Környezet és fenntarthatóság a digitális világban – kiemelten a fenntartható termelés és fogyasztás reprezentációjáról az új típusú médiában
Készült a Studiare Kulturális és Szolgáltató Kft megbízásából a Norvég Támogatási Mechanizmus által támogatott „Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció” HU 0056 sz. projekt 4.4. Kommunikációs és képzési alprojektje keretében
Írta: Pacsuta Péter János, BSc természetvédelmi mérnök Konzulens: Czippán Katalin (ELTE)
Érd, 2010. június 30.
Tartalomjegyzék Bevezetés ........................................................................................................... 3 I. Általában az „eszközről” - Megjelenés vagy jelenlét? ..................................... 4 I.1. A web 1.0 (hírportálok) ............................................................................ 5 I.2. Web 1.0 és a web 2.0 összehasonlítása ..................................................... 6
II. A fenntarthatóság........................................................................................... 7 II. 1. A fenntarthatóság fogalma...................................................................... 7 II. 2. Fenntarthatóság és a digitális világ ........................................................ 7 II.3. Fenntartható termelés és fogyasztás......................................................... 9 II.4. Fenntarthatósági utópiák........................................................................ 11 II.5. A fenntartható fejlődés a jelen generációk felelőssége........................... 11
III. A szociális média, a web 2.0 eszköztárának használata .............................. 12 III.1. Hogy lehet becsempészni az „ökológiai gondolatot” a web 2.0-be? ..... 13 III.2. Mitől él?............................................................................................... 15 III.3. Hitelesség eldöntése – a mások szeme.................................................. 15 III.4. A „zöld blogháló” szerepe és jelentősége a környezeti nevelésben....... 16
IV. Az „ökotechno paradoxon” ........................................................................ 18 V. Konklúzió és javaslatok............................................................................... 21 Melléklet: Kiegészítő tanulmány ...................................................................... 22 A kiegészítő tanulmány internetes hivatkozásai: ........................................... 24
Bevezetés Manapság egyre több ember teszi fel a kérdést, hogy mi az új média, mi a webkettő? Az emberek többsége hozzá van szokva az egyirányú információáramláshoz, vagyis a nyomtatott média, a sugárzott rádió- és televízióadások fogyasztó oldalához. De mi történne, ha az adott újságcikket azonnal megoszthatnánk barátainkkal, az adott rádióadást beilleszthetnénk a személyes hangtárunkba ahonnan újrasugározhatjuk, vagy ha az adott televíziós műsort azonnal pozitív vagy negatív szavazattal láthatnánk el? Ez ugyanis a web 2.0: a felhasználók által teremtett (élmény)közösség, tartalomlétrehozás és megosztás. Hogy ez mennyire eredményez „jót” a világ számára, vagy épp „rosszat” azt később látni fogjuk, de egyelőre induljunk ki abból a feltételezésből, hogy korunk globális problémáit – beleértve a klímaváltozást vagy a fenntarthatatlanságot – is meg lehet -, sőt, minél inkább meg kell jeleníteni ebben a „technoszférában” is. Nem elébe menvén a tanulmány megállapításainak, de megemlítve, ez a kijelentés már önmagában ellentmondásos, hiszen míg valaki ennek a problémának az online megjelenítésén dolgozik, addig nem máson dolgozik. Vagyis az idő alatt, míg valaki egy számítógépes terminál előtt ül, addig éppen, hogy nem él fenntarthatóan. Mindettől eltekintve az új média lehengerlően halad előre a maga útján, tehát a csupán „divatos” és „trendi” – úgymond pillanatnyi – tartalmak mellett „nem árt” ha megjelenik az a fontos ügy, hogy az emberi életmód legtöbb aspektusa a Földön jelenleg fenntarthatatlanná vált: évmilliárdos folyamatokat változtattunk át az ipari forradalom óta eltelt 200 év alatt. Ennek kommunikálására hatékony – a fiatalokhoz is eljutó – csatorna lehet a web 2.0-ás része is. Röviden bemutatásra kerül tehát az új média eszköztára, a fenntarthatóság fogalma és az új médiában való megjelenése, az szociális média alkalmazhatósága a fenntartható fejlődés és fogyasztás kommunikálására, végül a mindezt összefoglaló következtetések és javaslatok. Ezen tanulmánynak nem tárgya a legújabb generációs internet felhasználást, a web 3.0-t tárgyalni, mert talán belegondolni is rossz azon törekvésekbe, mikor az internet hálózatát kihasználva minden adatot és eszközt kompatibilissé irányoznak tenni egymással: hűtőt a számítógéppel, autót a bankárfolyammal, „felhasználót” a kórházzal. Ez nem egy „szép és üzletileg hatékony jövőt”1 eredményezne, hanem totális, emberek feletti uralmat. Ennek a kutatásnak a célja röviden bemutatni a webkettő lényegi különbségét az eddig megszokott kommunikációs formákhoz képest. A projekt célja, hogy körülnézzünk a világban és az eredmények alapján egy olyan csomag jöjjön létre, ami feloldja azt a még sokak számára misztikus gátat, ami a webkettő fogalmát övezi és ezt a gátat leküzdve, a webkettes közeget felhasználhassuk a fenntarthatóság fogalmainak és elveinek ebben a szférában való elterjesztésére. Tehát „tananyagot” dolgozzunk azoknak, akik a leginkább képesek terjeszteni az üzenetet.
1
The Future Internet: Service Web 3.0 - http://www.youtube.com/watch?v=off08As3siM
I. Általában az „eszközről” - Megjelenés vagy jelenlét? A web nem önmagában és önmagáért egy cél, hanem egy eszköz. Sajnos ezt leginkább a mindenáron profitot termelni akaró vállalatok fedezték föl, és használják nap, mint nap a webes felületet, mint a legújabb, legálcázottabb és legmanipulatívabb marketingfogások vivőközegét. Szerencsére a civil szféra, a társadalmi szervezetek, a jó célokért küzdő politikai formációk is kezdik felfedezni a webet, mint eszközt a gondolataik, programjaik és megoldásaik „eladására”. Fontos megkülönböztetni, hogy míg a hagyományos médiumoknál általában véve megjelenésről beszélhettünk, addig a webkettő az állandó jelenlétre épít. A megjelenés egy egyszeri alkalom, és gátat szab az interakciónak, míg a jelenlét az állandó formálódásra, változtatásokra, véleménycserére épít. A webkettő a felhasználókat (user) alkotóvá (creator) változtatta! (1. ábra) Ez viszont még nagyobb – időben is súlyos – kötöttséget eredményez!
1. ábra: A web 1.0 és a web 2.0 összehasonlítása. (Forrás: http://www.sizlopedia.com/wpcontent/uploads/web1_0-vs-web2_0.png) A klasszikus honlapok és portálok a klasszikus értelemben foglalkoznak a fenntarthatósággal, a tartalom szerkesztett és hitelesített, de nincs kialakult vita körülötte, maga a felület nem ad rá lehetőséget.
Az internetes hírportálok döntően az MTI tudósításaira alapozva, s nagyobbrészt azonos terjedelemben és tematikával rendszeresen foglalkoznak például a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodájának tevékenységével. A JNO 2009 évi jelentésébe szerepel: „Az index.hu kivételével viszonylag ritkán jelentkeztek irodánkat érintő nagyobb elemző anyagokkal, a hirszerzo.hu esetenként szintén közölt egyedi tudósításokat. Az elektronikus médiumok gyakran szólaltatják meg interjúkban, vitaműsorokban mind a biztost, mind az adott ügyben kompetens munkatársait. A tematikus környezetvédelmi műsorokkal, illetve a greenfo.hu szakportállal együttműködésünk kifejezetten gyümölcsöző. A lapok internetes kiadásai nyitottabbak a nyomtatott lapoknál, többnyire közelebb állnak a portálok gyakorlatához.”
I.1. A web 1.0 (hírportálok) Bár alapvetően nem az új médiába sorolható weboldalakról van szó, de mégis fontosak, ezért három hazai hírpoltált mutatok be. Magyarország online napi „híréletének” meghatározó két weboldala az Index és a NOL (Népszabadság Online). Fenntarthatósági szempontból röviden jellemezném ezt a két, alapvetően nem „zöld” oldalt, valamint az online napi élet minden tekintetben „zöld” hírlapját, a Greefo-t. Az Index2 elenyészve foglalkozik természet- vagy környezetvédelmi hírekkel, címadásai is inkább a kattintás szám maximalizálása (nézettség) felé hajlanak, mint a hír objektív értéke felé („Gejzír tört fel Budapesten” – adták címül nemrég egy autó által kidöntött tűzcsap híréhez). Nincs külön természetre vagy környezetre irányuló rovata, így nehéz visszakeresni is az e témákban megjelent híreket. Szakmai újságírásról és hozzáértésről a ritkaságszámba menő zöld cikkek esetében ritkán beszélhetünk. A természet és környezet ügye „náluk” a tudományos és technológiai „fantasztikumok” témakörébe tartozik (technokrata hozzáállás az ökológiai helyett). A Népszabadság Online3 önálló környezetvédelmi rovattal rendelkezik, de szintén a „Tud./Tech.” főmenüpontból előhívhatóan. Ez különösen „vicces” akkor tud lenni, mikor a technológia rovatban található cikkben egy újonnan feltalált technológiai folyamatról írnak, majd a figyelmes olvasó ennek a folyamatnak a melléktermék ági környezetszennyezéséről a környezet rovatban olvashat, de már egy külön cikkben. (Az ökológia ott kezdődik, hogy a külön megjelenített de mégis, a valóságban az egymásból következő folyamatokat megtanuljuk „együtt látni”. Okot és okozatát, előzményt és következményt, egy-egy folyamat fő elemei mellől az externáliákat sem kifelejtve.) A Greenfo 4 pedig a zöld hírek „Alfája és Omegája”. A hírek azonnal felkerülnek és frissülnek. Aki természetvédelemmel, környezetvédelemmel, ökológiával, fenntarthatósággal, fogyasztással vagy fenntartható termeléssel foglalkozik, az megtalálja a számítását ezen a helyen. Egy nagyon komplex, információgazdag, ám mégis strukturált és jól áttekinthető, naprakész weboldalról van szó. Épp ezért nehéz is átállítani a szerkezetet, pedig már aktuális lenne „webkettősödnie” és „szépülnie” az oldalnak, mert akkor nem csak azonnal betörhetne az ez iránt érdeklődő közösségekbe, de új rétegeket is megnyerne magának, ahonnan vírusszerűen továbbterjedhetnének a hírek ezeknek a közösségeknek a humánerőforrását 2
http://index.hu/ http://nol.hu/tud-tech/zold 4 http://greenfo.hu/
3
kihasználva..
I.2. Web 1.0 és a web 2.0 összehasonlítása Míg a web 1.0 az információt nyújt, kinyilatkoztat, addig a web 2.0 a véleményezés lehetőségét biztosítja. A web 1.0- a felhasználó olvassa, a web 2.0 az írja. A web 1.0 a honlapgazdák színtere volt, a web 2.0-át a közösségek „birtokolják”. A web 1.0 még a honlapokról szólt, a web 2.0 már a blogokat jelenti. Ha a web 1.0 az egyirányú kommunikációról szólt, akkor ahhoz képest a web 2.0 a párbeszédet, a társalgást jelenti. A web 1.0 felülről szervezett (top-down), míg a web 2.0 alulról szerveződik a felhasználók által (bottom-up). Ám míg a web 1.0 szerkesztett és megalkotott, a web 2.0 pont, hogy „nyers”. Ha a web 1.0 a szöveget jelentette, akkor a web 2.0 a videók korszaka. Ha a web 1.0 professzionális jelzővel illethető, mert kidolgozott tartalom kerül fel rá, most a web 2.0 az amatőr jelzőt kaphatja meg, minden azonnal, szerkesztés nélkül megjelenik. A web 1.0 a birtoklást jelentette, a web 2.0 megosztás szabadságát jelenti. 5 Emlékezzünk ,hogy már 2006ban a Time Magazin által választott az Év Embere címet Te kaptad (2. ábra), vagyis mi mindannyian. „A Web 2.0 forradalom, és ebben a revolúcióban a legfontosabb pedig TE vagy!” – írja a Wikipediának a 2006-os „az éve emberéről” szóló cikke6.
2. ábra: „Mi” lettünk az Év Embere 2006-ban. (Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/0/0f/Time_youcover01.jpg) 5 6
http://joedrumgoole.com/blog/2006/05/29/web-20-vs-web-10/ http://en.wikipedia.org/wiki/You_%28Time_Person_of_the_Year%29
A webkettő lényege, hogy egy tartalmat nem kell újra létrehozni, hanem elég arra hivatkozni. Így teszek most én is, hiszen a helyett, hogy ennél bővebben fejteném ki, hogy mi a web 2.0, inkább csak az egyik legjobb – szintén webkettes - közösségi találmányban, a Wikipédiában megjelenő web 2.0-ról írt szócikkre hivatkozok7. E szócikk szerint a hírforrások, blogok és mikroblogok, közösségi oldalak, kép- és videó megosztó oldalak, az online térképalkalmazások, az online irodai alkalmazások, a meteorológiai weboldalak köré alakult közösségek vagy épp az online aukciós oldalak, mind a webkettő részét képezik.
II. A fenntarthatóság II. 1. A fenntarthatóság fogalma Természetvédelmi mérnökként a fenntarthatóság fogalmának szűk értelmét tudom csak elfogadni, mert belátom, hogy az emberi élet minden kritériuma és forrása a természet erőforrásaiból származik. Tehát fenntartható fejlődésről beszélni csakis olyan értelemben lehet, amilyen „gyorsan” a természet tud fejlődni. Ha ennél nagyobb mértékű az emberiség összes fogyasztása, akkor többet használunk, mint amennyi „van és lesz”, tehát hitelben fogyasztjuk el előre azokat a javakat, amik még meg sem teremtek. Fenntarthatónak az a rendszer nevezhető, ami maximum ugyanannyit fogyaszt, mint amennyit a rendszer létrehoz, de még jobb, ha a rendszert gyarapítja. Például az ökológiai szemléletű mezőgazdaság a földek, a Föld gazdagságát (a biodiverzitást) növeli, míg a monokultúrás, intenzív, gépiesített, kemizált, nagytáblás mezőgazdaság a természeti környezetét elszegényíti, kizsarolja, végül is a létének alapjait szünteti meg. A fenntarthatóság fogalmát azonban kétféleképpen használja a köznyelv. A valóságban is sűrűn keveredik ez a kétfajta használat. Beszélhetünk egyrészt a.) a rendszer hosszú távú fenntarthatóságáról, mint működőképességről és b.) a fenntarthatóság fent vázolt szempontjainak megjelenéséről a rendszerben. Ez a kettő szorosan összefügg, mivel nagyon nehéz bármelyik értelmű fenntarthatóságról beszélni egy bármelyik módon fenntarthatatlan rendszerben.
II. 2. Fenntarthatóság és a digitális világ Vajon fenntartható-e és ha igen, milyen szinten ez a tendencia, ami „tudományos- vagy informatikai fejlődésnek” hívva magát, megváltoztatja az életünket? Az adatok ámulatba ejtőek! „A Facebook blogon 2009. szeptemberében lehetett olvasni, hogy szuper, már 65 millióan használják az oldalt mobilról. A 2010. februári poszt szerint ez a szám 100 millió és emelkedik. Ez százalékokban 6 hónap alatt 70%-os emelkedést jelent. Az iPhone userek 23%a a twitterből szedi a reggeli híreket, még az ágy környékén. Az iPhone userek 48%-a lefekvés előtt nyom még egy update-et a facebookra.”8 – Írja a „mosoda” mikroblog a szociális mobiltelefonos médiáról. 7
Web 2.0 - http://hu.wikipedia.org/wiki/Web_2.0 Social media vs mobil vs social media - http://mosoda.tumblr.com/post/488874579/social-media-vs-mobil-vssocial-media 8
Lefordítva a dolgot, a Facebooknak, az egyik legszélesebb körben ismert közösségi oldalnak nemcsak normál internetes elérése nő hihetetlen ütemben (3. ábra), hanem a felhasználók közül már több mint 100 millióan mobiltelefonról érik el az oldalt. Az iPhone (ami az egyik leginkább webkettes alkalmazásokkal operáló telefon a világon) felhasználók fele frissíti az online közösségi oldalán az adatlapját lefekvés előtt!
3, ábra: Tendenciák változása a napi oldallátogatottságra egy hazai (IWIW) és egy külföldi (Facebook) közösségi oldalon. Evolúció? Ami jobb, az él túl. (Forrás: http://www.alexa.com) A tanulmánynak nem célzott területe vizsgálni ennek a világszerte kialakuló magatartásmintának a fenntarthatóságát, akár magának a cselekvésnek, akár az informatikai háttérnek. De gondoljunk csak bele, hogy a mindenki számára internet elérés, mindenki számára okostelefon, stb. nem tud megvalósulni minden emberre kiterjedően. Az internetes infokultúra infrastruktúrája nem növekedhet határok nélkül. Egyetlen eszköznek, az iPhonenak is annyi társadalmi, nyersanyagforrási és kulturális vetülete van (4. ábra), hogy bármelyik részegység kimerülése szükségszerűen az egész struktúra összeomlásával jár.
4. ábra: Egy új típusú okostelefon dekonstruált vetületei. (Forrás: http://greenr.blog.hu/2010/06/22/az_iphone_dekonstrualasa) Az ideális megközelítése a fenntarthatóságnak ökocentrikus, vagyis abból a felismerésből indul ki, hogy az emberiség fejlődése és szabadsága addig terjedhet, ameddig az eltartó környezete, vagyis a Föld planéta ezt lehetővé tevő folyamatai (az élő rendszerek, a nyersanyagképződés, a természet önjavító mechanizmusai) működnek. Ez az, ami biztos és évmilliók tapasztalata igazolja jelenleg az emberiség számára, hogy fenntartható.
II.3. Fenntartható termelés és fogyasztás A végtelen fenntartás egyik gátja a végesség. Így foglalhatnám össze tömören azt az ellentmondást, hogy a jelenlegi információs technológiákról (mind az elmélet, mind maga az IT infrastruktúra) úgy gondolkozunk, mintha a Föld nyersanyagkészletei kimeríthetetlenek lennének. A fenntartható termelés és fogyasztás vizsgálatánál óhatatlanul szembesülnünk kell azzal, hogy nyersanyagforrásaink, a tárgyaink molekuláris építőelemei nem végtelenül vannak jelen a Földön. A termékek csomagolása és szállítása is óriási globális kihívás. De mi van akkor, ha pár évtizeden belül elfogy például az LCD TV-k gyártásához használt inidium vagy az elemekhez használt ólom? (5. ábra) A 5. ábrát 2009 április óta ismerem. Ehhez képest 2010 júniusában már a leginkább techno-optimista SG.hu is tényként közli9 , hogy fogy az indium és, hogy „a plazma- és LCD kijelzők, valamint az érintőképernyők rohamos térhódítása miatt 9
http://www.sg.hu/cikkek/75187/egyre_kevesebb_az_indium
egyre komolyabb nyersanyag-problémákkal kell szembenézniük a gyártóknak”. Előbb-utóbb a technológiai optimisták (durván fogalmazva „a technológia majd mindent megold”-ban hívők) is felismerik a technológiák Földi korlátait, vagyis például az érckészletek végességét.
5. ábra: „Meddig fog még tartani?” – infógrafika a ritka földfémekről és azok összesített fogyasztásáról világszinten. (Forrás: http://www.newscientist.com/data/images/archive/2605/26051202.jpg) Ahhoz, hogy egy fenntartható világot építsünk fel kell ismerni, hogy mik azok a véges források (levegő, víz, föld, ércek, fosszilis energiák) , amikre az egész kultúra és civilizáció támaszkodik és elhasználásuk vagy beszennyezésük vissza fog hatni a földi életre. A fenntartható termelés és fogyasztás körfolyamatokban gondolkodik az egyenesek helyett. Az ipari forradalom óta jellemző ránk az a korszellem (Zeitgeist), hogy a természetre úgy lehet (kell?) tekintenünk, mint egy futószalagszerűen letermelhető nyersanyagkészletre, a futószalag szerkezetéhez és működéséhez hasonlóan, egyenes folyamatok táplálóerejére: csupán mint „inputra”, amiből valamilyen emberi átalakító folyamat során output (termék) keletkezik. Ilyen folyamattal nyúl az ipari mezőgazdaság még a termőföldhöz - szebben mondva talajhoz – is: „a talaj csupán egy ’közeg’, ha hozzáadok x mennyiségű műtrágyát, y mennyiségű rovarölő szert és z mennyiségű génmódosított vetőmagot, akkor lesz racionális a gazdaságom”. Ez így viszont nem fenntartható. Bemenetet és kimenetet, vagyis beletett és kivont anyagok gazdasági egyensúlyát értékeli, de ez a termelési mód nem veszi figyelembe, hogy mindeközben maga a közeg, valamint ráadásul a terményt fogyasztó ember is belepusztul a szennyezettségbe és helytelen használatba. Ahhoz viszont, hogy ezt felismerjük, körfolyamatokban kell gondolkodni. Végig kell gondolni, hogy mi lesz a vegyszerek sorsa a talajban, hova tér vissza az a bevitel után, milyen módon jut bele más láncokba, amik megint csak nem végesek (végtárolók), hanem éppen, hogy átadják, sőt felerősítik a vegyszer hatását. A különböző élő szervezetekben felhalmozódott mérgek a szervezet elpusztulásával újra visszakerül a talajba és a folyamat kezdődik előröl, míg vagy a vegyszer le nem bomlik, vagy a vivő szervezet utolsó példánya el nem pusztul. A különböző – nem csak agrikultúrális -
termelő folyamatok „gazdasági racionalitása” csak akkor és addig magyarázható, ha nem körfolyamatokban, nem valami nagyobb egység részeként, nem az ökoszisztéma részeként tekintünk rájuk és pusztító mivoltuk azonnal világossá válik, ha a negatív mellékhatásokat, közgazdasági nyelven az externáliákat is számításba vesszük. Ilyen, a körciklusokat bemutató rövid dokumentumfilm például a Story of stuff (magyarul: Tárgyaink története) a storyoftstuff.com weboldalról.
II.4. Fenntarthatósági utópiák Fenntarthatósági utópiáknak nevezem mindazt a mostanság terjedő nézetet, ami valamilyen tetszőleges technológiai optimizmus mentén a fenntarthatóság fogalmát félreértelmezve, félremagyarázva egy valamilyen technológia világszintű bevezetésében látja a jövő kulcsát. Ilyen utópista például az, aki a ritka földfémek hamarosan kimerülő végessége ellenére a világszintű infokommunikációs hálózatok bővülésében látja megoldódni a közelgő olajválsággal a távolságok drágulásának tényét. Az internethálózat, vagy mobiltelefonok további bővítésére egyszerűen pont azok a ritka anyagok fognak hiányozni, ami az alkotóelemük. De ilyen utópia az úthálózat végtelen bővítésének víziója a közelgő olajválság tükrében, valamint a közgazdászok által oly szívesen félremagyarázott „fenntartható fejlődés” terminus is, ami éppen a fejlődés végtelen fenntartását irányozza elő, nem pedig egy olyan növekedési szintet, ami mindig fenntartható maradna.
II.5. A fenntartható fejlődés a jelen generációk felelőssége "A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket" – áll a Brundtland jelentésben. A „fenntartható fejlődés” definícióját illetően a felelős ökológusok azonban felhívják a figyelmet a növekedés (growth) és a minőségi fejlődés (development) közti különbségre. A Brundtland jelentésben megfogalmazottakról10 Lányi András is, az ELTE társadalomtudományi karának docense, az Élőlánc Magyarországért ökopárt elnökségi tagja a következőket mondja: „egy rendszert akkor nevezünk fejlődőnek, ha az nem éli fel saját létalapjait, sőt gyarapítja. Tehát ha valami fejlődés, akkor az eleve fenntartható, ha pedig nem, akkor nem is kell fenntartani, hiszen éppen, hogy önnön alapjait pusztító a rendszer.” A Brundtland jelentés foglalkozik a fenntarthatóság időbeni vetületével, tehát a következő generációkkal, a jövő generációval. Úgy fogalmaz a legtöbb fenntartható fejlődési definíció, hogy a következő generációkkal szemben csak olyan fejlődés megengedhető jelenleg, ami legalább ugyanolyan esélyeket ad nekik az életre. Ezért hangsúlyozza Lányi, hogy „Az emberi választások nem szabadok és nem függetlenek, ha egy generáció eldönti, hogy mindenképp atomenergiát akar használni, akkor azt is eldöntötte, hogy a következő nemzedékek nem dönthetnek szabadon afelől, hogy akarnak-e elhasznált fűtőelemeket a termőföldjükbe, vagy betonszarkofágokban”. A végtelen növekedés illúzióját és lehetetlenségét „A Lehetetlen Hörcsög” rövid videó mutatja be (egyelőre angol nyelven) a legjobban. „Ára lenne annak, ha a természet végtelen növekedésre lenne beállítva. Egy hörcsög a Föld egész éves gabonatermését képes lenne megenni csupán egyetlen nap és még mindig éhes lenne.” – hangzik el a kisfilmben. (6. ábra) 10
http://www.nfft.hu/a_brundtland_bizottsag_es_a_fenntarthato_fejlodes/
A videót a NEF vagyis a New Economics Foundation11 adta ki. A NEF egy független gondolkodó és cselekvő „harcegység”, a valódi ökonómiai jólét keresése inspirálja őket munkára, eredményeiket demonstrálják.
6. ábra: A Lehetetlen Hörcsög, teljes, „fenntartható fejlődési” állapotában. (Forrás: http://www.impossiblehamster.org/)
III. A szociális média, a web 2.0 eszköztárának használata A szociális média kettős természettel bír. Nagyon valós és végtelenül virtuális. Tényleg lehet vele embereket szervezni jó ügyekért, ugyanakkor, ha a gép előtt ül az illető, akkor „épp nem paradicsomot nevel”, tehát megtévesztő lehet, hogy tényleg jó ügyet szolgálunk-e ha online vagyunk aktívak A szociális médiát azért tartom fontosnak mégis, mert ha azok a környezeti nevelők, pedagógusok, egyetemi oktatók és iskolateremtők nem használják ki az új média lehetőségeit, akiknek a leginkább kompetenciájuk lenne arra, hogy fenntarthatóságot kommunikáljanak, akkor épp egy nagyon friss és a tudást szivacsszerűen magába szívó rendszert és réteget nem fognak tudni elérni. Ha nem ismerik meg a webkettőnek a működését, akkor nem érik el a fiatalok új generációját, és a hosszú évek alatt feltárt tudás nem talál új gazdákra, az üzenet (hogy mi a fenntartható és hogyan legyünk azok) nem ér célba. A közösségi oldalak olyan mértékben terjednek, hogy ha ebből kimarad az hosszú időkig élhető élet üzenete (vagyis a fenntartható élet üzenete), akkor az ezért aggódó emberek világszinten százmillióknak nem fognak tudni gyorsan üzenni.
11
http://www.neweconomics.org/
A web 2.0 olyan gyorsan és alapjaiban szőtte át életünket, hogy megkerülhetetlen tényezővé vált. Ha pedig egy jó üzenetet akarunk terjeszteni vele, akkor minden működési elvét és lehetőségét ki kell használni. Kérdés azonban, hogy mire az üzenet kellően elterjesztődött a webkettő szférájában, addigra a felhasználó maga is nem őrült-e bele, nem lett-e online függő, nem lett-e az élete teljesen esetleges és nem valós interakciók általi „élet-másolat”, pszeudoélet? Ez egy intés az új médiát felhasználók számára, mert egy üzenet hitelességéről meg kell tudniuk győződni. Viszont alkotóként, üzenetlétrehozóként sem ajánlott a függővé válás az online webkettes médiától, mert akkor a fenntarthatóság üzenetét terjesztő ember sem hitelesen javasolja, hogy "szállj ki és gyalogolj”, "most kapcsold ki a gépet és menj kirándulni"! Azonban egészen biztos, hogy pont a fogyasztás átállításánál a gép előtt ülő emberek fontos célközönség lehetnek. Ha csak élünk a feltételezéssel, hogy a magyar lakosság rengeteg felhasználóját magának tudó közösségi oldalon, az iwiw-en fenntarthatósági elveket és gondolatokat hinthetnénk el, akkor azt hiszem, nem tévedek nagyot, hogy azonnali és széleskörű felismeréseket okozhatnánk. Ha a tömegmédiába fenntarthatóságról szóló üzeneteket „csepegtetnénk”, akkor sokak ismernék fel a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan mivoltát. Ez már csak egyszerűen azért is igaz, mert akik a megszokásaik rabjai a médiafogyasztási szokásaik tekintetében, azokra úgy a legkönnyebb hatni (úgy fogadják el hitelesnek az üzenetet), ha azon a csatornán értesülnek, ami számukra megszokott. „Nagyon jó, hogy van a web 2.0, mert addig se politizálnak (gondolkodnak etikai értelemben vett jókról és rosszakról) a fiatalok, csak ülnek egy számítógép terminál személytelen rendszere előtt, azt gondolva, hogy milyen sok barátjuk van.” Fogalmazott Lányi András a globalizáció témakörében tartott előadásában, majd folytatta. „Addig se sétálnak egy erdőben, addig se veszik észre hogy néz ki az épített vagy természetes környezetük, egyszóval nyugton maradnak elválasztva egymástól, valódi közösségi életet nem élvén.” Természetesen ez csak általánosan igaz, és szolgál az élet szép ellenpéldákat is. Világszinten is az egyik legnagyobb kerékpáros felvonulás a Budapesten évente kétszer megrendezésre kerülő Critical Mass, aminek most még nagyobb táborát a webkettő segítségével a webkettőből szervezett emberek alkották. Az egész Facebook és blogszéfra izzott a készülődéstől a rendezvény előtt és biztosan sok embert ezek a médiumok térítettek arra, hogy végül azon a szombaton a demonstrációhoz csatlakozva kerékpárt ragadjanak.
III.1. Hogy lehet becsempészni az „ökológiai gondolatot” a web 2.0-be? Az új média segítségével máris nagyon hasznos üzenetek tudtak elterjedni. Ilyen kezdeményezés a storyofstuff.com is, mely weboldal a tárgyaink történetével foglalkozik, azok fenntarthatatlan gyártásáról informál minket és az elkészítésük során alkalmazott eljárások tarthatatlanságáról. Az ezen a weboldalon található videók a világháló többi videómegosztó portáljának segítségével terjedt el, és ma már kedvelt témafelvezető filmmé, konferenciák warm-up-jává vált. De ilyen videó a Meatrix, a bogota, a plastic world, stb. is. A Home című egészestés mozifilm is youtube-on volt ingyenesen megtalálható a Környezetvédelmi Világnap alkalmából. Világszerte elérhető lett azon a napon angol felirattal és ezek után, idővel a különböző nyelvekre lett szinkronizálva. Tavaly óta idén már a magyar
TV is adására tűzte. A művészmozik látogatók nélküliségét, a szuperprodukciók lekörözhetetlenségét jól megkerülve, az ingyenesség és megoszthatóság varázsával minden egyes internettel rendelkező eszközre, azaz emberek százmillióihoz került egyszerre. A webkettő csodás is tud lenni! Találatok a webkettes médiában a fenntarthatóság fogalmaira való kereséskor: A youtube-ot csakis angolul használva - a természetvédelem vagyis nature conservation kifejezésre 898 videó találatot ad. A fenntartható fejlődés - sustainable development – fogalmára 4750 videót talál így címkézve. Fenntartható fogyasztásra (sustainable consumption) már sokkal kevesebbet: 126-ot csupán. Míg fenntartható termelésre (a sustainable production terminusra) 120 videótalálatot ad, de ezek között első oldalon „hozza” a Tárgyaink története (Story of stuff) című dokumentum- és oktatórövidfilmet. A Civiljutub nevű hazai zöld videómegosztó a „fenntartható termelés” kifejezésre nem ad találatot, de a „fenntartható fogyasztásra” 6 videóval örvendezteti meg a magyar ajkú embereket. A Google Keresési Trendek a Magyarország területén vizsgálva a „fenntartható fejlődés” fogalmát 2004 óta regisztrálja, és azóta, a kezdeti 50 pontról (a százból, azaz száz viszonyított keresési találatból) 40 ponton stagnál a kifejezés grafikonja. Egyáltalán nem tűnik úgy, mintha az interneten egyre gyakrabban keresnének rá a fogalomra. Sőt, területi eloszlását tekintve is csak Budapesten és Pest megyében mutatja a Google, hogy a fogalom iránt „érdeklődtek” volna – persze ebből nem az következik, hogy vidéken fenntarthatatlanabbul élnének, csupán a város és vidéke közti informatikai ellátottság különbségét indikálja.
A közösségi média ereje jelentős! Egy jól pozícionált közösségi videó óriási médiavisszhangot is kelthet! Mert akár az is elképzelhető, hogy Fábri Sándor nem más csatornán, mint a youtube-on böngészve talált rá arra a vicces, civilek által készített videóra, ami a dunakeszi tőzegláp körüli kálváriát mutatja be humorral (az Auchan ellen), és döntött úgy, hogy beleteszi saját show műsorába! Lásd a dunakeszi tőzegláp médiakampányáról szóló mellékletet. A web 2.0 eszközei, azaz a legismertebb online felületek, online médiumok: twitter, tumblr, facebook, blogok, youtube, civiljutub, wiki. Youtube: a legnépszerűbb videómegosztó oldal, ahol a felhasználók a saját tartalmaikat töltik fel és osztják meg. Tehát teljesítik azt az elvárást, amit a webkettő kritériumának tekintettünk, hogy a felhasználóból alkotó lett, egy kreátor. A felület ingyenesen használható, de profitorientált, ezért kis reklámcsíkokat alkalmaz. Széleskörűen védik a szerzői jogokat, ezért nem kerülhet fel bármilyen videó. Civiljutub: A youtube-bal ellentétben, ez egy unikális hazai nonprofit kezdeményezés, amit főként civil zöld szervezetek hoztak létre, hogy a példaértékű oktatóvideóikat, előadásaikat, egyesületüket bemutató videókat egy helyen tehessék közzé. Magyarországon sajnos nem széles körben ismert. Blogok: A blog szó a „web” és a „log” szó összeolvasztott változata, tehát eredetileg egy virtuális, webfelületen vezetett naplóféleséget jelentett. Ez volt az első változata a blogoknak, a web 1.0-ás, amikor saját naplóként élték meg és használták a szerzők ezeket a felületeket. Hamar kiderült azonban, hogy aki fontos információkat közöl, vagy igen sajátságosakat, annak hírértéke van. Így lett a web 2.0 segítségével a befelé írásból, magunk számára naplózásból kifelé írás, vagyis mások számára történő üzenetszerkesztés. Mint blogger mondhatom, hogy úgy írunk, mintha senki sem olvasna minket, aztán csodálkozunk, hogy a
volt tanáraink is megdicsérnek a blogon írtak miatt. Élő közösség alakul ki a blog körül, akik kommentárokat fűznek a szövegekhez, vitáznak, további linkeket osztanak meg. Twitter: Ez a mikroblog rövid (150 karakteres) szöveges üzenetek közzétételét és apró hivatkozások (linkek) megosztását teszi lehetővé. Kitűnő hírterjesztő eszköz tud lenni, vírusszerűen tud végigterjedni segítségével benne akár egyetlen hír is, ha azt a felhasználók elég értékesnek vagy érdekesnek ítélik meg. Facebook: A legszélesebb körben használt közösségi oldal, ahol a felhasználók saját adataik feltöltésével, majd egymást megtalálva (ismerősökké válva) interakcióba léphetnek egymással. Az oldal sokkal jobban oldotta meg a több 10 konkurens oldallal szemben a saját profil kialakítását, a létrehozott oldalak felhasználhatóságát, a különböző csoportok és azok jegyzeteinek, fotóinak, eseményeinek a kezelhetőségét. Az üzenőfal szolgáltatása működik a fő hírcsatronaként – a másokról és másoktól jött frissítések folyamaként: ez a könnyű megoszthatóság szintén nagyon alkalmas például a fenntarthatóság üzeneteinek elterjesztésére. Habár mindig élnie kell a gyanúnak, hogy a virtualitás Viszont látványosan össze tud csődíteni embereket konkrét, jó, zöld ügyekért. Tumblr: szintén mikroblog szolgáltatás. Szöveg, fotó, videó rövid, kis formátumban osztható meg rajta, ami az egyénre szabható megjelenés miatt még „szebben tálalható”, még „meghatóbb” felületet tud eredményezni. Ezek a mini webszájtok, amik egy-egy téma köré csoportosulva, témák által külön csoportokba rendeződve, egyedi megjelenéssel bírva körbejárják a különböző zöld ügyeket, sokat segítenek „a hálózat” „bezöldítésében”. A linkelhetőség, vagyis a megoszthatóság alapvető: nem kell egyenként bemásolni a hivatkozásokat rokonainak e-mail címére küldve, hanem egyetlen gombnyomással láthatja az összes ismerősünk, ha valami érdekeset találtunk. Egyetlen gombnyomásra az ismerőseim ismerőseinek ismerősei is megkapják – nem a teljes videót – hanem az arra mutató linket, így egy nap akár több ezren is megnézhetik például a videót, ha a Mexikói-öböl felett repülve felvételt készítettem a mobiltelefonommal az olaj lángolásáról…
III.2. Mitől él? Mint már felvetettem, a webbkettő lényege (és kockázata), hogy állandó jelenlétet igényel. Ha nem ül pár napig a felhasználó a számítógép elé, illetve ha nem csatlakozik mobiltelefonjával a világhálóra, akkor lemarad a folyamatosan frissülő hírekről. Így nem adja tovább az információt, nem válaszol a saját blogjában a saját bejegyzésére jött 200 „komment”-re, akkor láncolat a részéről megszakad, a jelenlét elvész, és a másik oldalon ülő embertársa érdekesebb témák felé evez. A webkettő emberigényes folyamat és míg a nagyvállalatoknak monopóliumi helyzetükből adódóan sok forrásuk van arra, hogy embereket foglalkoztassanak a vállalat termékeit blogokon keresztül eladni, addig egy fenntarthatósággal foglalkozó civil egyesület nem tud forrást teremteni arra, hogy 2-3 ember az online médiával napi szinten foglalkozva a fenntarthatóság elveit „mint termékeket” el tudják juttatni a webkettőbe az azt felhasználókhoz.
III.3. Hitelesség eldöntése – a mások szeme A web 1.0 és 2.0 összehasonlításából kiderült, hogy a webkettő az amatőrizmusról, a felhasználók által generált adatokról, a szerkesztetlenségről szól. Tehát óhatatlanul felmerül a
hivatalosság kérdése: nincs egyetlen forrás, rengeteg van, a PET palackok évi előállításának számai, az olaj elegendőségének évszámai tág intervallumok között „repkednek”. Szükséges a búzát az ocsútól elválasztani. A webkettőn úgyanúgy szembejöhet egy marketingfogással álcázott vásárlásra buzdító üzenet, mint egy őszinte szándékú vélemény. Mert a webkettő kiaknázható tulajdonságait felismerték a nagyvállalatok is, akik mára már a hagyományos reklámtechnológiák alkalmatlanságát látva továbbra is el szeretnék adni különböző termékeiket. Tehát a webkettőt is áthatja a manipuláció, a legújabb marketingtechnológiák és stratégiák alkalmazása – ez érthető is: a fogyasztónál sokkal előrébb jár az idővel és pénzzel bőven rendelkező reklámcég. De a felkészületlen prókátorok üzenetei ugyanúgy megtalálhatóak, mint a magvas, hiteles gondolatok, és általában minden állítás ellenkezője is. Ezért alapvető a kritikusság, az üzenet milyenségének felismerése, a hangvétel és fogalmazásmód érzékelése továbbra is fontos. Az oldalon jelenlévő linkekből, az ott működő „életből”, a kapcsolatrendszerből, a hivatkozásokból kell következtetni arra, hogy mennyire fogadjuk el az ott szereplő gondolatokat.
III.4. A „zöld blogháló” szerepe és jelentősége a környezeti nevelésben A zöld blogháló egy bloggerek (blogokat használó, kommentárokat író, bejegyzéseket – úgynevezett posztokat – író közösség) által alkotott egymásra mutató linkgyűjtemény, amibe csak hitelesen zöld emberek (vagyis újabb zöld blogok) kerülhetnek be, hiszen maguk a bloggerek ellenőrzik (böngészik nap mint nap) a blogot amit a másik ír. A Zöld blogháló tehát ez egy olyan hivatkozási csomag, amit ha valaki végignéz, akkor „nagy” „hülyeséget” nem fog találni, csak rengeteg témát, több ezer blogbejegyzést a fenntarthatóságról gondolkodó emberektől. Az ilyen témájú blogokat alapvetően valamilyen szakmai alappal rendelkező-, vagy a témát régóta kutató emberek kezdik el írni, ezért a szakmaiság a legtöbb esetben megalapozott. A blogháló ezek után az egyes emberek „szakmai szűrőjének” megfelelő zöld blogokkal tud csak bővülni. Az alábbi levéllel terjedt el a Zöld blogháló ötlete: „Szerencsére vagyunk egynéhányan, akik saját blogunkban környezeti és társadalmi kérdéskörökkel (is) foglalkozunk. Sokunknak megvan a maga „szakterülete”, legyen ez a klímaváltozás, az olajcsúcs, társadalmi vagy gazdasági kritika, az egészségügy. Ez így teljesen rendben is van. És mégis, mindezen témák valahol mindig kapcsolódnak. Sokféle szempontból közelítjük meg a dolgokat, és gyakran egymásnak ellentétes véleményeket is kifejtünk. A társalgásunk azonban elaprózódik a különféle fórumokon. Erre egy olyan megoldást szeretnék javasolni, amely nem igényli, hogy egyetlen portálon tömörüljünk, és mindenkinek nagy személyes szabadságot nyújt. A blogháló alapja az, hogy egymás érdekesnek tartott blogjaira (még ha azok tartalmával nem is értünk mindig teljesen egyet) egy „Zöld blogháló” (vagy ahogy tetszik) cím alatt egy linkgyűjteményt teszünk ki. Ennél is tovább lehetne menni azzal, hogy időnként a más blogokon olvasott, számunkra legnagyobb hatású bejegyzésekről írunk rövid ajánlókat a sajátunkban, kifejezve egyetértésünk vagy épp ellenvéleményünk, vagy akár csak néhány link formájában. Így elérhetjük, hogy ha egy látogatót egy helyen egy téma megragad a hálóban, az ne „szabaduljon” könnyedén. Ehhez én csak egy kezdőlökést szeretnék adni, és nem fogok több ilyen körlevelet küldeni, mert innentől nincs központi szerep. Nem kell mindenkinek mindenkire linkelnie, teljesen szabad a választás, még a kölcsönösség se kényszerítő erejű. Ha csak néhány szálon csatlakozol a hálóhoz, már azzal is erősíted annak teljes működését.
Most olyan blogokat gyűjtöttem össze, amelyeket egy ember ír, vagy felügyel, de amennyiben tudtok módot közösségi és hírportálok bevonására is, szabad a lehetőség. Valamint így is biztos kihagytam néhány személyes blogot, de bárki csatlakozhat a hálóhoz már azzal is, hogy egyetlen ember hivatkozik rá, és így a háló mentén egyre többen rátalálunk. Az új jövevényeket azzal is segítheted, ha a blogháló működéséről is írsz.” A Zöld blogháló autentikusan „zöld” résztvevői: · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
A természet törvénye Aftermodern Alapok blog Az Élet Szeretete BeGreeny Bioetika blog Biokémia blog Birtalan Balázs naplója CsoCsodalom Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport – Egy élhetőbb világért Greenpeace blog Greenr – A zöld objektív Jand blag Kéknek lenni zöld Kiszivárgott – olaj és klíma Klíma MA. És holnap? Környezetblog Permakultúra praktikák Szilvi világa Sztefanó blogja Védegylet Zöld film ZöldMáté Zöld-ség Zsé Zöld blogja
Néhány Zöld blogháló tag részletesebb bemutatása (a teljesség igénye nélkül): Jand blag Jankó András a Szegedi Tudományegyetem PhD hallgatója, matematika a szakterülete, ám sajátos élettörténete mégis a fenntartható életmód keresésére irányozta. A jelenlegi kultúra ugyanis egyik elhallgatott lelki negatív következménye az énkép felborítása. Tömören: „ha nem fogyasztunk eleget, akkor nem vagyunk jó emberek és essünk depresszióba!”. Ezt András átélve, és abból kiszakadva egy kultúrakritikus zöld emberré vált, aki a jelenlegi önpusztító kultúra pszichológiai vonatkozásait tárgyalja. A jelenlegi domináns kultúra nem fenntartható: sajátossága hogy lelkileg úgy állítja be az embereket, hogy elfogadják a fennálló rendszert, ne tiltakozzanak ellene, jónak, a lehető legjobb rendszernek gondolják. Amikor ez a kép összetörik az emberben, akkor hajlamos depresszióra, amire nem a gyógyszerek jelentenek megoldást, nem az emberben van a hiba, hanem a rendszerben. Hosszan ír és fogalmaz a blogjában, bejegyzéseihez türelem, idő és összpontosított figyelem kell. Birtalan Balázs naplója
Birtalan Balázs írói vénákkal megáldott ember, a Daniel Quinn által írt könyvek hazai fordítója, vagyis ha valaki, akkor ő nagyon jól érti Izmael és B történeteinek a lényegét. Quinn egy igaz ökológiai író, regényformára sikerült átültetnie a fenntarthatóság való gondolatvilágát. Ennek megfelelően Balázs gyakran ír blogjában a fenntarthatóság témakörében. Nála található meg magyarul Quinn egyik értékes előadásbeszéde. Alapok blog Fehér Zoltán társadalomtudós – jelenleg joghallgató - politikafilozófiai kérdéseket vet fel a blogjában, a jelenlegi modern politika dogmáit kezdi ki ügyes meglátásaival és ajánlja helyette az ökopolitika nézőpontját és eszköztárát. Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport (FFEK) Főleg Hetesi Zsolt, az ELTE TTK oktatója, az FFEK vezető kutatója által szerkesztett blogszerűen felépített és bejegyzésről bejegyzésre frissülő weboldal. Témák a fenntarthatóság, az olajcsúcs és az utána kialakuló energiaválság. Tematikus tartalommal és feltétlenül érdekes tanulmányokkal találkozhat az olvasó a közeljövő energia- és ökokatasztrófáinak „jóslatairól”. Sztefanó blogja Sztefanó egy másik rendszert használ, ami kedvezőtlen a terjedését illetően, de kedvező abból a szempontból, hogy abban a blogrendszerben is képviselve van a fenntarthatóság elve, mint megoldás a jelenkori problémákra. Érdekesség, hogy nem a blogok világának kezdete alatt felnőtt huszonéves generációhoz tartozik, hanem azon idősebbek közé, akik a web 2.0ban teljesítik ki zöld ékesszólási vágyukat. Ennek megfelelően a blog sokkal érettebb, mintsem a fiatalokra jellemzően heves. Mindenképp olvasásra érdemes. Greenr – A zöld objektív A „GreenR – A zöld objektív” blog egy egyedi kezdeményezés összefoglalni és együtt láttatni mindazokat a híreket és eseményeket, amik az emberiség fennmaradását alapjaiban fenyegetik. Miért érdekli az emberiség fennmaradása a blog természetvédelmi mérnök főszerkesztőjét? Mit is jelent valójában ez a hivatás? Nem öncélúan csupán a természet védelmét, hanem annak felismerését, hogy a természet épsége és erőforrásai nélkül az ember sem létezhetne. Tehát a természetvédelem, az közvetve emberiségvédelem. Heves, indulatos és csapongó a blog nyelvezete, ami hol igen, hol nem feltétlenül válik kárára.
IV. Az „ökotechno paradoxon” Az ökotechno paradoxon egy általam kitalált eszmefuttatás. Azt az önellentmondást hivatott ugyanis megvilágítani, hogy a fenntarthatóság fogalmának online elterjesztésének eleve nem a fenntartható életmód ad alapot. Az a technikai apparátus, ami egy blog működtetéséhez kell már eleve nem a fenntarthatóság jegyében jött létre, nem úgy lett tervezve. Hogy úgy mondjam, az online élet, a virtuális valóság nem az üzenetek egyszeri és hatásos megjelenítésének ad keretet, sokkal inkább az állandó megjelenés miatt, az állandó elenyésző és elsikkadó figyelemnek, tehát a hatástalan üzenetközvetítésnek. A fenntarthatóság problémájának online megjelenése nem mást mutat, minthogy globális szinten változott meg minden egyén élete, és embertársai helyett virtuális embertársaival virtuális beszél és virtuális vitázik. Vagyis az idő alatt, míg valaki egy számítógépes terminál előtt ül, addig éppen, hogy nem él fenntarthatóan: nem állítja elő a saját újra-tárgyait, saját
élelmiszerét, nem rendelkezik a saját szabadidejével, nem ácsolja az esővíztárolóját, hanem ül egy kijelző előtt. Az ökotechno paradoxon a lokalitások megszűnésével járó problémákban is kiütközik. Sarkos példával élve, amint egyre többen csatlakoznak az ilyen globális virtuális hálózatokhoz, úgy lesz ennek a hálózati infrastruktúrának egyre nagyobb az energiaigénye, a szén-dioxid kibocsátása, a környezetkárosító hatása – épp az, ami ellen, ezen a hálózaton globális petíciók mentén milliók csatlakoznak és kívánják embertársaiknak is, hogy csatlakozzanak a rendszerhez, hogy aláírhassák azt. A kör ördögi és önbeteljesítő. A fenntarthatóságot most csak az informatikai infrastruktúra kereteire vetítve, nem épp az lenne a legjobb megoldás, ha minél többen lecsatlakoznának a hálózatról és visszanyernék saját valódi életüket? Ezt viszont a rendszer nem támogatja. Nem is tűri, egyenesen tiltja! Akiknek a virtuális életből elegük lett és szabadulni kívántak minden aspektusától, azoknak új alkalmazások segítettek a függőség végleges megszűntetésében, vagyis a virtuális öngyilkosságban: ezek a programok a Suicide Machine és a Seppukoo. „A Facebook egyenesen drasztikus módszerekkel vetett véget a 2009 decemberében vírusként terjedő leiratkozási hullámnak: a Suicide Machine-t blokkolja, a Seppukoot blokkolja és perrel is fenyegeti a cég. Annak, aki visszatérne a való világba, marad a fáradságos kézi leiratkozás.”12 - írja az Index az „A facebook betiltotta a virtuális öngyilkosságot című cikkében.. „Olyan voltam, mint bárki más. Mindig online lógtam, csetelgettem, pókolgattam... rendben mentek a dolgok. De valami hiányzott az életemből. Hiányzott a családom, a felnövő gyerekeim, a feleségem... még arra sem volt időm, hogy vacsorát főzzek nekik. És akkor nagyszerű dolog történt: felfedeztem a Web 2.0 Suicide Machine-t.” – hallhatjuk rögtön kezdésként a 2010-es sorsdrámát, a virtuális öngyilkosságot megkönnyítő Suicide Machine nevű program reklámvideójában. Ennek rohamos sikerét látva a Facebook technikailag le is tiltotta az alkalmazást, hiszen üzleti alapérdeke, hogy minél több felhasználó csatalakozzon a rendszerhez, akiket utána a már (a web 3.0-as) célzott reklámfogások tudnak – még több - fogyasztásra bírni. Pedig a „megvilágosodott” emberek csak a saját életüket akarták élni – újra. (7. ábra)
12
http://index.hu/tech/net/2010/01/07/a_facebook_betiltotta_a_virtualis_ongyilkossagot/
7. ábra: „Vissza akarom kapni az életem!” – állítja a webkettes alkalmazások betűiből kirakott fenyegető mondat. (Forrás: http://mosoda.tumblr.com/page/2 illetve http://evrd.net/post/3149/)
V. Konklúzió és javaslatok Láthatjuk, hogy megkerülhetetlen tényezővé vált a webkettő az emberek mindennapi életében. Ezért fontos, hogy megjelenjen benne is a fenntarthatóság képe. Fontos, hogy akinek üzenete van, az ebben a szférában is üzenjen, mert vírusszerűen (gyorsan) tud terjedni az információ. A webkettőben való részvétel időt igényel. Ez nem feltétlenül jelenti az adott ember saját idejét, mert a feladat kiadható. (Külföldön már bevett gyakorlat, hogy a tanársegéd például blogolja a professzor kutatási eredményeit.) Ha üzenetet szeretnénk eljuttatni, akkor hitelesek legyünk, ha pedig böngészünk, akkor nagyon tudatosan kell a sok beérkező üzenet közül válogatni. Dönteni kell, ami a referenciarendszer és az író névvel vállalt hitelessége alapján válhat könnyebbé. A blogszférában már kezd megjelenni a fenntarthatóság üzenete (lásd Zöld Blogháló), de szükséges lenne, ha még több hiteles egyén „vinné vállán” a virtuális világban is. A jelen generációk felelőssége, hogy ezekkel a webes eszközökkel az életmódváltást gyorsítsuk, de felelősen használjuk. A fenntarthatóság üzenete azokhoz is eljuttatható, akik nem az internet rendszerének részei. A webkettőn keresztüli terjesztés a fiatalok új generációját fogja meg, ők pedig másokra hatva járulhatnak hozzá a változáshoz annak a korosztálynak az életmódjában, akik nem élnek a web adta lehetőségekkel. A web 2.0 használata politikai nyomásgyakorlást is eredményezhet. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkárának például azt a 3500 aláíróval rendelkező petíciót adták át a dunakeszi tőzegláp ügyének kivizsgálását kérve benne, ami aláírások az interneten gyűltek a petíció linkjének terjesztésével. A web 2.0 mindenképpen sürgetni tudja a változást de épp azzal a folyamattal teszi rabjává az alkalmazóját, mint ami ellen után tenni kellene a belőle való kiszálláskor. Valamint nem lehet cél a teljes webkettősítés sem, mert már nincs is annyi ritka földfém és energia, amennyi a terjedéshez, az eszközeihez, a struktúra kialakításához kellene.
Melléklet: Kiegészítő tanulmány A webkettes média használhatósága a fenntarthatóság üzenetének kommunikálására egy gyakorlati példán keresztül: a dunakeszi Auchan elleni civil „média-háború” precedense Egy-egy ügy csak a média és a tömegek ingerküszöbét áttörve képes „rendeződni”. Az Auchan módszereiről - hogy Budaörsön is lápos területre építette óriási áruházát - cikkezet a Népszabadság Online már 2005-ben („Az Auchan csodái” (http 1)) és 2006-ban („Tényleg lehetnek csodák az Auchan körül” (http2)) is. Mégis ez nem nyert országos ismertséget, én – érdiként – sem hallottam az esetről. Ezek a cikkek is előzményként szerepeltek abban a novemberi 1-i NOL hírben, hogy „A hipermarket megeszi a láthatatlan lápot” (http 3), ez egy nappal azután történt, hogy a Greenfo-n megjelent a „Láthatatlan láp” című hír (http 4). Ezek után – épp természetvédelmi jog és szakigazgatás tantárgyból készülve az államvizsgára – az összes hazai nagyobb sajtóorgánumnak elküldtem a hírt, felhívva a figyelmet az ügy példátlan voltára, itt ugyanis a természetvédelmi törvény egy eddig nem megszokott módon lett kijátszva és megsértve. Válasz csak az Élőlánc Magyarországért ökopárttól érkezett. Ők biztosítottak arról, hogy az ügy mellé állnak, és ennek eleget téve a történteket a honlapjukon folyamatosan nyomon is követték. Itt fontos megjegyezni azt a médiaelméleti igazságot, hogy a tömegmédiában „tetszeni” annyi, mint „újra felismerni”. Azaz a médiumok, akikkel közöltem a botrányos eseményt, azért nem szerkesztették híreik közé a dunakeszi tőzegláp ügyét, mert nem volt előtte ehhez hasonló „szenzáció”. (Tehát csak ezek után – a tőzegláppal történtek széles ismerete után – fogja a média a hasonló eseményeket szenzációként kezelni, kötve az előzményeket ehhez a precedens értékű pereskedéshez. Röviden tehát, ami igazán hír és szenzáció lenne, azt a média nem tudja, hogy kezelje, s ezért nem lesz szenzáció, csak később, nagy nyomás árán.) Az eddigi és a későbbi hírek fő tartalmi eleme volt a Tőzegtó honlap (http 5), ahol a dunakeszi tőzegláp körüli kálvária részletes leírása és kronológiája súlyosbította és igazolta a civil zöldek aggodalmait az Auchannal szemben. Az Élőlánc Magyarországért és a Greenfo hírközlésére az online hírportálok is „átmerték venni” az ügy szálait. Ezek után indult virágzásnak a web 2.0. Létrejöttek az első lesújtó blogbejegyzések, fotók és rövidhírek az Auchan botrányos tettéről, még képregény is született a korrupt „szakértőről”, aki szerint „a láp száraz” (http 6). A lápos terület köré szervezett séta alkalmával egy civil természetvédő által készült - és az Indafotó képmegosztó portálra feltöltött - fotókat címlapon közölte az Index.hu hírportál (http 7). A fotókon egyértelműen látható volt, hogy a terület szép, természetvédelmileg értékes és nem száraz a láp sem. A tőzegláp honlapja folyamatosan bővült az újabb fejleményekkel, és követve az ügy sajtómegjelenéseit még tovább szélesítve a hírcsokrokat, így juttatván el a azokat egyre több internetezőhöz. Az első, decemberi tüntetés keltett igazán visszhangot. A hírközlésbe bekapcsolódtak a rádiók, a regionális és országos televízióadók és a nyomtatot sajtó is (http 5). Egy ál-Auchan akciós újság is megjelent, ami kihasználva az Auchan médiafölényét az ő keretükbe helyezte bele kifacsart humorral a természetvédelmet (http 8). A dunakeszi tőzegláp ügye azonban az interneten nyert nagy nyilvánosságot, mégpedig egy videó megosztó portál, a Youtube segítségével, ugyanis a civil aktivisták nagyon frappáns és egyszerűen érthető, humoros rövid videót készítettek (Auchan parkoló védett láp helyén?
(http 9)), hogy felhívják minél több ember figyelmét. Rövid idő alatt óriásinak számító, 40.000-es nézettségnek örvendhetett az üzenet, majd a hazai viszonyok mellett még elképesztőbbnek számító 180.000-es nézettséget is túllépte. Vagyis a videót a Google keresőmotorja első oldalon hozta találatnak még akkor is, ha csak annyi volt a keresőszó, hogy „Auchan”. Ez az Auchannak egy fogyasztók általi lejáratást jelentett, amire csak egy (még PR marketing szakértők által is nevetségesnek vélt (http 10)) átlátszó, ál-videóval válaszolt (http 11). A tőzegláp megvédésének eseményeit figyelemmel kísérte a Greenr – A zöld objektív blog is (http 12). Blog mivolta és célközönsége is lehetővé tette, hogy amit a hírek nem írhattak le nyíltan fogalmazva, az itt közérthetően megjelenthetett, ugyanis akármennyire is politikailag korrekt akar lenni a média, csak kimondva, amit ki kell, értik meg még többen, miért fontos a tőzegláp megvédése egy multinacionális hipermarkettel szemben. Fábri Sándor – nem tudni, hogy az online vagy az offline médiából értesült-e – de csütörtök esti show műsorában több millió tv nézőnek mutatta be azt a „viccvideót”, melyben a főszereplő felolvassa a szakértői véleményt (miszerint a láp száraz) majd a kamera nagytotálra fókuszálása után kiderül, hogy mindezt a száraznak vélt tőzegtó kellős közepén, derékig érő vízben tette, rámutatván az ügy abszurditására (http 13). A Tudatos Vásárlók Egyesülete csatlakozott az Élőlánc Magyarországért által a decemberi tüntetésen kihirdetett Auchan bojkotthoz és segített a bojkott országos kampánnyá fokozásában (http 14). Ezek után már az online és az offline média, az online médiában a webegy és a webkettő egymást újraismételve, adta (újra és újra) közre az ügy részleteit: egyre több „kellemetlen” szálra rámutatva. Ez a „hírdiverzitás” csak akkor tört meg, mikor az Auchan „sajtótájékoztatóra” hívta az újságírókat, aminek szervezésére a Hill and Knowlton kommunikációs céget bérelték fel (http 15). Ez az a cég, amelyik stratégiát dolgozott ki, hogy hogyan állítsák az amerikai közvéleményt az Öbölháború mellé (http 16). Az Auchan sajtótájékoztató után minden újságíró több, élvezeti cikkeket tartalmazó „zöldben könnyebb” Auchan szatyorral távozott (http 17) és a kommunikációs cég nyomása sem maradt el: az összes hírportál ugyanazzal a címmel jelentette meg „hírét”, miszerint „az Auchan megvédte a Tőzeglápot”. Ezt csak az árnyékolta be némiképp, hogy a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló hotel előtti köztérre szervezett „alternatív sajtótájékoztató” résztvevőit (4, majd később az ottmaradt 2 embert) a rendőrség több hullámban igazoltatta, majd „nem tudni miért”, feljelentette (http 18). A televíziós megjelenések folyamatosan számítógépesen fel lettek véve és külön egy olyan gyűjtőoldalra kerültek, ami videók online népszerűsítésére használatos (http 19). A tőzegláp ügyéről szóló rádióadásokat is felvették és a tőzegláp e-mailes levelezőlistáján terjedtek. Ha közösségi médiáról (social media) van szó, akkor ma már állíthatjuk, hogy egy ilyen ügy mellé a Facebook-ra érdemesebb csoportokat létrehozni, ugyanis az Iwiw nem működik. Az Iwiw elérhetetlen, megbízhatatlan, működésképtelen, ezért élettelen. Ez statisztikailag is kimutatható, a két oldal látogatottsága teljesen ellentétes tendenciát mutat (http 20). Nem csoda, hogy az Iwiw „Mentsük meg a dunakeszi tőzeglápot!” klubhoz 100 ember csatlakozott és a klub inaktív, míg a Facebook-on 424 ember tagja a „Mentsük meg a dunakeszi tőzeglápot” csoportnak. Sőt a kapcsolódó „Bojkott Auchan” csoportnak 1820 tagja van és mindkét csoport aktívan működik. Facebook-on (nem véletlenül, hiszen minden tekintetben jobb közösségi oldal, mint az Iwiw) nagyságrendekkel több embert érhetünk el zöld üzenetünkkel! Ugyanis a hírek, az események, a fotók, a „milyen csoporthoz csatlakoztam épp”, stb. barátokkal és ismerősökkel történő megoszthatósága magával vonja annak lehetőségét, hogy
ők is megosszák az ő ismerőseikkel és zöldnek tudott barátaikkal ezeket, amivel terjedést, vírusokhoz hasonló terjedést lehet elérni. Jelenleg már annyi támogatója akadt a tőzeglápnak, hogy annak természetvédelmi értékeit és az ügy kálváriáját bemutató vándor plakátkiállítás valósulhatott meg, melyet rengeteg helyszín vár kiállítóként. Legutóbb a Föld Napja kapcsán, az Állatkertben, de Dunakeszin a Dunakeszi Civil Kontrol által szervezett tüntetésen is láthatta ezt a kiállítást a nagyérdemű. Az MKKP, azaz a Kovács Gergely művész által alapított utcaművészeti viccpárt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is felfigyelt az Auchan érveinek süllyedésére, ezért az álplakátot - amit nem tudni kik raktak ki a 6-os villamos vonalán a megállókban - lefotózta és honlapjára feltöltötte (http 21). Így az eddigieknél még egy nagyságrenddel nagyobb réteg és szubkultúra is értesült az Auchan természet iránt felelőtlen viselkedéséről (http 22, 23, 24). A dunakeszi tőzegláp esete országszerte ismert lett, a helyi önkormányzat és az Auchan sem bírta az érvek súlyos nyomását. Szerencsére az ügy már tisztázott stádiumban van, a hatóságok megállapították az előző rendelkezések (melyek a láp beépítését tették volna lehetővé) törvénysértő mivoltát. Már csak kevés hiányzik a tőzeglápos terület természeti védettségéhez és újbóli sérthetetlenségéhez. Maroknyi lelkes természetvédő is tud országos ismertséget generálni egy ügyhöz, ha a médiát, főleg az online – azaz internetes – médiát jól használja, mint eszközt!
A kiegészítő tanulmány internetes hivatkozásai: http 1: http://www.nol.hu/archivum/archiv-362065 http 2: http://www.nol.hu/archivum/archiv-417265 http 3: http://nol.hu/belfold/a_hipermarket_megeszi_a_lathatatlan_lapot http 4: http://greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=22761 http 5: http://www.tozegto.freeweb.hu http 6: http://stripgenerator.com/strip/311625/lap-nem-lap/ http 7: http://indafoto.blog.hu/2009/11/23/ fokuszban_a_lathatatlan_lap_dunakeszi_pacsker_fotoi http 8: http://elolanc.hu/index.php/dunakeszitozeglap/10269-akciosujsag-dunakeszi http 9: http://www.youtube.com/watch?v=wRWj6IA_4VE http 10: http://karma.blog.hu/2010/01/29/auchanturfing http 11: http://www.youtube.com/watch?v=YbjH8k3SGdI http 12: http://greenr.blog.hu/tags/tőzegtavak http 13: http://www.youtube.com/watch?v=8oeYv9aLzgE http 14: http://www.tve.hu/hirek/nyilt_level_az_auchannak http 15: http://greenr.blog.hu/2010/02/18/dunakeszi_tozegtavak_25 http 16: http://www.nonprofit.hu/files/9/0/8/2/9082_zoldrefestes.txt http 17: http://m.blog.hu/gr/greenr/image/láp/SDC15209.JPG http 18: http://www.freeweb.hu/tozegto/auchan.pdf http 19: http://www.indavideo.hu/tag/dunakeszi_termeszetvedelem http 20: http://kocka.blog.hu/2010/05/11/facebook_es_iwiw_tendenciak http 21: http://mkkp.hu/auchan1.jpg http 22: http://hvg.hu/itthon/20100216_egyen_on_is_mocsari_novenyt http 23: http://hetivalasz.hu/itthon/botranyos-plakat-mindenki-az-auchanon-rohog-27371/ http 24: http://subba.blog.hu/2010/02/16/az_auchanban_az_arak_a_lapban_jarnak_1
