Könyvespolc. -- Könyvespolc. Szélesvászon: Predators. Járóföld aa Bükkben!

-- Könyvespolc Könyvespolc Horváth Horváth Viktor: Viktor: Török Török tükör tükör

-- Séta Séta aa Lepel Lepel városában városában -- Szélesvászon: Szélesvászon: Predators Predators -- itthon itthon

-- Mi Mi van van veled, veled, Csak Csak Van? Van? -- Járóföld Járóföld aa Bükkben! Bükkben!

Penna magazin Penna magazin

2010. szeptember 2010. szeptember

Cannes – Start! 1938-ban, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon született meg egy független francia filmseregszemle ötlete, ahol nyomás nehezedett a nemzetközi zsőrire a náci Németország és Olaszország részérıl, hogy fasiszta propagandafilmeket hozzanak ki gyıztesnek. A független zsőritagok (amerikaiak, britek és franciák) kivonultak a rendezvényrıl. E botrány után találta ki Philippe Erlanger történész, hogy egy új – független és kényszer nélküli – nemzetközi filmes találkozót kell szervezni. Így szól a fáma a Cannes-i Filmfesztivál „eredetérıl”. Az tény, hogy minden igyekezet ellenére e szabad filmes nagytalálkozó csak a háború után nyitotta meg a kapuját, ugyanis az 1939. szeptember 1-én kitört világháború miatt félbeszakíttatott. Az elsı fesztivál dátumául tehát 1946. szeptember 20-át jelölték meg, mely október 5-én zárta kapuit. E háromhetes idıintervallumot viszont olyan ren-dezı-nagyságok fémjelezték, mint George Cukor, Alfred Hitchcock, Charles Vidor vagy Billy Wilder, a színészek közül Ingrid Bergman, Cary Grant, Jean Marais, Michéle Morgan. Jelen volt egy ma-gyar származású rövidfilmes is akkoriban (hiszen mi, magyarok mindenütt ott vagyunk!), név szerint John Halas és mellette mutatkozott be Walt Dis-ney is, aki több, hosszabb-rövidebb alkotását is el-hozta. Az egyik legemlékezetesebb bemutatkozás (legalábbis számomra, hiszen olyan nagy lelkesedéssel néztem késıbb a Tenger titkai c. sorozatot! – mansfield): feltőnt a színen Jacques-Yves Cousteau, a Kapitány, aki - talán kevesen tudják - a mai értelemben vett könnyőbúvárkodás feltalálója!

Életének 84. évében elhunyt Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a József Attila Színház mővésze. „Azt is mondhatnám, füllel ismertem ıt. Beszédje maradandó volt, orgánuma felejthetetlen. Egészen fiatalkoromtól kezdve, amikor is megérintett a színház – olyannyira, hogy magam is próbálkoztam amatır színtársulattal annak idején -, ı volt az egyike azoknak a Hangoknak, amelyek betőremkedtek a fülembe és atmoszférát teremtettek a lelkemben. Az „ízes magyar beszéd” fogalmát Bánffy György avatta gyakorlattá. Mindemellett – ahogyan írják róla mindenütt – „a magyar nyelv szerelmese volt, színészek generációit oktatta a szép kiejtésre”. És amellett, hogy a nyelvet is ilyen kiemelkedı módon próbálta ápolni, élete utolsó pillanatáig megmaradt a szívében is e föld szülöttjének, a kultúra emberének, magyarnak… A színészt, akit a hónap elején Korfun ért a hirtelen halál, a József Attila Színház a saját halottjának tekinti. Nekünk viszont megmarad a legfıbb mementó, hogy emlékezzünk és soha ne felejtsük el: Bánffy játéka a szalagokon és digitalizált lemezeken. És a hangja… - mansfield Egy éve, 2009. Szeptember 14én hunyt el Patrick Wayne Swayze, ( Houston, 1952. augusztus 18. – Los Angeles, 2009. szeptember 14. ) amerikai színész, táncos, énekes és dalszövegíró. Olyan népszerő filmek sztárja, mint az 1987-ben bemutatott Dirty Dancing és az 1990-es Ghost, amelyekért Golden Globe-díjra jelölték, valamint az Észak és Dél címő filmsorozat. A People magazin 1991-ben „a legszexibb élı férfinak” választotta. A szomorú tény azonban éppen az, hogy Swayze, az én személyes kedvencem, már egy éve nincs az élık sorában. Amikor a Pennát egy esztendeje, 2009 októberében barátaimmal útjára bocsátottuk, az elsı szám egyik meghökkentı híre éppen Swayze halála volt. Azóta – egy év távlatából is megráz és felkavar az a hír… - mansfield -

Critical Mass – Budapest 2010 szeptember 22. Bp: Szept. 22-én, 18:30 és 19:30 között a pesti Nagykörúton teker együtt a csapat a Jászai Mari tér és a Petıfi híd budai hídfıje között. A forgalomban, a KRESZ szabályok betartásával, útlezárások nélkül. Fix, közös starthely nincs. Ezt követıen 20 órakor az Erzsébet téri Gödörnél lesz a bringaemelés, majd az 1000 fıs nagyteremben politikai fórum lesz

1



Szöveg nélkül


A 21. századi Egri csillagok

Különleges regény akadt nemrég a kezembe. A reklámjával valahogy sosem találkoztam (pedig már 2009-ben megjelent), és valahogy a róla íródott kritikák, recenziók sem álltak eddig az utamba. Az egyszerő, de – mondhatni – meseszép borító és az egészen varázslatos fülszöveg azonban levettek a lábamról. Rögtön tudtam, hogy kell nekem ez a könyv! Horváth Viktor Török tükör c. történelmi regényét jó ideig féltem kinyitni. Talán azért, mert én még bizony ahhoz a generációhoz tartozom, amely számára még szent és sérthetetlen Gárdonyi fajsúlyos klasszikusa, az Egri csillagok. Féltem, hogy a Török tükörtıl nem fogom megkapni annak az élménynek a felét sem, amit annak idején Gárdonyi opusza nyújtott nekem. Másrészt pedig a tartalmi összefoglaló is olyasmit ígér, amirıl nem akartam elhinni, hogy maradéktalanul teljesíteni lehet. Féltem, hogy ez egy 21. századi írónak nem sikerülhet. Aztán nekiveselkedtem a könyvnek – és milyen jól tettem! Most megkönnyebbülve és boldogan mondhatom: sikerült! Magyar írótól réges-rég nem jelent meg olyan nagyszerő mő, mint a Török tükör! Mirıl is szól ez a történelmi regény? Regény-e egyáltalán? És ha igen, mennyire történelmi? A cselekmény az 1500-as évek Magyarországán játszódik, fıszereplıje pedig egy pécsi török fiú, Isza (izgalmas adalék, hogy ez a „Jézus” név török megfelelıje). Miután kissé körülményesen, ám rettentı humorosan tálalva megismerkedünk az ország politikai hátterével és az azt irányító fıbb emberekkel, kezdetét veszi Horváth Viktor igazi meséje: Isza élettörténete. A fiú sorsát egészen kisgyermek korától kezdve nyomon követhetjük, ám cseppet sem a klasszikus történelmiregényírókra jellemzı stílusban. Amennyi tabut csak le lehet dönteni, azt a szerzı szépen sorban mind le is dönti – miközben azonban végig hő marad ígéretéhez: kaland, könny és méz… Miért tettem fel a kérdést, hogy vajon regény-e a Török tükör? Egyrészt már a tagolás is kétségessé teszi ezt: fejezetszámok helyett külön címeket kapnak a pároldalas, néhol pedig egészen nyúlfarknyi kis történetek. És mindegyik szakasznak


külön csattanója, külön tanulsága van. Már-már novellafüzér, ahhoz azonban mégis túlságosan egybefüggı. És hogy történelmi-e? Ezt sem olyan egyszerő eldöntenünk. Miközben a szerzı végletekig pontos, apró ecsetvonásokkal festi fel nekünk a kor Magyarországát (még azt is megmondja, mi mennyibe került a piacon), erısen el-elhajlik az ezeregyéjszaka meséinek stílusa felé. Vegyük például azt a felejthetetlen jelenetet, amelyben Isza a mohácsi csatáról kérdezısködik. Egy szavahihetı, bölcs szereplı tövirıl-hegyire elmeséli neki, mi történt (úgy, ahogy az megtörtént), a janicsároktól viszont azt hallja, hogy egy kénköves bőzt árasztó dzsinn bújt elı, aki legyızte a magyarokat. Mondanom sem kell: Isza ezt a változatot hiszi el, és történet-íróként (hiszen a könyv E/1-es elbeszélést használ) ezt is adja tovább. Vagy ott van Isza ısei varázsgyőrőjének a története, amit a szereplık mind valóban varázserıvel megáldott talizmán-ként kezelnek (itt súgnám meg a beavatottaknak: Isza nagybátyja egy Jumurdzsák nevő, félszemő és félesző török). Ami még különösen tetszett a regényben, hogy Horváth Viktor elérte: magyarként idegen szemmel tudjam szemlélni a saját népemet. Olvasás közben egyetlen másodpercre sem jutott eszembe, hogy haragudnom kéne a minket megszálló és százötven évig a nyakunkon ülı törökökre. Sıt, rokonszenveztem velük és minden egyes kaland, összecsapás olvasatakor nekik szurkoltam. Nyugodtan meg lehet érte kövezni, de csak addig, amíg a Kedves Olvasó nem vette a kezébe a regényt. Ezt a hatást eddig egyetlen írónak sikerült nálam elérnie: Robert Merle a Mesterségem a halállal rángatott bele, hogy matematikai feladatként fogjam fel a népirtást, és rémülten jöjjek rá az éjszaka kellıs közepén, hogy a fıszereplıvel együtt magam is azt számolom, hogyan lehetne még több foglyot meggyilkolni. Merlén és Horváth Viktoron kívül ezt eddig senki nem tudta velem megtenni. Mit mondhatnék még? A Török tükör nagyszerő, csodálatos, tökéletes regény – mi több, idıtálló alkotás! Ha egyszer gyermekem születik, és leszek olyan elvetemült, hogy idıvel könyveket nyomkodjak a kezébe, ez biztos köztük lesz. 10/10 Penna önyvespolc Penna -- K Könyvespolc Bíró Szabolcs 3


sz élesvászon szélesvá szon


netrıl bıven elég is ennyi, hiszen a Ragadozók lényege nem a cselekményvezetés, sokkal inkább a hangulat – azt pedig nagyon szépen sikerült benne megteremteni. Le kell szögeznünk, hogy a filmnek nincsenek szó szerinti értelemben vett hısei, hiszen a ragadozók szándékosan a legveszélyesebb gyilkológépeket szedték össze a Földrıl. Céljuk egyszerő: saját kis vadrezervátumukban megfigyelni az áldozatot, vadászni rá, tanulni tıle, állandóan fejlıdni, tökéletes vadásszá válni. A színészgárda nagyon jól lett összeválogatva: Adrien Brody minden gond nélkül elhiteti velünk, hogy ı egy szőkszavú, kıszívő, tökös zsoldos, és a kötelezı nıi szerepre választott Alice Bragában sem csalódunk. A többiek leginkább meghúzódnak a háttérben, csak azt lehet sajnálni, hogy a szótlan Hanzo nem kapott több szerepet (nálam a film csúcsjelenete, amikor a Jakuza-tag egy szál karddal küzd meg az egyik predatorral – mind hangulatában, mind látványban tökéletes). Az operatıri munka maximális dicséretet érdemel. Pados Gyula gyönyörően fényképezte a dzsungelt, és az akciók is szépen kivehetıek, nem használtak egy ütéshez huszonhárom vágást. Ami további nagy erénye a filmnek, az az ügyes kikacsingatás. Eleve végig érezzük az elsı rész hangulatát, de az egyik jelenetben Alice Braga karaktere elı is adja, mi történt annak idején. Laurence Fishbourne karaktere egyszerre idéz meg több klasszikus sci-fi karaktert, legszembetőnıbben talán Newt-ot A bolygó neve: halálból (annak ellenére is, hogy ı nem épp egy szıke kislány – sem kinézetében, sem viselkedésében, döntéseiben). A Ragadozók egy igazán jól sikerült darab: ezt bizonyítják a zömében pozitív kritikák, a nagyszámú nézıközönség, nem utolsó sorban pedig a meglepıen jó bevétel. Ezek fényében már a reménykedésnél bizonyosabban is kijelenthetjük: ezután végre elkészülhet a Paraffin, Antal Nimród elsı szerzıi filmje Hollywoodban. Tőkön ülve várjuk!

Ragadozók-itthon!

Irreálisan sokat kellett várnunk a Ragadozók (Predators) magyarországi bemutatójára – amit ezúton is szeretnék megköszönni az iszonyatos színvonalú magyar filmterjesztésnek –, de végül nálunk is bemutatták a tehetséges és sikeres magyar rendezı, Antal Nimród legújabb hollywoodi filmjét. Egy egész picit még forronganék, de aztán ígérem, már csak a filmrıl lesz szó: elég nevetségesnek érzem ugyanis, hogy a legtöbbet elért kortárs rendezınk új munkáját a világon mindenhol (!) több mint egy hónappal korábban (!) lehetett látni, mint nálunk. Aki szerint ez normális állapot, tegye fel a kezét… Köszönöm! Térjünk is rá a filmre, illetve Nimród munkásságára. A rendezı a 2003-as Kontrollal vált ismertté, a viszontagságos körülmények közt forgatott film egy halom díjat nyert el a világ több rangos fesztiválján. Ezután egyenes út vezetett Amerikába, ahol Nimród elkezdte azt a szabályos lépcsızést, melynek végén majd saját filmet forgathat. A megrendelésre készült Elhagyott szoba jobb lett, mint vártuk, és A szállítmány sem hagyott rossz szájízt, bár mindkettı vitathatatlan popcorn-mozi volt, inkább egyszernézıs kategória, mint örökérvényő darab. Aztán jött a nagy hír: Robert Rodriguez folytatni akarja a nagy klaszszikusnak számító Predatort, melyben nem más, mint a fénykorát élı Arnold Schwarzenegger szállt szembe az ismeretlen ragadozóval. Rodriguez azt is elárulta, hogy nem egy harmadik részt tervez, inkább az elsı részt gondolná tovább, a másodikat elfelejtené (én is, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül). Quentin Tarantino kebelbarátja azt is bejelentette, hogy csak poducerként lesz jelen. A kiszemelt rendezı neve Antal Nimród, ı pedig magával hozta a zseniális Pados Gyulát operatırnek. A cselekmény lényegét talán már mindenki ismeri, hiszen az nem sokkal több annál, amit az elızetesekben is láthattunk: egy csomó nehézfiú landol egy ismeretlen dzsungelben, ahol, miután összeismerkednek és rájönnek, hogy egy idegen bolygón vannak, valaki – vagy valami – módszeresen vadászni kezd rájuk. İk még nem tudják, mi lehet az, a mi arcunkon azonban ekkor már széles vigyor ül. A törté-

8 / 10 pont 4

Bíró Szabolcs



Torinói élmények Michael Mansfielddel A munka is szülhet szórakozást és kikapcsolódást. Tudom, ez a mondat kétségtelenül ambivalens, mondhatni, ellentétes gondolat sokak számára. Nekem azonban sikerült bizonyítani. Nemrégiben tanulmányútra indultam Olaszországba. Néhány leendı írásomnak - köztük egy koncepciós, kísérleti novellának is - Torinót választottam helyszínül. A véletlen úgy hozta, hogy egy kedves ismerıs felajánlotta ottani lakását is, így az ott töltött idı igazán otthonossá vált. Elsı reakcióként sokan óva intettek e várostól, mikor megtudták, hová készülök. „Nem jellemzıen olasz", „csak egy iparváros", avagy „lélektelen északi vidék", mondták néhányan. Ezeknek az ismerıseimnek szívbıl ajánlok egy kellemes kiruccanást erre a csodálatos vidékre, hogy maguk is meggyızıdjenek tévedésükrıl. Milánón keresztül érkeztem és idıztem is itt egy keveset, de be kellett látnom, Itália második legnagyobb városa nem tud elvarázsolni. Egyedül a milánói Dóm lélegzetelállító kıcsipkéi és a hatalmas, homályos belsı tere indított meg. Nem is töltöttünk ott sok idıt, igyekeztünk átvonatozni mihamarabb Torinóba, igazi, és meg kell mondanom, valóban bájos úti célunkhoz. Ennek a francia határ közelében épült városnak jelentıs középkori múltja van. Amolyan ütközızóna szerepét is betöltötte, így sem a francia, sem a német birodalmi hatás alól nem vonhatta ki magát, miközben mindenképpen igyekezett megırizni itáliai arculatát. Sokan nem is tudják talán, hogy az egységes Olaszországnak amit a Savoyaiak álmodtak meg, és a szard-piemonti utolsó király, II. Vittorio Emanuele valósított meg, NagyItália elsı királyaként 1861ben - Torino volt az elsı fıvárosa. Igaz, ezt a címet nagyon rövid ideig tarthatta meg, hiszen néhány éven belül Firenze, végül Róma Az I. Vittorio Emaörökölte meg tıle. nuele híd a Po felett

A várost a Pó folyó szeli ketté és belvárosi része a lapályra épült, a hidakon túl pedig templomok, kilátók magasodnak a lankák tetején. Ilyen szemüvegen át nézve kicsit Budapest jellege van a helynek, noha nem akarnám összehasonlítani a két várost (sajnos, csak a mi fıvárosunk szenvedné kárát).

A torinói San Giovanni di Battista Duomo – A torinói Dóm, ahol a Szent Lepel nyugszik

Említettem, hogy ez a kiruccanás néhány regényemhez szolgált tanulmányútként, így igen következetes módon jártam be a vidéket. Nemegyszer az adott történetem fıhıse szemével róttam az utcákat, sıt, egyik alkalommal még „lakást is kerestem" neki. És természetesen az írásaimban szereplı helyszíneket is alaposan megnéztem magamnak és jó japán turista módjára körbefényképeztem minden legapróbb zugot, amelyre a regényeimben szükség lehet. Így jutottunk el a torinói Dómba, ahol elcsendesültünk néhány percig a környék legnevesebb zarándokhelyén, a Szent Lepel szigorúan ırzött szarkofágja elıtt is. 5

A Lepel elıtt..



A város szíve kétségtelenül a Királyi Palota és szorosan az oldalába épített Dóm. Innen sikátorszerő, apró utcácskák futnak szerteszét, érintve a Mole Antonellianát, amely a legmagasabb épülete Torinónak és ilyen értelemben egyfajta jelképe is. A karcsú tornyú Mole egykoron zsinagóga

Ha Ha szeptember, szeptember, akkor akkor szüret! szüret!

A szeptemberi programajánlók közül semmiképpen sem hiányozhatnak a szüreti fesztiválajánlatok. Noha a hagyományos szüret, a valódi munka a szılıben a régiek szerint szent Mihály napján, azaz szeptember legvégén kezdıdik, mára már ez is megváltozott. Mindazonáltal az ünneplés és a jó hangulat élménnyé varázsolja az emberiség talán egyik legrégebbi termesztési tevékenységét, amelynek végeredményeként aranyló, vagy éppen bíborvörösen ragyogó bor kerül az asztalra. Bor, amely az egyik legısibb élvezeti cikkünk, de bizonyos mennyiségi „limitet” betartva akár az egészségünk záloga is lehet. A jó kedélyé pedig minden bizonnyal.

Mole Antonelliana – a városszimbólum

Mivel e lap akkor jelenik meg, amikor a hátunk mögött van már néhány szeptember eleji borfesztivál, figyelmükbe ajánlunk néhány programot a hó második felében.

volt, most nem egyéb, mint mozi-múzeum. Tornyán kivilágítva látszanak a Fibonacci számok, melyekrıl az is tudható, hogy a természetbeni növekedés, fejlıdés arányait példázzák. E számsorokból vette Leonardo da Vinci is az emberi test egészhez mért részarányait, melyet aranymetszésnek neveztek el. És még egy érdekesség: mindez megemlíttetik Dan Brawn A Da Vinci-kód címő könyvében is. A Mole tornyába lift vezet fel és tökéletes kilátás adódik a piemonti dombokra, és az Alpok távoli hegycsúcsaira.

Szü Szüreti mulatsá mulatság 2010 Szeptember 1818-19. Eger, Szé Szépasszonypasszony-völgy Web: www.mheger.hu Szekszá Szekszárdi Szü Szüreti Napok Idı Idıpont: 2010. szeptember 1616-19. Helyszí Helyszín: Szekszá Szekszárd Web: www.szekszard.hu

Torino a múlt; a vallás, a zarándoklás egyik szimbóluma. Torino a jelen lendületes városa, ha csak a Fiat mővekre gondolunk, vagy a Grom-fagyira, meg a csokikra és a turisztikára. És Torino jövıt épít a gazdasági lehetıségeivel, oktatási, üzleti és kulturális központként. Három „idı”, mégis tökéletesen megfér együtt, egy városban. Talán ez a titka Itália negyedik legnagyobb városának.

Szü Szüreti Fesztivá Fesztivál, és Nemzetkö Nemzetközi Néptá ptánc Fesztivá Fesztivál Idı Idıpont: 2010. szeptember 1717-18. Helyszí Helyszín: Balatonfü Balatonfüred

mansfield 6

PENNA magazin PENNA magazin

A nyár nemcsak a kiérdemelt szabadságok ideje, de a fesztiváloké is. A Karlovy Vary-i Nemzetközi Film Fesztivál és a BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál saját kategóriájukban fontos eseményeknek számítanak a közép- és kelet-európai fesztiválok sorában. Bohémia fürdıvárosában, Karlovy Vary-ban 2010. július 2. és 10. között került megrendezésre a 45. Karlovy Vary-i Nemzetközi Film Fesztivál (KVNFF), ahol 205 film, rövidfilm került bemutatásra. Karlovy Vary (Carlsbad) Csehország legnagyobb és legismertebb fürdıhelye a cseh-német határ közelében. A város felejthetetlen kultúrális események színhelye.Az egyik legnépszerőbb éppen a KVNFF. Középkorát elérve, a nemzetközi vendégek különleges eseménynek tartják.Más, mint a többi fesztivál. A fiatal közönség fogékony az újra és baráti légkör veszi körül nemcsak a filmeseket, de a látogatókat is. A filmek sokfélesége és a versenyek teszik különlegessé a többi fesztiválokkal összehasonlítva. 1994 -tıl a KVIFF elnöke Jiří Bartoška, ismert cseh színész. Az ilyen kis fesztiválok, mint a KV fontos szerepet töltenek be az európai filmvilágban. KV-ban a filmek versenye három kategóriában zajlik: fı verseny, dokumentumfilmek versenye és a nyugattól keletre szekció, ahol közép- és kelet – európai filmek kerülnek bemutatásra.

Jude Law a Fesztivál Elnöki Díját kapta

„A szúnyogháló” (La mosquitera)-Spain, 2010, Augusti Vila rendezésében nyerte a legjobb filmnek járó Nagydíjat, a Kristály Földgömböt. Ami egy vagyonos, bőntudatban vergıdı család életét mutatja be. A KVNFF díjazottjai között minden évben találunk komoly hírességeket is.


Ez évben ilyen személyek voltak: Jude Law,brit színész, aki a Fesztivál Elnöki Díját kapta. A fesztiválon bemutatták „A tehetséges Mr. Ripley” címő filmjét, amiért Jude Law Oscar jelölést is kapott. Nikita Mikhalkov, orosz filmrendezı és színész és Juraj Herz, szlovák származású filmrendezı, akiket a világ filmmővészetéhez való jelentıs hozzájárulásukért tüntettek ki. (Több infó: www.kviff.com) Magyarország legnagyobb, csak rövidfilmeket bemutató fesztiválja 2010. szeptember 1. és 5. között vonultatta fel azt a 85 versenyfilmet, melyeket a közel félezer, 53 országból benevezett rövidfilm közül választottak ki 3 kategórián belül (fikció, animáció, kísérlet) A filmeket az országos diákzsőri és a nemzetközi zsőri tekintette meg 15 tömbe szervezve a Vörösmarty moziban, ami az esemény központi helyszíneként is szolgált. A Mikszáth téren „Silent Cinema” néma vetítéseken lehetett esténként nézelıdni, vagy akár fülhallgatóval komolyabban elmélyülni a filmek sokaságában. A fesztivál igazgatója Gábeli Tamás és a szervezık nagyon jó munkát végeztek. Értékes, izgalmas rövidfilmeket győjtöttek össze. Köszönjük! A BuSho fıdíjakat a kövekezı alkotások nyerték: „Bulkin utolsó napja”(orosz fikció, 2009) Alexej Adrianov rendezésében nyerte az arany BuSho díjat és a diákzsőri fıdíját is. Egy különös társaság alkalmazottja felkeresi azokat az embereket,akiknek aznap meg kell halniuk. Ivan Szergejevics Bulkin nem akar meghalni... „Virágbimbó” (indiai fikció, 2010) Shunona Banerjee rendezésében nyerte az ezüst BuSho díjat. A film egy munkáját vesztett angol-tanár és egy transzvesztita prostituált közötti különös kapcsolatról szól. „A vég” (spanyol fikció, 2010) melyet Eduardo Chapero-Jackson rendezett, nyerte el a bronz BuSho díjat. Egy komoly vízhiányon alapuló tragédiát tár elénk. Három magyar rövidfilm is bekerült a díjazottak közé. „Az ulmi szabó” címőért a legjobb operatır díját Maly Róbert kapta. Ágó Krisztina „Ez titok az ilyesmi” címő animációja két díjat is nyert.A legjobb ötlet- és a nagyváradi Szabadság mozi különdíját. Továbbá Alexej Alexeev rendezte „Log Jam”címő magyar animáció kapta a diákzsőri különdíját. (Több infó: www.busho.hu) Kulik Yvette 7



Beszélgetés Mary Davies-szel animációk világa. Az animációk alapötletei érdekesek. A mondanivaló sokszor jóval fontosabb, mint a téma feldogozásának a módja.

A BuSho (Budapest Short) 6. Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál nemzetközi zsőrijének tagjával, Mary Davies-szel beszélgettünk a rövidfilmekrıl és a fesztiválok jelentıségérıl. Mary Davies filmbeszerzési tanácsadó a Japán Cinefil-Imagica TV csatornánál és többek között az Edinburghi, a Rotterdami és a Dubai Nemzetközi Film Fesztiválok szakmai tanácsadója.

KY: A Japán Cinefil-Imagica TV csatornánál tanácsadó. Felkínál a számukra néhány rövidfilmet az itt látottak közül? MD: Elküldöm a katalógust a kolléganımnek. Bár több rövidfilm fesztiválon is megfordult már, lehet, hogy néhány BuSho filmrıl még nem hallott. Megemlítem neki a számomra legkedvesebbeket is.

KY: Járt már Budapesten régebben is, vagy ez az elsı alkalom? MD: Ez a második alkalom, hogy itt vagyok. Elıször a Európai Közösség Média Csoportja által megrendezett eseményen vettem részt a Gellért szállóban. Kelet-európai filmeket néztünk 3 - 4 napon keresztül egy vetítıteremben. Így nem sokat láttam a városból. Most több hely megtekintését is tervezem. KY: Mit gondol, most a 85 versenyfilm levetítése után, milyen trendeket követ a rövidfilmgyártás? MD: Ezt lehetetlen megmondani. A filmeket három kategóriába lehetett benevezni(fikció, animáció, kísérlet). Láthatóan egyre könnyebb rövidfilmeket készíteni. Mivel ma az eszközök jóval olcsóbbak, így a fiatalok számára sokkal egyszerőbb egy rövidfilm forgatása. Már videókamera sem szükséges hozzá. Rövid-, illetve akár játékfilm is készíthetı mobil-telefonnal, ha rendelkezünk megfelelı számítógép-programmal a szerkesztéshez. Demokratikussá vált mára a filmkészítés, de csak az igazán érdekes mővek kerülnek többszöri bemutatásra. A rossz filmek általában nem kerülnek fel a fesztiválok listájára.

Mary Davies és Rudolf Dániel a diákzsőri tagja

YK: Eléggé bizonytalan, agresszív és önzı világban élünk. Az emberek boldogságra és biztonságra vágynak. Mit gondol, próbálnak megoldást találni az itt látható filmek ezekre a problémákra? MD: Néhány film foglalkozik a környezetvédelem kérdésével, de különbözı módon. Vannak köztük horror filmek is. Nem mind realisztikus megközelítésben mutatja a világot. Gyakran keverik a vígjátékot a horrorral a jobb szórakoztatás céljából. Ez itt is jelen van. A filmek az élet minden területét érintik: párkapcsolatot, munkát, az ember mindennapi tevékenységeit. A komolyabb drámák szomorú cselekményeket is tartalmaznak, mint például halál, baleset, vagy ehhez hasonló eseményeket. A boldog, nyugodt élet bemutatása,ahol nem történik semmi különös, nem nevezhetı izgalmasnak.Igazi drámai szituáció eléréséhez konfliktusokra van szükség.A történetek és szitációk széles palettája tárul elénk ebben a 85 rövidfilmben.

KY: Dokumentumfilmek, vagy mővészfilmek vannak többségben? MD: Több a fikció alapú alkotás, mint a dokumentumfilm. A program rugalmas, ami nagyon jó.Tehát a többség fikció. KY: Tudom semmit sem mondhat a díjnyertes alkotásokról a díjátadó ünnepség elıtt. Ennek ellenére említene egy-két olyan filmet, melyek érdekesebbek, vagy jó ötleteken alapulnak? MD: Egy filmet sem szeretnék kiemelni, de erıs az animációs mezıny.Mivel általában fikció alapú játékfilmekkel foglalkozom, kirándulás volt számomra az 8



YK: Mely országok filmjei jelentek meg a versenyen? MD: Nagyon sok múlik a BuSho fesztivál eddigi kapcsolatain.Sok film jött Németországból, például a Hamburg Media School diákjaitól és Spanyolországból.Más mővek Oroszországban és Magyarországon készültek. De más államok filmjei is jelen vannak. Biztosra veszem, hogy a BuSho fesztivál a jövıben bıvíti azoknak a szervezeteknek a számát akikkel együtt dolgozik, hisz egy aránylag fiatal fesztiválról van szó. YK: Ön, aki eddig sok fesztiválon megfordult - fıleg játékfilmek, dokumentumfilmek és rövidfilmek bemutatóin. Összehasonlítaná azoknak a fesztiváloknak a stílusát és légkörét a BuSho fesztiváléval? MD: Nem lenne hasznos összehasonlítani a BuSho fesztivált olyan fesztiválokkal, mint a cannes-i, vagy a berlini. A BuSho a résztvevık és a nézık számára jött létre. Fantasztikus, mivel egyszerően be lehet ülni és nézni a filmeket. Nem kell sorba állni és jegyet venni. A belépés mindenki számára ingyenes. A szakmában dolgozók számára - mint én is vagyok – alkalmat nyújt a rendezıkkel és operatırökkel való találkozásra, ami a filmek jobb megértését segíti elı. A nagy fesztivál egy „trade show”, ahol sokkal nehezebb találkozni a filmkészítıkkel és esetleg elbeszélgetni velük. A BuSho tényleg baráti és családias. Egy jó tapasztalat a számomra. Közelebb hozza egymáshoz a látogatókat, és a filmesek figyelhetik a nézıközönség reakcióit.Másik fontos dolog, hogy a filmszakma emberei megismerkedhetnek egymással, kicserélhetik gondolataikat. És késıbb lehet, hogy majd együtt dolgoznak egy új alkotáson. A szervezık csapata nagyon jól megszervezte ezt a fesztivált. YK: Végül mit üzen a magyar nézıközönségnek? MD: Jöjjenek el a fesztiválra! Sok film kerül bemutatásra, így nehéznek tőnhet a választás. De bízzanak azokban akik a programot összeállították.Ha valakinek csak egy óra szabad ideje van, üljön be csak egy filmblokkra, biztosan talál a filmek között valami szórakoztatót és elgondolkodtatót, mivel széles skálájú a felhozatal. Szinte minden blokkban található animáció, egy hosszabb dráma esetleg egy vidám történet. És ha tetszett egy blokk, jöjjön el egy másikra, vagy maradjon itt egy teljes délutánra, vagy esti vetítésre. Azokat pedig, akiknek ezen az éven nem volt alkalmuk eljönni, szeretném meghíni a 7. BuSho fesztiválra, ami majd jövıre kerül megrendezésre – mert biztosan jól fognak szórakozni!

Az e-könyvek kiadója! Megvásárolhatók és letölthetık itt Nemere-könyvek, Mansfield-regények, F. W. Scott-mővek és sok más!

Kulik Yvette

Penna-magazin Penna Penna-magazin 9


Summer is a period of well-deserved holidays and festivals as well. The Karlovy Vary International Film Festival and the BuSho (Budapest Short) International Short Film Festival in Budapest are important festivals in their own category in Central and Eastern Europe. The 45-th Karlovy Vary International Film Festival KVIFF took place in Karlovy Vary West Bohemian spa town from 2nd to 10-th July 2010 and offered 205 fulllength and short films. Karlovy Vary (Carlsbad) is the largest and best-known bath resort in Czech Republic located not far from the Czech - German border. The town hosts unforgettable cultural – events every year. One of the most popular social events is the KVIFF. While the event itself is reaching middle – age lot of international guests feel that the KVIFF is a very special event. It is not like at other festivals. The audience is very young and happy to discover new things and the atmosphere is very friendly not only to filmmakers but also to public. The mix of films and competitions helps set KV apart from other festivals. Since 1994 Jiří Bartoška, the well-known Czech actor is the president of the KVIFF. Smaller festivals like KV are very important for European films. There are three competition sections at Karlovy Vary: the main competition, the documentary competition and the East of the West section which offers films from Central and Eastern Europe.


Festival President’s Award. The festival screened “The Talented Mr. Ripley” for which Jude Law received an Oscar nomination. Nikita Mikhalkov, Russian filmmake and actor, and Juraj Herz, Slovak - born director were honored with the Award for outstanding artistic contribution to world cinema. (More information: www.kviff.com) The 6-th BuSho International Short Film Festival, the biggest festival showing only short films in Hungary, took place from 1st to 5-th September 2010. 85 short films were selected for competition from around half thousand nominations in three categories (fiction, animation and experimental) from 53 countries. Films were shown for the national student jury and for international jury in XV blocks at the Vörösmarty cinema which was the central location of the festival. And the „Silent cinema”gave opportunity to see films at the Mikszáth square with or without headsets. The director of the festival Tamás Gábeli and Main organizers made a really great job. His team gathered many valuable and exciting short films. Thank you for that! Winners of BuSho Main Prizes were: “The Last Day of Bulkin I.S.” (fiction - Russia, 2009) directed by Alexei Andrianov won the Gold BuSho Main Prize and the Main Prize of the national student jury as well. An employee of mysterious society is going to people who have to die this day. Ivan Sergueevich Bulkin does not really want to die. “The Flower Bud” (fiction - India, 2010) directed by Shumona Banerjee won the Silver BuSho Main Prize. A film is about a weird relationship between an English literature teacher who is out of job and an transvestite prostitute. “The End” (fiction - Spain, 2010) directed by Eduardo Chapero-Jackson won the Bronz BuSho Main Prize. This is a fiction tragedy around the lack of water.

Jude Law with the Festival President’s Award

The “Mosquito Net” (La mosquitera) - Spain, 2010, directed by Augusti Vila, won the Grand Prix – Crystal Globe Award for the best feature film. This is a story of a well-off family burdened with feeling of guilt. The KVIFF has every year some very famous guests who are awarded. This year they were: Jude Law, British actor, who was honored with the

There were 3 Hungarian short films that got awarded: the best cinematography to Róbert Maly for the pictures in “The tailor of Ulm”. The animation of Krisztina Ágói titled “Secrets they be” was given two prizes, the best idea and the Transylvanian Oradea’s jury special prize. And the “Log Jam” (animation – Hungary, 2009) directed by Alexei Alexeev won the student’s jury special prize. (More information: www.busho.hu) Yvette Kulik 10



An interview with Mary Davies am working with fiction feature films. So it was a trip for me to see such lot of animations. I think the standard idea of animations were very good. Many times the good idea is more interesting than how the film is actually made. YK:You work for the Japanese pay TV channel CinefilImagica.Are you going to offer some short films for this channel? MD: I am going to send a catalogue to my colleague. She goes to lot of short festivals but may be she has not heard about some BuSho’s films before. I will tell her which ones are my favorites as well.

Mary Davies member of the international jury of the 6-th BuSho (Budapest Short) International Short Film Festival in Budapest talks about short films and importance of festivals. She is a film acquisition consultant for Japanese pay TV channel Cinefil-Imagica and a consultant for more international film festivals like in Edinburgh, Rotterdam and Dubai. YK: Have you been in Budapest before or this is your first time here? MD: It is my second time that I am here in Budapest. At the first time I was here for an event which was founded by the Media European Community and it was in the Gellért Hotel. It had been three or four days of showing Eastern European films and I had to stay in the video – library whole days. So I did not really see much of the city. This time I have got more idea and I am going to visit some places. YK: After watching of 85 short films in the competition part how do you f eel which trend is going to follow in the world of short films? MD: It is impossible to say really. Films were nominated in three categories like:animation, fiction and experimental. Obviously it is coming easier for people to make short films now. Today the technology is much cheaper, so it is much easier for young people to create short films. They do not need even video - camera anymore. If someone has got an access to the computer for editing,films can be made only by mobilephones, even feature films. Film making is more democratic today but only films which are more interesting will be shown more and more.Bad films generally do not entry to festivals’ program. YK: Are the films more documentary or artistic here? MD: They are more fiction than documentary. I think the program is quite flexible what is good. The majority of films are fiction. YK: I know you cannot tell anything about the winner productions before the Prize ceremony. In spite of this could you mention one or two films from categories which were more interesting or had got great idea? MD: I would not like to emphasize any film but the animation category was very strong for me. Normally I

Mary Davies and Dániel Rudolf member of the student jury

YK: The world around us is uncertain, aggressive and selfish but people are looking for happiness and security. What do you think these short films tried to find solutions for these issues? MD: Some films are dealing with environmental problems but in very different ways and some are horror films. They are not necessarily looking at the world in realistic way.People very often mix comedy with horror for entertainment what we can see here too.Films cover whole range of human life like relationships, working, what people are doing in their life.Obviously a stronger drama very often includes some violent events like death, accident or something like this. Just showing a happy normal life where nothing is happening is not so exiting. To create a drama you have to have conflict in story. You have found whole range of stories and issues from life in these 85 short films.

11



YK: Could you tell from which countries are the films? MD: Lot of depends on the relationships what the BuSho festival already has. Lot of films are from Germany for example from the Hamburg Media Film School and also from Spain. Another productions are from Russia, Hungary and some from other countries too. I am sure the BuSho festival is going to develop relationship with organizations of other countries as well. At the moment this is a very young festival. Organizers have ranged very well the program and they will definitely increase the range of countries. YK: You have attended lot of film festivals which usually show feature, documentary or short films. Could you compare the style or atmosphere of those festivals with this one? MD: It is not really productive to compare the BuSho festival with big ones like Cannes or Berlin. This festival is for participants who are here or for the audience. Smaller festivals are much more familiar and open.The BuSho festival is fantastic because it is a good opportunity for audience drop just in and watch films. They do not have to stay in queues and buy tickets. The entry is free for everybody. The professions like me can meet filmmakers and can more understand what their intention was to make their films. Bigger film festival is like a „trade show” for professionals. There is much harder to meet filmmakers and talk with them. This festival is really friendly and familiar. It is a good experience for me. It brings visitors together and here is a good chance for filmmakers to recognize the audience’s reactions. Another important thing is the opportunity of filmmakers to get to know each other and exchange ideas. And later may be they will be able to work together.The team of organizers prepared the BuSho festival really very well. YK: What is your message to the Hungarian audience? MD: Come to the festival! Lot of films has been shown so, you might think it is hard to choose but trust the selectors. If you have only one hour to spare, see one program-block where definitely will be something what amuse you,move you and make you think because the range of films is wide and the presentation of the program is very good. Each block of the program has may be one animation, one longer drama and a comedy. In every block you will find something what could be interesting for you. And if you like that block, come back for another one. If you really love that, take an whole afternoon, come for the evening because you can always discover new things. And I would like to invite those who have not got time to come here this year. Come to the 7-th BuSho International Short Film Festival in next year because you will definitely enjoy it! Yvette Kulik 12

Szezonkezdet! …Ami azt illeti, a szeptembert azé azért utá utáltam annyira, mert az iskola kezdé kezdését, az én nyá nyári fü független kirá királysá lyságom összeomlá sszeomlását jelentette. Egyfajta ranranda államcsí llamcsíny volt nekem a szeptemszeptember. ber. Aztá Aztán amikor ez a fé félsz kikopott az életembı letembıl, mert a felnı felnıtt napok alapvetı alapvetı önálló llósághoz juttattak, felfefelfedeztem magamnak az ısz elsı elsı hónapnapját, mint érté rtéket és szé szépsé pséget. AmelAmellett, lett, hogy óvatos „nyaralá nyaralásra” sra” még alalkalmas ez az idı idı, valahogy beindul egyfajta kulturá kulturális viszketé viszketés is és az ember - visszaté visszatérve a tengertenger-, tó tó-, vagy folyó folyópartró partról, vagy a hegyekben töltö ltött nyá nyárbó rból - odafigyel ezekre. Szellemi megkí megkívánás talá talán. De té tény, hogy az idı idızítés is jó jó. A magam ré részé szérıl ilyenkor „keltı keltıdik” dik” fel leginká leginkább a figyelmem a szí színhá nház irá á nt, é s nem csupá á n azé é rt, mert megir csup az megvéd az ıszi esı esıtıl. Ha Önök is ilyesilyesfajta vá vágyat éreznek a lelkü lelkükben most, hogy a verı verıfény má már nem meleg és nem a strandokra csá csábít, mindenké mindenképpen ajá á nlom a kedves figyelmü aj figyelmükbe a Madá Madách ıszi programjá programját: Jé Jézus KriszKrisztus Szupersztá Szupersztár!!! A hó hó közepé zepén tartandó tartandó bemutabemutató utá után remé remélhelhetıleg soká sokáig lesz mősoron és miminél többen elzaelzarándokolhatnak a díszletszlet-Jeruzsá Jeruzsálembe, lembe, hogy daldalban is átérezzé rezzék a Megvá Megváltá ltást és annak a mai korra átvetí tvetített aktuaaktualitá litását. - schenk ivá iván -


Az utóbbi idıben leginkább annak kapcsán lehetett hallani a dunaszerdahelyi Csak Van zenekarról, hogy elıször bejutottak a Megasztár legjobb százas mezınyébe, majd a továbbjutáshoz szükséges szerzıdés átolvasása után haza is jöttek onnan. Késıbb egy mondvacsinált botrány kapcsán merült fel a nevük több internetes- és bulvármagazinban, amikor egyesek szándékosan félreértették a visszalépésükrıl szóló videó-paródiájukat. Most azonban végre ismét magára a zenére terelıdhet a szó: a Csak Van nemrég lezajlott koncertbemutató koncertje nem várt sikerrel zárult, Közép-Kelet-Európa legvidámabb és leggördülékenyebb rockbandája pedig nem áll meg. Nemsokára a lévai várban, a dunaszerdahelyi vásárban és több szlovákiai, magyar lakta településen lépnek fel. Az együttes, mely (a szlovákiai magyar zenekarok közül elsıként) másfélezres rajongótáborral büszkélkedhet a Facebookon, nemrég a kisudvarnoki falunapon teremtett nagyszerő hangulatot, Rúzsa Magdi elızenekaraként. Az augusztus 22-én lezajlott koncertbemutató koncerten az együttes elıször hirdette ki hivatalosan, hogy ha minden a terveik szerint halad, idén karácsonyra megjelentetik új kislemezüket is. „Négy vagy öt dal kap helyet az új kislemezünkön, melyet karácsony alkalmából ingyen tölthetnek majd le az érdeklıdık” – nyilatkozta Bíró Szabolcs, az együttes frontembere. A Csak Van elsı kislemeze 2007-ben jelent meg: az „1” címet viselı korong egyes dalai gyakran felcsendülnek a Pátria Rádióban is. „Három év telt el a legutóbbi kislemezünk óta. Úgy döntöttünk, épp itt az ideje egy új hanganyagnak.” – mondta a gitáros, Viola Ferenc.


És hogy mirıl szólnak majd a dalok? „A felfogásunk nem sokat változott az elmúlt három évben, így hasonló témákra lehet számítani, mint az „1” dalainak esetében” – árulta el Kovács László dobos, az együttes fı szövegírója. – „Persze nem ragadunk le egyetlen témánál, nem lesz két szám, ami ugyanarról szólna: a komolyabb, elmélkedısebb, kritikusabb hangvételő történetek mellett gond nélkül megfér a bohém életérzés, a gyermekkor felidézése vagy épp a szerelem.” A Csak Van augusztustól úton van, igyekszik minden koncertfelkérésnek eleget tenni, hiszen a fiúkat most már nem köti semmiféle szerzıdés. „Nagyon szeretünk koncertezni, fıleg, ha jó közönség elıtt léphetünk fel” – mondja mosolyogva Bíró Szabolcs. – „Az emberek szeretete erıt ad. Amikor az egyes ritmusokat tapsolják, vagy épp velem együtt énekelnek, az valami egészen hihetetlen érzés. Arra a pár percre halhatatlannak érzi magát az ember. Varázslatos!” Aki el szeretné csípni a bandát, az alábbi oldalon tájékozódhat a koncertjeikrıl: http://www.csakvan.sk/koncertek Sebık Zsófia

13


2010. szeptember 2010. szeptember AAzz íír róónnııkkkel kel M Mic ichhaaeell M Maannssfifieeld ld bbeesszzé élg lgeett

Manapság csak az ötletekre kapja fel a fejét az ember, fıleg a könyvolvasó, hiszen azt gondolom, nincs minden rendben az irodalom és a könyvkiadás háza táján. Ezért is érdekes az a kezdeményezés, sıt, mi több, alkotói ötlet, ami két hölgy nevéhez főzıdik, hiszen az alkotás egy gördülékenyebb és közös formáját választották. De errıl bıvebben tılük. Beszélgetıtársaim a titokzatos "Zoe és Laura". MM - Hölgyeim, elsısorban az érdekelne engem és valószínőleg még sokakat, hogy honnét ered ez az irodalmi geg és mi a célja. Mutassák be az interaktív regényírás lényegét. Z&L - Maga az interaktív regény, mint mőfaj, körülbelül tíz éves múltra tekint vissza. Az internet és a közösségi média térhódításával jelent meg; lényege, hogy az olvasók aktív részeseivé válnak a történet megalkotásának, beleszólhatnak, alakíthatják az eseményeket, meghatározhatják a karakterek személyiségét, életútját. Sokféle próbálkozást találhatunk a világhálón - némelyek sikerrel mőködtek, mások kevésbé váltak ismertté. Mikor megszületett a regényünk ötlete, és elhatároztuk, hogy ebben az új mőfajban próbálunk szerencsét, az alapkoncepcióink közé tartozott, hogy tanulva elıdeink sikeres és kevésbé sikeres ötleteibıl, csak bizonyos mértékő mozgásteret hagyunk olvasóinknak, a történet összekuszálódását elkerülendı. Szavazásos módszert alkalmazunk, melynek során az olvasók két-három alternatíva közül választhatnak a folytatást illetıen. Úgy vettük észre, illetve a visszajelzések azt mutatják, hogy ezt a módszert sokkal jobban értékelik, mintha teljesen szabadkezet kaptak volna. A másik alapvetı gondolat az volt, hogy nem csupán egy regényt, egy történetet kínálunk a nagyérdemőnek, hanem beleláthatnak az alkotási folyamatba is, megtudhatják, milyen gondolatok, események inspiráltak bennünket az egyes fejezetek megírásakor, a regényhez tartozó internetes portált böngészve elmerülhetnek az általunk megalkotott világ minden apró kis részletében. Közösséget próbálunk formálni, amelyet különbözı interaktív eszközökkel, játékokkal ösztönzünk a minél aktívabb részvételre.

MM - Mi inspirálta Önöket erre? Z&L - Az írás, az alkotás mindkettınknek alapvetı lételeme. Külön-külön is írtunk már korábban, de mikor összehozott bennünket a sors, rájöttünk, hogy hasonló elképzeléseink vannak, és nagyon jól tudunk együttmőködni. A regény ötlete 2009 utolsó hónapjaiban született meg, de az elmúlt háromnegyed-egy évben sok változáson, finomításon esett át, ahogy a történet és a karakterek egyre inkább kifejlıdtek, megformálódtak. Elsısorban saját tapasztalatainkból és érzésvilágunkból táplálkozik, de befolyással voltak rá az elmúlt hónapok történései, és a regénnyel kapcsolatos kutatómunka is. Az interaktivitást az inspirálta, hogy szerettünk volna valami újat, különlegeset létrehozni, aktív olvasótábort kialakítani még a könyv publikálása elıtt, megpróbálni felvenni a kesztyőt azzal a sajnálatos hiedelemmel szemben, hogy a kezdı íróknak szinte esélytelen áttörni az ismeretlenség falán. MM - Úgy gondolom, mindaz, amit olvastam a netes oldalukon, igazán izgalmas. Külön köszönet azért a kiírásért, hogy a "vámpírok és vérfarkasok ideje lejárt", hiszen manapság már mindenütt szerelmes vámpírokba botlik az ember (nevet). Milyen eredményt értek el, mennyire figyelnek fel Önökre, a regényre és erre a kezdeményezésre? Mondhatni, mi az eddigi szaldója az interaktív regényüknek? És hányan csatlakoztak a közös írás ötletéhez? Z&L - Igen, a vámpír-irodalom virágzásának korszakát éljük, és sok író sikerrel lovagolja meg a Twilight-sorozat által keltett hullámokat. Bár vakmerıségnek tőnhet, mi szerettünk volna szembe úszni az árral, és egy kicsit valóságosabb, emberközelibb témát választani. Bár a regényünk a krimi-pszichothriller mőfajában készül, szeretnénk leszögezni, hogy nem vérengzı brutalitásról van szó, sokkal inkább az emberi lélekben, az emberi tudatban való elmélyülésrıl. A történetünk alapvetı emberi kérdésekre, helyzetekre szeretne rávilágítani olyan formában, hogy közben mégis jelen legyen az izgalom, a rejtély, az érzelmek, és a szexualitás - ami manapság szinte elengedhetetlen része az irodalomnak (nevet). Szerencsére 14



rengeteg pozitív visszajelzést kapunk az olvasóközönségünktıl, akik bátorító szavakkal, ötletekkel, javaslatokkal segítik a munkánkat. Jelenleg százötven fıs táborunk van, akik rendszeresen visszajárnak, és részt vesznek az oldal életében, de a regény olvasottsága eléri az ezerötszáz-kétezer fıt. Igyekszünk minél több lehetıséget megragadni, képviseltettük már magunkat rendezvényen is, az oldalunkat is folyamatosan fejlesztjük, és a jövıre nézve is rengeteg megvalósításra váró tervünk van.

Laura és Zoe

MM - Tudom, nem leszek eredeti e kérdéssel, de fel kell tennem a Penna olvasóiért. Tehát, mik a céljaik, ha úgy tetszik a tágabb értelemben vett életcéljük? Milyen jövıképet épít Zoe és Laura? Z&L - Kétféle jövıképet alkottunk meg magunknak: egyet, amelyet érzésünk szerint elvárnak tılünk és egyet, amelyet meg is szeretnénk valósítani. Az elsı (nevezzük inkább amolyan B-tervnek) nyilván az, hogy sikeresen lediplomázzunk és állást találjunk a magyar munkapiacon - ami manapság elég merész kívánság, sajnos -, illetve a másik az, amelyet igazán csak magunk között emlegettünk eddig: az írói pálya. Mai, pénz- és karrier centrikus világunkban - úgy érezzük – kevésbé elfogadott az, hogy egy fiatal pályakezdı mővészi ösvényeken haladjon tovább, mi mégis szeretnénk nekivágni, hiszen gyermekkori álmunkat teljesítenénk be ezzel. Most felmerülhet az olvasókban a kérdés, hogy akkor miért választottuk a kommunikációs és üzleti fıiskolát? Nos, tisztában vagyunk vele, hogy nem elég a tehetség már ha az valóban adott -, hanem valami több kell. Úgy gondoljuk, nem titok már, hogy a könyvpiac, a nyereséges értékesítés és a jó marketing kéz a kézben járnak. Fontosnak tartjuk, hogy ezt felismertük, hiszen célunk, hogy minél több olvasóhoz eljusson a történet, szeretnénk az írói alkotófolyamatot közelebb hozni a közönséghez, a legelejétıl az utolsó pontig, minden nehézségével és buktatójával együtt. Innen indult az a kezdeményezés, hogy elıször online tesszük közzé a részeket, internetes portált hozunk létre és blogot vezetünk az alkotói folyamatról. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fıiskolán megszerzett tudást és szakmai tapasztalatot pedig szeretnénk az írás hasznára fordítani.

MM - És egy utolsó kérdés: ha egyszer elvágják e regényfolyam fonalát - ha el lehet egyáltalán! -, gondolkodnak-e abban, hogy e gigamővet nyomtatásban is megjelentessék? Z&L- Ahogy már az elıbb is céloztunk rá, mindenképpen szeretnénk megjelentetni a könyvet. Bár a számítógép korát éljük (lásd, interaktív regény...) és már évtizedek óta temetik az írott szöveget, mi mégis úgy gondoljuk, hogy nincs is kellemesebb egy frissen nyomtatott könyv vagy egy régi, megsárgult, könyvtári darab illatánál (nevet). Másik kérdésére válaszolva, igen, szeretnénk elvágni a történet szálát, pontosan a legizgalmasabb (befejezı) résznél, és úgy tervezzük, hogy a finálét már csak a megjelent nyomtatásban olvashatná a közönség. A regény hamarosan el is készül, az utolsó fejezeteknél járunk, de egyre nehezebb lesz elszakadnunk a szereplıinktıl, hiszen teljesen "hozzánk nıttek" az alkotói folyamat során, ezen kívül rádöbbentünk, hogy a regény írása közben ismertük meg igazán egymást is így kerültünk egymáshoz egyre közelebb - tehát több szempontból is különleges számunkra a könyv. Természetesen nem szeretnénk tovább nyújtani a történetet, mint amennyire szükséges ahhoz, hogy izgalmas, komplex és csavaros végkifejletet írhas-sunk hozzá, az írás befejeztével pedig az elkövet-kezendı fél évet arra szeretnénk szánni, hogy tá-mogatókat és kiadót keressünk. MM – A válaszokból az tőnik ki, hogy van Önökben kurázsi, a remek ötletekrıl nem is beszélve. Kívánok sok sikert kettejüknek és ennek a különleges mőnek. Remélem, hírt adhatunk még az eredményeikrıl a Penna lapjain. Köszönöm a beszélgetést. 15



mansf ield

Régóta járom az ország legcsodálatosabb vidékeit – és van elég, higgyék el, nem kell ezért külföldre menni, egyszerően csak fel kell fedezni! -, de a legnagyobb örömöt valahogy mindig akkor érzem, ha a Bükkbe érkezem. Megmagyarázhatatlan szerelem ez. De mint minden igazi szerelem, ez is erıs és hatékony. Igényes és követelızı. Mert ugye, egy órán belül felmászni valahonnét lentrıl, a „lenti falvakból” kilencszáz méterre, hogy a Bükk-fennsík illatát érezzük, ehhez tényleg szerelem kell. De vállalom az elkötelezettséget, sıt, ajánlom mindenkinek, hiszen a miénk, és az enyém, a saját érzelmem, a saját tájam iránt. Itthon vagyok. Otthon vagyok a Bükkben! Bálvány csúcs és Bánkút volt a célom. Aztán egy hatalmas sétát tettem a Nagymezın. Aki nem ismerné a Bükk-fennsík nyugati csücskét, ez az a síkság, ahol a Lipicai ménes „nyaral”. Számtalanszor kaptam le e neves lovakat, amint ezen a széles lapályon legelnek és bóklásznak. Igézı látvány.

Ez a csodálatos, széles, és impozáns tisztás egykoron bükkös volt. Az irtásokat túlélı hatalmas bükkfák még ott emelkednek az ösvények szélén szomorú emlékül. Tövükben városi szemnek sohasem látott vadvirág-ritkaságok bujkálnak a zöld fövenyben. Mindegyik szigorúan védett, természetesen. Bár néha nem sok értelme van az eszmei értéknek, a tiltásnak és a szabálynak, hiszen a Bükk-fennsík 900 méteres magasságát sem kímélik az olyan elfajzottak, mint a semmi tiszteletet nem ismerı cross-motorosok, akik akár keresztbe-kasul járnak ezen a varázslatos tájon, meggyalázva ennek légies tisztaságát. Remélem, közel az az idı, amikor valamiféle komolyabb és hatékonyabb törvény veszi üldözıbe ezeket a megállíthatatlan egoistákat, akik törvény felett képzelik magukat az ország hegyeiben és természetvédelmi területein. De ennyit a rosszról… A lelkes turistáknak ajánlom még, hogy „bukjanak át” a Bükk-fennsíkon és induljanak el délnek lefelé. És ha kitartóak, hamarosan elérik Répáshutát, az ország egyik legszebb hegyi községét, ahol mindenképpen érdemes megszállni, de legalább egy finom fatálas vacsorát megejteni a Vadász Panzió éttermében. Saját tapasztalat. Higgyék el, megéri egy áttúrázott, kellemes nap után!

A bükki Nagymezı 16



építészrovat

mansfield

FEJEKET FEL! Budán, a Németvölgyben sétálunk ez alkalommal és rátalálunk a Kiss János altábornagy utcában látható házsorra, mely leginkább a homlokzati grafikáival hívja fel az érdeklıdı figyelmet. Amint megláttam, bevallom, egybıl beleszerettem. És adja is magát a kérdés, hogy vajon a mai építészet miért nem leleményes és emberközeli ennyire, mint ez az 1928-29. között épült lakóházsor?

Az épületegyüttest Medgyaszay István építész tervezte 1927-ben. 1928-ban kezdték el az építkezést és következı év május 1.-én adták át a Németvölgyi út felöl az elsı házat, majd a harmadikat 1929. szeptember 1.-én. Amit a most arra sétálgató kedves Olvasónk láthat, az egyfajta századfordulós, békeidıs patina. A könnyed félkörívek, amik a kapukat és az erkélyeket uralják, nyugalomról, önbizalomról, sıt erırıl árulkodnak. Arról, hogy az abban a korban született épületek még hitték, hogy a végtelennek alkottattak meg és nem rombolhatják le falait társadalmi, politikai és gazdasági viszályok és olyan dráma, mint a II. Világháború.. 17

A Kiss János altábornagy utca oldalán nyílik a fıbejárat. A címer mellett a legimpozánsabb és legmegkapóbb értékei a rusztikus épülethomlokzatoknak a Márton Ferenc és Nagy Sándor festık és szobrászok által alkotott „falgrafikák”.

A lakóház falképei közül az 59-es házon a falusi párválasztást, a két másik házon a csodaszarvas legendáját, valamint a paraszti munka mozzanatait mintázták meg. A terméskı-rakás meg a „halszálkás” vakolatminta, egy-egy épületen igen lendületes hatás nyújt, nem beszélve arról, hogy az építık meghagyták a felhasznált nyersanyag eredeti színét. Ezért láthatjuk e házakat kı- és homokszínőeknek, ami hangulatosabb bármely populáris homlokzati színmintánál. Ha kigyönyörködtük magunkat az egykoron a a hivatalnokok és köztisztviselık számára készült épületekben, térjünk be az 59-es számú házban lévı Makk Hetes vendéglıbe és engedjük át magunkat a múlt századelı békés hangulatának.



Posztumusz Posztumusz Ybl-Miklós-díj Ybl-Miklós-díj 2010 2010 -- kiállítás kiállítás Tisztelgés a díjazásból méltánytalanul kimaradt építımővészeink elıtt Kiállításra invitálom Önöket, amelynek alkotói sajnos már nem lehetnek jelen. Ez az emlékkiállítás azok elıtt tiszteleg, akik mindennapjainkat színesítették meg álmaikkal. Az álmok pauszpapírra kerültek építési tervek képében, hogy e rajzokból olyan monumentális alkotások jöjjenek létre, mint egy lakóház, szálloda- vagy irodaépület, egyetem, uszoda, stb. Az építész mőremekei a házak, kiállítóterme a város, és keze munkáját nem rejti titokzatosság. Munkásságát és stílusjegyeit generációk csodálhatják nap mint nap testközelbıl, ahogyan elsétálnak a homlokzataik elıtt, vagy éppenséggel épületeikben élnek. A város arculatának alakítói ık, a mindenkori közízlés letéteményesei, hiszen alkotásaik a mindennapi városlakó egyén életére, hangulatára is nagy hatással van. Mind ezért - mint az építészet amatır csodálója – úgy gondolom, az a legkevesebb, hogy a közismert, mégis az Ybl-díj odaítélésétıl bármely okból is elesett építımővészeink végre megkaphassák a megérdemelt elismerést. A Posztumusz Ybl díj ötletével Winkler Barnabás, szintén Ybl díjas építész állt elı. A gondolatot tett követte: Ferkai András és Dévényi Tamás felkérést kapott a MÉSZ elnökségétıl, készítsenek elıterjesztést, kinek a munkásságát javasolja az építész társadalom posztumusz Ybl Miklós-díjjal elismerni. 2010. április 6-án - Ybl 196. születésnapján -, a Tudományos Akadémia Felolvasótermében a tizenhét kiváló építészt, Medgyaszay Istvánt, Hajós Alfrédet, Kós Károlyt, Györgyi Dénest, Borbíró Virgilt, Weichinger Károlyt, Gerlóczy Gedeont, Kiss Tibort, Fischer Józsefet, Árkay Bertalant, Kósa Zoltánt, Lauber Lászlót, Dávid Károlyt, Benkhard Ágostont, Kiss Frencet, B. Szőcs Margitot, Nagypál Juditot és kiváló munkásságukat jutalmazták a posztumusz Ybl-Miklós-díjjal. A szeptember 9-én nyílt kiállítás a díjazottak alkotásaiba nyújt betekintést, mely a FUGA építészeti központban, V. Petıfi Sándor utca 5. szám alatt található. A kiállítás szeptember 28-án zárja kapuit.



Medgyaszay Istvá István (1877(1877-1959) nyughatatlan termé természeszető, utazó ó , kutató ó alkat, megé é rintette a keleti kultú ú ra is. utaz kutat meg kult Ettı ı l kezdve ö tvö ö zte a né é pi formaelemeket a vasbeton Ett tv n technoló technológiá giájú építészettel. Építészhí szhívatá vatása mellett többek között mő ő egyetemi magá á ntaná á r. 1930m mag ntan 1930-tól a MagyarMagyarIndiai Tá á rsasá á g tá á rselnö ö ke. Igazá á n tevé é keny, né T rsas t rseln Igaz tev néhány munká á j á t emlí í tjü ü k: a budapesti Operahá á z á t építése munk eml tj Operah (1912) és a veszpré é mi Mú ú zeum. É s tö ö bbek kö ö z ö tt a má veszpr M t k már emlí í tett Kiss Já á nos altá á bornagy utcai é p ü letegyü ü ttes. eml J alt letegy

Hajó Hajós Alfré Alfréd (1878(1878-1955), amellett, hogy újsá jságíró, já játékvezetı kvezetı, labdarú labdarúgó és elsı elsı magyar olimpiai bajnok volt, építészmé szmérnö rnökként a debreceni Aranybika szá szálló lló, a miskolci Né Népkerti vigadó vigadó, sportpá sportpályá lyák, és iskolá iskolák tervei fő főzıdnek a nevé nevéhez.

Kós Károly (1883(1883-1977) erdé erdélyi politikus, taná tanár, grafikus, író, amolyan polihisztor. A kö ö zismert k WekerleWekerle-telep tervei mellett a Budapesti Állatkert pavilonjai is a nevé nevéhez fő főzıdnek – és mé még sok minden más!

Penna-Magazin Penna Penna-Magazin



zzöldrovat öldrovat Megint eltelt a nyár és ránk borult az ısz a vártnál hamarabb. A felhıtlen kikapcsolódás után lusta melankólia lett úrrá rajtunk az idıjárásnak köszönhetıen. A napsütés emlékei és a forró nyári esték élményei az egyetlen kapaszkodó a hővös napok robogásában. Már tervezgetjük a jövı évet, tudván, hogy egy év múlva is szükség lesz fogódzkodóra az elsı borongós szeptemberi napokban és pihenésre, szabadságra amint az elsı júniusi rövidnadrágos este elkap bennünket. Az utazási irodák már most ajánlják a repjegyeket és szállásokat nagyon kedvezményesen, mivel még majd' egy év hátra van. De tudják, hogy már alig várjuk, hogy teljen az idı és vissza is élnek ezzel a helyzettel. Nem is hagynak gondolkodni. A fotók a hirdetéseken a kék tengerrel, ugráló delfinekkel és pálmafákkal, vakítóan fehér homokos tengerparttal mindenkit elvarázsolnak. Érthetıen. Mehetünk élményparkba és elıre eltervezzük, hogy melyik élményfürdıt látogassuk és milyen kalandtúrán veszünk részt. Mintha az élmény csettintésre érkezne és pénzért adnák nekünk egy blokkal együtt tenyerünkbe a pénztárnál. Mi meg zsebre vághatnánk és rendelkezhetnénk vele bármikor. Mintha az élmény egy díszítı tárgy lenne, amit szeretünk és puszta jelenléte boldoggá tenne. Gondolkodni tehát nincs lehetıség, a trend és az utazási irodák eldöntik helyettünk mi a jó nekünk. És nyomjuk a gázt az autópályán, hogy minél hamarabb elérjük az országhatárt, kiérjünk az országból. Esetleg Horvátország felé a Völgy-hídon jobbra pillantunk - mert nem tud mást tenni az ember, a tér elragadja tekintetét -, és megállapítjuk, hogy a Tihanyi Apátság még a félszigeten magasodik és a Balaton vizén ma is aranylóan csillog a Nap fénye. Megyünk tovább, nem lassítunk. Vagy rohanunk a reptérre és mihelyt felszállt a gép, már várjuk, hogy leszálljon. Rácsodálkozunk tizenegyezer méter magasból, hogy hogyan kanyarognak a folyók és milyen alakja van a Fertı-tónak. De igazából várjuk, hogy milyen lesz a szállásunk, milyen lesz a tengerpart és vajon hol vacsorázunk majd. Elébe szaladunk élményeinknek.

(Arra, hogy egy-egy ilyen utazás mennyi széndioxid-kibocsátással jár és ennek milyen következményei vannak, most nem is térnék ki, de érdemes figyelembe venni.) És hallhatjuk a hírek fıcímei között: „Nincs pénzük az embereknek külföldi utazásra, ezért idén többen nyaralnak itthon.” És ez az a pillanat, amikor ha valaki jobban belegondol az elhangzottakba, akkor megdöbbenésében a fotelbe süppedve töpreng ezen a mondaton: „Ezért”? Megdöbbentı ez az ok-okozati kifejtés, mintha csak azért lehetne itthon nyaralni, mert valakinek nincs pénze külföldre menni. Vajon egy átlagember mikor látta utoljára Villány pincéit, vagy mikor kirándult az aggteleki cseppkıbarlangban, mikor mászott fel a Badacsonyra és mikor evett szürke marha pörköltet Hortobágyon? Aki megtehetné, valószínőleg inkább választja az olasz vagy horvát tengerpartot vagy Ausztria hegyeit. És hányan vannak, akik még a hatvan kilométerre lévı városba sem jutnak el egész életükben, mert nem engedhetik meg maguknak! Nem beszélve a Balatonról, vagy más hazai nyári „paradicsomról”! A világ igazságtalanságaira azonban nem a Penna hasábjain kell megoldást találni, ezért térjünk viszsza azokra, akik Magyarország sok-sok szegletében nem is jártak, vagy már olyan rég, hogy az emlékeket és élményeket szürke fátyol homályosítja, pedig megengedhetnék maguknak anyagilag. A magyarázat általában sokféle: a tengerpart jobb a gyerekeknek, olcsóbb a szállás vagy majdnem ugyanannyi, meleg van és napsütés biztosan stb. Itthon meg a Balatonnál, Hévízen vagy a Hortobágyon külföldi kiírások várják a külföldi vendégeket a sokszor pofátlan vendéglátók, akik magyar vendég láttán húzzák a szájukat a kisebb borravaló biztos tudatában. A helyzet ugyan javult az elmúlt években ezen a téren – egyesek szerint az üdülési csekk bevezetése nagyot lendített a hazai turizmuson -, de korántsem tökéletes. A probléma a 22-es csapdájához hasonlítható: amíg Magyarországon a magyar vendégeket nem becsülik meg, addig nem mennek szívesen itthon nyaralni és amíg nem mennek itthon sokan nyaralni, addig a hazai vendéglátóknak a külföldi vendégekbıl kell megélniük, így érthetı módon rájuk építenek. 20



Mi a megoldás tehát, menjünk vagy maradjunk? A kérdés nehéz és mindenkinek saját magának kell eldönteni. Ez nem amolyan politikai kérdés, ami a manapság oly gyakori „ki az igazi magyar” kérdésrıl szól. Talán kompromisszumokat kell kötni és a külföldi utak mellett hazai programokat is be kell iktatni – nem csak nyáron. Mindenkinek csak egy egészen kicsit kell hozzátenni ahhoz, hogy egy folyamat elinduljon. Egy folyamat, ami mindannyiunk érdeke és segítségünkre van: ha nyaralni megyünk itthon, akkor érezzük, hogy itthon vagyunk. Legyen igényünk ismét az országhatáron belüli élményekre. Mert ezek az igazán maradandóak, amit csak mi kaphatunk meg a világon, mert mi vagyunk itthon... - bloemblad „A gyalogú gyalogút tehá tehát csak úgy magá magában kanyarog, né némán szalad valahonné valahonnét valahová valahová, így a patak fö fölött bólongató longató sárga ví vízililiomot nem té tépi le senki. A liliom csak áll, né nézi magá magát a lassan folyó folyó tükörben, és a felhı felhık kö közé dugja szé szép virá virágait, mert a felhı felhık is ott utaznak a tü tükörben." (Fekete Istvá István: Nyá Nyár)

A szeptember kképei épei

foto: mansfield



A Karcolat Irodalmi és Mővészeti Tehetségkutató Egyesület új elıadásokat indít Talentum Kulturális Esték Rendezvénysorozat címmel a budapesti Vízöntı Pinceklubban. Az elıadások során meghívott vendégek, neves mővészek, csoportok Budapest kulturális történetéhez kapcsolódó elıadásait tekinthetik meg az érdeklıdık, és vehetnek részt kötetlen beszélgetéseken. A rendezvénysorozat megnyitóján közzé teszszük a KIMTE új irodalmi és grafikai pályázatát „Budapest 200 év múlva” címmel. A hat alkalomból álló elıadássorozat végén, 2011 ıszén, a búcsúrendezvényen kerül sor a pályázat eredményhirdetésére. A nyertesek díjátadó ünnepségen vehetik át nyereményüket. Az elıadásokról videofelvétel és átirat készül, ezek letölthetıek lesznek az Egyesület honlapjáról(http://egyesulet.karcolat.hu)

Idıpont 2010.12.04. szombat 14-18 óráig

Az elıadásokra belépıdíj nincs. Minden érdeklıdıt szeretettel várunk!

Helyszín Vízöntı Pinceklub 1131 Budapest, Váci út 50.

Helyszín Vízöntı Pinceklub 1131 Budapest, Váci út 50. Téma 1. Budapest a viktoriánus korban 2. Alternatív viktoriánus performansz és divatbemutató Meghívott vendégek A sztimpank.freeblog.hu bloggereinek elıadása a budapesti gızkorról Idıpont 2011.02.19. szombat 14-18 óráig

Téma Meglepetés

Talentum Kulturális Esték Rendezvénysorozat elıadásai 2010.09.25. – 2011.09.17. Idıpont 2010.09.25. szombat 14-18 óráig

Meghívott vendégek Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) Zsoldos Péter-díjas író, forgatókönyvíró

Helyszín Vízöntı Pinceklub 1131 Budapest, Váci út 50.

Idıpont 2011.05.14. szombat 14-18 óráig

Téma 1. Rendezvény megnyitó 2. “Budapest 200 év múlva” pályázat meghirdetése 3. A láthatatlan város – beszélgetés Szélesi Sándorral a Budapestrıl szóló novelláskötetérıl 4. Szintetikus álom – beszélgetés Csepregi Tamással a 2010. évi Zsoldos Péter-díjas regényérıl

Helyszín Vízöntı Pinceklub 1131 Budapest, Váci út 50. Téma Bemutatkozik a Galaktika Magazin – Beszélgetés a könyvkiadásról, szerkesztésrıl Meghívott vendégek Németh Attila, a Galaktika Magazin irodalmi szerkesztıje, mőfordító, szinkrondramaturg + egy meglepetés vendég

Meghívott vendégek Réz András filmesztéta, mőfordító, forgatókönyvíró, reklámszakember Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) ötszörös Zsoldos Péterdíjas író, forgatókönyvíró, szerkesztı 2007-ben az EuroConon Európa legjobb Sci-fi írójának választották Csepregi Tamás Zsoldos Péter-díjas író

Idıpont 2011.09.17. szombat 13-19 óráig Helyszín Vízöntı Pinceklub 1131 Budapest, Váci út 50. Téma 1. „Budapest 200 év múlva” pályázat eredményhirdetése, díjátadó 2. Irányzatok a fantasztikumon belül – meddig fejlıdhet egy város, ennek ábrázolási módjai irodalmi eszközökkel 3. A rendezvénysorozat búcsúztatója

Idıpont 2010.10.30. szombat 14-18 óráig Helyszín Vízöntı Pinceklub 1131 Budapest, Váci út 50. Téma 1. Budapest a mővész szemüvegén keresztül 2. Kiállítás a mővészek képeibıl

Meghívott vendégek Réz András filmesztéta, mőfordító, forgatókönyvíró, reklámszakember + egy meglepetés vendég

Meghívott vendégek Betlehem Bálint – grafikus Papp Norbert – festımővész

22

Penna-Magazin Penna Penna-Magazin


2010. szeptember 2010. szeptember – Elhoztam a múltkori rajzát. Még nem is volt idınk kielemezni, pedig az lett volna a cél, hogy megtudjunk belıle néhány információt.

A kellemes, lágy szellı belekapott Laura fekete hajába, és arcába söpört néhány szálat. A fák fakuló lombjai szomorkásan bólogattak, az ágaik között átszőrıdı napsugarak pedig aranyozott kis pontokként táncoltak a nı lábai elıtt, ahogy a szél mozgatta a leveleket. Olyan tökéletesen melankolikus idıjárás volt ez, hogy mást nem is tehetett az ember, minthogy kiül a Hyde Park egyik padjára, és lehunyt szemmel hallgatja a külvilág zajait, miközben a természet kellemes, borzongató leheletével járja körbe az arcát. Laura is így tett. Egy olyan padot választott, ahonnan ráláthatott a férfi szemben álló rendelıjére. Néha várakozón bámulta az ismerıs ablakokat, aztán csak lehunyta szemét, és hagyta, hogy teljen a végtelen idı. Tudta, hogy hamar érkezett, de végül nem bánta meg; örült neki, hogy kissé magára maradhat és szótlanul elmélkedhet az utóbbi, viharos hónapok történésein. Eszébe jutott néhány félbehagyott kép, és ugyanennyi félbehagyott kapcsolat, remény, barátság, szerelem… Ahogy ez a szó átfutott agyán, dühös tiltakozással rázta meg fejét, és felpattantak smaragdzöld szemei. Mély sóhajtás tört fel mellkasából és gyorsan letörölt arcáról egy eltévedt könnycseppet. Laura már messzirıl észrevette a férfit, figyelte járását, kedves mosolyát, mely arcán megjelent, mikor megpillantotta a nıt. Elegáns és férfias volt, mint mindig. Barna szövetnadrágot viselt, és egy makulátlan, fehér inget, drága zakóját hanyagul vállán támasztotta mutatóujjára biggyesztve. Arca most frissen borotvált, és lágy vonású volt, haja kissé megnıtt már, és most kezelhetetlenül csapongott a szélben. – Elnézést, hogy megvárattam, még el kellett intéznem valamit – kezdte a férfi köszönés nélkül a magyarázkodást. – Ne aggódjon, elszórakoztattam magam – Laura bágyadt, szomorkás mosollyal tekintett vissza a férfire. Lábait felhúzva, törökülésben helyezkedett el a padon, háta kissé görnyedt volt, kezeit ölébe ejtette. Egy fekete, nyári blúzt viselt, mely szabadon hagyta vállait, melltartót nem hordott alatta. Szintén fekete színő, durva farmernadrágba burkolta formás lábait. – Innen épp rálátni a rendelıre – jegyezte meg félhangosan Damien. – Tudom, épp ezért választottam ezt a helyet. Damiennek bőntudata támadt, amiért megváratta a nıt, látszott rajta, hogy valami nincs rendben, szomorú volt és zárkózott, valószínőleg több tíz perce itt ült és várta ıt, hogy némi bíztatást kapjon, és támaszra leljen. – Szeretnék még egyszer elnézést kérni, igazán nem akartam… – Damien elhallgatott, mert a nı szelíden ajkai elé tartotta vékony, kecses ujjait. – Ne magyarázkodjon! Meséljen valamit – kérte a nı, miközben tekintete elfordult, és a távolba révedt.

– Mit vár, mit tud majd meg egy rajzból? Azt vetek papírra, amit akarok, nem gondolja, hogy képes vagyok manipulálni azt, amit ön lát? Ebbıl élek… – Laura halk, egykedvő hangon szólalt meg, mintha csak maga elé, a levegıbe beszélne. – Manipulálni szeretne? Ennek nem lenne értelme, Laura. Lássa be, hogy segítségre van szüksége, hát engedje, hogy segítsek magán! – Ha segíteni szeretne, nem nekem kéne eljátszanom az orvos szerepét – Laura a férfi felé irányította lassan tekintetét, de még mindig a távolba merengın, mintha elnézne mellette. – Sajnálom… nézze… Laura, az a helyzet, hogy én nem vagyok terapeuta. Az egyetem már nagyon rég volt, alig van idım, hogy felfrissítsem az emlékezetem. Eddig egész más betegekkel volt dolgom – magyarázta ıszintén a férfi. – Semmi baj. Megértem – Laura tekintete végre megtört, lehajtotta fejét, és ölébe ejtett kezeit figyelte. Egyik tenyerén észrevett egy vöröses foltot. Gyorsan megpróbálta elrejteni, hogy a férfi ne lássa, és egy óvatlan pillanatban nadrágja szárába törölte. – Szóval, elhoztam a képet. Nekem úgy tőnik, hogy sok mindent ki lehet olvasni belıle – a férfi sötétbarna bırbıl készült kézitáskájába nyúlt, és kissé győrött papírdarabot vett elı, közben folytatta – itt van mindjárt ez az érdekes, hármas kompozíció. Azt mondta, a két nı kiléte nem fontos, véleményem szerint mindkettı magát ábrázolja, csak nem akarta bevallani. Laura látszólag érdeklıdve figyelt, de még mindig az a lelassult, bágyadt hangulat uralkodott rajta. Fejével biccentett, jelezve, hogy nincs hozzáfőznivalója, a férfi folytathatja az elemzést. – A férfi arcán ez a szenvedést jelképezı kiáltás…. – folytatta volna Damien, de a nı szavába vágott. – Kéj… kéjesen kiált fel… – vetette közbe unott hangon. – Ez most egy kicsit meglepett… Tulajdonképpen, mi volt a szándéka ezzel a rajzzal? – Damien eddigi elképzelései, és a jól begyakorolt, aprólékos elemzés egy pillanat alatt füstbe ment, teljesen félreértelmezte a képet. – Látja, mondtam, hogy képes vagyok azt láttatni mindenkivel, amit akarok – a nı határozott pillantást vetett Damienre, aki szemmel láthatóan zavarban volt. – Mondja el, mire gondolt, miközben rajzolt! – A férfi kissé közelebb húzódott a padon. – Arra gondoltam, milyen érdekes lehet, ahogy szex közben megfeszülnek az izmai, és a gyönyör pillanatában felkiált – a nı szemérmetlenül, és idegesítıen egykedvő hangon mormolta a megdöbbentı szavakat, közben felsóhajtott, és lassan táskája után nyúlt, amit maga mellé tett a pad szélére.



m. mansfield, fıszerkesztı: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat,

bíró szabolcs, szerkesztı: film- és könyvkritika, ajánlók

bloemblad: zöld rovat

kulik yvette: film-tudósítás

valamint schenk iván: interjúk

A Penna magazin elérhetısége: [email protected]

Könyvespolc. -- Könyvespolc. Szélesvászon: Predators. Járóföld aa Bükkben!

Recommend Documents