Leonardo Da Vinci program-Törökország Kolonics Kristóf Április 13. szombat Reggel korán keltem, mivel a gép 10:50-kor indult a Liszt Ferenc repülőtér 2A termináljától. Sohasem utaztam még utasszállító repülőgéppel, így a reptéri procedúrák újak voltak számomra, ennek ellenére minden simán ment, minden nagyon jól ki van írva és táblázva. Késés nélkül indultunk egy a Turkish Airlines B737-800 típusú repülőgépével. Jegyünk a 18. sorba szólt így elég jó rálátásunk volt a szárnyra. Az út eseménytelenül telt, két óra alatt meg is érkeztünk az Atatürk repülőtérre Isztambulba. Az előzetes időjárás előrejelzéssel ellentétben nem 20°C hanem legalább 30 volt Isztanbulban, ami kicsit kényelmetlen volt hosszúnadrágban. A csomagokat magunkhoz vettük majd találkoztunk két a Turkish Techniknél dolgozó technikussal az isztambuli kapcsolatunkkal, Alaettin Etrokat-tal és egy munkatársával. A repülőtéren átváltottuk a magunkkal vitt euro egy részét, majd metróval folytattuk az utunkat. A tömegközlekedésen mind Isztambulban mind Bursa-ban elektromos jegyrendszer van bevezetve. Az isztambuli metró nem is annyira metró, mert csak a két végállomáshoz közel közlekedik a föld alatt, az út nagy részén az autókkal egy szinten vagy felette közlekedik. Meglepően nagy volt a tömeg, de mint kísérőinktől megtudtuk ez ott átlagos, mivel 11 millióan laknak Isztanbulban. A metróval végállomásig utaztunk,mert úgy döntöttünk, komppal fogunk Bursába utazni, mivel az csak másfél óra szemben a busz 4 órás menetidejéhez képest. A metróvégállomástól legalább 45 percet sétáltunk, ami a meleg miatt és a magunkkal cipelt bőröndök miatt elég kényelmetlen volt. A komp csak 17:00 kor indult így beültünk egy kávézóba ahol icetea-t ittunk, miközben jól elbeszélgettünk a repülőgép karbantartásról és jogosításokról. Negyed órával indulás előtt elköszöntünk kísérőinktől, majd felszálltunk a kompra. Az út másfél órán át tartott és különösebb esemény nélkül telt. Miután leszálltunk már várt ránk egy bursai diák Ufuk, aki segített nekünk Bukartot venni a helyi tömegközlekedéshez. A parkolóban pedig találkoztunk a bursai összekötőnkkel is, Orhan Bilget tanár úrral. Orhan tanár úr a Hürriyet Teknik repülős részlegének az angoltanára, így a kommunikáció egyszerűen ment. Autóval bevitt minket a belvárosba, ahonnan a csúcsforgalom elkerülése érdekében a már megismert metróval utaztunk tovább. A metrómegállótól pár perc sétára volt a szállásunk a Zafer pláza közelében. Elfoglaltuk a szobánkat majd egy gyors vacsorára beültünk egy helyi étkezdébe. Köftét ettünk, ami bárány és marhahús pogácsákból és paradicsomszósszal leöntött pitából állt. Egy pár szót beszéltünk az elkövetkező napok menetrendjéről, majd visszatértünk szállásunkra mivel már nagyon fáradtak voltunk.
Április 14. vasárnap A mai nap számunkra a fél ötkor kezdődő imával indult, ami igen jó ébresztőnek bizonyult, mert a mecset tőlünk 30m-re volt. Mivel csak 11:30-ra beszéltük meg a találkozót próbáltunk tovább aludni, ami Viktornak sikerült, nekem kevésbé így némi zenehallgatással ütöttem el az időt. 8:30-kor lementünk reggelizni, ami a szállásunk étkezdéjében minden nap 7:30-tól 10.30-ig tartott. A reggeli svédasztalos volt, különféle sajtok, zöldségek, felvágott, dzsemek és tea volt a választék, amit mi ki is használtunk bőségesen. A megbeszélt időben meg is érkeztek kísérőink a már előző nap megismert Ufuk és Mehmet személyében. A mai napra tervezett városnézést a közeli óvárosban kezdtük, amit a régi bursai városfal vesz körbe. A következő látnivaló a bursai óratorony és az ott lévő tophane volt. A továbbiakban legalább három órát sétáltunk a város különböző pontjain lévő mecseteket látogatva. Köztük volt a zöld mecset, az Ulu camii és rengeteg kisebb mecset, ami behálózza bursát. A séta végén beültünk egy teázóba, ami egy hanban volt. A han egy tea és kávéházakat magába foglaló tér, ahova régen az árusok jártak megpihenni. A közeli bazárban folytattuk utunkat, ami meglepően csendes volt és igen kevés embert láttunk. Kísérőink felvilágosítottak, hogy ha vásárolni szeretnénk, akkor nekik szóljunk vagy egyik osztálytársuknak, mert az árusok külföldi szó hallatán szeretnek irreálisan magas árat szabni, ami csak hosszú alkudozás után süllyed elfogadható mértékűre. A mai nap utolsó látnivalója a Zafer pláza volt közvetlenül a szállásunk mellett. Kívülről az épület egy üveg piramis, de amikor belép az ember szembesül vele, hogy a földszint alatt további 3 szint rejtőzik, ami így igen nagy méretű. Minden szinten más-más témájú boltok vannak elhelyezve, mint éttermek, ruházati boltok, divatüzletek, ékszerüzletek stb. Végül Ufuk-ék visszakísértek minket a szállásra. Kis pakolás és rendezkedés után le is feküdtünk. Április 15. hétfő A mai napon korán keltünk mivel Sefa, aki az iskolába kísért minket 7:15-re jött a szállásunkhoz. Az út viszonylag egyszerű volt, csak egy buszra kellett felszállnunk, ami kivitt minket a külvárosba, majd pár perc séta múlva már az iskola bejáratánál voltunk. Az iskola udvara tele volt diákokkal, mint nálunk évnyitón. Sefa azonban elmagyarázta, hogy ez minden hétfőn így megy, összegyűlnek a diákok az iskola udvarán eléneklik a török nemzeti himmnuszt majd felvonják a török és az iskola zászlaját. Az iskola hatalmas területen fekszik és több különálló épületből tevődik össze. Minden szaknak meg van a maga épülete, mint például a
robottechnológia, mechatronika, repülőgép technikus stb. A repülő szakos épületben találkoztunk Ahmet tanár úrral az ottani hajtómű és repülőgép-szerkezettan tanárral. A tanár úr angolja kissé hiányos csak a műszaki angolt tudja kiválóan, így legtöbbször egy-egy diák segítségével kommunikáltunk. Néhány szót váltottunk, majd Orhan tanár úr körbevezetett minket az összes épületben és bemutatott minket az összes szaktanárnak. A körséta után elmentünk a kantinba reggelizni mivel aznap még nem ettünk semmit. A kantinban vettünk valamilyen gyűrű alakú magos kenyérfélét és sajtot ettünk hozzá, majd visszatértünk Ahmet tanár úr termébe. Nem sok időt töltöttünk nála, amit viszont beszélgetéssel töltöttünk. Ahmet tanár úr is körbevezetett a műhelyben és a saját termében. A termében két festo pad található az egyik elektro-pneumatikus a másik elektro-hidraulikus. A tanár úr gépén pedig megvan a hozzá lévő festo tervező program, amivel gyorsan és egyszerűen lehet működő hálózatokat tervezni. Miután megterveztük a hálózatot a program le is animálta a különböző munkahengerek működését, ha például egy szelepet megnyitottunk. Fél 12-kor elmentünk ebédelni, amit az iskola biztosított számunkra a helyi „menzán”. Az iskolai nap végén 4 diákkal indultunk a napi városnézésre. Megmutattak két újabb mecsetet, majd a hidegre és szemerkélő esőre való tekintettel beültünk egy teázóba meginni egy csésze teát. Egész törökországi tartózkodásom alatt valószínűleg több teát ittam, mint máskor egy évben. A törökök szinte minden étkezéshez fogyasztanak teát étkezés előtt, közben és utána is… A teát szép váza alakú nagyjából egy decis kis üvegcsészékben szervírozzák mindig kockacukor kíséretében. A tea után a srácok elvittek minket a bazár egy másik részébe, ahol eddig még nem jártunk. Itt mindenféle élelmiszereket, zöldségeket, halakat, fűszereket lehetett venni. Számomra a nap fénypontja egy kis teázó volt a bazár egy szegletében, ahova költők járnak zenélni. A hely hangulata nagyon magával ragadó volt, miközben a költők zenéltek mi megint elfogyasztottunk 1-2 csésze teát. A nap végéhez is értünk kísérőink szokás szerint elkísértek minket szállásunkra, majd elbúcsúztunk a holnapi viszontlátásig és felmentünk a szobánkba pihenni. Április 16. kedd Ma is Sefa kísért be minket az iskolába. Ma már egyből Ahmet tanár úr termébe mentünk, az egész napot ott töltöttük. Megmutatta a Flight Simulator X nevű programot, amivel a robotpilóta rendszert és az ILS rendszer működését szemléltetik. Sok más hasznos programot is, mint például a Solidworks vagy CATIA nevezetűek. Mind a kettő a tervezők, mérnökök munkáját segítő 3D modellezésre használható programok. Ahmet tanár úr megmutatta az általa készített munkákat Solidworks-ben. Volt köztük utánégető, kétáramú sugárhajtómű, különböző áttételek, amiket le is animált. A tanítási idő gyorsan el is szaladt, a nap végén Ahmet tanár úr meghívott minket vacsorázni a házába. Autóval el is vitt minket, gyönyörű helyen lakik Bursa egy hegyvidéki részén. A háza nagyon szép és számunkra hatalmas volt, ahol a feleségével, apósával és fiával él. Felesége Fatima épp a vacsorát főzte, amikor odaértünk megvártuk amíg a tanár úr imádkozik, majd hozzáláttunk a vacsorához, ami igen ízletes és nagyon sok volt. Összesen 5 fogás volt és mellé saláták, kenyér és zöldségek.
Vacsora után szerettünk volna beszélgetni google fordító programmal, de a tanár úr laptopja pont meghibásodott így a kommunikációnk elég korlátozott volt. Hamar le is feküdtünk. Április 17. szerda Ma ráértünk 8 órakor kelni, mert Ahmet tanár úr bevitt minket autóval az iskolába. Ma a kétáramú sugárhajtóművekkel foglakoztunk. Alap ismertektől kezdve, mint a hajtómű szerkezete, majd a különböző nyomás és jellegzetes hőmérsékletein át mindent átvettünk. Habár ezek egy részét már ismertük, érdekes volt angolul magyarázva meghallgatni. A délutánt négy 12. es diákkal töltöttük: Ufuk, Burak, Arcmet és Kaan. A sétát a bazár eddig még nem látott részével kezdtük itt voltak található a különböző ékszerüzletek amik kirakatai szinte ragyogtak a sok arany és ezüst ékszer miatt. A továbbiakban megkóstoltuk a kagylót, amit az utcán árulnak és hihetetlenül finom íze van , meg is ettünk belőle 4-5 darabot. Később egy helyi édességet kóstoltunk, ami nekem túl édes is volt csak úgy ázott a cukorsziruptól. Az este további részére beültünk egy teaházba, ahol késő estig beszélgettünk a magyar és török kultúráról, szokásokról, néhány török szót is tanítottak nekünk. Az este végén mi visszatértünk szállásunkra, majd lepakoltunk és elintéztünk egy gyors bevásárlást. Április 18. csütörtök Ma reggel egy 11. es diák kísért minket az iskolába. Mivel nem reggeliztünk egy közeli pékségben vettünk néhány sós süteményt. A mai napot ismét Ahmet tanár úrnál töltöttük, tovább vettük a kétáramú gázturbinákat. Később egy F5-ös vadászgép hajtóműjével foglalkoztunk. Megismerhettük a hajtómű felépítését, szerkezetét, a segédberendezéseik helyét. A délutánt 3 diákkal töltöttük, akik elvittek minket Mehmet szülővárosába Mudannyába. A város a tenger partján fekszik, az egyik felén óváros található csupa régi épületekkel, míg a másikon újabbnál újabb épületek voltak láthatóak. Sajnos az idő elég hideg és szeles volt, de a tenger nagyon szép volt és kikötőhöz képest teljesen tiszta. A tengerparton megittunk egy csésze teát egy kis vendéglőben, majd végigsétáltunk a part mentén. Visszafelé megebédeltünk egy parti kis étteremben, persze mindenki halat evett, ami nagyon finom és friss volt. Mivel eléggé elfáradtunk és az időjárás is elég rossz volt, viszonylag hamar visszatértünk a szállásra, majd lefeküdtünk aludni.
Április 19. péntek A mai napon is segítettek eltalálni az iskolába, holott az út rendkívül egyszerű. Egy buszra kell csak felszállni a 40b jelűre, ami egy futballpálya mellett tesz le, ahonnan 2 perc sétára van az iskola épülete. A napot ismét Ahmet tanár úrnál töltöttük. Ma négy témakört is átvettünk vele: a tűzjelző és tűzoltó rendszereket, az utánégető rendszert, az F5-ös hajtómű gázsebesség fokozójának működését és vezérlését és a CFM-56 os hajtómű olajrendszerét. 3 blokkban adta le az anyagot, így a végére már eléggé elfáradtunk a sok információ miatt. Az iskolai nap végén elbúcsúztunk a tanár úrtól, mivel később már nem találkoztunk vele, megköszöntük az egész heti segítséget. A délutánt megint három diákkal töltöttük. Megmutatták a bursai városi múzeumot, ami nagyon szépen és logikusan volt elrendezve. Minden szinten egy központi teremből nyíltak kisebb termek, melyek mindegyike egy-egy kor jellegzetességeit, régészeti leleteit mutatta be kezdve az ókori temetkezési szokásoktól egészen az új villamosokig és városfejlesztésig. A műtárgyakat mindig korhűen beöltöztetett viaszbábukkal tették színesebbé. A múzeum után még sétáltunk egy keveset a városban, majd mivel éhesek voltunk beültünk egy kis étkezdébe, ahol dönert ettünk. Elbeszélgettünk néhány órát, majd elköszöntünk és pihenni tértünk. Április 20. szombat Ma korán keltünk, mivel 6-ra volt megbeszélve a reggeli találkozó, a dologba azonban némi hiba csúszott, így egy órát vártunk, mire a kísérők megérkeztek. Kicsit bosszúsak voltunk, de a nap további része elfeledtette velünk a reggeli várakozást. Először török fürdőbe mentünk, ami a hideg miatt nagyon jól esett a maga 45 fokos vizével. A fürdő egy kör alakú medencéből állt, ami nem volt túl mély kb. 1.6m lehetett. Nagyon jól éreztük magunkat, kipróbáltuk a forró kabint, ami szaunához hasonlított, de nem volt annyira száraz a levegő inkább párás volt és 75-80 fokos. Teljesen kipihentük magunkat a fürdőben, majd továbbindultunk egy kis faluba. A faluba érve egy piactérre érkeztünk, ahol mindenféle szuvenírt, dísztárgyakat, kézművet lehetett venni. A falu kinézetre mintha a középkorból maradt volna fenn, csupa kőház és szűk köves utcák a néhány traktortól eltekintve teljesen autentikus volt. A nap
második legjobb része az igazi török reggeli volt, egy családi házban, amit direkt a vendégeknek kialakított kis szobában fogyasztottunk el. Fatüzelésű kályha ontotta a meleget, régi fa bútorok és kanapék. A reggeli különféle sajtokból, kétféle olívabogyóból, lekvárokból mézből, tükörtojásból, vajból, kenyérből és természetesen teából állt. Nagyon finom volt minden jól is laktunk az ételekkel. Reggeli után még körbesétáltuk a falut, mint kísérőink elmondták a falu még az oszmán birodalom idejében épült. A visszaúton még útba ejtettünk egy nagyobb plázát, ahol megnéztünk egy rövidfilmet Isztanbulról, ami az itthoni 4DX-nek megfelelő formátumban volt mozgó székekkel, légáramlattal stb. A nap végére visszatértünk a szállásra, majd elintéztünk egy gyors bevásárlást. Április 21. vasárnap Ma sokáig aludhattunk, kísérőink csak 1-re jöttek így volt időnk kihasználni a hotel által biztosított reggelit. Mustafa, Engin, Arjben és Mehmet töltötte velünk ma a napját, amit színtiszta szórakozással töltöttünk, kihasználva utolsó napunkat Bursa-ban. Először biliárdozni mentünk, ami magyar-török mérkőzéssé fajult. Szerencsésen meg is védtük a haza becsületét így jókedvűen indultunk tovább a Bursai Kültür parkba. A belépést bukart-tal tudtuk kifizetni, ami szerintem nagyon jó ötlet, hogy a kártya nem csak tömegközlekedés eszközein használható. A parkban beültünk egy étterem-kávézó közösségi helyre, ahol sakkoztunk, backgammon-t játszottunk és közben teáztunk. Jó pár órát eltöltöttünk itt majd mivel megéheztünk továbbálltunk és megebédeltünk egy kis étkezdében. Mivel volt még időnk visszamentünk biliárdozni. Este 6 fele elbúcsúztunk egymástól, mivel holnap reggel 5kor kellett kelnünk, hogy időben megérkezzünk Istanbulba.
Április 22. hétfő Reggel a megbeszélt 5 órára készek voltunk, bőröndjeinket megpakoltuk és elhagytuk a szobát, majd a kulcsot leadtuk a recepción. Orhan tanár úr hamar meg is érkezett autóval, mivel ő vitt minket vissza Istanbulba. Az út első felét autóval tettük meg, majd kompra szálltunk és átutaztunk Istanbul ázsiai felére. Innen megint autóval mentünk át a Boszporusz hídon ami hatalmas volt és csaknem 2km. Egy kis útbaigazítás után meg is találtuk a szállásunkat, amit Bahcelievler Ögretmen Evi-nek hívtak. A szállást előre kifizettük kihasználva, hogy a tanár úr tolmácsolt nekünk. A csomagjainkat leadtuk a recepción, mivel a szobánk még nem volt készen, majd gyorsan tovább is haladtunk az Atatürk reptérre, hogy elkezdjük gyakorlatunkat a Turkish Techniknél. A bejárat előtt megvártuk, amíg az egyik ott dolgozó kijön elénk és bekísér a hangárba. Hamarosan meg is jött Serkan Atici, akivel később is együtt dolgoztunk és mondhatni barátság alakult ki köztünk. Az útlevelünket leadva meg is kaptuk ideiglenes belépőkártyánkat, amivel beléphettünk a repülőtér területére. Elköszöntünk Orhan tanár úrtól majd Serkan kíséretében bementünk a Turkish Technik új hangárjába, ahol a seat shop található. Egész gyakorlati időnk alatt a seat shopban dolgoztunk, ami nem is volt baj hiszen a későbbiekben nagyon jó légkör alakult ki köztünk és a munkatársak között így jól éreztük magunkat. A shop-ban bemutattak minket a dolgozóknak és a délelőtti műszakvezetőnek Mustafa úrnak. Mindenki nagyon kedves volt egy páran jól is beszéltek angolul így javarészt velük töltöttük az időt. A munkánk a mai napra: a businnes class üléseinek hátsó felén található borítólemezek rögzítő füleit ellenőriztük szemrevételezéssel, majd miután a hiányzó/törött alkatrészek megérkeztek kijavítottuk őket. Délután 17:30-ig tartott a munkaidőnk, amikor is megérkezett Alaettin aki megmutatta honnan indul a shadow service járatunk, ami visszavitt minket a szállásra. A buszsofőr is nagyon rendes volt velünk, mert miután Alaettin elmagyarázta neki, hogy mi magyarok vagyunk és itt töltjük a gyakorlatunkat, a sofőr pontosan a szállásunk előtt tett le, nehogy eltévedjünk. A csomagjainkat fölvettük a recepción miután megérkeztünk, majd gyorsan berendezkedtünk, mivel nagyon fáradtak voltunk és hamar le is feküdtünk.
Április 23. kedd A mai napon nem kellett dolgoznunk mivel Törökországban ünnepnap április 23. Sokáig aludtunk, majd megreggeliztünk a hotel ebédlőjében. Hasonló volt a reggeli bursai szálláshoz: sajtok, zöldségek, méz és lekvárok. Reggeli után még fölmentünk pihenni a szobánkba aztán egy rövid felfedező útra indultunk, megkerestük a metrómegállót, boltot kerestünk, körbenéztünk a környéken. A nap hamar elszaladt, gyorsan bevásároltunk, majd visszatértünk a szállásra és kis pihenés után nyugovóra tértünk. Április 24. szerda A mai első kaland a buszunk megállójának megtalálása volt, ami minden nehézség nélkül sikerült is mivel útközben a megálló felé észrevettük, hogy hol parkol így nem is kellett a megállóig sétálnunk a buszsofőr felismert és felengedett minket. A szokásos reggeli procedúra útlevél leadás, átöltözés stb. után el is kezdtünk dolgozni ma egy Airbus a330-as repülőgépen vizsgáltuk át az economy class üléseit, repedést, törést, kilazulást ellenőrizve. 11:00-kor megebédeltünk a Turkish Technik kantinjában majd kihasználva az 1 órás ebédszünetet pihentünk egy kicsit a két hangár között található parkban. A délutáni műszakban Furkan mellé voltunk beosztva. Ő viszonylag új dolgozó a TT-nél, csak 2 hónapja dolgozik ott. Ő is mint sokan mások a cégnél a Hürriyet teknik-ben végeztek, így sokat beszélgettünk Bursáról. A munkánk 737-900-as repülőgépen a kartámaszok egy szintre állítása volt, ehhez csak egy imbusz kulcsra volt szükségünk. A műszak végén sikeresen megtaláltuk a buszunkat, majd mielőtt visszatértünk volna az evibe, bevásároltunk a közeli supermarketben. Április 25. csütörtök Reggel megint szokásos helyén találtuk a buszt, a shopban azonban nem találtuk senki ismerőst,majd egy új emberhez Onur Keller-hez irányítottak minket. Onur jól beszélt angolul és folyton poénkodott, így a munka gyorsan és jókedvűen haladt. A-340 economy class üléseket szereltünk be. A székek már föl voltak hordva a gépbe, nekünk csak a széksíneken bejelölt helyre egymástól 34” re kellett őket rögzíteni. Délután megint Furkannal voltunk ugyanabban a 737-esben amiben tegnap. A business class székeken állítottuk be és ellenőriztük a háttámla
döntést. A székek, mint megtudtuk csak confort class székek, amik egy Boeing b-777-es gépről kerültek átszerelésre. Ha egy széken nem működött a háttámla döntés, akkor a szék hátulján a magazintároló zseb mögötti bowdenen kellett állítani, majd lekontrázni az állítócsavart. Később ugyanezt elvégeztük a lábtámaszoknál is. Mire visszaértünk a szállásra elég fáradtak voltunk így a szokásos bevásárlás után már nem is mentünk sehova inkább pihentünk. Április 26. péntek A mai nap is minden rendben ment. Ma Airbus a-219-esen dolgoztunk, a székek magazintartó zsebeinek törött rugóit kellett kicserélni, ami nem is volt annyira egyszerű, mivel majdnem a teljes huzatrészt le kellett venni, hogy hozzáférjünk a csavarokhoz. Amikor ezzel végeztünk a lehajtható asztalok csavarjait húztuk meg. A délutánt Serkan és Ahmet mellett töltöttük. A330-ason dolgoztunk, és a székeket ellenőriztük. A pohártartókat, hogy töröttek-e az asztalokon lévő esetleges repedéseket, a háttámla döntés működőképességét. Április 27. szombat A mai napra nem terveztünk semmit, mivel aznapra vártuk Beke Szabó tanár úr érkezését, így a délelőttöt a szálláson töltöttük. A tanár úr elé Alaettin ment ki, aki viszont nem találta őt így egy kis kavarodás és némi telefonálgatás árán sikerült rálelni a tanár úrra. Miután megérkezett és berendezkedett elmentünk egy gyors sétára megmutatni mit merre talál, pénzváltót, boltot stb. Majd Viktorral visszamentünk a szállásra, mivel egy vacsorameghívásunk volt Ahmethez. Időben meg is érkezett, majd taxival el is mentünk a házához, ahol barátaival közösen él. A lakása a 4. emeleten volt és egy nagy teraszon töltöttük az estét, ahonnan be lehetett látni az egész környéket. A vacsora nagyon finom volt, sajnos a nevét nem sikerült megjegyeznem, de valamilyen tortillia lapba csavart fűszeres marhahús szeletek voltak némi zöldséggel. A barátai közt volt egy angol tanárnak készülő egyetemista. Az ő segítségével elbeszélgettünk vallásról, kultúráról és minden egyébről. A visszaúton már Ahmet autójával mentünk. Az este remekül telt el és sok új élménnyel gazdagodtunk. Április 28. vasárnap A mai napra Serkan-nal városnézést terveztünk. 11-re jött értünk a feleségével, majd metróval mentünk tovább. A sétát Aksary-nál kezdtük és a Sultan Ahmet park felé mentünk. Bementünk a Sultanahmet Camii-ba ami hatalmas volt. Onnan átsétáltunk a parkon és ugyan csak kívülről megnéztük az Ayasofya-t. Innen egy kis utcán lesétáltunk a kikötőhöz, ahonnan később a hajókirándulásra indultunk, előbb azonban megebédeltünk a Galata-híd alatt lévő éttermek egyikében. Halas szendvicset ettünk, ami nagyon finom volt. Kipróbáltuk még a kagylót, ami itt még finomabb volt mint Bursaban, meg valamilyen savanyúságot, amit én elsőnek jégkásának néztem, mert műanyag pohárban árulták és piros volt a lé benne. Az Emınönü-nél megvettük a hajójegyet, majd ahogy
felszálltunk a hajóra rögtön el is indultunk. A szél elég hűvös volt így jólesett a pulóver, ami nálam volt, így is kicsit meg voltam fázva. A hajókirándulás gyönyörű volt, nagyon szép a várost a tengerről látni. Egészen a Fatih Sultan hídig mentünk, ott azonban visszafordultunk. Út közben láttunk delfineket a hajó orra előtt felbukkanni, és medúzákat a hajó mellett. Az út legfeljebb 2 órán át tartott, utána átbuszoztunk a Galata hídon, fel a Taksim térig. Innen egy sétáló utcán mentünk végig, ami leginkább a Váci utcára hasonlított, kivéve hogy itt rengeteg ember volt. Lesétáltunk a Galata toronyig, majd át a Galata hídon. Mire visszaértünk az Emınönü-höz már sötét volt, így villamosra szálltunk és visszamentünk az Aksary-hoz ahonnan hazametróztunk. Nagyon hosszúra és fárasztóra sikerült ez a nap, de nem panaszkodtunk mivel rengeteg mindent láttunk és nagyon jól éreztük magunkat.
Április 29. hétfő A mai reggel azért éreztük a tegnapi egész napos séta hatását, eléggé fáradtak voltunk. Műszakcsere volt, így a délelőtti műszakban Furkan-nal dolgoztunk. Az asztalokat kellett beállítani, 737-800-as repülőgépen. Majdnem mindegyik asztalon állítani kellett így az egész délelőtt elment vele. Délután Serkan mellett dolgoztunk, A-320-as repülőgépen magazintartó zseb rugókat cseréltünk. A gépen hamarosan nagyon meleg lett mivel legalább 30-an voltunk fent egyszerre szerelők, műszerészek, takarítók vegyesen. Elég kellemetlen volt és sokszor akadályoztuk is egymás munkáját így a délután nem volt a legjobb. Szerencsére hamar el is telt, visszabuszoztunk a szállásra és a fáradtságra való tekintettel hamar le is feküdtünk. Április 30. kedd Ma már kipihentebbek voltunk, ugyanúgy Furkan mellett dolgoztunk mint tegnap. Elsőnek a Shaheen air egy A330-300 gépén szedtük fel az economy class üléseit, míg munkatársaink a businnes class székeit szerelték ki, majd a seat shop elé vitték őket, mivel ezeket a székeket visszaküldik a légitársasághoz és ott fogják őket megjavítani. Délután Ahmet-tel dolgoztam, A-340-en az economy classon lévő üléseket készítettük elő kiszerelésre. Bejelöltük, hogy a széklábak a széksínen hol helyezkednek el, majd a lábakat lazítottuk ki. Egész napos munkának bizonyult. Örültünk amikor végeztünk, mert az egész napos térdelés elég kimerítő volt.
Május 1. szerda Mivel május 1. Törökországban is ünnepnap, nem kellett dolgozni mennünk. Ma reggelire voltunk meghívva Ahmetékhez, ami megint csak nagyon jól sikerült a már klasszikusnak mondható sajtok lekvárok zöldségek voltak feltálalva. Amit eddig még nem ettünk az szezámból készült krém volt, ami nagyon finom, kicsit a kakaókrémre hasonlít de érezni lehet benne a szezám jellegzetes ízét. A másik krumplis tojás volt, ami ahhoz képest milyen egyszerű étel nagyon is finom volt. A továbbiakban beszélgetéssel, teázással töltöttük az időt, Ahmet megmutatta, hogy milyen képeket csinál hobbiból. Azt kell, hogy mondjam nagyon jó képeket csinál. Dél fele visszamentünk a szállásra, mivel hiába az ünnepnap Ahmet ma is dolgozott. A nap további részét pihenéssel töltöttük, és bevásárlással. Május 2. csütörtök A mai nap volt az utolsó, amit a Turkish Techink-nél töltöttünk. A nap első felében székek háttámláján lévő műanyag borítást cseréltük. Megint elég nagy volt a tömeg a gépen, amihez még hozzájött, hogy egy csoport stewardess-t is abban a gépben képeztek, ahol mi dolgoztunk. A délelőtti műszak végén megköszöntük Furkanéknak a segítséget, amit kaptunk tőlük, majd átadtuk a magunkkal hozott kis ajándékokat. Délután Serkan és Ahmet volt velünk, én Ahmettel dolgoztam, míg Viktor Serkan-nak segített. A mi dolgunk az economy class székeibe épített monitor törött tartófüleinek cseréje volt. Elég rossz helyen voltak a tartófülek, így le kellett vennünk a fejtámaszt, a tartófüleket tartó csavart kicsavarni, a monitort kivenni a helyéről és így tudtuk a füleket lecsavarozni a monitor keretéről. Lassan eljött az idő a búcsúra, mindenki kicsit letört volt, hogy utoljára látjuk egymást, de megígértük, hogy ha valaki a másik országába látogatna feltétlenül találkozunk. A legjobbakat kívántuk egymásnak és utoljára elhagytuk a Turkish Technik területét. Május 3. péntek Az utolsó napot töltöttük Törökországban. A szállást 11 fele el kellett hagynunk, így a csomagjainkat a hotelben hagytuk, majd elindultunk egy utolsó sétára Istanbulba. Körbesétáltuk az egész környéket, megvettük az apróságokat, amit haza akartunk vinni ajándékba, majd leültünk egy parkba beszélgetni, mivel még sok időnk volt az indulásig. 3 fele visszamentünk a csomagjainkért, majd kimetróztunk a reptérre. Könnyen megtaláltuk hol tudunk becsekkolni, majd rendben fel is szálltunk a gépre. Visszafele Airbus A-321-es géppel jöttünk és a jegyünk a vészkijárathoz szólt így legalább nagy lábterünk volt, csak jóformán semmit nem láttunk kifele, mert nem volt ablakunk. A landolás érdekesre sikerült, mivel a pilóta Budapesten az első leszállást elrontotta, így át kellett startolnunk, de a másodikra már sikerült letennie a gépet. Csomagjainkat sikeresen megkaptuk, majd elbúcsúztunk egymástól és ki-ki a maga útján visszatért otthonába, tele élményekkel.
