LELKISÉG. A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele Advent Karácsony. Isten szólt és csend lett

SZÉCSÉNYI HARANGOK A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele 2005. Advent – Karácsony

LELKISÉG Isten szólt… és csend lett Advent. Az Úr eljövetelét várjuk. De tudjuk-e, hogy mire várunk, és hogyan várjunk? Izajás próféta könyvében ekképpen mondja ki a nép, hogy mire is várakozik, és miért várakozik: „Bárcsak szétszakítanád az egeket és leszállnál! ... Íme te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el, ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk! Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél, és bűneink, mint a szél, elsodornak minket. Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék; mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket. De mégis, Uram, atyánk vagy te!” (Iz 63, 19b. 64, 4b-7a.) Megrendítőek ezek a szavak, mert rólunk is szólnak. Nemcsak úgy érintőlegesen, hanem legigazibb valónkat, kiáltásunkat, legmélyebb vágyunkat fejezik ki. Ha nem „csukott szemmel” készülünk az Úr megtestesülésének ünnepére, ha valóban várjuk Őt, akkor keresnünk kell azt, hogy miért várunk, miért vágyakozunk Őreá. Ma már nem mondhatom azt, hogy azért várom Őt, mert körülöttem is ezt csinálják, tehát én is ezt csinálom. Be kell látnom, hogy körülöttem egyre kevesebben várnak, vágynak az Úr után. Tehát valahol máshol kell keresnem a miért-re a választ; valahol ott, ahol senki más nem keresi; valahol ott, ahol senki más nem is keresheti: önmagamban; ott, ahol senki más meg nem találhatja azt, csak egyedül én magam. Milyen jó, hogy nem mondhatom azt, azért keresem az Istent, mert oly sokan mások is azt teszik. Milyen jó… s ugyanakkor milyen nehéz! Nekem kell keresnem, nekem kell megtalálnom a választ a miértre. Ma nekem kell kimondanom a várakozó népnek azon szavait, melyeket a próféta hajdan papírra vetett. Talán így is gondolkodhatnék: miért kell nekem oly meszsziről szólítanom, hívnom az Urat, mint amilyen messziről az a nép hívta, hiszen Ő közel van, magam mellett, magamban tudom Őt? De az Úr azt mondja: ’Szállj magadba, ismerd meg önmagad’. S talán föl kell fedeznem, hogy nincs is olyan közel hozzám az Úr! Amikor a nép azt mondta Istennek: ’Az Úr elhagyott!’, az Úr ezt kérdez-

te tőle: ’Én hagytalak el?’ Mi történik tehát a mindennapi életemben: az Úr nincs közel hozzám, vagy én nem vagyok közel Hozzá? A nép így szólt: „Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el. Ezek közt vagyunk régóta.” De ha valóban magamba térek, ott nem találkozhatom haragvó Istennel, viszont annál inkább találkozhatom önmagam haragjával, önmagam békétlenségével. Azt látom, amit a nép is látott: olyan lettem, mint a tisztátalan, és mint a szenynyes ruha, s elhervadtam, mint a falevél, bűneim pedig, mint a szél, elsodortak. Nehéz így látni önmagam. És mégis csak innen fakadhat fel a szabadulás utáni vágy: „bárcsak megszabadulnánk”, s vele együtt - tudva, hogy egyedül Isten szabadít meg -, az Isten utáni vágy: „Bárcsak szétszakítanád az egeket és leszállnál!” Te, aki egykor az őskáosz semmi voltából teremtetted a rendezett mindenséget, jöjj, s teremts meg engem a magam káoszából, zűrzavarából! Jöjj el! Várlak! Látom mindazt, ami elválaszt Tőled, de Te jöjj, és törd át, szakítsd szét, hogy leereszkedhessél belém, bennem. Leereszkedhessél a szívem legmélyébe, kiválasztott hajlékodba. S én is leereszkedhessem Veled oda. Többé már ne a felszínen éljek, a háborgó hullámok között, hanem a te békédben. Ne kelljen többé haragudnom önmagamra, Téged vádolva a haraggal… Téged, aki a Szeretet vagy! Add, hogy megbocsássam magamnak vétkeimet, s lassanként elcsendesüljön bennem minden lázongás, harag, kétség és félelem. Meg tudjam végre szólítani önmagam, s kimondhassam azt, ami fáj, ami kiált bennem. Mondódjék ki bennem minden bűn, a magam és mások ellenem elkövetett bűne, valamint a magam másokat sebző bűne! S mondódjék ki bennem a szeretet! Mondódjék ki bennem minden, mert csak a teljesen kimondott szó csendesül el! Köszönöm Uram, hogy magamban kereshetlek Téged, aki nem csak úgy „ott vagy” bennem, hanem Teremtője és szerető Ura vagy mindennek. Mindent ismersz bennem, hiszen mindennek Ura vagy, minden a Tiéd. Szívem vágyik Igédre, Szavadra – a te Fiadra. Ő az a vágy, akit néped szívébe ültettél: „Bárcsak… leszállnál”. De hiszen először Te vágytál arra, hogy leereszkedhess… Mondd ki bennem az Igét, a Szót, mondd ki magad bennem egészen! Isten szólt… és csend lett. Isten egészen kimondta magát, és így minden elcsendesülhetett, hiszen Benne minden teljességgel kimondatott. A szeretet és az imádat szent szót-

2

Szécsényi Harangok

lanságában minden befogadta Őt, már semmi sem ellenkezik, semmi sem lázong, már semmi sem fél, minden az Övé. Igen, akkor mondattam ki én is egészen, amikor Te egészen kimondottad Magad bennem. Isten szólt… és csend lett. Karácsony éjszakája a csend. Hiszen Isten egészen kimondotta önmagát Fiában, egészen belemondta magát a világba, az emberi szívekbe. Testvér, találd meg ezt a csöndet, Karácsony csöndjét! Találd meg Isten csöndjét és a magad csöndjét! Azáltal, hogy Isten egészen kimondhatja magát benned, mondass ki te is egészen! Békesség veled! Angyalos Boldogasszonyról nevezett Ferenc-Mária nővér

Mind Betlehemig! „Menjünk el mind Betlehemig, s lássuk meg e dolgot, melyet az Úr megjelentett nékünk” (Lk 2,15). Karácsony előtt régi, szép szokásaink szerint képeslapokat szoktunk küldeni üdvözletül. Sokszor azonban zavarban vagyunk, nem győzzük kiválasztani az ízlésünknek megfelelőt, vagy amelyikről úgy véljük, kellőképpen kifejezi a karácsonyi üzenetet. A legtöbb képeslap valami idilli képet tár elénk. Behavazott táj, gyönyörű, téli kellékekkel felruházott, bensőséges pillanata az életnek, amin mozdulatlanság, nyugalom, kiegyensúlyozottság, öröm is megjelenik. Mindez egyben a mi idill utáni vágyunkat is kifejezi, és karácsonyra készülve sokszor szeretnénk úgy eljutni az ünnep néhány napjához, hogy minden rendben legyen, minden nyugodt legyen. A karácsony aztán már-már akár egy széles tabló, amin mindenki rajta van, de képpé nemesedve. Az igazi, eredeti karácsonyi történet azonban csupa-csupa mozgalmasság. Esemény és történés. Amikor a pásztorokhoz megérkezik az angyalok sokadalma, az örömhírt jelentő és Istent dicsőítő angyalok, elfoglalt, a munkájukat végző embereket találnak. Csak a romantikus képzetekben és pásztorjátékokban tűnnek fel úgy a pásztorok, mint akik szundikálnak, amikor jelenik az angyal, csendül az ég, zendül mennyei szózat, és a kis pásztor felkelti a nagyobb pásztort, a nagyobb pásztor az öreg pásztort – ez kedves, de romantikus előadása annak, hogy a szundikáló embervilág hirtelen nagy örömre ébred. A mezőn levő pásztorok őrizték a nyájukat, munkában voltak. Az isteni üzenet, az angyali szó mindig elfoglalt embereket talál. Csoda ez, hogy az Isten akaratából az evangélium mindig el tud jutni az elfoglalt emberhez. Isten az életébe, a munkájába belezárt embert, elfoglaltságának foglyát eléri, és meg tudja szólítani. Ez a testet öltés, az inkarnáció egyik nagy titka. * A pásztorok elfoglaltak, de nem süketek és restek. Meghallják az evangéliumot, befogadják. És minden elfoglaltságuk mellett szabadok annyira, hogy elmenjenek egészen Betlehemig, és megnézzék, amit Isten jelentett nekik. Szabadságuk nem külső körülményeikben jelenik meg. Mi sokszor úgy gondoljuk, a helyzeteinknél fogva, a kö-

2005. Advent – Karácsony

rülményeknél fogva, a dolgok alakulása révén vagyunk megkötözve. Az igazság azonban az, hogy ha megkötözött az ember, akkor belül megkötözött. A pásztorok nagy belső szabadsággal mindenféle kételkedés nélkül mondják, hogy menjünk el Betlehembe, és lássuk, amit az Isten megjelentetett nékünk. Semmiféle megkérdőjelezése nincs a kijelentésnek: talán igaz, amit az angyalok mondanak, mert hogyha megnyílott az ég és angyalok sokadalma jött, akkor talán lehet abban valami, amit mondanak. Nem azért mennek Betlehembe, mert kétlik is, meg hiszik is, mert szeretnék is látni, meg bizonytalanok is benne. Nem azért akarnak elmenni Betlehembe, mint ahogy az emberek mindennek alaposan utána akarnak járni, hanem mert megérintette a szívüket az angyalok éneke, eljutott a lelkükig a mennyei öröm, és látni akarják, amit az Isten adott. Ez a második nagy csodája a karácsonyi történetnek. * Lehet-e nagyobb csodát látni, mint az angyalok megnyilatkozását? Lehet-e nagyobb csodát látni annál, hogy megnyílik az ég, és transzcendens lények sokasága dicsőíti és magasztalja az Istent? Kell-e ennél nagyobb csoda? Ha ilyet lát az ember, egy életre lenyűgöződik általa. És mégis, az angyalok csodája hívó vagy küldő csoda. Az angyalok szava hívó vagy küldő szó, mint ahogy ők maguk is küldöttek. Mert nemcsak a pásztoroknak kell Betlehembe menniük, az angyaloknak is el kellett menniük Betlehembe. Péter apostol írja levelében: az angyalok is vágyakoznak betekinteni az isteni csodába. Megnyílik az ég, és a teremtett lelkek és a mennyei lelkek sokasága eljön, hogy lássák ők is a csodát, és dicsőítsék az Istent. Van-e nagyobb csoda annál, hogy a mennyei seregek sokasága eljön eddig a kis, poros városkáig, Betlehemig, alászáll, és a földön a nyomorúságnak, bűnnek és halálnak honában dicsőíti és magasztalja az Istent? Íme, karácsony harmadik csodája. * Menjetek el Betlehemig, és meglátjátok ott Istennek a csodáját, ez lesz néktek a jel róla: fekszik, bepólyálva a jászolban. Mert a pásztorokat és az angyalokat is megelőzően eljött a Fiú egészen Betlehemig, hozzánk. Mert hiszen Betlehem mi vagyunk, Betlehem a mi sorsunk és a mi életünk. Betlehem ez a világ. Ez az igazi nagy csoda, és ez az igazi eljövetel. Létezésünk legmélyebb mélységébe jön el Isten. Egészen Betlehemig, azaz az emberlét mélységéig, a legnagyobb kiszolgáltatottságig, a legnagyobb alázattal. Ez a jel róla: bepólyálva fekszik a jászolban. Felejtsük el összes karácsonyi képzetünket, történetünket, a stilizált jászlakat. A jászol az, amiből az ökör meg a szamár eszik, amibe az ember a saját gyermekét bizton nem tenné bele. Isten, amikor testet ölt, és belép az emberi történelembe, megkülönbözteti magát. Nem kikutathatatlan talányként, nem valamiféle inkognitóban, álarcban, maszkban jön el, ami mögött csak sejteni lehet az igazi valóját. De hogyan? Mi ez a megkülönböztetés? Egy



védtelen gyermek, egy csecsemő, néhány vászondarabba bugyolálva, jászolba helyezve. Ott van megkülönböztetett módon. Megrendítő és boldogító is egyúttal: így tárja fel Isten az ő szeretetét, így különbözteti meg önmagát az ő eljövetelében, ebben a mérhetetlen, felfoghatatlan, nagy alázatban. Ez a jel. Krisztus azóta is mindig így különbözteti meg magát: éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok, meztelen voltam, és felruháztatok, börtönben voltam, és meglátogattatok. Ez a jel róla nekünk ma is, ha az ő dicsőségét, hatalmát és szeretetét hirdetni akarjuk, ha rá akarunk mutatni, hol van, hol jár a mi világunkban. Ma is ott találjuk meg, ahol tudunk szeretni, ahol megtaláljuk a szükségben levőt, ahol megtaláljuk az elfoglalt, fogoly embert, hogy hirdessük az angyalokkal és a pásztorokkal a karácsonyi evangéliumot. Ahogy az angyaloknak alá kellett jönni és hirdetni a vétkes, lázadó embernek az evangéliumot, a Krisztus gyermekeinek is hasonló sorsban kell osztozniuk: hirdetni a makacs, a lázadó, a hitetlen, a saját életébe beleragadt, önmagával elfoglalt, önmagának lefoglalt embernek az örömhírt, Isten megkülönböztetett jelenlétét a világban. Bogárdi Szabó István részlet a Közelítések és közeledések c. kötetből

Az én adventem A mi barátságunk már régi, nagyon régi, kipróbált és tűzálló; itt hordozlak lelkemben, benne vagy minden lélegzetvételemben: szívemnek minden dobbanása, agyamnak minden gondolata Te vagy; itt vagy, érezlek, szorosan átölelve tartalak: és azért mégis oly epedve vágyom utánad, mint akkor, régen, mikor még távol voltam tőled. Sőt, most még epedőbben vágylak, mint akkor; mert azóta, hogy először megpihentem kebleden, az én életem egy szakadatlan ádvent, egy édes-fájó jézusvárás. Mikor először mentem hozzád, félve kerülgetve, magamat hazug mentségekkel takargatva indultam; és soha sem jutottam el hozzád, míg ezek egy édes tekintetedre mind le nem hullottak rólam. Mindig azt hittem, hogy könnyebb volna száz halált kiállni, mint ezek nélkül, árván, meztelenen, üresen Te előtted megjelenni. És mikor mégis megtörtént, ó, örökre áldott pillanat, éreztem, hogy szemed sugarai hogyan szövik meztelenségemre a lakodalmi ruhát, hogyan ragyogtatják fejemen a mennyei koronát. Nincs édesebb és gazdagabb szó a világon, mint a bocsánat és a béke szava; de ha az egész világ ezzel volna tele, ha minden ellenségem ezt zengené is felém: az is semmi volna ahhoz képest, mikor az én szívembe először beköltözött a Te bocsánatod, a Te békéd! Ó, édes ádvent, ó, áldott karácsony! És azóta várlak szüntelen. Mindig nagyobb félelemmel és mindig nagyobb epedéssel. Mert mindig tisztábban látom, hogy mennyire méltatlan vagyok hozzád; és mindig mélyebben érzem, hogy mennyire szeretsz Te engem. Ó, mondd, Uram, ki vagy Te? Minél jobban ismerlek, annál epedőbben vágyom tudni, ki vagy Te? Most csak egyet tudok: hogy Te vagy az a szent Név, melybe minden kegyelmet nyert bűnös be van foglalva, én is; és mely beragyogja a mindenséget az üdvösség sugaraival. Jövel, drága Név, nekem mindenre elégséges! Kecskeméthy István Kis Tükör, 1932. december 10.

3

Liturgia A fény és a hő Egyesülni vágyunk Istennel: belső szükségszerűség kényszerít erre. Lelkünk két hozzá vezető utat állít elénk, két különböző utat, amelyek azonban mind ugyanoda torkollanak. Az egyesülés első útja a megismerésen és a szereteten keresztül vezet. Megismerni annyi, mint egyesülni. A megismeréssel hatolunk be a dolgokba és vonjuk őket önmagunkba. Ezáltal sajátunkká válnak, életünk egy darabjává lesznek. De a szeretet is egyesülés. Nemcsak törekvés az egyesülésre, hanem már maga a szeretet is egyesülés. Amennyire az ember szeret valamit, annyira tartozik az őhozzá. Ennek a szeretetnek azonban egészen sajátos jellege van. Ezt azzal fejezzük ki, hogy „szellemi” szeretetnek mondjuk. De a szó nem találó, hiszen szellemi egy másik fajtájú szeretet is, amelyről később szólunk. Azt akarja tehát mondani: Ez a szeretet nem a nyugvó létben eszközöl egyesülést, hanem a mozgásban: a tudatban és az érzésvilágban. Van-e erre valami külső kifejező eszköz, valami jelkép? Igenis van, éspedig egy csodálatos szimbólum: a fény és az izzás. Itt áll előttünk a gyertya, és ég sugárzó lánggal. Szemünk látja a fényt, felveszi önmagába, eggyé válik vele és mégsem ér hozzá. A láng megmarad önmagában, ugyanígy a szem is, és mégis egy bensőséges egyesülés megy itt végbe, amelyről azt mondhatnók, hogy telve van tisztelettel és tisztasággal. Minden érintés és keveredés nélkül, a tiszta látásban valósul meg. Mély értelmű jelképe ez annak az egyesülésnek, amely Isten és a lélek között jön létre a megismerésben. „Isten az igazság”, mondja a Szentírás. Aki megismeri az igazságot, már bírja is azt szellemileg. Isten ott áll annak a lelkében, aki az igazságnak megfelelően gondolkozik róla. Ezért „Istent megismerni'” annyi, mint Vele egyesülni, miként a szem is egyesül a lánggal, amikor a fényt nézi. De a lánggal egyesülünk a hő által is. Érezzük az arcunkon, kezünkön. Érezzük, hogyan hat át és melegít fel minket, és mégis ugyanakkor a láng önmagában érintetlenül áll. Ez a szeretet: egyesülés az Isten-lánggal a hő által, és mégis úgy, hogy semmi sem ér Hozzá. Mert az Isten jó, és aki a jót szereti, annak a lelkében már él is a jó. A jó az enyém, mihelyt szeretem, és annyira tartozik énhozzám, amennyire szeretem, s mégis semmit sem érintek rajta. „Isten a szeretet – mondja Szent János – és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.” Istent megismerni és szeretni tehát annyi, mint vele egyesülni. Azért lesz az örök élet látás és szeretés. És ez nem azt jelenti, hogy éhesen fogunk állni előtte, hanem jelenti a legmélyebb belemerülést, töltekezést és kielégülést. Már láttuk egyszer az előzőkben, hogy a láng a mi lelkünk jelképe. Most pedig felismerjük benne az élő Isten jelképét is, „mert Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” Miként a láng fényt áraszt magából, úgy az Isten igazságot. És a lélek felfogja magába az igazságot, és benne egyesül Istennel, miként szemünk is látja a fényt, és ebben eggyé lesz a lánggal. És a láng hőt áraszt magából, – azonképpen Isten is melegítő jóságot. De aki szereti Istent, az a jóság-

4


ban eggyé lesz Ővele, miként a kéz és az arc a lánggal, amikor annak melegét érzi. A láng azonban önmagában marad érintetlenül, tisztán, nemesen, miként Istenről is az áll az Írásban, hogy „hozzáférhetetlen fényben lakik.” Ó, te világító és fénylő láng, – jelképe az élő Istennek! Milyen jól megértjük most azt, hogy a húsvéti gyertya a nagyszombati megáldással Krisztus jelképévé válik, amikor pedig a diakónus a lángot ujjongva „Krisztus világosságának” hirdeti, meggyújtják rajta a templom lámpásait, hogy mindenütt az élő Isten világossága és tüze világoskodjék és izzék. Romano Guardini

PLÉBÁNIAI ÉLETÜNK – KÖZÖS ÉLETÜNK Őszi élményeink Ökumené napjainkban – Roger testvér hagyatéka „Kétezer év óta, Krisztus a Szentlélek által van jelen. Titokzatos jelenléte egy látható közösségben válik kézzelfoghatóvá: ez a közösség nőket és férfiakat, időseket és fiatalokat gyűjt egybe, akik mind arra hivatottak, hogy közösen haladjanak, és ne különüljenek el egymástól. Történelmük során azonban a keresztények sok megrázkódtatáson mentek keresztül: szakadások jöttek létre köztük, holott mindannyian ugyanarra a szerető Istenre hivatkoztak. A közösség egységének helyreállítása ma sürgős feladat, amit nem lehet az idők végezetéig folyton csak halogatni. Készek vagyunk-e mindent megtenni azért, hogy a keresztények ráébredjenek ennek fontosságára?” – Roger testvér e szavai az egységre és a szívből jövő kiengesztelődésre hívnak minket. Ám az ő egész élete is erről szólt: olyan ember volt, aki feltette az életét arra, amiben hitt. Roger testvér 1940-ben telepedett le Taizében, egy pici francia faluban, és megnyitotta a házát a háború menekültjei előtt. A béke és a kiengesztelődés követévé akart válni, ezért testvérséget vállalt az elesettekkel, menekültekkel, keresőkkel. Néhány év múlva csatlakoztak hozzá olyan férfiak, akik szintén meg akarták osztani az életüket és a szívüket másokkal. Hamarosan összefoglalták életük szabályait és létrejött a Taizéi Közösség. Különböző keresztény felekezetekből jöttek, hogy megéljék az egységet építve az ökumenizmust, az akkor még nagyon szétszakadt egyházban. A fiatalok pedig elkezdtek özönleni hozzájuk, mert megérezték az Evangélium tisztaságát és fényét Roger és a többi testvér életén. Ez az ember egész életére elköteleződött: Krisztus Evangéliumát akarta közvetíteni az embereknek, és tapasztalva


a világban a rengeteg megosztottságot, szenvedést, feltette az életét arra, hogy a kiengesztelődést, az ártatlanokkal és szenvedőkkel való megosztást válassza egész életére. Ezért fogadta be a háború menekültjeit, ezért alapított olyan közösséget, ahol a különböző egyházakból érkező keresztények testvérként élhetnek együtt dolgozva és imádkozva, ezért utazott olyan sokszor a szegénység és nyomor sújtotta országokba: Dél-Amerikába, Ázsiába, Afrikába – hogy testvérséget vállaljon a legelesettebbekkel. Ezért látogatta a hatvanas évektől kezdve KeletEurópát, hogy az itt élő embereknek is reményt mutasson és szolidaritást vállaljon. Már az ötvenes évek végétől kezdve érkeztek fiatalok Taizébe, akiket rögtön befogadtak, hogy együtt keressék a béke és öröm forrásait az imádságban és a testéri együttlétben. Ennek hála én is ellátogathattam ide 2002 nyarán. Nagyon mély élmény volt együtt imádkozni több ezer fiatallal és a testvérekkel egészen egyszerű módon: a Szentírással és énekekkel. Az esti imák során Roger testvér egyesével megáldotta azokat a fiatalokat, akik elébe mentek. Így történt, hogy én is találkoztam vele egészen közelről: amikor fejemre tette a kezét és megáldott olyan szelíd mosoly volt az arcán, a szeme pedig úgy ragyogott, hogy érezhető volt, benne Krisztus él, és az evangéliumi öröm életének alapja. Roger testvér életét adta a békéért: ezért élt, és ezért halt meg. Amikor a nyáron egy háborodott nő leszúrta ima közben, a 90 éves férfi meghalt. De az ő élete, tanúsága Jézus Krisztusról és az evangéliumi életről jel marad számunkra. Halála pedig még jobban megpecsételi az elköteleződését: azért halt meg, amiért élt – hogy a béke és a kiengesztelődés életté váljon a világban. A kérdése hozzánk is szól, minket is hív az elgondolkodásra és a megélésre: készek vagyunk-e mindent megtenni azért, hogy a keresztények ráébredjenek az egység fontosságára? Mit tudunk mi tenni a saját élethelyzetünkben, hogy a keresztények valóban egyek legyenek? Azt hiszem a legelső, hogy higgyük, ez lehetséges. Ezt mutatja Roger testvér és a Taizéi Közösség élete, ezt mutatja számos más ökumenikus közösség léte. Laurent Fabre atya azt mondta: az Isten legnagyobb vágya az egység, hiszen Jézus utolsó imájában, amikor már csak a legfontosabb dolgokat tudta elmondani, így imádkozott: „Atyám, hogy mindnyájan egy legyenek.” (Jn 17,21) Valóban, Isten vágya az egység és ha mi hiszünk benne, akkor kell hinnünk abban is hogy az egység megvalósulhat az egyházak között. II. János Pál pápa törekvései is milyen gyümölcsözőek voltak: ma már sokkal jobban közeledhetünk egymáshoz, lehetőség van a közös igeliturgiára a protestáns egyházakkal. Számos lépés történt az egyházak egymás felé való megnyílására, és rajtunk is múlik, hogy ez hogyan folytatódik. Éppen ezért jó részt venni ökumenikus rendezvényeken, hogy megtapasztaljuk, mit is jelent ez! Ezen kívül pedig nagyon fontos az, hogy imádkozzunk az egységért, ahogy Jézus is tette! „Szentlélek, föltámadt Krisztus Lelke, betöltesz állandó jelenléteddel. Jöjj és csillapítsd bizalom, béke és megbocsátás utáni szomjunkat, olyannyira, hogy az örvendezés forrásai soha ne száradjanak ki.” (Roger testvér) Szabó Adrienn



Hit, fesztivál és média – gondolatok az Ifjúsági Világtalálkozó után A XX. Ifjúsági Világtalálkozón (WJT) az utólagos becslések szerint 1 millió ember vett részt valamilyen formában. A világ legnagyobb rendezvényéről van szó, semelyik más eseményen, soha máskor nem gyűlik össze ennyi ember. Ők válaszoltak a pápa hívására, úgy gondolták, Krisztus fontos a világnak. A Föld minden országából érkező zarándokok valósággal megszállták Köln, Bonn, Düsseldorf városát, tömegek hömpölyögtek az utcákon. A városok felkészültek az emberáradatra: a bankok külön embereket alkalmaztak a betérők segítésére, a közlekedési vállalat külön buszokat indított, hogy mindenki eljuthasson céljához. A helyi gazdaság is jól reagált, megjelentek az olcsó zarándokmenük, a kedvezményes belépők a múzeumokba, és számos szolgáltatást vezettek be azért, hogy a látogatók életét megkönnyítsék. A média egy héten keresztül csak a WJT eseményeivel foglalkozott, hírek, interjúk, tudósítások, háttéranyagok jelentek meg a lapokban. Még az olyan bulvárlapok is, mint a Blick, vagy a Star extra mellékletet hoztak le, XVI. Benedek pápa és a fiatalok fényképeivel. A tévé, rádió hírei között első helyen szerepelt a találkozó, kamerák és riporterek dolgoztak az anyagokon folyamatosan. A német média, Németország jól teljesített. A magyar résztvevők itthon maradt rokonai állandóan figyelték a tévé, rádió, újságok hasábjait, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy megpillantják a család rövid időre távolra zarándokolt tagját. Erre azonban vajmi kevés esély volt, és nem elsősorban a hatalmas tömeg miatt. A magyar tévécsatornákon a találkozóról olyan hírek jöttek, mint például, hogy a pápa kicsiny sapkáját elvitte a szél, amikor leszállt a repülőgépről. Aztán láthattuk még körülbelül 5 percben, ahogy XVI. Benedek meglátogatott egy zsinagógát. A találkozó ideje alatt nem volt egy helyszíni riport sem, csak a külföldi tévétársaságoktól felvásárolt, rövid, száraz, hírszerű bejátszások. Azon már kevésbé van mit csodálkozni, hogy a kereskedelmi adók nem mozdultak meg az ügyben, de az már kissé furcsa, hogy még a közszolgálati tévé profiljába sem fért bele egy tudósító kiküldése, hogy a magát 60 százalékban katolikusnak valló magyarokat tájékoztassa egyházuk egyik legnagyobb eseményéről. Felesleges lenne túl hosszasan keresni az okokat, elég a mindent meghatározó pénz és nézettség bűvös erejű szavakat kimondani. Nekem úgy tűnik, a magyar média agyonhallgatással járul hozzá ahhoz a folyamathoz, melynek során a kereszténység szépen lassan kiszorul a napi közéletből, sajtóból, úgy általában mindenből. A kultúra és a kötelező tájékoztatás szintjén maradnak a szentmiseközvetítések, a templomok bemutatása és az egyházi zene. Még mindig bennem motoszkál a német média talpraesettsége, nekik lehet, hogy még anyagilag is megérte sokat foglalkozni a rendezvénnyel. Itt találkozott gazdaság, sajtó, pénz, és fiatalság, kereszténység, elkötelezettség. A XX. Világifjúsági Találkozó az élő kereszténységről szólt. Fesztiválszerű hangulatban, sok száz együttes, szín-

5

házi társulat, énekes, előadó fellépésén a résztvevő katolikus fiatalok megmutatták, hogy lehet kulturáltan, normálisan, mindenféle folyékony és egyéb segédeszközök nélkül bulizni. A szórakozás mellett a szemináriumokon, kiscsoportos beszélgetéseken a „mélyre eveztünk”, intellektuális kihívások vártak a bioetikáról, misszióról, szexualitásról szóló beszélgetések során. Senki nem feledhette el, hogy „eljöttünk hódolni neki” a napi katekézisben, szentmisében, szentségimádásban, Taizé-i imaórákban. Ez különböztette meg ezt a rendezvényt a nyári menetrendszerűen megrendezett különböző fesztiváloktól (Hegyalja, Sziget, Volt stb.). Maradjon csak hitünk az első helyen, érezzük jól magunkat, mert kereszténynek lenni jó, és csak utoljára marad a média, amelytől reméljük, hogy egyszer majd értékünknek megfelelően fog kezelni minket. Csordás Bálint

„Az egyház tagjai vagyunk” – félig kötetlen beszélgetés három fiatallal Szeptemberben Udvardy György püspök atya 29 szécsényi fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Közülük hárommal – Zsófival, Danival és Tomival – ültünk le beszélgetni, meséltek élményeikről, a felkészülésről, szigorúan lazán önmagukról egy kis rágcsálnivaló és némi ásványvíz társaságában. Isten hozott titeket a keresztény nagykorúságban! Kezdjük egy kis visszatekintéssel! Mi volt a legjobb a felkészülési évek során? Zsófi: Ami a legjobban megmaradt, azok a táborok voltak. Kétszer is voltunk, mindkét nyáron, Nagybörzsönyben és Nógrádon. A nagymarosi találkozó is jó volt, de leginkább a pénteki hittanórák Erikával maradtak meg bennem. A fiúk egyetértően bólogatnak… Dani: Mert igaza van Zsófinak. Lelkileg töltött fel a tábor. A lelki programok, vagy a kikapcsolódás és a barátok jelenléte miatt fontos ez a tábor? Tomi: Mindkettő. Zsófi: Ha azt akarom, hogy elmenjek pár hasonló korú fiúval és lánnyal, bármikor megtehetem. A hittantábor nem pont a közösségről szó. Hanem miről? Zsófi: Hát, hogy közösséget építsünk, de Jézussal. Mit jelent az, hogy keresztények vagytok? Zsófi: Bocs, hogy csak én beszélek… Tomi: Mondd nyugodtan, majd ha nem értünk egyet, szólunk. Zsófi: Szóval, azt jelenti, hogy Jézus tanítása szerint formáljuk életünket. Ez nem abban merül ki, hogy vasárnaponként elmegyünk templomba, gyónunk és áldozunk néha. Más a keresztény életforma. Dani: Az egész életed máshogy alakítod. Nehéz ezt tenni, de próbálod. Jó, hogy ti így gondolkodtok, de a korosztályotok többsége nem vallásos, ha bérmálkoznak is, utána már nem gyakorolják hitüket. Hogyan lehetne ezen változtatni? Dani: Azért van ez, mert elsősorban a szülők, nagyszülők akarják. Tomi: Én például nem biztos, hogy bérmálkoztam volna,

6


ha szüleim nem lennének keresztények. Zsófi: Igen, de téged így neveltek. Nem mindegy, hogy honnan jössz. Nekem például az osztálytársaim körülbelül öt százaléka fogott valaha Bibliát a kezében. Miért van ez? Dani: Mert a kereszténységet nehéz megélni. Tomi: Könnyebb elmenni a kicsapongás, drog, alkohol felé. Mennyire érzitek, hogy jobban az egyház tagjává váltatok? Mind: Azzá váltunk. Zsófi: Szerintem már keresztelésünk óta az egyház tagjai vagyunk, a bérmálkozás egy forma és megerősítés volt. Milyenek a benyomásaitok a püspökről, liturgiáról, bérmálási miséről? Tomi: Jó fej. Zsófi: Azt hiszem csak itt szokás, hogy a bérmálkozók levelet írnak neki. Én azt hittem el se nem fogja olvasni, aztán kiderült, hogy mégis, mert amikor a mise után beszélgettünk vele tudta, hogy ki vagyok, és még tanácsokat is adott. Dani: Az én levelemből pedig kiemelt dolgokat a prédikációban. Tomi: Igen, az enyémből is voltak ismerős részek, csak neveket nem mondott. Most fogtok végezni gimnáziumban. Sok kihívás vár rátok, érettségi, felvételi, nyelvvizsga. Mi ad erőt ezekben? (Mindannyian nagyot sóhajtanak a kérdés hallatán.) Zsófi: Hát, a szülők is „bátorítanak”. Másrészt nem akarok buta maradni. Dani: Van egy célunk, amit meg szeretnénk valósítani. Tomi: Ha nem tanulok, nem biztos, hogy lesz egy jó munkahelyem, stabil keresetem és nem tudom majd felnevelni a gyerekeimet. Hogyan szeretnétek látni magatokat 10 év múlva? Zsófi: Szeretném, hogy azért addigra már kialakuljon, hogy mit szeretnék csinálni, meglegyen az iskolám és el tudjak indulni. Dani: Kell egy stabil állás. Család? Zsófi: Elég korai még szerintem, de ha úgy alakul, el tudom képzelni. Hány gyermeket vállalnátok? Tomi: Kettő, egy fiú, ő legyen az idősebb, a lány a fiatalabb. Zsófi: Kettő Dani: Három El tudnátok-e képzelni, hogy rendszeresen összejön néhány fiatal és beszélgetnek őket érdeklő témákról és arról, hogy hogyan élik meg hitüket hétköznapi életükben? Mind: Ez nagyon jó lenne. Zsófi: Hát, elvileg erre van az ifjúsági hittan. Olyan közösség lenne a jó, ahol lehet beszélgetni lazább témákról is. Dani: Egy olyan alkalom kellene, ahol mi is kivesszük a részünket a dologból, és nem annyira elméleti. OK, egészen konkrétan: a szécsényi plébánián hol tudnád felajánlani segítségedet? Zsófi: Szívesen mennék kísérőnek nyáron a gyerekekkel táborokba. Dani: Az tényleg jó ötlet. Tomi: A programok rendezésében is segítenénk. Plébániai bálokon, vagy a vidám családi napok alkalmával különben már voltunk is. Csak szólni kell előre. Csordás Bálint


II. Egyházmegyei Lelkipásztori Napok – Az Eucharisztia a plébánia megújulásának forrása Az Úr gondoskodásának köszönhetően újra részt vehettem a Máriabesnyőn megtartott Egyházmegyei Lelkipásztori Napokon. Kicsit féltem, hogy fogok bekapcsolódni, de az odavezető úton Tihamér atyával való beszélgetésünk feloldotta szorongásomat. Aztán az érkezés utáni szeretetteljes fogadtatás, Gáspár István atya köszöntő szavai rávilágítottak, hogy itt a helyünk. Ez a három nap nem konferencia és nem lelkigyakorlat, hanem együttgondolkodás felszentelt papok és mi közöttünk, krisztusi világi hívők között, hogy együtt újra átéljük a pünkösdöt, csak engedjük, hogy szeressen az Isten, elfogadjuk ajándékait, hivatásunkat és küldetésünket. Mindezt épp akkor éljük át, amikor az oly sok csodálatos történést hozó Eucharisztia éve lezárult. Szegedi László atya szavai mélyen szívembe íródtak: Az Eucharisztia az Egyház fő karizmája – feladatunk ezért az Oltáriszentségben való elmélyülés, hiszen Jézus áldozata a Kenyérben a legtisztább forrás számunkra, ez segít, hogy nap mint nap mi is jól éljük meg életünk áldozatát, hogy magunk is Eucharisztiává és táplálékká váljunk. Ebben erősített meg minket Püspök atya is. Vágya, hogy „újra lángoljon a szívünk!”, valóra vált egy évvel ezelőtt itt, Máriabesnyőn, és Nógrádsápon is az egyházmegye Eucharisztikus Találkozóján, ahol jó volt megtapasztalni a Krisztusban való összetartozást. Minden plébániaközösségnek újra és újra fel kell fedeznie és át kell élnie, hogy együvé tartozunk – papok és hívők, ki-ki saját hivatása szerint. Jézus köt össze bennünket, felelősek vagyunk egymásért, s ha a hitben eljutottunk erre a látásra, kötelességünk ezt tovább adni. Mindnyájunknak küldetésünk van a mai beteg és bizonytalan társadalomban, és ezért nem mindegy hogyan élünk, hogyan éljük hitünket, hogyan élünk hitünkből. Püspök atya gondolatait folytatta Varga László atya előadása, aki a szentségimádás és a szentmise gazdagságáról, csodájáról beszélt: a szentségimádás csöndjében az ember jobban megismeri és elfogadja önmagát, mély barátság alakul ki az Úr és közte. A lényeg, hogy engedjük, hogy úgy szeressen, ahogy ő szeret. Bár az idővel küszködünk mindig, de az ő lábainál eltöltött idő százszorosan megtérül gyümölcseiben. A szentmisében pedig újra és újra átélhetjük a húsvét titkát: a felajánlásban (önmagunk, kapcsolataink, jó és rossz tulajdonságaink odaadásával), az áldozatban (gyengeségünk, bűnösségünk odaajándékozásával), a kiengesztelődésben (nehéz embereinkkel való kapcsolatunk Isten elé tárásában) Jézus válik áldozattá bennünk, értünk, mi pedig benne. Hasznos és fontos gondolatokat kaptunk a szentmisén való részvétel módjáról is, hiszen nem mindegy, hogy milyen lelkülettel, milyen ruhában jövök a misére, hol és hogyan állok meg, milyen lelkülettel kapcsolódom be az imádságba, hogyan áldozok, mennyire élem meg az Úrral való egyesülés örömét.



Ettől is függ, hogy mindennapjainkban, két mise közt hogyan élem meg a Jézussal való egységemet, hitemet, hogyan hordozom őt magamban, milyenek kapcsolataim, megérzik-e rajtam keresztül Isten jóságát, szeretetét, és hogy egymásnak ajándékozzuk-e Jézus jelenlétét. A továbbiakban előadást hallhattunk Székely János atyától az Eucharisztia és a Szentírás kapcsolatáról, Kellermayer Miklós orvosprofesszortól az Eucharisztia és a tudomány kapcsolatáról, valamint a katekumenátusról, mint a hitbe való bevezetés útjáról, és a családpasztorációról, melyeket kiscsoportos beszélgetésekben dolgoztunk fel őszinte és nyitott beszélgetésekben szép tanúságtételek hangzottak el imádságról, a szentmiséről, keresztény életünkről. A fiatalok jóvoltából pedig ízelítőt kaphattunk a kölni Ifjúsági Világtalálkozó élményeiből is. Utolsó este egy szavakkal el nem mondható, szép szentségimádáson vettünk részt, ahol az addig hallottak életté váltak bennünk – az időnek nem jutott már szerep, csak az áhítatnak, az igazi örömnek, a dicsőítésnek és a mély csendnek. Éreztük, valóban „az Isten előtt térdeplő ember a legnagyobb”. Szentmiséinkben nem csak a papok tették a dolgukat, hanem mi, világi hívők is szolgáltunk – ki-ki felolvasott, könyörgéseket fogalmazott, mindenki adományát vitte a felajánláskor az oltárra, hiszen így teljes a szentmise: papság és világi hívők együtt, egységben Jézus Krisztusban. A találkozó során megláthattuk, hogy az Eucharisztia éve sok gyümölcsöt hozott Egyházunkban és számunkra is. Úton vagyunk, állandó fejlődésre hívva. „Váltsd életre!” – kaptam az útravaló feladatot a záró előadás részeként egy szentképre írva, s úgy érzem, ebben benne van minden, amit e három nap során kaptam: megélni és megosztani e gazdagságot idehaza közösségünkkel, Egyházunkkal. Baranyiné Rita

Karitász bál – a moldvai csángómagyar iskoláért Magyar nemzetünk legkeletibb hídfője a csángó népcsoport, akik a Kárpátokon is túl, Moldvában, illetve az ezeréves határ mentén, a Gyimesekben élnek. (Részletes adatok, kronológia, ismertető a www.csango.hu internetes oldalon található.) Lélekszámuk megközelítőleg háromszázezerre tehető. Különlegességük még, hogy kimaradván a Kazinczy-féle nyelvújításból, archaikus magyar nyelvet beszélnek. Bár a magyarság egészét nézve sem mondhatjuk el, hogy manapság éljük történelmünk legvirágzóbb korszakát, csángó testvéreinknek – közülük is főleg a Moldvában élőknek – az összes magyar ember közül is a legsanyarúbb sors jutott osztályrészül. Színromán területen – valódi nemzetszigetként – kell őrizniük származásukat, hitüket, nyelvüket hosszú-hosszú évszázadok óta. Teszik mindezt úgy, hogy anyanyelvükön nincs

7

Teszik mindezt úgy, hogy anyanyelvükön nincs módjuk sem a tanulásra, sem pedig katolikus vallásuk gyakorlására. Jelentős kezdeményezés, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége összefogásából magyar iskola épül Moldvában. Az iskola alapkövét 2005. májusában tették le Rekecsinben. A szécsényi plébánia Karitász csoportja idei jótékonysági báljának bevételét, 224.600 Ft-ot az épülő rekecsini csángómagyar iskola javára ajánlja fel. Hogy életükről teljesebb képet kapjunk, jó szívvel ajánljuk a Kovász című újság alábbi, 2005. januári cikkét.

Csángóföldi Csodamese? Nyitott szívvel, s vágyakozó lelkülettel érkeztem a messzi „hazába”. Hittem, ismerem ezeket az embereket, ezt a világot, hiszen megannyi történetet hallottam már róluk. Mégis megdöbbentő volt végiggyalogolni Csángóföld falvainak utcáin, hiszen mindenki magyarul köszönt vissza rám! Bólogató fejjel próbáltam leplezni tudatlanságom; itt színtiszta magyar falvak állnak? Itt az Isten háta mögött, Budapesttől 900 kilométerre, még vannak olyan községek ahol anyanyelvemen beszélnek? Kivétel nélkül mindenki? Amint az egyik hegy tetejéről visszanézve csodáltam a völgyben meghúzódó kis magyar falut, furcsa és riadt érzés motoszkált bennem: nem éreztem biztos talajt a lábam alatt. Időbe telt, mire rátaláltam miért? A házak fölötti messzeségben magasló Kárpátok vonulatát itt már kívülről csodáltam, elzárta előlem a hazám…. S ekkor hasított belém az érzés, milyen is lehet a csángóvá levés? Az elszakadás!? A vágyakozás, a kinyújtott kéz után, a honfitársaim után? S megértettem a kemény kötésű, jó kiállású, – máshol talán hegyeket is felfordító – férfiemberek kompromisszum keresését, a szép tartású asszonyok csöndes beletörődését. A szavakat, mik arról szóltak, hogy ez egy más világ! Ez nem a székely virtus világa! Itt az életben maradás a tét! S ha lehet magyarul, s ha nem, hát Isten megsegít…. Itt a csángó falvak arról ismerszenek meg, hogy nem fut be ide műút, nincsenek irányjelző táblák, sem feliratozott helységnevek, csak sáros, elhagyatott szekér utak. Ide csak három négynaponta téved be autóbusz, nincs vezetékes víz, sem csatorna, s néhol csöpögő, mocskos olajkutak éktelenítik a köztereket. A szegénység mindenütt ott ólálkodik, s menekülnek előle sokan. Szomorú volt a beszéd a hatgyerekes anyával, kinek leányai, fiai mind Olaszországban találták meg párjukat, s ő itt maradt árván, teljesen egyedül. Szép és nagy templomokat is láttam, ahová vasárnap kivétel nélkül mindenki összegyűl, mégsem anyanyelvükön hallják a pap szájából az Isten szavát. S az iskola is azt tanítja a felnövekvő gyermekeknek, hogyan felejtsék el édes szüleik nyelvét, imáit, s szép énekeit. Szomorú világ, s a szívem sajgott tőle, mit egy idős aszszony nekem beszélt; „visszavágyunk magokhoz!” Néhány hónappal ezelőtt, lelkesen várták a csángó iskolás gyermekek a Magyar kormány alkalmazottjának érkezését. Nagy volt az öröm és reménykedés: talán tovább erősödhet az a program, ami 2000. év tájékán elkezdődött. Sajnos a hír szomorú volt; a pénzek folyamának vége, nincs lehetőség erre. A két tucat magyarul tanító tanár bé-

8


rére nincsen keret, itt a vége… s a színfalak mögött kevesen láthatták azt a disszonanciát, hogy a rossz hírt kapó tanárok egyike, saját pénzből vett cukorkáit osztogatta szét a gyerekek közt, mint a magyarországi követ ajándékait, megvédve ezzel az „anyaország” „becsületét”!(?) Pedig ezek a tanárok jelentették a magyarul tanulás egyetlen lehetőségét! Az itteni gyermekek így is mindössze heti 3 órában, délután tanulhattak magyarul. Ennek is nagy az ára. Tűrni kell a gyermeknek, s gyakran az egész családnak a megaláztatást a hatóságok, s az egyházi vezetők részéről… S a tanárok is csak kínnal keservvel tudtak megkapaszkodni a román iskolák környékén, hiába kiemelten védett ez a nép és nyelv az Európai Unió törvényei és ajánlásai szerint! A tanárok innentől már nem kaptak fizetést, …s ki tudja mi történt volna, ha nincs Isteni Gondviselés, Csaba testvér, s egy szégyenletes népszavazás? A keserű pirulát lenyelve, Csaba testvér, s a dévai (s a többi nyolc) otthon lakói IGEN-t mondtak a csángó gyermekekre és az őt segítőikre. A magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítvány Csaba testvér kérésére kifizette a tanárok járandóságát, s két új alszámlát nyitott: egyet a keresztapasági programra, mellyel egy egy gyermek taníttatási költségeit lehet felvállalni az adakozóknak, s egyet az új iskola építésére. Az első számlán alig néhány hét alatt több millió forint gyűlt össze, mely jó ideig fedezi a gyermekek iskoláztatásának (tanári fizetés, fűtés, ellátás) költségeit. A másik számlára, az iskolaépítésre „mindöszsze” kétszázmillió forintot kellene összegyűjtenünk. Sokan ingatják kétkedve a fejüket, román földön, a csángó gyermekeknek magyar iskolát? Lehetetlen! De Csaba testvér elindult, … a múlt héten megnéztük az új iskola helyét a bukaresti országút mellett, Rekecsin határában, s néhány nap múlva ez a 4,3 hektáros földdarab új távlatokat jelent majd a környékbeli csángó falvak gyerekeinek, s szüleiknek. A cél; a 2006. szeptemberi iskolakezdés az új falak között. Csaba testvér első útja a helyi polgármesterhez vezetett, akinek elmesélte mennyire szomorú, hogy ezekből a falvakból még nem volt senki olyan, aki a nyolc osztály elvégzése után szakmát tanult volna, vagy a 9-12 osztályt elvégezte volna. S Ő azért jött hogy segítsen, s építsen ide egy magyar iskolát, hogy mindez megváltozhasson…… s a polgármester IGENt mondott rá, s megígérte támogatását. Sokan rázzák a fejüket, s ha ésszel gondolkodok, lehetetlennek tartom én is, de ha Csaba testvérre nézek, elhiszem, hogy menni fog… Szeretettel kérlek Benneteket segítsetek imáitokkal, s anyagi lehetőségeitekkel ennek az újabb ”csodának” megvalósulásában! Hegyi János *

A Szent Ferenc Alapítványnak a moldvai csángó magyarok iskolájának építésére és támogatására nyitott alszámlaszáma: 10300002-20145639-70073285


Kitüntetés A Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár adatai és egy pasaréti megmenekített beszámolója alapján Nagymányoki (Guth) Gilbert (1914-1988) ferences szerzetespapot a Yad Vasem Intézet a „Világ Igaza” – posztumusz – kitüntetésben részesítette. Az elismerést David Admontól, Izrael Állam magyarországi nagykövetétől fr. Magyar Gergely ofm, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány elöljárója vette át 2005. november 28-án, az MTA dísztermében. Gilbert atya gimnazista korától fogva a rend keretében élt, és több magyarországi ferences kolostornak volt tagja, a II. világháború idején a Budapest-pasaréti rences templomban végzett ferences lelkipásztori szolgálatot. templomban A zsidóüldözés kezdetén először az iskolás korú zsidó gyermekek jogaiért küzdött, majd a svájci nagykövetség közreműködésével több olyan házat helyezett nemzetközi védelem alá, vagy segített élelemmel, ahol a front elöl menekülők között zsidó személyeket is bujtatott. Visszaemlékezése szerint 60 zsidó származású gyermeket és 14 felnőttet menekített. Ebben a Budapest-pasaréti kolostor és hívőközösség tagjai, azok ismerősei és Sztéhló Gábor tiszteletes támogatta őt. 1944 októberében egy pasaréti, 9 éves fiú, édesanyja és nagyanyja szökött meg a Péterfy utcai zsidóházból, akik egy pasaréti családnál kaptak menedéket. Itt már több, hasonló sorsú gyermek lakott, akiknek élelmezésében ugyancsak közreműködött a pasaréti ferences rendház közössége. 1944 novemberében az üldözötteknek három óra kellett elhagyniuk a házat, „ez halálos ítéletet jelentett, mert nem lett volna hová menni, és az utcán összeszedett üldözötteket vagy deportálták, vagy a Dunába lőtték” (részlet a tanúsító levélből). Ekkor Gilbert atya egy rózsadombi családi ház kulcsát adta kezükbe, ahová a Szíjj család az éj leple alatt hordta nekik az élelmet. A szovjet csapatok bevonulása után ugyancsak ez a család fogadta be őket, a rendház pedig élelemmel segítette a menekülteket. Gilbert atya és a Szíjj család most e megmenekített gyermek 2004-es visszaemlékezése kapcsán részesültek a „Világ Igaza” kitüntetésben. Gilbert atya elismerése rendtartományunk számára alkalom arra, hogy utaljunk és hálával emlékezzünk azon rendtagjaink bátorságára is, akiknek a vészkorszak idején tanúsított hősiességét élő tanúval már nem, írásos dokumentumokkal azonban bizonyítani tudjuk. Közéjük tartozik Zadravecz István püspök, Schrotty Pál tartományfőnök, Kriszten Rafael budai, Károlyi Bernát kecskeméti, Faddy Othmár debreceni házfőnök, Szedő Dénes pap. Közülük Zadravecz püspök, Faddy Othmár, Károlyi Bernát és Kriszten Rafael a kommunizmus börtöneit is megjárta, a két utóbbi atya ott is halt meg. Említésre méltó, hogy néhány napra, a politikai okokból üldözött Göncz



Árpád, későbbi köztársasági elnök is a Margit körúti ferences kolostor falai között talált menedéket. Ugyanakkor ezen alkalomból nem feledkezhetünk el azokról a szerzetesekről sem, akik napjainkban küzdenek az emberi jogok egyenlő érvényesüléséért, különösképpen is gondolva a Szentföld ferenceseire, akik a zsidókeresztény-palesztin megbékélés munkásai. Kérjük Izrael Állam, valamennyi nemzet, a sajtó és minden jószándékú ember szellemi, anyagi és konkrét politikai támogatását, hogy korunkban ne ismétlődjék meg 1919, 1944 vagy az ’50-es évek magyarországi borzalma, a szorongatásban és segítségnyújtásban ne hagyjuk magára egyetlen embertársunkat sem! A ferences testvéreink zsidómentő tevékenységére vonatkozó további információk, visszaemlékezések a www.ofm.hu internetes oldalon találhatók a Hírek rovatban. fr. Kálmán Peregrin

Jubileumi előkészület A Kisebb Testvérek Rendje alapításának 800. évfordulója (1209-2009) alkalmából fr. José Rodríguez Carballo miniszter generális jubileumi előkészületet hirdetett meg rendünk alapításának 800. évfordulójára (2009), amelynek ünnepélyes megnyitására október 29-én, Assisiben került sor.

Ugyanakkor e napon fejeződött be a novícius mesterek nemzetközi találkozója, amelyen a magyar nyelvterület rendtartományait fr. Varga Kapisztrán novícius magiszter képviselte.

A képviselőtestület hírei Püspök atya rendelkezése Dr. Beer Miklós püspök úr 2170/2005. számú határozatával 2005. Advent 1. vasárnapjától az egyházmegye területére 3 főesperesség keretében 10 esperesi kerületet határozott meg. Plébániánk a Nógrádi Főesperesség Szécsényi Esperesi Kerületébe tartozik. E kerület plébániái a következők: Balassagyarmat Főplébánia, Balassagyarmat Szalézi plébánia, Becske, Bercel, Cserhátsurány, Csesztve, Csitár, Endrefalva, Herencsény, Hollókő, Hugyag, Ludányhalászi, Magyarnándor, Mohora, Nagylóc, Nógrádmarcal, Nógrádmegyer, Nógrádszakál, Őrhalom, Rimóc, Szécsény, Szente, Szügy, Terény,

9

Varsány. A filiák a mater szerinti esperesi kerülethez tartoznak. A kerületi papság választása alapján az esperes Molnár Péter ludányhalászi plébános atya, helyettes esperes Vagyóczky József cserhátsurányi plébános atya lett.

A Képviselőtestület munkájáról Szeptember 27-i találkozónkon a Testület értékelte a plébánia nyári programjait, eseményeit (táborok, zarándoklatok, Eucharisztikus Találkozó, stb.), áttekintette a 20052006-os év programtervét, a plébánia anyagi helyzetét, majd az aktuális feladatokat. A testület határozott arról, hogy levélben keresi meg azokat a híveket, akik egyházi hozzájárulásuk fizetésével elmaradtak az elmúlt években. A novemberi 8-i találkozó elején a Testület meghallgatta Tihamér atya beszámolóját az Egyházmegyei Lelkipásztori Napokról, majd a plébánia Lelkipásztori Terve és a munkabizottságok beszámolója alapján a jövő évi feladatokról tárgyalt. Az egyházközségi hozzájárulás 2006-ban is – Püspök atya iránymutatása szerint – az éves nettó jövedelem 1%-a; a minimális összeg 2800 Ft jövedelemmel rendelkező személyenként. Végül aktualitásokról beszéltünk és a téli programokat egyeztettük.

Hogy élő egyház legyünk – néhány szó a plébánia Lelkipásztori tervéről Plébániánk Lelkipásztori tervét testületünk 2005. májusi ülésén hagyta jóvá. A terv reményeink szerint az elkövetkező évtized plébániai életének fő irányát adja meg, ehhez azonban minden évben apró lépésekre bontva, konkretizálva kell alkalmazni. A testületi bizottságok munkájának köszönhetően körvonalazódott jövő évi cselekvési tervünk, amelynek megvalósítása természetesen nem pusztán lelkipásztoraink, még csak nem is pusztán a Képviselőtestület feladata, hanem egész plébániaközösségünké, hiszen a közös gondolkodás és cselekvés eredménye lehet az az élő közösség, amelyben Isten jelen tud lenni, amely által cselekedni tud, amelyben egységben lehetünk Vele és egymással, együtt haladva Isten országa felé. Ehhez kérjük a 2006-os esztendőre a jó Isten áldását és minden hívő jó szándékú imádságát és segítségét. Bagó József

1+1 % A hívek 2006-ban is adójuk 1+1%-át ajánlhatják fel az Élő Kövek Alapítvány vagy a Betegek megsegítéséért Alapítvány javára, illetve a Katolikus Egyház működésének támogatására. Ehhez rendelkezési nyilatkozatot az újságban és a templomban is találnak. A plébánia Képviselőtestülete tisztelettel kéri, hogy minden adózó katolikus mellékelje adóbevallásához a nyilatkozatot!

A Szentháromság-szobor felújítása A Szentháromság-szobor építményének, köveinek restaurálása és rekonstrukciója elkészült, ezek felállítását azonban a régészeti munkák késleltették, mert az alapozás előkészítése közben előkerültek a régi szobrok töredékei. A leletmentést követően – az időjárástól is függően, és ezért talán csak ta-

10


vasszal – történhet csak meg majd az alapozás, azt követően pedig a szobor felállítása. A tervek szerint 2006-ban a környezet és a tér rendezésére is sor kerül majd. A műemlék építmény felújítása 6,7 mFt-ba kerül, melyet a Város és a Plébánia közösen visel. A hívek adakozásából a plébánián és az Élő Kövek Alapítvány számláján e célra 2004 és 2005 során 2.298.911 Ft gyűlt össze. Köszönjük a nagylelkű adományokat! * A plébánián az ősz folyamán a következő további munkák történtek: elkészült a temetői kereszt alapzata és környezetének felújítása, a pösténypusztai templomtető javítása, hangszigetelt ajtó készült az egyik hittanteremhez, a templom bejárati ajtajára pedig szélfogó függöny készült.

Alapítványaink hírei Élő kövek Alapítvány A magánszemélyek által felajánlott 2003. évi SZJA 1%ából alapítványunk 101.123 Ft-ot kapott 2004-ben. Az összeget az alábbiak szerint használtuk fel: plébániai programok támogatására (Vidám Családi Nap, Farsang, Adventi készület, stb.) 30.000 Ft-ot, a Szécsényi Harangok előállításának támogatására 60.000 Ft-ot, a gyermekek, családok karácsonyi megajándékozására és iskolakezdési támogatásra 233.000 Ft-ot, nyári táborok támogatására 138.500 Ft-ot fordítunk. A hívek az idei évben már harmadszor ajánlhatták fel adójuk 1%-át az Élő Kövek Alapítvány javára – így idén őszszel az Alapítvány 179.654 Ft támogatáshoz jutott. Köszönjük, és továbbra is kérjük a hívek nagylelkű segítségét a plébániai élet támogatására! az Élő kövek Alapítvány kuratóriuma

Betegek megsegítéséért Alapítvány A Ferences Szegénygondozó Nővérek által alapított „A betegek megsegítéséért” Alapítvány 2004-ben a magánszemélyek által felajánlott 2003. évi SZJA 1%-ából 262.514 Ft támogatást kapott. Az összeget teljes egészében az idős betegek és a rászorulók támogatására, tüzelőés gyógyszersegély céljára fordítottuk. Az idei évben 241.714 Ft támogatást kapott az alapítvány az 1%-ok felajánlásából. Köszönjük, hogy segíthettünk! a Betegek megsegítéséért Alapítvány kuratóriuma

Múltbatekintő 1940 „Január 28-án volt az utolsó keskenyfilmes mozielőadás. Meg kellett szüntetnünk, mert semmi haszon nem volt belőle, csak ép, hogy rá nem fizettünk. Február 6-án éjfélkor harangszó jelezte a farsang befejezését és a nagyböjt kezdetét. Február 14. Csendőrnap. Március 14-16-ig Lelkigyakorlat a nőknek – a plébánia női jobbára meggyóntak. Tartotta: P. Juvenál házfőnök. Március 17-21-ig lelkigyakorlat a férfiaknak. P. Juvenál tartja – Nagycsütörtökön, de közben is rengeteg férfi já-


rult szentáldozáshoz. 24. Húsvét. Hatalmas asszisztencia a nagymisén vesperáson és a litánián. Április 25. Szokásos Márk napi, búzaszentelési körmenet. Szabados földjére mentünk. Plébános vezette s áldotta meg a vetéseket és a szőlőket. Bizony silány a vetés. Május 2. Áldozócsütörtök – a gyermekek elsőáldozása. Gyönyörűek voltak, különösen a kis leányok, akiket ez alkalommal egyforma fátyollal és koszorúval láttunk el. Több fiú és leánygyermeknek ruhát és cipőt is vásárolt a plébánia. A gyermekekkel együtt áldoztak szüleik és hozzátartozóik is. Május 23. Úrnap. Rengeteg nép, példás rend, még sokáig emlegették utána. Tisztelet adassék a község elöljáróságainak, oly szépen kitisztíttatta az utcákat, feldíszítette az útvonalakat és a községház előtti sátort, virágot is adott. Július 14. Ma volt a fiúiskola udvarán felállított játszóterek avatása. Nagyszámú közönség vett részt az ünnepségen. Július hónapban litániák voltak a békéért… Augusztus 1-2. Porciunkula – Aránylag (idő és háborús hangulat) elég sokan voltak. Kb. 2000-en. Csak a helybeliek és különösen a férfiak nagyon gyalázatos kevesen vettek részt. Érdekes és szép látvány volt toronyba felszerelt villanykereszt. Szeptember 18. – Bérmálás. A püspök úr 9 órakor misézett utána, szt.beszédet mondott, majd pedig a ker. papság és a kolostor tagjainak segédkezése mellett megkezdte a bérmálás szentségének feladását. A szécsényi bérmálkozókon kívül itt bérmálkoztak a nógrádmegyeri plébánia bérmálandói is. A püspök úr összesen 515 szécsényi hívőnek adta fel a bérmálás szentségét. November hó: Miután a fiúiskola udvarán lévő játékszerek a kellő felügyelet hiányában az inas iskola növendékei részéről a teljes tönkretevés veszélyének voltak kitéve, ezeket a játékszereket átengedtük a leányiskolának. A Tisztelendő Nővérek udvarukban vállalták a felügyeletet. Dicsőségesen uralkodó szentséges atyánk XII. Pius pápa november 24-re az emberiség szorongatott helyzetére való tekintetből általános, nyilvános könyörgéseket rendelt el. A plébánia is bekapcsolódott ezen általános könyörgő imába szentségimádási órával. December: Hirdettük a „betlehemes” kartonokat. Cél: hogy a nép szokja meg a karácsonyi betlehemes barlangistálló felállítását, mely egyébként is stílusosabban illik a magyar néplélekhez, mint a karácsonyfa. Nehezen értik meg. Terjesztése is kicsit nehézkesen ment, pedig nagyon szép. Áhítattal megünnepeltük karácsonyt. A kis Jézus békéje szálljon a földre. Oly nagyon fél a nép az újabb véráldozatoktól. Érhető, hiszen érzi még az 1914-18. éveknek súlyos csapásait.”

Eseménynapló • A Temetőkápolna Kisboldogasszony napi búcsúját idén szeptember 3-án, szombaton este 18 órakor tartottuk mintegy 200 hívő részvételével. • Szeptember 4-én 3 új testvér kezdte meg újoncévét, a 10 órás szentmisében 3 testvér tette le első fogadalmát, további 4 novícius Csíksomlyón tett fogadalmat. • A bérmálás szentségét szeptember 10-én szombaton a



18 órai szentmisében dr. Udvardy György püspök atya szolgáltatta ki 27 fiatal és két felnőtt testvérünk számára. • A pösténypusztai templom búcsúját szeptember 11én tartottuk. • Az évkezdő Veni Sancte szentmisét szeptember 11-én tartottuk. A hitoktatás szeptember 12-től kezdődött el. Az idén 34 csoportban 474 gyermek, fiatal és felnőtt tanul a plébánia szervezésében hittant az alábbi megoszlásban: Óvoda 1. osztály 2. osztály 3. osztály 4. osztály 5. osztály 6. osztály

22 fő 48 fő 45 fő 53 fő 44 fő 39 fő 36 fő

7. osztály 8. osztály 9. osztály 10-11. osztály Ifjúsági hittanok Ministránsok Felnőtt hittanok

28 fő 41 fő 9 fő 22 fő 15 fő 24 fő 48 fő

• Szeptember 14-én a szécsényi országgyűlés 300. évfordulója alkalmából városunkban ülésező ünnepi országgyűlés ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyet dr. Beer Miklós püspök atya, dr. Szebik Imre evangélikus és dr. Szabó István református püspök úr vezetett. A püspökök ezután megtekintették a kolostorban látható „Rákóczi és a ferencesek” című kiállítást.

• Szeptember 16-án, pénteken a Szécsény VSE öregfiúk labdarugó csapata a Parlament illetve a Katolikus papok csapatával játszott jótékonysági mérkőzést a ligeti sportpályán a szécsényi Országgyűlés 300. évfordulója alkalmából. A mintegy 180 eFt bevétellel a szécsényi iskolák sporttevékenységét támogatták. • Szeptember 17-én, szombaton Nemzeti Eukarisztikus Kongresszus volt Budapesten a Szent István Bazilikában, melyen plébániánkról 35-en vettek részt Tihamér atya vezetésével. • Szeptember 24-én, szombaton tartottuk a plébánia Vidám Családi Napját, melynek keretjátékát a kuruc-kor adta – előbb Rákóczi korának népzenéjével ismerkedtek a jelenlevők, majd a magyar táncház után akadályversenyen mérték össze tudásukat. A lekvár és süteményverseny díjkiosztójára a szentmise után került sor, amelyet közös vacsora és tábortűzi éneklés zárt. A vidám együttlétbe mintegy 220-an kapcsolódtak be. Köszönjük a szervezők és segítők szolgálatát! • Októberben a rózsafüzér ájtatosságokat a szentmisék előtt tartottuk. Köszönjük az előimádkozók segítségét! • Szent Ferenc boldog halálára emlékeztünk október 3-án az esti, ünnepi szentmisében. A mise után agapét tartottunk a kolostor folyosóin.

11

• Október 9-én vasárnap a Rózsafüzér-társulat tagjai számára volt találkozó. • Október 29-én az esti szentmisében Jáky Teodóz bencés atya tartott képes beszámolót a moldvai csángók életéről, kultúrájáról. Vasárnap a 10 órás misét is ő tartotta Miszsziós vasárnap alkalmából. • November 1-jén, Mindenszentek ünnepén délután 3 órakor a temetőben imádkoztunk elhunyt hozzátartozóinkért, majd megáldottuk az új sírköveket. Az esti ünnepi mise után emlékeztünk meg halottainkról. • November 2-án, Halottak napján reggel 8-kor a temetőkápolnában tartottuk a szentmisét. • Átlagos novemberi vasárnapon (11. 06.) mintegy 740 hívő, 565 felnőtt és 175 gyerek vett részt templomunkban szentmisén. Szombat este 135, vasárnap reggel 140, 10-kor 330, este 135 hívő volt jelen. A hétköznapi miséken reggelente (a szerzetes testvérekkel és nővérekkel együtt) 15-20, esténként 30-40 hívő vesz részt. Pösténypusztán 30-40, Benczúrfalván 25-30 fő jár rendszeresen szentmisére vasárnaponként. • November 19-én a Karitász ismét megrendezte a Művelődési Házban a hagyományos Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, melyen mintegy kétszázan vettek részt. A bál bevételét 224.600 Ft-ot az épülő moldvai csángómagyar iskola javára ajánlottuk fel. • Krisztus Király ünnepén, november 20-án a 10-es misében volt az elsőáldozásra készülő 40 gyerek bemutatási szertartása. • Ősszel kereszteltük a következő gyermekeket: Szeles Máté Krisztián, Sziráki Marcell Sándor, Baranyi Zalán, Csonka János, Gazsi Béla, Dudás Dorina, Simon Violetta Virág, Verbói Gabriella, Strehó Krisztián, Lászlók Kornél, Molnár Violetta. • Halottaink szeptember óta: Udvardy Györgyné (70), Gazsi Sándorné (62), Puruczki Istvánné (88), Farkas Lászlóné (78), Varga Pál (65), Péter István (48), Oláh Istvánné (67), Gondi Csaba (30), Papp Ervin (27), Szabó Győzőné (52), Herczeg Istvánné (67), Békési Béláné (78), Nyitrai Ferencné (89), Kovács István (88), Sárközi Olga (65), Sümegi Péter (57), dr. Bartus Máté (87), Veres Józsefné (73), Balázs Itvánné (72), Csókási Lajos (73), Siket Béla (53), Gémesi Gyuláné (87), Farkas Ferenc (77). Nyugodjanak békében!

HÍRHARANG Téli programjaink • November 27-én, Advent 1. vasárnapján, a családok számára ismét lesz a hittanteremben adventi koszorúkészítés. • Adventi miserend: hétköznapokon reggel 6 (Rorate-mise) és este 6 órakor vannak szentmisék. A vasárnapi misék időpontja változatlan: 7, 10, 18 óra. • Advent vasárnapjain a 10 órás,

12


családos miséken a liturgiát idén is 1-1 család szervezi – ők olvasnak fel, gyújtják meg az adventi koszorú gyertyáit, viszik az oltárra az adományokat. • December 3-án szombaton egésznapos Szentségimádást tartunk templomunkban plébániánk lelki megújulásáért. Az imádságba bekapcsolódnak családjaink és hittancsoportjaink is. A Szentségkitétel a reggeli mise után lesz, 15 órakor szentóra lesz, 17.30-tól a Máriakilenced imádsága lesz, majd az esti ünnepi szentmise előtt tesszük el az Oltáriszentséget. Mindenkit szeretettel várunk, hogy rövidebb-hosszabb időre kapcsolódjon be plébániánk imádságába. • December 3-án 15 órától családi kézműves foglalkozás, ajándékkészítés lesz a hittanteremben. Az ajándékokból a vasárnapi misék után a templom előtt lehet vásárolni – ezzel is a betegek karácsonyi megajándékozásához lehet hozzájárulni. • December 4-én a 10-es szentmise végén emlékezünk Szent Miklós püspökre. • December 8-án ünnepeljük Szűz Mária Szeplőtelen fogantatását. November 30-ától kilenceddel, Szűz Mária zsolozsmájának imádkozásával készülünk az ünnepre. Az imádság minden este ¼6-kor kezdődik. • December 10-én, szombaton idén is megrendezzük az Adventi lelkinapot, melyet Orosz Lóránt ferences atya, a szegedi Ferences Rendház vezetője, a ferences növendékek magisztere vezet majd. A program ezúttal is délelőtt 9 órakor kezdődik a hittanteremben előadással, majd kiscsoportos beszélgetéssel folytatódik. A déli közös ebéd után délután Szentségimádás, gyónási és beszélgetési lehetőség lesz. Délután ½5 körül szentmisével zárul a lelkinap. Szeretettel hívunk mindenkit, aki szeretné megszentelni és elmélyíteni adventi készületét! • A karácsonyi készület lényeges része, hogy Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat megújítjuk. Kérjük, hogy szentgyónásaikat ne hagyják az utolsó napokra, hanem már az Advent elején végezzék el, hogy az utolsó napokban kisebb legyen a sorban állás a gyóntatószékek előtt. A gyónásra minden mise előtt már 10-15 perccel igyekszünk lehetőséget biztosítani. Szívesen állunk rendelkezésre beszélgetős gyónásra is előre egyeztetett időpontban, hogy életünk alapos átnézésével mélyebben újulhassunk meg. • A Karitász és a gyerekek a Karácsony előtti napokban betlehemes játékkal keresik fel az idős betegeket, akik már nem tudnak eljönni a templomba. • December 24-én délután 4 órakor kezdődik a templomban karácsonyi pásztorjáték, melyre minden gyereket és szülőt szeretettel várunk! • December 24-én csak reggel 7 órakor lesz szentmise, az ünnepi mise Szécsényben éjfélkor lesz. • December 25-én a vasárnapi rend szerint lesznek a misék: Szécsényben 7, 10, 18 óra, Pösténypusztán 8, Benczúrfalván 11 órakor. • December 26-án Szent Család ünnepe lesz, a 10-es


mise keretében megáldjuk azokat a családokat, akik ebben az évben házasságuk kerek évfordulóját ünnepelték. Kérjük, hogy december 20-ig jelentkezzenek a sekrestyében! • December 27-től Hamvazószerdáig a hétköznapi reggel 7 órai szentmisék a kolostor téli kápolnájában lesznek – bejárat a kolostor kapuján keresztül. • A Szilveszter esti hálaadás 18 órakor kezdődik. • Az elmúlt évhez hasonlóan óévbúcsúztató szentségimádást tartunk Szilveszter éjjel 23 órától, majd az új év kezdetén koccintásra várjuk a testvéreket. • Újév napja vasárnap és egyben kötelező ünnep is: Mária Istenanyaságának napja. Szentmisék rendje: Szécsényben 7, 10, 18 óra. Az esti mise után idén is lesz Újévi Szentségimádás. Pösténypusztán 8, Benczúrfalván 11 órakor lesz mise. • Vízkereszt ünnepét január 8-án, vasárnap tartjuk. • A házszenteléseket január 8-tól kezdjük meg – jelentkezni a sekrestyében kitett lapokon vagy megbeszélés és időpont egyeztetés útján január 1-től lehet. • Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén február 2án csütörtökön, az esti szentmise elején tartjuk majd a gyertyás körmenetet. Ez az ünnep a Megszentelt élet napja is – a szentmise előtt ünnepi zsolozsmával imádkozunk szerzeteseinkért és új szerzetesi hivatásokért! • Február 18-án, szombaton lesz a Plébániai Farsangi Bál a Művelődési Házban. • A farsangi időszak ideje Hamvazószerdán ér véget, amely 2006-ban március 1-jén lesz. • A Betegek Világnapjához kapcsolódóan február 12-én, vasárnap szolgáltatjuk ki ünnepélyes keretek között a 10 órás szentmisében a Betegek Kenetét. A szentmisét dr. Gaál Endre nagyprépost, teológiai tanár úr mutatja be. A szentséget minden kora vagy egészségi állapota miatt rászoruló hívő felveheti, aki felkészült (gyónás, áldozás). Jelentkezni január 28-tól lehet a sekrestyében. • A jegyes-suli február 25-én kezdődik. Január közepéig várjuk azoknak a jegyespároknak a jelentkezését, akik 2006-ban szeretnének házasságot kötni templomunkban.

Apró hírek A plébániai irodán hétfőn, szerdán és pénteken 9.3011.00, kedden és csütörtökön 16.00-17.30 között állunk a hívek rendelkezésére. Kérjük, hogy ebben az időben keressék lelkipásztorainkat! Gyóntatás a szentmisék előtt és elején van. A zsolozsmát minden nap 6.35-kor és 18.35-kor imádkozzuk a templomban. Minden csütörtök este a szentmise után csendes szentségimádást tartunk családjainkért, gyermekeinkért, fiataljainkért és hazánkért. Minden péntek este 7 órától Taize-i imaóra van a szegénygondozó nővérek kápolnájában. Minden hónap első péntekén felkeressük a betegeket. A Karitász-házban péntekenként 16-18 óráig lehet támogatást kérni. A Ferences Világi Rend minden hónap első szombatján az esti szentmise után és a hónap harmadik vasárnapján délután 16.30-kor tartja összejövetelét. A közösség tagjaiért ajánljuk fel a 3. vasárnapokon az esti misét.



A Rózsafüzér-társulat minden hónap második vasárnapján 17 órakor közös imádságra találkozik és ekkor tartja a titokcserét is. Ezeken a vasárnapokon az egyik szentmisét a társulat élő és elhunyt tagjaiért ajánljuk fel. A házasságra készülő fiatalok és a szülők figyelmét felhívjuk, hogy az esküvőre - az alapos készület érdekében - 6 hónappal korábban, a keresztelőre 1 hónappal korábban kell jelentkezni a plébánián. Az egyházközség működésének feltételeit az egyházi hozzájárulás (adó) teremti meg, melynek befizetése minden felnőtt lelkiismereti kötelessége. Összegére a Képviselőtestület – a Püspöki Kar és dr. Beer Miklós püspök atya iránymutatásával megegyező módon – az éves nettó jövedelem 1%-át határozza meg kereső személyenként. A minimális összeg 2006-ban 2800 Ft. A hozzájárulást a templomban is megtalálható csekkeken a Takarékszövetkezetnél, misék után a sekrestyében, félfogadási időben az irodában, illetve a Szabadság u. 7. szám alatt Ocsovai Józsefnél fizethetik be. A templom alatti kriptában az örökös urnahelyek megválthatók. Érdeklődni a plébánián lehet. A Szécsényi Harangok újság ingyenes, hogy mindenkihez eljuthasson. Egy példány előállítási költsége kb. 120 Ft. Kérjük, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az újság előállítását. Köszönjük!

NAPRAFORGÓ Könyvespolc Wass Albert világa „Testvér, valamit szeretnék mondani neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, és az emberek rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis, vagy a nátha. Olyankor elcsúfítja a világot maga körül. A világot, a te világodat.” A plébániai könyvtárban talán Wass Alberttől található a legtöbb szépirodalmi mű. A Kolozsvár melletti Válaszúton született, arisztokrata író a II. világháború után kényszerült elhagyni szülőföldjét, de soha nem hagyta abba Erdélyért végzett munkáját. Mindig arra törekedett, hogy a Magyarországot, ezen belül Erdélyt is igazságtalanul érintett trianoni békeszerződés romboló hatásait a nagyvilág elé tárja művein keresztül. Egyetlen megmaradt fegyvere a toll után nyúlt, hogy kitalált és igaz történetekben megörökítse Székelyföldet, az ott élő emberek sorsát. Nehéz bemutatni Wass Albert világát pár sorban, ugyanakkor kedvet is csinálni hozzá, de biztos, hogy ő a XX. század egyik legnagyobb magyar írója. Könyveiben megelevenednek a gyönyörű erdélyi tájak, az egyszerű hegyi ember, pásztorok, erdőjárók, urak világa. Ez a világ nem nélkülözi a mindenütt jelenlévő Is-

13

tent, de a természettel együtt élő emberek babonáit sem. Ez a világ, az Osztrák-Magyar Monarchia határain belül valósult meg, ahol együtt tudott élni más nemzetiségekkel osztrák, magyar, román, szlovák, szerb. Ez a világ nincs többé, mert a nyertes hatalmak úgy érezték, joguk van több millió ártatlan ember élete felett dönteni, államhatárokat létrehozni és eltörölni. Wass Albert erről a letűnt korról ír. Könyvei egyszerű nyelvezetűek, élvezetesek, valósággal olvastatják magukat. Mire az ember keresztülrágja magát a Funtineli boszorkányon, az Átoksori kísérteteken, vagy a Titokzatos őzbakon, lehet, hogy kedve támad ellátogatni a Hargitára, a Maros völgyébe, vagy a székely városok valamelyikébe, hogy megnézze áll még-e az a kastély, erdészház, vén fa, amiről olvasott. És akkor már nem hiába élt és alkotott Wass Albert… A Wass-életmű kiadója, a Kráter Műhely Egyesület honlapja: www.krater.hu Csordás Bálint

Filmajánló Luther Aki megváltoztatta a világot – hirdeti róla a film plakátja. Bár a film a tavalyi év termése, azért választottam mégis ezt az alkotást, mert október utolsó napján van a Reformáció Világnapja, 488 évvel ezelőtt Luther ezen a napon tette ki az egyház megjobbítását szolgáló 95 tételét a wittenbergi templom ajtajára. Választásom másik oka a film vallási tartalma és mondanivalója. A mű Luther Mártont a protestantizmus atyját állítja a középpontba, az ő személye körül forog a kamera, zajlódik a cselekmény. Láthatjuk, ahogy Luther szembeszáll X. Leó búcsúcéduláival, az ereklyekereskedelemmel és más, számára visszásságoknak tűnő jelenségekkel. Lefordítja németre a Bibliát, prédikál és meggyőzi a szász választófejedelmet, hogy álljon mellé a politika színterén is. Az anyaszentegyház válaszul összehívja a Tridenti Zsinatot, de ez már nem tudta megakadályozni a protestáns egyházak kialakulását. A film történelmileg próbál hiteles maradni, nemcsak az egyház korra jellemző visszatetsző vonásait mutatja be, hanem a protestáns eszmék terjedését követő parasztlázadások véres megtorlását is. A főszereplőt játszó Joseph Fiennes is igyekszik beleélni magát a „lázadó, zseni, szabadságharcos” figurájába, kár, hogy maga Luther egyáltalán nem volt ilyen jóképű. A református egyház világszerte elismeréssel nyilatkozott a filmről, olyasmi ez az alkotás számukra mint a Passió a katolikusoknak. Igen, Luther megváltoztatta az akkori világ képét, a film pedig talán jó arra, hogy őt megismerve a történelmi egyházak közeledjenek egymáshoz. Csordás Bálint

14



Könyvajánló

Rejtvény nagyobbaknak:

Joseph Ratzinger: Isten és a világ – Hit és élet korunkban – XVI. Benedek pápa még mint a Hittani Kongregáció prefektusa – a keresztény hittel szemben tartózkodó vagy éppen ellenséges érzésekkel megterhelt korunkban – olyan kérdésekre keres és ad választ, amely mindenkit, hívőt és nem hívőt is jól eligazít a hitben. Gary Chapman–Ross Campbell: Gyerekekre hangolva – A gyerekek öt szeretet-nyelve – minden gyermek alapvetően öt kommunikációs csatorna egyikén fejezi ki és fogadja be a szeretet. Csak akkor fogja érezni szeretetünket, ha felismerjük és beszéljük a számára legérthetőbb szeretet-nyelvet. Henri Boulad SJ: Szerelem és szexualitás – A szexuális energia jó, szép és tiszta. Ne becsüljük le, amit Isten szépnek szánt; ránk van bízva, „felelősek” vagyunk érte; gondosan ügyelnünk kell pszichikai és lelki erőforrásainkra. Az ismertetett könyvek megtalálhatóak a plébániai könyvtárban, amely a szombat esti és a vasárnap délelőtti szentmise után van nyitva.

Egy betörés kapcsán négy gyanúsítottat faggat a rendőrség. A négy férfi a következőket állítja: • János: Tamás a tettes. • Tamás: János hazudik. • Hugó: Miklós követte el a rablást. • Vilmos: Nem én voltam. Ki a tettes, ha tudjuk, hogy csak az egyikük mondott igazat?

Böngésző www.keresztenyapro.hu – Keresztények egymás között – ingyenes hirdetési oldal programoktól az apróhirdetésig www.parokia.hu – a Magyar Református Egyház portálja sok érdekességgel: hírek, képeslapküldés, fórum, igehirdetések, letöltések, stb. www.devaigyerekek.hu – a Böjte Csaba atya által működtetett hálózat portállá fejlődött honlapja, sok képpel, hírrel, információval, érdekességgel, letölthető anyagokkal.

Rejtvény Az őszi rejtvények megoldásai: • a kicsik rejtvényének megfejtése: boszorkány, • a nagyoké: a kapitány 30 éves. Helyes megoldást adtak le: Balázs Bernadett, Szerémi Lilla, Liki Dorina. Jutalmukat a sekrestyében vehetik át.

Rejtvény kisebbeknek: A Bibliában többször találkozunk három összetartozó személlyel, tárggyal, hellyel. Ezek közül találsz most néhányat, de minden hármasból az egyik hiányzik. Vajon melyik? 1. Noé fiai:

Szem

Kám

………..

2. A zsidó ősatyák

Izsák

Jákob

………..

3. Főangyalok:

Rafael

Mihály

………..

4. Királyok:

Gáspár

Menyhért

………..

5. A királyok ajándékai:

arany

mirha

………..

6. Betániai testvérek:

Lázár

Márta

………..

* A megfejtésedet a sekrestyébe juttasd el legkésőbb december 25-ig, névvel ellátott borítékban.

Humor - Szerinted mire gondolhatott a művész, amikor ezt a szobrot készítette? – kérdezi a rendőr a kiállításon a feleségét. - Csöndesebben, Géza! Az a tűzoltó készülék… Joli néni kényelmesen elhelyezkedik a fotelben, keze ügyében nassolnivaló, mellette a kiskutyája, és érdeklődve figyeli a tévében a vadnyugati történetet. Egyszer csak meglöki a szundikáló blökit, és hangosan felkiált: - Nézz csak oda, Zokni! Ez a cowboy nem normális! Folyton a lovához beszél! - Mi az abszolút bátorság? - Hajnali kettőkor hazamenni, és a seprűvel hadonászó feleségnek azt mondani: „Még mindig takarítasz édesem, vagy repülsz valahova?” Macimama az álmatlan macipapának: - Hányszor mondtam már, hogy októbertől ne igyál kávét?! - Mit csinálnak a várvédők, ha unatkoznak? - Elfoglalják magukat. Buszsofőr mottó: „Aki integet, az búcsúzkodik. Aki fut, az sportol. Az utas az, aki vár a megállóban.” A nyuszika már régen látta a rókát, és elindul, hogy meglátogassa. Odafelé azon gondolkozik, hogy hogyan is szólítsa: - „Róka elvtárs”? Nem, azok az idők már elmúltak. „Róka úr”? Urazza őt a fene. „Róka koma”? A farkasnak komája, nem nekem. Áh, egyszerűen lerókázom. Magyar sportriporterek legjobb beszólásai: - Hatalmasak ezek a belga játékosok, betöltik az egész képernyőt. - Tipikus svéd kapus: beállt a kapuba, s véd. - A kapusnak komolyan kell összpontosítania, hogy ne dőljön el addig, amíg a labda odaér. - A gól nélküli döntetlen végeredménye nulla-nulla. - Az ellenfél egyszerűen nem tud eljutni a Porto kapujáig. Pontosabban el tud, csak labda nélkül. - És most 22-es számmal beáll a 22-es játékos. - De nagy gólt lőttél Preisinger! Mondhatnám, hogy ez a Bélák napja, de hát ő nem is Béla, hanem Sándor. - Nem mondom a játékos nevét, mert nem látom, mi van a hátára írva. - És szenzációs gól!… lett volna, ha kapura megy. - A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert. - És góóóól … nem oldalháló! Góóóól? … Oldalháló.



- Milyen jól el lehetne adni ezeket a játékosokat, ha gépkocsik lennének. Az eladónak csak annyit kellene mondania: ezt nézze uram, alig futott. - Zidane eltéveszthetetlen stílusban kezeli a labdát. Hoppá, most látom ez nem is Zidane. - És igen, itt jön a magyar zászló! A felső szín piros, a középső fehér, az alsót nem látom. - És most kiállították az egész csapatot!... Ja nem, sorcsere. - Az embernek tátva marad a szeme. - Tizenegyes! Érdekes döntés. De lássuk csak, az argentinok újabb támadást vezetnek, szinte lekopírozzák az előző akciót és tizenegyes újra. Azaz bocsánat, az előző ismétlése volt.

Ima, vers, vallomás Az igazi szeretet – a Szeretethimnusz karácsonyi változata Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de az emberek felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy megölelje gyermekét. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és hozzáillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad.

15

Öröm Az öröm imádság, az öröm erő. Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk. Isten szereti az örvendező imádságot. A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk: ha dolgunkat örömmel tesszük. A szerető szív vidám szív. Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek; hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak. Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba, de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben, s minden pillanatban boldogságban részesüljünk. Ez azt jelenti: szeressünk úgy, ahogyan ő szeret, segítsünk, ahogyan ő segít, adjunk, ahogyan ő ad, szolgáljunk, ahogy ő szolgál, mentsük meg az embert, ahogyan ő megment minket, huszonnégy órán át vele legyünk, és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük. Kalkuttai Teréz anya:

Kertész László: A Kisdeddé vált Ige Megannyi harsogó száj most csituljon mindenütt! Hó is úgy szálljon földre, a csendre fény szór derűt. Subás pásztorok jönnek, kucsmájuk égtől párás. Mérföldlépő csizmában, köszöntenek a Földnek. - Adjon Isten, emberek! - Fogadj Isten, pásztorok! Szülessen akkora hit, mozduljanak a hegyek! Mert Kisjézus itt közeleg, jászolkája csupa fény, kicsi istálló fölött látni a csillagjelet. Megérzi még a vak is bús szemén a ragyogást. A süket is meghallja, mert a béke nem hamis. A Kisdeddé vált Ige nem hiú pompával jön. Mégis de hatalmas, szép az Isten áldott szíve! Dobogjon hát minden szív, jön az imádságos éj...! Aki bűnös vagy, te se félj, bánatod elébe vidd! Mert mindenki jó lehet, aki látja a jelet, - Aki hinni akar, hisz, s láthatja a Kisdedet!

Krisztus születésére Jőjjetek, óh hívek diadalmaskodva, jőjjetek, jőjjetek Betlehembe! Megszületett az angyalok királya. Óh jőjjetek, imádjuk,

16

Szécsényi Harangok óh jőjjetek, imádjuk, óh jőjjetek, imádjuk az Urat! Istenből Istent sugárból sugarat hordoz méhében egy leány: igaz Istent ki fogant de nem lett. Óh jőjjetek, imádjuk az Urat! Nyájukat elhagyva a szerény bölcsőhöz hívásra igyekeznek pásztorok. Mi is ünnepi lépéssel siessünk: Óh jőjjetek, imádjuk az Urat! Az örök Atyának örök fényességet húsba öltözve fogjuk látni most, a Gyermekistent pólyába takarva. Óh jőjjetek, imádjuk az Urat! Ki értünk szegény lett s széna között alszik, melengesse a jámbor ölelés: ki ne szeretné, aki szeret minket? Óh jőjjetek, imádjuk az Urat! Most himnuszokat kara angyaloknak daloljon egeknek udvara: ,,Dicsőség Istennek az égben!'' Óh jőjjetek, imádjuk az Urat! S ki e mai szent napon megszülettél, kis Jézus, glória neked, örök Atyádnak hússá-lett igéje! Óh jőjjetek, imádjuk, óh jőjjetek, imádjuk, óh jőjjetek, imádjuk az Urat! Ismeretlen középkori, portugál szerző, fordította: Babits Mihály

Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek „Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ő, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?” Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg. „Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S Ő, Isten Fia, Ő, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?” Kint csillagfényes hideg este... tél...


Bent apja ölén kis leány beszél. „Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?” Az apa leteszi a gyermeket. „Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?” Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet. S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke: „Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?”

Szent Patrik: Úti imádság Uram, Jézus, járj előttem, ha lankadok, állj mögöttem, pajzsomként lebegj fölöttem, jobbról, balról segíts engem. Mindig téged keresselek, mindig találkozzam veled, minden léptemben szüntelen te, csak te jöjj szembe velem. Te légy szavam a nyelvemen, más szavával te szólj nekem. Minden egyes pillantásom mindenkiben téged lásson. Te légy utam az utamban, utam végén a jutalmam... Ámen.

ÁLDOTT, BÉ BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNE ÜNNEPET ÉS BOL BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKI MINDENKINEK! Szécsényi Harangok A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele - megjelenik alkalmanként Kiadja a szécsényi Ferences Plébánia, szerkeszti a szerkesztő bizottság Szécsény, Haynald L. u. 9. 3170, tel:32/370-880, fax: 32/370-357, www.szecseny.ofm.hu, e-mail: [email protected] Felelős kiadó: fr. Lendvai Zalán plébános Készült: az Ipoly-Print Kft. Nyomdaüzemében, 900 példányban

LELKISÉG. A szécsényi katolikus egyházközség hírlevele Advent Karácsony. Isten szólt és csend lett

Recommend Documents