MAGYAR KÖLTÓK I.
KOSZTOLÁNYIDEZSÚ A S ZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI III. KIADÁS
MODERN KÖNYVTÁR JENŐ
SZERKESZTI OÖMÖRI 3.
SZÁM
BUDAPEST ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYTÁRS. KIADÁSA
KBllenl annyi, mini llélöszéket tartani önmagunk felett. (IBSEN)
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Előszó a "Szegény kisgyermek panaszai" második kiadásához.
KOSZTOLRNYIDEZSŐNEK n eddig megjelent művei : a M o d e r n K ö n y v t á r�ba (Magyar Költők I.) 3. szám. R szegény kisgyermek panaszai. , (Harmadik kiadás) Költők Ill.) 5li. szam. Őszi koncert. Kártya. (Magyar . szám. . Bolondok. (Novellák). 95-96-97 ltottá : c. szinművében, (ford Rrtur Schnitzler: .Rnatol" lo� Hugo von Hofmannsthal .Pro Biró Lajos és Gömöri Jenő) . gus.�ának forditása. li7-1I8. szám
�
S a j t ó a l a t t: Rrabeszkek (Tanúlmányok)
rt magának, R szerzö minden jogot fenta
a forditás jogát is
június haváb'an indúlt meg 1\ M.odern Könyw;ár 1910,
A
TŐSÉOE: MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZ NAEUM) KER., RÁKÓCZI-UT 54. (ATliE
VII.
TELEFON: 64-02
Szabadkán, 1885. március 29-én, született. Gimnáziumi és bölcsészeti tanulmányokat végzett. R gimnáziumot szülő� helyén, Szabadkán végezte, azután a budapesti, majd a bécsi tudományegyetem bölcsészeti fakultásán hallgatott filo zófiai előadásokat, 1907-ben a "Budapesti Napló" munka� társa lett, egy esztendei munkálkodás után azon,ban kivált a lap kötelékéből. Jelenleg a "Hét" és az .Elet" belső munkatársa. Első műve: a .Négy fal között" cimü verseskönyv, 1907ben jelent meg. Egy évvel utóbb, 1908�ban kiadta a saját forditásában Maupassant összes verseit, és ugyanez esztendő ben megjelent még egy önálló kötete, a .Boszorkányos esték" cimü novelláskönyv és egy műforditás, Oscar Wilde: "Páduai hereegnő"-je, amelyet az ő forditásában adott elő a budapesti Magyar Szinház. Ez esztendőkben, és azóta is, számos lapban jelentek meg versei, és esztétikai cikkei, többek között a .Nyugat"-ban, az "Elet-"ben és a "Hét"-ben. Versei közül Horvát Henrik többet leforditott német nyelvre. Ezek a .Karpathen"-ben, a "Zeit"-ban és másutt jelentek meg. Irt egy egyfelvonásos mesejátékot: .Lótoszevők" cimmel, amely azon� . ban még megjelen-ésre vár.* R Modern Könyvtár jelen füzetét alkotó vers-ciklus nagyobb része megjelent elszórtan, a különböző szépirodalmi folyóiratokban. E füzetben a vers�ciklus teljes egészében bontakozik ki. Különös irodalomtörténeti jelentősége "1\ sze� gény kisgyermek panaszai"�nak, 'hogy az első hosszabb versiklus jelenik meg vele az uj magyar költészetben, amely ben ma az egészen kis versek, a hatstrófák, élik virág� korukat. *
E megállapitás ma már, "1\ szegény kisgyermek panaszai" llIásodik kiadása megjelenésének idején, kiegészitésre szorul. ü z ó t a, hogy a verses-ciklus megjelent, a különböző folyó� Iratok és lapok hasábjain egyre-másra jelentek meg s je* Azóta megjelent már a .K r
i I i k a"
c. folyóirat kiadásában, 1911-ben.
4
lennek meg vers�ciklusnak induló s hosszabblélegzetü verses� töredékek. S másrészről - ez szinte, mintegy a vers ciklus nirodalomtörténeté"�hez tartozó - meg kell ál1api� tanom, hogy nA szegény kisgyermek panaszai" megjele nését ugyanolyan s lényegileg ugyanazok a hatásjelenségek kisérték és kisérik irodalmunkban, miként néhány eszten deje, s azóta is, Ady Endre föllépését. A két hatás-jelenség analizálása természetesen elütő eredményekre vezet. Ady l{öItészete az iskolásságra sokkal hajlamosabb s kedvezőbb motivumokkal teltebb, kedvezőbb egy költészeti - Ady - iskola kifejlődésére, mig a Kosztolányi költészete csirájában s kifejlődésében sokkal több egyéni csiráju s egyén hez kötöttebb motivumot rejt és sokllal több utánozhatat� lant, dacára, hogy e motivumok, az egyéniség látszatá nak megőrzése mellett is sokkal könnyebben eltanúlhatók, mint az Ady költészetének egyéni márkáju motivumai. Ady költészete sokkal egyetemesebb érvényű, mig Kosztolányi költészete sokkal egyénibben megmarkoló. Ezért iskola nem is támadt a vers-ciklus megjelenése nyomán, amiként támadt Ady fellépte után, bármennyire is elísmerte a kritika a mi fejlődő költészetünkben betöltött s betöltő jelentőséges hivatását, de külön az egyesekből támadt nyomán igen nagy teret betöltő hangos visszhang. A motivumok min denkor s bármily költészetnek legegyénibb elemei s az egyéni ség kérdésének szempontjából a legmozgatóbbak s leg eldöntőbbek valamelyik költő Iirájában; s Kosztolányi köl tészetének s különöskép a legbensőségesebb forrású motivumai ma már hóditó vándorútra keltek és - s e hatás kárttévő sorsában néki ugyszólva minden jelentős magyar költővel s a magyar Urával egyképen osztozkodnia kell - e hóditó vándorut nem mondható látón s joggal diadalutnak. �\indettől azonban teljességgel független s leg elsőbbrendű fontosságu, hogy e versciklus kifejtett s ki fejtendő hatása az uj magyar !ira történetében kétségtelenül elhatározó s irányitó jelentőségü. -
Mint aki
a
Es általérzi Míg zúgva Cikázva
sinek közé esett tűnő
életét,
kattog
lobban
a forró kerék, soksok ferde kép
Es lát, ahogy nem Mint A
aki a végtelent,
Búcsúztatom, Mint aki
látott sose még.
sinek
közé esett, távol életet mert messze mese a
lett.
a sinek (közé esett.
Mint aki a sinek közé esett Bús panoráma, rémes élvezet Sinek között és kerekek között, A bús idő robog fejem fölött. Es a halál távolba mennydörög, Egy percr.e megfogom, ami örök, Lepkéket, álmot, rémest, édeset. Mint aki
a sinek közé es'ett. *
GOMORI, JENO Budapest, 1910. október hó.
• . .
Es
látom
Ot, a Kisdedet, fehérlő ingbe lépdel. Még lopva�lopva rám tekint Es integet szől{e fejével. Aki
6
7
1\rany gyerty·á cskát tart keze És este félve Hallom
kacagni
1\mint valami víg tréfán nevet.
csendesen
S látom alvó fejét
a mellén.
o
a szent,
a pap, az igaz
Bámulom, Gyónok És
Ilyenkor látom őt a páholyában,
ül le mellém.
mint
Neki
egy
és
megsiratom
De
ismeretlent.
áldozok Ot,
ki
kék
szeme
egyszerre
S rám gondol, mit csinál
elsötétül a kis beteg?
FI. béke ő,
a part, a rév, az élet. Jaj, hányszor néztem jó arcába hosszan,
Míg ájuló álomba, lengve árván,
elment.
Kis
ágyamon, mint egy
Ködös
*
habok közt
bús
barna bárkán,
ringatóztam. *
1\
doktor bacsi. Áldott aranyember.
Világító,
nyugodt
Komoly
szigorral
szemei kékek. lép be
a szobába,
Szemébe nézek és cseppet se félek. BOl'zongva Ha Osz
kis
sovány
bajusza
Hideg Oly
tiszta ő
biztos
arany
és
ujjait,
bordáimon
a fagytól
kezén
Keserűt, 1\z
érzem
kopog.
zuzmarás,
gyűrű�sorok.
jó.
O
ír
medicinát,
édest, sárgát vagy lilát. kezéből
Nagynéha
hull
kis
paplanomra
egy halvány, szelid
Rágondolok,
ha
szörnyű
virág.
éjszakákon
Párnáimon oly egyedül sirok. O
az
Titkok Gazdag
egészség tudója s
és és
bizonyosság, csupa
nyugodt.
titok.
Nehéz
bundája ott lóg,
Prémét szeliden prémezi homály. De
elmegy
Színházba
innen
és
itthagy
magamra.
tér, vagy csendbe vacsorál . . .
o
a
halál.
Mi ismerjük csak, pici gyerekek. Utunkba
áll
S könnyes, O
a
pityergő
szájunk megremeg.
halál.
1\ játszótársunk és tréfál velünk. Rohanva
száll
-
a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,. Tépázza gallérunk, ijedve forgunk, O
És kacagás
közt
betöri
az
orrunk.
Kutakba látjuk, mély vizek felett, Sötét szobákbC! kuksol
reszketeg
Lepedőben - így mondta ép
a dajka
Kasza van a kezében, csúf az ajka És fondoran vigyáz, Mikor suhan az esti S
a
hőmérőn, ha
láz
ugrik
a higany,
Csontos markába hahotáz vigan. Ové a bál, O a halál.
9
8
Farsangos De
kis
éjen
a nagyok
szobánkba
fekete
mulatnak, az
ablak,
Az éjbe kint O ránk tekint. MI
Az
az
küzködünk
fogjuk
vele
ellene.
az
Azon
mind
az
magyar vagyok.
a régi katona
az
szobánkba az a
az
borzadó
Arcunk ijedt volt
győznek
mindenütt
Azon
az
Halt
meg
Csak
a szeme
borúl el néha kissé:
homályba.
s halavány.
éjjel szegény,
ősz
nagyap.ám.
Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,
Azon
Hogy
Csupa rokon jött, sirató nép.
S
vannak
aranyba
messze,
nyílnak
a
különös
világok
versaillesi kertek.
a
lámpa.
éjjel
Hogy
magyarok.
gyertya,
éjjel
S én, térde közt, hadarva szavalok, a
a fülledt szaval{.
éjjel
Azon Azon
Azon
reggel
a
reggel
Jaj, meg ne tudja ,és ne lássa őket,
Sürögtek
az öreg mosónék.
Ne
Azon
reggel
A
lássa
fényük
magyar
szó
és a
ne
hallja
hangjuk.
hét szilvafa alján
Körötte most még mint tengermoraj zúg.
a
Kendővel Azon
a
kötötték
Ovjátok édesen ez édes álmát,
Búsan vezettek Azon
Hogy meg ne tu�ja, élete nem élet,
Rozsdás
pénzt
Es meghalt már, bár alig született meg.
Azon
reggel
Jaj,
meg ne tudja,
hogy hiába
Ha
dalol
távolba
és
ha
a
minden,
lát,
Riadva Azon
Mert néma gyermek minden kismagyar
Csak
S
Azon
a Nagyvilág nem érti
a szavát.
a
fel
gyenge
állát.
reggel
Mint álmát a szegény beteg gyereknek,
a
kertek.
a kapunk alatt.
Egett Féltünk
boldogan,
Sebforradástól lángol homloka
a
éjjel
Könnyben vergődtek
vallom, hogy
mosolyogva,
úsztak
éjjel
Kocsik robogtak
Azon
Hallgatja
vertek.
éjjel
az
Azon
*
Még büszkén
összevissza
Holdfényben mi
játékpuskánkat
Es nagyapám,
éjjel
órák
Azon
gyermekek,
S
Azon
a feldúlt szobán át.
reggel tettek
kék
szemére.
bámultam feléje. a
reggel
hallgatott makacs a
ajakkal.
reggel
Olyan volt, mint egy néma angyal. *
*
11
10
lehet - én
Milyen
picike fürge szív dobog, Hatvan kis ember, mennyi 'sok gyerek, 1\merre nézek, mint egy rengeteg, Kezek, kezek és újra csak kezek. ll/Unt kócbabácskák a török" bazárba
Hatvan
a' szerelemre.
gondolok
néha
Már
istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze, Valahol 1\ndersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. 1\
lelke
Bs
míg
párna,
puha
bután
nevetnek,
kis
betegnek.
Agyamhoz ül. Meséskönyv
a szeme.
többiek
a
Virágokat
a
hoz
bús
Egy hűs terembe csendesen .bezárva. 1\z orruk, a fülük,' mint az enyém S a feje is 'olyan mindenkinek, Mi végre ez a sok fej, kéz, fül, orr,
selyemkendő.
Sokszor
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
csodálva
kérdezem:
minek?
Fájó fejemre hűs borogatást rak. hegedű-zene.
kacagása
Bs
*
hasonló.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám Különös, titkos és ritkán mosolygó. éjbe
1\z
Enyhe.
Fáradt.
néző.
Csak szétteldnt és
legénykék.
Pöttön
e hatvan
és
Picik
nagyok
egy kacskaringós, kedves madarat. Bs akarok még sok másszinű tintát, Bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat. Bs kellene még sok 'száz és ezer És kellene még aztán millió: Tréfás-lila, bor-szinű, néma-szürke,
S
furcsa zavarában
ember
1\ sok között most én is egy vagyok. I
Ez más, mint otthon. Festékszag, padok, 1\
fekete táblácska
1\
spongya
1\z udvaron S
a
Egy
hideg,
Ez más,
-
és
az
merev
kréta, illata,
arcom
nézi
tán?
_
tulipán.
mint otthon. 'Bús komédia,
Lélekzetvisszafojtva, Hatvan
a
a szilfa vén árnyéka
kapunál idegen
és
vizes
picike
fej
félve nézem, ' int
egyszerre
S egyszerre pislant százhúsz kis
Mostan szines tintákról álmodom. Legszebb a . sárga. Sok-sok ' levelet E tintával írnék egy kisleánynak, Egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
vagyunk.
1\z iskolában hatvanan
S
Csendes.
a szobánkba csend lesz . . .
verébszem.
Szemérmetes, szerelmes, rikító. Bs kellene szomorú-viola Bs téglabarna és kék, is, de halvány, 1\kár a szines kapuablak árnya 1\ugusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, Vérszinűt, mint a mérges alkonyat.
12
13
És akkor írnék, mindig-mindig irnék
1\
Kékkel hugomnak, anyának aranynyal;
1\z este bús cselédje.
1\rany-imát írnék az én anyámnal{, 1\rany-tüzet,
arany-szót,
mint
a
Almosan
hajnal.
S
És el nem unnám, ;egyre-egyre írnék Egy
vén
toronyba
kis mécs.
a:z
virraszt
olajfoltos
Sercegését
szünes-szüntelen,
az
asztalon.
erny6re
búsan
nézve
hallgatom.
1\ szobánk kis napja. Alom.
Oly boldog lennék, istenem, de boldog. Kiszinezném vele az életem.
1\z
arany
És
a
olaj
fény
Szerteömlő, És
*
az
folyó
árnyon arany
szótalan.
a fülke csodapalota.
T;ávol árnyak lengenek tova. Csendesen vetik az ;ágyat
Este, este .. .
És
Arnyak ingnak És bezárjuk ajtainkat, Figyelünk Egy
a
kósza
vonatfütty
1\
neszre.
1\
messze-messze.
Szundit Almos
Egyik
félve,
a karosszék.
a karikahajtók,
1\ szegény tükör is hallgatag lóg. a
néma
Fel
ne
a
csengetyűk. !
cicánk
keltsük
s -
fl
párnát
a
a
karddal
egyr,e
rakjuk,
S
nő
1\
kis
esti szinház.
a fehér petrencét fl
vánkos
ajtón
Hullámozva,
�
furcsa
tornya
messze
emlék
ringatózva.
Égig ér már
1\z óránl{ is félve üt. 1\lszik
hadonáz
És
Hordjuk
1\lszanak már mindenütt.
O
a felhőkbe nyargal,
Másik
Panoráma,
a csengetyűk.
1\ játékok,
bágyad.
Ferdűl, fordúl az alakjuk, Mit a szorgos fény kimintáz.
a poros kép. ,
1\lszanak
ajtóra
árnyék-figurák.
Mind kevélyek és furák.
a csengő.
divány elbújik
fehér
Félszeg
És a csend jő. ; 1\lszik . a homályos éjbe Künn
a párna
Barna árnya
v.én
piszt
-
szelindek. e
1\lszanak a régi réz-kilincsek ;S alszanak a fá,radt, barna ajtók. *
sok-sok
alvót.
1\ kevély vár: Sz;áz alak omol le . s újra felkel. És
mi szívdobogva
Félve
sandítunk
nézzük,
feléjük
1\z éjben rubinpiros fülekkel. *
15
14 Es minden este korán fekszem én
Mi ez, mi ez? Szűz
Es bárhova megyek, mindíg felém 11 zongoraszobában, az ebédlőn
Mária,
Mi ez, mi ez? Isten
fia.
Védd
meg
11lázatos Fehérlő
Es
szegény
szivem orgonák
Es egy leány Haragoszöld
volt, mint
Fehér
hátára
fekete
Hogy
között
egy kis cukorbaba.
hullt
sötét
aranyoszöld
földön
s
ő
Bús
nevetett.
remegő
álmosan
forognak,
Jaj, jaj nincs semmi szó,
szoknyáját
Ot
letépi
meztelen. minő
sovány.
a szobám.
Mi lesz velem?
félek.
Ha
száll
11z
ablakom
a
Hullámozik
nap alatt
az
ismeretlen
éj,
11 végtelen és ismeretlen éj. Egy tenger - vészesen és feketén sírásom
benne
holt madár
a
elmerül,
tenger fenekén.
11 kisgyerek magába sír szegény.
Gyötör. tikkadt
ajakam
Sírok, sirok, mindig csak egyedül
Es sírok, szégyelem magam Lángvörös
a
Es
bús 'világ
Lábujjhegyen
tűzpántlikát.
Es látom Ot - oly szenvedő és halvány 11 padlásunk derengő rejtekén, zöldszínű
homályon,
sárga
meg
nem
ismeretlen ez
S olllan borzasztó
Es délután vérzik az orrom, ezer
senki
Oly
11z arcom ég pirulva forrón
1\
a
Ot,
En Istenem. Nézd kis karom
Mint
Gyönyör
Látok
szemem
Csendes
Lélegzetállitó
Es
látom
Mely mindenütt kegyetlenűl elér,
kisgyerek?
Kiszárad
a
Es
11z élettől és sötéttől,
így
tárgyak
Es
En
11zóta folyton erre gondolok csak, FI.
szemem
haja.
Mondd, mit akarhat tőlem O, fél
ég
legyek
nevetett.
Miért
és
S álmatlanul dadogok Néki, Néki
Milyen zavaros
öltözködött.
Olyan
11
közt jártam.
lombok
az
gyermeked.
a mély homályban
vetkőzködött,
Cikáztak
kis
remeg.
Iihégek
jön,
szalmán
kell
a
összerág
és
még
soha.
Nagyvilág
a sötét szoba. járni
11z éjszakában annyi Melll
értett
a
a
széttöri
S vígan megőrli fájó
világban.
vonat, gerincem
csontomat.
16
17
Az
éjszakában
annyi
rém,
kísértés.
Nebez, tömjénes, cukros illat, A lelkemig fáj, szívemig hat
Golyó, kötél, bítófa, kard remeg S hegyes fülekkel, hiéna-szemekkel
S
Leskelnek rám
Hogy .. ez aranyló óra mellett
Kik
a gonosz emberek,
vascipőben
Bőszült Ecetet
jönnek
ököllel
egyszer
döngetik
adnak,
hogyha
az
inni
értem,
ajtóm, kérek
S felráznak, ha alélt fejem lehajtom. Minden bokorban leskelődik egy-egy, Nincs
menekűlni
egy
picinyke
rés.
O jaj nekem, oly fürgék
a gonoszak
S olyan sok
a temetés.
a
halál
s
Zörgő szekéren az idegen ember Tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel S szegény anyám az ablakunkra rogyva Bámul
utánam
könnyes,
kék
szemével.
*
Odon, All
ónémet,
a
Szálló
cifra
szekrénYÜllk korok
bús
Még
óra
De
már
Mert
nem
úgy,
mosolygó
Cseng-bong A. dallamos A
zúgó
H
sápadt
Parókás, Parfümjét
Valami
fölébred
szunnyadó
kísértet
S szellem-szaván dalol, dalol, Minthogyha
egy halk, bánatos
Beszélne
sírok
Felelne
a
a sírok alól.
régi óra egyre jM
csak,
tipegő nénike, könny
és
köd lepi be,
fény,
hajdanán.
Az apró arany-angyalok S Ha
ez óra majd
veri el az éjfélt, egy
éjjel
Ha egyszer én is
meghalok,
meghalok. *
szépanyám. ragyogva többet
Altwien-porcelán, időknek
reám.
hang
alól,
Mert félve sejtem, érzem, érzem,
a szépanyám,
farsangos leheli
üveg-harang.
érc-gyűrűn
Akárcsak Már nem vakít
a titkos, méla hang
És babonásan átmorajlik
Hogy elsápadnak majd egy éjen
letünt
mint
egykoron, egykoron.
Ha künn az alkony álmokat hív,
Szemem
ő ütötte el az éjfélt,
Mikor meghalt Fehér,
rég
nevetgélt
Köröttem árnyak, éji árnyak,
tetején, bámulója
a
visszaálmodom,
apám játszott
Apám
A
pici tükrén
mosolyog
multat
Mint egy
Közönyösen tekint felém. Aranycirádás
Az
a
Fekete
egy kormos
az apám· és
szénégető
szigorú.
Nem csókol meg és sose nevet
ő,
A homlokán titokzatos ború. Mért S
nem
beszél?
Mi
szótalan
eszünk
ő felkel és a csillagokba turkál Modem Könyvtár 3.
2
19
18
Egy hosszú csővel És sose mutat
Tündéri
a temetőútnál
Csak
csillagot nekünk.
Két méJabús, merengő viola, Csak két szemében ismerek magamra,
Csak nézem őt. Körötte száz csoda. Korongok,
mérgek,
kém szerek
pora.
Mely
Olyan tudós, erős, akár az isten Ha
nála
aluszom
és
a
homályon
Bús rémeket idézek, szinte várom, Mikor
zörget rablókéz
Hogy úgy
összetörje szeretem
s
és
a
kilincsen,
vadul
lelőjje . . .
Vagy
elmegy innen
S
vétben,
Ha
s
halálban
elmarad,
Ilyenkor
locscsantja omlik
virrasztva
jő el
sose a
sírok
vissza
titka.
�jjel.
Az
udvar
mint apám
Egy
fekete
egy
arcél.
kemény
és
alján
Oly
hallgatag.
sárga
keménykalap
arca
régi
képe.
oly
Mellén De dús,
fiatal
meg.
egy
de
édes.
Tizenhat
éves.
nagy elefántcsontIrereszt.
komoly
haján,
bársony
ruháján
Titkos jövendők szenvedése rezg. Keze ölében álmodozva nyugszik Karperecek,
gyűrűk
súlya
alatt
És könnyen az asztalra könyőkölve, Feje előrebillen hallgatag. Oly
idegen
így.
Vörös
Mint
Olyan
szálldos.
napernyők.
Lila
foltok.
déli
álmok,
lengenek
délibábok
sut.án 'repülve
A nyári aszfalt szürke csíkján A 369 Reaumure-be. A
sáfrányszínű
Uri, Jaj
Itt
kőrötte
dermed.
sugaraktól
Lankadt lelkem halálra ernyedt, Mégis sietnek. Hova szállnak?
alatt. *
Anyuska
már
h,omályos
végtelenbe
Kisvárosi arany-vasárnap.
úgy
kimegyek.
Akár
lelkem
álmoktól bús
Messze-messze
Kel az újhold - oly vézna, furcsa, halvány Olyan,
A
a
A piacunkon szines árnyak.
széjjel,
nem
rettegve
*
félek vacogva tőle
koponyáját
eljövendő
S
Féltizenkettő.
És félek, hogy egyszer .' a fegyverével Saját
ábrándok menyasszonya.
a szeme nevet rám ismerősen '
ismeretlen.
Az
szagos istenük
Szagosan
misére már
és
mennek.
várja
aranyba
őket fogva
Öreg, naiv vidéki isten úgy
ül,
mint
egy
pipereboltba.
Ok meg nevetnek,
integetnek
A
bűvös
És A
hűvös
templom
muzsikál zene,
ima
és és
öblén
orgonázik a
tömjén. * 2'
20
21
Künn
sá'rgára
a
pörkölt
nyári
kertben
II nap tűzzáporától összeverten Haldoklanak
a
sápadt
rózsafák.
II konyhában' sugárzó rézedények, Szines papircsipkék, bús, :álmos élet, Nagy serpenyők, fényes mozsártörők; Il
Sóhajtva
várjuk
mind
az
llz elsötétített szobába' bent Jálr a varrógép . . . Almos, tompa csend. llz ablakokba hervadó virág, llz üvegen szivárványkarikák. Ebédutáni Csupán S
részeg nyugalom;
az
óra
a piros
Beárad
a
nap
És egybeolvad De
kattog
csíkos
a
falon
függönyöken által
tompított
között
jég
néhány
tejesköcsög.
éjszakát.
tüze
a lágy félhomálylyal.
folyosónk oly hűvös és üde,
Két
óra.
Minden II
délután
Mint S
nyár
II
-
tikkadt
pihen.
az
csendjében
*
pezsgett
a
poros
uccán,
aranybor
egyszerre
este
lett.
Es úgy megváltozott az ucea akkor. Savanyú holdfény lett II
tűzborbói
a
ecet.
sugarakból, *
llz első ősz.
llkár a mély, sötétlő pince lenn. II ház emészt pihenve nesztelen,
II híg eső sötéten csepegett
öreganyó
És kézilámpással, rozoga padlón
a
zöld zsöllyébe dül,
Könyvet, kötést hamar
a sutba dob
S csukló pillákkal csendbe szenderül.
Jaj, az de szomorú volt.
Ballagtak el a szótlan emberek. Csak erre emlékszem. Meg néha
arra,
Hogy halt meg a kertünkben egy virág Dongók zümmögnek néki altatót.
S a zöld gyepen, sárgáló délutánon Cikáztak
llz
asztalon
ott
a' feketekáv i é.
a
virgonc
Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,
Csak
Friss körték,
Gyerty.ával jártak
dinnyék,
hamvasbélűek,
S egy régi pápaszem, öreganyárné. Kutyánk nyelvelve
a márványra dőlt.
fehér
De estefelé fojtott már a
gyümölcs
S
lopótökkel
Il
vén
Mind,
mind
mosolygott
a
rudon,
a pincék homályán
bort
pohárba,
cieák.
a füstszag,
hoztak,
esti
nevettek,
úgy
tudom,
lakomára, én
voltam
csak árva
Csönd.
És fájt
II légyfogóink álmosan zenélnek.
Es fájt az ősz és a zenés szüret, II sár, a szél, a nyár bús nevetése,
Nehány ügyetlen légy mindjárt becseppen S
bután
evickél
a
csípős
ecetben.
II
a szépség és
nagymamák,
kik
a csillogó bor
kéklő
szemüket
23 22 Vörösre
Rámcsillogtaták pápaszemen által És fájt az est, mikor az emberek tárt Csűrökbe vitték
a dús szőke termést
S
rézkotlákban
főzték
A
kerti
székeket
is
a
szilvalekvárt,
mind
behozták
És gyertya mellett a szobában ettünk. Mint temetésre kongott a harangszó És
a
tünő
Kis
nyári
nyár
settengett megettünl,.
ruháim
Egy zöld ládába
is
eltemették
s ott tavaszig sírtak
S nyomukba - hűvös, józan, őszi tömjén Halálosan fojtott Ilyenkor
a naftalin-szag.
elfutottam
a
tarlott táj fölé.
daloltak
megöleltem
fákra
néztem,
kisöcsémet.
lombjuk
úgy
zugott.
Titokzatosan bámultak szemembe, Mint
rongyba
burkolt,
ázott
koldusok.
Ha
néha-néha meghal délután
Viszik
ordító
a döbbent
valaki,
A
bánatos, pap,
a
olyan
pluviále
utcákon
által
igénytelen és
aki
gyászruhába igazit
a
sírva
sírra . . .
s kis szivemben
Csak ez
a bús nagyság, mi itt megy el
És bánatomra harsog-ón felel A
trombitál,
kövér
a
hangszerek
este,
aranyló
torkán
beethoveni orkán
este
a
a
ködös
égbe nőnek
felhő-mezőnek
Szélén gyakorta látom, Hogy
gázol
a
homályon
óriási
-
s fellegei,
gyászmenet.
a
Mi van még itt? Egy Szegényes, Erdő.
kedves
Liget.
A
szolgák,
kis fürdőhely
is.
és titokzatos.
levegője
friss.
Láncot csörget az öreg csónakos És ladikot bocs.át Tánccal,
a néma tóra.
zenével hív az esti óra
hajnaiba
már
- csiklandozós
nagyon
zene veri furcsa ablakom.
Oly idegen az ágy,
S egész nap ezt a zenét hallani. Oly
szemen
Valami mondja, hogy ez az egyetlen,
Új
trombitákkal bús
anya,
pléhkoszorut
De megls gyönyoru ez
S
*
Egy
a
*
Aztán pihegve sírtam egymagamban, A
rokonság,
a 'cselédek,
A szél valamit keresett sóhajtón. ágyba
Kis
Egy
És amikor már mindenütt setét lett, Az
Egy
Csupa köd; zene
Kis újjaimmal csendesen doboltam
a
a hanton, ha az este jön, Magányos sírás künn a ' temetőn,
Es
A lágyan összeizzadt üvegajtón, konyhában
orrokkal
S később
S
szobámba
Az orvosságos-üvegek közé
A
sírt
gyászszegélyes kendők
Egekbe ze!1gő
És néztem, hogy repül le néma gyászszal Az est csapzott,
A
Repedt Távol
tükör.
A
a gyertya, szék.
függöny
furcsakék.
a fák között egy tarka bolt áll,
hi.esszire
fénylik
Emlékpohár,
síp,
ferde
bábuja.
gyöngy,
göröggyufa.
-
25
24
Vörös
karbolpor
Kiérdemült
rossz
kanálisoknál.
olcsó· romantika.
De ősz felé, jaj ősz felé, de bús itt.
1\ tó,
a tó la messzeség I hahó l
messzeségbe elvisz
egy
Tündéri
titkok
tükre,
tiszta
Továbblibegő,
a szúnyog az ablakszitán Munkálkodik
pállnak
a
pók,
kikötőbe
S
a fürdőházba kikukucskál árván
hajók,
1\ rozoga zuhanyból egy szivárvány. 1\
esti
erdőn
kertel
a
tó körül láz, békanyál
Es azután
a
Itt nyaral
a
híves,
halál. •
.
lenge
ladikot.
S
béna
tengő
aggot
párna székbe tolnak
a
vénkisasszonyoknak
1\z
árva
nyártól
1\z
őszi
vendéglőn
Egy
álmos
ur.
búcsuzik Előtte
sánta
S
a kutya nem győz
Késői
pincér
szezon.
szalámi.
frakkban
illeg
a falatra várni.
szobák
is
olcsók.
Egy bús öreg motozgat este itt 1\
part körül
S
a
tóból
1\
tó,
a
és megmeri
télre
tól
az
Fölötte az ég Egymásbaolvad Fel�felmeredve
-
a korsót
gyógyulást eleven
nézem
markaikba
a
poézis a két viz
gyerekszemekkel néma
Es
síp
sok�sok
Megváltozik 1\
vannak füledt
reggel.
messzirűl
pénz
forog,
rikitók,'
fázók, mint az eszkimók
fütyöl
és
zeng
Varázsitalt iszunk és Itt
vásárosok.
városunkba
a
dob
szakállas
bódéban
rossz
zene,
pörög
mindnyájunk a
élete. bűvőlők
ezernyi
nép,
Hercegleányok,
messze tengerek,
Szemem káprázva megremeg S
ijedve,
égve
látja,
Hogy tolja fel lélegző, néma arcát Egy
vértelen,
halálsápadt
viaszbáb
1\ sárga délutánba.
merít.
s összefoly tág
hírt hoznak
Halott királyok, kertek, régi kép,
idillek.
sör,
piszkos
1\
talán.
szegény
1\
S
Kucsmásak,
esték.
szegénység és betegség
raja
Csak néha jönnek
Különösek, tarkák és
l\1élt napon, vénasszonyok nyarán. Sok
Milyen lehet az élet ottkivül ?
Es
.
holdas
a tó
*
a
1\
1\z
tó.
Tündéri tól 1\z ég 'is mint
Picike, véres, cincogó cigány 1\ nyár kisért.
hajó
Kék habja oly sejtelmesen inog. Gyakran keresek rajt eg illanó
a sok ócska kalyiba.
a tó is őszi ködbe búvik
Es döng
1\
O álom, áldás, szívdobogtató
1\z erdő fáj. Ledobja koszorúit S üres lesz
1\ tó,
*
1\ Ha
délutánoktól jőtt
az
Megbujtam
mindig
ámg
s
ha
búsan nőtt
futottam. szivem
főlött,
a gyerekszobában egy sarokban.
27
26
Es
az
egész
föld
beleremegett.
Egyszer; szél és fehérség. Mindenki Még
Ilyenkor
Por. Kísértés.
valamit keres,
elhaló
-
olyan
csodás
-
álmosan
repülnek.
Máskor: rikító fény és sárgaság A tűz felgyujtja vágyainak dalát bűnök
s
a kisleányok
S mi nézünk félve, szívdobogva rájok. A
nap
beteg
Bánatosak
a
Emlékeink
szivünkre
süt,
kedvesünk szemei, a levegő,
.
Rá se merünk tekinteni .. . Csak
babrálunk
sárgult
arcképeken.
De néha: csupa sejtelem. Ilyenkor És
elhal
minden
Gyertyák Sajogva Fogunk
oly
a
vér üres
gyúlnak lüktet
és
fekete.
nem
kávé,
forr
a tej,
s szemünk bámulva néz
S
a sárga gesztenyén végigcsorog
A
rózsaméz.
A
sakk.
*
Feketesárga tarkaság. Figyelve áll őrt
a sok tarka báb.
Apám órákig bámul
s nézi-nézi a sakk.
A'Unt
egy
komoly
arab. *
Jaj,
az
estét
úgy
szeretem,
Az este egy kis szerecsengyerek, Ki várja bús szerecsen anyját Es addig játszik téveteg. Lángot fúj a fekete éjszakába, lámpákat, kisfiú,
ki
Szappangolyókat
zengő néma
tüzeket, kedvtelésből
ereget. *
szobákban, Oly
jó
ébredni.
beszélünk,
fejüni{ . ..
Almom messzeszédül S
S úgy suttogunk. *
szemekkel
korcsolya.
a lámpácska mosolya. kedves
Es pihegünk
Mint
homlokunk.
csikorgatjuk
Elforditjuk
és
tenger.
A pesztonka perecért szalad el
Pufók
éneke
vihar-váró
a
zizeg
könnyező
Kezünkbe
Gonosz fejfájás kóvályog felettünk, Szoknyáitól meggyúl
sziget
Szivarfüstben beszélget véle hosszan,
illatoznak
S halljuk szavát búcsúzó bánatoknal{, Egnek
a
zuzmara
Es visszabámul, nézi őt
hegedűk,
hervadtan
a
mint
hideg lég, mint
arcokkal,
jövünk.
Reánk süt
A tikkadt fecskék
a
piros
Es fő
Harangozás -- . bús motozás Nincs nyugta sehol nyugtalan szivünlmek.
Es nőnek
a
kucsmáinkon
Haza
Otromba zaj És tompa jaj -
a' szobánk
körötte
Kis S
a homok is ideges.
Oly
S
a
tegnapi
szobát
már
láthatom.
Ha fuldokolva - az álom vizébül Kis
paplanomra
nyújtom
a
karom.
29
28
Ez ltt
a
part
már.
Siratja És
R.h, de szép, de szép volt Ez
ébredés
csiklandva,
R.
mosdótálban
R.
zongorázás
a a
tétován,
közeli
R.
könnye
S
a
reggel.
R.
R.puska
zongorázik
Hogy
szalonba'
ha1\gattam
S á1\ok Mint
az
ajtó
gyöngyvirágok
jaj,
s
mint
most
néha,
ha
S
nem
alszom
O
meg
csak
Hogy
hasadékán
a hangok közt kis ingbe, némán,
hajnali
setét, közt
hulldogál
megrepedt
pohár
e tiszta szivvel,
olyan
az
én
a
között.
éled
el 'az
nézi,
újra
És
-
téved,
éjnek
éjszaka.
hogy
a
szüntelen
Bús sárga nap
sóhaja,
szobámba
Rémült imákat suttogok az
andalogva.
Ez Mendeissohn. Alombeli ködök. Úgy
fejét a
csipkék
Mert valaki játszott
szobán.
sötét
vén
szíve
Széttörte Tündéri
körülömli
Gyémántpohár - babonásan csilingel,
égbolt,
másik
bús, koszorútlan
hogyha
s
kert a
alatt
nap"
hogy száll
a
lomha este
vár. Mivel
. *
a
bánat
eljegyezte. *
R. És
húgomat most
Virágai
a
csak közt,
bánat ül,
szelíden,
mindig
O
is vIrag.
R.
húgomat a
Hervadt bánat
Nagy
eljegyezte csendben
Sipítozó,
a
fejetlen
Egymástölő,
lelke.
kietlen
Malacbandák R.z R. S
ablakunk
me1\ett
szenvedés
hajol
ha rózsa
nyílik
csak
vár
szive
fölé
szegény,
Csupa
ki, nem az öv,é .
Csendes, komoly hajfÜftje
Vérmes,
Szegényesen búsong - fakulva s árván Mint holt leányé a koporsópárnán.
fonák
néz.
Szelíden,
Zokogni nem
tud
békült
és nevetni nem
De hogyha nem lát És
elmotoz,
,
vagy
tiszta szemmel mer.
a szobába senkit ó szekrényeket
nyit,
és
citera.
üstdob.
Cintányér.
Solo.
Sápitozva Orült,
sápadt
trombiták.
kacaja.
hangmaskara. szóló. kába
lelkem,
Meggárgyuit oboák.
ez
a
Valami
fájdalomtól
S
hahotáz
míg
Felhangzik
lárma.
áriája.
Mind oly titokzatos, siró, Hogy
És
zaj
Részeg
Bősz
röheje,
kürthangok
Nagynénibókok
a fején
hangvilág.
mafla
fortissimója.
bibor
macskazene.
íhiák.
Nagybőgő-hangok
eljegyezte.
bús
o
ül
egyedül. virág
társaság.
az
húrjain
néma rezdül öröm
egy
fonák, zongora által mámora,
tompa *
gyászdal.
31
30
A
nagyanyámhoz
Egy Sötét
vittek
el
aludni
éjjelen. bokrok
között
Emlékezem. A félhomályban
állt
egy
kert
egy
üvegajtó.
kukucskált
Oly
furcsa volt. Az Óra vert, vett, de nem úgy mint otthon, Dalolt, dalolt. Vén óra, régi
székek,
fanyar
illat,
Kísértetek. Csordultig
telt
bánattal
pici
mellem,
Majd megrepedt. Kiáltani Mint
akartam
egy
Karom kitártam Állt
és
lerogytam,
hívő. s hirtelen megállott,
az idő. *
Gyakran megy ek el most halotti házak kapujánál, Hol régesrég vidám nénik és régi bácsik laktak És kérdezem titkát a hallgató konok falaknak, Mért van bezárva a kapu? és várom, visszajő-e, 1\z, aki csendesen pihen a messze temetőbe? És néha, hogyha fáj a délután, okosan s komolyan
Másként halálos csend és néma untság. Poros
akácsor,
vakolatos
uccák,
Petróleumlámpák és nyugalom, üveggoly6k a kicsi udvaron, Olykor
a hárs alatt egy bús sarokba
I{alácsos,
tejszines,
Vasárnap
délután
hosszú meg
ozsonna.
tétován,
Míg bánatommal egymagamba A lányok, Magyar 1\ztán
dalt a
nyúznak
tiszta,
Borozgató
kis
barátok
És kártya járja S kiküldenek Elmúl S
a
egy
a
kis
zongorán.
I szobába
jönnek
hátul
össze
s nevetnek dörögve
a füstös, bús szobábul.
hét.
Most
a
varrónő
nagyanyáim kötnek, egyre
Hogy Hol
járok,
a buta vidéki lányok
vágyom
innen
kanyarog
a
el,
el
vonatok
jön meg. kötnek.
messzire,
sine,
S piros, zöld Íámpa lángol biztatón, Oda, És
a
sín
nézem
felé
a
tárom
Ott az öröm, ott De itt maradok Mint
karom.
mozdonyt,
a rabok
a póznadrótot,
a világ talán.
s topogok, vivódok, a börtön udvarán.
1\ barna bőrdiványt nézem, mely mostan is egész olyan,
*
Mint amikor aludt rajta egy régi kedves ember S járok tág termeken némán felsajgó gyötrelemmel É s sirok és csodálkozom.
Menj, k 'isgyerek.
Hogy az öreg divány ma is oly kedves a szivünknek
Menj,
S a márvány asztalok, ahol régen halottak ültek, Ugy állanak, mint egykoron.
Most drága
A te utad De A
én
Menj
vége
édes
kis
ennek
is.
fiam.
a végtelenbe visz,
előttem
semmiség.
Aztán
gyermek, már
a férfikor édesem
a
semmi
Még ,egynehány s
s
van. merész
év,
a sárga vénség,
bocsáss
meg
a
dalosnak,
'32
Ki
mostan
Menj
színpadra
a
budapesti
BERDE MÁRIA
kényszerit,
redakciókba
bús
VERSEK
S némán takard fel szóló sebeid. Menj Irígy
s kávéházi márvány
a Newyorkba tanulj
Ravatalán
újra
meghalni,
kereszttüze
szemek
közé
menj
S hadd nézzék benned mi az irodalmi. Menj Ki
és
panaszkodj,
tégedet
legjobban
hogy
az
vitt
piacra,
szeretett
És kirabolva tiszta, kis koporsód, Most
kinyitotta
Mondd, Picike
árva koldus
halqtt. szemedet.
vagy a
és· most
föld
lettél
legárvább
kerekén -
Mezítlenül születtél, meztelen mégy ... Menj,
menj
szegény.
BUDAPEST HTHENllEUM IROD. ES NYOMD. RÉSZV�NYT. KIADASH
Uránia kön yvnyomda Budapest,
VII.,
RottenbiJJer-utca
19
