100 ÉV ISTEN DICSŐSÉGÉRE. A Mendei Római Katolikus Egyházközség

100 ÉV ISTEN DICSŐSÉGÉRE A Mendei Római Katolikus Egyházközség

Mende, 2014

100 év Isten dicsöségére

Üdvözlet az Olvasónak! Száz év sem a világ, sem az emberiség történetében nem hosszú idő, ám egy egyházközség életében már igen jelentősnek mondható. Ezért a mendei katolikus közösségünk visszatekintve erre az időszakra, a mai napon örömmel ünnepli parókiájának, egyben önállóvá válásának századik évfordulóját. Ennek a gyökere 1893-ra nyúlik vissza, amikor a csaknem ezer katolikust képviselve 109-en a főpásztorhoz folyamodtak az önállóságért. Bő húsz esztendőt kellett azonban türelemmel várniuk, amikor is Csáky Károly Emmánuel püspök 1914-ben jóváhagyta e nemes tervet, és curatia, azaz önálló lelkészség rangra emelte Mendét. Ez azt jelenti, hogy még nem plébánia lett, hanem annak előlépcsője, ami, ha életképesnek bizonyul, plébániává válik, – ellenkező esetben visszaáll a korábbi állapot. Településünkön szép hitélet szerveződött, aminek következtében Hanauer Árpád István megyéspüspök 1938-ban megadta a plébánia rangot. Természetesen tudnunk kell, hogy a plébánia elsősorban nem egy kánonjogi rang, nem csupán egyházi közigazgatási egység vagy épület, hanem „inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, családi testvéri és befogadó ház, a keresztény hívek közössége”, amint ezt II. János Pál pápa is nyomatékosította egyik apostoli buzdításában.

2

Mendei Római Katolikus Egyházközség Az említett száz év során – amint a füzetben olvasható ismertetésből is kiderül – ez az eszmény nem mindig valósult meg, hiszen ez az időszak egyaránt mutat összefogást és széthúzást, egységet és viszályt. Amikor szembenállás volt a hívek között, akkor értelemszerűen lefelé csúszott az egyházközség a lejtőn, viszont amikor az Istennel, a plébánossal és egymással történő összefogásban jelentős erők nyilvánultak meg, akkor nagy léptekkel haladt a közösség előre a Mennyei Atya által kijelölt úton. Ezt azért is hangsúlyozom, mert ma ismét válaszút előtt állunk. A kezdetek lelkesedésére, tenni akarására, szívós küzdelmére, és mindenekelőtt öszszefogásra van szükség ahhoz, hogy ez az értékes 1. ábra egyházközség to- A Mennyei Atya és jobbján Jézus Krisztus (a templomszentély egykori mennyezeti képe) vábbfejlődjön hitben, szeretetben, létszámban és mindabban, ami Istennek tetsző. A mai ünnep nemcsak a múltba tekintésre, hanem hálaadásra és számadásra is késztet bennünket. Köszönetünket a Mindenható felé a szentmisén együttesen kifejeztük, a számvetést – amelyre magam is törekszem – mindenki végezze el önmagában, vagyis vizsgáljuk meg, hogy a száz esztendő ránk eső éveiben mennyit tettünk a mendei egyházközségért.

3

100 év Isten dicsöségére Szívből kívánom, és ezért imádkozom, hogy ez az évforduló, az ebben megnyilvánuló isteni kegyelem adjon nekünk erőt, hogy a számvetést követő jó elhatározásainkat valóra tudjuk váltani, és ezzel egy újabb száz esztendőnek vessük meg az alapjait. Mivel Anyaszentegyházunk hivatalos nyelve a latin, a születésnapi jókívánság is fogalmazódjon e nyelv ismert óhajával: ad multos annos! Éljen soká! Vagyis egyházközségünk, plébániánk éljen és működjön még sok száz éven át Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek üdvösségére!

Kovács Kornél plébániai kormányzó

4

Mendei Római Katolikus Egyházközség

Omnia ad Maiorem Dei Gloriam Mindent Isten nagyobb dicsőségére! Loyolai Szent Ignác üdvösség felé vezető útja Szent Ignác életéről többször hallhattunk, olvashattunk már, éppen ezért most nem az életrajzot szeretném ismertetni, inkább a Szent Ignác-i életútnak azt a négy állomását kívánom megmutatni, melyeken keresztül Isten őt a mennyország felé terelte. Ezek a következők:    

a világban és a világból, nem a világban, de még a világból, nem a világban és nem is a világból, ismét a világban, de már nem a világból.

A VILÁGBAN ÉS A VILÁGBÓL: ez a szakasz az, amikor az ember tetteit, vágyait teljes egészében a világias gondolkodásmód határozza meg. Hívőnek vallja ugyan magát, még templomba is eljár, de az evangélium számára nem életformáló erő, csak vasárnaponként meghallgatott vallásos szöveg. Ignác is élt így egy ideig. A király főkincstárnokánál elegáns udvaroncnak nevelkedett, ahol a pompás ruhák, a vidám és élvezetes élet barátja lett. Büszke volt szőke hajára, divatos öltözetére, állandóan hőstetteken, szerelmi kalandokon járt az esze. Ám ez a teljesen elvilágiasodott életvitel nem vezet az üdvösségre, ezért Isten fölkínálta számára a második lépcsőfokot, hogy már:

5

100 év Isten dicsöségére NEM A VILÁGBAN, DE MÉG A VILÁGBÓL éljen:

Ez úgy történt, hogy 1521 pünkösdhétfőjén Pamplona várának ostrománál eltörte a lábát egy ágyúgolyó. Igen, ez is lehet a Szentlélek pünkösdi ajándéka, főleg ha ezzel az életszentség útjára tereli az embert. Így is történt. A sebesülés miatt véget ért a becsvágyó élet, ott kellett hagynia korábbi környezetét, és a lábadozás során unalomból könyveket kezdett olvasni. S mivel csak a Jézus élete, a Szentek élete és egy karthauzi szerzetes műve volt otthon, kényszerűségből ezeket vette a kezébe. Ám ezek kezdték átformálni a gondolkodását. Még nem lett szentté, de vágyai már efelé irányultak. „Mi lenne, ha én is megtenném azt, amit Szent Ferenc és Domonkos tett?” – mondotta. Felépülése után néhány zarándoklatot követően véglegesen lezárja múltját. 1522 márciusában egy hegyi kolostorban életgyónást végez, drága ruháit

2. ábra A mendei templom védőszentje: Loyolai Szent Ignác

6

Mendei Római Katolikus Egyházközség egy szegény koldusnak adja, egész éjszaka imádkozik, majd éjjel 2-kor megáldozik a zarándokmisén, és innentől kezdve örökre, visszavonhatatlanul Jézusnak akar szolgálni. Ezzel megkezdődik a 3. szakasz, amelyet úgy jellemeztem, hogy NEM A VILÁGBAN ÉS NEM A VILÁGBÓL él. Mit jelentett ez konkrétan? Manrézába költözött, ahol a domonkosok kolostorának egy szűk cellájában lakhatott. Naponta hét órát szentelt az imádságnak. Koldusként járta a város utcáit, az ételt egy kis fatállal kéregette össze – micsoda alázat. Hajával, külsejével nem törődik már, egy ócska zsákruhát hord csak, és hagyja, hogy az utcagyerekek emiatt gúnyolják. Így vezekli le korábbi, külsőségekben elmerült életét. Hol van már a régi rátartiság? Ekkor már semmi sem maradt benne a világból, a világias életvitelből. Persze ne gondoljuk, hogy ez az állapot egy könnyed diadalmenet. A világ ugyanis igyekszik visszahódítani az embert, a sátán a maga kísértéseivel próbálkozik visszarántani a régibe, a bűnösbe. Kegyetlen időszak tud ez lenni, ahogy a nagy misztikusok mondják: „a lélek sötét éjszakája”. Ignácnak a böjtölés során finom húsételek jelennek meg lelki szemei előtt, látomásai közben egy sokszemű kígyó riogatja. S mindez még elviselhető lenne, de amit bensejében jó ideig hall, az már kevésbé. Egy sátáni hang beszél benne emésztő erővel, amely kishitűségbe és megfutamodásba akarja sarkallni: – „Hogyan bírod majd ezt az életet hetven

7

100 év Isten dicsöségére évig? És hogy is volt a te korábbi bűnös életeddel? Mit játszod itt a szentet?” Ekkor Ignácban megkezdődött a lelkiismereti aggályosság pokla. Nem akadt gyóntató, aki segíteni tudott volna rajta. Ezenkívül minden szent dolog kiüresedett és semmitmondóvá vált számára. A legcsekélyebb örömöt sem találta az imában. Hamarosan a végső kétségbeesés határáig jutott. A lelki mesterek szerint, aki nem tapasztalta meg ezt az állapotot, az akárhány éves is, az életszentség útjának még nagyon a kezdetén jár. (Ilyenkor egyébként az a szabály, hogy bármibe kerüljön is, hűségesen ki kell tartani Isten mellett, a szent hitben, vagy éppen a házasságban, papságban, illetve vállalt kötelességeinkben. Semmit sem szabad feladni!) Isten pedig, mint Ignácnál is történt, megadja a feleletet. Halkan, csendesen költözött a kegyelem vigasza megkínzott lelkébe. Mintha álomból ébredt volna. Majd engedett túlzott böjti és egyéb önmegtartóztatásából, hiszen Isten adományait nem lehet sem aszkézissel, sem mással kikényszeríteni. Az önmegtagadásnak van értelme, de nem ez. Ezután a Szentlélek kegyelme zuhogó patakként szakadt rá. Nagy megvilágosodása volt, és ettől kezdve mindent tisztán látott és értett Isten művéből. Erre azt mondhatnánk: mily szép és idilli állapot, akár vége is lehetne a történetnek. A Mindenható azonban nem hagyta ebben a 3. szakaszban, amelyet úgy jellemeztünk, hogy nem a világban és nem a világból él, hanem sodorta előre a 4., befejező

8

Mendei Római Katolikus Egyházközség szakaszba: ISMÉT A VILÁGBAN, DE MÁR EGYÁLTALÁN NEM A VILÁGBÓL. Milyen bölcs az isteni pedagógia! Nem engedi, hogy félúton megrekedjünk, a befejezés előtt abbahagyjuk, és csak Istennek meg magunknak éljünk. Továbblépésre, fejlődésre, szolgálatra késztet. Jó lenne ezt megfontolniuk azoknak, akik az egyházban legszívesebben visszavonulnának a magányba, a csendbe, lemondva az olykor nagyon nehéz közösségi feladatukról. Ignác sem maradhatott egymaga, hiszen – mint tudjuk – a Lélek sodorja, hajtja az emberek közé a világba, s ezért további élete csupa evangelizáció, apostolkodás, hitátadás, közösségépítés. Hasonló a küldetésünk: a megtérés során kiszakadva a világ gondolkodásmódjából, kitartani Krisztus mellett, és róla minden lehetséges módon tanúságot tenni, vagyis helytállni ebben az egyre hitetlenebbé váló világban. Ámen. *** „Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom, nevedet mindörökké áldom! Mindennap dicsérlek téged, nevedet örökké magasztalom. Nagy az Úr és dicséretre méltó, nagysága mérhetetlen.” „Dicsőséged fönség és fényesség, és én csodatetteidről énekelek.” (145. zsoltár)

9


100 év szolgálatban A mendei plébánia rövid története A „vallás az alapja minden jónak, alapja az erkölcsnek, alapja a hazaszeretetnek, alapja a jogrendnek, alapja az igazságnak.” A község erkölcsi és vallási felemelkedéséhez „elkerülhetetlenül szükséges, hogy Istennek felkent szolgája, a lelkipásztor a lakossággal a hitben, a vallásban, az erkölcsökben folyton” együtt éljen, „Isten igéjét hirdesse, a csüggedőket türelemre, kitartásra, Istenbe vetett bizalomra buzdítsa” ― indokolta 1893. december 10-én kelt kérelmében a 986 „egyszerű földműves” hívőt képvise3. ábra lő 109 aláíró, miért A szentmise után hazafelé (1910) szeretnének önálló egyházközséget és plébániát. Hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, míg a püspök engedett a kérelmek hadának, és Mende leválhatott Úriról. A várt eseményre 1914-ben, az első világháború kitörésének évében került sor. Gróf Csáky Károly Emmánuel váci püspök 1914. január 31-én

10

Mendei Római Katolikus Egyházközség elfogadta és megerősítette a mendei iskolaszék határozatait, és Mende önálló lelkészséggé szerveződhetett. Sőt, hogy saját paplakja legyen a községnek, anyagilag is támogatta az építkezést. 1914 októberétől a lelkes hívősereg már nemcsak az 1833-ban átadott templommal, hanem önálló lelkészséggel és saját paplakkal is büszkélkedhetett.

Hitbuzgalmi élet Ettől kezdve vallási élete fellendült: alig egy emberöltőn belül a szentségek kiszolgáltatása (keresztelések, bérmálások stb.), az elsőáldozások és az istentiszteletek mellett a hívek aktivitásán is lehetett érezni a változásokat. A hitbuzgalmi élet komoly átalakuláson ment keresztül. Amíg a 7 km-re fekvő Úrihoz tartozott a község, addig a vallási élet teljesen ki volt szolgáltatva az időjárási viszonyoknak: a nagy sárban és télen keresztelők, esküvők halasztódtak el, a betegek nem tudták felvenni az utolsó kenetet stb., és évente alig 20 szentmisét tartott a pap. Az önállósodás után a szentmisék nemcsak vasárnapokon, hanem hétköznapokon is rendszeresebbé váltak. A lakosság részvétele egyre nagyobb méreteket öltött. A hitéleti aktivitás hamar meghozta gyümölcsét. A templomba járás és vallási elkötelezettség megerősödött. A keresztelők, az elsőáldozók és bérmálkozók száma jelentősen emelkedett. A szentáldozások csúcspontjukat az 1943. évben érték el: a mintegy kétezer fős egyházközségből összesen 11 ezerszer járultak szentáldozáshoz.

11

100 év Isten dicsöségére A lelki-hitbuzgalmi élet fontos mércéje, mennyire alakulnak ki helyi szokások. Mende ebben is komoly változást mutatott. Rendszeressé váltak a nagy létszámú gyalogos zarándoklatok Máriabesnyőre, a triduumok (háromnapos lelkigyakorlatok), valamint nevesebb papok meghívása egyházi és lelki eseményekre. A mezőgazdasági munkálatokhoz kapcsolódóan két esemény emelhető ki: áprilisban a búzaszentelés és szeptemberben a terménymegáldás. Búzaszentelés alkalmával az egyházi körmenet a Tanyákon keresztül kiment a búzatáblákhoz, ahol a pap a kalászokat megáldotta. ― Szeptember első vasárnapján került sor a terménymegáldásra. Az előkészületek során a feszületet és a hordozható Mária-szobor állványát telerakták kalászos növények terményeivel, majd a menet a templomba vonult, ahol a pap a szertartás szerint megáldotta azokat, illetőleg a friss búzából készült kenyeret és kalácsokat. A terménymegáldáskor a lányok részben fehér ruhába, részben magyar ruhába öltöztek.

4. ábra A terménymegáldó ünnep résztvevői

Hasonló jelentőségű eseményeknek számítottak a templombúcsúk, valamint a körmenetek. Több eseményhez kapcsolódott a labdarúgó pályán celebrált szentmise, ahonnan körmenet indult, és a Hősök terét megkerülve a templomban ért véget.

12

Mendei Római Katolikus Egyházközség Amíg lehetett a hitéletet különböző alapítványok is elősegítették. A háború után ezek megszűntek. A szocializmus idején a hitélet érezhető hanyatlásnak indult. 1964-ben a plébános már arra panaszkodott, hogy az első osztályos gyermekek nem tudnak keresztet vetni, nem ismerik a legalapvetőbb imádságokat (a Miatyánkot, az Üdvözlégyet) sem… A politikai rendszerváltozás szintén érezhető, de inkább pozitív hatást gyakorolt. Azóta szabadabb a légkör, amit kihasználva, lelkigyakorlatok, egyházmegyei találkozók és egyéb hitbuzgalmi rendezvények segítenek elmélyedni a keresztény hitben.

Az egyházközség élete Az önállósodáskor Mendén iskolaszék működött. 1865 óta, amikor a jegyzői és a kántortanítói feladatokat elválasztották, igazgatta az egyházi iskolát, majd a katolikus közösség ügyes-bajos dolgait és intézte az anyagi ügyeket. 1914-től szinte túllicitálták egymást az emberek az egyházközségi képviselőválasztások alkalmával: kik legyenek képviselők; hogyan juttassák kifejezésre, hogy megérdemelték az önállósodást. Az aktív egyházközségi törekvéseknek csak a jogszabályok korlátai szabtak határt. Részben a felfokozott ’jószándéknak’ tulajdonítható, hogy 1930-ban és 1934-ben a katolikus hívek két csoportra szakadtak, és úgy vívták meg küzdelmüket. Az egyházmegyei hatóság és az új plébános komoly türelemről és diplomáciai érzékről tett bizonyságot ezekben az időkben. Sikerült is a két csoport között „fegyvernyug-

13

100 év Isten dicsöségére vást” elérni, az 1937-es választások eredményei nyomán pedig a viszályt fokozatosan elhalatni. A háború után a képviselőtestületet először 1947-ben újították meg. Ez a testület – a kisebb-nagyobb kiegészítéseket nem számítva – egészen 1964-ig intézte az egyházközség ügyeit. 1964-től 2002-ig meghatározott időközönként rendszeresen tartottak képviselőválasztásokat. A képviselők munkáját és fáradozásait a legnagyobb siker akkor koronázta, amikor 2002-ben pályázatot nyertek, és megépíthették az Oázis Idősek Otthonát. *** Az egyházközségnek komoly problémákat okozott az 1950. évi államosítás: megfosztották egyházi iskoláitól, és gyorsított ütemben „kivezették” a hitoktatást. Az 1960-as években pedig a katolikus vezetés azzal a ténynyel kénytelen szembesülni, hogy az egyházközség valamennyi ingatlanát a telekkönyvben – a templom kivételével – „Község” névre jegyezték be. Sok-sok utánajárásnak köszönhetően tudták csak a helyzetet tisztázni, és például a plébániatelket átíratni. Ami a plébánia épületét illeti: az 1944-45. évek kihívások és megpróbáltatások elé állították Mende lakosságát és épületeit. Bár Bálint plébános a fronton szolgált, de a plébánia többi lakója itthon maradt. A beszállásolások miatt az épület két szobája használhatatlanná vált, a verandák üvegei kitörtek. Ezeket leszámítva az épület különösebb károsodás nélkül vészelte át a mozgalmas időket. A plébániára 1949-ben bevezették a villanyt. Az épületen nagyobb mértékű átalakításokat és felújítást Kovács

14

Mendei Római Katolikus Egyházközség István plébános végeztetett. Szekeres Mihály idejében újabb átalakítások és bővítések kezdődtek, és folynak ma is.

5. ábra A plébániaépület utcafrontja napjainkban

Az idők során a plébániaépület funkciói megnövekedtek; napjainkban már egyházközségi, ifjúsági és hitoktatási célokat is szolgál.

Az egyesületi élet Az egyházközségben kezdettől fogva pezsgett az egyesületi élet. A hívek korcsoportjuktól függően különböző szervezeteknek lettek tagjai. A kicsi gyermekek a Szívgárdába, a leányok a KALÁSZ-ba, a fiúk a cserkészetbe, az „öregfiúk” a KALOT-ba, az asszonyok a Jézus Szíve Szövetségbe tömörültek. Rajtuk kívül működött Rózsafüzér Társulat és Credo Egyesület is.

15

100 év Isten dicsöségére Az 1945 előtti évtizedekben a fiatalok katekizmusversenyeken vettek részt, a lányok számára menyaszszonyképzőt szerveztek, télen pedig szövő-fonó és főző tanfolyamokat indítottak. Karitatív céllal ünnepségeket rendeztek, színielőadásokat tartottak… Sokan csoportos zarándoklatokon, zárt lelkigyakorlatokon vettek részt. A háború után az egyesületek nagy részét feloszlatták, de a Rózsafüzér Társulat fennma6. ábra KALOT-ifjak csoportja 1939-ből radt, a zarándokés kiránduló csoportok szervezése tovább folyt. Így vehettek részt a ministránsok, a Máriás-lányok hajó-kirándulásokon, juthattak el a hívek az ország különböző részeibe, például Visegrádra, Márianosztrára, vagy külföldre (Lourdes-ba, Csíksomlyóra stb.).

Nevesebb papok Mende százéves története mutatja, hogy „a pap az Egyház kincse”. Nagyon sok függ hozzáállásától és elhivatottságától; hogy mennyire telik meg vitalitással, elevenséggel az egyházközség élete. Ha a Mendén szolgáló papokat vesszük sorra, tökéletesen rájuk illenek ezek a szavak. Minél inkább együtt élt, lélegzett a pap a hívekkel, annál jobban tudott rájuk

16

Mendei Római Katolikus Egyházközség hatni, annál jobban be tudta vonni őket az Egyház vérkeringésébe. Viszont fel kellett áldozni minden szabadidejét; valóban szolgálni kellett az Istent és igazgatni a híveket. Bálint György szavaival: „A paptól sokat követel az élet. Ha valamikor, úgy ma, valóban »omnibus omnia« [mindenkinek mindene] kell lennie. A nyomorral küzdő családok tőle várnak segítséget. Az állástalanok elhelyezkedést. A megtévedtek és könnyes szeműek bátorítást és életet. Pater pauperum [szegények atyja] a pap és refugium peccatorum [bűnösök menedéke]! Ajtajának és szívének mindig nyitva kell állnia. »Hivatalos órát« tart akkor is, amikor sétál, amikor pihenni készül. Az irodában és a templomban, koporsó mellett és bölcsőnél, könnyes asztalnál és bálteremben; fekete, suhogó reverendájában mindenütt ott van, mint nagy felkiáltó jel, mint stílusos góttorony ég felé mutatva: Sursum corda! Fel a szívekkel!” (1941)

Az eltelt 100 évben – anélkül, hogy a többiek érdemeit kisebbítenénk – négy plébános emelkedik ki közülük, akik megérdemlik, hogy az évforduló alkalmából külön említést tegyünk róluk: Kinczel Vince (1880–19??), Bálint György (1905–1970), Décsei Géza (1896–1960) és Kovács István (1917–1993). KINCZEL Vince két ciklust töltött Mendén: az 1918–1922 évek után 1926-ban ismét a katolikus hívek lelkipásztora lett. A második ciklusban a váci püspök a lelkészség plébánosává nevezte ki. Aktívan közreműködött a község életében; lépéseket tett, hogy a falunak saját önkormányzati épülete legyen (addig ugyanis községházának Strassertől béreltek egy épületet). Tevékenysége nyomán a vallási élet újabb lendületet vett. Az ő idejére két (1930, 1934) egyházközségi képviselőválasztás esett, amely

17

100 év Isten dicsöségére komoly hullámokat kavart a hívek körében. A képviselőválasztás Vácon is érezhető feszült viszonyokat teremtett a plébános és a hívek egy nagyobb csoportja között. A belső viszályok sokat rontottak egészségi állapotán, és többször kérte elhelyezését, mígnem a püspök teljesítette kérését (1936). A másik plébános BÁLINT György (1936–1947). Ő Kinczel Vincét váltotta 1936-ban. Komoly sikereket könyvelhetett el magának: iskolát épített Kásavölgyben, bővítette és felújította a plébániát, felújította a templomot, a hit- és egyesületi életet felvirágoztatta. Több „csúcs” fűződik nevéhez: a keresztelések, a szentáldozások és az esküvők számának megugrása, a hívek hitbuzgalmi egyesületekbe szervezése – hogy csak néhányat említsünk. Viszonylag sikeresen kezelte az egyházközség belső klikkesedését is. ― Az ő munkássága nyomán nyerte el a lelkészség 1938. november 30-án a plébánia rangot, illetőleg neki köszönhető, hogy a kezdetektől adósságokkal küzdő egyházközség minden adóssága megszűnt (1942). ― Politikai aktivitása miatt azonban ellenségeket szerzett magának, akik a háború után ki akarták végezni. Letartóztatása és internálása 1945 szeptemberétől akadályozta plébánosi működésében, s végül Pétery püspök elhelyezése mellett döntött. A harmadikként említett DÉCSEI Géza (1953–1960) számára Mende félreállítást és egyúttal menedéket jelentett: a háború után komoly megpróbáltatásokon ment keresztül (letartóztatás, fizikai bántalmazás, internálás stb.). Amikor ide került, megtartotta címzetes préposti rangját, de csak adminisztrátorként működhetett. Művészet iránti elköte-

18

Mendei Római Katolikus Egyházközség lezettsége és korábbi kapcsolatai azonban kárpótolták; Mende is profitálhatott belőle. Erre bizonyíték a ma is látható falfestmények (Gaál Imre alkotásai), amelyek a templom védőszentjét, Loyolai Szent Ignácot ábrázolják (1956). Aktív mendei plébánosként halt meg. Hasonlóan aktív lelkipásztorként szólította az Úr magához KOVÁCS István (1967–1993) plébánost, címzetes esperest. A plébánosok közül ő működött a leghosszabb ideig Mendén. Rendezte az irattárat, de a legnagyobb gondot a „nyáj összefogására”, a hívek lelki életének megóvására és a templomra fordította. Az ő idejében újították fel a templomot (tatarozás, padcsere, belső festés stb.), építették ki a ma is látható lourdes-i barlangot (1979), villamosították a harangot és szerelték fel a hangosító berendezést (1983). *** A római katolikus hívek lélekszáma Mendén: 1894-ben

986 fő

1920-ban

1376 fő

1925-ben

1498 fő

1938-ban

2180 fő

1948-ban

2194 fő

A 2011-ben tartott népszámlálás során 1833 fő vallotta magát római katolikusnak.

19


Mendei Legek Mende római katolikus közösségének egyházi-vallási múltjából számos kiemelkedő esemény érdemli meg, hogy külön csokorba szedve tárjuk Önök elé. Ezek a legek sajátos keresztmetszetét adják elődeink hitbuzgalmi életének, küzdelmének és törekvéseinek.

A Váci Püspöki Levéltár nyilvántartása szerint Az első kimutatás Mende katolikus családjairól 1783. február 13-án készült. A jelentés név szerint 21 családot sorol fel ― összesen 164 taggal.

Az első magyar nyelvű beszámoló Mendéről 1787-ből származik.

Elöször 1893-ban kért Mende önálló papot és plébániát. ― Hogy ez megvalósulhasson, Rajczi László, az úri plébános 1894. január 30-án kelt nyilatkozatában hajlandó volt lemondani Mende fiókegyház plébánosi jogairól.

Az első lelkészlakot 1914-ben építették, miután gróf Csáky Károly Emmánuel váci püspök a filiát 1914. január 31-én curatia (önálló lelkészség) rangra emelte.

20


7. ábra Mende római katolikus hitközséget képviselő iskolaszéki közgyűlésen 1914. január 26-án elfogadott Egyezményi jegyzőkönyv határozatainak jóváhagyása és megerősítése

Az első lelkész Medveczky János (1865-1918) curator. 1914. október 18-án költözött be a paplakba.

8. ábra Részletek az első lelkész köszönőleveléből

21


9. ábra Mende plébánia rangra emelésének magyar nyelvű szövegmásolata

Mende 1938. november 30-án (Szent András napján) kapta meg a plébánia rangot. ***

22


Legek az egyházközség életéböl A legtöbb keresztelés 1944-ben történt: 79 fő. A legtöbben 1922-ben bérmálkoztak: 431 fő. A legtöbb szentáldozás 1943-ban történt: 11 ezer alkalommal. A legtöbb egyházi esküvőt 1943-ban és 1950-ben tartották: 32–32 pár. A legtöbb vegyes házasságot 1969-ben kötötték: 8 pár.

A legtöbb reverzálist a református férfiak adták 1960-ban: 7 fő. A legtöbben 1918-ban haltak meg: 57 fő. ***

A leghosszabb idő, amely alatt az egyháztanácsi tagság megújítása választás útján nem történt meg: 1947-től 1964-ig tartott. ***

A legrövidebb ideig P. Ábrahám Miklós menekült plébános szolgált Mendén: 1944. november 1-től 1944. december 1-ig.

A leghosszabb ideig Kovács István plébános pasztorálta a mendei híveket: 1967-től 1993-ig.

23

100 év összevont statisztikája Az elmúlt egyszáz év alatt a Mendei Római Katolikus Egyházközségben összesen 4316 főt kereszteltek meg; 2982-en bérmálkoztak; 1535 egyházi esküvőt tartottak; 3203-an távoztak az Úrhoz 22 felszentelt pap szolgálata során. [7 plébános és 2 káplán, valamint 13 más beosztású lelkipásztor (lelkész, adminisztrátor, kurátor, kormányzó)]. *** „Nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet, hatalmas tetteidet elbeszélik.” (145. zsoltár)

Írták:

Kovács Kornél plébániai kormányzó Balogh Gábor, PhD, szociológus, kutató Statisztikai összeállítások: Balogh Gábor, PhD, szociológus, kutató

Felelős kiadó: Kovács Kornél plébániai kormányzó, Mende

100 ÉV ISTEN DICSŐSÉGÉRE. A Mendei Római Katolikus Egyházközség

Recommend Documents