Könyvtárak 1.1 Értelmezése E fogalomnak általános szóhasználatban több jelentése is van: 1. A könyvtári anyag, a könyvek (dokumentumok) összessége, azaz bizonyos szempontok szerint összeválogatott (gyűjtőkör), megőrzésre és olvasásra szánt, feltárt és rendezett dokumentumgyűjtemény. 2. A könyvtár intézménye. 3. A könyvtár épülete. 4. Azonos vagy egymáshoz hasonlító, tartalmilag bizonyos szempontok szerint összeállított kiadványokból álló sorozat neve. 5. Számítástechnikában az adathordozókon tárolt file-ok rendezett halmaza, melyeket a számítógépes katalógus tárol. A bibliográfia görög eredetű szó magyar fordítása: könyvészet. A könyvtári elméletnek és gyakorlatnak azt az ágát jelöli, amely az irodalmi művek tartalmi feltárásával és annak módszertanával foglalkozik. A különböző írásos és nem írásos (audiovizuális, optikai rögzítéses stb.) művekről bizonyos szempontok szerint készült jegyzékeket is bibliográfiának nevezik. Ezek legfontosabb jellegzetessége, hogy – ellentétben a katalógusokkal – nem egy könyvtár állományát hanem általában a dokumentumokat, azok kisebb-nagyobb csoportjait, lelőhelyüktől függetlenül tárják fel. A bibliográfiák a legalapvetőbb könyvtári segédeszközök. 1.2 Típusai Az első könyvtárak az írásbeliség elterjedésével már létrejöttek. Az egyiptomi Alexandriában volt az ókor legnagyobb gyűjteménye: félmilliónál is több papirusztekercset tároltak ott. Sajnos a könyvtár elpusztult Kr. e. 43-ban egy tűzvészben. Fajtái: 1. Tulajdon szerint: - közkönyvtár - magánkönyvtár 2. Használói szerint: - nyilvános - korlátozottan nyilvános - zárt 3. Nagyság szerint: - kis (kevesebb, mint 10 000 kötet) - közép (10 000-100 000 kötetnyi állomány) - nagy (több, mint 100 000 kötet) 4. Típus szerint: - nemzeti - közművelődési - felsőoktatási - iskolai - szak 5. Olvasók kora szerint: - felnőtt - gyermek - ifjúsági
1.3 A könyvtárak gyűjtőkörébe tartozó dokumentumok • •
nyomtatott könyv, időszaki kiadvány, térkép, metszet, plakát és egyéb nyomdai úton sokszorosított anyagok; nem nyomdai úton előállított anyagok: fénykép, film, hanglemez (bakelit), mikrofilm, videofilm, CD, DVD.
1.4 Nemzeti könyvtáraink Magyarországon Nemzeti Könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár, amit Széchényi Ferenc, Széchenyi István apja alapított 1802-ben 15 000 kötet odaajándékozásával. Feladata minden magyar vonatkozású könyvtári anyag gyűjtése, feltárása és megőrzése a teljesség igényével. (Magyar vonatkozású alatt értjük a külföldön akár idegen nyelven megjelent magyar könyveket is.) Mai állománya közel ötmilliós. Az Akadémiai Könyvtár a neves könyvgyűjtő főúr, gróf Teleki József adományából jött létre. A könyvtár később gyarapodott más tudósgyűjtemények és hagyatékok által, így hamarosan az ország legjelentõsebb tudományos könyvtára lett. Mai összállománya másfél millió kötet, amelyből több mint 1000 ősnyomtatvány, tehát a könyvnyomtatás első évtizedeinek emléke. Közművelődési könyvtárak a fővárosi könyvtárak, a megyei és városi könyvtárak. 1.5 Interneten keresztül elérhető könyvtárak: Virtuális könyvtár: nem tényleges dokumentumokat tartalmaz, csak elérési útvonalakat az információhoz (azaz csak az URL-címmel jelentetik az állományt). Elektronikus könyvtár: tényleges dokumentumokat tárolnak. Van olyan, ami hagyományos formából kerül digitalizálásra, de van olyan is, amely már eleve csak elektronikus formában létezik. Digitális könyvtár: csak a hagyományos, nyomtatott formában megjelent dokumentumok kerülnek digitalizálásra. Ezek a könyvtárak eltérnek a hagyományos könyvtáraktól abban, hogy: - nincs gyűjtőkörük, - nincs nyitva tartásuk, - nincs használati díj (azaz ingyenesek), és - nincs könyvtárépület; nem kell kimozdulnom onnan, ahol van megfelelő számítógép és Internet csatlakozás. 1.6 A könyvtár terei Hozzáférhetőség szempontjából a könyvtárakban megkülönböztethetünk zárt raktárat és szabadpolcos tárolást. A zárt raktárhoz csak a könyvtárosok férhetnek hozzá, az olvasók nem. Itt tárolják a különleges értékkel bíró és a bizalmas dokumentumokat illetve a ritkábban keresett könyvek duplumait (másodpéldányait). Ennek a tárolásnak az az előnye, hogy jó a térkihasználása. (Például az ún. tömör raktározási módnál a polcok sűrűn helyezkednek el és mozgathatók.) A szabadpolc a könyvtárban az olvasó által szabadon használható állomány, polcrendszer és olvasószolgálati módszer együttes neve. Magyarországon az ötvenes évek végén vált általánossá. Szabadpolc a raktári állománynak az a része, amelyhez az olvasó mindenféle korlátozás nélkül, szabadon hozzáférhet, amelyet kölcsönözhet; de a szabadpolcos állományba beletartozik az olvasótermekben lévő nem kölcsönözhető dokumentumok is.
Az olvasónak nemcsak az a fontos, hogy a dokumentumokat kikölcsönözze és az otthonában tanulmányozhassa, hanem fontos az is, hogy adott dokumentumokhoz bármikor hozzájuthasson. Ezért a könyvtárak az állományok egy részét (például a tájékozódáshoz legfontosabb műveket tartalmazó kézikönyvtárat) nem kölcsönzik, csak a helyben használhatóságot biztosítják. Nem kölcsönzik a különlegesen értékes, beszerezhetetlensége miatt védeni kívánt állományt sem. Az állomány helybeni használatára az olvasóterem szolgál. Az elrendezés nem véletlenszerű; történhet szak- illetve betűrend alapján, vagy a kettő kombinációjával (ez terjedt el legjobban). A szakrendi csoportosítás a könyvek témakörét veszi figyelembe az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) alapján. A betűrendi csoportosításnál a szerző vagy a cím kezdőbetűje és egy szám található meg. 1.7 A könyvtári szolgáltatások
- könyvtári állomány helybeni használata, - helybeni és könyvtárközi kölcsönzés, - a könyvtári rendszerre, a könyvtárak gyűjtőkörére, állományára és szolgáltatásaira vonatkozó felvilágosítás,
- bibliográfiai, szakirodalmi, dokumentációs tájékoztatás nyújtása, reprográfiai szolgálat (másolás, sokszorosítás) 1.8 Tájékozódás a könyvtárban A Katalógus Egy könyvtár állományát dokumentumok tételeinek rendszerezett gyűjteménye, amely biztosítja a feldolgozott kiadványok különböző szempontok szerinti visszakereshetőségét és az állományban való megtalálhatóságát. A katalógus a könyvtári állomány feltárásának alapvető eszköze, amely az egyes dokumentumokról készített leírásokat (katalóguscédula) különböző szempontok szerint rendezve tartalmazza. A teljes feltárást a legtöbb könyvtárban a katalógusrendszer biztosítja, amely magában foglalja az adott állomány eltérő szempontok szerinti, más-más jellemző elem kiemelésével létrehozott többféle katalógusát. A katalógustételek adattartalma, a visszakeresés (a besorolási adatok megválasztása) és a rendszerezés szempontjából lehet leíró (betűrendes) katalógus és tárgyi katalógus. Az első formai, a második tartalmi feltárást tesz lehetővé. Utóbbinak két típusa van: szakkatalógus, tárgyszó katalógus. Fizikai formáját tekintve lehet katalóguscédula ill. számítógépes katalógus. Katalóguscédula A katalóguscédula kartonlap, amelyre a katalógusokba történő beosztás céljából ráírják az állományba került dokumentum címleírását vagy bibliográfiai leírását, az adott mű raktári jelzetét, valamint a szakjelzetet. A katalóguscédulák általában középütt ki vannak lyukasztva, hogy a katalógusszekrény fiókjaiban rögzíteni lehessen őket. Nemzetközileg elfogadott méretük 125x75 mm, de ettől eltérő nagyságú katalóguscédulák is használatosak. A katalógusfiókokból katalóguscédulákat még időlegesen is tilos kivenni! Tárgyi katalógus A tárgyi katalógus bármely könyvtár állományának tartalom szerinti feltárását tartalmazza. Két fajtája van: szak-katalógus, tárgyszó-katalógus. Katalógushálózat Egy bizonyos könyvtár különböző katalógusainak egymást kiegészítő, összefüggően szerkesztett rendszere. Az a feladata, hogy a könyvtári állományt többféle szempontból is
(betűrend, szakrend) feltárja, ezáltal felhasználók eltérő igényeinek (kölcsönzés, helybeolvasás, olvasószolgálat, tájékoztatás) eleget tegyen. Katalógusszekrény A katalógusszekrény a katalóguscédulákat őrzi. Fiókjainak alján fémszalag vagy fémrúd húzódik a cédulák rögzítésére. Egy-egy fiókban mintegy 900 cédula fér el.
Könyvtári dokumentumok 2.1 Nyomtatott dokumentumok A dokumentum olyan információhordozó, amely az ismeretet rögzítve tartalmazza. A dokumentumot több értelmezésben is használják. Egyszerre jelenti a dokumentum üzenetét és annak anyagát, az adathordozót is. A hordozó anyaga alapján megkülönböztetünk írásos és nem írásos dokumentumokat. Az írásos dokumentumok például a kézzel írottak és a nyomtatottak is. 2.2 A nyomtatott kiadványok csoportosítása 2.2.1 Perioditás szerint: Az időszakos kiadványok (periodikák) többé-kevésbé rendszeres időközönként jelennek meg. Az újságok és a folyóiratok időszakos kiadványok. Az újságok tartalma aktuális, a folyóiratok tartalma pedig kevésbé kötődik a napi eseményekhez. Csoportosíthatjuk: - megjelenési sűrűség szerint: napi, heti, havi stb., - tematikájuk, jellegük szerint: hírlapok, képes hetilapok, szaklapok stb.. A nem periodikus, egyszeri megjelenésű kiadványok közé tartoznak többek között a hagyományos értelemben vett könyvek. 2.2.2.Tartalom szerint: Az ismeretközlő irodalom körébe tartoznak azok a kiadványok, amelyek a világról, a természetről, a társadalomról, az emberekről, a művészetekről, az egyes tudományágakról közölnek ismereteket. Csoportjai: - szakirodalomról beszélünk, ha ezeket az ismereteket tudományos szinten írták meg és általában szakembereknek készültek, - amennyiben nem szakemberek számára írták, akkor ezek a művek az ismeretterjesztő irodalom körébe tartoznak. A szépirodalom művészi igénnyel készült és műélvezetre szánt irodalmi alkotások összessége. A szépirodalmi műveket nem a feldolgozott témák szerint csoportosítjuk, hanem műfajuk szerint, vagyis lehet - elbeszélés (novella), - mese, - regény, - vers, - színmű (dráma, vígjáték), illetve ezek gyűjteményes kötetei. A gyűjteményes kötetek lehetnek vegyes műfajúak is. Mind az ismeretterjesztő, mind a szépirodalmi alkotások között van a gyermekek számára írt gyermek- és a fiatalok számára írt ifjúsági irodalom is. A gyermekek számára készítenek képeskönyveket is, amelyek nem azonosak az illusztrál könyvekkel. 2.3 A könyv részei, adatai Hagyományos értelemben a könyvtárak első számú adathordozói a könyvek. A könyv általánosan elterjedt latin megnevezése: liber. A Magyar értelmező szótár egyik meghatározása szerint: nagyobb terjedelmű alkotást vagy több kisebb írásművet magában foglaló, írott vagy nyomtatott íveknek, leveleknek egyik szélükön tartósan összefűzött egysége, amelyet rendszerint boríték, fedél véd. A könyv fontos jellemzője a fentieken kívül a publicitás, azaz minden körülmények között feltételezi az olvasót, a felhasználót. Alakja és anyaga az idők során megváltozott (pergamen, papír).
A pergamen, finoman kidolgozott, írásra alkalmassá tett juh- kecske-, borjú-, esetleg sertés- vagy kutyabőr. Papír, növényi, ritkábban ásványi vagy állati rostok vizes keverékéből víztelenedés útján előállított lapok neve. A könyv fő részei: a könyv gerince, kötéstáblája, és a beleerősített ún. könyvtest. A borítófedelet gyakran védőborítóval látják el, amely a védelem mellett a figyelem felkeltését is célozza. A behajtott fülrészen általában rövid tartalmi ismertető, ún. fülszöveg is található. A kötéstábla és a könyv teste között az ún. előzéklapok találhatók. A legfontosabb adatokat a címlap tartalmazza. A címlap homlokoldala, az ún. címoldal a következő adatokat kell, hogy tartalmazza: a szerző(k) neve, a főcím (magyarázó alcímmel egészíthető ki), a kiadás száma, a kiadó a megjelenés helye, ideje. A kiadvány technikai kivitelezésével kapcsolatos adatokat a kolofon (záradék) tartalmazza (például: a kiadásért felelősök neve, a mű ívterjedelme, a nyomda, ISBN, ISSN szám). A könyvtárakban a kölcsönözhető műveken kívül külön csoportot alkot a kézikönyvtár. A kézikönyvtár állományába tartoznak a könyveken (monográfiák, lexikonok, enciklopédiák, szótárak, adattárak, statisztikák, jogszabálygyűjtemények, bibliográfiák, szabványjegyzékek stb.) kívül az időszaki kiadványok (hírlapok, hetilapok, folyóiratok, évkönyvek stb.), valamint az audio- (hanglemez, CD, magnószalag, és magnókazetta), audiovizuális (videokazetta, DVD) és vizuális dokumentumok (diakép, diafilm), továbbá a számítástechnikai adathordozók (mágneslemez, CD-ROM). A kézikönyvtári állományba tartozó műveket általában külön polcokon, illetve olvasóteremben helyezik el, és megkülönböztető jelzéssel látják el. 2.4 Könyvek azonosítása ISBN (International Standard Book Number) – nemzetközi egységes könyvazonosító szám. 10 számjegyből áll, melyből az első három az országot jelzi (Magyarország: 963), a kiadót a következő három, a könyvet a harmadik hármas, és a tizedik számjegy ún. ellenőrzőszámjegy. (Ellenőrzőszámjegy: az előtte lévő számjegyekből képezik valamilyen matematikai műveletek alapján.) Ha egy könyvet többször is kiadnak, akkor azok ISBN száma eltérő. Alkalmazása Magyarországon kötelező; értékét az Országos Széchényi Könyvtárban adják. ISSN (International Standard Serial Number) – időszaki kiadványok és sorozatok nemzetközi azonosító száma. Az első nyolc számjegy sorszám, a kilencedik pedig ellenőrzőszámjegy. Az ISSN kiegészülhet még a megjelentető ország betűjelével (Magyarország: HU). Magyarországon kötelező, és ezt is az Országos Széchényi Könyvtár adja meg. Egy könyvtári könyv gerincén megtalálhatjuk a leltári számot, a szakrendi jelet (ETOszám) és a betűrendi jelet (Cutter-szám). ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás) Nyelvektől és írásmódtól független; az egész világon alkalmazzák. Korszerűsítéséről nemzetközi szervezet gondoskodik. Felépítése hierarchikus. Az ismereteket tíz főosztályba sorolja: 2 Vallás 0 Általános művek 3 Társadalomtudományok 1 Filozófia 4 Jelenleg betöltetlen
5 6 7
Természettudományok Alkalmazott tudományok Művészetek, sport
8 9
Nyelv és irodalom Történelem, földrajz
A főosztályok további tíz osztályt, az osztályok további tíz alosztályt tartalmaznak. Pl.: 5 Természettudomány 51 Matematika 52 Csillagászat, asztrofizika … 58 Botanika, növénytan 581 Általános növénytan Betűrendi jel (Cutter-szám) Charles Herni Cutter (1837-1903) amerikai könyvtáros által kidolgozott rendszer a könyvek betűrendes raktározására. Módszerének lényege az, hogy a könyvek két elemből álló jelzetet kapnak: egy betűt, amely azonos a szerző vagy a tárgyi rendszó első betűjével (szerző nélküli műveknél az a és az az névelőket nem kell figyelembe venni), és egy 2, vagy 3 jegyű számot, amely minden betűn belül újra kezdődik, és a szerzők nevének abc sorrendjében nő (pl.: A-Aba 10, Abb-Ábel 11). Ezeket a Cutter táblázatok mutatják. Ezt a rendszert használják a közművelődési és iskolai könyvtárak szépirodalmi műveinek raktározásánál és a szabadpolcon is. Szakirodalmi művek esetén is alkalmazható, csak ebben az esetben még szakjelzettel is ki kell egészíteni. Könyvtárban a könyveknek egy ETO és egy Cutter-szám határozza meg helyét a polcokon. 2.4 Nem nyomtatott dokumentumok illetve adathordozók (kazetta, diakép, film, CD, mágneslemez, DVD) Digitális dokumentum Az elektronikus, digitális, virtuális könyvtár, illetve dokumentum fogalmainak meghatározása nem egyértelmű sem a szakirodalomban, sem a mindennapi használatban. Egyfajta értelmezés szerint ezek a fogalmak az alábbi tartalmakat jelentik: Elektronikus dokumentumnak tekintjük az elektromos, mágneses vagy magnetooptikai hordozón tárolt dokumentumokat. Ha ezeket csak hálón érhetjük el, akkor digitális dokumentumról beszélünk, bár azok az elektronikus dokumentumok is digitálisan rögzítettek, amelyek fizikai, megfogható értelemben is a könyvtár állományába taroznak (például CD-ROM kiadványok). Továbbá digitális dokumentumon kétféle módon rögzített állományt értünk: a valóban digitális (digitális formában készített) és a digitalizált (eredetileg nem elektronikus formában készült, de digitális képként rögzített) állományokat. Virtuálisnak tekintjük azokat az elektronikus dokumentumokat, amelyek nincsenek a könyvtár állományában, hanem másutt, más hálószemen találhatók, azonban azt csatolóval (link) a könyvtár elérhetővé teszi őket a hálón (esetleg valamilyen módon fel is dolgozva). A virtuális könyvtár egy elektronikus katalógus, amely közvetítésével egy másutt tárolt digitális dokumentum számítógépünkre letölthető. 1993-tól kezdve az Egyesült Államok kormányzata hatalmas összegeket fordított az információtechnológia, azon belül is az internet és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint a rajta keresztül elérhető szolgáltatások fejlesztésére. A projekt jelentőségét mutatja, hogy Al Gore alelnök személyesen felügyelte és támogatta végrehajtását. A szakmai hagyományok szerint az ő nevéhez fűződik a „digitális könyvtár” fogalmának a köztudatba való átültetése. 1993 előtt ezt a kifejezést nem találjuk a szakirodalomban.
Helyette viszont megtaláljuk az „elektronikus” és a „virtuális” jelzőket. A „elektronikus könyvtár” szót a The Electronic Libray c. folyóirat 1983-as számában olvashatjuk először, míg a „virtuális könyvtár” esetében nem találunk az eseményhez köthető évszámot. A digitális könyvtárak megjelenése és elterjedése ugyanazon eredmények közé tartozik, amelyektől hangos volt a kilencvenes évek eleje: • adatok gyors elérése; • a multimédia, a legkülönbözőbb formátumú információ megjelenítéséhez; • nagyobb tárolókapacitás; • felhasználóbarát kommunikáció ember és a számítógép között az eredményes keresés támogatására. A hagyományos könyvtári gyűjteményeket két okból érdemes digitalizálni: egyrészt a frekventált dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítése, másrészt az állományvédelem céljából. A digitalizálás lényege, hogy a nyomtatott dokumentum tartalmát úgy helyezzük el egy elektronikus tárolóeszközön, hogy formai és tartalmi elemeit is megőrizze, és egyúttal a számítógép segítségével feldolgozhatóvá tegyük. Digitális tárolásnak minősül, ha a nyomtatott szövegről számítógéppel olvasható (= digitális) képet készítünk, de az is, ha a szöveget számítógéppel felismertetve szövegszerkesztő által kezelhető jelsorozattá alakítjuk. Első esetben tökéletesen megőrizhetőek a dokumentum formai sajátosságai, második esetben a formai elemek könnyen elvesznek, tartalma azonban minden további nélkül feldolgozható számítógéppel. A könyvtár „virtualitása” ott kezdődik, ahol a szolgáltatások elhagyják az épület falait („papír nélküli iroda”, „fal nélküli könyvtár”). A virtuális könyvtár mind a felhasználók, mind a gyűjtemény forrásainak oldaláról a feladatok, teendők, a szolgáltatások megosztására alapozott nyílt rendszer. A virtuális könyvtár elsődleges forrásai olyan gyűjtemények, amelyek az interneten is elérhetők. A virtuális könyvtár nemcsak dokumentumok forrása lehet, de „virtuális piactér”, kommunikációs fórum is, ami hasonlít a könyvtári olvasóteremhez. Nonprofit testületek mellet profitorientált kiadóvállalatok is működtetnek nyílt hozzáférésű internetes információs rendszereket. Legfontosabb szolgáltatásai közé tartoznak a nyomtatott folyóiratok párhuzamos elektronikus kiadásai. A tudományos folyóiratok előfizetői többnyire könyvtárak, amelyek biztosítanak bizonyos mennyiségű példányszámot, de nem annyit, amennyit olvasóik igényelnének. A kiadók ezért a lapra történő előfizetés mellé a könyvtárak részére sokszor ingyen, vagy jelképes összegért megküldik annak elektronikus verzióját is.
