A TARTALOMBÓL: Tévéország lakói! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Déja vu 2. Tévéország lakói voksoltak . . 3 Kegyeletsértés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A betonfalon túl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A mérleg nyelve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Dávid Ibolya a gyurcsányi úton? . . . . . . 12 Aki kinyírta Orbán Viktort . . . . . . . . . . 14
Ellentmondások a nyolc pontban . . . . . 15 Megmaradni! – Szavazz a Fideszre! . . . . 17 Média diktatúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Egy nép, amelynek nem kell . . . . . . . . . 19 Mikrofon nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Választási tanulságok . . . . . . . . . . . . . . . 22 Hipnózis után – ébredés elõtt . . . . . . . . 23
Mód van a „legális” csalásra? . . . . . . . . . 24 Semmi változás 2006 . . . . . . . . . . . . . . . 26 Game over . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 A leninisták újraébredése liberális mezben. 29 Orbán és Csurka hattyúdala . . . . . . . . . 32 Választási üzenet . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
IGEN! MEGCSINÁLTUK! Bezártunk 4 év alatt 1000 iskolát. A munkanélküliség minden rekordott megdöntött. Tévéország lakói! Szavazzatok hát ránk! A gáz árát többszörösen , átlagban 60-70%-al megemeltük, hogy Ti tévéország lakói, jól szórakozzatok. Tisztelt lakosok! Sikerült 4 év alatt többszörösen megbukott költségvetést „alkotni“, az államháztartási hiány elképesztõ magasságokba emelni, az államadósság pedig minden egyes tévéország lakóra 1,3 millió forintot ró. De Ti, Tévéország lakói, mindezt nem értitek, Titeket nem érdekel, mert mindez kézzel nem fogható, az államháztartás nem ehetõ, az államadósság pedig nem iható. Tisztelt Tévéország lakók! Szavazzatok ránk, mert mi sikerrel „kitermeltünk“ 450 ezer munkanélkülit. Igen, megcsináltuk. Tripla áron építünk autópályát külföldi cégekkel, nehogy a hazai vállalkozásokat segítsük, aztán majd olyan magas autópályadíjakat szabnak ránk , hogy azt senki fia nem tudja megfizetni. A benzin és a forint EU-hoz viszonyított ára a 300 forintot verdesi. Ezt is megcsináltuk. Igen! Minden harmadik fiatal diplomás, munkanélküli. Szavazzatok ránk Tévéország lakói! Tévéország lakói! Szavazzatok ránk! Lesz több mégtöbb Gyõzike, ingyen sör, virsli és buli. Agyatokat naponta gondosan mosni fogjuk Tv2-vel és RTL Klubbal. Az érettségit és a felvételit továbbra sem tudjuk majd zökkenõmentesen lebonyolítani, ezért szavazzatok ránk!
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminõt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy mûveletlen.“ (Széchenyi István) Tisztelt Budapesti tévénézõk! Az elmúlt négy évben sikerült a kátyúkat megtripláznunk, csak azért, hogy Ti Budapestiek jól szórakozzatok. Törjétek a tengelyt, és fizessétek a méregdrága parkolójegyet is, ha egyáltalán találtok parkolót, és gondoskodunk rólatok, hogy a fõváros útjain minél több dugó legyen, nagy élmény a nyári hõségben megrohadni, majd meglátjátok, ezért hát szavazattok ránk! Ha ránk szavaztok lesz mégtöbb kátyú, a fõváros még élhetetlenebb lesz, mindenhol mégtöbb kutyaszar lesz, több koldust küldünk majd az utcára, hogy szép legyen a városkép. Budapesti tévénézõk! Ígérjük, mégjobban eltakarjuk fantasztikus üvegépületekkel a Nemzeti Múzeumot, nehogy látni lehessen értékeinket a fõvárosban. A Hõsök Tere alatt hamarosan megépítjük a parkolót is, ahogy megígértük, a Ti kedvetekért, amit majd késõbb Izraeli cégeknek tovább-privatizálunk, ami után õk a Hõsök tere helyett saját elképzeléseiket valósítják majd meg, mondjuk építenek egy
Ausztráliából és az Egyesült Államokból hetek óta szállingozó értesülések szerint Dávid Ibolya a szoclib kormány külügyminisztériumának segítségét kérte, hogy a diplomáciai mentesség eszközével megmentse fiát a börtöntõl. Miután ez sikerült, új egyetemet keresett számára a kenguruk földjén. Az MDF elnökének fia külföldi források szerint kábítószer birtoklási ügybe keveredett az USA-ban(más verziók szerint Ausztráliában). Idáig még a családi magánügy kategóriájáról is lehetne beszélni, Dávid azonban a Gyurcsány-kormány segítségét kérte, hogy megtévedt csemetéjét diplomáciai eszközöket igénybe véve megóvja a börtöntõl. Meghallgatásra talált, s a sikeres mentõakció után egy ausztrál, vagy egy másik ausztrál egyetem diákjaként kezdett új életet a fiú, ifjabb Barbalics Miklós. Ennek folyománya lehetett, hogy a kampány korai szakaszában, februárban Dávid Ibolya több hetes magánlátogatásra utazott Ausztráliába, ami miatt még a párt kampánynyitóját is hetekkel elhalasztották. A részben töredékes infomációk közül, amelyet a magyarországi média februárban közreadott az elnök asszony útjáról, egy biztosan 2
monumentális Holokauszt-emlékközpontot A Bûnös Magyarok címû kiállítás keretében. A biztonságosabb, és könnyebb közlekedés érdekében pedig drasztikusan még tovább emeljük a BKV árait, semmiképpen nem lesz ingyenes az utazás a diákoknak, és a fiatalok DIákhitelének kamatait is lehetõleg minél magasabbra emeljük, csakis azért, hogy Tévéország lakói jól szórakozzatok. Lesz Való Világ 5, 6, 7, 8! Minden évben, kétszer! Sikeres ország, sikeres agymosás, garantált vidékrombolás, a halálba zavarunk minden gazdát. Tévéország lakói: szavazzatok ránk! Szavazzatok az MSZP-re! Amit garantálunk: – Agymosás – Önpusztítás – Rendszeres magyart magyar ellen uszítás – További magasfokú médiahazugságok – Még több Fittelina – Még több Nomentana – Még több Kulcsár – Még több adó – Emelkedõ munkanélküliség – Élhetetlen , igénytelen, koszos, büdös fõváros – Kisebb állam, kisebb Magyarország, kevesebb határ, kisebb terület Hajrá Butapest! Hajrá Tévéország lakói! Skodacsek András, Nemzeti Hírháló
hamis vagy téves. A jelentésekkel ellentétben ugyanis, amelyek azt állították, hogy a 20 éves Miklós szeptemberben kezdte az ausztrál iskolaévet a valóság az, hogy ott februárban és márciusban kezdõdik a suli! Helyi magyaroktól származó értesülés szerint Dávid Ibolya olyan diszkréten viselkedett útja során, hogy a magyar szervezetekkel semmiféle kontaktust nem létesített. Mindemellett olyan információkkal rendelkezünk, hogy az MDF pénzt és kopogtatócédulákat kapott baloldalról a választási kampányához. Érthetetlen, hogy a Fidesz és pártsajtója nem repült rá e két, a jobboldalon régóta evidenciának számító MDF- botránykõre, hiszen megvan a pénze és apparátusa a hézagmentes bizonyításra. Azt kell feltételezzük, hogy talán a Bagó-ügyhöz hasonló esetekkel tartják sakkban Orbán Viktorékat, netán a parlamenti elit mind a négy pártja összezár, mert mindannyian rendelkeznek egymásról terhelõ infomációkkal. A kopogtatócédulák begyûjtése során például minden eddiginél tömegesebb visszaélések történtek, szinte minden párt házatáján Kuruc.info
jó ha figyelünk
– avagy MDF: születõben a második SZDSZ? – Elõször jól indul a dolog, aztán a nagyvárosok, és Butapest adatainak feldolgozásával kezdetét veszi a szörnyû vég. Déja vu. Ezt mintha már láttam volna egyszer. Ezt mintha már átéltem volna egyszer. Ráadásul, hogy még cifrább legyen a dolog, a regnáló kormánykoalíció pártjai, ha csekély mértékben is, de növelni tudták szavazataik számát a négy esztendõvel ezelõtti voksoláshoz képest. Ez életszerûtlen. Egy ilyen négy év után, amelyben félidõnél gyakorlatilag megbuktak, mint Rottenbiller. Egy olyan négy év után, amelyben hazánkat tökig eladósították, erkölcsileg, morálisan a végletekig lezüllesztették, a társadalmat atomizálták. Tévéország letette voksát az egykori ifjúkommunistákkal felturbózott állampárti múlt kapitalista csökevénye, a magánszocializmus mellett. Hogy is mondja Széchenyi? „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminõt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy mûveletlen.” Magyarország ismét rácáfolt a közvélemény-kutatókra, ismét bebizonyította, hogy az élet a legnagyobb rendezõ. Úgy tûnik, a térségben egyedüliként – de legalábbis az Unió tagállamai közül egészen biztosan – csak mi vagyunk olyan ostobák, hogy eltûrjük a posztkommunista „elittõl” hogy az átkos múltat egyfajta letehetetlen koloncként tovább cipeltessék velünk. Az egykori PB-, KB-tagok és KISZ-aparatcsikok másfél évtozeddel a módszerváltás után még mindig itt vannak a hatalomban, befészkelték magukat, beágyazódtak, a gazdasági életben hatalmas vagyonokra és hálózatra tettek szert, onnan õket most már kirobbantani sem lehet. Huth Gergely, a Magyar Nemzet újságírója volt az egyetlen, aki kimondta a lényeget, s akinek külön is hálás vagyok azért, hogy ezt a média nyilvánossága elõtt tette meg. Azért nem azt írom, hogy a média nagy nyilvánossága elõtt, mert Huth Gergely a Hír Televízióban mondta el a választással kapcsolatos gondolatait, és ahogyan azt a voksolás eredménye mutatta, a Hír Televízió a jelek szerint nem örvend nagy nyilvánosságnak, legalábbis nem a kellõ nagyságúnak, de persze az is elõfordulhat, hogy Tévéország lakóinak többsége nem ezt a csatornát tünteti ki figyelmével. jó ha figyelünk
Huth Gergely azt mondta dühöt érzett, én inkább csalódottságot, kiábrándultságot. De az, ami ezeket az érzéseket kiváltotta belõlünk, közös. Ahogyan azt a publicista megfogalmazta, a választás eredménye rá kellett, hogy ébresszen mindenkit, a kommunista
Huth Gergely, a Magyar Nemzet újságírója hatalommal nem lehet tárgyalásos úton megegyezni a hatalom átadásáról. És milyen igaz! Nem tehetek róla, de nekem megint csak eszembe jutott, hogy nagyon úgy tûnik, egy nép nem spórolhatja meg a forradalmait. Érdekes kérdés, hogy mi lesz idén, az ötvenedik évfordulón, amikor majd a pozõr ripacs tartja meg az ünnepi beszédet? De eszembe jutott egy másik gondolat bölcsessége is, az idõ, és a választási eredmények ezt látszanak igazolni. Ezt a gondolatot Ronald Reagan, egykori amerikai elnök mondotta, és így hangzik: „Kommunistákkal csak erõbõl!” Egy ilyen négy esztendõ után, amely már nem csak kiált, hanem ordít a változás szükségességéért, nem hogy nem buknak meg, hanem még növelik is a szavazataik számát! Hát milyen ország ez? Milyen nép, milyen társadalom él Itt? Ez életszerûtlen! Egy ilyen négy esztendõ után, ahol félidõben gyakorlatilag megbukik a kormányfõ, s vele együtt a kormány! Ahol tökig eladósítják az országot! Ahol eladnak mindent, ami csak eladható! Nem számít! Itt ez sem számít! Itt, ebben a következmények nélküli országban ezt is lehet! Amíg érkezik a segély és megy a mûsor a kereskedelmi tévében, addig minden oké. Az etap végére már az is elég, ha kiültetik Horn Gyulát – a felvétel tanúsága szerint valószínûleg nem volt színjózan, ehhez azt hiszem kétség nem férhet –, s az egykori karhatalmistából egészen a miniszterelnökségig vivõ egykori kis-nagy ember kissé akadozva ugyan, de elszórakoztatja a jó népet a miniszterelnökök feleségét elletõ Szanyi Tibor társaságában.
Igaz, Horn Szanyinál is kiveri a biztosítékot, az se köpni, se nyelni nem tud, csak annyi jön ki belõle, hogy megkérdezze Gyulát, „Hogy is mondtuk ezt?” (figyeljék a királyi többest!), de itt ez is elég. Azt hiszem nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ebben a következmények nélküli országban a média az úr. Érdekes módon a minden eddigit rekordot megdöntõ államháztartási hiányt a kereskedelmi csatornákon elfelejtik bemondani. Van ez így. Ebben az országban ezt is lehet. De az is igaz – a médiától függetlenül –, a magyar társadalom ismét kiállított magáról egyfajta sajátos bizonyítványt. Mert azon bizonnyal el lehetne és el is kellene gondolkodnia mindenkinek, hogy milyen az a nép, ahol egy ilyen kormányzati ciklus után nem zavarják el, nem rúgják ki páros lábbal ezeket a kontárokat úgy, hogy még a lábuk se éri a földet? A nemzetet a végletekig eladósító, a jövõjét elõre felélõ kormányt és annak fejét, a ripacskodó pozõrt, aki belegyalogolt az emberek lelkivilágába, morálisan lezüllesztett egy egész országot. Nem. Õk maradhatnak, kicsikével még többen is szeretnék, hogy õk maradjanak. Ezek a szavazók vajon hol éltek az elmúlt négy évben? Õk ugyan fizikailag, testi valójukban – ahogyan azt az egyik szocialista rendezvényen a cigánynóta énekesnõtõl hallhattuk – a Magyar Népköztársaság területén éltek az elmúlt négy esztendõben is, de szellemileg (ha náluk egyáltalán lehet ilyenrõl beszélni) Tévéországban léteztek, a szerzõdéseiket idõ elõtt meghosszabbíttató kereskedelmi csatornák bûvkörében. Gondolom a Heti hetes is – ne felejtsük el mit mondott Farkasházy Tivadar: „a humor ellenzéki mûfaj!” – újabb négy esztendõre bebiztosította magát, hogy az RTL képernyõjén jó ellenzéki módjára bírálja és leszarozza az ellenzéki Fideszt és Orbán Viktort, a kis mini diktátort, akit közel másfél évtizedes erõfeszítések ellenére sem tudnak kiebrudalni a magyar politikai közéletbõl a komcsik. A kétfõs miniszterelnök-jelölti vita után naivul azt hittem, hogy Fletó a defektes retorikai úthenger szerepének eljátszásával végleg elkaszálta magát is és pártját is. Tévedtem. Tévedtem, mert megfeledkeztem Tévéország lakóiról, akik mindennél jobban kedvelik a showt. Mint a Mátrix címû filmben, amikor egy virtuális valóságot húznak az ember szemére, és az egyén nem is akarja tudni a rideg valóságot, valósággal menekül elõle. Gondolom, majd számosan próbálják magyarázni a rettenetet, lánszavazás, vándorszavazók stb. Az elsõ fordulóra mintegy 60 ez3
ren, a másodikra 45 ezren jelentették be, hogy máshol kívánnak szavazni. Százezer ember, egy városnyi tömeg mozog az országban a szavazás napján. Kísértetiesen emlékeztet ez minket, nemzeti polgári érzelmû embereket egy másik rég volt voksolásra. Mindenki azt gondol, amit akar. Az igazán elgondolkodtató és megdöbbentõ az, hogy ismét ilyen szoros volt a befutó. Az elmúlt négy esztendõ önmagában minõsíti a jelenleg még regnáló kormánykoalíciót. Hazánkban így. Persze most feltehetjük a kérdést, minek kell még történnie ahhoz, hogy megbukjanak? Mi lehet az oka annak, hogy a magunk mögött hagyott átkozottul hosszú és szörnyû négy esztendõ után nemhogy nem csökkent, hanem még nõtt is a népszerûségük, a támogatottságuk? Varga Domokos Györggyel, a Gondola publicistájával kell, hoyg egyetértsek, aki szerint Maya, a hivatásos prostituált válaszol meg nekünk erre a kérdésre Pesty László „Egy hiteles ember” címû filmjében, aki ekképpen mondja ki az igazságot, amikor arra a kérdésre válaszol, miért Gyurcsány a szimpatikusabb: „Hihetõbben hazudik.” És ami talán még ennél is lényegesebb, érthetõvé teszi számunkra a valódi okot, Kádár népének a
végtelen tunya szervilizmusára és beletörõdésére, azzal akkor szembesülünk, amikor a riporter megkérdezi az örömlánytól: „– Ha most kiderülne, hogy súlyos bûncselekményt követett el a múltban, akkor megváltozna a véleményed? – Nem. Nem. Nem változna meg a véleményem.” Ehhez nincs mit hozzáfûzni. Ehhez nem lehet mit hozzáfûzni. És egyelõre még õk vannak többen. Õk, tévéország lakói, akiknél nem számít semmi és senki, csak az, hogy tele legyen a has, és menjen a mûsor. Haspárti Magyarország, a bután kiskorú nép. A szájtáti bálványimádok kora ez. A meccsnek azonban még nincs vége. A második félidõ még csak most kezdõdik. Elvileg még minden megtörténhet. Azt szokták mondani, hogy a jó Isten azokat teszi próbára igazán, akiket szeret. Nos, lehet, hogy a Mindenható azt a sorsot szánta ennek a kis országnak és a népének, hogy végig kelljen mennie még egyszer a totális államcsõd felé vezetõ rögös úton, ha már nem tetszett forradalmat csinálni annak idején, hogy egyszer s mindenkorra mindenki számára világossá váljon, a kommunisták csak ehhez értenek. Romlásba taszítani egy országot gazdaságilag, lezüllesz-
teni egy népet morálisan és erkölcsileg. Csak a vég küszöbén értjük majd meg, hogy mi is a tét valójában. Mindeközben szemtanúi lehetünk az új, a második SZDSZ megszületésének, bár amikor ezt a cikket pötyögöm, még nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz együttmûködés a polgári oldal pártjai között. Kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra, innen most úgy tûnik, megszületõ félben van a második, az új SZDSZ, csak a neve más – MDF –, de a zsarolási potenciálja talán még nagyobb lesz, mind az eredetinek. A Fidesz és Orbán Viktor most meg kell egye a saját fõztjét, a megbukott „Egy a tábor, egy a zászló!” elvet. Pokorni Zoltán alelnök úr ugyan nem követte meg a MIÉP szavazótáborát 2002-es kijelentése miatt, de most kéri, segítsenek szavazataikkal a nemzeti radikálisok, különben vége mindennek. Érdekes egy ország ez, nem igaz? Még nem tudjuk, mi lesz a választások végkimenetele, még minden elõfordulhat. Elméletileg. Azok, akik még állva maradtak, harcoljanak tovább, még semmi nincs elveszve. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
– avagy, mi nem tûnt fel az értelmiségnek – Vártam, hátha rajtam kívül is feltûnik valakinek az a cinizmus, az a nemzetellenes aljasság, amit az SZDSZ és a kommunisták követtek el nagygyûlésükön, a választás elsõ fordulóját követõ hétfõn. Ám mindenki hallgat, ezért megint én vagyok, én kell legyek a felháborodó, a nézeteit durvábban közreadó. Pedig elvárható lett volna, hogy Nemeskürty tanár úr, Glatz, Vízy E. Szilveszter, valamelyik párt-vagy egyházi vezetõ tiltakozzék. De mi is az, ami ellen lelkem legmélyébõl tiltakozom? Nem, nem a két hazaáruló párt nagygyûlése, hiszen ott saját primitív dalaikkal, ostoba gyurcsányi táncbemutatókkal és ordenáré hozzászólásokkal ünnepel a proli házmesterek szellemi szintjén lévõ vak és süket tömeg. Tegyék, hiszen mindenkinek joga a nagygyûlés. Még akkor is, ha egy elévült köztörvényes bûnözõt támogat az SZDSZ és az MSZP teljes tagsága. Barabást is õk támogatták Jézussal szemben! Ami viszont számomra elviselhetetlen volt hétfõn, az a hely megválasztása. Hiszen a Batthyány-örökmécses tere olyan hely, ahová eddig csak kegyelettel mentünk koszorúzni. Ugyanis ott, egy magyar miniszterelnököt 4
végetek ki 1849 októberében. Ez a tér a Neugebeude kivégzõhelye volt, ahol nem csak egy, de több tucat áldozat esett össze a beléfúródó Habsburg ólmoktól. Hétfõn ezen a helyen, hancúrozott a söpredék. Egyetlen koszorú, kegyeleti megemlékezés nem volt, csak a kommunista táblák emelgetése, a balgaság, a nemzetárulás, a proletár õrjöngés. Egy temetõben, vagy legalábbis egy olyan kegyeleti helyen, mint egy temetõ. Ezzel az erõvel lehetett volna a Kozma utcában, a Farkasréten de lehetett volna a köztáraságért kivégzettek vérmezõi emlékmûve, vagy a madéfalvi emlékmû körül is. És egyetlen magyar értelmiséginek sem tûnt föl, a gengszterek újabb nemzetmegalázó közös akciója! A Habsburgok utódai. hiszen amit az Udvar sem mert megtenni, megtette Gyurcsány és proli bandája. Méltó kommunista utód ez a köztörvényes elévült bûnözõ, hiszen Kádár Nagy Imre kivégzése után pezsgõzött elvtársaival, s ugyanezt tette, amikor Mindszenty halálhírét vette. Nem szólnék semmit, ha a nagygyûlés egy méltó megemlékezéssel, koszorúzással kezdõdött volna. De nem volt efféle. A nagygyûlés után az örökmécses körül - még a kis keríté-
sen belül is - csikkek, kólás-doboz és szemét maradt. Az maradt, akik után maradt. És nem volt tiltakozás, rendre utasítás, megjegyzés. Most megtettem, hogy legalább az én lelkiismeretem legyen tiszta. És felteszem a kérdést: - ahol nem tûnik fel a nemzetben gondolkodóknak, hogy kegyeletsértést követ el két párt és azok tagsága, ott milyen a nemzeti érzés, hol vannak az árgus szemek, amelyek vigyázzák az értelmiség részérõl a nemzet múltját, történelmét, nagyjaink emlékét? Mi folyik ott, ahol a másik nagygyûlésen sem említik meg az efféle bûnöket, s nyilvánosan végre azt is, hogy egy elévült bûnözõ lesz - ha lesz - a magyar miniszterelnök? Valami nem úgy mûködik Magyarországon, ahogy mûködnie kellene. A Batthyány-örökmécsesnél lezajlott kommunista nagygyûlés nem csak a söpredék cinizmusára hívja fel a figyelmet, hanem az egész ország, az összes(!) politikai erõ, a lovagrendek, az egyházak és a magyar értelmiség teljes elbutulására, erkölcsi érzéketlenségére is. Nagy tehát a baj!. S bármi lesz is a választások végeredménye ez a „nagy baj“ ott lappang a csonkaországi nemzetrészben. Stoffán György
jó ha figyelünk
– avagy Jó étvágyat! Mindenki egye meg a maga fõztjét! – 2006. április 13-án, a választások két fordulója között Tévéország egyik legnagyobb példányszámú bulvár napilapjának internetes kiadásában ez a hír állt a vezetõ helyen: Indián: Szexgolyóm van, csajok! Budapest – Indiánnak (38), a ValóVilág 3 vademberének bármit megér, ha a nõket a fellegekbe repítheti az ágyban. Tegnap fájdalmas mûtéten esett át, a második szexgolyót ültették be a péniszébe, ám még négy hasonló operációra készül. A Blikk stábja is ott volt a nem mindennapi beavatkozáson. – Egy kicsit sem félek. Egyszer élünk, ezért mindent ki kell próbálni! – kezdte Indián, aki hozzátette, hogy eddig sem voltak gondjai az ágyban. –A kíváncsiság hajtott. Egy barátomtól hallottam, hogy óriási hatással van a nõkre a mágikus gyöngy. Az õ péniszében már nyolc ilyen implantátum van. Az enyémbe két hete operálták be az elsõ, nyolc milliméter átmérõjû golyót. Tíz napig kímélnem kellett a szerszámom, de az utóbbi négy napban teszteltem, és bátran mondhatom, bevált. Még négy operációt tervezek, férfiúi büszkeségem úgy fog kinézni, mint egy kukoricacsõ! Frabato, a mágus adta át a volt valóságshow-szereplõnek a különleges woodoo szertartással felturbózott golyócskát. – Az indián kultúrában is megtalálható a szexuális képességeket serkentõ vallási szertartás, és a nemi szervekbe már õsidõk óta helyeznek testékszereket - mondta Frabato. A beavatkozást végzõ férfi, Pöti (32) kérésünkre elmagyarázta az operáció menetét. – Az implantátumot sterilizáltam, csakúgy, mint a mûtéthez szükséges szikét. A nemi szerv közepe táján kis metszést ejtettem, behelyeztem a golyócskát, majd nyomókötéssel rögzítettem. Az egész mindössze húsz percet vett igénybe - mesélte Pöti. Scherer Zsuzsa
A Blikk internetes weboldalán csak ezt követõen, a második rubrikában látható és olvasható a hír: Orbán kész háttérbe vonulni. Azt hiszem ez önmagáért beszél. Tévéország szavazott. Persze erre most azt is mondhatnám, hiszen én nem vagyok politikus, aki minden más mondatot kimondhat, csak éppen ezt az egyet nem, hogy buta a nép! De nem mondom. Nép csak egy van, és azt bizony nem lehet lecserélni. Az egész dologban legfeljebb az a legsajnálatosabb, jó ha figyelünk
hogy a nép nem akar nemzetté válni. Azt hiszem demokráciából, van még mit tanulnunk. Nézem a beszélgetést Hegedûs Zsuzsával, a Franciaországban élõ kettõsállampolgár szociológussal, aki arról beszél, hogy micsoda nagyszerû dolog volt, amikor a francia nemzet – nem lakosság, vagy nép! – kinyilvánította, hogy nem lehet döntéseket hozni a feje felett az õ megkérdezésük nélkül. Hát igen, néhány száz év fórral rendelkeznek velünk szemben. De mi van nálunk?
Nálunk az van, hogy mindenkinek meg kell ennie a maga fõztjét. A választások fekete lova, a Magyar Demokrata Fórum, az újabban csak magyar Vasladyként emlegetett Dávid Ibolyával az élen, teljesítette elsõdleges célját, nem esett ki az ország házából, vagy ahogyan õk mondják, átmentek a betonfalon. Bulldózerpolitika a Nyugodt Erõ jegyében. S a folytatás sem különb. A szerencsecsillag váratlan felragyogása következtében az elnök-asszony hamar megtanulta az új szerepet, a kulisszák mögül pillanatok alatt elõbújt az új, a 2. SZDSZ, legalábbis, ami a zsarolási potenciált illeti, mert abban kétségkívül túltesznek az eredetin is. Most, amikor ezt a cikket pötyögöm, még a két forduló között vagyunk, nem tudni hogyan végzõdik majd a mérkõzés. Mindenesetre az jelzésértékû, ahogyan a Fórum állva maradt képviselõjelöltjei sorra rendre farolnak ki a kalapos hölgy mögül, presztízsveszteséget okozva a karizmatikus pártvezetõ imídzsét sugározni próbáló pártvezetõnek. Egy ilyen karakán vezetõvel, akinek nyíltan ellentmond a tagság meg a képviselõjelöltjeik nagy része, nem tudom, hogyan lehet majd felépíteni egy erõs konzervatív középpártot. Persze az is könnyen lehet, hogy az elnök-asszony tud valamit, amit én nem. Elvégre a nõk mindig tudnak meglepetést okozni. Lásd a fenti példa. Idézet a magyar Vasladytõl: „Dávid Ibolya azt javasolta a Fidesznek, hogy csinálja végig a kampányt, s a választások második fordulójának éjszakáján meglátják, szükséges-e az együttmûködés. „Dolgozza végig a Fidesz a kampányt, vállalja a felelõsséget a tetteiért, ne bennünket gyõzködjön. A választópolgárokat kell meggyõzni, és ha meg tudják fordítani a választás eredményét, adott lesz vasárnap éjszakán egy helyzet arra, hogy szükség van-e egyfajta lehetséges együttmûködésre, vagy nem“ - mondta a pártelnök. Kicsi az esély a választási eredmény megfordítására, és a Fidesz bûnbakot akar csinálni az MDF-bõl - közölte Dávid Ibolya. Hozzátette: Orbán nem fogadta el az MDF ajánlatát, amelyet a levélben megfogalmaztuk, helyette kijelölt egy embert, aki majd „összegereblyézi“ az értékeket, ez komolytalan.” Hát, azt hiszem ez is önmagáért beszél. De még fel sem ocsúdtunk, amikor rákontráz az SZDSZ: „Fontos visszajelzés lehet mindannyiunk számára, hogy Európa inkább a koalíció mellett van“ – szögezte le Eörsi, a szocialista-liberális kormánykoalíció sikerére utalva.” 5
De nézzünk egy másik idézetet a 168 Óra MDF-fel foglalkozó cikkébõl: „Az elnök asszony amúgy ragyog, fõleg ahhoz a megpróbáltatáshoz képest, hogy – mint hírül adja – pártjával átment a betonfalon. Hosszú idõ óta elõször látni arcán felhõtlen mosolyt, küzd a könnyeivel, és nehezen hiszi a sikert. Munkatársa említi, ’98 óta várja, hogy Orbán padlóra kerüljön, és õ a mennybe. Négy éve nem volt mit tenni, Lezsákék revolverezték: közös lista, vagy pártszakadás. A lakiteleki sátorverõ aztán távozni kényszerült, s ment vele az egész legényegylet, Ibolya meg maradt maroknyi hívével a vártán.” Dávid Ibolya valóban végig karakánul képviselte az álláspontját. De biztos, hogy most is ez a célravezetõ? Én még gyermekkoromból emlékszem arra a mondásra, hogy „okos enged, szamár szenved!” Mert ha most veszít a polgári, nemzeti oldal, és az egy tábor, meg a többiek egy emberként ujjal mutogatnak majd rá, hogy miattad vesztettünk – még akkor is ha mindannyian tudjuk, hogy ebben bizony Viktor király és a Szövetség is benne van vastagon – ugyan kivel fog õ egy erõs középpártot felépíteni 2010-re, amikor a mellékelt ábra szerint képtelen az összefogásra? Mindenki megeheti, amit fõzött! Talán a posztkommunista álliberális koalíciónak van a legkönnyebb dolga. Ha gyõznek, ott folytathatják, ahol abba se hagyták. Szemrebbenés nélkül megy majd tovább a felelõtlen urizálás tekintetében még Móricz dzsentrivilágát is megalázóba leküldõ pénzszórás és eladósítás. Ha pedig elérkezünk majd ahhoz a ponthoz, ahol elkerülhetetlenné válik az államcsõd hivatalos bejelentése, nos akkor az történik, ami ilyenkor szokásos a kommunisták esetében – leszámítva az egy szem szerencsétlen Németh Miklóst, aki egyedüliként el merte mondani az igazságot –, angolosan távoznak, minket meg itt hagynak majd, mint eb a Szaharát. De rotyog már a kondér a mûanyagellenzék számára is! Megfõzték a feketelevest és a nyurga ripacs, elmaradhatatlan oldalnehezékével, a száz kiló marhahús epithteon ornansszal felruházott Miska Kancsóval az oldalán most gõzerõvel azon munkálkodik, hogy a narancsos bukta után – fojtásként – le is nyomja azt a torkukon. Ugyanakkor a politikai korrektség kedvéért mondjuk el azt is, hogy szart sem ér ez a puhány ellenzéki Góliát-párt. Szavalhat nekünk itt arról Schmitt Pál, hogy az elmúlt ciklusban minden választást megnyertek, csak úgy tûnik, éppen a legfontosabbat fogják elveszteni, a finisre fogyott el ismét a szusz belõlük. A „keményen dolgoztunk négy éven át” szöveg pedig lehet, hogy igaz, csak úgy tûnik, a narancsos párt vezérkarában arról az apróságról feledkeztek meg, hogy sokat dolgozni a barom is tud, na de okosan dolgozni, arra bizony már kevesen 6
képesek. A Fidesz a jelek szerint nem volt képes. Sokat dolgoztak, ez bizony igaz, el is fáradtak a végére, ez is igaz, oszt még sincs látszatja! Ez is igaz. Egy ilyen pocsék kormányzati ciklus után, az államcsõd szélén lavírozó országban nem tudnak gyõzni! Nem tudnak markáns 15–20% különbséget produkálni a javukra, ami a jelen helyzetet ismerve, minimum életszerû és logikus lenne. Sõt! Még az országot csõdbe vivõk növelik, ha csekély mértékben is a támogatottságukat! Erre nem nagyon tud mást mondani az ember, mint hogy megbuktak, mint Rottenbiller. Ezt a szájtáti bálványimádóknak mondom kijózanodásképpen. És tessék elfelejteni a láncszavazást, a vándorszavazók százezreit, nem 1–2%-on kellene múlnia ennek a választásnak egy ilyen szörnyû négy esztendõ után! Azt hiszem ennek a mondatnak az igazságtartalmát mindenki belátja. A törpeminoritás elsõ embere nagy nyilvánosság elõtt mond köszönetet az utódpárt átszavazóinak, még a Fidesz elnöke is arról beszél televíziós interjújában, hogy bizony a koalíció kioktat bennünket együttmûködésbõl. Ütik-vágják egymást, anyáznak, de amikor szarban a haza, azonnal kõkeményen összezárnak, mint a vasbeton, vagy a monolit. Ez az, amit mi nem tudunk. Vagy nem akarunk tudni?
Pedig, ha visszaemlékszünk Hiller Steve szavaira, amiket a köztársasági elnök megválasztása körüli ramazuri kapcsán a koalíciós társuk viselkedésérõl mondott, azt hinnénk, képtelenség, hogy ezek ketten együtt tudjanak kormányozni, és mégis: „Azt gondoltam, hogy egy 5 százalékos pártot meg lehet arról gyõzni, ahogy mi gondolkodunk, akik sokszorosan nagyobb párt vagyunk. Azt gondoltam, hogy az érdekli õket, hogy az 5 százalékos támogatás azt is jelenti, hogy 95 százalék nem õket támogatja. De, barátaim, be kell látnom – és ezt együtt kell elhinnünk, én már az elmúlt napokban sokat-sokat gyötrõdve ezen, túl vagyok rajta –, nem érdekli õket. Nem az érdekli õket, hogy 95 százalék nem támogatja õket, hanem mindent csak azért és kizárólag azért tesznek, hogy az 5 százalékos támogatást megtartsák és megõrizzék. Ebben a partneri viszonyban nem a szolidaritás, hanem az érdek szó a meghatározó. És abban a tárgyalásban, amit lefolytattam velük, lefolytattunk velük, láttam, hogy nem a koalíciós szolidaritás, hanem a maguk által racionálisnak vélt, racionálisnak tudott érdek a meghatározó.” (Forrás: MSZP.hu szerkesztett változat)
És kapcsoljuk be a tévét. Mit látunk? Puszipajtások, Francisco Miska Kancsóval kéz a kézben kampányol, összeölelkezve együtt járják az országot! Nincs az, hogy huszár üti futót és közben rosál! Nem! Együtt mosolyognak (vagy vicsorognak?) bele a kamerákba, miközben közösen segítik fel a színpadra az ötéves Kovács Pistikét. Telitalálat! Ez kell a körülbelül ötéves Kovács Pistike értelmi színvonalán álló Tévéország lakóinak. A show jár nekik. És meg is kapják. Jól is szórakoznak rajta. Azon már kevésbé, hogy az egykori rendõrattakok helyszínén, a Batthyány örökmécsesnél rendezett MSZP-nagygyûlésen az egyik jó ha figyelünk
környezõ ház tetejérõl egy velük kevésbé szimpatizáló fiatalember a meztelen hátsóját, valamint a Megyó által ismét a figyelem középpontjába állított egyezményes jelet mutatja nekik. Darab ideig el is tart, amíg a szolgálatok leszedi a háztetõrõl az illetõt. Hiába no, a terroristaveszély hipp-hopp, köd elõttem, köd utánam, csak úgy, az egyik pillanatról a másikra elillant, mintha soha nem is lett volna. Emlékeznek még Schneider úrra és az õ axiómájára? A filmben Kabos Gyula és Gózon Gyula híres párosának kitûnõ játékán szórakozhattunk, még most is a fülünkben cseng az azóta már klasszikussá vált mondat: „Nagyságos asszonyom, tegnap este Schneider úrral mi minden körülmények között az Operában voltunk” A politikai élet Schneider úrja a Szadesz, amely párt minden körülmények között bekerül a Parlamentbe. Most is, mint négy esztendõvel ezelõtt, a fõváros eldöntött mindent. Rusztikusan, Pest lenyomta Vidék-Magyarországot. Részlet a 168 Órának, a választás napján az MSZP fõhadiszállásán uralkodó hangulatról készült cikkébõl: Hát ez az. Ami a szavazólapokat illeti, azok még két órán át, zizegnek-hullanak a barna kartondobozokba, miközben a bejárat elõtti, elkerített térben piros inges ifjúszocik söröznek a fényben, és dübörög a Led Zeppelin. Hol vannak már a Horn-idõk könnyezõ pártnagymamái, esztékábottal csápoló veteránjai? Ezek fiatalodtak, a Fidesz öregedett. Kiss Péter kancelláriaminiszter jõ, leül egy kis „sajtóterápiára”. – A falvak – jegyzi meg valaki – kora délután óta csöndesek. – A nagyvárosokban áramlik a nép. – Azt hiszem, rendben is van – mondja Kiss. – Megleszünk. Budapest beviszi a koalíciót. Ebben az egy mondatban minden benne van. Tévéország vízfeje ezúttal is el- és le-
jó ha figyelünk
döntött mindent. Az abnormálisan hatalmasra duzzadt európai világváros megint lenyomta a vidéket. Megint azok döntöttek a
jövõrõl, a sorsunkról, akik zömében ki sem teszik a lábukat székes fõvárosunkból, mert ami a Butapest táblán kívül van, az nem is létezik, az õket egyszerûen nem is érdekli. Természetesen eszem ágában sincs semmiféle urbánus-népi ellentétet felszítani, de hát a számok és azok alakulása önmagukért beszél. Emellett ma már jól megfigyelhetõ, hogy igenis létezik egyfajta totális közömbösség, közöny a fõvárosiak tekintélyes részében a vidék Magyarországa felé. Félreértés ne essék, nem mindenkiben, távol álljon tõlem, hogy általánosítsak, de bizony kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. De aki nem ért velem egyet, az cáfoljon meg! Ugyanakkor vak az, aki nem látja, hogy a legfõbb cél most már – lásd Duray Miklós kijelentését Dzurinda és Gyurcsány közös Orbán-utálatáról – Orbán Viktor félreállítása, kiiktatása a magyar politikai közéletbõl. Miért is? Hát azért, mert nem illik bele a képbe. Mert õ az az ember, aki nagy tömegeket képes maga mögé állítani, és hát valljuk meg õszintén, nem a neoliberális politika jelszavaival. Nézzük meg, hogyan vall errõl õ, a Hír Televíziónak adott interjújában: „Szerintem ezt mindenki látja ebben az országban, hogy útban vagyok. Útban vagyok az MSZP-nek, útban vagyok az SZDSZ-nek, útban vagyok az MDF-nek is. Az is világos… és a mögöttük álló pénzügyi, nagytõkés köröknek is útjában vagyok. Ez az igazság. Én plebejus miniszterelnök voltam, egy plebejus érzelmû pártot vezetek, és elkötelezett vagyok a választók iránt. Semmilyen más szempont nem befolyásol, sem pénzügyiek, sem nemzetköziek, sem politikusi lobbiérdekek, ezért sok embernek vagyok az útjában.” Asszem ez is önmagáért beszél. No, de Kuncze már be is jelentette, hogy Orbánnak ki kell vonulnia a magyar politika élvonalából. Megmondom õszintén, én ezt nem értem. Ugyan, homályosítson föl már valaki, mi köze is van a Szadesz elnökének ahhoz, hogy ki a Fidesz elnöke? Önök értik ezt? Mert én nem. Hacsak nem arról van szó, mint annak idején az NDK több-párt rendszerben, ahol az ellenzéket is õk maguk, a kommunisták alkották. Úgy tûnik, most már az ellenzék is õk akarnak lenni – igaz, gyakorolták is szorgalmasan elannyira, hogy négy évig semmi mást nem láttunk tõlük, mint az ellenzék ellenzékének szerepét –, vagy legalábbis õk akarják megmondani, kijelölni, hogy ki legyen az. De itt van már az elmaradhatatlan „tanár úr”, a nyegle stílusú kultúrbunkó Havas Henrik is, aki a választások elsõ fordulója után arról áradozik a TV2-n reggelente a Mokkában, hogy végre-valahára eljött az ideje egy normális jobboldal, és pláne, egy normális jobboldali média kialakulásának ideje! 7
Mit jelent ez magyarul? Azt jelenti, hogy kuss! A jobbos médiát át kell formálni a szervilis, szolgalelkû balos ölebmédia mintájára, a restaurációt immáron totálissá téve legitimizálva ezzel az utódpártot, s ezzel a hatalomban maradt posztkommunistákat. Hiába no, Tévéország már csak ilyen, itt még a kapitalizmust is csak a kommunisták vezényletével és dirigálása mellett lehet felépíteni. Bocsánat, MEGCSINÁLNI! Mer mostan ez a trendi, vazzeg. A másik megmondó-ember, Lengyel László is arról beszél, hogy Európa alig várja, hogy végre itthon is megjelenjen végre egy normális jobboldali párt. Olyan, mint amilyen az MDF volt egykor. Mit is jelent mindez magyarra fordítva? Csak annyit, hogy Európa valóban várja egy, az Unióba elvtelen szervilitásával, szolgalelkûségével zökkenõmentesen belesimuló jobboldali párt megjelenését, hogy a gazdasági újgyarmatosítást oly problémamentesen levezénylõ komprádor elit számára megkönnyítse a további szabadrablás zavartalan lebonyolítását. Erre megy ki a játék. Jó étvágyat! Ki-ki egye meg a saját fõztjét! A Fidesz a darálós metélõst, az MDF pedig rágódjon csak tovább a róka fogta csuka 5%-nyi maradékán a Becsali Csárdában. De vajon ehetünk-e majd jókat egy olyan országban, ahol a kisvállalkozások 90%-a banki szempontból hitelképtelen. Igen, jól tetszettek olvasni, minden száz kisvállalkozásból kilencven banki szempontból hitelképtelen. Ez nem életszerû! Ez katasztrofális! Fõként akkor, ha a jelenleg regnáló koalíció a hitelekben látja a gazdaság megsegítésének a kulcsát. No, de hát hogyan segítsünk azoknak, akik nem tudják igénybe venni a segítségül szánt hiteleket, lévén hitelképtelennek minõsítik õket? Végül is a kormányzat hátradõlhet a luxuslimuzinok hátsó ülésén, õk a maguk részérõl mindent megtettek, itt vannak a frankó vállalkozói hitelek, fasza kondíciókkal, arról ugyebár nem õk tehetnek, hogy nem tõkeerõs a hazai kisvállalkozó, hogy ezeket igénybe is tudná venni? Tessék? Hogy aránytalanul sok lóvét adtak a multiknak a kis- és közepes vállalkozásokkal szemben? Ki mondja ezt?! A Fidesz mondja?! Ön mit mond? Nem így van! Õk csak sikeres Magyarország sikeres magyarjaival foglalkoznak, a többiek, a „futottak még” kategóriája nem érdekli õket. Talán furcsának tûnik, hogy pont én, aki szüntelenül az eladósodás ellen emelek szót, érvelek a hitelképesség mellett, no de hát a gazdaságélénkítés, a munkahelyteremtés, a beruházás érdekében, egyáltalán a gazdaság, mozgásban tartása érdekében szükség van hitelekre, ezt nem vitatja senki. Én a felelõtlen költekezés, a meggondolatlan eladósodás ellen vagyok, és a kettõ nem ugyanaz. Felelõtlen eladósodás az, ha valaki újabb hitelt vesz fel, hogy az elõzõ hitelt tör8
leszteni tudja, vagy úgy vesz fel hitelt, hogy már akkor, amikor felveszi, tudja, hogy nem fogja tudni visszafizetni vagy kitermelni. De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig az össztûz alá vett Viktor királyhoz. Részlet az Index cikkébõl: Orbán Viktor és pártja jövõjérõl ez idõ szerint még nem nagyon érdemes messzemenõ következtetéseket levonni. Egyelõre nem vehetjük száz százalékra, hogy nem lesz-e képes csoda/rémálom számba menõen megszerezni annyi mandátumot, hogy az MDF az úgynevezett mérleg úgynevezett nyelvének szerepébe kényszerüljön - kilencvenkilencre azért persze igen -, és azt végképp nem tudjuk, mennyire mélyen erjed majd az ellenzéki párt. Totális összeomlásra nem indokolt számítani. Az nyilván kevés, hogy Orbán hétfõn a Dísz téren azt mondta, fent vagy lent, így is, úgy is marad, de az is tény, 1994 után, tizenkét évvel ezelõtt is elkönyvelték, ennek az embernek vége, képtelen lesz visszatérni. És tessék. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a miniszterelnök-jelöltségtõl visszalépõ, s ezzel minden bizonnyal államférfiúi nagyságról tanúbizonyságot tévõ pártelnök – menteni, ami még menthetõ –, nem látja be, hogy hibázott. Továbbra is ragaszkodik az „egy a tábor, egy a zászló”, láthatóan befuccsolt koncepcióhoz. A Hír Televíziónak adott interjújában a következõket mondja errõl: „Így sem adjuk föl, én harcolok, vezetem továbbra is a kampányt, vezetem továbbra is a Fidesz Magyar Polgári Szövetséget és eszem ágában sincs elhagyni semmilyen hajót sem. Én, ha kapok bizalmat a választások után, továbbra is szívesen vezetem a Fidesz Magyar Polgári Szövetséget, sõt, bõvíteni is szeretném, és tovább akarok menni azon az úton, ha kapok erre bizalmat, amelyiken elindultunk, tehát rám a Fidesz-tagok is számíthatnak, a híveink is, meg a szavazók is. Mondom még egy-
szer, nem elõre, hanem utánam! Én fogok elõl menni egész addig, amíg engem megbíznak. És én menni fogok.” Én magam korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy Viktor király lemondana a miniszterelnöki jelöltségrõl, és mégis. A magyar politikai közélet mindig produkál meglepetéseket. Azt gondolom, erre a gesztusra már a legelfogultabb szocialista szavazó, vagy a legelvakultabb MIÉP-es sem mondhatja azt, hogy Orbán ragaszkodik a hatalomhoz. Éppen most mondott le róla. A visszalépés, a közös miniszterelnök-jelölt személye, a gesztusok sorozata – kövezzenek meg érte az MSZP-sek és a MIÉP-esek – de bizony államférfiúi erényekre vallanak. Éppen ezért nem értem, miért kell ragaszkodni egy láthatóan nem mûködõ, rossz koncepcióhoz. „A magam részérõl a következõkben tovább akarok menni ezen az úton, és tovább akarom erõsíteni, és hiszek abban, hogy a jövõ útja az a Szövetség útja. Még inkább erõsíteni, építeni, szélesíteni a Szövetséget” Most bosszulja meg magát a Fidesz önteltsége – A Birodalom visszavág! –, hogy nem vették figyelembe, mi több, el sem olvasták azt a tanulmányt, mely egészen a háború elõtt idõkig visszamenve a magyar választási szokásokat taglalta, s melybõl egyértelmûen kiderült, hogy a polgári, nemzeti oldal csak akkor tudott gyõzni, ha a nagy párt – ha arra volt szükség, akkor fû alatt is, de – támogatta a kis pártokat. Amikor ezt a cikket írom, még nem tudjuk, hogyan alakul a végeredmény, és egy esetleges kedvezõ fordulat esetén az új, a 2. SZDSZ zsarolás tekintetében meddig megy el. Csak azt tudjuk, hogy Ibolya asszony kényelmesen hátradõlt fotöjében és a narancsos párttal akarja kikapartatni a forró gesztenyét a magyar választási pokol forrongó üstjébõl: jó ha figyelünk
„Dávid Ibolya azt javasolta a Fidesznek, hogy csinálja végig a kampányt, s a választások második fordulójának éjszakáján meglátják, szükséges-e az együttmûködés.” Egy ponton aztán OV behúzta a féket és aszonta, na ezt már nem! Megmondom õszintén, nem értem Dávid Ibolyát. Azért a zsarolásnak is van egy határa, ami már sem úriemberekhez, sem úriasszonyokhoz nem illõ. A kalapos hölgy arra akarta rávenni, kényszeríteni a Fideszt, hogy vonja vissza a programját. Azért, mert õ szemrebbenés nélkül szemébe tud hazudni a saját választóinak – lásd Dávid Ibolyát miniszterelnöknek! –, attól még nem kell feltétlenül mástól is ugyanezt elvárnia. Ráadásul a Fidesz programját meglehetõsen sokan készítették, fõként a gazdaság szereplõi, nem lehet csak úgy azt mondani rá, hogy hiteltelen, vagy teljesen rossz és alkalmatlan, vagy hogy megvalósíthatatlan. Az ország talán egyik legkitûnõbb közgazdásza, Csath Magdolna professzorasszony mondja Dávid Ibolya követeléseire, hogy azok bizony neoliberális gazdaságpolitikát tükröznek. Ennyit a polgári és konzervatív értékrenden alapuló politizálásról. A TB-járulék tíz százalékos csökkentésérõl és a 100 ezer forintos minimálbér négy év alatti bevezetésérõl: „Ebben az a furcsa, azt is mondhatnánk, hogy meglepõ, hogy ez nincs összhangban, úgy egyébként a többi, a kampány során elhangzott gazdasági elgondolásával az MDF-nek, mert gondoljunk csak arra, hogy többször emlegették a kis- és közepes vállalkozások fontosságát, a támogatását, a középosztály támogatûását… – Az benne van most is a nyolc pontban. – Jó, de hát ugye ezek a kedvezmények alapvetõen a kis- és közepes vállalkozásokat érintik a leginkább, mert ez az a szektor, amelyik viszonylag tõkeszegény, nem tud beruházni, nincs elegendõ pénze, tehát, ha valami pénz náluk marad, akármilyen formában, akár kevesebb adó, akár TB-járulék, akár egyéb kedvezmény formájában, ezek a cégek azok, amelyek ezeket az összegeket be tudják fektetni. Ilyen módon bõvíteni tudják esetleg a termelést, el tudnak jó ha figyelünk
adni, többet tudnak eladni, tehát hozzájárul tulajdonképpen ezzel a kis- és közepes vállalkozások fejlõdéséhez és ha tetszik, a középosztály erõsödéséhez. Tehát nem értem, hogy akkor miért pont ezt kellene visszavonni? Teljesen logikátlan, gazdaságilag értelmezhetetlen. – Mennyivel reálisabb az, hogy a Fidesz vonja vissza azt az elképzelését, hogy a ciklus végéig 100 ezer forintra emeli a minimálbért? – Ez szintén nagyon furcsa gondolat. Megmondom miért. Mert egyfolytában az MDF azt hangsúlyozza, hogy egy konzervatív, jobbközép pártnak az értékrendjét vallja a magáénak, na most akkor mondhatnánk, hogy ez közel van ehhez a keresztény-szociális, kereszténydemokrata gondolatmenethez, a Ludwig Erhardt-féléhez, ugye, ami sikerre vitte Németországot a II. Világháború után. Ennek az egyik alappillére az, hogy nem olcsósággal kell versenyezni, hanem tudással – többek között. Na most az, hogy 100 ezer forintra négy év múlva se emelkedjék fel a minimálbér, hát ez egy neoliberális nézet. Ez nem konzervatív, meg nem keresztény-szociális, ez kimondottan neoliberális. Mert mit támogat? Azt támogatja, hogy nagyjából az olcsó munkaerõben érdekelt külföldi tõke továbbra is élvezhesse a nagyon alacsony béreket Magyarországon. Errõl szól ez a történet.” Ennyit a polgári és konzervatív értékrenden alapuló politizálásról. Már csak azért sem értem Dávid Ibolyát, mert ha be akarja nyújtani a számlát Viktornak, már pedig nagyon úgy néz ki, hogy nagyon be akarja, akkor arra a lehetõséget éppen a kormányzati pozíció adná meg. Ide nekem azonnal öt-hat miniszteri tárcát! Vagy valami ilyesmi. Pont úgy, ahogyan azt az egyes számú SZDSZ esetében láthattuk, akik a módszerváltás óta immáron tökélyre fejlesztették a kormányzati zsarolás mûfaját. Volt kitõl tanulni. Ellenzékbõl a Fidesz legfeljebb annyit mondhat, hogy „bocsika”. Vagy még annyit sem, hanem rátesz egy lapáttal, mondván: „Te voltál az, aki miatt a polgári oldal elbukta a választásokat, te voltál az, aki elárultál minket!” És ne feledkezzünk meg ar-
ról az aprócska, ám annál lényegesebb momentumról sem, hogy 1998-ban az MDF a Fidesz hátán vánszorgott be az ország házába. Errõl mintha Ibolyka újabban igen csak sûrûn megfeledkezne! Ez mondjuk érdekes szituésönök megképzõdéséhez vezetne egy esetleges elõre hozott választások alkalmával. Igaz, erre vajmi kevés az esély, de mit lehet tudni, a magyar politikában minden és annak ellenkezõje is megtörténhet! Ahogyan Tévéországot és lakóit elnézem, egyhamar nemigen számíthatunk változásra, az államcsõdöt simán elhallgatják, tekernek még kettõt-hármat a présen, a birkatürelmû nép pedig sziszegve szívja majd az amalgámtömést a bal felsõ hatosban, de tûr tovább. Az APEH-nek már a választások elõtt kiadták ukázba, hogy szálljanak rá a kis cégekre, olyan cég nem létezik, nem létezhet, ahol ne találnának valamilyen apró rendellenességet. Pedig a nemzetközi elemzõk egyértelmûen jelezték, hogy õk bizony nem a jelenleg regnáló koalíció hatalomban maradását tartják kívánatosnak. Elolvasva számos elemzést, cikket, publicisztikát, melyeket nálamnál jóval bölcsebb és okosabb emberek vetettek papírra vagy képernyõre, egyetlen tanulság vonható le számomra ebbõl az egész hatalmas amerikanizálódott választási média katyvaszból. Tévéország olyan ország, ahol nem a valóvilág, hanem a Való Világ számít. Nem az elmúlt négy esztendõ történései a mérvadóak, az, amit az emberek átéltek, a saját bõrükön megtapasztaltak, hanem a kommunikációs és a marketing stratégia, a kollektív néphülyítés magas szinten ûzött médiagyakorlata, valamint a parasztvakítás úgy összegészében. És ha most azt hiszik, hogy ezért a legnagyobb felelõsség a pártokat terheli, hát nagyon tévednek! A felelõsséget nekünk, ennek a buta, birkatürelmû népnek kell viselnie, minden következményével, vagy következmény nélküliségével egyetemben. Tévéország lakói, akik a képernyõ elõtt ülve a virtuális világ színes, szélesvásznú álomvilágába belefeledkezve nem tudnak (vagy nem akarnak?) tudomást venni a valóságról. Az ország másik fele pedig csak tûr, tûr és tûr, nyel, annyit, hogy az már a tömésre váró libának is sok volna, mert hagyja magát becsapni. Gágogunk össze meg vissza, pedig nem is simogatják a nyakunkat, mint a libáknak, inkább fojtogatnak most már. Ráadásul azok, akik immáron több évtizedes múltra tekintenek vissza a szervezett keretekben elkövetett, rezignált közönnyel végrehajtott kollektív pofátlan hazudozás bûntettében. Ez Tévéország, és lakói, a haspártiak, a bután kiskorú nép, melyet sajnos nem lehet leváltani, vagy lecserélni. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
9
– avagy az MDF kétféle öröksége – Az elsõ választási forduló után tett nyilatkozataival Dávid Ibolya, az MDF elnök-asszonya visszatért pártja gyökereihez. No, nem a sokat emlegetett „antalli örökség“-hez, hanem a bírózoltáni õs-hagyományhoz. Az MDF mai tagjai közül valószínûleg csak az alapító atyák nemzedéke, a fiatal választók közül pedig talán senki sem emlékszik arra, hogy Bíró Zoltán, az akkor önmagát még mozgalomként meghatározó MDF elsõ elnöke több alkalommal, határozottan kiállt - az MSZMP-vel kötendõ koalíció mellett! Nemcsak e sorok szerzõje, hanem az MDF akkori tagságának a Kádár-rendszert mélységesen utáló többsége is azon a határozott véleményen volt, hogy Bíró kollaboráns. A kollaborálásnak a korabeli nyilatkozatokból jól kirajzolódó célja az volt, hogy az Egypárt Pozsgay melletti „reformszárnyának“ adjon valamiféle külsõ támogatást, afféle új Népfrontként, mert a régi addigra teljesen hasznavehetetlenné, s fõként hiteltelenné vált. (Bíró és hívei azért ellenezték az MDF párttá alakulását az elsõ országos gyûlésen, mert az MSZMP mit sem akart kevésbé, mint többpártrendszert.) Ha e taktika sikerrel járt volna, Magyarország egy román típusú rendszerváltásnak álcázott rendszerátmentést élhetett volna meg, ahol az Egypárt egy Gorbacsovhoz csatlakozott vezetõje (ez volt Romániában Iliescu elvtárs), némi népakaratot imitáló külsõ támogatással átveszi a hatalmat saját pártjától, majd átadja azt idõközben más színûre pingált saját pártjának, mely többfelé hasad, ezt követõen pedig egyes részei koalícióra lépnek sajátmagukkal. Mivel nálunk - Romániával ellentétben nem volt kemény diktatúra, ezért nem volt mód e megtévesztõ hadmûvelet gyorsított ütemû lebonyolítására sem. (Ennek köszönhetõen Grósz elvtársat sem lõtték tarkón, csak nyugdíjazták.) A Kádár-rendszer elhúzódó agóniája, továbbá az újonnan alakuló többi demokratikus párt és mozgalom, köztük a FIDESZ és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának színre lépése pedig radikalizálta az MDF kezdetben óvatos tagságát. Fokozatosan felderengett, még a világpolitikában és -gazdaságban kevésbé tájékozottak elõtt is, hogy a rendszert nem kell megdönteni, mert úgyis össze fog dõlni magától, s ha csak a romok agyon nem nyomnak minket, szovjet beavatkozástól sem kell tartani, mert a saját csõdtömege alatt roskadozó Szovjetunió számára túlzottan költségessé vált közép-európai gyarmatbirodalma fenntartása. Fölcsillant a magyar önrendelkezés helyreállításának lehetõsége... 10
A folytatás közismert: jött Antall, ment Bíró, s vele a volt Egypárttal történõ mutyizás gyalázatos perspektívája is. De az Egypárt nem adta fel, csak taktikát váltott: miután ügynökeivel telepakolta az új pártokat, átfestette magát, s ha nem ment a kollaborálás az MDF-fel, hát megpróbálta 1994-ben az SZDSZ-szel. Ez ment. S megy azóta is. „Hornnal soha! - aztán két hét múlva mégis. “Medgyessyvel - a nagy magyar James Bond-dal - végképp nem!" - aztán két nap elteltével vele is. A jó erkölccsel ütközõ viszonyban lévõ Gyurcsány esetében erkölcsi skrupulusok már föl sem merültek, sem két éve, sem most, a fõügyészi bejelentést követõen. Sõt, a magát még liberálisnak nevezõ Kóka-párt (Van, akinek még nem dereng?) összes volt, de kilépett vezetõje, Kis Jánostól, Hack Péteren át Tamás G. Miklósig a zsdanovi monolitikus egységre emlékeztetõ módon állt ki az MSZP-vel megújítandó koalíció mellett. A választások elsõ fordulója utáni napon kiderült, hogy igazuk volt azoknak a gazdaságelemzõknek, akik a magyar államháztartás helyzetét csõd közelinek értékelték. Újfent nyilvánvalóvá lett, hogy a szociáldemokratává átvedlés mantrázása nem tette szociáldemokratává az MSZMP utódpártját, mely, ha kormányrúdhoz kerül, ott folytatja, ahol elõdpártja abbahagyta: csõdöt gyárt. Ehhez ért. Meg a látszatpolitizáláshoz. (Az is régi lecke: „A fejlett szocializmusban majd ..., a kommunizmusban majd ...“) Ezzel a gazdasági teljesítménnyel a Lajtától Nyugatra bármely politikai párt megbukott volna. Ezzel szemben nálunk a kormányzásban megbukott koalíciós pártok megígérik ugyanazt a modernizációt, amelyet az elmúlt négy évben az elköltött százmilliárdok ellenére sem voltak képesek megvalósítani, s ráadásnak még az Ígéret földjét is (ld.: „Olyan országot ígérek ...“ kezdetû gyurcsányi blabla), valamint, hogy - egyéni komszomolista vállalásként Gyurcsány erõmûvész fölemeli népét! (Ebben nincsen ám semmi populizmus!) Kádár agymosott népének lehet délibábot pingálni a már festett egekre, csodálni fogja, s nem kérdi meg földhöz ragadt józan paraszti ésszel: - Aztán hogyan és mibõl fogja szanálni Uraságod az államadósságot? A kilábaláshoz elégtelen, sõt nemzeti érdekeink szempontjából kifejezetten káros a globalizmus erõinek elvtelen kiszolgálása, amelyet a jelenlegi kormány mögött álló spekuláns tõkés réteg követ. Az eredmény a volt gyarmati országokra jellemzõ duális gazdaság kialakulása, amelynek transznacionális szek-
tora dübörög (egészen addig, amíg át nem települ más, kedvezõbb feltételeket kínáló országokba), hazai szektora pedig agonizál. Egy ilyen duális gazdaságszerkezet egyetlen haszonélvezõje a globális tõkét kiszolgáló hazai komprádor burzsoázia; az az új uralkodó kaszt, amelynek érdekképviseletét az MSZP és a kripto-gyurcsányistává silányított Kókapárt ellátja. (Foxi-maxi fejtágítót végzett hajdani elvtársaknak, a könnyebb megértés kedvéért: örökéletû Lenin a komprádor burzsoáziát tartotta a burzsoázia legkártékonyabb, legreakciósabb fajtájának. Ebben lehet, hogy igaza volt.) Ezzel a legkártékonyabb és legreakciósabb új uralkodó osztállyal szemben egyetlen erõ kínál ma politikai alternatívát - ha tetszik, ha nem - a FIDESZ által megszervezett Szövetség. A Szövetség nemzet- és gazdaságpolitikáját a koalíciós pártok megmondó emberei és az állításaikat szolgai módon továbbszajkózó baloldali média nacionalistának és populistának minõsíti. A Szövetség kormányra kerülését pedig katasztrófának, Horthy-kort idézõ populizmusnak, az önkényuralom, a személyi kultusz megvalósulásának, az evilági pokol tornácának állítja be. Ezen apokaliptikus víziókban bõvelkedõ demagóg állításokat az MDF vezetésének egy része, s kiváltképpen Dávid Ibolya elnök asszony kritikátlanul átveszi. Mi lenne, ha MDF-es polgártársaink saját fejükkel gondolkoznának, nem pedig a bolsevik múltú és mentalitású ellenségkép-gyártókéval? Mi a Szövetség „nacionalizmusa“? Nemzeti érdekvédelem és magyar szolidaritás. Tudható, hogy a világgazdaság uralkodó tendenciája a globalizáció, de mellette ott van a regionalizáció is. Ismeretes, hogy EU-tagként szuverenitásunk egy részérõl lemondtunk, de ott van a szubszidiaritás elve, s az európai autonómiák kiterjedt rendszere. Ha úgy tetszik, ez az a tenger, amelyen hajóznunk kell. Mert „navigare necesse est!“ A tengert, a zátonyokat és a széljárást nem mi választjuk. De a hajó kapitányát és legénységét igen! Az EU-ban - hogy messzebb ne menjünk - teljesen természetes, hogy egy politikus, legyen bal- vagy jobboldali, a nemzeti érdekeket védi. Legyen világos: Orbán és a Szövetség vezetõi nem „nacionalistábbak“ mint Chirac, Blair, Angela Merkel, vagy szomszédságunkban Dzurinda és Basescu. Az EU-ban, s a nagyvilágban egyaránt alkalmatlan a kormányzásra az, aki képtelen arra, hogy a nemzetközi erõviszonyok sokszor viharos tengerén nemzeti céljai felé kormányozza hazája hajóját. jó ha figyelünk
Lehet-e egy szétszakított nemzet esetében szitokszóvá silányítani a nemzeti szolidaritás eszméjét? Nem inkább az a gyalázat, hogy eddig nem mûködött? Vajon miért nem? Nem azok miatt, akik nacionalizmust kiáltanak, valahányszor szóba kerül? Nem azok miatt, akik a haladás eszméjét szembe állítják a hazáéval és a nemzetével? Akik haladásnak hazudják azt is, ami a nemzet érdekeivel ellentétes? A 2004. december 5-i népszavazást megelõzõ csalárd kormányzati propaganda kiagyalóinak és propagandistáinak szájából idétlenül cseng az a szó, hogy nemzet és magyar! Nézzük a „populizmus“ vádját! Az MSZP, ha kormányra kerül, s éppen nincs válság, osztogatásba kezd, rendesen az állami privatizációs és adóbevételekbõl, s kli-
entúrája feltõkésítésérõl valamiért azt hiszi, hogy ez keynes-i gazdaságpolitika. Ha ennek következtében törvényszerûen pénzügyi válság alakul ki, akkor jön a monetáris és költségvetési szigor. Az istenadta nép ezt hívja fosztogatásnak. Ebbõl persze csak ‘húzd meg - ereszd meg’ (szaknyelven: ‘stop-go’) ciklusok sikerednek ki, ami éppen az ellenkezõje annak, amit az EU-ban a fenntartható növekedés követelményének hívnak. A FIDESZ gazdaságpolitikája ezzel szemben kínálatbõvítésre, a beruházások ösztönzésére és a foglalkoztatottság növelésére épült, elõzõ kormányzása idején is, mostani tervei szerint is. Nem ártana, ha valaki felhívná Dávid Ibolya figyelmét arra, hogy kifejezetten konzervatív gazdaságpolitikáról van szó! A
nyolcvanas évek elején ezt alkalmazta Nagy-Britanniában egy bizonyos Mrs. Thatcher, a Vaslady, konzervatív kormánya élén, és Ronald Reagan, az USA republikánus elnöke. A módszer költségvetési többleteket eredményezett, s közben - láss csodát! - még a gazdaság is fejlõdött, s a lakosság is gyarapodott. Az MDF politikusai, tagjai és képviselõ jelöltjei most azzal a dilemmával néznek szembe, hogy megegyezést kössenek-e a FIDESZ-szel a választások második fordulójára. Ha megegyeznek, s a kormányváltás mégis elmaradna, akkor is osztoznak a FIDESZ-szel a „legalább megpróbáltuk“ önerõsítõ bizonyosságán. Ha megegyeznek, s lesz kormányváltás, akkor részesei lesznek a rendszerváltozás befejezésének, és részt vehetnek egy helyzetünk javítására alkalmas konzervatív nemzet- és gazdaságpolitika megvalósításában, beleértve a Dávid Ibolya által jogosan kulcskérdésnek tartott állami és politikai korrupció felszámolását is. Ha az MDF vezérkara elutasítja a megállapodást a FIDESZ-szel, akkor az eddigi csõdgazdálkodás fenntartására, az MSZP által már begyakorolt, Bokros-csomag típusú nadrágszíj-megszorítások újbóli bevezetésére szavaz. (Apró, de nem elhanyagolható körülmény: jelenleg egy új Bokros-csomag bevezetésének sincsenek meg a feltételei.) Ha az MDF vezérkara elutasítja a megállapodást a FIDESZ-szel, akkor mindenki számára nyilvánvalóvá teszi a kollaborálás tényét az MSZP-vel, a letûntnek hitt Kádár-korszak politikai praktikáinak restaurátorával, a hazai komprádor burzsoázia érdekeinek képviselõjével, még akkor is, ha nem lépnek koalícióra vele. De erre most nincs is szüksége az MSZP-nek, ott van neki a Kóka-párt. Ha nem egyeznek meg, szégyen, s megvetés lesz osztályrészük, s esetleg valami konc a gyõztesek asztalánál. Sokatmondó, hogy Gyurcsány éppen az antalli örökségre hivatkozva igyekszik lebeszélni az MDF-et a FIDESZ-szel kötendõ megállapodásról! (Szarka-mentalitás: mintha már annak is õ lenne a letéteményese.) Boross Péter, volt MDF-es miniszterelnöknek a baloldal behozhatatlan elõnyét már az elsõ forduló után beharangozó pincér-filozófiája is többet elárul a nyilatkozó személyérõl, mint gondolná. Az MDF tagjai és választói viszont nem feledhetik: az Egypárti utódpárt kollaborálási szándéka 1990-ben Antall József erkölcsi integritásán szenvedett hajótörést. Pedig szirénhangok akkor is voltak. Az MDF elnöksége e napokban arról dönthet, hogy az antalli vagy a bírózoltáni örökséghez tér-e vissza. Az utóbbi esetben kihajíthatják relikviáik közül a Továrisi konyec feliratú plakátot. Forrás: Krasznai Zoltán
jó ha figyelünk
11
Kísérteties a hasonlóság Gyurcsány Ferenc internetes naplóbejegyzései és Dávid Ibolya kijelentései között. A miniszterelnök már órákkal az MDF elnökének a Fidesz elutasítására vonatkozó bejelentése elõtt biztos volt abban, hogy Dávid nem segít a nagyobbik ellenzéki pártnak, amit a Fidesz populizmusa mellett a percpolitikusi magatartás és az államasszonyhoz illõ viselkedés közötti különbséggel indokolt. Néhány órával késõbb ugyanígy érvelt Dávid Ibolya is. Nyertünk listán, nyertünk egyéni mandátumok tekintetében, stabilan bent van az SZDSZ a parlamentben, és örülök, hogy bent van az MDF is. Õszintén örülök – írta blogjában a miniszterelnök hétfõn kora délután a választások elsõ fordulójának eredményeit összegezve. Gyurcsány Ferenc ezt még órákkal azelõtt adta hívei tudtára, hogy Dávid Ibolya bejelentette volna, az MDF nem kíván együttmûködni a Fidesszel, és nem lépteti vissza jelöltjeit. A kormányfõ internetes naplójában tételesen felsorakoztatta azokat az érveket a Fidesz–MDF összefogás ellen, amelyeket késõbb az MDF elnökének szájából hallhattunk. Gyurcsány azt írta: bízik abban, hogy Dávid Ibolya nem fogja kiszolgálni a Fidesz hatalmi érdekeit. Ellenkezõ esetben teljesen értelmetlen lett volna az MDF négyéves függetlenségi küzdelme, ha politikai önállósága megõrzésének kapujában odavetné azt egy olyan választási szempontért, amely nemcsak a múltat, hanem az önálló MDF jövõjét is hiteltelenítené. Hozzátette: amikor a perc érdeke vitatkozik a történelemmel, akkor eldõl, hogy kibõl lesz percpolitikus, és kibõl lesz államférfi vagy államasszony. A miniszterelnök azt fejtegette: ha a második forduló után megalakulhat a második Gyurcsány-kormány, akkor ez a Fidesz politikai stratégiájának teljes vereségét jelenti, hiszen a Fidesz elnökének nem sikerült megteremtenie a jobboldal egységét, pedig ezért ment el jobbszélre, és folytatta az antiparlamentáris populizmus minden korábbinál riasztóbb politikáját. A kormányfõ fent idézett „jóslatának” nyilvánosságra hozatala után több mint három órával jelentette be Dávid Ibolya, hogy az MDF nem kíván együttmûködni a Fidesszel. A pártelnök hasonlóan érvelt, mint korábban Gyurcsány. A MDF elnöke szerint pártja számára elfogadhatatlan az a populista program, az az alkotmány- és demokráciafelfogás, az a piacellenes magatartás, amelyet a Fidesz képvisel. Dávid hétfõn este az ATV Friderikusz most címû mûsorában tovább elemezte a helyzetet. Kijelentette: a hatalom nem kísérti a MDF-et, mert õk valóban konzervatív politikusok, akiknek sokkal többet ér egyfajta érték12
Az MDF elnöke azt teszi, amit a miniszterelnök elõre megjósol
rend, egyfajta program, egyfajta moralitás melletti kiállás, mint az, hogy egy tál lencséért, egy bársonyszékért eladják a meggyõzõdésüket. Az MDF elnöke kijelentette: a Fidesz nem a Magyar Demokrata Fórum miatt, hanem a saját programja, stílusa és agresszivitása miatt veszítette el ezt a választást. Dávid nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy kapott-e bármilyen politikai szerepvállalással kapcsolatos ajánlatot Gyurcsány Ferenctõl. A miniszterelnök tegnapi naplóbejegyzésében ismét közös álláspontra helyezkedett Dávid Ibolyával. Azt írta: a Fidesz nehézségeit nem az MDF okozza, hanem önmaga. AZ ÖSSZEFOGÁS FORDÍTHATNA. Több, magát mérsékelt jobboldalinak valló politikus is úgy nyilatkozott, hogy az MDF-es jelöltek visszalépése nem segítene a Fideszen. Lapunk számításai azonban ezt határozottan cáfolják. A MDF jelöltjei 38 körzetben jogosultak a második fordulóbeli indulásra, és közülük szinte valamennyi kerületben döntõ befolyással lesz a végeredményre, hogy a fórumos visszalép-e, vagy sem. Számításaink szerint 14 olyan körzet
van, ahol jelenleg szocialista politikus vezet a fideszes elõtt, ám a harmadik helyen álló, amúgy a gyõzelemre esélytelen MDF-es jelölt visszalépésével simán gyõzhetne a Fidesz politikusa. Ilyen például Kecskemét mindkét körzete: az egyikben 0,6 százalékkal, a másikban pedig 3 százalékkal vezet az MSZP-s jelölt a Fidesz elõtt, de mindkettõben egy MDF-es áll közel hatszázalékos eredménnyel. Érdekes helyzet alakult ki Szeged 2. számú választókerületében és Püspökladányban is. Elõbbiben Sándor Klára, az MSZP–SZDSZ közös jelöltje 0,06 százalékkal vezet a fideszes Balogh László elõtt, utóbbiban pedig 0,5 százalék az elõnye a szocialistáknak Arnóth Sándorral szemben, ám mindkét településen az MDF-esek állnak 5 százalékon. Közel ugyanez tapasztalható Szeghalmon, Orosházán, Mosonmagyaróváron, Jászapátiban, Aszódon, Cegléden és Szombathelyen is. Több olyan körzet is van ugyanakkor, ahol jelenleg a Fidesz vezet, ám a már kiesett SZDSZ-es jelölt szavazói a szocialisták javára billenthetik a mérleget, amennyiben az MDF-es jelölt nem lép vissza Forrás: Farkas Melinda – MNO
jó ha figyelünk
Kedves Barátaim! Túl vagyunk a választás elsõ fordulóján, elég érdekes eredménnyel, amely azonban eltörpül egy döbbenetes bejelentés mellett. Dávid Ibolya nem hajlandó támogatni egyik nagy pártot sem.. Nem kell politológusnak lenni ahhoz, hogy az ember könnyedén kiszámolja: ha a második körben is szétszavaz a jobboldal, akkor Gyurcsány Ferenc kormánya akkora erõvel újul meg, hogy ellenõrizhetetlen hatalom kerül a kezükbe! Ezt egyszer már tapasztalhattuk 1994-ben... Mi a dolgunk? Az, hogy a második fordulóban aki él és mozog, és magát nemzeti elkötelezettnek tartja, de legalább az MSZP-SZDSZ koalícióból elege van, menjen el szavazni, és adja voksát az esélyesebbik jobboldali jelöltre! Ne feledjétek, a harmadik helyezett SOHA NEM ESÉLYES, és az SZDSZ mindenhol vissza fog lépni az MSZP javára. Nem szabad hagynunk, hogy Dávid Ibolya segítse gyõzelemhez a hazugság és a korrupció kormányát! Nem Dávid Ibolya szavaz, hanem mi, így senkit sem érdekel, mi a véleménye. nem írhat elõ senkinek semmit, nem õ dönti el a választást, hanem mi, és ha összefogunk, sikerülni fog! Emlékezzünk arra, hogy az MSZP 4 teljes éven át vesztésre állt a felmérések szerint, mégis ledolgozta hátrányát egy hónap alatt. Jó volt a marketingje. Most rajtunk a sor, de nem csak plakátokkal, hanem elsõsorban a sok kis csoport, személyes ismerõsök mozgósításával. 2002-ben rengeteget daráltunk le ezáltal a hátrányunkból, és ha idõben elkezdjük, akkor most nem itt tartunk. Tehát még egyszer: mindenki az elsõ forduló alapján esélyesebb jobboldali jelöltre voksoljon, mindegy ki az. Annál már nagyobb a tét, hogy személyeskedjünk! Szabad választás van, nem frakciófegyelem, ergo nekünk Dávid Ibike nem írhat elõ semmit. Kalapom nekem is van, és azt én viselem! Ne felejtsétek el: a kormányváltó erõ nagyobb, csak többfelé szóródtak szét a szavazatok (gondoljatok a MIÉP-Jobbikra, és a töredékszavazatokra). Ha most sikerül koncentrálnunk õket, akkor megnyerjük. De csak együtt sikerülhet!!! Ha mégsem, elvész a nemzeti tudatú kormányzás. Döntsetek: olyan miniszterelnök kell, aki elõtt fejet hajtott Európa, vagy olyan, amelyik nem tud viselkedni, gyûlölködik, nincs alkalom, hogy ne rúgna bele az ellenfeleibe, ezáltal szennyezi a nagy múltú magyar Országházat. Add tovább mindenkinek, aki számíthat. Legyen két perced e-mailezni! Isten áldja Magyarországot! G. András
jó ha figyelünk
13
Orbán Viktor harcol, Dávid Ibolya küzd. Orbán Viktor szenved, Dávid Ibolya mosolyog. Orbán Viktor elmegy, Dávid Ibolya marad. Miért nem akart Dávid Ibolya Medgyessy Péter lenni? Ki szeretne lenni ehelyett õ? Az MDF mint jobbközép gyûjtõpárt. Elemzésünk. Orbán Viktor és Dávid Ibolya közösen elérte, hogy a választások két fordulója közt a valószínû gyõztesekrõl alig beszéljünk, hanem már-már minden hír és kommentár a jobboldal válságával foglalkozzon. Alapjában véve azt szokás gondolni, mindegy, pozitív vagy negatív az információ, amely egy adott politikai erõrõl szól, az így is, úgy is használ, ám ez aktuálisan aligha érvényes. A miniszterelnök-jelöltjétõl - pláne miniszterelnök-helyettesi pozícióra pályázó fõorvosától - önkezûleg megszabadult Fidesznek ebben a pillanatban minimálisra csökkentek az esélyei arra, hogy a maga javára fordítsa a választások eredményét. Orbán Viktor és pártja jövõjérõl ez idõ szerint még nem nagyon érdemes messzemenõ következtetéseket levonni. Egyelõre nem vehetjük száz százalékra, hogy nem lesz-e képes csoda/rémálom számba menõen megszerezni annyi mandátumot, hogy az MDF az úgynevezett mérleg úgynevezett nyelvének szerepébe kényszerüljön - kilencvenkilencre azért persze igen -, és azt végképp nem tudjuk, mennyire mélyen erjed majd az ellenzéki párt. Totális összeomlásra nem indokolt számítani. Az nyilván kevés, hogy Orbán hétfõn a Dísz téren azt mondta, fent vagy lent, így is, úgy is marad, de az is tény, 1994 után, tizenkét évvel ezelõtt is elkönyvelték, ennek az embernek vége, képtelen lesz visszatérni. És tessék. NINCS HOVA SZÉTSZÉLEDNI A mostani bukás azért nagyobbnak ígérkezik, de a párt is erõsebb, a bázis is masszívabb. Végsõ soron másodszor kapott a választásokon több mint negyven százalékot a Fidesz, és ez a tömeg - vagyis ennek a túlnyomó hányada - nemigen fog szétszéledni. Két okból. Egyrészt azért, mert meglehetõsen szilárd a politikai identitása. Másrészt azért, mert nincs hová szélednie. Igen, Orbán abszolút képtelen volt rá, hogy az elmúlt négy - sõt nyolc - évben bármit mondjon azoknak is, akiket a puszta magyarretorika nem lelkesített. A Fidesznek egyszer sikerült választást nyernie 1998-ban -, történetesen akkor, amikor többekhez sikerült szólnia, a liberalizmus felõl ott volt a csapatában Tölgyessy Péter, s a másik végérõl körön belülre tudta játszani Torgyán Hozzávetõleg Nyolcvankét Helyen Léptünk Vissza Józsefet. Szóval, mindenki ott volt egészen a közép közepéig, tán azon is túl. Abszolút õsszabadelvûek szavaztak akkor a Fideszre, szép számmal. Ezeknek most, a kampány vége felé kevés volt 14
annyit mondani, hogy szeressetek bennünket, liberálisok. Mert minek? Lemorzsolódtak, elmentek õk régen, és akik maradtak meg helyükre a MIÉP felõl érkeztek -, azok sokan voltak ugyan, de. Várhatóan most is elhúz egy-kétszázezer ember, viszont nem több, mert - még egyszer - nincs hova menniük. Az MDF nemigen vonzó a számukra. Nem alkalmas erre, és vezetõi nem úgy viselkedtek, hogy a pofon miatt csalódottak felkerekedjenek, és mellettük, mögöttük kössenek ki. A visszalépési huzavona arra is jó volt, hogy akik Orbánék teljesítményében csalódtak, azok haragja most már a kalapos nõre zúduljon. Érdekes összerakni: a fideszesek lenézték és utálták az MDF-et, egészen vasárnap estig. Aztán amikor már látszott, hogy az MSZP megfogja kedvenc pártjukat, és az SZDSZ is bejut, vehemensen szurkolni kezdtek Dávidékért. Aztán megkönnyebbültek, mert úgy érezték, visszajött az esély. Aztán az MDF úgy reagált, ahogy, és a fideszesek már lenézik és utálják megint. MEDGYESSYNEK LENNI? A fideszesek évek óta gyûlölik Dávid Ibolyát, egyszerûen azért, mert nem volt hajlandó úgy viselkedni, ahogy azt a jobboldal elsõ embere elvárta. Miután az MDF felvállalta, hogy önálló utakon marad, egyértelmûvé vált, hogy támogatókat fõként a Fidesz kárára szerezhet. Azzal, hogy középen próbálkozott, a Fideszt - a maga nem éppen kolosszusi erejével, de - tovább tolta a szélek felé. A politika logikájából adódóan egyúttal minden, önmaga számára hasznos
lépése hasznos volt a baloldal számára is. A paradoxon az MSZP és az SZDSZ viszonyában is érvényes, ám a két kormánypárt a közbeesõ súrlódások ellenére kezelni tudta és elõnyére fordította a helyzetet. Egyes hírek szerint a szocialisták szervezetten szavaztak át listán az SZDSZ-re. A számok ezt itt-ott vissza is igazolják, a szabad demokraták több voksot kaptak pártként, mint jelöltjük egyéniben. Ha önmagának jót akar, hasonlóan kellett volna cselekednie a jobboldalnak is, ám az elmérgesedett viszonyok miatt ez már fel sem merülhetett. Ahogyan tehát eddig, az MDF elnöke továbbra is a Fidesz ellenében játszik. Nyíltan megírta Orbánnak küldött levelében, hogy nem adhatja fel, amit négy év alatt felépített, hiszen itt az alkalom egy hiteles konzervatív formáció megerõsítésére. Dávid Ibolya eszerint nem Medgyessy Péter, hanem Orbán Viktor akar lenni, konszolidált változatban. Más kérdés, Medgyessy szerepét valójában a kutya sem ajánlotta fel neki, a fideszesek csak tesztelték az ötletet, mi lenne, ha esetleg megkínálnák a vashölgyet a miniszterelnöki székkel. Mi lett volna, ha a sok lehetetlen feltétel teljesül, és mégis? Másfél év alatt ledarálja a feladat, és elbúcsúzhattunk volna tõle. BÁZIS NÉLKÜL De hát Orbán Viktor sem lesz belõle. Kétségtelen, az 5,04 százaléknyi szavazó egy része csalódottan vette volna tudomásul, ha az MDF minden elõzmény ellenére a hatalomba segíti a Fidesz-elnököt. Dávid Ibolya azonban téved, amikor ezt a 272 831 szavazatot olyan alapnak találja, amelyre építeni lehet. Az MDF-nek nincs saját bázisa. Ennek a 272 831 embernek a zöme ellenszavazó, aki vagy azért húzta be a keresztet/ikszet oda, ahova, mert nem szereti a két nagyot, vagy azért, mert elhitte, hogy a kétpárti parlament rettenetes. Nem a Fidesz hites tábora, hanem ez a közönség fog elfogyni, amint világossá válik, hogy Orbán személyesen már nem ellenfele/mumusa senkinek. Ahogyan a Centrum Pártot is elfelejtették 2002-ben pillanatok alatt. Orbán pedig valóban eltûnik hamar. Lehet, hogy rákényszerül, és búcsúzik végleg, de az sem kizárt, hogy úgy tesz, mint 1994-ben, háttérbe húzódik évekre, és elõjön megint, ha úgy érzi, idõ van. A jobboldalon legalábbis ez utóbbiról fognak álmodni ezentúl, és nem Dávid Ibolya bájos mosolyáról. Forrás: Gazda Albert – Index
jó ha figyelünk
Az MSZP és az SZDSZ sztereotípiái köszönnek vissza Dávid Ibolya követeléseibõl Programjának feladását kéri nyolc pontjában a Fidesztõl Dávid Ibolya, az MDF elnöke. A követelés pontjai egymásnak is ellentmondanak, egy részük közgazdasági nonszensz, ráadásul az MSZP– SZDSZ sztereotípiái köszönnek bennük vissza. Dávid Ibolya szerint a költségvetést rendbe kell tenni, mert a költségvetés hiánya, az államadósság mérete veszélyezteti a gazdaság, az ország stabilitását. Ezzel nem lehet vitatkozni, különösen a választások elsõ fordulójáig visszatartott, friss államháztartási adatok fényében. Csakhogy ez a Fidesz programjában is szerepelt. Az viszont nincs rendjén, hogy Dávid Ibolya úgy véli: a Fidesz „felelõtlen ígéretei” veszélyeztetik az ország stabilitását. Nem a Fidesz, hanem az MSZP–SZDSZ-kormány felelõtlen, dilettáns és hozzá nem értõ gazdaságpolitikája miatt omlott össze 2002 óta eddig minden évben menetrendszerûen a költségvetés. Az MDF elnök asszonya szerint az azonnali 10 százalékpontos járulékcsökkentés és a százezer forintos minimálbér százezer embert tenne munkanélkülivé, csõdbe juttatná a vállalkozásokat, és romba döntené a költségvetést. Dávid Ibolya itt téved: a Fidesz a százezer forintos minimálbért 2010-ig kívánta bevezetni, és nem azonnal. A járulékcsökkentést valóban 2006. július 1-jétõl kívánja bevezetni nagyobbik párt, ám az, hogy a kisebb közterhek elbocsátással és vállalkozások tönkremenetelével járnak közgazdasági nonszensz, amellyel még az MSZP sem érvelt soha. A magántulajdon szentsége valóban a konzervatív politika alapja, ám a „tiszta keDÁVID IBOLYA NYOLC FELTÉTELE ORBÁN VIKTORNAK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
A költségvetés hiánya, az államadósság mérete veszélyezteti a gazdaság, az ország stabilitását. A Fidesz felelõtlen ígéreteit tovább súlyosbítanák a helyzetet, ezeket tehát azokat vissza kell vonni a nyilvánosság elõtt. A tb-járulék azonnali, 10 százalékpontos csökkentése és a minimálbér 100 ezer forintra emelése csõdbe juttatná a vállalkozásokat, ezeket az ígéreteit vonja vissza. Elvárjuk, hogy a kampányban használt visszaállamosításra vonatkozó kijelentéseit vonja vissza. Az EU iránt elkötelezett konzervatív, jobboldali párt nem alkalmaz tõke- és idegenellenes kijelentéseket. Az egészségügyben helye van a privatizációnak, a tõkebevonásnak, de ésszel. Bírálja felül korábbi elutasító álláspontját. Kérem, fogadja el a MDF korrupcióellenes programját. Vállalja, hogy megszakít minden együttmûködést a Munkáspárttal, illetve a MIÉP–Jobbikkal. A kampányban az Ön pártjának országgyûlési képviselõje színvallásra kényszerített egy egyházi személyt is, kérem, hogy pártja nevében kérjen elnézést az érintett plébánostól.
zek” politikáját meghirdetõ elnök asszonynak tudni kellene: mindez nem jelentheti a törvénytelenül szerzett vagyon védelmét. Dávid Ibolya harmadik pontja így ellentmond a saját hatodik pontjának, a korrupció elleni harcnak. Hogyan lehet úgy hatékonyan harcolni a korrupció ellen, ha nem vitatható el a bûncselekmény útján szerzett vagyon? Az Európai Unió iránt elkötelezett konzervatív, jobboldali párt nem alkalmaz tõke- és idegenellenes kijelentéseket, nem riaszthatja el a külföldi befektetõket – írja Dávid Ibolya a hatodik pontban. De, alkalmazhat, az elnök asszony ebben is téved. Franciaországban az elmúlt hónapokban akadályozták meg egy nemzeti acélipari cég felvásárlását. A vevõ egy brit cég lett volna, amely indiai többségi tulajdonban volt. Ugyanez lett a sorsa a spanyol energiaszektorba belépni kívánó olasz cégeknek. Sõt az Egyesült Államokban a múlt hónapban akadályozták meg egy szaúd-arábiai cég kikötõfelvásárlási próbálkozását. Ráadásul minden európai uniós tagállamban a közbeszerzések 70-80 százalékát a saját vállalkozóik nyerik el, akik szintén képesek munkát adni munkavállalók millióinak. Ez ma az európai trend. A hálapénz számûzése az egészségügybõl évtizedekre visszanyúló célkitûzés. Csakhogy a jelenség éppen azért alakult ki, mert krónikusan alulfinanszírozták az ágazatot. Az egészségügyben eddig is lehetõség volt a tõkebevonásra, csak éppen nem nõttek ki a földbõl a magánkórházak. A privatizációtól önmagában nem lenne olcsóbb az egészségügyi ellátás. Ha az állam ki akar hátrálni az ágazatból, akkor veszélybe kerül a rendszer egyetlen eddigi elõnye: az, hogy valamilyen ellátásban mindenki részesül. A hetedik pont szintén csúsztatás, amelyben MSZP–SZDSZ-es sztereotípiák köszönnek vissza: Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is bevett a kormányába szélsõséges pártokat, ha éppen úgy hozta a helyzet. A Fidesz-kormánynak nem a MIÉP, hanem az MDF volt a tagja, önkormányzati szinten pedig Steiner Pál V. kerületi MSZP-és polgármester is együttmûködött a MIÉP-pel, ha érdekei úgy kívánták. Dávid Ibolya nyolcadik pontjában az MDF által elszenvedett vélt vagy valós kampánysérelmekért kér elégtételt. Romsicsügyben a bocsánatkérés ország-világ nyilvánossága elõtt megtörtént. Ezt az elnök asszony minõsítette késõbb úgy, hogy szerinte Orbán Viktor nem volt õszinte. Forrás: MNO – Czirják Imre
jó ha figyelünk
15
Asszonyom! Megdöbbentõ az a módszer és az a hozzáállás, amely teljesen világosan elárulja Önrõl, hogy Ön nem a nemzet és a haza ügyében, hanem egyedül saját hatalommániáját szolgálva lép a kommunistákkal egy pástra. Ön hangoztatta, hogy a két nagy párt csak ígérget, hogy nincs realitása mindannak, amit a két nagy párt ígér. stb. Tudomásom szerint azért választotta Ön az önállóan indulás lehetõségét, mert a kommunisták azt hitték, hogy az SZDSZ nem jut be, így Önt választották partnerül. (info az Ön MDF-jébõl.) Nos, az Ön viselkedése és hozzáállása ellentmond mindannak, amit Ön és párttársai Antalli Örökségnek neveznek. Hiszen ez a magatartás, amit Ön és Önök tanúsítanak sem nem keresztény, sem nem nemzeti. Önö9k tiszta kezekrõl beszélnek – kérdem én: Mikor adtak le az ÁSZ-nak utoljára jelentést? Tudomásom szerint három éve nincs efféle úri passzió Önöknél. Minek? Hiszen csak törvény írja elõ. De emlékszem arra is, hogy az Ön férje bizonyos föld-ügyeletekben asszisztált az MSZP-nek, s azt sem felejtettem el, hogy Önök négyezet biankó szavazócédulát fogadtak el az Uniós vá-
lasztások idején a ma oly nagyon szidott MSZP-tõl, amely cédulákat a cigányoktól szedték össze. pénzért. Netán ez is az Antall-i örökség része? Vagy csupán az Ön egyéni akciója volt? Az is furcsa, hogy Ön csak miniszterelnökségért cserében áll bármelyik párt mellé. mondják. Milyen jogon emlegeti tehát az rendszerváltó pártot, Antall Józsefet? Szembe mer-e nézni dr. Antall Józsefnével? Nem hiszem. vagy ebben a helyzetben már az is megy? Megdöbbentõ az amit Ön és pártja, a „volt“ kommunisták tettek a 2006-os választások elõtt, és alatt. Igaz, bejutottak a parlamentbe, de ez ma Önnek nem dicsõség, hiszen az a párt, amely rendszert váltott, ma ott ül Lezsák Sándor és társai személyében az egyetlen rendszerváltó és tisztességes párt soraiban. Ön mellett csak azok vannak, akik haszonélvezõi voltak az Antall-i örökségnek, s e haszonélvezetbõl nem kívánnak kimaradni. Mint párt, semmi sem maradt az MDF-bõl, mert az Ön pártja nem az az MDF, hanem csak egy jogtalan névhasználó, amely ma inkább vörösbe hajló, mint rózsaszínû. Kérem Önt, hogy ne beszéljen az említett örökségrõl, ne beszéljen MDF-rõl, csak úgy nyilat-
Fiatalok! Tudatosítsátok magatokban, hogy egy olyan kormány volt négy évig, amelyik minden idõk legnagyobb államháztartási hiányát halmozta fel! (az elsõ negyedévi deficit 789,2 milliárd forint!!!!!) Érezzétek a súlyát a saját vállatokon végre! Ennek következtében a forint folyamatosan romlik, minden egyre drágább lesz, hiszen a javak nagy része (az élelmiszerektõl az üzemanyagon át az autóig és a lakáshitelig) nem forint bázisú, tehát míg az EUR érték egy centet sem változik, addig mi napról napra drágábban jutunk hozzá mindenhez, a fizetésünk egyre kevesebbet ér! Példa: Ha egy hónapja utaztál volna egy Eu tagállamba nyaralni, ahol a bankkártyádon lévõ forintból élsz, azt tapasztaltad volna, hogy a nyaralásod elején 1000 Ft-ba került egy vacsora, 250 Ft-ba egy liter benzin, vagy 1000 Ft-ba egy mozijegy. Ha most mész, vagy az idei nyáron, akkor meg kell toldanod pár tízezerrel a tervezet költségeket, mert azt fogod tapasztalni, hogy minden 20%-kal drágább lett, amely áremelkedésbõl az EURÓ-ban fizetésüket szerzõ külföldiek Semmit sem vesznek észre. Ezt a magyar lakosság fele nem veszi észre, mert nem tájékoztatják róla. Az ország helyzetén változtatni kell, nincs ok a táncra meg vidámságra! A Gyurcsányi és a többi liberális tõke számottevõ része ellenérdekelt a magas magyar forint árfolyamban, Gyurcsány maga mondta, hogy „megöl minket a magas forint...“ (Hát akinek többszázezer eurója van, az világos hogy abban érdekelt, hogy a forint egyre rosszabb legyen, mert egyre több pénze lesz ezáltal.)
kozzon meg, mint Gyurcsány Ferenc: - Õ Gyurcsány-.kormányt „csinál“, nem MSZPkormányt. de legalább kimondja. Ön sem MDF-et juttatott a Parlamentbe, hanem egy sajátos Dávid(csillagos) tömörülést, amelynek az elõbbiekhez nincs köze. De ön nem mondja ki. hogy Schmuck Andor öreg kommunista szavazóival, s ki tudja kinek a pénzébõl. illetve az is tudvalévõ. Ön tehát kimutatta a mindazt, amit a rendszerváltókról eleddig csak sejtettünk, feltételeztünk. Önök voltak azok, akikrõl azt tartotta a népnyelv, hogy több a kommunista az MDF-ben, mint a szocik pártjában. Jól titkolták eddig, de hazugságban nem lehet élni. Mert kiderül, ha nem is akarják. A cselekedetek beszédesebbek, mint az önvallomás.. Szégyellje magát Asszonyom, s remélem, hamarosan kikopik Ön is a politikai életbõl. Mert a hatalom és a pénzéhség nem szolgálja a nemzetet. csak Önt és párttársait. Ezért van az hogy az MDF-bõl már csak az F, a fórum maradt meg. Mert az Ön pártja sem nem magyar, sem nem demokrata. Egy volt MDF-es keresztény magyar polgár... Forrás: Nemzeti Napló
Fiatalok! Az a legkevesebb, hogy nem tüntetjük ki a bizalmunkkal azt a kormányt, amelyik miden idõk soha nem látott mértékû államháztartási hiányát okozta. SZAVAZZATOK A KORMÁNYVÁLTÁSRA, ha nem akarjátok, hogy – 300 Ft-legyen az EUR, – drágább legyen az élelmiszer, – drágább legyen az üzemanyag, – drágább legyen a nyaralásotok, – emelkedjen a lakáshitel törlesztõ részlete, – nagyszüleitek a nyugdíjukból csak a legsilányabb minõséget tudják megvásárolni, – a külföldiek számára a magyar ingatlanok egyre olcsóbbak legyenek – a vállalkozási lehetõségeinket elfojtsák és a saját országunkban csak a külföldi tõke kiszolgálói lehessünk Amit írtam, az nem riogatás, ez a VALÓSÁG! Ez a folyamat zajlik le éppen most. Minden fiatal gyõzze meg és hívja ismerõseit a második fordulóra, és szavazzanak a kormányváltó erõkre. Ezt az e-mailt küldd tovább MINDEN ismerõsödnek! Delejlevélben érkezett
LEFELÉ A HAZUGSÁGVULKÁNBAN Mindenki tévedett: a tavalyi intelmek és kritikák ellenére is nyero az a politikai technológia, amelynek eredményessége tízezermilliárdos adóssághalmaz s az intellektuális és morális leépülés árán valósul meg. gondola
16
jó ha figyelünk
Csurka István, a MIÉP elnöke bejelentette, hogy a Szent Korona jegyében a pártja felajánlja harci segítségét a kormányváltáshoz, a Fidesz-kabinet létrehozásához. Csurka úgy ítélte meg, hogy minden sérelmet félretéve a szentistváni és Bocskaira felesküdött magyarhoz illõ viselkedéssel támogatni kell az egyedüli jó megoldást. Az alábbiakban Csurka István Megmaradni címû írását közöljük. Lezajlott a tudatipar, és elsõsorban a tévék által befolyásolt, sõt irányított országgyûlési választások elsõ fordulója, és ez az elsõ és másodrendû képernyõbirtokos, az SZDSZ és az MSZP kétségtelen sikerét hozta, valamint a képernyõk által elhallgatásra ítélt MIÉP-Jobbik a Harmadik Út újabb kiszorulását. A MIÉP 2002-es 240 ezer fölötti szavazójából l30 ezret vesztett el. Ezek a MIÉP-szavazók most félrevezetve a Fideszre szavaztak, nehogy elvesszen a szavazatuk, egyelõre kétséges azonban, hogy ezzel jót tettek-e a Fidesznek. Elütötték ugyan a MIÉP-Jobbikot a parlamentbe jutástól, de szavazatuk most az összes Fidesz-szavazattal együtt veszhet el. Most ugyanaz a helyzet ismétlõdött meg, mint 2002-ben: a Fidesznek a második fordulóban kellene megfordítania az eredményt. Helyzetét nehezíti, hogy az MDF-re nem számíthat. Ez a párt Boross Péter taktikus hintapolitizálása és Dávid Ibolya személyes népszerûségének úgyszintén tudatipari felnövesztettségével az MSZP kötelékébe igazolt át. Az MSZP segítette hozzá jelöltjei felállításához, ajánlószelvényeihez, és Hillerék átszavazói nyomták át õket a küszöb felett. Az MDF nélkül most igen nehéz lesz megszerezni a talpon maradáshoz szükséges 75 mandátumot. Az MDF átállásának nyilvánvaló oka van. Nemcsak Boross Péter ismert baloldali elkötelezettsége, hanem az MDF parlamenti frakciójának tapasztalatai, sértettsége. Egyetlen párt sem viseli el, ha képviselõinek jelentõs része átül a koalíciós társ frakciójába, még akkor sem, ha az áttelepedésnek belsõ okai vannak. Az MDF belsõ ellentétei a Fideszhez való viszony kérdésében csúcsosodtak ki. A Fideszbe átigazolók már korábban is kényelmes mandátumokhoz jutottak, de az MDF-ben szerzett ismertségüket vitték át a Fideszbe. Egyesek megélhetési politikusokká lettek, mások komoly szerepekhez jutottak, de a Fidesz vezetése mindegyiküket rövid pórázon tartotta. Közben az MDF-fel egyre élezõdött a viszony, és az MDF vezetése az MSZP-ben keresett oltalmat. Aztán ezt meg is kapta, feltételekkel. Szembe kellett fordulnia a Fidesszel. Erre buzdította Dávid Ibolyát Tom Lantos is, akivel jó kapcsolatai vannak. Ennek a kapcsolatrendszernek köszönhetõ az európai választáson az ötszázalékos küszöb átlépése, az egyetlen európai mandátum. Ez volt az MDF próbajátéka az MSZP köteléjó ha figyelünk
kében. A Fidesz vezetõsége természetesen látta ezt a több mint flörtöt a baloldallal, de meglehetõsen elszámítva magát abban bízott, hogy az MDF kiesik. Sajnos a hiányzó szavazatokat a MIÉP szavazótáborából kívánta megszerezni. Ez részben sikerült is, a 2002-ben még 250 ezres szavazótábor felére olvadt le, mert sok MIÉP-est átcsábított a félelem, hogy elvész a szavazata. Most a baj nagyobb, mármint Fidesz szempontból nézve, mint amilyennek látszik. Az MDF-nek ugyanis nincs 5 százaléknyi saját szavazója, s az MSZP által oda átirányítottak semmiképpen sem szavaznak a Fideszre. Tudomásul kell venni, hogy az MDF, mint olyan, mint rendszerváltó párt, éppen most szûnt meg, amikor látszólag önmaga lépte át a küszöböt. Megsemmisítette a balliberális fondorlat, az a belsõ árulás és balra sodródás, árulás és állandó visszavonulási és megfelelési kényszer, amely éppen akkor kezdõdött benne, amikor e sorok íróját kizárta soraiból. Valójában most három baloldali párt van az Országgyûlésben, s a három közül az egykori nagy, a rendszerváltó a legsemmirekellõbb. Maga a szégyen. A Fidesznek ezt régen észre kellett volna vennie és le kellett volna lepleznie. Nem a MIÉP-et, mint a rendszerváltó radikalizmus és a magyarság érdekeinek szilárd képviselõjét kellett volna bomlasztania, szavazóit elszívnia, hanem éppenséggel az MDF árulásával szemben, ennek ellensúlyaként kellett volna támogatnia még akkor is, ha már a kezdet kezdetén be kellett látnia, hogy a MIÉP beolvaszthatatlan. Sajnos azonban minden párt iránt a beolvasztás volt az elsõ szándék. Ennek lett az eredménye ez a mostani vereség. A MIÉP-pel kapcsolatban más baj is keletkezett. A nemzetközi bankárkörök, New York és Tel-Aviv, a cionista körök által szalonképtelennek, szélsõségesnek és antiszemitának nyilvánított MIÉP-pel minden kapcsolat tilos volt. A magyarországi liberális sajtó abban a pillanatban megszólaltatta átokkatyúsáit, amikor a MIÉP-pel való legkisebb kapcsolatfelvételt észlelte. A Fi-desz ezt az álnok, magyarellenes, igazságtalan játékszabályt elfogadta. Gyáva volt és túlságosan pragmatikus. Ugyanakkor nem vette észre, hogy ezzel saját magát is kalodába zárja. A Fidesz nem mert sem közeledni, sõt még csak nem elhatárolódni sem a MIÉP-tõl, s erre fizetett rá. Szavazóinak felét ugyan elkötötte, de most vesztésre áll. A liberálbolsi megosztás politikája gyõzelmet aratott felette: politikailag korrektnek minõsül, már ameddig - akarják! -
hagyják élni, de kihúzták a metszõfogait. Nem tud harapni, nem harcképes, egy megtûrt „nagy“ párt, amelynek ez az egyetlen vagyona, hogy nagynak mondják, s amelynek választáskor szabad nemzeti jelszavakat átvennie a MIÉP-tõl, de mindig a létéért kell küzdenie, és ha egyszer-egyszer kormányra kerül, kipányvázott állatként kell körbejárnia. Nem engedik meg neki a nemzetmentést, mígnem a másiknak, az SZDSZ-MSZP tandemnek a népirtás és a nemzetgyilkosság is meg van engedve, illetve éppen ez a megbízása. A végeredmény az, hogy a Fidesz végül le is tesz a nemzetmentésrõl, és beletörõdik megtûrt helyzetébe. Ez azonban csak pártvégzet volna, ha most nem ásítana mögötte a végsõ nemzeti kiszolgáltatottság és a nemzeti tragédia. A Kádár-Aczél-rendszer visszaállításának, sõt a Rákosi-Gerõ-rendszer más formában való visszaállításának kapujában állunk, mert a posztkommunisták választási gyõzelme esetén az ország egy új, liberálbolsi Arturo Ui, egy akarnok kezébe kerül. Bertold Brecht 1941-ben írt drámájának hõse a bandavezér-diktátor, Hitler, aki elõl a baloldali zsidó szerzõ már 1933-ban elmenekült Németországból. Arturo Ui eszelõs, gátlástalan, gyilkos és gazember. Az ország teljes kiárusítása, a földelvesztés, a megszállás és a nemzeti intézmények végsõ elsorvasztása mind benne foglaltatik az új Arturo Ui nem négy évre, hanem húsz évre tervezett uralmában. Nem lesz kímélet, bolsevizmus jön, új, totális rendszer. Megszüntetik a még megmaradt nemzeti intézményeket, elsorvasztják a civil közösségeket, a magyar oktatást végleg berekesztik, mindent nemzetköziesítenek, száz százalékig kiszolgálják az idegen, elsõsorban zsidó tõkét. Demokratikusnak álcázott diktatúrát vezetnek be, olyat, amelyben az elbutított tömeg ismét kívánja és igenli ezt a diktatúrát, a csendes kérõdzés jogát, az elnyomást, a saját kizsákmányolását. Minden vagyon a kevesek és a kiválasztottak kezében összpontosul. Minden lehetõségtõl, és elsõsorban politikai akaratának kifejezésétõl megfosztják azt a nemzeti középréteget, amely most a Fidesz mögött tömörül, sokszor jobb meggyõzõdése ellenére. Esélyt sem adnak másnak. Mert a bolsi már csak ilyen. Aki ezt most nem látja, az vak, vagy gazember. Most nem a Fidesz és az MSZPSZDSZ között kell választani, hanem a megmaradás és a pusztulás között. Most egyszerre két feladatot kell teljesíteni. Ha csak ötszázaléknyi esély van is arra, hogy megakadályoz17
zuk bolsi terveik teljesítésében Arturo Ui-ékat, akkor ezt a kis esélyt is meg kell ragadni. Ha valami nagyon nehéz, attól még nem lehetetlen. A másik feladat talán még ennél is fontosabb: meg kell szervezni a nemzeti ellenállást. A Fidesz valódi nemzeti radikalizálódása, minden nemzeti erõ egyenrangú összefogása és harcba küldése, illetve harckészségben tartása nélkül a nemzetpusztulás elkerülhetetlen. Új ellenállásra kell berendezkedni. Újra a Kádár-Aczél-rendszert kell szétbomlasztani, mert nem múlt el, hanem Arturo Uival újrarendezõdött. De most nem a „demokratikus ellenzék“ álságos ellenállását, hanem a modern nemzeti ellenállást kell megszervezni. Ez a választás is csaláson alapult és a nemzeti oldalt sújtó média-terroron, tehát elõbb a belsõleg szabad magyarságot kell életre hívni, és aztán kell új rendszert, alkotmányt, akár kemény harc árán kiküzdeni. A társadalom, az állam és a gazdaság elõtt megoldhatatlan feladatok tornyosulnak. Államcsõd közelében toporgunk. Arturo Uinak nincs megoldási javaslata, nincs programja, csak szónokol. Az államháztartás hiánya máris elérte az éves elõirányzat felét. Egy euró ára pillanatokon belül felugorhat 300 forintra. Sok család, gazdaság, vállalkozás, amely euró-hitelt vett fel, csõdbe megy. Az õsz nagyon forró lesz. Most már semmiféle pótcselekvés nem engedhetõ meg. Aki ilyennel próbálkozik, az áruló. A magyarságnak, a keresztény magyaroknak, már csak hitük és egyházaik védelmében is, egyre szabadabb, saját irányítású körökbe kell szervezõdniük. A nemzeti ol-
dalnak komoly bojkottokra kell felkészülnie és erõs, tiszta sztrájkokra. Ezeknek a fõpróbája is lesz, lehet ez a két forduló közé illesztett választási harc. Minden komoly, igaz, nemzeti erõnek egyenrangú félként kell összeszervezõdnie, és a harc közben magának a Fidesznek is meg kell újulnia. Az összefogás egyik kinyilvánított célja is ez kell legyen. Ez a sokszor átalakított párt most végre elnyerheti méltó, tiszta alakját - különben nincs rá szükség. A Fidesztõl ezen a választáson a MIÉP és a MIÉP -Jobbik szenvedte el a legtöbb bántást. A MIÉP már a Jobbikkal kötött szövetségben megmutatta, hogy felül tud emelkedni a sérelmeken. Az új pártszövetség vesztett, nem sikerült a parlamentbe kerülnie, de létét nem fenyegeti veszély, legfeljebb nehezebb körülmények között kell folytatnia munkáját. A magyar megmaradásnak azonban nincs alternatívája. Ezért a küzdelem végsõ szakaszától nem maradhatunk távol még akkor sem, ha a Fidesz számos kést döfött belénk. Nem a Fideszért tesszük, amit teszünk, hanem a magyarságért. Nem bízunk meg százszázalékosan senkiben sem, csak magunkban. Most minden erõt összpontosítani kell azért, hogy Arturo Ui ne kapjon kormánymegbízást. Ha ehhez az szükséges, hogy a Fidesz 75 helyen gyõzzön, akkor segítsük elõ a magunk megmaradt eszközeivel azt. Feltehetõ, hogy mégis többen hallgatnak ránk, mint amennyi szavazatot kaptunk. Ugyanakkor készüljünk fel arra, hogy a nemzeti ellenállást közösen kell megszerveznünk, átalakított, radikalizált Fideszszel és Magyar Út Körökkel, Polgári Körökkel, a keresztyén egyházak
Két hete tologatom ezt a címet a számítógépem elõtt. Sejtettem, hogy a kis pártoknak semmi esélye nem lehet, hiszen még bemutatkozásra sem volt alkalmuk. Az egész választási rendszer úgy van felállítva, hogy kirekeszthetõ legyen az a párt, amely kellemetlenkedhet a Parlamentben a felszólalásaival. Hogy nehogy bejusson, egyszerûen nem kell hagyni, hogy szóhoz jusson, a nagy terjedelmû napilapokban a hirdetéseiket be kell tiltani, hogy a programjaikat, jelöltjeiket meg se ismerjék a szavazók. A kopogtató cédulák learatása is ezt a célt szolgálják. A borítékos szavazás is lehetõséget ad a csalásra. Az MSZP cinikusan nem is titkolva szervezi a csalásait, a kampánycsend megsértését. Buszokkal hordták a szavazókat más szavazati körzetekbe szavazni. Elõre megfontolt választási csalás, hogy egész falunyi embert máshol szavaztatnak. Ezt a lehetõséget arra teszi lehetõvé a választási törvény, hogy ha valaki a lakhelyétõl távol kell hogy maradjon, leadhassa a szavazatát, de nem arra, hogy manipulálják a szavazást. Igy lehetõvé válik, hogy az elõre kiszemelt választási körzetben az MSZP nem is állít jelöltet, hanem átviszi a lakosság jó részét oda szavazni, ahol fontosnak tartja a nyerést. 18
támogatásával, 1956 szellemében. Semmi sem maradhat olyan állapotban, mint amilyenben van. A két feladat közül a kisebbik a választási feladat. A nehezebbik, amelynek mind az elsõ sikere, mind az elsõ kudarca esetén is be kell következnie. A nemzeti ellenállás megszervezése akkor is be kell következzék, ha a Fidesz mégis kormányra kerül. Mert a Fidesz nem kerülhet a „nemzeti vegyes“ kormányaként, a pótcselekvés egykori kormányaként hatalomra, hanem csak olyan erõként, amely nemcsak a saját ígéreteit tartja be, hanem a nemzeti radikalizmusét is, meg a nemzet ki sem fejezett, de létfontosságú igényeit és megmaradási szükségleteit is teljesíti. A nemzeti ellenállás kormánya kell legyen a Fidesz-kormány, mert a bolsi részleg itt marad. Harc nélkül nem adja ki a kezébõl a tudatipart, nem mond le a betelepítésrõl és a népirtásról, nem adja fel a magyar iskolarendszer elsorvasztásának a programját, nem ad vissza egyetlen pozíciót sem, és folytatni akarja a föld megszerzését és a génkezelt növények termesztését, az emberek mérgezését is. Kormányozni kell, rendet kell teremteni, és magyar Magyarországot kell teremteni. Ennek jegyében, a Szent Korona jegyében kínáljuk fel harci segítségünket, minden sérelmet félretéve, ahogy az egy Szent István-i és Bocskaira felesküdött magyarhoz illik. Most nincs más megoldás, de ez van. „Mert elfut a víz és csak a kõ marad, de a kõ marad.“ Csurka István Forrás: HunHír.Hu
A második fordulóra már kibérelték a buszokat, így ne csodálkozzunk, hogy sokan nem mennek el szavazni, mert látják, hogy milyen aljas módón, cinikusan kierõszakolják a választás megcsúfolását. A munkahelyen már az ajánló cédulák gyûjtésénél tapasztalható volt a fõnök befolyása, hogy kinek kell a cédulát oda adni, vagy fuccs az amúgy is féltett állás. A négy évvel ezelõtti Fidesz közömbössége a választási csalásokra, most megbosszulja magát: vérszemet kaptak a kommunisták, és még rámenõsebben minden eszközzel szemmel láthatóan csalnak, mert tudják, hogy a panaszok csak panaszok maradnak, a leadott voksok meg számok, és nem számít hogy tolvajmódon a törvények semmibevételével jutnak az eredményhez. Lenini elvek éledtek fel, hiszen már akkor is fontos volt az újságok megkaparintása, és teljes ellenõrzése. Félek, hogy egyszer elpattan a magyar nemzet türelmi húrja. Lehetséges, hogy a tavasszal újrakezdjük 50 évet várat magára? Talán ezt is akarják, de félre sikerülhet, mint 50 évvel ezelõtt. Nem szeretnék az ilyen vörös milliárdosok bõrében lenni Magyarországon. Vinczer S. Péter
jó ha figyelünk
majd parlagon hagyják és ezután vásárolhatja a rothadt, büdös, ehetetlen, lefagyasztott 3 hónapos génkezelt paradicsomot dupla árért. 14.) Azt meg különösen elutasítja, hogy a határon túli magyarok is magyar állampolgárságot kapjanak (azt mondja: „azok ott rohadt román cigányok... fúj“) 15.) Nem kell a mozgáskorlátozottnak a növekvõ távmunkavégzés és kisgyermeket nevelõknek a részmunkaidõs állás sem. 16.) Nem kell a gyógyvízzel rendelkezõ kistelepüléseknek az állami támogatással készülõ gyógyszálló, nehogy fellendüljön a falusi turizmus. 17.) Nincs szüksége a vállalkozóknak (a be nem jelentett munkásoknak meg pláne nem) a 10 %-os tb járulékcsökkentés sem. Kézcsók Fletónak. A kép az 1. forduló estéjén készült. Amiért Viktornál ölni tudtak volna, az Fletónál simán elmegy. Ráadásul egy férfi csókol neki kezet. Ez ám a megtestesült neoliberalizmus! Van egy nagyon szegény, fogyatkozóban lévõ európai nép, amely köszöni, de nem kéri életének jobbra fordulása esélyét sem. 1.) Nem kell neki a 100.000,- Ft-os minimálbér, elvan õ az 63.000,-Ft-tal. 2.) Nem kell a villamosenergia árának 10 %-os csökkentése; jó neki, ha a francia, német állam, amely a magyar energiaszolgáltatók fõ tulajdonosa, milliárdokkal gazdagítja saját polgárait a hazánkban igen magas áron tartott óriási profit következtében. A lakosság több, mint fele inkább rendszeresen tartozik az áramszolgáltatóknak és kifejezetten támogatja, hogy 4-500 %-os büntetõkamatot fizet. 3.) Nem kell a nyugdijasoknak a 14. havi nyugdij, azt õk önérzetesen visszautasítják, 4.) Nem kell az 50 %-kal felemelt, a mindenkori jegybanki alapkamat (jelenleg 6 %) + 1 % kamatú diákhitel; neki elég a 300.000,- Ft 12 %-os kamatfizetési kötelezettséggel. 5.) Nem kell, hogy a kormány közösségi pénzbõl hozza helyre, építse újjá az árvizek során tönkrement, összeomlott házakat, inkább kedvezményes kamatozású hitelbõl kivánja a károsult egyén ezt a problémáját megoldani. 6.) Nem kell neki a garantáltan ingyenes egészségügyi alapellátás. 7.) Nem kell a lakáshitelek után újból bevezetendõ évi 240.000,- Ft-os adókedvezmény. 8.) Nem kell a kismamáknak, családoknak a gyermek 8 éves koráig igénybevehetõ GYES (kifejezetten megelékszik azzal, hogy csak a gyermeke 3 éves koráig kapja. 9.) Nem kell a gyógyszergyártókkal történõ megállapodás után stabilizált gyógyszerár sem. Kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy 2-3 havonta 4-5 %-kal emelik azt. 10.) Nem kell a családi adókedvezmény; bõven elég volt a „duplájára emelt családi pótlék“, amely valójában nem más, mint a családi pótlék és a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összevonása. 11.) Nem kell a kisebb államapparátus, kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy egy-egy minisztérium dupla létszámmal, dupla költségvetésbõl garázdálkodjon. 12.) Szociális bérlakást azt meg nagyon-nagyon nem kér (az elmúlt 4 évben talán 2 db készült), inkább az utcán vagy egy keresõ családtag fizetésért albérletben lakik. 13.) Nem kell neki, ha jogszabály garantálná, hogy a magyar föld külföldinek nem eladó. Kifejezetten lelkesedik azért, ha írek, franciák, hollandok, spanyolok megveszik 100.000,-Ft-ért a birtokát, jó ha figyelünk
Dióhéjban és nagyon gyorsan mindössze ennyit gyûjtöttem össze abból, amit ez a nagyvonalú nép most elutasítani készül. Okos és tájékozott ez a nép, érti és tudja a dörgést: „Neki ne magyarázzon az a cigány, tetves, rohadt Orbán. Az, amelyik a bányájából, meg a szõlõjébõl degeszre tömte a zsebét. Meg 10 autója van egyszerre. Mert Dávid Ibolya is megmondta, hogy most már normális és korrupciómentes Magyarország lesz. Ott a tévébe, oda bele megmondta." Most ugyan tudjuk már, hogy a magyar választók jelentõsebbik hányadának mi nem kell, de nézzük most át, mi kell nekik ezzel szemben: „Mindenek elõtt és legfõképpen Orbán Viktor takarodjon! Eltakaritani azt a rohadt, korrupt szemét Orbánt!" Ez a közös célja ennek a kicsiny, fogyatkozóban lévõ európai népnek. Ez az egyetlen közös célja! Ez tart össze egy sajátos közösséget, ez motiválja minden cselekedetüket, tettüket, döntésüket. A gyûlölet egy emberrel szemben. Az esztelen gyûlölet, amely vakká tette õt és képes vállalni a személyes elnyomorodást is, csak „Orbán takarodjon el végleg!“ Az általános és mozgósitó gyûlölet mellett azért van célja ennek a társadalmi csoportnak is. Neki az alábbi konkrét célokra van szüksége az elkövetkezõ években élete jobbra fordulása érdekében: – egy olyan miniszterelnök, amely súlyos bûncselekmények sorozatát követte el és vélhetõleg követi el napjainkban is, – modern és új Magyarország, fõleg ha normális, – köztársaság kell, amelyet Orbán és csõcseléke nem fog összerombolni, – bátorság, hogy megcsinálják, – lendület, hogy dübörögjön a gazdaság, – felelõs hazafiság, – amõba,- és Nagy Könyv játék, – esélyegyenlõség, – homoszexuálisok és leszbikusok házasságkötése, – a gyerekek, fiatalok szabad, következmény nélküli füvezése...., – a Tiszta Kezek Minisztériuma, amely bebizonyitja, hogy a 2002-2006 közötti idõszak államcsõdjéért Orbán Viktor a felelõs, – és a Mónika show .... az nagyon kell, meg a Gyõzike, meg Teddy, a Heti Hetesbõl, Ezt a gazdasági programot akarja e fogyatkozó kis nemzet, Európa talán legszegényebb népe. Nem lehet, hogy vannak történelmi idõszakok, amikor magát a népet kellene lecserélni, netán az õ védelmében a jogait korlátozni? Kérdezi: Váczi Judit
19
A Szociáldemokrata Kerekasztal választási felhívása A parlamenti választások elsõ fordulója után fenyeget a veszély, hogy visszatér a rendpárti gárda diktatúrája. A liberálisokat bedaráló szocialisták az MDF elsõ soraiban gyülekezõ nacionalista párttitkárok segítségével visszahozzák a „békés“ kádári diktatúra embereit és módszereit. Az európai pénzek osztogatására specializálódott régi gárda pedig fel fogja számolni azt a keveset, ami maradt még a demokráciából. Nekünk szociáldemokratáknak, akik tizenhat éve szociáldemokratának nevezzük magunkat, nem pedig hol liberálisnak, hol szocialistának, kötelességünk a liberális, fórumos és szociáldemokrata szavazókhoz fordulni. Nekik tudniuk kell: ha a szocialistákra szavaznak, a régi gárda diktatúrájára szavaznak. Ma Magyarországon nem az a fõ kérdés, hogy ki tud többet ígérni. Itt ma két tábor áll szemben egymással. A rendszerváltóké és a revansra vágyó bolsevizmusé. A demokratáké és a sintérországot álmodóké. Ez utóbbiak azok, akik 2002 után erõszakos eszközökkel is elnémították ellenfeleiket és riválisaikat.* *Egy újabb gyõzelem megerõsítheti õket meggyõzõdésükben: jól tették. Loppert Csaba (a Szociáldemokrata Kerekasztal szóvivõje)
Mindnyájan emlékszünk arra a temetésre, ahol a szociáldemokrata szónok szavai közben a „rendezõk“ kikapcsolták a mikrofont. Szavai sértették a régi gárda füleit! Akkor mi hiába tiltakoztunk elnémíttatásunk ellen. A rendszerváltó politikai elit egyetlen pártja, egyetlen vezetõje sem állt ki mellettünk.Miért is állt volna!? Akkor még nem létezett magyar szolidaritás! Gyurcsány Ferenc sem szónokolt a pártok „okos“ versenyérõl. A kártyák elõre le voltak osztva. A régi gárdának szüksége volt a szociáldemokrata névre, zászlókra és szimbólumokra. A szimbólumo-
kat megkapta ajándékba. Neki azóta sem kell versengenie! . A magát baloldalnak kinevezõ régi gárda, a nomenklatúra soha nem akart rendszerváltást, csak modellváltást. 1992ben a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba beépült Bársony András (ma a Külügyminisztérium államtitkára, talán jövendõ külügyminiszter) azt vágta a képünkbe: „ nem fogadom el a rendszerváltást! Majd meglátjuk, ki nevet a végén!.“ Bársony András ma már mosolyog - közel a régi gárda végleges gyõzelme. AzokatPozsgai Imrét, Szûrös Mátyást, Keserû Imrét, Vass Csabát és a többieket - akik tényleg rendszerváltást akartak kigolyózták maguk közül. Elég végignéznünk a szocialista képviselõjelöltek névsorán. Teljes az osztogatásra és erõszakra szakosodott régi gárda hatalma a szocialista pártban! A többi rendszerváltó alkut kötött a modellváltókkal. Azokkal, akik statiszta szerepet szántak az új pártoknak, és akik a többpártrendszert azóta is egy karmester és a kórus, a munkahelyi vezetõ és a beosztott, a gazdatiszt és a zsellér viszonya mintájára fogják fel. Persze mi sem voltunk egységesek, így nyugodtan le lehetett szalámizni bennünket. De melyik rendszerváltó párt bizonyult annak? Egyik sem. Ezért szép lassan hasonló sorsra jutottak a fórumosok, a kisgazdák, a kereszténydemokraták, a szabad demokraták is. Mikrofon híján lévén, a mi hangunkat senki nem hallotta az elmúlt másfél évtizedben. 1990-ben kispiacokon ordítottuk rekedtre hangunkat az állami vezetõk milliós prémiuma ellen - senki nem figyelt oda. Ma már a milliárdos ügyek is következmények nélkül maradnak. Akkor mérsékelt ütemû átmenetet javasoltunk, lassabb és igazságosabb privatizációt. A parlament más utat választott, nekünk lett igazunk. Bizonyíték: a virágzó Csehország példája, ahol a lassabb át-
menet mellett döntöttek. Tiltakoztunk a közmûvek privatizációja ellen. Mindhiába. Ma a magyar emberek legsúlyosabb gondja a hivatalos infláció felett dráguló rezsi. Mikrofon nélkül kiabáltunk a Bokros-csomag ellen, nekünk lett igazunk. Néhány száz példányos újságokban tiltakoztunk az iraki beavatkozás ellen. Tiltakozásunk süket fülekre talált. Ahol lehetett, felléptünk az amerikai recept: az adócsökkentõ populizmus ellen. Elõször léptünk fel a magánnyugdíjrendszer bevezetése, a kórházak és iskolák privatizációja ellen. Tiltakoztunk az ellen is, hogy a panelépületekben lakókat panelproliknak nézzék, ma is tiltakozunk a távfûtõ mûvek monopóliuma és a pazarló szocialista piárpolitika ellen. Késõbb mások is felfedezték azt, amit mi évekkel korábban megláttunk. Mennyivel könnyebb lenne most Magyarország élete, ha a rendszerváltó elit hallgatott volna ránk, és nem mûködött volna együtt a régi gárdával a kirekesztésünk érdekében! A rendszerváltás õsbûne, a szociáldemokrácia kirekesztése mintát teremtett. A kirekesztés a politikai elit kedvenc foglalatossága lett: a magát baloldalinak nevezõ tábor élen járt és ma is élen jár a gyengébbek, a másként gondolkodók, a sorból kilógók kirekesztésében. A tehetségre és a versenyre hivatkozva ezt teszi a parlamentben, munkahelyen, utcán és köztereken - mindenütt. A magát jobboldalinak nevezõ tábor pedig gyakran követi. Így nemcsak a szociáldemokráciát, hanem a demokratikus baloldalt is sikerült felszámolni Magyarországon. Ha nyomokban mégiscsak megtalálható, akkor az a Fideszben van. A Fidesznek sikerült sokáig egységes erõként fellépni a normalitás nevében fellépõ rendpárti gárdával szemben. Ma már csak ez a párt áll a rendpárti diktatúrát visszahozni akaró, „mo-
MAGYAR NEMZET: MEGBUKOTT A JOBBOLDALI EGYPÁRTRENDSZER A Fidesz vereségére való lelki felkészülésre szólította fel olvasóit szerdán a Magyar Nemzet publicistája, aki egész oldalas politikai elemzésében arra következtetésre jutott, hogy a Fidesz erõs partnerpárt vagy pártok nélkül nem lesz képes kiparancsolni az MSZP-t a hatalomból. A cikk szerint a rideg számokat tekintve nem tûnik teljesen alaptalannak a reménykedés, de a „2002-es választási küzdelmet aligha lehet olyan könnyedén újrajátszani“: a Fidesz nem építhet arra, hogy az MSZP és SZDSZ most passzív lesz a két forduló között, Gyurcsány Ferenc sokkal sikeresebben mozgósítja a szocialisták választóit, mint Medgyessy Péter tette, a Fidesz már az elsõ forduló elõtt „ellõtte minden puskaporát“. Az MDF már az elsõ fordulót követõ napon mereven elhatárolódott attól a lehetõségtõl, hogy visszaléptessem állva maradt jelöltjeit, és minimális az esélye annak, hogy Dávid Ibolya ugyanúgy megteszi az utolsó napokon a döntõ lépést, ahogy azt 1998-ban Torgyán József tette - folytatta a szerzõ. „A fordulat nem lenne csoda, több feltétel teljesülése esetén igenis megvalósítható, de fel kell készülni lélekben a vereségre is, ami akkor is fájdalmas lesz, ha várhatóan nem lesz földcsuszamlásszerû baloldali elõretörés, és talán még az elõzõ ciklus tízmandátumos baloldali fölényét sem múlja majd felül“ - hangsúlyozta a cikk. A szerzõ következtetése az, hogy minden korábbi számítással és forgatókönyvvel ellentétben nem alakult ki Magyarországon a kétpártrendszer, és az egyetlen nagy gyûjtõpártra épülõ jobboldal sem tud elegendõ számú választói csoportot maga mögé felsorakoztatni. (MTI)
20
jó ha figyelünk
dellváltó“ rendõrállam útjában. Sajnos, a Fidesz sem ismerte fel, hogy a szociáldemokraták is részei a nemzetnek. Ráadásul magára öltött egy olyan ruhát ami nem áll jól neki: a jobboldali konzervativizmusét. Ez a ruha nem illik fiatalos lendületéhez, változtatni akarásához, egyenlõségeszményéhez. Nem illik azért sem, mert ezt az álruhát az álbaloldalon már felvették. A jobboldali ultrakonzervativizmus ruhája elsõsorban a hatalom- és vagyonátmentõ rendpárti politikusokon, a késõ-kádári technokrácia újgazdag milliárdosain áll jól. A Fidesz vezetõi nem ismerték fel a közte és a szociáldemokraták között meglévõ történelmi sorsközösséget. A Fidesz most, a szociáldemokraták a 19.-20. századi Európa országaiban, - a rendpárti gárda kiváltságai ellen küzdöttek és küzdenek, a demokrácia oly egyenlõtlenül elosztott békés eszközeivel. Mint ahogy nem tanult a 2002. évi választási kudarcból sem. Gyermekded naivitásában nem fedezte fel annak legfõbb okát sem: a régi gárda médiadiktatúráját. Ezért tétlenül - a legcsekélyebb tiltakozás nélkül nézte végig, ahogy a hatalom médiagépezete apró darabokra zúzza szét a legjószándékúbb törekvéseit is. Az elmúlt négy évben izelítõt kaptunk a magát baloldalinak nevezõ koalíció, a demokrácia formális szabályait is semmibe vevõ politizálásából Megtapasztalhattuk a megfélemlítés, a lekenyerezés és a hazugság három alappillérére épülõ gátlástalan hatalomgyakorlás minden elemét. Biztosak lehetünk benne: a második Gyurcsány-kormány, ha bizalmat kap, az MSzP-vel és a hozzá hasonlóan rendpárti MDF támogatásával felszámolja azt, ami maradt a demokráciából. Gyurcsány Ferencék azt mondják, ne foglalkozzunk a múlttal. Közben mást sem tesznek, mint rehabilitálják a régi rendszer embereit és módszereit! A választásban résztvevõ pártok elhibázott kampányt folytattak: ígérgetési versenyt folytattak szociális és gazdasági kérdésekrõl. Holott a választások igazi tétje a politikai demokrácia jövõje. Két tábor áll szemben egymással. A rendszerváltóké és a revansra vágyó bolsevizmusé. A demokratá-
ké és a sintérországot álmodóké.Ez utóbbiak azok, akik 2002-ben és azt követõen erõszakos eszközökkel is elnémították ellenfeleiket és riválisaikat. Akik tökélyre fejlesztették a Napkelte médiadiktatúráját. Akik egzisztenciájukban fenyegetik a másként gondolkodókat, felszámolják a független intézmények önállóságát, eltávolítják azok vezetõit. Semmibe veszik a törvényeket és az igazságszolgáltatás függetlenségét. Semmibe veszik a szólás- a sajtó- és a gyülekezési szabadságot. Meghamisítják, félremagyarázzák a statisztikákat, elhallgatják a tényeket, és elhallgattatják azokat, akik nyilvánosságra hozzák bûneiket. A bolsevik nomenklatúra ma latin-amerikai és dél-koreai típusú puha diktatúrát készül bevezetni. Horn Gyula nemrégiben kijelentette: „a fideszeseket már rég el kellett volna kergetni“. És azt is mondta: a rendszerváltás nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Persze, nem a tulajdonviszonyokra gondolt: a tulajdonviszonyok átalakítása a bolsevik nomenklatúra szempontjából nagyon is jól sikerült. Hanem arra, hogy elérkezett a pillanat a régi rendszer visszaállítására. Vigyázat, Magyarország, a régi gárda, a régi módszerek, a régi gondolkodás visszatér! Nekünk, szociáldemokratáknak kötelességünk szólni. Akkor is ha számolunk vele: esetleg megint nem jut el hangunk a közvéleményhez. Ma még nem késõ! A választások második fordulójában a fórumos és szabad demokrata szavazók között többségbe kerülhetnek azok, akik érzik a veszélyt! A szocialista táborban is sokan megtudhatják, mit mûvel a hatalom a nevükben. De április 23. után késõ lehet. Magyarországnak tudnia kell: aki a szocialistának nevezett pártra szavaz, a régi gárdára, a bolsevik nomenklatúra rendpárti diktatúrájára szavaz. Ha Magyarország most nem hallgat ránk, szociáldemokratákra, többé nem tehet semmit. Ezért azt javasoljuk: fogjanak össze a rendszerváltó demokraták, legfõképpen pedig a szociáldemokraták, és szavazzanak a diktatúra és a reménytelenség koalíciójának leváltására Loppert Csaba Szociáldemokrata Kerekasztal
„ORBÁN NEM HATALOMMÁNIÁS” A német nyelvterület lapszemléje Orbán Viktorra bírálói – köztük Dávid Ibolya, az MDF elnöke is –, mint hatalommániás populistára tekintenek. A miniszterelnöki poszt feladásával azonban a Fidesz elnöke bizonyította, hogy hazugok ezek a hangok – írja a Die Presse. A német zöldek pártelnöke szerint a bázis-demokrata zöldeknek a fejükben is le kell számolniuk Joschka Fischerrel – cikkezik a Der Spiegel. Die Presse (diepresse.com) Az osztrák konzervatív napilapban Peter Bognar Orbán kivonja magát a versenybõl címmel foglalja össze mindazt, amit szerda este tudni lehetett a magyarországi választások második fordulójára történõ felkészülésrõl. A Fidesz elnöke lemondott a miniszterelnök-jelöltségrõl, hogy így biztosítsa a jobboldal gyõzelmét. Látványos fordulat alig másfél héttel a magyarországi választások második fordulója elõtt: Orbán Viktor, a nemzeti-konzervatív Magyar Polgári Szövetség vezetõje meglepõ módon visszavonta a miniszterelnök-jelöltségét. Ehelyett a volt miniszterelnök Dávid Ibolya neokonzervatívjainak ajánlotta fel a miniszterelnök-jelölt állításának lehetõségét. Orbán azzal indokolta ajánlatát, hogy a Fidesz-MPSZ egyedül képtelen lenne a választások megnyerésére. A jelenlegi baloldali-liberális kormány csak a „polgári erõk összefogásával” váltható le. Fidesz-MPSZ elnöke azt kérte Dávidtól és az MDF-tõl, hogy a két párt közötti véleménykülönbségeket temessék el az ország érdekében. Orbán felhívta a figyelmet arra is, hogy a Gyurcsány-kormány félrevezette a magyarokat, mivel a 2006 elsõ negyedévi hiányt csak az elsõ forduló után hozták nyilvánosságra, ami Orbán szerint „jogszabályba ütközik”. 354 milliárd forinttal (több, mint 1,3 milliárd euróval), majd 30 százalékkal haladja meg a költségvetési hiány az eredeti elõrejelzéseket. Orbán próbálkozása annál is érdekesebb, mert az MDF elnök-asszonya a Fidesz-MPSZ korábbi közeledési kísérleteit ismételten visszautasította. A második fordulóban, ahol az egyes választókörzetekben induló jelöltekrõl döntenek, Dávid Ibolya gyakorlatilag elutasította a Fidesszel történõ együttmûködést, ezért a volt miniszterelnök és pártja elé teljesíthetetlen követeléseket állított. Többek között felszólította õket, hogy adják fel választási programjukat. Az lehet, hogy Orbán Viktor, mint egyetlen más politikus sem, osztja meg az országot. Az egykori miniszterelnök bírálói – köztük Dávid Ibolya is – rá, mint hatalommániás populistára tekintenek. A miniszterelnöki posztra vonatkozó igényének feladásával azonban Orbán bizonyította, hazugok ezek a hangok. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
jó ha figyelünk
21
Bekövetkezett az, amire legrosszabb álmainkban sem számítottunk, magabiztosan gyõzött az MSZP, miközben mi, a Harmadik Út kereteiben szövetkezõ nemzeti radikálisok veszítettünk. Jelentõs különbséggel elsõ lett a jelenlegi kormánykoalíció, így most fennáll annak a veszélye, hogy folytatódik a nemzetellenes balliberális ámokfutás. A MIÉP-Jobbik gyászos szereplését követõen beláthatatlan messzeségbe került a nemzeti kormány megalakításának gondolata. A választások elsõ fordulója kapcsán mindenképpen le kell vonnunk a megszívlelendõ tanulságokat. Ebben az aljas pénz- és médiamanipulált választásban ismét sorsdöntõ szerepet játszott a pártlogók mozgósító ereje. A gigászok harcában végleg eltûnt a személyiség, a morál, a politikai életmû, a program jelentõsége. A politika mára silány tömegcikként jelenik meg, amelyet együgyû kereskedelmi módszerekkel, a média hatékony segítségével adnak el a lebutított tömegembereknek. A választások során bebizonyosodott, hogy a Fidesz elképzeléseivel szemben nincs semmiféle kormányváltó hangulat. Ami ennél is súlyosabb, hogy nincs elitváltó hangulat sem! A hatalomba tíz körömmel kapaszkodó „rendszerváltó elit” látványos véd- és dacszövetséget kötött, nem engedett be senkit megtépázott sorai közé. A növekvõ bajban összezárt a korrupt és erkölcstelen garnitúra! Minden valószínûség szerint megismétlõdhet a 2002-es választási képlet. Hiába gyõz a Fidesz a második fordulóban, egyedül nem lesz képes kormányt alakítani. A baloldal lelkileg és szervezetileg még soha nem volt ilyen erõs és elszánt! A jelenlegi neoliberális koalíció végleg beteljesítheti a globális gyarmatosítás átkát Magyarországon. Befejezõdik a megszállás és az agymosás folyamata, lassan feloldódik és szertefoszlik minden hatékony nemzeti érdekvédelem. A választási eredményekbõl egyértelmûen kiderült, hogy mindörökre megbukott az „egy a tábor, egy a zászló” elmélete és gyakorlata. A Fidesz Budapesttel szemben végérvényesen a vidék pártja lett, a városok többségében nem rendelkezett átütõ és hatékony szavazatszerzõ erõvel. A Fideszt zsákutcába lavírozta saját gátlástalan hataloméhsége. A belsõ, mesterségesen létrehozott, vazallus pártformációkkal sok esetben csak képmutatást, önbecsapást és ellenszenvet lehetett gerjeszteni. A Fidesz esetleges választási vereségét követõen a tragikusan elrontott stratégia miatt Orbánnak nyilvánvalóan mennie kell! Elindulhat a néppárt felbomlása. A választások során az amerikai típusú „kétarcú egypártrendszer” helyett maradt a posztkommunista „négyarcú egypártrendszer”. Tragikus, globális folyamat kiteljesedése vált láthatóvá, hiszen a szélsõséges, 22
ultra-liberális párt Budapest mellett (hathatós szocialista támogatással), egyre több vidéki helyszínen megnövelte szavazóbázisát. Az SZDSZ országos térnyerése súlyosan kártékony tendenciákat jelez a beteg nemzet számára. Némileg örömteli, hogy a zsarolhatósági potenciál az SZDSZ-tõl teljes mértékben átkerült az MDF kezébe. (Kérdés, hogy Boross mit kezd vele!) Az MDF (szintén hatékony szocialista médiatámogatással) a két nagy párt felszínes kritikájával a politika centrumában megvalósíthatta álságos elitellenességét. A Fidesz hibája, hogy Dávid Ibolya sajnos nem balról, hanem Kupa Mihály pártja mellett jobbról szívott el jelentõs mennyiségû szavazatot. A választások egyik legnagyobb tragédiája, hogy nincs az országban egységes, életképes, legitim vezetésû kisgazda formáció. Nincs átfogó paraszti ellenállás! Bács-Kiskun megye némasága, a szétvert paraszti közösségek hiánya iszonyatosan hátrányos helyzetbe sodorta a nemzeti jobboldalt. Szervezett kisgazdák nélkül beteljesedik a vidéki Magyarország gazdasági és szellemi megsemmisülése és kifosztása. A Harmadik Út pártszövetség kudarcához (a médiacenzúrán és a kirekesztésen túl), súlyos politikai és kommunikációs hibák is hozzájárultak. Nem jelent meg hatékonyan megtervezett, két-háromszintû kommunikáció. A szûkre szabott médiateret teljes mértékben uralta a MIÉP elnöke, mindannyiszor lerombolva a jelentkezõ választói szimpátiát! Nem jelent meg a két párt Fideszhez való eltérõ viszonya sem. Nem jelent meg kellõ erõvel a MIÉP vízióival szemben (kétpárti parlament alakul, kiesik az SZDSZ, legfõbb ellenség a Fidesz), a Jobbik elképzelése (három-, illetve négypárti törvényhozás alakul, SZDSZ biztos bejutó, nyitottabb gesztuspolitika a Fidesz tagság és a radikális polgári körök irányaiba). A MIÉP vezetése nem értékelte Wittner Mária közeledõ lépéseit sem! A MIÉP bezárkózó, sértett, múltba tekintõ, sokszor anakronisztikus politikája mellett nem jelent meg egy nyitott, fiatalos, dinamikus, antiliberális és antiglobalista felfogás. Az érzelmekre felépülõ, szimbolista nemzetpolitika nem párosult gyakorlati, hétköznapi elképzelésekkel! (Pl: felsõ-
oktatás ügye, fiatalkorú munkanélküliség, munkavállalói érdekek megjelenítése, ökológia stb.) Sajnos nem mutatkozhatott meg a Kisgazdapárt önálló arculata sem a kampányban, így a nemzeti összefogás nem tudott érdemben üzenni és nyitni tágabb társadalmi irányok és közösségek felé. A Harmadik Út saját, egyre fogyatkozó és csalódott szavazóbázisán túl, nem szólított meg hitelesen és érdemben más vesztes, képviselet nélküli rétegeket. Nem vált szét látványosan a fájdalmakra építkezõ nemzeti radikalizmus és a modern nemzeti érdekvédelem, inkább feloldódott egymásban, kioltotta egymást. Így kizárólag egy töredezett, cserbenhagyott, enervált, jól behatárolható nemzeti szubkultúrát jelenített meg. Az önmagába bezárkózó, belsõ fantomokkal küszködõ, sérelmi politizálás nem lehetett sikeres. A politikai, pénzügyi, és médiakirekesztés ezen túlmenõen elérte végsõ, megsemmisítõ céljait! A nemzeti oldal súlyos választási vereségébõl mindkét pártnak okulnia kell, levonva a szükséges stratégiai, taktikai, szervezeti és személyi tanulságokat! A szinte teljes mértékben Csurka István által fémjelzett Harmadik Út ilyen állapotban kizárólag az önfelszámolás útja! Ezen a helyzeten sürgõsen változtatni kell! Teljesen különálló arculattal kell tovább politizálni! Életképes kitörést és alternatívát kell felmutatni a közösségépítõ, értékteremtõ, modern nemzeti érdekvédelem irányaiba! Nem adható fel sohasem az eljövendõ fiatal JOBBIK MAGYARORSZÁG álma és reménye! Harcolni kell tovább! Mindenáron! A sorsdöntõ második forduló elõtt kétféle politikai magatartás között választhatunk. Vagy pártban és önzõ bosszúban, vagy nemzetben és morális-tartásban gondolkodhatunk! Az elsõ esetben kárörvendõen, cinikusan, feltartott kézzel hátra léphetünk, és külsõ szemlélõként végignézhetjük a Fidesz, és az ország keserves haláltusáját. Ha passzívak és ügyesek vagyunk, a szétbomló Fideszbõl idõvel visszarabolhatjuk az elvándorló radikális szavazókat. A második esetben - a hazai politikától szokatlan módon - megpróbálhatunk nemzetünk érdekében a kisebbik rossz mellé felsorakozni. Keresztény, erkölcsi példát mutatva a Fidesznek, a nemzetünk iránti alázatból. Mindehhez persze egyértelmû gesztus kell a legnagyobb ellenzéki párt részérõl. (Most sok minden múlhat a nemzeti radikálisok 100-120 ezres táborán!). A teljes körû nemzeti összefogás megvalósítása érdekében a Fidesznek még mindig van módja bevállalni és beemelni a Harmadik Út gondolatát és képviselõit a magyar törvényhozásba! Van mozgástér. Bátorság, bölcsesség és politikai elszántság kell a megvalósításához! Forrás: Molnár Tamás jó ha figyelünk
Dávid Ibolya rendesen felrázta az elvakult orbánistákat a politikai hipnózisból. A Fidesz most kétségbeesetten keresgeti a fejsze odaveszett nyelét. Mint reálpolitikus, és mint stratéga, Orbán végleg megbukott! A modern pártpolitika ugyanis három lényegi dologra koncentrál. Az elsõ a hálózati rendszer kiépítése és mozgósítása. Ebben a Fidesz kitûnõre vizsgázott! A második a médiakommunikáció, vagyis az a kereskedelmi vonulat, ahol eladásra kerül maga a felkínált politikai portéka. Ezen a területen lényegi hibák történtek, hiszen sem az arculat, sem az üzenet nem volt összhangban, erõs disszonancia volt tapasztalható. A harmadik területen történt a legnagyobb baj. A Fidesznek nem volt hosszú távú, kiérlelt és életképes politikai stratégiája. Mindent akart, miközben mindent elvesztett! Egyik oldalon beszívta a szélsõbalt Csintalannal, másik oldalon alelnöki szintre emelte a „szélsõjobbot” Mikolával. Ahelyett, hogy az anyapárt két oldalán meghagyta volna a szabadon vágtázó, fergeteges könnyûlovasságot, mindkét szárnyat szétverte, magába olvasztotta és beterelte az ellenfél kartácstüzébe. Orbán könnyelmûen feláldozott mindent és mindenkit. Mint vitézlõ hadvezér, mint tervezõ hadmérnök kudarcot vallott! Most kapkodással, lázas fanatizmussal, harci tûzzel próbálja menteni azt, ami még menthetõ. Pedig elment a szekér. Elment messzire. Orbán már csak a vereség nagyságát igyekezhet mérsékelni! A szocialisták ezzel szemben csendben, fû alatt, de nagyon hatékonyan mozgósítottak. Ismét hozták Budapestet és a szimpatizáns megyéket. Nem volt fenyegetõ, kirekesztõ csimbum-cirkusz! A vörös kockákba csomagolt, modern és dinamikus kampánynak IGEN elképesztõen, lendületes hatása volt. Gyurcsány belehúzott, és mint igazi médiapojáca szinte már schröderi magaslatokba emelkedett. Az enervált, kiégett, „ezerarcú” Orbánnal szemben bebizonyította erõszakosságát és gátlástalanságát. Kényes dolog errõl beszélni, de egy törtetõ, betegesen exhibicionista, extravertált puccsista, aki saját pártja után most az országot fogja „megpuccsoltatni”, minden szinten hülyére verte a magyar jobboldal misztikus karizmával felruházott vezérét! Az MSZP mindezek mellett a politikai stratégiában is sokkal érettebb volt. Tudatos és igen alapos munkával felépítette mindkét oldalán azokat a hadra fogható erõket, melyeket direkt vagy indirekt formában a háttérbõl mozgatni tudott. Az anyapárt egyik oldalán megsegítette az ulraliberális, szélsõséges SZDSZ-t. Önzetlenül, a saját hátán vitte fel a finnyás Pesti Pistit a fellegekbe! A másik oldalon pedig hatalmas médiatámogatással - és a kádárista Tisztelet Társaságájó ha figyelünk
nak nyugdíjas tagozatával - beemelte a parlamentbe az MDF-et. (A liberalizmus ékköve és mentsvára mellett most ott csillog szolidan a kis Schmuck!) Az MSZP így felmagasztosult, modernizálódott és tökéletesen berepült a centrum közepébe! Emellett végleg leszámolt a múlttal, a Thürmer-féle, kommunista nosztalgia-párttal. Stratégiai szempontból meg kell hagyni, az MSZP újabb briliáns fordulatot hajtott végre! Tökéletesen elszakadt saját posztkádári múltjától, miközben teljesen eluralta a magyar politika képlékeny centrumát. Mialatt a Fidesz az egész térfél beteges lefedésén munkálkodott - a szélsõbaloldali üzenetekkel párhuzamosan antiliberális, rendpárti és nacionalista koktéllal kísérletezett -, addig az MSZP tudatosan és célratörõen építkezett. Ki kell mondanunk nyíltan, hogy hatalomszerzésben és a modern tömegkommunikáció eszköztárának alkalmazásában, az MSZP minden ízében merészebb, ötletesebb és hatékonyabb volt, mint elvakult, kiégett és görcsös ellenfele. A jobboldal teljes és gyökeres, stratégiai és szerkezeti megújítása elkerülhetetlenné vált! Itt jött képbe váratlanul a feltámadó MDF! A Boross-Dávid páros, miután kiismerte a Fideszt és felismerte a mindenen átgázoló gátlástalan hataloméhséget, a háttérben nyitott a baloldal irányába. Ellenségem ellensége a barátom! –vélte az antalli örökség. Az MDF a szocialistáktól elfogadott háttértámogatást felhasználva, az elsõ fordulóban rugalmas elszakadás formájában kitüntetõ szerepbe lavírozta önmagát. Felborult minden elõzetes számítás! (Az MSZP kis befektetéssel megteremtette Orbán szalonképes alternatíváját!) Dávid Ibolya pártjának semmit sem kell tennie, hiszen az õ mozdulatlanságuk most minden további mozgás elindítója. Váratlanul az MDF kezébe került a helyzet kulcsa! Nincs értelme semmiféle gesztus tenni a baloldal felé, s tökéletesen zárni kell a Fidesz iránya-
iba! Az eljövendõ baloldali kormány megszorító intézkedéseit nem érdemes felvállalni. Ám tartózkodni kell az Orbán által felállított csapdától is! Ha mégis felállna a jobboldali kormánykoalíció és abban Dávid Ibolya miniszterelnöki pozíciót vállalna, a Fidesz az MDF-el végeztetné el a gazdasági rendteremtés piszkos munkáját. Késõbb Orbán - a már jól ismert forgatókönyv szerint -, belülrõl ledarálná és lehúzná a közvécén az elhasználódott Fórumot. Most tehát az MDF-nek mozdulatlanul, a pálya szélérõl kell figyelni az eseményeket. Amíg az SZDSZ belülrõl formázta át tökéletesen a maga képére az MSZP-t, addig az MDF most kívülrõl gyúrhatja át a megzavarodott Fideszt. Dávid Ibolya, ha ügyes, akkor ebbõl az újabb árulásból korszakos politikussá nõheti ki magát. Hiába utálja most szinte mindenki a jobboldalon, hiába állítja be bûnbaknak a Fidesz. Porszem került a „polgári” gépezetbe! A Fidesz nagy bajban van! Lassan széttöredezik körülötte minden álságos illúzió. Elkerülhetetlen veresége ellenére azonban nem fog hirtelen és látványosan összeroppanni, szétbomlani. Sõt! Iszonyú kemény összetartás fog elkezdõdni Orbán körül, ahol a tagság elkeseredett dühében jelentõsen radikalizálódik. Az õszi önkormányzati választásokon a Fidesz még inkább gátlástalanul minden pozíciót el kíván foglalni, így ellensúlyozva a baloldali kormányzati hegemóniát. Orbán európai szinteken próbálja majd befenyíteni az MDF-et és leblokkolni a szocialista nyomulást. Sikertelenül, hiszen nem lesz rá elég tere és ideje! Ha nem buknak bele idõ elõtt a gazdasági megszorításokba, a 2007 tavaszától beérkezõ jelentõs nagyságú európai költségvetési pénzek várhatóan hosszú távon bebetonozzák a szocialistákat. Magyarország politikai térképe lassan, de biztosan átrendezõdik! A bezárkózó MIÉP-tõl különváló JOBBIK elõtt is új lehetõségek, új kapuk nyílnak. A párt már idõben érzékelte és legfõbb üzenetként felmutatta kampányában azt, hogy önálló, modern, antiliberális és antiglobalista, radikális nemzeti pártra szükség van egy késõbbi jobboldali fordulathoz. (Nélkülünk nincs kormányváltás!) A JOBBIK ebben a versengésben egy fontos ponton, a jövõbe látás területén sikeres volt! Idejében felismerte azt a helyes stratégiát, amely a több lábon álló, egymást kiegészítõ, színes, jobboldali politikai szerkezetben jelenik meg. Nem hatalomtechnikai és megélhetési érdekek vezérelték kampányát, hanem a távlati, nemzeti célok megjelenítése. A Fidesz vezetése és választói ezt sajnos nem értékelték. Nem volt bennük politikai tudatosság, nem adtak esélyt a 23
Harmadik Út képviselõinek, ez okozta a polgári párt mostani keserves bukását. Ha a Fidesz tudatos stratégia eredményeként békén hagyja, idõben segíti és „felépíti” maga mellett a JOBBIK fiatal mozgalmát, akkor ma könnyedén kormányváltás és nemzeti kormány lehetne Magyarországon! A Fidesz azonban zsigerileg örökösen irtózott a nemzeti érdekvédelemtõl és radikalizmustól. Pedig hazánkban a történelmileg tagolt tradicionális jobboldal mindig 65-75%-ban uralta a közéletet, közbeszédet és a törvény-
hozást. Orbán Viktor 16 év alatt szisztematikus következetességgel elérte azt, hogy 50% alá esett a magyar jobboldal politikai megjelenése és képviselete. Ideje már végre felébredni ebbõl a nyomasztó és káros hipnózisból! (A publicisztika megírását követõen látott napvilágot (a kül- és belpolitikai fenyegetéseket követõen!) Dávid Ibolyának a Fidesz vezetõi felé megfogalmazott válaszlevele. A kemény tárgyalási feltételeket tartalmazó levélben egyértelmûen olyan kérések körvonala-
Nyilvánvalóan sérti a jóhiszemû és rendeltetésszerû joggyakorlás elvét az, aki kizárólag szavazni utazik másik választókerületbe. Az is nyilvánvaló, hogy ép elméjû ember tisztában van vele, szavazott-e már az adott választáson, akár aznap, akár két héttel korábban. És ez sajnos nem vicc. Valószínûleg volt csalás az elsõ fordulóban is, erre utal a sok száz szavazóköri jegyzõkönyvben olvasható leltár a hiányzó egy darab szavazólapról. Súlyosan felelõs az Országos Választási Bizottság és maga a törvényhozási többség, az MSZP-SZDSZ koalíció azért, mert nem elõzte meg ezt a helyzetet a teljesen fölösleges boríték elhagyásával a szavazási eljárásból. Most azonban másról van szó. Ez pedig nem kevésbé súlyos ügy. Mielõtt a részletekre térnénk, szomorú kötelességünk emlékeztetni rá, hogy nem kisebb személyiség, mint maga az Országos Választási Iroda vezetõje jelezte a minap a közvéleménynek, hogy ezzel a módszerrel igenis lehet élni. Az igazolásos szavazásról van szó. Elõször lássuk a dolog erkölcsös oldalát. A törvényhozó azért találta ki az igazolással a lakóhelytõl távol szavazás lehetõségét, mert egyfelõl mindenkit megillet a választójog, másfelõl bárkivel elõfordulhat, hogy éppen nincsen otthon a szavazás napján. A dolog tehát korrektnek tûnt. Csakhogy kies hazánkban vannak hagyományok is. A jobboldal a nyílt szavazás iránt érez vonzalmat (kitûzõk, narancsszín sálak, kokárda, miegymás), a baloldal pedig a névtelenséggel szeret játszani. Az 1947-es kékcédulás csalásban az a szörnyû, hogy az a több tízezer baloldali, aki részt vett benne, büszkeséget érzett, nem pedig mélységes szégyent. Ha hinni lehet a szóbeszédnek, a voksukat az elõzõ választásokon pénzért eladók a televíziós felvétel szerint legalább szégyellik, amit csináltak, viszont a láncszavazást szervezõk változatlanul büszkén cselekszenek, mert célravezetõ módszernek tartják, és akkor egyben jó módszer is. A törvény szelleme nem érinti meg ezeket az embereket. A jogszabályt fellapozva a következõt találjuk: 3. § A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevõknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket: a) a választás tisztaságának megóvása, a választási csalás megakadályozása, b) önkéntes részvétel a jelölésben, a választási kampányban, a szavazásban, c) esélyegyenlõség a jelöltek és a jelölõ szervezetek között, d) jóhiszemû és rendeltetésszerû joggyakorlás, e) jogorvoslat lehetõsége és pártatlan elbírálása, f) a választás eredményének gyors és hiteles megállapítása. Minden választási bizottsági döntésnél a fenti alapelvek szerint kell eljárni, és értelmezni a jogszabályt. Nyilvánvalóan sérti a jóhiszemû és rendeltetésszerû joggyakorlás elvét az, aki kizárólag szavazni utazik másik választókerületbe. Az is 24
zódtak, melyeknek teljesítése esetén a Fidesz radikális szimpatizánsai azonnal eltávolodnának a polgári szövetségtõl. Dávid Ibolya célja ezzel a megkésett üzenettel nem lehetett más, mint idõhúzással és tárgyalási kezdeményezéssel kibújni a ráruházott bûnbak nyomasztó szerepébõl. Az MDF teljesíthetetlen kívánságaival szemben, ott van a Fidesz teljesíthetetlen miniszterelnöki ajánlata! Róka fogta csuka! Szép kerek ez a hazugságokra épülõ új orwelli világ!) Forrás: Molnár Tamás
nyilvánvaló, hogy ép elméjû ember tisztában van vele, szavazott-e már az adott választáson, akár aznap, akár két héttel korábban. Levonható az elsõ következtetés: akirõl bebizonyosodik, hogy már leadta a szavazatát, az nem szavazhat még egyszer. Aki kétszer szavaz, csal. Igaz ez arra is, hogy ép elmével a választópolgárnak tudnia kell, vajon az a mandátum, amelyrõl egyszer már szavazott, gazdára talált-e. Ilyenformán tehát egyértelmû: törvénysértés, csalás az, ha valaki a választás második fordulójában elhagyva az elsõ fordulóbeli lakhelyét úgy szavaz, hogy elõbb már ténylegesen részt vett egy mandátum kiosztásában. Boldogabb országokban eme trükközés ellenszeréül találták fel a választói névjegyzéket, pontosabban azt, hogy a választás elõtt mindenki személyesen dönt arról, hol kíván szavazni, és csak ott szavazhat. Megoldás lehetne az is, hogy kizárólag egyetlen választói névjegyzék van minden kerületben, és nem lehet utazgatni szavazni a második fordulóra. Aki élni akar a jogával, hozzon ennyi áldozatot érte. Ki kell mondanunk: aki azért megy másik választókerületbe szavazni, mert eredeti lakhelyén az elsõ fordulóban már eldõlt a szavazás, az csaló. Az OVB hivatalos közlése szerint az április 23-ai második választási fordulóra kiadott igazolások száma 46.144. Mivel minden egyes választást egyetlen szavazat is eldönthet, ez a szám rendkívül magas. Kellõ rosszindulattal és logisztikai munkával megoldható, hogy sérüljön a választópolgárok egyenlõ választójoga, és ezzel a demokratikus választás egész eredménye egy szervezett kisebbség által irányított módon alakuljon. Van-e ellenszer? Igen, van. Két dolgot kell leszögeznünk. Elõször is: a törvény rossz, mielõbb meg kell változtatni, akár áttérve az egyfordulós rendre, akár a névjegyzékre, akár más megoldásra. Sürgetõbb a második kérdés: Miként lehet megakadályozni az esetleges április 23-ai jogsértéseket? A megoldás a jogalkotó kezében van, tehát az OVB-ében, legfeljebb esetleg az Alkotmánybíróságéban. Ha ezek az intézmények hallgatnak, akkor a szavazatszámláló bizottság kerül nehéz helyzetbe, ugyanis: 1. a bizottság alapfeladata a fent idézett alapelvek betartása és betartatása. Nem tûrheti szó nélkül, ha választási csalás gyanúját érzékeli. Viszont a hathatós fellépés ellen szól az, hogy 2. Az OVI vezetõje kifejezetten felhívta a figyelmet az imént kifejtett módszer törvényességére. Ez egyébként aggályossá teszi Rytkó Emília szerepét, sõt felveti az õ felelõsségét, hiszen a törvény alapelveit neki is tiszteletben kell tartania. Mit tehet a választópolgár? Sajnos õ van a legrosszabb helyzetben: ha csalással megváltoztatják választókerületében az eredményt (például a várhatóan gyõztes jelölt 55 szavazattal veszít, miközben 120 vendégszavazó volt), nem léphet fel jogszerûen. Ha csak egyetlen ilyen eset lesz is, az az egész választás tisztaságát kérdõjelezi meg, „hála” az OVI vezetõje bejelentésének. jó ha figyelünk
Az elsõ forduló után a választást narancsos bukta felzabálása híven tükrözi annak a cinikus, intellektuális töltet nélküli, velejéig hazug, önjelölt politikai- s fináncorligarchiának a tobzódását, amely a választási kapmány során -s persze már jóval elõtte is - súlyosan fertõzte az alapvetõen jó és becsületes, vakon hívõ, nem túlzottan képzett emberek lelkét, tudatát. E túszul ejtett tömeg nem is sejti, hogy fedezékként használja õket Gyurcsány Ferenc s a mögötte rejtõzködõ korrupt kommunista, privatizációs ügyeskedõ jogkijátszó, jelentõs befolyással rendelkezõ társadalmi réteg. Volt KISZ káderek, kommunista apparatcsikok elképesztõen gátlástalan üzleti vállalkozásainak-visszaéléseinek, bûncselekménygyanús ügyleteinek eltüntetéséhez, álcázásához hatalom és jó félrevezetett tömeg szükségeltetik. Ezek az emberek elõre menekülnek. Egészen jól haladnak...! Élvezik hát a megtévesztett milliók vakbizalmát, a globalisták s egyéb pénzhatalmi körök féltõ- óvó támogatását. E két véglet nélkül nem lehetne demokráciát mímelve kifosztani a magyar nemzetet! Még egy fontos, nem elhanyagolható tényezõ hat erre a sokat szenvedett és bizony megis tévesztett magyar népre- s ez pedig a média! Egyetlen példa: a házban, ahol lakom, családommal gyûjtöttük a kopogtató cédulákat. Kérdezzük az egyik lakót- minimálbéren tengõdõ, megviselt, ötvenes éveiben járó férfi -, a FIDESZ- jelöltnek odaadja-e? Bizonytalankodva idõt kért. Néhány nap múlva ismételt kérdésünkre azt felelte: úgy gondolja, mégse a Fideszre adja majd szavazatát. -Miért? -kérdeztük. - Mert Havas Henrik olyan csúnya dolgokat mond Orbán Viktorról - felelte... - Ki az a Havas Henrik?! - csattant fel feleségem. Így jellemezhetem tömören a helyzetet. Hát a média így s ennél persze még jóval bonyolultabban hat a kiszolgáltatott, egyoldalúan és elfogultan tájékoztatott tömegekre. Ezeknek az embereknek a zöme vakon hisz a médiagengszterek pincérpolitizálásának. A hamisságot, a hazugságot valóságként fogják fel, értékelik. Kiszolgáltatottá válnak s akként szavaznak is. Sokan akaratlanul, így tudat alatt is is szolgálják az õket túszul ejtõ, hatalmi tébolyban tomboló vezéreket. Most, hogy két hetünk lehet - Húsvét ünnepnapjait is beszámítva - a második fordulóig, minden újságíró, rádiós-televíziós kolléga lelkiismeretére apellálok: a magyar nemzet nagy bajba került.
Ne szolgálják ki kritika nélkül a posztkommunistákat! Ne legyenek az Orbán Viktort démonizáló pártok eszközei! A robbantással fenyegetõk félelemkeltése nagyjából kudracot vallott. Ám a lélektani hatása él, immár persze fél évszázada. Egy Gyurcsány Ferenc 1980-as évekbeli múltját elemzõ-feltáró dokumentumfilm harninckét alkotója nem merte a nevét adni munkájához! Ide jutottunk. A magyar értelmiség hallgató, bennünket bizony eláruló többségének is meg kellne szólalnia! Egy korrupt kormány nem megbukni, hanem tovább uralkodni készül. Hatalmas adósságot halmozva fel, növelve a munkanélküliséget. A mezõgazdaságot, a magyar gazdákat tönkre tette. Nemzettestvéreinket - akik lélegzet-visszafojtva figyelik az eseményeket- kiszolgáltatta a többségi államoknak! Súlyos megszorító intézkedéseket kell hoznia - majdan esetleges gyõzelme után- egy minimális társadalmi támogatottságotis alig élvezõ kormánynak - ha megalakulhat egyáltalán. A forint bármelyik pillanatban összeomolhat, maga alá temetheti a csõd. Hazudnak, hamisítanak, elhallgatnak fontos adatokat. Prédává válhat a földre rogyó ország s népe! Kisebbségbõl ugyan lehet, de nehéz kormányozni. Higgadtan, de óriási erõvel, szívós kitartással készüljünk hát a második fordulóra. Nagy elszántsággal gyõzve meg fiatalokat, gazdákat, a vidéknek a jelenlegi kormány által is sok megpróbáltatásnak kitett áldozatait! Menjenek szavazni, jól választani... Jusson eszükbe, melyik kormány nem fizette ki a nekik jogosan járó támogatásokat, mely kormány teszi lassan-lassan földönfutóvá õket? Erõs nemzeti összefogásra lenne szükség! Hogy megmenthessük a magyar nemzetet. El kell kerülnünk azt az alkotmányos válságot, amely fenyeget bennünket! A magyarság megnyomorítását! Imádkozzunk hát a Jóistenhez. Miként Mindszenty József bíboros- hercegprímás mondotta: „Ha lesz egymillió magyar imádkozó, nyugodt leszek.“ Imádkozzunk hát! M. Szabó Imre
És hogy milyen ez a balról kívánatos jobboldal? Elõször is nem üti az orrát mások dolgába. Ücsörög szép kulturáltan az Országgyûlésben, szorgalmasan nyomogatja az igen gombot a haza üdvére, meg néha a nemet, hiszen végül is õ az ellenzék. Rá sem hederít a kormánypártok uniós támogatások körüli babrálására, mert nem az elcsordogáló közpénz számít, hanem hogy a maradékból azért épül autópálya meg orvosi rendelõ. A normális jobboldal a határon túli magyarok ügyével sem idegesíti magát, mert nem szabad bosszantani a szomszéd országokat, nehogy az Unió végül megharagudjon ránk, mert már megint kavarjuk. A normális jobboldal a nemzet egységét tekinti mindenek elõtt, így a kettészakítottság megszüntetése érdekében nem kínálja föl magát használható alternatívaként. A szorgos, ám túlságosan átpolitizált hétköznapokban megfáradt magyar választópolgár ugyanis megérdemli, hogy a cimborákkal sörözve ne kelljen közéleti dolgokról vitatkoznia, meg hogy legalább este, a híradó közben ne zaklassák mindenféle politikai izével. A normális jobboldal szerint egyébként hazánkban hibátlan médiaállapotok uralkodnak, a piac úgy is eltartja a normális lapokat és televíziókat, a hirdetõknek pedig jogukban áll a példányszámokat és a nézettséget figyelmen kívül hagyva elhelyezni a pénzüket. Magyarán a normális jobboldal rémisztõen hasonlít a baloldalra. Viszlát, demokrácia! Dévényi István – Heti Válasz
jó ha figyelünk
25
Eltapsoltatott legalább tíz- vagy inkább húszmilliárd a mi pénzünkbõl, illegálisan, persze, szarrá kampányolta magát az ország, aztán ez a vége: ott vagyunk, ahol voltunk. Egy-két százalék ide vagy oda – hát nem mindegy? De, sajnos, nagyjából mindegy: a két nagy párt, fej-fej mellett, vagy micsoda micsoda mellett, mert az már nem is fej, hanem fuj. A két miniszterelnök-jelölt tévévitája a teljes pompájában mutatta meg a magyar politikai elitben rejtõzõ szellemi energiákat: ennek társaságnak két, vitán felül legtehetségesebb példánya ostoba ripacskodással és a legátlátszóbb hazudozással gondolja leginkább megszólítani remegõ kezû választóit, és másfél óra alatt annyi marhaságot hord össze, amennyibõl egy gyöngébb képességû humorista is évekig eléldegélhet. 2010-ben a Fidesz nyugodtan indíthatja Tahi Tóth Lászlót, az MSZP meg Szombathy Gyulát. Vagy fordítva. A racionalitás a tömeg ovációja közepette néhány éve már kiszavaztatott a magyar demokrácia rendszerébõl A racionalitás a tömeg ovációja közepette néhány éve már kiszavaztatott a magyar demokrácia rendszerébõl, úgyhogy a fejlemények ennek megfelelõen zavarba ejtõen illogikusak néha. Máris bajban vagyunk, ha csak azt az apró tényt próbáljuk magyarázni, miszerint a rendszerváltás óta eltelt tizenhat év messze legszarabb kormányzati teljesítményét az a garnitúra nyújtotta, amelyet a választók most visszatapsolnak éppen. Erõs, jól fejlõdõ, kiegyensúlyozott gazdaságot sikerült nem egész három év alatt adósságokban úszó, ikerdeficittõl sújtott, omlásveszélyes izévé zülleszteni. Jó, ezt még nem Gyurcsány Ferenc kormánya követte el, hanem Medgyessy Péteré, amelynek Gyurcsány csak minisztere és állítólag egyik legbefolyásosabb tanácsadója volt. Gyurcsány Ferenc épp csak nem tett semmit azóta, hogy átvette a kuplerájt. De tényleg, kedves magyarok, beszéljünk komolyan: mit lehet várni egy újabb MSZP-SZDSZ-kormánytól? Hogy majd hirtelen azt mondja, bocsánat, eddig hazudtunk, és igazából nagyon gyorsan adókat kéne emelni, lefaragni, szigorítani? Amikor pontosan az a helyzet, ami 2002-ben volt: megint nyakukon egy alig néhány mandátummal soványabb, kõkemény ellenzék, jó elõre bekészített csalásvádak és legendák, készenlétben a kis hídlezárásra, utcai hõbörgésre bármikor kapható szabadcsapatok. Majd pont mostan kezd el népszerûtlenkedni, amikor megtalálta a népszerûség csodareceptjét? Jön majd a Gyurcsány 2.0, felhasználóbarátabb, energiatakarékosabb, gyorsabb, tisztább, szárazabb, aki lehántja magáról Lári Ferit, nem ripacskodik többé, hanem térül-fordul, lefarag, megszorít és keménykedik? Az, aki sunyi módon hétfõn, a választási mizéria kellõs közepén tetette közzé a rettenetes hiányadatokat? Ugyan. ...hogyan lesz lefaragás, megszorítás meg reform? Tehát 2002-t sikerült elõállítani megint, bár valószínû azért, hogy a balos kormánytöbbség néhány mandátummal erõsebb lesz, de még ha 20-30 képviselõvel több ül is majd a kormányoldalon, mi a különbség? Lesz itten nagyobb társadalmi támogatottság, bizalmi tõke meg ilyenek? Ha nem, akkor meg hogyan lesz lefaragás, megszorítás meg reform? Kisebb állam? Kevesebb önkormányzat? (Az egészségügy szót már ide sem merem írni, mert egészségügyi reform ebben az országban a büdös életben nem lesz, nyilván, a havonta milliós hálapénzeket hazateherautózó fõorvosok lobbija összekapaszkodva a súlyosan megvezetett szerencsétlenekkel minden kísérletet megakadályozott eddig is, és mindig megvannak a megfelelõ szövetségesei vagy az egyik vagy a másik oldalon. És ezeknek van pofájuk arról öblögetni, hogy az egészség nem üzlet.) Vagy: van még az legendaszerû politkuséknál, hogy a helyzet kikényszeríti majd a változtatást, tehát ha Gyurcsány el akarja kerülni az államcsõdöt, akkor nincs más választása, minthogy elõrántsa 26
Urbán László exfideszes majdnem-pénzügyminiszter és nemzetközi hírû bankszakember szállóigévé vált mondását: más a kormányprogram és más a választási program. Aztán fantasztikus kommunikációs képességeit latba vetve megpróbálja majd kimagyarázni, hogy miért kell rosszabbul élni, amikor arról volt szó, hogy majd jobban. Ilyen politikát egy ellenzéki pozícióból kormányra kerülõ párt könnyebben beadhatna a választóinak, mondahatná, hogy a költségvetés rosszabb helyzetben van, mint valaha is gondolta, hogy az elõzõ kormány eltitkolt, elsunnyogott egy csomó dolgot, itt most nem lesz adócsökkentés, nem lesz tébécsökkentés, itt most megszorítás lesz, mert szarban a haza. De mit mondhat Gyurcsány? Nem hazugozhatja le saját magát! Summa summarum: ez a politikai erõ bizonyult jobbnak a 2006-os országgyûlési választások elsõ fordulójában. Képzelhetik, milyen a vesztes. ...ennyien szeretik a zászlólengetõs, hagymázas operettpolitikát, a többi magyar meg nagyon nem. Sokan szeretik, de nem elegen. A vesztes olyan, hogy négy év alatt képtelen volt kitalálni bármit, ami vonzó lehetne a lelkes rajongótáboron kívül bárki másnak. Négy év alatt képtelen volt elhitetni bárkivel - a rajongótáboron kívül - hogy rendbe tudja rakni mindazt, amit a szocialisták szétbarmoltak. Hogy képes lenne józan, kiszámítható politikára. Csak a futballmeccsekre való kis rigmusait, jelszavait ismételgette, tanította a sok lelkes rajongónak, zavarta egymás után a színpadra a fékezett habzású hírességeket Nemcsák Károlytól Balázs Péteren át Kuldlik Júliáig, és annál boldogabb volt, minél nagyobb tömegrendezvényen halhatta viszont a betanítottakat. Kétmillió és még egy-kétszázezer ember fogékony ezekre a dolgokra, ennyien szeretik a zászlólengetõs, hagymázas operettpolitikát, a többi magyar meg nagyon nem. Sokan szeretik, de nem elegen. Annyian, amennyi szavazattal még pont nem lehet kormányozni. Pech. Vagy kisebb ország kell, vagy több rajongó. (Ezzel kapcsolatban, tetszenek emlékezni, azt ötlötte ki a jobbos think tank, hogy talán a határon túlról kellene még szavazókat importálni. Nagy siker volt ez az ötlet is. Mínusz fél százalék legalább.) Ez a vesztes addig ringatta magát saját látomásos költészetébe, hogy elveszítette a kapcsolatot a valósággal, és az utolsó hónapokban képes volt a frontra deszantolni néhány súlyosan zavart okkultistáját, akik inkább a Lipótmezõre vezetõ harmadik út stopposai lehetnének, semmint harcképes pártkatonák. Ez a vesztes olyan okosan taktikázott, hogy fölzabálta saját szövetségeseit, és maga ellen fordította azokat, akik kormányra segíthették volna. ...a Fidesz ezt a választás az MDF legnagyobb támogatásával sem tudná megnyerni. Most meg megpróbálja rákenni a többször megalázott, tönkretenni próbált szövetségere a vereséget. Ez a mûvelet matematice is necces és átlátszó: a Fidesz ezt a választás az MDF legnagyobb támogatásával sem tudná megnyerni. Fele annyi esélye sincs, mint 2002-ben volt, tessenek végignézni a választókerületeket, és gondolkodni: most nem tudnak akkora rohamot kivágni, mint négy éve, mert ezt a rohamot az elsõ forduló elõtt kivágták, és az ellenfelük nem a szájtáti Medgyessy, hanem a jóval ambiciózusabb és életrevalóbb Gyurcsány. De hagyjuk a vesztest, õ most már nem érdekes. Az talán érdekesebb, hogy vajon miért az SZDSZ az egyetlen párt, amelyik több szavazatot kapott, mint 2002-ben? Miért az a párt, amelyik látványosan impotens volt minden olyan ügyben, amelyet rábíztak, minden tárcája botrányok sorát produkálta? Miért az, amelyik liberális pártként asszisztált az utóbbi tizenhat év legkevésbé liberális gazdaságpolitikájához? Miért az arctalan, észrevehetetlen, töketlen SZDSZ? jó ha figyelünk
Két megfejtés lehetséges: éppen a Fidesz antiliberális rohamai tudták megmozdítani (Schmitt Pál: „A mozgósítás gyümülcsöt hozott“) azokat a választókat, akik ugyan utálják az SZDSZ-t (is) töketlensége, elvtelensége, bénasága miatt, de nem bírják a buzizást meg a körmösözést, és azt gondolják, hogy talán mégis jobb, ha van néhány magát szabadelvûnek nevezhetõ faszi a parlamentben, fékentartandó amazokat. A másik ok lehetne Kovács Pisti, a plakátgyerek: bármennyire is banális ötlet, mûködõképes. Tény, hogy a kampány elõtt az SZDSZ két százalék körül álldogált. Idei meglepetéspártunk, a surranópályán bejutó MDF sikere (már amennyire siker lehet 5,04 százalék annak a pártnak, amelyik 1990-ben kormányt alakíthatott) megint nehezen magyarázható. Tudnak önök mondani két olyan politikai kérdést, amelyikben Dávid Ibolya és maroknyi csapata komoly, markáns véleményt bírt volna kifejteni? Itt sem marad más magyarázat, mint a konzervatív körökben megjelent anitorbánizmus. ...nem látszanak azért olyan nagyon világosan azok az elvek.. Mondhatnánk elvhû konzervativizmusnak is, hiszen a Fidesz piacellenes, posztkádárista szólamait egy rendes konzervatív élbõl utasítja el, dehát nem volt mindig ilyen kényes ízlésû az MDF, ugye, és nem látszanak azért olyan nagyon világosan azok az elvek még, amelyek minden aktuálpolitikai érdek ellenére vezetnék a pártot. Dávid Ibolya a lehetõ legkellemesebb helyzetben van most: két, sokmilliárd forintos biznisz fölött diszponáló politikai tömb keresi a kegyeit. Arra még korai volna fogadásokat kötni, hogy 5,04 százalékból Ibolya képes lesz-e fölépíteni egy tíz százalék körüli, stabil közép-
Európában még jobboldali politikusok, köztük vezetõk is örömmel, széles mosollyal fogadták a magyarországi választások elsõ fordulójának eredményeit mondta Eörsi Mátyás SZDSZ-es politikus, az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyûlése liberális frakciójának vezetõje. „Fontos visszajelzés lehet mindannyiunk számára, hogy Európa inkább a koalíció mellett van“ - szögezte le Eörsi, a szocialista-liberális kormánykoalíció sikerére utalva. Eörsi a parlamenti közgyûlés ülésszakán vesz részt Strasbourgban, s ott alkalma volt találkozni, tárgyalni nagyon sok konzervatív európai politikussal is. Mint az MTI-nek telefonon elmondta, neki az a benyomása, hogy az európai jobboldal igazából két dologban érdekelt Magyarország kapcsán: hogy az ország európai legyen, s hogy a magyarországi konzervatívok is legyenek európaiak. Eörsi - aki a 46 ország liberális képviselõibõl álló ET-frakció vezetõjeként a legmagasabb nemzetközi parlamenti tisztséget betöltõ magyarországi politikusnak számít elmondta: beszélt Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfõvel, az eurózóna elnökével, José Manuel Barrosóval, az EU-bizottság elnökével és Wolfgang Schüssel osztrák kancellárral, az EU soros elnökével, akik mindhárman kereszténydemokrata politikusok, a Fideszt is tagjai közé fogadó Európai Néppárt vezetõ politikusai. S bár jó ha figyelünk
pártot a „se Fidesz-se MSZP“ stratégiával. Arra sem lehet fogadásokat kötni, hogy nem lesz újabb párthasadás a Fidesz támogatásának visszautasításából. A legutóbbi hírek szerint helyi szinten, a központ ellenkezõ álláspontja ellenére már megkezdõdtek a tárgyalások egyes Fidesz-jelöltek támogatásáról, és a Szentkirályi utcában is megvan még a régi jó szalámizó kés. Meg miféle alap egy konzervatív építkezéshez az, hogy végül is kormányra segítik a baloldalt? Vagy legalábis nem tesznek meg mindent, hogy megakadályozzák. Vajon van-e a csonka-MDF-ben elég intellektuális erõ ahhoz, hogy programmá gyúrja a nyers antiorbánizmust, és a két ostoba, visszataszító dinoszaurusz között okos kis emlõsként elfoglalja a jobbközepet? Mindenestre aggasztó jel, hogy Dávid Ibolya többet használja az „európai értelemben vett“ kifejezést, mint Ledvai Ildikó és Szili Katalin együttvéve. Hogy Anettka, Földi László és Schmuck Andorék MDF-es flörtjérõl ne is beszéljünk. *** Ennek a választásnak a legnagyobb gyõztese nem a magát hat százalékra fölküzdõ liberális párt, de nem is a saját maga számára is váratlanul életben maradt MDF, hanem egy gyanús körülmények között meggazdagodott milliárdos, Gyurcsány Ferenc, aki két éve teljesen reménytelen állapotban vette át a Magyar Szocialista Pártot, úgy, hogy még párton belül is többen gyûlölték, mint ahányan bíztak benne. Gyurcsány megtette azt, amire 1990 óta egyetlen pártvezetõ sem volt képes: így vagy úgy, de négy évnyi pocsék kormányzás után is nyerni tudott. Gyurcsány képes volt visszaadni a szocialisták hitét, visszaadta az önbecsülésüket, megtanította õket rendesen kampányolni, arcot és szívet adott nekik. Most már csak észt kéne.
„ezekbõl idézni nem illik, csak azt tudom mondani, hogy nagy öröm fogadta, széles mosoly fogadta a magyarországi választási eredményeket“ – közölte a magyarországi politikus. Eörsi nem csak e három vezetõvel beszélt, de számos konzervatív képviselõvel, a parlamenti közgyûlés különbözõ országaiból érkezett tagjaival is. S mint elmondta, a parlamenti képviselõtársak még sokkal szabadabban fogalmaztak mint az EU-bizott-
Forrás: U. P. – Index
ság elnöke, vagy az EU soros elnöke. „Persze nem beszéltem mindenkivel, de akik hozzám jöttek - s most jobboldali képviselõkrõl, az EPP prominenseirõl van szó - azt mondták, hogy szeretnének egy modern Fideszt látni, Orbán Viktorban ezt nem látják, s megkönnyebbülést éreznek a tekintetben, hogy a csillagok mai állása szerint Orbán Viktor nem tudja folytatni“ - közölte Eörsi Mátyás. S hozzátette: a pártkapcsolat (azaz hogy ki melyik pártcsoporthoz tartozik, ki kinek szövetségese) nem áll mindenek felett. Erre a kijelentésre egyébként az európai politikában éppen Juncker jelenti a bizonyítékot. A luxemburgi miniszterelnök, az EU legrégebben hivatalban lévõ kormányfõje (akit tavaly az év európai emberének választottak) ugyanis nagyon jó barátságban van Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnökkel, noha egyikõjük kereszténydemokrata, a másik pedig baloldali politikus. S másfél héttel ezelõtt Juncker volt az, aki nyilvánosan szembehelyezkedett az Európai Néppárt álláspontjával. Miközben ez utóbbi Olaszországban tartotta kongresszusát, hogy ezzel is segítsen az újraválasztásáért küzdõ Silvio Berlusconinak, az EPP egyik vezetõ politikusának, Juncker kijelentette, hogy Európa jobban járna Berlusconi ellenfelének, Romano Prodinak a gyõzelmével. (MTI)
27
tette el a választást, kivégezte a saját mítoszát. Aki ezer évente egyszer születik. A tévedhetetlen, a távolba tekintõ. A vezénylõ tábornok úr. A rendszerváltás legnagyobb hatású fõszereplõje búcsúzik. A rendszerváltás, a korai magyar demokrácia legnagyobb hatású fõszereplõje csomagol. Illendõ volna a második forduló után méltón, ágyútalpon elbúcsúztatni. De leginkább azt érdemelné, hogy csináltasson róla az új kormány egy egymilliárdos nagyjátékfilmet, amiben Eperjes Károly játszaná õt, Kerényi Imre rendezésében. Méltó emlék lenne, és közönségsiker. Jó, nem egy Götterdämmerung, de van olyan dráma, mint amikor meghalt a Jockey Ewing.
A Fidesz vezérkarának két napig senki nem merte megmondani az eredményt. Döntetlenrõl, sõt gyõzelemrõl hadováltak. Vigyorogtak, mint a vadalma, endorfint termeltek, exportra. A kampányban már bemutatott csodafegyver egyik utolsó díszlövése: szégyentelen, senkinek sem hihetõ kamu. Veszíteni nem tudnak, hát eljátsszák, hogy gyõztek. A valóság az, hogy a koalíció nyert, a Fidesz pedig veszített. ZAKÓ A TURKÁLÓBÓL A „nemzeti oldal” fogalma: hazugság. És nagyon halványak az esélyei, hogy fordítson az eredményen. „Persze van a csoda”, mondja Orbán Viktor. Végül is Dávid Ibolyának bejöttek az ereklyék. Esetleg lehetne még egy olyan sztori, hogy betörnek hozzá, és ellopják az okkult kegyszereit. Nincsenek tartalékok, sem emberben, sem retorikában; nincs már mit ígérni, nincs mivel ijesztgetni, nincs már annyijuk se, mint eddig volt. Innen nehéz felegyenesedni is, nemhogy nyerni. Az eredmény világos cáfolata annak a blõd ostobaságnak, hogy õk lennének a nemzet, az emberek, a teljes bioszféra. Hogy õk a mindenség mínusz Gyurcsány Ferenc. Hárommillió-kétszázezren írták a programot? És abból egymillió nem szavazta meg? Röhej. Pont ugyanúgy röhej, mint Csurka, aki szerint két százalék magyar él ebben az országban. Maga a nemzeti narráció, ha lehet így nevezni, az bukott meg. A „nemzeti oldal” fogalma: hazugság. Nem ti vagytok a nemzet, nem ti vagytok az emberek. És Dávid Ibolya most beleveri Orbán orrát a szarkupacba, amit szövetség címén maga alá csinált négy év alatt. Semmi oka nincs épp most behódolni. Elég, ha leül egy csendes sarokba, és egy kosár nyugtatóval megvárja a Fideszrõl leváló tömegeket. Kiváló pozícióban van, ugyanis õ nem csinált segget a szájából, nem próbálta konzervatív mezben elõadni Kádár Jánost. Hamarosan újraosztják a jobboldali piacot, amit épp a tönkrevert MDF alól halászott el a Fidesz tíz évvel ezelõtt. Dávid Ibolya elõvásárlási joggal mehet shoppingolni a kiárusításra. Hazaviheti trófeának a zakót, amit Orbán túrt magának. És tévedés, hogy a konzervatív szavazók a Fidesz hatalomra segítését várnák tõle, mert hiszen a konzervatív
politika nem az, hogy kitûzzük a kuplerájra a nemzetiszín lobogót. HIGHWAY TO HELL A tévedhetetlen, a távolba tekintõ. A vezénylõ tábornok úr. Orbán sokat kockáztatott, bár azt hitte, ezzel nem lehet veszíteni. Kétszeres a katasztrófa. Lement kutyába, lement az abszolút nullára, egy kézzel se kapaszkodott már semmilyen koherens világnézetbe, hogy mindkettõvel szórhassa az ígéretet. A Fidesz ma egy ideológiai káosz, egy politikai turkáló. Olyan szövetség, amely vesztesen nem maradhat egyben, mert eddig is egyvalami tartotta össze: az érdek. A remény, hogy a gyõzelem után mindenkinek jut valami. A remény tartotta meg a szavazóit is, akik úgy okoskodtak, valóban vállalhatatlan a Fidesz itt-ott, valóban idiótákat futtat, valóban irreális kommunista ígéretekkel kampányol - de ha ez kell a gyõzelemhez, ha ez kell ahhoz, hogy aztán jól kormányozzanak, akkor tegyék, amit tenniük kell. Oké, pusztítsák ki vagy legalább sértsék meg örökre az összes szóba jöhetõ szövetségest is, ha muszáj. De akkor nyerjenek mindezzel egy jó nagyot. Orbán Viktor azonban ezt is elcseszte. A végtelenül kínos, csak az elsöprõ gyõzelemmel legitimálható szavazatmaximáló stratégia is kevés volt. Vagy túl sok: mesévé lényegült át már hónapokkal ezelõtt. És azzal, hogy egyszerre tette tönkre a pártját és vesz-
AHOGY ESIK Magasról zuhan, van még néhány hete, amíg leér. Azt hitte, mindent ért. Vesz egy nagy mintát, átlagol egyet, és nyer. Épített maga köré egy teljesen beteg struktúrát, amely elzárta elõle a valóságot. Azt hitte, szentül hitte, majd mindenki beveszi, hogy õ tényleg meghallgatott hárommillió embert. Fel se fogta, hogy már rég nem áll vele szóba összesen annyi. Olyannyira, hogy a közelében sem akadt egyetlen normális ember, aki szólt volna elõre, hogy legalább a totál hihetetlen kamukat ne dobja már be. Hogy ne punkt az SZDSZ mozgósításán dolgozzon, ha már nekik maguknak nem sikerült megpendíteni a szabadságtémákat: ne oldja el a fundamentalista keresztény vámpír nyakörvét. Ne akarjon Magyarországon lengyel kottából énekelni, pláne olyanból, amely odaát is csak egy ronda kormányválsághoz volt elég. Hogy picit hihetõket hazudjanak, és ismerjék be, amit már nem lehet tovább tagadni. Egy józan tanácsadó sem akadt. Elhitték, hogy nyílik még a sárga rózsa. Álmok álmodója most felébredt, és a keze, az bizony, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, a bilibe, abba lóg bele. De még pár percig bizonygatja, hogy nem bili az, hanem szenteltvíz, és épp most avatják pápává. A miniszterelnökséget át is engedi. Mindent jól csinált, nem hibázott. Eddig minden rendben van. Magasról zuhan, van még néhány hete, amíg leér. Hajrá. A következõ felvonás arról szól, hogyan puffan. Forrás: Tóta W. Árpád – Index
A Klub Rádió fórumáról kivett hozzászólás tehát a következõ volt: „Tegnap reggeli történet: a római Malév gép személyzete tájékoztatja az utasokat, sajnos Rómában rossz idõ van, a repülõtér egyelõre nem fogad, késünk. (Telefon haza, járjanak utána a neten, mi van Rómában. Kiderül, hogy semmi.) A helyzet fokozódik: a személyzet tájékoztat, hogy a pilóta a rossz idõ miatt nem vállalhatja a leszállást. Késés, ki tudja, meddig. (Újabb telefon, nézzenek utána jobban, mi van Rómában. Válasz: Rómában még mindig ragyogó idõ van.) Egyszer csak megjelenik a gépen Szájer és a fidesz néppárti frakció + Orbán Viktor és leánya (valószínûleg a katolikus és nem a muzulmán.) Láss csodát: a gép pillanatok múlva elindul. Van comment: Egy ország, ahol néhány, a VIP-váróban whiskizõ fütyi miatt egy gép utasait megvárakoztatják, az Balkán. És most még hatalmon sincsenek.“
28
jó ha figyelünk
Az ideális SZDSZ-es egy önzõ, korlátokat alig ismerõ, magának élõ karrierista, aki imádja a színes bõrûeket, és rajong a másságért. - A Szabad Demokraták Szövetségérõl –
A kiváló, angol, baloldali történész, Bill Lomax szerint a baloldali magyar értelmiség egy jelentõs része nem demokrata, hanem olyan liberális, aki továbbra is felsõbbrendûnek hiszi magát. Ezt a jelenséget tartja a szerzõ „a leninisták újraébredésének liberális mezben.” A jogfolytonosságot sugallja az SZDSZ emblémája is, ugyanis a hivatalos szimbólum komoly elõélettel rendelkezik. A piros-fehér-zöld madarakat - még 1981-ben, április negyedikét ünnepelve - Darvas Árpád tervei alapján kezdte röptetni plakátjain az MSZMP KB. Érdekes és elgondolkodtató, hogy az SZDSZ vezetõit mindez nem zavarja. A szabad demokraták már 1991-ben felismerték, hogy nincs esélyük a politikai hatalom megszerzésére, ezért azonnal nekiláttak a volt kommunisták erkölcsi-politikai rehabili-
jó ha figyelünk
tációjának. Ezt a célt szolgálta az úgynevezett Demokratikus Charta. Viszonzásul az utódpárt - MSZP - 1994-ben kormányzati pozícióba emelte addigi legszélsõségesebb ellenfelét, a baloldali ellenzékbõl lett úgynevezett demokratikus ellenzék pártját, az SZDSZ-t, akik ezzel elárulták a rendszerváltozás ügyét. Szembefordultak egykori önmagukkal, addig hirdetett elveikkel. Az SZDSZ lényegében 1991-tõl a kádári struktúrák tovább élését segítette, ideértve a szükséges személycserék akadályozását is. Hiába állítja ma néhány alaposan elhasználódott SZDSZ-es politikus (Népszabadság, 2006. április 4.), hogy õk a rendszerváltozás igazi örökösei, ezt tényekkel képtelenség igazolni. Erkölcsi tõkéjüket régen felélték. Ki hisz ma már a tehetségtelen Demszky Gábornak? Vagy annak a Petõ Ivánnak, akit származása - valamint a
Tocsik-ügyben való érintettsége - miatt félreállítottak, és aki még apja ávós múltját sem ismerte? Fodor Gábor és Magyar Bálint sokat tettek a magyar közoktatási rendszer szétveréséért, lezüllesztéséért. Nem a Fidesz került távol a „rendszerváltás örökségétõl”, hanem az SZDSZ az egykori antikommunista identitásától. A mai parlament pártok közül az Orbán Viktor vezette Fidesz a rendszerváltozás egyedüli örököse. Ez a párt ma a nemzeti érdekek védelmezõje, a parlamentáris polgári demokrácia, a jogállam és a szociális piacgazdaság elkötelezett híve. Ugyanez nem mondható el az SZDSZ rendszerváltozásért aggódó politikusairól. Az SZDSZ legnagyobb problémája, hogy soha nem tudtak mit kezdeni a magyar történelem alapvetõ kérdéseivel. Vezetõinek szocializációja miatt valójában sohasem értették az antikommunista és baloldalellenes indulatok lényegét. Sosem tudtak mit kezdeni a határainkon túl - a Kárpát medencében - élõ 5 milliós magyarság megoldatlan problémáival. Hallani sem akartak Trianonról. Nem vállalták a folytonosságot a történelmi Magyarországgal. Idegenkedtek a magyar nemzet ezer éves szimbólumaitól, kultúrájától, szokásaitól. Nem tudtak hogyan viszonyulni a történelmi egyházakhoz. Politikai eszközként használták a magyarországi zsidóság ügyét. Pierre Bourdieu világhírû francia tudós szerint az SZDSZ által (is) képviselt neoliberalizmus olyan, mint az AIDS: a védekezõ rendszert támadja meg. Az SZDSZ valódi céljaira az eddig elért eredményekbõl következtethetünk. Az elmúlt másfél évtizedben a legfontosabb törekvéseik közé tartozott az állami vagyon mindenáron való és teljes privatizációjának biztosítása, a reprivatizáció megakadályozása. A szabad demokraták a tulajdonnal rendelkezõ nemzeti középosztály létrehozása helyett a külföldi rablótõke valamint a multinacionális cégek beáramlását favorizálták. Féltek a magyar, keresztény középosztály megerõsödésétõl. Biztosították a késõ kádári struktúrák tovább élését, és a médiaelit hatalmának átmentését. Valószínûleg néhányuk családi érintettsége miatt lényegében ellenezték a történelmi igazságtételi törvény elfogadását, a múlt teljes körû feltárását, különös tekintettel az 1945 és 1956 között történtekre. Asszisztáltak a kommunizmus bûneinek relativizálásához, szélsõséges liberalizmusukkal pedig akadályozták a nemzeti közösségek újjászületését. 29
Egy SZDSZ-es rendezvény szórólapján felsorolták hívószavaikat. „Egyén, szabadság, siker, nyitottság, verseny, sokféleség, döntés, felelõsség, függetlenség, tolerancia.” Szó sincs nemzetrõl, hazáról, családról, szolidaritásról, szubszidiaritásról, méltóságról, munkáról, kultúráról stb. Az ideális SZDSZ-es egy önzõ, korlátokat alig ismerõ, magának élõ karrierista, aki imádja a színes bõrûeket, és rajong a másságért. Elõrehaladott állapotban van a magyar közoktatási rendszer szétverése, évszázados prioritások megváltoztatása. Az SZDSZ úgy készül a piac kiszolgálására, hogy közben számûzi a piacképes tudás megszerzését biztosító követelményrendszert az oktatási intézményekbõl. (Ha csak Magyar Bálinton múlna, akkor az SZDSZ-es plakátokon szereplõ Kovács Pistibõl felnõtt korára egy nemzeti identitás nélküli, brummogó, biszexuális konzumidióta lenne.) Az SZDSZ az amerikai neokonzervatívok által favorizált globalista erõk és eszmék gátlástalan kiszolgálója és képviselõje. Jelentõségük és befolyásolási képességük sokkal nagyobb annál, mint amennyit társadalmi támogatottságuk indokolttá tenne. Ennek egyik legfõbb oka, hogy a közvélemény alakításában döntõ szerepet játszó írott és elektronikus médiumokban valamint a szórakoztatóiparban az SZDSZ-es, balliberális orientációjú szellemiség a meghatározó. KOALÍCIÓS TÖRTÉNETEK Amikor Medgyessy Péter miniszterelnökrõl 2002. júniusában kiderült, hogy 1978-tól 1984-ig D-209-es számú ügynökként a kémelhárításnak dolgozott, az SZDSZ minden erkölcsi alapot nélkülözõ pragmatikus politizálása ismét leleplezõdött. Kis János, az SZDSZ korábbi elnöke egyértelmûen fogalmazott: Medgyessynek mennie kell! (Magyar Hírlap, 2002. június 19.) Azon a keddrõl szerdára (18-ról 19-re) virradó éjszakán az SZDSZ parlamenti frakciója elõször 17:3 arányban megvonta bizalmát az ügynök miniszterelnöktõl, majd egy újabb szavazáson már 12:4 arányban támogatásáról biztosította Medgyessy Pétert, mert „azt nem tartották járható útnak, hogy átadják a hatalmat a jobboldalnak” – fogalmazott lényegre törõen Kuncze Gábor. A hatalom megtartása mindennél fontosabbnak bizonyult. Ezzel a kommunistákra jellemzõ attitûddel az SZDSZ ismét bizonyította: már régen megszûnt önálló politikai-erkölcsi entitás lenni. Ekkor hagyta el pártját az SZDSZ elsõ elnöke - és sokáig meghatározó politikusa - Kis János filozófus. Õt követte Hack Péter, aki nem csak az SZDSZ-ben, de a Hit Gyülekezetében is vezetõ szerepet játszott, és aki ma így fogalmaz: „Ahhoz, hogy az SZDSZ harmadik pólussá váljon, a pártnak vissza kell szerez30
nie a demokráciába, a piacba, és a versenybe vetett hitét. (…) a radikális megújulás pedig lehetõséget teremtene a harmadik erõvé válásra. Ehhez a pártot jelenleg vezetõ politikusoknak túl kellene lépni saját személyes érdekeiken. Valóban rajtuk múlik!” (Hetek, 2006. január 20.) 2004. augusztusában a szocialista párton belüli zûrzavart kihasználva, az SZDSZ gyorsan csatlakozott az MSZP-n belüli elégedetlenkedõkhöz, így viszonylag gyorsan sikerült lemondatni a pozíciójára minden szempontból alkalmatlan Medgyessy Péter miniszterelnököt. Utódja, a puccsista Gyurcsány Ferenc milliárdos, a KISZ KB egykori titkára, Medgyessy fõtanácsadója, majd bukott ifjúsági-és sportminisztere. Gyurcsány a köztársaság elsõ olyan miniszterelnöke, akire soha senki nem szavazott, egyetlen demokratikus megmérettetésen sem vett részt. Hatalmát kizárólag a két baloldali párt választott tisztségviselõinek, illetve küldötteinek köszönheti. Legitimitása azóta is kétséges. Az SZDSZ-ben zajló folyamatokat, a hatalomhoz való elvtelen ragaszkodást, az erkölcsi alapú politizálás feladását Eörsi István „magyarbálintosodásnak” nevezte. Kuncze Gábor ennek az „elmagyarbálintosodott” pártnak a kirakatembere. A VÁLSÁG TÜNETEI A Medgyessy-ügy utóhatásaként 2003-ban a tisztújító küldöttgyûlésen a háttérbe szorított Bauer Tamás és Fodor Gábor ellentámadásba ment át, és követelték az SZDSZ megújítását, önálló identitásának erõsítését. A Demszky emberének tartott Bõhm András parlamenti képviselõ szerint az SZDSZ sorsa megpecsételõdött az MSZP mellett: a Medgyessy melletti kiállással a saját halálos ítéletüket írták alá. (Csak érdekességként: a Medgyessyrõl és a koalícióról döntõ második szavazáson Bõhm is a D-209-es mellett szavazott.) A vége természetesen az lett, hogy a megélhetési politikusok Kuncze vezetésével megtörték a fanyalgók ellenállását, és maradt minden a régiben: az egyszer már félreállított Bauer Tamás ismét megbukott.
De vajon miben reménykedhettek annak az SZDSZ-nek a tagjai, akiknek a nevében - közvetlenül a nyertes választások után - állítólag háromfõs tárgyalódelegáció egyezkedett a szocialista Puch Lászlóval az elosztandók elosztásáról. Az SZDSZ-es politikusoknak lassan szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a külön hatalmi centrumot mûködtetõ Demszky Gábor fõpolgármester lassan tehertétellé válik. Vezetése alatt Budapest nagy része lepusztult, zajos, koszos, rossz levegõjû, lakhatatlan várossá vált. Aki teheti az agglomerációba menekül. Ilyen gyatra teljesítmény mellett sokat ártott a párt imidzsének Demszky Gábor fõpolgármester horvátországi nyaraló-ügye. Ennek kapcsán sokan felidézték Demszky korábbi komoly erkölcsi hiányosságait. Ezek közük is az egyik legkínosabb a Bajcsy-Zsilinszky utcai garzonlakás ügye, amelynek lényege, hogy az 1987-ben a disszidáló Cs. L. lakás-bérleményét Demszky használatára bocsátotta, azzal a kikötéssel, hogy ha valamikor mégis hazajönne, akkor visszakéri a lakást. Cs. L. 1992-ben hazatért. Hiába kereste Demszkyt, a fõpolgármester elzárkózott a probléma megoldása elõl. (A lakásban annak a Hodosán Rózának az öccse lakott, aki akkor még Demszky Gábor hitvese volt. Hodosán Róza ma Magyar Bálint felesége.) Demszky és az SZDSZ tevékenységének megítélésekor Budapest lakói nem feledkezhetnek meg arról sem, hogy a jelenlegi fõpolgármester az egyik oka annak, hogy még mindig nem készült el az új, négyes metró, amit az oroszok a Magyarország felé fennálló államadósságuk ellentételezéseképpen megépítettek volna. E helyett a Horn-Kuncze-kormány 1996-ban úgy döntött, hogy a szocialistákhoz közel álló Nádor Rt.-nek biztosít lehetõséget az államadósság hasznosítására… Ehhez képest szinte jelentéktelen ügynek számít, hogy Demszky Gábor gépkocsi-használatával kapcsolatban - állítólag – jelenleg is büntetõeljárás folyik a fõpolgármester ellen. jó ha figyelünk
Nem növelte az SZDSZ népszerûségét Wekler Ferenc sem, aki 2003-ban 128 millió forint vissza nem térítendõ állami támogatást vett föl a földjeire. 2004-ben az ügyvivõi testület lényegében ismét kizárta az erkölcsi szempontok figyelembe vételét, amikor kimondták: Wekler Ferenc törvényesen vett fel összesen 240 millió forint vissza nem térítendõ támogatást. Idõközben kiderült, hogy Szalay Gábor az SZDSZ egyik vezetõ politikusa tíz éven át ügynökként segítette a kommunista belügyi szervek munkáját. Kuncze Gábor és Petõ Iván próbálták menteni a menthetetlent, és kiálltak Szalay mellett. E kérdéskörben érdekes nyilatkozatot tett Végvári József, aki korábban õrnagyi rangban szolgált a kommunista titkosszolgálatoknál: „Az SZDSZ soraiban is voltak hálózati személyek, õk azonban átcsúsztak az átvilágításon. Úgy eshetett meg a dolog, hogy az MDF annyira dilettáns volt, hogy kormányzása alatt elmulasztotta lajstromba venni a megmaradt iratokat. Ez Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt történt meg, éppen Kenedi János segítségével.” (Heti Válasz, 2004. dec. 23.) Az SZDSZ-en belüli változások közül az egyik legjelentõsebb, hogy az Országos Tanács már nem választott testület, ráadásul tagjainak fele egzisztenciálisan is a pártvezetéstõl függ. Õk ugyanis a párt tisztségviselõi, akik hivatalból kapnak szavazati jogot. Így az SZDSZ-ben merõ formalitás a demokrácia: a pártvezetés hatalma ellenõrizetlen és korlátlan. Az SZDSZ története egyre nehezebben írható le és érthetõ meg az MSZP belsõ mozgásainak ismerete nélkül. A két pártban, illetve a holdudvarukban egyre több olyan személy található, akiknek az a közös jellemzõjük, hogy számukra - lényegében - mind a két kormányzópárt egyaránt elfogadható. Ez a helyzet ugyancsak a szabad demokratáknak kedvez, mert így az esetek nagy részében konfliktusok nélkül képesek szándékaikat az
MSZP vezetõivel elfogadtatni. A kettõs identitással rendelkezõk száma szinte végtelen. Önkényesen kiragadva néhány nevet: Lendvai Ildikó, Szekeres Imre, Szabó Zoltán, Bársony András, Gurmai Zita, Lévai Katalin, Suchmann Tamás, Gellért Kis Gábor, Ripp Zoltán, Bolgár György, Baló György, Mester Ákos, Farkasházy Tivadar, Kéri László, Szabó István, Jancsó Miklós, Magyar Bálint, Petõ Iván, Eörsi Mátyás, Horn Gábor stb. Ez a társaság, különbözõ ügyekben erkölcsileg már többször megbukott, de politikai túlélése mindaddig biztosítottnak látszik, amíg a közvélemény jelentõs részével sikerül elhitetni, hogy az általuk létrehozott baloldali antifasiszta népfront a garancia a demokráciát veszélyeztetõ - egyébként nem létezõ - magyarországi szélsõjobboldal visszaszorítására. Ezzel legitimálják hatalmukat, illetve befolyásolási képességüket. Éppen ezért az SZDSZ és az MSZP számára létkérdés a nem létezõ szélsõjobboldali veszéllyel való riogatás. Az SZDSZ története során mindvégig különös kapcsolatokat ápolt a gazdasági élet vitatható szereplõivel. Az SZDSZ, illetve holdudvara lényegében rokonszenvérõl biztosította a jogerõsen elítélt Kovács Mihály és Kunos Péter bankárokat, a Tocsik-ügyben szereplõk közül Budai György vállalkozó mellett még aláírásokat is gyûjtöttek. Ugyanezt megtették a maffiózó-vezérként számon tartott Tasnádi Péterrel is. Fenyõ Miklós, a Vico cégcsoport 1998-ban meggyilkolt tulajdonosa állítólag mindig számíthatott az azóta elhunyt Vásáshelyi Miklós, valamint Petõ Iván, Fodor Gábor és Tom Lantos tanácsaira, kapcsolataira. 2002 óta az SZDSZ politikáját Petõ Iván, Magyar Bálint, Horn Gábor, illetve a mögöttük álló politikai-és gazdasági érdekcsoportok határozzák meg. Kuncze Gábor pártelnök mozgástere mellettük minimálisnak tekinthetõ, hiszen õ sosem volt belsõ tagja az SZDSZ-t ma is meghatározó értelmiségi és pénzügyi-gazdasági szubkultúrának. A szabad demokraták gátlástalanságára jellemzõ,
hogy éppen az a párt kampányol egy kisgyerekkel, amelynek tagjai a gyermekek jogai helyett – általában - inkább az elkövetõket és a deviánsokat védik, hívei a drogliberalizációnak és az értékek relativizálásának. A legkisebb, természetes emberi közösségrõl pedig mindig a családon belüli erõszak jut eszükbe. Miután az SZDSZ vidéken alig van jelen, a parlamenti küszöb eléréséhez Budapestre van a legnagyobb szükségük: a fõváros elvesztése az SZDSZ végleges marginalizálódásához vezetne. Ennek tudatában a párton belüli pozícióharcok gyorsan véget értek. Valószínû, hogy a Kunczét támogatók szívesen megszabadulnának az önjáróvá vált, sikertelen, és nem kis kockázatot jelentõ Demszky Gábor fõpolgármestertõl, aki viszont ebben a helyzetben Gyurcsány Ferenctõl vár támogatást. De Kóka János is Gyurcsány embere, aki ugyancsak esélyes lehet a fõpolgármesteri posztra. A nyilvánvaló érdekellentétektõl függetlenül, az MSZP számára is létkérdésnek tûnik, hogy a fõváros élén balliberális politikus maradjon, ezért a megfelelõ idõben megtalálják majd a két párt számára legelõnyösebb megoldást. Aligha véletlen, hogy a párt általános állapotáról és jelenlegi politikájáról még baloldalon is megoszlanak a vélemények. 2006. januárjában fordult elõ elõször, hogy az SZDSZ megalapításában aktívan részt vevõ Hit Gyülekezete határozottan szembefordult egykori szövetségesével. Németh Sándor a gyülekezet vezetõje blaszfémiának minõsítette az SZDSZ kampányszlogenjét a „Jöjjön el az én országom!”-at. Kijelentette: elég volt a „diktatúrákból, perverz embereknek az országából…” Az SZDSZ teljes szellemi-intellektuális leépülését bizonyítja a párt új emblematikus figurája, az abszolút technokrata-pragmatista Kóka János. Az állami megrendelésekbõl meggazdagodott milliárdos, a jelenlegi kormány gazdasági minisztere, a budapesti 1. számú választókörzetben indul SZDSZ-es országgyûlési képviselõ-jelöltként. Az MSZP visszaléptette ottani jelöltjét, mert õk is Kóka Jánost támogatják. DÖNTÉS ELÕTT Napokkal a választások elõtt az SZDSZ sorsa még mindig bizonytalan: nem tudható, hogy társadalmi támogatottságuk eléri-e a parlamentbe kerüléshez szükséges öt százalékot. Az MSZP álláspontja nem egységes: vannak, akik úgy gondolják, hogy az SZDSZ beteljesítette történelmi küldetését és az MSZP mellett nincs helye és szerepe a létezõ baloldalon. Mások szerint a szocialistáknak szüksége van egy agonizáló kis pártra. A nem baloldali szavazók nagy része viszont úgy gondolja, hogy a Magyar Köztársaság Országgyûlésében nincs helye egy keresztény- és nemzetellenes pártnak. Forrás: Tóth Gy. László
jó ha figyelünk
31
Vége. A Kuruc.info egyetlen konzervatív választót sem kíván lebeszélni a második fordulós részvételrõl, de vége. A jobboldali egypártrendszernek, az orbánizmusnak szülõatyástul, és a nemzeti radikalizmust korábbi, tagadhatatlan érdemei mellett végül zátonyra futtató Csurka Istvánnak is - politikai értelemben. A Jobbiknak még állhat a zászló 2010-ben. 110 helybõl 75-öt megnyerni a második körben – most már – akkor is lehetetlen, ha minden MDF-es és harmadik utas felsorakozik a front jobboldalán. Menjenek csak! Ránk, akik mindenünket kockáztattuk már a ballib elleni harcban, ne foghassák, hogy... Meg kétségtelenül szebben mutat egy 49 százalékos parlamenti jobboldal egy 47 százalékosnál. De ennyi. Inkább a jövõn érdemes gondolkodni, elébb összegezzük a tanulságokat! A Fidesz ügyei annyiban tartoznak a nemzeti radikalizmusra, hogy a polgári párt 2002-ben már megbukott, de újra végsõkig erõltetett egypártrendszerû elképzelései az egész jobboldal vereségét okozták. Orbán Viktor (korábbi érdemek elismerése ellenszenvünk dacára neki is kijár) és csapata képtelen volt tanulni az ellenségtõl. Az MSZP másodszor is bevitte az SZDSZ-t, a Fidesz évek alatt felõrölte a radikális jobboldalt. A nyíltan is meghirdetett megosztott szavazat stratégiáját a szoclib rezsim pártjai tökélyre vitték. Ha megnézzük számos szavazókörökben az MSZP listás és egyéni eredményei közti eltérést, akkor látható, hogy 2-4 százaléknyi szoci szimpatizáns listán az SZDSZ-re voksolt, így biztosítva a szélsõséges kispárt bejutását, vagyis az ún. baloldal szavazatmaximalizálását. A Fidesz ellenben, évek óta pszichikai nyomás alatt tartva a potenciálisan 8-15 százaléknyi radikális, EU-ellenes, markánsan nemzeti érzelmû szavazót, az elveszett szavazat hamis legendáját terjesztve elérte azok nagyobb részének átpártolását és önnön megbuktatását. Ahogy megjósoltuk, egy másik párt táborát nem lehet maradéktalanul felszívni. A kudarc szele érezhetõ volt, ezt is elõre jeleztük. 3-4 százalék átpasszolása helyett a ledarálás, az évek óta tartó elhatárolódás és leszélsõségesezés stratégiája mellett döntött Orbán, ahogy korábban aktívan segédkezett az FKGP (Torgyán József, mondjon bárki bármit, 1998-ban a haza érdekében cselekedett a második körben) kinyírásában. Az „eredmény“ önmagáért beszél. Miközben például az SZDSZ-t, a valódi ellenséget Áderék soha nem címkézték. A Fidesz felelõssége is, hogy a kevésbé tájékozott választók elõtt a cionista gyûlöletpárt ma szalonképes lehet. Pokorni Zoltán 2002-ben 32
nyíltan kimondta: örül annak, hogy szélsõséges párt nem került az Országgyûlésbe. A szadiról szava sem volt. A keresztényirtós, Szent Korona svájcisapkázós, durván egyházellenes, drogpárti, az erdélyi magyarságot a kínaiakkal azonos szinten kezelõ SZDSZ-es mentalitás sem volt elég ahhoz, hogy a Fidesz legalább verbálisan, naponta megbélyegezze ezt a söpredéket. Annak dacára sem, hogy a legnagyobb ellenzéki párt is, minden libsi elvárás szerinti elhatárolódása ellenére, megkapta az antiszemita, diktatorikus, kirekesztõ, gyûlöletkeltõ jelzõket, éppen a táliberálisok gyûlöletpapjaitól. A viktoriánus õrület nem mehet tovább. Nem lehet egy zsákba tömni EU-ellenest és brüsszelitát, Semjént és a holokauszt-emléknap bevezetõjét, Wittner Máriát és a Demokratikus Charta egykori hordószonokát. Nem hiteles dolog egy kis szájmagyarkodással becsalogatni a nacionalistákat, s egyidejûleg a kádárista szavazóknak udvarolni. Nem lehet szavakban Románia csatlakozásának a székely autonómiához való kötését pedzegetni, majd azt a gyakorlatban feltétel nélkül támogatni. Nem lehet antikommunista-keresztény pózt mutatni, miközben Bagó Zoltánok fenyegetik riválisaikat, sötét múltú MSZMP-s kádert indítanak egy vidéki körzetben, s miközben az elõtte joggal lebarmolt, liberális és keresztényellenes EU-alkotmányt csont nélkül szavazzák meg fideszék a szoclibbel közösen. Nem lehet minden sajtot egybegyúrni, Tusnádon szívet melengetõ nemzeti dallamokat pengetni, majd Ariel Saron népirtó Likudját testvérpárttá fogadni. Tasnádi Péter elvtársát és barátját, Csintalan „nemkérdezzükazelsõmillióját“ Sándort keblünkre ölelni, s közben a jobboldali sajtót alá-
vetni és megtisztítani a nemzeti radikálisoktól. Munkahelyeket és polgári középosztályt ígérni, nem érintve a törvénytelen, posztkommunista rablóprivatizációt,amelynek következtében a gazdaság és az exállami vagyon 90%-a a „baloldal“ vagy multicégek kezébe ment át. A magyar föld megvédését szajkózni, noha a Fidesz-kormány állapodott meg annak külföldi kézbe juttathatóságáról 2001-ben az Unióval. Egység és erõ helyett katyvasz, tragikomikus, ezerhangú kakofónia. Egy ideig persze tömhetõ a kisgömböc megtévesztett, öncsaló, vagy megszédülõ értelmiségi árulókkal, de a végén, ismerjük a mesét: kipukkad. A Fidesz vezérkar erkölcsi állapotára jellemzõ, hogy sokan kiben vélik megtalálni a bûnbakot. Nem a liberós szárnyban, nem a pancser adatlopó részlegben, nem a lungo dromos verõakció felelõseiben, nem a Martonyi féle ex-MSZMP-sekben, nem a Mikolát kampány közben (!) bíráló párttársakban, netán A VIKTORBAN (hazánkban a vezetõk nem felelõsek semmiért), pláne nem a súlyosan terhelt és igazmondásukról híres Deutsch Tompikákban, és a nem is a Gyurcsány ellen tüntetõ magyarokat- köztük a megütött 13 éves kislányt - elítélõ Schmitt Pálban, hanem: Mikolában! Vagyis a Fidesz ismét igazodott a szoclib vádakhoz. Mindenütt a világon, beleértve a hazai kommunistákat, körömszakadtáig védelmezik egymást védhetetlen helyzetekeben is a baj, bûn, vagy elvtársak, pláne kampányban. A narancspártban, lásd elébb, nem feltétlenül. Most pedig össze-vissza siránkoznak az orbánizmusnak bedõlt egyesek, nem véve észre, hogy míg az ellenség foggal-körömmel védi övéit, addig a Fidesztõl még egy bûncselekmény áldozatául esett kislány sem számíthat feltétlen védelemre, csak mert támadója „más“. Ne legyünk persze igaztalanok, ki tudnak ám õk állni villogó szemmel is, ha kell. Például a köztörvényes Ártatlan Józsika mellett. Mit is hallhattunk róla tavaly a jó Pokornitól? Hogy rasszista bûncselekmény történt. Még Fletó is meglepõdött, hogy az ellenzék ráver az üzemszerû rágalomiparban. A Szövetség négy ilyen év után sem volt képes legyõzni a posztbolsevizmust. A legnagyobb ellenzéki párt magatartását és tetteit egyre inkább a ballib által kikövetelt játékszabályokhoz, az ún. politikai korrektséghez igazította, miközben a szocionisták soha semmiféle engedményt nem tettek és tesznek jobbra. Hallotta Ön Gyurcsányt, Kunczét, Lendvait, Eörsit a jobboldalnak udvarolni, akár a látszatát is felmutatni valamilyen nemzeti érzékenységnek? Emlékszik Ön, Kedves Olvasó 2004. december 5-ére, a nemzet egyharmada elleni fékevesztett uszításra? Na. jó ha figyelünk
Számos szavazókörben az MSZP listás és egyéni eredményei közti eltérés világosan mutatja: nem kevés szoci adta listás voksát a gyûlöletpártra, tudatosan maximalizálva a ballib szavazatokat. Hetekig zengett a balmédia arról, hogy a szadesz bejutásán múlik, és lõn. Eközben a fideszes sajtó évek óta cenzúrázza, karanténba zárja, demoralizálja, nyomás, szinte fenyegetés alatt tartja és támadja a nemzeti radikalizmust az elveszett szavazat meséjével. Holott, ha lemásolják a sötét oldal stratégiáját, most egy 40% körüli Fidesz egészülne ki 5% Harmadik Úttal és 5% MDF-fel. Az összefogás erejérõl nem beszélni kell, hanem felkarolni azokat, akik ugyancsak a junta bukását óhajtják. Bár a milliárdokból, törvénytelenül kampányoló parlamenti pártokkal szemben 80 milliós választási költségvetésbõl gazdálkodó Harmadik Úttól senki sem várt kormányalakítást, Csurka István távozása üdvös volna. Érdemei elismerése mellett, egészségügyi okokból, saját kérésére, így mondták az átkosban. Békésen, ha lehet, de feltétlenül. Természetesen a Jobbiknak is van felelõssége az elvárható 3-5 százalékosnál rosszabb teljesítményért. Ám a MIÉP, és a világos üzeneteket élõben átadni immár képtelen, szétesett, a ballib sajtó által pofozógépnek használt, új szavazók vonzására alkalmatlanná vált Csurka a kampányban az amúgy is szûk médiaidõ zömét elvette a tehetséges, fiatal Kovács Dávid elõl. Ha a Jobbik venné át a Harmadik Út vezetését, 2010-ben még komoly esélyekkel számolhatnak, hiszen teljes pénztelenségük és kiszolgáltatottságuk - a 2,2 százalékra járó állami támogatás felével - megszûnt. A jobboldal jövõje, ahogy az elmúlt 80-100 év parlamentáris idõszakaiban mindig is, a többosztatúságban van. Ideális esetben szükség van jobbközépre a finomabb lelkeknek, például a Fidesz baloldalából. És égetõ szükség mutatkozik egy magyar Jog és Igazság típusú, a liberális terrorra teljesen immunis pártra, mondjuk a Harmadik Útból és a Fidesz jobboldalából. Olyan erõt kíván a haza, amely nem enged elhatárolódási zsarolásoknak, nem táncol a nemzetellenes erõknek is, nem kíván folyamatosan megfelelni minden külföldi elvárásnak. Nem avval kérkedik, hogy milyen bölcsen nem vette fel a kesztyût egy Gyurcsány ellen. Nem enged jottányit sem a nemzeti öncélokból, nyíltan zászlajára tûzi az Európa-szerte erõsödõ nacionalizmust, felül meri vizsgáltatni a privatizációt, nem alkalmazkodik az ellenséges médiához, hanem fellép ellene, megoldást kínál a 20 éve tartó adósrabszolgaság felmondására, szembemegy az EU-val is, ha kell. Mint az egyre népszerûbb lengyel kormánypárt bankügyben. Tiszta kereszténydemokráciát gyakorol, a kufárok közé ostorral megy, szavai és tettei közt valós az összefüggés. Minderre lehetõség van, de csak lehetõség. A langyosokat pedig úgyis kiköpi az Úr.
Pár nap múlva ötödször választja meg a magyar nép, hogy kiket küld be a Parlament sok vihart látott épületébe újabb négyévi kormányzásra. Hamis és hazug propaganda eszközeivel, teljes erõvel folyik a liberális kommunista szimpatizáns sajtó hadjárata, hogy a választókat becsapják, ahogy ezt tették az elmúlt tizenöt év folyamán. A megfélemlített és félrevezetett tömegek már elfelejtették, hogy azok, akik ma köpönyegforgatóként a NATO és az EU kegyeiért és a bebocsátásért esedeztek nem is olyan régen; tizenöt-húsz-huszonöt évvel ezelõtt a „dicsõséges Szovjetunió“ hûséges kiszolgálói, a magyar nemzet árulói és kegyetlen elnyomói voltak. Az 1956-os forradalmat szeretnék már mielõbb elfelejtetni a magyar néppel, vagy olyan megrögzött kommunistákat beállítani forradalmároknak, reformistáknak, szocialistáknak, akik részben elmenekültek az országból, mert féltek a jogos felelõsségre vonástól, de visszatértek ölni, rabolni, leverni a legszentebb és legtisztább forradalmat, amit a magyar történelem ismer - szovjet segítséggel. Ezek az árulók, a sötétben ma már nem megbújók uralják ma az országot politikai, gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi téren egyaránt. Az 1994 utáni miniszterelnök maga is szovjet érdekeket kiszolgáló pufajkás volt, aki egykor külügyminiszteri minõségben szidta azt a nyugati demokráciát, melyet kiszolgált négyévi mûködése alapján, és hozzásegítette az ország kifosztását a spekulánsok segítségével. Majd 2002-ben egy volt szovjet kém, a D-209-es ült be a miniszterelnöki székbe, és ott folytatta, ahol elõdei az ország kifosztását végezték teljes sikerrel, zsebüket megtömve milliárdokkal. A legújabb ifjonc is az õ kommunista családjukból származik, és mindent elkövet a sajtó útján, hogy a választókat beterelje az általuk elképzelt szocialista" karámba. És ezek az árulók akarnak újra hatalomra jutni! A tét: végre egy igazi magyar feltámadás és függetlenség elõkészítése, vagy újabb „szocialista rabszolgasors“ elfogadása újabb négy évre. Márai Sándor ezt írta az árulókról: „Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentõ ítéletet kell hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bûnében találod bûnösnek. A gyilkosnak hamarabb meg lehet bocsátani, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érte. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló a kezed szorongatja, az áruló a szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, fogadkozik és nyög. Az árulónak ne bocsáss meg soha! Az árulónak ne irgalmazz! Aki egyszer elárult, legyen az akárki, mindegy - annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Számûzzed életedbõl. részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben, mindenben, mindig õ az utolsó ember. Az áruló részére nincs mentség!”
Forrás: mb – Kurucinfo
Révffy László (Anglia)
jó ha figyelünk
„Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentõ ítéletet keIl hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bünében találod bûnösnek.”
Magyar Honfitársaim!
Ne felejtsétek el ezeket az örök érvényû szavakat, amikor szavazni fogtok. A sorsotok, gyermekeitek, unokáitok, Magyarország jövõje van a kezetekbe letéve. A múlt tapasztalatai alapján tisztán kell látnotok, hogy az árulók most mosollyal, fogadkozással akarják megszerezni és megújítani rabló hatalmukat a ti szavazataitokkal. Ne hagyjátok magatokat újra becsapni!
33
34
jó ha figyelünk
jó ha figyelünk
35
36
jó ha figyelünk
