EME
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRAT SZEMLE
Dr. BALOGH J O L Á N : Nanni Unghero. Különlenyomat az Országos M a g y a r Szépművészeti Múzeum Évkönyvei IV. kötetéből. (Budapest, 1927.) 4° 91—115. 1. Szerzőnk ügyes fejtegetéssel igen meggyőzően m u t a t j a ki, hogy ennek az 1480(?)—1546(?) között nagyon sokoldalúan (faszobrász, intagliator, építész, hadimérnök) főleg Firenzében működő művésznek minden valószínűség szerint m a g y a r eredetűnek kell lennie. Életrajza megírásához Balogh J o l á n felhasználta nemcsak a legjelentéktelenebb irodalmi adatokat is, hanem szorgos levéltári k u t a t á s a i eredményeivel meglehetős teljessé sikerült ki is egészítenie. Jóllehet a firenzei számadáskönyvek igen nagy mértékű m u n k á s s á g á n a k emlékét őrzik, kevés műve (S. Nicola da Tolentino a firenzei Sto Spiritoban, díszített orgonakeret a firenzei SS. Annunziatoban, Lorenzo Ridolfi részére készített palota t e r v r a j z a a firenzei Uffiziben, stb.) m a r a d t fenn. A l a p j á b a n véve közepes faszobrász ugyan, de elsőrangú, nagyon keresett — talán divatos — f a f a r a g ó iparművész. A számadáskönyvek feljegyzései szerint meglepően nagy volt a jövedelme: így pl. a SS. Annunziata orgonakeretének m u n k a d í j á t a meghívott szakértők 200 a r a n y r a értékelték abban az időben, amikor Michelangelo a S. Maria sopra Minerva-ba megrendelt Krisztus-szobor k i f a r a g á s á t szintén 200 a r a n y é r t vállalta! Általánosan nagyrabecsült voltát az m u t a t j a legjobban, hogy halála után 10—15 évvel V a s a r i őt is megörökítette a firenzei Palazzo Vechio ama falfestményén, amelyen I. Cosimot ábrázolta u d v a r i művészei körében. Fel kell említenem még, hogy a lelkiismeretesen búvárkodó — es egyúttal szerencséskezű — szerzőnek k u t a t á s a i közben több nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem ismert, olasz földön élt m a g y a r eredetű művészre vonatkozó adatokat is sikerült felfedeznie. Köziilök különösen az Udinében festő, fafaragó, intarziator és üvegfestő g y a n á n t működő (1448—1465) Stefano da Transilvania, a Riminiben könyveket másoló Barth olomaeus de Koloswar, az 1500-ban Róm á b a zarándokló Johannes aurifaber de Coloswar, Sigismundus aurifaber de Bistrieia, Simon aurifaber de Cibinio érdekelnek bennünket, mint, akik — származási helyük megjelöléséből ítélve — okvetlenül erdélyiek voltak.1 Nagyon v á r j u k ezek életének és működésének hasonlóan gondos ismerteteset
ls
'
Ferenezi
Sándor.
Dr. F L O R I O B A N F I : Sponsus Marianus filius regis Hungáriáé. S. Maria degli An gel i (Assisi), 1930, 8-r. 23 1. A Sponsus Marianusban, amely Szűz Máriáról szóló csodás történet, mirákulum, olyan férjekről van szó, akik a menyegző alatt elhagyták tulajdonképeni feleségüket, hogy az Istenanya jegyesévé legyenek. A középkori Sponsus-ok közül az egyiknek főhőse egy Berchtoldus nevű állítólagos m a g y a r királyfi. A cikkírónak egy XV. századi kódexben talált változat (valószínűleg jóval előbb készült olasz fordítás latinból) adta meg az alkalmat a m i r á k u l u m fejlődéstörténetének vizsgálatára, A tanulmány r á m u t a t a r r a , hogy volt ennek a sok középkori latin kódexben megőrzött m i r á k u l u m n a k egy olyan változata, amelynek még nem m a g y a r királyfi a hőse, szóval a módosítás a fejlődéstörténet rendjén keletkezett. Történeti értéket tehát nem kell t u l a j d o n í t a n u n k ennek a naivitásban és pontatlanságban nem szűkölködő középkorból való csodás elbeszélésnek, de viszont ez is ú j a b b adat annak igazolására, hogy a középkor a magyarokat Isten kegyelméből a világ egyik legmegáldottabb és legboldogabb nemzetének képzelte. E hitük alapjául szolgált az a tény is, hogy az uralkodó dinasztia több t a g j á n a k fejét a szentek g l ó r i á j a övezte.
EME 31
l
KÖNYV- ES FOLYÓIRAT SZEMLE
A tanulmányhoz függelékképen csatolt latin szövegváltozatok rendkívül megkönnyítik a tájékozódást s egyben ezek a legbeszédesebb érvek az író állításai mellett. Blé(Jy Qéza BIANU, JOAN: Inscripţii în limba gotică şi în caractere runice descoperite lângă Fălticeni. Bucureşti 1931. Regia M. O., I m p r i m e r i a Naţională. Academia Română Mem. Sect. Lit. Ser. I I I . Tom. V. Mem. 3. 8° 10 L, 5 mell. F. év j a n u á r j á b a n Moldovában, a Folticeni melletti Buneşti községben, felirattal biró két f a r a g o t t kő került napvilágra. Egyik kövön f u t ó f a r k a s n a k feje és nyaka, a másikon meg prém (?) sapkával fedett fejű, hosszúkás arcú férfinek ugyancsak domborművű és töredékesen f e n n m a r a d t a l a k j a látszik. A f a r k a s n y a k á n egy sornyi, a f é r f i ú s dombormű hátsó oldalán öt sornyi felirat van. Bianu ezeket m u t a t j a be h á r o m fényképen, aprólékosan elmondva a találás körülményeit. Füzete nem részletes tanulmány, csupán előzetes jelentés. Az emlékeket rövidesen dr. K a r l K u r t Klein jassy-i egyetemi tanár f o g j a behatóan ismertetni. (Emiatt most csak röviden emlékezünk meg róla, későbbre t a r t v a fenn részletesebb megbeszélésüket.) Dr. Klein véleménye szerint — noha egyes jegyek némileg megegyeznek a székely rovásírás egyes jeleivel — a fiatalabb, északi r u n a í r á s csoportjába tartoznak. Minthogy pedig van közöttük egy olyan jegy, illetve jegyrész, amilyenek a Ditró melletti Tászoktető sziklakarcolatain is előfordulnak, a buneşti-i kövek segítségével esetleg azoknak a korát is tisztázhatjuk, ami annak idején dr. Kovács Istvánnak még a leglelkiismeretesebb u t á n j á r á s mellett sem sikertiltl Ferenczi Sándor. CS ALOGO V I T S J Ó Z S E F : Földrajzi tényezők hatása Magyarország neolithikus kultúráinak kialakulására és elterjedésére. Archaeologiai Értesítő Űj f. XLIV.—1930. kötet 28—52. 1. Ügyesen megírt dolgozatában a szerző ú j álláspontból indulva ki, az eddigieknél mélyebben pillant be a jelzett műveltségek életviszonyaiba. Eredményei szerint a Dunántúl még meglevő fiatalabb vonalas a g y a g i p a r i műveltség a Dunától keletre levő mocsaras terület m i a t t nem jutott el E r délybe. Ez azonban tévedés, inert Nándorválya I-ben kevés darabbal ugyan, de előfordul. A szudetákbeli idősebb vonalas agyagművességből a Biikkhegységben újabb ízlés: a bükki-műveltség alakult ki. Az ott kinálkozó finomabb a g y a g megadta az egyik lehetőséget a bükki-műveltség művészies kifejlődésére az igaz, ámde szerintem egyedül az a n y a g megléte még nem elegendő. Más egyebek is szükségesek: a lelki adottságok mellett hosszú ideig nyugodtan, békében való élés, vagyonosodás együttesen teszik lehetővé a művészi fejlődést. A bükki-műveltség terjesztői utóbb bizonyos körülmények (ezeknek kellő megokolásával sajnos adós m a r a d t Cs.) következtében a Tisza balpartjának mocsaras területeire s így a fejlettebb földművelésről a kezdetlegesebb halászó-vadászó életre votlak kénytelenek áttérni. Evvel együtt fermészetsen az agyagművesség is visszafejlődött. Ez az ú. n. tiszai-műveltség a Szamos és a Maros völgyén át meglehetősen korán eljutott hozzánk is (Tordos II.). Erdély elég sokáig szorosan kapcsolódott a tiszai-műveltséghez, jóllehet ugyanekkor az aldunamenti Boian A.-műveltség is nagyon hatott erre a területre, majd ennek h a n y a t l á s á v a l párhuzamosan a harcias jellegű erősdi műveltség nyomult be kelet felől. Ferenczi Sándor. E C K H A R D T SÁNDOR: Középkori természetszemlélet a magyar költészetben. Különlenyomat az Egyetemes Philologiai Közlöny 1929. évi LIIT. számából. Az ókori természettudomány mitikus és naiv hiedelmei a középkori fantázia közreműködésével meggyarapodva, főleg mint szimbolikus elemek, helyet találtak a m a g y a r költészetben is. Az önfeláldozó pelikán, a szemepillantásával ölő baziliskus, a kegyetlenségéről híres párduc, áspiskígyó és
EME
308
KÖNYV- ES FOLYÓIRAT SZEMLE31l
orrszarvú, a hamisan könnyező krokodilus, a tűzben újjászülető főnix-madár, a tűzben élő szalamandra, a szép és hiú páva, a víg halállal kimúló hattyú, a törhetetlen gyémánt mind jelképül szolgált a XVI—XVIII. sz -i m a g y a r költészetnek. Legnépszerűbb a m a g y a r népköltészetben a p á r j a után búgó bús gerlice (vadgalamb) szimbóluma. A népirodalom tudós hagyom á n y t őrzött meg. S a renaissance nem törölte el máról-holnapra a multat: tovább éltek még egy ideig a régi képek. Blédy Géza. H I L L E B R A N D J E N Ő : A Magyar Nemzeti Múzeum gróf Vigyázóásatása a miskolci Avastetőn. Archaeologiai Értesítő. Ü j f. X L I V . 1930. kötet. 196—198. 1. Hillebrand 1928-ban tovább folytatta a nevezett helyen való nagyon eredményes, valószínűleg régibb campignyi-kori ásatásait. Mintaszerű kutatásai bizonyára n a g y b a n hozzá fognak j á r u l n i Roska Márton fehérkőrösvölgyi mesolithikus k u t a t á s a i n a k helyes értékeléséhez. Ferenczi Sándor K I S S Á R P Á D : A kisebbségi kérdés román irodalmának bibliográfiája. Lúgos, 1931. 8-r. 30 1. Különlenyomat a „Magyar Kisebbség" nemzetpolitikai szemle X. évfolyama 7—9. számaiból. A f i a t a l szerző, a kolozsvári egyetem jogszigorlója, igen értékes, hasznos és dicsérendő m u n k á t végzett, amikor a kisebbségi kérdés román irodalmának bibliográfiai feldolgozását megindította. A n y a g g y ű j t é s e tájékoztat a románok állásfoglalásáról, felfogásáról és m a g a t a r t á s á r ó l e nagyfontosságú probléma-körben, másrészt áttekintése igen hasznos forrásul szolgálhat a kisebbségi kérdés i r á n t érdeklődő minden szakembernek. Felsorolásából tudomást szerzünk a kisebbségi kérdéssel foglalkozó 15 önálló román könyvről, továbbá még 15 olyan jogi munkáról, amelyben e kérdésre vonatkozó a n y a g található, m a j d 100 olyan kisebb közleményt ismerünk meg. amelyek mind e problémát feszegetik. E bibliográfiai munkát különösen értékessé és használhatóvá teszi az, hogy az egyes címleírásokat nyomon követi az illető m u n k a vagy közlemény rövid t a r t a l m i kivonata. Helyesen fölismert módszere, pontossága és tömörsége még annak is dicséretére válnék, aki az ilyen munkában m á r gyakorlattal rendelkezik. örömmel és megnyugvással vesszük tudomásul, hogy ez a kérdés is megtalálta a m a g a érdeklődő számontartóját éppen a fiatal nemzedékből. K i v á n a t o s volna, ha a szerző a feldolgozását állandóan és rendszeresen folyt a t n á tovább. Sz. M A R O S I A R N O L D : Pákozdvári X L I V . 1930. kötet. 53—73. 1.
őstelep.
Archaeologiai Értesítő. Ü j f.
Célszerű megerősítése és leletei miatt végtelenül érdekes ez az ősvár. Gyönyörű korabronzkori a n y a g a nálunk különösen a p e r j á m o s i Sánchalom megfelelő részeivel és más délibánsági őstelepekkel közeli rokon. Nagy kár azonban, hogy az 1925—27. években végzett kutatás nem rendszeres ásatás volt, hanem turkálás. A magyar tudománynak nem szabad megengednie, hogy ilyen kiváló .műemléket úgy tönkretegyenek. H a a székesfehérvári múzeumnak sok a pénze s ásatni a k a r : kérjen kölcsön a Magyar Nemzeti Múzeumtól ahhoz értő szakembert és ásasson avval. Magától értetődőleg ilyenképpen a leírás sem üti meg azt a mértéket, amit az Á.- É.-ben megjelenő közleményektől megkövetelhetni. Ferenczi Sándor. DR. VITÉZ NAGY I V Á N : A magyarság világstatisztikája. Budapest, 1931. 8-r. 52. 1. Különlenyomat a „Jancsó Benedek Emlékkönyvéből. Nagy I v á n fenti t a n u l m á n y a a r r a a kérdésre igyekszik megfelelni, hogy h á n y m a g y a r is él a világon? Nemcsak statisztikai adatok száraz felsorakoztatását adja, hanem — a m i n t í r j a — vizsgálja azok belső értékét is. Kii-
EME
31
l
KÖNYV- ES FOLYÓIRAT SZEMLE
lön csoportban t á r g y a l j a tehát Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia, J u goszlávia, R o m á n i a területén, m a j d E u r ó p a többi államaiban, s végül az Amerikában, A f r i k á b a n , Ausztráliában és Óceániában élő m a g y a r s á g számát. Minden fejezet alatt a vonatkozásban levő irodalmat is feltünteti. Az egyes m a g y a r csoportok száma mellett azok területi eloszlásával is foglalkozik. A világ m a g y a r s á g á n a k számát 12.030,000-ra becsüli. Hézagpótló m u n k á j á n a k értékét több térkép is emeli. i f i s s Árpád OROSZ E N D R E : A bányabükki XLIV. 1930. kötet. 228—229. 1.
rézlelet.
Archaeologiai Értesítő. Ü j f.
Az 1927. év n y a r á n előkerült rézbalták kezdetleges leírásába nagyon sok hiba csúszott be, melyeket helyszűke m i a t t lehetetlen mind elősorolni. Nem szabad azonban szó nélkül hagynom, hogy a balták igenis öntöttek, legalább is a leletnek az Inst, de Studii Clasice gyűjteményébe került d a r a b j a i azok, oda pedig a leletnek több mint fele került be. Ugyancsak sikoltó felületesség az is, amidőn az állítólagos lelőhely (ugyanis nem ott kerültek elő, ahol O. írja) melletti falrakást őskorinak, még a baltáknál is régibbnek mondja. A hasonló hanyagságok csak megnehezítik a szakemberek dolgát és csökkentik az A. É. megbízhatóságát. A nagyon is értékes bányabükki lelet mindenesetre e l v á r j a a hozzáméltó szakszerű ismertetést. Ferenczi Sándor ROSKA MÁRTON: Az érmihályfalvi sítő. Ü j f. XLIV. 1930. kötet. 229—232. 1.
germán
sír. Archaeologiai Érte-
Jóllehet a tárgyak nem szakszerű ásatás, hanem kertásás közben kerültek napvilágra, egybetartozásuk mégis teljesen kétségtelen. Nem teljes volta ellenére is határozottan a legértékesebb germán s í r j a i n k egyike, mert II. Theodosius (408—450.) aranyérmének a koponya szájüregében talált egykorú barbárizáló utánzata nagyon is szabatosan m e g á l l a p í t j a a lelet korát és jellegét (éppen ezért nem érthetem, hogyan í r h a t t a el ezt a k i v á l j régész): Attila uralkodásának, a hún u r a l o m végéről vagy az azt közvetlenül követő évekből való, s nemcsak általában kell g e r m á n n a k mondanunk, hanem közelebbről megjelölve a legnagyobb valószínűséggel gepida sírnak kell t a r t a nunk, és így az érmihályfalvi az első s egyetlen szabatosan időjelzett erdélyi gepida sír. Ferenczi Sándor. DR. S C H M I D T B É L A : Erdély kisebbségi orvosainak önálló 1919-től 1929-ig bezárólag. P r a x i s Medici (Temesvár), 1931. júl. sz.
munkái
Ebből az összeállításból megtudjuk, hogy Erdély német anyanyelvű orvosainak száma közel 400, m í g a m a g y a r anyanyelvű orvosok számát 1200-ra lehet becsülni. Az 1919—1929-ig terjedő tizenegy év a l a t t 30 erdélyi kisebbségi orvostól 55 önálló m ű jelent meg. V a n ezek között orvosi szakmunka (36), szépirodalmi mű (14), lélektani és t á r s a d a l m i i r á n y ú könyv (2) és zenemű (3). M a g y a r nyelven 48, németül 2 és románul 5 jelent meg. még pedig Erdélyben 49 és külföldön 6. A kisebbségi orvosnövendékek kötelező doktori értékezései, amelyek természetesen román nyelvűek, az 1925—1929. években 106-t tesznek ki. Ezek között is több tudományos értékű dolgozat van. Az érdekes összeállítást a kisebbségi orvosok m a g y a r n y e l v ű önálló munkáinak bibliográfiái felsorolása követi. SZABÓ ANNA: Szentiváni Mihály összes költeményei. téssel ellátta. Budapest, 1930. 8-r. 81. 1.
K i a d t a és beveze-
A m u n k a h á r o m főrészre oszlik. Az első (1—35 1.), öt fejezetből áll: 1 Szentiváni Mihály élete. 2. Politikai szereplése. 3. Irodalmi működése. 4. Novellái. 5. Költeményei. Ezek a fejezetek általában közismert adatokat
310
EME KÖNYV- ES FOLYÓIRAT SZEMLE31l
közölnek nagy vonásokban. A második, legérdekesebb rész (36—64. 1.) időrendi sorrendben közli Szentiváni 14 költeményét és 10 népdalát. Az eredeti szöveghez szórói-szóra, betűről-betűre ragaszkodott, csupán a hiányjeleket h a g y t a el, illetőleg pótolta z-vel (a' = a, ró'sa = rózsa). A harmadik rész (64—81. 1.) („Függelék") h á r o m fejezetre oszlik: 1. Jegyzetek Szentiváni költeményeihez. 2. Szeniváni m u n k á i n a k megjelenési helye és időpontja. 3. Bibliográfia. A m u n k a e része is igen szorgalmas és lelkiismeretes munkáról tesz tanúságot. A bibliográfia nem említi meg P a p p Ferencnek Gyulai Pál lírai költészetének fejlődése 1842-től 1858-ig (I. K. 1922 évf.) c. kiváló tanulmányát, amely pedig egészen eredeti irányokat állapít meg Szentiváninak Gyulaira tett hatásnál. E m u n k a létrejövetele a budapesti Tudományegyetem két kiváló professzorának, Horváth J á n o s n a k és Császár Elemérnek köszönhető, akik nagyértékű útbaigazításaikkal és tanácsaikkal egy olyan művet segítettek elő, amelyet m á r Kemény Zsigmondnak és Gyulai P á l n a k is szándékában volt megjelentetni. D r H o f b a y e r László, DR TAVASZY SÁNDOR: A szociális és gazdasági törekvések theologiai-etikai megítélése. Dolgozatok a r e f o r m á t u s theologiai tudomány köréből. 10. sz. Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1931. 8-r. 42. 1. A modern kor szociális és gazdasági á r a m l a t a i t theologiai szempontból venni bírálat alá: első tekintetre meglepő és szokatlan vállalkozásnak látszik. Pedig legkevésbbé sem kétséges, hogy a keresztyén világnézetnek, mely az embert egész valójában tekinti, épen ezért, minden egyoldalúságtól távol álló jellegénél fogva joga van az ember a n y a g i szükségleteinek kielégítésére vonatkozó elméleteket és intézményeket is vizsgálni. Ennek megállapítása u t á n szerző a m a g y a k r a n hallható vádnak igazságtalanságát m u t a t j a ki, amellyel némelyek hibáztatni szokták a kereszténységet amiatt, hogy csaknem 2000 éves fennállása óta a társadalmi és gazdasági kérdést nem oldotta meg. Azután rátérve tulajdonképeni tárgyára, ismerteti ă marxizmus eredetét, a hegelianizmussal való összefüggését, konzervativ és radikális irányát, közgazdasági elveit és ezeknek gyakorlati megvalósítását az orosz bolsevizmusban. Az ismertetett elvek és tények theologiai bírálatánál nem h a l l g a t j a el azt a meggyőződését, hogy a keresztény egyházakat a modern kor szociális evolúcióiban való részvételt és szerepet illetőleg súlyos mulasztások terhelik. Ugyancsak szigorú tudományos tárgyilagossággal m u t a t r á a szociálizmusnak nemcsak méltánylást érdemlő törekvéseire és eredményeire, hanem azokra a sajnálatos és az evangeliumi kereszténység alapelveivel homlokegyenest ellenkező elvi törekvéseire és gyakorlati tényeire is, amelyeket az emberi társadalom jövője szempontjából aggodalmasaknak tart. Ez az aggodalom nem a n n y i r a a kapitalista termelési rend összeomlását illeti, hanem inkább annak elgondolásából fakad, hogy az individuális életlehetőségektől megfosztott és mindjobban mechanizálódó ember fokozatosan el f o g j a veszíteni azt a tisztult erkölcsi perspektívát, ahová eddig minden materiális lekötöttségéből b á r m i k o r felemelkedhetett, hogy elveszti az életnek és a m u n k á n a k minden örömét s ezzel énjének nemesebb részét: a lelkiségét. Végül összehasonlítást tesz a tudós szerző a kommunizmusnak az őskereszténység kebelében létezett és a ma ismert f o r m á j a között, kimutatván, hogy az őskereszténység szeretet-kommunizmusa a mai kor kommunizmusával nem állítható analaogiába és hozzá hasonló t á r s a d a l m i berendezkedés a m a i viszonyok között nem képzelhető. Azt azonban minden kétségen felülinek t a r t j a , hogy a szociális és gazdasági kérdésnek elfogadható megoldása csak evangeliumi alapon lehetséges, mert végeredményben nem a kommunizmus és a kapitalizmus állanak egymással szemben, hanem két világnézet, melyek közül az egyiket Kain, a másikat Krisztus képviseli. ^ j
EME KÖNYV- ES FOLYÓIRAT SZEMLE
31
l
DR. T E M E S V Á R Y J Á N O S : Manzador Pius erdélyi püspök élete és irodalmi működése. Budapest, Stephaneum. 1931. 8-r. 32 1. (Különlenyomat a M a g y a r Könyvszemle 1930. évi III—IV. füzetéből.) Manzador P i u s erdélyi püspök nemcsak az itteni kath. közönség előtt ismeretlen, hanem meglehetősen mostoha elbánásban részesítették őt a történetírók is, akik nevén kívül nem találtak róla egyéb feljegyezni valót. Ezt a méltatlan és mind főpapi, mind írói működését tekintve igazságtalan mellőzést igyekszik jóvátenni a szerző. Ezért a g y u l a f e h é r v á r i püspöki levéltárban és máshol végzett kutatások a l a p j á n összegyűjtötte és feldolgozta azokat az adatokat, amelyek ennek az olasz származású német egyházi embernek életére és írói működésére vonatkoznak. Manzador Bécsben született 1706-ban és m á r i f j ú éveiben a Szent Pál apostolról címzett barnabita szerzetesrendbe lépett, hol szónoki érdemei és rendtársainak bizalma fokozatosan a rend generálisi méltóságára emelték. H á r o m évre szóló eme díszes megbízatása még nem telt le egészen, amikor Mária Terézia a zeng-modrusi püspökséggel kínálta meg. Ebben az állásban működött nyolc évig, amikor a királynő a báró B a j t a y József lemondása folytán megüresedett erdélyi püspöki székre nevezte ki. Ezt a hivatalát azonban csak egy évig viselte, mert 1774-ben v á r a t l a n u l elhunyt. Ez a derék főpap, aki „szeretet, tudomány és á h i t a t tekintetében egy szentatya alakjához hasonlított", szerzetesi évei alatt jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Művei német nyelvű egyházi beszédek, melyeket különböző alkalmakkor mondott és később kinyomatott. Ezeket (szám szerint 44-et) a szerző művének végén cím szerint felsorolja. A címlap előtt közli Manzador arcképét a g y u l a f e h é r v á r i püspöki palotában lévő eredeti festmény után. MI. TÍMÁR K Á L M Á N : A moldvai husziták és csángók magyar miséje. Különlenyomat a P a n n ó n i a 1931. évf. 2. számából, 8-r. 32. 1. P. B a n d i n i Márk pápailag kinevezett moldvai egyházkormányzó 1646— 1647-i egyházlátogatásáról készült latin nyelvű jelentésének egy részletét Gegő Elek ferencrendi hitszónok „A moldvai m a g y a r telepekről" (Buda, 1838.) szóló könyvében úgy értelmezte, m i n t h a a moldvai m a g y a r katholikusoknál Bandini idejében m a g y a r lett volna a misemondás nyelve. A kérdéses szövegrészlet gondos elemzése s más idevágó részletkérdések alapos ismertetése és megvitatása a l a p j á n (a latin liturgikus ének Erdélyben, az egyházi ének Moldvában, a huszi „ m a g y a r misekönyv") a r r a a megállapításra jut a szerző, hogy az a százéves irodalomtörténeti hagyomány, amely a moldvaiak m a g y a r miséjéről szól, minden a l a p h í j á v a l való. Nem a misemondás nyelve volt m a g y a r , hanem csak m a g y a r nyelvű miseénekeket énekeltek a moldvai csángók. Blédy Géza DR. V I R Á N Y I E L E M É R : Észt-magyar művelődéstörténelmi kapcsolatok. Budapest* 1931. 8-r. 18 1. Különlenyomat a „Fenno-Ugrica" c. munkából. V i r á n y i Elemér, aki hosszú éveken át volt m a g y a r lektor a d o r p á t i észt egyetemen, legalaposabb k u t a t ó j a és ismertetője a velünk rokon kis nemzet szellemi mozgalmainak. Ebben a t a n u l m á n y á b a n sorra veszi azokat a régi kapcsolatokat, amelyek m á r századok óta, kisebb-nagyobb megszakításokkal fennállottak a m a g y a r és észt nép között. A történelmi és művelődéstörténelmi vonatkozások részletes t á r g y a l á s a u t á n széles felkészültséggel boncolja a tudományos érintkezéseket is. Végül r á t é r az irodalmi és művészeti •kapcsolatokra, amelyek különösen az utóbbi félszázad alatt voltak jelentősek. V i r á n y i m u n k á j a a l a p j á n megállapíthatjuk, hogy a m a g y a r irodalom és műveltség h a t á s a az esztekére sokkal nagyobb volt, mint fordítva. Tanulmányát jogosan fejezi be azzal a reménnyel, hogy „az észt-magyar kapcsolatokat nem kell megteremteni." „A messze múltba nyúlnak vissza s meg fognak maradni, függetlenül érzelmi áramlatoktól, politikai irányzatoktól s diplomáciai viszonyoktól a jövőben is. Mindkét nemzet közművelődésének s legnemzetibb t u d o m á n y á g a i n a k fejlődése követeli ezt." pr jancS($ Elemér
