Leonardo da Vinci tanulói mobilítás 2009. július 29 – szeptember 2. Olaszország (Sulmona-Bugnara)
Öt-hetet tölthettünk el, Abruzzo tartományban, a Bugnarai virágkötő magániskolában
a
Leonardo
da
Vinci
mobilitás
program
által.
Olaszországban az emberek nagyon barátságosak és vendégszeretők. Mindig szeretettel fogadják az odalátogatókat.
Amikor megérkeztünk, akkor
volt
Bugnarában
egy-
egy-hetes nemzetközi virágfesztivál. Mi is részt vettünk ezen. Minden résztvevőnek választania kellett egy kis utcát, vagy erkélyt, amit díszíthet. Mi egy erkélyt, egy kis utcát, és egy házak előtti oszlopos teret választottunk. Az utcát dekoratív virág tálakkal díszítettük, amelyben vesszők, rózsák, gerberák és zöldek voltak. Az erkélyt phisalisból, napraforgóból díszítettük. Az oszlopokat körbe virágkoszorúkkal dekoráltuk, amely phisalist, rózsát, liziantuszt és zöldeket tartalmazott. A fesztiválra látogatók ezeken az utcákon sétálgattak. A következő nap a ruhadíszek
1
készítésével telt. Szoknyát, bikinfelsőt, fejkoszorút, készítettünk a ruhamodellekre. Ezek szintén rózsából, fügelevélből phisalisból készültek. A színpadon kellett a ruhákat bemutatni éjszaka. A virágüzlet, ahol a fesztivált kővetően a nyári gyakorlatunkat töltöttük, Sulmonában egy gyönyörű kis városban volt. Itt rengeteg a sétáló utca, ahol sok kis bolt és butik található. Szintén ebben a városban volt a szállásunk is, csak a központtól volt egy kicsit távol.
Mauro Margiotti (az iskola igazgatója) iskolájában laktunk, ami nem csak iskola, hanem egy összkomfortos ház is volt. Ez egy szintes, tetőteres apartmanszerű ház, ami nagyon otthonosan van kialakítva. A földszinten van egy tanterem, és konyha, az emeleten van Mauro irodája, valamint a vendégszobák. Hatalmas udvara van az iskolának, ahol zöldséget, gyümölcsöt termesztenek. A földrengéskor családokat szállásoltak el ebben az épületben. Mauro a családjával lakott itt egy pár hónapig a földrengés miatt, ugyanis az ő otthonuk is lakhatatlanná vált. A virágüzlet úgymond családi vállalkozás, amelyben Mauro, a felesége Antonetta, és a feleség húga Simona dolgozik. A virágüzlet egy vevőtérből, eladótérből, munkatérből, raktárból és szociális helyiségből áll. A vevőtérben le van 2
terítve egy hatalmas perzsaszőnyeg, ami barátságossá, otthonossá teszi az üzletet. Ez a legnagyobb virágbolt Sulmonában és nagy a forgalma is. A falfelület minden részét különböző virágkötészeti munkák díszítették. Egy rész sem maradt fedetlenül. A virágüzletből hiányoltuk a hűtőt, de az után láttuk, hogy az iskola pincéjében
van
egy
hatalmas
hűtő
és
hétvégente ott, tárolták a
bolti
virágokat.
Nagyon sok ellentétes dolgot figyeltünk meg a magyar virágboltok és az olasz virágbolt között.
Amíg
Magyarországon szinte egyik virágüzletben sem végezhettünk kötészeti munkát, a söprögetésen és a felmosáson kívül, addig a Sulmonai üzletben teljesen önállósíthattuk magunkat, és szabadjára engedhettük a fantáziánkat. Az üzletből kiválasztottunk valami kelléket, selyemvirágot, kaspót, szárazvirágot és azt készítettünk belőle, amit akartunk, csak a téma volt adott. A munka végén Mauro értékelte a munkáinkat,
ha
valami
nem
volt
jó
azt
kijavítottuk, ők, pedig beárazták és kitették az üzletbe áruként. Napi 8 órát dolgoztunk, reggel 9-től délután 1-ig, 1-től 4-ig pihenőidőszak volt (siesta), azután délután 4től 8-ig folytattuk a munkát. A pihenőidőben a virágüzlet bezárt és mindenki a családjával ebédelt, relaxált. Ez így könnyebb volt nem fáradtunk ki nagyon. Az üzlet vasárnap délelőtt volt nyitva és hétfőn zárva volt egész nap. De ez minden boltra és virágüzletre jellemző volt.
3
Mauro esküvők dekorálásával is foglalkozik. Az 5 hét alatt 3 esküvő
dekorálásában
volt
részünk. Olaszországban a kis esküvők jellemzők, de mégis rengeteg
díszt
rendelnek.
Magas állványokra díszítettünk virágtálakat, az étterem asztalai is fel voltak díszítve virágokkal. A templomban a padokra is kis csokrok voltak fektetve. Ezek az esküvői díszek főként fehér rózsából, rezgőből, asparágusból, aspidistrából és borostyánból
készültek.
Az
éttermeket
viszont
színes
rózsákkal
dekorálták. A menyasszony csokra mindig különleges és egyedi volt. Kb. 40 szál rózsából készült, apró gyöngyökkel volt díszítve. Minden egyes rózsa drótozva volt a mikrofonba és bele is volt ragasztva, hogy véletlenül se essen szét a csokor. Valamikor kör, valamikor
cseppformájú
csokor
készűlt. A kegyeleti kötészetre a színes virág áradat volt jellemző. Nem voltak visszafogottak a színek. Keverve, vegyesen használták a színeket a koporsódíszeknél és a koszorúknál. A sírcsokor nád állványon volt.
Az egyik pihenőnapot Rómában töltöttük. Sulmonából 3 órás vonatút vezetett oda. Róma gyönyörű, napfényes és forró. Rengeteg a turista. Megnéztük a Colosseumot, a Spanyol teret és a Vatikánt. Sokkal szebb 4
élőben, mint ahogy, tanulmányaink során láttuk, könyvekben, képekben.
Pescarába is eljutottunk. A tengerpart gyönyörű, napos, homokos. A part minden része stranddá van kialakítva. Itt is rengeteg a turista és az üdülni vágyók. Eljutottunk még a Pelino gyárba, a konfetti cukorka készítésének színterére. Scanoban is voltunk, ahol a hegyekben volt kialakítva egy kis falucska „elszigetelve”.
Ebben az öt-hétben rengeteget tanulhattunk a virágkötészetről, és mellette nagyon jól éreztük magunkat egy nagyon kedves olasz család légkörében.
Köszönjük ezt a nagyszerű lehetőséget, mindenkinek, aki rész vett a mi kiutazásunk szervezésében.
Selmeczi Aliz és Tóth Angéla
5
