LAKÓI ÖNKORMÁNYZATOK VEZETÕINEK II-III. TALÁLKOZÓJA
2003 – Balatonlelle 2004 - Budapest
Bevezetés 2002. szeptember 16-17-én került sor elsõ ízben a Lakói Önkormányzatok Vezetõinek Találkozójára a Zala és Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Üdülõjében, Balatonlellén. Az elsõ találkozó nagy sikerére tekintettel elhatároztuk, hogy ezentúl minden esztendõben megszervezzük e rendezvényt. Így került sor 2003. december 8-9-én a második országos szemináriumra, szintén Balatonlellén. Ezen a találkozón az ellátotti önkormányzatok tagjain kívül a lakóotthonokban élõk és segítõik is képviseltették magukat annak érdekében, hogy a lakóotthonokkal kapcsolatos módszertani anyaghoz véleményeket, tapasztalatokat, javaslatokat gyûjtsünk. A konstruktív megbeszélések elõtt gondolatébresztõ elõadásokat hallhattak a résztvevõk a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium ill. a Szigony Alapítvány képviselõitõl. A Lakói Önkormányzatok Vezetõinek III. Országos Szemináriumát Budapesten, Csillebércen rendeztük meg 2004. szeptember 27-28-án. A rendezvényre a PÉF vezetõi külföldi elõadókat hívtak segítségül. Az elsõ nap tréningek zajlottak. A személyzet részére tartott tréning célja az volt, hogy a segítõk csapatmunkában végiggondolják, hogy a munka során elõkerülõ problémás helyzetek megoldásában milyen szerepe lehet a lakóönkormányzatnak. Tréner: Robert Hayward, szervezetfejlesztõ konzultáns, pszichológus. A lakóönkormányzati aktivisták részére tartott tréningen lehetõség nyílt a bemutatkozásra, kiscsoportos feldolgozásban valós helyzetek szimulálására, közös kiértékelésére. Tréner: Terry Simpson, az Egyesült Királyság Érdekvédõ Hálózatának korábbi elnöke. A második nap elõadásokat hallhattunk. Bódy Éva, az ESZCSM Családi és Szociális Szolgáltató Fõosztályának vezetõ tanácsosa, ismertette a lakóönkormányzatok jogosítványairól szóló törvénytervezetet a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításához. Csató Zsuzsa, NCSSZI Szociálpolitikai Fõosztályának szakreferense az ellátottjogi képviselõ mûködésének feltételeirõl, feladatairól, a rá vonatkozó szabályokról beszélt. Mindezeken túl szeretnénk, ha tovább bõvülne az ellátotti önkormányzatok köre és közösen tennénk azok mûködését hatékonyabbá.
1
Kovács Katalin Vágyam Õszintén szeretnék élni, Minden úton végig menni, Hinni abban, amire vágyom, Ha hiszek benne, küzdeni bármilyen áron! Õszintén szeretnék élni, És csak annyit elérni, Hogy jó kedvem senkit se bántson… Tõled csak annyit szeretnék kérni, Hogy engedj engem szabadon! Szelíden, szabadon, szépen, Szabadabban, mint eddig éltem… Ne kelljen hazudnom senkinek, És ha valamit kérdek a válasz mindig igaz legyen!
2
Bódy Éva, vezetõ tanácsos elõadása
ESZCSM Szociális Szolgáltatási Fõosztály (Balatonlelle, 2003.) 1999-tõl, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Szt.) módosítása kapcsán indult el az a folyamat, amely az érdekképviseleti fórumok mûködtetését írta elõ a bentlakást nyújtó szociális intézményekben. Az érdekképviseleti fórum más, mint a lakói önkormányzat. A kettõ nem egymás alárendelt fóruma. Az érdekképviseleti fórum mûködésérõl tájékoztatni kell a lakókat, ismertetni kell velük, milyen módon jön létre, illetve kik vesznek részt benne. Az érdekképviseleti fórum gondnokokból, a fenntartó képviselõjébõl, hozzátartozókból, ellátottakból és az intézmény munkatársaiból alakul. A lakói önkormányzat által megfogalmazott kérdések, az általuk tárgyalt problémák az érdekképviseleti fórum elé kerülhetnek. A fórum célja, hogy egyfajta közös gondolkodás, kommunikáció induljon el, ahol az ellátás szervezõjének minden szereplõje ott van. Az ellátottak érdekvédelme céljából jött létre egy közalapítvány, amelynek keretében mûködik a betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselõ. Minden megyében egy ellátottjogi képviselõ kezdi el mûködését. Az ellátottjogi képviselõ nemcsak a pszichiátriai betegek számára nyújt szolgáltatást, hanem a szociális intézményekben élõ ellátottak részére. Az ellátotti jogokkal kapcsolatban felmerül a lakói önkormányzatiság kérdése. A lakóönkormányzat, alulról szervezõdik. Az ellátottjogi képviselõ mûködésével kapcsolatban az Szt. végrehajtási rendelete (1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet) hoz részletes szabályokat. Kérdések: A különbözõ szakmai, terápiás programok során megfelelõen látják-e el a személyt? Nem élnek-e vissza a kezelés során információkkal, adatokkal, illetve bizonyos jogoknak a megsértésével? A pszichiátriai betegségeknél bizonyos esetekben szükséges a beavatkozás – az ellátott beleegyezése nélkül is – az állapot javítása illetve állapotromlásának elkerülése érdekében. Ezen esetekben bizonyos lépéseket, korlátozásokat kell beiktatni. De korlátozás lehet az is, ha nem szeretném bevenni a gyógyszert és be kell. A korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban az Szt elõír speciális jogokat. A végrehajtási rendeletnek is ezt kell követnie. A korlátozó intézkedésekrõl szóló végrehajtási jogszabály, amelynek következtében nagyon fontos adminisztrációs tevékenységet szükséges folytatni. A korlátozó intézkedés esetén kitöl3
tendõ adminisztrációs betétlapot a szolgálatban dolgozó szakember, a pszichiáter, illetve az ellátottjogi képviselõ írja alá. A lakó önkormányzatoknak szükséges mûködési szabályrendszert kialakítaniuk. A különbözõ betegtanácsok mûködési rendet készítettek. Szeretnénk a szociális ellátások szabályaiba megjeleníteni a mûködésre vonatkozó egységes rendszert megjelentetni. Lényeges, hogy ami a lakókat közvetlenül, közvetve érinti, abban lakói önkormányzat tudjon mûködõképes szabályt felállítani. (Pl. étkezés, szabadidõs tevékenységgel kapcsolatos dolgok.) A házirend, mely az együttélés feltételeit határozza meg, megváltoztatható, felülvizsgálatát szükséges idõszakonként megtenni. A lakói önkormányzatok rendje nem lehet ellentétes jogszabályokkal, illetve az intézmény Szervezeti és Mûködési Szabályzatával. A lakói önkormányzatok hatáskörébe tartozhat a közösségi helyiségek használata. A lakói önkormányzatok kötelesek a panaszokat kivizsgálni és a szükséges intézkedéseket megtenni. Az intézménynek kötelessége a lakói önkormányzat céljaira helyiséget biztosítani és az azzal kapcsolatos feltételeket megteremteni. A lakói önkormányzat választás alapján mûködik, minden ellátott jelölhetõ és jelölhet. Vannak olyan betegek, akiknek teljes joguk van minden cselekedethez, vannak akik korlátozó, vannak, akik kizáró gondnokság alatt állnak. Ez a lakói önkormányzat tekintetében mindegy, hisz a mindennapi életrõl van szó. Minden ellátottnak egyenlõ szavazata van. Nem sérülhet a jogi korlátozás alatt lévõ személyek szavazati joga. A jogszabály tervezi megjeleníteni, hogy az intézmény dolgozóinak segítséget kell nyújtaniuk az önkormányzat mûködésében, a választások lebonyolításában. Az ellátotti önkormányzat választását, törvényességét, az ellátottjogi képviselõnek ellen kell jegyeznie. Fontos, hogy ne mindig ugyanazok kerüljenek a vezetésbe, szükséges mindenki képességét fejleszteni tréningeken, hogy õk is bátran föl tudják vállalni egy-egy lakói önkormányzat munkáját. Nagyon gyakori, hogy a hasznos vélemények nem kerülnek felszínre. Ezeket az embereket is – akik véleményüket nem tudják a nyilvánosság elõtt elmondani – segítenünk kell. Mindvégig szem elõtt kell tartani a lakói önkormányzatnak, hogy minden az adott intézményben élõ ellátott érdekét és véleményét képviseli. A pszichiátriai betegek otthonaira jellemzõ, hogy vegyes összetételûek. Ezért, a lakói önkormányzatoknak mindegyik ellátotti csoportra ugyanannyi hangsúlyt kell helyeznie a választás és a képviselet esetében.
4
Csató Zsuzsa, szakreferens elõadása az ellátottjogi képviselõ mûködésének feltételeirõl, feladatairól
NCSSZI Szociálpolitikai Fõosztálya (Budapest, 2004.) 1/2004. (I. 5.) ESZCSM rendelet a betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselõ mûködésének feltételeirõl A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 94/K.§-ának (7) bekezdésében, valamint a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 11/A§-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján, továbbá az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 247.§-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendelem el: Az ellátottjogi képviselõre vonatkozó külön szabályok 8. § (1) Az ellátottak jogérvényesítésének elõsegítése érdekében az ellátottjogi képviselõ a) évente legalább egy alkalommal részt vesz a szociális intézményben rendezett érdekképviseleti fórum ülésén, ahol tájékoztatja az ellátottakat a jogaikról, azok érvényesítésének módjáról, az ellátottjogi képviselõ elérhetõségérõl és a segítõ szervezetekrõl, továbbá válaszol az ellátottak kérdéseire; b) az ellátottak igényeihez igazodóan fogadóórát tart a 100 fõ feletti tartós bentlakásos szociális intézményben. (2) Ha az intézmény vezetõje az Szt. 94/G.§-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján korlátozó intézkedés – ide nem értve a pszichés megnyugtatást – alkalmazásáról értesíti, az ellátottjogi képviselõ haladéktalanul felkeresi az ellátást igénybe vevõt, és tájékozódik az ügyben, amelynek során megvizsgálja a korlátozás szükségességét és az eljárás jogszerûségét. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény Az ellátottjogi képviselõ 94/K.§ (1) Az ellátottjogi képviselõ a személyes gondoskodást nyújtó alap- és szakosított ellátást biztosító intézményi elhelyezést igénybe vevõ, illetve a szolgáltatásban részesülõ részére nyújt segítséget jogai 5
gyakorlásában. Mûködése során tekintettel van a személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. Törvény rendelkezéseire (2) Az ellátottjogi képviselõ feladatai a) megkeresésre, illetve saját kezdeményezésre tájékoztatást nyújthat az ellátottakat érintõ legfontosabb alapjogok tekintetében, az intézmény kötelezettségeirõl és az ellátást igénybe vevõket érintõ jogokról, b) segíti az ellátást igénybe vevõt, törvényes képviselõjét az ellátással kapcsolatos kérdések, problémák megoldásában, szükség esetén segítséget nyújt az intézmény és az ellátott között kialakult konfliktus megoldásában, c) segít az ellátást igénybe vevõnek, törvényes képviselõjének panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását az intézmény vezetõjénél és a fenntartónál, d) a jogviszony keletkezése és megszûnése, továbbá az áthelyezés kivételével eljárhat az intézményi ellátással kapcsolatosan az intézmény vezetõjénél, fenntartójánál, illetve az arra illetékes hatóságnál, és ennek során – írásbeli meghatalmazás alapján – képviselheti az ellátást igénybe vevõt, törvényes képviselõjét, e) az intézmény vezetõjével történt elõzetes egyeztetés alapján tájékoztatja a szociális intézményekben foglalkoztatottakat az ellátottak jogairól, továbbá ezen jogok érvényesülésérõl és a figyelembevételérõl a szakmai munka során, f) intézkedést kezdeményezhet a fenntartónál a jogszabálysértõ gyakorlat megszüntetésére, g) észrevételt tehet az intézményben folytatott gondozási munkára vonatkozóan az intézmény vezetõjénél, h) amennyiben az ellátottak meghatározott körét érintõ jogsértés fennállását észleli, intézkedés megtételét kezdeményezheti az illetékes hatóságok felé, i) a korlátozó intézkedésekre, eljárásokra vonatkozó dokumentációt megvizsgálhatja.
6
(3) Az ellátottjogi képviselõ e célra létrehozott szervezet keretében mûködik. (4) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény vezetõje az ellátottakat tájékoztatja az ellátottjogi képviselõ által nyújtható segítségadás lehetõségérõl, az ellátottjogi képviselõ elérhetõségérõl. (5)-(6) (7) Az ellátottjogi képviselõ munkaköre pályázat alapján tölthetõ be, külön jogszabályban meghatározott felsõfokú iskolai végzettséggel. (8) Az ellátottjogi képviselõ jogosult a) a szociális szolgáltató vagy intézmény mûködési területére belépni, b) a vonatkozó iratokba betekinteni, c) a szolgáltatást végzõ dolgozókhoz kérdést intézni. (9) Az ellátottjogi képviselõ köteles az ellátást igénybe vevõre vonatkozó és tudomására jutott orvosi titkot megtartani, és az ellátást igénylõ személyes adatait a vonatkozó jogszabályok szerint kezelni.
7
Gombos Gábor
a PÉF elnökének elõadása Európában Hollandiában, a ’70-es évek közepén kezdõdött el a lakói önkormányzat mûködése. Olyan nagy pszichiátriai kórházak mûködtek, mint nálunk Lipótmezõ. A holland lakosság lélekszáma nagyjából összemérhetõ a magyarral. A kórházon belül az ellátottak több mint fele krónikus beteg volt. Senki nem gondolt arra, hogy ezek az emberek rehabilitálhatóak lennének. Emellett mûködtek szociális ellátásra szakosodott intézmények, amelyek meglehetõsen hasonlítanak a pszichiátriai betegek otthonaira. Ezek nagyon vegyes összetételûek voltak. Hollandiában ezek az intézmények egyre inkább átalakultak öregek otthonaivá, mivel ezekben új felvételeket nem lehetett bonyolítani, az otthon ellátottai az évek múlásával idõsekké váltak. Amikor a jóléti társadalmak kezdtek rosszabbul mûködni, kezdetét vette az a szemlélet, - ami nálunk is keményen érvényesíti magát - amely azt veszi figyelembe, mennyire költséghatékony a rendszer: azaz a befektetés hogyan térül meg, s mit kap érte a megrendelõ. Ahogy öregedtek az otthonok lakói, megürültek az ágyak. Az alapvetõ probléma – ami miatt ténylegesen ellátásra szorultak – az életkoruk volt. A felvételre kerülõ kliensek nem pszichiátriai betegek voltak, hanem idõs emberek. Veszélyes az a stratégia, ami elsõdlegesen ágyakban gondolkodik és nem olyan szolgáltatásokban, amelyek segítenének abban, hogy az emberek elkerüljék a bentlakásos intézménybe való bekerülést, illetve lehetõséget kapjanak arra, hogy visszatérhessenek a társadalomba. Az átalakulás idõszakában meghirdették azt a jelszót minden állampolgárra vonatkozóan – beleértve a pszichiátriai problémával élõket is –, hogy joguk van olyan ellátásokhoz, amelyek legkevésbé korlátozzák a hétköznapi életüket. Ha valaki fiatal korában pszichiátriai problémák miatt elveszti önállóságát, vagy soha nem szerezte meg ezt a képességet, akkor egy sor olyan szolgáltatás álljon rendelkezésére, ami segít megtartani õt az otthonában, vagy pedig egy lakóotthonszerû ellátásban részesülhessen. Hollandiában ez néhány évtizeddel korábban kezdõdött el. Ezzel párhuzamosan zajlott az a folyamat is, hogy a különbözõ jogvédõ szervezetek, betegszervezetek kezdték felhívni a figyelmet arra, hogy a betegeknek sok joga csak azért korlátozódik, mert intézményi keretek között kapnak ellátást. Az intézményes lét embertelen. Ebbõl csak úgy lehet továbblépni, ha nem intézményekben és ágyakban gondolkodunk, hanem humán szolgáltatásokban. Egyre több kórházi osztályon, szociális intézményben spontán módon, alulról építkezve kezdtek el létrejönni az úgynevezett betegtanácsok. Eleinte semmilyen jogi felhatalmazásuk, törvény által elõírt kötelezett8
ségük az államnak vagy az ellátottaknak nem volt. Ha egy hely megtûrte õket, mûködhettek, ha nem, nem mûködhettek. Eleinte nagyon sok dolgozó gyanakvással fogadta ezeknek a betegtanácsoknak a létrejöttét. A másik oldal, hogy sok helyen viszont a betegtanácsok létrejöttében aktívan közremûködtek a személyzeti tagok, dolgozók. Eleinte a legfontosabb témák, amelyekkel a betegtanácsok foglalkoztak: • az étel minõsége, hogy minek alapján állítják össze a menüt, • elegendõ idõt töltenek-e a betegek a szabad levegõn. Sok esetben a mozgáskorlátozott ellátottak emeleten vannak elhelyezve, az épületben pedig nem biztosítottak az akadálymentes közlekedés feltételei. Tehát akkor jutnak ki a szabad levegõre a betegek, ha a személyzet kiviszi õket. Igazán érdekütközõ helyzeteket a kezdeti idõszakban nem nagyon vállaltak fel. 1981-ben fontos fordulat következett be. Jogszabályi kötelezettség írta elõ, hogy minden pszichiátriai ellátást nyújtó intézményben kötelezõ létrehozni betegtanácsokat. Létrejött 1oo betegtanács, akik nem tudták, mit kellene csinálniuk és hogyan. 1981-ben jött létre a betegtanácsok országos hálózata, amelyik azóta is létezik és egyre aktívabban dolgozik. Ez egyrészt képzést nyújt a betegtanácsok tagjainak, megtanítja õket, hogyan lehet hatékonyan mûködtetni azokat. Hollandiában mára már mindenféle szolgáltatásra, a nappalira is kiterjedt a betegtanácsok mûködése. Azok a betegtanácsok, amelyek megmaradtak a bentlakásos intézményeknél, ahogy erõsödtek, ügyesebbé-képzettebbé váltak, megismerkedtek mások munkájával, egyre inkább érdeklõdni kezdtek olyan kérdések iránt, amelyek túlléptek az élelmezési kérdés szintjén. Egyre inkább követelték maguknak, hogy olyan kérdésekbe is beleszólhassanak, mint például az új munkaerõ felvétele. Ha megüresedik egy állás, akkor a jelöltek meghallgatásában és választásában a betegtanácsok jogot követelnek maguknak. A Hollandiából elindult betegtanács-mozgalom átkerült Angliába. A 8o-as évek közepén ott is elkezdtek szervezni betegtanácsokat, igaz, egészen másképp, mint Hollandiában. Hollandiában meghatározott idõtartamra – amely nem hosszabb egy évnél – választás útján alakulnak meg a betegtanácsok. Az idõtartam nincs szabályokhoz kötve, de általában egy év az optimális. Ezzel szemben Angliában a legtöbb állandó tagság nélkül mûködik. Angliában még mindig vannak nagy ágyszámú kórházak. Ott hetente-kéthetente betegtanács ülést tartanak, amelyre bárki, akit ebben a kórházban kezelnek, ápolnak jogosult elmenni, véleményét kifejezni, problémájával elõállni és a döntéshozatalban részt venni. Nincsenek választott tagok, bárki, akinek kedve van elmehet. Nagyon fontos, hogy mind Hollandiában, mind Angliában ezek a betegtanácsok csak betegekbõl állnak. Részt vehet az igazgató, a fenntartó, de 9
csak akkor, ha a betegtanács kéri. Kérheti maga a fenntartó is, ha olyan kérdést érint, aminek tárgyalása õt is érinti. Hollandiában és Angliában a szakdolgozók rengeteg támogatást adtak az elsõ idõszakban, pl. helyiséget biztosítottak, ahol összejöhettek a betegek, az ülés szakszerû lebonyolításában segítséget nyújtottak. A képzések szervezéséhez a Holland államtól finanszírozást kaptak. A betegtanácsok egyesületének hálózatán keresztül hozzá lehet férni megfelelõ képzésekhez. Hollandiában kéthavonta összejönnek az adott régióba tartozó betegtanácsok vezetõ aktivistái. A pszichiátriai problémával élõ emberek ellátásával kapcsolatos követelmények meghatározásában részt vesznek a betegtanácsok az országos hálózaton keresztül, így az ellátások minõségbiztosításában nagyon fontos szerepet játszanak. Nyugat-Európában is késõi fejlemény a betegjogok kérdése. Az 1980-as években foglalták törvénybe a betegjogokat a legtöbb nyugati országban. Ebben nincsen 40 éves lemaradása Magyarországnak. A panaszoknak a kezelése nem könnyû feladat. Nagyon sok pszichiátriai problémával élõ ember azt tanulja meg az életben, hogy jobb, ha nem panaszkodik, mert abból csak baj lesz. Nagyon sokan, akiknek jogos panaszuk lenne, legfeljebb a szûk baráti körükben mernek csak ezekkel elõhozakodni. A betegtanácsok országos szervezete a rendszer egészérõl fejti ki véleményét. Minden olyan fórumon, ahol pszichoszociális ellátást érintõ kérdéseket tárgyalnak, a betegtanácsok országos hálózatának képviselõi egyenlõ partnerként vesznek részt a munkacsoportokban. Ez azt is jelenti, hogy a tanácsadói munkáért ugyanazt a honorálását megkapják, mint az orvos, szociális munkás, stb. Olyan szisztematikus betegtanácsi rendszer, mint a hollandiai és angliai a többi európai országban nem alakult ki. Ez nem azt jelenti, hogy nem lenne máshol ilyen, de nincsen törvényi kötelezettsége az ellátást nyújtónak arra, hogy ilyen tanácsokat fenntartson. A mediterrán országokban az intézménytõl v. fenntartójától függ, hogy van-e a szolgáltatásaiban betegtanács vagy nincs. Magyarországon pillanatnyilag nincsen jogszabályi kötelezettség arra, hogy pszichiátriai betegotthonokban létrejöjjenek lakói önkormányzatok. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet ilyeneket létrehozni. Fontos, hogy különbözõ lakói önkormányzatok egymással kapcsolatban legyenek, cserelátogatások, kisebb programok keretében egymás mûködését megismerhessék. Magyarországon a panaszeljárások nem túl nagy hatékonysággal mûködnek. Az ellátottjogi képviselõ intézménye segítséget jelenthet majd ehhez. 10
11
Meddig terjed a lakói, illetve a klub Önkormányzat határa? Irányíthatja–e az intézményt az Önkormányzat? Elõadó: Dr. Székely-Kolozs Jánosné, Szigony Alapítvány a közösségi Pszichiátriáért, Budapest Törvény írja elõ, hogy pszichiátriai betegek részére nappali klubot kell mûködtetni, és minden nappali klubban beteg önkormányzatot és érdekképviseletet kell létrehozni. A mai tudásom szerint ennek végrehajtásában még nem született meg a szabályzás. E nélkül úgy tûnik mindenki a saját szája íze szerint próbálja megvalósítani. Mi a bázakerettyei Módszertani Intézettõl kértünk útmutatást és az õ mûködési szabályzatuk alapján adaptálni próbáltam a H. klubra. Természetesen intézményünk funkciója merõben más, így a bázakerettyei MSZ-nek csak a szellemét vettem át. Irányelv épüljön a klubtagok tevékenységére és aktivitására, amely a saját foglalkoztatásukat célozza meg, de ne terjedjen ki szakmai tudást igénylõ területre. A Harmónia Klub Önkormányzata kialakulásának körülményei: • Önkormányzati képviselõk megválasztása: mire mi a feladat? • Közös értekezlet az Alapítvány kuratóriumával • Logó pályázat meghirdetve betegeknek a klub nevére, és jelképére • Közgyûlés új önkormányzati képviselet megválasztása: mire, mi a HÖK feladata Lehet, hogy izgalmas és érdekes szakmai kihívás lenne, ha a betegönkormányzat irányítaná önállóan a klub mûködését, de nem szeretném, ha a Harmónia Klub lenne az elsõ ilyen. A véleményem saját tapasztalatomon alapszik. Elég jól ismerem a klub mûködéséhez szükséges feltételek biztosításának nehézségeit, és azt is, hogy a jó állapotban lévõ betegektõl maximálisan mit lehet kihozni. Ellenérvek: FOUTAIN HOUSE 1. Mibõl vették a telket? Mibõl tartották fenn? 2. Társadalmi munka? Akkor mibõl éltek? 3. Ha a kliensek állapota javul, reszocializálódnak nincs már szükségük klubra, cserélõdik a tagság összetétele, ha a kliens állapota roszszabbodik nem tud részt venni a munkában. 4. A klubtagság önkéntes – nem lehet kötelezõvé tenni – hogyan lehetséges egyszerû és rendszeres munkavégzés. 5. Hogyan lehet a betegönkormányzattól elvárni, hogy anyagi felelõs-
12
séggel tartozzon a klub fenntartására juttatott pénzzel. Rendelkeznek-e betegek olyan ítélõképességgel, hogy a feladatnak megfelelõ Önkormányzatot választanak? 6. Alapítványunk részben a Foutain House modellt követi, mely 1943ban jött létre az USA-ban, szociális munkások és betegek közösen vettek részt a munkában, de a betegek ezért nem kaptak díjazást. A Harmónia Klubban az alkalmazottak között nagyobb számmal szerepel megfelelõ végzettséggel rendelkezõ pszichiátriai beteg, mint egészséges munkatárs. 7. A klubtagok által igényelt tanfolyamokat, pld. nyelvi, számítástechnikai, szintén arra felkészült klubtag vezeti óradíjért.
Tapasztalatunk szerint a demokratikus légkör megteremtése, a klubtagok részvétele az irányításban nem azon múlik, hogy csak betegek, vagy hivatásosak vezetik-e a klubot, elõbbre való a szimmetrikus kapcsolat kialakítása és annak tanulása hogyan tudunk partnerek lenni. Bódy Éva, vezetõ tanácsos elõadása a lakóönkormányzatok jogosítványairól szóló törvénytervezettel kapcsolatban
ESZCSM Családi és Szociális Szolgáltató Fõosztály (Budapest, 2004.) Javaslat az 1993. évi III. törvény módosításához 1.§ (1) A szociális szolgáltatást nyújtó nappali, tartós ápolást – gondozást nyújtó szociális intézménnyel jogviszonyban álló ellátottak az ellátottak önszervezõdésére, az ellátotti jogok védelmére, érdekeik közösségben történõ képviseletére intézményi ellátotti önkormányzatot hozhatnak létre. Az ellátotti önkormányzat tevékenysége az ellátottakat érintõ valamennyi kérdésre kiterjedhet, (2) Az ellátotti önkormányzat: • átfogja a közösség életét, • annak minden tagjának támogatást nyújt a jogok gyakorlásában, • szervezõ és végrehajtó funkciókból eredõ felelõsség érzetet erõsíti, • az intézmény értékeivel való teljes azonosulást elõsegíti, • a választás jogának biztosításával az ellátottak számára lehetõséget teremt az intézményi élet alakításába való aktív bekapcsolódásra.
13
(3) Az ellátotti önkormányzatot megalakításával kapcsolatos információkról az ellátottakat tájékoztatni szükséges, és számukra ezen önszervezõdési és érdekképviseleti feladatokra felkészítõ foglalkozásokat szükséges szervezni. A képzés, felkészítés folyamatába bevonható az ellátottak képviseletét ellátó országos érdekképviseleti szerv. (4) Az ellátotti önkormányzat az ellátottak magatartását nem minõsítheti, rájuk büntetést, szankciókat nem róhat ki, az ellátottak más törvényben biztosított jogait nem korlátozhatja. (5) A szociális szolgáltatást nyújtó nappali, tartós ápolást – gondozást nyújtó intézmény valamennyi ellátottjának képviseletében az az ellátotti önkormányzatot járhat el, amelyiket a választáson részt vevõ ellátottak több mint 50%-a választott meg. 2.§ (1) Az ellátotti önkormányzat munkáját az ellátottak által felkért cselekvõképes személy segíti, aki – az ellátotti önkormányzat írásos megbízása alapján – eljárhat az ellátotti önkormányzat képviseletében is. Ellátotti önkormányzat jogai és kötelezettségei 3.§ (1) Az ellátotti önkormányzat dönt saját mûködésérõl. Mûködési Szabályzatát (továbbiakban: MSZ) a választó ellátotti közösség fogadja el, és az intézményvezetõ, ellátottjogi képviselõ, illetve a fenntartó hagyja jóvá. A jóváhagyás csak akkor tagadható meg, ha a szabályzat jogszabálysértõ vagy ellentétes az intézmény szervezeti és mûködési szabályzatával, illetve házirendjével. (2) Az ellátotti önkormányzat hatáskörébe tartozik a közösségi célokat szolgáló helyiségek használatának szabályozása, közösségi programok szervezésében-, az ellátottak önállósodásában és az intézmény életében való aktív részvétel elõsegítése, az intézményen belüli tájékoztatási, információs eszközök mûködtetése, kapcsolatok kialakítása, regionális, országos hálózatokba való szervezõdése más ellátotti önkormányzattal, önsegítõ, érdekvédõ szervezetekkel, a házirenddel összefüggõ kérdések. Mûködési rend részletes szabályai 4.§ (1) Az ellátotti önkormányzat mûködésével kapcsolatos monitorozást az ESZCSM felhívási közleménye alapján szakmai és civil szervezetek végzik. (2) Az ellátotti önkormányzat mûködési rendjére vonatkozó szakmai ajánlásokat külön módszertani levél foglalja magában. 14
A további kérdésekre adott válaszokból megpróbáltunk néhány észrevételt kiragadni, melyekbõl okulhatunk további munkánk során. Amire szívesen emlékszel vissza a találkozóval kapcsolatban: „Olyan ismeretségeket szerezhettem, amit majd a jövõben a munkám során tudok felhasználni. Jó tapasztalni, hogy betegtársainkat egyenrangú emberként fogadják el, és õk is hangoztatják véleményüket, nem érzik magukat kevesebbnek „ép” embertársaiknál.” „ A találkozók szervezését nagyon hasznosnak találom, mindenképpen jó érzés, hogy „nem vagyunk egyedül” – más intézményekben hasonló problémákkal küzdenek… stb. Jó volt találkozni az angliai vendégekkel is.” „A legnagyobb pozitívumnak tartom, hogy az ellátottak és az ellátók – (az intézeten kívüli) – közös programon – tréningen vesznek részt. Nagyon jó példakép Gombos Gábor. A külföldi példák megismerése is jó lehetõség volt!” „A szép környezet, kényelmes szállás (Balatonlelle). „Új barátságot kötöttem. Megismerkedtem néhány igaz emberrel, aki már ritkaság.” Amire nem szívesen emlékszel vissza a találkozókkal kapcsolatban: „Sablonosnak érzem abból a szempontból, hogy feltételezik a programok, hogy az intézményekben csupa fiatal, agilis, „kitörni vágyó” lakó van, ezzel szemben ez nem általános. A lakóink többsége középkorú, idõsebb, stabil családi háttérrel nem rendelkezõ, gyakran tényleges ápolásra-gondozásra szoruló ember. Hol vannak az õ jogaik, igényeik? Nem feltétlenül látom pl. az õ legnagyobb problémájuknak, hogy nem tölthetik távol – barátokkal szórakozva – a szombat estét.” „A második napi központi elõadók foglalkozásának túl rövidre szabott idejére, tájékoztatásuk kevés adataira.” „A programok nem kapcsolódtak egymásba.” „Nincsen különösebben semmi konkrét dolog, mellyel elégedetlen lennék. Minthogy elsõ alkalommal volt szerencsém ilyen találkozón részt venni, minden abszolút pozitív hatással volt rám.” „Több intézmény delegációja nem tudta végighallgatni a második napot! (közlekedési eszközök indulása miatt). Esetleg lehetne egy nappal hosszabb 15
a szeminárium, vagy a második nap legyen tervezettebb, hogy a messzebb lakók is végig tudják hallgatni a rendszerint fontos zárónapot.” Javaslatok a következõ találkozók szervezésével kapcsolatban: Mi legyen a téma? „Korlátozó intézkedések” „Lakóönkormányzatok jogosítványairól bõvebben” „A lakói önkormányzat kompetenciái.” „Betegek jogairól pontosabb felvilágosítás.” „Az önkormányzatok jobb mûködtetése.” „Szankciók nélkül hogyan tudna hatást gyakorolni a lakói önkormányzat a „problémás” lakótársakra.” „Elõítéletek pszichiátriai betegekkel szemben.” „Gondnok és lakó közötti szorosabb kapcsolat elérése.” „Az önálló életre való felkészítés, nevelés.” Milyen kiegészítõ programokat szeretnél? „Zenés-táncos estet”, discót. „Vendégmûvészek (színészek) szereplése. „Több kötetlen beszélgetés, egymás megismerése, nem kötelezõ jelleggel.” „Kulturális programok, mozi, színház, stb.” „Játékos vetélkedõk, filmvetítés.” Egyéb észrevételek: „Jó lenne az elhangzott elõadásokról írásos anyag is.” „Javaslom, hogy legközelebb ha megoldható kettõnél több napra tervezzétek a találkozót.” „A feltett kérdésekre kielégítõbb magyarázatot adnának oly módon, hogy mindenki megértse. Nem paragrafusok felsorolásával, hanem egyszerû magyarázattal.”
16
Összegzés Az elmúlt három szemináriumról kérdõívet készítettünk, melynek célja, hogy egyrészt képet kapjunk az eddigi találkozók eredményességérõl, másrészt hogy a javaslatokat, ötleteket a jövõben felhasználhassuk hasonló rendezvények megszervezéséhez. A kérdõív elsõ részében öt pontos skálán lehetett értékelni a találkozót, a második részében véleményeket, javaslatokat vártunk. Ennek a vizsgálatnak az eredményérõl szeretnénk néhányat szemléltetni. Milyen mértékben tartjátok hasznosnak a találkozót? A megkérdezettek többsége, 67%-a kifejezetten hasznosnak tartja a találkozót. A résztvevõk 28%-a a 4, és mindössze 5%-a 3 pontra értékelte a találkozó hasznosságát, amibõl arra lehet következtetni, hogy a szeminárium megtartása fontos, de talán témájában, programjaiban igényel átalakításokat.
A találkozók elegendõ információkat nyújtottak-e számodra? Ennél a kérdésnél is a hármas kategória volt az, amely a legkevesebb szavazatot kapott, de lényegesen többet mint az elsõnél (19%). A négyest és ötöst majdnem egyforma számban jelölték meg (42-41%) a résztvevõk. Az ellátotti önkormányzatok számának növekedésével egyre több kérdés merül fel és egyre szélesebb körû tájékoztatást igényelnek.
17
Elégedett vagy-e a találkozók szervezésével? Ebben az esetben szignifikáns a különbség, azaz a megkérdezettek többsége elégedett a szervezéssel.
Elégedett vagy-e a kiegészítõ programokkal? Mindössze 51% gondolja a kiegészítõ programokat megfelelõnek. Ennek több oka lehet. Egyrészt az oldottabb táncos, zenés programok nagyobb tömeget vonzanak, mint az esti közös beszélgetés, másrészt a motiváltság, az érdeklõdés felkeltése sem volt könnyû feladat.
18
Varga Károly Tavaszi gondolatok Színeddel érkeztem várva, vagy nem… Csíkozva éltem életem – iskolában… Rámnõtt a ruha miközben tanultam… Árcédulán figyel a bankó – nem értette miért kérek belõle… Átvedlett évszakok és fények, virágport önt a természet… Véleményt kértek tõlem, de nem érdekelte õket, csak az újságot festették… Panaszom hiába mert megoldás kell… Láttad a sast repülni? És értetted miért vadászik? Kifogott halak, és néma karácsonyon csak a díszek csillogtak… Nem vagy haszontalan – mondta Õ. Szívemhez ér a gyalázat, ha nem dobom el… Nyitom a kertem, ha be nem keríted, van virág bõven a szövõdményes idõkre… Tétovázva érek a kényes szirmokhoz… Ne rombolj! – ezt teheted…
19
©2005 • www.pix-l.hu
20
