KÖZMÛVELÕDÉSI MAGAZIN

S. Benedek András

Bizonytalan biztató Legszebb álmaimban az irodalom olyan, mint a kristálytiszta, frissen fakadó forrásvíz. Ahol kell, utat tör magának, betölti a ligetek magányát, életet ad a „kiveszõ” fajoknak, köztük az embernek is. Mert az írott szó és a szó tisztessége az a szellemi táplálék, amely nélkül nehezen él meg az ember. Mi, akik egy korábbi korban is éltünk, tudjuk, mit jelent az õszinte írás hiánya. Rágtuk az emészthetetlen cikkeket, ízlelgettük a mûvi irodalmat, de csak a keserûség nõtt bennünk. Még a moszkvai emigránsok által ideszalajtott, célgenerált írások is elfogadhatóbbak voltak a „hazainál”. Ezek ugyanis egyetlen verstechnikai szabályt ismertek: a sorokat egymás alá kell írni. Ebben a közegben „mester” lehetett bárki, aki legalább Horváth János tankönyvét kezében forgatta. Ebbe a nihilbe robbant bele a kárpátaljai írástudók új csapata. Elõbb a Forrásban, majd annak inerciójaként más közösségekben, egymásba fogódzó csoportokban. Azóta számos lap és lapróbálkozás jelent meg, korábban hiánypótló szándékkal, késõbb a mindenkori teljesítmény dokumentumaként. Most ide sorolt be (ide sorolta a felfakadó forrás ereje) az Élet-Jel. Alcíme a legbeszédesebb: Közmûvelõdési Magazin. Valaha valamennyi komolyabb lap adott ki ilyet, mûformája szerint Melléklapot. A tág terekre törekvõ forrás jól érzékelte a hiányt. Ez a szegmens a kárpátaljai magyar sajtóban betöltetlen. Adjon hozzá a jó szerencse a feladatra érzékeny szerkesztõket, a lap mûfaji sokszínûségéhez jótollú írókat. S. Benedek András költõi irodalomtörténész, ruszinságkutató

ÉLET-JEL KÖZMÛVELÕDÉSI MAGAZIN

2009 február

Kárpátokban megfújták a trombitát (katonadal) Kárpátokban megfújták a trombitát minden anya hazavárja a fiát csak engemet nem vár haza az édesanyám Kárpátokban lesz az örökös hazám édesanyám ha föl akarsz keresni Kárpátoknak hegyaljára gyere ki megtalálod síromat a kõszikla alatt édesanyám kisírhatód magadat Az I. világháború hõseinek nagydobronyi emlékmûve

II.

Február Víz alá nyomták a Szpartak-uszodát Az Ungvári Városi Tanács ülésszakán jóváhagyták a Szpartak-uszoda eladását. Mi

több, kiszivárgott információk szerint potom pénzért került magánkézbe. Az uszoda elõtt közel két tucatnyian tüntettek az eladás ellen. A hányatott sorsú létesítmény évek óta kihasználatlanul, víz nélkül, lelakatolva áll.

Az ombudsman elégedetlen

Nyina Karpacsova, az ukrán emberjogi biztos is vizsgálatot indított a Csontoson (Kosztrino) történt olajvezeték-baleset ügyében. Az érintettek panaszait meghallgatva Nyina Karpacsova arra a következtetésre jutott, hogy Csontoson megsértik az emberi jogokat. A helyi és a megyei vezetés két hét alatt semmit nem tett a károsultakért. A legnagyobb károkat szenvedett két családot nem költöztették ki lakhatatlanná vált otthonukból. Nagyon

Szakadékban a sóbánya Ivan Zozulja, az Ukrán Bányászati és Vegyészeti Tudományok Akadémiájának elnöke levelet intézett Kárpátalja vezetõihez, melyben az aknaszlatinai sóbányával kapcsolatos aggodalmait fejezte ki. A tudósok szerint a bányában és annak környékén az állami támogatás hiányában, a termelés leállítása következtében felborul az ökológiai egyensúly. Ez végeredményben környezeti katasztrófát idézhet elõ az Európai Unió határa mentén, a Tisza völgyében. Megsemmisülhet az ország nyugati régiójának egyetlen sóbányája és az allergológiai kórház. Sõt, a karszttevékenység nyomán egész Szlatinát elnyelheti a föld.

Románia–Ukrajna 80:20

Romániának kedvez a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) ítélete a Kígyó-sziget körüli, kõolajés földgáz-tartalékokban igen gazdag kontinentális talapzat elosztásában – legalábbis ez a politikai elemzõk többségének álláspontja. A döntés értelmében Románia a vitatott rész több mint háromnegyedét, 79,34 százalékát kapta meg, összesen 9700 négyzetkilométernyi talapzatot, és Bukarestet illeti meg a tenger alatt pihenõ szénhidrogén-kincs több mint 70 százaléka, ami becslések szerint 70 milliárd köbméternyi földgázt és 12 millió tonna kõolajat jelent.

Timosenko túlélte a bizalmatlansági szavazást

vontatottan halad a helyi vízvezeték kiépítése, a lakosok kénytelenek a kutak szennyezett vizét fogyasztani.

A parlament elutasította a kormány menesztését célzó határozat-tervezetet. A menesztés mellett 203 képviselõ tette le voksát (az egyszerû többséghez 226 szavazatra lett

Élet-Jel, havi közmûvelõdési magazin. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Lapengedélyszám/Ceрія ЗТ No: 472/ 64P від 21. 10. 2008. Készült a Meta magánnyomdában. Felelõs kiadó: Kõszeghy Elemér. Címünk: 88011, Ungvár, Gagarin u. 42/1. (88 000 Ужгород, Головпошта, а/с: 34/А). Az elõfizetés díja: egy hónapra 2,84, negyedévre 8,07, fél évre 14,84, egy évre 28,73 hrivnya. Index: 37559

ÉLET-JEL

február

Visszatekintõ volna szükség). A régiósok közül 172-en vélték úgy, hogy a kormánynak mennie kell. Mint ismeretes, a legnagyobb frakciónak 175 tagja van. A 27 kommunista képviselõbõl 20-an, a 72 NU–NSZ színekben politizáló honatya közül pedig 10-en csatlakoztak hozzájuk. A hírügynökségek apró szenzációként tálalják, hogy a Julija Timosenko Blokk egy tagja is a menesztést szorgalmazók táborához társult.

Államtitkári látogatás Kárpátalján

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére, Gémesi Ferenc, a magyar miniszterelnöki hivatal kisebbség- és nemzetpolitikai ügyekért felelõs szakállamtitkára kárpátaljai látogatásához idõzítve, Ukrán–Magyar Jogi Kon-

zultációs Központ nyílt az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) Jogtudományi Karán. A beregszászi fõkonzulátuson Gémesi Ferenc bejelentette: Kárpátaljáról a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvû Humán- és Természettudományi Kara, a Munkácsi Állami Egyetem, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, a Munkácsi Szent István Római Katolikus Líceum, a Kárpátaljai Református Püspökség, a Szent Márton Karitász, a Técsõi Magyarok Oktatásának és Kultúrájának Fejlesztéséért Alapítvány, valamint a Beregvidéki Múzeum és a Tiszapéterfalvai Képtár, Tiszaháti Tájmúzeum került be a nemzeti jelentõségû intézmények közé.

ÉLET-JEL

február

Orosz–amerikai ûrkarambol Az 1997-ben felbocsátott, 560 kilogrammos Iridium-33 nevû mûhold összeütközött az 1993ban fellõtt, 950 kilogrammos Kozmosz-2251 nevû katonai mûholddal. Az oroszok megerõsítették, hogy a Kozmosz-2251et egy ideje már nem tudták irányítani. Igor Liszov szakértõ szerint az ütközés elkerülhetõ lett volna, mivel az amerikai Iridium irányítható volt, rejtély, miért mulasztotta el a manõvert a tulajdonos társaság.

Magyar—ukrán diplomáciai egyeztetés

Dmitro Tkacs, Ukrajna budapesti nagykövete megbeszélést folytatott dr. Faller Jenõvel, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának szakállamtitkárával. Az ukrán és a magyar diplomaták megállapodtak például arról, hogy lépéseket tesznek Viktor Juscsenko ukrán államfõ májusi, Volodimir Litvin, a Legfelsõ Tanács elnöke áprilisi magyarországi, illetve Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke 2009 második felében esedékes ukrajnai látogatásának elõkészítése érdekében.

Rejtélyes vámosverés

Két ismeretlen személyazonosságú egyén viperával (elektromos sokkolóval) és baseballütõvel támadt a nevetleni vámhivatal két hazafelé tartó munkatársára. A beszámoló szerint súlyosan bántalmazták a vámtiszteket. Az egyik támadó az „ezt a buszért kaptad, és családod lesz a következõ” fenyegetéssel ütötte a sértettet. Az ukrán vámszolgálat hivatalos honlapjára is felkerült beszámoló szerint az atrocitás kiváltó oka egy Romániából Ukrajnába (!) tartó autóbusz volt. Az érintett vámtisztek 7 ezer doboz csempészett cigarettát koboztak el. Õk sérüléseik ellátását követõen elhagyták a kórházat, és szolgálattételre jelentkeztek.

III. sugárzó anyag. A hadihajók hangradarral vannak felszerelve, ami lehetõvé teszi más tengeralattjárók helyzetének azonosítását. Azonban az e felderítõ berendezések ellen kidolgozott korszerû védelmi eszközök olyan hatékonyak, hogy a két tengeralattjáró esetleg nem észlelte egymást. A brit tengeralattjárót a skóciai Faslane kikötõjébe vontatták, a francia hadihajó Brest felé „vánszorgott”; mindkét hajón jól láthatók voltak az ütközés okozta sérülések.

Ungvárra látogatott Jurij Lucenko belügyminiszter, aki elsõsorban a gazdasági és a szervezett bûnözés elleni harc eredményeire volt kíváncsi, valamint a megyei közlekedésrendészet vezetõjétõl érdeklõdött a baleseti statisztika alakulásáról. A belügyi tárca vezetõje végül bemutatta és beiktatta hivatalába a szervezett bû-

Kiûzetés az Avangardból

Páros lábbal rúgták ki az Avangard-stadionból az ungvári FK Zakarpattya labdarúgócsapatát. A téli felkészülésén lévõ Ung-parti gárda a városi tanács döntése értelmében bajnoki találkozóit és edzéseit sem tarthatja ott. Az önkormányzat azt is megfogalmazta, hogy mivel az Avangard-stadion kommunális vállalat, a városi költségvetésbõl finanszírozzák a fenntartását. Ugyanakkor az FK Zakarpattya, mint gazdasági társaság nem részesülhet költségvetési pénzekbõl. Mindeközben a sportlétesítmény az állami költségvetésbõl felújította és új lelátókat épített, korszerûsítette a világítást, hogy késõbbi idõpontban, nagyobb nézõközönség mellett kezdõdjenek a bajnoki találkozók és alácsövezték a központi gyepszõnyeget. A stadion vezetése a bíróság segítségével próbálta behajtani a klub tartozásait az el nem végzett karbantartásokért és szolgáltatásokért.

Baleset az Atlanti-óceánon

Összeütközött az Atlanti-óceán mélyén egy brit és egy francia atom-tengeralattjáró. A nukleáris meghajtású atomfegyverhordozókról nem szivárgott ki

Lucenko jött, jósolt, váltott

Meg nem erõsített információk szerint az FK Zakarpattya bajnoki találkozóit Munkácson és Beregszászban fogja játszani.

nözés elleni osztály új vezetõjét. Szerhij Saranics rendõr-ezredesnek, aki eddig a megyei belügyi ügyosztály belsõ elhárításának élén állt, ezután a szervezett bûnözés elleni osztály vezetõjeként és egyben Kárpátalja rendõrfõkapitányának megbízott elsõ helyetteseként is helyt kell állnia. E poszton akkor véglegesíti õt a miniszter, ha hozza a tõle elvárt eredményeket.

Keretegyezmény a segítség jegyében

A Magyar Vöröskereszt és az Ukrán Vöröskereszt Kárpátaljai Megyei Szervezete között kialakult többéves együttmûködés fejlesztése, országhatárokon átnyúló közös programok szervezése, az egymástól való tanulás és csereprogramok megvalósítása szerepel többek között abban a keretegyezményben, melyet a napokban írt alá Selymes Erik, a Magyar Vöröskereszt fõigazgatója, valamint Szabó Ivanna, az Ukrán Vöröskereszt kárpátaljai szervezetének elnöke.

ÉLET-JEL

IV.

február

Nigriny Szabolcs

Gazdasági és pénzügyi világválság kárpátaljai alulnézetbõl Bár a gazdasági és pénzügyi világpiacon már egy évvel ezelõtt is voltak riogató jelek – felvillant néhány, közel évszázados hagyománnyal rendelkezõ, világmárkákat kibocsátó autógyár és több amerikai óriásbank csõdjének lehetõsége –, a veszélyeztetettség rémét akkor még senki nem vette komolyan a világban, Kárpátalján pedig még inkább nem. A bekövetkezett mélyrepülésre rémálmukban sem számítottak az érintettek. Divatos kifejezéssel élve, akkor még dübörgött a gazdaság. Sõt, a rákövetkezõ fél év is a pozitív számadatokról, az ipari termelés fokozatos és feltartóztathatatlan növekedésérõl, a külföldi tõke mind nagyobb mértékû beáramlásáról, a töretlen fejlesztésekrõl és többek között az elsõ kárpátaljai ipari park létrehozásáról szóltak. A statisztikusok büszkén jelentették a megyevezetésnek, hogy Kárpátalja valamennyi járásában és megyei jogú városában tetten érhetõ az ipari termelés növekedése, ezrekkel bõvült a munkahelyek száma, több mint harminc százalékkal emelkedett az alkalmazottak átlagkeresete. Még az elmúlt év kilenchavi adatai sem jeleznek visszaesést. A statisztikák szerint a kárpátaljai iparvállalatok több mint ötszázmillió hrivnya nyereséget könyveltek el, mint egy évvel korábban, a kis- és középvállalkozások is ütemesen fejlõdtek. Holott azokban a napokban-hetekben a viharfelhõk már jócskán gyülekeztek. Elsõként Kárpátalja legnagyobb ipari büszkesége, a Csap melletti tiszasalamoni személygépkocsi-összeszerelõ gyár, az Eurocar Rt. válsága vált egyértelmûvé, majd utána még jó néhány, külföldi tõkével mûködõ nagyvállalat karrierje tört derékba viharos gyorsasággal. Az alkalmazottak ezreit küldték kényszerszabadságra. A korábbi években oly büszkén hangoztatott, az ipari fejlõdés alapjait képezõ külföldi tõke be- és kiáramlásáról ma egy fél mondatot nem hallani a médiában, ami csak arra utalhat, hogy ezek már nem is léteznek. Elkép-

A lepusztulás jele mindenütt tetten érhetõ

zelhetõ, hogy nem helyi hiba, felkészületlenség és hozzá nem értés miatt, hiszen Kárpátalja csak egy kis pont a nagyvilágban, ám az, hogy „illetékes elvtársak” megpróbálták szõnyeg alá söpörni a gondokat, mindenképpen elgondolkodtató. A megye vezetése ugyanis csak 2008 novemberében tette közhírré, hogy valami nincs rendjén. 2007 kilenc hónapjához képest 1,3 százalékos ipari termeléscsökkenést ismert be, amin az iparvállalatok utcára került munkásai legfeljebb csak fanyarul mosolyogtak. Novemberre és decemberre azután már huszonkilenc, illetve harmincszázalékos lett a hivatalosan is elismert recesszió, ámbár még ekkor is szépítették a dolgot, mondván, ez csak ideiglenes jelenség, pár hétig tart majd a kényszerszabadság, aztán helyreáll a rend. Az optimizmus alaptalannak és félrevezetõnek bizonyult. Volt olyan hét az elmúlt év decemberében, hogy kétezer alkalmazottnak mondtak fel a munkaadók Kárpátalja különbözõ pontjain. A munkanélküliek száma a megyei foglalkoztatási központ adatai szerint is, amiben nyilván van némi „kozmetikázás”, meghaladja a húszezret. Helyi információ hiányában a többi és további kárpátaljai eseményekrõl a külföldi sajtó-, illetve médiaforrásokból értesülhetett a kulisszatitkok után érdeklõdõ. Hogy például a már említett, Volkswagen gépkocsigyártó

csoporthoz tartozó Eurocar Rt. hatvanhárom százalékkal csökkentette a termelését, hogy a Beregszászi Rádiógyárban és a Vérke-parti város több más üzemében háromnapos munkahetet és huszonöt százalékos bércsökkentést vezettek be, hogy a másik Csap melletti, ukrán–német vegyes vállalat, a nõi ruhanemût gyártó LEGO-Ukraini Kft. teljesen leállította mûködését, négyszáz dolgozóját hagyva ezzel munka nélkül, hogy százharminckét munkavállalójától vált meg a Flextronics kötelékébe tartozó Munkácsi Mûszergyár Rt., hogy csökkentette alkalmazottai létszámát a megyeszékhely közelében külföldi tõkével mûködõ két nagyvállalat, a Yazaki és a Groklin-Kárpáti is, hogy a kisebb cégeket már ne is említsük. A Kárpátalján a legolcsóbb a munkaerõ nézet már hónapok óta a múlté, a térségbe nem jön, sokkal inkább menekül innen a külföldi tõke. Nincs alternatíva, ami itt tartaná a dollár- és eurómilliókat, amelybe természetesen a banki szektor is keményen belejátszott a maga eddig még soha nem hallott és látott „ötletével”. A valutahitelek „befagyasztásával” megbénította Kárpátalja iparát, a megye munkaképes lakossága több mint felének megélhetést adó gyárak mûködését. S amennyiben a pénzintézetek nem kezdenek el sürgõsen „olvasztani”, nagyon olybá tûnik, hogy a gyárak nem csak bénák maradnak, de meg is halnak.

ÉLET-JEL

február

V.

Kulcsár Dávid

Minden út Szürtébe vezet! Szürte ideális helyen, az Ungvár–Csap fõútvonal mentén, Kárpátalja megyeszékhelyétõl 15 km-re fekszik. Nevét 1281-ben említik elõször a krónikák, de számos okmány bizonyítja, hogy a terület már korábban is lakott volt. Feltételezések szerint a tatárjárás idején elpusztult, de késõbb újraépítették. Területét több földbirtokos is magáénak tudhatta, többek között a Rátót, valamint a Baksa nemzetségbõl származó Szürtey család. Nevét ez utóbbiról kapta, amely a leghosszabb ideig birtokolta a falut. A történelem folyamán Zritte, Sratha és Strate alakú írásmódban is szerepelt az oklevelekben. Zsigmond király 1484-ben címert és zászlót adományozott a településnek. Az

Szent István király szobra a katolikus templom kertjében (Frech’ Ottó-alkotás)

1800-as évek második felében takarékpénztár és postahivatal nyílt. Idegenvezetésünket kezdjük a Szürtey család kastélyával,

mely a település egyik legrégibb épülete. Az 1400-as évek elején épült. A történelem folyamán sok célra használták. Volt laktanya, bentlakásos iskola, valamint szuvenírgyár is. Jelenleg magántulajdonban van, a hozzá tartozó „bárókert” területét pedig szétosztották a falu lakosai között. A római katolikus templom közel 600 éves. Egy alagúttal volt összekötve a kastéllyal, ami napjainkra már beomlott. A templom falán levõ dombormû – amely valószínûleg sárkányölõ Szent Györgyöt ábrázolja, s köré rovásírású szöveget véstek – a Szürtey családnak állít emléket. Az egykori birtokosok a templom kriptájában nyugszanak. A templomkertben fából faragott szobor áll, amely a keresztény magyar állam alapítóját, Szent István királyunkat ábrázolja. Egy magyarországi fafaragó, Frech’ Ottó készítette. Az ünnepélyes avatóra 2001. augusztus 20-án került sor. A református gyülekezet az 1500-as évek második felében alakult. Templomukat 1822ben kezdték el építeni, 1898ban készült el a két torony. A templomkertben emlékmû õrzi a sztálini lágerbe elhurcoltak neveit. A néhány éve felújított templom mellett áll a parókia épülete. Évtizedeken keresztül Szürtéhez tartozott a szomszéd település, Téglás, amely egy évekkel ezelõtti népszavazáson ismét az önállóság mellett döntött. A településen középiskola, postahivatal, a közelmúltban átadott családorvosi rendelõ mûködik. Itt székel a Dorcas Nemzetközi Segélyszervezet megyei központja. A holland református egyház és a Dorcas támogatásából 2004-ben roma iskola nyílt. Az épület egyben imaházként is funkcionál. A gyerekek ebédet és tanszereket, a nagyobb ünnepek al-

Szülõhelyem – büszkeségem

Hol van a párja a szürtei református templom tornyának? Mellette.

kalmával élelmiszer- és ruhacsomagot kapnak. Vasárnaponként református istentiszteletet tartanak. A településen jelenleg 35 fõt számláló vadásztársaság mûködik. A falu határában található a vadászház, magaslessel és halastóval, amit Illés Károly, a vadásztársaság elnöke fejleszt, gondoz és épít. Az egykori zsidótemplom közvetlenül a postahivatal mellett található. Az épület még az 1800-as évek elején épült, s a szovjet érában kultúrházként funkcionált. Nemrég felújították, s egy korcsmát nyitottak benne. A falu szélén található jegyzõlak az 1800-as évek elején épült. A háború után egy ideig ebben kapott helyet az iskola. Jelenleg lakóház. Szürte ismert szülötte Kolozsvári László és Tóth Lajos festõmûvész. A polgármesteri tisztséget 1994 óta Puskár Árpád tölti be.

A szerző a Kárpáti Igaz Szó helytörténeti pályázatának egyik díjazottja

VI. Horváth Sándor

Novella

Álmos tájakon járok Csak nézzen körül. Csak nyugodtan nézzen körül! Na, mit lát? Na, mondja csak meg, hogy mit lát! Szemét hátán szemét. Higgye el, itt még a mûanyag poharakat is mossák. A vodkát cinkelik, a sört vizezik. Ha megtehetnék, még a konzervekbõl is kilopnának valamennyit. Mi az, hogy miért nem reklamálok?! Hát ilyen köcsögnek néz engem. Csak azért hozom fel ezeket, mert úgy beszélgetünk. Csak kell valamit mondani. Csak illik megosztani valakivel a gondolatainkat. Vagy maga nem így gondolja? Csak nem azt akarja mondani, hogy maga minden pitiánerségért oda menne és molesztálná azt a szegény pincérnõt?! Hát mit tehet az a szegény az egészrõl?! Ezért az egészért a rendszer a hibás. Igen, a rendszer! Mi az, hogy miféle rendszer? Maga még sohasem hallotta, hogy fejétõl bûzlik a hal… pedig ez nagyon igaz. Azt is mondhatnám: amilyen a karmester, olyan a zenekar. Hát persze, hogy itt nem a rendszer bûzlik, hanem a csikkektõl, a mosogatólétõl van ilyen büdös. De a bajok forrása mindig fenn van. Nézzen csak körül! A város rendezetlen, az utak járhatatlanok, nem a kukásautó, hanem a kutyák meg a cigányok hordják szét a szemetet.

Na, ki a hibás? Ki hát a hibás? A városvezetés, a fõnökség, a fejesek. Ez már csak így van, akárhogy is magyarázzák. Mert magyarázni azt tudnak. A múltkor is azt mondják: azért nincs fûtés, mert a nép nem fizet. Hát mit fizessen? Azt, ami nincs?! Én egy percig sem hiszek ezeknek. Jobb helyeken már úgy repültek volna, mint õsszel a vadludak. Itt meg élnek, mint hal a vízben, és jól érzik magukat, mint disznó a pocsolyában. Csak az a baj, hogy a sarat ránk fröcskölik. Bizony ég, úgy érzem magam, mint valami végtelenített börtönben. Falak nincsenek, de csak a rácson át lehet kinézni. Ilyen helyzetben nem sokat számít, hogy rendetlenség van a kocsmában. Mi lehetne más? Amilyen az ország, olyan a kocsmája. Kocsmaország, kocsmalét, kocsmaélet. Mi az, hogy én ezt mind elfogadom?! Dehogy fogadom el. Na de mit csináljak? Szaladjak neki az egész mindenségnek? Hát ki vagyok én? Mi vagyok én? Hozzák rendbe a dolgokat azok, akik eltolták. Mert nem én toltam el. Én, meg a magamfajta mindig csak megszenvedi a nagyokosok marhaságait. Ne mondja nekem, hogy sör mellett nem érdemes politizálni, mert még az igazságnak is bendõszaga lesz. Hát legyen is, ha csak ez facsarja a kényes orrukat.

ÉLET-JEL

február

Zselicki József versei

itt kézcsókom nincs üvölthet rám a vadúr itt vagyok lenni jöttem se könyörögni se félre állni nem tudok nem én voltam nem én vagyok a pünkösdi király

a hang a hang vagyok visszhangnak senki se küldhet állok áldott dombjaimon velem csak a pacsirta feleselhet

hit énekre vetkõztet talpig táncba bicegõ ritmusban rímtelen idõk ráncába rángat többet akarok mint hogy legyek érettem vannak a magasok a hegyek átölelnének a nóták de rám szólnak bambák idióták a halhatatlan ég kinevet megsántulnak a füttyös szelek holnap már hitetlen leszek

ÉLET-JEL

február

Horváth Attila

VII.

Honnan? – haza

Bartha Gusztáv Talált történetek címû kötete novellákat, színmûveket tartalmaz. Az írásokat tartalmuk, jellegük, valamint belsõ világuk egységesíti. Nem helyi érdekû, és mégis helyi jellegû (a helyi érdekû vasút jutott eszembe, ami valahonnan valahová tart, viszont jellegtelen). Szociálpolitikai és mégis irodalmi. Személyes, de az absztrakt látásmódon keresztül mégis idegenség érzetét kelti. Nem törekszik, nem törtet, nincsenek kötelezõ irányok, nem tagadja meg az életet: lát és láttat. A valóságot feldarabolva, a személyiségeket érzelmeikben leredukálva tapasztaljuk meg. Az ilyen módon létrehozott darabok egységei között teremt szálakat a történet – a sors. Nincs történelem, egyéni szimbolizmusban teremtõdnek és értelmezõdnek a történetek, már-már lírai bensõségben. A cím azt jelzi, hogy a közreadó nem saját életébõl vett élményeket ír meg. „Csak úgy találta” a történeteket (persze meg is fordíthatnánk: a történetek találták meg õt, de ez már egy teljesen más dolog lenne). Bár a novellák tartalmának csak igen kis hányada vonatkozik az oly sokszor emlegetett szocializmusra, a rendszerváltás konkrét eseményeire, mégis átlengi õket, átitatja (okként, magyarázva) a nincstelenség, a talajvesztettség érzése. Azonban ezzel együtt sem szorítja keretbe a mondanivalót, nem determinálja politikailag az értelmezési lehetõségeket: a cselekmények meghatározó ereje hozza létre, egy pontba sûrítve, a sorsszerûséget. A cselekvõk viselkedésüket tekintve „kiszolgálják” a szövegvalóságot. Nem történnek váratlan események, nem idegenek a leírt környezetben. Az összhatást tekintve inkább válnak valós szereplõkké a disznó (Matador), vagy a Lajos, mint maguk a kettõs torzítás alatt láttatott emberek. Különösen szimbolikusak a párbeszédek. Igazi jellemek

nélkül zajlanak, tulajdonképpen a leírtak által teremtett szövegvalóság szerzõje beszélget önmagával. Egy merész következtetéssel (számomra) Vladimir és Esztragon kettõs énû beszélgetéseihez hasonlíthatnám. Mint ahogyan õk is egymásban hordozták sorsukat, a talált történetek szereplõi is egymásban determináltattak. A született Csécsey-lány, az apa, Jenci, Sanyi, Pali, a Lajos, az Író mind azonos „anyagból” valók. Ez az anyag pedig nem valamiféle „nagy történelmi átalakulás” lélekben materializálódott kártevése, hanem maga a lelki folyamatok önteremtõ valósága. Ez nem jellemzõ a kárpátaljai prózára. Szögezzük le, az ilyen felfogásban elemezhetõ cselekvõk nem tudtak elterjedni az irodalmiságban is belsõ konfliktusait újraélõ környezetben. A novellák megteremtik saját belsõ valóságukat. Ebben keletkeznek és élnek a szereplõk, akik olvasati lehetõségként vetik fel az átértelmezett életszituációkat. Így a belsõ monológok elsõdlegessé válnak, maga a létezés a történetmondással válik eggyé. Bartha Gusztáv kifejezetten egyedi a jelen kárpátaljai prózában. Egyediségét pedig nem hiánypótló szerepe, hanem irodalmi értéke jelenti. Stílusa, bár hozzávetõleg a nyolcvanas évek amerikai posztmodern hangvételét üti meg (nem azonosítás, hasonlítás szinten), számos kérdést vet fel. Elsõd-

Kritika

leges, a már említett direkt politikától különbözõ valóságteremtés, valamint a felvázolható kárpátaljai írói folytonosságtól való eltérés (megjegyzem, ez, mármint a folytonosság megszakadása, a regionalitás muszájszerepeinek elhagyása többeknél jellemzõ a kétezres évektõl. Bartha sajátosságokon belüli sajátosságát az adja, hogy egy viszonylag zárt szellemi közösségben hozza létre modern utáni szövegeit. Mások reminiszcenciáival szemben ezt nevezném valódi kárpátaljai jellegû posztmodernnek!). Összegzés: az egyes novellák nem sikerült, vagy elnagyolt, olykor kifejezetten gyenge részeivel, a mûfaji sajátosságok nem feltétlenül következetes követésével együtt is értékelhetõ kötet, a kárpátaljai prózavilág egyedi darabja. A posztmodern jelleg immanenciájával és sok nagy kérdõjellel teremtett feszültség élvezhetõ olvasást nyújt, a beavatottság érzése nélkül is a sajátomnak érzem a talált történeteket.

ÉLET-JEL

VIII. S. Benedek András

A hatvanadik?

Soha nem felejtem el azt a jelenetet, ami néhány hónapos egyetemistaként rögzõdött belém. Barátaimmal, barátnõmmel az akkor már évtizedek óta befedett Kis-Ung jelképes partján álltunk, amikor a megyeházáról elindult egy hangos csapat. A szóvivõ, mint annyiszor, Györke Zoltán volt, Kecskés Béla lassan, megfontoltan szólt, Balla Gyula intenzíven reagált, a negyedik azonban hallgatott, megrágva minden szót, gondolatot. Õ volt Zselicki József. Ahogy mellénk értek, elsõként is hiányunkat tudakolták az irodalmi kör összejövetelérõl. Nem válaszoltam, hiszen mit mondhattam volna. Akkoriban én egyetlen olyan helyre sem mentem el, amit a hatalom szervezett. Megítélésemet „Gizi néni” rendhagyó irodalomórái befolyásolták, és én keményebb lettem tanításánál. A sors azonban hamarosan gyakrabban összehozott egymással. Zselicki József volt az, aki mindig megtalálta a módját, hogy erkölcsi veszteség nélkül lépjünk a szûkös publikációs formák és fórumok felé. Végigjártuk vele az egyszemélyes központok kálváriáját. Rotman Miklós biztatására jutottunk el a kor mindeneséig, ahol mint vadlibákat hajtottak el az ajtóból. Ez könnyebbé tette közeledésünket Kovács Vilmoshoz, akit én ugyan lassan évtizede jól ismertem, de itt, Ungváron, a nemzedékalakító próbálkozások során igyekeztünk egyforma távolságot tartani az egymással küzdõ irányok között. Így volt ez akkor is, amikor az egyetemi irodalmi kör, lapjával, az Együttel az utcára szorult. Igen komoly rábeszélõ erõre volt szüksége Zselicki Józsefnek, hogy ezt a csoportot az akkori ifjúsági lap magyar kiadásához, illetve irodalmi rovatához kösse. Az ukrán csoport mintájára ekkor alakult meg a Forrás, amely az engedmények és tiltások határán egyensúlyozva megteremtette a kárpátaljai magyar irodalom elsõ, esztétikai szempontok szerint is érté-

február

Évforduló

Zselicki József

kelhetõ nemzedékét. A Forrás megszûnte már más kérdés, és az ideológiai türelem határait jelzi. Amirõl azonban manapság keveset beszélünk, az egy nem elhanyagolható tény: Zselicki József költõ volt, s ha jól látom, ma is az. Rejtélyes költõ. Ahogy egyszer már leírtam, a kor „virággyermeke” lehetett volna. A világon és Európán átsöprõ szellemi és gyakorlati forradalmi láz Kárpátalját sem érinthette nyomtalanul, de ez a sejtek közt bujkáló izgalom itt lefojtva maradt. Ott van Zselicki József korai verseiben, a „vér”, „lobogás”, „tavasz” manifesztum értékû szavaiban, de végül csak a makacs dac kimondása maradt: „Nem vagyok kisebb semmi csodánál!” Késõbb ez a vallomás keserûvé és csalódottá válik. Úgy érzi, a hajnal „belérúgott”. Ha jól értjük és értékeljük a hajnal helyi,

pozicionális jelentését, választ kapunk az élet és alkotás fejlõdésének problémáira. Zselicki egy üres, otthontalan világba vonul vissza. Ez az õ „titokzatos birtoka”. Amelyet nem nyer el soha és nem is veszíthet el soha. Formailag a japán és általában a Távol-Kelet rövid, egyetlen látványra vagy gondolatra koncentráló verseit írja – magyar adaptációban. Ez a felcsillamló líra idegen a mai kárpátaljai magyar költészettõl, de idegen az összmagyar irodalomtól is. Bátorság ilyeneket írni. Adja meg ezt a bátorságot a hit, a megszabadulás reménye. És üdvözlöm a hatvanéves költõt, akit magam már ötödfél évtizede ismerek. Ne haragudj, számomra az életrajzi jubileumnál fontosabb ez a 45 év, a kárpátaljai magyar irodalom nyers mészhabarccsal összecementálódott része. S ami egyben a mi közös életünk is.

ÉLET-JEL

február

Ady Endre

IX.

Szokolov Szonja

Két hónap óta figyelték a titkosrendõrök Szokolov Szonját. Szonja Pétervárról került Moszkvába, s vele ment a rossz hír. Mióta Párizsból hazatért Szonja, sürgött-forgott, mint egy boszorkány. Beszédeket mondott tavaszi estéken, szûk, eldugott, külvárosi udvarokon fáradt munkásoknak. Sötét, gyanús társaságokba járt, és sötét gondolatokat fõzött ifjú leányfejében. E gondolatok sehogy se illettek az õ húsz esztendejéhez. Rövidre nyírott pompás aranyhaja is sokszor megrettent e forró, dühös gondolatoktól. Szétborzadt haragosan az aranyhaj, és ráhullott indulatosan a Szonja szenvedélyes, fehér, mozgékony arcára. Szonja pedig két kis kezével fájdalmasan simította el a haját, s szaladt véres, babonás álmai után. Moszkvába akkor került volt Szokolov Szonja, mikor már nagy aratások történtek Szentpétervárott. Minden héten szökellt valakinek a vére, akit sokan gyûlöltek. Szonja mámorosan járt-kelt, kigondolt, biztatott, ujjongott. A rendõrök végre észrevették a nyugtalan, különös, veszedelmes diákleányt. S ekkor rázta meg makacsul aranyhajas fejét Szokolov Szonja. No ha ti itt észrevettetek, megyek oda, ahol még nem ismernek. S ment Moszkvába nehéz tervvel, könnyû szívvel, mivel senkit sem sajnált elhagyni. Csípõje, melle, arca, szeme, vére rendben voltak Szonjának. Férfiúra is hamarabb gondolt, mint már egyszerû leány. Neki már tizenhárom éves korában bûnös kísértés volt egy csinos férfifotográfia is. Mégse maradt meg húszéves koráig valaki olyan tisztán, mint Szonja. Végtelen, dacos büszkesége úgy megzabolázta vérét, hogy már szinte gyûlölte a férfit. Undorodott magától, ha arra gondolt, hogy átadja magát meghódoltan valakinek. Lelke egy magasabb rangot követelt, magasabbat, mint amilyen leányszemélynek dukál. S a vér, megrendszabályozott vér, kárpótlást kívánt. Szonja kereste a hivatást, az elfoglaltatást, a célt.

Orosz leány volt, s könnyen találta meg: a kiontott vér, a bomlás, a milliók boldogítása. Mint más nõ a szerelmet, úgy hajszolta õ a lázító és lakoló eseményeket. Párizsban õ volt a lelke a vérrel, szabadsággal és lehetetlen álmokkal táplálkozó orosz diákságnak. Otthon, Szentpétervárott, õ, a doktorkisasszony, volt a leghalálosabb kedvû bujtogató. Egy rossz angyal, egy nyugtalan, magát és másokat vadító nõstény. Ha sikerült valami, bomba, méreg, tõr, õ örült a legperverzebb örömmel. Minden ilyen siker az õ asszonyságát csitította, és az õ büszkeségét táplálta. Hát két hónap óta volt már Moszkvában, s figyelték nagyon a titkosrendõrök. Ekkor már ször nyû étvágya volt Szokolov Szonjának, afféle beteges, faló étvágy. Egy nagyherceget kívánt, egy nagyherceg vérét kívánta. Micsoda díszt tûzne az õ aranyhajába egy nagyherceg veszte. Egy impozáns, elpuhult, hírhedt, gyalázatos zsarnoké. Erre rakta föl most, mint egy szerencsegolyóra, egész meghasonolt, büszke életét Szokolov Szonja. Igazi, éjszakai álmai azonban nem effélék, nem ilyenek voltak. Néha erõs bajuszú, szõke, izmos, apollói férfi tárta felé a karjait. Máskor sima, halvány arcú, beteges, lázas, de szerelmi titokhoz értõ poéta, tudós vagy álmodozó. Jött a reggel, s Szokolov Szonja jéghideg vizû kádba bújt minden reggelen. Újra és újra leszidta magát gyönge nõies álmaiért. S ébren, éber állapotában valóban már alig létezett Szonja számára a férfi. Õ eljegyezte magát a nagy, viharos, a nemi ügyeket feledtetõ föladatokkal. Sõt mohó, beteg vágya támadt a mártírságra. Hogy õt egyszer elfogják, börtönbe vessék, kínozzák, s ó, mindenekfölött lengõ kéj: megöljék. Érezte, hogy ez a százezer legkülönb földi férfiú csókjáért, az elmaradt csókokért, minden csókért, elég elégtétel volna. Jönnének tizedek, századok, új és új kor-

A magyar irodalom gyöngyszemei

szakok, de az õ arcképe ott volna minden szobában, munkászugban és parasztzugolyban. Nagyszerû nemzetek galériáiban, s mondanák az emberek: – Ez Szokolov Szonja, a szûz Szonja, a nagyszerû forradalmi leány ez, akinek nem férfiú kellett, de vihar. Vihar, úr vére, zsarnok vére, világosság és szabadság. Moszkvában ezután õ rendezte a híres vadászatot egy nagyherceg ellen. Az õ nyugtalan esze eszelte ki a vadászat minden elképzelhetõ esélyét s leendõ epizódját. A dolog nagyszerûen sikerült, s este, éjjel titkos helyen találkozott Szonja barátaival. Véres illatú, gyönyörû este volt. A vad, elszánt gyülekezet meghajtotta a vörös zászlót Szonja elõtt. Hogy „te, te, Szokolov Szonja, te vagy a mi elkárhozott szentünk. Megváltónk, istenünk, te gondolsz ki mindent. S a tied minden sikerünk”. És részegen került ki, a sikertõl részegen, az utcára Szonja. És íme üldözõbe veszi az utcán egy férfi. Finoman öltözött, nemes arcú, erõs bajuszú, daliás, barna és ismeretlen: – Te szép leány, te legszebb leány az én életemben, engedd meg, hogy elkísérjelek. Szonja álmodozott, részeg volt a sikertõl. Mintha nem is õ lett volna õ. Lágyan, furcsán, a testében eltemetett kurtizán sóhajtott föl. – Mit akarsz? Az ismeretlen férfiú vitte, vitte Szonját. Egy házba értek, egy vén kerítõasszony házába. Szonja, a szûz, a büszke Szonja, mintha álmodott volna. És se õ, se az idegen férfiú nem sejtették, hogy rendõrök követik õket. És a rendõrök ráütöttek az õ bezárt szobájukra. És betörték az ajtót. És az egyik rendõr röhögve ordította a másiknak: – Na, ez furcsa fogás. Mi azt hittük, hogy egy nihilista, egy veszedelmes nõ ez a kisasszony. Fenét, ez egy közönséges, piszkos leány, egy rima. A másik rendõr mordul tette hozzá: – Na, lelkem, gyere a toloncházba.

X.

ÉLET-JEL

Maszkalik Aranka

február

Tanulmány

Nyelvi fortély vagy valami más Írástörténeti fejtegetések A latin nyelv megjelenésekor 24 írásjel (5 magán- és 19 mássalhangzós) szerepelt a latin írásban, s ezek jórészt alaphangokat jelöltek. A korabeli magyar nyelv számára ez nagyon kevés volt. A magyar beszédhangok visszaadására, kifejezésére a latin betûk csak részben voltak alkalmazhatóak. (Ezzel szemben rovásírásainkban minden hangunkra megvolt a megfelelõ jel; nyelvünk, beszédünk jegyzésére csakis ez az írás volt egyedül alkalmas.) El lehet képzelni, mekkora nehézségeket jelentett a latin kényszerzubbony a magyar írás és olvasás számára. Korai (és a késõbbi) nyelvemlékeink híven megõrizték ezt a kínlódást. Álljon itt néhány példa: pispek, puespoek (püspök), achssyn (asszony), zent v. scent (szent), vogmuc (vagyunk); ,en iumhumnok bel bua qui sumha nym hyul’ (ért.: lelkem belsõ búja ki soha nem hûl); hagyományosan írott családnevek esetében Chazar (Császár), Dessewffy (Dezsõfi), Thewrewk (Török) stb. A magyar rovásírás megszûnte érzékeny veszteség volt

Székelykapu rovásírással

nyelvünk és kultúránk számára. Ugyanakkor el kell mondani, hogy cirkalmas jelei nehézkeseknek bizonyultak már az akkori írás számára is. Jól mutatják ezt az igen gyakori rövidítések, melynek jeleit olykor külön kell megfejteni. Kezdetekben így volt ez a latinnal is. Anonymus Gesta Hungarorum (XII. sz.) c. mûvében minden sorban négy-öt rövidítéssel találkozunk. A nehézségek azonban nem csupán a hangok és a szavak iszapbirkózásában, de a mondatok tagolásában, szerkesztésében és kapcsolódásaiban, olykor a szövegkörnyezet és az írásjelhasználat terén is jelen vannak. Ezek általában a jelentõsen eltérõ latin és magyar nyelvi különbségekbõl adódtak. Leggyakrabban szemantikai gondokat, problémákat idéznek elõ a nem megfelelõ nyelvi eszközök alkalmazásai, ezek hiányos volta, olykor pedig a teljes hiányuk. Elég csak az írásjelek szintaktikai funkciójára utalni: hiányuk nem csak zavart kelt, de értetlenséget és paradoxitást is, néha a komikumot sem nélkülözve. Latinból fordítani ma is nehéz.

(2. rész) Nem csak a fogalmakkal és a jelentéssel kell tisztában lennünk, de a szavak egymás közti viszonyával, olykor a történelmi helyzetekkel és a kronológiával is. És lehetne még sorolni. Csak egy példa Anonymus Gesta Hungarorum XII. századbeli mûvébõl. A mû 25. fejezetében megemlíti „pater opaforkus ogmand”-ot, majd a 8. sorban ugyancsak. Itt a „pater ogmand” kifejezés áll. A két név viszonya nem világos. Pais Dezsõ „ApafarkasAgmánd apa”-ként fordítja. A név viszont egyfelõl lehet „Apafarkas apja Agmánd”, de ugyanakkor „Apafarkas, Agmánd apja” is, ahogyan éppen Pais Dezsõ közli a jegyzetekben. Vagy: a 15. fejezet elsõ mondatában Árpád követei az eredetiben „Oundu pater ethe et Ketel pater oluptulma et turzol miles”. A fordításban: „Ete apja Ond, Alaptolma apja Ketel és Tarcal vitéz„. Nos, Tarcalt kivéve, itt sem tudhatjuk bizonyosan, kik is mentek követségbe. A latinból, akár eredetiben, akár magyarul, több szólást, szállóigét vagy egyéb, paneljellegû idézetet ismerünk és alkalmazunk. Ezek általában egyszerû nyelvi alakzatok, világos, tömör és frappáns gondolatokat fejeznek ki, egyenes, gyakran átvitt értelemben. De nem mindig! Vegyük pl. az alábbi szófordulatot: „Ibis redibis nunquam in bello peribis”. Magyarul: elmégy (és) vissza sose halsz a háborúba. A mondat jelentheti ezt: 1) „elmégy (és) vissza(jössz), sose halsz a háborúba”; de jelentheti azt is: 2) „elmégy (és) vissza sose jössz, halsz a háborúba”. A mondat tehát két, mégpedig ellentétes jelentést foglal magába! A frazeológia terepein gyakran találkozunk ilyen két-, sõt többértelmû mondatokkal, kifejezésekkel. Néhányuknak különös története és egész irodalma

ÉLET-JEL

február

is van. Idézem itt az egyik legismertebbet, már csak azért is, mert számunkra itt meglepõ tanulsággal szolgál. II. András (Endrének is nevezik) magyar király uralkodásának idejébõl (1205–1235) származtatják a hírhedt kígyónyelvû mondást: „Reginam occidere nolite timere bonum est et si omnes consentiunt ego solus non contradico”. Azaz: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindannyian beleegyeznek én nem ellenzem”. Értelmét a különbözõ helyekre tûzött írásjelek, más-más tagolást hozva létre, két ellentétes gondolatközléssel adják, illetve változtatják meg. Az egyik ez: „A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz; ha mindannyian beleegyeznek, én nem: ellenzem.” A másik: „A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz; ha mindannyian beleegyeznek, én nem ellenzem.” Ezt a kétértelmû mondást többször kapcsolatba hozták Bánk bán 1213-as összeesküvésével. A „békétlen” urak a hagyomány szerint Gertrudis királyné meggyilkolása elõtt János esztergomi érsekhez fordultak tanácsért, mit célszerû tenniük. A választ írásban kérték, így is kapták meg. Az érsek válaszát és a hozzá fûzõdõ eseményeket a franciaországi Trois-Fontaines-ben élõ Albericus nevû cisztercita szerzetes írta le az egykori európai kort 1241-ig taglaló Világkrónikájában. A történteket drámában feldolgozó Katona József Bánk bán c. mûvében ugyanakkor nem hangzik el az ominózus mondat. Békés István Napjaink szállóigéi c. gyûjteményében ezeket írja a mondásról: „Nem lehetetlen, hogy mellékesen egy (…) szájról szájra járó anekdotát is illesztett János érsek szájára.” A szállóige magváról W. Francis H. King (Classical and Foreign Quotations) Klasszikus és külföldi idézetek c. gyûjteményében (Frederick Ungar Publishing Co. New York, 1958.) olvasható, hogy a régi egyházi konventikulumok vitáinak gyakori csattanója volt a két utolsó tagmondat idézgetése, természetesen váltogatva a tagolást és a hangsúlyt.

XI.

A budakeszi Himnusz-szobor is megörökíti a rovásírást

Minden azt mutatja, hogy a fortélyosan megfogalmazott mondatot valaha leírták. Az írásjelek hiányát, amint láttuk, János érsek ravaszságának tulajdonítják, s ez a nézet máig sem változott. A helyzet azonban az, hogy a latin íráshasználat nem ismerte és így sosem alkalmazta az írásjelek többségét. A görögök nyomán csak a pontot, idõszámításunk kezdetén már az elválasztó (-) és a mondattagoló (fordított pontosvesszõ-féle) jelet is alkalmazták, de egyéb írásjeleket nem. Lapozzuk végig középkori kódexeink, elsõ és késõbbi nyelvemlékeink fakszimiléit! A vesszõ, pontosvesszõ,

a gondolat-, kötõ-, felkiáltó- és kérdõjelek a kettõsponttal együtt nagyon kései fejlemények úgy egész Európában, mint a magyar nyelvterületen. Rovásírásaink semmi effélét nem ismertek, nem is alkalmaztak. Elterjedésük a XV. század folyamán kezdõdött. Az orosz nyelvben pl. a XIX. század elején kezd megjelenni, ahogy V. M. Dracsuk írja az orosz nyelv történetét elemzõ egyik munkájában. De vannak népek, akik írásaikban ma sem használnak írásjeleket. A nyelvek fejlõdésének történelmi útja minden népnél különbözõ.

XII. Nigriny Szabolcs

ÉLET-JEL

február

Mûhely

Esztergapadtól a festõállványig

Önarckép

Soltész Péter festõmûvész, az Ukrán Képzõmûvészeti Szövetség és a Kárpátaljai Munkácsy Mihály Képzõmûvészeti Egyesület tagja a II. világégés ellobbanásának évében született Ungváron. Imádja a természetet és a sportot. „Dobbantódeszkának” talán ennyi elég is… A matematikát világéletében utálta. – Még alsó osztályos voltam, amikor az egyik szeptemberi estén – sohasem felejtem el, hiszen õsszel születtem és ez az évszak áll most is legközelebb a szívemhez – anyám így szólt apámhoz: ez a gyerek csak ketteseket hoz számtanból, valamit tennünk kell! Apám magántanárt fogadott, aki pár hét elteltével azt mondta: amikor ennek a gyereknek a számokról mesélek, a madarakat figyeli, amikor a képleteket magyarázom, virágokat rajzol. Szülei hamar rájöttek, csemetéjük „menthetetlen”, sohasem lesz belõle Einstein. De jó érzékük volt és észrevették: gyermekük tenyerében ott lapul a csiszolatlan gyémánt! Kézügyessége átlagon felüli, azt érdemes fejleszteni. No, nem a ház körüli favágással és nem is a vizesvödrök cipelésével. Az elõbbi, a fa, mégis meghatározó volt sorsa további alakulásában. – Borzasztóan szerettem rajzolni és festeni, de az ungvári képzõmûvészeti szakközépiskolában túljelentkezés volt erre a szakra, esélyem sem volt bekerülni. Fafaragásra viszont

kevesen jelentkeztek, ezért váltottam. Nem bántam meg, mert az is érdekes terület, sõt, a késõbbiekben még anyagilag is hasznát vettem. Katonaság után nem találtam úgymond rendes állást, a szüleim viszont nem voltak annyira eleresztve, hogy ne lett volna szükség a családban még egy pénzkeresõre. Barátaim segítségével faesztergályos lettem, különbözõ figurák és egyéb használati eszközök kerültek ki a kezem alól. Csináltam, mert jól megfizették, de a szívem a festészet felé húzott, már a szakközépiskolában is. A vakációkban a párhuzamos évfolyam festõivel jártam a természetet és lerajzoltam mindent, ami megragadott. Nagy szerencsém volt, szárnybontogatásaimat neves tanárok segítették: Petky Sándor, Berecz Vilmos, Medveczky Miklós, Kassai Antal, Balla Pál és mások.

Készül a legújabb alkotás

Egyszóval „tárca nélküli pótdiák” lettem a festõknél. Festészetét a miliõ is inspirálta. Az akkor már Kárpátaljaszerte ismert Fedor Manajlo szomszédságában laktak. A mester lánya, Katalin pedig padtársa volt az iskolában. – Katikának elárultam, hogy érdekelnek a mûvészetek. Látta, hogy a régi olasz és spanyol, de mindenekelõtt a magyar festõkrõl – Csontváry Kosztka Tivadarról, Munkácsy Mihályról, Mednyánszky Lászlóról, Rippl-Rónai Józsefrõl, rajtuk kívül pedig Kossey Mihályról és Puskás Sándorról – szóló könyveket bújom. Egyszer azt mondta, gyere fel hozzánk, nézd meg apám mûhelyét! Most is dolgozik az öreg. Nem mentem. Féltem. Annyira tiszteltem, annyira felnéztem a festõkre, mint az istenekre. A mai napig sajnálom…

ÉLET-JEL

február

Falusi porta

Pörögtek az évek és Soltész Péter rádöbbent, mily egyszerû a festõ dolga: „csak” kézügyességre és tökéletes látásra van szüksége! Látnia kell a színeket és a vásznon megjeleníteni. Nyáron az élénken tobzódó, õsszel a vörösesen szomorú, télen a fehér némaságba merevedõ, tavasszal az ujjongva pezsdülõ színeket. S ezeket egyre precízebb rutinnal a nézõ szeme elé varázsolni. Ahogy mondja: soha nem lankadó nyugtalansággal, ami elsõ pillantásra akár a természetestõl eltérõ, túlságosan feltupírozott, élénk színhatás érzését keltheti a szemlélõdõben. – Sohasem tagadtam, hogy nagy sportbolond vagyok! Minden versenyt megnézek, amit csak lehet. Vagy a helyszínen, vagy a televízióban. És azt is tudja rólam minden barátom, hogy nagy Fradi-drukker vagyok. Ezért is szeretem a zöld színt, ami a munkáim többségén is látszik, egyszer halványabb, másszor élénkebb tónusban. Sárospatakon egyik kiállításom alkalmával valaki azt mondta, nem természetesek a színeim. Ilyen a valóságban nincs! Hál’ Istennek, nem nekem kellett elmagyaráznom, hogy van! Csak az vélekedik így, aki még nem járt Kárpátalján és nem látta ezt a csodát, ezeket a csodálatos színeket. „A kárpátaljai táj meghitt sarkait, bensõséges zugait megörökítõ, a szeretetre vágyó lélek fogódzóit keresõ tájképfestõ meglepõ és megkapó világot teremt: lila, kékes hegyeket, a világra árván pillantó ablakokat, romos kapualjakat, narancssárgában mosolygó, lucskos-

XIII. sötét sikátorokat, s a zöld minden árnyalatában pompázó erdõket, réteket ábrázol. A tájnak és tárgyaknak is a lelkét festi meg, amikor megszólítják õt, legyen az éjjeli órán vagy hajnali derengésben, azonnal munkához lát” – írta egyik ítésze. „Mûvészetében benne foglaltatik a játék és a felelõsség sérülékeny egyensúlya, az építõ kettõsség, a derû és korunk végtelenül összetett, bonyolult valósága” – mondta másik kritikusa. Soltész Péterre mindkét vélemény ráillik. – Egy festõ számára mindennél fontosabb, hogy a színeket tökéletesen lássa, mert különben egy fabatkát sem ér az egész alkotása. Igaz, hogy maga a rajz az alap, de nem is annyira a rajz a fontos, hanem a színek érzékelése. Vannak modern, absztrakt képek, ahol nincsenek tárgyak, ám, ha tökéletesek a színek és a kompozíció, az alkotás profi munka. Persze, minden mûvész másképpen fest. Én az élénk, nyílt színeket kedvelem. – Hogyan és mikor jön az ihlet? – Ismerek mûvészeket, akik napokig, sõt, hetekig hordják magukban a témát, azután leülnek a vászon elé és gyötrõdnek, kiszenvedik a képet. Én nem, nem szoktam elõre tervezni, nincs olyan gondolatom, hogy most leülök, és nekem festenem kell. Csak megyek, járkálok és gondolkodom. Minden attól függ, kivel találkozom az ut-

Kint a kertben

cán, a városban, a kávézóban. Ahogy telik a napom, olyan hangulata lesz a festménynek. Egyetlen pillanat az egész! Az ihlet gyakran sokáig várat magára, de jön, ha jönnie kell! És tele van érzelmekkel. Ilyenkor nem számít, hogy éjjel van vagy nappal, hajnal vagy naplemente. Ez akkor fordul elõ, amikor a mûtermemben alkotok. Nem dolgozom, mert ezt a szót utálom. Egy festõ nem dolgozik, hanem alkot! Ha kint vagyok a természetben, akkor pedig ott a helyszínen szeretem megfesteni a képet, ahol meglátom, ahol megtetszik valami. Gyakran még vázlatot, rajzot sem készítek, azonnal ecsettel indítok. Soltész Péter a legtöbb festõmûvészhez hasonlóan nem szeret megrendelésre dolgozni – itt már használhatjuk ezt a szót, hiszen az ilyen munkát õ robotnak tartja –, ám bevallása szerint néha rávitte a kényszer, hiszen egy mûvésznek nem napi nyolc óra a munkaideje, melynek bérét a hónap végén biztosan megkapja. Mindenekelõtt környezete és egyre nagyobb rajongótábora örömére fest. Állítja, nagy boldogság számára kiállítani, megmutatni régebbi és legfrissebb munkáit a mûvészet kedvelõinek. Annyi kiállítása még egyetlen évben sem volt, mint tavaly. Alkotásainak egy része ezekben a napokban is megtekinthetõ Beregszászban az Európa–Magyar Házban, illetve Ungváron az Uzshorod Galériában.

A

SZERZÕ FELVÉTELEI

ÉLET-JEL

XIV.

február

Tóth Viktor

Feltámadás a szögesdrót árnyékából Kisszelmenc A jelenleg 210 lakosú Kisszelmenc életében hihetetlen fordulatot jelentett a határátkelõ megnyitása. A település ugyanis évtizedekig halódott. Önálló tanácsházával nem rendelkezett, közigazgatásilag ma is Palágykomoróchoz tartozik. A szovjet éra idején az üzleten kívül semmilyen beruházást nem eszközölt az állam. Az emberek a szögesdrót árnyékában földet mûveltek, sokan Ungváron találtak munkát. A lehetõségek hiánya a lakosság lassú, fokozatos, de folyamatos elvándorlását vonta maga után. A szovjet birodalom felbomlása a városban dolgozókat sújtotta, az állam és az önkormányzat pénztelensége pedig a faluképre nyomta rá a

Kisszelmenc: szembetûnõ a fejlõdés

bélyegét. Sem útjavításra, sem közvilágításra nem volt forrás. A nagyszelmenci rokonsággal való kapcsolattartást a határon való „áténeklés” jelentette. A határátkelõ megnyitásának reménye csak a lelkekben élt. Ha lassan is, de valami megindult, majd felpörögtek az események és megjelentek a munkagépek is. – A változás, a fejlõdés szembetûnõ – mondja Illár József. – Amire korábban remény sem igen volt, megvalósult. Kisszelmenc új útburkolatot kapott, van közvilágítás, és a tömegközlekedés Ungvár felé is összehasonlíthatatlanul gyakoribbá és modernebbé vált. A korábbi tendencia megfordult. Mára pezsgõ élet jellemzõ a falura. Míg a korábbi években egy

családi háznak az értékesítése a rendkívül alacsony ár ellenére is a szinte lehetetlen kategóriájába tartozott, ma már nincs eladó ház. Az ingatlanok ára a tízszeresére emelkedett. A határátkelõ nemcsak a rokoni kapcsolatok ápolására nyújt lehetõséget, hanem a bevásárlóturizmusra is, mondja a polgármester. Ennek fényében üzletek sora nyílt, ami nemcsak a kisszelmencieknek, hanem a palágykomoróciaknak, szürteieknek is munkát biztosít. Olyannyira, hogy a helyi lakosságnak ma már csak mintegy tíz százaléka dolgozik Kárpátalja megyeszékhelyén, a többség helyben találja meg a számítását. Korábban felmerült, hogy a ha-

„Egy Szelmenc volt a kettõ...

tárátkelõn beindítják a személygépkocsi-forgalmat is, de az ötletet elvetették. Így került szóba a Dobóruszkára vezetõ átkelõ megnyitása a szomszédos Palágykomorócon. Utóbbi polgármestere, Lakatos László arról tájékoztatta Illár Józsefet, hogy Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának volt elnöke közbenjárását ajánlotta fel az ügyben. Hogy ezt miért fontos megemlíteni? Talán azért, mert Kisszelmenc példa lett. Olyan példa, amely jelzi: a szögesdrót árnyékából is van feltámadás.

A határnyitás 1996 õszén Illár József Kisszelmenc, Gilányi Gábor, Nagyszelmenc akkori polgármestere petíciót küld a határnyitás ügyében az Európai Uniónak, valamint az ukrán és a szlovák belügyminisztériumnak, amelyet aláírtak a községek lakosai is. 2003-ban nagyszabású ünnepség keretében a két fél székelykaput állított fel. 2004-ben Kisszelmencre látogatott Nagy Sándor, az Amerikai Magyar Kongresszusi Kapcsolatok Központjának elnöke, aki az amerikai Kongresszus kupolájának zászlaját és – akárcsak Tóth Lajos nagyszelmenci polgármesternek – a Kongresszusba szóló meghívót nyújtott át Illár Józsefnek. A két polgármester még abban az évben eleget tett a meghívásnak. Diana Watson, Kalifornia képviselõje megígéri, hogy levéllel fordul az ukrán és szlovák bel- és külügyminisztériumhoz, hogy nyissák meg a határátkelõt. 2005. december 23-án Viktor Baloga katasztrófa-elhárítási miniszter és Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnökhelyettese hivatalosan megnyitotta a határátkelõt.

ÉLET-JEL

február

Balogh Csaba

XV.

A fájdalmas valóság Nagyszelmenc

... egyesítse a Teremtõ!”

vártuk, de a falubeliek alig tudtak itt átjárni. A határátkelõt felfedezték és ellepték a Szlovákia más régióiból érkezõk, akik autóval, külön buszjáratokkal érkeztek a kis kelet-szlovákiai faluba, hogy gyalogosan vegyék ostrom alá. Néhány méternyire a település szélsõ házától tágas, aszfaltozott térre érünk. Mögötte a temetõkert dombja. Ide, mondja vendéglátónk, egyre gyakrabban kísérik ki a falubelieket. S hogy mire szolgál az aszfaltozott tér? – Ez itt egy fizetett parkoló. A határátkelõbõl ez volt az egyik komoly hasznunk. A beérkezõ idegenek itt állíthatják le jármûveiket. Ebbõl származik a legtöbb bevételünk – magyarázza Tóth Lajos. – A határátkelõ apropóján némi pénzhez jutott a falu –

Nagyszelmenc fõutcáján járunk. Más-más ország, de ugyanaz a falu és a Komlóssy József utca. Valaha egy volt a kettõ. Errõl tudósít a székelykapu szlovákiai felére vésett fohász. Ezt akkor olvashatjuk, ha visszafordulva feltekintünk a csonka építményre. – Nagy és közös harc volt, amit az összekötõ kapocsnak szánt határátkelõért vívtunk – mondja Tóth Lajos, Nagyszelmenc polgármestere. – Erõfeszítésünk eredménnyel járt, de eddig nem sok örömünk telt benne. Mi a kapcsolattartást, a rokoni szálak újbóli erõsítését

Nagyszelmenc: halódik a falu

A történelem viharaiban

Õsi magyar falu. Elsõ írásos emlék az 1332-es évbõl származik. A XIV. században több nemesi család birtokolja. A pápai adólajstromban Zelmench alakban írják. 1427-ben a Selmench nemeseké. 1461-ben Egyházaszelmencz-nek nevezik a temploma után. Birtokosai 1439-ben a Pike, 1444-ben a Nyárádi, 1478-tól a Szécsi család. 1538-ban nemesi birtok 4 portával. 1600-ban Darkóczy István kezén van 34 lakóházzal. 1662-tol Pethõ Zsigmond vicegenerálisé. 1696ban 12 jobbágy, 1 zsellér,1720-ban 11 jobbágy, 2 zsellér, 1 taksás háztartás volt. A XVIII. században a kincstáré. 1848 elõtt báró Balassa Antalnak van itt uradalma. 1870-ben 602 lakosú község, lakosai mezõgazdasági termelésbõl élnek. 1918 után Csehszlovákiához tartozik. 1938–’44 között visszakerül Magyarországhoz. 1945-ben újra Csehszlovákiához csatolják, majd a háború utáni határrendezéseknek köszönhetõen a falun halad át a „szovjet”–csehszlovák határ, ami kettévágja a települést és elzárja egymástól Kis- és Nagyszelmencet. Ez az állapot 2005. december 23-án határátkelõ-nyitással szûnt meg.

Barangoló

mondja kísérõnk, miközben a néptelen fõutcán a faluközpont felé haladunk. – No, nem állami támogatásból. Azt mi magyarlakta településként nem nagyon kapunk. Szlovák barátaink ezt tagadják, de a tények magukért beszélnek. Az elmúlt négy évben két EU-s pályázatunk volt. Ennek és az imént látott parkolónak köszönhetõen építhettünk új betonburkolatú járdát az egész településen. Ezt, itt, amin most is lépkedünk. A takaros, rendezett porták mellett feltûnõen sok az elhanyagolt, omladozó, lakatlannak tûnõ családi ház. Szóvá is tesszük. A polgármester bólint: – Nos, igen. Ez a fájdalmas valóság. Erõsen öregszik és fogy a falu lakossága. A mintegy hatszáz lelket számláló te-

lepülésünkön hatvan porta áll üresen. Vagy negyven olyan van, mely hamarosan szintén erre a sorsra jut. Azokban ugyanis idõs, egyedülálló emberek élnek. A rendszerváltás óta nem épült semmi. Munkalehetõség helyben nincs. Nagyszelmenc lakosai közül mintegy százan csak alkalmi munkákból, szociális juttatásokból élnek. Nem csoda hát, hogy a fiatalok más vidékeken keresik a boldogulást. És most még a határ is befuccsolni látszik. Persze, a hátránynak van némi elõnye: nincsenek szlovák betelepülõk, s ha fogy is, de nem hígul a magyar közösség.

ÉLET-JEL

XVI.

február

A Nazca-vonalak rejtélye A Nazca-vonalak kialakulása régóta foglalkoztatja a tudományt. Az egyik korábbi elmélet szerint csillagászati szempontok is közrejátszhattak a rajzok keletkezésében. Egy drezdai kutatócsoport – a modern technika vívmányait kihasználva – újra megvizsgálta ennek a lehetõségét. Nazca városa Limától, a perui fõvárostól mintegy 435 km-re délre fekszik. A kisvárostól északra elterülõ fennsíkon találhatók az úgynevezett Nazca-vonalak. A „Pampa de Nasca“-nak nevezett fennsíkot több kilométer hosszúságban vonalak, rajzok ezrei – óriási kiterjedésû felületek, gigantikus állat-, növény- és geometrikus ábrázolások – borítják. A vonalak által határolt formákat azonban csak a levegõbõl lehet felismerni. A tudósok a Nazca-kultúra korszakára (i. e. 200–i. sz. 650) datálják a rajzokat, a meghatározás a radiokarbon vizsgálatokon, illetve a geoglifáknak a Nazca-kultúra kerámiaedényein található festett ábrázolásokkal való összevetésén ala-

pul. A geoglifákat 1926-ban Mejía Xesspe perui régész fedezte fel, aki a vonalakat vallási és kultikus utaknak tartotta. Azóta a rajzok készítésének okaival kapcsolatban számos elképzelés és spekuláció született. A tudományos megközelítések jelentõs része szerint csillagászati és naptári szempontok állhattak létrehozásuk hátterében. Paul Kosok amerikai történész és régész a Nazca körüli területet „a világ legnagyobb csillagászati könyvének” nevezte. Maria Reiche drezdai matematikus és földrajztudós volt az elsõ, aki behatóan foglalkozott a Kosok által javasolt csillagászati értelmezéssel. 1946-ban látott hozzá a Nazcarajzok dokumentálásához, mivel meg volt gyõzõdve a geoglifák csillagászati jelentõségérõl, ezért szisztematikus mérésekkel és számításokkal törekedett a Kosok-féle elmélet alátámasztására. A vizsgálatok közben számos olyan vonalat talált, melyek a napfordulóval, csillagképekkel, valamint le-

Hol található?

nyugvó csillagokkal hozhatók összefüggésbe. Sajnos 40 évig tartó kutatásainak eredményeit csak naplójában jegyezte le és nem tette közzé. Gerald Hawkins 1969-ben végzett csillagászati elemzése során teljesen eltérõ álláspontra helyezkedett. Szerinte az ábrázolásoknak és a vonalaknak semmi közük az asztrológiához. Vele ellentétben Anthony Aveni az 1980-as évek elején már arra a következtetésre jutott, hogy az ábrák elkészítésében a csillagászat bizonyosan szerepet játszott. A Nazca-vonalak természetesen továbbra is foglalkoztatták a tudósokat, és az amatõr kutatókat, akik számos elméletet állítottak fel. A kutatások eddigi eredményei megerõsítik azon elképzeléseket, melyek szerint a vonalak és égitestek között csakugyan összefüggés állhatott fenn. Ezt azonban még statisztikailag is bizonyítani kell. Ennek érdekében a GPS-mérések és a légifotók kiértékelése mellett a nagy felbontású mûholdképeket is fel kívánják használni.

Kvíz-parti Hány évig védte Zrínyi Ilona Munkács várát? a) 3 b) 5 c) 1 Kinek a nevéhez fûzõdik az elsõ óvoda létrehozása Magyarországon? a) Kossuth Zsuzsa b) Brunszvik Teréz c) Szendrey Júlia Melyik kárpátaljai vár nevének jelentése „menyasszony”? a) nevickei b) huszti c) bronyecki Mióta Ungvár Kárpátalja székhelye? a) 1920 b) 1938 c) 1946

ZUNKO BARNABÁS

FELVÉTELE

Melyik járásunkban található a nárciszok völgye? a) szolyvai b) huszti c) técsõi

ÉLET-JEL

február

XVII.

Keresztrejtvény MEGFEJTÉS Az elõzõ számunkban közölt rejtvények helyes megfejtése: Kvíz-parti: Hol született Salamon Béla? – b) Beregrákoson Ki volt a Csendes-óceán névadója? – a) Magellán Ki írt Török Sophie néven? – a) Tanner Ilona Mi volt Munkácsy Mihály eredeti neve? – b) Lieb Mihály Melyik mûvészeti ág kiemelkedõ képviselõje Hollóssy Simon? – c) festészet Hol található? – Dolhán. Keresztrejtvény: – Szerintem azt várja, hogy megkérd végre a kezem! Nyertesünk: Szidor Éva (Beregszász). Ajándékát postán küldjük el. A három rejtvény helyes megfejtõi között könyvcsomagot sorsolunk ki. Beküldési határidõ: március 20. Címünk: Ungvár, Fõposta, pf. 34/A

Vízszintes: 1. A kép poénja, elsõ rész (zárt betûk: É, B, Õ, M). 13. Nem inog. 14. Õ. B. A. 15. Szép és illatos növényt. 16. Savó közepe! 17. Mûsor. 19. Azonos betûk. 21. Útnak ereszt. 22. Az oxigén és a vas vegyjele. 23. Elektromosság. 26. Aradi sportklub rövidítése. 27. Germán fõisten. 28. Zongora és orgona fontos kellékei. 30. A Pál utcai fiúk és a vörösingesek harcának tétje! 31. Fényfajta. 32. Az irídium vegyjele. 33. Ilosvai Elemér szignója. 34. É. A. C. 35. Némán másol! 36. Lián betûi keverve! 38. Minta. 40. Prométheusz is ez volt! 41. Duplán: édesség. 42. Ádám

Edit szignója. 43. Lakat. 44. É. F. 46. Irat páratlan hangzói! 48. Helyezd oda. 50. Vízi növény. 51. Virginia Woolf regénye. 54. Pusztít. 56. Orvost. 57. Kicsinyítõ képzõ. 58. Ritkaság, különlegesség ukránul. 61. Kérted, de párosan! 62. Keleti méltósági rang. 63. Maróan gúnyos hangnem. Függõleges: 1. A kép poénja, második, befejezõ rész (zárt betû: D). 2. Princípium. 3. Római számok. 4. Silány bor. 5. Halálos kór. 6. …ter dixit (a mester mondta: Arisztotelész). 7. Színházi idény. 8. Határ. 9. Az argon vegyjele. 10. Bunkós növény. 11. Félig egér! 12. Kábító-

szer-élvezõk. 18. A rénium és a szén vegyjele. 20. Befogadóképesség. 22. Mókus lakja! 24. Vetélkedés. 25. Otelló népe! 27. Gogol mûvében önálló életre kelt. 29. Néma kocát! 30. Németh László drámája. 35. Szolmizációs hang. 37. Á. Á. R. 39. Panír vége! 44. Haszon. 45. Fúvós hangszer. 46. Valamit célszerûen rendez. 47. Nem sajnálta. 49. Sóhaj. 50. Gambrinus itala! 52. Makó közepe! 53. Ordítozó az elején! 55. Ritka nõi név. 57. Vágóeszköz. 59. Némán rázó! 60. Török autók nemzetközi jelzése. 62. Bánat. Fedák Anita

Káros a netes kapcsolattartás Egy brit kutató szerint egész sor káros hatást gyakorol a szervezetre, ha nem találkozunk személyesen az ismerõseinkkel, csak a neten keresztül tartjuk velük a kapcsolatot. A leépülõ szociális képességek mellett a vegetatív funkciók is máshogy mûködnek, ha csak a monitort bámuljuk, és nem egy másik embert. Ugyan a Facebook – vagy az iWiW – és a hozzá hasonló közösségi oldalak arra lennének hivatottak, hogy gazdagítsák szociális életünket, valójában csak elválasztanak minket egymástól, ami ráadásul az egészségünkre sincs jó hatással – állítja Dr. Aric Sigman biológusprofesszor. A brit kutató a Biologist szaklapban

publikált cikkében adott hangot aggodalmának, hogy az egyre népszerûbb oldalak felváltják a személyes kapcsolattartást, és a begubózásunkhoz vezetnek. Sigman szerint az emberi szervezet egy idõ után érzékenyen reagál arra, ha hiányt szenved a másokkal való, szemtõl szemben, személyesen történõ kapcsolattartásban. A professzor szerint az evolúciós folyamat során kódolódott belénk, hogy jó másokkal együtt lennünk. Még maguk a tudósok sem sejtik, mi váltja ki az ennek hiányában fellépõ reakciókat, amelyek azonban minden kétséget kizáróan megfigyelhetõk.

XVIII.

ÉLET-JEL

február

Haza a magasban Ausztria: kettõs gyökerû a magyarság A 2001. évi hivatalos népszámlálási adatok alapján Ausztriában 40 583 személy jelölte meg magánérintkezésben használt nyelvként a magyart. Egy 2005-ben készült, idegen nyelvet beszélõkre vonatkozó felmérés 95 000 fõre tette a nyelvet beszélõk számát. Ennek alapján kijelenthetõ, hogy kb. 90 000 magyar származású személy élhet Ausztriában, mivel a német anyanyelvû osztrákok körében ritkaságszámba megy, hogy megtanulnak magyarul. Az ausztriai magyarság eredetét tekintve két fõ csoportra osztható. Az egyik csoportba az a burgenlandi õshonos népcsoport tartozik, amely az 1920ban aláírt trianoni békeszerzõdés értelmében, illetve annak következményeként osztrák fennhatóság alá került. A másik csoportot azok a magyarok alkotják, akik a közelmúltig vándoroltak, illetve telepedtek be Ausztriába. A Burgenlandban élõ magyarság lélekszáma a hivatalos adatok alapján 6641 fõ. Bár 1920-ban még jóval többen (24 867 fõ) voltak, számuk az asszimiláció, a vegyes házasságok, az elöregedés, az anyaországgal való kapcsolattartás

Folyamatosan öregedik a közösség

hosszú évtizedekig tapasztalt nehézkessége, a természetes fogyás és egyéb okok következtében lecsökkent. A magyarságtudat ápolásában is erõteljes elõrelépést jelentett, hogy a vasfüggöny leomlása következtében immár politikai megfontolásokra való tekintet nélkül vállalják magyarságukat. Az Ausztriába történt politikai és gazdasági bevándorlás leginkább a XIX. század második felétõl, majd a két világháborút követõen, illetve az 1956-os forradalom következtében öltött jelentõs méreteket, de sok magyar vándorolt ki jobb megélhetést remélve a Kárpát-medence magyarok lakta részeirõl a múlt század 70-es, 80-as éveiben is. A szervezeti élet még intenzívebbé válása is nagymértékben ezekhez az eseményekhez köthetõ. A Központi Szövetség több évi erõfeszítésének eredményeként az osztrák törvényhozás 1992. június 30-án a jogszabály módosításával a „Bécs és környékén élõ osztrák honosságú” magyarokat is népcsoportként ismerte el. A grazi, felsõ-ausztriai, salzburgi és innsbrucki közösség továbbra sincs népcsoportként elismerve. Ráadásul a legnagyobb lélekszámú

magyar kisebbségi közösség költségvetési támogatása nem éri el a csekélyebb lélekszámú horvát, szlovén, cseh kisebbségek támogatásának mértékét sem. 1987 szeptemberétõl mûködik a Bécsi Magyar Iskola. A résztvevõk létszáma évrõl évre 100 fõ körül mozog, és 1997 óta óvodás csoport is mûködik. Ezenkívül hat bécsi iskolában és 2001 óta egy mödlingi iskolában folyik heti két-két órában tanrenden kívüli magyar nyelvoktatás. Burgenlandban az alsóõri és az õrszigeti népiskolában kétnyelvû tanítás folyik, tíz további iskolában pedig a magyar szabadon választható nyelvgyakorlat. Az óvodákban többnyire német vagy vegyes nyelven folyik a foglalkoztatás. Magyar nyelvû óvodai foglalkoztatás Felsõpulyán, Õrszigeten, Felsõõrön és Alsóõrön folyik. Önálló, magyar tanítási nyelvû gimnázium a tartományban 1920 óta nem mûködik. E téren elõrelépésnek számított, hogy az 1981–82-es tanévtõl a felsõlövõi gimnáziumban magyar nyelvû tagozatot, az 1987–88as tanévtõl pedig a felsõpulyai gimnáziumban ún. pannon osztályt létesítettek, ahol a magyar és a horvát nyelvet kötelezõ tárgyként oktatták. Felsõõrön 1992-ben kétnyelvû gimnázium indult magyar és horvát tagozattal. A magyar nyelvi oktatás lehetõségét biztosító jogszabályok és gyakorlati alkalmazásuk között azonban még eltérések tapasztalhatók, ami nem teszi lehetõvé, hogy a tanulók megfelelõ szinten elsajátítsák a magyar nyelvet. A burgenlandi magyarság mintegy kétharmada római katolikus vallású. A lelkészek többsége Magyarországon végezte tanulmányait. A református egyház egyetlen magyar gyülekezete Felsõõrön, az evangélikusoké Õrszigeten mûködik.

ÉLET-JEL

február

XIX.

ÖTVÖS- ÉS ÉKSZERCSODÁK AZ

ART-VIVACSÉTÕL

A tömegtermékek korának sajnos az ékszerek készítése, az ötvösség is áldozatul esett. Az egyedi mûvészi igényû alkotások azonban túlélik és legyõzik a középszerûséget. Ezt Ukrajnában legékesebben az Art-vivacse bizonyítja. A kiváló ötvösöket és ékszerészeket fog-

lalkoztató mûhely a XXI. század megrendelõjének igényéhez igazodva készít ékszereket, értékes használati és dísztárgyakat. A mûhely munkáiból nem is oly rég a kijevi Lavrában nyílt kiállítás. Az Art-vivacse alkotásaival az élet legemlékezetesebb pillanatait, esemé-

nyeit teszi még szebbé, igazán maradandóvá. Ékszerei bearanyozzák a házassági évfordulókat, születésnapokat, névnapokat. De készülnek itt olyan egyedi értékes emléktárgyak is, melyekkel a vállalatok, intézmények igazán emlékezetessé tehetik

munkatársaik jeles ünnepeit. Az Art-vivacse gyûrûi, plakettjei, serlegei, egyéb emléktárgyai egyediek, mûvészileg megkomponáltak, kivitelezésüket nagy mesterségbeli tudással rendelkezõ szakemberek végzik.

Az Art-vivacse ötvös- és ékszerkészítõ mûhely címe: Kijev, Szivasszkaja u. 14 Telefon: 8 (044) 209-33-15 Mobiltelefon: 8-067-788-50-22 e-mail: [email protected]

XX. Matúz István

február

Arcképcsarnok

Borbély Ida

A

ÉLET-JEL

A kései szerelem

SZERZÕ FELVÉTELE

Huszonöt évig – egy negyed évszázadig – minden munkanapon felmentem a tiszapéterfalvai középiskola katedrájára, és történelemtanárként igyekeztem legjobb tudásom szerint „belecsöpögtetni” diákjaimba a múlt és a szülõföld ismeretét. Mindig eleget tettem a hivatalos oktatási terveknek, de sosem feledtem nagymamám, Nagy Ida örökségét, aki egyszerû parasztasszonyként is széles látókörû, kultúra- és hagyományszeretõ ember tudott lenni. Ilyetén irányú hajlamait sikerült alaposan belénk plántálnia. Az is igaz viszont, hogy egy idõ után elfogyott a tanári ambícióm. Huszonöt év nagy idõ és ezalatt óhatatlanul kiég egy kissé az ember. Nem kívántam muszájból tanítani, hiszen az nem sokat ér. Átadtam a pályát a fiataloknak és nagy szerencsémre rövid idõ múltán rámtalált egy kései szerelem. Igen, igazi szerelem volt. Olyan, amely évtizedekig bujkált a tudatalattimban. Ez volt a Tiszapéterfalvai Képtár és Tiszaháti Tájmúzeum. „Összejöttünk”, és azt hiszem, az elmúlt három év alatt sok örömöt szereztünk egymásnak, no meg a környezetünkben élõ, kultúrszomjtól gyötört embereknek. A vidéki múzeumvezetõ szerepe ugyanakkor nem könnyû, de sokszor még mosolyra is okot ad. Amikor például nacionalista, magyarofób megnyilvánulásokról hallok, csak arra gondolok, hogy ezek az egyének miért nem jönnek el olyan hagyományõrzõ rendezvényekre, amelyeket csarnatõi és sósújfalui, tõrõlmetszett kárpátukrán kollégáimmal közösen szoktunk lebonyolítani. Valószínûleg kissé visszafognának retorikájukon.