-1-
WICTOR CHARON
-2-
Lektorálta: Kuczka Péter A fedelet és a rajzokat Kolonics István készítette © ÖZV. SERBÁK VIKTORNÉ ISBN 963 02 7173 7 Média kiadó, 1990 Szerkesztette: Somogyi Judit Mőszaki szerkesztı: Tölgyesi Beáta Digitalizálta: Rend, Belsı Kör, 2003. BELSİ HASZNÁLATRA.
-3-
Elıszó Mielıtt rátérnék testvérbátyám, Scherbák Viktor zseniális, különös lényének ismertetésére, aki W. Charon néven írta meg több, mint ötven kötetbıl álló életmővét, szeretném a sokak által félreértett, babonás misztifikációnak tartott mágia pontos fogalmát meghatározni úgy, ahogy a modern tudomány által is elfogadható. Hiszen e kötet a mágiának a természet minden jelenségében megnyilvánuló új és örök megközelítésére épül. Kutatásaim során nem pusztán magyar, hanem német és angol források ismeretében állíthatom, hogy sehol a világon nincs még egy hasonló koncepciójú könyv, mint amelyet W. Charon az olvasók, a keresık, érdeklıdık elé tár e tanulmánysorozatban. Életében, a feleségén és rajtam kívül nem kerülhetett senki kezébe. Tilos volt továbbadnunk. Most azonban elérkezett az ideje, ahogy İ mondta, a nyilvánosság elé tárhatjuk „az utolsó idık privilégiumaként”. A mágia az ısi hagyományok szerint erıt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét. S hogy ez mennyire realitás ma is, bizonyítják korunk orvostudományának legkiválóbb kutatói és gyakorlói, akik felismerték, hogy az ember romboló képzeteivel beteggé teheti, vagy bizakodó akaratával, hitével meggyógyíthatja önmagát. Persze a modern orvosok a mágiát más nomenklatúrával, a különféle tüneteket, majd organikussá váló betegségeiket pszichoszomatikus idegi - hátterő bántalmaknak nevezik. E jelenségek elıször a szorongásos neurózis okozta traumákban, késıbb valós kórfolyamatokban, keringési, szív, gyomor és hormonzavarokban nyilvánulnak meg. De a félelmek, fóbiák „sugárnyomása” indítja el, vetíti az organizmusban, egyegy szervbe irritáló „képzeteit”. Ez a szervi elváltozások elıképe, pszichikai fertızése, destruktív nemzıereje. Melyik gondolkodó ember tagadhatja, hogy minden megvalósulás mögött a képzelet áll? És a lét valamennyi változata, „ösztönös zsenialítása” mőködése nem tudatosan öntörvényő, pusztán felületi jelenség, hanem mintha egy láthatatlan géniusz programozná be az emberi rációnak érthetetlen, fantasztikus pontossággal mőködı „robottá”. De minden robot mögött mérnök áll, éppúgy, mint az egyre tökéletesebb, s az emberi agy modellje nyomán készült, azt soha utol nem érı számító, beszélı, zenét szerzı, másoló, bonyolult tevékenységeket végzı számítógépeknél. Talán nem kell utalnom ennek filozófiai végösszegére. Tudja-e az ember irányítani szervi mőködéseit? Legfeljebb néhány indiai, tibeti jógi és láma, akik hosszú gyakorlatokkal szabályozzák testük hımérsékletét, tüdı és szív mőködését, légzését, érzéktelenné válnak a legsúlyosabb fizikai fájdalommal szemben is. E nehéz gyakorlatokat, amelyekkel hozzájutnak szervezetük irányító tárcsáihoz és legyızik a húsukba, nyelvükbe szúrt kampók, kardok, szögek, tők zsarnoki kínjait, képzeletükben, emberfeletti, „mágikus akaratuk” segítségével viszik véghez. Szóval: mágiát gyakorolnak. Hamvas Béla szerint a tehetség és zsenialitás nem más, mint a szellemi képességek kisebb vagy nagyobb mértékő fénybeborítása. Hiszen az ember tízmilliárd agysejtjének csak elenyészıen csekély részét használja fel életében. A zseni: látó. Tágabb, átfogó tudata nem csupán jelenségeket, eseménytöredékeket fog fel, hanem összefüggéseikben, analógiákban, szintézisként értékeli ıket. Elolvassa jelbeszédüket. W. Charon ilyen kivételes Látnok volt. Teremtı képzelete nemcsak három-négy, hanem „huszonnégy dimenzióban” cserkészett, s hozott át onnan könyvekben nem megtalálható kulcsokat létünk értelmének feltárásához. Írásaiban a szavaknak, fogalmaknak sokrétegő jelentése van. Tıle idézem: „A dimenziók bensı kiterjedések - nem mások, mint észlelésmódjának mélyebb, vagy magasabb rezgései”. S Platon azt írta: „Az ember sohasem tanul újat, csak emlékezik.” A fivérem nagyon sok mindenre „emlékezett”! Utazott múltba, jövıbe, s bár a jelenben felfedezte az aranymetszetet, az „örök jelenlét” egyensúlyát, saját jelenében nagyon zárkózott, visszavonult remete maradt haláláig. De bensı, rengeteg felé irányuló tevékenység között is „Homo Ludens”, játékos ember volt, ahogy İ nevezte, „Homo Transdimenzionalis”. -4-
Viktor bátyám 1907. szeptember 17-én született Budapesten. Anyánk mesélte, hogy terhessége utolsó óráiban gyertyát gyújtott, mert ünnep volt. Igen nagy lakásban laktak a szüleinél. Csendes, szelíd ıszi nap volt. Az ajtók, ablakok tárva nyitva. Egyszerre látta, hogy az egyik, távolabb levı szobába berepül egy világos színő galamb. Surranó szárnnyal csapong, megpihen a csillárokon, feléje közeledik, majd kisuhan a mellette lévı ablakon. Abban a percben kezdıdtek el szülési fájdalmai. Nagyanyánk, aki hitt a jelekben, felkiáltott: rendkívüli embert hozol a világra, lányom! Igaza lett. De csak most, halála után a tizenharmadik évben jelenhetnek meg W. Charon mővei. Apánk, Papír Sándor, aki elıször szobrász, majd sikeres színész lett, 1911-ben meghalt. Nevelıapánk, Balogh Béla filmrendezı, színészdinasztiából származott, maga is színész volt elıször. Szerette a zenét és a filozófiát. Énekesnı-Jászai tanítvány anyánk nemcsak értünk küzdı nagyszerő asszony, hanem a legjobb barátunk is volt. Korát megelızı módon „menedzselte” eléggé élhetetlen családját, fellépéseivel, mozit bérelve, majd filmgyártó vállalatot alapítva. Nevelıapámmal együtt pionírjai voltak a magyar filmgyártásnak. A bátyámmal mi ketten olyan sajátos, gondolatokkal átszıtt, szabad környezetben nıttünk fel, amely ritkán adatik meg érzékeny, minden szóra, hangra, betőre és zenére szomjas gyerekeknek. Bátyámra mindig jellemzı volt, hogy nem lehetett semmire kényszeríteni, magolásra sem. Miután leleményesen kiőzött tılünk néhány ellenszenves, barátságtalan házitanítót - szénszünetek és betegségek miatt nagyrészt magánvizsgákat tettünk - erıszakos frauleint, zongorakisasszonyt, nyelvtanárt, ı maga kezdett el zongorázni, nyelveket tanulni. Szomszédunknál, a Rákóczi út 51ben Kosáry Jánosnál tanult zenét, akit nagyra becsült, azután elvégezte a zeneakadémiát. Mindennel foglalkozott. Tanulmányokat írt, néha sakkozott, de inkább sakkfeladványokat készített, fényképezett, mindent megjavított, ezermester volt. Ami érdekelte, azt biflázás nélkül magába szívta, de olyan reflexiókat főzött a megismert jelenségekhez, hogy korai jegyzetei is becsületére váltak volna minden fizikusnak, biológusnak. Perfektül megtanult angolul, németül, szanszkritül. Az angol nyelvet annyira szerette, hogy könyvet írt az anglicizmusokról. Irodalom, filozófia, zene, természettudományok, elektronika, mindennapi kenyere voltak. Hatalmas, ötvenkét kötetes, több mőfajú, de leginkább metafizikával, transcendentummal foglalkozó életmővén kívül több, mint kétszáz zenei opus maradt utána. Az amerikai elsı fantasztikus-tudományos folyóiratokat éppúgy olvasta angolul, mint én, 1929-tıl. Ezért tudtunk lépést tartani e mőfaj fejlıdésével. Meséket és modern mitológiát is írt. Imádta az állatokat. Filmzenéibıl több sláger született. Felesége, aki annyira szerette és értette minden „különcségével” együtt - noha csak más és több volt a legtöbb átlagembernél - olyan környezetet teremtett részére - boldogan, nem áldozatként -, hogy mindent megvalósíthatott, amihez kedvet érzett. İ is megtanult sakkozni, fényképezni, bélyeget győjteni, hogy mint minden másban, e hobbijaikban is a legjobb játszótársa lehessen. Születésnapjait pazar ünnepekké emelte, mint ahogy közös karácsonyi misztériumaink is a szellem és a legmagasabbrendő örömszerzés „lakomái” voltak. Bátyám felesége mindig elıteremtette hozzá a lehetetlenbıl a lehetségest, akármennyi munkájába is került. Írásmőveit gondosan legépelte, gyönyörően beköttette, ırizte ıket, listát készített róluk. Súlyos, hosszú betegségében úgy ápolta haláláig, hogy alig aludt, dolgozott, tíz kilót fogyott közben. Természetes, hogy én is mellettük voltam, segítettem, amiben tudtam. Annyit mégsem tehettem, mint a mellette élı, vele szenvedı felesége, aki teljesítette fivérem kívánságát; nem engedte kórházba. Otthon gondoskodott róla, de végsı idejében éjszakára ápolónıket fogadtunk mellé, hogy sógornım össze ne omoljon a kimerültségtıl e szörnyő idıszakban. Az ápolónık közül az egyik tanúja lehetett egy megmagyarázhatatlan jelenségnek: a külsı erkélyajtó vad erejő döngetésének, morajának, a vihartalan csillagos éjszakában, amelyet a szomszédok is hallottak, és a sötétséget nappallá varázsoló fényvillanásoknak. W. Charon óriási szenvedései között is, mikor már alig tudott ülni, magnóra vette fel filozófiai gondolatait és zongorajátékát. Utolsó ilyen alkalommal is virtuóz módon zongorázott és nagyszerően beszélt. Megvannak a kazetták errıl. Bizonyos, hogy sem gyermekkorunkban, sem késıbb nem hagytuk el egymást. Nagyon
-5-
izgalmas, érdekes volt vele élni, beszélgetni, játszani, és együtt dolgozni. Tele volt ötletekkel. Sablonos játékokat sohasem játszottunk, csak olyanokat, amelyeket mi találtunk ki. İ inkább nappal aludt, mint éjszaka. Egy évvel és három hónappal volt idısebb nálam, tehát míg férjhez nem mentem Szepes Bélához, mindent együtt éltünk át. De késıbb is, tizenöt éven át közös lakásban éltünk. Berlinben három évig, s mikor a hitleri idıkben hazatértünk Budapestre, hat hónapi külön hányódás után a Budafoki út 55-ben, a Kökörcsin, majd az Ulászló utcában egy lakásban laktunk. Késıbb, nevelıapánk halála után, anyámmal, majd nagyszerő feleségével külön költıztek, de egészen közel laktunk és naponta együtt voltunk egymással. Sógornımmel fivérem halála után is mindennap együtt ebédelünk, beszélgetünk a fivéremrıl, 1986-ban elhunyt férjemrıl, akik halálukban is élnek részünkre mindmáig. E néhány ismertetı mondatba persze nem férnek bele az ilyen senkihez nem hasonlítható egyéniség színei, gazdagsága, felfedezései. Persze, gyermekként sokat bolondoztunk, nevettünk együtt - humor nélkül nem tudtunk élni - huzakodtunk, csúfolódtunk, verekedtünk is, mégis csak egymással tudtunk „fantázia játékot” játszani, „dimenzió utazásokat”, beszélgetni sokszor éjjel három óráig. Ezt késıbb feleségével folytatta. A korán hozzánk kerülı „felnıtt” könyvek együttes élinényeink voltak. Szüleink sosem tiltották, hogy már a tízes éveink elején francia, orosz, angol, svéd írók könyveit olvassuk „cenzúra” nélkül. W. Charon már gyermekként érdeklıdni kezdett az asztrológia - mint „hülyeség” - iránt, s ezért felállította négyszáz híres ember horoszkópját, akiknek élete már lezárult dráma volt. A végén megdöbbenve közölte velünk, életük minden konfliktusa, sorsuk alakulása pontosan kirajzolódik képletükbıl. Összehasonlító módszere is vitathatatlanul elképesztı eredményeket mutatott. Mussolini csillagállásait, sugárzásait összevetette például Napóleonéval, s mutatta, hogy a két horoszkóp szinte fedi egymást. Ez még az olasz diktátor uralmának csúcsán volt. A Duce rajongott Napóleonért. Meg is íratta valami „négerrel” a francia császár „száz napját” - a saját neve alatt. Fivérem azt mondta, Mussolini éppúgy meg fogja élni hatalma összeomlását, mint Napóleon. İ hasonlította össze Hitler horoszkópját Chaplinéval, aki más jelben, de azonos évben és hónapban született a „Führerrel”. Chaplin groteszk figuráiban elıbb viselte a jellegzetes hitler bajuszt, mint az ırült német pojáca. S a negyvenes évek elején elkészítette a nagysikerő „Diktátor” c. filmjét, amelyben egy kis zsidó szabót, és hasonmása: Hitler kettıs szerepét játszotta. Felsorolhatatlan mindaz, amit W. Charon, Hitler hatalmának árnyékában, majd a háborúban és utána, pontosan látott, elıre elmondott. Mi akkor szerettünk volna nem hinni neki. Tiltakoztunk ellene, hogy a második világégés hosszabb lesz, mint az elsı, a németek nagyon sokáig gyızni fognak, míg elvesztik a háborút. De az ı tanácsára építettük férjem, Szepes Béla egyik sportkönyvének és filmvállalatunk sikeres Karádi filmjének jövedelmébıl leányfalui menedékünket, „Noé bárkáját”, mert fivérem szerint Budapestet súlyosan bombázni fogják. Minden jövendölése beteljesedett. Az is, hogy a kormányzóhelyettessé kinevezett Horthy István mindössze hat hónapig él majd, s halálát erıszak okozza. Tisztánlátása, jövıbe utazó tudatának felismerései neki magának is félelmetessé váltak. Nem akart többé horoszkópot készíteni, bármennyire könyörögtek neki barátaink, sıt a zavaros vészhelyzetben magas pozíciókat betöltı emberek is. Kérésüket kategórikusan visszautasította. Pontosan tudta, miért. Azzal is tisztában volt, miért kell a világtól elvonultan, remeteként élnie. Szuggesztív egyéniségével annyira vonzotta magához az embereket, különösen az egzaltált nıket, hogy azok zavarták munkájában. Bizonyos volt benne, hogy anyánkon és rajtam kívül miért éppen a feleségével köthet szövetséget életre-halálra. Mágus volt. S ebben a különleges mővében, nagy opuszában, igyekezett az értelmes, morálisan érett emberek számára hasznos támaszt, segítséget nyújtani. Könyvét a magasabb természet titkait feltáró erıkrıl írta. Azért egyedülálló, valós, s azoknak, akik belemélyednek, mély rétegeit is feltárják, több, mint érdekes. Szepes Mária
-6-
Bevezetés a mágia lélektanába A mágia Atlantisz titokzatos leánya. Valamennyi ma ismeretes formája a három kör ısi földjérıl ered s Kar birodalmán keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal, hiánytalanul jön le korunkig. A titkos tudományok bölcsıje Atlantisz. Amit errıl a tárgyról tudunk, az sok évezreden át titkos könyvtárak porlepte kézirataiban aludta téli álmát s csak nagy ritkán, egy-egy oroszlánszívő adeptus merészsége folytán látott belıle napvilágot néhány jelentéktelen töredék. Az Atlantisz pusztulását követı tizenkétezer évben nem volt szabad nyilvánosságra kerülnie az ısök tudásának, ezért aztán az egymásra következı századok szellemi kiválóságai csak elvétve közölhettek valamit abból a forrásból, amelyet tanulmányaik, kísérletezésük, vagy beavatásuk során megismertek. Noha az Atlantiszra következı kultúrák nagyobbik része történelmünk tanulsága szerint a mágikus kultúrákhoz tartozott s azokról sok kézirat, hagyomány és emléktárgy maradt ránk, ez az egész, óriásinak mondható anyag csak elenyészıen kis része az eredetinek. Még a fennmaradó töredékek értelmezésének titkos kulcsa is elveszett azonban s így a birtokunkban lévı relikviák igazi céljáról csak olyankor tudtunk meg valami érdemlegeset, amikor a hermetika titkos kéziratain mővelıdött adeptusok szóltak hozzá a kérdéshez. Ma a Vízöntı korszak küszöbén az atomerı kormányzásának titkával egyetemben lepattantak a hét pecséttel lezárt kéziratot hét lakattal ırzı archívum ajtajának vaspántjai s nincsen akadálya többé, hogy az eddig féltve ırzött részletek nyilvánosságra kerülhessenek. Az atomerıvel együtt az emberiség kezébe kapta azt a titkot, amely Atlantiszt egykor elpusztította. Az atomerıvel kísérletezı tudomány fiatal s a módszerek, amelyekkel a mindenség energiáit felszabadítani törekszik, még kezdetlegesek. A kísérleti anyagok közül még csak az uránium, a nehéz víz, a plutónium és néhány titokban tartott vegyület ismeretesek. Az atomerı azonban nincs speciális anyagokhoz kötve. Néhány évszázadon belül a tudomány kezébe fogja ragadni azt a titkot is, amely a kémiai anyagok atomerejének korlátlan felszabadítását és irányítását takarja. Atlantiszban ez a titok általánosan ismert volt, mint napjainkban a villamosság. Ha ezt a pontot elértük, akkor már csak egy lépés választ majd el bennünket az ısi misztériumtól, melynek lényege az atomenergia uralása az emberi akaraton keresztül. Mikor az emberiség az atomerıt akaratán keresztül fogja irányítani, újra elérkezik Atlantisz virágkora; e leszármazottainknak módjukban áll majd, hogy lakóhelyüket civilizációjukkal egyetemben eltöröljék a Föld színérıl. A hermetikus hagyományok szerint több ízben elıfordult már, hogy magas kultúrák eltőntek ennek a titoknak ismerete folytán. A Föld története két ilyen kataklizmát ismer, de elıfordult más csillagzatokon is, sıt szőkebb kozmikus környezetünkben egy óriásbolygó felrobbanásának és atomjaira szóródásának emlékképeit hordozza magában a Beszélı Fény Krónikája. Ott ahol ma a Mars és Jupiter bolygó közötti térben kis planéták százai keringenek, valamikor hatalmas égitest járta Nap körüli útját. Ennek a bolygónak minden ismert civilizációt felülmúló kultúrával rendelkezı lakói óriási mérető atomháborúban planétájukat saját maguk pusztították el mágikus úton. Ilyen atomháborúnak a kicsinyített mása játszódott le földünkön elıször Lemuriában, majd Atlantiszban. Általában a hermetikus hagyományok szerint a szilárd matériával rendelkezı planéták lakói, mihelyt kezükbe kaparinthatták az atombontás titkát, utána nyomban elpusztították civilizációjukat önmagukkal és lakóhelyükkel együtt. Az emberiség ma újra azon az úton van, hogy a periódikusan leleplezıdı természeti titok birtokosa legyen. Néhány évtizeden, talán néhány éven belül - ha úgy tetszik - megsemmisíthet világrészeket, kevesebb fáradsággal, mint amibe régebben egy jelzırakéta kilövése került. Ilyen körülmények között nem jár különösebb veszéllyel számára, ha tudomására hozzák azokat a finomabb
-7-
doktrínákat, melyek Atlantisz lelkimővészetének alkotórészeit képezték és amelyek helytelen alkalmazás mellett legfeljebb néhány individuumnak árthatnak - általában azonban a pszichikai képességek tágítása folytán a legtöbb egyénnek hasznára válnak. Most, mikor a szakadék közel van és mi rohanó világőrhajónkon ismeretien cél fele haladunk, tépjük le szemünkrıl az utolsó leplet is. Isis fátyola már elhasadt - lássuk a káprázat mögötti, el nem múló valóságot.
A mágia válfajai Öt nagy csoportba oszthatók a mágia jelenségei. Mindegyik csoport közös forrásból ered s a különbözı elnevezések csupán történeti jelentıséggel bírnak. Kezdetben, a mágia virágkorában, Kronos király uralkodása idején, Atlantisz fıvárosában: Poseidonisban a Nagy Tanítók Tanácsa a Lelki Tudományok Egyetemén csak egyféle mágiát tanított. Késıbb a harmadik szem degenerálódása után Kar birodalmának tudósai és az utánuk következı egyiptomi-babilóniai kultúra mágusai kénytelenek voltak módszereiket a változott körülményekhez alkalmazni. Az atlanti mágia a félisteni rangot adó harmadik szemen keresztül közvetlen kapcsolatot jelentett a természet erıi és a mágus között, a késıbbi korszak lélekmővészei azonban már csak indirekt összeköttetés útján férhettek a természet titkos rugóihoz. A mágia ma ismert válfajai: 1. Ceremoniális mágia 2. Akaratmágia 3. Demonomágia 4. Atlanti mágia 5. Asztrálmágia Eredetileg mind a nagy atlanti mágia részei, amelyek összekötı fonala megszakadt a harmadik szem kihunytával. A különbözı fakultások ma egy-egy okkult képesség gigászi felerısítésén keresztül kívánnak hatni, míg a régi atlanti mágia valamennyi lelkierı összefogásán alapul a transzcendens világ démoni erıivel kapcsolatban. Mivel erre a koncentrált teljesítményre ma csak a legnagyobb adeptusok képesek - rövidebbhosszabb ideig - a mágia alfajtáit az általuk szimbolizált okkult képesség kifejlesztése érdekében külön kell ismertetni. A ceremoniális mágia a költészet , irodalom, a zene, a hang és a szellem extázist kiváltó erején át hat. Az akaratmágia az akarat okkult hatalommá sőrített erejét használja. A demonomágia a láthatatlan világ megszemélyesített energiáit állítja munkába. Az asztrálmágia az indulatok és vágyképek pokoli tüzében égı mágnesével vonzza objektumát s végül az atlanti mágia a makrokozmosz csillagászati erıforrásait hívja a mágus szolgálatába. Az egyes irányzatok tradíciói oly terjedelmesek, az általuk felölelt anyag annyira nagy, hogy ismertetésüknél csak a legszükségesebbre szorítkozhatunk. Bármelyik mágikus irányzatot kövessük is azonban hajlamaink szerint, a mágia - minden mágia az agyrendszer, a központi idegrendszer, a szekréciós mirigyrendszer átképzésén alapul, a tobozmirigy revitalizálásán keresztül. A tobozmirigy az egykori harmadik szem maradványa s bármilyen mágikus teljesítmény lehetısége, vagy annak kifejlıdése ma is ennek a csökevényszervnek funkciója. Ha ez már túlságosan el van satnyulva, vagy biológiai okokból többé nem revitalizálható, okkult képességek ki nem fejlıdhetnek. Szerencsére a legtöbb individuumnál ez a mirigy még nincs annyira elkorcsosulva, hogy lassú, türelmes gyakorlás útján új életre ne ébredhetne. Sıt mondhatni, hogy minden magasabb szellemi funkciónak, amely összetett karakterénél fogva -8-
kivonja magát az intellektus analitikus erıinek befolyása alól, ma is a tobozmirigy gyenge mőködése képezi alapját. A glandula pinealis alacsonyfrekvenciájú mőködése teszi lehetıvé a tudományos és mővészi intuíciót, a jövı megsejtését, a próféciákat, a távolbaérzést, távolbalátást és egyéb szupranormális pszichikai jelenségeket. Ugyanennek a mirigynek magasabb frekvenciájú mőködése létrehozza a mágia késıbb ismertetett tüneményeit: Ezért aki a mágia világát közvetlen tapasztalatok útján kívánja megismerni, annak - ha öntudatlanul is - a tobozmirigy, illetve a harmadik szem revitalizálása útját kell választania. Egy korábbi írásunkban már ismertettük, miben áll ennek a szervnek mőködése és mi a különbség háromdimenziójú látásunk és az atlantiszi négydimenziós látás között. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a harmadik szem különféle, sorra kerülı pszichikai gyakorlatok segítségével minden különösebb nehézség nélkül életre támasztható és hogy a közlendık nehézsége nem annyira a feladat nagyságában, mint inkább a mágia tanítványainak kitartáshiányában és akaratgyengeségében keresendı.
-9-
CEREMONIÁLIS MÁGIA
- 10 -
Alapelvek Amint már jeleztük, a ceremoniális mágia a szellem emelıjén keresztül hat. Az összes mágikus módszerek közül ennek külsıségei a legpompázatosabbak. A rendszer alapelve abból a tradícióból folyik, hogy Atlantisz emberének tudatállapota a mienktıl gyökeresen különbözı volt - inkább az ébrenlét és álom közötti mámorhoz hasonlított s ezért ha valaki a mágia történelemelıtti magaslatára kíván emelkedni, újra olyan állapotba kell hoznia szellemét, mint amilyen az atlanti varázslók idején volt. Lemuriában és Atlantiszban az ember szürke nagyagykérge még nem volt kifejlıdve. Ennek következtében a mai racionalisztikus öntudat még nem mőködhetett. A lények félálomszerő önkívületben éltek s pusztán a harmadik szem funkciója alapján ösztönös intuícióval ítélték meg az eléjük kerülı tárgyakat és eseményeket. A ciklopsz-szem finomabb mőszer volt, mint a homo sapiens homloklebenye. Nemcsak a realitás természetét mutatta meg a valósághoz híven, hanem az általunk már nem látható asztrálvilág szárnyas lényeit, az ókori mitológia meseszörnyeinek ezerféle formáját is az atlanti ember szeme elé varázsolta. Azok a démoni lények, melyeket az asszír-babilóni-görög mondavilágból ismerünk, az atlanti-lemuriai emberfajok harmadik szeme számára megfogható valóság voltak. Ezek a félanyagi állagú asztrállények a materiális világ természeti erıi mögött rejlı szimbólumok testetöltései, melyeket a harmadik szem ruházott fel ilyen alakkal. Az ókori népek mágiája ezért démonok, ördögök, sárkányok, kentaurok és más csodaformák figuráival van tele. A démonok alakja a természet erıinek asztrális képlete és rajtuk keresztül az atlanti varázsló a legkönnyebben tudta mozgásba hozni a saját részét is képezı erık egy töredékét. Ezért az ókori mágiának, valamint a belıle kialakult ceremoniális mágiának mindenkor fontos alkotórésze a kozmikus szimbológia. Atlantisz mágusának elég volt felidéznie egy természeti hieroglifát, hogy az abból életrehívott asztráldémon elvégezze a reábízott feladatot. A késıbbi korok mágusa azonban már nem rendelkezett a fizikai világot az asztrállények birodalmával organikusan összekötı kapoccsal, a harmadik szemmel s így neki tudatát fokozatosan, mágikus szertartások útján kellett a fizikai lét sőrőségébıl annyira kiemelnie, hogy a láthatatlan világ energiáit közvetlenül érinthesse. Az atlanti adeptus által elgondolt szimbólum már egy élı, irányítható természeti erı, az ókori adeptusé csak egy matematikai képlet, melyet - hogy életre keljen és irányítható legyen - elıbb össze kellett kapcsolni a mágus altudatában elsüllyedt áramforrással. Ezt az összekapcsolást az Atlantisz utáni mágia a szertartásokkal és különféle segédeszközökkel éri el.
Asztrológia és mágia Minthogy a leszármazottak nemzedéke a Kozmosszal való öntudatos kapcsolatának titkát már elvesztette, az ókor bölcsei tételes formában örökítették meg a mágia leendı neofitái számára a kozmikus erık tudományát. Ez a tudomány, az asztrológia, az eredeti tudásnak csak mintegy negyedrésze - a szőkebb kozmikus környezet erıforrásait adja a tanítvány kezébe. Míg arra korábban nem volt szükség, most a zodiákus és a planéták befolyását is tekintetbe kellett misztikus operációknál venni. Az atlanti, de különösei a lemuriai mágus, csillagködök, kozmikus régiók, bolygók és holdak erıit pszichikai úton vonzotta le a földre. Az utódoknak már meg kellett és meg kell elégednie az említett régiókból felénk szabadon áramló energiák célszerő felhasználásával. E célból meg kellett tanulni a csillagos eget felmérni. Matematikai számítások segítségével le
- 11 -
kellett mérni a bolygók valószínő távolságát, pályájukat, visszatérésük idejét, hatóerejüket. A csillagzatok misztikus természetére vonatkozó közlések ellenırizhetık voltak. Ami új volt, az mindössze az idıpontok összehangolására szánt számítás, melynek lehetısége a nagyagykéreg szürke lebenyének fejlıdésében adódott. A mágikus operációk legkedvezıbb idejének kiszámítása asztrológiai megfontolások alapján a ceremoniális mágiának ma is nélkülözhetetlen kelléke. Szabályként van kimondva, hogy a ceremoniális mágia asztrológiai ismeretek, vagy legalább egy asztrológiai szakértı közremőködése nélkül nem lehet meg. Az erre vonatkozó tudnivalókat bárki minden különösebb nehézség nélkül elsajátíthatja bármelyik népszerő asztrológiai tankönyvbıl. Az asztrológia alaptanai ma újra széles körben ismertek és azokat tanár segítsége nélkül is meg lehet tanulni. A mágia régebbi tankönyvei sokszáz oldalt szentelnek az asztrológiai elemek ismertetésének. Cornelius Agrippa von Nettesheim „Occulta Philosophia”-ja majdnem felerészben asztrológia. Mi úgy véljük, hogy a közkézen forgó nagyszámú kitőnı asztrológiai manuál létezése felment bennünket az elemek felsorolása alól. Asztrológiai tételeket csakis a magasabb ezoterikus asztrológiából és ott fogunk közölni, ahol - mint az atlanti mágia tankönyvében - még teljesen, vagy jórészt nyilvánosságra nem hozott anyagról van szó.
A legfontosabb segédeszközök A ceremoniális mágiának fontos segédeszközei vannak. Ezeket az eszközöket korábbi idıkben a legáthatolhatatlanabb misztérium fátyolával szıtték be. A kevés számú megbízható vezérfonal kétértelmő utasításokat adott, melyeket profán fül nem érthetett meg - a kánoni tekintélyő hermetikus szakkönyvek pedig csak adeptusok számára voltak hozzáférhetık. Sok félreértésre adott alkalmat az a körülmény is, hogy a mágikus utasítások írói nem közölték olvasóikkal, miszerint az általuk megadott utalások háromféleképpen értelmezendık, mint az összes hermetikus szövegek. Mikor például valamely mágikus szerszámról szól a tanító, sohasem szabad szavait pusztán fizikai értelemben - a szóbanforgó tárgyra - értelmezni, hanem szem elıtt kell tartani, hogy a mágikus szerszámok pszichikai képességek jelképei, melyek ama képesség felerısítését célozzák és annak fizikai objektiválódásaként szerepelnek. A ceremoniális mágia a következı segédeszközöket használja: 1. Varázspálca 2. Asztrálkard 3. Mágikus tükör 4. Kabalisztikus lámpa 5. Pentagramm A varázspálca egyúttal az akarat szimbóluma, az asztrálkard a szenvedélyé, a mágikus tükör a harmadik szemé, a kabalisztikus lámpa a szellemé és a pentagramm az örök isteni törvényeké. Amikor a tanító-adeptus tanítványától ezeket a szerszámokat megköveteli, egyúttal azzal a követeléssel lép fel, hogy tanítványa ebben az öt tulajdonságban kimagasló képességekkel rendelkezzék. A hermetikus kéziratokban éppúgy, mint a mágia újkori mestereinél (többek között Eliphas Levinél) a segédeszközök megszerzése és elkészítése mint nagy, ki nem mondható misztérium van beállítva. Különösen a varázspálca elıállítása lenne mélységes titok, annyira, hogy pl. Richelieu bíboros kabalistája: Gafrarel, ura számára, aki a mágiának nagy tisztelıje volt, nem is tudta megszerezni a varázspálcát, csak az asztrálkardot. A kérdésnek ilyen beállítása persze túlzás. A varázsszerszámok elkészítése eléggé egyszerő
- 12 -
feladat. Ami nehéz, az az instrumentumok avatása, illetve ezt is hermetikusan, tehát képletesen értve, az általuk jelképezett tulajdonságok mágikus arányúvá fejlesztése és munkábaállítása. A leendı mágusnak szüksége van óriási, az indiai jógik mértékével mért akaratra, kormányozható szenvedélyre, revitalizált harmadik szemre, a hermetikus filozófia bölcsességének szellemi lámpására és az örökérvényő kozmikus törvények ismeretére. Mikor ezeket a képességeket már megszerezte, a szerszámok elkészítése néhány napi koncentrált munkával nyélbe üthetı. Az elıírások mindenféle drága anyagot, aranyat, ezüstöt, ékköveket, ébenfát stb. jelölnek meg a szerszámok alapanyagául. Mint a többi utasítás, ez is szimbolikusan értendı. Az arany, ezüst, a drágakövek és a többi költséges holmi az emberi lélek legnemesebb tulajdonságait szimbolizálja. A varázsszerszámok hatóereje ezekben keresendı. A fizikai embléma önmaga elıállítható a legprimitívebb anyagokból. Az egyszerő matériából készített kultikus tárgyak valóságos jelenléte mindössze azért szükséges, hogy a fizikai anyag a szellemi erı csontvázául szolgáljon. Mágikus apparátusok használata a tapasztalat szerint rendkívül elısegíti az általuk szimbolizált képességek kifejtését. A mágikus segédeszközök elkészítésére vonatkozó utasítások a következıkben összegezhetık: Bár költséges anyagok alkalmazása, mint az arany, ezüst, gyémánt és ébenfa, a bennük rejlı szimbolikus erı miatt természetesen elınyére válik az instrumentumnak, mégis tanácsos azt elıször egyszerőbb kivitelben összeállítani. A VARÁZSPÁLCA készítéséhez vegyünk egy 40 cm hosszú, 3 em széles, egyenes, csiszolt farudat, melynek végét faráspoly segítségével hegyesre reszeljük és vasreszelıvel kisimítjuk. A rúd alsó, tompa végét kifúrjuk és abba egy 3 collos vasszöget ütünk bele. Most a rúd négy oldalát zöld tintával megjelöljük a hatalom, az élet és a tudás hermetikus emblémáival: az ötágú csillaggal, az egyiptomi hurkoskereszttel és a kígyóval úgy, hogy a bot minden oldalról így nézzen ki:
Ezután a már kész varázspálcát egy erre a célra megfelelı Jupiter, Mars, Merkur-ingredierciákból preparált füstölıvel átitatjuk, zöld bársony vagy selyemtokba helyezzük és gondosan elzárjuk. A varázspálcát teljesén egyedül, idegen segítség igénybevétele nélkül kell elkészíteni és senki rajtunk kívül kézbe nem veheti, nem is láthatja! Ezen a konstrukción kívül Chaldeában, Egyiptomban és Iránban még számtalan változat ismeretes. Vannak fémbıl, sárgarézbıl, mahagóniból, kombinált ötvözetekbıl (a hét bolygó fémjeibıl) készített varázspálcák, speciális mantra-felírással, aszerint, hogy készítıjük milyen célra szentelte azt. Lényege mindegyiknek ugyanaz és teljesen egyre megy, melyiket használjuk, feltéve, hogy személyesen készítettük és az elıírásokat betartottuk. AZ ASZTRÁLKARD egyszerő, csontnyelő acélpenge. Hossza az 50 cm-t nem haladja meg s markolatába ugyanazokat a jeleket véssük be, mint a varázspálcába. A füstöléssel felavatott és zárt tokba helyezett szerszámot a többi eszköz mellé kell tenni.
A MÁGIKUS TÜKÖR számtalan válfaja közül legcélszerőbb a hermetikus tükör, amely egy kisebb kvartformájú falemezbe homorúan bevésett kerek tükörfelület, ahol a tükörlapot fekete kínai lakkozás, vagy szénpor helyettesíti. Falemez híján megfelel a lemezvastagságú karton és tus is. Ha a tükör kartonból készül, a homorú mélyedés el is maradhat. - 13 -
A négy ötágú csillagot körbeírt hieroglif szöveg helyettesítheti, amit a tükör célja határoz meg. A szöveget zöld tintával, héber, szanszkrit, egyiptomi vagy kínai írásjegyekkel írjuk a tükör margójára. Maga a szöveg lehet mágikus parancs, kívánság, mitológiai istenség neve, mely alá a kívánság tárgya tartozik, vagy az ezoterikus tudomány valamelyik kozmikus tétele.
Ismeretes egy tükör kivételesen latin betőkkel és a Smaragd Tábla tradicionális szövegének kezdı mondataival. Ez a tükör csak filozófiai meditáció céljára használható. Általában az a szabály, hogy a tükröt körülvevı tábla terébe olyan szimbólumokat helyezünk el, amelyek a mágikus mőveletek tárgyával összeköttetésben fognak állni. A kísérıszöveg lehet négy bető, vagy misztikus jelkép, de esetleg egészen el is maradhat. Helyes, ha valószínő operációinknak megfelelıen több mágikus tükröt tartunk készenlétben. Vannak asztrológiai szignatúrájú tükrök; ezek mindegyike valamely bolygó fémjébıl készült s a bolygó hermetikus szimbólumaival lesz avatva. Ilyen tükör csakis a bolygó karakterének megfelelı munkára használható. Például a Vénusz-tükör a szerelmi mágiában használatos, a Marstükör a bosszú-mágiában, a Szaturnus-tükör a feketemágiában és filozófiai meditációkhoz. Természetesen itt is sok változat lehetséges, mivel a tükrök nemcsak fémbıl, hanem bármely olyan anyagból elıállíthatók, amely a kívánt bolygó befolyása alá tartozik. A szükséges matériák, fémek, eszenciák, füstölık és a készítésre legalkalmasabb idıpont ismerete bármelyik asztrológiai tankönyvben megtalálható. A mágus rátermettségét az az ötletesség határozza meg, mellyel céljai érdekében a rendelkezésére álló elemekbıl a legjobb kombinált konstrukciót hozza ki. Lévén a mágikus tükör a harmadik szem szimbóluma és fizikai objektiválódása, a hangsúly itt is az ezzel korrespondáló lelki képességen van. A KABALISZTIKUS LÁMPA egy hétágú gyertyatartó, egy hétfejő sárkányt ábrázoló hétlángú olajlámpás, vagy egy hétszínő üvegbıl összerakott kristálylámpa, belül elektromos áramforrással. A lámpa teste nem túl nagy, de masszív kivitelő, melyre a hét bolygó jele és a hermetikus filozófia emblémaállatainak stilizált alakjai legyenek vésve. Mintául szolgálhat Eliphas Levi „A Magas Mágia Rituáléja” c. mővében közölt lámpa, de megjegyezzük, hogy ez nem az egyetlen ilyen konstrukció és itt még inkább, mint máshol, fontos a leendı mágus fantáziájának alkotó
- 14 -
lendülete. Mivel ezt az eszközt már csak a legritkább esetben tudja a mágus teljesen önállóan elkészíteni, meg van engedve, hogy a lámpát különbözı mesteremberek pontos utasítás alapján készíthessék el s a figurális részt ötvösmővész utólag szerelje rá. A kabalisztikus lámpára különösen az jellemzı, hogy mindig több, páratlan számú lángja van s a tartóváz szimbolikus állatok alakjával van díszítve. Vannak három, öt, hét és kilencágú lámpák. Egyiptomban alabástromváza alján égı nartamécs helyettesítette a mágikus lámpát, melynek falába mővésziesen gravírozott hieroglifa szövegek és mitológiai jelenetek képviselték a mágia szimbólumait. Az egész váza áttetszı anyagból készült s a misztikus színekben átderengı képek földöntúli hangulatot árasztottak. Ezeknek a lámpáknak pontos másolatát nemrégiben találták meg Tut-Ankh-Amon sírjának ásatásainál. A PENTAGRAMM egy 10 cm széles és 10 cm hosszú pergamentlapra rajzolt, vörös tuskörbe festett ötágú csillag, amit vastag kartondarabra erısítünk. A kartonlap hátára ugyancsak vörös tussal, zárt körbe helyezzük el azokat a szimbólumokat, melyek a mágikus praxis fontos alkotórészei. Tehát egy kehely, a kard, a varázspálca, az élet jele és az örökkévalóság képlete:
A VARÁZSKÖR a mágikus operációnak szintén egyik sokértelmő szimbóluma. Zöld krétával rajzolandó a laboratórium padlózatára. Itt tulajdonképpen nem egy kört húzunk, hanem mindig hármat, a hermetikus síkoknak megfelelıen. Aszerint, hogy operációinkban a fizikai, asztrális, vagy mentális síkon kívánunk hatni, a legbelsı (fizikai), a középsı (asztrális), vagy a külsı (mentális) kört rajzoljuk zöld krétával - az ideának megfelelı gondolatkoncentráció kíséretében. A többi kör lehet fehér vagy vörös. Normális körülmények között a fizikai sík színe vörös, az asztrálisé zöld, a mentális síké világossárga vagy fehér. Mikor a mágus a varázskört meghúzza, ezzel egyidejőleg a legintenzívebb pszichikai koncentrációban kell arra gondolnia, hogy a húzott kör az általa szimbolizált sík külsı, démonikus erıinek gátja. Ezzel altudatában mőködésbe hoz egy olyan elhárítóberendezést, melynek hiánya az operációk alatt transzcendens támadás veszélyének tenné ki. Minthogy a ceremoniális mágia gyakorlása mindig démonikus régiókkal hozza összeköttetésbe mágust, tanácsos a védelemrıl már elıre gondoskodni. A védelem mindig abban a régióban helyezendı mőködésbe, ahol a mágikus operáció megindul. A kör ideológiai töltése misztikus parancsok beírása útján történik. A megfelelı körbe - tehát ha az operáció az asztrál síkon fog lejátszódni, akkor a középsı körbe beírjuk a kontrollparancsot, az ellentétes bolygóerı intelligenciájának jelét, vagy az akció idıtartamának maximális határát. A közvetítésre szolgáló közlemény, vagy kívánság a felsı fizikai körbe írandó. A varázskör a természetben lekötött erık szimbóluma és mint ilyen, az egész mágia egyik
- 15 -
legfontosabb képlete. A mikroszkópikus világ elektronparányain kezdve, az elılények vérkeringésén át a csillagködök makrokozmikus titánjáig minden körben jár, fut, táncol egy misztikus középpont körül. Az élet, a sors, a fejlıdés nem más, mint körbenfutás, ha eléggé nagy távlatból nézzük, hogy az einsteini térgörbületet észrevehessük benne. Az elektronok körbenfutnak az atommag körül. Ha azonban a körpálya valamilyen okból megbomlik - mondjuk atombontás, vagy atomrombolás folytán - óriási katasztrófa veszi kezdetét, amely a mikrokozmoszban indul s átterjed a makrokozmoszra. Ugyanilyen gigászi energiák szunnyadnak a biológiai rendszerek köreiben is. Amíg a körforgást végzı tárgy a dinamikai kötést jelentı körforgást végzi, az energiák szők térre maradnak korlátozódva, de ha a körforgás megszakad, akár véletlenül, akár tudatos tevékenység következtében, hirtelen energiák szabadulnak fel, amelyek sokkal nagyobbak, mint a tárgy körforgást végzı lendülete, mivel az erık körláncolatokban terjednek szét környezetükben és egy pálya megbontása magával vonja a környezı pályák lavinaszerő robbanását. Ezen a hatáson alapulnak a ceremoniális mágia operációi. A láthatatlan világban felszabadított erı átterjed a látható világra is és ennek az energiának felfokozása, irányítása, kontrollálása a mágus mővészete. Ha a mágus akaratában valahol rés van, ha az elızetes kiképzés valamiben fogyatékos volt, kicsúszik kezébıl a felidézett erık irányítása és az ügyetlen bővészinas a szuprakozmikus energiák romboló hatalmának áldozata lesz. A veszély elsısorban mentális természető és az asztrálvilágon keresztül fenyegeti a mágust, ezért tanácsos a démoni külvilág betörése ellen elızetes pszichikai zárlatot alkalmazni. A lavinaszerően ható reakció, amely különben is minden mágikus mőveletnél bekövetkezik, késıbb óriásira megnövekedett méretekben átterjed a fizikai síkra is, de a jól elszigetelt, „varázskörbe zárt” adeptust nem érintheti, mivel az az elızetes zárlat védelme alatt hozzáférhetetlenné vált „klauzurában van”. Jól jegyezzük meg tehát, bármilyen mágikus akció reakciót szül s a mágusnak ez ellen már elıre kell a védelemrıl gondoskodnia. A ceremoniális mágiában a hármas értelmő kör az a szimbolikus páncélzat, melyrıl az elemi erık támadása lepattan, a többi mágikus iránynak is megvan azonban a maga speciális védıeszköze. Ilyenek a késıbb ismertetendı odköpeny az asztrálmágiában és az asztrálfőrész.
A négy elemi próbatétel Senki sem lehet a mágia beavatottjából egyszerre nagy adeptus. A mágus fokozatosan lesz mesterré tudományában. Atlantiszban a mágia gyakorlati képességével együtt született az ember, nekünk azonban egy alvó, elcsökevényesedett ösztönt kell életre támasztanunk lassú, kitartó gyakorlás útján. Akinek a mágikus segédeszközök által szimbolizált képességek akár születésétıl fogva, akár gyakorlás útján birtokában vannak s eléggé erısek, az hozzáláthat ahhoz, hogy a mágia nagy operációi elıtt felkészüljön a négy elemi próbatételre. A négy elemi próbatétel elıször Egyiptomban vált ismeretessé és lényege abban áll, hogy a tanítványnak tőzön, vízen, földön és a levegın keresztül jelentkezı veszéllyel szemben érzéketlenné kell válnia. Az ısi elıírás megköveteli, hogy a leendı adeptus rettenthetetlen legyen. Az elemi próbák a hermetikus testvériség épületeiben többnyire kombinált, összetett próbák voltak, ahol a neofitát tőzön, vízen, földalatti barlangokon és szakadékokon hajtották keresztül. A tanítványnak vak bizalommal kellett áthaladnia egy látszólag izzó parázzsal és lángoló szénnel töltött folyosón, át kellett kelnie egy sebesen rohanó földalatti vízen s miután térden és hasoncsúszva keresztülmászott egy igen hosszú, szők barlangon, amelyben csak egy ember fért el összekuporodva, végül még egy szakadékon is keresztülugratták. - 16 -
A neofitának módjában állott visszafordulnia, de aki visszafordult, sohasem érkezett hazájába többé. Aki bátran nekivágott a tőztengernek, sértetlenül átjutott a barlangon, mert a tőz csak görögtőz volt, melyet a rendezık ügyessége optikai eszközökkel vetített a tanítvány elé, a rohanó víz ártalmatlan, sekély forrásnak bizonyult, a földalatti folyosóban hosszúságán és sötétségén kívül semmi más veszély nem fenyegette és a szakadék kipárnázott kulissza volt, ahol még ha lezuhant volna, sem érhette komoly baj s a falra szerelt kötélhágcsón akadálytalanul rendeltetési helyére juthatott a szakadékon túl. Valódi volt ellenben a próbatételekben az a lelki magatartás, amit a tanítvány a veszélyesnek látszó akadályokkal szemben tanúsított. De a négy elemi próbatételnek éppúgy, mint a varázseszközöknek, még további jelentısége is van. A próbák szimbolikusan nagy erényt követelnek meg a neofitától: olthatatlan tüzet, mint a tetterı jelképét; egyensúlyban lévı érzelemvilágot; a földet túró állatok kitartását és a szellemnek a legszokatlanabb mélységek elıtt sem meghátráló lendületét. Ezt a négy tulajdonságot a tőz, víz, föld, levegı elemei szimbolizálják. Másik rejtett célja volt a próbának, hogy az utánuk következı misztikus szertartásban a neofitának alkalma legyen megismerkednie az elemekben rejlı démonikus energiák megszemélyesítıivel s a velük szemben mutatott rettenthetetlen fellépés és az ez alkalommal közölt varázsmantrák segítségével azok fölött hatalmat nyerjen. Ama félanyagi lények, akiket számtalan átmeneti formájukban a neofita ilyenkor látott, csak a harmadik szem számára látható valóságok, az egyiptomi szertartás ezeket csak az áldozati füstölı biokémiai hatása következtében tudta megidézni. Az asztrálvilág lényei, a démonok, sárkányok, kentaurok és a többi mitológiai szörnyeteg ma már csak a harmadik szem periódikus mőködésén alapuló extázisban válnak láthatóvá. Az atlantolemuriai fajoknak ezek a lények állandó lakótársai voltak, minthogy a fizikai és asztrális sík akkoriban nem volt élesen elhatárolva, hanem a két dimenzió egymásba folyt. Ugyanebbıl az okból a lények nem ismerték a halálfélelmet sem, a fizikai halál mindössze az asztrális öntudatú egyén szilárd burkának levedlése volt.
Elıkészületek a mágikus operációra Mielıtt mágikus operációkra kerülhetne a sor, egy fontos tradicionális processzuson kell keresztülmenni. Gondoskodunk mindenekelıtt olyan helyiségrıl, amely sem túl nagy, sem túl kicsi, a profán szemek elıl jól zárható. A mágus szentélye legtöbbször emeleti helyiség, vagy toronyszoba, mely bizonyos alkalmakkal csillagászati megfigyeléseket tesz lehetıvé. Elınyös, ha erkélyre nyílik. A szoba belseje maga csak kevésszámú rituális bútort tartalmazhat. Egy oltárrész, egy háromlábú állvány-asztal a füstölıedény számára, egy celebráló asztalka, melyen a mágikus opéráció szövegét és a segédeszközöket tartjuk. A kabalisztikus lámpa az oltárra, a pentagramm a füstölıedény mellé, egy másik hasonló pentagramm pedig a szerszámasztalra jön. Ha a füstölıedénybe a jelet bevésetjük, szükségtelen külön második pergamentlap. A pálca, a kard és a kehely mindig kezünk ügyében legyen az asztalon. Oltári kehelynek arany vagy ezüst serleget használunk, de alkalmas erre a célra finom kék kristályváza is. Szék vagy kisebb fapad csak egyetlen egy darab lehet a szenti~lyben, teljesen kívül a varázskörön, háttérben. A varázskört a már említett módon a helyiség padlójára elıre kell odarajzolni. Szükséges még az alkalomnak megfelelı összetételő füstölıszer. Ez teljesen az operáció céljához igazodik és összeállitásánál asztrológiai megfontolások irányadók. Olyan füstölıt készítsünk, ami
- 17 -
a mővelet karakterének megfelelıen a Vénusz, Mars, Hold, Merkur, Nap, Jupiter vagy Neptun szignaturájával bíró növényi anyagokból van összeválogatva. Az egyes bolygók alá tartozó növények jegyzéke minden jobb asztrológiai tankönyvben megtalálható. Külön erre a célra készült, vagy csak ilyen alkalmakon viselt öltözékre van szükségünk és a szentélyt az idézett bolygó karakterével egyezı tárgyakkal díszítjük fel. Az operáció megkezdésének idıpontját ugyancsak asztrológiai számítás utján állapítjuk meg. A szerelmi mágiában tökéletes Vénusz-Mars-Merkur aspektusokra van szükség, nekromanciában a Szaturnus állása dönt, a feketemágia a Mars és Szaturnus kedvezı konstellációját kívánja meg. A magasabb interkozmikus közlekedés más bolygók, csillagzatok, ködrendszerek lényeivel mindig a behangolandó kozmikus állomás jellegének megfelelı konstellációt követel. Miután az idıpontot kiszámítottuk, az akció megkezdése elıtt 7 nappal böjtöt kezdünk. Hét napig só, alkohol és nikotinmentes diétát tartunk. A nemi érintkezéstıl ez idıpontban tartózkodunk. Ezalatt a hét nap alatt világosan elgondoljuk mágikus munkánk célját s mikor már minden részlet világosan áll elıttünk, megszövegezzük kívánságunkat. A mágikus parancs, vagy kívánság irodalmi nyelven, de egyszerő mondatokban legyen fogalmazva. Fölösleges részlet, vagy erıtlen kitérı nem lehet benne. Ha ehhez tehetségünk van s kedélyünkre az ilyesmi hat, írhatunk költıi, legendás hangnemben. Minél több tőz, szellem és erı árad az invokáció szövegébıl, annál hamarabb kerülhet rajta keresztül énünk összeköttetésbe a kiszemelt felvevıállomással. A misztikus invokációnak az a feladata, hogy a többi segédeszközzel együtt extázisba hozza a mágust s az invokáció ismételt felolvasása, vagy recitálása végül bekapcsolja a nagy mágikus ágenst, minden varázslat alapvetı energiáját, az asztrálfényt. Hogy az extázist minél hamarabb létrehozzák, bizonyos modern hermetikus társaságok a füstölıt oxigén-inhalációval kombinálják. Ez legkönnyebben a víz elektrolízise útján történik azáltal, hogy a fizikából ismert kísérleti készülék hidrogéncsapját gumicsıvel a szabadba vezetik ki, az oxigéncsapot pedig a szoba felé állítják. Az oxigén adagolását elızetesen szabályozzák. Ez a módszer fölöslegessé teszi a mérgezı keleti füstölık használatát, gyors, hatásos és kevéssé költséges. Kismérető elektrolizáló apparátust bárki maga elıállíthat a kísérleti kémiai tankönyvek utasításai alapján. Oxigénes porlasztókészülék jelenléte esetén a legegyszerőbb növényi füstölık kis mennyiségben is szokatlanul gyorsan eredményre vezetnek.
A nagy mágikus ágens A mágiának olyan közvetítı közegre van szüksége, mely az egész kozmoszt betölti és mindenütt rendelkezésére áll az adeptusnak. Ilyen a szubtilis finomságú asztrálfény, a hermetikus hagyományok nagy arkánuma, amit a hindu filozófia ăkashănak, a tudomány pedig világéternek nevezett el. Ennek az anyagnak felfoghatatlan finomságán és elképesztı bonyolultságán csıdött mondott a profán fizika minden mérési kísérlete. Az alkalmazott, rafináltan elgondolt eszközök túlságosan durvák voltak ahhoz, hogy a legnagyobb misztériumot megragadhassák. Pedig az asztrálfény valóság, mindennél reálisabb valóság, ha nyitott oldala felıl közelítjük meg. Végsı mivoltában az elektronok-atomok, az anyag, a fizikai világ látható objektumaival egyetemben nem más, mint piknózis útján összesőrősödött asztrálfény. A nagy mágikus ágens azonban nemcsak a látható kozmosz tárgyaiban van jelen, hanem betölti a láthatatlan kozmoszt, az üresnek látszó világteret is - és ami a legfontosabb tulajdonsága, erıinek súlypontja éppen az üres térbe koncentrálódik! Ahol a legnagyobb a fizikai őr, ott a legnagyobb a tér asztrális energiatöltése. Ezeket a szokásos méreteket felülmúló frekvenciájú áramokat még nehezebb transzformálni, mint a matériában szunnyadó erıket. A kozmikus éterközeg energiájának felszabadítása, vagy csak egy kis helyén való felrobbanása kozmikus lavina útján az egész látható világegyetem pusztulásához vezetne. A - 18 -
világteremtı elme teremtési tevékenységének végén a világkorszak befejezését ezzel az eszközzel éri el. Földi halandó számára azonban ez a lehetıség el van zárva. A mágus a világtér energiájának csak jelentéktelen parányával dolgozik legnagyobb szabású kísérleteiben is. Az asztrálfény az a közeg, amely az adeptus gondolatait, parancsait a távolba közvetíti. Ez képezi az alapját azoknak az asztrálformáknak, melyek a mővész szolgálatára sietnek a láthatatlan, démoni világ küszöbén. Az asztrálfény teste zsúfolásig tömve van elmúlt létformák emlékezetével; letőnt kultúrák élılényeinek lárvái, porrá lett bolygók, csillagrendszerek története, mindaz, ami már halott és ami valaha még lesz, ebben az állagban úszik, lebeg és konzerválódik az idık végezetéig. Ezért az asztrálfény a jövıbelátás, a prófécia enciklopédiája is, melybıl a múltat éppúgy, mint a jövıt kiolvashatja a szakavatott mővész, aki a kozmikus régiók hullámhosszát ismeri és be tudja hangolni azokat a kellı idıpontra. A mágus legfontosabb feladata a nagy mágikus ágens bekapcsolása. Ez úgy történik, hogy elıször önmagát hangolja be a segédeszközökkel és ceremóniákkal, azután az asztrálfényt. Az asztrálfény hermafrodita természető, rugalmasan plasztikus és akarati impulzusokat készségesen felvesz, bárhonnan is jöjjenek azok. A benne tolongó formaelementálok és lénycsírák mohón kapnak minden kezdeményezésen, amely a fizikai lét kapuját megnyitja elıttük. Ez teszi lehetıvé a tibeti bön mágia kylkhórjainak és az asztrálmágia mesterséges lényeinek életrekeltését.
Figyelmeztetés a mágia neofitáihoz Mielıtt fejtegetéseinkben továbbmennénk, külön kommentár nélkül közöljük azt a figyelmeztetést, amit a tegnap kiváló kabalistája és mágusa, Eliphas Lévi intézett túl heves követıihez: „Az okkult tudomány operációi - mint ezt már ismételten mondottuk - nem veszélytelenek. Aki nem áll az abszolút értelem alapján, szilárd talajon, az ırületbe vihetik. Túlfeszíthetik az idegrendszert és rettenetes, gyógyíthatatlan betegségeket okozhatnak. Az operáció közben hirtelen ijedelem agyvérzést és rögtöni halált is eredményezhet. Ezért nem figyelmeztethetünk eléggé ideges természető egyéneket, nıket, fiatalembereket és olyanokat, akik nincsenek szokva ahhoz, hogy önmagukon tökéletesen uralkodjanak, hogy tartózkodjanak ilyen mőveletekben való részvételtıl. Sohase engedjetek a kíváncsi kérésnek, a produkcióval való meggyızés érdekében. Az embereket a legcsodálatosabb produkció sem fogja meggyızni s mindent a még le nem leplezett apparátusra magyaráznak ki, benneteket pedig valami ügyesebbfajta Hudininak tartanak majd. Sohase dicsekedjetek tetteitekkel, mégha halottakat támasztottatok is életre. Féljetek az üldöztetéstıl! Mindazok a mágusok, akik mőveiket a nép szájára bízták, erıszakos halált haltak és többen mint Cardanus, Schröpfer, Cagliostro - öngyilkosságra lettek kényszerítve. A mágusnak visszavonultan, majdnem megközelíthetetlenségben kell élnie.”
Amulettek és talizmánok A ceremoniális mágia egyik érdekes segédeszköze az amulettek és talizmánok alkalmazása. Háromféle talizmán ismeretes: az elsı tisztán asztrológiai elveken alapul és a különféle bolygók,
- 19 -
csillagzatok befolyása alá tartozó anyagok kombinált használatával kívánja a csillagok energiáját, pszichikai kisugárzását földi akciók céljára hasznosítani. A második a pszichikai energiák akkumulálódásának képességét használja fel, a harmadik tisztán a szimbólumok dinamikai transzformálódásának elvére támaszkodik. A bolygótalizmánok és amulettek rendesen néhány centiméter széles, négyzetes formájú, vagy köralakú fémlemezek, a bolygók kabalisztikus fémjébıl, melyre a bolygó asztrológiai jele, a vele harmónizáló állatövi jeggyel és a talizmán célját kifejezı kívánságszöveggel, körben van elhelyezve. Ezek a talizmánok a készítı mágustól alapos asztrológiai ismereteket és az elıállítás szertartásának pontos betartását követelik meg. Az elıállítás mőveletét éppúgy, mint a mágikus operációkét, asztrológiai számítások elızik meg s azt a szóban forgó bolygó órájában, kedvezı aspektusok idején, kezdjük meg. A szertartást meglévı minták alapján, vagy pedig - ami mindig eredményesebb - önálló tervezés útján állapítjuk meg. A fennmaradt sokféle talizmán arra mutat, hogy a nagy adeptusok egyéni utakon halódtak, mert ahány író van, mind más mintát követ. Teljesen egyéni talizmánikus sémák találhatók Paracelsus mőveiben, aki azokat misztikus gyógyászatában használta fel. Kabalisztikus talizmánokat Agrippánál találunk az „Occulta Philosophia”-ban. Az ókori babilóni-egyiptomi amulettek győjteménye pedig úgyszólván kifogyhatatlan változatosságú. A káld-egyiptomi és indiai amulettek igen gyakran - sıt az esetek túlnyomó részében - Istenszobrok kicsinyített másolatai, melyeket valamelyik bolygó szimpatikus fémjébıl és ritka ásványokból készítenek. Indiában és Kínában az amulettkészítés külön mesterség, melynek titkos hagyományai vannak. Káldeában és Egyiptomban csak beavatott pap készíthetett talizmánt. Mindenestre megjegyzendı, hogy a talizmánkészítés mővészete az eredeti kombinációt írja elı, céljainknak megfelelıen. Könyvünk végén táblázatokban közöljük azokat az elemeket, amelyeket a ceremoniális mágia asztrológiai vonatkozásai megkövetelnek. Ugyanitt adjuk majd közre a talizmánkészítéshez szükséges anyagok bolygószignaturáit. A második említett talizmánfajta a pszichikai akkumulátorok csoportja. Ez már a mágia magasabb képességeit igényli a készítıtıl. Pszichikai mágnesek megkonstruálása és üzembehelyezése azon a lehetıségen alapul, amit az asztrálfény gondolatcsírákkal való telíthetısége nyújt. Az asztrálfény ebben az esetben úgy viselkedik, mint egy elektromos akkumulátortelep: felveszi a beléje sőrített gondolatformákat és kívánságokat s valami erre alkalmas matéria atomjaihoz tapadva, mint a mágnesezett vas, ettıl kezdve maga körül a lényegét képezı ideákat iparkodik megvalósítani. A kiindulópont ideája mindössze egy parányi lelkes anyagra támaszkodik, amely az amulett anyagában mikrokozmikus atomrendszerek energiáját kapja segítségül. Ehhez járul még az asztrálfényben állandóan jelenlevı lénycsírák fizikai forma utáni szomjúsága, ami minden szervezett lehetıséget megragad piknótikus tevékenységre és az eredeti kezdıimpulzust csakhamar hatalmas, önálló lények kezdik támogatni az alapidea szellemében. Másszóval: a mágus ilyen úton készített talizmánjában csak az ideacsírát és saját asztráltestének kisugárzott részét helyezi el, annak biopszichikai megtermékenyítése után pedig a továbbiakat szuprakozmikus és transzcendentális erık végzik el. Az egész folyamat hasonlít a nemzés és embrióképzés processzusához. Kiválasztunk valamely plasztikus anyagot, mondjuk egy ébenfalemezdarabot, vagy egy sajátkezőleg készített miniatőr szobrot, de lehet az bármely más tárgy is. A tárgyat megjelöljük egy szimbólummal, mondjuk az egyiptomi ankh jelével, ötágú csillaggal, Vénusz, Merkur, Jupiter, vagy Holdszignatúrával, aztán mágikus szentélyünkben magunk elé helyezzük és koncentrált gondolatsugárzás útján feléje vetítjük azt az ideát, melyet az amulettnek a jövıben meg kell testesítenie. Az ideaprojekcióban a mágus egész érzelmi és értelmi világa részt vesz. Az asztráltest az intellektus irányítása mellett saját anyagának kis részét helyezi el benne.A megtermékényített
- 20 -
asztrálanyag az ideogenezis misztikus szertartása után már a kiszemelt tárgyhoz tapad és úgy viselkedik, mint a magzat az anyaméhben. Félig kész amulettünket ezután néhány napig a mágikus szentélyben tartjuk elzárva. Naponta egyszer elıvesszük, háromszor rálehelünk s gondolatban megismételjük a parancsot, vagy kívánságot, amely annak lényege. Ezután újból elzárjuk s a napon az amulett használatra kész. Keleten használatosak apró, belül üres tokok, kivájt fa és fémcsövek, ahol az amulett ideája kis pergamentlapra van írva, a kísérı jelkép a pergamentlapocska hátára van helyezve és a tekercs belsejében a mágus testébıl származó anyaggal átitatott tárgy - pl. hajtincs, köröm, vagy testén hordott ruhafoszlány - kerül. A csövecskét mindkét oldalán színes viasszal lezárják és az ismertetett ideogenetikus eljárásnak vetik alá. Teljesen hasonló az amulettszobrocskák készítése. A belül kivájt amulettszobor kis pergamenttekerccsel, személyesen vitalizált tárggyal és mágikus szimbólummal lesz ellátva, lezárva és utána az ideogenézis szertartásának alávetve. A talizmánokat mindenkor karakterüknek megfelelı illatszerrel füstöljük. A megfelelı illatszer vagy füstölı kis darabját nagyobb hajtóerı kedvéért mindjárt az amulettárgy belsejébe zárhatjuk, a pergamenttekercs mellé. A szimbolikus talizmánok mindössze egy megfelelı fémlemezre, vagy falapra vésett hermetikus szimbólumból állanak, melyeket szintén az ideaprojekció asztrális emanációja kelt életre. Itt miután az egyedüli hatóerı a képlet életretámasztott kozmikus dinamikája - súlyt kell fektetni a talizmánlapocska minél díszesebb kivitelére. Ha erre mód van, drágakövekkel és nemesfémmel tervezzük meg. A lapon több rokontermészető rajz, jelkép és embléma is elıfordulhat. Hermetikus talizmánokon a szimbólum középen helyezendı el s a lap széleit három koncentrikus, egymást befogó kör védi. (A három sík szimbóluma.) A talizmánszövegek a körökön belül ugyancsak körbe írandók. Négyzetes formájú lapoknál a védıkörök is négyzetesek. Minden vonalnak, szónak, képrésznek mélyreható jelentısége van, ezért az egész konstrukciót a leggondosabban kell megtervezni. A talizmánkészítés misztikus mővészetének szabályai szerint elıállított tárgyaknak különös hatásuk van. Aki ilyen tárgyat valaha viselt, vagy visel, tanúságot tehet róla, hogy a kezdetben figyelembe se vett apróság miképpen válik a tulajdonos testének élı részévé. A kis amulett-tárgy hordása elsı hónapja után kezdi éreztetni jótékony hatását. Lelkierıink, melyek különben a szélrózsa minden irányában szétsugároznak a kozmoszban, a talizmánban szigetelést kapnak, koncentrálódnak. A máskülönben szétszórt energiák most egy vitalizált asztrálközpont lényparányainak táplálására fordíttatnak, ami a talizmán viselıje számára minthogy az élı mágnest ı hordja magánál - nagy erımegtakarítást, energianövekedést jelent. Ennek a hatásnak természetesen semmi köze az autószuggeszció jelenségéhez. Mágikus kísérleteink során hamar kiderül, miért nem. Az amulettben központosított elemi szellem eleinte csak a tulajdonos energiáit koncentrálja, késıbb azonban elkezdi a környezet éterikus erıit önmagába sőríteni. Ezen a ponton kezdıdik a talizmán természetfeletti aktivitása! Aki egy több éve hordott, erısen vitalizált talizmánt elhagy, érezni fogja azt a testi rosszulléthez hasonló elgyengülést, amit a kozmikus áramszedıvé alakult szerkezet jelenlétének hiánya okoz. Ilyen állapotban gyakoriak a balesetek és szerencsétlenségek. Innen a hagyomány, hogy a talizmánok elvesztése balszerencsét hoz. A ceremoniális mágia nagy operációi során a mágusnak többféle talizmánra van szüksége. Mindenekelıtt a hét bolygó talizmánját kell elkészíteni stilizált konstrukcióban. A középkori minta Agrippánál található meg, újkori változatot a régi elemekbıl egyénileg hozzuk létre. A bolygótalizmánokon kívül szükséges még egy univerzális talizmán, a hét bolygó fémjeibıl kombinálva (elektromagikon). Ezt helyettesítheti az Eliphas Levi rituáléjéban közölt univerzális talizmán: a „Salamon Pecsétje”, vagy olyan egyéni, fémlapra vésett pantagramm (nem pentagramm!), amely a mágus egyéniségét és minden törekvését sőrített formában fejezi ki. A pantagramm nem tévesztendı össze a pentagrammal: utóbbi az okkult erı teljének és kozmikus egyensúlyának jele, az elıbbi pedig az individuális karakter szignatúrája. Pantagramm
- 21 -
alatt olyan rövidített szimbólumsorozatot értenek a hermetikában, amely a mágikus egyéniség minden jellemvonását és jövendı programját kifejezi. Ilyen sőrített képletet a mágia adeptusai rendesen csak hosszú évek praxisa után képesek megkonstruálni, mert ennyi idıbe telik, míg okkult hajlamaiknak tudatára ébrednek. A pantagrammnak ugyanis az egyéniség prekozmikus múltját, szuprakozmikus jövıjét is érintenie kell, vagyis az adeptusnak, a jövendıbeli háromszorosan nagy Hermesnek (ezt a fokozatot minden mesternek el kell érnie a mágiában), már túl kellett jutnia az individuális lét küszöbén, hogy Istar alvilágát is megjárva, a kozmikus lenevalóság káprázatától mentes szemléletben ismerje fel isteni énje transzcendentális célját. A pantagramm - a leghatalmasabb talizmán - feltételezi, hogy a mágus tisztában van okkult múltjával, jelenével és jövıjével. Aki ennek birtokában van, az sérthetetlenné vált az emberi és démoni világ támadásaival szemben.
Mágikus italok Atlantisz pusztulása idején, mikor a nagy kozmikus rövidzárlat túlélıi, az egyiptomi kolonizátorok még nem találtak rá a harmadik szem mőködését serkentı ceremóniákra, de az okkult látás intenzitása már elhomályosulóban volt, a bölcsek eszközök után kutattak, amelyekkel az isteni elıdök szemléletét, hacsak ideiglenesen is, visszanyerhessék fontos döntések meghozata elıtt. Az egyik beavatott vegyész, akinek tudomása volt a harmadik szem sorvadása és az intuíció fogyása közötti öszszefüggésekrıl, arra az ötletre jutott, hogy a ciklopszszem fogyatékos mőködését mágikus italok adagolásával pótolja. Akkoriban még általánosan ismert volt a növények kozmikus szignatúrájának tana. A csak kevéssel gyengébb, asztrális látás szerve a növényekben csalhatatlan ösztönnel fedezte fel a makrokozmikus korrespondenciákat. Az e célra legalkalmasabb növényeket oltás és nemesítés, keresztezés és vegyi preparálás útján olyan irányba fejlesztették, hogy kipréselt nedveikbıl a mágikus erjedés folyamatán keresztül különleges kábítószereket lehetett elıállítani, melyek a durva fizikai érzékszervek mőködését kissé háttérbe szorították, a magasabb érzékszervek munkáját ellenben megkönnyítették. Ebbıl az idıbıl származik a szılı termelése. Atlantisz vegyészetének utódai produkálták elıször az ópium, hasis, akantisz, kokain és a többi kábítószer preparátumait. Persze a szılı mai legnemesebb fajtája is csak elfajzott vadbogyó az atlanti nektár gyümölcséhez képest és a többi növények, mint a mák, az indiai kender, kokalevél és még néhány ilyenfajta évelı az ókori termelık mágikus ápolási eljárásának abbamaradta után kivétel nélkül elvadultak. A szabadon burjánzó növények toxinokat kezdtek termelni. Eredeti céljuknak már nem feleltek meg többé. Sokat közülük maguk az atlantidák ejtettek el, mert rosszul sikerült pszichohiotikai kísérleteknek bizonyultak. A magasan fejlett, igazán jól sikerült növényfajok nem jutottak az utókor kezére. Azokat elıször Poseidonis függıkertjéhen nevelték és magról exportálták a késıbbi Egyiptomba. Az eredeti, felemelı mámort okozó italt, amelyet nektár néven ismerünk a görög mitológiából, a ma peyotl néven ismert kaktuszfajta ısébıl állították elı. A peyotl is mérges, elvadult növény és a gyökér veszedelmes alkaloidákat termel, azonban az összes hasonló növények közül ez tartotta meg legjobban ısi karakterét. Az istenek italának magasztos kvalitásai az elvadult, mérges kaktusz nedveiben is benne rejlenek. Aki a mérgezı alkaloidák desztillációjának titkát megtalálja, újra élvezheti az istenek italát s a nektár különös képességeket nyújtó adományában részesülhet. A vegyészek által jelenleg ismert kivonási és felhígítási eljárás nem küszöböli ki teljesen a mér gezı alkaloidákat. Ezért a peyotltinktura élvezete rossz közérzettel, elızetes depresszióval jár. Az elıkészítı idıszak kellemetlen percei után azonban hatni kezd az ambrózia s a szer élvezıje az - 22 -
atlantidák tudatállapotába kerül. Némileg hasonlít ez az állapot a koffein, a bor és az ópium kombinált hatására, de a közérzet olyan, mintha félistenekké váltunk volna s a tudat, az intuíció nagymérető felfokozódása mellett, teljesen tiszta marad. Az értelem, érzelem és isteni intuíció legmagasabb extázisa ez, melyben a tisztánlátás, tisztánhallás, távolbaérzés és távolbahatás képességei lépnek fel a vegyszer hatásának idejére. Az adeptus pedig az általa ismert desztilláció eredményeképpen a nektárpeyotl segítségével ugyanabba a lelkiállapotba jut, mint ami atlanti mágusok sajátja volt. A nektárpeyotl birtoka feleslegessé teszi a mágikus ceremóniát, mert a ceremóniák szerepe mindössze az, hogy a neofita az extázison keresztül tudatát egy pszichikai dimenzióval magasabbra emelje, s a természet szívében lüktetı titkos erık rugóit közvetlen közelbıl érinthesse meg. A ceremóniák általában, amint azt Eliphas Levi mondja – „mesterséges eszközök az akarat szokásainak megteremtésére, melyek feleslegessé válnak, mihelyt ezek a szokások véné váltak.”
Távolbahatás Az extázis által felerısített akarat távolba hathat, ha a rendelkezésre álló segédeszközöket a mágus használni tudja. Ezek az eszközök: a kör, a lámpa és a pálca, fokozatos elıkészítés után az imágináció iránytőjével vetendık bele az operációba. Az emberi agy és a közponri idegrendszer tökéletes rádióleadóberendezés, mellyel tetszés szerinti távolságra küldhetünk parancsokat, hívásokat, üzeneteket. A távolbahatás képessége az emberrel veleszületik. Ez az atlanti örökség csodálatosképpen még a legkevésbé korcsosult el, mert a legtöbb ember egészen kis gyakorlás után könnyen újra megszerezheti. A durva fizikai élet robotjába süllyedt ember elfelejtette ezt a képességét használni. A távolbahatást éppúgy, mint a járást, úszást, olvasást - gyakorolni kell. Nem használt izom elgyengül és csökevényessé válik. Éppen az mutatja azonban, hogy a képesség mennyire hozzátartozott az atlanti ember mindennapi életéhez, hogy a mai teljes eltompultságban is aránylag hamar revitalizálható. Atlantisz mágikus kultúrájában nem volt távíró, telefon, villany, rádió, mert ez a tehetség feleslegessé tette a nehézkes szerkezeteket. Az atlantida rádiója maga az agy volt, üzeneteket mindennél jobban, plasztikus látomásokkal kísért képekkel közvetítettek, ahol a küldı látható, hallható, sıt érezhetı volt. Ma az embernek ez a képessége csak ritkán, átlagembereknél kizárólag a halál pillanatában erısödik fel annyira, hogy távolban észlelhetıvé legyen. Ekkor, miután a lélek a testet elhagyni készül, a pszichikai energiáit visszavonja a fizikai síkról, a felszabaduló magasfrekvenciájú áramokat egyetlen ösztönösen mágikus óhajtásban vetíti a távolba, valamelyik jelen nem lévı hozzátartozó, vagy barát felé. Az életerı mágikus áramának koncentrált akarati processzusban ér el, azt a mágus tervszerő munkával kifejlesztheti. A távolbahatás mővészetében képzett adeptus, mint azt a misztika történetének számos esete bizonyítja, megjelenhet asztráltestében távoli helyen, üzenetet vagy parancsot adhat, tanítványait irányíthatja, oktató tevékenységet folytathat. Asztráltestének lokális összevonásával fizikai munkát is végezhet. Ez a mővészet ma Tibetben a lámamágusok közt van legerısebben kifejlıdve. A technikai módszer abban áll, hogy miután a neofita a késıbb részletezendı misztikus gyakorlatokon keresztül akaraterejét, imáginációs képességét és asztráltestét annyira kifejlesztette, hogy képzelıereje a valóság tömörségével képes maga elé hozni helyeket, személyeket, tárgyakat, hozzálát a keresett személy hullámhosszának beállításához. Ez nagyjából ugyanazon az elven alapul, mint a rezgıkörök behangolása a rádiónál, de itt pszichikai kondenzátort használnak s az audioncsı a tobozmirigy. A pszichikai kondenzátor az imagináció, amely bárminı helyet, vagy személyt pillanatok alatt - 23 -
elénk varázsol, a hullámhossz bekapcsolását pedig nagyon megkönnyíti, ha a kiszemelt személytıl valami kis használati tárgyat teszünk magunk elé. Ez lehet levél, fénykép, hajtincs, vagy bármi, ami az illetı személyes magnetizmusával van átitatva. Ha a hullámhossz megvan, a keresett helyet vagy személyt egyszerően plasztikusan magunk elé képzeljük s úgy szólunk hozzá, mintha testileg elıttünk állana. A mágikus fejlıdés magasabb stádiumában a varázspálcát használjuk fel operációinknál s a mágus asztrálteste a kívánt helyen meg is jelenik, üzenetét pedig saját szavaival mondja el. A testbıl való kiszállást és az asztráltest kiküldését késıbb részletesebben fogjuk tárgyalni, itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy ez elıvigyázatossági intézkedések megtételét teszi szükségessé. Három fokozatot különböztetünk meg: 1.) Mikor a mágus pusztán üzenetet, vagy parancsot küld a távolba, akaratának koncentrálása útján; 2.) mikor a varázskörben állva, a varázspálcával irányított, sőrített akarat- és érzéskoncentrációt végez egy távoli célpontra és 3.) mikor laboratóriumában elzárkózva, tetszhalálszerő állapotban kiszáll testébıl és az elıírt helyen személyesen jelenik meg éterikus burkában. A három módszer közül a két elsı nem okoz különösebb nehézséget, a harmadik azonban veszélyes kísérlet. Úgy a fizikai testet, mint a kiszálló asztráltestet odköpennyel kell beburkolni és a mágikus szentélyt turákkal kell elzárni, különben a magárahagyott testet elementálok vehetik birtokba. A varázspálca az imaginációval kombináltan iránytő és leadóantenna szerepét tölti be. Leadásunk megkezdése elıtt néha jó, ha tudjuk, pillanatnyilag melyik világtájon tartózkodik objektumunk. Ezt azáltal tudjuk meg, hogy a pálcával fejünk fölött köröket vonunk, miközben az illetı arcát élénken magunk elé képzeljük. A pálca egy ponton meg fog állni, mintha láthatatlan akadályba ütköznénk. Ez a keresett irány. Most a pálcát és a többi segédeszközt ebbe az irányba fordítjuk s a leadás megkezdıdhet.
Nekromantia A halottidézés a mágia legrégibb mőveletei közé tartozik. Szertartásai már az ókorban ismeretesek voltak. Európában elıször Agrippa foglalta egységes formába a halál utáni állapotra vonatkozó ismereteket. „A pogány filozófusok is hisznek” - írja Agrippa – „a túlvilági igazságszolgáltatásban s azt Adrasteának nevezik, azaz isteni törvények hatalmának, melynél fogva jövendı idıkben mindenkinek aszerint mérnek, ahogyan korábbi életében cselekedett, úgyhogy aki elızı életében igazságtalanul uralkodott, a másikban a rabszolgaság állapotába kerül; aki kezét vérrel mocskolta be, ugyanezt a megtorlást kell elszenvednie és aki állati életmódot folytatott, állati testbe fog záratni. Amilyenek az emberek erkölcse és szokásai ebben az életben, ugyanolyan hajlamokat követnek többnyire a másvilágon. Amit egykor életükben tettek, azt megırzik emlékezetükben éspedig annál erısebben, mivel az élet különbözı intézményei, a táplálékról való gondoskodás kényszere, az utódok, az üzlet és a szórakozás, úgymint a sőrő test korlátai, elesnek. Most ezek a fantazmák annál hevesebben rohanják meg, aszerint, hogy az ilyen lélekben az isteni szikra többé, vagy kevésbé van elhomályosulva, vagy teljesen kialudva, amihez még gonosz démonok rémképei és káprázatai is járulnak; úgyhogy a lélek egyszer a vágytól valami képzelt jó után, amiben élete során része volt, szenved, anélkül hogy ezt elérhetné; majd meg azt hiszi, hogy vágyainak tárgyát már eléri s ekkor a démonok még nyersebb kínok felé ragadják el. Így a költıknél Tantalus nem tudott enni, Sardanapal ölelni, Midas aranyat megragadni, Sisiphus - 24 -
a szikláját felrögzíteni. Ezeket a lelkeket lemuroknak nevezték, ha azonban az családi ügyekkel foglalatoskodott, háziszellemnek (lar familiaris). Legkegyetlenebbül azonban a harag indulatai mozgatják az ilyen lelkeket, győlöletük miatt, vagy valami képzelt bajért, amely ıket feneketlen rosszindulatra ösztönzi és a legnagyobb ijedelmüket okozza. A legszomorúbb képeket idézik maguk elé, azt hiszik, az ég szakad le rájuk, lángok emésztik, majd rohanó víz ragadja magával, vagy a kettévált föld nyeli el ıket. Átváltoznak állatokká, amelyeket visszataszító szörnyek falnak föl, erdın, tengeren, tőzön, a levegıben és az alvilág legfélelmesebb területein üldözik ıket. Ekkor aztán úgy tőnik elıttük, mintha démonok ragadnák meg és kínoznák testüket. Azt kell feltételeznünk, haláluk után hasonló állapotba jutnak, mint ebben az életben azok, akik ırjöngésben, ırültségben vagy melankóliában szenvednek, vagy akik álmukban rémképek által kínoztatnak. Számukra minden valóságnak tőnik, pedig csak a képzelıerı chimérája az egész. Így gyötri az elkövetett bőnök emlékezete is a bőnözı lelkét halála után. A tisztátalan emberi lélek, aki ebben az életében túlságosan csüngött a testi élvezeteken s akinek hajlamai erısen kötik az elementáris testhez, az elemek kipárolgásából új testet alkot magának, amennyiben ilyen plasztikusan formálható anyagból, lehelletszerően, bizonyos árnyéktestet ölt magára, amely most az isteni törvények szerint újból börtönévé válik s érzékelı szervezetté, amelyben hideget, meleget tőr el és alá van vetve mindannak, ami testet, lelket és érzékeket gyötörhet, úgymint bőz, jajgatás, panaszhangok, fogcsikorgatás, ütések” - eddig Agrippa. Világos, hogy már Agrippa felismerte a lelkek asztráltestben való továbbélésének lehetıségét. A hermetikus mágia tanításai szerint csak azokat a szerencsétlen lelkeket lehet megidézni, akik még asztráltestükben, lárvaként tengetik nyomorúságos árnyékéletüket. Ezeknek a lelkeknek tápláléka a frissen ontott vér gıze, tej, méz és a különféle szimpatikus anyagokból elıállított gáznemő anyagok, füstölık. A szellem az áldozatul hozott ingredienciák párájában jelenik meg az idézési szertartás befejezése után. A halottidézés legmodernebb módozatát adja Eliphas Lévi Rituáléjában. Elıírása szerint össze kell győjteni az elhunyt ruhadarabjait, kedvenc tárgyait, irományait; fényképét két gyertya közé állítjuk az oltárra s vele szemközt egy széken elhelyezkedve, füstölıt gyújtunk (ha van ilyen, néhány cseppet körülhintünk az elhunyt parfümjébıl), majd lelki szemünk elıtt felidézzük arcát, alakját s hangosan hívjuk, szólitjuk. Az idézést több napon át megismételjük, míg aszerint az állapot szerint, amelyben van, elıbb vagy utóbb meg nem jelenik. A fantazmának, vagy a halott asztráltestének világosan felismerhetı körvonalakat kell nyernie az oltári füstölı párájában. Fontos, hogy a megidézendı egyén személyi magnetizmusa, az egykor birtokát képezı tárgyakon keresztül teljesen beborítsa a helyiséget. A halottidézés szertartása különben ugyanazokkal a mágikus elıkészületekkel jár, mint a többi misztikus operáció. Ha nem ragaszkodunk hozzá, hogy a halottat fizikailag lássuk, akkor az oltári füstölı és az áldozat bemutatása elmaradhat. Ebben az esetben láboratóriumunkban magunk köré rakjuk az említett tárgyakat, esetleg magunkra öltünk valamit az elhunyt ruházatából s az asztal elıtt helyet foglalunk, belül pedig a hívott személy arcát elképzelve, némán szólítjuk. Egy idı múlvá hallani fogjuk a hangját, érezni fogjuk jelenlétét s idegrendszerünk titkos kapcsolótábláján keresztül érintkezni tudunk vele. Az említett misztikus jelenléti érzésre ügyeljünk, mert az minden körülmények között transzcendens lényiségek átvonulását jelzi auránkon! Aszerint, hogy ez az érzés rokonszenves, vagy taszító, szimpatikus, vagy ellenszenves egyéniség jelenlétére következtethetünk. A nekünk kedves elhunyt jelenléte nem okoz félelmet, a természetfeletti érintésének borzalma azonban néha hideg verejtékezésben, fázásban nyilvánul meg. A halottal való érintkezést teljesen rendszeressé lehet tenni s így annak félelmessége megszőnik, mint ahogy az atlanti polgár szabadon érintkezett elıdeivel és az asztrálvilág lényeivel.
- 25 -
AKARATMÁGIA
- 26 -
Az akaratmágia elemei A mágus legfıbb szerszáma és pszichikai kelléke az akarat. Ezt a tulajdonságot minden erıvel fejlesztenie, erısítenie, növelnie kell. A mágikus tevékenység úgyszólván szünet nélküli akaratmegfeszítés, amiért a mágusnak akaratereje a normális méreteket minden esetben magasan meghaladja. Az akarat nevelése hosszú, fáradságos munka. Készen azt senki sem kapja: évekig tartó, naponta végzett gyakorlás után érhetjük csak el azt az intenzitást, amely az asztrálfény tudatos irányításához szükséges. Az akaratnevelésnek a mindennapi élet teendıiben is szerepet kell juttatni s az már kora fiatalságunkban kezdıdik, nagy szabású tanulmányi teljesítményekkel. Aki megszokta, hogy intellektusára a siker reményében róhat ki nagy feladatokat, annál a mágia sikeres gyakorlásának elıfeltételei adva vannak. Az akarat fejlıdése sikeres tevékenységen alapul. Ha megszokjuk, hogy amit elkezdtünk, sikerrel végezzük be, akaratunk fejlıdik. Valamely megkezdett munkának félbehagyása viszont gyengíti az akaratot. Olyan ez, mint a torna. Az akarás folyamata szellemi izomzatot hoz feszültségbe és a tevékenység rendszeres megismétlése az izom teljesítıképességét fokozza, s a muskulatura volumenje is gyarapszik. A mód, ahogyan akaraterınk növekedik bármely sikeresen végzett munka arányában, teljesen hasonló az izomzat fejlıdéséhez. Ez persze csak abban az esetben áll, ha a munka egyúttal kitartó erıfeszítést, tehát feladatot is jelent. Az akarás folyamata legtöbbször szellemi gimnasztika, mely az agy elektromos központjainak áramerejét növeli. Ugyancsak az akarattal függ össze a másik fontos kérdés, az idegerı. A mágusnak ebbıl is óriási tartalékkal kell rendelkeznie. Ezt a célszerő, kicsapongástól mentes életmód és táplálkozás hozza meg a speciális gyakorlatokkal kapcsolatban. Tapasztalat szerint az emberi agy mágikus tréning útján hatalmas elektromos battériává fejleszthetı ki, melynek áramát az adeptus akarata szerint tetszésének megfelelı irányba, esetleg a távolba vetítheti ki. A leadóenergia olyan kilowatt-erıt érhet el, hogy azzal in distaucia ölni lehet. Ennek a hatalmas erınek megszerzése egyszerő gyakorlat, de szünet nélküli, rendszeres gyakorlat, mint minden mesterség. A villamos angolna elektromos szervvel rendelkezik nyakizomzatában. A sorozatos kapcsolással egymás mellé sorakozó kis akkumulátorcellák ugyanazon az elven épülnek, mint a Voltaoszlopok. Maga a szerv az izomzat transzformált szövete, melynek matériája a többi állatnál is megvan. Az angolna - akaratának bekapcsolásával - tetszése szerint adhat óriási feszültségő ütést az ıt megérintı egyénnek, vagy állatnak. Az elektromos szervek elıidézte áram tetemes erısségő. D'Arsoval vizsgálatai szerint 25-35 cm átmérıjő zsibbasztó rája-példányok elektromotorikus intenzitása 7 Ampere! Ütésével három izzólámpát lehet fehérre izzítani, két Geisslercsövet pedig élénk világításnak indítani. A legerısebb elektromos hal, a dél-amerikai sajgató harcsa (gymnotus) a legerısebb embert megbénítja, nemegyszer meg is öli iszonyú erejével. Az elektromos halfajták battériaszerve megvan az ember izomzatában is. Tulajdonképpen minden izom biológiai elektromos telep, ami legnagyobb frekvenciáját feszültsége pillanatában éri el. Az izomzatban és a központi idegrendszer hálózati centrumában elhelyezkedı akkumulátorokat a mágus gyakorlatai segítségével beállíthatja asztrális áramok leadására. Az angolna vízben hat, az általa kisugárzott elektromosság a folyó nedves közegét használja vezetéknek. A mágus az asztrálfényt, vagy világétert. Az akarathullámok hatalmas tömege számára nem szükséges más vezeték, mint a fényéter. Tudnivaló, hogy az izmok megfeszítése növeli az akaratot. Ez annak tulajdonítható, hogy a muszkatafota összehozódása fokozott árammennyiséget juttat a tobozmirigybe, mely a mágikus akarás irányítószerve és a távolbahatás leadóantennája. Ezért van, hogy az összes titkos utasítások - 27 -
izommegfeszítést írnak elı a voláció misztikus mőveleteivel kapcsolatban. Már maga az a kitartó erıfeszítés is, amit a ceremoniális mágiában a varázspálca felemelése és egy bizonyos irányban való energikus tartása jelent a mágikus operáció egész ideje alatt, bioelektromos energiákat szabadít fel az izomzatból az agy számára. Hasonló szerepük van az ind jogapozitúráknak. Itt a hátgerinc egyenesen-tartása és a különféle megerıltetı karánák szolgáltatják a misztikus tevékenységhez a szükséges pszichikai áramot. Az ismert mágikus, misztikus és kabalisztikus irányzatok mind elıírják a mágikus szerszám, a test jó karbantartását. Sem a mágia, sem a kabala nem engedi meg, hogy betegen operációkat végezzünk, mert ilyenkor a szervezet biológiai energiái a kór leküzdésével vannak elfoglalva s azok elvonása az organizmus végzetes meggyengülését idézheti elı.
Klauzúra Minden mágikus munka megköveteli, hogy a nagy mő végrehajtása elıtt klauzúrába vonuljunk és lelkierınket az eljövendı változás szemléletébe merítsük. Ez nemcsak a mágiának, hanem a természetnek, a hermetika legmegbízhatóbb tanítómesterének is általánosan alkalmazott módszere ott, ahol valami újat akar létrehozni. „Az általános csak azáltal tud specializálódni”, - írja F. Masck – „hogy elzárkózik az egésztıl és korlátok köré zárja önmagát. Ez azonban nem más, mint mágia! A természet a legnagyobb mágus. A térbeli elzárkózásban, számok, formák, anyagok, erık, mozgások, rezgések, sugárzások, érzések körülhatárolásában, vagyis a klauzúrában rejlik a mágia megalapozása. Mikor valami új dolognak kell létrejönnie, az elsı szabály a legelemibb princípiumi elzárkózás a külvilágtól.” A növényi csíra szilárd héjjal veszi körül magát s a föld sötétségébe süllyed. Az emberi mag és pete az izmos anyaméhben találkoznak. Az agyvelı a kemény csontkoponyában van - és ami számos hasonló példa még létezik. Az alchimista príma matériáját „Hermes edényébe” zárja. A mágus varázskört von maga körül, hogy a külvilágtól elkülönüljön s a démonokat és szellemeket bővös körébe zárja; a modern mágus akaratát koncentrálja; a misztikus önmagába mélyed - ezek megannyi körülírásai, specializálói a nagy mágikus klauzúra folyamatának. A klauzúra célja kettıs: elıször az erık visszavezetése kiindulópontjukra, másodszor azok transzformálása különleges célokra. A selyemhernyó, mielıtt pillangóvá válnék, gubóval veszi körül magát. Selyemburkolatának leple mögött aztán végrehajtja a biológiai átváltozás legnagyobb csodáját. Elıször plasztikusan formálható, fehérjeszerő átmeneti állapotba hozza testének szöveteit, bábbá változik, majd a fajtáját kormányzó formaképzı ideák irányítása mellett, megszilárdítja szervezetét egy új cél szólgálatára alkalmas formában; lepkévé változik és kilép a klauzúrából. E legmagasabbrendő mágikus operációnál - a természet misztikus vezetése mellett - segítıeszköz a gubón belül fejlıdı fizikai hı. Hasonló klauzúrában az ember is képes mágikus átváltozásokra, amint azt egyes indiai fakírok és a tibeti jogik esete bizonyítja. Persze az embernél ez a képesség már nem olyan magasfokú, mint a rovaroknál, az atlanti mágus azonban teljesen hasonló átváltozótehetséggel rendelkezett, mint a selyemhernyó. Mágikus akarata - a speciálisan elıkészített klauzúra zárlatában - tetszése szerint változásokat hajthatott végre testén: szárnyakat fejleszthetett, arcvonásokat cserélhetett - lehetıségeinek ebben az irányban korlátja nem volt. Henoch próféta könyvében és az emberi nem legrégibb hagyományainak írott dokumentumaiban, az ısi mitológiákban elıforduló szárnyas lények, démonok, Henoch „ırzıi” nem voltak mind mesealakok. Az elsı emberiség atlanto-lemuriai egyedeinek sorában voltak szárnyas emberek, akik nemcsak az asztrálaik lakói közé tartoztak. Az ember nem hiába ábrándozott a nagy katasztrófa után annyit a repülésrıl: kozmikus altudata örökségeképpen hozta az egykori biológiai szárnyak emlékét. És nem a mai mesterséges mechanikai apparátus a természetes megoldás. Tökéletes repülés csak szárnyak útján lehetséges. Ennek lehetısége az emberi alak azóta történt megváltozásával, a - 28 -
súlypontok eltolódása miatt megszőnt. Mágusok, jógik és adeptusok számára azonban ez az út némiképp alterált formában - még ma is hozzáférhetı. Ma a repülésnek a levitáció jelenségén keresztül való megvalósításáról hallunk. A tibeti mágus, a naljorpa, a föld vonzóerejét semlegesíti mágikus erejével s az aszkézis processzusában nyert testi szublimációja könnyedén emelkedik levegıbe. A gravitáció szabályozása és uralása a repülés igazi megoldása. Ez a módozat, mely Atlantisz közlekedésének legáltalánosabban használt eszköze volt, az utódok számára teljesen veszendıbe ment, mert alkalmazása a harmadik szem mőködésén és a természet erıi felett való mágikus uralmon alapult. Ilyen hatalma az Atlantisz utáni korban csak kevés adeptusnak, a tibeti-indiai-egyiptomi mágikus mitológia hıseinek volt. A klauzúra tehát mágikus operációink lényeges része, amelyben az óhajtott változás részletei kikristályosodnak s az idea, miután inkubációja elérte az érettséget, asztráltestünk antennáján keresztül hatni kezd a külvilágra. Minden ideának keresztül kell mennie a mágikus erjedés, a klauzúrában való inkubáció folyamatán. A mágikus gondolat átütı erejét az elızetes érési processzus adja meg. A klauzúrában testi és lelki erıinket célunkra koncentráljuk, az idıközben megállapított segítıeszközöket elkészítjük, a kylkhórokat, ideaprojektorokat, ha ilyenek szükségesek, életre keltjük s mikor a nagy operáció napja elérkezik, mindhárom ezoterikus sík energiái támogatni fognak bennünket.
Imagináció A praktikus mágia munkaenergiája az akarat, iránytője az imagináció. Ez utóbbi képességgel a neofitának egészen rendkívüli mértékben kell rendelkeznie. Az imagináció mágikus rádiók mentális kondenzátora és semmi sem fejleszti annyira a harmadik szemet, mint éppen képzelıerıgyakorlatok végzése. @@A következıkben egy sorozat mágikus gyakorlatot adunk, melyek gondos mővelése okkult képességek kifejlıdésére vezet. Elsı helyen állnak az imagináció erısítését célzó gyakorlatok. 1. Vásároljunk egy vonalozatlan füzetet és tintával rajzoljuk bele ezt a három pontot:
A pontok, melyek háromszög alakban helyezkednek el, szabályos háromszöggé egészítendık ki képzeletbeli vonalak által. A húzott vonalakat a baloldali alsó ponttól kezdve, önmagába visszatérıen ismételjük három percen keresztül. Elsı nap fekete, második nap piros, harmadik nap zöld, negyedik nap kék, ötödik nap sárga legyen a képzeletben húzott vonal színe. Ezt a gyakorlatot naponta többször is elvégezzük. 2.
- 29 -
A füzetbe négy pontot rajzoljunk:
Most a pontokat ugyancsak képzeletben négyzetté egészítjük ki. Balról jobbra kezdünk, alulról. Elsı nap fekete, második nap piros, harmadik nap zöld, negyedik nap kék, ötödik nap sárga színő a vonal. Ha nehezünkre esik a színeket elképzelni, kivághatunk színes papírból csíkokat, néhány percig fixírozzuk a színt, azután félretesszük és hozzáfogunk a gyakorláshoz. 3. Lejegyezzük a következı ábrát:
Ezt a képletet úgy egészítjük ki, hogy hexagrammot nyerjünk:
Színei: fekete, piros, zöld, kék, sárga. Naponta többször megismételendı. 4. Odaállunk valamelyik világosszínő fal elé és képzeletben nagy, fekete háromszöget rajzolunk rá:
- 30 -
A háromszög önmagába visszatérı vonalai hét percig mozognak, azután rövid szünet után színesen felvillannak. A forma minden határvonalát élesen kell látni. Gyakorlatainkat, mint az elızıket, alulról, balról felfelé kezdjük el. Színei: fekete, piros, zöld, kék, sárga. Ezt este, ágyban ülve, sötétben is elvégezzük, mégpedig égı rakétaszínekben, a fekete tónust kihagyva, helyette transzparens fehéret használva. A formát magunk elé vetítjük a sötétségbe. 5. Pontosan megismételjük mindezt a négyzettel:
6. Ezután pedig a körrel:
A geometriai formák imaginatív gyakorlását csak akkor hagyjuk abba, mikor vizuális látásunkban teljes plaszticitást értek el. Az elıírt ábrát éles körvonalakkal, tisztán jelenítjük meg, ami nem egészen könnyő dolog. 7. A füzet egyik tiszta lapjára jól látható, körülbelül három centiméter magas I betőt rajzolunk fekete tussal. Tépjük ki a lapot és vágjunk ki valahonnan egy darab fehér kartont. A karton mérete pontosan a kitépett lapé. Mindkettıt magunk elé helyezzük s egy ideig a betőt szemléljük, azután eltesszük a betős lapot és a tiszta kartonra képzeletbıl kirajzoljuk az i betőt.
- 31 -
8. Másodszor nyomtatott A betőt vázolunk fel. Az elıbi gyakorlatot ezzel is végrehajtjuk. A bető színe egyelıre fekete, késıbb zöld, kék, sárga. Ha sötétben kísérletezünk, akkor magunk elé vetítjük a sötétbe s transzparens rakétaárnyalatokat használunk. 9. Hasonlóképpen cselekszünk az O betővel. 10. Az U betővel. 11. És végül az E-vel. 12. Ezek után szavak imaginatív gyakorlása következik. Hosszúkás kartoncsíkokra öt szót írunk vastag betőkkel: ERİ HATALOM SIKER VONZÁS TASZÍTÁS A betők színe állandóan egy, de a színekrıl most az értelemre tolódik át a hangsúly. Mikor az „Erı” tábláját szemléljük, egész mivoltunkat meg kell töltenie az erınek; a „Hatalom” táblája a fölényes uralkodás érzetét keltse; a „Siker” láttára testünket öröm főtse; a „Vonzás” koncentrációja szellemi karokat nyújt ki, a környezet erıit szivattyúként húzza felénk. A „Taszítás” mantrája a késıbbi okkult védekezés rendszabályainak veti meg az alapját. Az egész gyakorlat igen fontos és már az érzelemátvitel elıkészítése. 13. Leülünk egy karosszékbe és behunyt szemmel elképzeljük, hogy nagyobbfajta virágcserép áll elıttünk a földön. A cserépben friss mag van elültetve. Képzeljük el, hogy a célra kihajt és mi megfigyeljük a bontakozás folyamatát, egészen addig, míg fa lesz belıle. Lelki szemünkkel látjuk a levelek fejlıdését, a bimbók kipattanását, virággá nyílását. A kép teljesen plasztikussá válik. Könnyebbség kedvéért nem építünk túl bonyolult növényt. Elég lesz, ha összesen három ág, három levél és egy virág képzıdik. Színek tetszés szerint. 14. A 12. gyakorlatban tárgyalt szavakat hatalmasan megnagyított formában kivetítjük az égre, néhány estén keresztül. Szín égıvörös, fehér transzparens. 15.
- 32 -
Kézbevesszük valamelyik ismerısünk arcképét, alaposan a nézzük, azután behunyt szemmel magunk elé idézzük. Rendkívül fontos, hogy a belsı kép élethő és tiszta legyen. A gyakorlatot mindaddig ismételjük, míg megszólalásig pontos reprodukciót nem kapunk. 16. Visszavonulunk dolgozószobánkba s a rendes meditálószékünkben elhelyezkedve, emlékezetünkben felidézzük egyik ismerısünk alakját, olyan múltbeli jelenet kapcsán, amely valamikor éles benyomást tett ránk. A jelenetbıl kiküszöbölünk minden külsı részletet s az egészet a kép bizonyos lényeges részletére szorítjuk, melyben ismerısünk valamit mondott, vagy tett. Az illetıt ennél a jellemzı momentumnál fogjuk meg. A képek mozgó, színes, plasztikus jelenetek. Általában szem elıtt tartandó, hogy a mágikus mőveletek sikerének elsı követelménye a színesség, élesség, plaszticitás. Ezért kínos pontossággal ügyeljünk az imágó megkonstruálásával kapcsolatos részletekre. 17. Asztalhoz ülünk, magunkkal szemben üres széket helyezünk el s a székbe egyik ismerısünket képzeljük bele. Az imaginációt összekötjük valamely tevékenységgel, melyet ı az asztalnál elvégez. Pl. felvesz egy ceruzát s az általunk odakészített papírlapra egy meghatározott szót ír le. Ezt a gyakorlatot három hétig ismételjük. A kiválasztott személy mindennap valami mást csináljon, de a cselekmény ne legyen túl komplikált. 18. Kimondjuk magunkban különféle egyszerő tárgyak nevét s a tudatban felmerülı tárgy képét néhány másodpercen keresztül rögzítjük. A képet mindaddig tartjuk elménkben, ameddig erre gondolaterınk futja. 30 másodperc már jelentıs teljesítmény! Három perc tibeti aszkéták produkciója, öt percen túl csak a legnagyobb adeptusok tudják tartani meditációjuk témáját. 19. Dolgozószobánk falára képzeletben nagy zöld háromszöget rajzolunk. Négy napon át meghatározott idıpontban odaállunk ez elé a fal elé és energikus imaginárius vonásokkal felrajzoljuk ugyanezt az ábrát. Ötödik nap már elég elmenni a fal elıtt, hogy a rakétaszínben égı háromszög megjelenjék. Ekkor leülünk eléje és azt képzeljük, hogy a háromszögben fehér fátyolfüggöny van, amely kívánságunkra elhúzódik. Kilépünk testünkbıl, keresztülbújunk a nyíláson és kisuhanunk a levegıbe. Felkeressük valamelyik ismerısünk lakását, leereszkedünk ajtaja elé, belépünk, végigmegyünk a jólismert szobákon, kiválasztunk egy bizonyos helyet, ahol valami elıre elhatározott dolgot cselekszünk. Esetleg felnyitjuk a zongorát és leütünk rajta egy akkordot, kiveszünk egy könyvet a könyvszekrénybıl, villanyt gyújtunk, valami tárgyat áthelyezünk az asztal egyik pontntjáról a másikra. Minden célunktól függ. A kitőzött feladat elvégzése után ugyanazon az úton távozunk, ahol jöttünk, s a háromszöglető asztrálkapun keresztül térünk vissza testünkhöz. A kiszállást azonban munkasorrendben több napon át ismételjük.
Gondolaterı A gondolaterı az akarat finomabb formája. Mennyisége ugyancsak gyakorlás által növelhetı.
- 33 -
Agyunk elektromos akkumulátorai éppúgy fejlıdnek, mint az izmok. Speciális gyakorlatok az elme kisugárzóerejét hatalmas méretővé fejleszthetik. A gondolaterı hatalmának a mágiában úgyszólván alig van határa. 1. Gondolaterı-tornánknak egy része a delejszeizmográffal folytatható le. Ez igen egyszerő szerkezet. Nem kell hozzá más, mint egy darab kemény karton, egy vizespohár, egy varrótő s kis szelet vékonyabb fajta levélpapíros. A kartonból az alábbi formát vágjuk ki:
Nagyságát a vizespohár karimája határozza meg, amelyre rá fogjuk helyezni. A poharat félig töltjük vízzel, a karton közepét átszúrjuk a varrótővel s a pohár peremére állítjuk, úgy, hogy a varrótő alsó fele a vízbe érjen.
Most a levélpapírból kis nyilat vágunk ki:
Meghajlítjuk a közepén és a tő hegyére helyezzük:
- 34 -
A szeizmográffal szélvédett helyre ülünk, kb. fél méterre a pohártól, szemünket a nyíl csúcsára szegezve. Akaratunkat arra a kívánságra összpontosítjuk, hogy a nyíl bizonyos irányban kimozduljon. Néhány perc múlva, esetleg azonnal, sikerülni fog ez. Lélegzetünket közben állandó kontroll alatt tartjuk, mert a szeizmográfot a legkisebb légáramlat is mőködésbe hozza. Jó, ha eleinte valami ellenzıt tartunk szánk és orrunk elé, késıbb a szeizmográfot üvegburával is leboríthatjuk. Ha a nyíl már egyszer kilendült akaratunk hatására, akkor szisztematikus gyakorlatokat kezdhetünk a nyíl irányítására. Ha a mutatót jobbra akarjuk téríteni, akkor szemünk sugarával balról jobbra toljuk. A gyakorlat a fortélyokat hamarosan kezünkbe adja. Megkönnyíti munkánkat az az elképzelés, hogy szemünkbıl sugárformájú rúd nyúlik ki, amivel manipulációinkat végrehajthatjuk. A kísérlet eleinte roppant kimerítı. Fél óránál tovább nem is ajánlatos vele foglalkozni. De éppen a legfárasztóbb gyakorlatok fejlesztik izmainkat a legjobban, amint azt a testgyakorlás praxisa mutatja. 2. Ha a tolás gyakorlataiban már elértünk bizonyos eredményeket, áttérhetünk a vonzás beidegzésére. Ez hasonlóan megy az elızıkhöz, azzal a módosítással, hogy a szembıl kisugárzó éterrúd végére kis kampót képzelünk, mellyel a nyilat magunk felé húzzuk. 3. Beszerzünk néhány kis üveggolyót és egy kaucsuklabdát. A kaucsuklabdát magunk elé tesszük az asztalra s akaratunkat a labda egy pontjára koncentráljuk azzal a kívánsággal, hogy helyérıl elguruljon. Elıször csak kimozdítani törekszünk, késıbb irányítani is. A gyakorlatot a nehezebb üveggolyókkal is megismételjük. 4. Vastagabb kartonból három különbözı nagyságú nyilat készítünk. Ezekkel felváltva kísérletezünk a delejszeizmográfon. Gyakorlataink bevégeztével az agyunkból áradó gondolaterı kisebb-nagyobb tárgyakat tetszés szerinti irányba mozdít, tol, vagy vonz, mint valami mágnes.
- 35 -
Akaratátvitel Az akarat emberek között pusztán az akarat hullámhossza által terjed agyról agyra. Valamely kívánság erısen koncentrált elgondolása - imagináció segítségével egy bizonyos célpontba vetítve, vagy esetleg anélkül is - közvetlenül hat. Az akarat céltáblájául kiválasztott egyén agyában megvannak mindazok a húrok és rezgıkörök, melyekkel a kívánság föléje sugárzik. A gondolattevékenység keletkezését szolgáló berendezések minden emberi agyban azonosak. Egyik primitívebb, másik bonyolultabb, de felépítése, formája mindegyiknek hasonló. Különbség csak a hullámhosszban van. Ha azonban a hullámhosszat eltaláltuk, vagy beállítjuk, akkor a megfelelı erısséggel leadott gondolat reakciót vált ki. A kísérleti személy sajátjának fogja hinni azokat a gondolatokat, amiket a sugalmazó küld: Élettelen tárgyaknál, növényeknél, állatoknál ez a módszer nem lehetséges. De akaratunk fizikai érintés nélkül hathat ilyen objektumokra azáltal, hogy a gondolat tartalmát sugárzó energiává alakítja át. Az intellektuális akarat mágikus átvitelének célja olyan akarathatások eszközlése, melyeknek létrehozásában a mágus sem szóval, sem tettel nem mőködik közre másképp, mint az akarat szellemi úton való távolbaküldésével. Olyan akarás, aminek célját szóval, tettel, fizikai munkával érjük el, nem mágikus akarás. Igaz, hogy a szó, a tett, a munka sokszor mővel csodákat, de ez nem mágia. Az akaratot a mágia minden tanítványának magas tökéletességi fokra kell emelnie. A mágikus voláció egyenletes, erılködésmentes kívánságkoncentráció, melybe a lélek vitális energiái ömlenek. Az akaratfejlesztés következı gyakorlatai a mágikus voláció elsajátítását célozzák. Hétköznapi életünkben az akarás eme formája majdnem egészen ismeretlen, mert megköveteli, hogy anélkül akarjunk, ami akaratunknak fizikai kifejezést adhat. Ez a mágikus voláció vezérelve. Akarj szívósan, erısen, minden energiáddal és irányítsd akaratod sugarát egy kiválasztott pontra! Ha következetes voltál a gyakorlásban, dacára annak, hogy jó ideig semmi eredményét nem látod, csodákat fogsz megélni. 1. Helyezzük magunkat kényelembe s képzeljük el valamelyik ismerısünket, mint az elızı imagináció-kísérletben. Koncentráljuk rá figyelmünket és kívánjunk tıle valamit. Kérésünket röviden fogalmazzuk meg és ismételjük el. Minden felszólítás után néhány perc szünetet kapcsolunk be, mialatt teljes erıvel akarjuk azt, amit kértünk. Ezután tovább ülünk és várakozunk, azzal a képzelt érzéssel, hogy azonnal teljesíteni fogja kívánságunkat. A várakozás magnetikus érzésének felkeltése nagyon fontos! Nemsokára hallani fogunk az illetırıl. Vagy ír nekünk, vagy felkeres és lehetıleg szerét ejti, hogy az általunk sugallt témáról beszéljen. Persze, nem szabad olyasmit kívánni, ami ellenkezik az illetı természetével, vagy túl nagy áldozatba kerül. A kísérleti alany akaratának teljes leküzdésére ez a módszer önmagába véve nem elégséges. Fontos az is, hogy miután az ilyen mágikus akarattovábbítás az asztrálfényt is mozgásba hozza, a benne élı segítı elementálok idıt kapjanak az akció kivitelére. Idı: hét napon keresztül 20.25 perc 2. Az utcán sétálva, vagy az ablakon kinézve, kiválasztunk valakit. Tekintetünket tarkójára szegezzük s gondolatban felszólítjuk, hogy forduljon hátra. Ez a kísérlet, valamint az összes telepatikus mőveletek, jobban sikerülnek családtagok, rokonok és ismerısök között. Vérrokonság és szellemi affinitás szintén megkönnyíti a kapcsolódást a hullámhosszok hasonlósága miatt. Bár a hullámhossz egyéni s néhány fok eltérés mindig van, a szellem automatikus beállítóval rendelkezik, amely kiküszöböli a lényegtelen hosszkülönbséget. 3. - 36 -
Állítsunk az asztalra egy könnyő parafadugót. Akaratunkat az óhajtásra összpontosítjuk, hogy a dugó függılegesen a levegıbe emelkedjék. Ha akaratunk már eléggé erıs, a dugó a levegıbe fog emelkedni! Ezt a gyakorlatot sikertelenül is érdemes hónapokig végezni, mert akár megmozdul a dugó, akár nem, a kísérlet gigantikus arányú akarattorna. Ne felejtsük el, hogy a neofita legfıbb erénye a lehetetlenbe vetett hit, s az adeptus mindig a lehetetlent hajtja végre sikerrel!
Érzelemátvitel Az érzelemátvitel módszere egészen hasonló az akaratátvitelhez. A mágikus célpontban elıidézni kívánt érzelmét az operátor elıször saját lelkében kelti fel. Más szóval: aki tüzet akar gyújtani, annak tüzet kell gyújtania. A tőzszerszám a mágus asztrálteste; a koncentrált láng átcsap a kísérleti alany gyúlékony matériájára, s az eredeti értelem tüze fellobban ott is. Régi káldeai hagyományok mővészien megkomponált varázsdalszövegekkel dolgoznak. A hindu mágia mantrákat ajánl. A halottidézésnek, gyógyításnak, szerelmi varázslatnak mind megvannak a tradicionális szövegei, melyeket adott alkalommal elıvettek. Ezeket a verseket mindig körülírt szertartások kíséretében addig ismételték, míg a benne kifejezésre jutó érzelem a mágus lelkivilágát forrpontra hevítette. Ekkor a felidézett emóciót a kiválasztott személy alakjára vetítette. Ha az illetı távolban lakott, akkor imaginatív támpontok segítségével történt ez, ha közelébe lehetett férkızni, akkor közvetlen közelbıl, mivel így sok energia megtakarítható. A mágikus érzelemátvitelnek szintén varnnak speciális elıgyakorlatai. 1. Gyakorlat Szobánkba vonulunk és meditálóhelyünkön kényelembe helyezkedünk. Visszagondolunk életünk bizonyos epizódjaira, amelyek nagy érzelemkilengéssel jártak. Megkíséreljük magunkban az esemény egyes fázisait megrögzíteni s újra átéljük, amit akkor éreztünk. A múltból a következı emóciókat kell felidézni: I.
Szeretet Barátság Rokonszenv II. Szerelem Erotikus izgalom Felcsigázott várakozás III. Elszántság Uralkodás Biztonságérzet IV. Taszítás Ütés Szúrás Attól kezdve, hogy az emóció tudatunkba lépett, erıteljesen tartani, hevíteni, fokozni kell azt. Helyesen végzett gyakorlásnál a test minden atomja ezt az érzést fogja sugározni. A múlt emlékképeibıl pusztán csak az érzelmi momentum fontos, más elemeket azonnal el kell ejteni. Gyakorlási idı: két hónapig, .naponta 20 percen keresztül: 2. Gyakorlat Konstruáljunk „varázs-szövegeket”, valamely tetszés szerint választott emóciót versbe foglalunk,
- 37 -
annak az elvnek a szem elıtt tartásával, hogy a varázslat szavai rövidek, lendületesek legyenek, jól csattanó rímmel. Mozgatóeleme lehet a szerelem, rokonszenv, parancsolás, idézı felszólítás. A vers ereje az ismétlésben van. A szöveget lassú tempóban kezdjük s addig ismételjük, míg tartalma a vérünkbe megy át. Ekkor adott célpontunk felé távolba vetítjük. Mintaképpen bemutatjuk a káld mágia egyik lendületes mantráját. Címe: Az Elemi Erık Formulája Heten vannak! Heten vannak! Heten vannak! Az óceán mélyében. Heten vannak! Heten vannak! Az óceán mélyérıl származnak! A rejtett, baljós titkok zugában születtek! Nem hímnemőek! Nem nınemőek! Gyermeket nem szülnek! Törvényt nem tisztelnek! Imára nem hallgatnak! Jó munkát nem végeznek! Ellenségek! Ellenségek! Eget, földet, vizet pusztítanak! Világok ura, küldd segítségül ıket! Föld szelleme, küldd segítségül ıket! A versbıl sötét tőz árad, mely a szöveg ismétlésével átömlik belénk, felfokozódik és távolba hat. Más emóciók felkeltésére is hasonlóan kell összeállítani segítı mantrákat. Gyakorlási idı: néhány hét, napi húsz perc: 3. gyakorlat Vannak a zeneirodalomban darabok, amelyek bizonyos érzéseket utolérhetetlen tökéllyel testesítenek meg. Ilyen mővek speciális részletei, taktusai izgató, vérforraló vonzó hatással bírnak. Úgyszólván minden emberi érzelemre találhatunk zenei pandant a romantikusok mőveiben. Válasszuk ki a zenedarabok ama részeit, amelyek kísérletünk számára alkalmas emóciót tartalmaznak s azt a legtökéletesebben szólaltatják meg. Egy ilyen részletet képzeletbeli zongorán eljátszunk, vagy még jobb, fantomzenekarral játszatjuk el többször egymásután s a feltörı érzelem zenei hangulatát összekötjük a kísérleti személy alakjával. Ezen az úton fıképpen közelkísérleteknél lehet meglepı eredményt elérni.
Ideogenezis A praktikus mágia egyik legkülönösebb fejezete. Lényegét az a tapasztalati megfigyelés teszi, hogy erıs érzelmi töltéssel ellátott ideák magnetikus centrummá válnak, asztrálanyagot vonnak maguk köré és önálló életet kezdenek. Gondolatokat éppen úgy el lehet ültetni, mint növényeket. A processzus nehézsége abban áll, hogy igen nehéz labilis gondolatoknak szilárd formát kölcsönözni. Ennek a nehézségnek leküzdésére alkalmazzák a varázsformákat, szövegeket, amuletteket és gondolatakkumulátor-konstrukciókat. Mágikus szándékkal elültetett gondolatmagok kikeltük után mindaddig hatást fejtenek ki, míg a velük összekötött élı szervezet táplálékot juttat számukra. Ha például egy „ideapatront” viasztokban, vékony fadobozban, vagy lukacsos üvegfiolában beoltunk egy életerıs fa törzsébe, az ott asztrális védıburkolatot képez
- 38 -
maga köré s ameddig a fa él, misztikus tevékenységet fejt ki onnan. Az ideogenézis folyamatának gyakorlati alkalmazásánál néhány fontos axiómát kell szem elıtt tartani. Elıször: mágikus formákat a természeti fejlıdés elvének pszichikai utánzásával, imagináció útján helyezünk mőködésbe. Másodszor: a kiválasztott formát, szobrot, vagy egyéb matériát több napon keresztül kezelve, belülrıl kifelé, egy pszichogenetikus centrumból kiindulva, rétegenkint keltjük életre. Harmadszor: állandóan a természeti folyamatokat kell utánozni. Ha megértjük a nagy mágikus ágens munkatervét, számtalan varázsformát hívhatunk létbe. Negyedszer: a magas mágia fıdogmája: a látható a láthatatlan megtestesülése. De a természetnek hosszabb idıre van szüksége, míg a láthatatlan idea mintáját anyaggá tömöríti, a mágiának azonban - tekintve, hogy itt pusztán erıörvények dinamikai megszilárdításáról van szó, legfeljebb hét napra. Az erıknek nem szükséges objektíválódni, hogy hatást kelthessenek. A centrális ideával ellátott forma, elementáljai segítségével, melyeket a környezı asztrális éterbıl von magához, dinamikai központokat képez és külsı segítség nélkül folytatja az evolució asszimilatív tevékenységét. Hogy a tetszés szerinti íróeszközzel létrehozott írásjelek és mágikus figurák valóban alkalmasak mágikus koncentrációval beléjük helyezett gondolat megrögzítésére és akkumulálására, az beigazolható Du Potet alább ismertetett kísérletével. 1846. január 24-én Du Potet nyilvános elıadást tartott, melyet az általa szerkesztett folyóirat a következı szavakkal ír le: „Egy-darab krétával az egyik kézben és egy darab szénnel a másikban, az elıadó a padlóra két párhuzamos vonalat húz; az egyik fehér; a másik fekete; körülbelül három méter hosszúak, egymástól egy méterre távol. Senki sem tudja, mi a terve, mindenki feszült figyelemmel várakozik, minthogy az elıadó magnetikus mágiát akar bemutatni. A fehér vonal B végénél krétával háromszöget rajzol, a fekete vonal D végénél pedig szénnel egy kígyót. A két paralel vonal közt, mágikus cél nélkül, kétoldalt egyenlı távolságra két csillagot vázol fel (X és O).
Most Du Potet elárulja szándékát. Meg akarja tudni, hogy valóban két ellentétes princípium urale bennünket, mint ahogy régiek hitték; a jó princípium, mely bennünket ezen az úton vezet s a rossz princípium, ami bennünket szüntelenül gonosz cselekedetek felé hajt. Lássuk, vajon a két szimbólum közé állított individuum elárulja-e diszpozícióit s milyen irányt vesz a mindkét úton foglalkoztatott lény. Középen szabad az út, a magnetizmus befolyása csak a két vonalon érvényesül. Mikor ezeket meghúztam, két különbözı eszme foglalkoztatta elmémet: a fekete számomra a bőn útja, ezt elláttam mindazzal, ami által jellemezhetı; a fehér az erény útja, ebbe belevéstem mindazt, amit a világ erény elnevezés alatt tisztel. Ki fogjuk próbálni a hatását szenzitív egyénekre, akik azonban nincsenek és nem is lesznek magnetizálva! Az operáció tartama alatt teljesen passzív maradok; bármi legyen is az eredmény, az kizárólag a vonalak és a vitalizált szimbólumok hatásának tulajdonítható. Erıteljes, huszonnégy éves fiatalembert állítanak X csillagra, akinek akarata szabad, hipnotizálva
- 39 -
még nem volt. A fiatalember nevet és kételyét fejezi ki a kísérlet sikere iránt. Du Potet most D pontra áll és ott tétlenül állva marad. A jelenlévık közül senki sem hiszi, hogy krétával és szénnel mágikus célból húzott vonalaknak bármiféle hatása lehet. A közönséget felkérik, hogy csöndben várakozzék. Ez a rendszabály ugyan felesleges, mert a médiumot ebben a pillanatban spontán és váratlanul heves rázkódás fogja el. Mindenki izgatottan várja, mi fog történni. Síri csend uralkodik a teremben s az illetı arcvonásai nyugtalan kifejezést öltenek. Pillantását felváltva hol egyik, hol másik vonalra szegezi, a jelenlévıkkel nem törıdik. Vonaglás fut végig a testén. Ekkor egy lépést tesz a fekete vonal felé, s rögtön visszafordul, eredeti helyére megy. Alig ér azonban oda, máris megindul ugyanabba az irányba. Látható, hogy a fekete vonal vonzza. Ingadozva kızelíti azt meg s végül E pontnál cipıje orrával megérinti. Hátrafordul és megint középre megy, de valami visszatartja. Fixírozza a fehér vonalat, egész törzsével feléje hajlik, de képtelen rálépni. Hirtelen odalép a fekete vonalhoz és végigmegy rajta, egészen D pontig. Habozik, aggódva nézi az odarajzolt kígyót, szemei úgy csillognak, hogy szinte szikrát vetnek. Most eltőnik az aggodalom, már nem tétovázik tovább: kinyútjtja karját a kígyó felé, mintha meg akarná ragadni, rálép a rajzra és elıreesik. Arcáról patakzik a verejték. Hozzáugranak, kiviszik. Az elıadóterem társalgójában magához tér. Benyomásairól azt mondja, hogy a kísérlet élete legnehezebb próbái közé tartozott. Az elsı lépés után nem volt többé ura tagjainak. Egész akaraterejét igénybevette, de képtelen volt a fekete vonal vonzásának ellentállni!” Du Potet szerint a krétavonalak mágikus karaktert kapnak, mihelyt a szellem bizonyos hangolásával egyidıben húzzák meg azokat. A vas önmagában véve nem rendelkezik magnetikus tulajdonságokkal, de azonnal magnetikussá válik, mihelyt természetes mágnessel kerül érintkezésbe. Kréta és szén helyett használhatunk tust, tintát, festékeket, a fontos az, hogy mialatt a vonalakat meghúzzuk, akaratunkat összpontosítsuk az elérendı célra. A vonalak szimbolikusan „fehérek” vagy „feketék” - az ideát speciális érzéskoncentrációval színezzük.
Figurák avatása Hermetikus szimbólumok használatának elıkészítése a felavatás. Figurákat lehet készíteni fából, vagy kartonból, de teljesen megfelel az is, ha tintával rajzoljuk fel ıket. Ha amulettszobrot készítünk, akkor a felavatás csak a szobrocska külsı formájának befejezése után veheti kezdetét. Írott emblémák avatása már az elsı vonásokkal megkezdıdik. Az avatási processzus a mágikus biogenezis három stádiumára oszlik. Elıször elhelyezzük a magot. Ezt gondolatkoncentrációval és akaratkoncentrációval érjük el. Másodszor hozzáadjuk az érzelmi elemet, az operáció démoni részét, harmadszor lezárjuk a perifériát. Mindez imagináció útján, sőrített asztrálhullámok projiciálásával történik. Vegyünk például egy varázsfigurát - mondjuk a kört. Rajzoljunk egy öt centiméter széles fehér kartonra egy kört; a közepébe pontot teszünk s a pontra koncentráljuk gondolatainkat valamely idea értelmében. Most a pontot valamely plasztikus anyaggal impregnáljuk, vagy többször rálehelünk és ezután az erıtadó érzelmi komplexumot feléje vetítjük. Ez a második stádium, ami ugyancsak három napig tart. A harmadik stádium az, hogy a kört az elsı vázlat nyomán újra meghúzzuk, esetleg háromszorossá alakítjuk át, miközben a befejezettség gondolata tölt el bennünket. Ez a mővelet a hetedik napon hajtandó végre. Más komplikáltabb emblémák, mint az ötszög, hatszög és a számtalan egyéni változat avatása gondosan megtervezendı. Mágikus figurák felavatása a mővész számára annyi, mint élılények létrehozása! Ha a figura több vonalból áll és több centruma van, azaz több gondolatközpontot helyezünk el benne, akkor minden centrumot külön kell impregnálni. Legtöbb konstrukció azonban csak egy központi magot tartalmaz. Mágikus szimbólumok mindig önmagukban visszatérı, zárt formák legyenek, mivel a nyitott formák hamar kimerülnek. Ez az oka, hogy a kör, háromszög és kombinációik nagyobb tartósággal rendelkeznek, mint más alakulatok. Ahol törési - 40 -
pontok vannak, pl. a háromszög csúcsain, ott erıkisugárzási örvények keletkeznek. A mágikus vonal visszatér önmagába és ezáltal zárt áramkört képez.
Az áram abban az irányban kering amelyikben a vonalat húztuk. Fontos tudni, hogy az erıvonalak kitartanak eredeti irányuk mellett és így az sem mindegy, hogy a rajzot balról jobbra, vagy jobbról balra vezetjük el. Nagy energiatöbbletet jelent, ha a figura középpontját saját testünkbıl származó plasztikus anyag darabjával, úgynevezett múmiális mágnessel impregnáljuk. Ez lehet körömdarab, hajszál, vércsepp, vagy viaszgolyó, amelyet hosszabb ideig magunknál hordtunk felhasználása elıtt.
Mandalák és kylkhórok Tibetben és Indiában az akaratmágia magasabb formái vannak használatban. A hétköznapi célokon magasan felülemelkedı operációk transzcendentális síkok tudattartalmát rögzítik és csak indirekt úton lépnek összeköttetésbe a fizikai világ objektumaival. A mandala vagy kylkhór rendeltetése legtöbbször filozófiai tételek illusztrálása. Mikor a naljorpa mágikus eszközökhöz nyúl, akkor sem egyéni, hanem a szellemi teremtıerejének demonstrálása a cél. Glasenapp a következıképpen írja le a mandalát: „A mandala szó tulajdonképpen kört jelent, de a tantrizmusban minden, vonalakkal elhatárolt diagramm jelölésére használják, akkor is, az négyzetes formájú, mint a legtöbb esetben. A mandala e képkompozíció, amely a spirituális Kozmoszt, vagy bizonyos szellemi összefüggéseket ábrázol, ami hivatva van a természetfölötti szemléletét beavatottak számára megkönnyíteni. A Vajrajára tantrái négyfajta mandalát különböztetnek meg: 1. 2. 3. 4.
a mahámandalát, vagy nagy mandalát, amely szentek ábrázolásait és azok tetteit tartalmazza, a samaja mardalát, amely képek helyett jelképkombinációkat ad és a bija mardalát, mágikus szanszkrit gyökérszavakkal, végül a karma mardalát, különbözı lényekkel, azok tevékenységét kifejezı gesztusokkal és szimbólumokkal.
Egy mandalát felépíthetünk a legváltozatosabb anyagokból. Vannak állandó és ideiglenes kompozíciók. Ez utóbbiakat csak bizonyos alkalmakra készítik, nem túl tartós alkotóelemekbıl. Állandó használatra vásznat, papirost, követ vagy fémeket használnak s a témát festik, írják, vagy vésik rája az avatási szertartás külsıségei közben. Léteznek mandala építmények is. Ilyenek közül kiemelkedik monumentális arányaival a jávai Borobudur. A mandala elıállítása megállapított szabályok szerint történik. Ezeket alaposan ismerni kell, hogy bennük tájékozódni lehessen: A centrumban rendesen a fı Buddha alakja áll, körülötte körben helyezkednek el a mellékalakok. Hogy a mardala a benne rejlı erıket kifejthesse, készítésénél tekintettel kell lenni a helyre, idıre és csillagállásokra is. Példaképpen leírjuk, hogyan készítettek Pekingben Tasilhumpo nagyláma vezetése mellett tibeti papok egy alkalmi mardalát. A szertartás 1932. októberében játszódott le kínai buddhisták kívánságára, hogy Kína - 41 -
megváltását ellenségeitıl elısegítsék. Az ünnepély a Tai-Ho-Tien palota fogadótermének teraszán vette kezdetét. Az egyházfı a veranda közepén felállított pódium közepén trónolt. A szertartás megkezdése elıtt a papok egy nagy mandalát állítottak fel. Anyagként többszínő festék szolgált, amelyet elıvázolt körvonalakra helyeztek rá. Az egész mandala kifelé bizonyos „tőzkörrel” lett lezárva, erre következett egy „erıkör”, gonosz szellemek támadása ellen s ezután négy további koncentrikus kör, melyek a négy elemet reprezentálták. A kör belsejében részben átnézetbıl, részben keresztmetszetben, az „Istenek Városa” háromszoros kvadrát formájában. Mindegyik kvadrát oldalán egy-egy háromemeletes kapu. Az egész diagramm különféle figurák, istenségek és tulaj ionságok tömegével tarkítva: A szent paloták körül nem hiányoztak a Nap, mint vörös korong háromlábú hollóval, a Hold, mint fehér korong, nyúllal, ezenkívül planéták, állócsillagok, üstökösök és asztronómiai szimbólumok sem. Ezek a világ idıbeli létére utaltak. Az ünnepség lezajlása után a mandalát szétszedték s a színes port a pekingi drágakövek forrásába öntötték. A kylkhór egészen hasonló a mardalához. Kylkhór alatt varázsdiagrammot, tágabb értelemben varázsfestményt értenek. Varázsdiagrammokat ugyancsak fára, papírra, selyemre, fémre lehet vésetni, festeni, írni. Alkalomadtán a kylkhór - mint a mandala is - nem korlátozódik kétsíkú ábrázolásra, hanem egész építmény, oltári díszlet formáját ölti fel. Alkotórészei között elıfordulhat minden, ami démonikus tulajdonságokat, vagy isteni attributumokat ábrázolhat. Alexandra - David Neel írja: „A négy legnagyobb tibeti tanszéken a lámákat külön iskola oktatja kylkhórok készítésének mővészetére. Láttam háromméteres építményeket is színes anyagból, melyeket fapálcikák tartanak; az egész konstrukció emlékeztetett a mi reliefképeinkre. Kerekek, dombok, mélyedések, színes papírfalakkal és oltári lámpákkal voltak tarkítva, ezek kapukat, völgyeket, hegyeket, városokat, mitológiai események színterét ábrázolták. A lámák, akik ilyenfajta mágikus építményekkel foglalkoznak, éveken keresztül tanulmányozzák azok szabályait. A tervezésben elkövetett legkisebb tévedés, vagy a színek összekeverése a legveszedelmesebb következményekkel járhat, mert a kylkhór a mágia kétélő szerszáma, amely mindenkit megsebez, aki azt ügyetlenül kezeli. Tovább senkinek sem szabad elızetes beavatás nélkül és kifejezetten megadott felvilágosítás híján kylkhórt rajzolnia és minden újfajta változat újfajta avatást követel. A nem beavatott kéz által felállított kylkhór erıtlen és holt valami. Csak néhány nagyláma, aki a magasabb beavatás birtokában van, tudja a kylkhór mélyebb szimbolikus jelentıségét és használatának titkait.” Természetesen minden tibeti oltár egyúttal kylkhór is. Kisebb kolostorokban az építmény egészen szerény mérető s lakatlan helyeken, vezeklık tanyáin az mindössze egy mővésziesen elhelyezett festményre szorítkozik. A tanítvány szellemi kiképzése kezdetén mesterétıl egy diagrammot kap, amelyet neki saját kezőleg kell megrajzolnia. „Ten”-nek nevezik. Alatta olyan tárgyat értenek, amire a figyelmet koncentrálni lehet. A diagramm közepén isteni figura áll, mint a mandalánál s hogy a gondolatokat könnyebben lehessen rögzíteni, azt a világot, amelyet ábrázol, néhány, körben elhelyezett emblémával egészítik ki. A tanítványnak annyira kell jutnia, hogy a különbözı alakokat világosan maga elıtt lássa. Elıször könyvek leírására támaszkodik az isteni lény ruházata, tartása, lakása stb. tekintetében. Késıbb azonban az alak már önmagától tovább fejlıdik s ha a láma kylkhórja elıtt áll, nem kell a részleteket külön emlékezetébe idézni. Ezen a ponton hozzáláthat a kylkhór életrekeltéséhez, idáig csak holt vázlat volt, az emlékezet támasztéka. A hinduk diagrammjaikat és istenszobraikat egyaránt vitalizálják. Indiában ezt a rítust pranapratisthának nevezik (lélekzet-átvitel). Ebben az imádók ereje, szelleme kisugárzása útján az élettelen tárgyra megy át. A neki szolgáltatott mindennapi istentisztelet tartja azután a szobrot életben s ha ez elmarad, a bálvány táplálék híján elsorvad. Hasonló módon keltik életre a tibeti lámák kylkhórjukat, de a kész varázsdiagrammot nem teszik
- 42 -
imádat tárgyává. Bizonyos gyakorlási idı elteltével a kylkhór fizikai vázlata teljesen feleslegessé válik, miután az már szellemi valósággá lett. A diagrammra a létbehívott asztrálforma feloldásánál lesz újra szükség, mert jól megjegyzendı, hogy az esetleg igen veszedelmes fantazma ártalmatlanná tétele ugyanannyi munkát követel, mint megteremtése. Az általunk teremtett lényt nekünk magunknak kell visszafelé irányított sorrendben leépíteni. Aki ezt elmulasztja, vámpírt szabadít önmagára és környezetére s ez a legkiszámíthatatlanabb eseményeket, sorscsapásokat zúdíthatja a vigyázatlan bővészinas nyakába. Egyike a kylkhóravatás mágikus elıgyakorlatainak a következı: az ember felidézi valamelyik istenség alakját; ezt elıször önmagában szemléli, azután testébıl további formák szállnak ki. A formák részben hozzá hasonlóak, részben különbözıek. Számuk legkevesebb négy, de késıbb felmehet százra is. Miután már a fıalak körül egész koszorú képzıdött mellékszemélyiségekbıl, elképzeljük, hogy a fıalak lassankint egyiket a másik után felszívja, önmagába olvasztja, úgy, hogy azok mind eltőnnek s végül ı is haloványodni kezd. Elıször eltőnnek lábai, azután lassan, fokozatosan a teste, legutoljára a feje s ebbıl csak egyetlen kis fénylı, világító pont marad fenn, amit most maga a mágus szív magába. A világító golyócska színe a felszívott alak asztrális karakterének megfelelı. A pont, ahol a láma testébe hatol, a szemöldökök közötti rész, az orrtı fölött. Az ismételt gyakorlásnál a tanítvány errıl a helyrıl sugározza ki imaginatív akaratkoncentrációban a mágikus alakot. Az istenség, vagy varázsdémon alakja ezekbıl a kis színes fénygolyókból bontakozik ki az ideogenézis misztikus folyamatában. Ennek a gyakorlarnak; mint a hozzá hasonlók százainak, magas filozófiája van s a láma elıtt a világ káprázatvoltát akarja beigazolni. Más kylkhórok segítségével a teremtés mágikus processzusát szemléltetik, az ideák kreatív erejénél fogva. A kylklór létrehozója a helyesen végzett gyakorlatok során egy mikroszkópikus világ alkotójává lesz, melyben a teremtés erıinek rejtélyes behangolása útján ugyanazokat a folyamatokat éli át, mint a látható világ teremtıje, kozmikus létünk kezdetén. Ez az operációsorozat a mágia leggrandiózusabb fejezete. Európában egyedül az alchimia története ismer ehhez fogható mélységes misztériumot. A korai alchimisták és a kabalisták sok területen megközelítették a kylkhórmágia eredményeit. A mágikus mantrák, varázsdiagrammok és festmények módszertana a kabalában méltó folytatóra talált. Ha a kitőzött cél itt legtöbbször nem is érinti a teremtés legmélyebb misztériumait és a munka szőkebb területen folyik, mint Tibetben - az eljárás ugyanaz s a mágikus eredmények azonosak. Két általánosan ismert európai példa van. Egyik a Gólem legendája, másik a Homunkulusé. Mindkét alak eredetileg kylkhórfigura, amit mesterük a mágikus ideogenézis aktusában hozott létre s csak azért szivárgott ki hírük a nép közé, mert az adeptus - munkája befejeztével elmulasztotta ıket feloldani, ami Tibetben soha sem marad el. De ezenkívül a Gólem esetében Lıw rabbi, a tudós prágai kabalista, szándékosan engedte szabadjára démonát, mivel annak egyik célja a félelemkeltés volt, a magas arisztokrácia népnyúzó hivatalnokai körében. A mágikus ideogenézis alapjául nehézkes agyagfigura, mégpedig óriási agyagfigura, valóságos kolosszus szolgált. A biogenézis misztikus mővelete után ez a figura feleslegessé vált és Lıw rabbi azt propagandakeltés céljából megmutatta néhány hívének, akik a mágikus óriás létezésérıl szóló legendát késıbb forgalomba hozták. Egyidejőleg az életre hívott asztráldémon is mőködésbe lépett a Gólem formájában. A városban ijesztı események történtek. Néhány elöljáró, akik híresek voltak kegyetlenségőkrıl, de ugyanilyen ismert volt babonás félelmük is a természetfölöttitıl, titokzatos körülmények között szörnyethalt. A nép képzelete - talán nem egészen ok nélkül - a Gólemmel hozta ezt összefüggésbe. Érdekes a legenda azon része, amely a Gólem életrekeltését bizonyos varázsmantra beléhelyezésével magyarázza. A hagyomány szerint a szobor fejében - a nyelv alatt - kis pergamenttekercsre ez a szó volt írva: „Emeth”, ami héber nyelven életet jelent. Láttuk, hogy az amulettek vitalizálása ugyanígy történik, a tibeti kylkhórok pedig gyakran készülnek agyagból.
- 43 -
A szobor asztrális fogantatása éjjel, különleges, erre az alkalomra szerkesztett kozmikus szertartásban történt, a rabbi tanítványainak segítségével. Ennek a szertartásnak szövege még ma is megvan a tudós rabbi kéziratai között és tüzetesebb átvizsgálása után kitőnik, hogy a benne követett szisztéma teljesen megegyezik a kylkhórok konstrukciójával. Itt is a fokozatos életrekeltés ideogenetikus mágiáját alkalmazza a mővész, kozmikus erıforrások asztrális bekapcsolása kíséretében. Ez az utóbbi újításszámba megy az ezoterikus praxisban és a kabalisztikus mágia tradícióinak igen régi, valószínőleg atlantiszi eredetére utal. Az ideogenetikus operáció processzusát ugyanis Lıw rabbi egészen atlanti módra, az állatövi csillagképek energiáinak bekapcsolásával köti össze. Egyik tanítványa az operáció színterén elıre felvázolt mágikus óriáskörön, mint a Nap megszemélyesítıje, végigmegy a zodiákus értelmében. Tizenkét stációt tart be s a stációban szakrális cselekményt végez. A jelenlévık hosszú elıkészület után (böjt, ima, meditáció több napon át) misztikus extázisban lépnek összeköttetésbe a transzcendentális sík erıivel - mintegy mágikus kondenzátorként szerepelnek. Ezek a momentumok mind az atlanti mágia elemei közé tartoznak. Hasonló jellege van - a monda szerint helytelenül mesterséges embernek elkeresztelt Homunkulusnak. Abban a mágikus kísérletben Paracelsus az emberi mag és vér asztrállényekre gyakorolt vonzerejét használta fel, hogy különleges, plasztikus organizmust hozzon létre, melyet akaratával imaginatív úton kívánt irányítani, további fejlıdéstani kísérletek során. A kísérletet végre is hajtotta, a tapasztalatait titkos alchimiai manuáljában közzétette. Kézirata azonban csak kevés példányban maradt meg s minden ismert példánya hermetikus társaságok birtokában van. Emberi mag és vér! Az asztrállények leghatalmasabb mágnese. A fizikai síkon objektívált fogamzásnak és születésnek is ez a kezdete és vége. Az asztrállények ez után a plasztikus matéria után mohón kapnak, mivel az belsı lényege szerint nem más, mint sőrített asztrálfény s az asztrálfény minden akarati impulzus nyomán, készségesen veszi fel imaginatív elképzelések formáját. A fizikai világba lépésnek, anyagi formák építésének tehát ez a két anyag a legjobb bázisa. Paracelsus a fogantatás elsı impulzusát saját mágikus akaratával helyettesítette s az általa elhelyezett központi idea karaktercentrumának az emberi magban és vérben összesőrített elemi erıket adta táplálékul. A megtermékenyített erıközpont azután - mint ismeretes - a növekedéshez szükséges további energiákat a környezı éterbıl vonja magához. A Homunkulust különleges üvegburában, jól elzárt helyen kellett tartani, mert az a fejlıdés idıszaka alatt közvetlen környezetében vámpírizáló hatást fejtett ki. A Homunkulus-kísérlet, a mágia második legnagyobb misztériuma, ami méltó volt Paracelsus egyéniségéhez. Az eljárás Tibetben szintén ismeretes és a Lıw rabbi-féle szertartással együtt, atlanti eredető. A paracelsusi operáció eszméje minden valószínőség szerint még Atlantisznál is régebbi kelető. Titkos hagyományok azt tanítják, hogy az atlanti mágia alapjellege a kozmikus erık uralma; a sperma és a vér mágiája azonban már Lemuriában kezdıdött. A hermetikus mágia ezeken kívül még egy nagy kozmikus misztériumot ismer, az élı anyag teremtését láthatatlan erıkbıl. Ez azonban inkább az alchimia hatáskörébe vág és így itt ezzel nem foglalkozunk.
Mágikus támadás és védelem A mágikus ideogenézis folyamatában szült formák támadásra is felhasználhatók s ezért a neofitának védelemrıl kell gondoskodnia, mielıtt a nagy operációk útjára lép. Az okkult erık fejlıdésének ezen a fokán, általában az elsı beavatással egyidejőleg, bebiztosítják a neofitát tisztátalan asztrális hullámok interferenciájával szemben. Az asztrálsík az a pont, ahonnan a legtöbb zavar származik és így az asztrálsík szigetelése a legfıbb feladat. - 44 -
Ahogy a tanítvány okkult kiképzése megkezdıdik, háromszoros leadóállomás lesz üzembehelyezve, amely zavarosan örvénylı energiákat, képeket, jelzéseket ad le, mindhárom sík lakóinak figyelmét magára vonva. Ilyenkor gyakori eset, hogy transzcendens hatalmak nyúlnak bele a neofita kiképzésébe, segítıleg. Azonban a démoni asztrálsík lakói is felfigyelnek és megkísérlik megragadni az alkalmat a zavartalan fejlıdés megakasztására. Céljuk mindössze az, hogy a passzív szemlélıdésbe merült neofita testét hatalmukba ejthessék, a fizikai síkon való megnyilatkozás számára. Ez az, amit démoni megszállás esetei alatt ismerünk. Sokkal komolyabb azonban az eset, ha valamelyik, szintén fizikai testben élı, ellenséges érzelmő okkultista a neofita személyére állítja be okkult fegyvereit, annak leigázása, vagy tönkretétele céljából. Ez az operáció mindig csak az asztrálsíkon keresztül történhet s az ellene való védekezés eléggé könnyő. Két módszere ismeretes. Egyik az odköpeny, másik az asztrálfőrész. Használatuk megértésére tudni kell, hogy az emberi lélek egészen hasonlóan a hálószövı rovarokhoz, fluidszálakat képes kibocsátani. Ezek a szálak plasztikusak és a kibocsátásuk alkalmával beléjük helyezett imaginatív idea formáját veszik fel. A fluidszál-kibocsátási képesség az akarat funkciója alatt van s a képzelıerı az az energia, amely a láthatatlan fonalat útnak indítja. Az ODKÖPENY ebbıl az asztrális matériából készül, a következıképpen: valamilyen csendes helyre vonulunk, ahol rajtunk kívül senki sem tartózkodik és meg nem zavarhatnak bennünket. Kényelmesen elhelyezkedve, imaginatív erıinket arra a gondolatra összpontosítjuk, hogy fejünk tetején vékony, opálszínő fátyolszalag ömlik ki, amely lassan hálót, asztrális gubót von körülöttünk. Az asztrális háló, illetve a készülı gubó egyre sőrőbb és sőrőbb lesz, végül eléri az acél keménységét s minden külsı támadás számára áthatolhatatlan páncélzattá válik. Fontos, hogy a fluidfal imaginatív sőrősítésének processzusát összekössük annak áttörhetetlensége gondolatával. Testünket a fluidfalnak minden oldalról körül kell vennie s végül a szálat elıl, jobb kezünk helyével szemben, képzeletbelileg megkötjük és lepecsételjük. A kívülrıl rányomott pecsét, amely az asztrálsík lakói számára feltörhetetlen, ötágú csillag, azaz pentagramm jele. Ez a mővelet az odköpeny elıkészítése. Ha ezt a manıvert végrehajtottuk néhányszor, áttérünk a gyorsabb eljárásra. Ez mindössze annyiban különbözik az elızıtıl, hogy a fejtetın imaginatív úton kiengedett fluidszál néhány másodperc alatt azonnal áttörhetetlen szívósságú falat képez testünk körül, ami azonban mégis hajlékony és a fonál lepecsételt vége jobb kezünknél, a hurkon belül van. Az odköpeny, minthogy asztráltestünk anyagából készül, minden gondolatunkat híven megtestesíti és olyan irányban véd, amilyen impregnációt kapott. Ezzel az eljárással az asztrálsík kapuit teljesen be lehet zárni kívülrıl jövı erıhatásokkal szemben. Az odköpeny más személyekre is rátehetı, azok tudta nélkül. Ezáltal valakit mágikus klauzúrába vonhatunk, megvédhetünk. Az odköpeny, vagy fluidbura mindaddig rajtamarad, ameddig akaratunk azt föl nem oldja. Célszerő azonban a zárlati idıt nem túl hosszúra nyújtani, mert az asztrálköpeny - a biológiai erık csereforgalma következtében - idıben veszít; sőrőségébıl és áttörhetıvé válik. Így saját köpenyünket minden fontosabb operáció alkalmával meg kell újítani. De feltesszük akkor is, ha alapos okunk van azt hinni, hogy okkult támadás van folyamatban ellenünk, vagy démoni lények átvonulását érezzük meg auránkon. Az asztrálsík démonainak átvonulása mindenkor különös jelenlétérzettel jár, amelyet nem lehet félreismerni a velejáró félelem és ellenszenv miatt. Persze megvan a módja a mágikus támadások felfedezésének is. Ha a mágus aki ellenünk dolgozik, ügyes, ezt nehezebb felfedezni; ha ügyetlen, könnyő. Errıl azonban késıbb. A másik módszer: az asztrálfőrész. Ez azon alapszik, hogy védelmi mágiánkban testünk körül két, szédítı sebességgel forgó acélhengert képzelünk el, melyek minden ellenséges hullámot szétvágnak s engedélyünk nélkül közeledı asztráldémonok testét darabokra szaggatják. A hengerek főrészhengerek és két irányban forognak. A belsı hengerben (amely belülrıl simafalú) helyezkedik el a mágus. Az asztrálfőrész fegyverét már a Rózsakeresztesek ismerték és alkalmazták összejöveteleiken, ahol valami fontos kozmikus
- 45 -
titok használatára oktatták tanítványaikat. Ezt alkalmazták a hetedik fokú beavatás szertartásánál is. A Rózsakeresztes irodalom hermetikus könyvei a kettıs-henger emblémáját szintén tartalmazzák. A képlet egyúttal a Rózsakereszt titkos szimbóluma is és olyan társaságot jelent, melyet a körbenforgó éterfőrész hullámai védenek. A kétirányban forgó főrészhengerek már azáltal is üzembe helyezhetık, hogy magunk köré két ellentétes irányban forgó, óriási asztrális aranykört képzelünk. A pszichikai védelem ilyen praxisa következtében a hermetikus síkokon védelmünkre siet mindaz, amit az eredeti védıberendezés felépítésénél elhelyeztünk. Az asztrálfőrésszel különben mágikus szentélyünket is megvédhetjük.
Mágikus gépezetek az akarat sugárzásának állandósítására Misztikus operációink egy csoportjánál, a távolbahatás magasabb mőveleteinél, elıfordul, hogy eredményt a sajátos körülményeknél fogva nem várhatunk azonnal. Vagy mert objektumunk életmódja olyan, hogy idegen befolyás számára csak lassan hozzáférhetı, vagy a feladat különlegessége követeli meg a hosszas, kitartó akaratkoncentrációt, akár heteken, vagy hónapokon keresztül. Ilyenkor - minthogy az állandó akaratmegfeszítés (melyre pedig szükség volna) biológiai kimerülést idéz elı, a hermetikus mágiában elıírt akaratakkumuláló apparátust szerkesztünk. Az akaratakkumulátor, vagy másnéven: IDEOPROJEKTOR mőködésével kitölti azokat az idıtartamokat, mikor pihenésre van szükségünk és pótolja azt, amit hétköznapi tevékenységünk elvon a mágikus munkától. Az ideoprojektor vitalizált gépezet, amely egy mágikus úton felavatott mantra behelyezése után, akaratunkat közvetíti az általunk meghatározott célpont felé mindaddig, míg a szerkezetet üzemben tartjuk. A szerkezet legtöbbször elektromos konstrukció, dinamóval vagy hosszú élető akkumulátorral táplálva. Egy ismertebb változata a következı: kis szekrénykébe transzformátort és apró dinamót építünk be; a dinamó kivezetı drótja a szekrényen kívül kétágú, antennaszerő fémnyúlványokban végzıdik. A szekrény belsejében elzárt dinamó rúdjához, vagy a hozzászerelt kerékhez a mágikus ideogenézis szabályai szerint elıállított mantrát erısítünk, amely az áram bekapcsolása után sebesen forogni kezd, miközben a dinamóban keletkezı áram a szabadba vezetı két antennavégzıdés felé áramlik:
- 46 -
A: áramforrás, B: dinamó, C: kis kerék a mantrával, D: az áramfejlesztı kivezetı része, E: antenna. A transzformátor esetleg el is maradhat, ha az áramforrás engedi. Másik szerkezet az ÖRÖKÉGİ LÁMPA. Ennek legegyszerőbb kivitele az, hogy közepes nagyságú pohárba olajat öntünk s az elızıkben ismertetett akaratmantrát kétoldalt kis cinklemezekkel megerısített henger formájában az olajmécs fenekére helyezzük - süllyesztjük, azután ráhelyezzük a belet és a mécsest meggyújtjuk. Ameddig a mécses lángja ég és azt olajjal tápláljuk, az élı láng akaratunkat fogja közvetíteni! A gyertya lángjában felszabaduló anyag szétszóródó atomjait a martra elementálja pszichikai energiává alakítja át s akaratunkat a távolba sugározza. Az elektromos ideoprojektorban ezt az anyagot a fejlıdı elektromosságból vonja el. Ilyen örökégı mécs-projektorok Egyiptomban nagyszámban voltak használatban.
Maradtak fenn mővészies kivitelő oltári lámpák és világítóvázák. A mesebeli Aladdin-lámpás, amely a mese szerint birtokosa minden kívánságát teljesíti, eredetileg erre a készülékre vezethetı vissza. Hasonló szerepe volt a számos örökégı lámpának a fáraók sírkamráiban, amelyeket ugyan megtaláltak, de rendeltetésük célját nem ismerték fel. A Tutankhamon sírjában lelt vázaolajlámpa,
- 47 -
amit a sír feltárói annyira megcsodáltak, szintén nem más, mint az egyiptomi papok által felállított, hatalmas erejő ideoprojektor. A váza falába vésett hieroglifikus szöveg hermetikus fordítása nyíltan elárulja ezt. A szöveg így hangzik: „Aki ezt a sírt megszentségteleníti, átkozott legyen!” Az ideoprojektort gondosan el kell zárni és mindannyiszor, mikor a benne megtestesített gondolatot magunk sugározzuk, elıvesszük, hogy energiánk az akkumulátorban sőrített pszichikai erıkkel gyarapodjék. Az ideoprojektor fı haszna az, hogy rengeteg fáradságot takarít meg. Szerkezetünket mindaddig mőködésben tartjuk, míg az általa képviselt idea ki nem teljesedik. Hasonló mágikus konstrukcióknak sokféle változata lehetséges. Alapelve azonban mindegyiknek az, hogy ha valamely dinamikai erıforrást helyezünk el vitalizált asztrális központ közelébe, a magasabb szervezettel rendelkezı góc magába olvasztja és felhasználja az alacsonyabbat. Az ideogenézis folyamatában életrekeltett mantra mőködésében elementáris lényekre támaszkodik, ezek pedig készségesen ragadják meg a rendelkezésükre bocsátott fizikai erıforrást az elementáris világba való bármely úton lehetséges behatolásra. Az elementálok csakis a mágikus idea szolgálatában juthatnak át az asztrálsíkról átvezetı hídon, ezért alkalmazkodnak az egyetlen, számukra megengedett feladathoz. Az ideoprojektor alkalmazásának még egy elınye van a mágus szempontjából. Koncentrált asztrálhullámok és akaratenergiák, melyeket távolba vetítettek, teljes energiával eltalálják célpontjukat, vagy pedig visszaütnek forrásukra. Minden erı körben forog és bizonyos idı elteltével visszatér kiindulópontjára. Azért, ha az energia útközben valami felfogóközegbe bele nem ütközik, ami azt abszorbeálja, szükségképpen egész terjedelmében visszaérkezik. Ez a mágikus mőveletek legtöbbikénél nem kívánatos s ezért az ideoprojektor jelenléte, amely okkult villámhárító szerepét is játssza, igen ajánlatos. Hogy a kiküldött asztrállények célt tévesztettek, abból látjuk, hogy az örökégı láng kialszik, az elektromos készülékben pedig rövidzárlat keletkezik. Ideoprojektor hiányában az odköpeny speciális, ezirányú elhárító beidegzésével, vagy az asztrálfőrész megfelelı impregnálásával akadályozzuk meg az akaratáramok visszaütését.
- 48 -
KABALISZTIKUS MÁGIA
- 49 -
A 22 nagy arkánum Kabalisztikus mágiáról csak annyiban beszélhetünk, amennyiben a kabalisztika győjtıneve alá besorozott speciális ágazatok másutt sehol sem találhatók fel. Tudjuk, hogy az atlanti hagyományok nem egyenletesen terjedtek tovább. Részleteit eltorzított formában, töredékesen találjuk meg hol az ind mitológia meséiben, hol Egyiptomban. Még a legtöbbet Egyiptomban ıriztek meg belıle, de egyes igen lényeges részletei ott is elvesztek. A kabala olyan elemeket tartalmaz, amelyek másutt nem maradtak meg. Ilyen elem a nagy kozmikus arkánum tana, ami év ezredekig a 22 héber bető elméletében, késıbb pedig a Tarotkártyák szimbolikus figuráiban szállt tovább apáról-fiúra a beavatottak, írástudók családjában. Itt valószínőleg két elhatárolt szisztémáról van szó, amelyek egymástól függetlenül terjedtek s csak idıszámításunk elsı évezredében lettek összevonva a kabalisták által. Az eredet mindkettınél közös, innen az egyesítés lehetısége. A Sohar könyvének ısi teremtéselméletében a betők mint kozmikus erık szerepelnek, az egyiptomi titkos templomi hagyomány viszont ugyanezt a huszonkét betőt hieroglifikus rajzok képében használja fel ugyanazoknak a kozmikus erıknek és ideáknak magyarázatára. A héber abc huszonkét betője nemcsak egyszerő írásjel, hanem misztikus hieroglif kódex is, amelynek minden betője - éppúgy, mint a Tarot-kártyák - egy-egy transzcendentális ideát képvisel az adeptus három síkon való meditációi számára. Mivel ezek a betők és szimbólumok egyúttal mágikus erıközpontok hullámhosszai is, rajtuk keresztül mágikus erıforrásokhoz juthatunk, operációkat hajthatunk végre. A tarot-hieroglifa szimbólumainak helyes értelmezése és gyakorlatba átvitele volt az egyiptomi beavatás egyik fı tárgya. A beavatás elé kerülı neofita elıször a mágikus tudományok huszonkét fejezetében nyert elméleti kiképzést, azután a tanult anyagot át kellett értékelnie a három ezoterikus síkra s ezután került sor a felavatás misztikus szertartására, amely - mint ismeretes szintén a Tarot-figurákkal kapcsolatos. A héber betőkkel jelölt Tarot-kártyák a következık: Aleph. Jelenti a Földet, Prima Matériát, létezést, embert, Istent, egységet. A kép álló mágust ábrázol, kezében felfelé mutató varázspálcával, feje felett a végtelenség fekvı jelével, az élet és az egyetemes szellem emblémájával. Elıtte egy asztalon a kard, a kehely és a pentagramm. Beth. Isten háza. A szentély. A törvény. A kabala. A láthatatlan egyház, az asszony, az anya. A kártya tiarával ellátott papnıt mutat, Isis-szarvakkal. Feje fátyolba van burkolva, keblén a napkeresztet viseli. Térdén könyvet tart, amelyet kabátjába rejt. Ghimmel. A hármasság. A természet termékenysége. A nemzés a három világban. A bölcsek Merkurja. Az elsı nagy szent szám. Kártya: szárnyas, koronás nıalak, kezében a földgolyó kormánypálcájával, szimbóluma a sas, a lélek és az élet emblémája. Daleth. A négy elem. A bölcsek elementáris tüze. Az uralkodás kapuja. Kártya: a császár trónoló figurája. He. A pentagramm és a quintesszencia. A bölcsek köve. A és rossz tudásának száma. Filozófia. Vallás. Szimbolizmus. Kártya: a nagy hierophanta, vagy az adeptuskirály. A Hermes és Salamon két oszlopa között ülı hierophanta az ezotéria jelét mutatja. Vau. A lingam. A szerelem és párosodás. A munka. A teremtés hete. Az ellenállás és szabadság. Kártya: Ádám és Éva Édenkertben. Fölöttük Atlantisz hatalmas, kétnemő angyala. Zain. A szent hetes szám. A szellem és a forma. A mágikus gyızelem. Kártya: gyıztes hadvezér, diadalszekéren, melyet egy fehér és fekete szfinx húz. Cheth. Az univerzális egyensúly. Az igazságszolgáltatás. Kártya: virágkoszorús férfialak, feje felett a végtelenség jelével oroszlán vörös torkát nyitja fel. Felirata: „Erı”. Teth. A bölcsesség. A beavatás. Kártya: fehérszakállas aggastyán, balkezében vándorbottal, - 50 -
jobbkezében lámpással, amelyet hosszú köpenyébe burkoltan tart. Jod. A szerencsekerék. A teremtés száma. A látható, kauzalisztikus univerzum. Kártya: középen misztikus, kabalisztikus kerék, négyfelıl szárnyas cherub, sas, szárnyas bika és szárnyas oroszlán. A képen látható még egy kardot tartó szfinx, a kígyó és Typhon figurája. Caph. Az erı. Az ész. Kártya: koronás bíró, kezében karddal és mérleggel, trónszéken ülve. Lamed. A nagy mő befejezésének jele. Az akasztott ember. Az áldozat. A keresztrefeszítés. A beteljesedés. Az anyag bilincsébıl felszabadult szellem. Kártya: T-alakú akasztófára, jobblábánál fogva, fejjel lefelé felakasztott ember. Az alak feje arany glóriával sugárzik, zsebébıl aranypénzek hullanak ki. Mem. A halál. Az újjászületés. Az átalakulás útján való halhatatlanság. A transzmutáció. Kártya: az Apokalipszis egyik páncélbaöltözött lovasa: más tarot-kártyákon: csontkoponya, melynek alapjából rózsaszál nı ki. Nun. A kiegyenlítıdés. Kozmikus erık egyensúlya. Kártya: napkoronás angyal kezében két kelyhet tart, melyekben folyadékokat vegyít. Samech. Az asztrálkígyó. A nagy mágikus ágnes. Az örök mozgás princípiuma. Kártya: hatalmas hermafrodita ördög, fején a fekete mágia lefelé fordított pentagrammjával, egymáshoz láncolva tart egy férfit és egy nıt. Gnain. Bábel tornya. Rombolás az ellenáramlat gyızelmén keresztül. Kártya: egy magas toronyból, melybe a villám belecsapott, koronás fık ugranak ki menekülésszerően. A torony ég. Phe. A természet örök termékenysége. Kártya: meztelen Vénuszalak zöldelı és virágokkal telehintett mezın tisztaviző forrásból merít. Az égen sok csillag, középen a nıalak feje fölött egy különösen szép csillag. Tsade. A Hold. Az ezotéria. Kártya: mezı fölött holdkorong, a fázisok jelével. Lent róka, sakál és a folyóból kilépı rák - a Hold szimbolikus állatai. Caph. A Nap. Az igazság. A filozófiai arany. Kártya: mitológiai lovon mezítelen gyermek lovagol, feje felett a sugárzó Nappal. Resch. A megismerés. Az örök élet itala. Kártya: a végítélet angyala megfújja a trombitákat, lenn a sírok visszaadják a halottakat. A földön a halhatatlanság vize folyik. Tau. Az abszolutum. A hermetikus szintézis. Kártya: meztelen Aphordite két kezében égı gyertyával, melyek fölfelé és lefelé is égnek. A zöld koszorúval körülvett középrészt négy oldalól angyal, sas, bika, oroszlán feje támogatja. Schin. A sors. A vakság. A bolond. A kopár természet. Az ısanyag. Kártya: virágos ruhába öltözött, behunyt szemő vándor, kezében rózsaszállal, szakadék felé megy. Nyomában csaholó kutya. Látnivaló, hogy a valamiféle mámor extázisában elmerült személy rögtön le fog zuhanni. A Kabalisztika hébernyelvő szemináriumaiban ezeket a diagrammokat ugyanúgy életrekeltették, mint a tibetiek a kylkhórokat. Egyes ezoterikus iskolákban ezenkívül kommentárral ellátott szövegeket is mellékeltek a Tarot-kártyákhoz. Ezeket a hieroglifafejtés ısi módozatai szerint három síkon kellett értelmezei. Ezután következett a Tarotmágia legnehezebb része: Tarot-joga. Mert a kártyákon bemutatott képek nemcsak filozófiai tételeket szemléltetnek, hanem misztikus jógapoziturák is s ezek átélése adja azután az embléma ezoterikus kulcsát a tanítvány kezébe. A saját kezőleg elkészített kártya központi alakjának pózát a neofitának fel kell öltenie, hogy a kártyában rejlı igazságokat megérthesse. Ez az értelme rabbi Lurja azon tanításának, hogy az ember teremtésekor Jehova belevéste kreatúrája fejébe az égi írás huszonkét betőjét s mindannyiszor, valahányszor az ember bőnt követ el, elhomályosodik fejében az egyik szent bető. A huszonkét égi bető a kozmikus ember isteni egyéniségének huszonkét alapköve s ha ezek bármelyike hiányzik vagy sérült, a lélek béna lesz. Azért kell életsorozatokat élnie különbözı körülmények között, hogy a huszonkét misztikus idea minden eleme vérré válhasson benne. Minden ember volt már bolond, lesz még katona, király, elnök és bölcs. A kabalisztikus jóga tanítványa azért végez maximális pszichikai koncentráció útján gyakorlatokat, hogy az egyéniségébıl hiányzó elemeket megszerezvén a Gilgulban, azaz a héber lélekvándorlás
- 51 -
útvesztıjében való tévelygés évszázadait megtakaríthassa. A Tarot-kártyák plasztikus meditációja aránylag nem nehéz. Legtöbb diagrammal az identifikáció feladata is gyorsan sikerül azáltal, hogy a kártyán látható pózt felvesszük s kezünkben megfelelı misztikus emblémát tartunk aszerint, ahogy azt a bető karaktere megköveteli. A meditáció megindítása úgy történik, hogy elképzeljük az elıttünk fekvı kártya személyiségével való azonosságunkat, illetve belehelyezkedünk a Tarot-kártyák által elıírt szerepekbe. Ez a legtöbb kártyánál nem nehéz, de lesznek lapok, amelyeket sehogyan sem tudunk majd életre kelteni. Itt van az a pont, ahol a gyengeségek fekszenek! Ebben a szimbolikus erıben fogyatékos isteni énünk! Tulajdonképpeni munkánk csak most kezdıdik. A holt betőket és kártyákat életre kell hoznunk, ami csak akkor lehetséges, ha szellemi tartalommal töltjük meg, a misztikus meditációban szerzett tapasztalatok alapján. A hermetikus hagyományok szerint bármelyik síkon szerzett tapasztalat involválja az élmény más síkokra való átvitelének lehetıségét. A misztikus meditációban átélt tapasztalat tehát feleslegessé teheti az emez irányban megszerzendı fizikai tapasztalatot. Ugyancsak a hermetika egyik legnagyobb misztériuma az a hagyomány, amelyet eddig valóban csak nagyon kevés adeptus közölhetett a legbizalmasabb tanítványai körében, hogy az ember tulajdonképpen három életet él egymással párhuzamban; egyik élete a fizikai síkon, másik az asztrálsíkon, a harmadik pedig a mentálsíkon játszódik le. A három élet összefüggésének emléke a harmadik szem elsorvadásával elveszett s a közönséges ember csak a legalsó és legdurvább változatát, a fizikai testben való életet tudja felfogni. Persze az álom, az alvás idıtartama alatt, átviszi a második síkra, az asztrálisra. Ebben a helyzetben ösztönélete nyer maradéktalan érvényesülést. Szellemi fejlıdése során az adeptus megtanulja helyesen értelmezni a háromféle vehikulumot: a fizikai, asztrális és mentális testeket és az ezekkel összefüggı három tudatállapotot: az ebrenlétet, alvást és extázist. Az ébrenlét a fizikai síkon mozog, az alvás az asztrálsíkon, az extázis pedig a szellemi síkon. A harmadik szem korszakában ez a három kategória egységes egész volt, külön fázisok nélkül. Az embernek tehát három énje van: fizikai, asztrális és mentális énje. Ez a három ego idıszakos létet folytat az ébrenlét, alvás és extázis váltakozásaiban. Mikor a test lepihen, felébred az asztrális hasonmás az asztrálsíkon s folytatja tegnap reggel abbahagyott életét, az asztrális hasonmás elpihenésének rövid idıközeiben pedig az individuum mentális része jut egzisztenciája folytatásához. Földi életében az ember szakadatlanul váltogatja ezt a három állapotot, s olyan, mintha három világ lakója lenne, melynek határait folytonosan közeledı jármőveken lépi át. A három világ nyelve is más. A fizikai síkon a formák és hangok beszéde használatos, asztrálsíkon az érzelmek, a mentálisban az ideák és szimbólumok. Ezért az álom állapota is kettıs, annak érzelmi vagy szellemi színezete szerint. Az érzelmi tartalmak földi életünkkel kapcsolatban vagy ismeretlen ködvilágokban az asztrálsíkra utalnak; a szimbolikus álmok a mentális síkról jönnek. Ebbıl tudhatjuk meg, mikor tartózkodik énünk az asztrálsíkon, vagy a mentálison. Miután az ember életének mindhárom fejezete egyforma valóság, megvan adva a mód, hogy kozmikus tapasztalatok a legfelsıbb síkon is átélhetık legyenek. Magasabb síkokon való tudatos munka legeredményesebben a mágikus Tarot-meditáció extázisában végezhetı el. A halál pillanatában transzcendentális énünk tulajdonképp nem tesz mást, minthogy a durva fizikai burkot levetve, visszavonul asztráltestébe s a földi lét alatt is fenntartott, másodszámú ego nyeri el azt a szerepet, amelyet eddig az elementáris test töltött be.
- 52 -
Kabalisztikus jóga A Tarot-meditáción kívül a kabalának még egy különösen eredeti praktikája van. Ez a kabalisztikus jóga rituális poziturája, ami az embrió fekvését utánozza. A tanítvány leguggol a földre, és fejét térdei közé hajtja, amennyire megy. Ezt a pozitúrát gyakran látjuk egyiptomi templomok falhieroglifáin. A primitív népek is ilyen pózban temették el halottaikat. A szokás eredete a következı: biológiai tapasztalatok szerint az ember születése elıtt az anyaméhben végigmegy a filogenetikus fejlıdés mindazon etapjain, amelyek valaha a faj kialakulásának stációi voltak. Ez az út különbözı állati formákon át vezet az emberig. Az okkult hagyományok ehhez még azt teszik hozzá, hogy a filogenetikus fejlıdés csakugyan végbemegy az anyaméhben, de a tudomány ebbıl csak azokat az etapokat ismeri fel, amelyek valami zoológiaiig közismert fajta formájával vannak kapcsolatban. Az átmeneti típusok és az egészen régi alakok ismeretlenek, mert azokat nem a külsı forma, hanem bizonyos belül elhelyezett mirigyek és csökevényszervek jellemzik; ezek azonban nem láthatók a magzat külsején. A csökevényszervek okkult funkciót töltenek be az uteruson belül s még a harmadik szem központja is mőködésben van. Az embrió ezeken a hidakon keresztül tart fenn összeköttetést az asztrálsíkkal, ahonnan teste felépítéséhez erıket vonz magához. A szellem maga még nem tartózkodik teljes egészében az embrionális organizmusban, azt kívülrıl építi odáig, hogy körülbelül a hatodik hónap végefelé biológiai klauzúrába vonulhat. Ettıl kezdve az embrionális szervezet a csökevényszerveket kezdi leépíteni. Végül már csak a legfontosabb, a harmadik erem marad üzemben, de a hetedik hónap végétıl kezdve ez is fokozatosan visszafejlıdik. A tobozmirigy mőködésére az embrionális munkát végzı szellemnek szüksége van. Ez a legfontosabb mőszere, amely még a gyermekkor elsı éveiben is fontos szerepet tölt be. A kabalisztikus jóga - atlanti hagyomány alapján - azért utánozza az embrió fekvését, mert ezáltal a tétlenül pihenı tobozmirigyre fiziológiai nyomást gyakorolhat. Az embriópozitúra fokozza a tobozmirigy körüli idegsejtek vérellátását s kényszeríti, hogy a még nem teljesen szunnyadó mágikus képességek életteljesebb tevékenységre ébredjenek. Ezen a gyakorlaton keresztül a harmadik szem mőködését bizonyos idı múlva meg lehet indítani. Megfelelıen adagolt imaginatív tréning segítségével pedig a harmadik szem mőködése eléri azt az erısséget, ami az ember mai biológiai szervezettségének végsı határa. A kabalisztikus jóga abba a korszakba helyezi vissza a neofitát, amikor a harmadik szem még mőködött, tehát Atlantiszba és Lemuriába. Ha a filogenetikus fejlıdési sort nézzük, az ember fejlıdése nem végzıdik be az anyaméhben, hanem tovább tart a születés után is. A gyermekkor elızı életek karaktervonásait veti felszínre; a gyermek jellemének és szimpátiáinak változásai gyorsított tempóban lepergetik elıttünk megelızı életeit. Ez azonban már az emberi fejlıdés folyamata. A mágus az emberfeletti ember korára kíván visszakapcsolódni s ez a korszak a mai formához viszonyítva embrionisztikus, azaz az uterusban eltöltött idıszakra esik. Más szóval az ember átéli az állati formák kialakulása után a lemuriai és atlantiszi lény fizikai stációját is, de ez a stáció a fıtális élet utolsó hónapjaira esik, amikor a tobozmirigy mőködésére jut a hangsúly. Ezért szükséges a kabalisztikus jóga tanítványának az embrionális lét hullámhosszára beállítani mentális rádióját.
Az élı tőz A huszonkét nagy arkánum, a kabalisztikus jóga és az élı tőz a kabalisztikus mágia három legmisztikusabb doktrínája. A két elızıt már tárgyaltuk, a harmadik még hátravan. Az olvasónak
- 53 -
feltőnhetik, hogy a kabalából ismert sokféle mágikus kvadrát, istennév és a szefirothok elmélete nem található könyünkben. Ennek az az oka, hogy ezek a témák nem a mágia, hanem a misztika körébe tartoznak. Mi jelen munkánkban csak a legfontosabb és szoros értelemben vett mágiával, illetve az okkult erık tudományával foglalkozunk. Az alchimia már sok ponton érintkezik a mágiával s a közhiedelemmel egészen ellentétben, az alchimia nem misztikus vegytan, hanem a magasabb mágia egyik alágazata. Az alchimiában éppúgy, mint a mágiában, semmit sem kezdhetünk a négy mágikus ıselem nélkül. A négy elemet szimbolikusan nevezzük tőznek, víznek, földnek és levegınek, valójában azok misztikus halmazállapotait jelképezik az egyetlen ısanyagnak. Lássuk, mit mond Agrippa, a kabalisztikus misztériumok nagy szakértıje, az elemekrıl: „A négy elem pontos ismerete tehát az, mely nélkül a mágiában semmiféle hatást el nem érhetünk. Ezek mindegyike háromszoros természető. Elsı fokon az elemek tiszták; itt azok sem nem összetettek, sem nem változnak és a keveredést sem tőrik. Második fokon az elemek összetettek, változóak, tisztátalanok, de mesterséges úton visszavezethetık eredeti tisztaságukba. Ha ezt az állapotot elérték, az összes rejtett erıket tartalmazzák s a természeti erık mágiájának alapjai. A harmadik fokozat elemei önmagukban véve nem elemek, hanem elemek magjai, melyek egymás közt cserélhetık; ezek a természeti erık láthatatlan közvetítıi. Tılük függ az oldás és kötés, minden dolgok átváltozása, a jövı ismerete s a szellemek fölötti uralom.” A harmadik fokú elemek ezek szerint az asztrálsík elemei, az elementálok. Ezt az észmenetet folytatja Agrippa Okkult Filozófiájának ötödik fejezetében, amelyet kivonatosan ismertetünk: „Minden dolgok legcsodálatosabbikának véghezvitelére - mondja Hermes Trismeigistos - két elem szükséges: tőz és föld; ez negatív, amaz pozitív. A tőz, mondja Dionysius, mindennek része s mindenben elıfordulva, egyszerre világít és rejtett. Ha semmilyen anyag nem kerül vele érintkezésbe, melyen sajátos erejét kinyilváníthatja, korlátlan és láthatatlan. Hatásábann heves, mozgékony, s mindent megfog, ami közelébe kerül; megújító, a természet ıre, fölfelé törekvı, önmagából rejtett módon elıretörı, aktív, láthatatlanul mindenhol jelenlévı. A tőz - mint Plinius írja - a természeti erık nagy része s kétes, vajon az elemésztésben, vagy a teremtésben nagyobb-e. A tőz egységes és mindent átható, ahogy a pithagoreusok mondják. Égi mivoltában kiterjedt, pokoli mivoltában sőrített, a földön, vagy középfokon azonban mindkét tulajdonságból keverten, vegyes. Az általunk ismert tőz benne van a kövekben is, a föld mélyén, a melegforrásokban és kutakban, a tengerben, a szélben, a levegıben, növényzetben, állatokban; minden, ami él, létét a benne foglalt tőz által bírja. A felsıfokú tőznek a mindent megtermékenyítı meleg és életet kölcsönzı fény a sajátja. Az alsófokú tőz a mindent felemésztı sötétség és terméketlenség képviselıje. Az égi tőz azért elriasztja a sötétség démonait; sıt még fáklyatüzünk is, amennyiben annak jelképe égi: hordozója a mennyei fénynek. Ez a fény az, amely elıször a Napnak juttatta sugárzó erejét s innen származott tovább bolygókra. S miképpen a sötétség démonai erısebbek a sötétségben, a jó démonok vagy a fény angyalai, a fénybıl nyerik erejüket. Ez az erı nemcsak szoláris és égitestek sajátja, hanem a földi tőznek is része. Ezért a vallás elsı bölcs alapítói ceremóniáikban elıírják, hogy csak a tőz meggyújtása után szabad imádkozni, kontemplálni, vagy rituális cselekményeket végezni. Innen nyeri értelmét a pythagoreus szimbólum: >Ne szólj Istenhez fény nélkül!< Ez az értelme gyertyák gyújtásának holttest mellett. A ravatali fényeknek addig nem szabad kialudniuk, míg a halott a temetési szertartás szentségében nem részesült s nem temetik. Az égı tőz elriasztja a sötétség démonait. még a régebbi vallási elıírások is a tőz lángjaiban kívánták elfogyasztani a rituális áldozatot. A rómaiknál a Vestaszüzek gondoskodtak róla, hogy az oltáron soha ki ne aludjék a tőz és az örökégı lámpa. Minden elem bázisa és alapja a Föld. Mert ez objektuma szubjektuma az összes égi
- 54 -
sugárzásoknak és befolyásoknak. Tartalmazza minden dolgok magját és nemzıerejét. Ezért nevezik animálisnak, vegetábilisnak és minerálisnak. A többi elemek és a kozmikus energiák által megtermékenyítve, minden látható formát önmagából hoz létre. A földben rejlenek a legnagyobb titkok, ha azt a mővészet szabályai szerint tőzzel megtisztítjuk s megfelelı mosási eljárással ısi egyszerőségéhez visszavezetjük; mert ez a teremtés alapanyaga s mint ilyen, testünk helyreállításának leghatásosabb gyógyszere.” Agrippa itt az alchimisták titokzatos szőzi földjérıl beszél: ”hófehér Dianáról”. A tőz mágikus szerepe tehát minden idıben jól megindokolt tétel volt, a legkomolyabb ok azonban mégis az, hogy a tőz nyílt lángjában, mint valami kohóban, világ erıi ömlenek egymásba, melyen keresztül transzcendentális szférák lakói tudnak erıhatások útján manifesztálódni. Az áldozati tőz lángja kémiai anyagok atomjait szórja széjjel s a túlsó part lakói ezeket a szabad atomkötegeket transzformálódásuk pillanatában felhasználhatják. A korai kabala mágikus praxisában, theurgiai katekizmusok lapjain, különös figurákat láthatunk. Különbözı geometriai figurák vannak itt bemutatva, melyeket a neofita a földre rajzol s metszéspontjain, a csúcsokon, lámpákat, vagy gyertyákat helyez el, ilyenformán: A forma közepére áll a theurgus és megkezdi mágikus invokációját valamelyik elemi szellemhez, vagy az „actio in distantia” operációját hajtja végre. A gyertyalángok szétszórodó atomjait ezúttal a mágus akarata győjti össze s a pluszenergiát távolba sugározza. Láthatunk itt hatszöget, nyolcszöget, tíz- és tizenkét szöglető szimbólumokat a Pythagoras-féle idomsorozatból. Minden egyes láng növeli a kivetíthetı asztrális energiát, huszonkét gyertyánál többet azonban nem alkalmaz a kabalisztikus rituálé. Ennek az az oka, hogy az ilyen szisztéma megköveteli okkult háttérrel rendelkezı kozmikus emblémák alkalmazását. A felszabaduló dinamikai erımennyiségeket csak meghatározott kozmikus ideák közvetítésével lehet sikeresen koncentrálni. A theurgusnak az elıírt arányokat is pontosan be kell tartania; a formák csakis egyenlı távolságúak lehetnek, a vonalak egymásközti arányában törvényszerőségek jutnak kifejezésre, melyek konstruktív irányban hatnak. Ezért fontosak a geometriai idomok.
- 55 -
ATLANTI MÁGIA
- 56 -
A harmadik szem Az atlanti mágiának egyetlen elıfeltétele: a harmadik szem életre keltése. Minden mesterséges és pszichikai gyakorlat ezt a célt szolgálja benne. Nélküle semmit sem érhetünk el. Az atlanti adeptus tudománya számunkra túl messze esik a mitológiák grandiózus világába, semhogy a mágikus ciklopszszem életadó ereje nélkül behatolhatnánk doktrínáik mélyebb értelmébe. Az egész ókori mágia nem más, mint az atlanti mitológia utánrezgése, azzal a legtöbbször hasztalan kísérlettel egybekötve, hogy az elhomályosodott misztériumokat technikai eszközökkel tartsák életben, ha már a biológiai feltételek nem is voltak meg többé. Elızı fejtegetéseinkben láttuk, hogy a mágia egyéb fajtái, mint a ceremoniális mágia, akaratmágia, kabalisztikus mágia sem mások, mint a harmadik szem kerülı utakon való afficiálása; a bennük leírt operációk elıször a harmadik szem csökevényének: a tobozmirigynek extázis, vagy stimulálószerek útján történı revitalizálásán keresztül válnak hatékonnyá. Mondjuk ki határozottan: Minden mágia a harmadik szem mőködése. Az eddig ismertetett ágazatok azonban többnyire csak szőkebb téren mozgó objektumokkal foglalkoznak. A történelemelıtti mágia igazán grandiózussá, kozmikus méretővé, az atlanti mágiában válik. Ez az út félisteni lények gondolatvilágába vezet; a misztikus látástól megfosztott utódok szemlélete ezeket csak a legmagasabb intuíció s a költıi fantázia szimbolikus filozófiai átértékelésének szintétikus tehetségével foghatja fel; különben - mint hangsúlyoztuk - az ókori mitológia útvesztıjébe téved. A neofitának, aki egy adeptus vezetése mellett a régi, közvetlen úton jár s a második látás képességét igyekszik megszerezni, valamivel könnyebb a dolga. İ a titkos hagyományok Ariadne-fonalán fel fogja pattantani a hét pecséttel lezárt könyv lakatjait s a történelemelıtti múlt rejtekajtaján beléphet a Holtak Csarnokába, hogy a letőnt kultúra ezoterikus doktrínáit maguktól az elıdöktıl tudja meg. A Holtak Csarnoka az akashakrónika, amely mindent meg ıriz, ami valaha volt, van és lesz s amelynek behangolása után nem maradhat titokban semmi, ami valaha élt és hatott. A Beszélı Fény krónikájának kozmikus hangolása azonban már maga is a harmadik szem bizonyos fokig kifejlesztett mőködésén alapszik. Bármennyire is elvesztek a titkos hagyományok, a bölcsesség mesterei tudták, hogy a harmadik szem újraélesztésének lehetısége fennmaradt. A hieroglifikus szövegekben lefektetett, erre vonatkozó utasítások nem hagytak kétséget eziránt A különbözı ezoterikus iskolák ezeket a titkos tradíciókat egyénileg értelmezték s megszületett a kabalisztikus jóga, a ceremoniális mágia, az istenek itala és mindaz, amit a tanítók ısi tőz felélesztésére kieszeltek. A hermetikus mágia elsı eszköze a kabalisztikus mágia embriópozitúrájának alkalmazását írja elı hónapokon át s azt a mitológiai szimbolika imaginatív átélésének gyakorlataival folytatja. Ezen a módon elérhetı a tobozmirigy fokozottabb mőködése s ebbıl késıbb egyéni tehetség szerint kialakul a harmadik szem ma elérhetı funkciójának tetıfoka, melyet a nagy adeptusok mindenkor megszereztek.
Az elemek feletti uralom A történelemelıtti kor mágikus kultúráiból néhány nagy jelentıségő írás maradt fenn. Ezek a görög mitológia regéi Poseidonról, Neptunusról és Aphroditérıl, a héber apokrif írások Henochról s az óind eposz, a Ramajana. A tenger istenének legendája atlanti szimbólum, Henoch könyve az ısi félisteni lények
- 57 -
bukásának korából való s magas cherubnemzedékek eltévelyedésének történetét tartalmazza. Ezt a történetet egészíti ki Prometheus mondája, aki az égi tüzet lopta le az emberek számára s ezért szörnyő büntetéssel kellett lakolnia. A Ramajana démoni királyságok, titánok fajtájának korszakát vázolja mitológiai lepelben; itt a Henoch könyvének, bőnös úton „angyalok és emberek leányainak" frigyébıl származott nemzedékek háborúi vannak megörökítve. Az eposzban említett repülıgépek, a mágikus tőzfegyver és a sok féle démoni varázseszköz a titánok gonoszságának és végsı pusztulásának. A mitológiai kutatás a Henoch könyvében leírt eseményeket a vízözönelıtti kor népének történetéhez számítja, noha azok valójában sokkal régebbiek s nagy részük Lemuriára megy vissza. Mindezekben a mítoszokban, legendákban és eposzokban a szereplık egy része mágikus képességekkel rendelkezik; a titánok és „ırzık”, az Édenkert „egregórái” az elemeknek parancsolnak. Tőz, víz, föld, levegı engedelmeskedik a titokzatos „ırzık”, vagy atlantidák szavának. A levegıt, földet, tengert és vizeket különös varázslények, szörnyetegek népesítik be, melyek az emberekkel együtt élnek, azoknak szolgálatokat tesznek. Az egregórák az elemekben lakó szellemeknek is parancsolni tudnak, vihart támaszthatnak s lecsendesítik a háborgó tengert, vagy a levegıbe emelkednek és repülnek. Mindezt a kozmikus erık formuláinak a harmadik szemen keresztül kivetített alkalmazásával érték el. Ez elemekben rejlı dinamikus energiákat az elemek gyökérszavaival hatalmas akaratuk tetszés szerint szabadította fel, vagy kötötte meg - élılényeket, lelkes formákat teremtettek. Ezt a képességüket használták is és az általuk teremtett alacsonyabb lényekkel való faji keveredés hozta létre a titánokat, ezeken keresztül pedig az isteni nemzedék lesüllyedését, háborúkat, feketemágiát s végül a nagy népirtó atomháborút, Atlantisz pusztulásával. Az elemek fölötti uralom mágiája sok ezoterikus írásban maradt fenn megörökítve. Legjelentékenyebb ezek közül a káldeaí titkos manuál és a tibeti gyökérszavak tantrája. A káldeai invokációszövegek füstölıvel, tőzzel és az extázis erején keresztül hatnak, a tibeti tantra hosszas elıgyakorlatokat ír elı a harmadik szem felélesztésére, mantrikus imagináció-gyakorlatok segítségével. Itt bizonyos jógapoziturák is megköveteltetnek, egészen a kabalisztikus jóga embrionális üléséhez hasonlóan, a tobozmirigy stimulálására. A két módszer közül a tibeti vezet gyorsabban eredményre; a káld mágia ma már erıtlen ilyen mérető természeti megmozdulások kontrollációjára. Az invokáció csak a ceremoniális mágia legnagyobb mestereinek kezében vezet eredményre, de a felidézett erık többnyire nem fékezhetık meg, mert a káldeus rituálé feloldó része elveszett, a késıbbi, hozzáfőzött befejezı szövegek pedig hatástalanok. A csak alkalmilag mőködésbe lendített asztrális energia lavinához hasonló, amely megindulása után nem fékezhetı meg többé s aminek elindulását bármely csekély ok, egy kavicsdarabnak a hegytetırıl való legurítása is elıidézheti. A tibeti tantra útmutatása ezzel szemben a neofita kezébe adja a védelem biztos módját; a tanítvány azonban ennél az irányzatnál már kezdetben is felsıbbrendő lény lehet csak! Bizonyos, hogy az elemi erık gyökérszavainak tibeti tantráját csak rendkívüli képességő individuum képes a gyakorlatba átültetni. Ehhez egy Milarepa, vagy Padmasambhava szellemi ereje szükséges. A mantrikus gyakorlatokat a keleti jóga valamelyik célszerő pozitúrájában végzik: a misztikus gyökérszavak a következık: Ram a tőz, Vam a víz, Lam a föld, Pam a levegı és Ham a világéter mantrája. A mantrák imaginatív elképzelésével összekötött pszichikai projekció bizonyos geometriai szimbólumoknak, vagy magának az elemnek misztikus objektiválódását idézi elı. A gyökér szóval és a kísérı természeti szimbólummal idézett elem magából a képzeleti úton kivetített magból tör elı. Például a tőz, melyet a Ram szóval, a tőz képével s a jógapoziturában afficiált harmadik szem mőködésével egyidejőleg projiciálunk valamely égı anyagra, azt lángra fogja lobbantani. A tibeti tantra tanítása szerint az elemi erık mőködése az asztrálsíkon kezdıdik; mint az Upanishadok mondják: „a látható gyökere a láthatatlanban van”.
- 58 -
Aki mágikus tüzet kíván gyújtani, annak azt elıször saját lelkében kell lángra lobbantania s onnan a külsı világba sugároznia. Egészen hasonlóan járunk el a tibeti elemeknél is, bármiféle mágikus operáció esetében. Elemi gyökérszavaink egyébként a hindu ezoterikus fizika tattváival egyeznek. Az akasha-tattvának megfelel az éter, Han szó: Váju tattvának a levegı, Pam szó; Tejas-tattvának megfelel a tőz, Ram szó; Prhithvi-tattvának a föld, Lam szó és Apas tattvának a víz, vagy Vam szó.
A Keely-motor és a tibeti orgona A múlt század kilencvenes éveiben, a természettudományos felfedezések elsı nagy újkori lendületében, egy különleges utakon járó amerikai fizikus: Keely atombontó kutatásaiban nyomára jutott a nagy mágikus ágens mozgását irányító egyik ezoterikus arkánumnak. Keely a Ramsay- és Thomson-iránnyal ellenkezı vágányon járt és mégis a modern atomkutatással megegyezı eredményeket kapott. Az általa nyilvánosságra került elektronelmélet hamar feledésbe ment. Találmányait fantasztikusnak, az akkori tudomány állása szerint lehetetlennek ítélték. Ma a három dinamikai elem korában már tudjuk, hogy Keelynek igaza volt. De a legnagyobb jelentıségı mégis egy másik felfedezése, amely okkult törvényszerőségek fizikai szerepére mutat rá: Keely szerint bármely anyag atomjaira bontható, ha alaphangját eltaláljuk s a hangolásban rezgı magasságot intenziváljuk. A hangtan szabályaiból ismeretes, hogy minden tárgynak, anyagnak, matériális formának megvan nemcsak a fajsúlya, hanem alaphangja is. Ha ezt meg tudjuk állapítani, akkor egy speciálisan megkonstruált szerkezettel létrehozhatjuk a hangot s a készülékbe épített mechanikai intenzivátorral a kiindulópont erısségének sokezerszeresére emelhetjük. Az intenziválás a tónus felsı oktávjainak egyidejő megszólaltatásával, szinkronisztikusan, óriási módon felerısített hangerıvel történik. Az ilyen módon behangolt tárgy - az apparátus vezetékével összekötve - atomjaira bomlik. A vezeték használata arra mutat, hogy Keely az alaphangot elıbb kilowattenergiává transzformálta s így intenziválta. A felbomlás nem robbanásszerő, mint az atombombánál, hanem elhamvadásszerő. A tárgy porrá változik. Keely több kísérletben mutatta be intenzivátora mőködését. Az eleinte arany és platinadróttal, késıbb rugalmas húrral összekötött kísérleti objektum mindenkor elemeire omlott a gépezet bekapcsolása után. Különösen az elektrontriádok szétszórására törekedett Keely. Szerinte az alaphang nónája az, amely intenziválva, rombolóan hat. Ez a felfedezés azért érdekes, mert megerısíti azoknak ókori mítoszoknak és vallási hagyományoknak állításait, amelyek a világ teremtését a mágikus hang, vagyis a Logosz színrelépésével magyarázzák, a látható Kozmosz kezdetének hajnalán. A hang, a rezgés a Logosz, a varázsige, amely a Bráhma éjszakájában pihenı világegyetem szétszórt elektronjait dinamikai rendszerré sőríti. Ugyancsak a hang, a mágikus ige az, amely mikrokozmikus erıparányokat nagyobb rendszerek formáiba való tömörülésre kényszeríti. A megelızı teremtési turnus tapasztalatainak konzekvenciáiból kikristályosodott plátói ideák vezetése mellett szintén a mágikus ige az, amely a látható világ sok élı szervezetét, kultúráját, civilizációját irányítja, majd mikor azok ideje betelt, az interkozmikus ítélıszék szentenciája alapján ugyancsak az éltetı mantra elvonása okozza pusztulásukat. Legendák is maradtak fenn, melyek minden bennük foglalt túlzás éllenére is elárulják, hogy ıseink ennek a törvényszerőségnek tudatában voltak. Ilyen hagyomány Jericho falainak omlása az ostromló sereg harsonái szavára. Tapasztalhattuk, hogy nemcsak a tárgyaknak és a szorosabb értelemben vett zenei testeknek van alaphangja, hanem épületeknek is. A hangversenyterem falai megreszketnek, ha az orgona véletlenül eltalálja az épület alaphangját. Ha a bázikus hangot ezenfelül még intenziválnák is, az épület összeomlana. A mágikus hangbázisok ereje Tibetben köztudomású dolog. A bön-mágusok körében, a legmagasabb ezoterikus iskola tibeti tanszékén sajátos készüléket használnak a fenti - 59 -
törvényszerőség kísérleti bemutatására. Ez az apparátus az európai orgonához hasonló konstrukció, az egyes sípok azonban külön szerelt hangintenziváló berendezéssel vannak ellátva, úgy, hogy valamelyik hang megütésére annak összes mély és magas oktávai is megszólalnak, egy külön váltó bekapcsolása pedig megszólaltatja az orgona mögött elhelyezett generálintenzivátort, ami a tónust sokezerszeres erısségben adja vissza. A kísérleti tárgyat szintén vezeték köti össze az apparátussal s annak hangmagasságát elızıleg hangvilla segítségével állapítják meg. Hatás szempontjából a tibeti orgona teljesen egyezik a Keely-motor teljesítményével. Az intenzivátor rezgéseinek kitett objektum néhány tizedmásodperc eltelte alatt porrá esik széjjel. A hangintenziválás módszerének nagymérető alkalmazása elé technikai akadályok tornyosulnak. Roppant nehéz ugyanis nagyobb kiterjedéső tárgyak alaphangját megállapítani, másrészt a gigászi arányú épületek bázishangját intenziválni is komoly feladat. Megvan rá ugyan a mód, de annak Keely idejében nem volt szabad nyilvánosságra kerülnie, a tibeti mesterek pedig még soká hallgatni fognak errıl a titokról. Ma persze a tudomány még sokkal veszedelmesebb titok birtokába jutott és nemsokára a tibeti orgona használatának kulcsa is ismertté válik. Az elemek és matériális formák uralma a mágikus hangon keresztül - ez volt Atlantisz tudományának legfıbb doktrínája. Korunk, amely külsıségeiben is sok hasonlóságot mutat az atlanti utókorhoz, hamarosan kezeink közé juttatja azt a fegyvert, amelynek használata az atlanti félistenek aranykorszakának véget vetett.
Atlantisz alchimiája A mágia és alchimia titkos kapcsolatáról a spagirikus kémia minden adeptusa meg volt gyızıdve. Ez a kapcsolat valóságos és Atlantiszból veszi eredetét. A mágikus alchimia hagyományai késıbb Chem földjén, Egyiptomon keresztül öröklıdtek az utódokra. Ennek a hagyománynak megvilágításában az alchimia nem önálló tudomány, hanem amint azt már egy helyen megjegyeztük, a magas mágia egyik speciálfakultása. Jelentısége csak azért homályosodott el a titkos erık kutatói elıtt, mert hatásköre túlságosan is nagy és emberfeletti. Ha a hermetikus szövegek harmadik hieroglifikus értelmét is kihámoznák Hermes Trismeigistos kéziratából, kiderülne, hogy a benne foglalt feladatok véghezvitelére nem emberek, hanem teremtés képességével felruházott félistenek kellenének. Mert az alchimia célja nem az aranycsinálás volt, nem is kizárólag örök élet italának elıállítása a bölcsek köve segítségével... Az igazi, régi prehisztorikus alchimia anyaga a teremtés mikrokozmikus utánzása, s a szellem anyaggá változásának és anyag szellemé szublimálásának misztériuma. A neofitának isteni képességekkel kell rendelkeznie, hogy a természeti misztériumok legnagyobbikát, magát a látható teremtést megérthesse és a saját lelkébıl kivetített szikrával rekonstruálhassa. Az ókori és középkori alchimia nagymesterei a spagirikus mővészet mélységes misztériumait a szimbológiai megtévesztés leplével takarták el az emberi rosszindulat és az inkvizíció üldözése elıl. Annál csodálatosabb, hogy éppen a legnagyobb titkok leírása majdnem teljesen érintetlenül fennmaradt a kabalisztikus alchimia három érthetetlennek tartott manuáljában. Az írások persze nem érthetetlenek, csak ezoterikusak. Bennük a teremtés, a mágikus biogenezis, a pszichogenezis és atlanti mágia legféltettebb mőhelytitkai vannak némiképp leplezett módon kiteregetve. Általában meglepı, hogy a kabalisztikus írók mennyi mágikus hagyományt mentettek át Atlantiszból. Tudjuk, hogy az egyiptomi titkos tanítás örökösei legnagyobbrészt ık voltak; ha leszámítjuk Hermes Trismeigistos könyveit, egy-két tibeti töredéken kívül nem is találunk sehol másutt megbízható forrásmunkát. Ha az Ótestamentumot vesszük vizsgálat alá, maga a Genézis hat napja s az ember, Adamah megteremtése az elsı történet, ami alchimiai munka. A teremtés hat napja a hetedik pihenınappal, az alchimiai transzmutációs processzus hét etapja! Ezt az operációt utánozzák késıbb a kabalisták mesterséges anyaglényeikkel s ez a mintaképe Lıw rabbi Gólemjének is. Paracelsus már a - 60 -
mélyebb mágikus teremtés folyamatát imitálja Homunkuluszával. Minden kabalisztikus elıírásban nyomatékos felhívások vannak, hogy a kutató meg ne feledkezzék a kozmikus erıkrıl preparációi során, sem pedig annak tartama alatt: „Tégelyed mellett elmélkedve, jusson eszedbe az a másik teremtés, mikor a föld sötétségbe burkolózott s csak az Úr lelke lebegett a vizek felett” - jegyzi meg Elias Artista. A földi ember: Ádám teremtése a titkos atlanti hagyományokban nem jelenti a kozmikus ember teremtését, hanem csak az atlanti nem-nélküli félistenek démoni kísérletét lelkesített mesterséges lény létrehozatalára, akinek testét a föld porából formálták, éltetı eleme pedig a mágus lehellete, késıbb lelkének egy szikrája volt! Az ótestamentumi Genézis ezek szerint azt a processzust írja le, amikor az elsı atlantiszi alchimisták elkezdték mágikus kísérleteiket az élı anyaggal. Elıször lélektelen biotechnikai gépeket hoztak létre, majd mikor ezek tökéletleneknek bizonyultak, saját isteni énjükbıl helyeztek el bennük egy-egy parányi részt, hogy a mő önálló életre ébredjen. A nagy mő, az Opus Magnum sikerült is, de a föld porából és lélekbıl összerakott fajta tisztátalan maradt. A többféle rosszul sikerült kísérlet egymás mellett élt a legtökéletesebb példányokkal az Édenkertben, az isteni kémikusok kísérleti telepén s egymás közt szabadon szaporodtak. Ennek a keresztezıdésnek nem mindig volt jó eredménye; a kísérleti lények megtámadták egymást s végül el kellett különíteni ıket. Ezt a momentumot az Ótestamentum mint a Paradicsomból való kiőzetést örökíti meg. Ezzel egyidejőleg a Csendes-óceán egy másik kísérleti telepén, a mai Madagaszkár táján, kísérleteikbe merült adeptusok - Henoch könyvének hatalmas „egregórái”, az ırzık - arra a veszedelmes gondolatra jutottak, hogy az általuk alkotott agyagbábukat saját isteni lényük részének mágikus adományában részesítsék. Ebbıl a célból teremtıerıvel és az asztrális látás korlátozott képességével is ellátták az embert. Hogy a maga lábán megállhasson, önállóvá tették és védelmi eszközöket bíztak a kezére. Ez az, amit Henoch így ír le: „Az ırzık Azazel vezetése mellett megtanították az emberek fiait a varázsszerekre és varázsszavakra”. A föld fia azonban a neki ajándékozott bővös eszközöket rombolásra használta. Henoch könyve szerint „titánok születtek, akik háborúkat kezdtek egymás ellen s bajt, szenvedést hoztak a világra”. A mágikus képességgel felruházott egyedek ugyancsak démonokat szabadítottak a közösség nyakára; végül annyira elharapózott a feketemágia, vérengzés, erıszak és harmóniátlanság, hogy az isteni erık tudományának ırzıi kénytelenek voltak a titánok nemzedékét megsemmisíteni. A titánok mővei: mágikus, monumentális tevékenységük egy része - azonban fennmaradt a ciklopszépítkezésekben. Fennmaradt az észak-amerikai ciklopszterasz, melyet eredetileg az Algolnak, a legpusztítóbb hatású változócsillagnak, kozmikus erıgyőjtı állomásául építettek, hogy a legnagyobb romboló energiáit háborúikban felhasználhassák. Az atomerı felhasználásának mágikus titkát a titánok nem ismerték. Mestereik a nagy elemi háborúban (mert a titánok megsejtették uraik szándékát és felkészültek az ellenállásra) éppen ezzel pusztították el ıket. Titánmunka a Húsvét-szigeteken talált kıkolosszus-sor is. Ezek ugyancsak a feketemágia óriási csillagerı-akkumulátorai, az elsı teraphimok voltak. A titánok és ırzık háborúja - noha az az egregórák gyızelmével végzıdött - nem hozott szerencsét a kísérletezıknek. Prométheuszi munkájuk, amellyel a Föld asztrálrégiójának békéjét megbontották, soraikban is egyenetlenséget szült. Az egregórák pártokra szakadtak és kolóniákra oszlottak. Egyik részük a legendabeli Lemuria földjére vonult vissza, másik csoportjuk Atlantiszban maradt mindaddig, míg a további kozmikus mérető kísérleteket végzı lemuriai csoport - túl vakmerı operációival - az egész földet veszélybe nem döntötte. A lemuroknak az volt a céljuk, hogy a föld atomenergiájának egy részét felszabadítva, más csillagzatokra tegyék át lakóhelyüket. Az egyre elvonatkozottabb lemuroknak ugyanis a Föld valamilyen rejtélyes okból, ami a csillagködök mágiájával függ össze - már nem nyújtott elég teret tevékenységük számára. Az atlanti csoport a hiperkozmikus kísérlet elıestéjén ellenszegült a lemuriai csoport mágikus
- 61 -
törekvésének. Azok az individuumok, akik továbbra is a Föld felületét kívánták lakóhelyükül megtartani, mágikus klauzurával vették körül a Földet s a lemurok kozmikus invokációja, melyet a föld fél energiájának felszabadulása kellett volna hogy kövessen, eredménytelen maradt. A felidézett elementáris erık a klauzúra védıövezetén nem tudtak áthatolni, a mozgásba hozott energiák azonban egy közvetlen közelben keringı kisbolygót, a Kenóholdat a Csendes-óceánba taszították, ami egyetemes katasztrófát (Lemuria és Atlantisz elsüllyedését) idézte elı. Ez az igazi története az Édenkertnek, Henochnak és a titánoknak, amit mindennél jobban titkoltak az emberfajta eredetének szégyenletes bőne miatt. Hogy az ember rossz volt és ostoba, azt még elviselték volna az utódok, de hogy az eredendı bőn doktrínája tulajdonképpen a kísérleti állat nívójára vonatkozik, ezt az ısök hiúsága nem vette be. Az emberiség ıstörténetét szándékosan elleplezték; az Édenkert kísérletezı, alchimista engregórájából: a félisteni atlantidából Jehovát faragtak és az eseményeket szimbólumok mázával vonták be, hogy a valóságos események mögött a krónika kozmikus mélységeket sejthessen. Mindennek csak a hermetikus tradíció állta útját, amely birtokában maradt Henoch könyvének s az ısi hieroglifanyelv helyes értelmezésének kulcsai segítségével átmentette a Föld történetének leggrandiózusabb eposzát a bölcs adeptusok utókora számára. Mert az „ırzık” fajtája a történelemelıtti katasztrófában nem pusztult ki teljesen, hanem egy-egy rövid idıre inkarnálódva, valamelyik beavatott személyében, vagy titkos társaságok gyülekezıhelyein elvonulva, mégis megszakítás nélkül adta tovább az elıdök tanításait, a világosság szellemének, a láthatatlan Heliosznak dicsıségére.
Amirıl az adeptusok nem írtak Az anyag összetétele, kémiai sajátságai, biológiai és fizikai energiáinak fejlıdésiránya - a harmadik szem mágikus szerszámával felszerelt ember akarata alatt - szolgai módon belesimul minden eléje tartott ideaformába. A fizika törvényei, a kémia reakciói, a biológia szerves funkciói befolyásolhatók az akarat útján. Ezt a titkos törvényt évezredenként felfedezik és újra elfelejtik a tudósok. Az ókorban és a középkorban ismerték az animális és elmentáris lélek kapcsolatait. Paracelsus terápiája alapjává tette lelkesített biofizikai mágnesek gyógyászati szerepét. Sok kortársa követte ezen az úton. Ma ez a tudás megint elveszett s inkább csak okkult kuriózum-számba megy. A biológiai organizmus funkcióinak akarati befolyásolását ugyan az élettan újabb kísérletek alapján elfogadja, de az ókori animalizált világegyetem koncepcióját még nem tette magáévá. Az anyag lelkesíthetıségének doktrínája a középkorban érte el legnagyobb hitelét az alchimisták körében. A nagy operációkat az Opus Magnumban a fizikai és a mentális síkon egyidejőleg kellett végrehajtani. Az alchimista vegykonyhájában pontosan meghatározott kémiai mőveleteket végzett a Prima Matériával és ezzel szinkronisztikusan saját lelkében is elvégezte ezeket ez operációkat. Ezért beszéltek minden idıben kétféle alchimiáról. Az egyik a valóságos kémia praxisa, a másik a pszichikai erık mentális elıkészítése a projekcióra, vagyis arra a processzusra, mikor a jól preparált Prima Matériába az alchimista adeptus besugározza mágikus akaratát. Mert a hangsúly ezen volt. Az elıírások szerint elkészített kémiai anyag sokféle desztilláción, szublimáción és sőrítésen keresztül alkalmas, plasztikus közeggé változik misztikus ideák befogadására. Minden anyagban vannak specifikus ideacsírák. Az anyag fajtája formaalkotó szimbólumaitól terhes - még a holt fa és kızet összetétele is specializált faji fejlıdés emlékeit hordozza magában. Az alchimiai operáció ellenben olyan Prima Matéria használatát írja elı, amely még nem specializálódott, az adeptus formaképzı akaratának így nem áll ellent. A bölcsek köve az organikus élet differenciálódásmentes univerzális esszenciája. Ez az ötödik fokozatú mágikus elem: a kvintesszencia, minden élet alapja, úgy a növényzetben, mint az állati világban, de még a kızetekben is jelen van. Az örök élet esszenciájának gyökere azonban az asztrálisban van s bármely törekvés annak sőrítésére szükségképpen az asztrálsíkon vezet át. - 62 -
A szexuálmirigyek kiválasztási termékei és az animális vér különösen gazdag esszenciában. Ez az oka annak, hogy adeptus kísérletezett spermával és vérrel. Tudjuk, hogy Paracelsus kivételével ez csak kevés adeptusnál vezetett a kívánt eredményre, mivel az emberi, de az állati mag is éppenúgy, mint a vér - már specializálódott matéria s a pszeudoadeptusoknak legtöbbször nem sikerült a preparáció nehéz feladata. Hermes hagyományai Prima Matériaként határozottan nem-specializálódott közeget írnak elı, amelyben minden élet csírája egyetemes keveredésben fordul elı; a Prima Matéria: élı ásvány, növény, állat és szellem ugyanabban az objektumban. Ilyen anyagot csak egyet ismerünk és ez - a termıföld! Ez minden élet forrása s benne állati, növényi, ásványi és - látens, animális ideákon keresztül szellemi elemek vannak komprimálva, tehát a kémiai kompozitum feldolgozása: megtisztítása után ebbıl állíthatjuk elı a Prima Matériát. Az atlanti alchimista Prima Matériája is a föld pora; Jehova agyagból formálja Ádámot, Lıw rabbi sárból készíti a Gólemet. Persze a Príma Matéria ismeretével még nem jutott kezünkbe a Misterium Magnum: a Bölcsek Köve. A desztillált Prima Matéria az alchimiai munka folyamatában csak akkor változik életelixírré, ha a nagy mő saját lelkünkben is sikerrel végrehajtatott. A hermetikus operációk hét stádiumban érlelik meg az anyagot. Ez a hét stádium: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Desztilláció Szolució Putrefakció Redukció Fixáció Fermentáció Projekció
A hét stádium a mentális alchimiában megfelel a kabalisztikus jóga hét egyidejő etapjának. A mőveletek kezdetben elkülönítve folynak, a hetedik fokon azonban a neofita egyetlen mágikus erıfeszítéssel összeolvasztja a mentális és elementáris magzatokat. Az elsı projekció tehát nem az aranykészítésre vonatkozik, hanem a Vörös Oroszlán elıállítására. Az alchimia ilyenformán mindig mágikus képességeket követel meg s a neofita csak magas képzettségő mágus lehet. Megerısítik ezt a középkori leírások is, melyek az alchimista életmódját úgy írják le, ahogy csak egy tibeti aszkéta élhet. Hermetikus írások gyakran utalnak arra, hogy a bölcsek tüzét állandóan ébren kell tartani s ezt a feladatot az alchimista - ha eredményt akar - nem bízhatja másra. Az alchimista lakása is legtöbbször kémiai mőhelye, ahol mindenki elıl elzárkózva, egyedül famulusa segítségével tevékenykedik. A misztikus meditáció ideje az éjszaka. Ilyenkor retortája fölé hajolva törekszik a mágikus múlt analógiáit felidézni és önmagából a kísérleti objektumra kivetíteni. Egy évig és három hónapig marad elzárkózva a külvilág elıl; ennyi idei tart, míg a retortában megérlelıdik az asztrális magzat, a nagy panacea. Tulajdonképpen két retora van jelen: egyik az üvegfiola, másik a mővész lelke. A mágus laboratóriumában lejátszódó szentségtörı misztériumot, a teremtés mikrokozmikus leutánzását persze leplezni kellett az emberi butaság és az inkvizíció mohó tekintete elıl. Az ürügy készen adódott a Bölcsek Kövének egy kis jelentéktelen melléktulajdonságából, amellyel tisztátalan fémekbıl nemesfémet lehetett készíteni. Az adeptus klauzúrájában aranyat akar készíteni ólomból... ez volt a neofita jogcíme arra, hogy a legmagasabb mágia operációit zavartalanul végezhesse. Viszonylag zavartalanul. Mert ha az alchimia lényegét képezı misztikus mőveletek nem is érdekelték a különben szigorú és babonás bírókat, a kémiai tevékenységbıl néha mutatni kellett
- 63 -
valamit, nehogy az igazi munka mibenlétét megsejtsék. Voltak adeptusok, akik elkövették azt a vigyázatlanságot, hogy valódi transzmutációt hajtottak végre a kíváncsiak kielégítésére. Ezeknek üldöztetésben lett részük. Nem egy közülük hercegi udvarokban hóhér kezén végezte, mivel nem tud vagy nem akarta elég gyorsan kielégíteni magas patrónusa aranyéhségét. (Setonius!) Sokkal bölcsebben cselekedtek azok, akik - bár birtokukban volt a Vörös Oroszlán - hamis kísérletet hajtottak végre, hogy tehetetlenségüknek híre menjen. Azontúl aztán nyugodtan dolgozhattak. Mivelhogy szegény bolondnak tartották, senki háborgatta többé ıket.
Adam Kadmon A csillagászat története az emberi kultúra története. Ez még sokkal fokozottabb mértékben áll az atlanti fajok történetére. Az egregórák kultúrája, mint elkorcsosult utódaiké: az egyiptomiaké is, mágikus kultúra volt, melyben a kozmikus testek egymásrahatásának tudományát, az asztrozófiát tartották a legfontosabb fakultásnak. Az ısök csillagászati tudományának egy negyedrésze ismertté vált korunkban, a nagyobbik: a háromnegyedrész azonban elveszett. A káldeusok és egyiptomiak ma is jelentékeny asztronómiai eredményei mindazonáltal úgy viszonylanak az ıket megelızı atlanti csillagászathoz, mint az elsı elemista számtani gyakorlatai a felsıbb matematika tanárának egyetemi pályamővéhez. Az atlantidák csillagászati tudása még mágiájuknál is fejlettebb volt. A környezı Kozmosz állomásait éterhullámok útján tudták behangolni s a fényévek milliárdjaira lévı ködvilágok eseményeit közvetlen közelbıl voltak képesek megfigyelni. A távolbalátás - még hiperkozmikus méretek közt is - egyszerő biológiai funkció volt. Távcsövekre és nehézkes teleszkópokra nem volt szükség, mert a kozmikus sugárzás az éterhullámokkal együtt, az univerzum legtávolabbi sarkaiból is elhozta az ott lejátszódó történések pszichogrammjait. A pszichogrammokat a mentális kondenzátor akadálytalanul alakította át képpé, hanggá, úgy, hogy a száz fényévnyire lévı állócsillag felszínén lejátszódó események az életteljesség erejével peregtek le szemük elıtt. Az atlantida valóban kozmopolita volt. A sok asztrológiai megfigyelés, amely a káldeusok agyagtábláin keresztül reánk maradt s a napközeli bolygók karakterérıl szól, mind az atlantidák pszichotechnikai analízisének eredménye. Az egregórák szemléleti úton, elsı kézbıl szereztek ismereteket arról, hogy milyen életformák virágzanak a Vénuszon, a Jupiteren, Marson és a zodiákus csillagzatainak vezérnapjain. A bolygók hatását asztráltestükön észlelték. A csillagok felszínén lüktetı kultúrából következtettek, illetve miután ez a folyamat akkor még a harmadik szem mőködése következtében élı képekben, lelkes hieroglifákban történt, szimbólikus lények formájában jelenítették meg a planétakultúrákat. (A második látás az asztrálfényben hatalmas lényt vetített eléjük, ami a bolygó lelkét testesítette meg. Ezek voltak a planéta urai, a csillag-egregórák.) Agrippa okkult filozófiája „bolygók és csillagzatok szelleme” elnevezés alatt tárgyalja a csillagegregórákat. Ugyancsak ezekrıl van szó a görög mitológia olimposzi isteneinek alakjában. Vénusz istennı nem más, mint a Vénusz bolygó asztrális mővészetének mágikusan objektivált szimbóluma. Ugyanígy a Mars bolygó racionális ingerként ható akaratkultúrája a szenvedélyes hadisten: Mars figurájában öltött formát. A többi bolygóistenség is a megfelelı szellemi tulajdonság perszonifikációja, a szimbolikus tartalmakat mágikus képekké tömörítı ıskori látás mentális funkciójában. A képesség, melynél fogva az elsı csillagászok égi formákat kerestek a csillagokban, ennek a mőködésnek folytatása. A zodiákus-csillagképeket és a többi konfiguráció jelképes alakjait az atlanti kutató állapította meg részben földi hasonlóságuk után, részben ezoterikus démonok pszichikai korrespondenciái szerint. Az utódok csak a legkönnyebben érthetı képleteket vették át; mélyebb vonatkozásokat nem jegyeztek fel, hiányzott az azok megértéséhez szükséges - 64 -
transzcendentális tapasztalat. Mégis, ahogyan a gnosztikus tartalmú János Jelenései fennmaradtak, bár a kortársak nem értették azt, megıriztek néhány olyan csillagászati hagyományt is legendák formájában, amely a legnagyobb elvontságok területérıl való az eredetileg csak az atlanti csillagmeditációban, mágikus úton jöhettek létre. Ilyenek a fekete ködökre, az Algolra, a Via Comustára s a Tejútra, az asztronómiai, farkába harapó kígyóra vonatkozó mítoszok, továbbá a görög mondavilágnak néhány speciális olimposzi története. Jellemzı, hogy az égi képletek túlnyomó része a görög mitológia szereplıirıl van elnevezve s azok általában csillagászati változásokra utalnak, melyek az ıskezdet ködében vesznek el. Az atlanti kozmoszbúvár misztikus szeme elıtt a távoli csillagzatok múltja színes élıképekben, diorámaszerő cselekményekben jelent meg. Ezeket a képeket a legközvetlenebb módon, hieroglifákban rögzítették s a fennmaradó kıtáblák félreértésébıl keletkeztek késıbb a mitológiák. A hiperkozmikus eseményeket racionalisztikus szófüzérekben, vagyis egydimenziós logikai részletezés útján lehetetlen érzékeltetni s így a görög mesevilág költıi a szent kıtáblákat szükségképpen félre kellett hogy magyarázzák. Azonkívül a hieroglifáknak megvolt az az elınyük, hogy három síkon tartalmazták a szóban forgó tárgy értelmét. Ez pedig szóképfordításokban mindig elvész. A mágikus csillagmeditációban jutottak a hermetika adeptusai elıször az univerzum nagyobb életegységeinek megismeréséhez. Kiindulva a földrıl, keresztül a bolygókon, átvezetve a kutatást a zodiákus csillagképein a legtávolabbi ködrendszerek vezetı intelligenciáinak gigászaihoz, mindenütt úgy látták, hogy a látható világ szervezetei fokozatosan növekedı szellemi lények vezetése alatt állanak. Ahogyan meglátták a föld és a társplanéták uralkodó intelligenciáit, nyomára jöttek a csillagzatokban élı, összefüggı elveknek is. Éppen ezek az elvek voltak azok, amelyeknél fogva egy-egy csillagképet összefüggı egészként érzékeltek s azok vezérnapjait vonallal kötötték össze hieroglifikus ábrázolásaikban. Így alakultak ki a Lira, a Herkules, az Androméda és sok más csillagkép hieroglifái. A lerögzítés, kıbevésés eredetileg azzal a céllal történt, hogy mágikus invokációikhoz fix hullámhosszt adjanak. Az asztrozófiai elmélyedés hiperkozmikus szemléletében ezután végül eljutottak az individuális létezés felsı határainak lelkes formáihoz, a kozmikus ember ideájához. Ez a koncepció volt az atlantidák legnagyobb felfedezése s a kabalisztikus Adam Kadmon alakjához, ezen keresztül pedig a hermetikusok nagy misztikus analógiatörvényéhez vezetett. Az atlantiszi kozmikus ember elgondolása végül az egész látható univerzumot egyetlen hatalmas élılénynek látta. A hiperkozmikus titánnak éppen úgy van keze, lába, feje, agya, mint a többi élılénynek s vannak belsırészei, erei, idegzete, vérkeringése. Adam Kadmon, a kozmikus ember, hozzájuk hasonló kétnemő lény, aki lelki koncentráció útján teremt s önmaga is megosztódva szaporodhat. Misztikus megtermékenyülése azonban nem egyéneket, hanem világrendszereket hoz létre, s az általa szült világnapok fióknapjain, a késıbb kifejlıdı planétaláncokon, a nagy mintaképhez hasonló mikrokozmikus egyedek létesülnek. Ebbıl adódik Hermes Trismeigistos Smaragdtáblájának híres tétele: „Verum est, cetlom et verissimum, quod est, superius, naturam habet inferioria et ascendens naturam descendentis!” vagyis: „Igaz, a bizonyosság teljességével legigazabb, hogy ami fent van, egyenlı azzal, ami lent van és ami lent van, egyenlı azzal, ami fent van.”
- 65 -
Ez a fogalom volt a földön az Isten-fogalom kezdete! A filozófiai tétel pedig a hermetikát alapozta meg. A hermetikán kívül egyedül a kabala ırizte meg ennek a jelentıs gondolkodástörténeti felfedezésnek körvonalait. A Soharban ezek a gondolatok csak kissé leplezett és nem is túl primitív formában találhatók: „Az egész alsó világ a felsı világ mintájára keletkezett. Minden, ami a felsıbb világban létezik, mint ennek másolata jelenik meg elıttünk, de a kettı mégis ugyanaz!” - mondja a Sohar. „Midın az İsi Lény, akinek neve szent legyen, formát öltöt, mindent hím- és nınemő formában alkotott meg. Más forma alatt a dolgok ugyanis nem létezhetnek. Ez az a mérleg, amelyen mindeneket lemérnek. Alakok, amelyekbıl a hím- és nınem princípiuma hiányzik, nem tökéletesek. A nagy szent ısi lény csak ott üti fel hajlékát, ahol mindkét princípium egyesítve van.” Ez a rész az atlantidák kétnemő testalkatára utal. Szerintük a poláris végletekre szakadozott kísérleti lények, vagyis a mai ember ısei tökéletlenek, mert csak egyik pólus van meg bennük. Lelküket örökös vágyódás emészti a másik, hiányzó fél után s nyugtalanságuk képtelenné teszi ıket arra, hogy szellemi energiáikat az örökkévalóság szemléletére koncentrálhassák. A mai emberben ugyan megvannak mindkét nem csökevényes szerveinek maradványai, de a két princípium nincs egymással harmóniában s a bölcsesség nem lakozik benne. „Voltak már a mienk elıtt is világok, melyek születésük után hamarosan elpusztultak. Világok alak nélkül, melyeket szikráknak neveztek, mint a kovács szikráit, amint azok a tőzbıl kipattannak s azonnal újra kihunynak. Ezek szétromboltattak s nem maradtak fenn, mivel az ısök ıse, akinek neve szent, még nem öltötte fel végleges formáját.” Az ember formájában tehát a Kozmosz prehisztorikus titkai nyilatkoznak meg, mert az nem más, mint a nagy eredetinek kicsinyített változata. Ezt az igazságot fejezi ki a kabalisztikus Sephirotok, azaz erıcentrumok elmélete is. Egyik hermetikus kézirat utalást tesz egy ısi kıtáblára, ahol Adam Kadmon kozmogóniai elhelyezkedése is ismertetve van. Eszerint Adam Kadmon feje az Androméda-ködben, teste a Tejút spriráljában, méhe az Orionködben, jobbkarja az Amerika-köd táján, balkarja pedig a Crabködnél, lába a Magellán-felhı nebuláris régiójában van. A Kozmikus Ember köldökét a ma Szeneszsák név alatt lajstromozott sötét ködben jelöli meg a kézirat. A bennünket övezı zodiákus-csillagzatok az óriás tüdeje-tájékára esnek. Az elképesztı arányú hiperkozmikus kolosszusnak Atlantiszban temploma is volt, benne az adeptusok generációja, a félisteni nemzedék, ısapját tisztelte.
Csillagmeditáció Az elızıkben említett misztikus koncentráció az atlanti mágusok egy csoportját a föld területének elhagyására irányuló kísérletek folytatására késztette. Modern rakétalövedékeink, vagy a Holdba lıtt ágyúgolyó semmi azokhoz a grandiózus experimentumokhoz képest, amiket a beavatottak ezen csoportja végrehajtott az atomerı felhasználásával. Ez a próbálkozás a Bábel tornyáról szóló legendák igazi háttere. A döntı kísérlet lefolyását már korábban elmondtuk. Most még néhány szót a csillagmeditációról. Gyakorlatilag semmi akadálya sincs annak, hogy valaki a távoli csillagokról hozzánk érkezı éterhullámokat felfogja és transzformálja. A csillagok energiái ma is változatlan intenzitással áradnak felénk és a bennük foglalt események Atlantisz pusztulása után is szakadatlanul hirdetik kozmikus szomszédaink küzdelmeit, életét és történelmét. Miért nem tesszük hát mi is azt, amit az adantidák? Mert a harmadik szem elvesztése meggyöngítette az emberi nem mentális kondenzátorát és egyfelıl a hullámok beállítása múlja felül az átlagember képességeit, másrészt az éterhullámok élıképekké való transzformálódása képezi a nagy akadályt. Ezek a nehézségek azonban nem legyızhetetlenek. Éppen az ákashakrónikában való olvasás: ami nem más, mint a fenti funkció - mutat rá az e területen rejlı korlátlan lehetıségekre. Ez a képesség - 66 -
meggyöngült, de nem veszett el! Kitartó gyakorlással bárki, akinek ilyen stúdiumokra hajlama van, ma is megszerezheti. A gyakorlás technikája a következı: Meleg, nyári csillagos estéken menjünk ki a szabadba s kényelembe helyezkedve, háton fekve valami nyugszékfélén koncentráljuk tekintetünket egy általunk ismert csillagra. A koncentráció bevezetı fixatív stádiuma után behunyjuk szemünket és belsı látóterünkben felidézzük a képlet külsı formáját, azzal a kívánsággal egybekötve, hogy asztráltestünkben annak hullámait asszimiláljuk. A kiválasztott csillagzat asztrális rezgéseit a már régebben begyakorolt pszichikai vonzás energiájával formálisan magunkhoz húzzuk s ezt a praxist egész addig folytatjuk, míg belsı látóterünkben különös, idegenszerő formák, szimbólumok, erıörvénylések nem merülnek fel. Ez az idegen világállomás hívójele! Most a keresett régióban uralkodó alapideák egyik vezérlı szférikus szimbóluma vonul el lelki szemünk elıtt. A pszichikai látótérben élesen kirajzolódik valamely különleges, plasztikus glifa, melynek kozmikus értelme tudatunkba egyszerre csak készen ugrik be. A kozmikus hieroglifa értelemmel megtelése a harmadik szem, illetve az ezt helyettesítı tobozmirigy mőködésének következménye. Most már gyorsan váltakozó képek, vidékek, planétafelületek közeledı, távolodó és cserélıdı színjátékára kell figyelnünk. Ha valamelyik kép felkelti speciális érdeklıdésünket, a fentebb említett pszichikai vonzás asztrális csápjaival nyúlunk utána s az menten közelebb jön és feltárja részleteit. A kozmikus panoráma a legkülönfélébb élılények, civilizációk, kultúrák eseményeit vetíti felénk, a szemlélt változások értelmét azonban rendkívül nehéz kitalálni. Idegen világok életének s az ott végbemenı folyamatoknak szellemi jelentıségét ismét csak az univerzális glifák mindenhol érvényes átvitele, illetve ezek transzformálása adja kezünkbe. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a tobozmirigy mőködése nélkül ezen a területen semmire sem megyünk és a csillagkoncentráció megkísérlése elıtt annak revitalizálását a korábban elıírt misztikus gyakorlatok útján már elızıleg el kellett végeznünk. A csillagmeditációban hullámhosszul szolgálhat bármely ismert konstelláció, mint amilyen például az Orion, vagy a Kassziopeia.
- 67 -
Leghamarabb juthatunk eredményre a földrajzi fekvésünk alatt jól látható képletekkel. Ilyen a Lyra az Eszaki Korona, vagy más néven Gemma, és az Androméda az Androméda-köddel. Nem ajánljuk azonban a sötét ködökre, a Perseus csillagképére és különösen az Algol változócsillagra való koncentrálást, késıbb tárgyalandó okokból. A meditációs táblákat tízcentiméteres nagyságban kartonra rajzoljuk s elıször a szabad ég alatt gyakorolunk, késıbb a táblára egy-egy pillantást vetve, zárt helyen is felidézhetjük annak emlékét. A táblák csak az emlékezés rögzítése miatt szükségesek. Káldeában számos csillagnézı torony szolgált a papi tanulmányok asztrológiai kiképzésére. Ismeretes a csillaglovaglás tizenkét éves szertartása, mikor a birodalom ura és fıpapja a legnagyobb obszervatóriumban - annak tetıteraszán - együttes meditációban merültek el, az extázisban felmerülı, jövendıt mutató szimbólumok szemléletére. A meditáció a Jupiter bolygóra irányult. Ez a planéta volt Babilónia nemzeti csillaga, melyet Marduk néven, istenként tiszteltek.
- 68 -
Bolygók és csillagképek lelke Az atlanti mágiában minden bolygónak lelke volt s a nagyobb mérető misztikus operációknál azok erıit idézték meg. Azonban nemcsak a késıbb ismert hét bolygó titánjának szellemeit vonzották magukhoz, hanem igen sok más galaktikai erıcentrumot is be tudtak állítani, ha a szomszédos bolygók karaktere a tervbevett mő jellegének nem felelt meg. Már a hét bolygó uralkodójának is három hatásköre volt. Agrippa Okkult Filozófiájában azt írja, hogy az ókori népek asztrológiája a bolygókat egy fizikai, egy asztrális és egy mentális részbıl állónak tartotta. Könyvének második kötetében szférikus hullámhosszdiagrammokat ad az ismert csillagok három síkjának invokációjához. Pl. a Jupiter kabalisztikus jele a fizikai síkon általánosan ismert emblémája mellett (4) ez:
asztrálsíkon ez:
és a mentálsíkon pedig ez:
- 69 -
A jeleket a kabala mágikus számkvadrátjainak kulcsszámain keresztül való összekötıvonalak húzásával kapjuk meg. A három sík Agrippánál mint elementáris, démonikus és intellektuális osztályok vannak megjelölve. E felosztás szerint az összes bolygónak megvan az elınyös, démonikus és szellemi hatása, aszerint, hogy melyik síkon idézzük meg. Az atlanti asztrológia ezeket a hatásokat démonok, szellemek, vagy elementálok formájában perszonifikálta, a harmadik szem képalkotó tevékenysége következtében. A velünk rokon szomszédbolygók asztropszichológiai tulajdonságait persze más hieroglifákban is kifejezésre juttathatjuk. Agrippa szimbólumai csak egyik módját mutatják be ennek s az nem is mindenben azonos az antik asztrológia glifáival. Az ókori kabalisztikus asztrológia az „égi írás” módszerét alkalmazta, vagyis a csillagok térbeli elhelyezkedésének pontokkal és vonalakkal való megjelölését. Ez pontosan egyezik az atlanti csillagtáblák rendszerével. Az asztrálsíkot és mentálsíkot hieroglifákkal jegyezték a konstelláció mellé. A síkmagasságot jelentı glifák a térelosztás szabályai szerint s a kozmikus grafológia erıvonaltörvényét követve lettek elhelyezve. Olyan táblákat, amelyeket speciális mágikus célra használtak, három részre osztottak: egy alsó, egy felsı és egy középsı részre, a három sík szimbolikus ábrázolására. A táblatér nem volt ugyan formálisan elhatárolva, de a lapon alul vagy felül külön kámeakulcsban, három fokozatosan rövidülı vonal jelezte, hogy annak tartalma három síkra értendı. Ilyen hieroglifák a következık: Medúzafı démonium (Algol):
Plejádok:
- 70 -
Aldebaran:
Sinus:
Canis (Procyon):
Az atlantidák azonban mágiájukban legtöbbször nem vették igénybe a naprendszer szomszédos planétáinak dinamikai elemeit, hanem a kozmikus ködök, messze, távoli zónák kevésbé specifikus emanációit. Ebben a tekintetben az utódokat magasan felülmúló tudással rendelkeztek. A kozmikus régiókat úgy ismerték, mint az utánuk következı csillagászat egyetlen nemzedéke sem. Tudásukból ránk is származott valami Káldeán és Egyiptomon keresztül, de az esetek többségében a kozmikus grafológia szimbólumfejtı analízisére vagyunk utalva, ha a távoli ködképletek és kozmikus erıcentrumok tulajdonságait meg akarjuk érteni.
- 71 -
Keletkezı és szétesı világok erıi A csillagképeknek és ködvilágoknak is van lelke. A belılük áradó erıhatások, a napjaikon és planétáik többségén formát öltött kultúrák alaptendenciája a rendszer figurális alakjából ítélhetı meg. Valamely galaktikai képlet, csillagkonfiguráció nem a véletlen mőve, hanem a bennük mőködı dinamikai és pszichikai energiák irányának fizikai kivetülése. A fizikai forma nem más, mint testet öltött szimbólum, melyben az ıt elıidézı szellemi erı benne hagyja karaktere bélyegét; azt a térelosztás és az erıvonalak törvényének alkalmazása alapján, intellektuális fogalmakban lehet kifejezni. A kozmikus grafológia módszerét és szabályait illusztrációkkal együtt egy korábbi munkánk, a Hermetikus Filozófia tartalmazza. A csillagkoncentráció mágikus szertartásában szétesı világok, elpusztult naprendszerek és fekete ködök energiáit is meg lehet idézni. A pusztulás kozmikus örvényével való asztrális kapcsolat azonban szörnyő veszéllyel jár. Tudjuk hogy a hagyományok szerint a titánok, az atlantidák teremtményei és elsı ellenfelei, az Algol pusztító erıit kötötték le teraphimok segítségével háborúikhoz. Az Algol pedig a Tejút egyik fekete ködrégiójába esik, úgyhogy lehetetlen annak démonikumát felidézni anélkül, hogy az invokáció a sötét ködök befolyását is maga után ne vonná. A káld asztrálmágia „baljós sarok”jának, az Algol-vidéknek behangolása és fix hullámhosszra való beállítása olyan háborúk sorozatát zúdította a földre, amelyhez minden azóta lezajlott hadjárat semmiség s amelynek természetébıl az 1938-45 évi világháború szerény izelítıt nyújtott. A titánok végül is elpusztultak s az atlantidák uralma is nemsokára egyetemes katasztrófában ért véget. Mindezeket a kataklizmákat, melyeket még egy kisbolygónak, a Kenoholdnak földrehullása is megtetézett, az idézte elı, hogy a titánok sátáni teraphimjeikkel kozmikus felvevıállomást létesítettek országaikban az Algol sötét ködjei számára, amely az ott lakó romboló elementároknak tárt kaput nyitott a föld felszínére. Emlékezzünk a ceremoniális mágiában példaképpen idézett káldeai „elemi erık formulájá”-ra! A varázsdal a titánok korából való s a babilón mágia kıtáblái ırizték meg. A Kenohold földrezuhanásával a teraphimok beállítása elromlott s az Algol-erık emanációja földünket nem érte többé abba a szögben, amelyben a történelem elıtti titánok idején. De a teraphimos ereje még nem merült ki és a csökkent erejő elementáris démoninvázió ma is tart, amit az azóta is szakadatlan háborúk sorozata mutat. A föld tengelyének elfordulása, a 23.30 fokos precessziós elhajlás az éghajlati zónák létrehozásával a mágikus ciklopszépítmények hatóerejét csak csökkentette; a nemzeti háborúkat a teraphimok végleges lerombolása szüntetné meg. Az ótestamentumi parancsolat: „Ne csinálj magadnak faragott képet” - erre az ıstörténelmi veszedelemre vonatkozik. Felhasználták Atlantiszban az óriásnapok pusztulásával szétsugárzó kozmikus hullámokat is. A kozmikus sugárzás felszabadult elektronkötegeit a mágikus akarat éppúgy szolgálatába vonhatja, mint a kisebbmérető mágia a tőz és kibocsátása alkalmával szétszóródó atomenergiákat. Azt a rendezést, amit az ideoprojektorban korábban leírtunk, méretekben használták. Ezt a tudományt a titánok atlanti adeptusoktól tanulták el, de rosszra fordították. Az atlantidák tép teraphimok, mágikus építmények útján kötöttek le kozmikus elemeket, de az általuk behangolt állomás keletkezı és magasabb szellemi kultúrával rendelkezı csillagzatok energiáit vonzotta a földre. Ennek a magasabb felvevıhálózatnak részei voltak a piamisok, a Szfinx és egyéb, azóta már elpusztult építmények. A piramisok és az atlanti szimbólumok teraphimjei egyben az egész földet körülvették, ami felkeltette a titánok győlöletét, mert erıszakos céljaikkal ellentétben állott azoknak magasztos szellemi ideálkultusza, amit a mágikus felvevıállomások mellett épített kozmikus templomok adeptusai ezeken a helyeken folytattak. Ennek megsemmisítésére, az építés és béke megbontására konstruálták Algol-teraphimjeiket. Magasabb hatalmak rendelése folytán
- 72 -
azonban tervük nem sikerült; az Algol-templomok egy része a piramisokkal együtt az emberiség ıstörténetének ırzıje maradt. A bennük megtestesülı hieroglifák a mágia örök figyelmeztetıtáblái.
Alvilági Mítoszok. Az atlanti mágia maradványai A tér végtelensége két irányban terjed: makrokozmikus világkolosszusok ködrendszerei felé és mikrokozmikus parányok planétaláncaira. Az Univerzum szerkezete ugyanolyan a galaktikai nebulák napkötegeinek százmilliárdjaiban, mint az anyagot képezı atomvilágok elektronrendszerein. Az atlanti mágia gigászi kozmikus meditációjának is volt felsı határa. Noha az elektromagnetikus éterteleszkóppal eljuthattak a távoli csillagtér legelrejtettebb zugaiba is - bizonyos esetekben, mondjuk 100 milliárd fényév távolságra, már ez a mőszer sem mőködött, mert ilyen távolságban az éterhullámok szétszóródnak a fényfelszívó közegekbe, a „világ végét” ırzı sötét ködmasszákba asszimilálódnak. Világrendszereink határán létezik ugyanis egy sötét ködrendszer, amelyet a tudomány csak legújabban kezd megismerni és amely az ezen az övezeten kívüli fénysugarakat nem engedi át, hanem gömbalakban magábaszívja. Ennek a határvonalnak intuitív emléke élt a káldeusokban és az oly igazságtalanul elítélt Ptolomeusban, mikor a világegyetem külsı szférikus határairól szóló tanítását leírta. Mindössze abban tévedett, hogy ez a határvonal sokkal messzebbre esik, mint ahogy ı feltételezte. Miután pedig a megismerésnek a sötét ködök éterhullámfogó rétege a végtelenség felsı határán gátat vetett, az atlantidák az alant kiterjedı végtelenség útjára léptek, hogy ami a felsı világból hiányzott szemléletük számára, az ultramikroszkópikus mélysége vizsgálatában szerezzék meg. Ebben a törekvésben az a felismerés vezette ıket, hogy a világegyetem szerkezete odalenn teljesen hasonló, mint odafent. Más szóval: az analógiatörvényt alkalmazták. Ami a Tér hiperkozmikus kiterjedésének távolában elveszett számukra, azt a mikrokozmikus tér önmagukban pulzáló világkötegeiben vélték felfedezni, hiszen szemléletük szerint a világ nem volt más, mint egy óriási, hozzájuk hasonló ember s a továbbkutatást gátoló sötétköd-zónában egy még annál is nagyobb élılény testét, perifériáját sejtették. Azt a következtetést vonták le ebbıl, hogy a hiperkozmikus világ istenembereinek körülményei úgy viszonylanak a náluk alacsonyabb individuum körülményeihez, mint saját testük és agyuk mőködése a bennük élı atomok és elektronrendszerek funkcióihoz. Ami van, mind magasabb formák utánzása - másolata. Ezzel adva volt a hermetikus spektrálanalízis, a mikrokozmikus ultrateleszkóp elve! Most már csak módot kellett találniuk arra, hogy a saját testük és lelkük misztériumaiba való elmélyedés technikai módozatait megtalálják. Az ilyen célból létrejött titkos tudomány képezte azután minden késıbbi Yoga-rendszer alapját. Az atlantidák Yogája töredékeiben jutott az utókorra. Egy részét az alvilági mítoszok: Istar pokolraszállása, a Gilgames-eposz, Orpheus legendája, Egyiptomban az Amenti, Görögországban a Hades - másik részét az ind Yogarendszerek, Atman és Brahman meditációjának alakjában látjuk. Az a hindu tanítás, melyet az összes misztikus irányzatok átvettek, hogy az egyéni lélek tulajdonképpen lényegében azonos világlélekkel, nem más, mint atlanti Yoga, vagyis az analógiák tana. Az atlanti yoga a kozmikus múltat az ember altudatából akarta felszínre hozni. Miután a teremtésben részt vevı anyag és a létesülésre hajszoló ideák összetétele mindenhol egyforma, ennek az elvnek mőködési szabályait bármely részletbıl ki lehet bányászni. De a hermetikus
- 73 -
tradíció ennél még többet mond. Eszerint a bennünk ma lüktetı vér ugyanaz a matéria, amely a Föld, a Naprendszer, a csillagvilágok, az ısköd kezdetén engedelmes szereplıje volt a formaalkotó ideák színjátékának. Ami valaha létrejött, élt, történt és látszólagos pusztulásba rohant különféle kataklizmák apokalipszisében, mind megmaradt látens állapotban, lappangó emlékképek, tendenciák köntösében. A matéria atomjai, az elektronok, képsorozatokat - emlékeket, fizikai és szellemi tendenciákat hordanak magukban, megelızı teremtések tapasztalati konzekvenciáinak eredményeképpen. Maguk a természeti törvények, amelyek most érvényben vannak, nem mások, mint ilyen prekozmikus tapasztalatok akkumulációi. A természeti törvények nem voltak mindig ugyanazok. Azonban évek százmilliárdjainak tömege elıtt, más teremtési turnusok megelızı világkorszakaiban, tapasztalati úton, sok fizikai kísérlet megszerzett tapasztalata alapján, minden más viselkedési módot kipróbált az anyagban élı szellem s a mostanit alakította ki, mint a legcélszerőbbet. Az anyag emlékezésének egy módját az újabbkori tudomány is elismeri a sejtemlékezés elnevezése alatt. Ez teljesen igaz tanítás; mindössze annyit főzhetünk hozzá, hogy az anyag sokkal többre emlékszik, mint amit a kutatók ma megértenek. Biztos, hogy a jövendı korok természettudományának ez a tétele lesz a legfontosabb alapja.
Leszállás az alvilágba Annak a grandiózus yogának, melyet az atlanti adeptusok bevezettek, az Alvilágba való leszállás volt a kezdeti stádiuma. Ez a gyakorlat a késıbbi egyiptomi beavatás rítusai között fennmaradt és a neofita Ementibe-utazásával kötötték egybe. Hasonló titkos praxis volt a görög Hades mögött is. Az alvilágba való leszállás azon az akkor még csak intuitív tapasztalaton alapszik, hogy a prehisztorikus múlt emlékei a lélekben és testben egyaránt rétegenkint vannak feljegyezve. Az emlékezés prehisztórikus engrammjai fokozatosan rögzıdnek be a terhesség kezdetétıl fogva a prenatális, azaz születés elıtti filogenetikus fejlıdés folyamatába. Ami a filogenezis szerepét illeti, erre nézve annyit jegyzünk meg: az is, mint a sejtelmélkezés, jóval többet tartalmaz és nemcsak individuális, hanem kozmikus eseményeket is feljegyez a biológiai processzus sorrendjében. Tehát nem kizárólag az állábú ısök családfáját örökíti meg, hanem sorban végigmegy az egész fizikai világ teremtésének mikrokozmikus reprodukcióján. Az uterin-processzus végbemenetele után, az egymásra következett etapok asztrális engrammok képében fixálódnak a testben és az agysejtekben. Megfelelı retrospektív eljárással ezeket az engrammokat újra transzformálni lehet. Aki a teremtés kezdetén uralkodó állapotokra kíváncsi, annak fel kell idéznie a test születése elıtti emlékeket; aki távoli ködvilágok kialakulására, planétaláncok keletkezésére kíván gyakorlati demonstrációt, ereszkedjék le teste alvilágának kozmikus mélységére, mert itt megtalálhatja azt, amit a csillagászati teleszkópok gyengesége elıle elrejt. Ez a leszállás persze nem olyan egyszerő dolog s nem is veszély nélkül való. A belsı világőrhajó utasának fokról-fokra kell menni, elıször csak a közvetlen közelség országait, népeit ismerheti meg, mielıtt más planétákra, vagy távoli világszigetekre repülhetne. Az alvilági yoga azzal kezdıdik, hogy a tanítvány legjobb elszigetelt magányában, a kabala embrionisztikus pozitúrájában, meditációba kezd. Azért választjuk az embrionális pozitúrát, mert ennél a gyakorlatnál a harmadik szem erısebb mőködésére van szükség, ezt pedig csak a kabalisztikus pozitúra biológiai etimulusával érhetjük el. A meditációt mindig elsötétített szobában, félhomályban kezdjük. Tapasztalni fogjuk, hogy a kabalisztikus pozitúra techikai látóterünket ötszörös fényerıvel tölti meg. A harmadik szem mőködésének elsı hatása az lesz, hogy képzeletbeli világunk levegıje kivilágosodik, mintha - 74 -
felkelt volna benne a Nap s az imaginárius tér szokásos sötétségét fényáradat váltja fel. Ebben a belsı látótérben játszódnak le kozmikus történéseink s az iránytő, mellyel helyünket változtatni tudjuk, az imágináció. Erre jól vigyázzunk, mert enélkül nagy veszélyekbe kerülhetünk. Mielıtt a távolból látszó belsı Kozmosz országútjára lépnénk, feltudatunknak poszthipnotikus parancsot kell adni, hogy bizonyos idı elteltével a felvilágra akarunk jutni. A feltudat elementáljai ugyanis ebben az esetben átveszik a tudat küszöbének ırzését és az asztrális éter hullámain keresztül összeköttetésben másadnak altudatunk hajójával. Sajnálatos, hogy nem lehet világosabban közölni azokat a mélységes misztériumokat, amelyekrıl itt szó van, de a folyamatok természete olyan, hogy csak megközelítı, szimbolikus ábrázolás útján lehet hozzájuk közelférkızni. Ez az oka különben, hogy mítosz lett belılük! Megjegyzendı tehát, hogy mesterséges énhasadás - skizofrénia - létrehozataláról van szó, amely múlhatatlanul szükséges, nehogy egyrészt magárahagyott testünk idegen elementálok prédája legyen, másfelıl fluidális köteléknek kell fennmaradnia a szuprakozmikus mélységekbe elkalandozó szellem és a visszamaradó feltudati én között, hogy a meditáció lefolytatása után vissza tudjunk térni. Enélkül - a ködvilág szemével nézve - mesterségesen elıidézett ırültség, vagy démoni megszállás esete állhat elı.
Hádesz Az Alvilág kapujában két feladattal fogunk szembetalálkozni. Egyik a démonvilágot ırzı pokoli kutya, amit a mitológia Cerberusnak nevez, másik az individuális lét kapujának, az utolsó kapu ırének, ellenséges magatartása a hiperkozmikus kísérletekkel szemben. A küszöb ırzıje, a félelem, nem minden neofitát gátol. Ha a tanítvány elızı életekbıl fennmaradó asztrális énje démoni lárváját már elızı misztikus munkák-alkalmával legyızte, az többé nem alkalmatlankodik. A küszöb ırzıje abban fejt ki ellenséges tevékenységet, hogy minden erejével és félelem keltésével megakadályozni törekszik a neofita énjének kozmikus kitágítását. Az individuális lélek léte mikrokozmikus börtön, melyet a kozmikus yogában le kell vetni, hogy rokonrezgésbe hozhassuk magunkat idegen világok hullámaival, mivel enélkül nem hatolhatunk be azok életterébe. A küszöb ırzıjének célja ezzel szemben az, hogy az egyén mennél tovább megmaradjon énjének börtönében, mert csak ebben az énben vezekelheti le elızı életeinek tévedéseit, melyek lelkesített szimbóluma a lárva s amely éppen ezért a felelısségérzetet idézi fel és félelmet kelt. Az asztrálsíknak ki nem mondott doktrínája ugyanis, hogy senki sem léphet ki régi világából anélkül, hogy számláját ott véglegesen ne rendezte volna. Fentáll azonban a lehetıség, hogy ehhez hasonló akadályok nem merülnek fel, vagy mágikus úton - mert ez is a lehetıség határain belül van - semlegesítsük akaratunkkal a szimbolikus ır ellenállását. Akkor már csak a Cerberus marad hátra. A pokolbeli kutya az egyéni, az individuális lét kapujának ıre, amelynek legyızése után az ısi kozmikus Én tudatának részeivé válunk. Ezen a kapun csak az jut át, akit eljövendı kutatásaiban a legmagasztosabb valóság megismerésének szándéka vezet. Aki a mágia személyes célokra kihasználható dinamikai erık forrásainak birtokát keresi, azt a Cerberus menthetetlenül elpusztítja. Ez az értelme annak, hogy a kutyának jelszót kell a fülé súgni. A jelszó mágikus filozófiai mantra, amely megnyitja a neofita elıtt az érzékfeletti világokat. Természetesen szükségtelen mondanunk - a szuprakozmikus világokban észlelt események és magasabb természeti folyamatok az érzékfeletti világ ısi szimbólumnyelvén játszódnak le. Az itt átélt szimbolikus tartalmakat az - 75 -
emlékezet elraktározza, de késıbb már csak mitikus körülírásban közelíthetık meg.
A LÉTHE folyó vizén A misztikus alvilági ösvény elıször kanyargó sikátorokon vezet keresztül bennünket. Az alagút, mert valami alagútfélén hatolunk át, telve van misztikus leplekbe öltözött árnyakkal. Fátyolos nıalakok és fantomok suhannak el mellettünk, sóhajtásokat, különféle furcsa állathangokat hallunk; lábunk elıtt csúszómászók vonaglanak el, erıs kígyósziszegést hallunk, de a kígyót nem látjuk - míg végre félhomályba borult mezıre érünk ki, amely felett kísérteties fényben holdkorong foszforeszkál. Továbbmegyünk, a dombvidékhez érünk; itt úgy látszik, lement már a Hold és különös, szokatlan színő Nap jön fel helyette, ami a vidék sivárságát nem teszi barátságosabbá. Minden lakatlan, elhagyatott. A földeken néha merengı férfiak állnak, néha töprengı arcú nık - zenét, éneket is hall az ember, de az énekek, miket énekelnek, panaszosak s hamar elhalnak. Végre egy nagy, méltóságteljes tempóban hömpölygı folyamhoz érkezünk, melyben víz helyett egyszer vér folyik, máskor meg úgy tőnik, hogy zöld nyirokban embertestek és szörnyalakok, állati formákkal elkeveredve. Valami azt súgja, hogy a folyó a feledés vize. Jobban odanézünk, megtorpanva a parton, mivel hidat nem látunk és meglepetve vesszük észre, hogy a folyamban ezerszeresen kisebbített kiadásban városok futnak lefelé. Olyan ez, mintha futószalagon játékházakat és emberek lakóhelyeit látnánk sebesen rohanni. Némelyikük ismerıs szereznénk utánakapni, de a víz mindent sebesen elvisz. A furcsa színjátékban elfáradva, magunk is megindulunk a folyó rohanása irányában. Úgy érezzük, át kell jutnunk rajta, különben célunkat, melyrıl nem tudjuk hogy mi, sohasem érhetjük el. Sokáig vándorolunk lefelé, míg a folyó végre szőkülni kezd s egy keskeny alagút elıtt egészen sekélyessé válik. Az alagút bejárata elıtt, a parton mohlepte, zöldes fából készült, vagy csak ilyennek látszó, hosszú, keskeny csónak, amely elıtt magas, sovány, meghatározhatatlan korú férfi áll, kezében evezılapáttal. A csónakba éppen beszállnak a parton eddig észre nem vett emberek. A csónakba beszáll a révész is és megindulnak az alagút felé. Most érkezünk a kikötıhelyhez és egy ideig várakozunk, míg a csónak visszatér. Mikor újra feltőnik a barlang szájában, észrevesszük, hogy a ladik feneke üres, átlátszó. De átlátszók az oldalfalak is és a révész alakjának sincs realitása. Éppen gondolkozni kezdünk azon, hogy ilyenformán csak képzelıdtünk s ezen a helyen sem tudunk majd átjutni a folyón, mikor már benne is vagyunk a csónakban s a ladik velünk is megindul a folyosó felé. A föld alatti víziút elég hosszúnak tőnik. Útközben hasonló élményeink vannak, mint az alvilági út kezdetén. A barlang különbözı pontjain hangok szólítanak; kétségbeesett figyelmeztetéseket hallunk, hogy ne menjünk tovább; a vízbıl emberi és polipkarok nyúlnak ki felénk - le akarnak húzni a mélybe, de a révész kezének egyetlen mozdulatára eltőnnek s mi továbbmegyünk. Most véget ér az alagút. Kiszállunk és az elıbbinél sokkal szebb, derősebb rétre kerülünk. A csónak, amelyen jöttünk, már visszafordult, de úgy emlékezünk, hogy a révész kiszállásunk alkalmával elvett tılünk valamit. Mi is volt az?... Megvan! Egy kulcs... Kis vörös bronzkulcs, helyébe adott valamit, számot, amit szórakozottan zsebretettünk. Nem idızünk itt tovább, hanem elıre indulunk a virágos réten. Most már nem magányos vidék többé: színes köpenyben szépséges arcú emberi lények sétálnak rajta. Nem is járnak, inkább úgy tetszik, repülnek. Formájukon, alakjukon, magatartásukban van valami fenséges. Nemüket lehetetlen megállapítani, éppúgy lehetnek férfiak, mint nık. Mintha egymással társalognának, de a beszéd szavak nélkül folyik. Különösképpen magunk is résztveszünk benne, amennyiben gondolatainkat azonnal képek formájában látjuk és hangjukat fülünkön belül halljuk. Úgy látszik, ık is hasonló módon olvassák a tartalmát, mert nem közelednek és nem tesznek kísérletet rá, hogy utunkban feltartóztassanak. Megint csak tovább vándorlunk. Most vesszük észre, hogy az egész - 76 -
idı alatt lábak nélkül, lebegve úszunk tova akaratunk parancsára. Testünk fizikai formái helyén alul köduszály van - valószínőleg már a folyón való átkelés óta. A rét most véget ér. Elıttünk szakadékszerően kék légóceán ásítozik, fenn és lenn is a kozmikus tér végtelensége... Tudjuk, hogy innen le kell ugranunk... Behunyjuk szemünket és ellökjük magunkat a talajról. A következı pillanatban a világtér éteróceánjában úszunk. Elég valamelyik irányba kívánsággal tekinteni, hogy asztráltestünk - mert most már tudjuk, hogy asztráltesünkben vagyunk - a villám sebességével induljon arrafelé. Tudatunkból egy magasztos hang, amelyet eddig is gyakran hallottunk, tiszta zengı tónusban recitálja: „Ez a Léthe vize... az igazi LÉTHE vize!” Szemünk elıtt csillagvilágok tárulnak fel. Nem halandó szemünkkel a csillagokban most élılényeket látunk; hierarchiák csoportosulásait; isteni dinasztiák szimbolikus óriásalakjai testesülnek meg elıttünk. A fénytıl sugárzó ég, amelyben lebegünk, valóságos virágos rét. Soha nem látott színek, illatok, érzések és formák zúgnak körülöttünk s minden nagyon ismerıs. Valahol már egyszer láttuk, átéltük mindezt, de képtelenek vagyunk visszaemlékezni rá, hogy hol. Hosszú idın keresztül folytatjuk csapongásunkat a kozmikus térségeken és világokon át. Értelmünk elıtt megvilágosodnak a teremtés legrejtettebb titkai. A szimbólumok, melyek a látott dolgok értelmét hordozzák magukban, csodálatosan világosan érthetık és mindent kifejeznek. A gondtalan kalandozásnak azonban a jólismert belsı hang szózata vet véget. Figyelmeztet, hogy vissza kell térnünk, feladatunk még nem ért véget odalenn - a test várakozik. A szózat sem szavakban hallható persze, hanem emblémákban, melyeknek értelme az idézett szöveggel azonos. Most gyors zuhanás következik s némi idı elteltével visszafelé menı sorrendben megérkezünk a virágos rétre, majd azon keresztül a szépséges arcú lények között a föld alá vezetı folyosóhoz, ahol Charon, a révész, akinek most már a nevét is tudjuk, elveszi tılünk a számot, kezünkbe nyomja a kis vörös kulcsot s visszaevez velünk az innensı partra. A már egyszer megtett úton aztán akadálytalanul megérkezünk földi testünk székhelyére. Ez a misztérium az alvilágon keresztül vezetı utak egyike. Hasonló, de nem minden részletben megegyezı változatai a földalatti elágazásoknak az Amenti, a Gilgames eposz, Istan pokolraszállása és a görög Orpheus-monda. Ezek a mítoszok a végtelen kiterjedéső alvilág egyegy területére tett kirándulásról számolnak be, valamelyik beavatott elbeszélésében. Van, aki az eliziumi mezıket keresi fel, van aki a borzalmak völgyében pihen meg valamelyik talány felderítésén fáradozva. Az utazó adeptus karakterének megfelelıen aztán hívei átfordítják történetét az ezoterikus misztériumok szimbólumnyelvérıl irányzatuk kánonikus szövegkönyvévé s az okkult élmény vallási tétellé lesz. Az alvilági út különben késıbbi kisebb egyéniségek tapasztalatában is elıfordul s azt a néphiedelem a szentekkel is megtéteti. Ilyen az írországi Szent Patrick története, aki a róla elnevezett kénbarlangban hajtotta végre a leszállás koncentrációját. De egyéb tekintetben is az alvilág ideája keresztül-kasul hatja az újabb vallások irodalmát s a nép képzeletében mindenhol jelentékeny helyet foglal el. Az alvilági mítoszok fontosságát minden korban érezték, de való jelentıségét, az atlanti yoga prometheuszi nagyszerőségét már régen elfelejtették. Az alvilágba leszálló neofita természetfeletti vizsgáján a küszöb ırével és a Cerberussal való sikeres megküzdés mágikus erıtényét és a megvilágosodott visszatérés befejezı aktusát minden beavatottnál elvárták. Csak ezután a veszedelmes kísérlet után ruházták fel a kétszeresen újjászületettet az ısi hatalom misztikus emblémáival s ezután szabadon rendelkezhetett a titkos archívumok és laboratóriumok kincseivel.
- 77 -
A nagy kataklizmák emlékei Az individuális lét küszöbén Mielıtt a mágus átléphetné a mulandó én börtönének kapuját, meg kell ismerkednie az individuális lét fokozataival és fel kell építenie a kozmikus öntudatot. Ez a processzus a legısibb rétegekhez vezet el lelkében s a gyakorlati mágia legveszélyesebb útján, interkozmikus megrázkódtatások egész sorozatán hajszolja keresztül. Altudati engrammraktárából egymás után kelnek életre azok az etapok, amelyek a szervezetlen anyagot az elektromos halmazállapotú ködcsillagoktól a megszemélyesülı fizikai törvények által kitöltött formákhoz vezették. Át fogja élni a szellem anyaggá változásának és újra szellemmé szublimálódásának drámáját. Meg fogja ismerni, mit foglal magában az individuum évmilliárdok tapasztalatában szerzett térburkolata. Látni fogja, hogyan ölel fel az egyéniség egyre több és több életet. A nagyobb egyedek kisebb egységek tömegeit foglalják magukban, mint ahogy a fizikai test élete is elektronrendszerek és sejtállamok milliárdjait kapcsolja össze az organizmus központjában székelı szellem vezetése mellett. A világegyetem nagyobb egységei, a hiperkozmikus kolosszusok is ehhez hasonló szervezetek. A neofitának nem kell mást tennie, mint azt, hogy a saját testében fennálló viszonylatokat a Kozmoszra projiciálja az analógiák tanának nagyítóüvegén keresztül. A test atomstruktúrája olyan elektronkötegeket is magába olvasztott, amelyek távoli csillagzatokról, életük utolsó tettében százezerszeres fényben fellobbanó Nóvák felszínérıl, ködrendszerekrıl érkeztek hozzánk. Pusztuló, vagy már elpusztult világok atomjai állandóan bombázzák szervezetünket. Ezek közül az asztráltest sokat magába olvaszt az organizmus felépítése során. De egyetlenegy más csillagról való atom is tartalmazza annak a csillagnak egész múltját, jelenét és jövıjét, végével együtt. Azért ha a mágikus transzformátor éppen egy ilyen atomot bont képpé és hanggá, a múlt minden nagyszerősége életre kel lelki szemeink elıtt. Ilyen élmények győjtése és a feltudatban való elraktározása az atlanti mágia tanítványainak pszichikai tanulmányai közé tartozik. Ezt a stúdiumot vallási irányzatok alapítói őzték különös nagy buzgalommal keleten. A buddhizmusnak fı erıssége az atlanti meditáció gyakorlati átértékelése. A filogenetikus fejlıdés folyamatát az atlanti yoga búvára két irányban éli át: egyik út az embertıl lefelé vezetı irány, az állati formákon, növényeken, ásványokon keresztül egészen elemekkel való egybeolvadásig; másik az embertıl felfelé vezetı út, a nemnélküli atlanti egregórákon, a bolygók szellemén, Adam Kadmonon, a kozmikus óriáson keresztül, egészen a világegyetem gyakorlatilag elérhetı határáig. Ahogy azt korábbi Buddhákról mondották, átéli az animális múlt lelkes formáit. Sorra identifikálja magát a majommal, oroszlánnal, a párduccal, az ızzel, a báránnyal, kígyóval; innen még lejjebb ereszkedik a rovarok, pillangók, bogarak világába; lesz hal, tengeri növény s átlép az ásványi világba. Mindez a megszámlálhatatlan lény ı maga. Ezeken az állomásokon ısei mind átmentek, tehát mostani énjének látens állapotú részei. Legmélyebben van az elemek rétege. Itt az atlanti yoga egybeolvad a mágiával, mert a mélységkutató énjének az elemekkel való azonosulása az elemi erık feletti uralom kulcsát jelenti. Négy alapvetı gyakorlat van, amelyek varázsmantrák formájában maradtak ránk. Ez a négy mantra a következı: 1. Én vagyok a Föld! 2. Én vagyok a Tenger! 3. Én vagyok a villámlás! 4. Én vagyok a Tér!
- 78 -
A mantrikus gyakorlatok, melyek ezzel össze vannak kötve, emlékeztetnek a tibeti buddhizmus szintén atlanti eredető e gyakorlataira. Az 1-es számú mantra a neofitát összeköttetésbe hozza, identifikálja a Föld életével és azzal a szellemmel, aki a Föld testében objektiválódik. A terresztriális meditáció processzusában a tanítvány megjelesíti azoknak az élılényeknek tömegét, amelyek a föld felszínén, mélyében és légkörében élnek. Az analógia vitalizálása annyival is könnyebb, mert az emberi test sem más, mint szerves föld s benne sejtindividuumok milliói folytatnak változatos körülmények között életet. A haj egész erdırengeteg a benne mozgó baktériumok számára; a bır hegyek és völgyek szeszélyesen váltakozó egymásutánja; a bır a föld felszínének analógiája, mely alatt barlangok, nyirokfolyosók, vérlávavulkánok húzódnak meg s ezekben baktériumok, fagociták, sejtek lüktetı, forgó, nyüzsgı tömegei laknak. A 2-es számú mantra a tenger fenséges, néha viharzó, de lényegét mégsem változtató víztömegeit jeleníti meg a lélek és az asztráltest analógiájában. A 3-as mantra a lélekben és testben mőködı animális hıt sőríti össze az elemi elektromosság lángotvetı kisülésében. A test, a szellem ebben a koncentrációban eleven tőz; minden lángol, ég, izzik, benne éppúgy, mint körülötte. A kéz tüzet sugároz, a lehellet éget, a szem villámokat szór, az agy egyetlen láng és villamos akkumulátor, mely a mágus akaratára a felgyülemlett elektromosságot mennydörgı csapásban lövelli ki. A 4-es mantra végül kiterjeszti a mágus énjét a kozmikus emlékezés legvégsı pontjáig s az egyéni lélek eggyé lesz a világteremtés İsokával. Ez az az állapot, amelyet a hinduk a Százezerszeres Brahma lélegzetének neveznek. İ a Világtér s a benne lebegı megszámlálhatatlan világ a lehellete. Az egész Univerzum idıben ki sem fejezhetı hosszúságú élettartama csak annyi számára, mint amennyi a kilehelléstıl a belélegzésig eltelik, azaz néhány tizedmásodperc. Mikor a Végtelen Lény lélegzetét visszavonja, összeomlik, mélységes álomba süllyed minden élet s a Tér üres; maga a teremtı - bár mindenütt jelen van - láthatatlan. Az új lélegzetkibocsátásra megint ködrendszerek milliárdjai kelnek életre s megkezdıdik a csillagnapok körtánca. A Százezerszeres varázsló most egészen más formákat kelt életre, mint az elızı teremtési turnusban. A világőr éjszakáját konstruktív konzekvenciák megérlelıdése tölti ki. Ami a megelızı teremtésben rossz volt, az a következıben már nem fordul elı. Ez és ehhez hasonló ideák vezérlik a yogi-mágus elmélkedését. Az elemekkel való kapcsolódás, az unifikáció élménye birtokába juttatja a varázsigéket, melyeknek az elemi szellemek engedelmeskednek. Aki a vízzel eggyé lett, annak engedelmeskednek a vizek; aki a tőz lelkét magában lángra lobbantotta, annak a tőz szolgája, rokona, testvére lesz. Ez volt az elemi erık mágiájának vizsgatétele. Az atlanti varázsló, de még a káldeus is, akarata koncentrálásával gyúlékony anyagot lángra tudott lobbantani s az atlantida villámot szórt. Ezért ura a görög mitológiában Zeusz a villámoknak. A légelementálok segítségével kikapcsolta a gravitáció hatását. Ennek az volt az eredménye, hogy az adeptus a levegıbe emelkedett és repülhetett. A föld életének ismerete viszont a növényi élet termékenységét tetszés szerint irányította a kvintesszenciában, növényi kehely poharában nyújtotta a Nagy Magisteriumot, a fiatalság és halhatatlanság italát, a mitológiai nektárt. Az atlanti yoga alvilági utazása azonban félelmetes étményekkel és nagy megrázkódtatásokkal is jár. Aki azon egyszer keresztülment, soha nem felejtheti el a borzalmakat, melyeket az egyes létformákból való átváltozás okoz. Ez különösen az alsóbb fajok identifikációiban okoz kimondhatatlan szenvedést. A különbözı csoportok küszöbeinek mindenütt van ıre, éppúgy, mint az embernél s a rég elfelejtett varázsszót, ami azt ártalmatlanná teszi, a neofitának kell megtalálnia. Ezek az individuális lét fokozatainak átmeneti szörnyetegei, amelyek az egyiptomi
- 79 -
Amentiben fogadják az alvilági vándorát. A halott múmiája mellé készített amulettek nevének kimondása paralizálja a formacsoport ırét. A szimbólumok az utat megjárt, sikeresen visszatérı papi beavatottak munkái. Ugyancsak félelmet és megsemmisülési érzetet kelt a felfelé vezetı úton, hiperkozmikus titánok létformájának küszöbén az ottani fokozatok kapuinak ıre. Azok a testet öltött szimbólumok nem egyéni karmát, hanem bolygókultúrák lefolyását, a csillagzat urainak tévedéseit ábrázolják. Megpillantásuk szinte hamuvá perzseli az utazót. Mindezeknek az élményeknek az a célja, hogy az adeptus megszerezze az atlanti beavatották tudatát, a Kozmikus öntudatot.
- 80 -
ASZTRÁLMÁGIA
- 81 -
Az extázis Az Asztrálmágia minden operációjának az extázis az alapja. Mégpedig nem az öntudatlan kábulat, hanem a tudatos én irányított extázisa. Ezt az állapotot bármikor tetszés szerinti fokban és megfelelı mélységben kell tudnia kezelni annak, aki az Asztrálmágiában eredményeket akar elérni. Ezt az intuitív mágusok nagyobbik része tudta is mindenkor és arra törekedett, hogy bármilyen kerülı úton, ha más nem kínálkozott, kábítószerekkel, elérje a lélek exaltációját, azt a mágikus révületet, melyben az asztrálfény a tudatos akarat engedelmes eszközévé válik. Persze a kábítószerek, legalábbis a ma ismeretes narkotikumok és stimulánsok, ezt a feladatot csak tökéletlenül teljesítik, mivel a legtöbbje Saturnus-signatura alatt áll és még a Vénusz-Neptun elıjelő vegyszerek is bénítják az akarati tevékenységet. Eljuttat ugyan a hasis, vagy az ópium is az asztrálfény lángokban álló régiójához, de a szubjektum általuk maga lesz a démoni világ vampírjainak tehetetlen áldozata. A mágikus mőveleteknél viszont az extázisnak a feltudati én akarattevékenységével együtt kell emelkednie, hogy az asztrálsík iránytőjét: az imaginációt és a motort: az érzelemkomplexumot, a kormánykerékkel: az akarattal megfelelıen tudja használni. Ilyen hatást a narkotikumok esetében csakis a stimulanciák és narkotikumok keverésével érhetünk el, de az eredmény mégsem lesz tökéletes. A legújabb kutatások szerint sikerült a peyotl, a koffein és oxigén kombinációjával olyan szert készíteni, amely a kívánt hatásnak teljes egészében megfelel. A peyotl-koffein preparátumokat per os adagolják cseppekben, pontosan és kiszámított dózisban s a peyotlnál fellépı rosszullétet és utóhatást oxigénfejlesztı készülék egyenletes mőködése ellensúlyozza. A szert Dionysiumnak nevezték el az okkult társaságban, ahol azt egy orvos kipróbálta. Állítólag megközelíti az atlanti peyotl hatóerejét. Miután azonban ez a szer egyelıre még a titkos receptek közé tartozik, elıállítása pedig sokáig nehéz lesz, a neofitának más módozatok után kell néznie. Mindenekelıtt tudnivaló, hogy az extázis éppúgy, mint az álom, mechanikai ingerek segítségével elıidézhetı. Három fajtája van. Elsısorban a mély álom önkívülete - ebben a lélek az asztrálsíkon bolyong világos cél nélkül; másodszor a szenvedélyek extázisa határozott célponttal; harmadszor a látnok szimbolikus felmagasztosulása, mely a jövıt kozmikus formájában érzékeli. Az Asztrálmágiában fıként a második változat szerepel, a szenvedély exaltációja. Aki ezúton kíván hatni, annak különleges kiképzésben kell részesülnie, lelke szenzuális regisztereit illetıleg. A kiképzés a részben már elfogadott érzelemátvitel, érzéskoncentráció gyakorlatain keresztül történik. Ennek lényege az, hogy a múltból felidézett valamely erıs érzéki, érzelmi benyomásunkat egész testünkre kisugározzuk s az így felfokozott érzés intenzitását a lehetı legmagasabb fokra hevítjük. Olyan ez, mint a rádió hangerı szabályozása. Az érzés vagy vágyhullám szokásos mivoltában csak jelentéktelen mérető, a frekvencia-intenzivátor bekapcsolása útján azonban elıször száztíz, kétszázhúsz, majd tízezer volt feszültséget ér el. Ezen a ponton mágikussá válik és az éterhullámokon keresztül távolba hat. Az érzésprojekció megindítására bármilyen érzelem alkalmas, ha a szükséges erısségi fokot eléri. Bizonyos fokon a gondolatok automatikus mágnessé válnak és magukhoz vonzzák a tartalmukat kitevı objektumot. Az öntudatlan mágia esete ered ebbıl a körülménybıl. Magasabb kultúrával rendelkezı adeptus, ha valami kívánsága van, felfokozza magában a tárgy utáni vágy ideáját s a mágikus magot altudatába mélyeszti. A feladat végrehajtásával ilyenformán nem a feltudati én, hanem a nagy varázsló, az altudat lesz megbízva. Ez azután a mágus alvása idején az asztráltest közegében eljár a megbízatásban s némi idı elteltével, néha pár hét is beletelik, az óhajtott esemény a természeti folyamatok rendes kísérı körülményeivel bekövetkezik. A kívánság teljesedése annyira természetesnek látszik, hogy nem is gondolunk mágiára. A mágus az érzelemkoncentráció módszere helyett ebben az esetben az érzelemretroverzió útját - 82 -
választja s a magasfeszültségő áram bekapcsolása után többé nem törıdik objektumával. Az asztráltest azonban ugyanekkor ellenállhatatlan erejő parancsot kapott és a tudatalatti tevékenység a lélek összes prekozmikus energiáit a feladat éredekében mozgósítja. Az operáció színes álmokkal kezdıdik, amelyekben az experimentátor távoli helyeken, a keresett személlyel kapcsolatban élményekben megy át, vagy egyéb tevékenységet folytat, az eredeti kívánságnak megfelelıen. Az álmok az asztráltest mőködésének megtestesülései. A mágikus alany automatikusan rákapcsolódik a célbavett személy hullámhosszára és azzal az asztrálsíkon teremti meg elıször az összeköttetést. A misztikus tevékenység addig folytatódik, míg a fizikai sík össze nem hangolódik az asztrálsíkkal s az illetıt ellenállhatatlan kíváncsiság, vagy belsı sürgetés az óhajtott irányba nem tereli. Ez a folyamat magasabb célok érdekében is lejátszódik. A kívánság irányulhat a foglalkozásban teendı elımenetelre, karrierre, valamely elınyös helyzet elérésére vagy természetfeletti segítségre, nehéz problémákban... Az altudati varázsló, akirıl már tudjuk, hogy valójában a mindenható Adam Kadmon másolata, a feltudatból kapott feladat nagyságának megfelelı energiákat mozgósít az uralma alatt álló ezoterikus világban s elıbb-utóbb keresztülviszi a rábízott feladatot. Az extázisban kimondott kívánság démoni erejő mantra, de a transzcendens síkok elementáljainak éppen a démoni erı a mozgatórugója. A dolgokat akarni és szenvedélyesen kívánni kell s a lehetetlen is lehetségessé válik. Természetesen a mágikus akarás és az extázis nem csapongó félbeszakításokat megengedı processzus. Az egyszer megkezdett folyamatot erılködésmentesen, állandó intenzitással tartjuk. Ebben - kitartó gyakorlással - tökélyre tehetünk szert. Miután már elértük az érzelem vagy akarás általunk lehetséges felsıfokát, azt ezen a ponton rögzítenünk kell, hogy az érzelem az extázis egyenletes tüzébe csaphasson át.
Az asztráltest kiküldése Ha körülhatároltabb idın belül akarunk valamit elérni, az asztráltest kiküldésének módozatához folyamodunk. Noha az altadatban való plántálás mővelete és a retrovertáció eljárása is létrehozza a megkívánt eredményeket, a folyamat hosszú ideig eltarthat s alkalomadtán nem a legkívánatosabb formában érkezik be hozzánk. Schertel írja: „Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mágikus hatások csak ritkán következnek be éppen abban az idıbeli sorrendben és formában, amelyben az ember várja. Éppúgy, mint ahogy a bankár nem számíthat rá, hogy bizonyos papíron meghatározott idıben egy bizonyos összeget nyer - de amennyiben játszik, egészben véve mindig eredménnyel dolgozik.” Az asztráltest kiküldése határozott utasításokkal, a feltudati én személyes ellenırzésével, precízebb kontaktust teremt dolgok láthatatlan összefüggéseivel, mint a teljes sötétségben lejátszódó démoni én agenciája az alvilági régiókban, ahol a feladat mellett elementáris mellékhangok is beleszólnak a játékba. Az ego kozmikus démona ugyanis sohasem teljesíti maradéktalanul a feladatot, hanem az érzéskomplexum szimbolikus tartalma szerint olyan elemeket is realizál, amelyek a vágykép sötétebb asztrális hátterében húzódnak meg. A démoni másodpéldány nem tesz különbséget kellemes és kellemetlen projekció között s az érzelem heterogén szövevényébıl mindazt megragadja, ami az elemi erık hatáskörébe tartozik. Ennek az a következménye, hogy az ilyen beteljesedés aktusa gyakran kevéssé örvendetes jelleget ölt. Az elemi szellemek segítségének megvan az ára. Ennek a bajnak megelızésére a mágus helyesen teszi, ha mindent a lehetıség szerint elıre megtervez s nem bíz túl sokat a félhomály építészeire. Az asztráltest a kiküldési aktusa elıtt speciális gyakorlatokkal elıkészítendı az utazásra. Minden kiszállás elıtt már legalább öt nappal speciális odköpenyburkot fejlesztünk s azt naponkint fokozódó sőrítés mellett ellátjuk mindazokkal a talizmánikus szuggesztiókkal, amelyek a reá váró feladatban, a hely - 83 -
természetének megfelelıen lesznek megszövegezve. Az asztráltestet kiküldhetjük személyes célok érdekében, valamelyik távoli ismerısünkhöz, vagy akár egy idegen személy lakására is éjnek idején, mert az asztráltest kiküldése legcélszerőbben éjjel lehetséges. De kiküldhetı az asztráltest ezoterikus síkokra is - valami nagyobb szellemi feladat elvégzésére, interkozmikus igazságok leolvasására, az éterlények birodalmába. Asztráltestben megyünk az alvilági útra, s a Léthe folyó vizére is. A legmagasabb mentálsík világainak területére azonban már nem az asztráltest vezet. Itt az asztráltest anyagából elıbb a mentális test finom összetételő fátyolát kell kiválasztani, miközben asztráltestünk az asztrálsík egy pontján éppúgy félálomban marad vissza, mint a fizikai test a sziderikus utazások tartama alatt. Ezt a magasabb kísérletet azonban itt nem tárgyaljuk, mivel az nem tartozik az asztráltest funkcióinak hatáskörébe. A kiszállást tehát legalább ötnapi elıkészület s ezután a megjárandó út képzeletbeli elırajzolása elızi meg. Mikor célunkkal már teljesen tisztában vagyunk s az elvégzendı munka részletei világosan állanak lelki szemeink elıtt, a forgópontot képezı centrális érzelem, vagy gondolat emelıjén az extázis magaslatára emelkedünk s azután tetszhalálszerő félálomba süllyedünk. A testbıl való kilépést elızetesen szintén beidegezhetjük azáltal, hogy testünket idegen, tehetetlen anyagtömegnek képzeljük, amelybe énünk mint valami börtönbe van bezárva s amely e gyakorlatok alatt a börtön egyik falán kis repedésen kipréseli magát és madárhoz hasonlóan magasba röppen. Mindemellett annak a képzetnek kell betöltenie tudatunkat, hogy mindjárt röpülni fogunk. Az ismételt pszichikai gyakorlatok eredménye az lesz, hogy egyszerre csak úgy vesszük észre, már a levegıben vagyunk. Ekkor megkezdıdhet az intellektus speciális célra irányított tevékenysége a kiküldés feladatában. Mielıtt a fizikai burkot, azaz testünket hátrahagynánk, azt odköpenybe burkoljuk; tehát két odköpeny van: egyet az asztráltest, egyet a fizikai test kap. Ezután mágikus mantraszöveggel biztosítjuk a félálomban szendergı testet más intelligenciák, elementálok támadása elıl s elhagyjuk lakóhelyünket. A további események a feladattól függenek. Annak bevégzése után ugyanazon az úton térünk vissza, amelyen mentünk. Hangsúlyozzuk, hogy a kiszállás nem veszélytelen az experimentátor részére. Ha valamilyen felületességet követ el, a fizikai testet nem szigetelte kellıképpen, ha elmulasztotta a megszállást elhárító mantrát kimondani, vagy az asztráltest védıi, burkolata gyenge, a legkiszámíthatatlanabb fejlemények várhatók. Már említettük, hogy a hiányosan szigetelt test démoni megszállás áldozata lehet. A mágus egójának távollétében szervezetét a sötétség démonai bőntények elkövetésére használják fel, vagy a test és az egó közötti fluidális összeköttetés szakad el s a mágus nem tud többé visszatérni.
Képvarázs Ugyancsak az Asztrálmágia része az ısi viasz-szobor-varázslat, amelyet minden primitív nép mágiájában megtalálunk és amely minden valószínőség szerint Káldeából veszi eredetét. A varázstevékenység abban áll, hogy a mágus viaszszobrocskát készít, amit preparál a kiszemelt alany testébıl eredı valamiféle tárggyal; foggal, hajjal, körömmel vagy olyan titokban megszerzett ruhadarab foszlányával, amely telítve van az illetı testének kisugárzásával; az így elıállított misztikus hasonmás fizikai mását különféle rituális cselekedeteknek veti alá. A győlölet mágiájában átkokat szór a fejére s a sötét szertartást tőszúrások kísérik. A győlölet tetıpontjára hevített extázis a szobor szívének keresztüldöfésében ér véget. De ugyanez szobor a szerelmi mágia praktikáiban is szerepel, amikor erotikus cselekmények, szexuális parancsok és befolyásolás közvetítıjének feladatát teljesíti. - 84 -
A képvarázs létrehozása sokféle elıíráshoz van kötve; az operáció néha két hétig, vagy még tovább ismétlıdik, hogy kívánt hatást minél jobban erısítse. A szobor belsejében elhelyezett organikus eredető objektum a biológiai hullámhossz feladatát látja el. A régi népek misztikájában általános volt az a hit, hogy egyrészt már a fizikai formák külsı hasonlatosságában is a metapszichikai lényeggel való rokonság rejlik, tehát ha valami hasonlít egy távoli dologra, akkor azzal rejtélyes úton kapcsolatban is áll, ha másképpen nem, hát a plátói ideák világában. Azáltal, hogy egy ilyen tárgyra fizikai manipulációk útján befolyást gyakorlunk, ezek szerint a másik, távoli objektum lényegébe is belevágó változtatásokat eszközlünk. A fizikai átalakulás, amit a közelünkben lévı tárgy szenved, a titkos asztrálkapcsolaton keresztül, melyet a kísérleti alany testébıl vett organikus matériával erısítünk meg, így a hasonmásról átterjed a távollévı eredetire is. A plasztikus múmia, vagy a köröm, haj stb. a szobor lelke; ez ad életet a viaszszobornak s ezért a szobor elkészítése az amulettkészítés rituáléjának külsıségei közt megy végbe. Az ısi viaszszoborvarázslat természetesen nem az egyedüli változata ennek az elvnek. Azt napjainkban fényképek útján is gyakorolják, mégpedig sokkal hatásosabban, mint a kissé nehézkes szobormintázásnál. Lermine, a francia okkultista író mondja: „Nemde, azt hiszitek, hogy az arcalkatnak ez a puszta lekopírozása semmi más, mint a fény játéka?... Tudatlanok! A test, mely az objektív elé áll és az érzékennyé tett lemez között áram keletkezik, amely a lényegnek, mint a galvanizáció folyamatában, számtalan részecskéjét, matériáját, szubsztanciájának, életelemét magával hozza... A kémia semmi mást nem tesz, minthogy ezeket megrögzíti. Értsétek meg jól. Eközt a fotográfia közt, amely elıttetek halottnak tőnik és ama lény közt, aki él, szétszakíthatatlan kapcsolat áll fenn. Egyiktıl a másikig számtalan kötelék vezet, mint az elektromos huzalok hálózata s ha ezt a képet ütik, megsebzik, eltépik, akkor az ütések, sérülések, szakadások - mint a telegramra, vagy a hang a rádión - az élı eredetire hullanak vissza.... aki nem tudja, miért szenved, miért sóhajtozik, mitıl hal meg!”
Odvampírok A szerves élet energiájának arkánuma, az idegerı elasztikus hordozója az od. Ebben a szubtilis matériában megy át a fizikai életerı az asztrálsík éterikus szövetébe. Minden élı szervezet termeli. Nélküle organikus funkció nem is képzelhetı. Az od az összes hormonok és vitaminok hatóerejének akkumulátora, az igazi életelixír. Amint azt Reichanbach kísérleteibıl tudjuk, az od kétnemő, pozitív és negatív pólussal rendelkezı szubsztancia. Brandler Pracht, az ismert okkultista, a „Psyche” c. folyóirat általa szerkesztett rovatában azt írja, hogy az emberi érintkezés öntudatlanul is bizonyos mérető kölcsönös odelvonással jár. „Finom összetételő kisugárzásainkat állandóan összekötjük egymással, minden fizikai közeledésnél és érintkezésnél. Az odnak nevezett, állandóan áramló fluidum, melyet szervezetünk kémiai laboratóriuma fejleszt, hordozója és közvetítıje érzéseinknek, hangulatainknak; nélküle sem antipátiát, sem szimpátiát nem éreznénk és a tudományosan már elismert gondolatátvitel jelensége enélkül a finom közeg nélkül lehetetlenné válnék. A fejlıdésünk szempontjából oly fontos odkeverésnél nem erıszakos odelvonásról van szó, hanem a szubtilis energiák cseréjérıl. Az odvampírizmus azonban nagyon is a másik személy rovására tolja ezt el. Itt nem odcsere folyik, hanem erıelvonás. Az odvampír csak felvevı. Nem elégszik meg a természet által létrehozott önkéntes kölcsönnel, hanem szellemileg rászívja magát áldozatára és akkora mennyiségő vitális esszenciától rabolja meg, hogy objektumán fizikai rosszullét, gyengeségi állapot tör ki. Az emanáció az életerı és éppen ez kell a vampírnak. Az esetleg öntudatlan odvampír környezetére, különösen gyenge emberekre, azok testi állapotát illetıleg rendkívül hátrányos - 85 -
befolyást gyakorol. Nem ritkán tapasztaljuk, hogy ez vagy az a személy, a vele való együttlét alkalmával erısen igénybevesz bennünket. Az ember ilyen látogatás után mintha agyon lenne ütve: ólmos fáradtság lepi meg és az összes csontjai fájnak; feje szédül, gondolkodásra képtelen és valami nehezen legyızhetı álomkór fogja el. Ez az állapot szenzitív egyének számára még kínosabb. Itt a túlzott odelvonás váltotta ki ezeket a jelenségeket. Régebbi idıkben életerejükben gyenge, sorvadt öregeket fiatalemberekkel fektették össze aludni. Ugyanebbıl az elvbıl kifolyólag cselekedték ezt, mivel az öreg, életerıt már csak gyengén termelı szervezet szivacsként tapad a fiatal test kiáramló energiájára. Teleszívja magát vele és újra jobb funkcióhoz jut, habár nagyon is a fiatal organizmus rovására, mivel az ilyen túlzott mérető erıelvonást az nem képes elég gyorsan pótolni.” A tudatos odvampírizmus viszont az Asztrálmágia egyik összetett mővelete. Ezt a lényegében feketemágiához tartozó operációt Cinvat „Experimentálmágiá”-ja így jellemzi: „Az odelvonás imaginatív úton történik, közvetlen közelbıl, vagy távolbahatás útján. A kísérletezı beleképzeli magát abba az állapotba, amelyben az emberekkel való érintkezés folyamán azoktól rögtön nagyobb mennyiségő odot von el s ezáltal idıvel csakugyan mágnessé válik idegen od felvétele számára. Az áldozattól erıt csapol le, ami gyakori ismétlés esetében annak egészségét teljesen aláássa. A táv-vampír kikeres magának valakit, aki részére szimpatikus odkvalitással rendelkezik. Ezután erısen fejlett imaginációja útján - ami már nagyobb valóság, mint amit a szó értelme takar - kontaktusba helyezkedik objektumával. Erre többnyire az éjszaka idejét választja, mégpedig azt a szakot, amelyben biztosra vehetı, hogy az áldozat alszik, vagy legalábbis abban az állapotban van, mikor a feltudat kontrollja kikapcsolódik. Célját élénken elképzeli és elgondolja, hogy az od finom, szalagszerő sugárban az áldozat fejetetején, a tobozmirigy vagy a napidegfonat tájékán kiszivárog és átáramlik ıbelé. Ezzel az idegen individuál-oddal a vámpír teste életerejét s intellektuális képességeit emeli. Az így kezelt áldozat másnap felfrissülés helyett összetörve ébred, fejében ólmos fáradtsággal, amely szimptómára különben erıteljes konstitúció és egészséges életmód mellett magyarázatot nem találunk.” Ez ellen a vampírisztikus erıelvonás ellen biztos védelmet nyújt az odköpeny.
Szerelmi varázslat A Szexuálmágia modern fegyvertára - az ısi viasz-szobor-varázslat mellett - fıleg vitalizált fényképeket használ praktikáihoz. Hogy a fénykép mágikus szimbóluma csakugyan összeköttelésben áll az eredetivel, azt Kallenberg ezirányú kísérletei kimutatták. Ha egy villanyozókészülék váltóáramát két rézlemezben vezetjük, amelyek mindegyike keménygumi izolálóvázon függ, s a fémlemezek közé fényképet erısítünk úgy, hogy a lemezek egymást ne érintsék, a képpel korreszpondáló személy az elektromos áramot testében fogja érezni, illetve olyan érzése lesz, mintha villanyoznák. Vékony brómezüst kópia alkalmasabb a kísérlet céljára, mint a kartonra erısített fénykép; ennek ellenére a reakció kartonlemezeknél is érezhetıen fellép. A kísérlet hat és fél kilométeres távolságban is sikerrel járt. Olyan személyeknél, akik éppen passzív állapotban vannak, az experimentum lényegesen jobb eredményt mutat, mint azoknál, közben aktív tevékenységet végeznek. Az áram erıssége is fontos; túl erıs áramok használatától azonban óva intik a kísérletezıt. Kallenberg és asszisztensei 2, 5 és 7 volttal dolgoztak. Magasfeszültségekkel végzett kísérletek szervi elváltozást, jóvátehetetlen organikus megbetegedések kezdetét, sıt bizonyos esetekben halált is okozhatnak. Ezt állatkísérletekkel bizonyították be. A vitalizált fénykép tehát érzéki impulzusokat közvetíthet és a mágikus operáció színhelyére idézheti a kiválasztott személy asztráltestét, amelynek ebben az állapotban poszthipnotikus sugallatot és parancsokat adhatunk. A Szexuálmágia távkísérleteinél nagy szerepet játszik az - 86 -
imagináció, voláció és extázis magától érthetı elızményei után a mágus saját pszichéjében gyújtott érzéki láng, amelyet alkalmas pillanatban átömleszt médiuma asztráltestébe. A szenvedély ragályos betegséghez hasonló, az érzéki mámor pedig pszichikai fertızés útján terjed. Ebben a testi szépségnek kevés, vagy semmi szerepe sincs. Az erısebb egyéniség érzékileg is leigázza a gyengébbiket, jóllehet a mágus külseje nem vonzó, vagy az objektumnak eleinte nem szimpatikus. A mágikus operáción keresztül a médium antipátiája megfordítható s éppen ez a processzus a szexuálmágus tevékenységének az értelme. Hogy a mesterséges erotikus extázis akarati úton való kivetítése milyen erıs lehet, mutatja P. B. Randolphnak, a félvér amerikai mágusnak a példája. Az esetet Meyrink idézi az általa fordított Rózsakeresztes regény elıszavában. A leíró Meyrink egyik amerikai barátja, aki a kísérletnek szemtanúja volt. „Randolph - szól a levél - a legkülönösebb ember. Mindent elkövettem, hogy átlássak rajta, de hiába. Beszélgetés közben az utcán egyszerre csak hirtelen megváltozik a hangja, mintha idegen beszélne belıle, gyakran valami ismeretlen nyelven, én ezek közül sokat tanulmányoztam, amit azonban ı beszél, azt nem értem. A tehetsége távolban történı események látására páratlan és egyenesen a csodába illı határán van. Mivel az a hír járta róla, hogy képes asszonyokat akaratának távolba vetítésével engedelmes szolgáivá tenni, elhatároztam, hogy kipróbálom ebben a tekintetben s egy nap rátereltem a szót erre a témára. Éppen a színházban ültünk s szünet volt. - Igen - mondotta Randolph, amint megkérdeztem - minden asszonynak, akit én hívok, jönnie kell. Bármikor. Azonnal! - Például most is? - Természetesen. Most is! Válasszon ki egyet a sok közül, akik ott lenn ülnek! Lopva rámutattam egy fiatal, szıke hölgyre, némi távolságra tılünk. Randolph azonnal lezárta szemét, merev koncentrációba mélyedve. Alig két perccel késıbb a hölgy felállt és mint valami holdkóros, kitámolygott. Természetesén azonnal felkértem Randolphot a visszataszító kísérlet félbeszakítására.” Tudjuk, hogy Randolph mágikus operációiban szexuális eszközöket alkalmazott és akaratát az imagináció útján sugározta távolba. Teljesen hasonló, az erotikus beteljesedés végsı pontjáig keresztülvitt kísérletet ír le Barton Stay „Lélektávíró” címő monográfiájában. Itt is az extázisban koncentrált akarat törte meg a médium ellenállását és vezette azt engedelmes eszközként a mágus szobájába. Barton Stay egészen valószínőtlenül nehéz és szokatlan feladatokat ró ki egy vidéki fiatal leányra, aki házától néhány száz méterre lakik. Éjnek idején ki kell másznia földszinti hálószobája ablakán, a két ház közötti utat elıször lépésben, majd futva megtenni, ideérkezve egy nehéz létrát kísérletezı hálószobájából nyíló erkélynek támasztani, azon felmászni és a nyitott ajtón belépve, parancsra várakozva, megállni. Barton az egész idı alatt egy mozdulatot sem tesz, egy szót sem szól, csak akaratával kormányozza. A fiatal leány mindezt végrehajtja. Vannak persze nehéz esetek, ahol a kiszemelt objektum akarata erısebb s a sugallt feladat idegenszerősége eleinte megakadályozza a szuggesztió teljesítését. Tudnunk kell azonban, hogy a kitartó munka ebben az esetben is gyızedelmeskedik. Schertel írja: „Direkt balsikerek sem szabad hogy megtévesszenek bennünket. Ezek csak szükséges elızményei a legteljesebb eredménynek. Ellenhatások érezhetıvé válása gyakran annak a jele, hogy az ellenfél ellenállásának ereje megtörött, mint amiképpen nem élı halak teste felszínre kerül. A balsikerek hegyek, amelyeken át kell lépni és amelyek mögött rendszerint a legszebb tisztások fekszenek. Nem szabad bátortalanná válnunk, még ha az egész arimánikus világ ellenünk fordul is és a legerısebb mantra hatástalannak bizonyul. Egyéniségünk démona küzd, fájdalommal és fáradsággal küzd. Nekünk azonban vele együtt kell szenvednünk, hogy a gyızelmet vele együtt megoszthassuk.”
- 87 -
Erıvonalak vetítése Ugyancsak a szerelmi mágiának volt része eredetileg az erıvonalvetítés praktikája. A módszert késıbb átvitték más területre is és a feketemágia operációinak alkotóelemévé lett. Az eljárás tulajdonképpen a Magnetomágia jelenségei közé tartozik. Azon alapul, hogy a mágus szemén keresztül imaginárius fonalakat szı bizonyos személy, tárgy, vagy hely köré. A sok változat körül három emelkedik ki: 1. A lekötés. Valahol - lehet nyilvános helyen, mint pl. színház, sétatér - kiválasztunk egy embert, aki elıttünk ül, nem túl messze. Rákapcsoljuk figyelmünket s szemünkbıl képzeletben vörös, kék, sárga, vagy zöld fluidfonalat bocsátunk feje köré. A szál eldobása olyanformán történik, mint a lasszóvetés:
A. pont a hely, ahol mi tartózkodunk; B. pont az objektum feje, a sugárvonal az odlasszó. Jobbfelıl kezdve, balra dobjuk ki a lasszót és ráhurkoljuk a fejére, vagy a testére. A fonál két végét kezünkbe fogjuk és a derekunkra kötjük. Amilyen színő a fonál, olyan hangulatott fogunk általa felkelteni. A manıvert többször kell ismételni. Ha az imaginárius szál finom, elasztikus tapintású, az átvitt érzelem simán ömlik az objektum asztráltestébe; ha kemény és érdes, szívszorulást okoz! 2. A hurokvetés. Egészen az elızı gyakorlat mintájára. Az operáció rögtön a hurokvetéssel kezdıdik. A hurok a kivetés után testére záródik, összeszorul és a vékony, erıs fluidkötél hozzánk köti az objektumot. Eredménye ugyanaz, mint az elıbb. Szimpatikus érzelem jó hatást tesz, antipátia vagy harag légzési zavarokat, szédülést okoz. 3. Hálószövés: Kísérletünk színhelyén, ami ismét lehet bármely célt szolgáló magánhelyiség, kávéház, váróterem vagy egy sétány padja, kiválasztunk egy e célnak megfelelı pontot, melyet imaginárius úton pókhálószerően befonunk fluidszálakkal. A fluidszálaknak bizonyos színt, szilárdságot és érzelmi töltést adunk. A mőveletet több napon át megismételjük, majd félrevonulunk és várakozunk, hogy milyen hatása lesz az arra menıkre. A legmeglepıbb eredményeket akkor érhetjük el, ha olyan tárgyat preparálunk, amelyet nem sokan használnak, de: állandó gazdájuk van, mint egy fotel, egy bizonyos személy fekvıhelye, egy munkaasztal stb. Mágikus hurkok, hálók, erıvonalakkal megkötött szimbólikus figurák, szignaturális pecsétek lerakhatók olyan helyre is ahonnan az experimentátor eltávozik és ahova hosszabb ideig nem tér vissza. Az elhelyezett erıgóc vagy figura távollétében érvényesíteni fogja akaratát s ha a mágus távolbahatás útján kívánja befolyásolni objektumát, a leadott gondolatenergia errıl a támaszpontról fog lokális erısítést nyerni.
Múmiák Az élı szervezetekbıl származó részek, kiválasztási termékek magukban viselik eredetük - 88 -
jellegét. A haj, köröm, az urinum, az exudáció, a mag mind fel vannak ruházva hordozójuk individuális sajátságaival. Nemcsak a specifikus forrás vitális hullámhosszát kapjuk meg belılük, hanem - mivel a leválasztás után még hosszú ideig összeköttetésben maradnak származásuk helyével - a legkülönbözıbb módon hathatunk rajtuk keresztül tulajdonosukra. Saját vagy idegen szervezetbıl vett kiválasztási termékeket a mágia misztikus alchimiájában múmiáknak nevezünk. A mágia olyan múmiákat használ, amelyek elızetesen preparálva lettek. Minden múmia tartalmaz valamit a test életének odikus fluidkompozitumából. Ez a rész a fluid kvintesszenciája, vagy a múmiális balzsam. A növény múmiája annak nedvdús, folyékony tartalmában van. Növényi múmiák balzsamkivonata a növény fokozottabb erejő hatóanyagát képviseli. De bármely idegen anyag is, amit az élı szervezettıl elvonunk, miután az a szervezeten keresztülment, elvon bizonyos mennyiséget a test életébıl. Ez az energia eredendı állapotában azonban túl nyers ahhoz, hogy mágikus operációkban felhasználhassuk. Azt elıbb preparálni kell s a preparációt a mágikus erjedés folyamatában hajtjuk végre. A mágikus erjedés olyan eljárása a misztikus alchimiának, ami a múmia hatóerejét megsokszorozza. Mielıtt bármely múmiával okkult operációkat kezdenénk, azt megérleljük és elıre elhatározott formába öltöztetjük. Legnagyobb mennyiségben a test folyékony elemei tartalmazzák a múmiális balzsamot. Az artériás vér több erıt ad, mint a vénás vér. Tudnivaló ezenkívül, hogy szilárd anyagok alkalmasabbak okkult mágnes készítésére, mint a folyékony elem. A hús alkalmasabb a csontnál, mivel könnyebben veszi fel a vitális fluidumot, viszont a csont, ha egyszer megtelt múmiális balzsammal, nem merül ki olyan hamar, mint a hús. Ezért legtovább megırzik hatóerejüket a csonttal kombinált konstrukciók. Ha a múmiákat kiszárítjuk s valamely szilárd anyaggal kötjük össze, ezáltal asztrobiológiai mágnessé változnak, amelyek odot és elementáris energiákat vonzanak magukhoz. Múmia és mágnes között az a különbség, hogy a testbıl vett friss matéria pusztán nyersanyag, míg a mágnes mesterségesen elkészített kompozitum. Az okkult mágnes távolból magához vonhatja annak az egyénnek odenergiáit, akinek testébıl származik.
A Mágikus erjedés Helyesen lefolytatott pszichokémiai erjedésnél az idıtartómon kívül két dolgot veszünk számításba. Elıször az edényt, melyben a processzus végbemegy, azután a meleget, amely azt megindítja. Az edény készülhet a legkülönbözıbb anyagokból, de a speciális célnak megfelelı kell hogy legyen. Többnyire üveget használunk, néha tojáshéjat (!), állati részeket vagy gyapjúkendıt, de papír, csont és parafa is alkalmazható. A speciális célnak nem megfelelı edény tönkreteszi az erjedés hatását, tehát jól ügyeljünk kiválasztásánál! Második, még fontosabb tényezı a meleg. Ez vagy a múmia belsejében mőködı elementáris tőz, ami idıvel külsı segítség nélkül is véghezviszi a mágikus erjedés munkáját - vagy kívülrıl eredı hıforrás, esetleg más alkotóelemek hozzáfőzése által keletkezik. Idegen alkotóelemek hozzáfőzése mozgást provokál. A hozzáfőzött elem azonban csak ugyanannak a szervezetnek terméke lehet. Például vér és sperma, vagy vér és verejték (mint Paracelsusnál), stb. A belsı tőz nem más, mint a test molekuláris struktúrájának feldolgozása. Kívülrıl alkalmazott melegnél tekintetbe kell venni az erjedés alá bocsátott tárgy természetét. Ettıl függ, vajon az érlelés vagy az animális meleg eszközéhez nyúlunk-e. Ha vért, vagy magot vetünk alá erjedésnek, akkor ezeket a szubsztanciákat Paracelsus elıírása szerint tojáshéjba zárjuk. Erısebb fizikai hı szétrombolná a mágikus csírát, úgyhogy misztikus operációkra hasznavehetetlenné válna. Ha az organikus anyagból mágnest készítünk, akkor magasabb hıfokot, nagyobb meleget alkalmazzunk. - 89 -
Ebben az esetben az edény hermetikusan záródó üveg lesz. Végül pedig, ha a mágnes misztikus antennaként fog szerepelni, nyitott edényt veszünk s a vért, vagy más anyagot meleg napon, az árnyékban kiszárítjuk. A legfontosabb feltétel, hogy az erjedés útjára bocsátott matériát semmiképpen tönkre ne tegyük túlzott intézkedésekkel. Ne tévesszen meg bennünket persze az, ha a jól elzárt edényben anyagunk színe elváltozik és kellemetlen szagot kap. Az erjedést ilyenkor nem szabad félbeszakítani, mert a felbomlott elementáris részek újra elrendezıdnek és maguktól újra összeállnak. Visszanyerik régi alapszínüket, a rossz kipárolgás megszőnik s a kémiai matéria megérik. Rosszul kezelt, félig tönkretett anyagot is helyre lehet hozni azáltal, hogy friss folyadékot öntünk hozzá. A mágikus Alchimia egyik leghatásosabb eljárása a fokozatos felfrissítés. Ez a pszichikai erjedésnek olyan módszere, amely két részre osztja a kémiai eljárásra szánt matériát. Az egyik részt kiszárítja, majd a másik folyékony részbıl hozzáönt egy keveset. Megvárja, míg ez is kiszárad, azután megint hozzáad egy keveset. Ezt mindaddig ismétli, míg a folyékony rész el nem fogyott. Miután magnetikus kompozitumok számtalan célra felhasználhatók, tanácsos többfélét készenlétben tartani, s mindegyiket valami speciális gondolattöltéssel ellátni. Az erjedést elısegítı procedúráknál azt kell szem elıtt tartani, hogy a túlméretezett hıség káros, alacsonyabb fiziológiás hı ellenben sohasem árthat. Melegítıtestünk lehet a Nap, gyertyalángon hevített víz, olajmécses, kályhához közelhozott virágcserép homokkal, hamu, stb. Szilárd múmiákat, mint haj, köröm, bır, folyékony elemmel kell átitatni, különben az erjedés folyamata nem indul meg. Az idıtartam a tárgy nagysága szerint hosszabb, vagy rövidebb. Nyáron, a napon, üvegedényben általában negyven napig tart a balzsam kiérlelése. Kisebb üvegeknél azonban ez az idı rövidebb is lehet. Az erjedés periódusa alatt az edényt ne mozgassuk, mert megakadályozza a kikristályosodni kezdı részecskék molekuláris elrendezıdését. Legjobb, ha az edény egész idı alatt egyhelyben marad. Idegen kézbe okkult mágnest soha ne adjunk. A preparátumokat ugyanez okból nem ajánlatos feltőnı helyen tartani. A mágikus erjedésben preparált asztrálmágneseket elıször Paracelsus alkalmazta misztikus terápiájában és csodálatos eredményeket ért el velük. Mágikus úton elıállított múmiális mágnesekre, vitalizált amulettszobrokra és növényekre vitte át a betegségeket, miáltal a páciens gyógyíthatatlannak tartott baja megszőnt. Késıbb Andreas Terezel és Santanelli professzor foglalkozott a kérdéssel. Mindketten tanulmányokat és könyveket írtak a szimpatikus therapiáról s egész sereg saját esetrıl számolnak be, ahol a paracelsusi elveket sikerrel alkalmazták. Tenzel az emberi test minden kiválasztási termékébıl készített múmiális mágneseket s azokat semleges kémiai anyagokkal kombinálta. Leggyakrabban viaszszobrokban helyezte el kompozícióit, mert így a kezeléssel járó imaginatív processzus könnyebben realizálható. Ami a mágnes elhelyezését illeti, az nem más, mint a mágikus figurák avatásánál s az ideogenézis fejezetében ismertetett eljárások rendszere. A múmiális mágnes a mágikus mőveletekben szereplı amulettszobor lelke, mely a benne rögzített vitális hullámhosszra fogva nagyobb erımennyiségeket közvetíthet a szétszóródás vesztesége nélkül, mint a pusztán asztrális ideamaggal telit képvarázs-hasonmás.
Színmágia Külön helyet foglalnak el az Asztrálmágiában a színek. Azonfölül, hogy minden alapszínnek megvan a karaktere, más és más hangulatot áraszt mindegyik. A hangulatok, mint kedvet és kedvetlenséget szülı faktorok, fontos tényezık az ember lelki gépezetében. Amint az egyes súlyos színek reáülnek az individuum kedélyvilágára, úgy a derős, világos színek jókedvő hangulatot árasztanak. Az Asztrálmágia szakértıje ebben se bízza magát a véletlenre, hanem tudatos csoportosítással használja ki azt a lehetıséget, amelyet a sziderikus test koloritszimbólumai - 90 -
nyújtanak. Nem szükséges a lehetı árnyalatok összességét fejben tartani. Elég, ha a színhatás alapelveit ismerjük. Szép, világos és tiszta színek derőt, optimizmust sugároznak, sötét, piszkos színek vegyes, tisztázatlan érzéseket, fárasztó fakó színek fásult robothangulatot. A piros szín a szenvedély és a szerelem színe; ha téglavörös, a durva érzékiséget képviseli; ha bíborvörös, a rafinált, érzéki szerelemmel vegyes vonzalmat; finom, rózsaszín árnyalatok idealizmust, naivitást mutatnak. A főzöld a koncentrált erı szimbóluma. Zöld környezetben hamarabb visszaszerezhetjük elvesztett erıinket. Piszkoszöld a féltékenység színe. A világossárga, szalmasárga és csontszín a magas szellemiség megnyilatkozási formája. Az égszínkék ideges emberekre megnyugtató hatással van. Ismeretes egy különös, foszforeszkáló zöld szín, amelyet „okkult zöld”-nek neveznek. A sötétszürke, sötétbarna és fekete tompító, lenyomó, egyenletes hatású színek. A piszkosszürke a kimerülés színe, a kékesszürke a félelemé. Létezik egy bizonyos transzparenslila árnyalat, ami az összes okkult írók szerint jóindulatú szellemi intelligenciák ismertetıjele. Természetesen nemcsak a falak, bútorok, ruhák, szınyegek és a mindennapi használatban lévı tárgyak árasztanak színeik által sajátos hangulatot, hanem az emberi bır és mentális kisugárzás is. Az asztráltest, az arcszínen és az aurán keresztül emanálódó fluidum, a belsı kvalitásokat megfelelı színekbe öltözteti. A fiziognómusok temperamentumtípusai speciális teintjükkel nyitott könyvként árulják el lelki beállítottságukat. Messzirıl felismerhetı a kolerikus temperamentum rosszindulatúan epés, sárgás-fekete színe. A szangvinikus egyén pirospozsgás, téglavörös arca minden jellemzésnél nyíltabban beszél. A félelemtıl kékesszürkévé változó nıi arc szavak nélkül fejezi ki a belül lejátszódó eseményeket. Nem lehet eléggé kiemelni a színek fontosságát. Az asztrálmágus gondosan megválogatja levélpapírját, ruháját, lakását. Ahol csak teheti, egyéni ízlése szerint rendezkedik be. Használati tárgyainak színe a végzendı munkával harmóniában van. Sötét, rosszul világított helyiségekben, ha elkerülheti, nem tartózkodik. Nem mindegy az sem, hogy valaki napfénynél vagy gyertyavilágításnál ír-e. Csak meg kell figyelni, hogy a sötétsárga íróasztali lámpa körül ülı, nyomott hangulatú társaságon milyen változás megy végbe, mihelyt a központi csillár nagyégıjét felkattantjuk. Terhes tépelıdésbıl, fásult egykedvőségbıl villámszerően felráz a megváltoztatott világítás. A pszichikai megvilágítás mesterei a nık és természettıl kapott ajándékukat használják ki akkor, mikor ruhaanyagválogatás közben órákat töltenek egy-egy színárnyalat, vagy minta kikeresésével. Jól megválasztott szín elıkelı benyomást tesz. A sötét, kissé unalmas egyéniségeket élénkíteni kell: a hangos és feltőnı karakter tompább keretben érvényesül. Röviden - a színek arravalók, hogy: 1. elınyös tulajdonságaink fényoldalát kidomborítsák, 2. momentán céljainknak megfelelı hatást keltsenek és 3. hogy mőködésünk színterét kellemessé tegyék. A természetben és a Mágiában még más szerepe is van a színeknek. Fontos kelléke a színutánzó állatoknak a létért való küzdelemben; a madaraknál erotikus fegyver. Jelentékeny segédeszközzé válhat kezünkben, ha utánozzuk a természetet ama törekvésében, hogy az egyedek védekezésképpen felöltik környezetük színeit. Bár ez a hozzáhasonulás az élet legtöbb fázisában akarat nélkül is megtörténik, ilyen esetben nincs belıle semmi hasznunk. Elınyhöz úgy juthatunk általa, ha nem tesszük ki magunkat környezetünk elszürkítı hatásának, hanem adott esetben felöltjük annak a helynek színét, ahol hatást akarunk elérni. A szimpátia és antipátia megköveteli, hogy alkalmazkodjunk annak az egyénnek ízléséhez, akivel tartós összeköttetésbe akarunk lépni. Ez az alkalmazkodás csak ideiglenes és részleges lesz, objektumunk más dolgokban hamarosan bennünket fog követni. Az
- 91 -
alkalmazkodás mágiájának különös sajátsága folytán azok az individuumok, akikhez elasztikusan közeledtünk, késıbb könnyen befolyásunk alá kerülhetnek lényeges kérdésekben. Surja, a kiváló osztrák okkultista „Moderne Rosen Kreuzer” címő könyvében a színeket biokémiai hatásuk szempontjából vette vizsgálat alá. Kutatásainak eredménye az alábbiakban foglalható össze: „A vörös és zöld, a sárga és violett, a kék és narancs, mint ellentétek, kiegészítik egymást s fehér színt adnak. A zöld a átmenet a meleg és hideg sugarak közt s hatásában ezért neutrális. A hısugarak, melyek a sötétvörösbıl, sárgából, narancsvörösbıl és sárgásvörösbıl áradnak, izgatótag hatnak a szervezetre. Különösen a vörös és a narancs idéz elı élénkebb vérkeringést, anyagcserét és stimulálja az idegrendszert. Ezzel szemben a hővösebb árnyalatok, mint a zöldeskék, kék, indigó, violett és sötétviolett, megnyugtató, csillapító faktorok a vérkeringés és az idegrendszer számára. A kék és a violett egyszersmind fájdalomcsillapító színek, míg a zöld gyulladásellenesen hat. Ha a szervezet vitalitása alacsony fokra süllyed, az egyensúly helyreállítására izgató színeket, mindenekelıtt vörös fényt alkalmazunk. Viszont az olyan idegrendszer, amely neurotikus túlfeszültségben szenved, kék, vagy violett fénnyel kezelhetı. Ebben az esetben a semleges zöld világítás is csillapító hatású. Az idegtevékenység fokozására a sárga fény alkalmazható. Érdekes eredményt adott a víznek színes üveggolyókban való besugároztatása. A színes golyókban tárolt víznek olyan biológiai hatása volt, mint a megfelelı színő fénynek! A vizet a színes fénysugarak úgyszólván magnetizálják. Ismeretes, mennyire élénkítıleg hat fáradt idegekre a sötétpiros rózsa édes illata. Kék és zöld fény viszont magnetikussá tesz; nemcsak fémtárgyakat, mint az acél, hanem élı testeket is.”
Az asztráltest formaváltozásai A sziderikus test biológiai tevékenysége hasonló az amıbáéhoz. Okkult kutatók kísérleti tapasztalatai szerint az asztrális hasonmás csak ideiglenesen ölti fel a fizikai test formáját, lényege szerint azonban változó és az akarat, valamint a képzelet vezetése mellett bármilyen alakot átvehet. Ez történik az álomban, a testbıl való kiszállásban, a magasabb síkokon való kalandozás alkalmával és az asztrálmágia titkos átváltozási rítusaiban. Tudjuk, hogy az asztráltest bármilyen állati formát, kezeket, szárnyakat, mesterséges állábakat, karmokat, kombinált burkot növeszthet. A feltudati én elnyomott szenvedélyei igen gyakran valamely állati formába öltöztetik az álom alakjait, melynek szereplıje is az álmodó. A vérszomjas ember néha tigrisnek álmodja magát, amint erdıségekben kóborol és bárányokat vagy embereket tép szét, így elégítve ki kegyetlenségét, amelyet a feltudat máskülönben elítélne. A szelíd szőz szárnyas angyalként repül elíziumi mezıkhöz hasonló régiókban. A Saturnus-szülött vakondoknak, csúszómászónak látja magát, aki szeretne repülni, de valami mindig megakadályozza benne. Az asztráltest formaváltozásai képében zajlottak le a középkori boszorkányszombatok is. A repülızsírral bekent mágusnı a mérgezı narkotikumon keresztül sziderikus testét szabadítja fel, az altudat vágyainak leplezetlen kiélésére. Az éjszakai orgia a Fekete Bak ünnepélye, nem más, mint az ember elfojtott vágykomplexumainak az asztrálsíkra való áttolása. Az Asztrálmágia adeptusa ezt a funkciót használja ki tudatos hatások elıidézésére. A külön praxis azzal a beidegzıdéssel kezdıdik, hogy a mágus valamilyen asztrális szervet képez ki magának imagináció útján. A szerv lehet egy harmadik kéz, amit a jobb kézbıl bocsát ki, mintegy láthatatlan, éterikus meghosszabbításaként a fizikai szervnek. Ez az imaginárius asztrálkéz - akaratára - kiválik jobbkarjából és tetszés szerint meghosszabbítható több méter távolságra is. A harmadik kézzel késıbb különféle fizikai mőveleteket lehet végrehajtani s ha az ideogenetikus formanemzés mővészetében már van gyakorlata, a hatás meglepı lesz! Végül valóságos erıteljesítményekre lesz képes az imaginárius szerv. Könnyebb tárgyakat a levegıbe emelhet, bútordarabokat, ha nem túl nehezek, eltolhat. Ilyen asztrálkezek mőködésén alapulnak a spiritiszta - 92 -
médiumok teljesítményei. Természet arra a kis százalékra gondolunk, ahol a jelenségek valódiak, mert tapasztalatunk szerint az ilyen esetek több, mint kilencvenöt százaléka csalás! Az asztráltestnek azonban ettıl függetlenül megvan az a képessége, hogy biológiai erıvonalakat félanyagi orgánummá sőríthessen össze, amint arról bárki meggyızıdhet saját teljesítményei útján, ha ilyen gyakorlatokra hajlama van. Az asztrálmágusnak azonban az asztrálkéz kifejlesztése csak elsı állomás éterikus formaváltozások képességének gyorsított funkciójához. Mikor ebben már kellı gyakorlatra tett szert, áttér bonyolultabb mesterséges szervek kialakítására. Az ideogenetikus munka most már csak az asztrálsíkon folyik. Szárnyas alakok, emberfejjel és kézzel, de madártesttel, az egyiptomi teremtésmitológia állatalakjai, vagy önálló fantazmák formáin dolgozik, ezek leplébe öltözteti asztráltestét s a pszichológiai valósággá lett asztrálburokban látogatásokat tesz mágikus objektumainál, vagy interkozmikus síkok összejövetelein. A vampirizmus sokat emlegetett tüneményeinek is ez az alapja. Az Asztrálmágia adeptusa itt emberfejő denevértestet növeszt magának, szárnyakkal s ebben száll ki odrabló útjára. A legenda szerint a vampír alkonyattól hajnalig maradhat bővös formájában, azután vissza kell térnie. Ennek a hitnek az a háttere, hogy az alkonyi szürkülettıl hajnali szürkületig terjedı idı alkalmasabb az asztráltest kiküldésére, mint a nap egyéb szakai, amikor egyrészt a médium nem tartózkodik odahaza, másrészt a Nap horizont fölötti állásában kozmobiológiai energiák mőkıdnek a vampír tevékenysége ellen. A Nap lemenetele egy fontos ezoterikus szellemi központot kapcsol ki, az este beálltával viszont a feketemágia hatalmas segítıtársai emelkednek horizont fölé. A mágus asztrális utazásának különben nappal sem volna akadálya, de az ilyenkor elvont energiákból nem lenne haszna, mivel a Nap zenitállása meggátolja a szerzett erık asszimilációját. Az asszimiláció, a biológiai gyarapodás ideje ugyanis az éjszaka, s ez a vampirizmusnál még fokozottabban érvényesül, miután az asztráltest csak sötétségben, vagy legalábbis félhomályban tud plasztikus formáinak alakításába idegen energiákat belevonni. Az áldozat látja, érzi a támadó visszataszító tevékenységét, de a mágikus tetánia, amit a vampír elıidéz, megfosztja ellenállási képességétıl. A vampír célja az életelixír, az od megszerzése. Van azonban az Asztrálmágiának ennél még sötétebb praktikája is. Ez a legendás „Wehrwolf”transzfiguráció. Mivel ebben a már teljesen embertelenné aljasodott feketemágus célja pusztán a kínzás és lelki kegyetlenség kiélése a törvény által fel nem fedezhetı módon, az operáció értelmetlen és maga után vonja az ezoterikus büntetıtörvényszéknek, az interkozmikus bíráknak kemény megtorló tevékenységét. A Wehrwolf vagy másnévien sátánfarkas (a magyar morkoláb, vagy murkuláb szó nem fejezi ki jól a fogalmat) asztráltestében erdıségekben bolyong és azzal tölti idejét, hogy nıket vagy gyermekeket támad meg, áldozatát teljesen széttépi, összemarcangolja. A bestiális varázsló mőködését a valóságban elıször olyan házakban kezdi, ahol újszülött csecsemı van, vagy gyengeakaratú fiatal, szőz leány lakik. Az ilyen helyet nappal megjegyzi, miután az objektumot elızıleg kiválasztotta, s éjjel felöltve emberfarkas-asztrálleplét, a megjelölt házba száll. Ott mágikus szertartás útján elıparancsolja az áldozat asztráltestét s magávalviszi az asztrálsíkra, melyet varázslata a szemlélı számára „erdıvé” változtat. Itt megtámadja áldozatát s annak sziderikus hasonmásán erıszakot követ el, vagy szétmarcangolja. Az ilyen kezelés után hazatérı asztráltest azután a szervezet vitális fenntartásának funkcióit nem tudja többé elvégezni s a illetı titokzatos körülmények között meghal. Az interkozmikus bíróság - mely a magasabb szellemi síkok felett ırködik, hogy a feketemágia túlságosan el ne szaporodhassék - megtorló tevékenysége azzal veszi kezdetét, hogy a fekete adeptus vérszomja idıvel valóságos fizikai ırületbe megy át. Egy idı teltével már nem elégíti ki többé az asztrálsíkon sikerrel végrehajtott kéjgyilkosság. A vérszomjas asztráldémonok sora, akiket a „szenvedélyek erdejében” maga mellé vonzott, rajokban csatlakoznak hozzá és megırjítik sürgetésükkel - annyira, hogy már a kiszállás technikai elıkészületeit sem tudja bevárni. Most az asztrálsík kinyomozhatatlan Wehrwolfjából valóságos emberfarkas lesz. A kegyetlenség szerencsétlen pszichopatája maga is a szomj áldozatává válik, amennyiben
- 93 -
rögeszméje kényszeríti, hogy állati bırökbe burkolózva az erdıbe vonuljon és tettlegesen végrehajtsa azt, amit eddig csak láthatatlanul mővelt. Ezzel a földi igazságszolgáltatás hatáskörébe kerül. A Karma urai gondoskodnak róla, hogy tettenérjék. A büntetés nehezebb része azonban csak a sátánfarkas kivégzése után következik. Az általa elkövetett gonosztetteket ezerszeresen kapja vissza az asztrálsíkon. Démonkísérıi, akik ırületbe hajszolták, most rajta hajtják végre ugyanazokat a tetteket. A vampír és a morkoláb büntetése súlyosabb esetekben az ego teljes pusztulása, pszichikai megsemmisülés, amitıl a bőnözı a legjobban fél, hiszen az odelvonást éppen egyéni élete meghosszabbítása érdekében kultiválja. Az emberfarkasok karmája úgyszólván minden esetben a megsemmisülés. Ennél a fajtánál még az az enyhítı körülmény sem forog fenn, ami a vampír kárhoztatandó tevékenységét legalább részben érthetıvé teszi. A Wehrwolf elleni védekezés, éppúgy, mint a vampír elhárítása, a fehérmágia adeptusai számára könnyő feladat, amennyiben az odköpeny, vagy az asztrálfőrész használatával teljesen paralizálható. Mágikus szerszámai birtokában a fehérmágus a vampírt el is pusztíthatja s ebben az esetben az interkozmikus ítélıszék akaratát hajtja végre. A vampírnak az asztrálkard által megsebzett sziderikus teste a halálos sérülést átviszi a fizikai organizmusra. De a varázspálca akaratfrekvenciaemelı hatásával szemben is tehetetlen az éterikus hasonmás. A neki adott parancsokat, melyeket a varázspálca feléje irányított hegyével támasztunk alá, mindenben teljesíteni kell! Ezzel elárulja kilétét s felfedi tartózkodási helyét is. Az asztrálfőrész kétirányú mozgása végül messzire sodorja, vagy ha vigyázatlanul közeledik, darabokra szaggatja a gonosz szándékú támadót. A mesterséges asztrálburok használatának mindössze egy olyan módja van, ami önvédelemszámba megy és a megengedett eljárások közé tartozik. Ez a magasabb asztrálsíkokon, vagy a démoni elementálbirodalomban tett látogatás, ahol az adeptusnak megfelelı ruháról, védelmi eszközökrıl kell gondoskodnia. Ilyen lehet a karmok, tüskék, szárnyak, plasztikus szerszámok kialakítása valamely megfelelı állati test felületén. A mélyebb elementáris régiók rosszindulatú elementáljainak otthonán csak úgy tud sértetlenül keresztüljutni, ha hozzájuk hasonló ruhába öltözik s a mágikus fegyvereket szükség esetén használni is tudja. Ez a már ismertetett módon megy végbe, egészen a protoplazma mőködéséhez hasonlóan. A protoplazma normális állapotban gombformájú, ha azonban valami elıtte kívánatos tárggyal találkozik útjában, testébıl nyúlványokat, úgynevezett állábakat bocsát ki, amelyekkel azt megragadja s önmagába bekebelezi. A bekebelezés után újra felveszi a gömbformát s az állábak nyomtalanul eltőnnek. Az asztráltestnek, mint mondottuk, szintén megvan ez a tehetsége, a protoplazmánál végbemenı folyamat azonban a magasabb mágikus operációknál lassú lenne s nem eléggé tartós. Az asztrálformák átváltozásainak villámgyorsan kell végbemenniük s pillanatok alatt tetemes sőrőséget elérni. Ezt csak hosszas mágikus tréning hozhatja meg. Az asztráltest védelmérıl minden esetben külön gondoskodunk. Swedenborg könyvei számos példát tartalmaznak a fenti esetekre nézve. A sátánfarkas-legenda legrégibb ismert példája az Ótestamentumban fordul elı, Nabukodonozor asszír király történetében, akit a Szentírás szerint kegyetlensége miatt arra ítéltek az istenek, hogy tisztátalan állatbırökbe burkolva tengesse életét, az erdıbe vonulva. Az emberfarkas-irodalom egyébként éppen korunkban igen nagy. Elmekórtani íróink könyvei tele vannak hasonló esetekkel. Akit az ilyesmi érdekel, tanulmányozza át Krafft Ebing Törvényszéki Orvostanát és Ervin Wulff munkájának a kéjgyilkosságokról szóló fejezeteit. Ha pedig a legújabb kor második nagy világháborújának aktáit olvasgatjuk, úgy tőnik fel, hogy évszázadunkban ugyancsak elszaporodtak a vampírok! Jellemzı az 1938-45-ös háború végén Németországban alakított „Wehrwolf”-mozgalom sokatmondó elnevezése! És vajon mi más volt Heinrich Himm kéjgyilkos pribékjeinek hordája, mint megannyi emberbırbe bújt farkas?
- 94 -
A tshöd Ha a vampír bőnei még nem emelkedtek túl a fajtája számára meghatározott végsı fokon, ahonnan az út már menthetetlenül a megsemmisülés felé visz, az interkozmikus bíróság vezeklési idıt engedélyez az eltévelyedettnek, hogy a jó útra visszatérhessen. Ilyen egyéniségek Tibetben születnek újra s a tibeti yoga önkínzó varázsgyakorlatait folytatják a tshöd szinte emberfeletti aszkézisében. Feketemágusok általában aszkétának születnek meg s végül ık azok, akik elképesztı szellemi teljesítményeikkel bámulatba ejtik a világot. Ismeretes, hogy Tibet legnagyobb misztikus mestere: Milarepa fiatalkorában feketemágiával foglalkozott, elızı életei pedig súlyos bőnökkel voltak megterhelve. Lássuk hát, miféle gyakorlatok azok, amelyeket a fekete múlt szab ki a tibeti misztika neofitáira! A tshöd leírását Ewans Wentz és Alexandra D. Neel könyvei nyomán idézzük, a magyar fordítás igénybevételével. Utasítás az eszközökre nézve „Az elemi lények kevélységének megfékezésére végy nagy karmokkal ellátott állati bırt; a felfelé törekvés jelképezésére sátrat; a magas szellemi cél jelét, háromágú szigonyt; emberi lábszárból készült kürtöt, hogy a lárvákat és démonokat távol tarthasd; dobot, hogy a kísérteteket elriaszd; csengıt, kis harangot, hogy a szellemeket fékentarthasd; végül keskeny, hosszú zászlót, tigrisbırbıl, emberhajjal díszítve.” Amint láthatjuk, az egykor „Wehrwolf” fegyvertára csupa vadállati rekvizitum! A szimbolikus tárgyak legtöbbje utalás a múlt kegyetlen vérszomjasságára. Utasítás a helyre vonatkozólag „A lárvák és démonok dühétıl ne tarts; a nyolc földi szenvedély támadásától védd magad; hasson át a kívánság, hogy a határtalan uralom négy formáját elérd és gondolatban minden kísértést őzz el. A vezeklésnek ezen fokozata a legmagasabb ítélıszék védelme alatt áll. Ha nem így lenne, a démoni világ titkos erıinek ki lennél szolgáltatva. A lárvák és démonok, a láthatatlan világból elınyüzsgı gonosz kísértetek, akik itt tanyáznak, olyanokká fognak válni, mint a szelíd bárányok s nyájként hajthatod ıket magad elıtt; a védett helyen így uralkodni fogsz felettük. Ragadd meg ıket emberfeletti erıvel, lábuknál fogva csavard meg ıket háromszor a fejed felett és gondold, hogy földhöz vágod ıket. S ezt a képet magadban ébrentartva, döntsd fel a sátrat és dobd le az állati bırt. Így a leghatalmasabb démonok is meg fognak hunyászkodni elıtted, a lárvák megszelídülnek s ájultan fekszenek lábad elıtt.” A Mandala Szemlélete Ha az ünnepi áldozatra készen, a varázskört megvontad, idézd fel magadban a szent Meru hegy képét, amely az emberi test kellıs közepén emelkedik. A négy égtáj nem egyéb, mint tested négy birodalma; lábaid jelentik a világ talpazatát; fejed az istenek körébe ér; két szemed olyan, mint a Nap és a Hold; szíved, tüdıd, májad, veséd, léped a világ minden gazdagsága földön és égen, istenek és emberek között. Mikor ezt a képet magadban megrögzítetted, maradj ebben az állapotban megnyugodott szellemmel és tartsd magad egyensúlyban, ahogy egyensúlyban áll a lét. A vegyes lakoma Hogy a vegyes lakoma áldozatát meghozzad, lásd magad következıképpen: te vagy a holttestbıl kilépı szellemlény. Kívánságodnak engedett. İ volt az, akit a kertek növényei, a táplálék tartott fenn, akit ruha takart, akit gyógyszer gyógyított, de most ezt az anyagi lényt te szellemmé változtattad.
- 95 -
Hogy a vörös lakoma áldozatát meghozzad, lásd magad a következıképpen: te vagy a harag istennıje. Tested nyúzd meg, hántsd le magadról földi éned szeretetét, tágítsd ki a annyira, hogy az egész létezı világot bevond vele. A húst, a csontot, a vért helyezd rá. Így ez a bır olyan lesz, mint a hóhér a vérpadon. Hogy a fekete lakoma áldozatát meghozzad, lássad magad a következıképpen: lásd a magad és a többi lény betegségét, gonoszságát, bőnét, szenvedését egyben mind, halomba győjtve; a démonok mőve ez. İsidık óta mővelik ezt, nem tesznek egyebet, mint az emberek sorsát marják. Ezt a megmérhetetlen nyomorúságot képzeld el hatalmas, fekete hı alakjában; ezt a felhıt szívjad magadba, nyeld le az egészet a lárvák és démonok fekete testével együtt. Az áldozat ideje Ha a fehér áldozatra készülsz és az örök élet italát akarod elnyerni, kettızött buzgalommal, erıdet megfeszítve, válaszd azt az idıt, mikor a hajnali derengés az éjszakát éppen elnyeli. Ha régi sorsod bőneit akarod levezekelni, erre a délután az alkalmas idı s ilyenkor kell tartani a vegyes lakoma áldozatát. Ha szigorú gyakorlatban, áhítatod erısítésére, éned szenvedélyeit akarod elpusztítani, a vörös lakomára legjobb az éjjel. A fekete lakomát tartsd esti szürkületkor, akkor fog téged a gonosz sors bilincseitıl megszabadítani s akkor lesz hasznára mindenkinek. Most az extázist fokozó szertartás hosszas gyakorlatai után a Naljorpa áldozatul dobja testét a felidézett démonoknak és asztráltigriseknek. A rituálé ezután így folytatódik: „Most pedig képzeld el, hogy igazi éned, az isteni Én, a testen kívül, mint a Harag istennıje áll. Az istennı kezében bárd van. És most nézd, amint fejedet a törzsrıl levágja. Nézd saját levágott fejedet, olyan, mint egy óriási csésze. Az istennı három koponyából készült lábra helyezi. A három láb mindegyike egy-egy világot jelent: az anyag, a lélek és a szellem világát. Most az istennı darabokra tépi holttestedet és koponyádat az istenek lába elé dobja áldozatul. Ezután az szent, sugárzó három betőt ejti ki: AUM. Így az áldozat átváltozik és az élet italává lesz, csodálatos, fénylı itallá.” Igen kifejezı az áldozat megszentelésére mondott mágikus invokáció: „Tiszteletreméltó istenek, nagy, három szent sík ırei, hit védelmezıi, elemi ıslények minden serege, gonosz szellemek, részvétre méltó tömeg! Lássátok áldozatomat és közeledjetek az áhítatos vezeklıhöz - hozzám, lássátok, hogy félelem nélkül áldozatul dobom anyagi testemet. Most e pillanatban vándorlásom útját a káprázatvilágban elvágom! Koponyám olyan nagyra tágult, mint maga a Föld. Megtelt az örök élet italával, a bölcsesség italával, a boldogság italával. E varázslatnak mindannyian örültök s örültök annak, hogy áldozatomat habozás és panasz nélkül hoztam meg. Most pedig, vendégeim, készüljetek a fenséges lakomára, az emberkoponyából készült dob - a dobok közt a legjobb, legritkább - pergésével most meghív benneteket. A lakoma asztalát emberi bır takarja, a kürt emberi lábszár csontját készült, hangja zengzetes. Sok csengettyő szól. Gyertek ti dögkeselyők, gyertek elı valamennyien!” Az áldozati lakoma magasabb értelme „Áldozatomat a Legmagasabb Úrnak, nagy Mesteremnek mutatom be, az ıskor guruinak, isteneknek, istennıknek és védıszellemeknek; ık azok, akik a titkos tant ırzik. Nekik ajánlom fel holttestemet most már megváltozott alakban, szellemi lénnyé válva. Megtisztítottam minden sötétségtıl, minden káprázattól, minden démoni erıtıl. Vezeklésem mővét most befejeztem. Felismertem, hogy az anyagi világ káprázat. És el akarok merülni az ısi Ragyogó Fényben, félelemtıl, gátlásoktól mentesen és szabadságomat a Legmagasabb Lény szellemében akarom megtalálni. Engedjétek meg, fenséges bírák, hogy hozzátok hasonló legyek!” Ilyen és ehhez hasonló gyakorlatok között tölti életét az egykori feketemágus, a vampír, a wehrwolf! Vannak, akik fiatal koruktól kezdve eltemetkeznek egy félig befalazott romházba, ahol életük végéig a zarándokok kegyes adományaiból tengetik nyomorúságos létüket. Mások temetık,
- 96 -
barlangok mélyén húzódnak meg, a végsıkig hajtott aszkézisben csonttá és bırré soványodva. De az aszkéta nem panaszkodik. Tudja, hogy az általa választott út az egyetlen menedéke. Más út nincs számára, ha meg akar menekülni a bőnös múlt fúriáitól s a végsı megsemmisülés örvényétıl.
A fekete tükör Az asztrálmágiának kitőnı eszköze van a fényéterben való látás elısegítésére. Az az eszköz a varázstükör, melynek legprimitívebb kivitele a Du Potet-féle szénkorong, az elmének egy különleges hajlamára épít akkor, mikor a kísérletezı neofita szemei elé egy kis darab extrovertált éjszakát helyez szimbólikusan. Amint a mágikus tükör készítésénél már említettük, a varázstükör lehet egy kb. 5-8 cm átmérıjő, szénporral rajzolt kartonlap, vagy a földre vázolt 30 centiméteres kör alakú, fekete folt. Az elızetesen magnetizált, vagy más módon a negatív várakozás extatikus állapotába hozott szenzitív egyén ebben a szénkeretben elsuhanó képeket, szimbólumokat, emberi arcokat és jeleneteket fog látni, miközben egyre mélyebben merül az álom és ébrenlét határán mozgó jelenségek vízionárius szemléletébe. A látomások az egyéni múlt emblematikus ábrázolásai, altudati vágyképek és indulatkomplexumok jelképes kivetülései, objektiválódott mentális élmények. Néha távolban lejátszódó események körvonalai bontakoznak ki a tükörben, máskor meg rég elhalt, kedves hozzátartozók alakjait véljük megpillantani a szénkörben. De démoni arcok és ijesztı lárvák is megjelennek és a felmerülı hieroglifák értelmezése tekintélyes mélypszichológiai feladat. Ez a jelenség az altudatnak ama képességén alapul, melynél fogva a lehunyt szem látóterében, figyelmünk ébrentartása esetén, azonnal képsorozatokat, színes ábrákat kezd vetíteni. Vagyis az altudat bonyolult, hiperkozmikus tartalmát, a felsıbbrendő én szimbólumokban megtestesülı világával együtt, rögtön élı képekben kezdi projiciálni, mihelyt arra alkalma van. Az altudat számára terhes a beléfojtott emlékképek és energetikai konfigurációk elraktározása, abból tehát szívesen visszareflektál egyes izgalmasabb momentumokat. A mélypszichológiai reflexiók szabad emissziójára a megfelelı alkalmat a varázstükör nyújtja. A fizikai szem elé helyezett sötét folt az éjszaka szimbóluma, melyet az altudat azonnal készségesen megragad, hogy a benne legnagyobb stimulánsként szereplı gondolatsorokat kisugározza. Természetesen a tükör minden beletekintı elıtt más képeket vet fel. Ahány ember odafigyel, mind más vízióban fog részesülni, az egyéni emlékezetraktár tartalma szerint. Ha a mágikus tükör szemléletét a mágus akarata irányítja, akkor a médiumok a mágus agyában felmerülı képeket pillantják meg benne. Elég valamit plasztikusan elképzelni, hogy a tárgy azonnal megjelenjék a tükörben! Fekete tükröt akkor használunk, ha az asztrális látásban kiképzendı neofita a beszélı fényjelenségeinek szemléletében még gyakorlatlan s külsı támasztékra van szüksége, mielıtt a tobozmirigy mőködésbe helyezıdne. Mert abban biztosak lehetünk, hogy a tükör felesleges annak, akinél a harmadik szem már mőködik. A legtöbb neofita - különösen a mentális látás elsı idıszakában - azzal a rossz szokással rendelkezik, hogy mihelyt szemét lehunyta, ezzel egyidejőleg spirituális szeme is lecsukódik, azaz elalszik. A megkívánt feszült figyelem és szellemi éberség készenléte helyett tehát ennek ellenkezıje áll be nála. Hogy ezen az állapoton segítsünk, az Asztrálmágia elıírja a szemek tudatos nyitvatartását, a belsı látótér sötétségét pedig a széntükör nyújtja számára. Az altodat így a gyenge harmadik szemet nyitva fogja tartani s megindul a legérdekesebb filmelıadás, az altudati idearaktár projekciója. A fekete tükörrel való gyakorlatozást mindig elsötétített szobában, félhomály, gyenge vörös, vagy ami a legjobb: halvány ibolyaszínő világítás mellett végezzük. Színes lámpát egyszerően színes selyempapírburkolattal készítünk s az égıt hátunk mögött valami takaró tárgy mögé helyezzük le a földre, hogy még annak fénye se jusson direkt úton a szemünkbe. A tükör elıtt - 97 -
kényelmesen elhelyezkedünk. Legjobb erre egy szék, amelyben hátradőlhetünk. Néhány napon keresztül naponta körülbelül félórát azzal töltünk, hogy a tükörben felmerülı képeket kialakulni hagyjuk, különben pedig teljesen semlegesek maradunk. Elıfordul persze, ha mágikus személyiség van jelen, mint Du Potet kísérlete alkalmával, hogy a szemlélt tárgy izgalmas lesz és alaposan felforgatja lelkivilágunkat. Ilyenkor a tudat mélyebb régiójának démonikus regiszterei szólalnak meg. Más esetben a Küszöb İrzıjének iszonyatot keltı lárvaarca merül fel a külsı látótérben, vagy démoni arcok, amelyek valamit kérnek tılünk, valamire unszolnak. A neofita a leghelyesebben teszi, ha sem a rémképektıl nem engedi magát elriasztani, sem a felhívásoknak nem tesz eleget, hanem nyugodtan tovább szemléli a gyorsan váltakozó tüneménysorozatokat. Az odköpennyel ellátott tanítványnak az asztrálsík démonai semmit sem árthatnak, feltéve, hogy ijedtében maga nem nyit ajtót elıttük. Néhány heti vizionárius praxis után áttérhetünk a távolbahatás kifejlesztését célzó gyakorlatokra. Ezek abban állanak, hogy képzeletünkben felidézzük annak a személynek arcát és alakját, akinek hollétérıl, vagy jelenlegi tevékenységérıl valamit meg akarunk tudni s ezt a kulcsábrát emlékezetünkben plasztikusan rögzítjük. Miután az arcot több percen át imaginatív fixálás alatt tartottuk, elengedjük ezt a képet is és passzív várakozásba merülünk. Ezzel beállítottuk mentális rádiónkat a keresett személy hullámhosszára. Nemsokára homályos, majd világosodó képsorok merülnek fel elıttünk a tükörben, amelyek azt a helyet ábrázolják, ahol a keresett egyén tartózkodik s némi figyelemmel kivehetjük a cselekmény természetét, amellyel el van foglalva. Ezt az eljárást többször megismételjük különféle témák irányában. Beállíthatjuk magunkat egy helyiségre, egy távoli ország általunk ismert fıvárosára is. A nyert képek mindenkor híven visszaadják az ott lejátszódó eseményeket. Elınyös, ha a kísérletek kezdetén, a magnetikus extázis elısegítésére füstölıt alkalmazunk. A már ismertetett narkotikumok, vagy bármely Vénusz, Hold, Neptun-szignatúrájú füstölı megfelel erre a célra: Keleten a Hasis és a Peyotltinktura néhány cseppjét (5-6 cseppet) veszi be az experimentátor s ebben az esetben elmaradhat a füstölı. A tükörgyakorlatok idıvel annyira kifejlesztik a spirituális szem mőködését, hogy a fizikai segédeszköz feleslegessé válik. Elég, ha a mágikus látás negatív extázisába merülünk, hogy lelki szemünk elıtt a bennünket közelebbrıl érdeklı hely távoli eseményeinek filmje peregni kezdjen.
- 98 -
MÁGIKUS GEOGRÁFIA
- 99 -
A mágiában felhasználható erıforrások Elsısorban az elektromosság jön számításba. Már Eliphas Levi úgy nyilatkozott, hogy a Mágia nagy, titkos arkánuma a magnetizált elektromosság. Ez alatt azt érti, hogy az akarat által magnetikusan vonzott elektromos energia irányíthatóvá válik. Hogy ez milyen módon érhetı el, azt az Akaratmágia fejezetében már kifejtettük. De az újabb kor egyik nagy adeptusa: Bulwer több novellájában s Margrave címő regényében (Strenge Story) szintén az elektromosságban látja a legfontosabb munkaenergiát. Természeti erık mágikus felhasználása azonban minden esetben a transzformálás módozatainak ismeretét követeli meg. Itt nem az elektrotechnikában használatos fizikai transzformáció jelenségére gondolunk, hanem az elektromos energia pszichikai adóerıvé való átatakításáról van szó. Ez bármiféle természeti energiánál elsıdleges kérdés; maga az energia parlagon hever a természetben s azt bárhonnan elvonhatjuk, ha értünk az akkumulálás és transzfomálás mővészetéhez. Az erıket azonban nemcsak átalakítani, hanem távolbavetíteni, kisugározni is meg kell tanulni. Ennek elsajátítására már az elıbbi fejezetben adtunk utasításokat. Most még csak néhány kézenfekvı forrásra kívánunk rámutatni, ami aránylag kis fáradsággal a legtöbb ember számára hozzáférhetı. Ekartshausen: „Aufschlüsse zur Magie” címő munkájában listát közöl, melyben meghatározza, milyen gyakorlati képességekkel szükséges rendelkeznie annak a kutatónak, aki a Mágiában eredményt kíván elérni. Jegyzéke felsorolja a természettudományoknak úgyszólván minden ágazatát a fizikától kezdve, keresztül az orvostudományon, vegyészeten, csillagászaton, matematikán, egészen az elektrotechnikáig. Kétségtelen, hogyha a legtöbb tudományágazatban nem is követelünk meg átfogó ismereteket, néhány fakultáson alapos ismeretekre s némi kézügyességre van szükség. Aki például a mágikus konstrukcióban elgondolt kísérleti gépezeteket maga tudja elıállítani, nagy elınyben lesz azok lıtt, akik rá vannak utalva más ember manuális munkájára. Az elektromos szerelésben, a vegyészetben, orvostudományban és a matematikai szaktudományokban, mint mértan, számtan, csillagászat, fizika, akár utólag is gyakorlati ismeretekre és praxisra kell szert tenni, hogy a Mágia magasabb operációit sikerrel hajthassuk végre. A múlt nagy magiszterei mind kiváló praktikusuk voltak a fent említett tudományágazatokban. Bulwer „The Haunted House” c. novellájában leírja Graf von Gabalisnak, a nagy kabalista mágusnak, egyik elektromos szerkezetét, amely teljesen hasonló az akaratmágia fejezetében leírt Ideoprojektorhoz. Egy befalazott szobában, kis rejtett szekrényben nagyélettartamú kémiai battéria által mozgásban tartott kompasz forog. A kompasz különleges, kábító illatot árasztó üvegkehelyben van elhelyezve, a giroszkóphoz hasonlóan. Alatta vékony kis szattyánbırkötéső könyvben, amelyen az egész szerkezet áll, pergamentlapon mágikus invokáció és átok szövege. A ház mindaddig a mágus átkának hatása alatt áll s a benne élık sorsa tragédiával végzıdik, amíg a kompasz forgását meg nem állítják. A kompasz körlül elhelyezett jelzések a kehely szélén a hét asztrológiai bolygót szimbolizálják, a Zodiákus körének kabalisztikus emblémájában. A konstrukció az akaratmágia és a mágia ügyes kombinációja. A kehely szélén gravírozott jelek az állatövet szimbolizálják s a pergamentmantrában, ami még a mágus miniatőr arcképével is meg van erısítve, az odaláncolt asztráldémon fizikai energiákat transzformál. Ezen a rejtett szobán keresztül az asztrálsík lárvái beömölhetnek a kísértetházba; az átokszöveg minden élılényt kezükre ad a házon belül. Másik, még érdekesebb leírást találunk a Strange Storyban. Itt Bulwer egy hermetikus eredető varázspálcakonstrukciót ír le, amely egyszerre akkumulátor, battéria, transzformátor és
- 100 -
leadóantenna. Ezt a különleges szerkezetet, mivel az egy adeptus titkos kézirata alapján készült, érdemes részletesebben tárgyalni. A varázspálcát a regény hıse különös körülmények között szerzi meg s így írja le: „Kezembe vettem a finoman csiszolt acélrudat, melynek feje áttetszı, kristályszerő masszával volt bevonva. Szemmel látnatóan nagyon távoli idıpontban készített munka lehetett s oldallapja valami, ma már nem élı ázsiai nyelv írásjeleivel volt beborítva. Úgy találtam, hogy belül üres. Tüzetesebb vizsgálatra középen kis bemélyedést vettem észre, melynek vályújában hajszálfinomságú fémdrót húzódott meg, ami a bot kézbevételekor könnyedén belesimult az ember tenyerébe. Lehetséges lenne a hatásokra, melyeket a bot létrehozott, természetes, sıt egyszerő magyarázat? Vajon nem arra szolgált-e, hogy az animális meleg és idegtevékenység fókuszpontjában, az emberi tenyér belsejében összefutó láthatatlan fluidumnak, az Odnak sugarait győjtse össze? És miért ne? Nem voltak-e a mágnes tulajdonságai is évszázadokon át rejtve? S vajon a gız és az elektromosság olyan régóta ismeretes energiák? Mialatt ezek a gondolatok foglalkoztattak, tenyerembe szorítottam a varázspálcát s azonnal valami sajátságos, felemelı érzés borzongott végig testemen. Könnyőnek éreztem magam és mintha titánok ereje költızött volna izmaimba, akaratom gigászi méretővé erısödött.” Az orvos a varázspálcával mágikus invokációt hajt végre; távolba sugározza akaratát, alvilági démonokat idéz meg s a Föld szellemének küszöbére érkezik már, mikor vakmerıségétıl megijedve s egy látomástól figyelmeztetve visszalép s a tengerbe dobja a mágikus szerszámot. A Bulver-féle varázspálca tehát elektromos akkumulátor, amely a töltést elektrolitikus stimulandák, extázist keltı narkotikumok kíséretében sugározza elıször a bővészinas testébe s innen irányítással ellátva, a távolba. Használatát az író egészen úgy mutatja be, mint azt a Ceremóniális Mágia fejezetében olvashattuk; amiben ettıl eltér, az a különös kombináció, hogy az extázist is a varázspálca idézi elı. Ezért hangsúlyoztuk, hogy a leendı mágusnak technikai és tudományos ismeretekkel kell rendelkeznie. A varázspálca, ami itt le van írva, elektrokémiai kompozitum. A belıle emanálódó energia valami ismeretlen, az elektrolízis processzusa által két irányban terjedı izgatószer extázisokozó hatásával kezdıdik. A vegyszer az elektromosság közvetítıerejét használva, százszoros dózis potenciáját tartalmazza. Láttuk ezt az elektrolitikus úton-adagolt fémsóknál is, ahol az intravénás dózis elıírt mennyiségénél sokkal kisebb töredék ugyanazt a hatást éri el elektrolitikusan a vérbe juttatva, mint az eredeti adagolás. Az elektrolitikus injiciálásnak megvan még az az elınye, hogy teljesen kiesnek a vegyszer mérgezı tünetei! Ugyanígy, ha a villamosság kontrakciónövelı tulajdonságát a narkotikumok stimuláló hatásával egyesítjük, mérgezési tünetek nélkül extázist és akaraterıfokozódást idéz elı, kellemetlen utólagos közérzetzavarok nélkül. A Mágiában, mint tudjuk, éppen erre van szükség. Az izomerı végsıkig feszített használása akaraterıvé alakul át, az extázis pedig magasabb síkok intelligenciáinak invokációjához szükséges. Külön probléma az elektromos áramok tartósságát biztosító permanens akkumulátorok és kombinált források összeszerkesztése. A ma ismert elemek ilyen célra alkalmatlanok. Mágikus célra évekig ki nem merülı battériára van szükség, ami egyszerre tartós és magasfeszültségő. Az okkult fizika és vegytan ilyen esetben a hosszú idıre tervezett naturális áramforrásokat alkalmazza. Naturális áramforrás alatt olyan battériát értünk, amely a természeti erık hosszú ideig változatlan elrendezésére van alapítva. Például a hidraulikus elektromosturbina rendszerei, a hıelektromosság klimatikus változásokra építı vegyielemei. Ismeretes a fizikából, hogyha két különbözı fémdrót végeit összeforrasztjuk s az összeforrasztott drótot a forrasztás helyén tőzzel melegítjük, a drót két végén elektromos áram keletkezik. A drótok vagy fadarabok lehetnek ólomból, vasból, rézbıl, cinkbıl stb. Lényeges csak az, hogy különbözı fajsúlyú elemek kerüljenek össze. Az összekötött testek nagysága, a felület, nem játszik szerepet, ellenben a forrasztások száma fontos. Lehetséges ennek következtében olyan akkumulátorok szerkesztése, amelyek sok apró forrasztási hellyel, a Nap hıjét alakítják át elektromossággá. Az ilyen készülékek egész nyáron használhatók. Atlantiszban, de még Egyiptomban és fıleg Káldeában a statikus elektromosság elvén épült
- 101 -
óriásbattériák voltak használatban. Egy-egy istenszobor úgy volt felépítve, hogy a fémek kombinációja, melybıl teste készült, elektrosztatikai oszlop hatását fejtette ki s mindannyiszor, mikor a vele összekapcsolt áldozati medence az elıírt folyadékkal megtelt - más konstrukciók esetében a szent tőz meggyújtásánál - elektromos energia kisülése következett be. Az istenszobor, a benne elhelyezett mágikus idea értelmében, extázisba hozta a szertartáson jelenlévıket és a hívık látomásokban, szellemi élményekben részesültek. Voltak épületek, amelyek már felépítésüknél fogva kozmikus áramok felfogószerveiként mőködtek: a folyókban, a légköri elektromosságban, a föld ásványaiban, kénesvíző forrásokban, a vizek sziklabarlangokat súroló mozgásában, speciális helyi energiák lappanganak. Két-három természeti elem, mondjuk egy lúgos vegyihatású forrás összekötése egy savas kémhatású kénforrással, azok különbözı hıfokai mellett hidrokémiai elemet képezhet, amit sokféleképpen kihasználhatunk. Ilyen elemek felállításában különösen az atlantidák voltak nagyok. Ennek a tudásnak kis része a káldeusokra szállt. Földjük a szent csüllagászati kollégiumok mágikus kiképzıintézetei környékén tele volt vitalizált bálványokkal, melyeket a természeti elektromostelepek tettek félelmetessé az itt megforduló tanítvány elıtt. Ezek a bálványszobrok látomásokat okoztak, áldozatokat követeltek (a hozzájuk rögzített elemi szellemen keresztül) s villámütéssel sújtották a vakmerı betolakodót, aki szentélyük elzárt termébe a pap engedélye nélkül belépett. A bálványok gyakran kincset érı drágakövekkel, arannyal, gyémántokkal, smaragddal voltak feldíszítve s nyakukban pazar gyöngysorok függtek. Az istenség homlokán rendesen a város, vagy ország legnagyobb ékköve képezte a harmadik szemet. Minthogy az emberi természet akkoriban is olyan volt, mint ma, sokan megkísérelték az ékszerek elragadását. A templomi krónikák ezekbıl a régi idıkbıl majdnem kivétel nélkül a szentségtörı haláláról számolnak be; „az istenség haragjának villáma általi sújtáson” keresztül. Káldea papjai az elektrokémiai és naturkémiai tőz tudományának legnagyobb mesterei voltak. Eliphas Levi meg is jegyzi: „Káldeus papok találmánya a tőz, víz és föld hármas elemének kombinációja, mágikus battéria létrehozására. Ez a találmány elveszett, de a kabalisztikus Mágia oltári szertartásaiban megmaradt a nyoma.”
A statikus elektromosság Az elektromosság egy bizonyos fajtája szintén jelentékeny szerepet játszik a Mágiában. Ez a statikus elektromosság. Az elektrofizikából köztudomású, hogy a levegı vezetıképessége a benne lebegı ionok számától és sebességétıl függ. Magasabb régiókban nemcsak az ionok száma nagyobb, hanem sebességük is, így a levegı vezetıképessége mindkét oknál fogva növekszik. Hozzátesszük még, hogy a nedves levegı vezetıképessége kisebb, mint a száraz levegıé. Ma már tudjuk, hogy levegı ionjainak túlnyomó része rádióaktív eredető. Elser és Geitel kimutatták, hogy a napsugarak a Föld felületén egyes anyagokban fényelektromos jelenségeket keltenek. Magas hegyeken, ahol a napfényben több az ibolyántúli sugárzás, erısebb fényelektromos hatásokat lehet észlelni: az ibolyántúli sugarak közvetlenül is ionozzák a levegıt, mikor áthaladnak rajta. Ez a hatás is elsısorban magas levegırétegekben keletkezik. A Föld és a légkör közt, továbbá a légkörnek különbözı magasságú pontjai között mindig van feszültségkülönbség. Az alsó rétegekben a feszültségesést átlagosan 100 voltnak veszik. Száraz és hideg vidéken a feszültségesés nagyobb szokott lenni. Linke a Föld felületén 100 voltot talált, 1500 méter magasságban csak 25 voltot. Felfelé folyton csökken a feszültség; 3000-4000 méter magasban 10 voltot, 5000 méteren 3 voltot mértek. Mármost az elektrofizika törvényei szerint, ha valamely vezetı közeg két pontja közt feszültségkülönbség van, akkor a két pont között áram keletkezik: a pozitív töltés a nagyobb feszültségő helyrıl a kisebb feszültségő hely felé áramlik. Ezt a tételt jól jegyezzük meg, mert a szellemi energiák terjedésének, a mágikus egyéniség hatásának titkos mechanizmusáról húzza le a leplet. - 102 -
A nagyobb frekvenciájú gondolatenergiával telített mágus önkéntelenül is magára vonja kisebb frekvenciájú egyének érdeklıdését s a magnetikus kapcsolat már a szóbeli érintkezés megindulása elıtt létrejön közöttük a természeti erık viselkedésének szabályánál fogva. De ezt az elektrofizikai bevezetést nem a fenti viszonylat megállapítása céljából vázoltuk. A bennünket különlegesen érdeklı pont: a statikus elektromosság és a magaslati helyek viszonya. A Mágia hosszú évezredek óta ısszegyőit tapasztalatainak egy speciális megfigyelése kap ugyanis érdekes igazolást abban a fizikai megállapításban, hogy a magasan fekvı hegyvidékek levegıje jobb elektromos vezetı, mint az alacsonyfekvéső városoké s hogy a hegyvidéki talaj erısen telítve van statikus elektromossággal. Tibeti expedíciók vették elıször észre a tibeti fennsík magasabb régiójában, hogy itt majdnem lehetetlenné válik a fotografálás, a minden tárgyban felhalmozott statikus elektromosság kisülése miatt. A nappal felvett filmjelenetek és képek legnagyobb része tönkrement, mert eleinte nem voltak tekintettel arra, hogy a fizikai súrlódás szikrakisülést okoz. Ez a jelenség alacsonyabb fekvés mellett is megvan; ha például hajunkat csontfésővel fésüljük, jellemzı sercegés kíséretében szikrák pattannak elı. A dörzsölés útján keletkezı elektromosság azonban Tibetben valóságos szikraesıt vált ki s a kisülések tőzijátékszerően fényesek. Ugyancsak kisülést okoz a különben odalent nem elektromos tárgyak súrlódása is. Elektromos természető anyagot pedig, amilyen majdnem minden használati tárgy, ruha kéziszerszám és gépezet, elég végigsimítani, hogy meginduljon a sercegés és sötétben villlámlásszerő kék szikrázás. A legkisebb forgó kerék jelentékeny dörzsölési villamosságot fejleszthet itt. A sötétkamrában a fényérzékeny lemezek legtöbbje elromlik a kék fény hatására. Elég egyetlen vigyázatlan mozdulat s a kisülés fellobbanása tönkreteszi a filmet. Rájöttek, hogy a rollfilmes készülék szerkezete ugyanebbıl az okból nem megfelelı itt, mert a tekercs elcsavarása által létrejött dörzsölés szikrákat pattant elı a fényelzáró kapuk bársonyán s a felvétel a legjobb esetben is fátyolt kap. Ehelyett lemezeket használnak, amelyeket egyenkint hívnak elı, nehogy az elıhívótank pörgettyőjének forgása újabb bajokat okozzon. Tehát a magaslati helyek tárgyai túl vannak terhelve statikus elektromossággal. Ennek egyik következménye az, hogy az ilyen fekvés alatt a mágiának több erı áll rendelkezésére, mint alacsonyabb fekvésen. Tapasztalataink szerint a statikus elektromosság a legkönnyebben felhasználható áramfajta, mint ahogy a legkönnyebben kiváltható is. Ehhez járul még, hogy a magaslati helyek levegıje jobban vezeti az áramokat s így távolbahatás szempontjából kedvezıbb eredményeket tesz lehetıvé. A mágia majdnem összes nagy iskolái hegyvidéken voltak és vannak ma is. Közismertek a tibeti mágia nagyszerő eredményei: Mintha ott minden jobban sikerülne! A telepátia, a távolbalátás, az elementálok invokációja, a varázsdiagrammok életrekeltése, a magasabb atlanti yoga számos, nyugaton szinte képtelen operációja sikerrel jár. Ennek fı oka, mint mondottuk, az ottani miliı természeti energiákban gazdagabb geofizikai alkata. Tibetben nemcsak az élet egyszerőbb s ennélfogva könnyebben koncentrálható, hanem a miliıhatás is mágikus és különleges áramokkal van telítve. Másik oka az, hogy az összes kozmikus energiák is közvetlen közelbıl érik az idegrendszert. A kozmikus sugárzás nagyfrekvenciájú rövidhullámai háromszorosan erısebbek odafent s a Fold tömegvonzása szintén jóval nagyobb. Tudjuk, hogy az árapály jelensége nemcsak a tengerben, hanem kisebb vizeken is létrejön. Ma már ismeretes az árapály-periódus befolyása az emberi idegrendszerre s vérkeringésre. Nemcsak a vizekben áradás újholdtól kezdve, hanem az ember belsı elválasztású mirigyeinek mőködésében, a szexuális funkciókban, a vérképzésben és az összes megfigyelhetı biológiai folyamatokban is. És ez az áradás Tibetben fokozatosabban érvényesül. Nem csoda hát, ha azok az okkult mesterek, akik ott élnek, nagyobb teljesítményekre képesek, mint mi, az alföldek lakói. Megállapításaink persze nem egyedül Tibetre érvényesek, hanem a többi magaslati helyre is. Ha átgondoljuk a vallástörténetek nagyjainak elıéletét, mindig kivehetı bennük olyan etap, mikor a mester tanainak
- 103 -
kinyilatkoztatása elıtt valamelyik hegyre vonult erıgyőjtés, intenzív szellemi koncentráció céljából. Sinai-hegyi kinyilatkoztatásról beszél a Biblia; Buddha és Krisztus hegyibeszédeket tartanak, Zarathustra a hegyrıl tartja szózatát! A tibeti aszkéták remetelakokban húzódnak meg s a Tshöd hátborzongató meditációját a magasságok erıinek magukba vétele után hajtják végre. Mintha az, aki a hétköznapi élet uniformizált börtönébıl ki akar lépni, fizikailag is közelebb kellene hogy jusson a Közmosz személytelen energiáinak forrásához. Jellemzı a kozmikus sugárzás hatásának kitett neofita pesszimisztikus magatartása is a matériális élettel szemben. A kozmikus sugárzás pusztuló világok szétszórt atomjaiban hordozza magában a léttıl elválás gondolatait. Rég letőnt világok tragédiái fenséges és emberfeletti konzekvenciái tárulnak a magaslaton meditáló bölcs lelki szemei elé. Itt könnyebben nyílnak meg a Beszélı Fény krónikájának lapjai s az adeptus csalhatatlan biztonsággal látja meg az anyagi lét káprázatának hiábavalóságát. A hegyen született filozófiai és vallási rendszerek szintén grandiózusak maradandók. Azt kell mondanunk, hogy a föld egyes zónái elınyben vannak misztikus fejlıdés tekintetében. De a mágia kevésbé magasztos praktikánsai, a bönvarázslók is jórészt a kedvezı fekvésnek köszönhetik elképesztı teljesítményeiket. Azok a legnagyobb csendet és kristálytiszta pszichikai légkört kívánó kísérletek, amelyek a tibeti neofita kiképzését bevezetik, Európában, a nyugati kultúra vérzivataros nyugtalanságtól szennyezett levegıjében, nem sikerülhetnek úgy, mint Tibetben. De térjünk vissza a statikus elektromosság témájára. Ekartshausen már több alkalommal idézett mővében leírja a módját; hogyan válhat az emberi test statikus elektromos battériává. Szerinte az emberi testet elegendı a földtıl elszigetelni s a szigetelı anyagon belül elektromos anyagba öltöztetni, hogy a szervezet animális hıje a rítusban elıírt mozdulatok súrlódását villamossággá változtassa át. Elektromos anyag a selyem, a gyapjú, a szırcsuha is. Hasonló ehhez az antik mágus: Tyanai Apollonius módszere is, aki teljesen meztelenre vetkızve egy, az egész testét beborító gyapjúkabátba burkolózott be s falemezre, vagy márványra állt. A gyapjútakaró burokszerően beborította, miközben Apollonius elırehajolva tartotta törzsét - fejét is a takaró alá húzva. Elıírják, hogy úgy a testnek, minta végtagoknak teljesen száraznak kell lenniük, nehogy a nedvesség akadályozza az elektromos áramok keringését. Ebben az elektromos elszegeltségi állapotban az ember teste battéria lesz, éppúgy, mint Ekartshausen kísérletében s az egész bırfelület antennaként mőködik. Ekartshausen a szigetelıanyagon állva, a burokból két kezét feje fölé emeli a magasba, hogy az áramszedı tíz ujj a levegıbıl hullámokat vehessen fel.
Város és falu a mágiában Noha a mágus az Akaratmágiában elıírt gyakorlatokon keresztül annyira kifejlesztheti akaratát, hogy a hely nem fontos számára, mégis tagadhatatlan, hogy a mágikus kísérletek jobban sikerülnek kevésbé népes vidékeken, mint a nagyváros. Ennek oka az, hogy egyrészt csak kevés neofita képes annyira kifejleszteni akaratát, amint azt az erıátvitel magasiskolája megköveteli, másrészt a város sokféle pszichikai hullámhossz által terhelt fényétere megnehezíti a zavartalan vételt. Sok más mellett élı ember zavarja a leadást s gyengíti a vételt. Hasonló ez ahhoz, mint mikor a vevıkészülék szomszédságában nagyteljesítményő elektromotor mőködik; ilyenkor elıbb semlegesíteni kell a búgást, hogy a közvetítést tisztán lehessen fogni. Persze, a helyi nagyadó mősorát azért minden zavaró interferencián keresztül is jól halljuk. Éppígy, ha a leadó fél akarata elég erıs, a gondolathullámok ellenállhatatlan átütıerıvel találnak célba s még akkor is rendeltetésük helyére érkeznek, ha az objektum fizikai munkával van elfoglalva. A hullámokra való reakció - a küldött parancs végrehajtása - azonban a városi viszonyok miatt - 104 -
már nehezebb. Városi ember hiába érez indítást valami kívánság megtételére, ha a körülmények, vagy munkája ezt lehetetlenné teszik. Vidéken ez kisebb akadályba ütközik, azonkívül - mint mondottuk - kevesebb ember jelenléte kisebb pszichikai interferenciát jelent s az adás is zavartalanabb úton érkezik meg. Különösen erıs lehet a transzmisszió, ha a mágus valamilyen dombról, hegyrıl vagy más magaslati helyrıl sugározza ki akaratát. Ilyen magaslati és mélyebb pontok közötti áramok folyton cserélıdı hullámai is a leadóenergiát növelik. Ajánlatos a mágia városban élı neofitája számára magaslati helyek idıszakos felkeresése. Ugyanis a hegyvidék mint áramtöltı állomás mőködik. Mélyebb meditációs gyakorlatok kitőnıen összekapcsolhatók kozmikus energiák felvételével. Kitőnı hatása van a légnyomás süllyedésének s a ritkább levegınek is a vérképzés szerveire, ezeken keresztül pedig a test biológiai akkumulátoraira. Fontos, hogy a mágus, akinek operációi nagy erıelvonással járnak, idınként gondoskodjék a fogyasztott erı pótlásáról. Ezt nemcsak az életmód és táplálkozás szabályozásával érheti el, hanem a magaslatokon való rendszeres relaxációval.
A miliıhatás jelentısége Az imagináló-mágiában nem szabad megfeledkezni a mindenkori operáló természetének megfelelı miliırıl: Az agy televíziós leadó- és vevıkészülék, amely a környezet legkisebb részleteit is automatikusan lefotografálja s azt is közvetíti. Ezért törekedtek a ceremoniális mágiában az operátor laboratóriumának minél tökéletesebb felszerelésére, a bolygószignatúrák szerint. Operációs bázisunkat mindig úgy válasszuk meg, hogy a tervbevett mővelet természetéhez illı legyen. E célból tudnunk kell, milyen szignatúra alatt állanak az egyes helyek. A szignatúrák részletes magyarázata minden jobb asztrológiai könyvben megtalálható. Néhány fontosabb szignatúra: Hegyek és magaslatok szignatúrája az Uránusz; Virágzó mezıké, gyümölcsösöké a Vénusz; Tengerek, folyók, kutaké a Hold; Folyópartok, fürdıhelyek, strandoké a Hold, Vénusz és Neptun; A csataterek, kopár pusztaságoké a Mars; Színházak, szórakozóhelyek, luxusüzleteké a Vénusz és Merkur; Vendéglık, szállodák, templomoké a Jupiter; Rendırségé a Mars, Merkur és Jupiter; Börtönök és temetık: Saturnus; Kórházak és orvosi rendelık a Saturnus és Jupiter szignatúrájával bírnak. Bár a temetık és csataterek vidéke rendszerint csendes, mégsem alkalmas mágikus kísérletekre, mert az itt felhalmozódó sok tönkrement élet atomjai életellenes kisugárzásukkal meggátolják az ideogenezis processzusának akadálytalan menetét. Temetıben - oszlásnak indult hullák társaságában - legfeljebb az élet értelmérıl és mulandóságáról meditálhatunk, amint azt a buddhisták teszik. A sírok emanációja negatív és mérgezı! Úgyszintén az egykori csataterek aurája sem munkaterület a kiontott vértıl és hozzátapadó szenvedélyek győlölettıl terhes kisugárzása miatt. Ha egy helyen valamelyik bolygó szignatúrája alatt álló emberek csoportja hosszabb ideig tartózkodik, akkor a ház falai beisszák azok pszichikai rezgéseit. Az anyag potencionális fonográf. Nem egyedül az agynak van emlékezete, hanem a többi matériának is. Ezeket az engrammokat a miliı felveszi, megırzi, és ha alkalmas médium kerül a színtérre, újra le is adja. Ezért követelik meg a ceremoniális mágiában, hogy az aktus olyan területet, helyiséget avasson operációi szintjére, amelyet még soha más célra nem használtak s akkor is a speciálisan preparált - 105 -
kultikus rekvizitumok egész sorával bıvítik ki a lokális aura asztrális töltését, nehogy zavaró körülmények szólhassanak közbe a mágikus processzus meneténél. Kinn a természetben is szőzi területet keresünk ki munkánk céljára. A hegyen, mezın, forrásnál csak azt a pontot válasszuk, amelyet elıttünk még nem taposott emberi láb.
- 106 -
TÖRTÉNETI RÉSZ
- 107 -
A mágia európai adeptusai Az okkult irodalom terjedelme beláthatatlan nagyra növekedett. Ha csak az elmúlt ötven év publikációit tekintjük is, több mint negyvenezer könyv jelent meg a mágia különféle ágazataiban. A történelmi források száma pedig megszámlálhatatlan, de ez a nagy bıség inkább félrevezetı, mint elınyös a megbízható támpontok után kutató neofita részére. A sokezernyi útmutatás, tankönyv és kiadvány túlnyomó része értéktelen, homályos babonáktól fertızött forrás, amelynek kísérleti alkalmazása zsákutcába vezet s hosszú idı és fáradságáldozat után ismét vissza kell kanyarodnunk a kiindulópontra, hogy a jó irányba haladhassunk. Igazi adeptus csak ritkán írt s akkor kézirata bizalmas elsı barátai és tanítványai körében terjedt, vagy hermetikus társaságok titkos könyvtárába került. Így a legtöbb nagy beavatott nem is vált ismertté, mert az általuk írt vezérfonál szigorú ırizet alatt maradt és sohasem kerülhetett profán olvadó szeme elé. Csak nagyritkán, indiszkréció következtében, vagy a magas ezoterikus testvériség határozatának értelmében jutott valami nyilvánosságra ezekbıl az írásokból. A hallgatás pecsétjét az életveszély nyomta a titkos tudományok ıreinek szájára, mert sem az akkori emberek morális alkata, sem az inkvizíció mohó érdeklıdése nem biztatott jóval. Könnyelmő fecsegıkre a kínpad várt akkor s ez a helyzet a hatalomvágy ámokfutói közt a jelenkorban sem sokkal jobb. A középkor misztikus éhsége sok mágikus írást hozott létre, amelyek részben a hermetikus társaságok elıadásairól kiszivárgott tanok hatása alatt keletkeztek, de kivitelük módja zavaros és magán viseli annak a kornak bélyegét, a népszerő babonákat. Elıfordult, hogy a titkos könyvtárak egyik-másik szövegkönyve avatatlanok kezébe került, csakhogy ezeket a középkori ízlés számára nagyon is magas nívójú írásokat nem értették meg. Az egykorú természettudomány állása még a legegyszerőbb természeti jelenségek magyarázatára sem volt elegendı, míg a megelızı korok antik bölcsessége ennél sokkal magasabb fokon állott. Elég, ha a föld forgásának és gömbölyőségének középkori vitájára utalunk, mint példára. Errıl az ókorban már Pythagoras meg volt gyızıdve, a középkor pedig elfeledtette azt s helyébe a leglehetetlenebb koncepciók kerültek. A tudományos megismerés kerékkötıje fıleg a vallási elfogulság s ebben a tekintetben a középkor minden más koron túltett. Mégis akadtak nagy adeptusok - és éppen a középkor vége felé, az inkvizíció hatalmának tetıpontján -, akik az okkult tudás alapdoktrináit nyilvánosság elé vitték, hogy széltében elterjedt rengeteg tévedés és babona egy részét kiszorítsák a küztudatból s az arra érdemes kutatók elıtt újra megnyissák az ókori atlanti bölcsesség kapuit. Ezeknek az íróknak száma nem nagy. Mindössze ketten vannak s a következı idıkben még három nevet tehetünk hozzá listánkhoz. Az öt író-adeptus: Cornellius Agrippa von Nettesheim, Theoprastus Paracelsus Bombastus, Baron du Potet, Eliphas Levi és Dr. Ernest Schertel. Ezek az adeptusok nagy munkára vállalkoztak és amire vállalkoztak, azt sikeresen végre is hajtották. Ezért mőveiket nem lehet eléggé a kutató figyelmébe ajánlani. Minden más tudomány elıtt elıször ezeket ismerjük meg, mivel biztosak lehetünk benne, hogy ezek a szerzık az ısi atlanti hagyomány doktrínáit tolmácsolják. Agrippa, Paracelsus, Du Potet és Eliphas Levi tagjai voltak az Atlantisz idejétıl ismert hermetikus testvériségnek. Agrippa a korabeli okkult tudás minden részletére kiterjedı enciklopédiai írta meg s mőve, a „Philosophia Occulta”, a rózsakeresztesek szövetségének hivatalos tankönyve volt. İ az, aki elıször Franciaországban - Párizsban - majd kevéssel ezután Angliában megalakította az elsı nagyvonalú ezoterikus kollégiumot, ahol kizárólag a mágia, alchimia, Kabala és Asztrológia jelenségeinek tanulmányozásával foglalkoztak. Paracelsus a mágikus gyógyászat terápiájának megalapítója. Több írás maradt fenn neve alatt s ezek az okkult tudomány minden területére kiterjedı, gazdag anyagot tartalmaznak. Agrippa alapvetı munkája mellett ez a legkomolyabb hermetikus forrás. - 108 -
Du Potet a magnetomágia tüneményeinek modern rendszerbefoglalásával szerzett érdemeket. Mőködésének fı célja az volt, hogy az asztrálfény szerepét és jelentıségét tisztázza - továbbá, hogy a mágikus erıvonalak hatásainak titkát a kísérleti kutatás számára érthetıvé tegye. Eliphas Leni a mágia egész anyagának felújítója s a modern szimbológia megalapítója. Fı mővében: a „Magas Mágia Dogmái”-ban és a „Mágia rituáléjá”-ban összeolvasztja az antik titkos tanítást a Kabalával s felfedi a természeti emblémák mögött rejlı hieroglifák értelmét. Utótérhetetlenül nagy a ceremóniális mágiában és a kabalában. A Tarot-kártyák három ezoterikus síkon való magyarázatának kulcsai is tıle származnak. Dr. Ernest Schertel, az ötödik író, 1923-ban kiadott munkája: „Magie, Geschichte, Theorie, Praxis” a legújabb idık természettudományos felkészültségének világosságába helyezi azt, amit eddig csak a Hermetika szimbólumai tanítottak. Itt minden megvilágosodik a neofita elıtt. A mágia legrejtettebb összefüggései is feltárulnak és Schertel tankönyve az elsı, amely az okkult erık tanát a kozmikus ember ısi, atlanti doktrínájára vezeti vissza. Akinek a mágiához érzéke van, ebben a könyvben mindent megkap. A misztikus sötétség leple teljesen lehull a kozmikus rejtélyrıl s a neofita elıtt szabaddá válik az út magasabb síkok élményei felé. A lélek, az empirikus valóság, az imagináció, a démoni világ, az ideogenetikus teremtés elmélete, tudományos magyarázata és mágikus praxisa kristályos, tiszta fényben mutatkozik meg Schertel zsenijének tükrében. Ha a kutató ezeknek az adeptusoknak megszerezhetı mőveit már áttanulmányozta, áttérhet más írók olvasására. Könyvünk záradékául listát közünk azokról a munkákról, amelyek valamilyen szempontból hasznosak s a Mágia elıtanulmányaihoz ajánlhatók. A rendelkezésre álló anyag nagyságára való tekintettel, csak az egészen kiváló termékeket vettük fel jegyzékünkre.
- 109 -
MAGIA NATURALIS
- 110 -
Natúrális mágia A természeti mágia, vagyis a természetben ható rejtett erık tudománya fıleg a tárgyakban és élılényekben mőködı dinamikai princípiumok funkcionális sajátságaival foglalkozik. Itt fıleg azokról az energiákról van szó, amelyeket a tudomány ezidıszerint még nem ismer, vagy bár ez a már ismert törvényszerőségekbıl következne, vonakodik kísérleti vizsgálat tárgyává tenni. Vannak a fizikának, kémiának és biológiának vonatkozásai, amelyek meghaladják a szaktudomány látható részét. Ezeket a Magia Naturalis szuperfizikának, hiperkémiának, metabiológiának nevezi s tulajdonképpen a már ismert fizikai, kémiai, biológiai tények átvitele magasabb síkokra. Minden erınek, amely a fizikai világban megnyilatkozik, van: éteri, asztrális, mentális vonatkozása. Ez azt jelenti, hogy az energiák nem szőnnek meg észlelésünk síkján, hanem fokozatosan átmennek magasabb észlelésünk síkján, fokozatosan átmennek magasabb térdimenziókba. A rezgések felfelé és lefele is tökéletes kört futnak be s a valóság összes birodalmain áthaladnak. Minden rezgés átmegy az ellentétébe. A magas rezgésszámú sugárféleségek egy ponton eltőnnek érzékelésünk lehetıségeinek hatáskörébıl és az energiák görbületének törvényénél fogva bizonyos idı múlva lent mint alacsony számú rezgések térnek vissza. Ez a tétel a térgörbe összetételébıl adódik: egy idı múlva nemcsak a fizikai tér, hanem a benne megjelenı energia is önmagába tér vissza. Minthogy a mozgás tranzverzális, az alacsony rezgésszámmal lent távozó erık fent térnek vissza. A Magia Naturalis elsı megállapításai és kísérletei az elektrofizika némely jelenségeivel foglalkoznak. Elıbb ismertetjük a jelenségeket, aztán rátérünk okkult értelmükre. Amint már utaltunk erre, nincs természeti jelenség, amelynek háromszoros okkult vonatkozása ne lenne. Minden fizikai törvény involvál további asztrális és mentális törvényeket. Hogy a fizikai jelenségek végsı mivoltukban éterikus funkciókra vezethetık vissza, azt már a modern fizika jól tudja. A fizikokémiai processzusok asztrális és mentális háttere azonban nóvum a tudomány elıtt, bár nem minden idıben volt az. A hermetikus természettan és kémia évezredek óta tanítja, hogy a fizikai jelenségeknek három értelme van. A következıkben megkíséreljük ezeknek a tételeknek speciális folyományait a gyakorlati kutatás számára hozzáférhetıvé tenni. Megjegyzendı, hogy korunkban még nem ismertek a fizika és kémia összes törvényei s ezért olyan tételeket tehetünk vizsgálataink tárgyává, amelyek jó megalapozottságuk miatt nem nehezítik meg túlságosan ennek a szokatlan területnek felmérését. Lássuk mindenekelıtt az axiómákat, amelyek azonnal több síkú értelmezést provokálnak: 1. Ha áram halad át vasdarabon, a vasban mágnesség keletkezik. 2. A köráram maga is mágneses. 3. Minden áramforrás két sarka között feszültségkülönbség van, ezért keletkezik az áramlás. 4. Két ólomrúd hígított kénsavban akkumulátorrá változik. 5. Kétféle fém savanyú folyadékban állítva galvánelemet ad. 6. A feszültségkülönbség annál nagyobb lesz, mennél távolabb álló fémpárt választunk elemünkhöz. A Volta-féle sor a vetkezı: cink-ólom-ón-vas-réz-ezüst-arany-szén. (A szén itt úgy viselkedik, mint a fémek.) 7. Fenti relációk a kozmikus energia keletkezésére nézve minden testre érvényesek. Ezek volnának azok az axiómák, amelyek elıször szemünkbe ötlenek s amelyek konzekvenciái végtelenül nagyok, ha azokat magasabb síkokra is átértékeljük. Az analógiák, illetve értelmezések az anorganikus természettıl kezdve az élılényekig és univerzumig mindenhol irányadók. Ha tehát elsısorban az emberi közösségekre és testekre vonatkoztatjuk ıket, úgy nyomára jutunk az antik mágia nagy arkánumának, amelyre Eliphas Levi gyakran célzott mőveiben anélkül, hogy a titkot pontosan megjelölte volna. De megmagyarázzák azt is, milyen mód ömlenek át magasabb és - 111 -
számunkra túlméretezett frekvenciájuk miatt láthatatlan dimenzióvilágok erıi a mi világunkba. Martin Davidson írja: „Jeans feltételezi, hogy a spirálködökben számunkra ismeretlen erık mőködnek s még azt is gyanítja, hogy a nebulák centrumai azok a kapuk, amelyeken át valamely magasabb térdimenzió erıi világunkba beömlenek.” Ezek a pontok azonban, ahol ugyancsak Jeans szerint az anyag kondenzálódása és teremtése végbemegy, nem annyira ismeretlenek, mint ahogy azt a pusztán fizikai síkon operáló asztrofizika feltételezi. Az elıbb ismertetett axiómák folytatólagos, tehát háromsíkú kifejtése világossá teszi, hogy az energiák állandó körfolyamatban vándorolnak a valóság összes dimenzióin keresztül, útjukban hol fel-, hol eltőnve szemünk elıl. Az elsı axióma azt állítja, hogy ha vasdarabon áram halad körül, a vasban mágnesség keletkezik. Ez az elektrotechnika legprimitívebb ténye. Érdekessé azonban akkor válik a tétel, ha hozzátesszük, hogy nemcsak a vasdarab viselkedik ilyen módon, hanem minden test általában. Például az élı testek világára vonatkoztatva, a keletkezı mágnesség a fizikai jelenségen kívül ideológiai potenciákat is hordoz. A mágia élettani érdekkörére fordítva a kérdést, az úgy fejezhetı ki, hogy bármely idea, vagy azt képviselı egyéniség körül körfolyamatba hozott tevékenység mágnesessé teszi a központi ideát. A központba állított idea, vagy személyiség lehet bármilyen sekélyes, a köráram ereje híveket toboroz köréje s a mágikus értelemben megnagyobbodott test tömegvonzása addig fokozza a növekedést, míg más, nagyobb rendszer annak természetes határt nem szab. Ez a törvény mutatkozik meg a spirálködök centrumában, a naprendszerekben központi napokkal s az emberi társadalmakban vezetıikkel. S itt már leírhatjuk a tendencia mágikus analógiáját, amely abban mutatkozik, hogy a mágus ugyancsak öntudatlan középpontjává lesz egy kisebb naprendszernek, ahol a planétákat emberek képviselik. Ezért nyilvánvaló, hogy ez az elv a látható világokban minden szervezett közösség alaptörvénye is egyúttal. A fizikai síkon semmi sem épülhet fel nélküle. A mágiában és az ezoterikus rendek tevékenységében ez mint a körforgás tendenciáját mutató rítusok és a páholyalakítás szertartása jelenik meg. Mágikus, azaz magnetikus minden folyamat, amely egy középpont körül való forgásban nyilatkazik meg. A középpontban álló idea a körülötte képzıdı kör nagysága szerint erısödik. Ezért oly mérhetetlen fontosságú, hogy a rendszer tevékenysége bizonyos meghatározott cselekmények, rítusok, szövegek felolvasása, invokáció, stb. szabályszerően ismétlıdı processzusára épüljön. A középpont körül forgó erık mágikus volta eredetileg nem is okvetetlenül szellemi sajátság, hanem bátran nevezhetı okkult fizikai törvénynek, mert mindhárom síkon azonosan hat. Ha egy ideát, amely tartalmazhat bármely általunk meghatározott tételt, uralomra kívánunk juttatni, elsısorban periódikusan ismétlıdı természeti rituáléról kell gondoskodnunk, ami azt fenntartja és propagálja. Természeti rituálé alatt nem vallási rítust értünk, hanem szellemi tartalmak dramatizált sorozatát, ami alkalmas arra, hogy hallgatóit a rítusban ábrázolt cselekmény ismétlésére vagy legalább a szöveg utánmondására ingerelje. Ha el tudjuk érni, hogy hallgatónk az általunk konstruált processzust utánozza, vagy megismételje, az alapeszme létrejött. Ez még abban az esetben is így lesz, ha az eszme ellenkezésre talál és hevesen elhárítják, mert valamit kimondani annyit tesz, mint azt az ideát invokálni. Az ideatartalma mögötti energiák csak abban az esetben semlegesíthetık, ha teljesen meg vannak fosztva a megnyilatkozás lehetıségétıl s elolvasatlanok, kimondatlanok, megismételetlenek maradnak. (Ezért ha bármely ellenséges propagandát továbbadunk, azt erısítjük, még ha felháborodottan kommentáljuk is.) Ha megfigyeljük az emberi közösségeket irányító szertartások menetét, azokat mindenkor szertartásos körfolyamatoknak fogjuk találni; ebben van építıerejük. De ez az axióma az ultramikroszkópikus világokban is érvényesül, hiszen az elektronok ugyancsak a bolygókeringés mintájára végzik anyagépítı tevékenységüket. Az animális szervezet funkciói csupa cirkuláris processzusból tevıdnek össze. A vérkeringés két köre, a nyirokkeringés, az ideghálózat csupa szigetelt spirál és önmagába visszatérı folyamat. A körök által befogott matéria, illetve terület magnetikus: az élet mágiája lüktet mögötte.
- 112 -
Kísérletek a szervezet elektromagnetikus erejének fokozására Az állati szervezet funkcióit henger-, vagy köralakú vezetékek spirálszigeteléső szövetei biztosítják. A test olyan áramtelep, amelyet biotechnikai akkumulátorok látnak el energiával. Ami a legcsodálatosabb a szervezet felépítésében, az, hogy a legkülönfélébb áramok nedves közegben szigetelve keringenek s hogy a biotikus processzusok a testnek a Földdel való érintkezése ellenére sem vesztenek hatékonyságukból. Testünkön belül az áramok szigetelve vannak, de ez az árammennyiség csak élettani folyamatok számára elegendı. A transzcendentális mágia manıverei ezen felüli erıkvantumokat igényelnek, amelyeket más forrásból kell merítenünk. Ismeretes, hogy egyes állatfajoknál, mint pl. az elektromos szervvel rendelkezı angolna, az animális áram a testen kívülre is kihat. Az angolna ezúton védekezik és vadászik. Vannak növények, amelyek - mint azt Boose hindu növénybiológus kimutatta - környezetükre elektromos hullámokat árasztanak. A mágiában szereplı hatások szintén kisugárzások, emanációfajták. A gondolatok rövidhullámai, az akarat átvitele, az aurakihelyezés edteriorizációi a belsı erıforrásoknak. Az okkultista, a yogî, a mágus ezeket az erıket évekig tartó akarati tréninggel szerzi meg, mintegy kifejlesztve az embernél elcsenevészedett elektromos szerveket. Lehetséges azonban a szabályos okkult torna jelentékeny lerövidítése, ha a pszichikai módszert kombináljuk elektrofizikai segédeszközökkel, amelyek az emberi aurát természetes árammennyiségekkel erısítik. A mágikus hatás az emberi aurán keresztül bonyolódik le s ha az étertestben erısítıberendezéseket létesítünk, a legminimálisabb akamtimpulzus hatalmasan felfokozódva sugárzik tovább. Már most milyen erısítı berendezésrıl lehet itt szó? Ha testünket bizonyos rézspirálokkal vonjuk be, étertestünk erıfokozó berendezéshez jut. A spirálok elhelyezése a legkülönfélébb lehet. Applikálhatjuk karra, törzsre, lábszárra, vagy fejre. Gyakorlatilag persze a fejet csak akkor vonjuk be, ha senki sem lát bennünket kísérleteink alatt, mert munkánkról a kívülállóknak nem szabad tudniuk. Vékonyszálú vörösrézdrót alkalmasabb, mint a vastag villanydrót. Igen jó a több szálból sodort kábeldrót. Használhatunk szigetelt rádió-, vagy csengıtekercseket, amelyeket néhány drótszállal összekötünk. Annak, hogy a tekercseket meztelen testen, vagy ruhán keresztül alkalmazzuk-e, nincs lényeges szerepe, bár a meztelen drót testfelülettel érintkezve, valamivel hatásosabb. A sodort dróterısítık étertestünkben úgy mőködnek, mintha azokon a helyeken, ahol tekercsek vannak, külön csakrákat állítottunk volna fel. Az éteri energiákat az áramtelep a környezetbıl indirekt úton vonja el. A tekercsek számát és hosszúságát bizonyos határon túl nem ajánlatos emelni, mert az aurában túlfeszültség léphet fel s ez a kisugárzóképességet már nem fokozza, hanem csökkenti.
Éterhullámok és spiráláramok Testünk körül az éterben mérhetetlen mennyiségő energiák keringenek a legkülönfélébb hullámsávokon. Külön erıforrásról gondoskodni mágikus gépezetünk számára ennélfogva felesleges; a titok egyedül a spiráltekercsek elhelyezésében és testünkkel való kombinációjában van. Már Korschelt professzor észrevette 1892-ben, hogy drótspirálok körül éterhullámok keringenek. Eleinte azt hitte, hogy ez csak a készülékbe kapcsolt alacsonyfrekvenciájú áram hatása, de késıbb rájött, hogy az éterspirálok minden külsı áramforrás nélkül is jelen vannak. A bennük cirkuláló áram nem alacsony, hanem magas frekvenciájúnak bizonyult. Hasonló a helyzet a többi, ma még
- 113 -
kihasználatlan erıforrás tekintetében is. Megfelelı tekercsekkel és kémiai közvetítık kapcsolásával felhasználhatók a kozmikus sugárzás hullámai, a légköri elektromosság, a tárgyakban lerakódó statikus elektromosság, a magaslati helyek és síkságok közötti elektromos feszültség áramai, a gravitáció. A fizikai objektumokban, a test sejtjeiben roppant mérető erık vannak lekötve; azoknak csak részbeni felszabadítása is elképesztı dinamikális hatalom kulcsát adná a kísérletezı kezébe. Rendes körülmények között a fiziológiás áramok nagyrésze elvész, az elıbb említett kozmikus erıforrások pedig ezidıszerint teljesen kiaknázatlanok. Az atlanti hagyományok ezeknek az energiáknak egykori ismeretérıl és mágikus használatáról beszélnek. Persze az akkori ember testalkata más volt s a ritkább állagú organizmus nem szorult bonyolult gépezetekre, ha a környezet statikus energiáit fel akarta használni. Néhány szokás és kımetszet még megırzött valamit a történelemelıtti kor gravitációs gépeibıl s kozmikus erıszedı berendezések formájából. Az arany uraeus-kígyó, melyet a fıpapok fejük körül viseltek, a mágikus erıvevı szimbóluma. A régi fejdíszek, több nemesfémbıl összetett koronák s a különbözı csavart fej-, törzs- és kargyőrők szintén ennek emlékei. Mindannyian láttunk már múzeumokban spirálsodronykarkötıket, nyak és lábkarikákat. Ezek az egykori kozmikus energiatölcsérek külsı utánzatai. Az Atlantisz utáni elvadult népfajok papjai már nem tudták, mire szolgált eredetileg a sokféle rézspirál; belsı szerkezetét sem ismerték, de látták hatását a szinte mindenható atlanti polgáron, aki hozzájuk képest félisteni képességekkel rendelkezett: uralkodott a gravitáción, akaratával telekinetikus jelenségeket hozhatott létre, villámot szórt, vagy vihart támasztott egyetlen gondolatával. Érdekes összehasonlítani a fentiekkel Lanz von Liebenfelsnek, az osztrák okkultistának Elektrotheizmusát, amelynek hat tézise megsejtése az általunk leírt dolgoknak. A hat tézis összefüggı egészet ad: Elsı tézis: Minden élet Istentıl ered, fentrıl, a szellemtıl, lélektıl s nem a testiségtıl, sem pedig az anyagtól. A matériát szellemlények teremtették. Az organizmusok úgy viszonylanak Istenhez és az intelligenciákhoz, mint központi leadókhoz a vevıkészülékek s közvetítıállomások. Második tézis: Az ısvallásból sarjadt mítoszok és mondák nem irodalmi és teológiai, hanem teozoológiai és paleoantropológiai szemléletek és filozófiák, egyszóval az emberiség ıstörténetét adják. Harmadik tézis: Az ıskori embertípusok egyes példányokban a történeti idık kezdetéig fennmaradtak. Negyedik tézis: Ezek az ókori lények részben szakrális, részben orákuláris missziókkal templomokban laktak, itt szaporodtak s alkalomadtán alacsonyabb fajtákkal keveredtek. (Henoch!) Ötödik tézis: Volt ezek között a prehisztorikus elıtípusok között - különösen a szárnyasok (cherubim) között - néhány fajta, amelyik direkt bioelektromos adó- és vevıállomással rendelkezett s eképpen úgyszólván a mindentudás, mindenhatóság és halhatatlanság képességével bírt. Tetszése szerint materializálódhatott. Mint isteneket és félisteneket tisztelték ıket s valóban, az összes állati, nıvényi és ásványi formák teremtıi ık voltak. Hatodik tézis: Ezek az elektrozoáknak nevezett lények voltak a mitológiai angyalok, múzsák, hórák, gráciák. Tılük származott az İstudomány, İsvallás és az İskultúra. Természetesen ık az ısember megalkotói is.
A feszültségkülönbségek mágikus hatása Az a tétel, mely szerint két különbözı fajlagos elektromossággal rendelkezı áramforrás sarkai között feszültségkülönbség van s ezért keletkezik áramlás, látszólag primitív elektrofizikai jelenség, amelynek nincs magasabb szerepe. De a valóságban ez a tétel az életfolyamatok egyik legnagyobb sarkigazsága; kulcsa a szexuálmágiának és az atlanti faj közlekedési rendszerének.
- 114 -
Minden pólus kívánkozik az ellenpólusa után. Ha vonzerıt akarunk mőködésbe hozni, akkumulátorunkból ellenkezı elıjelő elektromosságot kell kisugározni. A vonzás úgy a fizikai, mint az asztrális és mentális síkokon azonnal megindul, amint a fizikai, pszichikai, vagy absztrakt kontraszt áramát bekapcsoltuk. Természetesen tudnunk kell, hogy az erıhatások némelyike más síkon néha pólust változtat. Így például az ellentétek a fizikai síkon vonzzák, a mentálsíkon taszítják egymást. Erıtani, tehát mágikus vonzás ezért csak a fizikai, éter- és asztrálsíkon lehetséges a kontrasztok alapján. A mentálsíkon az ideák azonosságuk, vagy hasonlóságuk alapján kapcsolódnak. Az erısítıkkel ellátott fizikai szervezet a pszichikai potenciák alapján bármikor képes pólusváltoztatásra. E képesség az androgin atlantidáknál, vagy Henoch İrizıinél, az Egregóráknál volt a legerısebb. Az utánuk következı nemzedékek mágusainak már évekig tartó gyakorlással kell elérni a pólusváltoztatás kontrollját. Mint ismeretes, az Egregórák atavisztikus típusai: a hermafroditák periódikusan maszkulin vagy feminin sajátságokat mutálnak. A változás hónapokig tart s egyik állapot lassan a másiknak ad helyet. Ez persze nem mágikus mőködés. Noha a szexusváltoztatás összefüggésben áll a mágikus pólusváltoztatás villámgyors éteri komponenseivel, az elsatnyult és csupán bioszexuális jelleg nem jelent erıgyarapodást. Az eredeti kapcsolótábla a pszichoenergetikai potenciákat pozitív-negatív és neutrális irányba tudta átváltani pillanatok alatt. A folyamat hasonlatos volt az angolnák izomrándítással kivetített áramához, vagy a mélytengeri halak elektromos szemreflektorának bekapcsolásához. Az androgin atlantidában mindhárom potencia a termális biomechanizmus alkotórésze volt s az akarati impulzus gombnyomására mőködött. Ez a természetes mágiaszerkezet a nemek kettészakadásával megromlott. A polaritások fontos építıanyagokat lazítottak meg.
Gravitációszabályozás Az élı planétatestek közelében az éteráramok állandó körforgásban vannak. A sztratoszféra és a Heaviside-réteg különbözı hı- és elektromosság-feszültségei gondoskodnak arról, hogy árammentes tér bolygónk aurájában ne legyen. Ezt a helyzetet aknázták ki atlanti elıdeink pszichoszexuális kapcsolótábláikkal. Régebben a test alkata más összetételő, ritkább fajsúlyú volt. A természetes repülés egyik elıfeltétele, hogy a szervezet térfogata és sőrősége az emelıerıvel fordított arányban álljon. Ismeretes, milyen óriási teljesítményekre képesek a rovarok. Testméretükkel arányban nem álló nagyságú tárgyakat magasba emelnek, testük hosszát messze meghaladó magasságokból ugranak, vagy eshetnek le testi épségük legcsekélyebb sérelme nélkül. A madárfajták is úgy vannak megkonstruálva, hogy izomerejük a szárnycsapás közvetítésével huzamosabb ideig levegıben tarthatja ıket az elfáradás veszélye nélkül. Az atlanti cherub egy idıben szárnyakkal repült, régebben pedig a gravitáció és a légrétegek áramlásai segítségével változtatta helyét. A hajtó energia az akarat impulzusa által semlegesített nehézkedési erı volt, amelyet még a légköri áramszférák éterfolyamai támogattak. Ezeknek az erıknek igénybevételét persze csak egy másféle, a mainál ritkább, elektrokollidokból álló szervezet hárompólusú mőködése tette lehetıvé. Atlantisz késıi periódusaiban, mikor a szervezetek sőrősége a fajok keveredése folytán már mélypontjához közeledett, a biológiai anyag elvesztette elektrokollidális felépítését. Ekkor már technikai konstrukciókkal érték el azt, ami elıbb a testek természetes képessége volt. Tekercsrendszereik, elektrosztatikai gépezeteik a kozmotechnika olyan remekmővei voltak, amelyeket egyszerőségükben igen nehéz utánozni és amelyek éppen ezért az interplanetáris dinamika legnagyobb tökéletességő alkotásainak nevezhetık. Az antik mondák és mítoszok némelyike legendás formában megırizte a gravitációs gépek emlékét. A keleti yoga gyakorlatai során néha szintén beáll a testnek olyan állapota, amelyben a psziché bizonyos mértékig úrrá lehet a nehézkedési erın és beállnak a levitáció ismert jelenségei. Ez a sokat vitatott tünemény, amely a viták ellenére is sokszorosan igazolt valóság, a Föld gravitációs határán túl különben természetes jelenség. A Föld és a Hold között körülbelül félúton - 115 -
van egy zóna, ahol a tárgyak szabadon lebeghetnek, minthogy a nehézkedés csak kozmikus testek közvetlen közelében érvényesül. Megvan a módja annak, hogy az ember magasabb testeit igénybe véve, misztikus módon semlegesíthesse a Föld gravitációs rezgéseit. A szabadon lebegés az okkult antropológiában ismert vehikulumok számára alapképesség. Lehetséges azonban mágikus gyakorlatokkal, atlanti módszerekkel a fizikai testet magát annyira áthangolni, hogy az ısi elektrokolloid állapot egy kis része visszatér s a levitáció, sıt éteri közlekedés újra lehetségessé lesz. A szervezet praktikus elıkészítése után pszichikai úton - pusztán a vonzás és taszítás impulzusai útján - a talaj ellökhetı a kísérletezı lábai alól. A taszítás gondolata kellı módon felerısítve, valóságos elektromagnetikus lökıhatást fejt ki. Szükséges ezenkívül a tattvikus áramok irányának ismerete, amelyet a hindu ezotéria tattva-gyakorlatai adnak meg.
Mágikus akkumulátorok A fizika ólom-kénsav akkumulátora hatalmas természeti formula, amelynek úgy az asztrokémiában, mint az idegkémiában analógiái vannak. Az az elv, miszerint szigetelt edényben elhelyezett ólomlemezek, ha kénsavval kötjük össze ıket, áramot képesek felvenni s azt újra kisugározhatják, egész sereg magasabb gépezet alapja. Természetesen itt nem az ólom és kénsav az egyetlen kombináció, amely ilyen hatású. Több fém és mesterséges vegyület más savakkal összekötve, hasonló eredményt ad. Átvitt értelemben minden test képes áramok felvételére és ha kellıképpen szigeteljük, akkumulálja is azokat. Amint tudjuk, az anyag kozmikus energiák kondenzált formája. A legkisebb és legegyszerőbb test is éterikus erıféleségek egész raktára; aki ezért ezeket az energiákat óvatosan felszabadítja, mérthetetlen hatalom birtokába juthat. Persze, a matéria állagát képezı erı felszabadítása veszélyes és mágikus célra túlméretezett. Ezért a késıi atlanti idık mágiája már nem az elemi esszenciák atomerejével, hanem a testeket összekötı éter magnetikus energiájával operál. Az emberi test kellıképpen elszigetelve és bizonyos potenciákkal pszichikai úton telítve, éppúgy akkumulátorrá válik a világtér éteri erıi számára, mint az ólom. A mágikus akkumuláció az élet különbözı folyamataiban állandóan mőködik testünkben s a módszer - bárha tudattalan - mégis azonos. A pszichokémiai akkumulációs törvény értelme különös élességgel mutatkozik meg, ha a fenti egyszerő axiómát asztrozófiai nyelvre fordítjuk le. A processzus asztrokémiai szignatúrákban így lenne leírható: Ha Satrunus-elemeket Mars-elem által szigetelı keretben összekötünk, energia halmozódik fel, amely tetszés szerint kisugározható. Az ólom asztrológiai jele a Saturnus, míg a kénsav a Mars hatása alatt áll. A Saturnus asztropszichológiailag a felhalmozás bolygója, viszont a Mars a harcé és energiáé. Ez a két princípium egymással kémiai összeköttetésbe hozva, nagy mennyiségő energiát tárolhat a Saturnus kapacitásánál fogva s azt a Mars sugárzóerejével tovább is adhatja. Érdekes a vegyi folyamat, amely az áramfelvételt kíséri. Az akkumulátor az ólom anyagát az áram felvételére elbontja s pozitív elemet képez, amely a kisüléskor visszaredukálódik eredeti kémiai állapotába. Az egész processzus hasonlít egy órarugó felhúzásához és lejárásához, azzal a különbséggel, hogy itt az acél elaszticitásának energiáját kémiai folyamatok helyettesítik. De magasabb síkon, mentális eszközökkel ugyancsak lehetséges ennek a formulának felhasználása Saturnus és Mars emblémák mágikus kombinációja útján. A prehisztorikus talizmánmővészet ezen az elven alapul. A talizmánokat úgy állítjuk össze, hogy anyaguk a Saturnus szignatúrája alatt álló matériából, Mars szignatúrájú aktiválószerrel telített anyag legyen. Ilyen talizmánkompozíció hatalmas pszichikai áramok felvételére alkalmas. A konstrukció nincs kötve fémekhez és szerekhez, hanem a Saturnus és Mars színeiben, saturnikus anyagra festve, vagy rajzolva, Mars-szignatúrájú savval impregnált festékkel írva, elegendık lehetnek a hatás létrehozatalára. Az ötös számú axióma megállapítja, hogy kétféle fém savanyú folyadékba állítva galvánelemet ad. Ez megint nemcsak fémekre és savakra vonatkozik, hanem a pszichokémiában is érvényes. - 116 -
Mágikus terminológiában ez úgy volna meghatározható, hogy a bolygóprincípiumok aktivált Mars-hatással összekötve (sav), áramot szolgáltatnak, azaz maguk is aktiválódnak. Ennek a tételnek tudatos alkalmazása számtalan csodálatos hatással járhat úgy a társas érintkezésben, mint a transzcendentális mágiában. A mozgást, vagy áramlást mindig ellentétes princípiumok Mars által aktivált összeköttetése létesíti. Bármilyen fémmel, vagy alapanyaggal dolgozunk is, konstrukciónkhoz elektropozitív elemet kell hozzáadnunk, hogy erélyes hatást érhessünk el. Az alchimia legnagyobb mentális operációiban, a kozmikus yoga kylkhór- és mandala-építı operációinál a pozitív elem a Mars-princípiumot Shiva, vagy más romboló istenség formájában jeleníti meg. A mentálsík misztikus diagrammjaiban a princípiumok már csak erıtendenciák szublimált emblémái, amelyek azonban rezgésüknél fogva mégis valamelyik tattva uralma alá tartoznak. A színek önmagukban is bolygóhatások. Tudjuk, hogy a vonalak tendenciája szintén planétáris princípiumok kifejezıje, illetve képviselıje.
Mentális kondenzátor Az elektrotechnika kondenzátora a két felsıbb síkon is analóg gépezetekkel rendelkezik testünkben. Az okkult rezgıkör- és kondenzátorelméletet alaposan ismernie kell annak, aki a mágikus hatások törvényét gyakorlatilag kívánja tanulmányozni. Mert noha a fizikai síkon manifesztálódó törvényeknek meg vannak a köbre emelt megfelelıi, ezekre nem könnyő rátalálni. Az asztrális és mentális sík hullámhosszait óriási rezgéskülönbözet választja el egymástól. Míg a fizikai síkon a hullámok egész számban is kifejezhetık, addig a lelki mőködések hullámai ultrarövidek és az egész számok mérhetetlenül csekély töredékeivel jelölhetık csak. A hang, az elektromosság, a fény, a színek, a hıhullámok pontosan meg vannak határozva, a gondolathullámok és rezgések azonban egyelıre pusztán az ultrarövid meghatározással jellemezhetık. Annyi bizonyos, hogy az agykérgi mőködések, valamint a többi fiziológiai funkció is rendkívül alacsony feszültségőek s amperszámuk elenyészıen csekély. Amit mágikus mőködésnek nevezünk, ezeknek az alacsony küszöbértékeknek felerısítésével kezdıdik. Például a távolbahatás, a teleeszténia, a telekinézis csakis úgy lehetséges, ha speciális módszerekkel felerısítjük a távolból érkezı hullámokat, illetve a távolba sugárzó gondolat kilowattenergiáját növeljük. A normális mőködés és mágikus mőködés között az a különbség, ami a detektoros rádió és a többlámpás vevı között. Az egyszerő detektorkészülék elve az antennából érkezı gyenge áramot kondenzátorba sőríti, rezgıkörrel szabályozza és a kristályon keresztül egyenárammá alakítja. Az egyenáram azután a telefon jól ismert berendezésén keresztül, a hallgatókagyló memberánján hanggá változik. Ami ebben a berendezésben lényeges, az a földelt rezgıkör, mert az fogja fel a rádióhullámokat; a kondenzátor, mert az eredeti áram csekély volumenő s azt fel kell erısíteni; a szabályzótekercs, amely a hullámokat állandósítja, továbbá az egyenirányító detektor, amely nélkül a hullámok nem volnának hanggá átalakíthatók s végül a hallgatókagyló. Ha most ezt a berendezést az emberi testre visszük át, úgy gondoskodnunk kell: 1. antennáról, 2. földelésrıl. 3. kondenzátorról, 4. spiráltekercsekrıl, 5. hangolóberendezésekrıl. A hallgatókagyló fiziológiás úton adva van. Spiráltekercsek az agy tekervényeiben bıven találhatók, a hangolóberendezést pedig a rögzített gondolatkép szolgáltatja. Hátra tehát csupán a három elsı alkatrész marad, amelyeket látszólag nem nehéz megszerezni. Valójában azonban az antenna nyersanyaga és a kondenzátor megépítése sok gondot ad a kutatónak. Közönséges fém itt - 117 -
elégtelen, mert a soktrillíós, ultrarövid gondolathullámok felfogása az agy állományához hasonló lecitintartalmú felfogószerkezetet igényel. Minél plasztikusabb szerkezető a felfogókeret, annál tökéletesebben veszi a mentális áramokat. Kolloidális összetételő rezgıfelület a pszichikai kondenzátor is. Biotikus áramok sőrítése jobban sikerül kolloid kondenzátorokkal. Ilyen transzformáló szerkezet az emberi agyban állandóan jelen van a hipofizismirigyben. Itt azonban az akarati áramok az általános tetánia veszély miatt nem erısíthetık bizonyos batáron túl. Az erısítı transzformátor a testen kívül helyezendı el s akkor a merevgörcs-veszélyt elkerülhetjük. A mentális transzformátort a kondenzátorhoz hasonlóan kolloidvegyületekbıl készítjük. A kapcsolás és a konstrukció mindenben követi a fizikai sémát, amelyet bármelyik elektrotechnikai kézikönyvbıl megtanulhatunk; az eltérés csak a szerkezet anyagában van. Az ultrarövidhullámú mágikus kolloid kémiai receptje alchímiai arkánum, amelyet - mint a Prima Materia nevét - tilos leírni, vagy elárulni. A hermetikus kémia elméletében járatos, vagy a mágia praxisában képzett neofita azonban hamarosan rá fog jönni az alapanyag konstrukciójának titkára. A kutatás megkönnyítésére annyit elárulhatunk, hogy ilyen kompozítum sokféle összetételben lehetséges. A kolloidkondenzátor és a pszichokémia transzformátor elkészítése után a szerkezeteket egyszerő kontaktus útján rákapcsoljuk a homlokra (antenna), a nyakizomra (kondenzátor), a szexuálmirigyekre (transzformátor) és a lábakra (földelés). Az elektrokolloid a mágikus hatalom titáni arkánuma!
- 118 -
ANALÓGIAFORMULÁK AZ ELEKTROMÁGIA ÉS MAGNETOMÁGIA KOMBINÁCIÓS KÍSÉRLETEIHEZ
Analógiaformulák az elektromágia és magnetomágia kombinációs kísérleteihez Amint azt már az elızményekbıl is láthattuk, a mágia néhány univerzális axiómán épül fel, amelyek egymással való kombinációja adja a titkos tudományok energetikai kulcsát. Különösen az alapjelenségek helyes értelmezése fontos, mert minden processzusnak három síkon van megfelelıje. Azért annak, aki a transzcendentális mágia nagy arkánumai felett uralkodni kíván, legprimitívebb bázisaiban kell elsajátítania az ezoterikus dinamika törvényeit. A tanulmányok a fizika és kémia elemi tételeivel kezdıdnek. Megállapítjuk a legfontosabb axiómákat s aztán megkíséreljük azokat éteri, asztrális, végül pedig mentális analógiákra redukálni. A folyamat tulajdonképpen a matematika hatványozási eljárásának pandanja. Az energiák frekvenciája a síkok emelkedésével állandóan nı, míg sőrőségük csökken. Ha a legfontosabb elveket háromszoros analógiájuk szerint már átgondoltuk, kezdetét veheti a kísérletezés, amely lassan három síkra terjed ki. A három állapotnak megfelelıen a kísérletek is három nagy csoportba oszthatók: 1. fizikokémiai kísérletek energiák elıállítására; 2. fizikai erısítık kombinációja biológiai faktorokkal; 3. pszichokémiai és fizikai kísérletek. Az elsı csoport tartalmazza az alapelveket, amelyeket a legprimitívebb eszközökkel demonstrálhatunk. A második csoportban tanulmányozzuk az élı testek és gépezetek kapcsolatait, fokozott erıteljesítmények véghezvitelére. A harmadik csoport foglalkozik a magasabb mentális dinamika transzcendentális vonatkozásaival, mint például a színek hatása, elektromagnetikus összetételei, kylkhórok, mágikus diagrammok, mantrák stb. Végül pedig, ha a segédeszközök kombinációi már kimerültek, sorra kerül az élı test kozmikus dinamikája, a mágia végsı praxisával. Kísérleteinknél soha ne felejtsük el, hogy minden test elektromos és magnetikus, de a leghatalmasabb energiák a tudat által irányított szervezetekben vannak lekötve. A leghatásosabb elektromos telep, akkumulátor, kondenzátor és leadóállomás maga az ember, csak minden energiaforrás könnyebben tárható fel, mint éppen a Homo Sapiens atomereje! A kozmikus erıdinamika Atlantisz pusztulásával statikus formákká kötıdött. Amit a titkos tudományok praxisa tradicionális módszereivel kifejleszteni törekszik, nem más, mint a
- 119 -
megfagyott formák élı áramokba való olvasztása. Az erık használatának arkánuma a természeti erıkön való háromsíkú meditáció, vitalizált szemlélıdés gyümölcse. Az élı test rendelkezik a fizikából és kémiából ismert összes princípiumokkal s mindazok a berendezések megtalálhatók benne, amelyek a modern technika alapját képezik. Atlantiszban ezeket a berendezéseket egyszerő módon felhasználták; a mai ember számára elveszett a kapcsolótábla kontrolljának képessége. Azért ha a test elektromagnetikus erıit használni kívánjuk, egyenkint kell vitalizálni az összekötı részeket s az apparátusok lokalizációját is külön lehet csak beidegezni. Amint mondottuk, a test bizonyos részei úgy viselkednek, mint kondenzátorok, antennák, akkumulátorok. Van biológiai transzformátorunk, spirálberendezésünk s a statikus áramok hol felhasználódnak, hol tudtunkon kívül kisülnek. A fizikából és kémiából ismert összes energiaféleségek állandó körforgása képezi az organizmus életének lényegét. Az érrendszer a legbonyolultabb spiráltekercsek hisztológia remekmőve. A folyadékok komplikált keringése súrlódás útján elektromosságot termel. Az agy nemcsak antennával és kondenzátorral van ellátva, hanem audioncsövek milliói is dolgoznak benne, a transzformátorok mindenféle frekvenciájú és amperszámú áramokat kezelnek a szenzórikus centrumokban. Hatalmas kábelrendszer a gerincoszlop s a legnagyobb generátor a szexuális mirigyrendszer. Földelést a végtagok nyújtanak ha kell, de a földáramok szigetelhetık is a testtıl, mikor töményebb sugárzóerıre van szükség. A végtagok bizonyos pozitúrában való rögzítése, forgatása, periodikus vibrációja, gondolathullámokkal való kombinációja, meglepı energiákat szabadíthat fel. Ezen alapul a keleti yoga, amelynek legfontosabb arkánumait azonban ma nem ismerik; az egyiptomi szakrális kinetika a tattvikus pozitúrák használatával, amelynek néhány princípiumát egyes európai misztikusok (Peryt Shou) kifejtették; továbbá az atlanti mágia, amit korunkban csak a tradicionális Rózsakeresztesség és a kabalisztikus hagyomány tanít. Tekintet nélkül az elıképzettségre, minden leendı magiszternek tisztában kell lennie az alábbi tételekkel, tudnia kell azokat gyakorlati szemlélıdések alapján meghatározni és demonstrálni: 1. Mi az elektromosság? 2. Hogyan keletkeznek áramok? 3. Mi a mágnesség? 4. Mi a kondenzátor? 5. Hogyan készíthetünk elemet? 6. Hogyan mőködik az akkumulátor? 7. A transzformátor elve. 8. Mi az indukció? 9. Hogyan mőködik egy detektoros rádió? 10. Mit értünk hullámhossz alatt? Ezeknek a jelenségeknek háromsíkú átgondolása elegendı a bevezetı kísérletekhez. Késıbb már egyéb jelenségeket is szükséges lesz vizsgálat tárgyává tenni, de a magasabb processzusok ezekre épülnek. A tulajdonképpeni komoly feladat a folyamatok fizikai meghatározása után kezdıdik, mikor az elveket elıször asztrális, majd mentális analógiáikra konvertáljuk. A második kutatási ciklus az emberi test anatómiájának és szövettanának összehasonlító tanulmányozására irányul. Mind a tíz alapjelenség biológiai párhuzamát fel kell fedezni s meghatározandók a gyakorlatok is, amelyek segítségével egyik vagy másik mőködést felerısíthetjük. Ilyen gyakorlatok és analógiakifejtések bıven találhatók a titkos tudományok kézikönyveiben, de sajnos, a mágia íratlan törvénye, hogy mindent újra fel kell fedezni, különben használhatatlan lesz számunkra. A mágikus hatalom épületének minden tégláját darabonkint lehet csak összehordani s a nagy szintézis évtizedes, fáradhatatlan munka eredménye. Még magasabb fokon, a mentális mágia már elveszíti individuális karakterét. Itt a fizikai erı asztrális hatványa a látható kozmosz keletkezésének színjátékát pergeti le. Napok, naprendszerek, tejutak, sötétködök születésének és elmúlásának leszünk tanúi. Az áramkör elektron-napjainak tömege a Csillagok Útjának táncát járja. A magnetikus erıvonalak spirálködökké válnak s az élı test az Égi Ember formáját ölti fel.
- 120 -
Bioelektrikus kapcsolások Nem részletezve a külsı vezetékek elıállítását, sem a telebiotikus erıáttételek közvetítı apparátusainak lehetséges kombinációját, mégis szükséges kísérleteinknél néhány megjegyzést figyelembe venni. Az organizmus egyes pontjai ugyanis alkalmasabbak erıátvitel-kapcsolásra, mint mások. Sok felesleges próbálkozástól kímélhetjük meg magunkat, ha biomentális vevıszerkezetünket a test negatív pontjaira kapcsoljuk, a leadókat pedig pozitív sarkokra. Általában itt is érvényes az elektrotechnika rendszere s a kiemelkedı részek pozitívok, míg a bemélyedések negatív töltésőek. Minthogy a test egész felülete rendelkezik elektromos feszültséggel, de nem mindegy, hogy hova kapcsoljuk kontaktusunkat, fontos tudni a vitális centrumok asztrális anatómiáját. Ahol az indiai yogából ismert csakrák helyezkednek el, azokon a helyeken könnyebb telebiotikus hatást elérni. Legerısebb leadóközpontok: az orrtı, a fejtetı a kéz ujjai és a maszkulin genitálék az erekció állapotában. Legjobb felvevı: a két halánték, a tarkóüreg, a szívtájék, a feminin nemiszerv. A kezek, ahol a legtöbb idegszál fut össze, kétféleképpen is használhatók, mivel az ujjhegyek szórnak, a tenyér belseje pedig szívómőködést fejt ki. Hasonlóképpen a fejtetı tobozmirigycsakrája alkalmasabb a negatív mentális hullámok vételére, míg a szemöldökök közötti hipofízis-csakra inkább a pozitív mentális kisugárzás közvetítıje. A TOBOZMIRIGY MISZTIKUS SZERV, A HIPOFÍZIS MÁGIKUS. A nemiszervek jelenleg csak egyoldalúan polarizáltak, férfinél pozitív, nınél negatív elıjelőek. A szolárplexus közbekapcsolásával azonban az áramok megfordíthatók, transzformálhatók. Normális körülmények között a test egész baloldala negatív, jobboldala pozitív, a kezeket és a lábakat, valamint az összes szimmetrikus felépítéső szerveket is beleértve. Szükséges még tudni, hogy az elektromosság, az od, a telebiotikus hullámmozgás, valamint az összes mágikus hatások felszíniek, tehát a test felületén és közvetlen aurájában jönnek létre. Ezért bár a test pólusait a legkülönfélébb módon lehet kapcsolni, a döntı processzusok a test külsı energetikai rezgıkörében játszódnak le. A földvezeték minden esetben a lábsarok által helyettesíthetı. Bizonyos tattvikus pozitúráknál (karanas, mudras) a földtıl való szigetelés a fontos, máskor éppen a kontaktus fokozza a teljesítıképességet. Az operációk sikere esetenkint megkövetelheti, hogy üveglapra álljunk, vagy lábunk fejét vezetéken keresztül hozzuk összeköttetésbe a földdel. Ha erıt győjtünk, szigeteljük a testünket - ha kisugárzunk, kiterjesztjük a rezgıkört földvezeték közbeiktatása útján. Tyanai Apollonius meztelen testtel, elırehajolva, gyapjúköpenybe burkolózott mágikus operációk végrehajtása elıtt. Hasonló akkumulatív eljárást ruhán belül is alkalmazhatunk azáltal, hogy a rezgıkört, egyenirányítást és kondenzátort a biológiai elemmel ruházatunk alatt kapcsoljuk össze. Kitőnı eredményt adnak a némi találékonysággal megkonstruálható halántékantennák, ahol a vevı a két homlokoldalra, tarkóbemélyedésbe, vagy fejtetıre van erısítve. Hogy a jelzett helyek közül melyik a megfelelıbb, az egyéni konstitúciótól függ. Az antennát úgy készítjük el, hogy csatlakozásai több helyre legyenek rákapcsolhatók. Minél finomabb, differenciáltabb szintetikus centrumokkal rendelkezik egy individuum, annál kevesebb csatlakozórészre van szüksége. Ne felejtsük el, hogy az antenna a harmadik szem kifelé való meghosszabbítása, amelyre csak addig van szükség, amíg az atlanti látás adománya újra ki nem fejlıdött. Hiperszenzitív
- 121 -
szubjektumoknak külsı antennára nincs is szükségük; a hullámok felfogására elegendık az agykérgi tekervények és a dobhártya membránja. A külsı antenna a gyenge mikrohullámokat erısíti fel, azért ajánlatos eleinte több helyre kapcsolni és kondenzátort is közbeiktatni. Az antenna drótja csak a legvékonyabb, szigetelés nélküli hajszáldrót lehet rézbıl vagy ezüstbıl. A leadóantenna ugyanilyen, azzal a különbséggel, hogy azt a homlokközépre kapcsoljuk s lábunkon keresztül a földdel is összekötjük. Ez elektromos rezgıkört törzsünkre csavarjuk, hogy több függıleges spiráltekercsen derekunkra csatoljuk. A kapcsolás igen sokféle lehet. Alább adunk néhány mintát, amelyet tetszés szerint variálhatunk, ha az elızı fejezetben megadott háromsíkú elektrofizikai meditációt már eredményesen elvégeztük. A következı kapcsolásminták részleteinél feltételezzük, hogy a neofitának az e célra szükséges elektrotechnikai alapismeretek már birtokában vannak. Az itt megadott mágikus kapcsolási módokon kívül lehetségesek még más fiziológiai kontaktuseljárások, például az agykérgi funkciócentrumok tájékára való lokalizáció formájában. A kontaktus ennél a rendszernél a fiziológiából ismeretes mozgási központokra épít. Minden agyélettani könyvben megtalálhatjuk a látóközpont, hallóközpont, beszédközpont, stb. anatómiai elhelyezését. A kapcsolóvégeket a koponya olyan részeire csatoljuk, amelyek ezeknek a centrumoknak közelébe esnek. Praktikus szempontból a látó, halló és beszéd-centrumon kívül többre nem igen van szükségünk; a mentális kondenzátort és az agydetektort ebben az esetben persze nem mellızhetjük. Egyszerő telebiotikus kapcsolás I. típus: leadó
A = antenna B = kontaktus, itt leadó C = rezgıtekercsek D = földvezeték A földet mindig a bal lábra kapcsoljuk. Fenti séma a legegyszerőbb összeállítás és a detektornak felel meg. Amint mondottuk, ezen kívül beiktatható kondenzátor és egyenirányító berendezés, pl. - 122 -
kristály vagy - ami jobb - szelénlemez, melynek vezetékét dobhártyánkra kapcsoljuk (fémgolyós kontaktus). Jó kapcsolást tesz lehetıvé relélap árama számára a fülkagyló mögötti bemélyedés, ahol fontos idegpátok keresztezıdnek s a hely a hallószerv membránjával is szoros összeköttetésben áll. II típus: vevı
A = antenna, lehet köralakú is, B = fejtetıkapcsolás, összekötve a két halántékkal, C = halántékkontaktus, D = antennaösszeköttetés a tekerccsel, E = tekercsek, F = tekercsvég, G = földvezeték. A két kapcsolás közötti különbség: I. típus: a homlokközéptıl indul, II. típus: a fejtetırıl, két halántékcsatlakozással.
A tekercseket az antennával a test JOBB OLDALÁN kötjük össze.
- 123 -
Összetett kapcsolás
A = antenna: adó, vagy vevı B = adókontaktus C = kondenzátor: blokk vagy forgó D = tekercselés E = föld Lehetséges a kondenzátor felül elhelyezése. Ilyenkor baloldalra, a fül mögé erısítjük a szelénlapot vagy fix-detektort, s a kondenzátort a jobb fül mögé vagy a fejtetıre:
- 124 -
A = antenna B = detektor C = tekercskontaktus D = kondenzátor E = tekercselés F = föld Telebiotikus apparátusokhoz külön áramforrás nem szükséges; az anódot és katódot a belsı fiziológiás telepek és akkumulátorok szolgáltatják. Kitőnıen kombinálható a hıelektromosság dinamikai processzusokkal, amikor is megfelelı kapcsolásban egyszerően a karok rövid ideig tartó mozgatása generálja az áramot. Kapcsolási vázlatunk csak a kísérletezés megindításához készült ajánlat. A dolog lényegébe belelátó intellektus ezek alapján nagyszámú telebiotikus változatot eszelhet ki, amelyek erısebb, vagy gyengébb teljesítményőek lesznek a megadottaknál. Van mód ilyen úton a pszichikális energia sokezerszeres felerısítésére és távolbavetítésére. A testet felhasználhatjuk generátornak is, csak nem ajánlatos a generált áram túlfeszítése s tekintetbe veendı, hogy az agyleadó bizonyos erejő áramnál magasabb feszültséget nem bír el biokémiai változások veszélye nélkül. Mindezekre a problémákra és más, ezzel összefüggı kérdésekre a kísérletezés fogja megadni a választ, minthogy ezidıszerint a hermetikus arkánumokat teljesen leplezetlen formában kiadni még nem szabad.
- 125 -
Az okkult irodalom Agrippa von Nettesheim: De Occulta Philosophia. Magische Werke. Facsimiledruck der Ausgabe 1855. Leipzig. Barth u. Barsdorf Verlag. A fakszimile kiadványának csak három elsı kötete Agrippa mőve, a két utolsót a nagy adeptus hagyatékában talált egykorú írásokból állították össze. Elsı kötete a természeti mágiát, második az asztrológiai korreszpondenciákat és Kabalát, harmadik kötete a mágikus teológiát ismerteti. Andreas Valentin: Chemische Hochzeit, Christiani Rosenkreuz. Anno 1459. Neudruck. A rózsakeresztes misztika szimbolikus szövegkönyve. Egyike a legnehezebb stúdiumoknak. Inkább a mentális Alchimia módszerét tárgyalja. Bischoff, Dr. Erich: Die Elemente der Kabbala. 2. Bde. Berlin, 1913. Elsı kötete a Kabala teóriáját, a második a praktikus Kabalát ismerteti. Brandler Pracht, Karl: Lehrbuch zur Entwicklung der Okkulten Kräfte im Menschen. Leipzig, 1912. Az asztrológia és Yoga modern összeegyeztetése. Jó bevezetés a misztikus meditáció és a személyes magnetizmus praxisába. De Rochas, Albert: Die Ausscheidung des Empfindungsvermögens. Üvers. v. H. Kondon. Leipzig. Du Potet: Die entschleierte Magie. Leipzig. Korszakos forrásmő. Du Prel, Frh. Karl: Die Magie als Naturwissenschaft. Leipzig. 1925. 2. Bd. Ennemoser: Geschichte der Magie. Leipzig. 1844. Figuren der Rosenkreuzer: „Geheime aus der 16-ten und 17ten Jahrhundert” Neudruck 1925. Pansophia-Verlag. Einfaltige ABC-Büchlein für junge Schuler, so sich taglich fleissig üben in der Schule des H. Geistes. A rózsakeresztes Alchimia és Mágia titkos meditációtáblái 100 színes metszet formájában. Összefoglalja a Hermetika nagymestereinek tanításait, kronológiai sorrendben közli a szent testvériség adeptusainak nevét s az Opus Magnum stációit; a Prima Matériát szimbólikus ábrákban mutatja be. Agrippa enciklopédiája mellett a második fontos kézikönyv. Flamellus Nicolaus: Chymische Werke. Hermes Trismegistos wahrer alter Naturweg. Herausgegeben von einem ächten Freymaurer. I.C.H. Leipzig. 1782. Neudruck. Barth Verlag. Gnosztikus forrásban fennmaradt hermetikus vezérfonál. Megértéséhez a kulcsszimbólumok ismerete szükséges. Kabbala Denudata: 2. Bde. Sulchbach 1677; Frankfurt, 1684. Herausgeber Knorr von Rosenroth. Tartalmazza az Agrippa forrásmőveit képezı fontosabb Sohar és Sepher Jetzirahszövegeket. A legalaposabb és legjobb Kabala német nyelven. Rózsakeresztes tankönyv és kiadvány. Csak ritkán szerezhetı meg. Knunrath, Heinrich: Amphitheatrum Sapientiae Aeternae, solius verne, ChristianoKabbalistikum, Divino Magicum. Wahrhafter Bericht vom philosophischen Athanor, Leipzig, 1783. Tractat von den ersten Elementen. Unterricht für den Adept grad. Leipzig. 1784. Szabadkımőves, alchimista, hermetikus tankönyv. Hartmann, Dr. Franz: Die Rosenkreuzer. Pansophia-Verlag 1924. A mágikus vegytan alapelvei. Jennings, H.: Die Rosenkreuzer, 2 Bde. Berlin 1912. Az élı tőz doktrínájának ismertetése, misztikus természettan és hermetikus vezérfonál. Kiesewetter, Karl: Geschichte der Okkultismus, 3 Bde. Leipzig 1895. A legjobb történelmi forrásmő. Kiesewetter apja és nagyapja titkos hermetikus páholyok tagjai, a család birtokában lemásolt hermetikus kéziratok voltak. Kiesewetternek rendkívüli források álltak rendelkezésére. A rózsakeresztes rend felépítésére és mőködésére nézve kevéssé ismert részleteket tartalmaz. Laars, R. H.: Das Geheimnis der Amulette und Talismane. Leipzig 1919. Levi, Eliphas: Die Dogmen und Ritualen der Hohen Magie, 2 Bde. Barth-Verlag 1928. A modern
- 126 -
Mágia megalapozója. Nélkülözhetetlen tankönyv és forrásmő a Mágia tanítványa számára. Die Salomonischen Schlüssel. Barth Verlag 1928. A Tarothieroglifák misztikus átvitele talizmánikus figurákká. Szférikus kulcsok és a kabalisztikus Yoga meditációtáblái. Libra, C. A.: Astrologie. Paris. Dr. Encaussenak, Eliphas Levi tanítványának kommentárja Levi Rituáléjához. A kommentár kétszeres terjedelmő a szövegkönyvhöz képest. Tartalmazza az asztrológiai táblázatokat és részleteket, melyeket Eliphas Levi - mint közhelyeket - elhagyott mővében. Sok érdekes gyakorlati utasítás és egy alapos irodalmi tájékoztató található benne. Az Eliphas Levi-féle eredeti rituálé csak kevés kutató számára hasznavehetı enélkül a kommentár nélkül. Paracelsus Th. Bt. Samtliche Werke: München. Verlag W. Barth 1922. Agrippa mővének folytatója és az Alchimia kémiai praxisának reformátora. A 10 kötetes mő minden fontos írást tartalmaz. A Husser-féle kiadvány még alaposabb (Bázel. Conrad Waldkirch 1589.) I. kötet: Paramirum. A betegségek eredete II. kötet: Paragranum. Astronomia. Alchemia III. kötet: Szimpátia. Múmia. Varázslat. Receptek IV. kötet: Archidoxis. Mágikus gyógyszertan V. kötet: Az univerzális bajok VI. kötet: A Bölcsek Köve. Az ÉLETelixír. Az élet meghosszabbítása. De Natura Rerum. A transzmutáció. Szignatúrák VII. kötet: Mágikus növénytan VIII. kötet: Philosophia IX. kötet: Természetbölcselet. Homunkulusz. Demonológia X. kötet: Astronomia Magna. Philosopia Saga, Hermetik. A nagyszabású munka páratlanul gazdag a legmélyebb okkult bölcsesség meglátásaiban s gyakorlati útmutatás a Mágiában, Alchimiában, Asztrológiában. Valamivel kevésbé költséges az Insel Verlag kiadásában 1924-ben megjelent összesített győjtemény. Peryt Shou: Psyhische Atem. Az atlanti Mágia modern kézikönyve. A szerzı az Algol-csillagra beállított koncentrációgyakorlatot ír elı! Nem ajánljuk a könyvben leírt út követését, de a módszer áttanulmányozása hasznos. Az ismertetett csillagmeditáció ugyanaz, mint amit a titánok alkalmaztak theraphimjeikben, az atlantidákkal viselt háborújukban. Philaletha, Eugenius (Thomas Vaughan): Lumen de Lumine. Mágia Adamica, oder das Alterthum der Magie. Amsterdam, 1709. A kabalisztikus Mágiának, illetve Alchimiának egyik legjobb kézikönyve. Pordage, John: Göttliche und Wahre Metapsychica. Frankfurt und Leipzig MDCCXV. 3: Bde. Theologia Mystica. Amsterdam 1698. Reuchlin, Joannes: De Arte Cabalistica libri tres. - De Verbo Mirifico. A Kabala leghíresebb középkori forrásmőve. Reichenbach, Karl von: Der Sensitive Mensch. Leipzig. Schertel, Ernest: Magie, Geschichte, Theorie, Praxis. 1923. Antropos-Verlag. Prien. A mágikus világszemlélet és praxis végleges, modern formája. Mélypszichológiai útmutató és gyakorlati vezérfonal. Schleich, Dr. Carl Ludwig: Gedankenmacht und Histerie. Berlin, 1920. Vom Schaltwerk der Gedanken, 1924. Welling, Georgius: Opus Mago-Caballisticum et Theosophicum. Homburg 1735. Stein der Weisen: ABC vom Stein der Weisen. 4 Bd. Berlin 1921. Hermann Barsdorf Verlag. Neudruck 1778. bei Ulrich Ringmacher. Berlin. Az 50 legfontosabb és legritkább hermetikus írás. Nemcsak az Alchimia és mentális Alchimia, hanem az atlanti Mágia bibliája is. A két hatalmas kötetben kiadott Neudruck az európai rózsakeresztesek alapítványi publikációja. A felsorolt forrásmőveken kívül még egy sor érdekes írás van, amelyek áttanulmányozása
- 127 -
elınnyel jár. Ezek közé tartoznak: Herbert Silberer: Probleme der MYSTIK und ihrer Symbolik. Hugo Heller and Co. Wien, 1914. Ebben a munkában a kutató betekintést nyerhet az Alchimia szimbólumainak lélektanába. A könyv fontos kulcsokat tartalmaz. Dr. Musallam: Zauberbibel. Adonistischer Verlag. Berlin. Vehlow: Astrologie. VII. Bände. A legjobb asztrológiai tankönyv. Sporn Verlag. Zeulenroda Thüringen 1940. Alexandra D. Neel: Heilige und Hexer. Brockhaus. Leipzig, 1932. A tibeti Mágia izgalmasan érdekes ismertetése. A szerzı olyan témákat érint, amelyekhez elıtte még senki sem tudott hozzászólni. A Tshöd és a mágikus ideogenézis gyakorlati példái! Meister und Schüler. Brockhaus. Leipzig, 1933. A tibeti Yoga tankönyve. Surya: Hermetische Medizin. Stein der Weisen. Lebenselixir. A modern Alchimia kézikönyve. Linser Verlag. 1927. Clarence: Sympathie. Mumia, Amulette, okkulte Krafte der Edelsteine und Metalle. II Bde. Linser Verlag 1927. Kurt Aram: Magie und Zauberei in der alten Welt. 1927. Deutsche Buch-Gemeinschaft. Berlin. Cinvat: Experimentalmagie. Max Altmann Verlag, Leipzig, 1928. Dürr: Experimental Dämonologie. Max Altmann Verlag, Leipzig, 1926. Rama Prasad: Die feineren Naturkrafte und die Wissenschaft des Atems. Max Altmann Verlag, Leipzig, 1926. Evanz Wentz: Yoga und Geheimlehren Tibets. Rascher Verlag, Zürich, 1935
- 128 -
FÜGGELÉK Asztrológiai szignatúratáblázat A természeti Mágiában és a Ceremoniális Mágiában használatos anyagok asztrológiai szignatúrái. Csillag- és szimbólumtáblázatok
A Nap Szimbolikus állata: Az oroszlán, sas, kakas. Növénye és fája: Ananász, alma, árnika, chaulmugra, eukaliptusz, harangvirág, kamilla, babér, mandulafa, örökzöld, olajfa, pálma, peónia, rozmaring, hóvirág, napraforgó, ezerjófő, szılı, cédrus. Köve: Gyémánt, hyacinth, rubin. Fémje: Arany, platina. Színe: Arany, aranysárga, aranybarna. Napja: Vasárnap. Száma: 1 és 4.
A Hold Szimbolikus állata: Angolna, gyík, varangy, rák, szúnyog, daru, sirály, nyúl, tengerinyúl, macska, mormota, sakál. Növénye és fája: Ibolya, lencse, uborka, krumpli, liliom, lótuszvirág, magnólia, nárcisz, papirusz, görögdinnye, platán. Köve: Beryll, kalcedón, tőzopál, holdkı, nefrit, gyöngy, smaragd, kristály és üveg. Fémje: ezüst. Színe: Fehér, ezüst, opál, violett. Napja: HétfıSzáma: 2 és 7.
A Merkur Szimbolikus állata: Növénye és fája: Köve: Fémje: Színe: Napja: Száma:
Papagáj, holló, szarka, majom, méh, delfin, róka, kutya, egér, gólya. Baldrián, akantusz, kinin, gumi, kávé, levenduna, tea, tymián, citrom. Topáz - féldrágakövek. Higany. Kékesszürke és szalmasárga. Szerda. 5.
- 129 -
A Vénusz Szimbolikus állata: Fácán; flamingó, kanári, galamb, gazella, pillangó. Növénye és fája: Akác, banán, datolya, eper, gránát, gesztenye, kókusz, mahagóni, mimóza, mirtusz, narancs, szilva, rózsa, vanília. Köve: Achát, alabástrom, jade, korall, márvány, saphir. Fémje: Réz. Színe: Kék, világoskék, rózsaszín, világoszöld. Napja: Péntek. Száma: 6.
A Mars Szimbolikus állata: Növénye és fája: Köve: Fémje: Színe: Napja: Száma:
Sakál, farkas, keselyő, sólyom, skorpió, keresztespók. Csalán, retek, fokhagyma, paprika, bors. Vaskı, gránát, karneol, hematit. Vas. Vörös. Kedd. 9.
A Jupiter Szimbolikus állata: Növénye és fája: cukornád, spárga. Köve: Fémje: Színe: Napja: Száma:
Elefánt, víziló, disznó. Barack, ánizs, füge, jázmin, kamélia, myrrha, birsalma, cukorrépa, Ametiszt, heliotrop, jáspis, lapis-lazuli, türkiz. Cink. Purpur, bíbor, kék. Csütörtök. 3 és 12.
A Szaturnusz Szimbolikus állata: Albatrosz, antilop, medve, szamár, bagoly, denevér, geier (keselyő), hörcsög, teve, teknısbéka, alligátor, vakondok, holló, tapír, zerge, kígyó. Növénye és fája: Alraunegyökér, bambusz, ébenfa, fő, mák, akonitum, kender, kaktusz, mandragóra, olajbokor, pálma, főzfa, ciprus, gomba. Köve: Szén, malachit, ónix, turmalin, markazit. Fémje: Ólom. Színe: Fekete, sötétbarna, sötétkék, szürke. Napja: Szombat. Száma: 8.
Az Uránusz Szimbolikus állata: Világítóhal, zsibbasztó rája, angolna. Növénye és fája: Mangófa, paprika. - 130 -
Köve: Fémje: Színe: Napja: Száma:
Akvamarin, bernstein, hegyikristály, cirkon, topáz. Platina. Indigó, viola. -
A Neptun Szimbolikus állata: Szivacsállat, tengericsillag, medúza, polip, pióca, kagyló, kaméleon, zsiráf, kígyó, vámpír, denevér, triton, sellı, kentaur. Növénye és fája: Agave, (gomba), hínár, hasis, orchidea, peyotl, kokacserje, ópium, dohány, bürök, yohimbin. Köve: Hegyikristály, kalcedón, szelenit. Fémje: Alumínium. Színe: Ezüstkék. Napja: Száma: -
A Plutó Szimbolikus állata: Növénye és fája: Köve: Fémje: Színe: Napja: Száma:
Kentaur, triton, sárkány, szalamander, egyszarvú. Húsevó trópusi növények, kancsóka, peyotl, indiai kender. A mesterséges drágakövek. Rádium, plutónium, uránium. Ultraviola, infravörös. 0.
Asztrológiai füstölık NAPszignatúra (alkatrészek): pálma, olajlevél, kamilla, rozmaring, tömjén, fenyı. HOLDszignatúra: nárcisz, liliom, mák, ibolya, rózsa, levendula, tömjén. NEPTUNszignatúra: sáfrány, mák, levendula, tömjén. SZATURNUSZ-szignatúra: jácint, fenyı, ciprusfa, tömjén. URÁNUSZ-szignatúra: fenyı, fodormenta, havasigyopár, feketegyökér. JUPITER-szignatúra: jupitervirágok, liliom, rózsa, ánizs, encián, begónia, tömjén. MARSszignatúra: vasgyökér, csalán, vermut, levendula, tömjén. VÉNUSZszignatúra: vasgyökér, mirtusz, nefelejts, levendula, tömjén. MERKURszignatúra: nárcisz, almavirág, baldrián, majoránna, levendula, tömjén.
- 131 -
Talizmánok Egyiptomi talizmánok
Az Osiris-talizmán aranyba vésendı. Az Isis-talizmán ezüstlapra. Készíthetı elefántcsontlemezre is, színes karcolattal. A figurák színe az Osiris-táblánál aranyvörös, az Isis-táblánál világoszöld.
- 132 -
Öt európai talizmán:
- 133 -
Négy távol-keleti talizmán:
- 134 -
- 135 -
Kínai talizmánok 1. Holdtalizmán; jelentése: Holderı. 2. Naptalizmán; jelentése: Naperı. 3. Vénusztalizmán; jelentése: „Szép asszony Isten”. 4. Androméda; jelentése: „Fényes Csillag”. 5. Marstalizmán; jelentése: „Kard, Erı Istene”. 6. Mentális talizmán; jelentése: „Magasabb világ kapuja”. Indiai csillagtalizmánok A csillagtalizmánokat a bolygó szignatúrája alatt álló fémlemezre, vagy falapokra kell írni s azok ideogenetikus avatása után kis selyemzacskóban a testen hordani. A lemez mindkét oldalára ugyanaz a szöveg kerül. Köralakban elhelyezett talizmánszövegek a beteljesedést fejezik ki. Szögletes formák az erıt és kötést. Az összes kabalisztikus szimbólumok helyezhetık sárgarézlemezre, vagy csontlapra is. Alkalmi talizmánt pergamentre festünk s ebben az esetben a mantra karakterének megfelelı színes tust, vagy festéket használunk. A titkos emblémákat idegen kézbe sohasem veheti, sıt nem is láthatja. Minden talizmánra nézve érvényes Eliphas Levi mélyértelmő megállapítása, amelyet alább idézünk: „A teremtett szellemek egymással jelek útján vannak összeköttetésben és a magasabb igazságoknak bizonyos egymásra következı sorozatától függenek, amelyek szimbolikus formákban jutnak kifejezésre. A SZIMBÓLUMOK FORMÁKHOZ KÖTÖTT KOZMIKUS ERİK.”
- 136 -
