Közbeszerzési referens képzés Gazdasági és pénzügyi ismeretek modul 1. alkalom. A közgazdaságtan alapfogalmai Makro- és mikroökonómiai alapfogalmak

Közbeszerzési referens képzés Gazdasági és pénzügyi ismeretek modul 1. alkalom A közgazdaságtan alapfogalmai Makro- és mikroökonómiai alapfogalmak

ALAPKÉRDÉSEK TISZTÁZÁSA

I. A gazdasági törvények lényege: A gazdaságban megfigyelhető jelenségek, események között véletlenszerűségek vannak, ezek mellett objektív szükszerűségek. A szükszerűség azt jelenti, hogy az ok és az okozati összefüggések lényegesek, meghatározóak a jelenségek jellemzőire és a folyamatok menetére. Törvénynek nevezik a történelmileg létrejött feltételekhez kötött jelenségek lényeges, tartós szükségszerű, az emberek akaratától és tudatától független létező összefüggéseit. A gazdasági törvények objektív jellege azt jelenti, hogy az általuk megfogalmazott összefüggések meghatározott feltételek megléte esetén attól függetlenül érvényesülnek és hatnak, hogy ismerjük-e hatásukat vagy sem. A gazdasági törvények csak tendenciálisan érvényesülnek, ami részben azt jelenti, hogy csak hosszabb időátlagban igazak, és nem feltétlenül minden egyes időpillanatban, részben pedig azt is magában foglalja, hogy események nagy átlagára igazak, és nem feltétlenül minden egyes eseményre. Gazdasági törvények érvényesülésének időtartama szerint:  Az általános gazdasági törvények valamennyi társasági formában érvényesülnek  A különös gazdasági törvények ugyan több törvényt jelentenek, de minden termelés módnál hatnak  A specifikus gazdasági törvények egyetlen termelési módban megtalálható törvények

II. A közgazdaságtan vizsgálati módszerei: Elméleti modell

Részben tapasztalatokra, tényezőkre, eseményekre, gazdaságra térbeli és időbeli vizsgálatára, összehasonlítására, elemzésére kell hagyatkozni, részben elméleti modellekkel kell a gondolkodást elősegíteni, a változók közti összefüggéseket feltárni, többnyire matematikai formában.

A modellek leegyszerűsítik a valóságot, de áttekinthetőbbé teszik a folyamatokat és lehetővé teszik kísérletek végzését, az események és összefüggések elemzését, magyarázatát. Lehetőséget kínálnak arra, hogy egy-egy tényezőt, annak hatását önmagában elemezzenek (ceteris paribus). Változóknak nevezik a gazdasági modell azon tényezőit, amelyek leírják a modellt, megmagyarázzák a modell műkődését és meghatározzák annak különböző állapotait. Exogén változó Az exogén változók kívülről kerülnek a modellbe (input), alakulásukat a modell külső adottságai határozzák meg. Endogén változó Az endogén változók a modellen belülről származnak (output), alakulásukat a modell belső műkődése határozza meg. Stock változó A stock változók állományi változók, egy adott időpontra vonatkozó értéket jelentenek. Flow változó A flow változók folyamat változók, egy adott időszakra vonatkozó értéket jelentenek. Egyensúly lehet olyan helyzet, amikor az összefüggés két oldala megegyezik egymással. Egyensúly egy olyan állapot, amikor a különböző hatóerők úgy hatnak egymásra, hogy kiegyenlítik egymást. Egyensúlyról beszélünk olyan helyzetben is, amikor a gazdasági szereplők egyikének sem érdeke, hogy kimozduljon ebből az állapotból. A gazdasági egyensúly mind mikroszinten, mind mezoszinten, mind makroszinten értelmezhető (általános egyensúly).  Labilis egyensúly (jellemző)  Stabil egyensúly Egyensúlytalanság minden olyan helyzet, amely az egyensúltól eltér.

1

Kutatási módszerek  Indukció: Egyes jelenségekből, részadatokból kiindulva jutnak el általánosítható következtetésig. Először osztályozzák a megfigyelt jelenségeket, csoportosítva az azonos jellegűeket, majd más jelenségekkel vetik össze miközben általánosítanak.  Dedukció: Az általánosból indulnak ki és jutnak el az egyesig, az igazságértékkel bíró tételekből következtetnek szoros logikai rend alapján valamilyen hipotézisre, megállapításra.

Közgazdaságtan vizsgálatának főbb módszerei  Post hoc, ergo propter hoz (ezután, tehát emiatt) következtetés: Az események időbeli egymásutánisága egy sor esetben oksági kapcsolatot jelez, vagyis az az eseményt, amelyik később történt az elöző esemény következményének tekinthetjük.  Rész és összetétel kapcsolata: Ami érvényes a részletekre, az érvényes az egészre és ez fordítva is igaz.  Ceteris paribus feltevés: Ellenőrzött kísérleti módszer, amikor egy tényező szerepét, hatását vizsgáljuk.  Értékelés: Adott, megfigyelt tény érzékelése, értékelése  Sokaság és átlagolás

Kutatással szemben támasztható általános metodikai (módszertani) szabályok  Alapvetőnek kell tekinteni a kutatásban részt vevők ismerethátterével szemben, hogy az egyszerre megfelelően széles és mély, és egyben gyakorlati (empirikus) és elméleti (teoretikus) legyen.  A tudományos vizsgálódás nem képes minden egyes részlet megismerésére, de egy reprezentatív sokaság által el tudja kerülni a szubjektív tévedések lehetőségét.  A kutatás során számos forrásra lehet és kell támaszkodni, de fontos a felhasznált forrásokkal szembeni kritika.  A kutatásnál igen lényeges a problémák megfogalmazása. A problémák alkotórészeinek azonosítása részben az ismeretháttérből közvetve és közvetlenül felhasználtal elkülönítését, részben az ismeretlen elemek azonosítását és a köztük lévő logikai kapcsolat megmutatását jelenti.  A tudományos problémák megoldása az ismeretháttér és intuíció kölcsönhatásaként fogható fel. A tudományos megsejtést követnie kell a gondolkodás logikai mozzanatainak, az eredményeken felismerhetőek kell legyenek a tudományosság ismérvei.  A kutatást értékelni kell, a kapott eredményeket értelmezni kell.

III. Közgazdaságtan fogalma: A közgazdaságtan annak tanulmányozásával foglalkozik, hogy az emberek és a társadalom miként választja meg a szűkösen rendelkezésre álló, alternatív módon felhasználható erőforrásokat, annak érdekében, hogy különböző árukat termeljenek és hogy elosszák őket a társadalom különböző tagjai és csoportjai között a folyó vagy jövőbeni fogyasztás céljaira. A definicióból következik a közgazdaságtan három alapkérdése:  MIT (milyen javakat, milyen mennyiségben)  HOGYAN (milyen erőforrásból, milyen technológiával)  KINEK (hogyan történjen az elosztás)

2

IV. Fehér és fekete gazdaság: A gazdaság a javak és szolgáltatások termelésével, elosztásával és fogyasztásával összefüggő jelenségek, folyamatok és a köztük létrejövő kölcsönhatások összessége.  A fekete gazdaság (illegális gazdaság, árnyékgazdaság) minden olyan tevékenység, amely elkerüli az adózást, a statisztikai számbavételt és láthatatlan jövedelmet eredményez. Ide tartoznak:  Az eleve tiltott tevékenységek  A legális tevékenységek, ahol a jövedelemszerzés gazdasági bűncselekménnyel történik  A legális cégek által vezetett legális tevékenységek, amelyeknél az adórendszer megkerülése merül fel  Ahol az adómegkerülés is felmerül, ott összefonódik a legális és illegális szféra, ezt rejtett gazdaságnak (eltitkolt gazdaság, szürke gazdaság) nevezzük.  Az informális gazdaság (földalatti gazdaság) által termelt jövedelem nem számít bele ezekbe a mutatószámokba. Földalatti gazdaságnak minősítik mindazokat a tevékenységeket, amelyek bár beletartoznak a mérendő gazdaság definíciójába, mérésük alól a gazdasági szereplők kibújnak.  A második gazdaságba minden olyan tevékenységet sorolnak, amely a szocialista szektoron kívüli, vagy éppen azon belüli magánkezdeményezésen alapult.

3

KÖZGAZDASÁGTANI ALAPOK I. Erőforrások: Termelési tényezők mindazok a dolgok, amelyekkel javakat állítanak elő és szolgáltatásokat nyújtanak (erőforrás, termelés input). Következőképpen lehet őket csoportosítani:  Természeti tényezők: A természeti tényezők mindazok a dolgok, amelyek önmagukban, természetes formájukban járulnak hozzá a javak előállításához (föld, nap, levegő, stb.). Elsődleges erőforrások közé sorolhatóak, jövedelmük a járadék.  Munka: A munka az ember azon szellemi és fizikai képességeinek együttese, amelyekkel javakat lehet termelni. Elsődleges erőforrások közé sorolhatóak, jövedelmük a munkabér.  Tőke: Ebbe a kategóriába a pénztőkét, tőkejavakat soroljuk. A pénztőke az a pénzben meglévő összeg, amely befektethető, befektetésre vár vagy értékpaírokban van befektetve. Tőkejavakról beszélünk, ha ezek már tárgyiasult formában léteznek és termelés során kerültek előállításra, illetve amelyek maguk is termelési folyamatban használhatók fel. A származékos erőforrások közé soroljuk a pénztőkét és a tőkejavakat, jövedelmük a kamat.  Vállalkozói hajlam: A vállalkozás a vállalkozói készségek, képességek, tevékenységek összessége, amely az ötlettől a kidolgozáson át a megvalósításig, működtetésig terjed. A származékos erőforrások közé soroljuk őket, jövedelmük a profit. A termelési tényezők különböző módon használhatók fel. Amennyiben egy felhasználási mód mellett döntöttünk, minden más lehetőségről le kell mondanunk. Így keletkezik a haszonáldozat (opportunity cost). Minden felhasználási lehetőségnek van valamilyen értéke, amelyet általában pénzben fejezünk ki. A lehetőségek eszerint rangsorolhatóak. Opportunity cost alatt értjük annak a második legjobbnak értékelt jószágnak, jövedelemnek vagy outputnak az értékét, amelyről lemondunk egy adott cél elérése érdekében.

II. Szűkösség: A szűkösség az erőforrások és a javak olyan mennyiségi és minőségi állapota, amikor azok a társadalom, a gazdasági igényeiheiz nem elegendőek, ugyanakkor még lehetőséget kínálnak annak eldöntésére, hogy mit és hogyan termeljenek, illetve fogyasszanak. A szűkösségnek következményei vannak:  A termelési tényezők, javak nem ingyenesen állnak rendelkezésre, használatukért ellenszolgáltatást kell nyújtani.  A felmerülő igények, szükségletek egy része kielégítetlen marad.  A felhasználásért verseny alakul ki.  Az igények, szükségletek kielégítése valamilyen elosztási módszer létét, alkalmazását igényli, amelyet a társadalomnak ki kell alalkítania.

Az erőforrások alternatív felhasználásához kapcsolódik azok esetenként meghatározott aránya. Ez leggyakrabban a tőke-munka arányban fogható meg. Egységnyi tőkéhez hány egységnyi munka szükséges. Az arány lehet változó, amikor nincs előre meghatározott szükséges arány a két tényező között. A kötött tőke-munka arány esetén adott a két tényező közötti arány, gazdaságilag nincs értelme más arányt használni. Amikor a tőke-munka viszonyban az egyik tényező dominál, a termelés adott tényező szerinti igényességéről beszélünk, így megkülönböztetünk:  Tőkeigényes termelés: A felhasznált tőke aránya jelentősen meghaladja a munka arányát, gépesített automatizálás folyik.  Munkaigényes termelés: Az alkalmazott munka aránya jelentősen meghaladja a tőke arányát, a kézi munka dominál.

4

III. Termelékenység, jövedelmezőség, hatékonyság és gazdaságosság: A termelékenység, jövedelmezőség, hatékonyság és gazdaságosság általában egy osztással számítható ki. A számlálóban szereplő tényező arányát fejezi ki a nevezőben szereplőhöz képest. Egy elemet a másikhoz viszonyítunk, ez a viszonyszám. A tényezőkkel szembeni követelmény, hogy jól kifejezett, kellően egyértelmű és számszerűsíthető legyen. Különösen fontos a viszonyítási alap körültekintő megválasztása. Az időbeni fejlődés mértékét kifejező arányszámoknál bázisszámon (nevező) mindig a korábbi adatot értik. Bármely mutatószám önmagában kevés információt tartalmaz, ezért több, azonos tartalmú mutatószámot számítanak ki, és általában az idő vagy a tér dimenziójában hasonlítják őket össze.  Termelékenység: A termelékenység az egységnyi felhasznált termelési tényezőre jutó kibocsátás mennyisége, vagyis a természetes mértékegységekben mért outputok és inputok aránya.  Jövedelmezőség: A jövedelmezőség alatt értjük az adott termelési tényező felhasználásával elért árbevételt és az erőforrás költségének arányát. A termelékenységi mutatóból az arányok bekapcsolódásával alkothatunk jövedelmezőségi mutatót.  Hatékonyság: A termelékenységi mutatókat az elérhető lehetőségekhez is lehet viszonyítani. Három fő megközelítést emelhetünk ki:  Társadalmilag hatékony az olyan megoldás, amely esetén az output, az eredmény javítása csak úgy valósítható meg, ha legalább egy másik tényező helyzete romlik. Ezt nevezzük pareto-hatékonyságnak. Pareto-optimális egy allokáció akkor, ha bármely termék mennyiségének növelése csak egy másik termék termelésének csökkentésével lehetséges.  Technikailag hatékony egy olyan gyártási módszer, műszaki megoldás akkor, ha az output már nem növelhető az input növelése nélkül.  A gazdasági hatékonyságnál egy termelőegység akkor hatékony, ha outputjait a lehető legkisebb költséggel tudja előállítani. Mutatóik a reciprokait ráfordítás igényességi mutatók. Ezzel az egységnyi eredményre jutó ráfordítást vizsgálják.  A gazdaságosság a gazdasági folyamatok minőségi jellemzője. Megállapításához mindig legalább két tevékenységet, vagy egy tevékenység különböző változatait kell összehasonlítani egymással. A jövedelmező lehetőségek közül az optimális jelenti a gazdaságosat. Így az optimalízáció a célok és korlátok ismeretében a lehető legjobb eset választása. Az optimalizálásra két egyenértékű módszer is megfogalmazható:  Adott ráfordítás mellet a lehető legnagyobb eredmény elérése (termelékenység elve)  Adott eredmény elérése a lehető legkisebb ráfordítás mellett (legkisebb eszközráfordítás elve)

III.

Termelés

Az ember az erőforrások felhasználásával javakat és szolgáltatásokat állít elő, vagyis inputok segítségével outputokat hoz létre. Jószágoknak, javaknak nevezzük mindazokat a hasznos dolgokat, amelyek emberi szükségletet elégítenek ki, és amelyeknek fogyasztása időben és térben elválasztható az azokat előállító tevékenységektől. A javakat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:  Szűkösség fogalma alapján:  Szabad javak: A szabad javak azok a javak, amelyek olyan mennyiségben állnak rendelkezésre, hogy ingyenesen is fedezni tudják az irántuk megnyilvánult igényeket.  Szűkös javak: A szűkös javak azok a javak, amelyek nem szabad javak.  Közjavak alatt értjük azokat a jószágokat, amelyek:  Használatából senki nem zárható ki  Megszerzéséért a fogyasztók nem rivalizálnak

5





 



 Igénybevételéért a fogyasztók közvetlenül nem nyújtanak ellenszolgáltatást  Az ellátás tekintetében nem bízhatóak a piacra  Előállítását az állam vállalja magára Magánjavak mindazok a javak, amelyek:  Osztható gazdasági javak  Az egyes fogyasztók által szuverén módon fogyaszthatóak  Elfogyasztásával a fennmaradó készletek csökkennek  Fogyasztásából a fogyasztók kizárhatóak  Megszerzéséért a fogyasztók rivalizálnak egymással A vegyes javak átmenetet képeznek a közjavak és magánjavak között, és két típusra oszthatóak. Mindkét típusra igaz, hogy igénybe vételéért a fogyasztók nem nyújtanak ellenszolgáltatást. Előállításukat az állam vállalja magára.  Az egyik típusnál a jószág megszerzéséért a fogyasztók rivalizálnak egymással és minden egyes újabb fogyasztó belépésével csökken a fogyasztás lehetősége  A másik típusnál a fogyasztók körében nincs rivalizálás, ugyanakkor a kizárás megvalósítható. Az irányított elosztású javak esetében az állam olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek magánjószágként is működhetnének, de akkor nem mindenki venné azokat igénybe. A fogyasztási javak azok, amelyeket végső fogyasztásra szánnak, és nem kerülnek bele a termelés körébe. Tartós javak azok, amelyeket fogyasztásra szánnak, de amelyek felhasználása nem egyszerre, hanem hosszabb időn keresztül történik. A nem tartós javak fogyasztása azonnal történik. Termelési javak alatt értjük azokat a javakat, amelyeket továbbfelhasználásra szánnak, és amelyekkel egy újabb jószágot állítanak elő, illetve amelyekkel szolgáltatást nyújtanak.

A szolgáltatás egy szükségletet közvetlenül kielégítő tevékenység, amely fogyasztása időben és térben nem választható el az azt előállító tevékenységtől. A szolgáltatásokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:  Anyagi szolgáltatások alatt értik azokat a szolgáltatásokat, amelyek valamilyen jószágra irányulnak.  Nem anyagi szolgáltatások azok, amelyek emberre, embercsoportra irányulnak.

IV.

Termelési függvény:

A termelés során különböző inputokat, azok különböző kombinációját használják fel. Az ember az erőforrások felhasználásával javakat és szolgáltatásokat állít elő, vagyis inputok segítségével outputokat hoz létre. A termelés nagysága az erőforrások függvénye. A termelési függvény egy adott termék kibocsátásához és előállításához felhasznált termelési tényezők kapcsolatát mutatja be. A termelési függvény csak azokat a tőke és munka kombinációjából előállított termelési lehetőségét tartalmazza, amelyek technikailag hatékonyak, vagyis amelyek adott tényezőkombinációval maximálisan előállíthatóak. Háromdimenziós termelési függvényből úgy juthatunk kétdimenzióshoz, ha valamelyik koordináta tengellyel párhuzamos síkkal elmetsszük.  Q tengellyel párhuzamos elmetszésnél a skálahozadéki függvényhez jutunk  Q-L vagy Q-K síkkal párhuzamos elmetszés esetén parciális termelési függvény jön létre  K-L síkkal párhuzamos elmetszésnél termelési isoquantok keletkeznek. Skálahozadéki termelési függvény A K/L arányt rögzítjük. Ez a függvény a termelési függvény azon pontjait tartalmazza, amelyek az azonos tőke-munka arányt és a termelés mennyisége közötti összefüggést írják le. Skálahozadék (volumenhozadék, nívóhozadék, mérethozadék  return of scale) fogalma alatt az összes erőforrás növelése és az így létrejött kibocsátás növekedésének mértéke közötti összefüggést értjük.

6

Parciális termelési függvény

Q Inflexiós pont

Az egyik inputtényezőt állandónak vesszük, azzal a mennyiséggel, ahol az elmetszés történt. Ez a függvény azt mutatja meg, hogyan alakul a termelés, ha az egyik tényezőt változtatjuk a másik állandósága mellett. A csökkenő hozadék törvénye szerint a technika egy adott szintjén az erőforrás növelése és a többi változatlanul hagyása mellett a kibocsátás nő, de a változó ráfordítása pótlagos. A határ (margin) kifejezés általános értelmezése az, hogy a független változó egy újabb (pótlagos) egységének növekedése mekkora változást okoz a függő tényezőnél.

L(K)

0 Isoquantok

Gyakorlatilag a termelési mennyiséget rögzítjük. Az isoquantok azon tényezőkombinációk összességét mutatják, amelyek azonos termelési mennyiséget eredményeznek.

K

Q

L

0

Potenciális és tényleges output

output potenciális output tényleges output

elégtelen technikai hatékonyság következménye 0

input

7

Termelési lehetőség görbéje (termelési lehetőségek határgörbéje, transzformációs görbe) A pontok azt mutatják, hogy adott lehetőségeinket teljes mértékben kihasználva milyen termelési kombinációkat valósíthatunk meg. Ezek a pontok pareto-hatékony kombinációk. A helyettesítés törvénye azt is jelenti, hogy a termelési lehetőség görbéje negatív meredekségű. Amennyiben mindig ugyanakkora opportunity cost-tal számolunk, a függvény meredeksége állandó, a görbe alakja egyenes. Ha az opportunity cost nő, akkor a Qx 0 függvény konkáv, és ha az opportunity cost csökken, akkor a függvény konvex lesz. Biztos, hogy a görbe a két tengelyt metszi, hiszen a pontok azt jelentik, hogy csak az egyik termékből állítunk elő, de a kibocsátás maximális. Azok a pontok, amelyek a görbe és a koordináták által határolt területen belül helyezkednek el, megvalósítható kombinációkat tartalmaznak, de nem hatékonyak. A kívülre eső pontok nem megvalósíthatóak. Amennyiben a görbe jobbra felfelé tolódik el, akkor a korábbi megvalósíthatatlan kombinációk megvalósíthatóvá válnak. Az eltolódás az alábbiak együttes előfordulása következtében jöhetnek létre:  Technikai fejlődés  Rendelkezésre álló erőforrások növekedése Qy

Y

Y

1.

2.

T

T' T' T

X

0

X

0

 Rendelkezésre álló erőforrások csökkenése, a párhuzamos elmozdulás üteme lehet:  Azonos vagy állandó  Egyre nagyobb vagy növekvő  Egyre kisebb vagy csökkenő A csökkenő hozadék törvénye maga után vonja a növekvő relatív költségeket. A növekvő relatív költségek törvénye szerint annak érdekében, hogy az egyik termékből egy egységgel többet állítsanak elő, a másik jószágból egyre nagyobb mennyiséget kell feláldozni. A növekvő és csökkenő hozadék törvénye összefügg egymással, de nem azonosak. A növekvő volumenhozadék és a csökkenő hozadék között nincs ellentmondás, minthogy a csökkenő volumenhozadék és a csökkenő hozadék törvénye között sincs. Arra is lehetőség van, hogy mindkét erőforrást, mint korlátozó tényezőt vegyük számításba: Y A két görbe metszéspontja az optimális kombináció. Az egyik termelési tényezőt teljesen kihasználják, míg a másikból felesleg marad. A megvalósítható kombináció az, amelyiknél erõforrás 1. egyik termelési tényezőt sem használják ki teljes mértékben. A két meghatározott termelési lehetőség egy konkáv optimum függvény. erõforrás 2. 0

X

8

Párhuzamos termelésről beszélünk akkor, amikor a két terméket két üzemben termelik, a termelés függetlenül folyik egymástól. Együttes termelésről beszélünk, amikor ugyanazon üzemben ugyanazok a munkások a termelési folyamatot összekapcsolva állítják elő a terméket.

V.

Munkamegosztás:

Amikor az emberek a termelés érdekében valamifajta terv szerint, tudatosan egymással és egymás részére összedolgoznak, kooperációról beszélünk.  Egyszerű kooperáció esetén a termelők egyszerre ugyanazokat a feladatokat végzik el  Munkamegosztás esetén a termelők a feladat részeit elkülönítve végzik el.  Természetes munkamegosztás: A tevékenységek nemek, kor, fizikai vagy egyéb adottságok alapján különülnek el.  Technikai munkamegosztásnak nevezzük a munkafolyamatok elkülönítését a társadalom anyagi-technikai szintjei alapján.  A specializáció meghatározza az egyes emberek és embercsoportok társadalmi helyét a gazdaságban, azaz beszélhetünk a munkamegosztás társadalmi vetületéről. Abszolút előnye van egy termelőnek másokkal szemben, ha ugyanazt a feladatot kisebb ráfordítással, kevesebb erőforrás-felhasználással valósítja meg, mint a többiek. Komporatív előnyt élvez az a termelő, aki az adott feladatot kisebb opportunity cost-tal képes elvégezni, mint a többiek.

VI.

Elosztás:

Az elosztás folyamatában alakul ki az egyének, társadalmi csoportok részesedésének aránya és módja a rendelkezésre álló erőforrásokból és a megtermelt javakból. Az elosztást az alábbiak alapján lehet csoportosítani:  Elosztás integrációs formák alapján:  Reciprocitás (viszonzás): Az egyes emberek vagy azok csoportjai ellenszolgáltatás nélkül nyújtanak javakat, illetve végeznek szolgáltatásokat mások részére.  Redisztribúció (újraelosztás): A megszerzett javak újraelosztását jelenti.  Árucsere: Az árucsere esetében a résztvevők önkéntesen kerülnek kapcsolatba egymással, és a felek megegyezése következtében jön létre.  Koordinációs mechanizmusok alapján:  Bürokratikus koordináció esetében az egyének, szervezetek között hierarchián alapuló fölérendeltségi viszony van, ahol az alárendeltek adminisztratív és jogi eszközökkel, utasításokkal és szankciókkal, érdekeltségi tényezőkkel késztetik az alárendelteket együttműködésre.  Agresszív koordináció esetében az egyének, szervezetek között hierarchikusan szervezett alá- és fölérendeltségi viszony van, de az alárendelteket önkényesen kényszerítik együttműködésre.  Etikai koordinációnál a felek között mellérendeltségi kapcsolat van, és az együttműködés hagyományokra, megszokásokra, a résztvevők által különösen elismert és kötelező érvényűnek tekintett vallási vagy erkölcsi normákra épül.  Piaci koordináció esetében mellérendeltségi kapcsolat található, ahol az együttműködést mindkét félnél valamilyen nyereségszerzésre való törekvés motiválja.

9

Megnevezés Felek viszonya Motiváció Tranzakció Példa

VII.

Bürokratikus Vertikális Hatalom, vagyon, hiúság Ritkán monetarizált Lakáskiutalás

Agresszív Vertikális Hatalom, vagyon

Etikai Horizontális Szeretet

Piaci Horizontális Hatalom, vagyon

Nem monetarizált

Esetleg monetarizált Lakásátengedés

Monetarizált

Lakásfoglalás

Lakásvétel

Csere:

Cseréről beszélünk, ha a termelő a fogyasztóval, illetve a termelő egy másik termelővel áll közvetlen kapcsolatban. Adott termelési folyamatban a tevékenységek és képességek cseréje történik, vagy az üzemben a közbenső termékek cseréje zajlik. Csere alatt a személyek, szervezetek között kialakult olyan gazdasági kapcsolatokat értjük, amelyek során a megtermelt javakat tulajdonosaik, birtokosaik egymás rendelkezésre bocsátják. A csere történhet naturális formában, amikor jószágot jószágért adnak (barter). A cserének ez a formája nehézkes, ha sok áru van, ezért csak akkor jöhet létre, ha olyan szereplők cserélnek, akiknek közvetlenül van szükségük a másik fél termékére, vagy ha a kapott dolgot biztosan tovább tudják cserélni másra. A csere megvalósításának egyszerűbb esete, amikor létezik valamilyen általános közvetítő eszköz (pénz), amelyre mindent el lehet cserélni, és amelyért minden kapható. A csere alapvető motivációja valamilyen előnyszerzés. Egy cserét akkor mondunk gazdaságilag hatékonynak, ha az által nyert előnyök meghaladják a keletkezett hátrányokat, veszteségeket.

VIII.

Fogyasztás és szükséglet:

A termelés célja maga a fogyasztás, amely a javak és a szolgáltatások felhasználását jelenti adott szükségletek kielégítésére. Személyes fogyasztás alatt értjük azt, ha közvetlenül az emberi szükségletek kielégítésére használják fel az előállított termékeket és szolgáltatásokat. A személyes fogyasztás tovább bontható:  Magánfogyasztásra  Közfogyasztásra Amikor a javak előállítása során felhasználnak más gazdasági egységek révén előállított javakat, szolgáltatásokat, akkor termelő fogyasztásról beszélünk (folyó termelő felhasználás, folyó ráfordítások). Az intertemporális döntés arra irányul, hogy hogyan osszuk meg fogyasztásunkat az időben. Emberi szükséglet alatt értjük az ember biológiai és társadalmi létéből fakadó igényeket. A szükségletet az alábbiak szerint lehet csoportosítani:  Elemi, alapvető és létfontosságú szükségletek, amelyek a létezéshez minimálisan szükséges dolgok.  Elsődleges, másodlagos, harmadlagos stb. szükségletek, az alapvető szükségleteken túlmutató szükségletek.  Élettani, egészségügyi-szociális, etikai-együttélési, eszmei-ideológiai, kulturális szükségletek életfajták alapján.  Anyagi szükségletet és nem anyagi szükséglet. Anyagi szükségletről akkor beszélünk, ha annak kielégítéséhez valamilyen anyagi javakat és szolgáltatásokat felhasználunk, és így gazdasági cselekvést indukálunk. Nem anyagi szükséglet esetében nincsen szükség ilyen eszközök igénybevételére.  Egyéni szükséglet és társadalmi szükséglet. Társadalmi szükséglet az emberek egy csoportja által együttesen kielégíthető szükséglet. A közgazdaságtan gyakran alkalmazza az összesítés, aggregálás módszerét. Így lehet az egyéni szintről a csoporthoz és az egészhez eljutni. Ez egyrészt egyszerű, mechanikus összesítést jelent, másrészt azt, hogy a megfelelő alkalmazást csak az egyedi értelmezés döntheti el.

10

Effektív szükséglet a tényleges, kielégíthető és hatékony szükséglet, kielégítésére törekedni kell. A látens szükséglet olyan rejtett igény, amely a termelés adott fokán még nem kielégíthető, amely azonban a fejlettség adott szintjén már kielégíthető lesz. A szükségletek köre egyre bővül. A szükségletek tekintetében is beszélhetünk a mennyiség és a minőség szoros egymáshoz kapcsolódásáról, egymásra hatásáról. Megállapíthatjuk azt a tényt, hogy a mennyiségi növekedések egy idő után minőségi változásba csapnak át. A szükségletek gyors változásával, hatalmas bővülésével, vagyis a szükségletek korlátlanságával összefüggésben merül fel azok rangsorolásának, preferálásának és szelektálásának igénye. A szűkösség problémája nemcsak a termelésnél, hanem a fogyasztásnál is felvetődik. A korlátok mindazok a tényezők, amelyek megakadályozzák a fogyasztót abban, hogy szükségleteit kielégítse (társadalmi, jogi, erkölcsi, vallási, stb.). A rangsorolásnál egyértelműen elfogadott szempont a hasznosság. Hasznosság alatt a dolgok a fogyasztó számára hasznos tulajdonságainak összességét, szükségletkielégítő képességét értjük, illetve azt a megelégedettséget, élvezetet, amelyet a fogyasztó a termék vagy szolgáltatás igénybevétele során nyer. A hasznosság kérdéseivel a mikroökonómia foglalkozik. A fogyasztó célja a hasznosságérzetének maximalizálása. Kardinális (tőszámokban mérő) és ordinális (rangsoroló) megközelítéssel mérhető. A kardinális hasznossági elmélet szerint egy dolog hasznossága tőszámokban mérhető, ami teljesen szubjektív. Általánosságban elmondhatjuk, minél több áll rendelkezésre, illetve minél több egység elfogyasztására van lehetőség egy adott jószágból, annál kevesebbre fogják értékelni annak hasznát, ami természetesen fordított helyzetben is igaz. A hasznosság jele az angol utility szó után U, mértékegysége a pénz. Az összhaszon, vagy teljes haszon (total utility: TU) alatt értjük az adott jószágból elfogyasztott hasznosságérzet összességét. Határhaszonnak (margin utility: MU) nevezzük az egyes összhangok között különbséget, ami azt fejezi ki, hogyan alakul az összhaszon egy újabb jószágegység elfogyasztása után. Gossen I. törvénye

A csökkenő határhaszon törvénye kimondja, hogy pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, sőt ha létezik telítettségi pont, akkor azt követően csökken.

Az összhaszon a határhasznok összege. Adott mennyiséghez (X) tartozó összhasznot az addigi mennyiséghez tartozó határhasznok összesítésével kaphatjuk meg. A határhasznok az összhasznok különbsége. Adott mennyiséghez (X) tartozó összhaszonból a megelőző mennyiséghez (X-1) tartozó összhaszon levonásával kaphatjuk meg. A teljes haszonfüggvény (TU=f(Q)) megmutatja, hogy adott jószágból bármely mennyiség mekkora hasznosságérzetet jelent a fogyasztó számára. A határhaszonfüggvény azt jelzi, hogy adott jószág bármekkora nagysága esetén egy pótlólagos egységgel való növekedés mekkora változást okoz az összhaszon tekintetében. A határhaszon függvényéhez az összhaszon függvény mennyiség szerinti deriválásával juthatunk el. MU

TU

A telítődéi pontnál éri el az összhaszon a függvény maximumát, ugyanakkor a határhaszon függvény nulla lesz. A telítődési pontot az összhaszon függvényből a függvények általános szélsőérték problémájának megfelelően lehet meghatározni. A függvénynek ott van szélsőértéke, ahol az első deriváltja egyenlő nulla.

TU

MU

0 Q

0

11

A PIAC A piacon kerülnek kapcsolatba a potenciális vevők és az eladók, itt bonyolódnak le az adás-vételek, és itt alakulnak ki az árak. A piac két alapvető szereplője a fogyasztó és a termelő. Piac funkciói:  Szükségletek rangsorolása  Árakon keresztül közvetíti a piaci szereplők felé az információkat  Lehetőséget teremt a fogyasztói igények kielégítésére  Elősegíti a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások hatékony elosztását  Elosztja az egyes termékek között a realizált jövedelmeket  Méri az egyéni, a vállalati és nemzetgazdasági teljesítményeket

I.

Kereslet:

A kereslet valamely áru azon mennyiségét jelenti, amelyet egy adott piacon, adott időtartam alatt, különböző árakon a fogyasztók képesek és hajlandóak megvásárolni. Keresletet befolyásoló tényezők:  Ár  Az ár növekedésével a kereslet csökken  Az ár csökkenésével a kereslet nő  Helyettesítő javak árai  Kiegészítő javak árai  Fogyasztók jövedelme, annak változása, alakulása  Fogyasztói ízlések, preferenciák, szokások, hagyományok  Piac mérete és háztartások száma  Termékek minősége, márka  Termék jellege  Adott jószág életciklusa (kifutó termék, korszerűség)  Vásárláshoz kapcsolódó körülmények, feltételek (árat hogyan kell fizetni, árkedvezmény, garancia, szállítás)  Fogyasztók különböző várakozásai  Beruházási eszközök kereslete a származékos kereslet, a fogyasztási cikkek iránt megnyilvánuló kereslettől függnek  Számos egyéb tényező (időjárás, elérhetőség, véletlen elemek)

Keresleti függvény A termékek kereslete számos tényezőtől függ. Ha egy termék kereslete az ár függvénye, akkor keresleti függvényről beszélünk. A keresleti görbe negatív meredekségű. A két tényező között negatív korreláció van. Ha az ár növekszik, a kereslet csökken, ezt nevezzük csökkenő kereslet függvényének. Ha olyan alapvető fontosságú javak ára nő, amelyek nem helyettesíthetőek, a fogyasztók kénytelenek lemondani más termékek fogyasztásáról, és a magasabb rendű szükségleteit is ezekkel a termékekkel kénytelenek kielégíteni. Ezeket a javakat Giffen-javaknak nevezzük. A Veblen-javak olyan javak, amelyek presztízs-, vagy hivalkodóan luxusigényeket elégítenek ki. GIFFEN JÓSZÁG

VEBLEN JÓSZÁG

P

0

P

Q

0

12

Q

A keresleti görbe pontjai egyrészt csak meghatározott időpontban meglévő összefüggést mutatnak, másrészt a keresleti görbe egy-egy pontja az adott ár mellett megvásárolt mennyiséget, vagy keresett mennyiséget ábrázolják. A keresleti görbének eltolódása a kereslet változását fejezi ki, amikor a kereslet az áron kívüli befolyásoló tényezők megváltozásának hatására tolódik el valamelyik irányba. A piac egészére vonatkozó keresleti görbét úgy képezhetjük, hogy az egyéni keresleteket összegezzük.

Inverz keresleti görbe A keresleti görbénk tekintetében azt is megtehetjük, hogy a keresleti függvénynél az ok és okozati tényezőket felcseréljük (P=f(D)). Ezt nevezzük inverz keresleti függvénynek. Az inverz keresleti görbe azt fejezi ki, hogy az adott jószágmennyiséget milyen áron lehet eladni, így meghatározott időpontban meglévő összefüggést ábrázol.

Kereslet rugalmassági mutatói Az ár módosulására bekövetkezett reakciójának irányát és mértékét megismerhetjük. Bármilyen rugalmassági mutató két egymással oksági kapcsolatban álló vagy kölcsönhatásban lévő változó relatív változásának egymáshoz való viszonyát mutatja meg, vagyis azt, hogy az egyik változó egy százaléknyi változása ceteris paribus hány százalékkal változtatja a másik változó értékét.  Kereslet árrugalmassága A kereslet árrugalmassága azt mutatja meg, hogy az áru árának egy százalékos változására az áru keresletének hány százalékos változása jut. d

Amennyiben az ár csökkenése a keresett mennyiség olyan növekedését váltja ki, hogy az összbevétel nő, akkor rugalmas keresletről beszélünk. Ha az összbevétel változatlan, akkor a kereslet árrugalmassága egységnyi, és ha az összbevétel csökken, akkor a kereslet rugalmatlan. Amennyiben a mutató pozitív előjelű, az árváltozással azonos irányban változik az összbevétel. Ha az előjel negatív, akkor ellentétes változások figyelhetők meg.

P

PA

A

PB

B

0

DA DB

Q

Teljesen rugalmatlan kereslet |ED(P)| = 0 Az erre költött jövedelemrész elhanyagolható.

0

Q

Rugalmatlan kereslet 0 < |ED(P)| < 1 Ha az ár százaléknyi egységgel változik, akkor a kereslet ennél kisebb mértékben fog változni.

0

Q

13

P

Egységnyi rugalmasságú |ED(P)| = 1 Az ár és a keresett mennyiség ugyanolyan mértékben változik.

Q

Rugalmas kereslet |ED(P)| > 1 Ha az ár egységnyi százalékkal változik, akkor a keresett mennyiség ennél nagyobb mértékben fog módosulni.

Q

Végtelenül rugalmas kereslet |ED(P)| = ∞ A termék végtelen árrugalmasságú kereslettel bír

0

Q

 A kereslet jövedelemrugalmassága azt mutatja meg, hogy a fogyasztó jövedelmének egy százalékos változására az áru keresletére hány százalékos változás jut.  |ED(I)| < 0; A jövedelem növelésének hatására a termékből keresett mennyiség csökken  |ED(I)| = 0; A jövedelem növelésének hatása nem érinti a termék keresletét  0 < |ED(I)| < 1; A jövedelem egységnyi százalékkal való növelésre hatására, a termék kereslete ennél kisebb mértékben nő.  |ED(I)| > 1; A jövedelem egységnyi százalékkal való növelésének hatására, a termék kereslete ennél nagyobb mértékben nő  A kereslet kereszt-árrugalmassága azt mutatja meg, hogy egy termék árának egy százalékos változása egy másik termék keresletét hány százalékkal változtatja.  |EDx(Py)| < 0; Amikor egy jószág árát emelik, a másik termék kereslete csökken  |EDx(Py)| = 0; A termékek egymástól függetlenek  |EDx(Py)| > 0; Amikor egy jószág árát emelik, a másik termék kereslete nő A rugalmasságtól függ a keresleti és a kínálati görbék meredeksége. A rugalmasság és a meredekség nem szinonim fogalmak. A keresleti görbe meredeksége az ár és a mennyiség abszolút változásától, míg a rugalmasság ezek százalékban kifejezett változásától függ. A meredekség és a rugalmasság három esetben egyezik meg egymással:  EP(D) = 0; tökéletes rugalmasság  EP(D) = ∞; végtelen rugalmasság  Görbeként kétszeres logaritmusú skálán ábrázolva

14

A kereslet rugalmasságát az alábbi tényezők befolyásolják:  A jószág jelentősége, szerepe a fogyasztó kiadásaiban  A termék helyettesíthetősége, és az ehhez való hozzárférhetőség  A jószág szerepe a fogyasztásban  Az időtényező szerepe

Azonos árrugalmasságú termékek keresleti görbéje Ha a két görbének van közös pontjuk, akkor a kisebb meredekségű a nagyobb rugalmasságot takarja. Ha nincs közös pontjuk, a meredekség nem segít a rugalmasság keresletében.

P B

A

Q

0

II.

Kínálat:

A termelők az általuk előállított termékeket a fogyasztók részére értékesíteni kívánják, ezért azokat megvételre kínálják. A kínálatot egy adott jószágból az eladók adott áron, adott időszak alatt eladni képesek illetve eladni szándékoznak. Kínálatot befolyásoló tényezők:  Részben az adott termék, részben más termék ára  Áremelkedésnél nő a kínálat  Áresés esetén csökken a kínálat  Felhasznált termelési tényezők (inputok) ára  Termelési költséget befolyásoló tényezők (adók, járulékok, szubvenciók)  Termelők száma  Piac monopolizáltsága  Technikai fejlődés  Termelők különböző várakozásai  Ha a gazdaság egészében kedvező helyzet mutatkozik, akkor növekszenek az árak, jövedelmek és profitok  Számos egyéb tényező

Kínálati függvény

Q

S = f(P) Növekvő kínálat érvényesülése: Amikor az ár nő, akkor a kínálat is nővekedik. A kínálati görbe egy-egy pontja az egy adott időpontban egy adott ár mellett eladni kívánt mennyiséget vagy kínált mennyiséget ábrázolja. Amikor a görbe eltolódik, akkor a kínálat az áron kívüli befolyásoló tényezők megváltoztatásának hatására mozdul el valamilyen irányban.

15

Inverz kínálati függvény Az inverz kínálati függvény megmutatja, hogy egy adott mennyiséget milyen áron hajlandóak a termelők előállítani (P = f(S)). A függvény csak egy meghatározott időpontban meglévő összefüggést ábrázol, általában balról jobbra emelkedik.

Kínálat rugalmassági mutatói  Kínálat árrugalmassága: A kínálat árrugalmassága azt mutatja meg, hogy a termékek árának egy százalékos változása következtében az áru kínálata hány százalékkal módosul. Teljesen rugalmatlan kínálat |ES(P)| < 1 A kínálat nagysága független a termék árától.

Q

0

Rugalmatlan kínálat 0 < |ES(P)| < 1 A termék kínálata az ár szempontjából rugalmatlan. Az eladni szándékozott mennyiség kisebb mértékben változik, mint az ár. Q

0

Egységnyi árrugalmasságú a kínálat |ES(P)| = 1 A kínálat tekintetében az ár és a mennyiség ugyanolyan mértékben változik.

Q

0

Árrugalmas kínálat |ES(P)| > 1 Az eladni szánt mennyiség nagyobb mértékben változik mint az ár.

Q

Végtelenül árrugalmas kínálat |ES(P)| = ∞ Az adott áron a kínálat mennyisége végtelen

0

Q

16

Akkor rugalmas egy jószág kínálata, ha a termelők gyorsan tudnak alkalmazkodni az adott árváltozásokhoz.

Kereslet és kínálat találkozása

Marshall-kereszt Az E pont a piaci egyensúlyi helyzet, ez egy S olyan helyzet, amelyből a gazdaság egyetlen szereplőjének sem érdeke kimozdulni. A kínálat többlet itt megegyezik a kereslettel. PD ≡ PS ≡ PE és D ≡ S ≡ QE E P E A piaci ár az adott pillanatban a szereplők érdekei alapján kialakuló ár. Ha a piaci ár hiány meghaladja az egyensúlyi árat, akkor az adott D áron vásárolni szándékozott mennyiség kisebb Q lesz, mint az értékesítésre felkínált mennyiség. 0 Q Ha P > PE akkor D < S A termékből ilyenkor többlet, felesleg van. Ezt nevezzük nyomásos piacnak (piactisztító ár). Ha a piaci ár az egyensúlyi ár alatt van, a termékből hiány, túlkereslet jelentkezik. Ezt nevezzük szívásos piacnak. Ha a két függvénynek nincs közös pontja, akkor azon a piacon nincsen egyensúlyi helyzet. Ha a két függvény többször is metszi egymást, több egyensúlyi helyzet létezik, és mindegyik stabil (nem egyértelmű egyensúlyi helyzet). P

P

P S

S

S

P'

S'

P

E

P

E

P

E

D'

E

P'

E

D'

D 0

Q Q E

P'

E

D

D Q

0

Q Q

E

E

P

Q E

0

Q Q E

Q E

P S'

S S

S'

P'

P

P

P'

E

E

E

E

D

D' D

0

Q Q E

Q

0

Q Q

E

E

Q E

Nagyon rövid időtávon belül a termelők nem tudnak a kereslet emelkedéséhez alkalmazkodni, ilyenkor a kínálati görbe teljesen rugalamtlan (|E S(D)| = 0). Az így kialakuló egyensúly pillanatnyi egyensúly. Rövid időtávnál van egy olyan termelési tényező, amely változtatható és egy olyan termelési tényező, amely nem változtatható, a kínálat még mindig rugalmatlan (0 < |E S(D)| < 1). Az így kialakuló egyensúly a rövid távú egyensúly. Hosszú időtáv esetén már minden erőforrás változtatható, a kínálati görbe rugalmas (|E S(D)| > 1). Az így kialakuló egyensúly a hosszútávú egyensúly.

17

Nagyon hosszú időtávnál lehetséges a korábbihoz képest fejletebb technológia alkalmazása. Az így kialakuló egyensúly a nagyon hosszútávú egyensúly. Nagyon rövid idõtáv P

Rövid idõtáv P

S

P'

S

D' Q =Q E

E

P

D

E

0

E

P

D

E

Q

P" E P' E P

P'

E

P

Nagyon hosszú idõtáv P S

P'

E

0

Hosszú idõtáv P

Q Q E

D

E

Q E

D' 0

Q

E

Q

E

S

E

D D'

Q

0

Q

E

Q

E

Q

Q E

A hosszútávú és a kiinduló egyensúlyi ár viszonyát elemezve három esetet különböztetünk meg.  Az új egyensúlyi ár meghaladja a régit (növekvő költségek esete)  Az új egyensúlyi ár megegyezik a régivel (konstans költségek esete)  Az új egyensúlyi ár kisebb, mint a régi (csökkenő költségek esete)

III.

Piacgazdasági modellek:

Tiszta piacgazdaság esetében a termelési tényező magántulajdonban van. Mind a termelők, mind a fogyasztók önállóan, a piacon találkozva döntenek a megtermelt javak felhasználásáról. Az állam szerepe elhanyagolhatónak tekinthető. Központosított tervgazdaságokra a termelési javak állami tulajdona jellemző. Az állam hozza a fontosabb döntéseket és azok megvalósítását központi, kötelező utasítások által segíti. A piac szerepe igen korlátozott. Vegyes gazdaságoknál az előbbi két típus keveredése mutatható ki. Olyan piacgazdaságról van szó, amelynél az állam aktív szerepet tölt be, de a legfontosabb döntések a piac segítségével valósulnak meg. Piaci modellek fogalma alatt értjük a piaci szereplők egymáshoz való kapcsolódásának mikéntjét, a piacra jellemző legfontosabb tényezők jellegét. Piaci tényezők:  Piaci szereplők száma  Piaci szereplők gazdasági ereje  Piaci verseny lehetősége  Piacon szereplő termékek jellege  Piacra lépés feltételei A tényezők alapján az alábbi piaci modellekről beszélhetünk:  Tökéletes verseny (tiszta, szabad verseny): Nagyszámú eladó és vevő áll szemben egymással. A piac koncentrációs rátája nulla, vagy ahhoz közeli értéket képvisel. A koncentrációs megmutatja, hogy a piac összforgalmából a vezető, legnagyobb cégek hány százalékban részesednek. A kereslet illetve kínálatnak csak elenyésző részét képezik, érdemileg nem befolyásolják a piacot. Ezért az árra sem tudnak hatni, a szereplők tehát árelfogadóak. A piacra való be- és kilépés szabad, ennek sem jogi, sem pénzügyi, sem gazdasági akadályai nincsenek. A piac termékei teljesen homogének. Az információk mindenki számára azonnal, teljeskörűen és ingyenesen rendelkezésre állnak. A piaci szereplők célja saját céljaik maximális szinten történő elérése.  Tiszta monopóliumnál egyetlen eladó van jelen, akinek célja a maximális profit elérése. A koncentrációs ráta 100%-os. A monopólium részére az ár nem adottság, a vevő számára azonban külső adottság. A vevők szabad döntési lehetősége kimerül abban, hogy megveszik-e vagy sem az adott terméket. A piacra való belépés akadályokba ütközik, amelyek jogiak, természetiek lehetnek vagy méretgazdaságosságból adódnak. A terméknek nincs közeli helyettesítője.

18

 Monopszónia esetében a monopóliumra érvényesek az egyetlen vevőre vonatkoznak.  Bilaterális monopólium esetében a piacon egyetlen eladó áll szemben egyetlen vevővel.  Duopólium esetében két monopolhelyzetű eladó áll szemben a vevőkkel. A koncentrációs ráta 50%-os. A vásárlók számára az ár adottság, amelyet kénytelenek elfogadni. A monopóliumok lehetnek ármeghatározóak, egyikük akár árelfogadó is. A termékek homogenitására és a várható termelésre, árra almodellek allíthatóak fel. A monopóliumok célja saját profitjuk maximalizálása.  Oligopólium esetében néhány monopolhelyzetű eladó található a piacon. A koncentrációs ráta magas. A vevők árelfogadóak, míg az eladóknak az ár felletti ellenőrzése jelentős. Méretgazdságosságból adódó belépési korlátok lehetnek. Az eladók a profit maximalizálásában érdekeltek. A résztvevőknek megvan a lehetőségük az összejátszásra, különböző területeken versenyt korlátozó megállapodások kötésére. Ezek a megállapodások lehetnek formálisak, rögzítettek, informálisak és hallgatólagosak.  Monopolisztikus verseny esetében számos vállalkozó van jelen a piacon. A koncentrációs ráta alacsony. A vállalkozások csekély befolyással rendelkeznek az árakra. A termékek differenciáltak. Differenciált termékről beszélünk a hasonló, azonos rendeltetésű, de különböző típusú termékek esetében. A verseny éles, kevés a belépési korlát. Az eladók maximális profit elérésére törekednek.

Piacgazdaság piacai Árupiac (jószágpiac): Itt cserélnek gazdát a fogyasztási cikkek, termeléshez felhasznált javak.  Fogyasztási javak piaca: Végső fogyasztásra kerülő javak piaca. A keresletet döntően a háztartások, az üzleti szervezetek és az állam adják.  Termelési eszközök piaca  Tőkejavak piaca (termelési berendezések piaca, reáltőke piac): A keresleti oldalon nagyobb részben az üzleti szervezetek állnak, és kisebb részben az állam. A kínálatot döntően az üzleti szervezetek adják.  Anyagok piaca: Termeléshez nélkülözhetetlen anyagok. A keresletet ugyancsak nagyobb részben az üzleti szervezetek, kisebb részben az állam adja, a kínálatot az üzleti szervezetek adják. Tényezőpiac: A termeléshez szükséges erőforrások vásárolhatóak meg.  Munkapiac: Az üzleti szervezetek támasztanak keresletet a munkára jelentkezőkkel szemben, az erre fordított összeg kiadás számukra. A kínálatot tehát a háztartások adják.  Pénztőke piac (tőkepiac): A megtakarított pénzek piaca, ahol a meglévő pénzek forognak. A keresleti oldalon találhatóak a háztartások, az üzleti szervezetek és az állam, és a kínálati oldalon is ők állnak.  Földpiac: A keresletet az üzleti szervezetek adják, a kínálatot részben a háztartások, részben pedig az üzleti szervezetek. Pénzpiac: Itt azok a pénzek szerepelnek, amelyek a napi forgalom lebonyolításához szükségesek. A keresletet a háztartások és az üzleti szervezetek adják, a kínálati oldalon pedig a bankszektor áll. Valutapiac: Amikor vizsgálódásainkba a külföldet is bekapcsoljuk, meg kell különböztetni a valutapiacot is. A valuta egy külföldi ország törvényes fizetőeszköze. Itt van a legtöbb szereplő. A keresleti oldalon megjelennek a háztartások, az üzleti szervezetek, a bankszektor és az állam. A kínálati oldalon is ők szerepelnek valutakínálói pozícióban. Az értékpapírpiac magába foglalja a pénztőke piacot, a meglévő és folyó megtakarításokat. Itt értékpapírok adás-vétele zajlik, a háztartások, az üzleti szervezetek és a bankszektor jelenik meg mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Az értékpapír feltétlen és egyoldalú kötelezettségvállalást jelent. Kiálltását jógszabály teszi lehetővé, és általában szabadon átruházható. Az értékpapírok nagyon sok szempontból csoportosíthatóak (hozam, lejárat, forgalomképesség, stb.). Az értékpapír szólhat pénzkövetelésről (váltó, csekk, adósságlevél, kötvény, jelzálog), de kiállítható

19

tagsági joggal kapcsolatban is (részvény, vagyonjegy, szövetkezeti üzletrész). Az értékpapír áruval kapcsolatos tulajdonjogról (közraktárjegy) és más jogról is szólhat. Az értékpapír kiadása részben az állam (kincstárjegy, államkötvény), részben a különböző társaságok, gazdálkodók (kötvény, részvény, szövetkezeti üzletrész, közraktárjegy, letéti jegy, jelzáloglevél) jogosult. A váltót bárki kibocsáthatja. Részvényt csak részvénytársaság bocsáthat ki, ez az értékpapír tagsági jogokat testesít meg. Tulajdonosa az alábbi jogosultságokkal rendelkezik:  Közgyűlésen vehet részt, felvilágosítást kérhet és észrevételeket tehet.  Szavazati joggal rendelkező részvény birtokában indítványt tehet és szavazhat különböző kérdésekben.  A társaság műkődéséről felvilágosítást kérhet.  Élhet a kisebbségi jogokkal.  Jogosulttá válik a részvénnyel arányos nyereségre.  Amennyiben a részvénytársaság jogutód nélkül szűnne meg, a megmaradt vagyon arányos részére is jogosult. Minden részvénynek van névértéke, amely nem feltétlenül egyezik a kibocsátási árral. A kettő viszonyát általában százalékban fejezik ki. Az árfolyam a tényleges piaci árat vagy az aktuális piaci ár és névértékének arányát jelenti. A kötvény bemutatóra vagy névre szóló hitelviszonyt megtesetsítő értépapír, amelyben a kibocsátó arra kötelezi magát, hogy a kötvényen megjelölt pénzösszeget és annak kamatait, járulékait, esetleges szolgáltatásokat a kötvény mindenkori tulajdonosának a kötvényen megjelölt időben és módon megfizeti, teljesíti. A kamatláb lehet előre kikötött és állandó, előre kikötött és változó, és kapcsolódhat valamely gazdasági változóhoz is (infláció, jegybanki alapkamat, stb.). A kötvénynek is van névértéke. Az árfolyam a tényleges piaci árat vagy az aktuális piaci ár és névértékének arányát jelenti. A kamat az az összeg, amelyet a kölcsöntőke használati díjaként a hitelezőnek fizetnek, a kölcsönösszeg meghatározott százalékában. A kamatláb pedig a kamat relatív nagysága, a kölcsönzött összeg adott százaléka. A váltó olyan értékpapír, amelynek kibocsátója arra vállal kötelezettséget, illetve szólít fel harmadik felet, hogy a váltón szereplő pénzösszeget a váltó esedékességekor a váltó tulajdonosának a váltó szereplő helyen megfizeti. Saját váltó esetében a kibocsátó azt vállalja, hogy esedékességekor kifizeti a váltón szereplő összeget. Idegen váltó esetében a váltó kiállítója fizetésre szólít fel egy harmadik személyt, aki neki tartozik, hogy a fél ne közvetlenül neki egyenlítse ki tartózását. A váltó esedékességének egy teljes napot kell megjelolni. Ez lehet egy meghatározott naptári nap, akkor a váltón szereplő összeg a kamattal növelt összeg. A váltó esedékességének napja lehet a kiállítást követő X-ik nap, ilyenkor a kamattal növelt összeg szerepel a váltón. A váltó bemutatásra is esedékessé válhat, a kamat a váltón kiköthető. Végül a váltó a bemutatást követő X-ig napon is esedékessé válhat, a kamat itt is a váltón kiköthető. A váltó bármilyen papírra írható. A váltó tulajdonosa magánal tarthatja a váltót és esedékességkor beválthatja, továbbforgathatja és elviheti a bankba, hogy készpénzt kapjon érte. A bank ilyenkor leszámítja azt a kamatösszeget, amely neki jár, ezt hívjük leszámítolásnak, vagy diszkontálásnak. A diszkontálásnál alkalmazott kamatláb a diszkontláb vagy leszámítolási kamatlab. Amennyiben esedékességekor a váltó kötelezettje nem teljesít a banknak, akkor a bank megpróbálkozhat a váltó újra- vagy viszontleszámítólásával, rediszontálásnak. A diszkontált váltó névértékéből levonják a lejáratig esedékes kamatot. A kamatlábat rediszkontlábnak hívják (viszontleszámítolási kamatláb).

Piaci kudarcok Piaci hatalomról akkor beszélünk, amikor tökéletes verseny hiánya következtében a piaci erők nem képesek megfelelő hatást gyakorolni a szereplőkre. Ilyen piaci hatalom lehet a monopóliumok léte. A monopóliumok között fennáll a lehetőség az összejátszásra, versenyt korlátozó megállapodások kötésére. Ezek megakadályozása, bizonyos versenyhelyzet kialakítása, társadalmilag elfogadható

20

tendenciák elérése érdekében az állam számos eszközt használ fel. A legfontosabb a trösztellenes törvény, vagy versenyszabályozás végrehajtása felett őtködő intézmények létesítése. A trösztellenes törvények egyrészt megtiltanak bizonyos üzleti magatartást, másrészt igyekeznek meggátolni az olyan piacszerkezet megalakulását, amely feltehetőleg versenyellenes visszaélésekhez vezet. A külső gazdasági hatás (externália) azt jelenti, hogy egy gazdasági szereplő egy másik gazdasági szerplő helyzetét piaci ellentételezés nélkül befolyásolja. Beszélhetünk pozitív és negatív externáliákról. Pozitív externália esetében valakinek úgy okoznak előnyöket, hogy az nem fizet érte. Negatív externáliák esetében valaki úgy szenved el hátrányokat, hogy azokért az okozó nem fizet. A pozitív és negatív externáliák együtt járnak. A állam kénytelen beavatkozni (kártérítés, bírság, termelés időleges felfüggesztése). Ezsköz lehet adókedvezmények nyújtása, támogatások adására is. A közjavak a társadalom számára nélkülözhetetlen javak, de a magánszektor egyéb okokból azokat nem állítja elő, ezért az államnak kell beavatkoznia.

21

A PÉNZ I.

Pénz és pénzhelyettesítők:

A csere egyik megvalósítási módja a közvetlen termékcsere, a barter. A másik lebonyolítási mód, amely kiválik a többi áru között, vagy amelyet kijelölnek arra, hogy mindenki számára elfogadható eszköz legyen, méghozza olyan, amelyik bármikor bármire becserélhető. A dolog képes a vagyontartás funkcióját is betölteni, hiszen nem kell azonnal becserélni.Alkalmazásával a cserék könnyebben és gyorsabban, ezáltal kisebb költséggel lebonyolíthatóak. A pénz olyan eszköz, amely bármikor felhasználható tranzakciók lebonyolítására. A pénz funkció:  Az ármérce vagy elszámolás egység funkció azt jelenti, hogy az egyes termékek árát pénzben fejezik ki.  A forgalmi eszköz vagy csereeszkösz funkció nem más, mint az, hogy a pénz az áruk cseréjét közvetíti, lebonyolítja.  A fizetési eszköz funkciónál az áru- és pénzmozgások időben elválnak, illetve a pénz az áru mozgásától független mozgást végez.  A felhalmozási eszköz vagy értékőrző funkció azt jelenti, hogy a pénz vagyonelemként későbbi vásárlásokra őrizhető meg, azaz alkalmas a vagyontartásra.  A világpénz funkció betöltésére csak néhány konvertibilis valuta alkalmas, ilyenkor a pénz nemzetközi fizetőeszközként szerepel.  A kulcsvaluta funkció esetében olyan valutáról van szó, amely alapul szolgál bármely más valutának paritásának kifejezésére.  Tartalékvaluta funkció esetében olyan valutáról van szó, amelyben jegybankok a tartalékaik tekintélyes részét tartják. Az alábbi tulajdonságok teszik a pénz alkalmassa forgalmi eszközként való alkalmazására:  Legyen keresett  Legyen értékálló  Legyen homogén  Legyen tartós  Legyen fizikailag osztható  Legyen egyszerűen szállítható  Legyen könnyen felismerhető A klasszikus banjegyben a bankok aranyra váltható, latra szóló fizetési ígérete lapult. Az aranyraválthatóságban a bank arra vállal kötelezettséget, hogy a váltó bemutatójának a váltón szereplő összegért cserébe aranyat ad. Az átváltást bármikor megteheti. Egy másik tipikus pénzhelyettesítő az államjegy volt, amely az állam által kibocsátott, az uralkodó jelével ellátott fémpénz volt, és amelynek aranyra történő bármikori átválthaóságát az állam hosszú időn keresztül garantálta. A klasszikus bankjegyből és az államjegyből kialakultak és az árupénzek szerepét átvették a papírpénzek. Ma a bankszámlapénz korában élünk. Ez a pénzhelyettesítő a bankokban elhelyezett betét alapján kiállított csekkel közelíthető meg a legjobban. Ma már vannak meseterséges pénzek is, amelyeket csak országok közötti elszámolásra használnak, csak számlapénz formájában léteznek, kibocsatásukról és forgalmazásukróla kibocsátó országcsoport együttesen dönt. Ilyen az SDR (Special Drawing Rights), az ECU (European Currency Unit), és az EURO, ami valóságos pénzként is funkciónál.

22

Pénz- és bankrendszerek Aranypénzrendszer esetében a pénzrendszer aranyon alapul, amely azt jelenti, hogy vagy az áruért magát az aranypénzt adják cserébe, vagy a forgalomba pénzhelyettesítők kerülnek, de ezek bármikor átválthatók fix árfolyamú aranyra. A modern pénzrendszer (hitelpénzrendszer) esetében a pénzek hitelművelettel jönnek létre. A bank olyan üzleti vállalkozás, amely elsősorban betétügylettel és pénzforgalmi szolgáltatásokkal foglalkozik. A pénzforgalmi szolgáltatás a bankszámla vezetésével kapcsolatos műveleteket foglalja magában. A pénz nyeresége döntően két forrásból származik. Egyrészt a kifizetett és felszámított kamatok különbözetéből (kamatjövedelem), másrészt a különböző szolgáltatások elvégzéséért beszedett jutalékokból. Egyszintű bankrendszerek esetében egymástól független bankok működnek a gazdaságban és a központi bank közvetlen kapcsolatban áll a gazdálkodó alanyokkal, lebonyolítja fizetéseiket, vezeti számláikat és hitelt folyósít számukra. A központi bank alapvető feladatai:  Bankjegyek és érmék kibocsátása  Szakosított pénzintézetek részére hitelek nyújtása  Az ország pénze értékállandóságának őrzése  Arany és külföldi pénzkészletek és tartalékok gyűjtése, ezekkel való gazdálkodás  Külföldi fizetésekkel és nemzetközi pénzügyi kötelezettségekkel kapcsolatos teendők ellátása Kétszintű bankrendszernél az alsó szintet a kereskedelmi bankok képzik, ők állnak kapcsolatban a gazdasági alanyokkal. Fölöttük, a felső szinten található a jegybank (központi bank, bankok bankja), amelynek közvetlen üzleti banki funkciói nincsenek és nem profitérdekelt. A jegybank alapvető feladatai közé tartozik:  A kereskedelmi bankok tevékenységeinek irányítása és felügyelete  A pénzforgalom szabályozása  A bankok közötti átutalások és a bankoknak való hitelek kezelése  A kormányzat pénzeszközeinek többségét jegybanki folyószámlán tartja, és a kormányzat pénzigényét biztosítja a jegybank Egyetlen jegybank lesz az Európai Únióban, mivel a közös pénzpiacot csak egyetlen helyről lehet irányítani. Így beszélünk a háromszintű bankrendszerről. Az ECB (European Central Bank) alapvető feladatai közés tartozik:  A kormányzótanácsa felel a monetáris politika kidolgozásáért  Az igazgatósága felel a monetáris politika végrehajtásáér  A főtanácsa koordinálja a monetáris unión kívüli és azon belüli tagországok jegybankjainak tevékenységét

Pénzmennyiség és kínálatának szabályozása A pénzmennyiséget a központi bank szabályozza. A legfontosabb pénzügyi aggregátumokat M0, MB, M1, M2, M3, M4, M5 néven illetik, és számítják ki. M0 pénzmennyiség alatt az érméket és bankjegyeket értik, amelyek együttesen alkotják a készpénz fogalmát. MB pénzmennyiség (monetáris bázis, nagy erejű pénz, jegybankpénz) egyezik a készpénzzel és a jegybank számlapénzzel. M1 pénzmennyiség alatt a forgalomban lévő készpénz és a latra szóló számlabetét együttes összegét értik (szűken értelmezett, tranzakciós pénzmennyiség). Ez a pénzmennyiség a leglikvidebb. M2 pénzmennyiség (tágabb értelemben vett pénzmennyiség) az M1 pénzmennyiség és kvázi korlátozottan forgalomképes pénz együttese. Kvázi pénzek alatt értik a nem latra szóló követeléseket, betéteket, takarékbetéteket, értékleveleket, kincstárjegyeket, stb. M3 pénzmennyiségben (tág értelemben vett pénzmennyiség) az M2 pénzemennyiség és az egyéb hosszabb lekötésű betétek szerepelnek (pénzhez közeli, de a pénztömegbe nem tartozó tételek).

23

A pénz kínálatát a bankrendszer egésze adja meg. Ennek nagyságát a jegybank szabályozza. Ez a befolyásolás történhet direkt és indirekt módon. A pénzkínálat közvetlen jegybanki szabályozásának három fontos eszköze van.  Hitelplafonok (hitelkontigensek). Az egyes bankok hitelkihelyezéseire lebontott felső határokat (limit) adnak meg. Ezzel pontosan behatárolható, hogy az egyes pénzintézetek bizonyos területeken mekkore hitelt helyezhetnek ki. A hitelplafonok emelésével növelhető, míg mérséklésével cökkenthető a forgalomban lévő pénzmennyiség.  Kamatszabályozás: A jegybank kamatkorlátokat (kamatplafonok) állít fel a bankok részére. Magasabb kamatokkal a pénzmennyiség is szűkíthető, alacsonyabb kamatokkal pedig bővíthető.  Refinanszírozási hitel: A bankok az alaptőkéjük arányában kaphatnak hitellehetőségeket, A refinanszírozási hitel bővítése által a kihelyezéseket elősegítik, növelve a pénzmennyiséget, míg szűkítésével gátolják, a hitelnyújtásokat, csökkentve ezzel a pénzmennyiséget. A közvetett jegybanki szabályozó eszközök alkalmazásánál négy lényeges eszközről van szó:  Refinanszírozási kamatláb: Mértékét a jegybank határozza meg. Ez a kamatláb a kereskedelmi bankok által leszámítolt váltók központi bank felé történő újraelszámítolására vonatkozik. Ha a mértéke nő, a bankok kevesebb hitelt tudnak nyújtani és a forgalomban lévő pénzmennyiség is csökken. Amennyiben mértéke csökken több pénz kerül a kereskedelmi bankokba, és több hitelt tudnak nyújtani, így nő a forgalomban lévő pénzmennyiség.  Kötelező tartalékráta: A jegybank határozza meg a kötelező tartalékolási arány mértékét, azaz a kereskedelmi bankok a velük szembeni folyószámlakövetelések összegének ezen hányadát kötelesek jegybankpénz formájában tartalékolni a központi banknál vezetett számlájukon. Ha a tartalékráta mértéke nő, akkor ceteris paribus csökken a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetősége, a forgalomban lévő pénzmennyiség mérséklődik. Amennyiben mértéke csökken, akkor ceteris paribus nő a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetősége és a forgalomban lévő pénzmennyiség növekszik.  A nyílt piaci műveletek fogalma a különböző értékpapírok, az arany vagy deviza adásvételét jelenti a jegybank és a kereskedelmi bankok között. Amikor a jegybank ezeket eladja, csökken a pénzteremtési lehetősége, így a forgalomban lévő pénzmennyiség is. Ha a jegybank visszavásárolja őket, pénzteremtési lehetőséghez jut, és nő a forgalomban lévő pénzmennyiség is. Amennyiben az állam értékpapírokat vásárol, akkor az a pénzpiaci kamatláb csökkenése irányába hat. Ha értékpapírokat ad el, a kamatláb növekszik  Az egyéb közvetett jegybanki eszközökhöz tartoznak a devizagazdálkodási szabály alkalmazása, vagy a tőke- és folyó devizaműveletek szabályozása. Az erkölcsi ráhatások bevetésével a jegybank informális utakon próbálja a kereskedelmi bankok tevékenységét, és ezáltal a forgalomban lévő pénzmennyiséget befolyásolni. A kereskedelmi bankok hiteleiket készpénzben vagy folyószámlán történő jóváírással nyújthatják. Az első esetben a kihelyezhető hitel maximális összege a szabad tartalékának nagyságával egyezik meg. Amennyiben a hitelt a folyószámla-jóváírással adja, akkor a maximális hitel a szabad tartalék mennyiségének és kötelező tartalérátának hányadosával állapítható meg. A kötelező tartalékráta reciproka a pénzkínálat-multiplikátor (1/t), amely kifejezi, hogy egységnyi jegybanki pénz hányszorosának megfelelő kereskedelmi banki pénz kerülhet a forgalomba. A multiplikátor egy olyan együttható, amely megmutatja, hogy egy tényező egységnyi kezdeti változásából mekkora módosulás következik be az okozati elemnél. A pénzkereslet a gazdaság szereplőinek a pénztartásra vonatkozó törekvése. A pénzkeresletet alapvetően két tényező befolyásolja, a jövedelem és az elérhető kamatláb nagysága. Ha nő a gazdasági szereplők jövedelme, akkor emelkedik a pénzmennyiség, amelyet adásvételi célokra tartani szándékoznak. A magas kamatláb arra ösztönzi a szereplőket, hogy pénztartásaikat csökkentsék annak érdekében, hogy kamatjövedelemhez jussanak.

24

A pénzkereslet változásával ceteris paribus a kamatláb is azonos irányba módosul, vagyis ha nő a pénzkereslet, akkor a pénzkeresleti görbe (M D) jobbra eltolódik, és így a kamatláb is növekedni fog. Ellentétes mozgásnál az új egyensúlyi pontban kisebb lesz a kamatláb. A pénzkínálat módosításával ceteris paribus a kamtláb fordított irányban fog változni, vagyis ha csökken a pénzkínálat, akkor a függőlegesen egyenes balra történő eltolódásával a kamtlab növekedni fog. Ellentétes változásnál az új egyensúly pontnál a korábbihoz képest alacsonyabb lesz a kamatláb.

Monetáris politika A monetáris politika a pénz mennyiségének, valamint a pénz belső és külső árának szabályozását jelenti. A pénz belső árát a kamatláb, a külső árat az árfolyam segítségével módosítják. E politika célja az árszínvonal stabilitásának megőrzése. Részlegesen önálló ágai a kamatpolitika és az árfolyampolitika. A monetáris politikának két alaptípusa van. A korlátozó (restrikciós) szabályozás célja a pénz mennyiségének visszafogása, csökkentése vagy a pénzpiaci kamatláb növelése (valutafelértékelés). Ehhez az eszközhöz akkor nyúlnak, ha az inflációt szeretnék csökkenteni, illetve ha a túlfűtött keresletet szertnék mérsékelni. Az ösztönző (expanziós) szabályozás a pénz mennyiségének növelését, vagy a pénzpiacon meglévő kamatláb csökkentését tűzi ki céljául (valutaértékelés). Ezeket az eszközöket akkor alkalmazza a jegybank, ha a gazdaság szempontjából az összkeresletet elégtelennek ítéli meg és növelni kívánja ezt.

25

GAZDASÁGI SZEREPLŐK

A háztartásnak négy alapszereplője van, ezek a háztartások, az üzleti szervezetek, az állam és a külföld. Zárt gazdaságot feltételezve csak az első három szereplőt kell figyelembe venni.

I.

Háztartások:

A háztartás természetes személyek kis csoportja, akik közös fedél alatt élnek, és akik jövedelmüket, vagyonukat részben vagy egészben közösen kezelik, továbbá bizonyos javakat és szolgáltatásokat együtt fogyasztanak, illetve vesznek igénybe. A jövedelmeknek több típusa van. Az egyik a munkajövedelem, ami alatt minden olyan jövedelmet értünk, amire valaki mint munkavállaló tett szert (alapbér, jutalom, prémium, bérpótlékok). A munkajövedelmek adják a háztartások jövedelmének legnagyobb hányadát. Egy másik jövedelemtípus a tőkejövedelem, amely a korábbi megtakarításokból, vagyonból származó jövedelmet jelenti (kamat, vállalkozói nyereség, osztalék, járadék). A jövedelmek harmadik csoportja a társadalmi juttatások (társadalmi transzferek), amelyek a társadalombiztosításból származó jövedelemként jelennek meg (táppénz, nyugdíj, családi pótlék, munkanélküli járadék, ösztöndíj). Az olyan jövedelmeket, amelyeket sehová nem lehet besorolni, egyszerűen egyéb jövedelmeknek nevezzük (szerencsejáték, vetélkedő nyereményei). A termelésből való részesedésként kapott jövedelmeket elsődleges jövedelemnek nevezik. A társadalmi transzfereket és egyéb jövedelmeket a másodlagos jövedelmek közés sorolják. Az elsődleges és másodlagos jövedelemelosztás után, fiyelembe véve a személyi jövedelemadót, a befizetett társadalombiztosítási járulékot, kapjuk meg a háztartások rendelkezésére álló jövedelmet. A láthatatlan jövedelmek a fekete gazdaságból származó jövedelmek, ide tartoznak mindazok az egyébként adóköteles jövedelmek, amelyeket az adózás alól törvényellenesen kivonnak(borravaló, hálpénz, csúszópénz, stb.). Bármely jövedelem alatt megkülönböztethetünk bruttó és nettó jövedelmeket, amelyek alatt az adókat és járulékokat tartalmazó, illetve az azok nélküli összegeket értjük. Nominál jövedelem (pénzbeli jövedelem) az az összeg, amelyet a gazdaasági szereplő kézhez kap. A reáljövedelem azzal az áru és szolgáltatásmennyiséggel egyenlő, amelyet adott árszínvonal mellett a pénzbeli jövedelemért megvásárolni lehet. A fogyasztói árindex (CPI = Consumer Price Index) a megélhetési költségeknél alkalmazott index, amely azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak az átlagos árváltozását méri, amelyet a lakosság saját felhasználási célból megvásárolnak. A háztartások a rendelkezésre álló jövedelmüket különböző célokra használják. A fogyasztás a napi szükségletek kielégítésére szolgáló javak megszerzése. A tartós fogyasztási cikkek azok a javak, amelyek viszonylag nagy értéket képviselnek, és amelyeket nem fizikailag, hanem az általuk nyújtott szolgáltatások igénybevételen keresztül fogyasztanak el. Mindazt, amit a rendelkezésre álló jövedelemből nem fogyaszt el, megtakarít. Megtakarításunkat pénzügyi eszközökben, illetve fizikai vagyontárgyakban, reál eszközökben tarthatjuk. Mindkét típus esetében hosszabb távú szükségletkielégíésről van szó. Ezek vásárlását felhalmozásnak nevezzük. A vagyon a felhalmozott megatakarítással egyenlő, illetve a megtakarítás a vagyon növekményét jelenti. Jövedelem %-a 100 Abszolút egyenlõség görbéje 75

Lorenz görbe Eltérés az abszolút egyenlõség Tényleges megoszlás

50

Abszolút egyenlõtlenség görbéje

25

Népesség %-a 25

50

75

100

26

A háztartások gazdasági helyzetét nagyon jól jellemzi a jövdelem és a vagyon. Ennek kimutatására gyakan használják a Lorenz görbét. A két tengelyt a jövedelem illetve a népesség százalékos megoszlása. Az abszolút egyenlőség görbéje azt jelenti, hogy a népesség bármilyen százalékához

azzal arányos jövedelem tartozik. Az abszolút egyenlőtlenség görbéje azt mutatja, hogy a népesség 99,9%-a nem rendelkezik semmilyen jövedelemmel és a fennmaradó 0,01%-nál van az összes jövedelem. A tényleges helyzetet a tényleges megoszlás görbéje mutatja. Minél közelebb van az abszolút egyenlőség görbéjéhez, annál egyenlőbb az adott társadalomban a vagyon megoszlása. Lorenz görbéket országokra, foglalkozási ágakra, iskolai végzettség szerinti megoszlásra is lehet szerkeszteni. A létminimum számítások azt hívatottak bemutatni, hogy a minimális, de még a létezéshez talán elfogadott szinten értékelt emberi szükségletek biztosításához mekkora jövedelemre lenne szükség. Egy adott időszakra nem egyetlen adatot számítanak, hanem a különböző családnagyságok és a keresők számának függvényében többet. A minimumösszeg három részből tevődik össze, a táplákozástudómányi normák és a hazai fogyasztási szokások alapján kialakított konkrét élelmiszerkosár értékéből, a lakás fenntartásához szükséges különböző költségekből és az egyéb szükségleteket együttesen tartalmazó összegből.

Jövedelempolitika A kormány jövedelempolitikai céljai a munkanélküliség kérdéseinek megfelelő kezelése, az infláció ellenőrzése és a meglévő egyenlőtlenségek szűkítése. Erre a kormánynak több eszköz is rendelkezésre áll. Az egyik a bér- és árellenőrzés megvalósítása. Fontos a bértárgyalások rendszere az Érdekegyeztető Tanácsok keretében. Az Érdekegyeztető Tanácsnak három szereplője van, a munkaadók képviselői, a munkavállalók különböző érdekvédelmi szervezetei és a kormány.

II.

Üzleti szervezetek:

Üzleti szervezetek mindazok a gazdasági egységek, amelyek árukat állítanak elő, illetve szolgálatásokat nyújtanak, hogy azokat különböző piacokon felkínálják. Céljuk szerint lehetnek profitorientáltak és non-profit szervezetek. Ide tartoznak a vállalatok, a bankok és pénzintézetek, a munkaközvetítő irodák és az ingatlanirodák. Azok a szervezetek, amelyek nem köthetőek a piachoz az érdekképviseleti szervezetek, a kutatóintézetek és a közösségi fogyasztást ellátó intézmények. A vállalat az üzleti vállalkozások közül az árupiacon tevékenykedő olyan egységek, amelyek termelési erőforrásokat (input) alakítanak át jószágokká és szolgáltatásokká (output). Alapvetően profitszerzésre törekednek, és tevékenységük során vállalják a piaci bizonytalanságból eredő kockázatot. Szervezeti formájuk szerint a vállalatok egyéni társaságok vagy társulások. A vállalatokat méret, tevékenység, termék kereslete, tulajdonos és regionális elhelyezkedés alapján lehet csoportosítani. A non-profit szervezetek elérhetnek nyereséget, de nem a profitszerzés motiválja őket. Ilyen szervezeteket az állam, az önkormányzatok, üzleti szervezetek, gazdálkodó egységek, emberek csoportjai és magánszemélyek is létrhozhatják.

Üzleti szervezetek gazdálkodása és eredményessége A bevétel a vállalkozás által értékesített termékek és szolgáltatások eladásából befolyt pénzösszeg (total revenue: TR). Az összes bevételt megkapjuk, ha egy termék árát beszorozzuk az abból értékesített mennyiséggel. A kiadás (expenditure) a termeléshez, szolgáltatás nyújtásához szükséges eszközök beszerzésére vagy egyéb célokra fordított pénz. A költség (cost) az a pénzösszeg, amibe a javak vagy szolgáltatások megszerzése illetve előállítása került.

27

A ráfordítás (expense) részben a költség szinonimája, részben elkülönül a költség fogalmától, és részben természetes egységekben mért, a javak és szolgáltatások előállításához szükséges erőforrások összege. A költségek egyik fontos csoporortosítása alapján megkülönböztetünk explicit (kifejezett) és implicit (rejtett) költségeket. Az explicit költségek mindazok, amelyek egy adott időszak folyamán, az adott időszak termelésével vagy szolgáltatás előállításával kapcsolatban számlákon, pénzügyi átualásokban, kifizetésekben kifejezett formában jelennek meg. A legtöbb esetben pénzmozgással járnak, de bizonylattal mindig igazolhatóak. Implicit költségeknek tekintjük azokat, amelyek azáltal merülnek fel, hogy a vállalkozás az adott termelési ráfordírások következtében erőforrásait elvonta más felhasználási lehetőségektől, bár tényleges pénzkifizetésekben ez nem jelenik meg (alternatív elszámolható költségek és az explicit költségek közé nem sorolható elszámolható költségek). Az implicit költségek között a legfontosabb az amortizáció, vagy értékcsökkenés elszámolása. Azt a több termelési folyamatban elhasználodó, értéküket az előállított termékekbe fokozatosan átadó eszközök, berendezések beszerzésének folyamatát beruházásnak nevezzük (pótló beruházás, bővítő beruházás, ennek együttese a bruttó beruházás). Az amortizáció a beszerzett gépek, berendezések adott időszakra elszámolható költsége, értékcsökkenése. Az elszámolás %-os mértékét amortizációs kulcsnak nevezzük. A nem elszámolható implicit költség (normálprofit) a felhasznált termelési tényezők hozadéka. A normálprofit azon lehetőségek elszalasztott hozama, amelyről a vállalkozó kénytelen lemondani annak érdekében, hogy pénzét és idejét az adott vállalkozásba fektesse. Az explicit és az elszámolható implicit költségeket együttesen számviteli költségnek nevezik. Az adott időszakban felmerülő, számvitelileg nyilvántartható és elszámolható pénzösszeget jelenti, független attól, hogy azok valódi pénzmozgással járnak-e vagy sem. A gazdasági költség mindezen túl tartalmazza a normálprofitot is. A társadalmi költséget az externáliák figyelembe vételével számíthatjuk ki. A profit lehet nyereség vagy veszteség. Megkülönböztetünk normálprofitot, számviteli, gazdasági és bruttó profitot. A számviteli profit az elért összes bevétel és a számviteli költségek különbözete. A gazdasági profitot akkor kapjuk meg, ha az összes bevételből levonjuk a gazdasági költségeket. A bruttó profitot úgy számíthatjuk ki, ha a teljes bevételt az explicit költségekkel csökkentjük. Összes bevétel Explicit költségek

Bruttó profit Elszámolható implicit költségek

Számviteli költségek

Számviteli profit Nem elszámolható implicit költségek Implicit költségek

Gazdasági költségek

Gazdasági profit

Egy vállalkozás eredményének megismeréséhez az eredmény-kimutatás szolgál, amely szembeállítja egymással a különböző bevételeket és az ezekkel szemben elszámolható költségeket, és megállapítja az adott időszak alatt létrejött (vállalkozásnál adózott) mérleg szerinti eredményt. A költségnemek szerint több alcsoport is képezhető (anyagköltség, bérköltség, járulék, amortizáció, egyéb költség).

28

Az állandó költségek (fix cost: FC) közé tartoznak azok, amelyeket a vállalkozásnak akkor is fizetnie kellene, ha nem termelne. A változó költségek (variable cost: VC) a termelés mennyiségével együtt változnak. Az állandó és változó költségek együtt alkotják a teljes költséget (total cost: TC). A fedezeti pont azt az értéket jelenti, amely megmutatja, hogy mekkora árbevételt kell elérni, hogy a vállalkozás árbevétel fedezze a költségeket.

C, P Árbevétel

Fedezeti pont

NY

Teljes költség VC FC

V

Q Fedezeti mennyiség

A vállalatok is rendelkeznek vagyonnal, amely az egy adott időpontban a vállalat birtokában lévő reál és pénzügyi vagyontárgyak állományával egyenlő. A nettó vagyonhoz, vagyis saját tőke értékéhez úgy juthatunk el, hogy ha a meglévő vagyont a tartozásokkal csökkentjük.

III.

Állam

Az állam funkcióit három nagy csoportba sorolják:  Közhatalmi funkciók: honvédelem, közrend, igazságszolgáltatás, pártok, egyházak támogatása  Igazgatási funkciók: központi kormányzat intézményei, helyi igazgatási szervek  Gazdasági funkciók: oktatás, szociális támogatási rendszer, nyugdíjrendszer, egészségügy, üzleti szervezeteknek nyújtott transzferek, kormányzati vásárlások Jogi oldalról megközelítve, az állami szervezeteknek hat fő típusa létezik:  Államhatalmi népképviseleti szervek: országgyűlés, helyi önkormányzatok képviselőtestületei, kisebbségi önkormányzatok testületei  Állam közigazgatási szervei: kormány, minisztériumok, főpolgármesteri hivatalok, közigazgatási hivatalok  Igazságszolgáltatási szereplők: legfelsőbb bíróság, bíróságok  Ügyészi szervek: ügyészségek, legfelsőbb ügyészség  Egyéb állami szervek: alkotmánybíróság, állami számvevőszék Közgazdasági oldalról megközelítve:  Kormány  Funkciónális miniszériumok és szervezetek  Ágazati minisztériumok  Társadalmi szervezetek  Egyéb, nem a kormány alá tartozó állami szervezetek, szervek és intézmények A gazdaság műkődéséhez szükséges keretfeltételek biztosításában tartozik az intézményi és jogi feltételek megteremtése, a piaci elégtelenségek kezelése. A mindenkori kormány joga és feladata a különböző szervezetek kialakításának megteremtése és működtetése. Az állam feladata, hogy a jogi kereteket megteremtse, szükség esetén módosítsa, és minél hatékonyabban betartassa a gazdasági élet szereplőivel azokat. A gazdasági keretfelételek közé tartozik a piaci elégtelenségek kezelése is. Nagyon fontos gazdaságszervező feladat a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségeinek mérséklése, annak érdekében, hogy a társadalom számára elfogadható tűrési határok között maradjon. Ez gyakorlatilag a meglévő jövedelmek újraelosztását jelenti, ami az adórendszer segítségével és a transzferekkel megvalósítható.

29

A legnehezebben megvalósítható funkció a gazdasági stabilitás biztosítása. Ez öt feladat egyidejű teljesítését jelenti. Az egyenletes gazdasági növekedés megvalósítását, a teljes foglalkoztatás biztosítását, az árstabilitás elérését, a belső és külső pénzügyi egyensúly megteremtését (bűvös ötszög).

Államháztartás, állami költségvetés Az állam gazdasági funkciói ellátásának finanszírozása az államháztartás, illetve az állami költségvetés keretében valósul meg. Az államháztartás nem más, mint a kormányzati funkciók ellátására szolgáló pénzügyi rendszer. Ez a rendszer négy alrendszerből tevődik össze:  Központi költségvetés  Társadalombiztosítási rendszer  Helyi önkormányzatok költségvetése  Elkülönített állami pénzalapok Az állami költségvetés az állam központi pénzalapja, amiből a kormány gazdálkodik, illetve a kormányzat pénzügyi terve, amely előirányzatokat tartalmaz. A központi költségvetés bevételeket és kiadásokat tartalmaz. A bevételek négy tételből tevődnek össze:  Adó: Az adó a közfunkció ellátásához szükséges olyan pénzügyi forrás, amelyet a kormányzat kényszer útján szed be polgáraitól és a vállalatoktól, és közvetlen formában semmilyen ellenszolgoltatást nem nyújt érte.  Közvetlen adó (direkt): Termelési tényezőkre kivetett adóalany által viselt adó (jövedelemadó, vagyonadó, profitadó)  Közvetett adó (indirekt): A tényleges adóviselő nem ismert, ezt az adót az árukra és szolgáltatásokra vetik ki, és azt az azokat vásárlók fizetik. (ÁFA, luxusadó, vám)  Társadalombiztosítási járulék: Ennek befizetése biztosítási jövedelemre jogosít  Tőkebevétel: állami vállalatok oszatlékai, különböző állami tulajdonok hasznosítási bevételei  Adomány, juttatás: Bevételi forrást jelentenek a magánszférától és nemzetközi szervezetektől származó adományok és juttatások (egyéb bevételi forrás) A központi költségvetés kiadási oldalát vizsgálva, szintén négy fontos csoportot találunk:  Költségvetési szervek kiadásai: közösségi fogyasztás, háztartásoknak nyújtott ingyenes szolgáltatás, a felelős apparátusok műkődési költségei.  Társadalombiztosítás által folyosított ellátások: nyugdíj, táppénz, gyermekgondozási díj (GYED) és gyermekgondozási segély (GYES), munka nélküli segélyek, más segélyek  Állami támogatások, állami finanszírozások: bizonyos fogyasztási cikkek ártámogatásai, magánerős lakásépítési támogatások, exporttámogatások, infrastrukturális beruházások  Egyéb kiadások: korábbi állami adósságok törlesztése, nemzetközi pénzügyi kapcsolatból származó tételek, általános tartalékok. A költségvetés mérlege háromféle lehet. Mutathat szufficitet (többletet), deficitet (hiányt) és kiegyensúlyozottságot.

Költségvetési politika A költségvetési politika az összkereslet és az összkínálat szabályozására terjed ki. Két alapvető eszköze a kormányzati kiadások és az adórendszer. A kormányzat keresletélénkítő (expanziós) költségvetési politikát folytat, ha növeli körmányzati kiadásait illetve az adókat csökkenti. Keresletet korlátozó (resztrikciós) költségvetési politikát folytat, ha a kormányzati kiadásait visszafogja vagy adókat növel.

30

IV.

Külföld:

Külföld, külkereskedelem, külgazdasági kapcsolatok A külföld akkor válik külön gazdasági szereplővé, ha a vizsgált gazdaság nyitott. Akkor nyitott egy gazdaság, ha külkereskedelmi kapcsolatokat ápol, megtermelt javainak egy részét külföldön értékesíti, illetve onnan árukat és szolgáltatásokat vásárol (export, import). Export az, amikor termékeket, szolgáltatásokat más országokban értékesítenek. Amikor külföldről javak és szolgáltatások érkeznek az adott országba, akkor importról beszéünk. Nettó export az export és import különbözete. Zárt vagy autark a gazdaság akkor, ha teljes mértékben el kívan zárkozni más országokkal való kapcsolat kialakításától, és csak a saját erejére, lehetőségeire akar támaszkodni. A külkereskedelem az áruk és szolgáltatások nemzetközi lebonyolítását, forgalmát jelenti. A külgazdasági kapcsolat a nemzetközi áru és szolgáltatás, valamint a pénz- és tőkeáramlást foglalja magába.

Nemzetközi fizetési mérleg A nemzetgazdaságok nemzetközi pénzügyi kapcsolatait a nemzetközi fizetési mérleg mutatja, amely egy adott időszakra vonatkozóan tartalmazza az adott ország és a külföld között létrejött kereskedelmi ügyleteket, egyéb pénz- és tőkemozgások pénzbeli értékét.

= + = + + = + + + + =

Áruexport Áruimport Áruforgalmi mérleg Szolgáltatás export Szolgáltatás import Külkereskedelmi mérleg Transzferek (elsődleges jövedelmek) egyenlege Viszonzatlan (egyéb) folyó átutalások egyenlege Folyó fizetési mérleg Tőkemozgások változása Hitelmérleg változása Devizatartalékok változása Tévedések és kihagyások egyenlege Teljes fizetési mérleg

Az áruk exportja-importja esetében a vámstatisztika adataiból indulnak ki, azt vizsgálják, hogy az áru átlépte-e a határt vagy sem. A szolgáltatások közés sorolják a különböző nemzetközi szállítmányozási és pénzügyi ügyleteket, valamint az idegenforgalom egyenlegét. Az elsődleges jövedelmek közé tartoznak a munkabérek, a profitok és a kamatok nemzetközi mozgásának egyenlege. Az egyéb folyó átutalások között számolják el a külföldről kapott illetve a külföldre fizetett viszonzatlan átutalásokat (nemzetközi segélyek, magánszemélyektől kapott illetve azoknak adott pénzajándékok). A teljes fizetési mérleget képezik azok a tételek, amelyek a folyó fizetési mérleg finanszírozásának módját mutatják. A folyó fizetési mérleg és a finanszírozott tételek egyenlege elvileg nulla kell legyen. A fizetési mérleget az MNB havonta állítja össze. Mivel a teljes fizetési mérleg nulla egyenleggel zárul, a hiány (passzívum) illetve a többlet (aktívum) az egyes részmérlegeknél mutatható ki. A bruttó adósságállomány egy országnak a külfölddel szemben fennálló összes hiteltartozását jelenti. A nettó adósságállományt csökkentik a követelések értékével. Az adósságszolgálat a bruttó adósságállomány adott időszakra esedékes törlesztőrészletének és kamatának összege. Az adósságszolgálati ráta az ország áru- és szolgáltatásexportjából szerzett jövedelmeinek és az adósságszolgálatának aránya.

31

Cserearány-mutató Az egyes országok külkereskedelmi tavékenységének eredményessége a folyó fizetési mérlegben is megjelenik. Ezt az erdeményességet mérni is lehet. Erre használjuk a cserearány-mutatót (terms of trade). A mutató alapján megállapítható, hogyan változtt az egységnyi import megvásárlásához szükséges export árszínvonala. Ha a kapott érték nagyobb, mint egy, akkor a cserearány javult, amennyiben egynél kisebb, akkor a cerearány romlott.

Külgazdasági politika A külgazdasági politika a külkereskedelemmel kapcsolatos cél-, eszköz- és intézményirendszer együttesét jelenti. E politkának két szélső típusa különböztethető meg. A protekcionista külgazdasági politika alkalmazása esetében az állam aktív szerepet tölt be, a külkereskedelmi forgalmat közvetlenül szabályozza annak érdekében, hogy a hazai termelést és piacot védje. Liberális (szabadkereskedelmi) külgazdasági politikánál az állam célja a meglévő mesterséges akadályok megszüntetése a korlátozástól mentes nemzetközi áramlás feltételeinek megteremtése érdekében. A külgazdasági politikának számos eszköze van:  Kereskedelmi szerződések: A kereskedelmi szerződésekben a kormányok meghatározzák és rögzítik a kereskedelemben alkalmazott főbb elveket, szabályokat. Ezek az elvek alapvetően háromfélék lehetnek:  Viszonosság elve: Az egyik ország pontosan ugyanolyan elbánásban részesíti a másik ország polgárait, kereskedőit, mint amilyet a másik ország nyújt az első ország polgárai, kereskedői részére.  Legnagyobb kedvezmény elve: Mindkét ország kötelezettséget vállal arra, hogy mindazokat a kedvezményeket, támogatásokat megadja a másik fél részére, amelyet bármély harmadik félnek bármikor megad.  Nemzeti elbánás elve: A másik fél polgárait, kereskedőit ugyanolyan bánásmódban részesíti, mint sajátjait.  Vámrendszer: A vám egy olyan különleges adó, amelyet az adott ország határán áthaladó árukra és szolgáltatásokra kivetnek. Az importált termékek után fizetett vám megnöveli a jószág árát.  Kvóták rendszere: A kvóták (mennyiségi korlátozások) előírják, hogy egy adott jószágból milyen mennyiség hozható be az országba, illetve vihető ki az országból (importkvóta, exportkvóta).  Szubvenciók rendszere: A szubvenció egy vissza nem térítendő állami támogatás. Alkalmazható termelésre, fogyasztásra és exportra. Termelési szubvenció esetében a termelők az előállított jószág mennyisége után térítésben részesülnek. Exportszubvenció esetében a különbség, hogy itt a külföldre értékesített mennyiség után lesznek jogosultak a támogatásra.  Árfolyamrendszerek és árfolyampolitika: A valutának paritásuk és árfolyamuk van  A valutaparitás két valuta elméleti egyenértékűségét, illetve ennek arányát fejezi ki. A valutaparitás alapulhat azok aranytartalmán, vásárlóerőparitásán vagy valutakosarán.  A valutaárfolyam egy adott ország valutájának ára egy másik valutában kifejezve. Lebegő árfolyamrendszernél az árfolyam a valuta kereslete és kínálata alapján alakul ki. A fix (rögzített) árfolyamrendszer esetében a kormányok hivatalos árfolyama nem változik, és hosszabb időre mindig stabil. A mai árfolyam rendszerek a két típus között helyezkednek el, és irányított lebegtetéses árfolyamrendszernek nevezik. Ez azt jelenti, hogy a lebegtetést a kormány valamilyen módon befolyásolni kívánja. Ennek egyik fajtája a piszkos lebegtetés, amikor a kormányzat annak érdekében értékeli le a valutát, hogy azzal hazai vállalatait exportelőnyhöz juttassa. A másik fajtája a kúszó árfolyamrendszer, amelynél az ország valutáját egy másik ország valutájához, vagy egy valutakosárhoz kötik, de a központi bank egy adott időszakon belül sok apró lépésben értékeli fel vagy

32

le. A harmadik fajta az együttes lebegtetés, amikor a csoportban résztvevő tagállamok közösen lebegtetik valutáikat, igyekezve fenntartani az árfolyamokat. Egyébként akár a rögzített, akár a lebegtetett árfolyamok esetében a valóságban egy adott, rögzített sávban engedik az árfolyamot a piaci hatásoknak megfelelően mozogni, és a jegybank csak akkor avatkozik be, ha e sáv széléhez közelít az árfolyam. Ekkor valutaeladással vagy valutavásárlással tartják az árfolyamot a sávban. Ezt nevezzük intervenciónak. Hatás Leértékelés

Külkereskedelem Exportot ösztönöz, importot gátol

Felértékelés

Importot ösztönöz, exportot gátol

Idegenforgalom Bejövő turizmust ösztönzi, kimenőt nehezíti Kimenő turizmust ösztönzi, bejövőt nehezíti

Tőkemozgás Tőkeimportot ösztönzi, tőkeexportot gátolja Tőkeexportot ösztönzi, tőkeimportot gátolja

Folyó fizetési mérleg Egyenlegét javítja

Egyenlegét rontja

Nemzetközi egyezmények, övezetek és integrációk A nemzetközi, kereskedelemmel kapcsolatos egyezmények csatlakozásához az egyes országok önként kérhetnek felvételt.  GATT (General Agreement on Tariffs and Trade / Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény)  WTO (World Trade Organisation / Kereskedelmi Világszervezet)  IMF (International Monetary Fund / Nemzetközi Valutaalap)  IBRD (International Bank for Reconstruction / Nemzetközi Újjáépítés és Fejlesztési Bank) A nemzetközi gazdasági integrációkban a nemzetközi gazdasági együttműkődés minden fontosabb területe intézményesült formában megtalálható. A benne lévő tagállamok szerződés formájában fogalmazzák meg az együttműkődés célját, formáját, módját, a létrehozandó szervezetek, szervek, testületek feladat és jogkörét (NORDEK, BENELUX, KGST, EFTA).  Szabadkereskedelmi övezet (vámközösség)  Vámunió  Gazdasági közösség (közös piac)  Gazdasági unió  Monetáris unió  Politikai unió

33

A GAZDASÁG EGÉSZE I.

Hagyományos mutatók

A nemzetgazdasági teljesítményeket a statisztika három oldalról közelíti meg, a termelés (output), a jövedelem és a kiadások tekintetében. A termelés oldaláról úgy számíthatók ki a mutatók, hogy a gazdaság különböző ágazataiban termelt termékek és szolgáltatások piaci áron mért értékeit összesítik. A jövedelem esetében a számbavétel az egyes termelési tényezők tulajdonosai jövedelmének összesítésével történik. A kiadások oldaláról történő megközelítésnél a gazdaság szereplőinek a termékek és szolgáltatások vásárlására fordított kiadásait összesítik.  MPS (Material Product System): Csak az anyagi termelést és anyagi szolgáltatást vette figyelembe (szállítás, csomagolás, raktározás, javítás, karbantartás).  Társadalmi termék: Az egy év alatt előállított anyagi javak és anyagi szolgáltatások összege  Társadalmi végtermék: Az adott évben továbbfeldolgozásra nem kerülő termékek összege  Nemzeti jövedelem: Az egy év alatt létrehozott új értékek összessége  SNA (System of National Account) Amennyiben minden szervezet adatait összeadjuk, akkor nem egy valós telesítményhez jutunk, mivel bizonyos értékeket többször veszünk figyelembe, ez a térbeli (vertikális) halmozódás. Az ilyen jellegű halmozódást úgy lehet kiszűrni, hogy a kibocsátás értékéből kivonjuk a termelőfogyasztást. Akkor csak a hozzáadott értéket vesszük figyelembe. A termelés során felhasználnak olyan javakat is, amelyeket nem az adott évben hoztak létre, hanem korábban. A jószág árában megjelenik a termelő egység állótőkéjének értéke is amortizáció formájában. Ez az időbeni halmozódás, amelyez úgy lehet kiszűrni, hogy a mutató értékét az amortizációval csökkentjük. Ezek alapján a gazdasági teljesítménymutatókat három csoportba sorolhatjuk:  Bruttó mutatók azok, amelyek teljesen halmozottak  Félnettó a mutató, ha a bruttó mutatóból a térbeli halmozódás kiszűrésre kerül  A nettó mutatók már időbeli halmozódást sem tartalmaznak, kiszámításukhoz a félnettó mutató értékét az amortizációval csökkentjük. A termelés az SNA szerint: Minden gazdasági szereplő mindefajta tevékenysége, kivéve a háztartásoknak a saját tárgyaik részére nyújtott szolgáltatásokat. Nominál mutatók esetében a számbavétel folyó áron történik. A reál mutatók változatlan árakkal számítják a termelés értékét. A nominál mutatót egy deflátorral korrigálják. A deflátor a termelés és a felhasználás minden tételére kiterjedő, azok árváltozását figyelembevevő árindex. GO GDP NDP GNP NNP GNI NNI GNPI NNPI GNDI NNDI

Gross Output Gross Domestic Product Net Domestic Product Gross National Product Net National Product Gross National Income Net National Income Gross National Personal Income Bet National Personal Income Gross National Disposable Income Net National Disposable Income

/ / / / / / / / / / /

Bruttó kibocsátás Bruttó hazai termék Nettó hazai termék Bruttó nemzeti termék Nettó nemzeti termék Bruttó nemzeti jövedelem Nettó nemzeti jövedelem Bruttó személyes jövedelem Nettó személyes jövedelem Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem Nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem

Amikor nem nettó típusú mutatókat számítunk, akkor azok mindig tartalmaznak halmodózást. A nettó típusú mutatóknál nem beszélhetünk halmodózásról. Hazai mutatók esetében a termelés, illetve a jövedelmek az ország területéhez, az országhatáron belüli tevékenységekhez kapcsolódnak. Nemzeti mutatóknál a termelés illetve a jövedelmek az ország állampolgáraihoz, üzleti szerevezeteihez kapcsolódnak.

34

GO

Ez a mutató az ország összes gazdasági egységének kibocsátását összegzi, a megtermelt összes termék és szolgáltatás értékét kell összesíteni, függetlenül attól, hogy hol értékesítették azokat, illetve hogy egyáltalán értékesítésre kerültek-e. Minden gazdálkodó szervezet eladásait és készletváltozásait kell összesíteni. A GO halmozott mutató, teljes mértékű halmozódást tartalmaz.

GDP

Az egy év alatt az országban előállított és végső felhasználásra került javak és szolgáltatások értéke (hozzáadott érték). A bruttó kibocsátás értékéből levonva a folyó termelést kapjuk meg a GDP-t. A GDP-t mint megtermelt jövedelmet a munkajövedelem, tőkehozadék, vegyes jövedelem és állami járadékjövedelem összesítésével is számíthatjuk. A GDP-t mint végző felhasználást a háztartások fogyasztása, a közösségi fogyasztás a beruházás összesítésével és a készletváltozás és nettó export hozzáadásával vagy kivonásával kapjuk meg. Minden számolási mód ugyanazt az eredményt adja. Az egy év alatt az országban termelt javak és szolgáltatások amortizációval csökkentett érték. Jövedelem oldalról az új elsődleges jövedelmekkel egyenlő.

NDP

GNP

NNP

GNI

NNI

A GDP növelése a gazdasági szereplőknek külföldről származó jövedelmével, és a külföldiek az adott országban megszerzett jövedelem csökkentésével kapjuk a GNP-t. Tartalmazza a saját állampolgárai béreit, kamatait, járadékait, profitjait, ha a jövedelem oldaláról vizsgálódunk. A GNP-ből levonásra kerül az amortizáció értéke. Tartalmazza a polgárainak béreit, kamatait, járadékait, profitjait, ha a jövedelem oldaláról vizsgálódunk. Amennyiben a közvetett adók tételét levonjuk GNP-ből, megkapjuk a GNI-t. Ez a mutató a háztartások és az üzleti szervezetek, mint termelési tényező tulajdonosok jövedelmének összesítésére szolgál, vagyis az ország állampolgárainak által az adott időszakban realizált összes bruttó jövedelmet tartalmazza. Ha a GNI-t az amortizációval csökkentjük, megkapjuk az NNI-t, amely az adott évben a vizsgált ország állampolgátai által realizátl összes elsődleges jövedelemmel egyenlő, függetlenül attól, hogy ezt hol szerezték.

GNPI A megismert nemzeti jövedelemmutatók a ralizált jövedelmeket tartalmazzák. Ebből a háztartások személyes jövedelmét úgy kaphatjuk meg, ha az előbbit a nemzetközi transzferek egyenlegével korrigáljuk (országba beáramló és országból kiáramló segélyek, tagdíjak, ajánékok, társadalombiztosítási kifizetések, támogatások és egyéb szociális természetű juttatások) NNPI Az NNPI-t a GNPI értékcsökkenéssel módosított megfelelője. GNDI A személyes jövedelmi mutatók még tartalmazzák a személyi jövedelemadókat, ha ezekkel csökkentjük a mutatókat, akkor a rendelkezésre álló jövedelem mutatóihoz jutunk, amelyek az ország gazdasági szereplői által az adott időszakban belföldön és külföldön megszerzett és ténylegesen felhasználható összes bruttó jövedelmet tartalmazzák NNDI Felhasználható összes elsődleges jövedelem. Mutatók GO GDP NDP GNP NNP GNI NNI GNPI NNPI GNDI NNDI

Halmozódás Térbeli és időbeli Időbeli Időbeli Időbeli Időbeli Időbeli

Típus Bruttó Félnettó Nettó Félnettó Nettó Félnettó Nettó Félnettó Nettó Félnettó Nettó

Termelési Termelési Termelési Termelési Termelési Termelési

35

Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi Jövedelmi

Hazai Hazai Hazai Hazai

Nemzeti

Nemzeti Nemzeti Nemzeti Nemzeti Nemzeti Nemzeti Nemzeti Nemzeti

A hagyományos mutatók nem tesznek különbséget a jó, a kívánatos, a hasznos, a produktív és a fenntartható illetve a rossz, a nem kívánatos, a nem hasznos, a desztruktív és fenntarthatatlan dolgok, tevékenységek között. Kimaradnak a társadalmi jóléti tételek. Nem képesek megfelelően kezelni a tevékenységek esetleges negatív külső gazdasági hatásait. A hagyományos mutatók a tőkejavak amortizációjával számolnak, de nem veszik figyelembe a természeti javak értékcsökkenését. Teljesen figyelmen kívül hagyják a jövedelemegyenlőtlenségeket, a jövedelemeloszlás kérdéseit. A NEW (Net Economic Welfare), vagyis nettó gazdasági jólét mutatójához bizonyos tételeket (szabadidő, háziasszonyok szolgáltatásait) hozzá kell adni, más dolgokat (környezetszennyezés, modern urbanizáció) le kell vonni. A HDI (Human Development Index), vagyis emberi fejlődés mutatójánál figyelembe veszik a születéskor várható életkort, az analfabetizmus mértékét és az iskolában töltött évek átlagos számát. Az ISEW (Index of Sustainable Economic Welfare), vagyis a fenntartható gazdasági jólét indexének muatója számol az átlagos fogyasztással, az elosztási egyenlőtlenségekkel és a természetben okozott károk költségeivel. A GPI (Genuin Progress Indicator), vagyi a valódi fejlődés mutatójában a ténylegesen mérhető tényezők mellett, helyet kapnak a társadalmi és természeti környezet költégeinek becsült értékei is. Az új mutatók is számos problémával küszködnek. Számos tényező hatás pénzben való kifejezése komoly nehézségekbe ütközik részben módszertani, részben etikai dilemmák miatt. Sok olyan információt használnak fel, amely csak kevés országban vehető be. A mutatók számítása nem egyszerű.

Globalizáció A globalizáció még inkább kiélezi az említett próblémákat és még fontosabbá teszi például a nemzetgazdasági mutatók átalakításával, korrigálásával kapcsolatos kísérletek szükségességét. A globalizáció nem más, mint az országhatárokon átnyúló tőke-, jószág és munkaerőáramlás. A globalizációs folyamat legfőbb mozgatói a nemzetközi termelő vállalatok, és mellettük az országhatáron túlnyúló tevékenységet folytató, a tőkék mozgatására szakosodó befektetési társaságok, kockázati tőke-társaságok, tőzsdék, minősítő- és tanácsadó szervezetek. A globalizáció hatására az egyes társadalmakban belüli egyenlőtlenségek rohamosan növekednek. Komoly konfliktusok jönnek létre az egyes nemzetek társadalmi normái és azon nemzetközi szervezetek elvárásai között, amelyeknek tagjai. Egyes országokban nehezebbé válik saját, magas színvonalú társadalombiztosítási rendszer fenntartása.

II.

Gazdasági növekedés, trend, egyensúly és ciklus:

A gazdaság vizsgálata tekintetében megkülönböztethetünk rövid és hosszú távot. A rövid távot a beruházások életciklusához, beéréséhez kapcsolják, vagyis azt az időtávot értik alatta, amlynek során a beruházás még nem kezd el termelni, vagyis amikor a termelési tényezők közül a tőkeállományt adottnak tekintjük. Hosszú táv esetében a beruházások hatására már a termelés beindul, tehát a tőkeállomány nem rögzített. Gazdasági növekedés alatt a gazdaság hosszú távú fejlődését értik, amelyet általában a reál nemzetgazdasági mutatók alakulásával szoktak jellemezni. A növekedés mértéke megmutatja, hogy egyik időszakról a másikra mennyivel változott a gazdaság teljesítménye. A GDP változásának mértékét úgy kapjuk meg, ha a tárgyidőszaki gazdasági teljesítményből kivonjuk a bázisidőszaki gazdasági teljesítményt. Amennyiben a tárgyidőszaki érték a magasabb, akkor a kapott eredmény egyértelműen mutatja a növekedést. Mérhető a változás üteme is és az éves átlagos üteme is.

36

A gazdasági fejlettségi szintek összehasonlításakor a gazdasági növekedés színvonala is fontos szerepet játszik. Ez figyelembe veszi a népesség számát, így az egy főre jutó gazdasági teljesítményről van szó. Amikor egy ország gazdasági növekedését kívánjuk elemezni, azt vizsgáljuk, hogy egyrészt az adott feltételek, piaci viszonyok mellett milyen a rendelkezésre álló legfontosabb termelési tényezők kihasználtsága (munka és tőke). Másrészt azt vizsgáljuk, hogy e tényezők különböző kombinációi milyen potenciális összkibocsátást tennének lehetővé és harmadrészt, hogy milyen elemek akadályozzá meg ennek elérését. Amikor a termelési tényezők mennyiségi oldala játszik alapvető szerepet a növekedésben, akkor extenzív gazdasági növekedésről beszélünk. Amennyiben a termelési tényezők mennyiségi növelése akadályokba ütközik, akkor kerülnek előtérbe azok minőségi kérdései, és ha ezek játszanak a gazdasági növekedésben döntő szerepet, akkor intenzív fejlődési út következik be. A gazdasági növekedésnek korlátai is vannak. Korlát, amikor a termelési tényezők nincsenek összhangban a követelményekkel, amelyek a fejlődéshez szükségesek. Korlát, ha az adott ország földrajzi helyzete gátat szab a növekedésnek. Környezeti korlát a fejlődéssel együtt járó hulladékképződés, a különböző szennyezések. A megtermelt és felhasználható nemzeti jövedelm közöztti különbség egyik döntő eleme a külföldi adósság törlesztésére fordított rész, ez a jövedelmi korlát. A növekedésnek ára is van. Korlát még a gazdaság szabályozási, működési rendszere, ennek megvalósítása. Nagyon jelentős a gazdasági növekedés és az egyensúly közötti összhang megtalálása. GDP Tényleges növekedés C

Trend D

A B t0 t1

t2 t3

t4

t5

t6

ÉV

A szabályosnak tartott ingadozásokat ciklusnak nevezik. A ciklusnak különböző pontjai különíthetőek el: Konjunktúra szakasza (t2-t4) : A gazdaság expanziós szakasza, amikor az összkibocsátás nő. A növekvő keresletre növekvő árakkal reagálnak a termelők, majd növelik termelésüket. Megélénkülés szaksza (t2-t3): Az output ugyan növekszik, de nem éri el a trendnek megfelelő szintet. Fellendülés szakasza (t3-t4): Az output tovább nő,

méghozzá a trendet meghaladó részen. Dekonjunktúra szakasza (t0-t2): A gazdaság visszaesést mutató szakasza, amikor az összkibocsátás csökken. A dekonjunktúra kezdeti szakaszában a raktárkészletek felszámolása történik, amelyet a beruházások csökkenése követ. Hanyatlás szakasza (t0-t1): Az output ugyan csökken, de még a trend felletti részen van. Recceszió szakasza (t1-t2): Az output tovább csökken, és a trend alatti részen helyezkedik el. A tartós reccesziót válságnak nevezzük. Mélypontok (B, D): A ciklus alsó fordulópontjai, amelyek egyben a konjunktúra kiindulópontjai. Csúcspontok (A, C): A ciklus felső fordulópontjai, amelyek egyben a dekonjunktúra kiindulópontjai. Ciklus szakasza (A-C, B-D): Két felső vagy alsó fordulópont közötti szakasz. A konjunktúrát magyarázó elméletek két szélső típusa az, amely elsődlegesen a gazdaságon kívüli, külső okokban, illetve alapvetően a gazdaságon belüli, belső okokban keresi a magyarázatot.

III.

Munkanélküliség:

Egy ország lakossága két nagy csoportba sorolható. A munkaerőforrásba minazok beletartoznak, akik a foglalkoztatás oldaláról szóba jöhetnek (gazdaságilag aktív népesség). A munkaerőforráson kívüliek közé a lakosság fennmaradt részét soroljuk (eltartott tömeg). A munkaerőforrásba tartozók is két csoportba sorolhatók. Vannak, akik szeretnének a munkapiacon elhelyezkedni (munkakínálat), és vannak az inkatívak és a munkába lépni nem kívánó eltartottak. A munkaerőállomány is tovább bontható két részre. A foglalkoztatottak, akik munkát keresnek és találnak és akik már állásban vannak. A munkanélküli az, aki dolgozni szeretne, de nem talál munkát.

37

A magyar statisztika szerint foglalkoztatott az a 15-74 év közötti személy, aki az adott héten legalább egy órányi jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg hiányzott. Munkanélküli az, aki az adott héten nem dolgozott és nincs olyan munkája, amelyből átmenetileg hiányzott, vagy négy hét folyamán aktívan keresett munkát, vagy ha két héten belül munkába tudott volna állni, ha talált volna megfelelő állást.Az munkanélküliség arányának kifejezésére a munkanélküliségi ráta szolgál. W/P

S

A munkakeresleti függvény egy negatív meredekségű görbével ábrázolható. A munkakeresletet az üzleti N szervezetek adják, a munkakínálati oldalt a háztartások. Túlkínálat Amennyiben a reálbérek színvonala nő, akkor a munkaerő W2 /P iránti kereslet csökken, de a kínálat nő. Van egy olyan minimális reálbérszint, amely alatt egyáltalán nem kínálnak WE /P munkát a háztartások. Ettől a ponttól kezdve a munkakínálati W1 /P görbe pozitív meredekségű, de csak az aktív népesség N számáig. A munkapiacnak is van egyensúlyi pontja, egy D S D S N2 N NE N N2 NA olyan reálbérszint, ahol a munkakereslet megegyezik a munkakínálattal. Az egyensúlyi pontnál megvalósul a szűkebb értelemben vett teljes foglalkoztatás, ami nem egyenlő a tágabb értelemben vett teljes foglalkoztatással, amely akkor jön létre, ha az aktív népesség minden tagját foglalkoztatnák. Ha a reálbérek csökkennek megnő ugyan a kereslet, de a kínálat csökken, így keletkezik a túlkereslet. Az aktív népesség közül mindazokat, akik adott reálbér mellett nem kívánnak munkát vállalni, önkéntes munkanélkülinek nevezzük. Ha a reálbérek nőnek, kisebb lesz ugyan a kereslet, de a kínálat növekszik, így keletkezik a túlkínálat. Azokat, akik szeretnének munkát vállalni, de nem kívánják őket foglalkoztatni, a kényszerű munkanélküliek. N

D

Struktutális munkanélküliség esetén a munkaerő keresletére vonatkozó igény összetétele nem esik egybe a kínálattal. A kereslet és kínálat nem fedezik egymást, így jön létre a munkanélküliség. Ez a típusú munkanélküliség mindig kényszerű. Az átmeneti munkanélküliség lényege, hogy a munkapiacon a kereslet és a kínálat egymásra találásának nehézségei és időigénye van (frikcionális munkanélküliség). Jellemző a viszonylagos rövid munkanélküliség ideje, és lehet önkéntes vagy kényszerű munkanélküliség. A kereslethiányos vagy ciklikus munkanélküliség esetében a munkaképes lakosság azért alulfoglalkoztatott, mert a termelés szintje nem éri el a potenciális kibocsátás szintjét. Egyértelműen kényszerű munkanélküliségnek tekinthető. A munkanélküliség természetes rátájá olyan arány, amely hosszú távon létezik, és rövid távon sem tud lényegesen szint alá csökkenni.

IV.

Infláció:

Infláció alatt az árszínvonal tartós növekedését értik. Az árszínvonal az árak általános képét jelenti. Az infláció egyben a pénz értékének csökkenését is jelenti. Az árszínvonal csökkenését deflációnak nevezik. Mérsékelt vagy kúszó infláció esetén annak mértéke nem haladja meg a 10%-ot, vagyis egyszámjegyű. Ügető vagy vágtató inflációnál a tartós árszínvonalemelkedés mértéke kétszámjegyű. Amennyiben ennél is gyorsabban változik, akkor rohanó vagy hiperinflációról beszélünk. Az infláció okait annak függvényében sorolják csoportba, hogy mi jelenti az infláció kiváltó okát. Költséginflációnál az infláció elindítója a költségek emelkedése (bér, profit és egyéb jövedelmek mesterséges növekedése, adókulcs emelése) Típusai a bérinfláció, az importált infláció. Keresleti infláció esetén a gazdaságban vagy ahhoz közeli kapacitáskihasználtáság szintje mellett az összekereslet megnő, amelyhez a kínálat nem tud azonnal, rugalmasan igazodni (kormány túlköltekezése, erőltetett iparosítás, lakossági bizalom csökkenése, expanziós pénzpolitika alkalmazása, fizetési mérleg tartós többlete, forgalomban lévő pénzmennyiség növelése)

38

Amikor mind a keresleti, mind a kínálati függvény közel azonos időben tolódik el, és ezek hatására az árszínvonal egyenletes ütemben nő, tehetetlenségi inflócióról beszéünk. Bármelyik típusú inflációt fokozza a lakosság inflációs várakozása, amely az infláció mértékére vonatkozó meggyőződésben, véleményben, értékítéletben jut kifejezésre. Adaptív várakozások esetében a lakosság az infláció jövőbeni alakulását egyedül az elmúlt időszakokban érvényes inflációs ráta mértékeire alapozza. Racionális várakozásoknál az emberek minden hozzáférhető információ megszerzésével, rendezésével és felhasználásával alakíták ki a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Az infláció egy önmagát erősítő folyamat. Az infláció hatása számos területen jelentkezik. Bekövetkezik a reáljövedelem- illetve reálvagyonújraelosztás, nehezebbé válik az üzleti szervezetek mindenfajta kalkulációs elkészítése, és emellett a kockázat mértéke is jelentősen megnő, és a fogyasztói döntések is bizonytalanná válnak. Az infláció kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozására illetve az infláció elleni védekezésre használják az indexálás módszerét, amikor bizonyos gazdasági tényezőket az árindex alakulásához kapcsolják. Sokszor használják az ár- és bérstop eszközét, ahol az árakat és a béreket különböző befagyasztják, rögzítik illetve maximálják. Módosított Philips-görbe A munkanélküliség ráta és az inflációs ráta között negatív irányú összefüggés van. Amennyiben nics infláció, akkor is létezik munkanélküliség (természetes munkanélküliség U*).

Inflációs ráta

Munkanélküliség ráta U*

Célok és eszközök A gazdasági stabilitás céljai:  Elfogadható gazdasági növekedés  Alacsony munkanélküliség  Alacsony infláció  Elfogadható belső ellátottság  Elfogadható külső ellátottság A gazdasági stabilitás eszközei:  Költségvetési (fiskális) politika  Monetáris politika  Jövedelempolitika  Külgazdasági politika

39