania, legföljebb a hűen l e f o r d í t o t t szöveghez fűzött észrevételek révén.

- 53 A 8.

oldalhoz

1. sz. a l a t t . Az. eredetiben ez_olvasható: ^ W ^ÚU'i Rechoboth í r , biztos i s , hogy3f7 7 Rechob platea-t /utca/ j e l e n t , és ennek a többes száma Rechoboth; az i^r pedig várost 7ci v i t á s / j e l ö l • De úgy vélem, hogy a magyar bibliaforditónak káros dolog a Vulgatátál e l t é r n i e , legföljebb Magyarország megyés püspökeinek k i f e j e z e t t engedélyével, amelyet minden esethez külön k i k e l l k é r n i . - Ugy vélem, hogy sokkal rövidebb és biztonságosabb az ilyen fordítás ú t j a úgy, hogy - megtartva a Vulgata értelmezését - ennek javítása azokra a cenzorokra marad, akikre a fordítás megítélését bízták. Amikor egy és ugyanazon igének vagy névszónak a latinban több jelentése van, akkor b i zony a fordítónak az eredeti szöveghez lehet, sőt k e l l i s fordulnia; és a több jelentés közül azt kiválasztania, amelyik az eredetiben van. Ha ebben a különleges esetben a Vulgata helyesbítése megengedhető lenne, úgy gondolom, hogy inkább a héber Rechaboth, mint a l a t i n Plateae főnevet k e l l a magyar fordításban alkalmazni. 2. sz. a l a t t . Zsolt. 88. 36. v. Káldi helyesen alkalmazz^a az egyszer szócskát, amelyet a magyar általánosan használ az ilyen megnyilatkozásokban: én ezt egyszer feltettem magamban, és szándékomtól el nem á l l o k . Abból továbbá, hogy a magyar nem alkalmazza az egyszer-t minden olyan esetben, amelyben a szláv a maga ráz-át használja, nem helyes azt felhozni, hogy ez a szólásforma idegen neki. 3. sz. a l a t t . Máté 9. 8. v. - biztos, hogy a csodálkozás ebben az esetben félelemmel és t i s z t e l e t t e l volt t e l j e s , jiehát nincs ok arra, hogy e l t é r jünk a Vulgatától, különösen amikor a^v-V/UÁ^vs azt i s j e l e n t i , hogy colo, observo, revereor / t i s z t e l e k , becsülök, tiszteletben t a r t o k / . A 9. laphoz A. sz. al a t t . A Máté 27. 61. v.-ben így k e l l mondani: a' koporsónak á l t a l ellenében , mivel a l a t i n e reqione-t /irányából/ és a Vulgata contraj á t /szemben/ igen találóan adja vissza. Az irány jelentése: d i r e c t i o , Richtung. 5. sz• a l a t t . Luk. 7. 47. v. Remittuntur ei peccata multa, quia d i l e x i t multum: Sok bun bocsáttatik meg n e k i , mert sokat szeretett - igen világos fordítás. Van Es /síC/ így fogalmaz: dann gross i s t ihm Liebe. 6. sz. a l a t t . Luk. 15. 6. és 9. v. Ugy vélem", hogy a Congratulamini mihi a con igekötő miatt a Vulgata sérelme nélkül így fordítható: örvcndgyetek, ö r j l l y e t e k vaciy örvendezzetek velem• 7. sz • a l a t t . Az észrevétel helyes; de a Károlyi-féle lakozik inkább eptilatur-t, convivatur-t /lakmározik, lakomázik/ j e l e n t , mint habitat-ot /lakik/. 8. sz. és 9. sz. a l a t t , az észrevételek helyesek. 10. sz. a l a t t . János 10. 15. v. A meis /enyéimmel/ birtokos névmás — nem fejez k i megkülönböztetést; ugyanis a megváltás erejénél és érdeménél fogva a veszendő juhok i s Krisztus j u h a i . De a lelkemet leteszem latinizmus amelynek a helyére ezt k e l l tenni: életemet adom. 11. sz • al a t t . az észrevétel helyes 12. sz. a l a t t . T r i s t i t i a vestra vertetur i n gaudium — Ján. 16. 20.v.ben — az i g e , még ha a görögben jelen idejű i s , valójában mégis jövőt j e lez.

- 54 \ _, //V 13. sz. a l a t t . Ján. 16. 2 1 . v. A To <4<Xl általában infans-ot /csecsemő/ i s j e l e n t . A 10. laphoz

'

". •

....

14. sz • alatt. Az észrevétel helyes. 15. sz. alatt. Ugy tűnik, s Káldi-féle fordítás megtartandó, de helyhatá rozói raggal : győz edelemben a Vulgatabeli in victoria /győzelemben/ szerint. 16. sz • alatt. A Péter 1. térni a Vulqatátől, amely itt, Igazságos bírónak átadni magát tudom fölfogni, hogy Krisztust lálba küldték.

lev. 2. 23. v-ben nem gondolom, hogy el kell úgy túnik, nem ok nélkül tér el a görögtől. kisebb áldozat, mint igazságtalannak. De nem is igazságosan ítélhették el bírái, akik őt a ha-

17. sz. alatt az észrevétel helyes. 18. , 19., 20. sz. alatti észrevételek jók azzal a kivétellel, hogy a vil licus iniquitatis /az igazságtalanság majorosa/ és más hasonló szólásformák in kább hebraizmusok , mint graecizmusok .

Befejezésül hozzáteszem: amikor ezt a Dolgozatot olvastam, erősen óhajtottam, hogy Károlyi Gáspárnak vagy inkább az általa a kálvinisták szárára kiadott Bibliának olyan lelkesült idézése, mintha az ő páratlan tekintélyének bennünket, akik gyakran az ellenkezőjét érezzük, meg kellene puhítania, vagy soha vagy legalább ritkábban fordulna elő. Valóban elég lett volna csupán az eredeti szövegre hivatkozni, vagy olyan katolikusokat idézni, akik fordításaikat e szöveg alapján híven végezték el. Az a szenvedélyes buzgalom, amellyel Fötisztelendő Kassai úr a Tsétsi-követők avagy a kálvinista helyesírását és nyelvészeti nézeteit foggal-körömmel védelmezi, nyilvánvalóan bizonyítja,hogy igaz az, amit az új fordításról szóló Értekezésemben a 6. §.-ban állítottam: hogy a protestánsok a magukról mindenfelé megnyerőén terjesztett vélemény segítségével, hogy ti. csak ők az igazi magyarok, és az ő beszéd—-és írásmódjuk az egyedüli és tökéletes hazai nyelv, a katolikusok közül — a papok közül is —f- igen sok tisztelőt és csatlóst nyertek meg, és hogy ezek számát minden úton-módon növelni ma sem szűnnek meg, különösen ha nincs olyan katolikus küzdőtársuk, akit egy másik, ugyancsak katolikus, az ö véleményüket támadó féllel szembeállíthatnának. Továbbá a kálvinista Bibliának imént említett lelkesült idézéseiből könnyen kiviláglik, hogy a kálvinisták irodalmi társaságából milyen könnyű az átmenet felekezetük megtartására, erősítésére és terjesztésére irányuló fáradozásaik és felfogásuk védelmezéséhez, népszerűsítéséhez és követéséhez. í:

t f.'

'.

'

~

"

•'

'

'

'

Ha megfontoljuk, hogy a szerencsi egyházközségben a filiálékkal együtt mindössze 1536 katolikus van, a helvéciai hitvallás követői pedig 3670-en vannak, és ezek közül az anyaegyházban csak 650 katolikus, református viszont 1000 él; ha ezenkívül figyelembe vesszük, hogy ennek az egyházközségnek nincs egyházvédnöke, és az egyházközség létezése a többségében kálvinista nemesektől függ: fogunk-e csodálkozni azon, hogy a plébánost a helvét irodalom és bibliamagyarázat szelleme annyira áthatja, hogy hittestvérét azok kedvéért mostohán kezeli? Magam is a protestánsokkal ifjúkoromban kezdődött szívélyesebb kapcsolat áldozataként jól ismerem azokat a csábításokat is, amelyekkel híveinket, különösen a papokat előszeretettel igyekeznek a maguk pártjára megnyerni, hogy azok közreműködését, mint valami majmot, ravaszul fölhasználják arra, hogy lábukkal kikaparják a tízből a gesztenyét; ismerem azokat a veszélyeket is, amelyeknek híveiket is ki szokták tenni. Ténylegesen hí-

- 55 -

veink, elsősorban papjaink elcsábításának tulajdonítandó az istentelenségnek ; erkölcstelenségnek és a folytonos újításokra és az ezekkel összefüggő felforgatásokra irányuló elveknek legnagyobb része, amelyekkel kapcsolatban joggal panaszkodnak arról, hogy azok Európában ellepik az emberi nem műveltebb részét.

Az Epilógushoz

Előrebocsátva azt, hogy véleményem szerint a helyes fordítás bírálóinak éppúgy, mint magának a fordítóinak jártasaknak kell lenniük nemcsak az írásmagyarázatban, hanem a nyelvészetben és a hazai grammatikában és elsősorban az egyik nyelvből a másikra való fordítás mesterségében; röviden azokra válaszolok, amelyek nem annyira nyelvészeti nézeteimet támadják, mint egyenesen személyemet. Az 1./-hez: Főtisztelendő Kassai esperes úr egyedül Tiszta Magyarság cimu és még 1805-ben a Révai-féle géncsoskodó támadások ellen kiadott müvecskémet említi. Nyilvánvaló jele ez annak, hogy ennek az úrnak a számára legújabb dolgozataim ismeretlenek, mármint a Magyar nyelv törvényeinek az elemzése /Analytica Institutionum Linguae Hung.7, azután az iskolák számára magyarul, németül és latinul kiadott Nyelvtan /Grammatica/, és végül a Felelet a' M. Múzeumnak kérdéseire, amelyekben új indokokkal bizonyítom be, hogy a szónyújtó _ik-kel bővülő igék ragozásának harmadik formáját a régi íróknak e tekintetben mutatkozó képzelődéseiből a legutóbbi időben főleg Révai tákolta össze. Ezek közül a Biblia magyar fordításáról szóló Értekezésemben a 13. §. alatt rövidért említés történik azokról, amelyek sajátosan a Biblia fordítására vonatkoznak. Azt az állítást, hogy az _ik-es igék szabályos ragozása, amelyet összeállítok, ellenkezik minden korban az egész nemzet felfogásával és szokásával, sem Révai nem bizonyltja be, sem bárki más nem tudja kimutatni. A székelyeknél nincs meg ez a forma; Magyarország több részén ismeretlen; a régi íróknál állandóan ingadozik, nem kivétel sem Káldi, sem Pázmány; még küzdötársai, az ő pártfogói is, a közbeszédben sőt könyveiben is lépten-nyomon megszegik, amint azt idézett dolgozataimban bebizonyítottam. Egyébként meg kell jegyeznem: a Főtisztelendő esperes úrnak ebben az ellenem indított vitájában előforduló állítások annyira önkényesek és a támadások annyira alantasak, hogy az indulatosság legnyilvánvalóbb jeleit viselik magukon. Indulata azután annyira elvakult, hogy az igazságot nem képes meglátni; és annyira hitvány, hogy nyilván elárulja: a vitatkozó maga sem biztos a dolgában. A 2./-höz. Az Egri Szertartáskönyv korrektúráját nekem nem mutatták meg, annak magyarosságát tehát nem ferdíthettem el. A Királyi Nyomdában még megvannak ennek a Szertartáskönyvnek a korrektúrái, amelyeket Főtisztelendő Pálma és Lenovics urak, mint korrektorok, és méltóságos Madarassy püspök úr, akkor oldalkanonok, mint a korrektúrákat az imént megnevezettek végezték el. Ha esetleg az Egri Érsek Öexcellenciája egyik-másik magyar szóval vagy kifejezéssel kapcsolatos kérdéseket napirendre tűzött, és indokokkal mindig alátámasztott nézeteim a jelenlevő korrektorokat arra indították, hogy ami elavult vagy hibás, azt kijavítsák, csak ezért megérdemlem-e az elferdítő minősítést? Rárcsak Főtisztelendő Ksssai úr is elolvasta és mérlegelte volna legújabb dolgozataimben nyilvánosan kifejtett nézeteim indokait, mielőtt elszánta volna magát arra, hogy Magyarország Legfőbb Papja színe előtt szidalmazzon olyasmiket, amiket nem ismer.

- 56 -

A hiszsz második személyt már csak azért sem jelölhet, mivel az j>z_ ragot s, sz,. és _z után sem kiejteni, sem füllel érzékelni nem lehetséges. A Jíis^esz durva nyelvi hiba, mivel az asz-t és esz-t csak azoknál az igéknél alkalmazzuk, amelyek két mássalhangzóra végződnek, mint: az irtasz, emésztés az irt-ból és emészt-ből. A hiszel tehát szabályos, ^gyébként érdemes figyelembe venni, hogy a második személy s_z_ ragja valószínűleg a szlávokkal átvett kölcsönzés, amely azután a latin nyelvből /amas, doces, legis, audis — szeretsz,tanítasz, olvasol, hallasz/ általánosan elterjedt, kivéve az előbb emiitett három £, sz_ és _z végződéseket. Az egész igeragozás összes többi egyes számú második személyu alakja j_-re végződik: vonal, vontál, vonnál, vonnyál: nincs tehát okunk arra, hogy annyira irtózzunk a hiszel-től. Lásd: Analyt.I.Rész.211. §. és 212. §. 351. és köv.lap. és a Felelet 218. lap c/ pontját. Nyelvtani könyvecskéim révén most Főtisztelendő Kassai úr újabb dolgozataimat nem képes megérteni: ugyanis amazokról és nem ezekről mondja,hogy a Révai tanítványok 1806-ban megcáfolták; azt kellett volna mondania, hogy a legelvetemültebb szidalmakkal rosszindulatúan kiforgatták, ami a közönségnek,mint több nemeslelku férfiú tanúsította, annyira nem tetszett, hogy azok bármilyen visszautasítása fölöslegessé vált. De bőségesen visszautasították legifjabb dolqozataim. ha ezeket Nagyontisztelendő Kassai úr olvasta volna és átrágta volna magát rajtuk, ennyi és ilyen súlyos sértegetésre velem szemben nem ragadtatta volna magát. Azok a szavak, hogy a N/agyméltóságú/ K/irályi/ M/agyar/ H/elytartó tanács Grammatikámat az iskolák számára rendszere miatt és azért írta elő, hogy viszszautasitsák, nyilvánvalóan igazán rosszindulatú irigységet árulnak el, egysze smind súlyos sértéssel illetik a Nagyméltrtságú Tanácsot, vagy inkább legszentebb Őfelségét, akinek leqkegyelmesebb elhatározásából Grammatikámat tankönyvnek fogadták el: mintha bizony ők komolytalan leirataikkal és intézkedéseikkel port hintenének a közönség szemébe. De keressük csak meg annak a gyűlöletnek az okát, amellyel Főtisztelendő Kassai úr engem illet, anélkül hogy személyesen ismernénk egymást. Az történt tudniillik, hogy egy különben képzett, piarista iskolából való férfiú kéziratban egy Magyar Nyelvtant terjesztett a Nagyméltőságú K/irályi/ M/agyar/ H/elytartótanács/ elé, hogy azt tankönyvnek fogadja el, azután azt a magyar irodalom pesti professzor ura kedvezően bírálta el, de a kassai /tanár/ a maga részéről elutasította, mindenütt névszerint az én dolgozataimból vett érvekkel. Akkor tehát a Magas Tanács azt kegyesen hozzám is méltóztatott eljuttatni véleményem kikérése végett. Ahhoz a bírálathoz, amelyet erre a felszólításra kidolgoztam, ráadásként egy Tervet is mellékeltem azzal, hogy annak alapján kellene kidolgozni a Nyelvtant az iskolák számára. Ezt az általam sohasem óhajtott, sohasem keresett feladatot azután — amint az akár abból is nyilvánvaló, hogy a tervet kiadtam a kezemből — kegyesen rám ruházták, kifejezetten kiegészítve azzal a megbízatással, hogy legyek jelen az iskolák igazgatójának, főtisztelendő Korbéli apát úrnak az elnöklete alatt a budai főgimnázium tanár uraival tartandó üléseken. Javában folyt már a munka, sőt a vége felé közeledett, amikor Főtisztelendő Kassai úr a maga Nyelvtanát kéziratban bemutatta a Nagyméltóságú Tanácsnak azzal a céllal, hogy fogadják el tankönyvnek. A döntés, amint hasonló esetben történni szokott, eltérítette szándékától a derék férfiút, mert az iskolák részére szánt Magyar Nyelvtan kidolgozására vonatkozó rendelkezéseket már meghozták. Az azután, hogy ezt a kidolgozást rám bízták, nyilvános-

- 57 -

ságra kerölt: éppen ezért ezt Főtisztelendő Kassai úr minden fáradság nélkül megtudta. Innen származik az a gyűlölet, amelynek eredménye ez az Epilógus, amelynek kedvéért talán maga a Dolgozat is készült. Erre az éppenséggel legkevésbé ildomos koronát a Fotisztelendo esperes úrnak azok a - következőkben aláhúzott - szavai teszik föl, amelyek az író rejtett, valószínűleg még sokkal méltatlanabb érzéseit fejezik ki: tehát valóban nagyon tévedne az, aki Verseghyre bízná a Káldi-Biblia javítását, és saját nevére sütne széqyenbélyeget - ebben - úgy látszik - az önteltség és az ízléstelenség vetélkednek a pálmáért.

írtam Budán 1822. január 27. napján.

- 5B -

469. sz.

1822.

beterj/esztve/ július 21-én.

Verseghy Ferenc, az Esztergomi Föegyházmegye papja, a Sz/abad/ M/uvészetek/ és a filozófia doktora f/olyó/ é/v/ július 15-i keltezéssel felterjeszti Főméltóságának a Befejezését a Szentírás magyar fordításáról írt értekezésnek, amelyhez a javított és a Vulgata szerint elkészített fordítás Mintái kapcsolódnak.

Föméltósága által felülvizsgált

munka.

7.

Verseghy

Ferenc

- megköszönve az Ajánlás elfogadását - felterjeszti az Értekezésnek a más írókkal fennálló helyesírási és etimológiai nézetkülönbségeket taglaló, befejező részét és a fordításjavítás további mintáit.

- 61 Főméltóságú és Fötisztelendö Herceg! Országunk Prímása! Kegyelmes Érsek!

Ámbár már a múlt hőnap elején, azaz a Fenséged távozása utáni második napon reumás láz miatt szigorúan ágyhoz voltam kötve, és annak következményeitől, elsősorban a kellemetlen köhögéstől egészen mostanáig szenvedek, ennek ellenére az isteni kegyelem segítségével a nyomdai korrektúrát is el tudtam végezni, és c betegség terhétől valamelyest szabadabb napokon magát a MÚvet is az óhajtott befejezéshez tudtam juttatni. A legalázatosabban kérem, hogy a M(j Befejezését Fenséged különös figyelemmel méltőztassék átnézni, nehogy valami olyat mondjak, aminek a kimondása vagy nem tartozik rám, vagy esetleg kifogásolható lenne. Úgy ítéltem, hogy ehhez a Muvecskéhez mellékelni kell azoknak a helyesírási és etimológiai Különbségeknek Rövid Áttekintését, amelyek köztem és hazánk íróinak nagy része között fennállnak, nehogy ezek a különben tisztességes és derék, tőlem pedig éppen nem idegen emberek, megzavarva az én magyar nyelvhasználatom ellen általában szabadjára eresztett hangoskodástól, végül is elhidegüljenek tőlem és nyelvészeti nézeteimtől, mielőtt legalább a kérdés állásáról röviden tájékozódhatnának, és mielőtt így egy önmagában véve jelentéktelen, de mesterségesen felnagyított dolog a fő ügynek, nevezetesen a Szentírás helyes fordításának ártana. Méltóztas»ék végül Fenséged kegyesen megengedni, hogy azért a különös kegyért, amellyel a muvecske Ajánlását fogadni és dolgozataimat saját költségén kiadatni méltóztatik, ez alkalommal ismételten tanúságot tegyek hálámról és mélységes hodolstomról. Semmi sem lesz nekem, míg élek, olyan szivem szerint való dolog, mint hogy Fenséged jóságos atyai kegyességére méltatlan ne legyek. Fenséged kegyelmébe és Pártfogásába buzgón ajánlkozva alázatosan kérem atyai áldását, és kezeit csókolva a legmélyebb tisztelettel és fiúi hódolattal maradok hclálomig

Fenségednek

Budán, 1822.július 15.napján

Krisztusban legalázatosabb fia és legengcdelmesebb káplánja Verseghy Ferenc.

B.

Sághy Ferenc jelenti

az Értekezés nyomdai munkálatainak

előrehaladását,

és kéri a felülvizsgált be-

fejezés visszaküldését

470. szám

- 65 -

1322.

érkezett j ú l i u s 21-én

Sághy Ferenc a K i r á l y i Magyar Egyetemi Nyomda Gondnoka folyó év j ú l i u s 16-án keltezett levelében j e l e n t i : a magyar B i b l i a j a v í t o t t fordításából készült mutatványoknak a nyomása a vége felé közeledik, és esedezve k é r i , hogy a munkának Fó'méltósága elé t e r j e s z t e t t befejező részét annak j ó i n dulatú felülvizsgálása és jóváhagyása után küldje vissza, hogy j ú l i u s végéig kinyomtathassák. A munkát Föméltősága kegyes jóváhagyásával Főméltősága f e l ü l v i z s g á l t a a munkát

visszaküldtük.

- 66 -

Főméltóságu Hercegprímás és Érsek, kegyelmes Uram!

Minthogy a magyar Biblia javított fordításából került mutatványoknak a nyomása a vége felé közeledik, alázatosan kell esedeznem Föméltóságotok előtt, hogy Verseghy Ferenc müvének itt alázatosan csatolt befejező részét, amelyet maga a szerző Föméltóságotok kegyes cenzúrája és jóváhagyása nélkül nem mer sajtó alá bocsátani, kegyesen felülvizsgálni és - ha főméltóságotoknak érdekében alighogy július végéig kinyomtassuk - mielőbb visszaküldeni méltóztassék, mivel a maradék kézirat, amely ezen kívül nyomtatásra vár, alig igényel többet hat ívnél. Magát az egész müvet körülbelül 35 ívből ki lehet hozni. Remélem, hogy ezt bekötve augusztus közepe előtt Főméltóságodnak alázatosan el tudom küldeni. Isten kegyelmére, magas jóindulatára és hathatós támogatására teljes bizalommal; rábízva magamat, legszentebb kezét csókkal illetem, és maradok halálomig

Főméltóságodnak

Budán,1822.július 16-án.

legalázatosabb híve Sághy Ferenc a királyi könyvnyomda gondnoka

9.

Sághy

Ferenc

jelentése az Értekezés kész példányainak és a nyomdai számlának a megküldéséről, valamint a tiszteletpéldányok eljuttatásáról

- 69 1369. szám

822 Érkezett augusztus 18-án

Sághy Ferenc a pesti egyetemi nyomda gondnoka augusztus 15-én jelentette, hogy a magyar Biblia uj kiadásáról szóló értekezést a szerző rossz egészségi állapota miatt egy kissé később ugyan, de mégis kinyomtatták, és az elszállítását rendben lebonyolították, továbbá a költségeknek a jegyzékét előterjeszti.

... két láda megérkezett az eddigi jegyzékkel, a költségek jegyzékét magamnál tartottam. az F: XLVIII

4506. számhoz

- 70 Főméltőságu Hercegprímás és Érsek, Kegyelmes Uram!

A Szentirás magyar nyelvű fordításáról szóló értekezésnek kissé későbbi - mint ahogyan lehetséges lett volna - kinyomtatásának az oka: a szerzőnek a túlfeszített munkától szerencsétlenül megromlott egészségi állapota, amely még most is aggodalomra ad okot, hacsak a Főméltóságtok által küldött alkalmas gyógyszer és orvosság hathatósan nem segít rajta. Eközben kb. augusztus 5-e körül a sajtót már elhagyta, és ugyanennek az 500 példányát közvetlenül bekötésre kijelöltük, hogy mennél gyorsabban össze lehessen csomagolni; ezekből 150-et két ládában /rekeszben/ Főméltóságotoknak budai székhelyére augusztus 9.-én elküldtünk, sőt, ahogyan óhajtottam, Főméltóságotoknak azonnal továbbítottunk. Én magam voltam kénytelen Esztergomban felkeresni a gondnok urat, hogy gondoskodjék a Budáról történő elszállításáról és Főméltóságtokhoz való eljuttatásáról.

Ebből az alkalomból visszaküldtem Főméltóságtoknak az esztergomi érsekségnek a Csáky primássága alatt készített, gondosan megőrzött és az egész érseki megyét ábrázoló, jól látható piros jelöléseket tartalmazó térképét, amelyről Kresznerics Ferenc sághi plébános közvetítésével Főrcéltőságtoknak a legteljesebb alázattal már említést tettem, hogy ha szükséges, Pozsonyba továbbítsák. Hasonló példányokkal teli másik két láda augusztus 12-én ^Érsekséged székhelyére megérkezett, és mind a négyet tegnap elsőként szállítottuk közvetlenül Esztergomba azonos okból kifolyólag, felhasználva az alkalmat. A két utolsót, amelyekben megtalálhatók azok a példányok is, amelyeket félbőrkötésben fogunk igen szépen elkészíteni, legalább négy nap múlva tudjuk küldeni, minthogy ez több munkát igényel, de /és/ éppen ezért igen-igen kértem a gondnok urat, hogy késedelem nélkül továbbítsa Főméltóságtoknak. - A nyomtatást szf pen és gazdaságosan sikerült elkészíteni /kivitelezni/, ugyanis az itt ./. jellel alázatosan csatolt jegyzék értelmében nem több, mint 816 forintot maga a bekötés pedig a másik jegyzék értelmében a .//. jellel jelölve 229 forintot tesz ki. Akik olvasták a fordítást, nem győzik eléggé dicsérni. Itt helyben kaptak példányokat méltóságos Juranics és Kollár püspök urak, maga Verseghy kettőt, Veszprémbe ugyancsak kettőt küldtünk főtisztelendő Horváth urnák, egyet Kresznerics plébánosnak és helyettes főesperesnek, minthogy ő - nagy nyelvész és tudós lévén - megfelelő bíráló lehet. Továbbra is szerfelett bízva Föméltőságtok jóindulatában és hathatós támogatásában, mélységes tisztelettel illetem csókkal legszentebb kezüket, és maradok halálomig Főméltőságtoknak

Budán, 1822.augusztus 15-én

legalázatosabb hívük és szolgájuk Sághy Ferenc =? királyi könyvnyomda gondnoka

10.

Kassai felterjeszti bírálatát

József Verseghy Értekezéséről

és kéri a tárgyra vonatkozó saját értekezéseinek az időközben elhunyt Verseghyéhez hasonló módon történő kiadását. Ismételten felajánlja szolgálatait a Biblia új fordításához.

Korondi

József

kanonok, primási titkár csatolja Kassai József bírálatára írt tartózkodó észrevételeit, és javasolja a bibliafordítás javítását Horváth János veszprémi kanonokra bízni.

- 7 3 -

• • . , . .

Főméltóságu és fötisztelendő herceg, országunk prímása.,

..

.-•••.

kegyelmes Érsek!

A legalázatosabban kérek bocsánatot Főméltőságtoktól, hogy firkálásaimmal annyi éven át zaklattam; de mivel ezekkel nem akartam botránkozásra okot adni, sőt Főméltóságtoknak a kedvében járni és a közösségnek hasznára vál- . ni szorgalmatoskodom: bízom abban, hogy bocsánatot nyerek. Remélem, hogy Főméltóságtok, mindenki által ismert kegyességétől vezettetve azt a két rendbeli, azaz az előző évi és az ez évi kis értekezésemet a Verseghy-féle értekezéshez hasonlóan ki fogja adatni szélesebb körű megítélés és bírálat végett, és az alkalmas féfiak a hozzértő bírálók közreműködésével a magyar egyház nyilvánosságára tartozó anyagokhoz haszonnal fordulhassanak. Ha Főméltóságtok ugy látja jónak, hogy a magyar Biblia uj kiadását az Isten kegyelméből rám osztott tehetségemhez mérten előmozdítsam, szolgálataimat ismét és ú*jra felajánlom; ugyanis Isten kegyelméből lélekben és testben egészséges, erőm teljében levő, ép, munkabíró vagyok. Főméltóságtoknak hosszu-hosszu évekig tartó egészséget, az uj évre sok szerencsét őszintén kívánva, szentséges kezét a legalázatosabban csókkal illetve, magamat a legnagyobb odaadással kegyelmetekbe és jóindulatába ajánlva maradok Főméltóságtoknak legkisebb szolgája Szerents, 1853. január 2-án.

Kassai József Szerents mezőváros plébánosa

a Kassai Egyházmegyében az alsó-hegyaljai egyházkerületben,utolsó oosta: Tállya

- 74 Jó és bölcs kritikus kétértelmű helyeken több pontosságot kér a javitandót kijelölve. Szinte Aristarchus lesz, és nem mondja: "Barátom, mért bántsam... Horatius: De arte poetica /Muraközi Gyula förd./ Analógia, etimológia és nyelvszokás a nyelvművelés kiváló eszközei, de mindez mit sem ér bölcs megítélés nélkül. Quintilianus: Inst.Orat. I. könyv, 6. fejezet

- 75 -

Főméltőságu és fötisztelendő Herceg, az ország Prímása, kegyelmes

Érsek!

Bevezetés

Midőn a Vérségi úr által irott Értekezés a Szentirás magyar fordításáról c. könyvet elolvasván-mivel Főméltőságod kegyesen Vérségi úrra bízta azt a feladatot,hogy a Szentirás Káldi-féle magyar fordításáról véleményt adjon, /ahogyan a kassai egyházmegyében az én püspököm uqyanezt énrám ruházta/észrevettem, hogy Vérségi elképzelései az enyéimmel , amelyeket Méltóságodnak az elmúlt év elején alázatosan felterjesztettem, legkevésbé sem egyeznek, sőt sok tekintetben homlokegyenest ellenkeznek. Hogy az ellentétek egymással szembeállítva jobban kitűnjenek, és az igazság kiderüljön, s így a Szentirás tökéletesebb magyar kiadásából Isten dicsősége, a magyar anyaszentegyház haszna, Méltóságodnak a szent nemzeti zsinat tiszteletreméltó tanácsával közös tekintélye minél nagyobb gyarapodásra tegyen szert - a közüdv iránti őszinte buzgóságból ugy vélekedem, hogy a gondolataimat a Vérségi javításairól és részben a Káldi fordításáról is alázatosan újból Méltóságod elé kell terjesztenem. Mellőzve Vérségi többi stilisztikai tévedését, három, a magyar igeragozással vagy konjugációval összefüggő tűrhetetlen tévedését elhallgatni nem tudom: 1./ hogy értekezése 11. §. 7. és 8. lapján hibásan tárgyalja a magyar imper/ectumot; - 2./, hogy a 13. §.9 és további lapjain a semlegespasszív igék konjugációjáról/ezek azok az igék,amelyek töve-ik-re végződik, és amelyeket én ikeseknek mondok/, nyelvészeti eretnekséget tanít 3./ hogy a 13. § 11-ik lapján d/ alatt^ és a 262. lap d/ alatt a cselekvő igék és a^semleges-cselekvő, s,sz,z végű igék egyes ynásodik személyéről tévesen ír, nem tudom elhallgatni a Vérségi helyesírásáról az Értekezés 6,111. 12-16. lapján, valamint a 261-263. lapon mondottakat. A tárgy megnevezése és felosztása Mindezek miatt állítom: I. lenül beszél.II. Az ikes igék III. Az aktív és neutro-aktiv ír. IV. A magyar ortográfiát, ja-

Vérségi ur a magyar imperfectumról tökéletkonjugációjáról nyelvi eretnekséget tanít. igék egyes szám második személyéről tévesen azaz a helyesírás módját helytelenül tárgyalI. rész

Bizonyítás Az egész Káldi-forditásban az igeragozást illetően nem található egyetlen tévedés sem, és mégis Káldit Vérségi úr mind az imperfectumok, mind az ikes igék ragozása, mind az aktív és neutro-aktívak egyes második személye használatában hibával vádolja. De igazából Verseqi téved, nagyon. I. Az imperfectumok tekintetében azt mondja: A héber nyelvben nincs imperfectum idő, amint az a régi magyar nyelvből is hiányzott. Majd - szerinte - a magyar nyelvbe két imperfectum lopódzott be; 1./ amely az indicativus praesensből és a vala segédigéből alakult, mint: von-vala, vonsz-vala; 2./ hogy a magyar praesens optativusból kovácsolődott ki a jn betű eJhagyásávol, ilyenek: vona, vonal, vonék, mint: ő evek, te evél, én

- 76 evem, 5 haraquvék, te haragúval, én haraguvám; 5 híve, vagy: hun, te hívéi, én hivék; 5 leve vagy lőn stb. De az elsőben abban téved, mikor az ehhez hasonlókat: vona, vonal, vonék imperfectumoknak mondja, ezek ugyanis praeteritum perfectumok; valahányszor ugyanis elődeink a latin praeteritum perfectumot hazai nyelvre fordították, ezzel az idővel tették, ritkábban a népies másik: vontt, vonttál, vonttam./Ezt a perfectumot: vona, vonék, vala, valék stb. a nemesek és műveltebbek, a másikat: vontt, vonttam, voltt, volttam falusias, népies konyhanyelven szokták használni./ - Ha valaki nekem a Versegi-pártból szembemondaná, hogy ha a vona, vonék, vala, valék perfectumok lennének, holott a vontt, voltt is perfectumok: két perfectum lenne; nyomban válaszolnám neki: Vérségi szerint két imperfectum van, miért ne lehetne akkor két perfectum is? - Továbbá, ha ezek mégis ' imperfectumok lennének, abból, hogy a héberben nincs imperfectum, nem lehet arra következtetni, hogy a magyar nyelvben sincs; hiszen a héberben praese'ns, sincs,, amint Vérségi .előadja az Értekezés B. lapján, tehát a magyarok senf használják a jelen időt? . . • 2./ Téved Vérségi abban, hogy ezeket a perfectumokat /nála imperfectumok/ a reformáció kezdetekor kovácsolták ki, és a korai magyar nyelvből hiányoztak. Ugyanis egy 600 éves kéziratban, a Pozsonyi Misekönyvben, amelyet a mai napig megőriztek, és ez a reformációnál 3H0 évvel idősebb, ez olvasható: monda néki: miért nőm enqéik, /Ádám/ evek a' tiltott qyümöltstől - enqede ördönq intetvinek - Kit Ur ez hamos világ' tömnötzéből mente - haraguvék Isten. £s az apostoli hitvallásban, amelyet már a reformáció előtt lefordítottak latinból magyarra, szintén így hangzik: meg-hala, szállá alá poklokra, fel-támada, fel-méne stb. 3./ Akkor is téved Vérségi, mikor azt tanítja, hogy ezeket a perfectumokat a praesens optatívusból kovácsolták ki az r^ betű elhagyásával, ugyanis szógyökerésző és nem szóeredetkutató az, aki nem tudja, hogy a modus optativus, másképpen: coniunctivus vagy subjunctivus indicativus módjából keletkezik, és azt erösitgeti, hogy optativusból keletkezik az indicativus. Már pedig Vérségi ezt bizonyltja, mondván, hogy a vona, vonal, vonék a kijelentő /indicativus/ mód idejei. Továbbá, hogy inkább a von tőből keletkezik a vona, vonal, vonék, mivel hogy ez rövidebb, mint a hosszabb vonna, vonnál, vonnék. 4./ Ebből következik, hogy Vérségi helytelenül javítja fordítás-mutatványai közt a Káldi szövegében a következő perfectumokat; ilyen szavak a 203. lapról: Káldinál: megháborodék, Máté 2. r. 3. v. így javítja: meqháborodott; ugyanott: találák, ezt javítja: meq-találtták, imádák, javította: imádtták. A 13. versben: megjelenek; javította: meg-jelentt./Hibás a helyesírása: a megjelent egy t-vel, de dgy összekeveri a multidőt a jelennel/; 15 v.: bé-teljesednék javította, azaz elrontotta: bé-teljesedjen, végképp rossz helyesírással igy: bétellyesedgyen. Mózes I. könyve 1.r.2.v. a' föld puszta vala, javította: puszta volt, és a 3. versben: lőn világosság, javította közönséges szóval: lett, stb.

II. rész Első

érv a nyelv bölcseletéből,azaz az etimológiából

Másodszor, Vérségi a neutro-passziv igék konjugációjáról nyelvfilozófiai eretnekséget tanít, ámbár a magyar nyelvben egyetlen igeragozási forma van, de három szóalak: cselekvő ige, szenvedő ige és szuffixummal ellátott, vagy

- 77 ahogy mondani szokás: determinált szóalak; példaszó: nyír; cselekvő alakban: ri^ír, 2. alak passzív: nyiratik, vagy nyiretik, harmadik szuffixált alakban: nyírja vagy nyíri. Megtalálható ezd "Magyar nyelv—tanító" c. könyvem 182. és~kovetkező lapjain. Már pedig a szenvedő szóalakot meg kell különböztetni a cselekvő szóalaktól végződésekkel, ahogyan azt minden nyelvben megkülönböztetik. De ha Vérségi szerint a magyar neutro-passzív igéket a cselekvő szóalak szerint hajlítanánk vagy konjugálnánk, tüstént összezavarnánk a beszéd értelmét. Pl.: a haraguszik, eszik, lckik, aluszik cselekvő szóalakokban így kellene hajlitani: én haraguszok, te haragszasz, ő haragusz; én eszek, te eszesz, ö esz, én lakok, te laksz, ő lak; én aluszok, te aluszsz, ö alusz. Praeteritum perfectumban: én haraguvék, te haraguvál, ő haragúvá; én evek, te evél, ő eve; én laknék, te lakál, ö laka; én aluvék, te aluval, ő aluva. A subjunctivus perfectumában: én haragunnék, te haragunnál, ő haragunna; én ennék, te ennél, ő enne; én laknék, te laknál, ö lakna; én alunnék, te alunnál, ő alunna, stb. - Már pedig ezek a hajl/tások összezavarnák a magyar beszéd sajátos tartalmát, ugyanis a haraguvék-ot a mi elődeink harmadik személyunek értették, ahogy ez megmutatkozik a fentebb idézett 600 éves kéziratban: haragúvá participium aoristum, amelyet a latin - de képzős gerundiummal fejez ki: irascende; ő ennék /a 600 éves kéziratban ennéik, ma crasisszal használatos: ennék/, azt jelenti, ő ennék valamit; ő enne, ennek a jelentése: ő engem vagy téged megenne, op.: Engem vagy téged a' farkas megenne. Lásd: Magyar nyelv tan. 201-205. lap. — eszek jelenti az ő értelmüket, pl. az ő eszek, vagy az őeszök életlen, lak annyit jelent lakás, pl. Szép-lak; l_akik: lakik /habitat/, lakék, lakotFVhabitavit/ laka: az ő lakása; pl. farkas laka. Azért az ilyen konjugáció, amelyben a személyek egymástól kölcsönösen nincsenek megkülönböztetve, értelmetlen, ellentétes a nyelv filozófiájával. Tehát Második érv a nemes magyar nemzet nagyobb és józanabb részének egyező nyelvhasználatából. Másodszor: a nemes magyar nemzet nagyobb és józanabb része aligha helyesli a Versegi-féle tanokat, ugyanis a nemes magyar nemzet nagyobb és józanabb részét a következők alkotják: 1./ valamennyi elődünk és ősünknél, akár Magyarországból, akár Erdélyből származik, 6000 év óta egészen 1700-ig, akiktől nyelvemlékek maradtak ránk senki sem fog találni akárhogyan is forgatja újra és újra a régi emlékeket, az ikes igék Versegi-féle konjugációjának nyomaira. 2./ 1700-tól napjainkig az egész erdélyi nagyfejedelemségben az ikes igék régi ragozása él. 3./ Ugyanígy használják Magyarországon az Erdéllyel szomszédos megyékben és a dunántúli részekben. - A./ Némely vidéken a műveletlen népség körében és a tanulatlan középnél, értem rajta a palócokat, a matyókat, barkókat, jászokat és kunokat, tehát látnivaló, hogy azokban a megyékben, ahol a nyelvet ezek maguk és a szlávok megrontották, vagyis a borsodiak, hevesiek, gömöriek, hontiak, abaujváriak, zempléniek és szabolcsiak között már lehet hallani az ikes igék Versegi-féle hajlitását; de ezekben a megyékben is visszariadnak a műveltek ezektől a szörnyeteg hibáktól, s a nyelv efféle cafráitól, iszok /igazából: piszok/ távol tartják maqukat. Már pedig mindazok a régiek, akiktől neyelvemlékek maradtak ránk, egészen 1700-ig, ha egy csomóba gyujtenénk őke^t a ma élő erdélyiekkel, az Erdéllyel szomszédos megyebeliekkel, dunántúliakkal, a nyelv hibáival küszködő megyék műveltjeivel; a magyar nép nagyobb és józanabb részét alkotnák. . ..

- 78 Tehát Harmadik érv a hazai nyelvtudósok egyetértéséből és tanítási gyakorlatából Ezért az első magyar grammatikustól, akinek a müve fennmaradt, Silvester Jánostól, közönségesen Erdó'si Jánostól fogva egészen az utolsóig, Révai Miklósig /kivéve egyik-másik mai rossz nyelvtamtónak , amilyen Gubernát és Vérségi, a munkácskáját, amelyek mérlegelésre nem méltók,mivel fontosabbról kell beszélni, és a prétor nem törődik csekélységekkel/teljes megegyezéssel tanítják és tanították, hogy az ikes igéket a passzív igék szabálya szerint kell konjugálni. így Silvester János, Molnár Alb e rt, Pereszlényi, Szent-Páli, Gyarmati, Beregszászi Nagy Pál, Ágoston Antal, Böjti, Szabó Dávid, Pápai Sámuel, a Debreceni Grammatika,Erdélyi Nyelvművelő Társaság nyelvtanának fejtegetései,Révai Miklós stb. Negyedik érv az analógiából Amint a latinban különbözik a szenvedő szóalak a cselekvőtől az - ur raggal; példák: amat-ur_, legit-ur_, úgy a magyarban az -_iJ< rag különbözteti meg; pl. az aktív műveltető alakból: töret /mássá] töreti/ lesz a szenvedő ige: töretik /más töri/, hasonlóképpen a cselekvőből: tör, lesz a neutro-passavum: törik, /sajátmaga által, önmagát töri/; az aktív muveltetőből: hallat /facit audire/, lesz a szenvedő: hallatik /más által/, és a cselekvő hall-ból lesz a neutrópasaivum: hallik /auditur per se/ Önmaga által/; az oldatból lesz a passtívum: oldatik /más által/, a cselekvő old-ból lesz a neutro-passávum: oldik, pl. eloldik a' kötél /maga által/; a romol, omol, bomol,ömöl-ből lesz a neutro -passzivjm romlik, bomlik, omlik, ömlik mint a latinban sok aktív igéből deponens lesz, ezeket a deponenseket szenverlően kell hajlítani, pl. az auriqat neutro-activumból /kocsizik/, lesz az aurigatur deponens ige; az odorát /illatosit/-^ből lesz a deponens alakú: odoratur aüquid illatozik -; a luxuriatból lesz deponensen luxurietur /dőzsöl/; a ludificatból Liviusnál ludificatur /gunyol-gunyolődik/; az elucubratbrtl lesz elucubratur aliguid /kidolgoz, kidolgozik valamit/, stb.; így a magyaroknál a fenti szavakhoz analógok: omol és omlik, ömöl és bmlik, romol és romlik, bomol és bomlik. Valamint a latinoknál a deponens igéknél a végződés nem hozzátoldott, vagyis a pollicetur igét nem mondhatjuk úgy, hogy pollicet, ugy a magyar neutro-passziv ikes igékben sem lehet Vérségi szerint egyszerűen paragőgikus /hozzátoldott/ végződést látni. Ebből igen könnyű következtetni: amennyiben ezeket a deponenseket passzívan kell ragozni, szükséges, hogy az ezekkel analoq magyar ikes igéket a passzív szóalak szerint ragozzuk. Lásd: Magyar nyelvtanítóm 216, 217,208,209,210.lapját.

III. rész

-

Vérségi harmsdik tűrhetetlen tévedéséről a múlt évben már jó pár dolgot írtam Méltóságodnak a legalázatosabban átnyújtott levelemben,amellyel Vérségi rútul beszennyezte a Rituálé Agriensét /az egri szertartáskönyvet/, s ezzel a tettével foltot ejtett annak a megboldogult érseknek a nevére, akinek az utasítására Vérségi ur a Rituálét kijavította a keresztség formulájában a hiszesz, vagy összevonással: hiszsz alakot hiszelre változtatta, vagy inkább a régiek jő hungarizmusát elrontotta, ugyanis ha valaki +

vagy: nyelvtanbetyárnak /szójáték!/

- 79 valamit mással végeztet el, uqy kell értékelni, mintha maga tette volna/, mindezt már bepanaszoltam Méltóságodnak. Nyomban ezután Vérségi a Szent Bibliával is hasonlóképpen próbált elbánni, mikor Káldinak a fordításából az Apokalipszis 3. rész 3. versben: Ha nem vigyázsz szavakról az értekezése 254. lapján így ír: A Káldi-féle vigyázsz a vigyázol helyett a második személy nevetséges formálása, amelyet értelmesen senki sem tud kiejteni, ezért senki sem képes a fülével tisztán felfogni. Erre a következőket válaszolom: 1 ./Jóllehet Vérségi, míg élt, felfogni nem tudta, de mások, az erdélyiek, különösen az igazi magyarok képespk és fel is tudják fogni; ahol még a kocsis sem mondja: vigyázol vigyázsz helyett, azt, hogy hiszel hiszesz vagy hiszsz helyett azt, hogy leszel iészesz vagy lészsz helyett; azt, hogy viszel viszesz, vagy viszsz helyett. - Vérségi ur értekezése 262. lapján f./ alatt az erdélyiek vonók és vonnók, lelök szóalakjait érintetlenül hagyja, és helyesli, mint szabályos hajlitást, ámbár Magyarországon ritkán, főleg a tiszamenti részeken /Vérségi szülőföldjén/ sehol és sohasem lehet hallani ragozott igék hasonló hajlitását, de akkor miért helyteleníti az erdélyiek vigyázsz, lészsz, hiszsz, tészsz, elveszsz szóalakjait, különösen, hogy ezeket a hajlitásokat a Duna mellékén és Pozsony megyében is használják? Ellenevetem másodszor: Vérségi urnák azokat az érveket, amelyeket értekezésem előbbi részének bizonyításában már felsorakoztattam. Világos, hogy a./ a vigyázol,hiszel, olvasol stb. alakban összekeveredik a cselekvő szóalak egyes második személyének a hangzása a szenvedő szóalak ugyanezen személyével, amely mindig -l-re végződik, b./ A magyar nép nagyobb és józanabb része a Versegi-féle lambdás második személyt sohasem használta, és az egész Káldiban nem lehet nyomát sem találni, c./ Egyetlen jelentős grammatikus sem tanította, hogy ilyesféle ragozást használni kellene.

IV. rész A Vérségi -féle helyesírás szeplőfoltjait hosszú lenne felsorolni. Első és legnagyobb tévedése az, hogy Káldival egyetemben nem jottista. Olvasható ez a Magyar nyelvtamtóm 36-45. lapjain. Másodszor, hogy & latin c_ betűt, amelyet a művelt magyarok magyar nyelvű írásukban már régóta mellőznek, használja, pl.: csinál. Látni lehet a Magyar nyelvtanítóm 46. és további oldalain. Harmadik^tévedése, hogy a Káldi igen helyes írásmódját, a: hól,ből,ról, ről ragot rútul bul, bul, rúl, rul végződésre iavitja. Értekezése 262. lapján, ahol saját magát így csapja arcul: A legnagyobb része a következő toldalékokat /postpositiákat kellett volna mondania/ így írja: tói, tői, ból, bql. Helyettük én egy s más filológiai októl indíttatva a túl, tul, búi, bCil használatát hirdetem. De megtartom az előbbi Írásmódot a névmásokban: tőilem, róllam stb., mivel ebben az esetben nem toldalékként zárják a szót. — Felelem: a tői postpositio, és ezt tolcialékolva Vérségi ur ő-vel írja, toldalék nélküliedig jj-vel," igy: töllem. — Azt kérdem először: az -en-nél, az első személyu suffixumnál, a tő vagy akár postpositió-től l-jét miért kettőzi meg? A súffixum nem szokTa a gyökérnek, amelyikhez járul, menkettőzni az utolsó betűjét, pl. a bél szőból nem mondom: bélien, hanem így: belem. Mondják ugyan, hogy béllés, de ez a bélelés sző összevonása, megrövidítése. — Erdélyben ugyan mondják azt is: töllem, de hosszú ékezet nélkül, nem hosszúságjellel együtt: töllem; éppen a hosszúság el-

- 80 -

vesztése kettőzi meg az 1^-et, ezt a kettőzödést a tőlem hosszú S-je helyett használják; de nem javasolják. Kérdem másodszor: miért kell o-vel írni a tőlem szót, ha maga a postpositiő, ámbár legyen itt gyökér, Vérségi szerint jj-vel, _tu_l_ írandó? Azzal az ürüggyel, ahogyan maga mondja, hogy a tőlem szóban nem áll a tői postpositiő a sző végén. De ezt hasztalan dolog ürügyül felhozni, mert a tőlem az éntőlem szó rövidítése, ahogyan a bennem az énbennem, a tőled a tetőled helyett rövidült. Ugyanis az én_, te_ személynévmás, szó és beszédrész, és ezeket a szavakat csak részben zárja a tői postpositiő, mivel így még befejezetlenek, még toldalékot is kell utánuk tenni. Att^ ett hasonló postpositiók, de ennek az e-je nem változik ü-vé akár a szó végén fordul elő, akár nem, pl.:Pétsett, Győrött, és nem mondják: Pétsütt, Győrött; így az analógia követelménye, alapján ha Vérségi szerint így kell irni: én. tőlem, te tőled nem pedig: éntúlem, tetuled, ezzel egyezően a sző végén is így kell írni; pl.; ebtől, nem pedig ebtul /trans/ adverbiummal. A nyelvtudomány is megkívánja, hogy hasonló hangzású szavak írásban különbözzenek, hogy a tói postpositiő ne legyen összetéveszthető a t(jl adverbiummal. De mivel a helyesírás a nyelvnek nem legfőbb és alapvető elve, és a helyesírás az idők gondolkodásmódja szerint változni szokott, /amiként a Káldi helyesírása is a többszöri kiadás folyamán, ahogy ezt Vérségi is kimutatja Értekezése 16-20. lapján/, ezért a helyesírás vonatkozásában túlságosan aggódó nem vagyok, annyival is inkább, mivel ugyanezt az érvet, akárcsak mind Káldi, mind Vérségi többi tévedését a Magyarnyelv-tanítómban és a Compendium Grammaticae realhungaricae című müvemben, amelyet csak a minap szerkesztettem össze, és amelyet Páldián kassai kanonok a köz javára a saját költségén kiad, bővebben kifejtettem.

Befejezés

Jóllehet Vérségi ur sok dologban ingadozik, nem kevésbé sok hibát kijavít Káldi fordításában, mégpedig kitűnően, amint ahogyan ez Mutatványaiból kiderül. Pl.: Helyesen javította böltsekre a Máté 2. rész 1. versben a máqusoka,t; Ap. csel .1.12. v.Káldinál: Olajfák hegye, olaj hegy, még helyesebben javította volna olaj fás hegyre, mint ahogy mondani szokás: Szilas, Bikkes, Köves hegy, Nyirjes stb. Ap. csel. 2. rész 27 és 31 vers: Káldi-nál: pokol, szláv szó, helyette: halál' honnja. 4./Ap.csel.2 r. 37.v. Míg ellenségeidet sámolylyá teszem a' te lábaidnak, Vérségi helyesebben mondta: sámoly gyanánt teszem lábaidhozz, leghelyesebben ugy mondta volna jő magyarsággal: láb-szék gyanánt, mert a sámoly idegen szó, a láb-szék pedig magyar, mint a karszék. 5./.1. Ap. csel. 2 rész. 38.v. a káldii penitentziát tarttsatokat helyesen javította: Töredelmességet tartsatok. 6./ Ap. csel. 2. rész 40. versben a káldii szláv kifejezést: szabaduljatok-meq jól helyesbítette: menekedjetek meg, stb. stb. Jóllehet Vérségi ur,_sokban tévedett, és nagyon is rászolgált a cenzúrára, de sok dologban méltán érdemel dicséretet, ezért az ő emléke legyen áldott, s minthogy életútja véget ért, nyugodjék békében!!! Én pedig föméltóságodnak magas kegyeibe újra és újra buzgón ajánlva magamat kezeinek legalázatosabb csókolásával maradok méltóságodnak legalázatosabb szolgája Szerents, 1823. január 2-án

Kassai József Szerents mezőváros plébánosa

- 81 Vizsgálja felül és jelentsen Korondi Kanonok. Az F. IXV.

6052. számhoz

Vegye jegyzékbe addig, amíg a zsinati rendeletek a kegyes jóváhagyás után az ügy végére pontot nem tesznek. Az F. LXV.

6053. számhoz

531. szám

823. Érkezett április 17-én

Korondi József titkár a saját észrevételeit terjeszti elő, amelyeket Kassai Józsefnek a Verseghy Ferenc-féle fordítású Biblia új magyar kiadásáról irt megjegyzéseire tett.

198. szám

823. Érkezett február 15-én

Kassai József, Szerencs város plébánosának folyó év január 2-án keltezett levelében Verseghy Ferencnek a Szentirás magyar fordítása kiadásáról írt értekezésére vonatkozó megjegyzéseit terjeszti elő, és felajánlja saját közreműködését ebben a munkában.

Alázatos észrevétel Kassai József, Szerencs város plébánosának a Verseghy Ferenc által írt, A Szentirás magyar fordításának a kiadására vonatkozó értekezésére tett, főméltóságú Hercegprímás urnák a szine elé terjesztett megjegyzéseire. Nem lehet tagadni, hogy Kassai József Urnák az időközben az Úrban elhunyt Verseghy Ferencnek a Szentirás magyar kiadásával kapcsolatban irt értekezésére készített megjegyzéseiben, amelyet folyó év február 15-én Főméltóságtoknak bemutattam, csaknem minden megérdemli a méltó és igazságos elismerést, de miután a Nemzeti Zsinat úgy határozott; hogy a magyar Biblia uj fordítását későbbre kell halasztani, és egyelőre csak a Káldi-féle fordítást kell javítani; ezeknek a megjegyzéseknek a felhasználása nem lehetséges. A Káldi-féle fordítás kijavításának a tisztét ruházzuk át teljes jogkörrel fötisztelendő Hnrváth János veszprémi kanonok úrra, erre a minden kifogás fölött álló férfiúra, és neki adjuk át a Kassai-féle megjegyzéseket, minthogy ő alapos iskolázottságával és a magyar nyelv tökéletes ismeretével méltán magának követelhetné, hogy a magyar irodalomban halhatatlan érdemeket szerzett barátja megboldogult szellemét megvédelmezze és ügyét gondozza/továbbá a Káldi-féle fordítás kijavításában mindenki elvárásának eleget tudna tenni ezt a főméltóságú Hercegprímásnak legbölcsebb ítéletére bocsátjuk a legalázatosabban.

11.

Peretsényi

Nagy

László

aradi szolgabíró és költő javasolja az új magyar Riblia nyolcadrét íven történő megjelentetését.

- 85 Főméltóságu és fötisztelendő Érsek, Magyarország Hercegprímása, aki számomra a legkegyelmesebb, a legkedvesebb! Sokszor és sokáig habozva szántam el magam arra, hogy a saját csekélységem szánalmas bemutatásával Főméltőságtoknak gondjai közepette részben Magyarország Római Szentegyházának irányítása ad/valamint a világi dolgokkal való terhes elfoglaltsága is, milyen ékes szavakkal válaszoljak a Bécsből 1823. október 1-én hozzám küldött kegyes levelükre, megfelelőnek mutatkozzam, emlékezvén arra, hogy mit kaptam és mit fogadtam el; most tehát lélekben földig hajolva, alázatos szivem teljes melegével és hálájával Főméltóságotoknak a felém áradó ismételt jóindulata miatt a legnagyobb áldozatra készen állok, és amíg csak élek, készen fogok állni, minthogy emlékezetemből a hála érzését nem törölhetem ki, és magamat teljesen a prímási székből is hathatóan ide sugárzó kegyes pillantása elé tárva, Főméltóságtoknak újra és újra alárendeljem! lm, elérkezett számomra az üdvösség napja és órája! És ez a kedvező alkalom emlékezetembe idézi a jelen magával ragadó örömének a fülembe csengő szavait, hogy a keresztény keblemben már kialakult határozott javaslatomat merészeljem Főméltóságotoknak legfőbb székéhez fordulva, alattvalói és fiúi bizalommal előhozni és félve kifejteni "abban a dologban", ami az összes romai katolikus híveknek a legégetőbb óhaját képezi, hogy - mint már a szent pozsonyi zsinaton velem, mint boldog beavatottal/tudatta Főméltóságod a maga költségén Káldy/!/-féle magyar Bibliának az Ó- és Újszövetségnek a fordítását határozta el kiadni, ráadásul nagy nyolcadrét íven történő kiadásban is hazánk katolikus közössége javára szentelve: hogy ezáltal a meas^erzett apollói^babérok közé engedje koszorújába fonni a Káldy/!/-féle fordítás nagy nyolcadrét íven kívánt kiadásának örök időkre szóló tamariszkszálait igazságosan helyesen járjon el szándéka megérlelésében! Meggondolást kíván egyrészt a velünk szögesen szembenálló, vallásunknak sokszor ártó pártnak a Károlyi Gáspár-féle, tólnyomó többségben levő hasonló kiadása, másrészt pedig mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a Káldi-féle, ormótlan nagyságú fordításnak a fogyatkozása az, hogy alig vehető kézbe, alig forgatható és olvasható, ez nagyon elkeserítő és szerfölött kellemetlen; így hát miként Alsó-Magyarországon 3 millió katholikus ember között alig néhány ilyen, fólió alakú példányt lehet feltalálni, ezzel szemben/ha naqyobb nyolcadret formában Pesten, Budán vagy Esztergomban nyomtatnának ki, az mind jól kezelhető kisebb alak miatt /miként Hirschberg Sziléziában ájőlag kiadta a Szent Bibliát előfizetésre ezzel a címmel:Hirschberq-féle Biblia, dr. I. R. Scheibel, hét kötetben, melyek egyenként 280 laposak, közbülső nagyobb nyolcadrét alakban, _és mindazért, mert a dolog sürgős is, ezt a fonyatkozást ki lehet küszöbölni, ilyeténképpen a vásárlást csökkentett áron egy millió példányban lehet remélni, és az eladást minden nehézség nélkül meg lehet oldani! Mint ahogyan azt velem együtt mindenki kívánta Főméltóságtok beiktatásának, az 1819. évnek az idején, a Csodatevő Boldogságos Szűz Mária templomában, Radna mezővárosában, amidőn az érseki köpönyeg felöltésének ünnepségén kettőzött könyörgéssel hangosan fohászkodtunk, hogy Isten segítse beteljesüléshez Főméltóságtok elha- » tarozásait: a Szent jóságos és hatalmas Isten részesítsen áldásában mindenkit, aki szivében az Ö szent nevét kiteljesíteni és betölteni akarja!

- 86 Egyébiránt hathatos kegyükre, oltalmukra, jóindulatukra bízva magamat, legszentebb kezüket csókkal illetve, a szolgálatnak és engedelmességnek örökké tartó, szüntelen tiszteletében maradok Főméltóságtok Aradon, 1824. június 17-én.

lcgalázatosabb, legengedelmesebb alattvalója és fia és alázatos szolgája, Peretsényi Nagy László Arad megyei szolgabírő

Feljegyzésként szolgál.

Nagy László Arad megyei szolgabíró a Biblia Káldy/!/-féle fordításának a nyolcadrét íven történő kiadását kéri a példányok fogyatkozása miatt.

12.

Jordánszky

Elek

nagyszombati érseki helynök sürgeti a prímásnál a Káldi-féle bibliafordítás javított kiadásának mielőbbi megjelentetését.

- 89 / j Főmagasságu és főtisztelendő Uram, a Romai Katolikus Szentegyház, bíborosa, az országnak Hercegprímása, kegyelmes Érsek Uram.

Eljuttatták hozzám Főméltóságotok helyi papnöveldéje kispapjainak a kérését, amellyel kapcsolatban Főméltóságotok 1827. október 13-i rendeletében méltőztatott reám bizni azt a nagyon súlyos feladatot, hogy nekik legalább helyettesek által magyaráztassam a Szentírást magyar nyelven. Ennek ? kérésnek, miután az igazgató és a helyettes igazgató úrral megtanácskoztam, ez év kezdetétől már helyt adtunk; de már ez alkalommal igen érzékelhetően felszínre kerültek a KáiJy/!/-féle a Pázmány Péter bíboros hercegprímás által jóváhagyott kiadásának a hiányosságai. Nincs szándékomban újra felidézni azokat a munkákat, amelyeket ebben a tárgyban a Pozsonyi Nemzeti Zsinat végzett; vagy azokat, amelyeket annak előtte á Káldy/!/-féle kiadásban előforduló helyesírási, nyelvtani, sőt magyarázati hibák kijavítására a kegyes emlékű báró Fischer érsek úrral és másokkal egyetemben én magam végeztem, de mégis merészkedem, hogy az egyháznak és a hivő népnek ezt az iqényét atyai Főméltóságtok színe elé tárjam, nehogy véletlenül a Káldy/!/ György fordításának a példányaiban található hibák miatt a Károlyi Gáspár-féle fordításhoz folyamodjanak, miként ezt már néhány plébánosnál magam is tapasztaltam. Főmagasságtoknak ajánlva magamat, bibornoki kezét csókkal illetve, maradok halálomig Főmagasságtok Nagyszombet, 1831. január 7-én

•

legalázatosabb káplánja Jordánszky Elek fölszentelt püspök, az Esztergomi Főegyházmegye stb.,a nagyszombati egyházkerület érseki helynöke

Érkezett január 23-án

Jordánszky Elek nagyszombati érseki helynök jelenti, hogy bevezették a papnöveldékben a Szentirás magyar nyelvű olvasását; kéri, hogy a Káldy/!/-féle fordítást, amelynek a példányai nagyon hibásak, újranyomassák?

Tartalomjegyzék

Előszó

j

Bevezető

III

1. Verseghy Ferenc levele /1820. július 16./

3

2. Kassai József levele /1821. március 9./

5

3. Verseghy Ferenc levele /1B21.

? /

15

4. Kassai József levele /1821. december 24./

19

5. Verseghy Ferenc levele /1822. január 8./

33

6. Verseghy Ferenc levele /1B22. január 27./

37

7. Verseghy Ferenc levele

59

/1822. július 15./

8. Sághy Ferenc levele /1822. július 16./

63

9. Sághy Ferenc levele /1B22. augusztus 15./

67

10. Kassai József levele /1823. január 2./

71

11. Peretsényi Nagy László levele /182A. január 17./

83

12. Jordánszky Elek levele /1831. január 7./

87