Lett ágyú! 1848-as emlékhelyek Erdővidéken: Bodvaj Gyermekek voltunk még, amikor egy szép nyári napon a szüleink beültettek a régi zöld Daciába, a csomagtartóba ennivaló és focilabda is került, és útnak indultunk. Bibarcfalvánál Kisbacon felé vettük utunkat, majd a falu Magyarhermány felõli kijáratánál jobbra kanyarodtunk. Kõrõl kõre csobogó patak, öles szikladarabok mentén eregéltünk, olyan erdõben, amilyen csak Erdõvidéken létezik. Valami negyedóra múlva baloldalt egy kohó tárulkozott elénk. Édesapánk a hatalmas kõkemencére mutatott: „Itt öntötte elsõ ágyúit 1848-ban Gábor Áron”. És az erdõrengetegben megkerestük az egykori vasgyártelep szomszédságában levõ kis templomot, valamint a temetõ még fennmaradt sírköveit. Családi kirándulással egybekötött rövid történelemóra volt ez azon a helyen, ahol 1848 novemberében Háromszék önvédelmi harca, tágabb értelemben véve a székely hadiipar elsõ ágyúi megszülettek. Az 1970-es évek közepén volt ez a Fenyves-pataka menti kirándulás, nem sok esztendõvel azután, hogy az idõk vasfoga által kikezdett kohót pár évvel korábban helyreállították. Az akkori megyevezetés mûvelõdési bizottságának elnöke, Sylvester Lajos volt a helyreállítás egyik mozgatója, de ehhez az is kellett, hogy id. Máthé János magyarhermányi falutudós, a helység krónikása és történetírója állandóan kutassafirtassa a kohó történetét, s piszkálja annak sorsát. Valamint az is kellett, hogy a hermányi faluközösség, a baconi néptanács, Budai Ferenc községi párttitkár és a Köpeci Bányavállalat akkori igazgatója, id. Boros Árpád embert, munkaerõt, gépet, anyagot állítson a helyreállítás szolgálatába. Az újrarakott kõkemencét akkor összecsavarozott vasúti sínekkel erõsítették volt meg.
A székely ágyúk bölcsője A bodvaji vasbányászat és -olvasztás történetének kezdeteirõl annyit tudunk, hogy a kisbaconi határ Györgykovács nevû, több száz holdas részén található bánya sok száz évvel ezelõtt egy György nevû kovácsé volt. Máthé János megemlíti, hogy Benkõ József munkáiban talált feljegyzést, miszerint Magyarhermányban – Bodvaj szomszédságában – 1720ig mûködött vasmû, amelyet 1768-ban újraindítottak. Bodvajra vonatkozóan viszont arról van biztos adat, hogy 1828-ban kezdte meg a kohóépítést egy Zakariás Antal nevû, örmény származású gyergyószentmiklósi vállalkozó. A bodvaji kohóból 1831-ben szállt fel az elsõ füst, ekkor kezdte meg tehát a mûködését a vasfeldolgozó kis telep. Szintén Zakariás Antal építtetett 1852-ben a kohótól nem messze egy kis lapos magaslaton kápolnát Szent Antal, a gyártelep védõszentje tiszteletére, egyben imádkozó helyül az egyre népesebb falucska lakói
számára. Feljegyzések szerint a kicsi falu 1875-ben huszonegy lakóházzal, saját malommal, mészárszékkel és kocsmával is rendelkezett. A krónikák feljegyezték, hogy Bodvajban 1897-ben abbahagyták a vasérc bányászatát, de a felhalmozott tartalékból 1905-ig még öntöttek, a termelés megszûntetését követõen pedig a telep lakói elköltöztek, egyetlen embert hagyva hátra, õrnek. Az elsõ világháborút követõ trianoni békediktátumtól a második világháború befejezéséig a gyártelep gyakorlatilag gazdátlanul állt, csak 1945-ben indították újra a bányászatot és az öntést, ebben az idõszakban a kis üzem a szentegyházi – akkor: Szentkeresztbánya – öntöde melléküzemeként mûködött. A vasbányászást 1951 tavaszán ismét beszüntették, és érctartalék-hiányra hivatkozva többé nem kezdték újra. A vasolvasztó kohóból 123 évi szolgálat után, 1954. április 1-jén szállt fel az utolsó füst, a telep ettõl kezdõdõen megint gazdátlan maradt. Innen következett a kohó elsõ
A 2006-ban felújított bodvaji vashámor
3
mi pillanat, amely megelõlegezte Háromszék és ezzel az össz-székelység gyõzelmét 1848-ban.”
Agyagfalván kinevették, Háromszéken éljenezték
A hagyományőrző huszárok tisztelegnek a hámor előtt az ágyú másolatával március 15-én (Demeter Zoltán felvételei)
4
összeomlása és 1970-es helyreállítása. Az újraépítést a szovjet hadifogolytáborokat is megjárt Kiss Árpád nagybaconi mesterember és csapata végezte el, a forradalom és szabadságharc 125. évfordulóján pedig népünnepélyt tartottak Bodvajban több mint ezres közönség részvételével. Az 1990-es évek elejére a kohó megint megrogyott, s bár a helyreállításhoz szükséges ügyintézés elindult, a sok huzavona közepette 2006 tavaszára teljesen összeomlott. Az újabb segélykérõ sikolyok nyomán Kovászna megye akkori tanácselnöke, Demeter János megsürgette a dolgokat, a megyei tanács, a Jozef von Ferenczy és Nemeskürty István által 1994ben alapított Vay Ádám Honvédség- és Társadalombaráti Kör, a baróti Gaál Mózes Közmûvelõdési Egyesület, valamint erdõvidéki adományozók összefogásából 2006 októberére újraépítették a kohót. A kommunizmus idején – hivatalosan – csak ipartörténeti mûemlékként emlegetett Bodvajnak a magyarság, ezen belül a székelység történetének egyik jelentõs idõszakában betöltött szerepének érzékeltetésére idézzük fel Egyed Ákos erdõvidéki, bodosi születésû akadémikusnak az újjáépült kohó 2006. októberi avatójára küldött sorait: „Bodvajt
(…) nem engedhetjük át az enyészetnek, mert ezzel önmagunkat, történelmünket szegényítenénk, csonkítanánk meg. Bodvaj valóság és jelkép. Valóságában tanúskodik Háromszék 1848-1849 hõsi szabadságharcáról, s jelképe ragaszkodásunknak múltunkhoz, s a székelység hozzájárulásának a magyar nemzet hatalmas szabadságharcához 1848-1849-ben. Bodvajt említve már az elsõ pillanattól Gábor Áron emléke ötlik fel gondolatunkban, s azt kérdezzük: mi lett volna Háromszékkel 1848 õszén Gábor Áron nélkül, s mi lett volna Gábor Áron nagy tálentumos igyekezetébõl Bodvaj nélkül? De hála Istennek nincs szükségünk költõi kérdésekre: volt Gábor Áron, aki rátalált Bodvajra, s ott és Erdõvidéken azokra a kiváló mesterekre, akik õt segítették, akik megértették az idõ korparancsát, azt, hogy az adott pillanatban minden attól függött, hogy sikerül-e Bodvajban Gábor Áronnak az elsõ olyan ágyúcsövet megönteni s az elsõ ágyút felszerelni, amely a harctéren jól fog vizsgázni, s visszaadja a székelyeknek harcuk sikerességébe vetett hitét. És ez történt 1848 õszén: Gábor Áron bejelenthette a kételkedõknek, hogy van olyan agyúja Háromszéknek, mely felér az ellenségével. Ez volt – az ágyú sikeres kipróbálása – az a történel-
Kanyarodjunk vissza bõ másfél évszázadot. A bodvaji vasbányászat és -öntés részletes történetét Máthé János magyarhermányi falutudós írta meg Lesz ágyú! címû sorozatában a Háromszék c. napilap jogelõdje, a Megyei Tükör 1973. évi tavaszi-nyári számaiban, pontosan adatolt írását késõbb más kiadvány is közölte. Ugyanakkor a bodvaji ágyú és fegyvergyártás körülményeit az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legjobb szakértõje, Egyed Ákos írta meg. Kettejük munkájára támaszkodva tekintsük át Bodvajnak a magyar forradalomhoz és szabadságharchoz, ezen belül Háromszék önvédelmi harcához fûzõdõ történéseit. Mindketten a kommunista diktatúra éveiben – az 1970-es esztendõkben – ellenszélben (!) gyûjtötték munkáikhoz az adatokat. Egyed Ákos levéltárakban kutatta az iratokat, Máthé János emellett a helyszínen kereste az adalékokat, miután számára megadatott, hogy a huszadik század elején még élõ negyvennyolcas honvédek emlékezéseivel is kiegészítse a levéltári forrásokat. Hiszen az elsõ világháború elején Magyarhermányban még éltek öreg negyvennyolcasok, akik vasárnaponként a kapu elé kiülve elevenítették fel a fiatalabb nemzedékekre ekképp hátrahagyott élményeiket, ha Máthé János nem szedegeti össze ezeket az apró részleteket, örökre feledésbe merülnek. De hogyan került Bodvajba Gábor Áron? A történet szorosan összefügg azzal, hogy 1848 novemberére – Háromszék önvédelmének kimondása és az elsõ ágyúk elkészülésének idejére – Erdély több vidékén vitte sikerre az oszd meg és uralkodj politikáját a bécsi udvar, egymásra uszítva románokat, magyarokat, szászokat. Ekkorra már megtörténtek a mihálcfalvi és aranyoslónai, összesen 25 román áldozatot
követelõ magyar katonai fellépések, valamint a román felkelõk kisenyedi, gyulafehérvári, zalatnai, marosújvári, krakkói, magyarigeni, borosbocsárdi és sárdi tömeggyilkosságai, amelyeknek több mint 1600 fegyvertelen magyar polgári személy esett áldozatául. És ekkorra Háromszék felett is gyülekeztek a vészjósló felhõk: a Barcaságban császári csapatok és õket pártoló szászok mellett román felkelõk is készen álltak a támadásra, sõt, Havasalföldön nyolcvan ágyúval felszerelt negyvenezer fõnyi cári sereg is állomásozott; s ekkorra a császári csapatok ráadásul megszállták Csík- és Udvarhelyszéket. Ebben a szorongattatásban, a minden oldalról ellenséggel körülvett Háromszéknek a megadás vagy a fegyveres önvédelem között kellett választania. Az október 16-18-i agyagfalvi nemzetgyûlésen – amelyen 60 000 székely kimondta az erdélyi népek közötti testvériséget, a forradalmi vívmányok, ezen belül a jog- és kötelezettség-egyenlõséget, valamint a Székelyföld katonai önvédelmét – még kinevették Gábor Áront, amikor jelezte, hogy õ tud ágyút készíteni. Pedig – mint kiderült – a berecki ezermestert, aki ismerte a császári csapatok felszerelését, régóta foglalkoztatta az ágyúöntés gondolata és a tüzérség igen fontos szerepe. Éppen ezért az agyagfalvi székely nemzetgyûlés után, november elején megkereste Háromszék kormánybiztosát, Berde Mózest, akinek felajánlotta: ha segítséget kap, ágyút önt. És Berdében támogatóra talált. A cselekvést mindenképpen sürgette, hogy november közepén már nyilvánvaló volt: Háromszék sem kerülheti el a császáriak támadását, a szék központi kormánya november 15-16-i gyûlésén pedig már a teendõkrõl egyeztetett az akkori megyeházán (a Bod Péter Megyei Könyvtár mai székháza nagytermében, amely ma Gábor Áron nevét viseli, teljes joggal). Kint, a téren hatalmas gyülekezet várta a fejleményeket, az épületben tárgyaló hivatásos katonatisztek azonban óvatosak voltak, hiszen érvelésük szerint ágyú és lõszer nélkül eleve bukásra ítél-
tetett az önvédelmi harc. Ekkor emelkedett szóra Gábor Áron, aki Orbán Balázs leírása szerint ekképpen szólt: „Uraim! Hallom, hogy a fõtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség elõtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Uraim, ha csak ez a baj, úgy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyú, lesz muníció, amenynyi kell.” A fõtisztek véleményére, miszerint az ágyúk legfeljebb ijesztgetésre lesznek alkalmasak, Gábor Áron úgy válaszolt: az õ ágyúi valódi harci eszközök lesznek. Az elmondottak hatalmas lelkesedést váltottak ki. És Gábor Áron útnak indult Erdõvidékre. Egyed Ákos szerint a székely ágyúk történetének romantikus vonzata, tehát nem felel meg a történelmi valóságnak, hogy Gábor Áron útiköltségül mindössze egy forintot kért. Az viszont tény, hogy elõbb az erdõfülei vashámort kereste fel – több más forrás mellett Bodola Lajos, Gábor Áron tüzérségének egykori ütegparancsnoka, a történetek legjobb korabeli ismerõje is így jegyezte fel –, de mert a fülei körülményeket nem találta megfelelõnek, a légvonalban 15 kilométernyire elhelyezkedõ Bodvajba ment át.
És lett ágyú! Az elsõ székely ágyúk elkészítését a szemtanú és munkatárs Bodola Lajos így írta le: „Elõször is fából az ágyú a maga rendes méretei szerint ki lett faragva, simára esztergályozva, aztán az ágyú két füle közti vonal hosszában két fél ágyúra lett fûrészelve. A két fél ágyút két, agyaggal tömött ládában lemintáztuk, s amikor a minták jól kiszáradtak, azokat egymáshoz illesztettük pontosan, olyan szorosan, amint vaskapoccsal tehettük. Hanem az összeillesztést megelõzõleg egy agyaggal vastagon bevont tölgyfahengert úgy helyeztünk el a két fél ágyú közepén, hogy az lehetõleg az ágyú csöve hossza tengelye irányában legyen s az öblözet átmérõjének megfelelõen a csõlyukat képviselje. Ezután az izzó masszát beleöntöttük az agyagmintába.” Máthé János ennél is
részletesebben azt írja: „Elsõnek a csõmintát kell kidolgozni, aztán a háromfontos gyalogágyú méreteit elkészíteni. Az asztalosmûhely esztergája 50 collos, a hosszabb csõmintát nem lehet befogni, ezért Baló káplár kihozatja 4 lóval a Nagy Ábrahám malomépítõ mester padját (…). Gábor Áron összeírja a szükséges eszközfát, a két bíró és Monoki fogja öszszegyûjteni. Közben megérkezik Bardotz és Zakariás is, lelkesen csatlakoznak a munkához. A faluban, a Benkõ-kert felett, a temetõben, a régi hirdetõhelyen, egy sírhalomról, amelyet az egész faluból látni, Barabás Laji kihirdeti a szükségletet, kétannyit hordanak össze. Acélfúró nem lévén, a csöveket lyukasan kellett önteni, ezért a formát már az esztergán egy leleményes hosszlyukfúróval az öbnagyságnak megfelelõen kifúrták, helyébe egy finoman kidolgozott agyaghengert kellett beállítani, és azt egy háromágú vastámasszal a fenékrészhez rögzíteni, ami az öntés után a csõben maradt, a Gábor Áron-féle ágyúkat errõl a támaszról lehetett felismerni egészen addig, amíg nem alkalmazták Kézdivásárhelyen a Turóczi Mózestõl feltalált csõfúrókat. Három napba került, amíg a csõformák elkészültek. Bene a próbalövéshez elhozatta a lõport, az elsõnek öntött háromfontos kitûnõen állta a mind erõsebb töltésû lövéseket. Baló Ferenc nagy mestere volt a tekegolyók készítésének, már az elõkészületek alatt kiesztergálta az ágyúgolyók öntõformáit, a lövedékek mindkét méretben ki voltak öntve. Következett a nagyobb munka, a hatfontosok öntése. 19-én kora reggel megnyitották a kohót, két nagy csõ ömlött a formákba. Jelen volt a vezérkar minden embere, várakozni kellett, amíg mozgathatóvá váltak. Dél felé az öntöde elõtt állványra tették, Gábor Áron a torkukba nézett, csak annyit mondott: Jók. (…) Bene a katonabírótól kirendelt lovas futár útján kér ismét 30 font lõport, ezzel Tana huszárõrmester másnap délelõtt meg is érkezik. Fel a patak mellett próbálják ki az elsõ két hatfontos ágyút, 400 lépésre, a malomházon felüli kis emelkedés-
5
re állítják az ember alakú céltáblát. A lõpad mögé földhányást emelnek, az útban álló fákat kivágják, rengeteg az önkéntes segédmunkás. A céllövés sikeres (…)”. Így született meg 1848 novemberében Bodvajban Háromszék önvédelmi harcának elsõ három ágyúja. A korabeli mûszaki felszereltséget tekintve már maga a formázás és az öntés bravúrnak számított. Az ágyúk egyáltalán nem voltak csinosak, Erdõvidéken ma is tartja magát az a nem kevésbé romantikába illõ emléktöredék, miszerint érdes, csiszolatlan felületük miatt a bodvaji ágyúk olyanok voltak, mint a varangyos
békák. De megvoltak! A november 23-i, sepsiszentgyörgyi újabb nagygyûlésen Dobai ezredes fitymálón meg is jegyezte, hogy az elkészült ágyúk csak puffogtatásra jók, mire Gábor Áron csattanós választ adott: ha ágyújával az elsõ lövés célt téveszt, a második lövésre maga áll a csõ elé. Szavai ismét nagy lelkesedést váltottak ki, a nép megadás helyett fegyveres ellenállást követelt, amit a megye vezetése november 28án el is fogadott. S hogy Gábor Áronnak igaza volt, ez az 1848. december 13-i véceri csatában fényesen bebizonyosodott. Egyáltalán nem rajta, és nem a késõbb
Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen öntött-gyártott ágyúkon és hadi felszerelésen múlt az önvédelmi- és szabadságharc vérbe fojtása. Az erdõvidéki március 15-i ünnepségek részeként 2007 óta minden március 14-én megemlékezõ kirándulást szerveznek Bodvajba. Ide tehát nem csak a párját ritkító táj miatt érdemes eljönni. Családostól és osztályostól egyaránt. Mert ezek a történelemórák örökre megmaradnak.
BENKÕ LEVENTE
Találkozásaink – dallal, múlttal, egymással, önmagunkkal A Magyar Kultúra Napja Kolozsváron, Nagybányán és Máramarosszigeten Jó lehetőség élményeink megosztására
A Magyar Kultúra Napja is jó alkalom élményeink megosztására, arra, hogy másokkal is felfedeztessük olyan dolgokat, amelyekben mi magunk örülni/gyönyörködni tudunk. Ünnepünk még „fiatalka”, éppen csak közelít a negyedszázadhoz, a naptárakban nem is „pirosbetûs”, ám, viszonylagos szerénységében is fokozódó érdeklõdés kíséri. Mifelénk inkább mintha szûkebb körök bensõségesebb megnyilvánulása lenne, semmint százakat, ezreket számláló hallgatóság
figyelmét megcélzó esemény. Megünneplését a Romániai Magyar Dalosszövetség is fontosnak tartja: a szervezet évek óta figyel a Magyar Kultúra Napjának megszervezésére. A Dalosszövetség elõször 2008-ban rendezett ünnepséget ez alkalomra, s a következõ évtõl Kolozsváron állandósulni látszik a rendezvény kerete is, Makovecz Imre alkotása, a Kolozsvár-Törökvágás Református templom. Úgy tûnik, kialakult alapszerkezete is: az elképzelés lényegét — a szövetség jellegének megfelelõen – az énekkarok fellépése
A máramarosszigeti Hollósy Simon Egyesület Vegyeskara, vezényel Várady Ilona
jelenti, ám lévén az ünnep a Himnusz születésnapja, rendszerint versek is illeszkednek a programba, amelyben a múltidézés is helyet kap, elsõsorban évfordulós összefüggésekben. Idén Kölcsey Ferenc és Kós Károly életmûve került elõtérbe, elõbbi halálának 175., utóbbi születésének 130. évfordulója kapcsán. Az ünnepség ekként mûvészeti és ismeretterjesztõ síkok összetartozó egymásmellettiségén alapul, amelyben irányadók az évfordulós vonatkozások, s a versek és az énekkari mûvek a múltidézéssel egymást kiegészítve, kölcsönösen erõsítik egymás hatását. (Érdekes, hogy alapjában hasonló, évfordulók és mûvészetek találkozása köré rendezõdõ programot kínált, ugyancsak Kolozsváron, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház ünnepsége is: ezen, január 22-én Ferenczy Károly-, Claude Debussy-, Bálint Tibor-mûvek ihlette mûvészpedagógus-tárlat, Orbán György-zene képezte az ünnepség menetét.)
Háromszoros ünneplés
6
A Romániai Magyar Dalosszövetség szervezésében a Magyar Kultúra Napját háromszorosan
ünnepelhettük meg: a kolozsvári elõadás (jan. 19.) után ugyanis, a következõ napon nagy- és kisbusznyi vidám és lelkes csapat kelt útra, dalosokkal és vezetõikkel (Magyarfenesi Vegyeskar Tóth Guttman Emese karnaggyal és a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusa Bedõ Ágnes karnaggyal), hogy az ünnepet megossza a nagybányai, illetve máramaroszszigeti hallgatósággal is. A programot minden esetben a házigazdák indították: a Kolozsvár-Törökvágás Gyülekezet Énekkara (orgonán játszott Kovács Dalma), Nagybányán a Nagybánya-Óvárosi Református Egyházközség Vegyeskara (Nagy Emese vezényletével), Máramarosszigeten pedig a helybeli Református Egyházközség Gyülekezeti Énekkara és a Hollósy Simon Egyesület Vegyeskara Várady Ilona vezényletével. A mini-turné részvevõi voltak még a koltói és a nagybányai Teleki Magyar Ház egyesített énekkara (karnagy Fülöp Gábor) és a Szatmárnémeti Székesegyház Kórusa (Varga Péter karnaggyal). A csapathoz tartozott még Rekita Rozália és Jancsó Miklós színmûvész: õk ketten évek óta önzetlen közremûködõi a Dalosszövetség rendezvényeinek, továbbá Egyed Emese irodalomtörténész és Guttman Szabolcs építész. A kolozsvári ünnepség utaztatása Guttman Mihály, a Daloszszövetség tiszteletbeli elnökének ihletésére valósult meg: tavaly mozdult ki elõször a rendezvény Kolozsvárról, akkor azért, hogy Déván és Vajdahunyadon is megünnepeljék a Magyar Kultúra Napját
A kolozsvári Magyar Pedagógus Kórusa, vezényel Bedő Ágnes
megerõsítették a gondolatot: „szívünkben más lelkülettel térünk haza”— mondotta például Varga Péter, a szatmárnémeti székesegyház karnagya. Ezek a találkozások arra is rávilágítanak, hogy alapjában véve szórványban és szórványon kívül hasonlók a dalosgondok és dalosörömök: túlzsúfoltak a mindennapok, nem könnyû a próbákat összehozni, és mégis szeretnek dolgozni, találkozni, szerepelni, s végeredményben minden együttes a tõle telhetõ legszebben szeretne teljesíteni. Fülöp Gábor karnagy úgy érzi, szebb a hangzás, ha többen fújják együtt, ezért, e szebb hangzás érdekében egyesítette két kis dalosközösségét, a koltóit és a nagybányai Teleki Magyar Ház énekkarát, igyekezvén áthidalni a mintegy tizenöt kilométeres
távolságot. Az egyesített énekkar így szabályszerû kamarakórus, amelyet éppoly öröm hallgatni, amennyire érezhetõ örömmel énekel az együttes. Három helyszínen három elõadás hangzott tehát el, amelyben az azonos programot csak a házigazda-énekkarok fellépése variálta, ám minden esetben hangulati árnyalataiban változott a kórusok elõadása, s részleteiben módosult a rögtönzött Kölcsey- és Kós Károly-kép is: akik valamennyin jelen voltak, állították, hogy Egyed Emesétõl és Guttman Szabolcstól igazából három különbözõ elõadást hallhattak.
„Hass, alkoss, gyarapíts!”
Egyed Emese irodalomtörténész magától értetõdõ közvetlenséggel hozta jelen-közelbe
A nagybányai és koltói egyesített kórus, vezényel Fülöp Gábor
Emlékezetes találkozások
„Maradandó találkozások részesei lehettünk” -- mondotta Sipos István esperes-lelkész a máramarosszigeti rendezvény végén, következtetéseiben utalva arra, hogy énekkarok és karnagyok, gyülekezetek találkoztak egymással, illetve az évfordulós megemlékezések révén, jelképesen Kós Károllyal és Kölcsey Ferenccel is, akik „ma is hatnak ránk hitükkel, tudásukkal, zsenialitásukkal”. Más szavakkal, más gondolati összefüggésekben a karnagyok is
7
Jancsó Miklós és Rekita Rozália előadóművészek, Guttman Szabolcs építész és Egyed Emese költő, irodalomtörténész
Kölcseyt, a tudós-költõ híres szavaival, azok mindenkori idõszerûségét aláhúzva bátorított arra, hogy ma sem kell félnünk a nagy szavaktól, egyszerû emberként is találhatunk életünkben okot a lelkesedésre. A gondolatot mintegy megkettõzve egészítette ki a Huszt: Jancsó Miklós színmûvész a verset, a szatmárnémeti székesegyház férfikara pedig annak Kodály által megzenésített változatát szólaltatta meg. A Nemzeti fény címû kórusmûvét hallgatva, amely egyik biztos sikerszáma a Magyarfenesi Vegyeskarnak, s amelyet ekként szívesen is tûz mûsorára az együttes, az elõadás révén azt is tudatosíthattuk, hogy Bárdos Lajos kórusmûvét Kölcsey hexametere ihlette. Természetes, hogy – születésnapján -- a Himnusz is elhangzott, Jancsó Miklós elõadásában, aki Kölcsey Parainesis címû erkölcsi intelmeibõl is részletet szólaltatott meg.
Nyelvezetükben rokon épületek és zenék
Guttman Szabolcs elõadása nélkül talán nem is gondoltunk volna arra, hogy Kós Károly épületei és Kodály Zoltán zenemûve lényegében nyelvezetükben egymás rokonai. Kós Károly élete állandó mozgás volt a völgy és a hegy között, s e kettõsség tükrei tornyai, amelyek az építészt idézve „védenek, de meg is mutatják magukat”. Hadd tegyük hozzá azt is, hogy már Szabolcsi Bence figyelmeztetett Kodály és a hegyek közötti rokonságra is. A Guttman Szabolcs által vázolt Kós Károlyportrét a Tetõn címû Áprily Lajos-vers mellett a Székelyföld és Kalotaszeg címû írás egészítette ki, amelybõl Rekita Rozália szólaltatott meg részleteket. Ebben az összefüggésben az éppen csak lezárult Kodály-év után is jól illeszkedtek a program-
A magyarfenesi vegyeskar, vezényel Tóth Guttman Emese
8
ba a Kodály-mûvek: Akik mindig elkésnek (Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusa elõadásában) a már említett Huszt mellett az Ének Szent István királyhoz (elõadta a Szatmárnémeti Székesegyház Kórusa). Ez alkalommal is népszerû szerzõnek bizonyult Bárdos Lajos, akinek több mûve is elhangzott: Dana dana, Jeremiás Próféta könyörgése, A magyar szentek himnusza és a Huszártánc. Szokolay Sándor, Ádám Jenõ, Halmos László, Gárdonyi Zoltán, Csemiczky Miklós, Vavrinecz Béla mûvei szerepeltek még a mûsorban. S ha az Esterházy hercegek szolgálatában eltöltött évtizedek alapján magunkénak is érezzük Joseph Haydnt, akkor tágabb értelemben elmondhatjuk, hogy magyar zeneszerzõk mûvei szóltak a Magyar Kultúra Napján. Kolozsváron, ahol szinte mindig sok esemény között kell megosztania magát a zenekedvelõnek és kultúrafogyasztónak, kisebb volt az érdeklõdés, ám Nagybányán és Máramarosszigeten érezhetõ örömmel fogadták az eseményt. Nagybányán az óvárosi református templom éppúgy megtelt, mint Máramarosszigeten a református templom. „Egy kórus helyett így öt énekkar szolgált az ünnepségünkön, s ezáltal igazi lelki ajándékot kaptunk”– mondotta Bak László, a nagybányai ünnepség házigazdái nevében, egyúttal azt is elárulva, hogy gyülekezeti énekkaruk nagy izgalommal készült az eseményre,
A Szatmárnémeti Székesegyház Kórusa, vezényel Varga Péter
s bár náluk is hagyománya van a kórustalálkozóknak, az utóbbi évek talán legszínvonalasabb elõadásának lehettek részesei. Szórványban talán hamarabb rádöbbenünk arra, hogy fontos legalább ünnepeken kicsit meg-
állni, azért, hogy Bibza István ny. esperes-lelkész gondolatát megszívlelve „erõt merítsünk elõdeink életébõl”, meg azért is, hogy akár anyagi erõfeszítés árán is, egy-egy találkozás erejéig másoknak is elénekeljük azokat a kórusmûveket
is, amelyeket bármikor szívesen megszólaltatunk, meg azokat is, amelyeket frissen, éppen az alkalom tiszteletére tanulgatott egy-egy együttes. Erre is volt példa, hiszen a Szatmárnémeti Székesegyház énekkara Misi bácsi buzdítására vállalkozott arra, hogy a rövid idõ ellenére megtanulja a Husztot, valamint a koltóiak és a nagybányai Teleki Magyar Ház dalosai pedig erre az alkalomra a Krisztusunk címû mûvel bõvítették repertoárjukat. „Örömmel indultunk útnak” – mondotta utóbb Bedõ Ágnes karnagy. A társaság tagjai jól érezték magukat, s míg az autóbusz a behavazott szerpentinen kanyargott, örültek a hófehér tájnak, egymás társaságának, annak, hogy énekelhettek. Talán éppen ez az öröm, jó hangulat tette legfõképpen igazán ünneppé a Magyar Kultúra Napját.
BENKÕ JUDIT
Csép Sándornak mindannyian fontosak voltatok Egy erdélyi jellem emlékére
Fölidézném Csép Sándor sok évtizedes, termékeny, s hatásában maradandó jelenlétét a romániai magyar szellemi létezésben. Tíz évvel fiatalabb volt nálam, ezer évvel elszántabb. Oly közel kerültünk egymáshoz, hogy idézése átcsap a közös munkán, a televíziózáson, és mindenen: olykor a személyes magánsors is megszólal. Errõl, bevezetõül, röviden már itt kitérek, hogy ezzel ne terheljem a majd Róla szóló sorokat. Akkoriban apám is haldoklott; a kórházi ágyon még volt ereje biztató, meleg mosollyal, némán búcsúzni. Hetek múlva, munkahelyemen, a bukaresti tévé magyar szerkesztõségében telefonhívás Kolozsvárról: anyám öngyilkosságot követett el, de még életben van. Hazarepültem. Apámtól halálugrásnyira, a szomszéd klinikán anyám reanimációs szerelésben feküdt falfehéren, behunyt szemmel. Többé ki se nyitotta.
Annyi altatót vett be, hogy örökké alhasson. Egy hétig haldoklott. Sándor elutazott, lakását átadta nekem. Anyám a születésnapomon, július 28-án halt meg, ama hajnali órán, amelyen megszült. (Pontos idejét, óráját az 1935-ben, ötéves koromban készült horoszkóp árulta el, mely nagy mûvészi karriert jósolt nekem, tehát sokba kerülhetett.) Szüleim a Házsongárdi temetõ ama részében nyugszanak, melyet a Rapaics Raymund méltatta gyümölcskertész Bodor Pál, az erdélyi kormányzóság pénzügyi igazgatója hagyott a bõvítésére halála évében, 1878-ban. 1812-ben adta ki az elsõ magyar nyelvû faiskola-árjegyzékét, nyelvi szépségéért az Élet és Irodalom újra közölte. Ez a BP Bolyai Farkas göttingeni diáktársa, s életük végéig legjobb barátja. Levelezésüket 1912-ben adták ki. Téka-kötetében Benkõ Samu sok érdekes részletet idéz ebbõl.
9
10
Mivel református lányt, anyámat vette feleségül, apám is kálvinista lett. Elég rendesen járt a temesvári templomba, ahol én ünnepen kölyökként verset mondtam, hallgatta a szószékre lépõ Ajtay és Nits tiszteletes urakat, s elõszeretettel a szalontai születésû, Arany-rokon esperest, Debreczeni Istvánt, az Arany János Társaság elnökét, hittantanárunkat, aki tudtán kívül készített föl arra, hogy a kolléga Sándort életem második fele fõ barátjának fogadjam. Stílusában, tartásában, humanista bátorságában, szép magyar beszédében, szónoki nyelvezetében Sándor is Debreczenire emlékeztetett. Ami szemé-ben tán öregesnek tûnhetett az esperes lényében, azt én a tekintély fényének éreztem; Sándor nem érzékelte, hogy maga is tiszteletet parancsoló – túl azon, amit tehetségével, teljesítményével vívott ki. Bárhol jelent meg, mindenki érzékelte: személyiség érkezett. Ezt azok is fölfogták, akik sosem látták képernyõn. Ezt nem lehet markírozni, megjátszani; aki megkísérelné, nevetségessé válna. Nem sok készsége volt a pózra, mely közszereplõt, politikust, tévésztárt olykor jellemez. Köztudatunk megveti a széltolót, tán mert bõven van részünk benne. (Rokon értelmû szavaink Kiss Gábor szerkesztette szókincstárból: hóhányó, szédelgõ, csaló, link, simlis, firkás, megbízhatatlan, nagyzoló, sarlatán, svihák, svindler, kókler, fezõr, sipista, csélcsap, gazfickó, csirkefogó, imposztor, kalandor, gazember. (A gyilkosra bezzeg csak három szavunk van: gonosztevõ, bandita, emberütõ.) Sándor nem volt ügyes. Amilyen fortélyos, taktikus, elõrelátó volt közösségi ügyekben, olyan szemérmesen szerény volt magánügyeiben. Hallom, Váradon egyik rokona jelentõs nagyapai(?) örökségbõl forgatta ki, élve (visszaélve?) így-úgy megszolgált kapcsolatokkal. Sándor helyében bárki más, élve közismert feddhetetlenségével, kiterjedt kapcsolataival, rég kiverekedhette volna jogai érvényesítését. Az is baj, ha valaki még önvédelembõl sem agresszív. Pedig Sándor nem félénk: megfontolt! Nagyon is harcos, cseppet sem gyáva típus. Sõt. És ebben is hasonlított édesapjára, az Arad megyei Ágya református lelkészére. Aki igen jó viszonyban volt Debreczeni István esperessel, kinek szép könyve zseniális felmenõjérõl, Arany Jánosról (családi körben) rangos pesti kiadónál jelent meg. Ágya és Szalonta egyáltalán nincs messze egymástól. A háború alatt, a határ menti, magyaroklakta Ágyán és a román Ágyatelepen átviharzottak hol magyar, hol román csapatok. Reváns revánsra. Hírek szerint románok fogadkoztak, hogy most aztán falhoz állítják a bûnös ágyai magyarokat és fordítva. Nos, a bátor lelkû pap, Csép Gergely minden veszélyeztetett embert, románt s magyart egyaránt elrejtett: kit lelkészi háza pincéjében, kit temploma padlásán, kit ahol lehetett. És ezt senki sem felejtette el, különösen nem a hálás román földmûvesek. Hiszen õk, ugye, a magyaroktól tartottak! Csakhogy a kolhozosítás indulásakor kiszivárgott: a magyar papot deportálják! (Elképzelhetõ, hogy Gergely bácsi, a tiszteletes úr nem lelkesedett nagyon a kolhozért – teszem hozzá csöndesen.) Nos, összefogtak a románok mind, s kezük írásával, hosszú kérvényben, voltaképp memorandumban, s rengeteg, ákombákom személyes, egyéni levélben (fénymásolatban láttam, olvastam!) könyörögve s követelve írták: a magyar papot nem adjuk! Nem engedjük! Napokig, hete-
kig dúlt a harc és gyõztek. A magyar református papot megmentették a román földmûvesek! Sándor védettségét erõsítendõ, errõl, hogy szélsõséges románok is hallják hírét, nagy példányszámú román hetilapban, méghozzá Pãunescu lapjában írtam! Akinek a név nem mond semmit: nem tehetségtelen, nagyhatású, magát hazafiasnak tartó, sokunk szerint szélsõségesen nacionalista költõ volt. Pãunescut meglepte az írás erõs visszhangja, nyomban verset is kért. Lefordítottam egyik versemet románra, megjelent, s másnap Burticã elvtárs, a KB titkára magához hívatta a fõszerkesztõt, és megrótta. Megmagyarázta neki, hogy szerinte mit mond ugyanez a vers az õ lapjában, és mit mond másutt. (Akkoriban adtuk le a tévé magyar adásában Kányádi híres, zseniális bécsi versét, amelyet a cenzúra itt-ott kidobott a lapokból, mi mégis húzás nélkül adtuk közre! De tudtuk: a kolozsvári rádióban, a tõlünk oda átkerült vakmerõ szerkesztõnk, Bisztricsányi Klára felelõsségére már elhangzott csonkítatlan teljességében.) Nagy dobása azonban megint Sándornak volt, nem is egy, de csak az egyik találkozott nagy nyilvánossággal. Csudás kalotaszegi faluban filmezett (halkan mondom: rengeteget, heteken át, az irigyek szerint közel öt hónapig!) Alfred Adelmann igen jó operatõrünkkel (aki azóta elhunyt), mégpedig nemzetiségi területen kényes tárgykörben, melyben riporternek, operatõrnek diszkrétnek és indiszkrétnek, mélyen kíváncsinak és roppant tapintatosnak kellett lennie. Gondolatban ugyanis az anyaggyûjtés és töprengés (jelképesen szólva) egyszerre zajlik nappal és éjszaka, a házaspár ágya körül is, s pénztárcájukban behunyt szemmel kotorászva, meg szinte leskelõdve, bonyolult titkok között. Kimondom: a magyar falu népesedésérõl, a szaporulatáról volt szó! (Magyarul: Sanyi nem felejtette el Kodolányit.) Összesen hány gyereke születik a házaspárnak? Egészségi állapotukon kívül hogyan befolyásolja gyermekvállalásukat anyagi helyzetük, emberi-érzelmi viszonyuk, mennyire játszik bele döntéseikbe kisebbségi helyzetük, és annak megítélése a politika részérõl és mennyire az õ részükrõl? Azaz: hogyan ítélik meg nemzetiségi létük távlatait, esélyeit? Mennyit képesek keresni: mekkora, milyen és hogyan terem a földjük, amellett ingáznak-e, azaz van-e állásuk a városban, az mennyit hoz a házhoz, és van-e jövõje – és folytathatnám. Persze, valamennyi számba vehetõ körülmény együtt hat, lelkiállapottá lesz minden gazdasági és más mérlegelés: látnak-e biztató jövõt maguk és gyermekeik elõtt? Szabadnak érzik-e magukat a kisebbségi létben? Netán titkon (vagy nem is titkon) a kivándorlást is latolgatják? Nota bene: a háború vége utáni tíz-húsz esztendõben a kisebbségiek kivándorlását a hatalom akadályozta, nehezményezte, kivételt csak a németekkel és a zsidókkal tett, mert az állam fejpénzt kapott a kiengedettekért, késõbb elég könnyen engedtek magyarokat is: tán elõnyös nemzet-demográfiai távlatokat láttak ebben (a népszámlálási adatok a Bánságban, Partiumban, tán még a Székelyföldön is ezt igazolták). Amikor 1948 végén Temesvárról Kolozsvárra érkeztem, emlékezetem szerint a lakosság nagyobb része volt magyar, a mostani, több mint háromszázezer lakosnak már csak kevesebb mint negyede magyar. Ceauºescu idején még
azok a magyarok is roppant nehezen költözhettek viszsza Kolozsvárra, akiket a családfõ szakmája, szaktudása miatt hívtak meg valamely regáti gyárba. Volt ilyen esetem: a kolozsvári, híres Dermata, s egy idõben a mártír munkás nevérõl Herbáknak nevezett cipõgyár kitûnõ magyar mesterét meghívták egy moldvai, új cipõgyárba családostul; nyugdíjba vonulásakor vissza akartak költözni Kolozsvárra. Ebben a kolozsvári városi hatóságok akadályozták. A család a tévé magyar adásától kért segítséget, innen ismerem az ügyet. Ha jól emlékszem, megírtam A hisztéria szükségállapota c., 350 oldalas könyvemben (Szabad Tér Kiadó, 1990). Csép Sándor alapos, elmélyült, elemzõ filmriportja ama kalotaszegi község népesedési gondjairól tehát alapproblémát boncolt. A Román TV közvéleménykutató osztályának fõnöke, Pavel Cîmpeanu az európai szociológiai kongresszuson, Madridban bemutatta Csép filmjét, amely a maga mûfajában a legjobb minõsítést kapta. (A szociológus néhány éve elhunyt, de halála elõtt még megírta az RKP történetét, úgy, ahogy annak idején megélte.) Késõbb Sándor nagyszerû riportot készített Kolozsvár egyik roppant érdekes néprajzi, szakma- és eredettörténeti, kulturális színfoltja, a hóstátiak eltûntetésérõl. Róluk a régi városlakók azt tartották, hogy õk a menekülõ hajdúk ama részének utódai-örökösei, akik hajdan nem Szalontán telepedtek meg, mint többségük, hanem egyfajta falusi életformát teremtettek maguknak Kolozsváron. Õstermelõkként éltek, dolgoztak, híres temetkezési egyletük egyben a kórushagyományt öregbítette, jórészt általuk volt szép és jó áruval ellátott a kolozsvári piac, gyümölcsöt, zöldséget, tejtermékeket árusítottak, viseletükben a város közepén is hagyományõrzõk maradtak. Jellemzõ, hogy például a kolozsvári magyar színházban állandó bérletük volt, a magyar operába is eljártak. Nos, valamikor (már Ceauºescu idején) a hóstáti világot, ezt a belsõ, régi település-szórványt a hatalom eltörölte a föld színérõl. Csép nem állta meg: nekiállt a fájdalmas, kényes, nemzetiségi szempontból is égetõ, megkerülhetetlen témának, és remek, tárgyilagosan fölmérõ, de érzékeny riportot forgatott. A hirtelen beszántott, hosszú idõn át gondosan mûvelt zöldséges és gyümölcsös kertek már nemigen voltak filmezhetõk, tehát beszéltetni kellett a tanúkat! Nem egy hóstáti felakasztotta magát; régi házaik, kertjeik, életformájuk minden színe-nyoma eltûnt, megsemmisült az évszázados néprajzi, sajátos, értékelvû: minõségelvû munkakultúrát õrzõ színfoltja a városnak. (Némelyek azzal mentegették a durva akciót, hogy az új kazángyár és az ország más sarkaiból odatelepített dolgozóknak szükséges lakások építéséhez hely kellett, és valljuk be: a Hóstát már muzeális relikvia volt, falu a városban. Igaz. Éppen ezért nem lett volna szabad hozzányúlni. Legalább az élõ múzeumok élhessenek!) Megnéztem a filmet, meghatott, és elismertem, hogy Csép és forgatócsoportja mértéktartó volt. Nem éltek viszsza a tárgy kínálta lehetõségekkel, nem provokáltak, nem uszítottak, nem kezdeményeztek tiltakozást – csak bemutatták a goromba tényeket. Bemutatták volna. Ugyanis felhívott a kolozsvári pártbizottság egyik vezetõ tisztségviselõje és letiltotta a filmet. Tudtam, hogy durvábban is
eljárhatott volna, méghozzá számára kényelmesebben: ha a magas központi fórumnak jelenti, ugyanígy betiltják a filmet, de sújthatja mindenféle szankció a forgatócsoportot, fõleg Csépet, meg engem, aki engedélyeztem a forgatást, jóváhagytam a mûsorba iktatását és meg se tudom soha, ki indította el a lavinát. (...) Ugye, kedves olvasóm, érzi, hogy milyen erkölcsi, érzelmi, becsületbeli, mély emberségre valló belsõ rímbe csendül össze az ágyai pap halált megvetõ bátorsággal végzett, román és magyar parasztokat mentõ, hihetetlen háborús akciója, és fia, a teológiát és filozófiát végzett színházi szerzõ, publicista, író, tévés jelleme, erkölcsi ízlése és a temesvári református és más vallású magyarok, románok példája? (Ne somolyogjanak: ezért én is kitüntettem volna mindazokat, akik ebben a történetben kitûntek.) Akik Magyarországon, a Magyar Televízióban is láthatták Csép Sándor kalotaszegi riportját (mert láthatták persze a széles határ menti sávban is, ahol kitûnõen látható-hallható volt a bukaresti magyar tévémûsor), a magyar sajtóban mintegy negyven cikket olvashattak róla. Nem szabadna csak mellékesen dicsérnem az ifjúsági Ki mit tud vándor-vetélkedõt, amelyet Csép gondolt el, tervezett, szervezett meg, válogatta össze a munkatársait és vezette országjárását. A szellemi (azaz kulturális) akciónak bevallott szándéka volt többek között az erdélyi magyarság története iránti érdeklõdés fölkeltése, beleértve az építészet, irodalom, mûvészetek, település-, iskola- és színháztörténetet stb. Volt ebben a kezdeményezésben nemes provokáció, ambíciók ébresztése, figyelemfelhívás bizonyos ismeretek különös érdekességére stb. Nemes és színvonalas, sikeres kezdeményezés volt. Az erdélyi magyar tévékritika egyébként nem sokat foglalkozott a hatvanas évek végén, mintegy jelképesen, vasárnap délelõtti ultrarövid (kezdetben 10-15 perces) mûsorral jelentkezett adásunkkal; csakhogy nemsokára áttettük hétfõ délutánra, s heti háromórás idõtartammal. Hétfõ délutánra azért tettük át, mert akkoriban hétfõn Pest nem sugárzott tévémûsort, tehát Máramarosszigettõl, Nagybányától vagy Szatmártól a Szilágyságig, Zilahig, Váradig, Aradig, Temesvárig, a Bánság déli sarkáig, ha valaki magyarul beszélõ tévét akart nézni, bennünket nézhetett – és nézték sokan nemcsak mondjuk: Szegeden, de Jugoszláviában és egyebütt is. Ez a háromórás délelõtti és egy ideig háromórás délutáni mûsor az egész országban, tehát például a moldvai csángóknál is nézhetõ-hallható volt. Nem felejtem el úttörõinket, a legelsõ fõszerkesztõnket, a kedves Kónya Bubát, kitûnõ bemondónkat, Birta Józsefet, legelsõ, rádiósokból lett szerkesztõinket, akik riporterkedtek is, méghozzá remekül (Labancz Frida Margaréta-riportját, s némely színházi fölvételét máig emlegetik), remek gyártásvezetõnket, Schwechter Ernõt és a többieket. Mind szerették Sándort, mert ismerték. Na de nem monográfiát írok, csak szomorúan búcsúzom felejthetetlen barátomtól és kollégámtól, Csép Sándortól. Pótolni semmiben sem lehet. Családja, gyermekei, választottjai, barátai számíthatnak rám – sajnos, inkább csak jelképesen, de szeretettel.
BODOR PÁL
11
Galéria
Makrai Zsuzsa Báthory-címerei A 20. születésnapját tavaly szeptemberben ünneplõ szilágysomlyói Báthory István Alapítvány jubileumi kiállításán találkoztunk ismét a testvérváros, Nyírbátor iparmûvész nagyasszonyával, Makrai Zsuzsával. Mintegy félszáz, tûzzománcba álmodott Báthory-címert állított ki a Csorgó utcai Magyar Házban. Jártak már a vezetése alatt mûködõ nyírbátori Alkotóház képviselõi Erdélyben, Kolozsvárt is bemutattuk a nagyérdemû közönségnek, mi is többször visszaadtuk a látogatást Nyírbátorban, erdélyi mûvészek alkotásait népszerûsítve – de ilyen mennyiségben ennyi gyönyörû munkát rég nem láttunk. És milyen jó, hogy a BIA elvitte az anyagot Szatmárnémetibe és Nagybányára is! A Mûvelõdés Galéria a kolozsvári Minerva Kulturális Egyesület kiállítótermében bábáskodott e páratlan közös örökség közkinccsé tételében. Nemcsak az egyetemalapító fejedelem és választott lengyel király okán, de a ma is a kincses városunkban közterületen álló két és a múzeumi kõtárban levõ másik két Báthory-címer miatt is magunkénak éreztük Makrai Zsuzsa sorozatát. Hadd legyen még teljesebb egy következõ kiállításon! Csak a legnagyobb elismerés hangján írhatunk ezekrõl a tûzzománcokról, amelyek elsõsorban mûvészi értékükkel hívják fel magukra a figyelmet, de kitartó kutatómunka elõzte meg a végsõ formába öntést: sírkövekrõl, templomi stallumokról, kapubejáratokról, emlékfeliratokról, pecsétekrõl, érmékrõl és még ki tudja honnan gyûjtötte össze kitartó szorgalommal, fogalmazta egységes mûvészi egésszé a
Makrai Zsuzsa képes családtörténetet. Mindehhez társult még egy több évtizedes szenvedélyes kutatás a mûszaki-vegyi ismeretek megszerzésében, amivel ezt az õsi technológiát (gondoljunk csak a Szent Korona remekére) az ötvösmûvész elõdökhöz méltó színvonalon alkalmazta. Rovatunkban kicsit eltérve a szokásainktól Bátori Gábor történésznek a szilágysomlyói kiállítás megnyitóján elhangzott ünnepi köszöntõjét és Szekeres Attila István heraldikusnak az I. István királyunk szolgálatába szegõdött rusz-varég eredetû Gutkeled nemzetség majádi ágához tartozó ecsedi és somlyai Báthori/Báthory család címereinek kialakulásáról és használati módjáról szóló tanulmányát közöljük. SZABÓ ZSOLT
Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke a Báthory család történelmi szerepéről beszélt, Magdó János főkonzul a határokon átívelő művészi-emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta (Rohonyi D. Iván felvételei)
12
A TESTVÉRVÁROS TISZTELETE Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit jelen kiállítás megnyitóján. A szilágysomlyói Báthory István Alapítvány 20 éves jubileumát tiszteli meg Nyírbátor testvérvárosának szülötte, Makrai Zsuzsa zománcmûvész. Makrai Zsuzsa zománcmûvész a hazai kortárs zománcmûvészet egyik különleges, autentikus egyénisége. Munkáinak szakralitása a magyar történelem és egyházmûvészet tradícióiból táplálkozik. Olyan alkotó, aki minden egyes mûvével történelmi korokat és tényeket idéz meg. Jelen címersorozata, amely akár egy életmû végkifejlete is lehetne, nagyon pontos és hosszadalmas kutatómunkával jött létre. A gyûjtõmunka során számos történelmi helyen végezte elõtanulmányait. Több történésszel és mûtörténésszel vette fel a kapcsolatot országunk határain kívül is. Ez az autonóm gyûjteménnyé duzzadt zománckollekció egy hiteles kordokumentum áttranszformálása. A maga mûfajában történelmi hûséggel és alázattal. Mûvei egyrészt a heraldika, másrészt a szakmai-mesterségbeli megközelítés felõl egyedülállóak. A zománc anyagába átültetett grafikai és festészeti megjelenítés ötvözetének mesteri megmutatkozása. Makrai Zsuzsa mindent tud a korról, és mûvein keresztül lerója tiszteletét emberi és mûvészi identitástudatával. Ugyanakkor mindent tud saját szakmájáról. Elképesztõen tudatos és mindenféleképp egyéni utat járó zománcmûvész. Már maga a zománc mûfaja is szereti õt. Számtalan rangos kiállításon szerepeltek már munkái, országos és nemzetközi megmérettetésben. Az alkotó iskolate-
remtõ mester. Tiszteli a tradíciókat. Választott mûvészi mestersége komoly hagyománnyal van jelen a magyar míves kultúrában. Nyírbátorban a több évtizedig mûködtetett Alkotóház vezetõjeként mûvészi-pedagógiai munkássága nyomán generációk kerültek ki hasznos és jótékony aurájából. Közülük többen mûvészeti életünk aktív mûvelõi. Szakmai és mesterségbeli felkészültségének tanúja ez az országos szempontból is jelentõs címeranyag. Fontos látni, hogy valóban újrateremtésrõl van szó. Ha a zománcok mellé odatettük volna a templombelsõ részleteinek fotóit is, maguk a látogatók csodálkoztak volna el azon, mi minden látnivalót rejtenek a kõbõl, fából faragott részletek. Ám a megmaradt ábrázolások sokszor torzóban maradtak, csonkultak s fõleg: anyaguk jellegénél fogva nem voltak színesek. Az alkotónak ezért gyakran kellett rekonstruálni a múltat, s fantáziájával újrateremtenie azt. Úgy azonban, hogy bizonyos szabályokat ne lépjen át, például, hogy elsõsorban síkban tervezzen, s csak kisebb részben térben, s lehetõleg nagy, egyértelmû felületeket alkosson. A város gyermekeként, mûvész-szolgálattevõjeként hogyan is adózhatna másként, minthogy hírét viszi a gyönyörû történelmi helynek és kornak, amelynek letéteményese, várományosa a jelenkori Nyírbátor. Lerója tiszteletét olyan történelmi nagyságok elõtt, akikre megbecsüléssel tekinthetünk vissza. A Báthoryak iránti tisztelet által átmenti a múlt reneszánsz emlékeit a jelen és a jövõ nemzedékei számára. Biztos vagyok abban, hogy a címeranyag erdélyi útja során az õt megilletõ érdeklõdésre és értõ befogadókra talál.
BÁTORI GÁBOR
CÍMERÉBEN HÁROM FARKASFOG A Báthori/Báthory család címerét úgy ismeri a nagyközönség, mint vörös mezõben levõ három sárkányfogat, legyen a címerkép jobbra avagy balra forduló. Dolgozatunkban a címerkép eredetére és magyarázatára igyekszünk rávilágítani. A Gutkeled nemzetséghez, annak majádi fõágához tartozó Báthory-ág között találjuk – többek között – az ecsedi Báthoriakat és a somlyói Báthoryakat. Mindkét család a nemzetség címerét vitte tovább.
A Gutkeled nemzetség címere
Ez a legteljesebben, legbiztosabban meghatározható nemzetségi címer – írja Csoma József történész, heraldikus 1904-ben (Magyar nemzetségi czímerek). Az oldalékeket mutató mesteralak a magyar heraldikában csaknem kizárólagosan e nemzetségének tekinthetõ. Az õsi jelvény hétszáz évvel
ezelõtti megjelenésétõl a heraldikai korszakok stílusának megfelelõen változott. A legrégibb korszakban az ékek száma és helyzete még nem tisztult le. János fia Leustách pecsétje 1236-ból háromszögû pajzsban két jobb és két bal oldali, egymásba nyúló éket mutat. István szlavón báné (1250–1259) két bal oldali ék, Hodus ispáné 1272-bõl két bal s egy jobb oldali, egymásba nyúló oldalék. A következõ két évszázadban megszûntek az ellenékek, leginkább három jobb oldali éket találunk. A további, a 15. század végétõl kezdõdõ, néhány évtizedet felölelõ korszakban az olasz reneszánsz hatása érzõdik: az ékek oldalainál elhagyták az egyenes vonalat, ívvel helyettesítették. Ezáltal jellegére nézve egyezõ, de alakra elütõ mesteralakot nyertek: az ún. farkasfogakat. A három ékbõl három farkasfog lett. Ebbe a korszakba illik Báthori Miklós váci püspök vörös márványba vésett címere 1487-bõl, mely
13
A Gutkeled nemzetség címere
A Báthoriak ecsedi ágának címere
a Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményét gazdagítja, valamint Báthori István erdélyi vajda kõcímere 1488-ból a nyírbátori református templomban. Mindkettõ lófejpajzsban három jobbra nyúló ívelt éket, azaz farkasfogat tartalmaz. A pajzsot jobbra, azaz elõre nézõ, farkával nyaka köré tekeredõ sárkány veszi körül. A korábbi címerben mindezt még egy enyhén ívelt tárcsapajzsba helyezték. A 15. század végétõl a természetes ábrázolásmód hatása észlelhetõ. Eltûnt a mesteralak, s helyét állkapocsból kinövõ három farkasfog veszi át. Tehát, a farkasfog nevû szerkesztett mesteralakból természetes címerkép, farkasfog lett. Ilyen címerkép látható Báthory István, Kristóf, Zsigmond és Gábor pénzérméin. A Gutkeled nemzetség õsi címere Csergheõ Géza megfogalmazásában (A Guthkeled nemzetség czímere – Turul 1891/1): veresben három fehér jobb oldalék; sisakdísz a pajzsalak zárt veres szárnyon; takaró: veres-fehér.
A Sárkányrend jelképe
14
A magyar Sárkányrend a 15. század elején keletkezett. Zsigmond király, feleségével, Cillei Borbálával együtt 1408-ban kiadott alapítólevelében szabályozza a szervezet mûködését. A Sárkányrendet politikai okokból hozta létre a király, aki nem érezte elég szilárdnak trónját. Uralkodói tekintélye érdekében szükségesnek látta, hogy szövetkezzék hatalmasabb alattvalóival, s hiúságukat látható jellel elégítse ki, így õket magának lekötelezze, írja Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve címû munkájában. A politikai helyzet már I. Ulászló idejében teljesen megváltozott. A trónváltozással járó, a töröktõl mindinkább fenyegetett, s a huszitáktól gyötört társadalmat a Sárkányrend nem egyesíthette többé politikai célokra. Ily módon, vallási és politikai jelentõsége csökkenvén, a rend e korszakban s késõbb, Mátyás uralkodása idején is, csupán mint dekoráció maradt fenn, melyet a király az udvarában élõ uraknak, fõleg katonáknak érdemeikért, királyi kegye jeléül osztogat, írja Csánki Dezsõ: Harminczhat-pecsétes oklevél 1511-bõl (Turul, 1887/1) címû tanulmányában. Ily
A Báthoryak somlyói ágának címere
módon a 15. század végére a Sárkányrend jelvénye, mint a címerpajzsot ékítõ, a család régiségére, elõkelõ õseire célzó heraldikai ábrázolás maradt. A Sárkányrend jelvénye a farkával nyaka köré tekeredõ, azaz önmagát megfojtó sárkánykígyó, mely szimbólum az áldozatkészségre utal. Zölddel és arannyal is ábrázolták. A Báthori család több tagjának címerpajzsa körül fellelhetõ e jelkép, mely tovább öröklõdött. Ecsedi Báthori Miklós váci püspöknek a nógrádi várból, 1483-ból származó címerkövén ott látható a pajzs körül a sárkánykígyó. Egy 1484-bõl származó márványtáblán szintén sárkánykígyós Báthoricímer látható. Báthori István erdélyi vajda 1488-as címerkövén, a nyírbátori református templom déli falán szintén ott a Sárkányrend jelvénye. A nyugati kapu fölött másik címeres kõfaragvány. A nyírbátori református templom – a Magyar Nemzeti Múzeum gyûjteményében található – 1511-ben készült stallumának egyik támláján intarziabetétes Báthori-címer található, a pajzs körül ott a sárkánykígyó. A szintén 1511-bõl származó harminchat-pecsétes oklevél egyik pecsétje a Báthori Istváné, szintén a rend jelvényével övezett pajzsot mutat. A Sárkányrend jelképét elõszeretettel használta somlyói Báthory Gábor erdélyi fejedelem. A sárkánykígyóval díszített címerek láttán születhettek azok a mondák, melyek azt magyarázzák, a család címerében levõ fogak sárkányfogak.
Mondabeli sárkányok
Mondák keringenek a Báthori család eredetérõl és címerképérõl. Ezekben egyértelmûen sárkány és sárkányfog jelenik meg. Egyik monda szerint az Opos nemzetség egyik tagja, még a honfoglalás idején megölt egy sárkányt Ecsednél, ahol aztán várat is épített. Ezért a vitéz tettéért nyerte a Bátor nevet s a hõsiességét igazoló címert. Megjegyezzük, abban a korban még nem léteztek címerek. Az Ecsedi-láp sárkányáról szóló másik monda tulajdonképpen a Báthori család eredetmondája. A legenda szerint a Nyírség és a Szatmári síkság közelében lévõ Ecsedi-láp mocsarában egy sárkány
Ecsedi I. Báthori András címere
Báthori-címer a stallumról
tanyázott. Azt beszélték, a víz olyan mély volt, hogy bár több száz ölnyi kötelet eresztettek bele, nem érték el az alját. Élt akkoriban egy Bátor Opos nevû vitéz, aki elhatározta, hogy megöli a sárkányt. Lement a mélybe, és meg is ölte a szörnyeteget buzogányával. Hogy a hõs vitéz bizonyságát vigye tettének, kitörte a sárkány három fogát. A király megjutalmazta a sárkányt legyõzõ Opost. A bizonyságul vitt három sárkányfogból alakult ki a sárkányos Báthori-címer – áll a mondában. Ez utóbbi az ismertebb legenda. Ezek az ecsedi Bárhori családhoz kötöttek. A somlyói Báthory család sárkányáról és sárkányfogairól is született legenda. Réges-régen, amikor a Kraszna-folyó még oly nagy volt, hogy vize a keskeny völgyet egészben elborította, Szilágysomlyó várossal átellenben, a Púposhegy északi lejtõjén, egy kiálló szikla alatti, pince alakú lyukban lakott egy hétfejû sárkány. E szörny, mivel embert, állatot egyaránt pusztított, valóságos réme volt a vidéknek olyannyira, hogy itt semminemû élõlény megtelepedni nem mert, s ekként a vidék csaknem lakatlan volt. Halálfia lett bárki is, ki e szörnnyel szembeszállott, s õt megtámadni merte. Akadt ugyan több hõs, ki hírnevet akarván szerezni magának, megvívta az élet-halálharcot, de mit sem ért el egyebet, minthogy a sárkánynak valamelyik fejét levágta vagy megsebesítette. A sok küzdelemben a sárkány elvesztett hat fejet s farkának nagy részét, mindemellett egy fejjel és csonka testtel is uralta a környéket. Egy Bátor nevû hõs férfi élt abban az idõben a Somlyó-hegyre épült sziklavárában. Egy tündérbe lett szerelmes, de a tündér csak oly feltétellel ígérte kezét a hõsnek, ha a rettegett sárkányt megöli. A hõs a sárkányt megtámadta, s a küzdelemben a sárkány állkapcsából egy jókora darabot, három foggal együtt levágott. Megölni azonban ez alkalommal nem sikerült. Hát cselhez folyamodott. Ismerve a sárkány torkosságát, néhány vadállat bõrét kitömte, amihez csali mellett nagy mennyiségû oltatlan meszet is használt. Az így kitömött állatokat a lyuk közelében helyezte el, a sárkány azokat csakhamar föl is falta, s szomja oltására a Kraszna
Somlyói Báthory-címer
vizébõl jókorát ivott. A víz hatására a mész mûködni kezdett, s a sárkány gyomrában iszonyú fájdalom keletkezett. Midõn a tûrhetetlen fájdalmak következtében a sárkány a hátán fetrengett, Bátor, aki csak erre a pillanatra várt, közelrõl nyilával szíven lõtte a szörnyet. Magasra lövellt a vér a szívbõl, de annyi ereje mégis volt a sárkánynak, hogy a lyukba visszamászott, s onnan soha többé ki nem jött. E bátor férfi, ki a sárkányt megölte, a Báthori-család õse volt. E sárkány megölésével e vidék a folytonos rettegés alól fölszabadult, s egyedüli ura, tehát magaura (innen a Magura helynév) e vidéknek Bátor lett.
Fejedelmek címerei
Míg az ecsedi Báthoriak címerében ékek, majd ívelt ékek, azaz farkasfog nevû mesteralak látható, a somlyói Báthoryak címerében állkapocsdarabból kiálló vagy állkapocs nélküli három hegyes agyar, természetes ábrázolású farkasfog található címerképként. Az ecsedi Báthoriak ékei vagy farkasfogai inkább elõre, azaz jobbra fordultak, a somlyói Báthoryak farkasfogai elõre is, hátra is irányítottak. A somlyói Báthoryak hat uralkodót adtak Erdélynek. Báthory István 1571–1586 között volt az állam feje, elõbb vajdai megnevezéssel, majd 1576-tól, a lengyel királyi méltóság megszerzésétõl Erdély fejedelme címet használta. Ekkor nevezte ki testvérbátyját helytartójának, Báthory Kristóf a vajdai címet viselte 1576-tól haláláig, 1581-ig. Kristóf fia, Zsigmond 1588 és 1602 között négy ízben volt Erdély fejedelme. Elsõ lemondásakor, 1594 júliusában unokatestvérét, Báthory Boldizsárt jelölte ki utódjául, de augusztus 8-án újra visszavette a hatalmat. Harmadik lemondásakor Boldizsár testvérének, a szerencsétlen véget ért Báthory András bíborosnak adta át a hatalmat 1599-ben. 1608–1613 között András és Boldizsár unokaöccse, Báthory Gábor ült a fejedelmi székben. Báthory István pénzein és címerábrázolásain az állkapocsdarabból kinövõ három farkasfog balra mutat. Báthory Kristóf pénzein jobbra fordult, egyéb címerábrázolásain balra is mutat a címerkép. Báthory Zsigmond esetében 1593 korszakhatárnak
15
Somlyói Báthory Zsigmond címere
Jagelló–Báthory-címer
számít. Az addig vert pénzeken hátra, az azután verteken elõre mutat a címerkép. 1593-ban mindkét fajtából gyártottak. Báthory Boldizsár fogarasi várban fellelhetõ címereiben a fogak jobbra néznek. Báthory Andrástól mindkét formájú címert ismerünk. Báthory Gábor címerében, pénzein a címerkép jobbra fordított.
A Báthory-címer mint Erdély jelképe
Az Erdélyi Fejedelemség elsõ évtizedeiben szinte csak Báthoryak uralkodtak. Az országnak címere még nem lévén, a fejedelmek családi címerükkel ellátott pecséttel hitelesítettek. Így a farkasfogas Báthory-címert mint országazonosítót értékelték Nyugaton. Williem Janson Blaeu 1635-ben Amszterdamban kiadott Transylvania/Siebenbürgen térképén a kartus fölött látjuk a címert, mely kék pajzsának elsõ élébõl ezüst mázú, természetes állkapocs tûnik elõ, belõle három agyar nyúlik hátrafelé. A pajzson birodalmi hercegi süveg nyugszik. Johannes Janssonius 1658-ban, szintén Amszterdamban kiadott, Nova et accurata Transylvaniae Descriptio címû térképén, ugyancsak hercegi süveggel fedett, kék mezejû pajzsban, elsõ élbõl elõtûnõ, természetes állkapocsdarabból három agyar nyúlik hátra, a címerkép ezüst. Descriptio ac delineatio totius Hungariae et Transylvaniae címû, 1664-bõl származó térkép kartusa fölött két címer látható. Az elsõ Magyarország ún. kiscímere, nyílt, ékköves aranykoronával fedve, a második a már leírt kékmezejû Báthory-címert mutatja, hercegi süveggel. A térképészek minden valószínûség szerint átvették a korábbi térképen szereplõ címert, hiszen hátrafordult címerképet látunk, a pajzson hercegi süveget, kék mezejû Báthory-címerrel máshol nem találkoztunk.
Báthory Zsigmond címerei
16
II. Rudolf német-római császár (1576–1612, Rudolf néven 1576–1608 között magyar király) 1595. január 28-án Prágában kiadott oklevelével birodal-
Ecsedi Báthori Klára címere
mi hercegi rangra emelte Báthory Zsigmondot, és ennek megfelelõ címert adományozott neki. Az oklevél nem tartalmazza a címer festményét, de latin nyelvû leírását igen. Vörös pajzs közepében fehér farkas-állkapocsból három fog fegyverként látszik kisugárzani (lupinum mandibulum album tribus dentibus). Ezt a kiterjesztett szárnyú, kétfejû, fekete birodalmi sas tartja mellén. Mindezek fölött két kiterjesztett sasszárny, melyeken arannyal írva R A A betûk látszanak (Rudolphus Austriacus Augustus). Veress Endre rekonstrukciós rajzot készíttetett 1932-ben kiadott oklevélgyûjteménye számára. (Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei ºi Þãrii Româneºti, IV. k.) Ehhez az 1615-ben kiadott Aranygyapjas rend albuma szolgált alapul. Abban ugyanis megjelenik Báthory Zsigmond címere, de a jelkép ez esetben összetettebb, három egymásra helyezett pajzs jelenik meg, a nagypajzs körül az Aranygyapjas rend láncával és jelvényével, ugyanis a fejedelem 1597-ben a rend lovagjává vált. Az Aranygyapjas rend albumából átvett, Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története címû munkájának V. kötetében, valamint Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája címû munkájában fekete-fehérben megjelentetett címer a következõ: a nagypajzsban kiterjesztett szárnyú, kétfejû, fekete sas, a német-római birodalom jelképe. A középpajzs négyelt. Elsõ mezeje vágott, fent kiterjesztett szárnyú, jobbra nézõ fekete sas növekvõen, alul két sorba rendezett hét halom, 4:3-as osztásban, csúcsukon egy-egy toronyban végzõdõ bástyával, Erdélyt jelképezi. A második mezõben félhold és ötágú csillag által övezett, szembe nézõ fekete tulokfej látható, Moldva jelképe. A harmadik mezõt kiterjesztett szárnyú, balra álló, de fejét visszafordító, csõrében kettõs keresztet tartó fekete sas foglalja el. A negyedikben két szembe nézõ emberalak lombos fát tart. Balról fent ötágú csillag, a jobb felsõ sarokban a címerképet eltakarja a boglárpajzs. A száz évvel ezelõtti magyar szakirodalom a harmadik mezõt Nagy-Oláhország, a negyediket Kis-Oláhország címereként jelöli meg. Téves, a két alsó mezõ ez esetben együttesen adja Havasalföld címerét. A két mezõ külön-külön címer-
Az egyesített Jagelló–Báthorycímer
Somlyói Báthory Zsófia címere
ként kezelve is Havasalföldet jelképezi, a csõrében egyszerû keresztet (latin kereszt) tartó, mára egyértelmûen sasként meghatározott madár évszázadokon keresztül jelképezte a tartományt, az ún. Nova plantatio-jelenet, valójában két koronás szereplõvel, csak idõszakosan. A tárgyalt korban éppen együttesen ábrázolták. A négyelt középpajzson Báthorycímeres szívpajzs látható. Annak mezejében függõleges állkapocsból induló, három, balra mutató farkasfog áll ki. A nagypajzsot az Aranygyapjas rend kovákból és csiholókból álló lánca veszi körül, arról a rend jelvénye, az arany kos csüng alá. A nagypajzson szembe nézõ pántos tornasisak nyugszik, csúcsából foszlányok omlanak két oldalra, a sisakkoronából két, kifele mutató fekete sasszárny emelkedik ki, a jobb oldalin R, a bal oldalin A, közöttük A betû, mint már jeleztük, a magasztos ausztriai Rudolf császárt jelképezendõ. Ioannes Iacobus Chifflet: Insignia Gentilitia Equitum Ordinis Velleris Avrei, Fecialium Verbis Enuntiata címû, 1632-ben Antwerpenben kiadott mûvében felsorolja az Aranygyapjas rend lovagjait, és illusztráció nélkül közli címerleírásukat. Eszerint, a fentebb leírt címer nagypajzsának mezeje arany. A középpajzs Erdélyt jelképezõ részének felsõ mezeje arany, a jobbra nézõ, növekvõ sas fekete, balról arany holdsarló, jobbról hatágú csillag, az alsó mezõ vörös, abban hét ezüsthegy, azokon ezüstvár. A második mezõ ezüst, abban fekete tulokfej, jobbról arany holdsarló, balról hatágú csillag. A harmadik mezõ aranyában fekete, visszanézõ, balra fordult holló csõrében vörös kettõs keresztet tart. A negyedik mezõ ezüstjében aranygyümölcsökkel megrakott zöld fát két, aranyturbános, vörös kaftános török tart. Fent jobbra aranyhold, balra csillag. A leírás csupán Erdély címerét azonosítja, a harmadik mezõt Corvin-címernek véli, a második és negyedik kilétét nem jegyzi meg. A szívpajzs Báthory-címerét viszont igen: vörös mezõben ezüst farkas-állkapocs, balra mutató fogakkal (Medium scuti occupat scutulum coccineum, cum maxila lupina argentea, dentibus in leuam obuersis). Egy 1997-ben Madridban kiadott albumban –
Ecsedi Báthori Miklós címere
La Insigne Orden del Toisón de Oro y su armorial ecuestre –, mely 1200 aranygyapjas lovag korabeli címerét sorakoztatja fel, megjelenik Báthory Zsigmond jelképe is. A címer körül négy pajzs. A két felsõ az apai, a két alsó, ovális, az anyai nagyszülõk családi címerét lett volna hivatott ábrázolni. Közülük csak az elsõbe rajzolták be a Báthory-címert. A második, üres pajzs alá odakerült a „Teleg” címeraláírás. Az alsók alatt semmi. A könyvben szereplõ, családfaszerû ábrázolások analógiájára, fent a lovag apjának, Báthory Kristófnak szülei, Báthory István erdélyi vajda és Telegdi Katalin, lent anyjának, Bocskai Erzsébetnek szülei, Bocskai György és Sulyok Krisztina címerét kellett volna megjeleníteni, de valószínûsíthetõ, hogy a nyugati illusztrátor nem ismerte az illetõ címereket. A jelkép igen hasonlít az elõbb leírthoz, az Erdélyt jelképezõ elsõ mezõben a növekvõ sast csökkenõ holdsarló és hatágú csillag övezi. A harmadik mezõben levõ, Havasalföldet jelképezõ madár csapott szárnyú, hátra fordult, ám visszanézõ, csõrében kettõskeresztet tart. A nagypajzs fölött jobbra fordult pántos tornasisak. A többi elem megegyezik a korábban leírtakkal. A címer szívpajzsában függõleges állkapocsból hátrafelé irányul a három kiálló fog, szintúgy a fiági õst jelképezõ genealógiai címerben. Ez utóbbi Báthory-címer pajzsát francia bárói koronával fedték.
Farkasfogak
Dolgozatunkban igyekeztünk rávilágítani arra, hogy a Báthori/Báthory-címer sárkányfogként közismert címerképe tulajdonképpen farkasfog. A Sárkányrend jelvénye ihlethette a sárkányos mondákat. A Gutkeled nemzetség ékei elõbb – szakkifejezéssel – farkasfog mesteralakká változtak, majd természetes agyarakat mutató címerképpé: farkasfogakká. Báthory Zsigmond címereinél többet idõztünk, arra igyekezve rámutatni, hogy magát a címerképet négy évszázaddal ezelõtt hivatalosan farkasfognak tekintették, lásd a latin leírásokat: lupinum mandibulum, maxila lupina.
SZEKERES ATTILA ISTVÁN
17
Enciklopédia
VITA SÁNDOR (Nagyszeben, 1904. febr. 1. – Budapest, 1993. jan. 26.)
18
Életének, sorsának és hagyatékának bemutatására érzelmi hozzáállással, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végzett véndiákként vállalkozhattam. Segítségemre volt a Hitel 1936 és 1944 közötti évfolyamainak gyûjteménye, az 1943-44-ben vezetett naplóinak töredéke, a vele még életében készült interjúk, az Országgyûlés 1940 és 1944 közötti jegyzõkönyvei és közvetlenül a halála elõtt befejezett s máig kéziratban maradt önéletírása és a nekrológok (Tiszatáj, Korunk). Valamint a nagyenyedi Kollégium könyvtárában õrzött, öccsének írt mintegy 484 levelébõl válogatott, 141-et tartalmazó, 2009-ben „Kedves Zsigmond” címen megjelentetett leveleskönyve. Bár 1904-ben Nagyszebenben született, katonacsaládban, ezt a várost sohasem tekintette szülõvárosának. Dédapja az a Zeyk Domokos, aki Bem József honvédtisztjeként végigküzdötte az 1848-49-es szabadságharcot. A segesvári csatában „Bem valóságos élõ bástyájaként” testével védte-fedezte menekülõ tábornokát, majd miután biztonságban tudta õt, az üldözõ kozákokat próbálta feltartóztatni, s a túlerõnek nem megadva, fõbe lõtte magát. Mindezt Jókai Mór is megírta Csataképek c. kötetében. Igazi szülõhelyének Diódot tartotta, ahol a Zeykbirtokon töltötte gyerekkorát Gyulafehérvárra való költözésükig. Gimnáziumi tanulmányait az ottani katolikus fõgimnáziumban kezdte, a ceglédiben folytatta, majd újra a gyulafehérváriban. 1918 novemberében költöztek végleg Nagyenyedre, és lett a Bethlen Gábor Kollégium diákja. Enyedi diákkora idején vált tudatossá benne az összetartozás érzése és alakult ki az a történelmi tudat, mely további életét meghatározta. 1922-ben, a Bethlen Kollégium alapításának 300. évfordulóján érettségizett. Érettségi után a budapesti Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait, majd átiratkozott a bécsire, bár inkább Münchenben szerette volna szakmai és nyelvi tudását tökéletesíteni. 1927-ben meghal édesapja, és tanulmányait kénytelen megszakítani. Végül egy kisebb kolozsvári banknál tisztviselõként helyezkedett el, és figyelt fel az egyetemi ifjúsági szervezkedésekre. Akkor barátkozik össze Reményik Sándorral és Lám Bélával, majd köt „nagyon komoly, annak haláláig tartó barátságot” Albrecht Dezsõvel. Vele s még két barátjával, „talán a parasztromantika jegyében” járják Kalotaszeg és Kolozsvár környéke falvait s indítják el a szövetkezeti mozgalmat, immár Balázs Ferenc elképzeléseit is támogatva. Az Erdélyi Múzeum Egyesület társadalomtudományi szakosztályának keretében valami hasonlót szerettek volna megva-
lósítani a városi dolgozók körében is, mint londoni kortársaik. Közben a gazdasági és pénzügyi világválság következtében a munkaadó Transilvania bankja is kényszeregyezséget kellett kérjen és fizetésképtelenségében fölmondott alkalmazottainak. Vita Sándor ideiglenesen hazaköltözik Diódra, és gyakran Enyedre bejárva, Brassóba utazva tanulmányozza azt a magyar és nemzetközi, fõleg német nyelvû irodalmat, mely szövetkezeti és gazdaságpolitikai ismereteit megalapozza és megerõsíti. Szász Pál mellett jelen van abban a munkában is, mellyel a Kollégium a közeli Csombordon földmûves iskolát létesít, s újra megerõsödik benne az a tudat és felelõsség, hogy a Kollégium évszázadokon át azt tartotta fõ céljának, hogy kialakítsa az erdélyi magyarság vezetõ rétegét, az alapító Bethlen Gábor szándéka és a közszolgálati hivatásról való elképzelése szerint. Az ott szerzett gyakorlati tapasztalatai szembesültek késõbb mindazzal, amit már a Hangya, az erdélyi magyar fogyasztási szövetkezetek központjának alkalmazottjaként és Hitel-szerkesztõként is átélt. Lengyelországi, az ukrán nemzetiség szövetkezeti mozgalmát tanulmányozó, majd Finnország szövetkezeti életét és a dán népfõiskola lényegét kutató tanulmányútjain gyõzõdött meg arról, hogy „szorongatott kisebbségi helyzetünkben, gazdasági problémáink megoldásában döntõ szerepe kell hogy legyen a szövetkezeteknek. Saját erõnkbõl kell, demokratikus szervezetek útján a belsõ reformokat megoldani és ezért a szövetkezeti eszme a maga erkölcsi alapelveivel s egy nép sorsközösségének tudatával az erdélyi magyarság életében igen komoly tényezõ lesz.”1 Hazatérve, 1935-ben átmegy a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központjához, ahol Petrovay Tibor cégvezetõvel köt életre szóló barátságot, s akivel együtt szerkeszti a szövetség lapját, a Szövetkezeti Értesítõt. Onnan már egyenes út vezetett a második Hitelt szerkesztõ baráti közösségbe (Albrecht Dezsõ, Kéki Béla, Venczel József), melynek jelszava a „Hinni és hihetni egymásnak!” Ezt vallotta annak idején Széchenyi István is. A magyarság történelmi-társadalmi hibáival szemben vállalták, az elõször Ady Endre használta kemény hangot, tudatosítva azt, hogy csak népünk õszinte szeretete kényszeríthet kitartó és szigorú bírálatra. S bár addig csak néha adta írásra a fejét, már a „nagy” Hitel elsõ, 1936. tavaszi számában olyan tanulmányt ír az erdélyi szövetkezetek lehetséges távlatáról, melyrõl a Helikonban Kemény János írja: „példaképül szolgálhat a rügyezõ falumunkában”.
Az induló „nagy” Hitelrõl így vall: „Albrecht sokat foglalkozott a lappal, és kedves gondolata volt az erdélyi Magyar Szövetség – egy pártokon felülálló szervezet – létrehozása, még 1940 után is, de a gondolat nem tudott megvalósulni. A Hitel már indulása évében is nem csupán folyóirat volt, hanem egy gondolkodásmód, egy életforma keresése.”2 Fontos az itt következõ észrevétele is: „minket, fiatalokat, akik elégedetlenek voltunk a Magyar Párt passzív magatartásával, nem nagyon érdekeltek a pártküzdelmek, amint, sajnos, nem figyeltünk eléggé a magyarországi politika alakulására, a jobboldal elõretörésére sem, és még kevésbé az európai nagyhatalmak ellentéteire. Ez hiba volt, de minket az erdélyi magyarság megmaradása és felemelése érdekelt csupán... De a Hitel indulásával szinte egyidejûleg jelentek meg egymásután a magyar népi írók könyvei is, Szabó Zoltántól a A tardi helyzet, Féja Gézától a Viharsarok, Illyés Gyulától A puszták népe stb., és mi azokról rendszeresen beszámoltunk. Szabó Zoltántól már a Hitel 1. évfolyamában közölhettünk egy cikket a társadalomkutatásról.”3 A Hitel belsõ munkatársaként, 1936 és 1944 között huszonkét gazdaságpolitikai tanulmányt közöl, olyanokat mint a már említett Erdélyi szövetkezetek, Gazdaságpolitikánk lehetõségei, A magyar bankkérdés, Erdély mezõgazdaságának helyzetképe, A Székelyföld ellátása, A Székelyföld iparosítása stb. Ez utóbbiak ma is érvényesek, amennyiben a Székelyföld autonómiájának megvalósítását valóban komoly történelmi és politikai-társadalmi-gazdasági feladatnak tartjuk. Vita Sándor a Hitel gazdaságpolitikai kéziratainak megrendelõjeként és szerkesztõjeként igyekezett olyan jól képzett és komoly szaktudású munkatársakat megnyerni és toborozni, akik a maguk szaktekintélyével súlyt és értelmet adtak nemcsak az elméleti vizsgálódások tapasztalati megfogalmazásának, elfogadtatásának, de a gyakorlati kivitelezéseknek is. Ezért közölhetnek a Hitelben gyakran és rendszeresen olyan témákban mint a szövetkezetügy, pénzügy, bankügy, hitelügy, gazdaságjog, gazdaságtörténet, gazdaságpolitika, agrárpolitika, népességpolitika, kereskedelem, alkalmazott tudományok, vagy például a falukutatás, a kolozsvári tízes szervezet stb., olyan szaktekintélyek mint: Asztalos Sándor, Erdei Ferenc, Dániel Antal, Bitay Pál, László Gyula, Kovács Imre, Kós Balázs, Petrovay Tibor, Parajdi Incze Lajos, Puskás Tivadar, Szenczei László, Non György, Venczel József, Mikó Imre, Ruzitska Lajos, Tonk Emil, Fodor Pál, Szabó T. Attila (aki szerint a négy Hitel-szerkesztõ közül Vita Sándor volt a legbölcsebb, legnyugodtabb, a legmegfontoltabb), és még sokan mások. 1936. december 19-én öccsének írt levelében kifejtett álláspontja szerint: „Az ember felel a leírott és leközölt szóért, és éppen ezért egy ilyen folyóiratban nagyon meg kell gondolnia, mit ír, mit közöl, nehogy igazságtalan, komolytalan, megbízhatatlan vagy elfogult legyen!”4 Az idõrendben következõ Vásárhelyi Találkozó (1937) megszervezésében és lezajlásában egyér-
telmû Vita Sándor szerepe és szereplése, valamint Szász Pál oldalán, még egyszer, az EMGE mûködtetésében a statisztikai iroda megszervezésével s az oda érkezõ adatok feldolgozásában való nélkülözhetetlensége is. 1939-ben Bánffy Miklós, a Magyar Népközösség elnökének felkérésére elvállalja a nagy múltú kolozsvári napilap, az Ellenzék felelõs kiadójának megbízatását. A Bartha Miklós 1878-ban alapította lap többször cserél gazdát és ideológiai profilt, ám mindvégig megmaradt közvéleményt alakító, következetes sajtóorgánumnak, utolsó megjelent számáig, 1944 októberéig. S Vita Sándor 1939 és 1944 között meghatározó, felelõs kiadója, szerkesztõje és szerzõje is egyben. A bécsi döntés utáni napokban Tamási Áronnal, Albrecht Dezsõvel, Teleki Ádámmal és Venczel Józseffel Teleki Pál miniszterelnöknek emlékiratot készítenek, melyet az „élõ valóságnak hitt erdélyi szellemiség” jegyében fogalmaznak meg, a demokratikus meggyõzõdés és tolerancia hangsúlyozásával. Reményik Sándor megfogalmazásával: „Nem a mi dolgunk igazságot tenni,/ A mi dolgunk csak: igazaknak lenni.” Behívott országgyûlési képviselõként, valamint az 1940-ben megalakult kolozsvári Erdélyi Körben elõadói, vitavezetõi, s nem utolsósorban a közben 1941-ben megalakult Erdélyi Pártban gazdaságvezetõi szerepe és aktivitása is aligha vitatható. Ezt igazolandó, idézzünk az 1943. évi költségvetési vitában általa elmondottakból: „Mi ma is valljuk Széchenyivel, hogy minden nemzetnek hivatása és joga van magát kifejezni és ezzel az európai szellem színképét kell gazdagítani. Az európai gondolatot is éppen a nemzeti népek és egyéniségek szabadságában látjuk, és ezért figyeljük aggodalommal a velünk közös sorsban és velünk szomszédságban élõ népekkel történõ eseményeket, az általuk követett politikát, az õket mozgató erõk játékát, és ezekben a jelenségekben a kis népek könnyûnek éppen nem mondható sorsának alakulását látjuk. A mi õszinte kívánságunk az, hogy Délkelet-Európa népei mint szabad nemzetek lépjenek egymással termékeny együttmûködésre. Nemzetiségi politikánk is bizonyítja, hogy messzemenõ megértéssel akarunk hozzájárulni egy olyan légkör kialakításához, melyben a közös problémák az igazság törvényei és a népek mélyebb érdekei alapján oldódjanak meg.”5 S mindez a háború kellõs közepén! Nem eléggé köz- és elismert viszont az a Jaross Andor belügyminisztertõl való megbízatása, mellyel (és Albrecht Dezsõ jogászi-ügyvédi segítségével) kolozsvári magyar zsidók százainak szerzett belügyminiszteri mentesítést, s intézte a budapesti gettóba való menekítést (mindössze jó egy hónap alatt). „Megtudtam, hogy a kolozsvári zsidók deportálása június közepéig befejezõdik, én viszont május közepén (1944) kaptam a megbízatásomat... Nekem végül is sikerült mintegy 60-70 zsidó család (208 személy) számára a mentesítést megszereznem.”6 Úgyszintén sok román és magyar baloldalinak volt biztos támasza még képviselõként, és jótevõje a
19
szabadlábra helyezésben, amikor a front Kolozsvárhoz közeledett. Ám mindez hiába! Hiába vett részt annak a memorandumnak a megfogalmazásában is, a békepártiakkal együtt, melyet aztán Teleki Géza kézbesített Horthynak az erdélyiek álláspontjáról és mentik meg Kolozsvárt a háborús rombolástól. Kolozsváron és Budapesten is 1946-ra már mindezt elfelejtették, s a több mint egyéves meghurcolásból szabaduló, kenyér nélkül maradt Vita Sándor, mint emlékiratában írja: „1946 nyarán Albrecht Dezsõ barátom jóvoltából pár hónapot a Mátra aljában, egy erdõbirtokon tudtam tölteni, ahol õ fakitermelést vezetett s nekem is állást biztosított.”7 Albrecht Dezsõ viszont 1947-ben emigrációba kényszerül, s a beteg és állástalan Vita Sándornak újra elkezdõdik keserves kálváriája. „Bár semmi vád nem volt ellenem, igen sok visszautasítást, sõt megaláztatást kellett elszenvednem.”8 Átmenetileg segít rajta régi kedves enyedi tanára, Áprily Lajos, de a kolozsvári Kádár Imre író és újságíró még a református egyháznál való foglalkoztatását is meghiúsítja az egykori országgyûlési képviselõnek. S mire egy kisipari szövetkezetnél végleges álláshoz jutna, egészségügyi állapota miatt – 1960-ban – rokkantsági nyugdíjba kényszerül. Önéletírása szerint: „A pár hónapos pihenés alatt megerõsödtem anynyira, hogy 1961-ben újra mertem munkát vállalni. Kéki Béla barátom és egykori kolozsvári szerkesztõtársam jóvoltából, aki akkor a Budapesti Mûszaki Egyetem könyvtárának volt a helyettes vezetõje, itt helyezkedtem el mint nyugdíjas dolgozó. Itt dolgoztam egészen 1983-ig.”9 S közben együtt tartották a kapcsolatot az egykori Hitel-szerkesztõkkel, aggódtak az erdélyi magyarok egyre elviselhetetlenebb sorsáért, tiltakoztak, ahogyan tudtak a társadalmi-politikai és történelmi igazságtalanságok és rágalmak miatt. Miközben élénken követi a hazai és nagyvilág történéseit, s
azokra testvéreinek, barátainak százával írott leveleiben haladéktalanul reagál. 1972-ben hazautazhatott Erdélybe, és részt vett az 50 éves érettségi találkozóján a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. „A kollégiumot államosították, de ez a megjelentek emlékein nem változtatott. Meg kell jegyeznem, hogy a találkozó résztvevõi közül nem én voltam az egyetlen börtönviselt”(10). 1992 végén, száraz humorát még szikár fizikumán elhatalmasodó Parkinson-betegsége sem tudja letörni, és reszketõ kézzel, de sziporkázó elmével önéletírását ezzel zárja: „Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy talán egy-két ifjúkori élményemtõl eltekintve, tulajdonképpen csak az 1930 utáni másfél évtized jelent az erdélyi magyar közélet szempontjából említésre méltó történéseket, azonban eddigi életem tapasztalatai, felismerései hozzájárultak az említett években tanúsított magatartásom kialakulásához”.11 1993. január 26-án – öt nappal 89. születésnapja elõtt – hunyt el Budapesten. A megújult Korunk 1993. májusi számában Pomogáts Béla Erdély hûségében c. nekrológjában így búcsúztatja: „Élete nagyjából három idõszakra bontható... Az elsõ idõszak vezérlõ csillaga a szorgos munka volt, a másodiké a közéleti bátorság és becsület, a harmadiké pedig az emlékezés. És mindháromé a hûség Erdély és az erdélyi magyarság irányában.”
KÓNYA-HAMAR SÁNDOR Jegyzetek 1–3., 5–11.) Vita Sándor: Önéletírás. Kézirat 4.) Vita Sándor „Kedves Zsigmond!” c. leveleskönyve, szerk. Gyõrfi Dénes, Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2009., 50. l.
Édes iskola
20
A bor az ég és a természet legcsodálatosabb ajándéka. „A bor a természet tökéletessége és szépsége, melyet az ember hozzáértéssel és kéjjel csiszolt” – írja Voltaire. Hasonlították zenéhez, költészethez, a nõk szépségéhez. Az idõsebbik Dumas pedig leszögezte: „A bor az étkezés szellemi része, az étel csupán anyagi alapja.” Ha a bor esztétikai értékekkel jeleskedõ alkotás, ízlelése, értékelése mûvészi tevékenység. A bor nemcsak egyetlen érzékszervünk által nyújt mûvészi élményt, mint a zene vagy egy festmény, hanem valamennyi érzékszervünkkel élvezhetõ. A szétpattanó pezsgõbuborékok csengetytyûjátékát hallhatjuk, az óbor borostyánkõ színét láthatjuk, virágillatát magunkba szívhatjuk, gyümölcszamatát ízlelhetjük, és miközben nyelvünk
Csávossy György
megfürdik benne, simogatását selymesnek vagy bársonyosnak érzi. Amíg a borélvezet magasabb fokára eljutunk, hosszú utat kell a mûvelõdésnek e derûs táján megtennünk. A kezdõ mûterem-látogató sem értékeli kellõ képzõmûvészeti ismeretek híján a látottakat. A borivás, akár a szerelem, a szem örömeivel kezdõdik. Látjuk a bor ragyogó színét, gyûrûjét a pohár szélén, és ha azt a talpánál fogva megforgatjuk, a koronáját is, a fénylõ boltíveket képzõ, viszszairingáló ereket a pohár falán. Minél vastagabb a gyûrû és gazdagabb a korona, annál testesebb és szeszesebb a bor. A bor színe igen változatos. Fiatal gyümölcsízû fehérborok színe zöldesfehér vagy zöldessárga, esetleg világos szalmasárga. Idõsebb borok színe zöldesarany, aranysárga, olykor borostyánkõszínû, oxidatív boroké tea-, sõt rumszínû is lehet. A fiatal rozéborok rózsaszínbe játszó halványpirosak, de lehetnek hagymahéjszínûek, bazsarózsa- vagy lazacszínûek, az idõsebbek rózsás krémszínûek. Ez az elegáns rozépezsgõ színe is. A sillerborok élénk pirosak, tulipánpirosak. Az új vörösborok mély piros színének liláskék árnyalata van. A vörös óborok színe rubin- vagy gránátvörös, rothadt meggyszín, az elvénülteké tégla- vagy hagymaszín. Pezsgõboroktól világos, olykor ezüstös, élénk, csillogó színt várunk. A bor tisztasága esztétikai követelmény, de egyben erkölcsi bizonyítvány is. A pezsgõ és asztali boroktól tükrösséget, az óboroktól legalább tisztaságot kívánunk. A tükrös bor kristályfényû, csillogó. A bor tisztaságát legjobban gyertyaláng átesõ fényénél vizsgálhatjuk meg. A bor kimondottan illatdús. Kár, hogy nem rendelkezünk az erdei vadak éles szimatával, mert valóságos illattengert fedeznénk fel benne. De virágok, gyümölcsök, fûszerek, gombák, kávé, dohány, széna, avar stb. illatszimfóniáját mi is felismerhetjük benne. A bor illatát erõs szippantásokkal állapítjuk meg, csak így jutnak el az illóanyagok molekulái az orr mellékjáratában lévõ szaglómezõre. Húsz másodpercnél tovább ne folytassuk az illat érzékelését, mert szaglásunk eltompul. Ha szükséges, csak néhány perc szünet után szagoljuk meg ismét a bort. Lenyelés után is érzékelünk valamennyit illatából, miután azt nyelõcsövünk felmelegítette. (Ügyeljünk a kifejezésre, a kvarglinak szaga, a bornak illata van!) A bornál elsõdleges vagy gyümölcsillatot, erjedési illatot és érési illatot különböztetünk meg. Utóbbit bukénak is nevezzük. Palackborok különleges értéke a palackbuké, mely redukciós folyamatok következménye. Minél finomabb és gazdagabb az illat, annál nemesebb. A durva, tolakodó illat akkor sem kellemes, ha különben erõs és borszerû. Némely bornak jellegzetes illata van. A Sauvignon fiatal korában bakmacska- vagy poloskaszagú, gyakran a kilõtt puskacsõ szagát idézi, késõbb feketeribizke-, majd eperillatú. A jó Tramini rózsaillatú, a Rajnai rizlingnek ibolya- vagy bodzavirág-, az Olasz rizlingnek rezeda-, a Hárslevelûnek birsalma-, a Furmintnak nyári alma, a Fehér leánykának akácméz illata van. A Cabernet a fekete csucsor, a Kadarka
a szegfûszeg, a Merlot a muskátlilevél illatára emlékeztet. Nemes vörösboroknál széna, erdei gyümölcsök, vagy szilvaíz illatát véljük felfedezni. Az ízlelés legfontosabb szerve a nyelv. Vele fejtjük meg a bor minden titkát, segítségével ismerjük meg lényét, tüzét, értékét és lelkét, minden erényével, szépségével és esetleg fogyatékosságával. A nyelv hegye inkább az édesre, oldala a savanyúra, töve pedig a keserûre érzékeny. Ezért szükséges, hogy a kortyot a nyelv egész felületén eloszlassuk. Ilyenkor éppen úgy, mint mikor az orgonán lenyomjuk a teljes akkordot, megállapíthatjuk, hogy az alapízek összhangban vannak-e vagy sem. Némely íz ellentétes utóízt kelt, pl. keserû után édes utóízt érzünk. Utóíz révén észlelhetõ jobban a borban a penészíz, a kén-, kénhidrogén-, dugó-, fém- és fõleg az egéríz. Utóbbi csak kis idõvel a korty lenyelése után. Egyes ízek tompítják egymást. Édes borban a magasabb savtartalom kevésbé érzékelhetõ. Ízleléskor hõ- és tapintóérzet is keletkezik. Tapintóérzetet a bor érdessége, simasága, selymessége, bársonyossága, testessége, sûrûsége, olajossága, nyúlóssága, fõtt és fém íze kelt. Nem közömbösek az ízlelés külsõ körülményei sem. Fontos például a bor hõmérséklete, mert egyes alkotórészek különbözõ hõmérsékleten különbözõ módon érvényesülnek. A meleg bor savanyúbbnak és alkoholban gazdagabbnak tûnik. Ilyenkor az ecetesedés, a dugó- és penészíz is könnyebben felismerhetõ. Ezért a bort a kedvezõ fogyasztási hõmérsékletre hûteni, vagy melegíteni kell. Ez lassan és fokozatosan történjen. A borok hûtése jégvödörben vagy jégszekrényben, a vörösborok szobahõmérsékletre való beállítása (sambrálása) két-három órai szobáztatással történik. Sürgõs esetben a vörösboros palack melegvizes ruhába való csomagolásával melegíthetõ. A forró vízsugár alkalmazása nem ajánlatos. Különbözõ típusú borok szépségjegyei csak bizonyos hõmérsékleten ismerhetõk fel maradéktalanul A fenti meggondolásból a különféle borokat az alábbi hõmérsékleten tanácsos megízlelni: – pezsgõt 6-8 oC-on, – vermutot 10-12 oC-on, – fehér- és rozéborokat 10-12 oC-on, – muzeális fehérborokat, csemege-, édes és aszú borokat 12-14 oC-on, – Sherry, Marsala, Madeira, Porto borokat 13-15 o C-on, – sillerborokat, könnyû, új vörösborokat 14-16 o C-on, – testes, hordóérlelésû, óvörösborokat szobahõmérsékleten 16-20 oC-on, – brandyt, konyakot kézmelegen. Némely vörösbort egy-két órával a fogyasztás elõtt kell kidugni (a palackfülledtség kiszellõztetése végett), míg finom bukéjú fehérborok palackját csak közvetlenül az ízlelés elõtt. Idõsebb palackozott vörösborokat többnyire dekantálni (átfejteni) is szükséges. Ezeket lassan, vékony sugárban átöntjük egy fehér öblös üvegbe (dekantáló edénybe) úgy, hogy kb. kétujjnyi zavaros alj az eredeti palackban maradjon. Erre különben palacktartó, forgattyúval
21
22
ellátott kis szerkezet is szolgál, amely a palackot fokozatosan dönti meg. Hogy zavaros bor ne menjen a dekantáló edénybe, a palack nyakát gyertyalánggal szokták ellenõrizni. Végül a gyertyalángot nem elfújással, hanem koppantóval kell kioltani. A bor felszolgálására különös figyelmet kell fordítanunk. Gondoljuk meg, hogy az elsõ bálján bemutatott lány szépségét is megfelelõ ruhával emelik ki. A borban valóban gyönyörködni csakis arra való üvegpohárban lehet. Berthelot szerint: „A bor napsugár a pohárban.” A borospoharak színtelen, vékony falú, fölfelé szûkülõ, öblös kehely alakú, talpas poharak. Ne használjunk még étkezéshez sem agyondíszített, aranyozott vagy színes poharakat. A fehér- és vörösborok poharának kelyhe tulipán alakú, ûrtartalma 1,5-2 dl. Minõségi vörösborokhoz, öblös, kissé szûkülõ, majdnem félgömb alakú, hosszú szárú pohár illik. Likõrborokhoz, aszúhoz kisebb kelyhû, kb. 1 dl-es talpas pohár való. A pezsgõt hosszúkás, fuvola alakú, a vörös- vagy rozépezsgõt pedig lapos, tál formájú, talpas pohárban szolgáljuk fel. A borpárlathoz használt pohár tenyérnyi, öblös kehellyel, igen rövid szárral, széles talppal készül. Ennek kelyhét alulról ujjaink közé fogjuk, így tenyerünk melege által jobban észlelhetõ majd az ital lelke. A poharat mindig a talpánál fogjuk meg, mivel a kehely kézbevétele gátolja a látásélményt, és ujjlenyomatunk a kelyhen marad. A poharakat csak tiszta vízzel, mosószer nélkül kell kimosni, majd lágy vízzel kiöblíteni. Ne töröljük ki a poharakat, mert a pohár falán textilszálak maradnak, és ne szárítsuk azokat kelyhükre állítva, mert megtelnek a textília vagy a tálca szagával. A bor felszolgálása valódi szertartás. A fehér- és rozéborokat jegesvödörben (2/3 rész vízzel, 1/3 rész jégkockával) helyezzük az asztal mellé. Ha a veder állvány nélküli, akkor az asztal sarkára, tányérra tesszük a lecsapódó pára felfogása végett. A palackokat (elõhûtés vagy elõmelegítés után), a veder mellõzésével egy tálaló asztalkán tányérra helyezzük, ez vörösborok esetében elengedhetetlen. Régi, poros butéliákat megtörlés nélkül(!), kiöntõ kosárba téve, a kosárka fülétõl kezelünk. Fontos, hogy a címke az asztaltársaság által látható legyen. A kidugózás izgalmas feladat, akár az ajándékcsomag kibontása. Emelheti vagy elronthatja az élmény hangulatát. A kibontandó butéliát kendõ alátéttel, az asztalra támasztva dugózzuk ki. Még a kiöntõ kosárba helyezett palackot se emeljük fel az asztalról. A kupak tetejét késsel vagy arra való körkéssel vágjuk le, mindig a szájnyílás karimája alatt, hogy a kiöntött bor ne érintkezzen a kupak anyagával. A levágott részt tányérkára vagy a dugójászolra, hosszúkás üvegtálkára helyezzük, erre kerül késõbb a dugó is. A kupak teljes eltávolítása otrombaság. A kupak lefejezése után a palack nyakát tiszta kendõvel letöröljük. A dugót csavarmenetes vagy spirális dugóhúzóval emeljük ki, lehetõleg olyannal, mely emelõszerkezettel a dugó folyamatos kiemelését teszi lehetõvé. A keskeny húzóspirálok könnyen kiszakadnak a dugóból és növelik a kellemetlen törmeléket. Arra feltétlenül ügyeljünk, hogy a több éve
ledugaszolt palack dugóját ne taszítsuk be a palackba. A dugóhúzót a dugó 45-50 mm hosszú testének szinte az aljáig csavarjuk be, de a fenék átlukasztása nélkül. Így nem kerül törmelék a borba. A dugó utolsó öt milliméterét emelõkar nélkül, kézi erõvel húzzuk ki pukkanás nélkül. A palack száját a kihúzott dugó belsõ lapjával, vagy ha azon lerakódás van, az oldalával le kell törölni. A fentiekbõl látható, hogy a kidugózás nagy gyakorlatot igényel. Ez vendéglõben a pincér, családban a házigazda tisztsége. A kihúzott dugót, illatának értékelése végett a kidugaszolónak ellenõriznie kell, utána a megrendelõnek, illetve a díszvendégnek kínálja e célból fel. Vörösboros palackok nyakára fehér papírszalvétából gallért kötünk, ami felfogja a lefolyó cseppet. Erre a célra a palack nyakára húzható, posztóval bélelt fémkarmantyú is kapható. Újabban a palack szájába cseppõrt, kör alakú, kb. hat cm átmérõjû, ezüst színû, rugalmas, széleinél henger alakban összefogott mûanyag lemezt helyeznek, ami csõszerûen könnyû és cseppmentes kiöntést biztosít. Cseppõrt is forgalmaznak fémbõl készült, kívül jól záró mûanyag borítással rendelkezõ csõ alakjában, mely szorosan illeszthetõ a palack szájába. Cseppõr hiányában a kézben tartott palackot félfordulattal elforgatjuk, hogy az utolsó cseppek ne hulljanak a terítõre. A hûtõvederbõl kiemelt palackokat a lecsepegõ víz felfogására asztalkendõvel szárazra töröljük. Pezsgõ kidugásánál a kendõbe csavart, kissé dõlt helyzetben tartott palackból, a drótkosárka eltávolítása után, a dugót felülrõl hüvelykujjunkkal biztosítva, a többi ujjunkkal a dugót mozgatva meglazítjuk, majd fokozatosan, minél kisebb pukkanással, kiömlés nélkül húzzuk ki. (A pezsgõ pukkantása dorbézolókra vall.) Ha a kidugott palack bora csak részben fogy el, és azt minõségi romlás nélkül akarjuk néhány napig megõrizni, olyan mûanyagdugóval zárjuk le, melynek kicsiny légszivattyúja vákuumot képez a palackban. Pezsgõ esetében a különleges dugó szivattyúja viszont túlnyomást hoz létre a palackban. A bor kitöltésének megvan a módja és rendje. Kitöltéskor a palackot a címkével ellentétes oldalon fogjuk meg, fehérboroknál olyképpen, hogy a palack fenekét a tenyerünkben tartjuk, miközben mutatóujjunk a palack nyaka felé mutat és a címke a kiszolgált személy felé irányul. Kitöltésnél ügyeljünk, hogy a palack szája – az illatanyagok megõrzése végett – minél közelebb legyen a pohár pereméhez, de ne támasszuk a pohárra, ne koccintsuk össze vele. A poharakat csak kétharmadig töltsük meg, hogy a bor megforgatható legyen a pohárban. Vendéglõben a pohárnok mindig a megrendelõnek tölt elsõnek, hogy az a bort ellenõrzés végett megízlelje, családi vagy baráti összejövetelnél ez a házigazda feladata. Ezután a díszvendég (fõleg, ha egyházi személy), majd a hölgyvendégek és végül a férfiak következnek. Utoljára az elõízlelõ a saját poharát egészíti ki. A kitöltésnél a kört jobbról balra haladva kell megtenni, a töltés a vendég jobb oldala felõl történik. Aranyszabály, hogy a bor kitöltése mindig megelõzi a vele párosított étel felszolgálását.
Frigyre lépő ízek
Aki a felszolgált ételek finomságát és az azokat kísérõ borok zamatát alátámasztani kívánja, az törekedjen arra, hogy étel és bor között ízbéli összhang legyen, hogy egymás jeles tulajdonságait kölcsönösen kiemeljék. Ahogy nem húzunk fekete ruhához sárga bakancsot, úgy nem szabad tévednünk az ételek és italok párosításánál sem. E feladat megoldásánál minden lehetséges, de nem minden megengedett. A szép számú kivételek erõsítik meggyõzõdésünket, hogy a mûvészetben csak szabály létezhet, de dogma nem. Ami az ételeket illeti, nálunk követnünk kell a hagyományos sorrendet (elõétel, leves, sült stb.). A borokra vonatkozóan a száraz fehérborok megelõzik a vöröseket, e két csoporton belül a könnyebbek a nehezebbeket, a fiatal borok az óborokat, a vörösek az édes fehéreket, a pincehõmérsékletûek a szobahõmérsékletûeket. Minél ízesebb az étel, annál zamatosabb bort kell mellé adni. Erdélyben étvágygerjesztõnek pálinkát szokás felszolgálni, de a legelfogadottabb aperitif, a fogadó pohár (lásd bankettek esetében) a száraz, vagy brut pezsgõ. Konyakot az étkezés elõtt itatni szentségtörés, ez mindig záró ital. Étvágygerjesztõnek fogyasztható még a száraz szamorodni, valamint a száraz vermut vagy bitter. Elõételekhez általában száraz üde fehérbor vagy könnyû rozébor való. Levesekhez nem fogyasztunk bort, a gyümölcslevesekhez semmiképpen. A régi tanács, miszerint leves után negyven csepp szükséges, már megfogadható, ilyenkor a könnyû száraz fehérbor – lágyabb vagy keményebb a leves milyensége szerint – a legmegfelelõbb. Maladictus piscis in tertiam aqua – hirdették a középkori barátok. Átkozott a hal a harmadik vízben. (Az elsõben úszott, a másodikban fõtt.) Halhoz kötelezõ a bor, a száraz, jó aromájú fehérbor, a száraz pezsgõ vagy a könnyû, zamatos rozébor talál hozzá leginkább. Húsételeknél követhetõ a rómaiak elõírása: fehér húshoz fehérbor, vörös (barna) húshoz vörösbor illik. Sültekhez többnyire vörösbort fogyasztunk. Vadhús ugyancsak vörösbort kíván. Tollas vadhoz könnyebb, vékonyabb, üdébb vörösbort, szõrmés vadhoz tüzesebb, testesebb, fanyarabb vörösbort szolgáljunk fel. Fõtt tésztához száraz vagy félszáraz, könnyebb fehérbor való. Édességhez csupán édes bor vagy édes pezsgõ iható. Ha az étkezés végén sajtot szolgálunk fel, a kevésbé erjedt és szárazabb sajtokhoz lágyabb és testesebb bort igyunk, a pikánsabb illatú sajtokhoz pedig nehezebb, fanyarabb vörösborokat. Kávé után, az étkezés végén, konyakot vagy brandyt kortyolgatunk. Ne adjunk kiváló édes borokat húshoz és vadhoz, sem minõségi vörösborokat halhoz és kaviárhoz. Szentségtörés az édes csemegeborokat aperitifnek felszolgálni, ezeket az étkezés végén a desszerthez adjuk fel. Ízlésficam a száraz pezsgõt az étkezés végére hagyni, ez aperitif vagy az elõételekhez illik. Az étkezés végére félédes vagy édes pezsgõ való.
Vannak kivételes borok, melyek minden fõétel kísérõi lehetnek. Ilyenek a száraz pezsgõk, a száraz sherry (fino), a száraz tokaji szamorodni, valamint az üde rozéborok. A borokat a minõségi fokozás sorrendjében szolgáljuk fel. Lehetõleg ne csak egy nagybor szerepeljen az étrendben, jó bort csak jó bor után lehet helyesen értékelni. Különféle borok megízlelése között fogyaszszunk egy-egy korty vizet (vágókorty), ami az elõzõ bor ízét eltörli és a következõ élvezetét teljesebbé teszi. De ha valaki szódavizet önt a nemes borba, az nem érdemli meg azt, annak szomja oltására adjunk ásványvizet vagy limonádét. Hányféle bort szolgáljunk fel? Az ideális megoldás ahány fogás annyiféle bor. De ez nem mindig oldható meg és természetesen zseb kérdése is. Egytálételhez nyilvánvalóan egy bor elegendõ, a halászléhez a Kadarka, a zónapörkölthöz a Cabernet, a töltött káposztához pedig a száraz Szürkebarát úgy illik egymáshoz, mint haranghoz a nyelve. Két borral, egy fehérrel és egy vörössel jól megoldható egy baráti vacsora, három borral (ezek közül kettõ az egyhez vörös vagy fehér) szép lakomát csaphatunk, míg négy-öt bor – mondjuk sátoros ünnepen – nagy gasztronómiai kalandokra ad módot. Egy férfiszemélyre általában egy butélia bort számítsunk, de tartalékban minden borból legyen még egy üvegünk. Kellemetlen, ha a vendég az éppen kiürült palackból inna még. Kiváló borok tiszteletére az asztalon gyertyát szokás gyújtani. A bor az asztal ékessége. Az étel az arany, a bor a hozzá való gyémánt. A Rex vinorum pince borai 2012, borásza Győrffy Jenő okl. kertészmérnök Az olasz rizling Erdélyben a mindenes. Asztali boroktól az aszús likõrborokig minden változata elõfordul. A pince 2012-es bora száraz bor. Színe zöldessárga, gyûrûje fejlett, mely kellõ szesztartalmat és testességet sejtet. Illata kissé a rezedáéra hasonlít, íze a fanyarkás almáét idézi, utóízében a tájjelleget, a kesernyés mandulaízt az összes fajták közül a leginkább képviseli. Chardonnay 2012. Ez a világfajta most kezd meghonosodni az Erdélyi Hegyalján. A bemutatásra kerülõ bor száraz. Színe sárgászöld, illata kellemes, enyhén fûszeres, ízében a fajtára jellemzõ zöldpaprika zamata fedezhetõ fel, nagyon kevés banán jelleggel, üdítõen savas, utóíze hosszú. Sauvignon blanc 2012. Félszáraz bor. A fajta minden karakterével bír. Színe zöldessárga, illata a csiholt tûzkõ vagy a kilõtt puskacsõ fanyarkás szagára emlékeztet. Ízében a fekete ribizlié fedezhetõ fel, mely késõbb, az érés folyamán a szamóca ízéhez lesz hasonló. Utóíze igen hosszú, utóélete is az, melyet a megfelelõ savtartalom biztosít. Fûszeres tramini 2012. Félszáraz, félillatos bor. Színe aranysárga. Illata gazdag, a rózsáéhoz feltûnõen hasonlít. Íze tüzes, testes és kerek, savai a többi fajtához képest lágyabbak, zamata a rózsasziromból készült dzsem ízével rokonítható.
23
Ottonel muskotály 2012. Félszáraz, illatos bor. A szépnem kedvence. Aranysárga, citromvirág illatú, lágy, édeskés, vékony. Zamata a zsálya és citromhéj kivonatával ízesített üdítõkéhez hasonló. Fehér leányka 2012. Félédes bor. A Leányka Erdély büszkesége, ahol õshonos. Sárgászöld, illata a szõlõvirágéra, illetve a mézre hasonlít. Tüzes, testes, kissé lágy, zamatában az elharapott akácvirág ízét fedezhetjük fel. Szürkebarát 2012. Ez a fajta maga õfensége a bor. Ha a félillatos vagy illatos fajták illatban gazdagabbak is, a Szürkebarát bensõ értékeit egyik sem múlja felül. A bemutatott bor félédes, sötét sárga illetve óarany színû, gyûrûje vastag, koronája a pohár falán gazdag,
illata fejlett, tüze melengetõ, savai üdítõek, zamata fanyarkás édes, a rumos csokoládé ízére emlékeztet, ami további ászkolás során határozottabbá válik. Palackban késõbb egészen fûszeres lesz. Neuburgi 2012. Alighanem az egyedüli fajta, melynek tudtommal szobrot emeltek. Csúcsbor a javából. Színe sárgászöld, kissé aranysárga, illata gyümölcsszerû, íze tüzes, üdítõ, testes, kerek, a fanyarkás-édeskés bornak jellegzetes pergelt vagy sült alma íze van. Gazdag redukton tartalma révén palackban gyönyörûen fejlõdik és szépsége tökélyét a Szürkebarátnál tovább õrzi meg.
CSÁVOSSY GYÖRGY
EGY ÉLETMŰ FELTÁMADÁSA
ELEKES KÁROLY (1844–1922)
24
Az évfordulók – különösen egy régi hagyományápoló iskola életében – sokféle funkciót töltenek be. Emlékezésre, erõgyûjtésre és jövõtervezésre egyaránt érdemesek. Bethlen Gábor Kollégiumának Nagyenyeden van mire emlékeznie. Ezt nemcsak közel négy évszázados múltja teszi lehetõvé, amire jogos büszkeséggel tekint vissza, hanem tudós tanárainak és kiváló diákjainak hosszú sora. Ünnepi alkalmakkor elõtérbe kerülhet egy-két, a múltban felejtett életsors, amit érdemes a felszínre hozni. Elekes Károly tudós profeszszor életmûve nem volt teljesen ismeretlen, de elhanyagolt és leszûkített volt a róla szóló emlékezet. Ehhez járult hozzá Szilády Zoltán, aki – miközben kollégiumi beköszöntõ beszédében, részletesen bemutatja jelentõs tanáregyéniségek munkásságát – közvetlen tanári és múzeumõri elõdjét, Elekes Károlyt egyszerûen és röviden úgy jellemzi, mint aki csupán székfoglaló beszédeirõl és egy bogár faj (Meleus Elekesi) révén vált ismertté. Ez a nagyvonalú, sommás vélemény is altatta azt a rendkívül színes és gazdag munkásságot, amelyet Elekes az utókornak hagyott. A kiváló tanár, tanítóképzõ igazgató és rektorprofesszor, a Természettudományi Múzeum õre és egyik
újjáteremtõje, a tudománynépszerûsítés nagymestere, a darwinizmus egyik elsõ erdélyi terjesztõje, tudományos írások szerzõje és jeles fordító – munkássága az utókor számára nagyrészt feldolgozatlan maradt és homályba merült.
Évfordulós személyiség
Érdekes módon Elekes Károlyra egy régi kiadatlan kézirat irányította rá újra a figyelmet. A kéziratot Nagy Tóth Ferenc õrizte meg és adta át rajtam keresztül az 1962-ben végzett utolsó, önálló biológus bolyaista évfolyam kolozsvári, nagyenyedi és balatonfüredi tagjainak. Szerzõje Nagy Ferenc (1915–1976), a Bolyai Tudományegyetem növénymorfológia tanára, aki 41 éve, 1971-ben írt az életmûrõl. Az elsõ oldalon olvasható megjegyzés szerint: „Elekes Károly egyéniségét és munkásságát ma már csak poros aktacsomókból, hátrahagyott munkáiból és a kollégiumi értesítõkbõl lehet összeállítani”. Errõl késõbb magam is meggyõzõdtem. Kertész József hûséges véndiák olvasmányos visszaemlékezése (1929) kivételt képez, hiszen sok érdekes személyes emlékkel és életrajzi adattal dúsított írást közöl az iskola jelentõsebb tanáregyéniségeivel foglalkozó könyvében. „Ha megidézzük Ele-
Elekes Károly kes Károlyt, ha a visszaemlékezés fáklyájával végighaladunk azon a szép képcsarnokon, amelyben az õ hosszú tanári pályájának és mûködésének változatos megnyilatkozásait rögzítette, ha lelki szemeink elé állítjuk testi mivoltában, ma is éppen úgy sugároznak az õ komoly nemes arcából a tanári hivatásnak vonásai.” Az érzelmi megnyilatkozásoktól sem mentes írás igen hasznos olvasmány, de gazdag információs anyaga ellenére sem átfogó mû. A kézirat felkeltette a figyelmet, és ennek révén lett Elekes a 390. évforduló újrafelfedezettje. Halála is egy kollégiumi jubileumhoz kapcsolódik, hiszen 91 évvel ezelõtt, 1922-ben hunyt el. Abban az évben, amikor az új hatóságok által szorongatott Kollégium méltóan ünnepelte három évszázados múltját. Elekes szeretett volna részt venni a nagyszerû ünnepségen, de október elõtt
ágynak esett. Fia, ifj. Elekes Károly apjáról szóló kéziratos életírásában a következõket írja errõl az idõszakról: „Így következett el a Bethlen Kollégium alapításának 300 éves évfordulója – melyen még lett volna tennivalója az egykori öregdiáknak. Reá és másik véndiáktársára – Nagy Albert vezértörzs orvosra – hárult a feladat, hogy a 300 éves jubileumra összegyûlt öregdiákok élére álljanak és vezessék azoknak felvonuló csapatát. Ezt a feladatot már nem végezhette el, mert pár héttel a jubileumi ünnepségek elõtt súlyos betegség verte le, s így szeretett intézetének örömünnepén nem vehetett részt. Legutolsó elégtétele az volt, hogy betegágyánál több régi barátja, Nagy Károly református püspök és a múzeum megújításában egykori tanítványa és volt segítõtársa, Ferenczy Géza is felkereste. December 12-én hunyt el. Temetésén Fejes Áron rektorprofesszor mondott búcsúbeszédet.” Elekes Károly gyulafehérvári lelkészcsaládból származott, ahol édesanyjától megtanult németül is. 1852-ben, nyolcéves korában apja beíratja a Bethlen Kollégiumba, a felégetett, még alig magához tért iskolába. Hosszú tanulóévek után kiválóan érettségizik, majd bölcselmi, jogi és teológiai tanfolyamokat is hallgat. 1866–67-ben egy évig a Kolozsvári Református Fõtanoda tanára. Ezután külföldi ösztöndíjra javasolják és néhány évig Németország különbözõ egyetemein (Berlin, Heidelberg, Jéna) tanult. Elsajátítja az új szellemi áramlatot, a darwinizmust, amelynek híve lesz. Heidelbergi egyetemista korában meghívják a Marosvásárhelyi Református Fõtanoda tanárának, ahol három évig tanít (1870–1873). Székfoglaló beszédének témája evolucionista szemléletû: A természeti erõk egysége. Elsõk között van Erdélyben, aki elõadásaiban – vitakészségét is felhasználva – népszerûsíti az evolucionizmust. A kémia tanításához saját maga által felszerelt laboratóriumot használ, és megváltoztatja a vegytantanítás módszertanát. Régi álma teljesül, amikor egy tanári katedra megüresedésével meghívják egykori iskolájába, a Bethlen Kollégiumba (1873).
A bizalom és megbecsülés jele, hogy rögtön jelentõs vezetõ funkciókkal bízzák meg (tanítóképzõ igazgató: 1874–77, rektorprofeszszor: 1878–1882). Beköszöntõ beszédének címe: A fény hatása az élõ természetre. Az 1848-49ben szétzilált, megégett múzeumi anyagot egyetlen szobába gyûjtik össze, de már nem sokra mennek vele. Új gyûjteményekre, pontosabban rendszerezett múzeumi anyagra van szükség, amelyet Elekes tanítványaival együtt hoz össze. Múzeumõri feladatát 23 éven át látja el. 16 év alatt a gyûjtemény tízszer gazdagabb lett, mint azelõtt, de rendszerében és minõségében is gyökeresen megváltozott.
Iskolatörténeti napok és események
A jelen év jubileumi eseményei, emlékezései hozzájárultak ahhoz, hogy ismertebbé váljon Elekes Károly kiemelkedõ tanári, vezetõi és tudományos munkássága és nem utolsósorban példaértékû élete. 2012. márc. 3-án Kolozsváron az EME székházában Szabó T. Attila nyelvészprofesszor emlékét ünnepeltük, miközben az Erdélyi szótörténeti tár 14. kötetének a bemutatása zajlott. Ekkor találkozott a kéziratot adományozó Nagy Tóth Ferenc és az 1962-ben végzett magyar biológia–földrajz csoport egy része. Szabó T. E. Attila meghívásának tettünk eleget és felhasználtuk az alkalmat arra, hogy elbeszélgessünk a kézirat sorsáról is. Mindenki hozzájárult emlékeivel a készülõ anyagokhoz, Nagy Ferenc és Elekes Károly emlékéhez. Ezért köszönet Szabó T. E. Attila, Molnár (Bakó) Irén, Tõkés Mária, Dobos (Majer) Györgyi volt évfolyamtársaknak. 2012. március 17. Évfordulós Bethlen-bál a kollégiumban, amelyen Nagyenyed iskolaszeretõ közönsége nagy számban (kb. 600 részvevõ) gyûlt össze. Újságírói szemmel így láttam az eseményt: „Minden évnek megvolt a maga báli aktualitása. Az idei Bethlen-bálnak az iskola alapításának 390. évfordulója adott sajátos színt. A nagy fejedelemnek a köztudatban máig élõ iskolatörténeti tette hosszú idõre biztosította a kollégium fennmaradását.
A szervezõk díszes felirattal, gyönyörû Áprily-verssel és az igazgató beszédének alapgondolatával a bálon is megemlékeztek az akadémiai rangú alapításról. Ismét bebizonyosodott, hogy a múlt tisztelete ma is tartást kölcsönzõ erõforrása a kollégiumnak. Szõcs Ildikó igazgató a végzõsökhöz fordulva mondta: „Ti büszkék lehettek, hogy részvevõi vagytok a 390 éves iskola Bethlen-báljának”. Bogdán István kolozsvári színmûvész elõadta Áprily Lajos A fejedelemhez címû versét. Érdekes módon egy mai enyedi diák, Bakó Boglárka (X. B), a Fenichel Sámuel nevét viselõ kör tagja dolgozatában (A Bethlen Kollégium herbárium-gyûjteménye – felkészítõ tanárok: Bakó Irén és Dvorácsek Ágoston) az évfordulók kapcsán, elõször említi nyilvánosan Elekes Károly nevét. Dolgozatát Szentendrén a Tentamen keretében és Csurgón a Református Középiskolák Diáktudományos Értekezletén mutatta be. Idézünk dolgozatából: „A Természetrajzi Múzeum állat- és növénytani részét Elekes Károly tanár alapozta meg, aki gyûjtésben és szorgalomban, valamint rendezõ tehetségben méltó versenytársa Herepeinek (…) Elekes elindult, járta a határt kísérõivel, tanítványaival, gyûjtenek, preparálnak, préselnek. Köztük szorgoskodik, tanulja a gyûjtés tudományát mint diák a késõbbi Új-Guinea-kutató Fenichel Sámuel (…) Elekes Károlyt kiterjedt gyûjtõ munkájáért zöld vadászként emlegették.” 2012. április 5-én két elõadás zajlott a kollégium dísztermében. Az ünnepség korábban az iskolaudvaron kezdõdött, az Ókollégium ódon épülete elõtt, ahol új emléktáblát avattunk. A falra felkerült Vajna Antal 1849 utáni kollégiumot újjáépítõ tanár fiának, Vajna Károlynak az emléktáblája. A nagycsütörtök délelõttjén leleplezett tábla jelentõségét Nánási Pál, Bács-Kiskun megye fõügyésze, az iskola vendége vázolta. A második értekezés Elekes Károlyról szólt: A tudós-tanár és alkotó muzeológus címen. Elekes Vajna Antalnál valamivel késõbbi, de ugyancsak kiváló tagja volt az 1849 utáni újjáépítõ nemzedéknek. Elõadásomban
25
a kettõs évforduló jegyében elõször azokat a nézeteket ismertettem, amelyek azt igazolják, hogy 1622 tulajdonképpen nemcsak egy alapítás, hanem ennél sokkal több, egy új fejedelmi iskolapolitika kezdete és egy meglévõ református iskola akadémiai rangra emelése. A kollégium igazi gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, amelyben egy káptalani, majd egy unitárius iskola létét követhetjük nyomon. Igazi erdélyi sorsú intézményrõl van tehát szó. Ismertettem az 1848-49-es pusztulás sebeinek gyógyítási munkálatait, amelyben Elekes Károly jelentõs szerepet játszott. Tanárságának nagyenyedi évei a leggyümölcsözõbbek múzeumi tevékenysége révén is.
Múzeumalapítás és újjáteremtés
26
Bethlen Gábor fejedelem volt az elsõ, aki a vallásos nevelés mellett, már a „szabad tudományok” tanítását is megkívánja professzoraitól. A világi értelmiség mûveléséhez kellettek a világi tárgyak is. Ez magával hozta a könyvtárak fejlesztését, de kísérleti eszközök, gyûjtemények megjelenését is. A kollégium könyvtárának a keletkezése egybeesik magának az iskolának a születésével. A fejedelem törõdött a könyvtár fejlesztésével, de nincsenek rá adatok, hogy a kollégiumnak akkoriban valamilyen gyûjteménye lett volna. Ennek ellenére, valószínû, hogy már jóval a múzeumalapítás elõtt (18. sz.) megindult a fizika szertár eszközeinek beszerzése. Ezt sugallják a Bisterfeld és Pápai Páriz Ferenc professzor kísérleteirõl szóló adatok (metafizika, általános fizika, speciális fizika). Bisterfeld az újkori természettudományok úttörõje nálunk. Pápai a drezdai szász fejedelmi múzeumokban szerez tapasztalatot a gyûjtemények milyenségérõl és a gyûjtés módjáról. 1681-ben boldogan írja naplójában, hogy elõadta a metafizikát, általános fizikát és 1682-ben hozzákezd a speciális fizika tanításához is. Vita Zsigmond leírja, hogy nálunk, szerényebb viszonyok között, szintén a fejedelmi udvarban indulhattak meg a gyûjtések pl. régi pénzek, órák, fegyverek formájában. Kezdetben a kollégium rendbe tett könyvtárában
helyezték el az összegyûjtött régiségeket, ritkaságokat, különleges tárgyakat. Ez képezhette csíráját a késõbbi múzeumnak. Magángyûjtemények is gyarapították az állományt (például erdélyi növényeket tartalmazó herbárium Borosnyai Nagy Márton orvos hagyatékából). Késõbb Galambos Mihály és az alapító Benkõ Ferenc is gyûjtött növényeket. Benkõ 1790-ben már jelentõs gyûjteményeket talált a kollégiumban, amit híres munkájában, a Parnassusi idõtöltésben is megemlít, a „Lakatos boszorkányos könyvet”. Ugyanitt más erdélyi gyûjteményekrõl is beszámol. A múzeum alapítása (1796) egybeesett a Linné-féle rendszer elterjedésével. Benkõt a didaktikai célok, a szemléltetés elve mellett a sajátos múzeumi célkitûzések is vezérelték áldozatos munkájában. A múzeum az akkor Újkollégiumnak nevezett épületben az ún. kis auditorium mellett nyílt meg. Benkõ késõbb megírta az Enyedi ritkaságokban, hogy a kiállítást sok idegen látogatta, akik megcsodálták a természet ritkaságait. A múzeum tehát jóval több volt, mint az akkor divatos fõúri zárt gyûjtemények, mert a nagyközönség számára is nyitott volt. 1800-ban Kolozsvárt látott napvilágot a múzeumalapító máig értékõrzõ munkája, a Parnassusi idõtöltés, amelynek hetedik kötete az Enyedi ritkaságok. Ebben Benkõ elõször mutatja be múzeuma csodatárát: „Sokaknak talán különösnek fog tetszeni, hogy az Enyedi Kollégium Tékájának és Múzeumának ritkaságait, melyekhez a magamét is ragasztottam, nyomtatásban Világ eleibe bocsátottam: de az én csekély ítéletem szerint, az ilyenek által serkentetik az ifjúság a szép, hasznos, gyönyörûséges és mármár módivá vált természethistóriájának a tanulására”. 1798-tól elõször vezettek lajstromot a begyûjtött tárgyakról, és elkezdték a meghatározási munkát is. Evvel a törõdéssel tulajdonképpen már múzeumõri munkát fejtettek ki, amelynek mindig akadtak követõi. Az utódok pedig rendszerint a Bethlen Kollégium természetrajztanárai voltak, akiket megbíztak e sokoldalú, felelõsségteljes munka
elvégzésével. Ebben jelentõs szerepet vállalt Zeyk Miklós és asszisztense, Jancsó József, aki a Mezõségre is eljutott gyûjtõkirándulásain. Utóbbi készítette el azt a jegyzéket is, amely a legrégibb eredeti madártani adatokat õrizte meg. Zeyk 1844-ben kérte: „mentsék fel a tanári munkáján kívüli foglalatosságoktól, hogy így magát teljesen a múzeumi munkának szentelhesse”. A múzeumõri feladat nem volt egyszerû, hiszen rendszerint együtt járt a gyûjtõmunkával, ami különösen 1849 után, a szinte teljes megsemmisülés nyomán vált igazán alapozó, újjáépítõ alkotássá, hiszen az elõdök munkájából szinte semmi nem maradt. Csak a szellemi hagyaték alapján, az akarat és a hozzárendelt tudás. 184849 elõtt, de utána is, az évente megjelenõ Értesítõkben részletes beszámolókat lehet olvasni többek között a múzeumõrök munkájáról, a gyûjtésrõl, adományokról, gyarapodásról, a leltár változásairól, új gyûjtemények keletkezésérõl. Ezekben a dokumentum értékû könyvekben, az iskolai év szinte minden mozzanatát tükrözõ adattárakban fellelhetõk a múzeum változásai is. A múzeumõröket a feladattól függõen különbözõ elnevezésekkel illették, pl. ásvány, kõzet felügyelõ és régiséggyûjtemények kezelõ tanára, természetrajzi szertár õre, régiségtár õre, régészet és ásványgyûjtemény õre, állat-, növény-, ásványtan és földrajzi gyûjtemények õre, természeti és földrajzi gyûjtemények õre stb. Elekes 1874-tõl vette át a kollégium természetrajzi gyûjteményeinek õrzését. A fia életrajzából tudjuk, hogy sokan segítették gyûjtõmunkájában: Demeter Gyula Kálmán segédtanár, késõbb marosvásárhelyi természetrajztanár, Sajtos Károly, Mihelyes Károly, Albrecht Lajos tanulók, sõt Fenichel Sámuel, a késõbbi Új-Giunea-kutató is. Akkoriban a sikeres gyûjtés és feldolgozás érdekében egy vadászt és egy preparátort is szerzõdtettek. Elekes a környék minden emlõsét és madarát felkutatta és megszerezte a múzeum számára. Volt egy speciális kamra, ahol a rothasztás és csontfehérítés folyt. A ma is látható tömött állatok és csontvázak
nagyobb része Elekes munkáját dicséri. Egyszer mérgezést szenvedett munka közben, és csak egy fiatal orvos, Farnos Árpád idejében jött beavatkozása mentette meg az életét. A közben elkészült új épületbe 1886-ban költöztették át a gyûjteményt, ami kétévi kemény, rendezési munka után, már 12 ezernél több darabot számlált. Herepei Károly nyugdíjba vonulása révén az ásvány-, kõzet- és kövületgyûjteményt is Elekes vette át, és így a teljes természettudományi anyag õre lett. Az egyik munkája, a Rendszertani tanulmányok segítségével tanulóival együtt határozták meg a növényeket. Ezt a munkát nyugdíjazása után is sokáig folytatta. Az államosítás után gyökeresen változott a helyzet. A múzeum független intézménnyé vált, és igazgatók, rendszerint biológus végzettségû muzeológus, preparátor, vagy éppen tanítóból lett vadász vezette. A magyar elnevezések eltûntek, csak a herbáriumi növényeknél maradtak meg. A múzeum állandóan látogathatóvá vált, de nem fejlõdött tovább. A régi idõkben az évzárókon, de más alkalmakkor is szokás volt, hogy a város lakossága megtekintette a múzeumot a maga változásaival együtt, tehát nem volt teljesen zárt. Jelenleg a kollégium fõ épületei visszakerültek a református egyházmegye tulajdonába, de a múzeum egyelõre a helyi tanácsé.
Múzeumőrök (1796–2012)
1. Benkõ Ferenc természetrajztanár, múzeumalapító, író, 1796– 1811 és Baritz János muzeológus. Az állomány: 1. Kõ és ércbeli gyûjtemény: 865 db. 2. Ritkaságok: 1600 db. csiga, bogár és pillangó, görög és római szobrok, kövek és dombormûvek: 901 katalogizált darab, Bethlen Gábor, Enyedi György és Borosnyai N. Zsigmond „emlékezet táblája” és kézzel készült ritkaságok, kókuszdiók, szerecsendiók, tengeri csigák, fapapucsok, régi gyûrûk, pecsétnyomók, gemmák, „régi bálványok és eszközök” mozaikok, fejszék és csákányok, szántóvasak, sarkantyúk, fehér gödény, elefántfog, mamutcsont, tojások, madarak, embriók, Koréh Zsigmond rajzai Horiáról és Cloºcáról. 3. természettudományi könyvek
és herbáriumok (1309 plánta) 36 kötetbõl álló növénygyûjtemény (Gyarmathi Sámuel) 4. Benkõ Ferenc saját gyûjteménye: 70 db. többnyire ritka madár, 160 bogár és féreg, 100 légyféle, 380 hazai pillangó, 34 tengeri növény, 1730 hazai és idegen növény, 2120 tudományosan rendszerezett ásvány és kövület. Ezenkívül más ritkaságok, pénzek, szobrok, apróságok. Benkõ Ferenc halála évében (1816) Szilády Zoltán szerint 12 ezer db volt a múzeumi tárgyak száma. Különleges ritkaságok: Bisterfeld prof. Lakatos boszorkányos könyve vagy Bethlen Gábor a kollégium alapítására 1626-ban veretett „négyszegû ezüst tallér”. 2. Baritz János természetrajztanár 1811–1837 és Jancsó József. Az éremgyûjtemény összeírása: 595 db pénz és érem pl. Kemény János-, Bethlen István- és Apafiféle aranyak és ezüstpénzek. 3. Zeyk Miklós 1838–1854 és Jancsó József muzeológus. 184849-ben az iskolával együtt a múzeum is csaknem teljesen elpusztul. Zeyk M. az elsõ, aki elkezdi a múzeumi újjáépítést. 1853 elején egy szobát helyrehoz, ahol a megmaradt múzeumi anyagot elhelyezi. Az anyag nagy része azonban használhatatlanná vált. Zeyk 1854-ben hirtelen meghal. Jancsó József gyûjtõmunkát végez Nagyenyeden, Tövisen, Diódon. Munkája nyomán készült jegyzék a legrégibb mezõségi madártani adatokat tartalmazza. 238 madarat tömött ki. 1848-ban Zeyk jegyzéke alapján: 300 külföldi madár van a gyûjteményben, ezenkívül anatómiai preparátumok, 30 emlõs, 200 hazai és 30 külföldi rovar, 60 rákféle, 30 külföldi csiga, 30 klárisféle, 1500 hazai növényfaj, 300 hazai kryptogám-faj, 50 tengeri alga, 1017 db. ásvány. 4. Jancsó József múzeumõr, állattani részleg 1855–1873. Szatmáry P. Károly régészeti és ásványgyûjtemény felügyelõ tanár 1867-68. Jancsó tevékenysége alatt szakszerû fejlesztés indul meg. 1858. Vásárlások: Pávai Elek könyv- és ásvány-gyûjtemény, 1863. P. Szathmáry Károly ásványgyûjteménye, 1865: Ajándékok: Mikó Imre éremgyûjteménye. 1865: Tisza László (500 db) és Herepei Károly (1000 db) geo-
lógiai gyûjteménye. 1856: Jancsó Párizsból hozat új mikroszkópot. 5. Herepei Károly 1855–1896. Szathmáry P. Károly a régészeti és ásványgyûjteményt felügyelõ tanár. 1855: Herepei már munkássága kezdetén a régiségtár számára megszerezte Kemény Simon vassisakját. Régészeti és geológiai gyûjtõmunkát végez. Csigakövületek és tüskésbõrûek sorozatait hozza létre. Szkíta településeket tár fel, bronzkori és neolit leletekkel gazdagítja a múzeumot. Tanítványa Fenichel Sámuel Új-Guinea-kutató részben folytatja munkáját. 6. Magyari Károly 1884–1895. Makkai Domokos 1884–1895 között az állattani, növénytani és földrajzi gyûjtemények õre. Ebben az idõszakban Elekes Károly munkássága a meghatározó, Magyari Károly és Makkai Domokos kisegítõ szerepkört teljesített. 7. Elekes Károly természetrajztanár múzeumõr 1879–1902. 1873-tól felügyelõtanárként foglalkozik a múzeummal. 18841895: Makkai Domokos, az állattani, növénytani és földrajzi gyûjtemények õre, 1890: Bodrogi János régész honfoglalás kori sírokat tár fel. Folytatja Herepei munkásságát. 1874-ben: szétválasztják a régiségtárat (Herepei Károly) és az állat- és növénytárt (Elekes Károly). Elekes addig nem fordíthatott nagyobb gondot a múzeumra, amíg meg nem szabadult jelentõs iskolai funkcióitól (1874–1888). Azután a környezõ vidék szinte minden emlõseibõl és madarából szerzett példányt, preparálta a múzeum számára. Diákcsapatával, saját készítésû határozóval sok növényt is meghatároz. 1886: a múzeum a kollégium új épületébe költözik, és kétévi rendezés után nyílik meg. 1898: állat és növény: 6680 faj és 22 115 db, ásvány és kövület: 12 516 db, 1874: Mikó Imre a múzeumnak bipoláris mikroszkópot ajándékoz. 8. Szilády Zoltán múzeumõr 1902–1918 között a természettudományi, a régiségtár és a néprajzi gyûjtemények õre. Szilády a természetrajzi gyûjteményt fejleszti tovább. Mag- és rovargyûjtést indít az ifjúsággal. Ekkor a múzeumban 23 000 meghatározott rovarpéldány van. Az I. világ-
27
háború kezdetén: a természetrajzi gyûjtemény több mint 45 000 darabot számlált, 1914: 9000 db. a régiségtár állománya. 9. Benkõ Gyula 1919–1926 természetrajztanár a természet- és földrajzi gyûjtemény kezelõje. 10. Zalányi István 1922–1957 között múzeumõr. 1938: Elekes Viktor a néprajzi gyûjtemények õre. Décsy Ferenc 1932-33 rektorprofesszor, mennyiségtan-természettudományi szakcsoport, a természetrajzi szertár õre. Szabó Mihály 1935-36 mennyiségtan-természetrajz tanár a természetrajzi szertár õre, 1935-36 Köble József érem és régiségek gyûjteményének õre. Az évi Értesítõk erre az idõszakra a múzeum gyarapításáról nem sokat említenek. Fõleg arra hagyatkoznak, hogy megnevezik a múzeumõröket. Minden bizonnyal anyagi okok akadályozzák a további gyarapodást. A meglévõ anyag még sokáig alkalmas volt didaktikai célokra. A múzeumõrök feladata fõleg a konzerválás és karbantartás maradt. 11. Szathmáry Gyula 19371950 a természetrajzi és az ásványtani gyûjtemények õre. A gyûjteményekben, szertárakban, a rendkívüli háborús viszonyok miatt, kevés gyarapodás történt. A kollégium könyvtárai, gyûjteményei olyan gazdagok, hogy az újabb beszerzés hiánya miatt
nem szenvedett az oktatás. Ennek ellenére 97 952 lejt fordítottak a könyvtár és a gyûjtemények gyarapítására. 12. Gálfi Ilka 1952-53 igazgató. Az elsõ olyan múzeumvezetõ, aki a függetlenített természetrajzi múzeumot igazgatja. Ettõl az idõszaktól kezdve tovább folytatódik a gyûjtemények szétosztása pl. más helyi általános iskolák számára. Eltüntetik a magyar nyelvû feliratokat, meghatározásokat, fõleg az állattani és az ásványtani részlegen. Megmaradnak a herbáriumi növények magyar megnevezései, amelyek el vannak zárva a látogatóktól, de kérésre megtekinthetõek. 13. Faragó Csaba igazgató 1957–60. 14. Câmpian Liviu igazgató 1960-61. Az önálló múzeumi igazgatók idejében a meglévõ és megmaradt anyag konzerválása folyik. Tudományosan megalapozott gyarapodásról nem kaptunk konkrét adatokat. 15. Barna Anna 1961-62 igazgató és Lõrincz László muzeológus (biológia) 1963–1991. Lõrincz László idejében (28 évet töltött a múzeum szolgálatában) tudománynépszerûsítõ tevékenység nyomait találtuk (pl. Fenichel Sámuel Új-Guinea-kutató tevékenységével kapcsolatos elõadások 1990 elõtt). 16. Fleºer Ioan 1962–1973
HÍRES ERDÉLYI MAGYAROK Márciusi évfordulók
28
Pákey Lajos (Kolozsvár, 1853. márc. 1. – Kolozsvár, 1921. ápr.): építész. A kolozsvári iparrajziskola igazgatója volt. Fõbb mûvei Kolozsvárott az unitárius kollégium, a New York Szálló, továbbá a Mátyás-szobor talapzata. A mezõzáhi Ugron-kastély, a dicsõszentmártoni, székelyudvarhelyi, magyarsárosi és a bölöni unitárius templom ugyancsak tervei alapján épültek. Kováts Ferenc, id. (Nagyszeben, 1888. márc. 3. – Bp., 1983. nov. 23.): orvos, tüdõgyógyász, egyetemi tanár. Diplomáját a kolozsvári orvosi egyetemen szerezte. Pályafutása kezdetén sebészként dolgozott a marosvásárhelyi Dollinger-klinikán, majd Radnótra ment körorvosnak. Szegedre kerülve találkozott a féktelenül pusztító tuberkulózissal. Õ létesítette Magyarországon az elsõ vidéki tüdõgondozó intézetet Szegeden. Külföldi tanulmányútjai során dolgozott a Pasteur-intézetben, majd Franciaországban Dumarest-nél, Besançon-nál klinikai gyakorlaton vett részt, folytatva azt a tudományos munkát, amit gon-
igazgató és Criºan Maria 1969– 2001 preparátor. 17. Furdui Emilia 1973–1976 igazgató. 18. Herþa Ana 1977–2003 igazgató. Saját bevallása szerint rovarok gyûjtésével és herbáriumok készítésével gyarapította a múzeum anyagát. Pontos adatok nincsenek. 1997-ben váratlanul, nyom nélkül eltûnt az Aepyornis nevû óriás õsmadár 8,75 l ûrtartalmú tojása (Madagaszkár pleisztocénjébõl), amelynek értéke felbecsülhetetlen. Az ügyben hivatalos nyomozás folyt, de eredménytelenül. 19. Scrobota Paul 2008-tól igazgató a Természettudományi és Történelmi Múzeumban és Negru Aurica: 2003–2006 preparátor, 2006: ªtefãnescu Iulia és Mãrginean Ramona muzeográfus. A mai múzeumi állomány összetétele: 29 400 db (a jelenlegi múzeumi vezetés adatai alapján): ásványok: kb. 1900, puhatestûek: 1400, kõzetek: 1400, herbáriumi növények: 4700, kövületek: 2800, újabb herbárium növényei: 1200, állatok: 930 (köztük Fenichel gyûjtésébõl egy paradicsommadár) (kitömött madarak, emlõsök), rovarok: 15 000 (néhány Fenichel által gyûjtött, Új-Guineából származó példány), csontvázak: 160.
BAKÓ BOTOND
dozóorvosként a Jancsó-klinika laboratóriumában megkezdett. Francia- és németországi útjairól új módszereket (pl. a mikobaktérium tenyésztését, a légmellkezelést, a bronchográfiát) hozott haza, és honosított meg. Kikísérletezte és elkészítette a légmell kezelésére alkalmas készüléket, a Kováts-féle tûket. Küzdött a tüdõvész ellen. 1929-ben írta meg monográfiáját a légmell-kezelésrõl Az ambulans légmell-kezelés címen (Bp., 1930). Ezekben az években fedezte fel a paprikahasítók toxomikózisát, valamint a világon elsõként derített fel olyan szerves por által okozott kombinált tüdõbetegséget, amely számtalan, késõbb felismert foglalkozási ártalom magyarázatához szolgált modellként. A tüdõ mikózisairól monográfiát adott közre, megírta az elsõ egyetemi tankönyvet a tuberkulózisról, több száz közleménye jelent meg. 1942-ben megbízták az elsõ egyetemi klinika létesítésével, a bp.-i Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tüdõgyógyászati Klinikájának az igazgatója lett. A gyógyítás mellett 1961-ig, nyugalomba vonulásáig több ezer orvostanhallgatót tanított a tuberkulózis elleni küzdelemre, megelõzésére; megteremtette a neves Kováts-iskolát. Nemcsak tudós, mûvész is volt. Festett, faragott, dombormûveket készített, írt nép-
szerû könyvet is (Egészséges élet – derûs öregség. Használati utasítás az élethez, Bp., 1976). Mûvei: Die Lungenerkrankung der Paprikuspalter (Bp.-Leipzig, 1937); A gümõs mellhártyalob (Bp., 1944); Hogyan gyógyítjuk a tüdõvészt? (Bp., 1946); A gümõkór (Bp., 1954); A tüdõgümõkór (2. átdolg. kiad., Bp., 1956); A hörgõk betegségei (Nyiredy Gézával, Bp., 1966). Tőkés Anna (Marosvásárhely, 1898. márc. 5. – Bp., 1966. dec. 25.): drámai színész, Kossuth-díjas (1952), kiváló mûvész (1956). A kolozsvári színiiskola elvégzése után Bp.-en a Renaissance Színházban lépett fel elõször, majd a Nemzeti Színházhoz került, melynek 1925-tõl haláláig tagja. Ösztönös színészi tehetség volt, közvetlen folytatója Jászai Mari mûvészetének. A legkiválóbbakat a klasszikus tragédiákban alkotta. Filmen is játszott. Fõbb szerepei Shakespeare drámáiban: Gertrud és Ophélia (Hamlet), Lady Macbeth (Macbeth), Regan és Goneril (Lear király), Erzsébet (III. Richárd), Jessica (A velencei kalmár), Viola (Vízkereszt); Stuart Mária (Schiller); Jokaszté (Szophoklész: Oidipusz király); Hilda Wangel (Ibsen: Solness építõmester); Margit (Goethe: Faust); Melinda és Gertrudis (Katona József: Bánk bán); Éva (Madách: Az ember tragédiája); Phaedra (Racine); Irene (Herczeg Ferenc: Bizánc); Bernarda Alba (Garcia Lorca: Bernarda háza); komiszszárnõ (Visnyevszkij: Felejthetetlen 1919); Mirigy (Vörösmarty: Csongor és Tünde); Rebeca (Miller: Salemi boszorkányok). Filmszerepei:. Füst (1929), Hotel Kikelet (1937), Fráter Loránd (1942), Állami áruház (1952). A tettes ismeretlen (1957), Napfény a jégen (1961). Gecse Dániel (Cigányi, 1768. márc. 7. – Marosvásárhely, 1824. máj. 23.): orvos. 1798-ban a pesti egyetemen orvosit végzett. Erdélyben egy ideig gyakorló orvos volt, majd olaszországi tanulmányútra ment. Hazatérése után 1807-ben a kormány a Hunyad megyei kolera elfojtására küldte ki. 1809-ben a francia háborúban a fölkelõ sereg táborkari fõorvosává nevezték ki. A háborúból hazatérve 1813–14-ben a Brassó környékén fellépõ pestis leküzdésében vett részt. 1815-ben Marosvásárhelyen telepedett le, és ott élt haláláig. A marosvásárhelyi kollégiumot nagyobb adománnyal támogatta. Végrendeletében 6000 Ft-ot hagyott egy „emberszereteti intézet” alapítására azzal a kiegészítéssel, hogy ehhez az összeghez anyja halála után többi vagyona is hozzácsatolandó. Bözödi György, Jakab (Bözöd, 1913. márc. 9. – Bp., 1989. nov. 25.): író, szociográfus, történész. A kolozsvári unitárius kollégiumban érettségizett (1931), utána két évig teológus. 1933-tól a kolozsvári egyetemen jogot és bölcseletet hallgatott. Versei, novellái jelentek meg az Ellenzék és a Keleti Újság c. napilapokban. Folyóiratot szerkesztett Marosvásárhelyen (Székely Szó). 1935-tõl 1957-ig Kolozsvárott élt, a Hitel c. folyóirat munkatársa, 1940-tõl az Egyetemi Könyvtár tisztviselõje. Folyóiratok cikkírója (Pásztortûz, Ellenzék, Erdélyi Helikon, Korunk, Kelet Népe). A falukutatási mozgalomhoz kapcsolódott történeti és szociográfiai munkája (Székely bánja, 1938). A Termés c. évnegyedes folyóirat egyik alapítója (1942), szerkesztõje (1944-ig). 1945 után részt vett az 1848–1849es Történelmi Ereklye Múzeum rendbe hozásában és vezetésében. Az 1950-es években egy ideig szövetkezeti könyvelõ, majd büntetõ században a Duna-deltai építkezéseken dolgozott. 1957-tõl Marosvásárhelyen akadémiai kutató volt nyugdíjaztatásáig (1975). Mint nyugdíjas részt vett az Akadémia kiadásában megjelent Revoluþia de la 1848-1849 din Transilvania c. sorozat (I. 1977, II. 1979) munkálataiban. Bp.-en 1939-ben Baumgarten-ju-
talomban részesült. Mûvei: Székely emberek, zsidó istenek (Jegyzetek a székely szombatosokról) (Kolozsvár, 1935); Székely bánja (szociográfia, Kolozsvár, 1938, Bp., 1939, Bp., 1985); Romlás (r., I-II. Bp., 1940); Nyugtalan pásztorok (r., és elb., Bp., 1942., Bukarest, 1968); A tréfás farkas (Bágyi János meséi, Bp., 1943); Repedt csupor (elb., Bp., 1944); Erdély szabadságharca (1848-1849) a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében (bev. Balogh Edgár; Kolozsvár, 1945); Rebi néni feltámadása (nov., Kolozsvár, 1945); Eladó temetõ (elb., Sepsiszentgyörgy, 1945); Hazafelé (vál. elb., Marosvásárhely, 1958); Az eszös gyermök (Bágyi János meséi, Bp., 1958); Nap és árnyék (versek, Izsák József utószavával, Bukarest, 1979). Fáskerthy György, Fáskerti (Arad, 1923. márc. 9. – Bukarest, 1977. dec. 2.): író, mûfordító, szerkesztõ. Középiskoláit. Bp.-en kezdte, de szüleinek Mo.-ról való kiutasítása miatt nem tudta befejezni. Aradon munkásként dolgozott, majd bekapcsolódott az illegális pártmunkába. 1947-tõl 1954-ig kiadói szerkesztõ. 1955–57-ben az õ szerkesztésében jelent meg a Sþiinþa ºi Tehnica Tudományos fantasztikus elbeszélések címû melléklete. Sokat fordított románból magyarra. Mûvei Az ember, aki bükkfa volt (elb., Bukarest, 1968); Légszomj (r., Bukarest, 1970). Remetei Filep Ferenc (Nagyszeben, 1898. márc. 11. – Körmend, 1977. ápr. 3.): orvos. Középiskoláit Kolozsvárott, orvosi tanulmányait 1917-1922 között Bp.en végezte. 1922-23-ban Mezõhegyesen, 1923–1926 között a pestújhelyi kórházban sebész, 1926–1929 között Szegeden a sebészeti klinikán tanársegéd, 1929–1931 között Gyulán magánszanatóriumi fõorvos. 1931–1968 között a körmendi kórház igazgatója. Közel száz tanulmányt közölt. 1958–1964 között a Nyugat-dunántúli Sebész Szakcsoport elnöke, késõbb díszelnöke. Fõ mûve Körmend egészségügyének története (Kapronczay Károllyal, Körmend, 1983). Pálffy Endre (Maroshévíz, 1908. márc. 12. – Bp., 1975. nov. 16.): irodalomtörténész, címzetes egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora (1976). Tanulmányait a kolozsvári egyetemen és a Sorbonne-on végezte. 1931-ben kapott román–francia szakos tanári oklevelet a kolozsvári egyetemen. 1931-tõl Nagyenyeden tanár a Bethlen Kollégiumban. 1937–40-ben N. Iorga professzor meghívására egyetlen magyar elõadója volt a Vãlenii de Munte-i szabadegyetemnek. 1941–1945 között Naszódon a román líceum és kollégium tanára, majd igazgatója. 1945-tõl Bp.-en a Vallásés Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) elõadó, majd fõosztályvezetõ, részt vett az általános iskola, a dolgozók iskolája létrehozásában, a középiskolák államosításában. 1949–1955 között a Bp.-i Pedagógiai Fõiskola román tanszékének tanára. Több jegyzetet, tankönyvet írt; irodalomtörténeti tankönyveket szerkesztett a magyarországi román középfokú oktatás számára. 1955-tõl a bp.-i ELTE román tanszékének docense, c. egyetemi tanár. Öt évig a Foaia Noastrã címû román nyelvû hetilap fõszerkesztõje. Irodalomtörténeti munkássága a román irodalommal, a magyar–román mûvelõdési és az orosz–román irodalmi kapcsolatokra terjedt ki, s e tárgykörökbõl számos tanulmányt publikált szakfolyóiratokban. A román irodalom története c. könyve magyar viszonylatban az elsõ ilyen természetû összefoglaló munka. Mûvei: Magyar nyelvtan és olvasókönyv a román tannyelvû gimnáziumok 1., valamint a polgári iskolák felsõ osztályai számára (Kelemen Bélával, Bp., 1941); Istoria literaturii române pentru clasa a 3-a medie. Manual
29
30
provizoriu (Domokos Sámuellel, Bp., 1953); Istoria literaturii române pentru clasa a 2-a ºcolilor medii (Domokos Sámuellel, Bp., 1955); A román irodalom a 20. században (Bp., 1957); A román irodalom története (Bp., 1957); Román társalgási könyv (Bp., 1960); A román irodalom története (Függelék: Kozocsa Sándor–Radó György: A román irodalom Magyarországon, Bibliográfia; Bp., 1961); George Coºbuc élete és költészete (Bp., 1973). Jankó János (Pest, 1868. márc. 13. – Borszék, 1902. júl. 28.): etnográfus, Torda, Kalotaszeg, a Balaton-mellék néprajzának, továbbá Nyugat-Szibéria hanti (osztják) népességének kutatója, az összehasonlító tárgyi néprajz egyik elsõ hazai mûvelõje… Tanulmányait a bp.-i egyetem földrajz szakán végezte. Olaszországi és észak-afrikai tanulmányutak után 1890-ben az angol és francia föld- és néprajzi intézeteket tanulmányozta. 1892–93-ban tanársegéd a bp.-i földrajzi intézetben, 1894-ben az MNM néprajzi osztályára került. A berlini Museum für Völkerkunde tanulmányozása után ismételten beutazta Mo.-ot, és felállította az ezredéves kiállítás néprajzi faluját. 1896 nyarán Zichy Jenõ megbízásából az oroszországi néprajzi gyûjteményeket tanulmányozta (Szentpétervár, Moszkva, Nyizsnyij Novgorod). A harmadik Zichy-expedíció tagjaként 1898-ban a Kaukázusból indult, majd a fekete-tengeri és volgai vizsgálatok után Tobolszkban különvált Zichyéktõl, s három hónapon át néprajzi és antropológiai gyûjtést végzett az Ob és Irtisz vidékén az osztjákok (hantik) között. Hazatérve megírta nagy jelentõségû halászati munkáját. Gyûjtõúton érte korai halála. Mûvei: Gróf Benyovszky Móric életrajza (Bp., 1889); Kalotaszeg magyar népe (Bp., 1892); Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe (Bp., 1893); Az ezredéves országos kiállítás néprajzi faluja (Bp., 1897); A néprajzi gyûjtemény leírása (Zichy Jenõ gr. kaukázusi és közép-ázsiai utazásai I. Bp., 1897); A magyar halászat eredete (Herkunft der magyarischen Fischerei); Zichy Jenõ gr. harmadik ázsiai utazása (Dritte asiatische Forschungsreise des Gr. Eugen Zichy, I. Bp., 1900); A balatonmelléki lakosság néprajza (Bp., 1902). Dósa Elek (Marosvásárhely, 1803. márc. 15. – Pest, 1867. nov. 17.): jogász, jogakadémiai tanár, az MTA tagja (l. 1861, t. 1865). Hazai és külföldi tanulmányok után 1831-tõl a marosvásárhelyi jogakadémia tanára, a szabadságharc alatt kormánybiztos, amiért várfogságot szenvedett (1849–53). Ügyvéd, majd 1862-tõl haláláig ismét jogtanár Marosvásárhelyen. 1866-tól országgyûlési képviselõ, ill. annak alelnöke volt. Irodalmi munkássága elõtanulmánynak indult az 1848as kodifikációhoz, minden kritika nélkül teljes képet adott az erdélyi tételes jogról annak megvizsgálása érdekében, hogy mit lehet abból a tervezett kodifikáció során fenntartani. Mûvében tudatos hallgatással mellõzte az osztrák polgári jogot, amely már akkor egyre inkább befolyásolta a magyarországi jogintézmények alakulását. Élete végén egyházjoggal foglalkozott. Fontos Az erdélyhoni jogtudomány (IIII. Kolozsvár, 1861, az MTA nagyjutalmát kapta érte 1865-ben); Az erdély-honi evangelico-reformátusok egyházi jogtana (Pest, 1863) c. mûve. Nyireő István (Nagybánya, 1893. márc. 20. – Bp., 1977. máj. 15.): könyvtáros. A kolozsvári tudományegyetem bölcsészettudományi karának elvégzése után könyvtáros 1916-tól a kolozsvári, 1919-tõl a pozsonyi egyetemi könyvtárban. 1920-tól a Múzeumok
és Könyvtárak Országos Fõfelügyelõségén dolgozott, majd áthelyezték az OSZK-ba (1923). Tervei szerint növelték a könyvtári célra szolgáló helyiségek alapterületét az MNM épületén belül. A debreceni egyetemi könyvtár igazgatója lett (1929). 15 éves tevékenysége során a 40 000 kötetes állományból félmillió kötetes modern könyvtárat alakított ki. Egyetemi magántanárrá habilitálták (1934). 1945 után az Akadémiai Könyvtárhoz osztották be, és megbízták a külön-gyûjtemények, az olvasótermek megtervezésével. Az MTA Földrajzi Könyv- és Térképtárába került (1954), terveket készített az Országos Széchényi Könyvtár várbeli elhelyezésére (1959). Könyvtári vonatkozású tanulmányokat írt: Könyveink és nemzeti kultúránk (Bp., 1921); Az iskolán kívüli népmûvelés eszközei (Bp., 1922); A könyvtártudomány mai törekvései (Bp., 1930). Téglás Gábor (Brassó, 1848. márc. 23. – Bp., 1916. febr. 4.): régész, tanár, az MTA l. tagja (1888). Egyetemi tanulmányai után 1871-tõl a dévai fõreáliskola tanára, 1883-tól 1904-ig igazgatója. Ifjabb éveiben Hunyad vármegye geológiai és természetrajzi viszonyaival foglalkozott. Késõbb a római kori Dáciát választotta tanulmányai fõ tárgyául. Felásatta a várhelyi (szarmiszegethusai) amfiteátrumot, s a dévai múzeumot gazdagította az innen kikerült leletekkel. Feltárta a dáciai limes nyugati szakaszának egy részét. Jelentõs eredményeket ért el a római kori erdélyi bányászat kutatása területén. A Hunyad vármegyei történelmi és régészeti társulatnak hosszú idõn át múzeumi igazgatója, majd tiszteletbeli igazgatója. Régészeti dolgozatai az Archaeológiai Közleményekben, ókori bányatörténeti tanulmányai a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. Fontosabb mûvei: Hunyad megye története (I. Bp., 1902); Az alföldi sáncok Maros–Duna közi csoportjának helyrajza. (Bp., 1904); Limes-tanulmányok (Bp., 1905); Dácia megdûlésének története (Bp., 1913). Deák Tamás (Arad, 1928. márc. 23. – Bp., 1986. jan. 24.): író, mûfordító, szerkesztõ. Polgári családban nõtt fel. A temesvári piarista gimnáziumban, majd a kolozsvári egyetemen végezte tanulmányait. 1948–1950 között a Romániai Magyar Szó c. napilap kolozsvári tudósítója, 1950–1955 között az Állami Magyar Opera mûvészeti titkára, 1955-56-ban az Igaz Szó, 1958–1975 között a Mûvészet, ill. a nyomába lépõ Új Élet c. képeslap kolozsvári szerkesztõje, 1978–1984 között a Téka c. könyvsorozat társszerkesztõje volt. Írói pályáját versekkel és mûfordításokkal kezdte, majd operaszövegkönyveket fordított. Mûfordításaiból Átváltozások (Bukarest, 1968) c. antológiájában adott közre válogatást, emellett lefordította Caragiale Az elveszett levél c. vígjátékát és Montherlant két színmûvét. Gazdag világirodalmi mûveltség birtokában írta esszéit a klasszikus, a modern magyar és világirodalom, mûvészet nagy egyéniségeirõl. Ezeket az írásait Odysseus üzenete (Bukarest, 1966), Boldog verseny (Bukarest, 1973), Káprázat és figyelem (Bukarest, 1980) és A történet értelme (Bp., 1986) c. esszéköteteiben gyûjtötte össze. Világirodalmi tájékozottságát kamatoztatta drámai mûveiben is. Legnagyobb színházi sikerét – a zsarnoki hatalom természetét bemutató – A hadgyakorlat (1968) c. abszurd darabjával aratta, amely díjat kapott az országos drámapályázaton, több román színház is mûsorára tûzte. Ugyancsak a hatalom és az erkölcs ellentétét mutatta be A forró sziget (Bukarest, 1972), ill. Az érsek imája (Bukarest,
1972) c. mûveiben. Drámáit Testvérek (Bukarest, 1967), A forró sziget (Bukarest, 1972) és Az érsek imája (Bp., 1988) c. kötetei tartalmazzák. Regényeiben személyes élmények nyomán fejezte ki kesernyés életbölcseletét, számot vetve azzal, hogy a kisebbségi lét körülményei miként korlátozzák egy európai távlatokra figyelõ, nyitott szellem lehetõségeit. Egy agglegény emlékezései (Bukarest, 1971) c. regényében ironikusan mutatta be hõsének szerelmi kalandjait, Antal a nagyvilágban (Bukarest, 1976) c. mûvében a regényhõs személyiségének elmélyülését ábrázolta. Don Juan–Don Juan halála (regénytorzó, Bp., 1986) c. regényeiben a klasszikus irodalmi hõstípus újraértelmezésére tett kísérletet. Elbeszéléskötetei: Hallatlan történetek (Bukarest, 1974), Újabb hallatlan történetek (Bukarest, 1980) és Alagutak a halálig (Bp., 1984). 1984-ben súlyos betegen települt át Bp.-re, itt új kiadásban jelentették meg mûveit. Kiss János (Erdõszentgyörgy, 1883. márc. 24. – Bp., 1944. dec. 8.): altábornagy. Székely katonacsalád sarja. 1902-ben végezte el a nagyszebeni hadapródiskolát. 1939-ben a hadvezetés német orientációja elleni tiltakozásként nyugdíjba vonult. Ettõl kezdve Kõszegen élt visszavonultan. Bajcsy-Zsilinszky baráti köréhez tartozott. (…) 1943 dec.-ében tagja az újvidéki vérengzés bûnösei ügyének tárgyalására kirendelt hadbíróságnak. 1944-ben nagyszabású stratégiai tervezetet dolgozott ki, amelyben javasolta, hogy a német megszállás után kialakult helyzetben a magyar hadsereg vonuljon vissza a Balkánra, és csatlakozzék a jugoszláv ellenállási mozgalomhoz. 1944. nov. elején a KMP által szervezett, Bajcsy-Zsilinszky vezetése alatt álló magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága megbízottat küldött Kõszegre, hogy felkérje õt a bizottság kebelében létesült Katonai Vezérkar vezetésére. Bp.-re utazott, átvette az ellenállási mozgalom katonai szervezetének irányítását, s kidolgozta a bp.-i felkelés katonai tervezetét. Ennek kivitelezésére nem kerülhetett sor, mivel 1944. nov. 22-én a nyilas nyomozószervek, árulás révén tudomást szerezve a mozgalomról, annak több vezetõjét, köztük Kisst is elfogták. Kétheti kegyetlen vallatás után a nyilas haditörvényszék halálra ítélte, s a Margit körúti katonai fegyházban kivégezték. Borszéky Soma (Almásmezõ, 1828. márc. 25. – Nagyszeben, 1913. jan. 17.): jogi író. A szabadságharc idején honvéd. Késõbb jogot végzett, és 1889-ig minisztériumi tisztviselõ volt. A szabadalmi és védjegyjog egyik magyar úttörõje. Több közlekedéspolitikai tanulmányt írt az erdélyi vasutak kérdésérõl. Fontosabbak: A találmányi szabadalmi törvény elvei (Bp., 1885); Gesetz über den Markenschutz (Bp., 1888); Székely vasutak (Székelyudvarhely, 1908). Tolnai Simon (Nagyvárad, 1868. márc. 26. – Mauthausen, 1944 végén): nyomda-, lapvállalat tulajdonos és könyvkiadó. 1895-ben megindította a Tolnai Világlapját, amely megalapozta kiadói tevékenységét. 1912-ben nyomdavállalatot létesített, s ennek birtokában egyre növelte népszerû kiadványainak számát. Világtörténelmet, lexikont, szépirodalmi és tudományos munkákat, színházi hetilapot és divatlapot adott ki. 1941-tõl kezdve a vállalatot a magyar kormány fokozatosan birtokába vette, és átadta azt a Magyar Népmûvelõk Társaságának. Magyarország német megszállása után a Gestapo deportálta. – A bûvészet könyve és a leleplezett spiritizmus (I–II., Bp., 1898) c. mûve ismert.
Gözsy Béla (Csíkszereda, 1903. márc. 26. – Montreal, 1979. jan. 10.): gyógyszerész, egyetemi tanár. Apja csíkszeredai patikájában gyakornok, 1924-ben a bp.-i tudományegyetemen gyógyszerészi, 1926-ban ugyanott gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tagja. 1926-ban bp.-i Egyetem Közegészségtani Intézetében tanársegéd. Az 1930-as évek elejétõl a szegedi egyetemen dolgozott Szent-Györgyi Albert biokémiai intézetében. Itt szerzett biokémiai doktorátust 1932-ben. 1940-ben a bp.-i Phylaxia Oltóanyag-termelõ Intézetbe került, ahol elsõként vezette be a szérumtermelésbe a liofilizálás módszerét. 1945-ben a bp.-i Szervita Gyógyszervegyészeti Laboratórium vezetõje, itt penicillin- és sztreptomicin-kutatásokkal foglalkozott. 1949-ben számos dolgozata jelent meg a párizsi Journal de Physiologie c. szaklapban. Párizsból került a montreali egyetem Mikrobiológiai és Higiéniai Intézetébe, ahol a BCG-oltások hatásával, a fagocitákkal, az influenza vírusával és az antihisztaminokkal foglalkozott, és itt egyetemi tanár lett. Nagy István (Csíkmindszent, 1873. márc. 28. – Baja, 1937. febr. 13.): festõ. Kolozsvárt tanítóképzõt végzett, két évig tanított, majd a Mintarajziskolában tanult 1894-tõl 1897-ig. 1898-ban Münchenben, 1900-ban Párizsban, 1902-ben Rómában járt, aztán hazatért Erdélybe. Az I. világháború idején a 22. székely gyalogezred hadifestõje volt. Háborús rajzait 1916-ban állították ki. Ezután fõleg drámai hangulatú arc- és tájképeket készített szénnel vagy pasztellel. A 20-as évek elejétõl Baja, Szentes és Kecskemét környékén vándorolva festette képeit. Több erdélyi kiállítás után a Nemzeti Szalonban, 1923-ban rendezett gyûjteményes kiállítása nagy feltûnést keltett; ezt 1927 és 1929-ben újabbak követték. 1924-ben elnyerte a Szinyei Társaság festészeti díját. 1925–26-ban Kolozsvárt és még ez évben bp.-i mûtermében is rendezett kiállítást. 1934-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben a Mûteremben és egyidejûleg a bajai Nemzeti Szállóban volt gyûjteményes kiállítása. 1936-ban díjat nyert Öregasszony c. képével. Élete utolsó éveit 1931-tõl Baján töltötte súlyos tüdõbajjal. Mûvészete a magyar realista festészet egyik csúcspontja. Fõként krétával és pasztellel rajzolt tájait és portréit a puritán hangvétel, a konstruáló erõ jellemzi. Hatása ma is érezhetõ a magyar piktúrában. 1966-ban Székesfehérvárott, 1967-ben pedig az MNG-ben rendezték meg gyûjteményes kiállítását. Rádl Ödön (Alsólugos, 1848. márc. 30. – Nagyvárad, 1916. dec. 20.): író, ügyvéd. Nagyváradon végezte jogi tanulmányait, 1871-ben ügyvédi vizsgát tett. 1873-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. A Szabadelvû Párt helyi vezetõje, Tisza Kálmán és Tisza István barátja. 1870-tõl fél évig a Deák-párti Nagyváradi Lapokat, 1872-tõl rövid ideig Debrecenben a Tiszavidék c. politikai lapot szerkeszti. Alapító elnöke volt a nagyváradi Szigligeti Társaságnak 1892-tõl, a Petõfi Társaságnak 1877-tõl volt tagja. Fõvárosi és vidéki lapokban jelentek meg tárcái, színikritikái, elbeszélései, esztétikai cikkei. Ady több ízben támadta, mert élesen elutasította a haladó költõi eszméket. Munkái: Levelek egy német faluból (Nagyvárad, 1870); Szomorú történetek (Nagyvárad, 1871); Jean Paul (tanulmány, Nagyvárad, 1872); Egy tél Olaszhonban (Útirajzok, Nagyvárad, 1872). Összeállította
KUTI MÁRTA
31
