Kállai Barbara
„A hajléktalan kérdés rendészeti aspektusai” A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészetelméleti Kutatóműhely országos tudományos pályázati felhívására beadott pályázat
Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar
Győr, 2014
Tartalomjegyzék: Mottó ..................................................................................................................... 2. oldal Előszó .................................................................................................................... 3. oldal Bevezető ................................................................................................................. 4. oldal A hajléktalanságról általában Történeti áttekintés ................................................................................................ 5. oldal A hajléktalanság fogalma ...................................................................................... 7. oldal Hajléktalanok becsült száma Magyarországon..................................................... 8. oldal Hajléktalanok száma Európa más országaiban .................................................... 9. oldal A ’ hontalanná ’ válás okai Interjú a Homeless of Budapest oldal szerkesztőivel ............................................ 10. oldal Általános okok ....................................................................................................... 15. oldal Az utca veszélyei Pozitív irány- A hajléktalanok ellen elkövetett bűncselekmények ......................... 17. oldal Közbiztonság- a társadalom véleménye ................................................................ 21. oldal A hajléktalan bűnözés- negatív irány .................................................................... 27. oldal Miért válnak bűnözővé? ........................................................................................ 29. oldal Megélhetés bűnözés és egyéb bűncselekmények, szabálysértések ........................ 31. oldal Hajléktalanok egymás ellen .................................................................................. 32. oldal 2012. évi II. törvény............................................................................................... 32. oldal Megoldások, avagy „Ne csak halat adj az éhezőnek, tanítsd meg halászni!” ...... 33. oldal Összegzés Interjú Tarjányi Péterrel ....................................................................................... 35. oldal Véleményezés ......................................................................................................... 39. oldal Zárószó .................................................................................................................. 40. oldal Köszönetnyilvánítás ............................................................................................... 41. oldal Forrásjegyzék ........................................................................................................ 42. oldal
1
„…Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan fölkacag, Kicsit több bért, egy jó tál ételt, Foltatlan ruhát, tisztességet S emberibb szavakat…” (Ady Endre- Álmodik a nyomor)
2
ELŐSZÓ A következőkben a „Hajléktalan kérdés rendészeti aspektusai” című pályázatomat mutatom be,
melyhez
számos
tanulmány,
interjú
és
egyéb
forrás
szolgált
segítségemül.
Tanulmányomat a hajléktalanság általános ismertetésétől (azaz a hajléktalanság szociális megközelítésétől), a kérdés konkrét rendőrségi aspektusain keresztül, a probléma megoldását jelenthető mozzanatokig készítettem el, azzal a reménnyel, hogy a korunkat érintő globális jelenség nagyobb figyelmet kap, mind a társadalomtól, mind talán a „felsőbb köröktől”. Témaválasztásom azért esett erre a projektre, mert úgy vélem, hogy rohanó világunk átsiklik ezen - és számos más - problémán, anélkül, hogy kicsit is eltöprengene a következményeken vagy akár az esetleges megoldásokon. Korunk társadalmának könnyebb nem észrevenni a problémáit (hiszen ha úgy teszünk, hogy valami nem létezik, akkor az ugyebár nincs is) és főleg a fiataloknak, könnyebb felelősségmentes, kötetlen életet élni, ezáltal elkerülve az élettel amúgy együtt járó nehézségeket, akadályokat. Értve mindezt akár az oktatási-, akár a politikai-, de akár a magánéletre is. Bízom benne, hogy munkám eredményeként sikerült egy izgalmas és elgondolkodtató pályázatot készítenem, amely ha egy picit is töprengésre készteti az olvasót és közvetlen környezetét, már sikeresnek bizonyul számomra.
3
BEVEZETŐ Véleményem szerint, ha a hajléktalan kérdést, illetve témát rendészeti szempontból közelítem meg akkor tulajdonképpen két irányból kell vizsgálnom azt. Az egyik irány, amelyben a rendészeti szerv(ek) a hajléktalanok védelmére kelnek, míg a másik, mely során a rendőrség a hajléktalan elkövetők kárára, a társadalom biztonságának megőrzését szolgálja. A hajléktalan társadalom szempontjából nevezzük el ezt pozitív, illetve negatív iránynak (ezeket később részletezem is). Ahhoz azonban, hogy tisztán lássuk a konkrét rendészeti problémákat, meg kell ismerkednünk a téma szociális hátterével is. (Pályázatom első szakasza ehhez nyújt segítséget). Ezen fejezetben kitérek egy rövid történelmi áttekintésre, a hajléktalanság fogalmára, az utcán élők megközelítőleges számára és az utcai léthez vezethető okokra. Míg a második fejezetben a rendészeti megközelítéshez tartozó témaköröket taglalom, úgymint például: a hajléktalanok ellen elkövetett bűncselekmények vagy a hajléktalan bűnözés.
4
A HAJLÉKTALANSÁGRÓL ÁLTALÁBAN - A hajléktalan kérdés szociális megközelítése -
A múlt… Úgy vélem a történeti áttekintés szükséges eleme annak, hogy a kérdéskört illetően megfelelő rálátást kapjunk, illetve átfogóan lássuk a probléma egészét. Ehhez hívnám segítségül Bíró Gyula és Vadász Anikó tanulmányát, melyből röviden idézném a lényeget…
A
szegénység,
a
nyomor
minden
történelmi korszakban jelen lévő jelenség, s a kezeléséhez, a képviselőihez való viszony
eltérő
szegényházakat
volt.
Sok
helyen
vagy
dologházakat
tartottak fenn, a koldusokat igyekeztek munkára nevelni, kényszeríteni, bár a legtöbb esetben természetesen nem a munkamorál
hiánya
vagy,
a
munkakerülés volt, ami valakit arra sarkallt, hogy ne dolgozzon. Sokkal inkább az, hogy elvesztette megélhetési forrását, s ha akart volna, akkor sem jutott lehetőséghez. törvények
is
Angliában születtek
szegénya
probléma
kezelésének érdekében. Hazánkban, a „boldog békeidőkben” a koldulási engedély még privilégium volt, a koldusok ismertek voltak az akkori hatóságok, a csendőrök előtt. Az engedélyek birtokosait nyilvántartották, s aki nem rendelkezett engedéllyel, azt kitiltották az adott területről, vagy bezárták. Az engedély, nagy kincs lévén, a koldus-családokban generációról generációra szállt, sokszor ez biztosította a család fennmaradását. A koldusokkal szembeni fellépés egyik alapja a régebbi időkben az 1913. évi XXI. törvénycikk volt, amely a közveszélyes munkakerülőkkel szemben bevezette a dologház intézményét. Ez tulajdonképpen egy biztonsági intézkedés és nem tettarányos, határozott tartalmú büntetés volt. Relatíve határozatlan tartamú szankció volt, amely l évnél rövidebb és 5 évnél hosszabb nem lehetett.
5
A két világháború közötti időszakban a szükséglakásokkal kapcsolatos jogviszonyokról szóló, 4780/1932. M. E. sz. rendelet kapcsán vetődött fel a hajléktalanság problémája, amelynek meghatározása szerint hajléktalannak azt kell tekinteni, aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást biztosítson. Továbbá hajléktalannak kellett tekinteni azt az egyedülálló személyt is, aki a munkásszálló jellegű elhelyezés, az albérlet vagy az ágybérlet díját sem tudta kifizetni, és akiknek hatósági támogatás hiányában az utcán kellett volna töltenie az éjszakát. Az első lakáskódex 1953-as megjelenéséig a hajléktalanság kérdését lakásügyi problémaként fogta fel az akkori kormányzat, így azokat tekintették hajléktalanoknak, akik önállóan semmilyen módon nem tudtak a piacon lakáshoz jutni. Ebben az időben a helyhatóságok felelőssége volt a róluk való gondoskodás. A rendszerváltozást megelőző évtizedekben az állam viszonyulása a koldusokhoz alapvetően megváltozott, a koldulási engedély adta privilégium megszűnt. A hivatalos álláspont szerint ugyanis koldulás, mint jelenség nem létezett. Abban a korszakban a munkanélküliség sem létezett, s aki valamilyen okból nem dolgozott, vagy jövedelmét kéregetéssel próbálta kiegészíteni, azt ingyenélő, parazita munkakerülőnek titulálva elzárták a társadalomtól. Az 1984. évi 19. számú tvr. vezette be büntetőjogunkba a szigorított javító-nevelő munkát, amelyet fõ büntetési nemként határoztak meg. Célja a munkakerülő, parazita életmódot folytató személyek munkára szoktatása, kötelezése volt. Az új jogintézményt a közveszélyes munkakerülés vétségét elkövetőkkel szemben szabhatták ki, vagylagosan. Tartama 1-2 évig terjedt, halmazati és összbüntetés esetén 3 év lehetett, félszabad típusú intézmény volt. A közveszélyes munkakerülést az 1989. évi XXIII. törvény iktatta ki büntetőjogunkból, de maga a szigorított javító-nevelő munka csak az 1993-as Btk. módosítással szűnt meg, miután a 13/1992. (VIII. 7.) IM rendelet annak végrehajtását határozatlan időre felfüggesztette. A szemléletbeli változásban nagy szerepe volt az ENSZ-nek, amely az 1987-es évet a „Hajléktalanok Nemzetközi Évének” deklarálta. Az 1989-es év Magyarországon a hajléktalanság szempontjából is mérföldkőnek számít, mivel a hajléktalanok tömeges megjelenése ekkorra lett szembetűnő, s ekkor jelent meg a médiában is. 1993-ban, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvényen keresztül pedig a törvényalkotásban is megjelent, bár idővel kiderültek a törvény hiányosságai, s az önálló törvény létrehozásának szükségessége…1
1
Bíró- Vadász: A hajléktalan személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények egyes forrásai
6
FOGALMA
Egy vegyes összetételű hajléktalan társadalom jogi definiálása, illetve szabályozhatósága igen problematikus, leginkább a regisztrálhatatlanság, a személyes adatok ismeretének hiánya miatt. A hajléktalanságnak éppen ezért nincs is olyan általánosan elfogadott megfogalmazása, amellyel a politikusok, a jogalkotók, a jogalkalmazók, a gyakorlati és az elméleti szakemberek is egyetértenének. Jogi meghatározásuk a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény alapján a következő: ·
hajléktalan a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező személy, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalan szállás és
·
hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti.
Ha elolvassuk a jogszabályt láthatjuk, hogy szűkebben értelmezi a hajléktalan alanyokat, mint mi mindennapi életünk során. Hétköznapjainkban hajléktalannak nevezünk mindenkit, aki szakadtan öltözik, érezhetően mellőzi a tisztálkodást és éppen az utcán kéreget vagy esetleg valamelyik pályaudvar várójában melegedik (azaz szegény, munkanélküli). Így tehát gyakorlatilag hajléktalannak számít az is, aki ugyan rendelkezik bejelentett lakcímmel, de háza roskadozik, nyílászárómentes és nincs ellátva a víz, gáz és áram alapszükségletekkel sem. Ezen problémával maga a jogalkotó is tisztában van, hiszen a hajléktalanság meghatározása folyamatosan változott, bővült. A mai, korszerű megközelítések már magukba foglalják a hajléktalanság kockázatát és oksági viszonyait is, és a hajléktalanságot a társadalmi kirekesztettség egyik formájaként határozzák meg. Egyetlen ilyen gyakorlatias meghatározást szükségesnek tartok idézni, a hajléktalanságnak a FEANTSA (nemzetközi hajléktalanügyi szervezet) által adott meghatározását, amely szerint a hajléktalan embereknek 4 nagy csoportja van, úgymint:
1. a fedél nélküli emberek 2. a lakás hiányában intézményben élő emberek 3. a bizonytalan hajlékban lakó emberek 4. a lakhatási sztenderdeknek nem megfelelő lakásban vagy nem megfelelő lakhatási körülmények között élő emberek. 7
Ezen meghatározás alapján a FEANTSA úgy becsüli, hogy az EU-ban minimálisan 2,5-3 millió, reálisan 5 millió hajléktalan volt 1999-ben, és gyors növekedést prognosztizálták. 2001-re 6,6 millió hajléktalan emberrel számoltak (akiknek a száma a mai napig növekvő tendenciát mutat). Ettől némileg eltérő képet mutat az egyes országok statisztikája.2
HAJLÉKTALANOK (BECSÜLT) SZÁMA MAGYARORSZÁGON Kutatásaim során számos eltérő, teljesen más értékeket mutató statisztikákkal, illetve felmérési eredményekkel találkoztam. Legjobb szándékom szerint igyekszem most a leghitelesebbeket közölni.
(Fotó: MTI )
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy ez a diagram a hajléktalan otthonokban, szállásokon és éjjeli menedékhelyeken gondozottak (körülbelüli) számát jelöli (tehát a statisztikai adatokat befolyásolhatták pl. időjárási- (enyhe tél, vagy akár egy extrém csapadékos nyár) vagy egyéb tényezők is) és biztos, hogy a valódi hajléktalanok száma ezeknél az adatoknál magasabb! 2
Gyuris Tamás: Hajléktalanság nálunk - és az Unió országaiban
8
A grafikon azonban így is sokkoló adatokat közöl, hiszen már a 2012. évben a hontalanok száma 10 000 fő fölé emelkedett, ami lássuk be egy kevesebb, mint 10 milliós lakosú, kis országban igencsak figyelemfelkeltő. Az ábra szerint 2012-ben 1243 fővel több hajléktalant láttak el Magyarországon, mint 2011ben. Ilyen mértékű növekedésre az MTI által közzétett grafikon szerint 1993 óta csak 1994ben volt példa, akkor 1535 személlyel nőtt a rendszerbe bekerülő hajléktalanok száma. Egy másik kutatás szerint, a hajléktalanság által leginkább érintett 63 településen összesen 38 000-re becsülték az ott élő hajléktalan emberek számát az adott települések hajléktalanellátó intézményeinek a vezetői. Ez a 38 000 ember jellemzően a FEANTSA-definició első két
csoportjába
tartozik,
vagyis
többé-kevésbé
megfelel
a
magyar
jogszabályi
meghatározásnak. Amennyiben azonban a FEANTSA-meghatározás 3. és 4. csoportját is számba vesszük, úgy nagyságrenddel nagyobb számokat kaphatunk. Bizonytalan hajlékban élőnek számíthatjuk a lakhatási költségeiket fizetni képteleneket, ill. azokat, akik ellen emiatt per zajlik vagy zajlott. Ez pedig már szinte bármilyen megközelítés szerint többszázezer családot jelent.3
Nem „rózsásabb” azonban a helyzet Európa más országaiban sem:
Ország
Kb. (fő)
Ausztria
100 000
Belgium
1 200
(csak Brüsszelre vonatkozó adatok!)
Finnország
7 600
Franciaország
1 000 000
Görögország
20 000
Hollandia
30 000
Németország
254 000
Olaszország
17 000
Oroszország
5 000 000
Svédország
17 800
(Forrás: http://www.homelessworldcup.org)
3
Gyuris Tamás: Hajléktalanság nálunk - és az Unió országaiban
9
Mint korábban felhívtam rá a figyelmet, rengeteg eltérő kutatási eredménnyel találkozhatunk témakörünk érintett részében, azonban a lényeg mindegyikből levezethető: A hajléktalanok, (hajléktalan családok) száma rendkívül gyorsan növekvő tendenciát mutat!
A ’HONTALANNÁ’ VÁLÁS OKAI Anyaggyűjtésem e részében a ’Homeless of Budapest’ internetes oldal volt segítségemre. Kis Ervin Egon és Pivonka Krisztina szerkesztők által felhatalmazást kaptam adataik felhasználására
és
közzétételére,
illetve
szíves
közreműködésükkel választ kaptam néhány kérdésemre is.
Honnan jött az ötlet az oldal szerkesztésére? Mi a cél vele?
A meghatározó impulzust Kriszta egyik képe adta, amely egy szakállas hobót ábrázol. A hajléktalanok sorsa egyébként mindig érdekelt, újságíró koromban többször készítettem interjút Iványi Gáborral, aki rengeteget tett értük. Ehhez hozzájött, hogy régóta követem a kitűnő Humans of New York blogot, ahol egy fotóban és néhány mondatban néha egészen mély történetek tárulnak fel hétköznapi New York-i emberekről. Ezekből állt össze a fejemben a Homeless of Budapest ötlete, és mivel Kriszta képe adta az ihletet, írtam neki, hogy lenne-e kedve hozzá. Nincs határozott célunk. Azt hiszem, bennem volt egy hiányérzet, hogy valami olyasmivel is foglalkozzak, ahol nem a pénz áll a középpontban. Abban bízom, hogy árnyalni tudjuk a hajléktalanokról kialakult közvélekedést és a blogon látottak alapján kiderül, hogy ez a fajta életmód nem feltétlenül a deviáns emberekre mért büntetés, hanem vannak olyan élethelyzetek, amikor nem működik a családi, társadalmi, kapcsolati háló, ami megóvhatná őket.
Miben változott a véleményed (az oldal fennállása óta) a hajléktalanokról?
A hajléktalanokkal való beszélgetés során már nem igazán érnek meglepetések: találkoztam angolul perfektül tudó, és többdiplomás emberrel is az utcán. Ezek a találkozások is azt igazolták, hogy bárkit érhet olyan szerencsétlenség az életében, ami után utcára kerül. Az internetezők reakciói viszont megleptek. Azzal, hogy mennyire sokrétűek voltak. 10
Hogy veszik az utcán élő emberek az érdeklődést? Segítőkészek, barátságosak vagy többségük inkább elutasító?
Krisztina: Az interjúalanyok többsége vezetéknévvel együtt mutatkozik be, és nyíltan vállalja a fotózást is. Akadt persze néhány kivétel, akiről a családja, barátai nem tudják, hol és hogyan él. Ők általában nem szeretnék, ha a családjuk az interneten keresztül tudná meg a valóságot.
Látsz reményt a fedélnélküliség problémájának megoldására?
Egon: Nincs tökéletes társadalom, ezért a hajléktalanok problémájával mindig küszködni fogunk. Az már országonként eltérő, hogy mennyire súlyos a helyzet. Ez ugyanúgy függ a családtól, mint a társadalmi intézményektől: könnyen el tudom képzelni, hogy más országban jobb hajléktalannak lenni, mint itthon. De ezzel együtt, szerintem a hajléktalan- problémát teljesen nem lehet megoldani.
Krisztina: Azzal, hogy emberszámba vesszük őket. Fontos célunk, hogy az emberek ne lenézzék őket, vagy csak elnézzenek felettük. Sokszor nem csak pár száz forint lehet a segítség számukra, hanem néhány kedves, jó szó, egy megértő mosoly, de akár egy kesztyű vagy egy csomag zsebkendő is nagyon sokat jelenthet. Nekünk nem kerül sokba a figyelmesség, ami nekik egy kis örömöt visz az életükbe.
Krisztina és Egon munkássága lenyűgöző volt számomra, tisztelem őket azért, hogy szabadidejüket nem sajnálva igyekeznek felhívni a társadalom figyelmét a hajléktalan problémára; ráadásul a felhívásnak sikerült egy érdekes módját kiválasztaniuk, amiért mindenképpen elismerést érdemelnek. Ezúton kívánok nekik további sikeres és eredményes munkát!
Most pedig, mielőtt rátérnék a hajléktalanná válás okaira - azok általános elemzésére, had mutassam be én is néhány ember történetét…
11
Ferenc (53) - Meghalt a feleségem, alkoholista vagyok, és bejöttem ebbe a csávába. Hát a gyerekeket nem akarom belevinni, de… ez van. - Hány gyereke van? - Van bőven. Öt. - Tudják, hogy itt él az utcán? (Rázza a fejét.) Nem segítenének? - Válság van! Maga ismeri Ózdot? Kohász voltam! Többek között. Kohász is, bányász is. Egyébként az alapszakmám kőműves. És akkor itt kell élnünk az utcán? Mit hozott nekünk a demokrácia? Ezt mondja meg! - Az emberek segítenek magának? - Igen. Hála istennek vannak jó emberek. Vannak jó emberek.
István (53) - 53 éves vagyok, most töltöttem be december 31-én. - Isten éltesse! Hány órakor született? - Anyukám szerint este 11 órakor. Nem bírtam ki azt az egy órát, ami még vissza volt. - Nyughatatlan természetű? - Hát… Lehet, azért is kerültem ide. Megmondom a frankót: kamionos voltam és elvették a jogosítványomat. Elveszettem a munkámat, tönkrement a családi életem, és onnét vagyok az utcán. Körülbelül olyan négy éve. - Mit csinált? - Ittas vezetés, személyautóval.
12
Én voltam a vagány: ne má’, hogy ezt a matchboxot nem tudom elvezetni! Elvezettem én, nem is ez volt a gond, hanem aztán ahogy kanyarodtam fel az autópályára, belecsúsztam egy szalagkorlátba. Rám hívták a rendőrséget, egyből szonda, meg ilyenek. Nem sérült meg senki, de a jogosítványomat hat évre elvették.
- Már bánja, gondolom… - Nagyon bánom! Ezt nem kívánom senkinek, egyáltalán nem kívánom. A kamionozást nagyon szerettem, nem is a kamionnal rontottam el az életemet, hanem a személyautóval. A jogosítványomat most fogom az év végén visszakapni. Remélem vissza tudok térni a munkába, és lehet, hogy a családi életem is helyre fog jönni.
Erzsébet (53)
- Maszek zöldséges voltam, a metró Pöttyös utcai megállójánál volt az üzlet. 1983. március
13-án
élettársammal. cigaretta,
meg
nyitottam De
aztán
hogy
meg a
az
rengeteg
elkezdtem
úgy
viszonylag inni, nem részegségig, csak mégis megittam, ami kellett, szép lassan tönkretett.
- Miért ivott? - Az első férjem vert minket anyámmal, aztán amikor meghalt, összejöttem egy másik férfival. Csak a szesz, meg a szesz, meg a cigaretta, ez töltötte ki az életünk. Volt egy négyszobás, 140 négyzetméteres lakásunk a Szentkirályi és Múzeum utca sarkán, azt eladtuk és a nyolcadik kerületbe költöztünk. Nem fizettük a rezsit, az önkormányzat egy darabig segített, adott segélyt, elengedte a tartozásokat, de végül minden elúszott.
- Mikor volt ez? - Tizenöt éve. Azóta élek az utcán. Köszönöm, hogy meghallgattak. Megkönnyebbülés volt ezt így végiggondolni és elmondani. Kicsit jobb lett.
13
Veronika (33)
- Mi a terve? - Kilábalni ebből. Munkát keresek folyamatosan. Ha munka van, lakás van, akkor minden van. Akkor a három gyerekemet is visszakapnám.
- Hol vannak? - Állami gondozásban. Nehezen bírják, egy éve vannak ott. Előtte két évig az utcán éltünk, innen vitték el őket.
- Hogy viselték az utcai életet? - Jól. Nézze, megszokták. Mindig kikerekítettem azt, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak. Koldultam nappal a kutyával, éjszaka velük voltam.
- Ha kívánhatna valamit, mit kérne? - Egy lakást, semmi mást. Két végzettségem van, nem vagyok hülyegyerek, nekem csak lakásra van szükségem ahhoz, hogy éljek. Kiraknám a politikusokat ide, éljenek itt egy éjszakát. Egyetlen éjszaka bőven elég lenne arra, hogy megtanulják, hogy milyen. Nem mindenki ide születik ám, úgy válunk hajléktalanná. Sokan vagyunk, rengetegen, egyetemi végzettséggel fekszenek a padokon.
14
Ahhoz, hogy valaki hontalanná (pontosabban hajléktalanná) váljon számos ok, tényező vezethet. Ezek lehetnek egyrészt családi, magánjellegű (pl.: válás, hirtelen jött betegség) illetve másrészről társadalmi okok is (pl.: munkahelyi leépítések). Pszichológiai, szociológiai felmérések már számos esetben kimutatták, hogy a gyermekkor és az akkori életkörülmények, a környezet meghatározóak az egyén fejlődése során. A legjellemzőbb családi okok körébe sorolhatóak az elvált, meghalt szülők, a szegénység, a családon belüli testi-lelki bántalmazás, és az ezekből levezethető egyéb körülmények (pl.: alkoholfüggő családtag, iskolázatlanság, el nem kezdett / félbehagyott iskola, és így tovább). A rossz családi háttér pedig ugródeszkát jelent a hajléktalanélet felé. A fentebb említett tényezők elől a gyermek elmenekül otthonról, s vagy megkezdi életét az utcán; vagy belép egy hirtelen jött házasságba, párkapcsolatba (ahol az esetek túlnyomó többségében csak folytatódik a szocializációs leépülés); esetleg bűncselekmény áldozata lesz, vagy pedig az öngyilkosságba menekül. Azaz a hiányos (akár az anyagi dolgokat nézve, de inkább a gyermek lelki fejlődését tekintve) és nélkülözésekkel teli gyerekkor kudarcos párkapcsolatokhoz, illetve újabb és újabb sérülésekhez, bizalmi és önbizalmi problémákhoz vezethet. Ezen problémák pedig magukkal vonják az ön és környezet pusztító magatartást, viselkedést (pl.: alkoholizmus, agresszió, stb.). Tehát a szülői minta hiánya, illetve a negatívminta döntő befolyással bírnak a gyermekek életében, akikről elmondható, hogy „meghatározott helybe” születnek a világba.
A megfelelő családi háttér nélkül szinte esélyük sincs megteremteni maguknak a megfelelő életkörülményeket; felnőtt korukra pedig marad az egzisztencia teljes hiánya (mind anyagi, mind emberi kapcsolati) majd az azt követő beletörődés és önfeladás…
Hajléktalansághoz azonban nem csak családi / magánéleti okok, hanem - mint korábban írtam - különböző társadalmi okok is vezethetnek (és nem csak gyermekkorban, hanem az ember idősebb korában is). Hiszen
születhet
körülmények
valaki
közé,
megfelelő
megkaphatja
a
megfelelő nevelést mind családi, mind iskolai környezetben, ám tőle független okok miatt mégis kerülhet utcára (akár egyik napról a másikra). Ilyen társadalmi okok a szegénység, az alacsony
munkabérek,
munkahelyek,
az
a
bizonytalan iskolázottsági
követelmények folytonos változása, ill. az irreálisan
magas
elvárások
mind
az
oktatásban, mind a munka világában. S ezek a tényezők rengeteg esetben már nem egy-egy embert, hanem bizony egész családokat tesznek földönfutóvá, kikényszerítve őket ezzel az utcára. Az utcán élni pedig veszélyes…
16
AZ UTCA VESZÉLYEI - A hajléktalan kérdés rendészeti aspektusai -
Pozitív irány Ezzel a témakörrel pedig elérkeztünk a konkrét rendészeti megközelítéshez, azon belül is az általam pozitív irányként meghatározott nézőponthoz. Mint már írtam, pozitív irány alatt lényegében a rendőrség azon tevékenységét kell érteni, mellyel a hajléktalanság védelmét szolgálja, már amennyire szolgálni tudja…
A hajléktalanok ellen elkövetett bűncselekmények Az utca embere - többek között - ki van téve az időjárás változó és szélsőséges körülményeinek, a hiányos táplálkozásnak (vagy éppen a táplálkozás hiányának), betegségeknek,
fertőzéseknek,
különböző
testi-lelki
bántalmazásoknak,
pszichikai
„támadásoknak” (megvetés, szóbeli szidalmazás, kiközösítés, stb.) és a reményvesztettségnek.
„Fiatalkorúakból álló csoport vert meg egy hajléktalan férfit Budapesti Rendőr-főkapitányság (2013. november 16. 12:24) A tizenévesek egymást biztatták a sértett bántalmazására. Negyedórán belül rendőrkézre kerültek. Térfigyelő diszpécsere riasztotta a rendőrjárőröket 2013. november 16-án 1 órakor a Lánchídnál lévő gyalogos átjáróhoz. A felvétel tanúsága szerint egy hat főből álló csoport több tagja minden előzmény nélkül ütni, rugdosni kezdett egy férfit, majd megakadályozva azt, hogy a földre tett táskáját felvegye, a hátizsákot egyszerűen a Dunába dobták. A hátizsákban a hajléktalan férfi értékei, tisztálkodó szerei, ruhaneműi voltak. A helyszínre küldött rendőr járőrök a kapott személyleírás alapján a Széchenyi rakparton figyeltek fel egy fiatal fiúkból álló társaságra. A csoport tagjaiban a sértett egyértelműen felismerte támadóit. A megállapítás szerint a 14-17 éves fiatalok egymást heccelve, biztatva bántalmazták az általuk közrefogott 47 éves sértettet. A hat tinédzsert szándékos bűncselekmény elkövetése miatt a rendőrök, a bejelentést követő negyed órán belül elfogták és a Budapesti Rendőrfőkapitányság V. kerületi Rendőrkapitányságra állították elő. A bántalmazás ügyében a rendőrség büntetőeljárást indított.”4
4
www. police.hu
17
„Két férfi, három eset (Megjelenés időpontja: 2013. 01. 14., 09:56, hétfő) Egy duót vettek őrizetbe a tapolcai rendőrök január11-én, késő este, akik megalapozottan gyanúsíthatók azzal, hogy 2012 szeptembere óta három alkalommal raboltak ki egy hajléktalan személyt. A sértett csupán 11-én délelőtt tett feljelentést, amikor beszámolt arról is, hogy az elkövetők első alkalommal késsel fenyegették meg, és az így átadott bankkártyájáról teljes vagyonát leemelték. Ezután még kétszer rabolták ki erőszakot alkalmazva. Miután az esetek a rendőrség tudomására jutottak, a nyomozók megkezdték az elkövetők felkutatását, ami fél nap alatt eredményre is vezetett. A 31 és 34 éves tapolcai lakosokat a rendőrkapitányságra előállították és őrizetbe vették, a házkutatások során pedig előkerültek az eltulajdonított bankkártyák is. A két férfit rablás bűncselekménye miatt gyanúsítottként hallgatták ki.”5.
„Egy 22 éves nőt vett őrizetbe a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztálya, akit azzal gyanúsítanak, hogy a már előzetes letartóztatásban lévő társával együtt 2012. július 13-án hajnalban kiraboltak és halálra vertek egy hajléktalant Szegeden. A duó a Kemes utcában megbeszélte, hogy ittasságát kihasználva kifosztják a padon alvó hajléktalant. A 47 éves alvó férfi arra riadt, hogy a nő a ruhájában matat, ezért mindkét támadója ütni, rúgni kezdte. Végül eltulajdonították a hajléktalan férfi pár száz forintját, amivel elmenekültek. A szerencsétlenül járt ember olyan súlyosan megsérült, hogy a kórházban elhunyt. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság halált okozó testi sértés és rablás bűntette gyanúja miatt rendelt el nyomozást, és még tavaly július 19-én el is fogtak egy 21 éves fiatalembert, aki a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható volt. Ő azóta is előzetes letartóztatásban van. A most elfogott nő előzetes letartóztatását is kezdeményezte a főkapitányság.”6
5 6
www. zsaru.hu www. zsaru.hu
18
A fenti példákból és más megtörtént
esetekből
is
láthatjuk,
hogy
a
hajléktalanokat folyamatosan érik atrocitások. Fiatalok pusztán „buliból” megverik,
megszégyenítik
őket. Sokszor lesznek egymás ellen elkövetett bántalmazások részesei. (…) De gyakran esnek rablás, lopás és akár kínzás áldozatául is. Ezt támasztják alá azok a kutatási eredmények is, melyek szerint az utcán élő embereknek legalább két harmada szenvedett el már valamilyen kárt, illetve minden második hajléktalant bántalmaztak már valamilyen módon, az utcán töltött élete során. Mint említettem ezek az emberek könnyű prédának számítanak az elkövetők szemében, hiszen: ·
az utcán élnek, így hiányzik életükből a lakás vagy ház által nyújtott fizikai biztonság
·
az egészségügy és a megfelelő ellátás hiánya miatt rossz fizikális és mentális állapotban vannak (pl.: szenvedély-, pszichikai- vagy krónikus betegek)
·
szellemileg elmaradottak - lehetnek- (pl.: nem tudnak írni, olvasni)
·
társas kapcsolataik meggyengültek
·
a társadalom előítéletei miatt kiszolgáltatott helyzetben vannak
·
ezt tovább tetézi (helyzetük miatt) a közbiztonság hajléktalanokra kiterjesztett hiánya.
A hajléktalanok ellen elkövetett leggyakoribb (bűn)cselekmények tehát, a testi sértés, a fizikai erőszak különböző formái (pl.: a hajléktalan erőszakos elkergetése lakóházakból), az élet elleni támadások (pl.: az áldozat felgyújtása), a rablás és a lopás (azaz, vagyon elleni bűncselekmények). Természetesen ezekben az esetekben általában nem nagy értékű vagyont (pénzt, ékszereket, drága műszaki cikkeket, stb.) tulajdonítanak el (így az esetek túlnyomó részében rendőri eljárás sem indítható) a sértettől, hanem számára az utcán való megélhetéshez szükséges és elengedhetetlen személyes tárgyakat (pl.: cipő, egyéb ruhanemű, takaró, élelmiszer, és így tovább). Érdekes módon a hajléktalanok egy része/ nagy része pont a lopások (és a verekedések) miatt nem meri igénybe venni a hajléktalanszállókat. Sőt, az életükkel járó visszahúzódás és elzárkózás miatt, az irántuk elkövetett sérelmeket sem jelentik senkinek, azok pedig ki sem derülnek. 19
Így pedig a rendőri szervek sem tudják érdemben végezni munkájukat, pedig ahogy a következő esetek is mutatják (ellentétben a közhiedelmekkel) a rend őrei igenis törődnek az utcára szorult emberekkel. Gyakran szállítják be őket kórházakba, átmeneti szállókba ezzel számtalan esetben megmentve a hajléktalanok életét.
Nem
mindennapi
esemény
történt a Blaha Lujza téri aluljáróban.
„Nem
az
elejétől voltam jelen, éppen csak a végét kaptam el, de az látszik, hogy a hajléktalan férfin nincs cipő. A rendőrök készek voltak segíteni. A -4°C fokban, zokniban fagyoskodó hajléktalan férfinek vásároltak, vagy szereztek vadonatúj cipőket” – olvasható a videó alatt, amelyet a youtubre-ra töltöttek fel. A felvételt azóta több mint 200 ezren töltötték le, és egyre népszerűbb a Facebookon is.7
„Siófoki Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának járőrei január 9-én kora este a balatonvilágosi vasútállomáson, az állomásépület ajtajában egy földön fekvő személyt találtak. A férfit egy szolgálaton kívül lévő rendőr vette észre, aki segítséget kért számára. A 36 éves férfi elmondta, hogy hajléktalan, nem tud hol aludni és nagyon fázik. A rendőrök hogy megmentsék a kihűléstől - a fiatalembert a siófoki hajléktalan szállóra vitték, ahol szociális elhelyezéséről intézkedtek.”
„A balatonalmádi autóbusz pályaudvaron mozdulatlanul fekvő férfiról érkezett több bejelentés a városi rendőrkapitányságra szerda délután. A járőrök a bejelentés ellenőrzésekor az egyik padon rátaláltak a bejelentésben szereplő férfira, akinek a feje a föld felé lógott. Az igazoltatás során megállapították, hogy a férfi hajléktalan. A rendőrök a kihűlés veszélye miatt, illetve a további ellátás céljából gondoskodtak kórházba szállításáról. Sérelmére bűncselekményt nem követtek el, ittassága miatt pihent meg a padon. A járőrök a biztos haláltól mentették meg a férfit.”8
7 8
www.richpoi.com www. zsaru.hu
20
Láthatjuk tehát, hogy a hajléktalanok segítségre szoruló, a társadalom létperemének szélére rekedt, elveszett emberek. A társadalom nagyobb része azonban mégsem őket tekinti áldozatnak; sőt sokak a hajléktalan szó hallatán egyből a bűncselekmény és az agresszió szavakra asszociálnak. Erről kérdeztem embereket, illetve kihasználva az internet lehetőségeit, éltem az ún. fórumok használatával is…
KÖZBIZTONSÁG – A társadalom véleménye
Fórumos, anonim hozzászólások a hajléktalanok életet firtató kérdésekhez:
„Sajnálom, hogy ma valaki ide jut, mert a társadalom ilyen. A legtöbb nem a saját hibájából jut erre a sorsa.”
„Engem nagyon megoszt ez a kérdés. Sajnálom a hajléktalanokat, mert valahol egyedül maradtak, nem segített nekik senki, és most alig tudnak kikeveredni a helyzetből. Viszont amikor azt látom, hogy egy láthatólag szegényebb valaki, (de nem hajléktalan) egy kiflit szeretne adni egy utcán élőnek, (mert pl. neki sincs sok pénze) és az nem fogadja el, akkor nem is tudom, mit gondoljak.
21
Néha azt látom, hogy a segítségről egész más elképzeléseik vannak a hajléktalanoknak, mint azoknak, akik segítenének, és így nehéz előre jutni... Mindkét félben sajnos ott van a hiba.”
„A hajléktalanság nem a hajléktalan hibája? Hát akkor kié? Ki nem tanult/nem dolgozott/nem tett félre vészhelyzet esetére? Ki nem fizette a számláit, ki nem kapart bármilyen munkalehetőség után? Aki nem akar a saját mocskában fetrengeni az utcán, az a hajléktalansága első napján bemegy a hajléktalanszállóra, ahonnan minden reggel tisztán, mosott-vasalt ruhában, kinyomtatott önéletrajzzal indulhat munkát keresni, de egyszerűbb az utcán kéregetni részegen. Másik dolog, hogy milyen ember az, akiért nem nyúl a családja, ha nincs hol laknia? Biztosan megbízható, dolgos, józan életű… Aláírom, egypár embernek nincs családja, de egyik csövinek sincs, ne már. Bizony az átlag utcán élő nagyon keményen "dolgozott" azért, hogy odajusson.”
„Nem a hajléktalan emberek ellen kell küzdeni, hanem a hajléktalanság ellen.”
„Sajnos egyre több a hajléktalan. És sajnos a deviza hitelek miatt szerintem még több lesz. Sok ember nem fogja tudni fizetni még az albérletet sem.”
„Legtöbbjük nem az intézetből, árvaházból került ki az utcára, hanem volt saját családja, amit önkent elhagyott... De ismerek olyan hajléktalant, aki a testvérénél lakott, de annyira agresszív,
összeférhetetlen
volt,
hogy
kiraktak.
Általában
ez
jellemző
rájuk:
összeférhetetlenek, antiszociálisak, agresszívek, veszekedősek, verekedősek. Képtelenek a kompromisszumra. Nem hajlandóak alkalmazkodni a többi családtaghoz, ezért elveszítik, otthagyjak a „családi fészket”. Ilyen alapon bárki, aki besértődik a feleségére, szüleire, elmehetne csövezni...de nem! Az emberek többsége tudja kezelni a konfliktusokat. Gyűlölöm a kéregető, engem leszólító, utánam futó koldusokat. Könnyebb nekik agresszív módon, botrányosan koldulni, dolgozni egyik sem akar.”
22
„Nem szeretem őket! Egyszer azt olvastam, tévhit, hogy egy mocskos alkoholista az összes. De valahogy még csak olyat láttam, amelyiknek duplájára dagadt a feje. Az igénytelenségükről nem is beszélve. Szerintem azért vannak ott, mert oda(se) valók. Nem tudom sajnálni őket. Pénzt nem adok nekik, mert messziről kerülöm őket. De csak, mert büdösek, ami nem a szegénységükből fakad.”
Saját készítésű interjúk
„Ön hogy vélekedik az utcán élő emberekről és a közbiztonságot tekintve mennyire tart tőlük?”
Szalai Attila: „Szerintem tragikus a társadalom hozzáállása az egész kérdéshez, nem is tekintik embernek ezeket a szerencsétleneket.... Alapból előítéleteik vannak velük szemben, tulajdonképpen bűnözőknek tekintik a többségüket, illetve úgy gondolják, hogy bűnözésből tartják el magukat. Szerintem ez elsősorban társadalmi-szociális kérdés,
és
csak
azután
rendészeti...
Tulajdonképpen, ha rendészetileg nézem, lehet, hogy nem a társadalmat kell tőlük megvédeni, hanem őket kell a társadalomtól. Az biztos, hogy szegény-politikai kérdésből egyre inkább a rendészeti fele megyünk el, de azzal nem lesz megoldva a kérdés, ha több rendőr lesz az utcákon, illetve kitiltjuk őket a közterületekről... Viszont a gazdasági válság miatt biztos, hogy egyre többen lesznek, tehát lesz munkája a rendészetnek.
És hogy látja, meglehet őket védeni, egyáltalán van esély a probléma megoldására?
„Őszintén? Nem látom a megoldást, de a nagyobbik baj az, hogy a szakemberek se látják. Persze, munka meg szállás kéne nekik, de hogyan? Iszonyatos indulatok vannak a társadalomban, és amíg nem nő az életszínvonal, addig maradnak az előítéletek. Természetesen köztük is vannak bűnözők meg olyanok, akik nem is akarnak kitörni a helyzetükből, de attól még a társadalomnak valahogy segíteni kéne. Igen ám, de egyre több a szegény, de nem hajléktalan ember is...ördögi kör... (Néha engem is idegesítenek a koldulók meg kéregetők, pedig én elég toleráns vagyok.) 23
De például mi lesz az egészségügyi ellátásukkal? Szerintem sokan örülnek közülük, ha beviszik őket pár napra, mert addig van fedél a fejük felett, meg kapnak enni. A hajléktalan szálló meg csak ideiglenes megoldás, de koldusok mindenhol vannak, a fejlett nyugati országokban is.”
Nagy Anita:
„Úgy vélem, hogy sok esetben ezek az emberek nem tehetnek a sorsukról. Sokszor elég egy válás, ami során a volt házastárs kisemmizi a másikat. Nem félek tőlük, általában jó szándékúak, ha úgy viszonyulnak felém, szívesen segítek nekik, akár pár száz forinttal, akár étellel. Ezek az emberek sokkal hálásabbak, mint azok, akiknek mindenük megvan. Szerintem a társadalomnak rossz a megítélése róluk, nem kitaszítani, hanem felkarolni kellene őket.”
Szabó Lívia:
„Ahol nap mint nap járok, kéregetővel még nem találkoztam. Kukázók előfordulnak. A város más részein: bevásárlóközpontoknál vagy a Belvárosban gyakoribb a találkozás.
Ha a
magatartásuk, tevékenységük az én megítélésem szerint tolakodó, vagy helytelen, akkor bosszankodom – de ez nem a hajléktalanságtól függ, bárki más részéről is zavarónak találnám. Kukázni szerintem nem feltétlenül csak a hajléktalanok szoktak. Ha nem szórják szét a szemetet, hanem visszarámolnak a tárolóba, nem zavar a dolog, csak nem szívesen lennék a helyükben a szagok és a fertőzésveszély miatt. Szelektív gyűjtőnél többször találkoztam már olyan hajléktalannal, aki kérte, ne dobáljam bele, ő elviszi, ami nálam van – és minden alkalommal nagyon kedvesen és udvariasan tették ezt. Nagy bevásárlókosárnál, ha kérik, hogy visszatolhassák, azt általában hagyom. Ha a visszatolás után kéri valaki a pénzt, azt szemtelenségnek tartom, és nem szoktam odaadni. Nagy parkolókban az adománygyűjtők és szatyorból árusítók néha ijesztőbbek és idegesítőbbek, mint a kéregetők. Aki a csomagtartóba pakolás közben hideg téli estén a hátad mögé oson és aztán jó hangosan szól, az miért remél adományt és kedves szavakat, miután infarktust hozott az emberre… ezt sosem értettem. Hál’ Istennek hajléktalanokkal ijesztő élményem még nem volt. Most, hogy utánagondoltam, amikor megijedhettem volna (este, sötét, viszonylag néptelen hely), akkor sem agresszív fellépéssel találkoztam, no meg vagy túl fáradt voltam, vagy túlságosan siettem, így csak bosszankodtam az eseten.
24
Egyébként (szerintem) hatékony kéregető csak jó pszichológiai és pedagógiai érzékkel lehet bárki. Aki otthontalanul is rendezett külsejű és kulturáltan közelít, annak adok pénzt, ha kér, mert ha látom, hogy ad magára, feltételezem, hogy akar is valamit kezdeni az életével. De sokszor még annak sem könnyű az élete, akinek van munkája, fedél a feje fölött, támogató család…. Nem szánalom, hanem inkább sajnálat és együttérzés, amit érzek a megkönnyebbüléssel együtt, hogy nekem és a hozzám közel állóknak ennyire súlyos gondjai(n)k nincsenek. Ítélkezni nincs jogom, és nem is akarok senki fölött: nem ismerem egyikük sorsát sem. Még ha önmaga is benne volt a sorsrontásában esetleg: mindenki változhat, nem eltaposni, hanem felsegíteni kell azokat, akik elesnek. Nem tudom a megoldást, de biztos nem az a megfelelő, ha elfordítjuk a fejünket. Nem elsősorban rendészeti, inkább szociális ügynek gondolom a probléma lehetséges megoldását. Még ha naiv vagyok is, mert valószínűleg a peremnek is csak a felszínét látom: aki bűnügybe keveredik közülük, azt sokszor szerintem belekeverik. De a nyomor, a kilátástalanság, a „nincs mit veszítenem” hosszú távon nagy eséllyel kiölik az emberekből az erkölcsi érzéket és humánumot. Mégis azt gondolom, mielőtt kriminalizáljuk őket, lehetőséget kell biztosítanunk a társadalomba visszatérésre. (Ne kapjanak kevesebb esélyt, mint a ténylegesen elítéltek. )”
Ihász Tamás:
„A mai liberális viszonyokat tekintve, szabadon mondható, hogy mindenkinek joga van úgy élni, ahogy ő szeretne, így az utcán élő embert is úgy tekintem, mint aki döntött, és mivel a kérdés a véleményemre irányul úgy ítélem meg őket mint akik pszichésen gyenge emberek, mert adott helyzetben rosszul döntöttek, és rossz döntésük után sem képesek sok idő elteltével változni/ változtatni. Ezen gondolat alapján vélem úgy, hogy veszélyesek a közbiztonságra, hiszen a közakaratát is kifejezi az, amit mi közbiztonság alatt értünk, és lehet akármennyire is liberális egy társadalom, az elvárás mindenhol az, hogy az ember dolgozzon meg a maga pénzéért, egészségéért, ön és családi biztonságáért. Ahol pedig ekkora érdekellentét húzódik meg, mert lássuk be, egy utcán élő embernek az imént felsorolt értékek semmit nem jelentenek adott körülményei között, ott konfliktusok keletkeznek.”
25
Gaál Keller Katalin:
„Úgy gondolom, hogy a hajléktalanok nem a közbiztonságra jelentenek veszélyt, hanem leginkább saját magukra, a nincstelenségből kivezető utat nem találják, ezért sokan az alkoholizmusba, a káros szenvedélybetegségekbe menekülnek. Ezeknek az embereknek nagy része önhibájukon kívül került az utcára, sajnos ez a probléma nem csak a mi országunkban jelentenek gondot. A legnagyobb gond hogy a bankok kizsákmányolása miatt, családok kerülnek utcára, hullnak szét. Illetve a magas rezsiköltségek, kevés jövedelmek a tömeges munkanélküliség, egyre több embert fog az utcára kényszeríteni. Úgy gondolom, nem önkormányzati problémának kellene, hogy legyen, hanem kormányzási problémának. Sok esetben a hajléktalanokat negatív színben tüntetik fel, és a társadalom szégyenének bélyegzik őket. Találkoztam 45 éves több diplomás hajléktalannal, aki nem alkoholista, nem bűnöző, egyszerűen az utcára került, lakcím nélkül, mint hajléktalan esélye sincs az újrakezdéshez ez a 21-es csapdája. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hajléktalanoknak bizonyos százaléka bűnözésből kénytelen eltartani magát; de Ők leginkább a menekülttáborokból elbocsátott emberek, és egyébként is bűnözésből élő hajléktalanok, ami ismételten, szociális és kormányzati probléma. A hajléktalan szállók ezeknek az embereknek nem jelentenek megoldást, állandóságra lenne szükségük, hogy újra hasznos részei lehessenek a társadalomnak. Az ország területén rengeteg elhagyott, elhanyagolt laktanya az enyészeté, ami megoldást jelenthetne a probléma megoldására, stadionépítések helyett erre kellene költeni az adófizetők pénzét. Önellátó gazdaságokat lehetne létrehozni ahol munkát és egzisztenciát teremthetnek maguknak ezek az emberek.”
26
A HAJLÉKTALAN BŰNÖZÉS
- Negatív irány Láthattuk, hogy a rendőrség pozitív irányú tevékenysége komoly akadályokba ütközik, s csak kevés esetben tud igazán érvényesülni. Ezzel szemben sajnos a negatív irányú, azaz a hajléktalan elkövetők ellen irányuló tevékenységek, eljárások már nagyobb számban jelennek meg. Ez meglátszik a társadalomban kialakult általánosan negatív véleményen is, mely sajnos nem alaptalan…
„Tíz év fegyházbüntetést szabott ki a Szekszárdi Járásbíróság egy sokszorosan büntetett előéletű, 44 éves szekszárdi hajléktalan férfira. Bűnösnek találták rablás, lopás, kisebb értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás, valamint súlyos testi sértés kíséreltének bűntettében. További tíz évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, s feltételes szabadlábra nem bocsátható. A súlyos ítélethez hozzátartozik az a körülmény, hogy a férfi erőszakos, többszörös visszaeső, ezért a kiszabható büntetési tétel megduplázódik, tájékoztatta lapukat dr. Kovács Ildikó, a járásbíróság sajtószóvivője.”
„
Végzetes döntést hozott a kaposvári M. Károly (50), amikor a kegyetlen hidegben
befogadta házába a hajléktalan P. Attilát (34). Vendége több mint húsz késszúrással végzett vele, a véres leszámolást egy TV műsor megtekintése válthatta ki. (…)”
„A karácsonyi ünnepektől vízkeresztig tartott a lopássorozat, amelynek gyanúsítottját egy szolgálaton kívüli soproni rendőr fedezte fel a korcsolyapálya közelében az elmúlt napokban. A gyanúsított a város kórháza alagsorában álló kávégépet feltörte és abból 30 ezer forintot vitt el. A nyomozók kisvártatva olyan információk birtokába jutottak, miszerint a bűncselekményt egy helyi hajléktalan követte el. A férfit egy szolgálaton kívüli rendőr látta meg a korcsolyapálya közelében, és értesítette kollegáit. A 23 éves gyanúsított a rendőrségen beismerő vallomást tett, a kávégép kifosztásán kívül még három bűncselekmény elkövetését ismerte el. Többek között azt, hogy ugyanezt az automatát kétszer törte fel, s utóbb ellopta annak éremvizsgáló egységét, valamint ezer forintot.
27
A lopással okozott összes kár mintegy 70 ezer forint, a férfi bűnlajstromát cigarettalopásokkal tetézte. Kétszer törte be élelmiszer üzletek kirakatát, s hozott el onnan árucikkeket, mintegy félmillió forint kárt okozva a tulajdonosoknak. A férfi ellen lopás miatt folytat nyomozást a Soproni Rendőrkapitányság, a gyanúsított előzetes letartóztatását a bíróság elrendelte.”9
„Győr-szabadhegyen, társasházi lakásában találta holtan szerdán hozzátartója azt a 61 éves férfit, aki emberölés áldozata lett. A boncolás megállapította, hogy a férfit négy nappal korábban, számos késszúrással megölték. A forró nyomos üldözés eredményeként a rendőrök csütörtökön délután azonosították a bűncselekmény feltételezett elkövetőjét. A 28 éves hajléktalan férfit Győr egyik városrészében fogták el a megyei nyomozók. A gyanúsított kezdetben tagadta a bűncselekmény elkövetését, azonban a nála megtalált bizonyítékok hatására megtört és részletes beismerő vallomást tett - tájékoztatott a megyei rendőrfőkapitányság. Elmondta, hogy egy héttel korábban ismerkedett meg áldozatával egy városi kiskocsmában. Segítségét ajánlotta fel neki, amikor az nem tudott bejutni otthonába. Borozgattak, beszélgettek, melynek során vita alakult ki közöttük. A veszekedés dulakodásig fajult, melynek során egy konyhakéssel, mintegy harminc késszúrással végzett az idős nyugdíjassal.10
9
www.zsaru.hu www. kisalfold.hu
10
28
Híradásokban, városi szóbeszédben, tömegközlekedésen és további számos helyen hallhatunk hajléktalanok által elkövetett
bűncselekményekről,
szabálysértésekről, azaz a „hajléktalan bűnözésről”. Fontos azonban, hogy különbséget tegyünk ezen bűntettek között; hiszen van olyan hajléktalan aki a megélhetésért kényszerül a bűn útjára (pl.: élelmiszer lopás) és van akiknek tette nem magyarázható ezzel. A témakör további részletezése előtt fontos megjegyezni, hogy lényegében a hajléktalanok is ugyanolyan emberek, mint mi. Tehát ahogy köztünk is, úgy köztük is vannak jóravaló, dolgos és erkölcsös emberek, és ugyanúgy ahogy köztük is akadnak kegyetlen, erkölcstelen bűnözők, úgy köztünk is! „Kriminalisztikai szempontból (a hajléktalanok) vagy tettesek lehetnek, vagy áldozatok. Akik elkövetők, azok általában már a hajléktalanná válásuk előtt is összetűzésbe kerültek a törvénnyel, nem hajléktalan mivoltuk miatt lettek bűnözők. Ugyanakkor természetesen akadnak köztük olyanok is, akik a társadalmon kívánnak bűncselekményeikkel elégtételt venni, mintegy feljogosítva érzik magukat az elkövetésre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fedél nélküliek többsége csendes, becsületes, törvénytisztelő ember, látható szegénységük azonban sokakat irritál.” 11
Miért válnak bűnözővé?
Ahhoz, hogy válaszolni tudjak a kérdésre, egészen vissza kell nyúlni a hajléktalansághoz vezető okokig, azon belül is a családhoz, mint életünket meghatározó tényezőhöz. Az utcán élő emberek többsége sorsát sikertelenség és kudarcként éli meg, s esetükben ezt az érzést nem kompenzálja a család által nyújtott háttér sem. Pedig (ahogy már említettem) a családnak kiemelkedő szerepe van az egyén fejlődése során.
11
Bíró Gyula–Vadász Anikó: A hajléktalan személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények egyes kérdései
A gyermek a családban sajátítja el az alkalmazkodás képességét, a munkamegosztás rendjét, az együttélés-működés íratlan szabályait, az anyagi szociális viszonyok megismerését, azaz az életmód alakítás objektív kereteit, a helyes szociális viselkedést és így tovább. Legtöbb esetben a család nyújt támaszt, ill. hátteret az iskolázottságban; a szülő választ (általános) iskolát, figyel gyermeke teljesítményére, segít megismerni annak korlátait és lehetőségeit valamint megteremti gyereke számára a lehetséges testi-lelki egyensúlyt. Felnőtt korban pedig a családtagok egyfajta „bajtársi csapatként” tartanak össze, a szülő-gyermektámogatás pedig kölcsönössé válik. Az ideális családmodell hiánya vagy hibás működése viszont maradandó nyomot hagy a személyiség fejlődése során, ennek prioritását már hangsúlyoztam a hajléktalanná válás okainál, azonban ez a tényező sajnos szerepet játszik a bűnözői lét kialakulásánál is. (Felmérések bizonyítják, hogy ha megvizsgáljuk egy elkövető családját, akkor bizony az esetek nagyobb hányadában találunk büntetett előéletű, hasonló bűncselekményt elkövető, rossz példát tituláló családtagot). Ergo az emberek nagy része, azt az életet viszi tovább, amit gyermekkorában megtapasztalt. Ezt tetézi tovább az utcára kerülés jelensége, mely által a további társasági kapcsolatok is megszakadnak, elkezdődik az életben maradásért folytatott harc és ezzel párhuzamban az önpusztítás, valamint a szellemi-fizikai leépülés is. Ezek ellen pedig az sem tud tenni, aki valamilyen társadalmi ok miatt vált hajléktalanná. Az utcán eltöltött évek bizony megteszik romboló hatásukat; minél
többet
él
le
valaki
fedélnélküliként annál nagyobb a kilátástalanság. A
kilátástalanság,
egész
pontosan az abból való kitörési vágy
pedig
kedvez
a
deviánsviselkedési formáknak, a szabálysértések és a bűncselekmények szaporodásának. Továbbá a hajléktalan emberekre nézve nagy veszélyt jelent az inger szegény környezet, az információ és a pozitív élmények hiánya (mint, például: a pihenés vagy a kikapcsolódás) is. Ennek következtében pedig a stressz és a feszültség nem oldódik fel, ezért sokan az alkoholhoz, a cigarettához és a különböző drogokhoz fordulnak segítségül. Ezen függőségeknek pedig egyik ága sem olcsó mulatság, valahonnan pénzt kell rá keríteni…
- 30 -
Tehát ha egy csoport (jelen esetben a hajléktalanok) gazdasági, anyagi vonatkozásban a hosszan tartó és változatlan szegénység helyzetébe kövül, a társadalomtól elidegenedik, abból kiilleszkedik, kirekesztődik, és egy sajátosan halmozódó és erősödő ok-okozati örvényben egyre inkább kirekeszti önmagát, kivonul, térben is elkülönül, szegregálódik, végül szembefordul a társadalom meghatározó részével. Ebben a helyzetben törvényszerűen jönnek létre ellenkultúrák, antiszociális, deviáns szubkultúrák és egyéni magatartásformák, amelyek minden társadalmi értéket és vezérelvet el- és megvetnek, vagy az ellenkezőjébe fordítanak.12 De nem csak a deficites személyiségfejlődés és az élvezetek hajszolása vihet embereket a bűn útjára. Vannak olyan hajléktalanok (és szegények) akik a puszta megélhetésükért kényszerülnek szembeszegülni a jogrendszerrel. Így kiváltó oknak mondhatjuk a megélhetési bűnözést is.
Megélhetési bűnözés
A hajléktalanok körében gyakran előforduló bűnözési forma, mely során a tettesek (pénzszűkében) végső megoldásként a megélhetésükhöz szükséges mennyiségű élelmiszert, esetleg a tüzeléshez szükséges faanyagot vagy egyéb, a puszta létfenntartásához szükséges dolgokat tulajdonítanak el. A megélhetési bűnözés fogalmát és tényét illetően napjainkban megoszlik a tudomány és a szakértők véleménye, én mégis úgy vélem, hogy (sajnálatos módon) jelenlévő jelenségként kell kezelni.
Egyéb bűncselekmények, szabálysértések
A hajléktalanok által elkövetett jogellenes cselekmények köre azonban nem csak a megélhetési bűnözésre terjed ki. Egyrészről, mint írtam sokan közülük valamilyen szenvedélybetegség rabjai, melyet ki kell elégíteni, ezért lopnak vagy rabolnak ki (gyakran erőszakosan) másokat. Másrészről itt is beszélhetünk kényszerbűnözésről, mivel az utcán élő emberek pénzért (egyéb számukra elérhetetlen javakért) cserébe gyakorta követnek el csalásokat, jogsértéseket, pl.: a hatóság félrevezetés, hamis jognyilatkozat megtétele, szerepvállalás egyéb részbűncselekményekben és így tovább.
12
http://www.polgariszemle.hu/ - Szegénység, bűnözés, megélhetési bűnözés
Ezen túlmenően, sokan egy fajta dacból, lázadásból próbálnak valamilyen kárt tenni az őket kirekesztő társadalomban (véleményem szerint az erőszakos támadások nagy része ennek köszönhető); ezáltal szerezve valamiféle megnyugvást, elégtételt. Illetőleg ide sorolhatóak még a hibás, negatív mintán alapuló, személyiségfejlődésből kialakult bűnözői magatartás miatt elkövetett bűncselekmények és szabálysértések is.
Hajléktalanok egymás ellen
A fedélnélküliek azonban nem csak a társadalommal dacolnak. Jó pár olyan esetről is hallhatunk, melyekben hajléktalanok, hajléktalanok ellen követnek el bűncselekményeket. Ellopják, elrabolják a másik holmiját, bántalmazzák egymást és így tovább. Látható tehát, hogy a szociális elveszés, az elme leépülése nem válogat a társas kapcsolatokban sem és bizony a sorstársak is egymás ellen fordulnak, ha az élet úgy hozza. Pszichológiailag, ha jobban belegondolunk ebben nincs semmi különös. Az emberek általában felnőtt korukban kerülnek utcára (de ha nem akkor is) „megedzi őket az élet”, távolságtartóak lesznek és nem bíznak senkiben sem. Lényegében nap, mint nap az életükért folytatnak háborút amiben, mint tudjuk, mindent lehet; úgyis mondhatjuk, hogy az utcán farkas törvények uralkodnak. Az erős túlél, míg a gyenge elvész…
2012. évi II. törvény
Mielőtt folytatnám pályázatomat, fontosnak tartok kiemelni egy, a hajléktalanok által „elkövetett” szabálysértést, mely napjainkban igen csak nagy sajtóhanggal bír. Melynek inkább csak negatív vonzatáról tudok írni, mégis meg kell jegyezni, hogy reménysugár volt a sötétségben, hiszen a társadalom nagy része szintén nem tetszését fejezte ki az adott intézkedés ellen, ami azt jelzi, hogy igenis törődünk hajléktalan társainkkal. Ez pedig a sokak által csak „hajléktalan törvényként” emlegetett 2012. évi II. törvény. E szerint: közérdekű munkával büntetendő az, aki világörökségi területnek minősülő közterületen vagy helyi önkormányzat által rendeletben meghatározott közterületen életvitel szerűen tartózkodik és a rendőrség (ill. további, törvényben konkrétan meghatározott személy) felszólítása ellenére sem hagyja el az adott területet. Aki a szabálysértésért kiszabott közérdekű munkát nem vállalja, pénzbírságot köteles fizetni. Amennyiben viszont az előző 6 hónapban, azaz félévben már legalább kétszer, jogerősen felelősségre vonták elzárással büntethető.
- 32 -
Tehát
szabálysértést
követnek el azok, akik jobb híján a belváros(ok) (főleg
Budapest)
nyújtotta
utcai
menedékekben húzódnak meg és ott próbálnak életben maradni… A hajléktalanok ezzel a törvényi kiszorulnak
szankcióval a
perem
területekre, s ezáltal, ugyan mérséklődik a kéregetés és a városközpontban élők szemét sem bántják a koszos, igénytelen emberek, a perem vidékeken, azaz a külvárosi részekben azonban megnő a súlyosabb bűncselekmények, elkövetések száma, mivel az utcán élők jobb híján rákényszerülnek ezekre a „megélhetési tevékenységekre”. Bármennyire is próbálok a jogalkotó fejével gondolkozni nem jutok egyről a kettőre. Kétlem, hogy ezeknek az embereknek a városokból való kiszorítása bármi jóra is vezetne. A rendelkezés tehát semmiképpen nem tekinthető megoldásnak, inkább csak bonyolítja az amúgy is kaotikus helyzetet. A negatív visszhang pedig alátámasztja álláspontomat, hiszen nem csak hazánkban, de Európa más országaiban is tiltakoztak a törvény ellen. Véleményem szerint nem bele kéne rúgni a már amúgy is a földön fekvő embertársainkba, hanem pont ellenkezőleg, fel kéne karolni őket.
Megoldások, avagy „Ne csak halat adj az éhezőnek, tanítsd meg halászni!” A helyzet tehát rendkívül kaotikus és összetett. Égetően szükség lenne valamilyen megfelelő megoldásra, megoldásokra. Tévedés ne essék, hajléktalanok mindig voltak és mindig lesznek is, teljesen nem lehet kiküszöbölni a globalizációval és urbanizációval együtt járó problémát, csupán mérsékelni lehet azt. Ezzel együtt szem előtt kell tartani azt is, hogy segíteni csak azon lehet, aki akarja is. Amióta neki láttam pályázatom elkészítéséhez rengeteget gondolkozom az esetleges megoldási lehetőségeken. A témában kutakodva volt szerencsém különböző, külföldi modellprogramot megismerni (pl.: amerikai, dán minták), illetve örömmel tapasztaltam, hogy hazánkban is indultak kisebb-nagyobb törekvések. - 33 -
Ezen programok részletes bemutatás azonban egy újabb, önálló pályázatot kívánna, így én igyekszem lényegre törően, általánosan leírni a megoldást jelenthető alapelveket. Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy mire is lenne szükség a ’ hajléktalan probléma ’ megoldásához, akkor a következő felsorolással tudok választ adni: ·
Szükség lenne olyan politikára, mely keresi a válaszokat és a megoldásokat (nem pedig a szőnyeg alá söpri azokat), továbbá megelőző tevékenységet folytatna annak érdekében, hogy ne kerüljön még több ember az utcára.
·
Feltétlen szükségesek további (biztonságos) hajléktalanszállók, menedékek; ahol az utcán élő emberek biztos fizikai háttérre lelnek, ahol tisztálkodhatnak, és ahonnan újult erővel vághatnak neki a munkakeresésnek… Ezek létesítésében véleményem szerint nem csak az állam, de akár az egyház is szerepet vállalhatna, csak úgy, ahogy nagyobb vállalatok, alapítványok is. (Amerikában például a templomok osztanak élelmiszert a rászorulóknak).
·
Nyilván megoldást jelentene további munkahelyek teremtése, illetve a már betöltött állások és helyek stabilizálása, biztosítása.
·
A kihalt városrészek, katonai laktanyák, tanyák (stb.) kiváló ugródeszkát jelenthetnének hajléktalan társainknak (általuk pedig az elhanyagolt területek is kivirágozhatnának).
·
Szükség lenne a hajléktalanok tanítására, (szocializálására) visszavezetésére a társadalomba;
·
Elengedhetetlen szükség lenne (illetve van) a társadalom nagyobb szerepvállalására, toleranciájára (Pl.:
családok
különböző
szervezeteken
keresztül
(házimunka
elvégzéséért cserébe) magukhoz fogadhatnának számukra szimpatikus hajléktalanokat, ezek az emberek iskolákban, nagyobb intézményekben lakhatásért cserébe végezhetnének gondnoki, kertészi munkát) és így tovább…
Nagyjából tehát ezeknek az elveknek kellene jobban érvényesülniük, természetesen a felsorolás nem teljes, mint már említettem törekvések, ötletek akadnak számszerivel, így egy felsorolásban nem is lehet élni a teljesség igényével. A lényeg viszont az lenne, hogy ezen programok közül megtaláljuk a megfelelőt/megfelelőket és alkalmazzuk azokat.
- 34 -
ÖSSZEGZÉS Munkám végére érve, önmagam igazolására, illetve a témakör pontos megismerésének érdekében szakértő segítségét kértem. Ennek keretein belül volt szerencsém Tarjányi Péter íróval és rendőrségi szakértővel beszélgetni, aki rendkívül segítőkészen válaszolt kérdéseimre…
Hogy látja a hajléktalanok általános helyzetét ma Magyarországon? T.P.: Őszintén szólva ez egy eléggé vegyes kép. Azt érzem, hogy ennek egyrészt van egy gazdasági, egy szociológiai és van egy biztonsági, illetve van egy társadalmi elfogadottsági része is. Tulajdonképpen a gazdasági válság miatt, illetve a szociális védőháló hiánya miatt nagyon sok ember keveredik olyan helyzetbe Magyarországon, hogy akár pillanatok alatt az utcán találja magát.
Nekem is van olyan ismerősöm (iskolatársam) aki egy válás, egy devizahiteles történet és egy munkahely elvesztése miatt olyan spirálba került, hogy percek alatt mindenét elvesztette. Ha a társadalmi vonatkozású részt nézem, azt látom, hogy a társadalom nem bír szembenézni azzal, hogy vannak emberek, akik az utcán élnek. Sőt, egyre többen élnek az utcán…
Igazán az a fő probléma, ami a mai politikai életben is megjelent, hogy elkezdődött ezeknek az embereknek a városokból, városközpontokból való kiszorítása. Azaz a „ha, nem látszik valami, akkor az nincs is” elv lépett életbe. Azt látom, hogy nincs a helyén kezelve a helyzetük. A hajléktalan kérdéskör jellemzően pingpong labdaként, különböző szervezetek között (segély szervezetek, a rendőrség, az önkormányzatok, a politika) és különböző társadalmi rétegek között pattog. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy nagyon-nagyon sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de valahogy mindig elmaradnak az eredmények, tehát perpillanat nincsenek érdemleges megoldások Magyarországon.
- 35 -
És nem is lát a jövőben megoldást?
T.P.: De. Nyilvánvalóan az első és legfontosabb a felismerés. Közbiztonsági szempontból nagyon komoly felismerés lenne, hogy ez a kérdés nem csak rendőrségi megoldásokat igényelne. Azzal, hogy lényegében kitoloncolják a hajléktalanokat a perem területekre, nem oldanak meg semmit. Meglehet nézni pl.: Budapest külterületeit, nagyon komoly hajléktalan tömeg jelent meg, velük együtt pedig a bűncselekmények (például: nemi erőszak, autófeltörések, rablások, stb.). Magyarán a belvárosban ugyan nem látszódnak (nincsenek) de elkerültek a lakóövezetek szélébe, ahol ugyanúgy jelen van a probléma. Hogyha ezt felismerik már fél siker. Onnantól kezdve tudomásul kell venni azt, hogy ezeknek az embereknek a létkörülményein javítani kell. Ezt pedig nem elsősorban segélyeken keresztül kell megvalósítani, a lényegi megoldásnak három fokozata van: a megfelelő életkörülmények biztosítása (különböző, államilagönkormányzatilag támogatott szállók) azaz a lakhatás biztosítása, ezt követően valahogy munkához kéne juttatni ezeket az embereket, harmadik szinten pedig a rossz szociális mintának a kiiktatását kell elérni az emberek fejéből, viselkedéséből. Azaz, ezeket az embereket vissza kell vezetni a társadalomba. Ilyen visszavezető programokra számos példát találhatunk akár nyugat-európában, akár a tengerentúlon is. (Ezek a programok egyébként nem csak a hajléktalanokat, de a szinte hajléktalan életet élő szegényeket is segíthetnék).
Tehát akkor, beszélhetünk Magyarországon hajléktalan bűnözésről?
T.P.: Én nem azt mondanám, hogy hajléktalan bűnözés, inkább azt, hogy megélhetési bűnözés van. Mivel a már említett szegény, a társadalomból gazdaságilag leszakadt, de valamilyen hajlékkal rendelkező emberek is ugyanúgy bűnözésből élnek (ahogy a hajléktalanok).
Egyet ért azzal, a felvetéssel hogy lényegében a kényszer viszi rá őket a bűnözésre?
T.P.: Túlnyomó részben igen; de vannak azért extrém, kirívó esetek (pl.: a csepeli hajléktalan gyilkosságok) is.
- 36 -
Tehát akkor a hajléktalanok áldozatoknak vagy inkább bűnözőknek tekinthetőek?
T.P.: Társadalmi és szociológiai szempontból abszolút áldozatnak látom őket. Nyilvánvaló rendőrként máshogy nézem a dolgot; más a küldetés. Egy rendőrnek minden esetben meg kell védenie a magántulajdont, nem nézheti, hogy az adott esetben az elkövető megélhetési bűnöző-e vagy sem. A lopás az lopás, így rendőr szemmel nézve bizony tekinthetjük őket bűnözőknek.
Rendészeti szempontból nézve mi a legnagyobb baj a hajléktalanokkal?
T.P.: Egyrészt az, hogy egyre többen vannak, ezáltal pedig a vagyonellen elkövetett bűncselekmények száma is egyre nagyobb; tehát egy közbiztonsági kockázatot jelentenek. Másrészt, a hajléktalanok hihetetlen módon kiszolgáltatottak más bűnözőknek. Gondolhatunk itt uzsorázáshoz nyújtott segítségre, drogfutárkodásra, bizonyos bűncselekményeknél betölthetnek megfigyelő, felderítő, informátor szerepeket, és így tovább. Azaz, kényszer hatására
segítőkezet
nyújtanak
olyan
részbűncselekményekben,
amelyek
nagyobb
bűncselekményekhez vezetnek, vezethetnek.
Akkor jogos a civil emberek félelme velük kapcsolatban?
T.P.: Persze. Nyilván senki nem örül annak, hogy ha ilyen kétes alakok jelennek meg a lakókörnyezetében, hiszen az emberek féltik családjukat, vagyontárgyaikat. A hajléktalan emberek pedig kiszámíthatatlanok, jó részük ráadásul valamilyen szenvedélybetegséggel is küzd ez pedig egy fajta bizonytalanságot, kockázatot jelent. Az emberek pedig nem szeretik a bizonytalanságot; természetes, hogy félnek…
Véleménye szerint a rendőrség hogy viszonyul az otthontalanná vált emberekhez és helyzetükhöz? Megfelelően kezelik az esetleges problémákat?
T.P.: Egyrészről azt látom, hogy kényszerpályán van a rendőrség, meg vannak a szabályok, amiket be kell tartaniuk. Másrészről, a rendőrségen belüli területi elveknek köszönhetően itt is csak a pingpong labda effektust tudom emlegetni. Ilyen szempontból az egyes rendőri egységek között ide-oda tologatják a hajléktalanokat. (Akiket aztán legkönnyebb börtönbe „helyezni” ezáltal a büntetés végrehajtásra terhelve a várt megoldásokat). - 37 -
Valahol azt érzem, hogy a rendőrség jobban mozdulhatna a megoldás, a megoldási irányok felé. Ilyen megoldási irány lehetne a folyamatos rendőri tájékoztatás/ jelzés, hogy a társadalom rossz irányba tart; vagy esetleg a rendőri vezetők is erősebben gyakorolhatnák javaslattevő, felhívó szerepköreiket… (Hiszen elsőként a rendőrség találkozik az adott problémákkal, ezért is kéne nekik többet beszélniük, jelezniük azokat).
Ennek ellenére a problémák megoldását nem elsősorban csak a rendőrségtől kell várni, hanem magától az államtól, az államigazgatástól, az önkormányzatoktól és természetesen a társadalomtól.
Véleményem szerint a Péterrel készített interjúmmal sikerült egy rövid, de átfogó képet adni a tanulmányom, ezáltal pedig a témakör lényegéről, így ezúton is köszönöm még egyszer is a türelmét és segítségét!
- 38 -
Véleményezés Összességében
nézve
láthatjuk tehát, hogy az úgy nevezett
hajléktalan
problémáról
hazánkban
is
beszélni kell, sőt időt és pénzt ráfordítva
törekedni
kell
a
lehetséges megoldási irányok kidolgozására és támogatására is,
mert
a
helyzet
egyre
súlyosabb. Észre kell vennünk azt, hogy - párhuzamban az állammal, a rendőrséggel (és az egyházzal) - már társadalmi szinten is meg kell tenni bizonyos lépéseket, ahhoz, hogy fejlődés látszódjék e téren. Hiú ábrándokat kergetni azonban nem szabad, a világegyetem történetében mindig is lesznek emberek, akik inkább választják (önmaguktól) az utcai életet vagy éppen a bűnözői utat, mint a dolgos hétköznapokat. Azonban nagy számmal akadnak, akiknek csupán csak egy kis ’ lökésre ’ volna szükségük és boldogan dolgoznának, tanulnának, (stb.) csak hogy ismét társadalmunk részesei lehessenek. Ezektől az emberektől pedig nem tagadhatjuk meg a segítséget!
- 39 -
Zárószó
Munkám során rengeteg új dolgot tanultam és rengeteg tapasztalatot szereztem. Már tudom, hogy semmit sem szabad leáltalánosítani vagy éppen feketén-fehéren látni… A hajléktalanokhoz való hozzáállásom megváltozott, már nem félelemmel közelítek feléjük és szinte magaménak érzem problémáikat; ezáltal remélem, hogy sikerült egy tényszerű és hiteles írást kiadni a kezeim közül, mely elérte a célját és töprengésre késztette Önt (és közvetlen környezetét) kedves olvasó. Nem tagadom, céljaim között szerepel megnyerni ezt a pályázatot, de ennek a témának a megírását a nyereménynél egy sokkal fontosabb dolog inspirálta: felnyitni a társadalom szemét, bízom benne, hogy sikerül…
- 40 -
Köszönetnyilvánítás
Pályázatom és kutatásom nem sikerült volna, ha nem kapom meg a környezetemtől azt a támogatást, amit munkám végéig nap, mint nap kaptam. Ezért köszönettel tartozom páromnak és családomnak, illetve azoknak az embereknek, akikkel dolgozatom soraiban is találkozhatunk, így Nagy Anitának, Gaál Keller Katának, Szabó Líviának és Ihász Tamásnak! Külön kiemelném Szalai Attila tanár urat, akinek hálával tartozom, amiért a gimnázium után is készségesen segíti tanulmányaimat; továbbá Tarjányi Péternek, amiért időt szorított nekem és kérdéseimnek a szorosan beosztott napirendjében, csakúgy ahogy tették ezt, a ’ Homeless of Budapest ’ oldal szerkesztői is: Kiss Ervin Egon és Pivonka Krisztina, Köszönöm!
- 41 -
Az általam elolvasott és felhasznált kutatási anyagok jegyzéke: Irodalom: 2012. évi II. törvény Bíró Gyula – Vadász Anikó: A hajléktalan személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények egyes forrásai (2003) Gyuris Tamás: Hajléktalanság nálunk - és az Unió országaiban Breitner Péter – Gurály Zoltán – Győri Péter: Kérdések és válaszok a hajléktalanságról (2002) Gaál János- A hajléktalanok visszavezetése a társadalomba (2004) Szoboszlai Katalin – Fábián Gergely –Hüse Lajos: Hogyan válnak áldozattá a hajléktalanok? (2008) Gönczöl Katalin: A hátrányos helyzet és a bűnözés (?) Gönczöl Katalin: Bűnös szegények, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (1991) Ferge Zsuzsanna: Szegénység és bűnözés - illetve van-e dezintegrációs és decivilizációs veszély (?) Paár Ádám, Vojtonovszki Bálint: Hajléktalanügyi Országjelentés 2010 – 2011 Iványi Gábor: Hajléktalanok, Budapest, Sík Kiadó (1997) Sárközi Tünde – Szabó Áron: A Kofoed Iskola (2011)
Internetes források: www.zsaru.hu www.police.hu www. kisalfold.hu www.homelessofbudapest.hu www.polgariszemle.hu www.richpoi.com www.homelessworldcup.org www.index.hu www.hvg.hu
- 42 -