LÉPEGETŐ 5. szám 2014. december
A Vackor Integrált Bölcsőde lapja Felelős kiadó: Kovácsné Horváth Mária Intézményvezető
Kedves Szülők! Szeptemberben megkezdtük bölcsődénk harmadik nevelési évét. Szeretettel köszöntöm Önöket intézményünkben, remélem szép bölcsődei időszak vár gyermekeikre és a kedves szülőkre is. Bölcsődei újságunk lapjain igyekszünk olyan gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseket megjeleníteni, amelyek feltehetőleg Önöket foglalkoztatják. Hasznos időtöltést kívánok!
Bágyiné Sutus Hajnalka (Kisgyermeknevelő, szakmai vezető): A gyermekek játéktevékenységének jellemzői A játék külső céltól függetlenül, önmagáért van, a tevékenységért, amit örömszerzés kísér. Benne, és általa érvényesül legtipikusabban és legsokoldalúbban a gyermek önkifejezése. William Stern szerint: a gyermek illúziója olyan erős a játékban, hogy szinte azonosul a játékban előforduló szerepekkel, sőt kijavítja a felnőttet. Játékra a gyermeket a belső feszültsége készteti. Lényegéhez hozzátartozik az önkéntesség, a szabadon választás. A feszültség oka lehet: mozgásigény, kíváncsiság, kutatás. „én akarom csinálni, én idézem elő” pl. a dackorszakban. A játék révén a gyermek a felhalmozott feszültségeit levezetheti. Egy játék addig fontos, és örömteli a gyermek számára, amíg az adott feszültséget nem sikerül levezetnie. A kellemetlen negatív élmények is felfokozott feszültséget okoznak, ennek újraélése a kellemetlen élménytől való megszabadulás okoz örömöt (azt játssza, hogy injekciót kap), de persze a kellemes események pl.: nyaralás, szülinap ismételgetése is felidézheti az örömet, vagy esetleg ő az anya, apa, óvó néni. A játék örömforrásai: funkcióöröm létrehozás öröme ritmus kellemessége ismétlés biztonsága veszély legyőzése beavatottság érzése vágymegjelenítés együttesség öröme megismeri a nehézségek, akadályok leküzdésének örömét. A játék a tartalmát a környezetéből meríti. Ha szegényes a környezete a játék is ötlettelen lesz. A valóság különböző ingerei hatnak a gyermekre. Ezek
foglalkoztatják, és belső szükségleteinek megfelelően lejátsszák ezeket. A játék hatására változik a résztvevők személyisége, új magatartásformák bontakozhatnak ki. A játék motivációja a kíváncsiság, melynek során nem csak a tárgyakról szerzünk ismereteket, hanem önmagunkról is. Fejleszti a személyiséget, felkészíti a felnőtt életpályára. A csecsemőkori játék lényege az ismétlés. A sokszori ismétlés erősíti a különféle funkciók fejlődését, tökéletesíti a mozgását, a gyermek megismeri, felfedezi az anyagok, tárgyak és eszközök tulajdonságait. Fontos a szem és kézmozgás összehangolása, felfedezi, hogy a saját tevékenység, és a megjelenő változás között összefüggés van.
Óvodáskorban fog megjelenni a valódi szerepjáték, amikor már azonosul a szereppel, beleéli magát, nem csak utánozza. A játékban újra átélheti a valóságban megtapasztalt élményeket, sőt, bármi lehetséges, még az is, hogy a kisgyermek autót vezessen. Eközben formálódik a gyermek magatartása, megjelenhetnek az illem és egyéb együttélést segítő szabályok. A bábművészet különösen hatásos a gyermek „jó” felé való terelgetésében, hiszen a gyermek azonosul a bábbal, a kívülállók nem őt látják, hanem a bábút, ezért feloldja az esetleges gátlásokat, elmondhatja vágyait, sérelmeit, szorongásait, törekvéseit, élményeit, véleményét. Ezt a pszichológiában is alkalmazzák, mert a gyermek általában azt ábrázolja, amit a valóságban szeretne. Az egykorú társakkal való játékban a gyermek gyakorolhatja a kölcsönösséget, az együttműködést, tanulja az önmaga szabályozását, agressziója kontrollálását. Összehasonlítja magát másokkal, közös tapasztaláshoz jut. Egyenrangú kommunikációs partnert talál, számára a társ egyszerre utánzási modell és viselkedésének megerősítője. Az együttesség örömét éli át.
Mi mindent tanul a gyermek játék közben? tanulja fókuszálni tekintetét megtanulja elválasztani a tárgyakat saját cselekvésétől gyakorolja az ülést, mászást, kúszást, járást tanulja összehangolni mozdulatait tapasztalatot szerez a téri viszonyokról, térbeli elrendeződésektől ismerkedik a tárgyak fizikai tulajdonságaival növekszik az önállósága kialakul önbizalma. Két- három éves korban jelenik meg a szimbolikus játék, amikor egy mintát, vagy különböző minták elemeit utánozza. Rendszerint azokat, akik érzelmileg fontosak számukra, pl. anyát, apát, vagy akik hatással voltak rájuk (meseszereplők, tévében látott figurák). A gyermek nemcsak utánozza a viselkedést, hanem azonosul az utánzott személlyel. Először a játékában a cselekvés a lényeg, majd a tárgy, végül maga a szerepviszonylat. A játék öröme az illúzió, az utánzás az alkotás, az átváltozás, a másnak lenni érzése, a titok feszültsége.
A társas viszonyok fejlődése: 6-12 hónapos korban: szereti a gyermek társaságát, figyeli őket, nevetgél. 2 2
9-13 hónapos korban: először felfigyel a játszótársra, majd a társ néha fontosabbá válik, mint a játékszer. 12-24 hónapos korban: egymás mellett játszanak, befolyásolja amit a társ csinál. 2-3 éves korban: igényli az egykorú társakat, utánozza őket, képes egyszerűbb játékokat játszani saját korcsoportjának tagjaival, legfeljebb hármas csoportokban.
Bár a táplálékok igen sokfélék lehetnek, alapjában véve valamennyi hét alapkomponensből tevődik össze: hat tápanyagcsoportból – ezek: fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek – és vízből.
A társas kapcsolatok pozitív jelenségei: a társra odafigyel, rámosolyog, szeretetnyilvánítások fizikai, és szóbeli formában. segítség elfogadása a másiktól, játék vagy ennivaló spontán átadása.
A szükséges energiát biztosító étrend akkor a legmegfelelőbb összetételű, ha a táplálékból felszabadítható energiát a fehérjék, a zsírok, és a szénhidrátok adják. Fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek a vízzel együtt nélkülözhetetlenek az anyagcseréhez. A szénhidrátokat elsősorban energiaszolgáltató tápanyagoknak tekintjük, magasabb élelmi rost, ásványi anyag és vitamintartalmuk miatt a teljes őrlésű lisztből készült termékeket kell választani. A rostban dús zöldségek, gyümölcsök az élelmi rostokon kívül vitaminokat, ásványi anyagokat, valamint élettanilag fontos, biológiailag aktív anyagokat juttatnak a szervezetbe. A vitaminok olyan szerves molekulák, amelyeket a szervezet nem képes előállítani, ezért táplálékokkal kell bejuttatni (pl: zöldségfélék, gyümölcsök). A helyes táplálkozás nem jelenti egyetlen ételnek vagy élelmiszernek a tilalmát sem, azonban célszerű egyeseket előnyben részesíteni, mások fogyasztását csökkenteni. Bőséges fogyasztásra javasolt: gyümölcsök, zöldségek, főzelékfélék, zsírszegény tejés tejtermékek, hal, barna kenyér és a burgonya.
A kisgyermeknevelő szerepe, hogy ő a modell, segítő, bevonható, együttműködő társ, ismeri a gyerekeket, és ismeri a játék természetét. Megteremti a játék feltételeit, és biztosítja a nyugalmas légkört, ami erőszakmentes, rohangálás-mentes, ahol a gyermek biztonságban érezheti magát. Mer kérdezni, kezdeményezni. Támogatja a gyermekek alakuló kapcsolatait, segíti a konfliktushelyzetek önálló megoldását. Figyeli a gyermekeket, szükségleteiket, ha kell, segíti őket, javaslatot, ötletet ad, hogy megkímélje a felesleges kudarcoktól. Tevékenységüket elismeri, ösztönzi. Nem utasítja vissza a gyermek kezdeményezéseit, de nem is veszi át a vezető szerepet. Geréné Maráczi Márta (élelmezésvezető): Táplálás, táplálkozás a bölcsődében A táplálkozás alapvető életszükséglet. A táplálékok tartalmazzák mindazokat az anyagokat, amelyekre a szervezetünknek szüksége van az egészség fenntartásához, a testi és szellemi működéséhez.
3 3
A bölcsődében általában 4 étkezéssel találkozik a gyermek, ezek a reggeli, a tízórai, az ebéd és az uzsonna. Közben a nap folyamán folyamatos folyadékpótlást biztosítunk a gyermekeknek, ami általában tea vagy folyóvíz. Napi 3 vagy 4-szeri étkezés esetén – az ajánlott napi energia- és tápanyagtartalom 75%-át kell biztosítani, emellett naponta kapnak 3 adag zöldséget és- vagy gyümölcsöt. Az étrendnek változatosnak, idényszerűnek és ízben összehangoltnak kell lennie, valamint az önálló étkezés szempontjának is meg kell feleljen, vagyis, hogy a gyermek segítség nélkül is el tudja fogyasztani. Mi erre törekszünk Bölcsődénkben! Az 1-3 éves gyermekek táplálásánál arra is kell törekedni, hogy változatos legyen, ismerje meg a gyermek az ételek, ízek széles skáláját. A fogzás megindulása után már a csecsemőt is rágásra kell késztetni. Pirítós kenyeret, kenyérhéjat adunk eleinte, majd a rágófogak kibújása után kezdjük el adagolni – eleinte egy-egy falatot az étkezés elején – a darabos főzeléket. Addig főzeléke, étele pépes állagú. Ha már zárt fogsora van a gyermeknek (16 foga van), akkor ugyanígy próbálkozhatunk a kockázott hússal, ám a darabos gyümölcsöt csak akkor adjuk, ha a gyermek biztosan meg tudja rágni, és a félrenyelés veszélye nélkül le tudja nyelni. 1-3 éves korban alakul ki gyermekünk ízlése és táplálkozási szokásai, így fontos, hogy már kicsi kortól az ételek minősége és tápanyag tartalma számukra optimális legyen. Az ételek zöme újdonság számukra. Meglepő, de otthon alig kapnak főzeléket, zöldséget, s csak lassanként, fokozatosan barátkoznak meg az újdonságokkal. Legkönnyebben azok szokják meg a bölcsőde egészséges és változatos ételkínálatát, akik korán, tehát már egyéves koruk után kezdenek az intézménybe járni. Aki otthon csak az egyforma ízű és állagú üveges bébiételeket kapja, nehezen fogadja
el a bölcsődei ennivalókat. Sokan a bölcsődében ülnek először másokkal, kortársaikkal, a gondozónővel és - a beszoktatási időben - a szülővel együtt terített asztalnál. Talán a közös étkezés varázsának köszönhető, hogy így olyasmit is megesznek, amit otthon soha. Előfordul ugyanis, hogy odahaza senkitől sem látnak ilyet. Nagyon fontos, hogy hogyan kínáljuk az ételt, hiszen étvágygerjesztő ha jól mutat a tányéron, jól illenek egymáshoz a színek. Bölcsődék naponta és gyerekenként a helyi önkormányzat által megállapított 513 forint összegből gazdálkodik. Ha nem is könnyen, de ebből is biztosítani tudjuk a változatos, egészséges, az előírásoknak megfelelő étrendet biztosítani. Megismerésre ajánljuk:
Pikler - módszer Írta: Csányi Nikolett forrás: www.pindur.hu
A Pikler-módszer nevét megalkotójáról Pikler Emmiről kapta, aki egy csecsemőtthont vezetett hazánkban a II. világháború után hosszú évtizedekig. Módszere alapján dolgoznak mai napig a bölcsődékben és a csecsemőotthonokban. Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban nagyon népszerű ez a nevelési módszer, szülők sajátítják el, és ezen alapelvek mentén nevelik gyermeküket. A Pikler-módszeren alapuló nevelési-gondozási munka
4 4
többet végezzen el önállóan. (…) Minél fiatalabb kortól egyre fokozódó mértékben hallgasson a beszédre, megértse, hogy mit kívánnak tőle, eleget tegyen a felnőtt kéréseinek. Az intim gondozási kettesben, módjában áll a gondozónőnek a gyerek megnyilvánulására is felfigyelni, a gyerek kezdeményezésére válaszolni szóban, tettben.” (Pikler 1970: 48-49)
rendszerének alapgondolata az, hogy „a gyereknek és különösen a csecsemőnek felnőtthöz fűződő bensőséges, stabil kapcsolatra van szüksége, éspedig nem általában a felnőtthöz, hanem minél kevesebb meghatározott felnőtthöz.” (Pikler 1971: 48) Hogyan lehetséges ennek a „jó kapcsolatnak” a kialakítása, gyermekotthoni körülmények között, ahol egy gondozónő több gyermeket lát el?
”Melyek is azok a készségek, amelyekre nem tanítunk?”
A jó kapcsolat kialakulása gyermek és felnőtt között a gondozási műveletek közben történik, akkor mikor csecsemő és a gondozója intim kettesben vannak, tehát amikor eteti, fürdeti, öltözteti, stb. a gyermeket a felnőtt. Annak, hogy a gondozónő nyugodtan, kellő türelemmel gondozhasson egy-egy gyereket, előfeltétele, hogy a többi csecsemő tevékenyen, jó kedélyállapotban töltse ébrenléti idejét anélkül, hogy a felnőtt ebben aktívan részt venne.
Pl. nem helyezzük a csecsemőt mozgásfejlesztés céljából olyan helyzetbe, mint amilyet háton fekvésből önállóan fel tud venni. Nem hívjuk fel figyelmét játékra úgy, hogy a játékot kezébe tesszük, vagy a feje fölé akasztjuk, így kényszerítve arra, hogy felfigyeljen rá. Nem alakítunk ki saját elképzeléseink szerint kapcsolatot csecsemők között. Nem csak azért tartózkodunk mindettől, mert az maga után vonná azt, hogy a gyerekek folytonos segítségre szorulnának önálló játéktevékenységük idejében is, ami az adott személyzeti viszonyok mellett lehetetlenné tenné a gondozási minőség eddigi színvonalának megtartását. Akkor sem tennénk, ha lehetőségünk lenne.
„A jó felnőtt-gyerek kapcsolat kialakítása közben tervszerűen neveljük a csecsemőt, megtanítjuk mindarra, amit egy csecsemőnek a mi gondozási-nevelési elveink szerint – tőlünk kell elsajátítania. (…) Megtanítjuk arra, hogy gondozás közben kooperáljon, a gondozási műveletekben aktívan részt vegyen. (…) arra, hogy korának és ügyességének megfelelően az öltözködési, az etetési, a fürdetési műveletekből fokozatosan mind
Általában tartózkodunk az olyan készségek és tevékenységek tanításától, amelyek a gyerek saját kezdeményezésű önálló aktivitása alapján is rendesen,
5 5
törvényszerűen kifejlődnek. Ha a fejlődés olyan korai szakaszában kedveltetnénk meg az olyan tevékenységeket, amelyeket még csak a mi iniciatívánkra és segítségünkkel képes végrehajtani, bénítanánk az önálló kezdeményezéseit, és megnehezítenénk, esetleg megakadályoznánk, hogy a játék, manipuláció, mozgás közben fellépő akadályokat önállóan hárítani képes legyen. (…) Csakis ebben a pszichikus állapotban képesek arra, hogy ébrenléti idejüket vidáman, önálló kezdeményezés alapján kialakuló változatos tevékenységgel töltsék.” (Pikler 1971: 4849)
több mozgásra, annál több új tapasztalat kipróbálására ösztönzik előző tapasztalatai. Tehát minél többet mozog egy csecsemő, annál többet tanul. Látóköre tágul, érdeklődése bővül s ez újabb mozgásra készteti. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a mozgás fejlődése szerves része a fejlődés egészének. Függvénye ennek és vissza is hat rá. Nagyon fontos egy gyermek életében a mozgás, a saját teste, a saját képességeinek felfedezése! Ha ezt biztosítjuk számára, akkor tiszteletben tartjuk személyiségét, elismerjük őt, mint önálló identitást. Azt sugalljuk számára, hogy olyannak fogadjuk el amilyen, nem pedig olyanná szeretnénk formálni, ami nekünk kényelmes… Éppen ezért akkor járunk el helyesen, ha gyermekünknek már a legelső időktől lehetővé tesszük a szabad mozgást.
Tehát a gyerekek kompetenciája és a szabad aktivitása a két alapkő a máig alkalmazott pikler-módszerben. Azáltal, hogy nem a hagyományos módszerekkel nevelünk, ez a módszer egyben kísérleti kontrollját képezi a hagyományos nevelésnek. Tardos Anna egy vizsgálatában rámutat arra, hogy a manipulációs fejlődés menete nem függ attól, hogy egy adott játékra felhívják a gyerek figyelmét, esetleg a kezébe adják vagy sem.
Hogyan kapcsolódik össze a szabad mozgás biztosítása, a személyiség tiszteletével és végeredményben az erőszak nélküli nevelés megvalósításával? Egyszerűen: ha nem biztosítjuk gyermekünk számára a lehetőséget, hogy úgy mozogjon, ahogy fejlettsége engedi, hanem erőltetünk bizonyos mozgásformákat, akkor ez a bizalom és a tisztelet hiányáról tanúskodik. Például, ha egy még ülni nem tudó gyermeket ültetünk, vagy belerakjuk egy „bébikompba”, az helyett, hogy biztosítanánk számára a lehetőséget, hogy tökéletesítse „tudását” – azaz forogjon, kússzon, másszon, stb. - akkor megfosztjuk a szabad választás lehetőségétől, ráerőltetjük a saját akaratunkat.
A csecsemő mozgásfejlődése szorosan összefügg értelmi fejlődésével. A dolgok kitapasztalása, vagy más szemszögből nézése (pl. hasra fordulás, felállás, felülés után) elősegítik a világ pontosabb megismerését. Minél fejlettebb értelmileg egy csecsemő, minél érdeklődőbb, annál
Mert ugyan mit tud tenni a baba, ha már nem érzi jól magát abban a bébikompban? Semmit. Sírással jelezhet, hogy mentsük meg… Nem tanulja meg, hogy ő ÖNÁLLÓAN mire is képes, nem érzi majd magát kompetensnek és végeredményben
6 6
saját magát és tapasztalatain keresztül az őt körülvevő világot.
mindig arra vár majd, hogy mások megoldják helyette a problémákat…
Megismerni és megérteni… ezt tehát annak a nevelési kultúrának az alapja, ami segít bennünket abban, hogy fel se merüljön az erőszakos bánásmód a babával szemben. Karácsonyi mese Mesélő: Figyeljetek rám, gyerekek! Elmondom nektek, hogyan lett karácsonyfa, egy kis fenyőből! Egyszer volt, hol nem volt, messze a nagyerdőn, élt egy kis fenyőfa, nem volt virága, nem volt lombja. Nagyon szomorú volt.
Ezzel szemben viszont mit tanítunk akkor a babának, ha engedjük neki, hogy megtapasztalja saját képességeit és határait?
Fenyőfa: Nincsen nálam csúnyább fa ezen a világon. Engem senki nem vesz észre. Nincs lombom, hogy árnyékot adjak. Se gyümölcsöm, amit megehetnének. Engem senki nem szeret. Bárcsak szép lennék, mint álmomban voltam!
Azt tanítjuk meg neki, hogy ha elég türelmes és kitartó, akkor meg tudja egyedül is oldani a dolgokat. Megtapasztalja, hogy mire képes. Megtanulja, hogy a nehézségek legyőzhetőek, kezelhetőek! Bízni fog magában és saját képességeiben. Kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lesz. (Azt már nem is ragoznám külön, hogy ha engedjük mozogni, akkor kellemesen el is fárad, jobban alszik, jobb lesz az étvágya, stb.)
Mesélő: Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz, elérkezett a tél. Hullott a hó, fehér takarókkal borította be az erdőt. Fenyőfa: Hiába álmodtam, hogy szép lettem és örömet szereztem az embereknek, most is csak hósapkám van, éppen olyan csupasz vagyok, mint voltam.
Ha egy csecsemő, kisgyermek időt és zavartalan nyugalmat kap ahhoz, hogy saját ritmusában és saját elhatározását követve próbálja ki és tágítsa mozgáslehetőségének határait, akkor ő szenvedélyes érdeklődéssel és kitartóan fog próbálkozni. A próbálkozásait sikerélmény fogja kísérni, ami hozzásegíti egy pozitív énkép kialakulásához.
Mesélő: Egyszer csak emberek jöttek az erdőbe. Egy favágó kisfiával és kislányával. Kisfiú: Édesapám! Ne menjünk tovább, jöjjön ide, itt egy szép kis fenyőfácska, ne keressünk tovább!
Adjunk időt magunknak is, hogy megismerjük gyermekünket! Csak üljünk le mellé és figyeljük, hogyan próbálkozik! És adjunk időt neki is, hogy megismerje
Kislány: Zúzmarás az ága, szép zöld a levele,
7 7
tüdő munkájának fokozódása jelentős mennyiségű hőt von el a szervezettől, és ez gyorsítja az anyagcserét. Ennek fokozódásakor az energiát szolgáltató anyagok lebontása felgyorsul, és javul az étvágy. Az anyagcsere-emelkedést fokozza a levegő mozgása, amely masszírozó hatásával növeli a bőr vérellátottságát. A szervezetre jelentős hatást gyakorol a levegő hőmérséklete, mozgása, nyomása, páratartalma, elektromos töltése. Éppen ezért a friss levegő előnyös hatásainak érdekében a levegőztetést lehetőleg már kéthetes korban el kell kezdeni, és napi rendszerességgel folytatni.
vigyük haza Édesapám! Apa: Akkor kivágjuk. Együtt hazavisszük! Kisfiú, kislány: Ez lesz a karácsony legszebb fája! Feldíszítjük karácsony napjára. Mesélő: A kis fát kivágták, elhozták ide hozzátok. Így lett a fenyőből szép karácsonyfa! A kis fa örült, hogy a gyerekeknek örömet szerezhetett. Miért szükséges a kisgyermekek egészséges fejlődéséhez a szabad levegőn való tartózkodás? (forrás: http://www.netbaby.hu http://www.okosanyu.hu) A szabad levegő oxigénben dúsabb, mint a szobáé, amely a gyermek szervezetében gyorsítja az anyagcserét, levegőcserét. Jobb lesz az étvágya, az emésztése és elaludni is könnyebben fog. Azok a gyerkőcök, akiknek nincs kielégítve a napi szabadlevegőn töltött mozgásigénye este hat után kezelhetetlenné, nyűgössé válnak. Egy fejlődő szervezetnek naponta minimum 1-2 órát a szabadban kell töltenie. A friss levegőn való mozgás egészségügyi vonatkozás területén: immunrendszer erősítő, állóképesség növelő, betegségek kialakulását megelőző, egészséges életmódra nevelő. A kortársakkal való mozgás jótékony hatású: akaratot, kitartást, küzdést, győzelmet, vereség elviselését, nehéz helyzetből felállást, az ellenfél tiszteletét, önmagunkba vetett hitet, közösséghez tartozás élményét fejleszti.
Csecsemőknél nagyon praktikus és hasznos, ha az alvási időt összekötjük a levegőzéssel. Gondoskodni kell megfelelő levegőztető zsákról, télen bundazsákról, a réteges öltöztetésről, figyeljünk rá, hogy ilyenkor kesztyűt is húzzunk a kezére, a fejét pedig gondosan, a fület jól védő sapkával óvjuk. A levegőztetés jó hatással van a gyermek mozgás- és értelmi fejlődésére, hiszen a környezet inger gazdag. Sok minden van körülötte, amire figyelhet, amihez érdemes odafordulni, odamenni, de a szabadban nagyon jól lehet aludni is. A mászó csecsemőt saját kertbe vagy a teraszra is kitehetjük játszani. Biztosan járni tudó
Tudjuk, hogy a lehűlés elősegíti bizonyos kórállapotok kifejlődését. Ha a szervezet edzetté válik, a külső hőmérséklet változásait könnyen kiegyenlíti, és könnyebben ellenáll a fertőzéseknek. A hőmérséklet-különbség és a levegő mozgása mélyebb légvételre serkent. A
8 8
kisgyermeket sétálni is vihetjük, de ez ne legyen hosszú, mert hamar fárad. Ha az időjárás engedi, és van megfelelő, elegendő, biztonságos hely a mozgásigény levezetéséhez, akkor ez a levegőzés ősszel négy-öt órás lehet, és télen se legyen kétkét és fél óránál rövidebb a kisgyermekek esetében.
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog, sikerekben gazdag újesztendőt kívánunk valamennyi kedves gyermekünknek és családjaiknak!
Szabad levegő, napfény hiányában a fejlődés lassul. A levegőzés, a napozás, testileg, lelkileg egyaránt elengedhetetlen feltétele a gyermek egészséges fejlődésének. A szabad levegőn való tartózkodás felkelti a gyermek érdeklődését, vidámabbá, boldogabbá, élénkebbé, mozgékonyabbá teszi. Edzi bőrét, serkenti anyagcsere folyamatait, gyorsítja a növekedést, fokozza ellenálló képességét, váltakozó, sokrétű ingerek keltik fel, tartják ébren a gyermek érdeklődését a külvilág iránt, tágítják látókörét, ismeretkörét. A gyermekre egyre több környezeti jelenségre, változásra figyel fel, mind pontosabban ismeri meg a jelenségeket, örül nekik, várja őket, élénkebb, jókedvűbb a szabadban, örül, ha kint van az udvaron. Így a levegőzés nemcsak a gyermek testi fejlődésére hat előnyösen, hanem értelmi, érzelmi fejlődésére, kedélyére is. Ezáltal válik nyitottabbá és szocializációs beilleszkedése zökkenő mentesebbé.
9 9
színezŐ
