Horváth Sándor
Áprilisremény Ráégettük: bolond hónap. Mert március a remény. Változó (torzuló) világunkban ez az álmos-álmodó idõszak remélhetõleg Janus-arcának igazabb oldalát sejteti. Az igazságot, melyért még a legaljasítóbb körülmények közepette is híve az érzõ lélek. Húsvét. József Attila. Igazságfeltámadás. Költõkényszerítette igazság. Hit. Remény. Szeretet. A valóság keresztre feszítése. Béke, boldogság, szeretet. Az igazság Golgotája. Magyarság. Magyarellenesség. Ellenmagyarság. Epével kevert bor. A hit kizsigerelése. Kasztrált reménykedés. Okádékönimádás. És mégis. Április és remény – a remény-április. Világunk felzokog. Kitárulkozik. Ünneplõbe öltözik. Megvallja hitét. Zöld ágak reménye. Tiszta szemlelkek reménye. Hittel hímzett lélekleplek reménye. Április. Remény.
ÉLET-JEL KÖZMÛVELÕDÉSI MAGAZIN
Szabadáras
2009 április
Vár állott… Tanúkövek… Kövek, melyek mellett nem tud elmenni meghatódottság nélkül az ugocsai magyar. Kövek, melyeket még a honfoglalás századát követõen róttak várrá a rég porladó pallérok. Várrá, mely dacolt mindennel. Egykoron királyával és most az idõvel. A nagy Károly Róbert még véres ostrommal ûzte ki belõle a máramarosi sóutat bitorló gazokat. Aztán szolgált. Szolgálta urát, a Perényi családot, és védte a lábánál meglapuló, lassan várossá cseperedõ települést. Dacolt tatárral, némettel és valahol rég bomlott kútjában
Itt porladnak Kapisztrán János csontjai vagy csak legenda az egész?
a legenda szerint érckoporsójában alussza örök álmát a barát. A ferences, ki Nándorfehérvárnál Isten igéjével és a kereszt szent jelképével állott törökverõ Hunyadi János oldalán, s mondotta az iszlám áradatának: eddig, de ne tovább. Hogy ott porladnak-e Kapisztrán János csontjai vagy csak legenda az egész, nem tudni. Élt 249 évet (1308–1557). Nekünk azonban ma is szent az a hely. Rendszerek és országok jöttek és mentek, Nagyszõlõst viszont ma is õrzik az omladozó falak, melyeket úgy hívunk: Kankó vára.
MATÚZ ISTVÁN
FELVÉTELE
II.
Április Kárpátaljai napok Budapesten Szép hagyománnyá vált, hogy a Kárpátaljai Szövetség és annak ifjúsági tagozata, valamint
a Kárpátaljai Írók, Költõk, Képzõmûvészek Magyarországi Alkotóközössége Budapesten rendezi meg a kárpátaljai napokat. Katona Tamás, a Szövetség elnöke ünnepi köszöntõjében hangsúlyosan szólt anyanyelvünk megõrzésének fontosságáról. Dr. Sebestyén Árpád nyugalmazott egyetemi tanár bemutatta Bagu Balázs és dr. Deák Ferenc Beszéljünk magyarul! címû közös könyvét. A közelmúltban létrehozott Kárpátaljai Magyar Mûvelõdési Intézet feladatairól Zubánics László elnök tartott tájékoztatót. Sor került a Kárpátaljai Szövetség XX., jubileumi közgyûlésére is.
Szõttes pirossal-feketével
Prófusz Marianna 50. születésnapja tiszteletére jubileumi kiállítás nyílt Beregszászban, az Európa–Magyar Házban, ahol a szép számban megjelent vendégeket Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Mûvelõdési Intézet (KMMI) elnöke köszöntötte. Születésnapja alkalmából méltatta a népmûvészt Gajdos István, Beregszász polgármestere, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, aki kihangsúlyozta, Prófusz Marianna nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a beregi szõttes a régió egyfajta névjegyévé vált.
Tízezrek tüntettek Kijevben Állami lobogók és a Régiók Pártjának zászlói alatt több mint tízezren tüntettek Kijevben. A demonstrálók Viktor Janukovicsot éltették, Julija Timosenko és kormánya lemondását követelték. A tiltakozók egy része a parlament épületéhez vonult, egy másik népes csoport az elnöki titkárság elõtt tömörült. A belügyi szervek mintegy kétezer rendõrt vezényeltek az utcákra a közrend fenntartása érdekében. A helyszíni tudósítók szerint a tüntetõk többsége fiatal és középkorú. A megmozdulás szervezõi a különbözõ helyszíneken demonstrálók összlétszámát több tízezerre becsülték. A hatalom tevékenységével elégedetlenek a parlament és az elnöki titkárság mellett a Miniszteri Kabinet elõtt is tiltakoztak.
Gasparovic újabb öt évig maradhat
Ivan Gasparovic államfõ nyerte a köztársasági elnökválasztás második, mindent eldöntõ fordulóját Szlovákiában. A hivatalos végeredmény szerint Gasparovic megkapta a leadott szavazatok 55,53 százalékát, míg Iveta Radicovát 44,46 százalék támogatta. A választói részvétel 51,67 százalékos volt.
ÉLET-JEL
április
Visszatekintõ adományozta. A kitüntetéseket Oleg Havasi, a megyei állami közigazgatás elnöke nyújtotta át az egyházi és felekezeti szervezetek tanácsának ungvári ülésén.
Cigány út: honnan, hol, hová?
Április 8-án méltatták a Nemzetközi Roma Napot. 1971-ben az elsõ nemzetközi roma kongresszuson a világ minden országából összegyûltek a küldöttek, hogy leróják kegyeletüket a holokauszt roma áldozatai elõtt. Ekkor zászlót és himnuszt választottak, és elsõ ízben ismerték el hivatalosan a cigány nyelvet. Azóta évente tiszteletadó ünnepségeket, rasszizmus-, diszkrimináció- és háborúellenes kampányrendezvényeket szerveznek e napon. Az Ungvári Városi Romológiai Szövetség elnöke szerint az egész ukrajnai népcsoport legnagyobb problémája az esélyegyenlõség hiánya. Bármennyire hihetetlen, ezrével élnek vidékünkön olyan cigányok, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy néz ki egy fürdõszoba. A többség még ma is putrikban él, embertelen körülmények között. Nem csoda hát, hogy az olyan népbetegség, mint például a tüdõbaj, éppen közülük szedi a legtöbb áldozatot.
Egyházi vezetõket tüntetett ki az elnök
Kárpátaljai magyar egyházi vezetõk részesültek magas ukrán állami kitüntetésben. Viktor Juscsenko ukrán elnök a Bölcs Jaroszlav Fejedelem Érdemrend V. fokozatával tüntette ki Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyház püspökét. Zsarkovszki Péternek, a Munkácsi Római Katolikus Püspökség püspöki helynökének az Érdemekért Érdemrend III. fokozata kitüntetést
Élet-Jel, havi közmûvelõdési magazin. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Lapengedélyszám/Ceрія ЗТ No: 472/ 64P від 21. 10. 2008. Készült a Meta magánnyomdában. Felelõs kiadó: Kõszeghy Elemér. Címünk: 88011, Ungvár, Gagarin u. 42/1. (88 000 Ужгород, Головпошта, а/с: 34/А). Az elõfizetés díja: egy hónapra 2,84, negyedévre 8,07, fél évre 14,84, egy évre 28,73 hrivnya. Index: 37559
Jevhenyija Navrocka úgy véli, elsõsorban a mostoha életkörülmények felelõsek azért, hogy bár szapora nép, ötvenévesnél idõsebb romát csak elvétve lehet találni. A jelen legnagyobb romaproblémája tehát a felzárkóztatás. Csakhogy ezt nekik maguknak is akarni kellene.
ÉLET-JEL
április
Juscsenko ismét ringbe száll Viktor Juscsenko kész részt venni az elõrehozott elnökválasztásban és a parlamenti mandátumokért induló harcban is, amennyiben a két voksolás egy idõben történik. Az államfõ szerint az elõrehozott választások idõpontjáról az igazságügyi szerveknek kell dönteniük. Saját szerepét a Mi Ukrajnánk Népi Szövetség keretén belül látja, s egyáltalán nem zavarják az ugyancsak alacsony népszerûségi mutatók. Arra a kérdésre: miért változtatta meg véleményét, hisz korábban elképzelhetetlennek tartotta a két szavazás egyidejû lebonyolítását, Viktor Juscsenko azt válaszolta, hogy az elõrehozott választások nem jelentenek tragédiát, s szívesen feláldoz elnöki terminusából néhány hónapot, ha ezzel az ország érdekeit szolgálja. Azt viszont megerõsítette, hogy csak abban az esetben kész jóváhagyni az elnökválasztás lebonyolítását, ha a képviselõk is készek idõ elõtt távozni posztjukról, s az új parlament új elvek alapján áll fel.
Bajnai Gordon egy évet vállal
A magyar Országgyûlés 204 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 8 független képviselõ tartózkodása mellett fogadta el a Gyurcsány-kormánnyal szembeni konstruktív bizalmatlansági indítványt, s ezzel megszavazta, hogy Bajnai Gordon alakítson kabinetet. A Fidesz, a KDNP és az MDF képviselõi nem nyomtak gombot, amikor az Országgyûlés ellenszavazat nélkül, 204 szavazattal, nyolc tartózkodás mellett igent mondott arra, hogy Bajnai Gordon alakítson új kormányt. Kormányának személyi összetételérõl Bajnai Gordon beszédében azt mondta: a kabinetet egyszerre jellemzi a változás és folytonosság.
Egyházi vezetõket tüntetett ki az elnök
Kárpátaljai magyar egyházi vezetõk részesültek magas ukrán állami kitüntetésben. Viktor Juscsenko a Bölcs Jaroszlav
III. Fejedelem Érdemrend V. fokozatával tüntette ki Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyház püspökét. Zsarkovszki Péternek, a Munkácsi Római Katolikus Püspökség püspöki helynökének az Érdemekért Érdemrend III. fokozatát adományozta. A díjakat Oleg Havasi, a megyei állami közigazgatás elnöke nyújtotta át az egyházi és felekezeti szervezetek tanácsának ungvári ülésén. Zán Fábián Sándor 2007 januárja óta tölti be a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöki tisztségét. Zsarkovszki Péter püspöki helynök, szerednyei plébános fõként a nem magyar ajkú római katolikus közösségekben misézik ukránul, oroszul és szlovákul.
Borsabánya ismét mérgez
Néhány óra alatt elérte a Tiszát az a nehézfém-szennyezõdés, mely a romániai Borsabányán történt mûszaki baleset következtében ömlött a környezetbe. Mint arról Jurij Pavlej, a megyei környezetvédelmi felügyelõség vezetõje tájékoztatta lapunkat, a román vízügyi hatóság kolozsvári központja arról értesítette õket, hogy 72 kilométerre az államhatártól eltörött egy szennyvízelvezetõ nagynyomású csõvezeték és tartalma a Visó patakba került. A román fél nem pontosította, mekkora mennyiségû nehézfém-szennyezõdés került a környezetbe. A kárpátaljai szakemberek ezért azonnal a Visó torkolatához siettek, hogy ellenõrizzék a víz minõségét. A Rahó és Huszt közötti folyószakaszon hat helyen állítottak fel megfigyelõ pontokat, ahol háromóránként vízmintát vesznek. A megyei szolgálat vezetõje elmondta, hogy Rahó közelében
a legsúlyosabb a helyzet. Ott a Tiszába ömlött réz, cink és vas mennyisége négyszerese az egészségügyi határértéknek. Óvintézkedésként Técsõn és Huszton ideiglenesen beszüntették a vízszolgáltatást, mert a települések ellátását a Tiszából biztosítják, és félõ, hogy az ártalmas anyag bekerül a vezetékes hálózatba. A folyó magas vízállásának köszönhetõen azonban a szennyezés gyorsan oldódik és Huszt térségében már alig mérhetõ. Jurij Pavlej tudatta, halpusztulást nem észleltek. Sokkal nagyobb lett volna a baj, ha a baleset nyáron, alacsony vízálláskor történik.
Újságírás határok nélkül
A Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének (MÚKSZ) meghívására közel harminc határon túli magyar újságíró érkezett Kárpátaljára. A hat ország – Románia, Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, Magyarország és házigazdaként Ukrajna – írott és sugárzott kisebbségi sajtóját képviselõ kollégák itteni találkozója egyúttal a 2005 májusában, Szegeden életre hívott Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) informális tanácskozása is volt. A rendezvényen a szakma jeles Kárpát-medencei képviselõi a kisebbségi média és európaiság összefüggései mellett szót ejtettek a régiók sajátságos helyzetérõl is.
A Vendégségben Kárpátalján! elnevezésû program befejezéseként a határon túli és a kárpátaljai kollégák közös kirándulást tettek vidékünk néhány nevezetes helyén, többek között az ungvári várban és skanzenben, Zrínyi Ilona egykori munkácsi sasfészkében, a vereckei honfoglalási emlékmûnél, az elhurcoltak szolyvai emlékparkjában és Beregszászban.
IV.
ÉLET-JEL
április
Dunda György
Politikusaink és a tengeralattjáró esete Bármilyen furcsa és hihetetlen, de a látszatintézkedéseket leszámítva Ukrajnában a mai napig sem történtek lényegi válságkezelõ lépések. Holott már fél éve ennek halaszthatatlanságáról beszél mindenki. Csakhogy az államfõhöz és annak kárpátaljai kabinetfõnökéhez hû képviselõk által kisebbségi kor mányzásba kényszerített Julija Timosenko képtelen nemhogy keresztülvinni, de még csak napirendre tûzni is a krízis tüneteit mérsékelni hivatott törvénycsomagot. Aminek amúgy az esetleges hatékonysága igencsak kérdéses, de ebbe most ne menjünk bele. S noha az ellenzék nap mint nap kérdõre vonja a kabinetet a válságkezelés folytonos elodázásáért, a gyakorlatban éppen õk dobják sutba a „pirosszíves” kormányzat ötleteit. Ám hiába is van emiatt felháborodva az elmúlt másfél év gondoktól terhes kormányzásában kissé megkopott és megráncosodott, elbûvölõ mosolyából sokat vesztett gázhercegnõ, az oppozíció az Ukrajnáétól sokkal jobban demokratizált jogállamokban is hasonlóképp cselekszik. Sõt, ha csak a magyarországi példát nézzük, akkor sokkalta agresszívabb magatartással is találkozhatunk. S ha már érintõlegesen a nem kevesebb ármánykodással átszõtt, egymás durva lejáratását, vagy ahogy manapság mondani szokták, politikai „karaktergyilkosságát” célzó magyarországi állapotokat érintettük, arról akár példát vehetne, abból okulhatna is Julija Timosenko. Beláthatná, hogy a kialakult helyzetben nem talál olyan szövetségest a jelenlegi kijevi rádában, akivel megvalósíthatná válságprogramját, feltéve, ha valójában rendelkezik ilyennel. Ennél fogva átadhatná helyét egy sokak által sürgetett szakértõi kormánynak, vagy ha a mostani politikai elitben nincs elég akarat és szándék egy ilyen létrehozásához, akkor legalább megnyithatná az utat az elõrehozott választások elõtt. S bár egy friss közvéleménykutatás szerint a lakosság hatvan százaléka egy egyidõben tartandó elõrehozott parlamen-
ti és elnökválasztásban látja a kialakult gazdasági, szociális és politikai válságból kivezetõ megoldást, a miniszterelnök a jelekbõl ítélve másképp gondolja. A legújabb húzása például az, hogy a törvényhozásban már sokadik alkalommal megbuktatott válságkezelõ csomagját különbözõ kormányrendeletekbe ültetve próbálja megvalósítani. Erre a megoldásra azért kényszerül, mert a túléléshez feltétlen szüksége van a Nemzetközi Valutaalap újabb hitelkeretéhez, amit egyébként, ha betartotta volna a hitelkeret elsõ részletének folyósításakor vállalt kötelezettségeit, az ország már februárban megkapta volna, ám így már az is kérdéses, hogy valaha is megkapja. Szakértõk ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy a rendeletileg szabályozni kívánó kérdések jelentõs részét kizárólag törvénymódosítással lehet érvénybe léptetni, azaz eleve bukásra van ítélve a miniszterelnök legújabban kifundált csele… Mindenesetre a politikában kevésbé jártasak számára is nyilvánvaló, ebben a kaotikus és napról napra csak romló, hanyatló gazdasági és társadalompolitikai szituációban minden hivatalban töltött nap és hét Julija Timosenko és a még meglévõ kevés szövetségese ellen dolgozik. A népszerûségi mutatók alakulása ezt lakmuszpapírként igazolja. A legszembetûnõbb példa: bõ egy éve a forradalom hercegnõje
és az ellenzéki vezér Viktor Janukovics támogatottsága még fej fej melletti volt. Ma már viszont merõben más a helyzet. Miközben a Régiók Pártja elnökének mutatója alig változott valamit, s jelenleg is 25 százalék körüli, addigra a még mindig legbefolyásosabb hazai politikus asszony idõrõl idõre veszít népszerûségébõl, s az már 15 százalék alá süllyedt. Nagyon úgy fest, hogy Janukovicsnak és Timosenkónak is célt kell hamarosan változtatnia. Ám mekkora különbség, hogy amíg az oroszbarát régiósok most már a különféle tetszési indexeken rohamléptekkel felfelé jövõ Arszenyij Jacenyukra fókuszálnák, addig Timosenkónak feltehetõleg az eredetivel szemben egy másik Viktorral, Juscsenkóval kell megküzdenie a kapitális vereség és az ezzel együtt járó süllyesztõ elkerüléséért. A már párhuzamba állított szomszédos országban ezt Gyurcsány Ferenc, ha nem is idõben, de még idejében felismerte, kérdéses, ukrajnai sorstársa hasonlóképp cselekszik-e? Nem vállalok túl nagy kockázatot, ha azt mondom, az utolsó órába ért… Az már egy más kérdés, mit nyer az ország azzal, ha T imosenko veszi a kalapját, vagy stílusosabban a méregdrága Louis Vuitton retiküljét. Ugyan a súlyos gazdasági hanyatlás idején valóban megengedhetetlen luxusnak tûnhet a több hónapos választási kampány, majd a hosszas koalíciókeresés, csakhogy a magyarországihoz hasonló, kemény megszorításokra épülõ, mindenkit lemondásra késztetõ alternatív megoldás híján nincs más kiút. Az ukrán állapotokat ismerve, nálunk egyik párt sem fogja adni a szavazatát és még kevésbé nevét egy ilyen megszorító kormányhoz, éppen ezért csakis a mihamarabbi új politikai erõviszonyok megteremtése jelenthet túlélési esélyt a már így is nyakig vízben fuldokló társadalomnak. Jó lenne nem megvárni, amíg mindent és mindenkit elborít a víz. Bár ez csak egy óhaj. S bizony, aki az ár elõl menekülve megteheti, hogy tengeralattjáróba csukódik, az sajnos nem hallja meg a legfeljebb csak mentõmellénybe bújó milliók kiáltását…
ÉLET-JEL
április
V.
Nagy Éva
Az én falum – Csonkapapi
Csonkapapi a járási központtól, Beregszásztól 22 km-re fekszik délnyugat irányában, 4 km-re a zápszonyi vasútállomástól. Szomszédos települései: Mezõkaszony, Som, Kispapi és Hetyen. Könnyen megközelíthetõ innen a Kaszony–Barabás (3 km) és a Harangláb–Lónya (5 km) határátkelõ. Az idõsebbek azt állítják, hogy falunk egy csonka toronyról kapta a nevét. Egykor két településbõl állt: Csonkásból és Papiból. Csonkás elpusztult, lakossága Papiba menekült, mivel az fallal megerõsített helység volt. Különbözõ történelmi forrásokban találtam adatokat a község múltjáról. Árpád-kori birtok volt a kezdeti idõkben, amely késõbb az Aba nemzetséghez került. Egy 1318-ból fennmaradt feljegyzés szerint Károly király visszaadta Aba Somosi Jánosnak a tõle elvett birtokot. A települést egy kis ideig Haraszti Erasmus katolikus pap birtokolta, késõbb a Kerecsényi családé lett. A legutolsó népszámlálás szerint Csonkapapiban 1900 ember él. Zömük református vallású. Mivel helyben nem sok munkalehetõség akad, nagyon sokan dolgoznak beregszászi
gyárakban és üzemekben, de a lakosság nagy része még ma is mezõgazdasággal foglalkozik. A település rendezett, az itt élõk figyelnek környezetük tisztaságára, a házak elõtti részeket virágágyak, gyümölcsfák díszítik. A faluba vezetõ fõutat hatalmas fák szegélyezik. Van iskolánk, óvodánk, amit holland segítséggel teljesen felújítottak, felcserközpontunk, teleházunk, kultúrházunk, több, élelmiszert és háztartási cikket árusító bolt és kávézó mûködik községünkben. A nevezetességek közül kiemelném a kõtemplomunkat, amit 1795-ben kezdtek építeni és 1800. június 7-én szenteltek fel. Barokk és klasszicista stílusban épült. Nagyapámtól hallottam elõször arról, hogy 1944 õszén a községbõl 120 férfit hurcoltak el a lágerbe, ahonnan 47-en soha nem tértek vissza családjukhoz. A falu lakói az áldozatok emlékére 1991-ben emlékmûvet állítottak. Az általános iskolánk nagyon szép helyen, egy patak mellett, fás övezetben található. Érdemes betérni az intézménybe, hiszen az iskola tanárai és diákjai régi berendezési tárgyakat, munkaeszközöket, ruhákat stb. gyûjtöttek össze és
Szülõhelyem – büszkeségem
állítottak ki az iskola emeleti részén található néprajzi múzeumban, amelyet még Kecskés Béla ismert kárpátaljai költõ, a tanintézet elismert pedagógusa alapított. Az iskola falán tiszteletére emléktáblát helyeztek el. Községünknek több híres szülötte is van. A mi falunkban született a határon túl is ismert kárpátaljai festõmûvész, Veres Péter, akinek számos kiállítása volt Magyarországon is. Akire én leginkább büszke vagyok, az nagyapám, Nagy Zoltán Mihály író. Õ Nagybaktán született, de itt él Csonkapapiban. Nagyon sokat mesél nekem azokról az idõkrõl, amikor elhurcolták az embereket a lágerekbe. Sajnos az õ édesapja is 10 hónapig szenvedett a lágerben. Remélem, ez a képzeletbeli utazás felkeltette az olvasók érdeklõdését szülõfalum iránt, s minél többen ellátogatnak községünkbe.
A szerző a Kárpáti Igaz Szó helytörténeti pályázatának egyik résztvevője
VI.
ÉLET-JEL
április
Szépirodalom
Balla László Nietzsche-fordításai A Poliprint Kiadónál megjelenõfélben van a Balla László válogatott versfordításait tartalmazó „Március virága” c. kötet. A sok mûfajban dolgozó író munkásságában a fordítás is fontos helyet tölt be. Az ukrán irodalom avatott közvetítõjének tartják, de más nyelvekbõl is interpretál mûveket. Ez a kiadvány hat és fél évtized versfordítás-termésébõl ad ízelítõt, különbözõ nemzetek és korok költõit szólaltatja meg magyarul, a régi latinoktól egészen a modernekig. Most szemelvényként Friedrich Nietzsche verseit közöljük a kötetbõl.
Csillagerkölcs
Csillagpályára szült a lét. Mit neked, Csillag, a sötét? Röptödtõl távol-idegen legyen a küszködõ jelen. Föld csak bámulja fény-csodád: bûn volna szánnod nyomorát. Parancsod egy van: Tisztaság!
Ecce homo
Igen! Tudom, mi bennem a lényeg. Telhetetlen Láng fûti a lényem. Hol föllobban, hol meg kioltják a fagyok. Fény lesz, mihez ér az ujjam hegye. Szén lesz, amikor majd tovább megyek. Minden bizonnyal magam is Láng vagyok.
Ó, ember, figyelj jól!
Ó, ember, figyelj jól! A mélységes éjfél hozzád szól: „Elszállok, elszállok gyorsan, serkenve mélységes álomból: mélység az elvárt napod,
Horváth Sándor
terhelve száz gondtól, és mély a fájdalom, s a mélységes kéj még mélyebb szívfájdalmat takar. A fájdalom elszállna hamar, hanem minden kéj öröklétet akar – a mély mélységig öröklétet akar.”
Varjúcsapat jön, búsan károgó
Varjúcsapat jön, búsan károgó, és a város fölött elsuhannak. Pár pillanat, és leesik a hó. Kinek van otthona, jó annak. És visszanéznek hosszan, szomorún. Tán azt lesed, te oktondi madár, hogy elröppenjen a téli ború, és a tájadra megtérjen a nyár? Mert olyan kapu ez a zord világ: belépsz, s vár némaság, vihar, hideg. Itt ezer bukás fogát feni rád.
És ami elvész, ki lelheti meg? Repülj, lármás lény! Éneked soha a dermedtséget nem lágyítja meg, hangod pusztába száll, te ostoba, s gúnyolja a jég vérzõ, tört szíved. Varjúcsapat jön, búsan károgó, és a város fölött elsuhannak. Pár pillanat, és leesik a hó. Kinek nincs otthona, jaj annak!
Új tengerek felé
Nagy tenger az égi térség, rajta úszni – az volna jó, mert csábít a fenti kékség és vonzza vágyszülte hajóm. A fény teljessége hat át, tér-idõn túl visz az álom, s bûvös szemed csillogását a szûz Végtelenben látom.
Házam ajtaján túl
A házam magános, ajtómon reteszek, a nyugalmamat így nem zavarja semmi, és minden komor Mestert – odakint! – kinevetek, mert nem tudnak önmagukon nevetni.
A nagy német filozófus, Friedrich Nietzsche (1844–1900) bölcseleti mûveirõl ismert a magyar közönség elõtt, pedig költõként is jelentõs, a szimbolizmus egyik fontos alakja a német lírában. Egyébként érdekes módon filozófiai mûvei is tartalmaznak költõi elemeket, így elsõsorban a legközkedveltebb könyve, az „Also sprach Zarathustra” („Ím-ígyen szóla Zarathustra”). Zenét is szerzett.
Álmos tájakon járok
Megbolondít ez a kétszeri locsolódás. Tudja. Katolikus feltámadás. Pravoszláv húsvét. Református istentisztelet. Mintha valami egy és mégis sok. Egyforma, és mégis más. Van ennél észbontóbb? Mindegy. Megszoktam. A tudathasadás békés elfogadása nélkül itt úgysem lehet értelmes életet élni. Ha nem hasad, akkor hasítják. Légy híve… Mármint hazádnak, ha ismeri a verset. Igen. Igen! De melyiknek? Hogyan? Miért? Nem kell válaszolni.
Mert nincs jó válasz. Csak csel, cselezés van. És szégyenkezés. Nyüszítõ kutyák õrületbe kergetése. Vinnyogó macskák csörgõs rémisztése. A dobbal verebet fogás vonagló grimaszának érvényesítése. Ilyen és ezekhez hasonló dolgokról álmodok. Verejtéklucskosan ébredek. És félek. Félek e féligazságot hirdetõ, magukat istenségnek kinevezõ apró akarnokoktól. Hogy miért félek tõlük? Mert kicsinységükben gátlástalanok. Ezért a törpevilág hatalmasai. Látja ezt a poharat? Nem az utolsó. Rájuk ürítem. Azért, hogy bocsásson meg nekik a mindenható.
ÉLET-JEL
április
VII. Tanulmány
Dr. Tóth Mihály
Jelentés az ukrajnai magyarságról Ha eltekintünk az egyes, a tömbtõl elszigetelt településektõl, ahol a népszámlálási adatok és az egyházi élet szintjén elvileg még van magyarság, de a gyakorlatban közösség meglétérõl már nem beszélhetünk (például az ungvári járási Szerednye, vagy az ilosvai járási Bilke), akkor az ukrajnai magyar szórvány három jelentõsebb csoportját nevezhetjük meg. 1) Hágón túli szórvány (diaszpóra). Jelentõsen csökkenõ lélekszámmal: 1989 és 2001 között a Kárpátalján kívül élõ magyarok száma 3,4 ezer fõvel, azaz 40,0 %-kal csökkent (okok: elvándorlás, természetes fogyás, utánpótlás hiánya, asszimiláció). Száznál több fõs koncentráció Lembergben, Kijevben, Krím-félszigeten, Odessza, Dnyipropetrovszk, IvanoFrankivszk, Harkiv megyékben. 2) Felsõ-T isza-vidéki szórvány – a Huszti, Técsõi és Rahói járás területén 11,7 ezer fõ. Jelentõsebb közösségek: Visk – 3,76, Técsõ – 2,3, Huszt – 2,0, Rahó – 1,4, Kõrösmezõ – 0,8, ezer fõ. E vidéken, a magyar lakosság, az elmúlt 10 év folyamán 11,4%-kal csökkent. 3) Latorca-völgyi szórvány – Szolyva 1500 lakosából 400 vallja magát magyar nemzetiségûnek, számuk 10 év alatt 12%-kal csökkent. Szórványosodást kiváltó okok között kiemelten említendõ: a magyarok számának demográfiai és migrációs mozgások miatti abszolút és relatív csökkenése, a vegyes házasságokon keresztüli asszimiláció, a magyarság további pozícióvesztései – elsõsorban a közélet, a gazdasági szféra és az oktatás területein. Már egyre kevésbé veszik figyelembe a nemzetiségi hovatartozás, illetve a nyelvtudás kritériumait a magyarok lakta területekre való hivatali kinevezésekkor (például 50 év óta elõször van magyarul nem beszélõ elöljárója a Beregszászi járásnak). A zömében falusi magyar lakosság a gazdasági rendszerváltás vesztesei közé tartozik (a kevés kivétel erõsíti Befejezés. Elejét lásd az ÉletJel márciusi számában
a szabályt). Az oktatási rendszer reformja (felvételi vizsgák kizárólag államnyelven, a nemzetiségi iskolák kétnyelvûvé alakítása), a korábbinál is jelentõsebb akadályokat gördít az anyanyelvi oktatás fejlesztése, illetve az anyanyelvükön tanuló kisebbségiek továbbtanulási lehetõsége elé. · Erõteljesen szórványosodó területek: · Városok, melyeken egyre csökkenõ számban, és mind elszórtabban települve van jelen a magyarság. · Városok vonzáskörzetében lévõ falvak. Kárpátalja esetében erõteljes szórványosodási folyamat figyelhetõ meg az Ungvárhoz közeli településeken, (Minaj, Kincseshomok, Õrdarma, Ketergény, Koncháza, Ungtarnóc). · Vegyes lakosságú települések, különösen a nyelvhatár közelében. Kárpátalja esetében ilyenek például a Nagyszõlõsi járás (Ugocsa) délkeleti részén lévõ Feketeardó, Gödényháza, Királyháza, Tekeháza. A fent nevezett és számos hozzájuk hasonló vegyes lakosságú, többnyire a nyelvhatár mentén elhelyezkedõ, jellemzõen 200 és 1000 fõ magyar lakossággal rendelkezõ települések – melyekben ma még folyik (igaz egyre szûkölõ keretek között) magyar nyelvû óvodai nevelés és iskolai oktatás, mûködnek a magyar egyházak – jelentenek új kihívást a magyarság megõrzése szempontjából. Bár számos hasonlóság fedezhetõ fel a különbözõ vidékeken és településeken szórványban, illetve számszerû kisebbségben élõ magyar közösségek között, helyzetük mindig egyedi, melyet számos objektív és szubjektív tényezõ determinál. Ebbõl kifolyólag problémáik mindig egyedi vizsgálat tárgyát kell hogy képezzék, és e problémák megoldásának útja és módja is egyedi kell hogy legyen. Kárpátalján az elmúlt közel 20 esztendõ folyamán felhalmozódott bizonyos, éppúgy pozitív mint negatív tapasztalat a szórványgondozás területén. Ilyen, véleményem szerint, inkább pozitív tapasztalat a szolyvai magyarok mai helyzete.
· Jellemzõ adottságok: · Szolyva 15 000 lakosából 400 fõ (2,7%) vallja magát magyar nemzetiségûnek, számuk az elmúlt 10 év folyamán 12%kal csökkent. · A város magyarjai között jelentõs számban vannak jelen a mûszaki értelmiség képviselõi, akik megbecsült tagjai a város közösségének. · A település közvéleménye a magyarokkal szemben hangsúlyozottan toleráns. A polgármester magyar nemzetiségû. · Területén található a sztálini önkény áldozatainak emléket állító Szolyvai Emlékpark. · Mûködõ magyarságintézmények: – Római katolikus egyházi közösség (felújított templom és parókia). – Formálódó református egyházi közösség (rendszeres lelki gondozás). – Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség – több mint 100 tagú civilszervezet. – Szolyvai Magyar Református Óvoda – 1998-tól mûködik a református egyház fenntartásában, önkormányzati hozzájárulás mellett. 2 csoportban – 25 gyermek. 2008-ban 10 „végzõsbõl” 5-en iratkoztak be a magyar iskola 1. osztályába. – Szolyvai Magyar Elemi Iskola. A kis létszámra (1. oszt. – 5 fõ, 2. oszt. – 3 fõ, 3. oszt. – 5 fõ, 4. oszt. – 4 fõ) való tekintettel, külön engedély alapján mûködik. – Magyar tannyelvû 5., 6. és 7. osztályok – 8, 15 és 16 tanulóval az 1. Sz. Szolyvai Ukrán Középiskolában. – 2008. folyamán 85 gyermek részesült oktatási-nevelési támogatásban. Ebben a városban még jellemzõ, hogy nem magyar szülõk is elõszeretettel járatják magyar nyelvû óvodába és elemi iskolába gyermekeiket. Ezért, sokkal több gyermek kap oktatási-nevelési támogatást, mint ahány magyar származású gyermek van Szolyván. Az elért eredmények a többség kifejezett toleráns magatartásának, a helyi magyar közösség aktivitásának, a református és katolikus egyházak áldozatos munkájának, és természetesen, a különbözõ szórványprogramok és egyéb támogatási források hatékony becsatornázásának köszönhetõek.
VIII. Csáth Géza
Leírom ide, doktor úr, hogy mirõl van szó. Az öcsémrõl, a szõke, piros képû kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. És még egy dologról. A fekete csöndrõl. Egyszerre nõtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögõ gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag sörtehajjal és gonosz, égõ félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tudtam, éreztem… hogy jõ a fekete csönd. Óriási denevérszárnyakon. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bûzös dudvákkal. A ház tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Én éreztem, hogy jõ a fekete csönd. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassú tûzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínû bõre barnára pörkölõdött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden le-
Fekete csönd mosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körülállottunk és sirattuk Richardot, a szõke, piros képû fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: – Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes
volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Õ a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: – Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tûz.
ÉLET-JEL
április
A magyar irodalom gyöngyszemei És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz. Az ispán gyönyörû szõke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ó, nem. Mindez a fekete csönd miatt volt. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatosan süvöltõ hangon. Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtõzött szörnyû bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. … És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazatért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögõ, fájdalmas sóhajtások hallatszottak.
ÉLET-JEL
április
Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol ezelõtt együtt aludtunk. És nem mertem mozdulni. De Richard nem is törõdött velem. Zihálva ledõlt az ágyra és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tõle, de odaköltözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Elõkerestem a kötelet. Egy erõs hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelõmet és a vállaimat má-
IX. zsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefûztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgõ lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erõvel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegõ után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirúgta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd ka-
cagni. Õrületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihûlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt, a szõke, piros képû, petyegõ Richard öcsém. És sötét szemei a végtelenbe néztek. A fekete csönd pedig – tisztán hallottam – kacagott. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és a fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni.
Csáth Géza Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József (Szabadka, 1887. február 13. – Kelebia és Szabadka közelében, 1919. szeptember 11.) író, orvos, zenekritikus. Kosztolányi Dezsõ unokatestvére. Csáth anyja korán meghalt, fõügyész apja késõbbi feleségével együtt nevelte. Szenvedélyesen zenélõ apja hegedûmûvészt akart nevelni belõle, de õ festõ akart lenni. Alkotásvágya miatt Csáthnak nem volt türelme gyakorolni, festményeit pedig a rajztanára kinevette, és csak elégségesnek ítélte. Írásait viszont környezete már korán értékelte. A Bácskai Hírlap közönségének 14 éves korában mutatkozott be mint zenekritikus, de tizenhét éves koráig nagyon keveset írt. Nyolcadikos gimnazistaként Bródy Sándornak, a Jövendõ akkori fõszerkesztõjének küldte el A kályha címû novelláját. Bródy biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással. 1904-tõl, az érettségi után a Budapesti Orvosi Egyetemen tanult, az anatómia és az élettan lekötötte minden idejét. 1906-tól a Budapesti Naplóban jelentek meg írásai, de más lapokban is publikált. A Nyugatnak 1908-as alapításától munkatársa volt. Ugyanebben az évben jelent meg elsõ novelláskötete, A varázsló kertje. 1909-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd Budapesten az Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni gyakornokként. Idegorvosi munkásságának kiemelkedõ alkotása az Egy elmebeteg nõ naplója, mely – saját naplóját leszámítva – egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy paranoiás nõ kórképét írta meg, melyben a hagyományos pszichiátria és a pszichoanalízis szempontjai keverednek. Többek között ez a mû ihlette Szász János filmrendezõ Ópium – egy elmebeteg nõ naplója címû filmjét, mely a 38. Magyar Filmszemlén négy díjat is nyert. Csáth 1910. április 10-én, hajnali fél hatkor használt elõször morfiumot, amire tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Elõször azért nyúlt a szerhez, mert – tévesen – tüdõbajt diagnosztizáltak nála. Szenvedélyét azonban csak rövid
ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi mûvein erõsen érzõdnek. Ezekben az ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. 1911ben jelent meg a Délutáni álom címû elbeszéléskötete, amelyben többek között ezen tapasztalatokat dolgozta fel. Csáth 1910-tõl különbözõ fürdõhelyeken volt orvos. Ekkoriban sok mûve született, a munka mellett maradt ideje az irodalomra is. 1913-ban vette feleségül Jónás Olgát, akitõl 1918-ban lánya született. 1914-tõl katonai orvosi szolgálatra hívták be, de a fronton teljesen elvesztette uralmát szenvedélye felett, napi adagjai folyamatosan nõttek. Rossz idegállapota miatt gyakran szabadságolták, majd 1917-ben végleg leszerelték. A leszokást elõsegítendõ falusi orvos lett Földesen, majd Regõcén, de a gondok csak fokozódtak. Környezetével megromlott a kapcsolata, fokozódott paranoiája. 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták. Miután megszökött, lelõtte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházban ápolták. Újabb szökés után a szerb demarkációs vonalnál 1919. szeptember 11-én feltartóztatták. Nem sokkal késõbb pantopon-túladagolásban meghalt. Munkássága nagy hatást gyakorolt a késõbbi írógenerációkra, így több követõje is akadt. Életében megjelent kötetei: · A varázsló kertje (1908) · Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909) · Délutáni álom (1911) · Schmith mézeskalácsos (1912) · Muzsikusok (1913)
X. Vass Tibor
ÉLET-JEL
április
Esszé
Kalandozás a mûvészetek körül Az ókorban és a középkorban a mûvészet még egyetemes és egységes volt és valójában csak a reneszánszban kezdtek el önálló életet élni a képzõmûvészet különbözõ gyûjtõkategóriájába tartozó mûvészeti ágak. Felgyorsult ritmusú korunkban az emberi képzelet szárnyalása egyre távolabb visz bennünket a hagyományos értelemben vett mûvészeti alkotások, mint például a grafika, festészet, szobrászat vagy építészet világától és szinte naponta szolgál meglepetésekkel újabb és újabb mûvészeti ágak életre keltésével és mûalkotások létrehozásával. A mûvészeti korszakok, stílusok, irányzatok, iskolák, mûhelyek, csoportok között eligazodni az utca emberének ma már szinte lehetetlen. Ha pedig ezeket a fogalmakat megpróbáljuk egységesen alkalmazni a különbözõ kultúrákban megnyilvánuló emberi alkotó tevékenység által létrehozott mûalkotások meghatározásával kapcsolatban, akkor a lehetetlenre vállalkozunk. Ez a megállapítás érvényes a világ bármely tájára és nincs ez másként örökölt hazánk al-
kotómûvészi világában sem. Független létünk elején még csak kezdetleges formában, ma már azonban egyre erõteljesebben kezd kibontakozni egy formájában õsi, tartalmában újszerû képzõmûvészeti irányzat, melyet én a népmûvészet, illetve az alkalmazott mûvészetek körébe sorolnék. Nem rendelkezvén megfelelõ szakmai irodalommal, jómagam a szoborfestészet névvel illettem, de egységes mûvészeti voltát tekintve akár a köztéri szoborkorrekció gyûjtõkategóriájába is sorolhatnánk. Ha a nálunk honos tudományágakból vett fogalmakkal szeretnék példálózni, akkor az olyan kifejezések, mint a történelemhamisítás vagy az egynyelvûsítés a megfelelõ párhuzam. Említettem, hogy megjelenési formájában õsi, és itt elsõsorban a graffiti-vel való rokon vonásaira utaltam. Viszont korunk hazai alkotói már nincsenek rákényszerülve arra, hogy földalatti katakombákban titkon tevékenykedjenek. Társadalmi fejlõdésünknek immár eljutottunk arra a fokára, amikor az állami vezetés, tudatában lévén ennek a mûvészeti
Egyiptomban e mûvészet az örök élet biztosítását szolgálta...
ágnak a fontosságára, felkarolja és támogatja a hasonló alkotói tevékenységet, teret biztosítva a mûvészi hajlamok ilyetén való nyílt kiélésének. Ami a tartalmat illeti, az újszerûségét én abban látom, hogy képalkotásában teljesen modern jeleket is alkalmaz oda nem illõ helyen, amivel érthetõ, hogy a mûvészi hatást akarja fokozni. Színskáláját két szín uralja: az egyik a nyomasztó végtelenség égszínkékje, a másik – a Van Gogh-i intenzitású sárga, ami a mûvészi skizofrénia szinonimája. Ezenkívül, a kontraszthatás érdekében elõszeretettel használja még a feketét és a fehéret. Az irányzatnak eddig két változata, illetve megnyilvánulási formája ismert. Az egyik a természetben, hegyvidéki környezetben, spontán módon született mûvek megnevezésére utal. Az alkotás létrejöttének körülményei, a mûvészt ért benyomásokra való reagálás módja ezt a változatot az impresszionizmussal rokonítják. Figyelembe véve a szobor felületére felvitt jelek elhelyezését és tartalmát, minden kétséget kizáróan csoportos alkotásról van szó,
ÉLET-JEL
április
mivel a személyes alkotók általában valamilyen egyéni jegyeket is alkalmaznak (pl. a címer alá odaírják: Тут був Вася). A mûvészi hatás lenyûgözõ: az elkészült mûvet szemlélve az ember akaratlanul beleborzong, és szinte érzi a Szabadság leheletét. A másik változatot általában városi környezetben alkalmazzák és az under ground mûvészeti ág aszfaltfestészettel rokon válfajához sorolható. Kifejezési formájára az egyszerûség a jellemzõ, és mély etno-filozófiai tartalma ellenére a „nagyonprimitív mûvészet” kategóriájába tehetõ. Egyik korszakos alkotásához például Petõfi ungvári szobra biztosította a felületet és Malevics „Fekete négyzet”-e az inspirációt. Ha mélységében és a mûvészi megformálás tekintetében nem is, de nevében mind a két irányzat a Henri Matisse fémjelezte fauvizmussal hozható kapcsolatba, amely festõcsoport tudvalevõleg Vadak néven vált ismertté a magyar nyelvben. Mint általában egy új mûvészeti irányzat születésénél, jelen van az irányzat egy vagy több ideológusa. Apollinaire-hez hasonlóan, aki ugye a kubizmus fölött bábáskodott, a mi hazai alkotóink útját is egyengeti néhány hitbuzgó íróember (a Graffiti-mozgalomból vett kölcsönszóval élve – writer). És mivel tárgyalt témakörünk az elkötelezett pártos mûvészetekhez sorolható, az ideológia igencsak fontos szerepet tölt be fejlõdésében. A csoportos mûvészi ihlet elõidézéséhez és késõbb, az elkészült mû méltatásához szükséges, hogy a writer politikailag és erkölcsileg is azonosulni tudjon a leendõ alkotókkal a kiváltó ok iránti ellenszenv mértékét illetõen. Ezért néha az érzelmi túlfûtöttség megfelelõ szintre való emelése érdekében a writer mesterséges módszerek bevetéséhez is kénytelen folyamodni. S ilyenkor feltehetõen jó adag marihuána is keveredik néha a pipadohányba, de még
XI.
Korunkban még a maradandóság is jelen idejû
a csontokkal való sámánkodástól sem riad vissza. A megfelelõ szint elérése után aztán, nemzeti érzelmektõl fûtve, szívhez szólóan felsorolja a mû létrejöttében szerepet játszó okokat. Eszmefuttatásában felidézi a történelmi múltat, apró részleteiben felelevenítve a népvándorlás viszontagságait, ahogy nõk és gyerekek százezrei évszázadokon keresztül vonultak feltartóztathatatlanul nyugatról keletre, míg a férfiak távol a vándorúttól idegen érdekek szolgálatában tevékenykedtek. Sokoldalú felkészültségét bizonyítandó, érdekes nyelvi és etnikai fejtegetéseit is a kitûzött cél elérésének fontossága motiválja. Miután megtörtént a célcsoport megfelelõ politikai felkészítése, a folyamat legfontosabb mozzanata következik, ugyanis teljesen illogikus módon, a mû megalkotásának keretet biztosító emlékjelek, szobrok, pontosabban felületek lebontását követeli, ami ugye nem lehet az iromány célja, mivel ezzel önmagát és a leendõ mûvészek csoportját fosztaná meg a mû megalkotásának le-
hetõségétõl. Tehát a látszat csal, a valóságban ezek a radikális követelések a leendõ mû iránti érdeklõdés fokozását hivatottak szolgálni. A civilizált társadalmak túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek a múlt történelmi emlékei megóvásának fontosságára, ami meg nem engedett módon korlátozza a mai kor alkotó nemzedékének mûvészi lehetõségeit. Hazánk politikai elitje felismerte a mások történelmi múltjának túldimenzionálásában rejlõ veszélyeket, ezért lehetõségei szerint inspirálja a társadalom etno-politikailag elkötelezett és aktív rétegeit újabb mûvészi utak keresésére és a társadalmi ízlés átformálására. Ebben fontos szerepet játszhatnak majd azok a retrográd módon gondolkodó egyének és csoportok is, akik még mindig a múlt ápolásában vélik felfedezni a jövõ zálogát. Õk azzal járulhatnak hozzá a kitûzött cél eléréséhez, hogy minél több múltidézõ emlékjel és szoborfelület létrehozásával keretet biztosítanak az új mûvészeti ágak felvirágzásához.
XII. Nigriny Szabolcs
ÉLET-JEL
április
Mûhely
Virág- és mesevilág
Turák Angéla Élnek körülöttünk olyan emberek, akikrõl már óvodás korukban azt állítják, született zsenik, ám valami miatt nem válnak azzá. És vannak picit késõbben érõ típusok, akikbõl életük delelõjén, délutánján pattan ki az isteni szikra és teljesedik ki a bennük szunnyadó igazi mûvészi képesség. A hetvenöt éves Turák Angéla az utóbbiak táborát bõvíti, hiszen – bár rajzkészségét és kézügyességét már óvodás korában felfedezték – a lelkében szunnyadó álmok többnyire csak nyugdíjas korában kerültek vászonra, illetve meséskönyvekbe. Ahogy mondja, korábban nem volt rá ideje, mert tanított. Tanította a gyermekeket, az egészségeseket és a testi fogyatékosokat, nevelte õket a szépre, a jóra. Egész pályafutása során a gyermekek lelkét próbálta virágba borítani, s teszi ezt még ma is, immáron több mint öt és fél évtizede. Rá is illik a megállapítás, nem esett messze a fájától. Bár édesapja egyszerû munkás, vízvezeték-szerelõ, s amellett szenvedélyes horgász volt, így az Ungvárról Nagybereznára került család inkább az Ung partján, mintsem mûvészek társaságában töltötte szabad idejét. Édesanyja azonban hamar rátapintott leánya „gyengéjére”, s ha már unta, hogy körülötte lábatlankodik, ceruzát és papírt nyomott a kezébe. És ilyenkor megtörtént a csoda! A
kislány fantáziája szárnyra lek zenéje. Egy hegedülõ kiskapott, s meg sem állt meseor- lány gondolatait próbáltam szágig. A vonalak szép lassan megfesteni. Olyan átéléssel játfigurákká alakultak, majd élet- szott, mintha nem is a színpare keltek és felszálltak a ma- don, hanem valahol fenn a magasba, hogy pár évtized múlva, nyugdíjas éveire saját mesés- gasban, a mennyországban lebegett volna… könyveiben érjenek földet. – Úgy tûnik, ilyen virágok nem Ám közben sok víz lefolyt az Ungon… is léteznek a Földön. – A tanítóképzõt már Ungvá– Jól látja. Ezek fantáziaviráron végeztem. Nagyszerû rajz- gok. Megálmodtam õket. Áltanárom volt, Jordán T ibor. momban óriási mezõkön járok, Másodikos voltam, amikor azt mondta, Angéla, te pályaté- látom a virágokat, a színeket, vesztett ember vagy. Neked de ezek valójában csak az én nem itt a helyed, hanem a kép- fantáziámban, az én álomvilázõmûvészeti szakközépiskolá- gomban léteznek, a valóságban ban. Kézen fogott és átvitt a nem, csak hasonlítanak a földi másik intézménybe. Levizsgáz- virágokra. Néha egy-egy arc is tam, de csak az elsõ osztályba belekeveredik ebbe a képbe, s akartak felvenni, amit nagy sértésnek éreztem, és inkább amikor felébredek, azonnal lerajzolom, megfestem õket. Ilyen maradtam a tanítóképzõben. A képzõ elvégzése után forgó- például az a piros színû liliom, szélként szárnyaltak az esemé- amit ott lát a falon. Ez is az nyek: egyéves mezõkaszonyi egyik álmom szüleménye. Az álután kétéves bátyui tanítósko- mokat nem tudom elõidézni, dás, majd ismét Nagyberezna, serkenteni, csak jönnek maguka pionírház. Elõbb a rajzszakkör, aztán az intézmény veze- tól, váratlanul, de annál inkább tõje lettem, majd ismét a megye- elkápráztatnak, s ha én látom õket, úgy gondolom, hogy mászékhely következett. – Én mindenekelõtt virágfes- soknak is látniuk kell, ezért festõnek tartom magam. Megérin- tem meg õket. tenek, nem tudok elmenni mellettük közömbösen. Már Nagybereznán is rengeteg virág vett körül, és másutt is, amerre csak megfordultam. Bevallom: a nõszirom szerelmese vagyok. Számtalan színben, formában és megvilágításban rajzoltam már meg ezt a csodálatosan szép virágot. Gondolom, ez a legutóbbi tárlaton is észrevehetõ volt. De a nõszirmok mellett fantáziaképeim is vannak. Mutatok egyet: A lé- Az imádott nõszirom (írisz)
ÉLET-JEL
április
Téli táj
Turák Angéla több oklevelet szerzett hosszú tanári pályafutása alatt, viszont érdekes, képzõmûvészeti „kategóriában” egyet sem. Talán éppen ennek ellensúlyozásaként azonban olyan neves kárpátaljai festõk ecsetkezelését szemlélhette közvetlen közelrõl, mint Soltész Zoltán vagy Koczka András, s nem mellékesen húsz éven át Bakonyi Zoltánnal közösen szervezte azokat a táborokat, amelyek során a rajzkészséggel megáldott iskoláskorúak természetes környezetben sajátíthatták el a rajzolás és festés alapjait. – 1966 óta állít ki. Az egyik tárlat különösen emlékezetes volt. – Így van, valóban nem mindennapi történet. 1992-õt írtunk. Az ungvári siketnéma intézet képesítés nélküli rajztanára voltam, amikor jött egy felkérés Németországból, hogy a legtehetségesebb tanulók munkáit elküldhetjük egy nemzetközi kiállításra. Kaptunk az alkalmon, jelentkeztünk, és az egyik szervezõ eljött Ungvárra. Amikor meglátta, hogy milyen szépen rajzolnak a gyerekek, azt kérdezte, és a tanárnõjük nem rajzol, nem fest? Megmutattam néhány munkámat, megtetszet-
XIII. tek neki. Nem csak az alkotásaimat, hanem engem is elvitt magával a holland határ melletti kisvárosba. Egy bank halljában mutattam be a képeimet. Csak egy napig maradhattam ott, de a festményeimet otthagytam. Egy év múlva visszamentem és bekarikázott piros pöttyöket láttam a munkáimon. Nem tudtam mire vélni. Aztán elmag yarázták, azt jelenti, hogy a képeket eladták, csak engem vártak. Így kezdõdött és azóta is tart a kapcsolat… – Lemaradt-e még valami a palettáról? – A hatvanéves koromban jött „átok”: a könyvírás. Tizenöt év alatt tizenhét mesekönyvet írtam és rajzoltam meg hozzájuk az illusztrációkat. Lehet, hogy hihetetlen, de így van! Emlékszem, édesanyám mindig biztatott, de én évtizedeken át nem sokat törõdtem vele. Egyszer aztán álmomban altatódalt énekeltem. Amikor felébredtem, emlékeztem a dallamra – valamikor zongorázni is tanulta m – és a sz öve g re i s. Papírra vetettem. Így kezdõdött… – A folytatás? Életre kelt figurák
– Ebben az esetben is elõbújt belõlem a tanító néni. A mesékkel, a rajzokkal az volt a szándékom, hogy a gyermekek tudását bõvítsem. Egyik könyvemben életre keltettem a ceruzát, a másikban az ecsetet, a harmadikban megint mást, amelyek elmondják a gyerekeknek, hogyan kell rajzolni, hogyan kell festeni, mibõl lehet a színeket kikeverni, hogyan lehet egyenes vonalakból is teljes rajzot készíteni, sóval vagy gyertyával festeni, és még sok egyebet. – A könyvek napvilágot láttak vagy most is az asztalfiókban hevernek? – Nehéz ügy! Borzasztóan nehéz kiadót találni és ráadásul eléggé költséges mulatság. Az egyik mesekönyvre háromévi nyugdíjamat áldoztam rá, de nem sajnálom. Ami bevételem van a festményekbõl, azt a könyvek kiadására fordítom. Eddig magyarul, szlovákul és ukránul jelentek meg a kiadványaim. Néhány éve nagy szerencsém volt, megismerkedtem egy debreceni kiadóval, aki több mûvemet is megjelentetett. Turák Angéla mostanság arról álmodik, hogy valaki itthon is felkarolja és megjelenteti ezeket az egyelõre még fiókban heverõ, ám színesen illusztrált és igen tanulságos meséskönyveket.
A
SZERZÕ FELVÉTELEI
XIV. Balogh Csaba
ÉLET-JEL
április
Barangoló
Egy eltûnt mezõváros nyomában
A nyüzsgésbõl nem maradt semmi
Ahogy közeledünk a település központja felé, megerõsödik a benyomás, hogy egy városias hangulatú településre kerülünk. Az utcára nézõ épületek, hangulatos üzletek keltette urbánus benyomás nem véletlen. A Mezõkaszony múltját kutató Petneházy István, akinek családi háza a falu fölé magasló dombon, festõi környezetben áll, így vélekedik: Nevét egyes vélemények szerint a szláv Kosinj személynévbõl, mások szerint védõszentjérõl, Szent Katalinról (Kata asszonyról) kapta, melynek elõtagja a település mezõvárosi jellegére utal. Az írott emlékek 1332-ben Kozun néven említik elõször. 1086-ban Szent László király itt gyõzte le a kunokat. A csata helyén kápolna, majd a 13. században templom épült. A tatárjárás után külföldrõl telepítették újra, 1496-ban már mezõváros. 1566-ban a tatárok felégették. 1600-ban már iskolája volt. 1670-ben Kiniczky Miklós itteni udvarházát, 1680-ban Kemény fejedelemasszony udvarházát több kisebb udvarházzal együtt említik. Híresek voltak Miklósnapi vásárai. Járásbírósági székhely volt. Gyógyfürdõje a XX. század elején lett ismert. 1910-ben 2451, túlnyomórészt magyar lakosa volt. – A mezõvárosi nyüzsgésbõl mára semmi nem maradt. A helybéliek nem is sejtik, milyen élet zajlott itt azokban az idõkben – idézi a múltat a helytörténész. – A legenda szerint Lónyay Menyhért, somi földbirtokos miatt indult hanyatlásnak az akkori mezõváros. A
csapás az volt, hogy ügyködése eredményeként elkerülte a várost a vasút. Pedig eredetileg erre tervezték megépíteni. S bár Mezõkaszonyba soha nem ért el, a település második tragédiája is a vasúthoz fûzõdik. A trianoni békeszerzõdéskor ugyanis a csonka ország határait stratégiai okokból úgy faragták, hogy el legyen vágva a vasútvonalaktól. Ebbõl a megfontolásból került a település Csehszlovákiához. Igaz, a fejlõdés abban az érában sem állt meg. – 1936-ban a környéken elsõként itt nyílt mozgóképszínház. Róth Mór hengermalom-tulajdonos jóvoltából Mezõkaszony elektromos közvilágítást kapott. A második világégést megelõzõen szolgabírói járási székhely volt. Ide tartozott közigazgatásilag Nagydobrony, Barkaszó, Szernye és Gut – folytatja Petneházy István.
Petneházy István
A csehszlovák érában az itt élõ vállalkozók lendítették fel Kaszony gazdasági és mûvelõdési életét. A már említett Róth Móron kívül Klein Menyhért földbirtokos, Klein Mihály vaskereskedõ, Horthy Sándor bankigazgató nevét jegyezte fel a krónika. A hanyatlás harmadik, legsúlyosabb etapja a szovjet megszállással kezdõdött. Igaz, az ötvenes évek derekáig a falu még õrzött valamit a régi fényébõl. Szõlõhegye ontotta a borokat, többek között a „Szovjetszkoje” pezsgõ alapanyagát. Az Engels Szovhoz mindaddig milliomos gazdaság volt, míg a felülrõl irányított átszervezésekkel tönkre nem tették. – Az egykori virágzó mezõvárost valósággal tanyává degradálta a kommunista rendszer. A kolhozirodát is Zápszonyba költöztették át. A kolhozelnököket pedig mindig máshonnan küldték ide, helybéli soha nem lehetett a gazdaság vezetõje – kesereg a helytörténész. – A határnyitástól vártuk az újabb felpezsdülést, de sajnos nem ez történt. A kínálkozó lehetõségek elszippantották az értelmiségünk javát. A mára megszûnt féktelen benzinturizmus pedig csak keveseknek hozott hasznot. Az utca embere szívesen áll szóba az idegennel. Sebestyén Erzsébet fiatalon maradt özvegy. Férjét gyógyíthatatlan betegség vitte el. Most sok helybélihez hasonlóan munka és állandó jövedelem nélkül tengeti a napjait.
ÉLET-JEL
április
XV.
A pusztulás biztos jele
– Régen a szovhozban dolgoztam. Most még napszámba sem akar felvenni senki. Nagy itt a szegénység. Már a határon sem érdemes átjárni. Nehéz a megélhetés, de a kerítést másutt sem fonják kolbászból, vélekedik Szatmári Andrea, akivel szintén az utcán elegyedünk szóba: – Éveken át Nyíregyházán éltem, néptáncot tanítottam. De visszahúzott a szívem. Itthon érzem jól magam, bár sok korombelihez hasonlóan nem a tanult hivatást mûvelem. Titkárnõként dolgozom, de a táncról sem mondtam le. Van három gyönyörû gyermekem. A tizenhat éves Zoltán, a nyolcéves Balázs és a még óvodás Dorina. A férjem kénytelen eljárni az ország távolabbi vidékeire, hogy megkeresse a megélhetésre valót. Sokan a határ túloldalán próbálkoznak napszámot vállalni, mert valamibõl meg kell élni. Ha újra kezdhetném? Akkor is itt maradnék a szülõföldemen. Ez a hazám. Mások is így vannak ezzel, és ma már kevesen hagyják el a falut. Valóban megállt az elvándorlás? A kérdésre Tar Erzsébet tanácsi titkár válaszol: – Már másfél éve nem költözött el innen egyetlen magyar sem. Csak a porták ürülnek ki, mert elhalnak a tulajdonosok. Betelepülõk nem jönnek. A múlt évben egy házat vettek meg ivano-frankivszkiek, de csak nyaralónak használják. A statisztikai adatok szerint 2302 lakosa van a településnek. A nyugdíjasok 434-en vannak, és 447-en még nincsenek tizennyolc évesek. 1241 a gyengébb nemhez tartozók száma. 2005 volt a leggyászosabb év, akkor 52 halottja volt a falunak.
A múlt évben 31-szer temettek és 24 keresztelõt ültek meg. Az idén jobb a helyzet, 8–8 a születés és halálozás aránya. – Az a legnagyobb problémánk, hogy nincs helyben munkalehetõség – folytatja a titkár. – Mióta lehúzták a schengeni vasfüggönyt, már nem a határ a fõ megélhetési forrás. A korábban külföldön dolgozó mesteremberek is sorra hazatérnek, és idehaza sem tudnak mihez kezdeni. Az egyetlen ipari üzem egy varroda, ahol száz fõnek biztosítottak munkát. Most az is leállt… A községházáról távozóban ukránnal keveredõ magyar szavak ütik meg a fülünket. Még hogy itt nincsenek betelepülõk!? Ám a fiatalasszony, Marija Mohos hibátlan magyarsággal közli, hogy nem be, hanem kitelepülni készül: – Kilenc évet éltem itt a családommal. Volócról költöztünk Kaszonyba. De az élet úgy hozta, hogy kénytelenek vagyunk haza települni. A szívem is visszahúzott a hegyek közé. Bár itt is jól éreztem magam. A gye-
rekek Kaszonyban magyar iskolába jártak. Odahaza már jóformán csak magyarul beszélnek egymással… Kellemes hely, közvetlenek, rendes és dolgos falusi emberek a kaszonyiak. Most nekik adtam el a házamat. Kaszony fõutcáján alig látni járókelõt. Tavasz van, hétágra süt a nap és a munkálkodóknak a földeken a helyük. Ezt mondja az egyik hentesüzlet tulajdonosa. Fazekas Júlia az egyike a három tucat vállalkozónak. Amikor bekukkantottunk a húsboltba, éppen a frissen érkezett árut rakosgatta. A szépen, szakszerûen „alkatrészeire” bontott sertés mosolygó húsa a hûtõtárolóba kerül. – Kevesen vásárolnak hentesárut – mondja. – Inkább ünnepek elõtt nõ meg a forgalom. Akkor is az olcsó csontos húst, farhátot veszik. Városias hangulat? No, azt itt hiába keresi. Falu ez kérem… Kihalt a határátkelõhöz vezetõ Barabás utca is. Az idetelepült csemegeüzletek, vegyesboltok, sõt egy szupermarket is a közelmúlt intenzív forgalmát sírja vissza. A polcokon ott az áru, de vásárló nincs. Ezt kifogásolja Tóth Zsuzsanna vállalkozó, a határátkelõ közelében lévõ Zöld Sas kávézó tulajdonosa is: – A férjemmel 1994-ben nyitottuk a vállalkozásunkat. Egészen a múlt évig jó volt a forgalom, volt mozgás, jöttek odaátról a magyarok. Mára megállt az élet. A túloldalról nem jönnek, mert náluk olcsóbban lehet vásárolni. A faluban nagyon rosszak a körülmények: nincs vezetékes víz, sem gáz, nem megoldott a szemétbegyûjtés és -elhelyezés, siralmas az utak állapota. Nincs, nem maradt itt semmi a városias jellegbõl.
A római katolikusok temploma és az egykori parókia
ÉLET-JEL
XVI.
április
Az ûrutazás mindennapjaink része Mintegy fél évszázada ostromolja az ember a világûrt, melyet magyarok is megjártak már... Éppen 48 évvel ezelõtt, 1961. április 12-én a Szovjetunióban bocsátották föld körüli pályára a világ elsõ embert szállító ûrhajóját, fedélzetén Jurij Gagarin repülõ õrnaggyal. A „Vosztok-1” 108 perces útja akkoriban hihetetlen szenzáció volt. Azóta több mint háromszázan jártak a kozmoszban, köztük 1980. május 26-án a magyar Farkas Bertalan, „ûrturistaként” pedig Charles Simonyi kétszer is. 1961. április 12-én a kazahsztáni Bajkonurban az órák 9 óra 8 percet mutattak, amikor Jurij Alekszejevics Gagarin a Vosztok-1 ûrhajó fedélzetén történelmi útjára indult. Egyszer megkerülte a földet, majd 10 óra 55 perckor Szaratov környékén leszállt. Utazása az egész világot ámulatba ejtette, mivel õ volt az elsõ ember, aki kijutott a világûrbe, új korszakot nyitva ezzel az emberiség történetében. A történelmi repülését követõen a 27 esztendõs fiatalember valóságos világsztár lett. Most lenne 75 éves, de már több mint negyven éve nincs közöttünk. Szülei egy termelõszövetke-
zetben dolgoztak Moszkva mellett. A II. világháború eseményei a Gagarin család életét is fenekestül felforgatták. Két nõvérét és húgát például Németországba hurcolták kényszermunkára, de a háború után épségben tértek haza. Az öntõmunkás képesítés után mûszaki fõiskolán tanult tovább, ahol csatlakozott az Aeroklubhoz és 1955-ben letette a könnyûgépes pilótavizsgát. Ezután számtalan repüléssel kapcsolatos dolog következett, sõt feleségét is ezekben az idõkben ismerte meg. Ûrbéli tartózkodása alatt hadnagyból õrnaggyá léptették elõ – ebben a beosztásában szerepelt a TASZSZ híradásában is. Földet érése után Nyikita Hruscsov üdvözölte. Gagarin a hirtelen rászakadó népszerûséget rosszul viselte. Részben ennek, részben pedig megromlott házassága hatására inni kezdett. Az elsõ ûrutazás után hét évvel, 1968. március 27-én Jurij Gagarin egy MIG-15 repülõgéppel végrehajtott rutinszerû gyakorlórepülés során lezuhant és életét veszítette. Gagarin repülésével a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára is
nyilvánvalóvá vált, hogy az ûrhajózás új katonai, technikai, gazdasági lehetõségeket kínál. Hozzá is láttak a kozmosz meghódításához. John Kennedy elnök 1962 májusában még azt is közhírré kiáltotta, hogy amerikai ember lesz az elsõ, aki még az évtized vége elõtt a Holdra teszi a lábát. Elhatározását megvalósítás követte, hiszen Neil Armstrong 1969 júliusában eljutott a Holdra. A 108 perces föld körüli út akkoriban hihetetlen szenzáció volt, az azóta eltelt negyvennyolc év alatt viszont olyan hatalmas mértékben fejlõdött az ûrtechnika, hogy ma egy többhónapos ûrutazás sem rázza fel különösebben a világ közvéleményét. Még eseményszámba ment, amikor 1963ban az elsõ szovjet ûrhajósnõ, Valentyina Tyereskova felrepült, amit csak közel húsz év elteltével ismételtek meg. Mára pedig olyan közvetlen kapcsolatunk lett a világûrrel, hogy szinte fel sem tûnik, hogy a televíziózáshoz, az idõjárás-elõrejelzéshez, a termésbecsléshez, a tengeren bajba jutott emberek felkutatásához a föld körül keringõ mûholdak százait használjuk segítségül.
Kvíz-parti
Hol található?
1. Hány négyzetkilométer Kárpátalja területe? a) 12 800 b) 15 000 c) 16 200 2. Melyik folyónkon található a Sipot-vízesés? a) Talabor b) Tisza c) Pilipec 3. Kiknek a birtokához tartozott Beregszentmiklós? a) Rákócziak b) Perényiek c) Schönbornok 4. Melyik település található az Uzsoki-hágó közelében? a) Perecseny b) Csontos (Kosztrino) c) Ókemence (Kamjanica)
ZUNKO BARNABÁS
FELVÉTELE
5. Hol található a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékparkja? a) Munkács b) Técsõ c) Szolyva
ÉLET-JEL
április
XVII.
Keresztrejtvény
MEGFEJTÉS
Az elõzõ számunkban közölt rejtvények helyes megfejtése: Kvíz-parti: Melyik Ukrajna legmagasabb hegycsúcsa? b) Hó-vár (Hoverla) Hogy nevezi a népnyelv a Szinevéri tavat? c) Tengerszem Hol született Fedák Sári, az egyik legismertebb magyar primadonna? b) Beregszászban Mikor épült az ungvári filharmónia, az egykori Zsinagóga? a) 1904 Kik birtokolták 350 évig az ungvári fejedelemséget és a várat? b) a Drugeth család Hol található? – Az Európa középpontját jelölõ emlékmû Rahó mellett található. Keresztrejtvény: – Ez már a tizedik mérleg, amelyik elromlik. Ezúttal senkinek sem sikerült helyesen megfejteni mindhárom rejtvényünket.
A három rejtvény helyes megfejtõi között könyvcsomagot sorsolunk ki. Beküldési határidõ: május 20. Címünk: Ungvár, Fõposta, pf. 34/A
Vízszintes: 1. A kép poénja (zárt betûk: M, M, R, N). 14. Francia író (Louis). 15. Étvágy latinul. 16. Kérdés személyre. 17. Eszkábált. 19. Mennyei. 20. Kést élesít. 21. Toportyánt. 22. Szófajok. 23. Tova. 25. Rossz méretre vág. 27. Menet közepe! 28. Félig talpon! 30. Egy németül. 32. Az egyik fõ emberi érték. 34. Erdõ közepe! 35. Nem csal meg. 36. Rafinált. 37. Írógépet használ. 39. ...ráfus (kõnyomdász). 40. Minek? 41. Félig engedi! 42. K. M. M. 43. Néma gémek! 45. Pinokkio pajtása, a szomorú bohóc. 50. Tojás németül. 51. Befog, de párosan! 52.
Vissza: görög betû. 53. Németországi folyó. 54. Német, luxemburgi és norvég autók jelzése. 55. Seb betûi keverve! 57. Vágóeszköz. 59. Vissza: rétesfajta. 60. A gyûszûvirág hatóanyaga, fontos gyógyszeralapanyag. 63. Francia író (Jules). Függõleges: 1. Rag, -re párja. 2. Magyar zeneszerzõ (Ferenc). 3. Frankfurt am ... (a város folyója). 4. Villanykörte. 5. Paripa. 6. Francia elöljárószó. 7. Szárnyas hím. 8. Epikai mûfaj. 9. Színháromszög (a vasútnál). 10. Némán vetít! 11. Elír páratlan hangzói! 12. Folyóparti mólón. 13. Jenõ idegen néven. 18. Vádli közepe! 20. A
kép poénja, második, befejezõ rész (zárt betûk: L, E, O, E). 24. Európai fõváros. 26. Oscardíjas filmszínésznõ, a Casablanca fõszereplõje (Ingrid). 28. Robinson szolgája. 29. Nyüstölt. 31. Ez évi (ékf.). 33. Az olasz Rádió- és Tévétársaság betûjele. 35. Értékes prémû rágcsáló. 38. Kenyeret süt. 44. Mozgó, mozgékony. 46. Személyemrõl. 47. Madárfajta. 48. Az utcára. 49. Kezével legyint. 54. Becézett nõi név. 56. Geg betûi keverve. 58. Ó. I. G. 59. Kecsesen a végén! 61. Zeusz kedvese. 62. Némán naiv! 63. Varga Noémi szignója. Fedák Anita
Szimulált Mars-utazás Moszkvában Imitált Mars-utazásra indult a moszkvai Orvosbiológiai Intézet kertjében hat fiatalember: 105 napig ki sem nyílik a felépített ûrhajó-makett ajtaja, hacsak a kísérleti alanyok valamelyike nem akarja megszakítani az „utazást”. A csapatban négy orosz, egy francia és egy német van, akiket közel 6000 jelentkezõ közül szûrtek ki. A kísérlet költségei 15 millió eurót tesznek ki. A körülmények annyira élethûek, hogy még a kommunikációban is lesz egy mintegy 20 perces eltolódás, hogy megfelelõen imitálják a tapasztalható nehézségeket. A kísérlet során a Mars-utazáson várható problémák közül a leg-
nagyobb figyelmet az orvosi, lélektani megfigyeléseknek szentelik. A jelentkezõk közül számos orvosi, lélektani és egyéb vizsgálat során választották ki a hat „ûrutast”, akiknek még különféle túlélési tréningen is részt kellett venniük. A tudósok arra számítanak, hogy a talán nem is olyan távoli jövõben az ember valóban megpróbál majd eljutni a vörös bolygóra. Éppen ezért kezdtek a jelenlegi kísérletbe – amelyet már megelõzött egy rövidebb –, s az év végére terveznek egy 520 napos hasonló kísérletet: ez a legrövidebb idõ, amely alatt a mai technika mellett meg lehet tenni az utat a Marsra és vissza.
XVIII.
Kalotaszeg Kalotaszeg Erdély kisebbik magyarok lakta tömbje, több száz éves népi hagyományok bölcsõje. Elnevezését a magyarok itt letelepedett Kalota nemzetségérõl kapta, elsõ írásos említése 1443-ból származik. A Berettyó alsó folyásáig terjedõ hatalmas terület keleti sarka, szeglete a mai Kalotaszeg, mely Bánffyhunyad és Kolozsvár között terül el mintegy 50 km hosszúságban és kb. 40 falut foglal magába, két falu kivételével, református magyar lakossággal. Öt kisebb tájegységre osztható: 1. Felszeg: központja Bánffyhunyad, határai a Sebes Körös, Gyalui havasok, Kalota havas. 2. Alszeg: az Almás patak völgyén fekvõ magyar falvak alkotják. 3. Nádasmente vagy Cifra Kalotaszeg: a Nádas patak menti magyar falvak alkotják. 4. Kapus vidéke: a Kapus patak menti magyar falvakat foglalja magába. 5. Átmeneti vagy peremvidék: ide tartoznak a Szentlászlói medence és a
J á r a v öl g y e m e n t i m a g y a r falvak. Számos látnivaló várja az utazót: fazsindelyes, festett kazettás mennyezetû mûemléktemplomok szinte minden faluban, fatornácos parasztházak, kulturális rendezvények, táncház, élõ népviselet hétköznapokon is, az õsi, hagyományos gazdálkodás, és végül, de talán legfontosabbként a vendégszeretet, amiben minden idelátogatónak része lehet. A tájegység erõteljes magyar közösségeket is magába foglal – ez a kis magyar sziget a kapocs az anyaország és a Székelyföld között –, amelyek nagyon jól õrzik hagyományaikat és kultúrájukat. A hagyományõrzésben máig kiemelkedõ az egyházak szerepe, a vallás meghatározó erõ volt a vidék szellemi életében is. Jankó János így ír az itt élõ emberekrõl: „A kalotaszegi magyarság mélyen vallásos, nem káromkodik, a templomot szorgalmasan látogatja, papját tiszteli és becsüli, tanácsát megfogadja. Vallásosság dolgában régi hagyományaihoz ragaszkodik. Ennek
ÉLET-JEL
április
Haza a magasban egyik szép eredménye a magyarság nyugodt, mérsékelt gondolkozása, józan életfelfogása és nemes önérzete, melyrõl csak ritkán feledkezik meg.” A tájegység falvaiban az évszázadok óta õrzött szokások és hagyományok ma is lenyûgözõek. Az élõ népi szokások közé tartozik a karácsonyi kántálás és betlehemezés, húsvéti locsolás, lakodalmi szokások és a szüreti bál. Vallási ünnepek alkalmával ünnepi öltözetben mennek a templomba, és az asszonyok hagyományos ételeket készítenek. Kõrösfõn – és egyes szomszédos falvakban – nagy fejlõdésen ment keresztül a népmûvészeti tárgyak készítése és forgalmazása. Fontosabb termékeik a kézi hímzésû párnák, ruhák, valamint a faragott fatárgyak. Aki ellátogat Kalotaszegre, annak érdemes felkeresnie egy temetõt is, melyekrõl Kós Károly ezt írja: „A mi temetõink nem bús, bánatos halotti házak. A mi temetõink nem halálra emlékeztetõk, nem néznek az élõkre gödrös halotti szemmel. A mi temetõink nem hirdetnek elmúlást, de életet, örökkévalót, a mi vénséges domboldali kálvinista temetõink. És nincsen a világnak olyan vidám temetõje, mint a miénkek. Az egész havasalján ott a legtöbb tarka virág. Amikor a temetõ virágzik, fehér és rózsaszínû minden fa, mintha hó lepné és véges-végig az egész cinterem földje csupacsupa szagos virágszirom. Halottaink fejéhez nem állítunk komoly keresztet, sem rideg márványt mi, régi harcos pogány unokák. Csillagos, buzogányos fejfát tûzünk halottaink dombjára, selyem lobogósat szüzek sírjára, tollbokrétásat gyerekek fejéhez.” A temetõk külön érdekessége, hogy a sírok mindig keletre néznek, és a halottat úgy fektetik bele, hogy a kelõ nap az arcába süssön.
ÉLET-JEL
április
Tóth Viktor
XIX.
A szövés ihletett mestere
Nemrég ünnepelte születésnapját Prófusz Marianna, az õsi gyökérbõl táplálkozó népmûvészet továbbéltetõje, akinek jelentõs szerepe van abban, hogy a beregi szõttes régiónk egyik védjegyévé vált. Tiszteletére nemrég jubileumi kiállítás nyílt Beregszászban, az Európa–Magyar Házban. Prófusz Marianna 1959-ben született Beregszászban. A Kossuth Lajos Középiskolában érettségizett, felsõfokú képesítést 1983-ban az Ungvári Állami Egyetemen szerzett. A mûvészet, a szövés csodálatos világába Antónikné Polónyi
Katalin vezette be. 1977-ben került Nagyberegre, ahol neki köszönhetõen folyamatosan megtanult szõni. Aztán, 1979-ben, amikor a Nagyberegi Iskolában bevezették a népmûvészeti tantárgyat, Kati nénivel összeállították a tantervet, a kolhoz biztosította a szövõszékeket, és beindult a szövés oktatása. 1984-ben nyerte el az Ukrajna Népmûvészeti Mestere címet, kilenc évvel késõbb, 1993-ban pedig a Magyar Köztársaság a Népmûvészet Ifjú Mestere címmel tüntette ki. Alapító tagja és jelenleg is elnöke a Bereg Alkotóegyesületnek. 2000ben a néphagyományok ápolása terén végzett munkájáért megkapta a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság díszoklevelét, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkeresztjét. 1979-tõl, vagyis már harminc éve állandó résztvevõje szõtteseivel a beregszászi, a regionális és az országos kiállításoknak, szõtteseit bemutatták Magyarország számos városában. Önálló kiállításain munkáit a közönség Beregszászban, Budapesten, Zalaegerszegen és Kijevben láthatta.
XX. Szabó Sándor
Kozma Tibor
A
Nem adhatjuk fel A magyar népzene, ahogyan népmûvészetünk többi ága is, a magyar lélek kifejezõje. Gyökerei évezredeket kötnek össze tápláló erekként. Az elmúlt tíz évben megszámlálhatatlan ren-
SZERZÕ FELVÉTELE
dezvényen lépett színpadra a técsõi Arany Õsz Mûvelõdési Egylet és Népdalkör. „Volt, hogy örömet és mosolyt csaltunk az emberek orcájára, de elõfordult, hogy együtt könnyeztünk a meghatott közönséggel. De nem bántuk meg soha, tettük, amit tennünk kel-
ÉLET-JEL
április
Arcképcsarnok
lett. Amikor elindultunk, még kottánk sem volt. Mára mindez megváltozott, hangjegyekbõl Dunát lehetne rekeszteni, ám hiába van kottánk, ha nincs közönségünk, aki meghallgatná énekünket. De elég véleményt formálni annak a tudatában, hogy vidékünk népdalaival a fiatalok sem az óvodában, sem az iskolában nem szembesülnek. Nincs ez így rendjén. Holott jómagam a zenétõl oly távol állok, mint Técsõ az egy tömbben élõ magyaroktól. Amikor évekkel ezelõtt felkértek a Seprõdi János Nemzetközi Kórusszövetség tagságára és a kárpátaljai tagozat elnökének, csupán annyit mondtam: „én kereskedõ vagyok, nem értek a do-re-mi-fá-szo-la-szi-hez”. Erre azt a választ kaptam Nagy Ferenctõl, a kórusszövetség elnökétõl: „ilyenbõl, akinek ez a kisujjában van, ötszáz is akad, ám aki erején felül tesz is azért, hogy szolmizálhassunk, olyanból egy sem”. A kisebbségi létben, a Nereszen alján mindennapjaink még gyötrelmesebben és kiszolgáltatottabban telnek, mint a tömbben élõ kárpátaljai sorstársainké. A legszomorúbb és legelkeserítõbb tény, hogy magyarságunk asszimilálódik és napról napra fogy. Az Arany Õsz Mûvelõdési Egylet és Népdalkör az árral szemben úszva próbál tenni ez ellen. Kudarc nemegyszer ért az életben, majd minden éven megfordul a fejemben, hogy most leteszem a lantot. Ám mindig villan egy reménysugár. Úgy érzem, ameddig bírom, addig csinálom. Az ilyen kezdeményezések, mint egy falat kenyér úgy kellenek vidékünk kisebbségben élõ magyarjainak. Nem szabad megfeledkezni arról, kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk.”
