Laca – az új jövevény 2014-03-31 Üdv az olvasónak! Esemény történt, highlight van, szóval közkívánatra itt az idő bejelentkezni ☺ Meg már amúgy is régen írtam. Igaz, nem szoktam ilyen gyakorisággal szórakoztatni benneteket bejegyzéseimmel, de talán így, hogy nincs annyi minden, amiről be kell számolnom, remélhetőleg irományom is tömörebbre sikerül ☺ Egy szó, mint száz, ezúttal a március fő eseményéről számolok be, a kocsinkról. Tehát, akkor „röviden” a sztori. Szandi sikeres munkakeresése (vagy inkább mondjuk úgy, hogy munka találása – hiszen sikeres volt) után egyre jobban érett a gondolat bennünk, hogy ha már ennyire minden a terveink és reményeink szerint alakul, mért ne vághatnánk bele egy újabb kalandba, és mért nem nézünk végre egy kocsit magunknak. Az igazat megvallva, autó nélkül itt az ember meg van lőve. Ha azért jössz ki ide, hogy éld a hétköznapi darálót (értem ez alatt a napi munkába rohanást, robotolást aztán ágyba dőlést), akkor tökéletesen elég a helyi tömegközlekedés is. De eljutsz előbb-utóbb egy olyan pontra, amikor eleged van a koszos buszokból, miközben látod, hogy ismerőseid-kollegáid minden hétvégén máshol múlatják az időt, másfele járnak, azon egyszerű okból, hogy egy 4 kerekű jármű formájában nincsenek semmi más közlekedési eszközhöz és menetrendhez kötve. És akkor elgondolkozol, hogy oké, hogy dolgozni jöttél ide ki, de nem pazarolhatod el legszebb fiatal éveid szabad óráit-napjait 4 fal között ülésre. Kint élsz egy másik országban, az a minimum, hogy kíváncsi vagy, hova is jöttél, meg akarod ismerni. Ha ezeket végiggondolja az ember, és már eleget „szívott” tömegközlekedéshez kötve, rájön, hogy kocsi nélkül itt Angliában nem élet az élet. És akkor még nem is beszéltem a megbízhatatlan menetrendekről, a munka után fél óra fagyoskodásról és esőben ázásról a megállóban, csak azért mert a busz nem jön időben. És amikor már az is felidegesít, hogy a boltban egyszerre csak 1 üveg ásványvizet tudsz venni, mert nincs, amivel egy 6-os csomagot hazavigyél, akkor biztos lehetsz benne, hogy elérkezett az idő, hogy kocsit vegyél. Nos, ez a folyamat az én fejemben is lezajlott, a múltban is már nem egyszer, de rendszeresen visszahúzott a bizonytalanság, hogy fenn tudunk-e biztosan tartani egy autót. Mennyi a plusz költsége, hogy zajlik itt a vásárlás, adófizetés, nem vernek-e át, nem beszélve arról, hogy képes leszek-e egyáltalán megtanulni vezetni jobbkormányos autót… Szóval sok ellenérv volt, illetve bizonytalanság, ami mindig hezitálásra késztetett, de végül átlendültem a holtponton és eldöntöttük: márciusban autónk lesz. Menjünk neki, aztán lesz, ami lesz.
Végül a projekt elindult. Napokon át böngésztem a használt autós oldalakat, azokra a kocsikra fókuszálva, amik Derby autókereskedésekben találhatók, és amiknek az ára, valamint a becsült biztosítása számunkra megengedhető értéket képviselt. Az első rögeszmém, amihez sokáig ragaszkodtam, hogy ha már Angliában vagyok, akkor angol típus kell. El is döntöttem, hogy Mini Cooper lesz a számomra kedvező járgány. Szóval lelkesen belevetettem magam a Minik keresésébe, de elszomorodva tapasztaltam, hogy ez a kis szappantartó a nála jóval nagyobb családi autókat megszégyeníti, olyan drága, és a biztosítása is a legdrágább a kategóriájában… Ez már elgondolkodtatott… Kell-e nekem egy ilyen kis játékautó, ami jóval drágább, mint amennyit ér, csak azért mert a nagy bajor 3 betűs cég áll mögötte (tudjátok, az x6 gyártója). Böngészve a hirdetéseket elég hamar eljutottunk oda, hogy Minije legyen annak, akinek 2 anyja van meg sok pénze… Ekkor áttevődött a fókusz a Vauxhall (ez a helyi Opel) Corsára. Az új karosszériás 5-6 éves Corsák jó állapotúak és jókat hall róla az ember, és még dögösek is. Valamint a biztosításuk is megengedhető. A következő sokkhatás akkor érkezett, amikor észrevettem, hogy ez a kis szappantartó is iszonyatosan drága ahhoz képest, amennyit szerintem ér és amennyit én adtam volna érte. Szóval kezdtem ismét más irányba tendálni. Azt magyarázza meg nekem valaki, hogy hogyan lehet, az, hogy egy 1-2 évvel idősebb Vauxhall Astra illetve esetenként Vectra (!) hogy lehet olcsóbb egy Corsánál…Pedig ezeket a tendenciákat szűrtem le. Szóval végül eljutottam arra a pontra, hogy itt jobban megéri 1-2 évvel idősebb autót venni a tervezettnél, de az legalább valóban autó méretű. Tehát a Ford Focus, a Vauxhall Astra kezdett körvonalazódni, mint jó választás. Aztán egyszer csak felfigyeltem egy eddig mellőzött hirdetésre. Egy fekete Mazda 3, családi autó, sedan verzió, 10 éves, 120ezer km-rel, elég jó áron, és a fotók alapján nagyon-nagyon szép állapotban. Ez az autó valahogy megfogott. Visszafogott, de mégis nagyon szép, és „dögös” járgány, igaz, a km picit talán sok… Bár Mazdáról rosszat nem hallottam, azért ennyi km után, talán már ott is előjönnek a problémák… Szóval érdekelt az autó, bár nem voltam benne biztos, hogy az a jó választás. Végül úgy döntöttem, hogy látni akarom, mert a fotók nagyon „csalogatóak” voltak. Küldtem nekik üzenetet, kerestem őket, de a kereskedést csak nem sikerült elérnem 1-2 napig. Gondoltam, a legtisztább, ha személyesen elmegyünk és megnézzük. A legjobb az egészben az volt, hogy a kereskedés csak 5 percre van gyalog a lakásunktól. Ahogy teltek a napok és minden nap ránéztem a hirdetésre, egyre jobban kezdett tetszeni, kezdtem úgy érezni, hogy nekem egy Mazda kell ☺ Aztán csak 1 nappal a tervezett látogatásunk előtt jött a hidegzuhany: levették a járművet az oldalukról. Elvitték… Elszomorodtam. És akkor, talán picit dacból is, vagy, mert tényleg nagyon szimpatikus lett nekem ez a típus, eldöntöttem, hogy nekem Mazda kell, és gőzerővel még egyszer belevetettem magam a használtautós oldalak kínálatába, de már specifikusan Mazdát kerestem. És akkor vettem
észre, hogy ugyanannak a kereskedésnek van ám egy másik Mazda 3 autója is, csak eddig azért ignoráltam, mert valamelyest drágább volt a feketénél. De ennek meg is volt az oka. Fiatalabb: 9 éves, és csak 70000 km-rel. Az szinte semmi egy ennyi idős járgánynál. Ami pedig már férfi szemmel tetszett nekem nagyon a hirdetésben: 2000 köbcentis motor, 150 lóerő és sportfelszereltség. Ami egy „látványcsomagot” is magába foglal (spoiler, kemény rugózás, könnyűfém felni stb) és sok egyéb extrát az utastérben. Gondoltam, lehet, hogy ez a kocsi egy picit magasabb árkategória, de nekem ez kell. És még mindig kb. egy öregebb Mini áráért kapható. Tehát eldöntöttük, hogy ezt a kocsit megnézzük másnap. Csak, hogy bebiztosítsuk magunkat, még 1-2 másik autót is felírtam a listámra (közeli kereskedésekben), arra az esetre, ha ez a kocsi már nem létezne, vagy átverés lenne az egész. És egy pénteki napon korán végezve munka után nyakunkba vettük a várost, és elmentünk autót nézni. Elsétáltunk először a közeli mazdás kereskedésbe, ahol mintha tudták volna, hogy azt a kocsit jövünk megnézni, ott állt legelöl a többi kocsi előtt és csak ránk várt. A kereskedő természetesen nyájasan fogadott minket, és kérdezte, van-e konkrét elképzelésünk a kocsiról amit szeretnénk. Megnyugtattuk, hogy van, ott áll mellette. Már hozta is a kulcsokat, beindítottam a motort (még tesztvezetést is felkínált, de természetesen akkor ahhoz még nem voltam elég bátor), és ott hagyott minket 10-15 percre ismerkedni az autóval. Talán nincs benne túlzás, és Szandi nevében is mondhatom, hogy szerelem volt első látásra. Én még nem ültem ennyire sportos felszereltségű és erős autóban… Ettől függetlenül megpróbáltam objektív maradni, és végignéztük a karosszéria állapotát, a legutóbbi szerviz időpontját megkérdeztem, folyadékszinteket vizsgáltam, még az olaj színét is megnéztem a nívópálcán, egy fehér tiszta zsebkendőn. Amit láttam (és hallottam – illetve nem hallottam, mert a motornak hangja alig van) meggyőzött. Én akkor döntöttem. Megkérdeztem Szandit, mit gondol, de láttam rajta, hogy nem szívesen hagyná itt ezt a kocsit, még ha az ára picit sok neki. De nem tudott nemet mondani ☺ Ezek után beültünk a kereskedőhöz és még végignéztük az autó történetét. Korábbi nő tulajok, minden kötelező szerviz eddig hivatalos Mazda szervizben történt, és egyik szervizpapír sem mutatott komoly beavatkozást, a motor a papírok szerint makulátlan, csak olajat és szűrőket kellett benne cserélni. Ami különösen szimpatikus volt, hogy a legutóbbi MOT (így hívják itt a kötelező műszaki vizsgát, ami Angliában évente van) idén februárban volt, tehát 1 évig nem kell erre költeni. Szóval a fiatalember meggyőzött minket, és úgy döntöttünk: üssük nyélbe az üzletet. Ami ezután jött, az már rövid sztori. Ezt ajánlom mindenki figyelmébe otthon. Nyugaton könnyen mennek a dolgok. Tehát, miből is áll itt egy kocsi megvétele.
Aznap amikor a kocsit megnéztük és lefoglaltuk, a kereskedő kért tőlünk egy előleget, ami tulajdonképpen nem is nekik pénz, hanem az autó fél éves útadója„road tax” (ez a súlyadó itteni megfelelője). Ezt ott helyben kifizettem, és ezzel minden más aspiránst kiütöttünk a ringből. Ezután a kereskedő megkérdezte, mikor vinnénk el a kocsit. Én ragaszkodtam a lehető legközelebbi dátumhoz, tehát tekintve, hogy papírmunka is van, gondoltam esetleg pár nap múlva. A válasz elég meglepő volt: „akkor holnapra én előkészítem a papírokat, megveszem az autóra a fél éves útdíjat, ti pedig gyertek és amint kifizettétek, vihetitek”. Tehát, a procedúra: pénteken kifizettem a fél éves útdíjat, másnap nyitás után ott voltam kifizetni az autó vételárát. Reggelre a kereskedő már a megvásárolt útadómatricával a kezében várt. Beinvitált az irodába, ahol kifizettem az összeget, elém tolt egy A4-es lapot (ez a kocsi tulajdoni lapja), amin 6 mezőt kellett kitöltenem alap adatokkal. Ennek az A4es lapnak a felső részét letépte, nekem adta, és az autó attól a pillanattól az enyém volt. ☺ Hihetetlen nem? Az A4es papír másik felét ő elküldte a helyi közlekedés felügyeletnek, akik pár héten belül elkészítik a kocsi új tulajdoni lapját a nevemre és elküldik postán. 2 dolog maradt vissza: a kocsi biztosítása, illetve a kérdés, hogy ki fogja az autót elvezetni hozzánk, mert akkor én még nem mertem vezetni. Mindkettő kérdés hamar megoldódott. Az autóra a kereskedés adott 7 napos „drive away” biztosítást, ami az új tulajnak ad 7 nap lehetőséget vezetni a kocsit, amíg meg nem találja a legjobb tényleges, éves biztosítási ajánlatot és meg nem köti a biztosítást a következő 1 évre. Szerencsére ezt már megtettem, és mondanom sem kell, biztosítást kötni sem kellett elmozdulnom a számítógép elől, pár kattintással megvolt. Ami érdekes még, hogy bizonyos biztosítások nem csak autóhoz, hanem a sofőrhöz is kötöttek, tehát biztosítják a sofőrt akkor is, ha adott esetben egy harmadik fél autóját vezetve éri baleset (persze itt van egy csomó kisbetűs rész, de érdekes). Viszont ha a biztosított kocsiját más vezette és akkor történik a baj, a biztosító nem mindig fizet automatikusan, mert a kocsira megkötött biztosítás „kedvezményezettje” a tulaj. A hazavezetés problémája is hamar megoldódott, mert a kereskedő megígérte, hogy zárás után szombaton odahozza a kocsit a címre. És így is volt, leparkolt a lakásunk számára fenntartott helyen és ünnepélyesen átadta a kulcsokat. Természetesen 3 hónap teljes körű garancia is jár, ha bármi technikai probléma adódna a kicsikével. De nagyon remélem, hogy ilyen nem lesz, nagyon szépen muzsikál ☺ Azóta boldog autótulajdonosok vagyunk, én pedig egy napról-napra magabiztosabbá váló sofőr ☺ Ezzel a kocsival nem nehéz magabiztosnak lenni ☺ Furcsa volt, hogy a másik sávban vezetést és a „balkéz” szabályt 5 perc alatt megszoktam, de ami nehezebben ment, az a bal kézzel váltás. De gyakorlok,
gyakorlok, minden nap megyünk valahova, illetve ettől a héttől már Mazda visz dolgozni is. ☺ Ami teljes káosz: az a többsávos körforgalmak rendszere, amibe helyenként még 1-2 közlekedési lámpát is bezsúfolnak… Itt sosem tudom melyik a megfelelő sáv nekem, ha a 2. vagy harmadik kijáratban szeretném elhagyni a körforgalmat, és úgy tűnik nekem, hogy sokszor ebben a britek sem biztosak, mindenki megy össze-vissza ☺ Eddig megúsztam azért ezt is. Ilyenkor jön jól a 150 lóerő, mert bevágtatok a körforgalomba és villámgyorsan igyekszem elhagyni, hogy elkerüljek minden kalamajkát, ehhez pedig kell gyorsulás ☺ A sebességkorlátozásokra itt viszont nagyon figyelnek, rengeteg helyen van kihelyezett kamera. A városon belüli megengedett sebesség 30 mérföld/h (48 km/h) amit sajnos ezzel a „fenevaddal” nehéz tartani ☺ Szóval vissza kell vennem. Ami picit furcsa, hogy előírás szerint az autópályán 70 mérföld/h a megengedett (112km/h) ami szerintem nagyon kevés. És eddigi csekélyke autópályás tapasztalatom szerint nem is sokan tartják be… Szóval még sokat kell gyakorolnom, hogy teljes értékű UK „kompatibilis” sofőrnek mondjam magam, de jó úton haladok, a kocsika pedig partner ebben ☺ Fotókat is töltünk fel nemsokára az új szerzeményről ide. Majd tudatjuk veletek, melyik fotómappában lesznek ezek megtalálhatóak. Szóval új időszámítás kezdődött itt számunkra, kalandra fel ☺ Pááá Laca
