Miért énekeljünk, zenéljünk nap mint nap? a zene hatása a kisgyermek fejlődésére

Hegedűsné Tóth Zsuzsanna ELTE-TÓK [email protected]

Miért énekeljünk, zenéljünk nap mint nap? – a zene hatása a kisgyermek fejlődésére A zenei nevelés nélkülözhetetlen a személyiség kiegyensúlyozott fejlődéséhez, hatékonyan képes hozzájárulni az egyén általános tanulási teljesítményének eredményességéhez, és kedvezően befolyásolja a szocializációt. Ezt bizonyították a hatvanashetvenes évek tudományos kutatásai és gyakorlati tapasztalatai (Barkóczi Ilona–Pléh Csaba, dr. Eiben Ottó, Kokas Klára, Laczó Zoltán, Szakácsné Vida Mária), mégis évtizedek óta folyamatosan csökken a zenei nevelés szerepe mind a felnövekvő nemzedék zenei kultúrájának formálása, mind a zenei képességek fejlesztésének terén. Ezzel párhuzamosan érzékelhetővé vált a társadalmi szükségletek, igények gyökeres átalakulásának hatására a társadalom zenei nevelés iránti érzéketlensége is. A nevelők, gondozók, de a mindennapok emberének figyelmét is ismét rá kell irányítani a zenei nevelésre, annak a zenei fejlesztésen túlmutató jelentős hatásaira. A zene kapcsolatot teremt az emberek között és a beszéd mellett a legfontosabb kifejezőeszközünk. Közösségformáló és hangulatot befolyásoló hatalma van. Az ember a hangokon, ritmuson keresztül és általa ismeri meg, érzékeli a világot. A legősibb emberi „beszédben” a hanglejtésnek, hangsúlynak volt a legfontosabb szerepe. A beszéd egyet jelentett az énekléssel. Az ember hangja ugyanolyan, mint egy ujjlenyomat, sajátos, egyedi, mással össze nem téveszthető. Személyes hangzása van. Akik folyamatosan és rendszeresen énekelnek és zenélnek, magasabb intelligencia hányadossal rendelkeznek (Mönks, 1998). A hangok világa már a fogantatás után hatással van az emberre. A hallás a legközvetlenebb összeköttetés a külvilággal. Ez az ember és környezete közti alapvető kapocs. Elgondolkodtatóak Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész gondolatai: „Jelképesnek tartom, hogy van szemhéjunk, de nincs fülhéjunk, nincs rá mód, hogy a bennünket körülvevő sokféle zajt kikapcsoljuk, vagy lehalkítsuk. Fülünk legmélyebb álmunkból is felriaszt, és csak a süket – aki érzésem szerint minden ember közül a legmagányosabb – tudja felfogni, milyen az a világ, ahol tökéletes csend uralkodik.” (Menuhin, 1982.) A magzat hamarabb hall mint lát, a méhen belüli zene hallgatása serkenti a hosszú távú memóriája kialakulását. Az első években tartósabb és élénkebb érdeklődést mutatnak a hangok iránt a gyerekek. A melódiákat is felismerik, tehát a dallamszerkezetet is meg tudják fejteni (Teleki, 2000.). A babák olyanok, mint egy érzelmi szeizmográfok, pontosan követik édesanyjuk hangulatváltozásait. Az anyaméhben megtapasztalt belső hangokra, jelenségekre támaszkodnak, születéskor s a korai életéveikben. Emlékeznek azokra a tapasztalatokra és benyomásokra, amelyek még az anyaméhben érték őket, felismerik a hangjelenségeket, zeneinyelvi elemeket, arra támaszkodnak. Ennek bizonyítéka többek között az, hogy az újszülöttek anyjukkal azonos frekvencián sírnak; az ismerős hang megnyugtatja őket, szopóreflexeik egyértelműen elárulják, mi ismerős számukra; illetve a koraszülöttek fejlődése kevésbé stagnál, ha továbbra is az anyaméhben hallott hangok veszik körül őket.(Decker-Voigt, 2004.) Az emberi beszédhangok is több mindenről árulkodhatnak. Például a zárkózott ember hangja komoly és ellenálló, de a vékony, fáradt hangú emberről úgy gondolhatjuk, hogy nincs elég energiája vagy nem érdeklődő, a reszelős hang is utalhat fáradtságra, betegségre. A gyerek élete első három évében „behangolja” a fülét a saját anyanyelvének, zenei környezetének frekvenciájára. Amit ma mindinkább bizonyított tényként állíthatunk az, hogy minél több külső inger vagy impulzus éri a babákat, annál több szinapszis kapcsolat jön létre az agyában,

melynek következtében az agy jobban fog differenciálódni. Agykutatások bizonyítják, hogy a két agyfélteke más és más képességek elsajátításához köthető. A beszédközpont például a bal agyféltekéhez, míg a zenei képességek nagy része a jobb agyféltekéhez kapcsolható. A két agyféltekét mintegy 200 millió idegrostból álló hálózat köti össze. Minél sűrűbb az idegrosthálózat, annál több szálon érkezik az információ az egyik agyféltekéből a másikba. Ahhoz, hogy minél jobban összekapcsolódjon a két agyfélteke, az általuk irányított képességeket arányosan kell fejleszteni. Ez azt jelenti, hogy a kisgyermekek korai zenei fejlesztése a legteljesebb személyiség kialakulása érdekében éppen olyan jelentőséggel bír, mint a beszédkészség fejlesztése. BAL AGYFÉLTEKE beszédkészség, nyelvi központ: beszédértés, beszédelemzés

JOBB AGYFÉLTEKE pl.

időérzékelés  a muzikalitáshoz kapcsolódó ritmusérzék a bal félteke kizárólagos tulajdonsága! a jobb kéz mozgatója (általában ügyesebb a ritmusjelzésnél, pontos, irányzott ütéseknél, függetlenül attól, hogy az illető jobb- vagy balkezes) logikus gondolkodás

jobb féltekés „beszéd”= zenei képességek nagy része: pl. hangszín, hangmagasság (benne abszolút hallás) (homloki lebeny kérgi régiója), harmóniák érzékelése, dallamok közötti differenciálás képessége térérzékelés, látás bal kéz mozgatója

absztrakt gondolkodás, kreativitás, új dolgokra való fogékonyság  zeneértés, éneklő vagy zenei kommunikáció megértése, feldolgozása emóciók feldolgozása, érzékenység nonverbális hatásokra  a zene percepciója, élvezete (halántéki lebeny felső régiója) asszociatív régió  dallammemorizálás, felidézés képessége képzeletben (homloki és halántéki lebeny)

A beszédtanulásért felelős beszédközpont a bal agyféltekében van (lásd fenti táblázat), és mint az köztudott, genetikusan programozott (Chomsky). Ez azt jelenti, hogy beszédkészséggel minden ember születésétől fogva rendelkezik, és minden ép érzékszervekkel rendelkező gyermeknél az őt körülvevő nyelvi környezet hatására az első néhány év során kifejlődik a beszédképesség. Azt is tudjuk, hogy ez az időszak kritikus. Ahol csorbát szenved a beszédfejlődés, beszédfejlesztés (lásd farkasok által nevelt gyermekek) ott maradandó nyelvi- és beszédhibák vésődnek be. Hámori József neves agykutató az agyféltekék azonos szerkezeti felépítésére

hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a jobb agyféltekének a nyelvi szintű fejlesztése, azaz a zenei nyelv fejlesztése éppúgy szükséges ahhoz, hogy arányosan fejlődjön mindkét félteke. Mit jelen ez? Minden ember –a beszédkészséghez hasonlatosan– genetikusan programozott érzékenységgel bír a zene, a muzikalitás iránt is. (Magzatkutatások már zene hatására történő intenzív magzati reakciókról is beszámolnak.) Ebből következik, hogy minden ép érzékszervvel rendelkező gyermek születése pillanatától – megfelelő zenei környezeti hatásokra – képessé válik a benne meglévő zenei képességek kibontakoztatására. Nem is kell messzire menni és tudományos utakat bejárni ahhoz, hogy ezt bizonyítsuk. A néhány hónapos csecsemő még a beszéd tartalmi, szerkezeti elemeinek megértése előtt képes érzelmeket megélni pusztán a beszéd intonációján keresztül, valamint felismeri édesanyja hangját (hangszín, hanglejtés alapján). Hámori József ezeket a beszédértés, nyelvi önkifejezés előtti jeleket annak tulajdonítja, hogy azon túl, hogy hasonlatosan fejleszthető a két agyfélteke képességrendszere, „az ember jobb féltekéje a fejlődés korai szakaszában valamivel gyorsabban differenciálódik, fejlődik, mint a bal félteke”. Tehát még mielőtt nyelvi értés szintjére jutna a gyermek, már megérteni képes az őt célzó megnyilvánulásokat, nonverbális jeleket és nem csak, hogy érti, fogékony rájuk, lekötik a figyelmét. A fejlődés későbbi szakaszában is egyértelmű, hogy azok az agyterületek, amelyeknek szerepe van a zenei információ feldolgozásában, más feladatokban, például emlékező és nyelvi funkciókban is részt vesznek. Kimutatható, hogy a rendszeres zenélés növeli a hallott információ feldolgozásának megbízhatóságát, nemcsak a zenei hangok, hanem a beszéd esetében is. Egyes szerzők azt feltételezik, hogy a zenei jártasság akár az intelligenciára általában is kedvező hatással lehet. (dr. Víg Julianna, 2010.) A 0-3 éves korosztály elsősorban érzékszervi és mozgásos tapasztalatok útján szerzi a világról a benyomásait. Ezért jó tudni, hogy a hangok mozgásokat indukálnak, mely oldja a meglévő feszültséget az emberben, így a zene még mélyebbre jut, szabad utat nyitva az önkifejezésnek. Ám az sem mellékes felfedezés, hogy minél intenzívebb mozgással reagálunk egy adott zenére, dallamra, annál inkább aktiváljuk a jutalmazásért felelős agyi területeket, fokozódik a dopamin termelés a szervezetben, valamint a közös éneklés, zenei tevékenység oxitocint szabadít fel, s ezáltal a hűség és az összetartozás érzését erősíti. A gyermek arcán, mozgásán tükröződik a belső érzelem, lelke még mindenre nyitott, ezért a mi felelősségünk, hogy olyan élményekkel gazdagítsuk őket, melyek egy életen át elkísérhetik őket, erőt meríthetnek belőle. Az együttes, meghitt dalolás, énekkel kísért tevékenység lehetőséget biztosít a gyermek számára a szemlélődésre, a megállásra, a lassabb tempóra, arra, hogy a világot és önmagát más szemmel nézze, máshogyan érzékelje. A kisgyerek még minden figyelmét egy dologra összpontosítja, számára ez a tanulás alapja. Ez a kincset érő koncentrált figyelem később egyre inkább megosztott lesz, ahogy egyre több inger éri a gyereket. Lehet, hogy nem is maga a fejlesztés tartalma a fontos, hanem csupán az a tény, hogy a gyermek koncentrált figyelmet kap a számára elsődleges személytől, gondozótól vagy a számára fontos emberektől. Úgy érzi, hogy fontos számukra, és amit csinál az jó, függetlenül attól, hogy tényleg így van-e a valóságban, és ennek következtében növekszik az önbizalma. Magabiztosabban fog viselkedni a környezetében, az új dolgoktól nem fog félni, ha valami ismeretlennel fog találkozni, akkor nem fog szorongással reagálni. Ez az érzelmi stabilitás adja meg számára azt a lehetőséget, hogy merjen a világban bátran új dolgokat kipróbálni és elsajátítani. A zenei nevelés elősegíti a magasabb rendű pszichés funkciók gyorsabb ütemű fejlődését. A gyerek, zenélés közben érzelmeket él át, ill. hoz létre, így a zenei nevelés olyan élménymintákat ad, melyek alapjai lehetnek a későbbi tapasztalatok szerveződésének. Az adott tanulási lehetőségen belül azonban az értelem „építkezése” épp azokkal az ingerekkel fejleszthető, amelyek a környezetből érkeznek és feldolgozást nyernek. Amit környezeti interakciónak (kölcsönhatásnak) nevezünk, szociális interakciónak is nevezhetjük, mivel ezek

az interakciók csak szociális közegben jelennek meg. Ezért Gerald Hüther (2000) az agyról úgy vélekedett, hogy az sokkal inkább szociális, mint kognitív idegrendszeri egység. Hámori József szavaival: „…a muzikalitás (és annak a fiatalkorban megkezdett kifejlesztése) a teljessé válható emberi személyiség integráns része, amely nélkül nemcsak szépségélményektől esik el az ember, hanem sajátos kommunikációs, az emocionális alaprendszerrel is összefüggő, kognitív (megismerő) szférához szorosan tartozó tulajdonság kifejlődésétől (és meglététől) is.” Tehát „Miért énekeljünk, zenéljünk nap mint nap?”: mert a zenei nevelés sokkal többet jelent mint zenét hallgatni és énekelni, mondókázni. Második nyelvünk, amivel érzelemgazdagabban tudjuk kifejezni magunkat. Lélekemelő és kiegyensúlyozottságot nyújtó tevékenység, az önkifejezés egyik formája. „A zene önmagunk feltérképezéséhez és az emberek közötti kapcsolatok jobbításához segíthet. És amíg a zene tovább él, fennmarad, ha titkát nem is tudjuk megfejteni, bízhatunk erejében.” (Bernstein, 1974)

Utószó – ötletek (a teljesség igénye nélkül!) a mindennapi énekes, mondókás helyzetekre Táncoltatást, dülöngéltetést, pörgést-forgást, ugrálást kísérő mondókák, dalok: Tücsök koma ciripel, hátán semmit sem cipel. Jobbra dűl, meg balra dűl, talán bizony hegedül. Hej, pipirke, pipirke, ssss sl s ez a szarka tánca, sfmf s s csepü-lapu kenderfű, sssl sf m ez a fordulása. sfmr d d Gombolyag cérna, faggyú gyertya, medve talpa, annak tánca, morgó mája, toppantója, gyere ki a gyepre, hopp!

Eszköz elkérésekor: Lipityom-lapatyom, majd, ha megnősz, od`adom!

Kínáláskor: Tessék, tessék vegyenek, zsömlebelet egyenek!

Nemkívánatos dalok (Lásd: Forrai, 1994, 20-22.o.!!!) helyett Dombon állt egy házikó, házikóban ládikó, ládikóban kerek tálca, a tálcán meg öt pogácsa. Arra járt az egérke, mind megette ebédre. (Erdő szélén házikó… helyett) Tik-tak, tik-tak, jár az óra, körbejár a mutatója. Azt hirdeti minden reggel, ki korán kel, aranyat lel. (Így ketyeg az óra… helyett) Ütöm-ütöm, üt mozsár, szól a rigó: akadál, dá-lia, dá-lia, alapita, lotty! (Így ketyeg az óra… helyett) Csihu-hu-hu megy a vonat, viszi már az utasokat. Jön a kocsi, most érkeztünk… (Kodály) Megy a kocsi, fut a kocsi… (Kodály) (Megy a gőzös… és a Megy a Zsuzsi vonat… helyett) Hágcsón hágtam, lépcsőn léptem, aranygyűrűm elvesztettem. Nap fölkapta, Holdnak adta,

Csillag az ujjára húzta! (Megy a gyűrű… helyett)

Eljátszható, mozgássorral megjeleníthető: Szarkának való kását főzünk, ez megette, ez megitta, emez összekaparta, ennek semmi sem jutott. A kúthoz ment vízért: tyup, tyup, tyup! (ujjasdi) Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap. Mag, mag, búzamag, nőjél, nőjél hamarabb! Esőt, felhőt hoz a szél, szomjas soha ne legyél! (nagymozgásos) Keverem a kását, sssl s m sütöm a pogácsát, sssl s m kell ki pipiske, s m ss m ha nem kelsz ki, összetörlek, ss mm ss mm ropp, ropp, ropp! dd d (tenyeresdi)

Mikor én kicsike voltam, az ágy alá is bebújtam, fenyőfából tüzet raktam, kukoricát pattogtattam, luf, luf, luf! (Egyszer volt egy kemence… helyett) Most viszik, most viszik Danikáné lányát. Bíborban, bársonyban, aranykoszorúban. Nem adom a lányomat arany hintó nélkül, abban pedig hat ló legyen, mind a hatnak arany farka legyen. (A gazda rétre megy… helyett) Katicabogárka, szállj fel az égbe. Hozzál nekünk meleget, vigyed el a hideget. Hinta, palinta, s m ss m Karácsonyi Katica, ss mm ss m régi dunna, kiskatona, ssslssmm ugorj a Tiszába! sfmr d d Gijszí, gajsza, molnárgazda, Slsmslsm ki a lábát fogja, Sssl s m az a keresztapja/gondozója. Sfmr d d (Egyszer egy hétpettyes… helyett)

Felhasznált szakirodalom Bernsein, Leonard (1974): Hangversenyek fiataloknak. Zeneműkiadó, Budapest Decker-Voigt, Hans-Helmut (2004): Zenével az életbe. A hangok szerepe a várandósság idején és kisgyermekkorban. Medicina Könyvkiadó, Budapest eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Faculty of 1000 Biology Reports http://test.lam.hu/ilam/agykutatas/_b_a_zene_hatasa_a_kognitiv_kepessegekre_b_4914/ 2010.10.18. 15 óra Forrai Katalin (1994): Ének a bölcsődében. Editio Musica Kiadó, Budapest Menuhin, Yehudi - Davis, Curtis W. (1982): Az ember zenéje, Zeneműkiadó, Budapest Mönks, Franz J. – Ypenburg, Irene H. (1998): A nagyon tehetséges gyerek. Akkord Kiadó Teleki Béla (2000): Magzatkönyv. Korda Kiadó, Kecskemét Urbánné Varga Katalin (szerk.) (2002): Hang és lélek: Új utak a zene és a társadalom kapcsolatában. Magyar Zenei Tanács