Kövesdi Gyula
PROFI NYOMDA A SZÁMÍTÓGÉPBEN PROFI MUNKATÁRS A GÉP ELŐTT
Tartalomjegyzék (mind a 12 fejezethez) 1. „Ismeretlen” ismeretek a számítógépről Bevezetés
8
A memória és a fájlok mérete
9
A képernyő és a háttértároló viszonya A könyvtár értelme
10
11
Miért lehet lassú a gépünk? A kapkodás bajt terem
13
14
Az információ és az adat
15
A számítógépek története nagyon röviden Ha „beteg” a számítógép
16
17
Mire lesz szükségünk a nyomdászkodáshoz?
18
2. A Word közelebbről I. Írásaink formázásáról
20
A helyesírást ellenőrző eszköz buktatói Oldalbeállítás Nézet
Formátum Táblázat
21
24
Beszúrás Eszközök
20
24 25 26 28
2
3. A Word közelebbről II. A táblázat (folytatás) Méretezés
32
32
Az un. sorkizárás
33
Amiket csak táblázatban lehet megoldani Hasábok, vagy táblázat?
34
Hogyan fogjunk a rács megtervezéséhez? A cellák egyesítése
34 39
40
Felmerülő problémák és megoldásuk
42
4. Miért nem az Excel, miért pont a Paint? Az Excel és a nyomdászkodás Röviden: Prt Scr
47
50
A Print Scrteen és a Paint, mint képcsinálók A Paint
50
51
Fejtetőre állított szövegek WordArt mentés
52
Ékezetek pótlása
53
Kisebb javítgatások Képek retusálása
52
53
54
Miért is jó, ha tudunk retusálni?
55
3
5. Miért nélkülözhetetlen a PowerPoint? A PowerPoint (PwP) haszna A rétegek és a sorrend Szövegfelvitel
60
61
63
Képek lementése
66
Képek visszamentése Egy jó tanács
67
68
A PhotoFiltre kezelése
68
6. Az ismeretlen nyomtató felfedezése A nyomtató, mint gépezet
73
A papír vastagságának problémái A nyomtatás beállításai
75
75
A hátoldalra való nyomtatás buktatói A nyomtatás érdekesebb esetei Vágási tanácsok
76
78
80
Mikor érdemes profi helyre vinni a nyomtatást? A patronok és tonerek világa
80
81
7. Van képünk hozzá? A képek a számítógépben
84
Hogyan kerülhet kép a gépbe? Digitális fényképezőgépről Szkennerről
84
84
85
A moaré veszélye
85
Más számítógépekből
86
4
Az Internetről
86
A ClipArt gyűjteményből A képtömörítés
86
87
Képek beillesztése nyomtatványokba A maszkolás
89
90
8. A betűk csodaszép világa Betűről betűre A fontok
95
96
A betűméret és betűtípus összehangolása A betűk szélessége
100
A betűk közötti távolság, az egalizálás A sortávolság
97
101
102
A betűtípusok keverhetősége
103
A kiemelés, és a kiemelést szolgáló lehetőségek Az írásjelek használata
106
Az „ugráló” számokról Grafikai átalakítások
104
107 107
9. A tördelés, és annak törvényei A szedés, a képek és a tördelés Behúzás Szignálás
110 111
Elválasztás, sorvégződés Sorkizárás
110
111
112
Olvashatóság
112
5
Az un. aranymetszési arányról A tördelés
113
Margók, szedéstükrök Címrendszer
114
115
Újság jellegű tördelés Képek méretezése Képek kivágása A kilövés
113
116
117 118
118
Brosúra kilövése
119
10. Prospektus CD-n, vagy honlapon? PwP-ből e-prosi, e-prosiból honlap Honlap Word alapon
122
125
Az Intertnet-es tárhely, és a honlap felhelyezése
127
11. Gyakorlatok Feladatok az elméleti tudás gyakorlattá válásához
12. Minták Ötletek és tanácsok arra nézve, hogy mit és hogyan lehet nyomtatni számítógépekkel.
6
12/1. fejezet:
„Ismeretlen” ismeretek a számítógépről (amiket jó tudni)
7
Ezt az anyagot nem kezdőknek szánjuk. Feltételezzük a számítógép kezelői tanfolyamon elérhető, vagy az annak megfelelő, magán úton megszerzett tudásszintet, beleértve az Internet kezelését is.
BEVEZETÉS A számítástechnika fantasztikus dolog. Egyesek szerint annyi emberi tudás, agyvelő szülte felismerés, illetve problémamegoldás gyűlt össze benne néhány évtized alatt, mint amennyit az emberiség a számítógépes korszak előtt összességében összelapátolt. A számítógép elvileg viszonylag egyszerű gépezet. Nem tesz mást, mint a kettes számrendszerben összeadásokat végez. Ezt persze rettentő gyorsan, az elektromosság haladásának gyorsaságával teszi, ami megközelíti a fény sebességét. Hogyan lesz ebből kivonás? Hogyan lesz kép? Film? Marsra szállás? Vannak, akik tudják a választ erre is. Nekünk azonban erre nincs szükségünk. Szükségünk lenne azonban arra a tudásra, amivel profi kinézetű nyomtatványokat (kisplakátot, színes névjegyet, jelzőtáblákat, reklámleveleket, stb.) készíthetnénk el munkahelyi, vagy otthoni gépünkön.
- Néhány, számítógéppel készített nyomtatvány A gép és az MS Office együttese képes erre, minden további, méregdrága program megvásárlása nélkül is. Csak éppen ezt sehol sem tanítják. Mi tehát ezt a hiányt pótoljuk. Bemutatjuk magát a gépet, és az ugyancsak alig ismert nyomtatót, valamint közkinccsé tesszük a tipográfia tudományának, művészetének ide szükséges részeit is.
8
Könyvünk megírásakor feltételezzük, hogy a tisztelt olvasó rendelkezik a számítógép és az Internet kezeléséhez szükséges alapismeretekkel. (Számítógép kezelői tudásszint.) Mi azt a tudást akarjuk átadni, amely a profi színvonalú nyomtatványok elkészítéséhez szükséges, amelyek a számítógépekben rendelkezésre álló programokkal meg is valósíthatók, de amit – tudomásunk szerint - eddig sehol sem tanítottak még. Bevezetésképpen tekintsünk át néhány olyan fogalmat, amelyek ismerete nélkül a számítógépek egyes – látszólag furcsa – reakcióit nem érthetjük meg. (A továbbiakban „gép” kifejezés alatt magát a számítógépet (PC) értjük.) A memória mérete Talán a legfontosabb annak a leszögezése, hogy a gép memóriának nevezett része nem egészen azt a feladatot szolgálja, amit a hétköznapi beszédben az emberi memóriának tulajdonítunk. Az emberi memória alatt ugyanis azt a képességet értjük, amivel elraktározunk, és visszaidézünk különféle ismereteket. A gépnél ezt kétfelé osztották. Az ismeretek tárolására a különféle tároló eszközök, legelsőként is az un. merevlemez, más néven winchester, vagy háttértároló (e három név ugyanazt jelenti) szolgál. A gép memóriájában olyan dolgok történnek, amit az emberi agy esetében gondolkodásnak, döntésnek, aggyal történő munkavégzésnek mondhatunk, bár a tényleges munkát a mikroprocesszor végzi. Konyhai hasonlattal élve a processzor a „háziasszony”, a gépi memória pedig az étel elkészítéséhez használt konyhaasztal és tűzhely. A háziasszony a konyhai asztalra kikészíti az összes eszközt (kések, darálók, szűrők, edények stb.), amire éppen szüksége van, de még a szakácskönyvet is. Ezek után már kérdés, hogy a főzés alapanyagainak, illetve az azokból alakuló, félkész állapotú változatoknak marad-e hely az asztalon? Ha azonban kicsi az asztal, vagy túl sok a feleslegesen oda rakott eszköz, és kicsi hely marad a tényleges munkára, lelassul az egész a konyhában is, a számítógépben is. A kérdés tehát az, hogy ha kicsi a konyha, vagy a me mória, kell-e beszereznünk fölöslegesen nagy eszközöket? A fájlok mérete Fontos az is, hogy tisztában legyünk az általunk létrehozott, illetve mozgatott „számítógépes termékek”, szaknéven mondva: fájl-ok méretével. Ez számos helyen okozhat ugyanis problémát. Egy nagyon régi slágerben azt kérdi a kislány az apukájától, hogy miként tud bemenni az elefánt az oroszlán barlangjába? A kérdés lényege nálunk is hasonló: mekkora fájl fér fel egy CD-re, egy Pen’Drive-ra, elküldhető-e az Internet-en, stb? Nyilvánvaló, hogy egy egyszerű levél rögzítéséhez viszonylag kevés helyre van szükség, míg egy kép, vagy egy kis videó rögzítéséhez nagyságrendekkel több hely szükségeltetik.
9
Néhány jellemző adat: - egy 1 oldalas, átlagos, A4 méretű levél - egy A4 méretű fotó - egy 20 perces zeneszám zenekarral - egy 20 perces videó
27
kb
1,14
Mb
28,00
Mb
167,00
Mb
Gondoljunk most egy nagy víztartályra, és egy belőle kivezető csőre. Minél több víz van a tartályban, annál tovább tart, mire kifolyik, illetve minél vas tagabb a cső, annál gyorsabb ez a folyamat. Ez ugyanígy működik a fájlok mérete, és az Internet csatorna szélességétől is. A képernyő és a háttértároló viszonya A példa kedvéért gondoljunk arra, hogy egy több oldalas prospektus-félét készítettünk a számítógépen. Amikor elkészültünk vele, elmentettük, hogy bármikor ismét előhozhassuk onnan. Azt tapasztalhatjuk, hogy képernyőnkön ugyanaz látható, ami el is van mentve a winchesterre. De vajon munka közben is ez a helyzet?
- A képernyőn már piros az, ami a háttértárolóban még sárga Az egyszerűbb tárgyalhatóság kedvéért induljunk ki onnan, hogy van már egy korábban (egy perce, vagy egy éve, bármikor) elkészített anyagunk, amin változtatni szeretnénk. Ezért előhívjuk a könyvtárból (a winchesterről). Elektronikusan annyi történik, hogy a gép bemásolja a megfelelő jeleket a háttértárolóból a memóriába, magyarul: megduplázza anyagunkat. A memóriára kihozott, és szemünk elé került anyag ekkor még megegyezik a tárolóban lévővel. A képernyőn tehát mindig a memóriában található példányt látjuk. Ha azonban bármit megváltoztatunk rajta, mondjuk, hozzáírunk egy szót, átszínezzük a képet, stb., akkor már nem lesz egyforma a memóriában lévő, és általunk látott anyag a háttértárolóban lévővel. Pont annyival tér el tőle, amennyit mi most változtattunk rajta. A tárolóban lévő példány meg-
10
maradt indulási állapotában, miközben a képernyőn már mást látunk. Az előző képen látható példán például a köpeny eredetileg sárga volt, és most pirosra változtattuk, tehát a képernyőn (és a memóriában) már piros, de a tárolón még mindig sárga. Ha rákattintunk a „MENTÉS” parancsra, vagy parancsgombra, akkor a tárolóban lévő anyagot „felülírjuk”, azaz most már ott is piros lesz, ami addig sárga volt. Addig tehát, amíg új alkotásunkat, változtatásunkat nem mentjük el, mindig visszatérhetünk az eredeti változathoz, ha rájövünk arra, hogy mégis az a jobb. Ha azonban elmentettük az újat, bottal üthetjük a régi nyomát. Ezért azt javasoljuk, hogy már elkészült, de módosítás alá kerülő alkotását a változtatások előtt duplázza meg bent, a winchesterben. Nyissuk le a FÁJL parancsot a képernyőn látható fejlécből, és ott kiadni a MENTÉS MÁSKÉNT parancsot. Az ennek hatására megjelenő un. lenyíló ablakban a fájl eredeti nevét csak egy parányit kell megváltoztatni. Pl. utána lehet tenni egy q betűt. Ha a MENTÉS gombra kattintunk, máris két példányunk lett ugyanabból, és ezt célszerű alakítgatnunk tovább. Ha a végére értünk a munkának, és biztosak vagyunk abban, hogy ez a változat a jobb, a másikat, a régit kitöröljük. Ha mégsem találjuk jónak, ezt töröljük ki, és megmarad a régi változat. (A biztonsági másolatot „anyapéldánynak” nevezhetjük.) A könyvtár értelme Leszögezzük, hogy a különféle programok által létrehozott anyagok, alkotások rendszerezett elrakására, tárolására szolgáló, és a visszakeresésüket is megkönnyítő rendszert hívják könyvtárnak, egységeit pedig mappáknak. A rendszer megértése talán könnyebbé válik, ha megtekinthetjük az alábbi ábrát, és a mappákat is könyvtári szobaként jelenítjük meg. Így elképzelhetjük, hogy vannak különböző, egymásból nyíló helyiségek is.
- Elöl a bejárat, hátrafelé egyre bővül a „könyvtári szobák” száma
11
Képzeljük el tehát, hogy a valóságban vannak mindenféle könyveink, irataink, tárképeink, fotóink, sőt játékaink is. Ha mindet egyetlen szobában tartanánk, hamar akkora felfordulás kerekednék belőle, hogy sosem találnánk meg azt, amit éppen keresünk. Éppen ezért nekilátunk, és építünk egy logikus elrendezést biztosító szoba-rendszert. Az elrendezés logikáját mi találjuk ki, a nekünk leginkább áttekinthető és érthető formában. Lehet például az szerint szétosztani az állományt, hogy melyik évben kerültek hozzánk. Lehet úgy is, hogy a témák szerint osztjuk szét anyagainkat. De lehet az is a szétválogatás alapja, hogy kiktől kaptuk azokat? Ebből következően raktárunk állhat egy-két helyiségből, de lehet 30 szobás tároló is, ahogy tetszik, és ahogyan célszerű. Lesz egy első, egy fő terme. Ebből azután nyílik néhány ajtó, mögöttük pedig újabb helységek sorakozhatnak. Ám ezekből is nyílhatnak újabb, majd azokból is újabb szobák, termek, ahogyan azt az általunk kitalált logika, rendszer diktálja. De az is lényeges, hogy azokban a termekben is lehet tárolni, amelyekből újabb, tovább vezető ajtók is nyílnak, tehát nem csak a legvégső termekben lehet tárolni. Mindebből az is következik, hogy a könyvtár szerkezetét bármikor kiegészíthetjük új szobákkal, vagy összevonhatunk egyeseket, illetve bármikor lerombolhatjuk az egészet, és építhetünk helyette teljesen újat is. Könyvtárszobáink rendszerét, összekapcsolódásukat akkor tudjuk megnézni, ha az un. INTÉZŐ-t megnyitjuk. Ilyenkor a bal oldali mezőben világosan kirajzolódik az egész hálózat, főleg, ha rákattintunk az ott lévő + jelekre. Pl.:
- Egy „könyvtárfa”. A „gyökér” a kiindulási könyvtár jelzője. Az egyes könyvtárak között a tárolt anyagok mozgathatók. Bármikor, bármelyik átvihető bárhová. Ha a KIVÁGÁS parancsot alkalmazzuk, az olyan, mintha felkapnánk az ölünkbe, és úgy vinnénk magunkkal. Ha a MÁSOLÁS parancsot alkalmazzuk, akkor megtörténik a csodás szaporítás: Elvihetjük, és mégis marad ott is egy ugyanolyan. Ha elértünk kiszemelt új helyére, a BEILLESZTÉS paranccsal rakhatjuk le azokat, amiket magunkhoz ragadtunk az előbb.
12
A könyvtárnak vannak mozgatható elemei is. Legalábbis így értelmezhetjük a CD és DVD lemezeket, a PenDrive-ot, sőt, a digitális fényképezőgépet is, ha éppen a gépünkbe vannak téve. Ezek is úgy jelennek meg, mint egyegy mappa, a fájlok ugyanúgy mozgathatók közöttük, mint két mappa között. (CD-ről és DVD-ről csak levenni lehet!) Az Internetről való anyaglevétel is hasonló, csak kicsit összetettebb. Ott először meg kell találni a MENTÉS parancsot, vagy az erre szolgáló gombot, esetleg többet is egymás után, de a végén feltárul saját gépünk könyvtárfája, és csak ki kell jelölni, hogy hová helyezze be a leszedett anyagot. A küldés is hasonlóan történik. Ha csatolni akarsz valamit a leveledhez, és rákattintasz a csatolás parancsra, vagy a gemkapocsra, megint a könyvár-struktúra rajzolódik ki, ahol megkeresheted azt, amit el akarsz küldeni. A mentési művelet során – sajnos – nem látható a teljes könyvtárstruktúra. Tudni kell fejből, hogy a megkívánt könyvtárhelyiség hol is van, vagy előtte meg kell nézni az Intézőben. A keresést azonban a HELY elnevezésű ablak lenyitásával könnyebbé tehetjük. Miért lehet lassúbb a gépünk, mint a barátunké? Magában a gépben is, meg az internetes kapcsolatban is találhatunk erre okokat. Hasznos fő témánkra (a profi nyomdászkodásra) nézve, ha ezekkel is tisztában vagyunk. 1. A gép saját műveleti sebessége három fő dologtól függ. Az első a memória mérete, illetve az, hogy a memóriát milyen sok, és milyen nagyságú program tartja „megszállva”. Ezek abban a pillanatban, ahogy bekapcsoljuk gépünket, szép sorban „felmásznak” memóriánkra, és ott arra várnak, hogy mikor akad valami tennivalójuk?
Hogy melyek ezek? Első sorban az alapprogram nagysága, amit operációs rendszernek szokás nevezni. Ennek mindenképpen ott a helye, hiszen ez vezényli az egész gépet. De oda kerül sok egyéb dolog is. Ezekre is bármikor szüksége lehet a gépnek. Ilyenek például az MS Office elemei, a víruskereső, amelyik állandó készültségben áll, a mobil Internet-kapcsolat (ha van ilyen), stb. Ezek kis piktogramjai sorakoznak fel a képernyő jobb alsó sarkában, a legalsó csík (az un. tálca) jobb szélén.
13
Ha újabb, modernebb programot, operációs rendszert telepítünk fel gépünkre a korábbi helyett, az a „konyhaasztal”-ból, vagyis a memóriából lényegesen több helyet foglal majd el, így az „alapanyagok” és a „munka” számára a korábbinál kevesebb hely marad. Éppen ezért, csak a divat, a kivagyiság kedvéért igazán kár újabb, nagyobb rendszert feltelepíteni (pl.: XP helyett Vista-t.) Minél több dolog foglalja le tehát a memória egy részét, annál kevesebb hely marad az általunk megkívánt feladatok elvégzésére. A másik ok szervesen összefügg az előzővel: az általunk munkába vett fájl mérete. Ha ugyanis kevés hely marad a munka elvégzésére a memóriában, a gép a háttértároló bekapcsolásával segíti ki magát. Ismét a konyhai hasonlattal élve ez olyan, mintha egy ebéd elkészítéséhez a spájz polcain itt-ott üresen maradt helyeket is igénybe kéne venni, és a háziasszonynak állandóan ezek, és a konyhaasztal között kéne rohangálnia. Nem csoda, hogy ekkor a munkavégzés sebessége kb. a tizedére csökken. Újabb alapvető kérdés a gép sebessége szempontjából az, hogy a processzor milyen jellemzőkkel rendelkezik: az egyik a szóhossz (bitszám, vagy bitszélesség), a másik az órajel-frekvencia. Mindkettő azt a sebességet befolyásolja, amellyel adatokat lehet feldolgozni. A számítógépekben a különböző elektromos impulzusok megzavarnák egymást, ha nem választanák szét azokat. Ez az úgynevezett órajel segítségével történik. A processzor minden órajelre egy-egy műveletet végez el. Olyan ez, mint a régi gályákon, ahol az evezőtérben dobszó ütemére emelgették és húzták meg az evezőket a rabszolgák. Amilyen ütemben doboltak, olyan ütemben kellett evezni. Az órajel is ehhez hasonló módon irányítja a gép sebességét, de egy gépnek csak egyfajta üteme van. Gép és gép között viszont óriási különbségek lehetnek. A régebbi gépek (jóval) lassabbak, mint az újak, mert lassabbak órajeleik, és kisebb a memóriájuk. Némi javulást eredményezhet a memória bővítése, de az órajelet az alaplap adja, vagyis annak a cseréjére is szükség lenne, természetesen hozzá illő processzorral együtt. Megesett már, hogy ugyanarra a PenDrive-ra az egyik gép 21 perc alatt töltötte fel ugyanazt a nagy anyagot, amit egy másik, jóval modernebb gép 52 másodperc alatt elvégzett. 2. A gép lassúsága mégis leginkább akkor tűnik fel, ha az Internetről akarunk valamit letölteni. Ez – gépünk gyorsaságán kívül – függ attól is, hogy milyen széles csatornára kötöttünk megállapodást NET vonalunk gazdájával, illetve, hogy mekkora a letölteni, vagy elküldeni kívánt anyag nagysága.
14
A kapkodás bajt terem Kezdő, és leginkább hölgy számítógépezők legfőbb hibája a kapkodás. Sajnos, a számítógép olyan szerkezet, amit csak egyféle módon lehet munkára bírni: precíz kezeléssel. Semmit sem lehet csak úgy, nagyjából, pontatlanul végezni. Mindig oda kell kattintani, ahová kell, mindig azt kell beírni, amit kell. A beírás pontatlansága még nem olyan nagy baj, legfeljebb nem történik meg az, amit pedig elérni szeretnénk. De az összevissza kattintgatással akár tönkre is tehetjük gépünket.
A kapkodás helyett az okos töprengést, utánolvasást, illetve mások megkérését, megkérdezését javasoljuk. A számítógépek munkavégzési teljesítményét egyébként csak akkor érthetjük meg igazán, ha elvégzünk egy összehasonlítást: Tegyük fel, hogy kialakítunk olyan munkahelyeket, ahol egy-egy dolgozó 1 négyzetméteres helyre ül le. Képzeljük el, hogy minden közlekedő út nélkül ilyen asztalkákkal rakjuk tele Budapesten a volt felvonulási tér teljes területét. Ha ötszáz (!) ilyen emeletet helyeznénk egymás fölé, akkor ezen embertömeg tudna annyi számítást elvégezni, mint egy mai, átlagos, bárki által megvásárolható, közepes kategóriájú számítógép processzora, pedig annak mérete el sem éri egy gyufásdoboz nagyságát. Az információ és az adat A világ dolgaival kapcsolatos hírek az adatok. Adat pl. egy tárgynak a súlya, a pontos idő, a gyerekek száma egy családon belül, Kovács János neve, életkora, hajának színe, autójának rendszáma, stb. Az adat azonban még nem információ. Az adat akkor válik információvá, ha hírtartalma valamiért fontos a számunkra. Ha azt valamilyen szempont szerint értelmezzük.
15
Tegyük fel, a Keleti pályaudvar környékén járva halljuk a benti hangszóróból, hogy vonat érkezik Bukarestből a 12-es vágányra. Ha tulajdonképpen a postára igyekszünk egy levelet feladni, akkor ez a hír nekünk nem információ. Ha azonban pont azért megyünk ki a pályaudvarra, mert egy hozzátartozónk érkezik a bukaresti vonattal, ugyanez az adat információvá válik, hiszen megtudjuk általa, hogy melyik vágány mellé kell sietnünk. De az is lehet, hogy semmi közünk a bukaresti vonathoz, mert éppen Gyulára akarunk utazni. Nem tudjuk még, honnan is indul vonatunk, a hangszórón közvetített adat mégis információ számunkra, mert ha nem is szüntette meg bizonytalanságunkat a gyulai vonatra vonatkozóan, de legalább csökkentette azt, hiszen annyit megtudtunk, hogy a mi vonatunk a 12. vágányról nem indulhat. Az információ meghatározására sok fogalmazvány született, legegyszerűbb talán a következő: Az információ olyan adat, amely annak értelmezőjénél, annak bizonytalanságát megváltoztatja valamilyen vonatkozásban. Az informatika olyan tudomány, amely az adatok és az információk kapcsolatát, egymásra való hatását, feldolgozhatóságukat tanulmányozza. A számítógépnek ebben az a szerepe, hogy az adatokat rendkívül nagy mennyiségben és gyorsan feldolgozza. A feldolgozott adatokból az emberi értelmezés révén válik információ. A számítógépek rövid története Az első olyan, ma ismert tárgy, amelyet a számolás megkönnyítése érdekében találtak ki, és alkalmazták, a középkorban Keletről Európában hozott ABAKUSZ volt.
Az első mechanikus számítógépet Wilhelm Schickard alkotta a XVI. sz. végén. Ezt követően sok mechanikus gépezet született, amelyekkel az úgynevezett alapműveleteket tudták gyorsan és pontosan elvégezni. Ilyen gépek még 1980 táján is használatban voltak az irodákban. Ennek csúcsát a Hermann HOLLERITH által megalkotott, és már 1890-ben egy népszámlálásnál felhasznált, lyukkártyával dolgozó gépezet jelentette. Az elektromechanikus alapon működő gépek 1930 körül jelentek meg. 1938-ban már megszületett az első olyan gép, amelyik a számokat és a műveleteket binárisan, vagyis kettes számrendszerben kezelte. Az első tisztán elektronikus számítógép az ENIAK nevet kapta, és elektroncsövek felhasználásával működött. A következő lépést a tranzisztor
16
születése jelentette 1947-ben. Az első Neumann elven működő számítógép 1949-ben készült el. A számítástechnika forradalma az 1960-as években kezdődött. Ekkor jelentek meg az első programozási nyelvek és megszületett az Internet őse, a katonai megrendelésre megalkotott ARPA-Net. A számítógépek generációiról is szokás beszélni. A jelenleg elterjedten használt gépek negyedik generációsak, de megjelentek és működnek az ötödik generáció első szülöttei is. Az egyes generációk között alapvetően a tárolási kapacitás nagyságában és a műveleti sebességek mértékében van különbség, de ennek hátterében természetesen nagyfokú műszaki különbségek is meghúzódnak. Ha „beteg” a számítógép Az élő szervezeteket megtámadó vírusok speciális élőlények. Nem tudnak önállóan szaporodni, de beépülnek a sejtekbe, és arra késztetik, hogy állítsanak elő újabb vírusokat, miközben a befogadó sejt megbetegszik, sőt el is pusztulhat ebben.
A számítógépes vírus hasonlóan viselkedik, de nem élőlény, hanem számítógépes program, amely, ha valahogyan eljut egy másik számítógépbe, egyrészt arra kényszeríti azt, hogy sokszorozza meg a vírusprogramot, és küldje tovább, ahová csak tudja, másrészt pedig különböző károkat okoz a „gazda-gépben”. De nem a vírus az egyetlen számítógépes kórokozó. A féreg például olyan károkozó program, amely addig szaporítja önmagát egy adott gépben, amíg működésképtelenné terheli a rendszer központi erőforrásait. Az ilyen és hasonló betegségek ellen lényegében két logika szerint lehet védekezni, akárcsak a valós életben: ♦ nem tesszük ki magunkat a fertőzésnek, azaz nem csatlakozunk rá egyetlen hálózatra sem, és nem helyezünk gépünkbe más gépekből származó adathordozó lemezeket, szalagokat, nem csatlakozunk hálózatokra. (Hátránya, hogy mozgásterünk nagyon beszűkül.);
17
♦ megelőzzük a bajt, vagyis vásárolunk olyan programokat, amelyek felismerik ezeket a betolakodókat és semlegesítik azokat. Mire lesz szükségünk a nyomdászkodáshoz? A már bevezetőnk elején említett számítógép kezelői tudáson felül a tanulást kísérő gyakorláshoz, illetve majdan a profi munkavégzéshez a következő programokra van szükség: a) az MS Windows XP op.rendszerből a PAINT nevű programra b) az MS Office Word, Excel és PowerPoint nevű programjaira c) az Internetről ingyen letölthető következő programokra: - iPhoto Plus4 - PhotoFiltre - Adobe Acrobat (pdf olvasáshoz) - OpenOffice (pdf-re alakításhoz, ill. ha nincs MS Office) Ha nem rendelkezel elegendő tudással a programok letöltéséhez, kérj segítséget rokontól, szomszédtól, stb.
Ezzel véget ért az első fejezet. Tartalomjegyzékünk pontosan megmutatja, hogy mi minden lesz megtanulható a további fejezetekből. Csak Rajtad múlik, akarod-e növelni értékedet a munkaerő egyre szigorodó piacán, vagy sem? Ha igen, keresd fel www.fortelyhaz.hu honlapunkat, és jelentkezz a xxx e-mail címen. Onnan küldött válaszunkban majd tájékoztatunk minden részletről.
18
12/2. fejezet:
A Word közelebbről I. (eddig talán nem is tudtad)
19
Elöljáróban megint néhány apró, de fontos dolgot tárgyalunk meg. Írásaink formázásáról A régi írógépek mechanikus szerkezetek voltak, az így adott technika megannyi korlátjával együtt. A számítógépek azonban tökéletesen alkalmasak arra, hogy profi, nyomdai külalakú nyomtatványokat alkossunk általuk, amelyek mindenben megfelelhetnek a helyesírás szabályainak is. Sajnos, néhány olyan szokás - amelyeket az írógépek szűkösebb lehetőségei kényszeríttettek rá a gépírónőkre - fennmaradtak, pedig a technikai korlátok régen ledőltek. Voltak például olyan írógépek, amelyekről az 1-es szám egyszerűen hiányzott, és a kis l (L) betűt kellett használni helyette. Ugyanez volt a helyzet a nullával is, amelyet O betűvel pótolhattak. Ezeket sürgősen el kell felejteni! Régen sok írógépről hiányoztak a magyar ABC hosszú magánhangzói is, tehát a velük készített levelek – kényszerűségből - tele voltak ilyen eredetű helyesírási hibákkal. Az írógépen csak egyfajta, un. felső idézőjel létezett. A számítógépen is csak egy billentyű szolgál erre, de a gép tudja, hogy a szó elé alsó, mögé pedig felső dukál, és eszerint is cselekszik. Ma már csúnya hiba a / (per) jel használata a zárójelek helyett, hiszen a géppel minden zárójel megjeleníthető (nem csak a kerek, de a szögletes, és az un. kapcsos is), tessék hát azokat használni! Az írógéppel csak úgy lehetett elkülöníteni egy bekezdést az előzőtől, ha egy egész sorköznyi távolságot nyitottak a kettő közé. A számítógépeken ez is sokkal finomabban állítható. Végül pedig, de nem utolsó sorban, a betűk formáit lehet megemlíteni. Az írógépek közül még a legkorszerűbb, un. margaréta fejes (esetleg gömbfejes) gépek is egyszerre csak egyféle méretű és alakú betűvel tudtak dolgozni. A cseréhez tárcsát, vagy fejet kellett cserélni. A számítógépekkel viszont akár a világ összes eddigi betűtípusa, illetve minden, értelmesen használható betűmérete könnyedén megjeleníthető. A helyesírást ellenőrző eszköz buktatói A mai szövegszerkesztők már figyelmeztetnek a hibásan leírt szavakra is oly módon, hogy piros, hullámos vonallal húzzák alá azt. Mégis óvatosnak, figyelmesnek kell maradnunk, mert a helyesírási eszköz csak a leírt szavakat képes ellenőrizni, a szövegi összefüggéseket már nem. Így, ha a szó hibásan írt változata értelmes szó, nem jelenik meg a piros jelzés, mégis efféle bolondságok születhetnek, mint például „faháj”, a „fahéj”, vagy „anál” az „annál” helyett. Annak illusztrálására, hogy ez hová vezethet, álljon itt egy vidám, de tanulságos, megtörtént eset: Egy pécsi építőipari cég komplett, előre gyártott, és a helyszínen könnyen összeállítható tetőszerkezetet gyártott, azt akarta
20
exportálni. Elkészült a műszaki leírás, elkészült annak fordítása is a megkívánt nyelvekre, amit el is küldtek több, lehetséges vevőhöz. Egy szép napon jelentkezett is valaki, hogy az ajánlat felkeltette az érdeklődését, különösen az, hogy a tetőszerkezetbe egy WC deszka is be van építve. Ezt valahogy nem értette. A pécsiek sem értették. Elindult a „nyomozás”. A fordítót nem hibáztathatták hiszen a magyar szövegben is szerepelt a dolog, emígyen: „szarófa”. Ezt mégsem akarhatta ilyen csúnyán lefordítani, helyette alkalmazta a „WC deszka” megfogalmazást. Talán máris kitalálható: a magyar szöveget gépelő hölgy véletlenül melléütött, és a „szarufa” nyert ilyen csúfos véget. A fenti „emígyen” szót jelen szöveg születésekor a szövegszerkesztő helyesírást ellenőrző programja húzta alá, igaz, hogy eredetileg pirossal. A dolog világos: mivel a helyesírás alapjául szolgáló szószedet összeállítóinak figyelmét elkerülte ez a kissé ódon szó, nem került be a többi közé, tehát a program sem ismerhette fel, és mint hibásat, megjelölte. Számos esetben kerülünk hasonló helyzetbe, mindennap használt szavaink esetében is. Aki nem eléggé járatos helyesírásunk szabályai között, az bajba kerül, hiszen nem tudja eldönteni, hogy a gép tudja rosszul, vagy ő? Márpedig egy versenytárgyalásnál, a helyesírási hibákkal teletűzdelt, írásos ajánlat akár a verseny elvesztését is okozhatja.
Az „ismeretlen” WORD A Word szövegszerkesztő természetesen nem ismeretlen. Ennek hétköznapi használatával szinte mindenki tisztában van. De mit is értünk „hétköznapi használat” alatt? Azt a tevékenységet, amihez korábban a sokkal kisebb képességekkel rendelkező írógép is alkalmas volt: levelek írására. Mi azonban azt szeretnénk, hogy számítógépünk nyomtatóját a nyomdák színvonalával megegyező, profi külalakú anyagok is elhagyhassák. Tekintsük tehát végig a Word képességeit ebből a szempontból is. Előre bocsátjuk: a Word rendelkezik minden, ehhez szükséges képességgel, csak azokat nem tanítják egyetlen tanfolyamon sem! Az oldalbeállítás Ez – természetesen - tananyag az iskolákban is. Azt azonban nem mesélik el, hogy mi mindenre kell figyelni már itt is a profi eredmény érdekében. Az első kérdés: állítva, vagy fektetve fogunk a papírra nyomtatni? Ezen feltétlenül el kell töprengenünk. Levelek írásakor ez nem jelent problémát. De mi van akkor, ha egy kis füzetecskét (brossúrát) kell készítenünk? Akkor fektetni kell a nyomatot, mert ha fekvő A4-es lapot félbe hajtjuk, két álló A5-ös lapot kapunk:
21
Akkor is így kell eljárnunk, ha az A4-hez képest fele akkora, azaz A5-ös méretű szórólapot kell készítenünk. Ha – mondjuk – levelezőlap nagyságú lapok nyomtatására van szükség, akkor tovább kell töprengenünk, mert álló formátumra kell terveznünk, ha álló helyzetű lapot akarunk készíteni, és fekvőt az ellenkező esetben. Sőt! fekvő kell akkor is, ha a szokásos formájú, kétlapos meghívót kell produkálnunk.
A második kérdés pedig az, hogy mekkora margókat hagyjunk körben? Könyvek esetében a következő margó-rendet tartják követendőnek a tipográfusok: Alul 6 - 6, a külső széleken 4 – 4, a belső széleken 2 – 2, felül 3 – 3 egységnyi az idealizált méret. Tekinthetjük ezeket 2; 3; 4 és 6 centiméternek, de lehet (ugyanebben a sorrendben) 1; 1,5; 2 és 3 cm is. (Ha csak egylapos a nyomtatvány, vagy nincsenek összefűzve a lapok, akkor a jobb oldali a mérvadó. Érdekes, a szélső és alsó margók nagyságát azzal indokolják, hogy legyen hely a lap(ok) megfogására anélkül, hogy ujjaink eltakarnák a szöveget, vagy képet. Ezt azonban az emberek többsége papírpazarlásnak érzi. A Word is úgy van beállítva, hogy körbe-körbe mindenhol 2,5 cm legyen a margó. A kér dés már csak az, hogy ez jól is van így? Egy levél számára feltétlenül megfelelő. De gondoljunk csak bele: mi lesz, ha kiskönyvecske alakú kiadvány elkészítése a feladatunk? Ekkora margók mellett a szövegnek alig maradna hely. Gyakorlati tanácsaink a következők:
- A margók méreteit is csökkentsük, ha az oldal mérete csökken. Vagyis ha A4 esetében 2 cm-es a margó, akkor A5 (ez fele az előbbinek) ese-
22
tében legyen csak 1 cm, A6 esetében pedig (ez a „normál” képeslap mérete) 0,5 cm.
- 0,5 cm-nél kisebb margót csak névjegy esetében alkalmazzunk, ott a 2-3 mm is elfogadható, de csak ott!!!
- A nyomtatás mindenképpen nagy (A4-es) papírra történik, amit később esetleg félbehajtunk, vagy több darabra vágunk. Tintasugaras nyomtatók esetében azonban az A4-es lap aljára, vagyis oda, amelyik rész legutoljára kerül a patron alá, már nem lehet nyomtatni. Ezért ajánlatos úgy tervezni mindent, hogy oda, arra a kb. 1,3 cm-es sávra ne kerüljön semmi, amit nyomtatni kéne. (Modernebb gépek már oda is tudnak nyomtatni, de ha nem a saját, modern gépünkkel fogunk nyomtatni, akkor erre számítani kell!)
- Ha egy A4-es lapra több, kis ebb oldal nyomtatása kerül, akkor gondolni kell a két, vagy több oldal margóira is. Ezeket már nem lehet az oldalbeállításnál elintézni. Ezeket a szövegek beállításával lehet kezelni. Alsó és felső margókat egyszerűen szövegemeléssel biztosíthatunk. (Ütünk egy-két sorközt, mielőtt elkezdjük a szöveg beírását, a kép behelyezését, és ugyanezt tesszük meg a szöveg végén is.) Oldalmargókat pedig úgy állíthatunk be a kis felületeken, hogy a Formátum – Bekezdés ablak lenyitásával, a Behúzás pontnál állítjuk be a megkívánt értékeket. (Ilyenkor a gép az így megadott méret szerint beljebb kezdi, és korábban fejezi be a sorokat.) Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy minél rövidebb soraink, és minél nagyobb betűink vannak, annál nehezebb lesz megtartani a szöveg szépségét!
23
Nézet(ek) A NÉZET parancsra kattintva a következő ablak nyílik le: Különböző elrendezések között válogathatunk. Ezek közül a „NYOMTATÁSI ELRENDEZÉS” ajánlott, mert csak abban látjuk állandóan, hogy milyen lesz nyomtatványunk végső képe. A többi elrendezési lehetőségre nekünk, nyomdászoknak, nincs szükségünk. De még így is ajánlott munkánk külalakját időnként a „NYOMTATÁSI KÉP”-re kattintva leellenőrizni.
Beszúrás A BESZÚRÁS lenyíló ablakon ezt látjuk: Ezek közül azok fontosak számunkra, amelyeket pirossal meg is jelöltünk. A TÖRÉSPONT leginkább akkor fontos, ha nem a saját nyomtatónkkal lesz kinyomtatva készülő anyagunk. Mivel minden nyomtató másként van beállítva, szinte biztos, hogy – hacsak nem gondoskodunk erről időben – a kész nyomtatvány szövegrészei el fognak csúszni. Nem azt fogjuk kapni, amit a nyomtatás előtt képernyőnkön láttunk. Ebben a fő ludas az oldalak törése. Mi azt látjuk, hogy például az egyik oldal alján még pont elfér egy ábra, és így a következő oldalra kerül a következő fejezet. Ez megfelel a mi elgondolásunknak. De a nyomtató, ha más a beállítása, vagy átteszi a képet is a következő oldalra, így az új fejezet nem új oldalon fog kezdődni, ami csúnya, vagy az új fejezet címsora átcsúszik az ábra alá. Ez sem szép. Ha alkalmazzuk az oldaltörést, az új fejezet garantáltan új oldalon fog kezdődni. Az OLDALSZÁMOK-kal kapcsolatban nincs sok megbeszélni való, legfeljebb az, hogy a profi nyomtatványok esetében a számokat általában alulra szokták tenni, nem felülre. A SZIMBÓLUMOK-kal kapcsolatban fontos megemlíteni két dolgot is. Az egyik az, hogy mindazon írásjeleket, amelyeket nem találunk meg a billentyűzeten, de néha-néha azért előfordulnak, onnan lehet elővarázsolni. (Pl.: & Ω ® $ ä α β ‰ ∞ stb.)
24
A másik pedig az, hogy szükség esetén sok-sok piktogramot, és egyéb hasznos rajzokat lehet onnan beemelni a szövegbe. Ajánlott ezeket a szabadidőkben nézegetni, hogy szükség esetén tisztában legyünk azzal, mi mindent kereshetünk ki a Symbol, a Webdings, és a három Wingdings elnevezésű gyűjteményből. (Például: stb.) A KÉPEK beszúrása talán a legfontosabb a mi számunkra. Ha rákattintunk, megnyílik teljes könyvtárunk, ahol megkereshetjük azt a képet, amelyet a szöveg adott pontjára majd be akarunk helyezni. Erről még sok szó lesz később. Itt elegendő annyit mondani, hogy a – képek beszúrása esetén – először mindig a DOKUMENTUMOK könyvtárból nyíló KÉPEK mappába kukkant be a program, tehát célszerű előre az összes, behelyezésre váró képet oda bekészíteni. Formátum Ez a leggyakrabban alkalmazott eszközök tára. Az első parancsablak a betűtípusokat kezeli. Ezt elég alaposan szokták tanítani, mi csak a KISKAPITÁLIS nevű lehetőségre akarunk rámutatni. Szövegkiemelésre szokták használni. Amint itt, két sorral feljebb látszik is, a kisbetűket lehet átalakítani vele kisméretű nagybetűkké. A tipográfusok szerint ez a legelfogadhatóbb módja a kiemelésnek. Mégis alig-alig használják. Mi is éppen csak megmutatjuk. A Térköz és pozíció dolgaira még visszatérünk, de a lényeget megmutatjuk, mert gyakran fogjuk használni. A méretarány megszélesít: A méretarány keskenyít: A betűköz ezt teszi:
a a a
A A A
távolít, közelít
Az elhelyezés: emel, vagy süllyeszt. Már megemlékeztünk a behúzásról. Fontos, hogy a szövegeknél az egyes bekezdéseket profi módon válasszuk el egymástól. Feltétlenül állítsunk behúzást az első soroknak, de csak 24 mm-nyit. Sortávolságot pedig válasszunk a bekezdések elé, hogy 2 mm-hoz 2 pt, 4 mm-hez 4 pt illik, stb.
25
A behúzást legegyszerűbben úgy állíthatjuk be, ha a pirossal jelzett nyilacskára kattintunk kettőt, vagy hármat. A bekezdés előtti térköz viszont nem állítható be a nyilacskákkal a nekünk kedvező méretre. Meszeljük át a nullát, és írjunk a helyére egy 2-est, vagy 3-ast, vagy 4-est, stb. Bekezdések formázása Mivel a bekezdések formázása nagyon is fontos egy nyomtatvány kinézete szempontjából, foglalkozzunk most behatóbban is vele! Bekezdésnek a szöveg azon részét nevezzük, amelyik az egyik ENTER leütésétől a következő ENTER-ig tart. Ha bekezdést formázunk, – szemben a karakterek formázásával – nem kell kijelölnünk az egész bekezdést, elegendő, ha a kurzor a formázandó bekezdésben tartózkodik. Bekezdések alakítgatásához a FORMÁTUM / BEKEZDÉSEK FORMÁZÁSA parancs kiadásával kezdhetünk hozzá. Ennek hatására válik elérhetővé az előbb már megmutatott ablak:
- Az ábrán most jelen kiadványunk jellemzőit láthatjuk. A bekezdések profi formázásában az igazítás a legfontosabb művelet. Ennek négy változata lehetséges, melyet e kétsoros bekezdés megismétlésével mutatunk be. Balra zártan így néz ki: A bekezdések profi formázásában az igazítás a legfontosabb művelet. Ennek négy változata lehetséges, melyet e kétsoros bekezdés megismétlésével mutatunk be.
26
Középre zárva így: A bekezdések profi formázásában az igazítás a legfontosabb művelet. Ennek négy változata lehetséges, melyet e kétsoros bekezdés megismétlésével mutatunk be. Jobbra zártan így: A bekezdések profi formázásában az igazítás a legfontosabb művelet. Ennek négy változata lehetséges, melyet e kétsoros bekezdés megismétlésével mutatunk be. A sorkizártat egy korábbi rész megismétlésével mutatjuk meg, mert ehhez több sorra van szükségünk: Választásunk eredményét – még annak jóváhagyása előtt – megtekinthetjük a MINTA ablakban. Ha nem tetszik, tovább keresgélünk. Ha elégedettek vagyunk választásunkkal, megnyomhatjuk az OK gombot. (Az előbbi ábrán jelen kiadványunk betűinek beállított paramétereit veheti szemügyre.) A különbség szemmel látható, külön magyarázatot nem igényel. Használatukról annyit érdemes megjegyezni, hogy folyamatos szövegnél általában sorkizárással dolgozunk, a címeket többnyire középre zárjuk, a másik kettőt ritkábban alkalmazzuk. Jól mutat viszont, ha kisebb szövegeket, két hasáb esetében úgy rendezünk el, hogy a bal oldalon jobbra,
a jobb oldali hasábban viszont balra zárunk, mint ahogyan most itt is tettük. Ugye, milyen érdekes?
A behúzások közül – alapfokon – elegendő az első sor behúzásával foglalkozni. Ugyanaz a (korábbi) sor így fest egymás alatt, ha nincs annak első sorában behúzás: A bekezdések profi formázásában az igazítás a legfontosabb művelet. Ennek négy változata lehetséges, melyet e kis, kétsoros bekezdés megismétlésével mutatunk be. Így néz ki, ha van behúzás az első sorában: A bekezdések profi formázásában az igazítás a legfontosabb művelet. Ennek négy változata lehetséges, melyet e kis, kétsoros bekezdés megismétlésével mutatunk be. Ha behúzzuk az első sort, jobban elválnak egymástól a bekezdések. Ugyanezt a célt szolgálja a térközök beállításának lehetősége is. Anyagunkban 4 pontos távolságokat alkalmazunk, amelynek hatása minden oldalon megfigyelhető. (A nagyobb betű miatt választottuk az általunk javasolt értékek közül a legnagyobbat.)
27
Az un. „meszelés”-ről Még az olyan egyszerűnek tűnő műveletben is, mint a meszelés”, találunk olyan különleges dolgot, amit soha, sehol nem tanítottak még. Ha egy címet, vagy egész sort akarunk bekeretezni, nagyon vigyázzunk a kijelöléssel. Ilyenkor minden esetben „meszelést” alkalmazzunk, és nagyon vigyázzunk, hogy a meszelést mindig, pontosan az utolsó betű után fejezzük be. (Van úgy, hogy az utolsó betű után egy kicsit visszafelé kell húznunk kurzorunkat a siker érdekében!) Ha ugyanis egy kicsit is tovább szaladunk, más keretet kapunk, mint pontos meszelésnél. Íme, a különbség a meszelésben:
Ez pedig a különbség eredménye:
EZ EGY CÍM EZ EGY CÍM Ha ugyanis a meszelést követően kiadjuk a keretezési parancsot, a gép aszerint hajtja végre azt, hogy csak betűhatárig meszeltünk, vagy egy kicsivel tovább. Nevezzük el az elsőnek bemutatott kijelölést „rövid meszelés”-nek, a másodikat pedig „hosszú meszelés”-nek. Mindkét esetben ugyanazt a parancsot adtuk ki. A szemmel látható eltérésnek csakis és kizárólag a kijelölés módjában mutatkozó eltérés az oka. Ha a keretet meg akarjuk szüntetni, ugyanez a helyzet. Ha ugyanis rövid meszelésű volt a kijelölés a keretezéskor, a megszüntetéskor pedig hosszú meszeléssel próbálkozunk, a keret nem fog eltűnni. Tehát: rövid meszeléssel kapott keret csak rövid meszelésű megszüntetéssel, a hosszú meszelésű pedig csak hosszúval számolható fel. Tehát, ha nem megy a dolog, meg kell próbálkozni a másikféle meszeléssel is. Az ugyancsak a Formátum listájában található HASÁBOK ablak használatát nem javasoljuk. Kezelése nehézkes. Helyette a táblázatokat javasoljuk. (Ez a könyv is a táblázatoknak, mint célszerű eszközöknek a felhasználásával készült.)
28
A képek formázására szolgáló ablak a legizgalmasabb. Az iskolában, tanfolyamokon is tanított részekkel nem foglalkozunk, de ki kell hangsúlyozni a kép elrendezésére vonatkozó lehetőségeket.
Ezek közül is főként az a három érdemli meg igazán a figyelmünket, amelyeket a fenti képen pirossal aláhúztunk. Néha az a jó, ha a képnek fix helye van a szövegben. Ha ez a célunk, akkor – miután kijelöltük magát a képet, a SZÖVEGGEL SORBA parancsra kattintunk.
EGY
Ha a papír felületén megkötés nélkül akarjuk elhelyezni a képet, akkor a SZÖVEG ELÉ parancsot kiadva bárhova elvihetjük az A4-es felületen. De a legizgalmasabb az, hogy a képet szöveg mögé is helyezhetjük. Ezt azonban a WORD esetében csak táblázatok esetében tudjuk megvalósítani. (Íme egy újabb érv a táblázat használata mellett.) Egy táblának természetesen lehet egyetlen cellája is, mint következő példánk esetében is: A cellában bent van a szöveg. (persze folyamatos, hosszú szöveg is lehetne!) Képet helyezzük rá a „szöveg elé” rakható formátum birtokában.
Utána – még mindig kijelölve magát a képet – kiadjuk a SZÖVEG utasítást. Ez lesz belőle:
MÖGÉ
29
Eszközök Az innen lenyíló ablakban két parancsot kell alaposabban szemügyre vennünk.
Az ESZKÖZÖK – NYELV – ELVÁLASZTÁS parancs-soron haladjunk végig, majd az Elválasztás ablakának megnyílása után ott kattintsuk az elválasztásra parancsot adó jelölő négyzetbe. (A többi adattal nem kell törődni.) Ezt minden esetben tegyük meg, mert ha a szövegben nem működik az elválasztás, akkor a gép – sorkizárásos beállítás esetén – csúnyán széthúzza a szavak közötti távolságot. Így: széthúzza a szavak közötti… Ez pedig nagyon csúnya, csöppet sem profi megoldás lenne. A másik szolgáltatás a szavak száma. Az ablak itt mellékelt képéről pontosan leolvasható, hogy mit tud. Erre akkor van szükségünk, ha valami oknál fogva anyagunk terjedelmét is figyelnünk kell. Figyeljünk oda, mert csak a már elmentett anyag adatait számolja.
30
12/3. fejezet:
A Word közelebbről II. (ezt se nagyon tudtuk róla)
31
A táblázat A Word talán legnagyobb adománya azok számára, akik a géppel profi nyomtatványokat szeretnének készíteni: a táblázatok létezése, és azok sokirányú alkalmazhatósága. Ennek megmagyarázása érdekében forduljunk be megint a konyhába egy kis hasonlatért. Ott van például a kés. Az első kést bizonyára a vágás munkájára találták ki. Ma már – alapfunkciója megtartása mellett faraghatunk vele fát, vagy lapjával a homlokunkra szorítjuk púp ellen, ha bevertük valahová a fejünket. Bizonyos távolságból célba dobható, így cirkuszi attrakcióvá tehető, de biztos kezekben akár halálos fegyver is lehet belőle. Ki gondolt volna minderre a kés megalkotásakor? Ám az emberek, meglátva, megtapasztalva a kést, felismerték egyéb funkcióit is. Így van ez a Word táblázataival is. Nem arra találták ki őket, hogy a nyomdászkodást segítsék, de rájöttünk, hogy bizony ahhoz is kiválóak. Mielőtt azonban rátérnénk, hogyan is szolgálja a mi javunkat a táblázat, fussuk át kezelésének számunkra leglényegesebb pontjait! Méretezés Kezdjük a méretezéssel! Minden Word táblázat esetében lehet a sor(ok) magasságát és az oszlop(ok) szélességét állítani. Nos, a mi céljaink elérése érdekében a sorok magasságát a legcélszerűbb fix értékre („PONTOSAN”) állítani. Ellenkező esetben ugyanis előfordulhat, hogy felborítjuk nyomtatványunk szerkezetét. A sor magasságát így állíthatjuk:
Névjegyeknél például, ha a sormagasságot 5 cm-re állítjuk, akkor névjegyünk pontosan a megszokott méretű lesz. Ha azonban nem rögzítjük előre a méreteket, minden névjegy esetében más és más méreteket fogunk kapni. A szokásostól eltérő méretű névjegy azután nem lenne behelyezhető a megszokott mérethez készített névjegytartóba. Annál a személynél sem, aki saját névjegyeit akarja keze ügyében tartani egy tokban, meg a névjegyet megkapó személynél sem, aki szeretné azt megőrizni, behelyezve a névjegyek e célra gyártott mappájába. Az oszlopok szélességét is állíthatjuk a megfelelő fül ablakában, így:
32
Az oszlopok szélességét azonban az egérrel gyorsabban, egyszerűbben is állíthatjuk. Egyik kezünkkel nyomjuk le, és tartsuk az egész művelet alatt nyomva az ALT gombot, a másikkal pedig – az egér segítségével - kurzort vigyük a megfelelő hasáb jobb szélét jelző vonal fölé. Amikor a kurzor nyila alakot vált (ezt az új formáját talán egy szúnyoghoz lehetne hasonlítani: lásd a lenti ábrán pirossal bekarikázva!), az egér bal billentyűjének lenyomásával megfoghatjuk a függőleges vonalat, és akár jobbra, akár balra szabadon mozgathatjuk azt. Ebben az állapotban a felső fejlécen méreteket is olvashatunk, tehát a megkívánt méreteket így is pontosan be tudjuk állítani. Így:
Ugyanezzel a módszerrel természetesen a táblázat vízszintes vonalai is mozgathatók le-föl irányban! (Az alsó „szúnyog”.) Az un. sorkizárás Nyomtatványok esetében a legtöbbször nem úgy akarjuk elhelyezni a szöveget, ahogyan azt egyszerű levelek esetében tesszük. Akkora felületet, mint az A4-es lap (az un. fénymásoló papír mérete) például legalább két hasábra szokás osztani. A profi kinézetet szolgáló tipográfia tudományának ugyanis az a célja, hogy az olvasó figyelmét mondanivalónk lényegére koncentrálja.
33
Márpedig a tipográfusok szerint: túl hosszú sorok esetében az olvasó szeme könnyen átcsúszik egy másik sorra. Ezen segíthetünk a hasábokkal. (Megjegyezzük: ez a betűk méretétől is függ. Jelen tananyagunk megalkotása során úgy találtuk, hogy nem szükséges a hasábokra bontás. De már az első két fejezetünkben is megfigyelhető volt, hogy ha ábrát is illesztettünk a szövegbe, többször is táblázatot alkalmaztunk erre a célra.) Amiket csak táblázatban lehet megoldani Az eddig tárgyalt lehetőségeket a Word táblázatokon kívül is rendelkezésükre bocsátja. De vannak olyan, a mi szempontunkból nagyon is fontos szolgáltatások, amelyeket csak a táblázatok celláin belül vehetünk igénybe. Ilyen például az, hogy ha a szöveget függőlegesre akarjuk állítani, vagy nem csak balra, középre, vagy jobbra, de felülre, vagy alulra akarjuk helyezni a szöveget. Ez táblázaton kívül nem megy. Fussuk át ezeket a lehetőségeket is, amihez elegendő lesz egyetlen ábra:
A fenti ábra egyszerre mutat két állapotot. A valóságban vagy csak a szövegirányt, vagy csak a cellaigazítást tudjuk alkalmazni! Hasábok, vagy táblázat? A Word tálcán kínálja azt a lehetőséget is, hogy a szöveget több hasábban vihessük fel. Ám ez nekünk nem a legszerencsésebb. Ha ugyanis képeket, ábrákat is akarunk beilleszteni a szövegbe, borul minden. A gép adta
34
hasábok esetén ugyanis legfeljebb akkora képeket lehet beszúrni, ami nem nagyobb a hasáb szélességénél. Tudjuk: képet behelyezhetünk úgy is, hogy a szöveg „folyja” azt körül. Csakhogy - ebben az esetben - ha bármily apróságot akarunk később változtatni az adott bekezdésen, a kép képes a helyéről „elszaladni”. Ez rengeteg kínlódással jár, ami nem vall profi munkára. Azt mondhatjuk tehát, hogy minden olyan esetben a táblázat igénybevétele a megoldás, amikor nem levélszerű szöveget, vagy könyvet készítünk. Ismét kiváló példa a névjegyek szerkesztése:
A felső képen jól megfigyelhetjük azt, hogyan segít a célszerűen, általunk kialakított rácsozat az egyes szövegek, és a fotó jó helyre történő, egyszerű elhelyezésében. Az alsó ugyanennek a már kinyomtatott végeredményét mutatja, ugyanis a táblázat vonalai – ha nem akarjuk – nem jelennek meg a nyomtatáskor! Sokan ugyanis azt sem tudják, hogy a WORD a képernyőn látható rácsot nem feltétlenül nyomtatja ki, tehát felesleges igénybe venni a TÁBLÁZAT lenyíló ablakban elérhető RÁCSVONAL ELTÜNTETÉSE parancsot. Ha a NYOMTATÁSI KÉP-nél látszanak a rács vonalai, térjünk vissza az eredeti felületre, jelöljük ki az egész rácsot, majd a FORMÁTUM/SZEGÉLY ÉS MINTÁZAT-ra kattintva eljutunk ahhoz az ablakhoz, ahol a vonalak „láthatatlanná” tehetők. (SZEGÉLY/TÍPUS/NINCS)
35
A névjegy példáján azonban az is látszik, hogy a megfelelő rács kialakítása kisebb-nagyobb tervezés, töprengés végeredménye. Ehhez nagyon meg kell ismerni, be kell gyakorolni a táblázatok alakíthatóságának lehetőségeit. Hogyan is állt elő az előbb mintaként szolgáló névjegy érdekes rácsozata? Először idézzük fel az oszlopok, sorok és cellák kijelölésének módját! Ha már létrehoztuk a megfelelő rácsot, egerünk nyila egy, csak a táblázatok környezetében jelentkező, új formát is fel tud ölteni. De csak akkor, ha közvetlenül a táblázat fölött járunk (akkor ilyen: ), vagy pontosan a sorok, illetve a cellák mellet (akkor ilyen: ). Ha ilyen nyilat látunk, és ezzel egy időben megnyomjuk a bal egérgombot, a megjelölt hely (oszlop, sor, vagy cella) besötétedik, vagyis kijelölődik. A kijelölés lényege itt is ugyanaz, mint eddig bárhol: - A kiadásra kerülő parancs csak a kijelölt helyre lesz érvényes. Ezt most arra használjuk fel, hogy egyes, már létrehozott cellákat felosszunk több cellára, vagy egyszerre több „bemeszelt” cellát egyesítsünk. Ha ezeket begyakoroltuk, a tervezés is könnyebben fog menni. Okulásul nézzük meg a mintául szolgáló névjegy előállításához szükséges táblázat elkészítését, lépésről lépésre! 1. A megfelelő parancsikonnal megnyitottuk a rács eszközt, ahonnan egyetlen c ellát „kértünk”:
2. Ezen beállítottuk az 5 cm magas sor, és a 9 cm széles hasábméretet.
36
3. Ezt a cellát kijelöltük, majd kiadtuk rá a cellák felosztására vonatkozó parancsot. (1 oszlop, 2 sor beállítással).
4. A kurzorral „megfogtuk” a középső vonalat, és lefelé húztuk:
5. A felső cellát ezután négyfelé osztottuk („2 oszlop és 2 sor” beállítással):
6. A felső rész függőleges vonalát „megfogtuk”, és jobbra „eltoltuk”:
37
7. Most már csak a felső rész vízszintes vonalát kellett fölfelé húzni:
8. A táblázat készen állt arra, hogy beírhassuk a megfelelő helyre a szövegeket:
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy ugyanerre az eredményre juthatunk akkor is, ha eleve 3 × 3-as rácsot hívunk elő. Egyszerűbbnek tűnik. Csakhogy akkor több munkával jár a fix 5×9-es méret elérése, mint így. A bal felső cellában balra zártuk a szöveget, a jobb felsőben középre. A bal középsőt úgy állítottuk be, hogy a cella aljához érjen, de középen (az „ügyvezető” alatt van egy üres sor is!). Az alsó cellába pedig úgy írtuk a szöveget, hogy a bal és a jobb oldali szöveget beírtuk egymást követően, egy sorba, majd a kettő közé rengeteg szóközt ütöttünk, végül az egészet középre zártuk. (A fotó elhelyezésére későbbi fejezetben térünk vissza.)
38
Hogyan fogjunk a rács megtervezéséhez? Ahány munka, annyiféle rácsot kell hozzá terveznünk. A legjobb, ha először egy papírra felvázoljuk magunknak, hogy mit is akarunk. Számoljuk meg, hány oszlopra és hány sorra lesz szükségünk? Akkor ilyen táblázatot nyissunk meg. Ha például A4-es lapból A5-ös méretű füzetecskét akarunk készíteni, akkor 3×6-os rácsot célszerű készíteni. Az oldalt állítsuk fekvőre, és mind a négy margót állítsuk nullára. A Word egy kicsit tiltakozni fog, de ne törődjünk vele. Ő még nem tudja azt, amit mi már igen. Az OLDALBEÁLLÍTÁS tehát így fog kinézni, és a Word így fogja kifejezni nemtetszését:
Erre az elfektetett, és lenullázott margójú lapra kérjük ki a gépből az előbb említett táblázatot. Az így fog kinézni:
Most a sorokat állítsuk be a Táblázat lenyíló menüjében található tulajdonságaiknál így: felső 1,0 cm; középső: 18,5 cm; alsó 1,0 cm. Az oszlopokat meg így, balról jobbra haladva, sorban: 1,5; 11,9; 1,5; 1,5; 11,9; 1,5
39
Az eredmény ez lett:
A két nagy mezőt teleírjuk szöveggel, a bal alsó és jobb alsó cellában az oldalak számozását végezzük el. Azután elhagyjuk a tábla vonalait, és megkapjuk a kíván kettős oldalt:
Most derült ki az, hogy a felső és az alsó sor, illetve a keskeny oszlopok biztosítják a nyomtatvány számára a margókat. Tehát mégiscsak vannak margók. (Ez az elrendezés kell egyoldalas A5-ős mérethez is!) A cellák egyesítése Szükség esetén be kell vetni a cellák egyesítésének lehetőségét is. Tegyük fel, hogy egy fekvő A4-es oldalt háromhasábosra alakítunk, de a képet két hasáb szélességűre akarjuk szabni. Ilyenkor a körmönfont cellaosztások helyett célszerűbb az egyesítés lehetőségét alkalmazni. Induljunk ki egyszerű 3 × 3-as táblázatból:
40
A kép leendő helyén két cellára kiadtuk a CELLÁK
EGYESÍTÉSE
parancsot.
Végül, az így kialakított, nagyobb cellában elhelyezhettük képünket.
Az, hogy mikor melyik módszer a gyorsabb, egyszerűbb, azt az alkotónak kell eldöntenie, kitalálnia. Azt azonban leszögezhetjük: Nincs olyan, hálós alakzat, amelyet a cellák osztásával, vagy összevonásával, illetve e két lehetőség kombinálásával ne lehetne előállítani. Felmerülő problémák és megoldásuk 1. Ha képet illesztünk be egy cellába, az nem fogja teljesen kitölteni a cellát úgy, hogy teljesen elérjen a cella jobb-, illetve baloldaláig. Fent elérhető vele a cella teteje, lent is a cella alja, de kétoldalt marad kb. 2-2 mm távol ság. Mit tehetünk ilyenkor? A megoldás viszonylag egyszerű. A FORMÁTUM/BEKEZDÉS/BEHÚZÁS parancs-soron keresztül mindkét oldal értékét állítsuk -0,2 mm nagyságra!
2. A Word mindig hagy egy karaktert alkotásaink végén, a mi általunk al-
41
kotott táblázatok után. Ez azt jelenti, hogy ha az egész oldalt a táblázatunk tölti ki, akkor ez automatikusan létrehoz egy utolsó, üres oldalt. Másként fogalmazva: Akárhány táblázatot illesztünk be azzal a céllal, hogy a teljes oldalt kitöltse - az előzőekben megismert okkal, céllal, - a kurzor minden esetben ott fog villogni a legutolsó táblánk után. Ez viszont egy új sor kezdetét jelenti, és ha utolsó táblánk teljesen kitölti az oldalt, akkor a Word ennek a kurzornak egy új oldalt nyit.
A „bűnöst” pirossal bekarikáztuk. Ha nem baj, hogy lesz még egy teljesen üres oldal az anyag végén, akkor nincs semmi tennivalónk. Ha azonban tenni akarunk ellene, a megoldás a következő: a) Az utolsó oldalon lévő táblázatunknak utolsó sorát állítsuk 2 mm-re kisebbre. b) A galibát okozó kurzor méretét állítsuk 1 pt nagyságúra, és ezzel a felesleges oldal már el is tűnt. A Word az 1 pt méretet nem kínálja fel magától, de mégis elfogadja, ha ezt tesszük: bemeszeljük a kurzort, utána lenyitjuk a méretezési listát, de nem azon jelölünk ki egy számot, hanem leütjük az 1-es számot ábrázoló billentyűt. Ezzel máris kialakul a kívánt végeredmény. A mini méretre varázsolt kurzor el fog férni a legutolsó táblázatunk alatt, ugyanazon az oldalon, ahol a táblázat is van, így a Word nem nyit neki új oldalt.
42
Megjegyezzük még, hogy ezzel a módszerrel a betűk is átméretezhetők olyan nagyságúakká is, amelyek nem szerepelnek a listán. 3. Ha nem azon a nyomtatón fogjuk kinyomtatni alkotásunkat, amelyik a saját gépünkhöz van csatlakoztatva, kellemetlen meglepetések érhetnek bennünket. Főleg akkor, ha eltérünk a körben-körben 2,5 cm-es margótól. Márpedig mi szinte mindig el fogunk térni, hiszen többnyire nullára állítjuk, és a táblázatok segítségével pótoljuk azokat. Olyan módon kell tehát elmentenünk, és a megfelelő adathordozóra juttatnunk az alkotást, amelyik a mi beállításainkat, betűtípusainkat, stb. is magával képes vinni. Ez ugyanis megoldja problémánkat, nem fog szétesni fáradtságos munkánk gyümölcse. Erre két lehetőségünk is van. Az egyik az un. Rich Text Formátum (.rtf). Csak annyit kell tennünk, hogy amikor elkészültünk alkotásunkkal, a normál mentés után mentsük el ismét a MENTÉS MÁSKÉNT parancstól elindulva.
43
Ez a formátum arra lett kitalálva, hogy minden szükséges beállítási értéket és alkotóelemet változatlan formában magával vigyen. Emiatt azonban esetenként megsokszorozza a fájl méreteit. Akár ötszörösére is növekedhet így az adott fájlok mérete. Elkerülhetjük ezt a galibát is az un. Portable Document Formátum (pdf) segítségével. Várhatóan kisebb lesz a terjedelme, mint az eredeti doc formátumú változatnak, mégis vinni tudja a beállításokat is. Csakhogy, amíg a pdf formátumok elolvasásához szükséges Acrobat Reader programot ingyen lehet letölteni a NET-ről, a programnak az a részét, amelyik „oda irányba” fordít, sokkal nehezebb megszerezni. Legalább is ingyen nem olyan könnyű. Az ingyen letölthető OpenOffice nevű program azonban képes erre a mutatványra. Kezelése igen egyszerű. Elsőként elindítjuk a programot, majd az itt bemutatott sorrendben kell haladni:
44
Az 5. pontként jelölt helyre kattintva elindul az átalakítás. (A kész pdf változatot a gép automatikusan oda menti el, ahol az alapul szolgáló dokumentum is található.) Egy 3 oldalas, táblázatokat is tartalmazó Word dokumentum nagysága doc kiterjesztéssel 690 byte. Ugyanez rtf kiterjesztéssel 2163 Byte, ám pdf kiterjesztése csupán 56 byte. Ez a három adat mutatja, miért is olyan népszerű a profi közlemények alkalmazásában az Interneten a pdf formátum.
45
12/4. fejezet:
Miért az Excel, miért pont a Paint? (mert van, és nem ráz)
46
Az Excel és a nyomdászkodás Eddig sem az volt ennek a műnek a célja, hogy az alapokat tanítsa meg, hanem az, hogy megmutassa: Az MS Office együttes egyes elemei miként alkalmazhatók profi kinézetű nyomtatványok elkészítéséhez. A kérdés tehát most is az, hogy az Excel menynyiben, mivel járulhat hozzá speciális célunkhoz, a profi nyomdászkodás eléréséhez? Előző fejezetünkben azt taglaltuk, milyen nagyszerű lehetőségeket kínál nekünk a táblázatok léte a Word-ben. Márpedig az Excel pedig kifejezetten és kizárólag táblázatok szerkesztésére lett létrehozva. Újabb kérdés tehát, hogy milyen további előnyöket képes nyújtani a mi számunkra az Excel a Word-höz képest?
Az első és legszembetűnőbb eltérést a képernyő munkafelülete mutatja: Függőlegesen is, vízszintesen is be van vonalkázva, összesen 256 oszlop és 256 sor áll rendelkezésünkre minden munkalapon. FONTOS megjegyeznünk, hogy ezek a vonalak sem látszanak a nyomtatásban, hacsak külön meg nem formázzuk őket olyanná. Tehát nem azzal kell kezdenünk a tervezést, hogy hány sorra, és hány oszlopra lesz szükségünk, hanem rögtön a sorok és oszlopok méretezéséhez foghatunk, és a cellák igény szerinti egyesítésével máris formálhatjuk táblázatunkat. (Talán mondani sem kéne: a hatalmas felületből annyit foglalunk el munkánk számára, amennyire szükségünk van. A többivel nem kell törődnünk.) Az Excel például remek eszköz lehet akkor, ha egy ház alaprajzát akarjuk előállítani (természetesen nem építészi pontossággal, hanem mondjuk a cég tűzriadó terve számára.) Íme egy kiváló példa:
47
Az Excel ezen kívül egyetlen, de jelentős előnyt nyújt nyomdászkodási céljainkhoz, ez pedig a szövegek tetszőleges mértékű döntése, elforgatása. (A Word ugyanis csak 90 fokonkénti elforgatásra képes.) A szöveg elforgatásának a menete a következő: a) Írjuk be a szöveget egy megfelelő méretűre alakított cellába, és jelöljük ki a cellát b) Nyissuk le a FORMÁTUM parancsot, benne a CELLÁK
FORMÁZÁSÁ-t,
az IGAZÍTÁS füllel:
A pirossal megjelölt helyeken állíthatjuk a szöveg dőlését. A kettő közül a felsőben a mutatót fordíthatjuk el 0 és 90 fok között tetszőlegesen, az alatta lévő kisablakban pe -
48
dig fokonként állíthatjuk be ugyanazt. Az eredmény a jobb oldali ábrán látható. Az Excel celláiba hosszabb, folyamatos szöveget nem érdemes írni, ugyanis nem ismeri az új szakasz kezdésének módját. Hiába ütünk Enter-t, nem kezd új sort. Folyamatos, nagyobb terjedelmű szövegek beírására tehát nem olyan jó, mint a Word táblá zatának cellái. Képet sem lehet a cellába beszúrni. Ha ugyanis megpróbáljuk, a képet csak a rács fölé tudjuk elhelyezni, cellába beékelve nem. Az Excel tehát a mi számunkra inkább képkészítő eszköz. Ráadásul ennek is vannak korlátai. Míg más MS Office eszközök bármikor adnak un. nyomtatási képet, az Excel csak akkor teszi meg ezt, ha gépünkre nyomtató is van kötve. Márpedig szerkesztővonalak nélküli képet csakis a nyomtatási képnél találunk. Csak azt lefényképezve (lásd: Paint) kapunk nekünk megfelelő, jó képet. Megemlítjük azt is, hogy a szövegek tetszőleges mértékű elfordítása a PowerPoint (lásd: később) segítségével is megoldható, így - a mi szempontunkból – az Excelre nemigen van szükségünk.
- cic.com, cic.com, vagyon-e szép lányod…?
./.
49
a Print Screen és a Paint, mint képcsinálók A Print Screen (röviden: Prt Scr) A név jelentése: „képernyő nyomtatás”. Érthetőbb azonban, ha mi inkább képernyő fényképezésnek nevezzük. Ha megnyomjuk ezt a gombot, mindaz „lefényképeződik”, amit abban a pillanatban a képernyőn látunk (kivéve a mozgóképeket, filmeket).
Mindig ehhez a gombhoz kell nyúlnunk, ha az adott pillanatban éppen a képernyőn kön látható valamiből, vagy annak egy részéből új képet szeretnénk készíteni. A Print Screen gomb lenyomása azonban ebben a folyamatban csak az első lépés. A következő lépés az, hogy az így a képernyőről lemásolt látványt beillesztjük a Paint munkalapjára. Ha ott kiadjuk a MENTÉS parancsot, máris kép lesz abból a látványból, amit a képernyőn láttunk, és amit ezzel a mozdulattal el is mentettünk. Mikor, mire használhatjuk ezt a lehetőséget a nyomdászat szempontjából? - Ha olyan képet (nem mozgót) akarunk leszedni a Netről, amelyet másként nem sikerül. Sőt – igaz, hogy képként – így le nem töltődő szöveget is leszedhetünk; - Ha olyan betűkkel dolgozunk, amelyik gondot okozhatnak mások gépén, vagy a pdf formátummá való átalakításnál (A WordARt betűit például a pdf csak hétköznapi betűként képes megjeleníteni. Ha Word dokumentumunkban ilyen használunk, és az előbb említett módon képet készítünk róla, a pdf a képet már gond nélkül tudja kezelni); - Ha magunk akarunk ábrákat, montázsokat készíteni a Word, az Excel, illetve a PwP (PowerPoint) felületén; - Ha a digitális fényképezőgéptől túl nagyméretű képet kapunk például a PowerPoin, vagy a Paint munkaablakához képest, nyissuk meg önmagában, képként, mert akkor kicsinyíteni is tudjuk. A nekünk megfelelő méret elérésekor máris elkezdődhet a képalkotás fentebb leírt folyamata a Prt Scr megnyomásával. - A képeken jelentkező kisebb hibák eltüntetéséhez, retusálásához. Stb. Megjegyzés: az un. mozgó (animated) gif képek kivételek más mozgóképekhez képest, mert a Print Screen technikával lefényképezhetők. Jó reflexszel pont akkor kell a gombot megnyomni, amikor a mozgó gif a nekünk tetsző, nekünk fontos alakját mutatja. (A mozgó gifek voltaképpen megfelelő ritmus szerint váltogatott állóképek.)
50
A Paint A Paint azonban nem csak arra alkalmas, hogy a képet mentsük el általa. Nagyszerű lehetőségeket kínál számunkra a képek sokféle alakítgatására. Kiadványok készítéséhez a Paint egyszerűen nélkülözhetetlen. A következő fejezetben bemutatásra kerülő PowerPoint-tal karöltve képesek pótolni – legalább is a mi igényeink szintjén – a méregdrága szerkesztőprogramokat. Ismét megemlítjük: Nem alapismereteket kívánunk terjeszteni, annak meglétét feltételül szabtuk fejezeteink megértéséhez. Az ismeretek felfrissítése érdekében azonban megmutatjuk egy ábrával, miféle fontos eszközöket is kínál számunkra a Paint.
-
Ezekkel az eszközökkel szinte csodákat lehet művelni.
A Paint tudománya: képek alakítgatása, illetve képek teremtése. Igen, számos esetben saját kezűleg kell megalkotni, kialakítani azt a képet, amit kiadványunkba szeretnénk illeszteni. Gondoljunk csak vissza az Excelnél elmondottakra! Mondjuk, előállítunk ott egy 63 fokkal eldöntött címsort. Hogyan fog az átkerülni Word-ben íródó szövegünkbe? A Print Screen és a Paint segítségével. A Paint minden ismertebb képformátumot képes megnyitni, és kezelni. Segítségével a készülő képet bármely másik, ismert formátumra át lehet formálni, át lehet alakítani. Sőt, a ma már alapvetőnek tekinthető, 24 bites bmp képek átalakíthatók csupán 256, illetve csak 16 színt tudó (régebbi) változattá is. Sőt, olyan fekete-fehér képpé is, ahol még árnyalatok sincsenek. Lássuk egy szép tájkép változatait az előbbi sorrendben:
- Az eredeti 24 bites
- A csupán 256 színből álló 51
- A 16 színből álló
- Az árnyalatok nélküli fekete-fehér
Ez – azon kívül, hogy általa történelmi áttekintést is kaphatunk a színek számítógépes kezelésének történelméről – arra is jó, hogy művészi, vagy csupán érdekes hatásokat érhessünk el. Tekintsük át a Paint leggyakoribb alkalmazási területeit. (Egyet most mellőzni fogunk: a PowerPoint (PwP) segítségével összeállítható montázsok készítését, mert azt a PwP keretében fogjuk megtárgyalni.) Fejtetőre állított szövegek Az egyik, későbbi fejezetben látni fogjuk, vannak esetek, amikor célszerű lehet a nyomtatandó szöveget fejjel lefelé helyezni a papírra, mert ha például négyrét hajtjuk a papírt a nyomtatás után, így kerül a szöveg megfelelő módon a helyére. Ezt sem a Word, sem az Excel nem tudja megoldani. Ha azonban lefotózzuk a szöveget (Prt Scr), és képpé formáljuk (Paint), akkor azt fejtetőre is tudjuk állítani a Paint se gítségével. A szövegből, vagy „normál” képből fejtetőre állított kép lesz. Erre a megoldásra gyakrabban lesz szükségünk, mint ahogy gondolnád… WordArt mentés A Word és a PwP állandóan kezünk ügyében tartja a WordArt nevű betű-átalakítóját, amiről későbbi fejezetekben még szó fog esni. Segítségével különlegesen szép címsorokat, díszfeliratokat tudunk készíteni. Nem csoda, ha kedvet kapunk felhasználásához nyomtatványaink szebbé tétele érdekében. Igen ám, de - mint már említettük - ha elkészült munkánkat pdf formátumban akarjuk elmenteni, azt fogjuk tapasztalni, hogy a WordArt nagyon szép betűi helyén hétköznapi, egyszerű betűk díszelegnek. Pdf formátumban ugyanis nem működik a WordArt. Ezen a problémán is úgy tudunk segíteni, ha képpé alakítjuk, és úgy szúrjuk be a helyére. A képekkel ugyanis nincs baja a pdf-nek.
52
Ékezetek pótlása Ha a valami ritkábban használt betűtípust akarunk használni, mondjuk egy címsor kiemelése érdekében, akkor előfordulhat, hogy hiányoznak a hosszú magánhangzók, sőt „á” és „é” betű sincs, mert csak az angol abc betűi állnak rendelkezésünkre. Ilyenkor írjunk le mindent ékezetek nélkül, fényképezzük le az egészet a szokott módon, és a Paint-ben tegyünk rájuk ékezeteket. Kisebb javítgatások Tegyük fel például, hogy egy kártyanaptár színes, képes oldalát készítjük el. A háttér sötét lesz. Ezen kell elhelyeznünk egy nyomtatóról készült fotót, és egy cég logóját. Mindezt egy PwP asztalon montíroztuk össze. Mivel a toner is, a logó is önálló kép, amelynek fotózásakor fehér hátteret alkalmaztak, alkotásunk elég furán fest. A képet fehér környezet veszi körül! A Paint-ben lehetőség nyílik rá, hogy a fehéret is sötétre (színesre) változtassuk. Ehhez a Paint-ben két szerszámra lesz szükségünk. Az egyik a FESTÉK ÖNTŐ, a másik pedig a SZÍNSZÍVÓ.
Ha a szívóval mintát veszünk egy színről, jelen estben a háttérről, a festék öntő oda ömlik, ahová akarjuk. Ennél a műveletnél legyünk körültekintőek. Ha ugyanis nincs teljesen körülzárva a felület, ahová a színt öntjük, akkor az mindent el fog borítani. (De a SZERKESZTÉS/VISSZAVONÁS paranccsal jóvátehetjük a galibát!) A következő, bal oldali kép tehát a PwP-ről lefotózott alkotás, a jobb oldali képen viszont a nyomtató körüli fehéret már betöltöttük a Paint segítségével. Színmintát vetünk a háttérből a színszívóval, majd „beöntöttük a festéket” a nyomtató köré.
53
Képek retusálása Előfordul néha, hogy nem áll rendelkezésünkre megfelelő kép, vagy a képen van valami aprócska hiba, és nincs lehetőségünk új képet szerezni. Esetleg az néz ki rémesen, amit lefényképeztünk. A Paint-ben – bizonyos határok között – javíthatunk is a dolgon. Lássunk egy példát! Szeretnénk az alábbi képen szereplő két nevet kicserélni magyar nevekre.
Ha csak kitöröljük a neveket, fehér folt marad utána. Mit lehet itt tenni? Észre vettük, hogy a TOM név csíkos háttér előtt van. Ennek a háttérnek van egy felső csíkja, ahol még nincs szöveg. Ez kapóra jött! Kimásoltunk belőle egy szeletet, majd többször is kiadjuk a BEILLESZTÉS parancsot. Az így kapott csíkokkal ügyesen elfedtük a TOM szót. Remekül eltűnt:
Próbálkozzunk meg a Jerry-vel is. A „RRY” szövegrész itt is letakarható ugyanazzal a módszerrel, amivel az előbb is dolgoztunk.
A J és E betűk eltüntetése nehezebb. Ide végül is a festékszórót kellett felhasználni. Az eredmény nem a legszebb, mert a Paint festékszórójával nem lehet finoman festeni, de reménykedhetünk abban, hogy az új név majd ápol és eltakar. Nézzük meg a végeredményt, és tegyük mellé az eredetit is. Íme:
54
(Nem volt ugyanolyan betűnk!) Miért is jó, ha tudunk retusálni? A következő két kép erre ad választ. A képen látható úrnak a fotó készítésének idején hiányzott egy foga. A képet kinagyítottuk, majd egy másik fogáról másolt képet illesztettünk be a hiányzó helyére. Mosolya tökéletessé vált. A másik fotó Esztergomban készült egy kiránduláson. A háttérben a Duna, és a szlovákiai oldal látszott háttérként. Ez lett „átalakítva” igazolványképpé. A táj és a feleség egyszerűen ki lett takarva a háttérből, és helyükre homogén háttér került.
A háttér kitörlésének módját a tatabányai Turul emlékmű talpazatának képével mutatjuk be. Először lássuk magát a képet:
55
A képet eleve úgy helyeztük be a Paint ablakába, hogy a számunkra felesleges részek már ne is látszódjanak:
Most a Paint egyenes, illetve hajlított vonalakat rajzolni tudó eszközeivel aprólékosan, nagy türelemmel körbehatároljuk a talpazatot. Az egyenes vonalakat most, a tanulhatóság kedvéért sárgával, az ívelteket pirossal jelöltük. Természetesen mindkettő fehéren kell nekünk, ahogyan azt a jobb oldali képen láthatjuk:
A következő képen – emlékeztetőül – megmutatjuk a Paint-nek az egyenes, illetve az ívelt vonal készítéséhez használható két gombját (pirossal bekeretezve), illetve az ívelt vonal készítésének módját. Ez utóbbihoz annyi kis részre kell felbontani a körvonalat, ahány egymástól eltérő hajlata van. Egy-egy ilyen hajlat két végpontja között kihúzunk egy egyenest (az ívelt gomb megnyomása után!!!), majd a kurzorral a közepénél megfogva kicsit elhúzzuk a megkívánt irányba. Ha ez sikerült, kattintunk is egyet a bal egészgombbal, hogy „elengedje” a kurzor a vonalat. A fenti,bal oldali képen a piros vonalak jól mutatják, hogy hol és hogyan kellett íveket húzni. Lenti ábránkon a narancs színű vonal mutatja az első lépést (egyenes), a piros pedig a megfelelő irányba és mértékben történt eltolását.
56
Végül a képnek a fehér vonalakon túli részét ugyancsak nagy türelemmel kiradírozzuk.
Ez az alakzat már alkalmassá tehető arra, hogy egy másik képbe helyezve, és egy harmadik képet ráillesztve a poroszlói kastélyszálló kertjébe varázsoljuk, mint egy Főnix szobor talpazatát. (Ennek részleteit majd egy későbbi fejezetben tárgyaljuk meg.)
Gyakran fordul elő, hogy ha kitörölünk, vagy beillesztünk valamit, akkor a határvonal éles, fogazott lesz. Ez természetes, hiszen a gép pontokból rakja össze a képet. Alkalmazzuk ilyenkor azt, amit a képalkotó programok is tesznek: egy halványabb vonalat kell húzni a recés, érdes határra. Mindezt egy nagyon egyszerű ábrán mutatjuk meg:
- Ez a kiindulása állapot 57
Látható, hogy a piros rész szélei lágyak, ezt a gép maga intézte így. A fekete szélei viszont erősen töredezettek, az a mi munkánk eredménye. Most a fekete szélére – az íves vonalat rajzoló eszközzel – előbb egy sötétszürke, majd egy világosabb szürke íves vonalat illesztünk. Ez kinagyítva így néz ki:
-
Ugyanez eredeti méretében pedig ilyen:
- Jól látható a kozmetikázott szakasz „ellágyulása”. Van még valami: a hozzárajzolás. Olyan képek esetében, ahol nem baj, hogy egyértelműen meglátszik a kézi beavatkozás ténye, jó szolgálatot tehet. Íme, egy dínókat is kedvelő kislány Brutus nevű kutyájáról készített vicces „alkotás”:
A Paint további lehetőségeiről még lesz szó a képekkel foglalkozó, későbbi fejezetben.
58
12/5. fejezet:
Miért nélkülözhetetlen a PowerPoint? (amit szinte senki sem hallott eddig)
59
A PowerPoint (PwP) haszna A PwP-t bemutatók, prezentációk vetíthető képekkel történő ellátása céljából fejlesztették ki. Ez azonban bennünket nem érint. A PowerPoint mégis valami fontosat kínál a mi számunkra is: ideális munkaasztalt. Segítségével szinte minden olyan „trükk” megoldható, amit másként csak méregdrága grafikai, vagy nyomdai programok útján valósíthatnánk meg. Elhelyezhetünk felületén képeket, szövegeket, ezeket könnyen nagyíthatjuk, kicsinyíthetjük, egymáshoz képest tologathatjuk, sőt, a legtöbbjét tetszőlegesen el is fordíthatjuk. Az így összemontírozott anyagot azután a PRINTSCREAN gomb segítségével átvisszük a PAINT felületére, ahol a feleslegeket levágjuk a széléről, és máris előáll a kívánt montázskép. Ehhez elegendő a mi számunkra a PwP egyetlen ablaka is, amit magyarul „diá”-nak neveztek el. A következő képen azt látjuk, amit a PwP megnyitásakor láthatóvá válik. Kattintsunk azonnal az itt pirossal jelölt ablakra, hogy eltűnjenek a segítő feliratok. Nekünk csak a teljesen üres felületre van szükségünk, amit ettől kezdve mi itt és most munkalap-nak fogunk nevezni.
A PwP a beszúrt képeket egymás fölé helyezi, mégpedig a beszúrás, illetve bemásolás sorrendjében. (Beszúrásnál könyvtárunk valamelyik mappájából a PwP BESZÚRÁS parancsa által nyitunk ki ide képeket, bemásolást pedig
60
úgy végzünk, ha a kurzor helyi menüjében a másolásra kattintunk, és az így vágólapra helyezett képet beillesztjük a munkalapra, ugyancsak a helyi menü segítségével.) Ezek a képek tehát a munkalapon kicsinyíthetők, nagyíthatók, sőt, ha nekünk az a jó, a felrakott képek tetszőleges mértékben le is lóghatnak a munkalapról. (Ezek a részek a végső képen nem fognak látszani.) Sorrendjüket tetszésünk szerint megváltoztathatjuk. A következő három ábra ugyanannak a három képelemnek háromféle sorrendjét mutatja meg. (A háttér tetszés szerint díszíthető is.)
- A felcserélhetőség az a tulajdonság, ami nélkülözhetetlenné teszi a PwP-t. A rétegek és a sorrend Ha tehát több elemet helyezünk fel a munkalapra, azok egymásra rakódnak. Ezt úgy képzelhetjük el legjobban, mintha egy igazi asztalon valódi képeket és írásokat tartalmazó lapokat helyeznénk egymásra, amelyek azonban átlátszó fóliára vannak írva, vagy nyomtatva.
61
A sorrend azonban – mint már említettük, - megváltoztatható. Ha kijelölünk egy objektumot, és előhívjuk jobb egérgombbal a helyi menüt, megláthatjuk rajta a SORREND parancsot. Ezzel négy lehetőség nyílik meg előttünk: Az első két parancs (ELŐREHOZÁS, illetve HÁTRAKÜLDÉS) egyértelmű. A kiválasztott elem vagy a legelső, vagy a legutolsó lesz, függetlenül attól, hogy előzőleg hányadik volt a sorban. A másik két parancs azonban csak egy-egy helyjel viszi előrébb, vagy hátrébb a kijelölt ábrát. Előfordulhat, hogy ötször-tízszer is ki kell adni ezt a parancsot egy képelemre ahhoz, hogy képünk, szövegünk a megfelelő helyre kerüljön.
A gyakorlatban elő szokott fordulni, hogy az egyik kép háttere belelóg a másik kép szélébe, ahogyan azt a fenti ábrán is láthatjuk. Ilyenkor addig kell állítgatni a sorrenden, amíg beáll a nekünk megfelelő állapot. Ha ez sem használ, igénybe kell venni a Netről ingyen letölthető, PhotoFiltre programot. (A PhotoFiltre kezelésének módjára hamarosan, még ebben a fejezetben visszatérünk.) Most elég annyit tudnunk, hogy segítségével az egyszínű, homogén hátterek átlátszóvá, szakszóval: transzparent-té változtathatók. Vele a bagoly háttere is eltűntethető, a fenti kép hibája korrigálható:
62
Íme, egy professzionálisan elkészített dia-oldal, amelyen egy cég az általa készített nyomtatványokat reklámozza:
A bemutatott termékek képei külön-külön álltak rendelkezésre. Először mindegyik képet pontosan körbevágtak a Paint-ben, majd egymás után tették fel azokat a munkalapra. Számítottak arra is, hogy a később felkerülő képek takarják a korábbiakat, ezért a nagyobb képeket hátrébb (korábban), a kisebbeket előrébb (az előzőek után) helyezték fel. Kettőt el is fordítottak egy kicsit a függőlegeshez képest, és az egészet úgy helyezték egymásra, mintha ezek a papírok egy kiállításon lennének összerakva. Szövegfelvitel A munkalapra, a montázsba az un. „szövegdoboz”, vagy a WordArt segítségével lehet szöveget felvinni. Mindkettő rendelkezésünkre áll a BESZÚRÁS lenyíló listáján, de az asztal aljára rakható RAJZ eszköztárból is: A szövegdoboz A kisebb „A” betűt mutató ábra a szövegdoboz parancsikonja. Kattintsunk rá, majd a PwP dia felületére, utána üssünk le egy betűt. Ez utóbbi azért fontos, mert ha nem „fogjuk meg” legalább egy betűvel a szövegdobozt, az nyomtalanul eltűnik, és kezdhetjük elölről az egészet.
A szövegdobozt leghelyesebb úgy tekinteni, hogy az a PwP-be átvarázsolt Word. (Az is!) Tehát szinte minden, amit a Word-ről ismerünk, amit a Wordben meg tudunk valósítani, az itt is, a PwP szövegdobozában is a rendelkezésünkre áll.
63
Jó tudni, hogy ha elkezdünk írni a szövegdobozba, az elkezd nyúlni, mint a rétes. A jobb széle automatikusan egyre hosszabb és hosszabb lesz. Még a dia szélén is túlszalad. Ezért érdemes az egyetlen betűvel „megfogott” szövegdobozt a szétnyúlás ellen is bebiztosítani. Fogjuk meg a szövegdoboz jobb oldali fogópontját, és húzzuk jobbra, olyan távolságra, ami megfelel az általunk elképzelt hasábszélességnek. Ha ugyanis változtatunk a szövegdoboz szélességén, akkor az így megadott méretet már megtartja. Nem fut szét. Ha szövegünk elér a doboz jobb széléhez, magától sort vált, és új sorba teszi a szöveg folytatását. Ha pedig több hasábba rendezve akarjuk felvinni a szöveget a munkalapra, montázsunkba. az a legokosabb, ha az első betű után, a szövegdoboz jobb szélének megfelelő kihúzásával határozzuk meg egy hasáb szélességét. Utána másoljuk le ezt a „hasáb-csírát”, majd beillesztjük ugyanoda. Ezeket egymás mellé helyezve biztosan egyforma szélességű hasábokat nyerünk, amelyeket szépen egymás mellé illeszthetünk. Ügyeljünk arra, úgy, hogy felső szélük egy vonalban legyen.
Praktikus megoldás ideiglenesen megszínezni a szövegdobon hátterét (KITÖLTÉS a SZÖVEGDOBOZ FORMÁZÁSA parancson belül), így ugyanis jól látjuk szélességüket az egymás mellé helyezés során, és pontosan egy vonalba illeszthetjük valamennyit. A szöveg írásakor azután megszüntethetjük a hasábok hátterének színezését. A pontos illesztéseket úgy tudjuk megvalósítani, ha a munkaasztal nézetét nagyobb méretűre állítjuk.
64
Ha elkészültünk a szöveggel, a Word-ben megszokott módon formázhatjuk, színezhetjük. Ha dobozunk hátterét nem színezzük ki, dobozunk átlátszó marad, tehát ha valami, már a dia felületén lévő alakzatra ráhúzzuk, akkor azt nem takarja le. A háttér színének, kitöltési effektusának kialakításakor arra is van lehetőség, hogy a kitöltő szín fedettségének a mértékét 0 és 100 % között tetszőlegesen meghatározzuk. Ha tehát szövegünket valami képre visszük rá, de ettől a szöveg olvashatatlanná válik, kiszínezhetjük a szöveg (szövegdoboz) hátterét. Ha azonban ez kedvezőtlenül takarja a képet, áttetszővé tehetjük a háttér színét, mondjuk 50 %-ra állítva az áttetszőséget. A következő példában egy tájképre helyezzük rá az áttetsző szövegdobozt:
65
A WordArt A WordArt felhelyezésének módja nem kíván különösebb ismeretet.
Attól azonban óvakodjunk, hogy használatával túlzásokba essünk, és „csicsás” végeredményt produkáljunk. Képek lementése Ha PwP munkalapunkon elkészítettük montázsunkat, alkotásunkat, akkor abból képet kell készítenünk, mert így, ebben az állapotában nem tudjuk beilleszteni készülő nyomtatványunkba. Képpé kell alakítanunk az egészet. Erre két lehetőség is kínálkozik. 1. Az egyik a már ismertetett PrintScreen-es „lefotózás”, majd ennek beillesztése a Paint munkalapjára. 2. A másikat maga a PwP kínálja. Nyissuk le a FÁJL/MENTÉS orral annak ablakát:
MÁSKÉNT
parancs-
66
A Fájltípusoknál a gif-től a wmf-ig sokféle formátum között válogathatunk. (A rajzokhoz a gif, fotó jellegű képekhez a png ajánlható leginkább, de elérhető a tömör jpg és a legszebb képet adó bmp is.) Ha ilyenkor rákattintunk a mentésre, a gép még kérdez egyet:
Itt értelemszerűen kell választanunk az első két gomb között. Amit választunk, azt a gép automatikusan átalakítja képpé (esetleg az összes oldalt is), és behelyezi abba a mappába, ahol PwP munkaasztalunk is található. Ha nem egy, hanem több képet is lementünk ugyanarról a PwP anyagról, akkor azokat a gép egy általa automatikusan létrehozott mappába helyezi, és meg is számozza benne az egyes képeket, így:
Ugyanígy járhatunk el akkor is, ha az e-mail-es, un. „körüzik”, vagyis mindig tovább és tovább küldött üzenetekben olyan pps, vagy ppt kiterjesztésű anyagokra bukkanunk, amelyekből egy-két képet szeretnénk kimenteni a magunk céljaira.
Képek visszamentése Tegyük fel, hogy voltak kiváló képeink, amiket bemásoltunk már nyomtatványaink valamelyikébe, és azután a kép eredetijét kitöröltük tárolt képeink közül. Ám ekkor kiderül, hogy még szükségünk lenne rá, mondjuk azért (ez bizony elő szokott fordulni), mert valamit igazítani, javítani, kiegészíteni kéne rajta. A képet arról a Word dokumentumunkról, ahová nemrégen behelyeztük, simán le tudjuk másolni. De ha azt most a Paint munkalapjára másoljuk be, többnyire megváltozik, elszíneződik. Helyezzük inkább egy üres PwP-beli munkalapra, majd nyissuk ki a kurzorral az un. helyi menüt, abban pedig kattintsunk a MENTÉS KÉPKÉNT parancsra. Már csak a helyet kell megadnunk, ahová a mentést kérjük, és azt a for mátumot, amely nekünk a legjobb. (A választék megegyezik az előbb már bemutatott formátumokkal.)
67
Egy jó tanács Ajánlatos a különféle képek megalkotására létrehozott PwP anyagokat elmenteni, és sokáig megőrizni, mert az alkotásainkon esetleg szükségessé váló módosításokat ott tudjuk a legjobban elvégezni. A PhotoFiltre kezelése Ez az eszköz, amely a Netről ingyen letölthető (írd be a Google keresőjébe a következőket: PhotoFiltre Free v6.52) , a mi számunkra több szempontból is fontos lehet. Itt és most azonban csak egyetlen tulajdonságával foglalkozunk, azzal, hogy segítségével a képek egyes részeit átlátszóvá tudjuk tenni. (A többi lehetőséggel majd egy későbbi fejezetben foglalkozunk.) Nyissuk meg a programot, onnan pedig nyissuk meg a kívánt képet!
Ezek után kattintsunk az eszközsorban az átlátszóvá tevő parancsikonra!
Az ennek hatására megnyíló ablakon kattintsunk a Yes (igen) gombra! Ennek hatására megnyílik egy újabb ablak. Ennek bal felső sarkában, a Color felirat alatt egy kis ablakban a program azt a színt mutatja meg, amelyet átlátszóvá fog tenni. Esetünkben ez a fehér, ami a háttér színe.
68
A képen apró sakkminta jelenik meg minden olyan részen, amelyik ettől átlátszóvá vált. Most még el kell mentenünk, ami a kis floppy-t ábrázoló parancsikonra kattintva tehető meg. A mentésre kattintást követően újabb kisablak jelenik meg. Azon is a Yes gombot kell megnyomni. Az így gif formátumot nyert képet ezek után a montírozáshoz használt PwP munkaasztalon a korábbi, még nem átlátszó kép helyére illesztettük, így már csak a bagoly takartja el a könyvet, fehér háttere már nem:
Hogyan tudjuk irányítani azt, hogy melyik színt fedje ki a program? Nos, azt a szín teszi láthatatlanná, amelyet a kép szélén érzékel. Ezt először egy nagyon egyszerű, e célra szerkesztett ábrán mutatjuk meg.
69
Helyezzük képünket a Paint ablakába, de úgy, hogy legyen körülötte egy kis üres keret. Ezt úgy érhetjük el, hogy a kép megnyitása után kicsit nagyobbra nyitjuk az ablakot, majd az egész képet kijelölve azt a megnagyobbodott ablak közepére húzzuk:
A következő két képen azt mutatjuk meg, hogy mi történik ezek után. Ha a piros négyzet helyét akarjuk átlátszóvá tenni, akkor onnan vegyünk színmintát a „színszívó”-val, majd töltsük be azt az addig üres, fehér keretbe. Ha így, piros kerettel helyezzük be a képet a PhotoFiltre ablakába, akkor – a nemrég megmutatott műveletsoron végighaladva – a piros négyzet átlátszóvá válik, amit egy kék textúrás alapra helyezve mutatunk meg.
Ha ugyanezt a műveletsort a sárga színnel csináljuk végig, akkor a sárga korong válik átlátszóvá.
70
Ugyanezzel az eljárással bármilyen kép általunk kiválasztott felületét átlátszóvá tehetjük. Ezt most egy gyönyörű falusi képpel tesszük meg. A palatetőt tesszük átlátszóvá, amit úgy bizonyítunk be, hogy a már átlátszóvá tett képet piros alapra helyezzük. Ahol a kép átlátszó, ott pirosat látunk.
(Igaz, ennek most nincs sok értelme, de nagyszerűen mutatja, mit érhetünk el egy fotó esetében. A két középső képen látható, hogy a tető egy pontjáról vettünk színt, azt betöltöttük a Paint-ben a kép körül kialakított üres résbe. A PhotoFiltre mindenhol áttetszővé tette az ugyanilyen színmű részeket. Most már tudjuk, hogyan készülnek ilyen érdekes színhatású képek. Hát vagy így, vagy sokkal egyszerűbben, de drága programok segítségével.
71
12/6. fejezet:
Az ismeretlen nyomtató felfedezése (mi mivel nyomtatható, és hogyan nem)
72
A nyomtató, mint gépezet Sokféle számítógéphez kapcsolható nyomtató létezik. Hogyan lehet közöttük eligazodni? Osztályozhatjuk azokat működésük alapelvei szerint, és vizsgálhatjuk őket a kezelhetőség szempontjából is. (Lehet, hogy ez a fejtegetés unalmasnak tűnik, de nagyon fontos, mert tudnunk kell: - Melyik géptől mit várhatunk?) Működésük alapelvei szerint vannak tintasugárral, és vannak lézerrel működő szerkezetek. (A festékes szalaggal működő, „ősi” gépek a mi szempontjaink szerint használhatatlanok.) Jelenleg az un. tintasugaras gépek uralják a terepet, főleg azért, mert a másik lehetséges megoldás, a lézersugaras (és porfestéket használó) nyomtató drágább. Ráadásul a lézeres gépek színhelyessége még a közelmúltban sem volt megfelelő. Ez azonban lassan a múlté lesz. A lézeres gépek egyre olcsóbbak, és színhelyességük is elfogadható szintre emelkedett. Egyetlen fontos különbség maradt: a tintasugaras gépek patronjának cseréje, vagy utántöltése jóval kevesebbe kerül, mint a lézeresek un. tonerek esetében. Igaz viszont az is, hogy a példányszámonkénti költség jóval alacsonyabb a lézeres gépek esetében. A kb. kétszer drágább tonerekből kb. ötször több oldalra jut festék. Talán azért, mert a tintát a papír be is szívja, míg a festékport nem. A lézeres gépek törnek előre, és azokban az irodákban, ahol megjelennek, óhatatlanul felmerül a profi nyomtatás igénye, hiszen ezek a gépek már alkalmasak profi, „igazi” kinézetű nyomatok előállítására is, csak legyen, aki a nyomtatni valót is profi szinten tudja előállítani. A profi „házi nyomdák” mellől még hiányoznak a profi nyomdásszá váló titkárnők. Kétségtelen előnye a patronos nyomtatásnak az is, hogy nem annyira érzékeny a nyomtatáshoz használt kartonok vastagságára. (Erre még visszatérünk.) Nagy hátránya viszont, hogy ha kb. 5-6 napon keresztül egyáltalán nem nyomtatunk vele, a fúvókák beszáradnak, és ezen már nemigen lehet segíteni. Vagyis hetente kell egy megelőző nyomtatást végezni úgy a fekete, mint a színes patronokkal akkor is, ha nincs szükség a nyomtatványokra. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a tinta az bizony tinta, még a számítógépben is. Ha a tintasugarakkal készített nyomatot víz éri, az szétázik, a színek összefolynak, a nyomat használhatatlanná. A tinta kissé lassan szárad, ami főleg fényes felület, vagy egybefüggő, nagyobb színes flekkek (foltok) nyomtatása esetén válik kellemetlenné. A tintasugaras gép valamivel lassabb is a lézereshez képest, a két rendszer mechanikai különbségei miatt. A lézeres géppel való nyomtatás előnye főleg az, hogy lényegesen alacsonyabbak az egy példányra eső költségek, továbbá az, hogy a lézeres nyomtatókkal készült nyomatokon nem ázik szét a festék, mert azt a gép hőkezeléssel megszilárdítja. Ezeknél a gépeknél a beszáradás is ismeretlen fogalom. A magasabb áron felül azonban van két további hátránya is: a fűtőhen-
73
gere miatt lényegesen több áramot fogyaszt, és a festékek pótlásakor is egyszerre nagyobb összeget kell kiadni. Tény, és való azonban, hogy a lézeres géppel készült nyomatok kontúrjai élesebbek, mint a tintával készült társaik (a tinta ugyanis - bár minimális mértékben - de szétszívódik a papír felületén). Vannak „kettő az egyben” típusú gépezetek is. Ezeknél a tintasugaras nyomtató szkennerrel van összeházasítva, egyetlen gépezet formájában. Praktikusnak tűnik a dolog, de csak akkor, ha nagyjából azonos mértékben van használva a kettő. Ha ugyanis az egyik – általában a nyomtató – sokkal nagyobb igénynek van kitéve, mint a másik, akkor a lestrapált rész meghibásodásakor a másikat is nélkülözni kell a javítás ideje alatt. Célszerűbb tehát külön nyomtatót és külön szkennert vásárolni. A kezelhetőség szempontjai igen érdekes problémákat vetnek föl. A tintasugaras gépeknél felmerülő beszáradási probléma alapján ezeket a gépeket két alcsoportba sorolhatjuk: az egyik típusnál a fúvókák magán a patronon vannak, a másik típusnál a fúvókák a gép részeit képezik. Ha a fúvóka a patronon van, akkor beszáradás esetén csak eldobjuk a beszáradt patron, behelyezünk egy újat, és máris nyomtathatunk tovább, mintha mi sem történt volna. A ráépített fúvóka miatt azonban ezek a patronok drágábbak. (Ilyen rendszerűek a HP és a Lexmark gépek.) Ahol a fúvóka a gépbe van építve, a patronokat olcsóbban kapjuk, de ha ezek a fúvókák száradnak be, akkor a gépet szervizbe kell vinni, és egy ilyen fúvóka cseréje bizony költséges mulatság. Sőt, néhány év múlva esetleg már nem is kapunk az adott típushoz való fúvókákat, vehetünk új gépet. (Ilyenek az Epson és a Canon gépei) Fontos tényező az is, hogy a papír hogyan jut be a gépbe. Erre is két megoldás létezik. Az egyiknél a lapok vízszintesen fekszenek, és egy külön mechanika gondoskodik arról, hogy bejussanak a gépbe. Előnye, hogy a lapok pontosan kerülnek a nyomtatás helyére, hátránya, hogy a mechanika gumihengereinek elöregedésével megszűnik az a képességük, hogy a lapokat felvegyék. A másik, egyszerűbb megoldás az, amikor a papírt majdnem álló helyzetben teszik a gépbe, ami kicsit emlékeztet a régi írógépekre, emiatt azonban elő szokott fordulni, hogy a papír menet közben kicsit elmozdul, és így a nyomat ferde lesz. Ha nagyon sokat ha a nyomtató már piszkolódnak, vagy vagy hengercserére
nyomtattunk, vagy olcsó papírokat használunk, illetve, sokéves, a lapok továbbítását végző gumihengerek beaz öregedéstől lesznek kemények. Ilyenkor tisztításra, van szükség.
Rövid időre javulást hozhat az is, ha a gumihengereket patikákban kapható glicerinnel áttöröljük. Egy napig hagyjuk így, addig ne nyomtassunk vele. Utána jól töröljük le a felesleget, majd addig küldjünk át a nyomtatón régebbi, rontott lapokat – persze nyomtatás nélkül – amíg el nem tűnnek a lapokról a glicerin okozta foltok.
74
Papír vastagságának problémái A leggyakrabban 80 gr-os papírra nyomtatunk, amelyet leginkább „fénymásoló papír” néven ismerünk. Komoly, profi, irodákat ellátó cégeknél kaphatók 70 gr-os papírok is. Ennél vékonyabbal nem is érdemes kísérleteznünk, mert könnyen begyűrődik a gépbe. (A papír grammsúlya azt mutatja, hogy egy négyzetméternyi lapnak mekkora a súlya. Minél magasabb tehát a grammsúly, annál vastagabb papírról van szó. 130 gr felett már kartonról, 300 gr fölött pedig már lemezről beszélünk. Ez utóbbit azonban csak a könyvkötők használják. ) Kartonra még tudunk nyomtatni, de itt már jelentkezhetnek gondok is. 160 gr alatt ugyanis a nyomtatók még gond nélkül kezelik a lapokat. A tapasztalatok szerint az ennél vastagabb anyagok esetében – egyes nyomtatóknál - már kézzel is rá kellett segíteni, hogy a lapadagoló bevegye a kar tont. Ennek az a módja, hogy mindig csak egy-egy lapot helyezünk az adagolóba, és a lap végére kezünkkel finoman, enyhe nyomást gyakorolunk a bemenet irányába akkor, amikor a gumihengerek éppen elkapják. Utána már működik a dolog. (A benyomás erejét mindenkinek magának kell megtapasztalnia. Az a fontos, hogy a lap közben ne hajoljon meg. Azt is meg kell jegyezni, hogy ez az eljárás - olcsóbb gépeknél - a papírt továbbító mechanika idő előtti tönkremenését eredményezheti!) Kartonok esetében szembe kell néznünk még egy problémával. A lézeres nyomtatók elektrosztatikus töltés segítségével viszik fel a festékport a papírra, majd a lap egy forró hengerre kerül, ahol a hő ráolvasztja a festéket a lapra. (Ez a melegítés természetesen alulról, a festékkel ellentétes oldalról történik.) Ezért meleg minden lap, amikor kijön a gépből. Egy bizonyos lapvastagság felett azonban a melegítés már nem elég hatékony, hiszen a papír jó hőszigetelő. Ha pedig nem sikerül a festéket ráolvasztani a lapra, akkor a festékpor egyszerűen lepereg a papírról. Mielőtt tehát nagyobb mennyiségben vásárolnánk a vastagabb lapokból, érdemes próbát tenni néhány darabbal. (Az átmelegíthetőség a papír belső anyagától is függ. Volt már olyan eset, hogy nagyobb grammsúlyú papírról nem pergett a festék, a könnyebbről viszont igen!)) A nyomtatás beállításai Ha a nyomtatásnál a mindennapostól eltérő igény jelentkezik, akkor ne a rutinszerűen használt parancsikonra ( ) kattintsunk, hanem nyissunk ki a NYOMTATÁS párbeszédablakot a FÁJL menüből.
75
Az ablak kinézete eltérő lehet, a számítógépre kapcsolt nyomtatók típusától függően, de lényegük azonos. A mi szempontjaink szerint három lehetőség érdemel kiemelést:
1. A „LEVÁLOGATÁS” jelölőnégyzetnek akkor van szerepe, ha az anyag
több oldalas, amit ráadásul több példányban akarunk kinyomtatni. Alapesetben a gép először az első oldalt nyomtatja ki, a kívánt példányszámban, utána a másodikat az összes példányban, és így tovább. Ha viszont bejelöljük a leválogatást, akkor egymás után kinyomtatja az összes oldalt, de csak egy példányban, majd ezt anynyiszor kezdi újból, ahány példányt kértünk tőle.
2. Lehetőség van arra is, hogy az írott anyagot a gép kicsinyítse le az
A4-es oldal méretének felére, vagy negyedére. Ehhez azt kell beállítanunk, hogy egy oldalra egynél több oldalt nyomtasson. Ugyanígy, ugyanott nagyításra is van mód A3 méretig.
3. Egyes gépeknél arra is van lehetőség, hogy először kinyomtassuk a
páratlan oldalakat, majd az így félkész oldalakat visszatéve, hátoldalukra a páros oldalakat is rányomtassuk. Ennek azonban két buktatója is létezik. Az egyik az, hogy pontosan kell tudni, hogyan is kell helyesen megfordítani, majd visszahelyezni a lapokat, a másik pedig az, hogy ha a lapadagoló már nem megbízható, és néha duplán veszi fel a papírt, akkor minden elcsúszik, vagyis az egészből selejt válik.
A hátoldalra való nyomtatás buktatói Előfordulhat, hogy a papír mindkét oldalára akarunk nyomtatni. Egy kártyanaptár esetében ez magától értetődik, de a névjegyek hátára is érdemes írni valami hasznosat, ellenkező esetben ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy jegyzetelő cédulának fogják használni, és végül eldobják azt. Ilyenkor az egyik oldal elkészülte után vissza kell helyezni a papírt a gépbe, de úgy, hogy ne ugyanarra az oldalra kerüljön a másik oldalra szánt szöveg is, illetve ne legyen fejjel lefelé az előoldalhoz képest. Legyünk fi gyelemmel arra is, hogy a lapok visszahelyezése előtt esetleg meg kell várni, hogy az utolsónak elkészült lapon is megszáradjon a tinta (ha ilyen géppel nyomtatunk!). Valamennyi nyomtató úgy van megszerkesztve, hogy az oldalnak az lesz a
76
teteje, amelyik először halad be a gép nyílásán, de nem biztos, hogy arra az oldalára kerül a nyomat, amelyik a beadagoláskor felfele néz. Ezt bizony ki kell tapasztalni, jól meg kell figyelni gépünk esetében. Ha a nyomtatásra kerülő anyag „álló” (így nevezzük az alapesetet: a szöveg akkor olvasható, ha a lapot függőlegesen tartjuk kezünkben), a nyomtatvány teteje az A4-es lap felső széle lesz, az, amelyiknél fogva behúzódik a gépbe. Az álló helyzetű nyomtatványok megfordítása viszonylag egyszerű. A papírt hossztengelye körül kell megfordítani:
Ha a nyomtatásra kerülő anyag „fekvő”, akkor jobban oda kell figyelnünk. A papírt a lap rövidebbik, un. kereszt tengelye körül kell megfordítani, és a másik végével kell behelyezni a nyomtatóba, nem azzal,amelyikkel először bekerült oda. Talán úgy egyszerűbb megjegyezni, ha arra gondolunk, hogy a szöveg teteje mindig a jobb kezünknél legyen:
Ha ezt eltévesztjük, selejtet fogunk nyomtatni.
77
A nyomtatás érdekesebb esetei Boríték: Az ESZKÖZÖK menü LEVELEK ÉS KÜLDEMÉNYEK / BORÍTÉK hatására az alábbi párbeszédablakok nyithatók meg:
ÉS
CIMKE parancssor
A BORÍTÉK ÉS CÍMKE feliratú ablakba írhatjuk be a címzett és a feladó adatait, paramétereit, majd a BEÁLLÍTÁSOK parancsra kattintva még egy párbeszédpanelhez jutunk, melynek két füle segítségével a boríték méretére, és a nyomtatóba történő behelyezésére vonatkozóan is rendelkezhetünk:
Magyarországon a két szabványboríték jelzése C6 (114 × 162 mm), illetve LA4 (110 × 220 mm). A 110 × 220 mm-es borítékot egyes számítógépek M65-ként, vagy DL jelzéssel ismerik!) Figyelem! A borítékok hátsó lezárását a gyártók kétféle módon oldhatják meg. Az egyiknél a lezáró fül háromszög alakú, a másiknál viszonylag keskeny csík. Gépi címzésre csak ez az utóbbi alkalmas, mert a háromszög alakú fül miatt a boríték elferdülhet, vagy el is akadhat a gépben.
78
Más méretek: 99%-ban mindig A4-es méretű anyagra nyomtatunk. Szükségessé válhat azonban más méret is. Első sorban az A4 duplája, az A3-as nagyság. Ehhez nem a nyomtatást kell átállítani, hiszen a legnagyobb professzionális gépek kivételével mindegyik legfeljebb A4-es méretet tud kezelni. De… -
a nyomtatók „gondolkodás nélkül” kinyomtatják az A3 méretű anyagot két5 A4-es lapra, illetve
-
elvihetjük anyagunkat olyan helyekre, ahol az A3 méret is kinyomtatható.
A méretet a FÁJL/OLDALBEÁLLÍTÁS/PAPÍRMÉRET „FÜL” soron végighaladva állíthatjuk be.
Régebbi gépeken fel van tüntetve az A3 méret, az újabbakon nincs, de mindenhol van egy „Egyéni méret” lehetőség is, ahol be tudjuk állítani az A3 méreteit: 29,7 cm és 42 cm. Ez a lényeg. Ilyenkor természetesen képernyőnkön is terjedelmesebb a felület. De akadálytalanul komponálhatunk A3 méretben is. Fólia Átlátszó fóliára is lehet nyomtatni. A kész nyomat azután ablakra, tükörre ragasztható. De ehhez megfelelő fóliát kell vásárolnunk, és az sem mindegy, hogy kapható-e fólia a mi gépünkhöz? (Ilyen fólia – ismereteink szerint – csak lézeres géphez létezik.) Textil Említést érdemelhet még a textilre vasalható matricák ügye. Ezek speciális vegyi réteggel ellátott lapok, amelyekre ugyanúgy nyomtathatunk, mint a normál papírra. A festék azonban a lapra felvitt különleges rétegnek köszönhetően átalakul olyan anyaggá, amely erős vasalás hatására feltapad gyapot alapanyagú textíliákra, és sok mosáson át is ott marad. Ennél azonban a képet a nyomtatás előtt meg kall fordítani úgy, hogy a kép jobb oldala balra, bal oldala jobbra kerüljön. (Ezt legjobban képkezelő programokban, például a PAINT-ben lehet elvégezni.) A felvasalás után a kép visszafordul helyes nézetébe! Ilyen anyagok is csak lézeres készülékekhez alkalmazhatók, és a
79
vasaló hőmérsékletének hatására ragad át a minta a textilre, amely nem lehet olyan műszálas anyag, ami hő hatására károsodik. Vágási tanácsok Papírt vágni lehet ollóval is, de az dilettáns megoldás. Profi módon - házilag, illetve irodákban - kétféle, e célra árusított szerkezettel lehet szétvágni a papírt, ha szükséges. Az egyiknek egyenes, nagy kése van, amely egy kar segítségével mozgatható. Voltaképpen ez egy nagy olló egyik vágó éle, míg a másik maga az a lap (annak a széle), amihez a kés hozzá van erősítve. A másik szerkezet a kerekes vágó. Itt az alaplap széle mentén egy sínre szerelt, éles fém korongot húzhatunk végig, amely elvágja az alá helyezett papírt. A késessel több lapot lehet egyszerre elvágni, mint a kerekessel, de ez utóbbival könnyebb dolgozni. Leggyakrabban névjegyek, kártya naptárak, és ehhez hasonló kisebb cédulák, szórólapok vágását kell megoldanunk. Mindkét vágó típusnál igaz, hogy egyszerre csupán néhány lap szétvágására alkalmasak. A késesnél úgy 300-350 grammsúly, a kerekesnél kb. 250 grammsúly a felső határ. Ezt úgy kell érteni, hogy ha az egymásra helyezett, egyszerre vágandó lapok grammsúlyát összeadjuk (pl.: 3 db 80 gr-os papír együttesen 240 gr-nak értendő), akkor az összeg nem lehet ezeknél az értékeknél több. Ha nagyon fontos a pontos vágás, akkor – bármilyen sok időt vesz is igénybe – vágjuk egyesével a lapokat, mert képtelenség több lapot egyszerre tökéletes pontossággal elvágni. Egy tipp: ha egy A4-es lapot több kisebb darabra kell vágni, sok esetben jó megoldás, ha az ennek elkészítéséhez alkalmazott táblázat körvonalai közül azokat, amelyek egy-egy névjegyet, kártyát, stb. határolnak, a leghalványabb szürke színnel kinyomtatjuk. Ezek pontosan megmutatják, hogy hol kell vágni, és ha a vágás mégsem tökéletesen pontos, a halványszürke vonal nem zavaró. Ha pedig kétoldalas a nyomtatvány, a hátoldalon jelenítsük meg ezen a módon a határvonalakat. Mikor érdemes profi helyre vinni a nyomtatni valót? Erre a kérdésre nem adható egyértelmű válasz, mert minden a rendelkezésünkre álló technika, illetve nyomdászkodási tudásunk, gyakorlatunk mértékétől függ. Az első ilyen szempont a nyomat mérete. Bármilyen méretet is tud kezelni nyomtatónk (általában A4 a felső határ), megeshet, hogy ennél is nagyobb méretű nyomatra lenne szükségünk. Ilyenkor körül kell nézni, hol vállalnak nagyobbat is. A különféle, erre szakosodott cégek mindegyike tud A3-as méretet is nyomtatni, még nagyobb méretek esetében már csak néhány ilyen cég jöhet szóba. De a nagyításokkal vigyázni kell. A kép, sőt a betű is széteshet pontjaira a nagyítástól.
80
Ha kétoldalas nyomtatásra van igény, például szakdolgozatok, gépkönyvek, brosúrák esetén, és gépünk nem teljesen megbízhatóan veszi már fel a lapokat, ugyancsak az a leghelyesebb, ha nyomtatószalonokhoz fordulunk. Ha nagyon fontos, hogy a színek minél jobbak legyenek, és tintasugaras gépünket nagyon megerőltetné a nagy példányszám, ez is ok arra, hogy professzionális helyre vigyük munkánkat. A dicsőség azonban akkor is a miénk, ha a nyomtatásra kész anyagot mi magunk tudtuk elkészíteni, ugyancsak professzionális szinten!!! Csak arra figyeljünk, amiről korábban már esett szó: Ha idegen helyre visszük a nyomtatnivalót, előbb mentsük el pdf, vagy rtf formátumba, amelyek a beállításokat és az egyéb eszközöket is viszik a nyomtatni valóval együtt. Ha erre nem gondolunk, meglepetésekben lehet részünk, mert a nyomat nem lesz pontosan olyan, mint amilyennek mi megszerkesztettük. Amiről még nem beszéltünk: a patronok és tonerek világa A nyomtatók festékkel dolgoznak. Ebből következik, hogy ezek a festékek időről időre elfogynak, a patronokat és a tonereket újból és újból fel kell töl teni, vagy ki kell cserélni újra. Azt mondják, hogy ez az igazi nagy üzlet a nyomtatók gyártói számára. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy két tintapatron áráért nyomtatót is lehet venni, annyira drágák a patronok. Ha kiürül a patron, vagy a toner (a lézeres nyomtatók porfestékének doboza), akkor gyári új darabbal gond nélkül kicserélhetők. Csakhogy a gyári, kiváló minőségű festékek igen drágák. Ez megteremtette az un. utángyártott patronok és tonerek világát, és mindkettőt lehet utántölteni is. (Utángyártottnak nevezik azokat az alkatrészeket, amelyeket nem az eredeti gyár, hanem egy másik állít elő, ugyanahhoz a géphez.) A nyomtatók gyártói sok mindennel próbálkoznak hatalmas bevételeik megtartása érdekében. Elhíresztelték például, hogy ha a kiürült patront újratöltik, attól a nyomtató tönkre is mehet. Ebben van némi igazság. Ha sokáig nyomtatunk újra töltött patronnal, akkor a gépet egy idő után el kell vinni a szervizbe kitisztíttatni. Csakhogy egy ilyen munkálat ára töredéke annak, amennyit azon spórolunk, hogy nem új patront veszünk, hanem újra töltetjük a régit. Utángyártott patron vásárlása olyan, mint a lutri. Vagy bejön, vagy nem. Jártunk már úgy nagynevű festékgyár utángyártott, színes patronjával, hogy az eredmény siralmasan rossz volt. De a patronok újratöltése megbízható útnak mutatkozott. Egy-egy patron kb. hatszor-nyolcszor tölthető újra. Utána nincs mese, kell venni egy gyári újat, de azzal kezdődhet megint elölről minden. A patrontöltő vállalkozók kétféleképpen szoktak számolni. A becsületesebbje a ténylegesen betöltött festék mennyisége alapján kéri el a pénzt. A dörzsöltebbje azonban azt írja ki, hogy egy-egy patron feltöltése (típusonként eltérően) ennyibe és ennyibe kerül.
81
A fekete patron, vagy olyan színes patronok esetében, amelyek színenként külön vannak, ez rendben is van. Ha kiürült, nyilván teljesen üres, így pontosan lehet tudni, hogy mennyi festéket kell ismét beletölteni. A színes patronok többsége azonban mindhárom színt tartalmazza. Márpedig a három festék nem egyszerre fogy ki. Legelőször a sárga fogy el, de ilyenkor valamennyi van még a pirosból és jóval több a kékből is. Aki tehát e két színt is úgy számolja el, mintha az egészet pótolnia kellett volna, az egy kicsit átveri a kuncsaftot. Nagyon fontos: a kiürült patront szinte azonnal, de legkésőbb másnap töltetni kell, különben beszárad, és dobhatjuk is el. A tonerek helyzete kissé más, mivel jó néhány éve már úgy gyártják a gépeket is, meg a tonereket is, hogy a gép ne fogadjon el utángyártott festékeket. Az újratöltésnél is típusa válogatja, hogy melyiket lehet, és melyiket nem. Ez évről évre is változik, ezért új gép vásárlása esetén érdemes előbb egy töltőnél érdeklődni, hogy ő melyik márkát javasolja ebből a szempontból.
82
12/7. fejezet:
Van képünk hozzá? (tegyünk érte, hogy legyen)
83
A képek a számítógépben A számítógép – mint minden egyebet – a képeket is kettes számrendszerbeli számjegyek formájában, tehát digitálisan tárolja. A képeket csíkokba sorakoztatott pontonként „fotózza le” a szkenner is, a digitális fényképezőgép is. A gép minden egyes képpont jellemzőit (színe, árnyalata) bináris számsorozatok formájában tárolja, és ugyanígy, pontonként rakja össze a képernyőn, vagy így is nyomtatja ki. Ennek vannak előnyei, például az, hogy a digitalizált kép akárhányszor átmásolható, nem torzul, nem romlik (szemben a hagyományos fotóval), de hátrányokkal is rendelkezik, például a már digitalizált kép alig nagyítható anélkül, hogy szembe ne tűnjék pontokból való felépítettsége.(Vannak ugyan ennek orvoslására alkalmas módszerek, mint például a vektor-grafika, de azok megismerése külön tanfolyamot, alkalmazása jóval drágább számítógépet igényelne.) A kép elmenthető magában, mint kép, de beilleszthető különféle anyagokba is illusztráció gyanánt. A PowerPoint tárgyalásánál már említést tettünk arról, hogy ha egy kép Word, Excel, vagy PowerPoint anyagba van beépítve, azok onnan ki is emelhetők, és máshová áthelyezhetők. Ha azonban képként akarjuk tovább kezelni, annak leghelyesebb módja egy PwP munkalapjára bemásolni (hacsak nincs már eleve is ott), és onnan mentjük el a „MENTÉS KÉPKÉNT”, illetve a „MENTÉS MÁSKÉNT” funkcióval. (Az előbbivel a felrakott képek csak egyesével szedhetők le, utóbbival az egyes diafelületekre felrakott teljes látvány rögzíthető képként. Bővebben lásd a PwP-ről szóló fejezetben!) Hogyan kerülhet kép a gépbe? A kép bevitelének legkézenfekvőbb eszköze a digitális fényképezőgép, amelynek kezelését az adott eszköz használati utasítása magyarázza el. A fotózási művészet alapismereteinek pedig nagy, önálló irodalma van. Nekünk azt kell megtárgyalnunk, hogyan is juttathatjuk a fényképezőgépben már létrehozott képeket a számítógépbe? Ehhez először is az kell, hogy számítógépünk rendelkezzék a fényképezőgépek kezeléséhez szükséges programmal. Az újabb Windows és Linux programok maguktól is fel tudják ismerni a legtöbb fényképezőgép típusát, de ha mégsem, fel kell tölteni számítógépünkre a megfelelő programot egy CD-ről, vagy le kell tölteni azt az Internetről. A digitális fényképezőgép is elektronikusan tárolja a képeket. Az egyszerűbb gépeknek csak fix belső tárolójuk van. Ezeket összekötő zsinór segítségével kapcsolhatjuk a számítógépre. Ha ez a rácsatlakozás megtörtént, kapcsoljuk be a fényképezőgépet is, mert csak így lehet vele kommunikálni! Számítógépünk az INTÉZŐBEN a SAJÁT GÉP alatt mutatja meg a fényképezőgép képeket tartalmazó mappáját. Ettől kezdve a fényképezőgép mappáját ugyanúgy tudjuk kezelni, mint számítógépünk bármelyik más mappáját. Beléphetünk oda, ahonnan - óvatosságból - másolással ajánlatos kivenni a képeket. Ezeket azután számítógépünk nekünk tet sző mappájába illeszthetjük, majd menjünk vissza a fényképezőgép mappájába, de csak az után, hogy biztonságba helyeztük valamennyi képünket, akkor töröljük ki a fényképezőgép mappájából az eredeti képeket. (Ha kivágással indítjuk a képek kiemelését, előfordulhat, hogy hibát vétünk, és akkor az összes képet elveszíthetjük. Ha pedig a képek már jó helyen vannak, és nem töröljük ki a gépből a képeket, nem marad hely a fényképezőgépben későbbi fotózások képei számára.)
84
A nagyobb tudású gépekben kivehető memóriakártya található, és ha számítógépünkön is van ennek leolvasására alkalmas meghajtó, akkor csak abba kell áthelyezni a memóriakártyát. Ettől kezdve tennivalónk megegyezik az előbb elmondottakkal. Ha a képhez nem digitális formában jutunk, hanem hagyományosan fotópapírra másolták, vagy papírra rajzolva, festve, nyomtatva jött létre, akkor a kép bevitelének az un. SZKENNELÉS, a módja. (A szkenner magyar neve: képolvasó.) A szkenner egy fénypengével, fénycsíkkal pásztázza végig a kép felületét, és az így nyert vonalat bontja fel a másolás folyamatában pontokra. Ezek a pontok a pixelek, a számítógépes képalkotás alapegységei. Nyomtatásnál ezek kerülnek reprodukálásra úgy, hogy ismét egymás mellé illeszti őket a nyomtató. Ebből következik az is, hogy a szkennerrel beolvasott kép mindig bittérképes (bmp), de azt az alapbeállításnak megfelelően azonnal jpeg-re akarja konvertálni. (Ha mégis a jobb minőségű, de nagy helyigényű bmp formátumhoz ragaszkodunk, azt is be tudjuk állítani.) - A szkenner kezelését a készülék leírásából kell elsajátítani. - Ha a beolvasandó képünk nyomtatott kép, feltétlenül kapcsoljuk be azt a funkciót, amely az un. MOARÉ KÉPZŐDÉS elhárítására hivatott, ellenkező esetben beolvasott képünk felületén zavaros minták jönnek létre:
- A fekete-fehér képen az egész, a színesen csak a ruha moaré-s Az Internetről is „levehetünk” nekünk tetsző fotókat. A fájlok mozgatását, a könyvtárak kezelését már megtárgyaltuk. Így csak az INTERNETen talált képek mozgatásáról ejtünk néhány szót. Elöljáróban ki kell hangsúlyozni: - Minden fotó, grafika, stb. kép szerzői tevékenység eredményének számít, így azt szerzői jog védheti. Az INTERNETről szabadon levehetünk képeket, magunknak akár ki is nyomtathatjuk. Amennyiben azonban ennél többet akarunk, ha például az így szerzett képet közzé tesszük bárhol, akkor a szerzői jogdíjat rendeznünk kell. Ha erről megfeledkezünk, kártérítési perre is számíthatunk! Van eset, amikor a saját számítógépünk képernyőjéről kell levenni a képet. Ilyen lehet az, ha az Internetről más módon nem tudjuk leemelni a nekünk tetsző képet, vagy ábrát, vagy ha a kép pdf formátumú anyagon található, illetve ha valamiért azt a képet (vagy annak egy részét) akarjuk kinyomtathatóvá tenni, amit a képernyőnkön mi hoztunk létre rajzolással, vagy montírozással. A dolog egyszerűen indul: ha beállítjuk magunknak a legmegfelelőbb képet, és utána megnyomjuk a billentyűzeten a PRT SC (= képernyő nyomtatása) feliratú gombot, akkor az un. vágólapra felhelyeztük a teljes képernyő látványát. Ebből úgy készíthetünk további használatra al-
85
kalmas képet, hogy megnyitjuk a Paint eszközt, és ott a SZERKESZTÉS lenyíló lista BEILLESZTÉS parancsára kattintunk. Ha most a FÁJL lenyíló listáján a MENTÉS parancsra kattintunk, a gép egy általa jónak talált helyen (általában a KÉP nevű mappában) jelöli ki a mentés helyét. Ezen természetesen tetszésünk szerint módosíthatunk, miként azon is, hogy milyen formátumban mentse el? (Alaphelyzetben bmp formátumban ment.) Mindezt a POWERPOINT és az Paint bemutatásakor már megtárgyaltuk, de a teljesség kedvéért itt is fontos volt megemlíteni. Ugyanott esett szó arról is, hogy hogyan kell a PwP munkalapjára helyezve önállóan mozgatható képpé alakítani a más számítógépes anyagokról levehető képeket. Képek korrekciója A digitális technika egyik nagy vívmánya, hogy módot ad a nem túl jóra sikerült fotók egyszerű feljavítására. Az ingyenesen letölthető eszközök közül kettőt javasolhatunk: az iPhoto Plus4 nevűt, és a PhotoFiltre -et. Az elsőt két fontos dologra javasoljuk: 1. Mivel egyik eszköze a képek széleinek megváltoztatására használható, ferde képek kiegyenesíthetők, egyenes képek elferdíthetők általa. Miért jó ez? a. Előfordulhat, hogy rossz szögből fényképeztünk, és a képen a párhuzamos, függőleges vonalak összetartani látszanak. Ezt korrigálhatjuk:
- A Bazilika tornyait kiegyenesítjük: b. Ha azt a látszatot akarjuk kelteni, hogy egy fotó egy kinyitott könyv, újság, naptár, stb. oldalán van, akkor perspektivikussá is tehetjük:
- Mátyás képét elferdítjük:
86
Ennek eszköze:
2. Ugyan ez az eszköz a kissé életlen képek kismértékű javítására is alkalmas. Ugyan azt a képet látjuk lent három állapotában:
Az első az eredeti kép, amely egy család 100 éves relikviája, életlen. A középső az iPhoto Plus4 által kicsit élesebbé varázsolt változat, a harmadik képet pedig már a PhotoFiltre segítségével javítgattuk tovább.
87
A PhotoFiltre megjelölt parancsgombjával először fekete-fehér képpé alakítottuk a sárga-barna fotót, majd az Adjust parancs lenyíló listájával állítgattunk (próbálkozással) a gammán és a kontraszton. Mindkét eszköz használatának részletes leírása meghaladja könyvünk méreteit. Használatukat célszerű személyesen kitapasztalni. Képtömörítés Gondoljuk csak el: - Egy kép egyetlen pontja több millió színárnyalatot vehet föl. Tehát minden egyes ponthoz a hozzá tartozó információkat sok-sok tároló hely igénybevételével lehet csak rögzíteni. Emiatt a színes képek nagyon emésztik a byte-okat, vagyis nagy a helyigényük Ezért különböző okos programozók különféle ötletekkel álltak elő a kép digitalizált anyagának kisebb helyre való tömörítése érdekében. Ennek megértését most egy zenei példával próbáljuk segíteni: - A boci, boci tarka kezdetű dalocska 24, egymást követő hangból áll. Lejátszható lenne úgy, hogy felakasztanak 24 fémlapot, mindegyiket külön-külön behangolják, azután a zenész sorban megkongatja valamennyit, mind a 24-et. Persze tudjuk, a dolog nem így történne: összesen 8 db hangot adó fémlapot kellene felfüggeszteni, amiből a zenész - egy kotta segítségével - elő tudja varázsolni a megfelelő dallamot. A 24 hang helyett tehát van egy módszer (a kotta és a kottát ismerő zenész együttese), amelynek révén 8 hang is elegendő a dallam megszólaltatásához. Példánkban a 24 lapkás változat állítható párhuzamba a tömörítés nélküli képpel, a kottás-zenészes pedig a tömörítésre példa (még akkor is, ha a képtömörítő eljárások korántsem ilyen egyszerűek). Ebből azonban az is következik, hogy a tömörített kép eredeti állapotba történő viszszaállításához szükség van a tömörítés helyén alkalmazott tömörítő eszközzel azonosan működő visszabontóra is. Ha ez hiányzik, a tömörített képet nem fogjuk látni. Nem kell azonban megijedni: minden Microsoft szoftver tartalmazza a három leggyakrabban használt képtömörítőt (png, gif és jpg), így az oda-vissza alakítás nem okozhat problémát. Lássunk egy példát! Ugyanaz a képfájl, amely bmp formában 2.25 MB terjedelmű (amikor minden egyes pont külön-külön van rögzítve), png formátumban csak 1,49 MB terjedelmű (34 % nyereség). Gif formátumban 574 kB terjedelmű (75 % nyereség), és jpg (vagy jpeg) formátumban csupán 283 kB (88 %-os nyereség). A következő képen egyazon a fotó látható a négy formátumban. A látványban nincs lényeges különbség, a terjedelemben azonban van, mégpedig óriási:
88
A képek tömörítését legegyszerűbben a PAINT, vagy a PHOTO EDITOR programokkal tehetjük meg. Mindkét esetben nyissuk meg a képet a megfelelő mappából (könyvtárból): Példánkban a „virágos házak” néven elmentett képet hívjuk be az átalakító programba, majd kiaduk a FÁJL/MENTÉS MÁSKÉNT (SAVE AS) parancssort. A megnyíló párbeszédablakban nyissuk le a „TÍPUS” lenyíló menüjét, kattintsunk a nekünk megfelelő formátum nevére, majd adjuk ki a MENTÉS parancsot.
A képek beillesztése nyomtatásra kerülő anyagokba A képeket a Beszúrás parancs segítségével tökéletes biztonsággal illeszthetjük be bármelyik anyagunkba.
89
Az előző kép egyúttal azt is megmutatja, hogy milyen sokféle forrásból illeszthetünk be képeket, ábrákat anyagainkban. A legtöbbször természetesen gépünk valamelyik mappájába már beillesztett képet szeretnénk felvinni készülő nyomtatványunk felületére. Az előbbi képen látható ablakban kattintsunk a FÁJLBÓL parancsra. Ettől meg fog nyílni könyvtárunk. Ott keressük meg a megfelelő képet, jelöljük ki a kép nevét, majd kattint sunk az ugyanott készenlétben álló BESZÚRÁS gombra. Gépünk sebességétől függően azonnal, vagy néhány másodperces „gondolkodás” után, de képünk megjelenik készülő anyagunkban ott, ahol a kurzor éppen áll. Ha az így beérkező kép kisebb, vagy nagyobb, mint amekkorára nekünk ott szükségünk van, a képet körbeölelő un. fogópontok segítségével kicsinyíthetjük, vagy nagyíthatjuk azt. A képek felrakásakor rájöhetünk arra, hogy egyes képeken módosítani kell valamit, amire előre nem gondoltunk. A képek elhelyezésekor például ügyelni kell arra az alapvető szabályra, hogy a képek befelé nézzenek. Ha emberek szerepelnek a képen, ez könnyen értelmezhető. (Ha a képen látható személy nekünk jobbra néz, akkor a lap bal oldalán kell elhelyeznünk, ha többen szerepelnek a képen, akkor a többség nézésirányát kell figyelembe venni). Azonban a tárgyaknak is van „nézésük”. A kép jobb oldalán látható ajtó kilincse például csak az ajtó bal oldalán lehet, egy úszómedencének a képen rövidebbnek látszó oldala sem lehet a kép széle felé, stb. Ha képünk nem a megfelelő irányba „néz”, a PAINt-ban is, más képkezelőkben is megfordíthatjuk azt. Persze vigyáznunk kell, mert ha az illető arca nagyon asszimetrikus, a tükrözéssel fura helyzetet teremthetünk. Ugyanilyen galibát okozhat, ha a képen valami írás is látható, mert a tükrözéssel a felirat olvashatatlanná válik. Ilyenkor csak valami lelemény segíthet. Végső soron vagy keresünk helyette másikat, vagy vállaljuk a „kinézést”, vagy elhagyjuk ezt a képet. A maszkolás A maszk a hétköznapi szóhasználatban olyan eszközt jelent, amivel valaki eltakarja az arcát. A mi esetünkben is az eltakarás a lényeg. Ennek megértését a következő kép és maszkolása fogja segíteni. A képen egy pulyka látható, amely egy frissen szántott mezőn lett lefényképezve. Hogyan lehet a pulyka hátterét megváltoztatni? Maszkolással. Készítsük el azt a maszkot, amely a hátteret hivatott eltakarni! Az első lépés képünkről egy azonos másolatot készíteni, például úgy, hogy kiadjuk a MENTÉS MÁSKÉNT parancsot, és a kép nevét megváltoztatjuk oly módon, hogy egy q betűt írunk a neve végére. Erről tudni fogjuk, hogy ez az eredeti melyik képünk klónja. A maszkokat mindig bmp formátumban készítsük el. Most kezdődhet a klón átformálása a PAINT eszközben a MENTÉS MÁSKÉNT parancs egymás után többször való alkalmazásával. Fontos, hogy sorban haladjunk! Először az eredetivel azonos klónt mentsük el a 256 színű bmp formátumba, abból a 16 színű bmp formátumba, végül pedig a fekete-fehér bmp változatba.
90
- A 24 bites állapotból sorban haladunk „fölfelé” Ilyen képsorozatot kapunk:
- ez a 24 bites kép
ez a 256 színű
ez a 16 színű
ez pedig a fekete-fehér
Az így kapott fekete-fehér képből elkezdjük a pulykát kiradírozni. A következő képek ezt a műveleti sort mutatják be. Az első ábrán a kép egy részlete van kinagyítva. Látható, ahogyan a radírral töröljük a pulyka képének maradványait. Az utána következő képen már tiszta a pulyka helye. Az utolsó azt mutatja, milyen, ha ezek után a korábban foltos hátteret feketével betöltjük.
A harmadik kép a maszk, a negyedik a végeredmény. A maszkot így helyezzük rá az eredeti kép klónjára: 1. A Paint-ben megnyitjuk a maszkos képet, és az egészre kiadjuk a MÁSOLÁS parancsot.
91
2. Megnyitjuk azt a képet, amire szeretnénk rátenni, és beállítjuk az ÁTLÁTSZÓ üzemmódot. (KÉP parancs lenyíló ablakában a NEM ÁTLÁTSZÓ parancsra kattintunk, amitől eltűnik az előtte lévő „pipa”. Ettől kezdve minden, ami a képen fehér, átlátszóvá válik.) 3. Kiadjuk a
BEILLESZT
parancsot.
Ha a pulykás képen fehérre változtatjuk a fekete hátteret, ezáltal jutunk homogén fehér felülethez. Ez most szintén átlátszóvá tehető, és így rátehetjük a pulykát egy másik képre is, mintha ott lett volna lefotózva. Így érhető el az is, hogy olyan képet hozzunk létre, amely a valóságban lehetetlen:
Egy jó tanács: ha lehet, gyűjtsük össze előre az összes, a készülő nyomtatványhoz szükséges képet számítógépünk KÉPEK nevű mappájába, és ha kell, ott végezzük el rajtuk az összes szükséges változtatást. Így az anyag készítése során már nem kell keresgélnünk azokat.
92
12/8. fejezet:
A betűk csodaszép világa (Csak el ne tévedj benne!)
93
Betűről betűre Az emberiség kultúrtörténetéből mintegy öt és félezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kitalálják a nyomtatás technikáját. Pedig mindig szerették volna a gondolatokat, eszméket közkinccsé tenni. A nyomtatás, vagyis az írás sorozatgyártásának feltalálásáig azonban csakis különböző kézírásos technikák álltak rendelkezésre a gondolatok rögzítésére. Egy neves Gutenberg-kutató írja egyik művében, hogy a könyvnyomtatás feltalálása a kor szükségszerű követelménye volt. Ha Gutenberg nem találja fel a nyomtatást, a következő évtizedekben akadt volna valaki más, aki megtette volna ugyanezt. Találmányok egész láncolata kellett ahhoz, hogy a mű összeálljon. A XX. század vége felé úgy tűnt, hogy a „GUTENBERG-GALAXIS”-nak leáldozóban van a csillaga. Az elektronikus sajtó terjedése robbanásszerűen felgyorsult. Az Internet mindennapi életünk természetes részévé vált. Azonban a modern, digitális technika megreformálta a nyomdatechnikát is. Lehetővé vált például kis példányszámú nyomdai anyagok házilagos elkészítése, nyomdai minőségben. Tehát az elektronika nem csak elvett, de adott is. Ahogyan a legfinomabb sütemények otthoni megsütéséhez sem kell feltétlenül cukrászmesteri vizsga, ma már a leggyakrabban használt nyomtatványok többsége is előállítható „házilag”. A legszükségesebb kellékek minden irodában, és egyre több lakásban adottak: - Egy átlagos számítógép a meglévő OFFICE eszközeivel, és egy ügyes kéz. Belépés a tipográfia világába A tipográfia: művészet. Célja és feladata a szöveges felületek megformázása, a képek és a szedett szövegek, ábrák együttesének elrendezése. A tipográfia alkotóelemei a betűk, a nyomdai díszítőelemek, valamint az ábrák és képek. A tipográfia fő kérdései így szólnak: - Milyen kinézetű a megszerkesztett szöveg? Kellemesen olvasható? Jól tagolt? Megfelelő típusú, stílusú és méretű betűket használt? Van-e ritmusa a szövegnek, vagy szétesik az egész? Zsúfolt, vagy elegáns hatást kelt? „El kell” olvasnia annak, aki kézbe veszi, vagy eldobja olvasatlanul? Magyarul: Profi munkát adtunk-e ki a kezünkből, vagy bóvlit? Ki ne szeretné, hogy a keze alól kikerülő anyagok esetében az efféle kérdésekre mindig pozitív válasz legyen adható? Mindenki erre törekszik, az élet, a gazdasági siker iránti igény is ezt követeli meg. Rajta tehát, gyűjtsük be az ehhez szükséges ismereteket! A tipográfia az alkotóelemekkel lefedett, és az üresen maradó papírfelületek együttes hatását, érvényesülését igyekszik a lehető legszebben, legjobban megoldani. Ha például kevés hely marad a szöveg körül, azzal zsúfoltságot teremtettünk, mégis szegényesnek fog tűnni az eredmény. Arányos
94
ürességgel elegáns hatásokat érhetünk el, de ez a papír pazarlását is jelentheti. Mindig meg kell találnunk tehát az arany középutat. A tipográfia legelemibb egysége Ez a betű. Egyetlen „A” betű is hordozhat mögöttes jelentést, érzéseket:
A betű nem csak a szavak rögzítésének eszköze. A betűnek mindig a megfelelő pontra kell vonzania a szemet. Vezetnie kell az olvasást a sorok között, át a következő betűre, a másik gondolatra, és ki kell emelnie a szöveg lényegét is. Fontos továbbá, hogy kifejezze a szöveg hangulatát és hangsúlyosságát. A nyomtatott betű feladata azonban elsősorban mégiscsak az információközlés. A nyomtatott betű a kultúra egyik kifejezője, egyben az információk hordozója is. Nem mindegy tehát, hogy milyen betűt választunk, ha kiadvány szerkesztésébe fogunk. A tipográfiában nincsenek kőbe vésett törvények, de annál inkább vannak hagyományon alapuló szabályai, törvényszerűségei. Ezek kivétel nélkül a logika, a jó ízlés talaján állnak. Így nincs olyan valóban megszívlelendő tanács, szakmai hagyomány, amelynek ne lehetne az ellenkezője is épp olyan jó, ha az harmóniát, jó ízlést sugároz magából. De, ahogyan a nonfiguratív formákat alkotó művészek is vallják: itt is előbb meg kell tanulni a szabályost, hogy utána megfelelően lehessen azt "elfelejteni", lehessen kezelni a szabálytalant. A tipográfiában is előbb meg kell tanulni az „akadémikus” sémákat, hogy tudjuk, mihez képest alkotunk valami újat, izgalmasat. A fontok Az emberek kezdetben jeleket rajzoltak, melyek a tárgyak leegyszerűsített képei voltak. Ezután jutott el az emberiség kultúrtörténete az egyik legzseniálisabb újításhoz, a hangjelölés gondolatához. A hangokat jelölő ábécék használata lényegesen egyszerűbbé tette az írást. A föníciai írás volt az első, amely kizárólag hangokat jelölt. Az írás mindig is nagy becsben állt, hiszen a tudományt, a gondolatokat, a műveltséget jelképezte. Nem hiába nevezték az egyiptomiak szent vésésnek az írást: (A hieroglifa szó a hierosz = szent és a glüfein = vésni szavakból alakult ki.) A nyomtatott betű, a szőlőprés mintájára kialakított első nyomdagép (innen a „sajtó” szó) és vele együtt az öntött, metszett betű, Johannes Gutenberg nagy találmánya. Gutenberg előtt az a cél lebegett, hogy a könyv úgy
95
nézzen ki, mintha írva lenne. A barokk korban viszont arra törekedtek, hogy a könyv olyan legyen, mintha metszve volna. E kor legjelentősebb betűtervezője Giambattista Bodoni volt, a letisztult, betűközpontú tipográfiai stílus megteremtője. A XIX. században a betűtervezők közötti konkurenciaharc, a díszbetűk és egyéb, főleg reklám célokat szolgáló változatok “nagyipari” tervezése sok esetben giccses, ízléstelen torzszülötteket eredményezett Az általunk is használt un. latin betűkből nyomtatásra jelenleg kb. 3000 félét használnak, reklám célra viszont közel 30 000 félét. A mai tipográfia sokrétű, az ember éppúgy megtalálja benne a modern vonalakat, mint az ókori formavilágot. A betűk nagyságát un. tipográfiai pontokban mérjük. Mivel azonban az egyes betűtípusok alakjuk szerint erősen eltérnek egymástól, előfordul, hogy az azonos pontértékű betűket a szemünk különbözőnek látja, mint például a következő két szóban az egyébként egyaránt 13 pontos betűk: A kelleténél nagyobb betű nem tekinthető szépnek, a kisebb viszont nem praktikus, mert rosszul olvasható. Betűtípusnak az azonos grafikai elven megtervezett, az abc minden betűjére megalkotott betűsort nevezik. Egy-egy típusnak azután sok változata lehet: kurzív (döntött), világos (a normálnál vékonyabb), félkövér vagy kövér (a normálnál vastagabb), keskeny, széles, KISKAPITÁLIS, stb. A betűcsaládokat egy típus változatai alkotják. Az alábbi összeállításban a Futura és az Arial betűcsaládból látunk erre példát.
A betűméret és betűtípus összehangolása Minden szövegszerkesztőben elhelyeznek jó néhány betűtípust. A gépi szövegírással ismerkedőket ez gyakran elbűvöli, és amikor lehetőségük nyílik arra, hogy szabadon próbálkozzanak a szövegek megformázásával, szemet kápráztató alkotások születnek. Ez pedig nagy baj. A betűnek a lehető leglágyabban kell vezetnie a szemet, és nem szabad kápráztatnia. Ha olyan iromány kerül elénk, amelyet alkotója "különlegesre" formázott meg, nem tudjuk, miért, de hamarosan letesszük. Nincs kedvünk végigolvasni. Nem véletlen, hogy a könyvek szinte kivétel nélkül letisztultan, jól olvashatóan nyomtatódnak ki. Akkor miért terveztek már eddig is annyiféle betűt? Miért töltenek fel enynyifélét a szövegszerkesztőkbe? Talán azért, hogy a vevő örüljön, ha már
96
vett egy drága programot, legalább úgy érezhesse, hogy kapott is érte valamit? De komolyra fordítva: - Ezekre a betűkre is szükség van olyankor, ha egy betűt, egy szót, egy mondatot ki akarunk emelni, például egy néhány szavas hirdetésben:
Baj tehát akkor van, ha a folyamatos szöveg íródik cifrára. Lássunk erre is egy példát. A bevezető néhány sorát megismételjük „borzalmas” betűkkel:
Láthatjuk tehát, hogy az olvashatóság érdekében tett legfontosabb lépés a betűtípus kiválasztása. A tapasztalatok alapján a Times New Roman, az Arial, a Tahoma, a Verdana alaptípusai kiválóan alkalmasak erre a célra. A betű típusa mellett természetesen nagyon fontos a betűk nagysága is. Minél kisebb a betű, annál kevesebb hely szükséges adott szöveg kinyomtatásához, ám annál kevésbé olvasható. A klasszikus nyomdatechnikában a 3 pontos betű (nonplusultra) a legkisebb betű, de ezt legfeljebb az un. mini könyvek nyomtatásánál érdemes használni. A 6 pontos (nonpareille) a viszonylag gyakran használt betűméretek közül a legkisebb. Ezzel azonban csak olyan szöveget szednek, amelynél pont az a cél, hogy lehetőleg ne olvassák el. (Klasszikus felhasználási helye a különféle biztosítások hátoldala, ahol ilyen apró betűvel szedik a biztosítás feltételeit. A kliens aláírja, hogy elolvasta, és tudomásul vette, pedig, ha valóban végigolvasná, rájönne, hogy nem is olyan előnyös az a számára, mint ahogyan mondták neki.) A 8 pontos betű (petit) már jobban olvasható, de fárasztó. A 12 pontos (cicero) a leginkább használt méret. Úgy tűnik, ez az optimum, vagyis a legszerencsésebb arány a szükséges papírmennyiség és az olvashatóság ellentétesen ható paraméterei között. A 14 pontos (mittel) már kissé nagynak tűnik. (A régi, hagyományos írógépek többnyire ilyen nagyságú betűkkel dolgoztak.) De, ha mondjuk reklám szórólapot készítünk, célszerű ezt választani, mert így üzenetünket az olvasószemüveg elővétele nélkül is el tudják olvasni. Ennél nagyobb betűket csak a címek kiemelésére használunk, a jó ízlés, az arányosság betartása mellett.
97
Nézzünk meg most az előbbi szövegrészt 6, 8, 12 és 14 pontos betűnagysággal szedve: Non plusz ultra: A 8 pontos betű már jobban olvasható, de fárasztó. A 12 pontos a leginkább használt méret. Úgy tűnik, ez az optimum, vagyis a legszerencsésebb arány a szükséges papírmennyiség és az olvashatóság ellentétesen ható paraméterei között. A 14 pontos már kissé nagynak tűnik, de nem árt tudni, hogy a hagyományos írógépek ilyen nagyságú betűkkel dolgoztak.
Petit: A 8 pontos betű már jobban olvasható, de fárasztó. A 12 pontos a leginkább használt méret. Úgy tűnik, ez az op timum, vagyis a legszerencsésebb arány a szükséges papírmennyiség és az olvashatóság ellentétesen ható paraméterei között. A 14 pontos már kissé nagynak tűnik, de nem árt tudni, hogy a hagyományos írógépek ilyen nagyságú betűkkel dolgoztak.
Cicero: A 8 pontos betű már jobban olvasható, de fárasztó. A 12 pontos a leginkább használt méret. Úgy tűnik, ez az optimum, vagyis a legszerencsésebb arány a szükséges papírmennyiség és az olvashatóság ellentétesen ható paraméterei között. A 14 pontos már kissé nagynak tűnik, de nem árt tudni, hogy a hagyományos írógépek ilyen nagyságú betűkkel dolgoztak. Mittel:
A 8 pontos betű már jobban olvasható, de fárasztó. A 12 pontos a leginkább használt méret. Úgy tűnik, ez az optimum, vagyis a legszerencsésebb arány a szükséges papírmennyiség és az olvashatóság ellentétesen ható paraméterei között. A 14 pontos már kissé nagynak tűnik, de nem árt tudni, hogy a hagyományos írógépek ilyen nagyságú betűkkel dolgoztak. A címek betűméreteinek megválasztásánál jónak mondható megoldás, ha a különböző rangsorú címek 1-2 ponttal nagyobbak. Íme, egy három szintes címrendszer:
FEJEZET CÍM 18 pont (másfél ciceró) ALFEJEZET CÍM 16 pont (tercia, nagybetűvel szedve ) Szakasz cím 16 pont (tercia, kisbetűvel szedve) Ez pedig a szöveg. (12 pont, ciceró) A Word lenyíló listán kínálja a leggyakrabban használt méreteket. De hogyan kell beállítani a 13 pontos méretet, vagy a 6 pontost, amikor ezek nem is szerepelnek a betűméret listáján? Nos, ehhez le kell nyitni a FORMÁTUM/BETŰTÍPUS menüpontot, és ott a Betűtípus fülön tetszőlegesen felül lehet írni a betű méretét. (Más módon is lehetséges!)
98
Meg kell említeni, hogy a német-francia befolyási övezetben a kezdetek óta használt, un. Didot-féle pontrendszerrel szemben (jele: p) az amerikai-angol pontrendszer 1886 óta a hüvelykkel (inch) van összehangolva. Ez utóbbi, a pica pontrendszer (jele: pt) a számítógépek elterjedésével vált dominánssá. Az eltérés nem jelentős: 1 p = 0,376 mm
és
1 pt = 0,351 mm
A betűk szélessége Jelen bekezdésünk elején, vagyis itt, 100 %-os méretben látjuk a betűket. Azután alkalmazzunk kiemelést úgy, hogy 150 % - osra növeljük a „kiemelést” szóban a betűk szélességét, a bekezdés végére pedig 200 %os szélesítésben írjuk: Íme, ez az! A nagyítás nem okoz bajt. A szűkítéssel azonban egy határon túl olvashatatlanná (olvashatatlanná) is torzulhatnak. Az un. groteszk, tehát az azonos vastagságú vonallal rajzolt betűk jobban viselik a szűkítés, a változó vastagságú klasszikusabb betűk viszont teljesen eltorzulhatnak (eltorzulhatnak). Ismerkedjünk meg az ezek beállítására szolgáló Word eszközzel! Megint a FORMÁTUM/BETŰTÍPUST kell lenyitnunk, és a TÉRKÖZ ÉS POZÍCIÓ fület választani:
99
A "VÍZSZINTESEN" lenyíló ablakból választhatjuk ki a megfelelőnek vélt arányszámot. A 80 %-nál is kisebbre szűkítés nem túlságosan ajánlott, legfeljebb egyes szerencsésebb betűtípus esetében, és azoknál is úgy 36 ponttól fölfelé. Meg kell azonban jegyezni, hogy vannak eleve "helytakarékos" betűk is. Ilyen például a , vagy az . A betűk közötti távolság, az egalizálás A betűközök egyenletessége az olvashatóság és az esztétikum alapvető követelménye. Nehéz mérni, mivel a betűk alakja nagyon eltér egymástól. A H például négyszögletes, az O kerek, egy seregnyi kisbetűnek le-, másoknak felfelé nyúló vonalai is vannak, és ott van a Z, amelyik átlós hatású. Az L vagy a J mellett, valamint a T alatt rengeteg a levegő, az A és a V szintén sok levegőt hagy maga körül, ha más betűkkel találkozik (AH KV), de egymásra tapadnak, és elfogy közülük a tér, ha szomszédok lesznek (AV). Ezért, ha azonos távolságot hagynánk közöttük, nagyon rossz látvány érnénk el. A cél az optikailag azonos ritmus elérése. Meg kell ismerkednünk az un. folthatás fogalmával. Kisbetűk esetében általában nincs probléma. De ha címet, plakátszöveget írunk, már egalizálnunk kell. Mit jelent ez? Nézzünk meg a következő szót: VATTACUKROT Láthatjuk, hogy egyes helyeken közelebb vannak egymáshoz a betűk, máshol meg távolabb. Ez azért van, mert a V és A betűk pont egymás alá tudnak csúszni fordított ferdeségük miatt, a két T betű között viszont nagy hely marad. Nézzük meg, mit tehetünk a szebb hatás érdekében?
A BETŰTÍPUSOK menüpontban két kijelölt betű közötti távolságot meg lehet növelni, de le is szűkíthető. Esetünkben a betűköz „RITKÍTOTT” „MÉRTÉKE” alaphelyzetben 1,0 pt volt, amit 1,7-re növeltünk, ezzel megnöveltük a két betű közötti távolságot. Viszont csökkenthetjük a két T közötti mértéket 0,3 ptvel. Ezt nevezik egalizálásnak.
100
A sortávolság Sok száz éven át az volt a szokás, hogy az egymás alatti sorokat a lehető legjobban egymás alá szorították. Ezt hívják kompressz szedésnek. A mai vélemény erről az, hogy a szorosan egymás alá tolt sorok nehezítik az olvasást, mert a szem könnyen a másik sorba téved. (Ennél a bekezdésnél például, ahol a betű nagysága 12 pt-os, 11pt-os sortávolságot állítottunk be.) A mai szakmai nézet a 10-12 %-os ritkítást tekinti jónak. (Ez úgy értendő, hogy mondjuk a mi 12 pt-os betűnagyságunknál a sortávolság kb. 14.5 pt) Minél nagyobb méretű betűről van szó, annál nagyobb arányú lehet a sorköz növelése. De arra is figyelni kell, hogy rövidebb soroknál adott sorritkí tás nagyobbnak tűnik, mint hosszabb sorok esetén. Egy határon túl a sorok ritkítása már felesleges papírpocsékolást jelent. Van még egy gond, amire oda kell figyelni. A laikusok előszeretettel alkalmaznak folyó szövegben a NAGYBETŰS KIEMELÉST. EZ AZZAL JÁR, hogy a nagybetűk teljesen kitöltik úgynevezett sorszalagjuk felső részét. Ha azután normál sor kerül alá, fölötte kicsi, alatta nagy lesz a levegő, a távolság. Az ilyen sor "felragad" a felette lévőre. (Ezt példánkon, négy sorral feljebb jól megfigyelhetjük.) Ennek orvoslására találták ki az un. KISKAPITÁLIS-t. Ezt a FORMÁTUM menü betűtípus lenyíló párbeszédablakában lehet beállítani, a megfelelő jelölőnégyzetre kattintva. A fenti kiskapitális sor jól érzékelteti, hogy ebben az esetben nem ragad fel a sor, mégis hatásos a kiemelés. (Jó tudni: A KISKAPITÁLIS végül is az adott betűtípus kisebb nagyságú nagybetűje. Például 12 pontos szövegünk esetében a 10 pontos.) A sortávolságot (sorközt) a FORMÁTUM/BEKEZDÉS menüpontban tudjuk állítani. A Word alapbeállítása a mai kívánalmaknak megfelelően kb. 20 %-kal nagyobb sortávot ad. (12 pt-s szövegünkhöz pl. 14,5 pt-s távolságokat.) Ez a "SZIMPLA" megnevezés beállításakor adódik. Ha ettől valamiért el akarunk térni, a "PONTOSAN" megnevezést kell alkalmazni, és a pt érték állítgatásával lehet eltalálni a helyes megoldást. Mire jó ez, ha a Word úgyis a "divatos" megoldást biztosítja? Nézzük meg jól ezt a bekezdést. Nos, tegyük fel, hogy fontosnak, és jónak látszik, ha egy szót úgy emelünk ki, hogy azt az Arial betűcsaládba tartozó ARIAL BLACK-kel jelenítünk meg. Az eredmény az lesz, hogy azt a sort, amelybe ez bekerül, távolabbra tolja a felette lévő sortról, ugyanis ennek a betűtípusnak szélesebb a sorszalagja. Ez nagyon csúnya. (Ezt jelöli a fenti nyíl.) Ilyenkor kell közbelépnünk, és a "PONTOSAN" utasítással helyre tenni a renitenskedő sort. Nézzük meg jól ezt a bekezdést. Nos, tegyük fel, hogy fontosnak, és jónak látszik, ha egy szót úgy emelünk ki, hogy azt az Arial betűcsaládba tartozó ARIAL BLACK-kel jelenítünk meg. Az eredmény az lesz, hogy azt a sort, amelybe ez bekerül, távolabbra tolja a felette lévő sortról is, ugyanis ennek a betűtípusnak szélesebb a sorszalagja.
101
A megoldás ez volt: „PONTOSAN 14,5 pt”-ra állítottuk a bekezdésben a sortávolságot. A betűtípusok keverhetősége Ha egy hosszabb szövegben (ilyennek számít egy hírlevél, vagy egy hoszszabb szöveget tartalmazó szórólap is) csak egyetlen betűtípus egyetlen változatát használjuk, az olvasó számára fárasztó lesz az olvasás, ezért esetleg el sem olvassa, és nehezebb a megértés is, vagyis akkor sem érünk vele célt, ha elolvassa. Ezért ajánlatos valamilyen harmónikus módon keverni a betűk használatát. A normál szöveg mellett például az idegen kifejezések lehetnek kurzívval, a címek félkövérrel, a képaláírások félkövér kurzivval, a magyarázó szövegek KISKAPITÁLISSAL szedve. Az a legcélszerűbb, ha egy kiadványon belül csak egy betűtípust használunk. Nem egyetlen betűfélét, hanem egy családot. Sokszor előfordulhat azonban, hogy figyelemkeltő, vagy kiemelkedő esztétikai hatása miatt mégis a betűtípusok keverése mellett döntünk. Leggyakrabban címek, képaláírások és táblázatok céljára választanak egy másik, az alapszövegtől eltérő betűtípust is. Nagyon fontos, hogy ilyenkor különböző, de egymáshoz illő betűtípusokat válasszunk ki. Előnytelen ugyanis két azonos csoportba tartozó és egymástól nem eléggé elütő vagy jellemzői folytán egymáshoz nem illő, ahogy mondják: egymást ütő betűtípusok keverése. Általánosságban annyit mondhatunk, hogy minél kisebb az eltérés, a hatás annál rosszabb! Az egymástól jelentősen eltérő, de mégis harmonizáló párosítások lehetnek igazán hatásosak. Például a és a nagyon hasonlóan néz ki, így nem emelik ki egymást. A és az is hasonló, tehát ezek egymás mellé helyezése sem volna szerencsés. Az antikva és a groteszk kurzív jól kiegészítik egymást, egymás kiemelését teszik lehetővé. Ezeket nyugodtan keverhetjük egymással, de kétfajta kurzív használata sem megengedhető. (Az antik hatású, talpas, változó vonal-vastagságú betűket hívják antikvának, míg a talp nélküli, azonos vastagságú vonallal rajzoltak neve a groteszk.) Ne használjunk egyszerre többféle
sem!
A sornak mindenképp egyszerűnek, “köznapinak” kell lennie, hiszen a díszek “megölik egymást”, egyik sem érvényesül. A lap képe zsúfolttá, kellemetlenné válik. Nem ajánlott a következő párosításokat alkalmazni: -
az un antikva vágásúakat egymással;
-
az előbbiek dőlt változatait a szabadkézi írást utánzó betűkkel;
102
Azonban az is igaz, hogy minden eset egyedinek tekinthető, és érdemes több próbát készíteni, mielőtt valami mellet véglegesen döntenénk. Íme, néhány próbálkozás:
Melyik tetszik, és melyik nem? (Megjegyezzük, hogy itt is alkalmazni kellett a sortávolságok megváltoztatásához tanultakat, mert egyik-másik kompozícióban a második sor kellemetlenül távol került volna az elsőhöz képest.) Ha valaki csak egyszer is megpróbálkozik egy adott szöveg nyolc-tíz féle megkomponálásával, az máris megérzi, milyen magával ragadó élmény a tipográfia világába lépni, látni a szebbnél szebb „alkotásokat”, amelyeket kész elemekből ugyan, de mi hoztunk létre, egyedi látványként. A kiemelés, és a kiemelést szolgáló lehetőségek A kiemelésnek több célja lehet: -
a szöveget akarjuk tagolni;
-
nekünk fontos információkat akarunk könnyen megtalálhatóvá tenni, csoportosítani;
-
idegen szavak alkalmazásánál azokat meg akarjuk jelölni.
-
nevek említésekor is gyakran emelünk ki, így az olvasó szeme nem ugrik tovább.
Kurzív A kurzív („dőlt”) betűk alkalmazása nagyon elterjedt. Neveket, fontos szavakat, nyomatékos vagy nyomatékosítandó szövegrészeket szedhetünk kurzív típussal. Ha hosszabb, folyamatos szöveget írnak kurzívval, az inkább elrejtő hatású. Kurzívval szokták szedni egy tantétel magyarázatát a lényeg után, az érdekes színesítésnek szánt adalék-információkat, mintegy azzal az üzenettel, hogy „ez is érdekes, de nem olyan fontos tudnivaló”. Félkövér Gyakori kiemelési forma. „Fekete betű”-nek is szokták csúfolni a szedők. Jól hasznosíthatjuk, ha például tankönyvekben a tanuló dolgát akarjuk megkönnyíteni, mert amíg a kurzív formátum csak olvasás közben emeli ki a szöveget, a félkövér betűk már messziről jeleznek az olvasó felé. Szövegegységek (fejezetcímek, stb.) elkülönítésekor is megfelelő. Léteznek un. kövér, még vastagabb betűk is, ezek a XIX. század betűkultúrájában voltak népszerűek. A számítógépes megjelenítés korában azonban elvesztették népszerűségüket, mert - főleg tintasugaras nyomtatók esetén - könnyen "becsukódnak", valahogy így:
103
Aláhúzás Az ember olvasmányai során gyakran húz alá fontosnak gondolt sorokat. Ez is jól bizonyítja, hogy ez a kiemelési mód milyen régi és ösztönös. A ter vezők többféle vonalat (léniát) is kitaláltak kiemelésre, szövegtagolásra. KISKAPITÁLIS Nevét a római oszlopok nagybetűiről (kapitális) kapta. Mivel ezek kis nagybetűk, az elnevezés jogos. A „kapitälchen” alkalmazása kicsit exkluzívabbá, különlegesebbé teheti kiadványunkat, több kiemelési mód esetén sokszínűbbé varázsolja a kiadványt. Leggyakrabban személynevek kiemelésekor, fejezettagoláskor alkalmazzuk. Mi például, ebben a kiadványban, azokat a parancsokat írjuk így, amelyeket a munka során a képernyőn olvashatunk. NAGYBETŰ Más néven: VERZÁL. A nagybetűk használata tulajdonképpen az egyik legegyszerűbb kiemelési mód. A gond csak az, hogy sok helyet foglal el és megtöri a sorok dinamikáját, felbontja az egységes szövegképet, és az oldal képére sincs jótékony hatással. Azonban ha nem szövegközi kiemelésre, hanem fejezetcímek megjelölésére akarjuk használni, nagyon jó. Vigyázni kell azonban arra, hogy egyes "cifrább" betűkből olvashatatlan szöveg lesz, ha csupa nagybetűvel írjuk: Ritkítás A ritkítás is elég kézenfekvő módszer, hiszen az írógépektől a modern számítógépes szövegszerkesztőkig mindenhol találkozhatunk vele. Egy-két szó esetében nagyon megfelelő. Az oldal képét azonban túl világossá, szétesővé teheti, tehát hosszabb szövegen ne alkalmazzuk. Pontokba szedés Az áttekinthetőség érdekében — vagy csak egyszerűen a változatosság kedvéért — pontokba is szedhetjük mondanivalónkat, elég sokrétűen: pontokkal
számsor tagjaival
• █
betűkkel
♣
egyebekkel
-
gondolatjellel
2. c.
geometriai formákkal
Háttér Fejezetcímek elkülönítésénél, a definíciók összefoglalásánál igen jó módszer, ha a kiemelendő szöveget elütő színű háttér elé helyezzük. Fekete-fehér nyomásnál ez lehet a szürke szín számos árnyalata, színes nyomásnál pedig bármely jól elütő szín. Keretezés Gyakran saját kezűleg keretezzük be a megjegyzendő lényeget, a nagy gondolatokat. Természetesen a szöveg professzionális nyomtatásakor is alkalmazhatjuk ezt a lehetőséget.
104
Akcidens: nyomtatványokat (névjegykártya, meghívó, stb.) díszes kerettel is szokás készíteni. Ezek külön grafikai elemek. (De vigyázzunk, ne váljék gyászkeretté!) Az iniciálék
A. bekezdések
elején álló iniciálé eredetileg - a kézi másolású kódexek idején - díszesen rajzolt, kiemelt kezdőbetűt jelentett, amelyben az apró rajzok az iniciálét követő sorok tartalmára is utaltak. Manapság ez a szó csupán nagy, kiemelt kezdőbetűt jelent. Alkalmazása divat kérdése is. Az iniciálék használatánál négy szabályt szokás figyelembe venni: 1. a hasáb szélével optikailag, és ne mértanilag álljon egy vonalban; 2. a kiemelt betű talpa ugyanazon a képzeletbeli vonalon legyen, amelyen a süllyesztés utolsó sora is áll; 3. magassága megegyezhet a legelső sor felfelé nyúló száraival, vagy föléjük is emelkedhet, de nem lehet alacsonyabb; 4. az iniciálét alulról és jobbról határoló „levegők” látszódjanak optikailag egyenlőnek. A helyzet azonban az, hogy a Word nem mindenben áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az előbbi 4 pontnak eleget tehessünk. Lássuk most ezeket ismét, sorban: Nincs eszközünk arra, hogy a kezdőbetűt külön, kifelé, a margó felé mozgassuk. Azt viszont tudjuk szabályozni, hogy a betű talpa, és az első sor betűinek talpa ugyanazon a képzeletbeli vonalon álljon. Az is megoldható, hogy a betű magassága elérje, vagy meghaladja az első sor magasságát. A betű körüli „levegő” szabályozására megint nincs eszközünk. Jól látszik az előbbi mintánál, hogy az A betű milyen távol van az első sor következő betűjétől. Át is kellett fogalmazni, mert eredetileg így kezdődött: Az…, de az A és a z közötti hatalmas távolságot nem lehetett elnézni. Így olyan szót kellett keresni a mondat indítására, amely elé az A illik névelőként. Az írásjelek használata Az „írógépes múlt” sok rossz szokást hagyott hátra. A régi, mechanikus gépeken kevés volt a hely, azért bizonyos betűket, jeleket másikkal helyettesítettek. A legismertebb ezek közül az 1 (egyes) helyettesítése az l (kis L) betűvel, illetve a nagy O betű szereplése 0 (nulla)-ként is. A szándékosan befejezetlen mondatok végére három pontot, un. ellipses-t szokás írni… Ha olyan Word-ünk, vagy olyan billentyűzetünk van, amelynek segítségével ez előállítható, örüljünk neki, mivel ez nem azonos három egymás után tett ponttal. Ellipses esetében a pontok távolsága kicsit nagyobb, de nem annyi, hogy egy-egy szóközzel helyettesíthető lenne. Jegyezzük meg azt is, hogy ellipses előtt sosem, utána mindig van szóköz. Helytelen az idézőjel (") helyettesítése a hiányjellel ('). Felejtsük el az „írógépes” / (per) használatát a szép, kerek zárójelek ( ) helyett. Felsorolások-
105
nál sokan helytelenül alkalmazzák a számok, betűk után elhelyezett / (per) jelet: Helytelen:
Helyes:
1/ Az autó főbb részei:
1. Az autó főbb részei:
a./ motor
a) motor
b./ karosszéria
b) karosszéria
c./ futómű
c) futómű
Láthatjuk, hogy számok után csak pontot, betűk után csak kezek zárójelet szabad használni, és ajánlatos meg is dönteni a betűvel együtt. A Word szerencsére magától is tudja mindezt. Elegendő volt leírni az a) motor sort, és a végén Entert ütni. A következő sornál már magától ajánlotta meg a b) kezdést. Hanem egy kis baj is történt. Utólag már nem lehetett dőlt betűvé változtatni az a b c jeleket! Be kellett vetni egy trükköt: Az „a)” jelkombinációt megdöntöttük, majd a motor „m” betűjénél ezt visszaállítottuk. Így a következő sort már a gép is ebben az összeállításban hozta elő. Az „ugráló” számokról A 18. század végéig a nyomdászatban csakis az un. ugráló, vagy más néven „medieval” számokat használták. Ez után, a klasszicizmussal egy időben vezették be a nagybetűkhöz hasonlóan egyforma magas, bár azoktól kissé alacsonyabb verzál számok használatát. Ma már annyira kiszorították ezek a medieval számokat, hogy jelen sorok írója, aki saját számítógépére 123 különböző fontkészletet telepített fel, csak hetet talált, amelyhez un. ugráló számok is tartoztak, azok közül is csupán egy mondható igazán jónak, a többi inkább átmenet a kétféle számfajta között. Pedig a kisbetűs szöveghez jobban illik az ugrálós szám, mivel ezeknek is vannak le-, illetve felnyúló száraik. Csupa nagybetű között természetesen mutatósabb a verzál szám, továbbá képletekbe, táblázatokba is célszerűbb ez utóbbiakat használni. Lássunk most „ugráló számokat”:
Számok verzál változatban: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 0.
. Grafikai átalakítások Egyes szavakat kiemelhetünk úgy is, hogy grafikailag alakítjuk át azokat. Ezt a módszert főleg plakátok készítésénél használják. A betűk szabad kombinálása felfrissíti a vizuális élményt, és az olvasónak kellemes perceket szerezhet. Erre szolgál a WordArt. A felkínált sablonból választhatunk, majd a kiválasztott formába írt szöveget tovább alakíthatjuk a mellette lévő sárga fogógombok segítségével, illetve a rajz eszköztár többi elemével (forgatás, árnyékok, perspektivikus nyújtások.)
106
A WordArt önmagában is élvezet. Ilyen nagyszerű lehetőségek még sosem álltak a nyomdászok rendelkezésére…
- Egy megvalósult, jól tervezett szöveg. (Az „Angler” horgászt jelent.)
107
- Csak betűvel is lehet jó plakátot tervezni. (Éhgyomorra…) (A szerző saját plakátja előtt a 2012. évi ARC kiállításon)
108
12/9. fejezet:
A tördelés és annak törvényei (…hogy ne a kezedet kelljen tördelni…)
109
A szedés, a képek és a tördelés A szedést úgy kell elképzelni, mintha a szöveg lenne a fonal, amiből szövetet szövünk, majd ezt a szövetet kiszabjuk egy ruhához. A folyamatos szöveg sorainak a beírás idején önmaguktól kell alakulniuk aszerint, hogy milyen formázó paramétereket állítottunk be a számukra. Melyek ezek a paraméterek? A betű típusa, betű mérete, az oldalak mérete a margókkal, a sorzárás módja és a bekezdések adatai (behúzás, térköz, sortávolság) Ezeket a szedés (a szöveg) beírása előtt kell beállítani. Behúzás A szöveg tagolásának alapegysége a bekezdés. Ennek érzékeltetésére a behúzás szolgál. (A régi írógépek esetében ezt többnyire egy üres sor közbeiktatásával oldották meg. Manapság ez nagyon amatőr megoldásnak számít.) Behúzásnak azt nevezzük, amikor a bekezdés első sorát egy kicsit beljebb kezdjük a többihez képest. A behúzás szokásos mértéke egy, vagy két négyzet, vagyis a betűméret egyszerese, vagy kétszerese. Az általunk korábban javasolt betűméretekhez most közöljük a behúzás mértékét centiméterben. (A behúzást centiméterben kell beállítani) 8 pt: 0,2 cm
10 pt: 0,3 cm
12 pt: 0,4 cm
14 pt: 0,5 cm
A Word által a FORMÁTUM / BEKEZDÉS menüpontban megajánlott 1,25 cm tehát érthetetlenül és elfogadhatatlanul nagy. Szokás az egyes címek, alcímek utáni első szövegsort mindezek ellenére un. tompán kezdeni, ami azt jelenti, hogy itt nem alkalmazzák a behúzást. Azt tartják, ha az első sort is behúzzák, akkor olyan lesz a szöveg, mintha ki lenne belőle harapva.
Jelen nyomtatványban a másodrendű alcímek is 3 mm-es behúzással vannak beállítva, így az utána következő első sor pont egy vonalban van vele. Nem tűnik „kiharapás”-nak a kezdő sor behúzása.
110
Szignálás Amikor a margón utasításokat tüntetünk fel a szedő számára, azt szignálásnak nevezzük. Mi önmagunknak szignálhatunk, vagyis előbb átnézzük az egész kéziratot, mindent megjelölünk, és csak utána fogunk hozzá a szöveg beírásához. Mit is kell ilyenkor eldönteni és odaírni, vagyis szignálni? Alábbi példánkban jelen kiadványunk adatait soroljuk fel: -
betűméret, sortávolság mérete (12 pt / 14,5 pt)
-
betűtípus (Verdana, 100%-os, nem szűkített, nem szélesített)
-
szedésszélesség (210 mm széles papíron 165 mm)
-
szedéstükör magassága (297 mm magas papíron 247 mm)
-
formázás (sorkizárt, a szöveg automatikus elválasztásával)
-
behúzás mértéke (3 mm)
-
kiemelések módja: alcímeknél félkövér, megjegyzéseknél kurzív, számítógépes szakszavaknál kiskapitális.
-
számok: verzál
Elválasztás, sorvégződés Alapszabály, hogy tilos elválasztást engedni ott, ahol az egyik rész egyetlen betűből állna. Hiába helyes nyelvtanilag az a-lapos, e-leinte, fi-a, stb. elválasztás, ilyeneket nem szabad kinyomtatni. Arra is érdemes figyelni, hogy az elválasztás ne okozzon a felületes olvasás esetén félreértést. Ilyen lehet például az au-tó (tó), a kó-bor (bor), stb. Három szótagig a személyneveket is egyben szokás hagyni. Az összetett szavak elválasztása szebb, ha az összetétel határán történik, mint attól egy-két szótaggal odébb. Például szebb a pipa-szúrkáló, mint a pipaszúr-káló, vagy a pi-paszurkáló. Egy fogalom rövidítését mindig tartsuk egyben. Kérdés, mit tehetünk a helyes elválasztás érdekében, ha automata elválasztásra állítjuk szövegszerkesztőnket? Az automatika ott választja el, ahol a nyelvtan megengedi. Nos, megkísérelhetjük a kötőjelet máshová kitenni. Ez néha megfelelő eredményt hoz, néha nem. Ha szabad belenyúlnunk a szövegbe, a megfelelő sorban keressünk olyan szót, szavakat, amelyeket rövidebb, vagy hosszabb szinonimáira cserélve hatni tudunk a sorvégi elválasztásra. Ha egyik eddigi megoldás sem használt, vagy nem fogalmazhatjuk át a szöveget, és mégsem akarunk csúnya elválasztást hagyni, marad az automatikus elválasztás felfüggesztése az adott bekezdésre (FORMÁTUM/BEKEZDÉS/SZÖVEGBEOSZTÁS - NINCS ELVÁLASZTÁS jelölőnégyzet aktivizálása.) Ha ezt megtettük, oda rakhatjuk az elválasztó jelet, ahová jónak gondoljuk. A kiemelésekről még egyszer Folyamatos szövegben két kiemelési módot ajánlott használni: a kurzívot (más néven: Italic), és a KisKapitálist, mert ezek nem bontják meg a szöveg
111
egységes szürke foltját. A betűritkítás esztétikailag káros, mert „hígítja” a felületet, és kiemelő hatása nem jelentős. A félkövér betűk elszórt használata sem szerencsés, mert fekete foltjával megbontja a sorok harmóniáját. Címek, alcímek kiemelésére viszont ideális. Sorzárás (sorkizárás)
Olvashatóság Az olvasás az egyik legkonzervatívabb cselekvés. Ismerős alakzatokat várunk, és nem fogadjuk kedvezően a meglepetéseket. Azt szokás mondani, hogy egy betűtípus addig jó, amíg észrevétlen. Olvasási kísérletekkel kimutatták, hogy nem betűzve, hanem 8-10 betűnként tömbösítve, egyszerre fogjuk fel a szavakat. A szem ugrálásokkal követi a sorokat, közben megmegáll az un. fixációs pontokon. Az olvasás sebessége azon múlik, hogy egy-egy fixációs pont után a szem milyen gyorsan tud továbblépni. Azt olvassuk, amit elvárunk, hogy oda legyen nyomtatva. Ha nem jön ki a mondat értelme, megakadunk, többször is nekifutunk a már olvasott résznek. Fontos tehát a jól olvasható tipográfia. A kísérletek azt bizonyították be, hogy ebből a szempontból a váltakozó vonalvastagságú, talpas betűk olvashatók a legjobban (pl.: Times, Garamond). Az egyes betűknek minél jobban kell különbözniük egymástól, hogy biztonságosan felismerhetőek legyenek, ugyanakkor harmonikusan kell illeszkedniük egymáshoz, hogy jó ritmusban tudják követni egymást bármilyen sorrendben is. Ennek fordítottjából következik, hogy a legjobb reklámbetűk azok, amelyek az előbbi szabályoknak ellentmondanak, így érve el a tőlük megkívánt figyelemkeltő hatást. A sorok hossza tág határok között mozoghat, de ajánlatos, hogy 40 betűnél kevesebb, illetve 80 betűnél több ne legyen egy sorban. Ezen a felületen kb. 70 karakter foglal helyet egy sorban. Kisebb méretű betű esetén már két hasábot kéne kialakítani.
112
Az aranymetszésről A tipográfiában általánosan elfogadottá vált az aranymetszés szabályának használata, amely az arányosság és az esztétikai tökéletesség érzetét kelti. Az aranymetszet szabályát Polükleitosz, ókori görög szobrász állította fel, amely szabály a tökéletes emberi test arányait fejezi ki számokban. Az aranymetszet az az arány, amely úgy osztja két részre az egészet, hogy a kisebbik rész és a nagyobbik rész aránya egyenlő a nagyobbik résznek az egészhez viszonyított arányával. Képlettel leírva: a : b = b : (a+b) Ezek az arányok egyaránt vonatkoznak vonalakra és területre is. Például az egyiptomi piramisoknál is érvényesül, ahol az alap területe aránylik aranymetszésben az oldalak felületeinek összegéhez. Egyes fafélék ágai is az aranymetszés arányait követve ágaznak szét. Egy szobát is akkor érzünk harmonikusnak, megnyugtatónak, „jó kisugárzásúnak”, ha a rövidebb oldalfal aranymetszéses arányban áll a hosszabbikkal. Az aranymetszés szabályainak jó közelítéssel megfelelnek a következő egész számok 3:5:8:13:21:34. Ez a sorozat úgy jön létre, hogy az első két tagja 3 és 5, a többit pedig úgy kapjuk, hogy az utolsó kettőt mindig összeadjuk. Ha tehát előbbi sorozatunk bármelyik, egymást követő két tagját kiemeljük, azok jó közelítéssel az aranymetszés szabályai szerinti arányban vannak. Az itt oldalt jobbra látható téglalap kb. 3:5 arányban van két árnyalatra osztva. Ezt az elrendezést kellemesnek, harmonikusnak látjuk.
Így helyezhetjük el egy könyv címét is
Az aranymetszésen alapuló elrendezés mindig a rend, a pontosság, a gondosság érzését adja. A tördelés Tördelésen a hosszabb szövegek oldalakra történő szétosztását, azokon belül pedig a főszöveg, az un. járulékos szövegek (pl.: képaláírások), az illusztrációk és a díszítőelemek végleges összerendezését értjük. A tördelés alaphelyzetben a szedéstükörben történik (a papírlap margókon belüli felülete), de át is nyúlhat annak határain, például egy kép un. kifutós beillesztése esetén. A kimenetoldal: A fejezetek, illetve az egész, több oldalas anyag utolsó oldalát nevezik így. A következő fejezet másik oldalon kezdődik, vagy vége a könyvnek. Mindkét esetben igaz a kimenetoldalra, hogy azon legalább négy sornak kell megjelennie, vagy egynek sem szabad. A négynél kevesebb sort tartalmazó oldalt üresnek érezzük. A Word erre is figyel. Bizonyára feltűnt már Neked is, hogy ha folyamatosan írsz szöveget, és elérkezel a lap aljáig, akkor sok esetben nem csak a
113
következő sorral, hanem az egész utolsó bekezdéssel átugrik a szöveg a következő oldalra. Most is, mikor ezeket a sorokat írom, a „nem csak a” szavak után nem csak a „következő sorral” szövegrész jött át erre az oldalra, hanem az egész bekezdés, a „A Word erre is figyel” mondattal együtt. Ahogyan azonban tovább folytatódott a szöveg beírása, a bekezdés első sora visszaugrott az előző oldalra, és kialakult a jelenlegi állapot. Azt történt tehát, hogy amíg úgy „gondolta”, hogy csak 1-2 sor kerülne a másik oldalra, elhozott még kettőt, hogy legyen itt is legalább a négy sor. Amint kiderült, hogy még sok sor fogja ezeket követni, „visszaengedte” a kölcsönvett két utolsó sort az előző oldalra. Ha több hasábba szedtük a szöveget, a kimenetoldalon először is minden hasábban egyforma számú sornak kell helyet kapnia, és ez nem lehet hasábonként 4 sornál kevesebb. Fattyúsorok: Kerülni kell, hogy egy bekezdés első, vagy utolsó sora a többi résztől elszakadjon. A legújabb gyakorlat szerint a lap alján ez már elfogadott, de nem engedhető meg képek, ábrák alatt és fölött, mert címnek, vagy képaláírásnak tűnnének. Nagyon fontos odafigyelni az alcímekre is. Oldal, vagy hasáb aljára nem kerülhet alcím, csak úgy, ha az utána következő szövegből legalább három sor is aláfér. Általánosságban elmondható, hogy sehol sem szabad elszigetelten hagyni egy-két sort. Margók, szedéstükrök A nyomat kinézetét az un. szedéstükör mérete és elhelyezése határozza meg. (Szedéstükör az a felület, amelyet az oldalon belül a betűk és ábrák töltenek ki, vagyis a lapon körbefutó négy margó által behatárolt felület.) 3
3
4
4 2 2
6
6
A fenti margóméretezés bármikor követhető, mert szép elrendezést nyújt (kétoldalas kiadvány esetén). A számok centimétert jelentenek. A szürke felület a szedési tükör. Ha egylapos nyomtatványt tervezünk, például szórólapot, akkor is követhetjük ezt az elrendezést. Ha mégis egyformára méretez-
114
nénk a két szélső margót, az alsó-felső itt látható különbségét akkor is tartsuk meg. (Alul azért szükséges több helyet hagyni, hogy meg lehessen fogni a lapot anélkül, hogy kezünk az írást takarná.) Sajnos, a legtöbbször – roszszul értelmezett papírtakarékosságból – kisebb margókat hagynak. Címrendszer Az átfogóbb írásműveket szerzőik tagolni szokták. Vannak nagy, fő egységek, azon belül fejezetek, pontok, bekezdések, stb. Mindezek a logikus felépítést, ezen keresztül pedig a jobb érthetőséget szolgálják. Egy kiadvány, brosúra címrendszerének is ezt a struktúrát kell követnie. Amikor megtervezzük a címrendszert, előbb meg kell vizsgálnunk, hogy valóban logikus-e a szöveg felosztása, az alkotó végig következetesen alkalmazta-e az általa elképzelt szerkezetet, vagy néhol eltért-e tőle? Az ilyen eltéréseket - ha csak lehet - korrigáltatni kell. Tördelés szempontjából is szigorúan betartandó rendszert kell alkotnunk a magunk számára. Mint a tipográfiában általában, itt sincsenek áthághatatlan szabályok, csak általános szokások, és éppen az a nagy egyéniség, aki ettől eltérve tud emlékezetesen szépet alkotni. A leggyakoribb megoldás a következő: -
főcím: állhat önálló, üres oldalon, vagy szöveges oldal legtetején, középen;
-
első rendű alcím: középre, de kisebb betűvel (vagy húzódhat valamennyire az egyik margó irányába, de nem teljesen);
-
másodrendű alcím: még mindig lehet középen, még kisebb betűvel, vagy - miközben a betű is kisebb - még jobban közelít ahhoz a margóhoz, amelyhez az első rendű is közelít;
-
harmadrendű alcím: ez az utolsó, amely - a betű méretének további csökkentése mellett - maradhat még középen, vagy eléri a margót, az első sorok behúzásával egyenlő kezdéssel. Például:
Jelen anyagunkban például van a fejezeteknek főcíme, amelyek külön oldalakon találhatók meg, és harmadrendű alcímek, mert úgy ítéltük meg, hogy első és másodrendű címekre nincs szükség. Ha még további, alacsonyabb rendű szintekre is szükség van, azok már csak a margó közelében lehetnek, a bekezdések első sorával egyező behúzással.
115
Természetes, hogy a legkisebb használt címbetű méret sem lehet azonos a folyó szöveg betűivel. A legalacsonyabb rangú cím, amit még használunk, legfeljebb akkora lehet, mint a szöveg betűje, de legalább félkövér kiemeléssel kell megkülönböztetni attól. (Ez a helyzet itt is.) Fontos, hogy az alacsonyabb rendű címek előtt nagyobb távolság legyen, mint utánuk, mert éreztetni kell, hogy az alatta lévő szövegrészhez tartozik. Mint erről már esett szó, eltérő megoldások is elképzelhetők. Főleg tudományos munkáknál szokás a címeket sorszámokkal is ellátni. Ezek között is kedvelt az un. könyvtári katalógus-számozás, ahol a különböző szinteket jelző számok között pont van. Ilyen helyen pl.: az 1.3.12 jelzés azt jelenti, hogy az 1. főtéma 3. fejezetének 12. pontját látjuk. Ilyen címrendszer alkalmazásánál általában minden címet a bal margónál kezdenek, sorrendiségüket a sorszám kisebb-nagyobb tagoltsága, és a váltakozó betűnagyság jelzi. Újság jellegű tördelés Újságot - feltehetően - senki sem fog készíteni azok közül, akik ezt a jegyzetet olvassák. Előfordulhat azonban két olyan eset, amikor nem árt konyítani hozzá: 1. Manapság divattá vált, hogy egyes cégek bizonyos, reklám jellegű közlendőiket un. hírlevél formájában küldjék el az érintett partnereknek, reménybeli vevőknek. A hírlevelet pedig többnyire újsághoz hasonló formára szokás tördelni. 2. A gyerekekre úgy 12-14 éves korban rájön egy újságkészítési láz, amikor egy kicsit játékból, egy kicsit komolyan, újságot próbálnak készíteni. Az újságok szövegeit ma már kivétel nélkül téglalap alakba szedik, tördelik. Az un. nadrágszíj- és a zászlós elrendezés már nem divat. A cikk testébe beletartoznak az ábrák, képek, és az un. líd-ek (kiemelt indító szövegek) is. Csak arra kell ügyelnünk, hogy az összefüggő szövegrészek ne szakadjanak el egymástól.
A bal oldali ábra a rossz példát mutatja. A bal alsó, bevonalkázott részt a képek elszakítják a többi szövegtől, és azt a képzetet keltik az olvasóban, mintha az egy külön cikk lenne, ugyanis a szem az első hasáb alján, ha elér a képhez, önkéntelenül a második hasábban folytatja az olvasást. Persze akkor nem lesz értelme, hiszen kihagyta az alsó részt. A jobb oldali elrendezés már szerencsésebb.
116
Ha a következő ábrával bemutatott módon helyezünk el szöveget, követhetjük mindkét jelzett sorrendet, erre sem tipográfiai hagyomány nincs, sem egységes emberi megítélés. Talán azt lehet tanácsolni, hogy ha folyamatos szövegről van szó, a bal oldali sorrendben célszerűbb elhelyezni az egymást követő részeket, mert akkor az ember efféle logikát vár el, ha pedig valamilyen módon részekre (bekezdésekre, alfejezetekre) tudjuk bontani, akkor a jobb oldali a célszerű, mert a szem valahogy jobban szereti azt.
Az „írógép-papír” nagyságú, un. A4 méretű lapra leginkább a kéthasábos bontás ajánlható, de három hasábnál többet semmi esetre sem szerencsés rázsugorítani. Ha már újságról esik szó, említést érdemel, hogy az egy lapnál (két oldal) nagyobb hírlevél csak akkor mutat igazán jól, ha nem két különálló lapja nyomtatják, hanem kettéhajtottra, mintha valóban újság lenne. Fénymásolók között léteznek olyanok, amelyek A3 méretre is tudnak nyomtatni, számítógépes nyomtatók viszont általában nem. Ezért A4-ben kell kinyomtatni az egyes oldalakat, majd ezeket óvatosan, alig láthatóan egymás mellé ragasztva, A3-as méretben lehet behelyezni a nagy fénymásolóba.) Képek méretezése A képek méretezése nem lehet önkényes. Szolgálnia kell a közlést. A képeket elhelyezhetjük eredeti arányaiban, de el is hagyhatjuk egy részét, ha azon nincs lényeges látnivaló, és így jobban illeszkedik a kompozícióba. Ismert képek reprodukcióival azonban ezt nem szabad megtenni, vagy jelezni kell, hogy annak csak egy része kerül bemutatásra. Tudjuk tanulmányainkból, hogy a Word a képet ötféle módon tudja behelyezni a szövegkörnyezetbe: - Vagy elválasztja vízszintesen, vagy négyzetesen veheti körül, körülfolyhatja szorosan, kerülhet rá a betűkre, vagy a betűk alá, amikor a betűk teljesen belepik a képet. Tanácsot nem lehet adni arra nézve, hogy melyik is a szebb, a jobb? Ajánlatos megnézni így is, úgy is. Ez pénzbe nem kerül, hiszen elegendő a nyomtatási képet megtekinteni. A körbefuttatás manapság a legkedveltebb megoldás. Szögezzük le, hogy körbefuttatni csak úgy szabad, hogy a képet két hasáb határára helyezzük. Lehetetlen ugyanis elolvasni egy szöveget akkor, ha több centi távolságban kell keresgélni, hogy vajon melyik sor is lehet a kép előtti sorunk folytatása?
117
A kép ki is futhat, vagyis elmehet egészen a lap széléig, úgy, hogy egy nyilván, lényegtelen - része ezáltal le is vágódik. Figyelni kell azonban arra, hogy lényeges részlet ne kerüljön vágásba, vagy hajtásra. A képek és a szöveg közötti üres részt csatornának nevezik. Fontos, hogy egy nyomtatványon belül a csatornák egységesek legyenek. Képek kivágása Előfordulhat, a kompozíció készítése közben jövünk rá, hogy ha egy kép teljes látványából annak csak egy részletét emelnénk ki, sokkal jobb hatást érhetnénk el. Ez megint a PAINT-be visz bennünket, mert ott lehet ezt a műtétet a legkönnyebben elvégezni. Ne féljünk belevágni a képen látható tárgyakba, sőt a személyekbe sem. Egy jó kivágás növelheti a kép atmoszféráját, intimebb hangulatot kelthet. Lássunk erre egy példát: Az első kép az eredeti, a második a jól „megvágott”. A második kép esetén úgy érezzük, szinte tudjuk, hogy a kislány a képernyőt figyeli. Az első képnél ez nem ilyen egyértelmű. Lehet, hogy az ajtót nézi? Vagy a tükörbe sandít? Holott a két kép ugyanaz, csak a másodiknál megfelelő vágást alkalmaztunk. (Érdemes úgy is megtekinteni ezt a két képet, hogy hol az egyiket, hol a másikat takarjuk el.)
A kilövés Ha olyan nyomtatványt készítünk, ahol egy papírlapra egyszerre több szövegoldalt helyezünk el, akkor azokat úgy célszerű elhelyezni, hogy a lap egyszerű összehajtásával minden oldal azonnal a helyére kerüljön. Így készülnek az újságok is. Ezt az állapotot hívják vágatlan példánynak. Ha ugyanis elvégzik a megfelelő oldalakon a vágást, akkor már készen is áll maga az újság. Ehhez azonban nem mindegy, hogy melyik szöveget hová helyezik. Az ezt szolgáló elrendezési sémát hívják kilövésnek. A mi esetünkben legfeljebb akkor lehet ilyesmiről beszélni, ha az A4-es, vagy legfeljebb az A3-as lapot akarjuk négyfelé hajtogatni, és ez nem is olyan elképzelhetetlen. Létezik például egy célszerű hajtogatási-nyomtatási séma kis értesítők, meghívók nyomtatására. Ez hazánkban alig ismert, de külföldön nagy divat.
118
Az első képen a kiterített lapot látjuk. A másodikon ennek összehajtott képét. Tegyük fel, hogy ez egy meghívó. Meghívók esetében a külső, első oldalon van olvasni való („Meghívó”), és a belső második oldalon (a részletes szöveg). Jól látható, hogy a lapot először a hosszabbik tengelye mentén kell félbehajtani, majd a másik tengelye mentén negyedbe. Így alakul ki a második képen látható alakzat. Ez nagyon praktikus, két okból is: nem kell a meghívó mindkét oldalára nyomtatni (az drágítaná), és nem szükséges kartonból készíteni (az is drágítaná). Sőt, van egy üres belső felülete, ahová olyan szöveget lehet beírni akár nyomtatóval, akár kézzel egyetlen példányban, ami csak az egyik címzettnek szól . Csakhogy e két felső mezőbe a szöveget fejjel lefelé kell beilleszteni. Ezért intéztük úgy, hogy a kevesebb szöveget tartalmazó oldalak kerüljenek felülre. A Word-ben azonban fejjel lefelé nem lehet írni. Ennek a problémának a megoldására két lehetőségünk van. Vagy a WordArt-ot hívjuk segítségül, mert az akár fejtetőre is fordítható, vagy rendesen megírjuk a szöveget a helyén, majd a PrintScreen és a Paint segítségével fejtetőre állított képet készítünk belőle,amit aztán beillesztünk a helyére. Brosúra „kilövése” Előfordulhat, hogy soklapos füzetecskét, brosúrát szeretnénk készíteni. Ehhez a legcélszerűbb A5-ös méretben gondolkodni. A rendelkezésünkre álló A4-es méretet csak félbe kell hajtani. A táblázatok célszerű felhasználásának tárgyalásánál már láttuk, hogyan kell a fekvő A4-et két A5-ös oldalra felosztani. Most már csak az a kérdés, hogy melyik szöveg hová kerüljön? Ha a szövegünk elfér egyetlen A4-es papír két oldalán, összesen négy A5ös oldalon, akkor ez nem okozhat problémát. Ennél nagyobb anyaggal azonban már gondjaink támadnak. Az első az, hogy ilyen füzetecske esetében négyesével szaporodnak az oldalak, hiszen ha eggyel több A4-es lapot teszek hozzá, az négy A5-ös oldallal gyarapítja a terjedelmet. Jóval nagyobb gond azonban a másik: hogyan is kerüljenek fel az oldalak? Mi után mi következzék? Ennek megoldására igen egyszerű módszert javaslunk. Bármekkora papírlapokból, akár cetlik-
119
ből, fogjunk össze pont annyit, amennyi A4-es lapra lesz szükség brosúránkhoz. Ezt az egészet hajtsuk félbe. Ezáltal egy kis füzetecskét nyerünk, amelynek pont annyi oldala van, amennyi nyomtatványunknak lesz. Ezek után sorszámozzuk végi valamennyi oldalt, az elsőtől az utolsóig, gondosan lapozgatva. Amint elkészültünk ezzel, az egyes cetliken látni fogjuk, hogy melyik oldal mellé melyik kerüljön, úgy a lapok elején, mint a hátoldalán.
120
12/10. fejezet:
Prospektus CD-n, vagy honlapon? (nem csak a papíroké a világ…)
121
Most már –elméletben - tudunk mindent ahhoz, hogy profi nyomtatványokat szerkesszünk. A hátra lévő két anyagban elegendő feladat és minta lesz ahhoz, hogy a tanultakat be is gyakoroljuk. De vajon mindig, mindent ki is kell nyomtatni? Furcsa egy kérdés. Hát nem azért törtük magunkat eddig, hogy képessé váljunk erre? Ám az üzleti üzenetek és a hírlevelek ma már többnyire e-mail formájában jutnak el a címzettekhez, akik azt esetleg mégiscsak kinyomtatják. Ha pedig mégsem, elolvassák számítógépük képernyőjén. Vagyis mindenképpen a szemük elé kerül. Akkor pedig épp annyira fontos a profi kinézet, mintha borítékban, posta útján kerülne az asztalára. Éppen ezért: - Miért ne készíthetnénk például a PowerPoint oldalaira épp olyan összeállításokat, mint egy hagyományos prospektus? Mert miből is áll egy nyomtatott prospektus? Olyan papírlapokból, amelyekre képeket és írott szövegeket helyeznek el. Mi a PwP oldalaira ugyanúgy felvihetünk színes képeket is, szövegeket is, mint nyomtatás esetén a papírlapra. Nos, mi ezt elnevezzük elektronikus prospektusnak, röviden e-prosinak. De ma már azt is elvárják bárki üzletembertől, hogy a névjegyen szerepeljen honlapjának címe is. Vagyis, hogy legyen honlapja. Honlapot viszont hihetetlen magas áron, több százezer Forintért lehet csak csináltatni. Igaz, léteznek lehetőségek arra, hogy valaki saját maga készítsen honlapot. Ennek – mint tudjuk – az az ismert módja, hogy igénybe ve hetjük valamely cég előre elkészített sablonját, amelyet kiszínezhetünk négy-ötféle módon, és űrlapszerűen kitölthetjük sajátszövegeinkkel, de ha valaki ránéz, ordít róla a sablonosság. Az e-prosit azonban feltehetjük honlapként is egy szerverre évi 4-5 ezer Forint áráért, ráadásul CD-re is másolhatjuk, amit ugyanúgy nyújthatunk át a legfontosabb ügyfeleknek, mint egy prospektust. Eddig megszerzett ismereteink birtokában már az sem jelenthet problémát, hogy a CD tokjához egyedi fedőlapot készítsünk, és nyomtassunk. Sőt, az e-prosi (mint honlap is) többre képes, mint a nyomtatott változat, hiszen elektronikusan a képek meg is mozdíthatók, sőt, hangot is kaphatnak. PwP-ből e-prosi, e-prosiból honlap Arra már több ízben hivatkoztunk, hogy anyagunk feltételezi a számítógép-kezelői szint ismeretanyagának tudását. A professzionális megjelenés sem lehet probléma eddigi fejezeteink elsajátítása után. A PowerPoint-ból akkor lesz e-prosi, ha nem csak egyetlen lapján munkálkodunk, mint eddig, amikor „munkalap”-nak használtuk azt, hanem, ha az egyes lapjait ugyanúgy szerkesztjük meg, mint tettük eddig a Word-ben, arra készülve, hogy majdan ki is lesz az nyomtatva. A PwP minden egyes lapját – nevezzük most már úgy, ahogy illik: dia felületét - tekintsük egyegy papírlapnak, és akkor eddig szerzett tudásunk tökéletesen használható
122
lesz itt is. Amit most hozzá kell tennünk mindehhez, az a speciális szempontok összegyűjtése. Mégpedig: -
Annak érdekében, hogy a PwP egyik lapjáról a másikra lehessen lapozni minden oldalra el kell helyezni egy, a továbblépéshez szükséges vezérlőgomb (erre a honlap változat miatt van szükség!);
-
ne használjuk a PwP animálási eszközei közül a kiemelésre, és az eltüntetésre valókat;
-
egy-egy diára ne tegyünk fel sok elemet;
-
minden képet jpg, vagy gif formátumban tegyünk fel;
-
az automatikus vetítési beállítást.
Ezek a tanácsok részben azt szolgálják, hogy e-prosink ne váljék túlzsúfolttá, és az egyes „érdekes” elemek (pl.: mozgó gif-ek) ne vonják el a figyelmet a lényegről, illetve azt, hogy ha honlapként is fel akarjuk használni, akkor az ne legyen lassú. Amikor úgy gondoljuk, hogy e-prosink elkészült, nyissunk számára egy új mappát. Ez legyen ott, ahol eddig maga a PwP anyag volt található, és a mappának is adjuk azt a nevet, amit eddigi anyagunk viselt. (Pl.: Új bútorok) Amint e-prosinkat behelyeztük be ebbe a mappába, nevét írjuk át index-re. Minden, honlappá alakításra váró e-prosinknak az index nevet kell adnunk, mert honlapként csak így tölthetjük fel. Nyissuk meg ismét, most már erről a helyről és ezzel a névvel. Ha megnyílt, a FÁJL menüből adjuk ki A MENTÉS MÁSKÉNT parancsot! A megnyíló párbeszédablak alján jelöljük be fájl típusnak a WEBLAP FORMÁTUM-ot, és ott adjunk címet is anyagunknak. Ezzel nem az „index” nevet változtatjuk meg, hanem azt a nevet állítjuk elő, amit majd, amikor már honlapként fog működni, a képernyő legfelső sorában jelenít meg az Internet.
Ezután kattintsunk a KÖZZÉTÉTEL gombra.
123
Az elsőként megnyílt ablakkal semmi dolgunk, kattintsunk rögtön annak WEBES BEÁLLÍTÁSOK feliratú gombjára. Amikor az is megnyílik, azt kell ellenőriznünk, hogy a fenti képünkön karikával megjelölt felső jelölőnégyzetben vane „PIPA”, vagy nincs (ha van, töröljük!), és az alatta lévő másokban, melyet most szintén bekarikáztunk, van-e „PIPA” (ha nincs, tegyünk bele!) Kattintsunk mindkét ablakban az OK-ra, majd az eredeti MENTÉS MÁSKÉNT ablakban kattintsunk a MENTÉS-re. Végül zárjuk be az egészet. (Ekkor megjelenik egy figyelmeztető tábla, arra is kattintsunk OK-t!) Az e-prosink számára létrehozott mappában ezek után három elemet találunk:
A jobb oldali az eredeti bemutatónk, abban a formában, ahogy megalkottuk. A bal oldali hasonló ikon, és a mappa együttesen annak Net-re tölthető formátuma. Az előbbi képen „a honlap” felirattal összekapcsolt két elem el-
124
választhatatlan egységet képez, ha nem együtt mozgatjuk őket, hanem csak az egyiket helyezzük máshová, nem működik. Ha az egyiket kitöröljük, a másik is automatikusan távozik a színről. Ha ezen páros „index” feliratú tagját megnyitjuk, megtekinthetjük alkotásunkat immár az Internet számára is működtethető állapotában. Próbáljuk ki, teszteljük ebben az állapotában is, és főleg azt vizsgáljuk meg, hogy minden gomb, minden link működik-e, és oda kapcsol-e, ahová mi szeretnénk? Ha valami hibádzik, célszerű a párost kitörölni, „az eredeti” index-ben elvégezni a szükséges módosítást, majd ismét átváltoztatni weblappá. PwP alkotta honlapunk, mint látjuk, nem fogja kitölteni a képernyő teljes szélességét. Jobbra is, balra is marad egy kicsike üres sáv. Akinek ez nem tetszik, megpróbálkozhat azzal, hogy Word-ben, vagy Excelben készítse el weblapját. Honlap Word alapon A saját honlap PwP alapon készíthető el a legkönnyebben, és biztosak lehetünk abban, hogy nem fog meglepetéseket okozni nekünk, gyakorlatlan honlapkészítőknek sem. De van az a már említett hátránya, hogy nem használja ki a teljes felületet. Próbáljunk hát szerencsét a Word-ben is! A legfontosabb kezdőlépések: -
Az oldalbeállításnál válasszuk a fekvő formátumot;
-
Az alsó és felső margót állítsuk 0,1 cm méretűre, de a két oldalsó margót hagyjuk meg 2,5 cm-esnek;
-
A papírlapoknál használt betűméreteknél 1,5-szer nagyobb betűkkel dolgozzunk, 12 pt helyett például állítsuk be alapértéknek a 18 pt-t!
Ha Word-ben készítjük el honlapunkat, akkor az teljesen ki tudja majd tölteni a képernyőt. A profi nyomtatvány készítésével kapcsolatos, eddig megszerzett ismereteinket egy az egyben át tudjuk ültetni ide is. Számolnunk kell azonban két dologgal is. Az egyik az, hogy ha a Word formában készült anyagot alakítja át a számítógép Internetre alkalmassá, akkor a Word-ben egymást követő oldalak egyetlen hosszú lapként jelennek majd meg, vagyis nem lapozódnak, hanem olyan lesz az egész, mintha egy nagyon hosszú papírra írtunk volna. Ez persze nem baj, de gondolnunk kell rá. A másik már kellemetlenebb: Word esetén képet, WordArt ábrát csak „ A SZÖVEGGEL EGY SORBA” módon helyezzünk el, ha ugyanis az egyébként roppant kényelmes „ A SZÖVEG ELÉ” módot választjuk, a kép az átalakítás során elcsúszik a helyéről, esetleg olyan helyre, ahol kifejezetten zavaró is lehet. Az anyag átformálása itt is a MENTÉS MÁSKÉNT parancs kiadásával kezdődik. Az ennek hatására kinyíló ablaknál a fájl típusát kell kiválasztanunk, így:
125
Azonnal megjelenik egy másik ablak:
Ebben az ablakban megjelenő szövegek arról tudósítanak bennünket, hogy az általunk elgondolt, és beállított formázási módokból miket nem tud teljesíteni az Internet, illetve ezeken mit változtat meg a program. Ez ellen nincs apelláta. Vagy elfogadjuk, vagy nincs tovább vezető út. Ha elfogadjuk, azonnal átvált a képernyő arra a látványra, amely majd honlapként lesz látható. Tapasztalataink szerint ebben nem érdemes javítanunk, ha valami hibát észlelünk, sőt, nézegetni sem érdemes. Ha javítani valót észlelünk, ezt az egészet, mármint a Net-es változatot töröljük ki, az eredeti anyagon javítsunk, és azt fordíttassuk át ismét. Ha pedig látni akarjuk az igazi kinézetét anyagunknak, zárjuk be azt, amit most látunk, és nyissuk meg újból. (Érdemes így eljárni!) Ugyanis itt is három elemet fogunk találni az index mappájában:
Ai „index.htm”-re kell kattintanunk akkor is, ha az igazi honlapi nézetet akarjuk látni, és akkor is, ha ezt az egészet ki akarjuk törölni. Javítás okán viszont mindig az itt „eredeti” szóval jelölt változathoz nyúljunk! Az Excelben is hasonlóképpen kell eljárnunk.
126
Az Internet-es tárhely, és a honlap felhelyezése A honlapokat bérelt helyekre lehet fölrakni, 4-5 ezer forintos éves díj ellenében. Ennek érdekében választanunk kell egy ilyen szolgáltatót, amelyek közül bőségesen válogathatunk a Google segítségével. Ha tárhelyünk aktívvá válik, a Microsoft TOTALCOMMANDER nevű programjával tudjuk alkotásunkat felhelyezni a szerverre. (A TOTALCOMMANDER ingyenes változata ugyancsak több helyről is beszerezhető.) Először nyissuk meg a TOTALCOMMANDER-t. Ez a látvány tárul elénk:
Kattintsunk a képen megjelölt parancsikonra, utána pedig a megjelenő ablakban a SZERKESZTÉS gombra. Töltsük ki a megnyíló táblázatot:
127
Csak azokat a sorokat töltsük ki, amiben itt, ábránkban feliratot találunk! A legfontosabb a FELHASZNÁLÓI NÉV. Ide a regisztációkor kapott nevünket kell beírni, vagyis azt a részt, ami a teljes címben egyedi, csak a miénk. Az alatta lévő sorba a regisztráláskor kapott jelszavunkat kell írnunk. Ne lepődjünk meg, itt is csak csillagok jelzik az egyes karakterek bevitelét. Maga a jelszó nem jelenik meg. Végül a Helyi könyvtárba beállíthatjuk annak a mappának a helyét, ahol index nevet viselő alkotásunk várja a színrelépést. Ha mindezzel megvagyunk, nyomjuk meg az OK gombot. Az ablak megváltozik:
Ha a képen látható kis párbeszéd ablakon kijelöljük a témánk nevét (ez az a cím, amit a legfelső rovatba írtunk be az előbb), majd rákattintunk a KAPCSOLÓDÁS-ra, a TOTAL COMMANDER megnyitja honlapunk tárhelyét. Ha most telepítjük fel oda az első anyagot, ez az oldal természetesen üres lesz. Ha már van ott anyag, de le akarjuk cserélni, akkor az ott megjelenő INDEX és INDEX ELEMEI sorokat előbb ki kell törölnünk. (Ha módosítani akarunk bármit, a Netes tárhelyen célszerű előbb a teljes, előző anyagot letörölni, és a teljes új anyagot felrakni. Körülményesnek tűnik, de néhány perc alatt megoldható.) A törlés úgy történik, hogy a szerver oldalán (mindig 0-val van jelezve!) a két törlendő sorra rákattintunk a JOBB EGÉR-GOMBBAL, amitől azok pirossá válnak (itt ez mutatja a kijelölés tényét), majd rákattintunk alul a TÖRLÉS gombra. Vissza fog kérdezni, hogy mennyit akarunk törölni, válasszuk bátran a MINDENT gombot. A törlés viszonylag gyorsan megtörténik, és a végén üressé válik a szervert jelképező oldal.
128
A másik oldalon közben megjelent a honlap anyagunkat tároló mappa. Ha nem így lenne, keressük meg a könyvtárak között, a DOS-ban megtanult lépegetési módszerekkel. Ha megtaláltuk, most itt jelöljük ki a megfelelő INDEX és INDEX ELEMEI sorokat. Ha pirosra váltottak, ellenőrizzük még fent, hogy az ábránkon ellipszissel megjelölt helyen az AUTOMATA szó szerepel-e (ha nem, kapcsoljuk át erre!), és alul kattintsunk a MÁSOLÁS-ra. A megnyíló kis ablakon OK-t kattintunk, és máris elindul a telepítés. Ez az anyag terjedelmétől függően jóval tovább is eltarthat, mint a törlés volt. Hagyjuk nyugodtan magára a gépet, semmi esetre se piszkáljunk bele a töltés folyamán, mert azzal csak bajokat okozunk saját magunknak. A töltés akkor ér véget, ha a töltés folyamatát szimbolizáló tábla eltűnik a képernyő közepéről, és mindkét oldalon csak az INDEX és az INDEX ELEMEI sor látható. Kattintsunk ekkor a SZÉTKAPCSOLÁS gombra. Készen vagyunk. Következő – s egyben utolsó – lépésünk az legyen, hogy azonnal megnyitjuk újsütetű honlapunkat, és teljes egészében kipróbáljuk. Ha valahol megakad, valami nem működik, javítsuk ki ennek megfelelően az eredeti e-prosi anyagot, mentsük el újból weblapként, és letörölve az előzőt, telepítsük fel a legújabbat. Azt újból teszteljük le, stb. Nagyon fontos azonban, hogy egy nap lehetőleg csak egyszer-kétszer lépjünk be honlapunk „belsejébe”. Ha ugyanis ezt egymásután többször is megtesszük, a szervez belső védekező mechanizmusa megállj-t parancsol nekünk. Először szándékosan és jelentősen lelassítja a törlés és feltöltés sebességét, majd – esetleg – le is tilt bennünket egy időre. A legjobb tehát ezt elkerülni úgy, hogy a feltöltés előtt teszteljük elegendő mértékben az anyagot, és akkor helyezzük fel a szerverre, ha már bizonyossá vált, hogy nincs benne semmi hiba. Számoljunk még azzal a problémával is, hogy – mivel az itt bemutatott eszközök (Word, Excel és PwP) valamennyien a Microsoft termékei, garantáltan jól csak akkor fognak működni az egyes számítógépeken, ha honlapunkat az Internet Explorer nevű intézővel nyitják meg, mivel az is Msoft alkotás. Firefox, GoogleChrom és más intézők esetében előfordulhat, hogy honlapunk kisebb ablakban nyílik meg, vagyis nem tölti ki a teljes képernyőt.
129
Ezt a problémát azonban már csak kétféle módon tudjuk megoldani: -
megtanuljuk a Web-programozást, vagy
-
mással készíttetünk honlapot.
Azonban mindkettő igen drága mulatság.
130
12/11. fejezet:
Gyakorló feladatok
131
ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK -
-
Miért használjuk fel a profi nyomatok elkészítéséhez a táblázatokat? Hosszabb, folyamatos szöveghez milyen jellegű betűk ajánlottak? Egy betűtípuson belül milyen stílusok lehetségesek? Melyik a folyamatos szövegekhez használt betűknél a már-, illetve még elfogadható alsó és felső mérethatár? Milyen jellegű hibák azok, amelyeket a helyesírást ellenőrző program nem képes felismerni? Hogyan néz ki egy jobbra zárt szöveg a bal szélén? Mit kell tenni, hogy sorkizárás esetén ne hízzanak túl szélesre a szóközök? Mi az a behúzás? Mi a térköz? Hogyan kell kijelölni egy címet keretezéshez, ha nem akarjuk, hogy a keret ne margótól margóig tartson? Hol, és hogyan kell elérni, hogy nyomtatásban ne legyen látható a táblázatok rácsvonala? Mit jelent az, hogy egy képet karakterként illesztünk be a dokumentumba? Egyforma nagyságúnak látjuk-e pl. a l4 pontos Times New Roman „a” és a 14 pontos Arial „a” betűt? Miért helytelen „cifra” betűket használni folyamatos szöveghez? Melyik betűtípus olvasása a legkellemesebb a szemnek? Mire használhatjuk fel a különlegesebb metszésű betűket? Milyen célzattal nyomtatnak szöveget 6 pontos betűkkel? Hogyan kell beállítani olyan betűméretet (pl.: 13 pontosat), amelyik nem szerepel a legördülő listán? Milyen előnyei, és milyen veszélyei vannak a betűk keskenyítésének? Mi az a „folthatás”? Mi az egalizálás? Ha egy Arial-lal írt sorban egy szót úgy akarunk kiemelni, hogy Arial Black-re cseréljük a betűk típusát, akkor ez a sor kicsit távolabb kerül az előtte lévőtől, vagyis ez a sortávolság megnövekszik. Az pedig csúnya. Mit tehetünk ellene? Minél különbözőbb, vagy minél hasonlóbb betűket szabad keverni? Keverhető-e egy antikva, és egy groteszk kurzív betűtípus? Milyen típust nem szabad keverni antikva kurzívval? Sorolj fel néhány szöveg kiemelési lehetőséget! Melyiket mire lehet, és mire nem szabad használni?
132
-
-
Mit lehet, és mit nem lehet a Word segítségével beállítani azokból a követelményekből, amelyek az iniciálé alkalmazása esetén fontosak lehetnek? Mi a szöveg tagolásának alapegysége? Mit jelent az, hogy a behúzás mértéke egy-két négyzet? Mi az elválasztás alapszabálya? Mit tegyünk, ha az automatikus elválasztó nem az előbbi elveknek megfelelően alkalmazza az elválasztást? Hogyan függ össze a hasáb szélességének csökkenése a szóközök szélességének növekedésével? Milyen a javasolt minimális, és maximális sorhosszúság? Mi az aranymetszés? Milyen margóméretet javasolunk A4-es oldalakra?? Mi a kimeneti oldal, az árva- és a fattyúsor? Miért kincs a számunkra a PowerPoint? Mire használjuk kiadványaink szerkesztésekor? Mire kell vigyáznunk, ha képet akarunk elhelyezni? Miért, hogyan célszerű megvágni egy képet? Mi indokolja azt, hogy beszéltünk itt megszerzett tudásunk és az Internet összefüggéséről? AZ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEKRE ADHATÓ VÁLASZOK MEGTALÁLHATÓK AZ ELŐZŐ 10 FEJEZETBEN. ./.
133
JAVASOLT GYAKORLATOK
1. Keress újságban, könyvben, szórólapokon szövegeket, és próbáld másként formázva beírni a gépbe! Ha elkészült, hasonlítsad össze a kettőt. Ha teheted, minimum egy teljes oldalnyit nyomtass ki belőle, és úgy vessed össze az eredetivel! 2. Írd be gépedbe a következő idézetet, majd formázd meg magadnak. Romhányi József: Egy bolha élete Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után. Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán. Anyám egy cipész vérét kicsikarva, átment a kisiparba. Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet, s a csípésem jelentősen viszketett. Lakókutyám egy kis pulipintyó, mint jó suba betakart, de többet akart ifjúi vágyam már tavaszra: átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra, mely nemsoká a plébános ebe lett. Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett. A lelkem felkészült, s a tornácon, hol este a lelkész ült, magam is reverendába bújtam. Ám az új tan, s a jámborság nem kötött le sokáig. Megláttam másnap a szakácsnő bokáit, fogtam magam, s kiugrottam. De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag. Az örökös hagymaszag tönkretette a gyomrom, és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom. Nem maradtam egy estet sem, megszöktem a sekrestyésben, aki velem a kocsmába tántorgott. Magához vett a kántor ott, s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja? Ez a kis út nagy dráma a kántorné életében. Én megértem! Így kerültem iskolába, amit néhány diákban tisztességgel kijártam. Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott, de mivel az osztály sűrűn vakarózott, szavamra, valamit mégiscsak szívhattam magamba! Érettségi vizsgánkon én átmentem. Az elnökre. Felnyögve kaparászott utánam, s bár az ízét utáltam, mégis, pályám érdekében addig benne éldegéltem, amíg a rég áhított fővárosba szállított. Az elnök egy kis színésznőt szeretett. Így kaptam szerepet az egyik színpadon. De nem szerepeltem soha a színlapon, mert atyám tanácsa mindig bennem marad: "Sohase engedd kinyomni magad!" Színésznőm illatos szoknyáján hintázva jártam a színházba. Az öltöző pad alatt én is mindig jól kicsíptem magamat. Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska, ráerőszakolt egy színikritikusra. Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem, de rágós volt, fanyar, avas és vértelen, ezért ugrottam át Önhöz néhány napra többi rajongómat inkább megváratva. Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot... S ezzel a bolha jól belém harapott. Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan. Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
134
Veszítve karriert, nagy lakomát, riadtan menekült az ablakon át. Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva, s lett, ami volt: kutyabolha. 3. Keress környezetedben minél érdekesebben formázott nyomtatványokat, és próbáld leutánozni azokat. Különösen az egyes színházak pénztárainál beszerezhető színdarab-ismertetőket javasoljuk, ahol a szereposztás is fel van tüntetve. 4. Keress néhány képet az Interneten, és mentsed be a könyvtáradba „Kép INT.doc” néven. A BESZÚRÁS / KÉP menüpont segítségével hozz be egy tetszőleges képet a ClipArt választékából, és mentsed el „Kép C.doc” névvel. Az előbbihez hasonlóan keress, és hozz be egy képet fájlból (tetszőleges képet, saját állományodból), és mentsed el azt is az előző két kép mellé, a következő névvel: „Kép F.doc” Nyisd meg a Paint eszközt, és felelevenítve a gyermekkori gyakorlatodat, rajzolj benne egy cica-fejet, vagy mozdonyt, vagy ami egyszerűbb dolog éppen eszedbe jut. Ezt is mentsd el Word dokumentumként „Kép P.doc” névvel. Most foglaljuk össze: hat módját ismertük meg annak, miként lehet digitálisan tárolt képekhez jutni. Említsük meg a hetedik, most terjedő lehetőséget: ez pedig a digitális fényképezőgéppel készített „fotó”, amely elektronikus formában, összekötő vezeték, vagy kártya révén juthat be a gépbe. Játsszuk azt, hogy egy színes magazint szerkesztünk. Ennek a magazinnak két fekvő oldala van. Az a feladat, hogy az első oldalra egy, a másodikra pedig négy képet helyezz el úgy, hogy mindegyikhez magyarázó szöveget is tudjál illeszteni (rá, alá, vagy mellé.) Ehhez az előbbiekben említett öt képet kell felhasználnod. Ha szeretnéd kiélni alkotókedvedet, adj az egésznek egy közös témát, mondjuk: „Bemutatom életem legjobb fotóit” címmel, és a képaláírásokat ennek megfelelően fogalmazd meg. Az első oldalra kerülő kép töltse ki a teljes oldalt margótól margóig. Ide szövegdoboz segítségével helyezd el a szöveget, rá a képre. A második oldalon úgy helyezd el a négy képet és a szövegeket, hogy a táblázat-rácsokat hívod segítségül! Hogy ízlik az alkotás? ./.
135
5. Vadássz az Interneten olyan rajzos képekre, ahol un. „szöveg-ballon”ban van szöveg elhelyezve. Vidd be a Pait-be, és ott cseréld ki a szöveget bármi másra, valahogy így:
6. Vásárolj olyan keresztrejtvény újságot, amelyben van hagyományos, és un. skandináv keresztrejtvény is. Válaszd ki a Neked legjobban tetszőt, és próbáld meg újra alkotni a szövegszerkesztő segítségével! Ha elkészülsz vele, nyomtasd ki. Meg is fejtheted! 7. Lépj be a Paint műhelyébe, és írd be a hal szót egyszer valamelyik talpas, és egyszer valamelyik talp nélküli betűtípussal, kis betűvel is, verzállal is, valahogy így: Állítsd legalább 20 pt-s fokozatra valamennyit! Most próbáld meg a Paint radírjával eltűntetni a talpasok talpait, a talp nélkülieket pedig lássa el talpakkal. (Használd ehhez a nézet nagyítási lehetőségét. Ha valamit óvatlanul, fölöslegesen leradírozol, igyekezz kijavítani a ceruzával.) Ezek után állítsd vissza a Paint-ben a normál méretre a nézőképet. Nézd meg figyelmesen, mit csináltál? Hogyan néznek ki az „átoperált” betűk? Most nyiss meg egy új Paint munkafelületet. (Az előbbieket nem kell elmenteni.) Válassz ki egy nem szokványos betűtípust, és legalább 20 pt-s méretben írd fel vele a „fantázia” szót. Ismét lépj át a nagyított nézetbe, és próbálj saját betűket tervezni oly módon, hogy a meglévő betűket tetszés szerint, de valami egységes koncepció alapján megváltoztatod. (elveszel belőlük az egyik helyen, hozzárajzolsz a másikon, esetleg nyújtod, döntöd, tükrözöd, stb. őket.) Állítsd vissza a normál nézetre az eredményt! Hogy tetszik?
./.
136
8. Írd egymás mellé az összes betűt a billentyűzetről kis- és nagybetűs változatban is. Valamennyit kétszer-kétszer. Jelöld ki (meszeld át) az egyiket, és kérd rá a Symbol jelkészletet. Így megtudhatod, hogy melyik billentyű leütésével melyik ábrához juthatsz hozzá. Például ehhez: ♣ 9. Tervezz egy levélpapírt, és mentsd el mesterpéldányként könyvtáradban (azaz tedd írásvédetté). Nyisd meg újból, és írj rá egy levelet Önmagadnak. Próbáld meg elmenteni ezt is. Látni fogod, hogy a Word azonnal felkínálja a másként való elmentés lehetőségét. Élj ezzel, és mentsed el ezt más néven. Ezzel kipróbáltad, megtapasztaltad, hogyan kell elkészíteni egy levélpapírsablont (ez a „mesterpéldány”), és hogyan kell azzal napi levelezést folytatni, illetve a szöveggel teleírt leveleket megőrizni, dokumentálni. 10. Próbálkozz 1 oldalas, újságszerű lapot tervezni. Szöveget és 2-3 képet az Internetről szerezzél hozzá. Az sem baj, ha a szöveg és a képek nem illenek egymáshoz. Most a kinézet a fontos, nem a tartalom. Legyen türelmed legalább 3-4-féle módon elkészíteni ugyanazt, majd mindet kinyomtatni. Sokat fogsz tanulni a látottakból. 11. Készíts egy színes kisplakátot (A4) az alábbiak mintájára, az ott olvasható szöveg teljes másolásával úgy, hogy az is kifejezze azt a gondolatot, amit a minták: a patronok és a környezetvédelem összefüggését:
12. Alakítsd át az előbbi alkotásodat olyanná, hogy – elvileg – alkalmas legyen a honlappá tételre! Tekintsd meg html nézetben!
137
12/12. fejezet:
Ötletek és minták
138
ÖTLETEK Egy cég számára fontos nyomtatványfélék közül vajon melyek azok, amelyeket professzionális színvonalon is előállíthatunk a „házi nyomdászat” keretein belül? Lássunk ezekből egy kollekciót korábbi prospektusaink képeinek, oldalainak felhasználásával. Így egy füst alatt tudjuk bemutatni a lehetőségeket, és egy e-prosivá szerkesztés eredményét is.
139
140
141
142
- Árucsomagolás kis széria esetén
-
Házi készítésű asztali naptár
143
144
