Lelki Harcos III. Vígasz a léleknek nehéz idıkben. Írta: Bhakti Thirta Swámi. Lektorálatlan kiadás

Lelki Harcos III. Vígasz a léleknek nehéz idıkben

Írta: Bhakti Thirta Swámi

Lektorálatlan kiadás 2005-01-08 Fordította: Dr. Ortutay Péter angol nyelvészprofesszor

1

A fordító felajánlása Tisztelt Uram! Szeretnék bocsánatot kérni, amiért a társadalmi illemszabályok szerint szólítom meg önt, de nem voltam még elég szerencsés ahhoz, hogy önhöz fogható lelki személyiséggel találkozzam egészen addig, amíg lehetıséget nem kaptam fantasztikus könyvének, a Lekli Harcos III. magyar nyelvő fordítására. Ezért kérem, had szólítsam meg önt úgy, ahogy annak idején ötven-egynéhány évvel ezelıtt az elsı angolórámon tanították nekem. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy lefordíthattam sok-sok kihívó elképzelését, nagy élvezet volt számomra e munka minden pillanata. Könyve az irodalom értékes darabja nemcsak a filozófiai problémák, hanem más tudományos témák terén is, egy gyöngyszem, ha megengedi, hogy e hasonlattal éljek. Tanulságos, pezsdítı, telis-tele mély, eszes gondolatokkal, ennél fogva nagyon olvasmányos, de egyáltalán nem fölényes hangulatú, ami néha negatív jellemzıje a hasonló típusú irásoknak. Köszönöm Istennek és önnek a lehetıséget, hogy értesültem a könyvrıl, továbbá, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy egy nagy tanító segédjévé válhattam egy erıteljes filozófia terjesztésében népem körében a saját nyelvükön. Látja, a Mindenható Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek: az a két személy, akik közbenjártak a könyv fordításában, két odaadó magyar tanítványa Szikszai Mónika Budapestrıl és a fiam, Ortutay Attila. İk beszéltek nekem a könyvrıl, és javasolták, hogy fordítsam le azt. Van még egy említésre méltó dolog: szeretnék köszönetet mondani önnek, hogy segítségével fogalmat alkothattam arról, hogyan javíthatok önmagamon, vagy inkább, hogyan szabadulhatok meg - az ön szavaival élve – az egyoldalú gondolkodásmódttól, melyet ha sikeresen el tudok utasítani, visszavezeti lelkemet az igazsághoz és Jézus mindenkit megértı szívéhez. Engedje meg, hogy imádkozzam a Mindenható Istenhez, hogy áldja meg önt és adjon erıt önnek, hogy valamennyi nehézségnek ellent tudjon állni. İszinte híve: Dr. Ortutay Péter A Lelki Harcos III. magyar fordítója nyelvészprofesszor 3346 Bélapátfalva, József Attila u. 8/12. e-mail: [email protected] 2004. december 30.

2

Tartalom Köszönetnyilvánítás …………….. 1 Elıszó …………………………….. 3 A szerkesztı elıszava … …………7 Bevezetı … … …………………...9 1. Fejezet: Az emberiségnek választania kell ………………………………. 15 Az emberiség válaszút elıtt! - A világban háború dúl.- A választás természete.Elfelejtett örökség.- A materialista világszemlélet torzításai.-A közösség hiánya.Ferde történelmi világszemlélet.- A modern társadalom evoluciója.- A modern társadalom fogyatékosságai.- A reneszánsz: áldás vagy csapás?- A reformáció tévedése.- A tudat hanyatlása.- Az “amerikai álom” üressége. - A lélek örökké valóságának tagadása. - Az egyszerőség szükségessége.- A gyógyulás szükségessége.- Az új típusú ember.- Felhívás bátorságra.- Kérdések és válaszok. 2. Fejezet: Jóslatok és jövendölések A világ most darabjaira hullik -- Hamis biztonságérzet -- Miért van ez? -- A nagy átmenet elıtt -- A magasabb rendő tudat szükségessége -- Történelmi figyelmeztetések -- Asztrológusok jelentései a jövırıl - Álmok a jövırıl -- A jövı -- lélektani szempontból -- Dr. Raymond Moody és a pszichomantia -- Mit mondanak a piramisok? --A bennszülött amerikai idıvonalak -- A buddhizmus jövıképe -- Az iszlám a civilizáció bukását jósolja -- Szőz Mária jelenései -- A zsidó és keresztény vallási hagyományok egyéb figyelmeztetései -- Védikus jóslatok -- Az üstökösök -- Földönkívüli kapcsolatok -- Növekvı általános érdeklıdés az UFO-k iránt -- A klónozás -- Növekvı zőrzavar -- A katasztrófák kimutatják igazi motivációinkat -- A magasabb rendő tudáshoz való széleskörő hozzáférhetıség -- Ébresztı mindenkinek -- Kérdések és válaszok 3. Fejezet: A mai társadalom helyzete A technológia nem semleges -- A tudás felszínessége -- Gyenge életminıség -- Az emberi szükségletek mértéke -- Félrevezetett mintaképimádat -- Hamis bálványok – Az igazi vezetés szükségessége – Általános korrupció -- Korrupt rendırség -Rövid távú önérdek -- Ökológiai pusztulás – Gazdasági kizsákmányolás – Adóság sújtotta gazdaság – Hanyatlásnak indult imaházak -- Nincs többé szent menedék - Vallási vezetık képmutatása -- Atrocitások Isten nevében -- Finom korrupció -Túlméretezett egocentrizmus -- Elveszett gyerekek és fiatalok -- Hamis értékek – A gyógyszerek okozta problémák -- A függıség széleskörően elterjedt -- Háborúés fegyverkultúra -- Revolverek otthon és az iskolában -- Elterjedt bőnözés -Féktelen bujaság – A meg nem engedhetı viselkedés állandósul – Ferde utakon járó szexualitás --

3

Az AIDS tragédiája -- Világmérető pornográfia -- Nemi erıszak -- Terjedı vérfertızés -- Az abortusz veszélyei – A tagadás nem segít – Kérdések és válaszok 4. fejezet: Mi van mögötte? A világ negatív erıi – Mi a gonosz? -- A történelmi perspektíva – Konfliktus és megosztottság – Az “oszd meg és uralkodj” stratégiája – Félistenek és démonok -- Kik a démonok? – Egy példa az életbıl -- A démoni napirend -Hogyan mőködik? -- Rabszolgasors pedig már van -- A modern élet ritmusa – Manipulációs tervek -- Pszichikai manipuláció -- Uralkodás a propaganda révén – Kábítószer-függıség a társadalom ellenırzése céljából -- Szándékos problémateremtés -- A kormányok elárulják bizalmunkat -- Titkos társaságok – A „láthatatlan kormány” – Néhány fontos kérdés -- A magasabb rendő tudás relativitása és elnyomása – Kérdések és válaszok 5. fejezet: Könnyő áldozatok vagyunk Agykontroll – Manipulációs technikák -- Manipulációk a médiá közremőködésével -- A reklám hatása -- A televízió hatalma -- A test a minden -Az öngyilkosság dícsıítése – A kollektív öngyilkosság -- Az egydimenziós gondolkodás – Rendszerünk kudarca -- Szegényes kapcsolatok -- A szeretı kölcsönhatás akadályai -- A családok és a közösség hanyatlása -- A mentális egészség válsága -- Kihívás a pszichiátereknek -- Orvos, gyógyítsd magadat! -- A szerepmodellek fontossága -- Az igazságot nem szabad elferdíteni -- Szükség van pozitív példákra -- Kapcsolatunk a kollektív tudattal – Visszaélés az elmével – Önpusztító minták -- Tudunk változtatni – Kérdések és válaszok 6. fejezet: A lelki harcos világszemlélete Nem a test vagyunk -- Az eksztázis keresése – Az igazi felszabadulás -- Az anyagi természet megtévesztı sajátosságai -- Az anyagi természet három kötıereje -- Reinkarnáció: tény vagy fikció? -- A mi karma-mintáink -Ösztöneink fékentartása -- Isten Országa -- A személyes filozófiai megközelítés - Kérdések és válaszok 7. fejezet: A lelki harcos tizenkét jellemzı tulajdonsága Mit jelent lelki harcosnak lenni? – A lelki harcos jellemzı tulajdonságai pontokba szedve – A lelki harcos ura érzékeinek és elméjének – Alázat – Bátorság – Az igazmondás -- Együttérzés és a büszkeségnélküliség -- Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség -- A haszontalan idıtöltés kerülése – Türelem és önzetlenség – Erıs hit – Kitartás -- Állandó érdeklıdés és lelkesedés a tanulás és a fejlıdés iránt -- Meghódolás az isteni akaratnak – Kérdések és válaszok

4

8. Fejezet: Hogyan erısítsük meg magunkat? A lelki élet nagy kihívás -- Még a nagy tanítómestereknek is ki kellett állni a próbát -- Saját tudatunk erısítése -- Az önfeláldozást szabotáló tényezık kigyomlálása -- Az önvédelem – Az ítélıképesség értéke -- A „normális” nem természetes -- A finomabb jelenségek hatása – Hangvibráció -- A lélek sötét éjszakája -- Az út megfontolt kiválasztása -- Az elkötelezettség fontossága -- A tisztaság erı -- Mondjuk az Úr nevét -- Az imádság -- Egészség és gyógyulás -A karma és a gyógyulás -- A cél nem téveszthetı szem elıl – Kérdések és válaszok 9. fejezet: A felelısségteljes cselekvés irányelvei Állandóan cselekszünk -- A segítség és a szolgálat -- A szolgálat alázata -- Az isteni kegyelem keresése -- A hatalom megértése -- A hatalom típusainak azonosítása -- Fizikai hatalom -- Intézményi hatalom -- Emocionális hatalom – Akadémikus hatalom -- Ösztönös hatalom – Szent hatalom – Isteni hatalom -- A lelki összhang megırzése -- Felelısségteljes vezetınek lenni -- Éberség és stratégia -- Forradalmárként cselekedve – Mit jelent forradalmárnak lenni a mai világban -- Állni a sarat – Tetteink értékelése – Kérdések és válaszok 10. fejezet : A világközösség szolgálatában Egy járható jövı létrehozása – Az igazi kultúra – A lelki mag – A legjobbat Keletrıl és Nyugatról – A meghalás szent mővészete -- Az igazi kultúra helyreállítása – Tolerancia és egyetemes hit -- Kapcsolatunk a természettel – Egyszerőség és önállóság – A közösség ereje – Közösséget alkotni -- Egy közösség létrehozásának négy alapelve – Az erıs család építése – Együttmőködés és a közösség – Konfliktuskezelés a közösségben – A pozitív közösségi környezet fenntartása – Legyünk elkötelezettek – Kérdések és válaszok

5

Köszönetnyilvánítás Szeretnék hálás köszenetet mondani mindazoknak, akik idıt és fáradtságot nem kímélve lehetıvé tették, hogy ez a könyv elkészülhessen. Greg Gurewitz megszámlálhatatlanul sok hangszalagot bocsátott rendelkezésünkre, hogy a felvett anyagot mások papírra vethessék. Lisa DeSoto, Christina af Wetterstedt, Laurice Stuart, Michelle Stanfill, Isis Bey, Laren Kossis, James Parks, Marcus Laurence és Walter Howard gondosan leírták a magnószalagra rögzített anyagot, melybıl aztán a könyv szövege készült. Frederick Waddel, John Papazagalou, Leigh Clements, Adam Kenney, Robin Cannon, Marylin Wood és Krista Oliver nagyon értékes szerkesztıi munkát végeztek. Külön köszenet illeti meg Stewart Cannont, aki a tördelést végezte és a könyv csodálatos borítólapját tervezte. Szeretnék köszönetett mondani úgyszintén Phillip Malpassnak a Goloka Books Kiadótól, akinek szíves engedélyével az Illustrated Bhagavatam Stories elsı kötetébıl átvehettük a köny borítólapján látható illusztrációt. E könyv létrehozása terén mutatott kitartásukkal Önök az igazi lelki harcos csodálatos tulajdonságait bizonyították. Elıszó 1893-ban a Vallások Világparlamentje létrehozott egy szervezett vallási csúcstalálkozót, és ezzel kezdetét vette a párbeszéd a keleti és a nyugati vallási hagyományok között. Egy évszázaddal késıbb a Világvallások Parlementje másodszor is megszületett Chicágóban, és a párbeszéd intenzívebb lett. A világ legkülönbözıbb részébıl több mint nyolcezer résztvevı győlt össze, hogy vallási és lelki választ adjon a nemzetközi közösség elıtt felmerülı sürgetı kérdésekre. Ez az összejövetel erıteljes demonstrációja volt a másság szerepének az emberek közötti harmónia megteremtésében. 1999-ben a Világvallások Parlementje nem véletlenül győlt össze épp az afrikai kontinensen, a délafrikai Capetownban. Sokan úgy érezték, hogy ez a találkozó az egység mind inkább kialakuló mintáinak a bizonyítéka a világon. Dél-Afrika a világ többi részének mikrokozmoszát képviseli, története pedig a húszadik század elmúlt évtizedében azt bizonyítja, hogy az emberek képesek együtt dolgozni annak érdekében, hogy az anyagi és lelki felszabadulás új szintjeit hozzák létre a társadalom számára. Mivel DélAfrika jelenleg társadalma újjá építésének tövises útját járja, ezért az együttélés és a közös munka új módjait próbálja felmutatni a világnak. Eben a folyamatban testet öltenek a Világvallások Parlamentjének szelleme és céljai, Dél-Afrika pedig megfelelı mátrixnak bizonyult céljaink kifejezésére az új évezred hajnalán. A Világvallások Parlamentjének 1999-ben rendezett konferenciáján az emberiség történetének egyik legválságosabb idıpontjában győltek össze a világ vallásainak képviselıi. A huszadik század végére az emberiség elıtt álló legnagyobb problémák az olyanok lettek, mint a szektánsság, a fajgyőlölet, a törzsi győlölködés, a nemek közti egyenlıtlenség, és a vallási fanatizmus. Ezek a problémák megosztják a világot, és világszerte veszélyeztetik az emberi társadalmak alapjait. Ebbıl is jól látható, mennyire sürgetıen fontos volt a vallásos emberek és a vallási intézmények számára, hogy összejöjjenek és szembe nézzenek e világmérető ellentétekkel, s emellett megbeszéljék egymással a lehetséges kilátásokat és a spirituális megoldások lehetıségeit, s megtegyék az elsı lépéseket a változások felé. A Parlament által létrehozott szélesebb körő egység még most is azt az eltökélt szándékot juttatja 6

kifejezésre, hogy szembe kell szállni a kor problémáival és egy olyan világot kell építeni, mely ırzi és óvja minden egyes lélek becsületetét és rendeltetését. Az 1999. évi Parlament egyik fı célja az volt, hogy ösztönözze az embereket, a szervezeteket, a nemzeteket és a vallási közösségeket arra, hogy minél többen tegyenek felajánlásokat arra vonatkozóan, amivel a leginkább szolgálhatjuk hosszú távon a világ megújulását. Egy ilyen felajánlás İszentsége Bhakti Tirtha Swami Krishnapada részérıl ez az új könyv, A lelki harcos III: vigasz a szívnek a nehéz idıkben, amit nevezhetünk egy újabb ajándéknak a globális emberi közösségnek tett szolgálat nevében. Emellett mindenképpen szeretnénk hangsúlyozni, hogy az emberi tudat és lelkiség további fejlıdése érdekében kifejtett odaadó szolgálatának hosszú listáján ez csak egy újabb felajánlás az eddigi sok közül. A lelki harcos III, akárcsak elızı könyve, a Leadership for an Age of Higher Consciousness (Vezetés és vezetık a magasabb rendő tudat korszakában), ugyanarról szól: hogyan kell anyagi problémákat a lelki megoldás szintjén megközelíteni. Bhakti Tirtha Swami kiemelkedı nemzetközi sikerei a különbözı vallási képviselıkkel folytatott párbeszédeiben, a nemzetközi kapcsolatokban, a különbözı konfliktushelyzetek megoldásában, a világ vezetıivel folytatott tanácskozásaiban és az önellátó közösségek fejlesztésében, mind bizonyítékai annak, hogy elkötelezett híve az egészséges globális gondolkodásmódnak. Mint a világ egyetlen afro-amerikai vaishnava guruja, mint princetoni tudós kutató és afriaki törzsi vezetı, jól tudja egyezutetni egymással a keleti, nyugati és afrikai világszemléletet minden könyvében és mindenapos tevékenységében. Igazán szereti az embereket, gyöngéd lélek, és egész élete nem más, mint egy fontos üzenet, melyet minden tettével közvetíteni igyekszik. İ azt az erıt és békét példázza, mely az emberiségnek lerótt szolgálatból, valamint abból ered, hogy a másságon keresztül is egységet lehet teremteni. Ezért azt kívánom, hogy mindenki, aki az odaadó szolgálat ezen értékes ajándékát olvassa, gondolkozzék el azon maga is, milyen ajándékkal járulhatna hozzá ahhoz, hogy segítsük megteremteni az emberi tudatnak és az egységnek új szintjeit. Dr. Amy Marks, a Világvallások Parlamentjének társelnöke, Dél-Afrika, 1999.

7

A szerkesztı elıszava A lelki harcos III: vigasz a szívnek a nehéz idıkben címő könyv azokat az elıadásokat tartalmazza, amelyeket İszentsége Bhakti Thirta Swami (Swami Krishnapada) tartott a legkülönbözıbb népes hallgatóság elıtt élıben, a rádiókban és televíziókban szerte az egész világon, több éven át húzódó idıszakban. Mivel a témakört érintı tárgyakról az elıadó eredetileg élıben szólt, ezért a nyelvi stílus a nem hivatalos társalgási, beszélt nyelvi stílus. A szerkesztés folyamán az olvashatóság érdekében azonban helyenként változtatnunk kellett az eredeti szövegen, ám általában igyekeztünk megırizni a beszélt nyelv jellemzı sajátosságait is annak érdekében, hogy megtartsuk az eredeti elıadásmód verbális finomságát és színezetét. Reméljük, hogy ezzel sikerült egy olyan légkört teremteni, amelyben a szó szoros értelmében az olvasó a hallgatóság egyik tagjának érezheti magát, és így megtapasztalhatja egy kitőnı szónok hatásos jelenlétét, amint megosztja velünk a mindannyiunk számára oly fontos lelki táplálékot. Szeretnénk megemlíteni néhány más stilisztikai elgondolást is. Bhakti Tirtha Swami elıadásaiban a legkülönbözıbb spirituális filozófia gondolatkörébıl merít, ám mivel hallgatósága legtöbbször és fıként a keresztény és védikus hagyományokban jártas emberekbıl állt, ezért leggyakrabban ezekre az írásokra utal. Idınként szanszkrit szakkifejezéseket (terminológiát) használ a Védákból, amely a világon most az Indiaként ismert területrıl származó ısi írások óriási tömegét jelenti. Ezt a terminológiát, ahol lehetett, elhagytuk, illetve lefordítottuk. Ám ahol e szakkifejezések fontosnak bizonyultak, megpróbáltuk jelentésüket a szövegkörnyezeten belül elmagyarázni. Továbbá, minden fejezet az eredeti elıadások után feltett kérdésekkel és elıadói válaszokkal zárul. Úgy gondoltuk, hogy ezek némelyike az olvasó egyes felvetéseivel is egybe vághat. Ez a „kérdezz – felelek” módszer Bhakti Tirtha Swami részérõl több olyan szemponttal is szolgál, amelybıl kiindulva az itt tárgyalt témaköröket vizsgálhatjuk. Ez a könyv a harmadik kötet A lelki harcos sorozatunkban. Az elsı kettı, a Spiritual Warrior: Uncovering Spiritual Truths in Psychic Phenomena (A lelki harcos: lelki igazságok a pszichikai jelenségekben) és a Spiritual Warrior II: Transforming Lust into Love (A lelki harcos II: hogyan legyen a kéjvágyból szeretet/szerelem) már nyomtatásban van, és már sok más nyelvre is lefordították, mint ahogy İszentsége több más mővét is. Az ezeken az oldalakon található információ rendkívül ritka, és azt reméljük, hogy az olvasó a lehetı legjobban hasznosíthatja az általa tartalmazott tudás java részét. Ha az ember ezt a tanítást komolyan veszi, akkor életét a legfönségesebb szeretı kalanddá változtathatja.

8

Bevezetı A lelki harcosok nem hétköznapi értelemben vett hagyományos emberek, hogy ne mondjunk sokat. Nem hagyományos fegyverekkel harcolunk, nem hagyományos csatatereken harcolunk, és nem hagyományos célokért harcolunk. Az emberiség történetében sok háborúnak van és volt vallási felhangja, ám ha jobban megnézzük ezeket a háborúkat, rögtön látni fogjuk, hogy a hadban álló feleket sokkal jobban érdekelte valamilyen politikai elıny vagy éppenséggel a területszerzés. Ezekben az esetekben a vallási másságot, a különbséget két vagy több vallás között csak zászlóként használták, épp úgy mint a faji, osztály- vagy a nemi különbséget azért, hogy kisebbítsék mások emberi méltóságát és igazolják azt, ami nem igazolható. A lelki harcos semmit sem vár és akar az ilyen cselekményektıl – mi jól tudjuk, hogy az a nyereség és hatalom, melyért ezek a csoportok harcba indulnak, múlandó és nem hoz igazi boldogságot. A vallás és a lelkiség, a spiritualitás, nem ugyanaz. A vallás fontos szerepet játszhat a lelki fejlıdés megértésében, de elımozdíthataja a megosztást és a szektánsságot is. Függetlenül attól, hogy a Bibliát, a Tórát, a Koránt vagy a Védákat követjük, tudnunk kell, hogy az igazi lelki útkeresés célja az, hogy megtaláljuk a közös alapot mind ezen dolgok és minden lény között; s ezt csak úgy érhetjük el, ha alaposan tanulmányozzuk a számunkra elérhetı összes ısi bölcsességeket. Az igazi lelki harcos minden erejével arra törekszik, hogy elsajátítsa a szeretet, az alázat, az együttérzés, a hit és az önismeret fegyverének a használatát. Csataterünk az emberi tudat birodalma, ahol a tudatlanság és a kéjvágy ellen kell állandóan küzdenünk, mert ez a kettı már úgy elárasztotta az emberi társadalmat, mint egy megszálló hadsereg. Célunk egy olyan civilizáció megteremtése, ahol az emberek harmóniában élnek egymással és Istennel, ébren vannak és együtt élnek a tündöklı lelki környezettel, mely mindenki számára elérhetı. Ezen célok elérése érdekében kell mindannyiunknak fejlıdni, és mindenkivel, akivel összehoz bennünket a sors, meg kell osztanunk a tudást, hogy kezükbe adjuk azokat az eszközöket, melyekre szükségük van, hogy saját maguk is felfedezhessék és megtapasztalhassák az igazságot. Az anyagi problémák lelki megoldása Azok a problémák, melyekkel nap mint nap szembe kell néznünk, olyan nagyok és sokrétőek, hogy még a legparanoiásabb személy is nehezen tud konkrétan eligazodni köztük. Háborúk és fajgyőlölet, bőnözés és betegség, természeti katasztrófák … és a sort a végtelenségig folytathatnánk. E kérdések mindegyike oly súlyos és bonyolult, hogy úgy tőnik, bármelyik közülük lehet létünk végállomása is. Az emberiség története során már nem egy vészhelyzetet élt át. Titokzatos módon, ám cáfolhatatlanul, amikor a baj a tetıfokára hágott, akkor mindig megjelent egy vezetı vagy próféta, aki hatalmas üzenetet hozott. Ezek a forradalmár tanítómesterek különbözı emberi fajoktól származtak, a világ különbözı térségeiben tőntek fel és különbözı vallási rendszereket hoztak létre, ám ugyanakkor üzenetük alappillére ugyanaz a három tétel maradt: Szeresd Úradat Istenedet tiszta szívedbıl és lelkedbõl, szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és ez a világ nem a te végsõ otthonod. Mindannyian hallottuk már ezeket a kitétételeket ilyen vagy olyan formában, úgy hogy a legtöbb társadalomban ez a három alaptétel ma már semmit mondó közhelynek számít. Bár gondoljunk csak bele, hogy milyen csodálatos világban is élhetnénk, ha ezt a három alapelvet minden egyes ember komolyan venné. 9

Egy fát megöntözni kétféleképpen lehet. Lehet úgy, hogy levélrıl levélre haladva, mindegyiknek egy-két csepp vizet adunk, vagy pedig egyszerőbben, ha a vizet a gyökérzetre öntjük. Az utóbbi sokkal kevesebb erıfeszítést követel, és tulajdonképpen sokkal hasznosabb is: jobb vizellátást biztosít a leveleknek, mint az elsı módszer. Az anyagi világ bonyolultságának sokkal több „ágacskája” és „levélkéje” van, mint amennyit szemünkkel láthatunk, de nagy tanítómestereink szerint problémáink gyökere az Istennel és az egymással való kapcsolatainkban rejlik. A lelki harcosok megpróbálják ezeket a kapcsolatokat meggyógyítani és erısíteni elıször azáltal, hogy megtanulják azonosítani és tisztelni az igazi lelket az emberben, és aztán megtanulják felismerni az Isten-lényeget saját magukban és mindenki másban itt körülöttünk. Az isteni és démoni tudat Mint ahogy a fény is elıször bántja a szemünket, ha reggel felébredünk, épp így, ha szemünk kinyílik létünk igazi természetére, elıször mindig a másik oldalunkra akarunk fordulni és a takarót is a fejünkre húzni, hogy ne lássunk lehetıleg semmit. Ez természetes reakció, és a fényhez szoktatni másokat is azoknak lenne a kötelessége, akik már felébredtek. Sajnos nincs mindenki érdekelve abban, hogy minden ember ismerje az igazságot. Vannak olyanok, akik már bizonyos értelemben felébredtek, de azért másokat sötétségben kívánnak tartani. Amikor az ilyen, Istent nem félı egyének az ismeretlentıl való félelemmel etetik az embereket, teszik ezt azért, hogy a tömegek ne lássanak tisztán, ne törıdjenek semmivel, és amennyire csak lehet ıtılük függjenek. Az ilyen egyének csak saját önzı érdekeiket tartják szem elıtt, s természetesen mindenekelıtt azt, hogy az emberekkel manipulálva könnyen eljátszhassák a nagy hatalmú istenek szerepét saját kis birodalmukban. Ilyen emberek ısidık óta léteztek. A védák asuráknak, vagy démonoknak nevezi ıket, mert minden tevékenységük arra irányul, hogy bitorolják Isten hatalmát. Ugyanakkor nem szabad felednünk, hogy az isteni és a démoni közti különbség valójában tudati dolog. Majdnem minden nagy próféta szembe találta magát nagy hatalmú démoni erık ellenállásával, de a nagy szeretet és tisztaság mégis felülkerekedett, oly annyira, hogy még a legnagyobb bőnösök is megváltoztak hatásukra. A lelki hadviselésnek ez az igazi lényege. Nehéz idıket élünk A modern világ tele van ellentmondással a két különbözı környezet között. Az egyik környezet az, amelyben élni akarunk, a másik pedig az, amelyet akarva, akaratlanul saját magunknak teremtettünk. Mindannyian békét akarunk, de béke nincs soha. Háború van valahol most is, épp amikor ezeket a sorokat olvassuk. Mindenki szeretni akar és keresi a társát, ám sok ember mégis e kapcsolatok keretén belül is magányosnak érzi magát. A munkások azt akarják, hogy értékeljék ıket, és biztonságot jelentı munkahelyeket akarnak, ám a saját iparunk által gyártott gépek fölöslegessé tesznek sok szakképzett dolgozót. A diákok éveken átképezik magukat az egyetemeken, de a diplomával a kezükben már nem kellenek a gyorsléptő üzleti világnak, melyben tudásuk gyorsan elavul. A szülık azt akarják, hogy gyerekeik egészségesen és boldogan nıjenek fel, ám mégis sok gyerek lesz depressziós, haragos és önpusztító. 10

Barátainkhoz fordulunk vigaszért és megértésért, de gyakran semmit se kapunk, mert mindenki el van foglalva saját magával és másokra nincs ideje. Társadalmi és politikai vezetıkre szavazunk a választásokon, hogy megjavítsák életkörülményeinket, de ık csak mint tömeget vesznek bennünket figyelembe és csak azért, hogy nekik legyen hasznuk belıle. A világ sok részében még a rendırség is kihasználja az embereket, és visszaél bizalmukkal, ha segítséget és védelmet várnak tıle. És manapság már az is meglehetısen gyakran fordul elı, hogyha az emberek ki akarnak lépni a modern paradigmából és egy természetesebb életformát akarnak választani, akkor az idıjárási változások és természeti katasztrófák semmisítik meg közösségüket. Azok pedig, akik nyomorúságuk elıl menekülve a kábítószerekhez folyamodnak, rövid idın belül olyan nyomorultul fogják magukat érezni, mint soha azelıtt. S végül, tehetetlenül és kétségbe esve sokan vallási vezetıikhez fordulnak útmutatásért és azért, hogy mondják meg nekik, mi az értelme ennek az életnek itt a földön, de csak még nagyobb csalódás éri ıket. A vallási vezetık egy része maga is tehetetlen, nem képes semmire, és talán még bőnösebb, mint az, aki a segítségét kéri. Az ilyen és egyéb kétségbe ejtı helyzetek vezettek el a depresszió, a mentális betegségek, a gyilkosság és az öngyilkosság számának globális növekedéséhez. A lelki harcos kötelessége, hogy kapcsolatot teremtsen az isteni hatalommal, és növelje az erıt, együttérzést és önzetlen szeretetet, mely iránytőt és vigaszt fog adni azok szívének, akiket az Úr gondjainkra bízott. Szeretteim, eljött az óra, amikor újra lelket kell önteni a társadalomba. Azokra pedig igazi nagy kaland vár, akik hajlandóak és képesek szembe nézni azzal a kihívással, mellyel mindenképpen szembe kell néznie annak, aki igazi lelki harcos óhajt lenni.

11

A szerzırıl: Bhakti Tirtha Swami, eredeti neve John E. Favors, keresztény Isten-félı családban született. Mint gyermek evangéliumi igehirdetı, gyakran szerepelt a rádióban és a televízióban. Fiatalemberként a dr. Martin Luther King által meghirdetett emberjogi mozgalom egyik ifjúsági csoportjának volt a vezetıje. A Princetoni Egyetemen a diáktanács elnöke lett, és a Harmadik Világ Koalíciójának elnökeként is szolgált. S bár pszichológiából diplomázott, de elismert szakértıje több más szakterületnek is, mint például a politikának, az afrikanisztikának, az indiológiának és a nemzetközi jognak. İszentsége volt a büntetıjogi reformprogramok koordinátorának az asszisztense a New Jersey Állam Közvédı Irodájában, valamint több kábítószer-függıséget kezelı klinika igazgatója az Egyesült Államokban. Ezen kívül volt speciális tanácsadó az amerikai oktatási tesztelı szolgálatnál, és politikusok kampányrendezıje is. Bhakti Tirtha Swami nemzetközi elismertségre tett szert a Bhaktivedanta Kiadó képviselıjeként, különösen az egykori kelet-európai kommunista államok tudósaival együtt végzett kiemelkedı munkásságáért. Mint az egyetlen afro-amerikai vaishnava guru a világon, Bhakti Tirtha Swami közvetlenül felügyel több projektre az Egyesült Államokban (különösen a következı államokban, ill. városokban: Washington, D. C., Potomac, Maryland, Detroit, Pennsylvania, Nyugat-Virginia), Nyugat-Afrikában, Dél-Afrikában, Svájcban, és Franciaországban. Szolgálatot teljesít továbbá a Vaishnava Fıiskolák és Iskolák Amerikai Föderációjának igazgatójaként is. Az Egyesült Államokban Bhakti Tirtha Swami az Alkalmazott Lelki Technológia Intézetének a megalapítója és igazgatója, az Urbánus Lelki Fejlıdés Nemzetközi Bizottságának igazgatója, és a Hetedik Pánafrikai Kongresszus egyik nemzetközi koordinátora. Hogy széleskörő érdeklıdését bemutathassuk, meg kell említeni továbbá azt is, hogy tagja az Ismeretelméleti Tudományok Intézetének, a Honvédelmi Információ Központjának, az ENSZ Amerikáért Szövetségének, a Nemzetközi Békealap Intézetnek, a Világjövı Társaságnak, valamint a Lelki és Parlamenti Vezetık Globális Fórumának. Bhakti Tirtha Swami, aki a nemzetközi kapcsolatok és konfliktusok megoldásának szakértıje, állandóan járja a világot, és sok magas rangú ENSZ-képviselınek, neves személyiségnek és törzsfınek, királyoknak és legfelsıbb bíróságoknak lett a lelki tanácsadója. 1990-ben İszentségét a nigériai Warri törzs törzsfıjévé avatták az Afrikában és szerte az egész világon végzett kiemelkedı munkásságának elismeréséért. Az elmúlt években többször találkozott Nelson Mandela dél-afrikai vezetıvel, hogy megbeszéljék a világbéke elérésének lehetıségeit és stratégiáját. Mind ezen kívül az iskolák, klinikák, mezıgazdasági projektek és a háziipar fejlesztése révén történı önmegvalósítás és önellátás bátorítása érdekében Bhakti Tirtha Swami szemináriumokat és munkacsoportokat szervez és vezet az elvközpontú vezetés, a lelki fejlıdés, az emberek közötti kapcsolatok, a stresszoldás és az idıbeosztás, valamint más idevágó tárgyak kérdéseirıl. Széles körben elismert személyiség a globális konfliktusok megoldásának szakértı közvetítıjeként is.

12

A hátsó borítón olvasható szöveg: A Lelki/önmegvalósítás A lelki harcos kötelessége, hogy kapcsolatot teremtsen az isteni hatalommal, és növelje az erıt, együttérzést és önzetlen szeretetet, mely iránytőt és vigaszt fog adni azok szívének, akiket az Úr gondjainkra bízott. Szeretteim, eljött az óra, amikor újra lelket kell önteni a társadalomba. Azokra pedig igazi nagy kaland vár, akik hajlandóak és képesek szembe nézni azzal a kihívással, mellyel mindenképpen szembe kell néznie annak, aki igazi lelki harcos óhajt lenni. Bhakti Tirtha Swami lelki tanítómester, író, a princetoni egyetem végzıse, a Washingtoni Alkalmazott Lelki Technológia igazgatója (Washington, D.C.). Az emberi kapcsolatok és a konfliktusmegoldások szakértıje, aki több mint húsz éven átdolgozott nemzetközi tanácsadóként diplomatáknak, államfıknek és a nagyközönségnek. Kitőnı szónok és lelkesítı szerepmodell, járja a világot, hogy hirdesse a szeretet, a szolgálat és a közösségi tudat üzenetét valamennyi nemzetet, fajt és hitet, valamint az élet minden területét képviselı embereknek. „Az 1999. évi Parlament egyik fı célja az volt, hogy ösztönözze az embereket, a szervezeteket, a nemzeteket és a vallási közösségeket arra, hogy minél többen tegyenek felajánlásokat arra vonatkozóan, amivel a leginkább szolgálhatjuk hosszú távon a világ megújulását. Egy ilyen felajánlás İszentsége Bhakti Tirtha Swami Krishnapada részérıl ez az új könyv, A lelki harcos III: vigasz a szívnek a nehéz idıkben, amit nevezhetünk egy újabb ajándéknak a globális emberi közösségnek tett szolgálat nevében. Emellett mindenképpen szeretnénk hangsúlyozni, hogy az emberi tudat és lelkiség további fejlıdése érdekében kifejtett odaadó szolgálatának hosszú listáján ez csak egy újabb felajánlás az eddigi sok közül.” -- Dr. Amy Marks, a Világvallások Parlamentjének társelnöke Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak a lelki katonáknak, akik azért jöttek, hogy új szellemiséget adjanak a társadalomnak.

13

1. fejezet: Az emberiségnek választania kell Az emberiség válaszút elıtt! - A világban háború dúl.- A választás természete.- Elfelejtett örökség.- A materialista világszemlélet torzításai.-A közösség hiánya.- Ferde történelmi világszemlélet.- A modern társadalom evoluciója.- A modern társadalom fogyatékosságai.- A reneszánsz: áldás vagy csapás?- A reformáció tévedése.- A tudat hanyatlása.- Az “amerikai álom” üressége. - A lélek örökké valóságának tagadása. - Az egyszerőség szükségessége.- A gyógyulás szükségessége.- Az új típusú ember.Felhívás bátorságra.- Kérdések és válaszok.

Az emberiségnek választania kell Az emberiség válaszút elıtt Az emberiség a lelki vészhelyzet peremére került – és lelkileg minden képen fel kell ébrednie. A bolygónk körüli szellemiség csak erısödik, s ennek következtében azok alól, akik már amúgy is bizonytalanok, még jobban kicsúszni látszik a talaj, de ugyanakkor ez fokozza azok elszántságát is, akik valóban lelki és szellemi haladást akarnak. A világban háború dúl Manapság, úgy látszik, minden, ami csak elromolhat, el is romlik, s a legtöbb ember egyáltalán nem tudja, mit akar. Jelenleg úgy tőnik, hogy a démonikus ártó erık mintha sikeresebbek lennének, mint a lelkiek. Az emberek szinte az egyik napról a másikra válnak mind immunisabbá úgy a saját, mint a mások bőneivel szemben, mert az aberráns viselkedés mind inkább normává lesz. Történelmünk tele van ilyen idıszakokkal, amikor is az esztelenség kerekedik felül egy idıre, de aztán jön a polarizálódás és a megtisztulás – valahogy úgy, mint ahogy ez most is történik. Annak ellenére, hogy épp az ellenkezıjét vélnénk valószínőnek, olyan világban élünk, melyben háború dúl. Például, háborúban állunk egymással politikai és társadalmi téren, ahol – képletesen szólva -- állandó bombatámadásoknak vagyunk kitéve: el kell viselnünk a törzsi ellentétek, a nemi felsıbbrendőség, a vallási türelmetlenség és a fajgyőlölet ostorcsapásait. Közben kultúránk erkölcsileg lehanyatlott. A társadalom elmerült a legkülönbözıbb visszaélésekben: bántalmazzuk a gyerekeket, az idıseket, vérfertızésben élünk, eltürjük a pornográfiát, és természetesen elsısorban saját magunknak ártunk. Ez a viselkedésforma tőnet, az emberi értékek további hanyatlásának tőnete. Vizsgáljuk csak meg alaposan, hogy milyen is az anyagi helyzet a mai világban. Mindig fontos, hogy felismerjük a kézenfekvı probléma intenzitását, ha nem akarjuk elszámítani magunkat. Ha alábecsüljük az ellenség vagy az ellenfél erejét, akkor saját védelmi vonalainkat veszélyesen rózsaszínő szemüvegen keresztül fogjuk látni. Ez egyenlı a vereséggel. De ha helyesen mérjük fel ellenfeleink potenciális erejét, és tudjuk, hogy mi jár a fejükben, akkor jobban tudjuk megítélni, hogyan is bánjunk velük, hogyan vértezzük fel magunkat a legjobban ellenük, s végeredményben, hogyan arassunk gyızelmet felettük. Még alig néhány évvel ezelıtt lényegében két pólusú világban éltünk, melyben volt egy demarkációs vonal és folyt a rivalizálás két nagyhatalom között. Mára egy több pólusú világban találtuk magunakat, melyben majdnem minden társadalmi és politikai koalíció teljesen labilis és átmeneti. A nemzetközi hatalmi egyensúly állandóan változik, s ez pedig rendkívül veszélyes dolog.

14

A választás természete A Földünket átszelı igazi választóvonalak nem a nemzetiségi hovatartozástól, a bır színétıl, a nyelvtıl, a stílustól vagy divattól függnek, hanem sokkal inkább a jámborság és tisztaság fokától. Szerte az egész világon fokozódik a polarizálódás azok között közülünk, aki spirituálisak és a magasabb tudatot szolgálják, és azok között közülünk, akik anyagiasak, és talán démonikusak is. Az egykor széles középút egyre szükül. Azok, akik az anyagiasság felé hajlanak és érzéketlenítik magukat saját tökéletlenségükkel szemben, azt remélvén, hogy valamilyen mesterséges úton juthatnak hozzá valamiféle lelki békéhez vagy nyugalomhoz, mind jobban és jobban degradálódnak. Másrészt, azok, akiket zavar tökéletlenségüknek a tudata, mind inkább törekednek arra, hogy jobban megértsék az ember helyét itt a Földön és viszonyát Istenhez, s ezáltal nagyobb lelki erıt és képességeket találnak. Az állandó nyomás és stressz, mellyel az embernek nap mint nap szembe kell néznie, sokszor elbizonytalanítja – néha egészen megbolondítja és megtéveszti. Mások viszont, akiknek elegük lett ebbıl az egész ırültségbıl, igyekeznek visszaszerezni józan eszüket és egyensúlyukat azzal, hogy istenesebb utat választanak. És vannak olyanok is, akik a teljes transzcendenciát keresik, megpróbálnak a materiális világ korlátai mellet elhaladva megszabadulni azoktól a földi mintáktól, hogy csak egyszerően enni, aludni, párkapcsolatot tartani és vigyázni kell. Az ember természeténél fogva a materiális világban se nem teljesen jó, se nem teljesen rossz. Inkább azt mondanám, hogy egy mezsgyén állunk, és lehetünk ilyenek, vagy olyanok is. Sajnos ideiglenesen inkább a negatív hatás a domináns a mai világban, amit az a sok baj és megpróbáltatás bizonyít, mellyel szembe kell néznünk: a kábítószer, a háborúk, az AIDS, és a természeti csapások. Sokan úgy vélik, hogy mindez Isten és Ügynökeinek egyenes büntetése azért a sok bőnös cselekedetért, melyet a világ lakossága elkövet. Mindazonáltal azok közülünk, akik ezekben a bajokban ösztönzést is látnak arra, hogy a helyzet magaslatára kerüljenek, ezeket a problémákat nagy lehetıségnek is tekintik a pozitív változások elérésére. Egy elfelejtett örökség A lelkek katonáinak sok kihívással kell szembenézniük, különösen a nyugati világban. A Nyugat kultúrája már nem a tisztelet és a rend kultúrája. A nyugati társadalom mind inkább elveszti alapvetı értékrendjét, s lelkileg inkább lehúzza az embereket ahelyett, hogy segítené felemelkedésüket. Például, nem mutatunk tiszteletet szüleinknek és az öregeknek. Elveszítettük annak a korábbi képességünknek nagy részét, melynek segítségével kapcsolatba tudtunk lépni angyalokkal és más isteni lényekkel, hogy útmutatást kérjünk tılük. Tulajdonképpen már nem is féljük és nem is tiszteljük az Istent. Nem vagyunk hajlandók betartani a szigirú elıírásokat és áldozatot vállalni azért, hogy kiérdemeljük az isteni gondviselést. Röviden, egyszerően elfelejtettük, hogy egy hatalmas örökség, valamint egy rendkívül hatalmas isteni gondviselés termékei vagyunk, amit egész történelmünk során tapasztalhattunk. S ez az a feledékenység, mely ezt a bolygót evoluciós válaszút felé sodorja. Lelki gyökereink megértése nélkül mind inkább a beteljesülés bizonytalan, illuzórikus formáiban bízunk, az olyanokban, mint a pénz, a presztízs, a rang és a rajongás. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az átmenetivel helyettesítsük a lényegeset, pedig az igazi kultúra célja az, hogy segítsen kifejezni valódi személyiségünket és kreatívitásunkat. Az igazi kultúra magas fokon lelki, és lehetıvé teszi számunkra, hogy kapcsolatot teremtsünk legmélyebb lényünkkel. A materialista világszemlélet torzításai

15

Most, már a 21.században, a nyugati materialista társadalmi model úralja a világot. Ez azért nem szerencsés dolog, mert a materialista világszemléletben rejlı komoly belsı torzulások miatt az emberiség jövıje nem biztos, hogy járható lesz, hacsak nem változtatunk szemléletünkön és magatartásunkon. Amennyiben a többi emberi lényt, és magát ezt a bolygót is csak egy olyan entitásnak és objektumnak tekintjük, mellyel saját önzı céljaink érdekében manipulálhatunk, akkor semmi sem fog motiválni bennünket arra, hogy tekintettel legyünk cselekedeteink következményeire és velejáróira. Csak azt fogjuk fontolgatni, hogy amit teszünk, az mennyire hasznos gazdaságilag az adott pillanatban, vagy hogy mi biztosítja a hatalmat és az ellenırizhetıséget most, anélkül, hogy tekintettel lennénk a következményekre a jövıben. Ha nem vonjuk be tényezıként a dolgok fizikai és a spirituális oldalát is, nagy a valószínősége annak, hogy kárt okozunk másoknak – és következésképpen saját magunknak is. Néhány évvel ezelıtt részt vettem egy találkozón Zambia akkori vezetıjével, Kaunda elnökkel. Fogadást akart adni tiszteletünkre, hogy ezzel köszönetet mondjon intézetünk szolgálataiért az országban. Természetesen meghívta pártja központi bizottságának tagjait is, akik többségükben marxisták voltak. A fogadás igen érdekesnek igérkezett. Megbeszéléseink során tapintatosan ugyan, de felhívtam a bizottsági tagok figyelmét arra, hogy komolyan el kellene gondolkozniuk meglehetısen ellentmondásos identitás-tudatukon: “Önök marxistáknak mondják magukat – mondtam. – De azon kívül önök afrikaiak és spirituális emberek is. Önök úgy nıttek fel, hogy ısi próféciák és ısi bölcsességek vették önöket körül. Hát nem látják, mennyire eltér a marxizmus az önök afrikai spirituális orientációjától? A marxizmus behavourista perspektíva, mely azt feltételezi, hogy az emberi lény csupán egy mechanikus entitás, mely nincs koordinálva a világegyetemmel, és a lét semmi más magasabb rendezett formájával. Hogy lehet ezt a két filozófiát összhangba hozni, ha egyszer az egyik a másiknak természetes ellentmondása? Amikor láttam, hogy figyelnek, akkor elmondtam, tudom, hogy a marxizmus szándékai jók, mert lényegében ı is azt mondja, hogy te vagy testvéred ırzıje. Elveti az osztályok szerinti megkülönböztetést és a rasszizmust is. Ám tiszta szándékai ellenére nem tudja követni saját premisszáit sem. Hogy lehetsz saját testvéred ırzıje, ha egyszer nincs mennyei Atyád és Anyád? Mi az, ami titeket testvérekké tesz, ha nincsenek közös szüleitek? Továbbá, hogy lehetsz testvéred ırzıje, ha csak az anyagi javakban biztok, melyek teljes egészében mulandók és átmenetiek? Jelenleg azt látjuk, hogy szerte az egész világon a kommunista rend darabjaira hullott. De spirituális szempontból nagyon kicsi, vagy talán semmi különbség sincs az úgynevezett kapitalista nemzet és a kommunista nemzet között, mert egyik sem bátorítja igazán a magasabb tudatot. Mind a két politikai és gazdasági rendszer a valóságnak ugyanazt a materialista szempontját valja. Motivációik alapjának is közös a magja: a kizsákmányolás. Vajon mi a különbség, ha a kommunisták vagy a kapitalisták zsákmányolnak ki téged, vagy ha egy monarchia vagy oligarchia? A kizsákmányolás az kizsákmányolás. Nincs közösségi szellem Egy másik tényezı, mely komoly nehézséget okoz, az, hogy a modern materialista társadalomban nincs erıs közösségi szellem. Egyszer, amikor Oluszegun Obaszandzso tábornoknál, Nigéria elnökénél jártunk, a tábornok érdekes példákat említett arra vonatkozóan, hogy milyen különbségek is vannak a Nyugat és az ı országa világszemlélete között. Még amikor Angliában volt fiatal diák, közvetlen szomszédjának a férje elhunyt. Ami leginkább megdöbbentette, az volt, hogy csak egy hónap múltva szerzett errıl tudomást. Bár közvetlen szomszédai voltak, sohasem beszélgettek. Még ha csak az újságért, vagy a tejért jöttek ki a házból, akkor is kerülték egymás tekintetét. Ez a viselkedés teljesen idegen volt számára. Elmondta: “Nálunk, ebben az országban, nemcsak, hogy tudtunk volna a szomszédban történt halálesetrıl, hanem ott lettünk volna, hogy 16

kifejezzük részvétünket, felajánljuk segítségünket, és úgy éreztük volna, hogy a szomszédot ért veszteség a mi veszteségünk is”. A legtöbb ısi kultúrában ez a természetes közösségi szellem még él, ami a családi összetartozás természetes érzése és a magától értetıdı vállalása annak a fellelıségnek, amellyel az ember tartozik testvéreinek. Sajnos e kultúrák közül is sokat kezd magába szívni a modern materialista észjárás, melyre Descartes filozófiája a jellemzı: “Gondolkodom, tehát vagyok”. Ez teljes egészében egy egocentrikus szemlélet. Ennek van ellentéte, egy egészségesebb nézet: “Érzek, viszonyulok, szolgálok, társulok, tapasztalok, törıdök, szeretek, tehát vagyok”. Ha nem vagyunk értékesek mások számára, ha csak azokkal az értékekkel törıdünk, melyeket mások tudnak nyújtani nekünk, akkor nem tudjuk, hogy mi is tulajdonképpen az emberi élet értelme. Ferde történelmi szemlélet A világ nagyobb része csapdába esett: egy igen erıs kísértést jelentı materialisztikus önkívületi állapot csapdájába, ami csak egy álom, mely valóságnak adja ki magát. Viszont mindannyian tudjuk, hogy az álom csak álom, tartalma illuzórikus. Az illúzió tulajdonképen az álom természete. Mindazonáltan ébren vagy alva átadtuk magunkat az élvhajhászás, a hedonizmus álmának. S amikor egy álom az alvási állapotból átlép a tudatos ébrenléti állapotba, akkor az tévhit, káprázat. S amikor mind többen kezdik elfogadni ezt a tévhitet, akkor az egy egész társadalom észjárásává válik, mely rendkívül ármányos és ragályos is lehet. Az amerikaiak által osztott kollektív álmok sokaságának egyik elsıdleges álma a történelmi perspektívával kapcsolatos. Ha a történelmi folyamatokat figyeljük ebben az országban és a legtöbb nyugati nemzetállamban, világosan láthatjuk, hogy fokozatosan eltávolodtunk eredeti mezıgazdasági civilizációnktól, s egy sokkal termelésorientáltabb és fogyasztói alapú társadalom felé indultunk el. Egy mezıgazdaságközpontú társadalom azonban mindig sokkal természetesebb, és több beavatkozási lehetıséget nyújt tagjainak életük különbözı változó folyamataiba. Egy ilyen környezetben az emberek kiválaszthatják azt az élelmiszerfajtát, melyet termelni akarnak, gyógynövényeket termeszthetnek, megszervezhetik a fris ivóvíz-ellátást, sıt még saját ruházkodásukról is gondoskodhatnak. Ha az emberek ebben az értelemben önellátók, hasznos jártasságokra tesznek szert, és megvan a célkitőzés és –teljesítés természetes öröme. A modern társadalom evoluciója Ezt az életformát mind inkább a tömegtermelés váltotta fel, ami egy olyan változást jelentett, hogy sokan azok közül, akik korábban otthon dolgoztak, egy másik szférába kerültek. Ennek az lett a következménye, hogy a lakosság jelentıs része nemtörıdı munkaadók függıségébe került. A létezésnek ebben az elidegenített állapotában a gyerekeket – ahelyett, hogy olyan tıkének tekintsék, akik megosztják a szülıkkel a munka terhét, vagy pedig egy szakma, egy iparág potenciális örökösei lesznek – tehernek tekintették, mert több szájat kellett etetni és több testet ruházni. Ráadásul az urbánus környezet növelte a stresszt, különbözı betegségek melegágya lett, növelte a bőnözést, a zsúfoltságot és a szennyezést. A közelmúltban újabb változás következett be: elindultunk a tömegtermelı és fogyasztói társadalomból egy “még fejlettebb” technikai és tudományos model felé, melyet “információs korszaknak” nevezünk. Ez a váltás lényegében átrendezte a társadalom központi magját oly módon, hogy most már a tömegtermelés helyett a tudás kevésbé kitapintható területei: az adatok felhalmozása és a kommunikáció kerültek elıtérbe. Egy ilyen társadalomban már az információ maga is áru, az adatok kezelése pedig olyan jártassággá vált, mely elengedhetetlenül szükséges a túléléshez. 17

Az amerikai munkahelyek többsége jelenleg az adatok győjtésével, kezelésével és a kommunikációval foglalkozik. Természetesen társadalmunkban nincs hiány adatokban. A tudományos folyóiratok ezreit adják ki naponta szerte a világon. Az információrobbanás, melyet a számítógépek minden területen való terjedése, valamint az e-mailezés és az Internet fenomenális népszerősödése lát el újabb és újabb energiával, már azzal fenyeget, hogy mi valamennyien bizonyos tekintetben és fokig információs túltelítettségben fogunk szenvedni, vagy pedig már szenvedünk is. Az elérhetı nyers információ mennyisége néhány év alatt a szó szoros értelmében megkétszerezıdik. Oktatási intézményükben a kapott információ sokszor elavul jóval azelıtt, hogy valaki diplomát szerez. A modern társadalom fogyatékosságai Valami nagyon nem úgy mőködik, ahogy kellene. Míg kommunikációs eszközökbıl – faxoló gépekbıl, számítógépekbıl, mőholdakból és más kommunikációs szerkezetekbıl -- már sokkal több van, mint valaha azelıtt, a kölcsönös megértésre való hajlamunk, és az a képességünk, hogy bánni tudjunk egymással, drasztukusan hanyatlik. A modern emberiség egy tál lencséért eladta bölcsességét az adatokért és nyugalmát az esztelenségért. Az egész viágban tapasztalható fajgyőlölet, a nemek problémái, a vallási elkülönülés, a törzsi győlölködés és a fanatizmus fokozódásának jelentıs része közvetlen kapcsolatban áll azzal, hogy eltúlozzuk az adatok kezelésének jelentıségét és csökkentjük az igazi tudás és bölcsesség szerepét. S bár állandóan változó információs áradat és a viselkedés váltakozó kódjai vesznek bennünket körül, az mégsem igaz, hogy minden csak átmeneti és relatív. Sok érték és szükséglet egyetemesen jelen van minden egyes emberben. Példul függetlenül attól, hogy férfiak vagy nık vagyunk, amerikaiak, afrikai, indiai vagy európaiak, mindannyian tapasztaljuk, hogy szükség van arra, hogy szeressünk és szeressenek bennünket, mint ahogy arra is, hogy megértsük önmagunkat és a Teremtıt. Ha az emberek együttmőködése arra épül, ami közös bennünk, akkor a különbségek csak fokozzák és mélyítik az emberi kapcsolatokat. Valóban, az egység keretén belüli különbözıség tulajdonképen segít egy erısebb, kiegyensúlyozottabb tzársadalmat teremteni. Sajnos azonban a mai világrend figyelmen kívül hagy sok ilyen általános dolgot, s inkább a különbségeket hangsúlyozza, függetlenül attól, hogy azok mennyire mesterségesek, egészen addig, hogy, mondjuk, egy társadalom teljesen felbomlik. A modern világszemlélet bátorítja az ilyen bomlást, mert alapvetı értékeik az individualizmust, a versenyt és a saját magunk kedvtöltését foglalják magukba az egész rovására. És mivel a modern társadalom tagjainak önzı gondolatai vannak majdnem mindenben, amit tesznek, ezért egy “nekem adjál” légkört teremtenek maguk körül, melyben az egyes csoportok és személyek igyekeznek minél többet kapni, és minél kevesebbet adni, s nagyon ritkán gondolnak arra, hogy ezzel esetleg nehézségeket okoznak másoknak. A reneszánsz: áldás vagy csapás? Többnyire mi valamennyien, akik ebben a kultúrszférában éltünk és élünk, elfogadtuk azt a gondolatot, hogy a nyugati civilizációban végbement változások egyértelmően haladást jelentettek. E szemlélet alapján minden jelentısebb változás felváltotta a régi, primítv létformát valami új, magasabb rendővel. Ez valóban így lenne? Így például sok jelenkori történész azt tanítja, hogy a reneszánsz az emberi fejlıdés egyik legnagyszerőbb idıszaka volt – egy rendkívül progresszív idıszak a nyugati társadalom evoluciójában. Ebben az érában az emberek feltehetıleg felszabadították magukat a gondolkodás régi formái alól, sokkal nagyobb kreatívitásra és önkifejezésre tettek szert, jelentısen hozzájárulva ezzel az emberi civilizáció haladásához. Van azonban egy másik nézet is. Mivel ez az önkifejezés 18

meglehetısen zabolátlan volt, a reneszánsz megnyitotta az utat az emberi értékek hanyatlása felé. Sok más, ugyan ilyen csodálatos tekintéllyel rendelkezı korszakhoz hasonlóan, a reneszánsz bizonyos értelemben tulajdonképpen úgy tekinthetı, mint egy ugrás hátra, mely hozzájárult a jelenleg tapasztalható világmérető hanyatláshoz és káoszhoz. Vizsgáljuk meg a kérdést egy kicsit közelebbrıl. A Columbia University Encyclopedia például a következıket mondja: “A reneszánsz igyekezett a hangsúlyt áthelyezni az egyénre; új jelentıséget adott az egyéni önkifejezésnek, az öntudatnak, és a világi tapasztalatoknak; a kultúra szempontjából pedig az új áramlatok és brilliáns teljesítmények korszaka volt a tudományban, az irodalomban, és a mővészetekben … Még általánosabban, ebben az érában jöttek létre a nemzetállamok, történtek a nagy felfedezések, és kezdıdött el a kereskedelmi és a tudományos forradalom.” Ha ezt a definíciót egy kicsit megvakarjuk, akkor lelkes és idealista kijelentéseibıl azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a reneszánsz tulajdonképpen megnnyitotta a színteret az egyén és a nemzet közötti konfliktus fokozása elıtt. Például azt a kifejezést, mely szerint “nemzetállamok jöttek létre”, tekinthetjük olyannak is, mely finoman azt mondja, hogy új választóvonalak jöttek létre a korábban egységes entitások között. S ugyanakkor, ha beleolvasunk néhány akkori híres személyiség életrajzába, látni fogjuk, hogy sokan közülük nemcsak új felfedezéseken és találményokon törték a fejüket, hanem azon is, hogyan elégítsék ki minél jobban alantas ösztöneiket: az érzékiséget és kapzsiságot. A reformáció tévedése A protestáns reformáció egy másik olyan jól kivehetı idıszak volt a nyugati történelemben, mely tömeges zavart okozott Földünk lakosainak fejében. Itt nem azt akarjuk mondani, hogy a a protestáns forradalom félrevezette a belıle származó lutheránusokat, presbiteriánusokat, és baptistákat. Hanem inkább arra szeretnénk rámutatni, hogy ez idı alatt a korábban egységes vallási rendszer szentnek nyilvánított egyeduralma jelentısen megygengült az ellene indított támadások következtében, s ez pedig mindenképen nagy veszteség volt. Természetesen az egyház tanítása ilyen mérető elutasításának is legitim okai voltak. A papok akkoriban kizsákmányolták és becsapták híveiket, s persze az emberek fellázadtak, és megpróbáltak egy olyan rendszert létrehozni, mely kevésbé lett volna bürokratikus – mely biztosította volna mindenki számára, hogy közvetlenül hozzáférhessen az imákhoz, az írásokhoz, és az Istenimádás módjaihoz. Bár a mögöttes szándék jó volt, az eredmény azért nem volt tökéletes, és ez sok embert tett bizonytalanná. A tény az, hogy a materiális világ telis tele van ilyen ellentmondásos kettısséggel. Annak érdekében, hogy megszüntessük a rosszat, gyakran elrontjuk valamilyen adott helyzet pozitív aspektusait is. Mintha csak azért robbantanánk fel egy gátat, hogy eloltsunk egy tomboló tőzvészt valahol a völgyben. Lehet, hogy a tőzet sikerül eloltani, de ugyanakkor hatalmas vízkárokat okozunk a falunak, melyet ily módon akartunk megmenteni. Bizonyos tekintetben a protestantizmus eloltotta a papi kizsákmányolás és korrupció tőzét, de folyamatában más problémák merültek fel. Elımozdította a vallási anarchia kezdetét, és elvetett több erıs, a lelki felszabadulásra irányuló folyamatot, melyek korábban megvoltak, és továbbra is meglehettek volna az emberiség javára.

19

A tudat hanyatlása A tömeges megzavarodottságnak egy másik erıs forrása ezen a Földön az volt, hogy megindult az emigráció Európából Amerikába. Mielıtt az európaiak elárasztották volna Amerikát, körülbelül 80 millió ıslakosa volt ennek a kontinensnek. Néhány éves európai jelenlét után a túlélık száma 10 millió lett. Az európai jelenlét az Új Világban egybe vágott az akkori idık imperializmusának kollektív tudatával, amikoris az egyik ország a másik után küldte embereit ismeretlen földekre, hogy erıforrásokat és különbözı javakat szerezzenek, néha erıvel, néha cserekereskedéssel, néha pedig csalással és félrevezetéssel. A társadalmi és politikai történelemnek ez a vizsgálata bizonyos értelemben megmutathatja, hogy milyen irányban is fog haladni a modern materialista kultúra. Ezt észben tartva megjegyezhetjük, hogy a 17. századig majdnem minden szociológiai, csillagászati és minden egyéb tudományos kutatómunka annak a teista gondolatnak az elfogadására épült, hogy létezik egy Legfıbb Lény. Ebbıl a szempontból kiindulva az emberi élet célja az volt, hogy megértsük minden egyes személy pozzicíóját ehhez a Lényhez viszonyítva az ı kozmikus világán belül, és hogy felajánljuk szolgálatainkat az Isteni Lénynek. Késıbb a reneszánsz és többi ugrás hátra arra bátorította az embereket, hogy teljes egészében vessék el a Legfelsıbb Istenfı fogalmát. Ez az irányzat, mármint az, hogy el az Istentıl egy materialista világszemlélet felé, tovább fokozódott, amint elindultunk a tudományos forradalom, az ipari forradalom és az információs forradalom felé. Jelenleg sajnos eltölthetjük életünket egy helyen ülve televíziós csatornákat kapcsolgatva, vagy pedig az Interneten szörfözve. Ennek következménye pedig az, hogy az emberek többsége, akik egykoron erısen hittek Istenben, átirányították hitüket új, picike istenek felé: a tudomány, a technika, a televízió, és a számítógépek felé. Hosszú távon ezek az istenek nem biztos, hogy olyan jóságosak és megbizhatóak lesznek, mint azt gondolnánk és szeretnénk. Az “amerikai álom” üressége Ha mostani helyzetünket nézzük itt Amerikában, fel kell ismernünk elıbb vagy utóbb a mi úgynevezett “Amerikai álmunknak” az illuzórikus természetét és azt a meredek árat, melyet fizettük érte. Például az elmúlt tíz évben az Egyesült Államokban több millió munkahely szünt meg fıként amiatt, hogy a modern automatizáció több tíz, száz, sıt ezer embert tud helyettesíteni egy idıben. A technikától való mind nagyobb függıségünknek egy másik következménye az, hogy az emberek mind inkább személytelenekké válnak. Fenomenális tragédia, hogy az emberek tulajdonképpen hisznek abban a lehetıségben, hogy szimulálhatnak valamilyen tapasztalatot, ha azt egy lapos képernyın nézik. Amint nézzük a romantikus vagy kalandfilmeket a képernyın, kezdünk hinni is abban, hogy mi magunk is résztveszünk ezekben a tapasztalatokban. Azáltal, hogy állandó viszonyban vagyunk a fantáziával, a virtuális valósággal és olyan képekkel, melyeket kontrollálhatunk, melyek nem beszélnek vissza és amelyeket bármikor elbocsáthatunk, elvesztjük képességünket arra, hogy igazi, nem tökéletes emberekkel is bánni tudjunk a minden napi életben. A lélek örökké valóságának tagadása Az “amerikai álom” fokozatosan lidércálom lesz. Ennek az “amerikai álomnak” talán leglidércnyomásosabb eleme az, hogy igyekeznek elfojtani minden információt a reinkarnációról. Szerte az egész világon a nagy vallások és a messzemenıen elfogadott bona fide (jóhiszemő) filozófiák a reinkarnáció gondolatát valják. A reinkarnáció tulajdonképpen elválaszthatatlan része a bennszülött amerikai filozófiának, afrikai filozófiának, a 20

hinduizmusnak, a buddhizmusnak, a taoizmusnak, az ókori görög filozófiának, a misztikus iszlámank, és a misztikus judaizmusnak. Azok a tudósok, akik a vallástörténelmet tanulmányozzák, megerısíthetik, hogy a reinkarnáció elválaszhatatlan része volt a korai misztikus kereszténységnek is. Csak a 6. században, miután Justinianus, a császár, kihirdette, hogy reinkarnáció többé nem fogadható el és eretnek doktrínának tekintendı, a keresztények is elkezdték tegadni. A korai keresztények írásai, például Szent Jeromosé a 4. században, azt mondják, hogy a reinkarnáció ezoterikus doktrína, és a keresztény filozófiának el kel fogadni és meg kell védeni ıt. A 2. században Origénész Az elsı alapelvek címő könyvében írt és beszélt a reinkarnáció témáiról. A könyv ma is elérhetı a könyvtárakban. Amint a különbözı írásokat tanulmányozzuk, mindegyikükben találunk említést a reinkarnációról. Az igazság az, hogy az ókori filozófusok, a modern misztikus jógik és a széles látıkörő spiritualisták mindig elismerték a lélek örökké valóságát. Valójában az a helyzet, hogy a gondolat annyira széleskörően elfogadott a világ különbözı részeiben, hogy azokat tartják félrevezetettnek, akik nem hisznek a reinkarnációban. Itt Nyugaton azonban, ennek a gondolatnak az elfojtása és trivializálása olymérvő, hogy még azok, akik elismerik a lélek örök létezését, sem tudják mindig felfogni igazi értelmének mélységeit. Ez az elutasítás rendkívül rossz a lélek és minden magasabb fokú érvelés számára, mert arról igyekszik meggyızni az embereket, hogy csak a fizikai “itt és most” közepette kell élniük, és nem kell gondolniuk semmi magasabb rendő, nemesebb célra. Természetesen az ilyen álom csak akkor tartható, ha álomjárók leszünk, és mindenki tudja, az álomjárók nagy veszélynek teszik ki magukat: baleset, zuhanás, sérülés érheti ıket. Az egyszerőség szükségszerősége A mezıgazdasági alapú társadalmakban a családok azelıtt elsajátítottak egy vagy két mesterséget, ami elegendı volt egy, két felnıtt számára, hogy egy egész családot etessen, beleértve a kibıvített családot is, s ugyanakkor tovább adta mesterségbeli tudását gyerekeinek. Ma pedig egy egész stábra vagy fakultásra van szükség, hogy megtanítsák a fiataloknak a szakmai ismereteket. Ám sok esetben, amint a gazdasági élet elıre nem látható ciklusokon megy keresztül, ezek az ismeretek nem elegendık az élet szükségleteinek az ellátására. Például, ma, a 21. században nincs garancia arra, hogy azok, akiknek egyetemi diplomájuk is van, valóban képesek lesznek eltartani magukat vagy a családjukat. Az a helyzet ugyanis, hogy az egyetemi diplomák értéke évrıl évre csökken, amint a mind gyorsabbá váló mőszaki fejlıdés miatt e diplomák egy, két év alatt elavulnak, mert az emberi munkaerıt mind inkább gépekkel és automatákkal helyettesítik. Mint kultúra, egyre sebezhetıbbé válunk, amint megyünk egyre csak elırébb és elırébb, és távolodunk el attól az alaptól, amelyre az embereknek valóban szükségük van a túléléshez. Az egyszerő társadalmakban a szakma és a mesterség közvetlenül kapcsolódott az alapvetı azonnali szükségletekhez. Az emberek saját maguk termelték az élelmiszert, készítették el alapvetı szükségleti cikkeiket, az olyanokat, mint a cipı, ruha, takaró, gyertya és szappan. Szert tettek alapvetı jártasságokra, mint például az ácsmunka, orvoslás és szülészet. Ezekkel a fontos mesterségekkel a közösség tagjai aztán cserekereskedést folytattak, hogy megszerezhessék a szükséges árut és szolgáltatásokat egymástól, s így minden szükségletüket ellátták. Az információs évszázadban azonban szükségleteink annyira furcsák és kitapinthatatlanok lettek, hogy az egész rendszer enyhén szólva kezd abszurddá válni. Sokunkat közülünk elkapott a fogyasztói társadalom hóbortja, s ezért mást sem teszünk, mint dolgozunk, pénzt keresünk, és hatalmas összegeket költünk, hogy felhalmozzuk a legkülönbözıbb tulajdont és tapasztalatokat. Az élet fintora, hogy emellett gyakran nem tudjuk biztosítani a legalapvetıbb emberi 21

szükségleteinket. Gyakran vagyunk magányosak és elégedetlenek, képtelenek vagyunk megtalálni életünk értelmét. Az anyagi javak utáni hajsza elhomályosította legmélyebb, igazi vágyainkat a szeretı kapcsolatra és a közösséghez való tartozásra. Sıt, egy mélyebb szinten figyelmen kívül hagytuk a legalapvetıbb szükségletet minden szükségletek közül, nevezetesen azt, hogy egy magasabb rendő tudásra akarjunk szert tenni, megértsük az emberi élet célját, bensıséges kapcsolatot teremtsünk Istennel, és elkötelezzük magunkat a szeretı, odaadó szolgálatnak. A gyógyulás szükségessége Valóban, az emberi kapcsolatok minısége hangsúlyozottan hanyatlik, és már rég óta azt teszi. Az adott idıben az egyik legnagyobb fenyegetés az emberi haladás számára, a biztonság és a túlélés számára a mérgezés: a mérgezı egyének, a mérgezı orvosok, a mérgezı munkások, a mérgezı intézmények és a mérgezı közösségek, melyek együttesen mérgezı társadalmat és egy mérgezı bolygót igyekeznek létrehozni. Ami a jövıt illeti, úgy az Egészségügyi Világszervezet azt prognosztizálja, hogy az elkövetkezı húsz évben az egyik legnagyobb világmérető egészségügyi probléma a mentális betegségek lesznek. Ez azért következhet be igen könnyen, mert az emberek növekvı nehézségekkel találják magukat szemben abból kifolyólag, hogy csupán élvezni akarják az anyagi örömöket anélkül, hogy felismernék, hogy az ember sokkal több, mint csak egy egyszerő fizikai lény. Növekvı bizodalmunk a mőszaki haladásban, mely szerintünk majd teljes egészében helyettesítheti az emberi kapcsolatokat és a közösséget, az anyagi elınyökért és a magasabb pozíciókért való rivalizáló könyöklésünkkel együtt, csak még jobban el fogja mélyíteni a magányt és az elidegenedést, amit már amúgy is oly sokan tapasztalunk. A materialista nyugati világszemlélet megpróbál minden kérdést összetevıire lebontani, hogy hatékonyabban meg tudja érteni és tudja kontrollálni okait. A mostani események azonban jól mutatják ennek a módszernek fogyatékosságait. Például, ha le lehet vonni valami tanulságot abból a látványos kudarcból, amely a nyugati orvostudományt érte bizonyos megbetegedések megszüntetését célzó erıfeszítései terén, akkor ez az, hogy a betegség kialakulása nem redukálható le egyetlen okra, és nem magyarázható meg általánosan érvényes lineáris tudományos paraméterek alapján. Más szóval, a betegség oka komplex jelenségekben rejlik. Redukcionista világszemléletünknek egy istenfélıbb modellt és olyan életmódot kell elfogadnia, mely valóban szabad, több pólusú, örömteli, teljes, építı jellegő és életfenntartó. Olyan kozmológiára van szükségünk, mely segít nekünk a nagyobb összképet meglátni, és tisztában lenni minden egyes probléma környezetével. Arra kell figyelnünk, hogy megoldásaink istenesek, nemzetek fölött és nemzedékek fölött átívelık és remélhetıleg transzcendentálisak legyenek. Ha olyan világmérető és elburjánzó problémákat nézünk, mint a környezetpusztítás, a magzatgyilkosság, a népirtás, a gyilkosság és az öngyilkosság, akkor láthatjuk, hogy az emberi tehetetlenségnek ezek a különbözı tünetei rendszeresek és minden területen jelen vannak. Kevesen kérdıjeleznék meg egy komoly gyógyulási folyamat szükségességét ezen a bolygón. Ám ahhoz, hogy egy ilyen gyógyulási folyamat megtörténjen, fel kell ismernünk, és el kell fogadnunk azt a tényt, hogy egy mélyreható változásra van szükség általánosan helyesnek hitt paradigmáinkban. Hajlandóságot kell mutatnunk arra, hogy egy kevésbé anyagias nézetet valljunk arról, hogy miben is rejlik az igazi boldogság; mindenképen meg kell értenünk, mi is az emberi élet végsı spirituális célja, és hogy kik is vagyunk mi, emberek, tulajdonképpen. Az új típusú ember

22

Amint szembekerülünk az elıttünk álló kihívásokkal, és a túlélést választjuk a rombolás helyett, egy új típusú ember is elıkerül, aki ki tudja fejezni a lelki realitásokat a mindennapok zavaros körülményei között. Ugyanakkor egy másik típusú ember szükségszerően hanyatlásnak indul. Azok az egyének, akik elmerültek az önzésben, akiknek egyetlen gondja az érzéseik kielégítésének gazdasági módja és lehetısége, önként haladnak elıre az önpusztítás ösvényén lefelé. Lehetnek ezek kábítószer-élvezık vagy alkoholisták, akik szenvedélyük révén rövidítik meg életüket. Lehetnek ezek politikusok vagy üzletemberek, akiket az állandó stressz és egoista életstílus megfosztott családjuktól és egészségüktıl. Minden figyelmüket csak saját érzékeik kielégítésére összpontosítják, s ez bármilyen útra is terelıdik, akkor is fokozatosan eltávolodnak saját emberségüktıl, és mindinkább elmerülnek anyagias gondolkodásuk és kedvteléseik mocsarában. Annak érdekében, hogy ebbıl a harcból gyıztesen kerüljünk ki, és a magasabb tudatnak az emberiség számára elérhetı útját választhassuk, mindannyiunknak rendelkeznie kell az erıs lelki harcos jellemvonásaival. Rá kell hangolódnunk a lelki és a metafizikai birodalomra, hogy segítséget kapjunk onnan, és szükségünk lesz a bátorságra és megértésre, hogy használjuk is azt a muníciót, melyet Isten azért adott nekünk, hogy másokon segítsünk. Felhívás bátorságra A súlyos helyzet ellenére, nem szabad, hogy a mai világ degradálódásának tudata demoralizáljon vagy megfélemlítsen bennünket. Éppen fordítva, ezt az információt katalizátorként kell használnunk a magasabb rendő tudat elérésének felgyorsítására. Ha csak egyszerően „beijedünk” és fedezékbe vonulunk, akkor csak könnyebb célpont leszünk ezen negatív minták számára. Nyugodtnak és összpontosítottnak kell maradnunk, és nem szabad felednünk, hogy az aggodalom imádság azért, amit nem akarunk. Ha engedünk félelmeinknek, akkor ez azt jelenti, hogy a negatív dolgokra összpontosítunk. Következésképpen, mivel a gondolatot energia követi, akkor -- amennyiben figyelmünket a félelmeinkre összpontosítjuk – ez azt jelenti, hogy azokat a feltételeket segítjük elımozdítani, melyeket kerülni próbáltunk. Igen, az az igazság, hogy háborút folytatunk – lelki háborút. Az emberiség kritikus válaszút elıtt áll. Az erık most sorakoznak fel egy hatalmas csatára, mely a jámbor és a nem jámbor hatás közt dúl majd. Azok a társadalmak, melyek a világot most uralják, nem igazán „kultúrák”. Nincs Isten-tudatuk, hiányzik belılük a tisztelet, és nem tükrözik az élet lelki értelmezését. A múlt nagy spirituális kultúrái nem léteznek többé, és az életmód, melyet nap mint nap látunk, erkölcsileg üres és mérgezı. Degradált kultúránktól csak akkor tudunk szabadulni, ha elıször is felismerjük, hogy milyen is ı valójában, és ha megértjük, miért van olyan erıs hatással oly sokunkra. Mint lelki harcosok, csak ezután tehetünk bölcs és hatékony lépéseket. A félelem és a szeretet nem járhat együtt. A félelem fojtogató, önközpontú és külön tudattal rendelkezik, míg a szeretet tág és befogadó, önzetlen és a szolgálatra irányul. Hatékony lelki harcos csak az lehet, aki megtanul valóban igazi szeretetet táplálni mások iránt, bátor és együttérzı, és saját belsı képességeire számít elsısorban a külsık helyett. Ez lehetıvé teszi, hogy mélyebben megértsük saját igazi természetünket, s úgy viselkedjünk, mint a gyermekek és az Isten szolgái, akik vagyunk. Ezután, erıs alapokon állva a tudatnak egy magasabb állapotában, másokat és a világot is szolgálhatjuk saját magunknak mélyebb, legtudatosabb és másokat szeretı aspektusából e kihívásokkal teli idıkben. Kérdések és válaszok Kérdés: Olvastam több újságcikket is találkozóiról különbözı országok diplomatáival és elnökeivel. Ismerek néhány hivatásos személyt is, akiknek ön volt a vezetı tanára a Mongomery 23

Fıiskolán. Ön csak a vezetıkkel és a társadalom „elit” osztályával foglalkozik? Amit üzen, az csak nekik szól? Válasz: Háborúban minden fegyvert be kell vetni, és el kell jutni az emberek minden osztályához. A történelem azt mutatja, hogy a tudat hatékony megváltoztatása érdekében tudni kell, hogyan lehet befolyásolni a vezetıket és az átlag embereket is. Például, a korai keresztényeket oroszlánok elé vetették, gyilkolták és minden eszközzel zaklatták ıket. Ám amikor Konsztantinusz császár megkeresztelkedett, a keresztények azonnal érezték teljes támogatását, s az erkölcs, valamint a kulturális értékek javulni kezdtek. A buddhizmus is sok nehézséggel találta magát szembe, de amikor Ashoka Maurya király elfogadta, terjedni kezdett. Amikor Srinivasa megtérítette Visnupur királyát Nyugat-Bengáliában, a király államvallásnak tette meg a vaisnavizmust. Narottama Das hasonlóképen térítette meg Manipur királyát, ı meg Manipurt vaisnava országgá tette. Én nem csak azért utazgatok a globális közösségben, hogy megtérítsem az embereket. Én elsısorban harcos vagyok, és határozottan van küldetésem. Az a célom, hogy segítsek az embereknek szembenézni a nehézségekkel, és segítsek nekik legyızni ezeket a nehézségeket. Emellett a hangsúly az anyagi jellegő problémák lelki megoldásain van. Mindazonáltal a világ sok jelenlegi problémájának gyökerében a vezetés terén tapasztalható válság található, s ezért gyakran választom célpontul a vezetıket. Kérdés: Szólt a Föld meggyógyításának szükségességérıl, hangsúlyozva, hogy nemcsak mérgezı bolygónk van, hanem mérgezı vezetıségünk, mérgezı intézményeink, mérgezı orvosaink és mérgezı személyeink is. A lelki harcosok szempontjából melyik terület van leginkább kitéve ennek a mérgezésnek? Válasz: Összességében minden személyi szintre vezethetı vissza. A faj, a törzs, a nemzet, sıt az egész földkerekség legkisebb sejtje a család. Ha családi egységeink egészségesek és lelkiek lesznek, akkor ez létünk minden aspektusára ki fog hatni. A családot közelebbrıl kell néznünk, mint a személyeket. Orvosi konferenciáinkon és vezetıségi óráinkon gyakran beszélünk arról a témáról, hogy egészségügyi és termelékenységi szempontból vajon mennyire fontos az ember számára, hogy szeressék és értékeljék. Orvosi szempontból azok az emberek, akik elidegenítve érzik magukat és úgy érzik, hogy nem szeretik ıket, négyszer, ötször könnyebben betegednek meg és körülbelül ötször valószínőbb, hogy idı elıtt hunynak el. Ha úgy érezzük, hogy nem szeretnek bennünket, akkor tudatalattink a szó szoros értelmében üzenetet továbbít az önpusztításra testünk különbözı szöveteinek, és ez szerepet játszik a betegségek kialakulásában. Üzleti szempontból, amint a verseny mind keményebb lesz, az igazgatóságnak állandóan harcolnia kell azért, hogy termékeiket gyorsabban, olcsóbban és minıségileg még kifogástalanabb állapotban állítsák elı. Sok vezetı üzletember rájött arra, hogy a siker kulcsa csapatának megbecsülésében rejlik. A sikeres vezetés csak húsz százalékban technika, nyolcvan százalékban jó kapcsolatrendszer. Ha az alkalmazottak úgy érzik, hogy nem értékelik ıket megfelelıen és nem törıdnek velük, nem fognak eleget termelni ahhoz, hogy versenyben maradjanak vagy elırébb lépjenek. Jack Collins külön kidomborítja ennek a kérdésnek jelentıségét Ha a vevıid nyernek, te nem veszíthetsz címő könyvében. Kutatásai alapján a vevıknek csak mintegy 9 százaléka fog váltani azért, mert a versenytárs valami jobbat ajánl, és csak kb. 14 % fog váltani azért, mert nincs megelégedve a termékkel. Ugyanakkor a vásárlók 75 százaléka is távozhat, ha azt tapasztalják, hogy nem értékelik ıket. Mindez felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy az emberrel való 24

törıdés igenis kifizetıdı: egészségesebb családhoz, egészségesebb intézményekhez és egészségesebb világhoz vezet.

25

Mottó: Párisba tegnap beszökött az Õsz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, sötét lombok alatt S találkozott velem.

2. fejezet Jóslatok és jövendölések -- A világ most darabjaira hullik -- Hamis biztonságérzet -Miért van ez? -- A nagy átmenet elıtt -- A magasabb rendő tudat szükségessége -Történelmi figyelmeztetések -- Asztrológusok jelentései a jövırıl - Álmok a jövırıl -- A jövı -- lélektani szempontból -- Dr. Raymond Moody és a pszichomantia -- Dr. Raymond Moody és a pszichomantia -- Mit mondanak a piramisok? --A bennszülött amerikai idıvonalak -- A buddhizmus jövıképe -- Az iszlám a civilizáció bukását jósolja -- Szőz Mária jelenései -- A zsidó és keresztény vallási hagyományok egyéb figyelmeztetései -- Védikus jóslatok -- Az üstökösök -- Földönkívüli kapcsolatok -Növekvı általános érdeklıdés az UFO-k iránt -- A klónozás -- Növekvı zür-zavar -- A katasztrófák kimutatják igazi motívációinkat -- A magasabb rendő tudáshoz való széleskörő hozzáférhetıség -- Ébresztı mindenkinek -- Kérdések és válaszok Jóslatok és jövendölések Mindannyian hallottunk már nem egy jövendölést elemi csapásokról és globális változásokról, melyek különösen az új évezred hajnalán várhatók. Különbözı vallási háttérrel rendelkezı tudósok mutattak rá arra, hogy a jelenlegi világrendben ijesztı módon vannak jelen azok az elıjelek, melyekrıl azt mondja az írás, hogy egy világkatasztrófa elıjelei. És valóban, sok ember állítja, hogy voltak misztikus látomásai, és némelyik közülük csodálatosan pontosnak is bizonyult. Bıven jövendöltek a fanatikusok is, ám jóslataik rendkívül destruktívnak bizonyultak. Bár e jövendölések és jóslatok közül távolról sem mindegyik vált valóra, sokan azonban mégis azt állítják, hogy azért van bennük valami. Mindannyiunknak volt már olyan „rossz érzése, hogy ne menjünk végig valamiért egy bizonyos utcán, vagy ne üljünk autóba egy bizonyos idıpontban. Nyilván sohasem tudjuk meg, mitıl menekültünk meg ezekben az esetekben, sıt: talán egy kicsit zavarban is lennénk, ha magyarázkodni kellene. De ettıl még a tény marad. Szégyen, vagy nem szégyen, követtük ösztönös elıérzetünket. Sokan úgy hiszik, hogy a jóslatok és jövendölések hasonló célt szolgálnak a világközösségben: figyelmeztetést jelenthetnek arra vonatkozóan, hogy jelenleg helytelen úton járunk, mely veszélybe sodorhat bennünket, de amennyiben hallgatunk az ilyen figyelmeztetések szavára, és idıben változtatunk magatartásunkon, akkor gyakran elkerülhetjük a katasztrófát. Töltsünk el hát egy kis idıt azzal, hogy megnézünk néhányat a leggyakoribb jövendölések közül az elkövetkezı évekre, és megvizsgáljuk, hogyan kezdenek azok megnyilvánulni korunkban, és hogy mi, mint lelki harcosok, vajon mit tudunk tenni a globális kilátások megjavítása érdekében.

26

A világ most darabjaira hullik Manapság sokan érzik úgy, hogy a világ most kezd darabjaira hullani ökológiailag, geológiailag és gazdaságilag. A környezetszennyezés elég komoly már ahhoz, hogy most már az egész Földet fenyegesse, és nem csak egy térséget, egy országot, vagy egy kontinenst. Majdnem minden héten történik valami a világban: egy vulkánkitörés, egy hurrikán, árvíz vagy szárazság, mely óriási károkat és szenvedést okoz az emberek millióinak és az élet más formáinak. Van okunk aggodalomra. A Föld nagyon beteg lett. A betegséggel vagy valamilyen kórral szemben a normális orvosság a megtisztulás, és valóban Föld Anyánk állandóan próbál megtisztulni, hogy megint meglegyen az egyensúly. A különbözı írásokban megjósolt elemi csapások közül sok az ilyen megtisztulási folyamat elırehaladtával kezdett kibontakozni. Csak 1998-ban 300 millió embert kellett kitelepíteni földrengések, árvizek, és tornádók miatt, és ezekben a katasztrófákban több, mint 50.000 ember vesztette életét világszerte. Figyelnünk kellene ezekre a jelzésekre ahelyett, hogy épp figyelmünk elterelésével némítanánk el magunkat és másokat is. Hamis biztonságérzet Egyesek valóban nagyon közelrıl figyelik ezeket a helyzeteket, ám mások még nem látják az összképet, mert az események külön-külön történnek. Sajnos amiatt, hogy a híradók olyan nagy hangsúlyt fektetnek a napi hírekre, hajlamosak vagyunk elnézni az általános mintákat. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek a szerencsétlenségek csak „a másik sráccal” történhetnek meg. Nem látjuk a fától az erdıt, és nem akarjuk látni azt az egyszerő tényt, hogy az Anyatermészet növekvı gyakorisággal követeli az élet pusztításának megszüntetését. A Természet nem kiszámíthatatlan, nem szeszélyes és nem hajlamos szélsıségekre. Mindig helyesen reagál, és visszahat: azt teszi velünk, amit mi ıvele. Az emberiség mindig visszaélt és most is visszaél az Anyatermészettel, és az ı természetes elsı reakciója az, hogy megvonja tılünk szolgálatait és segítségét. Ha pedig a káros magatartás folytatódik, akkor elıbb, utóbb fellázad, és megvédi magát. Jelenleg épp ez történik. Miért van ez? Ez a felfordulás és pusztítás kétségtelenü értelmetlennek látszik, és értetlenül állunk elıtte. Ha a kozmikus hatalmak mindent olyan szépen elrendeztek, akkor miért van az, hogy kifosztjuk az erıforrásokat, miért van bőn és bőnözés, fajgyőlölet és törzsi ellenségeskedés, kapzsiság és agresszió? Miért fordulhat elı a rendszeres emberírtás, a holocaust, ha egyszer létezik egy mindenre kiterjedı kozmikus rend? Mint érzı lények, természetesen kíváncsiak vagyunk a tartós igazságra és a fontos dolgokra. Ha mindezeket a kérdéseket együtt vizsgáljuk, egy kicsit el kell vonatkoztatnunk ıket, és fel kell ismernünk azt az egyszerő tényt, hogy minden, ami anyagból van, átalakul. Minden, ami anyag, élı vagy élettelen, átesik egy cikluson, melyet nem egészen pontosan úgy jellemezhetünk, mint születés, létfenntartás és leépülés. Semmi, ami anyag, nem kerülheti el ezt a folyamatot. Ebbıl a szemszögbıl nézve semmi meglepı sincs abban, hogy mélyreható változások történnek a Földön. 27

A nagy átmenet elıtt Átmenet elıtt állunk megint a történelemben. Amint az egyik korszak elhalványul és egy másik kezd kialakulni, az emberek kezdik másképpen látni magukat és a valóságot. Ez Isten kegyelme, mely felkészít bennünket a következı fejezetekre abban, amit mi az emberiség történetének nevezünk. Amikor különbözı magatartásformák kerülnek elıtérbe, akkor már csak idı kérdése, hogy Isten mikor rendezi el a dolgokat oly módon, hogy híveit ne érje komoly szenvedés és az ártatlan embereket ne vezessék túlságosan félre. Az Úr megpróbáltatásoknak fogja kitenni életük során azokat, akik szeretik ıt, mert a nehézségek által az ıt szeretık erısebbek, hőbbek s végeredményben dicsıségesebbek lesznek. Ezek a kihívások azt mutattják, hogy Isten Atyánk-Anyánk nem közömbös vagy hanyag, és nem felejtett el bennünket. Már ez egyedül is reménnyel kell hogy eltöltsön bennünket. Ennek az egész globális szenvedésnek az igazi oka az, hogy az emberiség most teszi le az utolsó vizsgát. A Földön most mindenkinek fontos vizsgafeladatokat kell megoldania, s majd az eredmény határozza meg, mennyire sikeresen fogja kiállni az emberiség az eljövendı kihívásokat – ha kiálljuk ıket egyáltalán. Az erı a változásra bennünk van, de tılünk függ, hogy megtegyük azt, amit meg kell tenni. Sajnos sokan közülünk közömbösek vagy apatikusak és nem tudják, mennyire komoly a helyzet. De végül is saját életstílusunk még veszélyesebb lehet, mint a minket fenyegetı általános apátia. Azok a társadalmak, melyekben nem fejlıdött ki az egyszerő életforma értékelése, a természet szeretete és az önellátásra való képesség, fogják elszenvedni a legsúlyosabb csapásokat. Azok az emberek, akik túl romlottak és óriási étvagyat fejlesztettek ki magukban a luxus élet iránt, keserően fognak ébredni, és sokuknak egyszerően nem lesz meg az az érzelmi skálája, mellyel túl lehet élni a váratlan megpróbáltatásokat. A magasabb rendő tudat szükségessége Amikor a világban végbemenı változásokról és a fejünk felett lebegı csapásokról beszélünk, az elsı kérdés, amit a legtöbb ember feltesz magának, a következı: “És én hogy tudok megmenekülni? Hol az a legbiztonságosabb hely, ahol menedéket találhatok? Mennyi idım van még? Hogy tartalékoljak élelmet és ívóvizet?” A legtöbb ember manapság annyira én-központú, hogy hiányzik belılük a jellem, a tisztesség, ezért fösvény és kapzsi. Az önfeláldozás fogalma a múlté. Nagyon ritkán kérdezi meg valaki, hogy: “Mit tudnék tenni, hogy segítsek a szomszédomnak vagy annak a rokkantnak, aki nem tud kimenekülni az égı házból vagy egyéb menedéket találni?” A legtöbb ember csak magára gondol. Az a próbálkozás, hogy elsı sorban olyan eszközökkel javítsunk a helyzeten, melyek azt megteremtették, sohasem fog mőködni. Soha nem fogjuk megismerni belsı isteni szellemi tartalékainkat, ha fokozatosan nem emeljük fel szívünket a szeretet gyakorlásával cselekedeteinkben. Istennek tudata óriási védelmet, beteljesülést és egyéb olyan áldást jelent, amit leírni is nehéz. Ám egészben véve az ember csak potenciálisan isteni. El kell végeznünk saját részfeladatunkat is. A lelki harcosnak mind ezen nincs mit csodálkoznia. A lelki harcos ismeri az emberi elme természetét, és tudja, hogy szereti a dolgokat kedvezı színben feltüntetni. A programmozott elme mindig hajlamos arra gondolni, hogy minden úgy alakul majd, 28

ahogy ı szeretné. Az elmének van egy olyan tulajdonsága, hogy nem veszi tudomásul és megtagadja az ijesztı és kellemetlen igazságokat akkor is, ha kézenfekvık. Történelmi figyelmeztetések Figyelmeztetéseket újabb kataklizmákról évszázadok óta kapunk minden irányból. A világ legistenfélıbb és legnagyobb gondolkodó elméi próbálták felhívni figyelmünket arra a veszélyre, amellyel a technikai fejlıdés és a természet megbolygatása jár. A történelem folyamán hány scifi író, regényíró és szatirikus próbálta már felkelteni figyelmünket az emberi gıg és kapzsiság veszélyeire. Jonathan Swift, Lewis Caroll, Charles Dickens, valamint Mark Twain mutat rá talán legélesebben a társadalmi haladás helytelen irrányára, s ugyan ezt teszi Aldous Huxley, H. G. Wells, George Bernard Shaw és Isaac Asimov. Mindezen nagy elmék valamennyien jól látták az emberiség hanyatlásának jeleit. Sokan közülük, mint például Aldous Huxley is a Szép új világ-ban, a keleti miszticizmushoz és transzcendentalizmushoz fordul, miután a modern materializmus megpróbálta cinikusan kinevetni az ilyen filozófiát Az intelligens emberek fejében gyakran merülnek fel ezek a kérdések. Bár nem szabad állandó jelleggel csak a potenciális válságokkal foglalkoznunk, de feledékenyek sem lehetünk, különösen nem annak fényében, amit annyi ısi jóslatnak köszönhetıen már eddig is tudunk, illetve tudnunk kellene. Nézzünk meg ezért közelebbrıl néhány ilyen jóslatot, hogy jobban megértsük, milyen üzenetet is hordoznak. E jóslatok többsége különbözı spirituális és metafizikai hagyományokból ered. Kevés katasztrófa-jövendölés származik ateistáktól. Vajon ez azért van, mert a spirituális személyek tömeges paranoiában szenvednek, vagy azért, mert van egy hatodik érzékük és mélyebb rálátásuk a dolgokra? Nos, erre a kérdésre saját maguknak kell választ adniuk. A jövı -- lélektani szempontból Némelyik ember metapszichikai képességekkel születik. Néhányan talán jógik voltak elızı életükben, s erre a világra már bizonyos látnoki adottságokkal jöttek. Mások más régiókból jöhettek hozzánk, ahol már magasabb képességekkel rendelkeztek. Ezek az adottságok ritkák, és ha ilyen nagy tehetségő emberek jönnek erre a világra, kitőnnek, mint rendkívüliek. Az ilyen metapszichikai adottságokkal rendelkezık közül többen, akik jövendölésekkel is foglakoznak, ehhez a kategóriához tartoznak. Nem mindennapi karmájuk van. Valami különlegesség van bennük, és pozitív karmájukból és elızı életük során szerzett tapasztalataikból kifolyólag fényt árasztanak. Sokan közülük már magasabb képességekkel rendelkeznek vagy hamarosan fognak ilyenekkel rendelkezni. Az elmúlt évezredekben volt néhány próféta, akiknek jóslatai meglepıen pontosak voltak. Nos, fogódzkodjanak meg, mert ugyanezen próféták közül sok azt jósolta, hogy a közeljövıben hihetetlen változások fognak végbemenni a Földgolyón. Némelyikük még azt is mondta, hogy a Föld lakosainak akár kétharmada is meghalhat. A történelemben voltak olyan emberek, mint Edgar Cayce és Nostradamus, akik rendkívül istenfélı és tiszta lelkő személyek voltak, és minden bizonnyal egy másik korszakból “léptek át” saját korukba. Nostradamus jóslatainak igen magas százaléka helyesnek bizonyult. Edgar Cayce hihetetlen képességeket bizonyított a jövıbe látással kapcsolatban. A Virginia Beach-i A. R. E. Intézetben (Association for Research and Enlightment), mely 29

tudományos kutatásokkal és felvilágosítással foglalkozó intézmény, számos felvételt ıriznek Cayce jóslatairól, melyeket hipnotikus állapotban mondott. Cayce azt jósolja, hogy Japán elsüllyed a Csendes óceánban, Kaliforniát pedig földrengések fogják elpusztítani a századforduló környékén. Sokminden mást is mondott arról, hogy ezek az események miképpen fognak végbemenni az elkövetkezı években. Asztrológusok jelentései a jövırıl Az indiai Bangaloreban B. V. Rama vezetı asztrológus egy meglehetısen érdekes kutatást végzett. Különbözı kollégáknak – a világ különbözı részében élı vezetı asztrológusoknak – küldött kérdıíveket, és válaszaik alapján könyvet írt jóslataikról. Meglepı módon egy kívételével mindegyikük nagy katasztrófákat és sorozatos szerencsétlenségeket jósolt a 21. század elejére szerte az egész világon. Némelyikük a pusztítást háborúkkal, mások árvízekkel és földrengésekkel, s megint mások nagyarányú evilági változásokkal indokolták. A lényeg azonban az, hogy majdnem mindegyik asztrológiai jóslat hatalmas katasztrófákat lát, melyek az egész földkerekséget sújtják majd. Álmok a jövırıl Az álmok tanulmányozása a jövendölésnek egy másik forrása. Mivel hogy sokat írok és beszélek metapszichikai jelenségekrıl, sok levelet is kapok a világ szinte minden országából, melyekben az emberek hasonló élményekrıl számolnak be. A beszámolók szerint, melyeket kapok, számos ember álmodik arról, hogy a jövıben tömeges mérető katasztrófák lesznek. Elég érdekes módon az álmok tartalma hasonlónak tőnik a világ minden részében függetlenül nyelvtıl és kultúrától. Ez egyezni látszik Chet Snow-nak a tömeges álmokkal kapcsolatos kutatásaival, ami azt bizonyítja, hogy az ilyen típusú víziók az egész világon elıfordulnak. A jövı -- lélektani szempontból A Princetoni Egyetem hallgatójaként írtam egy interdiszciplináris disszertációt a keleti filozófiáról és a nyugati pszichológiáról. A dolgozat anyagához szükséges, a hipnotikus regresszió terén végzett kutatásaim eredményeként meg kellett gyızıdnöm arról, hogy van élet a halál után, és hogy hipnotikus állapotban a szubjektumok képesek voltak elmúlt és jövı életüket is meglátni. Azok, akik kételkednek a reinkarnációban, el kell hogy gondolkodjanak azon, hogy most, akik a legerısebben hisznek a reinkarnációban, eredetileg maguk is nagy szkeptikusok voltak. Dr. Jess Stern és hipnoterápiai szubjektuma, Janet Taylor Caldwell regényíró; Ruth Montgomery, a híres médium; sıt maga Edgar Cayce is kételkedett a reinkarnáció létezésében mind addig, míg szembe nem találták magukat ennek evidens voltával. A kutatásoknak volt egy másik, meglehetısen dermesztı eleme. Az intenzív hipnotikus progresszió idején, amikor a szubjektumok a jövıbe tettek utazást – mondjuk a 21. és a 22. századba – a legtöbben nem látták magukat létezni egy következı inkarnációban. Tulajdonképpen a vizsgált szubjektumoknak majdnem mindegyike azt mondta, hogy nem látja magát élve a 22. században. A szubjektumok közül néhányan, akik a késıi 21. századba tettek utazást, látták magukat létezni, ám hihetetlenül hasonló beszámolókat adtak arról az idırıl. Sokan nem 30

láttak semmit az óriási katasztrófákon és a világban végbement hatalmas változásokon kívül. Hipnotikus állapotban azt látták, hogy a legtöbb ember nem élte túl a katasztrófákat, és azok pedig, akik túlélték, nagyon elszigetelt életmódot folytattak falusi környezetben a modern technika által állított kelepcéken kívül. Dr. Raymond Moody és a pszichomantia A divinálásnak (jövıbe látásnak) egy másik módszere a pszichomantia (a „mantia” -- eredetileg görög -- utótagként a valamibıl történı jóslást jelöli; -jóslás; pl. kiromantia = tenyérjóslás. A ford. megj.). Dr. Raymond Moody berendezett egy elsötétített szobát, melyben az emberek megláthatták a jövıt vagy kommunikálhattak elhúnyt szeretteikkel egy tükörbe nézve. Módszere annyira precíznek bizonyult, hogy számos cikk és tanulmány jelent meg róla. Több esetben azok a személyek, akik dr. Moody módszerét alkalmazták, a jövıbe látva hasonló víziókról számoltak be. Nagy természeti és egyéb csapásokat láttak, melyek következtében az emberek milliói szenvedtek és haltak meg, amit egy új civilizáció kialakulása követett. Dr. Raymond Moody és a pszichomantia A közelmúltban történt ásatások nyomán felfedezték a sok ezer év óta jégbe és hóba fagyott dinosaurusok maradványait. A tudósok tanulmányozhatták a kiásott részeket, s köztük egész dinosaurus csontvázakat is eredeti alakjukban. Egyes esetekben a tudósok bolyhos mamutgyomrokat is megvizsgáltak, és bennük meg nem emésztett trópusi növénymaradványokat fedeztek fel. Eleinte a tudósok zavarba jöttek, mert a dinosaurusokra sarkköri térségekben bukkantak rá, ahol ilyen növény- és élelemfajták nem léteztek. Ám fokozatosan arra a tudományos következtetésre jutottak kutatásaik nyomán, hogy ebben a térségben óriási éghajlati változások mentek végbe. Nyilván e dinosaurusok létezésének ideje alatt a Föld bolygó éghajlata egy nagyot változott: a trópusiból sarkköri lett. Mit mondanak a piramisok? Hogy az ókori Egyiptom jelentıségérıl se feledkezzünk meg, szóljunk arról is, hogy a Gizai Nagy Piramist tanulmányozó szakemberek állítólag olyan jóslatokra bukkantak, melyek szerint az, amit mi világcivilizációnak tartunk, 2001-ig megszőnik. A bennszülött amerikai idıvonalak A bennszülött amerikaiknál hagyomány, hogy összhangban éljenek a természettel és együtt mőködjenek ıseikkel, a testetlen lényekkel és a földönkívüliekkel. A maja világnézet azt jövendöli, hogy a mőszaki fejlıdés fokozatosan az emberiség ellen fordul, és el fogja ıt árulni. A maja naptár szerint 2012-ig a modern ember által elıállított technika visszaüt, és a szó szoros értelmében elpusztítja a világot. Jól tennénk, ha figyelmeztetéseiket nem kézlegyintéssel intéznénk el.. A maja naptár évszázadokra elıre megjósolta a római pápák számát. A maja rendszer azt mondja, hogy a mostani pápa után lesz még egy, s aztán több nem. Ennek oka szerintük abban rejlik, hogy a civilizáció lényegében megsemmisül. A maja írások továbbá azt is állítják, hogy az életnek egy egészen más struktúrájára lesz szükség annak érdekében, hogy az emberiség mőködıképes legyen. Az aztékok és a hopi indiánoknak is hasonló jóslataik vannak. Mindkét szóbeli hagyomány rendkívüli szerencsétlenségeket jósol a közeli jövıre. 31

A buddhizmus jövıképe Sok vallási hagyomány tesz a metapszichikai látnokokhoz hasonló jóslatokat. Például a buddhizmus már régóta mondja, hogy folytonossága és hagyományai 2.500 évig fognak tartani, s ezután drasztikus módon megváltoznak vagy teljesen eltőnnek. 2000-ben a buddhizmus 2.500 éves lett. A tibeti buddhist teológia azt jósolja, hogy a 14. dalai láma után nem lesz több örököse a dalai láma trónjának. A 14. dalai lámát a közelmúltban iktatták be. Az iszlám a civilizáció bukását jósolja Az iszlám-írások szintén azt állítják, hogy az ember holdutazása után nem sokkal az általunk ismert világcivilizáció összeomlik. Sok vallás úgyszintén azt jósolja, hogy a mostani érára a növekvı agykontroll lesz a jellemzı. Az ezoterikus iszlám szövegek is, például, említenek egy egyszemő szörnyeteget, mely minden háztartást belülrıl fog ellenırizni. A célzás egyértelmő. A televízióra gondolunk. Szőz Mária jelenései A közelmúltban Szőz Mária mind gyakrabban jelent meg szerte az egész világon. Legutóbb például a boszniai Mezsgorjeben. Másutt a világon pedig sok százezer ember elıtt. Jelenései során mindig arra figyelmeztet, hogy a világ csak úgy mentheti meg magát, ha -- és mindig csak ha – az emberek megváltoznak, bőnbánatot tartanak és ismét Istenhez fordulnak. Üzenetének másik része eszerint az, hogy ha az emberek továbbra is bőnben élnek, akkor számítsanak arra, hogy elvesznek. A zsidó és keresztény vallási hagyományok egyéb figyelmeztetései Hasonló információk találhatók a judaizmusban is, pontosabban a kabalisták Zohár néven ismert kódjaiban. A Zohár nagymérető csapásokat és globális megrázkódtatásokat említ. A keresztények milliói ismerik a Bibliából az Apokalipszist, és tudják, hogy „napjaink immár meg vannak számlálva.” És ami ránk vár, az a végítélet és a számonkérés. Az olyan vallási mozgalmak, mint az Elizabeth Clare Próféta és a Földre Szállt Mesterek például, úgyszintén ezeket a gondolatokat hirdetik. Ez a két csoport, valamint a mormonok A Végítélet Szentjei mozgalma már évek óta hirdeti és készül a 21. század nagy katasztrófáira.

32

Védikus jóslatok A Mahabharata szerint, ha két napfogyatkozás történik gyorsan egymás után, súlyos eseményeknek kell bekövetkezniük. Egy másik baljós jel, ha hét bolygó úgy áll fel, hogy egy állatövi (zodiakális) jelet alkot. A Mahabharata által leírt borzalmas háború elıtt közvetlenül ez a két esemény bekövetkezett. A modern asztrológiai elırejelzések szerint 2.000-ben két napfogyatkozás lesz, és a Mahabharata, valamint a Bhavisya Purana által leírt planetáris jelenség 2.000 májusában szintén be fog következni. (???). A földi változásoknak egy másik aspektusa a pralaja fogalmával áll kapcsolatban. A pralaja szanszkrít szó, mely azt jelenti, hogy a rombolás, pusztulás, vagy a visszavonulás ideje, a megnyilatkozás megszőnése. A pralaja úgy is definiálható, mint egy látens, vagy nyugalmi állapot két manvantara, vagy két nagy életciklus közt. A pralajákat általában a csapások vagy a pusztítás idıszakai elızik meg. A védák különbözı olyan szituációs típusokat neveznek meg, melyek az emberi civilizáció végét jelenthetik. A jelenkori világban sok olyan jelenség van, mely egy eljövendı pralaja indikátora, mutatója lehet. Természetesen nehéz pontosan megmondani, de e körülmények közül bármelyik egyedül is elpusztíthatja a világ lakosságának többségét. Az üvegház-hatás. Egy lehetséges pralaja elsõ mutatója az üvegház-hatás. Mint tudjuk, a túl sok üvegházi gáz által okozott globális felmelegedés növeli az átlag hımérsékletet a Földön: a túl sok széndioxid, metán és kéjgáz túl sok infravörös hıt termel ki magából a napsugárzás hatására, s ez növekedést eredményez a Föld hımérsékletében. Az elmúlt ötven vagy hatvan év alatt a tudósok észrevették, hogy bolygónk mind melegebb és melegebb lesz, amint megpróbál ellenállni a környezetszennyezıdés mind magasabb szintjének. Ha ez ugyanígy folytatódik, akkor ez az egész világon elpusztíthatja az emberiséget. Ez a fokozatos globális felmelegedés megolvaszthatja a sarkvidéki jég felsı rétegét, és ez pedig árvizeket eredményezhet, mivel megnöveli a tengerek és óceánok vízszintjét, az ár pedig egész földrészeket is elnyelhet. Az ózonréteg elvékonyodása. A másik mutató az a jelenség, amely az ózonréteg elvékonyodása néven ismert. Idézzünk csak néhány újságcikk-címet a közelmúltból. Az egyik egyszerően kijelenti: „Az ózon lassan eltőnik, és nemcsak a Déli Sark felett”. Egy másik: „Az ember által elıállított szennyezıanyagok jelentıs változásokat okoznak a Föld éghajlatában, ami végzetesnek bizonyulhat.” Egy harmadik cikk pedig arról szól, hogy „az üvegházi gázok növekvı mennyisége fokozza a sarkköri ózonréteg elvékonyodását és késlelteti az ózon-utánpótlás kialakulását.” Az ózonréteg az a pajzs, mely védi az egész bolygót. Ez része annak az isteni gondviselésnek, mely többek közt attól véd meg bennünket, hogy a Nap sugarai szénné égessenek. Különbözı nem természetes eredető szennyezıanyagok, valamint amiatt, hogy az ipari termelés óriási méreteket öltött, ami a környezetszennyezés egyik legnagyobb kiváltó oka, az ózonréteg egyre vékonyabb lesz, s az ibolyántúli sugárzás áthatol a légkör felsıbb rétegein. Az ózonrétegben máris nagy lyukak keletkeztek az Antarktisz felett és másutt. A tudósok eleinte nem figyeltek a problémára, gondolván, hogy majd csak elmúlik. De nem múlt el, sıt, a helyzet egyre romlott. A lyukak terjeszkednek és lehetıvé teszik a káros sugárzás behatolását. A veszély abban rejlik, hogy a radiáció az emberek millióinak és az élet más formáinak is nagy kárt okozhat. Máris vannak olyan jelzések, hogy ez a tényezı megnöveli a bırrák arányt az emberek között. Ez a probléma kárt okozhat a mezıgazdasági növénytermesztésben, hatással lehet a tengeri életre és az élet más formáira, ami pedig megbolygathatja az élelmezési láncot. 33

A nukleáris hadviselés. Egy lehetséges pralaja harmadik mutatója: a nukleáris fegyverek és hadviselés általi fenyegetettség. Mint ahogy tudjuk, az Egyesült Államok (és a Szovjetunió) majdnem egy harmadik világháborút robbantott ki John Fitzgerelad Kennedy elnöksége idején (a hatvanas évek elején) az ún. kubai rakétaválság miatt. A helyzet komolyságával kapcsolatos információk csak az utóbbi idıben váltak ismertté. A szovjetek, mint tudjuk, a kubaiakat támogatva és csak a híres hírhedt Nyikita Hruscsov párt- és miniszterelnök parancsára várva, készek voltak egy nukleáris rakétatámadásra, és csak a szó szoros értelmében az utolsó pillanatban hátráltak meg. És bár a keményvonalas szovjet kommunista rendszer egyetlen puskalövés nélkül összeomlott, ám a mai napig megvannak a volt szovjet nukleáris fegyverek és szakértık, melyekkel és akikkel az utódállamok, fıként Oroszország és Ukrajna, nem igazán tudnak mit kezdeni a bukás utáni gazdasági pangás miatt. S most ezek a fegyverek és nukleáris anyagok egy része ott van a szabad piacon, és belegondolni is rossz, mi történne, ha illetéktelen kezekbe kerülne. Talán az amerikai kormány eleinte fel sem ismerte, milyen nagy veszélyt jelent az, hogy ezek az emberek és hasadó anyagok a szabad piacra kerültek. Most már tudjuk, hogy bizonyos terrorista szervezetek és egyes kormányok „sikeresen begyőjtötték” ıket. Ettıl a nukleáris háború veszélye egyáltalán nem csökkent, sıt. Még inkább félhetünk tıle, ha a helyzetet történelmi perspektívából vizsgáljuk. Ritkán fordult elı a történelemben, hogy a hatalmon levık, ha egyszer megvoltak fegyvereik, soha nem használták ıket. S annak ellenére, hogy jelenleg több tucat ország csatlakozott az atomsorompó egyezményhez, melynek értelmében kijelentették, hogy nem adnak tovább, nem fejlesztenek ki, és nem használnak elsınek atomfegyvert, ám még vannak országok, melyek nem csatlakoztak ehhez az egyezményhez, illetve képesek elıállítani saját eszközeikkel ilyen fegyvereket. Tehát lehet, hogy csak idı kérdése, hogy a történelem megismételje saját magát, és valaki, vagy valakik kirobbantsanak egy nukleáris háborút. Ha ez megtörténne, igen csak nagy bajba kerülnénk. A tét még nagyobb lett a terrorizmus és a fanatizmus terjedése miatt. A terroristák készíthetnek olyan atombombát is, mely elfér egy aktatáskában, ám robbanó ereje több tízezer embert is megsemmisíthet. Sok szakértı úgy véli, hogy csak idı kérdése, hogy újabb politikai motivációjú katasztrófák forduljanak elı. A múltban a legtöbb ország habozott másokat megtámadni, mert félt a szemben álló országok ellentámadásától. De a jelenkori fanatikusok nem félnek ilyesmitıl. Mint látjuk és olvassuk a hírekben, a legtöbb terrorista nem félti életét sem. Ferde gondolatviláguk azt súgja nekik, hogy mások erıszakos megsemmisítése révén üdvözülhetnek, s ezért örömmel áldozzák fel magukat, ha komolyan árthatnak azoknak, akiket ellenségüknek hisznek. A vegyi és biológiai hadviselés. A negyedik körülmény, mely a pralaja felé mutat, a vegyi és a biológiai hadviselés. Talán többen is emlékeznek arra, hogy néhány évvel ezelıtt Izrael drága pénzért vásárolt gázálarcokat lakosainak egy esetleges gáztámadás elleni védekezés céljából. A vegyi és biológiai hadviselés veszélye elsısorban abban rejlik, hogy mérhetetlenül olcsóbb, mint a nukleáris fegyver, s ezért könnyebben elıállítható és bevethetı. A vegyi fegyver gyorsan harcképtelenné tehet és megölhet rengeteg embert, civilt és katonát egyaránt, a biológiai fegyver pedig katasztrofális mérető járványokat idézhet elı. Sok jól értesült ember attól tart, hogy a biológiai fegyver teljes egészében kicsúszhat az ellenırzés alól, s akkor pestis- meg egyéb járvány tizedeli majd az emberiséget. Pólusváltás. Az ötödik jelenség egy pólusváltás lehetısége. A pólusváltás egy rendkívül veszélyes jelenség, mert amint egy pólus másfelé tolódik, a földkéreg elıre 34

nem látható módon mozogni kezd, ami földrengéseket, árvizeket és más természeti csapásokat okoz. Az archeológusok találtak olyan kövületeket, melyek azt bizonítják, hogy ilyen változások már többször is elıfordultak a múltban. Sokan úgy hiszik, hogy a pólusok már most fokozatosan váltakoznak, és hogy egy váratlan nagyarányú pólusváltás hamarosan be fog következni. Az üstökösök Egy üstökös szintén egy eljövendı bolygóközi zőrzavar elıhírnöke is lehet. Az üstökös nemcsak egyszerő tömeg vagy élettelen tárgy. Tudattal rendelkezik, mint minden a világegyetemen belül, mert ez a Legfelsıbb Úr energiáinak a természete. Sokan közülünk ösztönösen tudatában vannak annak, Hogy a Föld a mi édesanyánk – egy élı lény. A Föld, a Hold, a Nap, és az egész Naprendszer élı lények. Az élı entitásoknak állandóan érezzük a jelenlétét, mert bizonyos tudattal rendelkeznek. Ez a helyzet az üstökösökkel is. Az elmúlt években a tudósok megnövekedett figyelmet szenteltek a Föld közelében elhaladó üstökösök nagy számának, mert az egyik vagy másik üstökös esetleg összeütközhet a Földdel, és óriási pusztításokat vihet végbe azáltal, hogy tömegével vagy közvetlenül lesz hatással bolygónkra, vagy pedig megváltoztatja A Föld keringési pályáját, és akkor akár a világőrbe is kirepülhetünk. Természetesen azok a bőnök, melyeket az emberek már eddig is elkövettek, már magukban véve is elegendık ahhoz, hogy az emberiséget mindenféle borzalmas katasztrófa és szerencsétlenség sújtsa. Ámbátor nincs szükségünk üstökösökre és káros földönkívüliekre, hogy veszélyeztessenek bennünket. Bár ezen események közül sok a jelenlegi történelmi pillanat szükséges alakulásának a része, azért még nem szükségszerő, hogy ez pusztulásunkat is okozza. Nézzük a dolgokat a következıképpen: ha valakinek mondjuk öt halálos betegsége van és összeszed egy hatodikat is, akkor ennek már nincs különösebb jelentısége. Ám ha valaki már a halálán van, akkor egy újabb betegség alapjában véve már teljesen lényegtelen, mert a végsı kimenetel amúgy is világos. Mind ennek ellenére, ha egy üstökös közelít bolygónk felé, nem kell azon csodálkoznunk, hogy bizonyos káros események egybeesnek jövetelével. Ezen üstökösök és más planetáris jelenségek közül sok fordított hatással lehet tudatunkra, és a legrosszabb kondicionált reagálásainkat válthatja ki. Erre sok példa van a mindennapi életbıl. Teli hold esetén érzékeny lények érzik a hatást: több bőntény fordul elı, az állatok vonyítanak. Az üstökösök szintén fokozhatják hajlandóságunkat a jóra vagy a rosszra. Földönkívüli kapcsolatok E globális felfordulás korában sok jóslat jelentıs földönkívüli intervenciókkal kapcsolatos, melyeknek célja a Föld megmentésének segítése, vagy fordítva: meggyorsítani pusztulását. A földönkívüli kapcsolatok témája mindig ellentmondásos volt, ám sok ısi írás hangsúlyozza, hogy mindig léteztek magasabb rendő lények. Ezek a lények különbözı univerzumokon keresztül utazgatva utazásuknak részeként ellátogatnak a bolygókra. Amikor a Védákat, a Bibliát, a Koránt vagy a Tórát olvassuk, gyakran találkozunk olyan részekkel, melyek angyalok és más magasabb rendő lények látogatását említik. A Biblia említést tesz Isten gyermekeirıl, akik ember lányával kötnek házasságot, és az ısi szájhagyományok is sokat beszélnek hasonló témákról. 35

Emberemlékezet óta léteznek jógik és misztikusok, akik az Isten teremtette világ különbözı dimenziói közt képesek utazást tenni. Sok olyan esemény, melyet jelenleg mitológiának tartunk, tulajdonképpen valóság. Mivel sok ezen történetek közül már nem szokványos, sıt valószínőtlennek tőnik, az emberek hajlamosak mítoszként kezelni ıket. Viszont sok ilyen eset valószínőleg úgy történt, ahogy le van írva. Ezt könnyő megérteni, ha nem feledjük, hogy azokban az idıkben az emberek közelebb álltak a természethez, jobban tisztelték Istent, és tisztában voltak azzal, hogy ık nem csak egyszerő fizikai testek. Mindez ma már nem így van. Az emberek épp az ellenkezıje annak, amik a múltban voltak. Annak ellenére, hogy mind jobban hiszünk haladó civilizációnkba, mégis primitívebbek lettünk, mivel a materializmus és az anyagiasság átmosta agyunkat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy épp a lényeget ne vegyük észre. A modern társadalom mind több istenpótlót talál, és ennek következménye pedig az, hogy kezdi elveszíteni képességét az isteni dolgok értékelésére, és kapcsolatát a valóság magasabb dimenzióival. A védikus írások szüntelenül hivatkoznak a különbözı világegyetemek és planéták közti viszonyra, és azokra a kapcsolatokra, melyek az emberi lények és a magasabb intelligens fajok más képviselıi közt léteznek. Ezek a szövegek azt mondják, hogy ennek a naprendszernek a részét képezı nagyhatalmú erık döntı hatással vannak a Földön végbemenı eseményekre. Ezek az ısi tanítások, melyeket nem véletlenül öntöttek írásba és ıriztek meg sokezer éven keresztül, arra hívatottak, hogy figyelmeztessenek bennünket a most végbemenı felfordulásra. Növekvı általános érdeklıdés az UFO-k iránt Földönkívüli lények évtizedek óta látogatják Földünket. Tudván, hogy az emberek nem szívesen hallanak az UFO-król, ezért ık megtalálták a módját annak, hogyan kerüljenek be a médiába és az írott sajtóba annak érdekében, hogy a közvélemény tudomást szerezzen a földönkívüli életrıl és megbarátkozzon azzal a gondolattal, hogy létezik ilyesmi. Ennek eredményeként könyvek, tévémősorok és filmek jöttek létre, mert ha egyszer valamilyen információ kiszabadul a palackból, még ha a fantasztikum köntösében is, akkor mindenképpen hatással lesz a köztudatra és felébreszti az emberek kíváncsiságát. És valóban, az elmúlt években ezeknek a témáknak a tanulmányozása és tárgyalása állandóan fokozódott. Az amerikai kormány már jó ideje tud a földönkívüli kapcsolatokról, s nem kis erıfeszítéseket tesz a dolgok elhallgatása, ill. annak érdekében, hogy a tényeket fantáziaként vagy pedig nem egészen épesző egyének kitalációjaként tálalja. De mivel manapság a világ egy átmenet annyira labilis állapotában van, a kormányok kezdik felismerni, hogy nem igen tudják ellenırzésük alatt tartani az eljövendı eseményeket. Következésképpen mind inkább engedélyezik hivatalosan is az információk közlését. Abban reménykednek, hogy ha ezeket a bizonytalan realitásokat fokozatosan a közvélemény tudomására hozzák, kevesebb lesz az aggály és a trauma, amikor az emberek majd rájönnek arra, hogy a kormány és hadsereg vajmi keveset tud tenni biztonságukért. Sajnos az emberek az anyagiak hajszolásával vannak elfoglalva, s ezért fogalmuk sincs, mennyire veszélyes a helyzet. Az ebben a világban történt negatív események jelentıs része: a világ lakossága lelki csıdjének és gyenge tudatának a következménye. Ez az egyik oka annak, hogy jelenleg a lelki élet miért a túlélésnek – még a fizikai túlélésnek is -- valóban egyetlen lehetısége. Azért, mert egy magasabb rendő tudat meg tudja változtatni a külsı körülményeket, ha pedig esetleg túl késı lenne, akkor felkészít 36

bennünket arra, hogy bölcsen, megnyugvással és bátorsággal nézzünk szembe a rendkívüli megpróbáltatásokkal, vagy magával az elkerülhetetlen végzettel. Mintegy húsz évvel ezelıtt az Ohio állambeli Clevelandben tartottam elıadást a legkülönbözıbb témákról a rádióban. Az embereket érdekelték ezek a témák, s ezért sok lelkes telefonhívást is kaptam a hallgatóktól. A mősor vagy másfél órán át tartott minden probléma nélkül, amíg említést nem tettem az UFO-król. Ezután az emberek, ha betelefonáltak, már panaszkodtak. Azt mondták: „Swami, elıadása csodálatos volt, amíg azt a hülyeséget nem említette.” Megértettem, hogy az emberek akkor még nem voltak felkészülve arra, hogy a földönkívüli életrıl és az UFO-król beszéljenek. De mostanra a helyzet nagyot változott. Manapság már nem ritka, hogy az ember UFO-król és ismeretlen lények földi inváziójáról hall. Például az Oprah Winfrey Showban, mely az egyik legnépszerőbb televiziós show-mősor az Egyesült Államokban, komoly tudós emberek rendeztek vitafórumot UFO-król, földönkívüli jelenségekrıl és ismeretlen lények inváziójáról. A show-mősor egyik vendége egy pszichiáter volt, aki a Harvard University egyik prominens tanára is egyben. A Harvard pedig, mint tudjuk, az ország leghíresebb és és legtekintélyesebb egyeteme. Gondoljunk csak bele: itt van egy szakértı errıl a nagy egyetemrıl, és olyan jelenségekrıl beszél, mely messze meghaladja azt a normális határt, amit mi még realitásnak tekintünk, s közben az ország egyik legnépszerőbb mősorának milliói nézik és hallgatják ıt. Ez csak egy példa arra, mely jól mutatja, hogy az ilyen jellegő kérdésekrıl határozottan mind többet és mind többen beszélnek. A fent nevezett pszichiáter, dr. John Mack, azt mondta, hogy a mi kultúránk szándékosan kerülte az olyan témákat, mint az ismeretlenek inváziója. Ehelyett, mondotta, szándékos és nagy erıfeszítéseket teszünk azért, hogy azt higgyük, azok az emberek, akik földönkívüli lényekrıl beszélnek, idegbetegek, képzelıdnek vagy legalábbis hallucinációik vannak. A fent említett show-mősor folyamán számos ember jelentette, hogy ilyen földöntúliakkal kapcsolatos élménye már évek óta van, de ezt csak most meri ıszintén bevallani. Azért csak most, mert sok könyv és újság foglalkozott már eddig a témával, és az emberek fogékonyabbak lettek e gondolatok iránt. Azok, aki az UFO-kkal kapcsolatos élményeikrıl beszéltek, általában a földönkívülieknek ugyan azt a típusát írták le: formátlan fejő, nagy szemő és elég sápadt képő lényeket említettek. Azok, akiket ezek a lények magukkal hurcoltak, úgy jellemezték e lények küldetését, mint túlélési missziót. Az elrabolt személyek gyakran beszéltek arról, hogy szexuálisan kizsákmányolták ıket, mőtéteket hajtottak végre rajtuk, és nagy fájdalmat kellett elviselniük. Némelyikük azt állította, hogy gyermeke is született, aki félig embernek és félig földönkívülinek látszott – saját gyermek volt, aki a két faj keresztezıdésébıl született. Ráadásul némelyik nı azt is állította, hogy terhes volt, de aztán mintha elvetélt volna. Késıbb az orvosi vizsgálat nem mutatta ki a terhesség nyomát. Több olyan személy, akit az ismeretlenek elhurcoltak, képtelen volt értelmesen elmondani, mi is történt vele. Ezért nem csoda, hogy frusztrált és zavart lett. Ha orvoshoz fordult, az orvos legtöbbször nem akarta elhinni, hogy ilyen esetek is megtörténhetnek. Ehelyett hajlamos volt úgy diagnosztizálni a pácienst, mint aki mentálisan labilis. Dr. Mack azt állította, hogy ilyen emberrablásra már sokszor volt példa, és hogy az ilyen emberrablással kapcsolatos történeteknek egyik érdekes eleme az, hogy sok embernek mutatja: létezik kapcsolat és kommunikáció azon felül, amit mi normálisan látunk, érzünk, tapintunk, hallunk vagy ízlelünk. És csakugyan a világ egyes kultúráiban, ahol nagyobb hangsúlyt fektetnek a misztikus és metafizikai elemekre, nem szokatlan 37

dolog az emberek esetében, hogy megértik: mindennapos anyagi tudatunkon kívül is lehet kontaktust teremteni. Abban semmi meglepı sincs, hogy létezik egy pszichikai és metafizikai világ is. Amennyiben ráhangolódunk erre a világra, akkor a mi valóságunknak is része lesz. Van egy fizikai testünk; ráadásul van egy metafizikai vagy szubtilis jelenlét, és természetesen van lélek. Sok ember tud elmozdulni a valóság anyagi szintjérıl, ha belemerül a pszichikai és a metafizikai valóság világába. Ez ahhoz nyújt nekik segítséget, hogy jobban megértsék, mi rejlik az élet sok jelensége mögött. És esetenként rádöbbenhetnek arra, hogy többféle tapasztalat létezik, és nem csak az, amit érzékszerveink mutatnak nekünk általában. A klónozás Újra a teremtésnél (Genesis Revisited) címő könyvében Zecharia Stitchin azt írja, hogy az emberi lények genetikai manipulációk révén jöttek létre. Stitchin és mások szerint az emberi lények jelenleg, és az emberi történelemben korábban is, a földönkívüli gyarmatosítók által végrehajtott szándékos genetikai manipulációk eredményeként jöttek létre, hogy engedelmes rabszolgák legyünk. A történet úgy szól, hogy késıbb aztán elvtársiasság alakult ki a nagy és a kis testvérek között a Földön. Ám eleinte ezt a viszonyt nem az elvtársiasság és az egyenlı elosztás jellemezte, hanem arról volt szó, hogy legyen alacsony intelligenciával, de nagy testi erıvel rendelkezı lényekbıl egy olyan alárendelt osztály, mely nehéz fizikai munkát tud végezni. Még ha ezen elméletek közül némelyik igaz is lenne, akkor is elmondhatjuk, hogy a klónozás nem újkelető koncepció. Inkább olyan régi, mint maga az emberiség. A Teremtés könyve mondja (1:26.6): „Teremtsünk embert a saját képmásunkra”. Az is elgondolkodtató, hogy Éva megteremtése Ádám egyik bordacsontjából vajon nem több-e, mint egyszerő metafóra. Növekvı zőrzavar A földönkívüli lényekrıl, üstökösökrıl, klónozásról és különbözı katasztrófákkal kapcsolatos elırejelzésekrıl szóló fentebb tárgyalt gondolatok a lelki élet szempontjából relevánsak. Azt mutatják, hogy Földünkön igencsak nagy a baj és a zőrzavar annak következtében, hogy növekszik az erıszak, és visszaélünk a természeti, pénzügyi és az intellektuális erıforrások felhasználásával. Nem szabad felednünk, hogy minden rendszernek van egy tőréshatára, amelyen túl elveszti stabilitását, és vagy mőködésképtelen lesz, vagy felrobban. Mint ahogy a víz is egy bizonyos hımérsékleten megfagy, egy másikon pedig felforr, úgy ennek a planétának a lakosai is az eljövendı események hatására pozitív átalakuláson mehetnek át, de egy esztelen viselkedésre is provokálhatók. Az ısi védikus írások azt jósolják, hogy a helyzet oly komolyra fordul a Kaliyugában – a Viták Évezredében, melyben most élünk --, hogy a polgárok az erdıkbe fognak menekülni. Ezek az írások továbbá azt is jósolják, hogy amint ez az évezred elıre halad az emberek életkora rövidebb lesz, a legtöbb vallás megszőnik vallás lenni, és hogy mértéktelenül megnövekszik az öngyilkosságok száma. Egyes helyeken ezen a Földön fegyveres katonák és rendırök polgárokat támadnak meg, azokat, akiket pedig védeniük kellene, bőnözık garázdálkodnak, rabolnak, fosztogatnak, áldozatokat szednek büntetlenül. Szerte az egész világon, az „otthonok” sok nı, gyerek, vagy idıs ember számára olyan hely, ahol fizikailag megkorbácsolják, megverik, megfélemlítik és 38

molesztálják ıket reggeltıl estig. És ez a lista szinte végtelen, mely arról árulkodik, hogy nem érzünk felelıséget azért, hogy szeressük, szolgáljuk egymást és a Földet. A katasztrófák kimutatják igazi motivációinkat A katasztrófák, amikor bekövetkeznek, kimutatják mindannyiunk igazi szívét, lelkét és motivációit. Az önzı emberek egyszerően az általános negatív atmoszféra részei maradnak, csak magukat védik, s a megoldás helyett inkább súlyosbítják a problémát. De az igazi lelki harcosok nem ilyen egoista módon gondolkodnak. Nem magukat mentik elıször. İk szeretik Istent, és tudják, hogy mások megbántása vagy elhanyagolása kárt okoz Istennel való kapcsolatuknak, s ezért mindent megtesznek majd, hogy elkerüljék az elidegenedést A Legfelsıbb Szellemtıl. Végül is minden vágyuk az, hogy Istennek tetszıen cselekedjenek, hogy méltóak legyenek az isteni kegyelemre. A magasabb rendő tudáshoz való széleskörő hozzáférhetıség Amint átléptünk a 21. századba, még a materialista gondolatokat valló anyagias szemlélető emberek is megkapják a lehetıséget arra, hogy megváltoztassák a saját magukkal és a valóságukkal kapcsolatos nézetüket. Ennek egyik fontos oka abban rejlik, hogy a magasabb rendő tudás most be tud hatolni ebbe a kultúrába a tömeges szórakoztatóiparnak köszönhetıen. Egy hónapban vajon hányszor lehet látni a televízióban olyan mősort és filmet, amely lélektani jelenségekkel, UFO-kkal, vagy a halál utáni élettel foglalkozik? Ezek a témák manapság már nem ritkák. Isteni kegyelem, hogy ez az információ mindenki számára elérhetı. Az ilyen nem anyagi jellegő szempontok arra késztetnek bennünket, hogy jobban elgondolkodjunk helyzetünkön, és segítenek nekünk abban, hogy kinıjük egoista szokásainkat és gondolkodásunkat. Most már nem szükségszerő, hogy részt vegyünk spirituális csoportokban ahhoz, hogy megismerjük a valóság mélyebb aspektusait. Helyette úgy is tanulhatunk, hogy nyitva tartjuk szemünket és fülünket, és figyelünk környezetünkre. Ugyanakkor azt sem szabad felednünk, hogy továbbra is bombáznak bennünket káros információkkal. Hacsak nem tudunk lelki kapcsolatot teremteni az azonos gondolkodású emberekkel, akkor valószínőleg nem tudjuk teljesen kihasználni a kapott információt, vagy pedig lényegtelennek vagy haszontalannak fogjuk tekinteni az új gondolatokat.

39

Ébresztı mindenkinek Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy a tömeges önzés, kapzsiság és kizsákmányolás jelenlegi légköre fokozódni fog, ha folytatjuk régi szokásainkat, tovább fosztogatjuk a bolygót, és ha a vezetık megengedik, hogy alacsonyabb rendő vágyaik vezéreljék ıket. Ha ez a negatív szituáció folytatódik, kevesünknek lesz meg az a lehetısége, hogy a 21. században olyan lelki biztonsággal éljünk, melyet csak akkor nyerhetünk el, ha jobban ráhangolódunk a lét magasabb szintjeire. Ez az a jövı, melyet mindenki számára kívánunk? Kérdések és válaszok Kérdés: A Bhagavad-gítá azt jósolja, hogy a Kali-yuga, a Viták Évezrede, 432.000 évig fog tartani, s ezután az anyagi világ romba dıl. A katasztrófákkal és a földi változásokkal kapcsolatos összes többi jóslat vajon hogyan felel meg ennek a 432.000 éves idıszaknak? Válasz: A Brahama-Vaivarta Puranában Krishna azt mondja Ganga-devinek, hogy a Kali-yugában lesz egy aranykor, mely az évezred kezdete után körülbelül 5.000 évvel fog elkezdıdni, és majd 10.000 évig tart. Ezen idıszak után a Viták Évezredének teljes ereje megnyilvánul majd ezen a planétán. Úgy véljük, jelenleg ennek az aranykornak az elsı fázisában vagyunk, melynek folyamán kell hogy legyen valamilyen polarizálás és tisztulás. Elképzelhetı, hogy a jelenlegi változások részét képezik ennek az átmenetnek. Kérdés: Ön azt mondta, hogy a büntetést közvetlenül Isten rója ki ránk. Hogy lehet az Isten a legfıbb jó, a legfıbb hatalom, aki mindenkit szeret, ugyanakkor büntet? Ha Isten tele lenne pozitívumokkal, és semmi negatív nem lenne benne, akkor miért bünteti az embereket? Ez nem ellentmondás? Válasz: Tulajdonképpen éppen fordítva van. A Biblia azt mondja, hogy „akit az Isten szeret, azt meglátogatja”. A fegyelmezés azért történik, hogy az illetı személy még jobb, tökéletesebb, igazabb legyen. Azok a szülık, akik nem fegyelmezik gyermeküket, nem egészségesek, csak magukkal törıdnek, és felelıtlenek. A büntetés része annak, ami a gyerek helytelen viselkedését korrigálja. Ez a felnıttekre is vonatkozik. Például azt látjuk, hogy a jelenkor pestisének, az AIDS-nek a terjedését a promiszkuitás, a nemi kicsapongás váltotta ki szerte az egész világon. Ha nem találják meg az ellenszerét, az AIDS egész országokat tüntethet el a Föld színérıl az elkövetkezı évtizedekben. A szakértık azt mondják, hogy a világ lakosságának több mint egyharmada halhat meg AIDS-ben, amely ily módon már valami olyasmi, mint a fekete pestis. A 13. század körül ez a járvány mindössze négy év alatt majdnem 30 millió áldozatot követelt az Olaszországtól Svájcig húzódó sávban élı 75 millió ember közül. Megrázó eseményeknek kell történniük, melyek minden bizonnyal részei Isten csodálatos tervének az emberiség megjavítására. Miközben valamilyen fájdalmas helyzetnek vagyunk a tanúi, lehet hogy épp akkor nem vesszük észre a jobbító szándékot. Ám mindent távlatilag kell nézni. Tulajdonképpen az a helyzet, hogyha boldogok akarunk lenni, akkor Isten törvényeinek megfelelıen kell élnünk. A végsı eredmény tılünk függ. Ha vigyázunk, és helyes igaz életet kezdünk el élni, nem fogjuk 40

büntetéseknek kitenni magunkat. S akkor elkezdhetjük újra építeni a bolygót és magunkat, hogy ismét egészséges állapotok uralkodjanak. Kérdés: Ön említette, hogy hipnotikus állapotban egyesek megismerhetik elızı életüket. Hogyan tudja ezt az állítását hitelessé tenni? Voltak-e tanulmányok olyan emberekrıl, akiknek voltak emlékeik a múltból, és vajon mennyire bizonyító erejőek ezek? Válasz: Az egyik kérdés, amelyet a legalaposabban meg kellene vizsgálnunk, a következı: hogyan is tudunk valamit? Érzékszerveinktıl kapjuk az információt, vagy pedig eldöntjük, hogy valami valószínőnek látszik, s akkor a hipotéziseket tesztelni próbáljuk? Ha valaki hipnotikus állapotban azt mondja, hogy most tőzben ég és meghal, akkor azt látjuk majd, hogy az a személy jelenlegi életében is fél a tőztıl. Ez már kezdi kissé hitelesebbé tenni a beszámolót. A további kutatások során ellenırizhetjük a bírósági jelentéseket vagy a családi eseményeket, melyek alátámaszthatják a jelzett eseményt. Találhatunk bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy egy ilyen és ilyen gyermek csakugyan élt a jelzett idıben, hogy az a bizonyos baleset csakugyan elıfordult, és hogy valóban volt olyan utazás, melyet a személy hipnotikus állapotban említ. Kideríthetjük, kik voltak a szülık. Annyi kis apró darab van, amiból aztán akár az egészet is felépíthetjük. Igen, van több alapos tanulmány is, mely valóban bizonyító erejő. Csak két példát említenék. Dr. Ian Stevenson több könyvet is írt ebben a tárgyban, melyek közül kettı: Gyerekek, akik emlékeznek, és Húsz eset, mely reinkarnációt mutat. Dr. Stevenson gondosan dokumentálta több ezer olyan gyermek állításait, akik azt mondták, hogy emlékeznek elmúlt életükre. Aztán megpróbálta azonosítani azokat a személyeket, akiket a gyerek elızı életébıl állítólag ismert, s aztán összehasonlította az elhunyt életével kapcsolatos adatokat a gyermek emlékeivel. Kutatói módszere szigorú és alapos volt, és kizárt minden „normális” magyarázatot a gyermek emlékeire vonatkozóan. Egy másik könyv, melyet Dr. Carol Bowan írt, a következı címet kapta: Gyermekek elızı életeibıl: az elızı élet emlékei hogyan hatnak gyermekére. A könyv saját gyermekének emlékeibıl indul ki, aki állítólag polgárháborús katona is volt. A beszámoló annyira pontos, hogy szinte minden állítását igazolták a történészek.

41

SP--3 Mottó: Ballagtam éppen a Szajna felé S lelkemben égtek kis rõzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok.

A mai társadalom helyzete A technológia nem semleges -- A tudás felszínessége -- Gyenge életminıség -- Az emberi szükségletek mértéke -- Félrevezetett mintaképimádat -- Hamis bálványok – Az igazi vezetés szükségessége – Általános korrupció -- Korrupt rendırség -- Rövid távú önérdek -- Ökológiai pusztulás – Gazdasági kizsákmányolás – Adóság sújtotta gazdaság – Hanyatlásnak indult imaházak -- Nincs többé szent menedék -- Vallási vezetık képmutatása -- Atrocitások Isten nevében -- Finom korrupció -- Túlméretezett egocentrizmus -- Elveszett gyerekek és fiatalok -Hamis értékek – A gyógyszerek okozta problémák -- A függıség széleskörően elterjedt -- Háborúés fegyverkultúra -- Revolverek otthon és az iskolában -- Elterjedt bőnözés -- Féktelen bujaság – A meg nem engedhetı viselkedés állandósul – Ferde utakon járó szexualitás -- Az AIDS tragédiája -Világmérető pornográfia -- Nemi erıszak -- Terjedı vérfertızés -- Az abortusz veszélyei – A tagadás nem segít – Kérdések és válaszok Mindnyájan azt hisszük, hogy a jelenlegi civilizáció javai az emberi haladás bizonyítékai, ámde van egy másik szempont is. E szempont szerint ahelyett, hogy elıre haladtunk volna a jelenlegi állapot felé, talán helyesebb, ha azt mondjuk, hogy vissza felé mentünk egy korábbi, természetesebb korból, melyben az agrárium dominált. Egy mezıgazdasági termelésen alapuló társadalomból egy olyan társadalommá alakultunk át, melynek alapja az ipari termelés, a tudomány, a fejlett technológia, és legújabban az információs kultúra. Amint ez “a fejlıdés” mind jobban elırehaladt, civilizációnk egyre személytelenebbé vált. A fogyasztást helyeztük létünk elıterébe, s állandóan csökkentettük a közösség szerepét és a mélyebb kapcsolatok megértését, a lélek és az élet spirituális dimenzióinak a jelentıségét. A nyugati kozmológia manipulatív és kizsákmányoló lett, és úgy mőködik, hogy fikarcnyit sem törıdik az egész világ jólétével. Ez haladás? A technológia nem semleges Sok gondolkodó ember felteheti a kérdést: ”A technológia vajon nem semleges?” A válasz “igen” is meg “nem” is. Magában véve akár semleges is lehet, de a használata már nem az. S az a körülmény pedig, hogy egy társadalomban már vezetı szerepet is játszik, a háttérben levı problémák tünete. Az anyagi technológia általában a degradáltabb társadalmakban szokott vezetı szerepet játszani, mert az embereket elsısorban az érdekli, hogy kielégítsék érzékeiket. Ezért mindig készek az újabb izgalmak és hódítások befogadására. Amint az emberek elhagyják a lélek, az egyszerőség, a derős nyugalom és a tisztaság világát, rögtön más kiutat kell találniuk mentális és fizikai energiájuknak.

42

A tudás felszínessége Manapság sok fiatalember jár iskolába és egyetemre, ahol azt várják, hogy okosabbak lesznek és megtanulnak megbirkózni a világ problémáival. A modern egyetemek és iskolák azonban, mind az állami mind pedig a magániskolák is, ehelyett olyan gyárak lettek, melyekben bonyolult állatias mentalitást hoznak létre. A diákok nagy száma lett kábítószer-élvezı és szexuálisan gátlástalan, és széles körben elterjedt az a hiedelem, hogy minden érték, elv és alapigazság relatív. A tanároknak nagyon vigyázniuk kell, hogy ne említsenek olyan tantárgyakat, melyek a lelkiségre céloznak, mert az ún. klasszikus tudományt nem érdekli a lelki igazság, és semmi más sem, ami nem tartozik az érzékekhez, az elméhez és az intelligenciához. Mivelhogy a tudományos érdeklıdés manapság sokkal inkább adatgyőjtı tevékenység, mintsem az igazi, örök tudás keresése, nem foglalkozik az egyes személyek lényegével – a lélekkel. Ehelyett a relatív értékek és objektív tudás hangsúlyozásával korunk tudományos világa nagymértékben ösztönzi az érzékek kielégítését, a manipulációt és a kizsákmányolást. Gyenge életminıség Megszámlálhatatlanul sok ember rohangál az egyik helyrıl a másikra, mert sürgıs dolga van, vagy pedig tologatja ide, oda az aktát másképpen. Évek óta nem ettek otthon fızött ételt, és ha igen, akkor is csak a mikrohullámú sütıt használták. Fluoreszkáló fényben ülnek, gyorsbüfékben esznek, egész nap ablaktalan helyiségekben dolgoznak, ide, oda autóznak az utakon és lélegzik be a mérgezı gázokat. Ha a társadalmi haladást akarjuk értékelni, azt kell vizsgálnunk, mit áldozott fel az a társadalom a vélt elınyökért. A modern társadalom feláldozta a közösséget a fogyasztásért. Feláldoztuk a tudást az információért, a bölcsességet a propagandáért. Továbbá, feláldoztuk a vallást a politikáért, és ami a legsajnálatosabb, a szeretetet és szerelmet a bujaságért. Az emberi szükségletek mértéke Feláldoztuk az emberek milliárdjainak jólétét a gazdasági sikerek oltárán relatíve kevesekért. Az emberiségnek több mint a fele minden este éhesen fekszik le. A földkerekség lakosainak egynegyede írástudatlan, és több mint a fele nem jut elfogadható ivóvízhez. Az emberek milliói hajléktalanok. Ezek a problémák nem korlátozódnak valamilyen bizonyos faji vagy társadalmi csoportokra. Még az Egyesült Államokban is, mely a világ leggazdagabb országa, az alultápláltság komoly probléma. Egy olyan korban, amikor képesek vagyunk a szenvedés oly sok típusát megszüntetni, vagy legalább is könnyíteni azokon, nagyon szomorú dolog azt látnunk, hogy ilyen élesen megnövekedtek a túlélés legalapvetıbb problémái. Az egyik legsúlyosabb jelenkori probléma szerte az egész világon a menekültek nehéz helyzete. Helyzetük egyszerően borzalmas. Az emberek millióinak kellett mindenüket hátra hagyni, hogy mentsék puszta életüket, vagy pedig ki kellett vándorolniuk, hogy alapvetı szükségleteiket kielégíthessék: enni, inni és hajlékot kapjanak. Jelenleg körülbelül 30 millió menekült van a világon – és még több, ha figyelembe vesszük azokat, akik nem tudják elhagyni szülıföldjüket, ám saját otthonunkban sincsenek biztonságban.

43

Félrevezetett mintaképimádat Mi pedig nemcsak hogy naponta emelünk különbözı szentélyeket a pénznek és a szabad vállalkozásnak, hanem olyan közéleti személyeket teszünk meg imádatunk tárgyává, akik távol állnak attól, hogy a megfelelı mintaképként tisztelhessük ıket. A modern kultúra olyan embereket emelt piedesztálra, akik híjával vannak mindennek, ami értékes. Néhány évvel ezelıtt egy angol rockzenekar Indiában vendégszerepelt, s valamelyik számukat a nézık tiszteletlennek tartották egyik istennıjükre nézve. Isten bocsássa meg nekik, de az indiai közönség olyan vehemensen protestált, hogy az együttesnek fejvesztetten kellett menekülnie az országból. Lám, mennyire féltve ırzi sok ember Indiában a lelki élet tisztaságát. De vajon hogyan reagálnak az amerikaiak a buja, félmeztelen, szentségtörı rocksztárokra? Protestálunk? Természetesen nem. Mi istenítjük ıket, utánozzuk ıket, millió számra vesszük lemezeiket és óriási sikerben részesítjük ıket. Mit csinálnak az amerikaiak a piszkos szájú talk show-riporterekkel, akik mindenfajta erıszakot provokálnak ki különbözı csoportok körében, és teljes tiszteletlenséget tanúsítanak minden iránt, ami szent? Leborulunk elıttük, filmeket készítünk róluk, nagyobb mősoridıt kapnak és természetesen nagyobb fizetést. Azok a szórakoztatók, akik felkeltik bujaságunkat és a tiltott szex iránti vágyunkat, félistenek lesznek, akit sok amerikai imád. Ugyanakkor a bankok, kaszinók, biztosító társaságok azok az épületek, melyeket imádatunk tárgyává teszzük. Mindezek a tényezık elısegítik a modern kultúra dekadenciájának felgyorsulását. Az emberek számára mindennapi szokványos dolog, hogy imádatuk tárgyává az emberi tevékenység különbözı formáit teszik meg. Ebben a kultúrában mi szórakoztatókat, sportembereket, sıt a bőnözıket imádjuk. A televízió annyira reklámozza a bőnözıket, hogy az, aki a legerıszakosabb cselekedetet hajtja végre, gyakran glóriát kap a feje fölé. S az emberek, amikor ilyen mintaképet látnak, gyakran öntudatlanul is utánozzák ıket. Hamis bálványok Emlékszem egy vezetı és rendkívül befolyásos zenekarra, amely évtizedekig volt ott a toplistán. A legelején, amikor megalakult, a csapat igen erıs politikai és társadalmi üzenet közvetítıje volt. De amint az idı múlott, a zenekar mind inkább degradáló üzenetet kezdett továbbítani, mely sokkal inkább volt elnyomó, mint felszabadító. A zenekar tagjai szellemes alkotótevékenységükrıl váltak ismertté. Egy idı után azonban, hogy fenntarthassák kiugróan magas presztízsüket és népszerőségüket, kezdtek visszaélni ezzel a kreativitással: állati hangokat és ugatást vittek bele muzsikájukba. Csodálatosan finom és andalító ritmusaik közé ezek az emberi lények artikulátlan ugatásszerő hangokat csempésztek, miközben olyan lírai dalocskákat adtak elı, melyeknek kutyaugatás-szerő természetét kellett csodálni. A zenekar színpadi megjelenése, ha még lehet, még ettıl is degradáltabb volt. Hangversenyeiken ezek a felnıtt férfiak nevetséges parókákat, ronda színes frizurákat hordtak, sıt egyikük arról volt híres, hogy bébipelenkát viselt. Kétségtelen, hogy hírnevük és befolyásuk miatt a zenekar tagjaival sötét erık manipuláltak, hogy erıszakkal, különbözı trükkökkel vagy pénzzel rávegyék ıket, hogy ilyen lealázó üzenetet és viselkedést közvetítsenek. Megalakulásuk kezdetén a zenekar akár forradalmi is lehetett volna. Abban az idıben gyakori jelenség volt, hogy az afro-amerikaiak kezdtek erıs gyökereket ereszteni az amerikai kultúrában. Mivel sok különbözı színő forradalmi gondolkodású személy akkoriban figyelt rájuk és azonosulni tudott velük, ez a csapat lelkesíthette volna az embereket arra, hogy valóra váltsák azokat a változtatásokat, melyek egy igazságosabb társadalom felépítéséhez szükségesek. Sajnos azonban, amint ez a csapat és mások degradálódni kezdtek és a tudatos elırehaladás helyett a 44

regressziót választották, minden valami jobb sorsra érdemes próbálkozás a forradalomra, a tulajdon újra elosztására, valamint a politikai igazságosság keresésére meghiúsult. Summa summarum, sok olyan mővész, akiket a nagyközönség elsırangúnak tart, teljes egészében elmerült az érzékek kielégítésében. Vajon mivel járulhat hozzá pozitíve a társadalom jólétéhez egy olyan, a nagyközönség által is bálványozott hivatásos szoknyavadász, aki telítve van kábítószerekkel és milliókat keres évente? Vajon milyen mintakép az olyan ember, aki ugat, mint egy kutya? A magasabb tudás szempontjából semmi sem lehet lealacsonyítóbb az emberi lélek számára, mint az állati viselkedés utánzása. Ez nemcsak esztétikai kérdés, vagy a lelki finomság kérdése. Az isteni törvények, melyek ezt a világegyetemet kormányozzák, azt diktálják, hogy ha az emberi test enged az állati viselkedésnek, a tudat követi, és természetesen az ellenkezıje is igaz. Az emberi lények isteni küldetése szennyezıdik be komolyan azáltal, ha a fejlıdés alacsonyabb szintjéhez térnek vissza. Ha emberi lények lealacsonyodnak az állatok utánzásának szintjére, akkor ez már a vereségnek az elismerése. A legszentebb tudás ezen a földön azt mondja nekünk, hohy minden élı entitásnak van lelke. A fı különbség az állatok és az emberek közt, hogy az ember ismeri a mértéket, van önkontrollja és tudata. Ez az oka annak, hogy az embernek több tere és lehetısége van. Sohasem szabad felednünk, hogy mint emberi lények felelısek vagyunk tetteinkért, míg az állatokat ösztöneik vezérlik, és ezért tetteikért nem felelnek. Az igazi vezetés szükségessége Jelenkori kormányainknak és egyéb intézményeinknek nagyon nagy szüksége lenne erıs, felelıs, önzetlen vezetıkre. Ne gondolják azt tévesen, hogy a média csak játszik, amikor korrupt vezetıkrıl és botrányokról ír. Üzenete komoly: a legtöbb vezetıben nem bízhatunk meg. Hogy miért nem? Mert sokat közülük csak önzı érzékeik vezetnek, és mindent megtesznek azért, hogy hatalomhoz jussanak. A legtöbb ország vezetıi mind jobban és jobban elterelik a népet a lelki élettıl, és politikájuk nagy része hivatalosan is ösztönzi a tömeges erkölcstelenséget. Például sok állam keresi a lehetıségét annak, hogy legalizálják a szerencsejátékokat, mivelhogy a bevétel jelentıs többlet az állami költségvetéshez. Vajon ez jó azoknak, akik szerencsejátékokat őznek? És mi legyen a gazdasági politikával, amely egyre mélyíti a világ gazdagjai és szegényei közti különbséget? Még inkább válságossá válik a helyzet, amikor az anyagi illúziók oly erısek lesznek, hogy a bőnt bátran és kollektíven követik el, és az egy adott kultúra prominens részévé válik. A világban utazgatva személyesen gyızıdhettem meg e globális téveszme hatásairól. Közben a mi saját védnökeink sem jobbak. Például itt Amerikában is fény derült olyan esetekre, amikor tiszteletlenül bántak a gondozottakkal, megerıszakolták ıket és más módon is visszaéltek helyzetükkel az egészségügyi intézményekben és otthonokban. A média számos exposéban adott hírt arról, hogy magatehetetlen, ágyhoz kötött, fogyatékos pácienseket erıszakoltak meg a kórteremben úgynevezett egészségügyi gyakornokok.

45

Általános korrupció Teljesen mindegy, hol élnek a világon, a hatalmi helyzetben levık elbuknak vagy korrumpálódnak, s ennek szinte mindenütt azonos okai vannak. Azt látjuk, hogyha valakit kineveznek valamilyen pozícióba és megkapja az ezzel járó fizetést is, akkor már képtelen felfogni, hogy ı is csak Isten szolgája. S pártatlanul képtelen másnak is a javára tenni. Hatalmi helyzetüket inkább arra használják, hogy saját szekerüket tolják, s nem pedig arra, hogy azokat szolgálják, akiket vezetniük is kellene. Az ilyen vezetık mester manipulátorok, és mindig meg fogják találni a módját, hogy igazolják tetteiket. Vissza fognak élni pozíciójukkal, hogy szabotáljanak mindent, ami magasabb rendő és természető. Elınyt kovácsolnak a helyzetbıl saját javukra, és elárulják azoknak az embereknek a bizalmát, akik hittek bennük. Kimondhatatlanul szomorú dolog, hogy az Egyesült Államok elızı elnökét komoly váddal illették erkölcsi és jogi kihágásai miatt. Ám a világklíma olyan engedékeny lett, hogy az emberek a házasságtörést és a helytelen szexuális viselkedést mindennaposnak tartják, és még csak a szemük sem rebben. Ennek borzalmas üzenete van. Az állampolgárok természetesen kísértésbe esnek, hogy utánozzák ezt az erkölcstelen viselkedést, vagy pedig olyan pozíciók elérésére fognak vágyakozni, melyekben büntetlenül kihasználhatnak másokat. Ha már a vezetıink is a kizsákmányoláshoz és a visszaélésekhez fordulnak, és a szabadság kultúrája helyett a degradáció kultúrájára mutatnak példát, akkor milyen reményei lehetnek legtöbbjünknek az illúzió béklyóitól való megszabadulásra? Korrupt rendırség Egyes országokban a rendırség – feltételezett védı intézményeink egyike – annyira hatástalan, hogy a bőnözık bátran besétálnak egy rendırırsre és elveszik a rendırök fegyverét és egyenruháját. Néha még az is elıfordul, hogy a bőnözık írásban figyelmeztették áldozataikat, hogy ekkor és ekkor ki akarják rabolni házukat. Ilyen esetekben a potenciális áldozat jobban tette, ha nem tartózkodott otthon. A világ más tájain a rendırség olyan korrupt, hogy némelyik rendır kettıs játszmát folytat: bőnözı is. Errıl saját két szememmel gyızıdhettem meg némelyik fejlıdı afrikai országban. Nappal egyenruhás rendır, éjszaka pedig álarcos bandita. Szintén tanúja voltam olyan eseteknek, amikor a rendır bérbe adta pisztolyát a bőnözınek, még olyannak is, akit elızıleg ı saját maga tartóztatott le. S ez a fajta viselkedés az egész világon elıfordul. Rövid távú önérdek Sok esetben vezetıink azért hatástalanok, mert nem edzették magukat az önfegyelem és önmegtartóztatás szellemében. Saját önzı érdekeik hajhászásában ugyan azokat a görbe utakat keresik a kizsákmányolásra, mint a bőnözık. Ennek következménye pedig az, hogy intézkedéseik nyomán még nagyobb lesz a felfordulás. Nézzük közvetlenül a jelenlegi világhelyzetet. Nem szokatlan manapság azt látni, hogy politikusok, kormányhivatalnokok és egyéb vezetık kegyetlenül kizsákmányolják a tömegeket. A harmadik világban bizonyos vezetık saját országukat adták el azáltal, hogy megengedték a mérgezı hulladék ottani tárolását vagy elhelyezését, s ennek fejében szép kerek summa pénzt tudtak elhelyezni svájci bankszámlájukon. Vezetıink egocentrikus, rövid távú gondolkodása pusztító hatással lehet a világra több nemzedéken át. Például némely nukleáris reaktor csak ötven éves futamidıre épül. De az általa létrehozott nukleáris szennyezés több ezer évig hathat ki károsan a környezetre. Vajon azok az 46

iparmágnások, akik ezt a sok mérget létrehozzák, megengedik-e, hogy a toxikus hulladékanyagot majd házuk hátsó udvarán tárolják? Természetesen nem. De azért megoldás majd csak akad: vonatra rakják a hulladékot, végigcipelik egy egész országon az emberek millióinak egészségét veszélyeztetve, s aztán hajóra rakják és elszállítják egy harmadik országba, melynek vezetıi elég korruptak lesznek ahhoz, hogy eladják saját országukat állampolgáraival együtt valamilyen ideiglenes haszonért. Ökológiai pusztulás Az emberek tisztában vannak az ökológiai pusztulás veszélyeivel ezen a planétán. Kapzsi szerencsevadászokként az iparmágnások és a spekulánsok mind több és több gyárat építenek, mind több és több ásványi kincset szednek elı a Föld mélyébıl, ássák és ássák az olajkutakat, és a szó szoros értelmében felszakítják Anyaföldünk méhét. A mérgezı hulladékanyagok tárolása, a vizek és a levegı szennyezése kimondhatatlanul pusztító következményekkel fog járni Földünkön már a közeljövıben is. Ha egy egész ország és az üzleti világ rövid távú érdekeket tartva szem elıtt kitartóan kizsákmányoló magatartást tanúsít anélkül, hogy fabatkát is törıdne az ilyen magatartás várható következményeivel, akkor mindannyian vészhelyzetben vagyunk. Az Anyaföld több területen lehetıségeinek végéhez ért. Például a tömeges fairtás csökkenti oxigénellátásunkat. Tiszta vizeink tartalékai a világ sok részében kimerültek, és az elegendı vízmennyiség elıállítása lassan világmérető probléma lesz. Mindannyian felelısek vagyunk ezért a helyzetért, mert mindannyian apasszuk erıforrásainkat és szennyezzük a planétát. Gazdasági kizsákmányolás A gazdasági kizsákmányolás azért komoly probléma, mert azok, akik a gazdasági rendszert tartják ellenırzésük alatt, úgy szintén ellenırzik a többi embert, a környezetet, a nemzetet, de még a planétát is. Ez annak a paradigmának a természete, mely a realitást anyaginak tartja spirituális helyett. Ez jól mutatja, mennyire áthatják az önzı érdekek a modern ember elméjét és életstílusát. A jelenlegi egyesült államokbeli bankrendszert a Szövetségi Takarékbank, a Federal Reserve, ellenırzi, amely még csak nem is kormányintézmény. A Szövetségi Takarékbank magánbankárok konzorciuma; más szóval, egy teljesen magánjellegő vállalkozás, mely kormányintézményként tetszeleg, ám minden egyes dollárt, amely az amerikai gazdasági életben van forgalomban, a Szövetségi Takarékbank ad kölcsön. Adóság sújtotta gazdaság Amerika egyike azon országoknak, amely sohasem fog kikerülni az adóság-csapdából. Miért? Azért, mert hogy valamelyik adóságát kifizethesse, az amerikai kormánynak kölcsönt kell felvennie. Ez azt jelenti, hogy ha az ország fizetni akarja folyó adáságait, akkor még nagyobb adóságba kell vernie magát. A modern banki gyakorlat olyan, hogy a részletekben nyújtott hitel visszafizetése érdekében kamatjaival együtt sokkal több pénzre van szükség, mint amennyi forgalomban van. Ha pedig adós vagy, akkor köteles vagy betartani azokat a szabályokat, melyeket a hitelezık megszabnak. Az adósságfelhalmozás széleskörően elfogadott gyakorlat manapság, és egy rendkívül hatásos eszköz arra, hogy egyesek hatalomra tegyenek szert, mások pedig elveszítsék azt. Van egy másik gazdasági front is, amelyben sok olyan ember fog csalódni, akik a biztosítási igényeiket szeretnék kielégíteni vagy ahonnan társadalmi biztosítási járulékaikat kapják. 47

Már most, amikor a világ mind több természeti csapást tapasztal, sok biztosító társaság nehezen tudja fedezni a károkat. Természetesen ezeket a társaságokat nem azért hozták létre, hogy nagylelkőek legyenek és vigyázzanak a velük szerzıdést kötık érdekeire. A biztosító társaságokat azért hozták létre, hogy minél több pénzt keressenek, és csak akkor fizessenek, ha az már teljesen elkerülhetetlen. Következésképpen, költségeiket a díjszabások emelésébıl fedezik. … Nem világos, hogy kinek az oldalán állnak? Az emberek különösen agresszívvá válnak, ha nincs elég áru, szolgáltatás, és nem tudják szükségleteiket megfelelıen kielégíteni. A mai világra úgy tetszik a hiánygazdaság a jellemzı. Tulajdonképpen sehol sem lenne hiánygazdaság, ha nem hoznák azt létre mesterségesen a gazdagok és a hatalmasok felhalmozásai. Az emberek egy kis százaléka birtokolja a világ teljes gazdagságának óriási többségét. A Föld gazdagokra és nincstelenekre van osztva. Amint a gazdagok mind gazdagabbak lesznek, úgy növekszik a nincstelenek szenvedése napról napra. Hanyatlásnak indult imaházak Az általános erkölcsi hanyatlás még azokat a helyeket is elérte, ahol imádkozni szoktunk. A mecsetek, templomok, zsinagógák és kápolnák olyan helyek, melyeket áthat a lelki energia. Ha egy hely megfelelıen spirituális, akkor majdnem mindenki, aki belép oda, érzi azt. Néha még az állatok is nyugodtabb lesznek, és békésebben, gyengédebben fognak viselkedni. Manapság azonban, ha elmegyünk egy olyan helyre, ahol az ember általában imádkozni szokott, gyakran haza kell mennünk, hogy békére leljünk, mert oly gyakori a másokra való mutogatás, a politizálás és a zavarodottság. A lelki központok sokszor nem tudnak felemelni bennünket, s ez pedig a bizalmatlanság és a csalódás légkörét hozza létre. Amikor az imahelyek is a világi forgatag részeseivé válnak, az emberek nincsenek kellıen megvédve a külsı szennyes világ hatásaitól. Gyakran elıfordul, hogy bizonyos vallási körök tagjai azért imádkoznak, hogy anyagi javakat kapjanak Istentıl, vezetı pozícióba kerüljenek, vagy megszerezhessék azt, ami nem az övék. Sok imádság szól manipulációról, és nem Istenrıl vagy az isteni akaratnak való engedelmességrıl. Isten azonban nem fogad el parancsot, és nem fog eleget tenni az ilyen imádságnak. Nincs többé szent menedék Korábban a történelemben, ha az emberek oltalmat akartak találni az üldözések vagy a bőnözık elıl, a templomokba, mecsetekbe, szent helyekre menekültek. Sajnos manapság már nem egészen ez a helyzet. Túl sok modern egyház csak önmagával törıdik, és lelkileg tehetetlen. Nem tud oltalmat nyújtani. Az emberek számára az csak természetes, hogy szenvedéseik elıl lelki menedéket keresnek, de a gonosz nem törıdik azzal, ki hol talál menedéket. Egyes országokban, ahol megfordultam, a bőnözık és katonák még a templomok falain belül is megerıszakolták, megalázták és meggyilkolták áldozataikat. A felszín alá kell néznünk, hogy meglássuk, miért lehetséges ez a helyzet. Mostanában az emberek túl sok képmutatást látnak templomaikban, s ezért könnyen hitüket vesztik lelki hagyományaikban és papjaikban. Ellenkezı esetben a tiszteletnek legalább valami nyoma megmaradt volna, és az emberek, szent helyek mellett elhaladva, úgy tekintenének rájuk, mint Isten házaira. Ha egy kultúrából hiányzik a megfelelı szeretet és tisztelet Isten iránt, akkor az emberek a vallásban csak a kizsákmányolásnak egyik válfaját fogják látni. Ezért fordulhat elı az egész világon, hogy apácákat, papokat és imámokat gyilkolnak meg. 48

Vallási vezetık képmutatása Egyik nigériai látogatásom során lehetıséget kaptam arra, hogy egy televíziós mősorban szólhassak arról, hogy miért rabolnak ki és gyilkolnak meg annyi sok papot ebben az országban. Elıször úgy vélekedtem, hogy az áldozatok nem igazán voltak Isten szolgái. Sokan közülük csakugyan viseltek az egyházi ruhát és prédikáltak, ám tudjuk, hogy a külsıségektıl még nem mindenki lesz szükségszerően pap. Néha a papjelölt beiratkozik az egyház iskolájába, ahol megtanulja a szentírást idézni, hogyan kell prédikálni a kellı hangsúllyal, stb. De amennyiben szívében és tudatában semmi sem változik, akkor csak az történik, hogy megtanulja, hogyan kell elıadni. Az ember tudatában végbemenı pozitív változás legnagyobb jele az, hogy képes felemelni más emberek tudatát is. Ez olyan tényezı, amely sok mostani vallási intézménybıl nagyon de nagyon hiányzik. Atrocitások Isten nevében A világon többhelyütt azt látjuk, hogy hinduk és muzulmánok ölik egymást. Írországban katolikusok és protestánsok már évek óta hadban állnak, a Közel-Keleten zsidók és muzulmán arabok már évtizedek óta támadják egymást. Pedig hát melyik Biblia, Korán, Tóra vagy Védikus írás mondja, hogy menjetek ki és gyilkoljátok a máshitőeket? Melyik szent könyv írja elı az erıszakot? Ezek az írások épp ellenkezıleg, azt tanítják, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A közelmúltban a vallás azt tanította, hogy a nıknek nincs lelkük, és ezen “bizonyíték” alapján mélységesen megalázták ıket. Az Inkvizíció és a boszorkányégetés elrettentı példája a nıkkel és az azokkal való bánásmódnak, akik az egyház megváltó hatalmán kívülre estek. Még nem is olyan régen a nıknek nem lehetett szavazati joguk és saját vagyonuk. A modern világban a népszerő kultúra gyakran kifigurázza a vallás és a lelkiség értékeit, azt sugalmazva, hogy a lelkiség idejétmúlt, prőd és reakciós. Ez megkönnyíti az önzı, ateista propaganda térhódítását kultúránkban. Lelki harcosokként azonban bennünket az igazság érdekel, és az, hogy másokkal is megosszuk ezt az igazságot, és benne is éljünk. Ez azt jelenti, hogy nem szabad megengednünk, hogy azoknak az illúzióknak a csapdájába essünk, melyek annyira prominensek a mai társadalomban. Finom korrupció A korrupcióból az egyház is kiveszi részét. Elıfordul, hogyha a lelkész prédikációja egy kicsit megbánt valakit, akkor a templom egyik hátsó padjában ülı presbiter jelez neki valamit, mutatván, hogy a kongregáció valamelyik tagjának a tyúkszemére lépett. Késıbb, négyszemközt, a presbiter akár szólhat is neki: “Tudod, hogy van ez. Az a ház, amelyben laksz, az a miénk. Az a szép új kocsi, melyet most kaptál. Hát az is a miénk. Vigyázz egy kicsit jobban. Mert ha nem, hát elveszítheted.” S így a lelkész meggondolja magát. Elismeri, hogy egy kicsit messzire ment, és megígéri szépen, hogy jobban fog vigyázni. Neki is érdeke. Pedig hát mi is a bőne? Azok közülünk, akik prédikálnak, jól ismerik ezt a helyzetet. Amikor beszélünk, eltelünk a Szentlélekkel, és másoknak is segíteni akarunk, hogy még jobban megerısítsük ıt hitében: húzza ki magát, járjon egyenesen, kevesebbet bukdácsoljon, és tudjon nemet mondani a kísértésnek, mely lépten nyomon körülveszi ıt. Végül is kötelességünk, hogy erıt adjunk az embernek azzal, hogy elmondjuk neki a valós igazságot, melynek segítségével változtatni tud eddigi életén. Mondom, a valós igazságot, s nem pedig a felhígított erıtlen igazságot. 49

Akárcsak a tanár, akinek rá kell mutatnia a helyesírási hibára, a központozás helyes használatára és a jó kiejtésre, hogy a tanuló kijavíthassa a hibát, úgy a prédikátornak is meg kell mondania másoknak, hogyan lehetnek jobbak, tökéletesebbek. A legtöbb felnıtt azonban nem tudja értékelni az igazi útmutatást, hanem csak simogatást és kellemes szavakat akar. Nem akarnak szembe nézni a kihívással és meglátni saját hibáikat annak érdekében, hogy rájöjjenek: itt és itt a könnyebb utat választották és ezzel saját magukat gátolják a teljes isteni kegyelem elérésében. Túlméretezett egocentrizmus Minden, amit látunk, azt mondja nekünk, hogy a világhelyzet komolyan kezd kicsúszni az ellenırzés alól, és ennek legbiztosabb mutatója, hogy az emberek mind inkább egocentrikusak lesznek. Ebben a kultúrában még a gyerekeinknek is szabad az egocentrizmus szélsıséges szintjeit kimutatni. Például, valamikor természetes volt, hogy a diákok egyenruhát vagy egyszerő öltözéket viseltek az iskolában, most pedig már a kisgyerek is megpróbál kitőnni osztálytársai közül ruházatával – s nem pedig jellemével vagy tudásával. Az iskolai egyenruha több célt is szolgált egyszerre. Szelídebbé, szorgalmasabbá tette a tanulókat, és a lét mesterséges aspektusai nem vonták el figyelmüket a fontosabb dolgokról. A gazdag és a szegény egyformán öltözködött. Most a megjelenés olyan hangsúlyt kapott, hogy az emberek versenyeznek az öltözködésben, elbizonytalanodtak, és teljesen egocentrikusak lettek. Tulajdonképpen visszafejlıdtünk egy mind inkább infantilis állapotba. Ennek az egocentrizmusnak a jeleit mindenütt látjuk, bárhová is megyünk vagy bármit is teszünk. Abban, ahogy a bevásárlást végezzük, ahogy étkezünk, és ahogy szórakozunk. Ez különösen igaz a táncra. Még néhány évtizeddel ezelıtt a tánc a közösség összefogásának és erısítésének volt a módszere. Az emberek csoportban, négyszögben vagy körben táncoltak. Késıbb a partnerek, a férfi és a nı, párt alkottak, hogy elszigeteltebben, ám mégis kommunikatív módon táncoljanak. Mostanában azt látjuk, hogy egy sokkal szabadabb táncforma alakult ki és lett népszerő, amelyben a résztvevık úgy táncolnak, ahogy akarnak. A táncosok saját önállóságukat és hajlamaikat fejezik ki anélkül, hogy egyáltalán megpróbálnának párt vagy csoportot alkotni. A szabad stílusú táncos nem arra törekszik, hogy megfelelı párja legyen valakinek, vagy harmonizáljon a másikkal, vagy hozzájáruljon a csoport tevékenységéhez, hanem arra, hogy minél önállóbb legyen, bemutathassa saját ügyességét és felvágjon vele. Természetesen ez az egocentrizmusnak csak egyik példája a sok közül. Otthoni viselkedésünk egy másik mutatója ennek a jelenségnek. Ma már bárki ülhet otthon is, megrendelheti ebédjét, és egész nap videózhat, és nem kell mást tennie, csak a gombokat nyomogatni. De amikor valamit nézünk a tévében, akkor csak figyelünk résztvevık nélkül. Ebben a szindrómában, vagyis abban, hogy csak ülünk a fotelban és nézünk, nincs semmi normális, mert megfosztjuk magunkat attól a lehetıségtıl, hogy másokkal kölcsönhatásban tanuljunk és szeressünk meg valamit. S ez végeredményben szintén negatív hatással van tudatunkra. Úgy növünk fel és fedezzük fel önmagunkat, hogy állandóan “összedolgozunk” másokkal. Azzal, hogy csak nézzük és figyeljük az életet, sok egészségtelen emberi rendellenességet teremtünk. Az ilyen életstílus tétlenséget, bizonytalanságot, haragot, frusztráltságot, sıt esetenként erıszakosságot hoz létre. Nem kellemes dolog így élni. Csak gondoljunk bele: ha egy gyereket valami miatt meg akarunk büntetni, “házi fogságra” ítéljük. A gyerek nem mehet társai közé, és kénytelen otthon ülni. Ez egy gyermek számára nagy büntetés, sıt még talán a felnıttek is annak érzik. Lényegében egy egész napi tévénézés ugyanaz, mint a házi fogság. Ilyen tétlen állapotban az ember megtanul passzív, egocentrikus és elszigetelt lenni. Elveszett gyerekek és fiatalok 50

Sok amerikai fiatal elveszett lélek. Kitetoválva és elkábulva, testrészeik átfúrva, szemük réveteg, és ruhájuk katonai vagy börtönegyenruhára emlékeztet, s így járnak, kelnek. Miért van az, hogy alig ismerünk saját gyerekeinkre? A válasz, azért, mert – akárcsak mi is – úgy érzik, hogy nem értékelik és nem szeretik ıket. Ez szokott történni, amikor az igazi szeretet hiánycikk. Sokféle egészséges szeretet és szerelem létezik, de gyakorlatilag lehetetlen megtapasztalni ıket, amikor az ember állandóan olyan vizuális és hangeffektusoknak van kitéve, melyek a bujaság és az erıszak magvait plántálja beléje. Fiataljaink beteges agyú, buja videofilmeken és zenén nıttek fel. Ráadásul gyárakhoz hasonló iskoláink semmit sem tanítanak a lélekrıl, és csak az élet anyagi dimenzióira összpontosítanak. Gyerekeinket lustává és arrogánssá tette a sok luxus- és élvezeti cikk, mely semmiképpen sem segít nekik meglátni az élet igazi értelmét. Annyira üresek belül, hogy értéktelennek érzik magukat valamilyen újabb hódítás nélkül, mely csak ideiglenesen “dobja fel” ıket. A mai fiatalok kora gyermekkoruktól a televízió állandó nézésén nıttek fel. Az elszigeteltségen és a hipnotikus állapoton kívül, amit a televízió vált ki az emberben, egy másik nagy veszélye a televíziózásnak, hogy az amerikai tévénézık szüntelenül ki vannak téve az erıszak látványának. Egy tízéves amerikai gyerek átlag már több ezer gyilkosságot és egyéb erıszakos cselekményt látott már a televízióban. A rajzfilmek pedig még ennél is bántóbbak. És természetesen, amíg a gyerekek ezeket az erıszakos cselekményeket bámulják, tiszteletlenséget, gúnyt, arroganciát, rivalizálást és agresszív viselkedést tanulnak. Ez pedig étvágyat gerjeszt az egészségtelen viselkedésre. Ezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy gyermekeink annyira ellenségessé és érzéketlenné válnak? Hamis értékek Miközben annyi ember szenved, néhány üzletág virul. Nincs az a vállalkozás a Földön, mely több pénzt seperne be, mint a gyógyszeripar és az illegális kábítószer-kereskedelem. Együtt az elsı számú üzletágat képezik a világon. A második legnagyobb üzletág pedig a hadi ipar. Ha ezt a két dolgot kielemezzük, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy egy olyan civilizáció lettünk, mely állandóan tökéletesíti képességét az emberek tömeges lemészárlására, ám ugyanakkor elnémítja lelkiismeretét a drogokkal. A világcivilizáció e két fı hatásnak van kitéve: a mérgezés és az erıszak. A statisztika azt mutatja, hogy 1987-ben a világ gyógyszeripara és az illegális kábítószerüzlet becslések szerint 71 trillió USA dollárt jövedelmezett. Ez az összeg a Szovjetunió nemzeti össztermelésével volt egyenlı ugyan abban az évben. Ugyanakkor az illegális drogkereskedelem csak Amerikában becslések szerint 300 millió USA dollár jövedelemre tett szert. Hasonlítsuk ezt össze a General Motors termelésével, mely 1987-ben a legnagyobb legális üzletág volt az országban. Még az egyharmadát sem hozta annak az összegnek, amit az illegális drogkereskedelem. A drogpiac jelenleg óriási! És egy rettenetesen csúnya ellenség. Amerikában a lakosság nyolcvan százaléka kipróbált már valamilyen kábítószert 21 éves koráig. És valóban, a világon használt kábítószerek 50 százaléka az Egyesült Államokban kerül piacra. A világ többi részének lakosai pedig minden áron utánozni kívánják az amerikai életstílust és “értékeket”, ezért kezdik magukat ijesztı mértékben mérgezni. Amerikában az elítélteknek legalább egyharmada kábítószerrel kapcsolatos bőncselekményekért került börtönbe. Ha Isten ments, az új kábítószer-kereskedı országoknak sikerül helyesen lekopírozni az amerikai rémálmot, ott is kialakulhat egy olyan helyzet, hogy a lakosság számottevı százaléka börtönbe kerül, és társadalmuk fontos komponensei ezáltal sokkal inkább jelentenek majd terhet, mint sem hasznos réteget, és a börtönök majd hatalmas nehézségeket rónak az adófizetıkre. 51

A világban kialakult helyzetet vizsgálva azt látjuk, hogy sok ország jelentıs jövedelmekre tesz szert az illegális drogkereskedésbıl. Nagyon komoly problémával kell szembenéznünk, mert az olyan országok, mint Jamaica, Kolumbia, Peru és Bolívia, hogy csak néhányat említsünk, állítólag a legnagyobb jövedelemre azáltal tesznek szert, hogy segítenek szennyezni és narkósítani a világot. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy ezeket az országokat gazdaságilag ez a jövedelem tartja életben. Azt is látnunk kell, hogy a világ leggazdagabb személyei közül többen is valahogy kapcsolatban állnak az illegális drogkereskedelemmel. Szerte az egész világon elıfordul, hogy gyakran vállalkozókat, vallási vezetıket és politikusokat használnak fel háttérnek a drogkereskedéshez. A gyógyszerek okozta problémák Hogyan kerülnek a gyógyszerek a képbe? Sok stresszoldó függıséget vált ki, és vissza lehet vele élni. Gyakran az orvos által bizonyos egészségügyi problémákra felírt recept egy másik, néha sokkal komolyabb problémát okoz. Sok receptben található káros és néha függıséget kialakító elem, és olyan komplikációkat válthat ki, melyek egy ideig nem mutatkoznak. A gyógyszerek káros mellékhatása nagyon nagy is lehet. Nyugaton idıs állampolgáraink két lábon járó gyógyszertárak: az idısebb átlagpolgár körülbelül 15 különbözı gyógyszert vesz be naponta. A Torontói Egyetem kutatói szerint az elıírt gyógyszeradag több mint 100.000 halálesetet okoz, és 2,1 millió ellentétes reakciót vált ki. Bármelyik orvos igazolhatja, hogy ezek a problémák gyakran fordulnak elı. De mit tehet egy orvos egyedül? Ennek a kultúrának gyógyszer-intenzív egészségügyi politikáját nagyhatalmú szervezetek és társadalmi intézmények támogatják. Sokat közülük azért hoztak létre, hogy az új orvosokba beleneveljék a szakma iránti csendes lojalitást, hogy minél ritkábban vonják kérdıre ezt az eljárást. A függıség széleskörően elterjedt Ha a kérdést alaposan megvizsgáljuk, észre fogjuk venni, hogy a különbség az illegális drogüzlet és a gyógyszergyártóipar között nem is olyan nagy. Mind a kettı azonos abban, hogy bátorítja a függıséget. A tény az, hogy a modern világban sok embernek van szüksége gyógyszerre, hogy átvészelje a napot. Használunk pilulákat, tablettákat és különbözı vitaminokat, hogy aludni tudjunk, hogy felébredjünk, hogy kitartóbbak legyünk és hogy pihenhessünk. Minél több gyógyszert szedünk, annál jobban fokozzuk nehézségeinket, mint társadalom. Természetesen a kérdés nem ilyen egyszerő, mert bizonyos nagyhatalmú érdekeltségek manipulálják a társadalmat. A tömeges gyógyszerelosztás az egyike azoknak a fıbb módszereknek, melyeket ezek a csoportok használnak annak érdekében, hogy ellenırzésük alá vonják az emberi civilizációt. S ez nem csak valamiféle véletlen; ez tulajdonképpen az egyik alaplépés egy gondosan elıkészített tervben, melynek célja, hogy nagy hatalommal ruházza fel ezeket az önzı érdekcsoportokat. Háború- és fegyverkultúra Az emberiség egy másik fronton is nagyon kényes helyzetben van: ez pedig a fegyverkezési hajsza. Nemcsak arról van szó, hogy rendkívüli módon meg vagyunk osztva politikailag és vallásilag, hanem arról, hogy a világközösség minden eddiginél jobban fegyverkultúrájú lett. Az emberi élet mind kevesebbet és kevesebbet ér. 52

A szó szoros értelmében kultúránk erıszak-kultúra. A legtöbb kormány többet költ védelemre, mint gyermekeink oktatására. Ez fontos mozzanat, mert az a körülmény, hogy mire költi egy nemzet a pénzt, mutatja annak az országnak és vezetıinek kollektív tudatát is. Kézenfekvı, hogy prioritásaink teljes egészében az erıszak és az agresszió felé mutatnak. Paradox módon, világszerte folynak a béketárgyalások, ám ugyanakkor a fegyverkezés tovább tart. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy helytelen, ha egy társadalomnak erıs védelme van. Még az ısi védikus kultúrában is, mely lelkileg volt orientált, a hadseregnek fontos szerepe volt. De ha egy nemzet vezetıinek az a legfontosabb, hogy minél nagyobb erejő pusztító fegyvereket gyártsanak, akkor ez a magatartás természetesen leszüremlik az állampolgárok felé is. Hasonlóképpen, a gyermekek utánozni fogják a felnıttek által teremtett mintaképeket. Társadalmunkban az erıszak sajnos norma lett. Amint a fiatalok megkezdik pályafutásukat, egy olyan globális közösségbe lépnek, amely destruktív, bántó magatartásra épül. Egy olyan környezetbe lépnek, mely azt a gondolatot hirdeti, hogy a konfliktusokat erıvel kell megoldani. Ez azt jelenti, hogy nem az együttmőködésre koncentrálnak, hanem a versengésre, az uralkodásra és a romboló hatalomra. Revolverek otthon és az iskolában A közelmúltban, mint ahogy azt mindenki tudja, az Egyesült Államokban tömeges esztelenség söpört végig az iskolákban, melynek résztvevıi fiatalkorúak voltak. 15 gimnazistát gyilkoltak meg tizenéves iskolatársaik a Colorado állambeli Denverben csak azért, hogy valami izgalmas is történjen életükben. És hogy izgalmasabb legyen a dolog, a fiatalkorú bőnözık a tömeges vérengzés után saját magukkal is végeztek. Az országban késıbb ezt a borzalmat más gyerekek is lekopírozták, mert úgy látszik nekik is hiányzott az izgalom az életükbıl. Ennek az lett a következménye, hogy sok iskolában a tanulók fémdetektorok közt kötelesek átmenni, mint az utasok a repülıtereken, mielıtt belépnek az iskolába. Zavaró, hogy egy környezet, melynek célja az oktatás és a nevelés, az emberi természet megjavítása és az élet minél jobb megértése, ennyi erıszak színtere lett. Az ehhez hasonló erıszakbőntények nagy vitát kavartak az amerikai kongresszusban azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mindenki szabadon vásárolhat-e fegyvert, vagy pedig a fegyvervásárlást ellenırizni kell a regisztráció útján. A kérdés egy szavazattal dılt el egy olyan törvény javára, melynek értelmében csak az vásárolhat fegyvert, akinek van fegyverviselési engedélye. Egy ilyen fegyverviselési engedély pedig bárki által két hét folyamán beszerezhetı. Amerikában minden harmadik lakosnak van kézi fegyvere, ami azt jelenti, hogy nincs még egy olyan ország a világon, melynek lakosai így el lennének látva fegyverekkel. Elterjedt bőnözés Sajnos sok helyütt azt tapasztaljuk, hogy a bőnözık sokkal inkább a helyzet úrai, mint a katonák, a rendırök, a törvényhozók, sıt mint a kormány igazságügyi részlegei. Ha közelebbrıl megnézzük környezetünket, azt látjuk, hogy a bőnözık átvették az uralmat több szomszédunknál és közösségben; egyes esetekben egész nemzeteket tartanak hatalmuk alatt. A közelmúltban például azt hallottuk, hogy Kolumbia és több más dél-amerikai ország vezetı személyiségei egy olyan ajánlattal álltak elı, hogy kifizetik nemzeti adósságukat, ha engedélyezik nekik illegális árutartalékaik zavartalan eladását. Szerte az egész világon mind gyakoribb, hogy az emberek nem tudnak menekülni a bőnözık agressziója elıl, s a privilegizált amerikaiak pedig ne gondolják továbbra is, hogy az ilyen tragédiák csak a világ más részeiben történhetnek meg és velük nem. Az emberek azért támadnak 53

egymásra, mert még egy percig sem tudják elhalasztani az elégtételt, s bár ez a fajta bőnözı viselkedés kevésbé jellemzı Amerikára manapság, de az általános erıszak bármikor eszkalálódhat. Féktelen bujaság Ha érzékeink kielégítése központi kérdéssé válik, akkor a viselkedés minden fajtájával szemben az a magatartás alakul ki, hogy “Miért ne?” Azok a személyek, akik szívesen tobzódnak a kapzsi és buja viselkedésben, sokkal könnyebben engednek a haszon, az érzéki örömök és a hírnév csábításainak, mint a kegyes emberek. Nem szabad felednünk, hogy az ilyen magatartás a démoni energiák táptalaja. Ha nem vigyázunk, akár az olyan destruktív erık közvetlen célpontjaivá is válhatunk, melyek aztán féktelen vágyaink következtében manipulálnak majd bennünket környezetünk kárára. Sok ember, aki kedveli a szabadosságot, egyszerően csak ideiglenes csínytevıvé és félrevezetett bajkeverıvé válik, mint például a helyi drogkereskedık az utcákon. Rendkívül önzık, alacsony tudattal rendelkeznek, ugyanakkor nagy érzéki étvágyuk van, s ezért könnyen rá lehet venni ıket, hogy kihasználjanak másokat. S bár ık nem társadalmi hanyatlásunknak a szellemi vezéralakjai, mindazonáltal fontos elemei ennek a hanyatlásnak. Hajlandóságuk nélkül azoknak, akik minél szélesebb körő hatalomgyakorlásra vágynak destruktív céljaik elérése érdekében, nem lenne nagy hatalmuk. A meg nem engedhetı viselkedés állandósul Azok az emberek, akik meg nem engedhetı tevékenységet folytatnak, általában nem fognak megállni egy bizonyos pontnál. Az illegális tevékenység minden fajtáját rendkívül nehéz moderálni. Ezt “a kábítószerpiacokért folytatott háborúk” már nem egyszer bizonyították. Még a kábítószer-fogyasztás és a drogkereskedelem megszüntetését célzó kormányzati rendeleteknek is igen alacsony a hatásfoka, mert ez a helyzet a kapzsiság, az erıs függıség és a könnyő pénzszerzési vágy eredménye. A potenciális lehetıség a haszonszerzésre olyan magas, hogy az emberek még az életüket is hajlandók kockáztatni a drogkereskedelemmel. Ugyan ez a helyzet a prostitúcióval. Nehéz szabályozni. Azok, akik rövid távú nemi kapcsolatokra vágynak, gyakran “feldobják” magukat valamilyen szerrel vagy egyszerően berúgnak, mert tudat alatt tisztában vannak azzal, hogy viselkedésük erkölcstelen és önromboló. Például, ha egy férfi egy prostituált szolgálatait keresi, normális tudatállapotban ezt nehezen fogja megtenni. Ha elıtte alkoholizál vagy kábítószerhez folyamodik, akkor minden bizonnyal kevésbé fogja magát vétkesnek érezni, legalább is egy ideig. Tudatának ezzel az eltompításával nem érzi annyira, hogy eltér az élet magasabb rendő elveitıl. Néha a nık sem segítenek javítani a modern kultúrának ezen a szexuálisan túlfőtött helyzetén. Sok nyugati nı manapság úgy öltözködik, mintha csak most lépett volna ki a zuhanyozóból. Sok esetben a szoknya alig takar valamit, a többi ruhadarab is inkább azt a célt szolgálja, hogy bizonyos testrészek idomait kiemelje, nem pedig eltakarja, viszont a ledéren öltözködı nık úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy a férfiakat, mi izgatja fel. Testbeszédükkel és öltözködési kódjukkal ezek a nık azt üzenik, hogy “Kapható vagyok.” Egy nınek vigyáznia és törıdnie kell alakjával, melyet Isten adott neki, és nem pedig csak arra használni, hogy elcsavarja vele a férfiak fejét. Bár az a férfi, akit csak ezek sikerült elcsábítani, amúgy is értéktelen. Mint a világ édesanyái a nıknek nincs szükségük olyan kapcsolatra, amely csak a fizikai vonzalomra épül, mert ez a kapcsolat sohasem lehet tartós. Ferde utakon járó szexualitás 54

A mai társadalomban a szexualitást teljesen félreértik. Sok társadalmi probléma a szexuális energia helytelen felhasználására vezethetı vissza. Például nem beszélhetünk az AIDS terjedésérıl anélkül, hogy ne beszéljünk a meg nem engedett nemi élet kérdéseirıl, mert a kettı szorosan összefügg. És megint csak nem beszélhetünk a meg nem engedett szexrıl, ha nem említjük a nemi erıszakot, a vérfertızést és a pedofíliát. A pornográfia társadalmi jelensége és az abortusz, ami bőn, szintén kapcsolódik ezekhez a kérdésekhez. Röviden, mind ezek a dehumanizáló problémák összefüggnek egymással. Az igazi szeretet és szerelem önzetlen, becsületes és gondoskodó. Azt jelenti, hogy egymásért élünk. Ám ezekben a napokban a legtöbben elfelejtették, hogy mi az, hogy szeretni. Sokkal inkább törıdünk azzal, hogy hatással legyünk a másikra, hízelegjünk neki és manipuláljuk a másikat. Ahelyett, hogy legjobb hosszú távú érdekeinket, és azok hosszú távú érdekeit mozdítanánk elı, akikkel kapcsolatban állunk, ideiglenes örömöket keresünk, ami esetenként frusztrált és nehéz helyzeteket teremt. Minden társadalmi nyavalyánk gyökerénél azt a gondolatot találjuk, hogy mindössze fizikai testek vagyunk. Emberi állapotunk része, hogy megtapasztaljuk a szeretetet – adjunk és kapjunk. Azok a modern személyiségek, akiket utánozunk és mintaképnek tartunk, nem mozdítják elı a szeretet kapcsolatait. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy a hollywoodi etikát érdemes-e követni. Például, sok hollywoodi szerelmes történet, melyet valós történetként próbálnak tálalni, nem az igazi szerelmet mutatja, hanem csak a szenvedélyt és a bujaságot, ami nem csoda, mert a hollywoodi hírességek mindenféle deviáns hajlamaikról ismertek. Mivel a legtöbb filmcsillagot az ıt övezı általános imádat arra ösztönzi, hogy hiú és egocentrikus legyen, ezért nem lehet azon sem csodálkozni, hogy sokan egyszerően nem tudják, hogyan lehet mély és tartós kapcsolatot kiépíteni. Következésképpen ezért azon sem csodálkozhatunk, hogy társadalmi életünkben az olyan szerelmi viszony és párkapcsolat a domináns, melynek alapja a rövidtávú, egocentrikus szex. Az AIDS tragédiája Az AIDS problémájának gyökere az a szerencsétlen körülmény, hogy az emberek többsége nem érti a nemi aktus dicsı és szent természetét. Az AIDS világmérető elterjedésének statisztikája lesújtó számadatokat közöl. Kevesebb, mint 20 év alatt az Egyesült Államokban élı afroamaerikaiak 40 százaléka AIDS-es lesz. Az AIDS-es nık 80 százaléka Afrikában él. Világmérető pornográfia A pornográfia az egyik legjobban növekvı iparág a nyugati világban, és jelenleg a harmadik világ országaiba is eljutott. A pornográfia fokozza a nık és a gyermekek szexuális kiszolgáltatottságát, hozzájárul a válások, a különélések és az általános erıszak növekedéséhez. Ez azért van így, mert a pornográfia legalantasabb ösztöneinket éleszti, és közömbössé tesz az erıszak és a kizsákmányolás növekvı szintjével szemben. A pornográfiáról egyébként köztudott, hogy növeli a megerıszakolási eseteket is, mivel az erıszakos nemi közösülés hamis bemutatás a képernyın arra ösztönöz sok embert, hogy kipróbálja ezt a fajta izgalmat is, egyes férfiaknak pedig azt a hamis gondolatot sugallja, hogy a nık szeretik, ha megerıszakolják ıket. Nemi erıszak Volt idı, amikor a nemi erıszak sokkal ritkábban fordult elı, mint manapság. Jelenleg sok elkövetı nem is törıdik a következményekkel, mivel ezzel és más erıszakos cselekedetekkel kapcsolatos jeleneteket nap mint nap lát a mozikban, a televízióban és a nyomtatott médiában. 55

Gyakran elıfordul, hogy minél csúnyább egy eset, annál több tapsot és figyelmet kap. Ez kedvet csinál az emberekben, hogy ezt a fajta erıszakot kipróbálják. Terjedı vérfertızés A vérfertızés és a gyerekek szexuális kiszolgáltatottsága ebben a társadalomban szinte napról napra növekszik, mert az igazi szeretet és szerelem már nem divat, és csak a bujálkodást szítják az emberek szívében. Természetesen érthetı, hogy a szülık szeretik gyermekeiket, de ha ez a szeretet elfajul, akkor egyes szülık saját szexuális vágyaik kielégítésére használhatják gyermekeiket, ami szeretetük perverz megnyilvánulása. Ez utálatos és visszataszító, de azt is tudnunk kell, hogy társadalmunkban sok olyan tényezı van, mint például a különbözı mérgezı anyagok – elsısorban a kábítószer és az alkohol, valamint a média-ösztönzés -- , ezek olyan szerek és dolgok, melyek erısen megnövelik a szexuális étvágyat. És ha nincs normális módja ennek az étvágynak a kielégítésére, akkor néhány gyenge ember saját gyermekeit használhatja erre a célra. Az abortusz veszélyei Az emberi jogok egyik legdurvább megsértése az abortusz. Azért van abortusz, mert az emberek érzéki vágyaikat ki akarják elégíteni, de következmények nélkül. Az abortuszt elıször 1920-ban törvényesítették a kommunista Szovjetunióban. Kína 1950-ben legalizálta az abortuszt, Anglia 1960-ban, s végül az Egyesült Államok 1970-ben. Miért a Szovjetunió volt az elsı, mely törvényesítette az abortuszt? Az ateista filozófia úgy tartja, hogy az emberi test nem más, mint különbözı organizmusok és atomok győjtıhelye. Ha ezt a nézetet valljuk, akkor mi rossz van abban, ha megsemmisítünk néhány fölösleges szövetdarabot? Semmi. Minden évben sok millió abortuszt hajtanak végre a világon, és abba, hogy a karmából eredıen milyen komplikációkkal kell majd esetleg szembenézniük a szülıknek ezért a bőnért, még belegondolni is ijesztı. Az a gyakorlat, melybıl kifolyólag minden érték relatív, lehetıvé tette sok millió ember számára, hogy elfogadja az abortuszt és szabadságnak nevezze azt. Ám hogy tudjuk figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy alig három hét leforgása alatt az embrió szíve már dobog? Hét hét múlva az agya is funkcionál. Már a legelején minden kromoszóma adott az ember születéséhez. E realitások ellenére az elnökök, szenátorok és egyéb vezetık nem fognak véget vetni ennek a bőnténynek, mert félnek az ellenlábasoktól, akik eldönthetnek egy szavazást. Még a lelkészek és az imámok se mernek ellentmondani, mert attól félnek, hogy esetleg kidobják ıket a kongregációból. A legszomorúbb aspektusa ennek a helyzetnek az, hogy sok fiatal nı nem tudja, hogy mit is jelent az abortusz: fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen az lenne a rendeltetése a Földön, hogy egy új lélek gondozója és nevelıje legyen, nem pedig gyilkosa. Nem tudja, hogy a világra hozhat egy új lelket egy új testben – valaki olyannak a testében, aki egy újabb életen át közeli társa lehet mindenben, vagy pedig csodálatos tehetségével elkápráztatja környezetét, és talán az egész világot. De mostani “civilizációnk” azt mondja, hogy az embriót, aki még nem tud magáért kiállni, meg szabad ölni. Sok lélek azért próbál erre a sárgolyóra jönni, hogy segítséget nyújtson megjavítani azt, ám millió számra megölik ıket. Ennek legfıbb oka az, hogy teljes egészében kiveszett belılünk a tisztelet a szexualitás szent természete iránt. A szex túl gyakran lett csak két test dörgölızése egymáshoz a kétes örömszerzés nevében. A tagadás nem segít 56

A kellemetlen valóság tagadása sohasem fogja a világ problémáinak megszőntetését eredményezni. Mint ahogy az sem, ha azt állítja magáról valaki, hogy ı pedig spirituális személy. Ha a történelem igazán nagy lelki személyiségeinek életét tanulmányozzuk – Jézus Krisztustól Harriet Tubmanig, Dr. Martin Luther Kingtıl Mahatma Ghandiig, Nelson Mandelától Tereza Anyáig – azt fogjuk látni, hogy ık mindannyian rendkívüli módon törıdtek a világgal. Valami nincs rendjén abban, ahogy élünk. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért. Hisz annyi természeti kincsünk, annyi ügyességünk és intelligenciánk van, és annyira jók a szándékaink! Akkor miért van annyi rombolás és emberi szenvedés a mai világban? Kérdések és válaszok Kérdés: Arra kérném, hogy magyarázza el részletesebben, hogy a technológia miért nem semleges. Válasz: Mint ahogy már szóltunk róla, a technológiát tekinthetjük semlegesnek, mint ahogy magában véve az is, de a baj az, hogy felhasználása már egyáltalán nem az. Minél alacsonyabb a felhasználók tudata, annál veszélyesebb lehet a technológia a kezükben. Az a veszély, amely a nagy üzlet és a rossz tudomány kombinációjából származik, óriási fenyegetést jelenthet az emberiség számára, s ezért van az, hogy annyi sok ember fél például a most folyó biotechnikai kísérletektıl. Általában azt szoktuk hinni, hogy egy nagyon fejlett társadalom az, amely sok nagyteljesítményő külsı dolgot tud elıállítani. A valóságban ez gyakran annak a jele, hogy az emberek megadják magukat a gépeknek és a külsı dolgoknak. Egy valóban fejlett civilizáció olyan, melyben az emberek nem a külsı dolgok rabjai, hanem ki tudják aknázni saját belsı erıiket, hogy létrehozzák és megteremtsék azt, amire valóban szükségük van. A Védákban van egy történet, melyben Ardzsúna megmentette egy Majadanava nevő démon életét, aki azzal akarta meghálálni Ardzsúnának a tettét, hogy megtanítja a jantrasz – azaz a gépcsinálás -- misztikus tudományára. Krisna azonban arra kérte Ardzsúnát, hogy ne foglalkozzon ezzel a tudománnyal, mert az bőnös utakra vezet. A történelem csakugyan azt mutatja, hogy az iparosítás és a tudományos haladás rossz kezekben nagy rombolást is okozhat, és hogy a mőszaki fejlettség gyenge tudattal rendelkezı emberek kezében csapdába ejti és a lejtın lefelé vezeti ıket. Kérdés: Hogy tudja összeegyeztetni valóban súlyos problémáinkat azzal a körülménnyel, hogy Amerika ugyanakkor annyi sok erıs spirituális szervezet fıhadiszállása is? Azaz Amerikában nagyon sok erıs spirituális és metafizikai csoport van, ám ugyanakkor Amerikában nagy mértékben jelen van a destruktív és antiszociális viselkedés minden formája is. Válasz: Mindez a kettısségbıl fakad. A kettısség az anyagi világ lényeges eleme, mint ahogy a víz lényeges eleme az óceánnak. Az anyagi világ belülrıl fakadóan kettıs: minden jóban van rossz is. Tiszta jóság csak a spirituális világban van. Ez a különbség az abszolút és a kettısség fogalma közt. Az anyagi világban, ha egyszer van valamilyen magasabb rendő pozitív erı, akkor kell hogy legyen egy magasabb rendő negatív erı is. A kettı elválaszthatatlan ebben a világban. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a hatalom önmagában semleges, függetlenül attól, hogy ez a hatalom gazdasági, misztikus vagy egyéb. A hatalom mind a két erıt kiszolgálhatja, a sötétség és a fény erıit is. Mint ahogy léteznek a szabad kımővesek és egyéb jó szándékú titkos társaságok Amerikában, úgy léteznek titkos társaságok korrupt indítékokkal is. Nem minden titkos társaság negatív, de titkosak abban az értelemben, hogy tevékenységüket nem tárják a nagyközönség elé. Céljaik lehetnek építıjellegőek. Sok e csoportok közül Amerikában koncentrálódott amiatt a szerep miatt, amit most ez az ország tölt be a világban a történelem adott idıpontjában. A hatalom 57

természetesen körforgásban van, méghozzá rendszeresen. Elıször az egyik birodalom jut lehetıséghez, hogy dicsı és erıs legyen, de aztán attól függıen, mire használja vagy nem használja hatalmát, vagy esetleg visszaél vele, késıbb elveszítheti vezetı státuszát a világporondon. Sok metafizikus azt állítja, hogy több ezer évvel ezelıtt Afrika volt a tudás és a technológia világközpontja. A pszichikai tudással való visszaélés miatt azonban a földrész elvesztette vezetı státuszát. Minden kultúrának megvan az esélye. A Karma különbözıképpen valósul meg, és nem véletlen, hogy valaki hatalomra jut, és valaki pedig elbukik. Ez az emberekre és a nemzetekre is vonatkozik. Lehet egy bizonyos idıköz tett és reakció között, melyben Isten lehetıséget nyújt nekünk arra, hogy megjavuljunk, de egy bizonyos ponton túl az események túl messzire mennek, és a bukás elkerülhetetlen. Itt álljunk meg egy percre, és nézzük a történelmet. Jusson eszünkbe, hogy szerezte Amerika ezt a hatalmas területet és gazdasági hatalmát. A legtöbb eszköz mindenképpen bőnös volt: rabszolgaság, gazdasági kizsákmányolás, és a bennszülött amerikaiak kiirtása, csak hogy néhány példát említsünk. Ezért a kocka már el van vetve. A tett után következik a reakció, s Amerikának majd fizetnie kell azért, hogy vérrel és erıszakkal építette fel gazdaságát. Amerika korai gazdaságának jelentıs része a rabszolgaság intézményére épült. A rabszolgaság utálatos intézményén kívül itt volt az Ipari Forradalom, amikor az embereket – a fehéreket és a feketéket – lényegében rabszolgaként kezelték. Angliában, Amerika anyaországában a gyerekek 12-15 órát dolgoztak naponta, és Amerika hasonló taktikát alkalmazott. És hogy még tovább rontsa a helyzetet, Amerika mindig visszaélt a “gyengébb” nemzetekkel és azok gyengébb állampolgáraival. Ritkán kompenzálta ıket, ha egyáltalán megtette, munkájukért és szolgálataikért. Röviden, ami Amerikát erıssé tette, annak nagy része démoni energia. Természetesen Amerika nem áll egyedül, de most nem akarunk más nemzeteket vádolni. De megtanultuk az emberiség történetébıl, a Viszály Évezredében, hogy a hatalmasok kizsákmányolni akarják azokat, akik függnek tılük, s nem pedig megvédeni. A lényeg az, hogy mi gyakran túl felületesen nézzük a “sikert”. Látjuk a rövid távú hatásokat, a többit meg figyelmen kívül hagyjuk. Egy bőnözı nagyon gyorsan elérhet valamit, de a késıbbi fájó következmények fogják mutatni, hogy nem volt érdemes a görbe utat választani. Az Isten-tudat azt jelenti, hogy Isten törvényein belül kell élnünk, és el kell fogadni azt, ami nekünk ki lett osztva. Az önzı, erkölcstelen emberek lázadozni fognak és többet fognak követelni, de végeredményben a szenvedés eléri ıket. Nézzék csak a “szuper gazdagok” életét. Nem mindegyikük boldog. Sokan követtek el öngyilkosságot, vagy távoztak az élık sorából idı elıtt. Társadalmunk minden gazdagsága és fényőzése ellenére a mentális betegségek száma növekszik. A pszichiáterekre olyan nagy szükség van, hogy Washingtonban, a fıvárosban, egy épületben több pszichiáter van, mint másutt az egész világban. Amerikában az elégedetlenség és a kétségbeesés tragikus arányokat öltött. A többi ország jól teszi, ha ezt figyelmeztetésnek tekinti. Amerika példájának követése helyett helyesebb, ha aprólékosan figyelnek arra, hogy mi a jó és mi a rossz. A legegészségesebb lépés, amit a világ országai tehetnek saját túlélésük érdekében az, hogy a közösségi életnek egy olyan formáját választják, amely a leginkább megfelel kultúrájuknak. Az idık kezdete óta ez volt az ıshonos népek természetes életének része. Ezen túlmenıen arra is szükség van, hogy természetes módon tiszteljük a hierarchiát, és ismerjük el, hogy ez Isten akarata. A demokrácia gyakran csak komédia, mert semmi sem irányítható hatékonyan nagy embertömegek által. Ez egy olyan fáradtságos folyamat, mely gyakorlatilag visszafogja a haladást. Továbbá, támadás vagy egyéb válság esetén a demokrácia nem egy hatásos eszköz a döntéshozatalra. Amire egy társadalomnak szüksége van ahhoz, hogy hatékonyan mőködjön, az egy jól képzett és lelki beállítottságú vezetı, vagy a közösség érdekeit szem elıtt tartó személyek kisebb magja néhány tanácsadóval. És valóban, az ıshonos népek ezt a gyakorlatot követik már évezredek óta. 58

A régi szokásokat fel kell újítani. Tiszteletet kell tanúsítanunk az idısek iránt, óvnunk kell gyermekeinket, és természetes tiszteletet kell mutatnunk az anyatermészetnek és Istennek. A materialista és anyagias ideológia annyira beszivárgott gondolatainkba, hogy az alapkövetelményeket is a minimumra csökkentettük. Annyira anyagiasak és individualisták lettünk, hogy mindenki veszélyben van. De amennyiben erıs programot tudunk kidolgozni az öntisztulásra és értékelni tudjuk azokat a nagy erıforrásokat, melyeket az anyatermészet adott nekünk, akkor még sokat tehetünk annak érdekében, hogy segítsünk magunkon itt, és így a világ más részeiben is.

59

Mottó: Elért az İsz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm-züm: röpködtek végig az uton Tréfás falevelek.

4. fejezet: Mi van mögötte? A világ negatív erıi – Mi a gonosz? -- A történelmi perspektíva – Konfliktus és megosztottság – Az “oszd meg és uralkodj” stratégiája – Félistenek és démonok -- Kik a démonok? – Egy példa az életbıl -A démoni napirend -- Hogyan mőködik? -- Rabszolgasors pedig már van -- A modern élet ritmusa – Manipulációs tervek -- Pszichikai manipuláció -- Uralkodás a propaganda révén – Kábítószer-függıség a társadalom ellenırzése céljából -- Szándékos problémateremtés -- A kormányok elárulják bizalmunkat -Titkos társaságok – A „láthatatlan kormány” – Néhány fontos kérdés -- A magasabb rendő tudás relativitása és elnyomása – Kérdések és válaszok

Bolygónk egyik legveszélyesebb jelensége a mostani idıkben az, hogy rendszeres erıfeszítések történnek az egészséges kultúra aláásására, ami abban nyilvánul meg, hogy különbözı próbálkozások vannak mindenféle lelki élet szándékos rombolására. Ezeknek a próbálkozásoknak a mérnökei minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak annak érdekében, hogy kulturális eróziót idézzenek elı az élet szinte minden területén, az anyagi és a szellemi szférában is. Céljuk az, hogy az olyan életstílus és szokások bevezetésével, melyek ellentétesek a személyiség felemelkedésével és a kollektív tudattal, zavaros állapotokat idézzenek elı. Szeretteim, biztosan néhány a saját problémáitok közül is e bőnös kultúra terjedése által okozott hatás következménye, a lelki harcos útján haladva azonban vigaszt és erıt fogtok találni. Mint lelki harcosok, meg kell értenünk, hogy a túlélés nem csak a mi cselekedeteinktıl függ, hanem attól is, hogyan reagálunk mások viselkedésére. Senki sem egy magányos sziget. Magas szinten kell tartanunk a tudatot a társadalom degradált értékeivel szemben, és le kell gyıznunk a bennünket érı negatív hatásokat. Hogy ezt megtehessük, mindenekelıtt arra van szükség, hogy tisztában legyünk az ellenünk szövetkezı erık igazi természetével. A világ negatív erıi Los Angeles-ben, a New Times Magazine Lélekrablók címő elsı oldalas cikke a következıket írta: “Egy üresen hagyott Santa Monica-i épületben Glen Mason a Sátánt imádta, és hipnotizálta tizenéves barátnıit. Megfelelı áldozatra volt szüksége istenének, és talált is egyet a 14 éves Shevawn Geoghegan személyében”. Az ezután következı borzalmas történet csak egyike azon vérgızös eseményeknek, melyek jól mutatják a modern világban eluralkodó negatív tendenciák terjedését. A materialista kultúra eltorzítja a modern ember személyiségét. Ezt a veszélyes jelenséget fel kell ismerni és meg kell beszélni.

60

Mi a gonosz? A gonosz beásta magát társadalmunkba és intézményeinkbe. Az ember megkérdezheti, miért kell nekünk a gonoszról beszélni. Nem lenne-e helyesebb, csak a jóra koncentrálni? A válasz az, hogy ismernünk kell ellenségünket, ha nem akarunk tudatlan áldozatok lenni. A gonosz természetének megismerése által tisztában leszünk azokkal a finoman szıtt bevezetı útakkal, amelyeken a negativitás behatol társadalmunkba, s ezzel tudatunkba is. Ezzel a tudással felvértezve éberebbek leszünk és képesek leszünk megakadályozni vagy semlegesíteni a bajt. A “gonosz” szóval kapcsolatban borzalmas bőntények juthatnak eszünkbe, olyanok, mint például a sorozat gyilkosságok, gyerekek sexuális bántalmazása, haláltáborok a Balkánon, vagy a tömeges népírtás olyan térségekben, mint Szudán vagy Szomália. A “gonosz” továbbá emlékeztethet benünket Hitlerre, Mussolinire, Sztálinra és másokra, akik óriási holocaustokért voltak felelısek, melyek során megsemmisítettek sok millió zsidót, európait és oroszt; több tízmillió bennszülött amerikait; és több mint 60 millió afrikait a rabszolgakereskedés során. A gonosznak azonban egy sokkal alattomosabb arca is van, többek közt az, hogy szándékosan megpróbálja az anyagi világot úgy feltőntetni, mintha csak az volna az egyetlen érvényes valóság. Amennyiben már csak érzékeink kielégítése lesz fontos számunkra -- ami természetes következménye annak, hogy csak a fizikai világot tekintjük a végsı igazságnak -- , vágyaink rabszolgáivá vállunk, és könyen engedünk majd a külsı hatásoknak. Azon igyekezetünkben, hony minél többet és többet birtokoljunk, úgy fogjuk érezni, hogy minden áron versenyezni kell a többiekkel, mert mindenki potenciálisan fenyegeti érzéki örömeinket. Sebezhetıvé válunk, ha úgy érezzük, hogy jólétünk olyan fizikai örömökkel és tárgyakkal van összekötve, amelyeket könnyő megszőntetni vagy ellopni. Mivel hajlamosak vagyunk másokban meglátni azt a negativitást, melynen létezését magunkban nem akarunk elismerni, azt hisszük, hogy az emberek hazudni, manipulálni és lopni fognak, hogy a mi rovásunkra szerezzenek érzéki örömöket. Az eredmény pedig egy világ, melyben olyan emberek laknak, akiket könnyen lehet manipulálni, mert félnek. A történelmi perspektíva Az írások azt mondják, hogy a világegyetem kezdetben mentes volt a gonosz hatásoktól, s mindenütt tisztaság és magasabb rendő tudat uralkodott. Aztán jött egy idıszak, amikor a rossz és a jó képes volt együtt létezni egy világegyetemen beleül és egy bolygón is. Aztán késıbb jött egy olyan idı, amikor a rossz és a jó ember megszülethetett egy klánon vagy családon belül. Jelenleg még ettıl is egy érdekesebb mintát találhatunk, melyben a rossz és a jó tulajdonképpen együtt létezik egy és ugyanazon személyben. Ez azt jelenti, hogy mindegyikünkben van egy isteni és egy démoni erı. Ebbıl kifolyólag a mi saját felelıségünk, hogy tisztában legyünk ezzel a személyes belsı realitással, és idırıl idıre olyan döntést hozzunk, amely a magsabb rendő tudatot támogatja bennünk. Ez állandó éberséget követel, mert a bőnnek nagyon sok arca van. Mindazonáltal óvatosaknak is kell lennünk, mert nem szabad rosszat látni ott, ahol az nincs. Ha vannak is kétségeink – már pedig gyakorta vannak --, akkor sem szabad engednünk a “sztereotípiáknak”, melyek azt súgják nekünk, hogy az ún. gonosz “amott van.” Hisz gyakorta hallunk olyan általánosításokat, hogy pl. “minden fehér ember önzı kizsákmányoló”, “minden fekete lusta”, vagy pedig hogy “minden nı kísértésbe visz”. Sokan minden további nélkül elhiszik, hogy a gonosz egy másik faj vagy kultúra tagjaiban öltött testet, mint ahogy sok férfi hiszi, hogy minden nı veszélyes szírén vagy boszorka. A dolog egyáltalán nem ilyen egyszerő. Az ilyen meghatározások rendkívül felületesek, s igazságtartalmuk szinte nulla. Tudnunk kell, hogy a másokról alkotott nézeteink elsısorban 61

mindig tudatunk állapotától és szívünk tisztaságától függ. A tiszta szívő ember, még ha külsı körülmények provokálják is arra, hogy fajgyőlölı vagy szektáriánus legyen, ellent fog állni a külsı nyomásnak, mert belsı megértéssel és magasabb rendő érzéssel rendelkezik. Konfliktus és megosztottság A démonok szeretnek megosztani és elvonni bennünket az egység belsı tudatától és a másokkal fenntartott jó kapcsolatainktól. Módszerük: bátorítani az elıítéleteket, a fajgyőlöletet, a férfi nem felsıbbrendőségét, sok egyéb “-izmust” és gyakran a tömeges népírtást is. Ilyen hatások nyomásával szemben soha sem szabad felednünk, hogy testvérek vagyunk, és ezt a testvériséget tudatunk határozza meg függetlenül hajunk és bırünk színétıl, korunktól és nemünktıl. S ellenkezıleg, az a személy, aki kábítószert ad el gyermekeinknek, vagy prostitucióra akarja rávenni barátunk lányát, az nem viselkedik úgy, mintha testvérünk lenne, függetlenül attól, hogy milyen fajhoz tartozik vagy hogy mennyire vannak velünk közös gyökerei. Ha egy ilyen személyt családtagként fogadunk el olyan felszínes vonások alapján, mint a bır színe, éveinek száma, vagy az a nyelv, amelyet beszél, akkor azt kell mondanunk, hogy rendkívül torz elképzeléseink és meghatározásaink vannak a családról, és ebbe elıbb utóbb bele fogunk bukni. A történelem továbbá azt is bizonyítja, hogy egy destruktív hajlamú személy nagyobb jelentıséget tulajdonít a külünbségeknek, mint a belsı hasonlóságoknak. Például, mindenki tudja, milyen nagy hangsúlyt fektetett Hitler a zsidók és nem zsidók közti különbözıségre, ha egyáltalán volt ilyen. Ennek alapja az árja faj védikus koncepciójának az ı ideológusai által kidolgozott torz értelmezése volt, mely szerint az “északi faj”, ill. az ilyen származású egyén hivatott a vezetésre. A faji felsıbbrendőségnek ez a doktrínája olyan külsı vonásokra épült, mint a haj és a bır színe, valamint a származás. Az “árja” eredeti jelentése azonban olyas valakire vonatkozik, aki megérti a magasabb rendő emberi értékeket. Ennek nincsenek földrajzi vagy faji elemei. Árja az, aki tudja és megérti, hogy az ember küldetése ezen a Földön abban rejlik, hogy a szeretet és a szolgálat útján visszatérjünk Istenhez. Hasonló taktikát választottak azok, akik olyan alcsoportokat tizedeltek meg vagy írtottak ki egészen, mint az afrikai és amerikai bennszülöttek. Amikor az európaiak megérkeztek az Új Világba, a bennszülött amerikaiakat “vadaknak” tekintették, és ez a cimke elegendı volt ahhoz, hogy az észak-amerikai telepesek széleskörő írtó hadjáratot indítsanak ellenük egy egyszerő biológiai fegyver segítségével is: feketehimlıvel fertızött takarókat adtak nekik, mely kórral szemben a bennszülöttek immunrendszere nem tudott védekezni. A járvány pedig tette a dolgát. Rézbırő alig maradt a kontinensen. S mindez elfogadható volt, mert a fehér telepesek véleménye szerint az indiánok nem voltak emberek. Még nem is olyan régen az afro-amerikaikat sem tekintették egészen embereknek, és úgy kezelték ıket, mint tulajdont, akárcsak egy állatot. A fehérek megfosztották ıket minden emberi méltóságuktól, s így – micsoda ferde és gonosz logika -- meg lehetett ıket lincselni, erıszakolni, minden alapvetı emberi és törvényi jogtól eltiltani, amit aztán a fehérek számtalan esetben meg is tettek. Mivel a mesterségesen szított különbségeknek semmi értelmük sincs, ezért a társadalmi létra magasabb fokán álló faji vagy etnikai csoporthoz való hovatartozás kicserélése lényegében semmin sem fog változtatni. Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy az igazi változás a tudattól függ. Például, gyakran halljuk, hogy mivel a fehér ember tengernyi problémát okozott Afrikában, ezért most az ıslakosok kénytelenek egymás ellen harcolni az “anyaországban”. Ostobaság. Az anyagi világban évezredek óta létezik a bőn; mind a feketék feketék ellen, mind pedig a fehérek fehérek ellen elkövetett bőne is. Vessünk egy pillantást például Írországra, ahol annyi de annyi polgári forrongás és vallási viszály folyik már évszázadok óta. Vagy azt hiszik, hogy az Afrikában dúló háborúk oka 62

a fajgyőlölet? Például, Nigéria nagy mővésze és politikai bebörtönözöttje, Fela Anikulapo Kuti, 1970-tıl haláláig, azaz 1990-ig fekete afrikai elnyomók ellen harcolt. A fekete elnyomók többször is megkísérelték, hogy kioltsák Fela életét. Édesanyját sikerült meggyilkolniuk: porrá égették házát. Mi köze ehhez a bır színének? Semmi: a tett a tudat következménye. Csak Nigériában több mint 250 vallási háború folyt azóta, hogy az ország felszabadult a gyarmati elnyomás alól. E háborúk egyikének sem volt köze a fajgyőlölethez. A legnagyobb konfliktusok tulajdonképpen mindig a hasonszırő személyek közt robbannak ki. Az egyházakon belül a legkeményebb konfliktusok mindig az egyházatyák közt vannak, mint ahogy a legsúlyosabb problémák, melyekkel az amerikai rendırség találja szemben magát, a legtöbbször otthoni problémák. A legsúlyosabb fenyegetések és problémák gyakrabban fordulnak elı egy családon belül, mint idegenek között. Amikor ragaszkodunk az érzékeink kielégítését szolgáló tárgyakhoz, akkor mindig meg akarjuk védeni azt, amirıl azt hisszük, hogy elnyertük. Ennek következménye, hogy a világ tele van érdekcsoportokkkal és érdekellenes-csoportokkal, azaz állítólagos “barátokkal” és állítólagos “ellenségekkel”. A paradox abban rejlik, hogy a biztonság és az önvédelem érdekében ennek épp az ellenkezıjét teremtetük meg: azt a kultúrát, mely tele van félelelmmel, konfliktusokkal és veszélyekkel. Szerte az egész világon mást sem látunk, mint problémákat: etnikai, törzsi, faji és emberi problémákat. Ez világos jele annak, hogy kollektív tudatlanságban szenvedünk az emberi élet igazi célját illetıen, és hogy sürgıs szüksége van mindannyiunknak a magasabb rendő tudatra. Az igaz, hogy egyetlen élı entitás sem száz százalékosan ugyan az. Olyanok vagyunk, mint a hópehely, mindegyikünk unikális tervezéső. Ugyanakkor lényegében, ugyanazok vagyunk, mint ahogy mindegyik hópehely víz. A démoni erık, annak érdekében, hogy helytelen útra tereljék tudatunkat és állandó bizonytalanságban tatsanak, arról igyekeznek meggyızni bennünket, hogy hasznos és szép dolog alaptalanul és megkülönböztetı módon kiemelni magunkat másokkal szemben és versengeni a többiek ellen. Ily módon, miután megosztottuk önmagunkat, e démoni erıknek már könnyebb ellenırzésük alá helyezni bennünket, hogy az ı önzı céljaikat szolgáljuk. Amint az elszigeteltség és a szeretethiány miatt elgyengülünk, sokkal könnyebben manipulálhatnak bennünket azért, hogy engedelmeskedjünk nekik és természetellenes módon azt tegyük, amit ık akarnak. Az “oszd meg és uralkodj” stratégiája A jó és a rossz sohasem volt faji vagy pedig törzsi jellemvonás. Különbözı csoportok képviselıi azonban jelenleg megpróbálnak különbözı ellentéteket szítani fajok, nemzetiségek, törzsek, társadalmi csoportok és az emberek legkülönbözıbb lehetséges változatai között annak érdekében, hogy e megosztók megkaparinthassák a hatalmat és meggyengítsék az ellenzéket. Ily módon igyekeznek a jó erıit dezorganizálni azzal, hogy nem hagyják ıket összefogni és felismerni közös szálaikat. A divide et impera -- azaz az „oszd meg és uralkodj” jelszó, mely egyébként egyáltalán nem új, még az ókori rómaiakhoz nyúl vissza, és a kizsákmányolók legkülönbözıbb fajtái is elıszeretettel alkalmazták – a démoni erık stratégiájának része, hogy szembehelyezhessék a férfit a nıvel, az egyik fajt a másikkal, az egyik nemzetet a másik nemzettel, és a törzset a törzssel. És ha egyszer a viszály magjait elhintették, akkor már benne is vagyunk a különbözı háborúskodások uszályában és könnyen manipulálhatókká válunk mások által, akiknek ez érdekükben áll. Természetesen a rossz úton járó és rossz-szándékú emberek a zavaros vizet kedvelik, mert abban elrejthetik szándékaikat, lophatnak és különbözı bőncselekményeket hajthatnak végre. Cselekedeteik elkövetését azzal könnyítik meg, hogy elkendızik az 63

igazságot vagy elterelik figyelmünket titkos, meg nem engedett és kegyetlen viselkedésükrıl, arról, amivel foglalatoskodnak. Az ilyen negatív emberek mindig keresik a módját annak, hogy kizsebeljenek bennünket, besszenyezzék tisztaságunkat és finoman szennyezzék tudatunkat. Félistenek és démonok Ha elemezni akarunk valamit, a holizmus szempontjából kell kiindulnunk. Ez azt jelenti, hogy elıször meg kell próbálni az emberi állapotokat megfigyelni és megérteni. Isten akarta, hogy a földi környezet ellenséges legyen velünk szemben, mert nem akarta, hogy itt a Földön csupa kényelemben éljünk. Tudja, hogy távol lenni Tıle és telis-tele lenni illúziókkal rendkívül fájdalmas, veszélyes tapasztalat, mely sok bánatot és szenvedést okoz az embernek. És azt is tudja, hogy a környezetünkben levı sok piszok és szenny még további szenvedést jelent, amit bőnös tevékenységünkkel is kiváltunk. De mi is tulajdonképpen itteni szenvedéseinknek eszköze? Az a démoni energia, mely sokféle csábító köntösben jelenik meg elıttünk. Lelki harcosként igyekeznünk kell felölelni, mindazt, ami pozitív, s harcolnunk kell az ellen, ami negatív. Amikor ezt tesszük értékelnünk kell a különbségeket a démonok és az angyalok vagy a félistenek között. Sok démon van felruházva, ill. rendelkezik misztikus erıvel, mint ahogy a félistenek is. A különbség a kettı közt a motiváció és az eredmény. Némelyik, mely erıs és kegyes, felemelı az emberi civilizáció számára, míg némelyik, mely erıs, de nem kegyes, energiát sugároz ki a destrukció, a degradáció és a megsemmisülés felé. Az erıs és hatalmas démonok, akárcsak az erıs lelki lények, különbözı rituálékban, azaz szertartásokban vesznek részt. Minden szertartás célja kiismerni a világmindenség állandó törvényeit, s ezáltal erıt adni az embernek, hogy teljesíteni tudjon különbözı területeken, a jó vagy a gonosz javára. A védikus írások elmagyarázzák, hogy amikor megszületik egy hatalmas démon, az egész atmoszféra és az éter is a bolygón gyakran megzavarodik. E lények születése hurrikánokat, szárazságot, földrengést és tornádókat okozhat. Néha elsötétül az ég, és villámok cikáznak. Születésük azért okoz ilyen zavarokat, mert az ilyen démonok erısen ellenzik Isten akaratát. Az írások és egyéb hihetı források azt mondják, hogy sok hatalmas démon nem lakozik ezen a bolygón, és jól ismeri a láthatatlan világot. Képesek arra, hogy különbözı erıt és finom energiát alkalmazva különbözı szinten gyakoroljanak ránk hatást. Megvannak az eszközeik, hogy hatással legyenek az anyagra és az emberi elmére is. Ezek a démonok tulajdonképpen át tudják alakítani az anyagot és a tudatot is, mert nagy szakértelemmel tudnak bánni az anyaggal és a mentális energiákkal is. Mind a démonok és a félistenek is misztikus erıvel rendelkeznek, de a démonoknak természetüktıl fogva bizonyos tekintetben nagyobb hatalmuk van, különösen az anyagi világban. Ez náluk abban nyilvánul meg, hogy az istenhívıkkel ellentétben, akik nyugodtak, elégedettek és ragaszkodók, a démonok rendkívüli módon győlölködık, agresszívek és haragosak. Ezek a szenvedélyek, melyekbıl a démonok táplálkoznak, rendkívül energikussá és agresszívvá teszik ıket. Figyeljük meg például, hogyan alakították át a démonok a modern emberiség imádkozási szokásait. Nem is olyan régen a kultúrák legimpozánsabb építményei az Isten házai: a templomok és székesegyházak, a mecsetek és a zsinagógák voltak. Ma pedig a legnagyszerőbb és a leghatásosabb létesítmények a bankok és a kaszinók. Las Vegas-ban, a szerencsejátékok fıvárosában, sok lenyőgözı épületet tataroznak szinte évente. Ez jól tükrözi modern értékrendszerünket. 64

Nem szabad felednünk, hogy a legtöbb ember elsıdleges célja ebben az anyagi világban az, hogy éreztesse hatalmát másokkal. Gyakorlatilag ez a “mások feletti uralkodási” vágy az a tényezı, mely erre a Földnek nevezett planétára hozott élni bennünket. S ez különösen igaz a démonok esetében. Az egyik módszer, mely a leginkább biztosítani tudja nekik az uralkodási és hatalmi vágy kielégítését, az, ha megkínozhatnak más lényeket. Néha vezetı szerepet is vállalnak lelki szervezetekben csak azért, hogy lerombolhassák azt az intézményt, és kizsákmányolhassák, sıt gyakran elpusztítsák a hívık százainak életét. Az a szomorú tény, hogy a démonok győlölik Istent és a helyére szeretnének állni. İk Isten igazi antitézisei. A démonok mindig mohón vágynak olyan cselekményekre, melyek képessé teszik ıket arra, hogy Istennek érezzék magukat. Örömük telik abban, ha imádják ıket. Ám annak érdekében, hogy imádják is ıket, mindig nagyobb és nagyobb hatalomra kell szert tenniük, és mind inkább kontrollálniuk kell az embereket. Megpróbálják rabszolgává tenni ıket azért, hogy az emberiség mindenben tılük függjön. Ez tulajdonképpen a 21. század démoni napirendje is. Szolgáljon tehát ez nekünk, mint lelki harcosoknak, emlékeztetıül. Állandó éberséget kell tanúsítanunk viselkedésünk és motivációink terén, és mindig vigyáznunk kell arra, milyen zenét, filmet és egyéb olyan tényezıt választunk, mely hatással lehet elménkre. Csak ily módon menekülhetünk meg a beszennyezıdéstıl, a degradálciótól és az akaratlan rabszolgaságtól. Kik a démonok? A démonok semmi esetre sem csak a hollywoodi képzelet játéka. Továbbá, az entitásoknak sem csak egy kiagyalt osztálya, melyet a középkori „naív” elméi, vagy pedig a nem nyugati kultúrák valóságnak fogadtak el, de amit a felvilágosult modern elme mindössze babonának tart. A démonok csakugyan léteznek, és a mi materialista, „tudományos” kultúránknak az a széleskörően vallott hite, hogy démonok márpedig nincsenek, csak erısíti hatalmukat felettünk. Gyakran úgy gondolunk az írásokra, mint valami mítoszokra, vagy pedig a legjobb esetben, mint a történelem pontatlan leírásaira. Megfeledkezünk arról, hogy az írások teleszkópul is szolgálnak a jövıbe, és ablakot nyitnak más dimenziókba. Nem tudjuk elképzelni, hogy az írások ezen túlmenıen bepillantást engednek abba, ami itt a Földön várható. Például, ha a démonok természetét tanulmányozzuk az írásokban, azt találjuk, hogy bárhol is tartózkodjanak, viselkedésük mindig ugyanaz. Továbbá, a démonok a létezés nem egyetlen típusát képezik. A démoni entitásoknak sok változata van. Némelyikük emberi és némelyikük földönkívüli származású. Mint ahogy ezt az univerzumot is különbözı fajok, törzsek, országok és bolygók képviselik, épp úgy otthona is ez az univerzum a különbözı típusú démonoknak is, akik különbözı kategóriába esnek és olyan tevékenységet folytatnak, mely sajátos küldetésüknek felel meg. Kirıl is mondhatjuk, hogy mindenképpen démon? A világon létezı írások közül sok azt mondja, hogy amikor a lélek elhagyja a testet a fizikai halál következtében, és még mielıtt egy másik fizikai lét alakját veszi fel, megítéltetik: egész elızı élete mérlegre tevıdik az elmúlt cselekedetek teljes összegének a számbavételével. Evolúciójának következı stádiumában a lélek olyan testet kap, mely új otthona és kerete lesz e lélek motivációinak, valamint összes erényeinek és gyengéinek az alapján. Egyes lények erısen vágynak a rendkívül bőnös környezetre. Ezek könnyen válhatnak démonokká, amikor is születésük után olyan környezetbe kerülnek, ahol az a típusú 65

kultúra veszi ıket körül, mely lehetıvé teszi számukra démoni viselkedésük tökéletesítését és kiélését. Az ısi védikus írások figyelmeztetnek bennünket, hogy a démonoknak romboló hatalmuk van. İk nem csak egyszerő piti bőnözık piti tervekkel. Nem csupán normális emberi lények, akiknek az a meggyızıdésük, hogy jobb letérni az egyenes útról, mert így könnyebb pénzhez és hatalomhoz jutni. Sokkal inkább olyan lények, akik egyértelmően arra születtek, hogy romboljanak és kizsákmányoljanak, vagy akiket kimondottan erre a célra készítettek fel. A nagy hatalommal rendelkezı démonok tömegesen tudják befolyásolni az emberi tudatot. A védikus írások továbbá azt állítják, hogy az ilyen démonok különbözı rituálékban vesznek részt, és szeretik az emberhúst – különösen azok a démonok, akik megpróbálják aláásni a természetüket tekintve lelki emberi társadalmak aspektusait. És csakugyan, a legtöbb démoni rituálé épp az ellenkezıje annak, ami fokozza a lelki életet. Megszentségtelenítik a keresztet és kigúnyolják az írásokat. Annyi rosszat tesznek, amennyit csak lehet. A rituálék eredményeképpen az emberhúst kedvelı démonok misztikus hatalmat nyernek arra, hogy a legkülönbözıbb és legszokatlanabb módon tudják manipulálni az anyagi energiákat. Egy példa az életbıl Hogy ne higgyék azt, hogy mindez melodramatikus túlzás, hadd mondjak el egy történetet saját tapasztalataimból. Amikor Princetonban voltam diák, összeismerkedtem egy nemzetközileg is elismert befolyásos professzorral. Egy nap ez a professzor bizalmasan elmondta nekem, hogy ı személyesen tud olyan helyekrıl a Karib tenger térségében és Európában, ahol gazdag multinacionális üzletemberek jönnek össze olyan szertartásokra, ahol többek közt emberhúst is esznek. Amikor ezt elmondta, eleinte azt hittem, hogy teljesen túldramatizál valamit, és az egész dolog teljesen nevetségesnek tőnt. Amikor azonban másutt is olvastam errıl, és mélyen tanulmányoztam az írásokat, meg kellett értenem, hogy a professzor minden bizonnyal igazat mondott. És csakugyan, az utóbbi idıben leleplezıdtek olyan világvezetık, akik részt vettek emberhús-evésben. Ezek a személyek és a hozzájuk hasonlók mind nagyobb és nagyobb hatalmat gyakorolnak a társadalom felett, és sikerrel propagálják a Kali Yuga mentalitást, mely egyike a fokozódó degradáció elméletének. Például, nem véletlen, hogy a kábítószer annyira terjed a világon és embertömegek váltak függıvé. A kábítószerelosztás a démonok kedvelt tevékenysége, mert a kábítószereken keresztül az emberek rabokká válnak, nem válogatnak és hajlamosak lesznek mindenféle bőnözı viselkedésre. A démoni szertartások célja mindig önzı, a személyes vágyak kielégítése. Ezért fordul elı olyan gyakran, hogy a démonok egymás ellen fordulnak, megszegnek különbözı paktumokat és elárulják egymást. A démonok önmagukért vannak. Ha másokkal is megosztanak valamit, akkor ez azért van, hogy könnyebben elérjék azt, amit akarnak. Ezek a démonok néha itt vannak a Földön, álruhában, valamint távolabbi helyeken is, ahonnan befolyásolni tudják bolygónkat. A démoni napirend A démoni tudat sokkal elterjedtebb, mint hinnénk, és sokkal veszélyesebb is, mert nemcsak azt jelenti, hogy csupán az ilyen vagy olyan törvénybe ütközı viselkedés egyszerő elszigetelt eseteirıl van szó. Bármennyire is szörnyő, a helyzet gyakorlatilag sokkal rosszabb. A sátánizmus beleágyazódott társadalmunk szövetébe, világmérető társadalmi mozgalmakat irányít, globális konfliktusokat szít, és politikai, valamint 66

gazdasági rendszereket manipulál a színfalak mögött. Amint mindannyian álomkórosan botorkálunk egész életünkön át, mindennapi betevı falatunk megszerzésére és szükségleteink kielégítésére koncentrálva, fokozatosan létrejött egy démoni terv, melynek célja: megrontani fiataljaink fogékony elméjét, általános rontást szítani a lakosság körében, és rabszolgasorsba taszítani a tömegeket a kábítószerek, a média és a gazdasági kizsákmányolás segítségével. A szándék az, hogy serkentsék természetünk alacsonyabb rendő ösztöneit – a haragot, félelmet, kapzsiságot, depressziót és győlöletet --, s ugyanakkor megakadályozni azt, hogy tisztán lássuk az emberi lét magasabb rendő realitásait. A történelemben most a démoni tevékenység hatalmas lendületét tapasztalhatjuk a Földön, melynek formája egy tömeges kísérlet a világ lakosságával arra, hogy minden hatalom központosítva legyen, s ezáltal az emberek a szó szoros értelmében robottá és rabszolgává váljanak. Lehet, hogy ezt a kijelentést sokan túlzásnak tartják. Ám mindenképpen igaz, és nem csak átvitt értelemben. És hogy megértsük, elsısorban azt kell megértenünk, hogy mit is jelent a rabszolgaság és milyenek tulajdonképpen a rabszolgák. A rabszolgák olyan emberek, akiknek nincsenek személyi jogai, és nem tudják ellenırzésük alatt tartani saját sorsukat. Nem tudják szabad akaratukat sem gyakorolni. Ehelyett a rabszolgák kénytelenek kizárólag egy külsı csoport érdekében dolgozni. Ez a külsı csoport, vagy inkább rabszolgatartó, ritkán, vagy egyáltalán nem, tanácskozik a rabszolgákkal vagy engedi meg nekik, hogy megosszák munkájuk gyümölcsét. A rabszolgák szabadságát természetesen minden lehetséges eszközzel korlátozzák, hisz a rabszolgaság alaptermészete épp a szabadság megvonásában rejlik. Hajlamosak vagyunk a rabszolgaságot kapcsolatba hozni a bilincssel, mert korábban a rabszolgatartók fizikai eszközöket használtak az emberek megkötéséhez és szabadságuk korlátozásához. Ma már nincs erre szükség. A mai bilincs többnyire mentális és érzelmi, de ez is épp oly hatásos – gyakorlatilag még hatásosabb is, mert kényelmünk és hamis biztonságérzetünk által félrevezetve nem tudjuk többé érzékelni a szabadság hiányát. A mai világban sok embert távbefolyásolással és távkontrollal kötnek meg és manipulálnak hasonlóan ahhoz, ahogy egy átlagember a távkapcsolót használja a különbözı tévécsatornák kapcsolgatásához. Például van-e más lehetıségünk, mint választani, ha arra kérnek bennünket, hogy két olyan személy közül válasszunk, akik ugyanazt a rejtett napirendet képviselik? Más szóval, a démonok osztálya már hosszú ideje gyakorol, és tagjai óriási tapasztalatokra tettek szert az elnyomás terén, úgy hogy a modern rabszolgaság sokkal rafináltabb lett, mint a múltban.

67

Hogyan mőködik? Például tételezzük fel, hogy minden vagyonod az ellenırzésem alá került, de olyan fokozatosan, hogy azt észre sem vetted. Aztán képzeljük el, hogy rendszeres zsebpénzt is folyósítok neked, és felajánlom azt a korlátlan lehetıséget, hogy ezt a pénzt tetszés szerint elköltheted bármelyik üzletben, mely mind az enyém. És tételezzük fel továbbá, hogy olyan stresszhelyzeteket is teremtek számodra, hogy a legnagyobb készséggel vásárolod meg mindazokat a kikapcsolódási lehetıségeket, melyeket a piacra dobok neked. A lényeg természetesen az, hogy minden pénz, amit te elköltesz, az én zsebembe kerül. Ez annak ellenére is így van, hogy minden, amit vásárolsz, gyakorlatilag abból a tulajdonból származik, amely eredetileg a tiéd volt, mint ahogy most az enyém. Más szóval, mindaz az áru, amit most eladok neked, azokból a forrásokból származik, amelyekhez korábban szabadon hozzáférhettél, de most már nem, mert én jogtalanul magamnak követeltem. Tulajdonképpen én csak azért adok neked pénzt, hogy saját jövedelmemet növeljem, és megadtam neked a szabadság látszatát, hogy minél készségesebben add vissza nekem azt a pénzt, amit én neked rendszeresen folyósítok. A rabszolgatartóknak a legkülönbözıbb számú profitmotivációja és napirendje lehet. Meglehetısen érdekes azonban, hogy a rabszolgatartók mai nemzedéke mindenképpen különbözik a korábbi nemzedékek bármelyik típusától, mert a modern rabszolgatartó elsısorban saját szórakoztatása céljából tevékenykedik. Ez az új típusú rabszolgatartó már olyan gazdag, hogy mások rabszolgasorsba való taszítása neki gyakran már csak sport és szórakozás. Amikor ez a monopoli játék már kezd unalmassá válni, akkor ezeknek az embereknek más stimulánsokat kell találniuk. Mivelhogy aligha tudják elkölteni az összes felhalmozott pénzt, ezért a következı kihívás számukra az, hogy hatalmat, ellenırzési és manipulációs lehetıséget szerezzenek. Ezért van az, hogy a legtöbb gazdag és szuper gazdag a világ legromlottabb személyei közt található. A rabszolga eszközzé válik, amellyel a rabszolgatartó a manipulációt és az ellenırzést megvalósítja. A mai rabszolgatartók egyik célja például az, hogy lehetıséget találjanak olcsó vagy szabad munkaerı alkalmazására csatornák, autósztrádák, vasúti rendszerek, gyárak, valamint a hatalom és az ellenırzés más fontos eszközeinek a megépítése céljából. Keresik továbbá a lehetıséget a vezetı szerep megszerzésére a politika és a gazdaság terén is. Rabszolgasors pedig már van Ezen a bolygón pedig már sok olyan rabszolga van, aki normális hétköznapi emberi lénynek tőnik. Ezek olyan emberek, akiknek az elméje szándékosan el van torzítva kábítószerek, különbözı beinjekciózott anyagok, stb. által. Némelyiküknek sikerült megmenekülni és közzétenni történetüket, de a legtöbb esetben ezek a beszámolók igen szők körben forognak korlátozott számú földalatti csoportokban azért, hogy megvédjék a volt rabszolgákat a teljes megsemmisítéstıl. Mégis az olyan személyeken kívül, akiket tipikusan rabszolgasorsra szemeltek ki specifikus napirendi pontok végrehajtása céljából, sokan közülünk ezen a Földön a testi vágyak miatt kerültek rabszolgasorsra: a kábítószerek, a média és az anyagi kényelem miatt. Vajon mi az pontosabban, ami szenvedélyeink rabjává tesz bennünket? Semmi más, mint a mocskos materializmushoz való kötıdésünk. És ki, ill. kik a mocskos materializmus felbujtói? Nem nehéz kitalálni! 68

A történelemnek ezen a jelenlegi fontos csomópontján a világ komoly válságba került, mert a legtöbb ember már ellenırzés alatt áll. Nemcsak arról van szó, hogy ellenırzés alá kerülhet, hanem arról, hogy máris ellenırzés alatt áll. Például: vajon hány ember tud meglenni hosszabb ideig ital, cigaretta, televízió vagy pedig valamilyen gyógyszer nélkül? Némely televíziótól függı személy -- hogy ha valaki például ki akarja kapcsolni azt a mősort, melyet épp akkor néz -- egyszerően dühbe gurul, annyira függ már ettıl a fajta stimulánstól. Nézzük például a kábítószereket. Amikor már annyira kívánunk valamit, hogy megtagadjuk magunktól az ételt, a nemi életet és a barátságot is, és elveszítjük minden erkölcsi érzékünket oly annyira, hogy még saját családunkat is elhanyagoljuk, sıt meglopjuk, akkor ez már nem csak valamilyen kisebb fajta bőnelkövetés. Azok a kábítószerek, melyek élvezıiket annyira „feldobják”, már nem egyszerő kotyvalékok, melyeket néhány gyerek a pincében háztartási vegyszerekbıl állított elı. Ezek a magas ópiumtartalmú hallucinogének gyakran a földkerekség távoli helyeirıl kerülnek hozzánk. S e világmérető vállalkozások mögött komoly pénzek vannak, és ravasz játszmák vezetı személyiségei és tudósok vezénylik le ıket, olyanok, akik már évek óta végeznek ez irányú kutatómunkát rendkívül befolyásos és nagyhatalmú démonok támogatásával. A modern élet ritmusa Az átlagember nem igen használja szabadakaratát. És csakugyan, hogyan tekinthetı szabadnak, ha egyszer annyi minden megköti? Az ún. „normális ember” keresete és energiája annyira igénybe van véve, hogy alig kap levegıt. Annyi rengeteg kritériumnak kell megfelelnie és annyi tőzkarikán kell átugrania csak azért, hogy létezni tudjon ebben a modern világban, hogy egyszerően alig, ill. egyáltalán nem, marad ideje gondolkodni. És mindezt csak azért, hogy törleszteni tudja adósságait és eleget tudjon tenni kötelezettségeinek. Amit megtehet ebben a taposómalomban, az mindössze annyi, hogy futkos, mint a mókuska a ketrecben, és reméli, hogy még sokáig bírja, ha nem omlik össze alatta valami. Amikor hazamegy a munkából, eszik és iszik valamit, kifizeti a számláit, tévét néz, és aztán pihen egy kicsit a következı napi robot elıtt. Mikor van itt idı gondolkodni és meditálni? Nincs. Ám hogy fenntartsák a látszatot és elkerüljék a testi és lelki összeomlást, az emberek egészségtelen pótcselekvésekhez menekülnek, az olyanokhoz, mint a kábítószer és alkohol, a szerencsejáték, csak azért, hogy végig tudják dolgozni a hetet mentális lerobbanás nélkül. Esetenként azonban elıfordul, hogy valami felmondja a szolgálatot. Leggyakrabban ez a szív vagy a frusztrált elme. Ez az elkerülhetetlen anyagi cselekvés, melyet „a modern élet lázas ritmusának” nevezgetünk, arra szoktatja az embereket, hogy ne kérdezzenek rá az ilyen huszonnégy órás elfoglaltság forrásaira, hanem inkább fogadják el kritikátlanul ezt az áldatlan helyzetet. Ez megakadályoz bennünket abban, hogy feltegyük az élettel kapcsolatos nagyobb kérdéseket, s így nyugodtan koncentrálhatunk továbbra is a mindennapi élet anyagi kihívásaira, engedhetünk ösztöneinknek, mert így a legkönnyebb elmenekülni a ránk nehezedı állandó nyomás elıl. A démonok állandóan azt akarják, hogy érzéki vágyainknak éljünk, mert így elhanyagolhatjuk az élet mélyebb tapasztalásait, és helyette csak azzal leszünk elfoglalva, hogy mindig csak a pillanatnyi örömöknek éljünk. A démonoknak az a végsı célja, hogy központosítsák a hatalmat az egész világra, s ezáltal könnyen és problémamentesen ellenırzésük alatt tartsanak bennünket. Ha ez sikerült, akkor közvetlenebb módon is kizsákmányolhatnak minket és manipulálhatnak velünk. 69

Manipulációs tervek Az emberi lényekhez hasonlóan, akik tervet készítenek az üzleti élet fellendítésére, nagyszerő új létesítmények építésére, munkaköri fejlesztésre, a démonok is készítenek tervet az ateizmus hirdetésére, az anarchia megteremtésére és az embertömegek rabszolgaságának kiterjesztésére. Specifikus kampányokat agyalnak ki az országok, a bolygók és az egész univerzum ellenırzésére. A démonok, különösen a nagy hatalommal rendelkezık, mindig rendkívüli módon jól tudják, hogy milyenek az ellenfelek. Tudják, mivel lehet bennünket meggyengíteni, megbénítani és megsemmisíteni. Tudják, mivel lehet serkenteni alantas ösztöneinket, és szakemberek annak felismerésében, hogy mi a gyengénk, és tıkét tudnak belıle kovácsolni. Manapság a démonok olyan hatalmasak lettek, hogy a legtöbbjük tulajdonképpen nem fél kimondani, hogy „na és? Úgy se tudsz semmit se tenni ellenünk.” Azt mondják: „Úgy van, megöltük J. F. Kennedyt, Malcolm X-et, Marthin Luther Kinget, és a ti Gandhitokat is. És ha nem vigyázol, neked is befogjuk a pofádat.” A démonoknak alaptermészete a pénzügyi kizsákmányolás megszervezése, az ökológiai egyensúly megbontása és a népirtás bátorítása. Programjukhoz tartozik továbbá, hogy korrupt diktatórikus rendszereket juttassanak hatalomra totalitárius vezetıkkel, akik az ı bábjaik. Keresik a lehetıséget, hogy minél jobban ellenırizhessék gondolatainkat és szívünket. Mindez a tevékenység „magától értetıdı üzlet” számukra, mert egész napirendjük a hatalmat és az uralkodást célozza. Pszichikai manipuláció A démonok által gyakorolt ellenırzés egyik kevésbé ismert módszere a pszichikai manipuláció. Mind inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a világ vezetı nagyhatalmai közül mind több vállalkozik pszichológiai kutatásokra, s ennek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy sok démoni lény misztikus hatalmat akar szerezni. Mint ahogy az ıszinte jógik is keresik ezeket a módszereket, hogy segítsenek a társadalomnak, úgy manapság sok démon is ezekhez a módszerekhez folyamodik, hogy lerombolja a társadalmat. A pszichikai módszer, akárcsak egy kés, semleges. A sebész kezében a kés áldás, a bőnözı kezében viszont átok. Sokan már nem elégednek meg azzal, hogy a paranormális jelenségeket csupán mitológiának tekintsék. Meg akarják tudni, hogy lehet ezeket a jelenségeket irányítani, és jobban meg akarják ıket érteni, hogy hatalmat szerezzenek mások felett. Ezért az olyan országok, mint a volt Szovjetunió és a jelenlegi USA óriási pénzeket költött a pszichológiai jelenségek tanulmányozására, mert eszköznek tekintették erre a célra. Uralkodás a propaganda révén Mivel a démoni erık állandóan keresik a lehetıséget a civilizáció lerombolására, minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak a káros propaganda terjesztésére is. Az ilyen propaganda jelenleg különbözı jelszavakból, rímecskékbıl és a popzenébıl áll, mellyel az általános légkörre gyakorolnak hatást és feltöltik negatív energiával. Sok látszólag ártatlan hirdetés olyan hatást tud kifejteni, mint egy kábítószer-injekció vérkeringésünkbe. Ha hosszabb ideig vagyunk kitéve ilyen stimulánsoknak, akkor fokozatosan kiszárad életenergiánk, és állatias evilági módon figyelmünket csak anyagi szükségleteinkre és testi vágyainkra fogjuk összpontosítani. 70

Nehogy véletlenül azt gondolják, hogy ez a helyzet nem szándékos. E földi világ elemei szándékosan használják az agykontrollt és a tudatalatti hatásokat, hogy befolyásolják a gondolkodási folyamatokat. Mindezek az erıfeszítések arra irányulnak, hogy frusztrált és kétségbeesett emberekké váljunk, akik lelküket is készek eladni egy kis kikapcsolódásért és nyugalomért. A démonok azt akarják, hogy annyira kimerültek legyünk idegileg, hogy minden rábeszélés nélkül fogadjuk el a segítséget, bárhonnan jöjjön is az, még akkor is, ha ez a „segítség” teljesen destruktív. Sokszor a média e káros erık utasítására implikációkat és burkolt célzásokat használ a közvélemény manipulálására és arra, hogy becsukjuk szemünket és agyunkat az igazság elıtt. Ezek a negatív erık azt akarják velünk elhitetni, hogy minden kutatás a metafizika, a lelkiség, a Földön kívüli élet terén veszélyes és kultikus. Érthetı okokból ık akarják monopolizálni a tudásnak ezeket a szféráit azért, hogy kezükben tarthassák az ellenırzést, a társadalom pedig maradjon tudatlan, legyen rabszolga, és csak azt kapja, amit adnak neki. Kábítószer-függıség a társadalom ellenırzése céljából Egy másik jelenséget is említettünk, amely úgyszintén nem véletlen a mai világban. Ez a kábítószer-függıség. Amit jelenleg tapasztalunk, az nem más, mint egy módszeresen tervezett szervezımunka a mai civilizációban élı emberi lények már érzéstelenített állapotának elmélyítésére. A világ lakosságának nagy része még nem tudja, de tény, hogy a világ sok kormánya tevékenyen részt vesz a kábítószer-kereskedelemben. Az Egyesült Államokban például, „a kábítószer-ellenes harc” ellenére, bizonyítékok láttak napvilágot arról, hogy nem kizárt, hogy egyes területeken a CIA-nak köze van a kábítószeres tevékenységhez. Ne feledjük, hogy a kábítószer megzavarja az ítélıképességet, a koncentrációt, nem tudunk helyesen tájékozódni tıle, és paranoiát okoz, ami lehetetlenné teszi, hogy felismerjük igazi ellenségeinket. És végül a kábítószer függıséget vált ki, ami közömbössé teszi a használóját és így az könnyen manipulálható lesz. A statisztika félelmetes: Amerikában kb. 20 millió ember marijuanafüggı, és csak az Egyesült Államokban kb. nyolcmillió kokainfüggı személy van, és több mint egymillió ember függ a herointól. Ebbıl az a megdöbbentı következtetés vonható le, hogy átlag a különbözı szerektıl függı személyeknek kevesebb, mint egyharmada tud majd felülkerekedni a függıségen, ha egyáltalán sikerül. Ennek az a következménye, hogy minden társadalom erkölcsi szövete napról napra gyengül. Idıvel mind kevesebb és kevesebb ember tudja majd legyızni a függıséget. Gyakorlatilag az ıket kezelı személyzet közül is sokan kerülnek majd valamilyen függıségbe. Érdekes módon a kábítószer-mennyiség áramlása egy adott társadalomban bizonyos idıközökben megnövekszik, különösen akkor, amikor olyan kampányok jönnek létre, melyeknek célja a tudatosság megnövelése. Gyakran láthatjuk azt is, hogy a könnyen elérhetı kábítószerek mennyisége hirtelen megnövekszik, amikor politikai szervezkedés tapasztalható valahol. Ez a stratégia is része annak a démoni próbálkozásoknak, hogy megfogjanak, és rabszolgasorsba taszítsanak bennünket. Amikor stratégiai fontosságú idıkben káosz és zavar lesz úrrá egy társadalomban, akkor energiáink megfogynak, és kezdjük elfelejteni, hogy mik is az igazi problémák. Szándékos problémateremtés 71

Lehet-e jobb módszert elképzelni a hatalom megerısítésére, mint azt, hogy titokban látszólag megoldhatatlan problémákat teremtünk, s aztán a közvélemény követelésére drasztikus lépéseket teszünk megoldásukra? Ez az egyik olyan technika, melyet a negatív erık elıszeretettel alkalmaznak hatalmuk megtartására és növelésére, s teszik ezt a közvélemény teljes támogatásával és helyeslésével. Például a kormány összejátszásával nagy testületek szándékosan lerombolhatják a mezıgazdasági önellátást valamelyik térségben, s aztán vetımagot és mezıgazdasági segédeszközt adnak el a még tönkre nem ment gazdáknak, s ezáltal kiszélesítik a központi ellenırzést. Háborúkat robbantottak ki és fejeztek be bizonytalan békével az ún. „békefenntartó erık” segítségével. Az erıszakos fegyveres bőncselekmények ugrásszerő megnövekedése az Egyesült Államokban kiváltotta a közvélemény részérıl „a fegyverellenırzés”- követelést. Ez a folyamat már csak azért is álnok, mert az éhezık megsegítése, a béke megırzése, vagy akár a fegyverellenırzés magában véve nemes cél. Ily módon a titkos erık mindig úgy jelennek meg elıttünk, mint barátaink, pedig gyakorlatilag csalást és erkölcstelen tettet hajtanak végre a hatalom megszerzése érdekében. A kormányok elárulják bizalmunkat Talán nem lesz meglepı, ha azt mondjuk, hogy kormányaink egyes elemei nem tekintik szívügyüknek a mi legjobb érdekeinket. Mindazonáltal sokan közülünk nincsenek egészen tisztában azzal, hogy milyen nagyarányú is az az árulás, melyet azok követnek el, akik jóakaróink szerepében tetszelegnek. Az igazság, amely elıbb, utóbb majd ugyis kiderül, sokkal de sokkal destruktívabb, mint az, amit idınként megtudunk a médiában megjelenı számtalan nyilatkozatból. Ezekbıl a programokból és cikkekbıl megtudhattuk, hogy az, amit a kormányról, a helyi vezetıkrıl és oktatási intézményeinkrıl gondoltunk, épp az ellenkezıje a valóságnak. Megtudhattuk, hogy sok általunk odaadónak hitt közalkalmazottunk korrupt áruló, akinek része volt pénzmosásban, megrontásban, manipulációkban és talán még rosszabb dolgokban. S mindez csak a jéghegy csúcsa. Ahelyett, hogy az emberek érdekeit képviselnék, sokan a hatalmasok közül megpróbálják manipulálni és kihasználni a tömegeket. Sokunk számára megdöbbentı módon ez nemcsak a fejlıdı országokra vonatkozik, ahol a visszaéléseknek gyakran nagy külföldi sajtóviszhangja volt. Vonatkozik ez a vezetı nagyhatalmakra is, ahol a színfalak mögött sok vezetı politikai személyiség és rezsim elsısorban a világgazdaság lerombolásában és abban érdekelt, hogy újra vezessék be a rabszolgaságnak itt tárgyalt rafináltabb formáit. Mindez egy jól tervezett szándékos stratégia, mely a démoni napirend része.

72

Titkos társaságok A világ konfliktusainak és zavaros helyzeteinek a fı oka abban rejlik, amit a „Nagy Hazugságnak” szoktam nevezni. Az egyik legnagyobb hazugság, amit az emberiségnek mondanak, a következı: „Azt kapod, amit látsz”. A valóságban a helyzet egészen más. Ez az eredendı hazugság, egy sor kisebb hazugságnak a csírája. Szerte az egész világon – gazdasági, politikai és társadalmi téren egyaránt – számtalan félrevezetı csalárd fogalom létezik a közvélemény félrevezetésére. Tulajdonképpen semmi sem az, aminek tőnik. Amint azt az ısi írások is állítják, jelenleg az anyagi világot olyan titkos társaságok irányítják és tartják ellenırzésük alatt, melyek egy „láthatatlan kormányt” alkotnak. Gyakorlatilag az élet minden területén léteznek csoportok, szövetségek és testvériségek, melyeknek az a feladata, hogy speciális terveket és programokat indítsanak be. A titkos társaságok nemcsak Európában és az Egyesült Államokban terjedtek el széleskörően, hanem az egész világon is. Azok a megválasztott hivatalnokok, akiket a reflektorfényben látunk, ritkán azok, akik a dolgokat valóban irányítják. Állítólag az a helyzet, hogy az Egyesült Államok és más országok korai történetében a titkos társasások azért jöttek létre, hogy megırizzék a szent információt és tudást az emberiség javára. Ellenségeik kegyetlensége miatt e társaságok közül sok a föld alá kényszerült, hogy megırizhesse az ısi bölcsességet, univerzális tudást és a magasabb rendő metafizikai megértést annak érdekében, hogy ezt a tudást meg lehessen menteni, és a késıbbiekben hasznosítható legyen mások számára. Sajnos a tisztességes szándékok ellenére, sok olyan föld alatti társaságba, mely eredetileg a szent tudás megırzése céljából jött létre, kevésbé konstruktív elemek szivárogtak be. És a démonok szokásához híven ezen elemek kémkedni kezdtek e társaságok tevékenysége után, beléptek tagjaik közé, megtanulták technikájukat, és azt arra használták, hogy megerısítsék hatalmukat a tömegek felett. Szomorú, hogy az ilyen beszivárgás sok olyan titkos társaságot és csoportot érintett, mely haladó módon értelmezte az emberi természetet és a kozmikus térséget. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden titkos társaság és hatalmi elít önzı és destruktív orientációjú. Mindazonáltal ez arra kell hogy figyelmeztessen bennünket, hogy rendkívüli éberséget kell tanúsítani és nem szabad, hogy a látszat félrevezessen bennünket. Minden jel azonban arra mutat, hogy azok, akiknek van hatalma, vagyona és kontroll-lehetısége, mindezt továbbra is maguknak akarják megtartani, hogy alááshassák a versenytársak befolyását és megfosszanak bennünket mindentıl, amitıl csak lehet. A „láthatatlan kormány” Ezek a titkos társaságok óriási hatást fejtenek ki a „láthatatlan kormányokra”, melyek a világtörténelem folyását határozzák meg. Ha figyelmesen megnézzük a világban végbemenı eseményeket és azok okait, minden bizonnyal fel fogjuk fedezni, hogy a dolgok rendjét néhány nagyhatalmú személy és szervezet diktálja. A hatalmi elit és a multinacionális bankárok vezénylik le tulajdonképpen a Földkerekség majdnem összes fontosabb eseményeit. A világ sok részébıl ér el bennünket elszigetelt kisebb információdarabka az egész világ ügyeit intézı láthatatlan kormányról, valamint az olyan lehetséges viszonyról, amely ezt a kormányt olyan csoportokhoz főzik, mint Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsa, a Nemzetközi Monetáris Alap és a Háromtagú Bizottság. Sokan úgy vélik, hogy ez a láthatatlan kormány az irányító erı az olyan destruktív magatartásforma nagy része mögött, amely jelenleg ezt a bolygót sújtja. Ezt a kormányt 73

gyakran tartják olyannak, melynek gonosz indítékai vannak, politikailag és gazdaságilag pedig csalárd és furfangos. Bizonyos multinacionális bankok például eldönthetik, hogy egy országban depresszió és recesszió legyen-e vagy sem, mindössze annak alapján, hogy milyen politikai struktúrát választott az adott ország. Ennek a titkos kormánynak a tagjai szintén tisztában vannak azokkal a nem fizikai jellegő realitásokkal, melyeket szándékosan eltitkolnak a nagyközönség elıl. Ennek meg az a következménye, hogy néhányan szoros kapcsolatban állnak egy másik dimenzióban létezı nagyhatalmú lényekkel, akiknek van hatalmuk arra, hogy nagymérető pusztító cselekményeket hajtsanak végre a Földön. Néhány fontos kérdés Feltehetnénk a kérdést, hogy a mindent megbocsátó kegyes Isten miért tőri egy ilyen helyzetnek a kialakulását. Miért van köztünk annyi sátáni erı és hatalom? Arathat-e diadalt az igazság a gonoszság felett? Vajon a démoni befolyás hatalmába estünk? És ha ez így van, akkor talán az is lehetséges, hogy a démoni elem a magasabb rendő az istenivel szemben? Ezeket a kérdéseket azért kell feltennünk, mert jelenleg úgy tőnik, hogy társadalmunk alapvetı struktúrái inkább a káros viselkedést helyeslik a kegyes cselekmények helyett. Az emberek inkább a bőnös tevékenységet tekintik normálisnak, és nem a nemes célok érdekében kifejtett energiát. Milyen következtetést vonhatunk le ebbıl? Vajon az igazság katonái elvesztették a csatát? Megadják magukat a mind több és nagyobb manipulációnak és kontrollnak? Nem szabad felednünk, hogy ez a világegyetem a dualitásra épül. Minden írás, a Biblia, a Korán, a Tóra és a Véda, elmondja, hogy vannak nem evilági lények: az angyalok és az arkangyalok. És ha van egy pólus, lennie kell egy másiknak is. A mérlegnek e két pólus közt gyakran az a neve, hogy „jin” és „jang”, vagy a hímnemő és a nınemő. Ha van jó az univerzumban, akkor létezik ennek ellentéte is, a rossz. Itt a Földön állandó tanúi vagyunk annak a hadviselésnek, mely a kegyes és a nem kegyes dolgok közt folyik. Ez a háború a démonok agresszivitásának és kriminalitásának az egyenes következménye. De ez ugyanakkor az anyagi környezet örök aspektusa is egyben. Ezt a háborút alapvetıen az jellemzi, hogy a démonok állandóan maguknak követelik elménket, hogy megfertızzék azt, és ezáltal a hatalmi mérleg nyelvét a saját javukra billentsék. A magasabb rendő tudás relativitása és elnyomása A tudás ısi rendszereiben a specifikus szokások és hagyományok megakadályozták a gonoszt abban, hogy megrontsa alapvetı évszázados elveit. Ma már nem ez a helyzet. Egy olyan kultúra helyett, mely az igazság abszolút alapjaira épült, a modern világ a relativitást ajánlja nekünk. Mivel a modern civilizáció szerint minden relatív, a destruktív értékek könnyen be tudnak szívárogni a kollektív tudatba. Következésképpen a jelenkor domináns mentális alapelve mindannyiunk számára az, hogy tegyük azt, amit akarunk, amikor akarjuk, bármikor, amikor akarjuk, függetlenül attól, hogy ennek mi a következménye mások szempontjából. A saját érzékeink kielégítéséért folytatott hajszában elvesztettük a közösségi érzést, és többé nem tekintjük magunkat fivérünk vagy növérünk eltartójának. Manapság a könyvesboltokban az egyik legnagyobb besztszeller az olyan “mő”, mely mindenkinek azt ajánlja, hogy “lépjünk kapcsolatba érzéseinkkel” függetlenül attól, 74

hogy viselkedésünk hogyan hat majd ki másokra. Arra bátorítanak bennünket, hogy tegyünk tetszésünk szerint, minden gátlás nélkül. Sajnos ez a típusú viselkedés nincs sokkal felettébb az állati élet színtjénél. Sohasem szabad felednünk, hogy mint emberi lények egy belsı tudattal is rendelkezünk, mely megadja az eszközt az önkorlátozásra. Mindazonáltal sok médiabálványunk, belgyógyászunk, pszichoanalizátorunk, sıt többször papjaink is arra buzdítanak bennünket, hogy igyekezzünk megvalósítani magunkat, azaz tegyünk mindig a kedvünkre és ne nyomjuk el képzelıerıinket. Nyilván ezek a szélhámosok segítenek az embernek jól érezni magát az önközpontú életben, hogy semmiért se érezzen lelkiismeret-furdalást vagy bőntudatot. A helyzet most már olyan, hogy a beteg kezeli a beteget. A legnagyobb “átverés” abban rejlik, hogy a ránk kényszerített sablonok miatt mindannyian kezdjük azt hinni, hogy semmi sem abszolút és hogy minden érték relatív. Ez korunk egyik legnagyobb ostobasága. A hagyományos rendszereknek van egy struktúrája, mely biztosítja azt, hogy az abszolút értékek nemzedékrıl nemzedékre fennmaradjanak. Például a mohamedánoknál a sejknek a feladata az, hogy fenntartsa és továbbadja a szent tudást, mint ahogy úgyan ez a feladata Indiában a guruknak, Tibetben a lámáknak, s Afrikában a királynak és a törzsfınek. Ezek a személyek közvetítık az isteni kegyelem és az emberek közt. Ám ha tevékenységük összeütközésbe kerül az isteni elvekkel és megsérti a szent feladatot, az idısek, papok és tanítók tanácsa összeül és kimondja, hogy ezek a lelki vezetık vagy teljesítik kötelességüket ahogy kell, vagy pedig lemondanak tisztségükrıl. Más szóval, a hagyományos rendszerekben a király, a pap vagy a törzsfı távol áll attól, hogy autokrata legyen, és ne legyen alávetve senkinek. Bár ezek a különlegesen kijelölt személyek olyan közvetítık, akiken keresztül az isteni kegyelem eléri a közösséget, mégis be kell számolniuk tetteikrıl. Sajnos a nyugati civilizáció azt tanítja, hogy egy ilyen hagyományos rendszer elavult és lényegtelen a modern élet szempontjából. S közben az történik, hogy mind jobban kultúra nélkül maradunk, amint lebontjuk azokat a falakat, melyek megakadályozhatnának bennünket abban, hogy a hamis értékek és a nem tökéletes tudás félrevezessenek bennünket. Amikor a nyugati filozófia az olyan állításokra épít, hogy “Cogito, ergo sum (gondolkodom, tehát vagyok)”, vagy pedig amikor komoly szakemberek azt tanácsolják nekünk, hogy “cselekedjünk kedvünkre”, akkor jól tennénk, ha elfutnánk az ellenkezı irányba. Az ilyen tanács rossz és veszélyes. A reális lét nem a saját igényeink és vágyaink körül forog, és nem arról szól, hogy önközpontúságunkból kifolyólag -- ha törik, ha szakad -- minden vágyunkat ki kell elégíteni. Éppen fordítva, arról szól, hogy a családunkkal, a közösségünkkel és végsı soron Istennel való viszonyunk kontextusán belül másokat kell szolgálnunk. Ennek ellenére a domináns nyugati filozófiai paradigma azt sugallja, hogy a létezés célja az ember számára az, hogy “légy a minden és tegyél meg mindent”. Ily módon arra bátorítanak bennünket, hogy versenyezzünk másokkal és mások ellen azért, hogy minél többet markolhassunk magunknak tekintet nélkül a következményekre. Ez, szeretteim, gonosz dolog, és sohasem ad nekünk vigaszt vagy boldogságot. Egy egészséges virágzó kultúrának egészen más célkitőzései vannak. Egy ilyen kultúrában minden személy egy egésznek a részeként létezik. Mint már említettük, a nyugati filozófia alapgondolata a “gondolkodom, tehát vagyok” állítás. Talán ez így is van, de a kérdés az, hogy mirıl is gondolkodom, mire is gondolok. Talán arra, hogy egy kiskorút bántalmazzak, vagy megerıszakoljak valakit, vagy kiraboljak egy öreg embert. Az számít, hogy milyen a gondolataink és az ebbıl eredı cselekmény minısége, s nem az a körülmény, hogy létezem, mint egy különálló gondolkodó ego. Mert egy közösséghez 75

tartozunk, és végeredményben szoros kapcsolatban állunk az egész világmindenséggel; ezért van értékünk. Nem létezhetünk elszigetelten, külön, külön. Közösségben élünk, együtt mőködünk vele, s ezért a közösségnek tartozunk számadással cselekedeteinkért és azok következményeiért. Létünket ez teszi fontossá. Sajnos a relatív tudásra és értékekre fektetett hangsúly, mely uralkodó nézet a modern társadalomban, elbizonytalanít bennünket és mindinkább úgy érezzük, hogy nem tartozunk számadással senkinek. Manapság sok ember nem tudja pontosan, mit kezdjen magával. Ezt most úgy mondják, hogy frusztrált. Sokan kezdik nem érteni, miért kell nekik halálra dolgozni magukat, hogy elsajátítsanak egy szakmát, mely relatív a nap követelményeihez képest, vagy egy olyan életpályán elindulni, mely szintén relatívnak tekinthetõ -- s ugyanakkor elvárják, hogy úgy viselkedjenek, mintha mindez abszolút lenne. Mennyire szomorú, hogy jelenlegi paradigmánk nem bátorít bennünket semmi olyasminek az elfogadására, ami igazán abszolút és örök lenne. Ehelyett a modern kultúra arra ösztönöz bennünket, hogy teljes egészében szenteljük magunkat az idıszerő funkcióknak, és ne vizsgáljuk az élet nagyobb kérdéseit. Ilyen körülmények között viszont jól tennénk, ha feltennénk magunknak a kérdést: “Milyen funkciókról is van szó?” Kinek van haszna abból, hogy kizárólag csak az élet gyakorlati, funkcionális aspektusaira koncentrálunk, s minden mást, ami nagyobb és jelentısebb, figyelmen kívül hagyunk? A modern társadalom valóban lenyőgözı tudományos áttörést és technikai újításokat hozott. Korábban, mint tudjuk, az emberek azt hitték, hogy a Föld lapos. Tudományos ismereteink révén mot már odáig jutottunk, hogy tudjuk, ez a szemlélet hibás. Jelenleg kétségtelenül rendelkezünk a technikai eljárásoknak egy olyan hatalmas arzenáljával, melynek segítségével látszólag megoldhatatlan feladatokkal is sikeresen meg tudunk bírkózni. Ám mégis, kultúránk sok tekintetben sokkal primitívebb, mint elıdeinkké volt. Csak felületes ismereteink vannak az emberi élet igazi céljáról, és elvesztettük a közösségi érzést, valamint a számadási kötelezettség érzését. Tovább bonyolítja a problémát, hogy sok ún. “technikai újítás” csak arra szolgál, hogy még zavarosabbá tegye életünket anélkül, hogy kielégítené alapvetı szükségleteinket az élet jelentıségének felismerése, a szeretet és a szolgálat terén. Annak ellenére, hogy sok tárgyban a modern materialista kultúra csak korlátozott ismeretekkel rendelkezik, azt azonban általában elismeri, hogy az ember agyi kapacitásának mindössze igen kis százalékát használja. Tudatunk nagyobb része alszik. Nagyon kis mértékben bepillanthatunk az ember hihetelenül nagy potenciáljaiba, amikor olyan emberekkel találkozunk, akiknek az érzékei és képességei meghaladják azt, amit mi “normálisnak” tekintünk. Akkor rádöbbenünk, mennyi keveset is tudunk valójában. Továbbá, a tudomány olyan mőszereket használ, melyek részrehajlók és tökéletlenek, és tudományos ismereteinket teljes egészében érzékszerveink révén szerezzük, melyek gyakran relatív és megbizhatatlan eszközök – mint ahogy azt a modern fizika is bizonyítja annak szemléltetésével, hogy a megfigyelı hat arra, amit megfigyel, vagy hogy a fény néha részecske és néha meg hullám. A démoni erık egyik fı célja a lelkiség elfojtása a modern világban. Néha a démoni erık megpróbáljál lelki beállítottságunkat közvetlenül elfojtani, de ha ez nekik nem sikerül, akkor vajon mi lehet a következı lépésük? Megpróbálják a vallást és a lelkiséget azzal megrontani, hogy finoman saját céljaikhoz igazítják ıket. Ily módon az emberek azt hiszik, hogy igazi lelki gyakaorlatban vesznek részt, pedig valójában káros manipulációban és kontrollban van részük. Ezen erıknek van egy másik módszerük is a lelkiség elleni aknamunkában: megpróbálják elbátortalanítani a szükségben lévıket. Például megkérdezhetik az éhes 76

embertıl: “Mire van szükséged? kenyérre, pénzre, élelemre?” S aztán kinevetik ezt az embert, s azt mondják neki, hogy imádkozzon Istenhez, hogy adja meg neki mindezt. Ez természetesen érzékeny csapás olyas valakinek, aki nem rendelkezik a lelki érettség egy adott szintjével. Ha az ilyen emberek Istenhez imádkoznak, de az imának nincs azonnali eredménye, akkor egyszerően kétségbe esnek. Ezért van szükség lelki érettségre és erıs hitre. A lelki harcos tudja, hogy Isten nem fogad el parancsot senkitıl sem. És nem kifutó fiú, akit meneszteni lehet a szupermarketbe, hogy anyagi kívánságainknak eleget tegyen. A lelki harcos jól ismeri a démoni osztály által gyártott valamennyi trükköt és illúziót, és kész kikerülni ezeket a csapdákat, miközben másokat is figyelmeztet a veszélyre. Kérdések és válaszok Kérdés: Ön egy nagyon részletes elıadást tartott egy igencsak szokatlan témáról. Az átlag ember miért nem tud jobban hozzáférni ezekhez az ismeretekhez? Válasz: Ezek az ismeretek mindenki számára hozzáférhetık, de sokan nem szívesen vesznek észre bizonyos kellemetlen realitásokat. Mint már korábban említettük, nincs hiány olyan emberekben, akik nagyon szeretik kihasználni azokat, akik hajlandók vakon követni valakit vagy valamit. Gyakran hallunk arról, hogy milyen veszélyekkel jár, ha valaki vakon, kellı megfontolás nélkül követ egy vallási vezetıt, de arról már sokkal kevesebbet, vagy egyáltalán nem, hogy mi a veszélye annak, ha valaki vakon bevásárolja magát ebbe a materialista kultúrába. Mi mindig az adatokat tudásként és a propagandát bölcsességként fogadjuk. Egy védikus történet ezt a helyzetet nagyon jól illusztrálja. Volt egyszer egy királyi mosóember, akinek volt egy szamara a nehéz terhek cipelésére. A mosóember nagyon szerette a szamarát: énekelt neki, etette, itatta és minden nap gondolt rá. A Szunanda-Gandharva nevő szamár a legjobb társa volt egészen addig a szomorú napig, amikor is Szunanda-Gandharva kimúlt. Abban az idıben az volt a szokás, hogy az ember leborotválta fejérıl a haját, ha valamelyik családtagja vagy valamilyen más számára fontos személy meghalt. S miközben a palotába ment. a király papja meglátta ıt és megkérdezte, miért borotválta le a haját. A mosóember azt válaszolta, hogy azért, mert az ı drága Szunanda-Gandharvája meghalt. A pap úgy gondolta, hogy egy nagyon fontos személyiség távozott ebbıl az árnyékvilágból, így hát ı is leborotválta a haját és megfürdött a szent folyóban. Ezt követıen a király minisztere is meglátta a papot és a mosóembert, és megkérdezte, miért borotválták meg a fejüket. A király papja így válaszolt: ”Hát te nem is tudod? Szunanda-Gandharva ma meghalt”. Ezért természetesen a miniszter is leborotválta a haját és megfürdött a folyóban. A király is meglátta a miniszterét, a papot és a mosóembert, és ı is feltette ezt a kérdést. Mivel mutatni akarta, hogy kedveli hő alattvalóját, hát ı is megborotválta a fejét és megfürdött a folyóban. A királyné meglátta, hogy a mosóember, a pap, a miniszter, sıt még szeretett királya is leborotválta a haját, ezért megkérdezte a férjét, hogy miért. Amikor a király azt válaszolta, hogy egy neves személyiség, Szunanda-Gandharva, meghalt, a királyné rákérdezett: “Ki volt az a Gandharva tulajdonképpen?” A Király erre nem tudott válaszolni, és arra kérte a királynét, hogy várjon, megkérdi a miniszterétıl. A miniszter a király kérdésére azt válaszolta, hogy meg kell kérdeznie a paptól. A pap meg azt mondta, hogy ezt a mosóembertıl kell megkérdeznie. Amikor a pap odament a mosóemberhez és megkérdezte, “Mondd csak, ki is volt ez a Szunanda-Gandharva?”, a mosóember könnyekbe tört ki és elmagyarázta, milyen 77

csodálatos teremtmény is volt ez a Szunanada. Hogy mennyire szerették egymást! És hogy most már az ı élete egy fabatkát sem ér azután, hogy az ı csodálatos nagy társa eltávozott! A pap azonban nem akart tágítani: “Ne haragudj – mondta -- , de én valahogy nem emlékszem erre az emberre”. Végül a sírástól fuldokolva a mosóember elmondta, hogy Szunanda-Gandharva a szamara volt. A történet azt mutataja, hogy milyen veszéllyel is jár, ha valamilyen információt elfogadunk és annak alapján cselekszünk anélkül, hogy megértenénk, mirıl is van szó pontosabban. A szanszkritban ezt úgy hívják, hogy gaddalika, azzaz mint a juh. Ha egy juh beugrik az árokba, a többi követi. Kérdés: Gondolja-e, hogy az ön üzenete végül is olyan mélyen érinti majd az embereket, hogy megjavulnak és nagyobb Isten-tudattal fognak rendelkezni, annyira, hogy viselkedésük oly mértékben konstruktív lesz, mint ahogy azt ön leírta? Válasz: Ez sok különbözı tényezıtıl függ. Ez attól függ, mennyire terjed el ez az üzenet és milyen gyorsan fog valóra válni. Általában Isten és küldötteinek üzenetét az embereknek mindig csak egy kisebb csoportja hallja meg és fogadja el. Az az üzenet, melyet Mohamed próféta, Jézus Krisztus, a Buddha és oly sok más nagy tanítómester hozott a világnak, a szeretet és a békés együttélés üzenete. İk arra tanítottak, hogy nem szabad túl nagyon kötıdnünk ehhez az ideiglenes léthez. De annak ellenére, hogy ilyen nagy hatalmú személyiségek isteni tudást és inspirációt hoztak magukkal, az emberek többsége nem használta ki ezen ajándék erejét az akkori idıkben. Isten azonban oly kegyes, hogy idırıl idıre felruházza a tanítómestereket az elhívatottság érzésének különbözı szintjével, és lehetıvé teszi, hogy köztünk legyenek, és hirdessék az emberi élet magasabb rendő igazságait és emlékeztessenek bennünket arra, hogy mi a helyes. Kérdés: Ön nagy tudású és rendkívül tájékozott ember. Mint ilyen, hogyan tudja összeegyeztetni azt a gondolatot, mely szerint a vallás a tömegek ópiuma, az ön elhívatottságával és vallásosságával? Válasz: Én inkább spirituális, lelki vagyok, mintsem vallásos, és állandóan arról beszélek, hogy túl kell lépni a vallásokon. Tudnunk kell, hogy sok vallásnak semmi köze Istenhez. Például sok ember vallást csinált a kábítószerélvezetbıl, a rock-and-rollból és a sport mérkızések nézésébıl. Én nem akarok nevetséges lenni. A probléma a vallással az, hogy a vallás hajlamos megosztani az embereket, a megosztottság pedig mindig bonyolítja a helyzetet. Ha a jelenlegi világhelyzetet nézzük, akkor azt látjuk, hogy a legtöbb konfliktus kiváltó oka a vallási szektásság. A mai világnak sürgısen szüksége van arra, hogy az emberek a valláson túllépve a lelkiség felé forduljanak. A különbözı vallások túl gyakran megelégednek a szertartásokkal, a formával és külsıségekkel. De ha mélyebben megnézzük a bona fide vallási hagyományokat, megérezzük azt az univerzális igazságot is, mely minden vallásban közös. A probléma része, hogy az emberek annyira elmélyültek a külsıségekben, a szentimentalizmusban, az emóciókban, az eszképizmusban, hogy a vallást felhasználják az üzleti élet, a politika a hovatartozás kimutatásának a céljaira ahelyett, hogy segítségével valóban megismernék önmagukat és mélyebb tudatos tapasztalatokra tegyenek szert. E szektás érzésvilág nagy része épp a démoni napirend kezére játszik. Ha mélyen magunkba nézünk, akkor minden vallás gyökerénél fel fogjuk fedezni az egyetemességet. Volt idı, amikor egy tudósnak ismernie kellett a nyelveket, a történelmet, a biológiát, a filozófiát és egy csomó más tárgyat. Ám most, a szakosodás évszázadában a legtöbb tudós egy-egy kisebb terület vizsgálatával foglalkozik. 78

Tudományos fokozatokat szerezhetünk olyan témékban is, mint például hogyan mozgatják a hangyák a lábukat haláluk elıtt, hogyan mászik a svábbogár vagy párzik a pillangó. A legborzalmasabb témákat is tanulmányozzuk. Természetesen sok tekintetben erre szüksége van a modern tudományos társadalomnak, de idınként a legjelentéktelenebb területeken leszünk szakemberek csak azért, hogy az élet sok más fontosabb aspektusához semmit se értsünk. A tudás valóban interdiszciplináris. Ha valamelyik diszcíplinát alaposan tanulmányozzuk, rá fogunk jönni, hogyan függ össze az más diszcíplinákkal. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy “én matematikus vagyok”, vagy hogy “én ıslénytan-kutató vagyok”, azt kellene megtanulnunk, hogyan javítsuk meg mások életének a minıségét. Ez pedig azt követeli meg tılünk, hogy lássuk az összefüggést az ismeretek minden fajtája között. Kérdés: Hogyan tudjuk megvédeni magunkat a gonosz befolyása ellen? Válasz: Ha úgy fogtok cselekedni, mint ahogy a történelem nagy lelki tanítómesterei cselekedtek, akkor védernyı alatt lesztek. Ha másképpen, akkor érett jelöltjei lesztek a katasztrófának. Ezért úgy kell cselekednünk, mint ahogy a leki harcosok cselekszenek. Harcosként jobban meg kell vizsgálnunk azt a tudást, amit kaptunk. Jobban meg kell néznünk, hogy láthassuk: az Úr, aki idáig hozott bennünket, hogyan visz majd tovább, még messzebbbre. Milyen specifikus módszerekkel tudjuk újfent ráhangolni magunkat a spirituális életre? Egy fontos lépés, melyet mindig megtehetünk, az, ha arra összpontosítunk, hogy Isten nevét említve hívjuk ıt segítségül, aminek kollektív hatalma van. Ez a megszabadulás hatalmas eszköze. Hívd Istent bármilyen neked tetszı néven, csak mond ezt a nevet érzéssel és meggyızıdéssel. A legtöbb vallási rendszerben ma már nem divat Isten nevének az említése. Vagy ha igen, akkor ez egy bevásárló listával együtt történik: “Egy új kocsi kellene;” “új házra van szükségem;” “fizetésemelésre van szükségem, és igen, ne feledkezz meg a barátonról sem.” Gondoljátok, hogy Istennek kedves az ilyen ima? İ azt akarja, hogy változzunk meg valójában, hogy legyünk újra az a gyermek, aki a szülı szeretetére vágyik. Ha Isten nevét említjük, akkor hívjuk is az Urat, úgy hogy készen kell lennünk befogadni ıt. Ha hívjuk ıt, ha imádkozunk, ha meditálunk, ha ráhangolódunk, ha éneklünk, és nem vagyunk készek befogadni az Urat, összezavarodunk. Mégpedig azért, mert ily módon nem vagyunk sem materialisták, sem pedig spirituálisak, hanem valami halványan a kettı között. Ha kizárólag csak ateisták vagyunk tetıtıl talpig, akkor legalább még jó ateisták lehetünk. De ha nem vagyunk elkötelezett lelki harcosok, akkor senki földjén vagyunk, mert ismerjük a magasabb rendő tant, de nem követjük. Ha nem élünk annak megfelelıen, amit tudunk, akkor belsı természetünk ismeri az igazságot, és a képmutatás megfojt bennünket. És amíg mosolygunk és másokhoz beszélünk, legbelül valami egész mást fogunk érezni. Ez azért van így, mert elménket ostromolja valami, lelkünk pedig szabadságért és felszabadításért kiált.

79

Mindent összevéve, elsısorban arra van szükség, hogy magunkat vizsgáljuk meg alaposan. Ismét egyensúlyban kell lennünk önmagunkkal, vissza kell térnünk a természetes állapotunkhoz. Egyszer s mindenkorra le kell állítanunk az anyagi és külsı dolgok fontosságának kihangsúlyozását. Sohasem szabad felednünk, hogy lelki lények vagyunk, akiknek történetesen anyagi testük is van, ám az igazi létünk a lélek.

80

Mottó: Egy perc: a Nyár meg sem hõkölt belé S Párisbõl az Õsz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögõ lombok alatt.

5. fejezet: Könnyő áldozatok vagyunk Agykontroll – Manipulációs technikák -- Manipulációk a médiá közremőködésével -A reklám hatása -- A televízió hatalma -- A test a minden -- Az öngyilkosság dícsıítése – A kollektív öngyilkosság -- Az egydimenziós gondolkodás – Rendszerünk kudarca -Szegényes kapcsolatok -- A szeretı kölcsönhatás akadályai -- A családok és a közösség hanyatlása -- A mentális egészség válsága -- Kihívás a pszichiátereknek -- Orvos, gyógyítsd magadat! -- A szerepmodellek fontossága -- Az igazságot nem szabad elferdíteni -- Szükség van pozitív példákra -- Kapcsolatunk a kollektív tudattal – Visszaélés az elmével – Önpusztító minták -- Tudunk változtatni – Kérdések és válaszok Annak ellenére, hogy a destruktív erık ezen a bolygón képesek voltak tömeges zavart okozni, azért mégsem csak ıket kell hibáztatni egészen nehézségeinkért. Tulajdonképpen legnagyobb ellenségünk nem valami külsı ördögi lény, hanem saját gyenge testünk. Más szóval, a negatív hatalmak csak addig a pontig tudnak bennünket kontrollálni, ameddig megnyitjuk magunkat befolyásuk elıtt. A társadalom tettei az e társadalmon belül lévı egyének tetteinek összessége. Ezért ha hibát találunk a társadalom viselkedésében, ha saját közösségünkön belül az értékek általános hanyatlását figyelhetjük meg, az elsı reagálásunk az kell hogy legyen, hogy saját magubkba tekintünk. Meg kell vizsgálnunk saját viselkedésünket és értékeinket, és alaposan meg kell néznünk, milyen is a körülöttünk élı emberekkel való kapcsolatunk minısége. Nem tudjuk a modern társadalom hanyatlását tanulmányozni, ha nem vizsgáljuk meg, hogy mindennapi cselekedeteink révén mennyire vagyunk részei valamennyien az adott problémának. Agykontroll Az egyik leghatékonyabb fegyver a civlizáció lerombolását célzó csatában az a képesség, mellyel irányítani tudjuk a lakosság gondolatmintáit és érzékeit. Aki ezt meg tudja tenni, az befolyásolhatja a társadalom értékeit és viselkedését, mert minden tett az agyból indul ki. Ily módon az agykontroll hatalmas eszközzé vált a másokkal való manipulációra és a tömegek rabszolgasorsba való taszítására. Amint a technológiák mind bonyolultabbá válnak, az agykontroll egészen biztos az egyik legnagyobb probléma lesz a 21. században. Mind finomabb és szélesebb körben elterjedt módszereket használva, a tudósok továbbra is sok ötletes dolgot találnak majd ki mentális energiáink kihasználására, méghozzá úgy, hogy nem is fogunk róla tudni semmit. A kormányok hatalmas erıforrásokat fektettek be az agykontroll lehetıségeinek kutatására és a különbözı technikák elsajátítására, s az eredményeket nyilvánosan és a magánszektorban is alkalmazzák kezdve a katonai támaszpontoktól a bevásárló központokig. Természetesen nem minden reklám tükrözi a nagyközönség félrevezetését és irányítását célzó tudatos erıfeszítéseket, de az olyan jelenségek, mint a rejtélyes háttérmuzsika az áruházakban, ultrarövid idejő megjegyzések a reklámokban, valamint a semmi vágy felkeltése az egész kultúrában eszközzé vált sok határozott, jól szervezett és gonosz motivációjú csoport számára.

Manipulációs technikák 81

Jelenleg számos program létezik már arra vonatkozóan, hogyan kell a lelkipásztorokat, az ügyvédeket és a különbözı szónokokat finom agykontrolltechnikákra oktatni. A “hatásos szónoklat” leple alatt megtanulják, hogyan kell bánni a hangsúllyal, a rövid és hatásos mondatok adagolásával, a kézmozdulatokkal, hogyan kell gondosan kiépíteni egy jól átgondolt hátteret azért, hogy a hallgatóság mentálisan is ráhangolódjon az elhangzó mondanivalóra. Ezek a technikák az egyéni és csoportpszichológia alapos tanulmányozása során nyert ismeretekre épülnek, és azokat az ismereteket is felhasználják, melyeket a jelenlegi trendek és magatartásformák tanulmányozása alapján szerezhettek. Azok, akikbıl hiányzik az erıs lelki fegyelem, vagy akik nem tudják elkülöníteni magukat a “nyájszellemtıl”, valószínőleg ismételten is áldozatai lesznek az elmefertızés ezen típusának egészen addig a pontig, amikor is mások véleményét úgy fogadják majd, mint sajátjukat. De ha sikerül felépítenünk lelki erıinket és jobban megértjük, hogy kik is vagyunk valójában, védve leszünk az ilyen inváziók ellen. Pszichikai kontroll Egyes rendkívül magas szintő tárgyalások során az ENSZ-ben és másutt gyakran elıfordul, hogy szándékosan befolyásolják a hallgatóság pszichéjét, hogy elméjükre is hatást tudjanak gyakorolni. Ha belegondolunk, ebben semmi szokatlan sincs. Ha a technológiában sikerül valami újat felfedezni, az önközpontú emberek mindenképpen megpróbálják majd felhasználni ezt mások manipulálására. Mint ahogy a pszichét sikerült elveszett gyerekek megtalálására vagy más konstruktív célra felhasználni, úgy ez az egészen reális képesség negatív módon is alkalmazható az emberek elméjének befolyásolására. Amint a világ mind inkább a gonosz hatások befolyása alá kerül, nekünk kötelességünk, hogy aktívan védjük magunkat nemcsak az általános tévelygéstıl, hanem a rafinált manipulációktól és kontrolltól is. Egyszer felkértek, hogy adjak egy órát a Pentagon “meditációs klubjában”. Természetesen a lelki harcosok mindig hajlandók elmenni bárhová, ahol magasabb rendő tudást tudnak osztani és támadhatják azt, ami romboló az emberi lélek számára. Hamarosan rájöttünk azonban, hogy a klub néhány tagja egyszerően el akarta sajátítani különbözı haladó emberek gyakorlatát azért, hogy tanulmányozhassák az agykontroll és pszichikai jelenségek új rendszereit, melyeket majd eszközül használhatnak mások kizsákmányolására. Manipulációk a média közremőködésével A modern társadalom tagjai a mentális és és a pszichológiai hadviselés állandó állapotában vannak, mivel média és a reklám állandóan bombázza ıket, kegyetlenül és minden nap, s arról akar bennünket meggyızni, hogy csupán fizikai testek vagyunk egy fizikai világegyetemben. Például, a popzene nagy részét már eleve úgy írják, hogy negatíve befolyásolja az emberek tudatalattiját és arra ösztönözze ıket, hogy legyenek fokozatosan, de bátran, minél degradáltabbak. Az olyan zene, mely a bujaságot ösztönzi, rabbá tesz. Miközben testünk egy helyen ül, elménk elkábul és ködös lesz, vágyaink megvadulnak, és elkezdünk fantáziálni a különbözı izgalmas érzéki örömökrıl. A televízió úgyszintén hipnotizál és rabságba ejt. Az a ”népbutító doboz” egyike azoknak a jelenkori legfıbb erıknek, mely az emberiséget mind tudatlanabbá, érzéketlenebbé és erkölcstelenebbé teszi. Sokunk számára a hírek, a jelentısebb sportesemények és más népszerő tévémősorok nézése egyet jelent a modern 82

“olvasottság” fogalmával. Amint azt mindnyájan láthatjuk, a közvélemény és a beszélgetések általános témája az elızı esti tévés programokból fakad. A veszély abban rejlik, hogy ez a körülmény a a népszerő tévémősorok és reklámok producereit rendkívül erıs pozíciókba helyezi, és innen nagyon könnyen tudják manipulálni a közvéleményt és az érzékelést. Olyan nehéz elhinni, hogy ezek az emberek felismerik ezt az erıt és saját erıik megszilárdítása érdekében ki is használják? A pszichológusok az elektronikus jelzésektıl függıen a tudatosságnak négy olyan különbözı általánosan domináns állapotát határozzák meg az agyban, melyek egy elektroenkefalográf vagy EEG segítségével végzett mérésekkel mutathatók ki. A béta állapot a normális ébrenlét állapota, amikor ébren vagyunk és ráhangolódtunk környezetünkre. Az alfa állapot, amikor az ember mély meditációban, hipnotikus állapotban van, esetleg épp álmodozik valamirıl, vagy úgy alszik, hogy közben a szeme állandóan mozog (rapid eye movement sleep: REM-alvás). A szubjektum ilyenkor valamilyen egy dologra igyekszik koncentrálni, és 25 százalékkal is fogékonyabb lehet ebben az állapotban, mint a béta állapotban. A théta és a delta a tudatalattinak progresszíven mélyebb szintjei, melyek általában mély álomban illetve érzéstelenítés (anesztézia) alatt fordulnak elı. Amint szép, kényelmes, biztonságos és légkondicionált lakásunkban kedvenc karosszékünkben ülve egy, két finom szendviccsel és üdítıkkel mellettünk, órák hosszat kapcsolgatjuk és bámuljuk a televíziót, könnyen kerülünk alfa állapotba, miközben ezt észre se vesszük. A szó szoros értelmében hipnotizálva vagyunk – annyira együtt élünk a mősorral, hogy nehéz tıle elszakadni. S arra pedig, ami körülöttünk zajlik, nem figyelünk annyira oda, mint normális beszélgetések során. A reklám hatása A hirdetık maradéktalanul kihasználják ezt a helyzetet: vezetı pszichiátereket, pszichoterapeutákat és hipnotizıröket is alkalmaznak stábjukban, hogy beprogramozzanak bennünket termékeiknek a megvásárlására. Tudatunkba állandóan beinjekcióznak valamit egészen odáig, hogy a végén már nem tudjuk megkülönböztetni saját gondolatainkat a poszthipnotikusan implantáltaktól. Gyakorlatilag kicsúszik a talaj a lábunk alól, elvesztjük józan ítélıképességünket és akaratunkat, amint a vonalak összemosódnak aközött, ami valós és tartós, és ami hamis és ideiglenes. Ennek nagy része a hirdetések rendkívül magas árával áll összefüggésben. A tévéállomások sok ezer dollárt kérnek mindenegyes másodpercért az éterben. A hirdetık természetesen azt akarják, hogy befektetéseik megtérüljenek, ezért mindegyikük ki fogja használni azokat a lehetıségeket, melyeket a modern tudomány nyújthat. Ezeknek a kommersz reklámszövegeknek a megfizethetetlen árai sem teszik lehetıvé, hogy sok jó és pozitív üzenet eljusson hozzánk. Akik ezeket a reklámszövegeket gyártják, nem éppen a legjobb barátaink, jóakaróink és honfitársaink. Mert vajon ki tud ekkora összegeket kifizetni? A sarki zöldséges? Természetesen nem! Egészséges étrendünket ugyanazok igyekeznek összeállítani számunkra, akik megpróbálják a tömegeket is irányítani és az új rendet bevezetni. Becsületesen meg kell kérdeznünk magunktól: ezek az emberek csakugyan meg akarnak ajándékozni bennünket a siker titkaival? Természetesen nem! Saját önzı napirendjüket követik. Amit állandóan igyekeznek agyunkba pumpálni, az olyan információ, mely az ı specifikus érdekeiket szolgálja. “Vedd ezt,” “Hord ezt,” “Edd ezt.” Más szóval: “Tégy csak minél több pénzt az én zsebembe, és – ha lehetséges – légy te is az én napirendemnek a része, felejtsd el saját céljaidat, és tedd azt, amit én mondok.” 83

Észrevettétek-e, milyen termékeket reklámoznak a nagy kupameccsek és világbajnokságok során? Oktatási vagy az élet minıségének javítását célzó egyéb hasznos eszközöket? Véletlenül sem. Minden bizonnyal végtelen számú reklámmal találkozhatunk majd, melyek gyors büfét, gyors kocsikat és egyéb gyors mindent fognak hírdetni ahhoz, hogy “igazán élvezhessük” az életet. Egy másik jelenség, amit tévénézés közben megfigyelhetünk, hogy a hangerı a reklám idejére megnövekszik. Továbbá, a bemondó beszédének a ritmusát a hírdetések alatt a legtöbbször olyanra hangolják, hogy hatással legyen a nézı tudatára. Princetonban, mint egyetemi hallgató meglehetısen sokat foglalkoztam hipnózissal, és mindig megdöbbentett, hogy milyen könnyő az embert a szó szoros értelmében hipnotizálni anélkül, hogy tudna is róla. A televízió hatalma Még több aggoadalomra ad okot azoknak a tévémősoroknak a tartalma, melyeket állandóan nézünk. Ritka kívételtıl eltekintve a televízióban látott legtöbb epizód félelmet keltı és adrenalinszint-emelı. Kiválthatnak egy olyan érzést, mintha kimerültek lennénk anélkül, hogy változtattunk volna ülı helyzetünkön, és ha sokáig vagyunk kitéve ilyen hatásnak, úgy érezzük majd, hogy a nap hátralevı részére már kiégtünk, mintha csakugyan valamilyen sérülés ért volna bennünket. Mire a gyerekek Amerikában 18 évesek lesznek, már sok ezer erıszakos bőncselekményt láthattak a tévében. Ezért nem csoda, hogy az erıszakos fiatalkori bőnözés emelkedıben van. Ha az iskolaudvaron játszó gyerekeket figyeljük, akkor is gyakran hallhatunk olyan felkiáltásokat, hogy “Most megöllek!” Sokszor játékfegyvereikkel is hadonásznak, és erıszakos epizódokat játszanak le. Gyakran a biztonság hamis érzetével ringatjuk el magunkat, úgy gondolván, hogy az, amit a televízióban látunk, “nem igaz”. Ez a hozzáállás azonban rendkívül veszélyes, mert a televiziós alakok igazi hatást gyakorolnak elménkre. Okozhatnak aggodalmat és izgalmat is. Sıt, még arra is bátoríthatnak egyeseket, hogy hasonló módon cselekedjenek a valós életben. A tévénézés annyira izgatja belsı rossz tulajdonságainkat, hogy sok ember már olyan, mint egy idızített bomba: bármikor kész felrobbanni mind attól az erıszaktól, melyet gyerekkora óta látott. Legtöbben közülünk, különösen, ha lelki orientációjúak vagyunk, sohasem engednénk meg. hogy azok az események, melyeket a televízióban látunk, otthonunkban is megtörténjenek. Sajnos azonban nem vagyunk tisztában azzal, hogy a televízióban látott eseményeknek az energiája épp olyan mélyen behatol az atmoszféránkba, mintha csak az életben is megtörténtek volna. A test a minden A legtöbb tévénézés nem más, mint egy végtelen kampány a testi kényelem biztosítására. Ez pedig azért van, mert a legtöbb tévémősor szponzora olyan terméket gyárt, mely testi kényelmünket szolgálja. Ez ugyanakkor megszállott érdelklıdést teremt a testtel való törıdéssel, és rendkívüli módon eltávolít a lelki dolgoktól. Az ilyen hozzáállás teljes egészében terméketlen az emberi fejlıdés szempontjából. Mindazonáltal minden nap akaratlanul is folytatjuk ezt az életfromát. Ezzel álávetjük magunkat azoknak a hatásoknak, melyek a legnagyobb mértékben fokozzák ezt a megszállott törıdést a testtel lelkünk rovására. 84

A negatív gondolatok és képek sokasága miatt, melyekkel állandóan bombáznak bennünket, azok, akik nem kötelezték el magukat a magasabb tudatnak, egyáltalán nem lesznek képesek szabadon gondolkodni. Ha nem foglalkozunk a lelki megújulás, az ima vagy a megtisztulás valamelyik gyakorlásával, akkor az önközpontúság, a versengés, a győlölet és esetenként az erıszak folyama elsöpör bennünket. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a televízió önmagában véve rossz vagy gonosz. Csak arról van szó, hogy teljesen elmerülünk a televízió által nyújtott szórakozási lehetıségekbe, s ez már problémát okoz. Az ilyen elmerülés aztán elvon bennünket a mások szeretetének és magasabb rendő természetünk megismerésének igazi önerısítı aktusától. És ha nem vagyunk tisztában az élet magasabb rendő céljával, vagy pedig úgy érezzük, hogy el vagyunk szigetelve más emberi lényektıl, illetve nincs kapcsolatunk velük, akkor azzal válaszolunk, hogy elnémítjuk önmagunkat, külön utat kezdünk járni, depresszióba esünk vagy egyenesen öngyilkosok leszünk. Az öngyilkosság dicsıítése Az emberben minden valószínőség szerint akkor merül fel leginkább a saját élete kioltásának gondolata, amikor a társadalom tagjai és vezetıi nem tudják felismerni a lét lelki dimenzióit, és ehelyett az emberi tapasztalatok anyagi aspektusaira, vagy pedig olyan metafizikai gondolati módszerekre összpontosítják a figyelmet, melyek csak felszínesen érintik az élet igazi értelmét. Ha nincs megfelelı kapcsolatunk a transzcendentális világgal, akkor könnyő zsákmánya lehetünk az apátia és depresszió egy nagyobb hullámának. Ha valaki öngyilkosságot követ el, akkor kaput vagy utat nyithat más személyek vagy csoportok elıtt is a példa követésére, mivel mindannyian, mint társadalmi lények fogékonyak vagyunk a körülöttünk zajló folyamatokra. Érdemes felfigyelni arra a körülményre, hogy azok között, akiknek látszólag “mindenük megvan” anyagi szempontból, több öngyilkos akad, mint más társadalmi csoportokban. Továbbá, a társadalom legintelligensebb tagjai közül néhányan olyan szemléletet hirdetnek, mely inkább egy negatív hozzáállást bátorít az emberi élettel szemben. Például, az egzisztencializmus mint filozófia, mely egész nemzedékekre volt hatással, olyan híres entellektüelektıl, ún. nagy elméktıl származik, mint Albert Camus és Jean Paul Sartre. A New Columbia Encyclopedia (Új columbiai lexikon) például azt írja, hogy Sartre egzisztencialista írásaiban “úgy tekinti az embert, mint egy felelısségteljes, ám magányos lényt, akinek óriási terhet kell cipelnie. S ez egy rettenetes szabadság: választhat, de a sorsra kell bíznia magát egy értelmetlen univerzumban”. Ezek a gondolkodók a materialista filozófia szempontjából természetesen rendkívüli intelligenciával rendelkeztek, de mivel ateisták voltak és csak az anyagi jelenségeket ismerték el, ezért az ı történelmi értelmezésük és az ember szerepének az elemzése olyan következtetésekre vezetett, hogy minden hiába és reménytelen. Sokan azok közül, akik e filozófiai trendek hatásának állandó jelleggel ki voltak téve, végül is feltették a kérdést: “Mi az értelme az életnek, ha csak arra születtünk, hogy küzdjünk és aztán meghaljunk?” Az egzisztencializmus tantételei alapján teljesen félreértelmezték azt a szabadságot, melyet azok hírdettek. Véleményük szerint, amennyiben az életnek nincs semmi transzcendentális értelme, akkor az öngyilkosság engedélyezhetı és igazolható. Sylvia Plath egy másik példája az öngyilkosság dicsıítésének. Plath ismert írónı és költı, akinek mőveit manapság sok egyetem humán tanszékein tanítják, mint kiemelkedı irodalmi alkotásokat (Pl. Az üvegbúra – a ford. megj.). İ és egy másik korabeli írónı, Virginia Woolf, majdhogynem legendás hısök lettek az irodalmi közvélemény körében, részben azáltal, hogy elutasították az élet követelményeit, ami náluk mind két esetben végül 85

is öngyilkosságba torkollott. Sylvia Plath gázzal fojtotta meg magát (fejét egy gáztőzhely sütıjébe helyezte, miután megnyitotta a csapot), Virginia Woolf pedig úgy végzett magával, hogy követ kötött a nyakára és vízbe ugrott. Ezen öngyilkosságok természetesen tragikusak, de korunk egy másik nagyobb tragédiája az, hogy az irodalomtörténet, a tudományos irodalmi világ majdhogynem isteníti ezeket a nıket. Az öngyilkossággal kapcsolatos döntésüket majdhogynem vonzónak és elfogadhatónak tőnteti fel. Ha pedig egyszer úgy tiszteljük ıket, mint kiemelkedı irodalmi tényezıket, akkor más frusztrált értelmiségiek is követendı példát látnak majd bennük. Ily módon „ezen tudósok” minden további nélkül mondhatják, hogy a nyomorúság felismerését követı legkönnyebb megoldást eredményezı módszer az, ha beveszünk egy-két méregtablettát vagy fıbelıjük magunkat. Mert hogy hát ez a legtisztességesebb és legbátrabb cselekedet ebben a tisztességtelen világban. A kollektív öngyilkosság Néha az öngyilkosság kollektív háttérrel történik. Az öngyilkosságok, gyilkosságok, és szent háborúk száma növekszik, s ezekben a csoportokban az emberek valamilyen karizmatikus ırült eszmét követve idı elıtt sírba szállnak. Például 1997-ben harminckilenc fıként felsı középosztálybeli felnıtt férfi úgy követett el öngyilkosságot, hogy barbitursav, vodka és a fulladás keverékét használta. A tragédia a kaliforniai Rancho Santa Féban történt egy saját maga által valamilyen vallási vezetınek kikiáltott személy, Marshall Applewhite irányításával. E félrevezetett személyek szerencsétlen csoportja a Mennyek Kapuja követıinek nevezte magát, és mindegyikük azt hitte, hogy az öngyilkosság által csatlakozhat a Hale-Bopp üstököshöz, mint egy lelki lény, és a fizikális valóság kapuján át beléphet a lelki birodalomba. E látszólag hihetetlen események középpontjában az van, hogy a benne résztvevı emberek többsége eldobta magától az élet izgalmas egyetemes kalandját. Az élet legnagyobb kalandja az, hogy felfedezzük önmagunkat, megvalósítjuk önmagunkat azzal, hogy szeretünk és szeretve vagyunk. E három aspektus mindegyike szorosan összefügg, mert ha valóban felfedezzük magunkat, akkor az önmegvalósítás is bekövetkezik, mert rájövünk, hogy állandóan, örökké szertetı lények vagyunk. A szeretet szépsége abban rejlik, hogy mindkét irányban mőködik: ha igazán szeretjük önmagunkat, akkor másokat is szeretni fogunk, és ha eléggé szeretjük magunkat, akkor természetesen másokat is szeretünk, mert a szeretet elsıdleges szükséglet önmagunkban.

Az egydimenziós gondolkodás Nem szabad megengednünk magunknak, hogy az öngyilkosságot bármilyen formában elfogadó társadalmi klímahatással legyen ránk. Minden bona fide spirituális tan szerint az igazság lényege az, hogy az öngyilkosság nem elfogadható módja a szenvedés befejezésének és nem biztosítja a belépést a lelki világba. Földi életünknek célja van, és a halál nem egy alternatív életstílus. Az öngyilkosság rendkívül sajnálatraméltó és gyáva cselekedet, és csak az életnek végtelenül leegyszerősített és egydimenziós értelmezése sugallhatja. Sajnos sok ember fél attól, hogy hitrendszerük valamilyen kihívással kerül szembe és halálra ijednek, ha szokványos gondolkodási módjukat esetleg sutba kell dobni, és az élettel kapcsolatos egyéb perspektívákkal kell szembenézniük. Nem szívesen tanulmányozzák az ısi bölcsességet, mert rettegnek attól, amit ez megkövetelhet tılük. Így túl sokan lesznek az anyagi világ annak a három módjának a szubjektumai, melyet az ısi védikus írások úgy ismernek, mint a száttva, rádzsa és táma. Ezt a három szót úgy 86

lehetne lefordítani, mint a jóság, szenvedély és tudatlanság módja. Manapság a szenvedély és a tudatlanság módja rendkívül széleskörően elterjedt – különösen a tudatlanság módja. A tudatlanság módját a lustaság jellemzi a cselekvésben és a gondolkodásban egyaránt. Az ebben a módban lévı emberek hajlamosak a részegségre, a kábulatra és és az önámításra. A tudatlanság módjának hatására az emberek nehezen értik meg mind azt, ami az ismerıs anyagi világon kívül van. Ha a spiritualitás magasabb rendő fényét megtagadjuk a lélektıl, akkor az a lélek nem tudja felfogni az élet finomabb árnyalatait és ennek következtében esetenként rendkívül depresszióssá válik. És csakugyan a tudatlanság módjában levı emberek gyakran válnak ateistává, és kérdezik: „Miért hagyja az Isten, hogy az emberek milliói szenvedjenek?” Vagy pedig „szeretı Isten miért engedélyezi a népirtást, a holocaustokat és a természeti csapásokat?” Gyakran ezek az emberek nem értik az élet „játékszabályait”, és nem tudják felismerni az egyes események (és minden esemény) lényeges igazságát. S ezért alig ösztönzi ıket valami az élet folytatására, amikor nyilván esetleges, véletlen kozmikus „igazságtalansággal” konfrontálódnak. Gondoljunk csak bele. Ha egyszer azt hisszük, hogy nem tudjuk irányítani sorsunkat – mert nincs olyan felsıbb rendő hivatal, amely fel van ruházva azzal a hatalommal, hogy igazságot szolgáltasson, vagy pedig e felsıbb rendő hivatal nem szeret bennünket – akkor ebbıl könnyen levonhatjuk azt a következtetést, hogy a legésszerőbb és legjárhatóbb út, ha mindennel a lehetı leggyorsabban és legfájdalommentesebben végzünk. Természetesen, mint lelki harcosok, jól tudjuk, hogy nem vagyunk testünk abszolút tulajdonosai. Tudnunk kell, és meg kell értenünk, hogy Isten a tulajdonosa mindennek, beleértve a testünket is, és hogy valaki másnak a tulajdonát megrongálni: erıszaktétel. Azt is tudjuk továbbá, hogy mindannyiunknak megadatott egy bizonyos idıszak, amit ebben a bizonyos testben el kell töltenünk. És amennyiben idı elıtt megszakítunk valamilyen élettartamot, akkor lehet, hogy kénytelenek leszünk kitölteni a nekünk szánt idıt egy másik – nyilván egy sokkal rosszabb – környezetben. Az igazi lelki harcosoknak nem lehet semmi dolguk az öngyilkossággal. Rendszerünk kudarca Ha egyszer rájövünk, hogy nemcsak test vagyunk, hanem elsısorban lélek, mely a testben lakozik, akkor fontos kulcsot nyerünk boldogságunkhoz és józan gondolkodásunkhoz. Mert valóban, hacsak nem értjük meg, hogy örökké tiszta spirituális lelkek vagyunk, akkor sohasem találunk megnyugvást, boldogságot és elégedettséget hosszabb idıre – még akkor sem, ha nagy vagyonunk van. Ha nem vagyunk hajlandóak elég idıt fordítani örök természetünk felfedezésére és erısítésére, akkor nem kerülhetjük el az aggódást és a depressziót. A félelem, a szomorúság és a harag egyszerően gúzsba köt bennünket, s mindig amiatt fog fájni a fejünk, hogyan védjük meg azt, amink van, és félni fogunk attól, hogy egyszer mindenünket elveszíthetjük. Van egy védikus alapigazság, mely szerint a gyümölcsérıl lehet megismerni a fát. Amennyiben ez egy érvényes mérce, akkor három erıs jelenkori mutatója is van annak, hogy életmódunk kudarc: a széleskörően elterjedt öngyilkosság, a kábítószer, valamint a mentális betegség. Mind ezek a tényezık hasonló következtetés felé mutatnak: nyilván az anyagi siker önmagában még nem elég. Talán a kézzel is tapintható korszerő ellátás, valamint a személyes tıkével való manipulációnak a képessége nem elég garancia a boldogságra. És az is nagyon lehetséges, hogy az akadémikus és empirikus kutatások alapján nyert tudás sem felel meg önmagában annak, hogy életünknek jelentısége is 87

legyen. Ezek relatív és szubjektív jelenségek, melyek egyszer örömet okoznak, máskor viszont csalódást. Tartós elégedettséget nem adnak nekünk. Azon kívül, hogy kizárólagos hangsúlyt fektet az anyagi elégedettségre, a modern társadalom megtervezése is olyannak tőnik, mely elszigetel bennünket a többi embertıl. Pedig végeredményben kölcsönös viszony van köztünk – mindenki hat mindenkire, és a környezetre, megszámlálhatatlan módon. Amikor önzı módon individualisták vagyunk ahelyett, hogy a kollektív jólétre törekednénk, mindannyian szenvedünk, mert magunknak is ártunk, amikor másokat igyekszünk „megfúrni” és helyzetükön rontani. Lényegében, legbelül, úgy tudjuk magunkat azonosítani, hogy a többiek mennyire fogadnak el bennünket azon hozzájárulás alapján, amit teszünk, és annak alapján, ahogy fogadják vagy elutasítják. Ha haszontalannak és fölöslegesnek érezzük magunkat, vagy pedig nem tudunk eleget tenni rendeltetésünknek, szomorúak és közönyösek leszünk, sıt, valószínőleg öngyilkos gondolataink is lesznek. Az eksztázis velünk született emberi szükséglet és természetes emberi állapot. Minden élı entitás vágyik valamilyen csúcstapasztalatra, a minél kellemesebb élményre. Mindannyiunk számára normális dolog, hogy keressük a boldogság mélyebb szintjeit – különösen a mostani idıkben, amikor az emberek ahelyett, hogy beszélgetnének egymással, a másiknak beszélnek, s amikor olyan kevesen tudják azt mondani, hogy igazán szeretünk valakit, vagy pedig valaki igazán szeret bennünket. Valóban annyira meglepı, hogy az öngyilkosság annyira elterjedt társadalmunkban? Az öngyilkosság emfatikusan azt mondja: „Annyira boldogtalan vagyok. Nem szeretem magamat, és téged se szeretlek annyira, hogy érted éljek!” Még tovább is megy, és azt mondja: „Senkiben sem érzek annyi szeretett, hogy érdemes lenne élnem.” Szegényes kapcsolatok Szomorú és ironikus, hogy amíg a kommunikációnak annyi sok bonyolult módszere létezik a világban, a kölcsönös megértés – az embereknek az a képessége, hogy egy mélyebb szinten értsék és ismerjék egymást – szinte teljesen elapadt. Amint a kapcsolatok mind mesterségesebbé és kozmetikázottabbá válnak, nincs szükség arra, hogy alaposabban gondolkodjunk és kommunikáljunk. Nem kell többé elszámolni tetteinkkel, és senki sem kényszerít bennünket, hogy becsületesen fejezzük ki magunkat. A nap végén azonban az ilyen viszonyok sekélyes módja következtében hajlamosak vagyunk arra, hogy unottak, szárazak és kielégítetlenek legyünk. Ekkor aztán különbözı pótcselekvésekhez fordulunk, hogy kitöltsük az őrt, vagy függıséget kiváltó szerekhez folyamodunk, hogy csökkentsük a szenvedést, vagy legalább békésen szenvedjünk. Manapság sok útja, módja van annak, hogy vakon, az igazi kommunikáció vagy a kölcsönös tevékenység szükséglete nélkül szórakozzunk. Az emberek többnyire az üres vagy a visszaélı kapcsolatoktól szenvednek. Csalódnak anyjukban, apjukban, barátaikban, férjeikben, feleségeikben, gyerekeikben, de még lelki pásztoraikban és politikusakban is, akik kizsákmányolják ıket. Az ilyen kapcsolatok mélyen bánthatnak bennünket,mert olyan emberekrıl van szó, aki a legkedvesebbek nekünk. Tılük várjuk a legtöbb szeretetet, figyelmet és segítséget. Senki sem tud jobban megbántani bennünket, mint az, akit igazán szeretünk. Természetesen ezek az emberek megadhatják nekünk a legnagyobb boldogságot, védelmet és elégedettséget is. A szeretı kölcsönhatás akadályai 88

E szomorú állapotok egyik fı oka az emberi kapcsolatok hollywoodi felfogásában rejlik. Az erıszakkal beléjük táplált káros példák miatt a házastársaknak komoly problémáik vannak a szerelmi kapcsolataikban, a gyerekek nem tudják, hogyan kell tisztelni a szülıket, a szülık pedig nem tudják, hogyan kell igazán törıdni gyermekeikkel. Még ha fel is tudjuk ismerni, hogy valahol baj van, nem tudjuk kezelni az okokat, mert nem vagyunk tisztában azokkal a negatív hatásokkal, melyeket a médiában követendı példának állított szerepmodellek gyakorolhatnak tudatunkra. A családok és a közösség hanyatlása A „közösség” szó egységet jelent. Együttmőködést és kommunikációt feltételez. De a jelenlegi világrendben az igazi közösség ritka. Helyette megszámlálhatatlan álközösség van. A bennünket körülvevı intézmények, csoportok és családok közül túl sokból hiányzik az igazi meghittség vagy a kommunikáció. De a szeretet és meghittség lényeges eleme az életnek. Ahogy a szeretet gyógyít, úgy a szeretet hiánya ölni is tud. Aki egy olyan közösségben él, mely az anyagi javakra fekteti a fı hangsúlyt -egy olyan közösségben, melyben az emberek azért dolgoznak keményen, hogy gazdagságot szerezzenek a meghittség megteremtése helyett -- , könnyen a kétségbeesés zsákmánya lehet, mint ahogy kortársai, kollégái és mentorai is. Ez a helyzet a modern civilizációval. Az erıs, szeretı közösségek különösen fontosak a felnövekvı egészséges, boldog gyermekek szempontjából. A gyermekek különösen könnyen sérülnek, ha azok, akiknek a feladata védeni ıket, ehelyett bántják, megalázzák ıket, és nem törıdnek velük. És még inkább megsérülnek, ha azok, akiknek gondoskodniuk kellene róluk, csak a minimumot teszik meg értük, vagy ami még rosszabb, kizsákmányolják vagy kizsákmányoltatják ıket. A mentális egészség válsága Az orvosok, tanácsadók és lelki pásztorok talán mindenkinél jobban felismerték a gyenge kommunikációval és a közösség hiányával kapcsolatos probléma komolyságát ebben a társadalomban. Az elégtelen kapcsolatok és a darabokra tört kontaktusok miatt megszámlálhatatlanul sok ember érzi magát egyedül, levertnek, depressziósnak és frusztráltnak, és sokan veszítik el azt a vágyat, hogy hatékonyan funkcionáljanak a lét normális szféráiban. Sokan élik „a csendes kétségbeesés” életét, míg mások az erıszakos és destruktív magatartás felé fordulnak. Amint arról már korábban szó volt, az Egészségügyi Világszövetség megállapította, hogy az elkövetkezı húsz évben az egyik legnagyobb egészségügyi válság, mellyel a világközösségnek szembe kell majd néznie, a mentális betegség lesz. A mentális betegség különbözı formái már járványszerő méreteket öltenek, amint az emberek mind nagyobb száma az egész világban tapasztalja azt, hogy romlanak családi kapcsolataik és mind nagyobb csalódásokkal kell szembe nézniük. A mentális egészség témája szorosan összefüggött a politikával és az elnyomással az emberiség történetének minden korszakában. Most jobban, mint bármikor azelıtt tapasztalhatjuk, hogy a világ lakosainak mentális egészsége olyan hatásoknak van kiszolgáltatva, melyeket nem tudnak irányítani. Hatalommal való nyílt visszaélés és 89

zsarnokság volt a múltban is, és természetesen ma is folytatódik. Ám mégis a finom manipuláció és ellenırzés a médián keresztül új hatalmas fegyver lett az elít kezében pusztító következményekkel. Ha elménket külsı erık manipulálják, a hanyatlás és a rabszolgasors katasztrófális méreteket ölthet. Mint láttuk, a média arra bátorítja közönségét, hogy a lét anyagi aspektusaira összpontosítsa figyelmét, mégpedig a magasabb rendő tudat rovására. A mentális betegség, az erıszak, a gyilkosságok és öngyikosságok jelenlegi növekedésének gyökerénél azt a körülményt találjuk, hogy az anyagiakkal kapcsolatos étvágyunk túlzott kielégítése ellenére a legtöbb ember spirituálisan éhezik. Mindannyiunkban él egy belsı, természetes vágy a szeretetre és a másokkal való mély kapcsolatra. A társadalom azonban mind jobban és jobban bízik a mechanikus és mesterséges dolgokban, ill. ebben az irányban halad, ami emberi természetünknek épp az ellenkezıje. A sóvár – tulajdonképpen délibábos – gondolkodás eredményeként mind több és több ember menekül az anyagi tudatba és fordul az érzékek kielégítésének mind bonyolultabb formáihoz. Sokan közülünk csak az egyik napról a másikra élnek, mint a nyúl, mely az elıtte lógatott sárgarépát üldözi, és nem akarjuk felfogni, mennyire bizonytalan is a helyzetünk. Ha pedig nem tévedhetetlen elménk és érzékeink utasításait követjük, akkor sebezhetıvé tesszük magunkat azokkal az elkerülhetetlen következményekkel szemben, melyek majd akkor jönnek elı, amikor vágyaink azonnali kielégítése már nem lesz számunkra biztosítható. A helyzet orvoslása érdekében túl kell lépnünk a mentális egészség ortodox megközelítésein. Világos, hogy a pszichiátria, a pszichológia és a tanácsadás hagyományos módszerei már aligha elegendık arra, hogy elhárítsuk mind azokat a nagy emberi tragédiákat, melyek manapság történnek világszerte. Ezeket a problémákat nem lehet azon a szinten megoldani, amelyen elıfordulnak. Sokkal inkább egy olyan, a holizmusból kiinduló spirituális szinten kell megfognunk ıket, ahonnan nehézségeinket sokkal nagyobb kontextusban látjuk, mint mindennapi életünk teendıinek szintjén. Az egyik tulajdonság, mely emberré tesz bennünket, a szabad akarat. Erıs akarat nélkül azonban könyen eshetünk olyan erık zsákmányául, melyeket mi nem tudunk kontrollálni. Ezért fontos a lelki gyakorlat, mert az igazi szabad akarat a tudatnak egy magasabb állapota. Ha nem foglalkozunk rendszeresen a komoly spirituális fegyelemmel, és helyette minden figyelmünket az anyagi örömökre összpontosítjuk, nem igen tudunk majd hozzáférni ehhez a szabad akarathoz. Az anyagi természető dolgok fogságába esünk, s ezáltal lehetıvé tesszük a velünk való manipulációt az okos zsarnokok számára, akik már meggyıztek bennünket arról, hogy a pénzt, a presztízst és az anyagi javak megszerzését kell imádnunk. Kihívás a pszichiátereknek Néhány évvel ezelıtt elıadást tartottam egy pszichiátercsoportnak a Michigani Egyetemen. Finoman azt akartam tudomásukra hozni, hogy a pszichiáterek alapjában véve csalók. Kénytelen voltam egy ilyen kihívást intézni hallgatóságomhoz, hogy felhívjam figyelmüket azokra a tarthatatlan feltételezésekre, melyekre egész munkájuk épül. A pszichiáterek a világ legjobban fizetett szakembereihez tartoznak, és valójában azoknak az embereknek rejtett (implicit) bizalmából élnek, akiket gondoznak. A pszichiátriai értékelés valóban sok ember életét érinti. Függetlenül attól, hogy egy elkövetett bőnténybıl kifolyólag a bőnelkövetı beszámíthatóságáról, elmeosztályon 90

való kezelésérıl, vagy valakinek egy adott munkakör betöltéséhez szükséges képességeirıl, vagy pedig a „normális” viselkedés bármilyen specifikus deviancájának az értelmezésérıl vagy kezelésérıl legyen szó, a pszichiáter szakember véleményének mindig nagy súlya van. Jó magam Princetonban tanultam pszichoterápiát, és emlékeztettem a pszichiátereket, hogy sem ık, sem pedig a pszichológusok eddig még nem tudtak megállapodni arra vonatkozóan, hogy mi is tulajdonképpen „az elme”. És mégis e szakma képviselıi nap mint nap érintik az elmével kapcsolatos kérdéseket, szakemberként viselkednek annak ellenére, hogy nem tudják világosan, mit is cselekednek. És hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet, ezek a szakemberek még azzal kapcsolatban sem értenek egészen egyet, hogy mit is tekintsünk „normálisnak”. Hogyan lehetséges, hogy azok a szakemberek, akik az elmével foglalkoznak és azt mondják, ki tudják kezelni a nem normális viselkedést, tulajdonképpen még érthetıen definiálni sem képesek azt, hogy mi is az „a normális”? Mi több, hogyan tud egy pszichiáter vagy pszichológus beleszólni pácienseinek érzelmi (emocionális) életébe, amikor egyszerően nincs olyan pszichiátriai vagy pszichológiai szövegkönyv a világon, mely pontosan meghatározná az érzelem (emoció) fogalmát? Más szóval, ezek a szakemberek száz USA dollárt is elkérhetnek pácienseiktıl egy óráért olyan problémák „kezeléséért”, melyekkel maga a pszichiáter vagy a pszichológus sincs egészen tisztában. Orvos, gyógyítsd magadat! A nyugati kultúrvilágban azok, akik mások gyógyítására vállakoznak, gyakran maguk is gyógyításra szorulnának. Nem csak a pszichiáterek állnak ilyen ingatag talajon. Mindenféle szakorvos sok nehézséggel küzd az életben. Mi pedig, ha gyógyítani akarjuk az embert, a közösséget és a Földet, akkor külön is oda kell figyelnünk gyógyítóink állapotára. Sajnos az orvosok nagy száma szenved különbözı fokú rendellenes mőködésben és depresszióban – egészen az öngyikosság elkövetéséig. Általában a nyugati orvosoknak a legrosszabb az egészsége bármilyen más szakmai csoport között, és átlagéletkoruk legalább tíz évvel rövidebb. A magas öngyilkossági rátán kívül a statisztka azt mutatja, hogy az orvostársadalomban rendkívül magas a válások száma és figyelemre méló szintő a drogfogyasztás. Természetesen ezek a problémák nem a szakértelem hiányából fakadnak, még csak a hiányos anyagi és pénzügyi ellátottságból sem. Leggyakrabban a kiváltó ok a belsı lelki válság és csıd. Amennyiben az orvosok effektív vezetık és lelki harcosok kívánnak lenni – mert hogy ez lenne a kötelességük -- , akkor egészséges egyensúlyt kell biztosítaniuk az anyagi és a leki dolgok között, és ismerniük kell az orvostudomány alapját képezı spirituális elveket is. A gyakorló orvosnak a spirituális tudatosság és a tudományosan megalapozott készség erıs integrációja alapján kell végezni munkáját. Élnie kell benne annak a vágynak, melyet tudatos cselekvı munka is erısít, hogy pozitíve járuljon hozzá a közzösség életéhez. Legalább 2.500 évvel ezelıtt Hippokratész, az orvostudomány egyik megalapítója, azt mondta: „Az ételed lesz az orvosságod”. Azt állította továbbá, hogy mindenkiben lakozik egy orvos ott belül. A modern orvostudomány jelenlegi gyakorlata azonban távol áll ettıl a paradigmától. Sajnos a modern orvostudomány túl gyakran tér el attól az állásponttól, mely valóban érvényes az ember gyógyításában. Ha tisztában vagyunk ezzel a helyzettel, az segíthet abban, hogy változtassunk az 91

egészség és a gyógyítás alapvetı megközelítésének módjain. A gyógykezeléssel kapcsolatos nézeteink megváltoztatására renkívül nagy szükség van, mert a gyógyszerek, a tőnetkezelés és a tisztán fizikai gyógymód lelkes fogadtatását okolhatjuk elsısorban az emberi szenvedés és nyomorúság óriási mennyiségéért. Szerencsére jelenleg sok orvosszakember kezdte kutatni a metafizikai, paranormális és a spirituális tudás területeit. Kezdik felismerni az elme és a test közötti szoros viszonyt. Némelyikük még azt a lehetıséget is latolgatja, hogy az ember tulajdonképpen több, mint csak a test és az elme. Amint az orvosok és az orvostudománnyal kapcsolatban álló más gyakorló szakemberek nézetei kezdenek elmozdulni a szigorú értelemben vett leegyszerősítı álláspontról, elkezdtek a betegekre és a betegségekre inkább a holizmus szempontjából nézni. Reméljük, hogy ez a fejlıdési vonal elvezeti ıket azoknak a finom tényezıknek a mélyebb megértéséhez, melyeknek köze van a betegségek eredetéhez és kezeléséhez. Az új irányzatok közt említhetjük például a pszichoneuroimmunológia vadonatúj területein történt felfedezéseket, melyek megerısítik az elme és a test szoros viszonyát. Megemlíthetjük továbbá dr. Larry Dossey írásait is a „nem lokális” elme létezésérıl és arról, hogy ennek milyen implikációi vannak az orvosi gyakorlat szempontjából. Továbbá, a közelmúltban az egyik orvosi lap a következıképpen foglalta össze a harvardi kutatások tervezetét: „ A végsı következtetés, melyet a harvardi munkacsoportnak az új és újjá éledı (reszurgens) betegségekrıl közzétett beszámolóiból levonhatunk ... az, hogy egy bizonyos betegséget nem lehet attól a társadalmi, ökológiai, epidemiológiai és evoluciós környezettıl elszigetelten megérteni, amelyben az kialakul és terjed.” A szerepmodellek fontossága Hogyan tudnák az orvosok önmagukat gyógyítani? Úgy, hogy felismerik az élet magasabb rendő igazságait és a lehetı legönzetlenebb módon elszámolnak munkájukkal mások elıtt. Felelısségük, hatalmuk és befolyásuk felruházza ıket arra, hogy a társadalom akár legfontosabb lelki harcosai legyenek. Hogy ezt elérhessék, meg kell tanulniuk integrálni elméjüket, testüket és lelküket egy egységes cél érdekében. Valójában egy ilyen integráció és céltudatosság mutatja, hogy valaki igazi lelki harcos és igazán lelki személy. Aki elkötelezi erre magát, igyekezni fog ennek megfelelıen élni, amikor is a szavak és a tettek nem térnek el egymástól. A világ jövıje sok tekintetben a medikusok közösségének a kezében van. Az orvosok és más prominens helyzetben levı személyek – akarják-e vagy sem – szerepmodellek. Ezért rendkívül fontos, hogy az ilyen emberek saját életükben is törekedjenek az egyensúlyra és az egészségre. Mint szerepmodellek, az egész társadalomra hatással vannak. Az egészségügy szakembereinek mindenki másnál jobban kell megmutatniuk a világnak a lehetıséget egy egész, integrált személyiség kialakítására, mely megfelel a testi és lelki követelményeknek egyaránt. Az ısi Bhagavad-gita ezt a szempontot a 3.21. versben fejti ki: „Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az egész világ követi ıt”. A vezetıknek az egészséges életmódot saját példájukkal kell bizonyítani. Az orvosoknak nemcsak a felelıségük és a lehetıségeik nagyok, hanem rendkívül erıs az ösztönzés is szemléletük és magatartásuk megváltoztatására. Ez azért van így, mert -- ahogy már korábban említettük – az orvosok átlagéletkora majd tíz évvel rövidebb, mint az átlagos emberi életkor, mivel állandó feszültségben élnek. 92

Következésképpen üdvös lenne maguknak az orvosoknak, valamint a társadalomnak is, ha tudományos szemléletüket tovább szélesítenék, és tanulmányoznák a holizmus nyújtotta lehetıségeket is az egészségügy szempontjából. Ily módon magukat is meggyógyíthatnák, és ezzel még hasznosabbak lehetnének mások számára. Ez az intés természetesen mindannyiunkra vonatkozik -- nemcsak az orvosokra. Amint érdeklıdünk, és változtatjuk szemléletünket az élet egyes kérdéseivel kapcsolatban, egy bizonyos ponton rá fogunk jönni, hogy nemcsak intellektuális agytornával foglalkozunk. Mint lelki harcosok, megtanuljuk felismerni és elfogadni felelısségünket másokkal szemben. Vannak ártatlan emberek is szerte az egész világon, akik számítanak ránk és arra, hogy komolyan és állhatatosan fogjuk keresni az elıttünk álló sürgetı fizikai és mentális kérdések lehetséges megoldásait. Az igazságot nem szabad elferdíteni A nyugati civilizáció és kultúra egyik legnagyobb problémája, hogy nem hajlandó elfogadni a korábbi civilizációk, vagy a jelenkori nem nyugati társadalmak, tudását és tudományát. Ez egy komoly hiba. Sokat tanulhatnánk a hagyományos tudományos rendszerektıl. Ám ehelyett csak az „eredeti” gondolkodóknak és azoknak tartogatjuk a tiszteletet, akik megkérdıjelezik a múlt tudományos ismereteit. Nem mindegyik kultúra fogadja el ezt a megközelítést a tudáshoz. A védikus írásokban van egy szó, a muni, mely egy bizonyos filozófustípus megnevezése, és enyhén rosszaló. A muni arról nevezetes, hogy úgy kíván nevet és hírnevet szerezni magának, hogy megváltoztatja filozófus elıdeinek nézeteit. A védikus kultúrában a valódi igazságszeretık az ilyen munik gyakorlatát a társadalomnak tett komoly rossz szolgálatnak tekintették, mert alapja sokkal inkább a büszkeség és a tisztelet hiánya volt, s nem pedig az eredeti hamisítatlan tan helyességének alázatos elfogadása. A filozófusoknak egy másik, sokkal nagyobb tisztelet által övezett kategóriája az, akik a hiteles forrásokból származó gondolatok alázatos és egyenes elfogadása révén tanulják meg, hogy mi az igazság. Az ilyen filozófusok, hőek maradván az eredeti tanokhoz, részletesen értelmezik az átvett gondolatokat, majd új példákkal, analógiákkal és személyes gondolataikkal egészítik ki azokat. Ily módon az emberi kreativitás és jártasság használható fel a megbízható forrásokból szerzett igazságok megvédésére, elemzésére és megvilágítására. A védikus idıkben ezt a lángész alkalmazása elfogadható útjának tekintették, mert a hagyományt mélyen tisztelték, az önkényes feltételezgetéseket pedig mindig egészséges gyanú övezte. Az ezzel ellenkezı gyakorlatot – a korábban deklarált igazságok egyszerő tagadását annak érdekében, hogy az illetı filozófus emelhesse rangját – lelkiismeretlennek tartották, mert az arroganciát és zavart szült. A védikus bölcsek ily módon erısen védték és pártolták az igazságot. Valóban sokat tanulhatnánk tılük. Az igazság megérdemli, hogy védelmezzék. Ez persze nem jelenti azt, hogy az igazság törékeny. Épp ellenkezıleg, mi vagyunk törékenyek. És amikor az igazságot védelmezzük, tulajdonképpen saját magunkat védelmezzük, mert ezzel kerüljük a helytelen viselkedést. A jelenkorban tudatlanságunk és az ısi tanok iránti tisztelet hiánya sok szenvedést okoz nekünk. Szükség van pozitív példákra

93

Nemcsak az a baj, hogy nem tudjuk becsülni a hagyományos kultúrák bölcsességét, hanem elsõsorban az, hogy nem azokat tiszteljük, akiket kellene. A modern világban túl sok rossz szerepmodell létezik. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy „a hasonló hasonlót vonz”. Ahol bıven van erkölcstelen viselkedés, ott még több ilyen viselkedés és magatartásforma fog létre jönni. Van egy confuciusi mondás, mely szerint, ha egy bőnt kétszer követsz el, az már egyáltalán nem fog bőnnek tőnni számodra. A modern ember annyira eltompult káros viselkedésének következményeivel szemben, hogy valóban szinte minden lépésnél helytelen magatartást tanúsít a legkisebb lelkiismeret-furdalás vagy habozás nélkül. Mindenképpen kerülnünk kell azt, hogy mentséget találjunk gyengeségünkre. Ha valakinek a viselkedése zavar bennünket, akkor ez nem a másik személy hibája. Sokkal inkább azt jelenti, hogy ingatag talajon állunk. Ki kell fejlesztenünk egy olyan belsı erıt, amely megakadályozza azt, hogy más emberek butasága minket is butaságra késztessen. Ha engedünk a gyengeségnek, akkor ez azt jelenti, hogy nem vagyunk eléggé határozottak. Nem szabad másokból bőnbakot csinálni, hanem meg kell tennünk mindent, hogy erısek legyünk. Néhány figyelemreméltó kívételtıl eltekintve a „szuper gonosz” agilis üzletemberek és szélhámosok, valamint a hollywoodi „macho” mozihısök korszaka hanyatlóban van. E „hısök” közül néhányan túl sokat ittak és dohányoztak, és néhány évvel haláluk után fényképük hirdetıtáblákon is megjelent, melyeken a hirdetık azt kérték a fiataloktól, hogy ne legyenek olyan bolondok, mint ezek a sztárok. Amint a spirituális törvényszegık eltőnnek a színrıl, a természet a lelki harcost fogja elıtérbe helyezni és újra teremti az isteni rendet. De ha fejünket, mint a strucc, a materializmus homokjába dugjuk, akkor ki tudja, mi lesz belılünk? Mélyen magunkba kell néznünk. Ha arra fecséreljük az idınket, hogy kegyetlenségünkkel vagy „gonoszságunkkal” kérkedünk, akkor a bolygó veszélyeztetett fajtáinak jelöltjei közé kerülhetünk. Jobb sorsot érdemlünk, de csak tılünk függ, hogyan választunk. Nem véletlen, hogy jelenleg, amikor az illegális tevékenység szinte szokványossá vált világszerte, a betegség és függıség kialakulásának a problémái megsokszorozódnak. Sok esetben az emberek tulajdonképpen úgy gondolják, hogy önzı materialista viselkedésükkel is mindent meguszhatnak. Ez a tudatlanságuk következménye. A helyzet ugyanis az, hogy ha az örömszerzés céljából mesterséges serkentıkhöz folyamodunk, akkor semmi esélyünk sem lesz arra, hogy azokat az igazi örömöket is megtapasztaljuk, melyek a magasabb rendő lelkiségnek a kísérıi. Minél jobban megértjük, micsoda igazi nagy boldogságban lehet részünk, ha gondolataink és cselekedeteink harmóniában vannak Isten akaratával, annál inkább menekülni akarunk majd ettıl az anyagiasságtól, hogy mielıbb elindulhassunk az igazság fénye felé. Ezt elérendı azonban lelki érettségre van szükség, mert csak az biztosíthatja a szükséges kitartást és rugalmasságot elménk megvilágosodásához. Kapcsolatunk a kollektív tudattal Mint a „modern civilizáció” tagjai, annyira erzéstelenítve vagyunk függıségeink által – valamint a kéjvágy, az illúziók és csak a jelennel való törıdés által -- , hogy könnyő áldozatai vagyunk minden olyan játéknak, melyet mások akarnak játszani tudatunkkal. Egyszerő játékszerekké váltunk! Következésképpen az emberiség mind inkább rabjává válik a legkülönbözıbb gonosz terveknek – talán a leggonoszabbaknak, melyeket ez a bolygó valaha is látott. Így például a kábítószerélvezıknek nincsenek barátai, mert a barátság megakadályozhatja ıket 94

abban, hogy megkapják a következı adagot. A kábítószer lett egyetlen biztos pontjuk és ösztönzıjük, és semmi sem lehet akadály annak, hogy megkapják azt, ami nekik kell. Ez lett igazi életvitelük. Mindenkinek a gondolatai a kultúra, a nemzet és az egész világ kollektív tudatának a részét képezik. Ezek a gondolatok, vágyak és tettek állandóan ostromolnak bennünket és rendkívül erıs hatásokat hoznak létre. A legtöbb ember készséges és engedékeny, ezért a legújabb divatot és hóbortokat, valamint azokat a normális mindennapos mintákat követi, melyeket a többiek is körülötte. Ma viszont arra van szükségünk, hogy erıs jellemmel rendelkezve önállóan tudjunk gondolkozni és a körülöttünk levı negatív energiák ne legynek ránk hatással. Sohasem szabad felednünk, hogy Isten szeme mindent lát, és hogy cselekedeteink és magatartásunk másokra is hatást gyakorolnak és hozzájárulnak a kollektív légkör kialakulásához, méghozzá vagy építı, vagy pedig romboló jelleggel. Visszaélés az elmével Minden problémánkat egy szóval lehetne összefoglalni: a tudat. A tudat problémája szorosan összefügg az elmével. Lelki szempontból tudatunk a hitre épül, a hit pedig az elme képességeitıl függ. Elménk minısége és teljesítménye határozza meg felfogóképességünket, tapasztalatainkat, érzéseinket és a körülöttünk történı események értelmezését. Összességében elménk dönti el életünk értelmét. Elménk segít vagy kárt okoz nekünk. A látszat mögé nyúlva segíthet felfedezni a lét igazságait, vagy pedig csak az egyes jelenségek felszínét súrolva az önközpontú illúziók rabságába taszíthat bennünket. Szeretnénk újfent hangsúlyozni, hogy egyetlen egy külsı technológia sem állandósítja annyira illúzióinkat, mint a teljhatalmú televíziós készülék. Nem mindegyik tévé-mősor haszontalan vagy káros, de alig érezhetı hatásai meglehetısen veszélyesek is lehetnek. Egyes emberek teljes életköre mindössze abból áll, hogy elmennek a szupermarketbe, a bevásárló központokba, egy kis irodahelyiségbe, aztán leülnek egy kényelmes karosszékbe a televíziós készülék elé. Mivel állandóan csak a „népbutító dobozt” nézik, azt hiszik magukrıl, hogy ık is nagy utazók, bátor rendırök, birkózó- és boxbajnokok, titkos ügynökök, híres detektivek, merész betörık, nagy szeretık és úttörı őrkutatók, stb. Azzal elégítik ki képzelıerıiket, hogy nem veszik le a szemüket a vibráló képernyırıl, miközben életük csak úgy elsuhan. A képzelıdésnek két inherens (belsı) problémája van. Elıször is, a képzelıdés sok tekintetben olyan, mint az igazi tapasztalat, mert a kielégülésnek egy mesterséges érzését teremti meg és eltávolítja a motivációt annak elérésére, amit igazán akarunk. A második probléma a tárgyat érinti. Mivel képzelıerınk tartalma különbözı irányban hathat, ezért hajlamosak vagyunk arra emlékezni, amit elképzelünk. Más szóval, a képzelıerıbıl kifolyólag depresszióba vagy erkölcstelen viselkedésekbe süllyedhetünk. Természetesen sok ember nem elégszik meg azzal, hogy csak képzelıdik a televízióban látottakról. Többen egy lépéssel tovább mennek és tulajdonképpen megjelenítik ezeket a képeket a tévéhısök utánzásával. Az egyetlen probléma itt mindössze az, hogy sok ilyen tévéhıs maga is csak utánzat. Ez az jelenti, hogy az emberek utánozzák az utánzatot. Természetesen a tévés darabokban látható szerepek a valós életben is léteznek: vannak rendırök, detektívek, jogászok, orvosok, ápolók és nagy fizetéső topmodellek. Mindazonáltal mindennapjainkban ezen emberek közül soknak a 95

személyes élete talán szintén félre síklott, és talán nagyon kevesen vannak közülük, akik olyan elégedettek, mint ahogy azt a tévémősorokból gondolnánk. A tévéképernyı csa a történet egyik felét mutatja nekünk. Olyan szereplıket mutat, akik életének minden perce izgalmas, mert bőneseteket oldanak meg és bőnözıket bilincselnek meg. Viszont hajlamos figyelmen kívül hagyni más fontosabb tényeket, nevezetesen azt, hogy sokan közülük csalódottak, keserőek, elváltak, magányosak, alkoholisták, kábítószeresek, túlhajszoltak, öngyilkosságra hajlamosak. Önpusztító minták A képzelıerın kívül az elmének több más mechanizmusa is van, mely félre vezethet bennünket. A legjelentısebbek, melyekkel az elme szabotál bennünket, a következık: lanyhaság, elidızés, racionalizálás, ragaszkodás. A lanyha elme sohasem a barátunk, mert nem fogja használni emlékezı és elemzı erıit arra, hogy felismerje, miért is kerültünk bajba. Az ilyen elmét nem érdekli a megoldás a problémára; valójában lehet, hogy még fel sem fogta, hogy mik is azok a problémák. Ez az elmetípus a tudatlansági mód csapdájába került, melyre a lustaság, az alvás és a tehetetlenség a jellemzı. Ezért van az, hogy a lanyha elme rest, s ezért csak lassan tudja megállapítani tényleges státuszát. Az ısi írások szerint „a butaság, ırültség és illúziók” az élet e tudatlan módjának a gyermekei. Ezért rendkívül óvatosnak kell lennünk, hogy elkerülhessük a mentális lanyhaságot, és igyekeznünk kell lelki gyakorlatokkal megtisztítani elménket. Az elmének azt a tulajdonságát, hogy hosszasan tud foglalkozni a múlt emlékeivel és gondolataival – még akkor is, ha azok kellemetlenek – szokás „elidızésnek” nevezni. Mindannyian tapasztaltuk, hogy egy reklámszöveg, dal vagy versike, állandóan ott forog a fejünkben egészen addig, amíg szinte elviselhetetlenné nem válik. Lehet, hogy sem a dal, sem a szöveg, sem a reklámozott termék nem tetszik nekünk, de elménk kegyetlenül ismétli azokat, szinte állandó jelleggel. Hacsak nem sikerül elménket pozitív irányba fordítani, akkor az elmének ez a tulajdonsága -vagyis az, hogy szokványos, nem kívánt gondolatok és benyomások mellett idızik -a lelki haladásnak igencsak nagy akadálya. A lelki elırehaladás jelentıs mértékben attól függ, mennyire tudjuk elménket építı jellegő isteni irányba fordítani. A racionalizálás saját fejlıdésünknek egy másik nagy akadálya. Marilyn Hickey hittudományos szerzı a következıképpen vélekedik errıl: „A racionalizálás zsákutca, és be sokan vannak, akik rátalálnak”. A racionalizálás az elme komoly betegsége. Néha az elme fél az érettségtıl és kerüli azt, mert nem tudja, mi vár rá a sarok mögött. Tartunk attól, amit tılünk követelhetnek azután, hogy a gondolatok és tettek egy új vlágába költöztünk, és a bizonytalanság ellenállásra késztet és tudat alatt lehetetlenné teszi saját fejlıdésünket. A racionalizálás megakadályoz bennünket abban, hogy meglássuk saját hibáinkat. Sıt, arra késztet, hogy tökéletlenségünk miatt esetleg másokat tekintsünk hibásnak. Amikor raconalizálunk, hajalamosak vagyunk igazolni magunkat, mondván: „Én mindent megtettem, ami az adott körülmények közt lehetséges volt.” Képtelenek vagyunk belátni, hogy mások esetleg sokkal jobb eredményre lettek volna képesek, mert több alázattal, lelkesedéssel, elszántsággal és ıszinteséggel kezelték volna az ügyet. A racionalizálás minimálisra csökkenti képességeinket a fejlıdésre és az erıfeszítésekre, mert arról igyekszik meggyızni bennünket, hogy mi már amúgyis tökéletesek és a lehetı legjobbak vagyunk. Ez nem az a hozzáállás, amit a lelki fejlıdés követel. Ezzel senki sem érheti el az optimális eredményeket. Annak 96

érdekében, hogy ezt a csapdát elkerüljék, a lelki harcosoknak szigorúaknak kell lenniük saját magukkal szemben, és elnézıeknek másokkal. A tudatnak ez az állapota általában a mentális lanyhaságnak a kísérıje, mert legtöbbször azokat támadja meg, akik lusták. Még ha intellektuálisan erısek is vagyunk, de ha egyszer az elme nem hajlandó elemzésbe bocsátkozni a kellı alázattal és tisztességgel, akkor épp e racionálizálási hajlam miatt bután és destruktív módon is cselekedhetünk. Más szóval, az az ember, aki állandóan racionalizál, olyan, mint a testépítı, aki csak egyik ízmát fejleszti egy irányban, amivel természetesen sehová sem jut. A ragszkodás az a szokás, amikor rendkívül erısen kötıdünk a múlthoz. A ragaszkodás általában akkor lép fel, amikor elménk nem kap elegendı új és pozitív ösztönzést. Mint ahogy az alultápláltak is mindig az utolsó nagy étkezésrıl álmodoznak, úgy az alultáplált elme is hajlamos túl nagy fontosságot tulajdonítani a legkellemesebb emlékeknek és helyeknek. A ragaszkodás létünk természetes aspektusa. Ám ha ragaszkodásunk csak földi tárgyak felé irányul, az elme sohasem fog teljes elégtételt találni. Ellenkezıleg, el kezd majd bolyongani, mint a szüleit keresı árva gyermek. Ha igazi boldogságra vágyunk, akkor ragaszkodásunkat a lelki birodalom felé kell irányítani. Mentális szokásaink megváltoztatása szinte teljesen lehetetlen lesz, ha az elme nem kap elegendı isteni tudást ahhoz, hogy a megfelelı leki tárgyak felé szerezzen ragaszkodást. Ezért nem várhatjuk el elménktıl, hogy együttmőködjön, hacsak nem vagyunk hajlandók a szükséges mentális fegyelmet kifejleszteni ahhoz, hogy gondolatainkat a megfelelı irányba tereljük. Tudunk változtatni Szerencsére manapság mind több és több ember ismeri fel, hogy teljeses egészében meg kell változtatni gondolatainkat: forradalomra van szükség a tudatban, ha egy járható jövıt akarunk az emberiségnek és a világnak. A felületes változtatások nem elegendık. Sokkal többet akarunk, mint az egyszerő „akciótervek”, legyenek azok bármennyire is leleményesek. És sokkal többet, mint a gyors és kényelmes gazdasági és egyéb „injekciók”. Amire sürgetıen szükségünk van, az egy mélyreható változás az egész magatartásunk alapját képezı világszemléletben. A régi gondolati minták, melyeket ezért a helyzetért okolhatunk elsısorban, valami újnak kell hogy átadják a helyet. Az adott helyzetbıl kiindulva, mindannyiunknak fel kell ismerni, hogy bolygónk jövıje nélkülünk elképzelhetettlen. Mindegyikünk részvétele létfontosságú. Határozottan el kell köteleznünk magunkat amellett, hogy tudatosságunk szintjét állandóan emelni fogjuk, napról napra, percrıl percre. Mindannyiunkban megvan a lehetıség arra, hogy lelki harcosok legyünk, amennyiban hajlandóak vagyunk dönteni és látni a következményeket. Ezek a következmények magukba foglalják az igazság kitartó keresését és azt, hogy minden tılünk telhetıt megtegyünk egy olyan egészségesebb életmód megteremtése érdekében, mely az elszámolhatóságra, az érettségre és a teljes tisztaságra épül. A tisztaság megvéd bennünket – és a mi világunkat –, mert ha tisztességesek vagyunk és „nyílt kártyákkal játszunk”, senki sem csaphat be bennünket, és mi sem okozhatunk kárt másoknak. Így hát legyen az integritás mindannyiunk biztosítási politikája, és tegyük meg bolygónk gyógyulása érdekében mindazt, amit meg kell tennünk. 97

Kérdések és válaszok Kérdés: Úgy tőnik, hogy ez a mi társadalmunk határozottan az emberek tudatlanságára játszik, amikor a spiritualitásról van szó. Úgy tőnik például, hogy vannak emberek, akik jól tudják, milyen nagy és hatásos erı tud lenni a szabályozott lelki gyakorlat, de nagyjából mégis sötétségben akarják tartani a többi embert ezzel kapcsolatban. Válasz: Képzelje el, hogy betér egy étterembe, de nem érti azt a nyelvet, amelyen az étlap íródott, vagy egyáltalán nem ismeri az ott szereplı ételeket. Ha véletlenszerően, találomra rendel valamit, kaphat olyasmit, ami ízlik, de olyasmit is, ami nem. Az emberek közül sokan gyakorlatilag így élik le életüket: találomra. Annak alapján választanak, hogy mi a jó nekik az adott pillanatban. Abban reménykednek, hogy az anyagi világ mégis csak nyújt nekik valami szép és jó ellenszolgáltatást. Néha tetszik nekik, amit kapnak, néha meg nem. De olyan döntéseket hozni, melyek következetesen mindenkinek a javát szolgálják, csak akkor tudunk, ha az anyagi világ természetét kivülrıl és belülrıl is alaposan áttanulmányoztuk. És amikor már megértettük ennek az anyagi börtönnek a szabályait, felelısséget kezdünk érezni tetteinkért és azok hatásáért másokra. Ez a fı oka annak, hogy nem merjük megismerni az igazságot errıl a helyzetrıl. Félünk kitörni könnyő, szokványos mintáinkból, mert rettegünk az ismeretlentıl. Elkényelmesedtünk illúzióinkon belül, mert így nem kell gondolkodnunk. És ha vagy amikor elkezdünk „túl sokat gondolkodni”, akkor utána gyakran ellazítjuk magunkat különbözı bódító szerekkel, hogy visszatérhessünk egy ismertebb helyzett számunkra nagyobb biztonságába. Nincs hiány olyan emberekben, akik hajlandók másokat kihasználni és hasznot húzni mások tudatlanságából és félelmébıl. És amikor az ilyen emberek hatalomhoz: pozícióhoz és befolyáshoz jutnak, borzalmas visszaélésekre van kilátás. Ezért kell nemcsak önmagunkat védelmezni, hanem határozott erıfeszítéseket tenni annak érdekében is, hogy segítsük azokat, akik az emberi tudatosságnak ezen a csatamezején harcolnak. Kérdés: Az emberek gyakran azt mondják, hogy a társadalom olyan, amilyen. Azt mondják: „Ez így volt mindig, s ezért mindig így is marad”. Azt állítják, hogy saját természetünk az, amely a pozitív és negatív erık közötti cklikus változásokhoz köt bennünket, s ezért naívak vagyunk, ha azt hisszük, hogy valamit is megváltoztathatunk. Válasz: Háborúban a hadvezetık gyakran használják a propagandát, hogy a másik fél feladja minden reményét. Olyan üzeneteket küldözgetnek, hogy „Már legyıztünk benneteket”, vagy hogy „Sokkal erısebbek vagyunk; a föld színérıl is lesöprünk benneteket”. Mindezt abban a reményben, hogy demoralizálhatják az ellenséget és megadásra kényszeríthetik. Ez a lelki hadviselésben is várható. Csakhogy itt a propaganda sokkal finomabb. Olyan gondolatokra bátorítják az embereket, hogy „Ez nem is probléma; ez semmi. Továbbra is kielégítem érzékeimet, mert ez olyan jó”. Más szóval, az ellenség manipulál másokat, hogy továbbra is rabok maradjanak és hogy fojttsanak el minden aggodalmat. 98

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a körülöttünk levı degradált kultúra elbátortalanítson bennünket. Tudnunk kell, hogy pozitív cselekedeteink a kollektív légkört erısítik, mint ahogy mások negatív cselekedetei gyengítik. Odaadásunk és erısségünk messze meghaladja közvetlen környezetünket. Lehet, hogy zavar és negativitás vesz körül bennünket, de akkor is erınkhöz mérten meg kell tennünk mindent, hogy segítsük a tudatosság fokozását. Mindegyikünknek megvan a saját hajlandósága és tehetsége, saját ereje és gyengesége. Minden lehetséges eszközzel használnunk kell tehetségünket annak érdekében, hogy megváltoztassuk bolygónk kollektív tudatát.

99

Mottó: Föl-földobott kõ, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad

6. fejezet: A lelki harcos világszemlélete Nem a test vagyunk -- Az eksztázis keresése – Az igazi felszabadulás -- Az anyagi természet megtévesztı sajátosságai -- Az anyagi természet három kötıereje -Reinkarnáció: tény vagy fikció? -- A mi karma-mintáink -- Ösztöneink fékentartása -Isten Országa -- A személyes filozófiai megközelítés -- Kérdések és válaszok Az anyagi, materiális világban a boldog embernek mindössze két típusa létezik: a bolond és a transzcendentális típus. A bolond olyan feledékeny, hogy még arra is képes, hogy bebeszélje magának: ı pedig boldog ebben az anyagból álló börtönben. A transzcendentális típus viszont azért boldog, mert a materiális kettıség fölé tud emelkedni, és tudja, hogy szabaduló-levele kéznél van. Mindenki más lényegében szerencsétlen. Ez azért van így, mert baj, nyomorúság nélkül az anyagi világ épp oly elképzelhetetlen, mint a tenger víz nélkül. Az anyagi világi nem permanens, és állandóan változik. A legelsı készségek egyike, amelyet ki kell fejlesztenünk magunkban, ha lelki harcosok akarunk lenni, az egyensúlyérzet az állandó változásokkal és szemmel látható káosszal szemben. Nem kell túl büszkének lennünk a boldogság pillanataiban, és nem kell túl ijedtnek lennünk a bizonytalanság pillanataiban. A boldogságban és a bizonytalanságban is rendszeresen részünk lesz mindaddig, amíg csak élünk. Azon igyekezetünkben, hogy erıs lelki harcosok legyünk, nem szabad felednünk, hogy mi a különbség a vallás és a lelkiség között. A vallás gyakran össze van kötve a dogma és az intézményi struktúra felületes másságával. Bár a vallás fontos szerepet játszhat a spirituális megértésre irányuló fejlıdésünkben, ugyanakkor a megosztást és a szektánsságot is elımozdíthatja. Ezzel ellentétben a spirituális célkitőzések egyesítı erejőek, mivel azok a közös talajt keresik az isteni dolgokhoz való minden közeledésben. A számunkra is elérhetı ısi bölcsesség hagyományaiban található tanok gondos tanulmányozásával és gyakorlásával kifejleszthetjük magunkban az igazi spiriuális megértést. Nem a test vagyunk Szerte az egész világon a lelki tanok alapvetı premisszája az, hogy mi nem a fizikai test vagyunk. A Bibliában, A korintusiakhoz elsı részének 15. fejezetében arról van szó, hogy a mennyei és a földi valóság is létezik, és az emberben belül mind a két aspektus megtalálható. Az írás arra emlékeztet bennünket, hogy amíg a földi, ill. a fizikai állapotban vagyunk, távol vagyunk az Atyától. És mivel hozzá vagyunk szokva az anyagi léthez, ezért könnyen érzékeljük létünk fizikai aspektusát, miközben a mennyei részt nehezebb érzékelni. Mindazonáltal ezen érzékelési nehézségek ellenére sohasem szabad felednünk, hogy nem vagyunk fizikai lények. Éppen ellenkezıleg, alapjában véve spirituális, transzcendentális, antimateriális egységek vagyunk, akik ezt a fizikai testet átmenetileg használják, mint egy közlekedési eszközt. Mindegyik test ruha, mint a hasbeszélı bábuja. Lelki szikra nélkül ott belül: testünk csak egy csontvázra aggatott élettelen húsdarab. 100

Nézzünk egy egyszerő példát, amikor is egy kis gyereket halálos baleset ér, mert elgázolta egy autó. Az anyja kétségbeesetten kirohan, sír és kiabál: „A kisfiam, Ahmed, meghalt. Elment közülünk örökre”. Mit is mond? A fizikai test még ott van, ám már biztosan tudjuk, hogy az igazi „Ahmed” már elment. Az anyja is tudja, hogy Ahmed életereje, spirituális lényege, eltávozott. Az igazi „ı” elment. Elveszíthetjük egyik karunkat vagy lábunkat – sıt, még új szívet is kaphatunk egy szívátültetés során --, ám mégis ugyanazok maradunk. Világos, hogy lényünket nem ezek a szervek képviselik. Néha ezek a végtagok, testrészek és szervek csalódást okoznak nekünk, máskor pedig örömet. De nem alkotják identitásunkat. Sok olyan eset is elıfordult – több ember beszámolóiból tudjuk --, hogy bonyolult mőtétek közben a tudat szinte ott lebeg a test fölött és nézi az orvosokat, ahogy megpróbálják a testet újra éleszteni. Ez kézzelfoghatóan mutatja a fizikai testtıl való elkülönülés valószínőségét, vagy mondjuk azt, hogy tényét. Nemcsak arról van szó, hogy testünktıl külön is létezünk, hanem arról is, hogy nem bízhatunk fizikai érzékeinkben a biztos megismerést illetıen. Érzékeink megbízhatatlanok. Például, szemünk minden pillanatban hazudik nekünk. Ha megnézünk egy poharat, szemünk azt mondhatja, hogy az üres. Ám egy alapos mikroszkópos vizsgálat nyomán azt fogjuk látni, hogy tele van különbözı bacilusokkal és vírusokkal. Fülünk olyan süket, hogy még azt sem hallja, ami két szobával odébb történik, és nem hall olyan magas hangokat, amit egy kutya meghall. Ha felveszünk valamilyen ruhát, bırünk olyan érzéketlen, hogy nem tud különbséget tenni a ruha anyaga közt. Ízlelı szerveink annyira félrevezetnek bennünket, hogy olyan ételeket eszünk és kívánunk, melyek egészségtelenek szervezetünkre. Alapjában tehát érzékszerveink tompák, és állandóan félrevezetnek bennünket. Mégis a modern tudományban a meghatározó jellegő definíciókat továbbra is ezek alapján próbáljuk megszövegezni, jól tudván, hogy az erre a célra szolgáló eszközeink nem megfelelık. Számunkra, lelki harcosok számára, az a legfontosabb, hogy megértsük, rendelkezünk egy nem fizikai lényeggel, mely örök, melynek küldetése van, és keresi az utat a szeretethez és a szolgálathoz. Az eksztázis keresése Majdnem minden spirituális útkeresésnek egyik alapvetı premisszája, hogy az emberi lények kutatják az eksztázis mélyebb tapasztalatát. Mindenki örömet akar szerezni magának; mindannyian azt akarjuk, hogy a megfelelı mértékben „fel legyünk dobva”. Ha nem tudjuk megtapasztalni a magasabb rendő ízlés örömeit, akkor az alacsonyabbakhoz hangoljuk rá magunkat, de az ilyen megoldással sohasem vagyunk elégedettek, mert az érzékek kielégíthetetlenek. Ehelyett mind inkább bezárjuk magunkat a kívánságoknak valamelyik ciklusába. Minél több narkotikumot szedünk, annál több kell az azonos hatás elérésére. Minél gyakrabban élünk nemi életet, még többre fogunk vágyni; étvágyunk lecsillapítása helyett a túlzott szexuális tevékenység addig a pontig izgatja az érzékeket, ahol a normális szex már nem elégít ki bennünket. Megfelelı körülmények között azonban a nemi kapcsolat is magasabb fokra spiritualizálható. Ha tartós örömre vágyunk, tudatosan kell kontrollálnunk alacsonyabb rendő ösztöneinket, és keresnünk kell a legmagasabb rendőt: az igazi szeretı szerelmi kapcsolatot, mely egymással törıdı és istenközpontú. Természetesen mindnyájan keressük az eksztázist. Van egy velünk született természetes kívánság, óhaj, az eksztázis átérzésére, mert – akárcsak az Úr – örömkeresık vagyunk. Ha nem tapasztaljuk meg ezeket a magasabb rendő örömöket a lelki 101

tevékenység és a lelki elmélyülés útján, elkerülhetetlenül mesterséges eszközökhöz fogunk folyamodni. A mesterséges eszközök felé fordulás pedig azt jelenti, hogy megszegjük a nagy próféták által hirdetett isteni törvényeket. Ezzel pedig különbözı személyes és kollektív karmikus reakciót indíthatunk el. És megfosztjuk magunkat az igazi tartós beteljesüléstıl is. A legfelsıbb típusú eksztázis az Istent keresı emberiség születési joga. Mindazonáltal korlátozott énünk óhajainak és kívánságainak a megfékezésével erıfeszítéseket kell tennünk, hogy felfedezhessük ezt az eksztázist. A „keress és találsz” közismert mondás utal erre a keresésre, de mindig tudnunk kell, hogy a keresés célja sohasem az ideiglenes, anyagi kincsek megtalálása. Jézus azt mondta, hogy keressük kincseinket a mennyek birodalmában. Még Benjamin Franklin is azt mondta, hogy „azok, akik ideiglenes menedéket keresnek alapvetı szabadságjogaikon kívül, egyiket sem érdemlik.” Ha aktualizálni akarjuk az emberi faj: azon faj teljes potenciális erejét, melynek megadatott az uralkodás minden felett ezen a planétán, akkor bíznunk kell az Úr és prófétáinak a szavában, és annak alapján is kell cselekednünk, mert ellenkezı esetben nagy igazságtalanságot követünk el magunkkal szemben. Az igazi felszabadulás Az emberben megtalálható a vele született szabadságvágy, az a kívánság, hogy megszabaduljon azoktól a kötelékektıl és korlátoktól, melyek odakötöznek bennünket a szenvedésekhez. Van bennünk továbbá egy nagy és állandó vágy a közösségre és a szeretı kapcsolatokra. Ám a gyilkosságok, az öngyilkosságok és környezetgyilkosság számának globális növekedése végeredményben azzal a körülménnyel magyarázható, hogy elvesztettük valahol a józan eszünket, és nem értjük, hogyan kell együtt élni másokkal ezen a planétán. Irányított szabadságkeresésünk során elfelejtettük, mit is jelent tulajdonképpen ez a szabadság. A szabadság nemcsak az, hogy uralkodunk a természet felett és erıszakkal elvesszük kincseit. A szabadság abban rejlik, hogy harmonikusan élünk más élılényekkel és az anyatermészettel, mert ha elégedett velünk, akkor a fák roskadásig vannak gyümölccsel, és bıkezően ellát bennünket növényekkel, élelemmel, lombozattal és gyógyfüvekkel. Igazi felszabadulásunk nem jön el azzal, hogy uralmunk alá hajtjuk az egész a Földet. Nem jön el társadalmi reformokkal sem. És nem is arról van szó, hogy az egyik anyagi rendszert fel kell cserélni egy másikkal, vagy az egyik emberi fajt a másik fölé kell helyezni, az egyik, ill. a másik politikai párthoz kell csatlakozni, stb. Amin változtatnunk kell, az a mindegyikünkben fellelhetı hajlandóság arra, hogy uralkodjunk, manipuláljunk és kizsákmányoljunk, mint ahogy meg kell fékeznünk azokat a próbálkozásainkat is, hogy minél többet halmozzunk fel a különbözı javakból, és becsapjuk a természetet azzal, hogy többet ragadunk el tıle, mint amennyi valójában megillett bennünket. Végtére az a célunk, hogy megtisztítsuk szívünket és tudatunkat, ha egyszer meg akarjuk tisztítani a körülöttünk levı légkört. Akkor – és csak akkor hagyhatjuk el a korlátok birodalmát és léphetünk be újra az örökkévalóságba: az Anya- és Atyaisten birodalmába. Számunkra létezik egy sajátos lelki tudomány ahhoz, hogy kikerüljünk ebbıl a börtönbıl és megkapjuk a szabadságot. Ez a tudomány magába foglalja saját természetünk megtisztítását és megreformálását, a szükséges ismeretek megszerzését, és végül, az isteni akarattal való összehangolódást a szolgálaton és cselekedeteinken 102

keresztül annak érdekében, hogy újra képesek legyünk megteremteni a Legfelsıbb Akarattal való szeretı kapcsolatunkat. A materialisták, akiknek nincs meg ez a tudományuk, komoly hátrányban vannak. A karma – a cselekvés és a velejáró reakció – törvényeinek a megértése nélkül az emberek rövidlátó döntéseket tudnak csak hozni, melyek az ösztönök azonnali kielégítésére épülnek, s ez a késıbbiekben csak arra szolgál, hogy még jobban belegabalyodjanak az anyagiasság világának a hálójába. Alapjában véve, bárhová is nézünk az anyagi szférában, azt látjuk, hogy élı entitások különbözı minıségben megpróbálják az Istent játszani. Az anyagi lét állandó témája az olyan próbálkozás, hogy uralkodjunk és domináljunk mások felett egy képzelt felsıbbrendőség létrehozása érdekében. Az emberi élet végsı boldogsága azonban mégis az, hogy teljes egészében felajánljuk szeretı szolgálatunkat az Úrnak, és lemondjunk minden olyan vágyunkról, hogy domináns és kontrollszerepet jászunk másokkal szemben. Az anyagi természet megtévesztı sajátosságai Ezekben a hedonista, élvhajhász idıkben a legtöbb ember hallani sem akar arról, hogy az anyagi világ a tesztek és a tanulás helye. Ennek a világnak kaleidoszkopikus aspektusai furdalják kíváncsiságunkat, és a legtöbb ember egyszerően ki akarja választani és élvezni akarja a természet által ajánlott minden kísértést. Ám ezeknek az ún. „örömöknek” a java része komoly veszélyforrás számunkra, ha belekóstolunk valamelyikbe. A különbözı spirituális tradíciók ezeket az anyagi kísértéseket különbözı módon mutatják. A Bibliában például a „Sátán” személyesíti meg a gonoszt, aki szemben áll az Úrral és a saját szolgálatára húrcolja el a lelkeket. A védikus írásokban „Maya” személyesíti meg az anyagi illúziókat. Viszont Maya nem áll szemben az Úrral, hanem inkább szolgálja ıt, s az a háládatlan feladata, hogy mindenféle cukros mérget ajánljon fel a tudatlan lelkeknek, vagyis nekünk, hogy kipróbáljuk, és aztán teljesen megváltozzunk – keményen tanítva bennünket, amíg ki nem fejlesztjük magunkban a helyes ítéletet és megkülönböztetést arra, hogy ne térjünk le az igazi boldogság útjáról. Mint ahogy a katonának is meg kell tanulnia felismerni az ellenség egyenruháját és felszerelését, és ismernie kell az ellenség taktikájával, úgy a lelki harcosnak is meg kell tanulnia minden körülmények között észrevenni a káros és degradáló hatások támadásait. Természetesen nem leszünk paranoidok, és nem engedjük meg, hogy a félelem irányítson bennünket. Másrészt viszont, ha nem vesszük komolyan ellenségeink pusztító hatalmát, akkor aligha tudunk megfelelıen ellenállni, hogy gyızhessünk. Maya elıször megpróbál mindenkit rávenni, hogy tevékenyen vegyen részt destruktív, káros tevékenységben. Akiket nem lehet olyan könnyen megfogni, azokkal Maya el kezdi éreztetni, hogy eltaposottak, elszigeteltek és reménytelenül kilátástalanok – egészen addig, hogy már úgy hiszik, lehetetlen valamit is megváltoztatni, illetve nincs semmi értelme megpróbálni. Ily módon, még azok is, akik nem túlzottan materialisták, nem érzik önállóságukat. Mindenki célpont, aki anyagi testben lakozik. Mielıtt azonban megharagudnánk Mayára, mint becsületes lelki harcosoknak el kell fogadnunk azt a tényt, hogy saját magunk sodortuk magunkat ebbe a nem kívánatos helyzetbe. Már maga az a tény, hogy anyagi testekben lakozunk, azt jelenti, hogy egy bizonyos ponton elszakadtunk az Isten szeretetétıl. Elvetettük természetes állapotunkat, az Úr szeretı szolgálóinak állapotát, s ehelyett az anyagi birodalom korlátait választottuk. Ebben a világban egy idıre 103

elfelejthetjük, hogy nem vagyunk egyenlık Istennel, és úgy tehetünk, mintha lenne valamink, alkothatunk, uralkodhatunk és rombolhatunk tetszésünk szerint. S bár ez a választás -- képletesen szólva -- Isten adta jogunk, ám az elkerülhetetlen következmény az, hogy az anyagi világ korlátai közé kerülve versengenünk kell a dominanciáért ugyanazon degradált, megtévesztı gondolatrendszert hirdetı többi emberrel. A helyett azonban, hogy Mayában gonosz ellenfélt látnánk, aki megsemmisítésünkre törekszik, helyesebb, ha ennek az anyagi börtönnek az ırét látjuk meg benne, akinek az a feladata, hogy bezárva tartson minket mindaddig, amíg mi magunk nem mondjuk azt, hogy most már elegünk van ebbıl az árnyékvilágból. Akkor taníthat és leellenırizhet bennünket, hogy kétségtelenül bebizonyosodjon rólunk, hogy egyetlen vágyunk visszatérni természetes pozíciónkhoz Isten szolgálatában. Ezen az úton rengeteg segítséggel láttak el bennünket. A világ vallási írásainak sem szórakoztató értéke van. Azok a szó szoros értelmében használati utasítások arra vonatkozóan, hogyan lehet a legjobban kiaknázni emberi létünket, és hogyan „szabadulhatunk ki” az evilági börtönbıl, hogy visszatérhessünk a spirituális világba. Tanulságai arra szolgálnak, hogy megtanuljuk az anyagi és a spirituális világ szabályait, és legyenek eszközeink a helyes döntések meghozatalának megkezdésére. És miután ezen eszközök birtokába jutottunk, mindegyikünk személyesen köteles tudatos választást gyakorolni önközpontú vágyaink legyızése, valamint annak érdekében, hogy egymás után megoldjuk Maya feladványait, amint jönnek. Az anyagi természet három kötıereje A Bhagavad-gita aprólékosan foglalkozik az anyag megnyilvánulásával, és az anyagi cselekvést úgy elemzi, mint amely három alapvetı kötıerıre épül. Ezek a kötıerık: a sattvam, a rajah, és a tamah, amit nagyjából úgy fordíthatunk le, mint a jóság, szenvedély és tudatlanság kötıereje. A Gita szerint a jóság kötıerejében levı személyeket az önzetlen szolgálat és a tudás keresése révén a boldogság érzése és a tudás köti meg. Amint lelkileg is kezdenek megérni, fokozatosan felkészítik magukat a transzcendencia platformjára. A szenvedély kötıereje a testi vágyakból fakad. Ez a kötıerı készteti az embert arra, hogy egész életét falánk vágyak kielégítésének vég nélküli ciklusában töltse, és minden igyekezete arra irányul, hogy a régi vágyakat újakkal cserélje fel. A tudatlanság kötıerejében az élı egységeket a restség és a tehetetlenségi erı irányítja, s ezért sohasem számolnak cselekedetük következményeivel. Azok az emberek, akik ebben a kötıerıben élnek, hajlamosak mind lejjebb és lejjebb csúszni a kétségbeesés, a bódultság és a csalódás szintjén. A Gita számos példát említ azzal kapcsolatban, hogy milyen következményekkel jár a különbözı kötıerık hatására végrehajtott cselekvés. Általában a kötelességbıl és a mások javára végrehajtott cselekedeteket a jóság kötıerejébe sorolhatjuk. Az olyan cselekedetek, melyeket feltőnési vágy, a haszonszerzés vagy a személyes vágyak kielégítése céljából hajtanak végre az emberek, a szenvedély kötıerejéhez tartoznak. A szeszélybıl végrehajtott cselekedetek, amikor nincsenek tekintettel a következményekre, a tudatlanság kötıerejébıl fakadnak. Ezeket a példákat arra is használhatjuk, hogy jobban értékeljük saját helyzetünket. Például, ha frusztráltak és elégedetlenek vagyunk saját életünkkel, mert mintha állandóan üldöznénk valamit, amit nem tudunk megkapni, akkor ez a szenvedély kötıereje. És ha ıszintén magunkba nézünk, akkor minden bizonnyal azt fogjuk látni, hogy napi 104

tevékenységünk nagyobb része saját dicsıségünk építése és vágyaink kielégítése körül forog. Hasonlóképpen, ha azt találjuk, hogy nincs bennünk remény, és úgy hisszük, hogy az élet nem tisztességes, mert állandóan lesújt ránk valamilyen baj vagy meg nem érdemelt szerencsétlenség, akkor rá fogunk jönni, hogy a tudatlanság kötıerejének hatására cselekszünk. Mert csak azzal törıdünk, ami az adott pillanatban jó, és semmi tervünk sincs cselekedeteink hosszú távú következményeivel kapcsolatában, illetve fikarcnyit sem törıdünk velük. Másrészt azok, akik a jóság kötıerejére cselekszenek, megtöltik életüket mások önzetlen szolgálatával, és nagy-nagy örömet, kielégülést és haladást tapasztalnak az általuk hozott áldozatok révén, a menetközben található akadályok és nehézségek ellenére is. Általában tehát az a helyzet, hogy legtöbbjükben idıtıl függıen különbözı kötıerık a dominánsak, és hogy melyek tulajdonképpen, az tudatunk minıségétıl függ. Ugyanakkor ez mind két irányban mőködik, és a Bhagavad-gita azt mondja, hogy ha felemeljük cselekedeteinket a tudatlanság és szenvedély alacsonyabb kötıerejének szintjérıl a jóság szintjére, akkor tudatunk megtisztul, s elindulhatunk azon az úton, melybıl az igazi tudás származik. Reinkarnáció: tény vagy fikció? A világ spirituális hagyományai közül sok, ha nem is a legtöbb, a reinkarnációt tényként kezeli. Az ısi afrikai kultúrák, az amerikai indián kultúrák, a hinduizmus, a taoizmus, és a misztikus kereszténység mind felismerték a reinkarnáció érvényességét. Csak a „modern” világ nem siet elismerni ezt a gondolatot. Pedig mind a modern, mind pedig az ısi idık vonatkozásában meggyızı bizonyítékaink vannak a reinkarnációra. A modern nyugati kultúrában például az olyan módszerek, mint például a hipnotikus regresszió, kézzel foghatóan felelevenítik az elmúlt életekbıl származó emlékeket. Hipnotikus állapotban levı emberek olyan nyelvet beszélnek, melyet soha azelıtt nem hallottak, vagy pedig részletesen és bizonyíthatóan számolnak be olyan eseményekrıl, melyek jóval mostani születésük elıtt történtek. A védikus hagyományok megerısítik a reinkarnáció valószerőségét. A Bhagavadgita például így magyarázza a lélekvándorlást: ”Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülıkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás” (2. fejezet 13. vers). A 8. fejezet 16. verse pedig elmagyarázza: „Az anyagi világ a legfelsıbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlıdı születés és halál az úr.” Ez azt jelenti, hogy nemcsak egyszer kell meghalnunk, hanem annyiszor és addig, amíg az anyagi dimenzióban vagyunk, és áldozatul eshetünk olyasminek, mint baleset, betegség, gyilkosság, vagy más gonosztett. A korán (2.28) a következıket mondja: „Hogyan tagadhatod meg Allahot, amikor halott voltál és İ életet adott neked? Ismét meghalsz, és İ ismét életre kelt, aztán visszakerülsz hozzá.” A modern redukcionista gondolkodás azonban, azzal a gazdasági ösztönzıvel együtt, mely az anyagi vágyakhoz köt bennünket, azt hirdeti, hogy mindössze a fizikai szervek és kémiai reakciók győjteménye vagyunk. Ez a nézet a „csak egyszer élünk” szemléletet tőnik alátámasztani, és arra ösztönöz, hogy egy egész életen át felelıtlenül cselekedjünk. 105

Ezzel ellentétben az érett személyek készen állnak a felelısségre és az elszámolásra. Csak az éretlenek nincsenek érdekelve az elszámolhatóságban. A jelenleg felkarolt gyorsjáratú és személytelen kultúra nagy része arra ösztönzi az embereket szerte az egész világon, hogy minél kevésbé érezzenek felelısséget, és cselekedjenek csak ösztönös módon az érzékek kielégítése érdekében. Emiatt az ilyen emberek természetesen könnyen manipulálhatók, kihasználhatók és ellenırizhetık. A reinkarnáció gondolata még a nyugati világban is eredetileg a keresztény szemlélet része volt. Például a korai egyházatyák, az olyanok, mint a mártír Jusztiniánusz (100 – 165, Kr. u.), Alexandriai Szent Klementinusz (150 – 220, Kr.u.), valamint Oregénusz (Kr.u. 185 – 254) a reinkarnáció különbözı aspektusait tanították. A reinkarnációba vetett hit a kereszténység bizonyos irányzataiban a hatodik századig élt, amikoris Jusztiniánusz császár a birodalom egyesítése érdekében törvényen kívül helyezte ezt a nézetet. A papság szintén támogatta ezt a gondolatot, mert rájött, hogy az egyház is megerısítheti így a hatalmát, és könnyebben zsákmányolhatja ki a tömegeket, ha a nagyközönség nem tud hozzáférni a magasabb rendő tudáshoz, és ezért úgy hiszi, hogy csak egyszer él, és halála után a mennyországba, a tisztítótőzbe vagy a pokolba kerül. A mi karma-mintáink A lelki harcosoknak olyan mélyrehatóan meg kell vizgálniuk a reinkarnációnak ezt a gondolatát, amennyire csak lehetséges, mert jelenlegi helyzetünk mindenképpen összefügg élızı életünkkel, életeinkkel. Amennyiben adva van, hogy létünk örök, és hogy igazi identitásunk egy folytonosságra épül, akkor eljövendı életünket mindannak az összessége fogja alakítani, amit jelenleg teszünk és gondolunk. Végeredményben: az Isten kozmikus törvényeivel való kölcsönhatásunk az, ami különösen releváns annak a következı életnek a szempontjából, melyet mi magunk készítünk elı. Gondolataink és cselekedeteink most formálják azt, ami leszünk. Jelenlegi életünk – az elızı életeink maradékával együtt – fogja meghatározni eljövendı karmánkat. A karma az az elv, mely szerint minden cselekvés reakciót (ellencselekvést) vált ki, és valamikép hatással van minden élı entitásra Isten világában. A hatás, amit kiváltunk, természetesen visszahat majd ránk. Mindenki más úgy tekint majd ránk és viselkedik velünk szemben, mint ahogy közvetlenül mi tekintünk Istenre és embertársainkra, és ahogy közvetlenül velük – Istennel és felebarátainkkal -- szemben viselkedünk. És nem arról van szó, hogy idınként az összesített karmáinkból származó különbözı bajokat kell megtapasztalnunk, hanem tudnunk kell azt is, hogy az általunk tapasztalt fájdalmat, félelmet vagy szenvedést kísérı fokozatok adják a mi karmánk kiterjedésének méretét. Mivel sokan vagyunk, akik szeszélyesen cselekszünk, tekintet nélkül az általunk okozható karmikus szennyezésre, az ennek következtében létre jöhetı környezet rendkívül bonyolult is lehet. Kezdhetjük azt hinni, hogy az események véletlenül történnek, ok és okozat nélkül. Ez azonban nem így van. Sok természeti csapás a földön jelenleg közvetlenül kapcsolatba hozható az emberiség által a múltban generált zavar szintjeivel összefüggı kollektív karmával. Amint eljutunk a karma és hatásának jobb megértéséhez, rá fogunk jönni, hogy véletlenek márpedig nincsenek. És amint a sors váratlan fordulatai és kanyarjai már nem lesznek olyan titokzatosak és ijjesztıek, akkor majd kezdünk felelısséget is érezni a jövıért, amelyet mi hozunk létre, és el fogjuk fogadni a jelen nehézségeit, mert a szükséges megtisztulást látjuk majd bennük. Ez döntı lépés lesz az érettségünk elérésére irányuló folyamatban. 106

Némely történelmi példa sokkal szemléltetıbb, mint esetleg sok más. Az irigyelt “édes életnek” hódoló osztály szupergazdag tagjai többségükben azért szálltak az “elsüllyedhetetlen” Titanic luxusgızösnek, a világ legnagyobb hajójának, a fedélzetére, hogy bizonyítsák: a Teremtı eddig leglegyızhetetlenebbnek hitt eleme – az óceán – is legyızhetı az ember által. Arroganciájuk tetıfokán a hajó jéghegynek ütközött, és elsüllyedt. A legtöbb utas pedig, aki szinte már Istennel egyenlınek hitte magát, a tengerbe fulladt, miközben át kellett élnie a halálfélelem, a rettegés, a kétségbeesés és a tehetetlenség minden borzalmát. Nem minden karma negatív. Magunkban hordjuk a pozitív reakciókat is azokért a cselekedetekért, melyeket a jóság kötıerejében hajtottunk végre. Lehet bennünk több bizonyos hasznos képesség és tudás is, mely az egyik életbıl származott át a másikba. Modern termiológiával élve “ösztönnek” nevezzük a velünk született tudást vagy képességet, melynek nincs kézzelfogható, korábban elsajátított mintája. Amit azonban ösztönnek nevezünk, az közvetlen kapcsolatban áll az elızı életben tanultakkal. Az olyan életstílus elıírásával, melynek követésével jobban el tudjuk kerülni a bajt, az írások segíthetnek nekünk abban, hogy a negatív karmikus reakciókat is elkerüljük. Például sok írás a vegetáriánus életmódot ajánlja. Azáltal például, hogy elutasítjuk a kegyetlenséget a velünk együtt élı entitásokkal szemben, elkerülhetnénk az olyan durva következményeket, melyeket az ilyen intézményesített kegyetlenség okoz a társadalomnak. Nevezetesen: az erıszakot, az éhezést, a szenvedést és többek közt az egészségügyi problémák széles körét.

Ösztöneink féken tartása Mint emberi lények, természetesen szolgák vagyunk. Mindig szolgálnunk kell valakit vagy valamit. Elfogadván ezt a tényt, két dolgot tehetünk: vagy összekapcsoljuk erıfeszítéseinket Isten-Atyánk és Isten-Anyánk, illetve híveinek a szolgálatával, vagy pedig ösztöneinket fogjuk szolgálni. Sajnos az a hév, amely ösztöneink soha nem nyugvó követeléseinek a csillapítására késztet, többnyire azt eredményezi, hogy a szenvedély és a tudatlanság kötıerejében érezzük igazán jól magunkat. Ösztöneink kontroll nélkül mások és a környezet kihasználáshoz vezetnek bennünket, viszont, ha féken tudjuk tartani ıket, akkor másokat szolgálhatunk. A megfelelı spirituális légkör erısíti a pozitív, egészséges tevékenységet és kapcsolatokat, és segít féken tartani az ösztönöket. Ily módon könnyebben tudunk összpontosítani egymás szolgálatára. Minél inkább degradált életet folytatunk, annál könnyebben kerülhetünk olyan erık uralma alá, melyeket nehezen tudunk kontrollálni. Mind addig, amíg engedünk érzékeink hatalmának, addig az ösztönök kielégítése, a manipuláció és a kizsákmányolás börtönének a csapdájában fogunk vergıdni. De amikor sikerül nemet mondanunk a vágynak ösztöneink kielégítésére, akkor már átestünk egy selejtezın azon az úton, mely a kitőzött cél felé vezet: igazi lelki harcosokká válhatunk -- elvközpontú emberekké, akiknek a legmagasabb fokú istentudata van. A döntés, a választás mindig a miénk, még akkor is, ha csak áldozatnak vagy tehetetlennek érezzük magunkat. Mindannyiunkban van egy alacsonyabb és egy magasabb rendő természet. Állandó éberséget kell tanúsítanunk, ha el akarjuk kerülni azokat a kísértéseket, melyek felkeltik alacsonyabb rendő természetünk “türelmetlen engedetlenségét.” Ha úgy találjuk, hogy teljes egészében elmerültünk valamilyen relatív vagy ideiglenes tapasztalatunknak a 107

szemlélésében, mely olyan, hogy nem biztosítja az elégedettség hosszabb ideig tartó érzését, akkor döntöttünk úgy, hogy az alacsonyabb rendő természetünket szolgáljuk. Ha olyan tevékenységgel foglalkozunk, melynek eredményeképpen sérül a közösségi szellem, elutasítjuk a családi életet, vagy az egyik nemet, illetve fajt a másik fölé helyezzük, vagy éppenséggel egymás ellen fordítjuk, akkor visszafelé haladunk egy negatív, önpusztító megrögzött gondolatiság felé. Ha elfogadjuk azt a gondolatot, hogy az élet mindössze arról szól, hogy örömben részesítsük materiális érzékszerveinket, akkor destruktív kultúrát vállaltunk fel, aminek elıbb vagy utóbb megfizetjük az árát. A csalók eredményt akarnak fizetség nélkül. A bőnözık és a manipulátorok olyan messzire akarnak menni, amennyire csak lehet, de adni semmit sem akarnak; mi több, azt is el akarják “zabrálni,” ami a másé. Ha ilyen életet folytatunk, akkor csak egy olyan gyors és átmeneti megoldást kaphatunk, amely a legjobb esetben is agyonkozmetikázott lesz. Az ember magasabb rendő, gondolkodó elmét kapott, képes együttérzésre, emberségre, és végeredményben Isten szolgálatára. Csak az állati lét összpontosul túlélésre és az ösztönökre. Az állatnak megengedhetı, hogy durva anyagiasságban éljen, mert másra nem képes. A durva anyagiasság az emberben azonban az egyik embert a másik ellen uszítja, szembehelyezi az egyik törzset a másikkal, a férfit a nıvel, és lealacsonyítja az embert a tudatnak egy olyan sötét animalisztikus állapotára, mely mélyen alatta van képességeinek. Isten Országa Isten Országa nem egy mitikus ország. Minden ısi hitrendszer állítja, hogy az anyagi világon kívül létezik a lélek birodalma. Arra a kérdésre, hogy akkor hát miért nem tudunk a lelki világról, több lehetséges válasz is van. A legfigyelemreméltóbb az, hogy hitetlenségünket hajlamosak vagyunk arra használni, hogy igazoljuk a pillanatnyi örömök utáni hajsza megengedhetıséget, és azt, hogy miért nem érdekel bennünket Isten és Országa. Érdeklıdésünk hiányának egy másik oka, amint errıl már szó volt, hogy mi magunk döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk Isten Országát. Ily módon különbözı mértékben nem nagyon, vagy egyáltalán nem akarunk visszatérni oda, mert irigykedünk Isten hatalmára, és nem akarjuk megadni magunkat Neki. Ám paradicsom viszont van. Mindegyik ısi hitrendszer beszél róla. Részletesen tárgyalni a témáról azonban csak az olyan lelkek boldogulása szempontjából érdemes, akik a fenti értelemben megadták vagy készek megadni magukat Istennek, és elegendı mennyiségő lelki érdemeket szereztek ahhoz, hogy értékelni is tudják az Úr Országának dicsıségét, továbbá felismerték az anyagi világ örömei hajhászásának teljes hiábavalóságát. Vajon mindegyik vallási rendszer hazudott nekünk? Vagy mindegyik csak komédiázott velünk? Koalícióra léptek egymással, hogy maszlaggal etessenek? Természetesen nem. Mindegyikük egy lényeges tannal gyarapított bennünket, lelki fejlıdésünk pedig attól függ, hogy mennyire tudunk ráhangolódni erre az üzenetre.

108

A személyes filozófiai megközelítés Az “élet értelmével” kapcsolatban a legtöbb filozófus négy alapvetı kategóriát képvisel. Ez a négy kategória a filozófiában a következı: a materializmus, az ürességet hirdetı filozófia, az imperszonalizmus és a személyes, vagy perszonális filozófia. A materialista filozófia, mint például a behaviorizmus és az empirizmus, elsısorban a fizikai valóság primátusát (elsıbbségét) és azt hangsúlyozza, hogy olyasmi, mint a “lélek”, nem létezik. A behaviorizmus szerint a lelki és szellemi jelenségek inger és reakció viszonyára vezethetık vissza, ezért csak a viselkedést (ideértve a gondolkozást és a beszédet is) célravezetı tanulmányozni. Az empiristák pedig ismereteink kizárólagos forrásának az érzéki tapasztalatot tekintik, s íly módon még az elméleti általánosítás és a tudományos absztrakció szerepét sem ismerik el. E két filozófia létünk finomabb aspektusaival nem is törıdik. Az ürességet hirdetı filozófia ezzel szemben tagad minden cselekvést, ergo minden szabályt, elvet, erkölcsöt, törvényt, és magát az emberi haladást is. Azt hirdeti, hogy a lét értelmetlen, a cselekvés pedig hiábavaló. Ezt az elképzelést továbbfejlesztve állítja, hogy minden üres (angolul ‘void’), s ebben a nagy ürességben megszőnik minden cselekvés, ami amúgy is értelmetlen, és minden ember egyetlen egységes tudatba egyesül. S ebben az egységben, melyben nincs vágy, cselekvés, de még identitás sem, megtapasztalhatjuk a beteljesülést. Az imperszonalista filozófia az ürességet hirdetık ürességét azzal próbálja meg feloldani, hogy kijelenti: az univerzumot egy valós alkotóerı hozta létre. Hangsúlyozza, hogy a világon minden mindennel összefügg, a közvetlen fizikai tapasztalatokon túl felfedezhetjük az univerzális egységet – a végsı realitást --, amely keresztül folyik az alkotáson, és jelen van bennünk is. Állandó tanulással és meditálással az imperszonalisták megpróbálják elérni a samadhi állapotát (melyet a Bhagavad-gita transznak, vagy a tökéletesség szintjének nevez), amikor is egyesülhetnek ezzel az “univerzális tudattal.” A személyes filozófia képviselıi hisznek abban, hogy a spirituális és az anyagi világ minden aspektusát aprólékos alkotómunkával egy mindenható és szeretı Legfelsıbb Istenfı teremtette, aki személyesen is érdekelve van teremtı munkájának minden aspektusában. Azok, akik elfogadják ezt a megközelítést, a szeretı Isten szolgálatának szentelik magukat azzal az egyetlen és végsı céllal, hogy elnyerjék az örök isteni kegyelmet, és İvele lehessenek mindörökké. Ha ezt a megközelítést tartjuk figyelmünk középpontjában, akkor egyébként szokványos napi munkánk, az alvás, a családfenntartás, és a másoknak nyújtott szolgálat új értelmet nyer: fokozatosan össze fog kapcsolódni azzal az állandó missziónkkal, melynek célja az újraegyesülés a Legfelsıbb Lénnyel. Ez a kulcsa annak, amit a Bhagavad-gita bhakti yogá-nak nevez, ami nem más, mint anyagi vágyaink legyızésének, valamint annak a képességünknek spirituális tudománya, hogy újra szomjúhozni tudjuk az Úrnak nyújtandó tiszta és ódaadó szolgálatot. A lelki harcos mindig és mindenkor a legfontosabb kérdésekre koncentrál: Hogyan kerülhetünk újfent kapcsolatba Isten-Atyánkkal és Isten-Anyánkkal? Hogyan tudjuk ezt az “adj nekem minél többet” társadalmat egy olyan egységes, szeretı kultúrává változtatni, mely hajlamos a lelki fejlıdésre, a lelki változásokra és a lelki cselekedetekre? Hogyan tudjuk földi tapasztalatainkat annak szentelni, ami a legfontosabb: az Isten Országába való visszatérésnek? Kérdések és válaszok 109

Kérdés: A szégyen, a bőntudat és a megbocsátás fogalma minden vallásban megvan. Amint az “újkor” felé haladunk, a hangsúly ezeken a magatartásformákon kezd halványulni. Az emberek ehelyett sokkal inkább a teljes önmegvalósítást helyeslik. Mégis úgy tőnik, hogy a bőntudat gyakran természetesen jön létre, anélkül, hogy erıszakolni kellene. Mi az értelme a szégyennek és a bőntudatnak, és e fogalmak valóban hasznosake erıfeszítéseinkben a haladás útján? Válasz: Ez egy nagyon fontos kérdés. A szégyenérzet és a bőntudat segítségünkre lehet, de céltudatosan kell azt használnunk. Elıször is, az ember nem színlelheti ezeket az érzéseket. Hogy egészen ıszinte legyek, meg kell vizsgálnia saját életét és el kell fogadnia az igazi bőntudatot, ha az indokolt. Ugyanakkor nem szabad, hogy ez a bőntudat megbénítsa, hanem inkább arra kell fordítania, hogy katalizátora legyen cselekedeteinek. Vegyük úgy, mintha egy kelés vagy pattanás lenne a bırfelületen. A kelés vagy a pattanás azt mutatja, hogy a szervezetbe mérgezı anyag került, de nem elég, ha csak ránézünk az egészségtelen foltra, és azt mondjuk, hogy “nincs baj, a testemben méreg van”. Épp ellenkezıleg, annak felismerése, hogy szervezetünkbe mérgezı anyag került, cselekvésre kell hogy ösztönözzön. Orvosolnunk kell a bajt a megfelelı gyógyfüvekkel, vagy azzal, hogy szaunába megyünk, vagy változtatunk az étrenden. Ugyan ez vonatkozik a lelkiségre is. Ha felismerjük, hogy mérgezı gondolataink támadtak, kigyógyulhatunk belılük, ha megreformáljuk életvitelünket, javítjuk perspektíváinkat és beszédünk minıségét, megválogatjuk barátainkat és változtatunk idıtöltésünkön. Például több spirituális irodalmat olvasunk, nem nézünk értéktelen filmeket, és kevesebb világi zenét hallgatunk. Belefoghatunk a rendszeres lelki gyakorlatokba, az olyanokba, mint az éneklés, olvasás, imádkozás és szolgálat. Ily módon megfelelıen használjuk a szégyent és a bőntudatot, mert ez ösztönözni fogja a gyógyulás folyamatát. De ha csak annyit teszünk mindössze, hogy bánatosan elmélázunk a bőntudat és a szégyen fölött pozitív cselekedetek nélkül, az semmiképpen sem helyes, és eredménytelen. Kérdés: Tudjuk, hogy sok nagy tudományos felfedezés sokkal inkább az ihlet eredménye, és nem a tudományos kutatásoké. Milyen összefüggés van az ihlet és az elme között? Válasz: Az elmének az a képessége, hogy magasabb rendő személyiségünk tartályának a mélységeibe is eljusson, bennünk szunnyad. Legtöbben nincsenek tisztában ezzel a potenciállal. Ám ez mégis sokak számára elérhetı, és nyilván a csodálatos áttörés egy bizonyos probléma feletti állandó fejtörésnek, valamint egy késıbbi ihletnek az eredménye, mely rendszerint álmában éri az embert. Ha a fizikai testet eltesszük pihenni, a tudat egyéb aspektusai törhetnek felszínre, és teszik lehetıvé, hogy kapcsolatot teremtsünk a valóság belsı szubjektív szintjeivel. Bizonyos tekintetben mindannyiunkat érintenek a finomabb szférák. Például elıfordul, hogy több ember álmodja ugyanazt, vagy pedig egy álomfigyelmeztetés is lehet, ami a késıbbiekben valóra is válik. Máskor meg azt álmodjuk, hogy más életformákkal vagy dimenziókkal léptünk kézzel foghatóan kapcsolatba. Még amikor ébren vagyunk, akkor is elıfordul, hogy tudjuk, hogy mit gondol a másik, vagy kapunk egy belsı üzenetet, hogy valaki, aki közel áll hozzánk, bajban van. Ez a finom kommunikáció mindig egy bizonyos szinten fordul elı. A kérdés csak az, hogy mennyit veszünk észre belıle. 110

Kérdés: Miért halljuk néha azt, hogy Istennek csak egy fia van? Válasz: Sokan azt mondják, hogy Jézus Istennek egyetlen fia. Csakugyan nagyhatalmú fiú volt. A Földre szállt, és mindössze harminchárom év alatt sok mindent hajtott végre. Mindazonáltal, ha valaki azt állítja, hogy Istennek csak egy fia lehetett, az a minimumra csökkenti Istennek azt a képességét, hogy a saját önálló akarata szerint cselekedjen. Az ilyen hívık valójában vallási szektánssággal foglalkoznak, bár a lelkiség látszata mögé rejtıznek. Ezeknek a személyeknek nem sikerült felfogni Isten nagyságát. Ebben a világban sokan olyan irigyek Istenre, hogy – bár nem közvetlenül – megpróbálják hiteltelenné tenni İt, még akkor is, ha mély vallásosságot tanúsítanak. Isten egy fiúval nem teljhatalmú Isten. Nem olyan Istent imádunk, akinek egy fia van. Mint ahogy olyat sem, akinek egy városa, egy vallása, egy nemzete, egy planétája, egy Naprendszere, vagy akárcsak egy világmindensége van. De beszéljen Jézus saját magáért. A következıket mondja: “Aki hisz bennem, azt teszi, amit én; és még többet is tesz, mint én, mert én Atyámhoz megyek” (János, 14.12.). És mondotta továbbá: “Mert én nem azért jöttem a mennyek országából, hogy saját akaratomat tegyem, hanem az İ akaratát, aki küldött” (János, 6. 38. 19.). Mindig voltak olyan kiemelkedı személyiségek, mint Mohamed próféta, Jézus Krisztus, Buddha és mások, akik egyetemes üzenetet hoztak, ha a lényeget nézzük. Követıik azok, aki szektáns vallásokat hoztak létre. A misztikus kereszténység filozófiája nem sokban tér el a szufizmustól. A misztikus iszlám sok tekintetben olyan, mint a buddhizmus vagy a hinduizmus tanai. Ezek a különbözı spirituális tradíciók egyszerően csak különbözı jármővek, melyek ugyan arra a rendeltetési helyre juttatnak el bennünket, mint ahogy egy gépkocsi vagy repülıgép. És ha egyszer eljutottunk a megfelelı helyre, már nem érdekes, milyen közlekedési eszközzel. Minden vallásnak vannak “exoterikus” és “ezoterikus” gyakorlatai és tanai. Az exoterikus gyakorlatok szertartásokból, írásokból és külsıségekbıl állnak. Mivel ezek hagyományaik felületes, anyagi aspektusait nézik, ahol a különbségek könnyen észrevehetık, ezért hajlamosak szembeszállni más vallási meggyızıdésekkel. Akik viszont az ezoterikus aspektussal foglalkoznak, inkább a lényegre összpontosítanak. Energiájukat a nagyobb tudatosság és az önmegvalósítás felé fordítják, és a külsıségek mögött a közvetlen isteni tapasztalatokat kutatják. Ha bármelyik bona fide lelki folyamatot eléggé mélyrehatóan tanulmányozzuk, fel fogjuk fedezni az idıtlen ısi bölcsességet, mely az emberiség szempontjából egyetemes. Követelnünk kell, hogy egyházaink ne hazudozzanak nekünk össze-vissza, és ne mondják, hogy Isten csak egyféleképpen mutatkozhat meg, és hogy csak egy fia van. Ha ez így volna, miért mondta volna Jézus, hogy “Atyám házában mindenkinek jut hely.” Hagyjuk a különbözı értelmezéseket, és szóljanak a próféták saját maguk. Miért hoztuk létre a Biblia különbözı változatainak tucatjait? Miért van az, hogy amikor a Koránt olvassuk, mások mondják meg, hogy ez vagy az mit jelent? “Ez nem azt jelenti; ez nem jelenthette azt – és ha mégis, ma ez már nem érvényes,” mondják Az ilyen magatartás nonszensz, függetlenül attól, hogy a védikus írásokkal, a kereszténységgel, vagy bármilyen más vallási tanítással kapcsolatos. A nagy tanítók minden idıben és minden körülmények közt azért jöttek, hogy saját példájukkal megmutassák, mire van szükség és mi a lehetséges a spirituális életben.

111

Kérdés: Annak fényében, amit korábban mondott a karmáról, illetve arról, hogy a karma alapján örömet vagy szenvedést aratunk le, az isteni beavatkozásról gondolkodom. Istennel való kapcsolatunkban igazolható-e, ha valamilyen speciális kéréssel fordulunk hozzá? Az ima során kérhetjük-e Istent arra, amit mi szükségesnek és kívánatosnak tartunk? Vagy pedig elégedjünk meg a helyzettel és bízzuk a beavatkozást az İ akaratára? Válasz: Mindig imádkoznunk kell valamiért, de intelligens módon kell imádkoznunk. Ez azt jelenti, hogy mindig a legmagasabb rendő dolgokért kell imádkoznunk. A legmagasabb rendő annak megértésével függ össze, hogy Isten mindig a mi legnagyobb jóakarónk. Minél jobban felismerjük, hogy Isten tudja, mire van szükségünk, és mit akarunk, annál igazabban tudunk imádkozni. “Legyen meg a Te akaratod.” S aztán imánk a következıképpen szólhat: “Kérlek, használj engem, ahogy jónak látod. Nem értem mind azt a sok szennyet a tudatomban, amely az ebben és az elızı életeimben tett helytelen választásaim eredménye. Nem vagyok teljesen tisztában azzal sem, mi vár rám annak következtében, amit elindítottam. Minden, amit tehetek, csupán az, hogy kérlek Téged, engedd meg, hogy alázatos szolgád lehessek.” Ha egy bizonyos eredményért imádkozunk, ami bekövetkezhet, akkor sajnálkozva kell imádkoznunk amiatt, hogy olyasmire kell koncentrálnunk, ami nem nyújt több lehetıséget a szolgálatra. Ha azért imádkozunk az Úrhoz, hogy jobb szolgálók legyünk, akkor ez automatikusan azt jelenti, hogy belsı akadályaink elhárultak. Az ilyen imák többet, és nem kevesebbet, foglalnak magukba, mint a specifikus eredmények elérésére irányuló imák, és a válasz lehet bármi, amire szükségünk van, de még azt sem tudjuk, hogy azt kellett volna kérnünk. Az Úr nagy kegyelme folytán azt akarja, hogy jobban segítsen, mint ahogy mi akarjuk. Ha nem használjuk ki Isten szeretetét és segítségét, amikor kapjuk, akkor egyszerő kényszeredettség lesz belılünk. És a látvány, amit ilyenkor nyújtunk, még olyan hatással is lehet másokra, hogy ateisták lesznek tıle. Ám annak érdekében, hogy elfogadhassuk az isteni segítséget, el kell ismernünk, hogy egy kissé ırültek vagyunk – tulajdonképpen nagyon is ırültek --, és hogy rendkívül okosak vagyunk akkor, amikor el akarunk futni Isten szeretetétıl. Ha ezt felismerjük, akkor dönthetünk úgy is, hogy nem menekülünk többet, hanem hagyjuk, hogy az Úr szeretete ismét elérjen bennünket. Kérdés: Mint lelki harcosok, hogyan kerülhetjük el azt, hogy elvonják figyelmünket a céltól? Válasz: Van egy védikus történet egy nagy harcosról és tanárról, akinek a neve Dronacarya volt. Egyszer, amint legjobb íjászait oktatta, egy halalakú céltáblát helyezett el egy magas fa tetejére, és megkérte tanítványait, hogy lıjék ki a hal szemét. Amint elsı tanítványa, Yudisthira, felhúzta íját, Dronacarya leállította, és megkérdezte: “Mit látsz? Látod a fát? A leveleket? A halat?” Yudisthira azt válaszolta, hogy igen, lát mindent. Dronacarya azt mondta erre, hogy Yudisthira nem lıhet, és megkérte, hogy üljön le. Mindegyik tanítványát szólította, és mindegyiküknek feltette ugyanazokat a kérdéseket. Mindegyikük azt válaszolta, hogy jól látja a fát, a leveleket és a halat, ám a tanár egyiküknek sem engedte meg, hogy lıjön. Aztán szólította Arjunát is. İ volt a legjobb tanítványa, de ıt is megkérdezte: “Látod a fát?” Arjuna azt felelte, hogy nem. “Látod a leveleket?” Arjuna megint nemmel válaszolt. “Látod a halat?” “Nem.” Akkor Dronacarya megkérdezte: “Mit látsz?” Arjuna, 112

anélkül, hogy levette volna a szemét a célpontról, azt válaszolta, hogy ı csak a szemet látja. Dronacarya engedélyezte a lövést, és a nyíl célba talált. A történet jó példa arra a koncentrációra és figyelemre, amire a lelki harcosnak szüksége van. Természetesen környezetünkben vannak figyelmet elterelı elemek – mindig is lesznek --, de a lelki harcos nem hagyja, hogy ilyesmi akadályozza ıt. Kérdés: Mint tudósok, hogyan tudnánk nagyobb érdeklıdést kifejleszteni olyan dolgok iránt, melyek valójában nem tudományosak? Válasz: Kezdhetik azzal, hogy ıszinték lesznek magukhoz, és felteszik a kérdést: “Mi az, ami igazán tudományos?” Más szóval, valami azért tudományos talán, mert a statisztika azt állítja? Valami azért tudományos, mert relatív kulturális mintákra vagy érzékelésre épül? Bizonyos kultúrákban egy meghatározott tevékenység elfogadható, míg a világ egy másik részében ugyanaz a tevékenység elítélendı is lehet. Mindannyian tudjuk, öröklött és környezeti tényezık is kihatnak ránk, melyek éppenséggel azt is meghatározzák, hogyan kodifikáljuk a környezı világot. Ebben a kultúrában bármit nevezhetünk “tudományosnak,” amennyiben az a legjobb empirikus ismereteink között egy adott idıpontban. Elfogadjuk és fel is használjuk a jelenlegi ismereteket, mert természetesen mindenképpen mőködıképesnek, azaz funkcionálisnak kell lennünk. Másrészt viszont, akik azt hiszik, hogy minden lehetséges tudást megszereztek egy adott területen, azok nem tudósok, különösen manapság nem. Vagy talán nem igaz, hogy ha minél többet tanulunk, annál jobban tudjuk, hogy mennyi mindent kell még megtanulnunk? Csak aki keveset tud, fogja azt mondani, hogy “rendben van, megtanultam ezt is, meg azt is; most már mindent tudok, amit errıl tudni kell.” A tudomány és a spiritualitás kiegészíthetik egymást. A “spirituális technológia” lényege, hogy alkalmazzuk a megfigyelés, a kísérletezés és a bizonyítás tudományos módszerét az írások által tartalmazott tudás megszerzéséhez. Amint ezek az ısi elvek életünk folyamán alkalmazást nyernek, fel fogjuk fedezni a mögöttük meghúzódó bölcsességet, s így saját tapasztalataink alapján leszünk erısek a hitben. Ezek nem a szentimentalizmus napjai. Ezek nem a szemellenzısök napjai. Ezek nem azok a napok, amikor hagyhatjuk magunkat becsapni. Ne csapják be magukat azzal a gondolattal, hogy csak a fizikai modellekben lehet hinni, és ne vezessék félre magukat azzal sem, hogy olyan kimondottan dogmatikus vallást karolnak fel, amely aláaknázza Isten egyetemességét. Teszteljék le az írásokat. Próbálják ki, használják, élvezzék – és mindenekelıtt tanulják meg jobban szeretni embertársaikat. A szeretet rendkívül hatásos fegyver lesz kezükben, ha az önzetlenséggel párosul. Ha mind több és több bennünk a szeretet, annál több és különbözıbb erıt is szerzünk, mert mind több és több szeretetet fogunk vonzani magunk felé is. Mindegyikünknek le kell tesztelnie ezeket a tanokat, és az eredmények alapján kell ítélni.

113

Mottó – 294: Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelybıl vétetett.

7. fejezet: A lelki harcos tizenkét jellemzı tulajdonsága Mit jelent lelki harcosnak lenni? – A lelki harcos jellemzõ tulajdonságai pontokba szedve – A lelki harcos úra érzékeinek és elméjének – Alázat – Bátorság – Az igazmondás -- Együttérzés és a büszkeségnélküliség -- Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség -- A haszontalan idıtöltés kerülése – Türelem és önzetlenség – Erıs hit – Kitartás -- Állandó érdeklıdés és lelkesedés a tanulás és a fejlıdés iránt -- Meghódolás az isteni akaratnak – Kérdések és válaszok Mit jelent lelki harcosnak lenni? Egyes finom lelkek, ha a lelki hadviselés szót hallják, meglepıdnek. A szó ellentmondásosnak tőnik. Lehet erıszakos az, aki lelki? A lelki hadviselés ritkán erıszakos a szó szoros értelmében, ám a lelki harcosnak tudatosan szembe kell helyezkednie az agresszív támadásokkal és az olyan nyílt próbálkozásokkal, melyek deformálni akarják identitástudatát. Az igazi lelki harcosnak vállalni kell a csatát, ha nem akarja, hogy a világot gyorsan bekebelezı, állandóan növekvı önzés és anyagiasság lavinája elsodorja ıt. Az igazi leki harcos kénytelen vállalni ezt a csatát, vagy pedig csalárd módon elveszik tıle lelki örökségünket. Igazi identitástudatunk azt mondja, hogy örökké való lények vagyunk, s ezért fontos, hogy úgy gondolkodjunk és cselekedjünk, mint örökké való lények. Nem szabad felednünk, hogy minden egyes ember valamilyen szerepet tölt be a bolygó egyetemes energiájában. Választhatunk: vagy valami pozitív dolgot cselekszünk, és komoly változtatásokat eszközölünk a világban, vagy pedig a karosszékben szépen hátra dılve ülünk, és megvárjuk, amíg ezen anyagi világ növekvı agressziójának és erıszakosságának áldozatai leszünk. Amennyiben valóban erıszakmentes életet akarunk élni, akkor meg kell értenünk és el kell sajátítanunk a lelki harcos jellemzı tulajdonságait. Ha lelki küldetést akarunk vállalni, különösen most, a viszály és a képmutatás virágzó korában, akkor ıszinte és szívós tanulással, valamint a tanultak állandó alkalmazásával el kell sajátítanunk a lelki harcos teljes tudományos eszköztárát. Az a célunk, hogy kezedbe adjuk a szükséges eszközöket ahhoz, hogy felkészülhess a 21. századra. Ha úgy érzed, hogy ezek az eszközök neked valók, használd, mint sajátodat. Ha meg úgy érzed, hogy ezek az eszközök nem neked valók, egyelıre tedd félre ıket, de ne feledd, hogy az emberiség nincs biztonságban. Tudnunk kell, hogy hadiállapotban vagyunk, és meg kell tanulnunk, hogyan védhetjük meg magunkat. Tudnunk kell továbbá, hogyan fokozhatjuk az ellenállás erejét, és hogyan verhetjük vissza a negatív hatásokat, ha nem akarjuk, hogy a támadásokban megsérüljünk.

114

Ha kész vagy integrálni minden tudásodat egyetlen egységes erıbe az igazságért, akkor meghallottad az igazság hívó szavát, és már tudod is, mit jelent lelki harcosnak lenni. Ha meg még nem vagy kész tovább vinni a hivatásos lelki harcos fáklyáját, akkor meg sok sikert kívánunk minden vállalkozásodban, és szeretnénk, ha tudnád: azok az eszközök, melyeket most kezedbe adunk, még sokszor javadra válhatnak. A lelki harcos jellemzı tulajdonságai pontokba szedve A lelki harcos jellemzı tulajdonságait érdemes pontokba szedni, azaz hivatalosan is listát készíteni róluk, hogy ez a lista állandóan kéznél legyen, és ki ne tegye lábát otthonról nélküle. Ez a lista azokat az alapvetı tulajdonságokat kell, hogy tartalmazza, melyekkel a lelki harcosnak rendelkeznie kell, illetve ha még nincsenek meg benne, akkor törekedni kell birtokba venni. Használd ezt a listát arra is, hogy jobban lásd, hol állsz jelenleg a lelki harcosságban. Alaposan vizsgáld meg az egyes pontokat, és ıszintén értékeld, hogy meddig jutottál: melyek azok a pontok, melyeknek meg tudsz felelni, és melyeknek nem. A lelki hadviselés éber alkalmazása egész életcélunknak bizonyulhat, amennyiben a bolygót a negatív erık veszik át fokozatosan. Mindenegyes pont rendkívül fontos vállalkozásod sikere szempontjából; úgy hogy semmi esetre se vedd ezt a listát félvállról, mert -- mint minden csatában -- a fegyvertelen ellenfélt legyızik. Az itt elızetesen felsorolt pontokat a továbbiakban részletesen is megvizsgáljuk. 1. A lelki harcos úra érzékeinek és elméjének 2. Alázat 3. Bátorság 4. Igazmondás 5. Együttérzés, és a büszkeségnélküliség. 6. Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség 7. A haszontalan idıtöltés kerülése 8. Türelem és önzetlenség 9. Erıs hit 10. Kitartás 11. Állandó érdeklıdés és lelkesedés a tanulás és a fejlıdés iránt 12. Meghódolás az isteni akaratnak A lelki harcos úra érzékeinek és elméjének A legelsı eszköz az, hogy úrai legyünk érzékeinknek és elménknek: le kell tudni mondani az érzékkielégítés tárgyairól. A lelki harcosnak szüksége van arra, hogy érzékelje, mit és hogyan kell szabályozni, és mire kell összpontosítani, ha sikeres akar lenni. Tudnunk kell szabályozni az elménket. Ha elménk szétszórt, az egyik filozófiáról a másikra ugrik, az egyik vallásról a másikra tér át, vagy az egyik munkaköri feladatot egy másikkal, az egyik társat a következıvel cseréli fel könnyedén, akkor mélyen magunkba kell néznünk. Önvizsgálatot kell tartanunk, hogy láthassuk, hol vannak gyenge pontjaink, mert azok a területek, ahol gyengék vagyunk, lesznek kitéve a legnagyobb kísértésnek. Az elme és az érzékek szabályozása lezárja azokat a területeket, ahol támadás érhet bennünket. Az elme rendkívüli módon nagy hatalommal rendelkezik, és a legjobb barátunk, vagy a legnagyobb ellenségünk is lehet. Az elme ismeri minden titkunkat, és minden 115

gyengeségünket. Igaza van annak a mondásnak, hogy “a lusta elme az ördög melegágya.” Az aktív, haladó, istenszeretı elme olyan hely, ahová az Úr összpontosítani tudja és kisugározza a transzcendentális üzenetet és megértést. Az Úr ott lakozik mindenkinek a szívében, és csak arra vár, hogy hívjuk, ám az elme blokkolhatja ezt a viszonyt. A lelki harcos lehetıvé teszi az elme számára, hogy kinyissa azt az ajtót, mely megengedi az Úrnak, hogy belépjen hozzánk. Az elmének van egy természetes eredeti fókusza, mint ahogy a méz is természetes módon vonza a méhet. Az elme legfontosab és legtermészetesebb célja: az Anya- és Atyaisten szemlélése és szolgálata. Sajnos azonban, az elme elvesztette eredeti célját: az anyagi világ zaklatottsága más felé terelte. Az anyagi világ által befolyásolt elme olyan, mint egy gép, mely igen korlátozott programjával csak alig néhány eseményre és embernek tud választ adni a környezetében. Mint minden olyan gép, mely a beprogramozott lehetıségeken kívül esı szituációkkal kerül szembe, úgy az anyagi világ által behatárolt elme is lázadozni fog, és elutasít minden olyan ingert, mely közvetlen tudatos világán kívülre esik. Az elmének sok szabotáló tulajdonsága van, és megpróbál racionalizálni, érvelni és akadályokat emelni, hogy a magasabb rendő kozmikus üzenet ne surranhasson el mellette és ne érintse meg a lelket. A mi beprogramozott elménk gyülöli a változást, és borzalmasan fél attól, hogy egyedül marad. Ezért van az, hogy az elme nem akarja, hogy a lélek kerekedjen felül. A lelki harcosnak mindenek elıtt azt kell megtudnia, hogy az ı elméjének milyen beidegzıdései vannak, és eldöntse, hogy ez az elme barát vagy ellenség. Szeretteim, ha azt látjátok, hogy elmétek ellenség, mint ahogy a legtöbb ember esetében az, nem kell kétségbe esnetek. Ne tegyétek! Hanem kezdjetek dolgozni, hogy fokozatosan meggyızzétek elméteket: ismerje fel, hogy elıre beprogramozott szemlélete nem lehet az igazi megelégedés forrása, és magyarázzátok el neki, hogy igazi béke csak abból származhat, ha együttmőködik Istennel és lélkünk napirendjével. Ezen kívül az “önmagunkkal folytatott párbeszéden” kívül, segítsünk elménknek abban is, hogy alkalmazkodjon: ne legyen mindig csak akkor résen, ha az újabb anyagi elınyök megszerzésérıl van szó. A mai idıkben annyi embert vezérelnek az érzékei. Annyi, de annyi ember tölti el egész életét csak azzal, hogy teljesen irreális dolgokért töri magát, olyanokért, melyek egyszer ugyis eltőnnek és darabjaira hullanak. Nagyon könnyő a földi minták csapdájába esni. A legtöbb ember élete csak az evés, alvás, párzás, és az életben maradás körül forog. De hát mindez csak az állati ösztönök világa! Mi pedig emberi lények vagyunk, akiknek isteni eredető lelke is van! Fejlesztenünk kell magasabb rendő képességeinket, és meg kell tapasztalnunk a legfelsıbb fokú eksztázist, ami minden embernek a joga. Érzékeinknek az ellenörzésével és elménk szabályozásával lefektethetjük az alapokat ahhoz, hogy éber lelki harcosok lehessünk. Ellenkezı esetben saját magunk ellen követünk el erıszakot, és másoknak sem lehetünk segítségére. Ez természetesen nem könnyő. Amennyiben elhatározzuk, hogy soha sem süllyedünk le csak az állati ösztönök kielégítésének szintjére, akkor határozottan kijelentjük azt is, hogy nem fogunk szerepet vállalni ennek az anyagi világnak a degradálásában sem. Vagyis azt jelentjük ki a leghatározottabban, hogy nem az alacsonyabb rendő érzékek fognak bennünket vezérelni, és nem fogunk csak annak engedni, ami nekik is tetszı. Ez már egy erıs, határozott állásfoglalás, szeretteim, és meglátják, hogy amint haladnak elıre a magasabb tudat elérése felé, a segítség sem fog elmaradni. Érzékeink és elménk szabályozása terén az elsı lépés az, hogy megnézzük társaságunk minıségét. Nézzük meg jobban, milyen emberekkel töltjük idınket. Ezek az emberek megkönnyítik-e neked, hogy engedj ösztöneidnek, vagy talán még bátorítanak is arra, hogy kövesd alacsonyabb rendő érzékeidet? Az a mondás, hogy “madarat tolláról, 116

embert barátjáról,” nagyon is igaz. A lelki harcosnak vagy magasabbra kell emelni a mércét a különbözı társasági kapcsolatok fenntartásában, vagy pedig olyan emberek társaságát kell keresni, akik épp úgy értékelik az isteni tudatot, mint mi. Ha valaki hajlamos az ivásra, akkor kerülni fogja az olyan emberek társaságát, akik kedvelik az italt, és kerülni fogja azokat a helyeket, ahol alkoholt is felszolgálnak. Az emberek természetesen azt fogják mondani, hogy “így helyes, így van rendjén.” Ugyanez a helyzet spirituális dolgok esetén is. Ha nem akarsz olyan életet élni, amikor csak ösztöneidre hallgatsz, akkor az a helyes, ha nem töltöd az idıd olyan emberekkel, akik csak érzékeiket szolgálják. Ez nem jelenti azt, hogy elitistának kell lenned, meg kell különböztetni az embereket, és minden kapcsolatot meg kell szakítani családdal és barátokkal. Mi csak azt javasoljuk, hogy jobban nézd meg a társaságodat. Ha társaid egy alacsonyabb rendő tudat börtönében tartanak, akkor komolyan el kell gondolkodnod eddigi kapcsolataid felett. Néha az is elegendı, hogy felismered, milyen kárt okoz is neked az ilyen társaság. Ebben az esetben lehetıség nyílik számodra, hogy az illetıvel, vagy illetıkkel továbbra is fenntatarts bizonyos szintő kapcsolatot, ám nem hagyod, hogy alacsonyabb szintő tudatrendszerük befolyásolja a tiédet. S amint te tovább fokozod tudatosságodat, a társaid is választás elé kerülnek: vagy veled tartanak, és ık is elindulnak a fejlıdés útján, vagy pedig otthagynak. Az egyik vagy a másik elıbb, utóbb természetes módon be fog következni. Érzékeink és elménk kontrollálásában a második lépés az alternatívák megtalálása. Például, ha valaki abba akarja hagyni a dohányzást, a legjobb módszer egy egészséges alternatíva. Egyesek, mondjuk, rágógumit tesznek a szájukba cigaretta helyett, amikor már rá szeretnének gyújtani. Mások meg elmennek kocogni. Bármi megteszi mindaddig, amíg az illetı nem jut el odáig, hogy már a cigaretta gondolatától is irtózik. A lelki harcos is így közelíti meg az érzékek szabályozását. Nemcsak arról van szó, hogy mindent abba kell hagyni, ami fizikailag, mentálisan vagy spirituálisan káros, hanem arról, hogy alternatívákat találjunk ezekre a dolgokra. Például, ha baráti társasággal eljársz szórakozni, ám lassan rájösz, hogy nem csinálnak mást, mint hogy leisszák magukat, össze-vissza beszélnek, s közben elfordulnak a magasabb rendő dolgoktól, akkor nemcsak azt kell tenned, hogy kiiktatod ıkeket az életedbıl, és aztán egy magányos farkas leszel, hanem új barátok után kell nézned, lelki közösségekbe kell járnod, és el kell merülnöd egy magasabb rendő társaság életében. Találj olyan embereket, akik hasonló dolgok iránt érdeklıdnek, s akiknek olyan céljaik vannak, mint neked. Az utolsó lépés az, amikor már ıszintén el tudsz számolni magadnak. Ne nézz félre, ha valamelyik tetted destruktív lelki éned szempontjából. Vigyázz gondolataidra, szavaidra, tetteidre, a másokkal való kölcsönös kapcsolataidra, arra, amit teszel, amikor egyedül vagy. Állandóan értékeld, hol tartasz az adott idıpontban a spirituális úton, és hová akarsz eljutni. Gondolataid és életstílusod minısége mindig megmondja majd neked, mennyire lehet hatásos egy betolakodó támadása. Amennyiben reakcióink magasabb kaliberőek, és még ellenségeinkre is szeretettel tudunk gondolni, akkor már erıs vár vagyunk, és falainkat ellenség aligha fogja tudni bevenni. S ez az erıs vár biztonságot nyújt a belsı ellenség ellen is, melyet eddig úgy definiáltunk, mint az anyagi világ által befolyásolt saját elménk. A lelki szabályozás továbbá lehetıvé teszi számunkra, hogy jó és rossz idıkben is kitartást tanúsítsunk, és majdnem mindig ösztönös módon tegyük azt, amire szükség van. Kérlek benneteket, igyekezzetek életeteket úgy szervezni, hogy az minél egyszerőbb legyen, és a magasabb rendő tudatosság szabályozza és támogassa. Ez mindenkit megerısít abban, hogy átvészelje a spirituális baleseteket. 117

Alázat A második eszköz az alázat. A mai korban az emberek az alázatot gyengeségnek tekintik, ám az igazság az, hogy az alázat igen hatékony fegyver. A társadalom az alázatot úgy tekinti, mint a legyızıttnek a gyıztessel szembeni helyzetét ahelyett, hogy hatalmi helyzetet látna benne. Újra fel kell fedeznünk az alázat tiszta erejét. A Biblia azt mondja, hogy a tisztaszívőek meglátják Istent, és a szelidek lesznek a föld örökösei. Ez épp a mostani társadalom véleményének ellenkezıje; a társadalom a szelid embert úgy tekinti, mint olyat, akinek a szelidségével vissza lehet élni, akit ki lehet használni és meg lehet tagadni, mert nem hajlandó könyökölni. Ám figyeljuk meg, hogy a Biblia külön hangsúlyozza, hogy a szelidek lesznek a gyıztesek. Nem azt mondja, hogy a buták vagy a naivak, hanem a szelidek. A szelidségben és az alázatban erı és céltudatosság van. Az ilyen ember tudja, hogy van egy küldetése, és látja a célt. Mi pedig elszántan betöltjük ezt a küldetést, és követjük a célt: tiszta fejjel, egoizmus nélkül, tévelygések nélkül. A környezetben sok minden eltereli az ember figyelmét, ha túlteng benne az önzés. A környezetben valami mindig kizökkentheti az embert egyensúlyából, s akkor majd úgy érzi, tennie kell valamit, hogy javítson ezen a helyzeten. S ezzel annyi energiát tud elpazarolni fölöslegesen, hogy elfogynak erıi. Az alázat hiánya elkerülhetetlenül helytelen vagy túlzott reakciót vált ki belılünk a körülöttünk levı szituációkkal kapcsolatban. Errıl könnyő beszélni, ám nem künnyő ezen változtatni, mert ebben a korban úgy vagyunk kódolva, hogy gyorsan válaszulunk mindenre, amit valaki mond vagy tesz. Gondolkozz el néhány percig azon, ami az elmúlt héten történt veled. Vajon hányszor reagáltál túl egy-egy helyzetet, vagy kerültél konfliktusba, mely a másik ember szintjére alacsonyított le, vagy engedted meg másnak, hogy belerángasson egy olyan helyzetbe, melynek nem akartál résztvevıje lenni? Gyakran bonyolódunk olyan ügyekbe, melyekrıl késıbb kiderül, hogy csak idıpazarlás volt velük foglalkozni. A lelki harcos nem törekszik dícsıségre, sikerre vagy pozícióra, mert amikor sokakkal van dolga, az egyet is látja. Szívén viseli minden egyes ember dolgát. Az alázat azt jelenti, hogy tudjuk: még annyi sok minden van, amit nem tudunk, még annyi sok minden van, amit meg kell tanulnunk. Az alázat azt jelenti, hogy van bennünk egy magasabb rendő rész, és hogy mohón vágyunk annak a résznek az ébredésére. Az alázat azt jelenti, hogy tudjuk: Isten szolgái és Isten gyermekei vagyunk. Ha csak nem leszünk olyanok, mint a gyermek, aki elveszett és nem tudja, mit tegyen, s ezért hívja az apját, mert tudja, ha apuka vele van, akkor nem lehet baj; tehát, hacsak nem leszünk újra olyanok, nem juthatunk be Isten Országába. A gyerekek nem tudnak jól meglenni szüleik felügyelete, kontrollja nélkül, mert függnek tıle: ez az alázat. Az alázat tehát azt jelenti, hogy tudjuk, kinek az ellenırzése, kontrollja, alatt állunk, és hogy függünk ettıl a tényleges kontrolltól. Emberi lények vagyunk, s ezért félre kell állnunk, és hagynunk kell az Úrat saját belátása szerint cselekedni. Legyen meg az ı akarata. Mi pedig függjünk tıle, mint az a gyermek, aki apuka és anyuka után sír. Ahhoz, hogy önként és szánt szándékkal megadjuk magunkat Istennek, nagy bizodalomra van szükség, és a következı eszköz abban segít, hogy ez a megadás megtörténjen. Bátorság A harmadik eszköz a bátorság. A lelki harcos természetszerően bátor, nem ismeri a félelmet. Minek is kellene idegesen toporognunk és körmünket rágni, ha a Legfelsıbb 118

Hatalom áll mögöttünk? Hogyan is lehetne bennünket megfélemlíteni, ha egyszer isteni származásúak vagyunk? Ha mind erre ráébredünk, már nem lesz szükségünk különbözı mankókra, mert megszőnik a bizonytalanság oka. A lelki harcos mindig igazi bátorsággal és bizodalommal képes cselekedni, még pedig oly módon, hogy folyamatosan értékeli következtetéseit a lelki vezetık, a szentek és szentírás háromszoros ellenırzı és mérlegrendszerén keresztül. Ezzel a rendszerrel nem lehet kételkedni tévedni. Bizhatunk abban, hogy az általunk választott lelki program érvényes, mert tanáraink és a próféták szavát az ısi írásokkal támaszthatjuk alá, a mostani tanáraink pedig segíthetnek abban, hogy megvédjük és pontosan továbbítsuk az eredeti üzenetet. Ha valami nics egészen összhangban ezzel a rendszerrel, akkor a lelki harcos vizsgálni fogja a ferdítés vagy az eltérés természetét, tudván azt, hogy ez valamilyen ellenséges beszüremlésnek a jele. Az anyagi dolgokban mindig a legnagyobb pontosságra törekszünk, ezért semmi oka sincs annak, hogy ne ugyanerre a pontosságra törekedjünk a lelki dolgokban is. Ha valaki beteg, mondjuk tüdıgyulladása vagy májgyulladása van, bizonyos kézzel fogható tőnetek alapján az orvos meg tudja állapítani a diagnózist. A jó orvos értékeli a tőneteket, és pontosan meg tudja mondani, mi a betegség, mennyire elırehaladott, és hogyan kell kezelni. Ebben az anyagi világban a szigorú vizsgálatot csak anyagi tárgyakra tartogatjuk, spirituális következtetéseket pedig olyasmikre építjük, mint az érzelem. Amennyiben a lelki utat annak alapján választjuk ki, hogy milyen érzéseink vannak vele kapcsolatban, vagy pedig hogy tetszik-e nekünk, ahogy az énekkar énekel vagy sem, akkor könnyen kerülhetünk zsákutcába, ha nem kapjuk meg a szükséges tudást a spirituális világba való visszatéréshez. Tudni fogjuk, mikor leszünk elkötelezett hívei egy erıs spirituális világnak, mert bizonyos tekintetben az evilági dolgok kezdenek majd bennünket hidegen hagyni. Csatornák leszünk az Úr felé, és kezdünk majd isteni eredető tudással rendelkezni. Semmitıl sem kell majd félnünk, mert az Úr rajtunk keresztül is meg fog nyilvánulni. Az Úr bábjai leszünk, ám le fogjuk aratni mindazt a jutalmat, eksztázist és javakat, melyek abból származnak, hogy az isteni akarat eszközei vagyunk. Az igazmondás A negyedik eszköz az igazmondás. A Legfelsıbb Lény akaratának végrehajtásában, valamint a mások iránt érzett szeretetünkben és együttérzésünkben olyan kitartónak és állhatatosnak kell lennünk, hogy még az ellenségeinknek is el tudjuk mondani az igazságot. A spiritualitás egy külön világ, és aki spiritualista, nem olyan törvényekeknek engedelmeskedik, mint a materialista. Hanem például olyanoknak, mint a lelki matematika törvénye. Ez a törvény azt mondja, hogy ha többet adunk, többet is kapunk vissza. Lelki érdemeinkbıl viszont semmit sem von le, ha például tovább adjuk gondolatainkat és tetteinket másoknak, hanem épp ellenkezıleg, nekünk lesznek nagyobb lelki tartalékaink és tartásunk. Ez különösen így van, ha az igazságról van szó, amely mellett egy egész életre elköteleztük magunkat. Minél inkább szavahihetıen és ıszintén beszélünk, viselkedünk és élünk, annál több és nagyobb lesz az igazság, mely kitölti életünket. Mindazonáltal tartózkodnunk kell az önelégültségtıl és a rossz modortól, amikor az igazságról beszélünk. Mindig úgy kell tálalnunk az igazságot, hogy az mindenkihez eljusson és mindenkit felemeljen, aki azt hallja. Ez igazi hadviselés, mert amint valakinek az alacsonyabb szintjére süllyedünk, máris vereséget szenvedtünk. Ha lelki csatába indulunk, nemcsak azt kell elkerülnünk, hogy mi legyünk az áldozat, hanem ennél még többet is kell tennünk. Nevezetesen azt, hogy másokon is tudjunk segíteni, hogy 119

magasabbra emelkedjenek. Íly módon több léleknek adjuk meg az esélyt, hogy szabad legyen és haladjon elıre. Manapság a világközösségbıl nagyon hiányzik a bölcsesség. Ennek egyik oka, hogy az emberek, amikor magukkal és ellenfeleikkel versenyeznek, nem teszik ezt becsületesen és tisztességesen. Csalnak, mindig csak csalnak ebben a küzdelemben – akár a mentális, vagy akár a fizikai arénában. Kevesen vannak olyanok, akik tisztességesen harcolnak, ráadásul, ha valaki tisztességes eszközökkel gyızelmet aratt a másik felett, akkor a vesztes fél még megpróbálkozik a bíróság megvesztegetésével, az ítélet megmásításával, vagy pedig az ellenfél lejáratásával. Ez a magatartás csökkenti a tudás és a tisztelet kollektív tárházát. Ahelyett, hogy kicserélnénk a módszereket és a bölcsességet egymással, kicsinyesek és gátlástalanok lettünk, s ezzel egy általános stagnálást idézünk elı a világhaladásban. Ez így igen csak sajnálatosnak mondható. Ez ellen a probléma ellen a legjobb szer a szavahihetıség az alázattal párosítva. Becsületesen el kell ismernünk, hogy legyıztek bennünket, ha egyszer csakugyan legyıztek, s aztán komolyan hozzá kell fognunk, hogy kijavítsuk a hibát. Meg kell adnunk az elismerést, ha az valkinek dukál, és ıszintén, mindig és mindenkor segítenünk kell másoknak, ha rászorul. Ez helyreállítaná az igazságot a Földön, és megteremthetné a kölcsönös bizalom és haladás légkörét. A következı eszköz pedig épp ennek a légkörnek a megteremtése és a másokon való segítség szempontjából fontos. Együttérzés és a büszkeségnélküliség Az ötödik eszköz az együttérzés, és a büszkeségnélküliség. Ha szüntelenül arra várunk, hogy valaki elismerıen vállon veregessen és hogy az emberek kedveljenek, akkor nem fogjuk tudni pontosan, hogy mi a helyes és mi nem az. Ezáltal elveszthetjük magasabb elveinket. Jobb, ha igazunk van, mint az, hogy tiszteljenek. Ha él bennünk az igazi szeretet, akkor nem csak a kellemetlenséget tudjuk elviselni mások miatt, hanem örömet okoz, ha tehetünk valamit annak, akit igazán szeretünk. Igazi örömet kell kapnunk attól, ha valami jót és szépet tehetünk annak, aki kedves a szívünknek. A lelki harcos az önzetlen szeretetnek ezt a formáját választja, és kiszélesíti szeretetének területét, hogy az mindenkit érinteni tudjon. A lelki harcos a szeretı együttérzést úgy értelmezi, hogy az minden szintet érint, és a szó szoros értelmében kész másokért szenvedni. A védikus írásokban egy történet ezt gyönyörően szemlélteti. Volt egyszer egy szentélető ífjú, akit Ramanujacaryának, hívtak. Ramanujacarya egy nagy misztikus tanítómester taítványa volt, és irányításával a szent mantrákat tanulmányozta. Egy nap a tanár egy speciális mantrát adott a tanítványának, és elmondta neki, hogy ennek a mantrának nagyon nagy hatalma van, és azért adja, mert ı, a tanár, igen elégedett tanítványának szorgalmával. Ám ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mantrának minden áron titokban kell maradnia, és senkinek sem szabad odaadni. Ramanujacarya megkérdezte, miért. A tanár elmagyarázta, hogy a szent hangok vibrációinak olyan hatalma van, hogy ismételgetésével a lelki birodalomba lehet jutni, ám ha valaki visszaél vele, annak komoly következményei vannak. Ramanujacarya megköszönte tanítómesterének a mantrát, gondolkodott egy darabig, aztán a város legmagasabb épületének a tetejére állt, és teljes erıbıl skandálni kezdte a mantrát. A tanítómester ezt hallván, durván szidalmazni kezdte tanítványát. “Te bolond! – ordította. – Én ezt a mantrát diszkrét terjesztésre szántam, te pedig a legmagasabb épület tetejérıl mindenkinek kikiabálod!” 120

A tanítómester azt várta, hogy Ramanujacarya tagadni fogja a vádat, vagy legalább is mentegetızni fog, de nem ez történt. A következı választ kapta: “Azt mondtad, hogy aki ezt a mantrát használja, isteni tudatra ébred. Én azt láttam, hogy a város lakosai mind tudatlanságban szenvednek. Ezért úgy döntötem, hogy megadom nekik szabadulásuk kulcsát. Ha ezért a kegyes tettért bőnhıdnöm kell, kész vagyok azonnal pokolra menni. Kész vagyok szenvedni értük, hogy mindenki szabad lehessen.” Az igazi lelki harcos mindig ebben a szellemben cselekszik! Természetesen lehet, hogy mi nem vagyunk olyan jártasok a lelki tudományokban, mint a Ramanucarya korabeliek. Ám ha valaki elszánta magát arra, hogy mások javára cselekedjen, és kész minden kísértés, aggály és érzelmi akadály felmerülése ellenére minden szenvedést vállalni az elme, a test és a tudat harcra kész állapotának a fenntartása érdekében, akkor már minısítette magát arra, hogy képzett leki harcosnak tekintsék. A lelki harcos figyelme mindig és mindenkor arra összpontosul, hogy bármennyit is kell fizetni az emberek tudásszintjének az emelésére, az ár sohasem túl magas. Nem lehet semmi pénzzel sem megfizetni, ha azt látjuk, hogy megtörtént a teljes felszabadulás, és önzetlen lelki szolgálói lehetünk az Úrnak. Ez a szemlélet vezérelte Jézust, valamint sok szentet és tanítómestert, akik a szó szoros értelmében készek voltak átvállalni az emberiség kollektív univerzális karmáját annak érdekében, hogy a lelkeket ne nyomja olyan óriási teher az igazi lelki szolgálat felé vezetı úton. Az ilyen lelki harcos tábornok. Ezekben a szituációkban az Úr elégedett tetteikkel. Isten nemcsak azokat a lelkeket segíti, akik a Vele való kapcsolatot keresik, hanem nagyobb hatalmat is ad tábornokainak a valóság magasabb rendő sémáinak minél jobb bemutatására. A szeretet a legerısebb fegyver – legnagyobb ellensége pedig a bújaság és a kapzsiság. Ha van igazi szeretet és együttérzés, az utóbbi dolgok nem fognak felülkerekedni bennünk. Amennyiben igazi szeretı lények vagyunk, akkor szeretetünk ki fog oltani minden természetellenes és ellenséges dolgot, mert az intenzív energiától szinte egész lényünk vibrálni fog. Ha ilyen hatalmas szeretetnek a hordozói leszünk, akkor mindenki csatlakozni fog hozzánk ezen a szinten, vagy pedig el fog távolodni tılünk. S ebben az esetben mi leszünk mások szerepmodelljei abban az értelemben, hogy saját szemükkel láthatják majd, mi mindenre képes a lelki élet. Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség A hatodik eszköz az anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség. Sohasem lesz Istentudatunk, ha azt hisszük, hogy az anyagi élet a minden. Mindaddig, amíg azt hisszük, hogy az élet mindössze a különbözõ emberek és az anyagi elemek manipulációjából áll, az anyag rabszolgái maradunk. Továbbra is csak kisded játékainkkal leszünk elfoglalva, tervezgetni és igyekezni fogunk, ami ideiglenes megnyugvást ad ugyan, ám a késıbbiekben csak még több csalódottsághoz fog vezetni. Tudnunk kell, hogy az anyagi szférán kívül még sokkal több minden vár bennünket. Ez okból kifolyólag az Úr idınként sorscsapásokat mér az ıszinte lelki harcosra. Áldás is lehet számunkra, ha anyagi csıdbe kerülünk. Az anyagi csıd és a pénzügyi csıd között van különbség. Valaki élhet jómódban, és elismerésben is lehet része, de lehet, hogy elméje és tudata üres. Ez az üresség néha nem más, mint lelki nyomorúság és kétségbeesés, melybıl mindenképpen ki kell lábalnunk azáltal, hogy az ideiglenes dolgok helyett a magasabb rendő dolgok felé indulunk el. A szó szoros értelmében teljesen meg kell undorodnunk a szokványos életformáktól, mert ha az evilági dolgokra koncentrálunk, akkor ez annak a jele, hogy 121

még mindig börtönben vagyunk és leszünk. Ha már a földi dolgok nem okoznak nekünk elégedettséget, akkor a helyes úton járunk, és meg fogunk tudni szabadulni ennek az anyagi világnak a börtönébıl. Továbbá, ha nem térünk le errıl az útról, akkor az univerzum biztosítani fogja tudatunk fejlıdését, és lehetıséget is nyújt a több szolgálatra és beteljesülésre, gyakorlatilag lelkünk megmentésére. Jövınket mostani gondolataink és cselekedeteink határozzák meg. Amennyiben az anyagi kultúra légkörének teljes elfogadásával fenntarjuk eddigi vágyainkat és tetteinket, akkor mindössze kissé más testben és körülmények közt fogunk többször is visszatérni ebbe az anyagi világba. Az a személy, aki fenntartja bőnözı mentalitását és bőnözı életmódot folytat, ismét a börtönben fogja találni magát. Más részt, az az elítélt, aki valóban megváltoztatja mentalitását, elıször ideiglenesen kerül szabadlábra, és végül elnyeri teljes szabadságát. Persze, ha valakinek jó a börtönélet, azt semmi sem ösztönzi arra, hogy tegyen is valamit szabadságáért. A haszontalan idıtöltés kerülése A hetedik eszköz az, hogy tudatosítjuk magunkban: nincs üresjárat, azaz mindenképpen kerülni kell a haszontalan idıtöltést. A lelki harcos az adott idıben annyit tesz, amennyit csak lehetséges, mert teljes egészében megérti, hogy a múltban sok háború veszett el késlekedés vagy huzavona miatt, valamint azért, mert valamelyik tábornok, hadvezér vagy király nem érezte át a perc fontosságát. Az éber katona az élet minden percét komolyan veszi. Állandóan olyan stratégiát kell alkalmaznunk, melynek segítségével a lehetı legrövidebb idın belül a legnagyobb csapást tudjuk mérni az ellenségre. Ez nagyobb lehetıséget teremt az ellenfél megsemmisítésére és a pozitív változások létrehozására ebben a világban. Annak érdekében, hogy felismerjük, mennyire fontos az idı, elıször is azt kell megértenünk, hogy nem egészséges dolog úgy gondolni az idıre, hogy az a miénk. Az idı az Istené! Mit jelent ez? Ha valami a másé, akit igazán szeretsz és akivel igazán törıdsz, vagy akit tisztelsz, akkor használat közben sokkal jobban fogsz vigyázni rá, mint a sajátodra. A mi idınk az Isten tulajdona. İ adta nekünk, hogy használjuk, és elszámolással tartozunk a legfelsıbb Úrnak azért, hogyan használjuk. Ám azon túlmenıen, hogy elszámolással tartozunk Istennek, hogyan bánunk idınkkel, még az emberiség elıtt is el kell számolnunk. A lelki harcos minden ember felemelkedésében érdekelt, ezért nem szabad felednünk azt sem, hogy a mi idınk a környezetünkben élı embereké is. Idınként, amikor különbözı vezetıknek és diplomatáknak írok levelet vagy adok tanácsot, gyakran figyelmeztetem ıket, hogy az a vezetı, aki elvesztegett egy órát, köteles beszorozni azt választóinak számával, mert az tulajdonképpen az ı idejük. Azoknak az embereknek ı a képviselıjük. Ily módon, ha országában ötmillió ember él, akkor ötmillió órát veszített. Ha a családról, munkahelyi beosztottjaidról, vagy a közösségi csoportról kell gondoskodnod, minden elvesztegetett idı, egy óra vagy öt óra, azt jelenti, hogy annyi idıt pazaroltál el, amennyi a felelısség általad képviselt szintjével egyenlı. Az erıs lelki harcos tudja, mennyire fontos az idıt okosan kihasználni. Nem szabad felednünk, hogy minden találkozás, minden perc alkalmat ad a felemelkedésre vagy valaki másnak a felemelésére. Minden perc és pillanat: lehetıség egy isteni példára. Minden perc egy lehetıség egy új lecke elsajátítására vagy egy régi lecke további fejlesztésére. Minden percnek célja van, és a lelki harcos minden percet a Legfelsıbb Úr szolgálatába fog állítani, mert İ az, aki oly kegyesen megadta nekünk ezeket a perceket, hogy mind közelebb és közelebb kerüljünk İhozzá. 122

Türelem és önzetlenség A nyolcadik eszköz a türelem és önzetlenség. Tulajdonképpen ennek a kettınek a kombinációjára van szükségünk. A türelem káros is lehet a lelki élet szempontjából, ugyanakkor fontos is ebbıl a szempontból. Ez így akár ellentmondásnak is tőnhet. A helyzet viszont az, hogy nem lehetünk túlzottan türelmesek. Jól tudjuk, hogy sürgısségi esettel állunk szemben sürgetı idıben. Hadban állunk! És határozottan tudnunk kell, hogy bármibe is kerül Istentudatúnak lenni, mi ezt akarjuk, méghozzá most! Nem várhatunk erre még egy életen át! És ha egyszer türelmetlenül vágyunk az isteni tudatra, akkor nem tudjuk feledni azt sem, hogy nincs idı a figyelmetlenségre vagy a fásultságra. Ugyanakkor a türelem fontos tényezı is, mert annak ellenére, hogy áhítoznunk és vágynunk kell az Isten-tudat mielıbbi megszerzésére, fel kell ismernünk azt is, hogy jelenlegi állapotunkban erre nem vagyunk méltók. Fel kell készülnünk arra, hogy engedelmeskedjünk az Úr minden olyan tervének és menetrendjének, melyet nekünk készített elı. E kell érnünk azt a szintet, amikor ıszintén mondhatjuk, hogy “legyen meg Isten akarata.” El kell érnünk azt a szintet, amikor már elmondhatjuk, hogy ”elmém, értelmem, minden érzésem és akaratom a Tiéd, Úram.” Ha elértük ezt a szintet, s mindezt komolyan gondoljuk és akarjuk, akar részünk lesz Isten kegyelmében. Ha az Úr akaratát helyezzük elıtérbe önzı vágyaink helyett, a magasabb rendő akarat mindennél nagyobb oltalmat nyújt majd nekünk. Mindegyik szentírás azt mondja, hogy teljes szívünkbıl és lelkünkbıl szeretni kell az Anya- és Atyaisten. Ha szívünkbe zárjuk ezt a parancsolatot, akkor hihetetlenül erıs misztikus viszonyt teremtünk. Törekednünk kell ennek a szintnek az elérésére, bár ez egyáltalán nem könnyő. A lelki élet tele van kihívásokkal, megpróbáltatásokkal és harcokkal. Az erıs lelki harcos tudja, kell hogy legyen egy olyan összetételő kombináció, mely magában foglalja a türelmet és a türelmetlenséget az önzetlenség kötıerejével együtt. Erıs hit A kilencedik eszköz a hit, az erıs hit. Erre nagyon nagy szükség van. Itt nem arról van szó, hogy valaki keresztény vagy keresztyény, vagy pedig mohamedán vagy buddhista. Itt arról van szó, hogy ki mennyire képes betartani Isten törvényeit, és mennyire erısen hisz Isten mindenhatóságában. Van egy történet egy brahmáról (vagy Brahman, védikus pap; jelentése “lelki természető”), egy foltozó vargáról és egy misztikus bölcsrıl. A bölcsnek volt egy képessége, melynek segítségével jöhetett, mehetett a mennyei királyságok között, és még az Urat is meglátogathatta. Egy nap, amikor a bölcs épp egy ilyen látogatásra indult, a brahma és a foltozó varga arra kérték ıt, hogy kérdezze meg már az Urat, mikor egyesülnek İvele. Amikor a bölcs találkozott az Úrral, meg is kérdezte tıle, mikor egyesülnek İvele a brahma és a foltozó varga. Az Úr a következıket válaszolta: “A brahmának, aki elvégez minden szertartást, böjtıl és vezekel, az írásokat olvassa, még sok életet kell élnie, de az egyszerő vargát már a következı életében magamhoz veszem.” A bölcs meglepıdött a válasz hallatán, és kérte az Urat, mondja el neki, hogy ennek mi a magyarázata. Az Úr így válaszolt: “Ha az a két ember megkérdi tıled, hogy éppen akkor mit csináltam, amikor engem láttál, mond nekik, hogy épp egy elefántot akartam átfőzni a tő fokán. Meg fogod érteni a válaszom, amint meghallod, hogy erre mit felelnek.” Amikor a bölcs visszatért, találkozott a brahmával, és elmondta neki, hogy az Úr kijelentette, hogy még sok életet kell élnie, amíg az Úrral egyesülhet. A brahma nagyon

123

meglepıdött, és azt mondta: “De hát ez ostobaság! Hisz minden etikai, erkölcsi elıírást betartok, ahogy kell, és ezt mindenki tudja!” A brahma kételkedni kezdett, és nem hitte, hogy a bölcs meglátogatta az Urat. Így hát megkérdezte, hogy épp akkor mit csinált az Úr. A bölcs azt válaszolta, hogy épp akkor egy elefántot akart átfőzni a tő fokán. A brahma erre felnevetett, és azt mondta, hogy a bölcs nem is látta az Urat. Aztán a bölcs találkozott a foltozó vargával, és megmondta neki, hogy az Úr azt válaszolta a kérdésre, hogy már a következı életében İvele lehet. A varga köszönettel fogadta a választ, és megkérdezte: “Mit csinált épp akkor az Úr?” A bölcs ugyanazt a választ adta neki, amit a brahmának, és a varga ezt a választ is elfogadta. A bölcs sehogysem értette a dolgot, és megkérdezte a vargától, hogy valóban elhiszi, hogy az Úr egy elefántot akart átfőzni a tő fokán. A varga így válaszolt: “Ha az én Úram apró magvakból mindenféle gyümölcsöt, zöldséget és hatalmas fákat tud teremteni, akkor miért esne nehezére bármilyen más szokatlan dolgot megtenni?”

A varga hitének alapját nem a szertartások, a külsıségek képezték, mint ahogy az sem, hogy mit gondolt ı saját magáról, vagy arról, hogy mivel tartozik neki az Úr. Az ı hite arra épült, hogy ı mindenben az Úr kezét látta a legegyszerőbb dolgoktól a legbonyolultabbakig. A bölcs így rájött, hogy a vargának erıs hite és valóban igazi Istentudata van. Nekünk is folyvást foglalkoznunk kell tudatunkkal, hogy hitünk ily erıs lehessen. Kitartás A tizedik eszköz a kitartás. Az igazi lelki harcos sohasem akarja, hogy ennek a háborúnak vége legyen. Az igazi lelki harcos hajthatatlan, és mindig kész folytatni a harcot. Készen kell állnunk arra, hogy állandóan értékelni tudjuk teljesítményünket, át tudjuk csoportosítani a stratégiákat, illetve újakat tudjunk kidolgozni annak érdekében, hogy segítségükkel még a vereség látszatát is elkerülhessük. A lelki harcos igazi tőzpróbája az, amikor sebesülten is cselekednie kell. Ha úgy látja, hogy vereséggel kell szembenéznie, rögtön visszapattan. Ahelyett, hogy megadná magát, levonja a tanulságot a csatából, magába szívja, elsajátítja azt, és új tapasztalatokkal gazdagodva még erısebb lesz. Mindig lesznek ideiglenes hányattatások a lelki életben. És bár a lelki hadviselés ritkán csak egy könnyő séta, de az öröm és a szeretet, melyet tıle kapunk, a lelki harcos “muníciója.” Továbbá, örömünk és szeretetünk pozitív energiát teremt, ami újabb örömnek és szeretetnek a forrása; a kitartás eredménye az, hogy ez a ciklus így folytatódik és fokozódik. A spirituális harc azért öröm, mert a letisztulási folyamat hatalmas rezgéseket indít útnak. Nem szabad felednünk, hogy lelki cselekedeteink nem korlátozódnak csupán a mi tudatunkra, családunkra, vagy pedig közvetlen környezetünkre. A lelki energia rendkívül erısen tud hatni a környezetre. A lelki harcos által kisugárzott pozitív energia felemeli és megfiatalítja az embereket. Ezért állandóan törekednünk kell arra, hogy feltartóztathatlanul haladjunk elıre, és mindig szem elıtt tartsuk elkötelezett szolgálatunkat az Úrnak a tudatszint-emelésért folytatott harc csataterein. Állandó érdeklıdés és lelkesedés a tanulás és a fejlıdés iránt A tizenegyedik eszköz az állandó érdeklıdés és lelkesedés a tanulás és a fejlıdés iránt. Minden nap kíváncsian kell ébrednünk: vajon milyen próbát kell majd kiállnunk, milyen új tanulság bírtokába jutunk, milyen új életet ismerünk meg a nap folyamán. 124

Minden napot úgy kell fogadnunk, mint vadonatúj tapasztalatok megszerzésének és annak lehetıségét, hogy még jobban szolgáljuk az Úrat. Nem szabad azt hinnünk, hogy ezen a napon is sikeresek leszünk, mert tegnap vagy az elmúlt héten is sikeresek voltunk. Ha így gondolkodunk, akkor sutba vágtuk éberségünket, és fegyvertelenül indulunk a harcba. Korábbi gyızelmeink nem fognak átsegíteni a jelenlegi akadályokon. Isten nem felejti el szolgálatainkat, de ellenségeink sem feledkeznek meg rólunk. Amennyiben kitesszük magunkat a támadásnak, számíthatunk rá, hogy tırbe csalnak, megtámadnak. Úgy lehet a legkönnyebben sebet kapni, hogy fejünkbe száll a korábbi sikerek dícsısége. Nem szabad felednünk, hogy a bőn intenzitása csak tovább fokozódik. Az anyagiasság börtönébıl kitörni meg csak úgy lehet, hogy állandó hívei maradunk a lelki szolgálatnak. Amennyiben a tegnapi fegyvereket, a tegnapi filozófiát, a tegnapi módszereket, a tegnapi elképzeléseket használjuk, akkor a mai nap elesett áldozatai közt leszünk. Minden napot azzal kell fogadni, hogy akarjuk jobban szolgálni az Úrat és felgyorsítani fejlıdésünket. Legyen az elıttünk álló kihívás egy játszma, melyet saját magunk ellen folytatunk annak érdekében, hogy túlszárnyaljuk a tegnapi teljesítményt. Meghódolás az isteni akaratnak A tizenkettedik eszköz a meghódolás az isteni akaratnak. “Az embernek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen levı Istenség Legfelsıbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétıl. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életben, de végül eljut a Legfelsıbb Istenhez” -mondják a védák. Ily módon az összes korábbi tizenegy eszköz arra szolgál, hogy felkészítse a lelki harcost erre a nagyon fontos lépésre. A lelki harcos számára a meghódolás tulajdonképpen gyızelem, amenyiben ez a meghódolás Istennek szól. Csodálatos eredményeket láthatunk majd, ha az isteni akaratot és küldetést a sajátunk elé helyezzük. Egyszerően csak jól oda kell figyelnünk, mit is mond és mutat nekünk az Isten. Az Úr tevékenyen él, ott lakozik a szívünkben – minket csak elvakít ennek a földi világnak anyagi burka, ezért nem mindig látjuk meg a segítséget, melyet az Isten állandóan kész megadni nekünk rendeltetésein keresztül. A lelki harcosok tudják, hogy az Úr irányítani fogja ıket, s ezért mindig készen állnak ezt a segítséget elfogadni és az új tanulságokat levonni. Ha ıszintén igyekszünk lelki életet élni és tökéletesedni, az Isten ezt tízszeresen fogja viszonozni. Gyakran elıfordul, hogy amikor valamilyen különleges problémát kell megoldanunk vagy különbözı nehézségekkel kell megbirkóznunk, akkor az Úr úgy rendezi a dolgot, hogy találkozunk valakivel, aki segíteni tud, vagy megsúgja valahogy, hol találjuk meg a megoldást. Tehát nem véletlen egybeesésrıl van szó akkor, amikor az egyik vagy másik probléma megoldódik, mert az történt, hogy fellepoztunk egy régi jegyzetet, meghallgattunk egy elıadást vagy épp elolvastunk egy bizonyos könyvet; az Úr így segített meg minket. A segítség mindig ott van, csak néha falat emelünk, amely nem ereszti be ezt a segítséget a szívünkbe. Néha teljesen nyitottak vagyunk, és könyörgünk a segítségért. Amikor zaklatottak vagyunk és keresünk valamit, akkor mohón várjuk Isten segítségét. Ezért fordul elı sokszor, hogy a transzcendentális rendszer révén úgy érezzük, hogy van okunk a kétségbeesésre és a zavarodottságra. Néha az Úr úgy intézkedik, hogy megbetegedjünk, különbözı problémák elé állít bennünket, vagy elvesz tılünk valamit – ez erısíti tudatunkat és nyitottabbá vállunk az Úr segítsége elıtt. S amikor már nem tudjuk, hogy mit tegyünk, nagyon nem tudjuk, akkor azt mondjuk: “ISTENEM, SEGÍTS!” S akkor 125

megnyílnak szemeink, és meglátjuk, hogy az Úr segítsége tulajdonképpen mindig jelen volt. Lelki életet élni annyit jelent, mint természetes életet élni. Természetes állapotunk az, hogy meghódolunk az isteni akaratnak, de nem tudunk neki meghódolni, ha nem fejlesztjük a lelki harcos eszközeit. Ha használjuk ezeket az eszközöket, akkor automatikusan egy más tudatszintre kerülünk. Már azáltal is magasabb szintő lesz a tudatunk, ha csak olvasunk ezekrıl az eszközökrıl. Értékelnünk kell kapcsolatunkat Istennel, és állandóan vizsgálnunk kell a kelléktárat, hogy láthassuk: csupán az anyagi test szükségleteinek teszünk eleget, vagy pedig úgy élünk, ahogy azt Isten rendelte el számunkra. Ez persze nem könnyő, de a lelki harcos mindent elkövet azért és mindig keresi a módját annak, hogy minden egyes nap, minden egyes helyzet, minden egyes perc jobb legyen az elızınél. Kérdések és válaszok Kérdés: Hogyan fejleszthetı ki teljes egészében Istentıl való függıségünknek a tudata? Néha az ember azt hiszi, hogy ezt nagyon is jól tudja, de aztán történik valami, és rájön, hogy hiányzik belıle ez a fajta tudatosság. Hogyan lehet átlépni azt a hamis feltevést, hogy teljes egészében Istentıl függünk ugyan, de gyakorlatilag nem fontos, és nincs is értelme számunkra ezzel a függıséggel anyira törıdni, mert az ember így is, úgy is halad a maga útján? Válasz: Az Úr számos próbatétellel is ki fogja mutatnai ezt a függıséget. Nem kell mesterséges módon alázatosnak lennünk, vagy kényszeríteni magunkat az alázatra, hanem mindössze csak annyit kell tennünk, hogy ıszintén belátjuk, saját magunk egyedül Isten segítsége nélkül semmire sem vagyunk képesek. Ha azt hisszük, hogy mégis, hát próbáljuk ki. Határozzuk el például, hogy egy vagy két hétig nem eszünk semmit, meglátjuk, mennyire legyengül a testünk. Ha pedig elhatározzuk, hogy vizet sem iszunk, abba természetesen belehalunk. Lám milyen apróságoktól is függ az élet. És még hány ilyen apróság van. Aludnunk kell, pihennünk kell, szüksége van a testnek a rendes anyagcserére, meg sok minden másra. Bármennyire sok pénze és hatalma van egy embernek, a betegség és a halál akkor is ott ólálkodik körülötte. Ha ıszinték vagyunk, nem nehéz alázatosnak, szerénynek lenni, és érezni a függıséget. Csak meg kell néznünk, mennyire a nagyobb erık kiszolgáltatottjai vagyunk, és mennyire nincs hatalmunk felettük. Vajon mit tehetünk a hurrikánok, az árvízek, a földrengések ellen? Az emberek sok ezer, sıt sok millió dollárt fektetnek be üzletekbe, különbözı vállalkozásokba, ám jön egy katasztrófa, és minden elveszett. Az ember örvendhet kitőnı egészségnek, vigyázhat étrendjére, sportolhat, de egyszer csak jön egy szívroham, és mindennnek vége. Naponta történik ilyesmi. Minden nap elıfordul, hogy a gazdag csıdbe jut, tönkre megy. Minden nap elıfordul, hogy valaki felfedezi: beteg, AIDS-es, májgyulladása, rákja, szívbaja van – hisz annyi a betegség – minden áldott nap. Minden percben meghal valaki. Mindezt persze mi nem tudjuk szabályozni, de valaki mégis csak tudja, mert a világegyetemben azért mindig rend van. Ha arra törekszünk, hogy Isten-tudattal rendelkezzünk, akkor harmonikusan fogunk élni ezzel a renddel. Ha az összes hatalom és minden uralom valakié, akkor megpróbálunk az ilyennek barátja lenni, és minél közelebb kerülni hozzá. Ez a bölcs dolog. Ostobaság lenne egy ilyen embernek az ellensége lenni, vagy egy ilyen ember ellen dolgozni. Így mindössze csak arról van szó, hogy rá kell ébrednünk, hogy mennyire gyengék az erıink, és hogy ezért mennyire rászorulunk 126

valakinek a védelmére és gondoskodására. Rá kell ébrednünk tehát, hogy a mi esetünkben, azaz az emberiség esetében, szükségünk van az Úr gondoskodására, mert nélküle senkik és semmik vagyunk. Kérdés: Megértem hogy szükség van az elme konrolljára, de az én elmém néha elveszti a csatát a negatív erık ellen. Nem szívesen ismerem be, de néha a jobbik énem nem elég erıs. Vajon a lelki élet szükségszerően olyan, mint egy birkózómeccs? Vajon a kegyelem mindenképpen egy olyan összetevı, amely nélkül nem kerülhetünk be Isten Országába? Válasz: Mindenképpen! Minden bona fide (jóhiszemő) vallás szerint az isteni kegyelem nemcsak üdvösségünknek, hanem egész létünknek is alapvetı része. Sohasem szabad felednünk. hogy gyomrunk Isten kegyelmébıl tudja megemészteni az ételt, szemünk Isten kegyelmébıl tud látni, hangszálaink Isten kegyelmébıl tudnak rezegni. Természetesen az isteni kegyelemnek lulcsfontosságú szerepe van, különösen akkor, ha arról van szó, hogy ismét a lelki királyságba kerüljünk. Ám az isteni kegyelem különbözı útakon érkezhet, és a leggyakrabban egy képlet formájában kapjuk. Isten megadja a siker receptjét, és aztán azt figyeli, mennyire szorgalmasan is dolgozunk ennek érdekében és mennyire vagyunk hálásak érte. Az Isteni Páros minden cselekvés tanúja. Különösen azt figyelik, hogyan bánunk másokkal és saját magunkkal. Azt mondják, hogy Isten nınemő aspektusa annyira szerény és együttérzı, hogy gyakran felajánlja a lelkeket a himnemő aspektusnak, aki inkább fegyelmezı természető, és arra kéri İt, legyen kegyes azokhoz a lekekhez. Az Anya- és Atyaisten kegyelme csodálatosan nagy, de nem akarják, hogy fukaron bánjunk saját magunkkal, és csak ideiglenes érdekeinket tartsuk szem elıtt mit sem törıdve az örökkévalósággal. Mint ahogy azt sem akarják, hogy megbántsunk másokat arroganciánkkal, gúnyos fölényünkkkel vagy a durva bánásmóddal. El kell érnünk egy bizonyos szintet, ahol az isteni kegyelem már úgy ömlik ránk, mint a zápor. Az Istenfı Legfelsıbb Személyiségének kegyelme tulajdonképpen nagyobb, mint törvénye. A törvények ott vannak, és be is kell ıket tartanunk, de az isteni kegyelem még nagyobb. Ez a kegyelem általában az Úr bona fide küldöttei révén nyilvánul meg. A próféták az üzenetközvetítık, akárcsak a postás, aki a levelet hozza. Ha a postás egymillió dolláros utalványt nyújt át neked, biztosan ösztönösen megöleled ıt hálából, és bizonyos tekintetben így is helyes. Hisz lehet, hogy több mérföldet kellett megtennie hozzád. Neki is meg kellett felelnie a követelményeknek, és át kellett esnie egy vizsgán, mielıtt rábizták volna a kikézbesítendı leveleket és utalványokot. Ez még inkább így van Isten üzenetvivıinek esetében. Tulajdonképpen mindenki visz magával valamit másoknak, ám sokan nem tudják, mekkora kincs is az a valami. A próféták olyan emberek, akik egy kicsit korábban ébredtek. Amikor alszunk, az olyan, mintha meg lennénk kötözve. Persze nem könnyő kiszabadulni, ha jó erısen megkötöztek bennünket kötelekkel. Az Úr üzenetvivıinek az a kötelessége, hogy az Úr nevében felébresszenek másokat. Nem szabad azt hinnünk, hogy képesek vagyunk saját magunk erejébıl kiszabadulni ebbıl a börtönbıl, mert akkor hajlamosak leszünk túlságosan is megbízni saját korlátolt tudásunkban és értelmünkben. Mindegyik nagy világvallás szentírása hangsúlyozza, hogy ha segítsz magadon, az Isten is megsegít. Ezért meg kell próbálnunk kiérdemelni Isten kegyelmét azzal, hogy az İ általa megadott képletek alapján élünk és dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy másokkal szívélyesen kell bánnunk. Ebbıl az következik, hogy a szó igazi értelmében tartózkodnunk kell az erıszaktól, ami pedig annyit jelent, 127

hogy azt a magasabb rendő tudást, amivel rendelkezünk, kötelesek vagyunk megosztani mindazokkal, akik készek befogadására. Az önfegyelem szintén fontos tényezı, hiszen minden jelentıs írás azt mondja, hogy legyünk szerények, nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Ugyanakkor nem szükséges túlzottan engedékenynek lennünk vagy feladni egyéniségünket; elég erıt kell kifejleszteni ahhoz, hogy el tudjunk viselni bizonyos dolgokat. Aki elsajátítja a toleranciát, az gyakorlatilag át tudja váltani és ki tudja használni a negatív energiát, mert ahhoz igazi erı kell, hogy ne legyünk agresszívek, ha agresszivitással találkozunk. Igazi erı kell ahhoz, hogy ne legyünk utálatosak vagy haragosak, és ne tegyük ugyanazt, ha valaki durván letámad bennünket. És még több erı kell ahhoz, hogy a szeretı tudatot is fenntartsuk, amikor ilyen támadásnak vagyunk kitéve. Az ilyen erı révén szerezhetjük meg a Legfelsıbb Úr nagy kegyelmét és áldását. Kérdés: Munkahelyi környezetben gyakran kerülök olyan helyzetbe, amikor a társalgás nem éppen lelki dolgokról folyik. Sıt, mondhatnám azt is, hogy ez a téma rosszalást váltana ki. Bizonyos szintig megpróbálok alázatot és türelmet tanúsítani. Próbálok jó érzéssel viszonyulni a dolgokhoz, de amint az Ön elıadását hallgattam, eszembe jutott egy beszélgetés, amibe az elmúlt hét végén kerültem. Valaki teljesen evilági, földi dolgokról fecsegett, és én nem tudtam félreállni, elmenni vagy eltőnni onnan. Vajon egy ilyen helyzetben csak azzal kell törıdnöm, hogy én saját magam jól tudom, hogy mi is az Isten-tudat, vagy pedig van valami más is, amit tehetek annak érdekében, hogy megvédjem magam, és közöljem az illetı személlyel, hogy a létezésnek más formája is van? Válasz: A törıdés semmimképpen sem jelenti azt, hogy durvának kell lenni, hanem épp ellenkezıleg. Azt jelenti, hogy nem szabad erıszakot elkövetni másokkal szemben, vagy az erıszakot megengedni magunkkal szemben. Ha valaki durva szavakat használ veled szemben vagy körülötted, akkor az erıszak. Ha ezt elfogadod, akkor támogatod az erıszakot. Ha valaki, akit szeretünk és akivel törıdünk – s mi pedig mindenkivel törıdni akarunk --, erıszakos, destruktív cselekményben vesz részt, tennünk kell valamit, hogy segítsünk. Ha valakit durván leszólnak, akkor fordíthatunk a társalgáson azzal, hogy megkérdezzük: “Igen, és te mit gondolsz, hogyan lehetne ezen segíten? Mit tehetnénk, hogy ezen változtassunk?” Ez esetben nem voltál durva vagy leereszkedı, hanem egy másik szintre vitted a beszélgetést, és megváltoztattad a légkört. A testbeszédnek is lehet hatása. Ha az emberek mindenféle butaságot beszélnek összevissza, s te pedig minden szavukat lesed, akkor még többet fogsz kapni. Csak olajat öntesz a tőzre. Ám ha észreveszik rajtad, hogy nem figyelsz rájuk, hanem csak mosolyogsz magadban és eltőröd a butaságaikat, akkor tulajdonképpen tudtukra adod, hogy “most már igazán elég.” Nagyon fontos, hogy vigyázzunk arra, hogyan használjuk ki az idıt és hogyan viselkedünk, illetve kommunikálunk másokkal. Kötelességünk, hogy testvérünk eltartója legyünk. Kötelességünk, hogy úgy szeressük felebarátunkat, szomszédunkat, mint önmagunkat. Kötelességünk, hogy úgy végezzük dolgainkat, hogy azok szüntelen pozitív változásokat hozzanak és javítsák az illetı személy helyzetét. Sajnálatos, ha valaki nem próbál segíteni, amikor van lehetıség felemelni azokat az embereket, akikkel kapcsolata van. Nem szabad felednünk, az a körülmény, hogy másokon segítünk, nem jelenti azt, hogy lealacsonyítjuk magunkat arra a szintre, amelyiken ık vannak esetleg. Ez már erıszak lenne magunkkal és velük szemben is, és nem segít senkinek. A lelki harcos mindig egy olyan stratégiát fog alkalmazni, amellyel megpróbálhat valóban segíteni 128

annyi embernek, amennyinek csak lehet, miközben megırzi minden erejét és teljes fegyverzetét.

129

Mottó: Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint.

8 fejezet: Hogyan erısítsük meg magunkat? A lelki élet nagy kihívás -- Még a nagy tanítómestereknek is ki kellett állni a próbát -Saját tudatunk erısítése -- Az önfeláldozást szabotáló tényezık kigyomlálása -- Az önvédelem - Az ítélıképesség értéke -- A „normális” nem természetes -- A finomabb jelenségek hatása - Hangvibráció -- A lélek sötét éjszakája -- Az út megfontolt kiválasztása -- Az elkötelezettség fontossága -- A tisztaság erı -- Mondjuk az Úr nevét -Az imádság -- Egészség és gyógyulás -- A karma és a gyógyulás -- A cél nem téveszthetı szem elıl - Kérdések és válaszok A lelki élet nagy kihívás A lelki harcos útja nem könnyő út. Amint lelki érettségre törekszünk, hogy hatékony lelki harcossá válhassunk, elkerülhetetlenül számos akadállyal fogjuk magunkat szembe találni. Aki úgy gondolja, sima, megpróbáltatásoktól mentes út áll elıtte, kétsszer is gondolja meg magát, hogy vállalkozik-e erre az útra: vállalja-e, hogy elkötelezett híve lesz a lelki életnek. Ha egyszer elköteleztük magunkat, akkor majd a legkülönbözıbb nehéz kihívások bukkannak fel és elı, amelyeket le kell gyıznünk. Ezek a kihívások: próbák, modern szóhasználattal élve: minısítı tesztek, hogy láthassuk, komolyan gondoljuk-e a spirituális birodalomba lépést vagy sem. A folyamat hasonlatos az iskolához, ahol tanáraink rendszeresen adnak ki teszteket, melyeknek nem az a célja, hogy megbukjunk, hanem az, hogy a tanár láthassa, mennyire jól sajátítottuk el az anyagot és mennyire tudjuk alkalmazni. Végeredményben az eredmény alapján azt tudjuk meg, melyik anyagot sajátítottuk el jól, és melyiket kell még megtanulnunk. Maya, avagy ennek az anyagi világnak az illúziója, Isten helyett végzi a tanári munkát. Maya nehézségeket teremt, kísértésbe visz, és akadályokat gördít elénk, hogy tesztelje, mennyire erıs a lelki élet utáni vágyunk. Ahogy ezekre a kihívásokra reagálunk, az pontosan mutatja, valóban akarjuk az igazi lelki életet vagy sem. Sok ember nem érti, miért engedi az Úr, hogy lelki életünk útján akadályok merüljenek fel. Miért állít az Úr bennünket is próba elé? Nem szabad felednünk, hogy ebben az anyagi világban a börtönlakókhoz hasonló természetellenes helyzetben vagyunk. A börtönlakóknak kell bebizonyítaniuk tetteikkel, hogy már kijár nekik a szabadságlevél, és a normális társadalom újra befogadhatja ıket, mert már nem jelentenek veszélyt mások biztonságára. Az emberiség is egy ilyen bezárt állapotban van. A szabaduláshoz bizonyítanunk kell, hogy méltóak vagyunk lelki hagyatékainkra, és a természetes spirituális életre. Ilyenkor persze feltehetnénk a kérdést, hogy „rendben van, Uram, értem én, hogy mire jó a próba, ámde az a próba, amit nekem kell kiállnom, miért annyira nehezebb, mint a szomszédomé?” A válasz egyszerő. Elemi osztályos tanulók nem azt a feladatot kapják, mint a diplomára áhítozó egyetemisták. Egyértelmő, hogy azok, akik kandidátusi vagy nagydoktori fokozatot akarnak szerezni, nem egy középiskolás tesztlapot fognak kitölteni. 130

A felemelkedés lehetısége mindig adva van számunkra. Amennyiben a lelki életet nem vesszük komolyan, akkor a különbözı próbák és akadályok megnehezítik elırehaladásunkat. Másrészt viszont, ha egy próbát kiállunk, magasabb osztályba léphetünk, és egy lépéssel közelebb kerülünk saját természetes énünkhöz. Ezért van az, hogy a próbák vagy a tesztek mind nehezebbek és gyakoribbak ebben a szakaszban: azért vannak, hogy megfeleljenek annak a magasabb szintnek, melyet mi saját magunk tőztünk ki magunk elé, hogy elérjük. Az igazi lelki harcos minden próbát áldásnak tekint, hisz mindegyik egy újabb lehetıség a nagyobb lelki érettségre, és arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ha az egyes teszteket vagy kihívásokat pozitív eseménynek tekintjük, akkor mindegyiket örömmel és lelkesedéssel fogjuk fogadni, mert tudjuk, hogy tudatunk emelését szolgálja. Mindegyik teszt jó alkalom arra, hogy bizonyítsuk: a kitőzött feladatra összpontosítunk és ıszintén spirituális lények kívánunk lenni. Még a nagy tanítómestereknek is ki kellett állni a próbát Miközben Jézus a pusztában imádkozott és böjtölt, többször is megkísértette ıt a Sátán. Azt mondta neki, „ha Isten fia vagy, változtasd ezeket a köveket kenyérré!” Aztán a hitét akarta próbára tenni, és azt mondta: „Mostanáig böjtöltél, és biztosan éhes vagy. Imádkozz Istenhez, hogy adjon neked kenyeret.” Erre következett Jézus híres válasza: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten szavával”. Aztán a Sátán mégegyszer próbálkozott, és azt ígérte Jézusnak, hogy az egész világot lábai elé helyezi, ha hajlandó ıt szolgálni Isten helyett. Ekkor mondta neki Jézus: „Apage, Satanas! - Távozz tılem, Sátán!” Buddhát hasonlóképpen kísértette meg a Sátán. Megvilágosodása elıtt a Buddha védett herceg volt, akinek Sziddhartha volt a neve. Huszonkilenc éves koráig a királyi palotában élt. Aztán úgy döntött, megnézi, milyen a világ a palotán kívül. Mint mondják, elıször egy beteg emberrel találkozott, aztán egy öreg nyomorékkal, s végül látott egy holttestet. Miután megfigyelte az életnek ezeket a különbözı szakaszait, Sziddharta lemondott a világi életrıl, és szerzetes lett. Ám hamar rájött arra, hogy ez száraz lemondás. Az igazi lemondást tudva és igazi elvonulással kell végrehajtani, és nem pedig semmirıl sem tudva és semmit sem látva, mint egy strucc, mely a fejét a homokba dugja. Így hát Sziddharta úgy döntött, hogy egy bodhi fa alatt fog ülni, amíg az igazi felszabadulást el nem éri. Ekkor kísértette ıt meg a Sátán: megpróbálta meggyızni, hogy nincs joga a felszabadulást keresni. Más nagy szentek is komoly nehézségekkel találták magukat szembe küldetésük teljesítése során. Avilai Szent Teréz kénytelen volt elszökni otthonról, hogy a lemondást és az egyszerőséget gyakorolhassa. Assziszi Szent Ferenc nyilvánosan tagadta meg szeretı szüleit. Akvinói Szent Tamást pedig, aki nıtlenségi fogadalmat tett és szerzetes volt, egy cellába zárták egy prostituálttal, hogy megpróbálják rávenni fogadalmának megszegésére.

131

Ezek a példák azt mutatják, mi mindenre számíthatunk. Kétségtelen, hogy ott leszünk próbának kitéve, ahol a leggyengébbek vagyunk. Ezért ilyen fontos az önuralom és a lemondás: segít erısnek lenni, hogy ellenállhassunk minden támadásnak, mely majd útközben ér bennünket. Saját tudatunk erısítése Néhány évvel ezelıtt alkalmam nyílt egy másik ország ún. forradalmárainak és diplomatáinak egy csoportja elıtt beszélnem, és hangsúlyoztam a lemondás és az önuralom fontosságát. Ha egy nép vezetıi isznak, dohányoznak, és mindenképpen igyekeznek kielégíteni érzékeiket, akkor könnyen áldozatul eshetnek az ellenségnek, aki mindig kipuhatolja legsebezhetıbb pontjaikat. Ilyen kísértések rendszeresen elıfordulnak. Hisz csakugyan, a kémtevékenység egyik fı célpontja az ellenfél gyenge pontját felfedezni annak érdekében, hogy a lehetı leghatékonyabban ki tudják azt aknázni. A saját örömeiknek élı emberek nem tudják megvédeni magukat az ilyen támadásoktól, akkor pedig hogy vezethetnek másokat? Elmondtam a forradalmárok e csoportjának, hogy a munkát mindenekelıtt saját magukkal kell kezdeni. Ha szándékaik ıszinték, és csakugyan emelni akarják más emberek tudásszintjét, akkor elsısorban saját cselekedeteiket kell alaposan megvizsgálni, és saját tudatukat kell megerısíteni. Ha nem ezt teszik, akkor minden bizonnyal mások sorsát kockáztatják és saját magukkal együtt a pusztulásba vezetik ıket. Ha tudatemeléssel kapcsolatos tevékenységet folytatunk, akkor általában azokra gyakorolunk nyomást megváltoztatásuk érdekében, akik közvetlen környezetünkben élnek. Ám ha elvárjuk, hogy mások megváltozzanak, akkor ennek a változásnak bennünk kell testet öltenie elıször. Ha ez így van, akkor nem csak „a szánkat jártatjuk,” hanem olyan erıre teszünk szert, amely valóban tiszteletre méltó és tartós. Az erı minden más formája ideiglenes. Az igazi hatalom integritásra, elvközpontúságra, belsı tudatosságra, valamint arra épül, hogy képesek vagyunk-e a magasabb rendő tudattal összhangban cselekedni. Akik ezzel a hatalommal rendelkeznek, szeretetet és tudást kapnak az akció során. Más szóval, aki saját magát gyógyítja, a közösséget is gyógyítja. Amennyiben másokat akarunk szolgálni, akkor egy komoly önleltárt kell készítenünk, és mindenképpen el kell távolítanunk minden olyan gyomnövényt, mely akadályoz bennünket abban, hogy elıre haladjunk tudatosságunk szintjének emelésében. A Templom megtisztítása. A védikus hagyomány elmondja Chaitanya Úr, egy isteni inkarnáció történetét, aki ötszáz évvel ezelıtt élt Bengáliában. A történet arról szól, hogyan tisztította meg Chaitanya Úr a Gundica templomot. A templom megtisztítása terén végzett tevékenysége a lelki életre hívatott emberi lények tisztulási folyamatát reprezentálják. Így elıször is Chaitanya Úr a templom körüli teret tisztította meg (a tér nagyjából a tudat materialista aspektusait jelenti), hogy ne lehessen piszkot bevinni a templomba. Chaitanya Úr ekképp tanította a körülötte lévıket a megelızés fontosságára. Ezt követıen Chaitanya Úr a saját kezét és ruháját használta a tisztításra, hogy eltávolítsa a többi piszkot. Ezzel a cselekedetével azt mutatta, hogy bensınkben kell keresni a szennyet, és át kell esnünk a belsı tisztuláson. Ezzel arra emlékeztetett bennünket, hogy a lelki tudományok tudósaiként a külsı világ mikrokozmosza vagyunk, és hogy tekintetünket elıször is befelé kell fordítani. Miután Chaitanya Úr megtisztította a Gundica templomot, elkezdett szorgalmasan dolgozni azoknak a finom szennyezıdéseknek is az eltávolításán, melyek így szabad szemmel nem voltak azonnal láthatók. A majdnem láthatatlan szennyezıdéseknek ez a 132

típusa elpusztíthatja azt a „jámbor kúszónövényt,” amely a lelki élet kezdeti stádiumában kialakuló szeretet és odaadás fejletlen, könnyen sebezhetı hajtása. Még a legkisebb szenny is okozhat bajt ebben a kezdeti fázisban; ha nem gyomláljuk ki ezt a szennyet, akkor elterjed, mint a gaz, és megfojthatja a fiatal hajtást, a kúszónövényt. Chaitanya Úr ezzel azt mutatta, hogy nem elég megtisztítanunk magunkat a szennyezıdés kézzel fogható külsı formáitól. Mélyrehatóan meg kell vizsgálnunk önmagunkat, hogy felfedezzük a piszok finomabb rejtett fajtáit is, melyek a késıbbiekben komoly nehézséget is tudnak okozni. Az önfeláldozást szabotáló tényezık kigyomlálása A részrehajlás nélküli vizsgálódó magatartás létfontosságú eszköz minden lelki harcos számára, mert az alig észrevehetı interferenciák, melyek elterelik figyelmünket a helyes cselekvéstıl, bármikor bekövetkezhetnek. Egy ilyen vizsgálódó magatartás képessé tesz bennünket arra, hogy tisztán lássuk az elme mintáit, és kigyomláljuk destruktív gondolatainkat, érzéseinket és magatartásformáinkat annak érdekében, hogy felebarátainkat jobban tudjuk szolgálni. Ez nem egy olyan feladat, melyet egyszer el kell végezni, és aztán elfelejthetjük az egészet. Állandó éberséget kell tanúsítanunk, hogy elménk állandóan kész legyen a szolgálatra, és ne kössük le ıt önközpontú feladatokkal. Az egyik legmérgesebb gyom, mely gyökeret tud verni a lelki harcos szívében, a név és a hírnév utáni vágy. Abban az estben, ha erıs vágyat érzünk arra, hogy kitőnjünk a tömegbıl, jobbak legyünk, mint a többi, vagy hogy észrevegyenek és értékeljenek, akkor nem cselekszünk önzetlenül, és a mi ún. „szolgálatunk” nem más, mint nagyzolás, és eszköz arra, hogy fontosnak érezhessük magunkat. Egy másik igen erıs szabotáló tényezı az irigység, mely a szeretetnek és az önzetlenségnek épp az ellentéte. Az irigység egyszerően képtelenné tesz bennünket arra, hogy meglássuk és meghalljuk az igazságot, és annyira eltorzítja érzékeinket, hogy viselkedésünk rendkívül ártó lehet másoknak - de magunknak is. A lelki valóságot csak tudományos eszközökkel nem érthetjük meg. Bár a tanulás fontos, az út a spirituális önmegvalósításhoz az odaadó, önzetlen szolgálaton keresztül vezet. Amint felajánljuk a szolgálatot másoknak anélkül, hogy ezért jutalmat várnánk cserébe, a szívünkben lakozó Úr mind elérhetıbbé válik számunkra, és biztosítani fogja minden szükségletünket - mert levettük a fátylat, mely az igazságot takarja. Az önvédelem Miközben végbemegy saját tudatunknak a tisztulása, és mind hatékonyabb lelki harcosokká válunk, nem szabad felednünk, hogy háborús helyzetben vagyunk. És a katonának, ha hatékonyan akar harcolni, tudnia kell, hogyan védje meg magát. Az önvédelem mővészete: belsı munkánknak és a mások szolgálatára irányuló erıfeszítéseinknek lényeges eleme. Ahelyett, hogy naivak lennénk, úgy kell látnunk a helyzetet, ahogy van, hogy fokozhassuk ellenállásunkat minden negatív hatás ellenében, legyen az nyílt vagy burkolt. A repülıgépen felszállás elıtt a légikísérık elmondják az utasoknak, hogyan kell az oxigénmaszkot használni, és emlékeztetik ıket arra, hogy szükség esetén elıször mindig saját maguknak tegyék fel az oxigénmaszkot, és csak aztán segítsenek másoknak. A lelki harcos esetében is ez a helyzet: ha hatékony akar lenni, elıször önmagát kell tudni megvédeni. Egyébként haszontalanok vagyunk másoknak. A minden elképzelhetınél nagyobb védelem a feltételek nélküli, motivációk nélküli folyamatos lelki szolgálatból 133

fakad. Az ilyen szolgálat minden körülmények között megnyitja elıttünk az isteni szeretet és védelem folyamát. Elménket rendkívüli módon fertızi a körülöttünk levı média és elektronikus szerkezetek hatása. Az önvédelem a lelki harcos számára azt jelenti, hogy állandó éberséget kell tanúsítania annak érdekében, hogy minél jobban megvédje elméjét ezektıl a káros hatásoktól: a tévénézést például a minimálisra kell csökkenteni, kerülni kell a számítógép túlzott használatát, és minden más olyan szokást, mely passzivitáshoz, a tehetetlenségi erı nagyobbodásához, és mentális ürességhez vezet. Immúnissá kell válnunk továbbá a tömegmentalitással és a degradált tömegtudattal szemben is, amit úgy tudunk elérni, hogy a tisztulást életünk rendszeres részévé tesszük. A lelki harcos nem feledkezhet meg arról a segítségrıl sem, amelyet állandóan a magasabb rendő lényektıl kap ebben az univerzumban. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azoknak az alacsonyabb rendő lényeknek óriási áradatával is, melyek elménk és szívünk szennyezésével próbálnak meg semlegesíteni bennünket. Ezek a káros entitások mindig résen állnak, újabb és újabb áldozatokat keresve, és állandóan azt lesik, hogyan és milyen módszerekkel tudnak a sötétség felé elindítani valakit, közte bennünket is. Az ítélıképesség értéke Annak érdekében, hogy elkerülhesse a „nyájmentalitást”, a lelki harcosnak meg kell tanulnia állandóan diszkriminálni. Tudnia kell, hogy a destruktív magatartás fı oka általában könnyen visszavezethetı egy közös eredendıre: a bujaságra és arra a vágyra, hogy kielégítsük érzékeinket. Még akiket a legjobb szándék is vezérel eleinte, azok is könnyen a szenvedély rabjává válhatnak, ha nem tudnak ellenállni az érzéki örömöknek, mert eljuthatnak egy olyan pontig, amikor már senki és semmi sem állíthatja meg ıket abban, hogy telhetetlen vágyaikat kielégítsék. Mint lelki harcosok, nem engedhetjük meg magunknak ezt a „nyájmentalitást” fölénk kerekedni. Épp ellenkezıleg, el kell határolódnunk tıle, hogy készek legyünk tisztaságunkból és hivatástudatunkból eredıen vezetni a nyájat. E célból képeseknek kell lennünk ellenállni az alacsonyabb rendő kívánságoknak és elvezetni másokat az igazi lelki menedékhez - nehéz feladat egy olyan társadalomban, mely minden utcasarkon állandóan a legkülönbözıbb kísértésekkel bombáz bennünket. Bár az ítélıképességnek ezek az elvei egyszerőnek tőnnek, ám mégis fontosak, mert igencsak nagy hatással vannak arra a képességünkre, hogy minden körülmények között fenntartsuk erınket.

134

A „normális” nem természetes Ellent kell állni annak a kísértésnek, hogy „normálisak” legyünk, mert azok, akik manapság normálisak, helyesebben: akiket annak tekintenek, egy esztelen világ értékeit és gyakorlatát vették át. A modern társadalomban például a normális emberek megpróbálnak annyi tárgyat felhalmozni maguk körül, amennyit csak tudnak, mert azt hiszik, hogy a sikert és emberi értéket az általuk birtokolt tárgyak mennyisége mutatja. Mint ahogy abban a szakállas viccben: „Az gyız, akinek a legtöbb játékszere van halála elıtt.” Ha ezt elfogadjuk, akkor emberi értékünk annak a függvénye, hány játékszerrel tudtunk játszani életünkben. Sajnos ez a szemléletmód összekeveri a szerzett anyagi javak pénzzel is kifejezhetı értékét a lelki lények (akik vagyunk) belsı, inherens értékeivel. A lelki harcos mindenképpen túllép az emberi életnek e szők látókörő értelmezésén. Ez azt jelenti, hogy minden helyzetben fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Miért?”, „Hogyan?”, „Ez vajon hová vezet?” Állandóan vizsgálnunk kell gondolataink és tetteink lehetséges következményeit - és igyekeznünk kell észrevenni a mögöttük meghúzódó törvényeket. Végeredményben azt fogjuk megtudni, hogy ki is a Törvényhozó, és hogyan élhetünk törvényeivel harmóniában. Rá fogunk jönni, hogy nem akarunk törvényszegık lenni, mert nem akarjuk megtapasztalni tetteink fájdalmas következményeit - különösen, ha spirituális elveket sértünk meg. Ha anyagi törvényeket sértünk meg, akkor még meg is úszhatjuk egy ideig. Ám ha lelki törvényeket sértünk meg, akkor mindig „horogra kerülünk”, mert az Úr ott lakozik mindenki szívében, és örökké tudja, hogy mit cselekszünk. Modern társadalmunk anyagi központúsága ellenére az emberek mind nagyobb száma kezd lelkileg tisztán látni, s igyekszik megérteni a valóság természetét és az emberi élet célját. Sokan tudatosították magukban a spiritualitás elveit, és sokan szereztek a „normális” anyagi tudaton is átívelı transzcendens tapasztalatokat. Az ilyen tapasztalatok a spiritualitás mélyebb szintjeinek a megközelítését szolgáló katalizátorként is szolgálhatnak számukra, s e mélyebb szinten megtapasztalhatják az Istenhez főzıdı dinamikus, személyes kapcsolatukat, és felfedezhetik a lét magasabb rendő, nem materiális szféráinak örömeit. A finomabb jelenségek hatása A legtöbb esetben problémáink sokkal mélyebb keletőek, mint csupán az elnyomás, az imperializmus, a nacionalizmus, sıt a szegénység kézzel fogható társadalmi bajai. Legtöbb nagy problémánk forrása finomabb szinteken található. A lelki harcosnak, azon kívül, hogy materiálisan is értenie kell a dolgát, el kell sajátítania a létnek e finomabb aspektusait is. Számunkra -- az átlag materialistáktól eltérıen -- nem az a fontos és érdekes, hogy a problémák csak felszíni kezelésben részesüljenek. A lelki harcos, bármit is tesz, mindig tisztán lát, éber és alapos, ha azt akarja, hogy pozitív módon járuljon hozzá a kollektív tudat szintjéhez. Különösen nagy körültekintéssel kell eljárnunk belsı tapasztalataink szféráiban. Sok ember foglalkozik meditációs gyakorlatokkal, melyek segítségével képes a tudat különbözı állapotába jutni. Kellı irányítás nélkül azonban a meditációk révén elért mélyebb tudatszint miatt néha nincs meg az integráció a közvetlen környezettel. Néhány személyt azok közül, akik egykor megfelelı elıképzés és irányítás nélkül sokat foglakoztak olyan területekkel, mint a Kundalini jóga, bonyolult légzıgyakorlatok vagy egyéb misztikus diszciplinák, jelenleg elmegyógyintézetekben kezelnek, mert komoly egyensúlyzavarral küszködnek. Másokat, 135

például olyanokat, akik látomásaikról meg különbözı víziókról beszéltek, miközben azt sem tudták, hogy mi is történt tulajdonképpen, szintén gyógykezelésre utasítottak. Elmeállapotukat negatívnak és veszélyesnek minısítették. Ezzel kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk a történelmi tanulságokról sem. Nem is olyan rég sok intuitíve spirituális egyént, nıket és férfiakat, Európában és Amerikában boszorkánysággal vádoltak, minden vagyonukat elkobozták, megkínozták, felakasztották vagy megégették. A Középkorban tombolt az inkvizíció, melynek tagjai, az inkvizítorok, mint felhatalmazott egyházbírák, brutális módon gyilkolhatták az ún. „eretnekeket,” azaz fıként az olyan embereket, akiknek az egyház által szentesített szemlélettıl más, eltérı istenszemlélete volt. Emlékezzünk csak vissza, hogy Jeanne d’Arcot, az orléans-i szőzet, a római katolikus egyház csak 1920-ban fogadta szentjei közé, több száz évvel az után, hogy Rouenben máglyán megégették (1431 májusában). Ez a fajta büntetés-végrehajtás gyakori volt abban az idıben. Az Atlanti óceán túlsó partján, Amerikában, a salemi boszorkányok (14 nı és 6 férfi) pere és kivégzése említhetı ilyen kirívó igazságtalanságként. Jelenleg e történelmi példákat nem feledve mindig az igazság mellett kell kiállnunk, de lelkünk titkait felfedni csak óvatosan, és nem mindenki elıtt lehet. Hangvibráció Környezetünknek egy másik olyan aspektusa, mely igencsak figyelemre méltó tisztánlátást követel, a hang. Ügyelnünk kell arra, kivel beszélünk, mit beszélünk és mit hallunk. Például, ha frivol, spekulatív és pletykálkodó eszmecserékben is rész veszünk, gyengítjük életenergiánkat és akadályozzuk lelki fejlıdésünket. Az ilyen viselkedés következtében elveszíthetjük egyensúly-érzékünket, következésképpen jobban kitesszük magunkat a támadásoknak. Ne feledjük, hogy bizonyos értelemben a test csak különbözı vibrációk győjteménye, ezért logikus úgy vélni, hogy a hang hatással van az anyagra. Több fogorvos például fájdalomcsillapítók helyett bizonyos hangvibrációkat alkalmaz, melyek oly mértékben megváltoztatják a tudatot, hogy gyógyszerre nincs is szükség. Egy másik példa: a tudósok felfedezték, hogy különbözı zenehangok különbözıképpen hatnak a növények fejlıdésére. Egyes hangok ösztönzik a növekedést, más hangok viszont visszafogják. A klasszikus zene hangjaira a növényzet jól fejlıdik, de a rockzenét például nagyon nem szereti. Ha rendszeresen rockmuzsika szól körülötte, a növény alig fejlıdik, sıt kiszárad. A rockzenének az emberi csakrára, az energiaközpontokra is óriási hatása van fokozhatja a kéjvágyat és arra ösztönözhet bennünket, hogy degradáló módon viselkedjünk. Általában ha ilyen nehéz zenét hallgatunk, agresszivitást, kéjvágyat, énközpontúságot és állatiasságot érzünk, mert ez a fajta muzsika ezeket az energiákat fokozza. Ezért kell annyira odafigyelnünk azoknak a hangoknak a minıségére, melyeket a környezetünkbe engedünk: a hang meghatározhatja tudatunk szintjét még akkor is, ha hatásával nem is vagyunk egészen tisztában. A lélek sötét éjszakája Fejlıdésünk során mindenekelıtt arra kell odafigyelnünk, amit „a lélek sötét éjszakájának” szokás nevezni. Ez rengeteg kihívást tartalmazó idıszak is lehet. Ez a veszély és a lehetıségek idıszaka. A veszély az, hogy engedhetünk a vereség és a kétségbeesés érzésének, a lehetıség pedig az, hogy példanélküli esélyt kapunk sok régi 136

destruktív életminta elvetésére. „A lélek sötét éjszakája” lehetıséget nyújt az igazi önmegvalósításra, arra, hogy megszabaduljunk a születés és a halál fájdalmas ciklusától. Ám mégis, mind annak ellenére, amit ad, ez az idıszak valóban „egy sötét éjszaka”, melyet gyakran kísér az elmúlás vagy a magány pusztító érzése. Nagy a valószínősége annak, hogy úgy érezzük majd, hogy senki sem ért és értékel bennünket, senki sem szeret, és úgy véljük, minden és mindenki elhagyott, akit csak szerettünk. Érthetıbben fogalmazva, ez azért van így, mert annak érdekében, hogy teljes egészében visszanyerjük önmagunkat, elıbb el kell veszíteni önmagunkat. A keresztények tanítása szerint Szent János ezt úgy magyarázza, hogy a fény elhalványul és mőködésbe lép a magasabb törvény, ez pedig felkavar bennünket, félni és rettegni kezdünk, és úgy érezzük, kicsúszik a talaj a lábunk alól, egészen odáig, hogy mély depresszióba esünk. Még az is megfordul fejünkben, hogy Isten teljesen elhagyott bennünket, megfeledkezett rólunk. Ilyenkor minden titkos, sokáig visszafojtott vágyunk és félelmünk újra felbukkan elıttünk, de csak azért, hogy túl tudjunk lépni azokon, és elindulhassunk a transzendens világ felé. Az edzett lelki harcos ezt az idıszakot mosolyogva és boldogan vészeli át. Elıször is azért, mert biztosan tudja, hogy a Legfelsıbb Lény nem tesz olyan nagy terhet a vállunkra, melyet nem tudunk elvinni, másodszor meg azért, mert ha a helyzet valóban kezd elviselhetetlenné válni, akkor egész biztosak lehetünk abban, hogy a pozitív változások már itt vannak valahol a sarkon. A lélek sötét éjszakájának gyönyörő aspektusa az, hogy -- amint átlépünk az önzés és a szenvedés minden rétegén, és kezdjük elvetni régi negatív életmintáinkat -végül is azzá az erıs és tevékeny személyiséggé válunk, aki igazán vagyunk. A lélek sötét éjszakája után a megvalósításnak az a magas szintje következik, melyet mindig az igazi öröm maradandó érzése kísér. Ám hogy ezt a szintet elérhessük, elıbb el kell távolítanunk szívünkbıl a szenny sok-sok rétegét, és tudatosan kell vállalni a jóság és a transzcendencia erıivel való szövetséget. Az út megfontolt kiválasztása A lelki harcosnak különösen jól meg kell fontolnia, milyen lelki utat is akar kiválasztani. El kell fogadnunk az isteni szolgálatnak kedvezı dolgokat, és el kell utasítanunk a kedvezıtleneket. Sokunknak azonban komoly fejtörést okoz, hogy mi az, ami kedvezı, és mi az, ami nem kedvezı; hisz annyi választási lehetıség van. Helyi holisztikus lapunkban például több oldal hirdetés is van asztrológiával, masszázsterápiával, akupunktúrával kapcsolatban, stb. Jó érzés azt látni, hogy annyi ember akar átlépni ortodoxián, hagyományos módszereken és szokványos kereteken. Ám ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez veszélyes is lehet, mert ahol spirituális erı van, az a lehetıség is ott leselkedik, hogy áldozatul esünk a negatív energiáknak. Tudnunk kell, hogy az ilyen hirdetésekbıl és hasonlókból származó útmutatás nem szükségszerően bölcs vagy lelki. Csak egy pillantást kell vetnünk a hirdetık életére, és máris tudni fogjuk, hogy Isten nem lehet olyan gyenge és kétségbeesett, hogy üzenetét olyanokra bízza, akik nem élnek egészen tiszta életet. Mindig minısítenünk kell az üzenetvivıt és az üzenet tartalmát is. Az óvatosság épp oly elkerülhetetlen, mint amikor például vásárolni megyünk. Ha venni akarunk valamit, mindig jól meg szoktuk nézni és értékelni az árut. Ugyanez vonatkozik a „spirituális piacra” is. Ha a szituáció valóban segíteni tud az Istenszeretet fejlesztésében, akkor az „áru” jó. Ám elıször meg kell bizonyosodnunk, hogy az illetı 137

személy vagy csoport azzal rendelkezik, amit keresünk, és nemcsak a vonzó ötletekhez és szlogenekhez alkalmazkodik. Mindannyiunknak van szabad akarata, és mivel egy olyan világban élünk, mely hadban áll, ezért mindig megfontoltan kell választanunk. A negatív erık mindig és mindenütt meg fognak kísérteni, és a legkülönbözıbb rafinált módszereket fogják alkalmazni, hogy semlegesíthessék erıinket. Ezért oly fontos, hogy figyeljünk magunkra, legyünk éberek, és ırizzük meg tisztaságunkat. Választanunk kell egy bona fide (jóhiszemő) tradíciót, és alaposan át kell tanulmányoznunk azt. Amennyiben az valóban jóhiszemő, akkor természetes módon segíteni fog más igazi hagyományok megértésében és értékelésében is. Ám ha nem elég mélyen az, akkor csak még önelégültebbek, képmutatóbbak és szektariánusabbak leszünk, mert azt fogjuk hinni, hogy tudjuk a helyes választ. Mindazonáltal még a szektariánusságnál is rosszabb, ha nem vagyunk hajlandóak semmilyen szabályt, rendet és tekintélyt elfogadni a helyes dolgokkal kapcsolatban. Amennyiben abszolút igazság nem létezik, akkor egy jóhiszemő tradíció ezt a nézetét nyíltan jelezni is fogja írásaiban anélkül, hogy valamilyen szirupos vízzel felhígítsa ezt a szemléletet a fogyasztást megkönnyítendı azoknak, akik nem gondolkoznak komolyan. Amikor elkezdünk csak a saját gondolatainkban bízni, bajba kerülünk. Ilyenkor Maya kinevet, és azt mondja: „Ó, nahát, megpróbálsz egyedül is legyızni? Mit gondolsz, ki vagy te? Akkor hát lássuk!” Csak akkor van esélyünk a gyızelemre, ha az Úr - Maya fınöke - is segít bennünket. Ebben az esetben viszont megfelelıen alázatosak is leszünk ahhoz, hogy megkapjuk az Úr kegyelmét és védelmét a harcban. Az elkötelezettség fontossága Válaszvonalat kell húznunk az eklekticizmus (az egymással nem mindig összeegyeztethetı nézetek közül valamelyiknek a kiválasztása, ahogy a szükség hozza; pejoratív értelemben: elméleti következetlenség), valamint az elkötelezettség hiánya között. Néha valaki nem akarja elkötelezni magát semmi mellett sem, és fejlıdni sem akar. Hogy ennek a kellemetlen igazságnak a következményeivel ne kelljen szembe néznie, ezért „eklektikusnak” mondja magát. Vasárnap elmegy misére a templomba, hétfınként viszont jógára, keddi napokon kínai filozófiát tanul, szerdán pedig a Tórát tanulmányozza, csütörtökön masszázsterápiára jár, stb. A lényeg, hogy minden nap valahol van, és minden héten új érdeklıdési kört és hobbit választ. A hónap végén, amikor az ilyen mászkálással már agyonhajszolta magát, a következı dolog az ilyen személynél az lesz, hogy a stressz feloldásának technikáját fogja tanulmányozni. Egy bizonyos ponton, amint az egyik vallástól vagy lelki útkereséstıl a másikig futkos, azt fogja hinni és mondani, hogy „ez az Istennel való micsoda” valahogy nem vált be. Végül is, semmi haszna sincs belıle! Akkor meg minek? Ezért helyette inkább csak a pénzcsinálást választja. Abból legalább haszna van, méghozzá azonnali haszna. Ez a dolgoknak egy igen szerencsétlen állása. Természetesen mindenkinek saját ügye, hogy keresse és megtalálja a neki megfelelı tanokat, és elinduljon egy neki tetszı úton, ám mindennek, amit meg akarunk vásárolni, ára van. Az anyagi világban pénzt adunk vagy valami mást ajánlunk fel cserébe. Ha meg akarunk tanulni egy szakmát vagy mesterséget, bizony sok idıt és erıt kell rááldozni. Spirituálisan pedig az elırehaladás ára az odaadás és elkötelezettség. Természetesen szükségünk van egy középpontra, vagy kiindulási pontra. Semmiképpen sem szabad félvállról vennünk saját hagyományainkat, vagy hőtlennek lennünk hozzájuk, és mindenképpen kell, hogy legyen identitástudatunk, 138

ám ez olyan mély kell, hogy legyen, hogy átíveljen a felszínes dolgokon és kapcsolódjon minden tanítás egyetemességéhez. Máskülönben elpancserkodjuk az idıt itt és ott, s elvégzünk számos elmegyakorlatot, melynek semmi értelme sincs, mert nem vezet lényeges változáshoz. İszintének kell lennünk magunkkal szemben, hogy felfedezhessük, mennyire komolyan is vesszük a lelki életet. Minden rendszertıl, mellyel szembe találjuk magunkat, három alapvetı dolgot kell megkérdeznünk. Az elsı: „Amennyiben tökéletes leszek ezen a téren, mit érek el vele?” Ha tudjuk a választ, eldönthetjük, akarunk-e tovább haladni a tökéletesedés útján, vagy pedig valamelyik állomás pontosan az, amire mindig is vágytunk, és ez épp elég. A második kérdés: „Milyen eszközökre van szükség a cél eléréséhez?” A válasz ismeretében eldönthetjük, hajlandóak vagyunk ezt az árat megfizetni vagy sem. A harmadik kérdés pedig, amely válaszra vár, a következı: „Eddig már ki jutott el a célba, és most az a valaki vajon hogyan él?” Alaposan meg kell vizsgálnunk azok életét, akik feltehetıleg már célba jutottak, hogy megtudjuk, hogy most mi a helyzet náluk. Amennyiben úgy érezzük, hogy a három kérdésre kapott válasz megfelel és tetszik nekünk, kezdhetünk dolgozni. Ha pediglen nem, akkor valahol másutt kell keresgélnünk. A jelenkori társadalomban széleskörően elterjedt irányzat, hogy mindenki igyekszik elkerülni az elkötelezettséget. Ez óriási probléma. Az emberek attól félnek, hogy ilyen vagy olyan elkötelezettségük miatt valamit elmulasztanak; ezért inkább különbözı elméleti álláspontokra helyezkednek, hogy nyitottak legyenek minden és mindenki felé. Ez egy olyan tendenciát eredményez, hogy csak figyelik a lelki utakat, értékelik azokat, elmélkednek rajtuk, kísérleteznek velük, és mindent megtesznek azonkívül, hogy behatóan tanulmányoznák is azokat annak érdekében, hogy valóban hasznát is vegyék. Az embereknek viszont komolyabban és reálisabban kellene gondolkodniuk ezekben a zavaros idıkben, hogy elérjék a szükséges stabilitást. Az elméletek, a filozófálgatás és a végtelen belsı viták csak zavart eredményeznek. Az élet nagy kérdéseinek gyakorlati megközelítésére van szükségünk, egy olyan megközelítésre, mely specifikus módszereket javasol az élet jobbítására, és azoknak a megsegítésére is, akik körülöttünk élnek. Nem pazarolhatjuk értékes energiánkat arra, hogy azt mondjuk: „Igen, ezt az embert szívesen meghallgatom ismét, ha visszajön ide,” de aztán élünk úgy tovább, ahogy eddig. Ha azonban komoly emberek vagyunk, akkor e helyett inkább hazamegyünk, és elgondolkodunk: „Igen, ez az ember valami fontosat mondott. Kipróbálom én is.” S aztán a hallottakat a mindennapi életben is elkezdjük alkalmazni, és aztán kiértékeljük az eredményeket: vajon így több bennem a vágy, hogy Istent szolgáljam és másoknak segítsek, és megtapasztaljam azt a gyönyörő szeretetet, melyet az Úr mindenki számára tartogat? Vagy pedig még lustább lettem, és visszacsúsztam elızı bőneimbe?” A tisztaság erı A tisztaság általános megoldást jelent a társadalom elıtt álló problémákra, és ideális kiindulási pontként szolgál személyes lelki gyakorlatainkhoz. Nem szabad felednünk azonban, hogy állandó éberségre van szükség ebben a szennyes világban, melyben magától semmi sem marad tiszta. Amint arra a Biblia és más írások is tanítanak bennünket, a Sátán nem árthat nekünk, ha hitünk erıs és nem engedünk a kísértésnek. Mint ahogy a különbözı betegségeket okozó vírusok is állandóan jelen vannak a környezetben, épp úgy itt vannak körülöttünk a lehetıségek is az önfertızésre és a 139

sérülésre. Ám a bőn csak akkor kerekedhet felül és okozhat rombolást, ha ellenállásunk foka alacsony. Mondjuk az Úr nevét A történelemnek ebben a szakaszában nehéz ostromot kell kiállnunk. Vajon ebben a kétségbeesett helyzetben mit is tehetnénk még, amikor már minden anyagi erıforrásunkat kimerítettük? Egyet bizonyosan. Ilyenkor mondjuk az Úr nevét. A szent nevek kántálása vagy éneklése minden idıben és körülmények között hasznos gyakorlatnak bizonyult. A Korán (17.110) azt mondja: „Szólítsd Allahot vagy szólítsd a Mindenható Istent; bármelyiket szólítod is, Annak van a legszebb neve.” A Korán azt is kimondja, hogy minden név közül a legszebb az Úr neve, ezért mindig nevén kell szólítani İt. Zoroaszter tanai arra emlékeztetnek bennünket, hogy kántálnunk kell a szent neveket, mint ahogy az írások is teszik, melyek azt mondják, hogy Isten neve a legerısebb hangvibrációkat eredményezi, és ezért a hatása is a legnagyobb. Végül a Bhagavadgitában Krisna azt mondja Arjunának (10.25), hogy „az áldozatok között a szent nevek éneklése (japa), a mozdíthatatlan dolgok közül pedig a Himalája vagyok.” Isten nevének említése nemcsak keleti tradíció. A Mormonok Könyve arra szólít, hogy kiáltsunk az Úrhoz kegyelemért reggel, délben és este. A keresztény Biblia a rómaiakhoz írt levélben (10.13) például azt mondja, hogy aki az Úr nevét szólítja, megmenekül. A Zsoltárok Könyve (113.3) pedig azt, hogy napkeltétıl napnyugtáig állandóan dicsérnünk kell az Urat, állandóan: s nem pedig csak akkor, ha üres a hőtınk, nagyobb fizetést vagy egy új kocsit akarunk. Mindig és mindenért Istenhez kell fordulnunk. Még a mindennapi életben is, ha valakinek a figyelmét fel akarjuk kelteni, akkor nevén szólítjuk ıt. Például, ha egyik ismerısünk megpróbál valamiért észrevétlenül elosonni mellettünk, megáll, ha rászólunk: „Jones testvér, egy szóra!” Máris ránk figyel. Vagy például van egy lusta alkalmazottunk, aki a napi mőszak befejezése elıtt szunyókálni próbál. Ha ez gyakran elıfordul, nevén szólítjuk, és valami ilyesmit is mondhatunk, hogy „ejnye, ébredjen! Hisz nem veszi észre, hogy megint alszik. S ez egész héten így megy. Ébresztı, most, azonnal!” És bár a szent nevek éneklése nagy erı számunkra még akkor is, ha egyedül vagyunk, de még nagyobb, ha az éneklés csoportosan történik. Ha másokkal együtt énekelve szólítjuk az Urat, személyes hívásunk ereje megsokszorozódik. Ez ismételten mutatja a közösségi élet nagy fontosságát, valamint azt, hogy szükség van kongregációs tevékenységre lelki életünk és a magasabb hatalmakkal való kapcsolatunk elmélyítése érdekében. Az imádság A tisztaság fejlesztése és fenntartása érdekében szükség van az imádságra. Az imádság segítségével átlépünk önzésünkön, önzı vágyainkon, és szolgálatára lehetünk a világnak. Ha saját személyünktıl valami nagyobb és magasabb rendő dolgokért imádkozunk, akkor motivációink nem az önérdekre, a versenyre vagy a kapzsiságra épülnek. Ezért a lelki harcos köteles állandóan figyelni imádságának szintjét. Amint tiszta szívvel felajánljuk az Úrnak szolgálatainkat, az Úr azzal fog válaszolni, hogy növeli képességeinket a még nagyobb szolgálatra. Ha valóban odaadó hívei vagyunk az Úrnak, és ezt az odaadást mások felé is ki tudjuk sugározni, akkor egy nagyon erıs lelki 140

közösséget fogunk tudni létrehozni, amely számtalan embernek fog segíteni élete igazi értelmének a megértésében. Egészség és gyógyulás A lelki harcosnak figyelnie kell az egészség és a gyógyulás kérdéseire. Anélkül, hogy túlzott jelentıséget tulajdonítanánk a testnek, mégis szeretni és törıdni kell e szolgálati eszközzel, hogy mások számára is hasznosak lehessünk. Mielıtt valamilyen egészségügyi rendszer mellett döntenénk, elıbb magát az egészséget kell választani, és erısen el kell határoznunk magunkban, hogy nem elégszünk meg kevesebbel, mint egy rezonálóan szívós „makkegészséggel.” Olyan korban élünk, amikor az egészségügyi határeset igencsak veszélyes, mert egészségünket sok minden fenyegetheti. S ezzel az új évezreddel még több olyan lehetıséggel is számolnunk kell, hogy új s eddig ismeretlen betegségek árasszák majd el a Földet. A betegség sok esetben a tudat függvénye, mint ahogy ezt a pszichoidegimmunológia terén végzett kutatások legújabb eredményei is bizonyítják. Ám ebben a társadalomban rengeteg ember hódol be könnyedén az alacsonyabb rendő tudat sorvasztó hatásának, amelyet olyan jelenségek is felerısítenek, mint a televízió, a zene és a film. Emiatt sokan közülünk nem tudnak ellenállni a különbözı betegségeknek, és így csak azoknak lesz nagyobb esélye a túlélésre, akik a szeretetet és az önfegyelmet kombinálva felkészültek erre. Ugyanakkor az emberiség huszonegyedik századának kiszélesített tudata lehetıséget is biztosított arra, hogy tanulmányozzuk a holisztikai világszemlélet újabb aspektusait, valamint azt, hogyan nyilvánul meg ez a szemlélet a világközösségen belül. Mindezt szem elıtt tartva azonban sohasem szabad felednünk, mennyire fontos, hogy mindig gyakorlatiasak maradjunk. Más szóval, ha egyszer biztosak vagyunk abban, hogy valami nemcsak rövidtávon mőködik jól, hanem hosszú távon is, azonnal „le kell csapni” rá, és használni kell. A modern társadalom a legkülönbözıbb gyógymódokat ismeri a betegségek kezelésére, az olyanokat, mint a homeopátia (magyarul: a hasonszenvi gyógymód), a reiki, az akupresszúra, az akupunktúra, a reflexológia, a reflexterápia, a színterápia és sok más. Amikor holisztikai megközelítésrıl beszélünk, akkor ez alatt a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális aspektusokat értjük. Közben új rendszereket fejlesztenek ki, és régi rendszereket fedeznek fel újra. Ugyanakkor fontos tisztában lenni azzal, hogy a csak egyféle megközelítés nem mőködhet egyformán jól mindenki számára. Valamelyik gyógymód, pl. diéta vagy homeopátia, az egyik kultúrában lehet eredményes, de egy másikban nem, vagy az egyik szervezet számára lehet hasznos, de egy másiknak nem, stb. E rendszerek azon az alapelven mőködnek, hogy ösztönzik a szervezetet az öngyógyulásra azáltal, hogy mindent megtesznek a szervezet természetes gyógyító erıinek a felszabadítása érdekében. Amint keressük a gyógyulást saját magunk számára, az is rendkívül fontos, hogy figyelembe vegyük a globális hatást a környezetre és az élet más formáira. Tulajdonképpen, mint minden tettünkben, itt is figyelembe kell venni mindent és mindenkit - a múltat, a jelent és a jövıt. Ha valamelyik gyógymód nem tartalmazza ezeket az aspektusokat, akkor az csak relatív és átmeneti lehet, hatásai pedig ideiglenesek lesznek. Mindig értékelnünk kell választásunk implikációit is. Ha olyan gyógyító eljárásokról beszélünk, melyek összefüggnek a múlttal, a jelennel és a jövıvel, akkor a karmáról beszélünk. A karmával kapcsolatos elemzésekben pedig a holizmus elve különösen fontos szerepet játszik. Bárhogyan is nézünk egy 141

szervezetet és bárhogyan is próbáljuk azt meggyógyítani, csak bonyodalmakhoz vezet, ha a módszer nem tartalmaz karmikus elemet. Ha ezt az aspektust figyelmen kívül hagyjuk, akkor -- legyen az orvosi diagnózis bármennyire precíz, az orvos pedig bármennyire ügyes -- a gyógymód semmiképpen sem fog használni nekünk. A karma és a gyógyulás Minden betegség gyakorlatilag rendkívül személyes és sajátos. Mindegyik betegség az egyén személyes karmájának a kulminációja ebbıl és az elızı életeibıl. És mindegyik gyógymód végsı eredménye szorosan összefügg a beteg és az orvos elmeállapotával. Ezért van az, hogy egy és ugyanaz a kezelés két különbözı embernél különbözı eredménnyel jár. Valaki gyorsan gyógyul, míg másvalaki csak lassan, valaki belehal, más valaki pedig teljesen felgyógyul. Ez a karmikus tényezıtıl függ, amely nemcsak elméleti vagy földöntúli. Az egyetemes törvény épp úgy mőködik, mint a polgári törvénykönyv: ha a törvénnyel összhangban élünk, fejlıdünk, ha a törvénnyel szembe helyezkedünk, szenvedünk. A betegség és az állandó zőrzavar nem természetes. Ennek megértésével felfegyverezve azt is tudni fogjuk, hogy a gyógyulás és a kiegyensúlyozott élet érdekében elıször is azt kell eltávolítani, ami csökkenti azt a képességünket, hogy olyan erıs, dinamikus és szeretı lények legyünk, mint amilyenek vagyunk. Vegyünk néhány példát. Egy olyan személy, akinek valamilyen komoly legális problémája van, valószínőleg valamelyik elızı életébıl származó karmikus áttétellel küszködik. Egy olyan ember pedig, aki valamilyen krónikus betegségben szenved, nyilván valamelyik elızı életében folytatott önpusztító életmód következményeit kénytelen elviselni. Hogyan fordulhat elı ilyesmi? A folyamatot nem nehéz megérteni. Amikor meghalunk, a fizikai test megszőnik létezni, ám a finomabb, vagy asztrális test eljuttatja a lelket létezésének következı formájába, és természetesen magával viszi tapasztalataink lenyomatait és elızı életeink nyomait. Ezek a nyomok különbözı formában egész életünk folyamán meg fognak újból nyilvánulni. Ha kifejlesztjük belsı látásunkat, saját magunk is meggyızıdhetünk arról, hogy ez így igaz. Egyesekben ez a képesség természetes adomány. Egyes emberek ránéznek valakinek az arcára, és látják annak az embernek elızı életét. Mint ahogy egyesek tudnak olvasni az aurákból, orvosi elıjelekbıl, és meglátják egy közelgı betegség jeleit még jóval azelıtt, hogy ez a betegség fizikailag valahogy megnyilvánulna, úgy vannak olyanok is, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen volt elızı életük. A cél nem téveszthetı szem elıl Mint lelki harcosoknak, meg kell vizsgálnunk a legkülönbözıbb, alternatív gyógymódokat, ám az igazi cél sohasem téveszthetı szem elıl. Elsısorban azért van szükségünk erıs, egészséges testre, hogy jól tudjuk teljesíteni a szolgálatot. Ha egészségesek vagyunk, akkor ellen tudunk állni a negatív hatásoknak, folytathatjuk a harcot a romlás, a korrupció ellen, és másoknak is segíthetünk saját példánkon keresztül a magasabb rendő tudatot megszerezni. Ha csak épp hogy megfelelı állapotban tartjuk magunkat, akkor még nem értünk el sokat. Még az állat is képes enni, aludni, párzani és védekezni - nincs semmi különös benne. Mint értelmes lényeknek, elsısorban az a kötelességünk, hogy magasabb értékeket és önmegvalósítást tartsunk szem elıtt. Ez a földi létünk Isten ajándéka bátor és engedelmes fiainak és lányainak. Nem szabad elpazarolnunk. 142

Tudnunk kell, hogy minden idık legjobb orvosa a szeretet. A szeretet erıt ad, újra életre kelt, ösztönöz, és ráhangol az élet ritmusára. Az, hogy mit hiszünk a szeretetrıl, és az, hogy milyen élettapasztalataink vannak az emberi közelségrıl és elidegenedésrıl, sok tekintetben meghatározza fizikai egészségünket. A szeretet hatalma olyan erıs, hogy mi mindannyian, tudatosan vagy tudat alatt, a szeretetet és az örömet keressük mindenben, amit teszünk. Sajnos azonban sok embernek torz elképzelései vannak a szeretetrıl, és ez pedig konfliktusokat és boldogtalanságot okoz az életben. Mint lelki harcosok, felelıséggel tartozunk azért, hogy tudjuk, mi az igazi szeretet, és ennek megfelelıen cselekedjünk, megosszuk azt másokkal is. Akkor hát mi is az igazi szeretet? Lényegében a szeretet az, hogy mélyen megértjük magunkat és másokat. Az igazi szeretet azt jelenti, hogy a lényeggel, és nem pedig a felszínnel, teremtünk kapcsolatot. Ha szeretünk, akkor értékelni tudjuk a másik ember igazi természetét anélkül, hogy figyelnénk külsejére, és látjuk annak igazi tulajdonságait függetlenül viselkedésétıl, kinézetétıl és értékrendszerétıl. Kérdések és válaszok Kérdés: Nemrég egy kedves barátommal beszélgetve, azt hallottam tıle, hogy túl anyáskodó, védelmezı és mások ellenırzésére hajlamos személy vagyok. Meg hogy sokat prédikálok. Egy másik barátom meg azt mondta, hogy nem tudom megbocsátani a nekem okozott sérelmeket és bántalmakat. Ugyanez a barátom mondta, hogy egyébként ı is ilyen, nem tud könnyen bocsátani, s ez akadályozza a lelki fejlıdésben. Mit tanácsol ezzel kapcsolatban? Válasz: Van egy kis különbség aközött, hogy igyekszünk szolgálni, meg hogy igyekszünk valakin javítani. Ha megpróbálunk valakin javítani, akkor azt feltételezzük, hogy a másik személy nem tökéletes, míg mi tökéletesek vagyunk, sıt azt is tudjuk, mit kell rendbe tenni a másiknál. Ez pedig arrogancia, nemde? Ha ennyire szenteskedık vagyunk, akkor leértékeljük a másik személyt, és csak fokozzuk azt a tanácstalanságot, amelybıl pedig az illetıt épp kigyógyítani akarjuk, állítólag. Ám ha valóban érdekel bennünket az, hogy másokat jobban szolgáljunk, akkor a helyzetet kevésbé szemforgató és pöffeszkedı módon is megközelíthetjük. Elıször is kifejezhetjük szeretetünket, és megkérdezhetjük, miben segíthetünk, elmondván, hogy a helyzet azért bánt bennünket, mert a másikat is bántja. Ezután az illetı személlyel együtt szemügyre vesszük a járható alternatívák sorát, és felajánljuk, hogy segítünk pozitív döntést hozni és betartani. Ily módon a probléma megoldása közös vállalkozás, együttmőködés eredménye lesz, nem pedig egy ellenséges „ki gyız, ki veszít” viszony. Sokat segít, ha visszajelzést is kapunk másoktól. Ez a visszajelzés rámutat velünk kapcsolatban a korrigálandó aspektusokra, mert mi legtöbbször vagy egyáltalán nem vagyunk tudatában jellembeli fogyatékosságainknak, vagy pedig szándékosan nem akarunk róluk tudomást venni. Mások, ha rámutatnak hiányosságainkra, csak szolgálatot tesznek vele. Még ha esetleg úgy találnánk, hogy nincs problémánk azon a bizonyos területen, akkor is az a tény, hogy valaki felhozta a kérdést, azt jelenti, hogy a kölcsönös viszony nem egészen felhıtlen, és lehet, hogy valahol mégsem jól fogtuk meg a kérdést. Ha a másikkal is törıdni akarunk, akkor kerülni fogjuk a reakció kiprovokálását. A helyzet azonban mindkét esetben azt jelenti, hogy van mit dolgozni saját magunkon. Ami a másik barátját illet, akkor, ha jól értettem, megjegyezte, hogy a visszajelzés során az illetı személy saját viselkedésére is utalt. Nagyon érdekes lehet megfigyelni, 143

hogy egy ilyen eszmecsere hogyan is zajlik. Azok, akik valóban segíteni akarnak nekünk, automatikusan saját maguknak is segítenek. Bátorságra és alázatra vall, ha valaki ilyen nyíltan, ıszintén elmondja saját hibáit. Az is az igazi törıdésnek a jele, ha valakinek elmondunk egy nem szívesen hallott igazságot, mert a következmények kellemetlenek is lehetnek. Ismerjük csak be, hogyha valaki ıszinte visszajelzésre kér bennünket, még akkor is hajlamosak vagyunk a következıket mondani magunkban: „Eszem ágában sincs ıszintén válaszolni. Hisz még egy egész évet együtt kell dolgoznunk, és ha megmondom neki az igazat, a helyzet igencsak feszültté válik. Kérjen csak meg valaki mást! Én mosom kezeimet.” Az igazi nagy szeretet és önzetlenség jele, ha valaki olyan ıszintén ám mégis együttérzı módon tud beszélni, hogy a másik azt minden további nélkül el tudja fogadni és annak megfelelıen is cselekszik. Kérdés: Ön nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a holizmus elveit mindenképpen tartsuk szem elıtt mindennapi életünkben, továbbá azt is, hogy egyes egészségügyi problémáink és betegségeink pszichszomatikusak. Ám ha egy allopátiával gyógyító orvoshoz fordulok, akkor az nem ajánlja a gyógyítás alternatív módszereit. Mi a teendı ilyenkor? Fogadjak el egy ilyen álláspontot vagy sem? Válasz: Ez igaz a mentális és a hagyományos módszereket használó orvoslás esetében is. Mindez azt jelenti, hogy a lelki élet során egy bizonyos ponton el kell döntenünk, miben higgyünk jobban: Isten gyógyító erejében, vagy pedig az ember által készített szubsztanciákban és az emberi gyakorlatban, mely káros is lehet. Az orvosok nem véletlenül beszélnek mellékhatásokról. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a hagyományos nyugati gyógyszeres kezelés - többek közt az allopátia - rendkívül nagy függıséget is létrehoz, függıséget a gyógyszerektıl. Sıt, úgy tőnik, azért is hozták létre, hogy az embert függıvé tegyék. Az allopátiai „rövidre zárás” kárt okoz a szervezet regeneráló képességének, és további gyógykezelést tesz szükségessé. Az antibiotikum, melynek hatása felér egy nehéz tőzéséggel ugyan, de nemcsak a „rossz” baktériumokat lövi szét, hanem a „jó” baktériumokat is, ami többek közt zavart okoz az anyagcserében is. Esetenként még rosszabb, ha a mentális egészség terén kell konzultálnunk a hagyományos módszerekkel dolgozó orvosokkal. Rendkívül elıvigyázatosnak kell lennünk. Amennyiben a metafizikai gyakorlatok eredményeképpen mély meditatív tapasztalataink vannak, az ortodox orvostudomány nem mindig fogja érteni, mi is történik velünk. Ennek az lehet a következménye, hogy egyes spiritualisták és transzcendentalisták az elmeosztályon fognak végezni csak azért, mert elfecsegték látomásaikat egy olyan orvosnak, aki egész tudományát a szakkönyvekbıl merítette. Már régóta nagy szükség lenne olyan orvosokra, akiknek van kapcsolatuk a magasabb rendő tudattal. Hosszasabb és intenzívebb gyakorlattal a tudat mélyebb szintjeit fogjuk megtapasztalni. Lehet, hogy idınként villanásszerően feltőnnek elızı életünk egyes jelenetei, de ez nem szabad, hogy megijesszen bennünket. Épp ellenkezıleg, azoknak vannak igazi problémáik, akik épeszőnek érzik magukat ebben az ırült világban. Mindenki, aki „normális” akar lenni ebben a bolondokházában, komoly bajban van, mert spirituális szempontból a „normális” -- ırült. Amint a vágy elvezet a lelki valóság megtapasztalásához, a kiáltást meghallja az Úr. Ha az ember kitart, akkor az univerzum minden bizonnyal válaszolni fog a spirituális vágyakozásra, ám csak abban az esetben, ha hitünk erısebb, mint a kıszikla. 144

Kérdés: Beszéltünk arról, hogy milyen nehéz is ebben az anyagi világban antimateriálisnak lenni. Hisz dolgoznunk kell, hogy eltartsuk magunkat, kifizessük a számlákat, és eleget tegyünk mindennapos kötelezettségeinknek. Hogyan viselkedjünk a munkahelyen, többek közt, hogyan maradjunk alázatosak? Ezt a tulajdonságot a munkahelyi kollégák gyakran félreértik. Válasz: A kérdés arra utal, hogy az alázatos ember esetleg bolond, tétlen vagy naiv. Nos, egyik sem. Jézus rendkívül alázatos volt akkor is, amikor bement a zsinagógába és ráborította az asztalt a pénzváltókra, majd korbáccsal a kezében kiőzte ıket onnan. Olyan értelemben volt alázatos, hogy teljes egészében megadta magát az isteni akaratnak, és megcselekedte azt, amit az adott pillanatban meg kellett cselekednie, saját személyével mit sem törıdve. Ha valaki alázatos, az nem jelenti azt, hogy csendben kell maradnia. Hanem azt jelenti, hogy legyen igazságos, és ne féljen kiállni az igazság mellett, ám ne hagyja, hogy a feltőnési vágy, az elismerésre való vágyakozás vagy a haszonszerzési hajlam elterelje róla a figyelmét. Az alázat jelenthet tétlenséget is bizonyos esetekben, ám más esetekben ez azt jelenti, hogy a szokásosnál is tevékenyebben kell cselekedni. Az alázat nemcsak az, hogy eltőrjünk egy adott helyzetet. Hanem az, hogy igazak vagyunk. Például, nem fogjuk eltőrni, hogy gyermekünk kábítószerezzen. Természetesen nem fogjuk azt mondani, hogy „alázatosan tudomásul veszem, hogy gyermekem ilyen, mert én egy csodálatos szülı vagyok, és azt akarom, hogy a gyerek legyen kreatív, ki tudja fejezni magát.” Természetesen nem fogjuk ezt mondani. Mert ha igen, akkor buta, gyáva és felelıtlen szülık vagyunk. Az alázat nem egyenlı a béketőréssel. Hogy alázatosan tudjunk cselekedni, fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Az adott helyzetben mi a nagyobb jó - ha nem teszek semmit, vagy ha teszek valamit?” Ha a nagyobb jó a tenni valamit, akkor cselekedni kell. Az alázat azt jelenti, hogy a szituációt olyan szempontból vizsgáljuk, hogy az mindenkinek a javát szolgálja, és ne csak az én kényelmemet és biztonságomat. Jelenti ez továbbá azt is, hogy a helyzet megítélésébıl levont következtetések alapján cselekedni is hajlandóak vagyunk. A lelki élet mindig az önzetlenségrıl szól. Ám az önzetlenség mindig tevékeny, és sohasem tétlen állapot. Sohasem szabad felednünk, hogy alázatosnak lenni azt jelenti, hogy mindig becsületesek, ıszinték, igazságosak, egyenesek vagyunk, és mindig készen állunk a következmények kezelésére, bármilyenek is legyenek azok. A világ legnagyobb lelki tanítómesterei mindig ebben az értelemben voltak alázatosak még akkor is, ha az egész világ ellenük fordult.

145

9. fejezet: A felelısségteljes cselekvés irányelvei Állandóan cselekszünk -- A segítség és a szolgálat -- A szolgálat alázata -- Az isteni kegyelem keresése -- A hatalom megértése -- A hatalom típusainak azonosítása -- Fizikai hatalom -- Intézményi hatalom -- Emocionális hatalom – Akadémikus hatalom -Ösztönös hatalom – Szent hatalom – Isteni hatalom -- A lelki összhang megırzése -Felelısségteljes vezetınek lenni -- Éberség és stratégia -- Forradalmárként cselekedve – Mit jelent forradalmárnak lenni a mai világban -- Állni a sarat – Tetteink értékelése – Kérdések és válaszok Állandóan cselekszünk A karmával kapcsolatos kérdések tárgyalása során megértettük, minden tett megfelelı reakciót vált ki az univerzumban, még pedig egy olyat, mely elıbb vagy utóbb megtalálja a visszautat hozzánk. Ennek a megértésnek egy másik fontos aspektusa, hogy természetünktıl fogva mindig aktívak, tevékenyek vagyunk. Még ha úgy döntünk is, hogy kivonjuk magunkat a társadalomból, és egy hegytetın fogunk ezután élni, bizonyos tekintetben mégis aktívak leszünk. Amikor alszunk, a tudatunk aktív marad. A Bhagavad-gitában, amikor Arjuna errıl kérdezısködik, az Úr azt tanítja neki, hogy minden tevékenységünket lelki életünk fejlesztésére kell fordítani ahelyett, hogy megpróbálnánk a tevékenységet (s annak karmikus reakcióit) elkerülni. Amint ezt tesszük, még az olyan mindenapi tevékenységünk is, mint az evés, a munka és a családfenntartás elkezdi transzcendálni az anyagi platformot. Jelenleg az embereknek téves nézeteik vannak a lelkiséggel kapcsolataban, nem tartják azt praktikusnak, és azt hiszik róla, hogy teljesen absztrakt. Természetesen sok embert érdekel az absztrakció, mert van benne valami misztikus, de végeredményben az a hamis képzet alakult ki bennük, hogy a lelkiséget el kell választani a mindennapi élettıl. Végrehajtottunk egy “bővészmutatványt” valamiféle hebehurgyán végzett sebészeti beavatkozással, és kivágtuk magunkból a lelki lényeget, és meghagytuk az üres burkot, mely azt az illúziót adja, hogy az a valóság, az egyetlen realitás. Következésképpen nem tudjuk felfogni, hogy a Teremtı arra szánt bennünket, hogy minden kölcsönösen végrehajtott cselekedetünkben a spiritualitás vezéreljen bennünket. Képtelenek vagyunk felfogni: lelkiségünk igazi mércéje az, hogy milyen kölcsönhatásban élünk a környezettel és a körülöttünk levı élılényekkel. Úgy hisszük, hogy a szeretet és a lelkiség két olyan szentimentális érzés a szívünkben, amelytıl csupán “jól érezzük magunakat,” és részünkrıl nem kíván elkötelezettséget. De a szeretet ige, és végeredményben a lelkiség is az. Mivelhogy a lelkiséget nem lehet elválasztani mindennapjainktól, ezért a lelkiség nem az, amit a templomban, a mecsetben vagy a zsinagógában teszünk, hanem az, amit mindenütt cselekszünk. Ha megfızünk egy ételt, és azt szeretettel felajánljuk valakinek, lelki aktus lehet. A kertet gondozni, a babára vigyázni, egy idısebb embert megmasszírozni, a csomagot elvinni a postára a szomszéd helyett, sıt kedvesen mosolyogva üdvözölni valakit, vagy valakiért egy imát elmondani másként, mint önmagunkért – mindez spirituális aktus, ha Isten nevében végzett szolgálatként fogjuk fel. Ezeknek az aktusoknak ellentéte az olyan viselkedésforma, amikor teljesen elmerülünk önmagunkba, és mem megfelelı módon saját fontosságunknak, perspektíváinknak és anyagi napirendünknek a hangoztatása kerül elıtérbe. 146

Ha egész tevékenységünket a lelki harcos szemszögébıl vizsgáljuk, megfelelıen részt tudunk vállalni a tudat felemelésében még akkor is, ha zavar és negativitás van körülöttünk. Idioszinkrátikus tendenciáink, sajátosságaink és képességeink ellenére, közös a felelısségünk abban, hogy megtegyük, amit tudunk, bárhol is legyünk, bolygónk kollektív tudatának a megváltoztatása érdekében. A segítség és a szolgálat A segítség és a szolgálat nem ugyanaz. Minden lélek egyenlı mértékben Isten teremtménye még akkor is, ha az anyagi test és a tudat kissé különbözı is lehet. Ám “a segítség” általános felfogása, ahogy azt mi képzeljük, nem tükrözi az egyenlık viszonyát. Amikor valakin “segítünk,” saját erınket használjuk azoknak megmentésére, akiknek nyilván kevesebb ereje van, miközben állandóan szemet húnyunk gyarlóságaik felett a mi feltételezett felsıbbrendőségünk tudatában. Legtöbbször ilyenkor nagylelkően elviselünk másokat, mintegy azt mondván, hogy “Tudom, hogy te is a világon vagy. Elfogadom, hogy annyi a hibád, és eltőröm hibáidat, mert én olyan csodálatosan felsıbbrendő vagyok”. Lehet, hogy nem mondunk ilyesmit, sıt nem is igazán gondolunk ilyesmire, ám mégis jobbnak képzeljük magunkat, mint a másik. Az emberek érzik ezt az egyenlıtlenséget, és ellenállnak neki oly módon, hogy ez már zavarja kommunikációs képességeinket. Amikor “rendbe teszünk” valakit, mi úgy érezzük, hogy az a személy valahogy lerobbant, és nekünk meg kell javítani, vagyis helyre kell tenni ıt. Nem látjuk a másik személyben az egész embert, illetve nem bízunk az ı életének integritásában. Amikor “rendbe teszünk” vagy “segítünk,” elıfordul, hogy akaratlanul is többet veszünk el egy embertıl, mint adunk. Viselkedésünk azt sugallhatja, hogy nekik nincsenek meg az erıforrásaik a helyzet önálló orvoslására. Ha ilyen dehumanizáló viselkedéssel kezelünk dolgokat, akkor lealacsonyítjuk a másikat, megfosztjuk önbecsülésétıl, és kárt okozunk neki legjobb szándékunk ellenére is. Az igazi szolgálat érdekében nemcsak arra kell figyelnünk, hogy a helyes dolgot cselekedjük, hanem arra is, hogy a helyes dolgot a megfelelıen helyes módon tegyük. Ellenkezı esetben a helyzet javítására tett minden erıfeszítésünk ellenére akaratlanul is nagyobb konfliktust és szerencsétlen helyzetet teremthetünk magunknak és másoknak is. A lelki harcos elkötelezettsége nem áll meg azon, hogy másokon segít. Ha szolgálni akarunk, valóban önzetlenül kell szolgálnunk. A szolgálat nem ugyanaz, mint “a segítség” vagy “a rendbe tétel, a megjavítás.” A szolgálat azon az elven alapszik, hogy az élet egy szent és szentséges misztérium. Amikor “szolgálunk”, ezt annak tudatában tesszük, hogy az élethez tartozunk. S ennek megfelelıen, amikor “segítünk,” az életet gyengének látjuk, és amikor “rendbe teszünk,” akkor meg az élet le van robbanva. Mindkét esetben magunakat úgy látjuk, mint akik az élet teljessége fölött vagy tıle külön állnak. Amikor pedig igazán “szolgálunk,” akkor együttérzünk és ıszinte erıfeszítéseket teszünk arra, hogy megértsük, amit kell. És ha egyszer már tudjuk, hogy mire van szükség, akkor minden erıforrásunkat mozgósítjuk, hogy segítsünk. A szolgálat gesztusa egyenlıek gesztusa, és az alázatból, önzetlenségbıl valamint a szeretetbıl fakad. Amikor szolgálunk, nem terjesztjük ki hatalmunkat és nem keresünk semmit saját magunknak. Az eddig szerzett tapasztalatainkból merítünk, és a bennünk meglévı teljesség a másokban és az egész életben meglévı teljességet szolgálja. Hálásak vagyunk a lehetıségért, hogy szolgálhatunk, és nem pedig morgolódunk, ami épp úgy meg tudja mérgezni a légkört, mint ahogy az a jótett, melynek nincs eredménye. A szolgálat folyamatos, kölcsönös viszony az emberek között, míg a “segítség” adósság. Azt jelenti, “Én neked segítettem, és most rajtad a sor.” Ha segítettünk valakinek, akkor az tartozik nekünk. Másrészt, a szolgálat gyógyulást eredményez, mert kölcsönös és nincs adóság, amit meg kell fizetni. 147

A szolgálat alázata Van egy olyan felismerésbıl fakadó természetes alázat, hogy azok a problémák, amelyeket mások is kénytelenek megtapasztalni, így vagy amúgy bennünket is érintenek. Tualajdonképpen az a helyzet, hogy mások esetében is elsısorban azért vesszük észre a problémát, mert ugyanaz a probléma bennünk is megvan valahol. Ennek megértése arra kényszerít bennünket, hogy törıdjünk bele abba a körülménybe, hogy nem vagyunk elég erısek senkit sem megjavítani. A mi jószándékú egocentrikus erıfeszítéseink ismét és ismét kudarcot fognak vallani a kívánt hatás elérésében egészen addig, míg rá nem jövünk, hogy tılünk sokkal erısebb hatalmak irányítanak bennünket, és hogy a mi munkánk mindössze annyi, hogy esetleg vezetıi és elımozdítóik legyünk annak a segítségnek, amelyet Isten és az İ ügynökei nyújtanak nekünk. Mindazonáltal, amint lelkileg fejlıdünk, és hagyjuk ezt az isteni hatalmat eláradni bennünk, mind inkább azt akarjuk majd, hogy ezt az áldást és megvalósulást másokkal is megosszuk. Tetteink és tudatunk állapota legtöbbször jótékony hatással lesznek másokra, s emellett nem fogjuk azt érezni, hogy különösebb erıfeszítéseket kellett tennünk. Más esetekben viszont meg kell majd szólalnunk. S bár az emberek esetleg nem tudják elfogadni azt, amit mondunk, vagy az egyáltalán nem is érdekli ıket, mindazonáltal kötelességünk, hogy megtegyünk minden tılünk telhetıt. Elég bátraknak kell lennünk ahhoz, hogy azt tegyük, amit kell, és elég együttérzıknek ahhoz, hogy felhasználjunk mindent, amink van, és megtaláljuk a módját annak, hogy az üzenetet hatékonyan eljutassuk mindenkihez. Önzı és gyáva dolog, ha tudjuk, hogy van mit felajánlanunk másoknak, ám megtenni mégsem akarjuk. Te nekem azzal nem segítsz, hogy megerısíted téveszméimet, vagy ha úgy beszélsz és cselekszel, hogy újfent megerısíted viselkedésem abszurditását. Azzal teszel nekem szolgálatot, ha megszünteted önteltségemet a jelenlegi helyzetemmel kapcsolatban. Megragadhatod a kezem, vagy a hátam mögé kerülve lökhetsz rajtam egyet. Már az is jó, hogy megértesz engem, ám ha szereteteddel nem rázol fel vagy mutatsz rá hibáimra, nem vagy igazi jóakaróm. Másrészt viszont, ha arra próbálsz rávenni, hogy saját óhajaidnak megfelelıen éljek és semmit sem teszel, hogy megérts engem, akkor sem vagy a jóakaróm. Még jobb, ha a te saját tapasztalataid és példád alapján elért sikereket mutatod meg nekem. Jobban hiszek majd abban, amit teszel és mondasz, mert saját szememmel láthatom a hatást. Az elméletek nem érdekelnek. Látni akarom a megoldást a gyakorlatban, hogy tudjam, bízhatom az általad felajánlott segítségben. İszintén akarjuk érezni, hogy “a te problémád az én problémám,” ami tulajdonképpen úgy is van, mert a körülöttünk élı emberek részei az általunk is tapasztalt környezetnek. Minden kölcsönhatásban van egymással, és sohasem vagyunk elszigetelve. Számunkra nem elég, ha csak saját egyéni terveink sikeresek, s közben másokat félretolunk, hogy valami “jó munkát” végezhessünk. Mindig kutatnunk kell, mit tehetünk annak érdekében, hogy másokat is ösztönözzünk és segítsünk az ı saját szolgálatuk elvégzésében is. Mi mindannyian Isten és egymás örök szolgái vagyunk. Amint ezt az igazságot felismerjük, megnyitjuk szívünket az erıs belsı kapcsolatok, a nagy áldások, sıt az isteni beavatkozás elıtt. Azok az események, melyek csupán anyagi, intellektuális hozzáértésünkbıl fakadnak, nem tükröznek lelkiséget. Isten jelenlétét, amint személyesen eljön hozzánk, hogy végrehajtsa akaratát, csak akkor ismerjük fel, amikor az életkörülmények normális felfogóképességünket és teljesítıképességünket is meghaladják. Ha hagyjuk az Isteni Erıt hatni rajtunk keresztül, még a legvadabb álmunkat is meghaladó csodálatos fejlıdésnek leszünk a tanúi. Másrészt viszont, hacsak saját képességeinkre támaszkodva cselekszünk, a legjobb esetben is mindössze közepes osztályzatot fogunk kapni. 148

Az isteni kegyelem keresése Nézzük például a dojo harcmővészetet. Keretein belül a legjobb tanítványok mindig a lehetı legnagyobb fegyelmet, koncentrációt és tiszteleletet tanúsítják a tanítómester és a hagyományok hordózói iránt. Ezek a tanítványok jól tudják, hogy tanítómestereik a tudást nehezen szerezték meg, és mivel ez a harcmővészet-fajta meglehetısen misztikus, azt is nagyon jól tudják, hogy mesterük parancsainak engedelmeskedni annyit jelent, mint a kegyelmet keresni és megkapni a harcban. Hasonló a helyzet a lelki harcosok esetében is, akik mindig kérik az engedélyt, a segítséget és a szeretetet feletteseiktıl. Ha bárhol és bármikor nem vagyunk képesek célt érni, feljebbvalóink segítsége nélkülözhetetlen. A végsı gyıztes mindig az a csoport vagy személy, aki a legszorosobban szövetkezik Isten akaratával. A feljebbvalók áldása és jóváhagyása mindig nagy része annak a potenciális erınek, melyet szinte mindegyik lelki tevékenység tartalamaz. A Bhagavad-gitában Arjuna gyızelme egy olyan hadsereg felett, mely létszámát és felszereltségét tekintve sokkal erısebb volt, mint az övé, jó példája az isteni kegyelemnek. A Biblia is elmondja nekünk, hogy amikor Józsua Jerihóval vívta csatáját, a város falai összeomlottak. Mi is történt? Hogyan tehetett ilyesmit? Miután Mózes elhunyt, Józsua vette át a zsidók vezetését, mint tábornok, és elmondta Izrael fiainak, hogy ha törik, ha szakad, de neki folytatni kell a küldetést. Amikor a sereg elérte Jerikót, és látták az ellenség erejét és azokat a hatalmas falakat, sokan félni kezdtek és kétségbe estek. Úgy hitték, az elıttük lévı ellenség létszámát és felszereltségét tekintve áthághatatlan akadályt jelent. Ám Józsua, mint minden igazi lelki harcos, nem tántorodott meg. Azt mondta seregének, hogy ne aggódjon és ne feledje Istent, aki már többször is megmutatta magát. “Miért pont most feledkeznétek meg róla?” – kérdezte ıket. Isten elmondta neki: “Fujjátok meg a harsonák, tartsátok meg soraitokat, nézzétek a célt, és azt, amit tenni kell és miért. Meg fog történni. Hat napig járjatok a falak körül, és a hetedik napon, amikor megszólalnak a harsonák, kiáltsatok egyszerre. És a falak le fognak omlani.” Az igazi lelki harcos számára egy kézzelfoghatóan áthághatatlan akadály valóban izgalmas, mert nem tudhatjuk, hogy a mi csodálatos Úrunk mit is fog tenni. Az utazás kaland lesz ismeretlen kimenetellel. Lehet, hogy İ rendet teremt a káoszban, elsöpri a butaságot és valamilyen csodát tesz – a lehetetlen valósággá válik. Minden hitünkön és elkötelezettségünkön múlik. Isten igazi szolgái minden olyan problémát örömmel fogadnak, mely az Úr közbeavatkozását igényli, mert tudják, hogy az Úr sohasem hagyja ıket cserben. A hatalom megértése A hatalom különbözõ típusai hatnak a Föld embereire, közösségeire és nemzeteire. Egészben véve a kimutatott szeretet foka határozza meg a hatalom természetét és a környezetre gyakorolt hatását. Másrészt, irigységünk és kéjvágyunk mérete határozza meg, hogy mennyire távol kerültünk a szeretet Forrásától lelki evoluciónk során. A védikus hagyományok azt tanítják, hogy ennek a földi planétának a lakói azért jöttek ide, mert megpróbálják bitorolni Isten hatalmát, és keresik a szövetséget egy másfajta hatalommal, mely segítségükre lehet e cél elérésében. Más szóval, az emberi lények Istent akarnak játszani. Az egész világtörténelem nem más, mint különbözõ emberek, intézmények, fajok és politikai pártok harca a hatalom megkaparintásáért, miközben igyekeznek a minimumra csökkenteni Isten szerepét, aki pedig minden hatalom forrása. Mint az anyagi civilizáció tagjai, sok nyugati azt hiszi, hogy a hatalom egyet jelent azzal a képességgel, hogy manipulálni tudjuk az embereket és az erıforrásokat, s fıként azért, mert ez mindennek a csúcsa, mondják ık. Viszont ez nem igazi hatalom. Az 149

igazi hatalom az, mely eleve belülrıl megalapozott, és feltételezi, hogy mindent megadjunk mindenkinek anélkül, hogy ezzel a környezetet megadóztatnánk. Amennyiben nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a szeretetre és Isten szolgálatára közösségeinkben, akkor óriási erıt szabadítunk fel a bekövetkezendı pozitív változásokra. Mégpedig azért, mert az isteni hatalommal szövetkezünk, s nem a mi saját igen korlátolt képességeinkre fogunk hagyatkozni. Máskülönben állandó zavar és küzdelem lesz az osztályrészünk, ha külsı erıforrásokban bízunk, hogy változtassanak ezen a világon, mert minden anyag csak átmeneti és elıbb vagy utóbb csalódást fog okozni – különösen akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. A hatalom típusainak azonosítása Gyakorlatilag mindenféle hatalmat, erıt meg lehet szerezni többé vagy kevésbé, attól függıen, mennyire kívánjuk, ill. akarjuk azt. Lelki harcosokként kötelességünk része, hogy ninél több ilyen erıt szerezzünk, és mások javára használjuk is azt. Ha van hatalmunk, akkor van lıszerkészletünk, hogy harcolhassunk és vigyük az ügyet elıre. Máskülönben csak szentimentális filozófusok vagyunk. Ekkor felmerül a kérdés, hogy vajon a mi hatalmunk szövetségben van Istennel és ügynökeivel vagy sem. Az igazi lelki harcos sohasem fog visszaélni a hatalommal, mert tudja, hogy minden erı és hatalom Istené. Ám ugyanakkor azt sem szabad felednünk, hogy a sötét erık is rendkívül hatalmasok, és nagy károkat is tudnak okozni. A mi felelısségünk, hogy körültekintıek legyünk, felismerjük a különbséget, és csak a magasabb rendő hatalommal szövetkezzünk. Fizikai hatalom A hatalom elsı és legnyilvánvalóbb típusa a fizikai hatalom. Ha egy személy vagy csoport úgy mőködik, hogy a fizikai erı a törvény, akkor rendszerint sok harcot és visszaélést tapastalunk, olyanokat, nint a korrupció, a háború, a népírtás és a környezet pusztítása, stb. S bár ez a fajta viselkedés rendkívül módon állatias, mégis sok társadalom még ezen a szinten mőködik. Intézményi hatalom A hatalom következı fajtája az intézményi, vagy intézményes hatalom, melyet a kormányok, az egyházak, a politikai pártok és más szervezetek gyakorolnak. Ebben a típusú hatalomban a struktúra, a szabályok rendszere és valamilyen szervezeti egység túlélése egy zár kört alkot, vagyis szinte már csak önmagáért létezik, míg a lényeg -- az eredeti cél – elfelejtıdött. Az intézményi hatalom gyakran válik olyanná, amikor már csak az a fontos, milyen magasan áll az egyik vagy másik vezetı a ranglétrán; ı meg teendıit teljesen felületesen végzi, a minimálisra csökkentve az emberekkel és életükkel való törıdést, pedig feladata épp a szolgálat lenne. Az elérhetı energia legnagyobb része arra megy rá, hogy fenntatsák a szervezet erejét és a vezetık kedvezményeit. Ebbıl a szempontból nézve az intézményes hatalom nem áll messze a fizikai hatalomtól és az erıszaktól. Bizonyos tekintetben talán még rosszabb, mert pszichológiai szenvedést is okoz. Az olyan emberek, akikkek packázik az inézmény vagy a hivatal, még inkább úgy érzik, hogy elárulták ıket, jobban erıt vesz rajtuk a tanácstalanság és az apátia, mint a fizikai erıszak áldozatain, és sokan ezért még anarchistákká is válhatanak. Minden olyan helyzetben, melyben a hivatal egy önmagáért létezı entitássá válik – 150

mintha tulajdonképpen ez lenne a lényeg --, jelen van az a potenciális lehetıség, hogy rendkívül veszélyes legyen, mert a rövidlátó hatalom tud ártani, visszaél az emberek tőrelmével és kihasználja ıket. A csalódottság és a korrupció kockázata ellenére az intézmények azonban jó célt is tudnak szolgálni: összehozhatják egymással az embereket és fejleszthetik tudatukat. Az ilyen intézményeknek olyan vezetıkre van szükségük, akik ráhangolódtak az ügyre, erısek, tudnak szeretni, van bennük együttérzés és összpontosítani is tudnak a választó kerület igazi szolgálatára. Röviden, lelki harcosokra van szükségük. Emocionális hatalom A hatalom harmadik kategóriája az emocionális hatalom. Ez az a hatalom, mely arra késztet bennünket, hogy úgy imádjuk szórakoztatóinkat és sportolóinkat, mintha ık lennének a Magasságos Úristen, oly annyira, hogy eksztázisba, transzba esünk, sıt még el is ájulunk jelenlétükben. Mindannyian ismerünk embereket, akik teleragasztják szobájuk falát filmsztárok, élsportolók meg híres énekesek fényképeivel, úgy öltözködnek, mint ık, úgy beszélnek, mint ık, úgy mozognak, mint ık, és – ha valami apróságot említünk velük kapcsolataban – otthagynak csapot, papot, és rohannak minden apró részletet megtudni róluk. Órák hosszat tudnak sorba állni hangversenyjegyért, vagy várakozni egy épület elıtt, hogy esetleg megpillanthassák imádatuk tárgyát, akirıl még azt sem tudják, fent van e a tizedik emeleti lakásán vagy sem. Ez a jelenség óriási mennyiségő energiát tud elindítani, s ezért van az, hogy bizonyos destruktív csalárd elemek a napirendek bıséges változatával beszőremlettek a szórakoztató iparba is annak érdekében, hogy formálhassák embermilliók elméjét. Akadémikus hatalom A következı az akadémikus hatalom. A tudományos világnak óriási befolyása van a nyugati civilizációban. Mindenki, aki valaha kapcsolatba került ilyen “akadémikus típussal”, jól tudja, hogy társadalmunk óriási hatalmat tulajdonít ezeknek a személyeknek, és elmegyakorlataiknak. S bár az akadémikus világnak megvan a saját kultúrája,, ugyanakkor nagyon nagy hatással van a társadalom egészére is. Amit ezek az ún. tanítómesterek meghírdetnek, tualjdonképpen egyöntetően elfogadtatik mint a kinyilatkoztatott igazság és tudás netovábbja, mivel hogy olyan erıs misztikus légkör övezi ıket ebben a kultúrában. Az eddig felsorolt hatalmi típusok lényegében anyagi és/vagy pszichológiai jellegőek. Anyagi erıfeszítéseink fejlesztették ki, és motivációink alapján felhasználhatók a társadalom felemelésére vagy degradálására. Azonkívül ideiglenesek: a fizikai erı elıbb, utóbb elsorvad, a politikai hatalom és hírnév az egyik nap jelentıs, s aztán szertefoszlik. Még az akadémikusi pöfeszkedés is eltőnhet alig egy nap leforgása alatt, ha valamirıl például kiderül, hogy épp az ellenkezıje az igaz. Ösztönös hatalom Isten és saját lelki lényegünk állandóan irányít bennünket belülrıl, ám az már tılünk függ, mennyire hallgatunk és figyelünk oda erre az irányításra. És természetesen különbséget kell tudnunk tenni aközött, hogy mi az irányítás és mi érzékeinknek, ill. a környezetnek a befolyása. Amint fejlesztjük ezt a képességet, és megbízunk abban, amit 151

hallunk, és hagyjuk hogy ez az isteni ihlet vezessen bennübnket, csodálatos belsı látásra teszünk szert, és megnövekszik az a képeségünk is, hogy másokat is a jóra ösztönözzük. Szent hatalom A szent hatalom abból ered, hogy követjük az elfogadott formulákat és jóhiszemő rendszereket, tanítómestereket és prófétákat. Ha az emberek önmegtartóztatást és önzetlen szolgálatot gyakorolnak, természetesen megkapják a kegyelmet az Úrtól a világegyetem törvényeivel összhangban; megnyithatják lelküket a magasabb rendő világ kegyelme elıtt. A szent hatalom, ha figyelünk hívó szavára, a transzcendencia és az isteni hatalom felé fog vinni bennünket. Isteni hatalom Az isteni hatalom minden hatalmak legnagyobbika, mert ez tartalmazza minden hatalom Forrásának legmagasabb szintő imádását és felismerését. Az isteni hatalom kegyelmébe az részesülhet, aki felismeri, hogy a legnagyobb szentek életét kell követnie – kegyelmet, türelmet, teljes odaadást és szeretet kell tanúsítani Isten minden teremtményével szemben. Az isteni hatalom akkor nyilvánul meg teljesen, ha elég alázatosak vagyunk ahhoz, hogy felajánljuk Istennek: úgy bánjon velünk, mint bábokkal. A lelki megvalósításnak a legmagasabb szintjét annál a pontnál érjük el, amikor teljes egészében feladunk minden személyes napirendet és vágyat. Akkor az Úr közvetlen energiája el tud majd jutni hozzánk, úgy hogy mi akaratának megfelelıen fogunk cselekedni. Akkor úgy végezzük a munkát, mintha maga Isten végezné azt. A védikus terminológiában az ebben a kegyelemben részesült személyeket avesa avatarasoknak nevezik, s ez a daiva néven ismert isteni hatalom végtelenül felsıbbrendő a purusakarához képest. Ez olyan erı, melyet az ember saját intelligenciája és képessége generál. Ez az az isteni kegyelem, melyért minden lelki harcos él. A lelki összhang megırzése Mózes korának lelkileg legösszehangoltabb személyisége volt, s ennek eredményeképpen Isten rendkívüli feladattal bízta meg ıt egy nagy csapás idején. Az Úr látnoki erıvel és közvetlen útasítással látta el Mózest, hogy segítse véghez vinni feladatát. Nekünk úgyszintén az Úr küldetésével kell lelkileg azonosulnunk, és nemcsak a mi személyes üdvösségünkért, hanem mindazon ártatlan emberek kedvéért is, akik a modern világ destruktív szemléletének az áldozatai. Nyitott szemmel kell figyelnünk a bennünket sújtó bajok mindegyikét, mert végül is ennek a planétának minden lakója hasonló sorsban osztozik. Ha rendesen felkészülünk, kikerülhetünk olyan válságokat, melyek egyébként elkerülhetetlenek lennének. Ha az isteni akarat szolgálatának szenteljük magunkat, képességeink mérhetetlenül megnövekednek. Például, gyermekkoromban rettenetesen dadogtam, és sok évi beszédterápiára volt szükség, hogy korrigálni tudjam ezt a hibát. Ám amikor szent tárgyakról és a lelkiségrıl kellett beszélnem, nyoma sem volt a dadogásnak. Így lettem gyermekfejjel igehirdetı a rádióban és a telvízióban. Mintha csak maga az Úristen emlékeztetett volna közvetlenül arra, hogy İ beszél helyettem. Amikor elnökök, királyok vagy más vezetık beszélnek, amit mondanak, az nem kimondottan az ı szavuk, hanem sokkal inkább az Úr beszél rajtuk keresztül. Eredetileg a 152

vezetık közvetítıként vagy kapcsolatként szolgáltak a földi világ és a mennyek országa között. A lelki tanítómester vagy a guru szerepe ezt a kapcsolatot még erısebben hangsúlyozza. Az ilyen személynek az a kötelessége, hogy “spirituális postásként” közvetítse a transzcendentális üzeneteket a megfelelı címzetthez. Arra vonatkozóan, hogyan kell élnie a lelki harcosnak, Jézus számtalan példával szolgált. Mint ahogy Buddha és Mohammed, és még sok más nagy tanítómester is. Ismét és ismét feltehetnénk magunknak a kérdést, miért nem követjük az ı példájukat? Kereszténynek mondjuk magunkat, ám olyanok vagyunk, mint Krisztus? Amennyiben buddhisták vagyunk, olyanok vagyunk, mint Buddha? Ha pedig muzulmánok, úgy viselkedünk-e, mint Mohammed? Jézus, Buddha, Mohammed próféta és más nagy lelki mesterek példáját kellene néznünk, és úgy kellene viselkednünk is. Amikor csak magunknak élünk, nem törıdünk azzal, milyen hatással vagyunk másokra. De amint lelki beállítottságunk fokozódik, külön is kezdünk figyelni arra, hogy mit mondunk, mit teszünk, miért és hogyan tesszük azt, amit teszünk, annak alapján, hogy tetteink hogyan hatnak ki a közösségre. Ez nem túlzás, megszállottság vagy paronoia. Ez tökéletesen helyén való, mert a lelki élet az örök közösségrıl és arról szól, hogy dinamikus viszonyt kell kiépítenünk Istennel, aki mindennek a kiindulópontja. Lelki harcosként az a kötelességünk, hogy mindenütt a lelki királyság légkörét teremtsük meg újra és újra. Nemcsak arra kell várnunk, hogy elıbb vagy utóbb megkapjuk “a mennyei jutalmat az égiektıl” vagy jól, rosszul letöltsük ezt a rövid kis földi idıt idelent, amíg mi magunk nem jutunk el a lelki királyságba, s közben mit sem törıdünk azzal a sok fájdalommal, mely itt van körülöttünk. Fontos küldetésünk van, nevezetesen az, hogy felemeljünk másokat és munkálkodjunk lelki fejlıdésükön. Felelısségteljes vezetınek lenni Bár a vezetık nagyon sokat tudnak segíteni másoknak, ugyanakkor másoknál sokkal jobban meg tudják ıket bántani is. Az emberek figyelmet, szeretetet és odaadást adnak vezetıiknek. A sikeres, Isten-központú vezetık beosztottjaiknak több gondoskodást és irányítást tudnak adni, mint bárki más. Ám ha a vezetık – különösen az olyanok, akik azt állítják, hogy Isten odaadó szolgái -- nem tudják Istent tevékenységük középpontjába állítani, akkor mások nemcsak fájdalmat éreznek, hanem elvesztik hitüket Istenben. Mint lelki harcosok, nekünk belülrıl kell érezni ezt az igazságot, és sohasem szabad megfeledkeznünk az integritás fontosságáról, amikor feladatainkat teljesítjük. Ez különösen igaz, ha a pap és a kongregáció, vagy a guru és a tanítvány lelki kapcsolatáról van szó. Egy ilyen kapcsolat rendkívül erıs, éltetı és segítı, amennyiben a megfelelı rendszer alapján történik. Ám ha visszaélnek vele, akkor akár zsarnoki is lehet, és a legnagyobb kárt is okozhatja, mivel a lét minden aspektusára kihathat. Manapság sok ember egyszerően azért ateista, mert szélsıséges álszentségnek volt a tanúja az ún. lelki közösségekben. Elvesztették érdeklıdésüket Isten és a vallás iránt, mert sok feltételezett “Isten-központú” személy nem volt az igazi. Lehet, hogy ezek az ateisták nem voltak elég erısek ahhoz, hogy megkülönböztessék az intézményben tapsztalt korrupciót az igazi lelki forrás tisztasásgától. Ugyanakkor saját fejlıdésünket tartva szem elıtt, sohasem szabad felednünk, hogy nincs az a vallási vagy lelki intézmény a világon, amely bárkit is teljes egészében felszabadíthat. Néha az emberek meghúzódnak az intézmény mögött, és elkerülik az öntisztulást. A lelki intézmények azért vannak, hogy egy bizonyos légkört teremtsenek, mely lehetıvé teszi az emberek számára az együttmőködést, a növekedést és a fejlıdést Istennel való személyes kapcsolatuk terén. Néha az emberek összetévesztik az 153

intézményt magával a tannal, méghozzá oly annyira, hogy “kiégnek” és elfelejtik, hogy ezek az intézmények természetüktıl fogva csupán tökéletlen kiképzı központok. Végsı soron mi mindannyian felelısek vagyunk saját elkötelezettségünkért. Hogy mi történik velünk halálunk óráján, az lelki irányítónk kegyelmétıl, saját képességeinktıl és tudatunktól függ, és nem szükségszerően attól az intézménytıl, melynek tagjai vagyunk. Az igazi lelki harcos nem karosszékben ülı filozófus. Kövessük példáját. A 21. századba lépve, már nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak egy kis csevegésre fussunk össze. Lelki harcosokként nem húzhatjuk az idıt, gyorsan fel kell vetnünk a kérdést, és azonnali megoldást is kell rá találnunk. Sajnos a modern világ létrehozta az ún. “soha nem látható” vezetıt, aki elszigetelten üldögél elefántcsont-palotájában, gombokat nyomogat és hadseregeknek parancsol. Helyre kell állítanunk az elmúlt idık bátor, teokratikus vezetıségét, amikor a tábornok örömmel kísérte hadba csapatait, és velük együtt küzdött a lövészárkokban, mint egyszerő, bátor és lelkes harcos. Az emberek tisztelni és követni fogják az ilyen vezért, és engedelmeskednek parancsainak. A mai világnak nagyon nagy szüksége lenne olyan vezetıkra, akik készek “életüket is feláldozni a frontvonalon” a kollektív cél elérése érdekében. Amikor vezetıt választunk, a józan paraszti ész is azt diktálja, ne hagyjuk, hogy olyan ember képviseljen bennünket, aki nem akar nekigyőrkızni és igazi áldozatot hozni miérettünk. Vezetıkre szükség van, de az igazi vezetı olyan, aki rá tud hangolódni a magasabb áldásra, és mindenképpen meg tudja ezt osztani másokkal. Az ilyen vezetı igazi szolga és vezetı is egyben, akinek van kapcsolata az isteni hatalommal. Éberség és stratégia A helyzet aránylag egyszerő, amikor olyan ellenséggel találkozunk, aki látható és tapintható, és valamilyen egyenruhát visel. Sokkal nehezebb egy olyan ellenséggel harcolni, mint a romlás, a degradáció, mely sokkal rafináltabb és pentránsabb természető. Nem tudunk harcolni a zavar, a bujaság, vagy a fösvénység ellen sem, ha nem tudjuk felismerni, és így kiírtani. Akik tanultak harcmővészetet, ismerik az energia átalakításának tudományát, és tudják, hogyan kell azt az ellenfél ellen kihasználni, aki energiát sugároz ki. E célból a harcos megtanulja a legkülönbözıbb fogásokat. Akárcsak Dávid és Góliát esetében az Ó Testamentumban, az ellenfél elsısorban azt akarja, hogy veszítsük el a gyızelembe vetett hitünket, mert akkor megfoszt legerısebb fegyverünktıl. De még ha a hittel fel is vagyunk fegyverkezve, az ellenséget akkor sem könnyő legyızni, ha az ı játékszabályait fogadjuk el. Butaság lenne olyan fegyvert használni, amelyhez az ellenség a legjobban ért. Meg kell tanulnunk kijátszani az ellenség erejét, a miénkbıl pedig a legtöbbet kihozni. Az igazi lelki harcos azt mondja: “Kerül, amibe kerül, olyan valaki leszek, aki változtat a kollektív tudaton, s azzal kezdem, hogy saját életemet változtatom meg elıször. Törıdni fogok másokkal, de nem fogok beilleszkedni és nem fogom behizelegni magam azok közé, akik a materialista világszemlélet úszályában haladnak.” Jussanak eszedbe az elıharcosok, akik életüket kockáztatják, hogy másokat megmentsenek. Ez munkájuk része, és ha elvesztik éberségüket, mert egy valakit meg akarnak menteni, és ezért feláldozzák magukat, akkor a jövıben képtelenek lesznek számtalan más áldozatot kiragadni a veszélybıl. Hasonlóképpen, mint lelki harcosok, mindig készen kell állnunk kiterjeszteni a segítséget másoknak, de nem azon a ponton túlra, amikor már mi is elveszhetünk a folyamatban. 154

Nem tudjuk még a kezünket sem felemelni a csatában, ha az ellenségnek nagy erejő fegyverei vannak, a mi kezünkben pedig csak egy bot, s közben azt gondoljuk, “hogy ezen a napon valami óriási dolgot fogunk véghez vinni, mert ellenfelünket jól elnáspágolhatjuk.” Minısíteni kell fegyvereinket, és egyenlı eséllyel, vagy még jobbakkal kell harcba indulnunk. És ne feledd, a spirituális arénában ezek a fegyverek nem anyagiak, hanem lelkiek: a szeretet, alázat, hit, együttérzés és a példa, melyet saját viselkedésünkkel mutatunk. Ha úgy harcolunk, mint Arjuna a Bhagavad-gitában, mindenben az Úr akaratának engedelmeskedve, nem tud rajtunk senki és semmi erıt venni.

Forradalmárként cselekedve Minden jóhiszemő próféta, aki fontos változásokat hozott a társadalom fıbb áramlataiba, forradalmár lelki harcos volt. Egész életüket annak szentelték, hogy megsemmisítsék az elnyomást és az igazságtalanságot, és megmutassák a magasabb rendő igazságot. Hogy ezt megtehessék ellenséges környezetbe kellett menniük, és addig kellett élniük, amíg céljukat el nem érték. Mivel forradalmárnak lenni azt jelenti, hogy az árral szemben kell úszni, lelkinek lenni meg szintén azt jelenti, hogy ki kell állni és önállóan kell gondolkozni, akkor logikus, hogyha lelkiek vagyunk, akkor forradalmárok is vagyunk. Ebbıl az következik, hogy ha egyszer lelki harcosok vagyunk, akkor forradalmároknak kell lennünk. S annak érdekében, hogy hatékony forradalmárok is lehessünk, sokkal magasabb erıkbıl kell merítenünk, mint a miénk. Azok, akik csak lelkiek vagy csak forradalmárok akarnak lenni, azok mindössze csacsogó reformisták, akiknek semmi haszna. Ha a történelmet vizsgáljuk, akkor sok olyan lelki forradalmárt fedezhetünk fel, aki nagy árat fizetett az igazságért. Az egyik példa Zoroaszter, a perzsa misztikus, akit hátba szúrtak, mert megpróbált tudatemeléssel foglalkozni. Egy másik példa Szókratész, akit perbe fogtak és halálra ítéltek, mert anyagellenes nézeteivel “megrontotta az ifjúságot és nem hitt a város isteneiben”. Buddhát ortodox hinduk megkövezték és zaklatták. Mohammed próféta élete állandó veszélyben forgott, több merényletet is elkövettek ellene. Jézust megfeszítették. Avilai Szent Teréz, aki apáca lett, kénytelen volt elszökni otthonról, hogy szent, egyszerő és lemondó életet élhessen. A Bai’ Hai hitközösség megalapítóját és vezetıit többször megfenyegették. Akvinói Szent Tamást, aki nıtlenségi fogadalmat tett, szülei összezárták egy paráznával, hogy szegje meg fogadalmát. Assziszi Szent Ferenc mindenét odaadta a szegényeknek, és szüleit is nyilvánosan megtagadta, hogy hivatásának élhessen. Indiában gyilkossági merényleteket követtek el Ramanujacarya, Bhaktivenode Thakur és Bhaktisiddhanta Swami ellen. A listát hosszan sorolhatnánk. Ezek a szent személyek, és sokan mások, mindent feláldoztak, hogy hőek maradjanak látomásaikhoz. Sok esetben, bár úgy tőnik, hogy ezek az emberek végtelenül sokat szenvedtek szükségtelenül, gyakorlatilag tudatosan választottak, hogy céljukat elérjék. Egy másik, magasabb szempontból nézve, másként nem is cselekedhettek, hisz teljes egészében alárendelték magukat az isteni akaratnak. Végül is, hogy taníthat valaki bennünket arra, hogy mi nem a test vagyunk, ha közben fél a haláltól? Hogy mondhatják nekünk tanítómestereink, hogy öröktıl fogva vagyunk és leszünk, ha ık maguk is félnek attól, hogy meghalnak? Hogy modhatják nekünk tanítóink, hogy dobjunk el minden földi hívságot, ha ık pedig ragaszkodnak valamihez? Paradox módon, lemondásukkal és mártiromságukkal halhatatlanságot szereztek maguknak. 155

Mit jelent forradalmárnak lenni a mai világban A lelki harcos erejének egyik legfényesebb bizonyítéka az a dühös reagálás, melyet a negatív erık részérıl vált ki. Amennyiben negatív hatással körbe vett fényforrásként „nem zavarunk semmi vizet”, akkor a fény nem elég erıs. Ha pedig fáklyát gyújtunk a sötétségben, akkor az a fáklya felfalja a sötétséget, és mutatja majd az utat mások számára is. Ebben az esetben teljesítjük szerepünket, mint lelki forradalmárok. Jelenleg szerte az egész világon vallási és oktatási intézményeink ostromnak vannak kitéve, s ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Például egyes evangelisták a leghatalmasabb létezı agyformálók között találhatók. Újra át kell venni az ellenırzést a korrupt vezetıktıl, akiket ki kell kergetni a templomokból, mint ahogy azt Jézus cselekedte a pénzváltókkal. Jézus egyenesen a templomokba ment, mert az ezeken a szent helyeken elterjedt korrupció kezdett nagy pusztítást végezni a társadalom egészében. Relatíve az nem is olyan rossz, ha politikai, társadalmi vagy gazdasági problémák ütik fel a fejüket, mert ezek a nehézségek várhatóak, mivel anyagi természetőek. Ám ha a társadalom lelki alapjai indulnak romlásnak, az emberek szíve üres és sívár lesz, mert a spiritualitás a legfelemelıbb és a legnagyobb egyesítı tapasztalat, mely értelmet ad a létnek. Mit is tett Jézus? Ostort ragadott, felborította az asztalokat, és kiőzte a templomból az üzéreket. A tett forradalmi! Cselekedetének óriási hatása volt az adott idıpontban. Természetesen mi nem arra kérünk benneteket, hogy kezdjetek templompadokat és ablakokat törni – egy egész életet el lehet tölteni ezzel, és mégsem fogtok semmit sem elérni vele. Nagyon sok méltánytalan helyzet van a világon, melyet orvosolni kell. És mégcsak nincs is mindig valamilyen fizikai vagy anyagi erıre szükség, hogy megváltozzon valami. Amit tıletek kérünk, az valami sokkal hatékonyabb dolog: használjátok az igazságosság, a szeretet és a tisztaság szent és isteni hatalmát a kollektív tudat felemelése érdekében. Ezek a természetes szerek lefegyverzık és szívet melengetık. Minden ember szíve mélyébe zárja, mert igazi gyógyulást hoznak. Egy apró figyelmeztetés azért itt helyén való lenne: amint ezt az erıt a gyógyulás szolgálatába állítjuk, nem szabad naivnak lennünk. Hasznos emlékeztetı az a bibliai történet, amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe. A város lakosai piros szınyeget terítettek a lába alá, pálmalevelet lengettek, és nagy örömmel fogadták. Ugyanazok az emberek, akik késıbb azt kiáltották Pilátusnak, hogy „feszítsd meg”, vagy semmit se tettek azért, hogy megmentsék ıt a kereszthaláltól. Legyen ez figyelmeztetés. Ha valaki piros szınyeget terít a lábad elé, azért még nem árt, ha alaposan megvizsgálod hátsó gondolatait is. A mostani helyzet hasonlít azokra az idıkre, amikor Krisztus is itt járt a Földön. A világ legnagyobb jelenkori konfliktusai közül több a lelki zavarból és az ıszinteség hiányából fakad. Az egyik vallás a másik ellen harcol; az egyik etnikai csoport átkozza a másikat, és nemzetek esnek szét. Annyira elvadult sok minden, hogy sok ember az Istent átkozza. Természetesen az elnyomó erık csak tapsolnak, ha ilyen típusú dolgok történnek. Ha elköteleztük magunkat egy erıs lelki élet és fegyelem mellett, akkor határozott forradalmi álláspontra helyezkedtünk. Ezzel azt mondjuk, hogy nem vagyunk hajlandók vakon és ostobán élni. Ugyanakkor nem leszünk csak béketőrık és közömbösek, és nem fogjuk becsapni magunkat érzéstelenítıkkel, hogy ne lássuk a házat, ha ég. Megtagadjuk 156

azt az önzést, mely szemet huny mások nyomorúsága felett mindaddig, amíg ı jól érzi saját bırében magát.

Állni a sarat Többen közülünk már megtapasztalták a zaklatást amiatt, mert eltökélt szándékunk küzdeni a tudatlanság ellen. Jól mondják, hisz köztudott, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában. Ezért készen kell állnunk arra, hogy szembe nézzünk a legnagyobb kihívásokkal is, amint „hazai pályán játszunk”: állnunk kell a sarat. A Legfelsıbb Lény gyakran rendezi úgy a dolgokat, hogy azok jelentik a legnagyobb próbát számunkra, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ezáltal lehetıvé teszi, hogy tisztán láthassuk választási lehetıségeinket. Mi is az, amit igazán akarunk: a lelki vagy az anyagi? Az állandó kihívások konfrontálni fognak bennünket, vagy azoknak a formájában, ami nekünk a legdrágább, vagy pedig más külsı erık alakjában. Reméljük, egyikünknek sem kell kiállni olyan nehéz próbát, mint amilyen a világ legnagyobb tanítómesterei közül soknak kijutott. Ámde amennyiben komolyan gondolunk arra, hogy anyagellenesek leszünk, és meg akarjuk érteni a lélek természetét, a kihívásokat nem fogjuk tudni teljesen elkerülni. És a legkevésbé sem szabad törıdnünk azzal, hogy a mai átlagember egészen radikálisnak fogja tekinteni viselkedésünket, hisz mi elsısorban az Istenfı Legfelsıbb Személyiségét, a világ legirigyeltebb Személyiségét szolgáljuk, miközben kénytelenek vagyunk az İ ellenségeinek és támadóinak a hajlékában élni ezen a Földön. Mert leginkább mindig olyan emberek fognak körülvenni bennünket, akik teljes egészében a korrupt üzleti életnek hódolnak, mint a legtöbben. S azok közülünk, akik egy könnyő kis utazásra számítanak, rá fognak jönni arra, hogy a lelki elkötelezettség nem a gyenge szívőeké. Ha jóval idı elıtt tudjuk meg, hogy próba elıtt állunk, akkor kellı erıvel és lelkesedéssel nézhetünk szembe vele. Ahelyett, hogy igyekeznénk a próbát elkerülni, megértjük, hogy az része annak a tapasztalatnak, mely végül is arra minısít majd bennünket, hogy visszatérhetünk Isten országába. Ezek a próbák lehetıvé teszik számunkra, hogy megmutassuk szeretı elkötelezettségünket Istennek, mely egészen odáig terjed, hogy akár hadba is indulunk az İ dicsıségéért. Ha ezt tudjuk és nem feledjük, akkor mindig vigaszt találunk szívünkben még a legnehezebb idıkben is.

157

Tetteink értékelése A lelki harcos elsısorban az Úr szolgája, aki mások javára cselekszik. Ám a zürzavar kellıs közepén, hogyan ismerjük fel a helyes cselekedetet? Tetteink erkölcsiségének és helyénvalóságának a mérlegelésére több módszer is van. Az egyik alternatíva az, hogy elképzeljük, mi lenne az eredmény, ha az emberek többsége hasonló tettet hajtott volna végre. Azt mondják, hogy „gyümölcsérıl ismered meg a fát.” Ha valami jó, és azt a legtöbb ember megteszi, akkor az eredmény is jótékony hatású lesz. És fordítva, ha sok ember tesz olyasmit, ami gonosz dolog, akkor a bekövetkezı nyomorúságnak és szennyezésnek sok áldozata lesz. Ezért, amikor valamilyen potenciális tettet értékelünk, akkor feltehetjük magunknak a kérdést: a tett hozzáad valamit vagy elvesz valamit az emberi civilizáció haladásából, ha ezt a tettet emberek tömegei hajtják végre? Ha mindenki hajlandó lenne elismerni az abortuszt, mi lenne az emberi társadalomból? Volna-e jövınk? Ha mindenki valamilyen szektának lenne a tagja, volna-e értelme az egységnek a különbözıséggel? Ha mindenki azt hinné, hogy csak ı tudja az egyetlen helyes választ a világ problémáira, lenne-e akkor kommunikáció? Ha mindenki soviniszta, rasszista, nacionalista lenne és törzsi elıítéleteket vallana, jó úton járnánk? Természetesen nem. És ami a legfontosabb, kérdezzük meg magunktól: „Gondolataim és tetteim Istennek tetszıek?” Aki egyébként ugyis mindent lát. Röviden, minden potenciális tettet a következı alapon kell megítélni: ha az emberek tömegei ezt megteszik, akkor magasabb rendő lesz a jó? Tetszik ez majd Istennek? Az ısi kultúrák így mőködtek. Egy falunak a tagjai nagyon zavarba jöttek volna, ha valami rosszat kellett volna megcselekedniük, és nem tudták elviselni, ha valamibıl a közösségnek kára származott. Manapság pedig, laza erkölcseinkbıl kifolyólag, az a legsikeresebb ember, aki a legtisztességtelenebb, de megússza. Például a kábítószer-kereskedık többsége palotában lakik, luxusautókon kocsikázik. Igen gyakran a legjobb elméket fogadják fel, hogy védelmezzék vagy fedezzék a legdeviánsabb gyenge viselkedésformákat. Mindent meg kell tennünk, hogy ez a tudatállapot megváltozzék. Kérdések és válaszok Kérdés: Olvastam valahol, hogyha nagy ember akarsz lenni, akkor mindenképpen kerülnöd kell az alacsony mentalitású és kevés ambícióval rendelkezı embereket, mert lehúznak. Egy másik szerzı meg azt mondja, hogy minden kritikán felüli, ha valaki olyan emberekkel közösködik, akiknek gondolkodása nem magasabb rendő, csüggedtek és érzelgısek. Vajon ez gyakorlati megközelítése az életnek? Válasz: Ez nemcsak hogy teljesen nem gyakorlati megközelítés, hanem épp ellenkezıleg: tükrözi azt a fajta arroganciát, mely ezt a mi embertelen világunkat létrehozta. Hol a megállás? Elıször csak kerülöd ezeket az embereket. Aztán meg kiközösíted ıket, mert méltatlanok arra, hogy veled együtt éljenek. Majd elüldözöd ıket valahová, vagy megpróbálod ıket letörölni a Föld színérıl. Úgy hogy ez a gondolat magában hordja a népirtás szellemét. Rossz szándékú emberekben ez mentség lehet soksok szenvedésre és pusztításra. Jelenleg például a genetikai rendezés olyasmit jelent, hogy meg lehetne tisztítani a Földet „a nem kívánatos elemektıl”. Ám ki fogja eldönteni, ki a nem kívánatos, és vajon ez csakugyan növelné az általános jólétet? Nagyon óvatosaknak kell lennünk az ilyen gondolatokkal, és ambícióinkkal, amelyek egy ilyen filozófiához vezethetnek. Évekkel ezelıtt sokan úgy vélték, hogy az 158

esıerdık fölöslegesek, és hogy a földet jobban lehetne hasznosítani nélkülük. Fogalmuk sem volt, hogy mibe másztak bele. Minden teremtménynek megvan a haszna és a célja ezen a Földön, még akkor is, ha nem mindig látjuk közvetlenül. Tudatlanságunkban belekontárkodunk a természetbe, anélkül, hogy tudnánk, hogy ez mennyire veszélyes. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire veszélyes ez a fajta gondolkodás. Ott áll sok fiatalkori bőnözés eredeténél is, mert a szülık valahogy így tekintenek gyermekeikre is. Intellektuális stimulációt, karriert, vagy a nagyobb társadalmi elismertséget keresve elhagyták gyermekeiket a „rangosabb” társaságért, mások gondjaira bízták ıket. A gyerekek pedig, így elhanyagolva, megbántódnak és megharagszanak oly annyira, hogy fájdalmat okoznak maguknak és másoknak is. A világ csak úgy tud életben maradni, ha az emberek nagy száma lesz Istentudatú. És mindent el kell követniük, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy Isten gondolkodik. Mint lelki harcosok, vállalnunk kell a felelısséget mások vezetésére és irányítására, minden erıfeszítést megtéve, hogy neveljük és felemeljük ıket. Nem szabad panaszkodnunk a teherviselés miatt. Csak képzeljék el, milyen haszontalan egy tanár tanítványok nélkül, és egy szülı gyerekek nélkül. A diák tudatlanságával szolgálja a tanárt. A gyerekek ártatlanságukkal szolgálják a szülıt. E nélkül az adok-kapok ciklus – az a folyamat, mely értelmet ad az életnek – megszőnik. Együtt kell élnünk valamennyiünknek. Ugyanakkor, ha a körülöttünk lévı emberek állandóan megcsapolják energiánkat valamivel, akkor szolgálatunk minısége hanyatlani fog. Ezért kell megtanulnunk megvédeni magunkat a szeretet kisugárzásával oly módon, hogy jelenlétünk felemelje ıket, és az övék ne merítsen ki bennünket. Ez azt jelenti, hogy fokozni kell ellenállóképeségünket imádkozással, meditálással és lelki összejövetelekkel, úgy hogy mások lelkesedésének kiindulópontja lehessünk. Testvérünk eltartói kell hogy legyünk. Senkit sem hagyhatunk cserben nehéz helyzetében. Ki kell nyújtanunk segítı kezünket. Ha ezt ıszintén tesszük, bennünket is megsegítenek a magasabb erık. A „modern” ember úgy látszik nem tudja felfogni, hogyha minél többet segítünk másoknak, annál jobban megnövekszenek erıforrásaink, és annál jobban kiérdemeljük Isten áldását. A lelki harcosnak szomjúhoznia kell az igazságot, a tudást és a jó társaságot, bárhonnan kapja is. Lelki tanítómesterem egyszer azt mondta, hogy a nagy gondolkodókra az jellemzı, hogy a legrosszabból is ki tudják szedni a legjobbat. Az értelmes ember a méregben is megtalálja a nektárt, piszkos helyrıl is elfogadja az aranyat, rossz családból is a jó asszonyt, és az utcai koldustól is a tanítást. A tudást is el kell fogadnunk mindenkitıl. Nem szabad szektánsnak lenni. Bárhonnan is jöjjön az igaz tudás, el kell fogadnunk. A tudást keresı embernek mindig ez az álláspontja. Kérdés: Mi a szerepe a tudásnak a szolgálattal kapcsolatban? Az a fontos, hogy az írásokat ismerjük, vagy pedig valamilyen szolgálatban szerezzünk minél nagyobb jártasságot? Válasz: Mind a kettı fontos. Minél jobban megértjük, miért és hogyan kell a helyes dolgot megcselekedni, annál több hasznát látjuk. Mindazonáltal, ha valami hatékony és pozitív, még ha nem is értjük egészen, csak részben, még attól hasznos lehet. A legmagasabb lelki kapcsolatokat nem lehet csak ésszel megteremteni. Kell hozzá tudás, de együttérzı önzetlen szolgálat is. Egyszer a Benáreszi Egyetem alkancellárja ellátogatott a nagy lelki tanítómesterhez, Bhaktisiddhanta Saraswati Swamihoz, akirıl India szerte az a hír járta, hogy nagyon nagy tudós. Az alkancellár elmagyarázta, hogy lenne néhány kérdése az 159

írással kapcsolatban. Bhaktisiddhanta viszont arra kérte az alkancellárt, hogy nézzen el a szomszédos templomba, és segítsen a papoknak megtisztogatni a templomi kellékeket. Az alkancellár azt válaszolta, hogy ı egy nagyon nehéz kérdésre keresi a választ, és az ottani papok erre nem fognak tudni felelni. Ám a tudós csak ragaszkodott ahhoz, hogy az alkancellár segítsen a papoknak megmosni a kegytárgyakat. Amikor az alkancellár elmondta a papoknak, mi járatban van, ık azt felelték, hogy „nos, per pillanat nagyon el vannak foglalva a mosással, de utána megvizsgálhatják a kérdést.” Az alkancellár, bár ismert tudós és tanár volt, levette kabátját és alázatosan segített a mosogatásban. Miután minden fénylett, az alkancellár visszament Bhaktisiddhantához, aki megkérdezte tıle, kapott-e választ a kérdéseire. „Igen – válaszolta az alkancellár. – Amíg a kegytárgyakat tisztítottam, a válasz automatikusan beugrott.” Bhaktisiddhanta ez után elmagyarázta, hogy a lelki életet nem lehet csak tudományosan értelmezni, ám a helyes szolgálati magatartás meghozza a szükséges belsı megértést. Ez egy jó példája az alázattal végzett szolgálat hatékonyságának. Kérdés: Most, amikor a világ valahol egy potenciális válság felé halad, mit kell tennünk? Az a helyes, ha visszavonulunk a társadalomtól, vagy pedig prédikáljunk továbbra is és közvetítsük az üzenetet? Válasz: Isten szolgái mindig tele vannak együttérzéssel: ık semmiképpen sem csupán „a saját lelki üdvösségükért” fáradoznak. Ez annyit jelent, hogy nemcsak az érdekli ıket, hogy csak ık „üdvözüljenek”, a többinek meg ahogy sikerül. Ez egy materialista, egoista magatartás lenne, amely fokozatosan az önzı viselkedés különbözı szintjeivé eszkalálódna. Mindig legjobb képességeinknek megfelelıen kell szolgálnunk mindenkit. Ám ugyanakkor, mint ahogy az orvosnak is vigyázni kell saját egészségére, amikor beteg páciensekkel van dolga, úgy a lelki harcosnak is vigyáznia kell, hogy ne szívja magába a materialista gondolkodási mód, amikor materialistákkal van dolga. Mint már korábban említettem, mint lelki harcosoknak nekünk az a kötelességünk, hogy mindenütt megteremtsük a lelki királyság eredeti környezetét. Nem egyedül akarunk bemenni a mennyországba vagy a lelki királyságba. Nem szigeteljük el magunkat, és nem hunyunk szemet a körülöttünk lévı sok szenvedés felett. Természetesen nem akarunk asszociálódni bizonyos tevékenységfajtákkal, mert az nincs összhangban velünk, akik vagyunk. Ez nem elfutás vagy egy szituáció megkerülése; ez mindössze annyit jelent, hogy tudunk szelektálni. És ha ezt éretten tesszük, akkor tapasztalatunk jobb minıségő, és nem tereli el figyelmünket semmi a kitőzött céltól. A lelki harcos mindig összpontosít, mindig felismeri és értékeli azt a szokatlanul kegyes áldást, melyet valahogy jó szerencsénk folytán mi kapunk Istentıl. Nagy együttérzést kell tanúsítanunk a materialistákkal, akik csak az érzéki örömöknek élnek, valamint azokkal, akik kaptak egy kis tudást, de aztán nem akarnak tovább menni. Felelısségünk, hogy mindenütt segítsünk, ahol kell. Kérdés: Hogyan találjuk meg az utat, a célt, a küldetést, vagy azt, amit el kell végeznünk? Hogy találhatjuk ki, mi az, ha igazából nem is tudjuk? Válasz: Mondhat egy egyszerő imát: ”Istenem, kérlek, tégy olyan helyzetbe, amely a legjobb ahhoz, hogy feltétel nélkül szerethesselek és szolgálhassalak.” Ám a válasz értelmezésében óvatosaknak kell lennünk. Általában nem tudjuk, mit tapasztaltunk elızı életeinkben, és milyen az a karma, mely következik. Következésképpen, gyakran nem vagyunk tisztában azokkal a játékokkal, melyeket az elme és az értelem játszik az 160

általunk kapott esetleges jelzésekkel és üzenetekkel. Különös gyanakvással kell fogadni az olyan „választ”, mely megerısít fontosságunk tudatában. Minél komolyabbak vagyunk lelkileg, annál hajlamosabbak leszünk a következıképpen imádkozni: „Istenem, Tiéd vagyok testestıl, lelkestıl. Tégy velem úgy, ahogy jónak látod. Tudom, hogy csak a legjobbat akarod nekem. Tudom, hogy a legjobb barátom vagy, a legjobban szeretsz, a legjobb szülı és a legjobb gondozó vagy, és csak azért vannak problémáim, mert beavatkozom velem kapcsolatos terveidbe. Ezért most arra kérlek, erısíts meg a hitemben, és ne hagyd, hogy továbbra is be akarjak avatkozni terveidbe. Csak hagyd, hogy azt tegyem, ami a legjobb.” Imádkozzatok így, és látni fogtok csodát, amik megtörténnek. Természetesen ezután a következı imát is el lehet mondani: „Uram, segíts, hogy megbírkózzam feladatommal!”

161

10. fejezet A világközösség szolgálatában Egy járható jövı létrehozása – Az igazi kultúra – A lelki mag – A legjobbat Keletrıl és Nyugatról – A meghalás szent mővészete -- Az igazi kultúra helyreállítása – Tolerancia és egyetemes hit -- Kapcsolatunk a természettel – Egyszerőség és önállóság – A közösség ereje – Közösséget alkotni -- Egy közösség létrehozásának négy alapelve – Az erıs család építése – Együttmőködés és a közösség – Konfliktuskezelés a közösségben – A pozitív közösségi környezet fenntartása – Legyünk elkötelezettek – Kérdések és válaszok Egy járható jövı létrehozása Egy afrikai közmondás azt tartja, hogy „a jövıt sokkal inkább a gyerekeinktıl kapjuk kölcsön, és nem az elıdöktıl örököljük.” Csakugyan a jövı a gyerekeinké – ez az övék, és nem a miénk. Kötelességünk, feladatunk, sıt a mi örömünk, hogy minden áron megırizzük ezt a jövıt számukra. Mint lelki harcosoknak, jelentıs szerepünk van ennek a jövınek a megóvásában. Hogy egy használható planétát tudjunk megırizni a következı nemzedék számára, mérlegelnünk és integrálnunk kell mostani valóságunk lelki, metafizikai és anyagi aspektusait. Felismerve egy természetesebb életforma szükségességét, igyekezhetünk összhangban élni a természettel és teljes tisztánlátással környezetünket illetıen, megértve a természet különbözı ciklusainak áradásait és apadásait. Értékelni is tudjuk ily módon a minden körülmények között Istentıl függı igazi függetlenségünk elérésének fontosságát, miközben a lelki ébredés technikáját alkalmazzuk mindennapi életünkben. A globális tudat komoly megváltozásának kellıs közepén vagyunk, és sok lelki harcos lesz ennek az átmenetnek jelentıs szereplıje. Távolodunk attól a kultúrától, mely csak elvenni akar, és egy olyan kultúra felé közeledünk, mely adni is hajlandó. Örvendeznünk kell annak a körülménynek, hogy eljött a lelki aratás ideje, és hogy sokan közülünk kertészek lesznek, akik segíthetnek ebben a betakarítási idıszakban. Amint mindegyikünk megszabadul negatív mintáitól, lelkileg haladunk elıre és növeljük szerepünket ebben a betakarításban. Másrészt viszont, ha nem tudunk szabadulni ezektıl a mintáktól, és alantasabb ösztöneink rabjai maradunk, akkor nagy kárt okozunk magunknak, mint ahogy a világnak is. Teljesíteni kell felelısségünket mint lelki harcosok, hogy új gondolati mintákat és viselkedést modellálhassunk annak érdekében, hogy egészséges, természetes kölcsönhatásra épülı új közösségeket segíthessünk létrehozni.

162

Az igazi kultúra Isten az igazi kultúra formájában keretet adott az emberiségnek az egészséges életmódra. Igazi kultúra ott létezik, ahol a társadalom felismeri és támogatja a lelki elveket, mint az emberi élet legitim alapját, és úgy szervezi meg minden struktúráját és tevékenységét, hogy képessé tegye az embereket a lelki felszabadulás célja felé haladni. Az igazi kultúra egyik egyetemes eleme a tánc. Akárcsak a zene, a táncon keresztül való önkifejezés megtalálható minden ısi kultúrában. Például, amikor Caitanya Úr Indiában utazgatott, mindenütt állandó összejövetelek voltak, amikoris az emberek intenzíven táncoltak és Isten nevét énekelték, és az éneklık az eksztázis és szeretet állapotába kerülve találtak egymásra. Mi a szerepe a kultúrának? A kultúra biztosítja azt a környezetet, mely ösztönzi a növekedés bizonyos fajtáit. A tudósok például laboratóriumi körülmények közt hoznak létre kultúrát bizonyos vegyi szerek segítségével; e környezet nélkül bizonyos sejtek növekedése nem lenne lehetséges. A nıi méh is olyan, mint a kultúra. Olyan elemekbıl áll, melyek ösztönzik a magzat fejlıdését. Ha a nı belsı környezete bizonyos idegen és szükségtelen elemek, mint például a nikotin és az alkohol miatt megváltozik, a magzat növekedése leállhat vagy deformálódhat. Ráadásul a rendes emésztés bizonyos bakteriális kultúrát is igényel. Összességében a Mindenható Teremtı Isten megtervezte a természetes környezetet és kultúrákat, melyekben minden élılény jól érezheti magát. A Legfelsıbb Teremtı és Ügynökei mindig ellátják teremtményeiket pontosan mind azzal, amire szükségük van, hogy rendeltetésüknek eleget tegyenek. Például, a méheknek mindenük megvan ahhoz, hogy tökéletesen tudjanak mézet győjteni, a kengurunak meg van erszénye, melyben a kölykeire vigyázhat. Mint emberi lények, el vagyunk látva elmével és értelemmel, mely pontosan megfelel a nekünk szánt célnak, nevezetesen annak, hogy felemeljük tudatunkat. Az emberi élet értelme több mint csupán az evés, alvás, párzás és védekezés. Csakugyan, az állatok sokkal ügyesebbek az evésben, alvásban, párzásban és a védekezésben, mint mi. Ha az emberi formát csak erre szánta volna Isten, akkor valahol valamit biztosan „elszúrt”, és nem a megfelelı berendezést adta nekünk e célok elérésére. Ám biztosak lehetünk abban, hogy Isten, a természet és a biológia nem hibáztak. Azért vagyunk, hogy berendezéseinket a teljes lelki örökség igénylésére használjuk. Észre kell vennünk, mi az, aminek igazi, tartós értéke van, és óvnunk kell azt, ami igazán szent. A mai világban ez azt jelenti, hogy új életet kell öntenünk az emberi lelkekbe. Ahelyett, hogy folytatnánk értéktelen bevásárló körútjainkat az áruházakban, és feladjuk a hagyományt a divatért, a bölcsességet az információért, a hőséget a népszerőségért, a szeretetet a bujaságért, meg kell tanulnunk körültekintıbbnek, integráltabbnak, sokoldalúbbnak és filozófikusabbnak lennünk. Ahelyett, hogy rövidtávú örömöket hajszolnánk, melyek tulajdonképpen csak csalódást okoznak, és nem nyújtanak tartós boldogságot, meg kell tanulnunk olyan örömöket keresni, melyeknek szükségük van az idıre, hogy akkumulálódni tudjanak, ám késıbb igazi örömet és elragadtatást tudnak okozni. Ha hajlandóak vagyunk megfizetni az árat a kitartásért és az elkötelezettségért, akkor minısülhetünk arra is, hogy ennek megfelelıen a jutalmat is elnyerjük. Ez az igazi kultúráknak a megközelítése. Ugyanez vonatkozik mindennapi életünkre is. Mindannyian dolgozunk, hogy megélhessünk egy olyan világban, mely ellenségesnek tőnik alapvetı létünkkel szemben. Ám ilyenkor is van lehetıség arra, hogy felemelkedjünk a lét magasabb állapotaiba, melyek túllépik az egyszerő létezés határait. Például, mindannyian felajánlhatjuk 163

munkánkat mindenki javára, illetve minden egyes tettünket szolgálatként valami nagyobbnak ajánlhatjuk, mint mi saját magunk. Az igazi, ısi kultúra tulajdonképpen erre is épült. Mint lelki harcosok, ebben a modern társadalomban mindenütt jobban odafigyelhetünk a tudat e magasabb állapotának fejlesztési technikájára. A lelki mag Becsülnünk kell a kultúra célját és folyamatát is. Az ısi kultúrvilágban mindig volt egy lelki mag, mely összetartotta a társadalmat. Volt egy közmegegyezés a kiterjedt családot, az anyaságot és az apaságot illetıen, melyet szolgálatnak tekintettek, és a felelısséget illetıen is, mely kiterjedt a közösség életére és minıségére. Majdnem minden ilyen kultúrában Isten központi szerepet játszott, és az emberek megértették az emberi élet magasabb rendő célját. Valóban, bár lelki lényegünk az anyagi testbe van bezárva, metafizikailag azonban nagy képességekkel vagyunk felruházva, és lelkileg is alkalmasak vagyunk sok mindenre. Egyszerően csak olyan környezetre van szükségünk, mely arra ösztönöz bennünket, hogy fektessünk idıt és energiát ezeknek a lelki képességeknek a felszínre hozatalába. Az igazi kultúra négy elvre épül. Ezek a mértékletesség (önmegtartóztatás), tisztaság, kegyelem és igazságosság. Ezek az elvek alapvetık a tisztulás és az isteni akaratnak való megadás szempontjából. Ha visszatekintünk az emberi történelem évezredeire, ez a négy elv volt az elsı évezred, az Igazság Évezredének alapvetı jellemzıje. Abban a korban majdnem minden emberi lény a legmagasabb rangú hivatásos pap vagy jógi volt. Az ilyen erıs jellemő lényeket Maya nem tudta könnyen kísértésbe vinni csalfa energiáival. A modern idıkben határozott erıfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy civilizációnk alapjaként újra életbe léptessük ezeket az elveket. Mint lelki harcosok, örök lelki elvek alapján kell élnünk, és lelki mércével kell mérnünk igazságot és hamisságot – és másokat is arra kell buzdítanunk, hogy így tegyenek. Amennyiben lelki megoldásokat találunk anyagi problémákra, és teljesítjük a lelki kultúra képviselıinek szerepét itt ezen az anyagi platformon, teljesebben fogjuk megtapasztalni a lelki élet dinamikáját, és bárhová is menjünk, jobban tudunk majd segíteni igazi kultúrát építeni. Akármilyen sok kihívással és nehézséggel is kell majd szembenéznünk, kapcsolatunk Istennel és az a tény, hogy tudjuk, kik is vagyunk igazán, mindig nagy erıt fog nekünk kölcsönözni. A legjobbat Keletrıl és Nyugatról A kultúra ısi keleti modellje az embert úgy tekinti, mint aki egy egészhez tartozik – része az univerzumnak, része a természetnek, része közösségének és része a családnak. Feltételezi, hogy az emberek természetükbıl kifolyólag felelıs egyének, és ezért elkötelezik magukat a jövı nemzedékek jóléte mellett. Az afrikai kultúra tagjai úgy gondolkodnak, hogy “Vagyok, mert vagyunk.” Tudják, milyen sokat kaptak elıdeiktıl, és hogy törzsi közösségük és a kiterjedt család táplálja ıket. Mivel nem érzik magukat különállónak, vállalják a felelısséget azon adományok megırzéséért, melyeket az utánuk jövık részére kaptak elıdeiktıl. A modern világnak példa nélkül álló lehetısége van arra, hogy a keleti és nyugati hagyományokat egy harmonikus egységbe gyúrja. Ennek tudatában Srila Prabhupada, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító acaryája, jelentıs hozzájárulást tett e gondolat megvalósításához, amikor elhozta a legjobbat Keletrıl és összekapcsolta azt a 164

legjobbal Nyugatról. Srila Prabhupada elmagyarázta, hogy anyagilag India olyan, mint egy sánta ember, lelkileg viszont a Nyugat olyan, mint a vak ember. Külön, külön Keletnek és Nyugatnak komoly problémái vannak. Tiszta látása ellenére Kelet anyagilag erıtlen, nincsenek erıforrásai és szakmai tapasztalata, s így nem tud megfelelıen fejlıdni. Ugyanakkor a Nyugatnak, számos anyagi teljesítménye mellett, nincs lelki szemlélete, elırelátása. Srila Prabhupada úgy gondolta, hogy össze kell kapcsolni a Nyugat vitalitását Kelet bölcsességével annak érdekében, hogy egy világmérető mozgalom keretében egy új korszakot tudjunk teremteni az emberiség számára. Kelet és Nyugat házasságának nem kell egy idealista kísérletnek lennie egy utópista társadalom megteremtésére. Éppen fordítva, gyakorlati tudást biztosíthat számunkra, melynek segítségével egy olyan környezetet építhetünk, mely a földi felszínesség helyett az örök lelki elveken alapszik. A legmagasabb szinten gyakorolva, a keleti és a nyugati filozófiának ez a kombinációja nagyerejő közlekedési eszköz lehet a Legfelsıbb Lény üzenetének terjesztésére – ez nem egy félisten-imádat vagy imperszonalizmus, személytelenség, hanem az emberiség és Isten önzetlen szolgálata. A meghalás szent mővészete Sok ısi kultúra mélyreható tanokkal rendelkezett a meghalásról és a halálról. Ezeket a tanokat olyan írásokban tanulmányozhatjuk, mint az egyiptomi és a tibeti Halottak könyve, az indiai Bhagavad-gita és Bhagavata Purana. Ezek a kultúrák nem morbid módon a halálra koncentráltak, hanem inkább megértették, hogy a halál az életciklus természetes része. Az ilyen szövegek felkészítették az embert az elmúlásra és megkönnyítették az átmenetet. Mivel e kultúrák közül sok asztrológiával, tenyérjóslással és több más intuitíve mővelt gyakorlattal is foglalkozott, sok ember elıre tudta megközelítıleg, hogy mikor jön el számára az utolsó óra. Következésképpen készültek a halálra: imádkoztak, szent helyeket, templomokat látogattak. Ha betegek lettek, gyakran szent zarándokútra indultak, hogy búcsúhelyeken vagy templomban aludjanak, mert tudták, hogy amíg a fizikai test pihen, finomabb testük más dimenziókkal léphet kapcsolatba, és újra éled. A lelki harcosnak meg kell ismerkednie e gyakorlatok némelyikével, hogy elsı kézbıl kapjon konkrét információt annak megértéséhez, hogy mi a halál, az elmúlás és a tudat különbözı dimenziói. Mindez rendkívül fontos a jelenkori társadalmi szükségletek szempontjából. Az igazi kultúra helyreállítása Sok tekintetben mostani környezetünk nem természetes, és ez a természetellenes állapot az egyensúly komoly hiányának a következménye az élet kérdéseinek általunk való megközelítésében. Vissza kell szereznünk az ellenırzést életünk és környezetünk felett. Helyre kell állítanunk azt az iskolarendszert, melyben nincs szükség fémdetektorokra diákjaink ellenırzése céljából, amikor belépnek az iskolakapun; ahol nem kell káosztól és vérfürdıktıl félnünk, vagy attól, hogy gyerekeink osztálytársaikat és tanáraikat fegyverrel terrorizálják. Vissza kell nyernünk józan eszünket. Az egészséges, természetes környezet helyreállítása érdekében ismét fel kell fedeznünk a bennünk lévı isteni harmóniát és rendet, és fel kell mutatnunk azt a világnak. Ezért olyan fontos számunkra, lelki harcosok számára, hogy elvégezzük az önellenırzéssel és öntisztulással kapcsolatos belsı munkánkat. Csak ebben ez esetben készülhetünk fel arra, hogy betöltsük szerepünket annak az igazi kultúrának a létrehozására, mely a toleranciára, a 165

természet tiszteletére, az egyszerőségre, az önmegvalósításra, és a szeretı közösségre épül. Amennyiben ez a kultúra létrejön, akkor elindít egy pozitív ciklust, mely ugyanakkor elı fogja segíteni az önmegvalósításra kész, egészséges, örömteli emberi lények fejlıdését, és egy igéretes jövıt biztosít az egész világ számára. Tolerancia és egyetemes hit Az igazi kultúra alapja a tolerancia és a befogadóképesség. Most minden eddiginél nagyobb szükség van a lelki harcosok helyes ítélıképességére, mert olyan erık vannak jelen Földünkön, melyek minden áron megpróbálják megosztani a társadalmat és anarchiát teremteni. Sajnos a világ vallásai különösen hajlamosak a megosztó taktikára. Mint lelki harcosok, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen csapdába essünk, és például olyan részletek miatt hadakozzunk, hogy mi is Istennek a “helyes” neve. Vegyük csak jobban szemügyre ezt a bizonyos kérdést. A legtöbb embernek több, mint egy neve van. Ha pedig azt nézzük, hogy hány és hány nyelv van a világon, akkor hogy lehet minden dolgok Legfıbb Forrásának csak egy neve van? Istennek legalább egy neve van minden nyelven, és sok hagyomány szerint különbözı helyzeteknek sok neve is lehet. És mégis néhány elitista vette magának a fáradtságot, hogy megalkosson egy hamis, abszurd elképzelést, mely szerint senki más, hanem csak ık kaptak kizárólagos jogot az Úrtól, hogy megmondják, mi is Istennek igazi neve. Annak ellenére, hogy Isten lelki küldöttei mind hasonló üzenetet hoztak, ma követıik gyilkolják, megcsonkítják és szabotálják egymást. A világ fundamentalistái, függetlenül a szektától, azt mondják, hogy mindenki más pokolra jut. Nem ritka, hogy azonos vallásúak is egymásnak esnek. Sok mohamedán, buddhista, hindu és keresztény csoport még megjelenni sem hajlandó együtt egy másik csoporttal saját hagyományaikon belül. Pedig a Biblia is azt mondja, János evangéliumában (1.12): “Akik İt elfogadják, annak İ Isten fia.” A Bhagavad-gita azt mondja, hogy mi mindannyian ugyan annak az Istennek a gyermekei vagyunk, és azért szenvedünk, mert nem megfelelıen használjuk érzékeinket és elménket. Másutt, szintén a Bhagavad-gitában az Úr a következıket mondja (4.11): “Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. … mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja.” A legfontosabb mindig az, mennyire tudjuk magunkat átadni Istennek. Kapcsolatunk a természettel Valójában a lelki kultúra összhangban van a kozmosszal, a természettel és a természeti törvényekkel. A modern társadalomban, ahol mesterséges környezetekben élünk, a természetes világgal való szorosabb kapcsolatunk mindannyiunk javára válik. Inherens módon valamennyien érezzük, hogy a természetes környezet fontos szerepet játszik megújulásunk szempontjából. Az emberek pénzt költenek, hogy panorámás tulajdont béreljenek vagy vásároljanak, és úgy építik fel házukat vagy lakásukat, hogy az természetesen hasson. Szökıkutakat építenek és növényzetet ültetnek, tükröt és természetes háttért használnak, hogy úgy érezzék, kapcsolatban vannak a természettel. Fontos, hogy több idıt öltsünk a természetben, elmenjünk a parkba, az erdıbe, a vidékre. Szánjunk rá több idıt, hogy az elemekkel kommunikáljunk, beszélgessünk a növényekkel és a rovarokkal. Ez nemcsak triviális érzelgısség. Ha folyóparton, patak vagy víz mellett vagyunk, vagy a parkban sétálunk, úgy érezzük, mintha újjá születnénk, mert magunkba szívunk egy kis természetes energiát, amit a mesterséges környezet elvett tılünk. 166

Valamit természetes módon elvégezni azt is jelenti, hogy jobban engedelmeskedünk az isteni rendnek, ami lehetıvé teszi, hogy még inkább transzcendensek legyünk. Ez azért van így, mert a természetes életstílus aktivál és képessé tesz bennünket arra, hogy kommunikálhassunk a lényeggel, ami bennünk és körülöttünk van. Rendkívül nehéz spirituálisnak lenni, amikor anyagi vágyaink és szokásaink tartanak fogva, és nem azt tesszük, nem azt esszük, nem azt gondoljuk, amit kell, mert ennek a társadalomnak rengeteg mesterséges kotyvaléka félrevezet és becsap bennünket. Akkor hát hogyan is törekedhetnénk a transzcendenciára? Egyszerőség és önállóság A lelki kultúra Isten Országára összpontosít, és olyan küzdıtér, ahol az ember megtanulja jobban szeretni Istent. A lelki harcos szeme mindig nyitva van. Ismervén az önzés és a kapzsiság veszélyeit, olyan gyakorlatokhoz folyamodunk, melyek segítenek összetépni ennek az anyagi világnak a láncait. Ez az egyszerőség és önállóság igazi jelentése. A természetes rend nagyon egyszerő. Sokminden, amit a társadalom adott nekünk, mesterséges és fölösleges, ám arra ösztönöz, hogy mind nagyobb kényelmet biztosítsunk magunknak. Minél nagyobb a kényelmünk, azaz minél több játékszert szerzünk, annál nagyobb feltételezett “sikerünk.” Olyan tudatot fejlesztettünk ki magunknak, amely a mennyiségre, s nem pedig a minõségre épül. Pedig minden, amire az emberiségnek szüksége van a növekedéshez, a haladáshoz, a társadalmi és a családi együttmőködéshez, könnyen elérhetı. Életünk minısége egyszerően csak attól függ, hogyan használjuk vagy nem használjuk, vagy élünk vissza vele, amit eddig kaptunk. Ha túl sok volt a visszaélés – ebben vagy a korábbi életben--, akkor a felsıbb erık a nélkülözést fogják elıtérbe helyezni. Ezért van az, hogy gyakran látunk annyi embert, “ártatlan” gyerekeket is, nagy nyomorban születni és élni. Az egyszerő élet és az önállóság erıs ellenszer majdnem az összes anyagi bajok ellen, mert nem táplálja a materializmus lángjait, és összhangot teremt az anyatermészettel. Az egyszerőség segít felismerni az élet lényegét, és – mivel kevés külsı tényezıt teremt figyelmünk elterelésére – nem leszünk annyira kitéve a kísértésnek. Nagyobb befolyásunk lesz a környezet ellenırzésére, és sokkal kisebb stresszhatások is fognak érni bennünket. Vigyáznunk kell arra is, hogy ne folytassunk túlzottan győjtögetı életmódot. Akik nagy jelentıséget tulajdonítanak az anyagi javak bírtoklásának, azoknak gyakran vannak problémáik személyes kapcsolataikban. Gyakran cipelik a bőntudat terhét kapzsiságukért, rátartiságukért és önzésükért, és nagyon félnek attól, hogy anyagi vonatkozásban esetleg valamit elveszíthetnek. A túlzott győjtögetés megfosztotta ıket attól az idıtıl, melyre azért lett volna szükségük, hogy személyesen is jól megismerjék az embereket, s ezért kárpótlásul magányosságukért és az így keletkezett őr kitöltése céljából igyekeznek minél többet bírtokolni. Sohasem szabad felednünk, hogy az anyagi javak halmozása sérti a természet rendjét és sok problémának a forrása. Rupa Goswami, a nagy remete az indiai Vrndavanból, említi, hogy a túlzott győjtögetés és a földi dolgok bírtoklásának vágya sívár és fagyos lelki élethez vezet. Egy lelki közösség példamutató képviselıjeként nagy tekintélynek örvend mint tanácsadó azzal kapcsolatban, hogy mit célszerő megvalósítani, és mit kell kerülni. Híres könyve, The Nectar of Instruction (A kiképzés nektárja), nagyszerően mutatja be, milyen tevékenység van jótékony hatással az egyén, valamint egy egész társadalom sikerére. 167

Úgy tanulhatunk meg egyszerően élni, hogy a természeti erıforrásokat megfelelıen és kiegyensúlyozottan hasznosítjuk ahelyett, hogy kizsákmányolnánk és elpazarolnánk ıket. Ha úgy bánunk és teremtünk kapcsolatot a földdel, mint egy élı szervezettel, akkor a teljesség és a biztonság érzete is nagyobb lesz bennünk, mert tudni fogjuk, hogy összhangban élünk a környezettel: s mindig jó dolog édesanyánk ölében megpihenni. Amennyiben nemcsak szavakkal, hanem tetteinkkel is valóban tiszteletteljes magatartást fejlesztünk ki környezetünkkel szemben, akkor még több segítséget és védelmet fogunk kapni azoktól a csodálatos oltalmazóinktól, akiket az Anya- és Atyaisten biztosított számunkra. Az önállóság felé kell haladnunk, és az isteni törvénynek megfelelıen kell élnünk. Az önállóság lehetıvé teszi számunkra, hogy gazdaságilag függetlenek legyünk, és hogy életünk különbözı tényezıi felett természetes módon ellenırzést gyakorolhassunk. El kell távolodnunk attól a „luxusélettıl”, amelyrıl a modern technológia azt akarja bizonyítani, hogy szükséges. Amennyiben rendkívüli módon függünk ettıl a technológiától, akkor nem természetes módon élünk, mentális és fizikai stresszhatásoknak vagyunk kitéve, és kevesebb az a belsı erıforrás, melyre támaszkodhatunk nehéz szituációkban. Ha a luxusélet rabjai vagyunk, akkor sebezhetıek vagyunk, és nem tudjuk megkapni az élet igaz örömeit. Manapság sok ember jár szociológiai és pszichológiai kurzusokra, ám egyáltalán nem tudják felmérni, milyen pusztító hatásoknak lesz kitéve elméjük nehéz megpróbáltatások idején. Természetesen semmi rossz sincs abban, ha valaki olyan absztrakciókkal foglalkozik, mint a szociológia vagy pszichológia, de túl kell lépnünk kereteiken, ha igazán érteni akarjuk a természetet. Sok ember teljesen mőködésképtelen, ha néhány napig ki van kapcsolva a televízió vagy nincs semmi zaj a háttérben; a csend megırjíti ıket! Lám, mennyire természetellenesek lettek. A személyes önállósággal kapcsolatos egyik alapelv a helyes táplálkozás fontossága. Mint lelki harcosok, nem szabad felednünk, hogy a testünk a mi páncélzatunk. Felsı fokon tápláló, természetes és vegetáriánus étrendet kell követnünk. Ám óvakodnunk kell attól, hogy „gyors büfé” vegetáriánusok legyünk, akik száraz, konzervált és fagyasztott ételeket fogyasztanak, mert az ilyesmi mindenképpen vissza fog ütni. Inkább termeljük meg étrendünket a kertben, s aztán készítsük el megfelelıen, és fogyasszuk. Annyi természetes nyers és élı ételt – gyümölcs- és zöldséglevet, csalamádét, bimbót és zöld leveles növényt – ehetünk, amennyi csak lehetséges. Az odaadás kultúrája az önállóságnak finomabb aspektusa. Ha erıs, magabiztos lelki harcosok vagyunk, nem fogjuk engedni, hogy elménket olyan rendszer uralja, melynek belsı természete romboló hatású a lélek számára. Ezért van az, hogy az önellátó falusi élet tulajdonképpen egészen forradalmi is lehet. Az olyan élet, melyet a modern kultúra csalfaságain és börtönén átlátva az egyszerőségnek és a magasabb gondolkodásnak szentelünk, megadja nekünk azt a magasabb rendő tudatot, melynek segítségével ellenállhatunk az anyagi csábításnak, és erıs lelki harcosok lehetünk. Azoknak, akik elkötelezték magukat amellett, hogy a negatív erık és a tudatlanság ellen harcolnak a világban, le kell egyszerősíteni életüket és olyan fı irányba kell terelni azt, mely helyet ad az értékesebb dolgoknak.

168

A közösség ereje A lelki kultúra szerte az egész világon szoros kapcsolatban áll az erıs közösségi szellemmel. Ebben a korban a negatív erık egyik nagy trükkje abban áll, hogy mindenkit megosztanak személyes ambíciói és annak alapján, hogy igyekezzen kitőnni a többiek közül. Ám az emberiség egész története során a legnagyobb Isten-tudattal rendelkezı emberek gyakran rendkívül szerények voltak és egy szervezett csoporthoz vagy rendhez tartoztak. Sok bennszülött nép Afrikában, Indiában, Tibetben és Dél-Amerikában szorosan összeforrt közösségekben élt (s él még ma is), melyekben erıs hovatartozásukat jól mutatja a beszédmodor, a ruha, a munka és a vallási gyakorlat. Az akarat és a tett ilyen egysége révén elég erısek voltak ahhoz, hogy ellenálljanak a kulturális és lelki eróziónak. Így együtt képesek voltak átlépni az egyénieskedés sok mesterséges és hivalkodó kifejezésén, eljutni a személyes közelség mélyebb szintjeire és megérteni a lét sokkal finomabb aspektusait. A közösség az a törvény a gyakorlatban, mely azt mondja, hogy „a biztonság a számokban van.” Nagyobb csoportokat képezhetünk, hogy együtt énekeljünk és imádkozzunk, megvédjük magunkat a veszélytıl, és hatalmas erıt hívjunk életre, mely védıburkot hoz létre körülöttünk. Egy erıs közösség csodálatos irányító erıt és biztonságot adhat, mely segít megbirkózni a mindennapi kihívásokkal. Ezért kell szüntelenül más lelki harcosok társaságában felfrissíteni magunkat. Az erısen összeforrt közösségek tagjai mindenkinek az érdekét szívükön viselik, és az az elvük, hogy ık testvérük eltartói. Testvérem eltartójának lenni annyit jelent, hogy úgy szeretem a másikat, mint magamat. Fikarcnyit sem fogunk törıdni a másikkal, ha attól félünk, hogy erıforrásaink elapadnak vagy nem egészen értjük, ki is adja nekünk ezeket az erıforrásokat. Semmi, ami anyag, nem tart örökké, de a szeretet, amit a másiknak adunk, és az áldozat, amit valami nagyobbért hozunk, mint saját magunk, sokáig él, mart magasabb forrásból fakad. Egy szorosan összeforrt közösségbıl merített természetes és ártatlan szeretet felégeti azt a magatartást, mely természetellenes és egészségtelen. Ily módon egy ilyen környezetben lelkileg is fejlıdünk. Ezen túlmenıen elıdeink azt is tudták, hogy a szeretet és a félelem kihat az immunrendszerre. Volt idı, amikor köztudomású volt, hogy valaki azért halt meg, mert megszakadt a szíve, és manapság az orvostudomány is tisztában van vele, hogy az az ember, aki kevesebb szeretetet kap, hajlamosabb különbözı módon megbetegedni. A közösségi élet egészségünknek is hasznos. Közösséget alkotni A közösség nemcsak egyszerően valamilyen elképzelések és gondolatok rendszere vagy halmaza; a közösség egy élı szervezet, melynek személyisége az egyes emberi tudatok összessége. Mint minden élılénynek, úgy a közösségnek is korlátlan potenciális lehetıségei vannak, ám ha azt akarjuk, hogy rendesen fejlıdjön, meg kell védeni, és táplálni kell ıt. A közösség, akárcsak a mi fizikai testünk, sok élı szervezetet tart fenn. Ha minden rész összhangban van, akkor a test egészséges, és tapasztalatai dinamikusak, sokat igérık és arra irányulnak, hogy mindegyik testrész jól mőködjön. Közösségeket különbözı módszerekkel lehet létrehozni: válsággal, véletlenül, vagy tervezéssel. Ha az emberek azért alkotnak közösséget, mert a helyzet válságos, akkor kapcsolatuk nem biztos, hogy tartós lesz, mert a helyzet ideiglenes és külsı tényezıkön alapul, melyek csak bizonyos idıközökben érhetik az embereket. Létrejöhet 169

egy közösség véletlenül is, ám ez esetben nincs összetartó erı, közös cél a közösség tagjai között, mellyel szentesíteni lehetne a viszonyt. Ezzel ellentétben a tervezéssel létrehozott közösségnek célja és terve van az együttlétre. A „közösség” szó eredetileg minden bizonnyal „mély, bensıséges kapcsolatra, érintkezésre” utal, ami ugyanakkor egységet, kommunikációt, együttmőködést és egyenlıséget jelent. Ezen elemek nélkül csak álközösség létezik, ahol az emberek azért vannak együtt, hogy megtudják, mit kaphatnak és használhatnak ingyen, s nem pedig azért, hogy fejlıdjenek, megosszák azt, ami van, vagy pedig azért, hogy szolgáljanak. Gyakran elıfordul az is, hogy megbújunk egy intézmény vagy helyzet mögött, s ezáltal személytelenek leszünk. Ám a közösségi érzés csak a becsületes kommunikáció, együttmőködés és barátság eredménye lehet. Egy olyan közösség, ahol nincs mirıl beszélni, egyszerően csak egy mesterségesen létrehozott csoport, élet nélkül. Ha a közösség valóban életerıs, akkor a tagok tudnak egymással kommunikálni, és meg tudnak osztani egymással valamit. Mindegyik tag egyenes és ıszinte, ám ugyanakkor tekintettel van mások érzéseire. Az igazi közösség sohasem zár ki senkit. Ha a közösség magja erıs, akkor elég rugalmassá válik ahhoz, hogy állandóan egyensúlyban legyen, igazodjon, terjeszkedjen és befogadja az újat. Az igazi közösség mindig befogadó és egyértelmő. Az olyan közösség, mely igazán a lelkiségre épül, mindig készen áll arra, hogy mindenki számára sugalmazza: lássák és érezzék, hogy ebben a közösségben Isten jelen van számukra is. Egy közösség létrehozásának négy alapelve A legtöbb egyszerő közösségben az emberek mechanikusan jönnek és mennek, végzik a dolgukat, tőrik a mindennapok megpróbáltatásait, miközben lelkük mélyén aggódnak és félnek. Ám mint lelki harcosok, mi nem egyszerő közösségeket akarunk; életerıs, élı környezetet akarunk, melyben az emberek fejlıdni és gyarapodni tudnak. Mint tudjuk, ez akkor következhet be, ha felemeljük egyéni tudatunkat, amely ugyanakkor ösztönzi a közösségi légkört, és emeli a környezetet. A siker attól függ, mit hoznak magukkal az emberek a közösségbe. Emlékezzünk vissza a lelki harcos jellemzı tulajdonságaira a 7. fejezetbıl: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

A lelki harcos úra érzékeinek és elméjének Alázat Bátorság Igazmondás Együttérzés, és a büszkeségnélküliség. Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség A haszontalan idıtöltés kerülése Türelem és önzetlenség Erıs hit Kitartás Állandó érdeklıdés a tanulás és a fejlıdés iránt Behódolás az isteni akaratnak

A következıkben négy fontos eszközt sorolunk fel, mely a lelki harcos jellemzı tulajdonságaival kombinálva elegendı az egyéni és a kollektív tudat felemelésére, arra, hogy összekapcsoljuk a közösség tagjait az isteni hatalommal, és vigaszt nyújtsunk olyan idıkben, amikor szembe kell néznünk a transzcendentálissá válás kihívásaival. 170

Gondolkozz el ezeken az eszközökön, és válaszd ki azt, amelyik az adott idıpontban a legmegfelelıbb. 1. Bánj mindenkivel úgy, mintha lelki életednek a sikere a velük való kapcsolat minıségétıl függne. 2. Gondolj arra a személyre, akit a legjobban szeretsz, és törekedj mindenkivel a szeretetnek ugynazzal a minıségével bánni. 3. Minden konfliktust tekints elıször úgy, mintha az a te hibád lenne. 4. Tudatosítsd magadban, hogy azok az emberek, akik a mostani környezetedben élnek, ugyanazok is lehetnek, akikkel egy egész életet is le kell majd élned, és akik ott lesznek halálod óráján is. Az elsı két technológia szoros kapcsolatban áll egymással. Ha felismerjük minden egyes személy lelki fontosságát, és minden személynek felajánljuk a szeretetnek ugyanazt a fokát, amit azok iránt érzünk, akiket a legjobban szeretünk, a kommunikáció minden bizonnyal pozitív és felemelı lesz. Azonnal tapsztalni fogjuk a tudat felemelkedését, mert mások is érezni fogják – tudatosan vagy tudat alatt -- , hogy valóban törıdünk velük. Ez a pozitív energia visszapattan, és visszatér hozzánk. Ez az elsı két technológia nem mindig könnyő; tulajdonképpen gyakran igen nehéz. Mások gyakran nem éppen szívélyesek vagy kedvesek hozzánk. Ám nekünk mégis úgy kell bánnunk velük, mintha lelki életünk, sıt fizikai életünk volna mérlegen és függne viselkedésünktıl. Isten rendelte el, kikkel fogunk érintkezni ebben az életben; mindig emberekkel van dolgunk, és nem véletlenül épp azokkal, akikkel kapcsolatba kerültünk. A lelki harcosok mindenbıl le kell hogy vonják a tanulságot, a többiekkel való kapcsolatokból is függetlenül attól, akarják-e ezt azok, vagy sem. Ha mindenki iránt jó szívvel vagyunk, hamarosan megtapasztaljuk, hogy Isten mindenhol és mindenkiben jelen van. A legtöbb szülı megbocsátó és türelmes gyerekeivel szemben. Képzeljük el, milyen hatalmas erıt jelentene az ilyen szeretı törıdés, ha az egy kolléga, a közvetlen szomszéd vagy pedig az autópályán száguldozó teljesen idegen ember felé irányulna. Valamennyien tanúi vagyunk, hogy az emberek viselkedése romlik manapság. Az országútakon nap, mint nap tapasztaljuk, hogy az egyik vezetı vadul rádudál a másikra valamiért, mondjuk azért, mert leelızte, aztán gyorsít, hogy most õ elõzzön, s ezzel „törlesszen”. Az emberek körülöttük természetesen ijedten próbálnak meg kimaradni ebbıl a minidrámából. A legkör ilyenkor szinte megdermed, pontosabban: nagytöltető negatív energiával telítıdik. Ám ha ezek a dühös emberek autós társaikra is úgy néznének, mint akiket a legjobban szeretnek, akkor válaszlépésük sokkal megbocsátóbb és türelmesebb lenne. Az ember, még ha szídja is szeretteit, akkor ezt azért teszi, mert jót akar nekik, és nem haragszik. A harag gyorsan átterjed a környezetre. Természetesen nem kell eltőrnünk semmilyen felelıtlen magatartást, pláne nem az országútakon, ahol az életünkkel játszunk, de ugyanakkor semmi esetre sem kell a légkört mérgezı érzésekkel szennyezni, melyek gyakran károsabbak, mint az eredeti vétség vagy kihágás. Ha valóban az emberek igazi érdekeit tartjuk szem elıtt, akkor – még ha hibáznak is – érezni fogják jóakaratunkat, és a kölcsönhatás közöttünk pozitíve fogja érinteni a másikat is, tiszta és 171

ıszinte lesz. Az ilyen magatartás is hat a többiekre, akárcsak az „országúti düh és harag.” Az ilyen pozitív viselkedés erıs, összetartó közösséget tud teremteni. A harmadik technológia azt mondja, hogy egy kapcsolat során minden problémát elıször úgy kell tekinteni, mint amelyik a mi hibánk – lett légyen bármirıl is szó. Amíg úgy véljük, hogy a nehézségért a másik fél a felelıs, addig saját véleményünk foglyai vagyunk, és a problémára nincs ír sem gyógyulás. A másik félre való mutogatással csak fokozzuk a konfliktust, s ezzel nem segítünk sem magunknak, sem pedig a másiknak. Ám ha a probléma okozójának saját magunkat tekintjük – mert valami olyasmit mondtunk, amit félre lehetett érteni, vagy nem ajánlottuk fel a segítségünket, pedig megtehettük volna, vagy mert valamit elkövettünk, amit nem is vettünk eddig észre --, akkor elmozdulhatunk az anyagi tudattól egy magasabb szint felé. A konfliktusokat csak ilyen magasabb szinten lehet helyesen kezelni, és ha mást nem, legalább egy jó kiindulási pontot teremtettünk az elfogadható megoldás felé. Jelenleg hadi állapotban vagyunk, és nincs idınk személyiségi problémákkal foglalkozni! A személyiség egyszerően olyasvalami, amit ebben a korban szedtünk fel valahol valamilyen kulturális beilleszkedés alapján, és amit ebben a korban kell megváltoztatnunk vagy egy másikban el fogjuk veszíteni. A személyiség egyszerően valamiféle „fölösleges holmi,” amit felszedtünk valahogy, ám amennyiben fölösleges és egészségtelen, ejteni kell! Nincs idınk arra, hogy egy helyben topogjunk vagy lelassuljunk, mert valaki ferdén nézett ránk, mondott valami gorombaságot, elnézett felettünk, vagy pedig félreértett valamit. Ne feledjük, hogy egy konfliktust nem szabad nagatív dolognak tekinteni, hanem sokkal inkább egy következménynek, amely a gondolatainkra, magatartásunkra, hitünkre, társadalmi rendszereinkre és struktúráinkra jellemzı sokféleségnek a kinövése. Leginkább pedig az a helyes, ha egy olyan szakasznak tekintjük, melyben tovább fejlıdhetünk, és megtanulhatjuk, hogyan szolgálhatjuk még jobban egymást. Hogy egy konfliktus létre jöjjön, ahhoz legalább két emberre van szükség, de csak egy erıs személyiségre ahhoz, hogy a konfliktus helyét a megoldás váltsa fel. Ha törıdünk a másikkal, akkor találunk erıt ahhoz is, hogy segítsünk és túllépjünk saját önzésünkön. Tudnunk kell, hogy az élet minısége attól függ, hogyan szolgáljuk a másikat – ez az a szempont, amelybıl csak az igen erıs és tudatos lélek képes kiindulni. Még ha valaki meg is bánt egy ilyen tudatos lelket, akkor ez a lélek alázatosan vállalja azt a helyzetet, amelybıl még közelebb kerülhet Istenhez, még inkább gyakorolhatja az alázatot és a szent szolgálatot. Az ilyen lélek még a legnagyobb ellenségét is szeretni fogja – ez a transzcendentális tudat; nem az anyagi tudat vagy kevert hitbuzgalmi tudat. Az ilyen lélek minden emberben meglátja Istent, és ily módon megtapasztalja az Isten-tudatot mindenütt és mindenkiben. A negyedik lelki technológia azt mondja, jó, ha tudod, hogy azok az emberek, akik a mostani környezetedben élnek, ugyanazok is lehetnek, akikkel egy egész életet is le kell majd élned, és akik ott lesznek halálod óráján is. Valóban meg kell értenünk ezt a gondolatot, mely nemcsak egy elméleti feltételezés. Isten rendelte el minden kapcsolatunkat, és csak tılünk függ, hogy felhasználjuk-e ıket lelki épülésünkre vagy sem. Tudatunk mélységesen függ attól a társaságtól, amelybe kerülünk, és attól a környezettıl, melyben megmártózunk. Ha egyszer együtt kell élnünk másokkal, akkor mindent el kell követnünk azért, hogy egy felemelı légkör megteremtése érdekében erısítsük a velük való kapcsolatunkat. Tudatunk természete halálunk óráján határozza meg következı létünket. Ha tudatunk megfelelı, egyenesen a lelki királyságba kerülünk. Ha nem, akkor majd nagyon sajnálhatjuk, hogy elkötelezettségünk hiánya miatt elmulasztottuk az alkalmat. Ezért 172

ennyire fontos a másokkal való kapcsolatunk minısége. Azok, akikkel életünket együtt töltöttük, segíthetnek nekünk ezt az értékes emberi vonást bölcsen használni – mint ahogy mi is nekik -- , úgy hogy halálunk óráján lelkileg felkészültek leszünk. Az erıs család építése Kelet-Afrikában él egy törzs, melynek tagjai ismerik és használják a közösség erejét, az elmúlással kapcsolatos szertartások (rítusok) hatalmát és a mantrának – a körülményeinkre ható hangeffektusok használatának – a hatalmát. Ez a bizonyos törzs a születést nemcsak fizikai eseménynek tekinti, hanem a lélek megérkezésének is az új környezetbe. Amikor egy házaspár kész gyereket nemzeni, az asszony elıször kimegy a természetbe, hogy kapcsolatot teremtsen – mély, szemlélıdı meditálás révén – a lélekkel, melyet méhébe akar fogadni. A meditáció során megpróbálja meghallani az ezzel a lélekkel asszociálódó dalt vagy mantrát. Ha meghallotta ezt a dalt, akkor azt megosztja a férjével. Amikor egyesülnek, hogy az új lélek megfoganjon, együtt éneklik a dalt. A férfi és a nı tudata a fogantatás alatt határozza meg annak a léleknek a minıségét, mely a közösségbe kerül. Ennek az afrikai törzsnek a férfijai és asszonyai ismerik a tudat fontosságát, és szándékos cselekedeteik révén magasabb rendő tudattal rendelkezı lelket hívnak meg a családba. A modern világban túl sok lélek fogantatik a bujaság és az erıszak környezetében a szeretet környezete helyett. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy annyi sok gyerek erıszakos! Ha a tudatot a fogantatás alatt kapzsiság, manipuláció és egoizmus határozza meg, akkor az ebbıl a kapcsolatból születendı gyerek is az önzı individualizmus felé orientált lesz. Az ilyen egocentrizmus sok problémához vezet, és több gyerek esetében egy erıszakos, frusztrált, üres élet kezdetét jelenti. Az említett afrikai törzsben a fogantatás után az anya és az apa a mantrát éneklik az anyja méhében fejlıdı magzatnak. Így a gyermek tudatát külsı hangvibrációk pozitíve befolyásolják már abban az idıben, amikor a magzat még csak az anyja méhében van. Közvetlenül a születés elıtt az anya és az apa megosztják a mantrát a bábaasszonyokkal és a közösség öregeivel, s ily módon közösen hívják a gyermeket az új környezetbe a születés folyamata alatt. Igazi közösségekben a bábaasszonyoknak és a törzs öregeinek kötelezı résztvenni minden gyerek születésénél. Életünk fontos eseményei nem történhetnek meg úgy, hogy csak egyedül vagyunk. Amint az említett törzsnél a gyerek lassan cseperedni kezd, és elhagyja életének különbözı szakaszait, ugyanazt a mantrát hallja énekelni. Minden ünnep, minden siker, esetleg kudarc, vagy nagyobb probléma alkalmából a közösség ugyanazt a mantrát énekli, hogy kimutassa közelségét és biztosítsa a támogatást. A nyugati kultúrákban azonban az emberek egyszerően a túlélésért is kénytelenek megküzdeni, mert nem kapnak közösségi támogatást ahhoz, hogy megoldják az együttélés különbözı kérdéseit, és alkalmazkodni tudjanak az élet különbözı szakaszaihoz. Az elmúlással kapcsolatos szertartások (rítusok) azért fontosak, mert fokozzák a hovatartozás érzését, és segítenek világosan megérteni, hogy mi is az egyén felelısége a közösségen belül. Az elmúlással kapcsolatos szertartások továbbá alkalmat adnak a közösség tagjainak ahhoz is, hogy tiszteljék az élet átmeneti szakaszait, és megmutassák, hogy az adott idıpontban milyenek az elvárások velünk szemben. S ami a legfontosabb, az elmúlással kapcsolatos szertartások emlékeztetnek bennünket arra, hogy hol is van a helyünk a világegyetemen belül és hogy milyen kapcsolatban áll egy adott 173

ember élete a magasabb rendő lelki célszerőséggel. Mivel a modern társadalomban nincsenek az elmúlással kapcsolatban szertartások vagy rítusok, ezért gyakran relatív, átmeneti értékek alapján vagyunk kénytelenek dönteni anélkül, hogy megértenénk az ısi bölcsességet és elnyernénk döntéseinkhez Isten áldását. Az említett törzsnél egy személy mantrája az öregség ideje alatt, sıt a fizikai halál után is megmarad. Egykor a közösség tagjai bizonyos hangvibrációk segítségével a születést, azaz a léleknek az új környezetbe való a megérkezését üdvözölték, most pedig azért éneklik a mantrát a halál után, hogy biztosítsák a biztonságos utazást és dicsıítsék a lélek kapcsolatát Istennel. Jelzik, hogy a lélek jelenleg útban van következı létezéséhez, és remélik, hogy talán visszatér egyenesen régi otthonába Isten országában. Ezek a szertartások éles ellentétben állnak a modern technológiára és a durva materializmusra épülı életstílussal. A modern társadalom olyan viselkedési formát hirdet, mely nem fejleszti belsı képességeinket, nem tudja megerısíteni az isteni dolgokkal kapcsolatos tapasztalatainkat, és nem tud kilépni abból, amit látunk, hallunk, érzünk, tapintunk és ízlelünk. Az ilyen életstílus rendkívüli módon korlátozott, és sok mai problémánk épp ebbıl a szők nézıpontból ered. Az eddiginél még jobban kell figyelnünk a családra, ha sikeresek akarunk lenni a nemzetépítésben és annak a környezetnek a feljavításában, melyben élünk, mert a család a bolygónk mikrokozmosza. Ha a család bomlani kezd, azt fogjuk látni, hogy a társadalom nagyon gyorsan lecsúszik. A civilizáció és a magasabb rendő tudat gyorsan hanyatlik, ha a család mind kevesebbet és kevesebbet jelent egy társadalomnak. Együttmőködés és a közösség Egy közösségben az együttmőködésnek különbözı formái és módjai vannak. Például az együttmőködés lehet függıleges és vízszintes. Az egyszerő szolgálat – egy feljebbvalónak, a fınöknek, az igazgatónak, a törzs idıseinek, a mentornak, a gurunak – függıleges együttmőködés. Általában ha a közösség tagjai tisztelik a pozícióban lévı embereket, akkor kevés idejük marad a többiekre. Ám az igazi együttmőködésnek túl kell lépnie a függılegesség határain, és magába kell foglalnia a vízszintes szintet is. A vízszintes együttmőködés a függılegesnél is fontosabb, mert az a mód, ahogy a velünk egyenrangúakkal bánunk, jól mutatja evolúciónk igazi szintjét. A feljebbvalókkal való függıleges együttmőködés típusa természetünknek csak egyik aspektusa, mely gyakran csak a külszín. Igazi énünk a vízszintes irányban mutatkozik meg teljesen, mert igazi kapcsolatokat kell teremteni az emberekkel. Ez nem mindig könnyő. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy ha minél jobb kapcsolatokat ápolunk a velünk egyenrangúakkal, annál hatékonyabbá válik függıleges viszonyunk is, mert a folyamat során megtisztulunk. Egy közösség minden erejét kapcsolatainak minıségétıl kapja. És csakugyan, az alkotás minden aspektusa megtalálható a kapcsolatokban, és mint lelki harcosoknak minden tettünket annak a kapcsolattípusnak a természete alapján kell megítélnünk, amelyet elérni szeretnénk. A közösségen belüli viszony erıs kell hogy legyen, mert ellenkezı esetben minden ideiglenes és kozmetikált lesz, amit a közösség épít. Amennyiben úgy véljük, hogy az egyéni érdek fontosabb, mint a közösségi tudat, a problémák és a megosztottság végtelen sorát keltjük életre. Tudnunk kell, hogy minden összefügg és minden kihat mindenre. Mindent, amit Isten adott nekünk, tisztelettel kell fogadnunk, és meg kell tanulnunk, hogyan használhatjuk azt javunkra anélkül, hogy vissza is élnénk vele. 174

Konfliktuskezelés a közösségben Ahol emberek vannak, ott különbségek is vannak. Ám egy különbség nem okvetlenül kell hogy megossza az embereket. Tulajdonképpen ha a közösségnek van egy erıs magja, az ilyen nehézségek nem fognak tartós problémákhoz vezetni. Mint lelki harcosok meg kell hogy tanuljuk, hogyan kell a különbségeket értékelni, és tudnunk kell, hogyan kezeljük ıket oly módon, hogy inkább segítsék, mintsem hogy fenyegessék lelki fejlıdésünket. Egy erıs közösség méltányolni fogja a különbözıségeket tagjai között, és tudni fogja, hogy azok hogyan gyarapítsák és erısítsék a csoportot. Egy közösségben állandóan hatunk mások tudatára, és ugyanakkor mások meg a mi tudatunkra hatnak. Az Úr úgy rendezte a dolgokat, hogy a közösség tagjai segíthessék egymás fejlıdését. Például elıfordulhat, hogy olyan emberrel kell együtt dolgoznunk, akit nem igazán kedvelünk, ám az együttes munka során rádöbbenhetünk, hogy van mit tanulnunk ettıl az embertıl, vagy épp fordítva, ez az ember szívesen tanul tılünk. Ezért van az, hogy amennyiben akarjuk is, akkor egy konfliktushelyzetet izgalmas kalandnak is tekinthetünk saját magunk jobb megismerésére. Ez a hozzáállás a konfliktusok megoldását sokkal simábbá teheti, s mi pedig majd úgy fogunk nézni egy konfliktusra, mint a gondolatainkat, magatartásunkat és hitünket jellemzı sokszínőség természetes kinövésére. Egy konfliktus konstruktív kezelése alternatívákat teremthet a gondolkodásban és a viselkedésben minden résztvevı javára, és alkotó módon történı megoldásokat biztosíthat a közösség életének kihívásaira. S ami a legfontosabb, tekinthetjük a konfliktust egy olyan folyamatnak is, mely abban segíthet bennünket, hogy jobban megismerjük a másoknak nyújtható szolgálat különbözı módjait. Egy közösség sikere közvetlen kapcsolatban áll a konfliktusok megoldására való képességével. Problémák természetesen adódnak, ám a siker attól függ, hogyan tudjuk kezelni azokat a problémákat. Egy olyan közösség, mely nem képes egészséges megoldást találni a problémákra, el kezd majd bomlani s végül saját magától teljesen leépül. A pozitív közösségi környezet fenntartása Ha az emberek összejönnek, a társalgás gyakran a személyes problémák körül folyik: “Hadd mondjam el, milyen rosszul állok. Annyi problémám van. El sem tudod képzelni. Beteg vagyok. Nem tudom a számláimat fizetni. Tegnap kikapcsolták a villanyt. A gázt meg a vizet holnap kapcsolják ki. Az autót el kell adnom, és még a biciklim sem jó. Nem is tudom, mihez kezdjek.” S a panaszáradat folyik, egyik panasz jön a másik után. Természetesen van értelme megosztani problémáinkat másokkal, ám mi történik akkor, ha minden egyes találkozás során valakivel az a valaki azt kívánja tılünk, hogy mindig halgassuk végig panaszainak szinte végtelen listáját? Egy bizonyos idı után mindenképpen kerülni fogjuk az ilyen személyt, mert sohasem hallunk tıle semmi jót, és lassan belefáradunk abba, hogy egy ilyen határozottan negatív hozzáállású életszemlélettel foglalkozzunk. Anélkül, hogy mesterséges módon lennénk optimisták, azért mindig találunk valami jót is tapasztalataink sorában, még a legfájdalmasabbak sorában is. A problémás emberek kihívást jelentenek számunkra abban az értelemben, hogy nehéz felfedeznünk jó tulajdonságaikat, melyek pedig ott lapulnak a felszín alatt, és észre is vehetnénk ıket, amennyiban hajlandóak is lennénk azokat észrevenni. Ha szándékosan elhatározzuk, hogy meglátjuk a jót is a másikban, akkor mindenképpen nagyobb esélyt kapunk arra, hogy felfedezzük minden emberi érintkezésünk értelmét. Az 175

a személy, aki bennünket szinte ırületbe kerget, nem véletlenül van jelen életünkben. Hacsak nem vizsgáljuk meg mélyebben a helyzetet, nem fogjuk megismerni a tanulságot, és nem fogunk vigaszt találni. Mint ahogy a jót mindig keresnünk kell az emberekben és a helyzetekben, a pozitív környezet fenntartása közösségünkben úgyszintén kötelességünk. Ez azt jelenti, hogy az ostobaságot tilos szabadjára engednünk, mert az lehúzza a közösség egészét. Ha a vezetésed alatt álló emberek helytelenül viselkednek, akkor ennek a viselkedésnek véget kell vetni. Ha engedjük a negativitást fejlıdni, állandósítjuk a rendellenességet, s ezzel nem szolgáljuk a közösséget. Bár nem kényszeríthetünk egy személyt vagy csoportot bizonyos viselkedésfajtára, de a viselkedést – a pozitív és a negatív viselkedést is – természetesen jóvá hagyhatjuk. Ez olyan erı, melyrıl sohasem szabad megfeledkeznünk. Ha a negatív mintát nem sikerül megváltoztatnunk, és a megfelelıvel kicserélni, akkor a további kontaktust megtagadhatjuk. Például, egy orvos szerepe az, hogy megállapítsa és kezelje a betegséget. Ha a beteg nem hajlandó az orvos utasításait betartani, az orvos elküldheti a betegét, mondván, hogy “sajnálom, nem fogadhatom el, mint pácienst.” Ellenkezı esetben az orvos szélhámos lenne, mert pénzt fogad el a betegtıl, aki nem kap kezelést. Ez olyasmi, mint amikor egy szülı gyermeke elkezd helytelenül viselkedni. Egy szeretı szülı, aki például már nem tud mit tenni az ellen, hogy gyermeke állandóan részegen jön haza, egy bizonyos ponton a következıket mondja: “Ezt többé nem teheted meg ebben a házban! Szeretlek, és nem akarom látni, hogy minden nap részeg vagy. Ha nem akarsz megváltozni, el kell költöznöd innen. Nem akarok szemet húnyni viselkedésed felett, és nem akarom ezt a stílust elfogadni.” Ez nem jelenti azt, hogy azonnal el kell utasítanunk valakit, ha valami negatív dolog történik vele. Már beszéltünk a konfliktuskezelés képességének fontosságáról, ám ez olyasmi, mint amikor valaki fejjel megy neki a falnak ismét és ismét. Ilyenkor határozott lépésekre van szükség. Néhány kimondottan negatív jellemő közösségi tag miatt egy egész közösség fokozatosan lecsúszhat a sárga földig. Az emberek ezt belülrıl valahogy tudják; ezért van az, hogy a szülık oly annyira gyanakvóak gyermekeik rossz barátaival szemben. Ha negativitás vesz körül bennünket, ránk is ki fog hatni; ragályos. Ugyanez vonatkozik a pozitív jellemő emberekre is. Érzelmi és mentális állapotunk létrehoz egy energiamezıt, mely kihat másokra. Minden él körülöttünk, beleértve a láthatatlan atmoszférát is környezetünkben. Ha másokat felemelünk, akkor képessé tesszük ıket, hogy kiterjesszék ugyanazt a pozitív energiát másokra is az ı saját környezetükben. A pozitív energia végeredményben számtalan csatornán keresztül visszatér hozzánk. Amint pozitív, felemelı környezetet teremtünk, azzal segítünk a közösségnek, mint ahogy saját magunknak is. Egy pozitív környezet fenntartása a minimumra csökkenti a problémák számát, és ezzel segít a körülöttünk lévıknek a fejlıdésben. Legyünk elkötelezettek A történelemnek ez a szakasza rendkívül fontos idıszak a komoly kötelezettségvállalás szempontjából. Mint lelki harcosoknak, alapvetı elkötelezettségünk az, hogy a nagyobb Isten-tudatot fejlesszük. Nincs vesztegetni való idınk. Szerte az egész világon azoknak a közösségeknek, amelyekben lelki harcosok élnek, olyan erıseknek kell lenniük, hogy mindenki plussz energiával telítıdjék. Az embereknek érezniük kell, hogy egy másik dimenzióba léptek, amikor ezekbe a közösségekbe 176

látogatnak. Látni fogják azt a szeretetet és tiszteletet, mellyel a lelki harcosok egymás iránt viseltetnek, és úgy fogják érezni, hogy nekik is kötelességük csatlakozni hozzánk, vagy pedig a saját közösségüket megalkotni. Úgy kell szeretnünk egymást, hogy ez a szeretet állandó bátorítást is jelentsen számunkra az eskühöz való hőségre, a folyamathoz való hőségre és az örökké való lélek természetes pozíciójához való hőségre. Kérlek benneteket, halljátok meg szavam, mely a lelki harcosokat fegyverbe és arra szólítja, hogy csatlakozzatok ehhez a lelki csatához, és, mint szeretett Úrunk szolgái, foglaljátok el természetes pozícióitokat. Ha ezt tesszük, vigaszt találunk szívünkben még a legnehezebb idıkben is. Kérdések és válaszok Kérdés: Ön hangsúlyozta, mennyire fontos az egészség, a táplálkozás és a természettel való kapcsolat … ebben a kategóriában benne van a testmozgás fontossága is? Ezt azért kérdem, mert már észrevettem, hogy amikor úgy érzem, hogy nagyon elfáradtam vagy túl sokat dolgoztam, de utána legalább egy tizenöt perces sétát tehetek, a fejem megint egészen tiszta lesz. Nem tudom, hogy ez a tulajdonképpeni testmozgás hatása, vagy csak azért van, mert egymásra mosolygunk az emberekkel, és udvarias frázisokat váltunk egymással, ám azt tudom, hogy ismét feltöltıdöm energiával és megint tudok a munkára összpontosítani. Ezt hogy magyarázná? Válasz: Igen, a testmozgás igenis fontos abból a szempontból, hogy az ember tudatosan magas szinten tartsa ellenálóképességét a negatív erık befolyása ellen – az emberek gyakran nem számolnak azzal, hogy a testmozgás mennyire hasznos az elme- és a tudatállapotra. Könnyő észrevenni, hogy mennyire kell ez a szervezetnek. Ha valami miatt aggódunk, akkor egész testünk megfeszül. Azaz a stressz nemcsak a fejünkben van. Az olyan testmozgás, mint mondjuk a séta, kissé oldja ezt a feszültséget, és emeli a tudatot, különösen akkor, ha olyan helyen sétálhatunk, mint egy park, erdı vagy folyópart. De amikor sétálunk nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy „figyelmesen sétáljunk,” azaz meg kell próbálnunk megosztani a szeretetet és együttérzést azokkal az emberekkel, akikkel ennek során kapcsolatba kerülünk. Ez sok különbözı pozitív és felemelı formában vissza fog térni hozzánk. Ha az ember, mondjuk, annyira kedvetlen, hogy senkit sem akar látni, akkor is elmehet a parkba, és mutathat egy kis szeretetet a madarak, a tücskök, a kutyák vagy a macskák iránt, mely szeretet szintén visszatér majd hozzá. Veszélyes dolog nem törıdni az egészségünkkel. Minden cselekedetünkben arra kell törekednünk, hogy figyelmesek is legyünk. Mindennek van egy lényeges természete, és mindennek a lényege az Istenfı Legfelsıbb Személye. A figyelmesség azt jelenti, hogy képesnek kell lennünk figyelni és mindenbıl kihozni a lényeget, mely abban rejlik, hogy hogyan láthatjuk meg mindenben, mindenhol és mindenkor Istent. A légzés, a séta, a hallás, a beszéd, a táplálkozás, mindez mély értelmet is nyerhet és emelheti lelki életünket, de lehet az ellenkezıje is: értelmetlen evilági, üres cselekvés. Azt akarjuk, hogy belülrıl legyünk tartalmasak, kívülrıl pedig fényt árasszunk – mi akarunk lenni maga a cselekvı szeretet. Az embereknek, ha velünk érintkeznek, érezniük kell az emelkedettséget, a lelkesedést. Azt kell érezniük, hogy még többet akarnak velünk érintkezni, és jól kell hogy érezzék magukat és magát az életet társaságunkban. Ha valakiben sok az együttérzés és a hit, akkor az másokból automatikusan és azonnal jó érzéseket vált ki. Ez pedig bennünket arra ösztönöz, hogy még magasabbra emelkedjünk, s újabb sikereket érjünk el. Ez arra ösztönöz majd bennünket, hogy még inkább szeressünk, mert a szeretet, az együttérzés, és a hit, az odaadás ragályos. Két választásunk van: vagy megfelelıen figyelmesek leszünk és csak a 177

jó és pozitív dolgokkal érintkezünk, vagy pedig hagyjuk magunkat megzavarni és kihasználni. Sok információt sőrítünk össze, hogy könnyen elérhetı legyen számotokra. Nem csak azért beszélünk, hogy szórakoztassunk vagy pedig személyesen kitőnjünk. Azt akarjuk, hogy használjátok is ezeket a dolgokat az életben, lássátok, hogyan mőködnek, és megosszátok a tapasztalatot másokkal. Az az idı elmúlt, amikor csak beszéltünk errılarról. Az az idı is elmúlt, amikor csak elmélkedni és meditálni kellett. Már régen nem azért kell összejönnünk, hogy csak beszélgessünk. Isten országát akarjuk megteremteni már itt ezen a földön, és kezdhetjük ezt azzal, hogy halljuk és tovább adjuk. Arra bátorítunk benneteket, hogy fussatok, fussatok ezekben a napokban olyan gyorsan, ahogy csak lehet, s igyekezzetek minél jobban elmerülni a lelki életben. Ha nem fogtok elég gyorsan futni, akkor állva maradtok, és megmérgez benneteket az a sok ostobaság, amely itt folyik, és nem fogjátok elnyerni mindazokat a kincseket, melyekhez pedig jussotok van. Nyújtsátok ki a kezeteket ezekért a kincsekért, szeretteim! Kérdés: Milyen felelısséggel tartozunk mint csoport a Föld és a társadalom kollektív karmájáért? Válasz: Ezen a téren nagyon nagy a felelısségünk. A védák körülményes részletességgel írnak a karmáról. Itt van az ún. prarabdha karma, amely már érett és amelyért már megkaptuk a reakciót, az aprarabdha karma, amely még nem érett meg. Aztán itt van a bijam karma, mely vetımag állapotú, és a kuta karma, amely még egy korábbi állapot. S aztán van egyéni karma, a nemek karmája, a faji karma, a törzsi karma, a nemzeti karma, az egyetemes karma, s ezen felül még a különbözı sajátos csoportok karmája is. Mint e csoportok egyikének, a lelki harcosoknak az a feladata, hogy fejlesszék a csapatmunkát, az erıs családokat, az erıs elkötelezettséget, valamint az irányításra, a segítségre és az egymás kiegészítésére való hajlandóságot. Egy nap sem mulhat el úgy, hogy ne ismernénk el az önzetlenség és az egymással való törıdés fontosságát. Amint cselekedeteink mind inkább pozitívak lesznek, úgy kollektív karmánk is mind inkább jótékony hatású lesz és kihat majd a közösség más aspektusaira is. Láthatjuk, hogy ez a jelenség igen erısen mőködik olyan embereknél, akiknek erıs hite és odaadása van. Hitük és odaadásuk ragályos. A mai világ degradáltságának egyik oka a környezetünkben felhalmozódott negatív karmikus energia. Mint lelki harcosoknak az a feladatunk, hogy saját példánkon keresztül transzformáljuk ezt az energiát. Úgy kell élnünk, hogy szabadok legyünk a karmától, vagyis anélkül, hogy olyan új problémákat hoznánk létre, melyeknek csapdájába eshetnénk. Ez esetben azok az emberek, akikkel találkozunk, nem fognak bennünket lehúzni negatív energiájukkal, hanem fordítva, a mi természetesen kisugárzó pozitív energiánk fogja felemelni ıket. A legnagyobb szolgálat, amit másoknak tehetünk, abban rejlik, hogy példás életet élünk, mint az odaadás hordozói és a cselekvı szeretet modelljei. Másoknak abban segíthetünk, hogy ık is felismerjék: Isten mindenki által elérhetı, mert neki nincsenek kedvencei, és olyan szeretetet nyújt, melynek nincsenek határai. Kérdés: Eljártam az Ön elıadásaira és legtöbb könyvét is olvastam. Ön nagyon eklektikus, és megvan a képessége ahhoz, hogy nehéz kérdéseket egyszerő formában adjon elı, és úgy, hogy a bonyolult témák is könnyőnek tőnjenek. Nekem személyesen két alapvetı gondom van. Az egyik, hogy az elmúlt évtizedekben a 178

szektánsság felgyorsult, a másik pedig, hogy sok spirituális személy, aki a küldetése elején igencsak lelkesnek látszott, mára már elvesztette a bátorságát, kétségbe esett és a partvonal felé kezd tekintgetni. Mit mondhatna még, ami több hitet és elszántságot tudna nekünk, mint lelki harcosoknak kölcsönözni? Válasz: A Mahabharata, az ismert klasszikus indiai epika két ellenségeskedı család története. Duryodhana király, a Kuru dinasztia feje, eltökélte, hogy elpusztítja a Pandu dinasztia fiait. Elıször ezt úgy próbálja megtenni, hogy egy nagy misztikus jógit, akinek a neve Durvasa Muni, több ezer tanítványával együtt elküldi látogatóba a Pandavákhoz egy nekik nem éppen megfelelı idıben. Durvasa Muni arról volt híres, hogy megátkozta azokat, akik megbántották vagy megsértették ıt. Duryodhana király azzal a szándékkal küldte el a jógit a Pandavákhoz, hogy -- miután azok már túl lesznek az étkezésen, így nem fognak tudni semmit sem adni a jóginak --, az dühében el fogja átkozni ıket. Yudhisthira, a Pandavák feje fogadta ıket, de azt kérte tılük, hogy elıször menjenek és fürödjenek meg a folyóban és imádkozzanak, mielıtt ennének, mert az akkori idıkben ez volt a hagyomány. Draupadi, a jámbor feleség, kapta azt a feladatot, hogy készítsen ebédet a vendégeknek. Teljesen kétségbe esve Draupadi Krisnát kérte, hogy segítsen, mert a házban nem maradt semmi, amibıl ebédet lehetett volna készíteni, s így nem tudja fontos vendégeit megfelelıen ellátni. Amint így imádkozott, Krisna maga jelent meg elıtte, és azt parancsolta, hogy neki is adjanak ebédet. Draupadi, most már teljesen kétségbe esve, sírt, és elmondta, hogy semmit sem tud adni az ı Úrának sem, mert semmi sem maradt, csak egy szem rizs egyik mosatlan edényének az alján. Krisna azonban boldogan elfogadta ezt, és teljesen elégedett volt a felajánlott egy szem rizs mögött rejlı szeretettel és hitbuzgalommal. Miután Krisna elégedetten távozott, Durvasa Muni és tanítványai a folyónál szintén egészen elégedettek lettek, mert éhségük valami titokzatosan misztikus módon teljesen eltőnt. S mivel semmi étvágyuk sem volt, zavarba jöttek, hogy nem tudnak majd enni a házban, s ezért a fürdés után fogták magukat és haza mentek. Ennek a történetnek fontos mondanivalója az, hogyha megvan a megfelelı tudatunk és készségünk mások szolgálatára, s Isten is elégedett, rengeteg csoda fog történni, bármilyen nagy kihívás vagy nehézség is merüljön fel elıttünk. Egy másik történet, szintén a védikus hagyományokból, ugyanezt a témát dolgozza fel. Volt egyszer egy kisveréb, aki a tojásait az óceán partjainál rakta le, de az óceán hullámai elvitték a tojásokat. A kisveréb arra kérte az óceánt, hogy adja vissza a tojásait. Az óceán természetesen nem felelt. Akkor a kisveréb megfenyegette az óceánt, hogy ha nem kapja vissza tojásait, ı bizony ez esetben saját kis csırével kimeri az óceán összes vizét. Amint elkezdte kis csırével az óceán vizét meregetni, mindenki nevetett e lehetetlen vállalkozáson. Ám a kis veréb csak folytatta a munkát, meregette a vizet szorgalmasan, míg az esetrıl végül Garuda, a természetfeletti nagy madár is tudomást szerzett. Tetszett neki a kis veréb elszántsága, s lejött a Föld bolygóra, és felajánlotta segítségét, vagyis azt, hogy csatlakozik a kis veréb erıfeszítéseihez, ha az óceán nem adja vissza neki a tojásait. Az óceán, tudván, hogy Garuda erre mindenképpen képes, rettenetesen megijedt és visszaadta a tojásokat. Ezekben a nehéz idıkben a lelki harcosnak ilyen elszánt és határozott álláspontra kell helyezkednie. Igen, azok a problémák, melyekkel szembe kell néznünk, rettenetesen nagyok, és megoldhatatlannak tőnnek, ám sohasem szabad felednünk, hogy ha megfelelı kitartással töltjük be szerepünket, a Legfelsıbb Úr el fogja küldeni a segítıket. Ez a lelki hadviselés természete. 179

Végezetül hadd osszam meg még néhány gondolatomat, mielıtt még ráléptek a lelki harcosok hadi ösvényére. Sohase feledjétek: Csak egy Legfelsıbb Isten van. S jutalmat annak megfelelıen nyerünk, ahogy mi mindannyian átadjuk magunkat İneki. Csak egy nemzet van: az emberiség nevő nemzet. Bár sok különbözı faj, férfi és nı, valamint törzs létezik, mi mindannyian azonos emberi vágyakon osztozunk, s a lélek mindenkiben azonos. Csak egy vallás van: a szeretet vallása. Egy nagy spiritualista egyszer azt mondta, hogy “jó dolog egy vallásban megszületni, de nem abban az egyben meghalni.” Sok vallási filozófia létezik, és sok vallási intézmény, ám a hittudomány végeredményben arra épül, hogy mélyen szeretni kell az isteni párt, az Anya- és Atyaistent, valamint az egész életet. Csak egy nyelv van: az a nyelv, amelyen a szívünk beszél. Sokféleképpen tudunk kommunikálni, de a legmélyebb és legegyetemesebb kommunikáció a szívünkön keresztül történik. Mindanyian a végsı vigaszt keressük a szív számára: a legmagasabb rendő tudást, a legnagyobb szeretetet és az örök életet. Kedves és szeretett lelki harcosaim, nagy munkát kell még végeznünk saját magunkon és az egész világban is, hogy elnyerhessük ezt a legtisztább vigaszt.

180