Lőrincz József Kommunikációs készség fejlesztése falusi iskolákban Napjainkban is nagy gond a falusi származású tanulók kultúraváltásának a kedvezővé tétele. Az alábbi feladatsorral az a célom, hogy fejlesszem a tanulók kommunikációs készségét, segítsem a népnyelvről a köznyelvre, irodalmi nyelvre való átváltásukat. Azon kívül, hogy tájszógyűjtéssel gazdagítjuk tanulóink aktív szókincsét, stílusukat kifejezővé, árnyalttá tesszük, azt is meg kell tanulniuk, hogy habár szűkebb közösségükben a tájnyelv teljes értékű kommunikációs eszköz, más, például városi környezetben a tájnyelv használata kommunikációs zavart okozhat. Tehát ilyen környezetben ajánlatos közléseikben az össznépi kódot, az irodalmi és köznyelvet használni. Ennek gyakorlására hasznosak a következő módszerek és eljárások: a) Tájnyelvi szöveg (például meseszöveg) átírása irodalmira Ennek egy hatékonyabb változata az elemző átíratás, amely azáltal, hogy magyarázza az átírást, biztosítja a tájnyelvről a köznyelvre való átnevelődést, átváltást. Jó lehetőség erre az alábbi, helyi tájnyelvi stílusban fogalmazott levél átíratása is. A tájnyelvi eredetű helyesírási hibákkal teletűzdelt levél kijavítása a helyesírási készség jobbításán is munkál. Íme, a szöveg:
Tisztölt Üsmeretlen Rókonom! Eső sorban es tudatom, hogy én jól vagyok, melynek párját kévánom a magok számára es. Igaz, hogy most elég jól meg vagyok hűlve, de fenn járok. Azétt írom, hogy üsmeretlen rókon, met azok vagyunk, hiába, no. Édösanyám magyarázta, hogy mü eső unokatestvérök vagyunk Bálint nannyám után, s hogy vigyem el Sanyi bátyámékni azt a pakkot, amit kűdött. Mű most egy leánkával a barátoméknitt vagyunk, itt, Udvarhejt szakiskolás ő es. A pakkba valami gúnya van, a magáé, s az ángyom fejrevaló ruhája, amit a lakodalomkor itthon felejtött vót. Úgy gondotam, vasárnap két órakor emenyünk a barátnémmal, s felkeressük magokot. Valahogy otthon kéne legyenek. Most többet nem írok, maradok a messzi távolba Öcsi 1
A levél antimodell: hogyan nem szabad levelet írniuk majd akkor, amikor hasonló helyzetbe kerülnek. A levél elemző átíratásakor tanulóim levélírási stílust is tanultak. Azt, hogy levelüket ne kezdjék, és ne fejezzék be a régi levélminták fordulataival, mert a logikátlan szövegalkotás miatt nevetségessé válhatnak. A levélíró például jól van, melynek párját kívánja a címzettnek, de – beteg, náthás! Marad a „messzi távolban”, de az is csak itt van, Udvarhelyen. Azt a tanulságot is levonjuk, hogy jó, ha a levelet teljes nevünkkel írjuk alá. Fogalmazási pontatlanságtól is óvom tanítványaimat: e levélben nem tudjuk például, ki a szakiskolás, a barát-e vagy a „leánka”. Tanulóink is megérzik, hogy a tájszavak, a tájnyelvi ejtés írásos rögzítése ez esetben műveletlenségről, nyelvi gondatlanságról tanúskodik. b) Esettanulmány A nyelvi beilleszkedést szolgálja a következő szerepjátszással ötvözött párbeszéd
Elárusító: Tessék! Mit kér néni? Falusi néni: Egy ruhát. Elárusító: Férfinak vagy nőnek? Néni: Magamnak. Elárusító: Tessék. Ez a szín jó lesz? Néni: Jaj, hát ez köntös, nekem fejre való ruha kell! A tanulóknak meg kell fejteniük, mi a félreértés oka: az, hogy a székely tájnyelvben a „ruha” fejkendőt jelent. Vö.: ruha ‘fejkendő’, kicsi ruha ‘zsebkendő’, hárászruha ’hárászkendő’. c) Szó- vagy írásbeli fogalmazási feladat
Nagyapád hazaérkezett egy rokoni látogatásról. Beszélgess el vele! Ez a gyakorlat azon kívül, hogy tudatosítja: családtagjaikkal beszélve falusi tanulóink használhatják tájnyelvüket, jó alkalom a párbeszéd gyakoroltatására, egyes, a beszédtől idegenkedő tanulónk aktivizálására. Használhatjuk szerepjátszásszerűen is. 2
d) Tájszó szinonimagyűjtés Az árnyaltabb nyelvhasználatra nevelés a stílusnevelés jó eszköze. A talált rokon értelmű szavakat mondatba vagy fogalmazásba is foglaltatom. Példa a gyűjtésből:
– körte: körtöve, vackor – burgonya: pityóka (a krumplinál is szebb hangzású) – aludttej: savanyótej – nyújtófa: laskasirittő – kertkapu: vetegető, lésza Így tudatosítjuk, hogy a tájnyelvi szavak használatának stílusalakító szerepe van, főleg falusi környezet leírására, népi szereplő jellemzésére alkalmasak. e) Egy népi hős tájszavainak gyűjtése A gyűjtés nagyon jó alkalom a nyelvi, irodalomtörténeti, stilisztikai ismeretek összekapcsolására (például Tamási, Móricz műveiben). Ez is a szóválogatás stílusalakító szerepének megfigyeltetésére szolgálhat. f) Esettanulmány a maga névmás helyes használatára Feladatlap
Egy tanuló sikeres felvételi után az egyik udvarhelyi középiskola tanulója lett. Mivel már iskolánknál megszerette az olvasást, a líceum könyvtárát is gyakran látogatta. Egyszer, amikor kissé késve vitte vissza a könyveket, Magdi néni, az idős könyvtárosnő rászólt: – Máskor idejében hozd vissza majd a könyveket, fiam! – Hát maga mondta, hogy nem baj, ha késem valamennyit, csak sokat ne késsek! A könyvtárosnő, talán fáradt is volt, ingerülten így szólt rá: – Látszik, fiam, hogy falusi vagy, még beszélni sem tudsz rendesen. Barátunk elvörösödött, megszégyenülve távozott. Az udvaron félrehúzódott egy padra egyedül, és gondolkozott. Nem értette, miért szégyenítették meg.
3
Üljetek le mellé, segítsetek neki! 1. Ki hibázott, és miben? (3–5 mondat) 2. Mi a véleményetek az esetről? (5–10 mondat) A megoldások kapcsán tisztázzuk, hogy a te, ti névmással csak azok nevét helyettesíthetjük, akiket tegezünk. Másokat az ön-önök, maga-maguk névmással szólítunk meg. Ehhez még hozzá szoktam fűzni, hogy a köznyelvben általában a hasonló életkorúak magázzák egymást. Tájnyelvünkben nincsen használatának életkorhoz kötöttsége, de az ilyen használat városi környezetben parasztinak, udvariatlannak számít. Ezeket tudva tanulóink egy részénél megszületik a helyes válasz: 1. Vétett a tanuló a maga névmás használatában, amelyet városi környezetben különböző életkorúak között nemigen alkalmaznak, így a műveletlenség képzetét keltheti. Helyesebb lett volna, ha a fiú a maga névmás helyett a könyvtárosnő nevét használja. Így: Magdi néni mondta, hogy… 2. Az idős könyvtárosnőben is több türelem, megértés kellett volna, hogy legyen. Azon kell igyekeznünk, hogy nyelvileg igényes környezetben a köznyelv, az irodalmi nyelv követelményeinek megfelelően beszéljünk. Falusfeleinkkel, falusi környezetben beszélhetünk a helyi tájnyelv szabályai szerint. A problémahelyzet megértése után általában különböző vélemények születnek. Ha a tanulók nem haladnak az általam várt irányba, segítem őket népi szituációs szövegekkel: – Szerusz, Jóska, hazajöttél? Hogy vagytok? – Mü jól, hát magok, Pista bácsi? Vagy: – Ettél-e, fijam? – Én nem, hát maga, édösanyám? g) Feladatlap A tájnyelvi sajátosságok felismerésének, a közlés körülményei függvényében való használatuk készségének a felmérésére. 1. Nyelv-e a tájnyelv? (Nyelv, nyelvváltozat, mert egy közösség tagjai között a közlést szolgáló sajátos jelrendszer.) 4
2. Nevezd meg tájnyelvedet! Melyek a legfontosabb hangtani sajátosságai (példákkal illusztrálva)? (Például az udvarhelyi székely nyelvjárás Kányád és Székelyderzs vidéki változata). Főbb hangtani sajátosságai: – ö-zés: embör, gyermök, kendör, – az ë gyakori használata: mëntek, szëm, viszëk, vësz. 3. Adj példát tájnyelved néhány alaktani sajátosságára! 4. Írj ötsornyi szöveget tájnyelvjárásodon! 5. Húzd alá a helyes formát!
El kell mennem. El kell menjek. El kell, hogy menjek. 6. Írd le tájnyelved tíz szavát! Értelmezd őket köznyelvi megfelelőikkel! 7. Mi az, amit a tájnyelvedben szebbnek tartasz a köznyelvinél, javasolni mernéd köznyelvivé válását? Indokold! 8. Milyen körülmények között ajánlatos tájnyelvünket használni? (Ha tájnyelvünket jól ismerő beszélgetőtárssal beszélünk, olyan környezetben, ahol tájnyelvünket beszélik, falun.) h) Diktálás Tanulóim dolgozatainak tájnyelvi eredetű hibás szavaiból. Például: bossó, pallag, tolló, lapi, asszon, leán, onné, sorkollat, ököt, nezem, juttam, szegén, esszehitta, szöllőé, térgyem, utánna, kalán, onoka, tölle, ámos, kerbe, tornánc, dógozik, ekéreztem, hargas, vélle stb. A diktált szót a táblára írjuk fel. Problémahelyzet: Helyes-e? Miért? Melyik a helyes alakja? Csak a helyes alakot rögzítjük a tanulók füzetében jelezve a tájnyelvi megfelelőt is. Néha azt is tapasztalom, hogy a nyelvi választékosságra törekvő tájnyelvi alapkultúrájú tanulók túllőnek a célon, úgynevezett hiperurbanizmusokat használnak. Gyűjteményemben erre ilyen példákat találok: hadja, becsipedt, azd (azt), mendtünk. Hasonló megnyilvánulás a betűejtés (any-juk, al-ja, él-jen) és a választékosnak hitt -suk, -sük toldalékos alakok használata kijelentő módban: fűtsük, szeressük, üssük stb. Figyelmes, kitartó nyelvi nevelőmunkával azonban e hibák is kiküszöbölhetők. 5
Következtetés. A választékosabb nyelvi formákra való törekvés nem mindig valósul meg zökkenőmentesen tanulóink nyelvhasználatában. A tájnyelvi nyelvhasználatból következetesen csak akkor tudnak kilépni, ha megfelelő nyelvismeretük és kellő köznyelvi gyakorlatuk van. Tehát igen fontosak a nyelvi átmenetet biztosító, a fentiekhez hasonló gyakorlatok.
6
