LEONARDO DA VINCI VÁLOGATOTT ÍRÁSAI

Forrás: http://www.mek.oszk.hu/04900/04996/html/index.htm

LEONARDO DA VINCI VÁLOGATOTT ÍRÁSAI Ízelítő a polihisztor életművéből Válogatta: Csorba F. László Fordította: Krivácsi Anikó Budapest : Neumann Kht., 2004

Részletek

Anatómia Te pedig, aki az ember alakját és tagjait minden megjelenési formájukban szavakkal akarod leírni, hagyj fel e szándékkal, mert minél aprólékosabban írod le őket, az olvasó elméjét annál jobban összezavarod, és megnehezíted számára a leírtak megértését. Tehát nem leírni, hanem lerajzolni kell őket. W./a 19013. A könyv rendeltetése Művem úgy fogja számodra megjeleníteni az emberi testet, mintha csak magad előtt látnád a hús-vér embert. Mégpedig a következő okból kifolyólag: ha alaposan meg akarod ismerni a darabjaira szedett emberi test részeit, akkor vagy őt kell forgatnod, vagy a szemeidet, hogy forgatva minden nézőpontból, alulról, felülről és oldalról is megszemléld, és megkeresd minden egyes tag eredetét. Tudásvágyadat csakis így elégítheti ki a természetes boncolás. Azonban meg kell értened, hogy még az ilyen tudás sem elégít majd ki teljesen, mégpedig az igen nagy zűrzavar miatt, amit a vénákkal, artériákkal, idegekkel, inakkal, izmokkal, csontokkal átszőtt szövetek keveredése okoz, valamint a vér, amely mindent azonos színűre fest. Az ereket pedig, amelyeket a vér már elhagyott, nem lehet felismerni az összehúzódásukról. Az ép szövetek, miközben a bennük összekapcsolódó részeket vizsgálod, megrongálódnak, a vér befesti őket, s nem tudod megvizsgálni az általuk borított tagokat,

mivel színük nagyon hasonlatos a véres szövetekéhez. Nem tudod megvizsgálni az egyiket anélkül, hogy ne kuszálnád össze és rongálnád meg a másikat. Tehát több metszetet kell készíteni, amelyek közül három szükséges a vénák és artériák teljes tanulmányozásához, miközben minden mást gondosan tönkreteszel. További három kell a szövetek tanulmányozásához; szintén három az inak, izmok és szalagok számára; és három a csontoknak és porcoknak; és három a csontok anatómiájának, amelyeket szét kell fűrészelni, hogy megmutathassuk, melyik üreges és melyik nem az, melyik velős, melyik szivacsos, melyik vastag kívülről befelé, és melyik vékony. Némely csont pedig egyes részein igen vékony, máshol pedig vastag, egyes részein üreges, másutt pedig tömör, velős vagy szivacsos. Van olyan csont is, amelyen mindezeket a dolgokat fellelheted, de van néhány, amelyiken egyiket sem. És kell készítened hármat a nőről, akiben a méh és a magzat mélységes titka lakozik. Tehát az én rajzom megismertet veled minden részletet és minden egészt, mivel minden egyes részletet három különböző szemszögből ábrázol. Amikor szemből megnéztél egy testrészt, amelynek idegei, inai és vénái a szemben lévő részből erednek, azután ugyanazt a részt megnézheted oldalról vagy hátulról, mintha csak a kezedben tartanád, és forgatva töviről hegyire addig vizsgálgatnád, míg minden ismeretet meg nem szereznél róla, amire csak vágytál. Hasonlóképpen minden testrészről három vagy négy ábrát találnál különböző nézőpontokból, így igaz és teljes ismereteket szerezhetnél mindarról, amit az emberi alakról tudni szeretnél. Itt tehát tizenöt teljes képben bemutatnám neked a mikrokozmoszt, ugyanabban a rendben, ahogyan előttem Ptolemaiosz is tette kozmográfiájában. A testrészeket úgy osztom majd fel, ahogyan ő osztotta tartományokra az egészet, és a részek feladataival is minden tekintetben meg foglak ismertetni.1 Szemeid elé fogom tárni az ember teljes alakjának ismeretét, valamint képességét, amennyiben tagjai révén helyzeti mozgást tud végezni. És adja a Teremtőnk, hogy be tudjam mutatni az ember természetét és szokásait alakjának leírása közben. Vésd azonban eszedbe, hogy ha a testeket folyó vízben vagy meszes vízben boncolod, az idegek boncolása nem mutatja meg az idegek elágazási helyét, sem azt, hogy melyik izomban ágaznak el. Mert, még ha a kiindulási helyük víz nélkül is ugyanott van, mint vízben, a külön futó idegek a víz folyása miatt egy kötegbe összetapadnak, ahogyan a fonáshoz gerebenezett len vagy kender. Olyannyira, hogy végül lehetetlen megállapítani, az idegek mely izmokban fonódnak össze, hogy melyik és hány idegszál fonódik egybe az imént említett izmokban. W./C 19061. Ó, író, milyen szavakkal írhatnád le oly tökéletesen a teljes alakot, ahogyan azt ez a rajz teszi? Tudás híján csak zavaros leírást adhatsz, és a dolgok valódi alakjáról csak kevés ismeretet nyújtasz. Áltatod magad, elhiteted magaddal, hogy tökéletesen ki tudod elégíteni hallgatódat, ha bármilyen, felületek által határolt test ábrázolásáról beszélsz. De én figyelmeztetlek, hogy ne törd magad a szavakkal, hacsak nem vakokhoz szólsz, avagy nem az emberek fülének – nem pedig szemüknek – akarsz bemutatni valamit. Beszélj lényeges és természetes dolgokról, de ne fáradozz azon, hogy a szem előtt megjelenő dolgokat a fülön keresztül közvetítsd, mert a festő műve jócskán fölül fog múlni. Milyen szavakkal írhatnád le ezt a szívet, hogy ne töltsön meg egy könyvet? Minél 1 Hellenisztikus hagyomány, mely a reneszánsz alkímiának és természetfilozófiának is vezérmotívuma, hogy az emberi test „Kis Világrend”, Mikrokozmosz, mely a Nagy Világrendnek, a Makrokozmosznak mása és tükre. (Bővebben lásd például Seligmann könyvében). Ptolemaioszt az utókor csillagászként ismeri, mint az antik föld középpontú (geosztatikus) világkép matematikailag is pontos elméletének kidolgozóját.

hosszadalmasabban fogalmaznál, annál jobban összezavarnád hallgatód elméjét, s minduntalan magyarázatokra lenne szükséged, vagy a tapasztalatra való utalásokra. Ezt azonban rövidre kellene szabnod, és csak kevés ismeretet közvetítene a tárgy egészéhez képest, amelyről teljes egészében be szeretnél számolni. W./C.19071. Az egyszerű testrészek száma tizenegy, azaz porcok, csontok, idegek, vénák, artériák, szövetek, szalagok és inak, bőr, hús és zsír.2 F.III/27. A fej edénye tíz részre osztható: mégpedig öt tartalmazó részre és öt tartalmazottra. A tartalmazó részek: haj, bőr, izomhús, zsírszövet és a koponya. A tartalmazottak pedig ezek: kemény agyburok, lágy agyburok, agy, ami alatt újra a lágy, majd a kemény agyburok következik, amelyek tartalmazzák az agyat, a rete mirabile [csodálatos háló], azután a csont, amely az agy alapja, és ahonnan az idegek is kiindulnak.3 F III/27. A nyelvet mozgató izmokról Egyetlen testrésznek sincs szüksége annyi izomra, mint a nyelvnek; ezekből 24 ismeretes, és én még továbbiakat is találtam. Ez a mozgások számát illetően mindazon testrészeket felülmúlja, amelyek akaratlagosan mozognak. És ha azt akarnád mondani, hogy a szem feladata az, hogy befogadja az elé helyezett tárgyak számtalan alakjának és színének minden fajtáját, a szaglásé, hogy befogadja az illatok végtelen keverékét, a fülé, hogy befogadja a hangokét, mi azt mondjuk majd, hogy a nyelv szintén az egyszerű és összetett ízek végtelenjét érzékeli. De ez nem szándékunk, mivel mi csak az egyes testrészek helyi mozgását tárgyaljuk. Gondold csak el, hogyan ismerjük meg a nyelv mozgása révén, az ajkak és a fogak segítségével az összes dolog nevének hangzását, és hogyan jutnak el fülünkhöz ennek az eszköznek révén egy adott nyelv egyszerű és összetett hangjai. Amelyek száma, ha minden természeti folyamatnak lenne neve, a végtelen felé tartana, azzal a végtelen sok dologgal együtt, amelyek már megvalósultak, és azokkal, amelyeknek lehetősége adott a természet számára. Ezek pedig nem csupán egyetlen nyelvben fejeződnének ki, hanem rengetegben, amelyek száma szintén a végtelen felé tart, hiszen évszázadról évszázadra, országról országra folytonosan változnak az emberek keveredése révén, akik a háborúk és más körülmények miatt folytonosan keverednek. És ugyanezek a nyelvek alá vannak vetve a mulandóságnak, és halandóak, mint minden más teremtett dolog. És ha feltételezzük, hogy világunk örökkévaló, akkor azt is fel kell tételeznünk, hogy ezek a nyelvek végtelen változatosságban léteztek és léteznek a századok végtelen folyamán, amely a végtelen időben zajlik stb. Ez egyetlen más érzékre sem igaz, mert azok csak az olyan dolgokat ragadják meg, amelyeket 2 Mai szóhasználat szerint ezek nem testrészek, hanem szövetek (porc, csont, zsír), szervek vagy szervrészletek. 3 A csodarece (rete mirabile) gazdagon elágazó érhálózat, melyet az ókori Hérofilosz írt le először, valószínűleg szarvasmarhák boncolása alapján. Funkciója ókori elképzelés szerint az, hogy a vér és az idegi vagy szellemi „folyadék” (pneuma) közti összeköttetést megteremtse. Létét emberben már Leonardo kortársa, Berengario da Carpi (1470-1530) is kétségbe vonta. A mai idegélettan már nem beszél „pneumáról”, viszont a vér és az agyi-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) közti kapcsolatot ma is egy különleges szűrő, a „vér-agy gát” segítségével magyarázzuk. (Bővebben lásd: Katona és Ádám könyvében)

a természet hoz létre folyamatosan; a természet viszont nem váltogatja úgy az általa teremtett dolgok szokásos jellegét, ahogyan az ember által létrehozott dolgok változnak időről időre, mivel a természet csak egyszerű dolgok létrehozására törekszik. Az ember azonban ezekből az egyszerű dolgokból számtalan összetettet alkot, de nem áll hatalmában semmilyen egyszerűnek a létrehozása, hacsak nem saját magából hoz létre egy másikat, vagyis a gyermekét. Ebben igazolnak engem a régi alkimisták, akiknek sem véletlenül, sem tudatos kísérletezés folytán nem sikerült soha létrehozniuk még a legapróbb dolgot sem, amelyet a természet alkotott. Ez a nemzettség véget nem érő dicséretet érdemel a dolgok hasznossága miatt, amelyeket az ember használatára feltalált, de még ennél is többet érdemelne, ha nem talált volna fel ártó dolgokat, amilyenek a mérgek és más hasonló, az életet és az elmét elpusztító anyagok, amelyektől nem voltak mentesek. Ám ők sok megfigyelés és gyakorlatozás közepette nem a természet kevésbé nemes alkotását akarták létre hozni, hanem éppen a legkiválóbbat, vagyis az aranyat, a nap tulajdon gyermekét, amely jobban hasonlít hozzá, mint bármely más teremtményhez, s egyetlen teremtett dolog sem örökkévalóbb nála. Rajta nem fog a tűz rontása, amely minden más teremtett dolgot lealacsonyít, hamuvá, üveggé vagy füstté változtat. És ha az oktalan fösvénység mégis ily balgaságra csábít, miért nem mész le a bányába, ahol a természet hozza létre az aranyat? Ott majd követőjévé tesz téged, és állhatatosan kigyógyít balgaságodból, megmutatva, hogy azon anyagok közül, amelyekkel te a tűzben dolgozol, egyetlen egy sem olyan, amit a természet felhasznál az arany létrehozásához. Itt nincs higany, itt nincs semmilyenfajta kén, nincs tűz, sem más hő, amellyel a természet világunkat élteti. Meg fogja neked mutatni az arany szerteágazó vékony erecskéit a lazúrkőben, vagy az ultramarinban, amelynek kékjén még a tűz hatalma sem fog. Figyeld meg jól az arany erezetét, és meg fogod látni, hogy az erek széle lassan mozogva folyamatosan nő, s amihez hozzáér, azt arannyá változtatja. És lásd be, hogy itt olyan vegetatív lélek tevékenykedik, amilyet létrehozni nem áll hatalmadban.4 W./B.19045. Rajzold le ide a medve, a majom és egyéb állatok lábát, figyelembe véve, mennyiben különböznek az emberi lábtól, és rajzold hozzájuk még egy madár lábát is. W./A. Ami az emberi test felépítését illeti, a többi állat testfelépítésével összehasonlítva úgy találtam, hogy érzékszervei tompábbak és nehézkesebbek. Vagyis egy kevésbé mesteri szerkezetből áll, részekből, amelyek az érzéki benyomásokra kevésbé érzékenyek. Ezzel szemben az oroszlánfajtáknál megfigyeltem, hogy a szaglóérzék, ami az agy központi részéhez tartozik, egy méretes kamrában áll a szag útjába, miközben az számos porcszöveten halad át, vagyis több csatornán, amelyek a már említett agyhoz vezetnek. Az oroszlánfajták esetében a szemekhez tartozó kamra is jelentős részét foglalja el a koponyának, oly módon, hogy a látóidegek közvetlen összeköttetésben állnak az aggyal. Az ember esetében azonban ennek épp az ellenkezőjével találkozunk, mivel a szemüregek a koponyának csak kis részét foglalják el, a látóidegek pedig vékonyak, hosszúak és gyengék. Így érthető, hogy szolgálatukat napközben silányul, éjszaka pedig még rosszabbul látják el, míg az említett állatok éjjel jobban látnak, mint nappal. Ez abban is megmutatkozik, hogy 4 Az aranycsinálás ősi alkimista cél volt, ami az őselemek (föld, tűz, víz, levegő) egymásba alakíthatóságának tanán alapult. Az aranyat a kevésbé nemes anyagokból – például higanyból vagy ólomból – kísérelték meg előállítani – sikertelenül. Leonardo a sikertelenség okát abban látja, hogy a természetben olyan vegetatív lélek működik, amit az alkimista nem tud létrehozni. A mai kémia nyelvén: a középkor tudósainak módszerei (forralás, izzítás) alkalmatlanok voltak arra, hogy segítségével elemek átalakítását hajtsák végre.

zsákmányukat éjszaka ejtik el, nappal pedig alszanak, miként az éjszakai madarak. Az emberi szem látónyílása, vagyis a pupilla, amikor kitágul vagy összehúzódik, saját nagyságának legfeljebb a felével nőhet vagy csökkenhet, ezzel szemben az éjszakai állatoké legalább a százszorosával. Jól megfigyelhető ez egy éjszakai madárnak, a bagolynak a szemén, ha lobogó fáklyát tartunk elé, vagy még jobban, ha elérjük, hogy a napba nézzen. Látni fogod, hogy a pupilla, amely az előbb még az egész szemet kitöltötte, olyan kicsi lesz, mint egy szem köles, és az összehúzódás következtében az emberi szem pupillájához lesz hasonlatos, és a világos, fénylő tárgyakat ugyanolyan színben látja tündökölni, mint az ember, holott ezeknek az élőlényeknek az agya kisebb, mint az emberi agy. Abból is ez derül ki, hogy a pupilla éjszaka, mivel százszor nagyobb lesz, mint az emberé, százszor annyi fényt is lát, mint az emberé, ezért a látóképesség még az éjszakai sötétség ellenére sem csökken. Viszont az ember pupillája, amelyik csak megkétszerezni tudja a saját nagyságát, csupán halvány derengést lát, majdnem úgy, mint a denevér, ami a legnagyobb sötétség idején nem repül. W/B. 13. Ha egy hagymát középen kettészelsz, minden burkolatot vagy héjat pontosan láthatsz és megszámolhatsz, amik a hagyma közepét körülveszik. Hasonlóképpen, amikor egy emberi fejet kettéhasítasz, először a haját vágod át, azután a bőrt és az izmokat, majd a koponyaburkot (pericranium), a koponyát (cranium) és abban a dura matert és a pia matert, és az agyat, azután újra a pia és a dura matert, majd a rete mirabilét és a csontot, amely alapul szolgál.5 W./ Quaderni V./6. Az embert lábujjhegyen állva ábrázold, hogy jobban össze tudd hasonlítani más élőlényekkel. Az ember térdét ugyanúgy hajlítva rajzold meg, mint a lovakét. Ahhoz, hogy a ló csontozatát össze tudd hasonlítani az emberével, az embert lábujjhegyen állva kell ábrázolnod. Az állatok csontozatának és izomzatának felépítése közötti hasonlóságokról Írd le, elhízás esetén mely izmok tűnnek el, és fogyásnál mely izmok tűnnek elő. Figyeld meg, hogy a zsírréteggel borított helyek, amelyek legtöbbször domborúak, ütköznek ki leginkább a fogyásnál. Ahol az izmok elválnak egymástól, ott a megfelelő körvonalakat meg kell rajzolnod, hasonlóképpen ott is, ahol összekapcsolódnak. És mindezt csak tollal szabad rajzolnod. Ennek az összehasonlításnak az érdekében békák lábát is ábrázolnod kell, mert azok nagyon hasonlítanak az ember lábához, mind a csontok, mind az izmok tekintetében. Továbbá a nyulak hátulsó lábait is le kell rajzolnod, mert azok nagyon izmosak, az izmok pedig jól kivehetőek, mert sehol sem fedi el őket a zsír. W./Quaderni V./22. 5 Az agyhártya rétegei közül a külső (dura mater) a koponya belső felszínéhez tapad, a belső hártya (pia mater) pedig követi az agyvelő tekervényeit. A vérerek mélyen benyúlnak agy szövetébe és ott finoman elágazó gomolyagokat alkotnak, bedomborodva az agykamrák üregébe is. Valószínűleg ezt nevezte Leonardo csodarecének (lásd A fej edénye tíz részre osztható: kezdetű bekezdés jegyzetét.)

Ha az éjszakai sötétség száz fokkal sötétebb a szürkületnél, és ha az emberi szem a sötétben kétszeresére növeli a pupilláját,6 akkor a szem számára a sötétség már csak feleakkora lesz, mivel megkétszerezte látóképességét. Tehát a sötétség már csak ötven fokos lesz. És ha a bagoly szeme a már említett sötétségben a pupilláját százszorosára növeli, akkor látóképessége is százszor erősebbé válik, annyira, hogy száz fokos látóképességet nyer. Mivel az azonos dolgok egymást nem haladják meg, a madár ugyanolyan jól lát éjszaka a százszorosan megnövelt pupillájával, mint nappal a kilencvenkilenc századnyira csökkentett pupillájával. És ha azt állítod, hogy ez a madár a nappali fényt nem látja, ezért marad a fészkében, erre az a válasz, hogy a madár napközben csak azért marad a fészkében, hogy elkerülje a madarak seregét, amely egyébként állandóan nagy lármával, csapatostul venné körül. És gyakran elpusztulna, ha nem rejtőzne el barlangokban és üregekben. Az éjszakai állatok közül csak az oroszlán változtatja meg a pupilla formáját is, amikor kitágítja vagy összehúzza; mert amikor ez a legkisebbre össze van húzva, akkor hosszúkás alakja van, amikor eléri a fele nagyságát, akkor ovális, amikor pedig a legnagyobbra kitágul, kerek formája van. C.262. Az öreg embereknél a halál láz nélkül jön elő az erekből, amelyek a lépből a máj kapuja felé tartanak. Mert olyan vastag hártya keletkezik bennük, hogy elzáródnak, és a vért, ami táplálja őket, nem tudják továbbengedni. A szüntelen áramlás, amelyet a vér végez az erekben, azt okozza, hogy az erek fala annyira megvastagszik és megkeményedik, hogy végül az erek összeszűkülnek és megakadályozzák a vér áramlását. Az élőlények ereiben lévő terek vagy üregek és a nedvek hosszú vezetékei, amelyek táplálják őket, mindig egyre keményebbé válnak, és végül egészen összeszűkülnek. A föld erezetének üregei viszont a víz hosszú és szüntelen folyása révén egyre tágulnak. I.G.26. A fülek közötti távolság [ló esetében] ugyanakkora, mint maga a fül. A fülek hossza akkora, amekkora az arc negyed része. I.A.62 Amikor a madár szeme mindkét hártyájával becsukódik, akkor először a secondina7 csukódik be. Ez a könnycsatornától a szemzugig záródik, az elsővel [hártyával] ellentétben alulról fölfelé. Ez a két egymást keresztező mozgás először is a könnycsatornától fedi el a szemet, mivel már megnézték [a madarak], hogy elölről és hátulról nem fenyegeti őket veszély. A felső részt azonban szabadon hagyják a ragadozó madarak veszélye miatt, amelyek fölülről vagy hátulról csapnak le, a bőrt pedig először a szemzug irányába húzzák vissza; ha ugyanis az ellenség hátulról jön, még megvan a madárnak a lehetősége előrefelé elrepülni. A madár szemén lévő bőr, amit secondinának hívnak, átlátszó hártya, mivel ha ez a védelem nem volna, a heves szél miatt, ami gyors repüléskor hevesen bántaná a szemét, nem tudná azt 6 Az állítás a pupilla területére vonatkozik, mely a pupilla sugarának négyzetével arányos. 7 Secondina: pislogóhártya (membrana nictitans). A csőr felőli szemzugban csatlakozik az alsó szemhéjhoz.

nyitva tartani. A pupillája pedig kitágul vagy összeszűkül, aszerint, hogy gyengébb vagy erősebb, azaz ragyogó fénybe néz-e. B.24.

Fiziológia Ugyanaz az ok mozgatja a vizet a föld szerteágazó erein keresztül éppen a súllyal rendelkező dolgok természetes mozgásával ellentétesen, mint amelyik az élőlények minden fajtájának testében is mozgatja a nedveket. C.396. Négy képesség van: az emlékezőképesség és a felfogóképesség, valamint az elutasító és a vágyakozó képesség. Az első kettő értelmi, a másik kettő érzéki. Az öt érzék közül a látás, a hallás és a szaglás csak kevésbé, a tapintás és az ízlelés egyáltalán nem korlátozható. A kutyák és más falánk állatok esetében a szaglás és az ízlelés együtt jár. T.12. A halott dolgokban érzékek nélküli élet marad, amely az élők gyomrába kerülve újból magához veszi az érzékelést és az értelmet. I.H.89. Minden test olyan részekből és nedvekből áll, amelyek a fenntartásához szükségesek. Ezeket a szükségleteket a lélek, amely ezt a testformát egy időre lakhelyéül választotta, jól felismeri és kielégíti. Nézd csak a halat, amelyben a lélek, a természet leánya, az állandó súrlódás miatt, ami a vízben szükségszerűen éri, arról gondoskodik, hogy a pikkelyek rései közt található likacsokból tapadós váladék szivárogjon, ami a halról csak nehezen pereg le, és ugyanazt a célt szolgálja, amit a szurok a hajóknál.8 F.III/38. Az ember járásáról. Az ember járása olyan, mint a négylábú állatoké általában, hiszen amiként azok az ügető ló módjára keresztezve mozgatják a lábukat, ugyanúgy az ember is keresztezve mozgatja a négy végtagját, vagyis amikor a járáshoz a jobb lábát lendíti előre, akkor azzal együtt a bal karját mozdítja, és így tovább. C.297.

8 A szükséglet szerveket teremt, az eredmény pedig az alkalmassá vált (adaptálódott) szervezet. Ezt a gondolatot a XIX. században Jean-Baptiste Lamarck formálta evolúciós elméletté. (Bővebben lásd Benedek I. könyvében)

A béka még egy óra hosszáig képes életben maradni azután, hogy eltávolították a fejét, a szívét és minden belső szervét. Azonban ha a gerincvelejét szúrod át, hirtelen összerándul és elpusztul. Innen ered az élőlények minden idegszála. Ha ezt [a gerincvelőt] átszúrják, rögtön meghal az ember.9 W./Quaderni V/21. A béka elpusztul, amint átszúrják gerincvelejét. Azelőtt viszont életben marad fej, szív, bármely belső szerv, bél és bőr nélkül. Úgy látszik tehát, mintha itt lenne a mozgás és az élet forrása. W./Quaderni V/21. Ahol élet van, ott melegség is van. Ahol az élet melege megvan, ott a nedvek mozgásba lendülnek. C.80. A sensus communis az, amely a többi érzék által közvetített dolgokat megítéli.10 A sensus communist a dolgok hozzák mozgásba, amelyeket az öt érzékszerv juttat el hozzá. A dolgok mindenhonnan az érzékszervek felé sugározzák képüket, ezeket az érzékszervek közvetítik az érzékelőszervnek, az érzékelőszerv pedig közvetíti őket a sensus communishoz, ez pedig bevési őket az emlékezetbe, és ott többé vagy kevésbé megőrződnek a közvetített dolog jelentősége szerint. Az öt érzék a következő: látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás. A régi tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az ítélőképességet, ami az embernek megadatott, egy eszköz hozza létre, amellyel a többi öt érzék egy bizonyos érzékelőszerv (imprensiva) révén áll kapcsolatban. És ezt az eszközt ők sensus communisnak nevezték el, és azt állították, hogy ez az érzék pontosan a fej közepén található. Egyébként csak azért használták a sensus communis elnevezést, mert ez a többi öt érzék közös elbírálója, vagyis a látó-, halló-, tapintó-, ízlelő- és szaglóérzéké. A sensus communist az érzékelőszerv (imprensiva) hozza mozgásba, ami közte és az öt érzék (cinque sensi) között helyezkedik el. Az érzékelőszervet pedig a dolgok képe hozza mozgásba, amelyet a felszínen elhelyezkedő eszközök juttatnak el hozzá, vagyis az érzékszervek, amelyek a külső dolgok és az érzékelőszerv között találhatók, az érzékszerveket viszont a tárgyak hozzák mozgásba. Az az érzékszerv (sensus) teljesíti leggyorsabban feladatát, amelyik az érzékelőszervhez a legközelebb van. Ez a látóérzék, amely a többi vezére és parancsnoka. Itt csak ezt akarjuk 9 A gerincvelőn kívül az agyvelőnek a gerincvelőhöz kapcsolódó részéből, az agytörzsből is idegek lépnek ki. Az agytörzs tartalmazza a legtöbb életfontosságú vegetatív működés központját (légzés, nyelés, éhség). 10 Közös érzék (sensus communis vagy sensorium commune): Arisztotelésztől származó fogalom. Arisztotelész öt érzéket különböztet meg: a látást, a hallást, a szaglást, az ízlelést és a tapintást. Szükség van azonban arra is, hogy az összetartozó tulajdonságokat mint egyetlen egységet fogjuk föl, például az alma pirosságát látva, keménységét tapintva és ízét ízlelve tudnunk kell, hogy ugyanarról az almáról van szó. Ezt vesszük észre a közös érzékkel, amit nem valami önálló érzékszervként ír le Arisztotelész, hanem inkább úgy, mint az ember egy bizonyos képességét arra, hogy az egyes érzeteken kívül azok csoportjairól, egységeiről is tudomást szerezzen. Csak így érzékelhetünk olyan tulajdonságokat is, mint a mozgás, az alak, a kiterjedés, a szám. (Bővebben lásd Arisztotelész: Lélekfilozófiai írások és Ross könyvében).

tárgyalni, a többit hagyjuk, hogy értekezésünk ne nyúljon túlságosan hosszúra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a látóérzék a dolgoknak tíz különböző tulajdonságát érzékeli, nevezetesen a fényt és az árnyékot, amelyek közül az egyik feltárja a többi nyolcat, a másik pedig elrejti őket; továbbá a színeket és a minőséget, az alakot és a helyzetet, a távolságot és a közelséget, a mozgást és a nyugalmat. C.90. Az ember három év alatt éri el teljes magasságának a felét. Egy nő, aki ugyanakkora, mint egy férfi, súlyra kevesebbet nyom. C.270. Ez a mi értelmünk, vagy sensus communisunk, amelynek székhelye, ahogyan a filozófusok gondolják, éppen a fej közepében van, láthatatlan csápjait messzire kinyújtva tartja, miként ez a látósugarak11 esetében világosan megmutatkozik, hiszen amikor azok beleütköznek egy tárgyba, rögtön közvetítik kiindulási helyük számára, hogy milyen alakzatban törtek meg. És a tapintóérzéken, amelyik a sensus communisból jön, talán nem lehet észrevenni, hogy hatóképessége egészen az ujjak hegyéig elér? Amikor ezek az ujjak megérintenek egy tárgyat, a sensus rögtön érzékeli, hogy az hideg vagy meleg, kemény vagy puha, érdes vagy sima. C.270. A forró országokban született emberek éjszaka élnek, mert az hűvösséggel ajándékozza meg őket, és gyűlölik a fényt, mert az forrósággal árasztja el őket, és emiatt ők olyan színűek, mint az éjszaka, vagyis feketék. A hideg országokban pedig mindez fordítva van. C.393. Az izületek behajlításáról, és arról, hogy a hús a behajlításnál és a kinyújtásnál hogyan gyarapodik rajtuk A négylábú élőlények mozgásának leírásánál, amelyek közé az ember is tartozik, hiszen kora gyermekségében ő is négy lábon jár, különösképpen vedd tekintetbe ezt a rendkívül fontos tanulmányt. I.E.16. Járás közben az ember feje előrébb jár, mint a lábai. Ha az embernek egy tökéletesen sík felületen kell átkelnie, először görbén megy, majd egészen felegyenesedik. I.F.83. 11 Látósugár: Platóntól származó elképzelés, amit Arisztotelész is átvett. Eszerint a sugarak nem a tárgyból, hanem a szemből indulnak ki, szemünk mintegy „letapogatja” a külvilágot. Vagyis az érzékelés nem passzív folyamat, hanem aktív, nem „elszenvedünk” hatásokat, hanem figyelmünkkel kapcsolatot teremtünk bizonyos külső és belső világok között. A látásélettan mai eredményei is ezt igazolják, noha fizikai értelemben a fénysugarak természetesen nem a szemből, hanem a testekből indulnak ki. (A látósugarakról lásd Szabó és Kádár könyvében).

Az ember nem tud egyidejűleg az orrán és a száján át lélegezni. Ez akkor is megmutatkozik, amikor valaki nyitott szájon át lélegzik, vagyis a levegőt a száján keresztül szívja be, és az orrán át engedi ki; mert olyankor hallani a nyelvcsap melletti ajtócskában a neszt, ahogyan nyitódik és csukódik. I.G.96. A férfi hullák a hátukra fordulva lebegnek a vízen, a nőiek a hasukon. I.H.31. Amikor fölmászol egy lépcsőn, és közben a kezeiddel a térdedre támaszkodsz, olyankor az egész fáradtságot, amit a karok átvesznek, a térd alatti inak adják le. I.H.75.

Emberi arányok A távolság az álltól a haj kezdővonaláig az egész alak egy tizede. A távolság a tenyér kezdetétől [csukló] a középső ujj hegyéig szintén egy tizednyire rúg. Az álltól a fejtetőig egy nyolcad. A gyomorgödörtől a mellkas felső széléig pedig egy hatodnyira rúg. A mell alsó részétől a fejtetőig pedig egy negyed. A távolság az álltól az orrlyukakig az arc egy harmada. És ugyanannyi az orrlyukaktól a szemöldökig, csakúgy, mint a szemöldöktől a haj kezdővonaláig. Továbbá a láb egy hatodra rúg, az alsó kar pedig a könyékig egy negyedre. A vállszélesség szintén egy negyed. C.354. Az egyik fül kezdetétől a másikig számított távolság éppen annyi, mint a szemöldök és az áll közötti távolság. Egy szabályos arc esetében az ajkak olyan szélesek, mint az ajkak közötti rés és az áll alsó széle közötti távolság. I.A.62. A bevágás, vagyis az alsó ajak fölötti rés középen húzódik az orr alsó része és az áll alsó szegélye között. Az arc négyszöget alkot, amely széltében az egyik szem külső zugától a másikig húzódik,

hosszában pedig az orr felső végpontjától az alsó ajak alsó szegélyéig; ami pedig ezen a négyszögön kívül marad, az egy ugyanekkora négyszög magasságát alkotja. A fül ugyanolyan hosszú, mint az orr. Az ajkak közötti rés profilból egy vonalban húzódik az állcsont és az alsó ajak közötti kis zuggal. A fülek hosszának meg kell egyeznie az orr alsó végpontja és a szemhéj felső szegélye közötti távolsággal. A szemek közötti távolság ugyanakkora, mint egy szem hossza. Profilban a fül a nyak közepe fölött helyezkedik el. I.A.63. A láb a lábujjak hegyétől a sarokig kétszer fér rá a saroktól a térdig, vagyis addig a helyig, ahol a lábcsont a combcsonttal találkozik, mért távolságra. A kéz, addig a helyig, ahol az alkar csontjával összeér, négyszer fér rá a leghosszabb ujj hegyétől a vállizületig számított távolságra. I.B.3. A láb a combbal való összekapcsolódás helyéig az ember teljes súlyának negyedét teszi ki. Az ember több súlyt helyez alulra, mint felülre, először, mert több súlyt helyez a középvonalán kívülre, tovább, mert járás közben az egész lábát a középvonalán kívülre helyezi, és harmadszor, mert nem a lábán csúszik. I.L.28. Az ajkak közötti rés és az orr kezdete közötti távolság, a b, az arc hetedrésze. A száj és az áll alsó része közötti távolság (c d) ugyanakkora, mint az arc negyedrésze és a száj szélessége. Az áll és az orr alsó végpontja közötti távolság (e f) akkora, mint az arc harmadrésze, valamint az orr és a homlok hossza. Az orr közepe és az áll alsó vonala közötti távolság (g h) az arc fele. A távolság az orr felső pontjától, avagy attól a helytől, ahol a szemöldökök kezdődnek, az áll alsó vonaláig (i k) az arc kétharmadát teszi ki. A távolság az ajkak közötti réstől az áll felső vonaláig, vagyis addig a helyig, ahol az áll és az alsó ajak találkozik (l m) az ajkak közötti rés és az áll alsó széle közötti távolság egyharmadát, és az egész arc tizenketted részét teszi ki. Az áll felső és alsó széle közötti távolság (m n) az arc hatod részét, az egész embernek pedig ötvennegyed részét teszi ki. A távolság az áll legszélső kiszögellésétől a gégéig (o p) akkora, mint a száj és az áll alsó széle közötti távolság, és az arc negyedrésze. A torok felső és alsó pontja közötti távolság (q r) az arc fele, és az egész ember tizennyolcad része. Az áll és a nyak hátsó része közötti távolság (s t) ugyanakkora, mint a száj és a haj

kezdővonala közötti távolság, vagyis a fej háromnegyede. Az áll és az állkapocs közötti távolság (v x) ugyanakkora, mint a nyak szélessége profilból. W./Quaderni VI/4. A haj kezdővonala és a mellkas felső része közötti távolság (a b) az ember magasságának hatodrésze. És ez a mérték sohasem változik. Az egyik váll külső szélétől a másikig akkora a távolság, mint a mellkas felső szélétől a köldökig, és a talptól az orr alsó részéig húzódó távolságra négyszer fér rá. W./Quaderni VI/6. Ha valaki letérdel, magasságának egy negyed részét veszíti el. Ha az ember négykézlábra áll, akkor a köldöke a fele magasságában helyezkedik el, és a könyökének csúcsa hasonlóképpen. W./Quaderni VI/8. Az erős meztelen testek izmosak és vaskosak. Azok, amelyek kevésbé erősek, petyhüdtek és vékonyak. W./Quaderni VI/14. Az ember karjai alatti része ugyanolyan széles, mint a csípeje. Az ember szélessége a csípejénél ugyanakkora, mint a csípő felső széle és a fenék alsó vonala közötti távolság, amennyiben mindkét lábára ugyanakkora testsúlyt helyez, valamint ugyanakkora a csípő felső széle és a vállizület közötti távolság. A derék, avagy a csípő felső széle középen helyezkedik el a vállizület és a fenék alsó vonala között. W./Quaderni VI/11. Az a távolság, amennyivel a lábfej hosszabb a kézfejnél, pont akkora, mint a kar szélessége a csuklónál, vagyis azon a helyen, ahol a kar szemből nézve a legvékonyabb. Azt is észre fogod venni, hogy az a távolság, amennyivel a lábfej hosszabb a kézfejnél, pont akkora, mint a kislábujj belső széle és a nagylábujj legszélső pontja közötti távolság. A kézfej az ujjak nélkül számítva kétszer fér rá a lábfejre, ha a lábujjakat nem számítjuk. Ha a kezedet úgy tartod, hogy az ujjaidat kinyújtod és szorosan összezárod, meglátod, hogy ugyanolyan széles, mint a lábfej legszélesebb pontja, vagyis ahonnan a lábujjak kiindulnak. Ha leméred, mekkora a távolság a boka belső kiszögellésétől a nagylábujj hegyéig, észre fogod venni, hogy ugyanakkora, mint a teljes kézfej. A kéz legkisebb szélessége ugyanakkora, mint a lábfejé a lábhoz való csatlakozási pontja és a lábujjak kiindulási pontja közötti részen. W./Quaderni VI/9.

A vállszélesség – az egész egy negyede. A vállizület és a kéz közötti távolság – egy harmad. Az ajkak közötti réstől a lapockáig terjedő távolság – egy lábfej. A fejtető és az áll alsó szegélye közötti távolság – egy nyolcad. A haj kezdővonalától az állig terjedő szakasz – az álltól a földig terjedő szakasz kilencede. Az arc legszélesebb része ugyanakkora, mint a száj és a haj kezdővonala közötti távolság, és a teljes nagyság tizenketted részét teszi ki. A fülek felső szélétől a fejtetőig terjedő szakasz ugyanakkora, mint az áll alsó szegélye és a szemek könnycsatornái közötti távolság. És ugyanakkora, mint az állcsúcs és az állkapocs felső része közötti távolság, az egésznek pedig egytizenhatod részét teszi ki. W./Quaderni VI/10.

Orvostudomány Tudjátok, hogy az orvosságok, amennyiben helyesen alkalmazzák őket, visszaadják a beteg egészségét. Helyesen pedig akkor alkalmazzák őket, ha az orvos ezek természete mellett azt is kitanulja, mi is az ember, mi is az élet, mi az alkat és az egészség. Ha mindezt jól ismeri, akkor ezek ellentétét is fel fogja ismerni, és ebben az esetben megfelelő segítséget is fog tudni nyújtani. C.270. Végy mogyoróhajat, datolyamagot, kőrontófüvet és csalánmagot egyenlő mennyiségben, készíts belőlük finom port, és ezt keverd az ételbe, mintha fűszer volna. Vagy ha akarod, vedd be reggel szirupként, vagyis forró fehérborban. Továbbá: spárga, vagy fagyal, vagy piros borsó főzete. C.270. Az Orvoslás az elemek felborult arányának helyreállítása; a Betegség az összekeveredett elemek zavara az élő testben. T.6. Aki a tengeren való utazásnál émelyeg, az az üröm levét igya. I.F.96. Minden ember azon fáradozik, hogy tőkére tegyen szert, amit aztán később az orvosoknak, az élet tönkretevőinek adományoz. Az orvosoknak tehát gazdagnak kell lenniük. I.F.96.

Olyan embereket választanak orvosnak, akiknek halvány gőzük sincs a betegségekről. B.147. Azon fáradozz, hogy megőrizd egészségedet, és ez annál jobban fog sikerülni, minél inkább tartózkodsz az orvosoktól. Mert az ő kotyvalékaik az alkímia egyik ágát képezik, amelyről nem kevesebb könyv íródott már, mint az orvoslásról. W./A.2.

Optika Az alakok, a színek, a világegyetem részeinek minden fajtája egyetlen pontba van sűrítve, s milyen csodálatos az a pont!12 Ó csodálatos és ámulatba ejtő szükségszerűség, minden okozatot te kényszerítesz arra, hogy a legrövidebb úton részesüljön okából! Ezek a csodák! Írd meg az anatómiádban, hogyan tud olyan kicsi helyen újjászületni és újra összeállni a kép a maga kiterjedésében. C.345. A szem pupillája annyiféle méretet vehet föl, ahányféle az előtte megjelenő tárgyak világossága és sötétsége. Ebben az esetben a természet gondoskodott arról, hogy a látóképesség, amikor túl nagy fény éri, összehúzza a szem pupilláját, amikor pedig a sötétség különböző fokozatai hátráltatják, olyankor kitágítsa ezt a látónyílást, mintha csak egy erszény szája volna. Itt a természet hasonlóképpen cselekszik, mint az, akinek a házában túl sok a fény, ezért félig, vagy még jobban, vagy kevésbé, becsukja az ablakot, amikor pedig eljön az este, teljes egészében kitárja, hogy jobban lásson bent a házban. A természet itt, a pupilla állandó mérsékelése és kiegyenlítése, nagyítása és kicsinyítése révén folytonos kiegyenlítést végez a pupilla előtt állandóan megjelenő tárgyak világosságának és sötétségének arányában. Ezt tapasztalod majd az éjszakai állatoknál is, amilyenek a macskák, a keselyűk, a baglyok és hasonlók, amelyeknek a pupillája délben egészen kicsi, éjszaka viszont hatalmas, és ugyanígy van ez minden földön, vízben és levegőben élő állat esetében is, de az éjszakai állatokkal össze sem lehet hasonlítani őket. Ha pedig az embernél akarod ezt megtapasztalni, akkor nézd figyelmesen a szem pupilláját, miközben egy égő gyertyát közelítesz felé fokozatosan, és meg fogod látni, hogy minél közelebb van hozzá a fény, a pupilla annál inkább összeszűkül. I.D.5. 12 Pontosabban: egy nagyon kicsiny, fordított állású kép keletkezik a retinán. E kép mérete azonban a szemlélt világhoz képest valóban pontszerű.

Én a tapasztalat alapján azt állítom, hogy a fekete vagy majdnem fekete, fodros vagy cikcakkos perem, ami a pupilla körül látható, csupán a pupilla összeszűkítésére, illetve kitágítására szolgál – kitágítására, ha a szem valamely sötét helyre pillant, és összeszűkítésére, amikor fénybe vagy egy fénylő tárgyra pillant.13 Minden látható dolog nagyobbnak tűnik éjfélkor, mint reggel, és reggel nagyobbnak, mint délben. Ez azért van, mert a szem pupillája délben sokkal kisebb, mint bármelyik másik időpontban. Amennyivel nagyobb a szeme, illetve a látónyílása a bagolynak, összehasonlítva az emberével, annál több fényt lát éjszaka, mint az ember. Ezért nem lát semmit délben, ha a látónyílását nem húzza össze, és ugyanúgy nagyobbnak látja éjszaka a dolgokat, mint nappal. I.H.86. Az a szem, amelyiknek nagyobb a pupillája, nagyobb alakúnak látja a testeket. Ez akkor is megmutatkozik, ha fénylő testeket vizsgálunk, de kiváltképpen az égitestek esetében. Ha ugyanis a szem a sötétből jön, és hirtelen meglát egy ilyen testet, akkor az először nagyobbnak fog tűnni, és csak azután megy össze fokozatosan. Ám ha ezeket a testeket egy kis lyukon keresztül nézed, akkor kisebbnek fogod látni őket, mivel a pupillának egy kis része ezzel a folyamattal együttműködik. Ha a sötétből előjövő szem hirtelen egy fénylő testet pillant meg, akkor első pillantásra sokkal nagyobbnak fogja azt látni, mint hosszabb szemlélődés esetében. A fénylő test mindkét szemmel nézve nagyobbnak és világosabbnak tűnik, mintha csak egy szemmel nézzük. Ez a fénylő test kisebb kiterjedésűnek látszik, ha a szem egy apró lyukon át szemléli. A hosszúkás alakú fénylő test kerekebbnek tűnik, ha a szemtől távol helyezkedik el. Ha a szem éjszaka a fény és a macska szeme között helyezkedik el, akkor azt fogja látni, hogy a macska szemei izzanak. Ugyanaz a szem a tárgyakat hol kisebbnek, hol nagyobbnak látja. I.H.88. Mivel a szem a lélek ablaka, a lélek mindig attól fél, hogy elveszíti őt. Annyira, hogy amikor valami olyasmi mozog előtte, amitől az ember megijed, akkor az kezével nem a szívéhez, az élet forrásához kap, nem is a fejét, az érzékek felettesének helyét védi, nem a halló-, a szaglóvagy az ízlelő érzéket, hanem rögtön a megrémített érzéket oltalmazza. Nem elég neki, hogy a szemeket lezárja, és a szemhéjakat a lehető legerősebben összeszorítja, amitől a szemek rögtön az ellenkező oldalra fordulnak, hanem nem tudván őket biztonságban, még egyik kezet is eléjük helyezi, a másikat pedig kinyújtja, hogy megvédje őt félelme tárgyától. Továbbá a természet elrendelte, hogy az emberi szem szemhéjakkal csukódjon le, azért, hogy amikor az ember alszik, és nem tud rá vigyázni, nehogy megsértse valami. C.119.

13 A szivárványhártya (írisz) izmai, melyek szűkítik vagy tágítják a pupillát.

A természet a látóképességet nem egyenlő erősségűnek alkotta, hanem úgy, hogy annál nagyobb erőt kölcsönöz neki, minél közelebb van a középpontjához, ezt pedig azért tette, hogy a többi erőre vonatkozó törvényt ne szegje meg; mert ezek annál erősebben hatnak, minél közelebb vannak a középponthoz. Ugyanez figyelhető meg a különböző testek taszítóerején és a mérleg karjain, amelyeket a súly annál lejjebb húz, minél közelebb van a tengelyhez. De ugyanez látható az oszlopokon, falakon és pilléreken, továbbá a meleg és minden más természeti erő esetében. I.D.1. A szükségszerűség azt bizonyítja, hogy a testek minden képe, amely a szemmel szemben található, két helyen metszi egymást. Az egyik metszéspont a pupillában található, a másik a kristálygömbben [a szem üvegtestében], ha pedig ez nem így volna, akkor a szem nem lenne képes olyan sok dolgot meglátni, mint amennyit valójában képes. Ez magától értetődik: mivel minden, egymást metsző vonal egyetlen pontban találkozik, hiszen a testeknek csupán a felülete látható, mivel ezeknek a körvonalait (a felület fordított definíciójának alapján) vonalak alkotják, és mivel a vonalnak minden legkisebb része egy ponttal egyenlő. Legkisebbnek azt nevezzük, ami olyan kicsi, hogy semmi más nem lehet kisebb nála, és ez a meghatározás illik a pontra. Lehetséges tehát, hogy egy kör egész kerülete a képét a metszéspontba vetíti, ezt bizonyítja ebből [a könyvből] a negyedik [tétel] is, amelyik azt mondja, hogy: „A képek összes legkisebb része áthatol egymáson, anélkül, hogy egymásban feloldódnának.” Ez a levezetés a szemre is igaz. Még a legkisebb test képe sem hatol be a szembe anélkül, hogy a visszájára fordulna, mialatt pedig áthalad a kristálygömbön, még egyszer a visszájára fordul; ezért jelenhet meg a kép a szemben a valódi helyzetének megfelelően, ahogyan az adott tárgy a szemen kívül is elhelyezkedik.14 W.19 150. Az idős emberek jobban látnak távolra, mint közelre, mert ugyanaz a tárgy, ha távolabb van, kisebb képet közvetít a szemhez, mint ha közel van.15 I.G.90.

14 Leonardo tudta, hogy a domború lencse a távoli tárgyakról fordított állású képet alkot. Ezért föltételezte, hogy az üvegtestben még egyszer megfordul a kép – a külvilág egyenes állásban látott képének eszerint optikai oka lenne. Mai tudásunk szerint az optikailag fordított állású képet az idegrendszer működése „fejti meg”, és alakítja egyenes állású érzetté. 15 Valamint a szemlencse rugalmasságának csökkenése miatt idős korban a szem nehezebben alkalmazkodik a közelre nézéshez.