KOMMENTÁR TARTALOM MAGYAROK ÉS SZLOVÁKOK

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

·

11:35 AM

Page 1

·

KOMMENTÁR KÖZÖSSÉG

HAGYOMÁNY

SZABADSÁG

TARTALOM 2008|6 Samuel Gregg: Hitelválság és jellemválság – A pénzügyi válság erkölcsi dimenziói (Halm Tamás fordítása)

3

MAGYAROK ÉS SZLOVÁKOK

Miroslav Michela: A múlt felidézése és kanonizálása – Történelmi emlékezet, a nyolcas évfordulók és a szlovák történetírás Demmel József: „…békévé oldja az emlékezés”? Historiográfiai vázlat a magyar kapcsolattörténet-írásról

15 26

MÛHELY

Megadja Gábor: A hagyomány fenomenológiája – Egy lehetséges megközelítés

TOTÁLIS MÚLT

Mikó Zsuzsanna: Az iskolák államosításának politikai elõkészítése

30 40

MAGYAR ALAKOK

Filep Tamás Gusztáv: Wotan nem áll meg Sopronnál – Jegyzetlapok Fenyõ Miksáról Szegedy-Maszák Mihály: Babits nemzetfelfogása

50 60

HONI FIGYELÕ

Szabó Márk: Virtuális erõ és valóságos gyengeség – A jobboldali radikalizmus Magyarországon

70

LELET

Martin J. Hillenbrand budapesti nagykövet feljegyzése az amerikai külügyminisztériumnak 1968-ban (bev. és ford. Borhi László)

79

RE:CENSOR

Böszörményi Nagy Gergely: Hit, hiúság, hatalomvágy – John Lewis Gaddis munkássága

VITA

Karsai László: A magyar holokauszt-történetírásról Gyáni Gábor: Egy magyar holokauszttörténész portréjához Frojimovics Kinga: Helyünk a holokauszt történetírásában a jeruzsálemi Yad Vashembõl nézve Gyáni Gábor: Gondatlan olvasatok – Megjegyzések Frojimovics Kinga vitacikkéhez

86 91 105 113 117

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 2

2 0 0 8 | 6

–

T

A R T A L O M

SZEMLE

Hatos Pál: Ravasz László emlékezete (a Dunamelléki Református Egyházkerület konferencia-kötetérõl) 119 L. Simon László: A portrévá lett arc (E. Csorba Csilla Ady fotóit egybegyûjtõ kötetérõl) 122 Számunkat E. Csorba Csilla Ady – A portrévá lett arc (Ady Endre összes fényképe) címû könyvébõl származó fényképekkel illusztráltuk (Petõfi Irodalmi Múzeum, 2008). Köszönjük a PIM segítségét.

Lapunk megjelenését Tombor András, a Biczi és Tuzson Ügyvédi Iroda, a Barankovics István Alapítvány, az E-On Hungária Zrt., az ERP Consulting Kft., a Nézõpont Intézet Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

KOMMENTÁR kéthavonta megjelenõ közéleti és kulturális folyóirat Szerkeszti a szerkesztõbizottság: Ablonczy Balázs (fõszerkesztõ), Czibere Károly, Hatos Pál, Mike Károly, Ötvös István, L. Simon László Fõmunkatárs: Pesti Sándor és Benkõ Levente Csongor Olvasószerkesztõ: Csillag István Kiadja a Kommentár Alapítvány (1364 Budapest, Pf.: 78.) www.kommentar.info.hu, e-mail: [email protected] Szerkesztõségi titkár: Zsumbera Árpád Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Lapterv: Artinpress Tördelés: Syrena Bt. Nyomdai elõállítás: Kapitális Nyomda, 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út 14. A lap megvásárolható a Lapker Rt. elárusítóhelyein. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága VIII. kerület Budapest, Orczy tér 1. Elõfizethetõ postán, kézbesítõnél, e-mailben: [email protected], faxon: (06-1) 303-3440 ISSN 1787-6974

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 3

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

Samuel Gregg HITELVÁLSÁG ÉS JELLEMVÁLSÁG A pénzügyi válság erkölcsi dimenziói Bevezetés „Kevés egyéb szükséges ahhoz, hogy egy államot a bõség legmagasabb fokára juttasson a legalacsonyabb barbárságból, mint béke, könnyû adók és megfelelõ igazságszolgáltatás: minden más a dolgok természetes folyásából létrejön.”1 Adam Smithnek alapvetõen igaza volt, amikor a fenti tömör mondatban summázta az általános gazdasági jólét kialakulásának elõfeltételeit. Mégis, ha van tanulság, amelyet levonhatunk a jelenlegi pénzügyi válságból, akkor az az, hogy a piaci kapitalizmus helyes mûködése szempontjából az is kulcsfontosságú, hogy az emberek többsége kifejlesszen magában és gyakoroljon néhány alapvetõ erényt. Smith maga nagyon is tisztában volt ezzel: az 1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága (An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations) valójában csak egy korábbi munkája, az 1759-es Az erkölcsi érzelmek elmélete (The Theory of Moral Sentiments) fényében értelmezhetõ helyesen. A jelenlegi pénzügyi válság közkeletû értelmezéseit tekintve azonban félõ, hogy a sokféle magyarázat között éppen ez az alapvetõ tanulság fog elsikkadni. Bár szólamok szintjén sokan kárhoztatják a Wall Street-i bankárok és társaik kapzsiságát, ritka az olyan elemzés, amely komolyan foglalkozna a válság erkölcsi dimenziójával. Természetesen szólásra emelkedtek olyan nagy tekintélyû személyiségek, mint a canterburyi vagy a yorki érsek, s ez így is van rendjén: az egyházi vezetõknek joga és feladata, hogy a végsõ igazságok hirdetésén túl a napi események által felvetett erkölcsi dilemmákra is reflektáljanak, feltéve persze, hogy kellõ tájékozottságot szereztek a kérdést illetõen.2 Az említetett fõpapok megszólalásaiból azonban sajnos az derült ki, hogy nincsenek tisztában olyan alapvetõ pénzügyi fogalmakkal, mint a kamatláb vagy a fedezetlen eladás.3 Valójában olyan jelenségeket állítottak pellengérre, amelyek marginálisak a válság gazdasági és morális értékelése szempontjából. Ezért attól tartok, hogy megszólalásaik inkább hátráltatják, mint segítik a válság erkölcsi szempontú elemzését. 1 Az Adam Smithnek tulajdonított gondolat forrása Stewart DUGALD: Account of the Life and Writings of Adam Smith = Adam SMITH: Essays on Philosophical Subjects, 1795, xviii. (A magyar fordítást a következõ helyrõl vettük át: RÓZSÁS Tamás: Hogyan mentheti meg a helyes adópolitika a deficites költségvetést?, Polgári Szemle 2007. június. – A ford.) 2 Lásd Rowan WILLIAMS: Face it: Marx was partly right about capitalism, Spectator 2008. szeptember 24.; John SENTAMU: Speech to The Worshipful Company of International Bankers Dinner, 2008. szeptember 24. (www.archbishopofyork.org/1980). 3 A fedezetlen eladás („shortolás”) során egy tõzsdén kereskedõ személy vagy cég csekély díj ellenében kölcsönvesz egy részvényt, amelyet azonnal el is ad abban bízva, hogy a részvény árfolyama a jövõben csökke-

3

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 4

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

Lassan egy éve, hogy a hitelválság elindult az egész világgazdaságot megrengetõ útjára. Talán még sosem éreztük ennyire élesen, hogy a gazdaság egészséges mûködése végsõsoron a hitelrendszer zökkenõmentes mûködésén alapul, s a hitelezési hajlandóság hirtelen elapadása alapjaiban rázza meg az egész gazdaságot. 2007 augusztusa óta számtalan bank és pénzügyi vállalat ment csõdbe. Az amerikai jegybank mintegy 80%-os részesedésre tett szert Amerika legnagyobb biztosítócégében, az AIG-ban. Az eleddig implicit állami garanciával, de más szempontból elvileg piaci alapon mûködõ jelzálogpiaci óriások, a Freddie Mac és a Fannie Mae sorsa az államosítás lett. Amerika- és Európa-szerte pénzügyi vállalatok dollár- és eurómilliárdokat írtak le veszteségként. Európában és Amerikában számos kormány példátlan lépésként arra készül, hogy meghatározó részesedéseket szerezzen a megmentésre szoruló bankokban. Ami pedig az emberi sorsokra gyakorolt közvetlen hatást illeti: világszerte több mint 100 000 pénzügyi dolgozót bocsátottak el. Egész életpályák törtek meg. Általános a félelem: kik lesznek a válság következõ áldozatai? A válság szigorúan közgazdasági keretek közötti értelmezésére számos kísérlet született: egyesek a „túlzott kockázatvállalást”, mások az „értékpapírosított hitelek illikviddé válását” hibáztatják, megint mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a hedge fundoknak a kedvezõtlen klímában egyre több letétet kellett felmutatniuk, s ezért a jó befektetéseik egy részét is likvidálniuk kellett. Ezek a zsargonba bújtatott magyarázatok közgazdasági szempontból a válság számos összetevõjét jól ragadják meg. A technikai-tudományos nyelvezet azonban könnyen elvonhatja a figyelmünket a válság emberi dimenziójáról. A pénzügyi cégeket ugyanis – a piac más szereplõihez hasonlóan – nem arctalan bábok, anonim csoportdinamikák, és nem is világuralomra törõ titkos csoportok irányítják (ahogy azt az antiszemiták és az összesküvés-elméletek kedvelõi hiszik). A világ tõzsdéit valódi emberek és az õ emberi döntéseik, magatartásuk mozgatják. Emberek, akik értéket teremtenek, ösztönzõkre reagálnak, gyakran jóhiszemûen tévednek, s néha bizony felelõtlenül, sõt erkölcstelenül viselkednek. A következõkben szeretném sorra venni a válság azon tényezõit, amelyekkel kapcsolatban nagy bátorsággal állíthatjuk, hogy erkölcsi hiányosságokra (erkölcsileg kétes döntésekre és jellemhibákra) vezethetõk vissza. Mindeközben természetesen feltételezem, hogy létezik erkölcsi értelemben vett jó és rossz, s az ember – többek között józan esze segítségével – képes ezek megkülönböztetésére. Abból indulok ki továbbá, hogy az emberek és az emberek alkotta intézmények képesek szabad akarattal döntéseket hozni, s így végsõsoron urai saját sorsuknak. Ezek a feltételezések talán magától értetõdõnek és triviálisnak tûnnek, de nem szabad elfelednünk, hogy a nyugati értelmiség jelentõs része – talán többsége – nagyon is hevesen vitatja ezeket a premisszákat. Ez részben egyszerûen annak a hol puha, hol kemény relativizmusnak a következménye, amely mind az értelmiségi gondolkodásban, mind a szélesebb közvéleményben uralkodik. Véleményem szerint azonban van egy másik ok is, mégpedig az, hogy a Keynest követõ („posztni fog. Ezután a már csökkent árfolyamon visszavásárolja a részvényt, és visszaadja annak, akitõl kölcsönvette. A „shortoló” így az árfolyamesésbõl profitál. – A ford.

4

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

A M U E L

G

11:35 AM

R E G G

:

H

Page 5

I T E L V Á L S Á G

É S

J E L L E M V Á L S Á G

keynesiánus”) közgazdasági iskolák a közgazdaságtudomány figyelmét a makrogazdasági mutatószámok felé irányították, s eközben figyelmen kívül hagyták, hogy a gazdasági döntéseket végsõsoron emberi lények hozzák, akik korántsem mindig erkölcsös vagy racionális módon döntenek. Mindnyájan tudjuk, hogy a pénzügyi összeomlást nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Szerepet játszott az amerikai jegybank laza monetáris politikája, a bankok túlzott tõkeáttétele, az amerikai subprime4 jelzálogpiac összeomlása, hogy a New Deal „társadalommérnöki” szellemisége által ihletett, a szociálpolitikai célokat az üzleti szempontokkal végzetesen vegyítõ behemótokat, a Fannie Maet5 és a Freddie Macet6 ne is említsem. Az alábbiakban azonban a krízis két, morális szempontból különösen fontos aspektusára összpontosítok: egyrészt a monetáris politika és a jelzálogpiac kérdéseire, másrészt pedig az értékpapír-minõsítõ cégek tevékenységére. Végül kitérek arra, hogy mi lehet számunkra a hitelválság – talán kellemetlen, de fontos – tanulsága: biztonságos hitelezés csak akkor lehetséges, ha az ügyletekben részt vevõ személyek szigorúan követnek bizonyos alapvetõ erkölcsi szabályokat.

Prudentia (bölcs körültekintés) Mielõtt vizsgálat alá vennem ezeket a kérdéseket, szeretném tisztázni, hogy milyen is az az etikai „szemüveg”, amelyen keresztül vizsgálni fogom õket. Az egyik alapvetõ munkahipotézisem az lesz, hogy ami közös a legtöbb szóbanforgó morális vétekben – legyen szó hamis adatok feltüntetésérõl a hiteligénylésekben, gondatlan hitelbírálatról, nyilvánvalóan hitelképtelen ügyfelek politikai nyomásra történõ meghitelezésérõl vagy nagyon is részrehajlóan elkészített értékpapír-minõsítésekrõl –, az a prudentia, a bölcsesség, a gondos, körültekintõ elõvigyázatosság hiánya.7 Az antikvitás és a keresztény középkor filozófusai, különösen Aquinói Szent Tamás a prudentiát8 az összes erény forrásának és mértékének tekintették: auriga virtutumnak, az erények kocsisának nevezték. 4 A banki gyakorlatban azokat a hitelfelvevõket sorolják a subprime („másodrendû”) kategóriába, akiknél az át-

lagosnál jóval magasabb a nemfizetés veszélye. Az ilyen ügyfeleknek a bankok egy része egyáltalán nem nyújt hitelt, mások pedig speciális feltételek (jellemzõen a normálisnál jóval magasabb kamatláb) mellett. – A ford. 5 Hivatalos nevén Federal National Mortgage Association (FNMA): egy elvileg piaci alapon, de kormányzati támogatással mûködõ pénzügyi szervezet, amelynek eredeti funkciója az volt, hogy megvásárolja és értékpapírosítva továbbadja a más bankok által folyósított jelzáloghiteleket, ezzel biztosítva a jelzálogpiac likviditását és – legalábbis elvben – megkönnyítve a saját lakáshoz jutást amerikai családok százezreinek. – A ford. 6 Hivatalos nevén Federal Home Loan Mortgage Corporation (FHLMC): a Fannie Mae „testvércége”, hasonló tevékenységi körrel és funkcióval. – A ford. 7 A prudentia erényének részletes taglalása természetesen meghaladja e tanulmány kereteit. Az alábbi, laikus számára hasznos bevezetést a Wikipédia vonatkozó szócikkére támaszkodva készítettem (http:// en.wikipedia.org/wiki/Prudence). 8 A prudentiát mint erényt hagyományosan „bölcsesség”-ként vagy „okosság”-ként fordítjuk. A mai angol prudence szó azonban inkább egyfajta elõvigyázatosságot, bölcs, megfontolt körültekintést, óvatosságot jelent. Mivel a szerzõ az antik és a mai angol szóhasználat között nem tesz különbséget, a prudence szót akár bölcsességnek, akár elõvigyázatosságnak fordítani félrevezetõ lenne. Ezért a kifejezést minden esetben a latin eredetivel, vagyis a prudentiával adjuk vissza. – A ford.

5

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 6

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

A prudentia az összes erény okozója, forrása abban az értelemben, hogy az erények, amelyek az egyének mint személyek (vagyis értelemmel és szabad akarattal bíró teremtmények) „tökéletesített képességei”, csak a prudentia, vagyis a helyes döntések meghozatalának tökéletesített képessége birtokában fejleszthetõk ki. Az egyén a mértékletesség erényét például csak akkor tudja gyakorolni, ha prudentia birtokában képes helyesen megválasztani, milyen lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy ösztönös vágyait uralni tudja. A prudentia az erkölcsi erényeknek mértéke is, amennyiben az erkölcsileg jó cselekedetek modelljeként szolgál. Egy tõzsdei kereskedõ például a tapasztalata és a rendelkezésére álló adatok alapján úgy dönt, hogy hasznos, ha az A részvényt holnap délután ötkor eladja, a B részvényt pedig ma megveszi. Ennek a döntésnek a tartalma (a részvény fajtája, a tranzakció volumene, idõpontja és a végrehajtás módja) a prudentia terméke. A döntés végrehajtása más erények gyakorlását is igényelheti: például a bátorságét (a kockázatvállaláshoz) vagy az igazságosságét (amennyiben a kereskedõ azért végzi megfelelõen és lelkiismeretesen a munkáját, mert az igazságosság rendje szerint ezzel tartozik a cégének és saját családjának). Mint minden erénynek, a prudentiának is megvannak a maga alkotóelemei, amelyeknek egyszerre kell jelen lenniük ahhoz, hogy a szóbanforgó erény teljes vagy tökéletes megvalósulásáról beszélhessünk. A prudentia esetében ezek az alkotóelemek a következõk. – Intelligentia: az alapvetõ erkölcsi elvek (például „ne lopj!”) értelmi megragadása. – Docilitas (tanulékonyság): ez egyfajta nyitottság a világ sokszínûségére, változatosságára; képesség arra, hogy az ember megkérdõjelezze a bevett dolgokat, a közvélemény ítéletét, és hajlandóság arra, hogy az egyén mások tapasztalatait is felhasználja prudens döntések meghozatalához. A docilitas tulajdonképpen a helyesen értelmezett alázatosság egyik vetülete. – Óvatosság: hajlandóság a kockázatvállalásra úgy, hogy a kockázatot igyekszünk minél inkább mérsékelni. – Ratio (diszkurzív okoskodás): az alternatívák felkutatására és okos mérlegelésére való hajlandóság. – Providentia (elõrelátás): az a képesség, hogy felmérjük, vajon egy-egy cselekvés a célunk megvalósításához vezet-e vagy sem. – Memoria (emlékezet): éles, pontos emlékezõtehetség (ahol a pontosság a valósághoz való hûséget jelenti). – Solertia (éleselméjûség, leleményesség): a képesség, hogy egy helyzetet mások segítsége nélkül, gyorsan felmérjünk és megítéljünk. – Körültekintés: a képesség arra, hogy döntésünk során minden fontos körülményt figyelembe vegyünk, ugyanakkor ne bénítson meg minket a döntésképtelenség. Az alkotóelemeinek áttekintésével közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük, mi köze is van a prudentiának a pénzügyi válsághoz. Ha egy kereskedelmi banki szakember nem sajátítja el fokozatosan e tulajdonságok mindegyikét (vagy legalább nagy részét), akkor vagy igen rövid pályafutásnak néz elébe, vagy pedig nagyon rossz és káros döntések so6

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

A M U E L

G

11:35 AM

R E G G

:

H

Page 7

I T E L V Á L S Á G

É S

J E L L E M V Á L S Á G

rozatát fogja meghozni munkakörében. S minden bizonnyal ugyanezekre a tulajdonságokra van szüksége egy jegybanki döntéshozónak is, különösen azért, mert a monetáris politika a világ egyik legkevésbé egzakt tudománya.

A monetáris politika és a jelzáloghitelek Viszonylag sokan tudják, hogy a hitelválság valamiképpen az egyesült államokbeli ingatlanpiaci buborék9 kipukkanásának a következménye. Az is széles körben ismert tény, hogy a buborék kipukkanásáért jelentõs részben a subprime jelzáloghitel-piac ugrásszerû kibõvülése, majd 2006 közepén kezdõdõ összeomlása a felelõs. Sokan azonban nem ismerik fel e két esemény és a monetáris politika alakulása közötti szoros kapcsolatot. Az amerikai jegybank (közkeletû nevén a Fed) ugyanis jelentõsen hozzájárult az ingatlanpiaci buborék kialakulásához, éspedig azzal, hogy a 2000-es évtized elsõ éveiben csökkentette és tartósan alacsonyan tartotta az irányadó kamatlábat. A jegybank célja az volt, hogy az alacsony kamatlábakkal élénkítse a gazdaságot, ellensúlyozva a dot-com-buborék 1999-es kipukkanásának a hatását, s ezért 2000 és 2003 között 6,5%-ról 1%-ra csökkentette az irányadó kamatlábat. A Fed abban a hitben élt, hogy alacsony inflációs környezetben nyugodtan megteheti ezt a drasztikus lépést. A probléma az volt, hogy a Fed inflációs adatai tévesek, vagy legalábbis félrevezetõek voltak. Gyakran hallani azt az alapelvet, hogy a jó jegybankárnak mindig szkeptikusnak kell lennie a statisztikai adatokkal szemben. Az amerikai jegybank vezetõi azonban nem voltak elég elõvigyázatosak, és túl sokáig túl alacsonyan tartották a kamatlábakat. „Olcsó pénzzel” árasztották el a gazdaságot, amely pénznek jelentõs része az ingatlanpiacra áramlott és az ingatlanbuborékot növelte (alacsony kamatlábak mellett ugyanis jobban megérte hitelt felvenni). Az amerikai jegybank véleményem szerint kétszeresen hibázott. Egyrészt azt a téves monetáris politikai alapelvet követte, hogy a recessziókat minden lehetséges eszközzel el kell kerülni; holott a valóságban idõrõl idõre kifejezetten szükség van a recessziókra ahhoz, hogy például a termelési szerkezet, a tõkeallokáció hatékonyabbá válhasson. Másrészt intézkedései során elmulasztotta a prudentia, a bölcs körültekintés gyakorlását, különösen ami az elõrelátást, az óvatosságot, az alázatosságot és a diszkurzív okoskodást illeti. Hasonló erkölcsi mulasztásoknak lehettünk tanúi a jelzálogválság más szereplõinél is, különösen a hitelezõknél és a hitelfelvevõknél, továbbá azoknál a politikusoknál, akik védelmükbe vettek a Fannie Mae és a Freddie Mac felelõtlen hitelezési gyakorlatát. Az általános vélekedés szerint a lakáspiac összeomlását az okozta, hogy a subprime hiteleket felvevõ, rossz gazdasági helyzetû ügyfelek egy idõ után nem voltak képesek visszafizetni a magas hitelkamatokat. Ez azonban csak részben igaz. Ugyanis sok viszonylag jómódú 9

Ingatlanpiaci buborékon azt a jelenséget értjük, amikor az ingatlanok ára – mintegy öngerjesztõ folyamatként – irracionálisan magasra emelkedik. A buborékok elõbb-utóbb kipukkannak, s ilyenkor rohamos árcsökkenés következik be. – A ford.

7

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 8

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

ember is vett föl subprime feltételek mellett hitelt „befektetési” céllal, vagyis a hitelbõl vásárolt ingatlan értékének a növekedésében bízva. Szerencsétlenségükre azonban ezt éppen az ingatlanpiaci buborék kipukkanása elõtt tették. Természetesen nagyfokú naivitás volt azt gondolni, hogy az ingatlanárak az idõk végezetéig a buborékra jellemzõ évi 11%-os rátával fognak emelkedni. De a hitelfelvevõk jelentõs része még ennél is súlyosabban vétett a prudentia követelményével szemben. A BasePoint Analytics 2008. eleji elemzése szerint a korai bedõlõk10 majdnem 70%-a szándékosan hamis adatokat adott meg a hiteligényléskor – vagyis hazudott az olyan, a hitelképesség vizsgálata szempontjából kulcsfontosságú adatokat illetõen, mint a jövedelem, vagyon vagy a háztartás tartozásai. Ez azt jelenti, hogy számos jelzáloghitelt – amelyekre aztán jóval bonyolultabb pénzügyi termékek is ráépültek – valójában hamis adatok alapján ítéltek meg. Sajnos sok bank és egyéb hitelezõ szervezet gondatlan módon szinte egyáltalán nem vizsgálta a hitelkérelmekben megadott adatok valóságtartalmát. Ezzel megszegték kötelességüket, amellyel az igazságosság kritériuma szerint a részvényeseiknek tartoztak. Sok hitelezõ az általa nyújtott jelzáloghiteleket úgynevezett jelzáloghitel-alapú értékpapírokká konvertálta, melyeket aztán jelentõs haszonnal adott el befektetési bankoknak és spekulatív befektetési alapoknak (hedge fundoknak). A hitelezõk annál több ilyen értékpapírt tudtak kibocsátani, minél több jelzáloghitelt folyósítottak, ráadásul az értékpapírosítás révén a bedõlés kockázatát is áthárították az értékpapírok megvásárlóira. Így túlontúl nagy volt a kísértés, hogy a kockázatokat figyelmen kívül hagyva próbáljanak minél több hitelt kihelyezni. A hitelbírálati sztenderdek általános lazulása azonban legalább részben a kongresszus által hozott szerencsétlen törvények eredménye is volt. A mára hírhedté vált Community Reinvestment Act (közösségi újrabefektetési törvény) például – esélyegyenlõség-teremtési célzattal – kötelezte a bankokat arra, hogy a kis jövedelmû emberek számára is nyújtsanak lakáshiteleket. Ezek az „esélyegyenlõségi” hitelek a subprime hiteleknek csak mintegy negyedét tették ki, és a nemteljesítési arányuk sem volt kiemelkedõen rossz. Mégis, jelenlétük a piacon hozzájárult a hitelbírálati sztenderdek általános lazulásához, amit csak támogattak és bátorítottak a különbözõ civilszervezetek, valamint egyes kongresszusi képviselõk és szenátorok, akiknek szeme elõtt az a cél lebegett, hogy a szociálisan hátrányos helyzetû családok saját házhoz, lakáshoz jussanak – figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezek a kis jövedelmû családok nagy valószínûséggel nem lesznek képesek a részletek visszafizetésére. A problémát tovább súlyosbította a Fannie Mae és Freddie Mac üzletpolitikája. A két jelzálogpiaci óriás többek között azzal foglalkozott, hogy hiteleket vett meg más, kisebb bankoktól. Míg eredetileg természetesen jobb minõségû hiteleket vásároltak meg, a ’90-es évek végétõl kezdve vállaltan és tudatosan nyitottak a kétesebb hitelek felé. 1999ben a Fannie Mae kísérleti programot indított 24 amerikai regionális bank részvételével, amelynek keretében tulajdonképpen azt vállalta, hogy a résztvevõ bankok által a subprime ügyfeleknek nyújtott lakáshiteleiket megvásárolja, mintegy átvállalva tõlük a kockázatot. A Fannie Mae deklarált célja ezzel a lépéssel az volt, hogy a gyengébb hitelképességû ügy10

Vagyis azok az ügyfelek, akik a hitel futamidejének elsõ hónapjaiban fizetésképtelenné váltak.

8

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

A M U E L

G

11:35 AM

R E G G

:

H

Page 9

I T E L V Á L S Á G

É S

J E L L E M V Á L S Á G

felek lakáshitelhez való jutását támogassa, különösen az etnikai kisebbségek körében és az alacsony jövedelmûek körében. A Fannie Mae ezzel valójában nyitott kapukat döngetett, az 1990-es évek konjunktúrája alatt ugyanis jelentõsen nõtt a ház- és lakástulajdonosok aránya a kisebbségi csoportokban. 1993 és 1998 között 87,2%-kal nõtt a spanyol ajkúak által felvett lakáshitelek száma. Ugyanez a szám az afroamerikaiak esetében 71,9%, az ázsiai származásúak esetében pedig 46,3% volt. Vagyis a gazdasági fejlõdés automatikusan azt eredményezte, hogy a kisebbségi csoportok lakáshelyzete javult, s a valóságban nem volt szükség a Community Reinvestment Act, illetve a Fannie Mae és a Freddie Mac által bátorított felelõtlen hitelezési politikára. A problémát tovább fokozta, hogy a Community Reinvestment Actet a Fannie Mae és Freddie Mac arra használta föl, hogy politikai támogatást szerezzen a subprime hitelezési tevékenysége növeléséhez. A folyósított lakáshiteleket értékpapírosították, majd saját spekulatív befektetési alapjukon keresztül busás haszonnal értékesítették. Bár a 2000-es évtõl kezdve számos pénzügyminiszter próbált gátat szabni a Fannie Mae és a Freddie Mac egyre felelõtlenebb hitelezésének, a jelzálogpiaci óriások politikai kapcsolataiknak köszönhetõen ki tudták védeni ezeket a próbálkozásokat. A 2000-es év végére a folyósított hiteleknek majdnem felét tették ki a subprime ügyletek. A Fannie Mae és a Freddie Mac vezetõi mindeközben dollármilliókat adományoztak kampánytámogatás formájában a képviselõház és a szenátus bankügyi bizottságaiban ülõ politikusoknak.11 Ezek után nem meglepõ, hogy minden kísérlet, amely a két jelzálogpiaci óriás megzabolázására irányult, elbukott e bizottságok ellenállásán. Mindezek után újra feltehetjük a kérdést: milyen erkölcsi hiányosságok játszottak szerepet a subprime válság kialakulásában? A legszembetûnõbb ismét a prudentia, a bölcs körültekintés hiánya. A subprime hitelfelvevõk ezrei vétettek a „ne hazudj” alapvetõ erkölcsi követelménye ellen. A hitelezõk megfeledkeztek a legelemibb elõvigyázatosságról, s a könnyû profit és a politikai célok érdekében eltértek a jól bevált, körültekintõ hitelezési gyakorlattól és a piaci mechanizmusoktól. Sokan elvesztették a közgazdasági realitásérzéküket, mikor vakon és arrogáns módon bíztak abban, hogy az ingatlanárak egyre csak emelkedni fognak. Sok hitelfelvevõbõl, hitelezõbõl és politikusból hiányzott az éleslátás, vagyis az a képesség, hogy a gazdasági valóságot helyesen tudják felmérni. A prudentián túl a bankok és egyéb pénzügyi intézmények az igazságosságot is sok esetben súlyosan megsértették: azzal ugyanis, hogy nem vizsgálták megfelelõ gondossággal ügyfeleik hitelképességét, valójában tulajdonosaik és részvényeseik jogos érdekeit sértették meg. A mértékletesség erénye szintén háttérbe szorult. A takarékos Adam Smitht minden bizonnyal elképesztette volna a bírvágynak az a tombolása, aminek hatására a háztartások megtakarítási rátája 2005-re 0% körülire zuhant – ami a nagy világválság évei óta tapasztalt legalacsonyabb szint. Sok pénzügyi szakembernek csak a hatalmas bónuszok lebegtek a szeme elõtt akkor, amikor kétes minõségû, subprime kölcsönökre alapozott kötvényeket adtak el elõvigyázatlan kisbefektetõknek, akiket szintén elvakított 11

Amerikában ez adott összeghatáron belül legális.

9

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 10

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

a gyors profit lehetõsége. Ezek a tranzakciók természetesen nem ütköztek jogszabályokba, és nem is hiszem, hogy a jövõben szigorúbb törvények, szabályok bevezetésével meg lehetne elõzni õket. Ahogyan Johan Norberg találóan megjegyezte: „a szabályozás nem más, mint a legutóbbi válságra adott reakció. A tábornokok mindig a legutóbbi háborút vívják újra, és az ott elkövetett hibákat akarják elkerülni. Vagyis az új jogszabályokkal azokat a hibákat akarjuk megelõzni, amelyekkel amúgy is mindenki tisztában van, és ezért magától is elkerülné õket. A következõ válságról és annak kiváltó okairól egyelõre nincsenek ismereteink. Így az új jogszabályok legjobb esetben hatástalanok, de potenciálisan károsak is lehetnek.”12 Norberg állításával lényegében egyetértek. Úgy vélem azonban, hogy ha az újraszabályozás nem is a megfelelõ válasz, mégis fontos, hogy tisztában legyünk azokkal az erkölcsi hibákkal – mind a pénzügyi szakemberek, mind a kormányzat, mind pedig az állampolgárok részérõl –, amelyek közvetlenül a subprime piac összeomlásához, áttételesen pedig a világméretû hitelválsághoz vezettek.

Minõsítõ intézetek és a semlegesség hiánya Mint már említettem, a subprime jelzálogpiac összeomlásának elsõ jelei 2006 végén jelentkeztek. Mégis mintegy 8 hónapot kellett várni arra, hogy – 2007 augusztusában – a világ pénzügyi központjaiban tudatosuljon a subprime piac válságos helyzete. Ez igencsak különös, hiszen az értékpapír-minõsítõ intézetek – a Moody’s, a Standard & Poor’s, a Fitch és társaik – egyik fõ szolgáltatása éppen az, hogy figyelmeztessenek, ha egy értékpapír- vagy részvénycsomag gyenge gazdasági fundamentumokon alapszik. Sajnos úgy tûnik, hogy a prudentia, a bölcs körültekintés hiánya a minõsítõ intézményeket is jellemezte, s így azok nem voltak képesek ellátni azt az alapvetõ feladatukat, hogy felhívják a figyelmet a veszélyes gazdasági folyamatokra. Ráadásul sok minõsítõ intézet – minden jel szerint – nem tudta megõrizni semlegességét, s a részrehajlás gyanújába keveredett. Mint tudjuk, a minõsítõ intézetek fõ szolgáltatása, hogy a pénzügyi intézmények által kibocsátott kötvényeket és más értékpapírokat minõsítik abból a szempontból, hogy azok mennyire számítanak biztonságos befektetésnek. A gyakorlatban minden egyes értékpapírt egy skálán helyeznek el, ahol – például a Moody’s esetén – az „Aaa” minõsítés jelzi a legjobb, a „C” a legrosszabb minõséget. A rossz minõsítés általában arra utal, hogy az értékpapír kibocsátóját a csõd vagy fizetésképtelenség fenyegeti. A gyakorlatban maguk a kibocsátók fizetnek a minõsítõknek azért, hogy az értékpapírjukat minõsítsék, ami sokak szerint visszás helyzetet teremt, hiszen így a minõsítõ intézetek abban érdekeltek, hogy fizetõ ügyfeleik kedvében járjanak, és adott esetben a valósnál pozitívabb minõsítéseket adjanak. A minõsítõk ezt természetesen vitatják, és kiemelik, hogy egyrészt sohasem titkolták, hogy maguktól a minõsített cégektõl származik a bevételük; másrészt pedig létérdekük, hogy megõrizzék az objektivitásukat, ellenkezõ esetben ugyanis a minõsítéseik megbízhatatlanná válnának, s elõbb-utóbb senki sem venné 12

Johan NORBERG: Regulators Cannot Avert Next Crisis, The Australian 2008. október 7.

10

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

A M U E L

G

11:35 AM

R E G G

:

H

Page 11

I T E L V Á L S Á G

É S

J E L L E M V Á L S Á G

igénybe szolgáltatásaikat. Ráadásul a minõsítõk által alkalmazott elemzõk javadalmazása független attól, hogy negatív vagy pozitív minõsítéseket adnak. A subprime válság kialakulása azonban egyértelmûen arra utal, hogy gondok voltak a minõsítõk semlegessége körül. 1995 óta ugrásszerûen megnõtt az olyan értékpapírok kibocsátása, amelyek mögött subprime jelzáloghitelek álltak fedezetként. Mindezeket az értékpapírokat tovább transzformálták, és ún. CDO-kat és CLO-kat képeztek belõlük.13 A CDO-k és CLO-k minõsítése a minõsítõ intézetek egyik legnyereségesebb tevékenységévé vált. A pénzügyi intézmények tudták, hogy a minõsítések döntõ mértékben meghatározzák azt, hogy milyen áron tudják eladni az általuk kibocsátott CDO-kat és CLO-kat. Ezért sok esetben már a kibocsátás elõtt a minõsítõktõl kértek tanácsot, hogy hogyan strukturálják ezeket a termékeket annak érdekében, hogy az értékük a lehetõ legnagyobb legyen. A CDO-k és CLO-k jelentõs része a subprime jelzáloghiteleken alapult. Mégis, amikor a subprime jelzálogpiac összeomlása megkezdõdött, a hitelminõsítõ intézetek nagyon lassan reagáltak. Bár néhány intézet már 2006 közepén felhívta a figyelmet a veszélyekre, az érintett CDO-k és CLO-k minõsítését õk sem rontották jelentõsen. Utólag néhány minõsítõ ezt azzal magyarázta, hogy a leminõsítések csak tovább fokozták volna a tõkepiaci pánikot. Ebben kétségtelenül van igazság, ugyanakkor valószínûleg az is szerepet játszhatott a habozásban, hogy a termékek kialakításában maguk a minõsítõ intézetek is részt vettek tanácsadóként, ezért egy durva leminõsítéssel tulajdonképpen a saját szavahihetõségüket ásták volna alá. A napnál is világosabb, hogy az elvileg független ítészként mûködõ minõsítõ intézeteknek nem lett volna szabad beszállnia a CDO-k és CLO-k megtervezésébe. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy a minõsítõk képesek objektívan minõsíteni egy olyan terméket, amelynek kialakításában maguk is részt vettek. Mégis, sok minõsítõ nem tudott ellenállni az új jövedelemforrás kísértésének, és szolgáltatásai közé felvette a CDO-k és CLO-k tervezését is. Nem állítjuk, hogy a minõsítõ intézetek tudatosan és szándékosan csaltak volna. Csupán azt állítjuk, hogy amikor a bankok megkeresték a minõsítõket azzal a kéréssel, hogy segítsenek nekik a CDO-k és CLO-k strukturálásában, határozottan el kellett volna utasítaniuk õket egyszerûen azért, mert az ilyen ügyletek veszélyeztetik a minõsítések objektivitását, és így aláássák a minõsítõk szavahihetõségét és a minõsítések megbízhatóságát. Az, hogy számos minõsítõ másként döntött, véleményen szerint az ítélõképesség súlyos hiányára és jellemgyengeségre utal. A prudentia szemszögébõl az elõrelátás hiányát fedezhetjük fel, hiszen minden pénzügyi szakembernek világosan kellett volna látnia, hova vezethetnek ezek a folyamatok. Az amerikai törvényhozás, a brit parlament és az Európai Unió azt tervezi, hogy törvényt hoz annak érdekében, hogy a fent leírt összefonódások lehetõségét megszüntesse. 13

Az collaterized debt obligation leegyszerûsítve egy olyan értékpapír, amelyet megvásárolva a befektetõ egy több kötvénybõl összeállított kötvényportfólió tulajdonosa lesz. A collateralized loan obligation felépítése hasonló, itt azonban nem kötvények, hanem hitelügyletek kerülnek egy portfólióba.

11

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 12

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

Személy szerint azonban itt is szkeptikus vagyok, és kétlem, hogy a gyakorlatban ennek sok haszna lesz, sõt attól tartok, hogy – a Sarbanes–Oxley-törvényhez14 hasonlóan – nem szándékolt negatív hatások is felléphetnek. Fontos rámutatnunk arra is, hogy maga a piac már kimérte a jogos büntetést a minõsítõ intézetekre: részvényárfolyamuk sok esetben több mint 40%-kal esett. Ez azt mutatja, hogy a minõsítõknek keményen meg kell majd dolgozniuk azért, hogy visszanyerjék a piacok beléjük vetett bizalmát.

Hitel és bizalom Sokat lehetne még beszélni a pénzügyi válság mögötti erkölcsi hiányosságokról, zárásként azonban magának a hitelezésnek a gyakorlatáról szeretnék felvetni néhány gondolatot. A jelenlegi helyzetben számos vád éri a hitelezõket, különösen azokat, akik a subprime ügyfélkörrel foglalkoztak. Kétségtelen, hogy elõfordultak súlyos visszaélések. Nap mint nap olvashatunk idõs házaspárokról, akik a csõd szélére kerültek azért, mert olyan jelzáloghitelekre hagyták rábeszélni magukat, amelyeknek a valós feltételeivel egyáltalán nem voltak tisztában. Sokan felteszik a kérdést: van-e egyáltalán létjogosultsága a subprime hitelezésnek mint olyannak? Hiszen a subprime hitelek gyakran csapdát jelentenek a szegény és sebezhetõ emberek számára, ráadásul a hosszútávú takarékoskodás ellen hatnak. Ezzel összhangban sokan már azt követelik, hogy törvényben rögzítsék a kiszabható legmagasabb kamatlábat. A fenti és ehhez hasonló kritikák azért félrevezetõek, mert a hitelezés mibenlétével és erkölcsi alapjaival kapcsolatos félreértésekbõl táplálkoznak. A hitelezés szerepe, hogy pénzügyi eszközöket, tõkét bocsásson azok rendelkezésére, akik pillanatnyilag nem rendelkeznek elegendõ tõkével. És valljuk be, életünk bizonyos pontjain mindannyian így vagyunk ezzel, legyen szó egy vállalkozás beindításáról vagy lakásvásárlásról. Ebbõl viszont az következik, hogy kell léteznie egy olyan piaci szereplõnek, például banknak, amely hajlandó vállalni a hitelezés kockázatát. A bank természetesen profitra tesz szert, ha a lakáshitelt visszafizetjük, illetve a vállalkozás sikeresen mûködik és visszafizeti a hitelt. Ha azonban a lakáshitel bedõl és az ingatlant elárverezik, vagy a vállalkozás csõdbe megy, mielõtt hiteleit visszafizette volna, nos, ekkor a bank is veszteséget szenved. A kamat egyrészt arra szolgál, hogy a bankok számára megtérüljön a hitelezési tevékenység, és profitot realizáljanak (ami egyébként a teljes hitelezett összeghez viszonyítva jóval alacsonyabb, mint a legtöbben gondolnák), s eközben hitelezésükkel a gazdaságban lévõ össztõkemennyiséget is növelik. Ugyanakkor a kamat a kockázat kezelésére is szolgál: kockázatosabb hitelekre magasabb kamatokat számolnak fel a bankok azért, hogy legyen mibõl kompenzálni a nemfizetésbõl származó veszteségeket. Ebbõl az következik, hogy ha az állam meghatározná a maximálisan felszámítható kamat mértékét, a hitelezõk nem lennének képesek fedezni a magas kockázatú ügyfeleknek nyújtott hi14

A 2002-ben elfogadott törvénycsomag többek között az Enron-botrányra adott válaszként született, és egyik fõ célja a könyvvizsgálócégek és ügyfeleik közötti összefonódások megelõzése volt. – A ford.

12

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

A M U E L

G

11:35 AM

R E G G

:

H

Page 13

I T E L V Á L S Á G

É S

J E L L E M V Á L S Á G

telekbõl potenciálisan származó veszteségeiket, és kivonulnának ezekrõl a piacokról, vagyis például a viszonylag magas kockázatú projekteket indító vállalkozások nem jutnának hitelhez. Így számos olyan vállalkozás hiúsulna meg, amely a késõbbiekben munkahelyeket és jólétet generálna. Ami pedig a lakossági hiteleket illeti, a kamatplafon ahhoz vezetne, hogy sok szegény ember egyáltalán nem jutna például diákhitelhez, s általában is elesne a hitelfelvétel minden lehetõségétõl. Egész társadalmi csoportok – bevándorlók, a városi szegénynegyedek lakói – szorulnának ezzel a gazdaság és a társadalom peremére. Nem szabad továbbá elfelejtenünk, hogy bár a hitelezés a tõkérõl szól, a legmélyén valami jóval megfoghatatlanabb rejlik. A hitel szó (hasonlóan angol és sok más nyelvbeli megfelelõjéhez) a hit, hitelesség szavakkal rokon. A hitelezés – legyen szó hitelkártya-kiadásról vagy egy kisvállalkozás meghitelezésérõl – valójában a bizalmon, a hitelfelvevõbe vetett hiten alapul: a hitelezõ bízik abban, hogy ügyfele elég éleslátó, megbízható, becsületes, elõvigyázatos, takarékos és vállalkozó szellemû – röviden: rendelkezik a megfelelõ erkölcsi jellemvonásokkal – ahhoz, hogy a hitelbõl kapott pénzt jól forgassa és végül visszafizesse. Elég tehát csak egy kicsit belegondolnunk abba, mirõl is szól a hitelezés valójában, és azonnal rá kell döbbennünk, hogy a sokszor materialistának lefestett kapitalizmus valójában az erkölcsi kvalitások és emberi, személyes kapcsolatok hálóján alapszik. A hitelválság fõ tanulsága ez: ha ennek a hálónak a szálai elgyengülnek, elvékonyodnak – legyen szó egyszerû hazugságokról, túlszabályozásról vagy politikai manipulációkról –, a jólét-teremtés akadozni kezd és végül leáll. Vállalkozások mennek csõdbe, emberek tömegei vesztik el az állásukat, családok százezreinek kell szembenézniük anyagi megpróbáltatásokkal. Ne áltassuk magunkat: a szabad piac ügyének – amelyet Adam Smith óta ádáz intellektuális harcokban kellett megvédeni a legkülönbözõbb, állami beavatkozást hirdetõ ideológiáktól – súlyos kárt okozott a pénzügyi válság. Egy fontos tanulságot azonban mindenkinek – még a szabad piac híveinek is – meg kell szívlelnie: a szabad gazdaságot szorító politikai kötelékeket csak akkor lehet meglazítani, ha ezzel párhuzamosan a társadalmat öszszetartó erkölcsi kötelékeket állandóan megújítjuk és erõsítjük. Most a saját kárunkon tanuljuk meg, hogy a gazdasági szabadság csak azokban a társadalmakban mûködik, amelyekben ápolják az olyan erényeket, mint a prudentia, mértékletesség, takarékosság, az adott szó megtartása, becsületesség, alázatosság; s ahol – nem utolsósorban – követik az aranyszabályt, vagyis az emberek úgy bánnak egymással, ahogyan szeretnék, hogy velük bánjanak. A piacok jó mûködése csak akkor lehetséges és az állami hatalom korlátozása csak akkor érheti el célját, ha a társadalom elegendõ erkölcsi tõkével rendelkezik. Manapság rengeteg ember gazdasági jóléte függ a pénzügyi intézmények dolgozóinak helyes vagy helytelen döntéseitõl, ezért nagyon fontos lenne, hogy a bankok a munkatársaik kiválasztásakor nagy súlyt helyezzenek a szilárd erkölcsi jellemre. Az erények természetesen önmagukban is jó dolgok, amelyek gyakorlása hozzátartozik az ember kiteljesedéséhez. Fontos azonban észrevennünk azt is, hogy ha sok ember gyakorolja az erényeket, akkor annak nagyon is kézzelfogható gazdasági gyümölcsei is lesznek, olyanok, amelyek mindannyiunkat lenyûgöznének. 13

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 14

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

Végsõsoron nincs az az állami szabályrendszer – legyen szigorú vagy megengedõ –, ami helyettesíthetné az erkölcsi nevelést, amely – ideális esetben – családjainkban, iskoláinkban, templomainkban és zsinagógáinkban zajlik. Adam Smith szerint ezek az intézmények – nem pedig az etikai auditorok vagy az üzletietika-tanfolyamok – segítenek kifejleszteni az emberekben az „erkölcsi érzéket” (moral sense), amelynek segítségével ösztönösen érezzük, hogy bizonyos cselekedetek nem helyesek vagy egyszerûen rosszak. Függetlenül attól, hogy Wall Street-i bankárok vagy a minõsítõ intézeteknél dolgozó szerény aktuáriusok (kockázatelbírálók) vagyunk. Élete végén Adam Smith egy teljesen új fejezettel egészítette ki Az erkölcsi érzelmek elmélete utolsó, hatodik kiadását Az erény természete címmel. Az utókor sokat vitázott azon, miért is tette ezt. Smith élete végén már láthatta egy új világ kibontakozását, ahol a szabad piacok terjedése egyre gyarapította a társadalom anyagi jólétét, s talán úgy érezte, nem árt újra hangsúlyozni azokat a szilárd erkölcsi alapokat, amelyek nélkül egyetlen társadalom sem lehet egyszerre kapitalista és civilizált. Smith tanácsai talán sohasem voltak olyan idõszerûek, mint most. (Fordította Halm Tamás) A Magyar Tudományos Akadémián, az Acton Institute és az Europa Institut Erkölcs és jogrend a piacgazdaságban címû konferenciáján, 2008. november 8-án elhangzott elõadás szerkesztett változata. © Samuel Gregg, 2008

Ady Endre Balatonfüreden, 1917. június 8-án (Ady mellett Ady Lajos, Ady Lajosné Kaizler Anna, a jobb szélen Boncza Berta, mögötte pedig a késõbbi színésznõ, Putty Lia látható)

14

kommentar2008-6-kesz.qxd

K

12/11/08

O M M E N T Á R

11:35 AM

•

2 0 0 8 | 6

Page 15

–

M

A G Y A R O K

É S

S Z L O V Á K O K

Miroslav Michela A MÚLT FELIDÉZÉSE ÉS KANONIZÁLÁSA Történelmi emlékezet, a nyolcas évfordulók és a szlovák történetírás A történelem és az emlékezet közötti kapcsolat vonzó vitatéma. A két jelenség a vitákban gyakran összekapcsolódik, de össze is keveredik. Sõt néha a minõségi különbség is elmosódik a kortársak visszaemlékezései és a történelmi elemzések eredményei között. Pedig közöttük alapvetõ különbségek lehetnek, ugyanakkor a társadalom mindkét jelenséget egyidejûleg is elfogadhatja. A szlovák történelemnek (Szlovákia történelmének) több, párhuzamos történetek sokaságából álló dimenziója van, amelyek gyakran versengenek egymással. Nem hiszem, hogy sok olyan történészt találhatnánk, aki jelenleg ezt a versengést – ezt a szüntelen vitát – alapvetõen korlátozná, vagy teljesen meg szeretné szüntetni. Ez viszont nem is lenne lehetséges. Ám egyúttal – a szólás- és véleményszabadság magas foka mellett – napjainkban is tanúi lehetünk bizonyos ideológiai konstrukciók folyamatos kiépítésének és intézményes terjesztésének, valamint a pártállami mitológia felelevenítésének. Ezek a historizáló elemek is fontos identifikációs és kommunikációs tényezõket jelentenek társadalmunkon belül és kívül. Ahogy Csehországban, úgy Szlovákiában sem kerülték el a politikusok, a média és a történészek figyelmét az ún. nyolcas évfordulók. Sõt, úgy tûnik, mintha mindkét országban újra kialakulóban lenne a „sorsdöntõ nyolcasok” egyfajta kultusza. Ez a kultusz felidézi a csehek, morvák és szlovákok („dicsõ”, egyúttal „rögös”) múltját, vagyis azoknak a csoportoknak a múltját, amelyek az említett országokban az etnikai többséget alkotják. A konkrét történelmi események közös felidézése erõsíti a lakosság egy részének csoportidentitását, ugyanakkor alakítja a többi csoporthoz való „viszonyulást”. Jacques Le Goff francia történész két alapvetõ motivációs tényezõre hívta fel a figyelmet, amelyek az európai (görög) historiográfia létrejöttébõl és fejlõdésébõl következnek. Az elsõ az etnikai. Ennek a lényege az volt, hogy megkülönböztesse a görögöket (és civilizációjukat) a barbároktól. A második politikai. A történelmet így már az ókori Görögországban is a legfelsõbb társadalmi rétegek ösztönzésére mûvelték, és az szorosan kötõdött a kollektív emlékezethez, egyúttal pedig befolyásos politikai fegyverré is vált.1 A posztmodern szerzõk hangsúlyozzák azt a tényt, hogy – leegyszerûsítve – bizonyos ideológiai töltet nélkül nem vagyunk képesek beszélni a történelemrõl. A történelmi elbeszélés tükrözi a szerzõ személyiségét, kulturális tudatát, társadalmi helyzetét stb. A posztmodern azt a lényeges felismerést, hogy a múlt rekonstrukciója áttételesen, a fennmaradt for1 Lásd bõvebben Jacques LE GOFF: Pamet, a dejiny [Emlékezet és történelem – Histoire et mémoire, Gallimard, 1988], ford. Irena Kozelská, Argo, Praha, 2007, 149.

ˆ

15

ˆ

kommentar2008-6-kesz.qxd

K

12/11/08

11:35 AM

•

O M M E N T Á R

2 0 0 8 | 6

Page 16

–

M

A G Y A R O K

É S

S Z L O V Á K O K

rások segítségével történik, azzal gazdagította, hogy rámutatott a nyelv – mint az adott történelmi narratíva közvetítõje és alkotója – súlyára. A történelem egységes képe helyébe annak sokféleségét állította. Sok történész már rámutatott arra, hogy nem szabad összemosni a történelem és az emlékezet fogalmát. A történelmet általában a történész(ek) egyedi konstrukciójaként határozzák meg, míg az emlékezetet mint a múlthoz való élõ viszonyulást.2 Írásom tárgya szempontjából éppen ezek interakciója, illetve a közöttük húzódó határvonal kérdése az érdekes. Az emberi társadalomra jellemzõ, hogy törekszik az emlékezet feletti uralomra, de a múlt rekonstrukciója fölötti ellenõrzésre is, ami az egyedüli (kizárólagos) ideológiai (például nemzeti) diskurzus és szimbólumrendszer érvényesítésére való törekvésekhez vezet. Ezért a kortárs történetírás számára is fontos kihívás, hogy milyen szerepet tölt be ebben a folyamatban. Milyen mértékig használják fel legitimációs eszközként, vagy képes lesz-e (hatékony) autonóm mûködésre politikai megrendelések nélkül is? Írásommal rá szeretnék mutatni a történelmi kultúra jelenségének bizonyos tendenciáira Szlovákiában. Megpróbálom felvázolni, hogy manapság miképp történik a szlovák történelem (Szlovákia történelmének) kontextualizációja, például az ún. nyolcas évfordulókkal kapcsolatban. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy általánosan elfogadott történelmi fordulópontok felidézésérõl van szó, amelyek jelentõs szerepet játszanak a szlovák nemzeti történetben. Kronológiai sorrendben ezek az elbeszélések az 1848, 1918, 1938, 1948, 1968-as évek kódjai mögött találhatók meg. Ezeken az évfordulókon kívül 2008-ban más, kevésbé ismert eseményeket is kiemeltek, amelyek beleillettek a „fontos nyolcasok” sémájába. Például az 1988-as pozsonyi gyertyás felvonulás felidézése összefügg a kommunista múlttal való szembenézés aktuális törekvésével és a totalitárius rendszerrel szembeni ellenállás kultuszának építésével. A Matica Slovenská megalapításának 145. évfordulója alkalmából tartott nagyszabású ünnepségek pedig a kormánypolitikában megnyilvánuló „nemzeti” kontextus jelentõségét húzzák alá. A szlovák hõsök és a „nemzeti történelem” elbeszéléseinek nemzeti/nacionalista panteonja nagymértékben intézményesült az említett történelmi fordulópontokban.3 Folyamatosan zajlik a vita azok jelentõségérõl, míg az egyes – például a „magyar elnyomásról” vagy a „nemzeti felszabadulásért vívott harcról” szóló – elbeszélések a szlovák nacionalista kánon kiemelt attribútumai lettek. Jelentõs identifikációs sémákat képviselnek – a lakosság egy része ezeken keresztül igazodik el az interkulturális kapcsolatok hálózatában. A múlt rendszeresen újraalkotott elképzelései a nemzeti elbeszélések nagy együtteseinek részét alkotják. Ezek az együttesek fokozatosan nyertek teret a mai SzloLásd pl. Uo., 122; Jan ASSMANN: Kultura a pamet,. Písmo, vzpomínka a politická identita v rozvinutých kulturách Staroveku, ford. Martin Pokorný, Prostor, Praha, 2001, 43–44 (magyarul: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, ford. Hidas Zoltán, Atlantisz, Budapest, 2004). 3 A szlovák mítoszalkotással kapcsolatban lásd Rudolf CHMEL: Takí sme? [Ilyenek vagyunk?] = Kto sú Slováci? História, kultúra, identita [Kik a szlovákok? Történelem, kultúra, identitás], szerk. Magda Vášáriová – Jacek Purchla, Medzinárodné centrum kultúry, Krakow, 2006, 13–31; Mýty naše slovenské [A mi szlovák mítoszaink], szerk. Eduard Krekovic – Elena Mannová – Eva Krekovicová, AEP, Bratislava, 2005. ˆ

ˆ

ˆ

2

ˆ

16

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

I R O S L A V

M

11:35 AM

I C H E L A

:

A

Page 17

M Ú L T

F E L I D É Z É S E

É S

K A N O N I Z Á L Á S A

vákia területén is, amely bennük „(szlovák) nemzeti” területként kontextualizálódik. A többes számot azért használtam, hogy elkerüljem azt a képzetet, mintha csak egy nagy történelmi elbeszélésrõl lenne szó – amely egyúttal a nemzeti ideológia illetve az ún. szlovák nézõpont is. Éppen ellenkezõleg. Hangsúlyozni szeretném, hogy bizonyos, látszólag állandóan megjelenõ sémák mellett a „nemzeti történelemrõl” és a jövõ vízióiról szóló elképzelések sem statikusak, hanem dinamikusak és folyamatosan változnak.4

Visszatérõ történelem? Jacques Rupnik a return of history fogalommal írta le azt a folyamatot, amely a keleti blokk országaiban bontakozott ki teljesen, és a múlt újbóli átértékelésével járt. Ezt a folyamatot a nacionalizmus közép-kelet-európai visszatéréseként jellemezte.5 A nacionalizmus ebben az idõben a hiányzó társadalmi kohéziót jelentette, és ismét a kor politikai koncepcióinak egyik legfontosabb legitimációs tényezõjévé vált, ami jelentõs mértékben tükrözõdött a múlt rekonstrukciójának folyamatában is. Ám ahogy arra Rogers Brubaker is felhívja a figyelmet, a nacionalizmus sikere a posztszocialista országokban éppen annak nagyfokú, 1989 elõtti intézményesültségének köszönhetõ.6 Ezt a korszakot az etnikai/nemzeti elemek és az osztályharc uralkodó elméletének ötvözõdése jellemezte. Jól látszik ez például a szlovákok plebejus eredetérõl szóló narratívákban is, amit az „ezeréves méhrõl” szóló ismert metafora testesít meg. A szlovákok itt a történelem névtelen alakítóiként jelennek meg.7 A nemzeti elvet mint „hozzáadott értéket” a kommunista párt hivatalos politikai és kulturális irányvonala teremtette folyamatosan újra. Látszólag paradox módon ebben a lakosság ideológiailag ambivalens, nem hivatalos csoportjai is részt vettek. Õk saját ideológiájukat ellentétes – például vallásfelekezeti meghatározottságú – hagyományból vezették le, amelyek konkurens történelmi narratívákban, valamint a múlt eltérõ felidézésében tükrözõdtek – az ún. ellenemlékezet reprodukciójában.8 A nacionalista érvelés erõsödése így nem tûnik szokatlannak, netán újnak. 4 Ezen a helyen meg kell említenem, hogy gyakorlati okokból csak a szlovák narratívák kérdéskörével foglalkozom, és nem ütköztetem azokat más, Szlovákiában meglévõ történeti narratívákkal. A szlovák–magyar kontextussal kapcsolatban lásd Miroslav MICHELA: Emlékezet, politika, Trianon. A legújabbkori szlovák–magyar kapcsolatok „új kezdetének” kontextualizálása, Regio 2007/4., 81–92. Továbbá lásd GYÁNI Gábor: Relatív történelem, Typotex, Budapest, 2007, 89–123. 5 Jacques RUPNIK: Jiná Evropa [A másik Európa – The Other Europe, Weidenfled–Nicholson, London, 1989], ford. Adriena Borovicková, Prostor, Praha, 1992, 317–318. 6 Rogers BRUBAKER: Nacionalizmus új keretek között, L’Harmattan, Budapest, 2007, 32–60. Lásd még Michaela , , FERENCOVÁ: Od l udu k národu. Vytváranie národnej kultúry v etnografickej produkcii v socialistickom Ceskoslovensku a Mad arsku [A néptõl a nemzetig. A nemzeti kultúra kialakítása a néprajzi alkotásokban a szocialista Csehszlovákiában és Magyarországon], Etnologické rozpravy 2006/2., 104–133 (www.uet.sav.sk/download/ER_2006-2.pdf). 7 A szlovák történelem plebejus történelemként való bemutatásával kapcsolatban lásd Vladimír MINÁC: Dúchanie do pahrieb [Fújás a parázsba], Smena, Bratislava, 1970. 8 Errõl a szlovák–magyar kapcsolatok összefüggésében lásd Elena MANNOVÁ: Konštrukcia menšinovej identity , v mestskom prostredí. Madari v Komárne a Lucenci (1918–1938) [A kisebbségi identitás konstruálása városi környe-

ˆ

ˆ

ˆ

ˆ

17

kommentar2008-6-kesz.qxd

K

12/11/08

O M M E N T Á R

11:35 AM

•

2 0 0 8 | 6

Page 18

–

M

A G Y A R O K

É S

S Z L O V Á K O K

A kilencvenes évek kezdetén Szlovákiában számos vitát folytattak a szlovák–cseh és a szlovák–magyar kapcsolatok történetérõl. E fellendülést nagymértékben befolyásolta az a körülmény is, hogy szabadon lehetett foglalkozni olyan témákkal, amelyek addig különféle okokból tabunak vagy kerülendõnek számítottak. Ugyancsak erre hatott az új állami (a Szlovák Köztársaság létrejötte), kollektív (a szlovák nemzeti elemek erõsítése) és egyéni (családi elbeszélések) identitások megszilárdításának az igénye, a közismert mondás értelmében, miszerint ha tudod, honnan jössz – tudod, ki vagy. Ez a folyamat mutatkozott meg a történelmi vagy historizáló mûvek soha nem látott bõségében, amelyeknek gyakran fõ motívumát képezte „az igazság felderítése” és a „fehér foltok” kitöltése.9 A megnövekedett érdeklõdés megfigyelhetõ volt mind a tömegkommunikációs eszközökben vagy a megemlékezések szintjén, de a családi emlékek „újrafelfedezésében” és „újraélesztésében” is. Tematikus vonatkozásban egyre erõsebbé vált az a törekvés, hogy Szlovákia történetét a szlovákok jelenlegi területük történeteként, egyedi szlovák elbeszélésként instrumentalizálják, a közelmúltig hangsúlyozott csehszlovák kontextus pedig háttérbe szorult, illetve felváltotta a történelmi Magyarország szlovák múltjának „újrafelfedezése”. Sok esetben leporolták az 1918–1945 között visszhangot keltett témákat és érveket. Megnõtt az érdeklõdés Daniel Rapant és František Hrušovský történészek szlovák történelem- (Szlovákia történelme) koncepciója iránt. Hrušovský mûvében elvetette mind a magyar, mind a csehszlovák történelmi kontextust, és egy olyan, önálló képet hozott létre, amely szerint a szlovákok története egy összefüggõ (1500 éves) láncolatot alkot, és végkimenetele a szlovák államiság létrejötte.10 Ezzel szemben Rapant, Hrušovský kortársa és kritikusa tartotta magát ahhoz a nézethez, hogy Szlovákia és a szlovákok történetének problematikáját szélesebb összefüggésekbe kell helyezni.11 Ezeknek a régebbi történelmi koncepcióknak a revitalizációjával párhuzamosan marginalizálódtak az 1989 elõtti, ún. marxista történetírás eredményei. Az abban a korban írt mûvek többségére (részben joggal) ráragasztották az ideológiai tákolmány címkéjét, azaz olyan, objektivitást nélkülözõ történelmi mûvekként tekintettek ráˆ

zetben. Magyarok Komáromban és Losoncon (1918–1938)] = Etnicita jako faktor polarizácie mestského spolocenstva v 20. storocí [Az etnicitás mint a városi társadalom polarizációjának tényezõje a 20. században], szerk. Peter Salner – David Luther, Ústav Etnológie SAV, 2001, 111–140. (A kérdést Elena Mannová Komárom esetében magyar nyelven is feldolgozta: Nemzeti hõsöktõl az Európa térig. A kollektív emlékezet jelenetei Komáromban, a szlovák–magyar határon, Regio 2002/3., 25–44; http://epa.oszk.hu/00000/00036/00046/pdf/regio2002_3.pdf – a Szerk.) 9 Errõl bõvebben pl. Eva KREKOVICOVÁ: Identity a mýty novej štátnosti na Slovensku (Nácrt slovenskej mytológie na prelome tisícrocia) [Identitások és az új államiság mítoszai Szlovákiában. A szlovák mitológia vázlata az ezredfordulón], Slovenský národopis 2002/2., 147–170; Andrej FINDOR: (De)Constructing National Myth, Slovak Sociological Review 2002/3., 195–208. 10 Hrušovský saját maga úgy tekintett a munkájára, mint egyfajta „küldetésre” az elsõ Csehszlovák Köztársaságban kibontakozott szlovákellenes küzdelemben. Ennek a „küldetésnek” a célja a nemzeti identitás építése volt, amelynek összhangban kellett lennie az új állam és ideológia igényeivel. Lásd pl. František , Hrušovský: Slovenské dejiny [Szlovák történelem], Matica slovenská, Martin, 1940; UÕ.: Niel koko poznámok pre recenzenta [Néhány megjegyzés a recenzens számára], Slovenská národná kniznica Archív literatúry a umenia, 102 F 18. 11 Rapant munkásságával kapcsolatban lásd Historik Daniel Rapant. Zivot a dielo (1897–1988–1997) [Daniel Rapant, a történész. Élete és mûve (1897–1988–1997)], szerk. Richard Marsina, Matica slovenská, Martin, 1998. ˆ

ˆ

ˆ

ˆ

ˆ

ˆ

18

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

I R O S L A V

M

11:35 AM

I C H E L A

:

A

Page 19

M Ú L T

F E L I D É Z É S E

É S

K A N O N I Z Á L Á S A

juk, amelyeket párthivatalnokok diktáltak, így azok viszonylag rövid idõ leforgása alatt a partvonalon kívülre kerültek. Ezzel szemben elkezdték építeni az új, „objektív” történelmet, amely nem csupán bizonyos ismeretelméleti és filozófiai változásokat jelentett, hanem összekapcsolódott a társadalom „morális megújulásával” is.12 A félreállítás és a felejtés e folyamatának következménye lett az is, hogy a „fehér foltok” – a történelem mozaikszerû látásával kapcsolatos – szüntelen keresése és megnevezése során nem egyszer már kész munkákat hagynak figyelmen kívül, azaz gyakran nyitott kapukat döngetnek. E folyamat jellemzõ vonása volt, hogy egyes, a forradalom elõtti és utáni korszakban egyaránt alkotó történészeket „bolsevik történészként” bélyegeztek meg. A kilencvenes években a forradalom utáni helyzet egyúttal a szlovákiai történésztársadalom nagyobb változatosságát és polarizációját eredményezte, ami a „nemzeti történelem” jellegével kapcsolatos konfliktusokban is megnyilvánult. Ezeket a vitákat terminológiai és tartalmi ellentétek jellemezték, amelyek bizonyos mértékben összhangban voltak az akkori szlovák politikai élettel, és a társadalom minden szintjén megmutatkoztak. Az említett viták azonban még a szlovák historiográfia forradalom utáni reflexiójának „közös” platformján játszódtak, nyilvános viták útján, vagy a különféle tudományos események és megemlékezések által.13 A szemmel láthatóan eltérõ álláspontok és a történelem értelmezésére vonatkozó különbözõ magyarázatok ellenére általános érdeklõdés mutatkozott a tudományos vita iránt. A legjelentõsebb összecsapás a még külföldön is nagy visszhangot kiváltó, ún. Durica-ügy volt. Az ügyet a Szlovákia történetéhez Milan S. Durica emigráns történész által írt új didaktikai segédeszköz – kronológiai kézikönyv – bevezetése okozta. Ez Szlovákiában és külföldön is tiltakozási hullámot váltott ki, amelynek eredményeként – de csak brüsszeli nyomásra – a problematikus kiadványt kivonták az oktatásból.14 A konkurens táborok e nyílt és nagy nyilvánosságot kapott konfliktus során még inkább elkülönültek egymástól. A Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) Történeti Intézetének munkatársai nyílt levélben ismertették álláspontjaikat, és hasonlóképpen cselekedett válaszában Durica professzor is.15 A konfliktust jelentõs mértékben befolyásolta az akkori szlovákiai politikai helyzet és az a tény, hogy Vladimír Meciar kormánya aktívan támogatta a Szlovákia történetének rekonstrukciójára irányuló kísérleteket.16 Jelentõs ˆ

ˆ

ˆ

ˆ

12 Ezzel kapcsolatban lásd Peter NIEDERMÜLLER: Rethinking history: time, past and nation in post-socialism, Focaal Tjidschaft voor Antropologie 33. (1999), 28. 13 Lásd pl. Pokus o politický a osobný profil Jozefa Tisu [Kísérlet Jozef Tiso politikai és személyes portréjára], szerk. Štefan Fano – Valerián Bystrický, Historický ústav SAV, Bratislava, 1992. 14 Bõvebben lásd Z protokolu jednání Evropského parlamentu [Az Európai Parlament tárgyalásának jegyzõkönyvébõl] = Cesko-slovenská historická rocenka, Brno 1997, 331–333; Ivan KAMENEC: Fenomén Durica. Diskusia [A Duricajelenség. Vitairat], Kritika & Kontext 1997/2–3., 4–23. 15 Errõl a kérdésrõl bõvebben Elena MANNOVÁ: Der Kampf um Geschichtslehrbücher in der Slowakei nach 1990 = Umbruch im östlichen Europa. Die nationale Wende und das kollektive Gedächtnis, szerk. Andei Corbea-Hoisie – Rudolf Jaworski – Monika Sommer, Insbruck, Studien Verlag, 2004, 125–135; Okrúhli stôl: Slovensko a fenomén Durica [Kerekasztal: Szlovákia és a Durica-jelenség], Kritika & Kontext 1997/2–3.; Andrej FINDOR: Národná identita ako naratívna konštrukcia [A nemzeti identitás mint narratív konstrukció], Sociológia 2000/1., 57–79. 16 Lásd pl. Juraj PODOBA: Rejecting Green Velvet. Transition, Enviroment and Nationalism in Slovakia = Dilemmas of Transition. The Enviroment, Democracy and Economic Reform in East Central Europe, szerk. Suzan Baker – Petr Jehlicka, Frank Cass, London, 1998, 129–144.

ˆ

ˆ

ˆ

ˆ

ˆ

ˆ

19

kommentar2008-6-kesz.qxd

K

12/11/08

O M M E N T Á R

11:35 AM

•

2 0 0 8 | 6

Page 20

–

M

A G Y A R O K

É S

S Z L O V Á K O K

szerepet játszottak ezekben a törekvésekben az emigráns történészek, akik részt akartak venni a forradalom utáni társadalmi változásokban. Egy részük eközben bizonyos párhuzamot is látott a Szlovák Köztársaság létrejötte és az 1939–1945-ös idõszak között. A másik oldalon sorakozott fel a szlovákiai kutató- és oktatómûhelyekben mûködõ történészek egy része, akiknek álláspontját több jelentõs külföldi tudományos mûhely is támogatta. Közülük a legaktívabbakat, akár múltjuk miatt, vagy még inkább azért, mert vonakodtak elfogadni az új konkurensek téziseit, becsmérlõen „bolsevik történészeknek” nevezték. Módszertani szempontból azonban elsõsorban arról a konfliktusról volt szó, amely a nacionalista-romanticizáló diskurzus radikális formájának kanonizálására irányuló törekvésekkel függött össze. A véleménycsere érdekében kezdett viták már a konfliktus során fokozatosan a kölcsönös face-to-face kommunikáció szintjérõl két párhuzamos álláspont kialakulásának irányába tolódtak el, amelyek többé-kevésbé lemondtak a tényleges párbeszédrõl. Ennek során a konkurens csoportok kölcsönösen kiszorították egymást fórumaikról, párhuzamos intézményeket építettek ki, és kijelölték saját hatóköreiket. Ezeket a folyamatokat természetesen nem abszolutizálhatjuk, ám ma már azt láthatjuk, hogy kialakultak az ilyen párhuzamos – még ha egymástól nem is teljesen elszigetelt – intézményi világok. Sõt többféle oktatási, tudományos és kulturális intézmény alakult ki, amelyek ezt a kétpólusú képet testesítik meg, újrateremtve a szlovák történelemrõl (Szlovákia történelmérõl) alkotott saját nagy elbeszéléseiket. Már a szlovák újságírásban is bevetté vált, hogy a viták többségébe meghívják mindkét versengõ fél képviselõit. Hozzá kell azonban tenni, hogy társadalmunkban a lakosság történelem iránti viszonyának alakításában is épp a média tölt be kulcsfontosságú szerepet.17 A szlovák historiográfia színterét azonban nem szûkíthetjük le szigorúan a két említett nagyobb irányzatra, illetve két stabil ideológiai pólus képzetére. Ez nagyon leegyszerûsítõ megközelítés lenne. A fent említett megosztottság azonban valóságosan tükrözi a történésztársadalom polarizálódását a „nemzeti történelem” jellegérõl szóló viták folyamán.18 Az utóbbi években több fiatal tudományos munkatárs tûnt fel, akik munkásságukban már nem tartják magukat annyira szigorúan a fentebb vázolt koncepcionális keretekhez, ám ennek ellenére ezek keretén belül alakítják ki arculatukat. Noha a szlovák történésztársadalmat sem írhatjuk le csupán fekete és fehér színekkel, még minˆ

17 Bõvebben lásd Verejná mienka a politika. Historické vedomie slovenskej spolocnosti [Közvélemény és politika. A szlovák

társadalom történeti tudata], szerk. Miroslav Pekník, VEDA, Bratislava, 2006, 64. Juraj Podoba Szlovákián belül három alapvetõ tendenciát azonosít a történetírásban: a nacionalistát (a nemzeti történelem apologetikus jellegének kontinuitása), a mainstreamet (egyetemek és egyéb tudományos intézmények – az apologetikus hagyomány mûvelése, de a kritikája is) és a társadalomtörténelmet (modern metodológiai kiindulópontok, kompatibilis a nyugati historiográfiával). Lásd Juraj PODOBA: , Národná identita a „Erinnerungspolitik” v slovenskej historiografii: niekol ko kritických postrehov od „susedov” [A nemzeti identitás és „Erinnerungspolitik” a szlovák historiográfiában: néhány kritikai észrevétel a „szomszédoktól”], Historický casopis 2004/2., 266–268. Lásd még a Historický casopis 2004/2. számának többi szövegét, valamint a Forum Historiae folyóirat cikkeit is: Juraj ŠEDIVÝ: Poucenie z krízového vývoja v stredovekej scholastike alebo esej o nás stredovekároch [Tanulság a középkori skolasztika válságának alakulásából, avagy esszé rólunk, középkorászokról], Forum Historiae 2007/1. (www.forumhistoriae.sk/FH1_2007/texty_1_2007/ sedivy.pdf); Roman HOLEC: Aké dejiny máme a aké potrebujeme [Milyen történelmünk van, és milyenre van szükségünk], Forum Historiae 2007/1. (www.forumhistoriae.sk/FH1_2007/texty_1_2007/holec.pdf). 18

ˆ

ˆ

20

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

I R O S L A V

M

11:35 AM

I C H E L A

:

A

Page 21

M Ú L T

F E L I D É Z É S E

É S

K A N O N I Z Á L Á S A

dig nem merném kijelenteni, hogy koncepcionális, metodológiai vagy generációs tekintetben túlságosan sokszínû lenne. A szlovák historiográfia megkésett fejlõdése szoros kapcsolatban áll azzal a körülménnyel, hogy olyan közegben intézményesült, amelyet jelentõsen befolyásoltak az állami ideológiák,19 illetve hogy képtelen kiszabadulni ebbõl a helyzetbõl, miután az 1989. novemberi események következtében ez az állapot gyakorlatilag megszûnt. Véleményem szerint a szlovák historiográfia legnagyobb kihívása a már említett szakmai „felzárkózás”, valamint a történelem megközelítésének szüntelenül jelenlévõ és újrateremtett nacionalista paradigmája. A nacionalista kánon egyúttal a szlovák társadalom egyik legmeghatározóbb tényezõje is. Szigorúan körülírja a „szlovák területet”, „kultúrát”, „tulajdonságokat”, de még a „kötelességeket” is. Alapja a „nemzeti történelem és tér” kontinuitásának eszméje, amely a nemzeti és állami önállóságban csúcsosodik ki. Noha egy – általános konszenzus által legitimált – nacionalista kánonról beszélek, annak keretén belül több irányzat is megfigyelhetõ, amelyek nagymértékben a 20. század elsõ felében megfogalmazott téziseket fejlesztik tovább. Bár a tudományos közbeszédben ez már nem mûködik szabályként, a nyilvános viták szintjén továbbra is uralkodó a nemzet problematikájának primordiális megközelítése. Ugyanakkor a nacionalizmus elméleteivel foglalkozó egyik legbefolyásosabb mai szerzõ kategorikusan ki merte jelenteni, hogy a primordializmus már „döglött ló”, amelyet az etnicitásról és a nacionalizmusról író szerzõk továbbra is rugdosnak, jóllehet egyetlen komoly tudós sem vallja ma azt a nézetet, amelyet általában a primordialistákhoz kapcsolnak (vagyis hogy a nemzet vagy etnikai csoport primordiális – változatlan entitást alkot), mivel esélye sincs arra, hogy helyt álljon a tudományos vitában.20 A szlovákiai vitákban azonban még mindig megjelennek és újratermelõdnek a „szlovák nemzetnek” a régióban való több mint ezeréves jelenlétérõl szóló tézisek, amit bizonyítanak a „régi szlovákok” fogalom koraközépkori kontextusban való ismételt bevezetésére irányuló törekvések is.21 E helyen azonban nem fogom részletesen elemezni ezt a kiterjedt problémát. Nálunk sajnos sem Brubaker fenti érvelésére, sem pedig magára a szerzõre nem nagyon reflektálnak. A szlovák historiográfia még mindig viszonylag erõsen önmagába zárkózó, amire a külföldi szerzõk és elméleti szakemberek továbbra is viszonylag alacsony idézettsége, valamint a külföldi projektekben és kutatócsoportokban való részvétel mértéke is utal. A Szlovákia és a szlovákok történelmével foglalkozó, külföldön élõ szerzõkre nagyrészt mint valamilyen „lelkes amatõrökre” és „tanoncokra” tekintenek, akiknek esélyük sincs arra, hogy megfelelõ mélységben megértsék a szlovák valóságot.22 Ezt az állapotot is ˆ

19 Vö. Dušan KOVÁC: Popoluška slovenskej historiografie – vlastné dejiny [A szlovák történetírás hamupipõkéje – saját

ˆ

történelmünk], Historický casopis 2004/2., 233–237.

20 BRUBAKER: I. m., 24–25. 21 Lásd www.strana-smer.sk/fileadmin/Dokumenty/stanoviskoslovensychhistorikovarcheologovajazykovedcov.doc. 22 Az ilyen tendenciákra mutatott rá nemrég Roman HOLEC: „Krátke” dejiny „dlhého” storocia [A „hosszú”

ˆ

ˆ

ˆ ˆ

évszázad „rövid” története], Historický casopis 2007/1., 75–95. Lásd továbbá Marína ZAVACKÁ: „Nemám cas to cítat,, musím sa ucit,.” K stavu vysokoškolskej výucby histórie na Slovensku [„Nincs idõm elolvasni, tanulnom kell.” A felsõfokú történelemoktatás állapotáról Szlovákiában], Historický casopis 2007/1., 133–145. ˆ

21

ˆ

ˆ

kommentar2008-6-kesz.qxd

K

12/11/08

O M M E N T Á R

11:35 AM

•

2 0 0 8 | 6

Page 22

–

M

A G Y A R O K

É S

S Z L O V Á K O K

meghatározó tényezõnek tekintem a szlovák nacionalista kánon – mint a közéleti, de a szakmai vitákban is „releváns” platform – reprodukciójában.

Történelmi kultúra a nyolcasok jegyében A „történelmi kultúra” kifejezéssel írta le Jaques Le Goff a társadalom és a múlt közötti kapcsolatot,23 amely magában foglalja a tudományos életben és a közbeszédben folyó , viták tág területét. L ubomír Lipták az emlékezet három szintjére mutatott rá. Az uralkodó rendszer és a rezsim által terjesztett hivatalosra, a tudományos kutatás és konstrukciók eredményeként létrejövõ tudományosra és a privátra, amelynek reprodukciója a személyes élményeken alapszik.24 Ezzel a három szinttel szembesülünk, amikor elgondolkodunk a nyolcas évfordulók szlovák társadalomban betöltött helyén. A 2008-as esztendõt a szlovák miniszterelnök a nemzeti identitás megszilárdulása évének nevezte. Nemrég pedig meg is erõsítette ebbéli elhatározását: „Azzal, hogy részt veszünk ilyen eseményeken, igyekszünk megmutatni, miképp viszonyulunk a szlovák történelemhez. Az ilyen a dolgokban a politikusoknak példát kellene mutatniuk.”25 Legalábbis így határozta meg azt az irányvonalat, amelynek mentén a kormány tagjai is aktívan bekapcsolódnak a történelem kiválogatott fejezetei kanonizálásának és felelevenítésének folyamatába (például nagyszabású rendezvények és ünnepségek formájában). A múlt évben e szellemben ünnepelték meg a csernovai tragikus események századik évfordulóját, a parlament pedig elfogadott egy olyan törvényt, amelyben méltatták Andrej Hlinkának a szlovák nemzetért és a Szlovák Köztársaságért végzett munkássága során szerzett érdemeit. Jelentõs politikai esemény volt a szlovák nemzeti felkelés elõtti tisztelgés is, valamint az a tény, hogy a parlament megerõsítette a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét. 2008 elején a nyilvánosság elõtt emlékeztek meg Juraj Jánošíkról, mint a miniszterelnök és politikai pártja nagy példaképérõl, de figyelmet keltett az az ügy is, amikor a mai Szlovákia koraközépkori lakosságát „régi szlovákoknak” nevezték. Már hagyományosnak nevezhetjük a Milan Rastislav Štefánik személyéért folyó versengést, akire Szlovákiában régóta igényt tart csaknem az összes politikai párt.26 Hasonló az érdeklõdés Szent Cirill és Metód történelmi alakjai iránt is. Néhány éve pedig a politikusok részérõl nagy érdeklõdés övezi Milan Hodza személyiségét is, akit kiváltképp a volt kormány legerõsebb pártja „privatizált”. Szlovákia és a szlovákok történelme kanonizálásának kontextusában jelentõs gesztusnak számítanak Pavol Paška parlamenti elnök szavai is: „a szlovák történelem mágikus nyolcasa, amely végigkísérte a nemzeti szabadság felé vezetõ egész ˆ

23 24 25

LE GOFF: I. m., 137. , L ubomír LIPTÁK: A száz évnél hosszabb évszázad, Kalligram, Pozsony, 2000, 192–194. Fico zapálil vatru zvrchovanosti, Dnes 2008. július 17. (http://dnes.atlas.sk/slovensko/vlada-a-parlament/ 212323/fico-zapalil-vatru-zvrchovanosti-). 26 Lásd Peter MACHO: Štefánik ako symbol a mýtus v historickom vývoji [Štefánik mint szimbólum és mítosz a történelmi fejlõdésben], Slovenský národopis 2001/3., 314–327.

22

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

I R O S L A V

M

11:35 AM

I C H E L A

:

A

Page 23

M Ú L T

F E L I D É Z É S E

É S

K A N O N I Z Á L Á S A

történeti utunkat”.27 Ezáltal az állam e magas rangú képviselõje egyértelmûen kiemelte a nyolcas évfordulók nemzeti-emancipációs értelmezési potenciálját. A fenti sorok rámutatnak a politikusoknak a történelmi események és személyek intézményesítésére irányuló megnövekedett érdeklõdésére. És ilyen értelemben nyilatkozik ismételten több jelentõs szlovák politikus. Robert Fico miniszterelnök például megjegyezte: „A meghatározó történelmi események és személyiségek iránti tisztelet része minden modern európai nemzet identitástudatának. Ugyanis csak ez lehet az útja a tartós nemzeti emlékezet kiépítésének. Minden önmagunk, illetve saját történelmünk és történelmi személyiségeink iránti közömbösség visszaüt a nemzetre. Építenünk kell a szlovákoknak a történelemhez és a szlovák történelem személyiségeihez fûzõdõ viszonyát.”28 Mindebben összekapcsolódnak a politikai, az állampolgári és az állami tennivalók, és reprodukálódik az egyöntetû közösség koncepciója. Tematikailag érdekes a nemzeti, államalkotó, szociális, keresztény és antifasiszta motívumok összefonódása, amelyek összhangban vannak a konkrét politikai csoportosulások politikai ideológiájával, ám egyúttal nemritkán konkurens töltetet is hordoznak magukban. Csakúgy, mint más politikai ügyek esetében, ezekben a pontokban is megnyilvánult az egyes alanyok közötti konkurencia és rivalizálás, akár a koalíció–ellenzék viszonylatban, akár az egyes táborokon belül.29 A kollektív emlékezésen – mint például a „hõsök” és „az idõ felett álló tettek” megünneplésén – kívül napjainkban még egy tendencia megfigyelhetõ, ez pedig a felejtés. Mint ahogy egyes történelmi jelenségek az instrumentalizáció révén aktuálissá válnak, mások pont hogy veszítenek aktualitásukból. E vonatkozásban különösen tudathasadásos helyzetbe került a – nemrég fennállásának ötödik évfordulóját megünneplõ – Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN). Az utóbbi idõben éppen azok a csoportok minõsítik feleslegesnek, drágának és szakszerûtlennek az ÚPN munkáját, amelyek szüntelenül hangsúlyozzák a kommunista múlt feldolgozásának szükségességét, és a kollektív emlékezés felelevenítésére és intézményi megszilárdítására, valamint a nemzeti identitás megerõsítésére törekszenek.30 Az az intézmény, amely már eleve egyfajta politikumként jött létre, így kénytelen hordozni ezt a keresztet, és folyamatosan meg kell védenie saját jelentõségét és létjogosultságát. A történetírásnak címzett politikai megrendelések Szlovákiában nem csak a történelemrõl szóló átpolitizált kijelentések szintjén tükrözõdnek. Ezekbe a vitákba bekapcsolódott a tudományos és értelmiségi közösség egy része is, élve a kínálkozó lehetõséggel, hogy elmondhassák véleményüket a szlovák történelem (Szlovákia történelme) koncepciójának konkrét elképzelésérõl. Láthatóvá váltak a platformok, amelyek szakmai állásfoglalásukkal 27 Lásd Originál Pittsburskej dohody je na Slovensku (videofelvétel), www.sme.sk/c/3902574/Original-Pittsburskejdohody-je-na-Slovensku.html. 28 Fico zapálil vatru zvrchovanosti. 29 Érdekes példa a „Lex Hlinka” ügye, amikor ez a törvény szövegére tett különbözõ javaslatokban nyilvánult meg, illetve a törvényrõl való tulajdonképpeni szavazás során. Egy másik példa Štefánik azévi ünnepsége a Bradlón, amelyet gyakorlatilag kisajátított a legerõsebb koalíciós párt, amiért bírálták õket mind koalíciós, mind pedig ellenzéki oldalról. 30 Ezzel kapcsolatban lásd a partnerintézeteknek az ÚPN megszüntetésére irányuló igyekezetek elleni felhívásait: www.upn.gov.sk/aktuality/reakcie-k-navrhu-na-zrusenie-upn.

23

kommentar2008-6-kesz.qxd

K

12/11/08

O M M E N T Á R

11:35 AM

•

2 0 0 8 | 6

Page 24

–

M

A G Y A R O K

É S

S Z L O V Á K O K

tulajdonképpen legitimálták és támogatták a (kormánypárti és ellenzéki) politikusok törekvéseit a múlt kanonizálására. Vagy épp ellenkezõleg, bírálták ezeket a törekvéseket, mint a múlttal való helytelen politikai játékot. Ennek során pedig megerõsítést nyert, hogy még több mint tíz évvel a „Durica-ügy” után is érvényes a szlovák történésztársadalom alapvetõen kétpólusú megosztottsága. A szakmai és a nyilvános vitákból egyúttal az is kiderült, hogy megerõsödött az a platform, amelyre a történelem nacionalista kontextualizációja jellemzõ, valamint a „csendes többség” is (az ún. mainstream és a fiatal történészek egy része), amely inkább kerüli az ellentmondásos témákról szóló nyílt vitákat. Ezt a tendenciát erõsíti azoknak a már elkoptatott témáknak, kérdéseknek és interpretációs sémáknak a folyamatos újrafelvetése, amelyek nem viszik alapvetõ módon elõrébb a szlovákiai történelmi gondolkodást, hanem csak erõsítik és konzerválják a kialakult feszültséget. Napjainkban ismét hangsúlyossá váltak a kilencvenes évek elsõ felébõl származó, hosszú ideje vitatott témák, amelyek nemcsak a történészeket osztják meg, de jelentõs hatásuk van a szlovák társadalom differenciálódására is. Már a csernovai tragédia jelentõségérõl, valamint az Andrej Hlinka személyérõl szóló vita is komoly koncepcionális összeütközéshez vezetett a szlovák történetírásban, jelentõs visszhangot keltve a szlovák médiában is. Sõt, két egymással versengõ, petícióként megfogalmazott dokumentum is napvilágot látott. A dokumentumok az Andrej Hlinka – az érdemeit méltató törvény általi – kanonizálásával kapcsolatos nézeteltéréseket tükrözik. A két platform azonban nem képviseli a nézetek teljes spektrumát Szlovákiában. A Hlinka kanonizálását támogató történészek – nagyobbrészt a Matica Slovenská Történelmi Osztályának tagjai – hangsúlyozták a politikus jelentõségét a szlovákok nemzeti történelmének kontextusában, míg a liberálisabb (ismételten „bolsevik”, illetve „zsidóbolsevik” jelzõvel illetett) platform felhívta a figyelmet Hlinka politikai ellentmondásosságára és a történelemmel folytatott efféle politikai játszmák káros voltára.31 Az ügy lezárásához végül a törvényjavaslat szövegének megváltoztatása és annak parlamenti elfogadása vezetett, továbbá talán a vitát életben tartó aktivisták visszavonulása is. De legalábbis kérdéses, hogy a történelembõl kiemelt személyiségek ilyen jellegû kanonizálásának milyen hatása lesz a szlovákiai történelmi kultúra alakulására. Ennek formálása vajon továbbra is alá lesz-e rendelve a pártutasításoknak, ahogy az a két 20. századi totalitárius rezsim idejében volt? Vagy pedig ez a történészi interpretációkon keresztül, illetve a közvélemény egyfajta általános konszenzusa útján történik? Nem gondolom azt, hogy a történelemre és annak értelmezésére kizárólag csak a történészek és más szakemberek formálhatnak igényt. De nem anakronizmus-e, ha az irányt még napjainkban is a politikai establishment szabja meg, amelynek – akarjuk-e vagy sem – sokkal nagyobb befolyása van a szlovákiai történelmi kultúra alakítására, mint a kutatásaik során hosszú ideje történelmi témákkal foglalkozó értelmiségi eliteknek? ˆ

, Nedovol me návrat štátnej propagandy [Ne engedjük meg az állami propaganda visszatérését], www.changenet.sk/?section=kampane&x=306587; Stanovisko slovenských historikov k osobnosti Andreja Hlinku [A szlovák történészek Andrej Hlinka személyével kapcsolatos állásfoglalása], http://blog.ruzomberok.eu/ stanovisko-slovenskych-historikov-k-osobnosti-andreja-hlinku; Odporcovia všetkého slovenského [Minden szlovák ellenzõi], http://pospolitost.wordpress.com/2007/10/13/odporcovia-vsetkeho-slovenskeho.

31

24

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

I R O S L A V

M

11:35 AM

I C H E L A

:

A

Page 25

M Ú L T

F E L I D É Z É S E

É S

K A N O N I Z Á L Á S A

Annak ellenére, hogy már hosszabb idõ telt el a totalitárius rezsim bukása óta, még mindig nem sikerült Szlovákiában elérni a közéleti konszenzus valamiféle formáját, amelynek keretében elválhatnának a tudományos viták az ideológiai propagandától. Vagy netán a közvélemény érdektelensége és hallgatása lenne ez a konszenzus? Ez az állapot kétségtelenül összefügg egyfajta – a hivatásos szlovák történészek képességeire vonatkozó – össztársadalmi szkepszissel is, mivel õket továbbra is inkább tekintik bizonyos ideológiai érdekek képviselõinek, mintsem a szakmaiságot garantáló tudósoknak. Ilyen irányban formálódik a történésztársadalom nyilvánosság elõtti képe is, mivel az fõképp erõs érzelmi töltetû, ideologikusan tárgyalt ügyeken keresztül jelenik meg. Ám ezekben nagyrészt körbe-körbe ismétlõdnek ugyanazok az érvek és értelmezési képletek, amelyek idõnként már inkább hasonlítanak mitologikus narratívákra és varázsigékre, mintsem a múlt racionális rekonstrukciójára való törekvésre. Másrészrõl úgy tûnik, mintha a szlovák társadalomból is hiányozna az érdeklõdés más témák iránt. Fokozatosan csökken a történelem iránti érdeklõdés, miközben beszûkülnek és leegyszerûsödnek a kínált interpretációk is. Ebben az összefüggésben továbbra is viszonylag nagy érdeklõdés övezi Szlovákia 1938–1945 közötti történelmét. A szlovák történelmi kultúrába erõsen beágyazódott az a tézis, hogy a történelem a szlovák önállóság és államiság felé halad. A hangsúlyt mindenekelõtt a „területre” és a „nemzetre” („nemzeti terület”) helyezik, az értelmezések pedig szoros kapcsolatban állnak a lineáris történelemfelfogással. Fokozatosan egyre pozitívabb viszonyulást alakítanak ki a totalitárius állam iránt, amely mellesleg kizárta a társadalomból, kifosztotta és kiûzte több ezer zsidó állampolgárát.32 Jelen dolgozatban nem vállalkozom arra, hogy összefoglaljam az összes, ezt a folyamatot elõidézõ tényezõt, ám eszmefuttatásom során figyelembe vettem több tudós, politikus és fontos egyházi személyiség véleményét is.33 Ugyancsak fel szeretném hívni a figyelmet az állam, a (szlovák) államiság és a rezsim (azaz annak konkrét formája az 1939– 1945 közötti Szlovák Köztársaság idõszakában) szétválasztásának tézisére, amely egyre nagyobb visszhangra talál Szlovákiában. Ez az egyúttal erõs erkölcsi relativizmust is hordozó látásmód a felelõsség konkrét mértékének konszenzuális csökkentése irányába mutat. Egyszersmind támogatja az akkori szlovák állam és a mai Szlovák Köztársaság kontinuitásának téziseit. A vita sajnos még egy ilyen összetett, számos valóban súlyos morális kérdést tartalmazó témában is kéz a kézben halad a nacionalista kánon reprodukciójával. Ezzel szemben például Csehszlovákia megalakulásának vagy a II. világháború végének felidézése már csak minimális – inkább formális – érdeklõdést vált ki a szlovák társadalomban és politikában. A közvéleményt sokkal jobban érdeklik a Xéna, a harcos hercegnõ létezésérõl és a modern televíziós marketing egyéb termékeirõl szóló „tények”. Kérdés viszont az is, hogy maguk a történészek milyen mértékben érdeklõdnek kollégáik munkásságának eredményei iránt… (Fordította Komoróczy Miklós és Zahorán Csaba) 32 33

Erre a trendre hívják fel a figyelmet a legújabb kutatások is, lásd PEKNÍK: I. m., 29–35. Az említett trendre való reakció például a Nechceme sa prizerat, [Nem akarjuk tétlenül szemlélni] címû petíciós akció is: www.changenet.sk/?section=kampane&x=351653&act=list.

25

kommentar2008-6-kesz.qxd

K

12/11/08

O M M E N T Á R

11:35 AM

•

2 0 0 8 | 6

Page 26

–

M

A G Y A R O K

É S

S Z L O V Á K O K

Demmel József „…BÉKÉVÉ OLDJA AZ EMLÉKEZÉS”? Historiográfiai vázlat a magyar kapcsolattörténet-írásról „A létért való, egzisztenciális félelem lelkiállapota kiszelektálja a vita résztvevõi közül a józan értelem képviselõit, s bekövetkezik az a helyzet, hogy az az agitáció, mely arra irányul, hogy a kisebbségi nyelvû gyermekek többségi nyelvû népdalokat tanuljanak, rafinált és erõszakos nyelvterjesztésként jelenik meg, s az az ellenkezõ agitáció, hogy ne tanuljanak, hanem annál inkább énekeljék a magukét, veszedelmes államellenes agitációnak számít. A kisebbségi sérelmek frazeológiája kifogyhatatlan az elnyomás technikájának ecsetelésében, a többségi népek »sérelmi« frazeológiája pedig kifogyhatatlan a derék és jámbor népet erõszakkal felizgató, idegen egyetemeken és agitátorképzõ kurzusokon nevelkedett agitátorok gonosz aknamunkájának lefestésében. A groteszk csak az, hogy az egész frazeológia és az összes vele kapcsolatos álokoskodás és illúziók pontosan megfordulnak, ha területi státusváltozás folytán a többségbõl kisebbség lesz és viszont.”1 Ha a szlovák–magyar viszony jelenlegi helyzetére és történetére gondolunk, megállapíthatjuk, hogy Bibó István mintegy fél évszázada papírra vetett gondolatai nem vesztették érvényességüket. Szlovák részrõl a konfliktus legfontosabb gondolati hátterét a szlovákok által a magyaroktól elszenvedett, kreált és valós történelmi sérelmek összessége adja. Sõt a politikai viták szlovák érvrendszerének egyik sarokkövét képezik ezek a sérelmek. Ezek ráadásul olyan esetek, amelyek többségét a magyar fél nem hogy nem tételezi szlovák sérelemként, de sokszor még a létezésükrõl sem tud. Kétségtelen tény ugyan, hogy a politikai viták történeti érvrendszerei nem feltétlenül kötõdnek a valósághoz, ugyanakkor az is tény, hogy a magyar és a szlovák történészszakma kapcsolatának jelenlegi állapota a legkevésbé sem gátolja a múlt felhasználásának efféle módját. Érdemes áttekintenünk (a teljességre való törekvés igénye nélkül) a két történetírás múltbéli kapcsolatát magyar szempontból, és elgondolkodnunk közelítésének jövõbeni, ideális és jelenleg irreálisnak tûnõ lehetõségeirõl.

* A két történetírás közelítésének az igénye ugyan nem új keletû, ám a szakmai kapcsolattartásnak, együttmûködésnek sokáig nem voltak intézményei. Hiszen az olyan kapcsolatok is, mint például az 1950-es években Györffy György és František Bokes szakmai alapú barátsága, személyes jellegûek voltak, nélkülözték az intézményi hátteret. Ráadásul ez esetben az együttmûködésnek nemzedéki keretei voltak, hiszen az 1906-ban szü1

BIBÓ István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, Kriterion, Bukarest–Kolozsvár, 1997.

26

kommentar2008-6-kesz.qxd

D

12/11/08

E M M E L

J

11:35 AM

Ó Z S E F

:

„ …

Page 27

B É K É V É

O L D J A

A Z

E M L É K E Z É S

” ?

letett (tehát 12 éves koráig magyar nyelven is tanuló) Bokesszel Györffy még magyarul kommunikálhatott.2 Az ilyen személyes, eseti kapcsolatokon túl az elmúlt több mint száz évben voltak néhányan, akik hivatásszerûen foglalkoztak a szlovák–magyar kapcsolatokkal. Minden tudósgenerációban dolgozott néhány, általában elismert, életmûvét ugyanakkor láthatóan magányosan megalkotó historikus és irodalomtörténész, aki az 1918 elõtti Magyarország szlovák aspektusainak szentelte figyelmét. Eredményeik, monográfiáik általában ismertek voltak, e nagy összefoglalók nyomán azonban csak a legritkább esetben születtek részkutatások, hiszen a monográfus mögül általában hiányzott a mûhely, a speciálisan erre a kérdésre szakosodott szakmai közeg. E magányos tudósok életmûvének ráadásul van egy könnyen, gyorsan elévülõ rétege, hiszen Pechány Adolf óta mindig politikai (néha pozitív, gyakrabban negatív) célokat szolgált a magyar szlovakisztika. Pechány A magyarországi tótok címû munkájával még a magyar állam integritását támasztgatta alá. Érzékeny etnográfiai meglátásait tömör és sarkos politikai jegyzetekkel egészítette ki, kérlelhetetlenül elutasítva, ugyanakkor marginálisnak mutatva a szlovák nemzeti mozgalmat.3 Az õ szemléletétõl csak annyiban tért el Steier Lajos 1918 után, hogy immár központi – általában erõsen negatív – szereplõkké léptette elõ az öntudatos szlovák értelmiségieket. Az államfordulat utáni elsõ nagyobb munkájának elõszavában a következõket írta: „A Monarchia szétbomlása utáni idõkben szülõföldemrõl, Felsõ-Magyarországról való önkéntes számkivetésem elsõ szakaszában a tót kérdésben szerzett ismereteimet4 a jogtalan területrablás elleni tiltakozásnak szenteltem.”5 Hozzá kell tennünk, hogy tizenöt évvel késõbb Steier fõmûvében ha alig változott gondolati keretek közt is, de cizelláltabban, érzékenyebben jeleníti meg a szlovák értelmiségieket.6 Sziklay László az 1940-es évek végétõl az új ideológia alapjaira támaszkodva, s ezt fõleg retorikájában hangsúlyozva alkotta meg ma is használatos mûveit.7 Õ abban különbözik a korszak más kapcsolattörténeti kutatóitól, hogy a szocialista ideológiát nem használta rendszerként kutatásai során, és a „népek barátságának” eszméje nem vitte félre az elemzését. Az 1962-ben megjelent vaskos szöveggyûjteménybe, A szomszéd népekkel való kapcsolataink címû kötetbe kizárólag a nemzeti békére, az egymás iránti megértésre vonatkozó szövegeket gyûjtötték össze: „az egymás megismerését, megértését és megbecsülését kifejezõ ˆ

2 Archív literatúry a umenia Slovenskej národnej kniznice v Martine (ALU SNK): Gyõrffy György František Bokeshez, 1954. december 21., Budapest; Gyõrffy György František Bokeshez, 1955. február 16., Budapest. 3 PECHÁNY Adolf: A magyarországi tótok, Felsõmagyarország, Miskolc, 2000. 4 STEIER Lajos: A tót kérdés I. A tót nemzetiségi mozgalom fejlõdésének története, Liptószentmiklós, 1912. 5 STEIER Lajos: Elõszó Beniczky Lajos visszaemlékezéseihez és jelentéseihez = BENICZKY Lajos Bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes Visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és a tót mozgalomról, s. a. r., életrajz Steier Lajos, Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1924. 6 STEIER Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848–49-ben, I–II., Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1937. 7 SZIKLAY László: A századvég ellenzéki irodalmának történetébõl: Gáspár Imre (1854–1910), Akadémiai, Budapest, 1955; UÕ.: A szlovák irodalom története, Akadémiai, Budapest, 1962; UÕ.: Az ifjú Hviezdoslav, Akadémiai, Budapest, 1965 (Irodalomtörténeti füzetek 50.).

27

kommentar2008-6-kesz.qxd

K

12/11/08

O M M E N T Á R

11:35 AM

•

2 0 0 8 | 6

Page 28

–

M

A G Y A R O K

É S

S Z L O V Á K O K

munkák, történelmi fejlõdésünk folyamán soha máskor, csakis a szocialista építés idõszakában láthattak napvilágot. Mindez egyrészt a szocialista országok egymás között fokozatosan bontakozó és erõsödõ együttmûködésének, másrészt pedig a szocialista kultúrpolitika8 tiszta és félreérthetetlen álláspontjának eredménye […] A szocialista tábor országait és népeit elsõsorban az érdekli és foglalkoztatja, ami a dolgozó százmilliókat szerte a világon közelebb hozza, egymás megértésére és közös problémáinak felismerésére készteti.”9 Csanda Sándor kifejezetten a szlovák–magyar kapcsolatokra vonatkozó szöveggyûjteményének bevezetõje szerint is „a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok történetére a szocialista humanizmus szemüvegén keresztül tekintünk”.10 Csanda ezért kiemelte és hangsúlyozta a sokszor valójában nem túl jelentõs, legfeljebb az egyéni teljesítmények miatt értékelhetõ közeledési kísérleteket. A rendszerváltás után a közeledési kísérletek is átalakultak: jó néhány közös tanulmánykötet, vegyes elõadói gárdájú konferencia jött létre, és megalakult a Magyar–Szlovák Történész Vegyesbizottság is. Ezen tanulmánykötetek esetében – éppen az együttmûködések alkalmi jellege miatt – a szervezés és szerkesztés munkálatai túl sok energiát igényeltek, és nem maradt lehetõség a legfontosabb (és általában demonstratívan mindig kitûzött) cél elérésére: a valódi szakmai párbeszéd megindítására. Általános, hogy a tanulmányok tematikailag ritkán érintkeznek egymással, s ha ez mégis megtörténik, szerzõik gyakran elbeszélnek egymás vagy a lényeges kérdések mellett, anélkül, hogy akár közös terminológiát sikerülne kialakítani. Napjaink szlovakistái ugyancsak nem függetleníthetik magukat az éppen aktuális szlovák–magyar viszonytól. Szakmai eredményeink politikai térben jelennek meg, s önmagunk is néha tudattalanul, néha tudatosan így pozicionáljuk a történeti munkát. Hiszen egy mostanság, a Beneš-dekrétumokról megjelent könyvet lehetetlen megfosztani attól a kontextustól, hogy témája a megjelenés idején politikai vihart kavart, még akkor is, ha a szerzõ igyekszik a politikai vitákról tudomást nem venni. Sõt a könyv is egyfajta tudományos válasz a konfliktusra és üzletpolitikai válasz a megnövekedett társadalmi érdeklõdésre. Egy magyar számvetés a 19. századi szlovák–magyar viszony árnyoldalairól szintén – akár akarjuk, akár nem – szakmai argumentum a jelenbeli lappangó vagy éppen felszínre törõ konfliktusok kezeléséhez.

* A két szakma közti kapcsolatok iránya és intenzitása jelenleg sem kielégítõ. Ennek szemléleti és infrastrukturális okai vannak. 8 Vö.: „Történettudományunk a magyar nép és a magyar munkásmozgalom, valamint a szomszédos szocialista országokhoz fûzõdõ kapcsolataink történetének feldolgozásával, a magyar nacionalizmus és sovinizmus több évszázados elõzményeinek, okainak elemzésével, a pesszimista történelemszemlélet leleplezésével mozdíthatja elõ népünk szocialista nevelését.” 9 A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetébõl. Válogatás hét évszázad írásaiból, szerk. Kemény G. Gábor, Tankönyvkiadó, Budapest, 1962, 3–4. 10 CSANDA Sándor: Magyar–szlovák kulturális kapcsolatok, Slovenské pedagogické nakladatel,stvo, Bratislava, 1959, 5.

28

kommentar2008-6-kesz.qxd

D

12/11/08

E M M E L

J

11:35 AM

Ó Z S E F

:

„ …

Page 29

B É K É V É

O L D J A

A Z

E M L É K E Z É S

” ?

Szemléletváltásra azért volna szükség, mert a nagy nemzeti narratívák, nemzeti nagyelbeszélések egymásnak feszítése aligha hozhat eredményt. Hiszen – egy példát véve – 1848-cal kapcsolatban a két nemzeti történeti kánonban a párhuzamosságot, az esetleges azonosságot felülírva homlokegyenest ellentétes szemlélet alakult ki. A forradalom vívmányait mindkét fél elvitatja a másiktól, a szembenálló felek pedig az elbeszélõ nézõpontja szerint lesznek feketék és fehérek, abszolút jók és abszolút rosszak. Errõl az alapról kiindulva aligha juthatunk közös textushoz. A járható utat az jelentheti, ha nem egy általunk konstruált viselkedésmintába próbáljuk beleerõltetni a vizsgált személyeket, hanem az adott korszak kontextusában cselekvõképességüket, egyéni döntési stratégiáikat határoljuk körbe, ha nem a szokványos történetet kíséreljük meg elmesélni, hanem megpróbálunk szembesülni a hétköznapok történelmével, illetve ha 1848 kapcsán nem Kossuthról és Štúrról, az áprilisi törvényekrõl és a liptószentmiklósi petícióról, a megajánlási beszédrõl és a prágai szláv kongresszusról, vagy épp Jellasicsról és a szeptemberi hadjáratról beszélünk, hanem például olyan életsorsokat elemzünk, amelyekre ugyan döntõ hatással voltak a nagypolitika történései, mégis a saját döntési opciói által kialakított keretek között mozogtak. Így rámutathatunk többek között arra, hogy 1848 nemzetiségi polgárháborúiban nem homogén, tömbszerû csoportok, hanem eltérõen gondolkodó, néha racionálisan, néha irracionálisan mérlegelõ, néha egyenesen döntésképtelenséggel küzdõ emberek álltak egymással szemben és egymás mellett. Ez a fajta léptékváltás és a politikatörténet helyett inkább a társadalomtörténeti alapra helyezkedés11 önmagában azonban aligha hozhat eredményt, ha nincsenek meg a kapcsolattartásnak a megfelelõ fórumai. Az egyébként rendkívül fontos vegyesbizottság mûködésének a kibõvítéséhez, önálló, a másik történetírás megismerését elõsegítõ könyvsorozathoz vagy éppen közösen kiadott periodikához azonban egyéb anyagi erõforrás híján politikai támogatásra, politikai akaratra lenne szükség.

11 A társadalomtörténet effajta pozitív hozadékát felvetette már többek között Benda Gyula is. Millennium és társadalomtörténet. Benda Gyula társadalomtörténésszel beszélget Kovács Éva és Melegh Attila, Regio 2000/2., 38–39. Lásd továbbá Elena MANNOVA: [Válasz a Korall körkérdésére a társadalomtörténet-írás helyzetérõl] ford. Kocsis Aranka, Korall 2002. március, 206–207; Gabriella DUDEKOVÁ: Problémy výskumu sociálnych dejín na Slovensku = Cesko-slovenská historická rocenka, Brno, 2006.

ˆ

29

ˆ

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 30

•

2 0 0 8 | 6

–

M

Û H E L Y

Megadja Gábor A HAGYOMÁNY FENOMENOLÓGIÁJA Egy lehetséges megközelítés „Tehát amikor egyetlen szabályba vannak foglalva, úgy el vannak benne rejtve, ugyanolyan hasztalanok, mintha ládába lennének zárva, látni mindig csak eredeti összevisszaságukban lehet õket.” (Pascal: Gondolatok, 20.)

A jelenlegi – hazai és külhoni – politikai diskurzus minden kétséget kizáróan a politikai racionalizmus(ok) (Oakeshott) különbözõ árnyalatainak vitájából áll (lásd a politikai programdömpinget és -licitet). A kérdés az: lehetséges-e másik megközelítés? Pontosabban lehetséges-e a politikai racionalizmus belterjes értelmezési keretén kívül, annak deklaratív-absztrakciós kívánalmai nélkül a politikai cselekvések megértése, azoknak értelmes leírása? A konzervatívok és a felvilágosodás örökségével szemben szkeptikusok jellemzõen e kurzussal a hagyomány fogalmát állítják szembe. E fogalom nem kevésszer lett „félreértések” áldozata; ám sokszor ezek a „félreértések” inkább gúnyos és szándékos félreértelmezések. Egyetértve John Lukaccsal, miszerint „ma már minden filozófia kényszerûen ismeretelmélet”,1 a hagyomány fogalmának (amely nem viseletmódot és életmód-tanácsadást jelent, hanem erkölcsi és politikai relevanciával bír) egyik lehetséges episztemológiai megközelítésével próbálkozom meg az alábbi írásban. Erre a legalkalmasabbnak a fenomenológiai megközelítést, illetve Polányi Mihály és Michael Oakeshott ismeretelméleti írásait találtam. Szeretném megjegyezni, hogy az alábbiakban nem veszem számításba a fenomenológia számtalan irányzatát, és nem próbálom meg mindegyikhez hozzásimítani a hagyomány fogalmát. Fontosnak tartom leszögezni azt is, hogy a fenomenológia elsõsorban mint a hétköznapi cselekvések megismerési módja érdekel, és ennek megfelelõen nem a „filozófia mint szigorú tudomány” elvárásának kívánok megfelelni; ezért legfõképpen Alfred Schütz írásaira hagyatkozom. Az alábbiakban megpróbálom bemutatni az implicit tudás természetét, majd zárásként igyekszem az ismeretelmélet segítségével igazolni a hagyomány létjogosultságát és elõnyét a konkurens változatokkal szemben, valamint felhívni a figyelmet a racionalizmus politikai veszélyeire.

1

John LUKACS: Demokrácia és populizmus – félelem és gyûlölet, Európa, Budapest, 2008, 50.

30

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

E G A D J A

G

11:35 AM

Á B O R

:

A

Page 31

H A G Y O M Á N Y

F E N O M E N O L Ó G I Á J A

A fenomenológia és a megismerés A fenomenológia központi problémája a valóságra vonatkozik, és episztemológiai jellegû: honnan származik a tudás, mire vonatkozik és mennyire megbízható? Továbbá milyen lehetõségünk van számot adni a tudásunkról, ha sem a csupasz empirizmus (vagy szenzualizmus), sem a doktriner racionalizmus nem képes kielégítõ válaszokat adni? Ha sem az egyéni tapasztalatokban, sem a rációban nem bízhatunk meg maradéktalanul, melyik az a forrás, amelyet megbízhatónak nevezhetünk? (Ezért is fontos a szigorú tudományos elvárások és a mindennapi tudás megértésének elkülönítése – a hagyomány nem ígéri és nem is törekszik az elõbbire.) A fenomenológiai irányzat egyik legfontosabb megállapítása az, hogy minden tudásunkat (ez alatt legfõképp a tudományos tudást értve) megelõzi valamilyen korábbi tudás illetve tudás-együttes, amelyre minden további ismeretünk és tudásunk épül. Ezeknek az elõzetes tudásoknak az összességét nevezi Husserl „életvilágnak” (Lebenswelt), amely a valóságról való tudásunk szubjektív-viszonylagos „alapjait” képezi. Az „objektív” tudományok éppen azért vannak a krízis állapotában, mert a tudomány „technizálódott”, és az axiómáknak tekintett elvek nem igaziak, hiszen ezek az életvilágból származó koncepciókon alapulnak – így az apodiktikusként felfogott „objektív” posztulátumok nem tekinthetõk apodiktikusnak. Husserl szerint a végsõ alapokra kell a transzcendentális szubjektum nézõpontjából rákérdezni, és a filozófia akkor lesz valóságos és igazi, ha a filozófus „megérti önmagát, mint eredeti forrásként mûködõ szubjektivitást”.2 De mit is takar az „életvilág” fogalma? Ebben a bizonyos életvilágban tárgyak vagyunk, ám ezzel egyidejûleg szubjektumai is, tapasztaljuk, elgondoljuk, értelmezzük és célirányosan magunkra vonatkoztatjuk (tárgyra irányultság, intencionalitás) a világot. A környezet értelmét pedig mi adjuk, ez adja annak érvényességét. Az életvilágban tehát a természetes beállítódás jellemez bennünket, ahol az ítéleteink elõítéleteken alapulnak, és elõfeltevéseinket apodiktikusként fogadjuk el. A husserli filozófia további következtetéseibe (ti. a természetes beállítódásból a reflexívbe való eljutás és a végsõ alapokra való rákérdezés stb.3) nem kívánok belemélyedni. Ami témánk szempontjából fontos, az az, hogy a fenomenológia a modern tudományok tényfogalmát kezdi ki: nincsenek tõlünk független tények, a „tudományos tények” is elõfeltevéseken 2

Edmund HUSSERL: Az európai tudományok válsága, I., Atlantisz, Budapest, 1998, 132. Fontos megjegyezni, hogy Husserl ugyan sokban hagyatkozik Kant ismeretelméletére, egyúttal azonban úgy gondolja, hogy Kant rabja marad az általa bírált empirizmusnak azáltal, hogy a lelket naturalizálja – így Husserl számára a legfontosabb támasz mégsem Kant lesz, hanem az angol empirizmus, legfõképpen Hume. 3 Erre azért van szükség, mert Husserl fenomenológiája szerint a magától értetõdõnek vett tudások érvényességét és az ítéletet fel kell függeszteni (epokhét kell végrehajtani) ahhoz, hogy a valódi apodiktikus alapokhoz eljuthassunk. Márpedig épp a cselekvések (gyakorlati) világában az ítéletet sohasem függeszthetjük fel, hiszen minden egyes cselekvésünk ítéletet is jelent. Schütz pedig úgy fogalmazza meg a köznapi és tudományos értelmezések közti különbséget, hogy noha életrajzi szituációink azonosak (ugyanabban a társadalmi világban és kultúrában élünk stb.), a mindennapi cselekvõnek és a tudományos kutatónak mások a relevancia-szerkezetei; vö. Alfred SCHÜTZ: A cselekvések köznapi és tudományos értelmezése = A fenomenológia a társadalomtudományban, szerk. Hernádi Miklós, Gondolat, Budapest, 1984, 218–220.

31

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 32

•

2 0 0 8 | 6

–

M

Û H E L Y

alapulnak, melyek azon életvilág alkotásai, amiben mindannyian élünk, és amit mindanynyian közösen alakítunk, folyamatosan értelmezünk és amelyben cselekszünk: Szigorúan szólva nem léteznek tények a szó tiszta értelmében. Minden tényt eleve elménk tevékenysége választ ki egy-egy egyetemes összefüggésbõl. Ezért a tények mindig értelmezett tények; vagy azért, mert egy mûvi absztrakcióval leválasztjuk õket öszszefüggésükrõl, vagy azért, mert konkrét környezetünkben vesszük fontolóra õket. […] Ez nem jelenti azt, hogy a mindennapi életben vagy a tudományban ne tudnók megragadni a világ valóságát. Csupán azt jelenti, hogy mindössze bizonyos oldalait ragadjuk meg, nevezetesen azokat, amelyek relevánsak számunkra akár életünk folyamatos fenntartása, akár pedig a tudomány módszerének nevezett, bevett gondolkodási szabályok együttese szempontjából.4

Mivel a hagyomány problémája gyakorlati jellegû, ezért számunkra az releváns, hogy ezen tudások miképpen vannak jelen, amikor cselekszünk és értelmezünk: Noha az életvilágbeli tapasztalatkészlet effajta általános áttekinthetetlensége fogyatékosságnak látszik az elméleti tudás álláspontjáról, emlékeztetnünk kell arra, hogy a természetes beállítódásban magatartásomat pragmatikus indíték vezérli. A tapasztalatkészlet gyakorlati problémák megoldására szolgál. Az elméleti gondolkodásban módszertani elvvé tehetem a kételkedést, a mindennapok világában viszont az a fontos, hogy rutinszerûen tájékozódhassam cselekvésem során.5

Az egyén tudata mindenképpen konstituálja valamiképpen a valóságot, annak elemeit meghatározott jelentés- és relevanciaszerkezetek alapján rendezi el.6 Ezek a jelentések és értelem-összefüggések viszont az egyén számára elõzetesen adottak, a korábbi felhalmozódott tudásokat tartalmazzák – így tehát az értelmezések sosem „kontextusmentesek”, azokat mindig egy adott kulturális-tapasztalati hagyomány alapján hajtja végre az egyén.

A mindennapi cselekvés problémája A konstruktivizmus azért is lehetetlenség, mert „a világ születésünk elõtt is létezett, mégpedig szervezett világként; mások – elõdeink – tapasztalásának és értelmezésének eredményeként. […] Ennek a világnak bármiféle értelmezése korábbi, reá vonatkozó tapasztalatok készletén (stock) alapul, saját korábbi tapasztalatainkon vagy szüleinktõl, tanítóinktól kapottakon.”7 Ebbõl következik, hogy a közösségben élõ egyén a hétköznapi élet 4 HUSSERL: I. m., I., 180. 5 Alfred SCHÜTZ – Thomas LUCKMANN: Az életvilág struktúrái (részletek) = A fenomenológia a társadalomtudományban,

282 (kiemelések tõlem – M. G.). I. m., 181.

6 Lásd SCHÜTZ: 7 Uo., 181–182.

32

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

E G A D J A

G

11:35 AM

Á B O R

:

A

Page 33

H A G Y O M Á N Y

F E N O M E N O L Ó G I Á J A

interszubjektív valóságában él, értelmez és cselekszik. Az emberi világra (kultúrára) vonatkozó megismerés ezért nem hasonlítható a természeti világhoz, hiszen a mindennapi élet eleve jelentéseket hordoz számunkra, és ezen interszubjektív világban megértünk más embereket és õk is megértenek minket. A korábbi tapasztalatokból pedig az adódik, hogy a kultúra mindig történetiséget hordoz, mely történetiséggel a „tradíciók, és szokások formájában találkozunk”.8 Schütz ezért is mondja azt, hogy a tudásnak társadalmi eredete van, és a tudásunk társadalmilag is eloszlik.9 Ahogy távolodunk a szubjektív szinttõl, úgy növekszik a tudás(ok) anonimitása is. Az interszubjektív ismeretek lényege, hogy ezen ismeretek mindenki számára, akik egy közös társadalmi valóságban élnek, hozzáférhetõ relevanciaszerkezetekkel rendelkeznek. Különbözõ helyzetekben különbözõ relevanciaszerkezetek mutatkoznak meg: nyilván mások a cselekvési gyakorlatok egy baráti összejövetelen vagy egy tudományos konferencián. A különbözõ ismereteink valójában tipizált konstrukciók, melyeknek eredete társadalmi, és társadalmi jóváhagyás övezi õket. Ezen (személyi és cselekvésstratégiai) típusosságok zömét az egyének magától értetõdõnek fogadják el mint „szabályok és receptek” afféle készletét, amely „addig kiállta a próbát, és minden jel szerint a jövõben is ki fogja állni. Mi több, a típusos konstrukciók mintái gyakorta olyan viselkedési szabályokként (standard) intézményesednek, amelyeket tradicionális és szokáserkölcsök, olykor pedig az ún. társadalmi kontroll, pl. a jogrend szavatol.”10 A típusos konstrukciók az anonim cselekvések megértéséhez vezet bennünket (például a postás szerepe), és ezen anonim cselekvések azok, melyek általában – ilyen vagy olyan formában – intézményesülnek. Az egyének pedig cselekvéseiket ezen anonim illetve intézményesült típusos cselekvéskonstrukciókhoz igazítják. A tipizálás és a közös konstrukciók lényege a jelenségek megértése. Ez azt jelenti, hogy noha részleteiben eltérõ képünk és tapasztalatunk lehet például az „állam” valóságával kapcsolatban, mégis utóbbi központi jelentésmagja mindannyiunk számára (azaz interszubjektív értelemben) ugyanúgy adott. Ahhoz, hogy egy ilyen mindenki számára hozzáférhetõ jelentésstruktúra létezzen, az életvilág létezésére van szükség, egy olyan már korábban felhalmozódott tapasztalat-együttesre, melyet az elõttünk és a velünk egy idõben élõk értelmeztek és folyamatosan értelmeznek. Ebbõl is fakad a természetes beállítódás, vagy Max Scheler szavaival a viszonylagos-természetes világszemlélet, melynek lényege kérdõre nem vont volta.11 Fontos kiemelni, hogy ezek az értelem-összefüggések és a kérdõre nem vont jelentések mindig „viszonylagosak”. Nem feleltethetõk meg valamiféle „objektív”, „tudományos” kritériumnak, és folyamatosan formálódnak. Sosem alkotnak „zárt” struktúrát, mindig felmerülhetnek benne problémák, azaz kérdésessé tehetõ elemek. A szokások legfontosabb funkciója az, hogy a bizonyos helyzetekben való bizonyos cselekvések végrehajtásához mintáink legyenek. Ezek szabadítnak föl az alól a döntéskényszer alól, amellyel egyébként minden egyes problémánál találkozhatnánk. Így nem 8 9

Uo., 186. A közgazdászok közül a tudás társadalmi eloszlására a figyelmet elsõsorban Hayek hívta föl, idézi Schütz: Uo., 191. 10 Uo., 195–196. 11 Lásd SCHÜTZ–LUCKMANN: I. m., 274.

33

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 34

•

2 0 0 8 | 6

–

M

Û H E L Y

kell mindig újradefiniálnunk és értelmeznünk egyes problémákat12 – így a szokások azok, amelyek megakadályozzák, hogy cselekvéseink kaotikusak legyenek. Ezek a szokások leginkább implicit, explicit módon nem megfogalmazott tudásokon alapulnak. Például a járásnak megvannak a maga „szabályai” – ahogyan akkor viselkedünk, amikor egyedül járunk, illetve amikor másokkal együtt. Mindkét esetben más és más a bevett cselekvési mód, más a megfelelõ távolság két ember között, más a közös „mezõ”, és ezek csak akkor tûnnek föl, ha valaki megsérti õket, illetve ha a róla való gondolkodásunkat reflexívvé tesszük – ellenkezõ esetben ezeket magától értetõdõnek vesszük.13 Világossá kell tennünk, hogy ezek a „szabályok” nincsenek írásba foglalva, nincs kicentizve a távolság két ember között együtt- illetve egyedül-járás esetében. Ezek ki nem mondott, ám mindig meglévõ szabályok, melyeket mindannyian betartunk.

Implicit tudás A hagyomány mellett érveket felhozókban közös az, hogy nagy jelentõséget tulajdonítanak a „gyakorlati” (Oakeshott), illetve „hallgatólagos” vagy „személyes” tudásnak (Polányi).14 A gyakorlati/hallgatólagos tudás lényege az, hogy ezek nem explicit formában vagy „kiáltványokban”, írott törvényekben vagy szabálykomplexumban összefoglalt cselekvési „elvek”, hanem olyan tudások, amelyek nem kifejthetõk, azonban a cselekvés közben fontos, ha nem a legfontosabb komponensét alkotják tudásunknak. Nem nehéz belátni, hogy életünk nem egy tevékenységi/gondolati köre épül ezen implicit tudásokra. Valójában minden felfedezés, problémalátás valamilyen rejtett inkoherencia megsejtését jelenti, és a „megérzés” idejében ezt nem vagyunk képesek kifejteni. Érdemes a vicc példáját vennünk, ami per definitionem koherenciazavarra épül, és épp ez a koherenciazavar az, amitõl a vicc vicc lesz (amint explicit formában kifejtjük a vicc „lényegét”, megszûnik viccnek lenni – innen ismerjük fel a rossz viccmesélõt). Oakeshott racionalizmus-bírálata, illetve Polányi pozitivizmus/objektivizmus-bírálata épp azt a modern véleményt vették célba, hogy ezek a tudások nem hogy nem fontosak, de nem is léteznek. Ez utóbbi modern vélemény hihetetlenül elterjedt, még akkor is, ha a józan ész használatával azonnal elvethetjük: igyekezhetünk minden részletre kiterjedõ tájékoztatót adni valakinek arról, hogyan biciklizzen (egyensúlyozni, dõlni jobbra-balra, figyelni az útra, kormányozni stb.), ám bármilyen kimerítõ legyen is ez a „tájékoztató”, a tanítvány annak bemagolása után sem fog tudni biciklizni. Ez azért van, mert a tudásnak van egy olyan aspektusa, amit csak a gyakorlat közben sajátíthatunk el. Sem leírni, sem leírásból 12

Vö. Peter L. BERGER – Thomas LUCKMANN: A valóság társadalmi felépítése – Tudásszociológiai értekezés (részletek) = A fenomenológia a társadalomtudományban, 332–333. 13 Lásd A. Lincoln RYAVE – James N. SCHENKEIN: Jegyzetek a járás mûvészetérõl = A fenomenológia a társadalomtudományban, 454–466. 14 Ugyan sem Oakeshott, sem Polányi nem tekinthetõ fenomenológusnak, a hallgatólagos, gyakorlati tudásról általuk írottak segíthetnek bennünket a hagyományos tudások mûködésének megértésében; s az életvilág gondolata is megfér elméletükkel.

34

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

E G A D J A

G

11:35 AM

Á B O R

:

A

Page 35

H A G Y O M Á N Y

F E N O M E N O L Ó G I Á J A

megtanulni nem tudjuk azt. Ugyanez mondható el bármely másik tevékenységrõl, legyen az mûvészet, vallás vagy politika. Valaminek a tudása (know what) nem jelent egyet a hogyan tudásával (know how): az autó mûködésének beható ismerete még nem jelenti azt, hogy vezetni is tudunk. Röviden: minden ilyen (gyakorlati) tevékenység csak úgy tanulható meg, ha részt veszünk benne, gyakoroljuk, ha utánzunk (immitatio) valakit, aki már ismeri ezt a gyakorlatot. Ahhoz, hogy ezeket a tudásokat elsajátítsuk, egy mestert el kell fogadnunk tekintélyként, rá kell hagyatkoznunk tanulás közben. Így a tanulás folyamata mindig a hagyománynak illetve a tekintélynek való „behódolást” jelenti.15 Mivel a gyakorlat csak a tekintélyként elfogadott mestertõl, belehelyezkedéssel (dwell in)16 tanulható meg, ezért csak személyesen adható át – így a megismerés és a gyakorlati tudás is mindig személyes. Hogyan mûködik ez az implicit tudás, és miben érhetõ tetten? Minden emberi tevékenység közben számos dologra figyelünk egyszerre, azonban minden egyes elemre másképp figyelünk. Polányi ezért beszél járulékos és fokális tudatosságról. Ha egy szöget verünk be a falba, akkor a szögre és a kalapácsra is figyelünk, de másképpen; ha zongorázunk, figyelünk az ujjainkra és a dallamra is, de másképpen.17 Amint a kalapács illetve ujjaink fokális tárggyá alakulnak, mellé fogunk ütni, illetve elhibázzuk a dallamot. A részletek ugyanis csak az egészben állnak össze jelentéssé. Ha olvasás közben egy szóra fókuszálunk, a mondatnak, szövegnek a jelentését nem fogjuk megérteni. Az implicit, járulékos vagy nem-fokális tudások azok, amelyek lehetõvé teszik a tevékenységek végzését. A gyakorlati és technikai tudás ugyanis együtt, egyszerre léteznek, és noha megkülönböztethetõk, nem választhatók szét, és egymást feltételezik.18 Ez pedig azt jelenti, hogy mindig „többet tudhatunk annál, mint amennyit ki tudunk mondani”.19 A hallgatólagos tudás a tudásnak azon összetevõjét jelenti, melynek segítségével valami másról szerzünk ismereteket. A vak ember, amikor botjával tapogat, a környezetérõl kíván tudomást szerezni, így a külön-külön jelentésnélküli érzések együtt, a jelentésben nyernek értelmet. A „közeli” (proximális) és „távoli” (distális) elemek alkotják a részleteit annak az átfogó entitásnak, melynek megértésére törekszünk. Ez azt jelenti, hogy (akárcsak Oakeshott gyakorlati és technikai tudás-meghatározása esetében) a jelentés mindig ezen elemek együttesébõl áll össze, külön-külön ezek értelmetlenek. Ezért a gyakorlati tevékenységben mindig szükségünk van e hallgatólagos elemekre ahhoz, hogy cselekvésünk értelmes legyen. És mivel a hallgatólagos elemek önkényes leválasztása értelmetlenséget szül, ezért mindig vannak cselekvéseinknek olyan aspektusai, melyek a „racionális” kritériumoknak nem feleltethetõk meg – feltéve, ha értelmesen akarunk cselekedni: Az emberi interakciók racionalitását azzal a ténnyel magyarázhatjuk, hogy mindkét cselekvõ olyan szabványokhoz (standards) igazítja cselekvéseit, amelyeket saját cso15 Vö. POLÁNYI Mihály: Személyes tudás, I., Atlantisz, Budapest, 1994, 102. 16 Lásd MOLNÁR Attila Károly: Polányi Mihály, Új Mandátum, Budapest, 2002, 189. 17 Lásd POLÁNYI: I. m., I., 106–107. 18 Lásd Michael OAKESHOTT: A politikai racionalizmus = UÕ.: Politikai racionalizmus, szerk.

Új Mandátum, Budapest, 2001, 128–129. 19 MOLNÁR: I. m., 183.

35

Molnár Attila Károly,

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 36

•

2 0 0 8 | 6

–

M

Û H E L Y

portjuk mint társadalmilag jóváhagyott magatartási szabályokat kezel: normákra, a jó magaviselet erkölcsére, illemszabályokra gondolunk, meg a munkamegosztás egy bizonyos válfajában dívó szervezeti keretekre, a sakkjáték szabályaira stb. De e társadalmilag jóváhagyott szabványoknak sem eredetét, sem kihatását nem értelmezzük „racionálisan”. Tradíciók vagy szokáscselekvések alapján magától értetõdõnek fogadjuk el õket, és innen folyó viselkedésünk értelmes vagy akár ésszerû lesz, mint e szavakat korábban meghatároztuk, de nem lesz feltétlenül racionális. Mindenesetre semmiképpen nem lesz „eszményien” racionális, e fogalom minden egyes, imént elemzett követelményét kielégítõen.20

Mivel e tudások eredetét, pontos, maximákba vagy tételekbe fektetett szabályait nem ismerjük (ám a gyakorlatban alkalmazzuk õket), ezért gyakorlati tudásunk mindig kontingens, mindig tartalmaz „lyukakat”, sosem teljes és mindig homályos – Polányi és Oakeshott sem véletlenül kapcsolták a tudást Hegel nyomán (a felvilágosodás képviselõivel szemben) a világosság helyett a homályossághoz (Minerva baglya szürkületkor szárnyal).

Hagyományos vagy „tudományos” tudás – avagy kontingencia vagy bizonyosság? Az elõzõekbõl következik, hogy tudásunk minden egyes elemét nem tudjuk szavakba önteni, kifejteni, és nem tudunk az ezáltal kézhez kapott „cselekvési terv” alapján értelmesen cselekedni. Tudásunk mindig töredezett, homályos, és tartalmaz kérdõjeleket, valamint minden specifikus tudás ráépül a korábbiakra – ez igaz a „tudományos” tudásra is, amely ugyanúgy a Lebensweltben létezik, mint bármi egyéb, ezért minden „racionális” állítás, „módszer” feltételezi a korábbi ismereteket, valamint azt a „nem-racionális” környezetet és annak hallgatólagos komponenseit, amelyben és amelynek segítségével létrejött. Épp ezért minden gyakorlati cselekvésnek (a politikai és erkölcsi ilyen!) szükségszerûen kontingensnek kell lennie. Az erkölcs és a politika területén nem lehetséges „tudományos” vagy „biztos” mérce, melynek alapján bármilyen attól eltérõ cselekvést bírálni lehetne, továbbá ezen cselekvések (jó modor, ígéretünk betartásának kötelezettsége stb.) nem alapozhatóak meg racionális kritériumok szerint. Mivel tudásunk egy jelentõs része – legalábbis az, amely hallgatólagos, gyakorlati – sejtésekbõl, megérzésekbõl, homályos észlelésekbõl áll össze, mindig van bizonytalan, kérdésessé tehetõ eleme. Ez az a bizonytalanság, ami az egyént mindig mérlegelésre, gondolkodásra kényszeríti, mielõtt cselekedne. A hagyomány, azaz a korábbi, múltból eredõ, már kipróbált és bevált tudások segítenek bennünket abban, melyik cselekvés lesz az adott helyzetben helyénvaló és célravezetõ; biztos tudást azonban nem ígér, nem ígérhet. Mivel tudásunk minden elemét nem tudjuk explicit módon kifejteni, ezért a gyakorlati tevékenységünk során nincs a kezünkben egyetlen útikalauz, szabálygyûjtemény sem, amely garantálná cselekvésünk biztosan helyes és célravezetõ mivoltát. A ha20

SCHÜTZ: A cselekvések köznapi és tudományos értelmezése, 211 (kiemelések tõlem – M. G.).

36

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

E G A D J A

G

11:35 AM

Á B O R

:

A

Page 37

H A G Y O M Á N Y

F E N O M E N O L Ó G I Á J A

gyomány mindössze olyan sugalmazások összességét jelenti, melyek valószínûleg célra vezetnek, hiszen ezeket a mintákat már elõttünk kipróbálták, és sikerrel jártak. A hagyomány nem foglalható tételekbe: amint ezt megpróbálnánk, ideológiagyártásba, racionalizálásba kezdenénk, ám ezzel épp a hagyomány lényege erodálódna.21 Épp ezért a hagyományos tudás elsajátítása csak személyesen, egy közös világban való cselekvéssel történhet, és csak személyesen, tekintélyen keresztül adható át. Ahogyan egy tanmese, anekdota vagy egy hasonlat több tanulsággal és jelentéssel bír, mint sok tudományos okfejtés, úgy a hagyomány is az implicit, nem kifejthetõ tudásra épít. A helyénvaló cselekvés így lesz értelmes, de nem feltétlenül racionális. A teória és a praxis szétválasztása ezért nem az értelmetlenség megteremtésének szándékával lép föl, hanem épp annak ellenében. Az elméletek legtöbbször nem elõre megfogalmazott cselekvési tervek, hanem reflexiók, egy civilizáció által felhalmozott tudás-összesség apró (ám fontos) részei, melyek jórészt nem azzal a szándékkal jöttek létre, hogy „utat mutassanak”.22 Amikor a philosophe-ok, „bõcsködõk” egyetlen elmélettel vagy racionális elvekkel kívánják kijelölni a helyes cselekvés irányát, valójában értelmetlenséget szülnek. A racionalizmus paradoxona az, hogy a racionális tudás nevében teljes irracionalizmust eredményez. A racionalizmus illetve a biztos tudás különbözõ képviselõi ugyanis a bizonyosságot tartják elérendõ célnak, s ezt a bizonyosságot a megismerés minden fázisában meg kívánják tartani – a kiindulópontjuk és a következtetésük is a bizonyosság kritériumának kíván megfelelni. A karteziánus és a locke-i episztemológia hívei ezért tartják fontosnak a tudat teljes „megtisztítását”, mivel ily módon semmilyen „bizonytalan” elem nem zavarja a bizonyosságot, majd erre a biztos alapra szándékoznak szigorúan racionális kritériumok alapján egy teljes, új értelem-összefüggést építeni. A „torzítatlan ráció” hatékony használata csak akkor lehetséges, ha minden korábbi tudást (elõítéleteket, habitusokat stb.) lerombolunk, megszabadulunk tõlük. Ez azonban – szándékaival ellentétben – értelmetlenségre fog vezetni, hiszen senki sem képes kiszakadni a környezetébõl, nem képes eldobni identitásának elemeit (mint ahogyan Rawls remélte), nem képes korábbi, általa megélt eseményeket, végzett gyakorlatokat meg nem történtté tenni. A racionalizmusra így jellemzõ az, hogy csak olyan tudásokat ismer el, amelyek explicit formába önthetõk, s így a „racionalitás” alapján ellenõrizhetõk (és szükség szerint elvethetõk).23 Ezért a racionalizmus elsõsorban ismeretelméleti hibát vét. Másodsorban szembe kell néznünk egy ebbõl következõ, ám sokkal súlyosabb következménnyel: a politikaival. Amennyiben ugyanis egy probléma megoldására vonatkozó21

Vö. MOLNÁR Attila Károly: Hagyomány = LÁNCZI András – MOLNÁR Attila Károly – ORBÁN Krisztián – ORBÁN Miklós: Magyar konzervatív töprengések – a posztkommunizmus ellen, Attraktor, Máriabesnyõ–Gödöllõ, 2004, 68. 22 Számtalan példát tudnánk felsorolni. Az egyik ilyen Szent Ágoston, aki miközben „pusztán” a pelagiá-

nusokkal, manicheusokkal és a pogányokkal vitatkozott, megalapozta a katolikus filozófiát. Jellemzõ példa erre a liberálisok és a baloldaliak megvetése a történeti alkotmánnyal szemben (hiszen ami nincs leírva, az nem is törvény), ám könnyen nevetségessé tehetõ az álláspontjuk, ha az élet más területeirõl veszünk példákat: a családi ebédnek és a baráti sörözésnek is megvan a maga gyakorlata, ám egyiknek sincs írott szabályzata. Mindkét gyakorlat felismerhetõ, még akkor is, ha nincs két ugyanolyan családi ebéd vagy sörözés. Ha komolyan vesszük a racionalizmus szándékát, akkor az így megkonstruált helyzetek nemcsak értelmetlenek, de élvezhetetlenek is lennének. 23

37

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 38

•

2 0 0 8 | 6

–

M

Û H E L Y

an biztos tudással rendelkezünk, úgy az ettõl való eltérés, a másként cselekvés „irracionális”, értelmetlen volna. A racionalista politika ezért nemcsak doktriner, hanem zsarnoki is. Mivel a racionalista a korábbi, a társadalomban eloszló tudásokat hasztalannak tekinti, a „projekt”-tõl eltérõ megoldásokat is elveti. Ha valami bizonyos, ott nincs eltérés, és nem lehetséges érveket felhozni a bizonyossal szemben. A racionalizmus célja kettõs: egyrészt meg kívánja szüntetni a mindig kontingens cselekvések bizonytalanságát egy „tudományos” iránymutatással, másrészt ezzel le kívánja venni a mérlegelni és dönteni kényszerülõ cselekvõ válláról az ezzel járó nyûgöt, terhet. A racionalizmus programja így egyszerre elégíti ki az intellektuális és az erkölcsi „lustaságot”. Ám ezzel egyidejûleg szükségszerûen rombolja is a döntés nehézségeivel együtt járó szabadságot. Ha egy technokrata, forradalmi erkölcsiséggel túlfûtött gnosztikus politikai elit határozza meg a társadalom „irányát”,24 akkor ezt szinte mindig valamilyen elérendõ eszményi cél, végállapot (egyenlõség, haladás stb.) nevében fogja tenni, és az ahhoz vezetõ utat cáfolhatatlan szaktudásának igazolásával fogja kijelölni. Így a racionalista erkölcs lerombolja az egyébként sokszínû, plurális viszonyokat, s szûkíti a cselekvési és értelmezési horizontot. A hagyomány – épp „bizonytalansága”, pluralizmusa révén – a fentiekbõl következõen mindig feltételezi a szabadságot, viszonyaink sokszínû mivoltát, míg a racionalizmus megszünteti azt, és egyetlen lehetséges (a biztos) megoldást tart lehetségesnek („történelmi szükségszerûség”). A hagyomány által nyújtott tudás sosem biztos, ám – vélhetõen gazdagsága, sokszínûsége és sokrétûsége okán – valószínûleg biztosabb, mint a konkurens tudások (vallási fundamentalizmus, fundamentalista racionalizmus, posztmodern relativizmus).25 Az így átadott tudás nem demonstratív, mindig problematikus marad, ám ebbõl következõen rengeteg eltérést, változtatást enged meg (sõt igazodik a finom módosulásokhoz), és ennyiben dinamikus, szemben a racionalizmussal, amely lecövekelt, statikus (paradox módon épp utóbbi képviselõi vádolják az elõbbieket „mozdulatlansággal”). A hagyomány így nem „parancsol”, de segít egy döntés meghozatalakor. Az így felállított mérce ezért normatív (igazolt erkölcsöket és cselekvéstípusokat tartalmaz), de nem „objektív”. Természetesen az erkölcsnek is van elméleti oldala, vannak erkölcsi reflexiók, melyek részei a megújulásnak és az önvizsgálatnak. Ám a reflexió az erkölcsi életnek csupán része, nem abszolutizálható eidosza, melybõl ideológiát lehetne gyártani. Oakeshottnál, hasonlóan ismeretelméletéhez, ahol a technikai és a gyakorlati tudás együtt léteznek, az erkölcsi életben a habituális szokáserkölcs és a reflexió is helyet kapnak – úgy, mint a vallásban, melynek van teológiája, ám sajátos gyakorlata mellett életmódot is jelent.26 Ám ahol a reflexió egyeduralkodó pozícióba kerül, ott az erkölcsi ideológia rombolja magát az erkölcsöt. 24 A messianisztikus, moralizáló habitusra jellemzõ Gyurcsány Ferenc miniszterelnök híressé vált beszédében elhangzott egyik mondata, mely szerint „majd én megváltom Magyarországot”. 25 Vö. MOLNÁR Attila Károly: A hagyományról, Valóság 2004/5. (www.valosagonline.hu/index.php?oldal= cikk&cazon=271&lap=0). 26 Lásd Michael OAKESHOTT: A bábeli torony = UÕ.: Politikai racionalizmus, 482–483.

38

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

12/11/08

E G A D J A

G

11:35 AM

Á B O R

:

A

Page 39

H A G Y O M Á N Y

F E N O M E N O L Ó G I Á J A

Sem a politikát, sem az erkölcsöt nem lehetséges tudományosan megalapozni, mert megismerési módjuk és gyakorlatuk eltér egymástól. Mivel a hagyomány problémája gyakorlati, és a helyes cselekvésre vonatkozik, tanulmányozása esetén az erkölcsi és politikai cselekvés elõfeltevéseire kell tekintettel lennünk. Látnunk kell, hogy értelmes és helyénvaló cselekvés csak akkor lehetséges, ha a szokáserkölcsök, jellem, habitusok alapján, és a már meglévõ és magunkévá tett értelem-összefüggések keretei között cselekszünk. Ebbõl következõen a helyes cselekvés módjának megismerése mindig személyes, de sosem „individuális” – nem egy, a környezetébõl kiszakadt egyén sajátítja el azt a tiszta ráció vagy a megvilágosodás révén. A hagyomány episztemológiája és politikája ezért lehetõség a jelenlegi politikai és erkölcsi irányzatokkal szemben, és mentes azok elbutító, leegyszerûsítõ ideológiáitól, világmagyarázataitól és megoldási javaslataitól.

Ady Endre 1898 õszén, Debrecenben (Kiss Ferenc felvétele)

39

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 40

2 0 0 8 | 6

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

Mikó Zsuzsanna AZ ISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSÁNAK POLITIKAI ELÕKÉSZÍTÉSE Az 1948. évi XXXIII. törvény új korszakot jelentett a kommunista pártvezetés egyházakkal szembeni politikájában. A törvény alapján minden iskolát, tanulóotthont, kisdedóvót és a hozzájuk tartozó felszerelést, berendezést és a fenntartásukat szolgáló célvagyont államosították.

Elõkészítés A Köznevelési Bizottság 1948. február 16-i javaslata a Politikai Bizottságnak1 (PB) azt mutatja, hogy 1948 elején az állami vezetés komolyan gondolta: tárgyalásos úton rendezi az iskolák államosításának kérdését. A javaslat elsõ része az 1948-as iskolai oktatást mutatta be a számok segítségével. Ez az összefoglaló világossá tette a politikai vezetõk számára, hogy nagyon nehéz dolguk lesz a kérdésben. A statisztika szerint a népiskolák 63%-a, az általános iskolák 58%-a volt római katolikus vagy felekezeti iskola. Az egyes iskolatípusokban tanuló diákok számaránya hasonló képet mutatott, a népiskolákban tanulók 70%-a, az általános iskolák esetében pedig a tanulók 56%-a római katolikus vagy egyéb felekezeti iskolába járt.2 A Köznevelési Bizottság javaslata szerint az iskolák államosítását a töredék népiskolák egyesítésével és ezzel együtt államosításával kellett volna megkezdeni. A következõ lépésként azt javasolta a bizottság, hogy az elpusztult felekezeti iskolákat az állam ne az egyháznak, hanem saját magának építse újjá, vagyis ezeket az iskolákat felépítésükkel és felújításukkal egy idõben államosítani kell. Az állami ellenõrzés eszközeként bevezette volna, hogy minden 8. osztályt befejezett általános és népiskolásnak – beleértve az egyházi iskolák tanulóit is – állami záróvizsgát kelljen tennie. Csak az állami záróvizsga tette volna lehetõvé gimnáziumi tanulmányok folytatását. Az ideológiai kontroll érdekében a diákokat abból a szempontból is meg kellett volna vizsgálni, hogy a nevelésük „demokratikus szellemben” történt-e. A javaslat szerint korlátozni kellett volna a nagyon népszerû egyházi iskolákba felvehetõ tanulók számát is 1 Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL) 274-3/132 (274. fond 3. õ. e.: a Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottságának iratai). 2 A statisztika szerint a népiskolák közül 640 (25%) állami, 300 (12%) községi, 1000 (38%) római katolikus, 660 (25%) egyéb felekezeti iskola. Az általános iskolák közül 1400 (30%) állami, 500 (12%) községi, 1900 (40%) római katolikus és 900 (18%) egyéb felekezeti iskola. A népiskolák közül állami iskolában 38 ezren (19%), községi iskolában 22 ezren (11%), római katolikus iskolában 90 ezren (45%), egyéb felekezeti iskolában 50 ezren (25%) tanultak. Általános iskolák közül állami iskolában 260 ezren (32%), községi iskolában 100 ezren (12%), római katolikus iskolában 320 ezren (38%), egyéb felekezeti iskolában 150 ezren (18%) tanultak.

40

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

I K Ó

Z

12/11/08

S U Z S A N N A

:

11:35 AM

A

Z

Page 41

I S K O L Á K

Á L L A M O S Í T Á S Á N A K

E L Õ K É S Z Í T É S E

úgy, hogy egy osztályba csak 40 tanulót lehetett volna beíratni. Ennél több tanulót párhuzamos osztályokba csak akkor lehetett volna felvenni, ha az adott község más jellegû iskolájában is megvolt a 40 fõs tanulói létszám. A javaslat szerint az állam a tanítók és az igazgatók jogállásba is beavatkozott volna. A felekezeti tanítók ellen hozott fegyelmi határozatok csak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyásával lettek volna érvényesek, illetve ugyanígy minisztériumi jóváhagyás kellett volna az egyházi általános iskolák igazgatóinak kinevezéséhez is. A tanítói kar összetételének megváltoztatásaként javasolták: a minisztérium úgy nyújtson államsegélyt a felekezeti iskoláknak, hogy állami tanítókat kölcsönöz nekik. Rónai Sándor 1948 áprilisában készült tervezete3 is arról tanúskodott, hogy a kommunista vezetés kezdetben nem akarta nyíltan felvállalni az iskolák államosításával kapcsolatos céljait. Rónai arra tett javaslatot, hogy minden községben, ahol felekezeti iskola van, állami iskolát is kellene építeni. Az újonnan induló iskolának nemcsak az iskoláskorú gyermekek oktatását kellett volna felvállalnia, hanem vonzóvá kellett volna tenni a felnõttek számára is. Rónai véleménye szerint ha sikerülne fokozatosan elsorvasztani a felekezeti iskolákat, akkor még a törvényhozással sem kellene elfogadtatni a törvényjavaslatot. Rónai egyetlen akadályt látott a terve elõtt, mégpedig a pénzt, mert a hároméves gazdasági tervben csak 42 millió forint volt elkülönítve iskolaépítésre, ami véleménye szerint kevés lenne nagyszabású tervének végrehajtásához. A tárgyalásos politika azonban nem vezetett eredményre, ezért a Politikai Bizottság 1948. április 15-i ülésén Rákosi Mátyás már a katolikus egyház elleni kampánytervezet kidolgozására tett javaslatot.4 Javaslata szerint a tárgyalásokon a püspökökkel szemben most már támadásba kell átmenni, és figyelmeztetni kell õket, hogy erõteljesebb egyházi fellépés szükséges a demokrácia mellett és az egyház szélsõjobboldalán álló fasiszta elemekkel szemben. A kampány elsõ lépéseként Rákosi pedagógus-nagygyûlés szervezését jelölte meg, ahol követelni kell a pedagógusok állami státusba vételét. A PB május 7-i ülésén Rákosi Mátyás elégedetten számolhatott be a református egyháznál elért eredményrõl, sõt már a megállapodás tervezetét is fel tudta mutatni.5 Jó taktikai érzékkel azonban május végére már felismerte, hogy a református egyháznál elért eredmények hangoztatása akár vissza is üthet. A május 29-i PB-ülésen már hibáról beszélt.6 Nézete szerint rossz taktika volt azt a látszatot kelteni, hogy a református egyházat kijátsszák a katolikus egyház ellen, mert ezzel csak a „református egyház reakciósait” erõsítik. Ekkor tûzték ki elõször az államosításról szóló törvényjavaslat tárgyalását; Rákosi tervei szerint 1948. június 15-én kezdõdött volna a törvényjavaslat tárgyalása és június 25-ig szavazott volna róla a parlament. A háttérben folyamatosan zajlottak a tárgyalások. A politikai vezetés nem hivatalosan megállapodott a református és az evangélikus egyházak vezetõivel arról, hogy iskoláikat az állam átveszi, és vállalja, hogy 20 évig anyagi segítségben részesíti õket. Az anyagi tá3 PIL 274. f. 7/265. 4 PIL 274. f. 3/142. 5 PIL 274. f. 3/145. 6 PIL 274. f. 3/148.

41

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 42

2 0 0 8 | 6

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

mogatás azonban évente meghatározott százalékkal csökkent volna, ugyanakkor lehetõséget biztosított volna az egyházak számára, hogy rendkívüli segély címén is fedezhessék kiadásaik egy részét. A háttérben zajló tárgyalások mellett megindult a közvélemény megnyerésére induló kampány is. Közzétették a sajtóban, hogy elkezdõdött az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslat elõkészítése. A propaganda-hadjárat részeként megígérték minden felekezeti iskolában tanító pedagógusnak, hogy átveszik az állami iskolákba. Addig is arra biztattak mindenkit, hogy joga van szakszervezeti gyûlésre járni, és védelemben részesül, ha felvállalja kommunista meggyõzõdését. Biztosították a szülõket arról is, hogy a kötelezõ vallásoktatás megmarad az állami iskolákban is. 1948. május közepére a kommunista párt értelmiségi osztálya részletes javaslatot készített a teendõkrõl.7 Eszerint a törvényjavaslat benyújtását a katolikus egyház agitációja miatt fel kell gyorsítani. Részletes terv készült az iskolavezetõi megbízásokról, külön hangsúlyt fektettek arra, hogy az együttmûködésre hajlandó iskolaigazgatók a helyükön maradhassanak. Számba vették az osztályok létszámával, az állami tankönyvek kiadásával, a kollégiumokkal, a tanítóképzõk leépítésével és a volt felekezeti iskolákban létrehozandó ifjúsági szervezetekkel kapcsolatos feladatokat. Elkészítették a vonatkozó költségvetési kihatások elemzését is. Az elõzetes becslés szerint az iskolák államosításával kapcsolatos költségek évi 100 millió forintos kiadással jártak volna. Az összeg közel felét a tanárok fizetésének emelése tette ki, amivel egyértelmûen a pedagógustársadalom jóindulatának megnyerése volt a cél. Az általános és középiskolák, a tanulóotthonok és kollégiumok államosításával, a pedagógus státus módosításával, a tankönyvkiadással, az iskolák újjáépítésével és az ifjúsági szervezetekkel kapcsolatos költségek a kultuszköltségvetés 22%-át adták. A Politikai Bizottság következõ ülésére azonban már a pócspetri események ismeretében kerül sor. Az június 4-i tanácskozáson,8 ahogy addig is, Rákosi Mátyás számolt be az iskolák államosítása ügyében folytatott „harcról”. Ekkor fogadták el a törvényjavaslat benyújtásának végleges dátumaként június 15-ét, azonban arról is határozott a PB, hogy nem lesz szükség a háromnapos parlamenti bizottsági tárgyalásra. Az országgyûlési bizottságnak azt az utasítást adták, hogy délután négykor üljön össze és még aznap fejezze be a tárgyalását. A parlamentben június 16-án el kellett kezdõdnie a törvény tárgyalásának.9 A gyõztes kommunisták arról is döntöttek, hogy a törvényt ki kell egészíteni az óvodák államosításának kérdésével is. Az egyetértés hiányával és az erõszakos államosítással szembeni ellenállással is kénytelenek voltak foglalkozni. A Politikai Bizottságnak el kellett ismernie, hogy több esetben kommunisták is ellenezték az államosítást. A PB a legerélyesebb intézkedésre utasította a szervezõ bizottságot, amelynek minden esetet ki kellett vizsgálnia, és szükség esetén a tiltakozókat ki kellett zárni a pártból, vagy akár állásukból is el kellett õket mozdítani. A politikai vezetés a megtorlás mellett a külsõségekre is igyekezett odafigyelni. A Gazdasági Bizottság biztosította az anya7 PIL 274. f. 3/146, 7-10. p. 8 PIL 274. f. 3/149. 9 A törvényjavaslat parlamenti

vitájáról lásd Földet, köztársaságot, állami iskolát. Viták a magyar parlamentben 1944– 1948, szerk. Balogh Sándor – Izsák Lajos Gondolat, Budapest, 1980.

42

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

I K Ó

Z

12/11/08

S U Z S A N N A

:

11:35 AM

A

Z

Page 43

I S K O L Á K

Á L L A M O S Í T Á S Á N A K

E L Õ K É S Z Í T É S E

gi fedezetet ahhoz, hogy pedagógusdelegáció keresse fel a miniszterelnököt, és ott egy felekezeti tanító elpanaszolja a felekezeti iskolákban oktatók sérelmeit s követelje az egyházi iskolák államosítását. A miniszterelnök erre válaszában közölhette, hogy a pedagógusok 20%-os fizetésemelést kapnak.

Pócspetri Az 1948. június 4-i kormányülésen Rajk László belügyminiszter számolt be a Pócspetriben történtekrõl. Beszámolója szerint a nyírségi településen minden bizonnyal elõre megtervezett forgatókönyv szerint történtek az események. A hatást fokozandó elmondta, hogy hasonló eseményekrõl érkeztek hírek a szintén Szabolcs megyei Kenézlõbõl és Nyíradonyból, valamint a Heves megyei Zaránk községbõl. Az eseményekért Rajk a katolikus egyházat tette felelõssé: „A kormány ezeket az eseményeket mérlegelve hívja fel az egyház figyelmét arra, hogy a méltányosság a kormány magatartásában, amit eddig tanúsított ebben a kérdésben, most már véget ért.” Több miniszteri hozzászólás után Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes foglalta össze a követendõ eljárást. Õ is megerõsítette, hogy tervszerû események történtek, és ezért a letartóztatottakat statáriális eljárás alá kell vonni. Rákosi véleménye szerint az események hátterében Mindszenty József áll, ezért „politikailag meg kell nyerni a demokratikus híveket és megmutatni Mindszenty és az egész banda összefüggését”. Ries István igazságügy-miniszter mindenben támogatta Rákosi elképzelését, és megállapította, hogy az ügy tipikusan statáriális eljárás alá tartozik, s kiemelte, hogy semmiféle olyan intézkedést sem szabad tenni, amely enyhítené a statáriális ítéletet: „A büntetés halál, s lesz idõnk közben gondolkozni afelett, hogy az ítéletet végrehajtsuk-e vagy kegyelmet adjunk.”10 Az igazságügy-miniszter eredeti elképzelése szerint a tárgyalást Nyíregyházán tartották volna, és az alkalomra berendelték volna a közeli falvak lakosságát is, hogy lássák az „uszítás” következményét. Veres Péter honvédelmi miniszter próbált csak bátortalanul szót emelni a súlyos következménnyel fenyegetõ eljárás ellen, mondván, hogy azok, akik lõttek, talán nem voltak bûnösök, és így az ítélet esetleg a nép érdekeibe ütközik. Rákosi azonban lezárta a vitát azzal, hogy ismételten a szervezettségre hivatkozott, sõt beemelt egy újabb szálat a történetbe, amikor azt feltételezte, hogy egy nyilas vagy SS állt a tettes mögött. Egyértelmû volt a megfélemlítési szándék a püspöki karnak címzett levélben, amelyben leszögezték, hogy agitáció folyik a magyar köztársaság ellen a papi szószékekrõl, így az egyháznak kell vállalnia minden felelõsséget, ha szembefordítja a hívõket a demokráciával. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanezen a minisztertanácsi ülésen beszámolt a katolikus egyházzal folyó tárgyalás állásáról. Tájékoztatta a kormányt a katolikus egyház tárgyalási feltételeirõl, vagyis arról, hogy az egyház kérte a feloszlatott katolikus egyesületek mûködésének, a beszüntetett katolikus és politikamentes napila10

Magyar Országos Levéltár (MOL) XIX-A-83-a-239/1948 (XIX-A-83-a: minisztertanácsi jegyzõkönyvek és mellékleteik).

43

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 44

2 0 0 8 | 6

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

pok megjelenésének engedélyezését, illetve a napilapok megjelenéséhez szükséges papírellátásról való gondoskodást. A katolikus egyház csak ebben az esetben látott lehetõséget az egyház erkölcsi méltóságával összeegyeztethetõ nyilatkozatok megtételére. A minisztertanács által elfogadott kommüniké már nem is rejtegette a kommunista párt taktikáját: kizárólag Mindszenty bíborost okolta a tárgyalások kudarcáért, illetve kijátszotta a legfõbb kártyát, hogy a református és az evangélikus egyház már a tárgyalások elõtt megtették ezeket a nyilatkozatokat. Rákosi megosztó politikájának jegyében elfogadták azt is, hogy nemcsak a püspöki karnak kell elküldeni a kommünikét, hanem minden püspöknek, és ki kell adni a sajtónak is.

Egy koncepciós per elemei – négy évtizeddel késõbb Mi is volt valójában az az esemény, amely közvetlen ürügyet szolgáltatott az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslat elfogadásához? „A perújítási eljárás során bizonyítást nyert, hogy az ú. n. »pócspetri ügy« elõre kitervelt és tudatosan ekként lebonyolított koncepciós per volt, azzal a céllal, hogy a katolikus egyházat és híveit megfélemlítsék és az egyházi iskolák államosítása ellen tanúsított ellenállást letörjék.” Erre a megállapításra jutott 1989-ben a Fõvárosi Bíróság, amikor a perújítási eljárás során részletesen megvizsgálta az Asztalos János és társai ellen lefolytatott 1948-as per politikai hátterét.11 A politikai vezetés számára nagyon jókor jött az 1948. június 3-án lezajlott esemény, és Rákosi Mátyás jó politikai érzéke is szerepet játszott abban, hogy a magyar társadalom elhitte, a katolikus egyház még bûncselekményre is képes iskolái megtartása érdekében. A kommunista vezetésnek azért kellett az erõ politikáját választania, mert az év eleje óta folyó, az egyházaknak megegyezést ajánló út nem hozta meg a kívánt eredményt.12 Az események rekonstruálásához a Fõvárosi Bíróság 1989 decemberében és 1990 januárjában lefolytatott perújítási tárgyalásán elhangzottak szolgáltatják az alapot. A perújításhoz szükséges bizonyítékokat a Legfõbb Ügyészség tárta fel. A legfontosabb tanúvallomások a korabeli eljáró hatóságok tagjaitól származtak. A Legfõbb Ügyészség Nyomozó Osztályán kihallgatták Péter Gábort,13 Décsi Gyu11 Budapest Fõváros Levéltára (BFL) VII. 5. c. 10550/1948 (VII. 5. c.: a Budapesti Büntetõtörvényszék büntetõpereinek iratai). 12 Az egyházakkal történõ tárgyalás korábbi szakaszait ismertette Balogh Margit Kötélhúzás, avagy a kulisszák mögött – Czapik érsek tárgyalásai címmel elhangzott elõadásában 2008. szeptember 3-án, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskolán. Lásd még BALOGH Margit – KNAUSZ Imre: Gondolatok az iskolák államosításáról, Pedagógia Szemle 1989/4., 291–297. 13 Péter Gábor 1945 januárjától a Magyar Államrendõrség Budapesti Fõkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályának, majd az ÁVO-nak illetve ÁVH-nak a vezetõje. Kiemelkedõ szerepe volt a koncepciós perek elõkészítésében, a törvénysértõ eljárások végrehajtásában. 1952-ben leváltották tisztségébõl, és kizárták a pártból. 1953. január 3-án letartóztatták, a Katonai Felsõbíróság 1954-ben életfogytiglani, majd új eljárásban a Legfelsõbb Bíróság Katonai Tanácsa 1957-ben 14 év börtönbüntetésre ítélte. 1959 januárjában egyéni kegyelemmel szabadult.

44

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

I K Ó

Z

12/11/08

S U Z S A N N A

:

11:35 AM

A

Z

Page 45

I S K O L Á K

Á L L A M O S Í T Á S Á N A K

E L Õ K É S Z Í T É S E

lát14 és Tímár Istvánt,15 akik 1948-ban a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályának vezetõ tisztségviselõi voltak. Décsi Gyula és Tímár István vallomásából16 ismerhetjük meg a június 3-a utáni napok történetét és a politikai felsõ vezetés, különösen Rákosi és Rajk utasításait. A tanúvallomások alapján Rákosi Mátyás határozta meg a kezdetektõl az eljárás menetét. Már a történteket követõ éjszakán azzal hívta fel Péter Gábort, hogy Pócspetriben lázadás van és ezért azonnal le kell oda utazni. Péter elõször Décsi Gyulát, az Államvédelmi Osztály nyomozóját küldte Pócspetribe, azonban hamarosan azt az utasítást kapta Rákositól, hogy õ is utazzon a helyszínre és vigye magával Kádár Jánost is, aki ebben az idõben a Magyar Kommunista Párt fõtitkárhelyettese volt. Két nappal késõbb kapcsolódott az ügybe Rajk László belügyminiszter, aki Tímár Istvánt, az ÁVO helyettes vezetõjét látta el utasításokkal. Rajk már a jogi konstrukciót is elmondta Tímárnak, amely szerint Asztalos János már hetek óta uszította a falu lakosságát, vagyis felolvasta Mindszenty bíboros pásztorleveleit, sõt azokat kiegészítette a rendõrség és a Szovjetunió elleni uszító beszédekkel is. Rajk azért kívánta bevonni a nyomozásba Tímár Istvánt, mert Tímár elmondása szerint Décsiben papi neveltetése miatt nem bízott. Valószínûbb azonban, hogy Décsi Gyula nem teljesítette megfelelõen a politikai elvárásokat, ezért kívánta õt a politikai vezetés Tímár Istvánnal felváltani. Rajk László utasításának megfelelõen Tímár kizárólag Asztalos János plébánost hallgatta ki Pócspetriben, elmondása szerint nem volt feladata az emberölés körülményeinek vizsgálata. Budapestre való visszaérkezése után Rajknak számolt be a nyomozás eredményérõl, akit egyáltalán nem érdekelt, hogy szándékos vagy gondatlan emberölés történt-e, esetleg dulakodás közben halt meg a rendõr, õt kizárólag a Mindszentyvel szembeni elkeseredett harc foglalkoztatta.17 14 Décsi Gyula 1950-tõl a budapesti politikai rendõrségen szolgált. Késõbb az Igazságügyi Minisztériumban államtitkár, majd a miniszter elsõ helyettese. 1952. november 14. és 1953. február 2. között igazságügy-miniszter. 1953-ban letartóztatták és kilenc évi börtönbüntetésre ítélték. 15 Tímár István 1945 januárjában a Tömpe András vezette politikai nyomozócsoporttal érkezett a fõvárosba. 1948 decemberéig a politikai rendõrségen teljesített szolgálatot, 1947 decemberétõl Péter Gábor helyettese volt. 1948-as távozását követõen az Igazságügyi Minisztérium büntetõjogi és ügyészi fõosztályának vezetõje volt. 1953 januárban letartóztatták, és a Péter Gábor és 17 társa elleni perben – népellenes, hivatali titoksértéssel folytatólagosan elkövetett vesztegetés bûntette miatt – 1953. december 24-én 12 évi, majd 1954. január 15-én jogerõsen 11 évi börtönre ítélték. 1956. október közepén szabadult; legfõbb ügyészi óvás után, 1957. február 4-én a Legfelsõbb Bíróság Katonai Tanácsa rehabilitálta. Ezt követõen visszatért az Igazságügyi Minisztériumba, a törvény-elõkészítõ osztály vezetõje lett, majd 1962. január 16-án kinevezték a Legfelsõbb Bíróság elsõ elnökhelyettesévé. Az MSZMP KB 1962. augusztusi, a munkásmozgalomban részt vettek elleni törvénysértõ perek lezárásáról hozott határozatát követõen, szeptember 30-án felmentették tisztségébõl. A Szerzõi Jogvédõ Hivatal fõigazgatói székébe került, innen vonult nyugdíjba. 16 BFL VII. 5. c. 10550/1948. Décsi Gyula és Tímár István részletesen elmondta a politikai vezetés utasításait és az eljárás során elkövetett törvénytelenségeket. Péter Gábor, az Államvédelmi Osztály vezetõje szinte semmi lényeges mozzanatra sem emlékezett. 17 Tímár István 1989-es vallomását erõsíti, hogy tanúvallomásában elmondta: 1983-ban Lukács Tibor igazságügy-minisztériumi fõosztályvezetõ kérésére feljegyzést készített a pócspetri ügyrõl. A periratokban Tímár vallomása mögött található egy dátum és aláírás nélküli feljegyzés, az igazságügy-minisztérium iratanyagában azonban nem találtam utalást arra, hogy az ügyben hivatalos vizsgálat folyt volna, így lehetséges, hogy Lukács a népbíróságokról írt könyvéhez kérte Tímár feljegyzését. Tímár István 1989-es kihallgatásakor lényegében ugyanazt mondta el, mint ami a feljegyzésben szerepelt.

45

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 46

2 0 0 8 | 6

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

A nyomozati szakaszban feltárt tényekkel kapcsolatban fontos volt Décsi Gyula vallomása18 aki elsõként érkezett a helyszínre. Elmondása szerint június 4-én õ táviratban arról tájékoztatta a belügyminisztériumot, hogy a puska dulakodás közben sült el, és az volt a véleménye (a 1989-es kihallgatásakor is így gondolta), hogy a tényállás nem alkalmas statáriális eljárás lefolytatására. Décsi tanúvallomásában egyértelmûen kijelentette: „ez volt az egyik elsõ olyan ügy, amelyben a megállapítható tényállást kierõszakolt módon megváltoztatták”. Késõbb is megerõsítette: arra alapozza a véleményét, hogy a bíróság által megállapított tényállás jelentõsen eltért attól, mint amit õ a helyszínen megállapított. A nyomozás lezárultával ismét a kommunista pártvezetõk döntöttek az eljárás további menetérõl. Tímár István azt az utasítást kapta Péter Gábortól, hogy keresse fel Ries István igazságügy-minisztert.19 Az utasítás egyértelmû volt: a kommunista párt felsõ vezetésének és személyesen Rákosi Mátyásnak is az a kívánsága, hogy a papot bíróság elé kell állítani, mert példát kell statuálni. Ries elõször Szelényi Zoltánnak, az ügyészi osztály vezetõjének véleményét kérte ki az ügyrõl, akinek az álláspontja azonban egyértelmû volt: nincs közvetlen okozati összefüggés Asztalos János plébános beszéde és a bûncselekmény elkövetése között, így nem lehet felbujtás címén felelõsségre vonni. Tímár azzal érvelt, hogy vagy túlteszik magukat a túlzottan szõrszálhasogató jogi formaságokon és bíróság elé állítják a papot, vagy tömegesen fogják legyilkolni a népi demokrácia rendõreit. Szelényi mindezek ellenére közölte, hogy még a miniszter utasítására sem hajlandó részt venni az ügyben. Ezután Ries már csak négyszemközt tárgyalt Tímárral. Tímár tisztában volt a politikai háttérrel, vagyis azzal, hogy Ries nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon a kommunista pártvezetés bármilyen kérésére. Ekkor már javában zajlott a szociáldemokrata párt elleni harc, így Tímár István jól látta, hogy Ries elég rezignált hangulatban van. A beszélgetés végén a miniszter azt mondta: bár elég sok megfontolandó van Szelényi jogi felfogásában is, de a politikai célok egyértelmûek, és ezekért a politikai célokért fel kell áldozni a büntetõjogi nüanszokat. A beszélgetés végeredményeként Tímár már azt közölhette Rákosival, hogy Ries utasítást ad a bíróság elnökének a statáriális bíróság összehívására, az ügyészségnek pedig utasítást ad arra, hogy a pap ellen is emeljenek vádat felbujtás címén.20 1989-ben tanúvallomást tett Olti Vilmos is, az eljáró bírói tanács elnöke, aki Ries István igazságügy-minisztertõl kapta kijelölését. Ries tájékoztatta Oltit, hogy azért kell Budapesten tárgyalni az ügyet, mert Pócspetri környékén az események annyira felizgatták a népet, hogy nagy a veszélye a további megmozdulásoknak. A miniszter azt is elmondta a bírói tanács elnökének, hogy a statáriális eljárás elrendelését a párttal és Rákosi Mátyással megbeszélték, és a pártnak az az álláspontja, hogy a fõ bûnösökkel szemben a statáriális eljárás teljes szigorával kell eljárni. Olti Vilmos elmondása szerint ezenkívül semmiféle utasítást sem kapott az eljárás lefolytatásával kapcsolatban, ezért 18 BFL VII. 5. c 10550/1948. 19 1945. július 27. és 1950. július 7. között igazságügy-miniszter. 20 1953-ban Tímár Istvánt is letartóztatták. A Gyûjtõfogházba került, ahol Asztalos János is töltötte a bün-

tetését. Sétájuk közben messzirõl látták egymást, a pap egy börtönõrrel üzente Tímárnak: sajnálja, hogy börtönbe került, és biztatta, hogy bízzon Istenben és hamarosan kiszabadul.

46

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

I K Ó

Z

12/11/08

S U Z S A N N A

:

11:35 AM

A

Z

Page 47

I S K O L Á K

Á L L A M O S Í T Á S Á N A K

E L Õ K É S Z Í T É S E

még 1989-ben is az volt a meggyõzõdése, hogy az ügy nem koncepciós per volt, a bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján törvényes ítéletet hozott, tisztességesen lefolytatott eljárás során. Tanúvallomása során annyi engedményt tett, hogy fõként az Ember Judit Pócspetri címû filmjében látottak alapján elhiszi, hogy a nyomozás során a falu lakosságát és a vádlottakat bántalmazták. De ehhez cinikusan hozzátette: a tárgyalás során egyik vádlott és védõje sem jelezte, hogy bántalmazták volna, pedig ezt bármikor megtehették volna, õ pedig senkin sem látott erre utaló külsérelmi nyomokat. Azt Olti is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az országban zaklatott volt a légkör, ezért felmerült az is, hogy az ügyet minél gyorsabban le kell zárni a kedélyek megnyugtatása érdekében, de állítása szerint senkitõl sem kapott erre utasítást. A statáriális eljárásban rendelkezésre álló három nap helyett két nap után azért került sor az ítélethirdetésre, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok elegendõek voltak az ügy elbírálásához. Az egykori bíró külön kiemelte, hogy a berendelt tanúk kihallgatása nem azért maradt el, mert bárki sürgette volna az eljárásban, hanem mert õ a tanúk kihallgatása nélkül is tudta, hogy azok nem lényeges körülményekrõl tesznek vallomást. Az eljárási hibákat és tévedéseket a fáradtsággal és idegkimerültséggel magyarázta. Az 1989-es tanúkihallgatás végén az ügyészek azt próbálták felderíteni, milyen mértékben próbálta befolyásolni a kommunista párt vezetése a bírósági eljárást. Kihallgatása kezdetén Olti Vilmos erre még határozottan állította, hogy semmi ilyesmi sem történt, Jávor Iván21 tanúvallomását megismerve azonban már hajlandó volt bizonyos részleteket elmondani. Emlékezett arra, hogy Ries István igazságügy-miniszterrel a tárgyalás ideje alatt néha beszélt telefonon, sõt arra is volt példa, hogy felkereste a minisztériumban vagy a lakásán. Megbeszélte vele az elsõ- és másodrendû vádlottra kiszabható büntetést, és azt is, hogy Asztalos János kivégzése politikai hiba lenne. Végül arra is emlékezett, hogy Ries azt kérte, mutassa be neki az elkészített ítéletet a kihirdetés elõtt. Így ez alapján már nem vonta kétségbe Jávor azon állítását sem, hogy õ az ítéletet a Belügyminisztériumba is elvitte, bár Olti határozottan kiemelte, hogy õ errõl nem tudott. 1948. június 11-én a Budapesti Büntetõtörvényszék mint rögtönítélõ bíróság22 Asztalos Jánost szándékos emberölésre való felbujtás és Királyfalvi Miklóst szándékos emberölés bûntette miatt halálra ítélte. Az ítélet tényállása egyszerû volt: Asztalos János mint a klerikális reakció képviselõje egy demokratikus rendõr megölésére bujtotta fel Királyfalvi Miklóst,23 a volt „horthysta zászlóst”. Mindkét elítélt kegyelmet kért, ezért azonnal sor került a kegyelmi tanácskozásra. Bodonyi Márton24 államügyész egyik elítéltet sem tartotta kegyelemre méltónak. Jávor Iván arról nyilatkozott, hogy Asztalos 21 Jávor Iván (1919–1993) jogász, hadbíró. 22 Az eljáró bíróság tagjai: Olti Vilmos, a kijelölt

rögtönítélõ bíróság elnöke, Aradi István, Tutsek Gusztáv, Berek István és Jávor Iván. 23 Királyfalvi Miklós 1919-ben született Pócspetrin. Érettségizett, utána Pócspetriben szociális titkárként alkalmazták. 1939-ben vonult be katonának, zászlósként szerelt le 1943-ban. 1945 után a községházán gazda-nyilvántartói feladatokat látott el. 24 Bodonyi Márton 1941-tõl hadbíró volt. 1945-tõl lett a Nyíregyházi Népügyészség vezetõje. 1948. júniustól a Budapesti Népügyészség vezetõje lett. 1949-tõl a Budapesti Katonai Fõügyészség helyettes vezetõ-

47

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 48

2 0 0 8 | 6

–

T

O T Á L I S

M Ú L T

Jánost kegyelemre ajánlja, mert hozzájárult a felkavart nyugalom helyreállításához, illetve a demokrácia és az egyház közötti megbékélés miatt az ítélet végrehajtása nem szükséges. A kegyelmi tanács a javaslatot egyhangúlag elfogadta.25

Következtetések A per tehát a politikai vezetés szándékai szerint zajlott le, de a belügyminiszter 1948. június 7-én kiadott rendelete26 arról tanúskodott, hogy a hatalom komolyan számolt az esetleges újabb megmozdulások és felvonulások lehetõségével. A rendelet arra utasította a rendõrkapitányságok vezetõit, hogy katolikus egyházi kezdeményezésre, templomon kívül meghirdetett gyûlést, felvonulást vagy egyéb demonstrációt a helyi rendõrség saját hatáskörben nem engedélyezhet. Az engedélyt erre kizárólag a belügyminiszter adhatta meg. A hatalom ahhoz sem érezte magát erõsnek, hogy egy esetlegesen kibontakozó tömegtüntetést erõszakkal feloszlasson, így azt az utasítást adta, hogy amennyiben a felvonulások és körmenetek során túl nagy tömeg gyûlik össze, a rendõrség ne avatkozzon közbe. A rendelet szerint ebben az esetben meg kellett keresni a rendezõ egyházi személyt, és közölni kellett vele, hogy személyében felelõs bármiféle kormány- vagy demokráciaellenes megnyilvánulásért. A rendelet hatályának idején a helyi rendõrségeknek naponta kellett jelentést tenniük a területükön történtekrõl, erre akkor is szükség volt, ha semmi sem történt. A belügyi adatok szerint 1948. június végéig 42 helyen voltak zavargások az országban, a megmozdulások fele három megyében, Szolnokban, Nógrádban és Szabolcsban zajlott le. Az iskolák államosításával kapcsolatos ellenállás letörésében a rendészeti és közigazgatási szervek szorosan együttmûködtek. A Rákosi számára készült összefoglalóban a belügyi szervek elégedetten jelenthették, hogy elsõ esetben került sor a rendészet és a közigazgatás szoros együttmûködésére egy konkrét feladatban, és ez nagyon sikeresnek bizonyult. A közigazgatási apparátus valóban széleskörû adatgyûjtést végzett. Alapos összeállítást készítettek a politikai vezetésnek megyénkénti részletezésben az iskolák államosításával kapcsolatos közhangulatról. Számba vették, hogy az egyes megyékben hány jegyzõ, hány pap és hány tanító támogatta, illetve hány ellenezte az iskolák államosítását.27 je, 1950 és 1953 között a Központi Katonai Ügyészséget irányította. 1953-tól a VII. kerületi Vendéglátó Vállalat igazgatója, majd vállalati jogász. 25 Királyfalvi Miklóson az ítéletet a statáriális eljárás szabályai szerint két órán belül végrehajtották. Asztalos János halálbüntetését Tildy Zoltán kegyelembõl életfogytiglan tartó fegyházbüntetésre változtatta, ezt 1955-ben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelembõl 15 évre mérsékelte. 1956. október 27-én szabadult ki, külföldre ment és csak 1989-ben tért vissza Magyarországra. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1988. szeptember 30-án kelt kegyelmi határozatával mentesítette a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól. 26 MOL XIX-B-1-r 286507/1948 (XIX-B-1-r: a Belügyminisztérium Elnöki Fõosztályának iratai). A rendelet 1948. június 26-ig volt hatályban. 27 Az összesített adatok alapján az államosítás ellen 91 jegyzõ foglalt állást, 43 nem mert nyilatkozni, 44en pedig csak kényszerbõl foglaltak állást. 956 jegyzõ támogatta az államosítást. A legelutasítóbbak Bara-

48

kommentar2008-6-kesz.qxd

M

I K Ó

Z

12/11/08

S U Z S A N N A

:

11:35 AM

A

Z

Page 49

I S K O L Á K

Á L L A M O S Í T Á S Á N A K

E L Õ K É S Z Í T É S E

A június 10-i PB-ülésen28 azonban már kész tényként kezelhették az államosítást, és annak gazdasági kérdéseirõl tárgyaltak. A Gazdasági Fõtanácsot és kultuszminisztériumot utasították, hogy készítse elõ az államosítással kapcsolatos pénzügyi intézkedéseket. A döntés szerint az egyházi segélyekbõl azonnal le kellett vonni az államosított iskolák tanszemélyzetének fizetését és a dologi kiadásokat. A pártvezetés továbbra is azzal számolt, hogy a katolikus egyház az államosításról szóló törvény elfogadása után sem fog belenyugodni iskolái elvételébe, ebben az esetben a pártvezetés döntése szerint a katolikus egyház támogatására szolgáló összegbõl csak elõleget lehet folyósítani. A katolikus egyház várható ellenállását jól látta a kommunista pártvezetés, mert Mindszenty József bíboros 1948. június 19-én közzétett körlevele egyértelmûen fogalmazott: „Amitõl mi, a magyar püspöki kar óvtuk az annyi sebbõl vérzõ országot, bekövetkezett. Egyházi iskoláinkat és nevelõ intézeteinket elvették. Ez ellen a szülõk természetjoga, az egyházak iskolajoga, a vallásnevelés joga és a nevelés szabadsága nevében ünnepélyesen óvást emelünk és tiltakozunk. Az iskoláinkhoz és nevelõintézeteinkhez való jogainkat Fõpásztori kötelességeinkhez híven fel nem adhatjuk és azokat minden törvényes eszközzel vissza követelni meg nem szûnünk.”

Ady Endre a halottas ágyán, Liget Szanatórium, Budapest, 1919. január 27., Szõnyi Lajos felvétele (a kép Babits Mihály tulajdona volt)

nya, Bihar, Csongrád, Tolna és Vas megyében voltak a jegyzõk. A tanítók közül 4899-en támogatták az államosítást, 1242-en voltak ellene, 1636-an pedig közömbösek voltak. 28 PIL 274. f. 3/150.

49

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 50

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

Filep Tamás Gusztáv WOTAN NEM ÁLL MEG SOPRONNÁL Jegyzetlapok Fenyõ Miksáról Ma egy üdítõ nyilas misztérium híre jutott el hozzám, melynek valódiságáról persze nem volt alkalmam meggyõzõdni. Ideírom, hogy tárgyilagosságommal kérkedjek. Egy nyilas volt megbízva, hogy egy csillagos ház asszonyait összeszedje, és elvigye egy kaszárnya tisztogatására. Útközben egy élelmiszerüzlet elõtt elhaladva, az egyik asszony azt mondja, hogy de kár, hogy nem válthatjuk be jegyeinket. „Már hogyne válthatnák be!” – mondja a nyilas, s a várakozó tömeget félrehárítva azzal, hogy itt hadiérdekrõl van szó, segíti az asszonyok bevásárlását. Az után, hogy a kaszárnyában elvégzik munkájukat, kiállít számukra egy igazolványt, hogy a kaszárnyában állandó munkát végeznek, s más munkára igénybe nem vehetõk. S többet – legalább egyelõre – nem jelentkezik náluk. Ha túlleszünk a becstelenségeken, ez az ember – kár, hogy nem tudom nevét! – tovább is viselheti nyilasjelvényét.1

Mérget vehetünk rá, hogy Fenyõ Miksa nem kedvelte a nyilasokat; a fönti sorokat épp elõlük rejtõzködve rótta papírra 1944 õszén. (A naplót, amelyben szerepeltek, utóbb legjobb munkájának minõsítette.) Nyilvánvalóan tudta, s ha nem, remélte, hogy Szálasi Ferenc pártja a háború befejezése után nem mûködhet majd Magyarországon. De tisztában volt azzal is, hogy a radikalizmusnak voltak történelmi elõzményei. Látta eszmék és ideológiák boszorkánytáncát, s úgy vélhette, hogy az emberek között relatíve kevés a született gonosztevõ. Fenyõ pályáját, a politikai életben való helykeresését – rokonszenveit – ma – különösen származása, esztétikai ízlése, illetve kultúraelfogása alapján (meg a közhasználatban lévõ értelmezési keretek szerint) – sokan nyilván atipikusnak ítélnék, persze ha ismernék az idevágó adatokat. Tapasztalataim szerint azonban Magyarországon még irodalmi tanulmányairól, kritikáiról – amelyek kötetbe gyûjtve sohasem jelentek meg sem itthon, sem az emigrációban – sem tudnak; talán a Nyugat-beli barátairól, kortársairól írt portréit olvashatták többen.2 1945 elõtt egyetlen irodalmi vonatkozású munkáját je1 FENYÕ Miksa: Az elsodort ország. Naplójegyzetek 1944–1945-bõl, Révai, Budapest 1946, 448 (1944. október 31-i bejegyzés). A második, „javított” kiadásban (Magvetõ, Budapest 1986 [Tények és tanúk]): 398–399. (A citátumokat a mai helyesírási irányelveknek megfelelõ átírásban szerepeltetem.) 2 FENYÕ Miksa: Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékérõl, Pátria, Niagara Falls, 1960. E könyv anyaga Magyarországon az alábbi kiadványban jelent meg – melynek címlapjáról a szerzõ nevét gondosan lehagyták –: Feljegyzések és levelek a Nyugatról, s. a. r., bev. és jegyz. Vezér Erzsébet, Akadémiai – MTA Irodalomtudományi Intézete – Petõfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1975 (Új Magyar Múzeum. Irodalmi Dokumentumok Gyûjteménye 10.).

50

kommentar2008-6-kesz.qxd

F

I L E P

12/11/08

T

A M Á S

G

11:35 AM

U S Z T Á V

:

Page 51

J

E G Y Z E T L A P O K

F

E N Y Õ

M

I K S Á R Ó L

lentette meg könyv alakban,3 s ezt egy, a rendszerváltozás után megjelent kötetbe is besorolták,4 ez viszont nemcsak a fõ-, de még a jellegzetes mûvei közé sem tartozik,5 ha Laczkó Géza elismeréssel írt is róla a Nyugat 1912-es évfolyamában. Legtöbbünk fülében Fenyõ Miksának legfennebb a neve cseng ismerõsen, ám valószínûleg az is inkább Karinthy Frigyes Babits-paródiájából, amelyben õ is megidéztetik.6 Feltörekvõ réteg, a vidéki kisiparos zsidóság többféle képességgel is bíró sarja, a közgazdaságtan és pénzpolitika tudora volt, nagy, változatos formákban kielégített mûveltségszomjjal, irodalmi ambíciókkal, amelyek egyenesen vezették el odáig, hogy kulcsszerepet vállaljon az éppen az idén százesztendõs Nyugat „irodalmi forradalmában”. Ha valaki mindezek alapján mechanikusan próbálná kijelölni helyét a politika palettáján, a háború elõtti évek vonatkozásában esetleg a liberális kormánypárthoz, ám még nagyobb valószínûséggel a polgárság azzal szemben radikalizálódó szárnyához, Jászi Oszkárékhoz sorolná õt. Valójában Fenyõ már 1903-tól a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) titkára volt, elõbb Hegedüs Lóránt, majd Gratz Gusztáv munkatársaként, ráadásul egy ellenzéki, de úgynevezett ’67-es párt tagja volt annak megalakulása óta, ifjabb Andrássy Gyula Alkotmánypártjáé. (Talán ez is magyarázza, hogy Andrássy utóbb a Nyugat szerzõje lett.) E pártnak, amely 1905–1906-ban részt vállalt a darabontkormány ellen kibontakozó nemzeti ellenállásban, utóbb pedig az ellenzéki koalíció munkájában, részben Fenyõ dolgozta ki a gazdasági programját. 1918ban a Nyugatban Vázsonyi Vilmos választójogi reformja mellett nyilatkozott meg7 – szemben a munkapártiakkal és a nem sokkal késõbbi „õszirózsás forradalom” következtében hatalomra került pártok tagjaival, ugyanakkor azonosult a másik radikális ellenzéki követeléssel is, azzal, amelyik a nemzeti hadsereg megteremtésére irányult.8 1918 õszén sze3 FENYÕ Miksa: Casanova. Tanulmány, Nyugat, Budapest, [1912]. 4 Casanova szerelmei. Három esszé [Fenyõ Miksa: Casanova; Chantal Thomas: Nõkatalógus; Kovács Ilona: Korunk ked-

vence: Casanova]. Seneca, Budapest, 1998, 9–85. Annak ellenére, hogy õ maga szerette. A hatvanas években megjelent egyik könyve (Fenyõ Miksa: Ami kimaradt az Odysseából. Útiemlékek – Önéletrajz – Regény, Griff, München 1963) végén önállóan megjelent munkái közül 1944–45-ös naplóján, 1960-as Nyugat-könyvén és késõbb idézendõ Hitler-tanulmányán kívül csak a Casanovát szerepelteti. Föltünteti a háborús napló elsõ kiadásának elõzéklapján is, a Hitler mellett. (Itt szerepel még az ekkor „sajtó alatt” lévõ és soha meg nem jelent Atlantisz, az elsüllyedt világ címû, irodalmi tanulmányokból és beszédekbõl összeállított gyûjtemény is.) Fenyõ a Casanovát – amely eredetileg a Nyugatban jelent meg négy folytatásban, s a kötetben egy napilapban közzétett cikkével egészült ki – vélhetõen ifjúsága legkomolyabb irodalmi teljesítményének tartotta, noha az nagyrészt szimpla kivonatos ismertetése (néhány új szempont alkalmazásával) a Casanova-önéletrajz szövegének – tudniillik annak, amit õ eredetinek vélt –, s ennek révén szerzõje életútjának is. (Casanova öregkorát a szakirodalom alapján ismerteti.) Amint azonban éppen az elõzõ jegyzetben hivatkozott, 1998-as könyvbõl kiderül, a hiteles változatot Fenyõ nem is ismerhette, az ugyanis csak 1960–1962 között jelent meg. Lásd még FENYÕ Miksa: Casanova hazatér, Irodalmi Újság 1960/19., 5. 6 Ha valaki még e nevezetes passzusokra sem emlékeznék: „De Áfrikában fú az antipasszát / És négerek masszálnak pántlimasszát / És ott az ég oly régi, égi méla. // S tán pápuákok pengetnek poros fát / S nem lesz Nyugat már, sem Fenyõ, sem Osvát / S még él Balázs, még él a méla Béla.” KARINTHY Frigyes: Babits Mihály: Futurum exactum = UÕ.: Így írtok ti, I., kiad. Szász Imre, Szépirodalmi, Budapest 1973, 19. 7 FENYÕ Miksa: Vázsonyi Vilmos, Nyugat 1918/I., 345–347. 8 „Nem ismerek fontosabb nemzeti kérdést, mint az önálló magyar hadsereg megteremtését, nem tudok különb politikai eszmét, amelyért érdemesebb volna lelkesedni, s amelyet érdemesebb volna akarni politikusnak. Biró Lajos éppen a Nyugat hasábjain fejtette ki egy pompás tanulmányban az önálló magyar hadsereg kulturális jelentõségét, s én keresni fogom az alkalmat, hogy egész nagy gazdasági jelentõségét bebizonyítsam.” Uo., 346. 5

51

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 52

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

repet kapott a forradalom elhárítására tett végsõ kísérletben: az utolsó Wekerle-kormány bukása után a király Hadik János grófot nevezte ki miniszterelnökké, aki viszont Fenyõre bízta a kereskedelmi tárcát. Ismeretségük, gondolom, az Alkotmánypártból eredt; ennek Hadik az alelnöke volt. Fenyõ késõbb mindig, amikor Hadik szóba került, volt miniszterelnöke közgazdasági szakértelmét, demokratikus programját és szociális érzékenységét emlegette, azt, hogy komolyan készült például a földosztásra, tárcát adott Nagyatádi Szabó Istvánnak. Koncentrációs kormányát, melyet Wekerle Sándor lemondása után, 1918. október 29-én alakított meg, egyébként is széles alapokra kívánta építeni, így meghívta a kabinetbe Károlyiékat, a szociáldemokratákat és a polgári radikálisokat is, akik elutasították az együttmûködést. Károlyi és az utcára tóduló tömegek a Hadik-kormányt alig egy napig hagyták hivatalában. Fenyõ emlékirataiban így emlékezett meg egyetlen miniszteri cselekedetérõl: […] a hadvezetõség elrendelte, hogy ami katonai áru (bõr, posztó, mundér, élelmiszer, autó, fegyver, muníció stb.) Magyarországon felhalmozva van, azt szállítsák mind Ausztriába. A vasúti és hajózási fõfelügyelõség jelentette ezt nekem, és én jelentettem Hadiknak. Hadik azonnal felhívta a királyt, s azzal kezdte a beszélgetést: „Majestt befehlen noch der Armee? Felség, parancsol még a hadseregnek?” – amely kérdés az akkori viszonyok között nem volt indokolatlan. A király nyilván igennel válaszolt, mire Hadik elõadta az ügyet, s a király válaszának meghallgatása után felhatalmazott, hogy szüntessem be a szállításokat. (Egyetlen intézkedésem volt.)9

Nem csoda, hogy Fenyõ aztán szembehelyezkedett az õszirózsás forradalom révén pozícióba került politikai erõkkel; amint az egyik parlamenti almanachban olvashatjuk: „Az ekkor következõ forradalmi idõkben nagy munkát végzett a Károlyi-kormánnyal szemben álló polgári elemek megszervezésében.”10 Éppen 1919. március 21-én kereste meg a vidékre vonuló Hadikot, hogy vállalja el a Magyar Polgári Párt (amely Fenyõ minõsítése szerint „ellenzéki szervezkedés”, „újabb keletû elnevezéssel ellenforradalmi szervezkedés” volt) képviselõjelöltségét, mert úgy hitték, Károlyiék talán mégis megtartják majd a választásokat. Hadik ezt nem vállalta, reménytelennek látta a helyzetet; véleményét aznap este talán már Fenyõ is osztotta: mire hazaért Budapestre, kikiáltották a proletárdiktatúrát.11 A tanácsköztársaság idején elkövetkezett az a pillanat, amikor Fenyõnek is menekülnie kellett – „a múlt nyáron […] a bolsevizmus idején parasztgazdák szöktettek a vörösök elõl a halasi pusztákon, az Ördögpusztán keresztül és vendégeltek igazán szívesen”12 – ezen nemigen csodálkozhat az, aki olvasta azt a kritikát, amellyel 9 FENYÕ Miksa: Önéletrajzom, szöveggond. Bodri Ferenc, Argumentum, Budapest 10 Magyar országgyûlési almanach. Ötszáz magyar élet. 1931–1936, szerk. Lengyel László

1994, 231. – Vidor Gyula, Globus

Nyomdai Mûintézet Részvénytársaság, Budapest, [1932], 96–97. 11 Errõl írott emlékezését – téves forrásmegjelöléssel, így számomra egyelõre azonosíthatatlanul – idézi BODRI Ferenc: Utószó = FENYÕ: Önéletrajzom, 252. 12 FENYÕ Miksa: Mi lesz a pénzzel? Valutapolitikai tanulmány, Magyar Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság, Budapest 1920, 11.

52

kommentar2008-6-kesz.qxd

F

I L E P

12/11/08

T

A M Á S

G

11:35 AM

U S Z T Á V

:

Page 53

J

E G Y Z E T L A P O K

F

E N Y Õ

M

I K S Á R Ó L

Fenyõ kivégezte a volt kommunista hadügyi, majd külügyi népbiztos – a bírálat megjelenésének idején hadtestparancsnok –, Pogány József akkoriban bemutatott színdarabját.13 Ezt megelõzõen a Vörös Újsággal szállt vitába Tóth Árpád és Molnár Ferenc védelmében.14 Egyszóval nem volt éppen gyáva ember. Az 1944–1945-ös, bujdosását megörökítõ naplójában sem saját sorsa miatt aggódik elsõsorban – a napi följegyzések vezércsillaga a vesztébe rohanó haza. Az idézett almanachban – melynek adatai és szempontjai, gondolom, fõként maguktól a bemutatott képviselõktõl származnak – ott szerepel: Fenyõ közgazdászként tisztában volt azzal, hogy a gazdasági problémák egyúttal „a legfontosabb” politikai problémák is, ezért a kezdetektõl részt vett a politikai életben. Az, hogy ezt a két világháború között nem valamely radikális mozgalom tagjaként tette, talán logikusan következik a föntiekbõl. Legalábbis furcsa, hogy Vezér Erzsébet a már emlegetett Nyugat-könyvbe írt Fenyõ-tanulmányában azt igyekezett elhitetni az olvasókkal, hogy Fenyõ a nyugatos forradalmi kísérlet után föladta társadalomváltoztató ambícióit, a továbbiakban kizárólag karrierjét építette, és szépen, simán betagolódott az ellenforradalmi rendszerbe.15 A GYOSZ ügyvezetõ igazgatójában ezzel szemben végig megmaradt és mindig erõs volt a társadalmi elkötelezettség. Évtizedekkel késõbb (viszonylag új) „érdeklõdõ” magyarországi barátai „szellemi összeférhetetlenséget” láttak abban, hogy „a Nyugat Fenyõje és a GYOSZ Fenyõje egyazon ember”. Válasza rövid volt, kategorikus: Csak azt mondhatom, hogy ami munkát én a GYOSZ-nál 30 éven át végeztem, azt lelkiismeretesen és örömmel végeztem, mindig abban a tudatban, hogy a magyarság érdekében végzem. Ez frázisnak hat, de a primitív igazságok mindig frázisnak hatnak. Teremtõ cselekvés volt, amit végeztem, mint ahogy teremtõ cselekvés volt a Nyugat elindítása, az Ady… nem folytatom, mert a további frázisok már dicsekvésnek hatnak.16

(A csonka mondatot azzal kellene kiegészíteni, hogy õ volt Ady elsõ, és mindvégig egyik legkövetkezetesebb híve és apologétája.) Föntebb emlegetett társadalmi elkötelezettségét példázza egyetlen, önálló kiadványként megjelent választási beszéde is;17 sõt már az a tény is, hogy 1929-ben, egy idõközi választáson – igaz, baráti biztatásra, Görgey Istvánéra – agrárterületen indult a választási harcba: a Hegyalján, a tokaji borvidéken.18 Már beszéde elsõ passzusaiban kinyilvánítja, hogy csak olyat ígér a választási küzdelemben, amit gyõzelem esetén maradéktalanul teljesíteni tudna; erre kötelezi a régió fiának, 13 FENYÕ Miksa: Pogány József: Napóleon (Dráma három felvonásban), Nyugat 1919/I., 774–776. (A Nyugat e száma 1919. június 1-jén jelent meg.) 14 FENYÕ Miksa: Dosztojevszkij, Nyugat 1919/I., 600–602. 15 VEZÉR Erzsébet: Fenyõ Miksa írói pályája = Feljegyzések és levelek a Nyugatról, 5–47. 16 FENYÕ: Önéletrajzom, 137. 17 Dr. Fenyõ Miksa képviselõjelölt programbeszéde a tokaj-hegyaljai kerületben, [Budapest, 1930]. 18 Ez az új politikai érában egyébként a harmadik efféle kísérlete volt: 1921-ben Budapesten, a Lipótvárosban indult, 1926-ban pedig Jánoshalmán. Végül 1931-ben került be a Házba a nagykaposi kerület képviselõjeként. Lásd Magyar országgyûlési almanach […] 1931–1936, 97.

53

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 54

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

Kossuth Lajosnak élõ emléke – és a kerülettõl kõhajításnyira élõ elszakított magyaroknak a megmaradt országra irányuló figyelme, a részükrõl érzékelhetõ várakozás. A politika a megváltozott helyzetben nem lehet más – mondja –, mint „polgári becsületesség, polgári igazmondás, polgári kötelességteljesítés”. Õ huszonöt éve dolgozik megfeszített munkával, s ez idõ alatt „egyik gyárkémény a másik után emelkedett ki a földbõl és egyik kazán a másik után gyulladt be, hogy a munkásoknak munkaalkalmat szerezzek, és hogy a magyar gyárak mindazt elõállítsák, amit eddig a mi ellenségeinktõl, Csehországból, Ausztriából voltunk kénytelenek beszerezni”.19 A legfontosabb kérdések számára a kenyér és a népjogok birtoklásának kérdése; csak az az állam szilárd, ahol a teljes polgári egyenlõség megvalósul – a jogok szülik ugyanis a polgári öntudatot. Ennek érdekében akar dolgozni, megkötöttségek nélkül – így tehát nem lép be egyik pártba sem. Megválasztása esetén egyik fõ céljának a kilencszázmilliós állami költségvetés csökkentését tekintené; egyébként meggyõzõdése, hogy ha gazdasági szakemberek kerülnének be a Házba, akik végigszálaznák a költségvetési tételeket, rögtön kiderülne, hol van mód megtakarításra. Az bizonyos, hogy „a válságos helyzetben lévõ termelési ágak adóterhein” könnyíteni kellene. Az ugyan üres kortesfogás lenne, ha azt állítaná, hogy nem kell majd adót fizetni, de például a földadó csökkenthetõ, a kisbirtokok és a szõlõbirtokok esetében eltörölhetõ volna mindaddig, amíg a mezõgazdasági termékek ára helyre nem áll. Az államnak mezõgazdasági gépekkel kellene támogatnia a kisgazdákat – illetve közvetlenül a községeket, amelyektõl a gazdák a gépeket megkaphatnák. A borkereskedelmet megviseli az USA-beli és oroszországi szesztilalom, meg az, hogy a Monarchia földarabolásával szétverték a több mint ötvenmillió fõs piacot is. A borfogyasztási adó eltörlésével, a kormány által adott szõlõhitel növelésével, hosszúlejáratú szõlõ-felújítási kölcsönnel (az õ programja szerint ezek kamatterheinek egy részét az állam vállalná) azonban újra esélyeket lehetne adni az ágazatnak, amely sok embernek teremtene munkát. Szorgalmazza beszédében Fenyõ a gyümölcstermesztést – konkrétan almát és barackot említ –, s az egészet összekapcsolja az útépítés szükségességével; ez, amellett, hogy a mezõgazdaság érdekeit szolgálná, munkaalkalmat is nyújtana. Nem feledkezik meg a képviselõjelölt a kisiparról sem, ezt olcsó hitellel, gépsegéllyel és a forgalmi adó eltörlésével támogatná; fontosnak tartja a kiskereskedõk helyzetének könnyítését is (méltányosabb adóval, jobb forgalmi politikával). A program végén ott van a tájegységen túli egyetemes probléma, Trianon ügye. Fenyõ fontos szerepet vállalt az Országos Revíziós Ligában, együttmûködve korábbi irodalmi ellenfeleivel, így Herczeg Ferenccel is; Nagy Emillel Trianon következményeirõl írt tájékoztató füzetét több nyugati nyelven is kiadták.20 Említettem föntebb a Fenyõ ellenforradalmiságáról – lényegében kollaboráns voltáról – szõtt, és Vezér Erzsébet emlegetett tanulmányában megragadható képzeteket. Tudomásom szerint nincs Fenyõ-bibliográfia – illetve ha van, nem hozzáférhetõ –, arról sem tudok, hogy írásait összegyûjtötték volna. Annak alapján, amit e kérdésben olvastam tõle, Fenyõ a parlamentben is, a sajtóban is a megalapozott, feltétlenül jogosult szakmai 19 Dr. Fenyõ Miksa képviselõjelölt programbeszéde…, 2. 20 Az Országos Széchényi Könyvtárban ezekbõl

a következõ kiadásokat lehet megtalálni: Emilio de NAGY – Massimiliano FENYÕ: Trianon e le sue consequenze, Athenaeum, Budapest, 1927; Hungaricus Viator: The Trianon treaty and its consequences, Athenaeum, Budapest, 1929.

54

kommentar2008-6-kesz.qxd

F

I L E P

12/11/08

T

A M Á S

G

11:35 AM

U S Z T Á V

:

Page 55

J

E G Y Z E T L A P O K

F

E N Y Õ

M

I K S Á R Ó L

véleményt hangoztatta, annak keresett teret, illetve közgazdasági, pénzpolitikai és egyéb alapismereteket kívánt adni a faktumokat gyakran fumigáló közvéleménynek. Ezt tette már az I. világháború idején is a vámszövetségrõl szóló füzetével,21 másfél évtizeddel késõbb pedig a magyar gyáripar védelmében írott röpiratával.22 Egyébként az I. világháború éveiben meg volt gyõzõdve arról, hogy a „centrális hatalmaknak” gyõzniük kell, s tisztelte a német szövetségeseket; Hitler hatalomra jutása után viszont, mint látható lesz, minden tekintélyét latba vetette annak érdekében, hogy az új szövetség ne jöjjön létre. Nem értek a közgazdasághoz, nem tudom megítélni Fenyõ szaktudásának mértékét, és komikus lenne, ha az õ igazáról akarnám meggyõzni az olvasót. Azt azonban a laikus is látja, hogy például a gyáriparról közreadott vitairatban statisztikákkal, adatsorokkal veri vissza azokat a szólamokat, melyek szerint a magyar gyáripar „üvegházi növény”, hogy „ha az ipari vámok eltöröltetnének, akkor a magyar kereskedelem virágkorát élné”, illetve hogy „az egész gyáripar és a gyáriparnak biztosított vámvédelem néhány száz ember érdekét szolgálja”.23 Bebizonyítja a fejlesztéseknek a társadalom, a nemzet, az állam érdekében való hasznosságát, az ipari munkahelyek létesítésének fontosságát, a gyáripar a közterhekben való részesedésének emelkedõ mértékét, s közvetve azt is, hogy a külföldrõl bejövõ cikkek rögvest nem lennének olyan olcsók, ha nem volna magyar konkurenciájuk. Az egyik központi kérdés: „Szabadkereskedelem vagy vámvédelem? Cobden vagy List Frigyes?”24 Ezzel kapcsolatos okfejtésébõl kiderül, hogy Fenyõ nem hisz a dogmák általános érvényében és megveti a politikai célzatú propagandát. Egy rá jellemzõ megfogalmazás: „Franciaország protekcionizmusa számszerûen semmivel sem enyhébb, mint Németországé. Míg azonban Németországban legalább a közgazdasági tudomány és publicisztika reklamálja olykor a szabad kereskedelmet, addig Franciaországban a szabad kereskedelem kizárólag exportcikk, ezt csakis a külföldnek, a francia termékek piacául szolgáló államoknak prédikálják.”25 Volt már szó róla, hogy Fenyõ Ady elsõ feltétlen méltatója volt – az Új versek megjelenésétõl fogva –, és haláláig Ady volt számára a minta. A magyarságában is – noha 1905-ben más-más oldalon álltak –: már elsõ Ady-kriritikájában e költészet nemzeti jelentõségét hirdette. Maga a gyáripar fejlesztése is nemzeti program volt számára. Önálló füzetben vagy lapokban megjelent írásaiból valószínûleg összeállítható lenne egy portrésor a polgári, zömében liberális értelmiségi, vállalkozói vezetõ rétegrõl, amely, függetlenül attól, hogy ellenzékben volt-e vagy kormánypárti szerepet vállalt, egyöntetûen 21

FENYÕ Miksa: A vámszövetség formái. A német–magyar–osztrák gazdasági közeledés terve alkalmából, Magyar Gyáripar, [Budapest, 1915]. Bevezetõ részében ez is ott áll: „E rövid írásnak egyáltalán nem célja az állásfoglalás; arra a kérdésre, hogy gazdasági viszonyunkat szorosabbra fûzzük-e Németországgal, vagy sem, hogy a gazdasági közeledésnek milyen hatásai várhatók, és mi várható, ha megmaradunk a mai kereskedelempolitikai viszonyunkban Németországhoz, ne várjon ez írástól senki feleletet. Itt csupán arról lesz szó, hogy milyen formáit ismerjük s konstruálhatjuk meg egyáltalán a gazdasági közeledésnek, s amennyiben a körülmények úgy hoznák magukkal, hogy a közeledés megvalósítandó lesz, melyik az a vámpolitikai viszony, melynek keretei között a szövetség célja a legjobban realizálható.” (5) 22 FENYÕ Miksa: A gyáripar a magyar termelésben. Vitairat a gyáripar vámvédelmérõl és közterheirõl, Globus Nyomdai Mûintézet Részvénytársaság, Budapest, 1931. 23 Uo., 7. 24 Uo., 10. 25 Uo., 13.

55

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 56

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

antitotalitárius nézeteket képviselt, s a gazdaságban vagy a pénzügyben igyekezett tenni a dolgát az ország talpra állításáért, illetve kimentéséért a közép-európai diktatúrák ölelésébõl. 1925-ben emlékbeszéde jelent meg Chorin Ferencrõl,26 akinek fiát, az ifjabb Chorin Ferencet 1964-ben szintén egy emlékfüzetben búcsúztatta el.27 1944. március 19-én íróasztalán hagyta Weiss Manfrédról írott emlékezését, „közel egyévi komoly és szeretetteljes munkának gyümölcsé”-t,28 amint háborús naplójában írja; ezt a Gestapo lefoglalta, nyilván mint bûntárgyat. 1946-ban szintén egy kis önálló kiadványban rajzolta meg a Mauthausenban meghalt budai Goldberger Leó portréját29 (illetve adta közre a „Goldberger Sám. F. és Fiai Rt.” 1945. aug. 8-án tartott rendkívüli közgyûlésén róla tartott beszédét). Ennyibõl persze azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy tehát Fenyõ tisztelete lehetõleg a legfelsõbb réteg zsidó származású képviselõit övezte; valójában a harmincas évek számos keresztény – jórészt ellenzéki – politikusának is õ állított emléket. A háború utolsó elõtti szakaszában egy álnéven írt füzetben népszerûsítette barátjának, a liberális ellenzék vezetõjének, Rassay Károlynak politikáját,30 nyilvánvalóan abban a reményben, hogy az új világban (amelynek bekövetkeztét korábbra várta – reálisan nemigen számolhatott a német megszállással és a milliónyi áldozattal, hiszen ami 1944. március 19én bekövetkezett, az az irreális változat volt) õ lesz a magyar államférfiak egyike, valószínûleg az állam- vagy a kormányfõ. Õ írta a legszebb portrét a megátalkodottan náciellenes Baranyai Lipótról, a Magyar Nemzeti Banknak a német megszállók által Rassayval egy idõben letartóztatott korábbi elnökérõl; ez az Irodalmi Újság 1970-es évfolyamában jelent meg. Egy helyütt utal a Popovics Sándorról, a Magyar Nemzeti Bank elsõ elnökérõl írott dolgozatára, és arra is, hogy néhány olyan portré megírására készült (valószínûleg gazdasági-pénzügyi szaktekintélyekrõl), amelyeket aztán közös kötetben jelentetett volna meg. Egyébként magának a magyar gyáriparnak a szervezõdését, kialakulását, fejlõdését a ’48-as hagyományból – a kiegyezéshez vezetõ közjogi harcokból, az osztrák–magyar erõviszonymódosulásból – eredeztette, illetve összekötötte azzal, s ezt az ívet világította meg az idõsebb Chorin Ferencrõl szóló beszédében, aki a neoabszolutizmussal szembeni ellenállásban vált közéleti személyiséggé. A harmincas évektõl nagy tisztelõje volt Fenyõ Bajcsy-Zsilinszky Endrének, noha nézeteik több kérdésben eltérõek voltak,31 bujdosása idején írt 26 Emlékbeszéd Chorin Ferencrõl. Elmondotta Fenyõ Miksa a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének 1925. évi január hó 14-én tartott XXIII. közgyûlésén, Újságüzem Nyomda és Könyvkiadó Részvénytársaság, Budapest, 1925. 27 FENYÕ Miksa: Chorin Ferenc emlékezete 1879–1964, New York, 1964. 28 FENYÕ: Az elsodort ország, 140 [1944. július 28-i bejegyzés]; az 1986-os kiadásban: 135. 29 FENYÕ Miksa: In memoriam dr. Leonis Goldberger de Buda, [Budapest, 1946], 9–10. 30 EGRESSY Dénes [Fenyõ Miksa]: Rassay Károly, a polgár, Gergely R. könyvkereskedése, Budapest, 1943. 31 1931-ben például szûkebb szakmája megítélésében is. Fenyõ a Nyugatban méltatta Bajcsy-Zsilinszky könyvét, ám errõl a kérdésrõl – amellett, hogy rámutat a politikus tõkeellenességére – például ezt jegyzi meg: „igaza van az írónak, amikor azt mondja, hogy a gyáriparnak be kellene rendezkednie egy nagyszabású szociálpolitika szolgálatára, csak abban nincs igaza, hogy nem veszi tudomásul, hogy ami szociálpolitika ez idõ szerint ebben az országban van, az túlnyomó részben a gyáripari termelést terheli, és hogy a mezõgazdasági termelés szociálpolitikai terheket ahhoz képest alig visel”. (Fenyõ Miksa: Nemzeti radikalizmus. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre könyve, Nyugat 1931/I., 434.) Bajcsy-Zsilinszkyrõl legalább két alkalommal írt még: Nyugat-könyvében és az Irodalmi Újság 1965-ös évfolyamában.

56

kommentar2008-6-kesz.qxd

F

I L E P

12/11/08

T

A M Á S

G

11:35 AM

U S Z T Á V

:

Page 57

J

E G Y Z E T L A P O K

F

E N Y Õ

M

I K S Á R Ó L

naplójában a koncentrációs táborba hurcolt politikusok – feltételezem, kivétel nélkül a barátai – sorsa miatt aggódik; többek között Gratz Gusztáv, gróf Sigray Antal, gróf Apponyi György nevét említve meg. Bethlen Istvánról szól egyik, a Cobden Szövetségben megtartott, majd nyomtatásban is megjelent elõadása.32 Bethlennel a húszas években több kérdésben is szembenállt – államférfiúi jelentõségét nem, csak döntéseit kérdõjelezve meg –, a harmincas években viszont szövetségesek lettek a diktatúra ellenében és a német nyomással szemben. Ahhoz, amit az úgynevezett ellenforradalmiságával kapcsolatban említett szövegekrõl mondtam, nem árt idézni, hogyan látta Fenyõ a háború utáni éveket s benne a miniszterelnök személyét és jelentõségét: Nagy dolog volt az, úrnõim és uraim. Az állami tekintély helyreállítása, annak a szerzõdésnek az érvényesítése, melyet a polgárok egymással az állami közösség megteremtése dolgában kötöttek. Ki emlékszik ma arra, hogy ez akkor milyen nagy dolog volt? Ki emlékszik az 1919–1921. esztendõk krónikájára? Arra a kétségbeesésre, rezignáló lemondásra, mely legjobbjainkon erõt vett; hogy íme befejeztetett, nincs tovább, nincs menekvés. Ki látja ma annak jelentõségét, amit Bethlen István akkor mûvelt? ahogy a reménytelenségbe süllyedt, önérzetében megroppant országot önmagának visszaadta, küldetése tudatára ébresztette. Gondoljunk csak vissza a bolsevizmus utáni idõk miniszterelnökeire, gondoljunk vissza arra, hogy kezükben mit jelentett a végrehajtó hatalom, hogyan semmisült meg e hatalomnak még a töredéke is egy-egy vidéki különítményparancsnok üzenetére, gondoljunk arra a függõ helyzetre, melyben a nemzetgyûlés éppen a kormányelnök mindenkitõl függõ helyzete folytán szégyenkezett, azt kell mondanunk, hogy az a tekintély, melyet Bethlen István a magyar miniszterelnöknek szerzett, az a mód, ahogy a kormány végrehajtó hatalmát effektív hatalommá alakította, ahogy a maga tehetségébõl szerzett befolyása erejét rásugározta a nemzetgyûlésre, eléggé fel nem becsülhetõ cselekedet, mely nélkül az ország újjáépítésének munkájához hozzá sem lehetett volna látni. És mindaz, ami aztán erre felépült: az állami büdzsé helyreállítása, a korona stabilizációja, egy magyar kereskedelempolitika alapjainak céltudatos lefektetése, az ország közgazdaságának a világgazdaságba való bekapcsolása, a különbözõ színû terrorok révén hitelét vesztett országnak tekintélyszerzése, mindez valóban nem magától jött, nem is szakemberek számoszlopokra épített konstrukciója volt, hanem egy félig tudatos, félig ösztönös államférfiúi munka pompás eredménye.33

Fenyõ következetes híve volt tehát a békés revíziónak; igazságérzete mellett a közgazdász szempontjai is ennek hívei közé vitték. Az idézett választói beszédbõl s más szövegeibõl is látszik az egyértelmû szándék: a célt a nyugat-európai demokráciák segítségével kellene (és volna lehetséges) elérni. Ez az egyik érve a hitlerizmus ellen is. Hitler-könyve egyik passzusát oly fontosnak találta, hogy a háborús napló elõszavában újra idézte; ennek lényege, hogy Magyarország nem kapcsolhatja „a maga megtépett sorsát” a III. Bi32 FENYÕ Miksa: Bethlen István. Elõadás a Cobden Szövetség Szemináriumában, 1936. február 18-án, Magyar Cobden Szövetség, Budapest, [1937] (Cobden Könyvtár 80. szám). 33 Uo., 13–14.

57

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 58

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

rodalomhoz „Csak azért, mert egy szörnyû háborúban, melybe a magyarságot akarata ellen belevitték, Németországgal közös balsors érte”. A revíziónak akkor lehet esélye, ha „minél messzebb tudjuk vinni Trianont Versailles-tól”. Az sem érv, hogy az Anschluss – állítólag – elkerülhetetlen, s ezért kellene jó viszonyt ápolni a felfelé törõ birodalommal. Azoknak, akik ezt az érvet forgatják, tudniuk kellene: Wotan Sopronnál meg nem áll, hanem a Dunántúl mindinkább erõsbödõ német szigetein mind hódítóbban folytatná útját a tengerek felé. Folytatná, ha az Anschluss egyáltalán lehetséges volna. De nem lehetséges, mert a legelsõ komoly gleichschaltungos mozdulat […] Európa felvonulását jelentené Németország ellen. Isten óvja Magyarországot, hogy ez a felvonulás még egyszer Németország oldalán találja.34

Európa Hitler elleni felvonulása elmaradt, itt Fenyõ tehát rossz jósnak bizonyult. De azt, ami ennek az egyik oka volt, a nácizmus és a bolsevizmus közötti korrelatív viszonyt igen korán fölismerte, s ezt ismét hosszabban kell idéznem: [A nácizmus] „A bolsevizmustól mentette meg Európát”, hirdetik hívei. Ez azonban csak féligazság. Az európai demokráciákat valóban terheli a felelõsség azért, hogy nem számoltak le a mozgalmakkal, melyeknek az volt a programjuk, hogy ha a demokrácia biztosította agitációs szabadság, gyülekezési szabadság, sajtószabadság, parlamenti szabadság folytán egyszer uralomra jutnak, elsõ dolguk lesz végezni magával a demokráciával. Ha a német demokrácia nem áll meg tétovázva azon az úton, melyen annak idején Noske erõs politikai érzékkel és kemény ököllel megindult, ha nem tûri meg, hogy a kommunista párt – mely a demokratikus eszmék hekatombáira készült kitûzni Lenin zászlaját, és ezt nyíltan hirdette is – a maga törekvéseiért alkotmányosan küzdõ pártnak ismertessék el, soha Németországban a nemzetiszocializmus nem gyõzött volna. A német demokrácia türelmes volt a kommunizmussal szemben, tehát kénytelen volt türelmes lenni a nemzetiszocializmussal szemben is, mely sok tekintetben a bolsevizmus reakciójaként jelentkezett. A nemzetiszocializmus gyõzelme a németországi kommunista párt teljes letörését jelentette, s minthogy a nemzetiszocializmust a valláserkölcs kérdésében,35 a magántulajdon kérdésében éles szakadék választja el a bolsevizmustól és a maga szociális és politikai törekvéseit – ha a zsidóellenes akciótól eltekintünk – nem próbálja egész társadalmi osztályok véres kipusztításával érvényesíteni, mint azt az orosz bolsevizmus cselekedte, nem egészen jogtalanul hivatkozik arra, hogy a bolsevizmusra halálos csapást mért. De hol? Otthon Németországban; ellenben kétségbevonhatatlan igazság az, hogy világviszonylatban nézve a bolsevista Oroszországnak soha olyan tekintélye nem volt Európában, soha annyian 34 FENYÕ: Az elsodort ország, 8–9 (az 1986-os kiadásban: 9). Az utolsó mondat az eredetiben nem volt kiemelve, csak a naplóban, „holott akkor kellett volna háromszor aláhúzni, öles plakátbetûkkel a falakra írni, reflektorokkal az ég bakacsinjára vetíteni!” A Hitler-füzetben (ahonnan a napló némi módosítással veszi át): FENYÕ Miksa: Hitler. Tanulmány, Nyugat, [Budapest], 1934, 59–60. 35 Itt Fenyõ talán arra utal, hogy a nácik saját politikai nyilatkozataik szerint nem keresztényellenesek; egyébként a röpiratban tételesen, protestáns és katolikus egyházi személyiségek passzusaival alátámasztva bizonyítja a nácizmus újpogány jellegét, s szól a koncentrációs táborba zárt papokról is.

58

kommentar2008-6-kesz.qxd

F

I L E P

12/11/08

T

A M Á S

G

11:35 AM

U S Z T Á V

:

Page 59

J

E G Y Z E T L A P O K

F

E N Y Õ

M

I K S Á R Ó L

barátságát, szövetségét nem keresték, mint amióta Németország végzett a kommunizmussal. Amit az orosz diplomácia tíz éven át nem tudott elérni, azt Hitler külpolitikája néhány hónap alatt megmûvelte: Szovjetoroszország barátságát úgy keresik, mint a cári Oroszországét; kibékült Franciaországgal, baráti szerzõdést kötött Lengyelországgal, Romániával, még barátibbat Itáliával, jó barátságba került a balti tartományokkal, értékes szövetségese lett az Egyesült Államoknak, s ki tudja, mire e sorok megjelennek, nem kötött e szívélyes megnemtámadási szerzõdést Németországgal is? Amire Hitlerben megvan a komoly hajlandóság, úgyhogy joggal vethetjük fel a kérdést: mi az, amit a nemzetiszocializmus itt sikerként könyvelhet el?36

Ez is az okai közé tartozott annak, hogy eljött az a történelmi idõ, amikor Fenyõnek a szovjeteket kellett várnia – 1944–1945 telén. Egy évvel korábban még nyilván a nyugati segítségben reménykedett. Bethlen, Bajcsy-Zsilinszky, Rassay, az ifjabb Chorin Ferenc, továbbá (például) Apor Vilmos, Apponyi György, Dessewffy Gyula, a két Pallavicini György, Esterházy Móric, Sigray Antal (címük-rangjuk fölsorolását ezúttal mellõzöm), Szüllõ Géza, Tildy Zoltán, Auer Pál mellett õ is tagja volt a Magyar Társaskörnek, amely a magyar függetlenség védelmére alakult meg, s amelyet maga Fenyõ utóbb náciellenes „összeesküvés”-nek minõsített. Bujdosása idején írt naplójában – e hónapok talán legszuggesztívebb írásos dokumentumában – lélektani helyzetébõl következõen semmi rosszat, negatívumot nem hisz el, amit a nyilasok terjesztenek a szovjet hadsereg katonáiról. Aztán alighanem találkozott velük. A kommunista idõkben emigrált, s odakint írt, jóval halála után, már az új évezredben megjelent regényében37 sok mindent elmond, amit az új diktatúráról, a második totalitarizmusról tudni érdemes. De hogy sokak számára milyen sima volt az átmenet, már a napló egyik, 1945-ös passzusából kiderül: S.-ék állítottak be Éviékhez. Szörnyû dolgokat éltek át. A légóhelyen, ahol tartózkodtak, együtt voltak a Lemezipar negyven-ötven nyilas munkásával, kik fõmérnöküket, mert zsidó származású volt, a legválogatottabb kínzásokkal végezték ki. Ezek a nyilasok feljártak az üres lakásokba, azokat kirabolták, a tulajdonosokat, ha tiltakoztak, félholtra verték, s az egész pincét brutálisan bántalmazták. Ha már itt nem volt mit rabolni, akkor mentek a szomszéd zálogházba, és azt rabolták ki. Amint bejöttek az oroszok, eldobták nyilasjelvényeiket, és másnap már vörös karszalaggal jelentek meg.38

Többek között elõlük menekült Nyugatra Fenyõ Miksa 1948-ban.

36 FENYÕ: Hitler, 39–40. 37 FENYÕ Miksa: Jézus is D. P. volt, Argumentum, Budapest, 2006. 38 FENYÕ: Az elsodort ország, 634–635 [1945. január 19-i bejegyzés;

adásban: 550.

59

a napló e nappal zárul!]; az 1986-os ki-

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 60

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

Szegedy-Maszák Mihály BABITS NEMZETFELFOGÁSA A cenzúra maradandó kárt tud okozni valamely életmû hagyományozódásában. Babits Mihály A háború háborúja címû, 1939-ben keletkezett cikke csak 1967-ben kerülhetett a közönség elé, mert annak idején a hatóság kihúzott belõle, s a szerzõ végül elállt a közlésétõl. 1978-ban, amidõn Babits értekezõ prózáját két kötetben közreadták, nagyon sok szövegét megcsonkították; a már halálos betegen írt, Gondolatok az ólomgömb alatt címmel 1935. december 25-én a Pesti Naplóban kinyomtatott rövid cikkét például három kihagyással vették föl ebbe a válogatásba.1 1973-ban a Könyvrõl könyvre rovat anyagából három részt iktattak ki, és hét évvel késõbb a Beszélgetõfüzetek sem hiánytalanul jelent meg.2 A kifogásolt részek többsége Magyarországnak 1920-ban elveszített területeire utalt, így a Szekfû Gyula szerkesztette Mi a magyar? Babitstól származó eszmefuttatásából a következõ mondatok nem olvashatók az eddigi legteljesebb és máig széles körben használt gyûjteménybõl: „Ez a »szent korona területe«, egységes és változhatatlan, ezer esztendõ óta. Más nemzetek növelhetik, vagy elveszíthetik birtokaikat. Magyarország olyan, mint egy eleven test, melyet sem vagdalni, sem toldani nem lehet.”3 Babits értekezõ munkáinak mindmáig nincs hiteles összkiadása. Nemzetfölfogásáról ezért csakis ideiglenes mérleget lehet készíteni. Öt szempont alapján próbálkozom e kérdéskör megközelítésére. Jórészt megfelelnek olyan kulcsszavaknak, amelyeket az értekezõ következetesen használ az ide sorolható szövegekben. Faj és osztály általa adott értelmezését saját és idegen illetve Kelet és Nyugat viszonyának magyarázata követi, s a történetiség szerepének vizsgálata zárja e gondolatmenetet. 1938-ban Babits „szellemi kötelék”-ként határozta meg, és a faj illetve az osztály érdekközösségével állította szembe a nemzethez tartozást, két évvel korábban pedig Széchenyire hivatkozva az emberiség, a nemzet és az egyén gazdagításáról értekezett.4 1937-ben arra hivatkozott, elõször a Fogarason töltött idõszakban, tehát 1908 és 1911 között szembesült a nemzetnek a sajátjától lényegesen eltérõ értelmezésével: „Én a magyarságban kultúrát láttam, de lehetetlen nem volt éreznem, hogy más nézõpontok is vannak.”5 Változott-e felfogása az idõk folyamán? Már 1927-ben, tehát évekkel Hitler uralomra jutása elõtt elutasította a fajelméletet, melyet a 19. század „materialista és determinista világnézetének egy sajnálatos maradványa”-ként tartott számon.6 Fiatal1 BABITS Mihály: Esszék, tanulmányok, I–II., szerk., kiad., utószó Belia György, Szépirodalmi, Budapest, 1978, II., 595–599. (A továbbiakban: BABITS 1978.) 2 BABITS Mihály Beszélgetõfüzetei 1938, I–II., kiad. Belia György, Szépirodalmi, Budapest, 1980, I., 90. (A továbbiakban: BABITS 1980.) 3 Mi a magyar?, szerk. Szekfû Gyula, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1939, 70. 4 BABITS 1978, II., 569, 507. 5 BABITS Mihály: Keresztülkasul az életemen, Nyugat, Budapest, 1939, 43. (A továbbiakban: BABITS 1939.) 6 BABITS 1978, II., 174.

60

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

Z E G E D Y

- M

11:35 AM

A S Z Á K

M

Page 61

I H Á L Y

:

B

A B I T S

N E M Z E T F E L F O G Á S A

korában õ is használta a faj megjelölést, fogarasi tanársága idején például az „indoeurópai faj”-ra hivatkozott.7 Való igaz, hogy már 1913-ban emlékeztetett arra, hogy a magyar nép „számtalan apró fajtöredéknek egyetlen erõsebb törzsbe való beolvadásából keletkezett”,8 de el kell ismerni, hogy az I. világháború elõtt õ is komolyan vette magyar írók származását, vagyis olyan szempontot érvényesített, amelyrõl 1939-ben, Németh Lászlóval folytatott éles vitájában már azt állította, hogy „voltaképp egyetlen szót sem érdemelne”, mert „balkáni tünet”.9 1913-ban viszont még így érvelt: „a józanság nagy képviselõi a magyar irodalomban többnyire a legtisztább fajú magyar írók (Arany, Deák); a szalmatûz képviselõi kevésbé tiszta magyar fajból származók (Petõfi, Kossuth).”10 Ez a kitétel lényegében nem különbözik olyan minõsítésektõl, amelyeket Babits utóbb kifogásolt a Kisebbségben címû értekezésben. Németh László kizárólag az apától örökölt vezetéknév alapján tekintette szláv származásúnak Babitsot. Magyar irodalom címû áttekintésében a fiatal Babits egy árnyalattal még messzebb ment, amidõn német ajkú anyja miatt a magyarságtól majdnem elkülönítette azt az értekezõt, akit korai éveiben saját elõdjeként tisztelt: „Az irodalmi esszé és kritika majdnem mindig igen szûk és egyoldalúan nemzeti szempontokat követett, s jellemzõ, hogy az egyetlen írónk, akire e jellemzés egyik részében sem illik, Péterfy Jenõ, nem magyar származású.”11 Közismert, mennyire nem rokonszenvezett Babits a zsidóellenességgel. Álláspontját nyilvánvalóan árnyalták az általa átélt politikai változások. „A Velencei kalmár-t, ha akarom filoszemita, ha akarom antiszemita darabnak fogom fel” – írta 1909-ben.12 Fönntartásokkal élt a gyorsan magyarrá lett zsidó írók nyelvhasználatával szemben. Nemcsak Balázs Béla és Lukács György korai munkáinak bírálatában érzékelhetõ ez, de abban is, ahogyan Gábor Andor egyik fordításának általa mesterkéltnek érzett szófordulatait azzal hozta összefüggésbe, „amit Tóth Béla rabbinusmagyarságnak nevezett”.13 Hiba volna elhallgatni, hogy nem rokonszenvezett a Vasárnapi Kör törekvéseivel. Kun Béla rendszerében „rajongó és okoskodó zsidók” tevékenységét is látta. „Tabula rasát akartak csinálni” – állította róluk,14 s e kifogását pontosan az teszi érthetõvé, hogy a nemzetet nem azonos származásból eredeztette, de közös emlékezetként határozta meg. Tagadhatatlan, hogy ezt az örökséget a magyar köznemesség hagyományaival azonosította, mégpedig nem csak a Németh Lászlóval 1939-ben folytatott vita alkalmával. Már 1915-ben így válaszolt a sajátmaga által föltett kérdésre: „s a nagy szellemi erõket nem ez az osztály adta-e országunknak? Ez az osztály, melyben a nemzet lelke él, az ép nemzeti lélek. S ez az osztály pusztul.”15 1919 tapasztalata kétségkívül hozzájárult ahhoz, 7 BABITS 1978, I., 51. 8 Uo., I., 395. 9 Uo., II., 605–606. 10 Uo., I., 405. 11 Uo., I., 413. 12 Uo., I., 58. 13 Uo., I., 454. 14 BABITS Mihály: Magyar költõ kilencszáztizenkilencben (Vita és vallomás), BITS 1919.) 15 BABITS 1978,

I., 51.

61

Nyugat 1919, 926. (A továbbiakban: BA-

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 62

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

hogy „közös lelki õsök”-re vezesse vissza a nemzethez tartozást, és arra hivatkozzék, „származása arra jelölte ki”, hogy az egykori nemesség gondolkozásmódját õrizze meg.16 Érthetõ, hogy szemlélete feszültségbe került azoknak az értékrendjével, akik a paraszti kultúrát vélték a mûvelõdés alapjának. A halállal küzdelmet folytató költõ 1940-ben tett elszólása – „nekem most csõmõrõm [!] van minden népíestõl [!]”17 – magától értetõdõen következett már 1912-ben vallott meggyõzõdésébõl, mely szerint „az egyetlen voltaképpi különség amit népköltés és mûköltés között felállíthatunk, az, hogy a népköltészet irodalmilag mûveletlen egyének költészete”.18 Ha nem tévedek, az eddigi értékelések nem, vagy legalábbis nem eléggé hangsúlyozták, mennyire szöges ellentétben állt A magyar jellemrõl készített eszmefuttatása Kodálynak ugyancsak a Szekfû szerkesztette kötetbe készített esszéjével, hiszen a költõ megismételte negyedszázaddal korábban hangoztatott véleményét: „a parasztkultúra nemzetközibb a magas kultúránál”.19 Nem tagadnám e nézetben rejlõ részigazságot, de aligha hallgathatom el, hogy Babits föltehetõen nem értette meg, hogy a magyar népzene lényegesen különbözik is a környezõ népekétõl. A Kisebbségben elfogultságaival szembeállított véleménye, mely szerint „a magyar kultúra eredetében és õsi alkatában nem paraszti, hanem nemesi kultúra”,20 aligha kevésbé egyoldalú, s mindenképpen értetlenséget árul el sok 20. századi mûvésznek az úgynevezett primitív kultúrák iránt megnyilvánuló érdeklõdésével szemben. Nemcsak Az európai irodalom története tanúsítja ezt, hanem például Az írástudók árulása is, mely a primitív kultúrákhoz vonzódást olyan törekvésként ítéli el, amely „valami testi és szinte állati mûvészetben” keres ösztönzést.21 Kosztolányi halála alkalmával Babits azt írta: „egy kicsit én is meghaltam vele”.22 Való igaz, hogy Babits nyelvszemlélete mutat rokonságot Kosztolányiéval, bár elsõsorban a korai években. „Gondolkodni és beszélni: voltaképp egy. […] Miért beszélnek az emberek ily sokféle módon? Mert sokféle módon gondolkodnak.”23 Ez az 1909-ben tett kijelentés akár A szegény kisgyermek panaszai szerzõjétõl is származhatnék. A két költõ szemlélete késõbb inkább különvált, éspedig már Ady életében. A magyar irodalomról 1917ben kiadott, ám szerzõje állítása szerint négy évvel korábban készült áttekintés kettõsséget mutat. Szerzõje egyfelõl kiemeli: „Mindenhez az irodalomban, ami nem külsõleges és technika, köze van a nyelv géniuszának – és lefordíthatatlan”,24 másrészt viszont a mûvelõdés és a gondolkozás nemzetközi irányainak rendeli alá az általa mérlegre tett örökséget, s ennyiben már a késõbbi évtizedekben többször is kifejtett véleményét vetíti elõre: „Az irodalom mindig kultúrának a kifejezése a szó legtágabb értelmében: érzelmi és gondolati kultúrának és a világirodalom kifejezõje annak, ami több nemzet 16 BABITS 1919, 912, 925. 17 BABITS 1980, II., 251. 18 BABITS 1978, I., 266. 19 Uo., II., 637. 20 Uo., II., 621. 21 Uo., II., 227. 22 Uo., II., 516. 23 Uo., I., 88. 24 Uo., I., 362, 368.

62

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

Z E G E D Y

- M

11:35 AM

A S Z Á K

M

Page 63

I H Á L Y

:

B

A B I T S

N E M Z E T F E L F O G Á S A

kultúrájában közös, valamely nagy internacionális kultúrfolyamatnak.”25 A kis nyelvi közösségek eltûnésével õ is számolt, de végsõsoron beletörõdött ebbe az elõre sejtett változásba – szöges ellentétben az Antoine Meillet-vel vitatkozó Kosztolányival. Az I. világháború kitörésének az évében így fogalmazott: „A provinciák, a kis különbségek, népek, nyelvek pusztulnak, s remélnünk kell, hogy az új, nagyobb egységek, melyek elnyelik õket, jobb eszközei lesznek az emberiség haladásának.”26 A mondat második felében körvonalazott lehetõség a mûvelõdés egyetemes eszményére vonatkozik, s kibékíthetetlen ellentétben áll a Kosztolányi által következetesen képviselt nyelvi viszonylagosság gondolatával, melynek az a lényege, hogy minden nyelv külön világot teremt, s ezért bármelyiknek hiánya pótolhatatlan veszteség. A harmincas években Babits is leírja a sokak által szóba hozott s le is járatott föltevést, hogy „egyedül vagyunk a világon, s a legkönnyebben feláldozhatók”,27 ám ez a figyelmeztetése ekkor közvetlenül az akkori európai politika helyzetére s nem a nyelvre vonatkozik. 1919-ben tartott egyetemi óráin tesz olyan nyilatkozatot, amely nyelv és mûvelõdés különválasztására enged következtetni. „Olyan közös jellemzõ vonást, mely eggyé tudja fogni a francia irodalom tömegét – nem találtunk” – hangoztatja, s e példából általánosít: „Bármelyik irodalomnál ugyanaz az eredmény.” Magyar példát is felhoz vélt igazának megerõsítésére: szerinte Az ember tragédiája „formailag közelebb áll Faust-hoz és tartalmilag a XIX. század pesszimistáihoz (Byron, Leopardi, akiket pedig talán nem is ismert), mint a magyar irodalom reprezentánsaihoz, mondjuk Aranyhoz.”28 A nyelvtõl elvonatkoztatás az egyik nyelvbõl a másikra átültetésrõl vallott nézetein, sõt fordítói gyakorlatán is nyomot hagy. 1917-ben megfogalmazott föltevése, mely szerint „az új formába átültetés voltaképp nem fordítás többé, hanem inkább ugyanazon tárgynak egészen más költõi mûvé való feldolgozása”,29 akár úgy is tekinthetõ, mint a Modern költõk bírálata. „Ha irodalmunk nagy szellemeinek igazi hagyományait követni akarjuk, magyarság és európai kultúra sohasem lehetnek szemünkben ellentétek.”30 Ez az 1927-ben leírt mondat olyan elv megfogalmazása, melyhez Babits mindig igyekezett ragaszkodni. 1909-ben Schopenhauert és Kemény Zsigmondot együtt említette a lángelmékrõl adott általános jellemzése alkalmával,31 és európai irodalomtörténetében is szüntelenül arra próbálta emlékeztetni olvasóját, mennyire szervesen illeszkedtek magyar alkotások nemzetközi folyamatokhoz. A Nyugat szerzõi között már az I. világháború elõtt észrevehetõ jelentõs véleménykülönbségek egyikét bizonyítja az óvatos bírálat, mellyel Babits 1912-ben a nemzeti bezárkózás miatt illette Móriczot, a következõképpen érvelve: „S mert a nemzetnek, mint mindennek a világon, mennél nagyobb önérvényesítés és elkülönülés a törekvése, mindig érthetõ az oly írók hatása, akik kizárólag (mintegy tisz25 Uo. 26 Uo., I., 422. 27 Uo., II., 460. 28 Uo., I., 576, 579. 29 Uo., I., 812. 30 Uo., II., 173. 31 Uo., I., 50.

63

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 64

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

tán és szûzen) a saját népük formai (ritmus-, nyelv- és mesebeli) kincsével élnek. A mai magyar írók közül kétségkívül a leginkább ilyen Móricz Zsigmond.”32 Ha önellentmondás érzékelhetõ Babits nézeteiben, az részben a pozitivizmus következetlen megtagadására vezethetõ vissza. Egészen feltûnõ a biológiai szemlélet hatása például a következõ, 1930-ban kelt megnyilatkozásban: „Életerõs fajok kívülrõl házasodnak, s a magyar kultúra története egész folyamán kiváltképpen és szükségszerûen exogám természetû.”33 Másféle 19. századi örökségtõl származtatható a Magyar irodalom címû okfejtés kiinduló kérdése: „Milyen lehet a magyar irodalom kívülrõl tekintve? Melyek azok a vonások, melyek a külsõ szemlélõnek rajta azonnal szemébe tûnnének, számára újak és érdekesek volnának?” Az áthallás ezúttal Széchenyi István munkáihoz irányíthatja az olvasót, kinek idevágó gondolataira mintegy két évtizeddel késõbb, a Szép Szó fölkérésére írt esszé hivatkozik is.34 A bökkenõ abban rejlik, hogy a Hitel szerzõje inkább lehetett abban a helyzetben, hogy kívülrõl is próbálja szemlélni a magyarságot, és végsõsoron mégis úgy vélekedett, hogy még az õ számára sem lehetséges a kétféle távlat érvényesítése. „A destrukció nem mindig rossz dolog: néha rombolni kell, hogy építhessünk.” Ezt az 1922-ben megfogalmazott mondatot minden bizonnyal azok a támadások kényszerítették ki Babitsból, amelyek nemzetietlennek tüntették föl. Hat évvel késõbb is alighanem ezért tartotta szükségesnek leszögezni, hogy „szereti hazáját hibáiban is, de szó sincs róla, hogy hibáival együtt szeretné!”35 Köztudott, hogy háborúellenes versei sokakat fölháborítottak, s ezért tarthatta szükségesnek, hogy önmagát igazolja 1919 õszén, a nemzethez intézett szavaival: „gyilkosnak neveztelek háborúdban! […] – nekem ahhoz is jogom volt! mert én és te eggyek vagyunk!”36 A történész megállapíthatja, hogy a magyar írók s mûvészek többsége nem érezte magáénak az Osztrák–Magyar Monarchia államát – ellentétben az osztrákokkal, akik Trakltól Kokoschkáig és Musilig bevonultak katonának. Példaként az 1874-ben született, tehát 1914-ben már nem katonaköteles korú Schönberg 1950-ben kelt visszaemlékezésébõl lehet idézni: „Amikor elkezdõdött az elsõ világháború, büszke voltam arra, hogy behívtak, és egész katonai szolgálatomat úgy teljesítettem, mint aki õszintén hitt a nyolcszáz éve bölcsen kormányzó Habsburg-házban és az uralkodó élettartamában, melyhez képest minden köztársaság rövidebb ideig létezik.”37 Ha volt közös cél, mely a Nyugat szerzõit vezette a folyóirat létrehozásakor, az minden bizonnyal a más nyelvû irodalmak iránti kívácsiság lehetett. A második évfolyamban Babits egyértelmûen azzal érvelt, hogy „ami külföldi, az új!”, s csak az I. világháború után értékelte át visszatekintõ távlatból e korai idõszakot, azt állítván, hogy „bizonyos szempontból a Nyugat irodalma inkább visszatérés volt az õsök szabadabb, bátrabb, magasabb, 32 Uo., I., 267. 33 Uo., II., 281. 34 Lásd Uo., I., 385, II., 504. 35 Uo., I., 718, II., 215. 36 BABITS 1919, 923 (az eredetiben ritkított kiemelés). 37 Arnold SCHOENBERG: Style and Idea. Selected Writings, szerk..

Berkeley – Los Angeles, 1984, 505.

64

Leonard Stein, University of California Press,

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

Z E G E D Y

- M

11:35 AM

A S Z Á K

M

Page 65

I H Á L Y

:

B

A B I T S

N E M Z E T F E L F O G Á S A

európaibb szelleme, mélyebb, önismerõbb, fájdalmasabb magyarsága felé”. A húszas években a kommün és a békeszerzõdés illetve az avantgárd is védekezésre késztette, s már arra a következtetésre jutott, hogy „Gyulaiék szigorúsága a sovinizmus túlkapásai iránt” mintegy saját tevékenységének elõzménye volt.38 Az efféle értékõrzés ellenhatásként jelentkezett saját tevékenységében a tízes évek nemzetköziességéhez képest. 1917-ben a Világ hasábjain még azt hangoztatta, hogy „a filozófiának, ha tudomány, éppoly kevés a köze nemzeti szellemhez, mint akár ahogy nem lehet »nemzeti matematika«, mert az igazság csak egy”, s 1918 szeptemberében, az Európa Lovagjai kiáltványának általa készített változatában annak az álláspontját vallotta magáénak, akinek „Igazságérzete minden önzésen felül áll. Faj, nemzet vagy osztály önzésén is.”39 Noha hasonló elvontság késõbbi értekezéseiben is elõfordul, ekkor már inkább csak szemléletének történeti hiányosságairól árulkodik, ha alkalomadtán arra igyekszik hivatkozni, hogy „az áldozat csak akkor lehet hasznos, ha az igazságnak hozzuk és az igazság nevében”.40 Babits felfogásának egyik sebezhetõ pontja abban a különbségtevésben lelhetõ meg, melynek alapján „egészen más a világirodalmi érték és más a nemzeti”. Az ördög a részletekben van, s az általa felhozott példákat mai távlatból meglehetõsen kérdéses hitelûnek lehet minõsíteni: „Matthew Arnold és még inkább Wordsworth, az angol kritikusok ítélete szerint, kétségkívül az angol lírikusok legelsõ vonalában állanak, és ha az angol irodalmat csak mint angol irodalmat tekintjük, valóban oda kell õket helyeznünk. De mint világirodalmi jelenségek, csak megközelítõleg sem jöhetnek oly súllyal számításba, mint például Shelley, Keats vagy akárcsak Rossetti vagy Swinburne is.”41 Nem pusztán arról van szó, hogy ezek az ítéletek a mai – szintén esendõ – távlatból elavultnak mondhatók, de sokkal inkább arról, hogy Babits olykor éppúgy hamisan ítélt, mint az általa elmarasztalt Németh László. „Az angol költészet dicsõsége Chaucerrel kezdõdik, az olasz importtal” – olvasható a Pajzzsal és dárdával címû indulatos kifakadásban.42 Azt még lehet ismeret hiányával menteni, hogy a Le Roman de la Rose angol változatának elkészítõjét az itáliai mûvelõdés utánzójaként említi, de a teljes óangol költészet elhallgatása már nehezebben elfogadható. Különösen azért, mert Babits az angol irodalmat tekintette mintaszerûnek. Ezt az elfogultságát nem szabad felednie annak, aki azokat az ellenérzéseket mérlegeli, amelyeket Babits Lukács György és Balázs Béla mûveivel szemben hangoztatott. A „ködös és sokszor magvatlan modern metafizikát”, „affektált terminológiát”, „metafizikus elvontságokat, misztikus életrezdüléseket” elítélõ szavak43 némileg elõrevetítik a harmincas években már nagyon is indokolt németellenességét, amely még arra is ösztönözte, hogy úgy vélje: „Trianont is a a német szövetségnek köszönhetjük.” A „homály”-lyal „a francia józanságot és clarté-t” állította szembe, ám „a román és germán faj szellemének szembenállása” csak addig foglalkoztatta, míg a német gondolkozásmódnak 38 BABITS 1978, I., 36, 39 Uo., I., 501, 542. 40 Uo., II., 433. 41 Uo., I., 381, 366. 42 Uo., II., 609. 43 Uo., I., 159, 346.

II., 133, I. 714.

65

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 66

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

a magyartól idegen voltát igyekezett bizonyítani. Abban a pillanatban, amikor már önmagában vizsgálta a franciák magatartását, bírálta „deduktív és formális” hajlamukat, sõt már 1912-ben „megértésre alig képes sovizimus”-t tulajdonított nekik.44 Még az általa egyébként nagyonis túlértékelt Julien Bendát is megrótta azért, mert „az »európai nemzetet« nem is tudja másként elképzelni, mint a racionális francia nyelv tökéletes vehikulumával élve”.45 Az a tény, hogy Az európai irodalom története sokkal nagyobb súllyal foglalkozik Swinburne, mint Mallarmé mûveivel, szorosan összefügg annak hangoztatásával, hogy „Anglia minden nagy forradalomban megelõzte a franciákat”, a Viktóriakor derûlátásának magasztalásával, mely „optimizmus valami transzcendens demokratizmuson alapul”, a föltevéssel, mely szerint az angol nyelv „szótára gazdagabb, mint bármely más nyelvé a görög óta”, s az angol nemzet „a legmodernebb, éppen azért, mert a legkonzervatívabb: legõsibb erejét tudja jövõbe vinni. Egy nemzet, mely az Emberiség és Haladó Kultúra reprezentánsa, miként hajdan a római volt.”46 Jellemzõ, hogy röviddel halála elõtt, a kórházi ágyon is kifejezést adott annak a bizonyosságnak, hogy az angol költészet „a legnagyobb a világon”.47 Babits nemzetfelfogásának meghatározó sajátossága, hogy Széchenyihez és néhány 19. századi szabadelvû szerzõhöz hasonlóan Angliát tekintette mintaszerûnek. Miközben a francia észelvûségnél és a német metafizikánál többre becsülte a tapasztalati (empirikus) hagyományt, nem igazán lehettek közvetlen élményei a szigetország életmódjáról. Ennek ellenére gyakran Angliára vonatkoztatott, amidõn kijelölte a magyarság helyét. Az általa legnagyobbnak tekintett magyar költõ Zrínyi címû költeményének kezdõ sorait annak igazolására szerette idézni, hogy Vörösmarty „megérti a magyar tragikumot, mely a Nyugatra és Keletre való örök nézdelésben rejlik”.48 Attól az idõtõl számította a nemzet történelmét, amikor a Kárpát-medencében letelepült közösség maga mögött hagyta a pogányságot és a rovásírást: „Evvel a felejtéssel kezdõdik az európai magyarság kultúrája”, sõt egyenesen úgy vélte: „nálunk a nemzeti irány tulajdonképpen egy világáramlattal jön létre”,49 és Balassit nevezte „az elsõ nagy »nyugatos«”-nak, olyan „nemes irány” megteremtõjének, „melyhez legnagyobb költõink szegõdtek”.50 Szemléletének összetettségérõl tanúskodik, hogy ugyanakkor egy másik örökséghez is kapcsolódott, úgy gondolván, hogy a magyarság „keleti lelke tarkaságra vágyik”, „hajlamunk van a fatalizmusra”, s a „keleti flegmá”-ban, a „flegmatikus és mégis tüzes, ázsiai lélek”-ben, „nagy folyamok közt és végtelen sztyeppéken kinyílt realisztikus szemlélet”-ben, „szemlélõdõ nemtörõdömség”-ben vélte utóbb megtalálni a német terjeszkedéssel szemben tanúsítható ellenállás esetleges forrását.51 44 Uo., II., 428, I., 351, 327, 275. 45 Uo., II., 432. 46 Uo., I., 182, 288, II., 530, 582. 47 BABITS 1980, II., 58. 48 BABITS 1978, I., 217. 49 Uo., II., 186, I., 579. 50 BABITS Mihály: Könyvrõl könyvre, s.

a. r. és utószó Belia György, Magyar Helikon, Budapest, 1973, 89. (A továbbiakban: BABITS 1973.) 51 BABITS 1978, I., 21, 713, 396, II., 185, 657.

66

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

12/11/08

Z E G E D Y

- M

11:35 AM

A S Z Á K

M

Page 67

I H Á L Y

:

B

A B I T S

N E M Z E T F E L F O G Á S A

Aligha tekinthetõ eredetinek az a gondolata, hogy a magyarság „történelmi jelenség”, s ezért „lényege csak teljes idõbeliségében ragadható meg”.52 Óhatatlanul is következett ebbõl az elõföltevésbõl az a meggyõzõdés, hogy a költõnek az értékõrzés a föladata, „csak úgy hozhat igazában újat, ha legteljesebben megélt minden régit, ha minden régi élte benne magát újjá”.53 Költõként nem törekedett arra, hogy saját történetfelfogást alakítson ki. 1919 után lényeges vonatkozásokban átvette Szekfû Gyula tételeit. Magától értetõdõnek tekintette, hogy éles különbség tehetõ tények és ábrándok (téveszmék) között, s ennyiben nem érvényesített Nietzsche örökségébõl levonható következtetéseket. Nem gondolt arra, hogy a történész mindig saját elõítéletei alapján válogat a számára hozzáférhetõ anyagból. Talán még azt a föltevést is meg lehet kockáztatni, hogy újklasszicizmusának megerõsítését is kereste a Magyar történetben. Az avantgárd és a népi mozgalom elutasítását az a gondolat vezérelte, mely szerint „könnyû belerohanni az új rosszba, de nehéz megtartani a régi jót”.54 Noha az „újklasszicizmus” szót a többi mûvészet s az irodalom történetében is némileg félrevezetõ módon használják, amennyiben általában korábbi írásmódok fölidézését jelölik vele, Babitsnál indokolt ez a szóhasználat, hiszen a görög és latin mûvelõdésben látta a nemzetieskedések ellenszerét. „Nekem vakáció, ha latint vagy görögöt olvasok – írta 1933-ban –, kiszökni ebbõl a modern világból.”55 1918 szeptemberében, az Európa Lovagjai kiáltványának megfogalmazásakor hajlamot mutatott elvont igazság létének történetietlen föltételezésére, Az európai irodalom történetének megírásakor vonzónak találta az eszményt, amely szerint a nagy szerzõk korokon át kezet nyújtanak egymásnak, és a Nyugat Könyvrõl könyvre rovatában is folyamodott olyan megfogalmazáshoz, amely már-már a történetiség zárójelbe tételét sugalmazza: „Egy hónap éppoly keveset változtat a világ folyásán, mint hatszáz év vagy ezerkilencszáz év. Ha Dantét olvasom, vagy, mondjuk, Horatiust, megdöbbent, hogy mennyire nem változik semmi lényeges: az ember szellemi vágyai, félelmei, hitei és szektái lényegileg egyformák maradnak.”56 „A magyarság élete nem egy és folyamatos élet: minduntalan meghal, és makacsul föltámad.”57 Ez az 1927-bõl származó észrevétele elárulja, hogy torzítás volna eltúlozni a történetietlenség szerepét Babits felfogásában. Tény, hogy olykor Németh Lászlóhoz hasonlóan õ is hallgatott jelentõs történeti jelenségekrõl. Amikor Kazinczy szerepét azzal az érvvel próbálta kiemelni, hogy föllépése elõtt „a magyar nyelvû irodalom majd egy évszázad óta jóformán szünetelt, s a magyar nyelv irodalmi használata valóban naivnak és ügyefogyottnak látszhatott”,58 nyilvánvalóan mellõzte az utalást Mikes és Faludi általa bizonyára méltányolt munkáira, és talán felekezeti elfogultság miatt is kisebbítette Bethlen Kata jelentõségét. Az idézetnek lényegesebb vetülete a föltevés, hogy 52 Uo., II., 628, 637. 53 BABITS 1919, I., 925. 54 BABITS 1973, 163. 55 Uo., 164. 56 Uo., 172–173. 57 BABITS 1978, II., 191. 58 Uo., II., 609.

67

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 68

2 0 0 8 | 6

–

M

A G Y A R

A L A K O K

a magyarság a legnagyobb „szolgálatot akkor teszi a világnak, ha megõrzi nemzeti sajátosságait […]. Nem átváltozásra, magunkból való kikelésre van szükségünk. Inkább magunkhoz való visszatérésre.” A Szekfû szerkesztette kötet számára megfogalmazott végkövetkeztetés rokon az 1939. január 18-án a Baumgarten-díjak kiosztásakor körvonalazottakkal, melyek szerint a föladat „a nemzeti kultúra folytonosságát és tisztaságát óvni az idõk minden változásai és veszélyei között”.59 Ez az álláspont olyan szemléletet tükröz, amely a mûvészetet a kultúrának rendeli alá. Közelebb áll a Viktória-kor angol költõinek, mint olyan 20. századi költõknek a véleményéhez, akik Babitsnál közelebb álltak valamely avantgárd mozgalomhoz. „A mûvészet nem kultúra.” Babits olyan német kortársának szavait idézem összehasonlításként, aki e különbségtevését azzal indokolta, hogy a kultúra hordozója „hisz a történelemben; pozitivista. A mûvészet hordozója statisztikai értelemben társadalomidegen, alig tud valamit arról, ami elõtte s utána van, csak a saját belsõ anyagának él, gyûjti a hatásokat, s addig szívja magába õket, amíg nyugtalanná vált anyaga nem kényszerül arra, hogy fölszínre törjön. A mûvészet hordozóját nem érdekli a terjesztés, a fölszíni hatás, a fogadtatás, a kultúra.”60 Ez a szemlélet összefüggésbe hozható a mûvészet a mûvészetért oly sokszor eltorzított eszményével. Babitsnak is tulajdonítottak hasonló értékrendet, de teljesen alaptalanul. Nemzetfelfogása verseire is rányomja a bélyegét. Ezért vélhették némely fogarasi románok a Vásár szerzõjét „véres magyar sovinisztának”,61 emiatt nem engedélyezték a román hatóságok 1935-ben a beutazását Erdélybe, és tiltották meg a politikai hatalom képviselõi Csehszlovákiában az Ezüstkor terjesztését.62 1919 és 1920 Babitsot is mélyen megrázta, akár magyar kortársai túlnyomó többségét. „Amit gyûlöltünk, azt most sajnáljuk és visszasírjuk.”63 Ez a mondata fájdalmas önvizsgálatra enged következtetni. Ugyancsak a harmincas évek végérõl származik a következõ kijelentése: „nem is tudok pontosan visszaemlékezni a csonkaország formájára, holott milyen tévedhetetlenül látom magam elõtt ma is a régi, nagy Magyarországét!”64 Már 1909-ben „történelmi emlékezet”-ként határozta meg a nemzetet. Az általa átélt tapasztalatok: az I. világháború, a proletárdiktatúra, a Magyarország területét mintegy egyharmadára csökkentõ békeszerzõdés, majd a nemzeti szocializmus megjelenése döntõ módon változtatott azon, mit is emelt ki a múlt örökségébõl. Néhány évvel a halála elõtt azt írta, hogy Széchenyi Istvánról „bajos lenne más arcképet adni, mint hamisat. Hacsak többet nem adnék egy helyett: hogy az ellentmondások egymástól nyerjenek plasztikát.”65 Babitsról is hasonló módon vélekedhet az utókor.

59 Uo., II., 665, 601. 60 Gottfried BENN: Soll die Dichtung das Leben bessern?

= Gesammelte Werke in acht Bänden, szerk. Dieter Wellershoff, Deutscher Taschenbuch, München, 1975, IV., 1150–1151. 61 BABITS 1939, 44. 62 BABITS 1980, I., 430, 436. 63 BABITS 1939, 18. 64 Uo., 18, 180. 65 BABITS 1978, I., 94, II., 509.

68

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 69

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

Ady Endre Püspökfürdõn, 1909 júliusában (az ülõ sorban Nagy Mihály váradi hírlapíró és Fejér Lipót matematikus, az álló sorban György Ernõ ügyvéd és Kanitz Henrik, a kolozsvári klinika orvosa)

69

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 70

2 0 0 8 | 6

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

Szabó Márk VIRTUÁLIS ERÕ ÉS VALÓSÁGOS GYENGESÉG A jobboldali radikalizmus Magyarországon Bár az okok körül egyelõre több a vita, mint az egyetértés, magát a jelenséget senki nem tagadja: 2006 nyara–õsze óta a magyarországi politikai közbeszéd állandó motívumává vált a radikális jobboldal jelenléte. Legyen szó utcai demonstrációról vagy ideológiai vitáról, az érintett felek egyre gyakrabban hivatkoznak „fasiszta szimbólumokra”, „szélsõjobboldali megnyilvánulásokra” és „újnyilas eszmékre”. Ezzel párhuzamosan a média is egyre több mûsoridõt szán a jelenség vagy a körülötte kibontakozó diskurzus bemutatásának, többnyire azonban anélkül, hogy tudnánk, van-e valós tartalom a felszín mögött. Mit jelent ma a szélsõjobboldal Magyarországon? Beszélhetünk-e egyáltalán róla anélkül, hogy pontosan megfogalmaznánk, kikre gondolunk?

A növekedés útján Nyugat-Európában az 1980-as években indult látványos emelkedésnek a különbözõ bevándorlásellenes, EU-ellenes, nacionalista jobboldali pártok támogatottsága. Bár 1981ben Jean-Marie Le Pen még az elnökválasztáshoz szükséges félezer ajánlócédulát sem tudta összegyûjteni, pártja, a Front National képviselõi az évtized végére már több helyi önkormányzatban is jelen voltak. A 2002-es választásokon a második fordulóba jutó pártvezér – utólag kérészéletûnek bizonyuló – diadalmenete valósággal sokkolta a nyugat-európai politikusokat és elemzõket egyaránt, holott ekkorra Ausztriában Jörg Haider, Olaszországban pedig Gianfranco Fini és Umberto Bossi is kormányra juttatták a radikális jobboldalt. Az utóbbi két évtizedben ez az oldal kis híján megháromszorozta támogatottságát a nyugat-európai demokráciákban.1 Bár a szociáldemokrata, konzervatív és liberális pártokhoz képest jóval nehezebb õket körülírni, sõt olykor megnevezni is, a politikai palettán a jobbközép pártoktól a szélek felé található szervezetek azonosíthatóságát segíti nagyjából azonos világképük, az ahhoz kapcsolódó cél- és eszközrendszer, továbbá az erre a tematikára épülõ kommunikációs stratégia is. Bár a posztkommunista térségben az 1989-es fordulatot követõen megjelenõ hasonló pártok számos ponton különböznek nyugat-európai rokonaiktól, bizonyos kulturális, nemzeti és etnikai kérdésekben elfoglalt álláspontjuk és az ahhoz tartozó retorika könnyen azonosíthatóvá teszi õket. Ehhez nagyban hozzájárul természetesen az is, hogy ezek a pártok – mintakövetésbõl kifolyólag – gyakran fordulnak a máshol már bizonyítottan szavazatokat eredményezõ technikákhoz. 1

Lásd Pippa NORRIS: Radical Right. Voters and Parties in the Electoral Market, Cambridge UP, Cambridge, 2005, 8.

70

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

Z A B Ó

12/11/08

M

Á R K

:

11:35 AM

V

I R T U Á L I S

Page 71

E R Õ

É S

V A L Ó S Á G O S

G Y E N G E S É G

A skandináv országoktól az Ibériai-félszigetig a radikális jobboldal beépült a politikai rendszerbe: ott, ahol ezek a pártok elfogadták a demokratikus intézményrendszer keretei között folytatott versengés szabályait, nemritkán komoly választói támogatást biztosítottak programjuknak. Annak fényében, hogy a II. világháború utáni légkörben a jobboldali radikalizmus minden formájával szemben erõs gyanakvás élt, az akkori NSZK esetében pedig az új alaptörvényben is rögzített alkotmányos tilalom fogalmazódott meg, minimum figyelemreméltó a nyugat-európai államok politikai térképén végbemenõ változás. 1989-et követõen a kelet- és közép-európai régió államaiban is megszülettek azok a pártok, amelyek számára adottság volt a térség nemzeti és állami határainak egybe nem esésébõl fakadó törésvonalak létezése. Ami Nyugat-Európában a bevándorlásellenes attitûd alapjául szolgált, annak nagyjából megfeleltethetjük a posztkommunista térség etnonacionalista és kisebbségi társadalmi feszültségeit. A különbség annyi, hogy míg a klasszikus jóléti államok kiépülése valamilyen mértékben megteremtette az egzisztenciális egyenlõtlenségekbõl táplálkozó feszültségek levezetésének hivatalos csatornáit, ez a lehetõség az egyszerre gazdasági és politikai rendszert váltó országok számára nem volt adott, így az egy idõben felszínre törõ konfliktusok komoly intézményi és demokratikus kihívást jelentettek. A Corneliu Vadim Tudor vezette Nagy-Románia Párt (PRM), Vladimír Meciar Demokratikus Szlovákia Mozgalma (HZDS), vagy az MDF-bõl kiváló MIÉP Csurka Istvánnal az élén – a régió többi hasonló pártjához képest – annyiban mindenféleképpen különböznek nyugati testvérszervezeteiktõl, hogy jóval hangsúlyosabb szerepet szánnak történelmi motívumoknak, évtizedes vagy évszázados nemzeti sérelmeknek.

Háromszoros kihívással szemben Szélsõ- vagy radikális jobboldal, neofasizmus, újnácizmus, jobboldali populizmus – e fogalmak párhuzamos létezése a köztudatban azt bizonyítja, hogy a jelenség megértése körüli nehézségek rögtön a megnevezésnél kezdõdnek. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a vizsgált pártok nagyjából rokon ideológiai vonásokat mutatnak és ezekkel összefüggõ célokat képviselnek, azt is feltételeznünk kell, hogy a „hagyományos”, konzervatív, szociáldemokrata és liberális pártokhoz hasonlóan rendelkeznek valamiféle összekötõ kapoccsal, ami segít eligazodni az alapvetõ kérdésekben. Ezzel szemben itt azt tapasztaljuk, hogy az azonos pártcsaládhoz tartozónak vélt mozgalmak képviselõi még az Európai Parlamentben is külön frakciókban helyezkednek el.2 Hasonló dilemmával találjuk szembe magunkat, ha a vizsgálni kívánt magyarországi radikális jobboldal valamilyen politikatudományi lehatárolására teszünk kísérletet. Vél2

A Dán Néppárt és az olasz Északi Szövetség EP-képviselõi az Unió a Nemzetek Európájáért frakciót erõsítik, míg a francia Mouvement Pour la France (MPF) tagjai a Függetlenség/Demokrácia képviselõcsoportjában, a szintén francia Front National delegáltjai pedig függetlenek között ülnek.

71

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 72

2 0 0 8 | 6

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

hetõen Sabrina P. Ramet kifejezetten a kelet-közép-európai régió hasonló pártjaira alkalmazott tipológiája adja a legkezelhetõbb megközelítést, mely szerint az érintett szervezõdéseket öt csoportra oszthatjuk: ultranacionalistákra, fasisztákra és kripto-fasisztákra, klerikálisokra, ultrakonzervatívokra és radikális populistákra.3 Minden ilyen felosztás azonban csak akkor találkozik a valósággal, ha az érintett, besorolandó pártok is mutatnak hajlandóságot arra, hogy relatíve tiszta ideológiai és politikai profilt határozzanak meg önmaguk számára. Egy ilyen választás, vagyis az önkép kijelölése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az adott szervezet a pártok versenyén belül is jól körülírható módon jelenjen meg: EU-szkeptikus erõként, amely a „nemzetek Európájáért” küzd, egy konkrét szakpolitikai kérdés képviselõjeként (ez az úgynevezett single-issue párt), vagy a fennálló intézményrendszer gyökeres átalakítását zászlajára tûzõ erõként. Ehhez képest Magyarországon ennél fundamentálisabb kérdéseket nem sikerült tisztázni sem a 2006 nyara–õsze óta eltelt idõben, sem a rendszerváltást követõ években. Mit kíván a magyarországi szélsõjobboldal? Megmaradni a két világháború közötti kor kulturális és szellemi törekvéseit „ápoló”, ám a demokratikus pártversenytõl elzárkózó szubkultúra szintjén, vagy a fennálló rendet bíráló, ám azt alkotmányos értelemben meg nem kérdõjelezõ, tehát a parlamentbe jutásért küzdõ erõvé válni? A két út kölcsönösen kizárja egymást, az elõbbi választása egyet jelent a tartós háttérben maradással, az utóbbi pedig bizonyos alapelvek feladását követeli meg a radikálisoktól. Addig, amíg a magyarországi szélsõjobboldal nem teszi meg ezt az alapvetõ distinkciót, addig az ausztriai testvérpártok 2008. õszi – valóban meglepõ – elõretörése is csak a hiú ábrándok kategóriájában marad. A magyarországi radikális jobboldal hármas kihívással néz szembe: szervezeti szinten egységesnek és jól lehatárolhatónak kell mutatkoznia, ideológiai téren meg kell húznia azokat a határokat, amelyek elválasztják a par excellence neonáci eszméket hirdetõ csoportosulásoktól, végül pedig koherens politikai programmal kell elõállnia, ami a rendszerkritikán túl képes szavazatszerzésre is alkalmas pozitív üzeneteket megfogalmazni. Ez a többrétû feladat nemcsak valós stratégiai gondolkodást igényel, hanem relatíve gyors cselekvést is: Magyarországon 2009 júniusában európai parlamenti, legkésõbb 2010ben pedig országgyûlési választásokat tartanak, és ha ez utóbbin sem sikerül számottevõ eredményt elérni, újabb négy év „parkolópálya” várható. A szervezeti értelemben vett feladat elsõ ránézésre egyszerûnek ígérkezik: a legtöbb esélyt a parlamenti képviseletre egy olyan párttól lehet remélni, amely integrálni tudja a mérsékelt jobboldaltól a szélek felé lévõ szavazókat úgy, hogy nem hagy maga mellett más, rivális szervezetet. Ez az elõfeltétel már önmagában megoldhatatlan feladatnak tûnik, hiszen Magyarországon hivatalosan két, végsõ céljait tekintve azonos stratégiával rendelkezõ párt van, a MIÉP és a Jobbik. Kettejük pártszövetsége, a 2006-os választásokon a mandátumszerzés reményében létrehozott Harmadik Út a voksok 2,2 százalékával meg sem közelítette a remélt bejutási küszöböt, ezért hamarosan feloszlott, ám a két szervezet tovább3 The Radical Right in Central and Eastern Europe since 1989, szerk. Sabrina P. Ramet, University of Pennsylvania Press, Pennsylvania, 1999, 24.

72

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

Z A B Ó

12/11/08

M

Á R K

:

11:35 AM

V

I R T U Á L I S

Page 73

E R Õ

É S

V A L Ó S Á G O S

G Y E N G E S É G

ra is azonos célokért küzd. A 2003-ban párttá alakult Jobbik vidéki irodái eközben egyre több helyen a korábban a MIÉP által létrehozott infrastruktúrára épülnek, és a leginkább Csurka István örökös hitbizományává váló párt maradék támogatói a jövõben vélhetõen a több aktivitást kifejtõ Vona-féle szervezet felé fordulnak majd. A Jobbik ezen felül tematizáció terén is elõnybe került: azzal, hogy a MIÉP által elõnyben részesített „zsidókérdést” a cigányokkal szembeni diskurzussal cserélte fel, egy a szélesebb társadalom hétköznapi életét sokkal közvetlenebbül érintõ jelenséget sajátított ki. Az erre építõ pártkommunikáció látványosan nagyobb fogadókészségre talált, mint Csurka István hosszú esszéi a „lopakodó izraeli gyarmatosításról”. A versengés azonban korántsem ért véget, az egység hiánya a kiélezett küzdelemben komoly károkat okozhat mindkét félnek. Fontos kitétel, hogy kettejük helyzete látványosan különbözik az osztrák eseményektõl, ahol a 2008. szeptember végén tartott elõrehozott választásokon a BZÖ színeiben induló Jörg Haider és a Heinz-Christian Strache vezette Szabadságpárt (FPÖ) egyaránt tíz százalék feletti szavazatarányt szerzett anélkül, hogy látványosan rontották volna egymás piaci részesedését. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy a 2006-os választásokat követõ többhónapos egyezkedés végén összeállt bécsi nagykoalíciót alkotó történelmi pártokból kiábrándult szavazóknak gyakorlatilag nem maradt más ellenzéki alternatívájuk, mint a két radikális jobboldali formáció. A konzervatív Néppárt (ÖVP) középutas politikája miatt csalódott szavazók a bevándorlásból fakadó szociális feszültségekre, a jóléti sovinizmus általánosan elterjedt attitûdjére és a szintén széleskörû EU-szkepticizmusra építõ jobboldali populista pártokra adott voksukkal fejezték ki a fõsodorvonalbeli osztrák politikával szembeni kritikájukat.4 Ezeknek a feltételeknek a fennállása azonban egyértelmûen unikális jelleget kölcsönöz az osztrák választási eredményeknek – az ettõl távol esõ magyar radikális jobboldali tábor számára a kevés levonható következtetés inkább az, hogy a sikeres szerepléshez a stabil párthátországon túl világosan kialakított program és annak megfelelõ kommunikáció is kell. Programok kimunkáltsága terén a magyarországi radikális jobboldal meglehetõsen alulteljesít az elvárható érdekartikulációhoz képest: sem a MIÉP, sem a Jobbik nem tisztázta, pontosan mit is képvisel. Az elõbbi az 1998 és 2002 közti idõszakban több-kevesebb sikerrel adaptálta a Franciaországban Le Pen nevével fémjelzett jobboldali diskurzust. Ez a 20. század eleji nacionalizmust markánsan baloldali (mai szóval: populista) gazdaság- és társadalompolitikai követelésekkel egészítette ki, miközben több-kevesebb rendszerességgel élt az antiszemita és rasszista retorikával. Az alapvetõ különbség a konzervatív és a radikális jobboldal között, hogy míg az elõbbi a rendet szereti, az utóbbi rendet szeretne tenni.5 Az országgyûlésbõl való kiesés a MIÉP pozícióit végképp meggyengítette: a párt azóta permanens vezetési válsággal küszködik, a médiában való – korábban rendszeres – megjelenéstõl pedig megfosztotta a nála erõteljesebb üzenetekkel fellépõ újradikális tábor. Pontosan azok, akik megelégelték a MIÉP hatalmi struk4

Lásd KISS J. László: Osztrák választások: nagykoalíciótól nagykoalícióig, avagy a néppártok eróziója, Magyar Külügyi Intézet tanulmányok, 2008 (www.kulugyiintezet.hu/MKI-tanulmanyok/T-2008-29-Kiss_J_Laszlo-osztrak_ valasztasok_2008.pdf). 5 Vö. LÁNCZI András: A kommunizmus mint hagyomány, Heti Válasz 2002. január 11., 78.

73

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 74

2 0 0 8 | 6

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

túráját, érdekérvényesítés-képtelenségét, valamint kiábrándultak vezetõ garnitúrájából. Itt elsõsorban a Jobbik említhetõ, azonban az egykori ifjúsági szervezetnek is a tõle jobbra álló, diffúz szélsõjobboldali szubkultúrához és annak vezetõi alakjaihoz való viszonyulása teszi nehézzé Vona Gábor és társai szerepét. Nem világos ugyanis, hogy a Jobbik programszerû követelései hogyan viszonyulnak a többi szélsõjobboldali szervezet ad hoc megnyilvánulásaihoz. A radikális párt egyelõre azt sem tisztázta, mi különbözteti meg az õsz folyamán kettészakadó Magyar Gárdától, és hogy mely kérdésekben kíván – vagy éppen ellenkezõleg: nem kíván – kooperálni a Toroczkai László és Budaházy György vezette átláthatatlan szubkultúrával. Bár az utóbbi idõben a Jobbik több kísérletet tett arra, hogy saját programmal jelenjen meg, a szervezeti egység hiánya nagyban rontja ennek hatásfokát. A pártnak valószínûleg az euro-szkepticizmus, az Amerika-bírálat és a függetlenség-párti retorika hozhatna pluszszavazatokat, ahhoz azonban, hogy ez túlmenjen az érzelmi szintû politizáláson, komoly energiát kellene fektetni az unió intézményrendszerének tanulmányozásába. Az EU-ban tagadhatatlanul létezõ demokratikus deficitrõl és a brüsszeli bürokráciáról eddig egyedül Sólyom László köztársasági elnök beszélt olyan kontextusban, amely több volt az öncélú kritikánál.6 A Jobbik a 2004-es európai parlamenti választásokat en bloc bojkottálta, ami egy szavazatokat és médiafigyelmet remélõ politikai párttól minimum irracionális lépésnek tekinthetõ. Ha tehát Vona a jövõben az EU-ellenes külpolitikai irányvonalat részesítené elõnyben, arra neki és pártjának is komolyan fel kell készülnie: csak abban az esetben bízhatnak Morvai Krisztina sikerében, ha sikerül a radikális jobboldali szavazókkal elhitetni, hogy az európai parlamenti választások nemcsak a Gyurcsány-kormány elleni bizalmi szavazásnak, hanem egy leendõ politikai pólus megalapozásának is tekinthetõk. A párt azonban még akkor sem kerülhetné meg a profiltisztázást, ha sikert aratna, vagyis mandátumot szerezne a 2009-es EP-választásokon. Az egyetlen politikai célt felkaroló pártlogika a magyar választási versenyben kevés sikerrel kecsegtet, így elkerülhetetlen a többi kérdésben való világos állásfoglalás. Ilyen értelemben a programalkotás szorosan összefügg a szélsõjobboldal többi szervezetéhez képest definiált pozíció tisztázásával is. Itt a nyilvánvaló vízválasztót a demokratikus keretek elfogadása vagy elutasítása képezi. Ez nem csupán politikatudományi aprólékosság: a versengés törvényekkel szabályozott keretén belül maradás kizárja az energiáit többnyire utcai rongálásban levezetõ szervezetekkel való választási szövetségalkotást. Ezek az alkalmak az utóbbi idõben amúgy is kontraproduktívnak bizonyultak: egyre szûkül az a réteg, amely a kormány ilyen módon való megbuktatásának lehetõségében bízik, egy szavazatokban reménykedõ formációnak pedig kevés új voksot jelent, ha folyamatosan kudarcélményekkel azonosítják. Ha a Jobbik tenni akar valamit az utcai randalírozással és a horogkeresztes karszalagot viselõ tényleges szélsõjobboldaliakkal való összemosás ellen, akkor ezt az elkülönülést következetesen vállalnia is kell. 6 Sólyom László köztársasági elnök ünnepi beszéde 2005. augusztus 20-án, www.keh.hu/keh/beszedek/ 20050820solyom_laszlo_koztarsasagi_elnok_unnepi.html.

74

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

Z A B Ó

12/11/08

M

Á R K

:

11:35 AM

V

I R T U Á L I S

Page 75

E R Õ

É S

V A L Ó S Á G O S

G Y E N G E S É G

Ettõl függetlenül a Jobbik találhatna olyan kimondottan politikai töltetû témákat, melyek mentén felépíthetné és meghatározhatná saját álláspontját, méghozzá úgy, hogy mind a bal-, mind a jobboldalról reménykedhetne szavazókban. A globalizációkritika, a létezõ szociális feszültségek, a kapitalizmusellenesség mind olyan ügyek, amelyek komoly lehetõséget kínálnak egy kelet-európai radikális jobboldali erõ számára. Az ilyen ügyek felkarolásával a Jobbik komoly stratégiai kihívás elé állíthatná az általa gyakran kritizált Fideszt is, hiszen Vona még mindig a parlamenti ellenzék vezetõ erejétõl eltávolodók megnyerésétõl remélheti a legtöbbet. Ezen a téren azonban – sikeres osztrák párttársaihoz képest – a Jobbik masszívabb falakkal találja szemben magát: míg az ÖVP gyakorlatilag beletörõdött a plurális jobboldal létezésébe, Orbán Viktor hosszú évek óta a demokratikus keretek között elképzelhetõ legszélesebb jobboldali szövetség fenntartását tekinti pártja stratégiai céljának. Pont a nyugati szomszédunkban tartott választások következtében várható a Fidesz ilyen irányú törekvéseinek erõsödése: a vezetõ osztrák konzervatív erõ történetének legrosszabb eredményét köszönheti annak, hogy engedte kisajátítani azokat a kérdéseket, amelyek – az eredmények tükrében – saját korábbi szavazóit is éppúgy foglalkoztatták. Tekintettel arra, hogy mind a legutóbbi választásokkor, de legfõképpen 2002-ben a Fidesz meglehetõsen szûk vereséget szenvedett, nehezen elképzelhetõ, hogy a párt „átenged” bizonyos témát a tõle jobbra álló Jobbiknak.

A valóságostól a virtuálisig: hogyan fest a radikális jobboldal szervezeti hálója? A Jobbik – politikai értelemben – a „radikális jobboldali jéghegy” csúcsa: ahhoz, hogy legalább hozzávetõleges képpel rendelkezzünk ennek az oldalnak a hátországáról, fel kell térképezni a hozzá köthetõ egyéb közösségek és kiscsoportok, valamint véleményvezérek internetes beágyazottságát is. Számukra ugyanis ez képezi a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen permanens jelenlét alapját: miután a média figyelme a radikális jobboldal nagyobbik részét elkerüli, ezek az akciócsoportok csak a virtuális szférán keresztüli megnyilvánulásokkal képesek önszervezõ erejüket fenntartani. A Jobbiktól a Magyar Gárdán át a párhuzamos univerzum létrehozásának szélsõjobboldali kísérletéig ez az a politikai tér, ami elsõ ránézésre is elárulja, milyen súlyos belsõ feszültségek gátolják a radikális jobboldal elõretörését. Bár a belviszály pontos okai ismeretlenek, annyi biztosan kijelenthetõ, hogy a Jobbik által a militáns radikálisok becsatornázásához létrehozott Magyar Gárda október eleji kettészakadása felszínre hozta a tábor belsõ konfliktusait. A külsõ szemlélõ számára csupán annyi világos, hogy az amúgy sem túl sok támogatót maga mögött tudó erõ képtelen egyetlen szervezet alá betagozódva, egységesen fellépve artikulálni érdekeit. Bár ebbõl a zavaros helyzetbõl politikai értelemben a Jobbiknak származhat legtöbb kára, a saját sorokban való folyamatos árulókeresés még egyetlen szervezetnek sem tett jót. Sajátos módon ezen a téren a véleményvezér még mindig egy kvázi-láthatatlan szereplõ, a letilthatatlannak bizonyuló kuruc.info weboldal. Ez a honlap nemzetbiztonsági aggályokat felvetõ módszerekkel és leplezetlen náci retorikával irányítja a radikális jobb75

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 76

2 0 0 8 | 6

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

oldal internetes életét. Aki a körön kívülre kerül, innen értesülhet kegyvesztettségérõl, és ezzel együtt többnyire arról is, címe és mobiltelefonszáma minden érdeklõdõ számára nyilvános. A kuruc.info a szélsõjobboldal vulgarizált hírközpontja: az 1930-as évek szélsõjobboldali diskurzusát egy az egyben átemelõ site mindent és mindenkit támad saját körein kívül. Orbán Viktor és a Fidesz éppúgy rendszeres bírálatok célpontja, mint Gyurcsány Ferenc és a kormány – sõt, illeszkedve ahhoz a fundamentális logikához, mely szerint a radikális jobboldal inkább a legnagyobb ellenzéki párt kárára gyarapodhat, ellene általában élesebb hangú kirohanások jelennek meg. A kuric.info-„jelenség” további két szempontból bír politikai jelentõséggel: egyrészt rámutat arra, milyen korlátokkal néz szembe a mindenkori hatalom a szélsõjobboldal virtuális önszervezõdésével szemben, másrészt kézenfekvõ magyarázattal szolgál a MIÉP politikai hanyatlására. Míg az 1990-es években Csurka István és pártja retorikája többnyire kimerítette a verbális antiszemitizmus akkoriban elképzelhetõ kereteit, ugyanazok a mondatok mára már el sem érik az ingerküszöböt. A demokratikus közbeszéd és a kulturált véleményformálás szempontjából ez a folyamat természetesen egyértelmûen elítélendõ, mégis érthetõvé teszi, mitõl vesztette el politikai piacképességét a MIÉP: a szélsõjobboldali diskurzust igénylõknek napjainkban sokkal kézenfekvõbb lehetõségei vannak. A kuruc.info mellett a radikális jobboldal másik internetes arca a barikad.hu. A honlap egy ideje többnyire a Jobbik politikai üzeneteinek „sokszorosításával” és közérthetõvé tételével foglalkozik, így kevesebb is a rágalmazásig menõ írás, annál több viszont a Vona vezette párt érdekeit szolgáló állásfoglalás. Belpolitikai kérdésekben a barikad.hu nagyjából azonos arányban foglalkozik a kormány és a Fidesz kritizálásával, külügyek terén viszont a legnagyobb ellenzéki párt élvez kitüntetett figyelmet. A Fidesz atlantista elkötelezettségének minden megnyilvánulása vehemens ellenzésre talál ezen a honlapon, nem egyszer az explicit oroszszimpátiáig menõ írásokat is ideértve.7 Ezen a téren a legélesebb összetûzés apropójául az augusztusi orosz–grúz háború szolgált: míg a konfliktusban a Fidesz egyértelmûen Tbiliszi oldalára állt, a barikad.hu – és a jobboldal külpolitikai véleményvezérei – több alkalommal is vállalták a konfrontációt ezen a téren, nyíltan a Medvegyev–Putyin kettõs mellett hitet téve. A barikad.hu hû leképezõdése a radikális jobboldal politikai gondolkodásában fellelhetõ kettõsségnek: vehemens baloldal-ellenességgel párosuló atlantizmus-, Amerika- és Izrael-kritika, a kormánybírálat mellett szinte ugyanolyan rendszerességgel visszatérõ kirohanás a Fidesz ellen, fõként diplomáciai kérdésekben. Ami e két honlapon túl található, az kis túlzással a radikális jobboldal virtuális dzsungelének tekinthetõ. Ahogyan a 2006 nyarán lezajlott események minden korábbinál kedvezõbb táptalajul szolgáltak ennek az oldalnak, úgy gyarapodott a kisebb-nagyobb szélsõjobboldali közösségek valós és virtuális tábora. A legtöbb figyelmet termé7

Orbán döbbenetes nyilatkozata – a barikad.hu és az orosz nagykövet kommentárjával címmel a weblap augusztusban gyakorlatilag szóról szóra átvette a diplomáciában szokatlanul durván megnyilvánuló Igor Szavolszkij Fideszbírálatát a grúziai háború kapcsán: www.barikad.hu/node/16796.

76

kommentar2008-6-kesz.qxd

S

Z A B Ó

12/11/08

M

Á R K

:

11:35 AM

V

I R T U Á L I S

Page 77

E R Õ

É S

V A L Ó S Á G O S

G Y E N G E S É G

szetesen a Budaházy és Toroczkai körül tapasztalható ad hoc mobilizáció érdemli. A 2002-es Erzsébet hídi blokád és a tévészékház elleni 2006. szeptemberi ostrom vezetõ alakjai a „nagyobb” események alkalmával együtt jelennek meg, amibõl arra lehet következtetni, egyelõre nem tisztázódott, melyikük válik a szélsõjobboldali szubkultúra vezetõjévé. Egyik elsõ közös projektjük mindenesetre látványos kudarcot vallott: az alKaida sejtszerû felépítését imitáló Hunnia „parallel Magyarország” kísérlete 2008. februári bejelentése óta sem tudta átlépni az ingerküszöböt, holott az ilyen kezdeményezések általában legalább átmeneti figyelmet élveznek a szélsõjobboldal vélt vagy valós erõsödésére érzékeny magyarországi közéletben.8 A külföldi mintákat imitáló szervezõdések sorában a Hunniánál nagyobb bukást csak a Toroczkaihoz köthetõ „Mi Magunk” mozgalom könyvelhetett el. Az északír Sinn Fein ihlette formáció sorsának beteljesülésérõl mindent elárul, hogy a neki szentelt honlap domain-nevét azóta ismét áruba bocsátották. Ennél jobban teljesít a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, amely a radikális jobboldali fiatalok mozgósításáért felel. A szervezet tiszteletbeli elnöke Toroczkai, aki ebbéli minõségében leginkább a kormányellenes tüntetések vezérszónokaként jelent meg. Nagyjából ugyanez volt a feladata a Magyar Önvédelmi Mozgalomnak (MÖM) is, egészen 2008 õszéig, amíg vezetõjét, Kovács Gézát végérvényesen ki nem közösítették. Az idén nyáron a homoszexuálisok felvonulása elleni támadást magára vállaló Kovács azt követõen esett a szélsõjobboldal permanens belsõ ellenségkeresésének áldozatává, hogy a kuruc.info „kiderítette” róla, 1989 elõtt a III/III-as ügyosztály kötelékében állt. Ezekhez a mozgalmakhoz képest csak háttérszerepet játszanak a hunhir.hu és a szentkoronaradio.com weboldalak, melyek szintén a szélsõjobboldal virtuális jelenlétét mutatják. Utóbbi inkább Budaházy György személyes üzenõfalául szolgál. A fentiekbõl egyértelmûen levonhatjuk azt a következtetést, hogy a jobboldalnak ez a szegmense jelenleg széttartó érdekek, egymásnak feszülõ súlyos egók, ideológiai „kiforrottság” híján, továbbá valódi, koncepciózus vezetõk nélkül az öncélú rendbontásban megtestesülõ kudarcra van ítélve. Bármely tetszõleges szavazó, aki a „nagy” (parlamenti) pártoktól azok meddõ vitái miatt fordul el, vélhetõen csalódással veszi majd tudomásul, hogy a radikális jobboldal nemhogy nem mentes ezektõl a konfliktusoktól, hanem ha lehet, még jobban tagolt az érdekérvényesítés terén.

Van-e út a parlamentbe? Míg a környezõ országokban a radikális, nacionalista jobboldali pártok vagy kormányon (mint Szlovákiában), vagy az ellenzék vezetõ erejeként (mint Ausztriában) mûködnek, addig Magyarországon kevés esélye van annak, hogy akár a Jobbik, akár a MIÉP (ismét) elérné az 5 százalékos küszöbhatárt. A közvélemény-kutatások általában nem mutatnak 8 Razziát indít Budaházy és Toroczkai, Origo 2008. február 1. (www.origo.hu/itthon/20080201-levadaszna-akorrupt-politikusokat-budahazy-gyorgy-es-toroczkai-laszlo.html).

77

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 78

2 0 0 8 | 6

–

H

O N I

F I G Y E L Õ

ki olyan mérhetõ szavazói réteget, amely a Vona által vezetett formáció sikerét biztosítaná. A Századvég-Forsense egyik tavaszi felmérése is csupán arra világított rá, hogy a megkérdezettek 7 százaléka érzi „magához közel” állónak a Jobbikot,9 ez az adat pedig nehezen fordítható közvetlen pártpreferenciává. Mi lehet az oka a magyarországi radikális jobboldal intézményen kívüliségének? Egy külsõ és négy belsõ tényezõt érdemes figyelembe venni. Egyrészt a magyar választási rendszer az 5 százalékos küszöbbel és az összes többi implicit jogi korláttal önmagában komoly kihívás bármely, az országgyûlésbe jutni kívánó politikai szervezet számára. Erre vezethetõ vissza, hogy a MIÉP kivételével a rendszerváltás óta új párt nem tudott mandátumot szerezni, és amelyik a ciklus lejártával elesett az újrázás lehetõségétõl, azzal végérvényesen megfosztotta magát a parlamenti képviselettõl. A jogszabályi gátak mellett négy további okát látjuk annak, hogy a radikális jobboldal 2010-ben sem lesz képes pólusképzõ erõvé válni: sem szervezetileg, sem ideológiailag, sem pedig szakpolitikai értelemben nem rendelkezik kidolgozott eszköz- és érvrendszerrel, ezen felül pedig olyan súlyos személyes konfliktusok terhelik, amelyek meggátolják a hatékony érdekérvényesítést. Önmagában külön vita témája lehetne annak kibontása, vajon mi a hosszú távú érdek: az, hogy a Jobbik bekerüljön a parlamentbe, vagy az, hogy továbbra is csak vendégként jussanak be az épület falai közé. Állásfoglalás nélkül is lehet érveket sorolni pró és kontra: aki a radikális, rendszerellenes, szélsõjobboldali erõk középtávú sorvadásában reménykedik, paradox módon inkább abban bízhat, hogy a párt eléri a bûvös küszöböt, és „hivatalos” erõvé válik. A tapasztalatok azt mutatják, a képviselõséggel járó, addig hangosan kárhoztatott kiváltságok világa, illetve önmagában a „rendszer” részévé válás erõteljesen az ideológia korrodálódásának irányába hatnak. Ha pedig egyszer már bejutott, a mégoly radikális pártnak is csak egy célja maradhat: a bennmaradás, ami szintén a markáns ellenzékiség puhulásához vezet. A másik lehetõség a tartós kívülmaradás. Ez akár elég motiváció is lehet a rendszerellenesség fenntartásához, ám a tapasztalatok azt mutatják: permanens ellenzékiség nem létezik. Az utcai összecsapások kudarcélményének ismétlõdése komoly demoralizáló hatással bír a „forradalmárokra”, akik így vagy passzivitásukkal, vagy a végsõsoron mégis a gyõzelem lehetõségével kecsegtetõ nagypártok felé fordulással gyengítik egykori táborukat. Ez a magyarországi radikális jobboldal 22-es csapdája, amelybõl – egyelõre – képtelen kitörni.

9

A Századvég-Forsense 2008. áprilisi közvélemény-kutatása (www.szazadveg.hu/kutatas/alap.php?id =895).

78

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 79

•

2 0 0 8 | 6

–

L

E L E T

MAGYARORSZÁG AMERIKAI SZEMMEL 1968-BAN Martin J. Hillenbrand az Egyesült Államok elsõ budapesti nagyköveteként érkezett Budapestre 1967 októberében. Karrierdiplomata volt, budapesti megbízatására bonni elsõ beosztotti helyérõl érkezett. Nem maradt sokáig, másfél évvel késõbb európai ügyekért felelõs államtitkárként visszakerült a washingtoni központba. Vagyis jelentõs tapasztalatokkal rendelkezõ kiemelkedõ professzionális diplomatát küldtek egy olyan országba, amely Hillenbrand utódja szerint az amerikai diplomácia „aprópénzét” képezte. Feltûnõ, hogy 1967-ben jött az elsõ amerikai nagykövet Magyarországra. Nem véletlenül, hiszen követségi szintû amerikai külképviselet rajtunk kívül csak Szófiában és egy afrikai országban létezett. 1956 után a magyar–amerikai kapcsolatok még a többi szocialista országhoz képest is rosszak voltak, magyar részrõl egykor még a diplomáciai viszony megszakítása is felmerült. A forradalom öröksége sokáig meghagyta a nyomát. 1971-ig nem oldódott meg Mindszenty József sorsa, aki 1956. november 4-én kapott menedéket az amerikai követség Szabadság téri épületében. Késõbb az amerikai diplomácia nem titkolta, hogy a magyar hatóságok joggal vetik fel, a bíborosnak nyújtott menedék ellentétes a nemzetközi joggal és az amerikai diplomácia gyakorlatával is. A Mindszenty-ügy rendezését Washington a kapcsolatok rendezésének elõfeltételeként kezelte. Amerikai nyomásra az ENSZ 1957-ben napirendre tûzte a magyarkérdést és felfüggesztette a magyar mandátum elfogadását, melynek feloldására csak 1963-ban került sor, mert hosszas alkudozások után a Kádár-rendszer amnesztiát hirdetett az 1956 miatt bebörtönzöttek számára. Ezt követõen megkezdõdtek az amerikai pénzügyi követelések rendezésére irányuló tárgyalások, és a magyar vezetés jelezte, érdekelt a normális kapcsolatok kialakításában. Hamarosan kitört a vietnámi háború, amely bevallottan megfékezte a közeledést, amelyhez pedig fontos magyar gazdasági érdek fûzõdött. Hillenbrand sem tudta problémamentesen elfoglalni állomáshelyét. Egyrészt azért, mert a kommunista rendszerrel mindennemû kompromisszumot elutasító Mindszenty azzal fenyegetõzött, hogy elhagyja az épületet és feladja magát a hatóságoknak. Másrészt az addig washingtoni ügyvivõként tevékenykedõ, de már nagykövetnek kijelölt Radványi János politikai menedékjogot kért az Egyesült Államoktól. Ilyen a szovjet tömb történetében még nem történt, a magyar fél Washingtonra hárította a felelõsséget, és csak egyéves késéssel küldte ki az elsõ magyar nagykövetet, Nagy Jánost. Visszaemlékezésében Hillenbrand megemlíti tartózkodásának legfontosabb nemzetközi eseményét, a csehszlovákiai beavatkozást. Az amerikai vezetés Magyarországot a legliberálisabb belsõ berendezkedésû kommunista országként tartotta nyilván, amely azonban szolgaian követi a külpolitikai szovjet irányvonalat. Hillenbrand igyekezett megkönnyíteni Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes dolgát, amikor tiltakozott az intervenció miatt, mondván, hogy Magyarország nem szívesen vett benne részt, Szilágyi tiltakozott, és csak egy gesztussal merte jelezni, hogy egyetért a nagykövettel. Hillenbrand elsõ éve a Kádár-rendszer gazdasági reformpróbálkozásának elsõ éve is volt egyben. A nagykövet, aki emlékiratában elismerte, hogy a Nyugat túlbecsülte a kommunista gazdaság lehetõségeit, akkor reménysugárként értékelte, ami beindíthatja az ország stagnáló gazdaságát. Észrevette, hogy a csehszlovákiai események fényében a magyaroknak nem lehet sok illúziójuk. Utódja, Alfred Puhan még plasztikusabban fogalmaz majd 1971-ben, amikor megállapítja, hogy a magyarok, akik már „elfogadták sorsukat”, csak a szovjet vezetés lassú változásában bízhatnak. Hillenbrand nemcsak a külsõ okokban keresi a magyar balsors nyitját, hanem az életerõ, a jobb jövõbe vetett hit elvesztésében a forradalom bukása után, amely a tetterõ hiányában nyilvánult meg számára. Nem õ volt az elsõ amerikai diplomata, aki úgy látta, a magyarok hajlamosak gyorsan feladni a küzdelmet, és nem tesznek drasztikus lépéseket, hogy javítsanak sorsukon. 79

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 80

•

2 0 0 8 | 6

–

L

E L E T

Schoenfeld követ már 1946-ban megjegyezte, hogy a magyar vezetés csak a Nyugat segítségét várja, de önerejébõl nem tesz semmit a szovjetizálás feltartóztatására. Késõbb Magyarország amerikai megítélése fokozatosan javult, hiszen a kádári reformok összhangban voltak a mindenkori amerikai vezetés elvárásával a diktatórikus berendezkedés fokozatos liberalizálására vonatkozóan. Az itt közölt irat, melyet negyven évvel ezelõtt vetettek papírra, az akkori Magyarország számára tartott volna megszívlelendõ tükröt, ha nyilvánosságra kerül. Talán mégsem csak a történészt segíti, hogy megértse a múltat. Elgondolkodtató, hogy néhány megállapítása a mai olvasó számára is érvényesnek hat.

Martin J. Hillenbrand budapesti nagykövet feljegyzése az amerikai külügyminisztériumnak magyarországi tapasztalatairól Budapest, 1968. október 28. Mivel már eltöltöttem egy évet Budapesten, idõszerûvé vált, hogy feljegyezzem néhány általános benyomásomat a magyar politikáról és attitûdökrõl, amelyek reményeim szerint elkerülik mind az éppen idetévedõ látogató felszínességét, mind pedig annak a vég nélküli felsorolásait, aki olyan sokáig élt egy adott helyzetben, hogy már semmi sem látszik világosnak vagy egyszerûnek. Történelmi befolyások Mindig veszélyes dolog általános következtetéseket levonni a nemzeti jellemrõl és tulajdonságokról, de ennek az országnak a megértése, jobban, mint másoké, szükségessé teszi, hogy ismereteink legyenek arról a meghatározó befolyásról, amit ezer év nemzeti történelme gyakorolt a magyarok gondolkodására és arra, ahogyan önmagukat látják. Bár földrajzi és demográfiai mércével mérve is kis hatalom, még mindig hajlanak arra, hogy „nagyban” gondolkozzanak mind vágyaik, mind pedig saját lehetõségeik felmérését illetõen. Hozzászoktak, hogy fontos szerepet játszanak Közép-Európában akár független királyságként, akár a Habsburg-monarchia részeként. Etnikai magyarok jelentõs csoportja él minden szomszédos országban. (Mindegy, hogy rendszerpárti vagy rendszerellenes egy magyar, csak meg kell kaparni, és valószínû, hogy potenciális irredentát találunk benne, aki szívesen eltüntetné a szláv tengert, amelyben hagyományosan magányosnak érzi magát.) A világban szerteszét szóródott tehetséges magyarok sorát látják, akiknek a hozzájárulása számos területhez messze meghaladja relatív számarányukat, és soha sem mulasztják el, hogy publicitást adjanak ezeknek a máshol elért teljesítményeknek, még azokénak is, akik közismerten ellenségesek a rendszerrel szemben. Hagyományos sikerük az olimpiai játékokon, melyek révén a nagyobb hatalmak sorában találják magukat, sõt némelyiket meg is elõzik a nemhivatalos pontversenyben, csak az egyik példája annak, ahogyan a teljesítményt és az önazonosságot hajszolják. A meghatározó behatások közé kell sorolni a magyar nyelv egyedülálló, áthatolhatatlan természetét a ragozás minden összetettségével. Ismert, hogy mindez a magány elviselhetetlen érzésével hatott arra a nemzetre, amelyet a lírai költészet iránti zseniális ér80

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

M

11:35 AM

A G Y A R O R S Z Á G

Page 81

A M E R I K A I

S Z E M M E L

1 9 6 8 -

B A N

zék és az irodalom megrögzött szeretete jellemez. Lehet, hogy az ország hemzseg a tehetséges íróktól – és ez így is van –, a legtöbbjüknek mégis csak kevés reménye lehet a nemzetközi elismertségre. Ez a szomorú befelé fordulás különösen igaz a túlfûtött intellektuális életû Budapestre. Miközben a döntõ befolyást a fõváros gyakorolja, csakúgy, mint Ausztriában Bécs vagy Franciaországban Párizs, mégsem ez az egész ország. A mezõgazdasági, vidéki Magyarországnak, melyet nemzedékek óta megfosztanak a nagyvárosba elvándorló legtehetségesebb fiataloktól, megvan az elmaradottság és melankólia önálló hagyománya, amely beépült az ország irodalmának és hagyományainak fõ áramába. Az a szerep, amit a Puszta (a magyar préri) fogalomként továbbra is játszik annak ellenére, hogy a talajjavítás fényében valóságtartalma egyre csökken, jó példa erre. A magyar népzene kísérteties szomorúságával a maga valójában mutatja meg a magyar lelket, dallama alapanyagul szolgált a nagy magyar zeneszerzõk számára. A mai Magyarország A magyar népet ma olyan rezsim kormányozza, amely sok mindenben osztozik a fenti jellegzetességek közül, és egy különlegesen magyar csavart adott a kommunizmus helyi változatának. A marxista-leninista állam klasszikus jellemzõi jelen vannak: egypártrendszer, irányított sajtó, nagy méretû titkosrendõri szervezet, a föld kollektivizálása stb., de a magyarok még ebben is egyedi jellegzetességekkel ruházták fel a rendszerüket. Magyarország II. világháború utáni történelmének alapvetõ eseménye 1956 bukott forradalma volt. Negyedmillió magyart szórt szét a nagyvilágban, megtizedelte az ország liberális vezetését és megfosztotta a potenciálisan rendszerellenes erõk maradékát az életképességtõl. A mai Magyarország diákságának viszonylagos nyugalma is részben 1956-nak köszönhetõ, mintha a lélek szétzúzása átháramlott volna egy olyan nemzedékre, amelyik személyesen nem vett részt annak az évnek a drámai eseményeiben. Az elnyomás kezdeti korszaka után a Kádár-rezsim megpróbálta növelni népszerûségét, és javítani az 1956-os forradalmat megelõzõ sztálinista korszak legdurvább elemein. Fokozatosan javult az életszínvonal, és a rendõrállam legnyersebb megnyilvánulásai, a terror alkalmazása az elnyomás érdekében egyre inkább a háttérbe szorultak. Természetesen az ellenõrzés más elemei a helyükön maradtak. De maga Kádár mint a nemzet vezetõje bizonyos fokig elfogadható lett, ha nem is népszerû. Ha a dolgok nem mentek jól Magyarországon, senki sem mutatott hajlandóságot, hogy drasztikus lépésekkel javítson rajtuk. A nemzet hangulatát a cinizmus, a passzivitás és visszahúzódás jellemezte, és a nagyon alacsony születési szám az életerõ, a jobb jövõbe vetett hit elvesztésérõl tanúskodott. Még a párton belül is állandó jelenség volt a marxista eszme meggyengülése, kivéve azokat a területeket, amelyek a hatalom gyakorlásával és az egyéni karrierek elõremozdításával voltak kapcsolatba hozhatók a bürokrácián és más eliteken belül. Az Új Gazdasági Mechanizmus körültekintõ elõkészítést követõ bevezetése 1968 elején felcsillantotta a reménysugarat, hogy helyreállítja a stagnáló gazdaság életerejét még azon az áron is, hogy lehetõvé tette bizonyos klasszikus liberális ösztönzõk álcázott viszszatérését a gazdasági életbe. Bár a magyarok nagyjából túlságosan kifinomultak voltak ahhoz, hogy szó szerint elfogadják a kormány ígéreteit, sokan azt is tudták, hogy a re81

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 82

•

2 0 0 8 | 6

–

L

E L E T

form által felvázolt program messzebbre ment, mint bármilyen más kelet-európai reformtervezet (kivéve Jugoszláviát). Csehszlovákia megszállása 1968. augusztus 20-án traumatikus esemény volt a magyarok többsége számára. Mint ahogy a követség rámutatott (Budapest, 1968. szeptember 18.), egy csapásra értelmét vesztette a magyarok elképzelése saját szerepükrõl és kilátásaikról az erõsödõ kelet–nyugati enyhülés korszakában. Az eredmény súlyos politikai sokk volt minden szinten, és Kádár illetve a magyar vezetés képtelennek bizonyult arra, hogy értelmezhetõen elmondja a magyar népnek, hogy mi lesz a szerepe a megváltozott politikai klíma viszonyai között. A Szovjetuniótól való függetlenség minden látszata az alapvetõ politikai kérdésekben teljesen hamisnak bizonyult a csehszlovákiai beavatkozás fényében, amely minden jel szerint a magyar vezetés tanácsa és jobb belátása ellenére történt. Túl korai lenne megmondani, hogy mi lesz mindennek a hatása a kormányzati politikára és Magyarország belsõ hatalmi viszonyaira. A jelenlegi körülmények között a legkönnyebb úgy tenni, mintha minden olyan közel lenne a megszokotthoz, amennyire csak lehet, és megpróbálni ott folytatni, ahol abbahagytuk, utalva arra, hogy ennek a nyilvánvaló ténynek mindenki számára világosnak kellene lennie, beleértve a felháborodott európaiakat és amerikaiakat. A magyar–amerikai kapcsolatok Mit jelent mindez a meglehetõsen csökevényes magyar–amerikai viszonyban? A magyarok továbbra is úgy tesznek, mintha a normalizálás folyamatát alapvetõen az Egyesült Államok lépései akadályoznák, elsõsorban vietnámi beavatkozásunk. Az elsõ magyar nagykövet1 washingtoni megérkezését több apró gesztus kísérte, amelyeket nyilvánvalóan a jóakarat jelének szántak. Nagykövetségünk javasolta, hogy bár Csehszlovákia megszállására érthetõen erõteljesen reagáltunk, ne cselekedjünk hosszútávú érdekeinkkel ellentétesen. Ha továbbra is elõnyösnek tartjuk, és véleményünk szerint ez a helyes, hogy támogatassuk a kívánatos változásokat Kelet-Európában, akkor olyan szempontból kell mérlegelni lépéseinket, hogy nem okozunk-e kárt pontosan azoknak a magyar vezetõknek, akik támogatják ezeket a változásokat, és nem azoknak a helyzetét erõsítjük-e, akik ellenzik. A Budapestrõl 1968. október 4-én elküldött 2003-as számú táviratban rámutattunk néhány olyan szempontra, amely ebben a helyzetben irányt adhat lépéseinknek. Politikánkat arra kell alapozni, hogy reálisan, a megszokott, augusztus 20-át megelõzõ állapotnak megfelelõen felmérjük, hogyan is viszonyulnak a magyarok az Egyesült Államokhoz, miközben igyekeznek kompenzálni a Csehszlovákia megszállásában történt magyar részvételt. Természetesen különbséget kell tenni a nagyközönség véleménye, melyben az Egyesült Államok renoméja több éves erõteljes propaganda ellenére is nagyon magasan jegyzett, illetve azoknak a kormányzati és párttisztviselõknek az egyéni nézetei között, akik kialakítják a politikát. Kádár bevallotta nekem, hogy az Egyesült Államok alapvetõ népszerûsége a magyar emberek körében olyan tényezõ, amellyel a re1

Nagy János.

82

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

M

11:35 AM

A G Y A R O R S Z Á G

Page 83

A M E R I K A I

S Z E M M E L

1 9 6 8 -

B A N

zsimnek számolnia kell. A legújabb bizonyítéka ennek az, ahogyan a Coca-Cola, amely csak az utóbbi néhány hónapban vált elérhetõvé a helyi üzletekben, magasan a legnépszerûbb üdítõital lett. Ez nemcsak ízlésbeli jelenség, hanem a maga apró módján mutatja, hogy az amerikai életmód és kultúra népszerûségnek örvend még jelentéktelenebb megnyilvánulási formáiban is. A Budapesten töltött elsõ idõszakomban volt legalább valami kapcsolatom vezetõ magyar párt- és kormánytisztviselõkkel. Róluk szerzett benyomásaimról sürgönyben és jelentésben is írtam, amelyeket az 1968. január 8-i keltezésû Budapest A-230-as számú táviratban összegeztem. Ezeket az elsõ benyomásokat a késõbbi tapasztalat alátámasztotta. A jóindulat kisebb megnyilvánulásai mellett, melyekre már korábban utaltam, az Egyesült Államok iránti hivatalos viszonyulás alapvetõen udvariasnak és hûvösnek mondható, bár nem hajlandóak semmilyen jelentõsebb gesztust tenni annak érdekében, hogy a még mindig bevallottan rossz viszonyon javítsanak. Gyakorlatilag minden hivatalnok, alacsony és magas beosztású egyaránt annak az óhajának ad hangot, hogy javítani kell a kapcsolatokon, különösen ha Vietnám már nem képez majd akadályt, de egyetlen befolyásos ember sem hajlandó túl sokat tenni a cél érdekében. A vietnámi háborúra, a legnagyobb kedvezmény elvére, korábban még a Radványi-ügyre stb. hivatkoznak, de ha holnap véget érne a vietnámi háború, akkor sem várnék forradalmi változást a magyarok viselkedésében irántunk, bár fokozatosan számíthatunk egy kis javulásra. Sok tekintetben, függetlenül attól, hogy a magyar rezsim és politikája hogyan viszonyul más kelet-európai országokhoz, az a mód, ahogyan az Egyesült Államokat kezeli, olyan kedvezõtlen, amilyen csak lehet. Ez különösen igaz arra, ahogyan az itteni tisztségviselõk az idelátogató amerikai szakemberekhez viszonyulnak. Az idén már több példája volt annak, hogy olyan szakértõket, akik meleg fogadtatásban részesültek Lengyelországban, Romániában és Csehszlovákiában, Budapesten mellõztek, csak a minimális udvariasságban részesültek, és alig kaptak lehetõséget arra, hogy kapcsolatot teremtsenek magyarokkal, még olyankor is, amikor az önérdek azt diktálhatta volna, hogy bizonyos területeken jobban kihasználják az amerikai szakértelmet. Nem könnyû magyarázatot találni erre a jelenségre. Néhány magyar tisztségviselõ azzal a magyarázattal szolgál, hogy jó néhány, akár magas beosztású ember jóindulata ellenére az egyedi esetekben még mindig a magyar kormányzati és párthierarchiában stratégiai helyeket elfoglaló sztálinisták hozzák a döntéseket. Ezeknek a hivatalnokoknak még mindig van kellõ hatalmuk ahhoz, hogy kimondják a döntõ szót olyan döntésekben, amelyeket saját minisztériumukban vagy hivatalaikban általában már nem lehet fölöttük levõ szinten megfellebbezni. Bizonyára van ebben valami igazság, bár aligha magyarázza kellõképpen az egyedi magyar viselkedést minden esetben. Egy másik nehezen magyarázható tényezõ az 1956-ban vagy röviddel az után hatalomra került felsõ szintû magyar kormányzati és pártvezetõk állítólagos sértõdöttsége amiatt, hogy úgy érzik, az Egyesült Államok kormánya – legalábbis a közelmúltig – ellenséges és megkülönböztetõ politikát folytatott. Tudatában vannak, hogy 1956-os események erõs érzelmeket korbácsoltak fel az Egyesült Államokban, bizonyos üldözési komplexust fejlesztettek ki, és nehezen tartják elképzelhetõnek, hogy az Egyesült Álla83

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 84

•

2 0 0 8 | 6

–

L

E L E T

mok valóban kész arra a politikára, amelyet Johnson elnök kifejtett 1967. október 7-i beszédében,2 legalábbis ami Magyarországot illeti. Ismét egy ténnyel van dolgunk, bár nem ad teljes magyarázatot a jelenségre. Azoknak a találkozásoknak a során, amelyeken olyan politikusokkal találkoztam, mint Kádár, Fock és néhány magas beosztású külügyi hivatalnok, kivehetõ volt a sértõdöttség eleme a múlt amerikai ellenségeskedése miatt, ami tagadhatatlanul szerepet játszott az Egyesült Államok iránti viszonyulásuk kialakításában. Nem lehet elvárni, hogy ezek a vezetõk túltegyék magukat az elvárható emberi reakciókon, különösen akkor, amikor ez kétségtelenül lelkiismeret-furdalással vegyül azzal kapcsolatban, amilyen módon 1956-ban magukhoz ragadták a hatalmat, hiába próbálták meg azóta megmagyarázni viselkedésüket vagy kísérelték meg igazolni cselekedeteiket saját maguk elõtt mint olyanokat, amelyek a magyar nép érdekeit szolgálták. Tudják, hogy a történelem másutt milyen ítéletet hozott azokról az eseményekrõl. Ezekkel a személyes tényezõkkel a háttérben a magyar vezetés kétségtelenül nagy érzékenységet mutat arra, hogy mit mondanak róluk másutt, illetve olyan fejlemények iránt, mint Radványi tavalyi disszidálása. Az utóbbira adott reakciójuk némelyeknek félig-meddig hisztérikusnak tetszhetett, mintha ideget sértettek volna. A reakciók nem is csengtek le néhány hét alatt. Magától értetõdik, hogy sok külügyér, akinek szoros személyes kapcsolata volt Radványival, fenyegetve érezte magát, és erkölcsi felháborodást kellett mutatnia, hogy megvédje magát. Valószínû, hogy a külügyminisztérium is sebezhetõnek érezte magát a rendõri apparátussal szemben. Izgalmas kérdés volt, hogy Radványinak a Lifeban tavasszal megjelentetett Péter külügyminisztert támadó cikke3 befolyásolja-e a külügyminiszter viszonyát az Egyesült Államokhoz. Ellentmondásosak a tények. Tudjuk, hogy magas beosztású emberek meglehetõs irritációt, sõt dühöt mutattak a cikk megjelenése után. Másrészt viszont amikor az elmúlt idõszakban fogadásokon többször találkoztam Péterrel, szívélyesnek mutatkozott. Egyszerûen várni kell ebben az ügyben. Péter személyes helyzete nem tûnik elég biztosnak ahhoz, hogy elbírja személyes hitelének túl erõteljes aláaknázását, bár nyilvánvalóan hasznos diplomáciai homlokzatot biztosít a pártvezetés számára. Másfelõl, ha tudjuk, hogy a kommunisták milyen kusza módon gondolkodnak a Nyugatról, Radványi akár meg is erõsíthette Péter helyzetét. Konklúzió Mindennek az eredõje egy meglehetõsen vegyes kép az elkerülhetetlen csalódásról és az amerikai diplomácia meglehetõsen korlátozott lehetõségeirõl. Amennyiben a Szovjetunió csehszlovákiai beavatkozása az egyensúlytalanság új elemét hozta az európai hatalmi viszonyokba, a magyar kommunista párt és kormány számára sok okot adott az aggodalomra és bizonytalanságra. Annak ellenére, hogy részt vett szomszédja megszállá2 1967. október 7-én elmondott beszédében Lyndon B. Johnson amerikai elnök konkrét lépéseket jelentett be a kereskedelem, az utazás és a kulturális kapcsolatok bõvítésére a kelet-európai országokkal. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem akar kormányokat megdönteni, de segíteni akar az európai kontinens egyesítésében. 3 Radványi János, aki washingtoni ügyvivõként részt vett Péter János külügyminiszter vietnámi közvetítési kísérletében, azt állította, hogy Péternek nem volt vietnámi felhatalmazása a békeközvetítésre.

84

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

M

11:35 AM

A G Y A R O R S Z Á G

Page 85

A M E R I K A I

S Z E M M E L

1 9 6 8 -

B A N

sában, nem érdekelt a szovjet terjeszkedésben, de még az ún. szocialista közösségben történõ megelõzõ akciókban sem. Minden bizonnyal szívesebben járnák a saját útjukat annak veszélye nélkül, hogy lecsapnak rájuk, ha a belsõ reformintézkedések túlmennek azon, amit Moszkva megengedhetõnek tart. Magyarország tehát keresztútnál áll, de vezetõi korántsem biztosak abban, hogy abba az irányba indulhatnak, amerre szeretnének. Befolyásunk döntéseikre legjobb esetben is csak marginális lehet, és a fent vázoltak miatt arra számíthatunk, hogy fennmarad a konok magyar külpolitika az Egyesült Államok iránt. Elõbb-utóbb megjelenik majd a vezetõk egy új, még pragmatikusabb nemzedéke (néhány már most is látható), de egyenlõre a mostani vezetéssel kell szót érteni. Ebben helyzetben, amikor nem tudjuk még, milyen fordulatot vesznek az események, egy rugalmas diplomácia megpróbálja nyitva tartani a kaput a változás és a magyar–amerikai kapcsolatok kívánatos irányba történõ fejlõdése számára, miközben elkerül minden olyan lépést, amely azok ellen a személyek és erõk ellen dolgozik, amelyek támogatják az ilyen irányú változást és haladást. Az idõ elõrehaladásával reményeink szerint olyan helyzetbe kerülünk, hogy több konkrét javaslatot is tehetünk az intézkedések meghatározott körére vonatkozóan, melyek elõmozdíthatják általános céljaink megvalósítását. Hillenbrand [Géppel írt eredeti. Forrás: NAWDC, RG 59, General Records of the Department of State, Subject Numeric Files 1967-1969, Box 2180.]

(Közli, a bevezetõt írta és az iratot fordította Borhi László)

Ady Endre Csucsán, 1918 októberében. Emil Isac felvétele (az élõ Adyról készült utolsó fotó)

85

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 86

2 0 0 8 | 6

–

R

E

:

C E N S O R

Böszörményi Nagy Gergely HIT, HIÚSÁG, HATALOMVÁGY John Lewis Gaddis munkássága „Az igazság olykor szegényes versenyzõ a nagy eszmék piacterén – komplikált, elégtelen, válaszúttal teli, s örökké kiszolgáltatott a visszaélésre.” George F. Kennan, 19511

Maguk az érintettek is csak kevésszer vitatják, hogy Amerika egyetemei és fõiskolái – a sokféleség átlagát tekintve – a nemzet legliberálisabb szellemû intézményei. Különösen áll ez az északkeleti partvidék magasan jegyzett campusaira. Ivy League – a mára fogalommá vált jelölés a Columbia, a Brown, a Dartmouth, a Princeton, a Pennsylvania, a Cornell, a Harvard és a Yale címereit egyesítõ atlétikai ligát jelöli. Az 1954-ben alapított konferencián a legirigyeltebbek sportklubjai elkülönülten, egymással mérik össze ereiket. Bár a liga nyolc fõiskolájából ötöt protestáns egyházi közösségek alapítottak, puritán konzervativizmusuk emlékét mára mindnyájan maguk mögött hagyták. 2008 választási évében, az Ivy League egyetemeinek – kimondva ugyan soha meg nem hirdetett – donorversenyében még a legkiegyensúlyozottabbnak számító Columbia diákjai is 82:15 százalékos arányban támogattak inkább demokrata, mint republikánus jelölteket. A mérkõzést végül Connecticut szövetségi állam büszkesége, a New Haven városában székelõ, neogótikus stílusban épült Yale Egyetem nyerte. A társadalomtudományi és jogi karáról híres, patinás intézmény hallgatói 93:6 százalékos arányban választottak inkább demokrata jelölteket, ami közel 285 000 dollár adományt jelentett a konzervatívoknak juttatott 17 000 ellenében.2 A számok nem hazudnak, s a Yale – Bill és Hillary Rodham Clinton alma matere – idén végre igazoltan mondhatná magát Amerika legbaloldalibb intézményének. Mégsem tesz ilyet. Talán csak szemérmes; talán mert ha mégis megtenné, mi joggal kérnénk rajta számon John Lewis Gaddis alkalmazását.

* A legújabb kori angolszász történetírás meghatározó alakja. A hidegháborús történészek doyenje, tizenegy klasszikus, a témát feldolgozó kötet szerzõje. A személyiségközpontú magyarázatok követõje és elismert mestere. Henry Kissinger és az enyhülés (détente) po1 George F. KENNAN: American Diplomacy 1900–1950, 2 Lásd Zak MOORE: Ivy League Political Donations,

data/2008/11/008346.php).

University of Chicago Press, Chicago, 1951, 62. DartBlog 2008. november 3. (www.dartblog.com/

86

kommentar2008-6-kesz.qxd

B

12/11/08

Ö S Z Ö R M É N Y I

N

A G Y

11:35 AM

Page 87

G

:

E R G E L Y

J

O H N

L

E W I S

G

A D D I S

M U N K Á S S Á G A

litikájának éleslátó kritikusa. Az akadémikus, aki legújabb tanulmányaiban árnyalni próbálja George W. Bush nyolc esztendejének örökségét. Gaddis, a Yale Egyetem Robert A. Lovett történészprofesszora 1941-ben született Texas állam Cotulla nevû városkájában – lent a mélységes Délen. Doktorátusát a közeli Austin egyetemén szerezte, akadémiai pályafutását a haditengerészet newporti fõiskoláján, majd Ohio állami egyetemén kezdte meg. Szkeptikus-realista történészként ma egy liberális mikrokozmosz fakultásának büszkesége – tevékenysége ezen összefüggésben Samuel P. Huntington és a Harvard házasságához hasonlítható. Gaddis a közhit, a közhiedelmek ellen visel harcot. Sosem vár történelmi kontextusra vagy az éppen vitatott kurzus elültéig: provokatív álláspontját mindig az események kereszttüzében közli a politikummal és a nyilvánossággal. Sokszor úgy is, ha mindezzel egyedül marad. Így tett 1984-ben, amikor a régi détente és az új csillagháború stratégiája, a Kissinger ihlette demokrata és a Reagan-féle republikánus vízió ütközött egymással a külpolitikában. Míg a hangosak többsége a szovjetekkel kötendõ kompromisszumos béke pártján állt, Gaddis azt hangsúlyozta: az enyhülés politikája megbukott, kiszolgáltatta Amerikát, s minden áldozata ellenére képtelen volt véget vetni a hidegháborúnak. Cserébe a drágán megváltott, rövid stabilitás a kommunista elnyomás alatt élõ világ millióinak illúzióit kergette szét az Egyesült Államokról.3 A történész álláspontját elõbb kritika kísérte, majd az idõ igazolta. Huszonkét évvel késõbb a New York Times beismerõ cikkben emlékezett meg arról, hogy a liberálisok nem, Gaddis azonban helyén kezelte a „békülékeny” Oroszországot.4 Szerzõnk munkáinak másik jellegzetessége a pszichológiai narratíva. Vélelmezhetõ, hogy Gaddis nem Michael Oakeshott szigorának híve: kész a nehezen kifürkészhetõ személyes motivációkat (félelem, spontaneitás, vagy épp hit, hiúság és hatalomvágy) magyarázatainak középpontjába állítani. A hidegháborút tárgyaló munkáit így kevésbé harcászati nehézadatok, mint inkább Sztálin, Mao, Reagan, II. János Pál és Gorbacsov („a status quo szabotõreinek”) részletes jellemrajzai határozzák meg. Mindez persze nem Gaddis találmánya, még kevésbé kizárólagos licensze. Precíz gyakorlata azonban kiemeli a hasonló iskolát követõ pályatársak közül. Kivált a magyar olvasó számára, aki anyanyelvi szerzõi közül az elmúlt évtizedekben csak ritkán akadhatott az ún. tényeken túli világban kutakodó történetíróra, a vezetõk személyiségének szubjektív feldolgozása különösen éber, s valószerû kaland.

* Gaddis legfrissebb tanulmányát Az elnyomás eltörlése címmel közölte az American Interest. Már e platform is szimbolikus: a lapot 2004-ben, a Foreign Affairs véleményvezérmonopóliuma ellen alapította Francis Fukuyama, Walter Russell Mead és Josef Joffe. 3 4

Vö. John Lewis GADDIS: The Rise, Fall and Future of Détente, Foreign Affairs 1983/1984 tél. Michael BESCHLOSS: Look Back in Relief (a review), The New York Times 2006. január 15. (www.nytimes.com/ 2006/01/15/books/review/15beschloss.html?_r=1).

87

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 88

2 0 0 8 | 6

–

R

E

:

C E N S O R

Hasábjain szerzõnk most alternatív epilógust állít ifjabb Bush hagyatékának. A távozó elnököt az 1600 Pennsylvania Avenue ellentmondásos lakói közé sorolja, ám vitába száll egységesen borús megítélésével. A szerzõ rámutat, hogy az amerikai történelem számos elnökének örökségét revideálta az idõ, s tette legalábbis vita tárgyává. A háború utáni rendezés elnökét, Harry Trumant elõbb fõiskolai diplomájának hiánya miatt tartották esélytelennek a Fehér Ház elnyerésére, majd távozásakor alig 26 százalékos népszerûségével, a történelem legrosszabb vezetõjeként emlegették. Dwight Eisenhowert kezdetben egy összetett gondolatsor elõadására is alkalmatlannak hitték, pedig televíziós búcsúüzenetét ma már a történelem nagy beszédei között tartjuk számon. Ronald Reagan választási gyõzelmekor a katonai elit egy könnyûsúlyú színész-politikustól féltette Amerika biztonságát, ma alakjából formázzák a nagy stratéga szobrát. Végül, az ezredforduló elõestéjén aligha hitte bárki sokat látott, hogy Bill Clinton elnökségének emlékét nem az eltávolítását célzó törvényhozási folyamat (impeachment) határozza majd meg. Mégsem így történt. Gaddis benyomása szerint az ellentmondásos elnökök ereje a meglepetésben rejlik.5 A plebejus Truman meglepõen hatékony párost alkotott az elitista Dean Acheson külügyminiszterrel, a szónokként legtöbbször gyenge Eisenhower meglepõen mély stilisztikai vénáról tett tanúbizonyságot írásaiban, a ragadozó Reagan meglepõ sikereket ért el a nukleáris arzenál leszerelése terén. A meglepõ jellemvonások s azok gyakorta döntõ befolyása arra késztetik a történetírót, hogy ne tisztelje mindig az elnökök megítélését uraló közhelyeket. Gaddis tapasztalása szerint George W. Bush meglepetése nem más, mint a történeti érzékenység. A most távozó elnök „több történelmet olvas és több történésszel beszél, mint bármelyik elõdje John F. Kennedy óta” – állítja szerzõnk, aki az elmúlt évekre így emlékezik: „meglepõen sokszor találtam magam az Ovális Irodában történeti szemináriumokon, ahol Bush elnök az éppen hogy csak megjelent Lincolnéletrajzról, és más kötetekrõl kialakult véleményemrõl érdeklõdött, én pedig zavartan igyekeztem kivágni magam”. Gaddis – aki egyebek mellett a mindenkori nagy stratégia (grand strategy) kutatója – álláspontja szerint az Egyesült Államokban Truman elnöksége óta egyetlen elnöki adminisztráció sem öntött formába koherens külpolitikai stratégiát. Eisenhower, Nixon vagy éppen Carter megfogalmazta ugyan saját alapvetéseit, ám egyik sem állta ki az idõ próbáját, és elnökségüket ma inkább elszigetelt tettek, mintsem folytonos, történelmileg is pozicionált irányvonaluk kapcsán emlegetjük. Gaddis szerint Monroe és Truman elnökök stratégiáját három tényezõ emeli ki a kevésbé karakteres hagyatékok közül. Egyrészt az amerikai demokrácia valamely ismert hagyományára építettek; ennek revízióját (vagy annak szükségességét) a nyilvánosságban sikerrel kötötték egy kurrens történelmi helyzethez, végül mindezt egy világos és érthetõ jövõkép kereteire fûzték fel. Az 1823-as Monroe-doktrína a 18. századból már jól ismert kontinentális expanziót állította a sza5 John Lewis GADDIS: Surprise, Security, and the American Experience, Harvard UP, Cambridge (Mass.), 2004; lásd

még Max BOOT: Surprise, Security and the American Experience by John Lewis Gaddis (a review), Commentary 2004. május (www.commentarymagazine.com/viewarticle.cfm/surprise—security—and-the-american-experienceby-john-lewis-gaddis-9758).

88

kommentar2008-6-kesz.qxd

B

12/11/08

Ö S Z Ö R M É N Y I

N

A G Y

11:35 AM

Page 89

G

:

E R G E L Y

J

O H N

L

E W I S

G

A D D I S

M U N K Á S S Á G A

badság és a prosperitás feltételéül. A kínálkozó lehetõség az európai gyarmattartók honi meggyengülése, a britek kapacitásainak csökkenése volt, a jövõkép pedig egy új, szuverén nemzetközi szereplõ létrejöttére vonatkozott. Az 1947-es Truman-doktrína is egy hasonló, klasszikusan amerikai gondolatra épített, mely régóta ellenezte Európa kizárólagos dominanciáját a világpolitikában. A protest-gondolat megújítására alkalmat kínált az öreg kontinens hatalmasai által kirobbantott, féktelen pusztítást okozó újabb világháború, amely megteremtette az igényt és a legitimációt Amerika megerõsödésére. Új vezetõre volt szükség a szabad világ védelmében, Európa helyett és a Szovjetunióval szemben, amikor a moralitás szükségszerûsége – a remény – a Nyugat oldalán áll. Sem a Monroe-, sem a Truman-doktrína nem hozott eredményeket névadó elnökeik nemzedéke számára. Sokkal inkább szolgáltak iránymutatásként: innen indulunk, s erre tartunk – egyetlen mondatba foglalva. New Haven renitens professzora úgy látja, a Bush-doktrína eséllyel pályázik a 21. század elsõ nagy stratégiájának címére (különösen ha Clinton stratégia nélküli kormányzásához hasonlítjuk). „Amerika politikája, hogy keresse és támogassa a demokratikus mozgalmak és intézmények növekedését minden országban és kultúrában, hogy végül véget vessünk az elnyomásnak ezen a világon” – fogalmazott az elnök 2005 januárjában tartott évértékelõje során. A diktatúrák feletti globális gyõzelem Gaddis szerint olyan vízió, amely pártállástól függetlenül meghatározó erõvel bírhat Bush utódainak ciklusaira – válasszanak akár más eszközt, retorikát a cél elõmozdítására. Aki pedig a demokrácia ügyének elõmozdítását közhelyszerû koncepciónak vélné, sohasem feledheti, hogy az ismert rendszerek legjobbika az elmúlt száz évben még sikertelennek bizonyult, amikor az elnyomás terjedésétõl kellett megvédenie polgárait Közép-Európától Latin-Amerikáig, az ENSZ, a Genfi Egyezmény vagy a Helsinki Záróokmány eredményeinek ellenére is. A demokrácia legnagyobb próbatétele, hogy a többséget megszabadítsa a félelemtõl, kétségkívül a jövõben érkezik – és sosem lesz teljesíthetõ egy demokratikus vezetõ nélkül. Egy stratégiai gondolat alapja és súlya független attól, hogy kialakítását helyes vagy helytelen alkalmazás követi – ahogy Bush politikájában is döntõ hibák történtek. Ez azonban Gaddis szerint nem a gondolat, csupán a ciklus sorsát határozza meg. A nagy stratégia nem feltétlenül a legsikeresebbek, de mindenképp a legfontosabbak között biztosít helyet elnökének a történelem oszlopcsarnokában. Biztos távolból, késõbb újra és újra vitára hív, így hosszú távon árnyalttá teszi egy kezdetben még oly egyöntetûen megítélt elnök örökségét.6

* John Lewis Gaddis maga sohasem lépett a keretstratégiákat kiötlõ, aktívan politizáló tanácsadó-történészek sorába. Példaképét mégis közülük választotta: realizmusának csaknem minden sarokpontjából George F. Kennan méltatlanul kevésszer citált munkássága 6

John Lewis GADDIS: Ending Tyranny – The past and future of an idea, The American Interest 2008. szeptember– október (www.the-american-interest.com/ai2/article.cfm?Id=459&MId=21).

89

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

•

Page 90

2 0 0 8 | 6

–

R

E

:

C E N S O R

világlik. A 2005-ben elhunyt történész-diplomata meghatározó érdeme volt, hogy a II. világháború befejezõ szakaszában, a békecél népszerûségével szemben is képviselte az akkor még csupán vélelmezett szovjet fenyegetéssel szembeni, megelõzõ fellépés gondolatát, mielõtt tanácsadóként a bekerítés (containment) s vele a Truman-doktrína ideológusaként folytatta volna. Tekintélyes irományainak, köztük az amerikai diplomáciatörténet legromantikusabb formátumába csomagolt, ún. „hosszú telegram”-nak is kulcsmotívuma, hogy az államok vezetõinek emberi jellemrajza alapján jelzi elõre cselekvésüket, s vele a rá adandó válaszokat is.7 Gaddis, Kennan hivatalos életrajzírója adózik a hírnök bátorságának, de maga az akadémiai politikatudomány magányos tabudöntögetõje marad. Aki angolkertjeként ápolja a realista örökséget, s hidegvérrel ragad tollat egy gyûlölt elnökség „mosdatójaként”. Végül mégis politizál. A vita kedvéért.

Ady Endre 1898-ban a Debreczeni Reggeli Újság szerkesztõségében, Kiss Ferenc felvétele (a képen még Zoltai Lajos fõszerkesztõ, Tar Zoltán riporter, Szini Péter fõmunkatárs, Drumár János színikritikus, Fittler Jenõ krokista, s a kis ablakban egy ismeretlen személy társaságában Fazekas szedõ)

7 A long telegramként emlegetett titkos diplomáciai feljegyzést Kennan 1946-ban, moszkvai állomáshelyérõl küldte az Egyesült Államok külügyminisztériumának, röviddel szolgálati idejének lejárta elõtt. 5300 szavas összefoglalójában Kennan szokatlanul részletes, emocionális nyelvezettõl sem mentes „használati utasítást” közölt az újonnan formálódó szovjet külpolitikához. Meglátásainak vezérmotívumát kevéssé Moszkva eredendõ világhatalmi törekvései, mint inkább Sztálin személyes jellemrajza és az orosz társadalom „vezér-komplexusa” adta. A külpolitikai realizmus, amely addig csupán a geopolitika világos logikáját ismerte, ezzel új, nem kevésbé legitim mélyrétegekbe kalandozott. A pszichoanalitikus Kennan kezdettõl elkerülhetetlennek hitte a hidegháborút, mely álláspontjával évekig kisebbségi létre kárhoztatott – mielõtt a történelem igazolta volna. Vö. FEHÉR Zoltán: George F. Kennan – Egy realista diplomata az amerikai külpolitika alakításában, Kül-Világ 2005/2–3.

90

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 91

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

Karsai László A MAGYAR HOLOKAUSZT-TÖRTÉNETÍRÁSRÓL Válasz Ablonczy Balázsnak, Csíki Tamásnak, Gyáni Gábornak és Novák Attilának* A magyar történettudományban, ezen belül szûkebb szakterületemmel, a holokauszttal kapcsolatban ritkán fordul elõ, hogy történészek vagy „civilek”, esetleg újságírók, közírók, filozófusok vitáznának egymással. Természetesen a holokauszttagadókat nem tekinthetem velünk, szaktörténészekkel vitázóknak, õk egyfajta sajátos politikai pornográfiát mûvelnek, nézeteik, állításaik cáfolata szaktudományos szempontból nem jelent komoly kihívást. A magyarországi holokauszt elõzményeivel, történetével, következményeivel viszonylag – talán – kevesen foglalkozunk. Ritkán fordul elõ, hogy egymással alapvetõ kérdésekben, például a magyarországi antiszemitizmus erejérõl, tömegbefolyásáról, Horthy Miklós és rendszere történelmi felelõsségérõl, vagy a Zsidó Tanácsokról és a cionista ellenállókról vitáznának a szaktörténészek. Nem biztos, hogy ez jó dolog, a tudományos viták segíthetnének az elemzések elmélyítésében, új kutatási területek kimunkálásában. Egy szakmai vita akkor igazán „jó”, ha két olyan történész osztja meg egymással és olvasóikkal akár homlokegyenest eltérõ véleményét, akik az adott szakterület forrásanyagaiban hosszú évekig kutattak, legfrissebb hazai és külföldi szakirodalmát is jól ismerik. Nem sokat lehet várni viszont egy olyan vitától, ahol az egyik vitázónak csak rendkívül határozott véleménye van, de nem ismeri sem az adott téma forrásait, sem szakirodalmát. Ráadásul fontos tényeket, információkat elhallgat, vagy azért, mert nem is ismeri ezeket, vagy azért, mert valóban teljesen járatlan választott témájában. Ezért is lepett meg, hogy éppen Gyáni Gábor, 19–20. századi társadalomtörténettel, valamint történelemelméleti kérdésekkel foglalkozó kollégám veselkedett neki a magyar holokauszt-történetírás historiográfiai feldolgozásának. Cikke elolvasása után még kevésbé értem, ki vagy kik és miért pont õt kérte (kérték) fel e téma feldolgozására. Mint azt az alábbiakban részletesen bizonyítani szeretném, Gyáni zömmel olyasmiket hány a szemünkre, amiket nem írt volna le, ha nem csak bírálná, hanem el is olvasná munkáinkat. Négy szerzõ három írása foglalkozik a Kommentár 2008/3. számában a magyar(országi) holokauszt, illetve általában a holokauszt és még általánosabban a történetírás egyes (történet)filozófiai kérdéseivel. Közülük Novák Attila szûkebb „céhünk”, a holokauszttal is, ezen belül a cionista ellenállás egyes kérdéseivel foglalkozó történész. Csíki Tamás eddig, Gyánihoz hasonlóan, a 19. századi gazdaság- és társadalomtörténet kutatója volt. Ablonczy Balázs Teleki-életrajzában olyan óvatosan próbálta meg a penetránsan antiszemita politikus zsidópolitikáját tárgyalni, hogy az már-már *

A szerzõ kifejezett kérésére írását csonkítás nélkül közöljük. A szerk.

91

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 92

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

az apologetika határát súrolja. Gyáni önmagát cikkében kétszer, hangsúlyosan a kérdéskör nem szakértõjének nevezi. Ez utóbbi – többek között – azáltal is igazolást nyer, hogy Gyáni leírja: „nem sokkal a varsói felkelés elõtt tört ki a varsói gettólázadás”. Csak a II. világháború eseménytörténetét Gyánihoz hasonlóan kevéssé ismerõk számára szeretném rögzíteni: 1943. április 19-én tört ki a varsói gettólázadás, a varsói felkelés pedig 1944. augusztus 1-jén. Nem hiszem, hogy a hat (6) évig tartó világháborúban egy közel tizenhat (16) hónapos intervallumot lehetne a „nem sokkal elõtte” szavakkal jellemezni. Kezdjük Ablonczy Balázs és Novák Attila „tizenkét állításával”. Számomra nem világos, hogy mit is akartak tulajdonképpen ezekkel az „állításokkal”. Lehetséges, hogy nem ez volt a szerzõk szándéka, de nagyon úgy tûnik, mintha két ember, egy zsidó lapnál dolgozó és egy mérsékelt-konzervatív folyóirat fõszerkesztõje, leült volna, hogy egy baráti, elvtársi megbeszélésen tisztázza, és iránymutató szándékkal közzétegye újnak még végtelen jóindulattal sem nevezhetõ gondolatait a holokausztról. Különösen két történész részérõl furcsa, sõt visszatetszõ ilyesfajta szentenciák leszögezése. Tulajdonképpen csak tizenegy, meglehetõsen közhelyesen hangzó „állításról” van szó, melyekkel nehéz vitatkozni, annyira triviálisak és magától értetõdõek. Azért csak 11-rõl, mert a 11. és 12. pont azonos témáról szól, csak a sorszámuk különbözõ. Meglepett, hogy Novák Attila ebben az állítássorozatban éppen a cionista ellenállókra nem juttatott külön sorszámot és legalább egy sort. A 7. pontot hiányosnak érzem: nem csak a magyar társadalom jelentõs részének közönyérõl volt szó például 1944-ben, hanem nem kis hányadának zsákmányszerzõ mohóságáról, vad antiszemitizmusáról, aktív részvételérõl a zsidók üldözésében (gondoljunk csak az 1944-es feljelentõ levelek áradatára!), kirablásában és deportálásában. Érdemes lett volna egy külön pontban kitérni a történelmi keresztény és keresztyén egyházak, vagy az írók, költõk felelõsségére, az antijudaista és antiszemita propaganda közötti azonosságokra és különbségekre is. Csíki Tamástól most megtanultam, hogy a „narratíva” nem más, mint visszaemlékezés, bár lehetséges, hogy Gyáni Gábor Csíki eme definícióját nem tartja majd elég pontosnak. Csíki igen kritikus az eddigi magyar holokauszt-szakirodalommal kapcsolatban, ugyanakkor számomra nem teljesen érthetõ, hogy miért egy földrajzi enciklopédián kéri számon, hogy „csak” a „mi és a hogyan történt” típusú kérdésekre próbáltak meg szerzõi (közöttük õ maga is) választ adni, és nem volt céljuk (tegyük hozzá: nem is lehetett) a „miért történt”-re is válaszolni. Csíki egyébként következetesen „izraelitáknak” nevezi szócikkeiben a zsidókat. Ez a szóhasználat a holokauszt történetének teljes meg nem értését mutatja. Ha csak az izraelita vallásúakat üldözték, deportálták, gyilkolták volna halomra, az „csak” egyfajta modern vallásháború lett volna. A nácik (és cinkosaik) rasszista ideológiájából „logikusan” következett a faji irtóháború, vagyis a holokauszt. Téved Csíki akkor is, amikor pusztán a II. világháborúnak tulajdonítja az „erkölcsi és közösségi normák” felbomlasztását. Mint közismert, Magyarországon hosszú évtizedekre visszanyúló hagyományai voltak a „modern”, rasszista antiszemitizmusnak is már 1939 elõtt. 1938-tól, a diszkriminatív törvényhozástól szokhatták meg az emberek, hogy nemcsak munkával, vállalkozással, tanulással lehet egzisztenciához, vagyonhoz jutni, hanem úgy is, hogy szomszédja felmenõit kikutatja, 92

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 93

A R S A I

L

Á S Z L Ó

állásából, üzletébõl kidobatja, házát, gyárát, földjét kiigényli és állami segítséggel igénybe veszi.1 Csíki szerint „kutatóink forráshasználati gyakorlata” is alapvetõen hibás, hiszen a „tények rekonstruálására alkalmasnak vélt eredeti dokumentumokat preferálja”. Véleménye szerint ezek a kutatók (sietek jelezni, hogy magamat is büszkén sorolom közéjük) kevéssé mérlegelik, hogy közigazgatási iratokból és a rendvédelem irataiból2 nemcsak a diszkriminatív intézkedések sorozatáról, hanem a zsidósággal szembeni hatalomgyakorlás metódusairól is képet kaphatnánk. Nagyon örültem volna, ha egyetlen egy olyan tanulmányt vagy cikket is megjelölt volna Csíki, amelybõl erre a következtetésre jutott. Nemcsak úgy véljük, hanem valóban alkalmasak például a közigazgatási iratok a „tények rekonstruálására”. Mi, akik hosszú évek, sõt évtizedek óta kutatunk a hazai és külföldi levéltárakban, bizony észrevettünk sok mindent ezekben az iratokban. Például azt, hogy kik, hol, mikor és fõleg hogyan szervezték meg 1944-ben a gettókat és gyûjtõtáborokat Magyarországon. Különösen érdekes azt feltérképezni, hol nem szerveztek (például Hódmezõvásárhelyen) gettót, (és miért nem…), hol csak külön, de nem zárt városrészben, meglehetõsen jó körülmények közé tömörítették a zsidókat. Ugyanakkor voltak közigazgatási vezetõk, akik brutális hatékonysággal embertelen körülmények közé zsúfolták zsidó polgártársaikat.3 Tudósítanak forrásaink arról is, kik voltak e gettók rabjai, hogyan éltek, mit ettek, mikor, hogyan deportálták õket stb. 1944-ben volt, ahol pályázni lehetett az öt holdon aluli zsidó birtokokra. Érdekes tanulságokat lehet levonni abból, kik, milyen érvekkel, mire hivatkozva pályáztak. Nemcsak az elnyomó apparátus mûködésérõl szólnak az eredeti iratok, a levéltári források, hanem az egyes emberek, embercsoportok mindennapjairól, örömeirõl, bánatairól, törekvéseirõl is. A választójogosultság igazolásához benyújtott eredeti származási okmányok, kérvények némelyike valóságos családregényt tartalmaz. A segélykérvényekbõl a Horthy-korszak szegényeinek mai szemmel nézve néha elborzasztó nyomoráról is plasztikus képet kaphatunk. Somogyban például a helyi illetékesek egy része úgy vélte, hogy minden cigány megbízhatatlan, tehát nem lehet vándoripari engedélyt adni nekik. Az alispán tömör leiratában közölte, hogy konkrét bûncselekmény hiányában ezen az alapon az iparengedély kiadását nem lehet megtagadni. Nem feledkezhetünk meg a feljelentõ levelekrõl, a csendõri nyomozati jelentésekrõl sem. Feljelentik a zsidóbarátokat és a zsidóktól vásárlókat, a korrupt hivatalnokokat is. Bizonyára mindezzel Csíki is tisztában van, de számomra nem teljesen világos okokból régi, kedves tanítványomat, Csõsz Lászlót pécézte ki magának, aki nemcsak az ereErrõl részletesen lásd BIBÓ István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után [1948] = UÕ.: Válogatott tanulmányok, II., szerk. Huszár Tibor, Magvetõ, Budapest, 1986, 569–809, különösen 632–633.2 Csíki tévesen a „rendvédelem” alatt tünteti fel a fõispánokat, akiknek sem a rendõrség, sem a csendõrség felett nem volt intézkedési joguk. Csíki téved, nem lehet „rendvédelmi közegeknek” tekinteni az alispánokat és fõszolgabírókat, õk viszont adott esetben rendelkeztek a helyi csendõri erõk felett. 3 Az 1944-es gettókról érdekes és rendkívül informatív napi jelentéseket küldtek a Központi Zsidó Tanácsnak az egyes gettókból. Ezeket lásd Frojimovics Kinga és Molnár Judit szerkesztésében: MAKOR (Magyar Zsidó Levéltári Füzetek) 2002/5., 50–148. 1

93

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 94

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

deti levéltári forrásokat tárta fel, hanem a Szolnok vármegyei lapokat és a témájába vágó DEGOB-jegyzõkönyveket,4 memoárokat is átnézte. Ha nem bírálatnak szánta volna, a magam részérõl dicséretnek venném, hogy megjegyzi: utóbbi kettõt Csõsz a levéltári források alapján bizonyított tények alátámasztására, illusztrálására használta. Tanulmánya további részében Csíki bemutatja, hogy ehelyett, tehát az elsõdleges levéltári források feltárása és a visszaemlékezések feldolgozása helyett mit kellett volna tenni. Többek között néhány, nagyon töredékes visszaemlékezést idéz, hangsúlyozottan azzal a céllal, hogy igazolja, ahány ember, annyi múlt, nem is kell törekedni a tények rekonstruálására. Bevallom, engem próbálkozása nem gyõzött meg. Elõször is a kassai holokausztról közöl egy sor tényt, megállapítja például, hogy a helyi polgármester, Pohl Sándor Endre László gödöllõi5 alárendeltje és elvbarátja volt. Pontosabb megfogalmazásban: Pohl kifejezetten jó barátja volt az ország egyik leghírhedtebb antiszemitájának, aki 1944-ben belügyi államtitkárként lelkesen szervezte Magyarország „zsidótlanítását”. Pohlról ezek után Görög Artúrtól, a kassai Zsidó Tanács egyik tagjától megtudjuk, hogy õ is a város vezetésében a „tisztes antiszemitákhoz” tartozott. Az ellentmondást fel kellett volna oldani: vagy Endre szívbéli jó barátja valaki, tehát „zsidófaló” antiszemita, vagy „tisztes antiszemita”. Csíki azt állítja, hogy az 1960-as években Görög csak az emlékeire hagyatkozva írta meg emlékiratait, mint a lábjegyzetekbõl kiderül, Izraelben. Ahol, ha Csíki állításának hitelt adunk, még közel húsz évvel a holokauszt után sem olvasott soha, egyetlen sort sem a vészkorszakról, egyetlen rokonával, ismerõsével, barátjával sem beszélt arról, mit éltek õk át. Nem hatott emlékeire a Kasztner- vagy az Eichmann-per sem. Nehezen hihetõ, sõt nyugodtan nevezhetjük ezt hihetetlennek. Csíkinek is rendelkezésére állt volna Pohl Sándor és kollégái, például Csatáry Lászlónak, a kassai gyûjtõtábor szadista parancsnokának népbírósági pere. Átnézhette volna az 1944-es, igen gazdag kassai levéltári anyagot is, de nem tette, csak megpróbálta elemezni Görög „narratívájának” egy töredékét. Vállalkozása nem járt sikerrel. Az olvasó nem jár jobban a másik „narratíva” elemzésével sem. Csíkitõl csak azt nem tudjuk meg, hogy pontosan mikor írta le emlékeit Offner Róbert, mi volt ekkor a foglalkozása, miért látta szükségesnek emlékeit leírni Nagymáthé Béla. Abaújszántó református lelkésze visszaemlékezését Csíki mint annak példáját idézi, hogy a történetíró a kulturális emlékezet „megalkotója”. Elõször is egy visszaemlékezõ még nem „történetíró”. Csak abban az esetben tekinthetõ annak, ha (forrás)kritika nélkül elfogadjuk, hogy minden valóban úgy történt, ahogy az emlékeiben él. Nagymáthé Béla visszaemlékezésében viszont hemzsegnek a hihetetlen, valószerûtlen epizódok. Hozzá négy zsidó munkaszolgálatos szaladt 1943 pünkösdjének elsõ napján, hogy századparancsnokuk egyszerre kétszázukat akarja kiköttetni, mert nem akarják megenni a nem kóser ebédet. Ezek szerint itt egy ortodox, vallásos zsidó századról van szó, és szadista parancsnokuk gyakorlatilag a század minden egyes tagját ki akarta köttetni. Nem értem, hogy ha vallá4 Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság. A 1944–1946 folyamán felvett mintegy 3800 jegyzõkönyv szkennelt változatát lásd: www.degob.hu. 5 Csíki újabb apróbb tévedése: 1938–1939-ben, Pest megyei alispánként is fõnöke volt Endre alispán Pohlnak.

94

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 95

A R S A I

L

Á S Z L Ó

sos zsidókról van szó, õket miért éppen pünkösdkor háborította fel, hogy megint egyszer nem kóser ételt tettek eléjük. A m. kir. honvédségben még tömeges parancsmegtagadás esetén sem volt szokás egy egész század minden egyes tagját megbüntetni. Még hihetetlenebb, hogy ezek az ortodox zsidók vasárnaponként a református templomba jártak. Természetesen fel lehetett volna dolgozni, használni ezt a visszaemlékezést is, ha elõbb komoly levéltári kutatómunkát végzett volna Csíki, megpróbálta volna más visszaemlékezésekkel is összevetni Nagymáthé Béla „narratíváját”. Gyáni Gábor írása egyszerre volt elgondolkodtató és lehangoló. Elgondolkodtató azért, mert Gyáni súlyos kritikai megállapításokat tesz a magyarországi holokauszttal foglalkozó történészek egy részérõl. Lehangoló, mert alapvetõen elfogult, ráadásul, mint bevezetõmben említettem, a holokauszt hazai és nemzetközi szakirodalmában járatlan szerzõ írásáról van szó. Már Gyáni bevezetõjében is csak úgy sorjáznak a téves és megtévesztõ állítások. Gyáni szerint 1984-ben Budapesten nagyszabású konferenciát szerveztek a magyar holokauszt negyvenedik évfordulója alkalmából. Õ sem volt ott, én viszont résztvevõktõl6 tudom, hogy munkahelye, az MTA Történettudományi Intézete kicsiny tanácstermében kényelmesen elfért az a néhány magyar és izraeli történész, aki ezen a baráti eszmecserén részt vett. Nem tudom, Gyáni milyen „számottevõ publikációkról” tud, melyek e konferencia után megjelentek. Biztosan nem a História karcsú 1984-es évkönyvére gondolt, amelynek rövid cikkei közül valóban néhány a holokausztról (is) szól. Téved Gyáni akkor is, amikor debreceni tanárát, mesterét, Ránki Györgyöt olyan történésznek próbálja meg beállítani, aki élénk kapcsolatot tartott a holokauszt-történetírás akkor kurrens nemzetközi áramlataival. Ránki György soha nem végzett elmélyült levéltári kutatásokat a magyar holokauszt témakörében, nem tartott elõadást egyetlen nemzetközi holokausztkonferencián sem, e tárgykörben alig néhány cikket publikált. Személyes barátság fûzte õt R. L. Brahamhez, de ezt rajta kívül nagyon sok magyar történész elmondhatta, elmondhatja magáról. Viszont illett volna megemlíteni, hogy Ránki György mint az MTA TTI igazgatója a Soros Alapítvány segítségével kicsiny holokauszt- és zsidó történeti kutatócsoportot szervezett a ’80-as évek közepén. Ennek olyan neves (és akkoriban természetesen munkanélküli) ellenzéki tagjai is voltak, mint Bence György és Kovács M. Mária.7 Utóbbi angol nyelven is megjelent monográfiáját8 éppen úgy említés nélkül hagyja Gyáni, mint Szita Szabolcs magyar, német és héber nyelvû monográfiáit is. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy Schmidt Máriának, Ránki György tanítványának is jelentek meg tanulmányai még a nyolcvanas években, többek között a Gyáni által valószínûleg ritkán lapozgatott Yad Vashem Studiesban is.9 Ha 6 Asher Cohen, Karsai Elek. 7 A csoport tagja volt még Stark Tamás, Schmidt Mária, Varga László és e sorok írója. 8 KOVÁCS M. Mária: Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus. A magyar orvosi, ügyvédi és mérnöki kar politikája 1867 és

1945. között, Helikon, Budapest, 2001. Angolul: Liberal Professions and Illiberal Politics. Hungary from the Habsburgs to the Holocaust, Oxford UP, London, 1994. 9 Maria SCHMIDT: Provincial Police reports: new insights into Hungarian Jewish History 1941–1944, Yad Vashem Studies 19. (1988).

95

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 96

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

már Gyáni a magyar holokauszttörténészek munkásságát akarta áttekinteni, Stark Tamás munkáival is foglalkoznia kellett volna.10 Gyáni kemény szavakkal ostorozza az 1994-es budapesti, valóban nagy és nemzetközi történészkonferencia anyagát publikálókat azért, mert az elõadások egy részét csak magyarul tették közzé. Megkérdezhette volna a kötet egyik szerkesztõjét, munkahelyi kollégáját, Pók Attilát ennek elsõsorban anyagi okairól. Talán említést érdemelt volna, hogy 1994-ben Budapest mellett Jeruzsálemben, Londonban és Washingtonban is rendeztek nemzetközi történészkonferenciát magyar történészek részvételével is a magyar holokausztról, az ezeken elhangzott elõadásokat pedig angolul is közzétették.11 Nem tud Gyáni arról sem, hogy 2002-ben Braham professzor 80. születésnapja tiszteletére vaskos ünnepi kötet jelent meg, melyben csak úgy sorjáznak az angol nyelvû tanulmányok is.12 Gyáni nem említi a 2004-es budapesti nemzetközi történészkonferenciát sem, melyen amerikai, kanadai, izraeli, olaszországi, németországi, lengyelországi és romániai történészek is részt vettek. Kilenc szekcióban 52 elõadás hangzott el, melyek döntõ többségét (sajnos három elõadó, Radu Ioanid, Majsai Tamás, Bence György és Varga László végül nem adta le elõadása szerkesztett változatát) már 2005-ben magyarul és angolul is publikálták.13 Nem is merek arra gondolni, hogy Gyáni azért nem említette ezt a bilingvis kiadványt, mert egyik fõ állításának erejét, mely szerint „mi”, a magyar holokauszttal foglalkozó történészek nem publikálunk angolul, gyengítette volna. Sokkal valószínûbbnek tûnik, hogy Gyáni sem arról nem tud, hogy 2004 tavaszán Washingtonban is többnapos nemzetközi történészkonferenciát szerveztek az USHMM-ben a magyar holokausztról, sem arról, hogy a budapesti konferencia anyaga angolul is megjelent. Gyáni egy historiográfiai kézikönyv egyik szerzõjének egyik idézete alapján jut arra a következtetésre, hogy még „mutatóba sem akad olyan mai magyar holokauszttörténész, aki képes lenne felkelteni maga iránt a téma határainkon kívüli kutatóinak figyelmét, akinek tudnának a kutatásairól és idéznék az eredményeit”. Hivatkozási alapnak ez csekély. Ráadásul Gyáni, módszertani és elvi szempontból is erõsen vitatható módon, eltitkolja az olvasók elõl, hogy egyik kedvence, Tim Cole budapesti gettótörténeti monográfiájában sûrûn idézi magyar történészek, közöttük tanítványaim könyveit, tanulmányait, cikkeit. Cole felfigyelt még Berkes Tímea egyik 1994-es tanulmányára is. Õt azért említem meg külön, mert Gyáni is tudja, hogy Berkes tanítványom volt, meg is említi egy megvetõ lábjegyzet kíséretében egy másik, szintén kitûnõ tanulmányát. Gyáni, hogy ne csak tanítványaimról írjak, természetesen nem említi meg, hogy Cole 10 Tamas STARK: Hungarian Jews During the Holocaust and After the Second World War, 1939–1949, Boulder – Columbia UP East European Monographs, New York, 2000. 11 The Nazis’ Last Victims, szerk. Randolph L. Braham – Scott Miller, USHMM – Wayne State UP, Washington D. C. – Detroit, 1998. 12 Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80. születésnapjára, szerk. Karsai László – Molnár Judit, MAZSIHISZ, Budapest, 2002. 13 The Holocaust in Hungary. A European Perspective, szerk. Judit Molnár, Balassi, Budapest, 2005.

96

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 97

A R S A I

L

Á S Z L Ó

nagyon sûrûn idézi A zsidó Budapest címû kétkötetes munkát14 (elmulasztva hozzátenni, hogy ez is megjelent angolul is…), éppen úgy, mint Erõs Ferenc, Fejes Judit, Majsai Tamás és más magyar történészek Gyáni által szintén méltánytalanul nem említett tanulmányait. Gyáni figyelemre sem méltatja vidéki kollégáink holokauszt tárgyú munkásságát. Tyekvicska Árpád és munkatársai (Salgótarján), Nagy Ferenc és kollégái (Nyíregyháza), Németh László és Paksy Zoltán (Zalaegerszeg) komoly, nagyon értékes köteteket publikáltak az elmúlt években.15 Gyáni szerint a „témában jártas magyar történészek nem publikálnak idegen (lényegében angol) nyelven”. A valóság azonban az, ha Gyáni nem is tud róla, hogy igenis publikálunk mi angolul (is), és ami ebbõl logikusan következik, nem is olvasta ezeket a munkáinkat. Provincializmussal vádol minket Gyáni, amit annál is könnyebben megtehet, mert nem tudja, hogy az elmúlt évtizedben egyetlen egy átfogó holokauszt tárgyú monográfia jelent meg a világon, ráadásul magyar történész tollából.16 Gyáni ugyan tud errõl a monográfiáról, de azt nem olvasta. Gyáni azt sem tudja, hogy például a (nyugat)németországi holokauszttörténészekkel kapcsolatos egyik kritika az, hogy meglehetõsen provinciálisak, csak elenyészõ mértékben hasznosítják mûveikben a más nyelveken, például angolul megjelent szakirodalmat vagy forráskiadványokat. Franciaországi, amerikai vagy izraeli kollégáik mûveit csak akkor olvassák el, ha azokat lefordítják németre. Például Martin Broszat Romániáról és Lengyelországról szóló munkáiban alig használ román vagy lengyel szakirodalmat. Vannak a belgiumi német megszállási politikáról szóló könyvek, amelyekben nincs francia vagy flamand szakirodalmi hivatkozás. Nincs olyan német történész, aki 1945 óta átfogó holokauszttörténet megírására vállalkozott volna. Izraeli történész tollából egyetlenegy átfogó holokauszttörténet jelent meg az elmúlt hatvan év során, de nem akadt olyan lengyel, orosz vagy francia történész, aki ilyen munka megírására vállalkozott volna az elmúlt fél évszázadban. Alig akad franciaországi holokauszttörténész, akinek munkáit lefordították volna angolra, héberre vagy németre. Ha ez nagyritkán megtörtént, munkáik zöme csekély figyelmet keltett, ami annál is inkább sajnálatos, mert Philip Burrin és kollégáik kitûnõ elemzéseket publikáltak az elmúlt évtizedekben.17 Mivel Gyáni nem ismeri munkáinkat, így könnyû kijelentenie, hogy feltûnõ közönyt mutatunk a holokauszt nemzetközi kutatását irányító paradigmák és magyarázó modellek iránt. Csak tanítványaim legszûkebb körére szorítkozva: Molnár Juditnak 2002 óta öt tanulmánya jelent meg angolul, ezek közül kettõ héberül is, egy pedig németül. 1997 óta hosszú hónapokat töltött kutatói ösztöndíjjal Jeruzsálemben a Yad Vashemben, E munka egyik szerzõje, Frojimovics Kinga jelenleg a Yad Vashem Archives magyar részlegének igazgatója, egy rövid ideig szintén tanítványom volt. 15 SZEDERJESI Cecília – TYEKVICSKA Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról, Studium Libra – Nógrád Megyei Levéltár, Balassagyarmat–Salgótarján, 2006; A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés, szerk. Nagy Ferenc, Nyíregyháza, 2004; Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919–1945, szerk. Németh László – Paksy Zoltán, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2004. 16 KARSAI László: Holokauszt, Pannonica, Budapest, 2001. 17 Errõl részletesen lásd Dan MICHMAN: One Theme, Multiple Voices. Language and Culture in Holocaust Research = Festschrift in honour of Yehuda Bauer and Israel Gutman, Jerusalem, 2001, 357–388. 14

97

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 98

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

Washingtonban, a United States Holocaust Memorial Museumban (USHMM) és New Yorkban a City University of New York holokauszt-központjában (Braham professzor meghívására) és a Columbia Universityn. Csaknem egytucatnyi hazai nemzetközi és külföldi nemzetközi történészkonferencián tartott elõadást az elmúlt évtizedben. Kádár Gábor és Vági Zoltán Self-Financing Genocide címû könyvét (CEU Press, Budapest – New York) 2004-es megjelenése óta külföldön is igen sokan recenzálták, idézték. Tanulmányaik közül kettõ angolul, egy németül jelent meg az elmúlt négy évben. Mind Kádár Gábor, mind Vági Zoltán 1999 óta hosszú hónapokat töltött, többször is Jeruzsálemben a Yad Vashem, Washingtonban az USHMM tudományos kutatói ösztöndíjasaként. Mind a ketten tucatnyi hazai nemzetközi és külföldi nemzetközi tudományos konferencián tartottak elõadást az elmúlt jó fél évtizedben. Csõsz Lászlónak egy német és egy angol nyelvû tanulmánya jelent meg eddig (a szerzõtõl származó információ szerint két másik megjelenés elõtt áll). 2000 óta kilenc külföldi nemzetközi és négy hazai nemzetközi konferencián tartott elõadást. Végül magamról: 20 tanulmányom jelent meg 1991 óta idegen nyelven. Tizenkettõ angolul (kettõ közülük héberül is), három franciául, kettõ németül, egy románul. 24 hazai nemzetközi és nemzetközi konferencián tartottam elõadást, többek között Tel Avivban, Haifán, Jeruzsálemben, Párizsban, Berlinben, Londonban, Washington D. C.-ben, New Yorkban, Los Angelesben, Seattle-ben. Az Európa Tanács strasbourgi fõépületének nagyelõadójában 1998. február 5-én és 6-án rendezett nemzetközi konferencián a holokauszttal kapcsolatos európai levéltári kutatási lehetõségekrõl, törvényekrõl és jogszabályokról én tartottam a fõreferátumot. E nemzetközi konferencián résztvevõknek is köszönhetõ, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt Bad Arolseni irattárának anyaga nemrégiben kutathatóvá vált.18 2004 tavaszán a párizsi Musée Jean Moulinben másik kedves volt tanítványommal, Toronyi Zsuzsával, a Magyar Zsidó Múzeum vezetõjével magyar holokauszttörténeti idõszaki kiállítást szerveztünk a francia Shoa Fondation megbízásából. Rövid nyitva tartása idején, 2004. május 4-tõl június 6-ig csaknem tízezer érdeklõdõ kereste fel kiállításunkat. Hosszú hónapokat töltöttem kutatói ösztöndíjakkal Jeruzsálemben, Zürichben és Bernben, Rómában és Washingtonban, Párizsban és New Yorkban. Nehezen tudom mással, mint az alapvetõ információk hiányával magyarázni Gyáni azon megjegyzését, hogy munkatársaimmal „nem kapcsolódunk megfelelõ mértékben a [holokauszt]tudomány nemzetközi intézményi rendjéhez”. Õ is tudja, hogy 1994 óta vezetem a Yad Vashem Archives Magyarországi Kutatócsoportját. Tanítványaimmal, munkatársaimmal szisztematikus kutatómunkával feltártuk és számítógépes adatbázisban rögzítettük, majd mikrofilmre vet(et)tük a magyarországi levéltárak többségében a zsidó és cigány holokauszttal kapcsolatban 1938–1946 között keletkezett iratanyagot. Ez több százezer pagina, zömmel nem ismert, nem publikált eredeti forrást jelent. Munkakapcsolatban Conservation et ouverture aux chercheurs des archives des camps de concentration et du génocide: étude particuliére du SIR d’Arolsen. Actes du Symposium International. Fédération Nationale des Déportés et Internés Resistants et Patriotes, Paris, 1999. Elõadásom címe: Inventaire, conservation et consultation des archives des camps de concentration et du genocide: législation nationales, pratique du SIR d’Arolsen et expérience d’autres institutions, 47–58.

18

98

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 99

A R S A I

L

Á S Z L Ó

állunk nemcsak a Yad Vashem vezetõ történészeivel, oktatási szakembereivel, hanem a washingtoni USHMM és a párizsi Shoa Fondation szakértõivel is. Lehetséges, hogy minderrõl Gyáni nem tud, de fölmerül a kérdés: ha ennyi mindent nem tud, miért ír magabiztosan olyasmirõl, amivel kapcsolatban alapvetõ ismeretei sincsenek? Gyáninak nagyon fontos a történelmi emlékezet, és annak nemcsak történészek által, írásmûveikben rögzített változata, hanem „tárgyiasult” formái is. Tökéletesen igaza van, a múzeumok, mûemlékek, emlékmûvek stb. éppen úgy az emlékezet helyei, õrzõi, mint a könyvek, tanulmányok. Neki igazán illett volna megemlítenie, hogy Kádár Gábor és Vági Zoltán írta az Auschwitzi Tábori Múzeum 18-as számú barakkjában 2004 óta látható állandó kiállítás forgatókönyvét, melynek szakmai lektorai között ott volt Molnár Judit és e sorok írója is. Molnár Judit volt a Gyáni által valószínûleg eddig még fel nem keresett Páva utcai elsõ, magyar, állandó holokauszt-kiállítás programirodájának vezetõje. E kiállítás forgatókönyvét szintén Kádár Gábor és Vági Zoltán írta, jómagam történész szakértõként sokat dolgoztam ezen a kiállításon. Gyáni felfigyelhetett volna a BIPOLAR német–magyar kulturális program keretében megszervezett „Botlatókõ”-programra is. Ennek során 2007–2008 folyamán Nyíregyházától Sopronig csaknem száz emlékkövet tett le Günther Demnig német alkotómûvész a holokauszt idején meggyilkolt zsidók és cigányok utolsó lakóhelye elõtt a járdába. 2007–2008-ban a Fõvárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány gimnáziumok számára kiírt pályázattal és komoly pénzösszeggel segítette ezen akció folytatását. Jómagam mint a BIPOLAR szakmai zsûrijének tagja elõadásokkal, a beérkezett életrajzok ellenõrzésével segítettem a fõvárosi diákok munkáját. Nem tudom mással, mint az alapvetõ információk, tények nem ismeretével magyarázni Gyáni Gábor azon állítását is, hogy a magyarországi holokausztkutatók nem tekintik különösebben fontosnak a nemzetközi történetírói diskurzus figyelemmel kísérését. A még ma is fiatalnak tekinthetõ Csõsz László egyik, még az 1990-es évek végén írott munkáját ma már szerzõje is másként írná meg, de egyetlenegy tanulmány alapján ilyen messzemenõ következtetésekre jutni meglehetõsen vitatható. Gyáni magabiztossága felületes olvasási módszerrel párosul. Õ úgy tudja, hogy Kádár Gábor és Vági Zoltán Götz Aly és Christian Gerlach könyvérõl írt recenziót, holott a valóságban csak e munka egyetlenegy fejezetérõl mondtak – igaz, igen lesújtó – véleményt. Gyáni figyelmét elkerülte az is, hogy Az utolsó fejezetrõl jómagam is írtam recenziót, utóbbi angol és héber nyelvû változatát a Yad Vashem Studies a tanulmányok rovatban közölte.19 Ide tartozik, hogy Gyáni nem értette meg (Kovács Andrással ellentétben), hogy Varga Lászlóval az Élet és Irodalomban nem arról és nem azon vitáztunk, hogy a németek megelégedtek-e volna 50 000 vagy 100 000 magyar zsidóval, vagy sem. Varga, átvéve Aly és Gerlach döntõen félrefordított magyar dokumentumokra, például félreértett minisztertanácsi jegyzõkönyvekre alapozott tézisét, azt állította, hogy a maLászló KARSAI: The Last Chapter of the Holocaust, Yad Vashem Studies 34. (2006), 293–329. Gyáni figyelmét az is elkerülte, hogy a könyvrõl egy évvel korábban magyarul is közzétettem bírálatomat (A holokauszt utolsó fejezete, Beszélõ 2005/10., 74–91). 19

99

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 100

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

gyar hatóságok szinte rákényszerítették a németeket arra, hogy az összes magyar zsidót „átvegyék” tõlük. Jómagam azon az állásponton voltam ebben a vitában, hogy a németek már eleve azzal a szándékkal jöttek Magyarországra, hogy annyi zsidót deportál(tat)nak, amennyit csak tudnak. Ahogy azt Kovács András szellemesen megfogalmazta: a magyar zsidó holokausztot 1944 elõtt úgy lehetett volna elkerülni, ha lelkesebben kollaborálunk a németekkel, nem provokáljuk ki hazánk megszállását. Az áldozatok számát pedig úgy lehetett volna (talán) csökkenteni, ha 1944. március 19. után kevésbé lelkesen kollaborálunk. Súlyos történeti, politikai és morális kérdésekrõl van itt szó, nagy kár, hogy Gyáni mindebbõl semmit sem értett meg. Ha Horthy Miklós kormányzó, Sztójay Döme miniszterelnök és kormánya kvázi elébe megy a németek ki sem mondott kívánságainak, ha õk kezdeményezik a magyar(országi) zsidók deportálását, akkor politikai és erkölcsi felelõsségük sokkal nagyobb. A Horthy–Sztójay-kormányra nem nagyon kellett nyomást gyakorolniuk a németeknek. Ernst Kaltenbrunner, a Birodalmi Biztonsági Fõhivatal (RSHA) vezetõje a még alig kinevezett miniszterelnöknek, Sztójay Dömének világosan tudtára adta: a magyarországi zsidókérdés gyökeres, alapos rendezését óhajtják. Ötven- vagy százezer magyar zsidóért nem jött volna Magyarországra maga a deportálások (nagy)mestere, Adolf Eichmann, és a zsidókérdés „végsõ megoldása” során 1944-ig Európa számos országában nagy tapasztalatokra szert tett szakértõinek válogatott csapata. A Sztójay-kormány bûne az volt, hogy „csak” lelkesen engedelmeskedett a német kívánságoknak, parancsoknak, és boldogan állította a csendõrséget és a rendõrséget, a hivatalnokokat, orvosokat és bábákat, a vasutasokat és mérnököket a magyar zsidók megbélyegzése, kifosztása, gettókba, gyûjtõtáborokba kényszerítése, végül deportálása szolgálatába. De nem õk kényszerítették a németekre a magyar zsidókat. Gyáni úgy tudja, „ritkán tapasztalni”, hogy a holokausztot kutató történészek komolyan érdeklõdnének az áldozatok naplói, visszaemlékezései vagy például filmeken is rögzített emlékei iránt. Szerinte nem akadt még magyar történész, aki vette volna a fáradságot, hogy elemezze ezt az újkeletû memoár- és kvázi-naplóanyagot. Ha kezébe vette volna Holokauszt címû könyvemet, észre vehette volna, hogy abban részletesen idézem, ismertetem többek között Wladyslaw Bartoszewski, Tadeusz Borowski, Margaret Buber-Neumann, Adam Czerniakow, Anne Frank, Gács Teri, Garai András Júda, Richard Glazar, Chaim Kaplan, Wieslaw Kielar, Raymond-Raoul Lambert, Hermann Langbein, Primo Levi, Munkácsi Ernõ, Calel Perechodnik, Jankel Wiernik, Samuel Willenberg és Yitzhak Zuckerman naplóit, visszaemlékezéseit, írásait. A Spielberg-féle Shoah Alapítvány20 digitalizált archívumában eddig valóban nem kutattam, de ennek komoly anyagi okai voltak és vannak. Gyáni talán nem tudja, hogy az alapítvány anyagaiban hozzánk legközelebb Berlinben lehet hozzáférni. Ha bármely magyarországi intézmény szeretne kapcsolódni az alapítvány szerveréhez, éves elõfizetési díjat kell fizetnie, amely jelenleg 15 000 dollár. Ezenkívül ki kell építeni egy 100 mb/s teljesítményû rendszert is. Ha magánszemélyként szeretnék egyetlen egy DVD-t vagy VHS kazettát Shoah Foundation Institute for Visual History and Education – University of Southern California, Los Angeles.

20

100

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 101

A R S A I

L

Á S Z L Ó

kapni (az eddig felvett kb. 52 000 interjú között van néhány órás és 24 órás anyag is), akkor 90 dollárba kerül egy-egy DVD vagy kazetta (plusz a postaköltség). Talán ennyi információ birtokában Gyáni is belátja, hogy egy átlagos jövedelmû magyar történész nehezen engedheti meg magának, hogy ebben a valóban nagyon gazdag anyagban kutasson. 1998-ban, amikor Magyarországon is elindult az alapítvány munkája, az interjúkészítõknek többórás elõadásban próbáltam vázolni a magyar holokauszt fõ jellemzõit. Javaslom Gyáninak, hogy látogasson el a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ állandó holokauszt-kiállítására, ahol saját szemével is meggyõzõdhet arról, nemcsak õ, mi, a kiállítás szervezõi is hallottunk már az oral historyról. Álljon meg legalább néhány olyan érintõképernyõ elõtt, amelyeken Bárány László remek mélyinterjúiból vett, sokszor csak néhány mondatos „narratívák” segítenek a látogatóval megértetni, mi mindenen mentek keresztül a holokauszt túlélõi. Németül 2005-ben, magyarul 2008 szeptemberében jelent meg egy tanulmányom Esterházy Pál (1901–1989) hercegrõl.21 Ez is elkerülte Gyáni figyelmét, pedig ebben hosszan idéztem Mérei Anna kitûnõ dokumentumfilmjét, amelyben a Nagyboldogasszony (ma: Ménesi) úti apácák által 1944-ben megmentett hajdani kisgyerekek meséltek emlékeikrõl. Ha Gyáni megnézte volna publikációs jegyzékemet, akkor tudhatná, hogy több visszaemlékezést, naplót rendeztem már sajtó alá, tehát tudom, hogy az áldozatok szempontjai is fontosak.22 Gyáni nem tudja, hogy a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság mintegy 3800, 1944–1946-ban felvett jegyzõkönyve feldolgozása alapján Kádár Gábor és Vági Zoltán több tanulmányt is publikált. A Task Force23 anyagi támogatásával õk ketten digitalizáltatták és tették fel a világhálóra ezt a felbecsülhetetlen értékû forrásanyagot. Gyáni rosszul tudja: Daniel J. Goldhagen „nem sokak által” erõsen vitatott könyvet írt, hanem egy téves prekoncepció, kutatási hipotézis alapján egy ma már a szakma által nem olvasott, nem idézett könyvet. Amikor tizenegy (11) évvel ezelõtt azt írtam, hogy Goldhagen könyvét éppen úgy el fogják felejteni, nem fogják idézni, mint Arno Mayerét,24 ez néhány kollégám szerint merész jóslat volt. Mára kiderült, nekem lett igazam. Goldhagen, mint ezt Deák István professzor (Columbia University in the City of New York) annak idején kiváló összefoglaló tanulmányában megírta, magáról azt állította, hogy megtalálta a holokauszt egyetlenegy okát: minden egyes német pusztító, démoni, gyilkos indulatoktól eltelt antiszemita volt.25 Deák is kimutatta, hogy nem akadt olyan komoly holokauszttörténész Jeruzsálemtõl Washingtonig, Sydneytõl Berli21 Die Rettung ungarischer Juden 1944 = Paul Esterházy 1901–1989. Ein Leben im Zeitalter der Extreme, szerk. Stefan Lütgenau, Studienverlag, Innsbruck, 2005, 61–84. 22 Lásd pl. Budapest, 1944 [Katz Renée írása], Mozgó Világ 1998/3., 13–44; „S meddig tart az ámokfutásom?” Dr. Deák Pál 1945-ös naplója, Mozgó Világ 2004. augusztus, 41-65. 23 Task Force for the International Cooperation on Holocaust Education, Remembrance and Research. 1998-ban kezdeményezte megszervezését Göran Persson svéd miniszterelnök. Jelenleg 25 állam, köztük hazánk tagja, valamint számos nem kormányzati szervezet, mint például a Buenos Aires-i Shoah Museum, a belgiumi Deportálás és Ellenállás Zsidó Múzeuma, a jeruzsálemi Yad Vashem stb. is. 24 Történészek, gyilkosok, áldozatok, Beszélõ 1997. június, 34–59. 25 István DEAK: Holocaust views. The Goldhagen controversy in retrospect, Central European History 30. (1997/2.), 295–307.

101

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 102

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

nig, aki ne bírálta volna meg ezt a bizonyíthatatlan és alapvetõen téves tézist. Deák István szerint nálam élesebben az egész világon csak Bettina Birn kanadai történész (akit egyébként Goldhagen beperelt) bírálta Goldhagent. Gyáni figyelmét sajnálatos módon az is elkerülte, hogy éppen az általa is szerkesztett folyóiratban, a BUKSZ-ban jelent meg a Goldhagen-kritikám angolul is. Ha elolvasta volna ezt a tanulmányomat, akkor tudná, hogy éppen a DEGOB-jegyzõkönyvek, tehát visszaemlékezések alapján próbáltam bebizonyítani, hogy a deportálást túlélt magyar zsidók között nem kevesen voltak, akik szép számmal találkoztak nem antiszemita, sõt néha kifejezetten filoszemita osztrákokkal és németekkel. Tehát nem igaz, amit Goldhagen állított, hogy minden egyes német egy eliminációs antiszemita kultúra „terméke” és hordozója lett volna. Braun Róbert kandidátusi disszertációjának egyik opponense voltam. Gyáni ezt is rosszul tudja, a szerinte „történetfilozófus” Braun nem arra tett kísérletet, hogy a holokauszt elbeszélhetõségét érintõ nemzetközi történészdiskurzust hazánkban bemutassa. Braun, mint arra a kandidátusi disszertáció akadémiai védésének bizottsági elnöke, Hajdu Tibor még a „diskurzus” hivatalos megnyitása elõtt felhívta a figyelmet, arra tett kísérletet, hogy bebizonyítsa: olyan mint történettudomány nem létezik. Logikusan merült fel a kérdés: miért akar valaki egy olyan tudományág kandidátusa lenni, amely szerinte nem is létezik? Gyáni, aki nem volt jelen ezen a vitán, (talán) nem tudja, de Braun álláspontját a vitában nem tudta érvekkel megvédeni. Nemcsak könyvébõl, a vita során is kiderült, hogy választott szûkebb témája, a holokauszt szakirodalmában is igen járatlan, összetévesztette például Eichmannt és Himmlert is. Nem tudott válaszolni például egyik, még írásban elõre feltett kérdésemre sem, amely így hangzott: ha annyi történelem létezik, ahány ember, ha a történelem nem más, mint egy kaleidoszkóp, amelyet bárki tetszése szerint forgatva mindig új és új képeket láthat maga elõtt, akkor meddig kell ezt a kaleidoszkópot forgatni ahhoz, hogy Auschwitz bájos, békés üdülõfalu képét öltse bámuló szemünk elõtt? Az öttagú bizottság (Hajdu Tibor, Litván György, Molnár Judit, Tatár György és Varga László) végül a lehetséges 15 pontból hatot (6) vagyis 40%-ot adott Braunnak. Ezzel jómagam és a másik két opponens, Vajda Mihály és Sipos Péter is egyetértett. Nagyon erõs a gyanúm, hogy Gyáni csak egy recenziót olvashatott Raul Hilberg 1961-ben megjelent monográfiájáról. Gyáni talán nem tudja, hogy Hilberg 1985-ben jelentõsen, három kötetre bõvítve és némileg átdolgozva ismét kiadta nagy mûvét. Hilberg munkája valóban klasszikusnak számít, ebben Gyáninak illetve az általa olvasott recenzensnek igaza van. Viszont élénk tévedés, hogy a jeles amerikai zsidó történész szakított volna a „nürnbergi látásmóddal”. Könyvében zömmel a nürnbergi per(ek)hez összegyûjtött német dokumentumokat használja. Látásmódját, elemzésének fõ irányait ez döntõen befolyásolta. Mint több kritikusa is megállapította: Hilberg a holokausztot döntõen a „gyilkosok szemével” nézte. Könyvében, némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy nincsenek zsidók, csak név, személyes sors vagy tettek nélküli áldozatok. Ráadásul Hilberg, mivel a tettesek nézõpontjából írja le, igaz, nagyon pontosan a megsemmisítõ apparátus mûködését, azt az álláspontot képviseli, hogy az elsõ diszkriminatív intézkedésektõl és rendeletektõl a jogfosztó törvényeken keresztül nyílegyenes út vezetett a zsi102

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 103

A R S A I

L

Á S Z L Ó

dók tömeges fizikai megsemmisítéséig. Sokan vitatták már az 1960-as években is ezt az álláspontot, mára a szakemberek többsége egyetért abban, hogy az Auschwitzba vezetõ út inkább „kanyargós” volt. Hitler és közvetlen környezete még 1939–1940-ben is a zsidók tömeges kivándoroltatásában látta a zsidókérdés „végsõ megoldását”. Gyáni arról sem tud, hogy Hilbergnek a zsidó tanácsokkal illetve a zsidó ellenállással kapcsolatos nézeteit, állításait milyen sokan és milyen hatékonyan bírálták. Téved Gyáni akkor is, amikor azt állítja, hogy a magyar holokauszt történészeinek „szemében mindmáig Randolph Braham a legfõbb, úgyszólván az egyedül mérvadó szaktekintély”. Talán nincs még egy olyan tekintélyes történész, mint R. L. Braham, aki olyan jól tûrné, sõt bátorítaná, hogy régebbi írásait, elemzéseit bíráljuk vagy kiegészítsük. Sosem felejtem el, hogy 1992-ben Párizsban, Karády Viktor professzor által szervezett konferencián, amikor elõadásomban Brahamnek a zsidó tanácsokkal kapcsolatos koncepcióját bíráltam, õ mélyen elgondolkodott, helyette és szinte „nevében” Yehuda Don professzor szállt vitába velem. Mást és másként írunk, mint Braham, más témák (is) érdekelnek bennünket, mint õt. Errõl Gyáni is meggyõzõdhet majd, ha lesz ideje tanulmányainkat, könyveinket elolvasni. Nagy kár, hogy erre nem cikke megírása elõtt kerített sort. Befejezésül csak egy történetfilozófiai, vagy inkább történetírói, módszertani problémára szeretnék kitérni. Gyáni is úgy hiszi, hogy nehéz, ha nem lehetetlen különbséget tenni a történelmi tény és annak különféle értelmezései között. Ráadásul eme abszurd tétel bizonyítására azt a Christopher Browningot idézi, aki tudományos munkáiban soha nem alkalmazza ezt a dekonstrukcionista, posztmodern „elvet”. Vannak történelmi tények és vannak interpretációk. Aki a kettõt nem tudja egymástól megkülönböztetni, az nem történész. Egy egyszerû példával élve: Sztálin halott, Fidel Castro (e sorok írásakor, 2008 szeptemberében) még él. Ezek tények. Tény az is, hogy Sztálin rendkívüli kegyetlenséggel kényszerítette kolhozokba és szovhozokba a szovjet parasztokat. Ez utóbbi tényt lehetséges, csak éppen nem nagyon érdemes úgy interpretálni, hogy Sztálin azért volt kegyetlen ember, mert kisgyerek korában apja, a részeges suszter gyakran elverte. Valószínûnek tûnik, hogy Sztálin jellemének fejlõdésére kisgyerekkori traumái is hatottak. Fejlõdött, változott, alakult, torzult jelleme a tifliszi papi szemináriumban, az illegális mozgalomban és szibériai számûzetése idején is. Nem is beszélve a (telj)hatalomért folytatott párton belüli küzdelmekrõl stb. Gyáni nem veszi észre, mert nem illik prekoncepciójába, hogy Browning általa idézett tanulmányában egy nagyon konkrét esemény pontos fel- és kideríthetõségével kapcsolatban fogalmazta meg álláspontját. Egyszerûen arról van szó, hogy miközben a holokauszttal kapcsolatban (is) egyes esetekben nagyon sok, elsõrendûen fontos eredeti levéltári forrás, valamint naplók, levelek, újságcikkek, fotók, visszaemlékezések sora áll rendelkezésünkre, vannak olyan események, „tények”, amelyekrõl 1) vagy nem születtek egykorú, írásos dokumentumok; 2) vagy ezeket késõbb megsemmisítették. Arról, hogy a 101-es tartalékos rendõri zászlóalj egyes tagjai egy, pontosan meg sem határozható idõpontban lezajlott tömeggyilkosság során mit, miért és hogyan tettek, csak jóval késõbb, egy nyomozási, majd bírósági eljárás során, nyilvánvalóan önmentõ szándékkal is tett, egymásnak ellent103

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 104

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

mondó tanúvallomások állnak a rendelkezésünkre. Browning – és ezt Gyáninak világosan le kellett volna írnia – végül mégiscsak írt egy könyvet, amelyben a 101-esek vizsgálati és bírósági anyagai, valamint más, eredeti levéltári források alapján egyrészt feltárta, hogy hol, hogyan, mikor tömeggyilkolt ez a század. Még fontosabb eredménye volt e munkának az, hogy Browning részletesen feltárta e tömeggyilkosok „jellemfejlõdési útját” is. Részletesen taglalta, hogyan váltak egyszerû tartalékos rendõrök lelkes vagy csak különféle okokból engedelmeskedõ tömeggyilkosokká. Voltak, akikre hatott az antiszemita propaganda, mások nem akartak társaik elõtt gyávának mutatkozni, voltak, akik egyszerûen megszokták, hogy háború van, nekik az a feladatuk, hogy gyilkolják a „haza ellenségeit” stb. Browning a csoport-nyomást, a konformizmust, a háborús körülmények között még a viszonylag biztonságos hátországban (ebben az esetben az idegen, ellenséges, megszállt Lengyelországban) is fellépõ „ostrom-mentalitást” is kiemeli. Gyáni talán nem tudja, de Goldhagen volt az elsõ és gyakorlatilag az egyetlen, aki Browning e munkájáról megsemmisítõnek szánt bírálatot írt, azt hangoztatva, hogy valamennyi 101-es egy démoni, pusztító antiszemita kultúra terméke és hordozója volt… Gyáni nem szakértõje a holokausztnak. Neki csak véleménye van, melyet tényektõl nem befolyásolt tisztánlátással fogalmazott meg. Ennek ellenére igencsak lesújtó véleménye cáfolatát eddigi munkásságunkról, kutatási és publikációs terveinkrõl, legalább a Kommentár olvasóinak tájékoztatása érdekében, fontosnak tartottam.

Ady Endre 1878 közepén

104

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 105

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

Gyáni Gábor EGY MAGYAR HOLOKAUSZTTÖRTÉNÉSZ PORTRÉJÁHOZ Karsai László terjengõs vitairata semmilyen ésszerû választ nem ad azon egyszerû kérdésre, hogy miért nem tartják számon a magyar történészek, így Karsai László eredményeit a nemzetközi holokauszttörténész-diskurzusban; jóllehet nevezett szerzõ (mint ahogy rajta kívül számos más hazai kutató is) írt már néhány angol vagy német nyelvû tanulmányt, amely ráadásul nem is kizárólag Magyarországon jelent meg. A vita tárgya, bárhogy vélekedik is errõl Karsai, nem az, hogy mit olvastam, helyesebben mit nem olvastam – szerinte – tõle. A fõ kérdés így szól: miért maradt ez ideig ismeretlen a magyar holokauszttörténészek munkássága egy olyan reprezentatív historiográfiai kézikönyv mértékadó történész közremûködõi számára,1 melynek ez irányú feltûnõ hallgatását olybá vettem, mint a nemzetközi diskurzusban való jelenlétünk bizonyítható hiányát.2 Ez persze nem „csak vélemény”, hanem olyan ténykérdés, melyet könnyû volt „tisztánlátással megfogalmazni”, hogy tisztelt vitapartnerem írásának a végérõl idézzek egy valódi nyelvi gyöngyszemet. Karsai vitacikkének feltûnõ öntömjénezése egyáltalán nem járul hozzá ahhoz, amit pedig oly fontosnak tart vitapartnerem, hogy „legalább a Kommentár olvasóinak tájékoztatása érdekében” tiszta vizet öntsön a pohárba. Döntõ – valójában egyetlen – érve ugyanis annyi csupán, hogy „lesújtó véleményem” forrása a holokauszt hazai és nemzetközi szakirodalmában való járatlanságom; hiszen nem olvastam sem az õ, sem a többi hazai holokausztkutató idevágó munkáit. Úgy tûnik, a terhemre rótt historiográfiai járatlanság sokkal inkább tisztelt vitapartnerem sajátja, akit még e vitacikk elkészítése sem sarkallt arra, hogy utánanézzen, kik valójában megbírált kollegái, mivel foglalkoznak, amikor történészkednek. Ezért fordulhat elõ, hogy írásának a Kommentár szerkesztõségéhez benyújtott elsõ változatában szakterületemként – a történelemelmélet mellett – a 19. századi társadalomtörténetet jelöli meg. Nincs minden tanulság nélkül, hogy vitairata megírásáig Karsai elõtt végig homályban maradt, miszerint Gyáni Gáborban, a nem túl régen még akadémiai intézeti kollégájában egy Horthy-kort is kutató történészt tarthat(na) számon; persze csak az esetben, ha kézbe vette volna valaha is nevezett egyetlen ilyen tárgyú munkáját. Az általa önkényesen megválasztott 1

The Historiography of the Holocaust, szerk. Dan Stone, Palgrave–Macmillan, Basingstoke, 2004. Szerencsére akadnak még Magyarországon olyanok, akik tisztában vannak az említett könyv kivételes referenciaértékével. A Kovács Mónika szerkesztésében megjelent érdekes és fontos holokauszt-szöveggyûjteményben minden második, szorosabban történeti szöveg ebbõl a kötetbõl került ki: Holokauszt: történelem és emlékezet, Jaffa, Budapest, 2005. 2 Természetesen nem „egy historiográfiai kézikönyv egyik szerzõje egyik idézete” alapján jutottam az ominózus következtetésre (kiemelés tõlem), mint Karsai megtévesztõen írja, hanem a kézikönyv teljes anyagát átvizsgálva. Tessék már kézbevenni Dan Stone említett kötetét.

105

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 106

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

többi vitapartnerével3 szemben is ilyen historiográfiai óvatlansággal jár el. Ezért gondolhatja (velem kapcsolatos korábbi tévedését figyelmetlenségbõl változatlanul hagyva), hogy „Csíki Tamás eddig Gyánihoz hasonlóan a 19. századi gazdaság- és társadalomtörténet kutatója volt”. Holott Csíki könyveinek a puszta címe jelzi, hogy nem helyes irányban tájékozódik Karsai az általa megbírált szerzõ szakmai kilétét illetõen.4 Ki nem olvassa tehát kollégái munkáit? Vitatott cikkem fõ gondolatmenete, amit Karsai nagyvonalúan, ám korántsem véletlenül mellõz válaszában, a magyar holokauszttörténeti irodalom szemléleti kérdéseire összpontosít. Tanulságként azt vonom le végül, hogy kimaradásunk a nemzetközi történészdiskurzusból szemléleti gyengeségekkel, az elméleti érzékenység hiányával függ vagy függhet össze.5 Érdemesnek tartom újra megvizsgálni a kérdést immár egyetlen munka behatóbb elemzésének keretében. Választásom Karsai László Holokauszt címû könyvére esett, melyet – tisztelt vitapartnerem szerint – éppúgy nem olvastam, mint az általa melegen a figyelmembe ajánlott többi mûvét sem, holott ezt a munkáját állítólag kivételes hely illeti meg a téma nemzetközi történeti irodalmában. Vajon miért? Azért, mert „az elmúlt évtizedben egyetlenegy [!] átfogó holokauszt tárgyú monográfia jelent meg a világon, ráadásul magyar történész tollából”, nevezetesen saját munkája. Ezt valóban nem tudtam, helyesebben nem így tudtam, mivel egyedül az 1998 és 2008 közötti évtizedbõl féltucatnál is több holokauszt-monográfia létérõl van tudomásom, holott – nem lévén holokauszt-specialista – nem tisztem a világban megjelent minden fontos holokauszt-monográfiáról értesülni.6 S természetesen a korábbi évtizedben szintén napvilágot látott egy sor alapvetõ holokauszt-monográfia, közte számos olyan nagyhatású munkával, melyeket Karsai nem ismer, legalábbis nem használt ebben a könyvében.7 Ki mennyire jártas tehát a holokauszt nemzetközi történeti irodalmában? 3 Mi más motiválja Karsainak a Csíki, Ablonczy és Novák elleni heves kirohanását (õk ugyanis nem szólították meg Kommentár-beli megnyilatkozásaikban túlbuzgó vitapartneremet), mint a valamiféle túlzott önértékelésbõl fakadó szerepzavar. S mi egyéb vezeti õt abban, hogy még Ránki Györgyrõl is kész lerántani a leplet, akinek pedig valamikor kutatói állást, egyúttal máig szóló kutatási témát köszönhetett! 4 Néhány munka e szerzõtõl: Városi zsidóság északkelet- és kelet-Magyarországon (A miskolci, a kassai, a nagyváradi, a szatmárnémeti és a sátoraljaújhelyi zsidóság gazdaság- és társadalomtörténetének összehasonlító vizsgálata 1848–1944), Osiris, Budapest, 1999; Társadalomábrázolások és értelmezések a magyar történeti irodalomban (1945-ig), DE, Debrecen, 2003. 5 Vö. GYÁNI Gábor: Helyünk a holokauszt történetírásában, Kommentár 2008/3., 13–23. 6 Peter LONGERICH: Politik der Vernichtung. Eine Gesammtdarstellung der nationalsozialistischen Judenverfolgung, Piper, München, 1998; Christian GERLACH: Krieg, Ernährung, Völkermord. Forschungen zur deutschen Vernichtungspolitik im Zweiten Weltkrieg, Hamburger Edition, Hamburg, 1998; Robert ROZETT – Schmuel SPECTOR: Encyclopaedia of Holocaust, Fitzroy Dearborn Publishers, 2000; Christopher R. BROWNING: Nazi Policy, Jewish Workers, German Killers, Cambridge UP, New York, 2000; Encyclopaedia of Holocaust Literature, szerk. Alan Berger – Sarita Cargas, Oryx Press, Westport (Conn.), 2002; Michael Thad ALLEN: The Business of Genocide. The SS, Slave Labor, and the Concentration Camps, University of North Carolina Press, Chapell Hill, 2002; Deborah DWORK – Robert J. van PELT: Holocaust. A History, John Murray, London, 2002; Christopher R. BROWNING: The Origins of the Final Solution. The Evolution of Nazi Jewish Policy, September 1939 – March 1942, William Heinemann, London, 2004; Götz ALY: Hitlers Volkstaat, S. Fischer Verlag, Frankfurt, 2005. 7 A teljesség igénye nélkül azokat az alapvetõ összefoglaló munkákat tüntetem fel, melyekrõl Karsai (könyve irodalomjegyzékének a tanúsága szerint) nem tud. Martin GILBERT: The Holocaust. The Jewish Tragedy, Collins, London, 1986; UÕ.: The Atlas of the Holocaust, New York, 1993 (elsõ kiadás: 1982); Christopher R. BROWNING: The Path to Genocide, Cambridge UP, New York, 1992; UÕ.: Holocaust Journey. Travelling in Search of the

106

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

G

Y Á N I

G

11:35 AM

Á B O R

Page 107

V Á L A S Z A

K

A R S A I

L

Á S Z L Ó N A K

Miután Karsai egekbe emeli szóban forgó mûvét, olyan szövegösszefüggésben beszél róla, mellyel mintegy sugallja, õ aztán a legkevésbé sem provinciális. Azt írja ugyanis, hogy a (nyugat)németországi holokauszttörténészekkel kapcsolatos egyik kritika provinciálisnak ítéli e historikusok munkásságát, mivel állítólag bezárkóznak német nyelvi univerzumukba, mert nem hasznosítják „a más nyelveken, például angolul megjelent szakirodalmat vagy forráskiadványokat” és „alig” használnak lengyel, román stb. szakirodalmat (Martin Broszat a megidézett példa). Nem csoda, folytatódik Karsai gondolatmenete, ha e történészek mûveit nem is fordítják le más (mindenekelõtt angol) nyelvre, és azon sem kell különösebben csodálkozni, hogy „ha ez nagyritkán megtörtént, munkáik zöme csekély figyelmet keltett”. Különös: olyan történész mond, közvetett forrásból merítve, súlyosan elmarasztaló ítéletet az egyik mérvadó holokauszttörténeti irodalom eddigi szakmai teljesítményérõl, aki 1) német nyelvtudás feltételezhetõ hiányában nem szerzett közvetlen és széleskörû tapasztalatokat a (nyugat)német holokauszt-történetírás teljesítményérõl (errõl késõbb bõvebben is lesz még szó); 2) aki a Holokauszt címû könyve németországi, lengyelországi, norvégiai, dániai, hollandiai, belgiumi, bulgáriai, szlovákiai, romániai, horvátországi, szerbiai és görögországi fejezeteiben egyetlen olyan forráskiadványt és honi történésztõl származó feldolgozást sem használt, amely az illetõ országok nyelvén íródott volna; 3) akinek szóban forgó könyvét ez ideig semmilyen idegen nyelvre sem fordították le. Holott egy magyar nyelven megjelent tanulmány legföljebb maroknyi szakemberhez jut el, és magára valamit is adó holokausztkutató természetesen olvas és beszél németül (talán franciául is), nincs tehát igazán rászorulva egy eredetileg németül (franciául) megjelent történeti munka angol olvasatára. Ki valójában a provinciális holokauszttörténész, Martin Broszat vagy Karsai László?8 S lássuk végül a Holokauszt címû könyvet. Karsai monográfiája kompiláció, ami a dolog jellegébõl adódóan természetes és szinte magától értetõdik. Két körülmény azonban szót érdemel. 1. A magyarországi eseményekkel foglalkozó fejezet anyagának a kivételével a munka egyetlen más részével kapcsolatban sem végzett a szerzõ primer forrásanyagon nyugvó kutatómunkát. Következésképpen egyáltalán nem vindikálhatja magának a jogot arra, hogy õt bárki a holokauszt mint nemzetközi történeti jelenség eredeti történész szakértõjének tekintse. 2. A munkájában hasznosított történetírói irodalom felettébb szelektív és egyoldalú, Past, Columbia UP, New York, 1997; Enzyklopädie des Holokaust. Die Verfolgung und Ermorderung der Europäschen Juden 1–3, szerk. Eberhard Jäckel – Peter Longerich – Julius H. Schoeps, Argon, Berlin, 1993; Raul HILBERG: Perpetrators, Victims, Bystanders. The Jewish Catastrophe 1933–1945, Aaron Asher Books, New York, 1992; Götz ALY: „Endlösung”: Völkerverschiebung und der Mord an den europäischen Juden, Fischer, Frankfurt am Main, 1995. Különösen megdöbbentõ volt számomra tapasztalni, hogy Karsai nem hasznosította Martin Gilbertnek, a nemzetközi holokausztkutatás egyik meghatározó alakjának vonatkozó munkáit. 8 Mellékesen: néhai Martin Broszat, a nácizmus történeti kutatásának valamikori vezetõ németországi és nemzetközi szaktekintélye bábáskodott napjaink egyik legnevesebb nácizmus- (Hitler-) kutatójának, az angol Ian Kershaw-nak a szakmai pályakezdésénél is; Kershaw maga beszél errõl, hálától eltelve, egyik munkája bevezetésében, lásd Ian KERSHAW: A Hitler-mítosz. Vezérkultusz és közvélemény, Kortina, Budapest, 2003, 7–10. Ennyit a (nyugat)német holokauszttörténészek provincializmusáról és nemzetközi visszhangtalanságáról.

107

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 108

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

mint ahogy errõl korábban is esett már szó. Képes volt Karsai úgy megírni a munkáját, hogy a Felhasznált szakirodalom tanúsága szerint nem ismerte és nem aknázta ki a vonatkozó német nyelvû, egyszersmind német történészek tollából származó történeti irodalmat! Egészen pontosan: Broszat egy német nyelvû cikkére (aminek, az irodalomjegyzék tanúsága szerint, szerzõnk az angol nyelvû változatát használta) és Eberhard Jäckel egy hatoldalnyi (!) angol nyelvû cikkére, valamint egy angolul is kiadott könyvére szorítkozik az, amit a német történészek munkásságából Karsai hasznosítani tudott. Márpedig egy alapvetõen német elkövetõk történeteként elõadható történelmi eseménysor9 történészi megjelenítésekor ez legalábbis elfogadhatatlan. Ez nem más, mint szakmai gátlástalanság, ami már eleve kijelöli Karsai munkájának szerény helyét a holokauszt nemzetközi historiográfiájában. S mi a helyzet általában véve Karsai szakirodalmi tájékozottságával? Munkája tizenkét fejezetébõl nyolcban valamelyik európai ország genocídiumtörténetét adja elõ a szerzõ, melyekhez sohasem használ az adott ország historikusainak a kezétõl származó történeti irodalmat (mint láttuk, érdemben a németországi fejezetek esetében is ez történt); szinte csak angol, ritkábban francia nyelvû szakirodalmat forgat, amikor egyenként elbeszéli a náci Németország által megszállt vagy a náci Németországgal kollaboráló európai országok holokauszthoz kapcsolódó történetét. Karsai egyébként viszonylag kevéske szakirodalommal is beéri ez utóbbi esetekben: az olaszországi fejezet például öt munka ismeretén nyugszik (ebbõl kettõ a könyv), a belgiumi fejezethez pedig négy történeti munkát hasznosított Karsai, és ugyanez a helyzet a kelet- és dél-európai alfejezetek esetében is. Az már csak hab a tortán, hogy a könyv jegyzetanyagában túlteng néhány monografikus áttekintés ismételt hasznosítása. Az európai genocídium Magyarországon kívüli történetével foglalkozó fejezeteknek, a könyv kétharmadának a szakirodalmi hivatkozásai közül minden hetedik-nyolcadik (szám szerint 147) Raul Hilberg egyetlen mûvére utal. Ezért is hat megtévesztõen az impozáns, valamivel több mint 300 tételes kötet végi irodalomjegyzék. A közelebbi vizsgálódás nyomán arra derül ugyanis fény, hogy lényegében Hilberg, Bauer, Browning, Mendelssohn, Marrus stb. egy, legföljebb néhány (de korántsem mindegyik) fontos mûvére, azaz tíz-tizenötnél alig több átfogó holokauszt-monográfiára alapozta szerzõnk a könyvét; e munkákat gondosan kivonatolta, majd a bennük foglalt, a magyar olvasó számára ekként közvetített tudásanyagot helyenként kiegészítette az egyedüli forrásként kezelt további történeti tanulmányokkal, az egyes részkérdéseket érintõ monográfiákkal. Talán ez is okozza, hogy miért nem sietnek a nagy német, angol, amerikai, izraeli stb. kiadók Karsai munkáját megjelentetni valamelyik világnyelven, hogy ország-világ láthassa végre, mire képes egy magyar történész, ha „egyetlenegy [!] átfogó holokauszt tárgyú monográfia” megírására adja a fejét. A magyar olvasó pedig továbbra is csak merenghet rajta, miért nem jut hozzá továbbra sem magyar nyelven a Karsai által kútfõként használt nyugati alapmunkák valamelyikéhez és miért egy belõlük készült kivonatos hazai átirattal kell ezúttal is beérnie.10 9 Bár hellyel-közzel a megszállt és kollaboráns országok hatóságai és állampolgárai is kivették a részüket a genocídiumból, az aligha képezheti komoly vita tárgyát, hogy a holokauszt mégiscsak német „munka” volt. 10 Több mint feltûnõ, hogy az említett alapmunkák egyike sem férhetõ hozzá magyar nyelven, és máig Lucy S. Dawidowicz 1986-os könyve az egyetlen átfogó, külföldi történész tollából származó holokauszt-monográfia, amely Magyarországon megjelent: Háború a zsidók ellen, Múlt és Jövõ, Budapest, 2000.

108

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

G

Y Á N I

G

11:35 AM

Á B O R

Page 109

V Á L A S Z A

K

A R S A I

L

Á S Z L Ó N A K

Vizsgáljuk meg végül a könyv koncepcióját és szemléletmódját. A szerzõ munkáját (a fülszöveg tanúsága szerint) „valóban tudományos igényû összefoglalásnak” szánta; egy további paratextusban (Bevezetés, köszönetnyilvánítások) ellenben tankönyvként ajánlgatja könyvét Karsai az olvasók figyelmébe: „Ha gimnazisták, egyetemisták és tanáraik könyvem egy-egy fejezetét és a névmutatót fel tudják használni tanulmányaik során, akkor célomat elértem.”11 A téma lehetséges megközelítési módjáról és az általa követett eljárásról, még ha szûkszavúan (hat sorban) is, szintén mond valamit a szerzõ. Eszerint, bár választhatta volna a téma kronológiai rendezõ elvre hagyatkozó megjelenítését, a tematikus tárgyalásmód mellett döntött, illetve nem az idõbeli, hanem a területi dimenzió szerinti áttekintés logikáját részesítette elõnyben („az egyes országok holokauszttörténetét különálló fejezetekben tárgyalom”).12 Nem indokolja ugyan döntését, hiszen azon észrevétele, mely szerint így „talán könnyebb megismerni a holokauszt történetét”, érvnek felettébb komolytalan; az ellenben vitathatatlan, Karsainak e megoldással sikerül elkerülnie, hogy magyarázatot adjon a holokauszt keletkezésére és lefolyására. A náci genocídium történeti értelmezése, amelyet kezdettõl magyarázó modellek vitája és szüntelen váltógazdasága kísér és határol körül, eleve nem több Karsai szemében futólag számba vehetõ (tizenhat sorban elintézhetõ!) historiográfiai furcsaságnál, amivel neki, a dologról tárgyszerû, alaposan dokumentált, valóban tudományos igényû öszszefoglalást készítõ történésznek, igazából nincs semmi dolga. Mintha a múlt magyarázata, az ehhez felhasználandó fogalomkészlet nem a kutatott tárgy meghatározásának és történetírói elbeszélésének képezné szerves részét (sõt inkább az elõfeltételét). Az a historikus azonban, aki szerint (ezúttal Karsai vitacikkébõl idézve) „vannak történelmi tények és vannak interpretációk [… és a]ki a kettõt nem tudja egymástól megkülönböztetni, az nem történész”, valóban szikrányi késztetést sem fog soha érezni magában a történelmi múlt magyarázata és megértése iránt. A lelke rajta.13 A Karsai által büszkén vallott történészi illúzió, mely szerint lehetséges a tények értéksemleges leírása a magyarázatukat vagy elemzésüket megelõzõen,14 oly esetben tartható fenn csupán érintetlenül, ha az események kronológiai szekvenciája helyett a területi és tematikai egységekre tagolt elbeszélés vonalát követi a beszámoló. Ha a történész a holokauszt történetét egy, a náci Németország felemelkedésének, majd európai birodalommá válásának keretében, a történelmi folyamat narratív szekvenciáiban, tehát mintegy lineáris módon láttatná, aligha takaríthatná meg magának „azt a luxust”, hogy magyarázat nélkül hagyja az események idõben kibomló és adott irányba tartó alakulását. A történelmi magyarázat jó11 KARSAI László: Holokauszt, Pannonica, Budapest, 2001, 6. 12 Uo., 17. 13 Tény és értelmezés viszonyának fogas kérdése hosszasabb

fejtegetést igényelne, erre azonban itt nincs mód. A kérdésrõl vallott álláspontomról lásd GYÁNI Gábor: A történetírás fogalmi alapjairól. Tény, magyarázat, elbeszélés = Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek, szerk. Bódy Zsombor – Ö. Kovács József, Osiris, Budapest, 2003, 22–27. 14 Holott valójában: „Nem az a kérdés itt, hogy mik a tények, hanem inkább az, hogyan írandók le a tények annak érdekében, hogy az egyik fajta magyarázat jogosságát inkább igazolják, mint a másikét.” Hayden WHITE: The fictions of factual representation = UÕ.: Tropics of Discourse. Essays in Cultural Criticism, Johns Hopkins UP, Baltimore, 1978, 134.

109

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 110

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

szerivel kikerülhetetlen történetírói kényszere munkál az intencionalista kontra funkcionalista, majd az újabban tért hódító posztfunkcionalista stb. gondolati modellek, a holokausztról szóló elbeszéléseket vezérlõ magyarázó sémák „divatja” mögött is. Mivel azonban semmilyen leírásból sem hiányzik a legalább implicit magyarázat (lásd korábbi megjegyzésünket a ténymegállapításban ab ovo benne rejlõ értékelésre, értelmezésre),15 Karsai sem kerülheti meg végérvényesen a fogalomalkotás problémáját; mélyen beidegzõdött empirista meggyõzõdése azonban elzárja elõle a megoldáshoz vezetõ utat. Amikor a náci zsidópolitikáról szólva azt írja például: „bizonyítani tudjuk, hogy gondosan kimunkált ideológia irányította Hitler, Himmler, Heydrich, Göring, Goebbels és a többi náci vezér tetteit”,16 tudtán kívül és persze anélkül, hogy ezt az olvasónak jelezné, az intencionalista magyarázati séma mellett teszi le a voksát. Kérdés persze, mit ért Karsai az ideológiából „bizonyíthatóan” levezethetõ náci tetteken: a zsidóüldözést általában tekinti ekként megmagyarázhatónak, vagy a zsidóüldözésnek azt a sajátos módját véli belõle levezethetõnek, amely a Szovjetunió németek általi megtámadása után vette csupán kezdetét (gettósítás, megsemmisítõ táborok létesítése). Az utóbbi fejlemények gondolati kontextualizálása okozza egyébként a legtöbb fejtörést, és váltja ki a történészek körében a legnagyobb vitát. A téma tematikai és területi felparcellázása, a holokauszt históriájának egymástól elszigetelt résztörténetekre való ilyetén feldarabolása egérutat kínál szerzõnknek ahhoz, hogy ne kelljen végül színt vallania a náci cselekmények motívumait és magyarázatát illetõen. Ezért sem nyújthat Karsai – történeti elbeszélésbe ágyazott – koherens magyarázatot az elbeszélés központi alanyának, a német náci államnak a holokausztot illetõ, idõvel mind markánsabb álláspontjára és folyamatosan változó gyakorlatára. Felettébb jellemzõ e tekintetben a mód, ahogyan Karsai a lengyelországi gettósítást tárgyalja. Az intencionalista történészek – jegyzi meg – egyféle, a funcionalisták pedig másféle magyarázattal szolgáltak a kérdés tekintetében. Nem foglal állást az ügyben, és annyit állapít meg végül: „Bizonyos, hogy a német megszállók nem rendelkeztek egységes, központi utasítással a zsidókérdésben.”17 Ezzel azonban nem világítja meg a gettósítás elhatározásának náci motívumát, és a késõbbiekben neki szánt szerepet a holokauszt mechanizmusában. Ráadásul kijelentése szögesen ellentmond korábban idézett fõ tézisének, mely szerint „gondosan kimunkált ideológia irányította” a náci vezérek holokauszttal kapcsolatos tetteit. Ha így lett volna, akkor miért nem rendelkeztek a német megszállók egységes, központi utasítással a (lengyelországi) zsidókérdésben? Az olykor kikerülhetetlen elvi állásfoglalás kapcsán mutatkozik meg igazán, hogy mennyire nincs felkészülve a szerzõ adott történelmi jelenség magyarázatára. Lássunk egy újabb beszédes példát. 15 Vö. Allan MEGILL: Narrative and the four tasks of history-writing = UÕ.: Historical Knowledge, Historical Error. A Contemporary Guide to Practice, University of Chicago Press, Chicago, 2007, 79–92. 16 KARSAI: I. m., 7. 17 Uo., 73. Mellékesen: a vita rövid ismertetéséhez egyetlen jegyzet tartozik, amelyben Browning egy 1992es írására hivatkozik a szerzõ (amely azonban azonosíthatatlan, mivel nem szerepel a megadott szakirodalomban!); nem tudjuk meg tehát, hogy ki vagy kik képviselték az intencionalista és ki vagy kik hangoztatták a funkcionalista véleményt.

110

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

G

Y Á N I

G

11:35 AM

Á B O R

Page 111

V Á L A S Z A

K

A R S A I

L

Á S Z L Ó N A K

„A holokauszt nem következett volna be, ha a náci Németország szigorú hierarchia szerint szervezett, merev, bürokratikus rendszer lett volna. A rendszer dinamikáját az biztosította, hogy száz- és százezrek a végrehajtó apparátusban, a hadseregben, a gazdasági és kulturális élet különbözõ területein önállóan, lelkesen, kezdeményezõképességrõl tanúbizonyságot téve támogatták a nácikat. Hitler alárendeltjei írott vagy szóbeli utasítások, parancsok hiányában is megpróbáltak az »általános vonalhoz«, a Führer általuk remélhetõleg jól megértett kívánságaihoz, elképzeléseihez, távlati terveihez igazodni.”18 A kijelentés iskolapélda arra, miként érti félre szerzõnk a náci viselkedés egyik paradigmatikus esetét elméleti érzéketlensége folytán, mely elfedi szemei elõl a modern kori Németország történetének talán legspecifikusabb strukturális jegyét, alaposan bürokratizált állami és társadalmi szerkezeti meghatározottságát. Ha nem az alkotta volna a porosz történelmi gyökerekkel bíró modern német nemzetállam legfõbb „eredeti” strukturális jellegzetességét, talán meg sem született volna Max Weber nevezetes bürokráciaelmélete, melyhez a német gondolkodó (német) társadalmi tapasztalatai szolgáltak elsõdleges referenciális kiindulópont gyanánt.19 Dõreség lenne azt gondolni, hogy a német állam és társadalom eredendõ (gondoljunk a „Sonderweg-tézisre”) agyonbürokratizáltsága egyszer és mindenkorra eltûnt a sülylyesztõben a náci uralom valamikori beköszöntével. Ellenkezõleg: ha létezett valaha szisztematikusan agyonbürokratizált totalitariánus uralmi rendszer, az éppen a német náci államban öltött alakot. Ennek belátása rejlett már a „gonosz banalitása”, a Hannah Arendt által megfogalmazott fogalmi konstrukció hátterében is. Arendt ugyanis Eichmannban, ebben az ideális náci karakterben a hétköznapi, felületes, önálló gondolkodásra képtelen, engedelmes parancsvégrehajtó embert vélte felfedezni, aki ezúttal elsõsorban mérhetetlen bûnök lelkiismeretes elkövetõjeként jeleskedett.20 Hasonló platformról következtetett a szociológus Bauman is arra, hogy „A bürokráciának megvan minden adottsága ahhoz, hogy képes legyen a népirtás lebonyolítására”. Majd hozzáfûzte: ahhoz, hogy a holokauszt bekövetkezhessen, két feltételnek, a német (náci) bürokrácia, valamint a náci eszmei (ideológiai) modernitásfogalom felülkerekedésének egyszerre kellett teljesülnie. Az utóbbi kellõen vakmerõ volt ugyanis ahhoz, hogy elgondoljon „egy a létezõnél jobb, ésszerûbb és racionálisabb társadalmi rendet – mondjuk, egy fajilag homogén vagy egy osztályok nélküli társadalmat”, ami végül az iparszerû genocídium gondolatához vezetett. Bauman úgy tartja, egyedül az volt „szokatlan és ritka” a holokausztban, hogy akkor és ott találkozott össze egymással a bürokrácia és a modernitás.21 Mérvadó történészek sem kételkednek a német náci bürokrácia mint állam- és társadalomszervezõ elv kivételes hatékonyságában, lett légyen szó a holokauszt kitervelésé18 19

Uo., 47. Lásd Max WEBER: A bürokratikus uralom lényege, feltételei és kibontakozása = UÕ.: Gazdaság és társadalom. A megértõ szociológia alapvonalai 2/3. A gazdaság, a társadalmi rend és a társadalmi hatalom formái (Az uralom szociológiája I), ford. Erdélyi Ágnes, KJK, Budapest, 1996, 61–99. Az elmélet szociológiai referenciájáról lásd SOMLAI Péter: Hivatalnoki szervezet és intenzív iparosítás (Max Weber bürokráciaelmélete, a gazdaság és a politika viszonya a századforduló Németországában), Akadémiai, Budapest, 1977. 20 Hannah ARENDT: Eichmann Jeruzsálemben. Tudósítás a gonosz banalitásáról, Osiris, Budapest, 2000. 21 Zygmunt BAUMAN: A modernitás és a holokauszt, Új Mandátum, Budapest, 2001, 156.

111

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 112

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

rõl vagy végrehajtásáról. Az újabb irodalomból hozva a szemléltetõ példát, Aly a német jóléti állam létrehozásának szándékából eredezteti az ellenséges csoportok és népek terrorizálásának, rabszolgasorba taszításának, valamint kiirtásának a náci politikáját.22 Mi okozza vajon Karsai fejében a fogalmi zavart? A holokausztot tagadó ún. revizionistákkal folytatott történészpolémiák során felmerült egyik elképzelés játszhatja itt a döntõ szerepet. Arról az elképzelésrõl van szó, amely azt a náci hivatalnokot (sõt katonát) vizionálja, aki a Führertõl származó írásos parancs (Führerbefehl) hiányában is jól tudja, mi a dolga, nevezetesen, hogy miként feleljen meg feljebbvalói elvárásainak az ellenséggel szemben tanúsított brutális viselkedési kódex szellemében (olykor a féktelen gyilkolás imperatívuszát is önszorgalmúan teljesítve ennek során). A bürokráciamentesség Karsaitól felkapott elgondolása azonban részben szintén másvalakitõl (Hilbergtõl) ered, a dolog részleteibe azonban ezúttal nem bocsátkozhatunk bele.23 Ám, ahogyan egyebek közt Kershaw erõteljesen hangsúlyozza, az olyik esetben „nem aktába foglalt”, nem bürokratikus utasítás formájában továbbított, hanem informálisan elvárt helyes alattvalói magatartás szintúgy a karizmatikus vezér nyilvános akaratának felelt meg. „Hitler publikus nyilatkozatai a zsidók megsemmisítésével kapcsolatban szentesítették és legitimálták a náci uralom elkötelezett képviselõinek a zsidókkal szemben foganatosított »önálló kezdeményezéseit«, hátteret és támogatást nyújtottak nekik, hogy maguk is részt vegyenek a rezsim bûntetteiben”.24 Nincs tehát szó a náci állam bürokráciamentes, laza mûködési módjáról, ebbõl fakadó sajátos dinamikájáról, éppen ellenkezõleg. A tovább is sorjáztatható tudományos megközelítések egyöntetû megítélése szerint elsõsorban a bürokráciával szorosan egybefonódó ideológiai „modernizmus” (Zygmunt Bauman elmélete), a nácizmusban megtestesülõ jóléti állam fejlett bürokratizmusa (Götz Aly felfogása), esetleg az agyonbürokratizált német társadalom karizmatikus uralomnak (a Führer-elvnek) való fokozott kiszolgáltatottsága (Ian Kershaw koncepciója) tehetõ felelõssé a holokauszt kigondolásáért, majd olajozott végrehajtásáért. Nem véletlen, hogy Karsai magnum opusa nem került be ez ideig a nemzetközi történészdiskurzus terébe. A lexikonszócikkek írásmódjára emlékeztetõ módon elbeszélt Karsai-féle európai holokauszttörténet ugyanis gondolati vérszegénysége, koncepciótlansága folytán többre aligha tarthat igényt az oktatási segédanyag rangjánál. S ez így talán rendjén is van, hiszen a szerzõ eredetileg maga is annak szánta mûvét. Aki pedig meg szeretné érteni végre a 20. századi európai történelem e különösen gyászos és drámai eseménysorát, annak Karsai szakirodalmi forrásaihoz, azokhoz a történetírói alkotásokhoz kell ezután is fordulnia, amelyek adataiból és eredményeibõl építgette szerzõnk is Holokauszt címû munkáját. 22

Götz ALY: Hitler’s Beneficiaries. Plunder, Racial War, and the Nazi Welfare State, Metropolitan Books – Henry Holt, New York, 2006, 309. 23 A kérdést részletesen tárgyalja és kellõen megvilágítja Christopher BROWNING: The decision-making process = The Historiography of the Holocaust, 179–180. 24 KERSHAW: I. m., 345, továbbá 351.

112

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 113

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

Frojimovics Kinga HELYÜNK A HOLOKAUSZT TÖRTÉNETÍRÁSÁBAN A JERUZSÁLEMI YAD VASHEMBÕL NÉZVE A Kommentár 2008/3. számában Gyáni Gábor társadalomtörténész egy kutatási területétõl meglehetõsen távol álló témáról, a magyarországi holokausztkutatás helyzetérõl jelentetett meg igen súlyos állításokat tartalmazó írást.1 Gyáni ugyan írása legvégén, tehát miután az olvasó végigolvasta néha szurkálódástól sem mentes megállapításait,2 leszögezi, hogy: „írásom felkérésre készült, és olyan történész mûve, aki maga nem kutatja a holokauszt (magyar) történetét. Szubjektív megfigyeléseket és megjegyzéseket rögzít csupán, […] egy szakmabeli kívülálló észrevételeit.”3 Mindenekelõtt egy apró megjegyzés. Ha már a cikk témája részben a holokauszt kutatásával (is) foglalkozó intézmények, és bennük a magyarországi kutatók részvétele vagy ismertsége, érdemes pontosítani. Magyarországon „1987-ben külön Zsidó Kutatási Központ jött létre az Akadémia égisze alatt” – írja Gyáni.4 Természetesen a Komoróczy Géza professzor, majd tavaly óta dr. Bányai Viktória vezette MTA Judaisztikai Kutatócsoportról van szó, melynek jelenlegi elnevezése MTA Judaisztikai Kutatóközpont. Gyáni Gábor cikkében, annak köszönhetõen, hogy egész írását gyakorlatilag egyetlen mû, a Dan Stone szerkesztésében 2004-ben angolul megjelent historiográfiai áttekintésre alapozta,5 az intézet angol nevének – Center of Jewish Studies – tükörfordítását adta. Ennél az apróságnál azonban persze sokkal súlyosabb ügyrõl van szó, hiszen Gyáni szerint „mutatóba sem akad olyan mai magyar holokauszttörténész, aki képes lenne felkelteni maga iránt a téma határainkon kívüli kutatóinak figyelmét, akinek tudnának a kutatásairól és idéznék eredményeit”.6 Gyáni szerint egyetlen kivétel mégis csak akad, Molnár Judit 1995-ben megjelent mûve, a Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendõrkerületben. Éppen ezt a magyar nyelven megjelent mûvet ugyanis haszonnal forgatta Tim Cole a budapesti gettókról írt, Gyáni szerint „revelatív”7 monográfiája8 írásakor. Csak egy zárójeles megjegyzés: legújabb, egyelõre csak héber nyelven hozzáférhetõ könyvében a 1 GYÁNI Gábor: Helyünk a holokauszt történetírásában, Kommentár 2008/3., 13–23. 2 A magyarországi holokauszt 50. évfordulója alkalmából megjelentetett tanulmánykötetben (Randolph L.

BRAHAM – Attila PÓK: The Holocaust in Hungary Fifty Years Later, Columbia UP, New York, 1997) magyarul megjelent cikkekkel kapcsolatban például kijelenti: az írások többnyire „nem is igen kapcsolódnak a holokauszt kutatásának nemzetközi beszédmódjához és tematikájához, nyelvi hozzáférhetetlenségük a nemzetközi tudományos közösség számára nem feltétlenül von ezért maga után súlyosabb következményeket” (GYÁNI: I. m., 14). 3 Uo., 23. 4 Uo., 13. 5 The Historiography of the Holocaust, szerk. Dan Stone, Palgrave–Macmillan, Basingstoke, 2004. 6 GYÁNI: I. m., 13. 7 Uo., 14. 8 Tim COLE: Holocaust City. The Making of a Jewish Ghetto, Routledge, New York – London, 2003.

113

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 114

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

gettók kialakulásáról Dan Michman, a jeruzsálemi Yad Vashem fõtörténésze azt tartja Cole könyve alapvetõ hibájának, hogy fenntartás nélkül elfogadja (sok más kutatóhoz hasonlóan) azt a holokauszt historiográfiájában már korán kialakult nézetet, mely szerint a gettók a náci rendszerben a zsidók kirekesztésének és megsemmisítésének szükséges és egyben elengedhetetlen elemei voltak.9 Michman szisztematikusan áttekintve a náci megszállta területeken létrejött gettók kialakulásának történetét, valóban revelatív könyvében ettõl alapjaiban eltérõ eredményre jut. Gyáni azonban cikkében még ennél a – már önmagában is elég súlyos – állításnál is tovább megy, és egyenesen kijelenti, hogy „a magyar holokauszttörténészek nem kapcsolódnak kellõ mértékben a tudomány nemzetközi intézményi rendjéhez”, és ennek köszönhetõen nem publikálnak olyan nemzetközi folyóiratokban, „ahol a holokauszt átlagon felüli publicitást kap”.10 Mindezeket a kérdéseket évek óta Izraelben élve, és az utóbbi években egyre inkább a magyarországi holokauszt történetével foglalkozó levéltárosként és történészként alapvetõen másként látom.11 Napjainkban a világon két általánosan elismert vezetõ intézménye van a holokauszt kutatásának, a jeruzsálemi Yad Vashem, vagyis az izraeli állami Holokauszt Emlékhatóság, valamint a Washington D. C.-ben található United States Holocaust Memorial Museum. Mindkét intézmény saját tudományos folyóirattal rendelkezik. Ezek a héberül és angolul megjelenõ Yad Vashem Studies, valamint az angolul megjelenõ Holocaust and Genocide Studies. A holokauszt kutatásának szentelt nemzetközi tudományos folyóiratok lévén, feltételezem, ezek azok a lapok, melyekben a holokauszt – Gyáni szavaival – „átlagon felüli publicitást kap”. A Yad Vashem ezen kívül saját könyvkiadóval is rendelkezik, mely évente több tucat tudományos munkát és más jellegû mûvet, például visszaemlékezéseket, naplókat ad ki kizárólag a holokauszt témakörében. A következõkben csak utalok arra, hogy szûkebb „pátriám” folyóiratában, a Yad Vashem Studiesban mind Karsai László, mind Molnár Judit nemcsak hogy publikálnak, hanem meglehetõsen intenzíven publikálnak: 2002 óta két-két tanulmányuk jelent meg. Annak bemutatására, hogy mûveiket külföldi szerzõk mennyiben használják, túl egyszerû megoldás lenne, ha csupán saját, az utóbbi két év során megjelent munkáimra utalnék, hiszen természetesen számomra nem okoz nyelvi gondot a magyarországi holokauszttal kapcsolatos szakirodalom követése.12 Ezért inkább Dan Michman, a Yad Vashem fõtörténésze egy 2005-ben megjelent cikkére utalok. Michman 2004-ben a Molnár Judit által Budapesten szervezett nemzetközi holokauszt-konferencia egyik elõ9 Dan MICHMAN: The Jewish Ghettos During the Shoah. How and Why Did They Emerge?, Yad Vashem, Jerusalem, 2008,

21 (héber nyelven; Michman könyve rövidesen németül és angolul is megjelenik). GYÁNI: I. m., 14. 2003-ban a Bar-Ilan University Jewish History Departmentjén szereztem doktori fokozatot Dan Michman és Yehuda Don professzorok vezetésével. Azóta a Yad Vashem különbözõ részlegeiben dolgoztam és kutattam ösztöndíjasként, illetve különbözõ tudományos projektekben. 2006 novemberében kineveztek a Yad Vashem Archives magyar részlegének igazgatójává. 12 Lásd I have been a stranger in a strange land. The Hungarian State and Jewish Refugees in Hungary, 1933–1945, Yad Vashem, Jerusalem, 2007; Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon, 1868–1950, Balassi, Budapest, 2008. 10 11

114

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

F

Page 115

R O J I M O V I C S

K

I N G A

adója volt, elõadásában a magyarországi zsidó tanácsokkal foglalkozott. A szintén Molnár által szerkesztett konferenciakötet (angol és magyar egyaránt) 2005-ben jelent meg. A kötetben megjelent tanulmányában a magyarul nem tudó Michman egyik alapvetõ forrása Molnár Judit fentiekben már idézett Yad Vashem Studiesban megjelent cikke volt a Magyar Zsidók Központi Tanácsáról.13 Ha már mást nem, ezt a kötetet, azt gondolom, Gyáninak is ismernie kellene. És akkor nem csupán a Dan Stone könyvében publikáló Thomas C. Foxra kellene hagyatkoznia annak megítélésekor, mennyire ismerik és használják vezetõ magyarországi holokauszttörténészek írásait napjaink vezetõ holokauszttörténészei. Mindezen túl azt sem árt tudni, hogy a szovjet blokk összeomlását követõen a Yad Vashem Archives a volt kommunista országokban sorra kutathatóvá váló levéltárakban az 1990-es évek elejétõl kezdve igen intenzív anyaggyûjtést végez. Ehhez szinte mindenhol az adott ország legjobb holokausztkutatóiból és levéltárosokból álló csoportokat szervezett, melyek szisztematikusan feltárják a levéltárakban felhalmozott releváns iratokat. Magyarországon Karsai és Molnár vezeti immár tizenöt éve a Yad Vashem Archives Magyarországi Kutatócsoportját, amely szisztematikusan gyûjti minden magyarországi állami és egyházi levéltárból a holokausztra vonatkozó dokumentumokat. A kutatócsoport munkatársai között megtalálhatók mindazok a fiatalabb nemzedékhez tartozó történészek és levéltárosok is (itt elsõsorban Csõsz Lászlóra, Kádár Gáborra és Vági Zoltánra, valamint a Magyar Zsidó Levéltár levéltárosára, Toronyi Zsuzsannára gondolok), akik már eddigi munkájukkal is fontos mûvekkel járultak hozzá a magyarországi holokauszt kutatásához. Nem vitatkozom, sõt mélyen egyetértek Gyáni Gáborral abban a Hayden White-i ihletésû megállapítással, hogy a történész feladata „a múlt történetbe foglalása, egy vagy több nézõpont szerinti képének narratív tálalása”.14 Mit tegyünk azonban akkor, ha ehhez még nem áll rendelkezésünkre a szükséges corpus? Mindazt a forrásgyûjtõ, forrásfeltáró munkát, amit a magyarországi történészek mondjuk a magyar középkor tekintetében már jó ideje, nagyrészt a 19. században elvégeztek, a magyarországi holokauszt történetével kapcsolatban még senki sem végezte el. Persze ne feledjük, a holokauszt még mindig túl közel van, és 1989 elõtt a magyarországi levéltárakban mindannyiunk által túl jól ismert nehézségekbe ütközött a szabad kutatás. Szerintem is nagy kár, hogy erre egy külföldi kutatóhely, a Yad Vashem levéltára szánta el magát az 1990-es évek elején, de ebben mégsem lehet a mai magyarországi holokausztkutatókat hibáztatni, fõleg nem azokat, akik tizenöt éve komoly idõ- és energiaráfordítással ezt a súlyos hiányt igyekeznek pótolni. A források feltárását nem helyettesítheti a teoretikus, történetfilozófiai megközelítés, hiszen a történész munkájában egyik nem lehet meg a másik nélkül. Ezt jól mutat13

Dan MICHMAN: A Zsidó Tanács – a magyar helyzet új szempontok tükrében = A holokauszt Magyarországon európai perspektívában, szerk. Molnár Judit, Balassi, Budapest, 2005, 247–257. Angol kiadása: The Jewish Councils Phenomenon. New Insights and Their Implications for the Hungarian Case = The Holocaust in Hungary. A European Perspective, szerk. Judit Molnár, Balassi, Budapest, 2005, 254–264. 14 GYÁNI: I. m., 21.

115

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 116

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

ja, ahogy Dan Michman határozza meg a történész feladatát, azaz a történettudományt szintén a Hayden White-i teoretikus keretben: „mivel a történésznek elbeszélõ formában kell megalkotnia mûvét (kutatásainak eredménye egy elbeszélés lesz), a 20. század második felének több történetfilozófusa, mindenekelõtt Hayden White a történettudományt az irodalom ikertestvéreként határozta meg, tehát fikcióként, s nem valódi tudományként. A történettudomány mégis valódi tudomány – nem úgy, mint a természettudomány, amelyet a köznapi gondolkodás hajlamos az egyetlen »valódi« tudománynak tekinteni, hanem a német definíció szerinti Wissenschaft értelemben: a történettudomány a megismerés egy olyan területe, amelyet bevett, rendszerezett és elfogadott szabályok irányítanak.” A történészek tehát maguk szûkítik le kreatív, narratívateremtõ játékterüket azáltal, hogy egyrészt elbeszélésüket a dokumentumok lehetõ legszélesebb feltárására alapozzák, másrészt mivel „a történész önkifejezésének eszközei a szavak; maga a nyelv, elengedhetetlen […] a felmerülõ koncepciók és kifejezések pontos definiálása és következetes használata”.15 Végezetül csak remélni tudom, hogy Gyáni Gábor írásával sem példát nem nyújt mások számára, sem divatot nem teremt: a magyarországi historiográfiai írásokban nem terjed el a „szakmabeli kívülálló észrevételei” mûfaj. Reményeim szerint a jövõben is mértékadó, az adott szakterületen megfelelõ szakmai felkészültséggel rendelkezõ és a nemzetközi szakirodalomban is jártas történészek komoly és természetesen kellõen kritikus mûhelyvitáit olvashatjuk majd továbbra is. A félreértések elkerülése végett még csak véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a „szakmabeli kívülállókat” ki akarnám zárni az érdemi, megalapozott hozzászólás lehetõségébõl. Úgy vélem azonban, hogy a mai magyarországi történésztársadalomban „szakmabeli kívülállóságból” és konkrétan a holokauszt hazai kutatásához való hozzászólásban az alapvetõen ókortörténész Komoróczy Géza professzor adott megfontolandó példát mindenkinek, amikor 2000-ben megjelentette cikkgyûjteményét Holocaust: A pernye beleég bõrünkbe címmel (Osiris, Budapest).

15 Idén év végén a Balassi Könyvkiadó gondozásában fog napvilágot látni Dan Michman historiográfiai mûve Holokauszt és történetírás címen. Az eredetileg héberül 1998-ban megjelent munka bõvített angol kiadása 2003-ban készült el, de a mû hozzáférhetõ német, olasz és orosz nyelven is. Angolul lásd: Holocaust Historiography, A Jewish Perspective. Conceptualizations, Terminology, Approaches and Fundamental Issues, Vallentine Mitchell, London–Portland. Az idézet a könyv bevezetõjébõl való (az angol változatban az 1. lapon).

116

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 117

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

Gyáni Gábor GONDATLAN OLVASATOK Megjegyzések Frojimovics Kinga vitacikkéhez Ha Frojimovics Kinga gondosabban olvasna, bizonyára nem így írta volna meg cikkét. De lássuk sorjában. 1. Ha figyelmesebben tanulmányozza írásomat, észreveszi, hogy az elsõ bekezdésben nem én, hanem Thomas C. Fox „beszél”, a narrátor-szerzõ pedig csupán az õ szavait tolmácsolja. Így nem ütközne meg azon, hogy tükörfordításban magyarítom egy 1987ben Budapesten megalakult kutatócsoport Fox által adott megnevezését. Ez éppúgy lehet a MTA Judaisztikai Kutatócsoportja, mint a Ránki György által szervezett és a Goldmark Alapítvány által finanszírozott akadémiai kutatócsoport. 2. Ha odafigyel arra, ami a Molnár Judit által szerkesztett, magyarul és angolul egyaránt közzé tett tanulmánykötetben olvasható, Frojimovics is észrevenné, hogy Dan Michman korántsem úgy használja a magyar történész, Molnár cikkét, mint valamely „alapvetõ forrást”; három hivatkozása közül az egyikben ráadásul cáfolja is az idézett szerzõ egyik állítását. Felfigyelt volna továbbá arra a még fontosabb körülményre, hogy a kötet két további – nemzetközi mércével mérhetõ – szerzõje, a német Christian Gerlach és a kanadai Michael Marrus egyetlen magyar holokauszttörténész egyetlen munkáját sem idézi, még polemikus célból sem. Vajon miért? 3. S ha már annyi szó esik cikkében a Yad Vashem „fõtörténészérõl”, Dan Michmanról, miért mellõzi vajon Frojimovics az izraeli historikusnak az iménti téma, tehát a zsidó tanácsok historiográfiájáról – egy évvel a budapesti kötet elõtt – publikált dolgozatát, melyben egyetlen magyar holokauszttörténész munkáját sem említi!1 Az igazat megvallva, egyre kedvezõtlenebb kép körvonalazódik a magyar holokauszttörténészek nemzetközi ismertségérõl és elismertségérõl, ahogy a vita ezen a Karsai és Frojimovics által kijelölt úton tovább halad elõre. 4. Ha Frojimovics Kinga jobban odafigyelne arra, amit olvas, kétszer is meggondolná, hogy leírja a következõ mondatot: Gyáninak „nem csupán a Dan Stone könyvében publikáló Thomas C. Foxra kellene hagyatkoznia annak megítélésekor, mennyire ismerik és használják vezetõ magyarországi holokauszttörténészek írásait napjaink vezetõ holokauszttörténészei”. Cikkembõl világosan kiderül, hogy a kötet 24 historiográfiai tanulmányából 23 esetében egyetlen magyar holokauszttörténész egyetlen írására sem történik hivatkozás, és Molnár egy szem munkája képviseli egyetlen kötetbéli szerzõ jóvoltából a magyar kutatást.2 1 Dan MICHMAN: Jewish leadership in extremis = The Historiography of the Holocaust, szerk. Dan Stone, Palgrave– Macmillan, Basingstoke, 2004, 319–340. Holott a jegyzetekben 75 tanulmányt és könyvet tüntet fel a szerzõ. 2 GYÁNI Gábor: Helyünk a holokauszt történetírásában, Kommentár 2008/3., 13.

117

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 118

•

2 0 0 8 | 6

–

V

I T A

5. Ha Frojimovics kicsit is elmélyültebben olvasna, nem törne lándzsát velem szemben a források feltárását ambicionáló történetírás mellett a teoretikus, történetfilozófiai megközelítés ellenében. A magyar holokauszttörténészeket jellemzõ fogalmi igénytelenség kárhoztatása nem keverendõ ugyanis össze Hayden White reprezentációelméletének a számonkérésével, ami nem is történik meg cikkemben. Úgy kerül elõ csupán White elmélete, mint ami kiprovokálta a holokauszt történetírói reprezentálhatóságáról kezdett, máig zajló vitát, és ami tevõlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a történelmi tapasztalat történetírói megjelenítésének a problémája is reflektorfénybe kerüljön idõvel. Ezek valóban kulcskérdések. A traumatikus élmények forrásául szolgáló ún. „határ-események”,3 amilyen mindenekelõtt a holokauszt, különösen alkalmasak a történeti megismerést és a történetírói ábrázolás hitelességét illetõ kételyek és dilemmák újrafogalmazására. „Ez nem a holokauszt egyediségébõl, hanem a holokauszt tanulmányozásából fakad, az tette központi jelentõségûvé, hogy megértsük a szélsõséges helyzetekben szerzett [konstruált] tudást és annak továbbítását.”4 Ami azért fontos kérdés, mert a holokauszt mint unikális történelmi jelenség fogalmát a pszichoanalitikusan értett átvitel lehetetlenségével vagy nehézségével összekapcsoló5 történészek (Saul Friedländer) szerint oly módon kerülhetõ el csupán a holokauszt domesztikációja, ha az esemény történetírói beszámolójában megfelelõ módon (nem közvetlenül referenciálisan) szóhoz jut végre az esemény átélõinek a tapasztalatait megszólaltató hang is. Mindennek vajmi kevés köze van azonban Hayden White reprezentációelméletéhez, melyet Friedländer mint számára elfogadhatatlant, szélsõségesen relativistának bélyegez.6 Hogy kinek mire adok a jövõben követésre nem ajánlott példát, azt ma még nem tudhatom. Látom viszont, hogy Frojimovics Kinga, a szakmabeli „belülálló” feltûnõen gondatlanul olvassa számára visszatetszõ szövegemet, midõn mások mundérjának a becsületét védendõ vitába keveredik velem. Ez felettébb komolytalanná és súlytalanná teszi írásommal szembeni ellenérveit. Szerkesztõségünk a válaszokkal és viszontválaszokkal a 2008/3. számban megjelent írások vitáját lezártnak tekinti.

3 A fogalomhoz vö. Dominick LACAPRA: Writing History, Writing Trauma, Johns Hopkins UP, Baltimore, 2001. 4 Peter FRITZSCHE: The Holocaust and the knowledge of murder, The Journal of Modern History 80. (2008. szep-

tember), 613. 5 Errõl lásd Dominick LACAPRA: Representing the Holocaust: reflections on the historian’s debate = Probing the Limits of Representation. Nazism and the „Final Solution”, szerk. Saul Friedlander, Harvard UP, Cambridge (Mass.), 1992, 110. 6 Saul FRIEDLANDER: Introduction = Probing the Limits of Representation, 7.

118

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 119

•

2 0 0 8 | 6

–

S

Z E M L E

Hatos Pál RAVASZ LÁSZLÓ EMLÉKEZETE Emlékülés Ravasz László születésének 125. évfordulóján. 2007. szeptember 29. Szerkesztette Kósa László, kiadja a Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2008.

Szokás ma az emlékezet és történelem szembenállásáról beszélni. Az emlékezet üzenetet hordoz, a múlt felhasználásra törekszik, sõt sokszor politikai kiaknázására, vele szemben a történelem módszeres kritikája a hamis tudás leleplezésére, a történeti elbeszélések narratívájába rejtett szándékok feltárására érez elhivatottságot. A hagyomány letéteményesei viszont a kritika mindent felemésztõ viszonylagosságára, a relativizmus nyomán a bûnöst és áldozatot egyképp és visszavonhatatlanul az elmúlt idõ sírboltjába záró felejtés veszélyes gyakorlatára, az áldozatok elõtti végtisztesség elsikkasztására, a bûnök elmosására mutatnak rá. De úgy tûnik, egyik sem lehet meg a másik nélkül, az emlékezet prófétái elõször az ellenfél bálványait ledöntve jelölik ki a saját hagyomány érvényesülésének útját; amiként tudva vagy tudatlan a kritikai filológiát sem szofisták független, ám terméketlen közömbössége hajtja, maga is csak úgy szolgálóleánya nagyobb uraknak és megvalósulásra törõ szándékoknak, hatalmi vágynak, mint minden múzsai tudomány. A történelem kritikai mezében tehát végeredményben emlékezet csatázik emlékezettel, annak eldöntésére, hogy ki verhet hidat a múlt szakadéka és a sajátnak elképzelt jövõ közé. Ravasz László (1882–1975) szellemi öröksége – ahogy Kósa László joggal mutat rá a kötet legfontosabb tanulmányában – az elmúlt húsz év erõfeszítései, tanúságai nyomán kilépett a rákényszerített hallgatás és feledés sorvasztó kényszerébõl, s része lett a „láthatatlan református panteonnak”. A református püspök, lelkiségi író, szónok, tudós születésének százhuszonötödik évfordulóján tartott konferencia anyagát tartalmazó kötet tanulmányai – a mûfaj jellegébõl adódóan is – hangsúlyosan keresik az ösztönzõ, iránymutató tanulságokat. S az életmû valóban gazdag tárháza, a ránk maradt és jórészt feldolgozatlan kéziratos források és kiadott munkák hagyatéka a református örökség és a magyar sorskérdések aktualizálásához, illetve e kettõ összekapcsolásához számos módon kötõdhet. Bár a magyar identitáskonstrukciókhoz ma valószínûleg jóval kevésbé tartozik hozzá a református vonatkozás, mint a Ravaszt felnevelõ 19. század utóján, vagy akár a pálya zenitjén, a ’20–30-as években, az kétségtelen, hogy ma is a „reformátusként vagyok magyar” vagy „magyarként református” Kozma Zsolt tanulmányában exponált dilemmája a református-protestáns öneszmélõdés gyakran megfogalmazott alternatívája.* Kozma * A kötet hasznát növeli a Kozma Zsolt tanulmányának függelékeként összeállított bibliográfia Ravasz László erdélyi református folyóiratokban, illetve a Protestáns Szemlében 1914–1919 közötti idõszakban megjelent közleményeibõl, sajnos azonban ebbõl hiányzik az írói álnevek alatt megjelentett számos apróbb, de fontos írás, szerkesztõi állásfoglalás.

119

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 120

•

2 0 0 8 | 6

–

S

Z E M L E

írásához hasonlóan Dienes Dénes Ravasz László 1929-es amerikai körútjáról szóló érdekes elõadása is arra a kérdésre fut ki: vajon az amerikai elmúló magyarság nem elõképee a kárpát-medencei elveszõ magyarságnak? Mégis a magyarság és reformátusság egymást feltételezõ diskurzusa egy mindinkább kisebbségbe szoruló közösségi hagyományozódás keretében termelõdik újra. Így talán az sem véletlen, hogy a kötet többi tanulmánya elsõsorban nem a magyar sorskérdések felõl értelmezi az életmû sokszínû, sokágú valóságát. Kiss Réka, aki több tanulmányban vizsgálta már Ravasz Lászlót, a püspököt, most vezetõi, egyházkormányzói tevékenységének egy további fontos aspektusát, munkatársainak kiválasztását, a velük kialakított viszonyt vette vizsgálat alá. Ravasz tudatosan és legtöbbször szerencsésen stratégiai tervezéssel épített, s integratív irányítása alatt irányító személyiségek fejlõdtek ki, akik saját jogon is alkotó részeseivé váltak a két világháború közötti vallásos reneszánsznak s a „református ébredés” 1945 után is sokáig ható hullámokat vetõ mozgalmainak. Más kérdés, hogy Ravasz kényszerû lemondása 1948-ban kivétel nélkül az õ életpályájukon is törés vagy fordulópont: Bereczky Albert negatív megítélése ma általános az egyháztörténeti irodalomban, a budapesti esperes, Szabó Imre belehalt a mellõzöttségbe, az új rendszerhez alkalmazkodni próbáló volt erdélyi püspök és író, Makkai Sándor és a tudós Victor János is idõ elõtt távozott; a Kálvin téri gyülekezet lelkészének, Muraközy Gyulának állambiztonsági beszervezését pedig Kiss Réka egy másik, korábbi tanulmányában tette közzé. Szatmári Judit Ravasz László egyházlátogatásairól szóló összefoglalása együtt olvasandó a szerzõ Ravasz elõdeinek egyházszervezõ tevékenységeirõl, s különösen Szász Károly canonica visitatióiról szóló korábbi elemzéseivel. Összességében ez a tanulmány is, Kiss Rékáé is, s Sárai Szabó Katalinnak Ravasz Lászlónak a nõk egyházi munkájáról szóló nézeteit és gyakorlati tevékenységét bemutató leírása is általánosabb érvényû tanulságokhoz, a „második konfesszionalizáció” a 20. század második harmadát a protestáns egyházakban is kitöltõ, s a vallásos identitást a modern társadalmak keretrendszerében megerõsítõ korszakához nyújtanak értékes megfontolásokat. Az igehirdetõt állítják középpontba a szemtanúk és a kortárs emlékezõk egyre fogyatkozó táborának képviseletében Ritoók Zsigmond elöljáró szavai, s a szûkebb, hitvalló református közösségnek fogalmaz Bogárdi Szabó István is, amikor Ravasz kései – csak halála után több mint 30 évvel kiadott – kéziratos prédikációinak („Te csak hang vagy…”) szemszögébõl vizsgálja az igehirdetõ monumentális örökségét. A számûzetés, a kis, „búvópatakokként” formálódó közösségek szûk magukra záruló nyilvánossága, a társadalmipolitikai témák közvetlen megszólításának lehetetlensége mégis megújítóan hatottak az idõs Ravaszra, aki „megérezte, hogy 1952-ben már nem lehet úgy beszélni, ahogyan 1932-ben”, s képes volt az 1930-as évek kicsit barokkos stílusát egy jóval egyszerûbb, majdhogynem száraznak tûnõ elõadásmódra cserélni. Úgy tûnik, az általános érvényû tanulság, hogy a kései mûvek átértelmezik a korábbiakat, Ravasz László két emberöltõt átfogó szellemi pályájára is igaz; a kötetet záró, terjedelmük által is súlypontinak nevezhetõ két írás a leányfalusi évekrõl, az unoka Szacsvay Éva és a kötetet szerkesztõ Kósa László tanulmányai ennek az értelmezési iránynak útjára helyezi a Ravasz-recepciót és az életmû további kutatását. Mindenekelõtt azért, mert fontos új forráscsoportokat neveznek meg, és ennek következtében új feltáró 120

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

H

A T O S

11:35 AM

P

Á L

:

R

Page 121

A V A S Z

L

Á S Z L Ó

E M L É K E Z E T E

szempontok adódnak. Szacsvaynál elsõsorban az, hogy a családtagoktól hagyományozódott emlékanyag feldolgozásának történeti érdekét a közelmúlt „polgári életének” társadalomtörténeti, szociálantropológiai feltárásában látja: hogyan alkalmazkodott a volt középosztály az egyes idõszakok politikai állapotváltozásaihoz, hogyan dolgozták fel, adták fel kívülállásukat, passzivitásukat egy felnövekvõ következõ generáció életlehetõségeinek kibontakoztatása érdekében a Kádár-rendszer idején, az 1960-as években, a diktatúra véglegessé válása, berendezkedése okán. Kósa László elsõdleges kérdése viszont az: „mit tesz egy nagy formátumú ember, ha kikerül abból a helyzetbõl, amelyben egy egész történelmi korszakon át hazája szellemi életének legnemesebb értelmében vett elitjéhez tartozott?” Ravasz Lászlónak mint személyiségnek, s mint hitvalló példának az értékelését sub species aeternatis bizonyára ez utóbbi szempont adja meg, s nem az alacsony státusból páratlanul sikeresen és gyorsan emelkedõ egyéni életút, illetve a politikusi befolyás és a felekezeti határokon messze túllépõ szellemi hatás lenyûgözõ ereje. Nemcsak mint alternatíva hat a kései évek teológiai munkássága vissza a közéleti kereszténység korszakában és zászlóvivõjeként viselt szerepekre (amelyeket ezúttal Ladányi Sándor leltározott fel rövid elõadásában), hanem még érthetõbbé teszi azt a szituációt, a vereség és a veszélyeztetettség alapvetõ és korán kiformálódott tapasztalatát, ami a szabadelvû, s talán agnosztikus, karrierjét a szabadkõmûvességen keresztül is okosan és céltudatosan egyengetõ fiatal tudósból és lelkészbõl elmélyült, a vallásosságot középpontba helyezõ gondolkodót faragott. Amikor Kósa László a láthatatlan református panteonról szól, amelyben Ravasz megtalálta helyét, pontosan fogalmaz, hiszen tagadhatatlan, hogy Ravasz alakja egy másfajta emlékezetben a politikai kereszténységhez és ez utóbbin keresztül a két világháború közötti antiszemitizmus ideológiai megalapozásához kötõdik. Ez utóbbi, nemzetközileg is elterjedt kép kétségtelen mutat hasonlóságokat azzal a „denunciáló” történetírással, amelyet az egyházüldözõ rezsim szponzorált, ettõl függetlenül az életmû további vizsgálatához nélkülözhetetlen, hogy egyre több olyan kérdést is felvessen, amelyek az alapvetõen áldozatként vagy tettesként felfogott szereplõk megnyilvánulásaival azonosuló történetírás lehetõségein és korlátain túlmutatnak. Mindig van rá lehetõség, hogy a közvetlenül adódó jelenbeli kontextusok, s a recepció szokásos tematizációjának megkerülésével, „korszerûtlen” kérdésekkel szólítsuk meg az emlékezet és kritika párhuzamos szorításában újraértelmezendõ hagyományt. Ravasz a predesztináció tanának egzisztencialista értelmezésével minõsítette idejétmúltnak a protestáns liberalizmus és a radikális világnézetek küzdelmének dilemmáját, ugyanakkor a dogmatikai ellentétek ellenére is a katolicizmussal rokon társadalomképben és cselekvési stratégiában találta meg a protestáns magatartás feladatait. Ravasz László örökségével való foglalkozásnak egyik perspektívája, talán az, hogy az eszkatologikus dimenziónak, a cselekvési alternatívák közötti választások felett érzett egzisztenciális szorongásnak és reményeknek nemcsak egyéni dimenziója, hanem a modern történelemben is strukturálisan jelenlevõ közösségi és politikai relevanciája van.

121

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 122

•

2 0 0 8 | 6

–

S

Z E M L E

L. Simon László A PORTRÉVÁ LETT ARC A fotográfia irányai és az Ady-fényképek E. Csorba Csilla: Ady. A portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe. Petõfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2008, 240 oldal, 3990 Ft

„Kiss Ferenc ismert fényképészünk a múlt napokban lefotografálta szerkesztõségünk tagjait. A szerkesztõségi szobában együtt vannak a munkatársak (máskor – bevallhatjuk – nemigen történik meg). A szerkesztõ elõtt egy nagy halom újság, az olló azonban nincs kezében. A lap poéta-fõmunkatársa alighanem verset ír, el van merülve gondolataiban, elõtte papír, kezében toll. A munkatársak közül mindenik el van foglalva. A telefonnál fülel a kagylóval az egyik. Valami szenzációs hírt hallhat, mert az arcán izgatottság látszik. A korrektúrát veszi át a másik munkatárs, míg kettõ – komolyabb hírlapírókhoz illõen – nem kér részt a kellemetlen munkából, hanem olvas csendes nyugalommal egy hosszú színlapot. A kép igen sikerült, csak dicséri a különben is jónevû fényképészt.” Ez a rövid szerkesztõségi tudósítást az ifjú Ady Endre jegyezte a Debreczeni Reggeli Ujság 1898. október 14-i számában. Mint azt a lapunk 90. oldalán látható fénykép is bizonyítja, a telefonáló személy maga Ady, akit minden bizonnyal nem valamilyen szenzációs hír köthet le, hanem egy ifjú hölgy távoli hangja. Legalább is ez juthat az olvasó eszébe az 1900-ban a nagyváradi Szabadságban publikált Dal az interurbán telefonról címû verse ismeretében: „Gizust, a kis kacért, az édest, / Tegnap zavarba hoztam ám, / Felcsengetém sürgõs beszédhez, / Tudom, pirult a kisleány. / Bejelentém, hogy jövõ héten / Bizonnyal a szaván fogom, / Mert most Váradról diskurálok, / Mert már megnyílt a telefon, / Az interurbán telefon.” Az 1876-ban Alexander Graham Bell által szabadalmaztatott, a 20. század elejére mind szélesebb körben terjedõ technikai eszköz, a telefon persze számos költemény témájává vált: „A kagyló búg, ó áldott kagyló, / Mely ily dús gyöngyöket terem, / Úgy érzem, édesbús viharzón / A tenger zeng, a végtelen” – írja Juhász Gyula a Telefon címû versében. Ady Az év komédiájában is megörökíti az interurbán telefonból hallható hangot, Tóth Árpád Szomorú nóta a telefonról címmel közölt költeményt („Az ember gyomra mélyét, / Az epéjét / És a veséjét / Egy piros fonál / Csiklandozza végig, ha telefonál, / Átjárja a szívet, a májat, / S szent zsoltárokra ingerli a szájat. / Az okozója ott lóg a falon, / Õ róla zeng e telefon-dalom”). Reményik Sándor a Telefonpóznáról írt költeményt, de például Babitsnál és Kosztolányinál is versépítõ téma volt a telefon, a telefonálás. Az írók, költõk figyelme a 19. század végétõl egyre gyakrabban fordult a technika, a tudomány újdonságai, az új médiumoknak köszönhetõ korábban ismeretlen kommunikációs lehetõségek felé. A rádió, a fotó, a film, a hangosfilm észrevétlenül lett az irodalmi 122

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

L .

S

11:35 AM

I M O N

L

Á S Z L Ó

Page 123

:

A

P O R T R É V Á

L E T T

A R C

szövegek témája és nem egy esetben hordozója is. Ezen médiumok megjelenésével és általánossá válásával azzal a korabeli alkotói és értelmezõi tapasztalattal is számolnunk kell, hogy „a közlésnek valamennyi formája ki van szolgáltatva nemcsak a közlés egyszerre materiális és immateriális médiumának, azaz magának a nyelvnek, de egyúttal a kommunikáció materiális hordozójának, vagyis a mediális technikáknak is. Azoknak, melyeknek ha nem is maradéktalanul, de maga a nyelv is nagyban kiszolgáltatott” – írja Bednanics Gábor és Bónus Tibor a Kulturális közegek címû szöveggyûjtemény bevezetõjében, amely kötetben éppen technikai médiumoknak az irodalom – a 20. század elsõ felében Magyarországon tapasztalható intézményi és egyéb – státusának a megváltozásában játszott szerepét vizsgálják. A fotográfia megjelenése, majd széles körben való elterjedése, s a mûvészi igényû képek körüli polémiák szaporodása a mûvészetrõl való gondolkodást is gazdagította. A fényképezésrõl mint egy lehetséges mûvészi médiumról való viták hosszú évek után csendesedtek el. Lengyel Géza 1910-ben a Nyugatban egy Mûcsarnok-beli fotókiállítás kapcsán ezt írja: „Arról már vitáztak eleget, mûvészet-e a fotografálás vagy sem, holott ez a meghatározás magát az elvet semmivel sem viszi elõre. A rézkarcnak és a fametszetnek nem ártott meg, hogy sokáig nem tartották a nagy kompozíciók készítésével egyenrangúnak. A fotografálás is a fejlõdés csúcsára emelkedhet e meddõ vita eldöntése nélkül, s amilyen hatalmasan növekszik jelentõsége, a tudásnak, az ismeretszerzésnek, a kultúrában való tájékozódásnak éppen olyan nevezetes tényezõje lesz, mint a mûvészet, az írott tudomány.” A múltba visszatekintõ szakembereknek különösen fontos a fényképek dokumentumjellege, az üvegnegatívumukon, filmeken, papíron s más adathordozókon rögzített pillanatok mást és mást mondanak az irodalomtörténésznek, a néprajzosnak, a történésznek. Számukra még a mûvészi igénnyel készült vagy egyértelmûen mûalkotásnak tekinthetõ fotográfia is felfejthetõ, adatolható részletei miatt lesz fontos, s ilyen módon a kép a mozaikszerûen összeállítandó biográfia kicsiny, de szintén lényeges részletének tekinthetõ. Szini Gyula 1911-ben a Nyugatban úgy vélekedett, hogy „a fotográfia kétségkívül hitelesebb, mintegy természettudományibb képet fog hagyni rólunk az utókorra, mint a kõrajz mûvészei azokról az emberekrõl, akik Louis Philippe korában éltek. És mégis valamit elvesztettünk. A mûvész cirógató pillantását, amely kis és nagy dolgokon, fontos és jelentéktelen embereken egyforma szeretette merengett el. A szubjektív helyett ránk az objektív van szögezve. Soha többé vissza már nem jön az a kor, amely mahagóni fakeretû, tréfás és érzelmes kõrajzokkal tarkította a virágos mintájú falakat, amik közt a pohos szervant tükrös fala csillogott apró csecsebecséivel, az elsõ tarkapárnás bútorok duzzadoztak és gótikus stílû bronzóra pengette halk ércszóval a negyedórákat.” Milyen érdekes, ha a régi korok nagy mestereinek, fotográfus dinasztiáinak az összegyûjtött munkáiból készült albumokat lapozgatjuk, vagy a kiállításaikat nézzük meg, úgy érezzük, Szini Gyula sajnálkozó ítélete elhamarkodott volt. Mert miközben valóban „természettudományibb”, azaz a tudományos feldolgozás számára részleteiben is használható alapanyagot jelentenek a lassan kifakuló képek, aközben az objektív mögött a 123

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 124

•

2 0 0 8 | 6

–

S

Z E M L E

fényképész szemét, érzéseit, gondolkodását, a hagyományokhoz való viszonyát is meglátjuk, mert tudjuk, hogy a fényképezés nagyon is szubjektív mûfaj. „A fényképész személye és különösen gyakran publikált, kedvelt képei kölcsönösen egymást határozzák meg, nem szétválaszthatóak, mint ahogy valamely helyszínrõl sem lehet »máshol« képet készíteni. Egyetlen fényképrõl sem lehet egyértelmûen megmondani, hogy »csak« ez a fényképész készítette, s nem más, ha ezt bizonyosan nem tudjuk, viszont egy azonos fényképész által készített képek sorából többé vagy kevésbé határozottan kirajzolódik egy személyes jelleg” – írja Peternák Miklós André Kertész kapcsán a Képháromszög címû könyvében. „Egy alkalmi – vagy nem különösebben érzékeny – fotósnál ezt saját sorsának eseményei, egymást követõ állomásai hitelesítik, kapcsolják össze, vagyis a személyes jegyek nem a képekbõl adódnak, míg egy olyan fotósnál, mint Kertész, a képek jellegébõl (a kiválasztott helyek, dolgok, kompozíciós megoldások stb.) közvetlenül egy személyiség jelenléte érzõdik, pontosabban kép és személy, nem pusztán kép és esemény kapcsolódik össze.” Ady Endre életében, pontosabban élete dokumentálásban „a mûvészi fényképész” Székely Aladár szemét és szellemét lehetne André Kertészéhez hasonlítani. Az 1870 és 1940 között élt Székely Modern fényképezés címû 1907-es írásában is kifejtette, hogy a modern fényképésznek szakítania kell a banális sablonokkal, „vakmerõen, tudatos egyéni szemmel” kell látnia. Székely a kor legnagyobbjait örökítette meg, többek között Babitsról, Benedek Elekrõl, Bródy Sándorról, Hatvany Lajosról, Ignotusról, Móriczról, Szomory Dezsõrõl, Kóbor Tamásról, Körösfõi Kriesch Aladárról, Fényes Adolfról, Gulácsy Lajosról, Kaffka Margitról, Elek Artúrról, Eötvös Lorándról, Apponyi Albertrõl, Bartók Béláról, Kodályról, Hubay Jenõrõl, Szinyei Merse Pálról, Rippl-Rónairól, Ligeti Miklósról készített képeket, de a legtöbbet Adyt fényképezte le.* A szellemi, baráti vonzalom kölcsönös volt, Ady 1915 karácsonyakor elõszót írt Székely Aladár fényképeihez az Írók és mûvészek album számára, amelyben a már befutott fényírót számára „kedves, nagy intelligenciájú ember s pompás fotográfus”-nak írja le. Ady szerint „Székely Aladár gépje pedig nem afféle mulatságos és kevés lelkû gép: egy nagyon kifejlett mûvészérzésû ember dirigálja kedve-mûvészete szerint. Persze-persze – mint Ignotus mondja – »ez a realista… naturalista fotográfia… nem mindenkinek kedvére való«, de éppen itt van az irodalmisága is: igaz, kérlelhetetlen és mûvészi.” A kötet erejét és a portréfotózás mûvészeti problémáit Nyugat-beli kritikájában 1916-ban Bálint Aladár is kiemeli: „A modern fotográfia mesterei bizonyára azzal az érzéssel állnak szemtõl szemben az emberrel, mint a jó portréfestõ. És nyilván nagy önmegtagadásukba kerül, hogy hamis útra ne tévedjenek, ne kanyarodjanak a képzõmûvészet ösvényeire. Erényük éppen a tisztánlátás, a karakter felismerése. Ami a jó fotográfusról elmondható, leírható, az pontosan ráillik Székely Aladárra, aki úgyszólván a legelsõ azok között, akik felismerték, hogy meddig lehet tágítani a fotografálás határait. *

Lapszámunkban szerzõi jogi nehézségek miatt Székely Aladár-fotót nem publikálunk.

124

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

L .

S

11:35 AM

I M O N

L

Á S Z L Ó

Page 125

:

A

P O R T R É V Á

L E T T

A R C

Nem véletlen, hogy a legtöbb író, festõ, szobrász fotográfiája az õ mûhelyébõl került ki. Ahogy õ kikereste és megtalálta a szellemi életet élõ emberek arcában lappangó, homlokán égõ titkos jegyet, megkapó karakterisztikumot, éppen olyan megértésre, méltánylásra talált azok részérõl, akik minden újra értékesre, csalhatatlan ösztönükkel gyorsan ráakadnak.” Mint láthatjuk, a fotográfia mûvészeti mivoltának vitathatósága ekkor folyamatosan szerepet kap a fotográfusok munkásságát bemutató recepcióban, Ignotus éppen Székely kapcsán ír a Nyugat 1910. karácsonyi számában arról, hogy a „derék fotográfus ember”nek a mûvészete abban áll, „hogy nem mûvészkedik a fotográfiával, s képeinek az az egyéni s ezzel megint mûvészi vonásuk, hogy nem tolja beléjük egyéniségét. Tudniillik: a fotográfia csak így lehet igaz, ami ebben a különös esetben mûvészit jelent. A festõ a maga látása, a maga érzése, a maga kedve szerint fest s képe annyira mûvészi, amennyire magát bele tudta tenni. Ezt azonban a fotográfus a priori nem teheti, mert végre sem õ az, aki a képet írja, hanem a nap, a lencse, a megérzõ vegyület.” Ignotus szerint Székely „reális fotográfiáit” nem mindenki kedveli, „de mégis mind többen kezdik megbecsülni a Székely Aladár kérlelhetetlenségében a mûvészi becsületességet s ezzel – amennyire fotográfiánál errõl szó lehet – a mûvészetet, s a szépen nekilendült magyar fényképírásban mind több szem és több megrendelés fordul az õ nyers, de erõs képei felé.” Ignotus szerint a az erõltetett beállításokat kerülõ, a retusálást mellõzõ realista vagy naturalista fotózásnak az erejét az „egyéniségbe való menekülés” adja, ami alatt õ nem a fotográfus egyéniségét, hanem a lefotografálandóét érti: „ez az egyéniség kifelé látási képül megjelenik legkülönbféle részleteinek mozaikköveiben”. S miközben én Székelyt is erõs egyéniségnek gondolom (elég csak egy pillantást vetnünk az 1910-es években készült önarcképére), aközben Ady és Székely fényképekben is argumentálódó kapcsolata arra is példa, hogy a szuggesztív személyiség varázsa a jó fotók esetében az egy évszázaddal késõbbi képnézegetõ utódok számára is egyértelmûen kirajzolódik. S ha nem ismernénk Ady lírájának elementáris erejét, csak a róla készült Székely-képeket néznénk, akkor is elhinnénk Kozmutza Kornélnak, amit E. Csorba Csilla idéz a visszaemlékezésébõl: „Egyszer megkérdezték tõlem, hogy szép férfi volt-e Ady. Ennél sokkal több volt: elbûvölõ, egyedülálló, páratlan.” Egy folyamat megértéséhez, egy pillanatokat rögzítõ, képekbe merevített óriási élet és életmû megközelítéséhez – minden divatos elméleti szempont ellenére is – érdemes a kezünkbe venni egy portrévá lett arc lenyomatait, átlapozni E. Csorba Csilla Ady Endre összes fényképét tartalmazó pazar kiállítású albumát. De az átlapozáson túl idõt is kell szánnunk a képekre, mert „a képek jelenése a felületükön található. Egyetlen pillantással megragadhatjuk – de akkor felületes is marad. Ha a jelentést elmélyíteni, azaz: az absztrakt dimenziókat rekonstruálni akarjuk, akkor hagynunk kell, hogy tekintetünk pontról pontra végigpásztázza a felületet. […] Ennek során a tekintet komplex útvonalat jár be, amelyet részben a kép struktúrája, részben a nézõ szándékai alakítanak. A képnek a […] kibontakozó jelentése tehát kétféle szándék szintézise lesz: azé, amelyik a képben manifesztálódik, és a nézõ intenciójáé” – tudjuk meg Vilém Flusser A fotográfia filozófiája címû mûvébõl. Flusser szerint a képnek saját téridejük van, amely a mágia 125

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

K

11:35 AM

O M M E N T Á R

Page 126

•

2 0 0 8 | 6

–

S

Z E M L E

világa, „egy olyan világ, amelyben minden ismétlõdik és minden részt vesz egy jelentésteli kontextusban”. A megfigyelés során, a képek megfejtésekor figyelembe kell vennünk a képek mágikus karakterét. „Így tehát helytelen, ha a képekben »megfagyott eseményeket« akarunk látni. Inkább az történik, hogy az eseményeket faktumok helyettesítik, és ezek tevõdnek át jelenetekbe. A képek mágikus ereje a síkszerûségükben rejlik, és a bennük lévõ dialektikát, a rájuk jellemzõ ellentmondásosságot ennek a mágiának a fényében kell látnunk.” A remekül megszerkesztett kötet fotó- és irodalomtörténeti értékein túl éppen a képanyag teljessége miatt érdemes kiemelnünk azt, hogy az album Ady-ikonjai, -portréi, még az amatõr fotográfusok által készített gyenge minõségûek is olyan – flusseri értelemben is argumentálható – mágikus teret hoznak létre, amely lebilincseli az olvasónézõt. Ebben a térben nyilvánvalóan elválaszthatatlan az arctól a költõ zseni-kultusza, és legtöbbünk esetében a versek ránk gyakorolt hatása, hiszen sokan vallják azt, amit Pilinszky: „Ady ébresztett rá a költészet értelmére”. De a vers, a szó ereje nem lenne elég ennek a mágikus térnek, ennek a mágneses mezõnek a létrehozásához, ez a többlet bizonyosan a test és az arc, egy „példátlanul szuggesztív egyéniség” (Móricz) kisugárzásának is az eredménye. „Egy fénycsóva volt, mely azért imbolygott a földi tereken, hogy fényt szórjon s magára vonja a lelkek szemét” – írta róla Móricz 1923-ban. Nézegetem a halottas ágyánál, a Liget Szanatóriumban készült Szõnyi Lajos-felvételt. A jelenleg a Petõfi Irodalmi Múzeumban õrzött példány egykor Babits tulajdona volt. (Lásd a lapunk 49. oldalán található képet!) Móricz Zsigmond Ady Endre a ravatalon címû írásának megrázó szavai jutnak az eszembe. S az, ahogy a döbbenet fenséges leírásba vált át: „A homloka kemény, minta sárga márvány, orra éles és fénylõ, arca kékesen árnyalt, tegnap borotvált. / Fülei hátra repülnek, kékülõ, szálló, halló, de nem hallgató fülek. / Csoda ez a lény, mely itt sugárzik, jelent valamit, valami nagyot. / Egy új érzést, nagy tudatot, nagy kijelentést. / Valami hallatlan biztosat jelent, mintha a felhõk fölött állna súlytalanul s örök szilárdan ez a fej.” E. Csorba Csilla Ady-albumát végignézve azt hiszem, Csinszka túlzott akkor, amikor azt írta, hogy „sok rossz portré, sok hazug kép marad utána”. De abban bizonyosan igaza van, hogy ahhoz, „hogy megértsék szuverén erejét, lenyûgözõen ezerszínû ezerhangú báját, harcos hatalmát, fejedelmi gõgjét, amivel genie-jén túl is a legellentétesebb, legszélsõségesebb indulatokat váltotta ki közeli és távoli kortársaiból, ismerni, érezni kell testi formájának rendkívüli, szuggesztív varázsát. Csoda volt.”

126

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 127

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

Kommentár Issue 6/2008 The leading article of our present issue is a summary of a lecture held by Samuel Gregg, resarch director of the Acton Institute. On the conference of the Institute held in Budapest, Dr. Gregg talked about the moral implications of the financial crisis, and he came to the conclusion: there is no state regulation that could substitute morals in a wellfunctioning market economy. A Slovakian and a Hungarian historian (Miroslav Michela and József Demmel) analyze the tensions between the two countries. They try to uncover its deep-rooted historic and mental causes, and also make some suggestions for the improvement of the situation. The progressive literature magazine Nyugat (1908–1941), was one of the most important papers in Hungarian literature history at the beginning of the 20th century. Its was first published in 1908 a century ago and its foundation is considered as one of the most important milestones in modern Hungarian intellectual and art history. The studies by Mihály Szegedy-Maszák and Tamás Gusztáv Filep put the lifework of two prominent figures of the Nyugat movement: the writer and poet Mihály Babits (1883-1941) and the economist and essayist Miksa Fenyõ (1877-1972) into a new context focusing on the emergence of nation, state and freedom in their work. The essay of Gábor Megadja titled ’The phenomenology of tradition’ outlines a major question of the conservative thinking. In her study, Zsuzsanna Mikó put into context the nationalization of Hungarian primary and secondary schools, carried out by the communist power in 1948. She demonstrates how the party aiming at totalitarianism tried to reckon with the Lutheran and the Calvinist church, by so called „conception” trials, propaganda, and blackmailing. In our domestic political review, Márk Szabó describes and analyzes the the current state and the political future of the Hungarian radical rightist movements. In our section dedicated to recently explored archive materials, we publish a report of American ambassador Hildebrand on the state of Hungarian society and political elite from1968. The essay of Gergely Böszörményi Nagy introduces recent works of Cold War historian John Lewis Gaddis. In our present issue, we close the debate on the quality of Hungarian Holocaust history documentation that was launched in the 3rd issue of 2008 with the contributions of László Karsai and Kinga Frojimovics, reflected on them by Gábor Gyáni. In our review coloumn book reviews are published on one of the most influential figures of the interwar Hungarian Calvinist Church, bishop László Ravasz (1882–1975). Our issue is illustrated with photos of one of the most important writers of Nyugat magazine, Endre Ady (1877–1919). (Pleier Alexandra összeállítása. Készült a Tihanyi Alapítvány és a Kommentár közös programjának keretében.)

127

kommentar2008-6-kesz.qxd

12/11/08

11:35 AM

K

Page 128

O M M E N T Á R

•

2 0 0 8 | 6

Számunk munkatársai BORHI LÁSZLÓ (1961, Budapest) történész, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa BÖSZÖRMÉNYI NAGY GERGELY (1984, Budapest) külpolitikai elemzõ, a Nézõpont Intézet munkatársa DEMMEL JÓZSEF (1982, Budapest) az ELTE Bölcsészettudományi Karának történész PhD-hallgatója FILEP TAMÁS GUSZTÁV (1961, Budapest) mûvelõdéstörténész, szerkesztõ FROJIMOVICS KINGA (1971, Budapest) történész, levéltáros, a Yad Vashem Archives magyar részlegének igazgatója SAMUEL GREGG (1969) morálfilozófus, az Acton Institute kutatási igazgatója, a Pápai Lateráni Egyetem oktatója GYÁNI GÁBOR (1950, Hódmezovásárhely) történész, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója HATOS PÁL (1971, Budapest) történész KARSAI LÁSZLÓ (1950, Budapest) történész, a Szegedi Tudományegyetem tanára MEGADJA GÁBOR (1985, Budapest) egyetemi hallgató, ELTE Társadalomtudományi Kar MIROSLAV MICHELA (1978, Komárno) történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa MIKÓ ZSUZSANNA (1969, Letenye) jogász, levéltáros, a Magyar Országos Levéltár fõosztályvezetõje L. SIMON LÁSZLÓ (1972, Székesfehérvár) író, szerkesztõ, a PPKE Bölcsészettudományi Karának oktatója SZABÓ MÁRK (1983, Pécs) PhD-hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY (1943, Budapest) irodalomtörténész, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, valamint az Indiana Egyetem professzora