Környezeti kérdések, szabályozás az EU-ban és Magyarországon

Környezeti kérdések, szabályozás az EU-ban és Magyarországon -Útmutató kis- és középvállalkozásoknak az előírások betartásához és a környezeti szempontok beépítéséhez a napi gyakorlatba-

Szerző: Maria Passalacqua, Confartigianato

Átdolgozta: dr. Berki Zsuzsa, Sándor Csaba, EMLA Egyesület

1

1

Tartalom

1 2 3

Tartalom...................................................................................................................................... 2 Előszó ......................................................................................................................................... 4 Az Európai Unió környezetvédelmi politikájának fejlődése...................................................... 5 3.1 Az alapelvek......................................................................................................................... 7

4

Pénzügyi források és támogatási programok............................................................................ 10 4.1 Támogatási programok általában ....................................................................................... 10

5

4.2

LIFE ................................................................................................................................... 10

4.3

Energiaszektor “zöldítése”................................................................................................. 12

4.4

Fogyasztóvédelem, mezőgazdaság és környezetvédelem.................................................. 12

4.5

Magyar támogatási források .............................................................................................. 13

Az EU környezetvédelmi szabályozása.................................................................................... 14 5.1 Általános szabályok ........................................................................................................... 14 5.2

Szabályozási módszertan ................................................................................................... 15

5.3

Hulladékgazdálkodás ......................................................................................................... 15

5.31

Keretirányelv a hulladékokról.................................................................................... 16

5.32

Veszélyes hulladékok................................................................................................. 19

5.33

Európai Hulladék Katalógus (European Waste Catalogue)....................................... 20

5.34

Hulladékégetés ........................................................................................................... 21

5.35

Hulladéklerakás.......................................................................................................... 23

5.36

Különleges kezelést igénylő hulladékok.................................................................... 24

5.37

Nemzetközi szerződések ............................................................................................ 30

5.4

Levegővédelem .................................................................................................................. 30

5.41

A környezeti levegő ................................................................................................... 32

5.42

Az ipari tevékenység.................................................................................................. 35

5.43

A közlekedés .............................................................................................................. 38

5.5

Vízvédelem és vízgazdálkodás .......................................................................................... 40

5.6

Zajszennyezés .................................................................................................................... 45

5.7

Vegyi anyagok és veszélyes anyagok ................................................................................ 48

5.8

Talajvédelem...................................................................................................................... 55

5.9

Biodiverzitás és természetvédelem .................................................................................... 55

5.10

Katasztrófavédelem............................................................................................................ 57

5.11

Integrált szennyezés megelőzés és szabályozás (IPPC)..................................................... 59

5.12

Klímaváltozás .................................................................................................................... 69 2

5.13

6

5.131

Az információhoz való hozzáférés............................................................................. 71

5.132

A döntéshozatalban való részvétel............................................................................. 71

5.133

Jogorvoslathoz való jog ............................................................................................. 72

Önkéntes programok és környezetmenedzsment eszközök...................................................... 75 6.1 Bevezető............................................................................................................................. 75 6.2

Környezettudatos vállaltirányítás ...................................................................................... 76

6.3

SWOT elemzés .................................................................................................................. 79

6.4

EMAS: Öko-irányítási és auditálási rendszer .................................................................... 82

6.41

Az EMAS bevezetésének folyamata.......................................................................... 84

6.42

ISO14001 és EMAS................................................................................................... 84

6.5

Ökocímke ........................................................................................................................... 85

6.51

Az ökocímke céljai és alapelvei................................................................................. 86

6.52

Magyar ökocímke rendszer........................................................................................ 90

6.6

7 8 9

Társadalmi részvétel .......................................................................................................... 70

Környezeti teljesítményértékelés ....................................................................................... 92

6.61

A környezeti indikátorok használatának előnyei ....................................................... 93

6.62

A környezeti indikátorok csoportosítása.................................................................... 93

6.63

Környezeti indikátorok használata............................................................................. 95

6.7

Tisztább termelés ............................................................................................................... 95

6.8

Ökotérképezés.................................................................................................................... 97

6.9

Gondos bánásmód .............................................................................................................. 99

KÖZÖSSÉGI JOGI ALAPFOGALMAK .............................................................................. 101 Környezetvédelmi fogalmak................................................................................................... 104 Hivatkozások, irodalom.......................................................................................................... 110

3

2

Előszó

Tisztelt Munkatársunk! Az Ipartestületek Országos Szövetsége éveken keresztül sokat tett azért, hogy segítse a mikro- és kisvállalkozásokat az európai csatlakozást megelőző időszakban. Számtalan szakmai füzettel, több tucat országos szemináriummal és felkészítő tanfolyammal igyekeztünk felhívni a figyelmet mindazokra a változásokra, amelyeket az európai csatlakozás a magyar vállalkozások számára jelenteni fog. Már akkor is tudtuk, hogy a mikro- és kisvállalkozások különösen nehéz helyzetben lesznek a csatlakozást követő időszakban. Bár ők a legrugalmasabb egységei a magyar gazdaságnak, ők tudnak a leggyorsabban alkalmazkodni a változó körülményekhez, ők alkalmazzák a legtöbb munkavállalót és családtagot, egyben ők a legsérülékenyebbek is, hiszen nem állnak rendelkezésükre megfelelő szolgáltatási rendszerek, képzési rendszerek, kedvezményes hitelkonstrukciók. Vagy ha vannak ilyenek, ezeket csak olyan áron és olyan feltételekkel érhetik el, amely sokuk számára nem elérhető. Az Ipartestületek Országos Szövetsége számára ezért világossá vált, hogy a csatlakozás pillanatával lezárult egy történelmi és gazdasági korszak. Ezt követően a magyar mikro- és kisvállalkozások a legélesebb versenyhelyzetbe kerültek és életben maradásukhoz csak a saját ügyességük és mindenekelőtt a képzettségük, a minőségre való törekvés segítheti hozzá őket. A magyar mikro- és kisvállalkozásoknak nincs más kiútja, mint a minőségi termelés és a minőségi szolgáltatás és annak megtanulása, hogy hogyan kell a változó környezetben egy kisvállalkozást jól, gazdaságosan és lehetőleg a legkisebb kockázattal vezetni. Mindezeket figyelembe véve az Ipartestületek Országos Szövetsége az elkövetkező évekre fő célként azt tűzte maga elé, hogy mindenekelőtt saját tagjait és a többi mikro- és kisvállalkozást olyan szolgáltatási rendszerek kialakításával és felépítésével segítse, amely könnyebbé teszi a napi gazdasági tevékenységüket. Ezt az országos szövetség egyedül nem tudja megtenni, csak ipartestületeinek és az azok környezetében működő szakértők sokaságának bevonásával. A Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége, az UEAPME 2003. elején már elindított egy olyan programot, amelynek keretében 6 fontos szakágban szakértőket képeztek ki Brüsszelben. Egyben egy olyan tananyag is elkészült, amely az adott szakágban alapvető eligazítást nyújt a szolgáltatási rendszer kiépítésének megkezdéséhez. Ez a 6 szakág a következő: környezetvédelem, munkahelyi biztonság és egészségvédelem, tanúsítás, minőségbiztosítás, szabványügy, szociálpolitika.

Ezt a tananyagot azzal a reménnyel nyújtjuk át most Önöknek, hogy Önök hasznosítani tudják majd és szakértelmükkel az adott megyében vagy régióban a most felépülő országos szolgáltatási rendszer közreműködőivé és szakértőivé válhatnak. Az IPOSZ továbbra is törekedni fog arra, hogy egy országos adatbázisán kialakításán keresztül Önöket a munkájukban folyamatosan és hatékonyan segítse.

4

3

Az Európai Unió környezetvédelmi politikájának fejlődése

Az Európai Uniót az Európai Közösségek 12 tagállama a Maastrichti Szerződéssel hozta létre. A Maastrichti Szerződés (1992. február 7-én írták alá és 1993. november 01-jén lépett hatályba) az európai integrációt egységes intézményi keretekbe foglalva ráépül az Európai Közösségre. „Az Európai Uniónak tehát nincs külön környezeti politikája, e terminológia alatt az Európai (Gazdasági) Közösség keretében létrehozott környezeti politika értendő, …”1

A közösségi környezeti politika fejlődésének főbb állomásait az alábbi áttekintő táblázat tartalmazza.

Időpont

1957

A szabályozás jellege, célja

Jogforrás

Római Szerződés: nincsenek környezeti politikára vonatkozó Római

Szerződés

rendelkezések, környezetvédelmi hatáskörök, de még utalás (EGK): 2., 100., 235. sincs a környezetvédelemre

1972

EK

Csúcskonferencia:

szakasz

megfogalmazzák

a

környezeti

kérdésekben való együttműködés szükségességét

1973

EK Első Környezeti Akcióprogramja (1973-1976): támogatja az egyéni kezdeményezéseket, de még nincs egységes környezetvédelmi koncepció és politika: célok, alapelvek megfogalmazása

1

Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása 17. o. – szerk.: Bándi Gyula: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1999.

5

1976

EK Második Környezeti Akcióprogramja (1977-1981): az első akcióprogramhoz hasonló célokat fogalmaz meg

1981

Bizottság átszervezése: a környezetvédelem a III. Ipari Főigazgatóságtól

átkerül

a

XI.

Környezet-

és

Fogyasztóvédelmi, Nukleáris Biztonsági Főigazgatósághoz

1982

EK Harmadik Környezeti Akcióprogramja (1982-1986): elsőként említi a megelőzést, mint a környezetvédelem egyik lényegi alapelvét

1985

Európai Bíróság döntése, amely a környezetvédelmet beemeli a Közösség lényeges céljai közé

1986

Egységes Európai Okmány: „Környezet” címen új résszel VII. cím „Környezet” (VII.) bővíti a Szerződést, valamint jogi hatásköröket alkot beiktatása

(EK

környezetvédelmi ügyekre, így a környezetvédelmi politikát Szerződés

130r-t

más politikák integrált részévé teszi – ez a módosítás cikkek) fordulópontnak tekinthető a környezetpolitika fejlődésében

1986

EK Negyedik Környezeti Akcióprogramja (1987-1992): a környezetvédelemnek

más

ágazati

politikákba

történő

integrálását helyezi a középpontba

1992

Maastrichti Szerződés az Európai Unióról: a fenntartható EK Szerződés 2. és 3. fejlődést, mint az Unió alapvető célját fogalmazza meg, cikkek, XVI. cím (= valamint több területen előremutató változásokat hoz

6

130r-t cikkek)

1992

EK

Ötödik

Környezeti

Akcióprogramja

(1993-2000):

definiálja az EU fenntartható fejlődési koncepcióját és a hagyományos jogi szabályozási eszközökön túl a piac orientált,

gazdasági

eszközök

alkalmazását

kívánja

előmozdítani

1994

Európai Környezetvédelmi Ügynökség felállítása, székhelye: Koppenhága, funkciója: információs és kutatási központ

1997

Amszterdami

Szerződés:

megerősíti

a

fenntarthatósági EU Szerződés 2. cikk,

alapelvet, javítja a döntéshozatali mechanizmust, valamint a EK Szerződés 2., 3. és 6. környezet magas szintű védelmét beemeli az Unió prioritásai cikkek, XIX. cím (=174közé

2001

176 cikkek)

EK Hatodik Környezeti Akcióprogramja (2001-2010) – címe: „2010: Jövőnk és Választásunk” – 4 kiemelt terület: klímaváltozás, természet és biodiverzitás, környezet és egészségügy, valamint a természetes erőforrásokkal és a hulladékkal való gazdálkodás

3.1

Az alapelvek

Az Első Környezeti Akcióprogram által megfogalmazott alapelvek a mai napig alapjai a közösségi környezetpolitikának. Közülük a legfontosabbak a Római Szerződés környezeti fejezetébe is bekerültek, majd részben módosításra kerültek, részben újak is csatlakoztak hozzájuk, mindenesetre szerződéses helyük miatt ezen elvek már jogi kötelező erővel is bírnak.2 Az alapelvek elsődleges célja, hogy iránymutatást adjanak mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók számára.

2

Bándi Gyula: Környezetjog 309.o. – Osiris Kiadó, Budapest 1999.

7

•

a szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás röviden annyit jelent, hogy az EU csak akkor cselekszik, ha hatékonyabb, mint a tagállam, vagyis ez a cselekvés optimális szintjét meghatározó eszköz.

„Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elvének megfelelően a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók.” (EK Szerződés 5. cikk) •

a szennyezés, illetve a környezeti ártalmak megelőzésének elve

Szennyezés forrásánál történő fellépés előnyben részesítését jelenti az ún. csővégi megoldásokkal szemben. •

az elővigyázatosság elve

Biztosítani kell a környezet, az élővilág és az emberi egészség védelemének magas szintjét abban az esetben is, ha még csak a károsodás veszélye áll fenn és lehetséges az esetleges későbbi környezeti ártalmak bekövetkezése. •

a szennyező fizet elve

A felelősségi eszközök minél komplexebb módon történő alkalmazását jelenti annak érdekében, hogy a környezet terhelőjének, szennyezőjének a lehető legteljesebb mértékű helytállása megvalósuljon. •

a fenntartható fejlődés elve

A jelen generáció szükségleteinek kielégítése olyan szinten kell, hogy történjen, amely lehetővé teszi a jövő generáció szükségleteinek azonos szinten történő biztosítását.

8

A fenntarthatóságnak megkülönböztetik a környezeti, gazdasági, szociális és intézményi dimenzióit. •

az integráció elve

A környezetpolitikának más szektor politikáiban is érvényesülnie kell.

„A környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni a 3. cikkben említett közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába.” (EK Szerződés 6. cikk)

9

4

Pénzügyi források és támogatási programok

4.1

Támogatási programok általában

Több európai uniós támogatási programnak van környezetvédelmi, vagy fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célja. Több program célzottan a környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységeket támogat, mások a környezeti, vagy azzal szorosan összefonódó célok elérését biztosítják különböző területeken, mint a fogyasztóvédelem, az energiagazdálkodás, területfejlesztés stb.

A támogatható projektek a Közösségi Jog által célrendszerüket és végrehajtási módjukat tekintve is megalapozottak, hozzájárulnak a célok megvalósításához, esetleg tudatosításához.

A magyar támogatási rendszerekről is hasonló mondható el. Vannak közvetlenül – már a program nevében is megjelenő és ilyen módon könnyen azonosítható, célozható – környezetvédelmi célú pénzalapok, és vannak olyanok, ahol a célrendszer részletes áttekintése után látható, hogy környezetvédelmi intézkedéseket is támogathat egy-egy gazdasági szektorban, vagy egyéb kapcsolódó szabályozási területen.

4.2

LIFE

A LIFE a legfőbb EU-s pénzügyi alap, mely közvetlenül környezetvédelmi célokkal rendelkezik. Az alap 1992-ben indult és az Unión belüli környezetpolitika egyik húzó erejévé nőtte ki magát. A LIFE feladata, hogy a felmerülő környezeti problémákra új, innovatív és tudományosan megalapozott megoldásokat találjon.

Jelenleg a LIFE III szakaszában járunk, mely a 2000-2004-ig tartó időszakot öleli fel és 640 millió EURO-s költségvetéssel folyik. A LIFE által finanszírozható programoknak általános feltételként a következőket kell kielégítenie:

10

• A

Közösségi

szintű

prioritásokat

figyelembe

véve

hozzájárul

a

LIFE

céljainak

megvalósulásához. • A projektet tartalmilag, pénzügyileg és adminisztrációt tekintve is jól megalapozott pályázók nyújtják be. • Tartalmilag, időtervét és költségvetését tekintve megvalósítható, jó értéket kínál a pénzért.

A LIFE három fő szektorális programra oszlik, ezek a természetvédelem, a környezetvédelem és a harmadik országok támogatása. Természetesen a LIFE fő céljain belül minden alprogramnak saját részcéljai vannak. • LIFE-Természetvédelem: európai szinten kiemelkedő természetes élőhelyek, a vadon élő állat és növényvilág védelmét célzó projektek, a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvek szerint. Feladata az uniós természetvédelmi szabályozás gyakorlati megvalósítása, így például a Natura 2000 hálózat felállítása is. • LIFE-Környezetvédelem: a környezetvédelmi közösségi szabályozás bevezetését célzó projektek támogatása az EU-ban és a csatlakozó országokban. Ez az alap lehetővé teszi demonstrációs projektek és új módszerek kidolgozásának támogatását, melyek a környezet védelmét elősegítik, illetve a környezet állapotát javítják. • LIFE-Harmadik Országok: A fenntartható fejlődés gondolatának előmozdítása harmadik országokban. Ez a program lehetővé teszi a meglévő kapacitások felhasználását más országoknak nyújtott technikai segítség formájában.

A LIFE program pályázatainak előkészítéséhez a mindenkori környezetvédelemért felelős minisztérium nyújt támogatást. A támogatás kiterjed a partnerkeresésre, konzorcium építésre és a pályázat elkészítésével kapcsolatos tanácsadás igénybevételére.

Eddigiekben

támogatott

magyar

projektek

listája

http://www.europa.eu.int/comm/environment/life/ 11

a

LIFE

adatbázisból

leválogatható:

4.3

Energiaszektor “zöldítése”

Az energiagazdálkodással kapcsolatos közösségi programoknak gyakran van környezetvédelmi vonatkozásuk. Ilyen például az ALTENER program, mely a megújuló energiaforrások használatának előmozdítására szolgál. Az ALTENER első öt éves fázisa 1997-ig tartott. Ezt követte a jelenleg is zajló ALTENER II program. Önkormányzatok, vállalkozások egyaránt pályázhatnak a céloknak megfelelő projektek költségeinek 50-100%-ára. A támogatások célja, hogy lökést adjon az alternatív energiaszektornak, mivel sok tekintetben ezek a módszerek gazdaságilag jelenleg még nem kifizetődők és a befektetőket elriaszthatja az új technológiák kifejlesztésének és bevezetésének magas költsége.

Hasonló módon a SAVE program az energiahatékonyság növelését támogatja a magán és állami szférában. A SAVE-nek eddig két fázisa zajlott le, jelenleg a 2003-2006-ig tartó harmadik fázis zajlik.

http://www.europa.eu.int/comm/energy/

4.4

Fogyasztóvédelem, mezőgazdaság és környezetvédelem

A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos programok is alkalmasak lehetnek környezetvédelemhez szorosan kapcsolódó témákban projektek kidolgozására. Ilyenek az élelmiszerbiztonság, egészségmegőrzés, fenntartható, környezetbarát fogyasztás stb.

http://www.europa.eu.int/comm/consumers/index_en.htm

A LEADER+ program a fenntartható vidékfejlesztési modelleket támogatja. Ezen programokban nagy hangsúlyt kapnak az agrár-környezetvédelmi vonatkozások.

http://europa.eu.int/comm/archives/leader2/

12

4.5

Magyar támogatási források

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: Környezetvédelmi és Vízügyi Célelőirányzat (KÖVICE, vagy Zöld Forrás). A régebben KKA, majd KAC-nak keresztelt pénzügyi alap támogatja a környezetvédelmi beruházásokat és a környezetvédelemmel kapcsolatos innovációt. A célelőirányzat 2004 évi, vállalkozásokat is érintő témái a következők: • Jövőbarát, fenntartható energiagazdálkodást reprezentáló megújuló energiaforrások hasznosítását célzó hazai referenciarendszerek kialakítása • A környezetet jelentősen terhelő anyagok kibocsátásának mérséklése • Szelektív hulladékgyűjtő rendszerek kiépítése • Hulladékok keletkezésének megelőzését szolgáló beruházások megvalósítása • A hasznosítható hulladékok be- és visszagyűjtését illetve hasznosítását szolgáló fejlesztések, valamint a hulladék hasznosítását megvalósító beruházások megvalósítása

http://www.kvvm.hu/palyaz/zoldforras2004/zoldforras.htm

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hatáskörébe tartoznak a fogyasztóvédelmi, energiával kapcsolatos,

turisztikai

valamint

általában

a

vállalkozásfejlesztési

(különösen

kis-

és

középvállalkozásokra vonatkozó) programok. Ezekkel kapcsolatos pályázati lehetőségek a honlapjukon olvashatók.

http://www.gkm.hu/dokk/main/menu/palyazatok/hazai_paly

A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium SAPARD program keretében folyó, mezőgazdasági vállalkozások beruházásait támogató programjának szintén része az Európai Unió környezetvédelmi előírásainak való megfelelést célzó tevékenységek támogatása.

13

5

Az EU környezetvédelmi szabályozása

5.1

Általános szabályok

Az EU környezetvédelmi szabályozása napjainkban több mint 300 jogi aktust foglal magába rendeletek, irányelvek (=direktívák), határozatok és ajánlások formájában.

Az EU környezetvédelmi jogalkotása kiterjed •

termékekre, úgy mint gépjárművek kibocsátásának ellenőrzése, fogyasztói termékekben megtalálható

veszélyes

anyagok

ellenőrzése,

építési

eszközök

zajszennyezésének

ellenőrzése, veszélyes kémiai anyagok és eljárások ellenőrzése, stb. •

tevékenységekre, amelyek a környezetre vagy az emberi egészségre hatással vannak: ipari üzemek, építkezések, hulladékkezelés, természetvédelem, biodiverzitás megőrzése, stb.

•

a környezet minőségének védelmére, úgy mint levegőbe, vízbe, talajba kerülő veszélyes anyagok ellenőrzése, természetes erőforrások és a biodiverzitás megőrzése.

•

eljárásokra és eljárási jogokra, úgy mint a környezeti hatásvizsgálat, információkhoz való hozzáférés és közösségi részvétel.

Az Unió környezetvédelmi jogalkotásában az irányelvek fordulnak elő a legnagyobb számban. Abban az esetben azonban, ha az Unió rendelettel (lásd. EMAS, Ökocímke) vagy határozattal szabályoz, akkor ezek a nemzeti jogba való átültetés nélkül is hatályosak a Tagállamokban.

14

5.2

Szabályozási módszertan

A hagyományos szabályozás módszere a környezetszennyezéssel járó tevékenységekre vonatkozó jogszabályok és a közigazgatási határozatok kikényszerítésére épül. A környezetminőségi határértékek a kibocsátások megengedhető és elfogadható szintjét határozzák meg büntetések és bírságok kilátásba helyezésével a túllépések esetére ("Parancs és Ellenőrzés" szemlélet). A hagyományos szabályozás mellett egyre nagyobb szerepet kapnak az ún. piaci szabályozó eszközök is. A szennyező fizet elvén keresztül biztosítani kívánják, hogy a környezetvédelmi kiadásokat elsősorban a környezethasználók fedezzék azáltal, hogy ezeket a költségeket a piaci tényezőkkel együtt számba veszik.

A következőkben az EU főbb környezetvédelmi szektorainak szabályozását tekintjük át.

5.3

Hulladékgazdálkodás

A hulladék mennyiségének folyamatos növekedése az egyik legnehezebb probléma, amellyel az EU-nak szembe kell néznie. A legnagyobb része annak, amit kidobunk vagy égetőkbe vagy lerakókba kerül (összesen 67%). A keletkező hulladék mennyiségének csökkentése, valamint az újrahasznosítás növelése érdekében ezért komoly erőfeszítésekre van szükség. 2000-től 2010-ig 20%-kal, majd 2050-ig 50%-kal kívánja csökkenteni a „végleges lerakásra” kerülő hulladék mennyiségét az EU, különös hangsúlyt helyezve a veszélyes hulladékokra.

A hulladékgazdálkodási politika mindig egy szélesebb környezeti politika részét képezte Európában. A közösségi hulladékgazdálkodási politika három kiegészítő stratégiával is bővült az elmúlt években: •

a termékek kivitelezésének javítása útján a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése,

•

a hulladék újrahasznosításának és újrafelhasználásának ösztönzése,

•

a hulladékégetők által okozott levegőszennyezés csökkentése. 15

Keretirányelv a hulladékokról 75/442/EGK irányelv a hulladékokról 91/689/EGK irányelv a veszélyes hulladékokról

Különleges kezelést igénylő

Feldolgozó és lerakó

hulladékok

létesítmények

Különös irányelvek:

89/369/EGK és 89/429/EGK

Szállítás, export, import 259/93/EGK rendelet az Európai Közösségen belüli, az

csomagolási hulladékok, PCB-k, irányelv az új és már működő

oda irányuló és az onnan kifelé

fáradt olajok, elhasználódott

kommunális hulladékégetők

történő hulladékszállítás

járművek, stb.

légszennyezéséről

felügyeletéről és ellenőrzéséről

94/67/EK irányelv a veszélyes hulladék égetőkről 1999/31/EK irányelv a hulladéklerakókról

5.3.1 Keretirányelv a hulladékokról

A közösségi hulladékpolitika kezdetét a Tanács hulladékokról szóló irányelvének kiadása jelentette 1975-ben3, amelyet 1991-ben a 91/156/EGK irányelvvel módosítottak. Az 1975-ben elfogadott 75/442/EGK

irányelvet

a

hulladékgazdálkodás

hulladékgazdálkodás általános jogi kereteit szabályozza.

3

a Tanács 1975.07.15-i 75/442/EGK irányelve a hulladékokról

16

keretirányelvének

tekintjük,

amely

a

A részletes szabályozást tartalmazó ún. leányirányelvek két csoportjára a keretirányelv utalást tartalmaz, ez jelenti egyrészről a hulladék-feldolgozó és -lerakó létesítmények engedélyezésére és működésére vonatkozó követelmények megállapítását, másrészről a különleges kezelést igénylő hulladékok

lerakási

lehetőségeinek

a

meghatározását.

A

keretirányelv

ismerteti

a

hulladékgazdálkodási módszereket és a lerakásnak (II.A Melléklet), valamint az újrafeldolgozásnak (II.B melléklet) minősülő eljárásokat. E keretirányelv alapján az EU tagállamok kötelesek ösztönözni a hulladék keletkezésének megelőzését, illetve mind azok mennyiségének, mind a veszélyességüknek csökkentését, valamint a tisztább technológiák, új lerakási módszerek bevezetésére irányuló fejlesztéseket. Emellett a 259/93/EGK rendelet4 szabályozza az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeleti és ellenőrzési rendszerét.

A hulladékgazdálkodási intézkedések értékelése szempontjából lényeges eltérés van a tekintetben, hogy lerakásról vagy újrafeldolgozásról van-e szó, a közösségi hulladék szabályozás ugyanis jelentős mértékben előnyben részesíti az újrafeldolgozást. Mindezt megerősíti az Európai Közösség Bíróságának ítélkezési gyakorlata is. Valamely termék környezeti hatásainak értékelésénél a termék teljes életciklusának ismerte szükséges az ún. „bölcsőtől a sírig” alapelv alapján.

4

a Tanács 1993.02.01-i 259/93/EGK rendelete az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről

17

Közösségi jogszabály

Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek - a hulladékgazdálkodás alapelvei,

75/442/EGK keretirányelv

2000.

évi

XLIII.

törvény

a - a gyártók és forgalmazók

hulladékgazdálkodásról5

kötelezettségei, - a hulladékkezelés: gyűjtés, begyűjtés, tárolás, szállítás, hasznosítás, ártalmatlanítás fő szabályai, - települési hulladékra, - veszélyes hulladékra vonatkozó különös szabályok, - hulladékgazdálkodási tervezés, - felelősségi szabályok, - hulladék termelőjét, birtokosát és 164/2003.

(X.

18.)

Korm. kezelőjét terhelő nyilvántartási és

rendelet

a

kapcsolatos

nyilvántartási

hulladékkal adatszolgáltatási kötelezettség és

adatszolgáltatási

5

A keretirányelvhez hasonlóan a magyar hulladékgazdálkodási törvény is keretjelleggel szabályozza a hulladékgazdálkodási feladatokat. Ennek a jogszabálynak a felhatalmazása alapján 2001-2002-ben számos Kormány és miniszteri rendelet született, melyek részleteiben szabályoznak egy-egy kérdést, ezekre azonban terjedelmi okokból nincs módunk kitérni.

18

- részleteiben ld. Veszélyes 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet hulladékok, Európai Hulladék a hulladékok jegyzékéről Katalógus

5.3.2 Veszélyes hulladékok

A veszélyes hulladékokkal való gazdálkodás szabályozására az Unió különösen nagy hangsúlyt fektet. A veszélyes hulladékokról szóló irányelv6 felsorolja azokat a hulladékokat, amelyek veszélyesnek minősíthetők és ismerteti azok alkotóelemeit és tulajdonságait is. Ezen irányelv alapján a tagállamok kötelesek biztosítani a veszélyes hulladékok nyilvántartását és azonosítását, valamint azt is, hogy a különböző kategóriába sorolható veszélyes hulladékok általában nem keveredhetnek egymással vagy nem-veszélyes hulladékkal7. Amikor a veszélyes hulladékot összegyűjtik, szállítják vagy tárolják az európai/nemzetközi címkézési előírásokat tiszteletben kell tartani.


Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek

6

a Tanács 1991.12.12-i 91/689/EGK irányelve a veszélyes hulladékokról

7

A magyar jogi szabályozásban ez a tilalom nem abszolút érvényű: 98/2001. (VI.15.) Korm. rendelet szerint 9. § (1) Tilos a veszélyes hulladékot más veszélyes hulladékkal, nem veszélyes hulladékkal, vagy bármilyen más anyaggal keverni, ha e tevékenység kizárólag a szennyező összetevők hígítására irányul. (2) A veszélyes hulladék hígítása - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - csak engedélyezett kezelési művelet részeként végezhető. (3) A veszélyes hulladéknak más veszélyes hulladékkal, nem veszélyes hulladékkal vagy bármilyen más anyaggal való kezelés céljából történő keverése csak az alábbi feltételek egyidejű teljesülése esetében engedélyezhető: a) a keverés következtében a hasznosítás, illetve az ártalmatlanítás nagyobb hatásfokkal végezhető el, mintha a hulladékot önmagában kezelnék; b) a keverés következtében a környezet veszélyeztetésének mértéke az előző állapothoz képest nem növekszik; c) a keverés nem jelent kockázatot az emberi egészségre, élő szervezetre, a vízre, levegőre, talajra, az élővilágra; d) a keverés nem okoz kellemetlen környezeti hatásokat zaj- vagy bűzhatás révén; e) a keverés végzése során vagy következményeként nem szennyeződik a környezet. (4) A környezetet, illetve az emberi életet, egészséget fenyegető veszélyhelyzet esetén a hígítás külön engedély nélkül elvégezhető, ha ezzel a veszélyeztetés mértéke csökkenthető."

19


Magyar jogszabály



98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes

hulladék

veszélyességének

hulladékkal kapcsolatos

megállapítása,

tevékenységek végzésének

- veszélyes hulladékok kezelése:

feltételeiről

gyűjtés, begyűjtés, tárolás, szállítás, hasznosítás, ártalmatlanítás követelményei, - technológiaminősítés,

16/2001. (VII. 18.) KöM

- B) pont alatti „Kiegészítő

rendelet a hulladékok

Lista” tartalmazza a

jegyzékéről

Magyarországon veszélyes hulladéknak besorolt további anyagokat („Alaplista” ld.

164/2003. (X. 18.) Korm.

Európai Hulladék Katalógus) - hulladék termelőjét, birtokosát

rendelet a hulladékkal

és kezelőjét terhelő

kapcsolatos nyilvántartási és

nyilvántartási és

adatszolgáltatási

adatszolgáltatási kötelezettség

kötelezettségekről

5.3.3 Európai Hulladék Katalógus (European Waste Catalogue)

1994-ben átfogó lista készült valamennyi veszélyes és egyéb hulladékról a Hulladék Keretirányelv alapján. A lista Európai Hulladék Katalógus (EWC 1994) néven került elfogadásra. A Közösség ezután határozta meg, hogy az EWC szerinti hulladékok közül melyiket tartja veszélyesnek a

20

veszélyes hulladékokról szóló irányelvben meghatározott tulajdonságok alapján. Ennek eredményeként született meg a Veszélyes Hulladékok Listája (Hazardous Waste List).

Mind az EWC 1994-et, mind a HWL-t utóbb módosították, majd összekapcsolták és széleskörűen kiterjesztették. Ennek eredménye az EWC 2002, amelyet 2002. január 1-jén vezettek be a tagállamok és tartalmazza a veszélyes és nem veszélyes hulladékok európai listáját.

Magyarországon a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII.18.) KÖM rendelet 1. sz. Mellékletének A) pontja alatti Alaplista tartalmazza az egyes hulladékokhoz tartozó ún. EWCkódszámokat. A jogszabály 2. sz. alatti Melléklete: „Útmutató az Alaplista használatához” alkalmazási segítséget nyújt.

5.3.4 Hulladékégetés

1989-ben az EU két irányelvet8 fogadott el az új és már működő kommunális hulladékégetők légszennyezéséről. Ezek szabályozzák az engedélyezés, kivitelezés, felszereltség, működés feltételeit, valamint a nyilvántartási kötelezettségét a kommunális hulladékégetőknek. A 89/369/EGK irányelv az olyan új létesítményekre vonatkozik, amelyek 1990. december 1-jén vagy azt követően kaptak működési engedélyt. Az irányelv korlátozza a por, bizonyos nehézfém vegyületek, a sósav, a hidrogénfluorid és a kéndioxid kibocsátását olyan üzemek esetében, amelyek kizárólag települési hulladékot ártalmatlanítanak. A veszélyes hulladékok égetését egy speciális irányelv9 szabályozza, amely meghatározza a működési követelményeket és a kibocsátási határértékeket az új és a meglévő veszélyes-hulladék égetőkre. A tagállamoknak ezeket a követelményeket és határértékeket az engedélyeken keresztül

8

a Tanács 1989.06.08-i 89/369/EGK irányelve az új kommunális hulladékégető létesítmények légszennyezésének megelőzéséről és a Tanács 1989.06.21-i 89/429/EGK irányelve a már működő kommunális hulladékégető létesítmények légszennyezésének csökkentéséről

9

a Tanács 1994.12.16-i 94/67/EK irányelve a veszélyes hulladékok égetéséről

21

kell kikényszerítenie az elégetésre kerülő veszélyes hulladék mennyiségének és típusának meghatározásával. 2000-ben egy új irányelv10 született a hulladékégetésről. Az új irányelv szabályozza a települési szilárd hulladékok, a veszélyes hulladékok és több különböző hulladék ipari üzemekben való együttes égetését is, ahogyan ez a cementkohók esetében is történik például. Az új létesítményeknek legkésőbb 2002. december 28-ig kellett megfelelniük az új irányelvben megfogalmazott kibocsátási követelményeknek, a már működő létesítmények 2005. december 28-ig kaptak haladékot.


Magyar jogszabály


94/67/EK irányelv,

- engedélyezés feltételei, 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a

2000/76/EK irányelv

hulladékok égetésének műszaki - hulladékok fogadása, átvétele, követelményeiről, működési az üzemeltetés feltételeiről és a hulladékégetés technológiai

kibocsátási

- légszennyező anyagok kibocsátásának határértékei,

határértékeiről - keletkező hulladékra, szennyvízkibocsátásra vonatkozó szabályok, - mérési követelmények, - kísérleti égetés, - rendellenes üzemelés

10

a Tanács és az Európai Parlament 2000.12.04-i 2000/76/EK irányelve a hulladékégetésről

22

5.3.5 Hulladéklerakás

Az 1999-es lerakókról szóló irányelv11 a lerakás színvonalának javítását célozza Európa-szerte, a lerakók kivitelezésének, működésének és utógondozásának speciális követelményeinek, valamint a lerakókba befogadható hulladékok típusának meghatározásával. Bizonyos veszélyes hulladékokat, folyékony hulladékokat és a gumiabroncsokat nem lehet lerakással ártalmatlanítani. Az irányelv továbbá kötelezővé teszi a veszélyes, nem-veszélyes és az inert hulladékok elkülönítését. Az irányelv ezen túlmenően előirányozza a lerakókba kerülő, biológiailag lebomló kommunális hulladékok mennyiségének csökkentését is. Ezen biológiailag lebomló hulladékok elbontása során ugyanis metán keletkezik, ami hasznosítható (ugyanakkor egy üvegházhatású gáz, amely a globális felmelegedés egyik okozója).


Magyar jogszabály


22/2001. (X. 10.) KöM rendelet - hulladéklerakó létesítésére, 99/31/EK irányelv

a hulladéklerakás, valamint a üzemelésére, lezárására és hulladéklerakók lezárásának és utógondozására vonatkozó utógondozásának szabályairól és különös szabályok, egyes feltételeiről

- hulladéklerakók típusainak meghatározása, - az engedélyezés feltételei -adatszolgáltatási kötelezettség

11

a Tanács 1999.04.26-i 99/31/EK irányelve a hulladék lerakásról

23

5.3.6 Különleges kezelést igénylő hulladékok

A hulladékok egyes típusaira a Közösség különös szabályokat vezetett be. Ezek közül a legfontosabbak a következők. •

Csomagolás és a csomagolási hulladékok: a 94/62/EK irányelv12 célja a csomagolás és a csomagolási hulladékok környezeti hatásainak megelőzése, illetve csökkentése érdekében tett nemzeti intézkedések összehangolása és a belső piac működésének biztosítása. Rendelkezéseket tartalmaz a csomagolási hulladékok megelőzésére, az újrahasználatra, újrafeldolgozásra és újrahasznosításra.

•

PCB-k (poliklórozott bifenilek) és PCT-k (poliklórozott terfenilek) ártalmatlanítása: a 96/59/EK irányelv13 célja a PCB-k ellenőrzött lerakására, a PCB-t tartalmazó eszközök fertőtlenítésére vagy ártalmatlanítására vonatkozó szabályok harmonizálása figyelemmel arra, hogy a tökéletes megsemmisítésük biztosítható legyen. A PCB-t tartalmazó eszközök leltárba vétele, címkézése, a Bizottság felé történő jelentéstétel kötelező. Engedélyhez kötött továbbá a PCB-k lerakása, valamint a végrehajtás során a terveknek és az előírt feltételeknek megfelelően kell eljárni. „PCB-k” alatt az irányelv definíciója szerint a poliklórozott bifenileket, a poliklórozott terfenileket és egyéb hasonló anyagokat értjük, amelyeket az irányelv 2. cikke definiál.

•

Használt elemek és akkumulátorok ártalmatlanítása: a közösségi jogalkotás az elemekről14 a kimerült elemek és akkumulátorok emelkedő számú és ellenőrzött lerakása érdekében vezet be intézkedéseket. A tagállamok tiltják a bizonyos százalék feletti mennyiségben higanyt tartalmazó elemek és akkumulátorok reklámozását és kötelesek olyan

12

a Tanács 1994.12.15-i 94/62/EK irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékokról

13

a Tanács 1996.09.16-i 96/59/EK irányelve a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek ártalmatlanításáról

24

programokat kidolgozni, amelyeknek elsődleges célja, hogy csökkentsék az elemek és akkumulátorok nehézfém tartalmát. Ezeken a programokon keresztül a tagállamok szintén kötelesek az elemek elkülönített gyűjtésére ösztönözni. Az elemeken és az akkumulátorokon fel kell tüntetni az elkülönített gyűjtésükre utaló jelzést, a nehézfém tartalmat és az újrafeldolgozási követelményeket. •

Fáradtolajok ártalmatlanítása: a 75/439/EGK irányelv15 célja az, hogy egységes rendszert dolgozzon ki a hulladékolajok gyűjtésére, kezelésére, tárolására és lerakására anélkül, hogy ezáltal szennyeznék a környezetet. A tagállamok kötelesek a hulladékolajok feldolgozását és ártalmatlanítását célzó tevékenységek nyilvántartását, engedélyezését, felülvizsgálatát biztosító rendszer felállítására. A fáradt olajokkal való gazdálkodás esetében az elsődleges megoldás a regenerálás, ezt követi az égetés, majd a megsemmisítés vagy az ellenőrzött tárolás illetőleg a lerakás.

•

Szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása: a szennyvíziszapokat szabályozó 86/278/EGK

irányelv16

ösztönözni

kívánja

a

szennyvíziszapok

mezőgazdasági

felhasználását és meghatározza ennek azokat a módjait, amelyek biztosítják a talajt, az élővilágot, az állatokat és az embereket érő káros hatások kiküszöbölését. Tiltja továbbá a kezeletlen iszapok mezőgazdasági célú használatát, kivéve ha azokat vagy befecskendezik vagy belekeverik a talajba. A maradék patogén anyagok egészségügyi kockázatainak kivédése érdekében tiltott a gyümölcsöt, zöldséget termő talajokban, valamint azokon a területeken való felhasználásuk, ahol 10 hónapon belül gyümölcsöt, vagy zöldséget fognak szüretelni.

14

a Tanács 1991.03.18-i 91/157/EGK irányelve az egyes veszélyes anyagokat tartalmazó szárazelemekről és akkumulátorokról

15

a Tanács 1975. június 16-i 75/439/EGK irányelve a hulladékolajok ártalmatlanításáról

16

a Tanács 1986. június 12-i 86/278/EGK irányelve a szennyvíziszap mezogazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelmérol

25

•

Elhasználódott járművek: Az irányelv17 elsődleges célja a hulladék keletkezésének megelőzése. A gépjárművek, valamint az alkatrészek és berendezések gyártói kötelesek a veszélyes anyagok felhasználásának csökkentésére törekedni tevékenységük során, a járművek kivitelezése és gyártása elő kell, hogy segítse az elhasználódott járművek szétszedését, újrahasználatát, újrafeldolgozását és újrahasznosítását, növelni kell az újrahasznosított anyagok alkalmazását az autógyártás során, biztosítani, hogy 2003. július 1je után a járművekbe beszerelt alkatrészek már nem tartalmaznak higanyt, hatvegyértékű krómot, kadmiumot vagy ólmot. Az irányelv tartalmaz továbbá rendelkezéseket az elhasználódott járművek gyűjtésére is.

•

Elektromos és elektronikus berendezések hulladékai: az Unió 2003. január 27-én két irányelvet18 fogadott el az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatosan. A irányelvek a folyamatosan növekvő mennyiségű elektromos és elektronikus berendezések, alkatrészek hulladékaival szeretnének megküzdeni a lerakásra, égetésre vonatkozó intézkedések bevezetése útján. Cél az elektromos és elektronikus berendezések újrahasznosításának növelése a végleges lerakásra kerülő mennyiség korlátozásán keresztül. A gyártók felelősek az elektromos és elektronikus berendezések visszavételéért és újrahasznosításért, a fogyasztók pedig ingyenesen vihetik vissza a készülékeket. A veszélyes hulladék mennyiség növekedését megelőzendő az egyes veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv kiköti az új elektromos és elektronikus berendezésekben a nehézfémek és más veszélyes anyagok helyettesítését 2008. január 1-jéig.

17

18

az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve az elhasználódott járművekről az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 27-i 2002/96/EK irányelve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól és 2002/95/EK irányelve egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról

26


Magyar jogszabály


94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet - csomagolás előállítására és 94/62/EK irányelv

a csomagolásról és a

jelölésére vonatkozó

csomagolási hulladék

követelmények,

kezelésének részletes szabályairól

- csomagolási hulladék kezelésének szabályai, - a gyártók, forgalmazók, ill. a begyűjtést, hasznosítást, ártalmatlanítást koordináló szervezet nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályok, - a csomagolással és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos nyilvántartás, adatszolgáltatási kötelezettség

27

5/2001. (II. 23.) KöM rendelet a - a hulladékká vált PCB és PCB96/59/EK irányelv

poliklórozott bifenilek és a

t tartalmazó hulladékká vált

poliklórozott terfenilek és az

berendezések,

azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól

- a használatban levő PCB-t tartalmazó anyagok, a PCB-t tartalmazó berendezések és azok kezelése - egyes PCB-t tartalmazó berendezések nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettség

9/2001. (IV. 9.) KöM rendelet 91/157/EGK irányelv

- elemek, akkumulátorok,

az elemek és akkumulátorok, hulladékaik kezelésének illetve hulladékaik kezelésének szabályai, részletes szabályairól

- ezen termékek gyártóinak, forgalmazóinak és fogyasztóinak kötelezettségei: visszagyűjtés, jelölések, termékismertetők

4/2001. (II. 23.) KöM rendelet 75/439/EGK irányelv a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól

- speciális szabályokat tartalmaz a hulladékolajok gyűjtésére, tárolására, hasznosítására és ártalmatlanítására – az itt nem szabályozott kérdésekben a 102/1996. (VII.12.) Korm. rendelet az irányadó

28

50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet - szabályozza a 86/278/EGK irányelv

a szennyvizek és

szennyvízelvezető művel

szennyvíziszapok

összegyűjtött és

mezőgazdasági felhasználásának szennyvíztisztító műben és kezelésének szabályairól

tisztított szennyvíz, illetve kezelt szennyvíziszap mezőgazdasági területre történő kijuttatását, illetve felhasználásának szakmai feltételeit, ideértve a gyűjtött és kezelt települési folyékony hulladékok mezőgazdasági felhasználásának feltételeit is, - az engedélyezés feltételei, - az engedélykérelem tartalma, - a felhasználás korlátai, - évenkénti adatszolgáltatási kötelezettség

A kiselejtezett gépjárművekre Ld. fent az irányelv ismertetését. 2000/53/EK irányelv

vonatkozó magyar jogszabály előkészítés alatt áll. Az elektromos és elektronikus Ld. fent az irányelv ismertetését.

2002/96/EK irányelvek

és

2002/95/EK berendezések hulladékaira vonatkozó magyar jogszabály előkészítés alatt áll.

29

5.3.7 Nemzetközi szerződések

A Közösség szerződő fél a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről szóló Bázeli Egyezményben, amelyet több mint száz ország írt alá. A Közösség már az Egyezmény módosítását is ratifikálta, megtiltva ezáltal a veszélyes anyag exportot az OECD országokból, a Közösség tagállamaiból és Lichtensteinből a nem-OECD országok felé függetlenül attól, hogy a hulladék lerakásra, újrahasznosításra vagy egyéb felhasználásra kerül. Az Egyezménynek Magyarország is részes állama.

5.4

Levegővédelem

A levegővédelem egyike azon területeknek, amelyekben az EU igen aktív. A közösségi szabályozáson keresztül elérték, hogy javult a levegő minősége: ellenőrzik a veszélyes anyagoknak a légköri kibocsátását, az üzemanyagok minőségét javították, a környezetvédelmi célkitűzéseket integrálták a közlekedési és az energia szektor politikáiba.

A Közösség több szinten tesz lépéseket annak érdekében, hogy csökkentse a levegőszennyezést. Ennek eszközei a következők: közösségi jogalkotás, széles körű nemzetközi együttműködés a határokon átlépő szennyezések csökkentése érdekében, a levegővédelemért felelős tárcákkal való egyeztetés, nemzeti és regionális hatóságokkal, valamint civil szervezetekkel való összehangolt munka, kutatások.

30

Levegővédelem

A környezeti levegő minősége 96/62/EK keretirányelv19 leányirányelvek: 20

- 1999/30/EK

21

- 2000/69/EK

- 2002/3/EK22

Az ipar szennyezőanyag

A közlekedés szennyezőanyag

kibocsátása

kibocsátása

84/360/EGK keretirányelv23


leányirányelvek:


- 1994/66/EK24

Külön irányelvek szabályozzák

- 1999/13/EK25 - 2001/80/EK26

19

a benzin- és dízelüzemű motorok kibocsátását, valamint az üzemanyag minőséget

A TANÁCS 1996. szeptember 27-i 96/62/EK IRÁNYELVE a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és kezeléséről

20

A Tanács 1999. április 22-i 1999/30/EK irányelve a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, porra és ólomra vonatkozó határértékekről

21

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000. november 16-i 2000/69/EK IRÁNYELVE a környezeti levegőben található benzolra és szén-monoxidra vonatkozó határértékekről

22

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2002. február 12-i 2002/3/EK IRÁNYELVE a környezeti levegő ózontartalmáról

23

A Tanács 1984. június 28-i 84/360/EGK irányelve az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről

24

A TANÁCS 1994. december 15-i 94/66/EK IRÁNYELVE, a nagy égetőüzemekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló 88/609/EGK irányelv módosításáról

31

5.4.1 A környezeti levegő

A levegőminőség védelme egyike azon területeknek, amelyeken az EU az elmúlt években jelentős lépéseket tett. Közösség célja egy olyan átfogó stratégia kidolgozása, amelyen keresztül a megfelelő levegőminőség hosszú távon biztosítható. Irányelvek sorozatát vezették be bizonyos szennyező anyagok szintjének folyamatos ellenőrzésére és a légtérben lévő koncentrációjuk monitorozására.

1996-ban fogadták el a 96/62/EK irányelvet a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és kezeléséről. Ez a keretirányelv egyrészről a már létező jogszabályokat módosította, másrészről új levegőminőség védelmi határértékeket vezetett be a korábban még nem szabályozott légszennyezők esetében, meghatározta továbbá az egyes szennyezőkre

vonatkozó ún. leányirányelvek

kidolgozásának határidejét. A légköri szennyezőnek tartott anyagokat tartalmazó listát a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid, a mikroszemcsék, az ólom és az ózon – mint az irányelv elfogadásakor már szennyezőként számon tartott anyagok -, valamint a benzol, az aromás szénhidrogének, a szénmonoxid, a kadmium, az arzén, a nikkel és a higany alkotják.

A keretirányelvet leányirányelvek követték, amelyekben meghatározták a határértékeket, valamint az ózon esetében az egyes szennyezőkre vonatkozó kívánatos kibocsátási maximumokat is. A levegőminőségi határértékeken és figyelmeztető jellegű küszöbértékeken túl harmonizált szabályozást vezettek be a monitoring stratégiákra, a mérési módszerekre, a hitelesítési és minőségbiztosítási megoldásokra annak érdekében, hogy az eredmények egész Európában

25

A TANÁCS 1999. március 11-i 1999/13/EK IRÁNYELVE a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról

26

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2001. október 23-i 2001/80/EK IRÁNYELVE a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról

27

A Tanács 1970. március 20-i 70/220/EGK irányelve a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

28

A Tanács 1987. december 3-i 88/77/EGK irányelve a járművekben használt dízelmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

32

összehasonlíthatók legyenek és a nyilvánosság tájékoztatását is megfelelően biztosítani lehessen általuk.

A három legfontosabb leányirányelv a következő. •

1999/30/EK irányelv: a környezeti levegő minőségének javítására, illetve fenntartására határértékeket vezetett be, meghatározta a kén-dioxidra, nitrogén-dioxid és nitrogénoxidok, por és ólom maximális légköri koncentrációját, valamint az intézkedési kötelezettséget maguk után vonó figyelmeztető jellegű küszöbértékeket a kén-dioxid, nitrogén-dioxid koncentrációja esetében. A méréseket a közös módszer és kritériumrendszer alapján kell elvégezni, továbbá az információt össze kell gyűjteni és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

•

2000/69/EK irányelv: ez vezette be a benzol és a szénmonoxid légköri koncentrációjára vonatkozó határértékeket, valamint kötelezővé tette azok rendszeres mérését a közös módszernek és feltételrendszernek megfelelően, valamint a korábbi irányelvhez hasonlóan kötelezővé tette az információk összegyűjtését és azok nyilvánosságának biztosítását. A szénmonoxidra vonatkozó határértéket 2005-re, míg a benzolra vonatkozót 2010-re kell teljesíteni, hacsak nem módosítják az időpontokat utóbb. Mind az első, mind jelen leányirányelv esetében a tagállamok azokon a területeken, ahol a határértékeket valószínűsíthetően nem fogják teljesíteni, kötelesek programokat szervezni azok elérésére.

•

2002/3/EK irányelv: 2002. február 12-én fogadták el ózonra vonatkozóan. Az irányelv hosszú távú célkitűzéseket fogalmaz meg, a WHO új kiadványában megfogalmazott határértékekkel azonos értékeket fogad el és ahol lehetséges a 2010-es esztendőt tűzi ki teljesítési határidőként. Ezek a célok megfelelnek a egyes légszennyező anyagok nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló 2001/81/EK irányelvben29 megfogalmazottaknak. Nem teljesítés esetére a tagállamoknak csökkentési terveket és programokat kell kidolgozni,

29

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2001. október 23-i 2001/81/EK IRÁNYELVE egyes légszennyező anyagok nemzeti kibocsátási határértékeiről

33

valamint jelentést kell tenni a Bizottságnak és biztosítani e dokumentumok nyilvánosságát, hogy a lakosság nyomon követhesse a követelményeknek való megfelelés érdekében tett lépéseket. Az irányelv részletes követelményeket tartalmaz az ózonkoncentráció mérésére és monitorozására is, valamint a nyilvánosság tájékoztatására az aktuális szennyezettség szintjéről. Közösségi jogszabály

Magyar jogszabály


96/62/EK keretirányelv, 1999/30/EK, 2000/69/EK, irányelvek30

21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet - a levegővédelem általános a levegő védelmével kapcsolatos szabályai, egyes szabályokról

- a védőövezetek kijelölése, nagysága, - a légszennyezettségi határértékek megállapítása, kötelező felülvizsgálata, - a légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása, - a helyhez kötött légszennyező pont- és diffúzforrások engedélyezése,

- adatszolgáltatási kötelezettség 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet a - az ország területének légszennyezettségi

légszennyezettség alapján

agglomerációk és zónák

történő zónákba sorolása

kijelöléséről

30

Mind a keretirányelv, mind e két leányirányelv átvétele a magyar jogszabályok oszlopban megjelölt négy rendeleten keresztül valósult meg, egyik irányelv sem társítható kizárólagosan az egyik magyar jogszabályhoz.

34


Magyar jogszabály


17/2001. (VIII. 3.) KöM rendelet - a légszennyezettség mérésére a légszennyezettség és a helyhez és az eredmények értékelésére kötött légszennyező források

vonatkozó vizsgálati módszerek

kibocsátásának vizsgálatával,

követelményei,

ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról

- az eredmények dokumentálása

14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-

- egyes légszennyező anyagok

FVM együttes rendelet: A

egészségügyi határértékei,

légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező

- a légszennyezettség különböző határértékei

pontforrások kibocsátási határértékeiről 2002/3/EK irányelv

A környezeti levegő ózontartalmára vonatkozó magyar jogszabály előkészítés alatt áll.

5.4.2 Az ipari tevékenység

A kén, a nitrogénvegyületek és egyéb légszennyező anyagok ártalmatlanítása komoly hatással van az európai környezetre és az egyes államok gazdaságára. A szennyezés kibocsátások nagy része erőművekből vagy egyéb nagy égetőüzemekből származik. 1990-ben összesen 10 millió tonna kéndioxid és közel 3 millió tonna nitrogénoxidot bocsátottak ki ezen üzemekből, ez pedig azt jelenti, hogy az összes kéndioxid 63%-át és az összes nitrogénoxid kibocsátásának 21%-át a jelenlegi 15 Európai Uniós tagállam bocsátotta ki.

35

A szennyezések akár közvetett, akár közvetlen környezeti hatásai különbözőek, így kiválthatják a talaj, a vizek savasodását, károsíthatják az erdőket, eutrofizálhatják a szárazföldi és a parti ökoszisztémákat, leronthatják a növény- és állatvilág természetes diverzitását, kikezdhetnek műemléképítményeket és épületszerkezeteket, valamint végül, de természetesen nem utolsó sorban károsíthatják az emberi egészséget. A különböző nitrogénoxidok kibocsátásai elősegítik a felszínközeli ózon kialakulását, amiről már kimutatták, hogy káros mind az emberi szervezetre, mind pedig az élővilágra. Jelenleg az ember és a környezet védelmében felállított ózon határértéket gyakran túllépik az EU tagállamokban, sőt a kén- és nitrogénoxidok kibocsátása kiváltotta a szulfát és nitrát aeroszolok légköri szintjének növekedését, mely apró felszálló részecskék szintén károsak az emberi egészségre.

A 84/360/EGK keretirányelv különböző intézkedéseket és eljárásokat vezetett be, amelyek az ipari üzemek kibocsátásainak ellenőrzését és csökkentését szolgálják. Az irányelv az I. Mellékletben ismerteti az előirányzott ipari fejlesztéseket, melyekhez a kijelölt nemzeti vagy regionális hatóságoktól előzetes jóváhagyása szükséges. A jóváhagyás célja, hogy előzetesen vizsgálják az üzem megfelel-e a kibocsátásra vonatkozó előírásoknak: •

a jóváhagyó hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy minden szükséges intézkedést megtettek a légszennyezés ellen,

•

az üzem működése nem okoz jelentős levegő szennyezést (különös tekintettel az irányelv II. Mellékletében felsorolt anyagokra)

•

semmilyen kibocsátási határértéket nem lépnek túl és minden jelentős levegőminőségi határértéket figyelembe vettek.

A tagállamok 1988. november 24-én fogadták el a nagy tüzelőberendezések kibocsátását szabályozó 88/609/EGK irányelvet31, amely az első jogszabály volt, amit a keretirányelv alapján

31

A Tanács 1988. november 24-i 88/609/EGK irányelve a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról

36

hoztak meg. Kibocsátási határértékeket vezetett be a kéndioxidra, a nitrogénoxidokra és a porra azon már működő és új létesítmények esetében, amelyeknél a névleges bemenő hőteljesítmény meghaladja az 50 megawattot. Ez az irányelv ma már nincs hatályban.

Az 1994. december 15-én elfogadták azonban a módosításáról szóló 94/66/EK irányelvet, a nagy égetőüzemekből

származó

egyes

szennyező

anyagok

levegőbe

történő

kibocsátásának

korlátozásáról. Ez az irányelv a szilárd fűtőanyaggal, különösen szénnel üzemelő kisebb égetőüzemek kéndioxid kibocsátásra is határértékeket állapít meg. Az 50-100 MW közötti hőkapacitású működő és új létesítmények esetében a 2000mgr/m3 kéndioxid kibocsátást engedélyez.

A szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló 1999/13/EK irányelv célja a illékony szerves vegyületek kibocsátása által környezetben, emberi egészségben okozott közvetlen vagy közvetett káros hatások csökkentése, illetve megelőzése azáltal, hogy határértékeket állapít meg ezekre a vegyületekre és rögzítik az ilyen anyagokat használó ipari létesítmények működési feltételeit.

A nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló 2001/80/EK irányelvet 2001. november 27-én tették közzé. A nagy tüzelőberendezések döntő szerepet játszanak a savasodás, az eutrofizáció és a felszínközeli ózon kialakulásában. Az irányelv alapvető célja a savasodást elősegítő szennyezők, valamint az ózont képző anyagok kibocsátásának csökkentése, amelyek hosszú időn tartózkodnak a légkörben és károsak az emberi szervezetre.


Magyar jogszabály



21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet Ld. fent: A környezeti levegő a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról

37


Magyar jogszabály



10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet - VOC kibocsátás feltételei, az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves

- légszennyezési bírság

vegyület (VOC) kibocsátásának korlátozásáról 2001/80/EK irányelv

10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű

- engedélyezés szabályai, - technológiai kibocsátási határértékek,

tüzelőberendezések működési - mérési kötelezettség, feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről

- az eredmények dokumentálása, - adatszolgáltatási kötelezettség - légszennyezési bírság

5.4.3 A közlekedés

A közlekedésből származó kibocsátásokat a 70/220/EGK és 88/77/EGK irányelvek, valamint azok módosításai szabályozzák, amelyek határértékeket állapítanak meg a benzin- és dízelüzemű személyautók és haszongépjárművek kibocsátásaira. Ezeket a határértékeket a technikai fejlődéshez hozzáigazítják és rendszeresen leszállítják.

Az ún. Motorolaj Program (Auto-Oil Programme) célja az európai városok levegő minőségének javítása. Elsősorban a szénmonoxid, az illékony szerves vegyületek, valamint a nitrogén-oxidok és

38

az elemi részecskék kibocsátására tartalmaz előirányzatokat. A Program a jogszabályokban foglaltaknál szigorúbb határértékeket állapít meg. A használatban lévő gépjárművek rendszeres vizsgálatát is jogszabály32 írja elő, kötelezővé teszi a tulajdonosok számára, hogy ellenőriztessék a jármű karbantartását. Irányelv33 szabályozza a közösségi benzin- és dízelüzemanyagok minőségére vonatkozó sajátos környezeti előírásokat is. Két

szintet különböztet meg a jogszabály, az első szintet jelentő

változások 2000 január 1-jén léptek hatályba, míg a második körbe tartozók 2005. január 1-jén fognak. Ez utóbbi körbe tartozó módosítások még nem teljesek, eddig csak a benzin- és dízelüzemanyagok kén-, valamint a benzinek aromatartalmát rögzítették.

A Motorolaj Program segítségével az ólomtartalmú benzineket kivonták a forgalomból Európában. 2002. január 1. óta a tagállamokban minden eladásra kerülő üzemanyag ólommentes.


Magyar jogszabály


70/220/EGK és 88/77/EGK

6/1990. (IV. 12.) KöHÉM

- légszennyezésre vonatkozó

irányelvek

rendelet a közúti járművek

üzemeltetési műszaki feltételek

forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről

32

A TANÁCS 1996. december 20-i 96/96/EK IRÁNYELVE a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról szóló tagállami jogszabályok közelítéséről

33

Az Európai Parlament és a Tanács 1998. október 13-i 98/70/EK irányelve a benzin és dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról

39


Magyar jogszabály


5/1990. (IV. 12.) KöHÉM

- közúti járművekre vonatkozó

rendelet

megfelelőségi követelmények

A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról 70/220/EGK és 88/77/EGK

2001. évi LXI. törvény az

irányelvek

Európai Közösség és a Magyar égéstermék kibocsátási Köztársaság közötti közúti

- a „Zöld” Kamion zaj és követelményei

árufuvarozás meghatározott feltételeinek kialakításáról és a kombinált fuvarozás elősegítéséről szóló Megállapodás kihirdetéséről 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM - az egyes belső égésű motorok együttes rendelet a nem közúti gyártóinak, forgalmazóinak, mozgó gépekbe építendő belső importálóinak kötelezettségei égésű motorok gáznemű és részecskékből álló

- a forgalomba hozatal,

szennyezőanyag-kibocsátásának - a típusjóváhagyás szabályai, korlátozásáról

5.5

Vízvédelem és vízgazdálkodás

A vízminőségi szabályok a vízhasználatnak megfelelően külön-külön irányelvekben kerültek lefektetésre. A 80-as és 90-es évek kibocsátási határérték központú szabályozását 2000-ben váltotta

40

fel a Víz Keretirányelv34, mely a vízgazdálkodás szabályozásában egy átfogóbb megközelítést alkalmaz. Célja a vizek jó ökológiai állapotba hozása, a fenntartható vízhasználatok biztosítása, valamint a vízvédelmi és vízgazdálkodási politika összehangolása.

Víz Keretirányelv 2000/60/EC

Vízhasználatok

Tengeri és kontinentális

szabályozása

vizek

Ivóvíz Fürdővíz Városi szennyvíz Kagylótenyésztésre alkalmas vizek Haltenyésztésre alkalmas

Tengeri szennyezés: “A tengeri környezet védelmét és megőrzését szolgáló stratégia felé”

Vegyi anyagok kibocsátása szabályozás az egyes szennyező anyagokra, mint a nitrátok, higany és más veszélyes anyagok.

Kontinentális vizek: folyami egyezmények

vizek

Az irányelv gazdasági megfontolásokat is alkalmaz. Előírja a vízszolgáltatások költségeinek szektoronként megfelelő mértékű fedezését. A vízárak alakulásának elő kell segítene a víztestek állapotának javulását., valamint hosszú távon maguknak a vízhasználatoknak a fenntarthatóságát. A 2001-ben elfogadott leányirányelv35 meghatározza a vízvédelem területén azon anyagok elsőbbségi listáját, melyekre vízminőségi szabályok és kibocsátás csökkentési programokat dolgoznak ki.

34

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000. október 23-i 2000/60/EK IRÁNYELVE a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról

41

A vízgazdálkodási irányelv három szempontból vizsgálja a vizeket. Egyrészről a vízhasználatokat szabályozza, meghatározza a vizek minőségi célállapotait, valamint kibocsátási határértékeket határoz meg egyes prioritást élvező anyagokra. A három oldal egységét egy meglehetősen szerteágazó vízgyűjtő alapú tervezési folyamat, valamint ennek részprogramjai, például az európai szintű inter-kalibrációs hálózat kialakítása és az egyes víztestek állapotértékelése adja.

Http://www.europa.eu.int/comm/environment/water/


Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek -vizek hasznosítása,

AZ EURÓPAI PARLAMENT 1995. évi LVII. Törvény a -hasznosítási lehetőségeinek ÉS A TANÁCS 2000. október vízgazdálkodásról megőrzése 23-i 2000/60/EK IRÁNYELVE

-kártételeinek elhárítása

a vízvédelmi politika területén a közösségi

fellépés

meghatározásáról

-Vizekkel, vízilétesítményekkel

kereteinek

kapcsolatos feladatokat

(Víz

-Vízjogi engedélyezési eljárás

Keretirányelv)

szabályai -A vízgazdálkodási társulatok működése -vízügyi igazgatás és hatósági eljárás (Vízügyi Igazgatóságok)

35

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2001. november 20-i 2455/2001/EK HATÁROZATA a vízügyi politika területén elsodleges fontosságú anyagok jegyzékének megállapításáról és a 2000/60/EK irányelv módosításáról

42


Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek -környezetszennyezés

1995.

évi

LIII.

Törvény

a csökkentés, károsodott környezet

környezet védelmének általános helyreállítása szabályairól -emberi egészség védelme -erőforrásokkal takarékosság -más állami feladatok környezeti következményeinek vizsgálata -társadalmi részvétel biztosítása -környezetvédelmi intézmények kialakítása -környezetvédelmi engedélyezés (hatásvizsgálat) -egységes környezethasználati engedély (IPPC) -környezethasználati engedély -környezetvédelmi működési engedély (felülvizsgálat) -szakhatósági közreműködés egyéb eljárásokban -termékdíj -EMAS -környezetvédelmi minősítés -kibocsátási és igénybevételi határértékek -környezetvédelmi igazgatás és hatósági eljárások (Felügyelőségekre vonatkozó szabályok) 43


Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek -felszíni vizekkel kapcsolatos

203/2001. (X. 26.) Korm.

jogok és kötelezettségek

rendelet a felszíni vizek

-felszíni vizek védelmére

minősége védelmének egyes

vonatkozó szabályok

szabályairól

-kibocsátó kötelezettségei -kibocsátási határértékek és környezetminőségi határértékek -szennyvízkibocsátás engedélyezése, ellenőrzése, adatszolgáltatás -felszíni vizekre veszélyes anyagok köre vízszennyezési bírság -felszín alatti vizekkel

33/2000. (III. 17.) Korm.

kapcsolatos engedélyezési

rendelet a felszín alatti vizek

eljárás

minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról

-bejelentés, adatszolgáltatás -nyilvántartási rendszer -kármentesítés -felszín alatti vízvédelmi bírság -kockázatos anyagok jegyzéke

44


Magyar jogszabály


AZ EURÓPAI PARLAMENT 1995. évi LVII. Törvény a Lásd fent. ÉS A TANÁCS 2001. november vízgazdálkodásról 20-i

2455/2001/EK

HATÁROZATA politika

területén

a

vízügyi elsődleges

fontosságú anyagok jegyzékének megállapításáról

és

2000/60/EK

a

irányelv

módosításáról

5.6

Zajszennyezés

A környezetszennyezés egyik különleges fajtája az erős hanghatások által keltett zajszennyezés. Az Európai Unióban a lakosságnak kb. 40%-a van kitéve 55 dB szintű napközbeni közlekedési zajterhelésnek, míg a lakosság kb. 20%-a 65 dB-es zajterhelést kénytelen elviselni. A legfőbb szennyező források az utak, a vasúti, a légi közlekedés, az ipari tevékenység és az építkezések.

A közösségi stratégia kulcspontját az egyes gépekre, berendezésekre meghatározott maximális megengedhető zajszint bevezetése jelentette (gépjárművek36, motorkerékpárok37, repülőgépek38, kültéri használatra tervezett berendezések39, stb).

36

a Tanács 1970. február 6-i 70/157/EGK irányelve a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

37

a Tanács 1978 november.23-i 78/1015/EGK irányelve a motorkerékpárok megengedett zajszintjére és kipufogórendszerére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

45

Az Európai Bizottság az 1996-os Zöld Könyvben a zajpolitikára egy új keretrendszert dolgozott ki, amelynek alapját a Közösség, a tagállami és a helyi szintű szervezetek közötti felelősség megosztása jelenti, valamint a szennyező forrásnál történő zajcsökkentési stratégia kiterjesztése. A 2002-ben elfogadott új irányelv40 a zajszennyezési probléma kezelésére egy közös megközelítési módszert dolgozott ki, amelynek célja a lakosság megvédése a lakókörnyezetben elszenvedett zajszennyezés által okozott káros hatásaitól.


Magyar jogszabály


70/157/EGK irányelv

6/1990. (IV. 12.) KöHÉM

- zajkibocsátásra és rezgésre


vonatkozó üzemeltetési műszaki

forgalomba helyezésének és

feltételek

forgalomban tartásának műszaki feltételeiről 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM

- közúti járművekre vonatkozó


megfelelőségi követelmények

műszaki megvizsgálásáról

38

a Tanács 1999. április 29-i 925/1999/EK rendelete a Nemzetközi Polgári Repülési Egyezmény harmadik kiadása (1993. július) 16. melléklete I. kötete II. része 3. fejezete előírásainak megfelelően módosított és az ezt igazoló új bizonyítvánnyal ellátott egyes szubszonikus sugárhajtású polgári repülőgépek Közösségen belüli lajstromozásáról és üzemeltetéséről

39

az Európai Parlament és a Tanács 2000/14/EK irányelve (2000. május 8.) a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

40

az Európai Parlament és a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről

46


Magyar jogszabály


2001. évi LXI. törvény

Az - a „Zöld” Kamion zaj és

Európai Közösség és a Magyar égéstermék kibocsátási Köztársaság közötti közúti

követelményei

árufuvarozás meghatározott feltételeinek kialakításáról és a kombinált fuvarozás elősegítéséről szóló Megállapodás kihirdetéséről 2000/14/EK irányelv

140/2001. (VIII. 8.) Korm.

- a jogszabály mellékletében

rendelet egyes kültéri

felsorolt berendezések gyártóit,

berendezések zajkibocsátási

forgalmazóit, importálóit terhelő

követelményeiről és

kötelezettségek,

megfelelőségük tanúsításáról 29/2001. (XII. 23.) KöM-GM

- a zajkibocsátási határértékkel

együttes rendelet

rendelkező berendezések

Egyes kültéri berendezések

határértékei,

zajkibocsátásának korlátozásáról - a kültéri berendezések


és a zajkibocsátás mérési

zajkibocsátásának mérési

módszeréről

módszere

A környezeti zaj értékelésére és kezelésére vonatkozó magyar jogszabály előkészítés alatt áll.

47

5.7

Vegyi anyagok és veszélyes anyagok

Már az Unió korai időszakában megszületett a felismerés, hogy a lakosságot és a környezetet óvni kell bizonyos veszélyes anyagoktól és készítményektől, és hogy közös szabályokat kell alkotni a fogyasztók védelmében és az áruk szabad áramlásának elősegítéséért.

Vegyi anyagok, veszélyes anyagok környezet és fogyasztóvédelem, az európai vegyipar versenyképességének biztosítása.

Osztályozás, csomagolás, címkézés

Speciális szabályok műtrágyák és biocid

Veszélyes anyagok és

készítmények

készítmények

Veszélyes anyagok kockázatkezelése kockázatelemzés és kezelési szabályozás, vegyi balesetek elleni védekezés

Az európai szintű intézkedések alapgondolata, hogy megfelelő egyensúlyt kell fenntartani egyrészről a környezetvédelem és fogyasztói egészségvédelem, másrészről az európai vegyipar versenyképességének biztosítása között. Az első ilyen tárgyú szabály 1967-ben született (67/548EC)41 és a veszélyes anyagok és készítmények42 osztályozására, címkézésére, csomagolására határoz meg szigorú szabályokat.

41

1967/548/EGK Tanácsi Irányelv a joganyagok, előírások és eljárási szabályok közelítéséről, a veszélyes anyagok osztályozásával, címkézésével és csomagolásával kapcsolatosan.

48

A növényvédőszerek, a műtrágyák43, valamint a biocid termékek44 külön irányelvek hatálya alá esnek. Két további irányelv foglalkozik a veszélyes anyagok kockázatelemzésével és kezelésével45, valamint a vegyi balesetek46 veszélyeinek kezelésével. Ezen szabályok közös célja, hogy a vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatokat felmérje, a kockázatok kezelésére megoldást nyújtson, valamint, hogy minimalizálja az esetleges vegyi balesetek környezetre és egészségre gyakorolt hatását.

A Közösségi szabályozás - kicsit leegyszerűsítve - előírja az 1981-után piacra kerülő anyagok (új anyagok) részletes vizsgálatát, kockázatelemzését. Ez nem vonatkozik az 1981-ben már piacon lévő anyagokra (meglévő anyagok).

A jelenleg alakuló új EU vegyi anyag politika nagymértékben átalakítja a vegyi anyagok regisztrációját, értékelését és engedélyezését. A Magyarországon is hatályos, jelenleg EU konform szabályozás (2000. évi XXV. tv. a kémiai biztonságról, és ennek végrehajtási rendeletei) megkülönbözteti a “meglévő” és “új” anyagokat az 1981-es határév szerint. Az 1981 előtt piacra vitt vegyi anyagok “meglévő anyagnak” számítanak. 1981-ben számuk 100.106 volt. Az 1981 után bevezetett anyagokat “új anyagnak” neveztük.

Míg az új anyagokat részletekbe menőkig tesztelni kell egészségügyi, környezeti kockázatok szempontjából, ilyen előírás nincs a 100.106 “meglévő anyagra”.

42

1999/45/EK Tanácsi és Parlamenti Irányelv a joganyagok, előírások és eljárási szabályok közelítéséről, a veszélyes készítmények osztályozásával, címkézésével és csomagolásával kapcsolatosan.

43

1976/116/EGK Tanácsi Irányelv a a Tagállamok joganyagának közelítéséről a műtrágyák tekintetében.

44

1998/8/EK Tanácsi és Parlamenti Irányelv a biocid termékek piacraviteléről

45

793/93 Tanácsi Rendelet a meglévő anyagok kockázatelemzéséről és kezeléséről.

46

1996/82/EK Tanácsi Irányelv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos fontosabb baleseti kockázatok kezeléséről.

49

Egy EU Bizottsági Rendelet a nagy mennyiségben előállított meglévő anyagokkal kapcsolatosan információ szolgáltatást ír elő, mely szerint a hatóságok feladata eldönteni, hogy ezek közül melyeknek a kockázatait kell megvizsgálni. Ezeket a vizsgálatokat maguknak a hatóságoknak kell lefolytatniuk. Az eljárás hosszadalmas és körülményes. 1993 óta, 140 nagy mennyiségben előállított vegyi anyagot választottak ki kockázatelemzésre. Napjainkig nagyon kevés esetben ért véget ez a folyamat, nem beszélve még az ismert kockázatokra épülő, megfelelő kockázatkezelési eljárásokról történő megállapodásról.

A mostani szabályok szerint az "új anyagokat" vizsgálni és jelölni kell 10 kg/év előállított mennyiség felett. Az egy tonna felett előállított kemikáliák részletes tesztelésre kerülnek. Ez a rendszer támogatja a “meglévő”, nem vizsgált anyagok további használatát, mert ez olcsóbb és könnyebb. Ennek eredményeképpen az 1981 óta bevezetett anyagok száma csupán mintegy 3.000.

A magyar szabályozás szerint az új vegyi anyagok használatát előzetesen engedélyeztetni, az anyagokat törzskönyveztetni kell. Az engedélyezési eljárásban az anyagok veszélyességét a kérelem benyújtójának kell dokumentálnia, ami magába foglalja az anyag fizikai-kémiai és toxikológiai tulajdonságainak vizsgálatát is. Ezen információ alapján határozható meg a veszélyjel, a jellemző kockázatok (R mondat) és a biztonsági tanácsok (S mondat). A fenti elemeket tartalmazó dokumentáció, "műszaki dosszié", biztonsági adatlap és címketerv benyújtása után az Országos Kémiai Biztonsági Intézet, mint hatóság és a Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség, mint szakhatóság elvégzi a kockázatbecslést, melyre alapozva hozza meg döntését.

Összefoglalva, a jelenlegi magyar rendszer az "új anyagokra" valóban előírja részletes vizsgálatok elvégzését, de nem tud előrelépni céljai megvalósítása felé, abban a helyzetben, amikor nincsen, vagy csak nagyon kevés az új anyag. Ráadásul ez a szabályozás gazdasági szempontból ösztönzi a gyártókat és importőröket a meglévő anyagok használatára, hiszen ezekhez nem kapcsolódik a költséges engedélyezési eljárás. A hiba tehát nem a kémiai biztonsági törvény és részletszabályait tartalmazó rendeletek által előírt vizsgálatok szigorúságában van, hanem avval, hogy a legtöbb anyag nem esik át ezeken a teszteken, mivel "meglévőnek" minősül.

50


Magyar jogszabály


1967/548/EGK Tanácsi Irányelv 2000. évi XXV. Törvény

-veszélyes anyagok

a joganyagok, előírások és

magyarországi jegyzéke

a kémiai biztonságról

eljárási szabályok közelítéséről,

-vegyi anyagok törzskönyvezése

a veszélyes anyagok osztályozásával, címkézésével és

-veszélyesség meghatározásának

csomagolásával kapcsolatosan.

folyamata -biztonsági adatlapok tartalma -anyagok csomagolása, feliratozása -kockázatbecslés, kockázatkezelés -veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételei 54/2003. (IX. 1.) ESzCsM-

-módszerek a vegyi anyagok

KvVM-BM együttes rendelet a fizikai, kémiai, toxikológiai és veszélyes anyagok és a

környezeti veszélyességi

veszélyes készítmények

paramétereinek meghatározására

tulajdonságainak vizsgálati módszereiről és a vizsgálatok eredményeinek értékeléséről

51


Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek -egészségi veszélyek

44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet meghatározása a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel

-egészségügyi koncentráció

kapcsolatos egyes eljárások,

határértékek

illetve tevékenységek részletes szabályairól

-környezeti veszélyek meghatározása -biztonsági adatlapok tartalma -mérgezés bejelentése

29/2002. (XII. 9.) GKM rendelet a Nemzetközi Vasúti

-veszélyes

áruk

felsorolása,

Árufuvarozási Egyezményre

velük kapcsolatos előírások

vonatkozó Egységes Szabályok (CIM) mellékleteinek kihirdetéséről szóló 4/1987. (V. 13.) KM rendelet módosításáról

4/1987. (V. 13.) KM rendelet a -veszélyes áruk fuvarozására Nemzetközi Vasúti

vonatkozó nemzetközi

Árufuvarozási Egyezményre

szabályzat

vonatkozó Egységes Szabályok (CIM) mellékleteinek kihirdetéséről

52


Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek -veszélyes anyagokra és

20/1979. (IX. 18.) KPM rendelet tárgyakra vonatkozó szabályok a Veszélyes Áruk Nemzetközi

(felsorolás, osztályozás,

Közúti Szállításáról szóló

csomagolás, feladás)

Európai Megállapodás "A" és "B" mellékletének kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról -kockázatbecslés szabályai 12/2001. (V. 4.) KöM-EüM együttes rendelet a vegyi anyagok kockázatának

-adatszolgáltatás -elsőbbségi anyagok

becsléséről és a kockázat -adatszolgáltatást nem igénylő

csökkentéséről

vegyi anyagok -egészségi veszélyek 1999/45/EK

Tanácsi

Parlamenti

Irányelv

és 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet meghatározása a a veszélyes anyagokkal és a

joganyagok, előírások és eljárási veszélyes szabályok veszélyes

közelítéséről,

a kapcsolatos

készítményekkel -egészségügyi koncentráció egyes eljárások, határértékek

készítmények illetve tevékenységek részletes

osztályozásával, címkézésével és szabályairól

-környezeti veszélyek meghatározása

csomagolásával kapcsolatosan. -biztonsági adatlapok tartalma -mérgezés bejelentése

53


Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek -növényvédő szerek

1976/116/EGK Tanácsi Irányelv 2000. évi XXXV. Törvény a engedélyezése a a Tagállamok joganyagának növényvédelemről -növényvédő szerek közelítéséről a műtrágyák felhasználása

tekintetében.

-növényvédelem hatósági szervezete -termésnövelő anyagok 8/2001. (I. 26.) FVM rendelet a engedélyezése termésnövelő anyagok engedélyezéséről, tárolásáról, -műtrágyák besorolása és forgalmazásáról felhasználásáról

1998/8/EK

Tanácsi

és minőségi követelményei -műtrágyák vizsgálata

és 2000. évi XXV. Törvény a Lásd fent.

Parlamenti Irányelv a biocid kémiai biztonságról termékek piacraviteléről -biocid termék regisztrálása, 38/2003. (VII. 7.) ESzCsM- engedélyezése FVM-KvVM együttes rendelet a biocid termékek előállításának -hatóanyagok jegyzéke és és

forgalomba

feltételeiről.

hozatalának forgalomba hozatala -csomagolás, feliratozás

54

5.8

Talajvédelem

Talajnak a földkéreg legfelső rétegét nevezzük, amelyet ásványi anyagok, különböző szerves anyagok, víz, levegő és élő organizmusok alkotnak. Európa talajai elsősorban a következő káros hatásoknak vannak kitéve: erózió, szerves anyag tartalom csökkenése, talajszennyezés, termőterületek csökkenése (okozói: lakossági és infrastrukturális építkezések), talajtömörödés (okozója: nehézgépek alkalmazása a mezőgazdaságban), talaji biodiverzitás csökkenése, sófelhalmozódás (okozója: nátrium, magnézium, kálcium oldható sóinak túlzott használata), valamint az árvizek és földcsuszamlások. Ezeket a folyamatokat az emberi tevékenység vagy elindította vagy súlyosbította és több degradációs folyamat erőteljes felgyorsulása az utóbbi tíz évben zajlott le. A gazdasági következmények és károk helyreállításának költségei hatalmasak.

Válaszként az Európai Bizottság 2002 április 16-án kiadott egy előkészítő dokumentumot, amely a talajvédelmi stratégia kezdő lépéseit vázolja fel, célja az egységes közösségi politika kidolgozása a probléma megoldására.

5.9

Biodiverzitás és természetvédelem

Az Európai Unió kiterjed az Északi-sarkkörtől egészen a mediterrán tengerekig és területe meghaladja a 3 millió km2 –t. Élővilágát többek között kb. 1000 növény- és több mint 150 madárfaj alkotja, amelyeknek egy részét a kihalás veszélye fenyegeti.

55

Biodiverzitás és természetvédelem

Biodiverzitás A biodiverzitás megőrzésének szempontjait integrálják a természeti erõforrásokkal, a mezõgazdasággal, a halászattal és a harmadik országoknak való segítségnyújtással, illetve a

Az állatvilág és a természetes élõhelyek védelme Egyes madár- és fókafajok védelme, stb. Erdõk és folyóvizek védelme.

velük való gazdasági együttmûködéssel foglalkozó joganyagba.

Az EU politikájának célja a biodiverzitás csökkenésének megállítása mind nemzetközi szinten, mind a tagállamokban, valamint a természetvédelmi jellegű célkitűzéseknek más politikákba való integrálása, úgy mint az ipar vagy a háztáji gazdálkodás. A Közösség ezért számos intézkedést vezetett be az állatvilág (egyes madár-47 és fókafajok48) és az élőhelyek49 (erdők és folyóvizek) védelmében.

47

A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről

48

A Tanács 1983. március 28-i 83/129/EGK irányelve egyes bébifókák bőrének és az abból készült termékeknek a tagállamokba történő behozataláról

49

A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről

56

Napjainkban a Közösség különböző akcióprogramokat hozott nyilvánosságra a biodiverzitás előmozdítására a természeti erőforrások, a mezőgazdaság, a halászat és a harmadik országoknak való segítségnyújtás, illetve a velük való gazdasági együttműködés területén.

5.10 Katasztrófavédelem

A második világháború utáni nagymértékű iparosítás a vegyi balesetek számának nagymértékű növekedését is magával hozta. Az 1970-es évek súlyos vegyi baleseteit követően az európai szabályozás céljai közé is bekerült a hasonló balesetek megelőzése és a balesetek következményeinek csökkentése. Az első Seveso Irányelvet 1984-től alkalmazzák, ennek helyét vette át a Seveso II. irányelv50, mely 1996-tól hatályos. Az irányelv fontos változásokat és teljesen új szabályozási koncepciót valósít meg. Középpontban a környezet védelme áll, és az első, mely a vegyi anyagok környezetre gyakorolt hatását is tekintetbe veszi. Új követelményeket fogalmaz meg a biztonsági rendszerekkel, védelmi tervekkel és területhasználati tervekkel szemben, továbbá szigorítja az ellenőrzést és aktívabb információszolgáltatást ír elő.

A Seveso II. irányelv két fontos új eleme a belső és külső védelmi tervek bevezetése, valamint a nyilvánosságnak szánt információ körének meghatározása. A védelmi tervek célja, hogy a balesetek hatásainak minimalizálása érdekében teendő intézkedéseket fogja össze. A belső védelmi terveket, melyek baleset esetén a létesítményen belüli intézkedéseket tartalmazzák, a létesítmény üzemeltetőjének kell elkészítenie. A helyi hatóságok a belső védelmi tervek alapján állapítják meg a külső védelmi tervek előírásait és intézkedéseit. A védelmi terveket rendszeres időközönként át kell tekinteni, és amennyiben szükséges, azokat fel kell újítani. A Seveso II. Irányelv a nyilvánosság számára több jogot biztosít, az információhoz jutás és konzultációs jogok tekintetében. Az létesítmények üzemeltetőinek és az önkormányzatoknak tájékoztatniuk kell a

50

A TANÁCS 1996. december 9-i 96/82/EK IRÁNYELVE a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről

57

lakosságot a baleset esetén követendő magatartásról, eljárásokról. Kérésre az üzemeltetőnek további részletes információval kell szolgálnia a biztonsági kérdésekkel kapcsolatosan.

Http://europa.eu.int/comm/environment/seveso/


Magyar jogszabály


96/82/EK IRÁNYELV a

1999. évi LXXIV. Törvény a

veszélyes anyagokkal

katasztrófák elleni védekezés

kapcsolatos súlyos balesetek

irányításáról, szervezetéről és a

veszélyeinek ellenőrzéséről

veszélyes anyagokkal

-védekezés költségeinek

kapcsolatos súlyos balesetek

megtérítése és fedezete

-katasztrófavédelem irányítása -katasztófavédelem szervei

elleni védekezésről 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet a -veszélyes tevékenység, súlyos veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről

baleset veszélyének azonosítása -belső és külső védelmi tervek -lakosság tájékoztatása -biztonsági elemzés tartalmi és formai követelményei -hatósági tevékenység

58

5.11 Integrált szennyezés megelőzés és szabályozás (IPPC)

Az Integrált Szennyezés Megelőzés és Szabályozás (IPPC) irányelv51 az uralkodó csővégi környezetvédelmi szemlélettel szakítva a vállaltok működését a termelési folyamatok szintjén is szabályozva, a megelőző jellegű szemléletet vezeti be. Nem csak kibocsátási határértékeket határoz meg, hanem megköveteli, hogy a termelés a “legjobb elérhető technika”, angol betűszóval BAT alkalmazásával folyjon.

Technikailag az Irányelv előírja bizonyos, általában nagyipari tevékenységeket végző létesítmények működési engedélyezésének eljárását. Az irányelv az új létesítményekre előírja az egységes környezethasználati engedély megszerzését a tevékenység kezdetével egy időben, míg meglévő, 2001 október 30. előtt engedélyezett létesítmények esetében 2007-ig ad haladékot az engedély megszerzésére. Integrált szennyezés megelőzés és szabályozás (IPPC Irányelv 96/61/EC)

51

A Tanács 1996. szeptember 24-i 96/61/EK irányelve a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről

59

Integrált szennyezés megelőzés és szabályozás (IPPC Irányelv 96/61/EC) Engedélyezés és legjobb elérhető technika (BAT)

BAT referencia dokumentumok Az Európai IPPC Iroda feladata,

Európai Szennyezőanyag Kibocsátási Regiszter (EPER)

Engedélykötelezettség az első

hogy a BAT-tal kapcsolatos

mellékletben felsorolt

információáramlást segítse. Gyűjti

A Tagállamoknak fenn kell

tevékenységekre, mely

az úgynevezett BAT referencia

tartaniuk egy telephely

tartalmazza a BAT leírását is.

dokumentumokat (BREF),

szintű szennyezés

melyeket a tagállamok

kibocsátás adattárat, mely

hatóságainak figyelembe kell

adatokat eljuttatják a

venniük az engedélyezési

Bizottsághoz az euróoai

folyamatban a BAT elbírálásakor.

szintű adatbázis létrehozása céljából.

Minden az irányelv mellékletében felsorolt tevékenységhez működési engedélyre van szükség, mely többek között tartalmazza az alkalmazott technológia leírását. Ennek a technológiának minden esetben a legjobb elérhető technika (BAT) szintjével kell megegyeznie, hogy a környezet védelmének magas szintjét biztosítsa. Az IPPC-t koordináló szervezet az Európai IPPC Iroda egyik feladata, hogy a BAT-tal kapcsolatos információáramlást segítse. Gyűjti az úgynevezett BAT referencia dokumentumokat (BREF), melyeket a tagállamok hatóságainak figyelembe kell venniük az engedélyezési folyamatban a BAT elbírálásakor.

Az irányelv fontos nyilvánosság biztosítására vonatkozó eleme az Európai Szennyezés Kibocsátási Regiszter (EPER). A Tagállamoknak fenn kell tartaniuk egy szennyezés kibocsátás adattárat, mely az IPPC engedélyhez kötött tevékenységekből származó környezetszennyezés mértékét mutatja. Ezen adatokat továbbítják az EU Bizottsághoz, amelyeket az egységes európai szennyezés kibocsátási regiszterben hoznak nyilvánosságra.

60

Magyarországon a Ktv. 72/A.§ és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól szóló 193/2001. (X. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: ER.) szabályozzák a kérdést.

A jogintézmény tárgyi hatálya az ER. 1. sz. mellékletében felsorolt tevékenységekre terjed ki, személyi hatálya pedig az e tevékenységeket folytató környezethasználókra (ER. 1.§ a) és b) pontok.

Az ER. hatálya alá tartozó meglévő (folyamatban lévő) tevékenységek esetén a felügyelőség a környezethasználót teljeskörű környezetvédelmi felülvizsgálat elvégzésére kötelezi. Ennek során a Ktv.-nek a felülvizsgálatra vonatkozó szabályain túlmenően az ER. szabályait is megfelelően alkalmazni kell (ER. 6.§).

A felülvizsgálat elrendelésére az ER. 14.§ (5) bek. határidőt is szabott, a kiemelten kezelendő létesítmények esetén a felülvizsgálatra kötelező határozatokat a felügyelőségeknek 2002. június 30ig, egyéb létesítmények esetén 2004. január 1-ig kell kiadniuk. Arról nincs külön rendelkezés, hogy e

határozatok

alapján

a

környezethasználóknak

mikor

kell

beadniuk

az

egységes

környezethasználati engedély iránti kérelmet, a helyes gyakorlat nyilvánvalóan az, amelyik erre az elrendelő határozatban megfelelő határidőt tűz.

Az engedély a környezethasználat tényleges megkezdésére vonatkozik (Ktv. 66.§ (1) bek. b) és c) pontok), pontosabban, a környezethasználat az egységes környezethasználati engedély nélkül nem kezdhető meg (ER. 4.§ (1) bek.).

Az engedély tartalma, szempontjai: • kibocsátási

határértékek

vagy

azokkal

egyenértékű

környezetvédelmi

követelmények • működési feltételek • monitoring feltételek, haváriaintézkedések és szükség esetén próbaüzem

61

vagy

műszaki

• az elérhető legjobb technika alkalmazására vonatkozó rendelkezések

Az adatszolgáltatást a környezethasználónak az egységes környezethasználati engedélyben foglaltak szerint kell teljesítenie (ER. 12.§ (1) bek.). Az adatszolgáltatást a tárcaközlönyben közzétett nyomtatványon vagy elektronikus úton kell teljesíteni (ER. 12.§ (2) bek.). Az adatok teljeskörűségéért és valódiságáért a bejelentésre kötelezett a felelős.

Speciálisan az ER.-ben szabályozott jogkövetkezmények a tevékenység korlátozása, felfüggesztése vagy megtiltása (ER. 13.§ (1) bek.), illetőleg az első két esethez kapcsolódó pénzbírság (ER. 13.§ (3) és (4) bek.).

(dr. Kiss, 2003)

http://europa.eu.int/comm/environment/ippc/

http://europa.eu.int/comm/environment/ippc/eper/


Magyar jogszabály


62


Magyar jogszabály


96/61/EK irányelv a

-környezetszennyezés

környezetszennyezés integrált 1995. évi LIII. Törvény a csökkentés, károsodott környezet védelmének általános környezet helyreállítása megelőzéséről és csökkentéséről

szabályairól

-emberi egészség védelme -erőforrásokkal takarékosság -más állami feladatok környezeti következményeinek vizsgálata -társadalmi részvétel biztosítása -környezetvédelmi intézmények kialakítása -környezetvédelmi engedélyezés (hatásvizsgálat) -egységes környezethasználati engedély (IPPC) -környezethasználati engedély -környezetvédelmi működési engedély (felülvizsgálat) -szakhatósági közreműködés egyéb eljárásokban -termékdíj -EMAS -környezetvédelmi minősítés -kibocsátási és igénybevételi határértékek -környezetvédelmi igazgatás és hatósági eljárások (Felügyelőségekre vonatkozó szabályok) 63


Magyar jogszabály


96/61/EK irányelv a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról

-Bejelentés alapján végezhető előkutatás -Engedélyköteles bányászati

szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. tevékenység rendelettel.

-Bányászati koncesszió -Bányászati tevékenység

193/2001. (X. 19.) Korm.

-egységes környezethasználati

rendelet az egységes

engedélyezés szabályai

környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól

-társadalmi részvétel az eljárásban -adatszolgáltatás -engedélyhez kötött tevékenységek -határértékek megállapításánál figyelembe veendő szennyező anyagok listája -legjobb elérhető technika

64


Magyar jogszabály


203/2001. (X. 26.) Korm.

-felszíni vizekkel kapcsolatos

rendelet a felszíni vizek

jogok és kötelezettségek

minősége védelmének egyes

-felszíni vizek védelmére

szabályairól

vonatkozó szabályok -kibocsátó kötelezettségei -kibocsátási határértékek és környezetminőségi határértékek -szennyvízkibocsátás engedélyezése, ellenőrzése, adatszolgáltatás -felszíni vizekre veszélyes anyagok köre -vízszennyezési bírság

65


Magyar jogszabály


21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet - a levegővédelem általános a levegő védelmével kapcsolatos szabályai, egyes szabályokról

- a védőövezetek kijelölése, nagysága, - a légszennyezettségi határértékek megállapítása, kötelező felülvizsgálata, - a légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása, - a helyhez kötött légszennyező pont- és diffúzforrások engedélyezése, - adatszolgáltatási kötelezettség, - légszennyezési bírság, - az elérhető legjobb technika meghatározásának szempontjai

66


Magyar jogszabály


9/2002. (III. 22.) KöM-KöViM -határérték megállapításának együttes rendelet a használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól

szabályai -területi határértékek és vízminőség-védelmi területi kategóriák -települési szennyvízzel kapcsolatos technológiai határértékek -egyes tevékenységekkel kapcsolatos technológiai határértékek

213/2001. (XI. 14.) Korm.

-Szilárd és folyékony hulladék

rendelet a települési hulladékkal kezelése kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről

-Tevékenység végzésének feltételei -Engedélyezés, ellenőrzés, hatóságok -Meglévő hulladéklerakók felülvizsgálata

67


Magyar jogszabály


10/2003. (VII. 11.) KvVM

-Technológiai határértékek

rendelet az 50 MWth és annál

meghatározása különböző

nagyobb névleges bemenő

berendezésekre

hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező

-Mérési kötelezettségek -Adatszolgáltatás szabályai

anyagainak kibocsátási -Légszennyezési bírság

határértékeiről

3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a -Hulladék fogadása és átvétele hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési

-Üzemeltetés feltételei

feltételeiről és a hulladékégetés -Légszennyezési határértékek technológiai kibocsátási -Mérési kötelezettségek határértékeiről -Füstgáztisztító szennyvizére vonatkozó határértékek 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet -VOC kibocsátás szabályozása az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról

-Diffúz és teljes VOC kibocsátás meghatározása -Bírságolás szabályai

68

5.12 Klímaváltozás

A Föld felszíni átlaghőmérséklete mintegy 0,6 °C-kal nőtt a XX. században. A kutatási eredmények egyre erősebben arra utalnak, hogy az elmúlt 50 év hőmérséklet növekedése az emberi tevékenység eredménye. Ilyen tevékenységek például a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj) égetése és az erdők területének csökkenése. Ezek együttesen az üvegházhatást okozó gázok, legfőképpen a szén-dioxid légköri mennyiségének növekedését okozzák. A légszennyezés és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős visszaszorítása érdekében állami és nemzetközi szintű intézkedések együttes alkalmazása látszik szükségesnek.

Ezen célok megvalósításáért az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezménye (1992) és az üvegházgázok kibocsátását szabályozó Kyotoi Jegyzőkönyv (1997) keretében határozták meg a tennivalókat. A szerződés aláírói vállalták, hogy 1990-es üvegházgáz kibocsátásukat 2008 és 2012 közötti időszakban 5%-kal csökkentik. Ezek után az egyes államok feladata a csökkentés módjának kidolgozása. A Kyotói Jegyzőkönyvet az Európai Unió is aláírta és ki is hirdette52.

A Kyotói Jegyzőkönyv céljainak teljesítésére az EU programot és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási tervet dolgozott ki. A program a klímaváltozást az energetika, az ipar és a közlekedés szektoraira vonatkozó átfogó intézkedések által kívánják csökkenteni, megakadályozni. A Bizottság megtette az üvegházgázok kibocsátásának EU-n belüli “kereskedelmére” vonatkozó ajánlásait53 is. 2000 márciusában indult az Európai Klímaváltozási Program (ECCP)54, melynek célja további irányelvek és intézkedések kidolgozása ezen a területen, melyek biztosítják az 2008-2012-ig tartó időszakban az EU 8%-os kibocsátás csökkentési céljának elérését, melyet a Kyotói Jegyzőkönyvben vállalt.

52

2002/358/EK Tanácsi Határozat a Kyoto Protocol Európai Unió általi elfogadásáról

53

Zöld Könyv az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kereskedelméről az Európai Unióban

54

Értesítés a Bizottságtól a Tanácshoz és az Európa Parlamenthez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásainak csökkentésére alkotott programról,“Európai klímaváltozási program felé” címmel.

69

5.13 Társadalmi részvétel

(dr. Kiss, 2003 alapján)

Az elmúlt 13-14 év a magyar közélet változása tekintetében igen aktív időszak volt, így az egyes új társadalmi jelenségekhez akár „hozzá is edződhetett” a szemlélő. Ebben a folyamatban még az 1990-es évek elején felbukkant egy olyan törekvés, hogy az egyes környezetalakító eljárásokban biztosítsák a közvetlenül nem érintett, a tulajdonosi, beruházói és egyéb gazdasági, valamint az állami, önkormányzati és hatósági érdekkörön kívül állók tájékoztatását, részvételét, érdemi beleszólását. Ez az elmúlt évtizedben olyan törvények elfogadásához, illetve olyan konkrét gyakorlati jogesetekhez vezetett, amelyek a közvetlenül anyagilag nem érdekeltek, a társadalom (a közösség, a lakosság) részvételét eredményezték - és nem mellékesen számos ezt támogató vagy ellenző vélemény elhangzására adtak alkalmat.

A társadalmi részvételnek három klasszikus pillére alakult ki; ezek

- információhoz való hozzáférés

- döntéshozatalban való részvétel és

- jogorvoslathoz való jog

E három együttesen biztosítja, biztosíthatja azt, hogy az egyes társadalmi csoportok, egyének környezeti ügyekben érdekeiket érvényesíthessék és az egyes döntéseket befolyásolhassák.

70

5.13.1 Az információhoz való hozzáférés

Az információhoz való hozzáférésnek létezik passzív és aktív formája. A passzív igényli az egyes információt kérők részéről a megkeresést, tevőleges fellépést az információ megszerzése érdekében, míg az aktív információszolgáltatást épp az teszi különlegessé, hogy ott az információval rendelkező (leginkább állami) szervek az adatokat maguktól, természetesen a legtöbb esetben jogszabály kötelezése miatt, hozzák nyilvánosságra.

Megjegyzendő, hogy a vállalatok hatóságoknak szolgáltatott környezetterhelési adatai nyilvános és közérdekű adatnak minősülnek, jelenleg passzív információ hozzáféréssel érhetők el, tehát kérésre azt a hatóság kiszolgáltatja.

5.13.2 A döntéshozatalban való részvétel Vállalatok számára a legfontosabb részvételi jog az ügyféli jogot el nem érő és ügyféli jogosultságok egyedi ügyekben. Az ügyféli jogot el nem érő jogok azok, amelyeket az egyes lakossági csoportok, egyének gyakorolhatnak főként egyedi engedélyezési ügyekben, akár kifejezett jogi felhatalmazás nélkül is, mint a közérdekű bejelentés, akár az ágazati speciális jogszabály által biztosított jogként, mint pl. észrevételezési jog tervekkel szemben vagy felszólalási jog egyedi ügyhöz kötődő közmeghallgatáson. Ennek egyik szemléletes példája a környezeti hatásvizsgálat, amikor is az engedélyezésben egyfelől a lakosság számára nyitva áll a beruházás terve és környezeti hatástanulmánya véleményezésének joga, másfelől a részletes szakaszban kötelező közmeghallgatást tartani, ahol szintén elhangozhatnak a közösségi részvétel alanyainak érvei vagy ellenérvei. Az ügyféli jogok egyedi ügyekben a jogosultságok teljességét biztosítja, aki tehát ezekkel rendelkezik, az ügyben meghatározó befolyásra tehet szert. Ügyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Az ügyfél jogai megilletik azt a szervet, amelynek feladatkörét az ügy érinti. Kifejezetten környezetvédelmi jellegű ügyekben az állampolgárok által a környezetvédelmi

71

érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket, a hatásterületen működő társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban területükön az ügyfél jogállása illeti meg55.

5.13.3 Jogorvoslathoz való jog

A jogorvoslathoz való jog biztosítja, hogy a társadalmi részvétel ne csak tartalmas, de eredményes is legyen, e nélkül ugyanis nem biztosított, hogy az észrevételek megfontolásra is kerülnek. Ez a jog ugyanis azt adja meg a közösségnek, hogy amennyiben észrevételeit, véleményét nem vették figyelembe, azokat akár bírói úton is érvényre juttassa.


Magyar jogszabály


55

1/2004. KJE számú közigazgatási jogegységi határozat szerint mind a környezetvédelmi engedélyt megadó, mind az azt megtagadó környezetvédelmi felügyelőségi határozat ellen indítható per, valamint a környezetvédő társadalmi szervezetek minden olyan eljárásban hozzáférhetnek az ügy irataihoz, jelen lehetnek eljárási cselekményeknél, nyilatkozatot tehetnek és az első fokú határozat ellen fellebbezhetnek, valamint a másodfokú határozat ellen pert indíthatnak, ahol a környezetvédelmi felügyelőség szakhatóságként bevonásra került.

72


Magyar jogszabály

Jogszabályból fakadó kötelezettségek, szabályozott területek -közösségi részvétel a

COM(98)344 végső Bizottsági

2001. évi LXXXI. törvény a

döntéshozatalban

Javaslat a környezeti ügyekben környezeti ügyekben az az információhoz való

-környezeti információhoz való

információhoz való

hozzáférésről, a nyilvánosságnak hozzáférésről, a nyilvánosságnak jog a döntéshozatalban történő

a döntéshozatalban történő

részvételéről és az

részvételéről és az

-környezeti információ gyűjtése, terjesztése

igazságszolgáltatáshoz való jog igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, biztosításáról szóló, Aarhusban, -jogorvoslathoz való jog 1998. június 25-én elfogadott

1998. június 25-én elfogadott

(tevékenységek, tervek,

Egyezmény ratifikálásáról.

Egyezmény kihirdetéséről.

programok, szabályozó eszközök esetében) -állampolgárok részvétele a

Az Európai Parlament és a

1995.

évi

LIII.

Tanács 2003. január 28-i

környezet védelmének általános

2003/4/EK irányelve a

szabályairól VIII. fejezet

környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről

73

Törvény

a környezetvédelemben


Magyar jogszabály


1957. évi IV. törvény az

-Ügyfél akinek jogát vagy jogos

államigazgatási eljárás általános érdekét az ügy érinti. Az ügyfél szabályairól 3§ (4). 41§. (1)-(2) jogai megilletik azt a szervet, amelynek feladatkörét az ügy érinti. -Az ügyfél és képviselője az eljárás során keletkezett iratokba betekinthet, és azokról másolatot készíthet. -A közigazgatási szerv más személynek is megengedi az iratokba való betekintést, ha igazolja, hogy az iratok ismerete jogának érvényesítése vagy feladatának teljesítése céljából szükséges.

74

6

Önkéntes programok és környezetmenedzsment eszközök

6.1

Bevezető

Az ötödik környezetvédelmi akcióprogram a “parancs és ellenőrzés” jellegű szabályozási eszközök mellett formálisan is elismerte a gazdasági szabályozók jelentőségét. Ezen szabályozók egyszerre alkalmasak a gazdaság élénkítésére és a környezetvédelem szintjének emelésére.

Emellett a program szorgalmazza az elmúlt években a fogyasztók környezettudatosságának növekedése miatt elinduló piaci mechanizmusok erősítését. Ezzel a gazdasági szereplők egy proaktív magatartás felé mozdulhatnak el, mely a környezetvédelem területén túlmutat a rájuk vonatkozó törvényi szabályozás betartásán.

Valójában az emberek választott képviselőiken keresztül és fogyasztói magatartásuk által befolyásolják a vállalatokat olyan irányban, hogy azok figyelembe vegyék tevékenységük környezeti

hatásait.

Mint

állampolgárok

és

fogyasztók

elvárják

a

termékeiket,

vagy

szolgáltatásaikat kínáló cégektől, hogy feleljenek meg a környezetvédelmi előírásoknak és elvárásoknak és ez ne csak a reklám és közönségkapcsolatok, PR szintjén jelenjen meg. Ez a fogyasztói hozzáállás és a szennyezés csökkentésére vonatkozó igény arra indította az EU-t, hogy új megoldásokat keressen főként önkéntes alapon, mely megkülönböztethetővé teszi a termékeket, szolgáltatások és a termelőket, szolgáltatókat környezetterhelésük szerint.

75

Vállalat

Termék

Környezetközpontú Irányítási Rendszerek

Környezetbarát termékvédjegy: Ökocímke

Önkéntes rendszerek 6.2

Környezettudatos vállaltirányítás

Fentiekben

felsorolt,

lényegében

külső

okok

miatt

a

környezetvédelmi

szempontok

elkerülhetetlenül beépülnek a vállalatok mindennapi életébe. A vállalatokon belül a környezetvédelem szintjének, céljainak és módszereinek meghatározása a legfelsőbb vezetés feladata és felelőssége. Az ő környezettudatosságuk döntő mértékben befolyásolja a környezeti teljesítmény alakulását. A környezettudatos vállalatirányítás célja, hogy a termelő, szolgáltató tevékenység minél kisebb negatív hatással legyen a környezetre, csökkentse a szennyezéseket, illetve minél kevesebb természeti erőforrást, nyersanyagot, vizet, energiát használjon működéséhez.

Az a rendszer, mely a cégen belül biztosítja a környezeti célok megvalósulását magyarul környezetközpontú irányítási rendszernek (KIR) szokás nevezni. A KIR rendszer magába foglalja azokat az intézkedéseket, melyek a menedzsment különböző feladatainak (tervezési, vezetés, szervezés és irányítás) elvégzéséhez szükségesek, szem előtt tartva a környezeti célok megvalósulását. A KIR bevezetése és működtetése egymásra épülő, konkrét, megfogható tevékenységekből áll. Ezen tevékenységek közös célja a környezet védelme. A lépések a következők (Engel-Tóth, 2001): • Környezeti politika lefektetése

76

• Környezeti hatások felmérése • Vonatkozó jogszabályok körének felmérése, azok betartása • Környezeti célok kitűzése, elérésükhöz szükséges programok kidolgozása • Feladatok és felelősök kijelölése • Dolgozók képzése, környezettudatosság javítása • Megfelelő dokumentáció • Mérés, megfigyelés, javítási mechanizmusok • Belső és külső felülvizsgálat (audit), tanúsítás • Belső és külső tájékoztatás, kommunikáció, környezeti jelentés

A KIR rendszer bevezetésének főbb előnyei:

1. Szennyezés csökkentés, tisztább, egészségesebb környezet

2. Hatékonyabb működés, energia-, víz- és általában erőforrás felhasználás csökkenés, hulladék mennyiségének csökkenése.

3.

Termelési,

feldolgozási

költségek

csökkenése,

javuló

jövedelmezőség

és

jobb

versenyképesség.

4. Nyílt tájékoztatás a javuló környezeti teljesítményről, környezeti nyilatkozat formájában, mely biztosítja, hogy a közvélemény is jól informált legyen az elért eredményekről.

77

5. Új piaci lehetőségek, komparatív előnyök, a környezettudatos vállalatirányítás pozitív hatásának köszönhetően.

6. Jobb kapcsolat a hatóságokkal, az előírások pontosabb ismerete és betartása által

7. Környezeti kockázatok, balesetek számának, súlyosságának csökkenése

8. Cég imázsának javulása, tudatos fogyasztók megnyerése

9. Biztosítási költségek csökkenése

10. Dolgozók személyes motivációjának javulása a felelősségérzet, környezettudatosság, szakmai képzés által

11. Jobb kapcsolat a “szomszédsággal”, környezeti konfliktusok csökkenése, kezelése

A menedzsment rendszerekhez kapcsolódóan általában megjelenik az értékelő, elemző tevékenység melyet közkeletű szóval auditálásnak nevezünk. Az auditálás eredménye részét képezi a következő tervezési folyamatnak, ezáltal visszacsatolást biztosítva a menedzsment számára. Az auditálás vizsgálhat egy állapotot, mint a cég környezeti hatásainak felmérése és értékelése, vizsgálhat külső elvárásoknak való megfelelést (pl. jogszabályoknak, beszállítói előírásoknak való megfelelés), vagy vizsgálhatja magának a menedzsment rendszernek a minőségét. Az auditálások közös jellemzője, hogy részletes és dokumentált formában összeveti a vállalat jelenlegi helyzetét egy külső forrásból származó követelményhalmazzal, legyen az jogszabály, társadalmi elvárás, szabvány, vagy más vállalat által megkövetelt előírás.

A különböző KIR rendszereket ismertető dokumentumok (szabvány, EU Bizottsági Határozat stb.) kicsit leegyszerűsítve két fő részből állnak. Egyrészről megfogalmazzák a követelményeket a vállalat

irányítási

rendszerével

kapcsolatosan,

másrészt

szabályokat

állítanak

föl

az

környezetvédelmi audit elvégzésére, az ehhez szükséges eszközökre, erőforrásokra, valamint az audit folyamatára nézve.

78

A KIR rendszerek bevezetésének folyamata

Végrehajtás, működés

Tervezés

Ellenőrzés Javítás

A KIR rendszerek a folyamatos javításra épülnek. A KIR rendszert kiépítő cég hosszú távon bizonyítja elkötelezettségét és vállalja, hogy környezeti teljesítményét folyamatosan javítja. A folyamatos javítás megjelenik magának a KIR rendszer feltételeinek és paramétereinek folyamatos adaptációjában is.

6.3

SWOT elemzés

A SWOT elnevezés az angol strengths, weaknesses, opportunities and threats szavak kezdőbetűiből áll. Magyarra EGÁL-ként "Erősségek, Gyengeségek, Átkok (fenyegetések), Lehetőségek" szokás fordítani, de a SWOT kifejezés is használatos. A SWOT vizsgálat arra irányul, hogy megállapítsa, hogy a vállalaton belül milyen a környezetvédelmi helyzete, az mennyiben felel meg a környezetvédelmi előírásoknak és elvárásoknak. A vizsgálat során áttekintik a vállalat környezeti hatásait az input és output oldalon, valamint a menedzsment tevékenységét az alábbi táblázat szerint (Kósi-Valkó, 2003).

Erősségek

Környezeti elemek és önálló hatótényezők:

Természeti adottságok

Társadalmi-gazdasági adottságok

79

Gyengeségek

Lehetőségek Veszélyek

Erősségek

Energiafelhasználás

Vízhasználatok

Anyaghasználatok

Kibocsátások:

Levegő

Víz

Felszíni víz

Felszín alatti víz

Talaj

Élővilágra gyakorolt hatás

Hulladék

Zaj, rezgés

Menedzsment tevékenységek

Felső vezetés elkötelezettsége

80

Gyengeségek


Erősségek

Gyengeségek


Környezetvédelmi szervezet

Jogszabályi megfelelés

Környezeti célok, tervek,

környezetvédelmi beruházások

Kommunikáció

Környezetvédelmi oktatás

Környezetvédelmi

belső

szabályozás,

dokumentáció

Felkészülés és reagálás vész-helyzetekre

Ellenőrzés, monitorozás

Hiányosságok, lakossági panaszok

Vezetőségi átvizsgálások

Minden tényező esetén végig kell menni a SWOT elemein, értékelni kell az erősségeket, gyengeségeket, lehetőségeket és az esetleges fenyegetettséget. Az első két tényező általában a vállalat saját adottságain, teljesítményén múlik, a második két szempontot inkább külsőként és kicsit a jövőbe tekintve lehet elképzelni.

81

Marketing nyelven az erősség a vállalat azon erőforrásainak és képességeinek az összessége, mely kompetitív előny (jelen esetben jobb környezeti teljesítmény) eléréséhez vezethet. Ezen képességek, erőforrások hiánya értékelendő gyengeségként. Lehetőségként a külső tényezők, a vállalati környezet megváltozásából adódó növekedési, fejlődési lehetőségek kerülnek szóba, míg veszélyként ugyanezen tényezők teljesítmény javulást gátló, visszatartó szerepe értékelhető.

Az értékelés leíró jellegű, nem számértékeket ad végeredményként. A SWOT elemzés végeredménye segít abban, hogy a vállalat megfogalmazza azt a stratégiát, melyet a környezetvédelemmel kapcsolatosan követni tervez. Természetesen az elemzésből konkrét intézkedések nem “olvashatók ki”, a választási lehetőségeket nyitva hagyva kiemeli a figyelembe veendő szempontokat egy stratégiai tervezési folyamatban.

A SWOT elemzés mindig meglehetősen szubjektív, két azonos helyzetben elkészített elemzés teljesen más eredményt adhat.

6.4

EMAS: Öko-irányítási és auditálási rendszer

A 761/2001 számú Európai Parlament és Tanácsi Rendelet lehetővé teszi szervezetek (vállalatok, önkormányzatok, civil szervezetek, köztestületek, stb.) önkéntes részvételét az EU öko-irányítási és auditálási rendszerében. Az EMAS az EU joganyagában viszonylag ritka formában, rendeletként szerepel, tehát az közvetlenül alkalmazható a Tagállamok területén, további, állami szintű jogalkotás nélkül. A rendelet más KIR dokumentumokhoz hasonlóan megfogalmaz egy követelményrendszert, melyet a KIR rendszernek ki kell elégítenie, másrészt a Tagállamok számára egy intézményi, eljárási keretet határoz meg, mely a KIR rendszerek auditálási és regisztrációs folyamatára vonatkozik. Az EMAS főbb eszközei, jellemzői (Engel-Tóth, 2001 nyomán): • Környezetközpontú irányítási rendszer, mely teljes mértékben ISO14001 kompatibilis • Folyamat: környezeti teljesítmény felmérése, javítása, előrehaladás értékelése • Környezetvédelmi jogszabályok betartása alapkövetelmény

82

• Nyilvános környezeti nyilatkozat (jelentés) kiadása • A dolgozók aktív bevonása a rendszer kiépítésébe, képzése

Az EMAS rendszer már 1995 óta működik, 2001-ben lezajlott felülvizsgálata tette lehetővé, hogy ne csak termelő, hanem szolgáltató, valamint egyéb (nonprofit, önkormányzati) szervezetek vegyenek részt benne. Fontos változás volt, hogy az előzőekben jelzettek szerint az EMAS irányítási rendszerre vonatkozó része teljes mértékben kompatibilis, illetve megegyezik az ISO14001 szabvány KIR rendszer kiépítésére vonatkozó részével. Az eddigiekben az ISO14001 szerinti tanúsítások Magyarországon is népszerűbbek voltak, mint az EMAS, de a rendszerek közeledésével várható az ISO14001 szerint tanúsított szervezetek EMAS regisztrációja is.

Az EMAS-ban való részévétel ma még önkéntes, de az EU hangsúlyozza a részvételből fakadó előnyöket, melyek a környezetterheléssel összefüggő díjak és bírságok elmaradása általi megtakarítás, a hatóságokkal ápolt jobb kapcsolat, valamint a vállalat imázsának javulása. A rendszer népszerűsítésére a Tagállamok szintjén programok indulnak.

Az EMAS szerinti KIR rendszert sikeresen bevezető és fenntartó vállalatok a következőket vállalják (INEM, 1998): • Környezeti teljesítmény folyamatos javítása • Környezetvédelmi jogszabályok és előírások maradéktalan betartása • Szennyezés megelőzés elve alapján, tisztább technológiák alkalmazása • Információ rendszeres közreadása a környezeti teljesítményről

Ezeken kívül még megegyeznek abban, hogy:

83

• A környezetközpontú irányítási rendszer teljes és őszinte támogatása a vállalat legmagasabb szintjén (környezettudatos vállalatirányítás) • E támogatás alátámasztása emberi és pénzügyi erőforrásokkal.

6.4.1 Az EMAS bevezetésének folyamata

1. Környezeti hatások vizsgálata: a szervezet tevékenységének, termékeinek és szolgáltatásainak EMAS rendelet szerinti hatásvizsgálata.

2. KIR rendszer bevezetése

3. Környezeti Nyilatkozat kiadása

4. Belső audit lefolytatása, mely vizsgálja a KIR rendszert és a jogszabályok betartását is.

5. Akkreditált auditor által lefolytatott külső audit

6. Az auditált környezeti nyilatkozat eljuttatása a Tagállam megfelelő hatóságához: amennyiben az megfelel az EMAS feltételeinek, regisztrálásra kerül, mely a formális és teljes elismerése annak, hogy a szervezet által bevezetett KIR rendszer megfelel az EMAS előírásainak.

7. A környezeti nyilatkozat nyilvánosságra hozatala

6.4.2 ISO14001 és EMAS

Az

ISO14001

és

a

14000-es

szabványsorozat

további

elemei

a

környezetközpontú

vállaltirányításról szóló szabványok, melyet a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) adott ki 1996-ban. A szabvány szól a rendszerekkel szemben támasztott követelményekről, valamint a tanúsítás módjáról is.

84

A szabvány átvesz az ISO9000-es, minőségüggyel foglalkozó szabványsorozattól bizonyos irányítási alapelveket, a Tervezés-Végrehajtás-Ellenőrzés-Javítás (Plan-Do-Check-Act) modellt.

Az EMAS a KIR rendszerrel szemben támasztott követelmények tekintetében megegyezik az ISO szabvánnyal, azt mellékletként beemeli. Ezen felül megfogalmaz még néhány követelményt, amit a benne résztvevő vállalatoknak teljesíteniük kell. Ezek az elemek:

-Kötelező részletes kezdeti környezeti hatásvizsgálat

-Kötelező környezeti nyilatkozat

-Kötelező a jogszabályok és egyéb szabályozás betartása már a kezdeti tanúsításnál

-EU szintű regisztráció

Sok esetben a vállalatoknál először az ISO14001 szabvány előírásait teljesítik és ezáltal már messzire jutnak a környezetközpontú vállalatirányítás területén. A rendszert esetleg auditáltatják, majd megfontolás tárgyát képezi, hogy továbblépjenek-e az EMAS kétségkívül szigorúbb, de az EU piacán további előnyöket hozó előírásainak betartására.

6.5

Ökocímke

A vállalatok a 1980-as években egyre inkább felismerték a környezettudatos fogyasztókban és a környezetbarát termékekben rejlő üzleti lehetőségeket. Megkezdték termékeik “zöldítését”, bár sok esetben ez csak a marketing és a PR szintjén valósult meg. Megjelentek az újabbnál újabb környezetbarátnak hirdetett termékjelölések, melyeknek átláthatatlan szövevényében próbált meg az EU rendet tenni 1992-ben elfogadott Közösségi Ökocímke Odaítélési Programja. A program megpróbál egységes európai kritériumrendszert megfogalmazni, hogy a fogyasztók könnyebben eligazodhassanak és nagyobb bizalommal legyenek az ilyen típusú termékjelzések iránt.

85

Egy terméket akkor tekintünk környezetbarátnak, ha ugyanazt a funkciót képes ellátni, mint a versenytársak, de legalább egy paramétert tekintve kevésbé környezetterhelő azoknál. A környezetterhelés csökkenése jelentkezhet a gyártás, a csomagolás, szállítás, vagy a használat, esetlegesen a hulladékként történő újrafeldolgozás fázisában.

Az ökocímkék értéke, hogy a fogyasztó garanciát kap arra, hogy a terméket független szervezetek vizsgálták és az megfelel a szigorú ökológiai, környezetterhelési előírásoknak. A folyamatba bevonják az ipar, a kereskedelem képviselőit, a fogyasztóvédelmi és a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteket, szakszervezeteket is. Tehát a fogyasztó megbizonyosodhat róla, hogy szigorú feltételeknek felel meg a termék és ezt a tényt több független szervezet is igazolja.

Az európai ökocímke elfogadása óta eltelt időben a tagállami szinten meglévő termékjelzések sem minden tekintetben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, csakúgy mint az európai ökocímke. Erre adott válaszként 2000-ben fogadták az új ökocímkére vonatkozó szabályozást. Ennek köszönhető, hogy az új rendszerben már szolgáltatások minősítését is lehet kérni, ami nagy mértékben kiterjeszti az ökocímke lehetséges felhasználóinak számát. Első lépésként a szállodai vendéglátó helyekre dolgoztak ki részletes kritériumrendszert, ami 2003-ban jelent meg.

Az európai ökocímke részét képezi a szélesebb stratégiai cél, a fenntartható termelés és fogyasztás elérésének, mely a VI. Környezetvédelmi Akcióprogramban, az integrált, életciklus alapú termékpolitika alprogramban valósul meg.

Az ökocímke megítélésével kapcsolatos kommunikáció és információáramlás a piaci alapú közgazdasági eszközök egyik fontos jellemzője. Széles körű információ biztosítása a termék, vagy szolgáltatás teljes életciklusa alatt jelentkező környezeti hatásokról pedig a fenntartható fogyasztási szokások kialakításának alapja.

6.5.1 Az ökocímke céljai és alapelvei

Piaci eszközként az ökocímke fő célja a csökkentett környezetterheléssel bíró termékek és szolgáltatások keresletének és kínálatának bővítése. A kínálat tekintetében a vállalatokat zöldebb

86

termékek piacra vitelére sarkallja, az erőforrások hatékony kihasználása és a környezetvédelem lehető legmagasabb szintjének elérése érdekében. Másrészről, a kereslet tekintetében az európai fogyasztóknak támpontot ad a jól informált környezettudatos termékválasztáshoz, minthogy a logó a termék európai szinten ellenőrzött környezetbarát mivoltát tanúsítja.

Az EMAS-hoz hasonlóan az ökocímke is önkéntes program, nem állít ökológiai feltételeket minden gyártó elé. Természetesen nincs előírás az ökocímke teljes körű alkalmazására sem. A termelő, kereskedő, vagy szolgáltató döntése alapján jelentkezhetnek a programba, az EU Hivatalos Lapjában megjelenő feltételek szerint.

Az ökocímke szelektív eszköz, mindig a termékkategóriában legkisebb környezetterheléssel bíró terméknek, szolgáltatásnak adható. Az uniós szabályoknak megfelelően az ökocímke nem képezhet akadályt a szabad kereskedelem előtt. Ez azt jelenti, hogy az ökocímkével nem rendelkező árukat hátrányos megkülönböztetés nem éri az unió piacán.

Az ökocímke odaítélésekor vizsgálják a termék környezetterhelését annak teljes életciklusán át, a nyersanyagkitermeléstől, az előkészítésen, a termelésen át, az elosztásig és a végső elhelyezésig.

Meglévő kategóriák és termékcsoportok

A termékekre és szolgáltatásokra környezetvédelmi kritériumokat dolgoznak ki, melyeket a Hivatalos Lapban jelentetnek meg. Ételek, italok és gyógyszerek nem vehetnek részt az ökocímke programban.

Jelenleg 21 termékkategóriára dolgoztak ki feltételrendszert:

Kategória

Termékcsoportok

Ágy

Matracok

Lábbelik

Cipők

87

Kategória

Termékcsoportok

Csináld-magad

Hideg padlóburkolatok

Festékek és színezékek

Izzók

Kertészet

Talajjavító anyagok

Háztartási eszközök

Mosogató gépek

Hűtőgépek

Porszívók

Mosógépek

Tisztítószerek

Általános tisztítószerek

Mosogatógépben alkalmazható szerek

Kézi mosogatószerek

Mosószerek

88

Kategória

Termékcsoportok

Elektronikus eszközök

Személyi számítógépek

Hordozható számítógépek

Televíziók

Textilek

Ruházat, ágynemű és beltéri textil anyagok

Papíráru

Zsebkendő, WC papír

Másoló és grafikai papírok

Szolgáltatások

Szálláshelyadási tevékenység

Bútorokra a feltételrendszer kidolgozás alatt áll.

Az ökocímke előnyei a következők: • hozzájárul a háztartások környezetterhelésének csökkentéséhez • egy eljárással a teljes EU területén biztosítható védjegy • azonosíthatóság, olyan értelemben, hogy azonos logót használnak több termékcsoportra, mely a fogyasztók számára megbízható, garantált értékeket jelent. • a program sikere esetén jelentős húzó hatást fejt ki a termelőkre, a kis- és középvállalkozások és más termelők termékeik promóciójához ezt az eszközt is felhasználhatják, ezáltal zöld

89

termelőként is hozzájárulva az integrált termékpolitikához. A közbeszerzések terén is előnyben részesíthetők a védjeggyel rendelkező termékek. • csökkenti a fogyasztók információ szerzésével kapcsolatos költségeit a teljes életciklus környezetterhelésével,

környezetbarát

termékekre

vonatkozó

és

az

európai

integrált

termékpolitika know-how terén. • csökkenti a gyártók és kereskedők fenti információ biztosításával kapcsolatos költségeit • arra ösztönzi a gyártókat és szolgáltatókat, hogy újragondolják a termelési, szolgáltatás nyújtási folyamatokat és új, környezeti szempontból szigorúbb célokat állítsanak maguk elé • hozzájárul az ökocímkével rendelkező terméket gyártó vállalat imázsának javításához.

6.5.2 Magyar ökocímke rendszer

(Baranyi-Deák-Fodor, 2002 alapján)

A kedvező környezeti tulajdonságú termékek iránti igény hazánkban jóval korábban jelent meg, mint hogy arra a jogalkotás felkészült volna. Amellett, hogy az import termékek révén megjelentek a különböző külföldi címkék, a hazai gyártók illetve forgalmazók maguk is felfedezték az ebben rejlő reklámlehetőségeket és különböző feliratokkal kezdték ellátni termékeiket. Ezek közül leggyakoribb a környezetbarát jelző. Amíg nem volt államilag szervezett vagy elismert termékminősítés, addig az e jelző használatából eredő bizonytalanságok jellemezték a piacot.

A környezeti hatások kimutatása bonyolult, tudományos igényű feladat, amely termékorientált életcikluselemzéssel végezhető el, valamennyi környezeti tényező együttes figyelembevételével. A vállalkozók a fogyasztók megnyeréséért folytatott versenyben csak megalapozott információkat közölhetnek. Éppen ezért a minősítési rendszer célja az is, hogy kiküszöbölje azt, hogy maga a gyártó vagy forgalmazó minősítse, esetleg elfogultan, környezetbarátnak termékét.

90

1994 januárjától működik Magyarországon a Környezetbarát Termék Kht, amely a környezetbarát termékek, technológiák és szolgáltatások megkülönböztetésére a védjegyhasználat jogát megadja. A jogszabályi háttér kialakítására ennél később került sor: először a környezetvédelmi törvény (1995 évi LIII. tv. 86. §) megteremtette az alapokat, majd ennek alapján a KTM meghatározta a minősítés feltételeit (29/1997. évi (VIII. 29.) KTM rendelet.).

A szabályozás hatálya az EU rendeletével egyezően nem terjed ki az élelmiszerekre, italárukra és gyógyszerekre. Tartalmi követelményként a miniszteri rendelet azt határozza meg, hogy a termék az adott igényt kielégítő egyéb termékekkel összehasonlítva azonos, vagy jobb termékminőség mellett, a környezeti hatást igazoló életútelemzés alapján, számszerűsített adatokkal bizonyított módon kisebb környezet-igénybevételt illetve -terhelést okoz. A pályázati és minősítési feltételeket a miniszter által kiadott tájékoztató tartalmazza. A termékminősítés és az auditálás kapcsolatát jelenti az a követelmény, hogy a pályázónak be kell mutatnia (minőségbiztosítási és) környezetirányítási rendszerének tanúsítványát, vagy ha ezzel még nem rendelkezik, akkor e rendszerek rövid leírását.

Az adott termékre vonatkozó minősítési feltételek három évre szóló meghatározása a több érdekeltet tömörítő Minősítő Bizottság feladata. A védjegy kiadását a Környezetbarát Kht-hoz benyújtott pályázattal lehet kezdeményezni, amelyről szakértői vizsgálat készül, a Minősítő Bizottság javaslatot tesz a döntésről, melyet ezután a miniszter hoz meg, felhatalmazva a Környezetbarát Kht-t arra, hogy a termék gyártójával a védjegyhasználati szerződést megkösse. A védjegyhasználat joga (ugyancsak az európai normáknak megfelelően) három évre szólhat és védjegyhasználati díj megfizetéséhez kötött.

A környezetbarát termék (csomagolás) felirattal övezett stilizált kocsánytalan tölgyet 1999-ig százhuszonöt terméken lehetett feltüntetni. Harminc termékcsoportra dolgozták ki a minősítés feltételeit, a legtöbb minősített termék a katalizátorok, a háztartási hűtőkészülékek és a kozmetikumok közül kerül ki.

A környezetbarát védjegy alkalmazásához jogszabályaink számos előnyt kapcsolnak, így segítendő elő a környezetvédelmi célok megvalósulását. Csupán példaként említjük meg, hogy a környezetbarát termékek után fizetendő termékdíj az egyébként szokásos díj fele, az ilyen termékek

91

és szolgálatások előnyt élveznek a minisztériumi pályázatok elbírálásánál és a közbeszerzési pályázatokon is.

A magyar minősítési rendszer a szabályozás szintjén megfelelő, de áldozni lehetne a címke “társadalmi célú” reklámjára is, hiszen a gyártók és a fogyasztók körében mutatkozó elismertség egymással szoros összefüggésben van. Tartalmi szempontból elmondhatjuk, hogy a magyar rendszer nemcsak, hogy megfelel az európai elvárásoknak, de szigorúbb is azoknál.

6.6

Környezeti teljesítményértékelés

A környezeti teljesítményértékelés a vállalat környezeti teljesítményének nyomon követésére szolgáló eszköz. Konkrét mérőszámokat, indikátorokat határoz meg a teljesítmény értékelésére, melyek hasznosak lehetnek a vállalati környezettudatosság fokozásában, oktatásban, tervezéskor, újítások bevezetésénél. Az indikátorok aktuális állapota a környezeti jelentések elengedhetetlen hozzávalója. Az értékelés segít felderíteni a rejtett anyagáramokat, kibocsátásokat, takarékossági programok kitűnő alapját szolgáltatja (Engel-Tóth, 2001). A környezeti teljesítményértékelés a Környezetvédelmi Törvény megfogalmazásában56 a környezetvédelmi felülvizsgálat önkéntesen, saját kezdeményezésre elvégezhető módja, melyet az illetékes környezetvédelmi hatóság jóváhagyhat.

A környezeti teljesítményértékelés módszerét az ISO14031 szabvány fekteti le, tanúsítására nincs lehetőség, éppen ezért a külvilág számára talán kevésbé látványos, de a cégnek olcsó és hatékony eszköz például egy KIR rendszer bevezetésének, a célok meghatározásának időszakában.

56

1995. évi LIII. Környezetvédelmi Törvény. 77§. A környezetvédelmi teljesítményértékelés (mely hivatkozik a környezetvédelmi felülvizsgálat szabályaira 73-76§)

92

6.6.1 A környezeti indikátorok használatának előnyei

A környezeti indikátor rendszerek a komplex környezeti adatokat összesítik és nem túl nagy számú kulcstéma köré szervezetten mutatják be. Lehetővé teszik a vezetés számára, hogy gyors értékeléseket készítsenek a cég környezeti hatásairól, és ezek trendjeiről. A környezeti indikátorok több területen is segítséget jelentenek: • A cég környezeti teljesítményében megfigyelhető problémák azonosítása • környezeti célok kijelölése • a trendek vizsgálata, azonos információ éves meghatározása által • optimalizálási lehetőségek feltárása • piaci lehetőségek és költségcsökkentési módok azonosítása • a teljesítmény összevetése más cégekkel • környezeti jelentések és nyilatkozatok alapadatainak biztosítása • visszajelzésként a munkatársak motiválása • EMAS és ISO14001 rendszerek bevezetésének támogatása.

6.6.2 A környezeti indikátorok csoportosítása

• környezeti teljesítmény mutatók • környezeti menedzsment mutatók

93

• környezetminőségi mutatók

A környezeti teljesítmény mutatószámai bármely cégnél alkalmazhatók a vállalatirányítási rendszer kiinduló pontjaként. Ezek az indikátorok a tervezésre, megfigyelésre és a cég környezetterhelésének csökkentésére koncentrálnak. Tipikusan ide sorolhatók: • Teljes energia fogyasztás • Egységnyi termékre jutó szilárd hulladék kibocsátás • A vállalati gépjárműpark által megtett logisztikai célú kilométerek

A környezeti teljesítmény mutatók fontosak a környezeti jelentések, EMAS szerinti nyilatkozatok elkészítésében és azok kommunikálásában. Ezen mennyiségek költségekhez rendelése a zöld, anyag alapú könyvelés alapját képezik. • A környezeti menedzsment indikátorok a szervezet intézkedéseit értékeli, melyeket a környezetterhelés minimalizálása érdekében tesz. Például: • A környezeti auditok száma és eredménye • Munkatársak képzése • Beszállítók értékelése

Ezen adatok a környezetterhelés kezelését szolgáló belső rendszerek megítélése szempontjából hasznosak, de nem adnak információt a tényleges terhelésről, ezért kizárólagosan nem alkalmazhatók.

A környezetminőségi mutatók a céget körülvevő külső környezet állapotát írják le. Ilyen például a szomszédos tó vízminőségének mérése, vagy a regionális levegő minőségi paraméterek. Minthogy a

94

környezeti elemek állapota (levegő, víz, talaj) és a kapcsolódó környezeti problémák (ózonfogyás, talajszennyezés, üvegházhatás) több tényezőtől függenek (pl. Más cégek kibocsátásai, háztartások, forgalmi szennyezés) a környezetminőségi mutatószámokat általában kormányzati intézmények figyelik és mérik. Ezeket a mérési adatokat fel lehet használni a cégen belül a célok és az indikátorok kijelölésénél. A környezetminőségi mutatók mérése akkor érdemes, ha a cégünk valamely környezeti probléma fő forrása a régióban (pl. Zajhatás egy repülőtértől).

Kis- és középvállalkozásoknak elegendő viszonylag kis számú környezeti indikátor vizsgálata, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a vállalat gazdasági és ökológiai “megtakarításainak” nagy része kis számú intézkedés hatásaként jelentkezik. A nagyvállalatok kiegészíthetik ezt a rendszert a menedzsment indikátorokkal, melyek indirekt módon befolyásolják a környezeti teljesítményt. A környezeti feltételek indikátorai regionális környezeti problémákat okozó vállalatoknál fontosak.

6.6.3 Környezeti indikátorok használata

A környezeti indikátorokat használják azután a vállat teljesítményének összehasonlítására az idők folyamán, valamint egy időpontban például az egyes részlegek között. Sok vállalat ilyen módon össze tudja hasonlítani teljesítményét egy másik vállalatéval is, ami lehetővé teszi a relatív gyengeségek és erősségek meghatározását. Ezek az összehasonlítások alapját képezhetik a a környezeti céloknak és a környezeti programnak. Az idők folyamán a mutatókat rendszeresen felül kell vizsgálni. A felelős személy tehát ellenőrző és figyelő szerepet is betült az előrehaladás értékelésével és amennyiben szükséges javító intézkedések bevezetése által.

A környezeti indikátorok a problémák azonosításának és a teljesítmény javításának fontos eszközei. Lehetővé teszik egy vállalat számára az erősségek és gyengeségek objektív értékelését és az út mérését, melyet a kitűzött célok irányába tettek meg.

6.7

Tisztább termelés

(Tisztább Termelés Magyarországi Központja: http://hcpc.bke.hu/nts/index_nts.htm)

95

A tisztább termelés az átfogó, megelőző környezetvédelmi stratégiák folyamatos alkalmazását jelenti, amely egyaránt alkalmazható folyamatokra, termékekre és szolgáltatásokra. Ezek hatékonyságának növelését és az ember és környezetének veszélyeztetettségének csökkentését tűzi ki céljául. • Folyamatok esetében a tisztább termelés a nyersanyagok hatékonyabb felhasználását, a veszélyes és mérgező anyagok kiváltását és az emissziók forrásuknál történő csökkentését jelenti. • A termékek és szolgáltatások esetében a teljes életciklus során okozott környezetterhelés csökkentése áll a középpontban, a nyersanyag kitermelésétől a végső ártalmatlanításig. • Szolgáltatások esetében a környezeti szempontok beépítését jelenti a szolgáltatások tervezésébe és kivitelezésébe.

A környezetvédelem jelenleg alkalmazott módszerei a már megtermelt hulladékok és emissziók ártalmatlanítására koncentrálnak, azaz a csővégi technológiákat részesítik előnyben. A tisztább termelés célja ezzel szemben az, hogy megakadályozza a környezetet szennyező anyagok keletkezését, azaz elősegítse a környezet károsításának megelőzését.

A tisztább termelés gyakorlati megvalósítása

A nyersanyag- és energiaköltségek, valamint a hulladékok ártalmatlanítási költségeinek csökkentése elősegíti a folyamatok hatékonyságának és jövedelmezőségének növelését, fokozva ezáltal a vállalatok versenyképességét. Ezek az ún. alacsony beruházási költségű intézkedések általában a gyorsan megtérülő, egyszerű megoldásokat foglalják magukban. Legtöbbször épp azon tulajdonságuk teszik őket nehezen láthatóvá, hogy annyira kézenfekvőek.

A tisztább termeléssel kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon sok területen lehet a termelési folyamatokat alacsony vagy elenyésző költségekkel fejleszteni. A tisztább termelés másik lehetséges megvalósítása a technológiák módosítása. Mivel ezek a módosítások már komolyabb átgondolást és beruházást igényelnek, kivitelezésük is több nehézségbe ütközhet.

96

Eszközök

A tisztább termelési intézkedések megvalósításához, mint minden környezetvédelmi és más újító intézkedés megvalósításához is, szükség van a változáshoz és változtatáshoz való hajlandóságra.

A változások kivitelezéséhez nélkülözhetetlen a felelős környezetvédelmi vezetés megléte. Az általuk használható eszközök, többek között, magukban foglalják a gondos bánásmódot és az ökotérképezést is.

A gondos bánásmód kifejezés számos, a józan ész által diktált praktikus intézkedésre vonatkozik, mint például a világítás lekapcsolása a helyiség elhagyásakor. Az öko-térképezés a cég környezeti átvilágításának szisztematikus módszere, ahol a telephely térképén tüntetik fel a problémás területeket.

6.8

Ökotérképezés

(Engel, 2000)

Az ökotérképezést Heinz Werner Engel fejlesztette ki, Magyarországon a KÖVET-INEM Hungária foglalkozik a módszer oktatásával, népszerűsítésével. Engel úr napi tanácsadói tapasztalatában látta, hogy a mikro és kisvállalatok nem képesek a környezettudatos vállalatirányítás főként nagyobb cégekre kidolgozott módszereivel hatékonyan dolgozni. Ezért olyan eszközt alkotott, melynek használatához nem szükségesek bonyolult eszközök, sem igazán átfogó tudás, mégi alapelveiben kielégíti a környezettudatos vállalatirányítás alapkritériumait is, sőt jelenleg folyik a rendszer adaptálása, hogy az alkalmas legyen teljes környezetirányítás rendszer kiépítésére, az EMAS előírásainak megfelelően.

Az ökotérképezés során a telephely és a közvetlen környezet alaprajzán jelölik be a feladatot végzők a környezeti problémákat környezeti elemek (víz, levegő, talaj) és egyedi hatótényezők (energia, hulladék, zaj stb.) szerint. Ezek után intézkedéseket dolgoznak ki a problémák

97

megoldására és ezen intézkedések sorrendiségét is meghatározzák a környezeti teljesítmény javulás, a költségek, a megvalósíthatóság és a jogszabályi megfelelés figyelembe vételével.

Az öko-térképezés eredeti és egyszerű eszköz, ami segíti a szervezeteket a környezettudatos vállalatirányítás és az EMAS megvalósításában a következők által: • a problémák és a napi gyakorlat leltára • a telephely környezeti átvilágításának szisztematikus módszere • az adott helyzetet mutató információ összegyűjtése térképek alkalmazásával • munkaeszköz, egyben a környezeti tudatosságot fejlesztő technika • kisvállalatoknál önállóan használható eljárás • a dolgozók bevonásának hasznos kelléke

Az ökotérképezés a környezettudatos vállalatirányítás egyszerűsített változata: • a kezdeti környezeti hatásfelmérés egyszerű módszere • segíti a tanulást és az adatgyűjtést • támogatja az oktatást és a kommunikációt • a vállalat környezeti feljegyzéseinek alapja • bárki használhatja a cégnél munkája támogatásához, vagy oktatáshoz • bárki részt vehet benne írott eljárások és munkautasítások nélkül is

98

• olyan módszer, amellyel a vállalat meghatározhatja és fontossági sorrendbe helyezheti problémáit • hasznos minden érintett számára.

6.9

Gondos bánásmód

(Nafti-Miller 2000)

A gondos bánásmód módszere kis- és középvállalkozások működésének hatékonyabb tételére készült. Olyan intézkedéseket tartalmaz, melyek bevezetésével a hatékonysággal párhuzamosan a környezeti teljesítmény is javul. A termelékenységét növeli, költségmegtakarításokra és a működés környezeti hatásainak csökkentésére ösztönzi a vállalatot. A gondos bánásmód egy önkéntes menedzsment módszer, melynek célja: • A nyersanyag és vízfelhasználás, valamint az energiabevitel racionalizálása • A hulladék mennyiségének és veszélyességének, a szennyvíz és a termeléshez kapcsolódó egyéb kibocsátások csökkentése • Az elsődleges inputok és a csomagolóanyagok minél nagyobb arányban történő újrahasználata és újrafelhasználása • A munkakörülmények és munkabiztonság javítása

A gondos bánásmód gyakorlati lépései valós gazdasági nyereséggel és előnnyel járnak a vállalat számára a hulladék minimalizálás terén, valamint a nyersanyag és energia felhasználás tekintetében. A hulladékok minimalizálásán keresztül a vállalatok csökkenthetik az értékes nyersanyagok felhasználását, így működési költségeiket is.

99

Ezen kívül a gondos bánásmód alkalmazásával a cég csökkentheti a keletkező szennyező anyagok mennyiségét, így a vállalat és a termékek megítélése javul a fogyasztók, beszállítók, szomszédok és a hatóságok szemében. E területen nagy eredményeket érhetünk el alacsony ráfordítással a kisebb gazdálkodók számára is megvalósítható módon.

100

7

KÖZÖSSÉGI JOGI ALAPFOGALMAK

Az Európai Bizottság (vagy röviden: Bizottság) elnökből és a biztosokból álló kollégiumból áll. A nagyobb tagállamok két-két, a kisebb tagállamok egy-egy biztost jelölhetnek a Bizottságba. A biztos-jelölteket az Európai Parlament meghallgatja, és bizalmat szavaz számukra. A biztosokat öt évre nevezik ki, és munkájukat a Közösség érdekeinek kell szentelniük. Az Európai Bizottság az integráció motorja, a Bizottság készíti elő a javaslatokat, hajtja végre a közösségi politikákat, valamint ellenőrzi a tagállamokat.

Az Európai Unió Tanácsa a nemzeti érdekek megjelenítésének fóruma. Témakörtől függően a tagállamok miniszteri szinten képviselik magukat, és küzdenek a saját tagállami céljaik figyelembevételéért. A Tanács az Európai Parlamenttel együtt vagy saját hatáskörében fogad el jogszabályokat. A Tanács üléseit az ún. soros elnök vezeti le, aki az éppen a elnökséget betöltő tagállam delegáltja. Az elnökséget egy-egy tagállam hat hónapig látja el, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Tanácsban és a Tanács alatt működő előkészítési fórumokon folyó munkát az elnökséget betöltő tagállam látja el. A nagyobb stratégiai döntéseket azonban nem a Miniszterek Tanácsa, hanem az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács látja el, amelyet félévente kétszer hívnak össze.

Az Európai Parlament (EP) 626 képviselőjét az Európai Unió tagállamainak polgárai közvetlenül választják. Az EP képviselők ötéves mandátummal rendelkeznek, és laza politikai csoportokba tömörülve látják el képviselői munkájukat. Az Európai Parlament mára az Európai Unió egyik kulcsfontosságú szervévé vált, az EP bizalmi szavazást kérhet a Bizottsággal szemben, az EP képviselők kérdéseket tehetnek fel a Bizottság és a Tanács részére, valamint interpellációt is benyújthatnak. Emellett az Európai Parlament az esetek döntő részében a jogalkotási folyamat legfontosabb résztvevője is.

Az Európai Bíróság és a mellette működő Elsőfokú Bíróság a közösségi szervek, a tagállamok és a magánszemélyek egymás közötti jogvitáiban hoznak döntést. A Bíróság ezen kívül a Közösség nemzetközi szerződéseit is véleményezi, és megválaszolja a tagállami nemzeti bíróságoknak a

101

közösségi jog értelmezésével kapcsolatos kérdéseit. Az Európai Bíróság munkáját az ún. közösségi „főügyészek” segítik, akik a bírói ítélet meghozatala előtt szakvéleményt adnak a Bíróság számára.

Az Európai Számvevőszék az Unió pénzügyi és számviteli ellenőrzését végzi, és külön figyelmet fordít az Európai Unió különböző alapjaiból történő kifizetések felügyeletére.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az uniós tagállamok különböző gazdasági és szociális szervezeteinek a fóruma. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egy olyan, konzultációs joggal felruházott testület, amely része az Európai Unió intézményi rendszerének, és biztosítja az európai szintű kormányzás és a civil társadalom közötti kapcsolat folyamatosságát.

A Régiók Bizottságát az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés hozta létre. A Régiók Bizottságának legfőbb feladata, hogy a tagállamok helyi és regionális testületeinek érdekképviseleti fórumot és beleszólási lehetőséget biztosítson az Európai Unió keretei között.

Az európai ombudsman az Európai Közösség egyes intézményeivel és testületeivel kapcsolatban vizsgálatokat folytat, és beszámolókat készít. Az egyéni panaszok alapján az európai ombudsman az eljárási szabálytalanságokat kivizsgálja, és saját hatáskörében tényfeltáró tevékenységet folytat.

Az Európai Központi Bank az Európai Gazdasági és Monetáris Unió keretében a legfontosabb monetáris és fiskális politikai döntések meghozataláért felel. Döntéseit a tagállami központi bankok segítségével hozza.

A közösségi jog forrásai:

•

az alapszerződések és az azokat módosító további szerződések, valamint a Közösség tagállamai között létrejött egyéb nemzetközi szerződések, a Közösség ún. elsődleges joganyaga;

•

a Közösség jogi aktusai, az ún. másodlagos joganyag; 102

•

a közösségi jog általános elvei;

•

a Közösség harmadik államokkal kötött nemzetközi egyezményei.

Az imént felsorolt jogforrások kötelező erővel bírnak.

Az acquis communautaire-t (közösségi vívmányok) a kötelező erővel nem rendelkező ajánlások, vélemények, célkitűzések stb. és a jogilag kötelező erővel bíró jogforrások együtt alkotják.

A rendelet elfogadástól kezdve kötelező erővel bír a tagállamokban, ez a közösségi jogalkotás legerősebb formája.

Az irányelvek általános jelleggel fektetik le az egyes közösségi célkitűzéseket, melyeket a tagállamoknak kell átültetni a nemzeti jogrendjeikbe. A döntő különbség az irányelvek és a rendeletek között éppen ebben áll: míg a rendeletek közvetlenül alkalmazhatók, tehát tagállami végrehajtás nélkül elfogadásuktól kezdve az egyes nemzeti jogrendek részévé válnak, addig az irányelvek a tagállam belső jogi aktusai által lesznek a nemzeti jog szabályai.

A határozat inkább államigazgatási jellegű aktusra hasonlít, mint jogszabályra. A határozat meghatározott címzetteknek szól, és csak a címzettek tekintetében bír kötelező erővel, tehát általános körű alkalmazása nincs.

(forrás: www.im.hu)

103

8

Környezetvédelmi fogalmak

Biodiverzitás: Az élővilág, tehát az állat- és növényfajok sokfélesége. A Föld faunája mintegy negyvenkétezer állatfajból áll, a magyarországi flóra mintegy háromezer növényfajt számlál.

Csomagolási hulladék: A termék védelmét ellátó anyagokból (műanyag, papír, fa, fém, üveg) összetevődő hulladék, amely a termelési hulladékoknak, közelebbről az ipari hulladékoknak és a fogyasztási hulladékoknak, valamint az intézményi, a szolgáltatási és a teleptelési hulladékoknak is részét képezi.

Csővégi technológia: Olyan technológiák (szűrők, leválasztók, katalizátorok), melyek a vállalati folyamatok során keletkező hulladékok és egyéb kibocsátások környezeti hatásait csökkentik, miután ezek a kibocsátások már megjelentek

Életciklus, életciklus elemzés: Egy termék létezésének egymást követő és kapcsolódó fázisai, a nyersanyag kitermelésétől, természeti erőforrások kiaknázásától a végső hulladékká válásig. Az életciklus elemzés a termék életciklusán át vizsgálja annak környezeti hatásait és erőforrás felhasználását.

Élőhely: Az élettér azonos környezeti tényezőkkel, környezeti körülményekkel jellemezhető, legkisebb része vagy alapegysége, amely a hozzá tartozó és tőle elválaszthatatlan élettársulásokkal (biocönózis) együtt egységet (biogeocönózis) alkot. Egy-egy populáció élőhelye a demotop.

EMAS: Az EMAS az Európai Unió Öko Irányítási- és Hitelesítési rendszere. Az EMAS környezettudatos irányítási rendszer bevezetésével, fenntartásával és regisztrációjával kapcsolatos uniós előírásokat fogalmazza. Az EMAS az ISO14001 előírásait magába foglalja és még további követelményeket állít a programban résztvevők elé.

Európai Hulladék Katalógus (EWC): Forrás és folyamata alapú hulladék lista. Az Európai Hulladék Katalógust a 94/3/EK Bizottsági Döntés hozta létre 1993-ban és 645 hulladéktípust különböztet meg. 104

Globális felmelegedés: A levegőhőmérséklet változása, az üvegházhatás következtében, melyet az üvegházhatást okozó gázok légköri kibocsátása okoz.

Hulladék égetés: A hulladék ártalmatlanítás egyik módszere, lényegében az éghető hulladékok exoterm oxidációja. Az égés során a hulladék és szervesanyag tartalma gázokká és gőzökké alakul át. szervetlen anyagai pedig hamu és salak formájában visszamaradnak.. A hulladék égetés füstgázai maguk is környezetszennyezők. amennyiben - az égetett hulladék minőségétől függően kén-dioxidot, nitrogén-oxidokat, hidrogén kloridot, esetleg hidrogén fluoridot vagy dioxint is tartalmazhatnak.

Hulladék újrahasznosítás: A legelfogadottabb szóhasználat szerint a hulladék, rendszerint szilárd hulladék közvetlen vagy hulladékosztályozás utáni visszavezetése hasznosításra a termelés vagy a fogyasztás valamely más, a hulladék eredetétől eltérő területen. Az újrahasznosítás az eredeti fogyasztási és termelési területen való újrahasználat (reuse) együtt adja a hulladékhasznosítás érdemi tartalmát.

Hulladék: Minden olyan gáznemű , folyékony (folyékony hulladék) vagy szilárd anyag (szilárd hulladék) és tárgy, amely a mindennapi élet. munka és gazdasági tevékenység során keletkezik. a keletkezése helyén haszontalan vagy felesleges, zavarja az emberi tevékenységet, esetleg veszélyezteti vagy károsítja az ember egészségét és környezetét A környezethasználónak kötelessége a hulladék keletkezését megakadályozni, mértékét csökkenteni (technológiamódosítás, termékmódosítás),

a

hulladékot

hasznosítani,

megfelelően

kezelni,

ártalmatlanításáról

(hulladékártalmatlanítás) gondoskodni.

Hulladékgazdálkodás: A hulladékkezelés gazdasági szempontokat is figyelembe vevő, korszerű szemlélete. a káros hatások elleni védekezés gyakorlati megvalósítása, amely a hulladékgyüjtést, az elhelyezést, az értékesítést. valamint a hulladékfeldolgozást és hulladékhasznosítást, sőt a hulladékkeletkezés csökkentését is magában foglalja.

Hulladékkezelés: A hulladékártalmatlanítás, a hulladékhasznosítás, illetve a hulladékgazdálkodás technológiája, amely magában foglalja a hulladékoknak a keletkezés helyén való összegyűjtését (hulladékgyűjtés), átmeneti tárolását (hulladéktárolás), valamint elszállítását (szemétszállítás),

105

továbbá az ilyen célra megvalósított létesítményben való elhelyezését (hulladéklerakás, deponálás), előkezelését és/vagy feldolgozását (hulladékfeldolgozás), végül a hasznosítását

Iparihulladék: Az ipari üzemekben, a termelési folyamatok, illetve a kitermelő, feldolgozó és szolgáltató tevékenység során keletkező hulladék, amely mezőgazdasági hulladékok mellett a termelési hulladékok másik nagy csoportját képezi.

Kibocsátási határérték: Az emisszióforrások különböző légszennyező anyagaira vagy vízszennyező anyagaira valamely időtartamra megadott, legnagyobb kibocsátható mennyiségek, amelyek - a környezetkárosítást kizárhatóan - a levegőbe vagy a vízbe juthatnak.

Klímaváltozás: A klíma időbeli bármilyen megváltozása, akár természetes módosulás, akár emberi tevékenység következtében. Néhány forrás, például az ENSZ Klímaváltozási Egyezménye klímaváltozásnak kizárólag az emberi tevékenység következtében létrejövő változásokat tekinti (mely a természetes változatosságot is befolyásolja).

Klórflurokarbon (CFC): Klórból, fluorból és szénből álló gázok, melynek molekulái általában nem lépnek reakcióba más anyagokkal, ezért használják például hajtógázként ezeket az anyagokat, mivel nem reagálnak a kiszórandó anyaggal. A CFC ózonbontó hatású anyag.

Környezeti felelősség: Kártérítési felelősség a természetben és környezetben okozott károkért. A kár okozója fizeti a károk helyreállításának költségeit.

Környezeti hatásvizsgálat (KHV): Módszer és eljárás a tervezett magatartás (pl. gyárépítés, üzembővítés) környezetminőségre (környezetterhelés) gyakorolt, valószínűsíthető hatásaira, a kockázat mértékére és az elvárható kockázatcsökkentés lehetőségeire. A KHV közben létrejövő műszaki dokumentáció a környezeti hatástanulmány.

Környezeti indikátor: Olyan paraméter, vagy érték, mely bemutatja a környezet állapotát és ennek hatását az emberekre, az ökoszisztémát, a környezetterhelés mértékét, a hatótényezőket és a válaszokat, melyek a rendszerben működnek. Az indikátorok egy kiválasztási, összesítési folyamat

106

során kerülnek véglegesítésre, annak érdekében, hogy alkalmasak legyenek konkrét lépések szükségességének jelzésére.

Környezeti kockázat: A potenciális környezeti veszélyeknek való kitettségből származó sérülési, megbetegedési, halálozási kockázat, vagy valószínűség.

Környezetvédelmi audit: Menedzsment eszköz, a projekt, szervezet, vagy berendezés környezeti teljesítményének szisztematikus, dokumentált, periodikus és objektív értékelésére. Az audit segíti a vállalatirányítás ellenőrzését, valamint a belső és külső előírásoknak való megfelelés értékelését.

Legjobb elérhető technika (Best Available Technique, BAT): A korszerű technikai színvonalnak, és a fenntartható fejlődésnek megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások, környezetterhelések megelőzése és - amennyiben az nem valósítható meg csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátások határértékének, illetőleg mértékének megállapítása alapjául szolgál.

Ózon: Molekulánként három oxigénatomból álló, nagyon reakcióképes, bomlékony, rend-kívül mérgező gáz (szagküszöbértéke és MAK-értéke 0,1 mg/m3). Erős oxidálószer, a gyakorlatban ilyen tulajdonsága miatt tisztításra (víztisztítás), fertőtlenítésre, oxidációra használják. Az atmoszféra felső rétegeiben (10-50 km) az ózon fontos szerepet tölt be a kemény ultraibolya sugárzás kiszűrésével (ozonoszféra).

Ökoszisztéma: Ökológiai rendszer. A legbonyolultabb rendszerek egyike, amely sok fizikai, kémiai és biológiai részrendszer integrálódása révén működik az élő és az élettelen részek között állandó anyagforgalom zajlik.

Savasodás: Acidifikáció. A légkörbe jutó nitrogén- és kénvegyületek körforgásuk során (főleg nitrogénoxidok és SO2) a csapadékvízben oldódva savakká alakulnak, a talajba mosódnak, és a vízrendszerekbe jutva a pH-értéket savas irányba tolják.

Természetvédelem: A bioszféra erőforrásaival történő gazdálkodás, oly módon hogy azok a legnagyobb lehetséges hasznot hajtsák jelen generációnak, anélkül, hogy a jövő generációk

107

szükségleteinek kielégítését korlátoznák. A természetvédelem tehát a természeti környezet megőrzésével,

kezelésével,

fenntartható

használatával,

visszaállításával

és

fejlesztésével

kapcsolatos emberi tevékenység.

Üvegházhatás: A légkör (atmoszféra) összetételétől is függő jelenség, amely az alsó rétegek felmelegedésében nyilvánul meg amiatt, hogy a napsugárzás nagyobb hullámhosszú {vörös és infravörös) sugarait a kisebb hullámhosszúaknál (ibolya és ultraibolya) jobban elnyeli a légkör. Az üvegházhatást - egyebek mellett - a szén-dioxid légköri dúsulása (fosszilis tüzelőanyagok) észrevehetően fokozza, s ez végül is a klíma rövid időn belüli megváltozását is okozhatja.

Üvegházhatást okozó gázok: Olyan gáz, mely növeli az üvegházhatást. A Kyotói Jegyzőkönyv 6 ilyen

gázt

említ:

széndioxid,

metán,

nirogén

oxidok,

hidroflurokarbonok

(HFC-k),

perfluorokarbonok, és kén-hexafluorid. Ezek kibocsátását, az egyezménye szerint széndioxid egyenértékre számítják át és ílymódon szabályozzák. Ezeken kívül üvegházhatást okoz még a vízpára is.

Veszélyes hulladék: Olyan hulladékok, melyek vegyi, mérgezési, robbanásveszélyességi, korrózív, rádióaktív, vagy más jellegzetességüknek köszönhetően egészségügyi, vagy környezeti kárt okozhatnak.

Vízminőség: A víz kémiai, fizikai és biológiai tulajdonságainak összessége, amellyel tisztaságaszennyezettsége jellemezhető. A vízminőségvédelem a vízkészletvédelem egyik alapvető feladata. A vízminőség megítélése (vízminősítés) és osztályba sorolása (vízminőségi osztályozás) a kiemelt tulajdonságok vizsgálata és az ezekre meghatározott vízminőségi határértékek alapján történik (pl. ivóvízvizsgálat).

Vízszennyezés: Vagy vízelszennyezés, vízszennyezettség, vízszennyeződés, vízelszennyeződés jelenti egyrészt a természetes vízbe bekerülő vízszennyező anyagot, másrészt a vízszennyező anyag bekerülésének folyamatát, továbbá a szennyezőanyag-bekerüléssel károsan megváltozott állapotot is. A gyakorlatban vízszennyezésről akkor beszélnek, ha a szennyezőanyagok koncentrációja a természetes vizekben olyan töménységet ér el, amely a vízhasználatot - tisztítás nélkül -

108

akadályozza vagy korlátozza (vízminőségromlás), ha a víz alkalmatlanná válik a benne végbemenő természetes folyamatok biztosítására és/vagy emberi használatra.

Zajszennyezés: Általában a zajterhelési határérték feletti zajterhelés.

109

9

Hivatkozások, irodalom

Az EMAS a gyakorlatban Miskolc Önkormányzata, Miskolc, 2002

Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása 17. o. – szerk.: Bándi Gyula: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1999.

Bándi Gyula: Környezetjog 309.o. – Osiris Kiadó, Budapest 1999.

Baranyi-Deák-Fodor: Környezeti termékjelölések - kutatási jelentés EMLA Egyesület, 2002

dr. Kiss Csaba: Környezetjog – társadalmi részvétel Kis- és Középvállalkozások Környezeti Jogi, Gazdaságtani és Menedzsment Képzése -tanfolyami segédletKörnyezeti Management és Jog Egyesület, Budapest, 2003

Európai Szennyezés Kibocsátás Regiszter honlap http://europa.eu.int/comm/environment/ippc/eper/ http://eper.cec.eu.int/

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium pályázatai http://www.gkm.hu/dokk/main/menu/palyazatok/hazai_paly

Georg Winter: Zölden és nyereségesen Műszaki Könyvkiadó, 1997

Heinz Werner Engel, Tóth Gergely: EMAS 2001 - Egyszerűen Környezetközpontú irányítási rendszerekről és az Európai Parlament és Tanács 110

761/2001 "EMAS" rendeletéről Magyarországon Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület, Budapest, 2001

Heinz-Werner Engel: Öko-térképezés KÖVET-INEM Hungária, Budapest, 2000

How and Why of Environmental Indicators http://igpa.ema.org.tw/newsletter/2002no03/2002no030501.htm International Green Productivity Association (IGPA) IGPA Newsletter, Vol 4. No. 3. Sep. 2002.

http://www.europa.eu.int/comm/energy/ EU Bizottság Energia Igazgatóság

http://www.europa.eu.int/comm/environment/water/ EU Vízvédelmi honlapja

International Network for Environmental Management (INEM) EMAS Toolkit for SMEs http://www.inem.org/emas-toolkit/ 1998

IPPC honlap http://europa.eu.int/comm/environment/ippc/

Kerekes Sándor - Szlávik János: Környezetmenedzsment

Kerekes-Kindler: Válalati Környezetmenedzsment Aula Kiadó, 1997

111

Kis- és Középvállalkozások Környezeti Jogi és Menedzsment Képzése ingyenes 2 napos tanfolyam és távoktatás http://www.emla.hu/kekko/

Kósi Kálmán, Valkó László: Környezetmenedzsment Kis- és Középvállalkozások Környezeti Jogi, Gazdaságtani és Menedzsment Képzése -tanfolyami segédletKörnyezeti Management és Jog Egyesület, Budapest, 2003

Kovács Eszter, Máyer Zoltán (szerk.), Zilahy Gyula: Zöld Út az együttműködéshez Magyar Természetvédők Szövetsége, Budapest, 2001

Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület http://www.kovet.hu/

Környezetünk Magazin lexikon http://www.kornyezetunk.hu/belso/lexikon.html

Rachid Nafti, Joe Miller: Gondos Bánásmód KÖVET-INEM Hungária, Budapest, 2000

Seveso Irányelv honlapja Http://europa.eu.int/comm/environment/seveso/

Tisztább Termelés Magyarországi Központja http://hcpc.bke.hu/exp/index_exp.htm

Zöld Forrás tájékoztató http://www.kvvm.hu/palyaz/zoldforras2004/zoldforras.htm

112

Környezeti kérdések, szabályozás az EU-ban és Magyarországon

Recommend Documents