a Kecskeméti Református Egyházközség Hírmondója XIII. évf., 8. sz. 2005.
A reformáció: Isten megújuló szeretete rajtunk és bennünk Zsoltárok 100. Bibliaolvasó rendünk szerint a reformáció ünnepi zsoltára ez. Személyes életemnek is fontos Igéje, hiszen ezt kaptam kecskeméti beiktatásomra az Úrtól. Akkor az Ige központi gondolata a második vers volt: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!” Az idegen helyen kezdődő szolgálat nagy bátorítása volt ez az üzenet. Ma is, - sok-sok szolgálat, próba és betegség után érvényes. Ugyanakkor az 1517. október 31-hez kötött, nagy lelki megújulás folyamata, amit egyszerűen reformációnak nevezünk, teremtő Istenünket mutatja fel. Eléje borulhatunk hitvallásunkkal, hálaadásunkkal és örökké valónak felismert szeretetének megvallásával. Mit is üzen az Úr e zsoltárban? 1. Istenünké „az Úré a föld és annak teljessége”. Tehát minden embernek, élőlénynek, növénynek egyszóval mindennek Ő a gazdája és ura! Tudjuk-e?
2. Egész életünk a Mindenség Urának szolgálhat ujjongással és örömmel. Előtte - Vele együtt élhetünk, azaz járulhatunk színe elé. Milyen áldott kiváltság! 3. Tudatjuk és megválthatjuk, hogy Ő a mi teremtőnk, az ő tulajdona vagyunk. Azt is tudjuk, hogy Ő gondoskodik rólunk: ad erőt, egészséget, kenyeret, otthont, lehetőségeket. Áldott legyen minden ajándékáért! 4. Házába, otthonába - az anyaszentegyházba fogad, kapuit kitárja előttünk. Az Egyház az üdvösség útját mutatja fel úgy, hogy Jézus maga hívja övéit: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan”! Az Egyház gyermekkorunktól fogva szent lehetőség, ahol imádság, bizonyságtétel és hitben vállalt engedelmesség kíséri életünket. Bárha lehetnénk gyermekek és unokák előtt Atyánk befogadó szeretetének jó bizonyságai!
2
Áhítat
5. Isten szeretete Jézus Krisztusban, Isten Szent Fiában „út, igazság és élet”. Ez a szeretet Isten kegyelmes jóságát mutatja fel. A golgotái keresztre hajló áldozatos szeretet, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Uram! Öleljen át szereteted! 6. Végül Isten jóságát mutatja fel, mely nemzedékek során át hírdetteti az evangéliumot az őt keresőknek. Nem világunk eseményei, nem rajtunk kívüli történések munkálnak változást világunkban, hanem Isten Szentlelke munkálja újjászületésünket az Ige által. Hadd legyek Uram az evangélium hirdetője!
7. A megtért és új életben járó Krisztust követő nép bizonyságtétele lesz „só és kovász” e világban, hogy Isten megváltó szeretete elérje célját minden nemzedék - így a mi nemzedékünk - életében is. Adj felelős hűséget a só és kovász szolgálatában! A reformáció Isten mentő szeretetének drága ajándéka. Engedd Testvérem, hogy átjárjon és megújítson, hogy felismerd, lásd és hirdesd: „.. .jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre”. Ámen. Kecskemét, Reformáció hava. Szabó Gábor elnöklelkész
Szeretettel hívunk és várunk kicsiket és nagyokat, valamint minden érdeklődőt gyülekezeti napunkra, amelyet
Remé
nysugár
Református gyermek-, és ifjúsági nap címmel szervezünk. Időpont: 2005. november 13. vasárnap 9-17 óráig Helyszín: Református Egyházközség és Református Általános Iskola termei A Kecskeméti Református Kollégium alapítvány megköszöni tisztelt támogatóinak a 2003. évi személyi jövedelemadójukból felajánlott 1%-ok összegét, összesen 4.303.116 Ft.-ot. A felajánlásokból befolyt összeget a Kecskeméti Református Kollégium tanuszodája és tornacsarnoka építésére használtuk fel. Egyben megköszönjük a 2004. évi SZJA 1%-nak felajánlását és kérjük, hogy a jövőben is támogassák alapítványunkat. Adószámunk: 18348464-1-03
Reformáció
3
Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem! „Mi jut eszetekbe Kálvin Jánosról?” – tettem fel egy éve a kérdést a Károli Gáspár Református Egyetem történelem-szakos hallgatóinak. Valakinek csak a Kálvin tér, az azon található Calvin Café, Calvin Klein ruhatervező jutott eszébe. Akik gyakrabban forgatták gimnáziumi történelemkönyveiket felderengett még valami a predestináció-tanról és a történészek által Kálvin szájába adott zsarnokölési-jogról is. Egyvalaki pedig Kálvin Jánoshoz a következő, nem éppen pozitív csengésű fogalmat kapcsolta: vaskalaposság. Az egyetemistákhoz intézett körkérdés eredménye jól tükrözi azt, hogy hogyan is szerepel ma a köztudatban Kálvin. Nagyon kevesen tudnak róla, ha pedig valaki ismeri is, az is csak valamilyen negatívumot képes nevéhez kötni. A világirodalom nem éppen hiteles, de mindenképpen nagyhatású ábrázolásainak hatására úgy él köztünk, mint Genf nagy diktátora (Stefan Zweig), egy vallásos Robespierre (Honoré de Balzac). Városában égnek a máglyák, mindennaposak a kivégzések (Aldous Huxley), szobafalára kifüggesztett térképén pedig, kis zászlócskákkal hadvezérként jelölgeti, hogy melyik város, ország csatlakozott már a reformációhoz, melyik vár még arra, hogy megreformálják (Sütő András). Ma már tudjuk, hogy ezen
portrék hátterében sokkal inkább az írói fantázia, mintsem alapos történeti kutatómunka állt. Az írók légből kapott megállapításait sorra megcáfolták, Kálvin képe pedig átértékelésre, rehabilitációra vár. Igaz Ravasz László megállapítása: „Kálvin Jánost életén át végigkísérte az a tragikum, hogy másnak látták, mint aki volt; jobbnak, vagy rosszabbnak; nagyobbnak vagy kisebbnek…” – egyszóval másnak. Pedig Kálvinon kívül kevesen tettek többet azért, hogy személyüknek minél kevesebb fontosságot tulajdonítsanak. Még életében gátat vetett minden személyi kultusznak alapot adó kezdeményezésnek, külön kérésére pedig jeltelen sírba temették. Halála után azonban minden utána következő nemzedék kialakította a maga Kálvin képét. Ki így, ki úgy: ki pozitív, ki negatív felhanggal. Az igazán nagy emberekhez szinte csak szélsőséges módon lehet viszonyulni, Így lett belőle a városát a világtörténelem viharaiban is biztos kézzel irányító politikus és csodálatra méltó jogász egyfelől, másfelől véreskezű zsarnok, emberi jogok porba tiprója. Így lett belőle forradalmian éleslátású, mindent átértékelő, újító tudós; másfelől rigorózus, görcsös erkölcscsősz. A történelem más nagyhatású személyiségeihez hasonlóan Kálvin tükörképpé vált,
4
Reformáció
amelyben az utódok szinte csak saját vonásaikat szemlélték. Pedig ő sohasem akart más lenni, mint Isten alázatos szolgája. Életét ugyanis döntően befolyásolta és gyökeresen megváltoztatta az ézsaiási ige: „dicsőségemet másnak nem adom!” (Ézs 42,8) Nem csak gondolta, mondta, hanem meg is élte: Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség, mégpedig az élet minden területén. Legyen az a jog, a politika, a tudomány, az iskola, a munka, a pénzügyek, a családi élet. Felismerte, hogy Isten képes emberi nyelven szólni az emberekhez és engedelmeskedni kell az Ő szavának: „Istennek győznie kell!” Mai szemmel nézve talán sok itt a „kell.” Talán túl következetesen vitte véghez Istentől kapott feladatát. Talán többször „csapott karddal a csomóba” (Illyés Gyula) mint kellett volna? Egy azonban biztos: egy 16. századi embert, nem lehet a mai kor mérlegén megítélni. Kortársai közül azok, akik közel álltak hozzá szerették, tisztelték, csodálták. Akik azonban mindent meghatározó céljával – „Istennek győznie kell” – nem tudtak azonosulni, vagy irigyei voltak, esetleg Istenhez való megrendíthetetlen bizalmát vélték túlzott önbizalomnak, gőgnek; következetességét önző becsvágynak:
nos azok nem tudták szeretni. Ahol tudtak sajnos csak ártani próbáltak neki. Pedig ő senkitől sem várt el többet, mint amennyit maga is megtett: magát teljesen átadta Istennek. Ezt fejezi ki jelmondata is: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem!” Ez volt első lépése, erről szólt Kálvin János élete: hálából Istennek szentelte életét. Hálából az iránt a kegyelem iránt, amely a keresztfán magára vette bűneit. Amely saját szavaival mondva - kimentette őt „tévedéseinek szemétdombjáról,” a „mély mocsárból” az Isten nélküli életből. Nekünk mi jut eszünkbe Kálvin Jánosról? A különböző korok mindig újra és újra a saját képére formált „Kálvintükörképe” vagy Isten alázatos szolgája, akinek egy cél felé mutatott élete: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem!” Akire, mi reformátusok büszkék lehetünk. Méltán emlékezhetünk rá most, a reformáció emlékünnepekor is. Akinek műveiből, életének példáján keresztül mi is megtanulhatjuk mit jelent magunkat Krisztusnak átadni, az élet minden területén Isten dicsőségét keresni, szívünket égő áldozatul az Úrnak szentelni. Lányi Gábor hatodéves teológus
Emmaus
5
Családos hét az Emmausban Gazdagon megajándékozottnak éreztük magunkat, akik részt vehettünk gyülekezetünk családos hetén, a nyáron. Legelsősorban azért, mert ez volt a témája a délelőtti alkalmaknak. Csodálatos dolog betöltekezni Isten ajándékaival, melyeket elkészített a hívő családoknak, de sokszor mégis nélkülük élünk, vagy oly hamar elfelejtjük. Nagy szükség van minél több olyan alkalomra, ahol Isten elevenít, megajándékoz, emlékeztet. A délutáni témák is nagyon életbevágóak voltak: hogyan válhatunk önmagunk körül forgó emberekből a másikért élő segítőtársakká. Isten célja, hogy a családon belül is egymást különbnek tartva szolgáljunk egymásnak, és mindez az Ő munkája által megvalósul bennünk. A nyári hét óta már két Istentiszteleten bizonyságot tettünk arról, hogy az egész hét ajándék volt a számunkra. Hálát adunk, hogy 110-en részt vehettünk gyermekek és felnőttek nagy békességben és szeretetben. Dicsőítjük Urunkat azokért, akik most először voltak ilyen héten. A lelki alkalmak mellett sok szabadidős program lehetőségével élhettünk. Örömmel néztük meg azóta többször is a hétről készült fél órás filmet, melyen együtt énekelnek, táncolnak, sportolnak, íjászkodnak, vetélkednek, kézműveskednek, fociznak a családok. Felejthetetlenek a családos esti mesék, egy-egy család előadásában. Dicsőítjük
Urunkat, hogy 3 gyülekezeti kör résztvevői is kint voltak a héten: a családos- kör, a fiatalabb páros- kör és a mama-kör tagjai. Így jobban megismerhettük egymást, és gyülekezetté formálódhattunk. Újból megerősödött bennünk, hogy milyen nagy ajándék az Emmaus ház a lelki épülésre, de arra is, hogy a különböző körökre járók ott találkozzanak, és megismerhessék egymást. Hiszen nagy szükség van arra, hogy ez a nagy gyülekezet egységgé formálódjon! Ajándék volt az 50 gyermek között szolgálók odaszánását és szeretetét látni. Áldjuk Urunkat azokért, akik a szabadidejüket arra áldozzák, hogy szolgáljanak mások gyermekeiért! Tudjuk, Isten gazdagon megáldja őket ezért. Adományként már ott ők is átélték, hogy aki másokat felüdít, az maga is felüdül! Aztán milyen ajándék volt a sok finom étel, amit szintén szolgálatból főzött presbiter testvérnőnk! Csoda volt látni, hogy cukorbetegen, Isten erejével, saját kezével gyúrta meg ennyi embernek a finom kelt tésztát, és még ahhoz is volt kedve, hogy egyenként kérdezzen minket, hogy minden örömünkre szolgál-e! Nagyon meggazdagodtunk a sok jó beszélgetés által. Rendszeresen éjszakákig együtt voltak még a felnőttek, családi életet, vagy gyülekezetet érintő kérdéseket felvetve. Életre szóló barátságok, testvéri kapcsolatok születnek egy-egy ilyen héten,
6
Emmaus
melynek gyümölcseiből élünk most a mindennapokban. Ajándék volt, hogy a nyár legmelegebb hetét gyönyörű környezetben, a folyamatosan megújuló Emmaus házban tölthettük, ahol a hőség nem fárasztott bennünket. A legnagyobb csoda mégis Isten lelki munkáját látni, és valóságosan tapasztalni. Mikor az Ige hangzik, házasságok megerősödnek, kapcsolatok megújulnak, emberek új igazságokat megértenek, testileg, lelkileg megelevenednek. Végül a sok közös ajándék mellett 2 személyessel fejezem be a sort. Egyik lányunk ezen a héten mondta ki először: „Anya, egy éve, hogy ideköltöztünk
Kecskemétre, de én most, a hét által érzem igazán otthon magamat.” Másrészt, ha visszagondolok, ez a hét az imameghallgatás csodája számomra. 20-30 résztvevő családért imádkoztunk, és Isten mind a 30-at megadta, akikre egyenként most is nagy szeretettel gondolunk! A legnagyobb öröm és ajándék az lenne, ha jövőre még több család csatlakozna hozzánk, és aztán két családos hetet is kellene szervezni nyáron! Erre hívjuk szeretettel már most a Te családodat is! Somogyiné Ficsor Krisztina lelkipásztor
Családi nap
7
Gyermeked hite
Kincskereső családi nap az Emmausban Október 15-re hívtuk általános iskolánk legkisebbjeit és szüleiket családi napra az Emmaus házba. Kevés kivétellel szinte valamennyi család eljött az első évfolyamból. A gyülekező alatt a gyerekek izgatottan mutatták szüleiknek az udvar kincseit: a foci pályát, a csigát, a hintákat, és rögtön birtokba is vették ezeket. Harangszó jelezte az áhítat kezdetét. Kincseket gyűjteni jöttünk össze erre a családi napra, s erről szólt az a dal is, amit együtt tanultunk meg: „Gyűjteni mennyei kincseket siessünk! Hol a kincsünk, ott a szívünk – szól Jézus igéje. Ő a kincsünk, övé legyen szívünk!” Erre biztatott minket Isten Igéjéből Somogyiné Ficsor Krisztina lelkész testvérünk is: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt. 6,19-21) Később arról is beszélt még, hogy milyen kapcsolatban van az iskola, a gyülekezet és a család; milyen lehetőségek adódnak ebben a hármas
kötelékben. A lelki táplálék után finom melegszendvics adott erőt az aprónépnek, hogy a labdát mind többször a háló felé tereljék. Amíg a kicsik izmainak növelése és bajnoksága zajlott, addig az édesapákkal, édesanyákkal és a tanító nénikkel róluk gondolkodtunk együtt. Nemcsak a gyermek büszke arra, hogy mennyit erősödött, ügyesedett, nőtt, hanem ezt a szülők is örömmel kísérik figyelemmel, és sok mindent megtesznek ezért. Vajon ahhoz a gyarapodáshoz, amit nem tudunk az ajtó mellett mérni, hozzájárulhatunk-e valamivel? Van-e közünk a gyermek hitének erősödéséhez, növekedéséhez? A hit Isten ajándéka. A gyermek lelki növekedéséről pedig Isten a szülein keresztül gondoskodik. Az a feladatunk, hogy biztosítsuk gyermekeinknek azt lelki táplálékot, amire az Istennel való erős és bizalomteljes kapcsolat kialakításához szüksége van. Micsoda kihívás ez, milyen félelmes és mégis örömteli, boldogító feladat! Isten gyermekben kincset bízott ránk. S ez a sáfárság csak egy bizonyos időre szóló megbízatás (s ez nem is túl hosszú), amiről számot kell adnunk Isten előtt, de a gyermekünk előtt is. Ha szeretet, bátorítás és
8
Családi nap
megbocsátás jellemzi magatartásunkat gyermekeink iránt, azzal Isten jellemét mutatjuk be. Rajtunk múlik, hogy biztonságban érzik-e magukat az Istennel való kapcsolatukban. Isten képviselői vagyunk, tőle kaptuk ezt a küldetésünket, hogy bemutassuk Őt, Jézus Krisztust, az ő jellemét, hogy Őt állítsuk példaként, attól kezdve, hogy a gyermekeinkkel megajándékozott bennünket. Isten egyedi és örökkévaló kis életet bíz ránk, aki a fogantatás pillanatától Istent és az ő szeretetét fogja keresni. Hogyan segíthetek tehát a gyermekemnek Istenhez találni? Úgy, hogy tükrözöm az Ő jellemét a gyermekeim szükségleteihez mérten. Isten azt helyezte a szívemre, hogy ilyen módon szóljak a szülőknek arról, milyen is a gyermek hite. Azaz miképpen formálódik a hite látva édesapját és édesanyját. Ehhez az Úr a szülőknek lelki kincseket kínál úgy,
hogy Isten a maga tulajdonságaiból ad nekünk. Ezek a kincsek többek között a szeretet, a megbízhatóság, a gondoskodás, az öröm, az értékesnek tartás, a buzdítás, a vigasztalás és a tanítás. Örömmel vettük Dr. Urbán Gábor bizonyságtételét arról, hogy gyermekeiken keresztül hogyan munkálkodott Isten azon, hogy mindannyian Jézus Krisztus kincseiből élhessenek a családban és Isten népe közösségében. A tanító nénik jóvoltából nagyszerű hangulatú – és egyáltalán nem megerőltető – családi játékra és vetélkedőre is sor került. Ebéd után az édesanyák és a nagymamák által készített sütemények mellett folyt tovább a beszélgetés: kincsekről – kincsekért. Lehoczky Mária Magdolna igazgató-helyettes
Kék kereszt Regionális Konferencia Mint mindig, most is nagy örömmel érkeztünk meg Emmausba. Kellemes őszi idő, finom, friss erdei levegő és az Emmaus-ház békességet sugárzó légköre fogadott bennünket. Mi, a kecskeméti Kékkereszt csoport voltunk a házigazda. Az ország sok részéből jöttek a felüdülni vágyó testvérek. A hétvégi szolgálatokat Nagy László, prof. Tapolyai Mihály és Magyarné Balogh Erzsébet lelkészek végezték. Nagy László Noszvajról érkezett,
a LORO Alapítvány vezetője. Feleségével együtt szemináriumokat tartanak szenvedélybeteg családok és segítők számára. Tapolyai professzor úr igazi polihisztor, pszichiáterpszichológus lelkész. Magyarné Balogh Erzsébet lelkészt mindnyájan ismerjük, mint a kecskeméti csoport lelkészét. Már az előadóink neve is fémjelzi: különlegesen áldott hétvégét tölthettünk el együtt. Alapigénk a tékozló fiú története volt. A történet sokunk számára
Kék kereszt ismerős, gyakran hallhattuk. Hihetetlenül mély az Ige „kútja”, fantasztikus kincseket hoztak elő igehirdetőink a felszínre. Isten Szentlelke munkálkodott általuk. A konferenciát Nemesvári József a kecskeméti Kékkereszt csoport vezetője nyitotta meg. Magyarné Balogh Erzsébet imádsága és igeszolgálata után szívhez szóló kékkeresztes énekek és a bemutatkozások következtek. Csepelről, Paksról, Egerből, Szolnokról, Békéscsabáról érkeztek a testvérek. A mosonmagyaróvári testvérek arról tettek bizonyságot, Isten szeretete hogyan munkálkodott életükben, hogyan tudtak komoly alkoholproblémák után talpra állni. Nagy László lelkész elmondta, hogy szenvedélybeteg családban nőtt fel. Édesapja ivott, édesanyja nyugtatókon élt. Menekült otthonról. Veszekedést, harcot, háborúságot látott maga körül. Dömösön Isten szeretetében gyógyultak meg a szülei, akiket a konyhában csókolózva talált. Teljesen megdöbbent. Számára az Ige: szülei csókja volt! Igazán szeretik egymást! Ezáltal lett ő Isten gyermekévé, majd lelkésszé és családsegítő szolgálatot kezdett feleségével. Dr. Tapolyai Mihály professzor saját kaland-dús, Krisztusért börtönöket viselt élettörténetét is beleszőve tanította nekünk a tékozló fiú történetét. Kiemelte az apák
9
felelősségét, mintaértékét és hozzá tette: Így láttam édesapámtól is. Reményik Sándor: Istenarc van eltemetve bennem… című versét Berecki Judit adta elő. Utána jól esett elénekelnünk egyik kedves énekünket: Ó, érthetetlen kegyelem … Vasárnapi ünnepi istentiszteletünkön Magyarné Balogh Erzsébet, szeretett lelkipásztorunk szolgált közöttünk. Jézus megkísértéséről hallhattunk. Rácsodálkozhattunk ismét arra, hogy Jézus szavai mindig a kegyelem Igéi számunkra. Életünk pusztaságait, alig kibírható helyzeteit, árvaságot, özvegységet, kórházat, hajléktalanságot, csakis Jézussal lehet végig élni. Tőle kapunk az Ige és a Szentlélek által a testvéri közösségben új lehetőséget, Jézus áldozatáért. Istennek hála, csodálatos hétvégénk volt! Lélekben megerősödve, hitben és tudásban gyarapodva térhettünk haza otthonainkba, gyülekezetünkbe. Kérjük együtt mennyei Atyánkat, adjon nekünk az életpélda mellé elegendő erőt az irgalmas szeretet megéléséhez, cselekvéséhez. Törekedhessünk a nem tudás, nem birtoklás megélésére. Mert aki le tud mondani, mindent le tud tenni szerető Atyánk kezébe, az ráadásul mindent megkap INGYEN KEGYELEMBŐL. Szabóné Harkai Erika
10
Szolgálat Szolgálni örömmel
Isten kegyelméből alkalmam adódott, hogy a nyári családos héten szolgálhattam. Meg kell jegyeznem, hogy egy kicsit még mindig nehezemre esik kimondani, pláne leírni azt a szót, hogy „szolgáltam”, mert eddig ezen a fogalmon én egészen mást értettem. Fáradtságos, nehéz munka kapcsolódott a tudatomban ehhez a szóhoz. Most megtapasztaltam, hogy az Úrnak való szolgálat egészen más. Ebben a szolgálatban egészen közvetlenül átéltem, hogy az Úr jelen van, és munkálkodik, és ehhez nekem csak engedelmes és alázatos eszközként az Úr rendelkezésére kell állnom, hogy használhasson azon a területen, amihez Ő kegyelmi ajándékot adott. Ez persze nem mindig könnyű, mert ha az ember közben magára néz, a visszahúzó „én” valóságos veszélyt jelent. De ha képesek vagyunk felülemelkedni a kishitüségen, és elhinni, hogy az Úr csak önmagunkban alkalmatlan embereket tudja használni, nagyon felemelő megtapasztalásban lehet részünk. Az a bizonyosság, hogy a szolgálatban az Úr közvetlenül mellettünk (sőt bennünk) van,
semmihez sem fogható öröm. Az én szolgálatom a gyerekek számára a kézműves foglalkozás vezetése volt, amit kevés gyakorlattal vállaltam el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a felkérést az első pillanatban inkább elhárítani igyekeztem, mintsem elvállalni. Ez egészségi okok miatt meg is tehettem volna, hisz éveken át olyan pajzsmirigy problémám volt, amire a nyári hőség nagy veszélyt jelenthet. Emiatt nem is adtam azonnal választ, de az Úr rövid imádkozás után arra indított, hogy el kell fogadnom a felkérést. Isten különös rendelése folytán ezen a nyáron nem volt átlagosan nagy meleg. De pont azon a héten, mikor a családos hét volt rekordokat döntő kánikula volt. Én mégis testben, lélekben megerősödve jöttem haza. / és persze sok mindenből okulva, és sok hasznos tapasztalatot gyűjtve/ Istennek adok hálát azért is, hogy azóta fokozatosan csökkentve teljesen abbahagyhattam a pajzsmirigy gyógyszer szedését, mert az orvos gyógyultnak nyilvánított. Urunké, Istenünké a dicsőség, örömmel magasztalom a gyülekezetében! Molnár Lászlóné
Alkalmaink
11
November 1, kedd - 11 órakor istentisztelet a Református temetőben, 17 órakor ökumenikus istentisztelet a Köztemetőben. November 2, szerda - 5 órakor házi bibliaóra Varga Sándoréknál November 2, szerda - 6 órakor házi bibliaóra Mészáros Jánosnál November 8, kedd - 5 órakor házi bibliaóra Bárdos Péteréknél November 8, kedd - 5 órakor házi bibliaóra Khin Józseféknál November 13, vasárnap - “Reménysugár” címmel gyülekezeti gyermek-, és ifjúsági nap a Tóth Endre teremben 9-től 17 óráig November 13, vasárnap - 11 órakor a gimnázium családi istentisztelete November 14-19 - minden este 6 órakor evangélizáció a templomban, Igét hirdet Csiha Kálmán ny. erdélyi püspök November 20, vasárnap - Örök élet vasárnapja. A 9 órás istentiszteletre hívjuk mindazokat, akik az elmúlt egy évben szerettüket veszítették el. November 20, vasárnap - 11 órakor az általános iskola családi istentisztelete November 20, vasárnap - Du. 3-kor megemlékezés a 150 éves Budapesti Református Teológiáról a Tóth Endre teremben November 26, szombat - Du. 3-kor adventi gyermekdélután a Díszteremben November 27, vasárnap - Advent I. vasárnapja, úrvacsora
Az esetleges változások miatt kérjük figyelje az istentiszteleteken elhangzó hirdetéseket is ! A Gaál Tibor Alapítvány a 2004-ben a személyi jövedelemadóból felajánlott 1%okból 186.192 Ft-t kapott. Az alapítvány a felajánlott összeget vívóedző-képzésre és vívófelszerelések vásárlására fordította. A támogatóknak ezúton is köszönetet mondunk. Az alapítvány kuratóriuma Adószámunk: 19048507-1-03
12
Imádkozzunk, Híreink - Dicsőítsük Urunkat a Reformációban mutatott megújító kegyelméért! - Könyörögjünk, hogy Isten újítsa meg ma is egyházunkat, hitünket! - Adjunk hálát a gyülekezünkben élő családokért! Imádkozzunk a gyermekekért, a gyermekek közötti szolgálatért! - Hordozzuk imádságban a Kék Kereszt szolgálatát! - Kérjük Urunkat, hogy mind többeket állítson az Ő országa építésének szolgálatába!
Híreink Október 3-6 között gimnáziumunk diákjai szokásos aradi kerékpártúrájukon vettek részt. Október 7-én Dr. Szíj Rezső művészettörténészt, kollégiumunk jótevőjét köszöntöttük 90. születésnapján. Október 15-én a kecskeméti székhelyű Gyökössy Lelkigondozói Intézet tartotta első
összejövetelét. Október 15-én délután konfirmáltak találkozója volt a Tóth Endre teremben. Október 15-én Pásztor János teológiai professzor tartott előadást a Reményforrás körben. Október 22-én gyermekdélutánt tartottunk Katonatelepen.
a Kecskeméti Református Egyházközség Hírmondója
Kiadja: Kecskeméti Református Egyházközség Kecskemét, Szabadság tér 7. Tel.: 500-380, Fax: 500-387
[email protected] Felelős kiadó: Somogyi Péter Szerkesztő: Laczay András
