lépései Székelyföldtôl Zaláig Negyven éve a pályán

268 Ft, határon túl:

1 €uro

II. évfolyam, 6. szám • 2010. június

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu

Tarsoly Krisztina – 8. oldal

Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Gizella városában énekel

,,István, a király" Varga Miklós Veszprémben Gizella városá­ ban, Veszprémben lép színpadra István, a király legendás énekhangja és megformálója Varga Miklós. A népszerű előadó a Petőfi Színházban az Anna

Mikó Ist ván nem panaszkodik

Mostanában sok színész panaszkodik, hogy kihúzták alóla a színházát, nem kap szerepeket, és a többi. Mikó István nem panaszkodik. Szinte minden este játszik, délelőttönként rendez, próbál és járja az országot. Jelenlegi munkáiról, terveiről kérdeztem meg a Jászai Mari-díjas színművészt. A fotón Mikó István és György Péter a Bob hercegben A cikk a 3. oldalon folytatódik

KOZSZT

Hazulról haza

Karenina című musical-operában Levin szerepét játssza. Az előadás nyári előbemutatója június 10-én lesz, az őszi premiert szeptember 24-én tartják. Ehhez kapcsolódva ültünk le beszélgetni többek között arról, hogy nem unja-e még az Európa című dalt, miért nem megy el tévéműsorokba vacsorázni, és kell-e politizálnia egy előadóművésznek. A cikk a 6. oldalon folytatódik

Czegô Teréz

lépései Székelyföldtôl Zaláig Negyven éve a pályán Czegő Teréz 1970-ben végzett a „Szentgyörgyi István” Színművészeti Akadémián. Majd Marosvásárhely, Temesvár, Békéscsaba után 1988-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja. Játszott kislányt és nagy-

asszonyt, szendét és bővérűt, kedvest és gonoszat. Pontosan érkezik, mint mindig. Elegáns, mint mindig. Mosolygós, mint mindig. A frizura tökéletes, mint mindig. Színésznő, mint mindig. A cikk a 7. oldalon folytatódik

Zenés színházi fesztivál Kecskeméten

Minden évben többféle színházi fesztiválprogramból válogathatunk országszerte. Hagyományosan megrendezik a Pécsi Országos Színházi Találkozót, a vidéki színházak találkozóját, de van nemzetiségi, sőt eurorégiós színházi mustra is. Érdekes módon annak ellenére, hogy a zenés színházi műfaj egyre kedveltebb Magyarországon is, operettek, musicalek és rockoperák számára eddig nem rendeztek fesztivált. A kecskeméti Katona József Színház direktora, Cseke Péter most ezen szeretne változtatni. A Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó, vagyis a KOZSZT június 13-a és 19-e között várja az érdeklődőket. A fesztivál létrejöttéről, és a programról Cseke Pétert kérdeztük. – Milyen szándék hívta életre ezt a találkozót? – Világszerte ismert jelenség, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a zenés előadások, és ez hazánkban sincs másképpen. Megszámoltam, ebben az évadban összesen 92 zenés produkciót állítottak színpadra hazánkban. Szerintem ezt a számot bármely európai országban megirigyelhetnék. Ugyanakkor szomorúan tapasztaltam, hogy a zenés színdaraboknak semmilyen seregszemléjük nincs, ahol megmérettethetnék magukat. A cikk a 7. oldalon folytatódik

Fotó: Kanyó Béla

Az évad utolsó premierjeként, 2010. május 08-án mutatták be a Győri Nemzeti Színházban a „Kander– Ebb–Masteroff: KABARÉ” című musicalt. A rendező, Nagy Viktor látványos előadásban álmodta meg a klas�szikusnak számító darabot. Az előadás szereplői: Járai Máté /Klinga Péter, Radnay Csilla/ Mózes Anita, Nagy Balázs, Forgács Péter/Nagy Lóránt, Rupnik Károly, Janisch Éva, Agócs Judit, Mihályi

Orsolya, Bartha Alexandra, Jáger András, Koppány Zoltán, Gerbert Judit. Díszlet: Csík György, Jelmez: Horváth Kata, Koreográfus: Gyenes Ildikó, Zenei vezető: Kemény Gábor, Karmester: Kaposi Gergely Az előadást június 26-án Budapesten a Margitszigeten is láthatják. (-) Képösszeállításunk a 16. oldalon látható

Színészünnep Székesfehérvárott

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június Mátray László Vasvári Csaba igazgatóval és Spányi Antal püspökkel

Címéhez méltóan igazi színészünnep volt május 9-én Székesfehérvárott, a Vörösmarty Színházban. Az egyszerre megható és szórakoztató, színpompás gálaesten adták át harmadik alkalommal a Kaszás Attila-díjat. A műsorban felléptek Kaszás Attila kollégái, barátai, tisztelői, többek között Pápai Erika, Csiba Julcsi, Szarvas József, Rátóti Zoltán, Rudolf Péter és a Beugró csapata, a Vörösmarty Színház Társulata, és az ExperiDance Tánctársulat. Az elismerést a díjat alapító Pokorni Zoltán, a budapesti XII. kerület Hegyvidék polgármestere és Szűcs Gábor, a Mozaik Művészegyesület elnöke, a színház művészeti igazgatója adta át. Az esemény fővédnöke Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök volt.

„lehetôség a megtisztulásra” Mátray László a színházról A Kaszás Attila-díj legújabb tulajdonosa rövid interjút adott a Magyar Teátrumnak. - Először meséljen egy kicsit magáról! Mikor született, miért és hogyan lett színész, hol játszott eddig? - Kézdivásárhelyen születtem, 1976. október 23-án. Egy éves koromtól élek Sepsiszentgyörgyön. Készültem erdésznek, meteorológusnak, papnak és földrajzszakos tanárnak is, de gimnazista éveimben találkoztam az Osonó diák-színjátszókörrel. Ez volt a kamaszkor, minden energiámat beledaráltam ebbe az új, bizarr én-formáló helyzetbe, vagyis észrevettem, hogy a bennem lappangó energiákkal teremteni, alkotni is lehet. Innen egyenes út vezetett a színiakadémiára: Marosvásárhelyre, ahol négy évig tanultam, játsztam a marosvásárhelyi színpadon. Az egyetem elvégzése után sepsire kerültem,

és itt vagyok lassan tíz éve, amit én inaséveknek nevezek. Alapjáraton itt dolgozok, és keresem önmagam. Amúgy kis kitérőkkel dolgoztam független társulásokban pár helyen, például Marosvásárhelyen vagy Bukarestben román nyelven, de voltam tolmács is a vajdasági tanyaszínházban. - Mit szólt ahhoz, hogy a kollégái Önt jelölték a Kaszás Attila-díjra? - Kollegáim döntése meglepett. Semmire sem tudtam gondolni, próbáltam megérteni, megfejteni az üzenetét ennek a gesztusnak. Picit megzavart, de arra gondoltam, hogy az én sikerem az övék is. Ez egy közös játék. - És ahhoz mit szólt, hogy a jelöltek többsége is Önre szavazott? - A második forduló eredménye, hogy végül én kaptam a díjat, nagyon megtisztelő, de hangsúlyozom, hogy engem csak egy része illet. Én csak egy rész vagyok ebben. A másik

Pokorni Zoltán és Mátray László Fotó: Dr. Berta Gábor

Lapunk következô száma szeptemberben jelenik meg. Minden kedves olvasónknak, nézônknek, és színházi kollégánknak szép nyarat kívánunk!

rész a Tamási Áron Színház társulatát illeti. - Mit jelent Önnek a színház? A szerepek? - Számomra a színház lehetőség a megtisztulásra és letisztulásra. Kitüntetett helyzet. Nem hiszek az „álom-szerepben”. Minden feladatba próbálom becsempészni magam. Próbálom személyessé tenni, próbálom megérezni a szereplőt, a szerzőt, rendező – mint külső szem – és a játszótársak energiáit. Ehhez óriási nyitottságra van szükség, és türelemre és szeretetre. Néha dühös vagyok „magunkra”, mert elhisszük, hogy szeretet nélkül is tökéletesek vagyunk. Félek a kimért, „profi” világtól. JéeM

Mátray László fôbb szerepei: A nap fiai (Jegor) - 2009/2010; Ilja Próféta (Piás) - 2009/2010; Karnebál (Iancu Pampon) - 2009/2010; A mizantróp (Philinte, Alceste barátja) - 2009/2010; Szentivánéji álom (Puck, Théseus ceremóniamestere ) - 2008/2009; A csoda (Álarcos) - 2008/2009; Yvonne, burgundi hercegnő (Fülöp herceg, trónörökös) - 2007/2008; A szabin nők elrablása (Raposa Bogdán, bőrkereskedő) - 2007/2008; George és Lennie (Lennie) - 2007/2008; A csendestárs (Jim) - 2007/2008; A gondnok (Szereplő) 2006/2007; Lear király (Alban fejedelem ) - 2006/2007; A nyugati világ bajnoka (Shawn Keogh, Pegeen jegyese) - 2005/2006; Macbeth (Duncan, skót király) - 2005/2006; Csárdáskirálynő (Lazarevics) - 2005/2006; Boldog nyárfalevél (Vaska Gellért) - 2005/2006; Szép magyar komédia (Credulus) - 2004/2005; Médeia (Kar) - 2004/2005; Othello, a velencei mór (Cassio, a hadnagya ) - 2004/2005; A búsképű (Sancho Panza, szolgája és tanítványa) - 2004/2005, Jóembert keresünk! ( Harmadik Isten) - 2003/2004, Nők iskolája (Alain, Arnolphe inasa) - 2003/2004; Antigoné (Haimón) - 2003/2004; A szarvaskirály (Deramo, Szerendrib király) - 2002/2003; Romeó és Júlia (Lőrinc barát, franciskánus) - 2002/2003; Filléres komédia (Félkupica) - 2002/2003; Bolha a fülbe (Álarco, Romain Tournel ) - 2001/2002; Ilja Próféta (Piás) - 2001/2002; Az ember tragédiája (Ádám) - 2001/2002; Játék a kastélyban (Ádám) - 1999/2000; Háromszék közt a pad alatt (Szereplő) - 1999/2000; Peer Gynt (Solvejg bátyja) - 1999/2000; Szeget szeggel (Claudio, nemesúrfi ) - 1999/2000; Királykék (Őfelsége, a leendő király) - 1998/1999

Ünnepi társasági közgyűlés A Magyar Teátrumi Társaság Egyesület 2010. május 9-én, Székesfehérvárott, a Vörösmarty Színházban, a Kaszás Attila-díjátadó gálaest előtt tartotta ünnepi közgyűlését. A közgyűlésen a Magyar Teátrumi Társaság megvitatta, és egyhangúan elfogadta szakmai programját. A közgyűlés vendégeként felszólalt Halász János országgyűlési képviselő, a Parlament Kulturális Bizottságának alelnöke és L. Simon László országgyűlési képviselő, a Fejér megyei Közgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke, akiket a Társaság tagjai megismertettek a szakmai program alapvetéseivel. A Magyar Teátrumi Társaság az új kormány figyelmébe ajánlja javaslatait, melyeket írásban is eljuttat a leendő kulturális kormányzat vezetői számára. (-)

Impresszum:

A Magyar Teátrum a Magyar Televízióban A tervek szerint két heti rendszerességgel saját rovata lesz lapunknak a Magyar Televízió (m1) vasárnap reggeli műsorában. Az újság logójával ellátott lenyitható színházi székekkel bebútorozott stúdiódíszletben minden alkalommal egy-egy színházi szakmát és annak képviselőjét mutatja be a lap munkatársa egy-két színész segítségével. Az első adásban, június 6-án, vasárnap Fekete Péter főszerkesztő Dobó Kata és Gulyás Attila segítségével mutatta be Lakatos Károlyt és Lakatos Károlynét, a Békés Megyei Jókai Színház maszkmester-fodrász házaspárját. Az adásból kiemelt képünkön Lakatos Károly Bethlen István műsorvezető kérdéseire válaszol. (-)

Szerzőink, munkatársaink:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1054 Budapest Aulich u. 8.II/4. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Munkatárs: Mészáros Csilla – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Bera Linda

2.

3.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június (folytatás az 1. oldalról)

– Régebben szinte nem múlt el nap, hogy ne láttuk volna valamelyik televízió kabaré műsorában, mostanában viszont személyesebb lett a kapcsolata a nézőkkel, mivel színházi előadásokkal, az egész ország területét bejárja. Ez egy tudatos változtatás? – Nem volt olyan szándékom, hogy mostantól keveset legyek tv-ben és sokat legyek színpadon. Én mindig színésznek tartottam magam, a színház volt és most is az, az én első számú láthatósági helyem. Bár azért még mindig előfordulok a televíziókban, pedig mostanában inkább más jellegű műsorok vannak előtérben, mint amilyenekben én például akár jó is lehetek. Régen

Mikó István nem panaszkodik is sokat jártam, jártuk az országot különböző előadásokkal, most nagyon szoros a kapcsolatom a Turay Ida Színházzal és ők viszik a produkciókat mindenhová, ahol igény van a nívós szórakozásra, ezért sok helyen játszom, szerte az országban. A Soproni Petőfi Színház és a Turay Ida Színház az otthonom jelenleg. – Minden műfajban otthonosan mozog. Láthattuk Müller Péter „Szomorú vasárnap” című darabjában

Seress Rezső megszemélyesítőjeként, a „Bob herceg” című nagyoperettben Pomponiusként, az „Indul a bakterház”-ban bakterként, a „Kölcsönkért kastély” című vígjátékban Gruber Menyhért szerepében, ezen kívül rendez, zenét szerez. Egyáltalán hogy bírja ezt energiával? – Hogy bírom energiával? Van egy titkom. Szeretem, amit csinálok. Szinte minden időmet a színház tölti ki, és ha marad egy kis szabadidőm, akkor színházba megyek és nézem a kollégák játékát. Amúgy ez a „sok” munka engem nem fáraszt. Szeretek játszani. Mindig más ember lehetek. Egyszer bakter, egyszer Gruber Menyus, mindig más. Szerintem a színészet erről szól. Persze nem csupán erről, de mondjuk dióhéjban ez a lényege. Zenét nagyon régóta szerzek. Írtam én már zenét talán az opera kivételével mindenféle műfajban. Rajzfilmhez kísérőzenét, popzenét, 1986-ban például írtam zenét a „Kutya testament u m a” című Ariano

Suassuna komédiához, amelyet nem régen a Turay Ida Színház és a Magyarországi Szerb Színház közös produkciójaként újítottunk fel. – A Kutya testamentumát rendezőként is jegyezte. – Igen. Szerencsére elég sok alkalmam van rendezni is. Állítólag a kollegáim szeretik a rendezéseimet, mert én színész lévén, színészi szemszögből nézve rendezek. Ez kicsit megkönnyíti a munkát. Például sok olyan dolgot én nem kérek egy színésztől, amit színészként én sem csinálnék meg. Sok előnye van annak, ha egy színész rendez is. Persze sok hátránya is. Például, nem tudnék szigorú lenni egy kollégával, akivel mondjuk aznap este egy másik darabban játszom. Viszont szerencsére nem is kell szigorúnak lenni, mert egy nagyon jó, összeszokott, egymásra figyelő társulat alakult ki a Soproni Petőfi Színháznál és a Turay Ida Színháznál is. Darvasi Ilona igazgatónő nagyon sok fiatal, tehetséges színészt is szerződtetett. Próbálom átadni nekik az én tapasztalataimat és érdekes módon igényük is van erre. Nekem fiatalabb koromban annyiból volt szerencsésebb a helyzetem, hogy volt egy darab tv csatorna és elég sokat hívtak különböző szerepekre. Ez biztosított egy bizonyos népszerűséget. Ma a fiatal kollégák között ugyanannyi tehetséges színész van, mint régebben volt, de őket csak a színházba járó közönség ismeri. Ezért is tartom fontosnak a Turay Ida Színház misszióját, nevezetesen

Barabás Botond

„Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!” – kiáltotta a temesvári színház egyik erkélyéről Ferenc József királyunk az alant nyüzsgő sokaság felé. Ezt nem most találtam ki, hanem Barabás Botond emlékeztetett rá, akinek színészi pályája ezen intézmény falain belül indult el, anno. – A főiskola elvégzése után nagy örömmel fogadtam el Demeter András hívását, hogy szerződjek a színházához. Három évadot töltöttem Temesváron. Innen az utam Szolnokra vezetett, ahol immár a hatodik évadom végén járok. – Jól tudom, hogy székely vagy? – Igen. A hegyektől ölelt Székelyudvarhelyen születtem, székely családban. – Az a benyomásom, hogy a hegyek fontosak a számodra... – Nagyon. Nekem, és az ottaniaknak a madarasi Hargita ugyanolyan paradicsom, mint mondjuk egy siófoki embernek a Balaton. Egy nyári negyven fokban felszalad az ember a hegyre, hogy ott eltöltsön pár napot, este hat után már bizony télikabátos az idő. De itt lehet feltöltődni, a fáradalmakat kipihenni. S amikor telente hó borít mindent, annál csodálatosabb látvány nincsen. Életet ad. A hegyi embernek fel kell járnia a hegyre, mert onnan kapjuk a levegőt, onnan kapjuk az élethez az energiát. – Tavaly Soós Imre – díjat kaptál…

azt, hogy az egész országot beutazzák, beutazzuk előadásainkkal. – Állítólag a színészek nyáron szoktak pihenni. Ön mit tervez az előttünk álló nyárra? – Egy kis pihenés biztosan belefér a nyárba, de azért van néhány előadásom is. Az „Óbudai Nyár” programsorozat részeként, az óbudai Zichy kastélyban játszom két előadásban. Az egyik a „Nem tudok élni nélküled” című musical július 18-án és 19-én, a másik a „Bob herceg” augusztus 2-án és 3-án. Közben itt-ott igyekszem kicsit pihenni is, mert évadkezdéstől új feladatok várnak. Jövő februárban tervezzük bemutatni Francois Veber „Balfácánt vacsorára” című komédiáját, amit én rendezek. Az ebben a darabban lévő szerepet már játszottam egyszer, nagyon szerette a közönség is és hatalmas sikere volt, ezért úgy gondoltam jó lenne újra elővenni és Darvasi Ilona igazgatónő szabad utat adott. – Köszönöm szépen hogy elmondta mindezt és engedje meg, ha még kicsit korai is, hogy sok szeretettel gratuláljak, mert – ez önnel kapcsolatban szinte hihetetlen, de az idén ősszel lesz hatvan éves. – Köszönöm szépen, de tényleg hihetetlen. Hatvan éves lennék? Egyelőre szerencsére nem érzem. Ezzel kapcsolatban néhai kollegám, Körmendi János mondása jut eszembe. Mikor hatvanadik születésnapján gratuláltak neki, azt mondta: – Kizárt hogy hatvan éves vagyok. Az embernek a nagyapja, esetleg az apja szokott hatvan éves lenni. Nem ő saját maga. Král Gábor

– Ez a díj egy biztatás, ugyanis pályakezdő színészek kaphatják meg. Megnyugtató, hogy vidéki színészként is érezhetem a szakma figyelmét. – Szolnoki szerepeid közül melyekre emlékszel vissza szívesen? – A Bánk bán egy nagyon emlékezetes szerep. Nagy találkozás volt, de szeretnék még egy kicsit később is találkozni vele, mert mindazt, amit most elmulasztottam, akkor beleszőhetném. De emlékezetes a Liliomfi is, és ezt te is tudod, hiszen együtt játszottuk. (Jut eszembe: tényleg! Egész jó Kányai voltam!) Óriási élmény volt a Kakukkfészek című előadásunk főszerepét eljátszani… Gyönyörű szerepeim voltak; a drámai szerepeken keresztül az operetten át, mindenben kipróbálhattam magam. Mondjuk, ehhez kell egy olyan nagylelkű színházi vezetés, mint ami most van Szolnokon, akik bíznak bennem. – Egy olyan színész, mint te, aki lényegében mindent eljátszhatott, dédelget még magában szerepálmokat? – Nincs konkrét szerepálmom. Inkább műfajban gondolkodom. A drámai műfajokban szeretnék komolyabban elmélyülni. – Ha már a komoly dolgokra terelődött a szó… A foci? – Szerencsére a sport megint része lett az életemnek. Én előbb voltam sportoló, mint a művészetek felé kacsingató ember. A kézilabdában elég nagy sikereket értem el, de kosaraztam is. Még a főiskola alatt is a megyei bajnokságban játszottam Marosvásárhelyen. A fociban is a társaság dob fel, a csapat vonz. Elmosolyodik. Barátságosan kezet fogunk. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Csak maradjon is így. Mészáros István

Szerzőink, munkatársaink:

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Kozma András

4.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

Közös hangon

Silló Sándor

Silló Sándor és a klasszikusok Tanítványa volt Kozma András, a társulat egyik dramaturgja, ő ajánlotta Vidnyánszky Attila figyelmébe a film- és színházi rendező Silló Sándort. Első találkozásuk olyan volt, emlékszik vissza a két esztendeje történtekre a Két bögre kincs színre vivője, mintha már harminc éve ismernék egymást. Rögtön megtalálták a közös hangot, s az volt a kérdés csupán, hogy mikor, milyen darabbal debütálhat Debrecenben. Megtalálták az alkalmat. Plautus vígjátékát az együttes jeles színészeivel, élükön a nemrég Pro Urbe-díjjal kitüntetett Csikos Sándorral, Miske Lászlóval, Oláh Zsuzsával, Jámbor Józseffel, Vranyecz Artúrral, Dánielfy Zsolttal, Mészáros Tiborral és másokkal rendezi. Már javában folynak az őszi bemutató próbái. – Sándor, én kedvezményezett helyzetben vagyok: közel harminc éve ismerjük egymást, Kecskeméten kollegák voltunk két évadon át. Mit tudjanak azonban Rólad a Csokonai színháziak és az olvasók? – Képzőművészeti szakközépiskolába jártam szorgalmasan, ám tizenhat évesen úgy éreztem, rám férne valami zsebpénz-kiegészítés. A véletlen sodort a budapesti Várszínházba, ahol jegyszedőként indult a színházi karrierem. A színház egyébként különösebben nem érdekelt akkor, a film jobban, különösen a magyar film. Jancsó mániás voltam/ vagyok, s ez is egy furcsa véletlen, hogy állandó alkotótársával, Hernádi Gyulával éppen ott voltak, a Várszínházban dolgoztak a Hasfelmetsző Jack-

A Veszprémi Petőfi Színház új kezdeményezése a Koffer Színház. Oberfrank Pál igazgató hangsúlyozta, hogy a teátrum ilyen formában is utat nyit Veszprém megye települései felé, a korábbiaknál többet szeretne vidéken játszani. A direktor az ötletgazdát, Szeles József színművészt bízta meg az utazó színház vezetésével. – Régi gondolatom volt, hogy próbáljunk létrehozni olyan előadás-

en és egyéb munkák előkészítésén. Miután leérettségiztem – fotósként – nem volt kedvem beállni a szakmámba, illetve addigra már nagyon rákattantam a színházra, ezért elmentem öltöztetőnek. Nagy bátran. Úgy, hogy egy nadrággombot nem tudtam magamnak felvarrni, egy inget kivasalni. Ott volt üresedés. A Várszínházból aztán a Katona József Színházba kerültem, együtt a teljes műszaki személyzettel, a nyitó évad volt ez. Ott ért a hír, hogy Jancsóék Kecskemétre veszik az irányt. Vándorfi László közreműködésével, egyik reggel arra ébredtem, hogy már egy másik város Katona József Színházának a tagja vagyok. Innen a mi kettőnk ismeretsége. – Nem volt ellentmondások nélküli ez a korszak Kecskemét színháztörténetében. Jól érezted magad? Nem bántad meg a városváltást? – Jancsóék teljesen felforgatták ott a színházi struktúrát; lehet vitatkozni rajta, hogy hibát hibára halmoztak, vagy évtizedekkel meg-

előzték a korukat, s azért kellett idejekorán távozniuk; nekünk fiataloknak nagyon jó volt, mert hamar helyzetbe kerültünk: én nagy zenés darabokat ügyeltem egy hónappal az után, hogy odaszerződtem. Aztán asszisztensként dolgozhattam Jancsó mellett, amire reálisan nem számíthattam volna egész életemben. Öltöztetőből, valaki a világ egyik legismertebb filmrendezőjének munkatársává lövi ki magát! Ez a fenekestül felforgatott struktúra volt az én egyetemem. Ebben lestem el mindent, azt is, hogy mit hogyan nem szabad, ha a közönség kegyeiben akarsz maradni. Nagyon komoly muníció volt. Innentől számítom az elköteleződésemet a színház iránt. Mikor aztán Kecskeméten a Jancsó-korszak lezárult, átkerültem Veszprémbe, és ott felvettek a dramaturg szakra. Filmes viszont azért lettem tulajdonképpen, mert családom volt, nappali szakosként kellett őket eltartanom, erre azonban a színházi munkarend nem alkalmas,

Jámbor József és Csikos Sándor

ott hónapokig tart az egy munkához való lekötődés, míg a tévé valamelyest gyorsabb lefolyású feladatokat szab. A tévénél is végigjártam a ranglétrát, az asszisztens asszisztensétől az önálló műsorkészítésig, de ott gyorsabban ment. Első évem végén már önálló kulturális műsorom volt a Magyar Televízióban. Ez így hozta magával a többi munkát, és ami közben megpróbáltam folyamatosan vissza kirándulni a színházba. Én az első pillanattól fogva biztos voltam benne, hogy rendező leszek. A dramaturg szakot is azért végeztem el, hogy a rendezéshez megszerezzem az elméleti hátteret. – Az antikvitás iránti hajlamodnak ismered az okát? – Nem biztos. Talán, mert a színházban mindig a nyers, naiv gondolkodás állt hozzám közel. A lélektanilag barázdált, túlcsiszolt dolgok nem vonzanak. Nem mondom, hogy nem olvasok Ibsent, de a szobában játszódó polgári darabok tényleg csak nagyon távolról érintenek. Moliere és Goldoni jelenti számomra a színháztörténet végét. Ami előt-

tük van, és minél inkább előttük – az izgat igazán. Nem esztétikai kategóriákban gondolkodom, sőt szeretem, ha együtt hat a színpadon sokféle stílusirány, a hangsúly itt azon a szón van, hogy hat: olyan legyen az előadás, amihez a nézőnek köze van, úgy tud ráhangolódni, hogy neki mondjuk el. A nézőhöz való odafordulást, ma a színház valahogy elhanyagolja. – A Két bögre kincs gyurma – a Te gyurmád. Hogyan, miért keletkezett? – Vidnyánszky Attila feltétele volt, hogy a társulat mely meghatározó színészeit kell méltó helyzetbe hoznom – jó szerepekkel. Volt idő, amikor elcsüggedtem, nem találtam fogást a klasszikus vígjátéki anyagon, aztán egyszer csak bevillant, mi az, ami összetartozik. Két bögre kincs – ilyen Plautus darab nincs! Ismert egyrészt a Bögre, amelyről tudjuk, a vége elveszett, és hogy Moliere ebből a töredékből „merített”, amikor megalkotta a világirodalom talán legmulatságosabb figuráját, A fösvény Harpagonját. Ezen kívül van még a Kincs (más fordításban: A három ezüst). Ez a komédia sem kevésbé kacagtató, de ebben a történetben a gazdag öregek szórják a pénzt. Amíg gyermekeik szerelembe, sőt teherbe esnek, vagy csalódnak, keresik a társat, vagy bujkálnak egymás elől, addig szüleiknek csak az számít, hogy van-e hozomány, vagy nincs. Ezt a két vígjátékot műtöttük egybe, s igyekeztünk XXI. századi ritmusú előadással megszólítani a közönséget. Balogh Tibor

Eloadások egy boröndben Koffer Színház Veszprémben

csomagot, amivel tudunk utazni és kis helyekre is beférünk. Legyen az könyvtár, falusi művelődési ház, kis közösségi tér, szálloda vagy önkormányzat konferencia-terme. Sokat jártam a megyébe fellépni és azt tapasztaltam, hogy igény van az úgynevezett haknikra, főleg azért, mert azok beférnek a szűk helyekre és olcsók. Ez indított arra,

hogy fejlesszük tovább a haknikat. Tegyük igényessé azokat, alkalmazkodjunk a helyszínekhez. Keressünk oda illő szórakoztató darabokat, vagy mi állítsunk össze produkciókat, s olyan díszletmegoldásokat találjunk, amelyek színházzá varázsolják a legkisebb teret is és nem kerülnek sokba. Így született meg a Koffer Színház ötlete és az ajánló címünk: „Minden, ami egy bőröndben elfér”. Ez az elképzelésem találkozott azzal, amit Oberfrank Pál igazgató beleírt a pályázatába, hogy a színház nyisson

utat Veszprém megye települései felé. Így aztán, amikor kinevezése után leültünk beszélgetni, ő is egyetértett a céllal, hogy mindent, ami nemes és értékes a színházban, azt vigyük el az emberekhez, pakoljuk be egy kofferbe és járjuk a megyét – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Szeles József, aki a veszprémi Koffer Színház próbáit vezeti. Az utazó színház első évadában kínál zenés kabarét, operettet és Ray Cooney Páratlan páros című komédiáját. A Koffer Színház első bemutatója az Operett utazás című produkció lesz. Az előadást június 18.,19.,20-án

este kilenc órakor tekinthetik meg a nézők Veszprémben, a Dubniczay palota udvarán. Az est keretében a Bál a Savoyban, a Csókos asszony és a Mágnás Miska című operettek legnépszerűbb dalai hallhatók keretjátékokkal fűszerezve, így a darabok történetét is megismerhetik a nézők. Az Operett utazást Péti Krisztina dramaturg és Szeles József állította össze. A produkcióban Halas Adelaida, Módri Györgyi, Szűcs Krisztina, Keller János, Kőrösi Csaba, Baranyi Péter, Máté P. Gábor és Szeles József lép színpadra. V.R.

Szerzőink, munkatársaink:

Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Mészáros István

Mészáros Csilla

Darvasi Ferenc

Rideg Zsófia

5.

A mindig megújuló Gesz†y Glória

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

Geszty Glória (Hippia) és Kárpáti Tibor (Lucifer ) Fotó: Paprika Krisztián.

Geszty Glória színművésznő pályáját a Déryné Színházban kezdte. Játszott a Madách Színházban, a Békés megyei Jókai Színházban, az Arany János Színházban, a Karinthy Színházban, a Ruttkai Éva Színházban. Számos külföldi és hazai filmben szerepelt, tévéműsort vezet. Beszélgetésünkben megidézzük a múltat, bepillantunk a jelenbe és latolgatjuk a jövőt!

– Mi a fontosabb az életében a színészet vagy a televíziózás? – A szívemben a színház áll az első helyen. Nagyon fontos, hogy érezzem, a közönség lélegzik, ott van körülöttem. Amikor a semmiből létrehoztuk a Zenit Tv-t megéreztem, hogy a nézők itt is a közelemben lehetnek. Kialakult bennem, hogy a nézők néznek vagy sem. Ez amolyan hetedik érzék bennem. Fontosnak tartom, hogy a nézőkkel kommunikáljak. A tévében a nézőkért élek. Emberi kapcsolatok alakultak ki, a mai napig meg van a nézői klub. Közös programokat, beszélgetéseket szervezünk. Most a Digi Tv-nél Tea Glóriával című kétórás műsoromba próbálom belesűríteni mindazt, amit a Zenitnél egész nap csináltam. – Színpadon milyen szerepeket játszik szívesen? – Pályakezdőként a naivaszerepek találtak meg, de már akkor is imádtam a karakterszerepeket. Aztán jött az életemben a Hagymácska című mesedarab. A címszerepéért megkaptam a Magyar Televízió nívódíját. Kedves emlék ehhez kapcsolódóan, hogy az utcán járva egy anyuka és gyerekei a darabból

énekeltek. A színházból ma nem lehet megélni, de a mai napig csoda a számomra, hogy az embereknek boldogságot tudok adni. Szalay Zsoltnak, a Ruttkai Éva színház igazgatójának és Nagy Miklós színész-rendezőnek sokat köszönhetek. Megértették, hogy a tévé és a színház egyszerre létezik az életemben. Elnézték, hogy késve érkeztem a próbára vagy korábban mentem el egy-egy műsor miatt. Sok jó szerepet kaptam tőlük. Magam se tudtam, hogy van-e drámai erőm. Mindig voltak bennem ilyen érzések. Siposhegyi Péter Semmi ágán című darabjában József Jolánt játszottam, Nagy Miklós rendezésében. Ez a József Attiláról szóló darab, amely a költő utolsó napjait dolgozta fel, megmutatta a drámai énemet. Nagyon szerettem ezt a szerepet. – Egy másik fontos rendező a pályáján Udvaros Béla, akivel ma is dolgozik. Milyen volt az első közös munka? – Udvaros Bélával Az aranyember kapcsán találkoztunk. Egy cselédlányt játszottam benne. Én sose a szerep méretét néztem. Az viszont zavar, ha egy szerep nem nekem való. Jól akkor megy, ha a szemem előtt látom a figurát. A cselédlányból fontos szerep lett. Bújkált bennem valami. Nem tudom mit és miért tettem. Többször voltam színpadon, jeleneteket kötöttem össze. Volt egy jelenetem, amelyikben nyolc gyertyát kellett eloltanom. Egy idő után már annyira untam a dolgot, hogy az utolsó gyertyát dühösen elfújtam a próbán. Ez végülis így maradt az előadásban. Kovács Lajos kollégám belesett az egyik próbára és azt mondta rólam Udvarosnak, hogy ennek a lánynak konyhaszaga van, ha kijön a konyhából. Udvaros Béla szinte a semmiből szedte össze a pénzt az

Evangélium Színház új produkciójához, Az ember tragédiájához. Sose felejtem el, amikor épp Olaszországban jártam a nővéremmel egyszer csak megcsörrent a telefonom. Béla volt és azt mondta, hogy szeretne felkérni egy, azaz öt szerepre. Már az első mondatoknál éreztem, hogy lebeg velünk az autó, amiben éppen ültünk. Én még statisztálni is elmentem volna, csakhogy játszhassak a tragédiában. Ha egy színész elmondhatja, beírhatja az önéletrajzába az maga a csoda. – Mi az az öt szerep? – Az Udvaros rendezte Tragédiában Éva mellett az alakításaim nyomán megszületett egy új női sors. Hippia színes feladat. Már ennek az egy figurának az eljátszása is ajándék lenne egy színésznő számára. Helene alakjában ott van az élet élvezete. A madáchi szöveg humorát a fiatalok jobban megérzik. Itt egyértelműen kiderül, hogy Lucifer társa vagyok, és ez kihat a többi színre is. A londoni szín egy nagy kavalkádot mutat be, ami rávilágít arra is, hogy mindenkiben ott az igazság. A kéjhölgy alakjában önmaga elfogadását és az élet örömét mutathatom meg. Pár percem van csak arra, hogy ebből átöltözzek cigányasszonnyá. Saját kendőmet használom. Ő egy vérbeli nő, aki még Lucifert is képes átvágni. Azt is meg kell említenem, hogy az eddig megismert tragédia előadásokkal szemben, nálunk az Úr megjelenik a színen. Bánffy György egy jóságos és segítőkész Istent alakít. – A jövőről is határozott elképzelései vannak? – Egyszerűen azt szeretném, hogy gondolkodjanak bennem, gondoljanak rám. Jó lenne még egy-két film és új szerepek! Baracsi Kati

Kvártélyház 2010 Zalaegerszeg Június 24-én este immár negyedik szezonját kezdi a zalaegerszegi Kvártélyház Szabadtéri Színház. A belváros kis udvarán 2007-ben csendültek fel először az Anconai szerelmesek olasz slágerei. A sikert jelzi, hogy ebben az évben is műsoron kell tartani az előadást, ezzel nyit a színház. Majd a Csehov évforduló kapcsán Csehov, vagy amit akartok, három komédia Szabados Mihály és Schlanger András rendezésében. Ezt követi Besenczi Árpád, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatójának egyszemélyes előadása, A helység kalapácsa Sztarenki Pál rendezésében. A Kvártélyház új bemutatója ebben az évben a Charley nénje az

eddigi sikercsapattal: Hertelendy Attilával, Szakály Auréllal, Lőrincz Nikolettel, Csávás Dórával, H. Horváth Gyulával, Nádházy Péterrel, Máriás Zsolttal. A társulatot erősíti az előadásban Farkas Erzsébet énekművész, György János, Benkő Zsuzsa és Spisák István. Az előadást Stefán Gábor koreografálja, a díszletet Mészáros Tibor, a jelmezeket Szőke Júlianna jegyzi és Tompagábor Kornél rendezi. A zenés játékot tizenegy alkalommal láthatja az egerszegi közönség júliusban és augusztusban. A nyári évad zárásaként a tavalyi évben a Hotel Menthol kerül színre a Kvártélyházban kilenc estén egészen augusztus 28-áig. – A siker furcsa jószág. Hajku-

rásszuk, aztán amikor elérjük, nem mindig tudjuk a helyén kezelni. Kis költségvetésből, sikerre éhes csapattal állunk neki ennek a szezonnak is. Önfeledt, szellemes játékokra várjuk nézőinket. Remélem idén is kicsi lesz a nézőtér. A nyári színházcsinálás néha olyan, mintha egy vándortársulat tagjai lennénk. A csillagos ég változása napról-napra új helyre repít minket a nézőkkel és az előadásokkal. – nyilatkozta lapunknak Tompagábor Kornél, a színház igazgatója. Ferencz András

A lap tervező grafikusai:

A lapban író szerzők:

Friss hírek a magyar teátrum ONLINE oldalán!

www.magyarteatrum.hu Köles István Junior

Ferencz András

Tarics Péter

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

6.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

Gizella városában énekel ,,István, a király"

– Sokat gondolkodott azon, hogy elvállalja az Anna Kareninában Levin szerepét? – Csak annyit, amíg meggyőződtem arról, hogy egy remekműről van szó. Nem ismertem a darabot, viszont a szerzők garanciát jelentettek arra, hogy gyönyörű dallamokról van szó, s elfogadjam Oberfrank Pál meghívását Veszprémbe. Beszéltem Madách Színházas kollégákkal is, akik bíztattak, hogy milyen nagyszerű, hálás szerepet is kaptam, s vállaljam el nyugodtan. Amikor mondtam Szerednyey Béla rendezőnek, hogy Levin fiatalabb ember, mint én, ő meggyőzött arról, hogy ez a szerep nincs időhöz kötve. Levin bölcs, kortalan, tiszta lelkű ember, aki a mű szimbolikus mondanivalóját testesíti meg. Ami viszont újdonság nekem ebben a munkában, hogy először a pályafutásom során a színpadon táncra kell perdülnöm, s ez új dimenziókat és kihívásokat nyitott meg számomra abból a szempontból, hogy nem vagyok egy táncos alkat. – Azt mennyire tartja misztikusnak, hogy Veszprémben, Gizella királyné városában sétálhat, mint István, a király énekhangja? – Sok időm nem volt eddig sétálni a városban, de a Varga Miklós és a Band együttesünk legelső koncértjét itt tartottuk. Ráadásul először játszom Veszprémben a színházban, s kétségkívül van abban valami történelmi misztikus erő, hogy Gizella városában lehetek. Persze nem István királyként, hanem Varga Miklósként.

– Büszkeség vagy esetleg teher azzal együtt élni, hogy sokan egy kultikus rockopera szerepével azonosítják? – Egyáltalán nem teher, s ez egy olyan szerep az életemben, ami mindig elkísér, hálás vagyok ezért. Igaz, a Társulat szervezői néhány éve megtiltották, hogy színpadon István lehessek, mert szerintük öreg vagyok már ehhez, s jöjjenek a fiatalok, de a koncerteken éneklem a rockopera dalait. Ez a mű kultikussá vált, s fellépéseken, az életben úgy vettem észre, az emberek szemében én vagyok István, a király. – Lassan eltelik három évtized az István, a király ősbemutatója óta. Ennyi idő távlatából lehet azt látni, miért tudott ez a mű rendszerváltóan, forradalmian hatni az emberekre? – Több oka is van ennek. Akkor ez a mű volt az első igazi magyar rockopera, próbálkozások előtte ugyan voltak, különböző előadások is születtek, de a műfajt igazából az István, a király alapozta meg. Az István, a király nemcsak kulturálisan, hanem társadalompolitikailag is áttörés volt, amely felszabadította az emberekben az egészséges nemzettudatot, amit elfojtottak az azt megelőző negyven évben. Erre az érzületre pedig minden népnek szüksége van. Hiszen, ha nem tudjuk, hogy honnan jöttünk s mivé leszünk, akkor előbb-utóbb eltűnhetünk a térképről. Néhány újságíró kritizálta akkor az előadást, hogy mit keresett benne a trikolor, hiszen az nem volt István korában, de az emberek megértették annak üzenetét, az egész előadással együtt. Ez hatott akkor elementáris

Varga Miklós Veszprémben

és forradalmi erővel. – Az mennyire árnyékolja be ezt az emléket, hogy az István, a király próbái alatt volt, aki jelentéseket írt a Belügyminisztériumnak a produkcióról, szereplőkről, például Önről is? – Ez egy olyan téma, amit en�nyi idő távlatából nehéz megítélni. Akkor engem is hívtak beszélgetni bizonyos emberek, kérdezgettek, de mivel nem mondtam semmit nekik, pár alkalom után már nem invitáltak diskurálni. Azt tudom elképzelni, hogy volt olyan közöttünk, aki leült ezekkel a Belügyesekkel, talán még néhány közömbös dolgot mondott is nekik jóhiszeműen a próbákról, s ezt ezek az urak szépen leírták, mint jelentést. De ne kerülgessük a forró kását, tudom, hogy Vikidál Gyulára célzott, és talán ő beszélgetett is ezekkel a tisztekkel, de abban biztos vagyok, hogy nem jelentett. Gyula az én szememben nem volt ügynök. – Beszéltek valaha is erről? – Érdekes, hogy játszottunk azóta is sokszor egy darabban, léptünk is fel közösen, de soha nem került ez a téma szóba. Talán majd egyszer lesz még rá alkalmunk, hogy megbeszéljük, mi is történt akkor valójában. – Egy kellemesebb témára evezve amolyan mindörökké dala lett az Európa. Nem unja még? – Érdekes kérdés ez. Írtam és énekeltem is már az Európánál szerintem jobb dalokat is, mégis valahogy ez nagyon utat talált az emberekhez. Sokan feldolgozták, külföldön több

verzióban is futott, nagy sikereket értek el vele más előadók, s nekem az külön áldás, hogy az eredeti számot azért mégis csak én énekelhettem el. Nem szégyellem ezt a dalt, de azért volt időszak, amikor kicsit untam, s megpróbáltam kihagyni a koncertjeimből. Amint ezt megtettem, szabályos botrány alakult ki, a közönség nem akart addig hazamenni, amíg nem hallja tőlem az Európát. Így aztán ezt a dalt mindig viszem magammal, hálás és nem unalmas ez. – Azon gondolkodtam, hogy a rockpályafutása mennyire befolyásolta azt, hogy elkezdett politizálni? – Az elmúlt 53 évem, s amit ez alatt megéltem befolyásolt abban, hogy állást foglalok bizonyos értékek mellett. Sokan támadtak azért, hogy miért lépek fel pártrendezvényeken, s egy előadóművész ne politizáljon a tévében sem, ám ezzel én nem értek egyet. A politika a velünk történő dolgok összessége, s szerintem ebben az értelemben mindenkinek kell politizálni, törődni az életünkkel, a sorsunkkal. Ha egy hentes a pult mögött politizálhat, egy előadóművész akkor miért ne tehetné meg ugyanezt? Nem vagyok egyetlen pártnak a tagja sem, de van egy értékrendem, világnézetem, amely mögé oda állok. Ez soha nem a pártnak szól, hanem annak, hogy mit képvisel, mivel tudok azonosulni. – Az, hogy a hetvenes-nyolcvanas évekbeli rockgeneráció tagjai inkább a jobb oldal mögé álltak, egyértelműen a régi rendszerből magukkal hozott szabadságvágyból táplálkozik?

– Jó ez a felvetés, s érdemes azt visszanézni, hogy mikor is vállalták először az előadók nyilvánosan a jobboldaliságukat. A rendszerváltozás után eleinte baloldali és liberális művészekre volt az jellemző, hogy beálltak szekértáborok, pártok mögé, aztán eljött 2002, a Kossuth-tér és igazából akkor kezdték el nagy nyilvánosság előtt vállalni a jobboldalhoz kötődő művészek a meggyőződésüket. A rock, mint műfaj talán abban járulhatott mindehhez hozzá, hogy azok a zenészek, énekesek, szerzők, akik átélték a cenzúra és megfigyelések időszakát, amikor különböző bizottságok és emberek döntötték el, kinek lehet lemeze, ki koncertezhet és ki nem, természetesen nem nosztalgiáztak a régi rendszer és a diktatúra iránt. – Épp harminc éve van a pályán, nem sikerült bedarálnia a bulvárvilágnak. Minek köszönhető ez? – Talán annak, hogy amit képviselek, amit gondolok a világról, az messze esik a celebségtől, és ezt tudják rólam az emberek. Próbálkoztak engem is meghívni főzős, meg vacsorázós műsorokba, de mindig nemet mondtam. – Miért, nem jött volna jól a pénz? – Ez nem a pénzen múlik. Nem érzem szükségesnek azt, hogy így szerepeljek a tévében, nem is érezném jól magam egy ilyen műsorban. Nem azért, mintha nem tudnék főzni, sőt egész jól főzök, ám vacsorázni a családommal szoktam esténként, s oda nem kellenek a kamerák. Varga Róbert

Péti Krisztina

rendez ôasszisztens

A rendezôk jobb és balkeze

Turay Ida Színház Fertőrákosi Barlangszínház, 2010.07.02., 20:30 Szirmai-Bakonyi-Gábor:

Makó, Hagymaház Szabadtér, Nagyszínpad 2010.06.26., 20.00h Hervé - Meilhac – Millaud

Mágnás Miska

Nebáncsvirág

operett 2 felvonásban

Miska Marcsa Lotti tanti Baracs István Rolla Pixi gróf Mixi gróf Korláth gróf Leopold, főkomornyik

Nemcsák Károly Kovács Zsuzsa Halász Aranka Kiss Zoltán Szeredi Krisztina Bozsó József Győri Péter Marik Péter Lendvai Zsolt

Közreműködik a Szuperett tánckar és a Váci Szimfonikus Zenekar Vezényel: Farkas Pál Koreográfia: Csutor Zsuzsa Rendezte: Kovács Zsuzsa

operett 3 felvonásban Fejedelemasszony: Medgyesi Mária Jászai Mari-díjas Denise Flavigny, Nebáncsvirág Teremi Trixi Corinna, színésznő: Fésűs Nelly Beáta, kapusnővér: Kovács Iby Marianne de Rastignac: Jankovics Anna Celestin atya, Flodidor, zeneszerző: Török Tivadar Ferdinand de Champlatreux vicomte: Kiss Zoltán Alfred Cheteau őrnagy: Kokas László Loriot őrmester: Magasházy István Színházigazgató: Csere László Jászai Mari-díjas Robert hadnagy: Horváth Csaba Lidia, színésznő: Simon Andrea Szilvia, színésznő: Szik Juliska Kiskatona: Szilvássy János Katonák: Adányi Alex Vinyarszki János Közreműködik Bíró Péter és zenekara karmester: Bíró Péter rendező: Csere László, Jászai Mari-díjas

El tudnám képzelni egy Rejtő-regény női főhőseként, aki a legnagyobb és legkacifántosabb kalandok közepette is megőrizné humorát és nyugalmát, s mindig emlékezne arra: ki is kezdte a verekedést. Sőt, pontosan, precízen fel is idézné melyik oldalról, milyen erősségű pofon csattant el. Aki kapta az ütleget, azt azonnal megvigasztalná, hogy neki most ez a szerep jutott, aki pedig adta, azt meggyőzné, hogy esetleg kisebb csapott is elég, sőt, lehet, hogy az lenne a legjobb, ha nem is ütne meg igazából senkit. Péti Krisztina a Veszprémi Petőfi Színház rendezőasszisztense – aki egyébként színháztörténész – nem csak a rendezők, hanem egy kicsit a veszprémi színház jobb és balkeze is egyben. Annyira együtt él és lélegzik a színházzal, színészekkel, annyira ismeri a művészi alkotófolyamatokat, a hozzájuk kapcsolódó lelki rezdüléseket, hogy az ember azt gondolja, neki a vérében van a színház. Képes a legapróbb dolgokra figyelni és figyelmeztetni, a legnagyobb művészi káoszban is képviseli a rendet. Azt, amit a rendező szeretne látni egyszer a színpadon. Ereje van és fegyelmezett, kedves, megértő, türelmes, jó humorú, békés teremtés, ám szavai mögött mindig ott a határozottság, a lényeglátó-képesség és a szakmai tudás. Színházi ízlésvilága kifinomult, művelt, olvasott, intelligens asszisztens. Ezért is ragaszkodnak hozzá a veszprémi színházban dolgozó rendezők és színészek is, akik nélküle gyakran azt sem tudnák, vajon milyen napra is ébredtek. Bereményi Géza és Valló Péter is mindig azt mondta a veszprémi színházban egy-egy próbafolyamat közben: tulajdonképpen semmi nem biztos, csak az, hogy a Péti Kriszti itt van. S ez jó kiindulási pont. Tudom, nagyon szeretett Bujtor Istvánnal dolgozni, aki mellett ha ült, úgy néztek ki együtt, mint a nagy mackó és a kis bocsa, s úgy tudta tolmácsolni a rendezői dörmögést a megbeszéléseken, hogy abból mindenki értette, mit is akart a Főnök. Péti Kriszti azt is tudja, hogy a színház világában dolgozók milyen impulzusoknak vannak kitéve nap, mint nap. Ne féltsd a halat a vízben –talán ezt mondaná erre bölcsen, s azt hiszem, igaza van. Kriszti így lett egy igazodási pont a veszprémi színházban. Mindig tudja jobbkézként mit csinál a bal, s érezhetjük, hogy ez tényleg így jó. Ezért aztán bátran ajánlanám Rejtő-hősnőnek is. Akár még az író jobbkezének is. Varga Róbert

7.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

Czegô Teréz lépései Székelyföldtôl Zaláig

Hazulról haza (folytatás az 1. oldalról)

Negyven éve a pályán

– Egy Romániai, mondhatni színmagyar faluból, Bordosból indult, melynek 337 lakosából még 1992-ben is 256 magyar, 79 cigány és 2 román volt (forrás: wikipedia.hu). Mikor szembesült először a kisebbségi lét ellentmondásaival? – Amikor születtem Bordos valóban színmagyar település volt. Négy éves koromig élt ott a család, majd Uzonban telepedtünk le. Itt jártam elemibe. Sepsiszentgyörgyön érettségiztem. – Mit jelentett egy gyönyörű magyar lánynak a színház? Mi indította a pályára? – Mindkét bátyám színész akart lenni. Ez az akarat meghatározó volt számomra is. Minden szereplési lehetőséget megragadtam már óvodáskoromtól. Saját színházam is volt az udvaron.

(folytatás az 1. oldalról)

Így tehát hiánypótló és hagyományteremtő szándékkal álmodtuk meg a Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozót. Kecskemét, Kodály városa pedig tökéletes helyszín lehet ehhez. Az ötlet támogatásáról a város önkormányzata a következő ülésén dönt majd, reményeink szerint pozitívan. Helyzetünket azonban nehezíti, hogy a választások miatt sokkal nehezebb idén támogatáshoz jutni, pedig köztudott, hogy éppen a zenés színházi műfaj a legköltségesebb. Ezért úgy döntöttünk, hogy a 2010-es nyitó évben egy modell értékű produkciósorozatot hozunk létre. Ez elsősorban arra szolgál, hogy Kecskemét városának, az agglomerációnak és a sajtónak megmutassuk a létrehozandó KOZSZT fesztivált, abban a reményben, hogy 2011-ben már egy nagyformátumú, országos érdeklődésre számot tartó kulturális és idegenforgalmi találkozót rendezhetünk. Ez lesz a mi „alapkőletételünk”. – Milyen előadásokat hívtak meg az első találkozóra? – A programok sora június 13án, vasárnap kezdődik egy főtéri, ingyenesen látogatható előadással: a Társulatként megismert csapat István a király produkciójával. Mivel ez a nap lesz a Kecskeméten oly népszerű Borváros nulladik napja is,

– Lett volna alternatíva? – Nem. Legideálisabb talán az lett volna, ha délelőtt operálhatok, délután tanítok és este a színházban játszom. Furcsa mód ez szinte meg is valósult: helyettesítettem a bátyámat a katedrán, a szájsebész férjem mellet asszisztáltam a műtéteknél. Esténként meg játszottam. – Honvágy? Legyőzhető-e? – Már Temesváron is majd ötszáz kilométerre voltam otthonról. Manapság évente egyszer járok haza a testvéreimhez Székelyföldre. Innen hazamegyek, onnan haza jövök. Hazulról haza. – A színész életét meghatározzák a szerepei. Önnek milyenek jutottak? – Első szerepem az óvodában a Nagymama volt, a Piroska és a farkasban. (mosolyog, rágyújt) Temesváron a Pygmalion Elizájával kezdtem. Aztán jöttek a szebbnél szebb szerepek. El voltam kényeztetve. Proctorné a Salemi boszorkányokból, Anya az Anyám könnyű álmot ígérből, a Glembay LTD többezres nézőszámra számítunk. Június 14-én a kecskeméti Katona József Színház nagyszínpadán az egri Gárdonyi Géza Színház Maya című előadása lesz látható, Zsótér Sándor különleges rendezésében. Ugyanitt lép fel az Operettszínház társulata a Bajadér című produkcióval június 17-én, nem kisebb sztárok, mint Miklósa Erika és Dolhai Attila főszereplésével. Majd 18-án a Madách Színház Anna Karenina produkciója következik, szintén a Nagyszínházban. Mivel lehetőségünk van kisszínházi produkciók bemutatására is, a

Charlotte-ja és sorolhatnám. Aztán az orvos férjemmel, megunva a kilátástalan kort át akartunk települni „Nyugatra”.

Erre engem kirúgtak a színházból, ő meg meghalt rá egy évre. Ottmaradtam egyedül. Az akkori

KOZSZT Zenés színházi fesztivál Kecskeméten

Kelemen László Kamaraszínházban június 15-én a debreceni Csokonai Színház és a Budapesti Kamara közös előadását, a Circus Hungaricust lehet megnézni, a népszerű Hobo főszereplésével; míg a Ruszt József Stúdió Színházba június 16-án az Operettszínház Jövőre veled itt! cí-

„gyakorlatnak” megfelelően átházasodtam Magyarországra. Békéscsabán töltöttem el három szép esztendőt a Jókai színházban, majd

– Itthon vagyok. Ez a város az enyém, én meg a városé. Szeretnek, megismernek. Zalaegerszegi színésznő vagyok. Mosolyog. Elköszön. Elindul. Este játszik. Margó az Othello Gyulaházánban. Tompagábor Kornél 1. fotó: Néma levente - Zilia 2. fotó: Bűntény a kecskeszigeten - Agata 3. fotó: Ványa bácsi - Jelena Színes fotó: Bors néni

Zalaegerszegre szerződtem huszonhárom éve. – Honnan a derű és az energia? – Régen azt tanították, hogy mielőtt belépsz a színházba, töröld le a lábad, és azzal mindent letörölsz, ami a civil élet gondja-baja. Energia? Egyedül vagyok. Magamról kell gondoskodnom. – Köt vagy horgol? Hímez vagy hámoz? – Hol az a hím? (nevet) A viccet félre. Székely asszony vagyok. Egy nő nem ülhet ölbe tett kézzel. Muszáj csinálnia valamit. – Így lett a hamis ikra is? – Nem, azt a szükség szülte még Temesváron. Vaj se volt a kenyérre. Kitaláltunk egy búzadarából, paradicsomléből és olajból a vörös kaviárra emlékeztető krémet. Nagy sikere van ma is itt Zalaegerszegen. – Mit jelent Önnek Zalaegerszeg? mű musicalje érkezik, Janza Katával és Bereczki Zoltánnal. Az egész műsort egy fergeteges gála zárja június 19-én, a főtéren, ahol a hazai zenés színházi szakma krémje szórakoztatja majd a közönséget népszerű operett és musical slágerekkel. – Szakmai program is kapcsolódik a találkozóhoz? – Június 17-ére egy konferenciát szervezünk, melyre színházigazgatókat, rendezőket, zeneszerzőket, szövegírókat hívtunk meg az ország minden területéről. Többen már jelezték részvételi szándékukat. Velük Jelenet a Bajadérból

a zenés színházi műfaj aktuális kérdéseiről fogunk beszélgetni. Többek között arról, hogy – követve a nyugati mintát – vajon nekünk is a zenés előadásokat kell túlsúlyba helyeznünk, vagy maradjunk meg továbbra is a klasszikus repertoár szerkezet mellett? Mindenképpen tanulságos lesz meghallgatni a szakmabeliek véleményét. – Díjazás is lesz a KOZSZT-on? – Az idei első találkozón még nem, de a távlati terveinkben valóban szerepel a legjobb produkciók díjazása, úgymint: a legjobb előadás, a legjobb rendezés, a legjobb színész, a legjobb színésznő, a legjobb látvány és ehhez járul még a közönség díja. A helyezésekről a már most megalakult zsűri fog dönteni. Ennek tagjai a mindenkori Fesztiválszövetség elnöke, valamint a Nemzeti Színház és a kecskeméti Katona József Színház mindenkori igazgatói lesznek. Terveink szerint a zsűri fogja kiválogatni a jövőben azokat az előadásokat, amelyek meghívást kapnak a fesztiválra. – A jövőben Kecskemét városán kívül milyen támogatókra számítanak? – Már idén is felkerestük a turisztikáért felelős minisztériumot, hiszen ez a fesztivál sok idelátogató belföldi turistával kecsegtet. Emellett mindenképpen számítunk pályázati forrásokra is. Idén a választások miatt beszűkültek a lehetőségeink, de reméljük, hogy jövőre ez már másképp lesz. – fejezte be lapunk tájékoztatását Cseke Péter igazgató. Bera Linda

8.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

A Rivalda fesztivál legjobb női alakítása

Azt is mondhatnánk, hogy díjeső hullott május végén, június elején a Békés Megyei Jókai Színház előadásaira, színészeire. Mégsem ezt mondjuk, mert tudjuk, hogy esőt manapság nem szabad emlegetni, mert megjelenik, mint ama „falra festett”, vagy a „kertek alatt járó”. Meg aztán azt is tudjuk, hogy az eső azt éri, aki muszájból, vagy véletlenül éppen arra jár. A Jókai Színház művészei és produkciói viszont nem véletlenül kapták, hanem nagyon is kiérdemelték az utóbbi időben kapott díjakat. Legutóbb május 30-án Khersonban (Ukrajna) a nemzetközi színházi Gogol: Háztűznéző című előadásukat a nemzetközi szakmai zsűri a legjobb előadásnak minősítette, a látvány, illetve a díszlet megkapta a zsűri és a nemzetközi sajtó különdíját is. Néhány nappal korábban Budapesten, a Thália Színházban megrendezett Rivalda fesztiválon Pataki Éva: Edith és Marlene című darabjának előadására (rendező: Tege Antal) a közönségdíjat kapta meg a színház, a zsűri pedig Tarsoly Krisztinának adományozta a legjobb női alakítás díját, amit a színésznő át se tudott venni, mert éppen Ukrajnában szerepelt. Tarsoly Krisztinával hazaérkezése után beszélgettünk. – Mit éreztél, amikor Ukrajnában megtudtad, hogy elnyerted a legjobb női alakítás díját? – Pontosabban Ukrajna felé egy vonaton tudtam meg. Ott hívott fel Fekete Péter, színházunk igazgatója. Nagyon boldog voltam. Maga az érzés megfoghatatlan, és nem is tudom körülírni. Amikor Péter felhívott csak annyit tudtam mondani, hogy köszönöm! Nagyon boldog voltam. – Mit jelent neked eljátszani Edith Piaff életét? – Nagyon hálás vagyok ezért a szerepért. Ahogy ő élt, amilyen mélységeket és magasságokat megélt, amilyen szenvedéllyel, önégetéssel, magánnyal, abban annyi réteg van fiatal korától a haláláig, amit eljátszani nagyon nehéz, de nagyon jó. Nekem csoda és katarzis. Csak hálás

lehetek, hogy találkozhattam ezzel a szereppel. – Felteszem a leggyakoribb újságírói kérdést. Mikor határoztad el, hogy színésznő leszel? – Gyerekkoromban igazából nem voltak ilyen terveim, bár így visszagondolva az élethelyzetek folyamatosan ebbe az irányba tereltek. Én egy kisvárosban, Hajdúnánáson nőttem fel, és tizennégy éves koromig nem voltam színházban és színházi előadást sem láttam. Egy kisvárosi kislány mindennapjait éltem, nagyon szerettem sportolni, de az irodalmat is nagyon szerettem. Szemérmes ember voltam, még az is nagyon ritkán fordult elő, hogy egy versmondó versenyen elinduljak. Jártam sportversenyekre, jártam énekkarba, amivel szintén sok versenyen és fesztiválon voltunk. Néha szólistának is kiválasztottak, ugyan, de mindig tanári nyomásra vállaltam ilyesmit, magamtól nem volt bennem elég exhibicionizmus. A debreceni Ady gimnázium dráma tagozatára is a hajdúnánási könyvtár akkori igazgatójának unszolására jelentkeztem. Érettségi után, mint drámaisnak kötelező volt jelentkeznem a színművészeti főiskolára, ahová nem vettek fel. Mivel lengyelből is érettségiztem, és nagyon szeretem a nyelvet, jelentkeztem az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem lengyel szakára is, de hely hiányában az sem sikerült. Egy gimnáziumi osztálytársamtól hallottam, hogy augusztusban lehet pótfelvételizni a Jókai Színház színiiskolájába. Mondta, hogy gyere Kriszta, próbáljuk meg. Éppen a Diákszigeten voltam egy nagy baráti társaságban, mondtam, hogy én emiatt nem szakítom meg a nyaralásomat, aztán mivel a színművészeti felvételi után külön készülnöm már nem kellett, mégis összepakoltam, fölültem egy buszra és eljöttem Békéscsabára. Kedvetlen voltam, szerelmi bánatom volt, nem voltam nőiesen felöltözve, egy acélbetétes bakancsban és egy kopott bársonynadrágban jelentem meg, míg a többiek nyári ruhákban és kisminkelve. Úgy voltam vele, hogy ha megtetszem, és fölvesznek, akkor érdekel a dolog, ha meg nem, akkor úgyse látnak többet, tehát mindegy, hogyan nézek ki. Aztán fölvettek. Ezért mondom, hogy a „véletlenek” – amiben nem hiszek – sodortak erre a pályára, és oda is, ahol jelenleg vagyok. – Egy kicsit térjünk vissza Debrecenhez. Visszatekintve, hogyan értékeled az Adyban töltött időszakot? – Nagyon sokat köszönhetek annak a négy évnek. Nagyon sokat nyitott rajtam, sok mindent megtapasztalhattam. Minden kinyílt ahhoz képest, ahogy a kisvárosomban éltem. Az osztályunk fele dráma tagozatos volt, a másik fele pedig általános. Bennünket a szakmai tantárgyakra színészek tanítottak: Jantyik Csaba volt a mesterség tanárom, Varga Éva a beszédtanárom, és meg

kell még említenem Cila nénit, az igazgatóhelyettest, aki a drámaisok „tyúkanyója” volt. Nagyon szerette a bohém kis fiatal művészlelkeket, és gyakran elsimította az élethelyzeteinket. – A Jókai Színház iskolájában kik tanítottak? – Az osztályfőnökünk Konter László, a színház akkori igazgatója volt, a mesterségtanárom pedig Gáspár Tibor. Itt kezdődött a pályámnak az a szakasza, ami már nem tudattalan volt. Tibornak nagyon sokat köszönhetek, Ő oltott be igazán színházszeretettel. Valami olyan dolgot tudott adni a személyiségével, a színházi létezésével, meg azzal ahogy tanított bennünket, ami nagyon megfogott. Ő az én mesterem. – Az iskolából melyik vizsgaelőadásaidra emlékszel a legszívesebben? – Nagyon szerettem a Goldoni: Két úr szolgája előadásunkat, a Vasziljev: Csendesek a hajnalok vizsgánkat, de minden vizsgaelőadást szerettem, mert azokhoz vezető úton tanultam a legtöbbet. – A Csendesek a hajnalok beli szerepedet később színésznőként is eljátszhattad. Mi volt a különbség a kettő között? – Mint a vizsgát, azt az előadást is Gáspár Tibor rendezte. Azért persze más volt, már csak az eltelt évek miatt is, hiszen közben sok minden letisztul az emberben. – Abban az előadásban is egy bakancsos, egyenruhás kemény nőt játszottál, és több hasonló kemény szerepben is láttalak már. Azóta viszont láthattunk nőiesebb szerepekben is. Ez az éned a felvételi óta alakult ki? – Az a szerep is egy igazi nő volt, aki katonaként harcol ugyan, de minden éjjel élete kockáztatásával kiszökik a táborból, hogy a gyerekét láthassa. Ahogy visszatekintek, nagyon hálás vagyok azért, hogy a Tóték Ágikájától kezdve, Shakespeare Júliáján át a már említett katona szerepig nagyon sok mindent eljátszhattam. Minden feladat egy újabb önmegismerés, mindig tiszta lappal, magamból felszínre hozva azokat a dolgokat, ahogyan én egy-egy szituációban viselkednék. Nagyon sokat tanultam ezekből, és a szerepeken keresztül egyre jobban megismerhettem saját magamat is. Ezért vagyok nagyon hálás a szerepekért. – Te melyik típusú színésznő vagy, aki belebújik a figurába, vagy aki önmagára formálja azt? – Én azt gondolom, hogy mindenki csak saját magából tud építkezni, felszínre hozni dolgokat, ezért nagyon fontos, hogy az ember odafigyeljen a tapasztalatira, hogy ne csak fikciókat keressen egy szerep megformálásakor, hanem valós élethelyzeteket, amiket már a saját bőrén is megtapasztalt, akkor is, ha örömteli, akkor is, ha fájdalmas. Az más kérdés, hogy a próbafolyamat alatt a rendező, hogyan vezeti a színészt. Én úgy gondolom, hogy nincs éles határ az általad említett két kategória kö-

zött, tehát nem hagyhatod ki magadat a szerepből, és az sem lehet, hogy a szerep ne bújjon beléd. – Amióta végeztél a Jókai Színház iskolájában, azóta e színház tagja vagy. Nem gondolod, hogy más lehetőségeid lennének a fővárosban, vagy nagyobb vidéki színházban? – Én nagyon hálás vagyok azért, hogy itt rengeteget tanulhattam, erősödhettem, újabb és újabb felfe-

dezések értek önmagamról, a szakmáról. Így nagyszerű, ahogy van, a többi csak fikció: „mi lett volna, ha”. Ha másfelé kell, hogy vigyen az utam, akkor az a pillanat is elérkezik, ha ezt kell csinálnom életem végéig, akkor ezt csinálom. Mindenkinek megvan a saját útja, és én ezért az útért, mindezidáig nagyon hálás vagyok. Odafönt az égiek mindig tudják, hogy a legmegfelelőbb pillanatban mire van szüksége az embernek. Én hiszek ebben a rendben, ezért nem megyek elébe semminek. Úgy gondolom, hogy az univerzum törvényei szerint az ember akkor és azzal találkozik, aminek ott van a helye. Ez persze nem azt jelenti, hogy sodródni kell, hanem meg kell látni a szükségszerűségeket az úton, és észre kell venni, hogy mi az én utam. – Mondjuk, Te mindent meg is tettél ezért az útért. – Reményeim szerint, igen. Józsa Mihály Fotó: A-team

A Csendesek a hajnalokban

Tarsoly Krisztina főbb szerepei:

Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (Viola), Rómeó és Júlia (Júlia); Edward Albee: Nem félünk a farkastól (Honey); Ibsen: Solness építőmester (Hilda Wangel); Lillian Hellmann: Könyörtelenek (Elisabeth Giddens); Füst Milán: Boldogtalanok (Víg Vilma); Borisz Vasziljev: Csendesek a hajnalok (Rita Oszjanyina); Örkény István: Tóték (Ágika); Németh László: Villámfénynél (Sata); Heltai Jenő: Tündérlaki lányok (Olga), Naftalin (Terka); Neil Simon: Pletyka (Chris Gorman); Marc Camoletti: Boldog születésnapot! (Brigitte); Pozsgai Zsolt: Razzia (Ann); Katajev: A kör négyszögesítése (Szonya); Stendhal: Vörös és fekete (Mathilde); Fejes-Presser: Jó estét nyár, jó estét szerelem (Katalin); Pataki Éva: Edith és Marlene (Edith Piaf); Gogol: Háztűznéző (Agafja Tyihonovna); Caragiale: Az elveszett levél (Zoe)

Filmszerep:

Pozsgai Zsolt: A föld szeretője (Zsolnay Vilmos emlékére) - Borbála szerepe

Tege Antal rendezô köszöni Az Edith és Marlene közönségdíja kapcsán megkérdeztük Tege Antal színművészt, az előadás rendezőjét, hogy mit szól az elismeréshez? – Most, hogy szóhoz tudok jutni, köszönöm. Köszönöm a kollégáimnak, a szereplőknek, és a közönség előtt láthatatlan színházi dolgozóknak a munkát, az erőfeszítéseket. Köszönöm az igazgatómnak a lehetőséget. Köszönöm mindenkinek, hogy a kísérletnek indult próbafolyamatból egy évadokon átívelő előadás lett.

Ez persze nem lehetne így, ha nem lenne a közönség, akik újra és újra megtöltik a nézőteret. Köszönöm a közönségnek, a budapesti előadáson jelenlévőknek, és az itthonról, Békés megyéből szurkolóknak is az internetes szavazatokat, mert közönség nélkül nincs közönség-díj. Köszönöm, ahogy egymást is bíztatva követték a szavazás állását, és hogy megnyerték, mert ez a közönségünk győzelme is. Köszönöm!

9.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

A Nyomorultak Kecsk eméten A világ legtöbbet játszott musicalje a Katona József Színházban

Egyházi Géza

Óriási produkcióra, a Nyomorultak című musical bemutatására készül a kecskeméti Katona József Színház. Hosszas előkészítő munka eredménye, hogy a hírös városban május elején megkezdődhettek a próbái Claude-Michel Schönberg darabjának, amelyet huszonöt évvel ezelőtt mutattak be először, s amely azóta milliókat vonzott a színházba a világ minden pontján. A próbafolyamatot komoly casting előzte meg több mint egy évvel ezelőtt, a szereposztást – ahogy az ilyen nagyszabású produkcióknál megszokott – a kiküldött hangfelvételek, videók és önéletrajzok alapján a jogtulajdonosok engedélyezték. A darabot Korcsmáros György állítja színpadra, a díszletet Kentaur, a jelmezeket pedig Rományi Nóra tervezi. A főhős, Jean Valjean szerepében Egyházi Gézát és Feke Pált láthatja majd a közönség – ezúttal őket kérdeztük szerepükről és a közös munkáról. – Kettős szereposztásban játsszátok majd a Nyomorultak főhősét. Mennyire figyelitek egymást a próbákon? – Egyházi Géza: Most még a próbafolyamat elején vagyunk, ebben a

A Csokonai Színház nyári programjai Zavarban vagyok, ha valaki azt kérdezi, mikor ér véget Debrecenben a színházi évad. Van itt is ünnepélyes évadzáró társulati ülés évadértékeléssel, díjak, elismerések, (jó esetben...) jutalmak kiosztása, és nem marad el utána a buli sem a szabadban, focimeccsel, gulyással, tombolával, bulival, ahogy kell. Természetesen ezt a dátumot tudom. De másnap próba van és indul a társulat a Miskolci Operafesztiválra (a Bánk bánnal), rögtön utána a Zsámbéki Színházi Bázison főpróbahét lesz (Vidnyánszky Attila új előadása Mesés férfiak szárnyakkal címmel először itt látható), aztán előadások, bemutatók nyári színházakban szerte az országban augusztusig. A Csokonai Színház nyári évada több mint 20 előadásból áll, ebből két új bemutató lesz. Az Erkel-év tiszteletére a gyulai Tószínpadon augusztus 3-án látható először Erkel Ferenc: Hunyadi László című operája, a fiatal debreceni származású, Szabó Máté rendezésében. A Bánk bán és a Borisz Godunov színreviteléhez hasonlóan a zeneszerző eredeti elképzeléséhez térünk vis�sza a Hunyadi László előadásában is. Muszorgszkij: Boris Godunov című operája, Vidnyánszky Attila rendezésében, két alkalommal júliusban Budapesten is látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ebben az

szakaszban minden próbán mind a ketten ott vagyunk, és figyeljük egymást, a színpadi mozgásokat: hogy mikor honnan lépünk be a színpadra, és milyen zenei jelre kell mozdulnunk vagy megszólalnunk. De éppen azért, mert mind habitusunkat, mind hangi adottságainkat nézve nagyon különbözőek vagyunk, egyáltalán nem törekszünk arra, hogy mindent ugyanúgy játsszunk. Szerintem Pali ma Magyarország egyik legjobb musical énekese, igazi rockos hangzással, míg az én hangom mélyebb tónusú és klasszikusabb, én operetteket is énekelek. Életkorban is jelentős az eltérés: tizenkét év az én javamra. – Feke Pál: Úgy érzem, hogy tiszteljük és elfogadjuk egymást. Már a Vámpírok bálja című darabnál összebarátkoztunk Gézával. Nyilván másként fog megszólalni az én torkomból Jean Valjean, mint Gézáéból, de ettől válik nagyon izgalmassá a dolog. Az előadásban több figurát kettős szereposztásban játsszunk majd, érdemes lesz tehát kétszer is megnézni! – A szerepből milyen jellemvonásokat szeretnétek kiemelni? – Feke Pál: Számomra ez nagyon nagy kihívás; amikor évekkel ezelőtt először hallottam, már akkor is nagyon megérintett a történet és Schönberg professzionális zenéje. Amikor a próbákon meghallom – még csak egy zongorakísérettel is – a dalokat, minden alkalommal libabőrös leszek. Jean Valjean szerepében egy fél emberöltőt kell eljátszani a színpadon, hiszen kicsivel több, mint

harminc éves, amikor kiszabadul a fogságból, és először találkozunk vele, majd a darab végén a halálát is látjuk. Nagyon sokszínű karakter: amellett, hogy egy igazán mély érzésű ember, hihetetlenül kemény és erős is. Számomra talán az jelent majd komoly feladatot, hogy a középkortól az öregkorig hitelesen alakítsam. El kell kezdeni valahol, és el kell jutni valahová a végén. S közben nem csak a színészi játékkal és a jelmezekkel, a maszkkal, de a hangszínünkkel is jelezni kell az idő múlását. – Egyházi Géza: Nekem – azt hiszem – azokkal a jelenetekkel lesz könnyebb dolgom, amelyekben a mély érzelmeket kell megmutatni. Van két lányom, így át tudom érezni azt a szeretetet és felelősséget, amit Jean Valjean a nevelt lánya iránt érez. A darab elejére, ahol a börtönből szabadult, vadabb és agresszívebb énjét kell megmutatni a főhősnek, még hangolódnom kell, számomra ez jelent nagyobb kihívást. – Zeneileg sem könnyű feladat a Nyomorultak musicalváltozatának bemutatása. Mikor kezdtek hozzá a dalok megtanulásához? – Egyházi Géza: A szakma egyöntetű véleménye az, hogy a Nyomorultak történelmi jelentőségű a musicalek között. Igazi klasszikus, olykor komolyzenei elemekkel is megtűzdelt műről van szó. A próbák előtt egy hónapig a korrepetícióé volt a főszerep a színház zenei vezetője, Károly Kati és Drucker Péter karmester vezetésével. Oroszlánrészt vállalt ebből a munkából Látó Richárd, a kecskeméti színház zenekarának tag-

ja is, akit nem lehet zavarba hozni, ha musicalekről van szó. A rendező, Korcsmáros György most már elvárja, hogy kotta nélkül is tudjuk a dalokat. A kórus is nagyon jól haladt a munkával. – Feke Pál: Azt hiszem, ez a musicalirodalom egyik legnagyobb műve, ami minden résztvevőnek nagyon komoly feladat. Elképesztő zenei váltások vannak benne, percről percre változik a ritmus, a hangszerelés. Mély érzelmek, aztán egy lüktető drámai hangszerelésű pillanat. Kihívást jelentő feladat ez a zenekarnak is. De nagyon jó látni, hogy az egész társulat, a színház minden dolgozója tiszteletet tanúsít a darab iránt, és elkötelezett abban, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Drucker Péter, az előadás karmestere olyan energiával tartja össze zeneileg a csapatot, hogy az nekünk is erőt ad a próbákhoz. – Már a tervezőcsapat is garancia arra, hogy igazán különleges legyen az előadás. Anélkül, hogy titkokat árulnánk el, avassatok be: milyen lesz a látványvilág? – Feke Pál: Én azt hiszem, a látvány, a világítás, a díszlet elengedhetetlen része egy ilyen nagyszabású előadásnak. Korcsmáros Gyuri, Kentaur vagy Rományi Nóra neve garancia arra, hogy a nézők olyan szcenikai és látványelemeknek lesznek szemtanúi, amelyek egészen egyedülállóak. – Egyházi Géza: Én már nem először dolgozom együtt Kentaurral, a díszlet tervezőjével, hiszen a Vámpírok báljához is ő tervezte a színpadképet, s ahogy a mondás

Feke Pál

tartja, amihez hozzáér, az arannyá válik a kezében. A Nyomorultak terveit látva most is fantasztikus képi világot álmodott meg Korcsmáros György rendezővel közösen. Olyan hatása lesz, mintha a nézők is jelen lennének a történet helyszínein. Azt is figyelembe kellett venni, hogy a kecskeméti színház egy gyönyörű kis ékszerdoboz: sokkal kisebb a játéktere, mint a Madách Színházé vagy a győri teátrumé, ahol korábban már játszották a Nyomorultakat. Ezért a díszletelemek váltása odafigyelést és pontosságot igényel majd, s nem csak a műszaktól, de a szereplőktől is. Mindenki magával visz, vagy behoz majd egy-egy kelléket. – Mikor lesz a bemutató? – Feke Pál: A következő, 2010/2011-es évad elején. Nagyon készülünk, mert nagy valószínűséggel maga a szerző, Schönberg is megtisztel bennünket a jelenlétével. Hatalmas energiát és mély érzelmeket közvetít ez a mű, így biztos vagyok abban, hogy a Broadway után a hírös város közönségét is lenyűgözi majd az előadás. Mi mindent megteszünk ezért! Bera Linda

Évad vége, nyári barangolások kezdete előadásban a címszerepet az Ameri- Árpád az Én, Károli Gáspárral arakában élő, orosz származású Nyikita tott sikert (a debreceni Tóth-Máthé Sztorozsev énekli, aki a világ legna- Miklós számára írt monodrámájágyobb és legjelentősebb operaházai- val), a kaposvári Gyermekszínhában, koncerttermeiben és fesztivál- zi Biennálén Lázár Ervin Szegény jain lép fel, többek között Bécsben, Dzsoni és Árnika című meséjének Párizsban, Londonban, Milánóban, színpadi adaptációjával szerepeltünk New Yorkban, San Franciscóban, Árkosi Árpád rendezésében. Nagy Firenzében, MünJelenet a Fodrásznőből chenben, Tokióban és Berlinben, olyan énekesek partnereként, mint Plácido Domingo, Luciano Pavarotti, Agnes Baltsa, Edita Gruberová. Évad végén minden színházban összegzik az évadot: hány előadás, hány bérletes, hány néző, hány fesztiválmeghívás. A Csokonai Színház közönsége folyamatosan gyarapodik, Debrecenben kétszeresére nőtt a bérletesek száma a 2006/2007-es évad óta (az elmúlt évadban 30%-al) és a nézőszám a 2009-2010-es évadban 20 ezerrel lett több. Mindezek mellett a debreceni színház minden hazai színházi fesztiválon ott van: a POSZT-on, a monodráma fesztiválon Egerben Kóti

sikert aratott színházunk a szolnoki Vándorfesztiválon a tavalyi POSZT közönség-díjas Oblom-off előadással, és Kóti Árpád a Károli Gáspárról szóló monodrámával. A POSZT versenyprogramjában az utóbbi négy évben mindig meghívtak egy debreceni produkciót, idén a Medvegyev: Fodrásznő című előadást. A pécsi előadásra eljön Moszkvából a Fod-

rásznő szerzője, Szergej Medvegyev is, a Nyílt Fórum keretében tartott szakmai programon beszél a kortárs orosz drámáról, és sor kerül a dráma magyar fordításának könyvbemutatójára is. A kötet a L’Harmattan Kiadó gondozásában jelenik meg, a Repertoár világ-dráma sorozat részeként. A sorozat szerkesztői a Csokonai Színház dramaturgjai, Rideg Zsófia és Kozma András olyan kortárs külföldi darabok megjelenését tervezik magyar nyelven, melyek a világ színpadain jelenleg repertoáron vannak, jelentős rendezők színrevitelében, de magyar színpadon eddig még nem szólaltak meg. Ugyancsak a L’Harmattan Kiadónál jelent meg Rideg Zsófia fordításában Valėre Novarina Képzeletbeli operett című darabja. Ezt a művet maga a szerző rendezte meg Debrecenben, a magyarított Képzeletbeli operett előadást 2010 novemberében Párizsban, az Odėon Színházban öt alkalommal játssza a Csokonai Színház társulata. Lublin, Gdanszk, Kijev, Jaroszlav, Neus, Párizs – sorolta Vidnyánszky

Attila a jövő évad programjáról tartott sajtótájékoztatón a színház prózai társulata külföldi fellépéseinek helyszíneit. A sziléziai Operaház meghívta 2011. június 30-adikára a debreceni Bánk bán előadást, az EU vezetés Lengyelországnak való átadásakor tartott ünnepélyes gálára. A debreceni teátrum kilépett a nemzetközi porondra, operával, prózával egyaránt. Az egész világon láthatják az Arte, Mezzo és Duna Televízió közvetítésében a Prokofjev: Tüzes angyal című operájának magyarországi ősbemutatóját novemberben. Ez a debreceni előadás vesz részt az Armel (néhai Mezzo) Nemzetközi Operaverseny és Fesztiválon Szegeden, a világhírű mester, Silviu Purcărete rendezésében. Rákattintottam a karakterszámlálóra, ezért kénytelen vagyok abbahagyni a felsorolást. Négyezer karakterbe úgy sem fér be a Csokonai Színház nyara. Kimaradt a gyulai Shakespeare Fesztiválon szereplő A makrancos hölgy (Trill Zsolt és Szűcs Nelli főszereplésével, Budapesten a Városmajori szabadtéri színpadon is megnézhetik!); szót sem ejtettem arról, hogy Kapolcson a Gástya-SzínHáz-Téren tíz napon át debreceni és beregszászi előadások láthatók, valamint… Kulcsár Edit

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

Nyolcperces vastaps Révkomáromban

Nagy sikerrel mutatták be Tarics Péter Mindszenty-színművét Komoly szakmai- és közönségsikerrel mutatták be 2010. május 7-én Révkomáromban Tarics Péter Állok Istenért, egyházért, hazáért című egyfelvonásos monodrámáját, Mindszenty József, Magyarország néhai hercegprímása halálának 35. évfordulója tiszteletére. A darab cselekménye 1948 és 1975 között játszódik Esztergomban, Budapesten (az Andrássy út 60-ban), Püspökszentlászlón és Felsőpetényben, a magyar parlamentben és a budapesti utcán, a budapesti amerikai nagykövetségen, valamint Bécsben és Belgiumban. A hat képben bemutatott színmű mondanivalója egyértelműen a történelmi hűséget képviseli, felidézve Mindszenty bíboros áldozatvállalását hívei, szeretett Istene és magyar hazája iránt. Mindszenty bíboros szerepében Boráros Imre Erzsébet-díjas felvidéki színművészt láthatta a közönség, aki felejthetetlen színészi alakítást nyújtott, megmutatva komoly művészi értékeit, tehetségét, monodrámaspecialistaként színpadra állítva azt a Mindszenty Józsefet, akit minden körülmények között a tiszta lelkiismerete és az igazság vezérelt. Biztos mesterségbeli tudásával, alapos szakmai felkészültségével Boráros magas művészi teljesítményt nyújtott. Petrécs Anna felvidéki színművész olyan emocionális erővel, érzelmi töltettel és őszinte játékkal formálta meg Mindszenty édesanyját, hogy játéka többször könnyeket csalt a nézők szemébe. A bíró szerepét pedig maga a szerző, Tarics Péter alakította, élethűen ábrázolva a koncepciós perek vérbíróinak szemrebbenés nélküli arroganciáját, közömbösségét. A színházcsinálás különböző elemei apró részletekig átgondolva és kidolgozva épültek egymásba. Hangu-

latilag és dramaturgiailag egyaránt nagyszerű produkciót láttunk, ami Tarics Péter művének, valamint a két jeles felvidéki művész, Boráros Imre és Petrécs Anna szerencsés szakmai egymásratalálásában, és az ebből fakadó együttcselekvésben rejlik. Ezen az ősbemutatón megszületett az a sajátos, érzelemdús, visszaadhatatlan valami, a színházművészetnek az az izgató jelensége, amiért a néző színház-rajongóvá válik, és megkedveli a művészt. Az egykori révkomáromi bencés gimnázium díszterme zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel, akik az előadás végén állva, percekig tartó vastapssal jutalmazták Boráros Imre, Petrécs Anna és Tarics Péter produkcióját. A révkomáromi Mindszenty József Emlékest díszvendége volt dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Budapest-esztergomi érsek és Mons. ThLic. Róbert Bezák, nagyszombati érsek, mindkét egyházi főméltóság ünnepi emlékbeszédet tartott az előadás előtt. László Attila

Boráros Imre

TESZT

Színházi találkozó Temesváron

„Temesvár, a kicsi Bécs” hirdeti a nyári fesztivált a barokk és szeces�sziós palotáktól övezett Dóm téren, lad. És vannak fontos állomásai. túlzás nélkül állíthatom ez Európa Például az olyan előadások, mint a egyik legszebb tere. A mediterrán Rosencrantz és Guildenstern halott, hangulatú nagyváros 2020-ban Eu- egy örök kereső, de tapasztalt műrópa Kulturális Fővárosa szeretne vész, Victor Ioan Frunză rendezése. lenni. Temesvár „open art city”– hir- Ez lett 2009-ben a legjobb előadás deti a kiadvány, amely a város kul- Romániában, a Román Színházi turális eseményeit reklámozza. Ezek Szövetség (UNITER) díját kapta, között találjuk 2010. május 22-29. a romániai színházi szakma egyik között az Eurorégiós Színházi Feszti- legrangosabb elismerését. Balázs Atvált, a Csiky Gergely Állami Magyar tila, a színház igazgatója visszatérő vendége az Oscar-díjátadó mintáSzínház szervezésében. Temesváron egy épületben mű- jára szervezett UNITER-gáláknak, ködik a román színház és opera, a ahol átvette a társulat nevében ezt magyar és német színház. Az im- a díjat, hiszen alig több mint másfél pozáns, moTom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott című narchiabeli előadás címszereplői: Katona László és Balázs Attila b é r­h á z a k k a l Fotó: Adriana Grand. övezett korzó (ma Opera tér) felől van a román színház és opera főbejárata (egykoron Ferencz József Színház). A magyar és német színház közös otthona, ug ya nennek az épületnek egykori bálterme, bejáratát a sétálóutca üzletei között elég nehezen lehet észrevenni. Aki belép az ajtón, az viszont azonnal tudja évtizedes színészi pályafutása alatt hol van. Nem csak azért mert itt tucatnyi díj, elismerés jelzi jelentős a vendéget várják, hanem az alakításainak sorát magyar és román igényes színházi plakátok, színházakban egyaránt. A temesvári kreatívan berendezett előte- magyar színház utóbbi két évtizedét rek, a színházi előadásokból fiatal, ambiciózus igazgatók határozihletődő ifjú képzőművészek ták meg. Demeter András 1993-ban kiállítása és nem utolsó sor- pályakezdő színészként, alig huszonban a sok-sok fiatal színész, aki négy évesen lett a színház igazgatója. szemmel láthatóan otthonának Mondhatni az újrakezdés korszaka érzi ezt a helyet, mindezek eleven, volt ez. Az ötven évvel azelőtt alapíélő, lélegző színházi atmoszférát tott állandó magyar színházat is egy teremtenek. A fesztivál minden frissen végzett rendező, Taub János és programján ezt éreztem: van- fiatal színészek indították el, aratták nak kérdések és vannak vála- az első sikereket. Fél évszázad alatt szok, ebből újabb kérdések és komoly, a városhoz és színházához válaszok fakadnak, egyszóval hű művészek jól működő repertoárez a társulat úton van, ha- színházat hoztak létre Temesváron.

Magam is egyetemi bérletese voltam a teátrumnak a nyolcvanas években, emlékeim szerint akkor több háznyi magyar egyetemista járt rendszeresen színházba. A rendszerváltás után sokminden megváltozott, sajnos az egyetemista közönség is számtalan más lehetőséggel élve, megfogyatkozott. Talán épp jókor robbant be a soknemzetiségű, magyar lakosságában fogyatkozó város színházának életébe Demeter András, aki román színházi kapcsolatokat építve és kamatoztatva olyan előadásokat hozott létre, amelyek akár a román közön-

séget is érdekelhetik. Temesváron minden magyar előadáson biztosítják a szinkrontolmácsolást a közönség számára román nyelven is. A TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) idén négy éves, formálódik, keresi arculatát. Hívtak ide előadásokat Budapestről, Nyíregyházáról, Szabadkáról és Újvidékről. A „kicsi Bécs” patinás tereire kitelepített kávéházakban éjjel-nappal nagy a nyüzsgés, mint bármely európai nagyvárosban. A Csiky Gergely Állami Magyar Színházban nyitott szívvel várják a vendéget és „az alkotáshoz szükséges belső nyugtalanság megőrzésével” tolják Thália szekerét. Kulcsár Edit

Egy jó ügyért, ha kell, nekimegyek a bet onfalnak is! Beszélgetés Bertram Gáborral a Győri Színház szakszervezeti titkárával, a SZIDOSZ újonnan megválasztott elnökségi tagjával – Mióta vagy a szakszervezet tagja? – Kezdettől fogva, ahogy a színházhoz kerültem. Az „átkosban” még szakszervezeti bizalmiként dolgoztam. Bizonyos szempontból egyszerűbb volt akkor, mint most. Emlékszem, bátor dolgokat merészeltünk megtenni. Ma a félelem nagyon erős, és a „talpon maradni” elv érvényesül. A szakszervezetet remek dolognak tartottam a múltban, és most is az. Jó az emberekért harcolni, és igyekszem ezt képviselni. – Országos szinten nézve sokan fordulnak hozzátok? – Igen. Vannak olyan ügyek,

amiket a tagok maguk is elintézhetnének, mégis megkeresnek. Úgy látom, megértették, hogy szükség van a szakszervezetre. Most nagyon nehéz a helyzet, nehéz tárgyalni, nehéz megtalálni azokat a csatornákat, akivel közös nevezőre juthatunk. A szakszervezet akkor tud igazán jól működni, ha van partner a

„t ú lold a lon”. Az embereknek sajnos egyre nagyobb megélhetési gondjai vannak. Ahogyan növekednek a problémák úgy hata lma sodnak a félelmek – nem mernek me g s z ól a l n i . Így a szakszervezet is nehéz helyzetben van. Szerencsére a létszám még nem csökken, de úgy gondolom a jelen helyzet, nem a

fellendülés időszaka. Amíg a tagokat sikerül meggyőzni, hogy van remény addig jó, amikor már remény sincs, az baj. Tudják rólam, ha van egy „jó ügy”, nekimegyek akár a betonfalnak is. Szeretem, ha az igazság győz. – Elnökségi tagként hogyan tudod segíteni a győrieket? – Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 1978-ban, mint táncművész kerültem a színházhoz, majd 13 éve a szervezési csoportnál dolgozom. Tehát ismerem a színpadi és a színpad mögötti munkát is. Közönségszervezőként pedig ismerem a nézőket. A győri szakszervezetet kis létszámmal, 40 fővel vettük át drága Pákozdi Ibolyával, aki időközben elhunyt. Büszkén mondhatom, hogy 2010-ben a nyugdíjasokkal együtt közel 200 fő a létszámunk. A most el-

nyert tisztséget nagy megtiszteltetésnek és elismerésnek tekintem. Mindenképp jó lehetőség, hiszen talán így jobban tudom a helyi problémákra irányítani a figyelmet. Igyekszem képviselni és tolmácsolni a kéréseket. Tudom, hogy a győri szakszervezet munkáját elismerik, látható munka folyik nálunk. Elértük, hogy összetartó közösség kovácsolódott az évek alatt. Közös kirándulással, nyugdíjas találkozóval, beiskolázási segéllyel, karácsonyi, nőnapi ajándékkal segítjük a kollégákat. Az összetartozás érzése mindennél erősebb kötelék lehet egy közösség számára. A Győri Nemzeti Színház Társulata és Igazgatósága szeretettel gratulál Bertram Gábornak a megtisztelő kinevezéshez! Trombola Anita Fotó: Burger Péter

10.

11.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

Fotókiállítás Bujtor István emlékére Búcsú Kecskeméti Ferenctől

Születésének 68. évfordulóján fotókiállítással és a Kakukkfészek című darab díszelőadásával emlékezett a Veszprémi Petőfi Színház Bujtor Istvánra, a teátrum tavaly elhunyt igazgatójára május elején. A színház előcsarnokában a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány anyagából nyílt kiállítás. A tárlat június közepéig látható. A Bujtor István filmes szerepeit bemutató – és az évad végéig látható – kiállítást B. Müller Magda fotóművész állította össze 78 fényképből. A remek színművész pályafutása alatt 59 filmszerepet játszott el. Többek között olyan legendás filmekben láthatták a nézők, mint a Szemüvegesek, a Karambol, Az oroszlán ugrani készül, Fiúk a térről, a Fekete gyémántok, A kőszívű ember fiai, A Pendragon legenda, A dunai hajós, a Pogány Madonna vagy épp a kultikussá vált Sándor Mátyás. Oberfrank Pál, a színház igazgatója megnyitóbeszédében többek között arról beszélt, hogy milyen nagy formátumú, fantasztikus ember és művész volt Bujtor István, akit a szakmájában az igazi „nagy bölények” közé soroltak, és akire mindig emlékezni fognak az emberek. Röviden kitért arra is, hogy neki kevés személyes élménye van Bujtor Istvánnal kapcsolatban, a Szomszédok című sorozat forgatásakor találkoztak egyszer, ám arra büszke, hogy mindketten ugyanabba a piarista gimnáziumba jártak. Majd Oberfrank Pál két Sík Sándor verset mondott el az egybegyűlteknek. Az ünnepi hangulathoz hozzájárult az is, hogy a ki-

állítás megnyitóján jelen volt Bujtor István özvegye, Judit asszony, Anna lánya és Balázs fia, valamint testvére, Frenreisz Károly, aki elmondta: rendkívüli büszkeséggel tölti el, hogy testvérének ilyen gazdag filmes életműve van, s szerinte ez valamilyen elismerést megérdemelt volna még életében. Elismeréssel szólt ugyanakkor Vesz­ prémről, a város vezetéséről és színházszerető közönségéről, mert a család úgy látja, hogy ebben a városban nagy becsben tartják Latinovits Zoltán és Bujtor István művészetét, emlékét. A társulat ezután a Kakukkfészek című darabbal tisztelgett az elhunyt igazgató emléke előtt. Ezt a sikerelőadást Veszprémben Eperjes Károly főszereplésével Bujtor István állította színpadra, ő is játszotta Bromdent, az indiánt. Ezt a szerepet a felújított változatban Szalma Tamás formálta meg. A díszelőadás meglepetéseként a zárójelentben felvételről bejátszották Bujtor István hangjával azt a belső monológot, amit az indián mondott el a vígszínházi ősbemutatón, de a veszprémi produkcióban már ez nem szerepelt. Aztán a díszletfalon lógó elismerő oklevelet megfordították, s megjelent Bujtor István fotója. A Főnök szellemének megidézése sokak szemébe könnyet csalt, s ez nem szűnt akkor sem, amikor az előadás végén a nézők hosszú percekig felállva tapsolták a szereplőket. V.R. Eperjes Károly és Bujtor István családja

Június 1-jén, délután két órakor Békéscsabán, a Berényi úti temetőben végső búcsút vettünk Kecskeméti Ferenctől, a Békés Megyei Jókai Színház egykori legendás férfiszabójától, aki 1983-ig szolgálta a békéscsabai földi színházi életet, és 2010. május 22-én, 86 éves korában „szerződött az égi társulatba”. A gyászoló család mellett színészek, színházi szakemberek vettek végső búcsút egykori munkatársuktól, barátjuktól. Kecskeméti Ferenc kitűnő színházi szakember volt. Keze munkáját számtalan ma is hordható, elnyűhetetlen frakk, szmoking, „spanyolgallér” – ami egyik specialitása volt – és más öltözet dicséri a Jókai Színház jelmezraktárában, és civil ruhák idősebb színészek, kollégák ruhatárában országszerte, hiszen a békéscsabai mellett a Gyulai Várszínháznak is évekig dolgozott, és arra is mindig maradt ideje, hogy a vendégművészek magán-megrendeléseinek is eleget tegyen. Az általa készített színpadi ruhákba nem kellett – szükség szerint – utólag zsebeket varrni, mert azok akár egy utcai ruhában, eleve benne voltak, szolgálva viselőjük, az általa nagyon szeretett színészek kényelmét. Mint az a régi fotón is látható nem csak készítette, hanem olykor viselte is a jelmezeket, hiszen a régi időkben a színház háttérmunkásai, műszaki dolgozói statisztáltak a nagy létszámú színdarabokban. Nyugdíjba vonulása után is sokáig dolgozott még volt kollégáinak, barátainak. Miután látása megromlott a családjának végzett munka töltötte ki életét. Sütött, főzött sze-

retteinek: feleségének, lányának, később egyetlen unokájának, akire gyakran Ő vigyázott, és mesélt neki régi történeteket. Amikor nemrégiben kórházba került, ott is tovább dolgozott: tréfálkozva egrecíroztatta a nővéreket, tűt, cérnát, gombokat követelve rajtuk, így – ha nem is a szó szoros értelmében –, de lelkileg, jelképesen szinte munka közben érte a halál. Jómagam csak egyszer találkoztam Feri bácsival a színház varrodájában, amikor még idekerülésem előtt, 1982-ben egy csíkos inasmellényt kölcsönöztem a színházból. Ideadta, fölpróbáltam, s mondtam jó lesz. – Nem lesz az így jó! – mondta Ő. – Várj egy kicsit, rád alakítom. És negyed óra múlva tényleg jobb lett. Évekkel később találkoztunk valahol, én bemutatkoztam, majd azt mondtam, hogy nem emlékezhet rám, hiszen én az ő nyugdíjba vonulása után szerződtem a színházhoz. – Már hogyne emlékeznék – mondta Ő. – Rád alakítottam egyszer egy csíkos inasmellényt. Ez jellemezte egész életét és munkáját. Az odafigyelés, a precizitás, a szakmai maximalizmus. A békéscsabai március 15-ei ünnepségeken a színészek, fiatal színiiskolások jó része még ma is azokat a zsinóros, fekete atillákat viseli, amiket Ő készített. Jó utat Feri bácsi az égi társulatba! Az ottaniakra is biztos ráfér már egy kis ruhaigazítás. Megaztán a világon is van mit toldozni-foldozni, alakítani, akár átszabni is. Onnan föntről talán könnyebben megy. Józsa Mihály

A Gyulai Várszínház 47. évadja Minden évben elmondjuk, talán már unalmas is, de attól még igaz: a Gyulai Várszínház módfelett sokszínű és igényes programokkal várja az érdeklődőket. Így lesz ez idén is. Minden réteg megtalálhatja itt a neki megfelelő produkciót, hiszen – többek közt – próza-, gyermek-, zenés- és táncszínházi előadások, filmvetítések, koncertek, kiállítások, konferenciák közül válogathat a publikum a július 2-án kezdődő és augusztus 12-éig tartó rendezvénysorozat alatt. Kétségtelen, hogy a legnagyobb rangot a Várszínháznak az immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő Shakespeare Fesztivál jelenti – amely a nemzetközi színházi seregszemlékben különösen szűkölködő hazánkban túlzások nélkül nevezhető páratlan kezdeményezésnek. Az idei év nagy szenzációja, hogy a világ egyik legismertebb és – elismertebb rendezője, a „Shakespeare-szakértő" Peter Brook (ismét) tiszteletét teszi a fürdővárosban, mégpedig az Erkel Ferenc Művelődési Házban a Warum, warum című darabbal, mely Shakespeare és mások szövegeiből készült, és olyan kérdésekre keresi a választ: miért van szükségünk színházra, mi a színház funkciója, mik a gyökerei, mi a szerepe a nézők és a művészek életében? A bemutató másnapján pedig a Mogyoróssy könyvtárban egy

konferenciára kerül sor, melyen Peter Brook munkássága, Shakespearerendezései lesznek a téma. A másik külföldi bemutató sem ígér kisebb izgalmakat: a román származású, de évtizedek óta az Amerikai Egyesült Államokban élő Andrei Serban rendezését, a Leart a Sportcsarnokban láthatjuk. A hírneves bukaresti Bulandra Színház előadásában kizárólag női színészek elevenítik meg a színpadon a királydrámát. De a Shakespeare Fesztivál magyar programja is kellemes meglepetéseket ígér. A beregszászi színészek évről-évre visszatérő vendégei a Várszínháznak. Nos, most Szergej Maszlobojscsikov rendezésében és debreceni kollégáikkal kiegészülve adják elő A makrancos hölgy című vígjátékot. A főszereplők közt többek közt Trill Zsoltot, Szűcs Nellit, Kóti Árpádot láthatjuk. És nem kevésbé érdekesnek ígérkezik a Romeo és Júlia a kiváló koreográfus, Uray Péter színrevitelében, vagy a Zsótér Sándor megálmodta Hamlet, a József Attila Színház vendég-

játékában. A rendezvény persze nem pusztán bemutatókból áll, hanem kísérőprogramok is kiegészítik. A már említett konferencia mellett filmvetítéseket is láthatnak az érdeklődők: például a legendás Független Színpad Romeo és Júlia előadását, Ruszt József húsz évvel ezelőtti rendezését, vagy a Brook Lear királyából készí-

tett filmet – így aki akarja, össze is hasonlítatja a két „rendezőóriás”, Brook és Serban Lear-interpretációját. Kiállítás, táncos és zenés produkciók is szerepelnek a kínálatban. A véglegesített program a http://www. shakespearefesztival.hu oldalon lesz majd megtalálható. A színház saját bemutatóinak a sorát a már említett A makrancos hölgy nyitja. Szintén helyi premier lesz Weöres Sándor Psychéje, melyet többek közt az Egy őrült naplója és a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött című rendezéseivel hírnevet szerző színházi- és filmrendező, Sopsits Árpád visz színre, és a főszereplők közt Trill Zsolttal, Kovács Krisztiánnal és Gáspár Tiborral találkozhatunk. Idén ünnepeljük a gyulai származású Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóját. Ennek apropóján a Várszínház több munkával is tiszteleg a nagy zeneszerző emléke előtt. A neves koreográfus, Horváth Csaba rendezésében a Sakk-játék című táncjátékot láthatjuk a Forte Társulat

előadásában a Tószínpadon – ennek szövegét Szálinger Balázs írta. De lesz opera is: a Hunyadi Lászlót Szabó Máté állítja színpadra, a Gyulai Várszínház és a debreceni Csokonai Színház koprodukciójában. De akinek mindez nem elég, láthat musicalt, részt vehet beavató színházban; és akkor még nem is beszéltünk a gazdag zenei kínálatról. A XIX. Gyulai Vár Jazz Fesztiválon az amerikai Patricia Barber Quartet, a Szőke Nikoletta Quartet, a Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band, valamint a Frank Zappa Emlékzenekar lép fel. Az V. Vár Blues Fesztivál vendégei az amerikai Hubert Tubbs & Dirty Fred Blues Band, Ferenczi György és a Rackajam és a Takáts Tamás Blues Band lesznek. És sokat ígér a Népzenei és Világzenei Fesztivál is, melynek fellépői: Flamenco - Diego Cortés, Jose Fortes, Szabó Máté, Méta és Halmos Béla, EtnoRom, Makám. Mint érzékelhető, a Gyulai Várszínház a korábban bevált „programtípusokat" (Shakespeare Fesztivál, saját bemutatók, zenei fesztiválok) viszi tovább idén is – teljesen érthető módon, hiszen ezek a rendezvények már kiállták az idő próbáját, és nagy sikert arattak. A programokról a http://www. gyulaivarszinhaz.hu oldalon találhatók részletesebb információk. Darvasi Ferenc

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ

tettel Szere

várjuk ismét bé rletesein k köré

— KELEMEN LÁSZLÓ — K AM ARAS Z ÍNHÁZ

Arthur Miller:

PILLANTÁS A HÍDRÓL színmű

an! b d a be a 2010/2011-es év

— NAGYSZÍNHÁZ — —

A.Boublil -C. M. Schönberg:

A NYOMORULTAK musical

Donald Margulies:

VACSORA NÉGYESBEN

Ludmilla Ulickaja:

OROSZ LEKVÁR színmű

S. Maugham:

Bob herceg A SOPRONI PETÔ FI SZÍNHÁZ BEMU TATJA Huszka Jenô – Bakonyi Káro ly – Martos Fere nc

Regényes nagy

TÖRTÉNIK: LONDON

BAN

operett 3 felvo

násban

BENCZE ILONA Jászai Mari-díja György herceg, s a fia SÖVEGJÁRT Ó ÁRON Annie, Tom apó leánya RÁRÓ SI ANITA Pomponius, a herceg nevelôje MIKÓ ISTVÁN Jászai Mari-díja Viktória hercegn s ô VÁSÁRI MÓNIKA Lord Lancaster, gárdakapitány LAKLÓTH ALAD ÁR Hopmester BOZS Ó JÓZSEF Mary Pickwick BORBÉLY KRISZ TINA Zenei vezetô: Tom apó NAGY FÉLIX GYÖRGYI GÁBOR Plumpudding, borbély GYÔR Szcenikus: KRSZT I PÉTER OVICS SÁNDOR Gipsy, fûszeres BENKÔ PÉTER Jászai Mari-díja Jelmez: GYARM Pickwick, korcsmá s ATHY ÁGNES ros ZSOLNAY RendezôANDRÁS asszisztens: SIMON Harangozó BESZ TERCZEY ATTIL ANDREA Elsie, Annie barátnô A je TÉBI MÁRT Ügyelô: A SZABÓ ANIKÓ Udvarhölgyek Társrendezô, MAGYAR TÍMEA, koreográfus: BOZSÓ JÓZSEF SZABÓ ANIKÓ A királynô

Továbbá: GÁRDIST ÁK Közremûködik

A SOPRONI PETÔFI SZÍNHÁZ ZENEKAR A

Rendezô:

PINCZÉS ISTVÁ

Jászai Mari- és

N

Uchimura-díjas

CSODÁS VAGY JÚLIA színmű

RUSZT JÓZSEF — STÚDIÓ SZÍNHÁZ

színmű

Vajda Katalin:

ANCONAI SZERELMESEK

Székely János:

CALIGULA HELYTARTÓJA

zenés vígjáték

W. Shakespeare:

HARMADIK RICHÁRD

színmű

tragédia

Karol Wojtila:

Ken Ludwig:

AZ KÁPRÁZATOS KISASSZONYOK vígjáték ARANYMŰVES BOLTJA — GYEREKELÔADÁSOK —

oratórikus elmélkedés a házasság szentségérôl

Darvasi László – Ganxsta Zolee:

POPEYE

zenés hajózás

KÉREK EGY ÁLMOT zenés mesejáték

www

Carlo Goldoni:

A VIRGONC NŐK

ske . kec

komédia

met

i

na kato

.hu

BÉRLETEZÉS: 2010. MÁJUS 25-TŐL JÚNIUS 30-IG

Nyitva tartás: május 25 – május 28-ig: kedd-péntek 9-19 óráig Május 31 - június 30-ig: hétfő-péntek 9-18.00 óráig

A régi bérlőink helyeit 2010. június 30-ig tartjuk. 2010. AUGUSZTUS 24-TŐL

Nyitva tartás: augusztus 24 – szeptember 23-ig: hétfő-péntek 9-18.00 óráig • szeptember 24-től: kedd-péntek 9-19 óráig A bérletek megvásárolhatók a SZÍNHÁZ SZERVEZÉSI- ÉS JEGYIRODÁJÁBAN: Kecskemét, Katona József tér 5. Tel.: 76/501-174, 501-177 • [email protected]

13.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra!

Amennyiben 2000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. 2009.június augusztus

Musical-operával kezdődik a veszprémi évad

– Mintegy harminc különböző darabból választhat a közönség a Veszprémi Petőfi Színház 2010/2011-es évadában – jelentette be Oberfrank Pál, az intézmény igazgatója a teátrumban tartott sajtótájékoztatón, amelynek keretében többek között az is elhangzott, hogy a Latinovits Zoltán Játékszínben is bérletsorozat indul ősztől. Bőséges, műfajokban gazdag és színes lesz a színház következő évada. Az Anna Karenina című musicalopera premierjével indul szeptember 24-én az új, 2010/2011-es évad a Veszprémi Petőfi Színházban, a darab nyári előbemutatója június 10-én lesz. Tolsztoj világhírű alkotásából Miklós Tibor és Kocsák

Kecskeméti Udvarszínház Kecskemét méltán viseli a fesztiválváros címet, hiszen a „puszták metropoliszában” számos rendezvény közül válogathatnak a helyi lakosok és a turisták egész évben. Különösen nyáron sok a látnivaló, a magas művészi színvonalú és ugyanakkor szórakoztató kulturális program. Ezek egyike az Udvarszínház. A szecessziós Városháza hangulatos díszudvarán kialakított színpadon évről évre neves társulatok játszanak. Az önkormányzat idén először a kecskeméti Katona József Színház vezetését, Cseke Péter igazgatót és Réczei Tamás művészeti vezetőt bízta meg az Udvarszínház programtervének összeállításával. – Mi volt a vezérelv a műsorterv összeállításánál? – Egy nyári színházi programnak felüdítőnek kell lennie. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tartalmatlannak is: az igényes szórakoztatás volt a cél. Emellett arra törekedtünk, hogy többféle műfaj kapjon helyet az Udvarszínházban. Így július 16-a és augusztus 14-e között vígjátékot, kabarét, zenés estet is láthatnak majd az érdeklődők – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Réczei Tamás. – Összesen nyolc előadással várjuk a közönséget. – Két olyan előadás elő-premierje is szerepel a programban, amely a következő kecskeméti évad bérletes kínálatának része. Melyek lesznek ezek? – Az egyik Somerset Maugham Színház című regényének színpadi változata, a filmvászonról is ismert Csodás vagy Júlia. A korosodó, ámde nagyszerű színésznőről és fiatal

Újdonságok és bôséges, mûfajokban gazdag a kínálat

Tibor készített musical-operát. Az előadás rendezője Szerednyey Béla, a főszereplők között pedig feltűnik Sasvári Sándor és Varga Miklós is. Az új szezon második bemutatójával – október 15-én – A Noszty fiú esete Tóth Marival című regény színpadra állításával a 100 éve meghalt nagy író, Mikszáth Kálmán emléke előtt tiszteleg a színház. A darabot Keszég László rendezi. Majd november 26-án Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát mutatja be a teátrum, Eperjes Károllyal a főszerepben. A produkció Szergej Ma szlobojsc sikov irányításával

készül. Az év utolsó premierje szilveszterkor látható, ekkor Zerkovitz Béla és Szilágyi László Csókos asszony című operettjét láthatják a nézők, Oberfrank Pál rendezésével. A magyar kultúra napján, január 22-én, Madách Imrétől Az ember tragédiája kerül színre. Az előadás érdekessége lesz, hogy mindegyik színt más-más helybeli középiskola diákjai adják elő. Szintén jövőre tűzi műsorára a színház a Figaro házassága című vígjátékot Valló Péter rendezésében. Az új évad gyermek és ifjúsági előadásairól szólva Oberfrank Pál kiemelte, hogy először mutatnak be Veszprémben gyermekoperát, Ránki György Pomádé király új ruhája című művét Toronykői Attila állítja színpadra. Színre kerül még A kis herceg című mesejáték Juhász Róza rendezésében. A Forrás Színház a Szivárvány szép kapujában című zenés mesejátékkal vendégszerepel, Kéri Kitty pedig zenés utazásra invitálja majd a fiatal nézőket a Kalandra fel! című előadásával. Az igazgató elmondta, hogy az új évad végén is lesz egy előbemutató: 2011 júniusában a Koldusoperából kaphat ízelítőt a közönség Szinetár Miklós rendezésében. Az elmúlt év őszén újra meg-

nyílt Latinovits Zoltán Játékszínben láthatja a közönség az Utazás az éjszakába című tragédiát Dömölky János rendezésében. A Caligula helytartója című drámát a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadásában tekinthetik meg a nézők, a Forrás Színház Arany János Toldijával, a Bárka Színház pedig a Mulatság című komédiával vendégszerepel, de bemutatják A helység kalapácsát és a Légionista - Akrobat ej! című Rejtő Jenő-kabarét is. Oberfrank Pál utalt arra is, hogy kapcsolatban állnak Veszprém két határon túli testvérszínházával, a komáromi és a sepsiszentgyörgyi társulattal, amelyek fellépnek majd az új évadban a dunántúli megyeszékhelyen. Az igazgató beszámolt arról is, hogy a mostani évad végén csak Gula Péter távozik a társulattól – a fővárosi Magyar Színházhoz –, az új évadra Veszprémbe érkezik ugyanakkor Kéri Kitty, Trokán Anna, Horváth Zoltán és Sághy Tamás. A következő évadtól indul útjára a Koffer Színház, Szeles József irányításával. A kezdeményezésnek a célja az, hogy a megye legkisebb településre is eljusson a Veszprémi Petőfi Színház, méghozzá olyan szórakoztató előadásokkal, melyek kis játszó-

helyen elférnek. A direktor örömmel jelentette be azt is, hogy a veszprémi egyetemi színpad, a Teleszterion is szerepet kap majd a következő évad műsorkínálatában, és reméli, hogy ezzel is új út nyílik majd meg az egyetemi közönség felé, akiknek bérletsorozatot is kínál a színház. Eperjes Károly művészeti tanácsadó többek között arról beszélt, hogy a színház igyekszik tartani az elmúlt évadok szakmai színvonalát, sőt most megint emelt egyet a mércén. Ezért is örül annak, hogy Szergej Maszlobojscsikov, Dömölky János és Szinetár Miklós is vállalta, hogy Veszprémben rendez majd a következő évadban és ez is garanciát jelenthet a minőségre. Horváth Lászlóné gazdasági csoportvezető hangsúlyozta, hogy a színház költségvetésében az állami és önkormányzati támogatás mértéke csökkent az elmúlt évhez képest, de bízik abban, hogy az intézmény kollektívája plusz energiákat mozgósítva ellensúlyozni tudja majd ezt, és közönségvonzó produkciók születnek. Kellerné Egressi Zsuzsanna értékesítési vezető kiemelte hogy, több lehetőséget kínáló bérletkonstrukciókat állítottak össze a közönség számára, nagyon kedvezményes árakon, és remélik, hogy ezzel is elnyerik a nézők tetszését. V.R.

Sokszínû programkínálat szerelméről szóló darabot a Karinthy Színházzal közös produkcióban mutatjuk be, Sára Bernadette főszereplésével. Az előadásban olyan nagyszerű színészek játszanak még, mint Pásztor Erzsi, Márton András és Kiss Jenő. A Csodás vagy Júliát július 16án és 17-én játsszuk. Augusztus 6-án pedig a római irodalom kiemelkedő alakjának, Plautusnak az egyik legismertebb komédiája lesz műsoron: A hetvenkedő. Erre az előadásra a Békés Megyei Jókai Színházzal közösen készülünk, az 1920-as, 1930-as évekbe helyezve a történetet, némafilmszerű elemekkel gazdagítva a játékot. A főbb szerepekben Nemcsák Károlyt és Márton Andrást láthatják. Mindkét darabot különlegességként kínáljuk – akárcsak a premier előtti vetítések során a filmeket – kivételezett helyzetbe hozva az odalátogatókat. – Mi az oka annak, hogy egy másik színházzal összefogva, közös produkcióban készülnek ezekre a bemutatókra? – Ennek egyik legnagyobb előnye, hogy az előadásokat nem csak Kecskeméten, hanem Budapesten, illetve Békéscsabán is játszhatjuk. A Hetvenkedőt elsősorban Békéscsabán, hiszen abban a produkcióban nem a színészek a találkozási pontok, hanem a jelmezek kivitelezése és a rendezés, jómagam. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy koprodukciók esetén megoszlanak a költségek is – tette hozzá a művészeti vezető. – Visszatérve az Udvarszínház kínálatára, milyen érdekességek lesznek még? – Július 24-én a Budapesti Ka-

maraszínház Sóska, sültkrumpli című édes-kesernyés vígjátéka várja a nézőket. Igazi csemege lesz Verebes István 6 celeb keres 1 szorzót című kabaréja a Mikroszkóp Színpad előadásában, többek közt Fésűs Nellivel és Balázsovits Edittel. Ez egyfajta gúnyrajz a bulvárvilágról, sok zenével. Július utolsó napján a Száguldó Orfeum mutatkozik be a Nők búra alatt című produkciójával. A nagysikerű film színpadi változatában Ivancsics Ilonát, Farkasházi Rékát és Hűvösvölgyi Ildikót is láthatjuk. Augusztus 7-én A bermuda háromszög botrány címet viselő, fergeteges komédia következik a Karinthy Színház előadásában Esztergályos Cecíli-

ával, Koltai Róberttel, Voith Ágival és Kézdy Györggyel. A soproni Petőfi Színház és a Turay Ida Színház közös produkcióját, a Komámasszony, hol a stukker című darabot augusztus 13-án adjuk Koncz Gáborral, Mikó Istvánnal és Viczián Ottóval. Végül augusztus 14-én a Szívemben bomba van című zenés esttel zárjuk az Udvarszínházat, ez a kecskeméti társulat zenés játéka. – Milyen dallamok csendülnek majd fel ezen a záró esten? – Az 1920-as évektől a hatvanas évekig jutunk el a kor népszerű slágereinek segítségével, Eisemann Mihálytól egészen az Illés együttesig, a Haccacárétól a Még fáj minden csóSóska, sültkrumpli (jelenetkép)

kig. A dalok közötti kapocs a társkeresés lesz – hiszen ez nem 21. századi vívmány, több mint száz éves múltra tekint vissza. Miféle hirdetéseket adtak fel a társra, „életpartnere” vágyók? Korabeli apróhirdetéseket felidézve hallhatjuk majd, ki mennyire merész vagy éppen szemérmes, kacér vagy elkeseredett, miközben párt keres. Egyfajta élet-látkép lesz ez a zene tükrében. Szereplői: Csombor Teréz, Magyar Éva, Horváth Erika, Károly Kati, Pál Attila, Sirkó László, Szokolai Péter és Aradi Imre. Mindenkit várunk tehát az Udvarszínházba július 16-a és augusztus 14-e között! Bera Linda

14. 12.

15.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

AZ ÉN „SZÍN”-HÁZAM – AZ ÉN VÁRAM

Részletek Balázs Péternek, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának a Civil Akadémián, Budapesten a Polgárok Házában elhangzott előadásából. Bevezetőül idézem Madách Imrét és Az ember tragédiáját, ezen belül is Ádám és Lucifer meglepően aktuális dialógusát a Londoni színből, ahogy kétféleképpen értékelik a kavargó városi káoszt. „LUCIFER S ki mondja meg, kinek van igaza, Azoknak-é, kik az életbe lépnek Az ébredő erő önérzetével, Vagy aki, korhadt aggyal már, kilép. Vajon tetszőbb-e egy Shakespeare neked, Mint nékik e torzképü összevissza? ÁDÁM A torz az éppen, mit nem tűrhetek. LUCIFER Én éppen a torzban gyönyörködöm. Az emberarcra egy majomvonás; A nagyszerű után egy sárdobás; Ficamlott érzés, tisztes szőrruha; Kéjhölgytül a szemérem szózata; Tömjénezése hitványnak, kicsinynek; Szerelmi élvre átka egy kiéltnek: Feledtetik, hogy országom veszett, Mert új alakban újraéledek. –„ Ez tehát Lucifer véleménye. „Én éppen a torzban gyönyörködöm”. Nos, mint Lucifer, magam is „küzdést kívánok” a színpadon, de – szemben Luciferrel - harmóniát. A világ szétesett. „Minden egész eltörött”. Ebben a helyzetben nem a különbségeket kell keresnie egy művésznek, hanem az azonosságokat. Hogy az emberi lélek mélyén minden egy. Nem „mindegy”. Minden Egy. Lehet ugyan a torzban gyönyörködni, de az nem vezet sehova, csak egy helyben forog, aki ezzel foglalkozik. Ez zsákutca. Azok a „művészek” élvezik a sárdobást, a ficamlott érzést, azok tömjénezik a hitványt, a kicsinyt, akik képtelenek messzebbre látni. Nem tudnak ebből az ördögi körből kitörni. Nincs erejük magasabb összefüggéseket vízionálni. Kétségbeesésükben a helyben topogást progressziónak nevezik, holott ez inkább agresszió. Valami furcsa frusztrációt éreznek azokkal a művészekkel szemben, akiknek van hite, hisznek a magasságban, látják a mélységeket, s riadt önvédelemből lenézik, agresszívan megtámadják, elhallgattatják, vagy legalábbis elhallgatják őket. Vallom, és kitartok mellette: Olyan darabokat kell a közönség elé vinni, melyekben példákat látnak, példamutató emberi helytállásokat, hiteket, cselekedeteket. Olyan darabokat, melyek gyönyörködtetik a lelkeket, és nem megdermesztik. Olyan darabokat kell elővenni, melyek mosolyt varázsolnak az ajkakra, és nem

vigyort. Melyeken kacagnak a nézők, és nem röhögnek. Világépítő művészetet kell szolgálni, és nem világrombolót. A torzban való gyönyörködés romboló hatású. Csak körül kell nézni, mi lett az istenített huszadik századi modern művészet eredménye. Amit nem emelnek, az bizony folyton süllyed… S most jöjjön két kevésbé ismert mondat: „Ne légy majma az idegeneknek, tiszteld műved az anyai nyelvet, ezáltal él a nemzet, ez a polgári rend szent palládiuma. Amely nemzet nem becsüli nyelvét, az önmagának készíti örök sírhalmát”! Miből idéztem ezt az intelmet? Egy réges-régi drámából való – melyet még a legnagyobb magyar drámaírói tehetségek, Katona József és Kisfaludy Károly előtt, az 1820-as években írt egy Gombos Imre nevű udvari fogalmazó és melynek címe: ESKÜVÉS. Nos, a magyar nyelv, mint a nemzet és polgáriasodás „szent palládiuma„ s a magyar játékszín, mint ennek őrző temploma, ez a két vezető indíték vonul végig minden érvelésen, melyet itt ma délután mondani szeretnék a színházról, az én színházamról. Kezdetben csak a magyar színész volt – delektáns aktor vagy diátrista – színész volt-e valóban? Olyan értelemben, melyet e szóhoz ma fűzünk – semmi esetre sem! Dilettánsság, műkedvelősködés az, melyre a színész-társulatok szövetkeznek, nem valódi művészi hivatás betöltése, annál is inkább – mert az efféle „elhivatás” kevéssé állt tisztán előttük! Színházépülethez nem jutottak, és ami volt abban német szellem és szó uralkodott. Lehetett-e ilyen környezetben valami nemesebb szolgáltatásra gondolni? Vagy mi tartotta bennük a lelket? Akik töretlen és törhetetlen idealizmussal vállalták, hogy az első színtársulatokban kalandvágyó mihasznákkal, züllött korhelyekkel kell egy gyékényen árulniuk? Arisztokráciánk ezreket pazarolt – de ne mondjuk azt, hogy pazarolt, költött, idegen művészekre, és míg volt egy Vida, Ráday, Wesselényi, kik a hazaiakat vették pártfogásba! De voltak lelkes és pénztelen fiatalemberek, akiknek volt akaratuk és volt HITÜK. És a hit – ha akarattal, szorgalommal és tehetséggel párosul – nagy dolgokra képes! Ha nem vigyázunk, a színészek elveszítik a képességüket igazán nagyformátumúan játszani. Úgy, ahogy azt a huszadik század közepén, a 30-as évektől talán a kilencvenes évekig tették, tehették. Mert ők tennék, de sokszor a rendező, az igazgató nem engedi, mert jobban érdekli a kollégák, a kritikusok, az úgynevezett „szakma” véleménye, mint a saját közönségéé. Azt képzelik, hogy ha a hibákat állítják a színpadra, s ostorozzák folyton, elénk tárva az emberi hitványságot, bűnt, a rosszat, akkor megszabadulunk tőle. Ám pontosan az ellenkezője történik. A művészetnek, a színháznak különösképpen, oly hatalmas, mági-

kus ereje van, hogy a megelevenített „rossz” valóban megelevenedik és elterjed. Beköltözik a nézők lelkébe, és a nézők hazaviszik magukkal… A színháziakra is visszahat ez a „rossz”, ami rossz lelkiismeretet, a közönségre mutogatást, az úgynevezett „modernség” bástyái közé bezárkózást, egyre vadabb ötleteket eredményez. Ezek a vergődő emberek irigyek lesznek, rosszindulatúak, agresszívak. Felzabálja őket a művészet céljáról alkotott téves víziójuk. Ördögi kör. Luciferi! Gondolatok helyett csak ötletek. Az alternatív színház hatalomra tör. A valamikori lázadásból gőgös, agresszív akadémizmus lesz. Rémült kapkodás. Homokra épített vár. Az nem lehet alap, hogy lázadok valami ellen. Ez a liberalizmus. Ez az időben előbb-utóbb felszívódik, mint a kommunizmus, vagy a nemzeti szocializmus, és a többi sok-sok izmus. A színházi „szakma” vezetői azok közül kerültek ki, akik a legfélelmetesebb forradalmárok voltak. S most zavarban vannak, ki ellen lázadozhatnának? Ez is zsákutca. Évek nehéz munkájával azonban újra létre lehet hozni a képességek olyan szövetét, mely képes megtartani és magasra emelni akár egy Bánk bán-t, vagy Az Ember tragédiáját is. Világszínvonalon, azaz a magyar emberek lelki igényeire építve. Molnár Ferencet még mindig nem ismerik el azon a szinten, amit megérdemelne. Túl sikeresnek, népszerűnek, hígnak, felszínesnek tartják. A múltba ragadt esztétákat zaklatja, hogy a közönség élvezi az előadásait. Nevetés, zúgó taps, nagy siker. Fúj! Ez nem is művészet! De az. Mégpedig a legmagasabb rendű. Igaz, megélt emberi tartalmakkal, pontos, plasztikus karakterekkel, tökéletesen időzített, zseniális poénokkal. Az egyik pillanat a legmélyebb tragikummal terhes, ám a közvetlenül rá következő jelenet egyenesen a kabaré stílusában előadott. Csakúgy, mint Shakespearenél. S mindezt átlengi valami hamisíthatatlan költészet, pátoszmentes, lebegő szeretet. Na, ezt kell megtanulni bátran. Költészet és szeretet. Márai írja egy helyütt: „Félredobtam a könyvet. Nem volt benne a Szentlélek.” Értelmezzük, ahogy kell, Márai szavait. Ez a „Szentlélek” a magasabbra való törekvés, az ember szeretete. Ez az, amit még megtalálunk Tamásinál, Örkénynél, aztán drámaíróink megkeserednek. Nagy hiba. Az ugyanis megengedhetetlen, hogy ez a világ hasson rájuk, és ne ők hassanak erre a világra! Mindig hangsúlyozom a színészeim előtt, hogy a színészet nem csak művészet, hanem szakma is! Erre nagyon alkalmas egy vidéki színház. Megtanulni a szakmát, sokféle szerepet eljátszani. Szolgálni alázattal, készülni szorgalommal, nézni, látni különös emberi sorsokat. Nemcsak szakmailag, de emberileg is fejlődni. Magam is vidéken kezdtem a pályámat. Nagy iskola volt. Büszke, művelt, felemelt fejű színészeket szeretnék.

Emberileg is kiemelkedő művészeket. Egy művésznek kiváló embernek illik lenni, különben téveset képzel, és rávetíti azt a közönségére. Erről eszembe jut egy döbbenetes eset, mely velem történt a Jászai Mari-díj kuratóriumi ülésén. Mikor egy kolléga díjazásának vitáján feltettem a kérdést, nem kéne morálisan is megvizsgálni, kinek adjuk ezt a díjat, egy kritikus azt mondta: „Nem értem miről beszél, és nem is akarom megérteni!” Hogy lesz a progresszióból agresszió… …Bizonyára ismerik a kisvárosi iskola példáját, ahol beázott a tető, de nem tudták megcsináltatni, mert nem volt rá forrás. Pénz az volt, csak forrás nem. Értik? Forrás számítógépekre volt, meg digitális táblára. Ezért aztán a kis diákok ültek a beázott tanteremben vadonatúj gépek között. El kell kerülnünk kedves Barátaim, hogy egy beázott ország közepén kaviárt fogyasszunk! Egyre jobban beszövik életünket a felesleges, ránk kényszerített, értelmetlen teendők. Mintha egy mókuskerékben rohannánk. Ráadásul a dolog gyakran megalázó is, hiszen tolvajként kezelik az intézmények vezetőit, mert a bizalomnak a szikrája sincs ezen rendeletek hátterében. Legyen kisebb, egyszerűbb az adminisztráció. Paradox módon: minél több, és kacifántosabb a törvény, annál több a tolvaj. Ez is a luciferi beavatkozás következménye. Szolnokon ez az első igazgatási évemtől kezdve az állagmegóvás kiemelt elsőbbséget kapott. Minden évben meghatároztam munkatársaimmal együtt, hogy mire kell feltétlenül költeni. Festés, szőnyeg, intelligens lámpák, hangrendszer korszerűsítése, sorolhatnám. Meglepő, de jutott mindenre. Nem kaptunk plusztámogatást, nem nyertünk pályázaton, mégis jutott. Az én színházamban fontos helyet foglal el a fejlesztésre szánt összeg. Átadtuk az új Szín-MűHely komplexumot. Saját erőből készült el és rendkívül büszke vagyok rá! Kamaraszínház, jelmezkölcsönző, bonboná riu m, Liliomfi kávéház, raktárak, színészlakások európai színvonalon. Két éve létrehoztuk a Magyar Teátrumi Társaságot. Nagyon büszke vagyok rá, hogy mi trombitáltuk össze először az új, a velünk egy ízlésű direktorokat 2008-ban, hogy alapítsunk egy új színházi egyesületet, mely végre a

„m á sk é n t gondolkodók”, azaz a mi érdekeinket is képviseli. Tervünk, álmunk az volt a Társaság létrehozásával, hogy bár látszólag megosztottuk vele a szakmát, mégis a számok mágiája alapján mi az egység felé törekedtünk. Ez az egység pedig a Magyar Előadó-művészeti Kamara. A Kamara tudja megoldani magasabb szinten a szakma minden gondját-baját. Ebben a köztestületben feszülnének egymásnak a különböző érdekek, és szigorúan szakmai keretek között oldhatnák meg a nézetkülönbségekből fakadó, szakmai és nem szakmai problémákat. Tehermentesítve a politikát. A Teátrumi Társaság mindvégig ellenezte az Előadó-művészeti Törvényt, a jelenlegi formájában. Többek közt a Tanács miatt. Az Előadóművészeti Tanács egy torzszülött. Miközben a szakmát kellene képviselnie, tulajdonképpen egy miniszteri tanácsadó testület, melybe a miniszter több tagot delegál, miközben egy olyan színtiszta szakmai társulás, mint a mi – a vidéki színházakat már többségben képviselő - Teátrumi Társaságunk egyetlen tagot delegálhat! Ez a Törvény emiatt a majdani Kamara létrejöttének útjában áll. Talán - luciferi ötlet alapján - abból a célból jött létre, hogy éppen a szakmai önrendelkezés álarcában vessen gátat az igazi szakmai önrendelkezés elé?

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2010. június

16.

Pék Matyi-díj

Egy XXI. századi mecénás igaz története

Sokféle díj és kitüntetés létezik manapság, amellyel hazánk kiemelkedő színművészeit elismerik. A legjobbak az oklevél vagy plakett mellé azonban csak virágot és kézfogást kapnak - anyagi támogatást, pénzjutalmat szinte soha. Pedig jól tudjuk, hogy a színészet – néhány kivételtől eltekintve – nem túlfizetett szakma. Kecskeméten a tavalyi évad végén azonban igazi csoda történt: egy elkötelezett színházrajongó saját díjat alapított, és egyiptomi utazással ajándékozta meg a társulat legjobbjait. A Pék Matyi-díjról most az ötletgazda, Polyák Mátyás kunszállási vállalkozó mesél az olvasóknak.

Játék színházlátogatási nyereménnyel

Nyerjen egy éjszakát partnerével a Rába Hotelben, Győrben, és nézzen meg egy fergeteges színházi előadást a Győri Nemzeti Színházban! Hotel Rába, 9021 Győr, Árpád u.34. tel: 96/889-400 e-mail: [email protected] Akciós szállásajánlatainkért látogasson el a www.danubiushotels.hu/raba oldalra.

Kérdések: 1. Ki rendezte a Kabaré című előadást Győrben?



a) Járai Máté

b) Nagy Viktor

c) Csík György

b) operett

c) musical

2. Mi a Kabaré előadás műfaja?



a) színmű

3. Milyen tisztséget tölt be Bertram Gábor a Színházi Dolgozók Szakszervezetének országos elnökségében?



a) alelnök

b) ügyvezető titkár

c) elnökségi tag

Küldje be a válaszokat a www.magyarteatrum.hu online-on található űrlap segítségével, az adott hónap utolsó napján 24 óráig! Előző játékunk nyertese: Pozsogár János, Zalaegerszeg

– Honnan ered az Ön színház iránti rajongása? – Gyermekkoromban egy tanyán éltem, ahol még villany sem volt, de lámpafénynél szüleim regényeket olvastak fel nekünk, gyerekeknek. Később a munkám, vagyis a pékség miatt nem járhattam színházba. De már egészen kicsi koromtól fogékony voltam a művészetre, az iskolában nagyon jó voltam magyarból. A mai napig tudom az összes verset, amit akkor tanultam meg. Úgy hat-hét évvel ezelőtt jutottam el odáig, hogy már színházra is telt időmből. Először egyébként Sirkó László művész úrral ismerkedtem meg egy kunszállási rendezvényen, ahol fellépett. Barátságunknak köszönhetően megszerettem a színházat, ami nagyon sokat adott nekem. Rólam tudni kell, hogy minden előadást többször is megnézek: legkevesebb háromszor, de volt olyan darab is, amit hétszer láttam. – Melyik előadást nézte meg ilyen sokszor? – Még évekkel ezelőtt a Danton halálát, Bodolay Géza rendezésében. Az Úri muri is magával ragadott. Az idei évadban pedig a Három nővér volt az egyik kedvencem Szász János rendezésében, ezt hatszor láttam. Emellett a napokban bemutatott Pillantás a hídról című Miller színmű tetszett még nagyon, biztos, hogy erre is jegyet váltok még jó néhányszor. Van, amikor a feleségemmel beülök az előadásokra, aztán a barátaimmal újranézem őket. Természetesen mindig megvitatjuk a látottakat, elemezzük a művészek teljesítményét. Amint az elmondottakból is látszik, én elsősorban a drámát szeretem, bár a vígjátékot is szívesen megnézem. Tisztában vagyok azzal, hogy a közönség nagy része inkább önfeledten szórakozni és kikapcsolódni jön a színházba, ezért szükségszerű, hogy a műsortervben komédiák, bohózatok is helyet kapjanak. – Vannak kedvenc színészei? – A társulat minden tagjával nagyon jó, baráti a kapcsolatom. Hálás vagyok nekik, amiért elfogadtak. Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy Sirkó László a kedvenc színészem. De nagyon szívesen figyelem a fiatal tehetségeket is. Az utóbbi két évben sok pályakezdőt szerződtettek a színházhoz – jó látni, ahogyan fejlődnek. – Mit jelent Önnek a Kecskeméti Katona József Színház? – Mindent. Ami az elmúlt évtize-

dekb e n k imaradt az életemből a kultúrában és a művészetben, ez a társulat pótolja. – Hogy született meg a Pék Matyidíj ötlete? – A tavalyi évad végén szponzorként részt vettem egy díjátadó gálán a kecskeméti Katona József Színházban. Meglepett, amikor megtudtam, hogy a díjazott színészek semmilyen anyagi elismerésben nem részesültek. Én erről másképp gondolkodom, szerintem a mai világban fontos, hogy anyagilag is elismerjük azoknak a művészeknek a teljesítményét, akik az átlagosnál többet tettek le az asztalra. Egyetlen éjszaka alatt döntöttük el feleségemmel, Vincze Borival, hogy megalapítjuk a Pék Matyidíjat. Délelőtt megbeszéltük, hogy kik kapják az elismerést és az ajándéknak szánt egyiptomi utat, majd elkészíttettük az okleveleket, végül az esti előadás után mindenki legnagyobb meglepetésére átadtuk azokat. Nagyon jó volt látni a társulati tagok arcán a meglepettséget és az örömöt, hiszen az igazgatón, Cseke Péteren kívül addig senki sem tudott a tervemről. Megható volt, ahogyan a díjazottjaink megköszönték az ajándékot, és elmondták, hogy ők soha senkitől ilyet még nem kaptak. Mi felvállaljuk, hogy a Pék Matyi-díjat nem komoly szakmai zsűri ítéli oda: ez a mi szubjektív véleményünk – az enyém és a családomé. – A tavalyi évad után idén is volt Pék Matyi-díjkiosztó. Ezúttal kiket találtak a legjobbnak? – Ismét sok, nagyon jó alakítás közül válogathattunk, végül a következő színészek díjazása mellett döntöttünk: Fazekas Géza ebben az évadban kitűnő volt, minden szerepében nagyszerűt alkotott. Most a Pillantás a hídról és a Három nővér kapcsán kapott Pék Matyi-díjat. Réti Erika szintén a Pillantás a hídról miatt, és a Lili bárónőben nyújtott alakításáért. Magyar Éva a Három nővérért, Sára Bernadette az Eszter hagyatékáért és a Gogol: Utóirat című előadásért. Pál Attila a Lili bárónőben és a Furcsa párban játszott nagyszerűen. A fiatalok közül pedig Csémy Balázst és Trokán Nórát díjaztuk. Nórát azért, mert nagyon sokat fejlődött az évad végére. Hozzá kell tennem, hogy a Pék Matyi-díjat két egymást követő évben nem kaphatják meg ugyanazok a színészek. Az ajándék idén is egyiptomi utazás. Egy veronai közös kirándulást terveztem, jó lett volna megnézni az opera hazájában néhány előadást. Sajnos ez a művészek nyári zsúfolt elfoglaltsága miatt meghiúsult. De remélem, az egyiptomi pihenésnek is nagyon örülnek majd. A díjakat ezúttal május 22-én este adtuk át, csak a társulattal „magunk között”. Szeretnénk, ha hagyománnyá válna, és amíg megtehetjük, ezzel támogatjuk a kecskeméti színészeket, akik játékukkal oly sok örömet szereztek már nekünk. Bera Linda

Silló Sándor és a klasszikusok Évad vége, nyári barangolások

4. oldal 9. oldal

1-16. oldal 10. oldal

Varga Miklós Veszprémben 1-6. oldal Elôadások egy bôröndben 4. oldal Péti Krisztina 6. oldal Fotókiállítás Bujtor István emlékére 11. old. Musical-operával kezdôdik az évad 14. oldal

Veszprémi Petôfi Színház

Színészünnep Székesfehérvárott – 2. oldal

Gyôri Nemzeti Színház A Kabaré Gyôrben Bertram Gábor

Vörösmarty Színház Székesfehérvár

Katona József Színház Kecskemét

Szigligeti Színház Szolnok

1-7. oldal 9. oldal 14. oldal 16. oldal

Csokonai Színház Debrecen

Barabás Botond 3. oldal Az én „szín”-házam – az én váram 15. oldal

Zenés színházi fesztivál… A Nyomorultak Kecskeméten Kecskeméti Udvarszínház Pék Matyi-díj