Különlegesen tervezett könyvet tartasz a kezedben, amit a jelenleg rendelkezésedre álló időtől függően a következő módon olvashatsz el könnyen

Különlegesen tervezett könyvet tartasz a kezedben, amit a jelenleg rendelkezésedre álló időtől függően a következő módon olvashatsz el könnyen. 25 perc (1. szint) - Mindössze 25 perc alatt megismerkedhetsz a könyv lényegével. Először is lapozd végig az egész könyvet, olvasd el a tartalomjegyzéket, a fejezetcímeket és alcímeket! Lapozd át másodszor is a könyvet, és keresd a bicikliző Einstein-karikatúrákat! Olvasd el a biciklizős rajzok melletti bekezdést! Ha több időd is van, folytasd a 2. szinttel! További 30 perc (2. szint) - Újabb 30 perc alatt megértheted a könyv fő fogalmait annyira, hogy vitaképessé válsz bennük. Lapozd át ismét a könyvet! Ezúttal Einstein kocogós képeit keresd, és olvasd el a képek melletti bekezdést! További 45-90 perc (3. szint) - A könyvben megmagyarázott készségeket teljes mértékben megértheted, ha újabb, maximum 90 percnyi időt fordítasz rá. Még egyszer lapozd át a könyvet! Most azokat a rajzokat keresd, amiken Einstein feje fölött égő, világító villanykörte látható! Olvasd el a mellettük lévő szakaszt! A karikatúrák keresése közben emlékezz vissza, mit olvastál korábban, amikor átnézted a címeket és alcímeket! Ahol a kis képeket vonal köti össze, ott az összes ott lévő bekezdést olvasd el! Időnként egy-egy kép alatt a következő megjegyzést találhatod: „Olvasd el a pontokat!", ami azt jelenti, hogy az ott következő, ponttal jelzett szöveget érdemes elolvasni. (•) Ne engedj a kísértésnek, ha már a könyv első átnézésekor el akarnád olvasni az összes karikatúra melletti bekezdést! Magasabb szintű megértésre teszel szert, ha többször lapozod át a könyvet.

Lehet, hogy szeretnéd az első alkalommal szóról szóra végigolvasni. Az se baj. Különböző szinteket választhatsz ehhez a könyvhöz és elkövetkezendő olvasmányaidhoz, hogy minél több hasznod legyen a rájuk fordított energiából. A lényeg, hogy élvezd az olvasást!

Valóban lehetséges lenne másodpercenként egyoldalas sebességgel olvasni? Nem abszurd állítás ez? „Lehetetlen!" kiáltanánk józan eszünkre hallgatva. Hadd javasoljam mégis, bánjunk csínján a lehetetlen szóval! Ha ükapámnak például azt mondtam volna, hogy magyarországi otthonából beszélgethet majd Ausztráliában élő barátjával, sőt még az arcát is láthatja közben, minden bizonnyal lehetetlent kiáltott volna ő is. A technika vívmányai azóta mégis lehetővé, sőt hétköznapivá tettek a különböző földrészeken élők közti kommunikációt. Ötödik éve tanítom és használom a Silva-féle Agykontroll elnevezésű stressz kezelő és elmefejlesztő módszert, és ennek kapcsán naponta tapasztalom meg elménk elképesztő lehetőségeit. A könyv szerzője, Paul Scheele is kijárta ezt a kurzust, ahogy azt az Agykontrolltanfolyamot végzett olvasók bizonyára többször észreveszik majd a könyv olvasása során. Megjegyzem, Magyarországon egyelőre nem zajlik még villámolvasás-kurzus, ám a Silva-féle Agykontroll-tanfolyam elvégzése és e könyv együttesen lényegében pótolni tudja azt. (Agykontroll-tanfolyamról információt a budapesti 176-4812 telefonszámon, vagy levélben a Pf. 115 Budapest 1389 címre írva kaphat.) A magyar fordítás eredetileg magázó hangnemben készült. A lektorálás végeztével, hosszas töprengés után, végül mégis tegező formába írtam át. Egyrészt, mert így - főleg a sok direkt instrukció miatt - gördülékenyebbé válik a szöveg, másrészt mert a magyar nyelv eredetileg eleve csak a tegezést ismerte, hiszen régen még a királyokat is tegezték (lásd pl. Mátyás király történetek). Az eredeti könyv címe szó szerinti fordításban: „Fotóolvasás teljes elmével", én mégis inkább a „Villámolvasás teljes elmével" címet választottam. Egyrészt a fotóolvasás cím kapcsán szondázó kérdezősködéseim szerint

sokaknak valami fényképezéssel kapcsolatos szakkönyv gondolata sejlett föl. Másrészt, és ez fontosabb indok, az újfajta olvasás folyamatának egyik lépését eleve fotóolvasásnak nevezte el a szerző, így a magyar szövegben tisztábban elkülönül a két fogalom. Paul Scheele ritkán használja eredetileg a „tudatalatti" szót, helyette többnyire a „tudatostól eltérő elme" vagy a „belső tudatosság"kifejezést választotta. A gördülékenység érdekében és a magyar nyelvben elterjedt szóhasználat miatt én mégis több helyen a „tudatalatti" szóra cseréltem ezt ki. Ez alatt elménknek tehát azt az automatikusan, közvetlen tudatos irányítás nélkül működő részét értjük, ami meglátjuk majd - döbbenetes képességekkel rendelkezik. Köszönetet mondok Jónai Hava Évának, a két-agyféltekés, teljes elmével történő tanulás és tanítás nemzetközileg is ismert és nagyra becsült hazai úttörőjének, hogy felhívta figyelmemet az új módszer létezésére. Izgatott örömmel adom ki a Villámolvasás könyvet, mert olyan remekmű ez, ami gyökeresen megváltoztathatja életünket. Hiszen nem „csupán" a korábban elképzelhetetlen sebességű olvasásra tanít meg, hanem arra is, s ez egyik vesszőparipám, hogy miként lehet igazin hatékonyan, gyorsan és élvezetesen tanulni. A könyv legnagyobb tanulsága talán mégis az, hogy mindannyiunk mélyében - ha tetszik tudatalattijában - csodálatos képességű bölcs lakik, s erre a részünkre mindig bátran ráhagyatkozhatunk.

dr. Domján László

Örömmel üdvözlöm a ma elérhető legforradalmibb olvasóprogram olvasóit. A villámolvasás több mint egyszerű gyorsolvasás. Különleges tanulási élmény, amivel kihasználhatod szellemi képességeid végtelen forrását, feltérképezheted és kitágíthatod lehetőségeidet. Olyan korban élünk, amelyben túl kevés az idő, és túl sok az információ. Ha meg akarunk birkózni ezzel a helyzettel, új készségekre van szükségünk, hogy feldolgozzuk az adott ismeretanyagot, és tanuljunk belőle. A villámolvasás arról szól, hogy miként használjuk az emberiség által ismert legjobb információ feldolgozó eszközt: az emberi elmét. A könyv segítségével olyan technikákat ismerhetsz meg, amelyekkel elméd teljes erejét kihasználhatod. A villámolvasás nem egyszerűen arra tanít meg, hogy hogyan olvass gyorsabban, hanem a korábbinál sokszorosan gyorsabb tanulásra is. Az új módszer fotóolvasás elnevezésű résztechnikája révén megtapasztalod majd azt, ami most talán még lehetetlenségnek hangzik: az írott oldalt „mentálisan lefényképezed", a képet egyenesen a tudatalattidba küldve. Ott az információ összekapcsolódik korábbi ismereteiddel. A „villámolvasás teljes elmével" módszer segítségével különleges kommunikációt alakíthatsz ki tudatalattiddal. A szisztéma túllép tudatos elménk korlátozott kapacitásán, segítségével felfedezhetjük rendkívüli szellemi képességeinket. Az Első részben áttekintést kapsz a „villámolvasás teljes elmével" módszerről, és azokról az új lehetőségekről, amelyek mostantól rendelkezésedre állnak. A Második rész lépésről lépésre megtanít a villámolvasásra.

A Harmadik rész segítségével integrálhatod új ismereteidet és készségeidet, hogy sikeresen használhasd majd azokat a mindennapi életben. Az új szisztéma az információtúláradás fölötti győzelmet jelenti szerte a világon a villámolvasás-tanfolyamot eddig elvégzett több ezer ember számára. A módszer könnyen olvasható formában szerkesztett, részletes magyarázatát tartod most kezedben.

A villámolvasás drámai gyorsasággal bontakozott ki az utóbbi években. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akiknek szerepük volt ebben a fejlődésben. A listámon elsőként üzleti partnereim szerepelnek, Pete Bissonette és Bili Erlekson, akik segítségével a Learning Strategies Corporation (Tanulási Stratégiák Részvénytársaság) olyan hellyé vált, ahol az emberi teljesítménynek ez a figyelemreméltó módszere kibontakozhatott. Patrícia Danielson, az Accelerated Learning Institute of New England (a New England-i Gyorstanulás Intézet) elnöke elsők között iratkozott be a villámolvasás-kurzusra 1986-ban. Hamarosan első villámolvasás-oktatónk lett Minnesotán kívül, és azóta is ilyen tanfolyamokat vezet. Patrícia szorosan együttműködött velem a villámolvasás továbbfejlesztésén. Világszerte számos közleménye jelent meg a villámolvasásról. Különösen nagyra értékelem, hogy a teljes elmével történő villámolvasás módszerébe integrálta a szintopikus olvasást, s hogy jelentős erőfeszítéseket tett a tanfolyami oktatás hatékonyságának biztosítása érdekében. Külön szeretnék köszönetet mondani azoknak a tehetséges és éles elméjű munkatársaknak, akik közreműködtek a villámolvasás kifejlesztésében, köztük Peter Kline-nak, James B. Ericksonnak, Lynette Ayresnek, Jean-Damien Valance-nek, valamint Eric Siegrist-nek, Jerry Welliknek, Dalé Shustermannek és Charlotte Wardnak. A kiképzett villámolvasás-oktatók a tanárok ritka csoportját alkotják. Jelentős hatást gyakorolnak a villámolvasásra azáltal, hogy kreatívan földerítik a tanfolyamokon feltáruló új lehetőségeket. Köszönet mindannyiuknak. Legfontosabb szerepük maguknak a villámolvasó tanulóknak van, akiknek meglátásai és sikerei

felbecsülhetetlen mértékben járulnak hozzá a villámolvasás folyamatos fejlődéséhez. Szinten köszönetet érdemelnek a szponzorok, támogatók és a marketingfeladatot végző munkatársak. Nélkülük ez a rendkívüli program most egy polcon porosodna. Doug Toft volt segítségemre abban, hogy a villámolvasásról szóló, több év alatt összegyűlt írásokat szintetizáljuk, s elkészüljön ennek a könyvnek az első kézirata. Köszönet Doug kezdeti útmutatásáért, ami lehetővé teszi, hogy az átlagos olvasó két este alatt el tudja olvasni ezt a könyvet. Végül köszönetet szeretnék mondani Neked, kedves olvasó, hogy felismerted magadban az erőt, aminek a segítségével szinte minden vágyadat elérheted. Az ilyen emberek valósítják meg a villámolvasáshoz hasonló nagy áttöréseket.

A percenkénti 25.000 szavas villámolvasás azt jelenti, hogy három percnél is rövidebb idő alatt le tudnád „mentálisan fényképezni" ezt a könyvet. Noha ez a lehetőség döbbenetes újdonságnak hangzik, a jelenség valójában már több száz évvel azelőtt is létezett, hogy megalkottam a villámolvasás (angolul PhotoReading azaz fotóolvasás) kifejezést. Tények sora bizonyítja, hogy valóban lehetséges ilyen szellemi teljesítmény, és ezt a módszert sokféle, változatos területen használják és használták, a katonai kiképzéstől és harcművészetektől kezdve az ősi vallási hagyományokig. Nem az a kérdés tehát, hogy lehetséges-e egyáltalán a villámolvasás. Az igazi nagy kérdés az, hogy hogyan tanítsuk meg a villámolvasást bárkinek, aki meg akarja azt tanulni. Hogyan vigyük át ezt a természetes képességet a mindennapjainkba, hogy alkalmazni tudjuk jelentések, újságok, folyóiratok, könyvek, vagy bármi egyéb iromány olvasásakor? A neurolingvisztikus programozással 1 és a gyors tanulással kapcsolatban szerzett ismereteim lehetővé tették, hogy megbirkózzam ezzel a feladattal. Ma már a villámolvasást világszerte oktatjuk, és itt az idő, hogy veled is megismertessük azt. A következő történet azt meséli el, hogyan is alakult kapcsolatom az olvasással.

1 - A hatékony elmeműködést vizsgáló és oktató módszer

Gyerekkoromban tanulási szenvedélyem mindenütt megmutatkozott. Ez alól csupán az osztályterem jelentette a kivételt... Mechanikát biciklik szétszereléséből, elektronikát a kidobott rádiók megjavításából tanultam. A vezetés és diplomácia tudományát a játszótereken sajátítottam el, míg a zenét saját rock együttesemben. Még ma is gyermeki rácsodálkozással vizsgálom a körülöttem levő világot, s a hagyományos oktatás számomra meg mindig összeegyeztethetetlennek tűnik a valódi tanulással. Az olvasással kapcsolatos megalázó iskolai élményeim a könyvből való tanulást csigalassúságú, zavaróan nehézkes feladattá tették, olyanná, amit - hacsak egy mód van rá kerülni kell. A ritka alkalmakat, amikor saját kedvemre olvastam, legnagyobb meglepetésemre mindig élveztem. De az olvasás még így is annyira fáradságos munka maradt, hogy szinte sosem olvastam. Hét évvel azután, hogy tudományos fokozattal végeztem a Minnesota-i Egyetemen, kipróbáltam egy gyorsolvasás tesztet. Eredményem percenként 170 szónak bizonyult, s a megértés szintje 70%-osnak. Zavartan néztem szembe a ténnyel, hogy az iskolában ellökött tizenhat év után bizony az átlagos olvasási készségszint alatt állok, s e téren abban lettem szakértő, hogy miként halogassam az olvasást. A helyes olvasásról azt gondoltam, hogy a szöveg első szavától kell elindulnom, és végig kell erőltetnem magam az utolsó szóig. Úgy tudtam, arra kell koncentrálnom, hogy minden szót helyesen lássak, menet közben felfogjam az értelmüket, és emlékezzek rájuk. Azt is hittem, hogy olvasási hatékonyságom végső mérce é a teljes felidézés, és a mondanivaló kritikai elemzése. Nem kérdőjeleztem meg a helyes olvasásról kialakított elképzelésemet. Ügy éreztem az a gond, hogy elakadtam a kis sebességnél. Tudtam, hogy minél gyorsabban olvasok, annál rosszabbá válik a megértésem. Hét éve dolgoztam szakértő konzultánsként az emberi elme lehetőségeinek fejlesztése területén, s olvasási készségem eközben semmit nem javult.

A logikus megoldás az volt, hogy 1984-ben beiratkoztam egy gyorsolvasás-tanfolyamra. Öthetes tréning után gyorsolvasási eredményem 5.000 szó lett percenként, 70%-os megértés mellett. Az egyik órán egy fiatal nő ült mellettem, aki arról panaszkodott, hogy tíz hét tanfolyam után elakadt a percenkénti 1.300 szavas sebességnél. Azt javasoltam neki: „Képzeld el, milyen lenne, ha megtörne a jég, és most nagyobb sebességet érnél el!" Következő könyvet már 6.000 szó/perces sebességgel olvasta el, és az addig elérteknél sokkal magasabb megértési százalékkal. A látványosnak tűnő változás ellenére a gyorsolvasás nem volt vonzó számomra. Hamarosan lélekölő rabszolgamunkának ereztem, hogy szemgolyóimat a lapra meregessem. Három hónappal a kurzus után már nemigen használtam a technikát, viszont továbbra is érdekelt az agy írott szavakat felfogó képessége. Lassan érteni kezdtem, mi a problémám. Két, egymással ellentétes hiedelemrendszer tartott fogva. Az egyik hiedelem az általános iskolai oktatás olvasási modelljéből fakadt. Az ezzel ellentétes hiedelem viszont abból származott, hogy tudtam, az emberi elme sokkal fantasztikusabb eredményekre képes, mint ahogy legtöbben hiszik. Hasonló kelepcében éreztem magam egyszer egy repülőgép-vezetői tanfolyamon Emlékszem, amikor egyszer az oktatóm felvitt 2.500 méter magasra, és azt mondta, hogy minimális sebességgel repüljek, úgy, mintha landolnék. Lelassítottam hát a mo-

tort, és hátrahúztam a botkormányt, hogy a magasságomat megtartsam. A repülőgépem orra hamarosan majdnem felfelé mutatott. A szárnyak fölött elsüvítő szél így viszont már nem produkált elegendő felhajtóerőt, és nem tartotta fenn a gépet. Kődarabként zuhanni kezdtünk, egyenesen a föld felé. Rémületemben azonnal elkezdtem hátrahúzni a botkormányt, s kétségbeesetten igyekeztem a repülőgép orrát felfelé irányítani, hogy repülni tudjon. Ettől a helyzet még rosszabbá vált. Az oktatóm láthatóan élvezettel figyelte fejvesztettségemet. Mi volt itt a baj? Miért nem szállhatott a repülőgép? Miközben egyre nagyobb gyorsasággal zuhantunk a föld felé, oktatóm nyugodtan csak ennyit mondott: - Told előre! Biztos voltam benne, hogy fogalma sincs, mi a problémánk. Miközben megpróbálom felemelni a gépet a botkormánnyal, ő azt akarja, hogy még mélyebbre zuhanjunk? Nyilvánvalóan elvesztette az eszét! A gép dugóhúzószerű pörgésbe kezdett, s a föld egy felénk rohanó, forgó folttá vált. Minden porcikám ellenállt oktatóm parancsának, amint egyre határozottabban követelte: - Menj bele a zuhanásba! Nyomd előre a kormányt! Végül lefejtette elfehéredett ujjaimat a markolatról. Előrenyomta a botkormányt, azonnal kiegyenesítve a szárnyakat és a farok emelő részét, aminek következtében a szárnynál újra kialakult a repüléshez szükséges légáramlás, és így végre irányíthatóvá vált a masina. Amint a gép újra repülni kezdett, lassan visszahúzta a kormányrudat, s ismét emelkedni kezdtünk, de a szívem bizony még jó ideig a torkomban dobogott. Hú! Hogy mi köze ennek az olvasáshoz? Egész életemben csak olyan gyorsan olvastam, amilyen gyorsan fel tudtam fogni a lapon szereplő szavak értelmét. Minden alkalommal, amikor túl gyors voltam ahhoz, hogy fel is fogjam az olvasottakat, félelmi reakcióként kezembe vettem az irányítást, és visszafogtam magam. Attól féltem, kudarcot vallok mint olvasó, ha nem értek meg minden szót.

Stratégiáim, amelyekkel megkíséreltem jobban és gyorsabban olvasni, csak rontottak a helyzeten. Benne maradtam ebben a körforgásban, s az olvasás olyan volt, mint amikor zuhanórepülésben közeledtem gépemmel a földhöz. Kívántad e már valaha is, bárcsak jönne egy tanácsadó, aki kihúzna a zuhanórepülésből? Én igen. Sajnos nem ismertem fel azt a hatalmas erőt és képességet, amellyel agyam meg tudja oldani olvasási problémámat. Szerencsére azonban léteznek csodák. A következő évek számos eseménye új irányt hozott számomra. 1984 őszén beiratkoztam egy egyetemi továbbképző tanfolyamra, hogy felnőttkori tanulási és emberi fejlődési módszertant tanuljak. Tudni akartam, hogyan tud az ember a leghatékonyabban tanulni. Vállalkozásom, a Learning Strategies Corporation (Tanulási Stratégiák Részvénytársaság) ekkor már több mint három éve működött, és úgy gondoltam, sok kliensünk számára hasznos lehet az ismeret, amit továbbképzésemen szerzek. Erősen motivált az a vágyam is, hogy egyúttal saját tanulási készségemet is javítsam. Az egyik órán hallottam egy oktatóról, aki gyorsolvasás-iskolában tanít, az arizonai Phoenixben. Ez a tanár bizarr kísérletet javasolt egyik osztályának. Miután fejjel lefelé fordított könyvben visszafelé végiglapoztatta az oldalakat a szemfixáció gyakorlása céljából, azt az utasítást adta a tanulóknak, hogy végezzek el a könyv megértési tesztjét, csak a hecc kedvéért. Kiderült, hogy az eredményük magasabb volt, mint amennyit addig az osztály valaha is elért! Véletlen szerencse lett volna csupán? Tanártársai arra gyanakodtak, hogy talán az oldalak átlapozása olyan ingerként hatott az agyra, amely a látott adatok úgynevezett küszöbalatti (szubliminális) feldolgozását eredményezhette. Körülbelül ugyanebben az időben, 1985-ben, amikor ezt a hipotézist hallottam, Peter Kline csoportjába jártam, aki a gyorstanulás szakértője. Amikor elmondtam neki, hogy érdekel az olvasás forradalmasításának kutatása, ajánlatot

tett nekem. Egyik ügyfele, az IDS/American Expressz cég, a gyorsolvasást akarta felhasználni a gyorstanulás területén. Így váratlanul egy csomagban hullott ölembe a lehetőség, hogy tanácsadói munkát végezzek, megírjam bölcsészdoktori disszertációmat, és hódoljak a tanulás iránti szenvedélyemnek. 1985 őszén kutatásokba kezdtem a küszöbalatti percepció2 és a tudatelőttes feldolgozás területén. Jelentős kutatási bizonyítékok azt sugallták, hogy az emberi elmében létezik egy tudatelőttes feldolgozó rész, amely képes vizuális információt felvenni anélkül, hogy a tudatos működést belevonná. Kísérleteket végeztem írott anyagok olvasásával, amelyekben a szemet és a tudatelőttes feldolgozást speciális módon használtam. A nyomtatott oldal „mentális lefényképezésének" fogalmát elneveztük fotóolvasásnak. Teljes időmet annak szenteltem, hogy olyan tanfolyamot tervezzek, amely a gyorstanulási modellre, a gyorsolvasás szakszerű stratégiáira, a neurolingvisztikus programozás humán fejlesztő módszereire, és a tudatelőttes feldolgozás terén végzett kutatási eredményekre épül. Hamarosan megszületett a fotóolvasás- avagy (magyar verzióban) villámolvasás-tanfolyam. Egyik kísérletem részeként visszamentem abba a gyorsolvasás-iskolába, amibe korábban jártam. Könyveket és teszteket kértem a tanártól. Miután a villámolvasás módszerével 68.000 szó/perces sebességgel elolvastam egy könyvet, 74%-os megértést produkáltam ugyanolyan típusú írásbeli tesztet használva, mint amilyet az iskola erre a célra rendszeresen alkalmazott. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Meglehet. Ha a szokásos olvasással, vagy a gyorsolvasással hasonlítjuk össze, valóban túl szép. A villámolvasás azonban mindkettőtől különbözik. Valami jelentős dolog történt, aminek az eredményét a gyorsolvasás-iskola is megerősítette.

2

- érzékelés, észlelés

1986 januárjában és februárjában tartottam az első hat kísérleti tanfolyamot: egy kurzust az IDS vállalat embereinek, ötöt pedig saját cégem klienseinek. A résztvevők már a tanfolyam ideje alatt nagyon jelentős, azonnal érezhető eredményekről számoltak be. Ilyen volt többek között a stressz csökkenése, a memória megdöbbentő javulása, a gördülékeny olvasás, kiváló eredmények az iskolai tesztekben, kereskedők es bírósági ügyvédek egyre nagyobb sikerei, és így tovább. A résztvevők lelkesedésén felbuzdulva kollégáim segítségével nekiláttam a tanterv, az oktatási anyagok és a piaci megközelítés csiszolásának. 1986. május 16-án a Minnesota-i Oktatási Minisztérium, miután átnézte a villámolvasás-tanfolyam tantervét és üzleti tevékenységünket, engedélyt adott, hogy a Learning Strategies Corporation magánszakiskolaként működjön. Attól kezdve villámolvasás-oktatók segítettek, hogy a tanfolyamot négynapos, az életet megváltoztató, az emberi fejlődést előmozdító élménnyé tegyük. Ezt kínáljuk fel ma az egész világnak. Intenzív programunknak az a célja, hogy olyan új készségeket fejlesszen ki, amelyek növelik az olvasás hatékonyságát. A legtöbb végzett hallgatónk bevallása szerint azonban a tanfolyam ennél több területen okoz változást. A „villámolvasás teljes elmével" módszer nyilvánvalóan abba az irányba vezet, hogy „zuhanáskor bátran nyomd előre a botkormányt", és felfedezd saját természetes zsenialitásodat. Ennek eredményeként simán keresztülrepülsz az információkon, ahelyett, hogy kontroll nélkül pörögnél. A könyv a módszert világos, lépésenkénti utasításokkal adja át neked.

A „villámolvasás teljes elmével" módszer öt lépésből áll: felkészülésből, átnézésből, fotóolvasásból, aktiválásból és sebesolvasásból.

A módszer egymás után következő lépések sorozatának tűnhet, ám valójában választási lehetőségek készlete, amelyek szükségleteidtől függően bármilyen sorrendben alkalmazhatók. Tulajdonképpen azokat a stratégiákat követi, amelyeket a nagyon gyakorlott olvasók használnak. A módszer titka nem a technikákban rejlik, hanem abban a szemléletváltásban, amit a technikák alkalmazása eredményez. Ha használni akarod ezt a módszert, és el akarod érni a célodat, szembe kell szállnod a megszokás kényszerítő erejével, a nem hatékony stratégiák alkalmazásával. A következő oldalakon megvizsgálhatod, mik korlátozzák jelenlegi képességeidet. Útmutatást kapsz arra vonatkozóan, hogy miként hidald át tudatos működésed korlátozott feldolgozó képességét, és hogyan lépj kapcsolatba tudatostól eltérő elméddel, avagy tudatalattiddal, ahol természetes zsenialitásod lakozik. Az elsajátított egyszerű mentális módszert azonnal használni is kezdheted. Most még csak elképzelni tudod, milyen remek lesz, ha jobban ki tudod majd használni természetes tehetségedet. Sokéves villámolvasás-tanítás során - világszerte több ezer résztvevőt tanítottam - sok ember személyes és szakmai változásának lehettem tanúja. íme, néhány példa: Egy egyetemista többször „fotóolvasta" 2 szótárt, minek hatására drámai módon javult egyetemi szókincstesztjének eredménye. Egy ügyvéd villámolvasást használ, hogy a hatalmas törvénykönyvekben gyorsan megtalálja A könyvben többnyire a fontos tényeket. Ennek „tudatostól eltérő elmét" eredményeként a szokásos félórás emlegetek. Ez a fogalom a könyvtárlátogatásai helyett csak belső tudat, paratudatos és három-öt percet tölt ott. tudatelőttes kifejezésekkel Egy szakíró gyorsan felcserélhető. Néhány szerző a tudatalatti vagy villámolvasta kliensének a tudattalan kifejezéseket szoftverrendszerekről szóló használja hasonló kézikönyvét, mielőtt először fogalmak leírására. találkozott volna a ter-

vezőmérnökökkel. Mindössze 15 perces felkészülési idő után érdemben tudott tárgyalni a rendszerről. Egy computer-szervíz technikusa mindig másodpercek alatt megtalálja a kulcsinformációkat a megfelelő kézikönyvekben. Egy ügyvédnek 3 percébe került, hogy elolvassa a Közlekedési Minisztérium 300 oldalas jogi kézikönyvét. Azonnal ahhoz a paragrafushoz lapozott a könyvben, amely az adott eset megnyeréséhez szükséges információt tartalmazta. Az ügyhöz állami szakértőként kirendelt tanú aki nem találta meg e paragrafust - döbbenten szemlélte az ügyvédnek ezt a mutatványát. Az E.I. Dupont cég szennyvíz szakértőjének egy megbeszélésre felkészülésként kb. 7 cm vastag iratköteget kellett elolvasnia, ami a témával kapcsolatos szövetségi előírásokat tartalmazza. Odafele menet, a 35 perces repülőúton villámolvasta ezeket az úgynevezett OSHA-dokumentumokat. A találkozón - helyesen - azt állította, hogy az OSHA nem fogad el három évesnél régebbi vízkezelési adatokat. Ez olyan szakmai kérdés volt, ami azokban a szabályokban bújt meg, amelyeket frissiben villámolvasott. Ez a néhány meglepő példa mégis csupán sejteni engedi a jelentkező előnyöket. Klienseink arról is beszámolnak, hogy a villámolvasás segítségükre van jelentések megírásában, nehéz vizsgák letételében, kimagasló iskolai eredmények elérésében, diploma megszerzésében, megbeszélések irányításában, előléptetések elnyerésében, és abban is, hogy kedvtelésből többet olvassanak. A villámolvasás elsajátításának egyetlen feltétele, hogy hajlandó legyél kísérletezni, új elképzeléseket kipróbálni, lazítani és játszani. így ugyanis felszabadítod minden belső tehetségedet. Legyél olyan, mint egy gyerek - amilyen voltál is, mielőtt az iskolai oktatás megbéklyózott volna -, aki természetéből fakadóan kíváncsi, rácsodálkozó, tapasztalatokat gyűjtő, felfedező, és meglátod, feltárul előtted a könnyű olvasás új világa!

Az olvasás olyan új energiaforrásoddá válik, amivel megnövelheted személyes és szakmai erődet. Hatékonyabb leszel az információk elolvasásában, a szórakoztató célú olvasásban, a tanulásban és az írott anyagok átnézésében. A villámolvasás előnyei megváltoztatják életedet, ami meglepetéssel és örömmel fog eltölteni. A következő fejezet felkészít az indulásra.

Egy középiskolai tanuló egyetlen szemeszter alatt kettesről négyesre javította matematikaosztályzatát. Véleménye szerint a matematikakönyvek fotóolvasása segítette abban, hogy jobban oldja meg a feladatokat. Egy másik tanuló a dolgozatra felkészülés részeként villámolvasással olvasott el több könyvet. A tanár ezt írta a dolgozatára: „Csillagos ötös! Stílusod egyik napról a másikra megjavult. Mi történt veled?' Számos zenész számolt be a villámolvasás hasznáról a zenében. Azt tapasztalták, hogy ha így olvassák a kottát egy nappal azelőtt, hogy eljátszanák, akkor sokkal könnyebb az első próba. Olyan érzés, mintha már gyakorolták volna a darabot. Egy színésznő sokkal jobban meg tudja jegyezni a szerepét, ha először villámolvassa a forgatókönyvet. Azt is állítja, hogy így jobban meg is érti az alakított karaktert. Egy mexikói pszichológust felkértek, adja elő 20 oldalas kutatási dolgozatát egy kaliforniai konferencián. Mivel a dolgozatot spanyol nyelven írta, beszéd közben folyamatosan fordítania is kellett. Noha mindkét nyelvet beszéli, korábban mindig nehézséget okozott számára, ha spanyol nyelvű írást angolul kellett előadnia. Előadása előtt egy nappal többször fotóolvasta a spanyol-angol szótárt. Másnap előadása alatt teljesen folyékonyan. Csöppnyi zavar vagy elakadás nélkül beszélt. Elmondta, hogy végig nyugodt volt, és kellemesen érezte magát.

Egy pillanatig most képzeld élénken magad elé, miféle olvasnivalókkal szoktál rendszeresen találkozni! Felsorolom a lehetőségeket:  magazinok,  újságok,  szakmai folyóiratok,  levelek,  emlékeztető feljegyzések,  kézikönyvek,  képzési anyagok,  jelentések,  indítványok,  áruismertetők,  előírások,  tájékoztató kézikönyvek,  nem regény jellegű könyvek,  regények, versek és novellák. Válaszolj gyorsan gondolatban a következő kérdésekre:  Mennyire fogod fel, amit olvasol?  Mennyire emlékszel arra, amit olvasol?  Mik az erősségeid az olvasásban?  Mit szeretnél leginkább megváltoztatni olvasási módszeredben? Játsszunk el két lehetséges forgatókönyvet a jövődről, ami még a jelenlegi olvasási módszeredre épül!

Íme, az egyik, amelyet „kezdő olvasó" helyzetnek nevezünk: Belépsz hétfő reggel az irodádba, s az asztalodon egy halom elolvasatlan feljegyzés, jelentés, kézikönyv és folyóirat vár. A papírhalmaz látványa maga a megtestesült szemrehányás. Inkább jól eldugod egy fiókba, csak hogy ne nyomasszon az orrod előtt tornyosuló papírhalmaz. Struccpolitika ez; amit nem látok, az nincs is. Ugyanakkor folyamatosan aggaszt, hátha valami fontos dolgot vagy ötletet is eltemettél, valamit, ami például előléptetéshez juttatna, vagy megelőzné, hogy később kínos hibát kövess el. Miközben átvergődsz a napi megbeszéléseken és telefonhívásokon, azt mondod magadnak, hogy mégiscsak nekiülsz az olvasnivalóknak... holnap. Hasonló a helyzet otthon is. Érintetlen magazinok, újságok és levelek halmaza árasztja el a lakást. Egyszer majd utat vágsz magadnak benne — de ez legjobb esetben is csak távoli kilátás. Es hol van akkor még az, hogy kedvtelésből olvassál, hogy végre élvezhesd azokat a regényeket, életrajzokat és szórakoztató könyveket, amiket különleges napokra tettél felre? Az a nap továbbra is a határidők, kritikus időszakok és régebbi kötelezettségek mögött várat magára. Néha úgy érzed, további tanulás, vagy továbbképző kurzus lenne a megoldás. Izgatottan gondolsz arra, milyen előnyöket jelent az a karrieredben, és mennyivel többet fogsz majd keresni. Egyetlen egy kérdés állít mindig meg: - Hogyan tudnám elolvasni azt a ménkű sok irományt? S ha valamilyen csoda folytán mégis legyőznéd az összes olvasatlan halmot, még mindig ott a feladat, hogy amit elolvastál, arra emlékezz, és azt értelmezni és alkalmazni tudd. Miután ezzel szembenéztél, félreteszed az olvasnivalót egy másik napra, és tovább éldegélsz a zavar, káosz és csendes reménytelenség állapotában.

Ismerős ez a forgatókönyv? Te is az általános iskolában tanult olvasási készségeddel próbálsz boldogulni az információ korában? Most figyeld meg a kettes számú forgatókönyvet, ami akár „A villámolvasó öröme" címet is kaphatná: Minden munkanapodat úgy kezded, hogy tudod, kezedben van az az információ, ami a hatékony és időben hozott döntésekhez kell. A régi, olvasatlan papírhalmoknak nyoma sincs. A szakcikkek és beszámolók elolvasása korábban órákig tartott. Most egy jelentéshez körülbelül 15 percre van szükséged. A nap végén üres az asztal, s úgy érzed, készen állsz a következő napra. Ez a minőségi változás az otthoni életedre is kihat. Szinte teljesen megszűnt a rendetlenség. Nyoma sincs az érintetlen könyvhalmazoknak, magazinoknak, újságoknak és felbontatlan leveleknek, amik korábban szinte ellepték lakásodat. Lépést tartasz a legfrissebb hírekkel, s ehhez naponta csak 10-15 percre van szükséged. Most már mindig van időd arra, hogy a napi sürgős munkádon túl regényeket, képes újságokat, szórakoztató olvasmányokat is olvass. Jó olvasási készséged minden régi félelmedet megszüntette a továbbtanulással vagy tréningekkel kapcsolatban. Különböző tanfolyamokat végzel, hogy kiegészítsd szaktudásodat, hogy előléptessenek, új készségeket tanulj, bővítsd tudásodat, és kielégítsd általános kíváncsiságodat. Amikor belenézel a tanfolyam ismertetőjébe, tudod, hogy könnyen meg fogsz tudni birkózni a kötelező olvasmányokkal, és kiválóan fogsz szerepelni. Gyakran már azon a héten elolvasod az egész félévre szóló olvasnivalót, amikor megvásárolod a tankönyveket. Ezután az iskolai feladatoknál azt érzed, hogy szinte csak átnézed, amit már amúgy is tudsz. A kötelező dolgozatokhoz szükséges mintegy féltucat könyv elolvasásához mindössze egy-két órára van szükséged. Mindig erőfeszítés nélkül ellazult állapotban olvasol. Beszéded és írásod pontosabb, gördülékenyebb és meggyőzőbb, mint régen. Mivel javaslataidat szilárd

érvekkel támasztod alá, könnyebben el is fogadják azokat. Az emberek megdicsérnek széles körű olvasottságodért és mély tárgyi tudásáért. Sőt, olvasási feladataidat nemcsak kényelmesen be tudod fejezni, még marad is időd. Több könyvet is el tudsz olvasni annyi idő alatt, amennyi korábban egyetlen könyvre volt elegendő. Korábban egy cikkhez kellett annyi idő, amennyi alatt most folyóiratok sorából szeded össze, amit tudni akarsz. Egyetlen nekirugaszkodásra radikálisan lecsökkented, vagy akár el is tünteted ezeket a „valamikor el kell olvasnom" halmokat. Az így felszabaduló időben folyamatosan el tudod végezni a tennivalók listáján szereplő legsürgősebb feladataidat. Eközben még akár hibázásra is jut majd időd... Tartsd emlékezetedben ezt a forgatókönyvet még néhány percig! Ízlelgesd az ezzel járó érzést: az alapos tudás örömét! Élvezd az idő-, pénz- és örömtöbbletet, amit az olvasás hoz életedbe! Hát nem csodálatos?

Remélem, eljut hozzád könyvem legfontosabb üzenete: te magad döntöd el, melyik forgatókönyv teljesül az életedben. Egyetlen pillanat alatt elindulhatsz bármelyik úton. Mindkét forgatókönyv megvalósításához megvan az erőd, és rendkívül fontos, hogy eldöntsd, milyen jövőt szeretnél. Ha teátrálisnak vagy ostobának tűnik a javaslat, hogy döntsd el, milyen olvasósorsot választasz, úgy gondolkozz el a következő meglepő statisztikai adaton: a könyvet vásárlók kevesebb, mint 10%-a jut túl az első fejezeten! (Gratulálok! Te már a második fejezetnél tartasz.) A villámolvasás-tanfolyamainkra beiratkozó emberek közül sokan arról számolnak be, hogy olvasásban többnyire nem szoktak továbbjutni a vásárolt könyv fedőlapjánál. Egyszerűen csak felhalmozzák vagy rakosgatják a könyveket, folyóiratokat, brosúrákat, leveleket és közleményeket. Ezzel

az erővel az ezekben lévő információt akár láthatatlan tintával is írhatták volna... Ha továbbjutsz ennek a könyvnek a kinyitásánál, egy sor olyan eszközt fogsz találni, amelyekkel az olvasás új élményt jelent. Használd ezeket az eszközöket, s máris megvalósítottad az ideális olvasás forgatókönyvét! Ha abbahagyod ennél a fejezetnél, olvasás- élményed szükségszerűen változatlan marad.

Tudom, hogy szereinél eredményeket elérni, és minden bizonnyal ki fogsz próbálni sok, általam javasolt technikát. Az új eredmények eléréséhez azonban ennél többre van szükség. Magadévá kell tenned egy alternatív olvasási szemléletet. Ha összeszeded mindazt, amit az olvasásról tudsz,

máris meghatároztad az akadályokat, amik az új eredmények elérésének útjában állnak. Az általános iskolai olvasás olyan olvasási modellt vésett mindannyiunkba, ami korlátoz bennünket. Hz a modell, avagy „paradigma", hatalmas erővel befolyásolja cselekedeteinket és potenciális eredményeinket. Az elemi szintű olvasás meglehetősen passzív, és legtöbbször hiányzik belőle a világos cél érzése. Előfordult-e már, hogy tíz percig olvastál egy újságcikket, mire rájöttél, hogy csak az idődet pocsékolod? Ez történik, amikor passzívan olvasol. Az ilyen olvasás egysebességes; a komikus könyvektől kezdve a tankönyvekig mindenféle olvasnivalón azonos sebességgel rágjuk át magunkat. Pedig sokkal ésszerűbb, ha más tempóban gyűjtjük be a számunkra szükséges információt egy szakfolyóiratból, mint ahogyan egy szórakoztató regényt olvasunk. Az elemi szintű olvasásnál kényszert érzünk, hogy elsőre mindent jól megértsünk. Azt várjuk el, hogy egyszeri olvasásra mindent felfogjunk. Ha nem ez történik, úgy érezzük, rossz olvasók vagyunk. Pedig a zenészek sem

nyomasztják magukat azzal, hogy tökéletesen játsszanak el kottából elsőre egy zenedarabot. Miért kell hát nekünk olvasóként tökéletesnek lennünk? Gondoljuk csak végig, hány feladatnak is kellene eleget tennünk valamilyen írott anyag egyszeri átnézésekor: lássuk át a felépítését, értsük meg a kulcskifejezéseket, és kövessük a főbb témákat vagy tartalmi eseményeket. Ráadásul emlékezzünk az egészre, értékeljük az írást, és idézzünk belőle pontosan! Ilyen követelményekkel szembesülve tudatos elménk túlterhelődhet, és szó szerint bezárulhat. Mindehhez még hozzájárul a szorongás, ami abból adódik, hogy már a bekezdés végérc éne sokszor elfelejtjük, éppen mit is olvastunk. Ugye veled is előfordult már ilyen? A túl sok információ okozta Tudatos elménk túlterheltség gyakori jelenség manapság, analitikus, lineáris feldolgozásmódja az információrobbanás korában. egyszerre hét Előfordult már, hogy miközben (plusz-mínusz kettő) szemeddel a lap alja felé tartottál, eszed információegységet valahol távol járt? Olyan ez, mint amikor tud kezelni. ég a villany, de senki sincs otthon. Ez vezet a „dokumentumsokkhoz", vagyis a belső kapcsolatok rövidzárlatához. A vezetékek túl nagy áramterhelése kiégeti a biztosítékot. A tudatos szint kimerülése olvasás közben vékony erecskévé lassítja le az információáramlást. Minél több tényt, részletet és egyéb adatot akarunk a fejünkbe verni, annál kevesebbre emlékszünk. Az információ túlterhelés korában könnyen úgy érezhetjük magunkat, mint az éhes ember, akinek a kezében egy ételkonzerv van, de nincs konzervnyitója. Elemi olvasási készségünkkel gyakran maradunk éhesek: átrágjuk magunkat könyveken, folyóiratokon, kézikönyveken és leveleken, miközben azt éljük át, hogy vágyunk valamire, amit nem tudunk megkapni. Minden, ami ebből a rengeteg információból hasznos, elzárva marad előlünk.

Eléred-e elemi olvasási szokásaiddal, amire szükséged van? Ha a válaszod „nem", az azt jelenti, hogy felismerted a problémát, s ez már önmagában is nagyszerű! Ez az erő hajt ugyanis a változás felé.

Akik manapság boldogulnak az olvasással, azok más megközelítést használnak, mint az általános iskolai olvasási modell. Rugalmasak az olvasásban. Olvasási sebességüket az olvasott anyag fajtájához igazítják. Tudják, mit akarnak az írott anyagtól, s így mindig értékes és valóban hasznos információt találnak. Aktívak, céltudatosak, érdeklődők, és teljesen elmerülnek abban, amit csinálnak - ez jellemzi a legjobb olvasókat. Ha megtanulod a villámolvasást, a te repertoárodban is benne lesznek ezek a hatékony olvasási stratégiák. S közben azt veszed észre, hogy egyre jobb a megőrző és felidéző emlékezeted, és egyre több örömöt találsz az olvasásban. A villámolvasással az uralkodó elemi szintű olvasási modellt teljes elmével történő olvasással A „villámolvasás váltod fel, és így a hagyományos olvasás teljes elmével" elméletének megcsúfolójává válsz. Sok módszerrel céljaid olyan emberrel fogsz találkozni, akik azt eléréséhez egyaránt mondják, hogy a villámolvasás képhasználod telenség. A következő történet jól kreatív-intuitív és illusztrálja ezt. kritikus-logikus A Learning Strategies Corporation elmédet. egyik munkatársa azt tapasztalta, hogy még az egyetemi tanárok is ösztönösen ellenállnak az új paradigmáknak. Egy minnesotai főiskola tantestületének tagjai például megpróbáltak megakadályozni bennünket, hogy villámolvasás-kurzusokat szervezzünk, azzal érvelve, hogy a villámolvasás lehetetlen. Mivel biztosak voltunk a dolgunkban, megállapodtunk, hogy bemutatót tartunk. Az amerikai szabadalmi törvény egy

kötetét laponként kivetítettük egy televízió képernyőjére. Kollégám villámolvasással olvasta a vetített anyagot, körülbelül harmincoldalas másodpercenkénti sebességgel (ez több mint 690.000 szó percenként). Ezek után 75%-os megértési eredményt ért el. Ezen kívül megközelítőleg felvázolt hat szabadalmi illusztrációt, és helyesen azonosította sorozatszámukat. A paradigma a szemük előtt változott át. Azt gondolod, hogy ezek után támogatták a kurzust? Nem. Az, hogy látnak valamit, még nem jelenti, hogy el is hiszik. A paradigmaváltáshoz előbb hinnünk kell benne, hogy megtapasztaljuk. Gondolj a villámolvasásra paradigmaváltásként, és a „lehetetlent" fogod elérni!

Sokan, mielőtt elkezdenének villámolvasást tanulni, a lentihez hasonló történetekre így reagálnak: - Marhaság! Ilyen gyorsan nem lehet olvasni! Igazuk van. Elméjének tudatos részével senki sem képes ilyen gyorsan olvasni. A villámolvasás nem „olvasás" a szó hagyományos értelmében. Ez a fajta információfeldolgozás csak akkor lehetséges, amikor átmenetileg kikerüljük kritikus, logikus, analitikus működésmódunkat. Nem a tudatos eszünkkel történik a villámolvasás. Helyette elménknek azt a hatalmas részét vesszük igénybe, amelyet a hagyományos olvasás közben nem használunk. Ez szó szerint azt jelenti, hogy agyunkat új módon használjuk. Minden nap találkozunk olvasási feladatokkal, alkalmazzunk hát olyan módszert, ami agyunk mindkét féltekéjét használja! A bal félteke végzi az információ elemzését és rendezését, és a logikus következtetést. A jobb féltekéből származik a szintetizálásnak, megértésnek, a belső képek alkotásának és az intuitív reakcióknak a képessége. Amikor megtanulunk mentálisan lefényképezni egy könyvet másodpercenként egyoldalas sebességgel - ami körülbelül 25.000 szó percenként -, akkor teljesen új módon

közelítjük meg az információfeldolgozást. Ilyen gyorsaságnál a régi, elemi szintű, balról jobbra, szóról szóra, sorról sorra haladó olvasási módszer nem működik. Ehelyett az agy jobb féltekéjének tulajdonított képességeket használjuk a nyomtatott oldal feldolgozására. A könyv fotóolvasása után - ami a villámolvasás folyamatának egy része - a következő lépés, hogy serkentsük és aktiváljuk agyunkat. Ez az „aktiválás" teszi lehetővé, hogy a könyvből megkapjuk azokat az információkat, amikre szükségünk van. Ha elfogadjuk, hogy az írott szavak a tudatostól eltérő szinten is feldolgozhatók, az paradigmaváltást jelent az olvasásban. Ezzel a szemléletváltással könnyűvé és hatékonnyá válik az olvasás.

A villámolvasás néhány vonása elsőre különösnek, furcsának tűnhet. Ahelyett, hogy a várt gyorsolvasás-technikákkal találkoznál, olyan dolgokról tanulsz, mint a „mandarintechnika", „minivirsli", „éber álmodás", és más szokatlan módszerek. Szándékosan viszlek bele olyan élményekbe, amikben még nem volt részed, amiket eddig nem akartál átélni, vagy nem gondoltad, hogy szükséged lenne rá. Szokatlanul hangzik? Pedig semmivel sem szokatlanabb, mintha a síelés fizikai törvényeit úgy fedeznénk fel, hogy megtanulunk lesiklani. Miért ne tegyük ezt is így? A szemléletváltás elősegítéséhez szokatlan, váratlan utat kell választanunk. Különben hajlunk arra, hogy olvasási problémánkat jelenlegi látásmódunknak megfelelő módon próbáljuk megoldani. Például, amikor sokat kell olvasnunk, gyorsítani kezdünk... a megértés azonban csődöt mond. Ekkor lelassítunk, és túlterheljük tudatos elménket. A végeredmény, hogy sem a sebesség, sem a megértés nem javul, viszont belső konfliktusunk egyre nagyobbra nő. Ez a

konfliktus újratermeli azt a problémát, amelyet megpróbáltunk megoldani. A rengeteg olvasnivaló pedig továbbra is asztalunkon tornyosul...

Ha valószínűtlenül hangzik a gondolat, hogy másodpercenként egyoldalas sebességgel suhanjunk végig egy könyvön, gondoljunk csak arra, hogy bármilyen új megközelítés először szükségszerűen idegennek tűnik, ha a régi szemüvegen keresztül nézzük. Paradigmaváltáskor minden elölről kezdődik. A régi szabályok többé nem alkalmazhatók. Ennek ellenére egyetlen pillanat alatt és fájdalommentesen is bekövetkezhetnek messzemenő következményekkel járó, alapvető változások. Nagyon tetszik egyik villámolvasás-tanfolyamot végzett gépészmérnök-hallgatónk megfogalmazása: „Ijesztő arra gondolni, hogy elménk korlátlan képességekkel rendelkezik. így nem lehet többé kifogásokat keresni." Ha nyugtalanítanak a paradigmaváltás távlatai, gondolj egy másik végzett hallgatónk szavaira: „Lépj be az ismeretlen világba! Ne félj! Vagy szilárd talajt találsz a lábad alatt, vagy megtanítanak repülni." Tanácsos kipróbálnunk másfajta megközelítési módokat, érdemes új cselekvésmintákkal kísérleteznünk. Hisz különben hogyan tudnánk új eredményeket elérni az életünkben? Egyik tanulónk, miután legyőzte a sikertől való félelmét, ezt mondta: „Végül megértettem, hogy ez a tanfolyam átalakíthatja az életemet. Eddig azonban úgy tettem, mintha megváltozhatna az életem anélkül, hogy megváltoztatnám az élet dolgairól kialakult hitrendszeremet vagy viselkedésemet."

Talán már hallottad a mondást, hogy „Minden cél eléréséhez, valamit fel kell adnunk ". Ez az olvasási célok elérésére is érvényes. A villámolvasás alapos elsajátításához fel kell hagynod a következőkkel:   



  

tanulási képességed alábecsülésével, önpusztító szokásaiddal, mint például a halogatás és az önbizalom hiánya, a tökéletességre törekvéssel, avagy maximalizmussal, a „minden vagy semmi" gondolkodással, ami állandóan a kudarcokkal foglalkozik, ahelyett, hogy a visszajelzést, az eredményt figyelve egyre többet tanulna, a tudatalatti (avagy belső tudatosság) bölcsességével és intuitív képességeiddel szembeni bizalmatlansággal, az azonnal mindent tudni akarással, a teljesítményszorongással, a sürgetés stresszt okozó érzésével.

Mindenekelőtt pedig fel kell adnod negatív attitűdjeidét, amik a siker útjában állnak. Akadt például olyan résztvevője az egyik villámolvasás-tanfolyamunknak, aki sosem tartotta magát jó olvasónak, és ez a hite gátolta meg, hogy azzá váljon. „Egyszerűen nem hiszem, hogy képes leszek megtanulni ezt." Ugyanabban a csoportban egy másik hallgató is azt állította magáról, hogy rossz olvasási készségekkel rendelkezik, de ő sokkal nyitottabban állt ahhoz, hogy feladja korlátait: „Megteszek mindent, akármeddig is tart, hogy alaposan megtanuljam a módszert." Mindketten megtanulták a villámolvasást. Az első résztvevő számára mindaddig, amíg ragaszkodott negatív hiedelméhez, nagyon nehéz volt felfedeznie igazi tanulási képességeit. Mikor megtörtént benne a lényeges belső változás, a villámolvasás segítségével megváltozott az élete.

Igen, a villámolvasás mélyreható változást tud hozni az életedben. Ne félj, nem kell feladnod az olvasás örömét! Valójában továbbra is megtartod szokásos olvasási módodat is. Egy nő, aki szeretett regényeket olvasni, a villámolvasás elsajátítása után sugárzó arccal mondta: „Képzeld, újra felfedeztem az olvasás örömét!" Szórakoztató olvasmányai teljesebb, gazdagabb élményt nyújtottak.

Az információ kora hatalmas követelményeket támaszt az olvasóval szemben. A villámolvasás segít megfelelni ennek a kihívásnak. Minden tárgyban és témában használható, rugalmasan alakítható különböző célhoz, nyomtatvány mérethez, sebességhez és megértési szinthez. A villámolvasás öt lépése rendkívül hatékony módon használja teljes szellemi képességünket. Bármilyen anyagnál alkalmazhatjuk, és könnyedén elérjük vele céljainkat. Most pedig nézzük át a lépéseket! A következő öt fejezetben megtanulod azokat a készségeket, amelyekkel minden lépest eredményesen tudsz használni.

A hatékony olvasáshoz először is arra van szükség, hogy tisztán lássuk a célt. Ez azt jelenti, hogy tudatosan meg kell fogalmaznunk, mit akarunk elérni az olvasással. Például lehet, hogy csak röviden át akarjuk nézni a fő poncokat. Lehet, hogy bizonyos részleteket akarunk megismerni, például hogy milyen megoldásokat ajánl a könyv egy speciális probléma esetén. Lehet, hogy van valamilyen konkrét feladatunk, és ehhez keresünk néhány

megoldási ötletet. Belső tudatosságunk, avagy tudatalattink számára a cél „radarjelzés", aminek alapján már képes a keresett eredményt produkálni. Ha megvan a világos cél, akkor az ellazult éberség állapotába lépünk - ez a gyorstanulás állapota. Ebben az állapotban nem létezik sem unalom, sem szorongás. Erőfeszítést ugyan teszünk, de nem aggódunk az eredmény miatt. Megfigyeltél már kisgyerekeket játszás közben? Ugyanazt az ellazult, ám céltudatos állapotot láthatod rajtuk, amiről beszélek.

A következő lépés, hogy felmérjük az írott anyagot. Ebben a szakaszban nem az a célunk, hogy részleteiben megragadjuk a tartalmat, hanem hogy képet kapjunk a szerkezetről. Könyv esetében ez azt jelenti, hogy megnézzük az elülső borítót, a tartalomjegyzéket, a tárgymutatót, az esetlegesen előforduló szójegyzéket, hátsó borítót, és minden kiemelkedő szövegrészletet, tehát a címeket, a vastag betűs és dőlt betűs részeket. Eközben egy listát is összeállítunk a kulcskifejezésekről, avagy beindító szavakról, amelyek tömören kifejezik a fő gondolatokat vagy eseményeket. A beindító szavak azokra a részletekre irányítják figyelmünket, amelyeket később alaposabban akarunk tanulmányozni. Az előzetes átnézés rövid és kellemes tevékenység. Ha hatékonyan csináljuk, úgy körülbelül 5 perc egy könyv esetében, 3 perc egy beszámolónál, és mindössze 30 másodperc egy cikknél. Ez alatt az idő alatt tisztázzuk és finomítjuk céljainkat, átnézzük a beindító szavakat, és eldöntjük, hogy folytatjuk az olvasást, vagy inkább félretesszük az anyagot. Ne olvasd el azt, amire nincs szükséged, vagy ami nem érdekel!

Az előzetes átnézés a következő fontos alapelv miatt lényeges: a hatékony tanulás „az egésztől a részekig" halad. Ez azt jelenti, hogy egy átfogó képben előszói az egészet ragadjuk meg, s csak utána folytatjuk a kisebb részletekkel. Az előzetes átnézés olyan, mintha röntgenfelvételt készítenénk a könyvről, vagyis képet kapunk annak alapszerkezetéről. A struktúra megértése valami olyasmit nyújt, amit a tanuláselmélet- tel foglalkozók sémának neveznek; számos elvárás alakul ki fejünkben arra vonatkozóan, hogy mi következik. Ha már ismerjük az adott iromány szerkezetét, pontosabban meg tudjuk jósolni a tartalmát. Ennek eredményeképpen rendkívüli mértékben megnő a megértés, és sokkal élvezetesebbé válik az olvasás. Összefoglalva tehát, az előzetes átnézéssel megismerkedünk a könyv vagy cikk csontvázával. A villámolvasás következő lépéseinél pedig a csontvázhoz hozzáadjuk a testet is.

A fotóolvasáshoz először is menjünk még mélyebben abba az ellazult, de éber szellemi és testi állapotba, amelyet a gyorstanulás állapotának nevezünk. Ebben az állapotban minden nyugtalanság, aggodalom és feszültség megszűnik. Ezt követően fotófókusz-helyzetbe állítjuk szemeinket. Ennek az a célja, hogy új módon használjuk a látószervünket: ahelyett, hogy minden egyes szót éles fókuszba hoznánk, ellazítjuk a szemünket, hogy a perifériás látásunk megnőjön, és az egész nyomtatott oldal látóterünkbe kerüljön. A fotófókuszolással olyan testi és szellemi ablakot nyitunk, amin keresztül a vizuális ingerek közvetlenül érhetik el agyunkat. Ebben az állapotban mentálisan lefényképezzük az egész oldalt, ami az agy tudatelőttes feldolgozásához kerül. Minden oldal lefényképezése közvetlen idegi választ vált ki. Az agy felismeri a mintákat anélkül, hogy

a tudatos elme kritikai-logikus működése akadályozná ezt a folyamatot. Másodpercenként egyoldalas sebességnél egy egész könyvet három-öt perc alatt lehet fotóolvasással elolvasni. Ez nem hagyományos olvasás. A fotóolvasás után a tudatunkban nagyon kevés, vagy semmi nincs az anyagból, tehát tudatos szinten semmit sem tudunk. A következő lépés hozza elő azt a tudatosságot, amelyre szükségünk van.

Az aktiválás során újra ingereljük az agyat - kérdésekkel szondázzuk, vizsgáljuk, és felderítjük, mely részek vonzanak legjobban a szövegből. Ezután szuperolvassuk a szöveg legfontosabb részeit úgy, hogy minden oldal közepén vagy egy betűoszlopán felülről lefelé gyorsan végigszaladunk tekintetünkkel. Amikor szükségesnek érezzük, irányítottabb olvasással lemerülünk a szövegbe, hogy megértsük a részleteket. Lemerüléskor engedjük, hogy intuíciónk vezessen bennünket, ilyenformán: - Hé, lapozz csak a 147. oldal utolsó bekezdéséhez! Igen, ez az! Itt van az a gondolat, amire kíváncsi voltál. Sokféle aktivációs technikát fogsz tanulni ebben a könyvben. Mindegyik hozzáférhetővé teszi azokat a mélyebb benyomásokat, amelyeket a fotóolvasás megalapozott. Az aktiválás teljes elmédet igénybe veszi, a szöveg kapcsolatba kerül tudatos működéseddel, s így elérted olvasási célodat.

A villámolvasás utolsó lépése leginkább a hagyományos értelemben vett olvasáshoz és a gyorsolvasáshoz áll közel. A sebesolvasás alatt gyorsan végigviszed tekintetedet a szövegen, az elejétől a végéig. Erre annyi időt szánsz, amennyire szükséged van. Olvasási sebességedet nyugodtan változtasd a szöveg

Az olvasás valójában írott oldalakról való tanulás. Amikor először játszol egy új zenedarabot, vagy először golfozol, nem várod el, hogy az már elsőre tökéletesen menjen. Úgy tanulod meg azt a zenedarabot, vagy azt az új tevékenységet, hogy minden részt néhányszor megismételsz. A villámolvasás módszere is az új dolgok megtanulásának helyes útját követi azzal, hogy használata során többször futjuk át a szöveget.

bonyolultságától, saját korábbi ismereteidtől és az anyag fontosságától függően. A kulcsszó a rugalmasság. A sebesolvasás fontos, mert elűzi sok kezdő villámolvasó félelmét, hogy el fogja felejteni, amit elolvasott, vagy hogy elsőre nem marad meg semmi a szövegből. A sebesolvasás közvetlenül a tudatos működést vonja be, és kielégíti azt az igényünket,

hogy megértsük a tartalmat. Ne feledd, ez a lépés a rendszer összes egyéb lépése után következik! A többi lépés fokozatosan egyre ismerősebbé teszi számunkra a szöveget. Előfordulhat, hogy úgy döntesz, nem használod a sebesolvasást, mert már hozzájutottál ahhoz, amire szükséged volt. Mindezek ismeretében most már valóban készen állsz a villámolvasásra. Egy irodai adminisztrátor meggyőzte munkatársait, hogy érdemes megtanulniuk a villámolvasást, mert ezzel az új készséggel részlegük várhatóan eredményesebben fog tudni megbirkózni a mindannyiukat elárasztó információmennyiséggel. Néhány évvel később egy nagy cég felkérte, vállalja el náluk az egyik, igen nagy presztízst jelentő állást. Új fizetése sokszorosa volt korábbi, irodai adminisztrátori fizetésének. Elmondta főnökének, hogy karrierjének felfelé ívelését azoknak a tanulási és olvasási készségeknek köszönheti, amiket a villámolvasással szerzett.

Egy kitűnően tanuló középiskolai diáklányra különösen sok házi feladat terhe nehezedett. Gyakran fájt a feje, és szinte állandóan feszültséget érzett háta és nyaka táján. Miután megtanulta a villámolvasást, rájött, hogy természetes szellemi adományait nem kell erőltetnie. A villámolvasást használva lazábbra vette iramát. Például mindössze tizenöt perc alatt végzett egy olyan bonyolult társadalomtudományi olvasmánnyal, ami korábban két órát vett volna igénybe. Továbbra is kitűnő maradt, elmúltak a fejfájásai, és felfedezte, hogy a házi feladaton túl élet is van a világon. Számos erős szemüveget viselő villámolvasó számolt be arról, hogy látása javulni kezdett. A villámolvasás lépéseinek megtanulása utáni évben az évenkénti szemvizsgálat azt mutatta, hogy - az általános tendenciával ellentétben - nincs szükség erősebb szemüveg felírására. Sőt. gyengébb szemüvegre térhettek át. A vizsgálatot végző orvos minden esetben megjegyezte. hogy az ilyen látásjavulás rendkívül ritka jelenség.

Bármit csinálok, legyen az előadás vagy horgászás, jobban tudok teljesíteni, ha kellően felkészültem rá. Mégis régebben csak felkaptam egy könyvet vagy egy magazint, és mindenféle előkészület nélkül olvasni kezdtem. Ma már úgy kezelem az olvasást, mint célirányos tevékenységet. Néhány másodperces felkészülés ugyanis javítja koncentrációs képességemet, segíti a megértést, és növeli a megjegyzés mértékét. A felkészülés ugyan jelentéktelen tényezőnek tűnhet, az eredményes olvasásnak valójában mégis kulcsfontosságú alapja. Tulajdonképpen a villámolvasás minden lépése a felkészülés körül forog.

A villámolvasásra való felkészülés nem csak annyi, hogy elővesszük a könyvet az olvasáshoz. Ennél sokkal több. A felkészüléshez tartozik a cél meghatározása, valamint a figyelem egy pontra rögzítése, hogy elérjük a szükséges ideális tudatállapotot.

A célmeghatározás aligha új gondolat. Francis Bacon, a tizenhatodik századi angol filozófus ezt mondta: „Vannak könyvek, amelyekbe bele kell kóstolni, másokat le kell nyelni, és van néhány, amelyet meg kell rágni és meg kell emészteni; vagyis néhány könyvnek csak bizonyos részeit kell elolvasni, másokat el kell olvasni, de nem alaposan, és van néhány, amelyet teljes egészében, szorgalmasan és figyelmesen végig kell olvasni." Végső soron minden olvasás valamilyen célt szolgál, akár tudatos ez, akár tudattalan. Ha nyíltan és világosan megfogalmazzuk célunkat, azzal a megvalósítás esélyét is nagymértékben megnöveljük. A cél felszabadítja a képességeket. Erős céltudattal szinte Egy példa a célra: Egy mindent el lehet érni. A cél a pszichológus tanácsadó motor, amely a beült a könyvtárba, hogy villámolvasás-módszert hajtja. még az első találkozás előtt Sokkal fontosabb célunk elérésével villámolvassa leendő üzletfele részvénytársasági törődni, mint a sebességgel, a jelentését. Az erre rászánt megértés mértékével, vagy bármi nyolc perccel az volt a célja, mással. hogy képet kapjon a cég A cél meghatározása olyan irányvonaláról, arról, hogy erőt ad, amit érzelmileg és honnét jönnek, és merre fizikailag is erezni lehet. Azoknak tartanak. Összhangba akar kerülni a cég az olvasóknak, akiknek szilárd ügyintézőjével, hogy saját célképzetük van, egészen új képességeit a társaság élménnyé válik az olvasás. jelenlegi és jövőbeli Másként ülnek neki, már szükségleteinek testtartásukból is látszik, hogy szolgálatába tudja állítani. komolyan veszik a dolgot. Amikor

határozott céljaink vannak, testünk is erős és éber. Céljaidat ilyen kérdések Másik példa: egy bankár új segítségével állítsd fel: számítógépét össze akarta kapcsolni frissen vásárolt nyomtatójával. Ez több órás próbálkozás után sem sikerült. Este lefekvés előtt fotóolvasással elolvasta a számítógép és a nyomtató kézikönyvét. Az volt a célja, hogy tudatalattijára bízza a probléma részleteinek megfejtését, és felébredés után megtalálja a megoldást. Miután felébredt, fél órán belül működésbe hozta a printert.

 Mire akarom használni ezt az anyagot? Mit várok, mit fogok másképp tenni vagy mondani, miután elolvastam? Lehet, hogy egyszerűen csak el akarom tölteni az időt. vagy élvezni szeretném az olvasást.  Mennyire fontos nekem ez az anyag? Hosszú távon mennyire éri meg a fáradságot? Hoz valami értékeset számomra? Ha igen. pontosan mi az az érték?  Mennyire akarok belemenni a részletekbe? Elég egy átfogó képet kapnom az anyagról? Egyszerűen csak össze akarom szedni a fő szempontokat? Emlékezni akarok bizonyos tényekre és részletekre? Célom szempontjából fontos-e, hogy a teljes dokumentumot elolvassam, vagy esetleg megtalálhatom egyetlen fejezet vagy rész elolvasásával is, amire szükségem van? • Mennyi időt tudok rászánni most arra, hogy elérjem célomat? Az időbeli elköteleződés figyelmünket a feladat felé tereli. Ezzel az olvasás fontosságát is növelem, hiszen úgy döntöttem, ez az egyetlen dolog, amivel ebben a pillanatban foglalkozom.

Összefoglalva, a kérdés tehát az, hogy az információ általános megértésére van szükséged, vagy apró részletekre? Valamit tanulmányozni szeretnél, vagy csak szórakozni és kikapcsolódni akarsz? Túlságosan sok ember utazik úgy, hogy nem tudja, mi a célja. Úgy kezdenek bele az olvasásba, hogy fogalmuk sincs, merre akarnak menni. Ha nem nyújt számomra semmi hasznos értéket az iromány amit olvasok, felteszem

magamnak a kérdést: „Mi a célom?" S a válasz: „Hm...Hát..." Cél nélkül az olvasásom passzív tevékenység, és legtöbbször csak időpocsékolás. A céllal és az idővel való bánásmód egymástól elválaszthatatlan. Az információ korában többé nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy mindent ugyanolyan sebességgel és ugyanolyan megértési szinten olvassunk el. Az adott mennyiségű olvasnivaló mellett ez egyrészt lehetetlen, másrészt célszerűtlen. Ahogy Francis Bacon mondta, vannak írások, amelyeket érdemes nagy vonalakban elolvasni, és vannak olyanok, amelyek még arra sem érdemesek. Ne feledd, teljesen speciális céljaid is lehetnek. Például a fogorvosi váróteremben az olvasás fő célja az is lehet, hogy elterelje a figyelmedet: egyszerűen nem akarsz a rendelőből kihallatszó fúró hangjára gondolni. Ez teljesen jogos cél, és igen jellegzetes olvasási élményt nyújt... Olvasáskor minden alkalommal fogalmazd meg a célt! Ezzel lekötöd figyelmedet, és növeled a koncentrációt. Amikor célt állítasz magad elé, teljes szellemi erőddel részt veszel abban, amit csinálsz. Mindemellett a cél a bűntudat szorongató érzésén is enyhít. A bűntudat szó gyakran előkerül, amikor az emberek az olvasási szokásaikról beszélnek. Sokunkba ugyanis belevésődtek azok a szigorú szabályok, amelyek előírják, hogyan „kellene" olvasnunk. Egy férfi például így fogalmazott: „Drága pénzen megvettem azt az átkozott magazint, és ezért, még ha nem is érdekelt az összes cikk, kényszerítve éreztem magam, hogy az egészet végigolvassam." Ha van célod, meg tudod indokolni, ha félreteszel egy anyagot, amire nincs szükséged. Egyszerűen tedd félre azokat a publikációkat, amelyek nem adnak semmi fontosat neked! A cél meghatározása öt másodpercedbe se kerül, segítségével viszont több száz ólát spórolhatsz meg az életed során. Ez a technika annyira hatékony, hogy már

önmagában is azonnal és maradandóan eredményesebbé teszi az olvasást.

Akkor olvasok a leghatékonyabban, ha testem ellazult, és szellemein éber. Ha fenntartom ezt az ellazult éber állapotot, akkor az olvasott anyagból többet tudok megérteni, megőrizni és előhívni. Az ideális ellazult éber állapot gyors eléréséhez jól használható a „mandarintechnika". Ez az egyszerű technika automatikusan irányítottá teszi figyelmedet, és azonnal javítja olvasási teljesítményedet. Különböző tanulmányok azt mutatják, hogy mind az olvasáshoz, mind az emlékezéshez figyelemre van szükség. Tudatosan hét (plusz-mínusz kettő) különböző információs egységre tudunk egyszerre figyelni. (Ezért készítette Bell eredetileg hét számjegyűre a telefonszámot.) Más szavakkal, minden pillanatban körülbelül hét egységnyi figyelem áll rendelkezésünkre. A kutatások azt is mutatják, hogy ha figyelmünk egy egységét egyetlen pontra rögzítjük, az segít abban, hogy figyelmünk egyéb egységeit is hatékonyan összpontosítsuk olvasás közben. Fontos, hogy milyen pontra rögzítjük figyelmünket. Például autóvezetés közben legjobb, ha magunk elé, az útra figyelünk, s nem az autó kárpitjának mintájára, vagy az előttünk haladó kocsi lökhárítójára... A hatékony olvasó számára a figyelem ideális pontja közvetlenül a fej mögött és fölött található. A mandarintechnika segítségével megtalálhatod és fenntarthatod az ideális figyelmi pontot, így azonnal létrehozhatod az olvasáshoz kívánt ellazult, éber testi és szellemi állapotot. Kövesd az alábbi lépéseket:  Tarts egy képzeletbeli mandarint a kezedben! Érezd a mandarin súlyát, színét, felületét és illatát! Tégy úgy, mintha

tényleg lenne egy mandarin a kezedben, és méregesd a súlyát az egyik kezeddel! Most dobd át a másik kezedbe, és kapd el! Dobáld a mandarint oda-vissza, egyik kezedből a másikba!  Most kapd el a mandarint a domináns kezeddel - ha jobbkezes vagy, akkor tehát a jobbal -, és vigyed a gyümölcsöt fejed tetejének hátsó részéhez! Finoman érintsd meg kezeddel ezt a területet! Képzeld el az érzést, hogy a mandarin ott marad, miközben újra leengeded a kezedet, és ellazítod válladat! Tégy úgy, mintha egy mágikus mandarinról lenne szó, amelyiket bárhová tehetsz, az a térben ott maradi  Csukd be puhán a szemedet, és hagyd, hogy a mandarin ott egyensúlyozzon hátul, a fejed búbján! Figyeld meg, mi történik eközben testi és szellemi állapotoddal! Ellazultnak, s mégis ébernek fogod erezni magadat. Csukott szemmel képzeld el, hogy látótered kiszélesedik!  Tartsd fenn ezt a nyugodt, éber állapotot, miközben kinyitod a szemed, és olvasni kezdesz! Most pedig következzék egy kísérlet, hogy felfedezhesd a mandarintechnika lehetséges hatásait. Nyisd ki ezt a könyvet bármelyik oldalnál, olyan résznél, amit eddig még nem olvastál! Először olvass két vagy három bekezdést anélkül, hogy a mandarint helyére tetted volna! Utána értékeld tapasztalatodat! Ezt követően a korábban leírtak szerint tedd helyére a mandarint, és olvass el így két-három új bekezdést! Hasonlítsd össze a két élményt! Előfordulhat, hogy a kísérlet alatt túlságosan zavar, hogy valami különöset csinálsz. Ez esetben érthetően nehéz lesz felfedezni a hatást. Sokan arról számolnak be, hogy látóterük így szélesebb, szemük könnyedebben mozog, kevesebb a szaggatott, ugrásszerű szemmozgás, és képesek kifejezéseket, vagy akár egész mondatokat egy

pillantásra elolvasni. Ha játszol egy kicsit ezzel a technikával, gyorsabban és könnyedebben fogsz átsuhanni az anyagon. Jobban tudsz majd összpontosítani az információra, és pihentetőbbé válik az olvasás. Eleinte tudatosan fogod a mandarint fejed hátsó részére helyezni. Hamarosan azonban ez automatikussá válik, és így bármikor, amikor olvasásba kezdesz, figyelmednek egy egységnyi része a megfelelő helyen rögzül. Ez a testileg ellazult és szellemileg éber állapot más fontos tevékenységekhez is tökéletes. Intenzíven kutatják, mert a jelek szerint ez az emberi csúcsteljesítmények eléréséhez szükséges állapot. Hasonló ez az elmélkedés, a meditáció és az imádkozás állapotához, amikor az ember teljesen elmerül a jelen pillanatban. Ez az ellazult állapot azonban nem ugyanaz, mint az elalvás előtti, vagy álmos állapot. Inkább valamilyen belső nyugalmat és összpontosítást jelent, amikor hozzáférhetünk minden természetes, belső erőforrásunkhoz.

A következő eljárás segítségével 30 másodperc alatt fel tudsz készülni az olvasásra. Megkérheted egy barátodat, hogy vezessen végig az alábbi lépéseken, vagy felveheted magnóra, hogy aztán visszajátszhasd magadnak.  Helyezd magad elé az olvasandó anyagot! Még ne olvass!  Kezdd a lazítást azzal, hogy becsukod a szemedet! Érezd testedet, a fejedtől a lábad ujjáig! Gerinced legyen egyenes, testtartásod kényelmes, légzésed nyugodt!  Fogalmazd meg gondolatban az olvasás célját! (Például: „A következő tíz percben ötleteket szeretnék kapni ebből a magazinból arra, hogy hogyan bánjak jobban az időmmel.")  Tedd a képzeletbeli mandarint fejed tetejének hátsó részére!

 Érezd, milyen ellazult és éber vagy! Egy leheletnyi elmosolyodás szemed és szájad sarkában ellazítja arcodat. Még csukott szemmel el tudod képzelni, amint látótered kiszélesedik. Szemed és elméd közvetlen kapcsolatba került egymással.  Most pedig, amikor jól esik és kényelmes, az ellazult éberség állapotát fenntartva, lágyan nyisd ki a szemed, és kezdj olvasni!

A legtöbb embernek ritkán adatik meg az ideális olvasás helyzete, különösen munkaidőben. Amikor munkahelyünkön olvasunk, gyakran csöng a telefon, beszélgetnek a bejáratnál, sietnünk kell valamilyen találkozóra, és közben oda nem illő gondolatok tolonganak a fejünkben a bevásárlásról vagy az autójavításról. A lelki történések ilyen dzsungelében vajon hol köt ki a figyelmünk? Össze-vissza, mindenütt. Ilyen körülmények közt szinte lehetetlen olvasni. Az ideális olvasási állapot egyfajta könnyed, „áramló állapot", amikor teljesen elmerülünk az aktuális feladatban. Ez az, amikor működésbe lép a mandarintechnika. Az 1980-as évek közepe táján olvastam egy izgalmas cikket az Agy/Elme közlönyben (Brain/Mind Bulletin) Ron Davis-ről, egy olvasásszakértőről. Davis dyslexiás volt, ami lényegében olvasási rendellenességet jelent. Miközben erre a problémára keresett megoldást, igen fontos felfedezést tett. Azt találta, hogy a dyslexiás emberek figyelme kalandozó, állandóan ide-oda vándorol, anélkül, hogy egy pontnál megállapodna. A jó olvasóknak viszont egy pontra rögzül a figyelmük, méghozzá pontosan a fejük teteje mögött és fölött. Gyakorolta, hogy újra irányítani tudja figyelmét, s így az olvasási, írási és helyesírási készségét három évnél rövidebb idő alatt elemi szintről egyetemi szintűre növelte. Ma Davisnek magánklinikája van tanulási nehézségekkel küzdő emberek számára. Ülései azzal kezdődnek, hogy

begyakoroltatja klienseivel, hogy megtalálják ezt a pontot, amelyet ő a „látási tudatosság epicentrumának" nevez. Én magam is kipróbáltam technikáját, és azonnal észrevehetően megjavult a koncentrációs készségem, és könnyebben olvastam. Azon tűnődtem, hogy ha ez a technika működik dyslexiásoknál, milyen hatása lehet azoknál a felnőtt olvasóknál, akik csak egyszerűen túlságosan szétszórtak ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak olvasni. Davis munkája kreatív ugrást jelentett utamon. A „látási tudatosság epicentrumának" hatását továbbfejlesztve alakítottam ki a mandarintechnikát. A tapasztalat szerint a mandarintechnikának számtalan előnye van. Először is gyorsan és könnyedén juttat ellazult, éber állapotba. Ezen kívül nyugodt és tiszta lesz a fejünk, és automatikusan összpontosul a figyelmünk. Ennek eredményeként olvasási készségünk azonnal javul. Történelmi szempontból nézve a mandarintechnika sokféle formában maradt ránk. A kínaiak gondolkodó sapkája, a varázslók süvege, sőt még eredetileg a „Dunce süveg" is, (a lusta diák fejére megszégyenítésből telt kúp alakú papírsüveg) akár hiszik, akár nem, mind a figyelem összpontosítására szolgáló eszköz volt. Mindegyik azt okozza, hogy figyelmünk egy része a fejünk fölött és mögött, egy ponton rögzül. Kísérletezz ezzel a technikával! Ha a mandarin képe esetleg nem felelne meg, próbálkozz más módon, hogy figyelmedet a fejed fölötti és mögötti helyen rögzítsd! Képzeld el, hogy széles karimájú kalapot, sombrerót viselsz, amelynek a tetején egy madár ül! Érezd a sombrerót a fejeden, és figyelmedet összpontosítsd a madárra! Egy másik módszer, ha elképzeled, hogy kívül állsz a testeden, és a fejed fölött nézed, ahogy olvasol. Ahogy ezt teszed, észrevehető váltás következik be érzéseidben. Amikor a felsorolt technikák bármelyikével egy pontra rögzíted figyelmedet, és kinyitod a szemedet, különös dolog történik. Az éppen olvasott anyag hirtelen sokkal kezelhetőbbé válik, látótered megnövekszik, még a lapot tartó

kezeidet is látod. Ebben az állapotban sokkal több vizuális információt tudsz befogadni, mint korábban. Ami lényeges itt, az a tudatállapot. Nem az a fontos, hogy olvasás közben végig érezzük a mandarint. A figyelem konkrét pontra rögzítése inkább olyan, mintha zárókövet helyeznénk egy kő- boltozat tetejére. Az az egyetlen kő a boltozat tetején az összes többi követ a helyén tartja. Ehhez hasonlóan úgy tűnik, hogy a figyelem egy rögzített pontja a figyelem többi részét az olvasási feladatra irányítja. Ha egyszer már megvan a pont, el is felejtheted. Amikor átmész egy kapun, nem kell a kaput is magaddal vinned. Egyszerűen csak kezdj olvasni, a többi már az elméd dolga' Álljunk meg egy pillanatra, hogy végiggondolhasd, hogyan tudod használni, amit ebben a fejezetben tanultál!  A „teljes elmés olvasás" alapja a felkészülés.  A felkészülés két alkotóeleme a cél megfogalmazása és az ideális tudatállapot létrehozása. Utóbbit úgy éred el, hogy figyelmedet egy pontra rögzíted a fejed felső-hátsó részén.  A céltudatos olvasás energikus olvasás.  A mandarintechnika a figyelem rögzítésének egyik módszere, ami az ideális tudatállapotot automatikusan létrehozza. Most szánj rá néhány másodpercet, hogy kipróbáld ezt a módszert e könyv további fejezeteinek olvasásánál! Képzeld el magadat, amint a könyv hátralévő részét erős céltudattal olvasod! Képzeld el, hogy figyelmedet beállítod hátul a fejed tetején egy pontra! Miközben ezt teszed, figyelj a tested állapotában beállt változásra! Olvasás közben lazábbnak érzed magadat, jobban összpontosítasz, figyelmesebb vagy, és teljesen elmélyedsz abban, amit csinálsz. Most már ebben a könnyed, áramló állapotban „lebegsz", így készen állsz a tanulásra. A következő lépés az...

Csak olyan dolgot tudunk elolvasni, amit már ismerünk. Másképpen kifejezve, az emberi agy csak ismerős mintákat képes felfogni. Minél többet tudunk egy szövegről, mielőtt elolvasnánk, annál könnyebb lesz elolvasni. Az előzetes áttekintéssel gyorsan fel tudjuk fedezni a szöveg szerkezetét. Ez felgyorsítja a megértést, és csak

néhány percet, bizonyos esetekben néhány másodpercet vesz igénybe. Az előzetes áttekintésnek három lépcsőfoka van: 1. az írott anyag feltérképezése, 2. a beindító szavak kiemelése a szövegből, 3. átnézés, és döntés a továbbhaladás céljáról.

Amikor feleségemmel lakóhelyünk megvásárlását fontolgattuk, először is megnéztük a környéket. Elsétáltunk a tóhoz, körbejártuk a háztömböt, elhajtottunk az általános iskolához és a városba. Megnéztük a térképet és a környező vidéket, a közeli parkokat. Más szóval felmértük a terepet. Amikor egy könyv, magazin, vagy más publikáció olvasására készülsz, azt is fel kell mérned. Megismered így az anyag struktúráját, és tudni fogod, hogyan haladj benne. „Járd körül" az írott anyagot, hogy megfigyelhesd:  a címeket és alcímeket,  a tartalomjegyzéket,  a szerzői jog dátumát,  a tárgymutatót,  a vastagon vagy dőlt betűvel szedett szöveget, beleértve a fejezetcímeket és alcímeket is,  az első és hátsó borírón lévő szöveget,  a könyv első és utolsó oldalát, vagy más dokumentumokban bármely rész első és utolsó bekezdését,  a kiemelt részeket: bekeretezett szövegeket, rajzokat és táblázatokat,  összefoglalókat, ismétléseket, vagy összefoglaló kérdéseket. Valószínűleg meg fogsz lepődni, milyen sokat nyersz ezzel a stratégiával. Néha az is előfordul, hogy mindent megtalálsz, amit tudni akarsz - egyszerűen csak azzal, hogy feltérképezted az anyagot.

A feltérképezés révén megtudod, körülbelül miről szól a szöveg, és így tudod, mire számíts. Iránymutatást kapsz ahhoz is, hogy hol keress fontos információkat. A „Hogyan-könyvek" például számos feladatot adnak, amiket bizonyos sorrendben kell megoldani. A „Mi a...-könyvek" gyakran egy problémát mutatnak be, és megoldást javasolnak rá. Ne tölts túl sok időt a felméréssel: egy rövid cikknél 30 másodpercet, hosszabb cikknél vagy beszámolónál három percet, és könyvnél 5-8 percet. Ennyi az egész. Ha ez ennél több időt vesz igénybe, akkor valószínűleg a szokásos értelemben olvasol, és nem feltérképezel. A feltérképezésnek van még egy járulékos előnye. Elősegíti a hosszú távú memóriát, mert segít megérteni és kategorizálni az olvasott anyagot. Arra késztet, hogy az olvasottakat gondolati struktúrába rendezd. Minden anyagra hosszabban emlékszel, amit elmédben aktívan rendezel el.

Volt már olyan érzésed olvasás közben, hogy bizonyos szavak kiugrottak a szövegből, mintegy figyelmet követelve maguknak? Valószínű, hogy ezek a fontos szavak hordozzák a szerző üzenetének lényeget. Ezeknek a szavaknak felhívó jellegük van. Olyan, mintha azt mondanák: „Hé, figyelj rám!" Ezek a „beindító szavak", amelyek kiváltó mechanizmusként hatnak. A beindító szavak kulcsszavak. Ezek a feltűnő, ismételten használt kifejezések hordozzák a központi gondolatot. Olyan támpontok, amelyek segítenek megragadni a szöveg jelentését. A beindító szavak segítségével tudatos részünk kérdéseket tud feltenni belső tudatosságunknak, avagy tudatalattinknak. Az utóbbi, tehát a tudatostól eltérő elménk" igyekszik kiemelni ezeket a szavakat, amikor végigmegy a szövegen, hiszen ez segít célunk elérésében.

A beindító szavak megtalálása egyszerű. Lássunk egy példát ennek a könyvnek a 2. fejezetéből. Ott említettem az elemi szintű olvasást, a paradigmaváltást, a célt és a hiedelmeket. Ezek a kifejezések beindító szavak, amelyek egy problémát és annak megoldási módjait írják le. A legtöbb ember könnyedén megtalálja a beindító szavakat, amikor nem regény jellegű írásműről van szó. Ugyanakkor felsülhetnek, amikor szépprózát néznek át, mint például novellát, drámát, regényt vagy költeményt. A szépirodalomban a beindító szavak a szereplők, helyek és dolgok neveként jelennek meg. A beindító szavak keresése jó játék, olyan, mint amikor kipróbáljuk a vizet, mielőtt fejest ugranánk bele. Egyszerűen lapozz át körülbelül 20 oldalanként egy könyvei, és figyeld meg, mely szavak ragadják meg a figyelmedet! Mindegyik hely, amit feltérképezel, segíteni fogja a keresést: a tartalomjegyzék, a borítók, a címek és a tárgymutató. A tárgymutatóban keresd azokat a szavakat, amelyek után a legtöbb oldalszám áll! Ezek minden bizonnyal fontos beindító szavak. Először azt javaslom, jegyezz meg 5-10 beindító szót egy cikk, illetve írj egy 20-25 szóból álló listát egy könyv esetén! Ennyit két perc, vagy még annál is rövidebb idő alatt össze tudsz szedni. Legyél játékos és laza, úgy könnyebben felfigyelsz a nagy energiájú kifejezésekre!

Az előzetes áttekintés utolsó részével felmérheted, hogy mire jutottál a feltérképezéssel és a beindító szavak listájával. Tarts minileltárt! Döntsd el, tovább akarsz-e haladni a dokumentumban, akarsz-e többet tudni annak tartalmából! Gondold át, teljesíteni tudod-e kitűzött célodat, vagy érdemesebb inkább új célt felállítanod! Ismered a 80/20 szabályt? Kérdezd meg magadtól, vajon ez a könyv vagy cikk beletartozik-e a te „felső 20%-odba"!

Az előzetes áttekintés után még úgy is dönthetsz, hogy nem olvasod el az anyagot. Ez az egyik legjobb dolog, amit önmagadért tehetsz információkkal elárasztott korunkban. Ne vegyél magad ho2 olyan információt, amire nincs szükséged! Más tennivalóid is akadnak, amikhez szintén idő kell. Miután átnézted az írást, talán úgy döntesz, hogy csak általános szinten igényled az anyag ismeretét. Később, ha konkrétabb információt akarsz szerezni, már tudni fogod, hol keresd. Ez olyan, mintha megannyi enciklopédiát használnál: nem kell megjegyezned minden kötet tartalmát. Elég csak annyit tudnod, hogy melyik a megfelelő kötet, amit le kell emelned a polcról.

A 80/20 szabály: Ha minden tételt információértékük szerint sorba állítunk, akkor kiderül, hogy az érték 80%-a az összes tétel 20%-ából származik, s az anyag többi részében (80%) az értéknek csupán 20%-a található.

Agyunk kiváló az érzékelt dolgok osztályozásában és a minta- felismerésben. Az előzetes átnézés mindkettőben segít. Lehetővé teszi, bog)' értelmes kategóriákat állítsunk fel, sémákat alkossunk és megtaláljuk a központi fogalmakat, amik elvezetnek a megértéshez. Elkezdjük megismerni a szöveg 4-11%-át, amiben már benne van a kulcsüzenet, és ami már kielégíti céljainkat. Kategóriák nélkül a szöveg olyannak tűnne, mint amilyennek az újszülött látja a világot. Egymástól független képek, hangok és más benyomások végnélküli parádéja, „virágzó, zsongó zűrzavar" ahogy a pszichológus William James megfogalmazta. A sikeres átnézés titka, hogy ne merüljünk túl korán túl mélyre a szövegben. Lehet, hogy kísértésbe esel, hogy abbahagyd az átnézést, és elkezdd olvasni a részleteket. Figyelj fel erre a vágyra, engedd el ezt a késztetésedet, és térj vissza az átnézéshez!

Nyilván a maximális hasznot szeretnéd nyerni minden perctől, amit olvasásra szánsz. Ha túl korán kezded a részleteket olvasni, akkor könnyen lelassulsz, átrágod magadat olyan bekezdéseken és oldalakon, amelyeknek semmi köze célodhoz. Ez oda vezethet, hogy elveszted lendületedet, érdeklődésed csökken, s még az is előfordulhat, hogy édesdeden elalszol... Ennek elkerülése érdekében egyelőre tartsd a részleteket magadtól távol! Ez erősíti motivációdat, s felébreszti vágyadat, hogy többet tudj meg, hogy kitöltsd azt az általános struktúrát, amit fejedben az adott témáról felépítesz. Ez az átnézés legérdekesebb része, amikor égető vágyat kezdesz érezni az információk, gondolatok után. Ez a vágy növeli az olvasás iránti elköteleződésedet, és egész szellemedet afelé hajtja, hogy vágyaidat beteljesíthesse. Minden olvasás előtt nézd át az anyagot! Átnézés nélkül elolvasni egy hosszabb vagy bonyolultabb írást olyan, mint bemenni egy élelmiszerboltba egy almáért, és minden egyes polcon minden árut megnézni, amíg meg nem találod az almát. Ehelyett azt szoktad ugyebár tenni, hogy megkeresed a gyümölcsös részleget, és egyenesen odamész ahhoz, amit keresel. Az olvasásra lefordítva ez azt jelenti, hogy a legrövidebb utat választod ahhoz a szakaszhoz, amely legközvetlenebbül segíti céljaid elérését. Ebben a fejezetben a következőket tanultad:  Az előzetes áttekintés segít abban, hogy fejedben egy vázat építs fel, ami meggyorsítja az olvasási, és növeli az olvasás közbeni megértést.  Az előzetes átnézéskor fel kell térképezned az anyagot, ki kell emelned a beindító szavakat, és felül kell vizsgálnod céljaidat.  A feltérképezés azt jelenti, hogy körüljárod az olvasott témát, hogy megértsd az anyag struktúráját, és megtudd, hogyan haladj abban tovább.

 A beindító szavak kulcskifejezések, amik segítségével kérdéseket tehetsz fel önmagadnak, amelyekre később tudatalattid válaszol.  A felülvizsgálat azt jelenti, hogy kis leltárt készítesz, hogy biztos lehess benne, olyat olvasol el, ami a céljaidnak megfelel. Az előzetes áttekintés alkalmazásához szánj rá egy pillanatot, és képzeld el, milyen jellegű olvasnivalókkal találkozhatsz a jövő héten! Képzeld el, amint átnézed ezeket a különféle információforrásokat! Figyeld meg, ahogy a néhány pillanatig tartó átnézéssel több órányi időt nyersz ezen a héten, hiszen így gyorsan ráhangolódsz a keresett információra, és kihagyod a redundáns (új információt, érdemleges közlést már nem tartalmazó), felesleges részeket. Az 5. fejezet bemutatja a következő lépcsőfokot, a fotóolvasási, amely az összes fejezet közül a legcsábítóbb és legizgalmasabb.

Egy vállalatvezető elmondta, hogy tucatnyi, vezetési alapelveket tartalmazó könyv villámolvasása hatására javult a munkateljesítménye. Egy másik dolgozó szokatlanul nagy fizetésemelést kapott egy évvel a villámolvasás-tanfolyam elvégzése után. Elmondta, hogy a villámolvasás segítségével sokkal jobban értette az iparágat, ami fantasztikusan megnövelte teljesítményét. Egy lelkész egyik este lefekvés előtt villámolvasott egy részt a Bibliából. Éjszaka egy bibliai történetről álmodott, és arról, hogy az miként kapcsolódik egyik hívője életének problémájához. Ezt a felismerést fel tudta használni, amikor az illetőnek tanácsot adott. Egy üzletemben felkértek, mondjon beszédet egy konferencián. Nem futotta idejéből, hogy a hagyományos módon, könyvek elolvasásával. jegyzetek készítésével és beszéde megírásával készüljön fel az előadásra. Annyit tudott csak tenni, hogy fotóolvasással elolvasott néhány könyvet, s bízott benne, hogy így is menni fog. Meglepetésére rendkívül magabiztosan tartotta meg előadását. Még statisztikai adatokat is idézett, amelyek épp akkor jutottak eszébe - nyilvánvalóan a tudatostól eltérő agyműködése révén. Utólag ellenőrizte az előadásán elhangzott állításait, s valamennyi stimmelt. Teljesítményével a hallgatóság is maximálisan elégedettnek bizonyult.

Egy számítógép-programozó rájött, hogy ha fotóolvasással átfutja a gépi kódokat tartalmazó anyagot, gyorsan megtalálja a programhibákat. Egy másik programozó pedig arról számolt be, hogy sokkal hatékonyabban tud programozni, amióta fotóolvasással elolvassa a más programozók által írt programok gépi kódsorát. Egy vegyész rájött, hogy ha fotóolvassa egyetemi tankönyveit, akkor sokká' könnyebben igazodik el a grafikonokon, ami pedig korábban komoly problémát jelentett számára.

A fotóolvasás minden bizonnyal mellbevágó élményt jelent majd számodra. Ez ugyanis a módszer legjobbagyféltekésebb, legprovokatívabb lépése. Játékos, nyitott hozzáállásra van szükséged, ha meg akarod tanulni. Arra épül, hogy az agy képes tudatelőttes szintű információfeldolgozásra. A fotóolvasás rendkívüli lehetőség az igazi tanulási képességek felfedezésére, ha elengedjük magunkat, és bízni merünk abban, hogy elménk valóban elvégzi a munkái. Fotóolvasáskor mentálisan lefényképezzük az írott oldalt, így agyunkat megismertetjük a szöveg mintázatával. Ez nem olyan technika, amin keményen kell dolgozni, vagy

amit tudatosan meg kell érteni. Ha túlzásba visszük a gyakorlást és a tökéletesítést, az éppen az eredményesség ellen hathat. Egyszerűen csak használni kell, és örülni az eredményeknek. A következő néhány oldalon megtanulod a fotóolvasás folyamatának minden egyes lépését. Miután megtanultad, játssz úgy, hogy fotóolvasással elolvasod ezt a könyvet!

A fotóolvasásra való felkészülés azt jelenti, hogy néhány dolgot tisztáznod kell. Mi az, amit fotóolvasni akarsz? Helyezd magad elé az olvasnivalót, és kérdezd meg ön magad tói, tudod-e biztosítani azt a néhány rövid percet, amire szükséged van az anyag fotóolvasásához! Miért akarod rászánni az időt, hogy fotóolvasd ezt az anyagot? Tisztán fogalmazd meg magadnak, mit akarsz kapni az anyagtól! A célt később ismételten, még precízebben meg fogod fogalmazni a folyamat során. A cél tisztázása kulcsfontosságú. Dönts úgy, hogy figyelmeddel az élmény felé fordulsz, és szabadulj meg minden külső zavaró tényezőtől! Testtartásod legyen nyitott, kényelmes, egyenes és ellazult, készen arra, hogy a gyorstanulás állapotába lépj!

A fotóolvasás folyamatának hat lépése van. Ezek sorrendben a következők: 1. felkészülés a fotóolvasásra. 2. belépés a gyorstanulás állapotába, 3. a koncentráció, a hatás és a cél megerősítése, 4. belépés a fotófókusz-állapotba, 5. az állapot folyamatos fenntartása a fotóolvasás közben, 6. befejezés.

A villámolvasás korábbi szakaszában, az előzetes áttekintés előtt az ellazult éberség állapotába léptél. A fotóolvasás megkezdése előtt az a cél, hogy olyan fogékonyabb állapotot alakíts ki, amelyben hozzáférsz elméd

megnövekedett képességeihez, és fokozott tanulási készenlétet tapasztalsz. A következő eljárás segítségével elérheted ezt az állapotot, amelyet gyorstanulási állapotnak is neveznek. Az eljárás eleinte több percet is igénybe vehet. Később azonban már annyi idő is elég lesz rá, mint ameddig egy mély belégzés és egy könnyed kilégzés tart. Helyezkedj el kényelmesen! Először, amikor még tanulod ezt a technikát, feküdj le! Később már ülve, ülőhelyeden kényelmesen hátradőlve kezdj neki! Vegyél egy mély lélegzetet! Engedd ki a levegőt, majd csukd be a szemed! Érezd, amint tested teljesen ellazul! Vegyél egy mély lélegzetet, és egy pillanatig tartsd bent a levegőt! Lassú kilégzés közben gondolj a hármas számra, és gondolatban ismételgesd azt a szót, hogy „lazíts"! Ez a jelzés a testi ellazulásra. Ezt követően fokozatosan lazítsd el a nagyobb izomcsoportokat a fejedtől a lábad ujjáig! Képzeld el, amint az ellazulás hulláma egész testeden végigterjed! Engedd „elolvadni" minden izmodat, hogy tested kellemesen ellazult és feszültségmentes legyen! Most pedig csendesítsd le elmédet! Vegyél egy mély lélegzetet, és tartsd bent egy pillanatig! Lassan fújd ki, közben gondolj a kettes számra, és gondolatban ismételgesd a „lazíts" szót! Ez a lelki ellazulás jelzése. Ereszd szélnek a múlttal és a jövővel kapcsolatos gondolataidat! Figyelmeddel fordulj a jelen pillanat felé! A kilégzéssel együtt engedj ki minden feszültséget, szorongást, problémát! Belégzéskor érezd, hogy béke és nyugalom árad testedbe! Vegyél ismét mély lélegzetet, és tartsd bent azt egy pillanatra! Lassú kilégzés közben gondolatban halld az „egy" szót! Miközben ez történik, lelki szemeid elé képzelj egy gyönyörű virágot! Ez jelzi, hogy összpontosítottad tudatodat, és megérkeztél elméd erőforrásszintjére - abba az állapotba, amelyre a megnövekedett kreativitás és tanulási képesség jellemző.

Képzeld el, hogy egy gyönyörű, csendes helyen vagy! Figyeld meg a nyugalmat árasztó látványt, ami fogad, a hangokat és az érzéseket! Képzeld el, hogy egy órát időzöl ezen a gyönyörű helyen! Pihenj ott kényelmesen néhány pillanatig! Mielőtt továbbhaladnál a következő lépéshez, kedvesen emlékeztesd magadat arra, hogy engedj szélnek minden maradék feszültséget vagy nyugtalanságot! Emlékeztesd magadat, hogy ezt a testileg-lelkileg ellazult állapotot a fotóolvasás közben is fenntartod! A fent leírt folyamat, amely segítségével a gyorstanulás állapotába belépünk, lehetővé teszi, hogy kapcsolatot építsünk ki tudatalattinkkal. Ebben a testi és szellemi állapotban az agy jobb féltekéje lép működésbe, és készen áll az ingerek befogadására. A jobbféltekés működés fogékonyabbá tesz saját pozitív gondolatainkra. Amíg ebben a magasra hangolt állapotban vagyunk, megnyílik az út hosszútávú memóriánk mélyebben fekvő „adatbázisához". Sokféle meditációs és Az agy különböző állapotait relaxációs tanfolyam, könyv és az elektroencefalográf (EEG) kazetta létezik, amelyekkel által jelzett frekvenciagyakorolhatod az ideális tanulási értékekkel és a állapotba való belépést. Egyike megtapasztalt szubjektív élménnyel jellemzik. A ezeknek az úgynevezett következő felsorolásban paraliminális szereplő Hz (Hertz) hangkazetta-rendszer, amelyet mértékegység a intézetünkben, a Learning másodpercenkénti elektroStrategies Corporation-nél mos impulzusok számát fejlesztettünk ki, s amely hasonló jelöli: Béta= 12-23 Hz (éber állapot). Alfa=8-12 Hz relaxációs technikákon vezet (ellazult éberség, ami az végig, mint amelyeket a optimális állapot a fotóolvasástanfolyamokon tanuláshoz), Théta=4-8 Hz használunk. (mélyen ellazult állapot, ami 3. A koncentráció, a hatás és például öngyógyító célú a cél megerősítése képzelődésre alkalmas. A kreativitással hozzák Gondolataink vagy összefüggésbe.) támogatják, vagy félreviszik a

tanulási folyamatot. A pozitív, megerősítő gondolatok segítik a tanulást, a negatív gondolatok pedig akadályozzák azt. Pozitív gondolatokkal a fejedben könnyebben alakíthatsz ki megfelelő készségeket, könnyebben éred el a kívánt eredményeket. Ezek a gondolatok, amelyeket megerősítéseknek vagy pozitív állításoknak nevezünk, segítenek a fotóolvasott anyagot belső tudatosságodhoz, avagy tudatalattidhoz irányítani. Néhány különösen hasznos pozitív állítás a fotóolvasáshoz:  Fotóolvasás közben teljes mértekben koncentrálok.  Minden, amit fotóolvasok, tartós hatást gyakorol tudatalattimra, és hozzáférhető számomra.  Vágyom a ... (itt mondd az olvasott könyv címét) könyv információjára, hogy elérjem célomat, hogy...(ismételd el újra a célodat). A pozitív állítások avagy megerősítések irányt adnak tudatostól eltérő elménk működésének, mert világosan megfogalmazzák a kitűzött célokat. A megerősítés azokat a korlátokat is kikerüli, amelyeket tudatos részünk állít fel. Megakadályozza a negatív belső párbeszédet, és megnyitja a siker lehetőségének kapuját. Fontos, hogy mindig elérhető célt tűzz magad elé! Rosszul megfogalmazott cél lenne például az, hogy „Pontosan akarok mindenre emlékezni, amit fotóolvasok". Mivel nem ez a célja a fotóolvasásnak, és a valamennyi részletre való tökéletes emlékezés ésszerűtlen elvárás, az ilyen rosszul megfogalmazott cél fölösleges csalódáshoz és sikertelenséghez vezet. A jól megfogalmazott cél például így hangzik: „Célom, hogy teljesen elsajátítsam ezt az anyagot, és sikeresen alkalmazzam életemben az itt leírt módszereket és elképzeléseket." Az ilyen cél elérése tőlünk függ, s kellemesebb élethez és sikerhez vezet.

A fotófókusz-állapotban a látást arra használjuk, hogy a vizuális információt egyenesen a tudatalattiba irányítsuk. Ebben a lépésben látórendszerünket megtanuljuk másképp használni, mint a szokásos olvasásnál. Ahelyett, hogy erősen fókuszálnánk egyetlen szóra vagy szócsoportra, „lágy tekintettel" az egész oldalt egyszerre fogjuk be. A fotóolvasás kidolgozásának kezdetén tudtam, hogy ha erősen fókuszálunk, akkor az információ a tudatos elmébe kerül. A fotóolvasásnál arra van szükség, hogy az információ a tudatelőttes feldolgozáson keresztül belső tudatosságunkhoz jusson. Kérdésem így szólt: „Hogyan tudok valamire nézni anélkül, hogy erősen fókuszálnék rá?" A nem fókuszálás nem volt helyes út. Ez egyszerűen csak üressé és letargikussá tett. Az éber ellazultság érzése eltűnt, mintha a testi és szellemi tisztaságom összeköttetésben lenne a látási tisztasággal. Egyik délután ezen a paradoxonon töprengtem. Olvastam egy cikket egy Betty Edwards nevű művészettanárról. Jobbféltekés rajzolás című könyvében azt írja: „Ha le akarod rajzolni a hüvelykujjamat, ne a hüvelykujjamat rajzold le!" - ilyenkor ugyanis bal agyféltekédet, az elemző, nem művészi oldalt használod. „Ha le akarod rajzolni a hüvelykujjamat, rajzold le a hüvelykujjam körül lévő teret." Ez a stratégia már az agy jobb féltekéjét használja, amely agyunk kreatív oldala. Tanácsát követve a nyitott könyv két oldalát kezdtem nézni. Egy széles pillantással az összes fehér teret befogtam, nem nézve a szavakat. Az oldalak hirtelen tisztaságot és mélységet öltöttek, szinte háromdimenziósnak tűntek. Az oldal közepén előtűnt egy harmadik, lekerekített, keskeny oldal.

A fotófókusz-állapottal erősítjük a szem - elme kapcsolatot. Ilyenkor a hangsúlyt a szemünk előtt lévő papírlapról a sorok jelentésére helyezzük át, amit viszont a szemünk mögött (az elménkben) tárolunk.

Erről eszembe jutott egy gyerekkori élményem. Hajlamos voltam gondolatban elkalandozni, ha ülnöm és várnom kellett. Időnként, ha történetesen egy kövezett padlójú szobában ültem, észrevettem, hogy a padlóburkolat háromdimenziós rácsnak tűnik, mintha két rétegben lennének vonalak, körülbelül 15 cm mélységben. Ha megpróbáltam egyenesen odanézni, a látvány eltűnt. Csak addig tartott, amíg ellazult, nem koncentrált tekintettel néztem, mintha a távolba révednék. Ennek a különleges vizuális állapotnak a felismerése volt a fotófókusz kezdete. Az ezt követő évek során sok olyan felfedezés történt, amelyek a fotófókuszt a tudatostól eltérő elmével látás ősi hagyományaival hozták kapcsolatba. A fotófókusz lényege, hogy szemünket új módon használjuk, amit úgy nevezünk, hogy „lágy tekintettel való látás". Ez ellentéte az erős fókuszálásnak, ami a megszokott, normális módszerünk ahhoz, hogy éles, tiszta képet kapjunk egy szóról, kifejezésről vagy nyomtatott sorról. A fotófókusszal perifériás látásunkat használjuk, és felkészülünk arra. hogy fejünkben az egész oldalt egyszerre lefényképezzük. Miközben ezt tesszük, tudatelőttes szinten feldolgozzuk a vizuális információt, és egyenesen tudatalattink mélyebb emlékezetébe küldjük. A lágy tekintet tiszta leírása Miyamoto Musashitól, a legendás hírű, tizenötödik századi kardforgatótól és az „Öt gyűrű könyve szerzőjétől származik. Ebben a könyvben Musashi két típusú látásról beszél. Az A „lágy tekintettel" való egyik, amelyet „kendnek nevez, a látás aligha új dolog. A felszíni megjelenés és a külső kínai tao irodalomban mozgások megfigyelése. Ezzel találkozunk a "mindent ellentétben a „kan a dolgok lényegének látó pillantással". Erről látása. A perifériás „kanlátás" beszél Carlos használatával - mondja Musashi - a Casteneda is. aki Don Jüannak, egy mexikói harcos észreveszi az ellenséget, és sámánnak a idejében felismeri a fenyegető praktikáiról irt népszerű támadást, még annak megkezdése könyvsorozatot. előtt. Nekünk ugyan nincs

ellenségünk, akit meg kellene támadnunk, de a fotóolvasásban felhasználhatjuk a „kan* egyéb előnyeit: a nyugalmat, a koncentráltságot, a kreativitást, az intuíciót és azt, hogy ez a látásmód megnöveli látóterünket. A „kan" - vagyis a fotófókusz, ahogyan mi nevezzük mögött álló élettani jelenség lenyűgöző. Szemünk ideghártyája (retina) két régióra osztható. Az egyik a sárgafolt, ahol sűrűn tömörülnek a csapoknak nevezett sejtek. Ezek a sejtek éles fókuszba hozzák a képeket. Mindegyik csapnak egyetlen idegvégződése van, amelyen keresztül az aggyal áll összeköttetésben. A sárgafoltba jutó képi információt a tudatos elme dolgozza fel. Az ideghártya perifériás részére érve, ez az említett második terület, másféle sejteket találunk. Ezek az úgynevezett pálcikák. Bár több száz pálcika tartozik egy ideghez, ezek a sejtek rendkívül érzékenyek. Tízmérföldes távolságból képesek érzékelni egyeden gyertya fényét! Mikor fotófókusz-állapotban vagyunk, sokkal inkább a pálcikalátást vesszük igénybe, mint a csaplátást. Látóterünk perifériáját a tudatalatti dolgozza fel. A fotófókuszt használva csökkentjük a perceptuális (érzékelési) védekezést, és kizárjuk a tudatos elme beavatkozását. Ha ezeket a gátakat elvesszük a bejövő információ útjából, akkor belső tudatosságunk megközelíthetőbbé válik. Az ilyen gátra jó példa a csőlátás. Ez történik, amikor keresünk valamit a konyhában. Lehet, hogy ott van a keresett tárgy az orrunk előtt, de nem látjuk meg, mert azt hisszük, hogy valamelyik fiókban lapul, s nem a pulton. A fotófókusz-állapotra való felkészülésként játsszunk egy kicsit! Szeretnék megmutatni egy vizuális jelenséget, amelyet „minivirsli-hatásnak" nevezek. Ha látni akarod a minivirsli-hatást, keress a falon egy pontot, és nézd azt! Most, miközben folyamatosan továbbra is a pontra nézel, tartsd a két kezedet körülbelül fél méterre a szemedtől, majd érintsd össze két mutatóujjadat!

Nézz a mutatóujjaid vége fölött lévő pontra, és figyeld meg, mit látsz, mi történik a mutatóujjaddal! Lazán tartsd a szemedet, ne igyekezz bármit is éles fókuszba hozni! Valószínűleg egy szellem képet fogsz észrevenni, ami úgy néz ki, mint egy harmadik ujj, ahogy a kép mutatja:

Ez a szellemkép úgy néz ki, mint egy minivirsli. Gyerekes játéknak tűnhet, valójában mégis jelentős változási jelez látásodban. Ha látod a minivirslit, az azt jelzi, hogy szemeidet széttartod (divergencia), s nem össze (konvergencia), mint amikor egy konkrét pontra fókuszálsz. Az előbbi nézésmódnál látótered határai „felolvadnak", perifériás észlelésed kiterjed. Különös, hogy csak akkor észleled ezt a hatást, ha nem nézel az ujjaidra. Tehát azt kérem, láss valamit anélkül, hogy ránéznél. Furán hangzik... Ugyanezt a hatást egy könyvoldalnál is alkalmazhatod. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy tekintetedet kényelmesen rögzítsd egy, a könyv tetején túl lévő pontra. Figyeld meg a könyv négy sarkát és a bekezdések közötti fehér teret, miközben a könyv fölött a falon egy pontra nézel! Mivel szemeid széttartanak, duplán fogod látni a bal és jobb oldali lap közötti középvonalat. Hamarosan egy kis lekerekített fantom oldalt (minivirsli-oldalt) fogsz észrevenni a két oldal között. Ezt az oldalt „radarkép-oldalnak" nevezem.

Próbáld ki, képes vagy-e a könyv teteje fölé irányított tekintetedet lefelé vinni úgy, hogy mintegy keresztülnézel a könyv közepén, mintha csak röntgenszemeid lennének! Ha képes vagy továbbra is „széttartó", divergáló szemekkel nézni, akkor így is látod a radarkép-oldalt. A fotófókusz tanulásának kezdeti szakaszában sokan azon kapják magukat, hogy szemük ösztönösen megpróbál a könyvre fókuszálni. Ennek eredményeként a kettősen látott középvonalak közelednek egymáshoz, és eltűnik a radarkép. Ez a szokás hatalma. Ne harcolj ellene! Egyszerűen csak lazíts, és játssz tovább! Kis időre akár abba is hagyhatod, majd később újra megpróbálhatod. Fotófókusz-állapotban a nyomtatott szöveg valószínűleg elmosódottnak látszik. Ez rendjén is van, hiszen ahhoz, hogy a radar képet lásd, a fókusz síkját egy kicsit távolabbra kell helyezned. Ahhoz, hogy az éles látás síkja közelebb kerüljön, el kell lazítanod a szemedet, és így fókuszsíkodat közelebb hozod. A fotófókusz-állapot létrejöttekor különös tisztaságban és mélységben jelennek meg a papíron szereplő szavak. Nincsenek fókuszban, hiszen nem rájuk nézel. Mégis tisztán jelenik meg a szöveg, amit észrevehetsz, ha még jobban ellazulsz.

Másképp is elő lehet idézni a radarkép-oldal látását. Ülj egy kicsit hátrébb az asztaltól! Helyezd a nyitott könyvet az asztal széléhez közel! Nézz el a könyv alsó széle alatt, hogy a földön lévő lábaidat lásd! Lassan csúsztasd a könyvet látóteredbe úgy, hogy az csaknem eltakarja lábad látványát! Ahogy észreveszed a könyvet a látóteredben, valószínűleg megkettőződött vonalként látod majd a középen lévő hajtásvonalat, tehát a jobb és bal oldali lapot elválasztó függőlegest. Miközben folyamatosan lenézel a lábadra, figyeld meg, mi történik a könyv kél középvonala között! Ott lesz a radarkép-oldal. Játssz úgy, hogy a könyv felé közeledsz (a könyvet pedig magad felé viszed) addig, amíg a látótengelyed éppen keresztülmegy a könyv közepén, és még látod a dupla vonalat! Meg tudod csinálni? Ne aggódj, ha esetleg nehezen menne! Miután éveken keresztül azt szoktad meg, hogy a nyomtatott oldalra irányítod tekintetedet, a fotófókuszálás eleinte természetesen nagy kihívást jelenthet. Később már meglehetősen könnyűnek fogod találni az egészet. Mi történik, ha nem látod a radarképet? Akkor sincs baj. Nem vallottál kudarcot. Sőt, akár meg proli fotóolvasó is lehetsz! Egyszerűen csak használj egy másik módszert a fotófókuszáláshoz: nézz egy nyitott könyvre, éppen a középvonalra, s tágítsd ki a látóteredet úgy, hogy a könyvnek mind a négy sarkát lássad! Lágy tekintettel nézz, a nyomtatott sorok ne legyenek éles fókuszban! Figyelj inkább az üres margókra és a bekezdések közötti fehér térre! Képzelj most el egy nagy „X"-et, ami összeköti a könyv négy sarkát! (Abban az esetben is ezt a módszert használd, ha csak egyik szemeddel látsz!) Legyél könnyed, miközben ezekkel a technikákkal kísérletezel! Ne feledd, az erőlködés nem segít! A siker legfontosabb összetevői a lazítás és a tapasztalatok megfigyelése. Miután két-három percet játszottál látórendszereddel, csukd be a szemed, és pihentesd néhány percig, mielőtt újra játszanál!

Ezek a gyakorlatok abban is segíthetnek, hogy erősítsék és kiegyensúlyozzák a látórendszeredet. Mivel minden természetes látásjavítási módszer alapja a lazítás, fontos, hogy hagyd pihenni a szemedet. Ezeknek a gyakorlatoknak nem a képzelődés a lényege, hanem hogy megtanuld divergálni a szemeidet. Fotóolvasáskor a „lágy tekintet" elérése és fenntartása időt igényel, légy hát türelmes! A fotóolvasáshoz az az ideális testhelyzet, amikor egyenesen ülsz, a könyvet pedig az asztalhoz képest 45 fokban megdöntőd, hogy látásod vonalára az nagyjából merőlegesen álljon. Tekinteted a könyv közepén fog áthaladni, de kezdetben úgy is jó, ha a könyv teteje fölött nézel el, hogy lásd a radarképet. Ha eleinte nem tudod megtartani a radarképet, akkor folytasd inkább a négy sarokra figyeléssel (az „X" segítségével), s ne küszködj szemeid divergálásával!

Lehet, hogy eleinte törékenynek bizonyul majd a gyorstanulási és a fotófókusz-állapot. Nyugtalanító és önkritikus gondolatok zavarhatják meg figyelmedet, és kísértést érezhetsz arra, hogy újra éles fókuszba hozd a nyomtatott oldalt. Ha ez történik, egyszerűen csak emlékeztesd magadat, hogy most a tanuláshoz szükséges ideális állapot fenntartása a célod! Helyezd a képzeletbeli mandarint fejed hátsó részére (lásd a 3. fejezetet), és keresd ismét a fantomképet! Két további technikát használhatsz még, hogy fotóolvasás közben fenntartsd a megfelelő állapotot. Az első, hogy mélyen és egyenletesen lélegzek A második, hogy

versikét mondasz a lapozás ritmusára. Ezek a tevékenységek lefoglalják tudatos elmédet, s így zavartalan működést biztosítanak a tudatostól eltérő elméd számára, ami eközben folytatja a fotóolvasást. A versikemondás - támogató hatású szavak hangtalan, ritmikus ismételgetése - különösen fontos, mert segít összpontosítani figyelmedet, és távol tartja a negatív gondolatokat, amelyek máskülönben előbukkanhatnának.

Ha stabilan fenn tudod tartani az említett olvasási állapotot, akkor gyorsan és hatékonyan tudsz végigsuhanni a könyveken. Az egyenletes ritmus csodálatosan segít, hogy agyad ellazult és nyitott állapotban maradjon, amíg mentálisan lefényképezed az oldalakat. A következőkben összefoglaljuk, hogyan tartsd fenn a gyors- tanulási állapotot fotóolvasás közben:  Testtartásod maradjon nyitott! Két lábad pihenjen a földön, és ne tedd keresztbe karjaidat vagy lábaidat!  Folyamatosan, mélyen és egyenletesen lélegezz!

 Egyenletes ritmusban lapozd a könyv oldalait, egy vagy két másodpercenként lapozva! Minden kinyitott kétoldalas részt „lágy tekintettel" nézz! Tekinteted áthalad a könyv közepén, s közben a fantomoldalt látod. Ha nem látnád, akkor figyeld a könyv négy sarkát, az oldalakon lévő fehér teret, és egy képzeletbeli „X"-et, amely átlós irányban köti össze a négy sarkot!  Mondj versikét a lapozás ritmusára! Minden szótagra essen egy lapozás, amikor a következő mondókát ismételgeted magadban: La-zán... La-zán... Négy-három-kettő-egy... La-zán... La-zán... Maradj nyugodt... Nézd a lapot...  Ne törődj azzal, ha véletlenül átlapozol egy oldalt! Csak menj tovább! Visszatérhetsz oda egy másodszori átnézésnél.  Folytasd a versike mondását lapozásod ritmusára! Hagyd, hogy tudatos elméd kövesse a mondóka szavait!  Engedd el a zavaró gondolatokat úgy, hogy tudatos figyelmedet lágyan visszatereled arra, amit csinálsz!

A tudatos elme természetes hajlama, hogy megkérdezze, mit v. is nyer a fotóolvasásból. Ha valakinek elmondjuk, hogy éppen most fotóolvastunk egy könyvet három perc alatt, az illető első kérdése az lesz, hogy: „Aztán mondd csak, mit tudsz elmondani belőle?" Egy humorista vicce a gyorsolvasásról: «Épp most olvastam a Háború és békét. Oroszországról szól." Az ilyen duma azt jelzi, hogy fotóolvasás közben tudatos szinten keveset, vagy talán semmit sem kapunk - ami nagyrészt igaz is! Sajnos azonban az is benne van a mondatban, hogy mélyebb, tudatostól eltérő szinten sem nyertünk semmit. Ez könnyen negatív, önmagát beteljesítő jóslattá válhat. Az olyan állítások, mint „Nem fogok emlékezni semmire", vagy „Lehetetlen, hogy ez működjön", utasításként

hathatnak elménk mélyebb rétegére, hogy felejtse el, amit fotóolvasás közben kapott. Ha folyamatosan ilyen állításokat mondogatunk, beteljesülnek. Ennek megelőzésére a fotóolvasást zárd azzal, hogy vigyázol gondolataidra, és megteremted az aktiválás feltételeit! Tudatalattid nem ítélkezik a feldolgozott információról! Most jött el az ideje, hogy felkérd elméd eme mély rétegét, legyen szíves integrálni az információt, és tegye elérhetővé, használhatóvá. A fotóolvasás után elméd azonnal elkezdi a feldolgozást. Ez teljesen spontán módon történik, belső szinten, a tudatosság küszöbe alatt. Az információ már valamilyen hatást gyakorolt belső tudatosságodra, és elindul a feldolgozás, amint megerősítő állításokkal erre utasítod magadat. Tanfolyamainkon ilyen megerősítéseket használunk: Elfogadom az érzéseket, amiket ettől a könyvtől kaptam... és... Átadom ezeket az információkat testemnek és belső tudatosságomnak, hogy feldolgozza őket. Érdekel, vajon hányféleképpen tudja elmém igazolni, hogy ez az információ elérhető számomra. A fotóolvasott anyagra adott válaszreakciónk bennünk zajlik. A felsorolt pozitív állítások segítségül hívják tudatalattinkat. Nagyszerű érzés tudatosan felismerni, milyen sokféle módon válhat elérhetővé az információ. Ha akarod, elképzelhetsz egy hidat tudatos és belső elméd (tudatalattid) között, amelyen át tud jutni az információ. Minél jobban elengeded magad és ellazulsz, annál könnyebben veszed észre, bármi is áramlik át tudatos szintedre. Könnyű összerakni a fotóolvasás alapjának hat lépését. Ne engedd, hogy egyszerűségük megtévesszen! Ennek a technikának nagyon mély hatása lehet életedre.

A fotóolvasással hatalmas erővel robban be az információ idegrendszerünkbe. Olyan ez, mintha tűzoltófecskendőből innánk vizet. Legyél nyitott, hagyd az információt megemésztődni és felszívódni a tudatostól eltérő szintedbe! Ehhez lazíts, és engedd, hogy a dolgok megtörténjenek! De vigyázz, van egy fontos szempont, amire mindig felhívjuk a figyelmet. Az a könyv, amit elalvás előtt utoljára fotóolvasol, pozitív információt tartalmazzon! Egy kliensünk, aki elvégezte 3 villámolvasás-tanfolyamot. azt a hibát követte el, hogy a Háború és békéi és a Nyomorultakat fotóolvasta elalvás előtt. Azt mondta: „Hajnali háromig hánykolódtam és forgolódtam. Ez volt életem legrosszabb éjszakája." Az alvás alatt belső elménk átnézi az információt, amit tudatalatti szinten szereztünk. Az évszázad elejére visszanyúló vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy az ilyen információknak nagy hatásuk lehet az álmokra. Mivel ez történik, elalvás előtt kellemes könyveket fotóolvass!3 Megtanultad tehát a fotóolvasás hat lépését. Ezek sorrendben a következők: 1. Felkészülés. 2. Belépés a gyorstanulási állapotba. 3. A koncentráció, a hatás és a feldolgozás megerősítése. 4. Belépés a fotófókusz-állapotba. 5. Fotóolvasás közben az állapot szilárd fenntartása. 6. Lezárás. Ha még eddig nem próbáltad, szánj rá néhány percet, és fotóolvasd el ezt a könyvet, vagy mielőtt ma este elalszol, fotóolvass egy másik pozitív, felemelő könyvet!

3

Képzeljük el ezek után. vajon milyen hatást gyakorol elménkre sok krimi

vagy horrorfilm nézése, pláne lefekvés előtt... (lektori megjegyzés)

Felkészülés, előzetes áttekintés és fotóolvasás után most már készen állsz arra, hogy a kívánt ismereteket tudatos szintre hozd az aktiválás segítségével, ami a 6. fejezet témája.

Egy középiskolai angol tanár villámolvasással készült fel Hemingwayből az amerikai irodalom tanítására készülve. Fotóolvasta Hemingway írásairól az összes kommentárt, és minden Hemingway- könyvet, beleértve azt a kettőt is, ami az órai anyagba beletartozik. Utána még gyorsolvasással átvette a két könyvet. Meglepődött magán, hogy milyen remekül ment ezek után a tanítás. Példákkal gazdagon illusztrálva áradt belőle a tudás, és olyan mélységekbe vezette el az osztályt, amellyel felülmúlta önmagát minden egyéb anyagrészhez képest, amit valaha is tanított. Azt tapasztalta, hogy előadása során a tudásanyag spontán módon aktiválódott. Egy anya fotóolvasta gyermekei házi feladatát, hogy hatékonyan tudjon segíteni nekik a tanulásban. Egy joghallgató végezte el a lehető legmeggyőzőbb tesztet a „villám- olvasás teljes elmével" módszerrel kapcsolatban. Az első szemeszter alatt fotóolvasta az összes feladott olvasmányt, és a javasolt módszer szerint aktiválta az anyagot, amikor ideje megengedte. Folyamatosan csúcseredményt ért el az egyetemen, jól szerepelt az órákon, laza és biztos volt a hozzáállása, és a maximális pontszámot érte el a négyórás esszévizsgán, ahol záródolgozatát mindössze két óra alatt írta meg. A második szemeszter alatt visszatért a hagyományos olvasási és tanulási módszerhez, hogy megtudja, milyen különbséget jelent a villámolvasás. Már két hét után lemondott a kísérletezésről, mondván, hogy a

régi tanulási gyakorlat sokkal több munkát és szenvedést jelent, és úgy érzi, összecsapnak a feje fölött a hullámok. Egy grafikus rendszeresen fotóolvasott iparművészeti tervezésről szóló szakkönyveket. Megfigyelése szerint ez remekül növelte kreatív képességeit. Egy nyomdai korrektor rájött, hogy ha először fotóolvassa az anyagot, több hibát vesz észre a szövegben.

A Minnesota-i Egyetem egyik professzorát felkértek, mondjon beszédet egy tudományos találkozón. Mondanivalójának legnagyobb részét két könyv tartalmazta, ezért alvás előtt fotóolvasta azokat, azt tervezve, hogy másnap aktiválja az anyagot. Éjjel azt álmodta, hogy elmondja beszédét. Amint felébredt álmából, ceruzát és papírt ragadott, és sebtiben lefirkantott mindent, amire csak emlékezett álombeli beszédéből. Reggel átnézte álomjegyzetét, és rájött, hogy a beszéd gyakorlatilag összeállt, csupán egy-két aprósággal kell még

kiegészítenie. Aznap később még ellenőrizte magát a könyvek segítségével, és kiderült, álom jegyzetei minden lényeges pontot tartalmaznak. Óriási öröm számomra, amikor ilyen történeteket hallok. Nagyszerű, ha hasonlót élünk át, ám a legtöbb kezdő villámolvasó számára az ilyen élmény inkább kivétel, mintsem szabály. Mindannyian arra vágyunk, hogy szükség esetén bármikor tudatosan is hozzáférhessünk a fotóolvasott anyag információihoz. Nem tehetjük meg, hogy csak ülünk a babérjainkon, és reménykedünk, hogy majd erről fogunk álmodni, s aztán remek előadást kanyarintunk valahol, vagy prímán vizsgázunk mondjuk az egyetemen. Az aktiválás, a „villámolvasás teljes elmével" módszer következő lépése adja meg azt a tudatosságot, amelyre célunk eléréséhez szükségünk van. Az aktiválás folyamata során fokozatosan egyre tudatosabb A megértés négy szintje megértéshez jutunk. Először 1. tudatosság. elkezdünk némi tudatosságot érezni, 2. ismerősség. majd egyre inkább az is- merősség 3. tudás. érzését éljük át, végül elérjük a kívánt 4. szakértelem. tudást. A fotóolvasás utáni aktiválás egészen más, mint amikor a szokásos módon próbálunk emlékezni az olvasottakra. Az aktivációs technikákkal az a célunk, hogy újraserkentsük azokat az agysejtközi kapcsolatokat, amelyek a fotóolvasás hatására keletkeztek, és nem az, hogy elménk kritikus/logikus részéből erőszakkal előhívjuk az emléket. A tudatos megértés alapvető feltétele az aktivitás és a céltudatosság. Aktiváláskor azok a szövegrészek jönnek elő, amelyek célunk szempontjából lényegesek. Ha az adott anyag elolvasásával nem volt célunk, akkor az aktiválás is általában kevés hasznot hoz. Az aktiválásnak két fajtája létezik: a spontán és a kézivezérlésű. A spontán aktiválás tudatos erőfeszítésünk nélkül történik meg. Talán már volt ilyen „aha!-élményed"\ amikor hirtelen bekattant a megoldás egy olyan problémára, ami már hetek óta foglalkoztatott, vagy megláttad keresett

barátod arcát a tömegben, vagy eszedbe jutott valakinek a neve, akivel hónapokkal korábban találkoztál. Az ilyen aktiváció automatikus kapcsolat múltbeli tapasztalatokkal, az agyunkban már létező idegi mintákkal. Megjelentek olyan ingerek a környezetünkben, olyan jelzések, amelyeket ugyan valószínűleg nem kerestünk, ám azok mégis spontán módon kiváltottak egy korábban létrejött asszociációláncot. A spontán aktiváció hasonló érzés, mint egy kreatív ötlet felvillanása - hirtelen és váratlan. A villámolvasás-tanfolyamot végzettek ugyan sokszor számolnak be spontán aktivációról, ám az ilyen esetek valójában csak meggyek a habkehely tetején. A villámolvasás-módszer kulcsa más. A kézivezérlésű aktiválás, amit ebben a fejezetben írunk le. Azt jelenti, hogy tervszerűen aktiválunk. Az adott szöveget katalizátorként használjuk az agy újraserkentéséhez, s így tudatosítjuk a szükséges információt. Az aktiválás tanulása közben figyeld meg, mit érzel, mit teszel és mit gondolsz, amikor a tudatosság, az ismerősség vagy a tudás élménye jelentkezik! Ez a gondos önmegfigyelés segít megérteni saját intuitív jelzéseidet, és elősegíti aktivációs készséged fejlődését.

Az aktiválás első lépése a kreatív késleltetés. Újabb paradoxon: annak érdekében, hogy megértsd, amit olvastál, engedd el az anyagot, hagyd érlelődni a fejedben! Várj legalább 20 percei, vagy ha megengedheted magadnak a luxust, akkor egy egész éjszakái! A gondolat, miszerint a kezdeti erőfeszítést egy érlelődési és pihenési szakasz követi, jól ismert az írók, művészek, zenészek és tudósok körében. A titok abban áll, hogy különbséget kell tudni tenni ér- lelődés és inaktivitás között. Tudatalattink sohasem alszik. Minden nap 24 órás szolgálatban áll. Ez a részünk generálja alvás közben álmainkat, ez a részünk hoz megoldást azokra a mardosó

problémákra, amelyekkel munkánkban találkozunk, s ő kapcsolja össze jelenlegi gondolatainkat a korábban szerzett, tartalmilag rokon rudasunk hatalmas hálózatával, és még seregnyi egyéb feladatot is ellát. Engedd, hogy a fotóolvasott anyag elfoglalja helvét az agyadban, hogy részévé váljon idegi hálózatodnak! Az aktiválás azután felsorakoztatja majd azokat az asszociációkat, amelyeket az agy kialakított. Te tudatosan kapcsolatokat hozol létre, megtalálod, amire szükséged van, és eléred olvasási célodat. Egy villámolvasás-oktatótól hallottam a következő történetet, ami jól demonstrálja, milyen remekül tudja használni elménk az aktiválást céljaink elérésére. „Éppen abban a városban tartottam tanfolyamot, ahol a lányom él, amikor a kurzus egyik résztvevője elmondott egy verset, amiben szerepelt a «serendipity» szó. (Az angol «serendipity» szó magyar jelentése: képesség értékes dolgok találására ott, ahol kevéssé valószínű.) Aznap este a lányom házában utána akartam nézni ennek a szónak. Bementem a dolgozószobájába, fotófókusz-állapotba „kapcsoltam" agyamat, és megkérdeztem magamtól: „Mit találhatok itt, ami segítségemre lesz?" Még be sem fejeztem a kérdést, amikor a kezem kinyúlt a könyvespolc felé, és megragadott egy könyvet. Azt a könyvet, amit történetesen lányom öt hónappal korábban kölcsönkért tőlem. Akkor még nem olvastam a könyvet, és ezért mielőtt a lányom elvitte volna, öt percet rászántam a könyv fotóolvasására, arra számítván, hogy sosem fogom újra látni... Az egész úgy tűnt, mint egy különös véletlen, így egyszerűen csak hagytam, hogy a könyv kinyíljon valahol. S azon az oldalon, ahol kinyílt, a lap jobb alsó sarkában szerepelt a «serendipity» szó szótári definíciója. " A tudatostól eltérő elménk láthatóan remek humorérzékkel rendelkezik, hiszen lehetett-e volna annál tökéletesebben megmagyarázni a „serendipity" szó jelentését, mint hogy megadja a dolgok váratlan

megtalálásának élményét? Emlékezzünk a fontos üzenetre: „Kérjetek és kaptok!"

A rövid szünet után, ami lehet 20 perc vagy akár 24 óra is, kezdd el az aktiválást azzal, hogy kérdéseket teszel fel! Például: Mi a fontos számomra ebben a könyvben, cikkben vagy beszámolóban? Melyek a lényeges pontok? Mi van benne, ami segítségemre lehet? Mit kell tudnom belőle, hogy jól szerepeljek a következő dolgozatnál, hogy megírjam a jelentésemet, hogy hozzászólhassak a következő megbeszélésen stb.? Az ilyen kérdések szondái küldenek mélyebb tudatosságodhoz, és csatornát nyitnak a válaszok számára. Kíváncsiságot keltenek, és megnyitják az információáramlás útját. Ez a puhatolózás azt eredményezi, hogy tudatalattid elkezdi keresni a megértéshez vezető legjobb utat és eszközt. Fontos, hogy miközben kérdezzük önmagunkat, ne várjunk azonnali választ! Ha az aktiválásnak ebben a szakaszában azt várjuk, hogy emlékezzünk, csalódni fogunk. Ha a fotóolvasás után megpróbáljuk előhívni az információkat, tudatos elménk egyszerűen csak a frissen szerzett emlékeink között kutat. Ha nem talál semmit az emléktárban, akkor általában elzárja a tudatostól eltérő elme hatalmas adatbázisához vezető utat. Elménk „szondázása" viszont elindítja a megértés folyamatát. Kíváncsiságunk biztosítja nyitottságunk megőrzését. Elménk megszondázásának másik hatásos módszere, ha olvasás után megvitatjuk az olvasottakat. Ha összefoglalóan elkezdünk beszélni egy könyvről vagy cikkről, valószínűleg kíváncsivá tesszük a környezetünkben levőket. Sokszor kérdezgetni kezdenek az olvasmányról, s így arra ösztönöznek bennünket, hogy megfogalmazzuk a fő gondolatokat. Amikor kérdéseket teszünk fel, listát állítunk össze, vagy beszélgetünk az olvasott témáról, akkor kérést intézünk

tudatalattinkhoz. Az ilyen tevékenységekkel kutatást indítunk el abban a hatalmas adatbázisban, ami mindennapi tudatosságunk szintje alatt található. Kerülj laza éber állapotba, amikor magadat kérdezgeted! Kérdéseidet őszinte kíváncsisággal tedd fel, és légy biztos abban, hogy a válaszokat megkapod! Kellemesen meg fogsz lepődni az eredménytől. Erősebbé válik a híd tudatos és tudatelőttes adatbázisod között, ha következetesen így kutatsz elmédben.

Miután megszondáztad elmédet, lehet, hogy több információt akarsz megszerezni a tanulmányozott szövegből. Mit akarsz még megtudni? Hol találod azt meg a szövegben? Szuperolvasásnál, ami az aktiválás következő lépése, gyorsan végigszaladsz a szövegen, hogy a keresett válaszokhoz hozzájuss. Először is lapozz ahhoz a részhez, ami valamilyen módon vonz, mert annak köze van olvasásod céljához! Lesznek olyan "vizuális utalások" vagy nyomok az anyagban, amelyek azt sugallják, hogy bizonyos részek fontosabbak neked, mint mások. Ezek a jelek például fejezetcímek vagy alcímek, amelyek lényeges információt hordoznak. Ezután szuperolvass úgy, hogy a kiválasztott rész minden oldalának függőleges középvonalában gyorsan végigviszed lefelé a tekinteted! Azt tapasztalod majd, hogy a szöveg egyes részei a többinél erősebben vonzzák figyelmedet, mintha azoknál fontosabbak lennének. Ezeknél a mondatoknál vagy bekezdéseknél „merülj bele" a szövegbe, olvass el egy vagy kél mondatot! Annyit, amíg azt nem érzed, hogy megkaptad, amit ettől a résztől akartál. Akkor folytasd újra a szuperolvasást! Tanfolyamunkon gyakran olyan jelenek elképzeltetésével magyarázzuk meg a szuperolvasási, ami egyenesen az amerikai irodalom „gyöngyszemeiből", a

képregényekből származik. Képzeld el, hogy te vagy a Szuper- ember, s most először jössz a Földre. Százezer mérföldes távolságból a Földet egy forgó, kék golyónak látod. Elindulsz légvonalban egyenesen a bolygó felé. Tízezer mérföldnyi távolságról kezded kivenni a kontinensek körvonalait. Azt is észreveszed, hogy a bolygó nagyobb részét víz borítja. Közelebb érve felfigyelsz a változatos földfelszínre: a sivatagokra, az esőerdőkre, a szavannákra és a hegyekre. Figyelmedet hirtelen megragadja egy buja növényzetű, zöld sziget képe, homokos parttal és az óceán pazar látványával. Leszállsz a földre, eltöltesz egy kis időt a terep felderítésével, s röpke időre megmártózol a vízben. Megelégedetten ismét felszállsz, hogy újabb landolási területet keress, ahol érdemes leszállni. Ez a hasonlat a szuperolvasás és merülés tökéletes metaforája. Szuperolvasással végigszárnyalsz a nyomtatott táj fölött, merüléskor pedig leszállhatsz azoknál a szövegrészeknél, amelyek közvetlenül szolgálják célod elérését. Honnan lehet tudni, hogy hol merülj le? Egyszerűen csak kövesd megérzésedet! Az anyag fotóolvasásakor agyad már találkozott az egész szöveggel, engedd hát, hogy a tudatod perifériáján megjelenő belső jelzések vezessenek! Nem kell minden alkalommal igazolnod és megindokolnod döntésedet, amikor egy-egy merülésre leszállsz; ezek a jelzések prelogikusak és preverbálisak (kívül esnek a logika és a szóbeli megfogalmazás területén, megelőzik azokat). Tudatostól eltérő elmédből, más szóval tudatalattidból származnak. Figyeld őket, és nézd meg, hova vezetnek el! Mellesleg nem csak merüléskor használhatod ezt a technikát, hanem olyankor is, amikor valamit keresel. Számtalan helyzet adódik az életben, amikor fel tudod használni tudatalattid bölcsességét.

Feleségem, Libby, elment egyszer valamilyen hagyaték kiárusításra, ahol egy szobára való régi könyvet árultak. Belépett a házba, és a padlótól a mennyezetig érő, teli könyvespolcok közt találta magát. Fotófókusz-állapotba kapcsolt, és megkérdezte magától: „Van-e itt olyan régi vagy ritka könyv, amit Paul meg akarna venni?" Szeme azonnal megakadt egy könyvön, s azt meg is vette. Ez a lehető legjobb könyvnek bizonyult számomra. Bár elméje azt súgta neki, hogy több, számomra hasznos mű itt már nem lapul meg, a következő 20 percet mégis rászánta, hogy megnézzen minden címet, csak hogy kiderítse, igaza volt-e elméjének. Nos, valóban nem talált többet. Szuperolvasáskor és merüléskor kövesd intuitív jelzéseidet arra vonatkozóan, hogy hova nézz! Néha ez egyszerűen annyit jelent, hogy azt az irányt választod, amerre szemed éppen tekint. Máskor meg azt tapasztalod, hogy kezed épp a megfelelő oldalon nyitja ki a könyvet. Figyelj oda! Vedd észre, bármilyen jelzést is küld elméd! A szuperolvasás és a merülés is - mint a teljes elmét kihasználó módszer valamennyi eleme - olyan stratégia, amelynek alkalmazása során aktív, kérdező maradsz, és tudatában vagy célodnak. A végére elég információval fogsz rendelkezni ahhoz, hogy meghozd az alapvető döntési: hol van az a mondat vagy bekezdés, amely összefoglalja a dokumentum lényegét? Mekkora rész fontos a szövegből célom szempontjából? Tovább akarom-e ezt olvasni, vagy inkább másik forrást keresek? Merülés közben egy gyakran jelentkező problémával találkozhatsz. Sokéves iskolai tapasztalatainknak köszönhetően hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindenben el kell mélyednünk. Ha veled is ez történik, akkor minden szükségtelen részletet elolvasol, amelyek nem szolgálják célod elérését. Például lemerülsz, hogy elolvass egy fontos állítást szemléltető példát. Ez működik. A következő számos bekezdés további kiegészítő, ám redundáns, vagyis új információt, érdemleges közlést már nem tartalmazó magyarázatot ad. Ha ezekbe is lemerülsz, valószínűleg csak

az idődet vesztegeted. Ha túl sok időt veszítesz, akkor pedig elakadsz a részletekben, a célod felé vivő főútról letérve kis mellékutcákba jutsz, és a lényegtelenebb anyag felé haladsz tovább. Ez történik, ha a régi olvasási paradigma és beidegződés bekapcsolódik. Tudatos elménkben talán bűntudat ébredt. Néhányunk számára ez olyan, mintha a másodikos vagy harmadikos tanárunk ránk szólt volna: - Állj meg! Kihagytál egy szót! Menj vissza, és kezdd újra, de most gondosabban! Nem pontosan olvasol! Most csináld jól! Amikor ilyen jelzéseket kapsz éned egy részéből, köszönd meg azon részed gondosságát! Engedd szélnek afölötti aggodalmaskodásodat, hogy szuperolvasás közben kihagysz dolgokat! Az általános iskolában képzett tudatos elméd azt akarja, hogy menet közben mindent megérts, mindenre emlékezz, mindenről ítéletet alkoss. Az olvasásszakértők azonban már több mint ötven éve azt mondják, hogy ez az olvasás lehető legrosszabb módja. Tartsd szem előtt, hogy a megértés fokozatosan alakul ki! Minden alkalommal, amikor szuperolvasol és lemerülsz, a „nem tudás" egy-egy újabb rétegét hántod le, hogy a szöveg magjánál felfedd, amire szükséged van. Bízzál intuíciódban, és merülj le, amikor erős késztetést érzel rá! Ha olyan információba botlasz, amire nincs szükséged, jusson eszedbe olvasási célod! Mondd magadnak, hogy keresd meg a megfelelő helyet, amely a megfelelő információt tartalmazza, és merülj le ott! Ha határozott a célod, akkor tudatalattid - természetes képességénél fogva - elvezet a szükséges információhoz. Most új játékot játszol, amiben a tudatos elmédből származó, félelmet és bűntudatot tartalmazó üzenetek csak akadályoznak. Ahogy Frank Smith rámutat a Rending Without Nonsense (Értelmetlenség nélküli olvasás) című művében, az erőfeszítés, hogy olvasás közben megpróbáljuk memorizálni a tartalmat, zavaróan hat a megértésre. Az ilyen olvasók

gyakran aggódnak amiatt, hogy olvasás közben elfelejtenek részleteket, és ez a szorongás megakadályozza a megértést. Ha kétségeid Támadnak, jusson eszedbe az az alapvető fontosságú statisztika, amelyet Russel Stauffer ismertet könyvében, a Teaching Reading as a Thinking Process-ben (Hogyan tanítsuk az olvasást gondolkodási folyamatként?). A vizsgálatok szerint az írott szövegnek csak 4-11%-a hordozza a lényeges jelentést! Létezik egy közismert módszer annak vizsgálatára, hogy az adott szöveg mennyire olvasható egy bizonyos közönség számára: minden ötödik szót hagyják csak meg, a többit kihúzzák a szövegből. Ezt követően felkérik a megcélzott hallgatóság néhány tagját, hogy nézzék meg, össze tudják-e foglalni nagy vonalakban, miről szól az írás. Ha a szöveget megfelelő olvasási S2int szerint írták, akkor a hallgatóság legtöbb kiválasztott tagja eleget tud tenni a feladatnak. A következő útmutatót javasoljuk a szuperolvasáshoz és a merüléshez. Amikor lemerülés céljából megállsz, akkor cikk esetében egyszerre maximum egy vagy két bekezdésben, könyvnél maximum egy vagy két oldalban mélyedj el! Képregény-analógiánkra visszatérve, Szuperemberként megteheted, hogy aláereszkedsz, belekóstolsz a látványba, de jobb, ha csak később vegyülsz el a helybéliekkel. Ebben a pillanatban fontosabb, hogy továbbra is felderítsd a bolygót, mint hogy letelepedj a szigeten, és ott töltsd életed hátralévő napjait. A „villámolvasás teljes elmével" módszer felépítése olyan, hogy mire a szuperolvasáshoz és merüléshez érsz, már megbarátkoztál az olvasott szöveggel. Meghitt beszélgetést folytatsz a szerzővel, amikor szuperolvasás közben kérdéseket teszel fel, merülés közben pedig felfedezed a válaszokat. A villámolvasásban ez az egyik legjátékosabb és legérdekesebb lépés. Villámolvasóként olyan ideákért szállsz harcba, amelyek segítenek problémáid megoldásában és életed minőségének javításában. Ez a küzdelem méltó cél minden hősnek és hősnőnek.

Ha a szuperolvasást és a merülést életed részévé teszed, rájöhetsz arra is, hogy miként alkalmazd ezeket a technikákat az írott oldalakon túl, életed más területein is. Egy ékszerész, aki rendszeresen szakmai bemutatókra jár, elhatározta, hogy készletének gazdagítása érdekében fel fogja használni a villámolvasás módszerét. A nagy terem egyik végében állt meg, hogy átlássa a kiállított értékeket. Ezt követően fotófókusz-állapotban gyorsan végigment a standok közti folyosókon, és így mintegy „fotóolvasta" az egész terepet. Gondolatban felidézte azokat a köveket, amelyekkel fel akarta tölteni boltja készletét, és elkezdett „szuperolvasni", ahogy újra végigment egy-egy folyosón. Amint intuíciója azt súgta, hogy menjen oda egy kiállítási standhoz, engedelmeskedett a jelzésnek, és „lemerült". Ezt a módszert követve két óra alatt sikerült mindent megtalálnia, amire szüksége volt. A korábbi években, amikor a régi módon módszeresen végignézett minden folyosót, rendszerint öt napot vett igénybe, hogy ugyanezt az eredményt elérje! Ha beilleszted életedbe a villámolvasást, automatikusan fogod megoldani számos feladatodat, akárcsak az említett ékszerész. A villámolvasás így sokoldalú, rendkívül hasznos eszközzé válik. Sokkal többről van itt szó, mint egy technikáról, amellyel könyvekből információt tudsz gyűjteni!

Amikor szuperolvasol és lemerülsz, olyan helyekre menj, ahol az idő- és energiabefektetés a legjobban megtérül! Nyolcadik osztályos korodra agyad már eléggé képzett ahhoz, hogy tudja, merre menjen a szövegben. Gyakorlott már abban, hogy olyan jelzéseket keressen, amelyek elvezetnek a mondanivalóhoz. Például agyad már tudja, hogy több vizuális jelzés található betűink felső felében, mint az alsóban. Vess egy pillantást a következő mondatokra:

Látod-e már, hogy mit értek vizuális jelzés alatt? Ezt a sort könnyebb, vagy nehezebb elolvasni, mint az előzőt? Látod? Könnyebb kitalálni a szavak értelmét, amikor a felső felüket látjuk. Ugyanígy több jelzés utal a lényegre egy bekezdés felső részének a mondataiban, mint a bekezdés többi részében. Egy ötbekezdéses témánál pedig több jelzés található az első és utolsó bekezdésben, mint a többiben. Amikor valamilyen cikket vagy könyvet aktiválsz, olyan jelzéseket keress, amelyek a legtöbb jelentést adják! Nézd meg az írott anyag szerkezetét, és figyeld meg, milyen séma szerint dolgozik a szerző! Utána már az író rendszerének megfelelően szuperolvass és merülj el az adott anyagban! Lássuk, mit értek ez alatt. Talán tudod, hogy a szerző rendszerint először ismerteti a problémát, majd később megmagyarázza, miként kell azt megoldani. Tegyük fel, azt akarod megtudni, melyek a szerző lépései a problémamegoldásban. Mivel érted a szerző írói tervét, át tudsz siklani azon részek fölött, amelyekre nincs szükséged, és gyorsan a megfelelő helyen merülhetsz alá, s így eléred célodat. Mi ezt úgy nevezzük, hogy „követni a szerző gondolatának vonatát". A villámolvasás-tanfolyamokon a következő példát használom ennek illusztrálására: • A vonatot azok a problémák vezetik, amelyekkel a szerző küzd. • Az információáramlásban a fő „rakomány" a probléma eredetéről szóló okfejtés. Ez bizonyos állításokra épül, melyeket a szerző megpróbál elfogadtatni velünk. A rakomány kulcskifejezésekből áll. • A megoldások azért bukkannak elő, hogy

orvoslás a problémákra. A gondolatvonat az egyik lehetséges séma, amelyet a szerzők az információ bemutatására használnak. Fedezz fel más struktúrákat is különböző cikkekben vagy könyvekben! Az információ bemutatásának ezek a szerkezetei megmutatják, hol érdemes szuperolvasnod és lemerülnöd, hogy gyorsan hozzájuss a számodra szükséges információhoz. Még egy megjegyzés a szuperolvasásról és a lemerülésről: ezek a technikák sokak számára a hagyományos gyorsolvasás elemeinek tűnhetnek, valójában mégsem azok. A szuperolvasásra és lemerülésre nálunk a fotóolvasás után kerül sor. Ezen kívül a cél itt nem az, hogy emlékezetünkbe véssük az anyagot, vagy hogy teljes egészében elérhetővé tegyük azt a tudatos elme számára. A szuperolvasás és a lemerülés segít a struktúra érzékelésében, az alapvető információk megszerzésében, az anyag megfelelő osztályozásában, valamint a gondolati összegzés megalkotásában. Ennek eredményeképpen javul a megértés és az anyag hosszú távú megőrzése.

Amikor átnéztem a ládát, amiben régi általános iskolai füzeteimet tartom, csodálatos kontrasztot fedeztem fel kétféle iskolai jegyzetelési mód között. Az egyik típusú jegyzet a hagyományos lineáris kivonata volt mindannak, amit a tanár mondott - keveset mondó sorok végtelen sorozata. Emlékszem, milyen kínlódás volt, amikor dolgozatra készülve megpróbáltam kibetűzni feljegyzéseimet... A másik jegyzettípus rendkívül vizuális, ugyanis egyszerűen színes ábrák sorozata. A neve „elmetérkép". Ezek a jegyzetek eszembe juttatták, milyen örömteli tevékenység is volt megalkotni és később átnézni az órai anyagot. Ahogy kezembe vettem ezeket a színes jegyzeteket, élénk részletek özönét hozták vissza. Az elmetérképezés gyökeresen átalakította iskolai élményeimet.

Az elmetérképezés a jegyzetelés gyors és rendkívül hatékony módja, s egyúttal elősegíti a tananyag hosszú távú megőrzését. Kitűnő módja annak, hogy szuperolvasás és merülés után aktiváljuk és szintetizáljuk az információt. Az itt következő elmetérkép összefoglalja a „villámolvasás teljes elmével" módszer öt lépését.

Ha megnézel néhány elmetérképet, következtetni tudsz a módszer fő irányvonalaira: • Helyezd a fő fogalmat, a központi gondolatot a lap közepére! • írd az ehhez tartozó fogalmakat a középpontból kiinduló sugárirányú vonalak végéhez! • Csak kulcskifejezéseket használj! Ezek legtöbbször azok a beindító szavak lesznek, amiket az előzetes átnézéskor megtaláltál. Minden fogalmat, illetve gondolatot maximum három szóval fejezz ki!

• Használj vizuális elemekei - karikatúrákat, képeket, szimbólumokat, jeleket - mindenhol, ahol megfelelőnek érzed! • Színeket is használj! A fenti térképen például minden szó, amely az első lépéshez tartozik, íródhatna mondjuk pirossal, a második lépéshez tartozók zölddel, és így tovább. A két legjobb könyv az elmetérképezésről, amik részletesebben elmagyarázzák ezt a remek technikát, a következők: Tony Búzán: Use Both Sides of Your Brain (Hasznúid mindkét agyféltekédet!), a másik Joyce Wycoff: Mind Mapping (Elmetérképezés). A térkép készítésekor valószínűleg te is azt tapasztalod majd, hogy érdemes a megszokott A/4-es lapnál (írógéppapír mérete) nagyobb papírt használni. Ha ragaszkodsz a hagyományos méretű laphoz, legalább fordítsd oldalra, hogy vízszintes keretben írhass! Sokan úgy érzik, hogy így több hely áll rendelkezésükre a gondolatok rögzítéséhez. Az elmetérképek teljesen egyéniek. A te elmetérképed különbözni fog mindenki másétól, még akkor is, ha ugyanarról az anyagról készült valamennyi. Ez így van jól. Ideális esetben elmetérképed ugyanis a te élményeidet tükrözi. Teljesen egyéniek azok a képek és asszociációk, amelyek a hosszú távú emlékezetet segítik. A következő ábrán az előbbitől eltérő elmetérképet láthatsz, ami szintén a villámolvasás módszerét foglalja össze (lásd 88. old.). Még ha esetlen, fura dolognak is tűnne az első egy-két elme- térkép elkészítése, akkor is nagyon-nagyon érdemes játszani vele, mert kitűnő aktiváló gyakorlat. Mivel az elmetérképezés a vizuális memóriát és a térlátást használja, az ábra az agy legerőteljesebb memóriaközpontjaiba jut be. Ezenkívül az elmetérképezés az agy működésmódját tükrözi - a gondolatok elágazó asszociációkként kapcsolódnak össze, nem a lineáris logika szerint. Talán éppen ezért érezzük olyan hamar természetesnek az elmetérképeket.

Ez a könyv arról szól, hogy miként változtassuk meg az olvasással kapcsolatban kialakult gondolatrendszerünk egészét. Ennek érdekében a memória szerepét is újra kell gondolnunk. Az utóbbi néhány évben teljesen elbűvölt Gerald Edelman Nobel-díjas neurológus munkája, aki a The Remembered Present (Az emlékezetben lévő jelen) és a Bright Air, Brilliant Fire (Fényes levegő, briliáns (űz) szerzője. Az eddig megismert elképzelések közül számomra Edelman gondolatai kínálják a legelfogadhatóbb magyarázatot arra vonatkozóan, vajon mi is történik valójában a fotóolvasott anyag aktiválásakor. Edelman elmélete azt állítja, hogy az emlékképek nem lokalizált módon tárolódnak az agyban, hanem felidézésükkor valójában mindig újra és újra feltaláljuk őket. Emlékezéskor az történik, hogy az adott gondolathoz valamilyen mentális kontextust teremtünk, újra beviszünk kulcsfontosságú jelzéseket, vagy az ügyhöz kapcsolódó információmorzsákat, s így olyan idegi „vágányokat" követünk, amelyeket a korábbi tapasztalatok fektettek le. Amikor elegendő jelzés érkezett a rendszerbe, és a megfelelő idegpályák jönnek ingerületbe, akkor azok a gondolatok és képek, amelyekre „emlékezni" akarunk, valójában nem valamiféle raktárból kerülnek elő, hanem azon melegében újrateremtődnek. Ha ezt az elméletet alkalmazzuk a fotóolvasásra és az aktiválásra, akkor kezdjük érteni, mi történhet a döbbenetes eredmények hátterében. Fotóolvasáskor agyunk inkább biológiailag, s nem annyira kognitívan (megismerően) dolgozza fel az írott anyagot. Ez a fizikális behatás olyan idegi hálózatokat nyit meg az agyon belül, amik később kialakuló gondolati kapcsolatokhoz vezethetnek. Az eredmény a megnövekedett sebesség, a szöveg „ismerőssége", és a könnyű megértés. Képessé válunk arra, hogy szinte azonnal kapcsolatba lépjünk a legfontosabb

információval, ahelyett, hogy olvasás közben próbálnánk azt kikövetkeztetni. Nem kell órákat görnyednünk egy-egy könyv fölött ahhoz, hogy a számunkra szükséges ismeretet megszerezzük. Nagyon hasonló ez ahhoz, mint amikor lerakják a vonatsíneket, hogy később azon utazzanak. A fotóolvasás a sínek lerakása. Amikor aktiváljuk az anyagot, akkor a szuperolvasás és lemerülés révén újra bevisszük az eredeti információt, s a tudatos elme követi a síneket a célállomásig, a teljes megértésig. Be kell vallanom, néhány rövid bekezdésben nem tudom kellő alapossággal ismertetni Edelman memóriaelméletét. Sokkal fontosabb azonban, hogy megtapasztald ezt a folyamatot, mint hogy én megpróbáljam azt megmagyarázni. Az ismertetett aktiváló technikák, tehát az elme szondázása, a szuperolvasás, a lemerülés és az elmetérképezés mind kaput nyitnak ehhez az élményhez. Összefoglalva ennek a fejezetnek a gondolatait, a következőket tanultad: • Az aktiválásnak két típusa van: a spontán és a kézi vezérlésű. Ez a könyv a kézivezérlésű aktiválással foglakozik. • A világos cél alapvetően fontos az aktiváláshoz. • A legjobb, ha a fotóolvasás után vársz az aktiválással. Ez a várakozási idő legalább 20 perc legyen, de az ideális várakozási idő 24 óra. • Az aktiválás első lépése az elme szondázása, ami azt jelenti, hogy olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekre választ szeretnénk kapni. • A szuperolvasás és a lemerülés azt jelenti, hogy gyorsan végigsiklunk a szöveg azon részein, amelyek vonzanak minket, majd elolvassuk azokat a kiválasztott szakaszokat, amelyek válaszolnak kérdéseinkre. • A szerző gondolkodásmódjának, illetve szövegfelépítési módszerének a megértése segít irányítani a szuperolvasást és a lemerülést.

• Az elmetérképezés a jegyzetelés erősen vizuális és térbeli módja. Segít aktiválni az anyagot, mert a teljes elmét használja. • Az aktiválás serkenti az agyat, mert megadja a „végszót" azokhoz az asszociációkhoz, amelyeket az agy már létrehozott. Ennek eredményeképpen tudatosan asszociálunk, hozzájutunk a számunkra szükséges ismeretekhez, és elérjük olvasási célunkat.

A villámolvasás-módszer utolsó lépese a sebesolvasás, amit a 7. fejezetben mutatunk be.

A villámolvasás-tanfolyamokon miután felkészültünk, átnéztük az anyagot, fotóolvastunk, szuperolvastunk és lemerültünk az adott könyvben, fel szoktam tenni a következő kérdést: „Hányan szeretnének közületek még többet kapni az adott könyvtől?** Általában a hallgatók 40%-a erre felemeli a kezét. Akkor megkérdezem: „Konkrétan mit szeretnétek megtudni még a könyvből?" Erre a kérdésre többen egészen precízen válaszolnak. Pontosan tudják, hogy a könyv melyik részét szeretnék még részletesebben tanulmányozni. Számukra a teendő újabb, kiegészítő szuperolvasás és lemerülés. hogy céljukat maradéktalanul elérjék.

Mások vállat vonnak, és azt mondják: „Nem tudom, csak többet szeretnék." Ez a nem konkrét, „többet" szócska jeladás a módszer utolsó lépéséhez, a sebesolvasáshoz. Akkor választjuk a sebesolvasást, amikor többet szeretnénk "tudni a szövegből, de a lézerpontosságú szuperolvasás és lemerülés nem nyújtaná ezt a fajta „több tudást". A sebesolvasás hasonló a hagyományos gyorsolvasáshoz, ám közöttük két jelentős eltérés is megfigyelhető. Az első, hogy a sebesolvasás a villámolvasás összes többi lépése után következik. A második, hogy a sebesolvasás tempója igen rugalmas. Sebesolvasáskor menj végig gyorsan a szövegen, és ehhez annyi időt használj fel, amennyire szükséged van! Haladj az irat elejétől a végéig, megállás nélkül! Változtass szabadon a sebességeden, attól függően, hogy mennyire bonyolult vagy fontos az éppen olvasott rész! Gyorsabban fogsz olvasni, amikor • már olvastad azt a bekezdést vagy oldalt valamelyik másik lépésnél. Ilyenkor végigsuhansz azon a részen. • felismered, hogy az információ túl szimpla vagy jelentéktelen. Mivel már érted, a szuperolvasás sebességével átszáguldasz rajta. • gyorsan rájössz, hogy célod szempontjából az olvasott rész lényegtelen. Ezért villámgyorsan átszáguldasz rajta, ám továbbra is ébren tartva intuíciódat, hogy megállj, ha megérzésed azt súgja, hogy érdemes itt valamit alaposabban megnézni.

Lassabban fogsz olvasni, amikor • a szöveg új információt tartalmaz, ami még nem ismerős számodra, • úgy érzed, az információ összetett, s ez alaposabb végiggondolást igényel, • rendkívül fontos részt találsz, amit részletesebben szeretnél megismerni. A végeredmény, hogy változó sebességgel mész végig a szövegen: néha gyorsabban, néha lassabban, az információ

fontosságától, bonyolultságától, és a saját korábbi ismereteidtől függően. A sebesolvasás lényeges jellemzője, hogy folyamatosan olvasol. Ne állj meg, hogy megbirkózz egy információval, amit esetleg nem értesz! Gyakran elő szokott fordulni, hogy megállunk, amikor nem értjük teljesen, amit olvasunk. Ez a régi paradigma része. Ehelyett egyszerűen folytasd tovább az olvasást! Ha megállsz, és megpróbálsz megbirkózni azzal, amit nem tudsz, mellékvágányra kerülhetsz, és soha nem jutsz a végére. Ha egyszerűen továbbmész, hamarosan olyan információhoz érsz, amit értesz, és kulcsot kapsz azon kérdéseid megválaszolásához, amikkel kapcsolatban korábban elakadtál. Ha ellazult, éber állapotban maradsz, a sebesolvasással megszerzed a további kívánt információt, azt, amelyik közvetlenül kapcsolódik célodhoz.

Gyakori kérdés, hogy mi a különbség a sebesolvasás és a szuperolvasás között. Első pillantásra a kettő rendkívül hasonlónak tűnhet. A sebesolvasásnál azonban végigmegyünk a szövegen, az első betűtől az utolsóig. A szuperolvasásnál, ami az aktiválás egyik lépése, kikeressük a szövegből azokat a részeket, amelyek vonzanak bennünket, és könnyedén suhanunk lefelé az oldal függőleges középvonalában. A sebesolvasásba beletartozhat, hogy lelassulunk egy hagyományosabb olvasási sebességre; ha például meg akarunk érteni egy technikai rajzot vagy matematikai képletet, vagy meg akarunk „ízlelni" egy verssort. Ezzel ellentétben a szuperolvasás

azt jelenti, hogy kifejezetten nagy sebességet tartunk fenn, és a szöveg bármely részébe belemerülhetünk. Ez esetben nem elvárás, hogy sorban végigmenjünk az oldalakon. A szuperolvasást ahhoz hasonlítottuk, ahogy a Szuperember az űrből vizsgálja a Földet, és elhatározza, hogy bizonyos kontinenseknél leszáll. A sebes- olvasáshoz egy másik analógiára van szükségünk. A sebesolvasás olyan, mint egy kajaktúra a folyón. Néha habzó zuhatagokon rohanunk keresztül, máskor szelíd vizeken evezgetünk, később talán ismét gyors folyású részhez érünk. A lényeg, hogy aktívak és éberek maradunk, és sebességünk változik, attól függően, hogy éppen milyen folyószakaszon haladunk. A sebesolvasásra nincs mindig szükség. Sokszor az előzetes átnézés, a fotóolvasás és az aktiválás elegendő ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérd. Számos üzletember soha nem látja szükségét a sebesolvasásnak. Amikor üzleti információt olvasnak, például beszámolókat és kézikönyveket, már a módszer többi lépésével elérik céljukat. A tankönyvből tanuló diákok, vagy akik kedvtelésből olvasnak, elég gyakran fogják használni a sebesolvasást, mert az ilyen anyag több feltárnivalót nyújt a tudatos elme számára. Azok a villámolvasók, akik szeretnek regényeket olvasni, átnézik az anyagot, fotóolvassák, majd rögtön sebesolvasással folytatják, teljesen kihagyva az aktiválás szakaszát. Játssz azokkal a csodálatos választási lehetőségekkel, amelyeket a „villámolvasás teljes elmével" módszer kínál! Meg fogod találni a legmegfelelőbb utat, hogy elérd olvasási célodat.

A sebesolvasás megerősítő élmény, mert a tanulmányozott anyag teljes, tudatos megértését hozza. Ugyanúgy, mint az előző fejezetből a kézivezérlésű aktiválási

technikák, a sebesolvasás is legnagyobbrészt a tudatos elmével dolgozik. Amikor a villámolvasás módszerével eléred olvasási célodat, talán eltűnődsz, vajon a sikerben melyik lépésnek volt a legnagyobb szerepe. Könnyen gondolhatod, hogy a tudatos elmét működtető technikáknak, hiszen amikor ezeket használod, tudatos megértésre teszel szert. Nehezedre eshet elhinni, hogy a fotóolvasás tudatostól eltérő lépése valamit is számított volna. A módszer éppen azért működik, mert a teljes elmére épül. Mind a tudatos, mind pedig a tudatalatti elme részt vesz benne, örülj azoknak az előnyöknek, amelyeket tudatosan szereztél, ám javaslom, kövesd figyelemmel az életedben jelentkező egyéb pozitív hatásokat is, amelyek véleményünk szerint tudatalattidnak tulajdoníthatók! A villámolvasás legmeglepőbb bizonyítékai gyakran spontán aktivációk formájában jelentkeznek. A végzett villámolvasók spontán aktivációkról szóló történetei fantasztikus biztatást jelentenek minden kezdő villámolvasónak. Mindegyik történet hasonló. Íme, egy jellegzetes beszámoló: „Olyan helyzetbe kerültem, amikor szükségem lett volna valamilyen információra. És felbukkant! Pedig meg sem próbáltam akkor emlékezni rá! Egyszerűen bekattant. Az információ egyszerűen csak előjött, eszembe jutott, s nem azért, mert megpróbáltam felidézni. Csak úgy ott termett." A spontán aktiváció „aha!-élménye" meggyőző bizonyíték. Sokaknak az ilyen élmények bizonyították először, hogy a villámolvasás valóban működik. A paradox kérdés: miként hozzunk létre spontán élményt? Képtelenség, hiszen azért spontán, mert önmagától következik be. A véletlen, spontán aktivációs élmény helyett azonban léteznek más módok is arra, hogy a rendszer működését ellenőrizzük. Amikor elkezdtem tanulmányozni a villámolvasás lehetőségét, nagyon meggyőző élményeket éltem át, amik számomra egyértelműen bizonyították, hogy a módszer valóban működik. Ezek részben spontán

aktivációkból származtak, nagyobbrészt azonban a kézivezérlésű aktiválási technikák alkalmazásából. Egyetem utáni tanulmányaim első évében még nem ismertem a villámolvasás-módszert. Később, a maradék tizennyolc hónapban, mindenre a villámolvasást használtam. A különbség óriási volt. Úgy éreztem, minden tantárgyból a legjobb vagyok, a kötelező irodalom olvasását és a kutatási beszámolók megírását könnyedén elvégeztem. Eltűnt életemből a feszültség, ami abból a nyugtalanító kérdésből származott, vajon lépést tudok-e tartani a többiekkel. Amióta elkezdtem a villámolvasással foglakozni, egyfolytában azt tapasztalom, hogy talán a diákok bizonyítják legfényesebben, hogy a villámolvasás tényleg működik. Miért? Mert állandóan használják és tesztelik a módszert, mind objektív, mind szubjektív módon. Ha nem jársz iskolába, magadnak kell felállítanod a saját mércédet. Szeretném, ha meggyőző tapasztalatokat szereznél a villámolvasásról. íme, néhány lehetőség, ahogyan tesztelheted az eredményt önmagad számára: • Egy hétig fotóolvass mindent, és aktiválj, amikor úgy érzed, hogy szükséged van a tudatos megértésre is! A következő héten térj vissza a szokásos olvasáshoz! Utána eldöntheted, melyik hét volt produktívabb. • Amikor látsz egy jó könyvet barátodnál, amit ő mostanában olvasott, kérdezd meg, érdemes-e elolvasni, és hogy neki mennyi ideig tartott az elolvasása! Kérd kölcsön a könyvet, és szánd a könyv olvasására annak az időnek az egytizedét, a villámolvasás öt lépését alkalmazva! Ezután keresd föl barátodat, és beszélgessetek a könyvről anélkül, hogy megemlítenéd, hogy ez a te magánteszted! Ezután kérd meg barátodat, döntse el, vajon megértetted-e a könyvet! • Üzleti megbeszélés előtt nézz át és fotóolvass öt könyvet arról a témáról, amit a találkozón meg fogtok vitatni! Utána döntsd el, másként szerepeltél-e a megbeszélésen, mint egyébként szoktál!

Mindezek a „tesztek" könnyűek, viszonylag kis kockázattal járnak, és feltárják a villámolvasás hasznát. Játssz velük, hogy saját, meggyőző tapasztalást szerezhess! Nem kell itt megállnod. Sokféle módon bővítheted az eddig bemutatott lépéseket. Használd a hátralévő fejezetek javaslatait, hogy megismerd a villámolvasás további alkalmazási lehetőségeit! Váljon a villámolvasás olyan készségeddé, amit a mindennapi olvasásban is használni tudsz!

Egy ügyész azon kapta magát, hogy a tanúvallomás során hosszasan faggatni kezdte a szakértő tanút anélkül, hogy pontosan tisztában lett volna azzal, miért is tesz fel újabb és újabb kérdéseket. Akkor értette csak meg, amikor a tanú minden érve a felszínre került. Az ügyész ugyanis az előző este olyan könyveket fotóolvasott, amelyek a tanú állításaival ellentétes tényeket tartalmaztak. Tudatos szinten az ügyész nem tudott a tényekről. A tudatostól eltérő szintről azonban elméje megadta neki azt az irányítást, amelyre szüksége volt. Egy vállalkozó nem értette jogi szakértőjének tanácsát. Elment egy könyvesboltba, és elolvasott néhány könyvet az adott témáról. Már éppen elmenőben volt, mikor hirtelen villanásszerű felismerés futott át az agyán, ami visszahúzta a könyvekhez. Visszament a könyvespolchoz, ösztönösen levett egy könyvet, és automatikusan azon az oldalon nyitotta ki, ahol ott állt a kapott tanács világos magyarázata. Egy üzletasszony, akinek meg kellett tanulnia franciául, többször fotóolvasta az angol-francia szótári, mielőtt elutazott volna Brüsszelbe egy francia nyelvtanfolyamra a Berlitz-iskolába. A kurzus alatt esténként fotóolvasta a tanfolyam anyagát és a szótárt. Három napon belül eljutott a második könyvig. Az iskola vezetői azt mondták, hogy két és félszer jobb teljesítményt nyújtott, mint az addigi legsikeresebb tanítványuk. Egy tréner a középiskolai (amerikai) futballcsapat védőit edzette. Az évadkezdés előtt többször fotóolvasott futballról szóló könyveket. Ezek után a különböző játékhelyzetekben azt vette észre, hogy meg tudja jósolni az ellenfél támadóstratégiáját, és így az ideális védekezéssel tud rá válaszolni. Drámai mértékben javult gondolkodásának gyorsasága és szellemi ébersége. Egy kezdő villámolvasó több héten keresztül naponta tíz könyvet fotóolvasott. Tudta, hogy a módszer alapos elsajátításához sokat kell gyakorolnia. Azt akarta, hogy a villámolvasás valóban vérévé váljon. Egyik reggel fotóolvasott egy könyvet a kvantumfizika és az agyműködés kapcsolatáról. Aznap délután a Minnesota Vikings futballmeccsének egyik eseménytelen szakaszában, spontán módon, érdekes gondolatok, ötletek, fogalmak, alapelvek és elméletek bukkantak föl fejében a fizikáról. Néhány nappal később elmesélte kollégáinak ezt az élményét, akik közül az egyik fizikus volt. A fizikus, miután vizsgáztatta egy kicsit a villámolvasót, azt mondta, hogy laikus létére iszonyú sokat tud a fizikáról. Barátunk teljesen biztos volt benne, hogy ha visszamenne a könyvhöz, és aktiválná az olvasottakat, könnyen szerezhetne még több tudást, mivel a fotóolvasással már megalapozta a megértést.

Egy tanárnő az egyetemen fotóolvasta szakmai könyvtárát. Egyik nap. Amikor épp egy jelentős cikket készült írni, elméje spontán módon aktiválta az információt, amire szüksége volt. Éppen hátradőlt irodai székében, szemben a könyvespolcával, és becsukta a szemét. Lelki szemei előtt spontán módon megjelent hat könyv képek, amelyeken piros pontok virítottak, és piros vonalak kötötték őket össze. Gyorsan kinyitotta a szemét, ránézett a "bekattant" könyvekre. és leemelte őket a polcról. Ahogy maga elé fektette őket. rájött, hogy elméje a tanulmányhoz a legjobb információforrásokat kapcsolta össze. Korábban sohasem jutott eszébe, hogy ez a hat könyv bármiféle tartalmi kapcsolatban lehetne egymással. Egy postai alkalmazottnak munkája során postai irányítószámokat kellett betáplálnia számítógépbe. Kipróbálta, mi történik, ha a gyors- tanulás állapotában dolgozik. Nos, sokkal lazább és nyugodtabb lett. s kevesebb hibát ejtett, mint korábban. Egy detektívregény-író tucatjával fotóolvasta a detektívregényeket, hogy minél többféle stílust, technikát, párbeszéd■ és leírásmódot olvasszon magába. Azonnal sokkal könnyebben folyt belőle az írás. Ettől kezdve a fejezetek első vagy második változatát már elküldhette ügynökének, a korábban szokásos ötödik vagy hatodik verzió helyett. Egy szuperkompjúter-társaság úgynevezett látszólagos valóság részlegének vezetője fotóolvasott minden irodalmat, amit a szakágával kapcsolatban csak föllelt. Amióta a tanfolyamot elvégezte, termékeny szakíróvá vált, és országszerte kitűnő előadásokat tart konferenciákon. Kollégáitól magas szakmai elismerésben részesült. Egy erőműnél dolgozó villamosmérnök azon kapta magát, hogy a megbeszélésen olyan témához szól hozzá - sőt, egy idő után már vezeti is a diskurzust -, amiről szinte semmi tapasztalata nincs. Zavarba jött nyilvánvaló szakértelmétől. Amikor visszatért az irodájába, gondolkodott, vajon honnét jöhetett a hirtelen tudásáradat. Ekkor észrevette a polcán a heverő folyóiratokat, amiket nemrégiben fotó- olvasott. S mit tesz Isten, a legfrissebb számban épp a megbeszélés témájáról szerepelt mélyreható elemzés...

Most, hogy bemutattuk a módszer lépéseit, nyilván ennél a könyvnél is használni tudod azokat, ha eddig még nem tetted volna. Hadd adjak ehhez néhány javaslatot. • Határozd meg egyértelműen olvasásod célját ennél a könyvnél, amiről tudod, hogy jelenlegi életcéljaid megoldásában segíthet, és lépj be az ideális tudatállapotba! • Nézd át a könyvet öt percig, s közben keresd a beindító szavakat! • Fotóolvasd a könyvet az 5. fejezetben leírt lépések szerint! Két-három perc alatt fotóolvashatod, ha két másodpercenként lapozol. Amikor befejezted, mondd el magadban a záró megerősítéseket, és lazíts néhány másodpercig! • Legjobb, ha olvasás után fölkelsz a székből, és rövid szünetet tartasz. Azután térj vissza az aktiváláshoz! • Aktiváld az anyagot elméd „szondázásával", szuperolvasással és merüléssel! A könyv hátralévő fejezeteinél a szuperolvasásra és a merülésre koncentrálj! Ne fordíts erre tíz percnél többet! Utána készíts egyoldalas elmetérképet az egész könyvről, ami kitűnő módszer ahhoz, hogy összefoglald mindazt, amit a szuperolvasásból és a merülésből nyertél. • Állj meg egy kicsit, hogy átlásd, mennyi információt fogtál fel az aktiválás során! Szánj rá egy percet, hogy pozitív állításokkal megerősítsd, hogy ezeket a magas fokú olvasási

technikákat a hétköznapjaidban is alkalmazni tudod! Elősegíted így, hogy olvasási módszeredet örökre megváltoztasd. • Befejezésül nézd végig sebesolvasással ennek a könyvnek az utolsó részét! Korábban azt mondtam, hogy a sebesolvasás a könyv elejétől indul, és a könyv végéig tart. Feltételezem, hogy már elolvastad a könyvet eddig a részig. Itt a lehetőség, hogy felfedezd, mennyivel vált gyorsabbá az olvasásod azáltal, hogy a tanult, roppant rugalmas készségeket alkalmazod.

A villámolvasás képességével jöttél a világra. Ugyanakkor nem úgy születtél, hogy teljesen érintetlenül és használatra készen rendelkeznél azokkal a készségekkel, amelyek a teljes elmével történő olvasáshoz szükségesek. A rendszer megannyi tanult készségből áll, s így nemi integrálásra van szükség, hogy az természetes, rutinszerűen használt képességeddé váljon. A fotóolvasás és a rendszer többi lépése is tanult képesség, mint minden más készség, a zongorázástól kezdve a személyi számítógép használatáig. Dávid W. Johnsonnak a Minnesota-i Egyetemről, és Frank P. Johnsonnak a Maryland-i Egyetemről, akik tanulásszakértők, van egy stratégiájuk arra, hogy miként tehetünk szokássá egy frissen szerzett képességet. Megközelítésüket felhasználtam a villámolvasás készségeinek rutinszerű elsajátításához:

• Értsd meg, miért fontosak neked ezek a készségek, és hogyan lesznek értékesek a számodra! Ahhoz, hogy

megtanulj egy készséget, érezned kell, hogy szükséged van rá. • Realizáld, hogy milyen eredménye lesz, ha használod a készséget, és gyakorlod a módszert alkotó részfolyamatokat! Például az autóvezetés képessége azt eredményezi, hogy biztonságosan el tudsz jutni oda, ahova akarsz. Ez a nagyobb, összetett képesség

sok kisebb tudásból áll, mint például tudni elindítani az autót, ellenőrizni a visszapillantó tükröt, indexelni, kormányozni, gyorsítani és fékezni. Gyakran segít, ha többször megfigyelsz valakit, aki már jól elsajátította a készséget. Kérd meg az illetőt, hogy lépésről lépésre magyarázza el a készség összes alkotóelemét!

• Keresd a helyzeteket, amikor alkalmazni

tudod a készségeket! Ahhoz, hogy tökéletesen elsajátíts egy készséget, újra és újra alkalmaznod kell azt. Használd a módszert minden nap, legalább rövid ideig, amíg meg nem győződtél róla, hogy teljesen megtanultad!

• Kérj meg valakit, hogy figyeljen meg téged, és

mondja el, mennyire végzed jól a tevékenységet! A

visszajelzés nagyon fontos ahhoz, hogy ne térj el célodtól. A villámolvasás-tanfolyamon végigvezetünk öt-hat könyv olvasásán, „felismerési játékokat" játszunk, és különböző aktiválási gyakorlatokat végzünk. Ezek mind lehetőséget kínálnak a közvetlen visszajelzéshez. • Legyél kitartó! Ne hagyd abba! A legtöbb készség tanulásában érdekes ritmus figyelhető meg: van egy lassú tanulási szakasz, amit a gyors fejlődés szakasza követ, majd olyan periódus következik, amelyben a teljesítmény nagyjából állandó marad. Ezek a platók általános jelenségnek számítanak minden készség tanulásában. Bármelyik szinten is jársz, egyszerűen csak használd tovább a készséget, és emlékeztesd magadat, hogy hamarosan újabb gyorsjavulási időszak fog következni!

• Végezz egyre nehezebb feladatokat, hogy még

sikeresebbé válj! A teljesítmény növekedésekor

fokozatosan emeld magasabbra a „lécet"! Például fokozatosan növeld az észrevett beindító szavak számát, miközben öt percig átnézel egy könyvet!

• Kérd meg barátaidat, biztassanak az új

képesség használatára! A villámolvasás-tanfolyamokon lehetőség nyílik arra, hogy a többi villámolvasóval támogassátok egymást. Tanfolyam társak közt alakulhat ki a lehető legjobb kölcsönös támogatórendszer.

• Addig gyakorolj egy készséget, amíg igazinak

nem érzed! Minél többet használsz egy készséget, az annál természetesebbé válik. A tanulás időszakában

bizonytalannak, ügyetlennek érezheted magadat. Úgy tűnhet, mintha csak eljátszanád a mozdulatokat. Ez teljesen természetes! Ne hagyd hát, hogy ez a sutaság megakadályozzon a készség tökéletesítésében! Talán úgy tanulnak meg az emberek írógépelni, hogy csak akkor gépelnek, amikor az már olajozottan megy és természetesnek érzik ezt a tevékenységet? Nyilván nem. A készségek megtanulásához a technikák gyakorlásán, és a kezdeti ügyetlenkedéseken keresztül vezet az út. Összefoglalva tehát: tőled függ, hogy alkalmazod-e az ebben a könyvben bemutatott technikákat, és úgy alkalmazod-e, hogy elérd a céljaidat. Ha tökéletesen el akarod sajátítani a teljes elmével történő olvasást, akkor fogadj meg három tanácsot: gyakorolj, gyakorolj és gyakorolj! Ne alakíts ki mesterséges „gyakorló időt"! Ez lélekölő munkává teheti a villámolvasást. Éppen elég olvasnivalód akad, amit úgyis el akarsz olvasni, vagy amit úgyis el kell olvasnod. Használd a módszert! Az is előfordulhat, hogy kedved támad beiratkozni egy villámolvasó-tanfolyamra. Addig is, ugorj neki a házban heverő hívogató könyvhalmoknak!

A teljes elmével való olvasás minden nyomtatott anyaghoz alkalmazható. Beszámolók, feljegyzések, regények, műszaki kézikönyvek, brosúrák esetében egyaránt. Ezernyi irománnyal találkozunk a mindennapi életben. Az anyagnak megfelelően nyugodtan alakítsd át a módszer stratégiáit! Amikor például regényt olvasol, lehet, hogy csak néhány lépést akarsz használni, a többit inkább félretennéd. Vannak akik legalább annyira, vagy még jobban szeretnek könyvet olvasni, mint moziba menni. Rájöttem, hogy amikor a teljes elmémet használom, a regényolvasása még izgalmasabb, mint a mozi. Regény olvasásához is a szokásos módon készülök fel. Rögzítem figyelmemet, és a megfelelő tanulási állapotba

juttatom magam. Utána átnézem a történetet, megkeresem a jelentős szereplők, helyek és dolgok nevét. Ezt követően fotóolvasom a könyvet, ami nem lövi le az esetleges könyvvégi poént. A totóolvasás után sebesolvasással folytatom. Előfordulhat, hogy itt az aktiválást {beleértve a szuperolvasást és a merülést) nem érzem fontosnak a történet élvezete szempontjából. Hosszabb dokumentumoknál mint például tankönyveknél, vagy műszaki kézikönyveknél - úgy érdemes kezdeni, hogy először átnézed, majd fotóolvasod az anyagot. Utána használj szuperolvasást és merülést arról függően, hogy a tartalomból mennyit akarsz tudatos szinten előhívni. Ezen a ponton dönthetsz úgy is, hogy egyáltalán nem használsz sebesolvasást. A képes újság rövid cikkeit sokszor legjobb csak átnézni, szuperolvasni és elmerülni néhány részben, fotóolvasás nélkül. A feljegyzéseknél és leveleknél a legjobb módszer, ha átnézzük, majd sebesolvasással végigmegyünk rajtuk, erősen koncentrálva, visszaugrálgatás nélkül. Ha így használjuk a villámolvasás módszert, akkor radikálisan csökkenni fog a napi rutinolvasással töltött idő. Fölsorolok még öt, azonnal ható időkezelési stratégiát, ami ez ügyben szintén segíteni fog:

1. Állítsd olvasnivalóidat fontossági sorrendbe! Válogasd szét nyomtatott anyagjaidat háromféle fontossági szint szerint: „A" a sürgős anyag, „B" a fontos, de nem sürgős, és „C, amit el lehet dobni. Az „A" jelű anyagokkal kezdd a villámolvasás használatát! 2. Egy irattal csak egyszer foglalkozz! Első olvasásra döntsd el minden papírnál, hogy mit kezdesz vele! Rögtön firkantsd döntésedet a levelekre és feljegyzésekre! 3. Mindig hordj magadnál olvasnivalót! Használd ki a várakozási időket! Meg fogsz lepődni, milyen sokat tudsz olvasni például a találkozók közötti öt-tíz percben a teljes elmés módszerrel.

4. Nézz át előzetesen mindent, ami fontos! Ha mást nem is teszel vele, legalább 30 másodpercig nézd át a dokumentumot, mielőtt elraknád! 5. Minden adandó alkalommal használd a villám- olvasás-módszert! Villámolvass mindent, ami csak a kezed ügyébe kerül! Amikor a negyedévenként megjelenő szakfolyóirat megérkezik, vagy kihozzák a heti magazint, fotóolvasd őket! Egyszerűen csak szánj rá egy pillanatot, hogy a megfelelő állapotba juss, és lapozd az oldalakat a fotófókuszra állított szemed előtt! Még ha nem is aktiválsz, a „lefényképezés" akkor is jó szolgálatot tehet neked a jövőben.

A villámolvasás természetes és tökéletes módszer ahhoz, hogy az adott iskolai félév olvasmányain gyorsan végighaladjunk. Képzeld el, ahogy az órák után az első este átnézed és fotóolvasod az egész félévre szóló tananyagot! Éjjel pedig, álmodási ciklusaidban, céljaidnak és szükségleteidnek megfelelően elméd áttekinti és rendbe rakja a „felszippantott" anyagot. Ezután már minden iskolai óra természetes aktiválássá válik. Készíts minden órán írt jegyzetedről elmetérképet, hogy azonnal átismételd az egész előadást! Amikor olvasási feladatot kapsz, nézd át és fotóolvasd a szóban forgó fejezeteket! Járj el az órákra, hogy aktiváld az anyagot, majd szuperolvass és merülj le, hogy minden egyebet megtalálj, amit még meg akarsz tanulni! A vizsgák előtt fotóolvasd feladataidat, hogy áradó, könnyed állapotba kerülj, majd sebesolvasással olvasd el azokat a részeket, amelyeket a vizsgára kijelölt a tanár! Beszámolók írása előtt használd a szuperolvasást és a merülést, hogy megismerd a szükséges központi fogalmakat, majd készítsd el elmetérképed első vázlatát! Meg fogsz döbbenni, hogy ezekkel a hatásos technikákkal milyen könnyű és örömteli a tanulás! Egy

villámolvasó lánynak például, aki humán szakos egyetemi hallgató, kilenc könyvet kellett tanulmányoznia a félév alatt. A 600 oldalas művet is tartalmazó könyvoszloppal 30 percnél rövidebb idő alatt végzett, majd megírta dolgozatát, amire jelest kapott. Félévi osztályzata is ötös lett, és elmondása szerint a szemeszterben összességében nem egészen két órát töltött olvasással. Ma kételkedsz a történetben, bizonyítsd be saját magadnak, hogy ez valóban lehetséges! Tanuláskor kísérletezz a következő módon: az alapelv, hogy 30 perces blokkokban tanulj, ami a szellemi felkészülést és a testnek járó szüneteket is magába foglalja. Ennek hatására jobban tudsz koncentrálni, s a tananyagot hatékonyabban tudod elraktározni és felidézni.

1. Gyűjts össze minden olvasnivalót, amit ez alatt a tanulási idő alatt használni akarsz! Helyezd őket magad elé!

2. Szánj rá három-öt percet, hogy megfogalmazd célodat, és az ideális tudatállapotba juttasd magad! A cél megfogalmazásakor gondolkodj el, mit is szeretnél elérni a tanulás végére! Juttasd magad az ideális tanulási állapotba, és ismételgess megerősítő hatású pozitív állításokat! Ezek a megerősítések jelen időben megfogalmazott mondatok legyenek!. Például: • Készen állok ezen fizika témájú szöveg 5. és 6. fejezetének a befogadására, hogy felkészüljek a holnapi órára, és válaszolni tudjak a fejezet végén található kérdésekre. • A következő 20 percben teljes éberséggel és erőlködés nélküli összpontosítással tanulok. • A tanulás végére felfrissültnek, lazának és magabiztosnak érzem magam. • Amikor erre az információra lesz szükségem a jövőben, ellazulok. Az információ szabadon áramlik elmémbe. Könnyen előhívom a számomra szükséges információt.

3. A tanulást kezdd az ellazult éberség áradó állapotában! Nézd át az anyagot néhány percig, majd a 20 perc fennmaradó részében használd a fotóolvasás, aktiválás vagy sebesolvasás bármilyen kombinációját attól függően, mi felel meg leginkább a célodnak! A rendelkezésre álló időben fordítsd teljes figyelmedet a tananyagra! 4. Tarts 5 perc szünetet! Ez kulcsfontosságú. Kerülj távol a tanulás területétől, fizikai és szellemi értelemben egyaránt! Még akkor is tarts szünetet, ha gördülékenyen meg)' a tanulás, és úgy érzed, képes lennél órákig tanulni! Szerződést kötöttél önmagad- dal, egy bizonyos időre vállaltál kötelezettséget. Tartsd magadat vállalásodhoz, mert az bizalmat épít ki a tudatos és a tudatostól eltérő elméd (tudatalattid) között!

5. Menj vissza a 2. lépéshez, és Ismételd meg háromszor a ciklust, összesen 90 percen át! Ezt követően adj magadnak 15 perces szünetet a 90 perces ciklusok között! Ha tanulás közben kellemes, halk zene szól a háttérben, az fokozhatja az ellazulást. Különböző kísérletekben azt találták, hogy a klasszikus és az úgynevezett „new age"-zene segíthet, hogy a tananyag nagyobb hatást gyakoroljon az agyra.

Amikor olyan anyagból vizsgázol, amit a teljes elmés módszerrel tanultál meg, kövesd az alábbi tanácsokat! Ezek segíteni fognak, hogy az egész vizsga idején ellazult, éber állapotban maradj:

• Kerülj az ellazult éberség ideális állapotába! • Fotóolvasd az összes kérdést! Azután olvasd el az első kérdést!

• Először azokra a kérdésekre válaszolj, amelyekre könnyen tudsz felelni! Mindig a jelen pillanatnál maradj! Engedd szélnek a korábbi kérdést, és a később következő kérdésekkel se törődj!

• Ha a kérdés elolvasása után nem jut eszedbe

a válasz, akkor ne kínlódj, hanem lépj tovább a következő kérdéshez! A kérdés elolvasásával ugyanis már választ kértél tudatalattidtól. Amikor már minden könnyű kérdésre válaszoltál, menj vissza, és olvasd el újra a kihagyott kérdést! A második olvasás megerősíti a kérést, és segít, hogy a megfelelő válaszok megjelenjenek tudatos elmédben.

• Fedezd fel, hogyan jelzi mélyebb tudatod, hogy birtokában van az adott tesztkérdésre helyes feleletet adó információ! A tesztkérdés túlelemzése helyett tanulmányozd a jelzéseket, amelyeket tudatalattid küld! Figyelj intuíciódra! Például képzelj el egy forgalmi jelzőlámpát, ami útmutatást ad! A zöld azt jelenti, mehet. A sárga, hogy talán tudod a választ, de óvatosan haladj! A piros jelentése pedig: stop, ne ezt válaszold! • Felejtsd el, hogy jól kell teljesítened! Minden egyes vizsgaeredmény fontossága idővel elhalványul. Az erőlködés legtöbbször frusztrációhoz vezet. Akkor kapod meg, amire szükséged van, ha szélnek engeded a megkapás görcsös akarását.

• Vizsgázás közben állj meg többször, hogy mélyebben ellazulj! • A vizsga előtti éjszakán használj olyan hangkazettát, ami segíti a relaxációt, és javítja a memóriát! (Magyarországon Agykontroll-tanfolyamokon lehet például ilyen kazettát beszerezni. A tanfolyamokról információ a könyv elején olvasható, /lektori megjegyzés/)

Amikor ennek a fejezetnek a végére érsz, gondolj egy speciális olvasási feladatra, amivel gyakran találkozol, mint például jelentések vagy szakfolyóiratok olvasása, vagy tankönyvek tanulása! Használd a teljes elmés módszert, a célodnak leginkább megfelelő módon!

Képzeld el, hogyan és mikor fogod használni a technikákat! Például elképzelheted önmagad, amint átnézed a reggeli újságot úgy, hogy átfutod a címeket és a képaláírásokat. Határozd meg pontosan, mikor és hol fogod használni a kiválasztott technikát! A villámolvasás olyan eszköz, aminek számtalan alkalmazási lehetősége van. Ezekből éppen most tapasztaltál meg néhányat. Most még egy alkalmazási lehetőséggel bővítheted olvasási repertoárodat, amikor megtanulod, hogy...

Számtalan üzletember keserű panaszát hallgattam meg vaskos, visszataszító dokumentumokról, amelyekkel munkájuk során meg kell birkózniuk - mint például szabványleírás, ezernyi részletre kitérő használati utasítás, javaslatkérő űrlapköteg, tervdokumentáció, számítógépes adatfeldolgozás eredményeit tartalmazó, kilométer hosszúságú leporelló, technikai eszközök műszaki leírása, szoftverkézikönyv, és így tovább. Látom, amint reménykedő várakozással kezd csillogni szemük, amint meghallják, hogy a villámolvasás révén létezik az eddigi megszokott kínlódásnál hatékonyabb olvasási módszer. Amikor először mutattam be a villámolvasást az IDS/American Express-nél Minneapolisban, akkor egy információs rendszerekkel és adatfeldolgozással foglalkozó csoporttal dolgoztam. Egyik találkozónk végén sok résztvevő odajött hozzám. Egyikük nagy halom beszámolót tartott a kezében, és így szólt: „Ez a kurzus nagyon érdekes. De hogyan használjuk a technikákat ezekre?" Tompán puffant a köteg, amint az asztalra dobta. Kissé sarokba szorítva éreztem magam, és jobb híján azt feleltem, hogy erről a következő alkalommal lesz szó. Aznap délután elpakoltam az asztalomról, elővettem az első dokumentumot, egy kék borítású, számítógép nyomtatta

beszámolót, és magam elé helyeztem. Elolvastam a borítólapot, amin ez állt: „CATS - be nem tervezett kiadások, külső specifikációs rendszerek". Agyam azonnal túlterhelődött, és kicsapta a biztosítékot. A szívem hevesen dobogni kezdett az ötödik óra tanításának gondolatára. Hallottam, amint kinevetnek, és éreztem a megszégyenülést. A tenyerem nedves lett. Semmi kétség, „dokumentumsokkba" kerültem. Dermedten felnyitottam a fedőlapot, és megpróbáltam elolvasni a tartalomjegyzéket. Egy szót sem értettem belőle. Totális zagyvaságnak tűnt számomra. Pánikom teljessé vált. Szinte ösztönösen mindent abbahagytam, mély lélegzetet vettem, és beléptem a gyorstanulási állapotba. Kinyitottam a szemem, fotófókusz-állapotba léptem, és fotóolvastam a jelentést. Egyszer rendesen, egyszer fejjel lefelé és visszafelé. A fotóolvasás után becsuktam a szemem, és záró megerősítéseket adtam magamnak. Ezután jött a legmeglepőbb rész. Kinyitottam a szemem, és ismét megnéztem a tartalomjegyzéket. Varázslatos módon minden értelmet nyert! Elkezdtem átnézni az anyagot, és tisztán láttam az egész jelentés felépítését, hogy milyen információról szól, mi a célja, és mi a levont következtetés. Szuperolvastam és lemerültem, s perceken belül pontosan tudtam, amit az adatfeldolgozóknak tudniuk kell ebből. Fantasztikus! Végigugráltam a többi dokumentumon, mint egy gyerek az édességboltban. Tizenegy és harminc perc közötti időt vett igénybe, hogy elolvassam és kellően megértsem őket ahhoz, hogy megbeszélhessük. Elképzelheted, milyen magabiztos voltam a következő órán. Elmondtam, hogyan olvassák el a jelentést a villámolvasás - módszer segítségével. Az egyik menedzser megjegyezte, hogy én jobban értem a jelentést, mint ő, pedig az ő osztálya negyedévenként hasonló dokumentumokat készít. Ha egy halom üzleti vagy például oktatási témájú nyomtatott anyagot kell elolvasnod, egyszerűen használd a

villámolvasást! Ha a megbeszélés vagy az iskolai óra előtt meg kell ismerned egy dokumentumot, az itt következő stratégia valóságos isteni adománynak fog bizonyulni.

Tegyük fel, hogy egy háromfős csoportot vezetsz, és mind a három ember különböző fokú szakértelemmel rendelkezik a cég működésével kapcsolatban. Egyikük például gyakran dolgozik az emberi erőforrások részlegével, a másik sokszor beszél az adatfeldolgozó csoportban dolgozó rendszerelemzőkkel, a harmadiknak pedig a piackutatásban és termékfejlesztésben vannak kötelezettségei. Egyik nap kezedbe nyomják az egész társaságra kiterjedő, új, számítógépes rendszer szoftverkézikönyvét. Amint rápillantasz a tartalomjegyzékre, realizálod, hogy 600 oldal olvasnivaló-többleted támadt a következő hétre. Az egyik lehetőség, hogy a hagyományos módon kezeled a helyzetet: te és az embereid is átküszköditek magatokat a kézikönyvön, az elejétől a végéig, és a következő néhány éjszakára még az alvás reményéről is lemondotok. Próbáld ki e helyett a következőt! Nyújtsd át a stábtagoknak a kézikönyv egy-egy példányát! Kérd meg őket, hogy vigyék haza a másolatot egy éjszakára, nézzék át öt-nyolc percig, és töltsenek még néhány percet azzal, hogy fotóolvassák az anyagot, mielőtt aludni mennének! A következő munkanapon üljetek le együtt, hogy aktiváljátok és megvitassátok a dokumentumot! A megbeszélésen menj körbe a csoporton, ¿s kérdezd meg, ki mit tudott meg a kézikönyv átnézéséből! Ez biztosítja, hogy mindenki hasonló vonatkoztatási rendszerből indul ki. Ezután adj a csoportnak egy aktiválási feladatot! Kérd meg, hogy vegyék kézbe az anyagot, és töltsenek hét-tíz percet szuperolvasással és lemerüléssel, hogy specifikus, konkrét információkat találjanak! Adj nekik személyes vagy szakmai érdeklődésüknek megfelelő, jól körülhatárolt témákat, amelyekre konkrét kérdésekkel összpontosíthatnak!

Például kérd meg az emberi erőforrás szakértőjét, hogy szuperolvasson és merüljön le a kézikönyvben, hogy megítélhesse, ez az új rendszer hogyan fogja befolyásolni a társaság szükségletét új személyzet vagy továbbképző programok iránt! A rendszerfelelőst arra kérd, hogy állapítsa meg, technikailag hogyan illik bele az új rendszer a már létezőbe, és így tovább! Miután elvégeztetek ezt a feladatot, a következő lépés az aktiválás, ami ezúttal csoportmegbeszélés keretében történik. Mindenki kapjon öt percet arra, hogy elmondja, mit tudott meg a szöveg szuperolvasásából és a lemerülésből! Egyikőtök készítsen óriási elmetérképet, ami az összes lényeges pontot tartalmazza, amit a résztvevők elmondanak! Az elmetérkép elkészítéséi kövesse egy nyílt vita, amiben beosztottaid kérdéseket tehetnek fel egymásnak az általuk vizsgált konkrét pontokkal kapcsolatban! Kísérletezz ezzel a stratégiával, és meg fogsz lepődni, milyen gyümölcsöző és értékes megbeszélés kerekedik ki mindebből! Munkatársaid, miközben kérdéseket tesznek fel és válaszolnak, segítenek egymásnak az olvasott anyag aktiválásában. Valójában ez olyan fotóolvasás, amelyet csoportos aktiválás követ. Megfigyeltem olyan csoportokat, akik ezt a technikát használták, és azt láttam, hogy a napi olvasási munkát számos elvesztegetett óráról néhány nagyon hatékony percre csökkentették. És ami még izgalmasabb, ez a folyamat arra készteti az embereket, hogy megosszák szakterületük információit - ami meglepően ritka jelenség az információ korában. Az eredmény kézzelfogható: magasan kvalifikált munkatársak megszabadulnak attól, hogy órákat töltsenek kézikönyvek átrágásával, s helyette azzal foglalkozhatnak, amihez a legjobban értenek. A csoportok hatékony döntéshozó erővé válnak, használni tudják a megosztott információkat, és közben megtanulják, hogyan váljanak egyre hatékonyabbá. Nem ismerek ennél eredményesebb eszközt ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni a túlterhelő információáradattal és a

dokumentumokkal. Nem várhatjuk többé senkitől sem, hogy egy adott témán belül minden információt jól ismerjen. Használjuk hát a villámolvasás-módszert, hogy a különböző osztályok és szakterületek között rendszeres információmegosztás jöjjön létre! Az alábbiakban strukturált formában leírjuk ennek a folyamatnak minden lépését. Valahányszor több embernek kell megosztania és megértenie egy dokumentumot, használjátok ezt a módszert!

1. A találkozó előtti feladat A folyamat azzal kezdődik, hogy a csoportvezető emlékeztető feljegyzést készít, amihez csatolja a szóban forgó írott dokumentumot. A feljegyzés megfogalmazza a találkozó célját és várt kimenetelét.

2. Egyéni felkészülés Végezd el az olvasási feladatot a következő lépésekben: • felkészülés (1-2 perc), • az anyag áttekintése (3-8 pere), • fotóolvasás (1-3 perc), • szabadon választható: szuperolvasás és lemerülés (maximum 10 pere), • elalvás előtt képzeld el az aktiválást, s hogy a csoportmunkát sikeresen teljesítitek!

3. Csoportos aktiválás Fogalmazzátok meg újra a csoport célját! Foglaljátok össze az olvasmányt általános formában, megvitatva a jelentés vagy cikk jellegét, lényegét, és a szerző által felvetett kérdéseket! Következő lépésként jelöld ki az elemzésre szánt részeket, és az egyes emberektől várt elemzés speciális fajtáját! Egyikük a jelentést például az igazgatási szakértő helyzetéből nézheti. A másik ember megvizsgálhatja, milyen problémák fogalmazódnak meg a jelentésben. A harmadik elemezheti a rövid távú pénzügyi vonatkozásokat. Kérj meg minden csoporttagot, hogy sebesolvasással haladjon végig a kijelölt részen, vagy szuperolvassa az egész szöveget, hogy kulcsgondolatokat kapjon a vizsgált

kérdéshez! Ne felejtsd el meghatározni a feladat teljesítésére szánt időt! ( Gyakorlott villámolvasók egy 15-30 oldalas jelentést általában hét-tizenkét pere alatt aktiválnak.)

4. Megvitatás - elemző módon Vázoljátok az egész dokumentum szerkezetét és tartalmát: • Soroljátok fel a beindító szavakat! Mi az értelmük? Módosul-e jelentésük bárhol a szövegben? (A 4. fejezetben átnézheted az erről szóló információt.) • Soroljátok fel a fő javaslatokat! Milyen gondolatok uralják a dokumentumban bemutatott véleményt és tényeket? Állítsátok ezeket a véleményeket és tényeket logikai sorrendbe, hogy felfedezhessétek a fő érveket! Ha először a következtetést találjátok meg, akkor keressetek meg az azt alátámasztó okokat! Ha először az okokat találjátok meg, nézzetek meg, milyen következtetéshez vezetnek azok el! • Vizsgáljátok meg a felvetett kérdéseket és a javasolt megoldásokat! Milyen problémákat old meg a szerző? Maradnak-e megválaszolatlan kérdések? • Olvassátok kritikus szemmel a szöveget! Vitassátok meg a bemutatott gondolatok érdemeit és hiányosságait! Mely érvekkel értetek egyet, és melyekkel nem?

Lehet, hogy a csoportod szívesebben megy bele kreatív vitába, mint elemző megbeszélésbe. Ebben az esetben a következő forma a megfelelőbb: Írjátok le az írott anyagra adott „érzésbeli reakciót"! Ne felejtsétek el, hogy az érzések hozzák létre azt a színteret, ami meghatározza, hogy hogyan értelmezzük az információt!  Állapítsátok meg, milyen tényeket és információt kaptatok a szövegből!  Nyissatok ötletbörzét, hogy tisztázzátok, vajon az adott információnak milyen jelentése, kapcsolata és



jelentősége van a csoport tevékenységérc vonatkozóan! Tisztázzátok, mi a teendő mindezekkel az információkkal, és határozzátok meg a csoport következő lépéséi!

A villámolvasás előnyei az egész szervezeten végigsöpörnek, és megváltoztatják annak munkamenetét. Közös döntéshozatal csak akkor történhet, ha mindenki részesül ugyanabban az alapinformációban. Ezeket a technikákat használva az egyes emberek, szinte erőfeszítés és küzdelem nélkül, lépést tudnak tartani a követelményekkel. Nem nagy munka néhány percet rászánni este az átnézésre és a fotóolvasásra. Ugyanakkor rendkívül produktív, ha a megbeszélésen tíz perc alatt, a teljes elme bekapcsolásával és erősen céltudatos problémamegoldó megközelítéssel aktiváljátok a szükséges információt. Az aktivált információ megosztásával a csoport teljesen a döntéshozatalra koncentrálhat.

Hogyan tudod beindítani az embereidet? Vedd meg számukra ezt a könyvet! Mondd nekik, hogy nézzék át és fotóolvassák el az egész könyvet, majd aktiválják ezt a fejezetet! Mit gondolsz, ezen szavak hallatán furdalni kezdi oldalukat a kíváncsiság? Komolyra fordítva a szót, valóban remek ötlet, ha mindenki kifejleszti magában ezeket a képességeket. Javasold nekik, hogy használják a könyv elején lévő útmutatót, amelynek címe: „Hogyan olvasd ezt a könyvet?", és olvassák el a könyvet az ott ismertetett „2. szint" szerint! Ez kb. egy órájukat veszi igénybe. A másik lehetőség, hogy villám olvasás-tan folyamot szervezel a cégnél egy meghívott, megfelelően kiképzett

oktatóval. Hívd fel a Learning Strategies Corporation-t, hogy információt adhassunk ennek részleteiről! Mostantól kezdve nem kell már aggódnod amiatt, hogy vajon hogyan szólj hozzá egy megbeszélésen, mert nem tudtad elolvasni a jelentést. Vége azoknak a kínos eseteknek, amikor este hazacipelted a papírokat, de csak azért, hogy ne vegyél róluk tudomást, és azok szégyenszemre oszlopba halmozódtak íróasztalodon. Mostmár nyugodtan felállhatsz, és vezető szerepet vállalhatsz az értekezleten, akármilyen területen is dolgozol. Az információ hatalom azok számára, akik tudják, hogy miként jussanak hozzá, és hogyan osszák meg azt másokkal értelmes módon. Egyszerűen csak használd a módszert! A siker menthetetlenül bekövetkezik. Az ismertetett koncepciót még jobban fogod tudni hasznosítani, ha megtanulod, hogy...

Szellemi dolgok esetében abszurd a „ha nincs fájdalom, nincs nyereség" elképzelés. Hallottam egy humoristát, aki ezt mondta: „Az új filozófiám, hogy ha nincs fajdalom, nincs fájdalom!". Ez tetszik nekem. Egyszerűen nem lehetünk ügyesebb villámolvasók, ha hajszoljuk magunkat. Mindig gazdagítom a módszer használatát, amikor az önfejlesztés rokonterületeivel foglalkozom. Te is felfedezheted, hogy ha gyakorlottabb leszel a villámolvasásban, valóban sokféle módon javul egész életed minősége.

A különösen gyors olvasók vizuális olvasók, ők a szem és az agy közötti közvetlen kapcsolatra támaszkodnak. Nincs szükségük arra, hogy szubvokalizáljanak - vagyis, Hogy gondolatban hallják az oldalon szereplő szavakat - ahhoz, hogy megértsék az írott anyagokat. Az e téren végzett vizsgálatok tanúbizonysága szerint a szubvokalizálás nem szükséges a megértéshez. Olvasáskor egyedül a szemünk dolga, hogy az információt szállítsa. Sokan éveket töltöttünk annak az ellentmondásos szokásnak a kialakításával, hogy egyszerre fogadjunk vizuális és hallási ingereket, hogy megértsük, amit

olvasunk. Agyunk nyilván nem fog egyik napról a másikra átállni az új üzemmódra. Az átalakulásban sokat segít, ha olvasás közben ellazítod magadat. Ne kínlódj a megértéssel, amikor először vagy másodszor mész végig az anyagon! Továbbá dicsérd meg magadat mindig, amikor a villámolvasás bármelyik technikáját használod!

A látásterápia, vagy másképpen funkcionális látástréning (érzékszervi észlelési tréningnek is hívják) olyan módszer, ami elősegítheti olvasási készséged fejlődését. Az ilyen gyakorlatozás erősíti a szemedet és agyadnak az írott információt feldolgozó képességét. Azon a látástréningen, amin részt vettem, gyakorlatokat végeztünk a szemek konvergálására és divergálására, tehát a szemtengelyek össze- és széttartására, a fókusz távolról közelre történő áthelyezésére, mozgó tárgyak egyenletes követésére, a rövid távú vizuális memória kibővítésére, és a perifériás látás megnövelésére. Ezeknek a készségeknek a fejlesztésével erősebbé, kiegyensúlyozottabbá válik a látórendszer. Mi a kurzus eredménye? Fantasztikusan hatékonnyá teszi minden látással kapcsolatos feladat teljesítését, különösen az olvasást.

A perifériás tudatosság fejlesztésébe beletartozik, hogy látóterünkben mindenfélét észrevegyünk, ami nincs éles fókuszban. A cél, hogy olyan információhoz is hozzájussunk, ami rendszerint kikerüli a tudatos elmét. Ennek az a haszna, hogy így a látóterünknek ebbe a másik 99%-ába befutó információra is figyelni tudunk, és figyelemre méltó hatékonysággal vagyunk képesek reagálni rá. A pupilla tágulása növeli a perifériás látást. Ez természetes úton akkor következik be, amikor csökken a fényerő, vagy amikor a szemek divergálnak (széttartanak),

mint a fotófókusz-állapotban. A folyamat elősegítése érdekében azt javaslom, hogy melegebb, lágyabb fényben fotóolvass! A fotóolvasást arra terveztük, hogy megnyissa látóterünket. Ahogy a pilótanövendéknél a „repülési szemellenző" levétele, ugyanúgy a fotóolvasás gyakorlása is abban segít, hogy többet vegyünk észre abból, ami előttünk van - például egyetlen szó vagy kifejezés helyett a könyv széleit. Más területeken is jól lehet használni a megnövekedett perifériás tudatosságot, hiszen így könnyebben reagálunk a környezet vizuális jelzéseire. Az alkalmazási lehetőségek korlátlanok. Például defenzívebben vezethetsz, ügyesebb leszel olyan sportokban, mint amilyen mondjuk a tenisz, jobban kártyázol majd, könnyebben énekelsz a kórusban, sikeresebben boldogulsz a zsúfolt irodai környezetben, gyorsabban megtalálod a keresett árukat a boltban, és növeled gépelési sebességedet. Íme, néhány egyszerű módszer, hogy megnöveld perifériás tudatosságodat: • Amikor autót vezetsz, és magad elé nézel az útra, vedd észre az út két oldalát, lássad a mozgásokat az oldalsó tükrökben, és olvass el útmenti óriásplakátokat anélkül, hogy rájuk néznél! • „Lágy" tekintettel járj, a horizont egy pontja felé tekintve, s fogadd be a körülötted lévő világ teljes panorámáját! • Amikor beszélgetsz valakivel, figyeld meg a beszélő partner ruhadarabjait vagy ékszereit, miközben csak az arcát nézed! • Fotóolvasás közben figyeld a könyv széleit, vagy a bekezdések közötti teret! • Tanulj távol-keleti harcművészetet! A „finomabbnak" tartott T'ai Chi és Aikido ideális. • Villámolvass olyan könyveket, amelyek ezt a fajta tudatosságot tanítják! A Zennel és a meditációval foglalkozó könyvek kitűnő források. A Tim Galloway által írt Inner game

(Belső játék) könyvek sok Zen meditációs fogalmat írnak le gyakorlati megközelítésű, a nyugati kultúrához adaptált módon. Ezek a könyvek számos olyan gyakorlatot ajánlanak, amelyek a villámolvasással kapcsolatos készségeket fejlesztik. Eleinte ne aktiváld még a fotóolvasott könyveket! Hadd okozzon tudatalattid örömet és meglepetést megnövekedett képességeivel! Figyeld meg tapasztalataidat, és látni fogod, hogy a varázslatos pillanatok egyre mindennapibb jelenséggé válnak, miközben minőségi változás áll be az életedben.

A gyorstanulási állapot akkor jön létre, amikor kapcsolatba kerülünk agyunk tudatostól eltérő működésével. Ezt jelzi az ellazult, éber állapot. Lépj be ebbe az állapotba, és figyeld meg, hogy változtatni tudsz gondolkodásod és érzésed minőségén! Ugyanakkor ezzel élettani folyamataidra is hatsz, mint például a vegetatív idegrendszer működésére, a szívverés szaporaságára, a pupilla tágasságára, a verejtékezésre és az adrenalin termelés mértékére. Mindezeket a funkciókat a tudatalatti kontrollálja. Ez azt jelenti, hogy a békés gondolatok hatása közvetlenül kimutatható a testben. Ebből következik, hogy testileg ellazult és szellemileg éber állapotban vagyunk a legrugalmasabbak, és akkor a legerősebb a kontrollunk gondolkodásunk és érzéseink felett. Mivel a tanulás olyan folyamat, amely megváltoztatja érzéseink és gondolkodásunk módját, ezért tanulni legkönnyebben így, a gyorstanulási állapotban lehet. Az ellazult éberség elérését a következőkkel segíthetjük elő: • Fordíts figyelmet étrendedre és a testmozgásra!4 Az erős és egészségesen táplált test és agy kiegyensúlyozott 6 egészséges szellemhez vezet. Egyél alacsony zsír- és 4 - Ennek titkairól (is) szól a Testkontroll és/vagy a Testkontroll 2 című könyv. (lektori megjegyzés.)

cukortartalmú ételeket! A fotóolvasáshoz igyál sok vizet, és kerüld a koffeintartalmú italokat! • Iratkozz be egy villámolvasás-tanfolyamra, olyanra, ahol az oktató szervezetünknél, a Learning Strategies Corporation-nél szerezte oktatói bizonyítványát! Amikor más emberekkel információt cserélsz, megnyílik interperszonális intelligenciád, és gyakran mindössze ennyi kell ahhoz, hogy ugrásszerűen beinduljanak villámolvasási képességeid. • Időnként szánj rá néhány másodpercet, és lélegezz mély be- légzéssel és lassú kilégzéssel! Figyeld meg az ellazulást és a kellemes, megnyugtató érzést, ami ilyenkor végigáramlik testeden! • Amikor a gyorstanulás állapotában vagy, gondolatban számolj 50-től l-ig! Keresd meg csöndes pihenőhelyedet (emlékezz a 61. oldalon írottakra), majd minden lélegzetnél számolj egy vagy két szám egynyit! • Hallgass relaxációs hangkazettákat! • Villámolvass jó könyveket a Silva-féle Agykontrollról, az autogén tréningről, az önhipnózisról, a vezetett fantáziáról, a meditációról és az elmélkedő imádkozásról! Ne felejtsd el, hogy nem kell minden könyvet aktiválnod ahhoz, hogy életedben a bennük írottaknak hasznát lásd! • Tanulj neurolingvisztikus programozást (NLP)! A Learning Strategies Corporation átfogó NLP-tréningeket kínál a viselkedés megváltoztatására. Több kurzus abban segíti a résztvevőket, hogy elérjék a gyorstanulás állapotát. • Tanulmányozd a meditációt! Számtalan variációt fogsz felfedezni, beleértve a jógát és a Zent is. Sok jóhírű tanár és központ létezik világszerte, ahol kezdő, középhaladó és haladó meditációs kurzusokat tartanak. A rádzsa jóga (aminek a jelentése: a jóga királyi útja) az a diszciplína, ami a gyorstanulás számos kezdeti felfedezéséhez elvezetett. Bátorítok mindenkit, hogy tanulmányozza a keresztény és keleti meditáció különféle változatait. De kérlek, légy elővigyázatos az olyan csoportokkal, amelyek komoly elköteleződésre kényszerítenek, vagy mereven ragaszkodnak

olyan gyakorlatokhoz, amelyek tagadják a szabad akaratot! Ezek a csoportok valószínűleg szekták!

Megfelelő hangkazetták használata bizonyítottan segíti és gazdagítja a teljes elmével történő olvasás képességét. A legjobb kazetták megerősítik tanulási képességedet, ellazítanak, és új viselkedésformákat alapoznak meg. Használd ezeket gyakran! Az általam kidolgozott úgynevezett paraliminális kazetták a progresszív relaxációt az NLP-technikákkal kombinálják. Ezeken a sztereó kazettákon a jobb és bal oldali sávon két különböző szöveg hallható. Az egyik sávra fölvett anyag analitikusabb, „balagyféltekésebb", amely lépésről lépésre végigvezet egy folyamaton, hogy segítsen célod elérésében. A másik sáv szövege inkább „jobbagyféltekés", történeteket és szimbolikus gondolati képeket használ arra, hogy megerősítse a kazetta központi üzenetét. A paraliminális kazetták nem küszöb alatti üzenetet tartalmaznak, és nem hipnotikus transz létrehozására terveztem őket. Az a feladatuk, hogy áttörjenek a negatív, önkorlátozó páncélokon, amelyek oly sok embert tartanak a beragadtság és erőtlenség állapotában. (Lektori megjegyzés: Az eddig elkészült paraliminális kazetták felsorolását kihagyjuk a magyar fordításból, mert magyar nyelven azok nem kaphatók. Ha a jövőben esetleg mégis megjelennének magyarul, akkor arról a sajtóból értesülhetsz. A szerző, Paul Scheele tapasztalata szerint a kazetták anyagának más nyelvre történő átültetése rendkívül bonyolult, kényes feladat.)

A tiszta, jól megfogalmazott célok alapvetően fontosak ahhoz, hogy jelentős eredményeket érjünk el az életben.

Tudatalattink valójában célkereső, illetve célelérő berendezés, ám konkrét céltárgyra kell irányulnia ahhoz, hogy telibe találjon. Ha jelentős eredményt akarunk elérni a villámolvasással, akkor állandóan világos célokat kell magunk elé tűznünk. Olvasáskor minden alkalommal tűzz magad elé valamilyen célt! Néhány javaslat ennek segítésére:

• A napi tennivalók listáján szerepeljen a figyelmeztetés, hogy használd a villámolvasás módszert! Ezek a készségek akkor integrálódnak, ha használod őket. Nem kell a gyakorlással törődnöd; egyszerűen használd bármikor, amikor olvasol. A „gyakorlás" szó azt rejti magában, hogy mesterségesen teremtünk időt arra, hogy csináljunk valamit, amit meg kell tennünk. Szabadulj meg ettől a nyomástól, és egyszerűen használd ezt a teljes elmés módszert a mindennapi fontos olvasnivalóidnál! • Állíts fel konkrét olvasási célokat, és osszad meg ezeket egy „villámolvasó haverral", aki fejlődésedet így nyomon követheti! A célok kitűzésekor pozitívan, a győztes hozzáállásával kezdj neki! Ahelyett, hogy olyan célokkal nyomasztanád magadat, amikről azt gondolod, hogy el „kéne" azokat érned, állíts fel inkább olyan klassz célokat, amelyeket igazán el akarsz érni! Olyan célokat fogalmazz meg, amik próbára tesznek, s így növelik képességeidet! Céljaid ugyanakkor legyenek elérhetőek, vagyis olyanok, amiket minden valószínűség szerint teljesíteni is tudsz! • Ha esetleg nem sikerülne a kívánt eredményt elérni, vedd a dolgot könnyedén! Ne törj le! Játssz a lehetőségekkel! Ha mindig azt teszed, amit tenni szoktál, mindig azt az eredményt fogod kapni, amit kapni szoktál, vagyis amit eddig mindig is kaptál... Csináld hát másként a tevékenységeidet, szállj szembe régi szokásaiddal, és így megtapasztalod és megerősíted szellemi képességeidet! • Bármit olvasol, legyen azzal célod! Nagyon érdemes tudatosítani magunkban, hogy kik és mik akarunk lenni, mit akarunk csinálni, és mire akarunk szert tenni életünkben.

• Alakíts „sikercsoportot" vagy „házcsoportot", hogy megkapd azt a támogatást, amire céljaid eléréséhez szükséged van! Az ilyen, három-öt villámolvasóból álló csoport tagjai rendszeresen találkoznak, hogy segítsenek egymásnak. Komoly vállalási jelent minden hónapban egyszer összejönni, hogy másokkal együtt villámolvass, de a tapasztalat szerint nagyon megéri. Ha több információt szeretnél kapni a sikercsoportokról, villám olvasd Barbara Sher és Ann Gottlieb Teamworks! (Csapatmunkák!) című könyvét!

A „nyelvemen van" jelenség remek példa arra, amikor ludunk valamit, s mégsem vagyunk képesek azt tudatosan megfogalmazni. Ez legtöbbször nevekkel szokott előfordulni. A legjobb módszer, ha teret adunk az emlékezéshez, s így könnyebben bukkanhat föl az információ a tudatalatti elméből a tudatosba. Például mondjuk magunknak: „Tudom ennek az embernek a nevét. Mindjárt az eszembe jut." Azután tegyük félre az ügyet, és bízzuk elménkre, hogy a többit elvégezze! Jegyezd meg a következő szabályt: várd el, hogy megtörténik; hidd el, hogy megtörténik; állj félre az útból, és hagyd, hogy megtörténjen! Ez a lényege az önmagunkhoz való pozitív hozzáállásnak. Az ilyen attitűd azt az alapvető bizalmat tükrözi, hogy elménket igazán erős és hatékony eszköznek tartjuk, kitűnő „szolgának", aki éjjel-nappal tettre készen lesi utasításainkat. A sikeres, teljes elmével történő olvasás sarokköve az elménk integritásába vetett pozitív hit.

Amikor emlékszel álmaidra, erősebb kapcsolatot építesz ki tudatalattiddal. Ez azt is jelenti, hogy tudatosabb bejárásod lesz belső „adatbankod" hatalmas tárházába.5 A villámolvasás-tanfolyamon arra is megtanítjuk a hallgatókat, hogy miként használják fel álmaikat a fotóolvasott könyvek aktiválására. Te is képes vagy erre. Először egyszerűen csak idézd fel álmaidat, amikor felébredsz! Így előbb-utóbb „lucid álmon" kaphatod magadat, más szóval éber álmon, amikor is tudatosan reagálsz az álombeli eseményekre. Minél gyakrabban emlékszel álmaidra, és minél tisztábbak és részletesebbek az álomképek, annál valószínűbb az éber álmok megjelenése. A lényeg a motiváció. A legtöbb esetben ha emlékezni akarsz álmaidra, emlékezni is fogsz. Sok ember számára elég, ha megvan bennük a szándék, hogy emlékezzenek, és ha emlékeztetik magukat elalvás előtt erre a vágyra. Ennek a szándéknak a megerősítésére tarts papírt és ceruzát az ágyad mellett, és minden alkalommal, amikor felébredsz, készíts álmodról elmetérképet! Ez segít, hogy a későbbiekben több álomra emlékezz. Egy másik módszer, hogy emlékezz álmaidra, ha minden ébredésedkor felteszed magadnak a kérdést: Mit is álmodtam? Ez legyen az ébredés utáni első gondolatod, különben néhány álmodat, vagy akár mindet is elfelejtheted! Legyél türelmes, amikor megpróbálod felidézni álmaidat! Amikor reggel felébredsz, ne mozogj, vagy ne gondolj semmi másra! Álomtöredékek és álomrészek fognak előbukkanni. Még az ágyban fekve vizsgáld meg gondolataidat és érzéseidet! Ez gyakran megadja a szükséges kulcsot ahhoz, hogy felidézd az egész álmot. Tartsd be ezt még akkor is, ha először semmi nem jön elő álmodból! 5

Ha mélyebben meg akarod érteni álmaidat, Budapesten, a

240-0856 telefonszámon jelentkezhetsz, egy klinikai pszichológus és egy pszichiáter vezette álomfeldolgozó csoportba. (Lektori megjegyzés)

Ezt a könyvet is használhatod ugródeszkaként ma éjszakára, hiszen olyan információval van tele, ami örökre meg fogja változtatni a nyomtatott oldalakhoz való viszonyodat. Segíthet kinyitni tudatalattid hatalmas készleteit. Használd ezt a sok, kéznél lévő eszköz egyikeként, és fotóolvasd a könyvet elalvás előtt!

Iratkozz be egy villámolvasás-tanfolyamra! 6 A tanfolyam négy napja abban különbözik a könyvtől, hogy ott egy, a Learning Strategies Corporation-nál kiképzett villámolvasás-oktató segít neked. Minden tanfolyam vezető már sok-sok résztvevőt juttatott el a sikerhez. Egyéni szükségleteiddel és kérdéseiddel hozzájuk fordulhatsz. Még részletesebb magyarázatot és konkrét példákat adnak, hogy testre szabott segítséget kapj. Ezenkívül sok olyan élményt is nyújt a kurzus, amit ez a könyv természetesen nem adhat meg. Olyan élményt, ami az itt olvasott tanácsokat és állításokat még hitelesebbé, még beszédesebbé teszi. A technikák elsajátításán kívül a tanfolyamon megtanulod, hogy: • Hogyan fotóolvass és aktiválj, hogy olvasási célodat magasabb megértési szinten érd el? • Hogyan érd el másodpercek alatt megbízható módon a gyorstanulás állapotát?

Magyarországon ehelyett egyelőre a négynapos Silva-féle Agykontroll-tanfolyam elvégzését és ennek a könyvnek a használatit javasolhatjuk, mert a kettő együtt lényegében helyettesíteni tudja az említett kurzust. Agykontroll-tanfolyamról információ a 176-4812 telefonszámon, vagy a Pf. 115. Budapest 1389 postai címen kapható. Ha Magyarországon villámolvasás-kurzust indítunk, arról a sajtóban hírt adunk. (Lektori megjegyzés) 6

• Hogyan tágítsd látóteredet, hogy elméddel lásd, amit nem tudsz a szemeddel érzékelni? • Hogyan teremts azonnal egyensúlyt agyad két féltekéje között egyszerű testmozgással, hogy még hatékonyabbá tedd az olvasást? • Hogyan állítsd át elmédet új szokásokra, és hogyan győzzed le az eleinte szükségszerűen jelentkező kényszert, hogy a régi, megszokott, kis hatásfokú olvasási technikákkal olvass? • Hogyan használd álmaidat aktiválásra? • Hogyan barátkozz meg belső bölcsességeddel, hogyan bízz intuíciódban a problémák megoldásánál, felhasználva tudatalatti elméd hatalmas adatbázisát?

Az intenzív tanfolyam legnagyobb előnye, hogy hatalmas erőt jelent, ha csinálunk valamit, és visszajelzést kapunk róla. A kurzus alatt öt-hat könyvet fogsz villámolvasni, és játszani fogsz mindazokkal az aktiválási technikákkal, amelyek ebben a könyvben le vannak írva. Megtanítjuk azt is, hogy hogyan villámolvass szótárakat, s hogy amikor egy szóra gondolsz, tudd, hogy az adott oldalon az hol található. Amikor más, hasonló szellemi beállítottságú emberekkel találkozol, megkapod tőlük azt a támogatást, amire szükséged van tanulási nehézségeid legyőzéséhez. Még az is lehet, hogy eközben néhány új barátra lelsz. Könyvemben mindvégig arra biztattalak, hogy olvass el bizonyos könyveket, iratkozz be villámolvasás-tanfolyamra, és hallgasd paraliminális kazettáimat. Azért teszem ezt, mert minél több információval rendelkezel, annál magasabb szinten tudod ténylegesen használni is veleszületett tehetségedet. Fedezd fel önmagadban azt, akit Peter Kline „a hétköznapi zseni"-nek nevez! Senkit sem tudok meggyőzni arról, hogy zseniális képességek birtokában van. Ezt mindenkinek önmagának kell felismernie, őszintén kívánom, hogy te is felfedezd ezt az igazságot!

Ahogy erősíted a szemed és az elméd közti kapcsolatot, növeled perifériás tudatosságodat, hatékony szellemi állapotokat gyakorolsz és emlékszel álmaidra, növeled és bővíted villámolvasási képességeidet is. Új készségeid betetőződését fogod megtapasztalni, amikor a 11. fejezetben megismered a szintopikus olvasást.

Egy végzős teológushallgatót pszichoterapeuta ismerőse villámolva- sás-tanfolyamra küldte. Az olvasás és a tanulás ugyanis mindig a gyenge oldala volt. s a tanulás többnyire nyugtalanságot keltett benne. Annak ellenére, hogy kitartóan használta a villámolvasást, nem volt benne biztos, vajon tényleg működik-e nála is a módszer. Az utolsó vizsgára való felkészüléskor a villámolvasás-módszert használta mindenhez, amit meg kellett tanulnia. Mivel ez sokkal kevesebb időt vett igénybe, mint amennyit normálisan rászánt volna, kételkedett felkészültségében. A vizsga ideje alatt laza és magabiztos volt. mindvégig "áradó", könnyed állapotban maradt. Amikor beadta a dolgozatát, szorongást érzett, nem tudta mit várhat, és produktumával kapcsolatban nem voltak túl jó érzései. Néhány nappal később visszakapta a vizsgadolgozatát, tele dicsérettel. Idézek a tanár véleményéből: „alapos olvasottság és az olvasottak remek alkalmazása", Műnő", „jó összefoglalás" és „nagyszerű meglátásaid vannak". A tanuló először megdöbbent. Meglepődése hamarosan örömmé vált. Megértette, hogy az éppen megtapasztalt képessége most már örökre vele marad. Egy tizenhárom éves fiú elment az első mexikói villámolvasás-tanfolyamra. Bár születése óta csak egy szemmel látott, buzgón alkalmazta a villámolvasást. A tanfolyam után egy hónappal az egyik tanára megkérdezte: „Valóban működik neked ez a villámolvasás?"A fiú válaszul átnyújtotta a tanárnőnek a szótárát, amit már számtalanszor fotóolvasott, és azt mondta: „Mondjon nekem egy szót, és megmondom. hogy az hol helyezkedik el az oldalon." Tíz szóból kilencről meg tudta mondani, hogy hol található a lapon, mire a tanárnő így reagált: „Hm, lehet, hogy tényleg működik..."

Az egyetemi továbbképző tanfolyamon professzorunktól azt a feladatot kaptuk, hogy válasszunk az emberi erőforrás kezelése területéről olyan témát, amiről semmit sem tudunk. - Olvassátok el az összes könyvet, amit a témáról találtok mondta, és írjatok egy tíz-húsz oldalas beszámolót újonnan szerzett ismereteitekről! Tizenkét könyvet találtam. A teljes elmével végzett villámolvasást használva elolvastam az összes könyvet, és elkészítettem dolgozatom elmetérképét - mindezt egyetlen délután. Az elmetérkép alapján legépeltem beszámolómat, majd beadtam. Amikor visszakaptam a dolgozatot, csak két jelzés szerepelt rajta: „100%" és „Kitűnő!" Sem egyetemista koromban, sem továbbképzős koromban nem kaptam még ilyen könnyű feladatot. Kolléganőm, Patrícia Danielson az ötletet gyakorlattá fejlesztene, amelynek a „szintopikus olvasás" nevet adtuk. Európában, végzett villámolvasók körében vizsgálta a módszert, s az egyértelműen sikeresnek bizonyult. A szintopikus olvasási gyakorlat a villámolvasási kurzus negyedik részének fő anyaga. Hogy miért csak most hozom szóba? Amiért a tanfolyamon is az utolsó napra tartogatjuk. A szintopikus olvasáshoz szükség van ugyanis mindazokra a készségekre, amelyeket már kialakítottál, és így jutunk még magasabb szintre. Képzeld el, milyen lenne, ha képes lennél egyetlen délután három-öt könyvei elolvasni az adott témáról! Igen,

meg is fogod tudni ezt tenni a fejezetben leírt lépések követésével.

Tegyük fel, hogy érdekel valamilyen téma, és olyan könyvre bukkansz, amit igazán el akarsz olvasni. Ha fotóolvasol és aktiválsz három másik könyvet ugyanarról a témáról, jobban el fogod sajátítani az első könyvben olvasottakat. A legjobb hír azonban még hátravan: kevesebb időt igényel módszerünkkel mind a négy könyvet elolvasni, mint amennyi ideig a régi technikával egyetlen könyv elolvasása tartana! Gondolj az olvasásra úgy, mint egy élethossznyi felfedezőútra! Ezen az úton haladva hamarosan észrevesszük, hogy minden jelentős témában egymással ellentétes nézőpontok találhatók mindenütt. A gyakorlott olvasó számára az egymástól eltérő szempontok olyan feszültséget okoznak, ami magasabb szintű megoldást követel. Olyan új nézőpont kialakítását, ami egyesíti a már létező szempontokat. Ez a szintopikus olvasás egyik célja. A jól olvasó emberek egyetlen témát több oldalról látnak, és saját következtetésre jutnak. A szintopikus olvasás azt segíti elő, hogy véleményrendszered nagyobb mértékben épüljön a saját gondolkodásodra. Ez úgy történik, hogy különböző nézőpontokkal ismerkedsz meg, majd kiválasztasz azok közül egyet, vagy kialakítasz egy újabbat, ami számodra a legigazabbnak tűnik. A te igazságod a saját következtetéseidből, ismereteidből és tapasztalataidból származik, s nem egyszerűen az utoljára olvasott könyvből. Valójában gyakran több könyvet kell elolvasnunk ugyanarról a témáról ahhoz, hogy azt mélyebben megértsük. Egy villámolvasó tanuló esete jól demonstrálja, hogy ugyanabból a témából több könyv elolvasása mennyire hasznos lehet. A középiskola elvégzése után 25 évvel tért vissza az iskolapadba, hogy diplomát szerezzen a helyi

egyetemen. Mielőtt írásbeli vizsgát tett volna történelemből, fotóolvasott hét könyvet, ami a szóbanforgó témáról szólt. Örömtől ragyogó arccal mesélte, miként ömlöttek elméjébe a megfelelő szavak a vizsgán. Sosem érezte még magát ilyen nyugodtnak és biztosnak egy esszévizsgán, és büszkén hozzátette: - Jelest kaptam a dolgozatomra! Ez az asszony természetes módon jutott el a villámolvasástól a szintopikus olvasáshoz, ahhoz a valamihez, amit valójában már ötven éve leírtak. A szintopikus olvasás Mortimer Adler és Charles Van Doren klasszikus írásával, a How to Read Book-kal (Hogyan olvassunk könyvet?) indult el az útján. Adler véleménye szerint egy olvasott ember esetében a szintopikus olvasásnál használt gondolkodási készségek kifejlesztése tekinthető a végső célnak. A szintopikus olvasáshoz mi hozzátettük a teljes elmével olvasás készségeit, hogy segítsük a gondolatok hatékonyabb szintetizálását. Egy tanfolyamhallgatóm egyetemi doktorátusra készült. A tudományos cikk megírása mindig rendkívül időigényes feladat volt számára. Számtalan könyvet kellett ilyenkor elolvasnia, amikből ki kellett szűrni az információt, majd a saját ötletek generálása következett, s végül a cikk megszülése. Miután megtanulta a szintopikus olvasást, felhasználta új készségeit a cikkírásban. Néhány hónappal később felhívott: - Ez hihetetlen! - mondta. Nem tudom elmondani neked, mennyire megkönnyítette számomra a fotóolvasás a dolgot! Egyetlen délután elég egy olyan tudományos cikk megírására, ami korábban két-három napomba került! Hogyan lehetséges ez? Mindent megtalálsz az itt következő, teljes elmével történő szintopikus olvasás alapvető lépéseiben:

A szintopikus olvasás első aktív lépése, megfogalmazol egy számodra jelentős és értékes célt.

hogy

Legyél egyértelmű és konkrét! Ez alapvetően fontos. Tegyük fel, az a célod, hogy megtanuld a pénzkezelés stratégiáit. Melyik célmegfogalmazás hatékonyabb? • többet akarok tudni a pénzügyi tervezésről, vagy • meg akarok tanulni néhány hatékony módszert arról, hogy miként kell pénzt megtakarítani és okosan befektetni annak érdekében, hogy anyagilag függetlenné váljak. A második állításban több erő van, mert világos, és pontosan körülír egy személyes jelentéssel rendelkező célt. A személyes jelentőségű információra lényegesen hosszabb ideig emlékszünk.

A második aktív lépés a bibliográfiakészítés, vagyis egy lista összeállítása azokról a könyvekről, amelyeket el akarsz olvasni. Először nézd át a számításba jövő forrásműveket, hogy el tudd dönteni, beleillenek-e célodba! Ehhez a gyakorlathoz ne regényszerű könyveket válassz! Válogass különböző szerzőktől, s olyan témában, amit igazán meg akarsz érteni!

Az agynak érlelési időre van szüksége ahhoz, hogy új kapcsolatokat hozzon létre. Fotóolvasd a kiválasztott könyveket a tervezett aktiválás előtt 24 órával! A fotóolvasás lehetővé teszi, hogy nagy sebességgel fel tudd dolgozni a gondolatokat. Alvás alatt agyad megtalálja a módját, hogy csoportosítsa az információt, amellyel a fotóolvasás során találkozott.

Legyenek kezed ügyében a könyveid, egy nagy ív papír, és többféle színű íróeszköz az elmetérkép elkészítéséhez! Jegyzetelj elmetérképezéssel a szintopikus olvasás hátralevő lépései alatt! A papír közepére írd fel célod kiinduló állítását! Hagyj elegendő helyet, hogy módosíthass a cél megfogalmazásán, ha később úgy látod jónak! Tartsd azt is fejben, hogy nem egy-egy könyv tartalmáról készítesz elmetérképet, hanem mindarról az anyagról, amit a célodat szolgáló összes könyv tartalmaz!

Szuperolvass és merülj le minden könyvnél, hogy olyan részeket találj, amelyek lényegesek célod szempontjából! Ennél a lépésnél a te célod előbbrevaló a szerzők céljainál. Azért kell célodat mint egy vezérlángot magad előtt tartani, hogy ki tudd emelni az egyébként kisebb fontosságú részeket, melyek célodat szolgálhatják. Folytasd tovább a térkép készítését, ahogy új részeket találsz! Állj ellen a kísértésnek, hogy túl sok részletet olvass el ennél a pontnál! Használd csak a könnyed merülést, és azt is csupán a lényeges részekre korlátozd! Lehet, hogy azt veszed észre ennél a lépésnél, hogy célod megfogalmazása átalakul, amint a bonyolult téma egyre világosabbá válik. Úgy állj az ügyhöz, mintha beszélgetnél a könyvek szerzőivel! Képzeld el, hogy ezek a szerzők együtt ülnek veled egy körben! Tegyél fel nekik kérdéseket, és hagyd, hogy beszéljenek célodról! Nem az a lényeg, hogy megértsd az ő könyveiket, hanem hogy elérd célodat!

Ha egy lépést hátralépsz, és ránézel elmetérképedre, látni fogod, hogy azon számos fontos fogalom szerepel.

Ennek alapján röviden foglald össze, hogy az eddig szerzett információk birtokában mit gondolsz a témáról! Ez segít, hogy kialakítsd saját, semleges, szakszavaktól mentes terminológiádat. A különböző szerzők különböző szavakkal mondhatják el ugyanazt a dolgot. Ha semleges kifejezéseket keresel, azok jelentéssel bíró asszociációkat hoznak létre, és így sajátoddá tudod tenni a fogalmakat.

Vizsgáld meg elmetérképedet és a szóban forgó könyveket olyan szemmel, hogy tisztázd, milyen hasonlóságok és különbözőségek fedezhetők Fel a különböző szerzők nézőpontjai között! Amikor ehhez a fázishoz érsz, elkezded felfedni azokat a központi témákat, amelyeket minden, vagy majdnem minden szerző megkísérel leírni. Készíts ezekről jegyzetet!

Amikor különböző szerzőknek eltérő a szemléletük, ezeket a különbözőségeket vitapontokban lehet meghatározni. Fedezd fel az eltérő szempontokat, mert így jelentősen elmélyíted a témáról szerzett tudásodat! Ennél a lépésnél szuperolvass, és merülj le, hogy megtaláld a vitapontokkal kapcsolatos kulcskérdéseket! Képzeld magadat nyomozóriporternek, aki egy szobában ül a szerzőkkel, s most mindegyiküknek fölteszi a kulcskérdéseket! Haladj gyorsan egyik könyvtől a másikig, egyszerre azonban csak egy kérdésre választ keresve! Amint megtaláltad a választ, tedd le azt a könyvet, és kezdd lapozni a következőt!

Amikor felfedezed a vitás kérdéseket, és megvizsgálod a különböző nézőpontokat, automatikusan elkezded megformálni a saját nézőpontodat. Először járd körül a témát, nézd meg mindegyik oldalt, de ne foglalj még állást! Tegyél szándékos erőfeszítést, hogy objektív maradj, és az elemzésben kerüld a részrehajlást! Miután elég információt gyűjtöttél össze, alakítsd ki a saját álláspontodat! Eddigi vizsgálódásaid alapján fogalmazd meg saját véleményedet!

Az előző lépés végére a legtöbb üzletember és diák már elérte, amire szüksége volt, vagyis az adott témában eljutott céljához. Amikor szintopikus olvasással elolvasol három-öt könyvet, lehet, hogy találsz egyet közülük, amelyiket érdemes alaposabban is tanulmányozni. Ha érdekel a könyv, használd erre a célra a villámolvasás-módszert! Annak, aki egyetemi szintű dolgozatot, vagy részletes üzleti jelentést ír, még egy lépés fontos. Miután megfogalmazta a témával kapcsolatos álláspontját, a könyvekből szerzett konkrét információk alapján olyan érvet kell teremtenie, ami alátámasztja véleményét. A kulcskérdéseket olyan módon állítsd sorba, ami a témát jobban megvilágítja! Amikor álláspontod mellett érvelsz, legyél konkrét! Ha megfogalmazod valamelyik szerző nézetét, mindig társíts hozzá egy eredeti idézetet a szövegből, az oldalszámot is megjelölve! Készíts újabb elmetérképet a saját nézőpontodról, mielőtt a jelentest ténylegesen megírod! Ez időt takarít meg, és segít gondolataid világos megfogalmazásában. Mennyi időt szánsz a szintopikus olvasásra? A villámolvasás-tanfolyamokon mi csupán kétszer negyvenöt

percet adunk az aktiválásra. Ez minden. Add ehhez hozzá az óra előtt megtett lépéseket, hogy ki tudd számolni a teljes ráfordítandó időt! Az óra előtti időbefektetés könyvenként tíz-tizenöt perc, hiszen körülbelül ennyi kell a válogatáshoz, átnézéshez és fotóolvasáshoz. A tanfolyamon kilencven percet töltünk el két külön gyakorlat során a fennmaradó lépésekre. Amikor befejeztük, a legtöbb résztvevő úgy látja, hogy 80-90%-ban elérte, amit igazán akart, és amire szüksége volt. Legtöbbjük arra is rájön, hogy a témával kapcsolatos további ismeretszerzéshez már egyetlen könyv is elegendő. Ehhez jó a sebes- olvasás, hogy gyorsan összegyűjtsék a maradék információt, ami a teljes felkészültség érzéséhez kell. Témától és könyvtől függően ez húsz perc és négy óra közti időtartam.

Amikor megnézed az ennek a könyvnek a bibliográfiájában szereplő-, szerző- és könyvlistát, akkor az én szintopikus olvasásom forrásműveit látod. Ehhez hasonlóan a villámolvasás-tan folyam is sok kutató és szerző munkájának áttanulmányozásából állt össze. Az a sok szerző, akikre én hivatkoztam, szinten sok szerzőre utalt, néha ötventől százig terjedő számú könyvre és folyóiratra. Minden alkalommal, amikor szintopikus olvasást végzel, gondolkodók százainak összegyűlt szellemi energiája kerül birtokodba, sok ezer óra munkával és hatalmas tapasztalattal támogatva téged célod elérésében. Amikor megérzed ennek az energiáját, akkor érted meg igazán, milyen izgalmas dolog is a szintopikus olvasás. Mivel a szerzők egyedi kombinációját választod, olyan új szempontra bukkanhatsz, amire még senki sem gondolt. Megdöbbentő példáról számolt be Patrícia Danielson egy tanítványával kapcsolatban. A brüsszeli orvos szintopikus olvasást használt szakterületén, a homeopátiában. Minden negyedévben számos homeopata orvos összejön Európából,

hogy megosszák egymással kutatási eredményeiket, tapasztalataikat. A brüsszeli orvos, előadására készülvén, szintopikus olvasással elolvasta a homeopátia nagy tankönyveit, és elmetérképet készített róluk. Amikor ránézett a térképekre, azok teljesen zagyvaságnak tűntek. Eltette egy irattartóba, hogy majd később átnézze őket. Két hónappal később elővette az elmetérképeket, és kiterítette a földre. Legnagyobb meglepetésére mindegyik teljesen érthető volt. A merész gondolatok azonban, amik ekkor felbukkantak agyában, forradalmian újak voltak. Gyorsan elkészítette dolgozatát, és néhány héttel később előadta a negyedéves találkozón. Az összejövetelen orvoskollégái megdöbbentek a felismerésektől, amelyeket előadásában eléjük tárt. Egyikük hozzászólásában elmondta, hogy húsz év alatt még egyszer sem gondolt rá, hogy összefüggésbe hozza azokat az adatokat, amiket az előadó érthetően összekapcsolt. Amikor arról érdeklődtek, hogy kollégájuk hogyan volt képes ekkora gondolati ugrásokra, ő elmagyarázta nekik a villámolvasás és a szintopikus olvasás lényegét. A következő brüsszeli villámolvasás-tanfolyamra a társaságból hét orvos is jelentkezett...

Állj meg egy pillanatra, hogy egy gyors képzeletgyakorlattal integráld a szintopikus olvasás tíz lépését! Gondolj egy témára, amit tanulmányozni szeretnél! Milyen célt szeretnél elérni? Képzeld el, amint elmész a könyvtárba, és kiválasztasz egy tucatnyi könyvet az adott témáról! Röviden átnézed őket, hogy el tudd dönteni, melyik három-öt könyvet fogod hazavinni. Ezekről érzed úgy, hogy a célodnak leginkább megfelelnek. Képzeld el az estét, amint átnézed és fotóolvasod az összes könyvet! A következő nap tettre készen ébredsz. Hatalmas elmetérképet készítesz. Ennek első lépéseként

megfogalmazol egy egyértelmű célt, és felírod a térkép közepére. Szuperolvasol és lemerülsz, hogy megtaláld a fontos részeket, és ezeket is rávezeted a térképre. Amikor összefüggéseket ismersz fel, valami összeáll a fejedben, felírod saját kifejezéseidnek a listáját a térkép szélére, hogy összefoglald, amit találtál. Megvizsgálod a felvetett témákat. Felírod ezeket a térképre azokkal a fontos szempontokkal együtt, amelyekben a szerzők nem értenek egyet. Ne feledd, nem a szerzők gondolatmenetét akarod aprólékosan megismerni! A te feladatod az, hogy elérd a magad elé kitűzött célt. Érezd az összes információ felhalmozott erejét! Olyan ez, mintha minden szerző jelen lenne, hogy a te célodról beszéljen. Képzeld el, ahogy az új, értékes felismeréseket a számodra legjelentőségteljesebb módon felhasználod! A vizualizáció befejezésekor érezd a szintopikus olvasás izgatott örömét!

Egy sikeres ingatlanszakember igazi önerejéből felemelkedett férfi volt. A tízedik évben kimaradt az iskolából, és soha nem tért oda vissza. Életének 50 éve alatt pontosan három könyvet olvasott el. Miután megtanulta a villámolvasást, ezt mondta: „Ez csodálatos! Az elmúlt két hét alatt egy tucat könyvet olvastam el, és élvezem az olvasást! A villámolvasás-tanfolyam életem egyik legnagyobb élményének bizonyult."Az egyik legjelentősebb változás az életében az volt, hogy önbizalma támadt a tanuláshoz. Hosszú éveken keresztül olyan embernek tartotta magát, aki nem tud tanulni. A villámolvasással bebizonyította, hogy igenis képes rá. Két barát évekig teniszezett egymással. Egyikük elvégezte a villámolvasás-tanfolyamot, és fotóolvasott öt könyvet a teniszről. Azonnal olyan ménékben javult a játéka, hogy a másik férfi teljesen „ledöbbent. Am ikor az első férfi felfedte, hogyan történt a csodával határos javulás, a másik is beiratkozott a kurzusra. Ennek eredményeként az ő teniszezése is ugrásszerűen javult. Egy adminisztrátor számítógépes analfabétából („Komolyan, még rövid szöveget is alig tudtam bepötyögni!") a gép napi használójává vált, miután villámolvasott néhány számítógépes könyvet, magazint és kézikönyvet. - Körülbelül egy hónappal a villámolvasás után hirtelen ráébredtem, hogy egyre jobban énem azokat a bolond gépeket!

A villámolvasás készségeinek és technikáinak egyszerű ismerete még nem jelenti, hogy befejezted a módszer tanulását. Az csupán a kezdet. Csak miután megtanultad az egész módszert ebből a könyvből, akkor tudod képességeidet igazán kifejleszteni a valódi életben. Ezen a ponton azonban sok kérdés merülhet fel. Amikor egy technikát használsz, azonnal visszajelzési is kapsz. Még ha esetleg nem is éred el célodat, akkor is minden bizonnyal tapasztalni fogod, hogy közeledtél ahhoz. Ezek a visszajelzések segítenek, hogy megfelelő módon változtass megközelítéseden, és elérd azt a mesterfokot, amire szükséged van. Ez a fejezet sok olyan kérdést vizsgál, amit a kezdő villámolvasók rendszeresen feltesznek a „profi szint" felé vezető úton. Érdemes ezért a következő hónap során időnként visszatérned ezekhez a gondolatokhoz. Ahogy egyre jobban haladsz készségeid fejlődésében, egyre több és több hasznát látod majd a következő válaszokban rejlő információnak.

Körülbelül 15 éves korunktól kezdődően képesek vagyunk az írott szavakat azonnal felismerni, anélkül, hogy

kimondanánk őket. Addigra alapos jártasságra teszünk szert a vizuális minták - más néven írott szavak - finom sorozataiban. Miért érezzük hát mégis a kényszert, hogy kimondjunk minden szót? Az olvasás megtanulásához olyan „segédkerekeket" kaptunk vö. a kerékpározás megtanulásával -, amiktől később sem szabadultunk meg. A villámolvasás nemcsak leszereli ezeket a segédkerekeket, hanem még rakétákat is épít a helyükre. Egy új készség kifejlesztése során sokéves, rögzült szokásmintáinkkal kerülünk szembe. Légy hát elnéző és türelmes önmagad- dal szemben! A tanulás frusztráló lehet, különösen akkor, ha „gonosz manóid" vannak. A gonosz manók olyan szokások és önkorlátozó hiedelmek, amik negatív érzéseket eredményeznek, és elveszik kedvünket a tanulástól. Richárd Carson könyvében, a Taming Your Gremlin-ben (Gonosz manóid megszelídítése) ezek aggodalmat és nyugtalanságot okozó piciny lények. Hogyan bánsz a gonosz manókkal? Ha megpróbálod kiirtani őket, mondja Carson, attól még nagyobbra nőnek. Inkább játssz velük! Szeresd őket halálra, pontosabban szólva emlékezz a „VIJM- szabályra"! Mi a „VIJM-szabály"? Vedd észre, Ismerd el a magadénak, Játssz vele, Maradj vele! A VIJM-mel minden frusztrációt könnyebb kezelni, és segítségével elkerülhető, hogy azok a további tanulás gátjaivá váljanak.

„V" Vedd észre érzéseidet! Az érzések se nem jók, se nem rosszak; egyszerűen csak vannak.

„I” Ismerd el magadénak az élményeidet! Fogadd el a frusztráció, a csalódottság tényét! A nyíltan beismert problémák megoldhatók. Azok, amelyeket letagadunk, tovább élnek. Sok vigasztaló gondolatot hívhatsz elő, ha esetleg a tanulás közben frusztráció ér. Módosíts a régi mondáson: ha valami elsőre nem sikerül, akkor normális vagyok... Ugorj hát neki újra!

„J”

Játssz

élményeiddel!

Nyomd előre a „botkormányt", menj bele a „zuhanásba", és figyeld meg, mi történik! Mélyedj el bátran zűrzavarodban! Tegyél fel magadnak kérdéseket! Lehet ugyan, hogy eleinte ez még nagyobb zűrzavart eredményez, de ez ne ijesszen meg! Legyél olyan, mint egy gyerek, s fogadj érdeklődéssel minden újat, hisz jó dolog a tanulás!

„M”

Maradj

vele!

Túlságosan gyakran úgy értelmezzük a frusztrációt, mint annak a jelét, hogy fel kell adnunk az ügyet. Ehelyett tekintsd ezentúl felhívásnak ezt az érzést, ami azt üzeni, hogy teljes gőzzel előre! Ha ezt teszed, új eredményeket fogsz elérni az olvasással. A VIJM-mel a fejünkben a villámolvasás finom, kellemes élmény. Segít abban, hogy a járni tanuló gyerek gondolkodásmódjába helyezkedjünk. Az elesés nem önbüntetésre vagy nyilvános megszégyenülésre való. Inkább jel arra, hogy felálljunk, eddigi gyakorlatunkon változtassunk, és újra próbálkozzunk. A VIJM- szabályt alkalmazva saját magad legbiztatóbb szurkolója lehetsz a tökéletes tudás felé vezető úton.

Villámolvasáskor az egyik nagy csapda, amivel szembe kerülünk, hogy már tudjuk, hogyan kell olvasni. Vannak bizonyos elképzeléseink az elfogadható sebességről és a megértés szintjéről. És akkor jön a villámolvasás, ami arra kér minket, hogy változtassunk olvasási problémáink megközelítésén. Csak egy teljesen új paradigma segíthet abban, hogy átlássunk a határidők és papírok tömkelegén. Néha azt hallom a kezdő fotóolvasóktól: - Ez teljesen átfogalmazza számomra az olvasás szó jelentését!

S ez így van jól. Valóban, az olvasás új definíciója olyan helyre visz el minket, ahonnét új lehetőségeket láthatunk meg, olyan helyre, amit a „kezdők gondolkodásának" neveznek. Ez a fogalom visszavezet bennünket az ősi Zen buddhista iskolához. Shinryu Suzuki, egy Zen mester mondta: „A kezdő gondolkodásában rengeteg lehetőség van, a szakértőében kevés." És hozzátette: „Kezdő gondolkodásúnak kell lennünk, birtoklásmentesnek, olyannak, aki tudja, hogy minden folyamatos változásban van. Minden csak pillanatnyi, jelenlegi formájában létezik..." A japánok 1960-tól 1980-ig gyökeresen megváltoztatták hírnevüket a minőségi termékek gyártásával kapcsolatban. Ezt a fordulatot egy olyan kulturális gondolkodásmód támogatta, amelybe beletartoztak a Zen-tanítás bölcsességei, az állandó tanulás, a szigorú minőségellenőrzés és a hajlandóság a teljes újrakezdésre, amikor a régi módszerek már nem működnek. Olyan világban élünk, amely azt kívánja tőlünk, hogy újra és újra kezdőkké váljunk, amikor állandó, folyamatos változással és káosszal találjuk magunkat szembe. Az olvasásról tanultak felülvizsgálata csak egy példa arra, hogy mennyire szükség van a kezdők gondolkodására. A változás szédítő irama garantálja, hogy az olvasáson kívül az élet sok más területén is előbb-utóbb hasonló, gyökeres újdonság fog megjelenni. Nem kell neked Zent tanulni vagy mantrákat mondogatni ahhoz, hogy megtanuld a villámolvasást. Mind a keleti, mind a nyugati tanulási megközelítésnek megvan a maga haszna. Létjogosultsága van a szabályoknak és a szakértelemnek, de annak is, hogy mindent megkérdőjelezzünk. A villámolvasók mindkét attitűddel rendelkeznek. Megbecsüljük mind a tudatos, mind a tudatostól eltérő elmét. A tudatos elme állítja fel a célokat; a tudatalatti megtalálja a célok elérésének kreatív módját. Miközben

megtartjuk jelenlegi olvasási készségeinket, új lehetőségekhez jutunk. A villámolvasás használatával nemcsak azt nyerjük, hogy a nyomtatott szavakkal új kapcsolatba kerülünk, hanem arra is rájövünk, hogy miként reagáljunk, amikor változik a világ. A kezdők gondolkodásmódjával felnőtt fejjel fogod újra felfedezni a folyamatos tanulás örömét.

Autóvezetőként a repülőgép vezetésének megtanulását egyszerre ismerősnek és furcsának is találtam. Az az olvasó, aki a villámolvasást tanulja, hasonlóságokat és radikális eltéréseket is tapasztal majd a szokásos olvasáshoz képest. Kevesebb idő kell az ismerős dolgok megtanulásához, és több a furcsaságokhoz. Minden új vagy szokatlan dolog megtanulásának négy szakasza van. A szükséges idő hosszúsága azon múlik, hogyan mész végig ezeken a tanulási fokozatokon. Mindegyik stádiumot illusztrálni tudom, hiszen ezek a villámolvasás megtanulására is vonatkoznak: 1. Az első stádiumban észleled az elolvasatlan papírhalmot, és érzed a mindent átjáró információs szorongást. Ennek ellenérc nem ismered fel a probléma forrását, s azt még kevésbé tudod, hogy mit is tegyél. Látod, hogy valami eltört az életedben, de nem tudod, mit kell megjavítanod. Ennél a szintnél gyakori a félelem érzése, amely néha a problémamegoldás lehetősége feletti izgalommal párosul. Nevezzük el ezt a lépést tudattalan inkompetenciának (inkompetencia = hozzá nem értés). 2. A következő állomás, amikor érzékeled, hogy a jelenlegi olvasási szokásaid nem szolgálnak téged megfelelően. Tulajdonképpen ezekből a szokásokból ered az

információs szorongás jelentős része. Tanulsz valamennyit a villámolvasásból, és még ki is próbálod annak néhány technikáját, azok azonban idegennek tűnnek. Most már tudod, mi törött el, s azt is tudod, mit kell csinálnod, de még nem vagy képes azt meg is tenni. Nevezzük ezt az állomást

tudatos inkompetenciának. 3. A harmadik fázis már hatalmas ugrást jelent. Ekkor már használod a villámolvasás készségeit, és sikert élsz át velük. Ennek ellenére ezek a készségek még nem épültek be teljesen az életedbe. Még mindig figyelmeztetned kell magadat arra, hogy használd ezt az új megközelítést az írott anyagoknál. Nevezzük ezt a szintet tudatos kompetenciának (kompetencia = hozzáértés). 4. Végül az alapos tudás szintjére lépsz. Most már a villámolvasás annyira ismerős, hogy automatikusan

használod. A technikák olyan természetessé válnak, mint a légzés. Nemcsak a nyomtatott szavakkal élsz át új kapcsolatot, hanem az életed is átalakul. Csökkented, vagy teljesen megszünteted az olvasatlan halmokat, és folyamatosan eléred olvasási céljaidat. Nevezzük ezt az állomást kiválóságnak. A tanulás azt jelenti, hogy átmegyünk azon az állapoton, amikor tudatosan felismerjük inkompetenciánkat, tudjuk, hogy nem tudunk valami fontosat, vagy hogy hiányzik egy vágyott készség. Egyáltalán nem meglepő, hogy ehhez a felismeréshez bizonyos érzelmek társulnak: zavar, frusztráció, félelem és szorongás. Javaslatom egyszerű: szeresd valamennyit! Mindegy, mi jön elő a villámolvasás tanulása közben, öleld azt magadhoz! A jelentkező érzelmek egyike sem rossz, és minden érzésed valamilyen célt szolgál. A zűrzavar kíváncsiságot hozhat létre. A káosz világossághoz vezethet. Amikor villámolvasás-tanfolyamokat vezetek a Learning Strategies Corporationnél, szeretem hallgatni az embereket, amikor ilyen érzéseken mennek át. Amikor azt mondják, össze vannak zavarodva, azt mondom, nagyszerű. Amikor azt mondják, frusztráltak, gyorsan mindent megteszek, Hogy a zűrzavarba vigyem őket. Emögött a látszólagos őrültség mögött a következő felismerés rejlik: a zavarodottság egy lépés a kiválóság felé vezető úton. A zűrzavar érzése jelzi, hogy tanulunk. Ezzel ellentétben, ha a problémákat a bizonyosság érzésével közelítjük meg, és nem vagyunk hajlandóak a régi hiedelmeket elengedni, az frusztrációhoz vezet. Elakadunk a tanult tehetetlenség, a nem tudás állapotában. Ezt a két utat foglalja össze az alábbi ábra: Sajnos iskolai tapasztalataink gyakran a frusztráció fele vezetnek bennünket. A hagyományos olvasástanítási modellben a zűrzavar egyenlő a kudarccal, a frusztráció az inkompetenciával. Ennek az az eredménye, hogy a tanulás folyamata leblokkol.

Bármilyen érzést is élsz át a villámolvasás tanulása közben, az rendjén való érzés. Ne nyomj el semmiféle érzelmi állapotot, semmilyen mértékű zűrzavarérzést! Lehet, hogy kísértést érzel, hogy összehasonlítsd magadat másokkal: „Nem jól csinálom. Mindenki más meg tudja csinálni. Én miért nem? Mi a baj velem?" Ha ilyen gondolatokat fedezel fel, hagyd, hogy teljesen tudatossá váljanak, majd ereszd őket szélnek! Emlékeztesd magadat, hogy a jelek szerint közeledsz a tudatos kompetencia szintjéhez. Az olvasás egyenesen az énkép magját érinti, önértékelésünk gyakran tanulási sikereinktől függ, és nagyon sok tanulási élményünk az olvasáshoz kötődik. Azt tapasztalom, hogy az emberek túl könnyen nevezik magukat rossz olvasónak, és ezért tehetetlennek érzik magukat. Az ilyen frusztráció gyorsan elhomályosítja énképünket. Az alternatív lehetőség, hogy elfogadjuk, s természetes és kecses táncnak látjuk az érzelmi hullámzásokat. Ha ezt tesszük, lerövidítjük a kiválósághoz vezető utat.

Gondolj olyan alkalmakra, amikor teljesen elmerültél az olvasásban! Fontos, hogy ezeket az élményeket mélyebben megvizsgáljuk, mert azokban a pillanatokban gyakorlott, hatékony olvasóvá alakultál át, méghozzá erőlködés nélkül. Idézd fel, milyenek is voltak azok az alkalmak! Talán egy regényben mélyedtél el. Lehet, hogy egy szerelmes levelet „ízlelgettél", vagy talán egy gyilkosság rejtélyét oldottad meg. Minden esetben különös dolog történik: észre sem veszed, ami körülötted történik. Olyan, mintha a benned lévő képek, elképzelések és érzések fontosabbak lennének, mint az előtted fekvő könyv. Többé nem szavakat olvasol, hanem beleptél egy másik valóságba. Az, ami a szemeid mögött történik, sokkal fontosabb, mint ami a szemed előtt van. Az emberek ezeket az élményeket feltűnően hasonló nyelven írják le. „Megszűnt számomra a tér és az idő." „Nem voltam tudatában annak, hogy valójában szavakat látok egy papírlapon." „Filmszerűen peregtek elmémben a képsorok." „Erőlködés nélkül szívtam magamba a szavakat." „A szavak egyszerűen átfolytak a papírról a fejembe." Folyik - ez egy jó szó erre. Megragadja az élmény lényeges jellemzőit: könnyűség, folyékonyság, erőfeszítés nélküliség, elmélyedés, koncentráció, lágyság, ellazultság, hatékonyság és megnövekedett produktivitás. Az élmény tulajdonságai alapján ugyan megváltozott tudatállapotra gondolhatnánk, még sincs benne semmi abnormális. Az emberek több száz éve ismerik az „áradó élményt", aminek a leírására különböző kifejezéseket használtak és használnak. A Tao te Ching, a Lao Tsu által írt kínai spirituális írás az erőfeszítés nélküli cselekvésről, vagy nem cselekvésről beszél. Abraham Maslow pszichológus „csúcsélményt" említ, amit hasonló módon ír le. Az 1970-es évek népszerű könyve, a The Inner Game of Tennis (A tenisz belső játéka) elmagyarázza, hogyan tudják a sportolók az említett áradó, könnyed állapotot gyakorolni. Azt követően más sportokra vonatkozóan is megjelentek hasonló könyvek.

Nemrégiben Csikszentmihályi Mihály, a Chicago-i Egyetem pszichológusa kimutatta, hogy az áradó, könnyed állapot mindenkivel előfordulhat. Erről az állapotról szóló tanulmányában hivatalnokokat, futószalag mellett dolgozó munkásokat, sportolókat, Stephen Mitchell, a Tao egyik mérnököket és menedzsereket fordítója így írja le az áradó, vizsgált. Azt mondja, hogy az könnyed állapotot: Egy jó áradó, könnyed állapot nagyon sportoló be tud lépni a testi hasonlít más jól ismert tudatosság állapotába, amiben jelenségekhez, a hipnózishoz és a helyes ütés vagy a helyes mozdulat magától, erőfeszítés a meditációhoz. nélkül történik meg. anélkül, Bárcsak lehetséges lenne, hogy a tudatos akarat zavarná hogy minden olvasásunkkor azt. Ez a nem cselek¬vés csak egy kapcsolót kellene paradigmája: a cselekvés megérintenénk, s máris legtisztább és leghatékonyabb belépnénk ebbe az áradó, formája. A játék játssza a játékot; a vers írja a verset; és könnyed állapotba! Akkor nem tudjuk megkülönböztetni ugyanis egy pillanat alatt a a táncolót a tánctól. mély figyelem állapotába kerülnénk, ahol minden erőfeszítés nélkül, olajozottan, gyorsan és hatékonyan dolgoznánk. Ellazultak lennénk, ugyanakkor aktívak és éberek. Az olvasás így gyerekjáték lenne, s ugyanolyan könnyedén tudnánk végigsiklani egy műszaki könyvön, mint egy regényen. Ez a kapcsoló a villámolvasás- módszer. Az említett áradó, könnyed állapot születésedtől fogva jussod, egyik alapvető emberi képességed. A villámolvasással lehetőséget kapsz kezedbe, hogy bármikor tudatosan létrehozhasd ezt az élményt, s nem a véletlentől függ, vajon jelentkezik-e az. Ez az állapot nem a vakszerencsén múlik, és nem is valamiféle testen kívüli élményről van szó. Inkább természetesen előforduló eseményről, s a titok éppen az, hogy ezt az állapotot kell szokásszerűen létrehozni az olvasás idejére.

Gyermekként természetes módon használtuk a gyorstanulás stratégiáit, hogy a járni és beszélni tanulás monumentális feladatát teljesítsük, összetettségében egyetlen felnőttként megtanult tevékenységünk sem hasonlítható össze ezekkel a feladatokkal. A gyorstanulás képessége még itt van velünk a gyerekkorból, bár jelentősen elhomályosította azt a sokéves visszaélés, a helytelen használat, illetve a használat hiánya. Egyszerűen csak annyi a dolgunk, hogy fölélesszük tudásunkat, és alkalmazzuk azt az olvasásnál. A villámolvasás-módszer nagyon sokat hasznosít a gyorstanulásból, s emiatt könnyen és vidáman tudjuk megtanulni és használni. A gyorstanulás egyik legismertebb kutatója Georgij Lozanov bolgár pszichológus. Dr. Lozanov sok tanulmányt írt, melyekben alátámasztja az állítást, miszerint agyunk kapacitásának alig 10%- át használjuk ki. ő és kutatóstábja hisznek benne, hogy módszeresen meg tudjuk tanulni, miként használjuk ki agyunk rejtett tartalékát, a maradék 90%-ot. Felismeréseiből egy alkalmazott tanulási módszert alakított ki. Lozanov módszere lehetővé teszi, hogy mindkét agyfélteke együttműködjön, akár egy zenekar. Ilyenkor ugyanis tanulási kapacitásunk exponenciálisan emelkedik. Lozanov azt állítja, hogy hatalmas mennyiségű információt tudunk megismerni, erőfeszítés nélkül befogadni és szükség esetén használni. Pontosan ezekre a készségekre van szükségünk, ha az információáradat és a dokumentumsokk korában „életben akarunk maradni". Lozanov tanulási módszerének középpontjában három lépés áll: dekódolás, koncert és aktiválás, ami párhuzamba állítható a villámolvasás-módszerrel. A dekódolás „könnyed átnézés", a megtanulandó anyag gyors áttekintése.

A koncertfázisban a tanulók ellazult éber állapotba lépnek, hogy teljesebb képet kapjanak az anyagról. Az információt gyakran történet vagy játék formájában mutatják be, amit a háttérből játszott klasszikus zene kísér. Végül a tanulók aktiválják az anyagot, vagyis behívják azt a tudatos elmébe, és alkalmazzák. Az aktiválás során a besulykoló, lélektelen ismételgetés és a magolás helyett csoportmegbeszéléseket tartanak, játékokat, rövid, tréfás jeleneteket játszanak, és más, nem hagyományos módszereket használnak. Látod a kapcsolatot? Lozanov dekódolás-koncert-aktiválás módszere a mi átnézés-fotóolvasás-aktiválás technikánknak felel meg. A villámolvasás és a villámolvasás-tanfolyamokon folyó tanítás Lozanov módszerének számos aspektusát foglalja magába.

Az 1980-as évek elején Howard Gardner, a Harvard egyik pszichológusa kialakított egy elméletet, ami tökéletesen kiegészíti Lozanovét. Gardner azt mondja, hogy oktatásunk alapvetően kétféle intelligenciára épít: a nyelvi és a logikus intelligenciára. Gardner ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy ez a teljes intelligenciának csak egy kis része. Az intelligencia pontosabb képe ugyanis a következő képességeket foglalja magába: • A nyelvi intelligencia annak a képessége, hogy a világot jól le tudjuk írni szavakkal. • A logikai-matematikai intelligencia annak a képessége, hogy a világot számszimbólumokkal mutassuk be, és a logika szabályai szerint bánjunk a szimbólumokkal. • A zenei intelligencia annak a képessége, hogy a dallam, ritmus, harmónia, hangerő és hangszín nem verbális "nyelvét" élvezzük és használjuk.

• A téri intelligencia annak a képessége, hogy a látott világot pontosan érzékeljük, és fejben vagy papíron újra fel tudjuk építeni. • A testi-kinesztetikus (test- és mozgásérzékelési) intelligencia annak a képessége, hogy testünket pontos önkifejezésre, vagy a tanulás egyik eszközeként tudjuk használni. • Az interperszonális intelligencia annak a képessége, hogy más emberek érzéseit és vágyait érzékeljük és megértsük. • Az intraperszonális intelligencia annak a képessége, hogy tisztán lássuk személyes értékeinket, és belső magányunkban felismerésekhez jussunk.

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor valamit nagyon jól megtanultál! Gondold végig, hogy a hétféle intelligencia közül melyiket használtad! Valójában tehát már tudod, hogy miként tudsz kiválóan tanulni, s azt bármikor képes vagy megismételni, csak használd azokat az erősségeidet, amelyekkel már rendelkezel! Képzeld el, ahogy az olvasásnál mind a hétféle intelligenciát, plusz még az intuíciódat is használod! A villámolvasás pontosan ezt segíti elő. Valamennyi intelligenciádat bevonja az olvasásba. Ebben az értelemben a villámolvasás tehát nem olvasási, hanem tanulási program, egy sor stratégiai lépés bárminek a megtanulásához. Igen, bárminek a megtanulásához!

Dr. Win Wenger, az A Method of Personal Growth and Development (A személyes növekedés és fejlődés egy módszere) szerzője szerint tudatalattink raktározási kapacitása tízmilliárdszorosa a tudatos elme kapacitásának. Az aktiválás során elménknek ebből a tartalékából hívunk elő adatokat.

Az aktiválás egyik példája a „nyelvemen van" jelenség, ami gyakran fordul elő, amikor valamilyen névre próbálunk visszaemlékezni. Ismered a helyzetet: megpillantasz egy ismerőst, de a neve kiment a fejedből. Egy percen keresztül próbálod felidézni. Ez ingerli agyadban az idegi áramkört. Azután néhány perccel később a név hirtelen bevillan, gyakran olyankor, amikor éppen mással beszélgetsz, és nem próbálsz már tudatosan emlékezni. Agyad előállította a nevet annak az idegpálya-rendszernek, illetve áramkörnek az ingerlése útján, amely a név első megtanulásakor alakult ki. Az aktiválás szélesebb skálán is megtörténhet. Egy íróismerősöm rendszeresen meditál, ami egy másik út a fotóolvasáskor is alkalmazott ellazult, éber állapotba kerüléshez. Azt mondja, hogy legjobb ötletei közül nem egy a meditáció alatt támadt, különösen olyankor, amikor a kézirat szerkezetével vagy tartalmával küszködött. Gyakran az egész könyv körvonalai így születnek meg benne. Más művészek is beszámolnak hasonló eseményekről. Aaron Copland, a kiváló amerikai zeneszerző nyilatkozta egy interjúban, hogy a zeneírás számára azzal kezdődik, hogy átírja a témákat, amik belső világából spontán módon bomlanak elő. így fogalmazta ezt meg: „A zeneszerző a témával kezdi; és a téma az ég ajándéka. Nem tudja, honnan jön - nincs felette kontrollja. Majdnem úgy zajlik a folyamat, mint az automatikus írás. Ezért tart magánál gyakran jegyzetfüzetet, és leírja a témát, amikor az megérkezik." Nem kell nagy zeneszerzőnek vagy írónak lennünk, hogy mi is használjuk ezt a mély, kreatív tartalékunkat. Csak ellazult éber állapotra van szükségünk, és kedvesen kérnünk kell azt, amit a tudatunk felszínére szeretnénk hozni. Ennek gyakorlati alkalmazási lehetőségei rendkívül mélyrehatóak. A titok tehát csak annyi, hogy ne álljunk saját utunkba, és hagyjuk magunkat villámolvasni.

A villámolvasás paradoxonrakásnak, avagy ellentmondáshalmaznak tűnhet. Valóban az. Hisz gondolj csak bele, mit is javasolok? Ahhoz, hogy többet nyerj az olvasásból, tölts vele kevesebb időt; ha több információt akarsz megtudni, ne törődj a tudatos megértéssel; ha sikeres akarsz lenni az olvasásban, ne próbálkozz olyan keményen, kezdj játszani; ha el akarod érni, amit szeretnél, engedd el az eredmények iránti vágyadat! Az egyik tanfolyamon találkoztam egy hölggyel, aki tökéletesen megértette ezt. Alighogy elkezdtünk könyveket fotóolvasni, 90%-ra ugrott megértési tesztjében a helyes válaszok aránya, és mindvégig azon a szinten is maradt. Megkérdeztem tőle, hogyan történt ez. - Egyszerűen előre elhatároztam, hogy semmit sem kell bebizonyítanom. Ha a technika működik, jó. Ha nem működik, az is jó. Számomra az a fontos, hogy megtapasztaljak egy új olvasási megközelítést. Bárhol is tanítok, a sikeres villámolvasóknál ugyanezzel az attitűddel találkozom. Azok az emberek, akik „keményen próbálkoznak, hogy igazán jól csinálják", gyakran megkötözik magukat a nagy felelősséggel. Rögtön személyes kötelességüknek érzik» hogy igazolják vagy megcáfolják a teljes elmével történő olvasás módszerét. Ez olyan, mintha integrálszámításból akarnánk záróvizsgát tenni, meg mielőtt megtanultunk volna összeadni, majd azt mondanánk, hogy hülyék vagyunk a matematikához. Nem kell mindent előre elhinni a villámolvasásról! Nem árt egy kis kételkedés. Nincs olyan mennyiségű dokumentum, ami helyettesíthetné azokat az eredményeket, amiket saját magad tapasztalsz meg „erőfeszítéseid" nyomán. Legyél hajlandó korrekt módon kipróbálni a villámolvasást, és készülj fel kellemes meglepetésekre! A sikerhez csupán nyílt szellemre van szükség.

Arra biztatom az embereket, hogy engedjék bele magukat a villámolvasás él menyébe. Hogy játsszanak, üdvözöljék öleléssel a zűrzavar érzését, és szelídítsék meg a gonosz manókat. Furcsa módon akkor kezd virágzani intuíciónk, és akkor éled újra természetes tanulási készségünk, amikor felhagyunk a sikerre irányuló erőlködéssel. Amikor nem törődünk a sikerrel vagy a kudarccal, elkezdjük megkapni azt, amit akarunk.

Ne felejtsd el, hogy a villámolvasás-módszer alapja, hogy többször végigmegyünk a nyomtatott anyagon. Először átnézzük. Ezt követi - döntésünk szerint - a fotóolvasás, a szuperolvasás, a merülés és sebesolvasás. A megértés rétegekben jön. Az átnézéssel felépül bennünk az anyag struktúrája. A módszer többi lépésénél erre az alapra építünk, és olyan megértési szintet érünk el, ami megfelel céljainknak. Ez a megközelítés felszabadít bennünket. Olyan érzést okozhat ez, mintha a teljes Vedd észre! megértést késleltetnénk, mintha nem kapnánk Ismerd el! meg rögtön a jutalmul járó „cukorkát" az Játssz vele! olvasástól. Az a javaslatom, hogy üdvözöld ezt az Maradj vele' érzést a VlJM-szabállyal, és figyeld meg, mi jön elő! Egy villámolvasó például doktorátusa megszerzésének részeként olyan tanfolyamra járt, ahol 20.000 oldalt kellett elolvasnia. A programban résztvevő legtöbb tanuló hat-kilenc hónapot szánt rá, hogy befejezze a kötelező olvasmányokat és megírja a szükséges dolgozatokat. Barátunk egy hét alatt átnézte és fotóolvasta az anyagot. A következő héten azt vette észre, hogy semmi sem jött elő, amikor megpróbálta aktiválni a könyveket, és meg akarta írni a tanulmányt. Azt várta, hogy tudni fogja az anyagot. Csalódottan lökte félre az

egészet, azzal az érzéssel, hogy csak idejét pocsékolta a héten, amit fotóolvasással töltött. A következő héten a kezdők gondolkodásit alkalmazta. Aktiválta a könyveket, és megdöbbent, hogy mindent értett. Csak úgy „folytak" tollából a szavak, és befejezte a tanfolyamot. Dolgozatára jelest kapott, s teljes időbefektetése, a kezdet kezdetétől számítva, mindössze három hét volt. Vajon a második hét aktiválása értéktelen volt? Vagy ez volt az alapvetően fontos érlelés és finomhangolás időszaka, ami a végeredmény eléréséhez szükséges? Egy villámolvasó tanuló így írta le tapasztalatát: „Rájöttem, hogy amikor a teljes elmével történő olvasás módszerét alkalmazom, plusz időt használok, hogy az olvasás mellett még különleges dolgokat is csináljak. Természetesen ellenálltam. Egyszerűen elkezdek olvasni, és menet közben megértem a dolgokat. Alternatívám az volt, hogy alkalmazhatom ezt az új módszert, úgy viszont többletidőt fordítok az átnézésre és a fotóolvasásra, mielőtt aktiválhatnék, hogy megértsem a dolgokat. A természetes válaszom az volt, hogy miért. Miért ne menjek rögtön bele? Évek óta azt mondogatom a gyerekeimnek, hogy egy kis többletet kell befektetni a tanulásba az elején, ami aztán bőven megfizetődik a végén. Amikor iskolába járunk, valójában nem az ismeretekre van ott szükségünk. Igazából azt tanuljuk meg, hogy hogyan kell tanulni, hogy mikor kilépünk az igazi világba, képesek legyünk odajutni az életben, ahova szeretnénk. Olyan tanácsot adtam hát nekik, amit én magam nem fogadtam meg! Hamarosan rájöttem, hogy az a néhány perc, amit előre befektettem, hatalmas jutalékokkal fizetődött vissza. Órákat tudtam megspórolni a jelentések olvasásakor azzal, hogy öt percig átnéztem, majd fotóolvastam az anyagot. Tíz-tizennyolc órát, vagy tán még annál is több időt tudtam megspórolni olyan könyveken, amelyek elolvasása korábban kb. húsz órát vett igénybe.

Összefoglalva, ebben a fejezetben a következőkről tanultál: • A VIJM-szabály - vedd észre, ismerd el, játssz vele, maradj vele - segít túljutni azokon a frusztráló szokásokon, amik akadályozzák a tanulást. • A kezdők gondolkodásmódja a tökéletes hozzáállás a villámolvasás-módszer használata közben. • Négy szinten kell áthaladnod, amikor egy új készséget tanulsz. • A zűrzavar érzése helyénvaló élmény mindenféle tanulási tevékenység közben. • A villámolvasás az áramló, könnyed tudatállapotot használja• Dr. Lozanov gyorstanulási módszere modell a villámolvasás-szisztéma számára. • Villámolvasáskor a Dr. Gardner által leírt mind a hétféle intelligenciát használjuk, hogy az olvasást többdimenzióssá és hasznosabbá tegyük. • A tudatalatti adatbázis, amit villámolvasáskor használunk, mintegy tízmilliárdszorosa a tudatos elme adatbázisának. • A megértés rétegekben érhető el. Paradoxonnak tűnhet, mégis igaz, hogy célunk eléréséhez annak „elengedésén" keresztül vezet az út. A villámolvasás-módszer működik. Használnod kell azonban ahhoz, hogy kiderüljön, milyen előnyöket is hoz az az életedben. Ehhez azonban még egy utolsó titkot kell megértened.

A percenként 25.000 szavas villámolvasás igazi titka az, hogy már eleve képes vagy rá. Agyad zsenialitásra van megszerkesztve. Fedezd fel újra természetes zsenialitását, játssz vele, és engedd meg, hogy az mindennapi életed részévé váljon! Aktívan bátorítsd magadat! Fel fogod fedezni, hogy olyan képességeid vannak, amelyek jóval túlmutatnak a villámolvasáson.

Abban a szerencsében részesültem, hogy tanulmányozhattam a világ legkiválóbb tanulóit - a kisbabákat. A csecsemők aktív, kitartó, céltudatos, mohó tanulók. Tizenkét éve Figyeljük a feleségemmel három gyerekünket, amint belemerülnek a fizikai és szellemi világmindenségbe. Hatalmas étvággyal igyekeznek megérteni a világot. Bár a három fiú most már régen túl van a csecsemőkoron, még mindig aktívan fedezik fel világukat. A tanulás aktív tevékenység, az aktivitás pedig a zsenialitás üzemanyaga. Zsenialitásunk elhalványul, amikor passzivitás uralkodik el rajtunk. A televízió passzivitásra tanít. Azt mondja nekünk, hogy csak várjunk, és minden, amit akarunk, eljön hozzánk, -

rögtön a hirdetés után... Ha az olvasás passzívvá válik, zsenialitásunk megfullad. Akármilyen típusú olvasást is használsz, maradj aktív! Minél aktívabb vagy, annál folyékonyabbá válik olvasásod, és annál könnyebben éred el mindazt, amire vágysz. A folyékonyan olvasók végig erősen tudnak összpontosítani azáltal, hogy céltudatosan olvasnak, és olvasás közben kérdéseket tesznek fel a szerzőnek. A koncentrálás, ami az aktív olvasás lényege, nem annyira fegyelem, mint inkább hozzáállás kérdése. Fel kell ismerned, hogy saját döntésből olvasol, és valami értéket akarsz azzal a magad számára létrehozni. A saját választás jelentős szerepet játszik abban, hogy milyen könnyen éred el az olvasás célját, akár információkat vagy készségeket akarsz vele szerezni, akár gondolatokat akarsz értékelni, akár egyszerűen csak kikapcsolódni szeretnél. Amikor tudatosan az olvasás mellett döntesz, elméd teljes kapacitását arra irányítod. Amikor ezeket a szavakat írom, eszembe jut Georgij Lozanov, a gyorstanulás nagyapja. Karrierje elején Lozanov úgy gondolta, módszerének fő célja, hogy kiűzze az osztályteremből a félelmet, és növelje az emberek szuggesztibilitását - azt a képességüket, hogy a tudatostól eltérő szinten fogadjanak be információt. Az évek során gondolkodása megváltozott, és legfontosabb célja az lett, hogy a tanulóknak több választási lehetőséget kínáljon föl. Ugyanezt teszem én is. Könyvemmel az a célom, hogy egy új olvasási paradigmát mutassak be, a hozzá tartozó eszköztárral, ami maximálisra növeli döntési lehetőségeid számát, amikor nyomtatott anyaggal találkozol. Tedd szövetségeseddé a villámolvasást, hogy aktív, céltudatos és igényes olvasóvá válj! Olvass gyorsan és hatékonyan! Használd ki a lehetőséget, és tágítsd értelmi képességeidet jelenlegi határain túlra! Mindenek felett használd elméd teljes képességét, hogy elérd személyes és szakmai céljaidat, és fedezz fel tartós örömöt a folyamatban! Meg tudod tenni!

Emlékszel a 2. fejezetből a választás forgatókönyvérc? Térjünk vissza oda egy pillanatra! Most már készen állsz arra, hogy annak bármelyik részét élvezd, ha arra vágysz. Minden munkanapodat úgy kezded, hogy tudod, kezedben van az az információ, ami a hatékony és időben hozott döntésekhez kell. A régi, olvasatlan papírhalmoknak nyoma sincs. A szakcikkek és beszámolók elolvasása korábban órákig tartott. Most egy jelentéshez körülbelül 15 percre van szükséged. A nap végén üres az asztal. Teljesen utolérted magadat. Ez a minőségi változás az otthoni életedre is kihat. Szinte teljesen megszűnt a rendetlenség. Nyoma sincs az érintetlen könyvhalmazoknak, magazinoknak, újságoknak és felbontatlan leveleknek, amik korábban ellepték lakásodat. lépést tartasz a legfrissebb hírekkel, s ehhez naponta csak 10-15 percre van szükséged. Most már mindig van időd arra, hogy a napi sürgős munkádon túl regényeket, képes újságokat, szórakoztató olvasmányokat is olvass. Jó olvasási készséged minden régi félelmedet megszüntette a továbbtanulással vagy tréningekkel kapcsolatban. Különböző tanfolyamokat végzel, hogy kiegészítsed szaktudásodat, hogy előléptessenek, új készségeket tanulj, bővítsed tudásodat, és kielégítsed általános kíváncsiságodat. Amikor belenézel a tanfolyam ismertetőjébe, tudod, hogy könnyen meg fogsz tudni birkózni a kötelező olvasmányokkal, és kiválóan fogsz szerepelni. Gyakran már azon a héten elolvasod az egész félévre szóló olvasnivalót, amikor megvásárolod a tankönyveket. Ezután az iskolai feladatoknál azt érzed, hogy szinte csak átnézed, amit már amúgy is tudsz. A kötelező dolgozatokhoz szükséges mintegy féltucat könyv elolvasásához mindössze egy-két órára van szükséged. Az olvasással kapcsolatos élményeid teljesen megváltoztak. Mindig erőfeszítés nélkül, ellazult állapotban olvasol. Az olvasott anyag központi fogalmait és legfontosabb

részleteit könnyen elő tudod hozni. Beszéded és írásod pontosabb, gördülékenyebb és meggyőzőbb. Mivel javaslataidat szilárd érvekkel támasztod alá, könnyebben el is fogadják azokat. Az emberek megdicsérnek széles körű olvasottságodért és mély tárgyi tudásodért. Sőt, olvasási feladataidat nemcsak kényelmesen be tudod fejezni, még marad is időd. Több könyvet is el tudsz olvasni annyi idő alatt, amennyi korábban egyetlen könyvre volt elegendő. Korábban egy cikkhez kellett annyi idő, amennyi alatt most folyóiratok soriból szeded össze, amit tudni akarsz. Egyeden nekirugaszkodással lecsökkented, vagy akár el is tünteted az "ezeket valamikor el kell olvasnom " halmot. Az így felszabaduló időben folyamatosan el tudod végezni a tennivalók listáján szereplő legsürgősebb feladataidat. Eközben még akár hibázásra is jut majd időd... Amikor örömmel üdvözlöd a lehetőségeket, ízlelgesd az élményt! Mire kötelezed el most magad? Milyen lépést tehetsz meg a következő 24 órában, hogy ebből a forgatókönyvből minél többet meg is valósíts? Peter Singé a The Fifth Discipline (Az ötödik tantárgy) című könyvében tökéletes összefoglalást ad: „Gyönyörű hasonlat a kisgyermek tanulási folyamata arra a kihívásra, amellyel mindannyian szembetalálkozunk; hogy tudatosságunkat és megértésünket folyamatosan tágítsuk, hogy egyre többet lássunk cselekedeteink és a valóság kölcsönös összefüggéséből, hogy jobban ráébredjünk a körülöttünk lévő világgal meglévő kölcsönhatásra. Valószínűleg sosem fogjuk teljes mértékben felfogni, milyen sokféle módon befolyásoljuk a körülöttünk lévő valóságot. De ha egyszerűen nyitottak vagyunk ennek a lehetőségére, az már elég ahhoz, hogy gondolkodásunk szabaddá váljon." Életünkben a változás ugyanolyan elkerülhetetlen, mint a körülöttünk lévő világban. A villámolvasás, ami a

személyes növekedés katalizátora, felszabadítja gondolkodásunkat és kiterjeszti tudatosságunkat, hogy hatékonyan tudjunk megbirkózni a változó világ új követelményeivel. A villámolvasás-módszer készségeivel a villámolvasók alkalmazkodni tudnak a változásokhoz az iskolában, a munkahelyen, a szakmájukban, a társadalomban, az országokban, az egész világ közösségében és a bolygón. A villámolvasás segítségével változó korunkban tevőlegesen törekedhetsz az alapos tudásra, saját akaratodból. Dönts most úgy, hogy alaposan megtanulod a módszer bármelyik vagy mindegyik részét! Minden megtett lépés előbbre visz a személyes kiválóságod felé vezető úton.

Ennek a könyvnek az egyik irányelve, hogy felejtsük el a villámolvasás „gyakorlását"! Ehelyett egyszerűen csak használjuk azt! Ahhoz, hogy megerősítsd, amit tanultál a villámolvasásból, válassz egy másik könyvet, amit el akarsz olvasni, és használd mindazokat a lépéseket, amiket az alábbiakban felsorolunk. Minél hamarabb teszed ezt meg, annál jobb. Vagy tedd meg most, vagy jelölj ki most rögtön egy időpontot erre a következő három nap valamelyikére! Használd ezt az útmutatót emlékezeted felfrissítésére, amikor csak szükséged van rá!

1. lépés: Felkészülés Fogalmazd meg világosan az olvasás célját! Lépj be a tanuláshoz szükséges ideális tudatállapotba! Ez az ellazult éberség állapota.

2. lépés: Előzetes áttekintés Térképezd fel az írott anyagot! Emeld ki a beindító szavakat az anyagból! Nézd át újra a feltárt információt, és állapítsd meg a továbbhaladás célját!

3. lépés: Fotóolvasás Készülj fel a fotóolvasásra! Lépj be a gyorstanulás állapotába! Alkalmazz megerősítő hatású, pozitív állításokat képességedre és célodra vonatkozóan! A célra, amit az adott írott anyag segítségével el fogsz érni. Egy stabil pont tudatosításával (mandarintechnika) és a „radaroldal" segítségével lépj a fotófókusz-állapotba! Maradj stabilan az említett speciális tudatállapotban, s közben lapozz folyamatosan, és mondogass versikét! Eközben mélyen és egyenletes tempóban lélegezz! Zárásképpen pozitív állítással erősítsd meg az információ hatását, és képességedet, hogy aktiválni tudod az információt!

4. lépés: Aktiválás Ideális esetben várj néhány percet vagy egy éjszakát az átnézés és a fotóolvasás után, mielőtt aktiválnál! Ez az érlelés időszaka. Kutass a fejedben! Tegyél fel magadnak kérdéseket a fotóolvasott anyagról! Ez indítja el az aktiválást. Szuperolvassad azokat a részeket, amelyek megragadják figyelmedet! Vidd tekintetedet gyors tempóban lefelé az oldal közepén, hogy így egyszerre nagyobb szövegblokkokat juttass a tudatodba! Merülj le a szövegbe, hogy elolvasd a kiválasztott részeket, és válaszolj a saját magadnak feltett konkrét kérdésekre! Az aktiválás ideális tudatállapota az, amikor felfigyelsz a tudatosságod perifériáján megjelenő finom jelzésekre. Készíts elmetérképet: az írott anyag kulcsgondolataiból rajzolj vizuális diagramot! Fedezd fel az aktiválás egyéb formáit, a megvitatást és az álmodást is beleértve, amelyekben intelligenciád sokféle összetevőjét használod!

5. lépés: Sebesolvasás Menj végig gyorsan a szövegen, olvass kényelmesen a szöveg elejétől a végéig, megállás nélkül! Szánj erre annyi időt, amennyit akarsz! Igazítsd olvasási sebességedet az anyag bonyolultságához és fontosságához!

Szintopikus olvasás 1. Állíts fel célt! A teljes elmével történő szintopikus olvasás első aktív lépése, hogy megfogalmazol egy célt, amely számodra jelentős és értékes. 2. Állíts össze bibliográfiát! A második aktív lépés a bibliográfiakészítés - egy lista összeállítása azokról a könyvekről, amiket el akarsz olvasni. Nézd át a könyveket, hogy eldönthesd, megfelelnek-e célodnak! 3. Fotóolvasd az összes anyagot 24 órával az aktiválás

előtt! Az agynak szüksége van érlelési időre, hogy új kapcsolatokat hozhasson létre. A kiválasztott könyveket 24 órával előbb olvasd el, mint amikor aktiválni szeretnéd őket! 4. Készíts egy óriásméretű elmetérképet! A térkép készítéséhez vedd kézhez a könyveket, egy nagy papírlapot és néhány színes írószerszámot! A szintopikus olvasás hátralévő lépései alatt is elmetérképezéssel jegyzetelj! 5. Keress fontos részeket! Használj szuperolvasást és lemerülést minden könyvnél, hogy olyan részeket találj, amik céljaid szempontjából fontosak! 6. Foglald össze az olvasottakat saját szavaiddal! Lépj hátra, és tekintsd át az elkészített elmetérkép minden részét! Röviden foglald össze, véleményed szerint miről szól az olvasott anyag! Használd ehhez saját terminológiádat! 7. Fedezd fel a témákat!

Keress hasonlóságokat és különbözőségeket a szerzők nézőpontjai között! Melyek azok a legfőbb témák, amikről minden szerző ír? Készíts erről jegyzetet! 8. Határozd meg a vitapontokat! A szerzők egymással ellentétes nézőpontjai jelentik a témáddal kapcsolatos kulcskérdéseket. Ezeknek a vitás kérdéseknek a megértése jelentős mértékben elmélyíti a témával kapcsolatos ismereteidet. Szuperolvass és merülj le, hogy megtaláld az ezekkel a vitapontokkal kapcsolatos kulcsfontosságú részeket! 9. Fogalmazd meg saját nézetedet! A vitapontok felfedezése közben kezdd el összeállítani saját nézőpontodat! A gyakorlott szintopikus olvasó minden véleményt megvizsgál, és először még nem foglal állást. Te is csak akkor fogalmazd meg saját álláspontodat, miután elég információt gyűjtöttél össze! 10. Alkalmazd a szerzett ismereteket! Szükségleteidnek megfelelően alkalmazd az elsajátított ismeretet!