A us er tolik pja Frát a K la gy Györ ium diák vent áz ad Gimn . ősz 2009
m u t n e l a T
2009. ősz - advent
Laudetur Jesus Christus!
Talentum
MI ÚJSÁG? hatók a gépek. A szülők számára is megadjuk a lehetőséget - ajánlom mindenkinek mint családi programot, fiatal-öreg egyformán kigyúrhatja a feszültségeket magából, és milyen jó, mikor tudunk egymásnak segíteni! Edzés után meg nincs is jobb, mint pihenés közben egy nagy beszélgetés! A nyáron elkészült, de javítások miatt csak ősszel vehettük birtokba a hárs-udvart. Az előadói blokk szép, kívül-belül felújított látványát eddig csúfította a töredezett betonnal fedett terület. Az új térkő burkolat és igényesen megvalósított kertészeti terv méltó környezetet teremt a tanulásra és közösségi életre. Ráadásul végre elhárult a balesetveszély, vége az elcsúszások, megbotlások miatti sérüléseknek! Eddig bármilyen színvonalas is volt az oktatás, fegyelmezett a diákság, tartalmas a közösségi élet, vendégeink szemében a környezet látványa nagyban lerombolta a kedvező összhatást. A városba látogató turisták és zarándokok számára is félve nyitottuk meg a díszudvart, mert a maga nemében egyedülálló Árpád Szent Fája falikép mellett ott éktelenkedett a városháza vakolatlan fala. Most a hivatal hozzájárulásával ez is elkészült, és valamivel szívderítőbb látvány tárul az ablakból kitekintő diákok elé is. (Hátravan még a fal víztelenítése, addig sajnos, a műalkotás nincs biztonságban.)
Mi újság? - kérdezik sokan mostanában, furcsa módon többen, mint év elején. Talán ráéreztek, a szokásostól eltérően nem a tanévkezdésre időzítettük a tanév egyik legjelentősebb eseményét: most történik a nemrégiben lezárult épület- és udvarfelújítás megáldása. Az elmúlt 17 évben beruházásaink nagyobb részt főleg hasznosak voltak. Azt szolgálták, hogy megfelelő helyünk legyen tanulni, sportolni, könyveket bújni; tudjunk biológia-fizika-kémia órán kísérletezni is. A rajzórák és szakkörök értékes percei ne azzal teljenek, hogy kipakolunk-bepakolunk, és énekkarainknak is legyen saját birodalma. Az idén nyáron-őszön a korszerűsítés és szépítés lett a vezérelv, hiszen legalább olyan fontos, hogy jól érezzük magunkat, testi-lelki épségünkkel is törődjünk. A modernizálás jegyében most már mindkét tanulmányi épületben új ablakok vannak, sok energiát, ezáltal gázt, végső soron pénzt takarítunk meg. Fontos, hiszen - ismerve a 2010-es költségvetési tervezetet, soha nem volt még ennyire időszerű a kérdés - az anyagi biztonságunkat szolgálja. A háztartásokhoz hasonlóan intézményi szinten is a legegyszerűbb módja a pénz előteremtésének, ha nem kell kiadni. Az előttünk álló évben félő, hogy nagyon gyakran kell ezt az elvet alkalmaznunk. Újdonság és iskolákban ritkaság a most elkészült és használatba vett konditerem. Tizenegy gépen lehet erősíteni: van mell-, hátizom-, has-hátizom-, bicepsz-tricepsz-, combfeszítő-hajlító-, külső-belső lábizom-, lábtoló-, evezőgép, futópad, kerékpár és erőkeret. Még a lányokat sem kell biztatni, sokan már keresik a lehetőséget, ha nem is azért, hogy erősnek látsszanak, mint a fiúk, hanem egyszerűen fontosnak tartják az alakjukat. A testnevelés és tömegsport órákon minden tanulónak lesz módja erősíteni. Egyedül a gyerekeknek kell türelemmel lenni: 14 év alatt a váz- és izomrendszer még nem elég fejlett arra, hogy tartós igénybevételnek tegyék ki. Bérletet is lehet váltani. Az említett foglalkozásokon kívül bérlettel használ
Falakat, házakat, tereket építünk. Következő alkalommal még fontosabb témával folytatom, lelkünk katedrálisának építésével. Ebben egy zárókő a -hála Istennek- most újra megjelenő TALENTUM újságunk. Köszönet a szerkesztők, közreműködők munkájáért. Kívánok nekik sok sikert, aki pedig kézbe veszi, annak az olvasgatása által tartalmas szórakozást! A "Mi újság" kérdésre azt válaszolom tehát örömmel, hogy ismét van ÚJSÁGUNK! Mariscsák István igazgató
2
Talentum
2009. ősz - advent
Karácsonyra várva... A gyermek, ha a család kirándulni készül, előtte heteken keresztül izgalommal számolja a napokat. Anya! Hányat kell még aludni? – kérdezgeti gyakran. Maga a várakozás rejt magában valami titkot, valami izgalmasat, ami nélkül talán nem is tudnánk feldolgozni a legnagyobb ünnepeinket. Az advent szó jelentése eljövetel. A latin „Adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Az adventi időszak tehát egy izgalmas kaland, amelynek a végén részesei lehetünk az egyik legnagyobb misztériumnak: Isten Fia megtestesül, emberré lesz. A római katolikusoknál ez az időszak a karácsony előtti négy hét, görög katolikusoknál mindig november 15-én kezdődik. A várakozás időszaka ez, aminek nem tulajdonítanak az emberek sok jelentősséget, pedig azt hiszem, hogy igazi ünnepünk nem lehet igazi Krisztusvárás nélkül. Ha az adventünk csupán azt jelenti, hogy meghitt családi közösségben minden héten meggyújtunk egy újabb gyertyát, akkor a karácsony sem lesz több, mint kellemes családi ünnep, ahol együtt öltöztetjük fel a karácsonyfát, esetleg közösen elmegyünk a templomba. Persze ez is nagyon szép lehet, de a misztériumról, az igazi titokról, a nagy találkozásról lemaradunk. Ezért van az, hogy a világon szinte mindenki megünnepli a karácsonyt, de csak kevesen találkoznak a betlehemi kisdeddel. Az advent a várakozás ideje. Azt hiszem, mi emberek nem is tudunk igazán várakozni. Éppen emiatt egyre kevésbé tudunk örülni az ünnepeknek, mert azok olyan hirtelen érkeznek, és gyorsan múlnak el. A karácsonyi ajándékokat hetekkel hamarabb megkapjuk, a fára csak szaloncukros papírok kerülnek fel, mert már előtte megesszük. Amikor pedig elérkezik a nagy pillanat, az ünnep, ürességet érzünk magunkban. Mit is kell ilyenkor csinálni, mire is készültem ilyen sokat? Már nem is tudom. Bekapcsoljuk a TV-t, s annak örülve, hogy holnap nem kell korán felkelnünk, nagyon sokáig nézzük. Azt hiszem, hogy minden attól függ, hogy az ember tudott-e előtte igazán várakozni, vagy csak készülődött az ünnepre. Mi a különbség a kettő között? A készülődés feltétlenül aktív cselekvés. Amikor az ember valamit tesz, annak érdekében,
3
hogy sikerüljön az ünnepe. Takarítunk, vásárolunk, ide-oda rohangálunk. Erre is szükség van karácsony előtt. De azt hiszem, hogy ezt nem kell külön mondani senkinek. Az egész világ sürög-forog ilyenkor, az adventi időszakban egymást tapossák az emberek az áruházakban, és minden évben arról hallunk, hogy sokan teljesen eladósodnak a nagy vásárlás közepette. Mindez arról árulkodik, hogy az emberek a készülődés közben elfelejtkeznek a várakozásról, hogy mit is jelent a karácsony igazából. A várakozás ugyanis nagyon is passzív jelenség. Olyan, amikor a futó odaáll a rajthoz, s megfeszíti minden izmát, hogy a megfelelő pillanatban el tudjon indulni. Hosszú időt tölt edzéssel, futással, hogy felkészüljön a versenyre, de ha a rajt váratlanul éri, ha előtte nem csendesedik el, akkor biztosan elveszíti a versenyt. A várakozás másik fontos tulajdonsága a türelem. Érdekes módon éppen akkor, amikor a békét ünnepeljük, a szeretetet, a családot, éppen akkor nincs béke és szeretet a családokban. Az emberek türelmetlenek, egyre inkább elfáradnak a nagy készülődésben, úgyhogy mire elérkezik az, amire készülődtek, a béke, a szeretet, a család ünnepe, és elsősorban Jézus Krisztus születésének az ünnepe, már túl fáradtak ahhoz, hogy békések, szeretetteljesek maradjanak a családjukkal, s néha még ahhoz is, hogy eljussanak a templomba megünnepelni Jézus születését. Karácsony előtt rohanva készülődünk, hogy majd az ünnepek alatt kipihenjük magunkat, hogy majd akkor megálljunk. De azt hiszem, hogy ennek inkább úgy kellene lennie, hogy előtte megállunk, elcsendesedünk, hogy Jézus születése napján mi is elinduljunk, mint a pásztorok, a betlehemi jászol felé, meg azok felé az emberek felé, akiket igazán szeretünk. Szakítsunk időt a készülődés közepette is az igazi várakozásra, hogy a karácsonyunk igazi ünnep lehessen. Mert ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, ha nem jönne el a te szívedben.
Papp Zoltán atya
2009. ősz - advent
Szeretettel köszöntjük új diákjainkat!
Talentum
Az 5.a osztály bemutatkozása Nagy örömmel és várakozással léptünk be először a gimnáziumba úgy, hogy mi is tanulói lettünk. Azért, hogy jobban megismerjük egymást, tanárainkat és az iskolát, ismerkedési napon vettünk részt, amit nagyon élveztünk. Így már ismerősként mentünk első évnyitónkra. Az első nap és az első hét csupa újdonság volt nekünk, és szinte alig kezdődött el az év, máris itt volt az osztálykirándulás. Nekünk ez különösen nagy élmény volt. A Bükkbe mentünk a b osztállyal együtt, és ott az állatkertben izgalmas csapatversenyen vettünk részt. Majd fociban mértük össze erőnket, és nyertünk 3-0ra! Hajrá 5.a! A csacsiavatón volt alkalmatok közelebbről megismerni minket, és láttátok: vannak köztünk néptáncosok, zenét tanulók, focirajongók, horgászok, táncosok, Forma-1 rajongók, sakkbajnokok, dartsbajnokok. Egy már biztos: eddig mi tüntettük el a legtöbb labdát három hét alatt. Mi vagyunk azok, akik még természetismeret órán is répát ropogtatunk, és akik történelem órára a legtöbb régiséggel állítottunk be. De ez még csak a kezdet. Biztosan tudjuk, hogy nagy dolgokra leszünk képesek. A biztonságunkról pedig KGB osztályfőnök gondoskodik. Az 5.a oszt. Kulcsárné Gál Beáta osztályfőnök
4
Talentum
2009. ősz - advent
Szeretettel köszöntjük új diákjainkat! Bemutatkozik az 5.b osztály Nincs karikás ostorom, nem vagyok általános iskolás, és sokszor hordok csőgatyát. A világ egyik legszebb és legjobb köpenyét viselem, és rajtam kívül még sok százezren tudják, mire gondolok, amikor azt mondom: Most már fráteres vagyok. A vezetéknevem megelőzi a keresztnevem, és nem szeretem, ha a miskolciak összekeverik a Frátert a Földessel. Büszkén gondolok Fráter Györgyre, iskolánk névadójára, az aulánkra és a könyvtárunkra! Szeretem a déli harangszót, az órák végét jelző csengőt, a sárga villamos helyett a meg nem valósult Zöld nyíl projectet, a sarkon lévő pizzériát. Itt élünk a Városháztér szívében, hitben mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak a legjobb tanárok. Fráter Gimi, én így szeretlek! Majoros Petra
5
2009. ősz - advent
Szeretettel köszöntjük új diákjainkat!
Talentum
Bemutatkozik a 9.c osztály Április 24. Fontos dátum életünkben. Már akkor, azon a napon tudtuk, hogy életünk új fordulatot vesz, mégpedig a Fráter György Katolikus Gimnázium felé. Augusztus utolsó napjaiban már izgatottan vártuk a tanévet. Az ismerkedési napon szinte mindenki megjelent, s osztályfőnökünkkel Hernádiné Győri Zsuzsannával és osztályfőnök-helyettes tanárnővel Szabóné Fenyvesi Katalinnal örömmel teltek a percek. Kezdetben az osztály 32 fővel indult, de időközben 2 új diákkal gyarapodtunk. Az első héten a bemutatkozásoké volt a főszerep, de mára már nemcsak a nevek ismeretével, hanem tudásban is gazdagodtunk, sőt már valamennyien megkaptuk első jegyeinket is. Szeptember 18-án első, közös kirándulásunkon Miskolcot vettük célba, gyalogszerrel. Először az Avasi kilátót, majd a zsinagógát tekintettük meg. Ellátogattunk a Színháztörténeti Múzeumba is, ahol sok érdekességet tudtunk meg tárlatvezetőnktől. A Keleti-kapuban a fontos és aktuális dolgokat beszéltük meg. Ugyanilyen közösség-kovácsoló nap volt az október 8-ai sátoraljaújhelyi zarándoklat, ahol az osztály jó kedvvel teljesítette az aznapi feladatot. Lassacskán megszoktuk a tanterembeosztást, s a jó hangulatban hamar telnek a napok. Mára egész jó kis csapat nőtte ki magát a 9.c osztályból, bár még nyár elején alig ismertük egymást. Erre gondolva kellemes négy évnek nézünk elébe. 9. C osztály
Szerkesztette: Kiss Emese
6
Talentum
2009. ősz - advent
Jöttünk, láttunk, győztünk: élményeink Altöttingben Ha valaki hasznosan akarja eltölteni a nyári szünetét, akkor nyelvet tanul, vagy diákmunkára megy. Nálunk ez a kettő összekapcsolódott, mert hat hetet töltöttünk a bajorországi Altöttingben. Itt fogyatékosok számára tartanak fenn nyaralóházat. Június 11-én reggel érkeztünk meg és július 20-án érkeztünk haza. Kinttartózkodásunk alatt Christian Randl vendégei voltunk, aki ennek a háznak a főnöke. Ő biztosította a szállást és az étkezéseket is. A munkánk az volt, hogy a konyhán segítettünk: felszolgálni, mosogatni. Turnusváltáskor pedig a szobák takarításában is segítettünk. Persze németül beszéltek hozzánk, amit az elején elég nehéz volt megérteni az ottani nyelvjárás miatt. Christianéknak van egy fogyatékkal élő lányuk, így jött létre ez a nyaralóház. Ez persze szomorú, de ők sok más beteg ember életét teszik szebbé. Az egész családjukra jellemző az önzetlen segítség: a fiuk beteggondozó, a lányuk Afrikában szeretne kórházi nővér lenni. Az emberek, akik itt nyaralnak, nagyon boldogok, mert szeretik őket, és szívesen foglalkoznak velük. Például, minden kedden pizzát sütnek, és a vendég mondja el, hogy mit szeretne rá. Csütörtökön grillestet tartanak, és vasárnaponként paelát sütnek, ami egy spanyol étel. Egész Németországban nagyon híresek, voltak vendégeik Észak-Németországból, Franciaország mellől, sőt Svájcból is. Nemcsak mi voltunk ott magyarok, hanem a korábbi években kikerült lányok is visszalátogattak. Mikor a vendéglátóinkkal voltunk, igyekeztünk németül beszélni, de azért könnyebbség volt, hogy van, akihez fordulhatunk, ha valami baj lenne. Mikor hallottunk erről a lehetőségről, egyikünk sem akart menni. Grallert tanár úr először a szüleinket győzte meg, majd általuk minket is. De nem bántuk meg, mert sokat fejlődtünk németből, és emberileg is sokat épültünk. Ezen kívül Christianék gyakran vittek minket erre-arra (hajókázni, a Herreninselre, Münchenbe, a Tollwoodra stb.), így világot láttunk. Ez az út nagyon hasznos (sikerült a nyelvvizsga) és örömteli volt. Köszönjük szépen a lehetőséget! Győrfi Katalin és Guba Emőke 11. A
25
2009. ősz - advent
Egyházunk és diákjaink
Talentum
pelni. 200 évvel ezelőtt, az itt lakó hívek számára készült el ez a templom, amelyet nagyon megszerettek, és Miskolc városának jelentős egyházközsége is az itteni. Az 1970-es években felépült lakótelep számára lelki központ lett. Zachar Géza atya 26 éves plébánosi, valamint a káplán atyák tevékenysége során szépen fejlődött az egyházközség. Cserkészet, Kolping család, ifjúsági közösség, felnőtt és gyermekénekkarok, minisztránsok, rózsafűzéresek, más lelkiségi csoportok, imaközösségek felnőttek és fiatalok számára egyaránt működnek nálunk. A Kolping közösségi házunk sok programnak ad otthont, amely előadások, rendezvények számára alkalmas, és várja az érdeklődőket.
Szeretném megkérni Péter atyát, legyen szíves mutassa be nekünk plébániáját! Szarvas Péter atya vagyok, és 2006-tól vagyok a Szent Anna plébánia plébánosa. 20 évvel ezelőtt szenteltek pappá, és azóta többfelé fordultam meg az Egri Egyházmegye területén mint lelkipásztor. Sokmindent megtapasztaltam ez alatt a 20 év alatt a lelkipásztori élet szépségeiből,nehézségeiből,de összességében véve, ha elölről kezdhetném az életemet, ma is örömmel választanám a papi életet. Boldog vagyok a hitemért, amely nemcsak nekem lett így fontos, hanem másoknak is hirdethetem Isten csodálatos szeretetét. Örömmel vagyok fiatalok között, örömmel élem meg a hívő fiatalok körében a semmivel össze nem hasonlítható boldogságot, amit Isten ajándékoz nekünk, és azt, hogy meg tudjuk egymást önmagunkon keresztül ajándékozni. Olyan jó Isten útmutatása szerint élni, mert így nincs bennem félelem, lelkiismeret-furdalás, hanem egy belső béke. Amikor ezt látom a fiatalokban is, és látom, hogy boldogok, akkor ez nekem is nagy öröm. Ezért érdemes élni. A Szent Anna Plébánián nagyon jól érzem magam, bár a feladat kezdetben nem volt könnyű, de megismertem sok jó embert, akik szeretik Istent és a templomukat, szeretik az egyházközségüket, és ezért össze tudunk fogni Isten ügyéért, a hívek javára. A templomunk és az egyházközség nemsokára 200 éves jubileumát fogja ünne-
A plébánián milyen lehetőségek vannak a fiataloknak? Szeretnénk minden korosztály számára lehetőségeket biztosítani arra, hogy jelen legyen a plébánia életében. Nemcsak a vallásos alkalmak, templomi szereplések, hanem a baráti közösségek is fontosak. Gyermekek számára a hittanórán kívül szervezünk kirándulásokat, vetélkedőket, ifjúsági összejöveteleink baráti közösségek is egyben, ahol vidám hangulatban jól érezzük magunkat. A gyermek- és a „Laudáte" ifjúsági énekkar leányainak próbái is jó hangulatú együttlétek. A nyári és az évközi kirándulások, a nyári táborok jó alkalmat adnak a kikapcsolódáshoz. Örömmel várjuk az új tagokat a fiatalok köréből közösségeinkbe is. Jó volna, ha az egyházi iskolákba járó diákok aktívabban bekapcsolódnának az egyházközség ifjúsági életébe is. Várjuk őket is nagy szeretettel.
8
Talentum
Szent Anna Plébánia
2009. ősz - advent
Atya szerint miért jó, hogy kapcsolat épülhet ki az egyház (talán inkább a plébánia) és az iskola között? A plébánia, mint a nagy egyház legkisebb hivatalos közössége gyűjti egybe a megkeresztelt krisztushívőket. Ez a plébániai közösség hivatott arra, hogy alkalmas helyük legyen, és hivatalosan is nyilvántartsa a megkeresztelteket, és segítse őket a vallásos életben előre haladni. Az egyház is, a plébánia is az a közösség, amely itt a földön Istenhez segít bennünket. E közösségek nélkül nem tudunk eljutni az örök életre, nem tudjuk Jézussal való közösségünket megélni, mert Jézus az egyházban van jelen, és ennek érzékelhető legkisebb megnyilvánulása a plébánia. Szent Pált, megtérésekor Jézus nem az apostolokhoz vezeti Jeruzsálembe, hanem a legközelebbi plébániára, Damaszkuszba küldi, és azt mondja, majd ott megmondják, mit kell tenned. Jézus ma bennünket is a plébániai közösségbe hív és vár. Az egyházi iskolák pedig alkalmas eszközök egyrészt Isten, másrészt az egyház kezében, hogy a felnőtté válás útján, valamint az oktatás és a nevelés területén az isteni és az emberi törvényekre, a vallásos életre segítse, formálja és nevelje mindenkor az ifjúságot. Én ebben látom az egyház, a plébánia és az egyházi iskolák kapcsolatát. Ebben tudják egymást kiegészíteni és egymást segíteni.
Péter atya szentszéki bíró. Tudna mesélni egy kicsit a feladatköréről? Több mint hat évvel ezelőtt lehetőségem nyílt arra, hogy újra iskolapadba, illetve egyetemi padba kerüljek mint diák, mint egyetemi hallgató. Tudjátok, a jó pap is holtig tanul. Ezt azonban azért választottam, mert az akkori beosztásomban szükségét éreztem annak, hogy az egyházjoggal még komolyabban megismerkedjem. Szükségem volt rá. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon sok értékes dolgot tanulhattam három évi egyetemi tanulmányom során a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kánonjogász képzőjén. Amikor elvégeztem, és a Licencia vizsgával befejeztem tanulmányaimat, a diplomámat bemutattam az Egri Érsekségen, és ezt követően kértek fel, és neveztek ki hivatalosan, 2007. októberétől, szentszéki bírónak az Egri Egyházmegyében. Ez a megbízatás azt vizsgálja, hogy a házasságkötés esketéskor érvényesen történt-e. Ehhez a feladathoz tartozik a házasfelekkel való előzetes megbeszélés, segítségnyújtás a feleknek a hivatalos ügyek elindításához. Majd a felvett ügyekben a tanúk, az alperes, illetve a felperesek kihallgatása, és végül jön a bírói szakasz, amikor a bírói testület három kinevezett tagja összeül, és az elkészült iratok alapján megvitatja, és a megfelelő egyházi törvények és rendelkezések alapján meghozza az ítéletet. Ezekből az ügyekből, sajnos, azt látom, hogy egyre több fiatal meggondolatlanul és éretlenül ugrik bele kapcsolatokba, nem azt nézi, hogy emberileg, lelkileg tud boldog házasságban élni párjával, és boldog családot alkotni, hanem csak pillanatnyi érzelmek, külső vonzalmak alapján döntenek. Ráadásul, amikor hit nélkül keresik az egyházi házasságot, vagy ha van is valamilyen kapcsolatuk az Istennel, de utána nincsen komoly közös családi elköteleződés Isten felé, hogyan akarják várni akkor Isten áldását? Ha nincsen hit, bizalom és szeretet a párkapcsolatban, akkor nem lehet hosszútávú, és egy életre szóló. Ezek a bírói anyagok, amelyekbe ilyen módon bírói tevékenységem során bepillantást nyertem, mind ezt igazolták. Talán ezeket szeretném kiemelni bírói feladataim közül, és üzenni számotokra. Isten csodálatos terve a családi élet. Isten a legértékesebb használati útmutatót adja hozzá. Ha eszerint éled meg, boldogságod útja lesz. Az interjút készítette: Takács Máté 10.c
9
2009. ősz - advent
életképeinkből
10
Talentum
2009. ősz - advent
Talentum
11
2009. ősz - advent
Talentum
Kanadából
Kedves fráteres Diákok! Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam egy pár mondatban mint új tanár ebben a gimnáziumban. Körülbelül annyi idős voltam, mint a mai tizedikesek, amikor először gondolkodtam el azon komolyan, hogy mit is kezdjek magammal, hogy képzelem el a jövőmet. Mivel ekkor már évek óta minisztráltam, jártam hittanra, és sok szimpatikus, fiatal, jó fej atyát megismerhettem, arra gondoltam, hogy én is szívesen végezném ezt a szuper hivatást. Különösen azért gondoltam így, mert láttam magam körül, hogy sok korombeli nem tud mit kezdeni magával, céltalanul él, és szépen, lassan tönkreteszi életét. Gondoltam, el kell mondanom a világnak, hogy Jézusért érdemes élni, Vele nyer értelmet az emberi élet. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy rögtön mertem is vállalni a papságot. Hogy időt nyerjek, érettségi után egyetemre mentem Veszprémbe, ahol kémia-hittantanár szakon végeztem. Közben hegedültem egy zenekarban, amivel cd-felvételt és sok külföldi turnét éltem meg. Mikorra már végre döntöttem, elmegyek papnak, közbeszólt a Jóisten, szerelmes lettem. Mondtam a lánynak, hogy nem megyek be a szemináriumba, de végül is úgy döntöttünk, hogy
12
elkezdem a papnevelő intézetet, és majd kialakul, hogy mi az utam. Sok imádság és töprengés után megbizonyosodtam arról, hogy papként találom meg a boldogságom, ez az én utam. 5 éve, 2004-ben szenteltek pappá. Szolgáltam már Gyöngyösön, Mezőkövesden, Sárospatakon, Egerben és Ottawában. Kanadába egy tanulmányi ösztöndíj révén kerültem. Ottawában tanultam egyházjogot a St. Paul University-n. Emellett pedig a helyi magyar katolikus közösségben szolgáltam vasárnaponként. Fantasztikus volt ez a kint töltött két év, nagyon élveztem. Amerika teljesen más világ, ahol azt tapasztaltam, hogy az emberek sokkal jobban odafigyelnek egymásra, segítik egymást, nem nézik ki az idegent.
Talentum
2009. ősz - advent
jöttem... Az egyetemen a világ minden részéből voltak évfolyamtársaim. Kanada és USA mellett Mexikó, Thaiföld, Dél-Afrika, Ausztrália, Szingapúr, Kenya, Srí Lanka, csak egy pár ország, ahonnan velem együtt jöttek diákok. A templomi közösség abban különbözik az itthonitól, hogy az emberek mise után nem rohannak el, hanem együtt maradnak, és egy kávé vagy süti mellett elbeszélgetnek, és valóban megismerik egymást. Kanada érdekes ország. Nem túl ismert számunkra, mert nincs akkora hatása a világban, mint az Egyesült Államoknak. Egy óriási ország, amelynek gyönyörű természeti értékei vannak. Lakói szinte teljesen európai bevándorlók, de ma már rengeteg ázsiai, afrikai és latin-amerikai is megy oda. Először – sőt néha még most is – furcsa volt újra Magyarországon lenni két év amerikai élet után. Meglepő volt, hogy mindenki magyarul beszél körülöttem, de ami ennél rosszabb tapasztalat volt, hogy újra vissza kellett zökkennem ebbe a nem túl optimista magyar valóságba, amelyben az emberek eléggé reménytelenek és türelmetlenek. Mai életem itt a suliban hajtósabb, de ennek ellenére, persze, örülök annak, hogy itt vagyok.
Most a legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy megismerjem ennek az iskolának diákjait, tanárait, és meghallgassam őket, hogy miről mi a véleményük. Szeretném jól szolgálni az itt dolgozókat és tanulókat. Mint pap eddig is tanítani szerettem a legjobban, mert akkor fiatalok között lehetek. Szerintem a középiskolás korosztályban nagyon sok lehetőség és kiaknázatlan energia van, amit ha sikerül megfelelő irányba terelni, remek dolgok születhetnek. Bennetek, fiatalokban az a jó, hogy hisztek az igazságban, hisztek a jóban, tudtok lelkesedni, kreatívak vagytok, és őszintén, bátran kiálltok az elveitekért.
Lóczi Tamás érseki biztos
13
2009. ősz - advent
Talentum
ISKOLÁNK VÉDŐSZENTJE: MAGYAROK NAGYASSZONYA
Minden zarándoklat két útból áll: egy külső és egy belső útból. A külső út a fizikai helyváltoztatást jelenti, amelynek során valahonnan valahova akarunk eljutni. A belső ennél nagyobb erőfeszítést igényel: ez az út a fejemtől a szívemig, illetve a másik ember szívéig vezet. A keresztények mindig is fontosnak tartották azt, hogy időnként kivonuljanak a világból. Ennek helyszínei jellemzően a sivatag vagy a pusztaság, illetve a hegy voltak. A zarándoklat célja találkozni Istennel és önmagammal. Összegezni életemet, más nézőpontból, látószögből visszatekinteni az elmúlt időszak eseményeire, választ kapni kérdéseimre, gyógyítani megbillent lelkem egyensúlyát. Sokan nem mernek szembesülni Istennel és önmagukkal, mert akkor talán rendbe kellene tenni egy-két dolgot az életükben, emberi kapcsolataikban. A külső és a belső út megtétele erőfeszítéssel jár. Ezalatt fejlődik akaraterőnk, megtanuljuk a lemondást, áldozathozatalt, formálódik jellemünk és képessé válunk önmagunk legyőzésére. Tamás atya
14
Talentum
2009. ősz - advent
Mi is elkísértük a máriapócsi Kegyképet Szeptember 5-én Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök atya vezetésével és több ezer ember kíséretében a máriapócsi Kegyképet gyalogos zarándoklat keretében visszakísérték Máriapócsra. A Kegykép hét hónapig a hajdúdorogi székesegyházban várta a zarándokokat, mivel a pócsi bazilikában a felújítási munkálatok miatt a méltó elhelyezésről nem lehetett gondoskodni. Mára azonban a munkálatok olyan stádiumba érkeztek, ami lehetővé tette, hogy a Kegykép hazatérjen. Mi is nagyon készülődtünk, Grallert László és Edöcsény Levente tanár urakkal, valamint többen a diákok közül, akik a saját egyházközségükkel vettek részt a zarándoklaton. Péntek éjszaka a vihar talán mindenkit elbizonytalanított, de bíztunk a Szűzanya segítségében, hogy nem hagyja cserben az Őt szeretőket. Nem is csalódtunk, hiszen Hajdúdorogon hajnali háromkor gyönyörű, tiszta idő fogadott bennünket. Az úton égő mécsesek vezettek bennünket, az ablakok, a házak, kerítések kivilágítva várták az arra elvonuló zarándokokat. Minden készen állt, hogy elinduljunk. Püspök atya rövid beszéde után a hajdúdorogiak vállukra emelték a Kegyképet, ezzel kezdetét vette a 48 km-es zarándokút, melyen 400 méterenként váltották egymást a nyolc fős csoportok, akik mind a saját egyházközségüket képviselték. A zarándok azért indul el, hogy célba érjen. Közelebb az Istenhez, egy kicsit közelebb saját magához, és közelebb a másik emberhez. Azt hiszem, hogy mindannyian, akik ott voltunk ezen a csodálatos napon mindezt
15
megéreztük. A tizenkilenc órán át tartó zarándokút tele volt imádsággal, hiszen a görögkatolikus liturgikus nap minden szertartását elvégeztük útközben. Máriaénekeket énekeltünk, és amikor ott láttuk magunk előtt a magasra emelt Kegyképet, tudtuk, hogy van, aki vezessen, nem tévedhetünk el. Amikor pedig az éjszakában megláttuk a kivilágított máriapócsi bazilikát, olyan érzésünk volt, mintha hazaértünk volna. A zarándoklat tehát nem volt céltalan, hiszen Istenhez jutottunk közelebb. De nem csupán az Istenhez, hanem a másik emberhez is közelebb kerültünk. A mai ember úgy él, hogy végzi a mindennapok munkáját, s közben a legközelebbi hozzátartozóival sem igazán beszélget. Látjuk egymást, de nem találkozunk. A zarándoklat nagyon jó lehetőség volt, hogy beszélgessünk, hogy találkozzunk. Itt mindenki ráért meghallgatni a másikat, ha régi ismerősök újra találkoztak kivételesen nemcsak annyit mondtak: „Hogy vagy?” „Kösz jól!”, hanem igazán beszélgethettek. De a hosszú út lehetőséget adott arra is, hogy az ember magába nézzen. A zarándoklat arra készteti a zarándokot, hogy szembenézzen azzal is, merre tart az élete, hogy szembenézzen a saját gyengeségével, a saját fásultságával, fáradtságával, és lehetőség arra, hogy a végén fizikailag ugyan fáradtan, de mégis lelkileg megújulva, frissen, erősen térjen haza. Nehéz leírni milyen volt nekünk ez a zarándoklat. Így azt javaslom, hogy mindenki próbálja ki egyszer. Papp Zoltán gk. hitoktató
2009. ősz - advent
Zarándoklat 2009
Talentum
Hétfő reggel van. Még álmos tekintetekkel , a hétvégi élményekkel gazdagodva megy mindenki az aula felé a reggeli áhítatra.. Atya története után már mind indulnánk a termeink felé, amikor Feri atya és Tamás atya ismertetik a csütörtöki programot.Az alsó gimnázium Sárospatakra, a felsősök pedig Sátoraljaújhelyre utaznak.Kiderül, hogy vonattal megyünk , de mindenki felkapja a fejét, amikor megemlítik az indulás idejét: 7.20 a Tiszai pályaudvarról.Ennyire korán kell kelni?..Még suliba is csak 7.40-re kell jönni.Az áldás után már mindenki tudja, hogy a héten mindenhol a zarándoklat lesz a téma.Vannak, akik örülnek neki, vannak, akik kevésbé ,de valahol mindenki kíváncsi arra az ismeretlen helyre, ahová majd a vonat elvisz minket. Csütörtök reggel. A pályaudvaron már csoportokban állnak az osztályok,az osztályfőnökök bőszen számlálják a létszámot, hogy kire kell még várni .Majd miután mindenki megérkezett, elindulunk a vonatok felé. A 2-es vágányhoz kell menni, mondták, így táskáinkat vállunkra kapva sétálunk az aluljárón keresztül a sínekhez.Miután már felszálltunk hiány nélkül, volt aki elkezdett reggelizni,volt aki folytatta a reggeli alvást, és voltak, akik hiába ilyen korai időpontról volt szó, jókat beszélgettek. Ugyanígy tettem én is néhány osztálytársammal. Ahogy a vonat elindult ,olyan különleges hangulat ütötte fel a fejét, amit eddig szerintem nem lehetett érezni, és most nem az álmosságra gondoltam.Hanem ahogy a vonat lassan elindult, és kint még alig látszottak a fák a ködben, minden olyan békés volt.Nem olyan, mint amikor szünetben az ember kimegy az osztályából, és pár ember elsodorja, miközben siet a termébe. Másfél óra utazás után megérkeztünk Sátoraljaújhelyre. Az utunk a városon keresztül vezetett, ahol szerintem nem kis meglepetést okozva elértünk a helyi templomig.Az osztályok helyet foglaltak a padokban, és ezután elkezdődött a mise. Egy szép Mária-énekkel kezdtük, melyet Regős tanár úr és az énekkar kísért. Az evangélium felolvasása után Feri atya mondta el a szentbeszédet.Azt hiszem erre a beszédre mindenki kivétel nélkül figyelt.A téma a magyarság volt, vagyis az, hogy magyarok vagyunk ,s hogy miért nem vagyunk erre büszkék. Legyünk rá büszkék!Nem véletlenül születtünk erre a földre, s az, aki nem becsüli meg hazáját, nem igazi honfi. Tudjuk ,hogy Trianon után sok terület elszakadt tőlünk,sok magyar idegen országokba került .Ők vállalják azt, hogy magyarok, akkor is, ha ezt kint erőszakkal jutalmazzák, és megpróbálják megtiltani nekik, hogy anyanyelvükön beszéljenek. Örülnünk kellene, mert ők mindent megtennének, hogy a helyünkben lehessenek, és itt éljenek ismét. Pio atyának volt egyszer egy álma a magyarokról, amelyet felébredve elmondott:
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" 16
Talentum
Sátoraljaújhely
2009. ősz - advent
Remélem, mindannyian értettük a beszédet, és ráébredtünk arra, hogy csak úgy lehetünk egységes magyar nép és ország, hogyha büszkék vagyunk magyarságunkra , és nem hagyjuk elveszni a történelmünket és hagyományainkat. A mise után az egyik helyi katolikus iskolában volt egy kis pihenési lehetőségünk.Ezután elindultunk fölfelé a kálvária felé. A menetet Zoltán atya vezette, aki úgy tűnt elég gyors tempóban indult el, mert már a hegy lábához érve sokan lemaradtak. Én az elsők között voltam az osztályom nagy részével. Az első köves úton elég nehézkesen mentünk, és megijedtünk ,hogy ha mindenhol ilyen az út, és ennyit kell menni, akkor hogy fogjuk ezt kibírni. Szerencsére, csak az első pár száz méter volt ilyen. Utunk végig az erdőn vezetett végig egy néhol köves, néhol pedig csak kitaposott hegyi úton. A Magyar Kálváriát egy nagy kőből készült kapu nyitja meg, melynek jobb oldalán áll egy hatalmas sziklafal, mely a hegy magasságáról árulkodik. Az első stáció szintén kőből van kirakva és oszlopszerű. Minden ilyen állomásnál az oszlopra van írva 3-4 olyan város, melyet Trianonnal veszítettünk el(Kassa,Lőcse,Arad,Segesvár,Munkács,..stb), alattuk pedig idézetek.Minden egyes állomásnál különböző szövegek hangzottak el, amelyeket diákjaink olvastak fel. Volt szó a magyar anyákról, a magyarságtudatról, Máriáról,a sok könnyről és szenvedésről. Minden szó mély nyomott hagyott bennünk. Ráébredtünk arra ,hogy tényleg miért is fontos minden ilyen zarándoklat és közös program. De még ekkor nem tudtuk, hogy ez még nem minden. Az utolsó stáció után felmentünk a hegy tetejére, ahol egy gyönyörűszép szabadtéri dóm várt minket, és hátánál pedig leírhatatlanul csodás kilátás. Csak mi voltunk ott fent, és érezhettük, hogy milyen jó is együtt lenni. Szerintem egy nagyon izgalmas és felkavaró napot tudhattunk magunk mögött. A lefelé vezető út már sokkal gyorsabbnak bizonyult.Fél órával hamarabb befejeztük a programot, ezért még kaptunk egy kis szabad időt a városban.Sokan választották a fagyizót vagy, hogy egy kicsit szétnézzenek a város központjában.Majd miután az idő sürgetett, elindultunk az állomás felé. Még pár percet várnunk kelett, ezért próbáltuk kitölteni az időt, például beszélgettünk .Majd a vonat megérkezése után rögtön megkerestük és elfoglaltuk a helyünket.A hazafelé vezető úton sokan választották a délutáni alvást, de mi inkább ezt is beszélgetéssel töltöttük. Megérkezve mindenhol csak fráteres diákokat lehetett látni, akik hazafelé igyekeznek, és megtöltik a buszokat és a villamost. Az én véleményem az, hogy ez a nap sok új élménnyel gyarapított mindenkit, és ha azt nézem, hogy sokan el sem akartak jönni, nem bánták meg. Remélem, még sok ilyen esemény fog történni mindenki életében, és azt is ,hogy valóban megfogadjuk a tanácsokat, amelyek ezen a csütörtöki napon elhangzottak. Rémiás Nikoletta 11.A
17
2009. ősz - advent
Talentum
sítábor SÍTÁBOR 2010. január1-10-ig ( 10 nap)
Az elmúlt év nagyszerű pályái meggyőztek bennünket arról, hogy érdemes vállalni a hosszabb utazást is. Ezért az idén is Franciaországba szervezzük a tábort. Minden évben 15-20 diák tanul meg síelni a táborban, az idén is várjuk a kezdők jelentkezését. Sífelszerelés számukra ingyenesen kölcsönözhető az iskolától! Egyre több család is utazik velünk évről-évre, szinte már baráti társaságot alkotva. A tábor helye: Val d’Allos 1800 A déli Alpok legnagyobb kiterjedésű pályája, hivatalos neve Domaine Grand Angle. Ez magába foglalja a Val d'Allos-i valamint a Pra Loup-i területrendszert. A sípályák hossza 180+50km! Ha e szám jelentését meg akarod érteni, képzeld magad a Bánkút lejtőjére, s annak területét szorozd be legalább 70-nel. Most adj hozzá 120cm havat és az Alpok látványát, s máris Val d’Alloson vagy. A liftek száma: 54 ( 7 kabinos, 14 ülős, 33 húzós) Utazás: autóbusszal. Indulás január 1-jén a késő délutáni órákban. Odafelé városnézés a szerelmesek városában, Veronában. (Shakespeare Romeo és Júliája itt játszódik.) Itt egy séta során megtekintjük a város nevezetességeit (Júlia erkélye, Aréna, Scaligeri család síremléke, belváros, a Dóm, melyben Tiziano híres képe látható (Mária mennybemenetele) Szállás: Új építésű 4*-os apartmanházban, mely közvetlenül a pályák mellett található, így abszolút “pályaszállásnak” tekinthető! Az apartmanok felszereltsége: kerámialapos tűzhely, mosogatógép, sütő/mikró, kenyérpirító, hűtő. Szolgáltatások:(ingyenesen)veronai városnézés, síoktatás, uszoda, szauna, gőzf. Jelentkezni lehet: helyettesnél.
Demjén Zoltán testnevelőnél
26
vagy
Grallert László igazgató-
Talentum
sport
2009. ősz - advent
Kondicionáló terem nyílik Az oktatásban eltöltött éveknek nagyon fontos szerepe van abban, hogy a felnövekvő nemzedék egészséges legyen testi – lelki – szellemi értelemben is. Ezen belül is az iskolai testnevelés és sport sokat tehet a fiatalok egészséges fejlődéséért. Különösen fontos ez manapság, amikor a fiataloknak csak 1/3-a sportol versenyszerűen. A nem sportoló fiatalok 60 %- a semmit se, vagy csak 1-2 órát mozog hetente. Ezek a diákok vészesen mozgásszegény életmódjuk miatt veszélyeztetettek! Iskolánkban ennek tudatában szervezzük a Fráter sportéletét. Különböző sportjátékokban nyújtunk lehetőséget a mozgásra, és minél több tanulót igyekszünk bevonni. Ennek tárgyi feltételei adottak, hiszen egy nagy és korszerű tornaterem áll a rendelkezésünkre. Most pedig elérkeztünk a fejlődésnek egy újabb lépcsőfokához, egy olyan létesítmény átadásához, amely rég óhajtott vágya sokaknak. Az új kondicionáló terem az őszi szünet után megnyílik. A nővérek által lakott épületszárny alagsorában lett kialakítva a kb. 50 m²- es terem. Professzionális edzőgépekkel sikerült berendezni, amelyeknél a klasszikus forma egyesült a kiváló minőséggel. Működésükre a biomechanikai pontosság jellemző, alkalmazkodik a sportoló méreteihez, fizikai kondícióihoz, fokozatai könnyen szabályozhatók és használhatók. A 9 lapsúlyos gép mindegyik izomcsoportot megdolgozza. Fontos tudni, hogy csak a 14-ik életévüket betöltött tanulók számára nyitott a terem. A tanulók a konditermi házirend ismeretében, csak kellő komolysággal és odafigyeléssel használhatják a gépeket. A testnevelés órákon ingyenesen vehetik birtokukba. A délutáni foglalkozásokra 12 alkalomra szóló bérletet kell váltani, melynek ára:3500 Ft. A terem kedden, csütörtökön és pénteken tart majd nyitva: 14.05-15.35-ig. Tehát aki szeretné, most itt helyben, korszerű gépekkel formálhatja alakját, izomzatát. Terveink között szerepel még a sportudvar felújítása is. Egy gumiburkolatú, több sportág gyakorlására alkalmas sportpályát szeretnénk építeni (kispályás labdarúgás, kosárlabda, tenisz), valamint az atlétikához a távolugró, súlylökő infrastruktúra kiépítését szeretnénk elérni. A sportudvar terveinek elkészítése most aktuális, ehhez építész szülők segítségét várjuk. A megvalósításhoz pedig keressük a pályázati lehetőségeket, mivel önerőből jelenleg mindez nem lehetséges. Bízunk benne, hogy terveink megvalósulnak, s örülünk, hogy egyre szépülő iskolánkban, mind jobb körülmények között tanulhatnak és sportolhatnak a fráteres diákok. Demjén Zoltán
27
2009. ősz - advent
Miért éppen Mária?
Talentum
Az idei tanévben iskolánk több zarándokutat is szervezett, amelyeken nagy örömmel vettünk részt, hiszen jó volt így együtt lenni. Nyári kerékpáros zarándokutat Holló-Vaskó tanár úr szervezett, akit most élményeiről kérdezünk. Miért éppen Jasna Górát választották, mit jelentett ez számukra, milyen élményekkel gazdagodtak? Ez egy igen érdekes kérdés, és sokféle választ lehet rá adni. "Ha kitartóan zarándokolsz, Jasna Górán meglátod Isten arcát.." Belegondolt már abba valaki, hogy nem is létezik olyan Mária ábrázolás, amely Máriát magában mutatja? Szinte mindegyik ikonon Mária a karján tartja a kis Jézust. Talán ez az egyik legfontosabb dolog: Mária Jézust mutatja a világnak. Ez az, amiért mi is útnak idnultunk, hogy Jasna Górán meglássuk Isten arcát. A szentmisén Nagyboldogasszony ünnepén elhangozott egy mondat, amely igen komoly állítást rejt: "Nawet Trójca Swieta szanuje Ciebie." --- Még a Szentháromság is tisztel Téged. Természetesen a mondat Máriára vonatkozik. Úgy gondolom, hogy egy ilyen állításra joggal kapjuk fel a fejünket. Hogy is van ez? A Szentháromság is tiszteli Máriát? Ha ez tényleg így van, akkor nekünk is kötelességünk őt tisztelni. Ki lehet ez a csodálatos názáreti lány, akit még maga a Szentháromság-Egyisten is tisztel? Egy egyszerű fiatal lány, aki igent mondott az Atyaisten tervére, az Istenszülő Szent Szűz lett. Az Isten egyszülött Fiát fogadta magába, hordozta végtelen szeretettel a szíve alatt, szülte meg, és adta a világnak. Így benne lakozik a Mindenható Isten teljessége, az Isten Fiának tabernákuluma, szentségtartója lett. Mivel a második isteni személyt, Jézus Krisztust szülte a világra, aki "mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve", Mária is mentes kellett, hogy legyen az áteredő bűntől. Máriában az Atyaisten hatalmát csodálhatjuk meg, hogy az Istennek van hatalma megőrizni teremtményét az áteredő bűntől. Máriát az egyház a Szentlélek jegyesének nevezi. Monforti Szent Lajos azt tanítja róla, hogy az apostolok és evangelisták csak annyit írtak Máriáról, ami feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy Jézust megismerjük. Szintén ő írja: "Mária Jézus Krisztusnak, az új Ádámnak földi paradicsoma, ahol emberré lett a Szentlélek által, hogy értelmünket meghaladó csodáit végbevigye. Ő a Mindenható Isten ragyogása, ahol elrejtette Szent Fiát, és vele együtt mindent, ami nagyszerű és becses. Milyen nagy dolgot tehetett vele a Mindenható Isten, hogy Mária saját maga vallja meg nagy alázatosságában: hatalmas dolgot művelt velem az Ő keze." A világ nem ismeri ezeket a dolgokat, mert képtelen és méltatlan megismerni őket. Amikor 1981. május 13-án, a fatimai Szűzanya ünnepén rálőttek II. János Pál pápára, a Szentatya élet-halál között csak egy mondatot ismételgetett: Mária, Édesanyám. A Szentatya egész életével és szolgálatával rávilágított arra, hogy Mária égi Édesanyánk, aki hathatós segítséget jelent számunkra. Pápai jelmondatát is ennek megfelelően válasz totta: Totus Tuus - Egészen a tiéd.
18
Talentum
A zarándoklat
2009. ősz - advent
Részlet egy zarándok naplójából 6. nap
Nagyboldogasszony
2009. augusztus 15.
50 km
Ezen a napon sok kilométer nem várt ránk, viszont annál na-gyobb lelki élmények. Tulajdonképpen csak be kellett tekernünk Olsztynból Jasna Górára, meg majd a mise után vissza. A mise csak 11 órakor kezdődött, tehát nagyon nem kellett sietnünk, viszont mégis kicsit korábban szerettünk volna odaérni, mert számítottunk rá, hogy Jasna Górán majd egy tűt sem lehet leejteni. Így is történt. Már 10 -re ott voltunk, gyorsan parkolóhelyet kerestünk a kocsinak, majd az Aleja Najswietszej Marii Panny-n (Legszentebb Szűz Mária fasor) letekertünk az apátság előtti térre. Itt már nyugodtabban kerekezhettünk, a sisakok is lekerültek a kormányra. Majd megérkeztünk a térre. Az apátság előtt a füvön mindannyian arcra borultunk, a korábban megbeszéltek szerint, és egyénileg röviden imádkoztunk magunkban, megköszönve a Szűzanyának, hogy idáig elvezetett minket, és hogy vezessen majd haza is. Valamint elhoztuk szívünk dicsőítését, hálaadását családjainkért, és imaszándékainkat, kéréseinket családjainkért és hazánkért. A miséig még maradt egy óra, addig a lengyelek rózsafűzért imádkoztak, melyet a pálos atyák vezettek, és mi is bekapcsolódtunk. Jó érzés volt megtapasztalni a Világegyház egyetemességét a rózsafűzérben, hiszen volt úgy, hogy egy tizednek az első felét az előimádkozó franciául mondta, majd a válasz lengyelül hangzott el. Utána pedig magyar-lengyel változatban. A szentmisén a homíliát Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása mondta, de jelen volt számos más püspök többek között a lengyelországi pápai nuncius is. A szentáldozáshoz nagyon sok hívő járult, időbe telt, mire az atyák mindenkit megáldoztattak, de mindannyian fegyelmezetten várakoztunk. A szentmise végén a Szentatya, Benedek pápa köszöntötte a Jasna Górán összegyűlt híveket. Kár, hogy erről a lengyelek nem szóltak előre, mert így a kamerával lemaradtunk a pápa beszédéről. A szentmise végén az összegyűltek együtt imádkoztak Nagyboldogasszony ünnepén azokért a gyerekekért, akikre nagy valószínűséggel abortusz vár, és egy-egy gyermeket lelkileg adoptáltak. A mise után bementünk a kegyképhez, majd még fényképezkedtünk Wyszinski bíboros szobra előtt, aztán visszatekertünk a szállásunkra, Olsztynba. Holló-Vaskó Csaba
19
2009. ősz - advent
Talentum
Vitassuk meg!
FELADJUK? Délután a könyvtárban, szeptember elején. Idei programját állítja össze a magyartanári munkaközösség. A munkaterv szokásos szerkezete szerint halad a megbeszélés, ám a tanórán kívüli programokhoz érve váratlanul megtorpanunk. Tehetséggondozás? Érdemes-e szerintetek meghirdetni a felsősöknek továbbra is mindegyik tantárgyi versenyt? – kérdi a munkaközösség-vezető, érezhető kétkedéssel. Ha arra célzol, hogy a tavalyi szavalóversenyen heten indultak mindössze, és hárman ha megtanulták a verseket: akkor nem. Ráadásul ők voltak a „közönség” is… Hol van már az az idő, mikor egy osztályból vagy tízen jöttek szurkolni három társuknak? Tele volt a díszterem! De azért a helyesírási meg a Kazinczyversenyek elég népesek és színvonalasak maradtak. A másfél évtized alatt a négy országos döntősünkből hárman Kazinczy-díjjal tértek haza Győrből. Valóban, legutóbb tavalyelőtt. De mi van a többivel? Az OKTV-re minden évben benevezett 10-12 diákunk, továbbjutó is akadt többször, és magyar nyelvből meg irodalomból is volt helyezettünk a döntőben. Tavaly viszont mindössze hárman indultak, és maradtak itthon dolgozataikkal együtt. És a 9-10. évfolyam „kis OKTV-je”? Emlékezhettek, éveken át két termet is megtöltöttek az Arany János irodalmi verseny dolgozatírói, ami osztályonként átlag 3 főt jelentett, s mi több: 5-6 regény elolvasását előtte. Mindig voltak sikeres munkák, s a négy országos döntősünkből bronzérmes és ezüstérmes is volt. Múlt évben még akadt résztvevő, idén már egy se. Igaz, a benevezéshez olvasni is kellene, ami viszont egy magát műveltnek tartó gimnazistától joggal elvárható ma is… Peregnek a hozzászólások, sorjáznak az adalékok. A Katolikus Pedagógiai Intézet remek pályázataira újabban nem tudom rávenni egy tanítványomat se, pedig ezek nekik valók, és nyertek már elődeik hétvégi üdülést, római utat dolgozataikért. Motiválhatók még egyáltalán valamivel? -
22
Október elején a 11-12. évfolyam emelt szintű magyarosait próbálták meggyőzni tanáraik, Üljenek föl a 22-es buszra szerda délután, s ízleljék meg, milyen a nekik szervezett ingyenes előkészítő tanfolyami előadás az egyetemen. A 35ből ketten mentek el, pedig másnap tanítási szünet volt… Erről jut eszembe: mekkora figyelmet keltett 7-8 éve városszerte a sajtóhír, miszerint az előző tanév felvételi és versenyeredményei alapján magyar nyelvből és irodalomból iskolánk a 12. az országos ranglistán a kb.1500 középiskola közül, Miskolcon pedig a második. Mi történhetett az utóbbi évtizedekben? Miért nem hajlandóak indulni diákjaink a tanulmányi versenyeken? Többre tartják a vitatható értékű előrehozott érettségit a legjobbak is az elmélyültebb tanulmányoknál? Nem vállalják a felkészüléssel járó kitartó munkát, a megmérettetést? Inkább elesnek ezáltal a komolyabb szellemi teljesítmény fölött kelt örömtől? Javaslom, ne mi tépelődjünk ezen tovább! Inkább kérdezzük meg őket nyilvánosan egy vitaindító cikkben a Talentumban! (Nem idejétmúlt már ez a cím is?) Fogalmazzák meg ők válaszcikkeikben, vitatkozva velünk vagy egymással, miben látják az okát ennek a föltűnő és nem veszélytelen visszaesésnek, passzivitásnak, érdektelenségnek! Megfordítható még ez a folyamat? Vagy inkább adjuk föl? MAGYARTANÁRAITOK Kedves Diákok! Erre a vitaindító cikkre várja válaszaitokat: A SZERKESZTŐ Kozslikné Szabó Marianna tanárnő várja műveiteket az “Így írunk mi...” önképzőköri irodalmi pályázatra. Leadási határidő: 2010. január 10. Verssel, prózával egyaránt lehet pályázni. (max. 3 oldal, 14-es betűtípussal)
Talentum
2009. ősz - advent
Akikre büszkék vagyunk Iskolánk helyesírási versenyén elért erdmények: 5. évfolyam: I. Bagyal Bálint 5. A Gál Barnabás 5. B II: Tóth Jázmin 5.B Váradi Gábor 5.A III. Dubabér Milán 5.A Tátrai Richárd 5. A 6. évfolyam: I. Tóth Bernadett 6B II. Éles Csongor 6. B III. Klema Gabriella 6. B 7. évfolyam: I. Svidró Eszter 7. A II. Nagy Helga 7. A Szobota András 7. A III. Báthory Eszter 7. A Sándor Gyöngyvér 7. B 8. évfolyam: I. Kiss Bernadett 8. A II. Rozgonyi Anna 8. A
Az “Állatok Világnapja” elnevezésű városi pályázaton különdíjat kapott:
III. Bakai Boglárka 8. B Fazekas Ágnes 8. B 9-10. évfolyam:
Felföldi Petra 7.a osztályos tanuló
I.
Viszlai Katalin 9. C II. Kocsi Nikoletta 9. C III. Orosz Péter 10. C
Felkészítő tanár: dr. Kissné Fábián Katalin Az “Állatok Világnapja” alkalmából rendezett városi versenyen részt vett gimnáziumunk alsós és felsős csapata is. Az alsósok III. helyezettek lettek.
11 - 12. évfolyam: I. Almássy Adél 12. C II. Tóth Lívia 12. B III. Guba Emőke 11. A A Kazinczy szépkiejtési verseny eredményei:
A csapat tagjai: Svidró Eszter 7.a Szobota András 7.b Karácsony Bernadett 7.b Kardos Sára 7.b Háda Károly 8.a
5-6. évfolyam: I. Tóth Márton 6. B II. Papp Emília 6. B III. Bagyal Bálint 5. A IV. Tóth Jázmin 5. B
A felsősök II. helyezést értek el. A csapat tagjai:
7-8. évfolyam:
Czéklás Alexandra Tomán Petra Papp Viktória Miskolci Fruzsina Esztergályos Balázs 9. A Mindkét csapat felkészítő tanára: Szegediné Polner Mária
I. Elek Zsuzsanna 8. A II. Dojcsák Dalma 7. B III. Karácsony Bernadett 7. B IV. Galyas Evelin 8. B
23
Az Avasi Búcsú aszfaltrajzversenyén: Dabasi Halász Orsolya I. helyezést ért el. Felkészítő tanár: dr. Kissné Fábián Katalin A JUDO világkupán Győrben III. helyezést ért el: Gere Adrienn 9.b osztályos tanuló Szintén JUDO sportágban az Egerben rendezett “Tóth Péter” emlékversenyen II. helyezett lett: Gere Adrienn 9.b osztálos tanuló
Talentum
2009. ősz - advent
élménybeszámolók Régiségfórum az ötödikeseknek 2009. október 7-én régiségbemutatót /fórumot/ szervezett a történelemtanári munkaközösség az ötödikes diákok számára. A kezdeményezés ötlete onnan származott, hogy a diákok, akik most ismerkednek a történelem tudományával, számos történelmi forrást hoztak be történelem órára, melyek megtekintésére nem jutott elég idő, de érdemesek voltak arra, hogy nagyobb közönség is láthassa őket. A fórum ezen túl lehetőséget adott arra is, hogy azok a diákok, akik családtörténeti kutatást végeztek, felolvashassák dolgozataikat. A legjobban sikerült dolgozatokat oklevéllel és Gál-Mlakár Zsófia tanárnőnek köszönhetően egy stílusos ajándékkal jutalmaztuk /szilánkok a bükkábrányi ősfákból/. Az eseményre az egyik legalkalmasabb helyen, a könyvtár kerek asztalánál került sor, és bár több érdeklődőre számítottunk, de a jelenlévők mind nagyon jól érezték magukat. A kezdeti megilletődött csend után, mely a díjkiosztást kísérte, szinte kész kis kirakodóvásár termett az asztalon, és a kiállítók egymás forrásait is rácsodálkozással nézegették. Előkerült az otthonok mélyéről a nagyszülők széntüzelésű vasalója (kettő is farkasszemet nézett egymással), egy régi bábatáska kellékeivel együtt, elsárgult fedelű régi kiadványok, könyvek, fényképek a „ki tudja már melyik felmenőről”, Budapestről, Miskolcról, de voltak ott szocialista kitüntetések, egy játszótéren talált valódi, paleolitikumból származó fosszília, világháborús emlékek a fogolytáborból és egy dédapa ereklyeként őrzött régi Magyarország térképe, melyet hazaszökés közben a csizmaszárába rejtett. Úgy gondolom, a fórum elérte célját, a történelem csodálatos világával ismerkedő diákok lelkesedését tovább tudta növelni, és olyan forrásokat ismerhettek meg, melyek közelebb vitték őket múltjuk kézzelfogható valóságának megismeréséhez. Gratulálunk a diákoknak, akik jutalmat kaptak, valamint a kiállítóknak, és köszönjük a szervezésben résztvevők munkáját. Kulcsárné Gál Beáta szaktanár
20
Talentum
rímfaragó Te szép zempléni táj
2009. ősz - advent
Mi is a szerelem? (egy XIX. századi magyar költő vallomása)
Egyszer régen, régesrégen, A zempléni táj közelében Élt egyszer egy gyermek, Ki versírásba kezdett. Sok-sok versenyt megnyert, S éjjel nappal verselt. A kisfiú már felnőtt, S nem ezzel töltötte az időt. Azért nem írt,mert nem volt ihlete. De sok esztendeje ráment erre! Elkerült otthonról katonának, S hírét sem hallotta szülőfalujának! Teltek gyorsan az évek,szép kis családja lett. Sokszor mesélt kicsi gyermekének, Hogy mikor kicsi volt Ő is éppígy verselt. Csakhogy azóta elkerült otthonról, S nem tudott ötletet meríteni a múltból. E kisgyerek felnőtt,s hősünk öregedett. Hej de gyorsan rohannak az évek! Törte fejét gyakran,mit is ronthatott el, De egy napon fölkelt,s tollat ragadott meg. Elkezdte írni utolsó nagy versét, Remegő kezéből a toll ki akart esni! Mikor befejezte,végre megnyugodott, Hogy gondolatja megfogalmazódott! Ezután szép lassan becsukta a szemét, Ki sem nyitotta azt már soha többé! Versének címet nem tudott adni már, Refrénje pedig ez volt: Te szép zempléni táj.
Mi is a szerelem? – talán csak egy érzés, Két ember románca, mely nem pusztán nézés, Nem is csak egy nézés, nem is csak pillantás, Hanem oly érzelem, mely őszinte s csodás. Hogyan tudhatod meg, ha valakit szeretsz? Csak akkor, ha ott bent valami bizsereg! S akkor nem választhat szét titeket sereg, És míg tart az érzés, senki sem kesereg! Komáromi Péter 11. b
Bárány Attila
21
2009 ősz - advent
Talentum
Passau
Utazás határok nélkül
Októberben egy hetet töltöttünk Passauban, Bajorország egyik legnevezetesebb városában. Ez az iskolai cserekapcsolat révén jöhetett létre a Leopoldinum Gimnáziummal. Rengeteg élménnyel gazdagodott a csapat. Megismerhettük a várost, azt a különlegességét, hogy három ország határán fekszik. Majdnem minden nap volt közös programunk a német diákokkal, de ezek körülbelül kora délutánig tartottak, így minden esténk szabad volt. Jártunk gyalogosan Ausztriában, megismerhettük a passaui iskolát, ahol órákat látogathattunk, „elzarándokoltunk” Altöttingbe, bepillanthattunk a fürstenzelli katolikus gimnázium életébe, és európai hírű fürdőhelyekre is eljutottunk. Eközben nagyon jó kis társaság verődött össze, mindenkivel megtaláltuk a közös hangot. Az esti programjaink közt szerepeltek a vásárlás és a város felfedezése is. A német diákok
nagyon kedvesen fogadtak bennünket és figyelembe vették azt is, hogy nem mindig értjük meg őket, ha túl gyorsan beszélnek. A családok nagyon vendégszeretők voltak, így könnyen be tudtunk illeszkedni. Furcsa volt egy idegen országba nem turistaként érkezni, hanem egy család életébe betekinteni. Kicsit más a kultúrájuk, mások a szokásaik, mégsem volt nagyon eltérő, ezért nem volt nehéz megszokni.
Mindenki nagyon sok élménnyel tért haza, és sokan vissza is akartunk fordulni. Egy hét alatt annyira megszoktuk, hogy németül beszéltünk, hogy itthon fura volt magyarul megszólalni. Folytatás márciusban várható, amikor mi leszünk a vendéglátók.
Záhorszki Liliána 10.b
24
Talentum
DÖK 2009. novemberében a DIÁKÖNKORMÁNYZAT gyűlést tartott Edöcsény Levente tanár úr vezetésével az iskola díszermében. Értékelték a tavalyi év munkáját, megbeszélték és elfogadták a diákönkormányzati tervet. Elnököt választottak, Tóth Máté 11. a osztályos tanulót, majd a jelenlévőkből megalakultak a különböző bizottságok. Végül együttesen elfogadták a Szervezeti és Működési Szabályzatot.
2009. ősz - advent
- Hurrá! Indul a filmklub! Mindenkit szeretettel várunk a vetítésekre!
Bizottságok:
Mindannyiunknak jó hír, hogy a DÖK kérésére: - A könyvtár nyitvatartási ideje ezután: 7.30 -15.30 - A B/17-es számítógépterem a diákok részére minden nap nyitva lesz 14 és 16 óra között. Ebben a két órában bátran használhatjátok. 7
RPKS(rendszeres programok, klubok, sport) tagjai: Orosz Máté, Hornyák Bence, Káposztási Zita, Girhiny Krisztina, Szili Noémi(elnök), Marton Bertalan(jegyző) ALRE(alkalmi rendezvények) tagjai:Barna Réka, Hadházi Kata, Tóth Lilla, Horváth Viktória(jegyző), Rozsnyai Henrietta, Bári Gábor(elnök) KÖSZ (közösségi szolgáltatások) tagjai: Nagy Viktória (jegyző), Elek Zsuzsanna, Boller Eszter, Bélteky Georgina, Nagy Brigitta, Dovák Tamás(elnök), Bagi Vivien, Horváth Liza, Mádi Laura, Kertész Gréta
2009 ősz - advent
Talentum
amit jó tudni... Tanítás előtti ima:
Uram! A fölkelő nappal és az ébredő reggellel együtt a szemedbe kívánok nézni, és így elindulni a mai napon. Kérlek, világosítsd meg értelmemet, erősítsd akaratomat, élénkítsd emlékezetemet, hogy feladataimat helyesen oldjam meg, és fölfogjam mindazt, amit ma meg kell tanulnom. Amen Tanítás utáni ima Istenem! Minden jóság tőled van, köszönöm, hogy értelmet adtál, és ma is gyarapodhattam a tudásban. Segíts továbbra is, hogy úgy szeressek minden embert, ahogy tanítványodhoz illik. Add, hogy eredményeim és kudarcaim egyformán hozzád vezessenek. Amen CSENGETÉSI REND
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
7.45 8.40 9.35 10.35 11.30 12.25 13.20 14.15
HÉTFŐ 7.55 8.50 9.45 10.40 11.35 12.30 13.25 14.20
8.30 9.25 10.20 11.20 12.15 13.10 14.05 15.00
8.40 9.35 10.30 11.25 12.20 13.15 14.10 15.05
Talentum A Fráter György Katolikus Gimnázium lapja. Felelős kiadó: Mariscsák István igazgató. Felelős szerkesztő: Lange Péter Tamásné és Balogh Attila. Dokumentumok elkészítése: Kiss Emese, Nagy Eszter, Arnóczki Lilla, Burgony Flóra, Takács Máté, Lalik Tamás, Rémiás Nikoletta, Guba Emőke, Szili Noémi, Bári Gábor, Komáromi Péter, Kavajecz Anett Külön köszönet: Várnai Aladár tanár úrnak
28
