Tartalomjegyzék
Előszó
9
Bevezetés
11
Gyakorlati józanság
21
Az önszeretet, a világbéke és te
23
Az „Isten” szó használata
28
1. A pillangó
31
2. A szenvedés, a depresszió és a betegség célja
37
3. A szeretet keresése
53
4. Egészséges önzés
61
5. A bűntudat, a szégyen és a bizonytalanság gyógyítása
69
6. Értékeld önmagad!
75
7. Hogyan légy önmagad?
83
8. Fejezd ki magad tisztán és kedvesen!
89
9. Megadás és elengedés
99
10. Mélyben gyökerező tisztelet magad iránt
107
11. Szeresd és gyógyítsd meg belső gyermeked!
115
12. Az ego nem az ellenséged
125
13. Életfeladatod megértése
133
14. Otthon önmagadban
143
15. Lélegezd be az életet lassan és mélyen
151
16. Feltétel nélküli önszeretet
165
17. Hagyj fel az önbírálattal és az elutasítással!
175
18. Bocsáss meg magadnak most!
183
19. Alakítsd át a dühöt, a fájdalmat és a gyűlöletet!
189
20. Kövesd a szíved!
195
21. Engedd el a félelmedet!
207
22. Egészséges önbecsülés, önbizalom és az életbe vetett hit
211
23. Szeresd a tested, de tudd, hogy sokkal több vagy
219
24. Gyakorlati táplálkozási és életmód-iránymutató
231
25. Szeresd magad a kapcsolatodon belül!
237
26. Egészséges elköteleződés önmagad és mások mellett
251
27. Valójában minden szeretet önszeretet
257
28. A hála rejtett kulcsa
263
29. Légy eleven és érezd jól magad!
271
30. Belső gazdagság és anyagi szabadság
277
31. Válaszd a sebezhetőség útját!
289
32. A végső kérdés
295
33. Élj teljességgel, mielőtt meghalsz!
299
Köszönetnyilvánítás
305
A szerzőről
307
Előszó E könyv először magánkiadásban jelent meg 2012-ben, miután szerződéskötésem meghiúsult a világ egyik legnagyobb önismereti kiadójával. A váratlan fordulat ellenére a Nem szenvedésre születtél! első kiadása Ausztráliában, ahol több mint hat évig éltem, számos alkalommal nyerte el a spirituális témájú bestsellerek első helyezését. E frissített kiadásban kifejezetten a mindennapi életben használható gyakorlatokat találhatsz, melyek már eddig is ezreknek segítettek életüket személyes és szakmai szinten is fejleszteni. Bár jogilag nem adhatok orvosi javallatot, bizonyosan kijelenthetem, hogy az itt szereplő gyakorlatok és nézetek sokakon segítettek, akik nem találtak hatékony, hosszú távú megoldást a klasszikus orvoslás, pszichiátria vagy vallás berkein belül. Írásom azt is bizonyítja, hogy ha nem engeded, hogy a félelem vagy az elutasítás megakadályozzon abban, hogy önmagad légy, azzal foglalkozz, amit szeretsz, akkor az életcélod elfogadása által megtalálod belső békédet, örömödet és önbecsülésedet. Személyes tapasztalatom alapján, amikor összeszedjük a bátorságunkat, hogy értékeljük, óvjuk a szívünket és kövessük a hangját, szükségszerűen magunkhoz vonzzuk a támogatást, hogy az igazság, a kedvesség és az értelem vezérelte életet éljünk. A külső elismerés, jóváhagyás, megerősítés, amit mindig keresünk, tudat alatti kiáltás, hogy végre teljességében elismerjük saját értékünket, és ne utasítsuk vissza többé valódi énünket. Szerencsére ma már mindig látom személyes küzdelmeim átfogóbb célját. Küzdelmeim értelme részben abban áll, hogy átadjam a szenvedésem által tanultak lényegét, hogy teljesebben élvezhessétek az életet, mielőtt meghalnátok – ahogyan én is teszem. Létezésünk roppant törékeny, mégis sokkal erősebbek vagyunk, mint gondolnánk. És mivel olyan könnyű magától értetődőnek venni az életet a maga gyors folyásában, fontos tudni, hogy te vagy az egyetlen, aki engedélyezheti, hogy boldog és egészséges legyél. Társad, párod, szüleid, gyermekeid, munkáltatód, orvosod vagy vallási vezetőd nem teheti meg és valószínűleg nem is fogja megtenni helyetted. Ezt a döntést mindennap meg kell hoznunk, ha szeretnénk leküzdeni a félelmet, a negativitást és a bűntudatot. Jelen könyv támogatni fog abban, hogy ezt megtedd. 9
Bevezetés A Nem szenvedésre születtél! című könyv két, személyes cél érdekében végzett kutatómunkám eredményeképp született. Az első célom az volt, hogy megszabaduljak saját szellemi, érzelmi és fizikai szenvedésemtől. A második pedig az élet, saját magam és nem utolsósorban az életcélommal kapcsolatos igazság megismerése, mely felé olthatatlan vágy hajtott. Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Mi az élet célja és az én életem célja? Hogyan gyógyíthatom meg magam, és lelhetem meg a szellemi, lelki és fizikai nyugalmat? Hol találhatom meg a teljes egészséget, boldogságot és az igaz szerelmet? Hogyan virágozhatok ki nap mint nap, ahelyett, hogy megpróbálom átvészelni-túlélni a napot? Hogyan teljesülhet be az életem úgy, hogy közben nem adom el a lelkem, vagy nem érem be kevesebbel? A válaszokat kétségbeesett kutatásaim közepette végül megtaláltam, és több ezer embernek segítettem ugyanebben a folyamatban; az eközben szerzett felismerések képezik könyvem alapját.
Nem voltam ugyan tudatában, de fiatalon sokat szenvedtem – mentálisan, lelkileg, néha testileg is. Életem e korai szakaszában, sokunkhoz hasonlóan, számos fájdalmas tapasztalatot éltem át. Bár csak évekkel később tudtam szavakba foglalni, felnőtté válásom alatt úgy éreztem, hogy nagyon bizonytalan vagyok és nem érdemlem meg, hogy szeressenek. Gyakran voltam zavart, szorongtam, és szégyelltem is ezeket az érzéseket. Miközben menekülni próbáltam a belső feszültség és a környezet kihívásai elől, közvetetten jókora adag szenvedést okoztam saját magamnak. Ráadásként a szüleim botrányos válására, biológiai apám hiányára, több kábítószerfüggő családtagra és a környezetemben domináló pszichológiai diszfunkciókra reagálva, többféle egészségtelen
11
Nem szenvedésre születtél!
szokást vettem fel, melyekkel nagyon mély sebeket ejtettem magamon. 18 éves koromra gyakorlatilag teljesen felborítottam egyébként is ingatag világomat. Háromszor függesztettek fel a középiskolában. Drogokat árultam, számtalanszor tartóztattak le kábítószer-birtoklásért. Miután ittasan és különféle illegális drogok befolyása alatt vezettem, lemondattak a középiskolai futballkapitányi posztomról, mindössze három mérkőzéssel a szenior osztályba kerülésem előtt. Egy durva buli után, hajnalban leparkoltam a kocsimat egy vasúti átkelőhely előtti stoptáblánál és elaludtam. Nagyjából ekkor taszítottam el magamtól az iskolai barátnőmet is, bőven olyan gyógyszerek hatása alatt, melyeket fel sem írtak, és be sem kellett volna vennem. Bár nagyon is szerettem ezt a lányt és fontos volt számomra, nem szándékosan, de tönkretettem a kapcsolatunkat, és mélyen megbántottam önpusztító viselkedésemmel. Kamaszként egyértelműen nem voltam ura önmagamnak. Mindenféle előzetes ismeret nélkül kábítószereztem, ittam és tömtem magamba az ételt, hogy megtört és zavarodott szívem fájdalmain enyhítsek. Döbbenetes méretű, egészségtelen egót teremtettem magamnak a túlélés érdekében, főként azért, hogy kompenzáljam az értéktelenségemmel és alkalmatlanságommal kapcsolatos érzéseimet. Rettenetesen akartam, hogy a társaság befogadjon, beilleszkedjek és tiszteljenek, talán éppen azért, mert legbelül nem szerettem magam, és úgy éreztem, hogy a családom sem értékel. Következésképp hatalmas szenvedést teremtettem magamnak és a környezetemnek is. Ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy saját magam, az életem és a múltam elől menekülök. Nem voltam tudatában, hogy az évek során beivódott gondolatokat és érzéseket tagadom le, melyekről soha nem mertem beszélni, és úgy gondoltam, senki sem értené meg őket. Éppen az érettségi előtt sikerült összetörnöm a szívemet, és elveszítenem életem két fő mozgatórugóját: a lányt, akibe szerelmes voltam és az imádott futballt, a csapattal együtt. Fejlődésemnek ebben a szakaszában életem e két területe személyiségem vagy egóm nagyobb hányadát töltötte be, mint bármi más – ezektől most sikerült rövid úton megszabadulnom. Ma már tudom: ezt azért követhettem el, hogy megszabaduljak saját magamtól, pontosabban attól, akinek hittem magam. Akkoriban ennek nem voltam így a tudatában, de azt az élményt éltem át, amit a pszicho-
12
Bevezetés
lógia és a spiritualitás „az én halálának” nevez: amikor minden eltűnik, aminek gondoltam magam. A szélsőséges arroganciától és a legyőzhetetlenség érzésétől eljutottam a bizonytalanságig és az üldözési mániáig, és gyötrő gondolataimat ösztönösen próbáltam felhasználni a túlélésre, elnyomva a mélyben húzódó valódi problémámat. Távolabbról nézve rendkívül hasznosnak tűnt szabotálni saját, legféltettebb életterületeimet, mert ez menekülést jelentett a megszokott diszfunkcionális környezetem elől, de valójában nagyon egyedül éreztem magam, szégyenkeztem, és azt sem tudtam, hogy segítségre lenne szükségem. Visszatekintve, bármilyen nehéz is volt akkoriban, ma kifejezetten hálás vagyok érte, hiszen ennek köszönhetem, hogy felismertem életcélomat és megszületett valódi személyiségem. Ez az időszak megmutatta, hogyan találhatom meg magamban az erőt, az együttérzést és a bizalmat önmagam iránt, ami később mentőövként és menedékként szolgált számomra. Ha gyermek- és kamaszkorom idején nem éltem volna át annyi fájdalmat a családommal és saját magammal kapcsolatban, ma nem lennék abban a helyzetben, hogy életem eme részére visszanézve, képes legyek megérteni, hogy mindezek konkrét céllal alakították sorsomat. Most már tudom: teljesen el kellett veszítenem magam ahhoz, hogy igazán megtaláljam és meggyógyítsam magam. Túlélésre beállított személyiségemnek meg kellett halnia ahhoz, hogy igaz természetem kivirágozhasson, és elvezethessen egy olyan élethez, amelyben mélyen ismerem, szeretem és tisztelem önmagamat. Amikor a középiskola után egyetemre mentem és elköltöztem otthonról, még mindig rengeteg tudat alatti pszichés és érzelmi fájdalmat vittem magammal. Azért vágtam neki az egyetemnek, mert a családom és a környezetem is elvárta, hiszen a legtöbb ismerősöm a középiskola után továbbtanult. Ebben az időben fogalmam sem volt arról, ki vagyok, vagy mit akarok kezdeni az életemmel. Úsztam az árral. Belevágtam az üzleti, pénzügyi és reklámszakmai képzésbe, abban a hiszemben, hogy jól keresek majd, mivel úgy láttam, hogy a pénz elég fontos, ha nem a legfontosabb szempont az életben. Családom és a szűkebb közösség világlátása, melyben felnőttem, határozottan pénzközpontú volt. Láttam, ahogy szüleim és rokonaim pénzügyi válságokon esnek át, vagy épp a jólét szélsőséges változásait szenvedik el. Végignéztem a válás
13
Nem szenvedésre születtél!
után egyedül maradt anyám küzdelmeit, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy legsürgetőbb vágyammá az anyagi függetlenedés váljon. Ahogyan sokan közülünk, valahol én is abban hittem, hogy a pénz a siker, az erős önbecsülés és a boldogság kulcsa. De nem tartott soká, hogy rájöjjek, a pénzügyi motiváció a testi túlélés szükségletein túl üres és értelmetlen dolog. Látszólag „normális” külső életkörülményeim és célom leple alatt tökéletesen elveszettnek éreztem magam és nagyon szenvedtem. Egyértelmű, hogy az anyagi javakkal kapcsolatos nézeteim a felnövésem során tapasztalt érzelmi kapcsolódás és önértékelés hiányát álcázták. Nem tudtam jobbat kitalálni annál, mint hogy a pénz majd betölti ezt az űrt és begyógyítja a sebeimet, de ez természetesen nem sikerült. Második évfolyamosként, miután már két éve minden áldott reggel szorongva ébredtem, vettem a bátorságot és eldöntöttem: otthagyom az egyetemet. Elindultam az ismeretlenbe, követve olthatatlan vágyamat, hogy végre lényem minden szintjén meggyógyítsam magam. Ösztönösen tudtam, hogy az élet nem szükségszerűen üres, magányos vagy fájdalmas, ahogyan én akkoriban éreztem, és kétséget kizáróan tisztában voltam azzal, hogy létezik olyan megoldás a szenvedésemre és a zavarodottságomra, mely elvezet egy tisztább, örömtelibb állapothoz. Azt is mélyen éreztem, hogy igenis van életcélom, és hogy megtalálom majd, ha nem szakítom meg a kutatásomat. Valahogy biztos voltam benne, hogy képes leszek egy szenvedélyes, teljes életet teremteni magamnak, és békében, boldogan, egészségben élhetek, olyan munkát végezve, ami sokat jelent és hiteles számomra. Az igazság, a gyógyulás és valódi életcélom meghatározása utáni kutatásom öt különböző egyetemre és számos gyógyászati intézménybe irányított. Tanulmányaimat magánúton is folytattam spirituális tanítók, pszichoterapeuták, fitoterapeuták és természetgyógyászok körében. Hivatalosan két iskolát végeztem, melyek akupunktúrával és távolkeleti orvoslással fogalkoztak, ezzel párhuzamosan kínai orvosokkal és orvosoknak dolgoztam. Több természetgyógyászhoz is eljutottam, hogy átalakítsam azon dolgaimat, melyekkel önállóan, egyedül nehéz lett volna megbirkózni. Rengeteg képzésre, előadásra, műhelyfoglalkozásra, elvonulásra jártam, ahol a holisztikus gyógyulás és a spirituális tanok elsajátítása volt a cél. Intenzíven tanultam és napi szinten végeztem
14
Bevezetés
különböző fajta meditációkat, csikungot, jógáztam és tajcsiztam hosszú éveken át. Mint sokan, akik ezt a könyvet olvassátok, én is szenvedélyes éhséget éreztem arra, hogy megértsem életem értelmét és saját magamat. Egyik könyvet olvastam a másik után az egészségről, a spiritualitásról, a vallásról, Istenről, a filozófiáról, a pszichológiáról, a biológiáról, a fizikáról, a megvilágosodásról, a tudat fejlődéséről, a táplálkozásról és a legkülönbözőbb természetgyógyászati irányzatokról. Leghőbb vágyam az volt, hogy végre megszabaduljak szellemi, érzelmi, fizikai szenvedésemtől, és megtaláljam életem világos értelmét, célját. Az elhatározásomat követő években, amikor úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom konvencionális karrieremet és életutamat, egyre inkább befelé éltem, és egyre közelebb kerültem lényem mélyebb rétegeihez. Mint egy sérült állat gyógyulás közben, én is visszavonultam a családomtól és a barátaimtól. Rendkívül fontos volt számomra a tartós javulás, ezért ösztönösen kizártam annak lehetőségét, hogy bármi elvonja a figyelmemet a belső folyamataimról. A munkát nem számítva, szerzetesként éltem, s naponta több órát fordítottam azokra a tudatossági és öngyógyító gyakorlatokra, amelyeket tanulmányoztam. Időm és energiám nagy része az igazság, a szabadság és az egyértelmű életcél kutatására irányult. Nagyjából hat évvel azután, hogy ezekkel a területekkel foglalkoztam, egyfajta belső tisztánlátásra és békére tettem szert. A természetgyógyászat, a pszichológia, az alternatív gyógyászat és a spirituális gyakorlatok intenzív tanulmányozása lehetővé tette, hogy rájöjjek, miként gyógyítsam magam és hogyan teremtsek önmagam számára egészséges, boldog és hiteles életet. Végül is világossá vált, hogy az eleinte eléggé önző törekvésem az egészségre, a világos életcélra, a szabadságra tulajdonképpen felbecsülhetetlen gyakorlati tanácsokat eredményezett mások gyógyításához. Miközben lényemben a béke, az egészség, az öröm és a szenvedély egyre mélyebb szintjeit éltem át, magától értetődően egyre inkább mások segítésére összpontosítottam, hogy ők is megélhessék ugyanezt. Gyakorlatilag úgy éreztem, hogy a legjobban az érint meg, ha nyitott szívvel, őszintén, segítő szándékkal egy másik emberi lény segítségére lehetek.
15
