LELKISÉG. A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele Advent Karácsony. Vártalak de másként jöttél. Karácsony titkától megérintve

SZÉCSÉNYI HARANGOK A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele 2006. Advent – Karácsony

LELKISÉG Vártalak – de másként jöttél Uram, szóltál hozzám, majd újra vártalak. Először boldog türelemmel. Tervezgettem: hogyan is várjam a nagy találkozást. Aztán a sok várakozásban – és álmodozásban – talán kissé megfeledkeztem rólad… De eszembe jutottál! Meg akartam köszönni Neked az álmokat! Kerestelek a templompadban, a mindennapi tennivalókban… Kerestelek Bibliám fölé hajolva… Talán meghallottad hálaadásomat. Jött bukás, csalódás is. De már-már kezdtem újra álmodni álmaimat, mikor egy magányos gyertya fényében egészen közel jöttél hozzám… Nem akkor, nem úgy, ahogyan vártalak… De megláttam arcodat az ádventi gyertyalobogásban, a hóesésben, a hajnali napfényben, a kisgyermek mosolyában…. Most így álmodom újra az álmokat. Maradj mellettem, s ha kell, állj szóba velem megint - baráti beszélgetésben, ölelésben, a templompadban, az ádventi gyertyafényben… Én így tervezem életemet, a nagy várakozást. De köszönöm Uram, hogy a Te terved néha más. Köszönöm, hogy Te nem vagy az álmaim rabja, és onnan, ami teljesen más, megszólítasz néha. (Visszhang)

Karácsony titkától megérintve Sokszor mintha elmennénk karácsony titka mellett; van gyertyafény, fenyőillat, ajándék, de mindezek már nem emlékeztetnek bennünket arra, aki érettünk emberré lett, pedig karácsony lényege az, hogy „megjelent közöttünk üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete”. Isten szolidaritást vállalt az emberekkel. Isten elindult, hogy megkeresse az embert. Isten tiltakozik személytelenné váló világunk ellen Karácsony éjszakáján Isten személyesen szól hozzánk. Az Ige, a Szó elevenné lett közöttünk, személyes hangon szól hozzánk. Gőgicsélő gyermekként testesült közénk. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Istennek arca van. Aki valamikor mennydörgés és villámlás közepette szólította meg az embert, most apró gyermek tekintetéből mosolyog ránk. Személyesen jön közénk, hogy kimozdítson bennünket személytelenségünkből. Mennyire szenvedünk ettől a személytelenségtől! Még családon belül sincs időnk

meghallgatni egymást. Ha szólunk is egymáshoz, csak sablonokat mondunk: „Hogy vagy?”, „Mi újság?”. A válasz már nem is érdekel minket. Házasságok hűlnek ki, családok esnek szét a személytelenség miatt, hogy már egymást is csak tárgyként, eszközként használjuk. Pedig Isten személynek alkotott bennünket, a maga képére és hasonlatosságára alkotott minket. Az ember az egyetlen lény, akit Isten önmagáért alkotott, aki szeretetének célja. Engedjük, hogy Isten karácsonyi tette megújítson bennünket személyes szeretetünkben – családunkban, baráti körünkben, munkahelyünkön és az élet sok-sok területén. Valaki egyszer így írta le élményét: „Koldussal találkoztam az utcán. Pénzt kért tőlem, sőt erőszakosan követelte. Próbáltam nyugodt maradni. Odafordultam hozzá. Időt szántam rá és meghallgattam. A koldus beszélt, beszélt, egyre többet. Egyre mélyebben tárta fel életét. Egyszerre csak abbahagyta. Megköszönte figyelmemet. Boldogan ment tovább. Már nem kellett neki a pénz. Valami értékesebbet kapott.” Vajon sokszor nem családunk tagjai-e ezek a koldusok, akik elsődlegesen nem valami tárgyi ajándékot várnak tőlünk, hanem többet: minket magunkat. Isten Jézusban békességre hív Gertrude le Fort írja: „Amint a megfogant élet növekszik édesanyja szíve alatt, úgy szeretne a béke is kibontakozni létünk mélyén.” A nemzetek közötti békétlenség sokszor szívünk békétlen állapotáról tanúskodik. A béke nem a hatalmaskodásban, nem a másik feletti uralkodásban áll, hanem a szívek átváltozásán nyugszik. Isten gyermekként érkezett közénk, hatalom nélkül. Üzenet ez: aki szeretné megújítani a világot, az a gyermek nyitottságával, szeretetével közelítsen a másikhoz. A hatalom, az erőszak nem tud békét teremteni sem a családban, sem munkahelyünkön, sem a nemzetek között. A betlehemi Gyermekben az uralkodás új stílusa jelent meg. Sokszor mintha megfeledkeznénk a békeszerzés ezen útjáról. Isten szolidáris az emberrel A Megtestesülés titka arról tanúskodik, hogy Isten számára nem közömbös az ember, nem közömbös a mi történelmünk. Közénk születésével szívére öleli személyes sorsunkat, emberi örömünket és szenvedésünket, tanácstalanságainkat, egész életünket. Fontosak vagyunk számára. Karácsony ténye kihívó valóság. Állásfoglalásra késztet minket. Isten nem közönnyel szemléli a világot. Mi is lép-

2

Szécsényi Harangok

jünk ki érzéketlenségünkből, közömbösségünkből, szűkkeblűségünkből. Emberré levése bátorít bennünket: legyen bátorságunk hordozni egymás terhét, merjünk szolidárisak lenni a gyengékkel, a szenvedőkkel, tudjunk együtt örülni az örvendezővel. Az Ige testté lett, és közöttünk lakozik A régi mitológiák istenei olykor ellátogattak a földre, hogy megnézzék az embert, de arra nem vállalkoztak, hogy velünk lakjanak. Jézusban az Isten nem csak látogatóként jött közénk, hanem emberré lett, közöttünk lakik. Ő az Emmánuel, a velünk lakó Isten. Nem elég rácsodálkoznunk Isten ezen tettére. A Megtestesülés többre hív bennünket. A kereszténység árulói vagyunk, ha csak felszínesen ünnepelünk karácsonyt, ha nem vagyunk befogadói annak, aki közénk testesült. Az első század kereszténysége is szomorúan szól azokról, akik nem fogadják be Őt. „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”, s kitörő örömmel vallja: „Befogadóinak megadta, hogy Isten gyermekei legyenek.” Karácsony kérdése: kész vagyok-e befogadni Őt? Az egyik karácsonyi elmélkedő eljátszik a képekkel: hova fogadom be Őt? Életem folyosójára csupán, ahol csak egy-egy futó pillanatra állok szóba Vele, aztán tovarohanok? A „tisztaszobába”, ahova csak ritkán megyünk be? A pincébe vagy a padlásra, ahol olyan dolgokat őrzünk, amelyeket csak néha veszünk elő? Hol fogadom Őt? Létem felszínén, vagy szívem mélyén? Amilyen mértékben képes vagyok kitárulkozni feléje, olyan mértékben képes Ő lakást venni bennem. Kereszténységünk hiteltelensége, erőtlensége abból fakad, hogy nem fogadjuk be Őt. Nem csak a szálláson nem talált helyet, hanem személyes életünkben sincs hely számára. „Befogadóinak megadta, hogy Isten gyermekei legyenek.” Pál apostol hozzáteszi: „A világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését.” Nem az ímmel-ámmal kereszténykedőket, templomba járókat, hanem annak az új minőségnek a megjelenését, amely Krisztus befogadásából fakad. A jó Isten adja meg, hogy egyre több keresztényt megérinthessen karácsony titka, hogy egyre kevesebb legyen az, aki karácsony titkát feledve ünnepel karácsonykor! Bíró László püspök

A várakozás öröme „De jó, holnap péntek, aztán hétvége!” – örömködünk gyakran egy fárasztó hét vége felé járva és várva-várjuk a szabadnapokat. Hasonló érzésekkel várjuk a vakációt, a születésnapot, az ajándékot, a Mikulást, a karácsonyt, vagy a hétköznapokban egy kedves vendéget, egy sms-t, egy e-mail-t, egy találkozást, sőt a hidegtől elgémberedett lábujjainkat mozgatva nagyon tudunk örülni akkor is, ha végre jön a villamos. Teljesen természetes, hogy mindezek mosolyt csalnak az arcunkra, hiszen a várakozással – legyen az bárminemű is – mindig összekapcsolódnak reményeink, vágyaink, olykor álmodozásunk, egy szebb holnap, egy szebb jövő képe.

2006. Advent – Karácsony

Ha a várakozás ennyi örömet és jó érzést adhat, akkor vajon miért kárhoztatjuk a hétfőt, a reggelt, a halált. Elvárhatunk-e bármit is a hétfőtől, ha nem is várjuk? Igaz lenne a közhely, hogy minden csak hozzáállás kérdése? Nos, lássuk! Tegyük fel, hogy megpróbálom várni a hétfőt, mert valaminek a kezdete, mert új lehetőségeket hozhat, mert kicsit olyan, mintha „tiszta lap” volna. És mindez elmondható a másik kettőről is… Már várom is a hétfő reggelt! Sokkal inkább szimpatikus, mint például valaminek a végét várni. Ez amolyan negatív várakozásnak, csak az idő siettetésének, butaságnak tűnik. Van abban némi igazság, hogy „ma van életed hátralévő részének első napja.” Így aztán többet ér odahajtani a fülünket és elidőzni még az apróságnak tetsző dolgokon is, mintsem gyorsan túllenni mindenen. Misem bizonyítja ezt jobban, minthogy a fenti idézet az első hallásra bárgyúnak tűnő Amerikai szépség című filmből való. Hihetetlen, hogy mennyiszer használjuk a váratlanul ért, jött, elhunyt, váratlan esemény fordulatokat. Pedig fülünkbe cseng: „Legyetek éberek”, „virrasszatok!” Hát ezt nem könnyű ám betartani. Már a róka is megfogalmazta, mennyivel nagyszerűbb felkészülten várakozni, amikor a kis hercegnek felrója kiszámíthatatlanságát: „Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. […] Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.” Bizonybizony, minő díszben pompázik a szív a randik előtt… Valószínűleg azok a szülői szívek is ünnepi díszt öltöttek, melyek tulajdonosai hazaérkező fiukat várták egy falusi buszmegálló esti fényében. Őket látva eszembe jutott a tékozló fiú apja. Az ő gyermeke nem érkezhetett váratlanul, hiszen mindvégig visszavárta. Valahogyan így tudom elképzelni az Atyát is. Szüntelenül készenlétes, mint a mentők, s bármikor be lehet hozzá térni és ad, akár az éjjel-nappaliban. És erre hív minket is: „Virrasszatok!” Az eddig felsoroltaknál is látványosabb az öröm, amikor egy család gyermeket vár. Ebben az esetben még a róka sem panaszkodhatna: hála az orvostudománynak, elég pontosan meg tudják mondani, mikor érkezik a baba. Adventkor mi is egy gyermeket várunk. Hogy közöttünk, hogy velünk legyen. Azonban ennek az időszaknak az elnevezése az esemény másik oldalára világít rá: adventus annyit tesz, hogy eljövetel, megérkezés, közeledés. Négy héten át díszítgethetjük a szívünk „rókamódra”, hogy méltóképp fogadhassuk az adventot, azaz a vendéget. Olyan furcsa ez, hogy mindannyian gyermeket várunk, öregek és fiatalok, nők és férfiak egyaránt. A kenyér és a bor formájában még a testünkben is hordozhatjuk – születése után, sőt halála után is. Ez a gyermek emberi határokat nem ismer. 0Mégis mindig olyan érthetetlen volt, hogy miért éppen decemberben van advent. Amikor a rossz időtől kellően bedepressziósodott a jó nép, és ráadásul még a dolgozatoknak, a vizsgaidőszak kezdetének is az ideje. És még



örüljek is! Aztán egyszer egy hűvösödő, borús napon (egy várva-várt véletlen találkozás alkalmával) valaki felrótta nekem, miért nem mosolygok. Nem érdekelte az időjárás. Azt mondta, hogy belül nagyon is süt a nap, nem? Találtsüllyedt. De még mennyire! Már pusztán attól, hogy vártam rá, megfényesedett az életem. Adventkor is igyekszik minden ünneplőt ölteni, vagy elkapni a karácsonyi feelinget: szaloncukroktól, színes csomagoktól zsúfolt boltok, karácsonyi dallamok, csillogó kirakatok, Mikulások (olykor citromsárgában – attól függ, ki öltözteti), forralt boros vásár a tereken, fényárban úszó utcák, városok… Persze ha mindez már kezd sok lenni, és az ember fia-leánya csak kapkodja a fejét és káprázik a szeme, akkor álljon meg egy kicsit. Hunyorítson egyet, s ez a rengeteg fény egyetlen csillaggá olvad össze, amely megmutatja, mire is készül, kit is vár. Aztán szépen kicseréli a kiégett izzóit, lámpásai fényes meleget sugároznak a körülötte állókra, és átadja magát a várakozás örömének. Gordos Kati

Adventi elhatározások Szülőkkel és katekétákkal beszélgettünk a karácsonyi készületről. Beszéltünk a megtestesülés misztériumáról, megosztottuk egymással tapasztalatainkat az adventi és karácsonyi készületről. Mély volt ez a beszélgetés – és közben jöttünk rá, hogy az ÜZLET mindent megtesz azért, hogy belőlünk, akik emberek, keresztények vagyunk, fogyasztót csináljon. Lehet, hogy a Karácsony a konzumizmus legnagyobb, legkifizetőbb ünnepe? Tudunk-e még ünnepelni? Szeretnénk megosztani Veletek néhány tapasztalatunkat és meglátásunkat. - A kamasz fiam tavaly minden hajnali misére menni akart. Büszke voltam rá, és bár nem szeretek korán kelni, vele mentem én is. - Mi nem veszünk csokis-cukros adventi naptárat, hiszen az épp az önzésről szól. Magunk készítettünk és abban minden ablak mögött valami jócselekedetre fölhívás, vagy egy távolabbi szerettünk neve van. - Szerencsére én nagy családban nőttem föl és megszoktam, hogy Karácsonykor sincs drága ajándék. Az volt az ajándék, hogy szépen ünnepeltünk. Most a mi családunkban is így teszünk. - Mi vasárnap sose vásárolunk. Úgy gondolom, ezzel is megszenteljük az Úr napját. Amennyire lehet, mi kerüljük a nagy bevásárlóközpontokat. - Néha kell bevásárló központba is mennem, de oda sose viszem a gyerekeimet. A piacra viszont mindig, és meg szoktuk beszélni, hogy miért vásárolunk lehetőleg a szegényebb kereskedőnél. - Rájöttem, ha vásárolni megyek, előre pontosan föl kell írnom, hogy miért megyek és nagyon vigyázok, hogy csak azt vegyem meg. Látom azt is, hogy jól meg lehet élni a reklámok által kínáld dolgok nélkül is. Ha következetes vagyok ebben, a gyerekeimnek is át tudom adni ezt a meggyőződésemet. - Ha Isten megőrzi az eszemet és a szívemet, én sose fogok betenni a lábam a Plázába. - A kereskedelemben dolgozok, nekem Advent minden vasárnapján dolgoznom kell, vagy elbocsátanak. De elhatároztuk, hogy mi sose vásárolunk vasárnap. Ha csak le-

3

het, mindig magyar terméket vásárolunk. - Néha vasárnap hosszabb úton vagyunk. Igyekszem úgy alakítani, hogy lehetőleg ne aznap kelljen tankolnom. - Nálunk mindig az Advent az év legimádságosabb időszaka. - A múlt Adventben minden este kihúztuk egymás nevét és igyekeztünk annak a családtagunknak valami jó tenni, este pedig megbeszéltük, hogy sikerült. Ez a kamasz fiamnak is tetszett. - Elhatároztam, hogy Adventben minden napomat más valakiért ajánlom föl és este írok neki egy egészen személyes levelet. - Karácsonykor mindig elhozzuk a vidéken lakó nagyszülőket, hogy ők is velünk ünnepeljenek. - Mi mindig meghívunk az utcánkból valaki magányos nénit, hogy ő se ünnepeljen egyedül. Jávorka Lajos atya

Liturgia A harangok A templom belső tere Istenről beszél. Ez a tér az Úrnak van szentelve, és egészen betölti az ő szent jelenléte. Hiszen a templom Isten háza, kiszakítva a világból, körülzárva falakkal, boltozattal. Ez a tér befelé, a rejtett felé fordul és Isten titkairól szól. És a templomon kívüli tér? Az a nagy tágasság a síkságok felett, amely minden irányban határtalanul terjeszkedik? Amely a magasba, a végtelenbe feszül? Amely mélyen lent a völgyben nyugszik hegyektől körülvéve? Hát az nincs kapcsolatban a szentéllyel? Ó, bizonyára az is! Az Isten házából emelkedik ki a torony a szabadba, és mindjárt le is foglalja azt Isten számára. A toronyban, az állványon nehéz ércharangok. Tengelyük körül lengenek; szépen kidolgozott testük egészen meglendül, és egymásután bocsátja ki magából az űrbe a hangokat. Küldi a kellemes hanghullámokat, hol világos és gyors, hol nehéz és teljes, hol lassú és mélyen bongó hangokat. A hangok kiáradnak a harangból, átjárják a messzeséget, és eltöltik azt a szentély üzenetével. A nagyvilágnak szóló üzenet ez, Istentől jövő határ- és végnélküli üzenet, a vágynak és a végnélküli teljesedésnek üzenete. A „vágy emberét” szólítják, akinek szíve nyitva áll a nagy messzeség előtt. Igen, ha a harangok hangját halljuk, megérezzük a meszszeséget. Ha a toronyból árad le hangjuk és minden irányban határtalanul hangzik el, magával ragadja vágyunkat a nagy messzeségbe, míg egyszercsak rá nem eszmélünk, hogy a teljesedést nem a síkságnak kékbe vesző szélén kell keresnünk, hanem a bensőnkben. Ha a harang szava a hegy tetején álló templomból árad le a völgybe, vagy onnan emelkedik föl a kéklő magasságba, kitágul a kebel, s érzi, hogy ő sokkal tágasabb, mintsem gondolta volna.

4


Vagy messziről érkezik a harangszó s behatol az alkonyodó zöld csendességen át az erdőbe; nem tudom, honnan jön, csak azt érzem, hogy messziről, igen messziről. Istenem, mi minden nem ébred fel akkor lelkünkben! Régen elmúlt dolgok elevenednek meg, úgy, hogy csak megállunk és figyelünk és elgondolkozunk: „Ugyan mi ez?” És akkor megérzi az ember a messzeséget. Olyan ez, mintha a lélek kiterjesztené szárnyait, áthidalná a messzeséget, mintha felelne a végtelenség távolról jövő hívására. „Ilyen tág a világ” – mondja a harang. „Ennyire tele van vággyal... Isten szólít minket... Egyedül Őbenne van a béke...” Ó Uram, tágabb az én lelkem, mint a nagyvilág. Mélyebb, mint minden völgy együttvéve. És vágya fájdalmasabb, mint a messzeségbe vesző harangszó. Uram, csak Te egyedül tudod betölteni a lelkem, egyedül csak Te... Romano Guardini

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK Őszi élményeink Vidám Családi Nap Idén már-már hagyományok szerint került megrendezésre a plébániai Vidám Családi Nap. Az előző évi összejövetelek is remekül sikerültek, így a hittanórán én is jelentkeztem segítőnek. Szeptember 30-án nagy izgalommal érkeztem meg a kolostorudvarba. Az állomások elhelyezése, a süteménykóstolószoba kialakítása alatt sorban érkeztek a családok is. A köszöntő után elkezdődött a vetélkedés. A saját állomásunkon hárman munkálkodtunk: Kristóf, Bálint és jómagam. Egy kis mozgási lehetőséget és lelki felfrissülést nyújtottunk a versengő csapatoknak: Kaszap István életéből olvastunk fel egy részletet, melyből egy jellemző tulajdonságát kellett kitalálni, amely a mi állomásunkhoz is fűződik – ez a kitartás és a sportszeretet volt. Miközben minden állomáson valamelyik magyar szentnek vagy boldognak az erényét ismerték meg, sok érdekes kihívás várta a kalandra vágyókat, többek között origami és templomépítés is. Miután a családok illetve csoportok teljesítették az állomásokat újabb lehetőségek vártak minket. A kisebbek a hatalmas krokodil formájú ugráló-mászóka-csúszda örömeit élvezhették, és közben mindenki finom jégkrémet is kapott. Estefelé megkezdődött az ünnepi szentmise, melyet Juliánusz atya mutatott be. Majd összetartozásunk és az ország lelki megújulásáért folytatott imaév keretében a NagyMagyarország térképre (mely az egész magyar nemzet öszszetartozását jelképezte) tettük a világító csillagainkat, amelyeken a szentek és erényeik voltak feltüntetve, hogy mutassák számunkra a helyes utat. Eközben közösen imádkoztunk, énekeltünk. Az eredményhirdetés során a süteményverseny és az akadályverseny résztvevői közül mindenki elnyerte jutalmát,


majd pillanatok alatt megtelt az asztal mindenféle finomsággal, többek között a díjnyertes süteményekkel is, hogy mindenki eldönthesse, „jogos” volt-e a zsűri döntése. A zsíros kenyér lilahagymával és paprikával különösen finom volt. A lakmározás után ki-ki kedve szerint énekelhetett, beszélgethetett. Végül az esti áldás és ének után véget ért a Vidám Családi Nap. Szeretném megköszönni a szervezők munkáját, illetve mindenkinek, aki valamit is tett azért, hogy ezt a napot jókedvűen, boldogan és együtt töltsük el! Dér Bálint

Szubjektív élménybeszámoló a Plébániai Családi Napról „Bárha engem titkos métely Fölemészt az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére.” (Arany János) Megtisztelőnek és egyben kissé kínosnak tartom a felkérést, hogy én számolhatok be a szeptember 30-án a ferences plébánián rendezett vidám családi délutánról. Kínosnak azért, mert egyéb teendőink miatt nem tudtunk az elejétől részt venni a programokon. Ugyanakkor – talán éppen emiatt az eseményesség miatt – élénken megmaradtak lelkemben az egész nap benyomásai, érzései – a plébániára érkezésünk előttiek tán éppen megalapozták a délutániak helyét, „megágyaztak nekik”. Mivel elég aktív közösségi életet élünk, gyakran megesik, hogy kis családunknak többfelé kell válni, hogy eleget tegyünk minden küldetésünknek. Azon a szombat reggelen is így történt: Apa egy temetésre indult Salgótarjánba, nekem pedig ez a nap volt az utolsó lehetőségem arra, hogy bejárjam a Felvidékre tervezett szakköri kirándulásunk útvonalát. A délelőttöt így Regina lányom és Édesanyám társaságában Madách és Mikszáth szellemével, örökségével töltöttem. Csodálatos őszi napfényes idő volt, jól esett a séta a füleki várban, Losonc felújított főutcáján, a csend a sztregovai kastély fái alatt, a szklabonyai múzeumban – de az idő rabjai voltunk, próbáltunk győzni felette, így a meditáció percei a sürgetés, a mielőbb megérkezni akarás türelmetlenségével váltották egymást bennem: gazdaggá s egyben zaklatottá téve lelkemet. Hazaérve szinte nem is volt időnk örülni egymásnak, hogy újra együtt volt a család, rohantunk – mint szoktunk – a következő programra, s ez történetesen a plébániai családi délután volt. Az udvarba érkezve vidám gyermekzsivaj fogadott; szemlátomást jó ötlet volt az ugráló idehívása: 10 éves kor alatt szinte minden kisgyermek egyszerre taposta a levegővel telefújt óriási krokodiltestet, s önfeledt arcukon a nevetés máris feledtette a templomudvaron kívülről hozott gondokat.



A hittanteremben az asszonyok szorgos keze már a vacsorára szánt zsíros kenyereket kente, s amíg az étkek közt elhelyeztem a versenyen kívül indított zserbószeleteimet, megpillantottam a kelttészta- és házikenyér-versenyre benevezett csodálatos költeményeket. Szeretek enni – így már a látvány is magával ragadott; de míg alaposabban szemügyre vettem a családi konyhák gusztusosan is csomagolt termékeit, arra gondoltam, ezek nemcsak kézügyességet, de kelt tészták lévén időt is igényelnek: mennyi szeretet, önfeláldozás van azokban az asszonyokban, akik családjuknak ilyet készítenek, s milyen kár, hogy az életünk tempója túllépte azt a mértéket, hogy ezt minden édesanya, minden feleség mindennap megtehetné, megsüthetné övéi számára – pedig nyilvánvalóan ezeknek a gesztusoknak nagy szerepe van a család összetartásában. Az udvaron eközben a férfiak és a fiatalok a délutáni akadályverseny színterét igyekeztek átalakítani, a szabadtéri szentmisére alkalmassá tenni. Hát igen, az akadályversenyt, mely a magyar szentek életének, tetteinek, példájának jegyében folyt, bizony, kihagytuk, így csak a magunk tudására hagyatkozhattunk, amikor a szentmise előtt családjaink nevében ígéretet tettünk. Egy-egy papírcsillagra írtuk fel az általunk példaképül választott magyar szent nevét, majd egy-egy kezet ábrázoló papírra azt, hogy mit is kell tennünk, hogy a választott szent példáját követve családunk hű maradjon az általuk kijelölt erkölcsi úthoz, célokhoz. Ezeket a csillagokat és papírkezeket aztán a történelmi Magyarország térképrajzára ragasztottuk, tudatosítva magunkban, hogy nemzetünk családokból áll, a nemzet jövője, erkölcsi helyzete a családok jövőjén, erkölcsi helyzetén alapul. Főként ezekért a célokért szándékoztunk imádkozni a szentmisén. A mozgalmasság ellenére segített mindez belecsendesülni a közelgő szentmise áhítatába. Az alkony fényeivel megvilágított szabadtéri szertartást Juliánusz atya celebrálta. Én most hallottam őt először prédikálni, s – bevallom – magával ragadott lendületes stílusa, a performance-tól sem visszariadó szemléltető szándéka, szavainak nemcsak bátor hangereje, hanem megélt őszintesége is. Külön megtiszteltetésnek éreztem, hogy én olvashattam fel az áldozás alatti könyörgő imát, melynek minden szavát mélyen átéreztem, azonosulni tudtam vele, s biztos vagyok benne, hogy ez az őszinte, tiszta szív fontos ahhoz, hogy kéréseink meghallgatásra találjanak. A szentmise súlyos, nehéz gondolatait a gitárral kísért „modern” liturgikus énekek ellensúlyozták: az együtt éneklés nemcsak vigaszt, de jókedvet is adott a folytatáshoz. A folytatás a gyorsan (éhes volt a banda), ám jó hangulatban elköltött vacsora után a tábortűz volt, melyet körülülve, körülállva ki-ki kötetlenül beszélgethetett. Családtagjaim el-eltűntek mellőlem: feloldódtak, elvegyültek a közösségben. Bizonyára a napi élmények ihletésére, a nap értékelésére kedves költőm, Pilinszky János egy sóhaja járt az eszemben – az emberi kapcsolatok tágabb körére értelmezve, újra és újra rácsodálkozva az élet mozgalmasságában rejlő szépségére: „Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsuzás! Hullám hullámmal, virág a virágtól szélcsendben, szélben mozdúlva, mozdulatlanúl

5

hány és hányféle színeváltozás, a múlandó s a múlhatatlan hányféle helycseréje!” Amikor a tűz hamvadni kezdett, úgy éreztük, a napunk is „elfogyott”, s csak az elköszönésnél vettük észre, hogy mások is elfáradhattak már: mintha már kevesebben lettünk volna a tűz körül. Azt hiszem, testben fáradtan, lélekben azonban nagyon gazdagon térhettek haza a nap résztvevői. Általában nem mulasztom el megköszönni az Úrnak egy-egy szép, tartalmas napomat. Most is így tettem – de úgy érzem, köszönettel tartozunk érte valamenynyi szervezőnek is! Gyarmatiné Rostás Ida

Egyházmegyei Lelkipásztori Napok „Újuljatok meg lélekben, érzületben és gondolkodásban!” Mint a találkozó jelmondatából is kiderül, a III. Váci Egyházmegyei Lelkipásztori Napok fő témája egyházmegyénk, plébániáink lélekben való megújulása, a megtérés, az Istennel való együttlét volt. Mintegy 140 hívő – főleg képviselőtestületi tagok és plébániai munkatársak – vett részt a máriabesnyői találkozón október 11-14. között. Bevezetőjében Gáspár István atya kiemelte, a nyitott szív és a nyitott fül fontosságát, hogy észre kell vennünk, hogy az Isten mit akar velünk, általunk tenni: „Újítsd meg Uram egyházamat és kezd rajtam!” Szecsődi Péter atya arról tanított, hogy tanuljunk meg Isten országában gondolkodni. Az Isten országa és az Egyház ugyanaz a fogalom, és minden keresztény felelős építője. Az építéshez elsősorban tervre, építőanyagra és mesterre van szükség. A tervezésnél a Szentháromság egységét szem előtt tartva nekünk is eggyé kell lennünk Isten akaratával. Az építőanyag nem más, mint Isten kegyelmi ajándékának sokasága, amiből az Egyház épül. A mester, pedig maga Krisztus. Át kell adnunk magunkat Krisztusnak, hogy Ő tevékenykedjen általunk, fel kell ismerni, hogy itt és most mit akar tenni általam. Nem azt kell tennünk, amit Isten megenged, hanem amit Ő akar, hogy megtegyük. Isten nem kiemelni akar minket a világból, hanem azt akarja, hogy lépjünk át az Ő személyébe és az Ő szemszögéből szemléljük a világot. Második nap Berkecz Franciska szociális testvér előadását hallgathattuk, mely arról szólt, hogy nincs megújulás megtérés nélkül. Mit is jelent a megtérés? Hogy önközpontú énünk Krisztus központúvá lesz. Először is növekednünk kell Isten szeretetében, és ebben a szeretetben bízva fölkelni és újra elindulni, újra kezdeni. Végső célunk az életszentség, azaz az örök élet Krisztusban, és hogy ezt elérjük, rá kell hagyatkoznunk és a világot az Ő szemével látnunk. Krisztusi szeretettel, azaz szolgáló szeretettel kell az emberek felé fordulnunk, ugyanakkor lehetőséget kell adni nekik is, hogy szerethessenek. A megtérés nehéz küzdelem, és a keresztet nem tudjuk kiiktatni az életünkből. A küzdelemben az aktuális énünk – magatartásunk, szokásaink, tudatos gondolataink, érzéseink, emlékeink – és az ideális énünk – eszményeink, vágyaink, célja-

6


ink, erkölcsi normáink, értékeink, lelkiségünk, Jézussal való kapcsolatunk – ütköznek. A megtérés folyamatában az ideális énünk kezd előtérbe kerülni, és ebben a megtérést segítő „eszközök” az erőforrásaink: a szentgyónás, a napi lelkiismeret vizsgálat. Bosák Nándor Debrecen-nyíregyházi püspök úr egyházmegyéje tapasztalatairól beszélt. Egyházunkat a mustármagból kinőtt fához hasonlította, melyre a híveket jelképező madarak rászállnak, nyugalmat lelnek ágai között, táplálkoznak a fa gyümölcsével, de ha változást, mozgást észlelnek, vagy megzavarják őket, ijedten szétrebbennek. Segíteni kell egymást abban, hogy ne csak táplálkozni akarjunk a fa gyümölcséből, hanem magunk is éltető részévé váljunk, azaz plébániáinkat olyan közösségekké kell formálni, hogy a vallását tevékenyen gyakorló közösség ebből erőt, segítséget meríthessen, ugyanakkor befogadó, meghívó közösséggé váljon, hogy aki kívülről nézi, az kedvet kapjon ehhez az élethez. Milyennek kell lennie a mai egyházunknak? Emberközpontúnak, Jézus-központúnak és missziósnak. Az emberközpontú egyház emberséges, személyes jellegű, az emberek kérdéseire emberséges választ kínáló. A Jézus-központú egyház mély lelki életet, lelki értékeket, gazdagságot képvisel és oszt meg. A missziós jellegű egyház azt jelenti: nem önmagunkért vagyunk keresztények, mindannyiunknak és közösségünknek is küldetése van mások Krisztushoz segítésében. Számos hasznos, konkrét, gyakorlati lelkipásztori tapasztalatot is hallhattunk plébániaközségek épüléséről, megújulásáról, életéről, és minden nap kiscsoportos beszélgetésekben mélyítettük el a hallottakat, osztottuk meg személyes élményeinket, felismeréseinket. Emellett a közös misék, zsolozsmák, a szentségimádás segítette a lelki töltekezést. Pénteken Dr. Hadi Ferenc az elmúlt évek egyházmegyei megújulási törekvéseit foglalta össze. Püspök atya három éve hívta életre a Lelkipásztori (pasztorális) munkacsoportot, melynek papok és világi hívők a tagjai, és akik rendszeresen találkoznak, imádkoznak, beszélgetnek egyházmegyénk megújulásáról. Megismerhettük azt az áldozatos munkát, amellyel szellemi és gyakorlati vonalon segítik az egyházmegye közösségeit, egyházközségeit a megújulási folyamatban. Mire hívott meg minket ez a négy nap? A személyes és a közösségi megújulás nem gyors folyamat. Elsősorban döntés kell hozzá, hogy akarjuk a megújulást személyes és közösségi szinten. Bele kell gyökereznünk Krisztusba a szentgyónás, a szentmise, a szentségimádás, imádság, Szentírásolvasás által, ugyanakkor a cselekvésben egymást is erősítenünk kell. Krisztusban kell élnünk, így lehet megteremni a Lélek gyümölcseit. Szüntelenül keresnünk kell Isten akaratát, folyamatosan az Ő útmutatását követve a Szentlélek segítségét kérni, hiszen a Szentlélek tetszése szerint adja ajándékait a hívők minden fokozatának. Komoly és szép feladatunk van személyes és közösségi életünkben! Köszönjük a püspök atyának, a szervezőknek és Zalán atyának, hogy Vele együtt, Ocsovai Jancsi és Sánta Zsolti társaságában részt vehettünk a Lelkipásztori napokon. Az előadásokon hallottak és a lelki programok mély nyomot hagytak bennünk, és reméljük gyümölcsöt is teremnek. „Újítsd meg Uram egyházamat és kezd rajtam!” Gajzinger László


Életprogram 93 évre – ünnepi beszélgetés Imre atyával P. Boros-Gyevi Imre ferences atya, aki 1989 és 1993 között templomunk plébánosa volt, október 22-én szentmise keretében ünnepelte pappá szentelésének 65. évfordulóját Szécsényben. Látogatásakor, a vasmise után az általa fordított, a szécsényi rendház történetét bemutató kötetet dedikálta, találkozott a régi ismerősökkel és örömmel válaszolt kérdéseinkre. SzH: Milyen érzés Imre atyának visszajönni Szécsénybe? Boros-Gyevi Imre: Én megszoktam a vándorlást, nagyon sokfelé jártam életemben, körülbelül négyévente hurcolkodtam. Csak mióta visszajöttem a rendbe, voltam Pécsett, Szécsényben, Szentkúton, Gyöngyösön, és most Budán, ami az ötödik hely. Az én életprogramom az Isten országáért dolgozni. Horvát származású vagyok, ezért a nyelvtudásom miatt, annak idején, meg volt szabva a mozgási lehetőségem. Baranya a második hazám, Szécsénybe már nyugdíjasként jöttem, mert a tartományfőnök megkérdezte, hogy segítenék-e. Mondtam, hogy ha szükséges, természetesen. SzH: Hogyan történt a ház átvétele? B-Gy I: 1989. szeptember elején volt a hivatalos átadás, a ház újraalapítása a püspök és a rend képviselőinek jelenlétében. Amikor megtörtént a jegyzőkönyvezés, itt volt az esperes, akkor lettem én szécsényi plébános. SzH: Ha jól tudom, felkereste a korábbi plébánosokat, hogy kiegészítse a Historia Domus (a ház dokumentált története) hiányzó részeit… B-Gy I: Nem a plébánosokat kerestem meg. Ahogy 1950ben minket innen kiemeltek, a helyünkre ide helyezettek egy betűt nem írtak. Vettem magamnak a fáradságot, hogy a levéltárakból összeszedjem a múlt eseményeit. Én a Historia Parokia-t vezettem, a plébánia történetét. SzH: Mi okból gyűjtötte össze a hiányzó éveket? Kíváncsiság? B-Gy I: Nem parancsolt rám senki, jó szándékból csináltam. Az irattárban remek anyagok voltak, szépen össze lehetett állítani. SzH: Hogy érzi, 1989 után számottevő változásokat hoztak a ferencesek Szécsénybe? B-Gy I: Ennek eldöntését már másra bízom. Az tény, hogy mélyebben ki voltunk téve kritikának, összehasonlításnak. Például az elődöm nagyon rendes ember volt, az aranymisémen is itt volt. A korral jár, hogy a neveket lassan elfelejtem, de rá azért emlékszem, mert van róla fényképem. SzH: Vannak emlékei 1956-ról? B-Gy I: Tolna megyében voltam Pincehelyen. Ez egy vasutas város, így jól értesültünk a történtekről. Nem nagyon tudtuk elhinni, hogy a szovjet hadsereg kivonul, utóbb kiderült, hogy tényleg csak csalárd ámítás volt. Én megdermedtem, de nem csodálkoztam az egész fölött. Hittünk a rádiónak, hogy az első nap már leverték „né-



hány huligán felkelését”, a világ legnagyobb hatalmáról volt szó, végül is. A rákövetkező 40 esztendőben rettenetes volt megélni a létbizonytalanságot, a káderezést, a kihallgatásokat, hogy miért nem voltam gyűlésen. SzH: A forradalom előtt ki is tiltották valamelyik megyéből… B-Gy I: Az orosz megszálláskor Siklóson voltam, és sokszor tapasztaltam Isten kegyelmét. Érdekes volt észrevenni, ahogy a szláv népek, amikor megtudták, hogy megértem a nyelvüket, megenyhültek, és így emberileg is közel kerültem hozzájuk. A rend feloszlatása után a pécsi egyházmegyében szolgáltam. Baranyából tiltottak ki, akkor kerültem Tolnába, és csak 56 után engedtek vissza Mohácsra. Négy évig egy Isten háta mögötti horvát faluban is lelkipásztorkodtam. A hatalom képviselőivel különben többször folytattam hosszas beszélgetéseket, ezek során kiderült az ellenállásom. A végén az Egyházügyi Hivatal mondta ki a verdiktet, hogy távoznom kell. SzH: Van még valami, amit meg szeretne tenni? B-Gy I: A jó halálra felkészülni. A bátyám a 106. életévében halt meg, én most töltöm a 93-ikat, de ezek szerint van még hátra. SzH: Hogyan tölti hétköznapjait? B-Gy I: Végeredményben, nyugdíjban vagyok, de gyóntatást, lelkipásztori szolgálatot vállalok. Most kezdem számottevően megérezni, hogy gyengülök. SzH: Gondolom, már sokan megkérdezték, mi a hosszú élet titka. B-Gy I: Igen, és azt szoktam válaszolni, hogy nem kell abbahagyni a szuszogást. Csordás Bálint

Emlékezés mártírjainkra Kedves Testvéreim! Szeretettel köszöntelek benneteket! Hála Istennek szép számmal bejöttetek, szinte meg is töltjük a folyosót. Ez azt jelenti, hogy számunkra fontos az, ami itt történik. A mai evangéliumban Jézustól azt kéri a két tanítvány, hogy az egyikük a jobbján a másikuk meg a balján legyen a dicsőségben. Itt látjátok az emléktáblákat. Az egyik Jézus jobbján a másik a balján. Oda kerültek ők is jobbra és balra. Az egyik Jézus szíve felőli, másik pedig Jézus szív sebe felőli oldalára. Jézus pontosan ezt ígérte mindenkinek: Igen „a kehelyből fogtok majd inni, de hogy ki kerül az én jobbomra vagy balomra, azt nem én döntöm el.” Miért állítottuk a táblákat? – teheti föl a kérdést bárki. Azt kell mondanunk, hogy időben annyira közel állnak hozzánk ezek az emberek és testvérek, hogyha nem ismernénk őket, szegényebbek lennénk, és a jelenünket nem ismernénk, tehát nem is érthetnénk. A tábla állításának ötlete a tavaszi választások idején merült föl bennem. Egyrészt mert akkor úgy forgatták ki a történéseket, hogy szinte magyarázkodnunk kellett. Magyarázni azt, hogy kik vagyunk mi, hová tartozunk, kik a mi családunk tagjai. Másrészt a helyből irányított sajtókampány kísértetiesen emlékeztetett azokra az időkre, amikor ezek az embertársaink, rendtársaink szenvedtek, elhurcolták és kivégezték

7

őket. Ugyanaz a gondolkodásmód, ugyanaz a mentalitás, ugyanazok a módszerek. Akkor is mindig először a sajtó kezdte, utána jött a rendőrség. Ez általában csak idő kérdése egy diktatúrában vagy diktatúra felé haladó országban. Az emléktáblán szereplő személyek őrzőit, kínzóit lelkileg is igyekeztek feladatukhoz idomítani. „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” [ti. a fogva tartottat] – volt kiírva börtöneik irodáinak falára. Ebből a gyűlöletből kaptunk ízelítőt a közelmúltban mi is. A gyűlöletnek azt a hihetetlen fokát tapasztalhattuk meg, ami még olyan embereket is magával ragadott, akik ide járnak. Számon kértek bennünket: miért cselekedtünk így vagy úgy? – amint azt az újság írta, de bennünket nem hallgattak meg. Ez azonban már személyes vonatkozása a dolognak. Ezek voltak ugyanis azok a pillanatok, amikor nekem nagyon sokat jelentettek azok az embertársaim, akiknek most emléket állítunk. Ők áldozatok: áldozatokká lettek, de úgy, hogy közben emberi méltóságuk is megmaradt. A kínzók és hóhérok túl szokták élni az áldozatokat, de a kínzókra meg a hóhérokra soha nem emlékezik senki. Ha valaha is emlegetik őket, akkor az áldozataik miatt történik. Főként, ha azok ártatlanok. Főként, ha azok értelmesen, értelmes dolgokért adták életüket vagy vérüket. A hóhérokra soha nem emlékezünk, legfeljebb áldozataik révén. Csak az áldozatokra emlékezünk. Ismerjétek meg most név szerint, hogy kik is azok, akiknek ezt az emléktáblát állítottuk. A rendtársak számára Jézus oldalsebénél, tehát szemből bal felől, állított tábla felirata ez: A KAPISZTRÁN SZENT JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCES RENDTARTOMÁNY VÉRTANÚI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉS A KOMMUNIZMUS IDEJÉN. Legtöbbjük itt, Szécsényben, ebben a házban volt novícius, s ez így is kapcsolódik ahhoz, amit Peregrin atya mondott az imént, hogy ez a rendház a provincia „keltető háza”. Körösztös Krizosztom (1909-1944) és Kovács Kristóf (1914-1944) atyák Újvidéken szenvedtek vértanúságot. Az oda bevonuló partizánok hurcolták el, és végezték ki mindkettőjüket ártatlanul, mint annyi más embert akkor. Haláluk azonban sok más embertől megkülönbözeti őket. Krizosztom atya ekkor már nagyon beteg volt. Gyengélkedett és fölajánlották neki, hogy ezért elengedik, elmehet. Ő azonban azt mondta, csak akkor megy el, ha a többieket is szabadon engedik. Tudatosan vállalta tehát szenvedő embertársival, rendtársaival a sorsközösséget és így a halálát. Kristóf atya pedig –, följegyzései, naplója, meg a vele együttlévő rendtársak szerint is –, egész életében érezte és sejtette, hogy ő vértanú lesz. Azt mondta: hogyha őt Isten üdvözíti, akkor csak úgy fogja tudni üdvözíteni, ha vértanú lesz. Vass Tacián (1922-1945) és Farszky Szalvátor (1912-1945) testvérek Buda ostromakor haltak meg. Minthogy szlovákul tudó testvérek voltak, az orosz katonákkal kedvesek voltak, fogadták őket, emberszámba vették őket. Emiatt azután, kémeknek nézve, kivégezték őket a rendház udvarán. Kiss Szaléz (1904-1947) atya, ez a lelkes teológiai tanár, 1947-ben, amikor már feloszlatták az egyesületeket, a DIVSZ [az akkori kommunista ifjúsági szervezet] ellenében Gyöngyösön egy ifjúsági mozgalom szervezésébe kez-

8


dett, és emiatt egy tipikus koncepciós per áldozataként halt meg még ugyanebben az évben. A szervezkedés ürügyén sok-sok embert fogtak perbe abban az időben. Lukács Pelbárt (1916-1948) atya szintén koncepciós per áldozata. Miután elítélték, a szovjet Gulágokra vitték, és 1948-ban, Finn-Karéliában halt meg, egy ottani konventrációs táborban. Kriszten Rafael (1899-1952) atya a hatvani házfőnök volt. Mint tudjátok, a szerzetesek elhurcolásakor őket is el akartak vinni, de a nép körülfogva a kolostort nem hagyta. Ezért azután brutális büntetésben volt részük mind a ferenceseknek, mind a hatvaniaknak. Rafael atyát a börtönben verték úgy agyon, hogy 1952-ben meg is halt. Akkor és ott került börtönbe Aurél atya is, akire talán az idősebbek még emlékezhetnek. Károlyi Bernát (1892-1954) atya először Kínában volt miszszionárius, azután pedig Kecskeméten fejtett ki egészen hihetetlen tevékenységet, főleg a háború alatt. Először is üldözött zsidókat mentett, és – ami tudtommal egyedülálló a magyar történelemben, – elment a Gestapo parancsnokságra is, hogy közbenjárjon értük. Azután a várost megmentette attól, hogy egy 50 vagonból álló lőszer szerelvény felrobbanjon Kecskemét pályaudvarán. A kolostorban kórházat rendezett be és mivel a város vezetősége elmenekült, gyakorlatilag ő rendezte, szervezte ott az életet. Azután természetesen perbe fogták, és a történelem fintoraként, antiszemitizmussal vádolták meg őt, aki zsidókat mentett. Hála Istennek, az általa megmentettek gyönyörű levelekkel igazolták. A legnagyobb bűne mégis az volt, hogy kisgazda képviselőként Kecskeméten megnyerte a választást, ezért kellett eltűnnie. Pasaréten lakva sok embernek adott lelki bátorítást, köztük Barankovics Istvánnak is. Ekkor már természetesen figyelték, és amikor a Margit körúton 3 napos lelkigyakorlatot tartott volna, az egyik este nem ért haza. Elfogták, és 1954-ben a rabkórházban halt meg. Töhötöm atya még be tudott hozzá menni, de rabtársaitól is egészen megrendítő történeteket hallottunk róla. Mottóul azt írtuk oda: „Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínjai nem érik őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, ők azonban békességben vannak.” (Bölcs 3,1-3) Rajtuk kívül rendtartományunkból még negyvenen vannak, akik börtönbüntetést szenvedtek. Az ő neveiket azonban nem tudtuk kiírni. Nem a helyhiány miatt, hanem azért mert a jogszabály nem engedélyezi, hogy aki tíz éven belül halt meg, vagy aki még él, annak emléktáblát állítsunk. Ugyanez a helyzet a szécsényiekkel kapcsolatban is. Amikor az anyaggyűjtés folyamán rájöttünk, hogy a fenti okok miatt nem tudunk mindenkit kiírni, úgy döntöttünk, inkább nem írunk ki senkit. Hiszen olyan valóban jelentős személyeket kellett volna kihagynunk, mint pl. Kékkői Laci bácsit. Ennek a táblának a felirata: MINDAZOKNAK A SZÉCSÉNYIEKNEK EMLÉKÉRE, AKIKET A KOMMUNISTA DIKTATÚRA IDEJÉN MEGÖLTEK, BEBÖRTÖNÖZTEK, MEGVERTEK, VAGYONUKTÓL MEGFOSZTOTTAK, MEGALÁZTAK, ÉS AKIK HITÜK, VAGY POLITIKAI MEGGYŐZŐDÉSÜK MIATT HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉST SZENVEDTEK. A tábla mottója: „Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10) Gondoljatok csak vissza, nem is olyan és távoli ez tőlünk,


vagy tőletek. Szüleitek, vagy éppen ti magatok is tudjátok, hogy mit jelentett például hittanra beíratni a gyereket, benneteket. Mennyi packázásnak, mennyi megszégyenítésnek volt kitéve az, aki próbálta megtenni. Hány ember nem jutott éppen azért előbbre, mert oda volt írva a kartotékjára hogy a gyereke hittanra jár, kit nem vettek fel ezért az egyetemre, ki nem kapott prémiumot, vagy kit szégyenítettek meg egyszerűen a munkahelyén, vagy a gyermekét az iskolában. A kisgyerekkel a Bibliáról vitatkozó tanár és sok más egyéb, mind ide tartozik. (Peresze tudunk tréfás történeteket is.) Ez a tábla nem elvont emberekről szól, ez rólatok szól. Ennek a városnak a szenvedéséről és arról a hűségről, amivel ragaszkodtatok hitetekhez. A táblákkal tiszteletünket akarjuk kifejezni azok iránt, akik hűségesek voltak, akár a halálig is, akik az igazságért üldözést szenvedtek. Reméljük bennünket is erősítenek példájukkal. Azt mondjuk, emléktáblát szentelünk. Emlékeznünk kell, mert a feledékeny ember arra ítéltetik, hogy ugyanezt a hibát újra elkövesse. De emlékeznünk kell rájuk azért is, mert esetleg egy nehéz helyzetben nem tudjuk pontosan, mit is kellene döntenünk. Azokról azonban, akik előttünk jártak és példát mutattak tudjuk, hogy ma, a mi helyzetünkben hogyan cselekednének. Jusson eszünkbe akkor, és legyünk tudatában, azzal leszünk hűségesek hozzájuk, ha úgy cselekszünk, ahogy ők tették volna. A táblákat a kereszt szárai alá tettük. Krisztus oldalsebéhez a vértanúkét, s a szívéhez minden szenvedő szécsényi emléktábláját. A kereszt alá, mert a kereszten függő szenvedte el a legnagyobb igazságtalanságot. S akikre itt emlékezünk, azok mind az ő szenvedésének voltak osztályrészesei, és mind az ő szenvedéséből merítettek erőt. A kereszt itt áll a bejáratnál. S mintegy köszönésképpen mindenkinek előtűnik a kereszt, a kereszt alatt a vértanúk és a szenvedő emberek emléktáblája. Szeretnénk, ha a kereszt és ezek az emberek lennének az elsők, akikkel az ide belépő találkozik. Szeretnénk, ha világos és egyértelmű lenne mindenki számára, hogy itt van Krisztus keresztje, mi ide, hozzá tartozunk, és a sorsában is osztozunk. Ezért most megáldjuk ezeket a táblákat, hogy emlékeztessenek bennünket Krisztus és hűséges tanítványai szenvedésére, halálára és feltámadására. Kapisztrán atya beszédének szerkesztett változata (lejegyezte Vaskor Lilla)

2007 – Szent Erzsébet jubileumi év A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából a 2007es esztendőt jubileumi évvé nyilvánította. Az alábbiakban a Püspöki Konferencia ünnepi évre írt körleveléből olvashatunk részleteket. 800 évvel ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon, megszületett egy gyermek, Árpádházi Szent Erzsébet. Még kislányként elkerült Thüringiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához. Mi magyarok mégis magunkénak érezzük őt, bár tudjuk: ő az egész Egyházé. Most 800 év távlatából keressük: mi tette őt Európa szí-



vévé, miért annyira vonzó ma is az ő alakja? Az Árpád-házi szent királyok nemzetségének legsajátosabb és a világtörténelemben példaadó hagyományát, az életszentséget vitte tovább II. András királyunk leánya. Mindezt azzal az egyszerűséggel tette, amely a szentet Istenhez köti. Szent Erzsébet misztikus volt, a legtökéletesebbek közül való. Isten szeretetében élt, az evilági dolgok is Istent juttatták eszébe. … Azon munkálkodott, hogy „vidámmá tegye az embereket”. Az ő élő istenszeretetének sugárzása szelídítette meg rosszakaróit és ragyogta be férjéhez fűződő szerelmét, családját, szegényeit, egész életáldozatát. Amikor korunk válságát vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy az nem egyszerűen pénzügyi vagy környezeti, hanem magának az embernek a válsága. … Szükségünk van arra az egyszerűségre, amely Szent Erzsébetet a világhoz, Istenhez kötötte. … Valahányszor megújultunk a történelem során, ez mindig olyan embereken keresztül történt, mint Szent Benedek, Szent Ferenc, Szent Erzsébet, boldog Teréz anya, boldog Batthyány-Strattman László, akik újra indultak Krisztustól. Európának és benne nemzetünknek sincs más útja a megújulására. A fiatal Erzsébet és Lajos őrgróf házasságot kötöttek. Szentségi házasságuk testi-lelki egység és a megszentelődés forrása lett. ... Az igazi szerelem, a házasság, a család „nagy titok” (Ef 5,32). Ugyanakkor bátorság is, melynek erejében két egymást szerető ember mer a családi életre vállalkozni, arra, hogy egy testté legyenek a házasságban: önátadóak, képesek Isten szeretetének befogadására és továbbadására. Az ilyen szeretet több egyszerű érzésnél, fellobbanásnál, ideiglenes kapcsolatnál, mert „nem szűnik meg soha” (l Kor 13,8). Ismertető jegye a felbonthatatlanság. Ez köt bennünket a hűség Istenéhez. Keljünk a család védelmére: a magunkéra és a környezetünkben lévőkére. ... Tegyük ezt az összes rendelkezésünkre álló eszközzel, példamutatással, különféle jótettekkel, tudásunkkal, szervezéssel, házas- és családcsoportok létrehozásával, a rászorulók anyagi segítésével is. Lépjünk fel a családellenes személyiségromboló törekvésekkel szemben. Törekedjünk megélni a házasságon alapuló család misztériumát, hiszen a jó család olyan közösség, ahol az élet megtelik hűséggel, igazsággal, szépséggel és szeretettel, vagyis értelmessé válik. … A közélet felelőseit és minden jó szándékú embert, tisztelettel és szeretettel emlékeztetünk arra, hogy közös lehetőségünk és felelősségünk mindent megtenni az életért és a családért. Az Isten vonzásában élő ember szeretete és önajándékozása nem korlátozódik szűk családjára, túllép háza küszöbén, és egyre tovább terjed. Szent Erzsébet hitt abban, hogy amit a legkisebbek közül egynek tesz, azt az Úrnak teszi (vö. Mt 25,40). Erre az evangéliumi igazságra képes volt ráirányítani férje figyelmét is. Így ismerte

9

fel Lajos őrgróf Krisztust a leprásban. Erzsébet tizenkilenc évesen özvegyen maradt három gyermekével. A palotát önként elhagyta, hogy továbbra is a Krisztussal való egységben éljen a szegényekért. Szent Erzsébet vallásossága sohasem lett önmagába forduló élménykeresés, abból a szolgálat lelkülete fakadt. Példája arra tanít minket, XXI. századi keresztényeket is, hogy megszabaduljunk a fogyasztói társadalom kényszereitől, élet- és családellenességétől, önzésétől az egymás iránti közönytől, az elhidegüléstől. Nagylelkű szeretetre bátorít minket. A mai válság megoldásának útja: visszatalálni Istenhez azon az evangéliumi módon, ahogy Árpád-házi Szent Erzsébet tette. Minden munkánk és pihenésünk, örömünk és bánatunk között keressük Istent, hogy egymásra is rátaláljunk. Így mi is megtapasztaljuk, hogy a szeretet nem magánügy, a szeretet nem tud meglenni jótettek nélkül. Engedjünk az isteni szeretet vonzásának, győzzük le kényelmességünket, hogy Szent Erzsébet példájára mi is Európa szíve lehessünk.

A képviselőtestület hírei A szeptember 30-i találkozón Ámosz és Juliánusz testvérek köszöntése után Kapisztrán atya számolt be az orgona-felújítás helyzetéről, majd a nyári plébániai eseményeket értékeltük: a nyári táborokat, zarándoklatokat, műszaki történéseket, a pösténypusztai templom tetőzetének felújítását, stb. A gazdasági helyzet áttekintése után az őszi programokat terveztük meg, melyek közül kiemelkedik az egyházmegyei zarándoklat, illetve Imre atya vasmiséje, a Historia Domus könyvbemutatója és a diktatúrák vértanúi emléktáblájának megáldása. A november 7-i találkozó elején a II. Váci Egyházmegyei Napokról kaptunk tájékoztatást, majd a jövő évi költségvetés elkészítéséről, az orgona- és templomfelújítás pályázati lehetőségéről, a pösténypusztai templom fűtésmegoldási lehetőségéről és a testületi munka további menetéről tárgyaltunk. Az ősszel sor került a templomtető paláinak javítására, a csatorna kitisztítására. Emellett elkészült a kriptalejárat külső megközelítésének megoldása, a lejárat elválasztása, a lépcső világítása és korlátja, és a Temetőkápolna fülkéinek burkolása is.

Múltbatekintő 1944 „Január – Jézus szent nevének ünnepén a „Kredo” testületileg vonult fel otthonából az ünnepélyes nagymisére. Szokásos, meghitt családi estjét vízkereszt napján este tartotta a fiúiskolában. Vízkereszt napján templomi gyűjtés volt a missziók javára. Eredmény: 102,50 p. Árpád-házi Szent Margit szentté avatásának emlékére a püspöki kar országos ájtatosságot rendelt el január 16-17-18.-ára, ezért templomunkban 3 napos lelkigyakorlatot tartottunk. Február – Karitász közgyűlése, Gyertyaszentelés, Boldogasszony ünnepe, szent Balázs napján „balázsolás”, első pénteki stb. ájtatosságok még mind rendben folynak. A

10


templomok légoltalmára újabb intézkedések történtek, meg kellett alakítani (papíron!) az egyházközség tagjaival a riasztó ügyeleti rendfenntartó és mentőszolgálatot. Amennyiben istentisztelet alatt riadó lenne az egyházmegyei főhatóság rendeletére a következő szöveg felolvasásával kellett a hívek tudomására hozni: „Légvédelmi riadó van. Mindenki őrizze meg nyugalmát és a kijelölt rendfenntartó közegek irányítása mellett hagyja el a templomot és azon kívül keressen menedéket. Aki akar továbbra is a templomban maradhat. Ne tolongjunk, nyugodtan hagyjuk el a templomot.” Március – Az iskolák legnagyobb részt kényszerszünettel teleltek át az idén. A II. csoporthoz tartozó légi szolgálatosok március 19-én hivatalos esküt tettek a Szt. István téren. Amitől féltünk bekövetkezett, március 17-én harangjaink közül kettőt leszereltek és hadi célra elszállították. Az erre vonatkozó összes iratok a plébánia irattárába téve. Fizetésképpen most semmit sem kaptunk. A háború befejeztével az állam ugyanolyan nagyságú és minőségű harangokat fog visszaszereltetni. Április – Megkezdődött a nagyhét. Minden szertatás, feltámadási körmenet zavartalanul folyt le. Ápr. 9-én, húsvét vasárnapján Szt. Atya részére „Péterfillér” gyűjtés volt. Eredmény: 62.80 p. Április 16-án a szokásos rendi fogadalom megújításon a III. rend testületileg részt vett. 25-én a búzaszentelési körmenetet is zavartalanul megtartottuk. Május – Május 14-én megható ünnepélynek volt tanúja templomunk. P. Szentkúti Szeverin, a Kapisztrán provincia neopresbytere, aki egyébként szécsényi illetőségű, özvegy édesanyja és két nővére most is itt laknak első szent miséjét mutatta be a Mindenhatónak templomunkban, rendtársai segédletével, édesanyja, testvérei és a hívek sokasága körében. A keresztjáró napokat is zavartalanul tudtuk megtartani. 23-án a szécsényi esperesi kerület kolostorunkban megtartotta Dr. Donga László Nógrád megyei esperes-plébános vezetésével a tavaszi papi gyűlést. Június – 4-én, a Sz. Háromság vasárnapján a délután, körmenetileg a Szt. Háromság szoborhoz mentünk. 8-án a szakadó eső miatt az Úr napi körmenetet nem tartottuk meg. 18-án Kormányzó Urunk születésnapja alkalmából a 9 órás nagymise volt a hivatalos mise, amelyre a hatóságok hivatalosak voltak. A nagymise után kis körmenetet tartottunk. A folytonos légveszély miatt a vidék elmaradt. 27-én Szt. László ünnepén de. 8 órakor a Leventék Testületileg részt vettek a misén, utána a sportpályán járási levente nap volt, majd díszközgyűlés a Népházban. Ezt zavarták a nagy számban felettünk elvonuló angol, amerikai repülőgépek, ami miatt hosszan tartó riadó volt. Július – Az ellenséges repülőtevékenység mind gyakrabban megzavarja a vasárnapi istentiszteletet. Azért elhatároztuk és kihirdettük a népnek is, ha a riadó miatt a 10 órás vagy a ½ 12 órás mise elmaradna, akkor a riadó illetve légi veszély megszűnte után fél órával kezdjük a misét még akkor is, ha az a du. időre esne. 16-20.-a között beiratkozások az 1944/45-ös iskolai évre iskolánkban. Augusztus – a porciunkulai búcsú az idén egész kicsi volt. Vidékiek kevesen voltak. A 6 órási misén rendi nővéreink beöltöztetése volt. 14-én P. Áldási házfőnök vezetésével híveink gyalog elzarándokoltak Szentkútra. Sokan vettek


részt a búcsún. Aug. 20-án Sz. István király ünnepén 10 órakor istentisztelet lett volna, azonban a légiriadó teljesen megzavarta az ünnepeket. Illetékes hatóság rendeletére most már magát a légi veszélyt is szirénahang jelzi. Amennyiben az istentisztelet alatt történne, felszólítjuk a híveket hogy mindenki igyekezzék nyugodtan haza, mert 10-15 percen belül valószínű a riadó. Aug. 22-én a románok átpártoltak az oroszokhoz. Hazánkat ez után a közvetlen betörés veszélye fenyegette. Ez néhány nap múlva bekövetkezett. Szeptember – megkezdődtek az iskolai beiratkozások az alsó tagozatban, megkezdődött a tanítás. Fiúk, lányok oktatása az Irgalmas Nővérek Intézetében történik, miután a fiúiskola épületét a katonaság lefoglalva tartja. Kisaszszony napján a folyamatos, ismétlődő légi veszély és riadó jelzése miatt a körmenetet nem tarthattuk meg. 27-én a kerületi papság megtarthatta kolostorunkban őszi gyűlését. Október – Szent Ferenc atyánk ünnepét szokásos ünnepélyességgel tartottuk meg. Vidékről gyéren jöttek. 15-én hangzott el Horthy Miklós kiáltványa rádión, melyben bejelenti, hogy fegyverszünetet kért az ellenséges hatalmaktól. Az ellenség már mélyen bent van az ország területén. 29-én Krisztus király ünnepe. A nép már teljes rettegésben él, ünnepélyes ájtatosságon már kisebb számban vesz részt. Kezdik dugdosni, vermelni ingóságaikat. November – Az állandó riadók miatt a halottak napjának előestéjén nem vezettünk körmenetet. 19-én Szent Erzsébet napján a 8 órai mise alatt III. osztály tanulói első szentáldozáshoz járultak, dacára a nagy nyugtalanságnak – a front közeledik. December – 10-én hajnali öt körül pokoli csatazaj kezdődött körös-körül. Aknák robbanása, ágyúdörej, becsapódások okozta dörgések-rengések. Leírhatatlan mi szakadt egyszerre Szécsényre. Mindnyájan pincékbe vonultunk, ez az állapot 3 hétig tartott. Közben tönkrement a szép Szécsény templomaival együtt. A községben nem maradt ép ház. A templom tornyának sisakját, a templom tetejét teljesen szétlőtték. Pincéinkben közben 400 főre szaporodott az ide menekülők száma. Közös főzés, közös étkezés. Pátereink a harc közepette is példásan teljesítették kötelességüket, minden nap volt szentmise. Szomorú karácsonyunk volt. Sok szorongatás közepette vártuk minden nap az oroszok betörését és féltünk, hogy a németek kivonulásakor fel fogják robbantani a kolostort, vagy a házról házra menekülők között sok ártatlan áldozat lesz. Hála Istennek mindez a rémség mégsem következett be. A németek 28-án hajnalban kivonták csapataikat a községből, felrobbantották a patak hídjátóriási detonáció - s nemsokára megjelent két orosz a pincében. Mindenki azt hitte itt a béke, siettek haza a népek, de csakhamar sírva jöttek vissza. Megkezdődött a „zabrálás”. Bennünket papokat nem bántottak, folytathattuk papi tevékenységünket. Hogy lehetne zavartalan vallási életről, papi tevékenykedésről szó? Tudomásunk van becsületes, vallásos, tiszta leányok és hűséges feleségek megbecstelenítéséről. A férfiakat erőszakkal robotra viszik. Nagyon szomorúan, reménysugár nélkül fejeztük be az Óesztendőt.



Eseménynapló • A Temetőkápolna Kisboldogasszony napi búcsúját idén szeptember 9-én tartottuk. • Szeptember 9-én Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó volt Dabason, melyen fiataljaink is részt vettek. • A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 10én tartottuk. • Szeptember 17-én a budapesti Szent István bazilika előtti téren ünnepi szentmise keretében Erdő Péter bíboros úr boldoggá avatta Salkaházi Sára szociális testvért, aki a II. világháború idején szenvedett hitéért vértanúhalált. • Az évkezdő Veni Sancte szentmisét szeptember 10-én tartottuk, a szentmise után pedig nyári táboraink élményeit elevenítettük fel vetítés keretében. A hitoktatás szeptember 18-tól kezdődött el. Az idén 35 csoportban 412 gyermek, fiatal és felnőtt tanul a plébánia szervezésében hittant az alábbi megoszlásban: Óvoda 1. osztály 2. osztály 3. osztály 4. osztály 5. osztály 6. osztály

29 fő 25 fő 39 fő 43 fő 42 fő 28 fő 23 fő

7. osztály 8. osztály 9. osztály 10-11. osztály Ifjúsági hittanok Ministránsok Felnőtt hittanok

31 fő 23 fő 24 fő 11 fő 22 fő 22 fő 50 fő

• Szeptember 23-án tartottuk meg a Vidám Családi Napot. A játékba, vidám együttlétbe mintegy kétszáz gyermek, fiatal és szülő kapcsolódott be. Köszönjük a szervezők munkáját! • Októberben a rózsafüzér ájtatosságokat a szentmisék előtt végeztük. Köszönjük az előimádkozók szolgálatát! • Szent Ferenc boldog halálára emlékeztünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után agapé volt a kolostor folyosóin. • Október 8-án egyházmegyei gyalogos zarándoklat volt Szentkútra, melyen plébániánkról mintegy száz gyalogos és ugyanennyi autóbuszos zarándok vett részt. • A bérmálás szentségét október 15-én dr. Varga Lajos segédpüspök atya szolgáltatta ki 20 fiatalunk számára. Imádkozzunk értük, hogy a keresztény hitben hűségesek, a mindennapi életben tanúságtevők legyenek! • A Rózsafüzér-társulat tagjai október 15-én délután találkoztak a hittanteremben. • Október 22-én, vasárnap a 10 órás szentmisében köszöntöttük Boros Gyevi Imre atyát pappászentelésének 65. évfordulóján, majd a szentmise végén P. Kálmán Peregrin, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár vezetője mutatta be a most megjelent „A szécsényi rendház Historia Domusa” című könyvet, melyet Imre atya fordított és dedikált. Ezután a kolostor folyosóján a diktatúrák áldozatainak emléktábláját áldottuk meg, végül szerény agapéra hívtuk a testvéreket. • Október 23-án az esti ünnepi szentmisében emlékeztünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról. • Plébániánk csapata ismét megnyerte a Plébániák Kupáját a Tápiószecsőn október 28-án megrendezett kispályás labdarugó bajnokságon. • Október 29-én Missziós vasárnap volt – a missziók működéséért imádkoztunk miséinken és támogatásukra

11

gyűjtöttünk a szentmiséken. • November 1-jén, Mindenszentek ünnepén a temetőben imádkoztunk elhunyt hozzátartozóinkért. • Átlagos novemberi vasárnapon (11. 26.) mintegy 756 hívő, 583 felnőtt és 173 gyerek vett részt templomunkban szentmisén. Szombat este 128, vasárnap reggel 1116, 10-kor 362, este 150 hívő volt jelen. A hétköznapi miséken reggelente (a szerzetes testvérekkel és nővérekkel együtt) 20-25, esténként 30-40 hívő vesz részt. Pösténypusztán 30-40, Benczúrfalván 25-30 fő jár rendszeresen szentmisére vasárnaponként. • November 18-án a Karitász ismét megrendezte a Művelődési Házban a hagyományos Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, melyen mintegy kétszázan vettek részt. A bál bevételét a Karitász a rászoruló családok és betegek karácsonyi megajándékozására fordítja. Köszönjük a támogatók nagylelkűségét! • Krisztus Király ünnepén a 10-es misében volt az elsőáldozásra készülő gyerekek bemutatási szertartása. • Ősszel kereszteltük: Kanyó Barnabás és Balázs. • Házasságot kötöttek: Janó Tamás – Bárány Orsolya. • Halottaink szeptember óta: Erdélyi Istvánné (75), Szabó István (66), Szeles Józsefné (54), Percze Józsefné (79), Zsíros Ferenc (58), Horváth Barnabás (72), Juhász Jánosné (95), Antal Ferencné (84), Oláh Zoltánné (75), Horváth Béláné (71), Krista Andrásné (75), Nagy Ferencné (92), Miklós Zsuzsanna (79), Juhász Lajosné. Nyugodjanak békében!

HÍRHARANG Téli programjaink • December 2-án szombaton egésznapos Szentségimádást tartunk templomunkban a Nemzeti imaévhez kapcsolódva, hazánk lelki megújulásáért. Az imádságba bekapcsolódnak családjaink és hittancsoportjaink is. A Szentségkitétel a reggeli mise után lesz, 15 órakor szentóra, 17.30-tól a Mária-kilenced imádsága lesz, majd az esti ünnepi szentmise előtt tesszük el az Oltáriszentséget. Mindenkit szeretettel várunk, hogy rövidebb-hosszabb időre kapcsolódjon be plébániánk imádságába. • December 2-án, Advent 1. vasárnapját megelőző szombaton 15 órától a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés. • Adventi miserend: hétköznapokon reggel 6 (Roratemise) és este 6 órakor vannak szentmisék. A vasárnapi misék időpontja változatlan: 7, 10, 18 óra. • Advent vasárnapjain a 10 órás, családos miséken a liturgiát idén is 1-1 család szervezi – ők olvasnak fel, gyújtják meg az adventi koszorú gyertyáit, viszik az oltárra az adományokat. • A karácsonyi készület lényeges része, hogy Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat megújítjuk. Kérjük, hogy szentgyónásaikat ne hagyják az utolsó napokra, ha-

12


nem már az Advent elején végezzék el, hogy az utolsó napokban kisebb legyen a sorban állás a gyóntatószékek előtt. A gyónásra minden mise előtt már 10-15 perccel igyekszünk lehetőséget biztosítani. Szívesen állunk rendelkezésre beszélgetős gyónásra is előre egyeztetett időpontban, hogy életünk alapos átnézésével mélyebben újulhassunk meg. • December 8-án ünnepeljük Szűz Mária Szeplőtelen fogantatását. November 30-ától kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk az ünnepre. Az imádság minden este ½ 6-kor kezdődik. • December 9-én, szombaton idén is megrendezzük az Adventi lelkinapot, melyet Fejes Antal ferences atya, a szentkúti Nemzeti Kegyhely új gvardiánja vezet majd. A program ezúttal is délelőtt 9 órakor kezdődik a hittanteremben előadással, majd kiscsoportos beszélgetéssel folytatódik. A déli közös ebéd után délután Szentségimádás, gyónási és beszélgetési lehetőség lesz. Délután ½5 körül szentmisével zárul a lelkinap. Szeretettel hívunk mindenkit, aki szeretné megszentelni és elmélyíteni adventi készületét! • December 10-én a családos szentmisén a szentendrei Szent Péter és Pál plébániatemplom énekkara énekel majd, a szentmise után pedig adventi áhítatot tartanak – ezzel emlékezünk Szent Miklós püspökre is. • December 17-én a 10 órás mise után jótékonysági vásár lesz a templom előtt a hittanos gyerekek által készített karácsonyi tárgyakból – ezzel is a betegek karácsonyi megajándékozásához lehet hozzájárulni. • A Karitász és a gyerekek a Karácsony előtti napokban betlehemes játékkal keresik fel az idős betegeket, akik már nem tudnak eljönni a templomba. • December 24-én, Advent 4. vasárnapján templomunkban reggel 7 és 8 órakor lesz szentmise. Pösténypusztán és Benczúrfalván szintén 8 órakor lesz mise. Az ünnepi mise Szécsényben éjfélkor lesz. • December 24-én délután 4 órakor kezdődik a templomban karácsonyi pásztorjáték, melyre minden gyereket és szülőt szeretettel várunk! • December 25-én a vasárnapi rend szerint lesznek a misék: Szécsényben 7, 10, 18 óra, Pösténypusztán 8, Benczúrfalván 11 órakor. • December 26-án is ünnepi miserendet tartunk: Szécsényben 7, 10, 18 órakor, Benczúrfalván 11 órakor lesz mise. • December 27-től Hamvazószerdáig a hétköznapi reggel 7 órai szentmisék a kolostor téli kápolnájában lesznek – bejárat a kolostor kapuján keresztül. • December 31-én, Szent Család ünnepe lesz, a 10-es mise keretében megáldjuk azokat a családokat, akik ebben az évben házasságuk kerek évfordulóját ünnepelték. Kérjük, hogy december 26-ig jelentkezzenek a sekrestyében! A Szilveszter esti hálaadás 18 órakor kezdődik. • Idén is óévbúcsúztató szentségimádást tartunk Szilveszter éjjel 23 órától, majd az új év kezdetén koccintásra várjuk a testvéreket.


• Újév napja kötelező ünnep: Mária Istenanyaságának napja. Szentmisék rendje: Szécsényben 7, 10, 18 óra. Az esti mise után idén is lesz Újévi Szentségimádás. Pösténypusztán 8, Benczúrfalván 11 órakor lesz mise. • Vízkereszt ünnepét január 7-én, vasárnap tartjuk. • A házszenteléseket január 8-tól kezdjük meg – jelentkezni a sekrestyében kitett lapokon vagy megbeszélés és időpont egyeztetés útján január 1-től lehet. • Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén február 2án, az esti szentmise elején tartjuk majd a gyertyás körmenetet. Ez az ünnep a Megszentelt élet napja is – a szentmise előtt ünnepi zsolozsmával imádkozunk szerzeteseinkért és új szerzetesi hivatásokért! • Február 10-én, szombaton lesz a Plébániai Farsangi Bál a Művelődési Házban. • A farsangi időszak ideje Hamvazószerdán ér véget, amely 2007-ben február 21-én lesz. • A Betegek Világnapjához kapcsolódóan február 11-én, vasárnap szolgáltatjuk ki ünnepélyes keretek között a 10 órás szentmisében a Betegek Kenetét. A szentmisét dr. Faragó Artúr egyházmegyei kórházlelkész atya mutatja be. A szentséget minden kora vagy egészségi állapota miatt rászoruló hívő felveheti, aki felkészült (gyónás, áldozás). Jelentkezni január 27-től lehet a sekrestyében. • A jegyes-suli február 17-én kezdődik. Január végéig várjuk azoknak a jegyespároknak a jelentkezését, akik 2007ben szeretnének házasságot kötni templomunkban.

Apró hírek A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.3011.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat! Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van. A zsolozsmát minden nap 6.35-kor és 18.35-kor imádkozzuk a templomban. Minden csütörtök este a szentmise után csendes szentségimádást tartunk családjainkért, gyermekeinkért, fiataljainkért és hazánkért. Minden pénteken 19 órától Taize-i imaóra van a szegénygondozó nővérek kápolnájában. Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket. A Karitász-házban minden hónap első péntekén 16-17 óráig lehet adományokat leadni, támogatást kérni. A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnapján tartja a titokcserét. A reggeli szentmisét ilyenkor a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel, az esti szentmise előtt pedig közös ima és elmélkedés van a tagok számára a templomban. A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét. A házasságra készülő fiatalok és a szülők figyelmét fel-



hívjuk, hogy az esküvőre - az alapos készület érdekében 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián. Püspök atya rendelkezése szerint (709/2005.) „a szentségek kiszolgáltatása, vétele lehetőleg a helyi plébániákon történjen, hogy a szentségben részesülők saját közösségükkel együtt ünnepeljenek. Ettől csak rendkívüli esetben térhetnek el, csakis a plébános engedélyével fordulhatnak más plébánia lelkipásztorához.” Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (adó) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a Képviselőtestület – a Püspöki Kar és dr. Beer Miklós püspök atya iránymutatásával megegyező módon – az éves nettó jövedelem 1%-át határozza meg kereső személyenként. A minimális összeg 2007-ben nem változik: 2800 Ft. A hozzájárulást a templomban is megtalálható csekkeken a Takarékszövetkezetnél, misék után a sekrestyében, félfogadási időben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Józsefnél fizethetik be. A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet. A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy példány előállítási költsége kb. 100 Ft. Kérjük, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük!

NAPRAFORGÓ A plébániai könyvtár új kiadványai: Seregély István: A mi vendégünk története – A regény egy család életének eseményein keresztül mutatja meg a gyerekek számára a keresztény értékek vállalásának szépségét, örömét. Michael Quoist: Szeress! – Dani naplója – Egy serdülő fiú naplója a kamaszkorról, szerelemről, a szülőkkel való kapcsolatról, barátságról, a küzdelemről, hogy felelősségteljes emberré váljon. Michael Quoist: Önátadás – Anne-Marie naplója – Egy kamasz lány vívódásai, keresése a felnőtté válás koránt sem egyszerű útján. Familiaris Consortio – II. János pál pápa apostoli buzdítása a keresztény család feladatiról a mai világban. Az ismertetett könyvek megtalálhatóak a plébániai könyvtárban. A könyvtár várja az érdeklődőket a szombat esti és a vasárnap délelőtti szentmise után.

követni az előkészítő munkát, az eddigi missziókat és van sok minden más is. www.ima.lap.hu – különböző felekezetek imádságról szóló honlapjainak gyűjteménye.

Zenesarok Értékőrzés - Máriáss Péter és a Szentendrei Péter-Pál Énekkar „Az életből kell kiindulni, az élő nehezen bár, de megismerhető a mából. Aztán haladni lassan visszafelé, tőlünk távolabb eső korokba, amelyekbe ez a ma még bevilágít, és bízzunk benne, mind messzebbre fog világítani. (…) Kevesebbet búsuljunk azon, amink nincs, és többet örvendjünk azon, amink van. Örvendjünk, hogy olyan ország fiai lehetünk, amelynek még van élő hagyománya.” Neves zeneszerzőnk szavai megvilágítják Máriáss Péter és Szentendrei Péter-Pál Énekkar világ- és művészetszemléletét. Az énekkar december 10-én ellátogat a szécsényi templomba, ahol a délelőtti szentmisén énekelnek, utána pedig adventi áhítatot tartanak. Ennek alkalmából most az ő zenéjükre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az 1987-ben szerveződött, 30 fős énekkarnak az évek során kialakult a biztos repertoárja: hitvallásuk szerint a „hagyományos” gitáros dalok éneklése mellett nagyobb súlyt kapnak saját dalaik, középkori magyar költők verses imádságai, archaikus népi imádságok, ezeket szeretnék újra élővé, a ma embere számára imádkozhatóvá tenni. Számukra nagy élmény újra és újra felfedezni ezeknek a szövegeknek a mélységét, évszázadokat megélt, átszenvedett igazságait, melyek ma épp olyan érvényesek, mint évszázadokkal ezelőtt voltak. Az ember érzései, örömei, fájdalmai és Isten utáni örökös vágyakozása nem változott az évszázadok múlásával. Munkájukon érződik, hogy szem előtt tartják a világ mulandóságát. Tény, hogy muzsikájuk elsőre kicsit nehezen befogadható, értelmezhető, és nem áll be az azonnali, instant örömöket kínáló világ rendjébe. Dalaik zenéjét Máriáss Péter ötgyermekes családapa szerzi. A régiesnek ható szövegek nem nosztalgiából születnek, nem egy letűnt világot szeretnének visszahozni, hanem azokat az értékeket kívánják újra megjeleníteni, amelyek a magyarság „érzelmi tartópilléreivé” váltak. Albumaik: Passió, Bejött Jézus a házamba, Más szép ének, Ébredés, A szép fényes hajnalcsillag. Elérhetőek az interneten: http://gportal.hu/portal/peterpaul/

Böngésző www.hirporta.hu – a legfrissebb egyházi hírek, miserend, játékok, médiatár, fórum és sok érdekesség. www.oki-iroda.hu/ – az Ökumenikus Ifjúsági Iroda honlapja. Jó keresztény zene szól a háttérben, fényképek a Sziget, Hegyalja, EFOTT-fesztiválokon működő KözösPont sátor munkájáról. www.varosmisszio.hu – 2007-ben Budapest a helyszíne az európai nagyvárosokat sorra járó evangelizációs programsorozatnak. A honlapon figyelemmel lehet

13

Csordás Bálint

Karácsonyi ízek Egy egyszerűen elkészíthető karácsonyi finomságot ajánlunk:

Narancsos süti Hozzávalók: ½ csésze vaj, 2 tojás, 2 evőkanál friss narancslé, 2 csésze finom kiőrlésű liszt,¾ teáskanál szódabikarbóna,1 csésze méz, ¼ csésze tej,1-½ teáskanál reszelt narancshéj,½ teáskanál só.

14


Elkészítése: Helyezzük a vajat nagy tálba, keverjük krémesre, folyamatosan keverjük, miközben a mézet adjuk hozzá. Rakjuk bele a tojásokat egyesével, mindig jól keverjük fel! Külön a tejet, a narancslevet és a narancshéjat is keverjük össze. A száraz hozzávalókat szintén külön tálban elegyítsük. Majd váltakozva a krémes és a tejes hozzávalókat dolgozzuk össze, melynek végén adjuk hozzá a szódabikarbónás lisztet, és az egészet jól dolgozzuk össze. Vajazzuk ki a tepsit, rakjuk bele a tésztát, és 350 fokos sütőben 25-30 percig süssük. A süteményhez jó étvágyat kívánunk!

GYEREKSAROK Gyermekvers Fésűs Éva: December, december December, december, a világ csilingel, hóember hófején fazék a cilinder. Kisbunda, nagybunda, kell már a szőrkucsma, hópaplant sző a tél medvére, mókusra. Kiscsizma, nagycsizma csikorgó hóban jár, piros kis orroddal cinegét foghatnál. December deret fúj, december fagyot hoz, a világ mégiscsak ünnepre harangoz. Hamvadó alkonyban csillag gyúl faágon, meglátod, egyszercsak itt lesz a karácsony! Pásztorok hirdették, angyalok dalolták, meséknél szebb ez a tündöklő valóság.

Rejtvény A nagyok őszi rejtvényének megoldása: 93-46-871 Megoldást adtak le: Balázs Bernadett, Géczi Kristóf, Rigó Ferenc. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.

Rejtvény kisebbeknek: Ismert közmondásoknak csak a magánhangzóit adtuk meg. Melyek ezek a közmondások? I i e i á á , ú a u a á á! A ó a é á a a , é i e o i. O a e e é , i o a e ú o.

Rejtvény nagyobbaknak: A felsorolásban lévő szavak közül az egyik valami miatt kilóg a sorból. Többszöri elolvasás után biztosan kiderül,


hogy melyik lehet a kakukktojás és miért. kénsav – hentes – kőfal – dominó – hajtincs – ajtó - tőkehal A megfejtésedet a sekrestyébe juttasd el legkésőbb december 31-ig, névvel ellátott borítékban.

Szent Erzsébet-pályázat Karitász rajz- és fotópályázat A Katolikus Karitász Szent Erzsébet évében rajz- és fotópályázatot hirdet meg az alábbi témákban: • Szent Erzsébet élete és mondanivalója a mai ember számára • „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek” – hogyan segíthetünk ma egymásnak? • Gyermekek is segítenek – a kicsinyek szeretete a rászorulók felé (akár a családon belül vagy kívül) Díjak: • A és B korosztály – egy hét nyaralás Miskolctapolcán, a Szent Erzsébet Karitász Központ üdülőjében 2007. nyarán • C és D korosztály – Wartburgi zarándoklat Szent Erzsébet nyomában A pályaművek beküldői között pólókat, játékokat és egyéb ajándékokat is kisorsolunk. Korcsoportok: • A 6-9 éves korig • B 10-14 éves korig • C 15-18 éves korig • D felnőttek (18 éves kortól) Méretek és technikák: 1. Rajz: A4 méret tetszőleges technikával 2. Fotó: • hagyományos fotó esetén kérjük beküldeni a negatívot és a fotó egy 9x13 cm-es kidolgozását is • digitális fotó emailen, vagy cd-n postai úton küldhető, minimális méret 2500 x 1800 pixel A pályaműveket, a választott téma és a korcsoport megjelölésével, 2007. február 21-ig lehet postai úton beküldeni az alábbi címre: Váci Egyházmegyi Karitász, 2600 Vác, Pf. 319. Egy pályázó több pályaművel is pályázhat! További információk a www.karitasz.hu honlapon találhatók.

Humor Két egér megy a sínek között. Megszólal az egyik: Cin-cin. Mire a másik: - Te buta, nem látod, hogy vas? A múzeumban a látogatócsoport egyik hölgytagja így fakad ki: - Nekem nem szükséges magyarázni! Én értek a képekhez! Messziről meg tudom mondani, hogy melyiket ki festette. Az például egy Rubens. - Nem asszonyom, az Rembrandt. - Az ott viszont egy Goya-kép! - Tévedés, az Velasquez. - De ez a rém ronda nőt ábrázoló kép biztosan Picassóé! - Nem, asszonyom, ez a tükör…



- Dezső, ugye tudod, hogy ma van a házassági évfordulónk? - Semmi baj, szívem, holnapra elmúlik… Két frissen szabadult rab beszélget: - És nálatok is volt mindenkinek egy száma? - Igen, az én rabruhámra elöl a 4777-es szám volt varrva. - Mi az, hogy elöl? Hátul mi volt rajta? - 4778. - Hogyhogy? - Az volt a becenevem! Az ifjú Beethoven ül a zongoránál, komponál. Közben egyik cigarettáról a másikra gyújt. Benyit az anyja, aki feddőleg szól rá: - Fiam, ez ma már a IX. Symphoniád! Aranyköpések - Nem azért küzdöttem fel magam a tápláléklánc csúcsára, hogy vegetáriánus legyek. - A tudósok felfedeztek a szégyenlősségért felelős gént. Már rég megtaláltak volna, de elbujt pár másik gén mögé. - Amikor megszülettem, annyira meglepődtem, hogy másfél évig meg se szólaltam. - Már hetedik éve, hogy az anyósom karácsonykor átjön hozzánk. Idén újítunk. Beengedjük. - Az anyósom épp egy kőhajításra lakik tőlünk. Kimértem. - A feleségem anyja gyakran mondogatja, hogy nőies vagyok. Nem zavar, mert hozzá képest tényleg. - Gondolkodom, tehát nőtlen vagyok. - A kisebbségi uralom tökéletes példája az, ha kisbaba van a háznál. - Van két gyönyörű gyermekem - márpedig ötből kettő az nem is rossz arány. - Kisfiú (fn.) = koszos zaj. - Kétféle kosz van: a sötét típusú, ami a világos tárgyakhoz, és a világos típusú, ami a sötét tárgyakhoz tapad. - Ha megígérem, hogy hiányozni fogsz, elmész? - Kell, hogy legyen valami az akupunktúrában, végül is nem sok beteg sündisznót lát az ember. - Sose vegyél semmit, aminek nyele van. Azzal dolgozni kell. - Ha elhagysz, veled mehetek? - Muszáj megoldást találni? Nem élvezhetnénk kicsit magát a problémát? - Az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elfogadott formája az, ha halálra dolgozod magad. Ismert dalok egy kicsit másképp: 1. Figyelem! Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre kétnapi fejadagot tesz ki. 2. Tájékoztatunk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívjuk a figyelmet az

15

említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek. 3. Tisztelettel figyelmeztetünk mindenkit, hogy mivel a környezetünkben fenyegető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kiskorú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okot, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt jelenleg szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfik foglalják el. 4. Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányításért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.

Ima, vers, vallomás Legyetek hűek a szabad Magyarországhoz Ha az oroszok az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségéről elrabolnának, életemtől megfosztanának, vagy bármi módon cselekvőképességemet megbénítanák, én, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása ezt hagyományozom nemzetemnek: A szabad, független Magyarországhoz, októberi és novemberi hőseinek sírjához legyetek hűek. Az oroszokkal és magyarnevű cselédeikkel szemben rideg tartózkodással viseltessetek. Húzódjatok vissza a véres, zord időkben a családi körbe, az legyen tiszta és evangéliumi. Apa, anya, gyermek eszményét Názáretben találja meg. Ilyen családokból épül újra hazánk. Addig is mindig a magyar a magyart részvéttel szeresse, és ne ártson egymásnak. Mindnyájan ragaszkodjatok a valláshoz, mert megtapasztaltátok, hogy mennyire felette áll a vallásos ember a vallástalannak. A katolikusok tekintsenek Rómára, a Szentatyára, a Kősziklára a nagy omlás között. Bízzatok gyermekien a mindenkor segítő Patrónában, a Magyarok Nagyasszonyában, aki Isten Anyja, s immár ezer éven át a mi édesanyánk is. Sötét éjjel, irtózatos ágyúzás mellett a fővárosi Szabadság téren vergődő lélekkel írok most, mikor orosz katonák által gyilkolt magyar nők halálsikolyait hallom. Végrendeleti végrehajtókul mint leghivatottabbakat, megnevezem és felkérem a Pápa őszentségét és az Amerikai Egyesült Államok elnökét, akik a közzététel idejéről és módjáról határoznak. Ezt a végrendeletet saját kezűleg írtam, és felolvasván az aluljegyzett tanuk előtt, jelenlétükben saját kezűleg aláírtam. Budapest, 1956. november 6-án. Mindszenty József bíboros prímás 1956-os végrendelete

16


„Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... Mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.” Márai Sándor

Kempis Tamás: Köszönet Jézus születéséért Örök magasztalás és dicséret illessen Téged, Mennyei Atyánk, mert úgy szeretted a világot, hogy egyszülött fiadat adtad érte. Megengedted, hogy megszülessék és testvérünk legyen. Hogy élhessünk, megengedted, hogy az örök élet közénk jöjjön. Hogy megvilágosodjunk, megengedted, hogy maga a Világosság szálljon alá a sötétségünkbe. Hogy gyermekeid lehessünk, Fiadat kicsiny ember-gyemekké formáltad. Én Uram és én Istenem, mily csodálatos bölcsességgel és kegyelemmel mentettél meg engem! Hódolva imádlak Téged, Fiad jászolbölcsőjénél. Ne vesd meg csekély hálaadásomat és dicséretemet, Jézus Krisztusért! Ámen.

Sík Sándor: Karácsonyi álom Magyar karácsony fekete-fakója És minden, ami mostani, múljon, Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, Csillagos álom pelyhes takarója. Álom, álom karácsonyi álom! Álom, álom... Betlehemben Kicsike Jézus megszületett. Szép Szűz Mária, egek ékessége, Mi bűnös lelkünk egy édessége Csókkal hajol a jászolka tövébe, Kicsi Jézuskára rája nevet. Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus, Ügyefogyott népre, ránk mosolyog Csilló levegő-égben, boldog fényességben Nekünk dalolnak angyali karok. „Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek, Békesség, békesség földön az embernek!” Álom, álom... Kegyes kicsi Jézus, Panaszkodjunk-e teneked? Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus, Hiszen te jól tudsz mindeneket!


S te, fényes szép angyalsereg, A békességet is ismered! A békesség - te jól tudod, - meleg cipő: És édesanyja a bánsági búza. A békesség a nagy hegyek nyugalma: És homlokukat a Tátra koszorúzza. A békesség egy csendes kicsi napsugár talán, Amely a mély komoly vizek tükrén remeg: De máshol még nem látják szegény magyar szemek, Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván, A békesség a kassai harangszó, S a székely falukon a pásztorok miséje Kétszerte szent!... Dicsőség a magasban... Kicsi Jézus, Tedd, hogy legyen békesség idelent! Dicsőség, dicsőség a magasságoknak, Békesség a földön, békesség, békesség Szegény magyaroknak.

Juhász Gyula: Betlehemes ének Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambinó, Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá!

ÁLDOTT, BÉ BÉKÉS KARÁCSONYI KARÁCSONYI ÜNNE ÜNNEPET ÉS BOL BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKI MINDENKINEK! Szécsényi Harangok A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele - megjelenik alkalmanként Kiadja a szécsényi Ferences Plébánia, szerkeszti a Szerkesztő bizottság Szécsény, Haynald L. u. 9. 3170, tel:32/370-880, fax: 32/370-357, www.szecseny.ofm.hu, e-mail: [email protected] Felelős kiadó: fr. Lendvai Zalán plébános Készült: az Ipoly-Print Kft. Nyomdaüzemében,800 példányban

LELKISÉG. A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele Advent Karácsony. Vártalak de másként jöttél. Karácsony titkától megérintve

Recommend Documents