1 Filozofická fakulta Univerzity Komenského v Bratislave Katedra maďarského jazyka a literatúry Ladislav Pálinkás Tájszavak Peredről Diplomová práca B...
Filozofická fakulta Univerzity Komenského v Bratislave
Katedra maďarského jazyka a literatúry
Ladislav Pálinkás
Tájszavak Peredről Diplomová práca
Bratislava 1997
Prehlasujem na svoju česť, že som diplomovú prácu vypracoval samostatne na základe materiálu, ktorý som získal terénnym výskumom,s použitím uvedenej literatúry
Köszönöm Prof. Szabó József és PhDr. Lanstyák István tanár úrnak szakdolgozatom megírásához nyújtott segítségét
2
1. Bevezetés Dolgozatomban szülőfalum, Pered község tájszavait igyekeztem összegyűjteni. Mivel ez a község egyben szülőfalum is, nyelvjárását gyermekkorom óta anyanyelvemként sajátítottam el. Ezt a nyelvjárást családi és a falusi környezetben használom még ma is, sőt Pereden még a hivatalos érintkezésben is. Más helyeken, Pered határain kívül viszont igyekszem a magyar nyelv köznyelvi változatát használni, különösen a hivatalos érintkezésben. A nyelvjáráskutatás iránt egyetemi tanulmányaim során kezdtem érdeklődni. Ebben nagy szerepe volt Szabó József tanár úrnak, aki a Comenius Egyetemen vendégtanárként adott elő. Az ő buzdítására kezdtük többen is gyűjteni egy adott község nyelvjárását. Kezdetben magnófelvételeket készítettünk, amelyeket az egyezményes magyar hangjelölés szerint fonetikusan átírtunk. Ez a munka nyomtatásban is megjelent a Hungarológia c. tudományos, oktatásmódszertani és tájékoztató füzetekben (1995/6.). Később tájszógyűtéssel kezdtem foglalkozni. A tájszavakat 1995 nyarán spontán megfigyeléssel kezdtem gyűjteni. Az összegyűjtött tájszavakat összevetettem a Magyar Értelmező Kéziszótár szóanyagával. Ekkor jöttem rá, hogy mennyi tájszó él a nyelvjárásomban amelyekről korábban, mivel Pered nyelvjárása az anyanyelvem, nem is tudatosítottam, hogy tájszavak. Később sikerült megfelelő adatközlőket találnom, akik szívesen segítettek munkámban. Az ő segítségükkel pontosítottam az egyes tájszavak jelentését, majd az egyes szavakat mondatokba foglaltattam velük. Ezúton köszönöm meg adatközlőim segítségét, akik szívesen válaszoltak kérdéseimre. Adatközlőim: Pálinkás László, Pálinkás Anna, Balázs Lénárd, Zilizi Mária, Borsányi Gabriella,
3
57 éves; 56 éves; 69 éves; 67 éves; 61 éves.
2. A falu története Pered a Kisalföld Mátyusföld nevű régiójának jelentős községe. A község Galántától kb. 20 kilométerre fekszik délkeleti irányban. Természeti viszonyai, főleg jó minőségű termőföldje és a Vág folyó közelsége kedvező feltételeket biztosítottak a falu fejlődésének. Pered határa korábban gazdag volt erdőkben is, ennek csak nagyon kis része maradt fenn az évszázadok során. Pered község neve egyébként Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára c. munkája szerint a Pere személynév -d képzős származéka. A legrégibb fennmaradt oklevél, melyben Pered neve előfordul, az 1237-1240-es években keletkezett Albeus-féle összeírás. Ez az oklevél a pannonhalmi apátság birtokait sorolja fel. Pered nem volt az apátság birtoka, hanem a Salya nevű birtok határainak megjelölésénél fordul elő, mint szomszédos településé. Pered további írásos említése a Túróczi prépostság megalapításával kapcsolatban maradt fenn. IV. Béla király 1251-ben és 1252-ben keletkezett adómányleveleiben Purud néven fordul elő a falu, mint ennek a prépostságnak ajándékozott falvak egyike. Ekkortól a község lakosainak élete egybefolyt Sellye, Királyfa, Hosszúfalu és Királyrév lakosinak sorsával, akik ettől kezdve szintén a Túróczi prépostság alattvalói lettek. Az uradalom központja a következő évszázadokban Sellye lett. A 16. században komoly változások történtek Pered lakosainak életében. A törökök már 1529-ben betörtek a környékre, és megzavarták a falu nyugalmát. A sellyei uradalom rövid időre Nyári Ferenc, majd 1535-tol Révay Ferenc és István kezére került, de 1548-ban Pered már az esztergomi érsek birtokaként említődik. Ezt a tényt megerősíti az 1549-es Pozsony megyei portaösszeírás is, amely Pereden 18 paraszt, 12 zsellér és két egyéb birtokú portát tart számon. Az esztergomi érsek a vágsellyei uradalmat a 16. század második felében a jezsuita rendnek adományozta. A 16 - 17. században Pered lakosinak nagy része a reformáció híve lett. A lakosság rekatolizálását a jezsuita rend végezte el. A falu a török veszély ellenére is komoly fejlődésnek indult, a 17. században komoly gazdasági település, amit az 1664-es török adóösszeírás is bizonyít, hiszen Pered a környék többi falvaival együtt Érsekújvár 1663-ban történt elfoglalása után szintén török kézre került. Az említett adóösszeírás Pereden 47 háztartást és 61 adófizető személyt tart számon. A török fennhatóság Érsekújvár 1685-ös felszabadulásával végleg megszűnt, azonban a békés fejlődés még váratott magára, hiszen a környéket közvetlenül érintették a II. Rákóczi Ferenc által vezetett Habsburg - ellenes felkelés katonai akciói, elsősorban 1704-1705-ben. Az 1711-ben megkötött szatmári béke meghozta az állandó katonai veszély megszűnését. Megindulhatott a békés fejlődés. A 18.század nyolcvanas évei komoly változásokat okoztak nemcsak Pered, hanem az egész sellyei uradalom életében is. II. József feloszlatta a jezsuita rendet, így Pered új földesura a királyi kamara lett 1783-tól. Ebben az időben a falu lakosai főleg búza, árpa, kukorica, rozs, zab, köles és kender termesztésével foglalkoztak. Az első magyarországi népszámlálás idején, amelynek adatai Pozsony vármegye iratanyagában maradtak fenn 1787-ből, Pereden 186 ház volt, melyet 286 család lakott, ami 1360 személyt jelentett. Ebből 663 volt a nő. A férfiak közül 1 tartozott a nemesek közé, 138 volt paraszt, 114 paraszt örökös, 127 zsellér, 4 kőműves és 1 katona. Az 1828-as adatok már 1893 lakost tartanak számon. Ebben az időben a Peredhez leközelebb eső nagy vásár Szeredben volt, melyet a perediek is látogattak. 4
A falut a 18. század második és a 19. század első felében sok csapás érte. Főleg a Vág folyó áradása tett gyakran kárt a faluban, pl. 1798-ban, 1828-ban és 1831-ben. A víz mellett a tűz volt a második pusztító tényező, ez pl. 1834-ben pusztított. A 19. század legnagyobb pusztítását azonban a kolerajárvány jelentette, amely Pereden először 1831. július 27-től szeptember 13-ig szedte áldozatait, összesen 50 személyt. A 19. század legjelentősebb mozzanata a falu életében az 1848 - 1849-es szabadságharc, és ennek Pered mellett lezajlott csatája volt. A peredi csata a szabadságharc vesztes csatái közé tartozik. Az első csatára 1849. június 16-án került sor az Asbóth Lajos által vezetett II. magyar hadtest és a IV. császári had test csapatai között. A fő csatára június 20-21-én került sor, melynek célja a Vág vonalának megtartása volt. A csata reggel hétkor kezdődött a II. magyar hadtest támadásával. A zsigárdi térséget az osztrák seregek meglehetősen hamar feladták, de Pereden a harcok szinte minden házért folytak. Délután két órára a falut sikerült a magyar seregeknek megszerezniük. Június 21-re megérkeztek a térségbe az orosz csapatok is, minek következtében a magyar hadsereg kénytelen volt feladni Peredet, majd Királyrévet is. A peredi csatával nemcsak a Vág vonala veszett el, de megpecsételődött a magyar szabadságharc sorsa is, hiszen ekkortól a szövetséges túlerővel már nem tudta sikeresen felvenni a harcot. A peredi csata emlékére a pozsonyi honvédegylet 1869-ben emlékművet állított. Pered egy része június 21-én a csata következtében leégett, lakosai közül öten megégtek, ill. megfulladtak. Fényes Elek szerint ebben az időben Perednek 1961 katolikus, 4 óhitű (görög keleti) és 1 evangélikus lakosa volt. A falu földesura a pesti egyetem, a faluhoz legközelebb eső posta Szereden volt (Fényes; 1851: 219). A forradalom által kivívott változások csak nagyon lassan kerültek át a mindennapi életbe. A jobbágyság megszüntetésére csak 1853-ban került sor. 1864-ben a falunak 360 háza és 2177 lakosa volt. 1869-ben a falu lakosságának száma már 2628, 1880-ban 2991, 1890-ben 3284, 1900-ban 3409 és 1910-ben 3414 (Vlastivedný slovník obcí na Slovensku; 1978: 159). 1909-ben nyitották meg a Negyed-Sellye vasútvonalat, ami új lehetőségeket nyithatott volna a falu fejlődésében. A fejlődést az első világháború zavarta meg, amelynek Peredről 131 áldozata volt. Tiszteletükre a falu 1931-ben emlékművet állíttatott. Az első világháború után Pered a Csehszlovák Köztársaság része lett. 1921-ben a falunak 3842 lakosa volt, 1930-ban már 4090. Az 1938-as első bécsi döntés értelmében Peredet ismét Magyarországhoz csatolták. A második világháború befejezése után Pered ismét a Csehszlovák Köztársaság része lett. Lakosai számára azonban nem értek véget a megpróbáltatások, hiszen Peredről 585 személyt telepítettek át Magyarországra, vagy hurcoltak Csehországba kényszermunkára. Ekkor Peredre mintegy 600 szlovákot telepítettek át Magyarországról, Békés megyéből. A falu komolyabb fejlődését az 1960-as évektől figyelhetjük meg. Ezekben az években nyitották meg az új alapiskolát, majd fokozatosan új üzlethálózattal, 1974-ben kultúrházzal, majd óvodával, szociális otthonnal, új lakónegyedekkel gyarapodott a falu. A falu jelenlegi területe 2278 ha, ebből beépített területe 200 ha, a fennmaradó 2078 ha termőföld. Jelenleg a falu lakosságának már csak kisebb része foglalkozik mezőgazdasággal saját és bérelt földeken. A lakosság többségének az ipar a fő megélhetési forrása. A munkások nagy része a közeli városokban (Sellye, Galánta, Pozsony) dolgozik. Pered első temploma 1717-ben épült a nagyszombati jezsuita rend támogatásával. A templom Xavéri Szent Ferenc tiszteletére volt felszentelve. Pered a 16. századig Deáki, majd Sellye, 1642-ben ismét Deáki, majd 1728-tól Zsigárd leányegyháza volt. A falu lakosainak a 18. század vége felé azonban minden igyekezetük 5
megvolt, hogy saját plébánosuk legyen. Ez 1803-ban valósult meg amikor Pered kivált a zsigárdi anyaegyházból, és önálló egyházközséggé vált. A régi templom a 19. század elején már kicsi volt. Pered mai templomának építése 1816. május 26-án kezdődött az alapkő elhelyezésével. Ünnepélyes felszentelésére 1820-ban került sor Keresztelő Szent János tiszteletére. A falu nem maradt el a művelődés és az oktatás területén sem. A falu első alapiskoláját 1779-ben alapították. 1849-ben a Pered mellett lezajlott csata következtében az iskola épülete is komoly károkat szenvedett, így a község vezetősége új iskolát építtetett. Az épületet 1874-ben adták át. 1902-ben a faluban 6 tanító működött. 1960-ban a község vezetősége új épületet építtetett. A falu jelenlegi címere: Piros pajzsra helyezett aranyszínű csoroszlya és ekevas kiegészítve a pajzs két felső sarkában két aranyszínű négyszirmú rózsával. A falu zászlója háromfarkú és zöld, piros, sárga, piros színezetű. A falu nevét 1948 februárjában hatóságilag Peredről Tešedíkovora változtatták. A falu az új nevét Tessedik Sámuelről kapta, aki evangélikus lelkész és gazdasági író volt. Az ő nevéhez fűződik a szarvasi mezőgazdasági iskola megalapítása. Az 1994-es táblatörvény értelmében Pered magyar neve nem használható, mivel történelmi személyiségről kapta hivatalos szlovák megnevezését. A falu eredeti nevének visszaállítása céljából a peredi polgárok 1995-ben népszavazáson vettek részt. A falu lakosságának adatai az 1991-es népszámlálás alapján: a., nemzetiségi megoszlás: magyar: szlovák: cseh: roma: ukrán: egyéb: összesen :
Megjegyzés: Megfigyeléseim alapján Pereden több roma él, mint amennyi a népszámlálási adatokból kitűnik. Ebből arra következtetek, hogy a romák magyarnak ill. szlováknak vallották magukat. b., felekezeti megoszlás: római katolikus: protestáns: felekezet nélküli: görög katolikus: ismeretlen: egyéb: összesen:
3187; 286; 153; 2; 185; 1; 3816.
A falutörténetre vonatkozó adatokat Novák Veronika Pered rövid története c. munkájából vettem. Ez a munka még nem jelent meg nyomtatásban, csupán a kéziratot használtam fel.
6
3. A nyelvjárás leírása A nyelvjárási jelenségek ismertetését Kálmán Béla Nyelvjárásaink c. egyetemi tankönyve alapján kísérelem meg. Egyben felhasználom Imre Samu A mai magyar nyelvjárások rendszere c. munkáját is, elsősorban Az észak-dunai nyelvjárástípus és A csallóközi és szigetközi nyelvjárástípus c. fejezeteket. Mindkét szakkönyv megállapításait igyekszem összevetni Pered nyelvjárási jelenségeivel.
A., Hangtani jelenségek Pered tájnyelve is főként a hangtani jelenségekben, hangzórendszerében tér el más nyelvjárásoktól ill. a köznyelvtől.
elsősorban
magán-
a., Magánhangzók
A rövid magánhangzók száma nyolc; u, ü, i, o, ö, ë, a, e. Az a fonémának a változata csak asszociatív helyzetben fordul elő: apám, kapál, halál, kaszál. A hosszú magánhangzók száma hét; ú, u, í , ó, o, é, á. Az a és az e fonéma csak POLIFONÉ MIKUS értékű hangként él, különösen l, ill. r kiesése esetén: emëgy, rëgge, ere, vonatta, bussza, ara. A köznyelvi á hang a nyelvjárásban egy árnyalattal zártabb; á. A köznyelvi e hang a nyelvjárásban nyíltabb; e. A nyelvjárás legmarkánsabb jelensége a független rendszerszerű zárt í-zés, a nyelvjárás tehát az í-ző nyelvjárások közé tartozik, ebből a szempontból az í fonéma megterhelése eléggé nagy: -hangsúlyos helyzetben: nígy, vír, kík, gíp, kíp, nízëk, típëm, víge, szíp, -hangsúlytalan helyzetben: sëtít, beszíll; -toldalékokban: szeretník, megënním, kírís, vetís, szípsíg, hejsíg. Ebből a nyelvjárási jelenségből kifolyólag a köznyelvben é fonémát tartalmazó homonímák a nyelvjárásban nem homonímák, ugyanis szemben áll egymással az é ill.az í fonéma. Pl. fél 'főnév' - fíll 'ige' ég 'mennybolt' - íg 'lángol'. A nyelvjárás másik markáns jelensége a zárt ë-zés: szërëncse, csërësznye, mëggy, ëggy, lëhet, embër, gyerëk, vetëk, retëk. Az előző jelenséghez hasonlóan a köznyelvben csupán nyílt e fonémát tartalmazó homonímák a nyelvjárásban minimális párt alkotnak: fejem 'főnév' - fejëm 'ige' eszëm 'főnév' - ëszëm 'ige' meg- 'igekötő' - mëg 'kötőszó'. 7
A zárt í-zés és az ë fonéma megléte a nyelvjárás két legmarkánsabb jelensége. Ezenkívül szórványosan jelentkeznek más, a magánhangzók megterheltségére vonatkozó eltérések a köznyelvhez viszonyítva: zárt u-zás:bugár, bukor, csuda, ustor, kápuszta, katuna, vánkus, kukurica, hun 'hol'; zárt ü-zés: gyün, gyükér, fürünnyi; zárt i-zés: igënyës, eriggy, messzi; zárt o-zás: kokas, hovas, magos; zárt ú-zás: gyúnik, rúzsa, -bú, -tú, -rú '-ból, -tól, -ról'; zárt ű-zés: -bű, -rű, -tű '-ből, -től, -ről'; nyílt a-zás: pakróc, alló; nyílt ë-zés: vëlla, vërad; nyílt ó-zás: válló 'vályú', savanyó; nyílt ő-zés: sűrő, físő, gyűrő, gyűsző, tő, tető 'tetű', söprő; labiális ö-zés: böcsűll, öspörös, ömell 'emel', ölíg 'elég', fölhő, köll, tengő 'tengely', visző, ësző, níző 'nézel', ebídőll, szerepőll, helësőll, ínekőll; illabiális í-zés: fírísz 'fűrész', kíseje 'külseje'; illabiális ë-zés: gëríny 'görény', këtíny, sëtít; A köznyelvi hosszú magánhangzóval rövid magánhangzó áll szemben: arpa, hetfő; A köznyelvi rövid magánhangzóval hosszú áll szemben: kácso, satyú; Palatális -- veláris megfelelések: sipka, mutizsd 'mutasd', zsëcskó, pëlva; Magánhangzóhiány: uccajtó, jócakát 'jó éjszakát'; Magánhangzótöbblet: kamara, rizsa. Az asszociatív jelenségek közül a nyelvjárásban jelentkezik az á előtti a-zás ( kapáll, apám, család, kabát, halál, sajnáll, zarándok, szalámi, szakács, vasárnap, Galánto) és az á utáni o-zás (lábo, kádbo, hátro, ládáro, kapávó, kaszávó, taláno 'találna', kácso, sárgo, szároz, Galánto, kártyo, támod).
b., Mássalhangzók
A nyelvjárás mássalhangzói számbelileg megegyeznek a köznyelvéivel. A nyelvjárásra elsősorban az apalatális l-ezés a jellemzo: góla, goló, luk, mëllik 'mellyik', hel, helës, mosolog, killebb, bellebb. Ezzel szemben némely esetben középréses j-zés érvényesül: mijen, ojan, kájho, osztáj, veszíj. Az l+j hangkapcsolatot a legtöbb esetben hosszú jj-nek ejtik: tanújjon, szavajjon, talájjo 'találja'. Kivételek: alla 'alja', bellebb, killebb. Az l+j hangkapcsolat esetében nincs hasonulás: teljes, halja 'hallja': Nem halja, hogy mid beszíllëk. Gyakori nyelvjárási jelenség az l fonéma kiesése: - pótlónyúlásos: ződ, főd, bóha, nyev, bód 'bolt', szíva, gondútam, ketem 'keltem', tavva, bagó, tengő, vonatta, bussza. - pótlónyúlás nélküli: beszínek, száhot 'szállhat', ánok 'állnak'.
8
A mássalhangzók tekintetében ezek a legmarkánsabb jelenségek a nyelvjárásban, ezen kívül a következő szórványos jelenségek fordulnak elő: - palatális ny-ezés: nyőll, teknyő, víny, kenyőcs, kírnyi, óvasnyi; - palatális gy-zés: gyinnye; - palatális ty-zés: satyú 'satu'; - apalatális n-ezés: lánko, kicsinka, suntunk. Hosszú tendencia: - az -l igeképző valamint az -ul, -ül képző l-je is mindig megnyúlik: dobóll, hasall, meszell, gondúll, csókúll, vonúll, szorúll, kerűll; - az -s képző is megnyúlik, de csak toldalékolt alakban: erőssenn, igënyëssenn, magossabb; - az -on, -en, -ön rag n hangja is megnyúlik: asztalonn, székënn, fődönn; - az -an, -en határozoszó-képzőben is megnyúlik az n: gyorsann, lassann, okossann, sárossann, gyorsabbann. Rövid tendencia: ëccsëpët, foró, var 'varr'. Mássalhangzótöbblet: - hiátustöltoként szerepelhet a j és a v: fijú, fijam, sijet; avutó, kakavó, januvár, fëbruvár; - egyéb: pijarc, ottand. Mássalhangzóhiány: tëlázsi, lëcska, pitar, ászló 'zászló'. Asszociatív jelenségek: dn - nn hasonulás -nak, -nek ill. -na, -ne toldalék esetében: annak 'adnak', tunnak, szalannak, kűnnek, rohanna,'rohadna', szakanna, anna 'adna'; rl - ll hasonulás: salló, talló; dny - nny hasonulás -nyi képző esetében: annyi 'adni', tunnyi, engennyi.
9
B., Alaktan a., Szótövek
A -d és a -t végű igékhez közvetlenül, előhangzó nélkül csatlakozik az -n és az -l kezdetű toldalék: kűdlek, kűnnek, annak 'adnak', tanítnak, tartnak, ordítnak, tanítna, tanítlak. Néhány ige a köznyelvvel ellentétben -l tövű: szíll, híll, lőll, lőllünk, főll, nyőllünk. Egyes felső nyelvállású magánhangzót tartalmazó egytagú névszótövekben a magánhangzó hosszú marad toldalékolás esetében is: nyúlak, rúdat, kútak. A -k többesjel ill. birtokos személyjel és a -t tárgyrag közti előhangzó középső nyelvállású: tyúkokot, disznókot, őköt, kalapomot, székëdët, kezüköt, házotokot.
b., Szóképzés
A főnévi igenév képzője -nyi: várnyi, alunnyi, kírnyi, annyi 'adni' dobnyi. Azoknak az igéknek az esetében viszont, amelyek a nyelvtörténészek feltételezései szerint veláris i-t tartalmaztak, a főnévi igenév képzője -nya: innya, írnya, hínya, nyírnya, nyitnya, nyínya, bírnya.
c., Határozóragok
A -ban ~ -ben határozórag hangalakja mindig egybeesik a -ba ~ -be határozórag hangalakjával: A vározsba magos házok vannak. - Józsi a patagba fürdik. - A ingëm ot lóg a szekrímbe. A a-ból ~ s-ből, a-tól ~ s-től, a-ról ~ s-ről ragok magánhangzója a köznyelvihez viszonyítva zártabb, és az l-jük egyáltalán nem hangzik: ëvëtt a levezsbű; a apjátú tanúta eszt; a Marisrú beszígettünk tënnap. A köznyelvi -ért ragnak -ér felel meg: Eszt is csak a pízér csináto. - Emënt vízér.
d., Birtokos személyjelezés
Egyes szám 3.személyben a birtokos személyjel három alakban fordul elő: - Palatális magánhangzót taratalmazó névszótő után -e: keze, feje, ökre, füle; - á magánhangzót tartalmazó tő után -o: lábo, háto, házo; - egyéb veláris magánhangzót tartalmazó tő után -a: lova, annya, asztalja, kúttya. Ragozott alakokban a palatális magánhangzót tartamazó névszótövek után az egyes szám 3. személyű birtokos személyjel - i: kezit, fülibe; a fa tövibe áll - nem lát a ëggyik szëmire.
10
e., Igeragozás
Az ikes igék egyes szám 1. személyben az iktelen igeragozás -k ragját veszik fel: ëszëk, iszok, fekszëk, aluszok, dógozok. Viszont egyes szám 2. személyben az iktelen igék is az egykori ikes igeragot veszik fel: kapó, rakó, váró, adó, író, kírő, beszíllő. Egyes szám 3. személyben a köznyelvi v -tövű igék: nyőll, lőll, híll, szíll alakban fordulnak elő. Tárgyas ragozásban a felszólító mód -d ragja mássalhangzó előtt kiesik: mozs meg, dop ki, lázs be 'lásd be', ír le 'írd le'. Tárgyas ragozásban a -t végű igék esetében a kijelentő módú alakok megegyeznek a felszólító módú alakokkal: Nem lásso a fátú a erdőt. - Lássuk, hotyhum vagy. - Józsi taníccsa a testvírjid bicigliznyi. - Befessük a falad zodre.-Lefordíccsátok eszt a szövegët nëkëm is ? Az egyes szám, első személyű, feltételes módú, jelen idejű, alanyi ragozású igealak esetében a személyrag illeszkedik: annák, látnák, innák, írnák, dógoznák. Az illeszkedett alakok viszont nem kizárólagosak, létezik anník, látník, stb. alak is. Az -ít végű igék felszólító módja: taníjja, szoríjjuk, fordíjjuk. Ezeket az alakokat egyre inkább kiszorítják a taníccsa, szoríccsuk, stb. alakok. Mássalhangzó előtt a felszólító mód -j-je kiesik: vár meg, ugor fő.
C., Mondattani jelenségek A határozott névelő a köznyelvvel szemben a nyelvjárásban csak egyalakú, magánhangzó előtt is a: A apja monta nëki. - Tëdd a könyvet a asztara! - Becsukták a ajtót. A nyelvjárásban a hasonlításhoz a köznyelvi -nál ~ -nél ragok helyett a -tú ~ -tű '-tól ~ -től' ragok a használatosak: Nagyop tűlem. - Pétër még a Pityutú is magossabb. A miatt és a végett névutó jelentése a köznyelvhez képest fordított; a miatt fejezi ki a célhatározót: Gyógyuláso miatt szëdi a csëpëkët; a végett pedig az ok határozót: Beteksíg víget nem vót iskolábo. A nyelvjárásban a köznyelvi fölött, fölé névutó helyett a hëgyëtt, hëgyé használatos: Ot van a doboz a szekrín hëgyëtt. - Tëdd a üvegët a ómárijum hëgyé. A kapcsolatos mondatok és szószerkezetek kötőszava mëg: Ém mëg a Józsi kapátug be a rípát. - Befölhőzött a ég, asztám mëg esnyi is kezdëtt. Kérdő mondatokban az -ë kérdőszócska nem az állítmányhoz, hanem az igekötőhöz ill. a tagadószóhoz kapcsolódik: Maj meglátom, hogy meg-ë tuggya csinányi. - Nem tudom, nem-ë fog nëki ez a füzet köllenyi.
11
4. A gyűjtés módszere Ahogy a bevezetésben írtam, a tájszógyűjtéssel 1995 nyarán kezdtem foglalkozni. Kezdetben spontán megfigyeléssel gyűjtöttem a tájszavakat. Megfigyeltem a falubeli emberek beszédét, és azokat a szavakat, amelyeket tájszónak gondoltam, följegyeztem. Az összegyűjtött tájszavakat összevetettem a Magyar Értelmező Kéziszótár szóanyagával. Kihagytam azokat a szavakat, amelyeknek jelentése a nyelvjárásban megegyezik a köznyelvi jelentésével, és a nyelvjárásban a köznyelvi jelentésen kívül nem rendelkezik más jelentéssel. Másrészt fölvettem a tájszavak közé azokat a szavakat, amelyeket az Értelmező Kéziszótár népnyelvinek ill. tájnyelvinek minősít, és Pered nyelvjárásában megtalálható. Később az összegyűjtött tájszavakat kikérdeztem az adatközlőimtől. Az ő segítségükkel pontosítottam az egyes szavak jelentését, majd a szavakat mondatokba foglaltattam velük. Szótáram túlnyomórészt valódi és jelentésbeli tájszavakat tartalmaz. Az alaki tájszavak közül csupán néhányat vettem fel, azokat, amelyek a nyelvjárásban szórványosan jelentkező nyelvjárási jelenségeket tartalmaznak.
5. A szócikkek felépítése Valódi és jelentésbeli tájszavak esetében címszóként magát a tájszót adom meg, amennyiben a nyelvjárásban lévő hangalakjából nem tudok kikövetkeztetni köznyelvi hangalakot. Ellenkező esetben címszóként a feltételezett köznyelvi alakot adom meg. Alaki tájszavak esetében mindig a szó köznyelvi hangalakját adom meg címszóként. A címszó a szótárban félkövér betűtípussal szerepel. A címszó után dőlt betűkkel szerepel a tájszónak a nyelvjárási hangalakja. A nyelvjárási hangalak után szintén dőlt betűkkel zárójelben megadom egyes tol dalékok kapcsolódási módját a tájszóhoz; főnév esetében a tárgyragot, a többesjelet és az egyes szám 3. személyű birtokos személyjelet, igék esetében a múlt idő és a felszólító mód jelét adom meg. A nyelvjárási hangalak után föltüntetem az egyes tájszavak szófaját, utána fél idézőjelben megadom a tájszó jelentését, majd végül a jelentését példamondatokkal is igyekszem megvilágítani. Egyes tájszavaknál magyarázatot adok a tájszó használati gyakoriságát illetően, némelyeknél néprajzi jellegű leírást is megadok.
12
6. Rövidítések jegyzéke a., szófaji minősítések: fn. - főnév mn. - melléknév hsz. - határozószó tn.i. - tárgyatlan ige ts.i. - tárgyas ige nu. - névutó módsz. - módosítószó b., stílusminősítések: durv. - durva gúny. - gúnyos tréf. - tréfás, humoros c., egyéb: Megj. - általános megjegyzés Népr. - néprajzi leírás KNY. - a tájszó jelentése megegyezik a köznyelvi jelentéssel vö. - vesd össze l. - lásd d., jelek + - már nem használatos, csupán az idős emberek emlékezetében élő szó Kiv. - kiveszőben lévő, ritkán használatos szó
