Debrecen jövője rajtunk múlik!

A hét bő esztendő

Konvergencia­ program

2

Debreceni Közéle ti l ap

A civil kurázsi lapja!

3

8

20 06. szeptember 13.

Debrecen jövője rajtunk múlik!

Dr. Bazsa György – tisztesség, tapasztalat, felkészültség Tisztesség, tapasztalat, szak­ értelem – e három szóval indul neki a választási kam­ pánynak Bazsa György pro­ fesszor, az MSZP debrece­ ni polgármesterjelöltje. Arra kértük, fejtse ki bővebben, neki mit jelentenek ezek a kifejezések, és legfőképp: mi következik ebből tervei­ re nézve. –  Három markáns szó az Ön neve mellett. Nem fél attól, hogy egyesek önteltnek tartják majd? –  Bevallom, számítottam erre a kér­ désre, és magam is sokat töp­rengtem rajta, amikor barátaimmal kitaláltuk a szlogent. Azonban végül is arra jutot­ tam, hogy ha már a debreceniek pár percet arra szánnak, hogy végiggon­ dol­ják, ami e szavak jelentése mögött hú­zó­dik, akkor már megérte. Azért dön­töttem a „tisztesség”, „tapasztalat” és a „szakértelem” mellett, mert úgy ér­zem, ezeknek szűkében vagyunk mostanság Debrecenben. Olyan érté­ kek ezek, amelyeknek a következő években mindenképpen előtérbe kel­ lene kerülniük a városvezetésben. Természetesen nem célom bizony­ gatni, hogy tisztességes vagyok – ez nem az én feladatom. Ennyi ­erővel kimehetnék valamelyik piacra is, azt kiabálva, hogy „én nem loptam al­mát!” A tisztességről csak egy értelem­ ben szólnék. Az a fel­fogásom, és az volt, s jelenleg is az a vezetői gyakorla­ tom, hogy tisztességgel szolgálni kell azt a közösséget, amelyik vezetővé vá­lasztott. A vezetés az én szememben nem azt jelenti, hogy minden eszköz­ zel keresztül visszük önös akaratun­ kat, hanem hogy felmérjük a közös­ ség érdekeit, megkérdezzük őket is szándékaikról, elképzeléseikről, és az így kialakított terveket – a vezető irányításával és szakszerű szervezés­ ben – közösen hajtjuk végre. Az erő­ szakos, mindent egymagában eldön­ tő, mások véleményére nem hallgató vezetést nem tartom tisztességesnek, még ha olykor látszat-eredményei is lehetnek. A magam emberi tisztessé­ géről másoknak kell véleményt alkot­ ni, de úgy gondolom, ennek állok elé­ be. Ugyanakkor a tapasztalat és a fel­ készültség azért mégiscsak mérleg­ re tehető, ebben magam vállalom az összehasonlítást a többi jelölttel.

–  Akkor beszéljünk a tapasztalatról. Elsősorban a vezetői tapasztalatról, mert vizsgáztatói vagy kutatói tapasztalatai a polgármesterség szempontjából nyilván kevésbé fontosak. –  Tényszerűen elmondhatom, közel három évtizedes vezetői tapasztalat áll mögöttem. 1978 óta vagyok valami­ lyen vezetői beosztásban: kezdetben dékán­he­lyettes, majd hat évig dékán a Természettudományi Karon, 1990-től rektorhelyettes, 1995–2000 között öt éven át rektor a Kossuth Lajos Tudo­ mányegyetemen, ezzel párhuzamosan tanszékvezető, aztán prorektor a Deb­ receni Egyetemen, ezt követően (de már rektorságom előtt is alapítóként) az Országos Doktori és Habilitációs Tanács, jelenleg pedig a Felsőokta­tási és Tudományos Tanács elnöke. Vol­ tam a Magyar Rektori Konferencia el­nöke is, most pedig – többek között – az Egyetemek Stratégiai Irányítása Európai Szervezetének elnökségi tag­ ja vagyok. Jó érzéssel jegyzem meg, min­den alkalommal titkos szava­zás­sal választottak meg ezekre a tisztsé­gek­re. De igen hasznos tapasztalatokat sze­reztem országgyűlési képvise­lő­ ként, a jelenlegi önkor­mányzati ciklus­ ban pedig a megyei közgyűlés tagja­ ként, az Európai Integrációs Bizott­ ság elnökeként. Ezek a vezetői megbízások és ta­pasz­ talatok összefüggenek az előbb emlí­ tett tisztességgel. Minden bizonnyal a másik alapot ezekhez a tisztségek­ hez felkészültségem jelentette, hiszen e nélkül nem igen választanak meg valakit és e nélkül nem lehet vezetői tapasztalatot szerezni. –  Hogy fogalmazná meg vezetői ars poeticáját? –  Az előbb a tisztesség olda­láról már megtettem. A vezetés másik fon­tos oldala a jó előkészítés, a bátor dön­tés és a végrehajtás körülte­kintő megszer­ ve­zé­se. A feladatot vagy a meg­ol­dan­ dó prob­lé­mát pon­to­san fel kell mér­ ni, az oko­kat fel kell tárni, a le­he­tő­sé­ geket gon­do­san számba kell venni, a nehézsé­ge­ket meg kell pró­bál­ni el­há­rí­ tani, és ezek után lehet a ten­ni­valókat rend­szer­be szedni. Ehhez partnerek kel­lenek, akik ér­tik és magukénak vall­ ják a fel­adatot vagy a megol­dást, aki­ ket nem utasítani, ha­nem megnyer­ni kell. Mondanék egy példát. A Kassai úti volt laktanya területén örö­köl­tük a teljesen romos lo­vardát is. Abban biz­ to­sak voltunk, hogy lebonta­ni nem sza­ bad. Értelemsze­rűen fel­me­rült, hogy legyen ismét lovarda, még Rá­dai

Mi­hály örök­ség­vé­dő tévé­műsora is e mel­lett kar­dos­ko­dott. Igen ám, de nem tűnt fel a láthatá­ron olyan be­fektető, aki ezt vállalta volna. Rektorként Szász Tibor gazdasági fő­igaz­ga­tóval meg­kér­dez­tük a hall­gatói ön­kor­mány­ za­tot, tudnának-e változa­tos, gazdag prog­ramot szervezni egy olyan kor­sze­ rű rendezvénykomplexum­ba, aminek ki­alakítására elképzelésünk volt. A gon­do­latot az akkori Kossuth Egye­ temen mindenki támogatta, csak ép­pen pénz nem nagyon volt megvaló­ sí­tá­sá­hoz. Az egyetemen pedig nem gya­kor­lat a milliárdos hitelfelvétel és el­adósodás, pedig lényegében akkora a költségvetése, mint Debrecen vá­ro­ sá­nak. Így aztán elkezdtük keresni a forrásokat, átcsoportosítási lehetősé­ ge­ket, áfa-visszaigénylési módokat és sokak ötleteit felhasználva bele­ vág­tunk a ma ismert, (és nagy siker­ rel menedzselt) Lovarda kialakításá­ ba. Igaz, hogy az eredetileg színhá­ zat is tartalmazó teljes elképzelésre nem fu­tot­ta, de ami van, az is nagy­ szerű és ha­mar népszerű lett a város­ ban. Városi bál (házigazda Kósa Lajos polgár­mes­ter), orvos-bál, szegfű-bál, könnyű- és komoly­zenei koncertek, bu­lik, irodalmi műsorok, és még ki tudja mi minden jelenti a Lovarda mai rend­kívül gazdag kínálatát. Állítom, a Lovarda ebből a szempontból veze­ tői sikertörténet, s már régen a maga útját járja. –  Közismert, hogy egyetemi vezetőként más, jelentős fejlesztéseket is elindított. –  Azt mondanám, részese voltam sok komoly fejlesztés elindításá­nak és megvalósításának. A Kassai úti „el­ha­gyott” laktanyát a rendszervál­ tás után felajánlották az egyetemnek. Az elhagyottnál jobb az elhagya­ tott, még in­kább a lelakott, tömören a romos jel­ző. Az egyetem vezetésé­ ben – név sze­rint is kiemelve Lipták András rektort, Szász Tibor főigaz­ gatót, Kollár József főmérnököt – úgy döntöttünk, hogy laktanyából egyete­ met csi­nálunk. Kollár főmér­nökkel mi ketten jár­tunk el sok helyen, hogy az elképze­lés­ből valóság legyen. A rész­le­ tek­re nincs itt hely kitérni, de nagyon büszke voltam (és vagyok), hogy pár ével később az első felújított épülete­ ket, a mai Közgazdaságtudományi Kar épületét, majd a Lovardát, aztán a Gaz­dasági Igazgatóság épületét rek­ tor­ként felavathattam. A régi magyar laktanyarészek felújításának sorát a Jo­gi Kar épülete zárta. Egykori vezető­

A kijevi egyetem díszdoktora tár­saim, az egyetem több mai vezetője vitte tovább a folyamatot látványosan, nagy sikerrel, a campuson látható sok szép új fejlesztés megvalósításával. Ugyanígy Muszbek László akko­ ri orvosegyetemi rektorral közösen tet­tük sínre az élettudo­mányi épület ügyét. Igaz, hogy az 1998 tavaszán alá­írt világbanki kölcsönt az Orbánkor­mány felmondta és emiatt sok évet ké­sett a beruházás, de ma egy európai színvonalú oktatási és kutatási centru­ mot használhatnak az integrált egye­ tem hallgatói, oktatói és kutatói. –  Mit segített ezekben az ügyekben a város? –  Annyit, hogy a laktanya 16 hektá­ ros területének egy részéről Hevessy pol­gár­mester javas­latára lemondott az egyetemek javára. Rektorként azt kér­ tem Kósa polgármester úrtól is, hogy fele-fele költségen cseréljük le a mód­ fe­lett otromba betonkerítést a cam­ pus Kassai úti oldalán a régi szép ková­ csolt­vas kerítés utánzatára, mert hogy belülről az egyetem, kívülről a vá­ros polgárai szörnyülködnek a szovjet csa­ patok utolsó látványos hagyaté­kán. Az „eredmény” még ma is látha­tó.

De ugyan így mind máig nem tu­dom megérteni, hogy többszöri ké­ré­ sem, kérésünk ellenére a Kossuth Gim­ názium új épület­csoportjához vezető utat miért nem hozatta rendbe a város. Gödrökön, poros részeken vagy éppen tócsákon át vezet az út ma is a város talán legkor­szerűbb iskolakomplexu­ mához. (No meg újabban az APEHhez is.) Úgy vélem, ez esetben is bátor vezetői döntést hoztunk akkor, ami­ kor a Kossuth elhelyezésére a mosta­ ni megoldás mellett döntöttünk – lak­ tanyából gimnáziumot. Felmerült a Békéssy Béla úti általános iskola átala­ kí­tása is. Mi a mai Csokonai Gimná­ zium most átadott épületét – keskeny folyosók, kis belmagasság, szűk lép­ csők – nem tartottuk komoly gimna­ zistákhoz méltó megoldásnak. –  Ezek szerint a város vezetése, Kósa Lajos polgármester úr nem minden tekintetben „egyetembarát”? –  Ezt én így nem mondanám, hi­szen van például egy sok pontból ál­ló együttműködési szerző­dés az egye­ tem és a város között. Úgy ítélem meg, Folytatás a . oldalon.

CIVIS KURIR C

Y

M

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

5



oldal

Black

Cyan

Magenta

Yellow

Kül dje el véleményé t!

A gazdaság fejlesztésével, új munkahelyek létesítésével kivezetjük Debrecent az adósságcsapdából!

Dr. Bazsa György – tisztesség, tapasztalat, felkészültség Folytatás az . oldalról. lehet hogy kissé elfogultan, Debre­cen legnagyobb értéke – történelme vala­ mint a kétszázezer lakos felkészültsé­ ge, munkabírása, szorgalma mellett – az egyetem. Sokszor mondjuk, hogy városunknak nincs hegye, nincs vize, nincs nyersanyaga, viszont a Nagyer­ dő jóvoltából van egyre inkább óvan­ dó tüdeje és – mondom én – az egye­ tem jóvoltából van „agya” és szelleme. Úgy vélem, ezt az agyat, ami a tudás társadalmának világszerte folyó épí­ tésében a legfontosabb érték, a város nem használja ki eléggé. A leglátvá­ nyosabb kapcsolatnak most például a versenyuszoda látszik: az üzlet arról szól, hogy az egyetem területet adott át cserével az uszoda felépítéséhez és a sokezres hallgatóság a kihasználtság­ hoz is hozzájárul majd. De kérdezem én, hol jelenik meg ebben – vagy más­ ban – az egyetem, mint „agy”, mint szellemi potenciál? –  Professzor úr! Nincs ebben egy kis elfogultság az egyetem javára? –  Bizonyára van, de talán res­tell­ném is, ha nem volna egy kevéske. De a szá­ mokban már nincs. Az utóbbi években az egyetem több mint húsz mil­liárd forintot nyert különböző fej­lesztésekre, és ezek ott vannak, vagy rö­videsen lát­ szanak a klinikatelepen, a Böszörményi, a Kassai úton vagy az Egyetem téren. És természetesen nincs rajtuk hitel. A város és intéz­mé­nyei nagyjából ez idő alatt ennek ötö­dét, kb. négy milliárdot nyertek. A jelenlegi városvezetés beru­ házásai ugyan hasonló összeget emész­ tettek fel, csak hogy ezek nagy része nincs kifizetve, s miattuk – különböző for­má­ban – bő tizenötmilliárdos hitel terheli évekre előre a város költség­ve­té­ sét. Azért az óriási különbség hogy vala­ mi hitelre van, vagy ki van fizetve!

–  Lehet, hogy ennek hátterében az áll, hogy Kósa polgármester úr közismerten otthono­sab­ban mozog üzleti körökben (hiszen öt évig járt közgazdasági egyetemre, sőt diploma nélkül ugyan, de még oktatott is ott), s jóval ritkábban jelenik meg értelmiségi társaságban? –  Ezt tőle kellene megkérdezni. Azt viszont látom, hogy a város és az üz­leti körök látványo­sabban és „vastagab­ban” támogatják a sportot vagy a különböző városi rendezvényeket, és sajnos nem érzékelünk olyan szponzori aktivitást a Debreceni Egyetemen, mint ami­ lyet pél­dául Budapesten vagy Győr­ ben az ottani egyetemek élveznek. De nem csak szponzorálásra, hanem tel­ jesítményt eredményező megbízások­ ra, szerződésekre is gondolok. Abban biztos vagyok, hogy egy egyetemi hát­ térrel bíró városvezető, és ez most sze­ rénytelenség nélkül rám vonatkozik, az egyetem és a város közötti jelenlegi szúnyoghálószerű szálakat erős köte­ lékké tudná fonni, mert az egyetem vezetésében erre határozott hajlandó­ ságot látok. Azt a lehetőséget, amit kor­mányunk ­döntése révén a debrece­ ni tudáscentrum (más néven „pólus”) ki­építése jelenthet, közös nyelvet be­szé­lő partnerek sokkal hatékonyab­ ban tudják kihasználni. Debrecenben olyan fejlesztésekre van lehetőség és szükség, amelyek az itt lévő hatalmas tudásmennyiség és minőség révén új munkahelyeket teremtenek, amelyek termelő tevékenységük révén adóbe­ vételeket jelentenek a városnak és nem csak fogyasztják a debreceniek pén­ zét – adósságtörlesztés és működési hozzájárulás for­má­jában. Egyszer már Debrecennek is lakosság egésze által érezhető, a mindenkit szolgáló fejlő­ dés útjára kell lépnie. Ezt a lehetősé­ get kínálom én polgármesteri prog­ ramomban.

A fejlődés nem áll meg?

A mostani választási kampányban is megjelentek a belvárosban a címben lévő tartalmú Fidesz molinók. Elhelyezésükkel mintha csak be akarták volna határolni azt a városrészt, amelyben fejlődés volt és fejlődés lesz. Nem kétséges, hogy ezen a területen látványos beruházások történtek. Megépült a főtér, Kölcsey Központ, Főnix Csarnok, táblabíróság és épül az új piac, körgyűrű stb. Ez mind szép, de nézzük meg, mi van a városunk többi részével. Csupa elmaradást és stagnálást tapasztalunk. Debrecenbe nem jön vagy csak nagyon kevés korszerű ipar, aminek eredménye, hogy ha a munkaképes lakosság nagy része el is tud helyezkedni pl. valamelyik nagyáruházban eladóként, de jövedelme csak a minimálbér körül mozog. A csatornázás és aszfaltozás nagyon lassan és csak a lakosság jelentős anyagi áldozatával valósul meg. A parkok és játszóterek a városközponti és a nagyerdei részen kívül megszűntek vagy teljesen gondozatlanok. Még a gondolat felvetése is nevetséges, hogy netán a kertvárosban egy szobrot vagy szökőkutat felállítsanak. A közvilágítás, a tömegközlekedés évek óta elhanyagolt. A zártkerti részek belterületté nyilvánítása megállt. Józsa lakosságának jelentős része el akar szakadni a fejlesztési források elapadása miatt. Az előbbiekből látható, hogy míg a belső részek fejlődnek a külsők, ahol a lakosság döntő többsége él elmaradott. Debrecen helyét a városok rangsorában nem az határozza meg, hogy milyen a főtere (bár ez az itt lakók közérzetére és az idegenforgalomra biztos, hogy jó hatással van) hanem sokkal lényegesebb ennél, hogy hány lakosa van és milyen a gazdasági fejlettsége. Amíg ezen két fő tényező pozitívan nem változik, nem beszélhetünk fejlődésről, hanem csak látszatváltozásról. Hiába működik az elkápráztató mechanizmus, a város gazdasága pang, a lakosság száma fogy, az eladósodás megkezdődött, a közüzemi díjak egyre emelkednek. Így hiába ábrándozik polgármesterünk, hogy városa felveszi a versenyt Budapesttel, hisz egy kétmilliós prosperáló metropolisszal kell szembeállítania egy 200 ezres lakosú gazdaságilag elmaradott, egyre szegényedő várost. BACSA

SM S - s z ámunk : 70/387- 8 25 8

A hét bő esztendő

Interjú dr. Oláh Lajossal, az MSZP Hajdú-Bihar megyei elnökével Új autópályák, gyorsforgalmi utak, több száz kilométernyi meg­ lévő út felújítása. Százhatvannal repesztő gyorsvasút Szolnok és Záhony között, Debrecenen át. Több mint harminc felújított, kor­ szerűsített iskola, modern szak­ képzési köz­pon­tok. Gyógyfürdők, új falusi ven­déglátóhelyek. Világ­ színvonalú technológiákkal kuta­ tó debreceni egyetem. Korszerű mezőgazdasági feldolgozóüze­ mek és megújuló energiaforrás­ ok – címszavak az Új Magyaror­ szág fejlesztési terv Hajdú-Bihart érintő beruházásaiból. Álom, vagy valóság: erről faggattuk dr. Oláh Lajos országgyűlési képvi­ selőt, az MSZP megyei listave­ zetőjét. –  Már az országgyűlési kampány alatt hallani lehetett a szocialisták prog­ram­járól, amellyel Hajdú-Bihar megye fel­zár­kóztatását akarják megoldani. Azon­ban mintha csak mostanában kez­de­ne tudatosulni az emberekben, hogy 2007-től kezdve mekkora fejlesztésekre lesz lehetőség. Tényleg kolbászból lesz a ke­rí­tés? –  Szerencsére sokan már ­évekkel ezelőtt számoltunk vele, hogy egy na­pon valósággá válik az, amiről csak álmodtunk 2004-ben, amikor az Európai Unió tagja lett Magyar­ ország. Az első, kétéves Nemzeti Fejlesztési Terv sokakban csalódást keltett. Mondjuk ki őszintén: több­ re számítottunk. A csatlakozási szerződésből azon­ ban kiolvasható volt, hogy a máso­ dik – immár teljes, azaz hét éves – tervezé­si időszakban megkapjuk az EU sza­bá­lyai­nak megfelelő teljes összeget. Biztos sokan emlékeznek, hogy Gyur­csány Ferenc napokon át kötötte tavaly az ebet a karóhoz Angliában, amikor a 2007 és 2013 közötti uniós költségvetésről volt szó. Ki is harcolt több mint nyolc­ ezer-milliárd (8 000 000 000 000) forintot a követ­ke­ző évekre. Ez egy napra vetítve is kö­rül­belül három­ ezer-millió forint – hét éven keresz­ tül, minden nap! Ha a kerítés nem is lesz kolbászból, látványos, a min­ dennapjainkat megváltoz­ta­tó fej­ lesztésekbe kezdhetünk 2007-től. Ez persze csupán lehetőség, ehhez olyan pályázatokat kell írni, amelyek el is nyerik a lehívható támogatáso­ kat. Azonban az elmúlt két évben az utolsó euróig sikerült kihasznál­ nunk a lehetőségeinket, úgyhogy bizakodó vagyok. –  És milyen célokra lehet támogatást igényelni? –  Minden országnak el kell készíte­nie a saját nemzeti fejlesztési tervét, ami rögzíti azokat az irányo­ kat, amer­re a továbblépést tervezik. Láthat­tunk erre már jó és rossz pél­ dát is. Az írek a jövőjükbe fektettek, az ok­ta­tás­ra és a hosszú távra szó­ ló fejlesztésekre fordították a támo­ gatásokat. A görögök ezzel szemben rosszul működő rend­sze­rek életben tartására, a napi kiadások fedezeté­ re költötték a pénzt. Az írek azóta sereghajtókból Európa éltanulói let­ tek, míg a görögök a pén­zek elapa­ dása után szinte ugyanott ta­lál­ták magukat, mint a csatla­kozás előtt. Az MSZP és a kormány már évek óta komolyan veszi ezt a kér­ dést, és tavasszal a kampányban már be is mu­tat­tuk az Új Magyarország progra­mot. Ez a mi elképzelésünk arról, hogy mire érdemes elkölteni a pénze­ket. Mivel a választáson az emberek bizalmat szavaztak ennek

a tervnek, hozzá is láttunk a meg­ valósításához. A végleges program az Új Magyarország fejlesztési terv névre hallgat. A korábbi példákból tanulva két fontos területet választottunk ki az Új Magyarország fejlesztési tervben: az oktatást-szakképzést és az inf­ rastrukturális fejlesztéseket, első­ sorban a közlekedés és az Internetellátottság javítását. Ezek szolgálják ugyanis hosszú távon a munkahely­ teremtést, a stabil és gyors gazdasá­ gi növekedést. –  Mintha csak a szocialistákat érdekelné ez a téma. A Fidesz miért nem foglalkozik ezzel a kérdéssel? –  Ezt tőlük kellene megkérdez­ ni, ez az ő döntésük volt. Már az országgyűlési kampány során sem a jö­vővel foglalkoztak: álságos depressziókampányba fogtak. Saj­ nos, azóta sem vál­to­zott a hely­ zet. Csak a visszavágás, a bosszú­ vágy és a mindent tagadás mozgat­ ja őket. Országosan, és itt, hely­ ben egyaránt igaz ez. Kósa Lajos az utób­bi években például egyszer sem je­lent meg a megyei Területfej­ lesztési Tanács ülésein, ahol állandó meghívott. Legutóbb azt nyilatkoz­ ta, hogy azt szeretné, ha Debrecen négy éven ke­resztül dacolna a kor­ mánnyal. Rácz Róbert is csak annyit üzen a plakátokról, hogy el kell uta­ sítani a reformokat és a kiigazításo­ kat. Azokat a kiigazítá­so­kat, ame­ lyek révén lesz pénzünk a fejlesz­ tésekhez szükséges önrészekhez. Átfogó megyei terveket, fejleszté­ si stratégiát a Fidesztől a mai napig nem láttunk. Én teljesen megértem, hogy az em­be­rek csalódottak amiatt, hogy egy-két évig várhatóan nem fog emelkedni az életszínvonal. De ennél messzebb kell látnia annak, aki felelősen gondolkozik Magyar­ ország és benne Hajdú-Bihar megye sorsáról. A választás tétje most az, hogy megvalósulnak-e a tervezett fejlesztések, lesznek-e új munka­ helyek Ártándtól Zsákáig, Polgár­ tól Létavértesig, azaz a nyolcvankét hajdú-bihari településen. Az MSZP jelöltjei ezért dolgoznak. –  Hajdú-Bihar mire számíthat az Új Magyarország fejlesztési terv hét éve alatt? –  Eljött az a pillanat, amikor

Kelet-Ma­gyarország viszonylagos elmaradottsága az ország nyuga­ ti feléhez képest végre megszün­ tethető. A keleti régiók, különö­ sen a miénk, az észak-alföldi régió a többszörösét kaphatja annak, amit mondjuk az osztrák határ mentén fekvő területek. A kilátások azért is bíztatóak, mert időben elkezdtük a felkészülést. A szocialista vezetésű megyei ön­kor­mány­zat már évekkel ezelőtt elkészítette a megye fejlesztési stratégiáját. Kiképeztünk száz fia­ tal pályázatírót, akik a települések pályázatainak elkészítésében segéd­ keznek. Megvannak a szakértőink, akik rutint szereztek az elmúlt évek alatt. Azt látom, hogy polgármes­ tereink és polgármesterjelöltjeink is komolyan veszik a kérdést, és ami­ kor terveznek, tudatosan építenek is a következő évek lehetőségeire. Ahogy az előző négy évben sikerült megháromszoroznunk a fejlesztése­ket a megyében az Orbánkormány idősza­kához képest, úgy a következő években is nagyjából a mostani felzárkózási ütem három­ szorosa látszik valószínűnek. A nagy, több települést érin­ tő projektek közül feltétlenül meg kell említeni a … és … valamint a … utak felújítását, bővítését – a négy számjegyű utakig bezárólag. Új szakképzési központokat nyit­ hatunk Berettyóújfaluban, Polgáron, … és …-on. A Debreceni Egyetem újabb területeken érheti utol a világ élvonalát. Gyorsvasúttá fejlesztjük a Szolnok-Záhony vonalat. Számta­ lan gyógyfürdő újulhat meg. Meg­ építjük az M4-es autópályát a Sár­ réten és Biharon keresztül a román határig. Ezek persze nem tartalmazzák a fejlesztések oroszlánrészét, amit az egyes települések valósítanak meg. Az utcák aszfaltozásától a városköz­ pont csinosításán át a közintézmé­ nyek felújításáig számtalan cél lesz megvalósítható, ha szakmailag meg­ alapozott pályázatok készülnek. A megyei önkormányzat mellett kulcs­ fontosságú lesz a helyi önkormány­ zatok, polgármesterek szerepe is. A lehetőség adott, remélem, hogy az emberek józanul mérlegelnek, és a mi jelöltjeinket választják. Ez a fej­ lődés, a továbblépés garanciája.



CIVIS KURIR C

Y

M

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

5



oldal

Black

Cyan

Magenta

Yellow

Mondja el véleményé t!

Helyreállítjuk a demokráciát és az átláthatóságot, elűzzük a félelmet a közéletből!

Telefon s z ámunk : 5 2/4 5 0 - 817

Konvergenciaprogram: a magyar felzárkózás programja A konvergencia program több mint a pénzügyi egyensúly megteremtésének programja: ez a magyar felzárkózás programja. Azoknak a fel­ tételeknek a tartós megteremtéséről szól, ame­ lyek hazánkat versenyképességben, a gazdaság teljesítményében, foglalkoztatásban, illetve az emberek életkörülményeiben gyors ütemben közelítik Európa legfejlettebb országaihoz. A tartós növekedésnek és a felzárkó­ zásnak tartós egyensúlyra és moderni­ zációt szolgáló fejlesztésekre kell épül­ nie. Ehhez, ahogy egy ház építésénél, először gyors kiigazító lépésekkel az alapot kell megteremteni. Az új ház falait az egyensúly tartós fenntartását biztosító reformok jelentik. S végül a tető, a magyar történelem egyik legna­ gyobb fejlesztési programjának meg­ valósítása teszi lakhatóvá a házat. E három egymásra épülő szint egyikét sem lehet kihagyni az építés során, és nem lehet „átugorni” sem: csak ebben a sorrendben haladhatunk. A háromból a legelső, a többi alapját képező szint a tartós egyensúly. Tar­ tós, mert Magyarországnak nemcsak az az érdeke, hogy gyors egyensúlyt teremtsen a költségvetésben, hanem az is, hogy azt hosszútávon meg tud­ ja őrizni, évtizedekre versenyképes és meghatározó országgá téve magát a régióban. A konvergenciaprogram végrehajtá­ sával olyan új típusú működési mód­ ra válthat a magyar gazdaság, amely­ nek eredményeként a versenyképes­ ség és az életszínvonal, a növekedés és az egyensúly a jövőben végre nem egymást veszélyeztetve, hanem egy­ mástól ösztönözve, egymást erősítve növekedhet hazánkban is. A konvergenciaprogram új, erősebb hajtóművet, az államháztartás tartós egyensúlyának megteremtésével több levegőt ad a magyar gazdaságnak. Ennek összetevői a növekvő arányú beruházások, a növekvő export (ezzel párhuzamosan a mérséklődő import­

igény), illetve a vállalkozások javuló hitellehetőségei. A konvergencia program a reformo­ kon alapuló tartós egyensúly megte­ remtésével fordulatot hirdet a gazda­ ság­politikában, és egyúttal fordula­ tot a társadalompolitikában is. Ez a program a szemléletváltás program­ ja is, hiszen szemléletváltás nélkül – le­gyenek mégoly mélyrehatóak is az ál­lam­reform szerkezeti válto­zásai – nem lehetséges a sikeres és teljes or­szág­re­form. A rendszerváltásban Magyarország a történelmi lemaradás ledolgozá­sá­ nak esélyét látta. Nem egyszerűen a sok száz éve elveszett nemzeti önál­ló­ ság és függetlenség helyreállítását, de a hétköznapok biztonságának, jólét­ ének megteremtését is: egy új, szabad és igazságos Magyarország megte­ rem­tését. A rendszerváltást követő másfél évtizedben kiépült ennek az új Ma­gyar­országnak két alappillé­ re: a li­be­rális parlamenti demokrácia, és a ver­sengő piacgazdaság. A kon­ver­ gencia­program fegyelmezett végrehaj­ tásával most felállíthatjuk a harmadik pillért is: az önmagáért, egymásért és az ország jövőjéért nagyobb felelőssé­ get érző és vállaló társadalmat. Az egyensúly helyreállítása, az ál­lam reformja átmenetileg áldoza­tokat köve­ tel. Az elkövetkező két év­ben mér­ séklődik a gazdaság nö­ve­ke­dé­si üte­ me, gyorsul az infláció, csökken, illet­ ve stagnál a lakossági fo­gyasztás. 2009től azonban a már biz­tonságos egyen­ súlyi alapokról is­mét gyorsul a gazda­ ság növekedése és az egyensúly ismé­

telt megbomlá­sá­nak veszélye nélkül tartóssá válik mind a gazdaság, mind az életkörülmények felzárkózása. Az egyensúly 2006-2009. közötti megteremtésének programja döntően az állami kiadások növekedési ütemé­ nek csökkentésén, s csak kisebb rész­ ben a bevételek, az adók emelésén nyugszik. A 2006-os szinthez képest az államháztartási hiány csökkené­ sének 80%-a a kiadások mérséklés­ ből fakad és csak 20%-a a bevételek növeléséből. Két nagy területe van az állam ki­adá­ sainak, amelyeknél nem lehet szó kiadáscsökkentésről: a moderni­zá­ció forrásai és bizonyos szociális transz­ ferek. A konvergenciaprogramból ki­ol­ vas­ható, hogy a kormány nem hajlan­ dó feláldozni Magyarország szociá­ lis egyensúlyát a gazdasági egyensúly ol­tárán. Ezért bizonyos társadalmi cso­ portok, mint a nyugdíjasoké, vagy a szo­ciálisan hátrányos helyzetű pol­ gártársainké, illetve bizonyos szociá­ lis vívmányok, mint a nyugdíjak felzár­ kóztatása, a lakás- és családtámogatá­ sok rendszere nagyobb immu­nitást, na­gyobb védelmet élveznek más ál­la­mi kiadásoknál. Ugyanez igaz a moderni­ zációs forrásokra, első­sorban az uniós pénzekből megvalósuló beruházások hazai társfinanszírozásának fedezeté­ re, amelyek az állami kiadások kevés emelkedő tételei közé tartoznak majd az egyensúlyteremtés évei során is. A kormány középtávú gazdaságpo­ litikája a felzárkózási célok megvalósí­ tásában két jól körülhatárolható sza­ kaszra bontható: 1.  2006–2009: a tartós egyen­ súly megteremtése a lehető legki­ sebb növekedési áldozattal •  az államháztartási hiány nagyará­ nyú csökkentése kiigazító lépések­ kel és a reformok megindításával, •  az államadósság növekedésének megállítása, majd csökkentése, •  a külső egyensúly megteremtése, a fizetési mérleg hiányának csök­ kentése, •  2007–2008-ban átmenetileg 23%-ra mérséklődő gazda­sági nö­ve­ kedés 2009-ben várhatóan vis�­

szatér a korábban jellemző 4%-os ütemhez. •  2007-ben csökken, 2008-ban szinten marad, 2009-ben pedig már emelkedik a lakosság reáljö­ vedelme. 2.  2009–2011: a létrejövő egyen­súly bázisán a gazdaság és az életszínvonal tartós növekedé­ sének megindulása •  a reformok kibontakozásával az egyensúly megszilárdítása, az államháztartási hiány és az állam­ adósság további mérséklése, •  a növekvő fejlesztési források egy­ re erőteljesebb gazdaságélénkítő hatásának érvényesülése, •  a gyors és fenntartható növekedési pályára történő visszatérés, •  a foglalkoztatás, a reálbér és a reáljövedelmek növekedésének érzékelhető megindulása. A 2006–2011 közötti két időszak közös jellemzője, hogy ezekben az években indulnak el és teljesednek ki azok a reformok a közigazgatás­ ban, az egészségügyben, az oktatás­ ban, a nyugdíj- és ártámogatási rend­ szer átalakításában, valamint a cik­ luson túlnyúlóan az államháztartás­ ban, amelyek tartósan biztosítják az ország – gazdasági és szociális érte­ lemben vett – felzárkózásához szük­ séges egyensúlyi feltételeket. Hazánk így – a soron követ­kező költségvetések fegyelmezett és követ­ kezetes betartásával – 2007 és ’09 között áll egyensúlyi pályára, és lép­ het be az euró előszobájának tartott ERM II. árfolyamrendszerbe. Mi, Magyarország polgárai ekkor dönt­ hetünk majd arról, hogy 2011 és ’13 között mikortól legyen magyar euró. E döntésünket két szempont mér­ legelése után hozzuk majd meg: tartós egyensúlyban van-e az ország, illet­ ve az-e a legalkalmasabb pillanat szá­ munkra az euró bevezetésére. Az egyik közös, európai, a másik sajátos, nemzeti szempont. Egyikből sem engedünk, mert nemcsak gyorsan akarunk csatlakozni az eurózónához, hanem a számunkra legkedvezőbb fel­ tételekkel is.

Az alpolgármester A Magyar Szocialista Párt debrece­ ni szervezetének eddigi egyetlen olyan emblema­tikus személyisé­ ge dr. Zentay István, aki 1995– 1998 között az egyik legmaga­ sabb önkormányzati funkciót is ellátta, amikor – egyedül – Debre­ cen város alpolgármestere volt. –  Az MSZP alapító tagjaként több mint másfél évtizede tevékenykedik a helyi politikában, önkormányzatban. Hol kezdődött ez az érdeklődés és mi motiválta az elmúlt időszakban? –  Ez év novemberében töltöm be a 60. évemet, s tevékenységemet el­ső­sor­ ban a szakmai kérdések utáni érdeklő­ dés határozta meg. Ennek egyik lép­ csőfokaként Kijevben építészmérnöki, majd 1979-ben a Budapesti Műsza­ ki Egyetemen szervező szakmérnö­ki diplomát szereztem. 1984-ben véd­ tem meg doktori disszertációmat Budapesten. Szakmai pályafutásomat a Hajdú-Bihar megyei Állami Építő­ ipari Vállalatnál kezdtem majd 1975től az Ybl Miklós Műszaki Főisko­ lán adjunktus, docens, tanszékvezető, intézet igazgatóként dolgoztam, illet­ ve dolgozom.

Mivel egyetemi, főiskolai hall­ gatókat tanítok, s ebben a környe­ zetben el­kerülhetetlen, hogy ne fogalmazódja­nak meg olyan véle­ mények, észrevéte­lek, amelyek napi politikai kérdé­seket is érintenek, és ezekre a felvetésekre különböző főis­ kolán kívüli rendezvényeken – eddi­ gi tapasztalataim alapján – szinte önkéntelenül is reagálok. Ez a „kény­ szer” irányított a politika felé is. –  Hallgatói hogyan fogadják véleményeit? –  Mivel közvetlen embernek ismernek – többször választottak meg az év tanárának –, bátran fogal­ mazzák meg kritikai észrevételeiket amelyekre néha elég nehéz válaszol­ ni, de azért szeretem az ilyen beszél­ getéseket is. –  Mint volt alpolgármester hogyan látja a jelenlegi városvezetés tevékenységét, akik ugyanazt a feladatot jelenleg három alpolgármesterrel végzik el? –  Két ciklus után érdekes így összehasonlítani a Hevessy József és a Kósa Lajos által vezetett testüle­ tek tevékeny­sé­gét, mert a feladatok változtak. A mi időszakunkban a figyelmünk elsősorban a bérházak­

ban, lakótelepeken, a kert­ségekben élők problémáinak meg­ol­dására irá­ nyult, s ebből követke­zően elmarad­ tak a látványberuházások. Nekünk is volt konkrét tervünk a Kossuth tér átalakítására, de az erre a célra szánt pénzt elsősorban a szo­ciá­lis problé­ mák megoldására fordítottuk. Még az is érdekes, hogy akkor elég volt egy alpolgármester most pedig há­rom van, s találhatunk ezen kívül kü­lönböző tanácsnokokat is az önkor­mány­zatnál – jó pénzért – de ha ez a városvezetés politikai alku­ jának része, hát legyen. Majd ezt is megfizetjük, mint a látvány beruhá­ zásokat… –  Elkerülhetetlen a kérdés, indul-e az önkormányzati választásokon szocialista színekben? –  Azt, hogy a szocialista párt színei­ben indulok, természetes és az is, hogy a lakóhelyem szerinti 5. választókörzetben, amelyhez a 25., 26., 27. és az 59-es szavazókörök tar­ toznak. Gya­kor­latilag a Rakovszky Dániel utca (Rakovszy Dániel utca nélkül)–Cegléd utca–Kandia utca– Szent Anna utca (Szent Anna utca nélkül)–Klaipeda utca–Kossuth utca–

Piac utca–Csapó utca által határolt területet jelenti, ahol közel négy és félezer szavazásra jogosult választó­ polgár él. –  A cél kitűzéseiről hallhatnánk né­hány gondolatot? –  Mivel a körzetemben élők jelen­ tős része panellakásokban él, a laká­ suk felújításánál – a kormány által meghirdetett program alapján – pályázatok megírásában szeretnék közreműködni, és nem utolsó sor­ ban a lassan már egy évtizede vissza­ köszönő és most már érdemi meg­ oldást kívánó Kossuth, Rakovszky, Csapó utcák közlekedésének meg­ oldásában, a feszültségek csökken­ tésében segíteni. –  Úgy tudjuk a DVSC Futball Szervező Zrt. igazgatótanácsának is tagja. Mi lesz a Lokival? –  Természetesen harmadszor is megnyerjük a bajnokságot. Az új cseh edzőtől a Loki harcosságának, a játékosok erőnlétének fokozását várom. Tá­mogatom egy új stadion felépítését, amely alkalmas nem­ zetközi mérkőzések megrendezé­ sére is. „Sugár”

Olvasói levelek Előző számunkban több olvasói levelet közöltünk teljes névvel. Olvasóink közül többen durva telefon­ hívást, fenyegetést kaptak, ezért az aláírások módját megváltoztattuk. Debrecen város ilyen koszos, piszkos soha nem volt (kivéve a Nagytemplomtól a Petőfi térig). A Nagyerdő elhanyagolt, úgy néz ki, mint aminek nin­ csen gazdája. Nem munkanél­ küli segélyt kell adni a 18–60 évig egészséges embereknek, olyanoknak, akiknek sem­ milyen szakképzettségük nincsen, hanem lapátot és takaríttassák fel a várost, Le­ gyen rend, és akkor szívesen jönnek Debrecenbe külföldiek és belföldiek egyaránt. S. László A Nagyerdő tisztasága elég­ telen! Üres italos üvegek és műanyag flakonok, és más szemetek találhatók ott. Alkonyat után nem ajánlatos a Nagyerdőn sétálni, mivel hajléktalanok és csavargók rejtőzködnek. A város utcái szemetesek, vannak, akik a szemetes edényeket kiboro­ gatják, ezzel szórakoznak, mi­ vel többet ittak a kelleténél. H. Lajos Tiszta szívből örülök az MSZP polgármester jelölésének. Magam is támogatni fogom szavazatommal. A program­ ját jónak tartom. Lényeges kérdésekre összpontosítja a figyelmet. Remélem, hogy az állampolgárok támogatni fogják. Egyet azonban én javaslok még hozzá: a nyug­ díjasokkal való foglalkozást. A kormánynak idevonatkozó nyugdíjkiigazító korrekciós programja meg van. Javas­ lom a felhasználását. M. István A függetlenek feltárták a tényeket a beruházásokról. Ha a polgárokkal tudatni akarják, hogy abból önök mennyire résztvevők, akkor tudassák az emberekkel miben, mennyire voltak ben­ ne, mit hagytak jóvá. Azok a beruházások nem a lakosság érdekeit szolgálták. A közlés szavazatokat hozna. B. János Rendkívül piszkos, szemetes a város. Elhanyagolt a külterü­ let, még a Nagyerdő is (a Kli­ nika mögött, a régi víztorony­ nál a Szociális Otthon mögött). Sok a parlagfű, az illegálisan lerakott szemét. Zsúfoltak a város útjai (Hu­nya­di, Erzsébet, Nyíl, Fü­redi), nagyon veszé­ lyes a köz­lekedés, különösen ke­rék­párral, mert alig van ke­rék­párút.Kevés a parkoló­ hely és drá­ga. Aránytalan a be­ vá­sár­ló­köz­pontok elosztása. A város keleti része ebből a szempont­ból elhanyagolt. Sok a falfirka, még a közlekedési táblákon is van. Gy. Jánosné Cívis Kurír. Debreceni közéleti lap. Főszerkesztő: dr. Oláh Lajos. Szerkesztőség: 4031 Debrecen, Széchenyi u. 63. Tel.: 52/456-402, 52/456-403, fax: 450-817. E-mail: [email protected] Kiadja: MSZP Hajdú-Bihar Megyei Területi Szövetsége. Nyomda: Inform Média Kft., Debrecen, Balmazújvárosi út 11. ISSN 2.9.1/967-1/2005.



CIVIS KURIR C

Y

M

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

5



oldal

Black

Cyan

Magenta

Yellow

Írja meg véleményé t!

Európai forrásokból, kormánytámogatással korszerű, európai nagyvárost teremtünk!

Levélcímünk: 4031 Debrecen, Széchenyi u. 63.

Akiket naponta 160 „mozdony füstje csapkod” Nem kell ezt titkolni, nincs rajta mit szépíteni. Nem csak Moldova György szíve csücs­ ke a vasút. Mindnyájunk éle­ tének első álmai közt ott sze­ repel az ábránd: mozdonyve­ zető leszek. Hatalmas gépet uralok majd, fut alattam a sín, dübörög a szerelvény, üvölt a kürt… Aztán, mint ahogy ez az álmok osz­ tályrésze, nagyrészt feledésbe merül a dolog. Csak néhányunk táplálja ezt a sóvárgást lelkében, egészen a felnőt­ té válásáig. Ők azok, akik megőriz­ ték lelkükben a gyermeket. A moz­ donyvezetők. Hatalmas gépet uralnak, fut alattuk a sín, dübörögve száguld a szerelvény, üvölt a kürt… Ők biztos, hogy boldog emberek. Ellentétben azzal a több tízezer deb­ re­ceni lakossal, akik a Csapókertben, és a Dobozi lakótelepen, a nyíregy­ házi vasútvonal mentén élnek. Az itt élőknek a vonat dübörgése, a hos�­ szan elnyújtott kürtszó más értelmet nyert. Ugyan néhány itt lakó csak legyint, azt mondják olyan ez, mint a kakuk­ kos óra. Már meg sem hallják. Azon­ ban a szenvedő többség bőszen állít­ ja, hogy azért nem hallják már a kere­ kek csattogását, és a kereszteződések előtt felharsanó mozdonykürt hang­ ját az öregek, mert amúgy sem nagyon hallanak semmit a folyamatos zajter­ heléstől kialakult halláskárosodásuk miatt. Korunk egyik jellegzetes környe­ zeti ártalma a zaj. Az egyéb szennye­ ződések mellett a zaj veszélytelenebb­ nek tűnik annak ellenére, hogy súlyos megbetegedéseket idézhet elő. Ezt a veszélyt egészségügyi szempontból olyan esetekben is kimutatták, ami­ kor nem volt szó közvetlen halláscsök­ kenésről. Mi, az MSZP képviselőjelöltjei közös, és megoldásra váró feladatnak érezzük az érintett városrészek lakói­ nak életét megkeserítő zajterhelés eny­ hítését.

Perge József mérnök bete­kintést engedett számunkra, az elmúlt év­ben, erről a témáról készített szakdol­ go­za­tába. Tudományos alaposság­ gal készített mérései az itt lakó több ezer ember panaszait teljes mérték­ ben alátámasztják. A kutatásai igazol­ ják, hogy a városon átrobogó szerel­ vények a szabvány által megengedett­ nél lényegesen nagyobb zajterhe­lést okoz­nak, mi több, sok esetben meg­ kö­zelí­tik a fájdalomküszöböt is. A vá­rost átszelő vasút sűrűn beépített területeken halad át, érinti a Csapó­ kert családi házas beépítésű részeit, és a dobozi lakótelepet is. Ezen a vona­ lon naponta több mint 160 szerelvény halad a fenti szakaszon, ami megsok­ szorozza az itt élőkre ható terhelést. Az említett szakdolgozat megoldást is kínál a problémák enyhítésére. Ezt a jól elhelyezett zajvédőfal rendszer kiépítése jelenti. Természetesen, mi az MSZP érin­ tett képviselőjelöltjei, úgy gon­doljuk, ez a tudományos alapú vizsgálat alapja lehet egy olyan projektnek, melyhez a forrásokat az EU által kiírt környezet­ védelmi pályázatok, biztosíthatnák, ami végre rehabilitálhatná ezt a sokat

szenvedett város­részt is. Bár hisszük, hogy a nyíregyházi vasútvonal men­ ti áldatlan állapotok megszüntetése, a zajterhelés mérséklése csak első lépé­ se lesz annak a változásnak, ami vég­ re ezt a környéket is nagyvárosi szint­ re emeli. Elég csak a város térképét megnéz­ ni, és azonnal szembetűnik, hogy a sín­ pár szabályszerűen kettészeli Deb­re­ cent. Az itt élők azonban tudják, hogy ez a megosztottság sokkal mélyebben gyökerezik. A sínen túl mintha nem is Debrecenben lennénk. Ugyan a Fidesz Debrecenben a „Fejlődés nem állhat meg” szlogennel kampányol, mégis a város fejlődése, az infrastruk­túra, a beruházások mind-mind megtorpan­ nak ennél a vasútvonalnál. Minden nagyberuházás, áruház, bevásárlóköz­ pont a nyugati városrészt gyarapítja. A síntől keletre bizony sokszor iga­ zi „vadkeleti” állapotok uralkodnak. Kátyús, kövezetlen utcák, az ötvenes éveket idéző szolgáltatói ellátatlanság, parlagfű, és por sok helyen. Ezért javasoljuk Kósa Lajosnak, hogy ne csak a Kölcsey Központ töké­ letes akusztikájú termeiben hallgasson hangversenyt, és ne csak a hivalkodó

DEMO kiállítási csarnokában néz­ zen tárlatot. Látogasson csak el hoz­ zánk, a Csapókertbe, vagy a Dobozi lakótelepre, és olyan élményben lesz része, amit a több milliárd forintért épült Kölcseyben soha nem fog átél­ ni! A 15 percenként dübörögve szá­ guldó szerelvény, és üvöltő kürt töké­ letes zenei élményt nyújt majd neki is – akár csak minden itt élőnek, akik­ nek minden nap az első sorba szól a jegyük – miközben műértő szemmel nézheti azt a tárlatot, amit a Csapó­ kerti állomás elhanyagolt, porbafúló környéke nyújt nap, mint nap minden erre tévedőnek. Mi megígérjük, ha képviselők le­szünk, mindent megteszünk a jelen­ legi áldatlan állapotok megszünteté­ séért. Varga Zoltán (vézé) 3. választókörzet Dr. Gömöri Tibor 1. választókörzet Lókodiné Deák Klára 4. választókörzet Dr. Szabados Zsuzsa 7. választókörzet

Elha­ nyagolt város­ részek A hetes számú körzet Deb­ recen közművekkel és szilárd burkolatokkal legkevésbé ellá­ tott része. Bár a körzet lakói ugyanolyan mértékben járul­ nak hozzá a város költségvetés­ éhez, mint a más körzetekben élők a nagy beruházásoknak mégsem közvetlen haszon­ élvezői. Még a város jelentős részén nem jelent problémát az esővíz elveze­tése, a forgal­ mas közúti csomópon­tok lám­ pával való felszerelése illetve megfelelő szennyvízhálózat kiépíté­se, addig a Faraktár– Vámospércsi–Hétvezér–Dió­ szegi utak által jelzett terü­le­ ten sok helyen az ivóvíz minő­ ségével is problémák vannak. A körzetnek olyan képviselőre van szüksége a városi képvise­ lő-testületben, aki tud és akar is azért tenni, hogy az éve óta csak ígérgetett fejlesztések megvalósuljanak. Mindent meg kell tenni azért, hogy a városvezetés job­ ban, ne csak a köz­pont­ra és a lakótelepekre összpontosít­va ossza el a forrásokat. A közel­ ben található nagyobb vállala­ tokat rá kell szo­rítani környe­ zetük tisztán tar­tá­sá­ra, illetve az iparterületeken sok he­lyen meglévő parlagfű kiírtására. Úgy gondolom, hogy szük­ ség lenne ar­ra, hogy a kör­ zet képviselője olyan ember legyen, aki a problémákat nem a képviselő-testületen belüli egyszemélyes szélma­ lom harcban próbálja meg megoldani, hanem képes a helyi lakosokat aktivizálni. Én ilyen ember vagyok. Dr. Szabados Zsuzsa, a 7. körzet képviselőjelöltje

Debrecen – minden debrecenié

A közrendért és a közbiztonságért a városban 1998–2002-ig a 20. számú választókörzetben képviseltem a lakosság érdekeit. A jelenlegi kampányban az állampolgári igényeket felmérve ismételten azt tapasztalom, hogy a körzet, de az egész város közrendjét és közbiztonságát javítani kell. Ebbe a témakörbe tartozik a körzet zöld­ övezetének, a parkoknak, a játszótereknek a gondozása, a tisztántartása, az utak és a járdák javítása, felújítása, valamint a közvilágítás fejlesztése. 2001. július 2-án a Bethlen u. 50. sz. alatt területi rendőri irodát avat­ tunk, amely az állampolgárok kezdeményezésére jött létre, olyan feltétellel, hogy a helységet a társasház térítésmentesen adta át használatbavétel cél­ jából a városi kapitányságnak. Nagyon sokat tett és jelentett ez az iroda a rend és a biztonság javítása érdekében a 20. sz. körzetben. Sajnos ezt meg­ szüntették, de ismételten működőképessé fogjuk tenni. A kitűzött célok érdekében a polgárőr csoport aktív és rendszeres munkájára is számítunk. Interpellációm alapján (2001. április 12-i közgyűlésen) született meg a bevásárlóközpontok szabadtéri rendezvényeit szabályozó rendelet is. Sajnos, hogy a rendelet pontos betartása mai napig sem történik meg minden esetben. Sok a panasz a „lakókat bosszantó szórakozásokról”. A következő ciklusban is van bőven teendő. Szeretném minden erőm­ mel szebbé tenni a lakókörnyezetünket a választópolgárok elvárásai­ nak, érdekeinek megfelelően. Dr. Borsos Éva a 20. sz. körzet önkormányzati képviselőjelöltje

Tősgyökeres debreceni vagyok. Itt születtem, itt éltem le eddigi életemet. Lokálpatriótizmusomból fakadóan hogyne örülnék városom gazdagodásának, épülésének. De nekem Debrecen Haláptól Nagymacsig, Józsától Dombostanyáig, az északi peremétől a déli széléig tart. Több mint kétszázezer lakos otthona kell, hogy legyen. A rendelkezésre álló pénzt elkölteni könnyű, de okosan, a minden debreceni érdekét szolgálva felhasználni nagyon nehéz. A 8-as választókerület képviselőjelöltje vagyok. Negyvenkét éve közlekedek nap mint nap a Bayk András Kert Ezerjófű utcája és a belváros között – sárban taposva, porfelhőt nyelve, gödrökben bukdácsolva, ahol a járda hiánya miatt

az úttest szélén araszolom – sok sorstársammal együtt. E területen az elmúlt 8 évben semmi olyan nem történt, ami az itt élők életvitelét javítaná. A Vámospércsi úton, a Létai út jobb oldalán nincs járda. Az 1-es busz fordulója nincs kivilágítva, eső esetén kisebb tenger veszi körül a buszfordulót, s az 5ös végállomás megállójában várakozókat ha beteríti a közlekedő járművek által keltett sárzuhatag, nem lehet mondani, hogy menjen a látványfürdőbe ruhát cserélni. A belvízveszély évről évre nagyobb, mivel az itt élők által elnevezett „Kis Kondoros” és „Nagy Kondoros” vízelvezetőket évek óta nem takarítják, kotorják rendszeresen. Szívesen végigsétálok gyalog bármelyik városvezetővel egy novemberi esős estén mondjuk

18 órakor az 5-ös buszfordulótól a Felsőpércsi utcáig, hogy megtapasztalják, hogyan közlekednek gyerekek és felnőttek ezen a tájon. Pedig az itt élők hoztak áldozatot. A vezetékes vizet, a gázt, a villanyt önerőből, saját keservesen megkeresett forintjukból vezettették be, s ehhez az önkormányzatnál semmilyen anyagi támogatást nem kaptak. Pedig ígéret volt egy zsákra való: belterület lesz az Ungvárikert, utat építenek a Bayk András kertben, megoldják a közvilágítást (eddig csak a Kondoroskert utcán és a Felsőpércsi utcán van némi közvilágítás), és lehetne tovább sorolni a bajokat. Ugye, hogy nem nagy kívánsága van az itt élőknek? Élhetőbb életet akarnak. Kiss Gyula



CIVIS KURIR C

Y

M

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

5



oldal

Black

Cyan

Magenta

Yellow

Kül dje el véleményé t!

A város minden része fejlődni fog!

SM S - s z ámunk : 70/387- 8 25 8

Nyögvenyelősen megy a Panel Plusz program Debrecenben A panelben élők, (hivatalos nevén „az iparosított techno­ lógiával épült lakóépületek”) tudják, hogy a tulajdonukban lévő lakásaik energiatakaré­ kossá tételét és felújítását előbb-utóbb el kell végezni. Az ilyen épületek energia­pa­ zar­lóak, küllemében elavul­ tak, nem illenek a városkép­ be. Nyomasztó ez az érzés. A haj­dan nagy örömmel birtok­ ba vett modern lakás mára a gondok forrása lett, rossz szi­getelésük miatt télen az utcát fűtjük, nyáron pedig nem tudjuk távol tartani az el­viselhetetlen hőséget. 2002 óta van megoldás! Ma is érvényben van a panelfelújítási prog­ ram, aminek a lényege, hogy a házgyá­ ri technológiával épült házak korsze­ rűsítésére a költségek csupán egy har­ ma­dát kell a bent élőknek viselniük. A fennmaradó kétharmadot fele-fele arányban az állam és az önkormányzat vállalja. Ragyogó megoldás ez, külö­ nösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az önrész hosszúlejáratú alacsony kamatozású hitelből is előteremthető. Eddig hazánkban 111 400 panella­ kás felújítására az állam 19,3 milliárd forintot adott. A múlt évben 75 ezer lakás korszerűsítésére érkezett pályá­ zat, amiből 69 ezer felelt meg a követel­ ményeknek, így 13,8 milliárd forint­ tal, ugyanennyi önrésszel és hason­ ló önkormányzati segítséggel vághat­ tak bele a tulajdonosok a felújítások­ ba. Az idén is ennyi pályázatra szá­ mít az állam. Az idén a pályázatok

Ez se a miénk lett!

beadási határidejét Lamperth Móni­ ka önkormányzati és terület­fejlesztési miniszter, dr. Oláh Lajos Hajdú-Bihar megyei szocialista országgyűlési kép­ viselő javaslatára szeptember 29-ről október 31-ig meghosszabbította. Nosza, gondolhatja a panelben élő debreceni polgár: pályázzunk, nye­ rünk, építkezünk, hosszúlejárati hitel­ lel kifizetjük a ránk eső 400 ezer Ft önrészt, nem adósodunk el, mert a törlesztést a közös költséggel fizetjük és máris egy felújított, küllemében is új energia­takarékos épületben élünk és még a nyílászáróink is újak, fűtés­ számlánk kevesebb, lakásunk értéke jelentősen megnőtt. De szép lenne a világ, ha ez ilyen egy­szerű lenne. Első akadály. A tulajdonosoknak dönteni kell (társasházban 50%+1, szövetkezetiben 80%+1), hogy akar­ ják a felújítást. A döntés előkészítését a közös képviselőnek, vagy szövet­kezeti elnöknek is vállalni kellene, ami nem kis munka és az is jó, ha ő maga is fel­is­meri a lehetőségben lévő előnyö­ ket. Az igenlő döntés után tervet kell készíttetni, energia­takarékossági szá­ mításokat végeztetni, költségvetést kell készíttetni, megtudni a hitel felvé­ telének legkedvezőbb módját. Mind ezek birtokában pályázatot az önkor­ mányzathoz kell beadni. Második akadály. Debrecen Me­gyei Jogú Város Önkor­mány­zata helyi rendeletben szabá­lyozta a Panel plusz pályázatok helyi feltételeit. Meg­ határozták azt az összeget, amivel a város hozzá tud járulni a felújításá­ hoz. Többek között kizáró ok, a tulaj­ donosoknak nem lehet városi közüze­ mi tartozása, igaz ezt ebben az évben enyhítették. Előírták, hogy a kivite­ lező kiválasztása csak közbeszerzési

eljárással – amit a város ír ki és fogad el – lehetséges. Az elmúlt évben Deb­ recenben 14 lakóközösség pályázott. Idáig még az építkezéseket a nyerte­sek nem tudták elkezdeni, pedig a nyár­ nak hamarosan vége van. A felújí­tási költségeket országosan elismert szak­ értők kalkulálták országosan 1,2 mil­ lió forintra lakásonként. A debrece­ ni önkor­mányzat közbeszerzési eljárá­ sá­ban csak ennél magasabb összegért hajlandók elvégezni a vállalkozók a mun­kát, az utófinanszírozás miatt is óvatosak. Pedig a pályázható pénz nem lehet több és a tulajdonosok sem tudnak többet vállalni. A fenti akadályok és tapasztalatok miatt nem csoda, hogy Debrecen­ ben új pályázatok csak kis számban érkeznek. A kormány jelentős anyagi hozzájárulása hiába kínálja magát. A város­vezetés igazából megspórolja az önkormányzati rész kifizetését. Mi a megoldás? A városvezetés te­kint­se szívügyének a panel plusz prog­ramot. Adjon hatha­tósabb segít­ séget a lakóközösségeknek pályázat íráshoz. A kivitelezők megválasztá­ sánál mű­köd­jön közre hogy ésszerű munkaszervezéssel, a felvonulási költ­ ségek gazdaságossá tételével a vállal­ kozó a pályázható költségen belül maradhasson. A panel program folytatódik, az idén még a felújítási költségek állami költségvetésből. A jövő évtől európai uniós pénzekre is számíthatunk. Ezt a pénzt nem csak lakóépületek felújí­ tására, hanem a környezet rendbeté­ telére is lehet használni. Más városok tudnak élni a lehető­ séggel. Debrecen is többet érdemel. Galgóczy Imre, a 6. választókörzet képviselőjelöltje

„B-közép”

Négy év megint kevés volt ahhoz, hogy a Fidesz a lakosság számára hasz­ nosat alkosson. Ez nemcsak a 21-es számú választókerületre, de az egész városra jellemző. Felépült a Kölcsey Központ, ahonnan egy udvarias por­ tás kitessékel, ha a debreceni polgár be szeretne menni, szétnézni. Kiket vonz a Kölcsey Központ? A turistá­ kat biztos nem, ugyanis az augusztus 20-i Virágkarneválra ér­kezett vendé­ gek elfoglalták Debrecen és Haj­dú­szo­ boszló összes hotelét és magánszállá­ sát kivéve a Kölcsey Köz­pont mellett található „remek” mar­ke­ting­gel ren­ delkező Lycium Ho­telt. A Köz­pont árából fel le­hetett vol­na újítani a kör­ zet lakóházait: a pa­neleket és műem­ lék jellegű épüle­te­ket, ahelyett, hogy olyan KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZPON­ TOT épí­tünk ahová a helyi lakos be sem teheti a lábát. Fontos a város számára a marketing és a turizmus fej­ lesz­tése, de nem minden áron! Nincs szükségünk még egy küszködő és veszteségesen működő monumentális építményre, ha a körülötte lakók élet­ tere a minimális igényeket sem elégí­ ti ki. A több száz millióból ki lehetett volna szorítani egy kis parkosításra és játszótér felújításra valót, amit meg­ ígért a Fidesz 4, sőt már 8 éve is. Azt hiszem nem véletlen, hogy az eddigi ön­kormányzati képviselő, Horváth Zol­tán nem indul az idei választáso­ kon a körzetben. Ez se a miénk lett! Antal Ivett, a 21. körzet képviselőjelöltje

Diószegi József egy ismert na­pon – a munka ünnepén – 1970. május 1-jén – született, köz­gazdász vég­ zettségű, három leánygyermek (Éva, Anna, Júlia) boldog édesap­ ja, felesége szintén közgazdász, a 12. választókerületben indul önkormányzati képviselő-jelölt­ ként az őszi választáson. –  A május 1-jén történt születésnapja kapcsán önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mikor kezdett el dolgozni ? –  A munka világával való talál­ kozásom 1988-ban történt, amikor a Paripa Csárdában mint felszol­ gáló kezdtem el dolgozni. Jelen­ leg egy bőr nagykereskedéssel és ruházati kiskereskedéssel foglal­ kozó cégnél vagyok kereskedelmi igazgató. –  Politikai tevékenységére mi a jellemző? –  Természetemből adó­dóan szeretem a kihívásokat, sze­retek az olyan feladatok megoldásá­ ban közreműködni, amelytől sok barátom, ismerősöm már lemon­ dóan nyilatkozik. A szocialista pártba is hasonló okok miatt lép­ tem be 1998-ban, amikor az MSZP elveszítette a parlamenti választá­ sokat. Meg akartam mutatni kör­ nyezetemnek, hogy van reális alap­ ja a párton belül az építkezésnek, a következetes munkának amit akkor is a parlamenti választások eredmé­ nyei visszaigazoltak. –  A fenti gondolatokból következik, hogy most is hasonló okok miatt vállalta a 12-es önkormányzati választókörzetben az MSZP-s jelöltséget.

–  Igen, mert zavar a kishitű­ ség. Ha adódik valamilyen prob­ léma, azonnal megnő az ellenszur­ kolók tá­bora, „vészforgatókönyvek” készülnek s na­gyon sokan rövidlá­ tóan, csak a negatív folyamatokra – érdemi javaslatok nélkül – építve kritizálnak. Tudom, és saját bőrömön érzem is, hogy a jelenlegi kormányintéz­ kedések komoly gondokat jelente­ nek a bérből, fizetésből élőknek, a nyugdíjasoknak, de az elmúlt 16 év alatt felhalmozott államháztartási hiány megállítását csak drasztikus intézkedésekkel lehet megállítani. Bízom abban, hogy az intézkedé­ sek meghozzák a gazdaság rendbe­ tételének a lehetőségét és 2008-tól már más „hangnemben” beszélhe­ tünk egymással. –  A gondok megvannak, de mit tervezz az Epreskertben élők környezetének a javítására? –  Két fő dolog megvalósítására összpontosítok, ezek közül az első az Epreskert utcai általános isko­ la tornatermének felépítése, ami a városvezetés mulasztása – vissza­ vonták a már elfogadott pályáza­ tot – eddig elmaradt. A másik fel­ adatomként az egyre jobban fejlő­ dő repülőtér fejlesztési forrásainak felkutatását, s ezzel párhuzamo­ san zajmentesítésének megoldását fogalmaztam meg. –  Nagy futballbarát hírében áll. –  Igen, rendszeres látogatója vagyok a DVSC mérkőzéseinek, ahol a Loki „B” közép szurkolóival – esetenként nagyobbik leányom­ mal, feleségemmel – igen aktívan bíztatjuk a csapatot.

Éppen 48-szor engedett a FIDESZ a 48-ból!

48 nem teljesült ígéret a FIDESZ 2002-ben vállalt 48 pontjából:

Előző számunkban 48 nem teljesült ígéretet soroltunk fel a Fidesz 2002ben vállalt 48 pontjából. Azt vártuk, hogy ezt a hasábot betölti a vála­ szuk, amelyben felsorolják a teljesítéseket. Sajnos ilyen teljesített ígére­ tet egyet sem tudunk bemutatni.

Köszönőlevél Tisztelt Polgármester Úr! Mondjanak bármit is az ellenérdekelt politikai ellenfelek Önről és tevékenységéről, támadják bár nemtelenül és elvtelenül, én akkor is tántoríthatatlanul azt vallom: Debrecen köszönettel tartozik Önnek MERT • soha nem volt ilyen jó az együttműködés a városvezetés és a civil szervezetek között, hiszen soha, semmilyen civil és cívis szférát érintő kérdésben nem született döntés az érdekeltek megkérdezése nélkül (Nagyerdő kontra beépítés, Kölcsey Központ Déri Múzeum arculatához való igazítása stb.) • abszolút rugalmassággal működött együtt az ellenzéki oldallal, akik javaslatait rendre elfogadta és elfogadtatta, amennyiben azok találkoztak az Ön egyetértésével (szerencsére ez rendszeres volt) • a spekulatív lobbicsoportok ellenében mindig a város érdekét tartotta szem előtt (csak néhány példa: a Pásti utcai gigantomán társasház helyett pihenőparkot építtetett, a belső körgyűrű tervezett építése miatt felszabaduló területen ÚT helyett villanyvilágítással ellátott foci, kosárlabda stb. pályákat hozott létre • a demokrácia fontos elemének számító helyi írott és elektronikus sajtó – hála az Ön által javasolt, a függetlenségét garantáló költségvetési automatizmusnak – teljes mértékben elfogulatlanul és pártatlanul tudósított az elmúlt négy év városi eseményeiről bár… Kifejezetten zavarónak éreztem néha azt a kritikai élt, amit Önnel szemben megengedett a Debrecen Újság, nem is beszélve a Debrecen TV-ről, amely többször is zavarba igyekezett hozni Önt más véleményen lévők meghívásával. …S köszönt jár Önnek azért is, MERT • Magyarország leg-gyermekbarátabb önkormányzataként létrehozta az ingyenes iskola­busz hálózatot, hogy a gyerekeknek ne kelljen a zsúfolt helyi járatokon utazni • A bölcsődék, óvodák, iskolák előtt fekvőrendőröket helyeztetett el, ami a gázolásos balesetek radikális csökkentéséhez vezetett • Lehetővé tette, hogy az iskolába járók anonim módon véleményt nyilváníthassanak többek között az iskolai oktatás színvonaláról, étkezési helyzetről. Erről jut eszembe, hogy mennyien helyeselték Polgármester Úrnak azt a döntését, hogy egy független és elfogulatlan táplálkozástudományi szakemberekből álló bizottság válassza ki azt a céget (s ez nem a furcsanevű volt), amely nem csak szavakban elkötelezett az egészséges táplálkozás iránt. • Más önkormányzatokban dívó ÖNJUTALMAZÁS helyett az így felszabaduló több tízmilliós összeget szociálisan rászoruló gyerekek támogatására fordították. • Az önkormányzat által fizetett korrepetitori hálózat segített a tanulási problémákkal küszködőknek, ami azt eredményezte, hogy az összes nagyváros közül itt Debrecenben buktak meg legkevesebben. • A város összes járdája kapott egy le- és felhajtót, így már nem olyan gond a kisgyerekeseknek babakocsival közlekedni, s az is óriási eredmény, hogy a város összes közintézményét is akadály-mentesítették. (Zárójelben jegyezném meg, hogy ez természetesen a fogyatékkal élő emberek számára is felbecsülhetetlen segítséget jelent, akiknek a száma sajnos egyre növekszik saját becslésem és a szélvédőre kirakott rokkant-igazolványok száma alapján.) • Az utóbbi négy évben annyi és olyan minőségű szabadtéri és benti foglalkozást is lehetővé tévő, őrzött és karbantartott játszótér épült, hogy a négy évvel ezelőtti minősíthetetlen állapot – mindössze két nagyon jónak mondható játszótér (Hatholdas Pagony, Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott) gyökeresen megváltozott és manapság a szülők a bőség zavarával küszködnek, különösen a belvárosban lakók. …S még az eddigieknél is nagyobb köszönet jár Polgármester Úrnak mindazért, amit a város közlekedéséért, környezetéért, azaz egy élhetőbb Debrecenért tett, MERT • hatalmas kapacitású, őrzött parkolókat építtetett a városba befutó utak mindegyikénél, ezzel párhuzamosan jelentős fejlesztéseket hajtott végre a tömegközlekedésben, hogy mindenki időben és biztonságosan eljuthasson úti céljához • forgalmi övezeteket jelölt ki és útdíj – rendszert vezetett be, hogy a nemkívánatos – gyakran kényelmességi szempontokkal magyarázható – autóforgalmat távol tartsa a város centrális részeitől • szigorú és következetes parkolási rendszert léptetett érvénybe (kerékbilincs használata, tilosban parkoló autók elszállítása, drasztikusan megemelt büntetési tételek) • új kerékpárutakat épített akár korábban – a gépjárműforgalom által használt – terület kárára is • tovább növelte a sétáló és zöldövezetek területét (például a Kossuth téren a zöldterület aránya duplájára nőtt) • a látványberuházások helyett Debrecen sebhelyes részeit (lakótelepek) szépítette meg (milyen zseniális ötlet volt például az Ön részéről a „Tegyük színesebbé Debrecent!” program beindítása, aminek köszönhetően nyílászárók cseréje, hő- és hangszigetelési munkák mellett az addig szürke, depressziót keltő paneltömbök színes, derűt sugárzó „építőkockákká” váltak • a külvárosi részeken már mindenhol kiépített, EU-szabványos csatornarendszerben haladhat „boldogan az Örök Anyag” • megszűnik a sáros, kövezetlen utak és már a kicsit kieső városrészekben lakók is úgy gondolják: jó debreceninek lenni. …Még folytathatnám ezt a kissé önkényes leltárt, de terjedelmi okok miatt nem tehetem. Ön eddig megtehette. Nem hiszem, hogy folytatni fogja tisztelt Polgármester Úr, ha a többi választópolgár is ugyanúgy értékeli a tevékenységet, mint én. Ehhez kívánok Önnek erőt, egészséget, Debrecennek pedig JÓ REGGELT! Tisztelettel:

Bármi Áron



CIVIS KURIR C

Y

M

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

5



oldal

Black

Cyan

Magenta

Yellow

Kül dje el véleményé t!

Mi kétszázezer debreceni lakos érdekét képviseljük!

E - mail c ímünk : haj du1@m s z p. hu

Józsa: ahol a víz az úr! Eső. Természeti jelenség, amely életet lehel termőföldjeinkbe, ivóvi­ zet biztosít családjainknak és bizto­ sítja az élethez szükséges feltételeket. Sok ezer józsai polgár számára azon­ ban az eső csak bosszankodást, mun­ kát és károkat jelent. Ez fokozottan igaz az Erdőhát utcá­ ra és környékére. Ez a terület alacsony fekvése miatt különösen veszélyezte­ tett. Az utcát esőzések idején idő­ ről időre elönti a víz. Hömpölyög az út­testen, a kertek szennylé alatt van­ nak. Az utcáról bemosódik a kosz és a szemét a kertekbe. Tönkreteszi a ve­te­ményeket, cigarettacsikkekkel és egyéb gusztustalan tárgyakkal árasztja el az udvarokat. A Bukovics és néhány kör­nyékbeli család hívta fel a figyel­ münket erre az aggasztó helyzetre. A település csatornázatlan­sága az ő tel­ keiken csapódik le a leginkább. 2005 őszén kis szivattyúkat építet­ tek ki az önkormányzat illetékesei, hogy legalább az utcáról elvezessék a vizet a közlekedés érdekében. A kis szivattyú a kert végébe vezette a vi­zet az utcáról. Azonban két hónap alatt csődöt mondott ez a „kényszermeg­ oldás”. A szakszerűtlen ki­építés miatt zárlatosak lettek a szerkezetek, a szennyezett esővíz is sok kárt tett ben­nük. Jelenleg nem működik a szi­ vattyú, igaz, már eredetileg sem volt túl sok haszna. Mivel a nem megfelelő szigetelések miatt életveszélyt jelen­ tett az ott lakókra nézve, ezért áram­ talanították őket. Esőzések idején a vízelvezető rendszernek az aknafede­ leit egyszerűen fellöki a feltörő víz. A teljes veteményeskert kipusztult, szennyezett üledék borítja az egészet. Az ingatlanok teljesen eladhatatla­ nokká váltak. Az itt lakók azonban

Lakásépítés Nyulason, Nagyerdőn A rendszerváltás előtt a tömeges lakásépítés volt államilag támogatott forma az otthonteremtés megvalósítása céljából. A rendezési tervek, városfejlesztési döntések rendre ezt a célt szolgálták. A szocialista rendszer utolsó éveiben – anyagi eszközök jelentős csökkenése miatt – megtorpant ez az építési tevékenység és előtérbe került az egyének által kezdeményezett magán- és társasházi megoldások. A HAÉV ekkor indította – az országban elsőre – a piaci lakásépítés megoldását, és dolgozta ki ennek végrehajthatóságát az adott szocialista környezetben. Ennek ismert példája Debrecenben a Vezér utcai lakótelep, de Szolnokon, Nyíregyházán és Budapesten is épültek ilyen szervezésben lakások. A pénzzel és kapacitással rendelkező magánerő kereste azokat a lehetőségeket, mely lehetővé tette a város legjobb területén lehetőleg minél több lakás építsen fel a jelentkező lakásigények kielégítése céljából. Az az egyszerű helyzet állt elő, hogy a potenciális építtetők azt a piaci magatartást igyekeztek kihasználni, mely szerint minél több lakás építeni egy-egy területre, mert így azokat NÖVEKVŐ HASZONNAL lehet értékesíteni. Ennek az elvnek a megvalósításához szükség volt az érintett

területen meglévő régi, laza építési előírásokra, mely olyan feltételeket tartalmazott – többek között – 7,5–9,5 m-es párkánymagasság, 25-30 %-os beépítettség stb. Olyan önkormányzat által megalkotott rendezési tervre, építési szabályzatra lett volna szükség, mely kimondja, hogy a címben meghatározott területekre, egyéb szempontokat is mérlegelve, csak családi házas épületek épülhetnek és kizárja a telkek összevonásával kapcsolatos manipulálási lehetőségeket. A jelenlegi önkormányzat felelőssége abban van, hogy ezeket a szabályokat nem, vagy késve hozta meg ezzel teret nyitott az anyagi hasznot előtérbe hozó vállalkozóknak. Félő, hogy egyes személyekhez kötődő befektetői körök érdekérvényesítő képessége az önkormányzati döntésekre is hatással voltak, így lehetett az, ami lett a Medgyessy sétányon, vagy a most bemutatott két épület Nyulason. Még szerencse, hogy a Nagyerdő növényzete mindent eltakar, de ha ezeket a fákat eltávolítanánk döbbent képet festene a terület beépítése.

sajtónak szánt lakossági fórumon és szándéknyilatkozaton kívül még sem­ mi sem valósult meg. Különösen bos�­ szantó az a kialakult helyzet, hogy az önkormányzat a lakossággal szándé­ kozik kifizettetni a költségeket, így akar takarékoskodni, hogy a város holdingját anyagilag finanszírozni tudja. A habozó polgárokat kényszer­ belépéssel és 150 000 forintos díjjal fenyegetik; ez a lakosok 25%-átérin­ ti. Az ISPA program kínálta lehető­ séggel meg fog valósulni a csatorná­ zási beruházás, a kérdés csak az, hogy az emberek ezért mennyit kell majd fizetniük. Sajnálatos, hogy a jelenlegi városvezetés számára eddig nem volt fontos a Csatornázási projekt. Ők úgy gondolják, nincs annál kellemesebb, Belvízelvezetõ akna reménytelen mint a Józsa Parkban történt bevásár­ helyzetben lás után hazafelé gyalogolni, bokáig a nem szeretnének elmenni, ők megol­ szennylében gázolva. dást szeretnének problémáikra és azt, Nyugodtan kijelenthetjük erre a hogy valaki meghallgassa őket. helyzetre, Józsa egyes részein még Az előző két Fidesz-kampányban mindig a víz az úr. megígért csatornázásból eddig néhány Stoffer László

Balázs Ákos: elégtelen (1)! Előző számunkban Balázs Ákos ígéreteire elégtelen érdemjegyet kapott. Ezen a helyen lehetőséget adunk a szekunda kijavítására:

Józsai vélemények a kismamákra, akik egyik kezükkel gyerekkocsit tolva, másik kezükkel csemetéjüket vezetve halált meg­ vető bátorsággal szlalomoznak a türelmetlen dudáló autók között. Úgy gondolom a nagy beruházá­ Barnáné Somogyi Anita: sok mellet ilyen „apró” gondokat is Nagyon örü­ orvosolni kéne a lakosság érdekeit lök, hogy vég­ szem előtt tartva. re valaki meg­ hallgatott ben­ Csamangó Józsefné Icuka: nünket és meg­ Mi idősebbek próbál a segít­ szeretnénk, ha a ségünkre len­ temetőbe vezető ni, hogy elkez­ úton elhelyezné­ dődjön az a folyamat, melynek ered­ nek néhány pi­he­ ményeként megvalósul a józsai kis­ nés­re alkalmas mamák, gyermekek régi álma. Egy padot. Mi már olyan játszóparkot szeretnénk aho­ egy szuszra nem va örömmel, vinnénk gyermekein­ tudunk megtenni ilyen hosszú utat, ket, ahol európai színvonalú esztéti­ de kis pihenőkkel bátrabban vállal­ kus, biztonságos eszközökön ismer­ koznánk drága halottaink megláto­ kedhetnének a világgal, szereznének gatására. tapasztalatot az élet legalapvetőbb dolgairól, a játék öröméről. Remé­ Kovácsné Emese: lem, hogy a ZÖLDMANÓ játszó­ Szomorú jövő­ park minél hamarabb megépül. ké­pünk van, ha az ut­cánkban Balogh Istvánné lé­vő évek óta meg­ol­dat­lan álla­ Burai Irénke: po­tok továbbra is Sajnos Jó­zsa or­vo­solás nélkül l e g­ f o r­ g a l­ m a­ maradnak. Egysabb útján – a egy nagyobb eső után csak az autónk Szent­györgy­fal­ segítségével tudunk közlekedni, sőt vi úton –, mely azokat a szomszédokat is mi szállít­ több mint egy juk, akiknek nincs személygépko­ kilo­méter hos�­ csijuk. A gyalogos közlekedés lehe­ szan szeli ketté tetlen kicsi gyermekemnek már-már a települést, csupán két zebra van veszélyes. Van az utcán olyan kátyú és egy jelzőlámpa. Szinte félelme­ melyben térdig ér ilyenkor a víz. Az tes átmenni a Deák Ferenc utca utcáról az esővíz-elvezetés sajnos végén lévő gyalogos átkelőn és nem semmilyen formában nincs meg­ csak az idősekre gondolok, hanem oldva, sőt az eső elálltával az utcán Megkérdeztük a józsai embere­ ket milyen mindennapi gondok orvosolására, van szükség a tele­ pülésen:

Egri Béla, a 26. körzet képviselőjelöltje

felgyűlt csapadék akadály nélkül ömlik a szennyes utcai hordalékkal együtt a kertünkbe ahol az ember úgy gondolná, hogy gyermeke biz­ tonságban van. Mára a hosszú ide­ je folyó egyedüli küzdelmünk a ter­ mészettel kifárasztott, elkeserített bennünket. A településen nem csak a mi utcánkban áll fenn ez a prob­ léma. SŐT!! Azt szeretnénk, hogy végre legyen egy olyan képviselőnk, aki odafigyel végre mindennapos gondjainkra, évek óta megoldatlan bajainkra.

Kedves Ilike néni!

Anyukám mondta, hogy raj­ zoljam le azt a játszóteret, amin a barátaimmal szívesen játszanánk. Én úgy döntöttem inkább levélben írom le milyen játszóteret, szeret­ nék. Először is jó lenne, ha be len­ ne kerítve, mert kistestvéremre úgy könnyebben tud­nánk odafigyel­ ni. Sok hintát és csúszdát szeretnék és persze libikókát. Ha már új lesz olyan szép színeset szeretnék ami­ lyet Debrecenben lehet látni. Néha nagy­mamámmal szoktunk menni, ezért kellene egy pad, vagy vala­ mi ahova le tudna ülni. Mert neki öregek a lábai, és sokat panaszko­ dik, így szívesebben velünk jönne dél­utánonként. Anyu azt is mond­ ta, ha nagyon ügyes vagyok ajándé­ kot is, kaphatok érte. Ez szerintem nagyon klassz dolog. De tetszik tud­ ni nekünk, az lenne a legszebb aján­ dék, ha végre lenne egy csudajó ját­ szóterünk. Csókolom: Kovács Dávid Alsójózsa



CIVIS KURIR C

Y

M

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

5



oldal

Black

Cyan

Magenta

Yellow

Mondja el véleményé t!

Gondoskodó, barátságos, tiszta várost teremtünk!

Telefon s z ámunk : 5 2/4 5 0 - 817

Megkérdezzük a polgármestert

Olcsóság, minden­ áron?!

1.  Az ISPA programban kb. 1500–1600 józsai telket kötnek be a szennyvízhálózatba. Úgy tudjuk, erre 300 millió forintos szerződést kötött a város a kivitelezővel. A lakosság ebből 10% önrészt, azaz 30 millió forintot kell fizessen. A debreceni önkormányzat bekötésenként itt is 82 500 Ft hozzájárulást írt elő. Ez kereken 135 millió forint. Tessék mondani Polgármester Úr: mi történik azzal a bő 100 millió forinttal, amit kikényszerítenek belő­ lünk?

Az elmúlt napokban adták át a debreceni Kölcsey Központ szomszédságában kialakított, ma már Balthazár Dezső nevét viselő téren a térburkolat. Ezek az épületek, létesít­ mények a városközpont részei, megjelenésük, kialakításuk hosszútávon határozzák meg a város arculatát, építészetét. Napokban, a helyszínen jár­ va, a fényképen is bemutatott megdöbbentő kép fogadott az épület előtti térburkolatnál. A lerakott „gránit” burko­ lat igen erősen elszíneződött, ez nem nedvesség hatására következett be. Az elszínező­ dés olyan mértékű, hogy a tér eredeti funkcióját, esztétikáját kérdőjelezi meg. Annyit most is meg lehet állapítani, hogy a kő felüle­ tén vasoxid oldódott ki, de ennek pontos okát csak a tel­ jes burkolási folyamat ismere­ tében lehetséges megállapí­ tani, ezért pártatlan szakem­ ber igénybevételével azonnali vizsgálat szükséges, melyben választ kell adni: •  Honnan származik a kő? (kínai eredetű kövek között sok ilyen van) •  Hogyan, mivel munkálták meg a köveket? •  Milyen anyagba rakták le? •  Van-e a burkolókőnek al­kal­massági engedélye? stb. Ennek ismeretében lehet dönteni a kijavítás megoldásá­ ról. Legtöbb ilyen hiba a bur­ kolókő hibájából adódik, ha itt is ez állapítható meg, akkor valószínű az egész burkolatot cserélni kell. Lényeges kérdés a kár nagysága és hogy kié az anyagi és erkölcsi felelősség?

2.  Józsán súlyos környezetterhelési díjat fizetnek azok, akiknek lakása nincs bekötve a szennyvízhálózatba (ezért jön kérésre a szippantós kocsi). Többet, mint a szennyvíz­csatornadíj. Tessék mondani Polgármester Úr: ebben a helyzetben, amikor a vízmű sok milliót kaszál a lakosok terhére, miért lenne érdekelt a szennyvízcsatorna mielőbbi megépítésében? Tessék mondani Polgár-

mester Úr: nem lehetne a lakos­ ban, akkor mi történik ezzel ságtól csak a valós költsége­ a 10+30 millió forinttal? Széket megkövetelni? kesfehérváron vagy Nyíregyházán miért nincsenek ilyen költsé3.  A panelprogramban Deb­re­ gek? (Erre persze nem Debrecencen­ben is lehet pályázni energia­ ből várjuk a választ.) ta­ka­ré­kos nyílászárókra, fel­újí­ tá­sok­ra. A költ­ségeket, lakáson­ 4.  2006. szeptember 6-án a ként maximum 1 200 000 fo­rin­ Tó­cós­kert­ben civil szervezetek tot, egyenlő arányban viseli az fórumot tartottak a 24-es busz ál­lam, a város és a la­kás­tu­laj­do­ ügyéről. A fórumon – ritka eset – nos. Azt mondják, a város csak megjelent Kósa La­jos polgármesakkor fogad el pályázatot, ha a ter is. Rögtön szót kért és a konkbe­nyúj­tók az önkormányzati har- rét kérdés megválaszolá­sa helyett mad 1%-ának megfelelő összeget a „kormány megnyomorító intéz„járulé­kos költségek” címen befi- kedései” c. lemezt kezdte el mon­ zetnek a Hőszolgáltatónál. Ez egy dani. A több mint száz fős hallga­ 80 lakásos ház esetén kb. 350 tóság pár mondat után kifütyölezer forint. De ez apróság ahhoz te és kitapsol­ta. Polgármester úr ké­pest, hogy a város által kézben látható meglepődéssel és kínos tartott közbeszerzés költségeire mosollyal fogadta e szá­mára szo1,3 millió forintot kell beépíte- katlan fogadtatást birodalmának ni a költségek közé. A helyzetet hirtelen engedetlenné vált alattvaismerők szerint ebből háromszáz- lóitól. Megkérdezzük itt is most: ezer lehet az önkormányzat valós ott lesz-e Polgármester úr a kiadása. Tessék mondani Polgár- fórum folytatásán, vállalja-e mester Úr: ha mondjuk 30 házat a szembenézést a város valós újítanak fel évente a város­ problémáival?

Tiszta levegőt!

Mint minden nagyvárosban Deb­ recenben is óriásira nőtt a gépjármű­ forgalom, ez komoly gondokat okoz a közlekedésben, amely igen erőtel­ jesen jelentkezik a 14. választókör­ zet területén is – túl nagy az átme­ nő forgalom pl. a Széchenyi utcán, Szoboszlói úton. Már évek óta hiá­ ba beszélünk róla, még mindig nem készült el a Debrecent elkerülő kör­ gyűrű, amely tehermentesíthetné ezen útszakaszokat, ill. a levegő szennye­ zettségét csökkenthetné! Súlyos gondot okozott, s a káros hatásokat felerősítette, a Vincellér úttal szemben lévő „kiserdő” kiírtása, amely még annak a lehetőségét is elvette a környéken élőktől, hogy csökkentse a gépjárműforgalomból adódó káros anyagok kibocsátásának hatását. Komoly tanulmányok készültek – sajnos nem vette a város vezetés figyelembe –, Debrecenben az orszá­ gos átlag 2-3-szorosa az allergiás meg­ betegedések száma! Mivel városunk­ ban nincs folyó, nincs tó, egyes egye­ dül a zöld növényzet sokasága segít­ hetne a levegő tisztaságának megőr­ zésében! Úgy tűnik épp ennek ellen­ kezőjét teszik vezetőink, a városfej­ lesztők. Parkok, pihenő övezetek, ját­ szóterek kialakítása helyett egy újabb betonrengeteg, ház, bevásárlóközpont épül, melynek környezetéből hiányoz­ nak a növények, s ráadásul fokozzák a gépjármű forgalmat!

Egri Béla

Kereszt­ rejtvény

A keresztrejtvényt helyesen megfejtők közül könyvutalványt nyertek: Pál Antalné 4031 Debrecen, István út 55.II/18. (5000 Ft); Pápai István, 4032 Debrecen, Cívis u. 12. VIII/58. (3000 Ft); Kiss Ibolya 4024 Debrecen, Vármegyeháza u. 18. IV/20. A nyertesek a könyvutalványt az MSZP székházban (Széchenyi u. 63.) vehetik át.

Amit biztosan megtehetnénk! 1.  Debrecent elkerülő útszakasz megépítése! 2.  A zöldövezetek rendbetéte­ le, újabb fák, virágok ültetése / önökkel együtt/ 3.  Az István út és Vincellér utca csomópontban körforgalmi gyűrű kialakítása!

Én a képviselőjük kívánok lenni! Olyan, akivel a hétköznapokban is találkozhatnak, nemcsak a választás­ kor! Valóban képviselni szeretném az Önök érdekeit egy szebb és élhetőbb Debrecenben! Pacz Margit a 14. körzet képviselőjelöltje

A takarítás nem áll meg…?! De jó, hogy van Debrecenben virág­karnevál. Sok-sok vendég, ide­ gen fordul meg a városban. Fon­ tos, hogy a város tisztának látsszon, hi­szen nem mindegy milyen véle­ ménnyel távozik a vendég. Jó a vendégnek, mert ő a ­tiszta, szép arcát mutató várost látja, hiszen néhány napja kézi takarítók léptek el a vá­rost, na nem minden részen, csak ahol a karnevál felvonul, ahol az idegen megfordul. Sajnos nem minden debrece­ ni polgár lakik a kiemelt terüle­ Amikor egy négyévtizedes hagyo­ ten. Nekik be kell érni azzal, hogy mány Fidesz-propagandává változik szokták meg környezetük gondo­

zatlanságát, na­gyon ritkán megje­ lenő takarítók hiányát. De jó, hogy van Debrecenben vi­rág­karnevál! Rendbe hozták a több hétig nyi­ tottan álló csatornafedelet a Bolyai utcán, intenzíven takarítanak az Új Városháza előtti parkban, alaposan takarítanak a Nagytemplom mögöt­ ti parkban, virágot locsolnak ott, ahol egész nyáron nem locsoltak. De jó, hogy a vendég nem fordul meg a Nagytemplomtól 100 méterre lévő Bethlen–Darabos utcai parko­ lóban, bizonyára elámulna a belvá­ ros eme látványától. Ha csikkgyűj­

tő versenyt indítanának, én 1000 darabbal beneveznék és lehet, hogy nem én lennék az első. Bizonyára vannak, akik szeretnék, ha minden hónapban lenne vi­rág­ karnevál, mert akkor élvezhet­né minél több debreceni ­polgár, hogy értük is szól a takarítás, a soha nem látogatott helyeken is. Csak mer­ jük remélni, hogy a takarítás nem áll meg, mert vége lett a virág­kar­ neválnak. Máté László a 20. választókörzet képviselőjelöltje

Olvasói levelek A problémák megoldását én abban látom, hogy Kósa Lajost és „udvartartását” le kell váltani, ha ez sikerül, akkor Debrecenben minden megoldódik. Egyébként nem látok különösebb problémát a lakókörzetemben. B. Jánosné Tisztelt Képviselő Urak! Még egyszer utoljára fordulunk Önök­höz. 6–7 éve kérjük a tisz­telt Kósa polgármestert és az önkormányzatot, segítse­ nek rajtunk, a Gerébi-telep, a Budai N. A. utca lakóin. 60–70 éves házaink szétreped­tek a nagy forgalom miatt. A napi több száz pótkocsis te­her­autó, kamion elviselhe­tet­lenné teszi az életet ezen a környéken. A házak fala megrepedt félő, hogy össze­dőlnek a fejünk fe­ lett, mi idősek vagyunk, nincs ho­vá mennünk. Elhatároztuk 100–120-an: még mielőtt összedől a házunk, ha nincs más megoldás és továbbra is figyelmen kívül hagyja a város vezetése a kérésünket, fel­ gyújtjuk otthonainkat és benne égünk mi is. Így leg­alább megnyugszik a Polgár­mesteri Hivatal, hogy nem könyörög tovább 100­–120 idős ember. A város vezetői még arra sem tettek ígéretet 6–7 év alatt, hogy csökkentik a teherkocsik forgalmát, mielőtt bekövetke­ zik a tragédia. Legyen boldog a belváros fö­lös­le­ges építménye­ ivel. Úgyis mindig művelődni akar Hajrá Debrecen jelszóval. Még eljön az idő, mikor neki sem lesz 4 háza!! Mint Varga László városfejlesztő úrnak is a Doberdó utcai palotája. Kivirít a többi házak közül!!!! És még ők mondják az MSZP-re, hogy tönkreteszi az országot. Egy­ szóval figyelmen kívül hagyja a szegény emberek kérését. Tu­ domást sem szerez róla. Leve­ leket figyelmen kí­vül hagyja. El sem olvassa, írás­tudatlannak tart ben­nünket. Jusson ő is erre a sorsa. Nevet nem írunk, ugyanis ez az egész telep véleménye még azt sem írjuk meg, hogy kik vagyunk, nehogy elhatározásunkat meg tudják akadályozni!!!! Még elvitetné­ nek bennünket a rendőrséggel. Várunk még 1 hónapot, hogy Önök mit tud­nak tenni az érde­ künkben. Kérjük, segítsenek, ne hagy­ják maguk is figyelmen kívül kérésünket. Segítsenek, míg nem késő. Ezt a levelet el­küldtük még Kósa Lajosnak, Juhászné Lé­vai Katalinnak, Gadus Istvánnak és a városi televízió szerkesztőségé­nek is, de eddig nem kaptunk választ sehonnan sem! Segítsenek, szüntessék meg a teherkocsifor­gal­mat ezeken az utcákon. A mi pol­gármesterünk Dr. Bazsa György lesz. N. N. 38 évet éltem és közel annyit dolgoztam a Szabadság-te­ lepen. Ez a terület teljesen el van hanyagolva fejlesztés szempontjából. Nincs egy nagy bevásárlóközpont, pe­ dig felölelné a kertségekben kint lakó embereket, akik egyre többen vannak, és a vidéket is (Vámospércs, Nyíracsád stb.) Cz. Sándorné 

CIVIS KURIR C

Y

M

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

5



oldal

Black

Cyan

Magenta

Yellow

Debrecen jövője rajtunk múlik!

Kül dje el véleményé t!

E - mail c ímünk : haj du1@m s z p. hu

Rólunk írták…

Etikai kódex a Fidesz szerint

A Cívis Kurír a civil kurázsi lapja Debrecenben

Eltelt egy hónap a 2006. augusztus 9-én megjelent a Fidesz debreceni választási kiadványa, az „Őrváros” megjelenése óta. Ebben egy „egyetemes erkölcsi értékeken” nyugvó, 12 pont­ ból álló Választási Etikai kódexet állított össze a Fidesz deb­ receni csoportja, melyeket magukra nézve kötelezőnek ismer­ tek el. (A választmány augusztus 2-án fogadta el a terveze­ tet.) Mintha a honatyák megfeledkeztek volna a kódexükről! Nézzük meg, hogyan is viselkedtek az önkormányzati válasz­ tás előtt a tisztességes honatyáink, a pusztán erkölcsi érté­ keken nyugvó kampányuk során, hogy a választók demokra­ tikus joga ne sérüljön!!

A politikai terror egyetlen ellenszere a demokratikus nyilvánosság Sajtótájékoztatón mutatta be Dr. Bazsa György, az MSZP debreceni polgármesterjelöltje a Cívis Kurír nevű városi közéleti lap legfrissebb számát. Míg a Fidesz kam­ pánykiadványa a hivatalos városházi propaganda mono­ ton megismétlése, addig a Cívis Kurír gondolatébresztő, a jelenlegi városvezetés antidemokratikus gyakorlatát meg­ kérdőjelező, a debreceni politikai terror ellen kiálló lap. A bemutatott szám a debreceni gazdálkodás csőddel fenye­ gető átláthatatlanságával és józsai elszakadási kezdemé­ nyezés hátterével is foglalkozik. A Cívis Kurír több mint fél éve létező, hiánypótló kiad­ vány a debreceni közéletben. Míg az önkormány­zati saj­ tó a Fidesz politikai érdekeit minden körülmények között kész kiszolgálni, addig ez az újság friss szemléletével, bátor kérdésfeltevéseivel elkötelezett a demokratikus nyilvános­ ság megőrzése mellett. Debrecenben ma nincs demokrácia. Az önkormányza­ ti sajtó nem feszegeti a Kósa Lajos polgármester számára kellemetlen témákat. A Debrecen Televízió nem közvetíti vágatlanul a képviselő-testület üléseit. A városi TV-adót a Fidesz korábbi fizetett alkalmazottja vezeti. Kósa Lajos rendre elutasítja azt a felvetést, hogy pártatlan kuratóriu­ mot nevezzenek ki a DTV élére. A városi közgyűlésben az ellenzéki képviselők hozzászó­ lásai időben erősen korlátozottak, míg a pol­gármester bár­ mikor élhet egy korlátlanul hosszú viszontválasz lehetősé­ gével, így biztosítva magának az utolsó szó jogát. A debre­ ceni gazdálkodás számai a képviselők számára megismer­ hetetlenek, az önkormányzati vállalatok kikerültek a választott képviselők ellenőrzése alól. Az átláthatatlan­ ság, a demokrácia korlátozása ebben az esetben pénztár­ cájukon keresztül is érinti a debrecenieket. A méltánytalan ütemben emelt közüzemi díjak miatt Debrecen az egyik

2. pont: „a választási kampány során a párt képviselői tartózkodnak minden olyan megnyilvánulástól, amely sérti bármely személy vagy közösség jogait, illetőleg méltóságát” Akkor miért rágalmazta Kósa Lajos Szolnokon 2006. szeptember 3-án a Fidesz kampánynyitó rendezvényén a miniszterelnök urat? 3. pont: „A Fidesz választási kampányának a célja, hogy a párt és a jelöltek programjukat, politikai céljaikat ismertessék és értelmezzék.” Akkor miért nem tudnak a debreceniek a Fidesz programjáról? Tisztelt Fidesz választmánya! Egy hónap múlva választások. Önök folyamatosan a miniszterelnök urat, a kormányt, a konvergenciaprogramot kritizálják, ellenzik, s lejáratják. Ez lenne a választási programjuk a 200 ezer debreceniért, s Debrecen városáért? Szolno­ kon sem történt más csak az alaptalan vádaskodás, ahelyett hogy azt mondták volna el, hogy ők mit tennének másként. Hogyan akar­ ják rendbetenni az államháztartás hiányát, a költségvetést? 4. pont: „a párt képviselői tartózkodnak ellenfeleik, s az őket jelölő és támogató pártok lejáratásától, becsületsértő és rágalmazó állítások megfogalmazásától.” Akkor miért támadja rendszeresen alaptalan vádakkal Kósa Lajos Gyurcsány Ferencet már-már közízlést sértően hazugnak nevezve őt? A Gyurcsány Ferenc, a kabinet és a tagjai állandó alaptalan vádaskodásnak vannak kitéve neves helyi honatyáktól. Kénytele­ nek vagyunk azt feltételezni, hogy a Fidesz számára semmi sem drága, hogy az embereket riogathassák, hogy politikai ellenfeleik nevét bemocskolhassák.

legdrágább magyar város, amely ráadásul súlyos adósság­ csapdába jutott az elhibázott, önkényes döntések miatt. A demokrácia megsértése, a politikai nyomásgyakorlás már a mindennapokban is tetten érhető. Lakossági bejelen­ tések szerint a Fidesz aktivistái – ahogy a tavaszi kampány során is – feljegyzik mindazoknak a nevét, akik nem Kósa Lajosnak és a jobboldalnak adták kopogtatócédulájukat. A városvezetés a nemzeti ünnepeket is rendszeresen a Fidesz pártrendezvényeivé silányítja. Nagyot csalódott az a több tízezer debreceni, akik legutóbb, augusztus 20-án államalapító I. István királyunk ünnepe helyett „Lajos király” pártrendezvényén találták magukat. A politikai terror másik aktuális példája a drámai körül­ mények között elfojtott józsai polgári kezde­ményezés. A Fidesz elhibázott, csak a városháza 500 méteres környeze­ tével foglalkozó fejlesztés­politikája miatt érzett elkesere­ désükben az egyik elfeledett városrész, Józsa polgárai alá­ írásgyűjtésbe kezdtek a városrész elszakadásáért. Össze is gyűjtötték az ügydöntő helyi népszavazás elrendelé­séhez szükséges számú aláírást, azonban a közelmúltban azt a sajtó jelenlétében megsemmisítették. Mint a szervezők elmondták, nem csak őket, de azokat is atrocitások érték, akik aláírták az íveket. Az MSZP elkötelezett a demokrácia helyreállítása mel­ lett a köztársaság szülővárosában, Debrecen­ben. Dr. Bazsa György elmondta: napról napra többen ismerik fel, hogy orruknál fogva próbálja ve­zetni őket a jelenlegi városveze­ tés. Az MSZP garantálja a polgári kezdeményezések és a ellenzék jogainak szentségét, amennyiben elnyeri a válasz­ tók bizalmát Debrecen vezetésére. Ez ugyanis a város fej­ lődésének hosszú távú záloga. Addig azonban szükség van az olyan bátor újságírásra, amelyet a Cívis Kurírban talál­ hatnak az olvasók. www.vagy.hu

FIRKAFULLÁNK

Számokba fojtva

6. pont: „A párt képviselői szükségesnek tartják, hogy a helyi közszolgálati és kereskedelmi média műsoraiban az objektivitás, a pártatlanság és a kiegyensúlyozottság elve érvényesüljön” Akkor miért kapnak az MSZP sajtótájékoztatói alig 2 perces összefoglalót a DTV-ben, miközben a Fideszre aránytalanul több időt szánnak? Ezzel tudatosan megvezetik, és szándékosan félre­ vezetik a debreceni polgárokat. A Kósa Lajost és szűk érdekcsoport­ ját kiszolgáló önkormányzati médiabirodalomban a helyi Fidesz dur­ ván kisajátította a nyilvánosságot! Sem az objektivitás, sem a pár­ tatlanság, sem a kiegyensúlyozottság elve nem érvényesül!

Azt olvassuk a Cívis Kurír 2006. augusztus 31-én megjelent számában, hogy „A zárt belterjesség, az »udvari cégek« kivételezett helyzete miatt nem jön Debrecenbe elég külföldi és belföldi tőke (szemben pl. Nyíregyházával), nem jönnek létre új munkahelyek, nem fejlődik a város gazdasága. Ez a zártság pedig megmutatkozik az országosan is kiugróan alacsony foglalkoztatottságban.” A helyi szocialisták polgármesterjelöltje tanáros alapossággal végére járt a számoknak. A nem rövid és nem könnyed olvasmány tanulságai – ha nem csak politikailag, de számszakilag is megállják a helyüket – nem sok jót jósolnak Debrecennek. A felélt jövő, a lassú eladósodás és a parazita önkormányzati tulajdon amortizálódása várható. Van-e ebből kiút? Kósa Lajos nagypolitikai játszmákba kezdett mozgása is mintha ennek a kórképnek a felismeréséből származna. Bazsa György számításai – melyek egyébként az önkormányzati médián túl látók

7. pont: „Az ajánlási szelvények célja törvényes jelöltállítás, ezért a párt képviselői tartózkodnak az ajánlási szelvények öncélú, versenyszerű gyűjtésétől (…)” Akkor miért gyűjtik folyamatosan? Minden debreceni képvise­ lő-jelöltjüknek és Kósa Lajos polgármester-jelöltnek is összegyűlt a szükséges számú ajánlószelvény, sőt annak sokszorosa – jelen­ tette be Halász János, 2006. augusztus 12-én csütörtökön sajtótá­ jékoztatóján. Összesen 18–20 ezer szelvényt kaptak eddig, azon­ ban folytatják a gyűjtést, és minden kopogtatócédulát eljuttatnak a választási irodába. Hiszen nem arról van szó, hogy tartózkodnak a kopogtatócédulák versenyszerű gyűjtésétől? Nem! A Fidesz cél­ ja az, hogy a kis pártokat kiszorítsák mindenből? A hatalomból, az önkormányzatból? Ha az önkormányzatban – bármi oknál fogva –,az eddig ott ülő, igen gombot folyamatosan megnyomó fideszes kivá­ ló honatyák közé esetleg bejutna egy más jobboldali kis párt kép­ viselője, aki nem elvakultan Kósa Lajost támogatná, az katasztró­ fa lenne. Kósa Lajos és a köré csoportosuló kis érdekcsoport aka­ ratát kielégítő szavazótestület és rendszerben a Kósa úr felé hajló mérleg nyelve felborulna.

számára eddig is világosak voltak – azt is világossá teszik, hogy Debrecen elmúlt négy éves fejlődésének pénzügyi forrásai a Fidesz-kormány és az Unió pályázati rendszeréből származtak. A harmadik forrást a Debrecen Megyei Jogú Város és a vagyonkezelő holdig által felvett kölcsönök jelentik. Ezek a hitelek azonban nem olyan fejlesztések finanszírozására fordítódtak, amelyek a város egészét és lakóit hoznák jobb helyzetbe. Az így elköltött pénzek egy szűk csoport számára termeltek csupán profitot az idézett írásban is említett „udvari cégek”-nek. Az elmúlt négy évben felhalmozott hitelállomány, a város költségvetésének alakulása nagyon is kívánatossá tette volna tavasszal a Fidesz győzelmét. Annál is inkább, mivel az „udvari cégek” immár kinőtték Debrecen barátságos klímáját, és a tőke logikája szerint tovább kellene növekedniük. A stagnálás az ilyen cégek számára a sorvadás első jele. Pedig nagy pénzek forognak immár kockán.

A Fidesz elhalasztott győzelme a májusi választások alakalmával érthető módon zaklatta fel a debreceni tőkés csoportok és a város polgármesterének kedélyét. Aki sietett is Orbán Viktort felszólítani az MDF és elnök asszonyával való feltétel nélküli alku megkötésére. Kettős játszma folytatására van elméletileg mód: egyrészt a debreceni tőkés csoportok számára fontos volna, ha Kósa váltaná Orbánt a párt élén. Ezt szívesen meg is finanszíroznák, csupán az a kérdés, hogy a város ki tudja-e termelni ennek költségeit? A másik lehetséges tét, hogy Kósa nagypolitikai mozgását a még mindig Orbán-fóbiában szenvedő baloldal tőkés csoportjai koreografálnák és szponzorálnák meg. Akárhogy is legyen, abban igaza lehet Bazsa Györgynek, hogy a hiány marad. És nem Kósa Lajos fog belebukni, csupán Debrecen. Hírlapi Méh vagy.hu | 2006. 08. 31.

9. pont: „A Fidesz minden választási propagandaanyagán feltünteti a párt nevét” Akkor miért osztottak szét a nézelődők és látogatók között több ezer darab papír napellenzős sapkát narancssárga színben „A fejlő­ dés nem állhat meg! Hajrá Debrecen!” felirattal? Az osztogató akti­ vistákat tájékoztatni kellett volna, hogy a virágkarnevál nem Fide­ szes kampányrendezvény, hanem országos hírű kulturális rendez­ vény! A párt neve egyáltalán nem volt feltüntetve a sapkán! A Fidesz debreceni csoportja által összeállított 12 pontból álló Etikai Kódexét, ha már elkészítette, közzétette, valamint magára nézve kötelezőnek ismerte el, akkor illene kedves fideszes képviselők, és képviselőjelöltek be is tartani azokat. Ezáltal nemcsak jól hangzó, a pártot erkölcsösnek bemutató szavak lennének. Ha összegezzük a pontokat, a Fidesz ott szegte meg, nézte semmibe saját Etikai kódexét, ahol nem szégyellte. Ezzel hiteltelenné váltak a választók szemében. Gondolkozzanak el, hogy mennyit is tartottak be a 12 pontjukból! És a 48 pontjukból? A Fidesz debreceni csoportja számára az etikai kódex nem más, mint egy jelentéktelen papírlap. B.f.zs.

Egy az ön­ kormányzat által el­ hanyagolt sok iskola közül



CIVIS KURIR C

Y

M

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

5



oldal

Black

Cyan

Magenta

Yellow