TÁMOP TEMATIKA 2010/I. félév Múzeumi szakkör
KORTÁRS VIZUÁLIS TIPOGRÁFIA A KORTÁRS VIZUALITÁS ESZTÉTIKAI ÉS GYAKORLATI ASPEKTUSAI
Időpontok: szombatonként, 15-17 h Időtartam: 60 perc Helyszín: Nagy Kunszt Kortárs Képzőművészeti Tanulmányi Múzeum Korosztály: 7-14 év Minimális létszám: 15 fő
A szakkör célja és az általánosan alkalmazott képzőművészeti múzeumpedagógia módszereink A szakkör keretében a műalkotások befogadásának élményéhez és az alkotói munka öröméhez szeretnénk biztosítani a legoptimálisabb körülményeket minden diák számára. Ezért foglalkozásainkon bármilyen képességű tanulót szívesen látunk, mert célunk elsősorban nem csak a tehetséggondozás. Szakkörünkön a gyerekek életkora is erősen változó lehet, részt vehetnek alsó, és felsős tagozatos diákok is. Az életkor így 7 és 14 év között alakulhat. A változó feltételeknek módszertani következményei vannak. Minden foglalkozásnak meg kell teremtenie a maga inspiratív körülményeit. Így leginkább az egyéni alkotómunkára kerül a hangsúly, bár előfordulhat, hogy spontán alakulnak majd csoportok, párok az ismerős gyerekek között. Az alkotói folyamatot egy beszélgetés előzi meg a gyerekekkel a kiállítás műtárgyairól. Kiemeljük a feladat szempontjából fontos művet. A beszélgetés során nem ismereteket mozgósítunk, hanem a gyerekek figyelmét igyekszünk vezetni a leendő feladat felé. A feladat kiadása tulajdonképpen a beszélgetés csomópontjának, a megfigyelt vizuális problémának tevékenységbe, aktivitásba való átfordítása. Célunk a tevékenységen keresztül a műalkotásokkal való kapcsolat megteremtése, valamint a gyermeki kreativitás működtetése és fejlesztése. Ennek érdekében olyan alkotói légkör kialakítására törekszünk, ami mentes mindenfajta elvárástól. A feladatok ötletgeneráló koordináták, amitől szabadon eltérhetnek a gyerekek. A megszólított műalkotásokat a téma, a technika és/vagy a vizuális kifejezés problémái felől elemezzük a diákokkal. Ennek megfelelően adjuk ki a feladatokat is, de minden életkorban törekszünk arra, hogy azok kapcsolódjanak a gyerekek élményvilágához. A kisebbeket elképzelt vagy valós események megfogalmazására, képzeletviláguk-fantáziájuk működtetésére bíztatjuk. A feladatok inkább technikatematika hangsúllyal bírnak. A nagyobbak a tematikus felvetésekkel nehezebben boldogulnak, viszont szívesen fordulnak a világ felé, elmélyülten kísérleteznek az anyagokkal, fogékonyak a vizuális kifejezés problémái iránt, ügyesen konstruálnak. A modern technika elkápráztatja őket, a fénymásolást, projectoros kivetítést, digitális nyomtatást olyan gyakran használjuk, amilyen gyakran csak engedi a kiállított anyag. A technikát önmagában ritkán jelöljük meg problémának, hiszen hangsúlyozottan nem kézműves foglalkozásokat szeretnénk. A kreativitás fejlesztése érdekében a feladatok megvalósításához a szokatlan nézőpontok és szokatlan anyagok alkalmazását szorgalmazzuk. A diákok számára az ábrázolási sablonokból való kimozdulást segíti a meglepetésszerű, eddig soha nem tapasztalt szituáció. Határozottan törekszünk a mindennapi, hétköznapi, anyagok felhasználására.
2
1. szakköri foglalkozás
Téma: GÉMES PÉTER: Cím nélkül
Ismeretközlés: Az intellektuális hajlamú, a kortárs művészetben és filozófiában jártas Gémes 1980-as hazatelepülését követően kezdett a fotóval mint mediális hordozóelem képzőművészeti felhasználásával foglalkozni. Különleges plasztikus nyelvezete és alkotó módszere egyedülálló a hazai képzőművészetben, hiszen munkáit nézve nem gondol a néző arra, hogy ezek fényképek. Sokszor a perforációt is látni engedő fotót eszközként, anyagként alkalmazta. A 80-as évek színpadszerű, a görög mitológiából merítő többalakos kompozíciói esetében a saját, zseblámpával megvilágított alakját fotózta sötétkamrában, majd az egy-egy figurát ábrázoló negatívokat egymásra helyezte. A negatív-pozitív fotólenyomatokon pedig a fekete-fehér/ fény-árnyék kontrasztjára épülő misztikus térhatást aknázta ki.
Feladat: RÉTEG CSOPORT A kiválasztott alkotáson „árny-figurákat” láthatunk, egymásra rétegeződő csoportosulásban. A diákokkal megpróbáljuk szétválasztani az egyes rétegeket úgy, hogy térben modellezve felépítjük a kép kompozícióját. Megbeszéljük, hogy a „szellemfigurák” testtartása mennyire fejezi ki jellemüket, szerepüket. A feladat során a diákok lefényképezik egymást, a rájuk leginkább jellemző pózban. (Nagyon karakteres mozdulatokat kell választaniuk.) A fotókat kinyomtatjuk és körbevágjuk. Ezekből ”strapabíró” kartonmásolatokat készítünk. Ezen sziluett-figurák körbefestésével, egymásra rétegződő módon, lazúrakvarell technikával tervezünk és festünk csoportképet. Mindenki felhasználja mindenki papírformáját, figyelve arra, hogy munkáikról senki ne maradjon le. A különböző festéstechnika számos variációt eredményezhet. Végül, a szabálytalanul összefestékeződött papírfigurák munkáikra helyezésével és rendezgetésével, kompozíciós variációkat játszunk.
Anyagok, eszközök: Nyomtató, fényképezőgép, különféle papírok, fénymásolatok, ragasztók, ollók, ceruzák, színező eszközök, festékek, kréták, pasztell, stb.
3
2. szakköri foglalkozás
Téma: BATYKÓ RÓBERT: Bonctér
Ismeretközlés: Festményei a mindennapi tárgyak, építőipari gépek világába kalauzolnak. Az első ránézésre tárgyábrázolásoknak ható festmények mélyebb rétegeket tárnak fel: a színtartományokra hasadt, vákuumban lebegő eszközök a tárgyak puszta valóságán túlmutatva feszegetik az élő és élettelen, a felismerhetőség és felismerhetetlenség határait. 2009-ben Batykó Róbert kapta a miskolci Mazsroff-díjat.
Feladat: GÉPzŰR A festményt félhomályos (mobiltelefonos) megvilágításban nézve, a szürke képháttér beleolvad a környezetbe, s az ábrázolt gépeket lebegni érezzük előttünk. A Bonctér című alkotás, mintha valós ablakot nyitna a végtelen univerzumra. Egy olyan világba, amelyben a felismerhető és felismerhetetlen tárgyak közé tekinthetünk. A diákokkal elképzeljük milyen lehet egy olyan világ, amelyben csak gépek léteznek. A festő modorában, különféle módon festjük meg papírjaink felületét (ecset használata nélkül, kezünk ügyébe kerülő tárgyakkal, kenve, tunkolva, fröccsentve ...), majd száradás után ezekből kitalált gépformákat vágunk ki, s applikálva egészítjük ki a festmény világát saját “teremtményeinkkel”.
Anyagok, eszközök: Különféle papírok, ragasztók, ollók, ceruzák, színező eszközök, festékek, szivacsok, kréták, pasztell, stb.
3. szakköri foglalkozás
Téma: SZENTPÉTERY ÁDÁM: Vega 1.
4
Ismeretközlés: Szentpétery Ádám művészi pályafutása a 80-as években indult a táj és a figura geometrizáló redukciójával, majd az évtized végére absztrakt formanyelvvé alakult át. Festményeire racionális kompozíciós egyensúly, a szerialitás (sorrendiség) elve és a matematikai kombinációk jellemzőek. 1993-tól a szimmetriának szentel megkülönböztetett figyelmet, művészetének meghatározó kompozíciós elvének tartja. Jelentős tevékenységet fejt ki a monumentális műfajokban is, például a murális festészet területén. Pedagógiai tevékenységén túl restaurátori megbízatásoknak is eleget tesz.
Feladat: ŰRJÁRGÁNY Az előző foglalkozás gépekkel teli univerzuma után, képzeletben most egy másikban, Szentpétery Ádám „geometrizmusos” világában járunk. Megfigyeljük és megbeszéljük, hogy miért érezzük kigömbölyödőnek a sík felületeket, milyen színekből épülnek fel és hogy milyen tulajdonságokkal jellemezhetnénk ezt a világot. Közösen elgondolkodunk a precíz és nagyon szabályos rendszerű ábrázolás megvalósulásának a folyamatán is. Valamint megoldásokat keresünk és találunk az optikai csalódások magyarázatára. Színes papírlapokból és kartondobozokból, közlekedési eszközöket tervezünk ahhoz, hogy általuk könnyen beutazhassuk ezt a „mértanias univerzumot”. Természetes szabály, hogy űrjárművünk képzeletbeli, azaz sohasem látott legyen és a körökhöz, gömbökhöz, négyzetekhez, hasábokhoz formailag és díszítésüket tekintve is illeszkedjen. A végén talán ki is próbáljuk.
Anyagok, eszközök: Különféle papírok, dobozok, ragasztók, ollók, ceruzák, színező eszközök, festékek, szivacsok, kréták, pasztell, kötözők, hurkapálcikák, stb.
4. szakköri foglalkozás
Téma: Horváth Dániel: K und K
5
Ismeretközlés: A nagyméretű festmény meghökkentő hatása azon ironikus gesztuson alapszik, ahogy a fröccsöntő sablonból még kipattintásra váró piciny műanyaghuszárok hatalmasra nagyítva heroikus alakokká lényegülnek át. Kontúrjaik a csaták mozdulatait idézik. Megfestésük dinamikája kardsuhintásaik elnagyolt lendületéhez hasonlít. S közben egyformán kékek, kiszögezettek, rögzítettek. A sablon rácsszerkezete asszociációk sokaságát hívja elő: kovácsoltvas kapu szellemőrei ők az égig érő fák parkjában. Népművészetből ismert karoslócáink faragott huszárjai is lehetnének. Sorokba rendezettségük gyermekkorunk rajzainak történetet elmesélő szintjeit idézi: „és csak jöttek-jöttek a katonák…” A történelmi táblaképfestészet csatajelenetei, népművészet, gyerekrajzok, és a fogyasztói társadalom bóvlijának ikonográfiája keveredik, mosódik egybe a képen. Mint ahogy maga Horváth Dániel fogalmazta: „Egy romantikusan frusztrált, ugyanakkor klasszicista elemekkel teletűzdelt művészeti közeg az otthonom. A tiszta festőiség. Egyszerre kívánok kommunikálni a múlttal és a jövővel, ironizálni az állandó nosztalgián, deheroizálni a patetikusat, pátosszal megtölteni a kisszerűt.” Az irónia a készítés sablon-módjában is jelen van. Figyelmesen szemlélve a festményt, a kép szélei felé egyre inkább kidolgozatlanul hagyott festékfoltok alatt felfedezhetjük a sablon alól renitensen kiszaladó festékpisztoly nyomokat. Az egyedi festmény alapja egy sokszorosításra való sablon? Mintha semmi sem lenne komolyan véve. Táblaképnek elnagyolt, graffitinek elaprózott, összességében félbehagyott, – és mégsincs hiányérzetünk. A gyerekkori álomvilág szépsége és zagyvasága fejeződik ki a festői gesztusokkal életre keltett fröccsöntött műanyagsablon figurákban.
Feladat: TEREPASZTAL A művészhez hasonlóan fessetek meg egy terepasztalt, amelyre kartonpapírból kivágva készítsétek el a huszárokat. Játszatok el velük egy történetet, amelyet fotósorozattal örökítsetek meg!
Anyagok, eszközök: Különféle papírok, ragasztók, ollók, ceruzák, színező eszközök, festékek, szivacsok, kréták, pasztell, stb.
6
5. szakköri foglalkozás
Téma: Land Art Művésztelep alkotásainak dokumentációja
Ismeretközlés: A történetírás a hatvanas évek végétől jegyzi a land art-ot, vagyis a tájművészetet. Az irányzat fogalomkörébe alapvetően azokat a szobrászati kiterjesztéseket sorolják, amelyek a természeti környezetet és annak anyagait tekintik a művészeti tevékenység helyének és materiális összetevőjének. Úgymint azokat a kiállítótermekből kiszakított és szabad ég alá helyezett installációkat és környezeti munkákat, amelyek alkotó részüknek tekintik a tájban, a természetben található szerves és szervetlen formákat. A tájművészet számos kortárs kifejezéshez kapcsolódik. Elsősorban a body art-hoz, illetve a testművészethez, amennyiben az alkotó személyét és testét is teljes érvénnyel vonja be a mű aurájába. Másrészt a konceptuális művészet fotó-, film- és szöveg-dokumentációs irányzatához, tekintve, hogy ő maga is a rögzítésnek ezeket a módjait alkalmazza. A tájművészeti alkotások ugyanis gyakran a széles közönség számára megközelíthetetlen terepen készülnek, így az alkotón és a fotográfuson kívül nincs más élő szemtanújuk. Számos ilyen munka csak a dokumentumokból ismert, és olyanként kerül be a művészettörténeti folyamatokba, hiszen a természet anyagai nem örök érvényűek, és évek, évtizedek múltán általában végez velük az enyészet. A tájművészet harmad részt nagyon közel áll az ökológiai felfogáshoz, amennyiben a természet anyagain kívül nem alkalmaz semmilyen mesterséges elemet, nem bontja meg a természet állagát, tiszteletben tartva annak ősi tisztaságát.
Feladat: FEDD-ÁT-Art A land-art, ha a művészetet az élet méretére tágítja (Hatteger), akkor mi megkíséreljük a múzeumot, a gyermekek életéhez, világához „méretezni”. Ehhez külső térként a múzeum udvarát használjuk. Olyan részleteket keresünk benne, amely „átméretezhető”, átértelmezhető a számukra. Amely ebből a szempontból hiányos, ezért hozzátehetünk, kiegészíthetjük, megváltoztatjuk, mint ahogyan találtunk erre számos példát a dokumentumfotók között is. Épített környezetről lévén szó, a csomagolást használjuk alapként. Becsomagoljuk, papírral befedjük a kiválasztott részeket, amelyeken festéssel valósítjuk meg átalakításainkat és hozzárendeléseinket.
Anyagok, eszközök: Csomagolópapírok, kartonok, festékek, madzagok, ollók, sniccerek, stb. 7
6. szakköri foglalkozás
Téma: EPERJESI ÁGNES: Heti étrend
Ismeretközlés: Eperjesi Ágnes képzőművész évek óta kutatja a fényképezés lehetőségeinek kitágítását. Az 1990-es évek végén alakította ki azt az egyéni vizuális világot, amely munkáit azonnal felismerhetővé teszi. Polaroid fotógrammjaival a klasszikus fotógrammok világát újította meg. Műveinek létrejöttét a téma és a technika egymásra találása, kölcsönös egymásra utaltságuk motiválja. Az utóbbi évek alkotómunkája során fedezte fel, hogy a színtan területén a művészeti és a tudományos elméletek nehezen jutnak közös nevezőre. Kutatói módszertanának lényege, hogy saját kísérleteinek segítségével magyarázza, illusztrálja, segíti a megértést. Művészi alkotómunkájában a nézőket a saját tapasztalatszerzés révén vonja be a megértés folyamatába.
Feladat: HETIREND A fémlemezekre készített alkotások megfigyelése során felfedezzük, hogy van egy közös vizuális nyelvünk, amelyet mindannyian ismerünk és értünk. Pedig sehol nem tanultuk! Egy körből és két egyenesből álló ábrát órának, egy hosszú csíkot fölül zöld foltokkal gázrózsának látunk, pedig se formája, se színe nem igazi. Megállapítjuk, hogy a környezet is befolyásolja, mit - minek értelmezünk. Számos, hasonló példát találtunk környezetünkben, mindennapjainkból. Munkánk egy saját „nyelven” elkészített hetirend lesz, amely a hét minden napjára mutat tennivalót. Fémes felületű papírlapokkal, applikálva dolgozunk.
Anyagok, eszközök: Fémes hatású papírlapok, vékony rézlemez, ollók, ragasztók, alkoholos filcek, stb.
7. szakköri foglalkozás
Téma: BUKTA IMRE: Tájkép
8
Ismeretközlés: Tájkép az alkotás címe. Azonban nem hagyományos értelembe ábrázolt és készült tájképet láthatunk. A tájkép szó hallatán általában nem ez jut eszünkbe. Igazából se nem kép, se nem táj. Nem hagyományos festmény, azaz kép, hiszen anyagát, technikáját tekintve szokatlan. Egy korábban más funkciót betöltő falapra készült, festéssel, véséssel, applikációval. Nem táj – gondolhatjuk, mert nem látványszerű naturalizmusban ábrázolt elemi, többféle olvasatot biztosítanak. Az egyes részleteket láthatjuk fáknak, utaknak, patakoknak, szántóföldeknek, tónak, de ha akarjuk láthatjuk asztallapnak, poharakkal, üvegekkel, tányérral … és ez csak kettő, a leggyakoribb olvasatok közül. Bukta Imre munkája finom átmenetet képez az absztrakt, elvont képi ábrázolás irányába. A formák és a textúra gazdag és egyben könnyed játékossága, valamint a kép a képben alkalmazás által rajzolódik ki előttünk a képzőművész alkotói attitűdje.
Feladat: TÉJRÉSZ Gondolatban elképzelünk egy kedves tájat, megjegyezzük, mi hol található benne. Ezután különböző méretű papírcsíkokra rajzoljuk meg részenként. Miután elkészült az első csík lefordítjuk, félre tesszük és úgy rajzoljuk tovább a következő csíkot. A legvégén rendezzük össze a darabokat egy képpé, ahogyan az a legjobban tetszik. Többen is dolgozhatnak együtt, csak előre beszéljék meg, milyen lesz a tájképük.
Anyagok, eszközök: Különböző papírok, színes lapok, ragasztók, ollók, ceruzák, színező eszközök, kréták, pasztell, festékek (tempera, akvarell), stb.
8. szakköri foglalkozás
Téma: BUKTA IMRE: Rajz
9
Ismeretközlés: A rajzon olvasható felirat alapján egy képzőművészeti akció tárgyát és egyben dokumentációját láthatjuk. Az eredetileg búzatáblákat jelképező, sziszifuszi kitartással és aprólékossággal húzogatott millió parányi vonalat tartalmazó mű, más befejezést feltételezett. Az alkotó azonban lemondott erről, és humánus céltáblaként állította fel egy csoportjátékhoz. A felirat szerint kérése volt, hogy humánus lövedékekkel lőjenek rá. Nyomhagyásaikból kikövetkeztethetjük mit használhattak lövedéknek. Azt is megfigyelhetjük, hogy nem csak anyagukat, hanem gesztusaikat tekintve is igyekeztek humánummal „támadni”. (Leginkább a kép szélein láthatunk becsapódásokat. Ennyire mellétaláltak volna?) Mi késztethet egy művészt, hogy egy gondos aprólékossággal elkezdett munkát egy játéknak vesse alá? Milyen emberi tulajdonságokról mesél ez a gesztus? Mitől vált ez kiállítási darabbá? Megtaláljuk a válaszainkat?
Feladat: VONALVADÁSZAT Különböző vonaltípusok felismerése, jellemzése vastagságuk, folytonosságuk, rajzolatuk, stb. szerint. Elnevezésük összhatásuk alapján, majd papírra "gyűjtésük", kiegészítésük egyedi vonalakkal, rajzolásuk emlékezetből. Végül a vonalak harca közös munka, majd rögtönzött kiállítás.
Anyagok, eszközök: Különböző papírok, grafikai eszközök, rajzszenek, pittkréták, pasztell, monopol radírok, fixatív, stb.
9. szakköri foglalkozás
Téma: SZABÓ BENKE RÓBERT: Hajadonok
10
Ismeretközlés: Arra járt hol a madár se jár. Arrafelé azt hallotta, hogy a régi időkben kegyetlen ítélkezések áldozatai voltak a 20 év feletti szabad lányok. A mese szerint aki nem kelt el 20 éves koráig az bizony öreglánynak számított. Micsoda idők! Arrafelé azt is mondták, hogy a világ mára igencsak megváltozott, ennek következményeként ma már a 25 év feletti lányok számítanak vénlánynak. Szabó Benke Róbert gondolt egyet, körbejárta a 25 év feletti hölgyeket, és jól megnézte, hogy valóban vénlányok-e? Szemügyre vette őket, és azokat akik valóban elmúltak 25 évesek, valóban nem mentek még férjhez, és valóban nem anyák még, összeválogatta egy szép nagy csokorba. Aztán megnyugodott. Nem vének. Szabadok.
Feladat: Mindegyik képhez egy-egy rövid történetet kell kitalálni. Kik lehetnek ezek a hölgyek és miért nem mentek még férjhez? Majd meg kell rajzolni, hogy milyen pár illik bele a képbe. Ki lehetne ő és mit csinál? Milyen viszonyban lenne a hölggyel? Az alkotást továbbgondolva, applikálás módszerével dolgozunk.
Anyagok, eszközök: Nyomtató, fényképezőgép, fotópapírok, fénymásológép, fénymásolatok, ceruzák, színező eszközök, kréták, pasztell, ragasztók, újságok, fotók, stb.
10. szakköri foglalkozás
Téma: HORVÁTH KINGA: Dombok
11
Ismeretközlés: Horváth Kinga tussal készült rajzai az egyedüli műtárgyak az „Egészen kis tájak” című tanulmányi kiállításon, amelyek első ránézésre valódinak tűnő tájakat ábrázolnak. A vonalak ívei, egymástól való távolságuk, világosabb és telítettebb árnyalataik, különböző vastagságuk dimenziós hatást keltenek a sík felületre készült rajzban. A lankás dombok rendszerét csak visszafogottan egészíti ki egy-két növénycsoport, vagy más tereptárgy sűrűsödő vonalakkal megjelenített tömege. Az archaikus természeti formákat megragadó meditatív alkotásmód nyugalmat, harmóniát közvetít a szemlélőnek. Mást és többet látunk itt, mint a Gyermely környéki dombokat. Törvényeket, összefüggéseket és örök érvényességeket keresve rendezi vonalait erős struktúrába az alkotó.
Feladat: Összegyűrt papírlapokra, különféle grafikai eszközökkel vonalak rajzolása. A vonalak közötti távolságok és a vastagságuk alapján különféle ritmusok kialakítása. Véletlenszerű és szándékos ívek, hullámok rajzolása. A külön-külön készülő munkákról, mindenki áttérhet a mellette lévő domborzati képre, s így járhatja be a készülődő tájat. A legvégén kiterítve egymás mellé fektetjük munkáinkat.
Anyagok, eszközök: Tus, diófapác, különféle itatós papírok, csomagolóanyagok, stb.
12
